Felszólalás adatai

(14.40)

Éppen azért, mert a vitában ez így hangzott. Tehát megerősítem, azzal egyetértünk, hogy az eszközkezelő eddigi tapasztalatai alapján módosítanak, de teljesen természetesen megjegyezzük rögtön utána, hogy ezt lehetett volna jobban is csinálni, mert amikor kísérleteztek a tapasztalatszerzés során, akkor családokkal játszottak, az pedig nem szerencsés, vagy egyenesen elítélendő.

Szimpatikus számunkra az is, hogy szélesebb körre terjesztik ki a rendszert. Itt hivatkozom arra, amiről volt egy kemény kétperces vitánk, és amit azóta is több képviselő szóba hozott: a kormány gyakorlata meglehetősen igazságtalan volt, mert az árfolyamgátat vagy a végtörlesztést azok tudják igénybe venni, akik vagy saját maguk erejükből, vagy - ahogy elmondta már valamelyik ellenzéki képviselőtársam - a család összefogásából mobilizáltak tartalékokat. Ők továbbra is eladósodtak, de mégis volt valamilyen tartalékuk, hogy megszabaduljanak a devizahiteltől. Most viszont az a kör jön, amelynek esélye sem volt erre, és ők azok, akik a legnehezebb körülmények között élnek, akiknek napi megélhetési gondjaik annak. Tehát ők maradtak a sor végére.

Amikor az igazságtalanságról beszélek, rögtön meg kell említenem a visszavásárlás feltételeit is. Gondolják végig, azoknak az ingatlantulajdonosoknak, akik felhalmozták a tartozásukat elég hosszú időre, mennyi esélyük lesz arra, hogy öt éven belül visszavásárolják az ingatlanukat. Szinte a nullával egyenlő, sőt ami ott még szerepel, az a feltételeket szintén számukra teszi nehezebbé, viselhetetlenebbé, vállalhatatlanná. Egyetértünk azzal, hogy a kiszélesítés során megemelték az összeghatárt 5 millió forinttal, és azzal, hogy egyszerűsödött maga az eljárás.

Mi a Fidesz-kormány jogalkotási gyakorlatát szinte állandóan és folyamatosan bíráljuk. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy milyen sokszor volt itt interpelláció, azonnali kérdés vagy kérdés formájában a Ház asztalán az eszközkezelő létrehozása, és hosszú ideig tartott a vajúdás, mire végre megszületett. S bárki bármit mondott vagy akart építeni, azt rögtön megpróbálták úgy beállítani, mintha az illető ellenezné az eszközkezelő létrehozását. Ha nincs érdemi vita, akkor nem nagyon tudjuk javítani a törvények minőségét.

Érdekesnek tartom, és beszélnem kell arról, hogy kormánypárti képviselőtársaim elég sokat beszéltek a felelősségről. Én most szeretném önöknek idézni, hogy 2000-ben az első Orbán-kormány a lakáshitelezés ösztönzésére két dolgot vezetett be, egyrészt a jelzáloglevéllel finanszírozott kamattámogatást, másrészt a kiegészítő kamattámogatást. Amikor kormánypárti képviselőtársaim fedezet nélküli értékpapírokról beszélnek, akkor egy kicsit vissza kellene nézni, de azt gondolom, hogy szándékosan nem akarnak.

Érdekes módon pozitív az - lehet, hogy most gondot okozok valamelyik tisztviselőnek, de azért az indoklásban csak megjelenik -, hogy Magyarországon 2008-ban volt egy pénzügyi válság. Ennek kapcsán el kell mondanom önöknek, hogy az első lépést a Bajnai-kormány tette, amikor az elbocsátások megkezdődtek a válság kezdetekor, mert az tapintható volt, hogy a nagyvállalati körben - nem a kis és közepeseknél, hanem a nagyvállalati körben - indult el az elbocsátás nagyon nagy létszámban, és akkor kellett segíteni azokon, akik a válság miatt elvesztették a munkájukat, jövedelem nélkül maradtak, hogy tudjanak törleszteni. Akkor még nem volt árfolyamprobléma, ezt több képviselőtársam is elmondta, és a kétpercesekben is elmondtuk.

Amikor árfolyamról és kamatról beszélek, kérem, gondolják végig, hogy amikor 2000-ben megszületett ez az új jogintézmény az Orbán-kormány alatt, utána 2001-ben alig több mint 3 ezer igényt nyújtottak be új lakás építésére. Ugyanez a szám 2003-ban 59 ezer darab, az építési engedélyek száma pedig 36 ezer darab. Tehát amikor azt állítottam, mondtam és bemutattam, hogy a költségvetésben hogy megnőtt a teher, az ebből fakad. A kamattámogatás a jegybanki kamathoz igazodott. Arról most nem beszélek, hogy ennek a mértéke évről évre hogy alakult, de roppant érdekes az, amit a külső szakértők is elismernek, hogy a jegybanki alapkamat valami érdekesség folytán 2003-ban hirtelen megugrott. Azt nem merném mondani és nem is mondom, hogy netán Járai Zsigmond jegybankelnök úr, korábbi pénzügyminiszter esetleg politikai megrendelésre emelte meg a jegybanki alapkamatot akkor, amikor 2003-ban a gazdaság éppen növekedési pályára állt és lassan, de elkezdett növekedni.

Még érdekesebb, ha a válságról beszélünk, hogy - s ez pozitív vonás, de ez mutatja - a probléma 2010 után tovább fokozódott, s nemcsak a válság miatt, hanem az árfolyam és a keresetek összefüggése miatt, amire még külön ki fogok térni. Ezért voltak olyanok, akik 2012-ben jutottak el odáig, hogy 180 napon túli tartozást halmoztak fel. Ez bizony két dolog; az egyik az árfolyam, amiről már beszéltünk, ezért hosszan nem mondom. A 180 forintos svájci frank most már 250 forint fölött tart, s azt gondolom, ez önmagáért beszél.

Sokkal nagyobb gond az, hogy a nettó kereset csökkent. A nettó kereset csökkent az Orbán-kormány idején, és ez a gazdaságpolitikájának és az adópolitikájának a következménye, s kifejezetten azok körében, akik átlagkeresettel vagy az alatti jövedelemmel bírnak, és vagy még, vagy már nem nevelnek gyereket. Tehát fiatalok és még nincs gyerekük, de már megoldották a lakásproblémájukat, vagy olyan felnőttek, ahol a gyerekek már kirepültek és önálló életet kezdtek, de a keresetük átlag alatti - ők egyértelműen vesztettek.

Képviselőtársam beszéltek a belső keresletről. Igen, a kereslet azzal is összefügg, hogy ez az összeg bizony hiányzik a piacról, ami direktben ott marad a költségvetésben. Nem véletlen, hogy az adóterhelés az elmúlt két évben több mint 2,5 százalékkal növekedett, még akkor is, ha néhány nappal ezelőtt Parragh kamarai elnök úr azt állította, hogy ez csökkent a kamara áldásos tevékenysége következtében.

Szeretném elmondani azt is, hogy amikor egy jogszabályt olvasunk, akkor én mindig nagyon elszomorodok azon, ha a magyar nyelv kérdésével problémája van az előterjesztőnek. Szeretném felhívni államtitkár asszony figyelmét arra, hogy a 15. §-ban van egy csodálatos szóösszetétel: hiteltérdemlőségének ellenőrzése.

(14.50)

A magyar nyelv gyönyörű színes, tehát lehet, hogy a jogosultság ellenőrzését akarta mondani, aki ezt megfogalmazta, de azt gondolom, hogy ezt mindenképpen ki is kell terjeszteni.

Ha arról beszélünk, hogy fogyasztóvédelem, és szóba hoztam már a visszavásárlási dolgot, ha ott beemeljük azt, hogy az eszközkezelőnek vagy az önkormányzatnak időközben a lakásra fordított kiadásait is meg kell téríteni a visszavásárló adósnak, akkor ebben az esetben azt gondolom, hogy ez minimális feltétel, hogy szerepeljen, hogy az igazolt költségek fedezetét lehet csak számon kérni vagy elkérni a majdani visszavásárló hitelestől.

Tehát összefoglalva: ami benne van, azt mi támogatjuk, de kevésnek tartjuk. Erősítem azt, amit Simon Gábor reggel, az ülésnap elején elmondott, mi kevésnek tartjuk, és azt gondoljuk, hogy a családokkal, a hitelesekkel nem lehet játszani, nem lehet kísérletezni. Tehát kutya kötelessége a kormánynak is és a parlamenti patkóban részt vevő pártoknak, hogy megpróbáljunk ebből egy olyan javaslatot csinálni, ami igazságosabb, és tényleg megoldást jelent a hitelesek számára.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)