Felszólalás adatai

A formai kérdés az, hogy a hatályos költségvetési törvény úgy rendelkezik erről a kényszertartalékról - hadd nevezzem így -, a kényszertartalékolt összegről, hogy ennek a felhasználásáról kell döntenie az Országgyűlésnek. Ezzel szemben a határozati javaslat úgy fogalmaz, hogy azt kéri az Országgyűléstől a kormány, hogy ne engedélyezze ennek a tartaléknak a felhasználását. Tehát nem rendelkezik a határozati részben a tartalék felhasználásáról, csak az indokolásban, meg amit államtitkár úr is szóban kiegészítésként tett, hogy tudniillik ennek a tartaléknak a központosítása, illetve fel nem használása azt a célt szolgálja, hogy a hiány ezzel is mérsékelhető legyen. Azonban azt gondolom, formai szempontból elegánsabb lenne, hogyha a rendelkező részbe kerülne be ez a bizonyos célja ennek a tartalékzárolásnak vagy elvonásnak. Ez tehát a formai megjegyzésem.

A tartalmi pedig az hogy a közpénzek kezelésének ez a módja szakmailag semmiképpen nem tolerálható és nem helyeselhető, itt egy fűnyíróelv szerinti pénzelvonás történt erőből. Már februárban kiderült az, hogy az ez évi költségvetés tulajdonképpen nem tartható, hiszen ahogy itt el is hangzott, 250 milliárd forintos stabilizációs tartalék képzésére kényszerült a kormány már februárban, és akkor is nyilvánvaló volt már, hogy ez az összeg, amit első lépésként csak kényszertartalékként írtak elő, zároltattak, akkor is nyilvánvaló volt, hogy ez előbb-utóbb nem fog felhasználásra kerülni a fejezeteknél.

Ezt nagyon biztosra vettem, és kérdeztem is a fejezetek vezetőit, hogy milyen gondot okoz esetleg nekik ez a kényszertartalékolás.

Nem sorolom föl, hogy a tíz fejezet közül milyen válaszokat kaptam, csak példaként kettőt azért megemlítek, hogy ez tartalmi problémákat is jelent például a bírósági fejezeteknél, mert a 3 milliárd forintos elvonás többek között olyan problémákat vet föl a bíróságoknál, hogy a peres eljárások nem rövidülnek. Tudjuk jól, hogy 3-5-10 évig is eltart egy peres ügy, és ez az összeg, ennek a felhasználása pontosan azt szolgálhatta volna, hogy itt elmozdulás történik kedvező irányban. A Legfelsőbb Bíróság elnöke ezt az aggályát fejezte ki akkor, amikor a kényszertartalékolást kénytelen volt tudomásul venni.

A másik példa, amit megemlítek, ennek a Háznak az állaga, ami felújítás alatt van, és az elvonásra javasolt összeg hiányozhat egyrészt e Ház felújítási munkálatainak a folyamatos finanszírozásakor, illetve hiányozhat a képviselőházi fűtés-korszerűsítés meggyorsításakor.

Ez a két példa - folytathatnám, de nyilván értelmetlen volna ezeket a példákat folytatni - rávilágít arra, hogy ilyen fűnyíróelven nem lehet pénzeket elvonni a fejezetektől, különösképpen úgy nem, hogy ezek a parlament által megszavazott sarokszámok, és ezt a kormány, jóllehet parlamenti felhatalmazással, de mégiscsak kormányzati presszióval úgymond a saját hatáskörébe vonja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(0.20)