A felszólalás szövege:

A másik fele az, hogy előadják ezt egy kardinális javaslatként, de tulajdonképpen az Európai Unió számára kell ezt benyújtani, hogy részt vehessünk bizonyos programokon. Ha nem így van, államtitkár úr azt mondja, hogy nem így van, tehát az Európai Unió felé ezek szerint akkor ez nem egy kötelező vagy benyújtandó anyag, akkor viszont nagy a baj. Nagy a baj, mert bár terjedelemben hosszú ez az anyag, de sajnos túl sok nóvumot és szembenézést a valódi viszonyokkal nem tartalmaz. Ki is térek rá, hogy miért.

Én egy-két konkrét területet, Budapest kérdését, a rendvédelem kérdését és részben a cigány integráció kérdését szeretném néhány gondolatban kiemelni, és egyébként a többi terület ehhez képest szintén hasonló részletességgel feldolgozott, ami - hogy mondjam - sok minden, csak nem érdemi. Én ezt sajnos egy lózunggyűjteményhez tudnám hasonlítani.

Kezdeném Budapesttel. Sajnos túl kevés szó esik egyébként itt az Országgyűlésben Budapestről és a szerepéről. "Budapest túlnyomó súlyának kiegyensúlyozása" - ez szerepel az egyik kezdő gondolatként. Remélem, hogy ez a kiegyensúlyozás nem azt jelenti, hogy Budapestet is egy kicsit lehúzzuk a fejletlenebb régiók szintjére. El is mondom, hogy mire alapozom ezt a felvetésemet.

Sajnos Budapest alig kap vissza abból a megtermelt értékből, amit hozzátesz a magyar nemzetgazdasághoz, és az a szemlélet, hogy amikor termelni kell a nemzetgazdaságba, akkor vegye ki a részét Budapest a saját népességét és a saját területét messze felülreprezentálva, amikor viszont egy kis támogatás kellene például közösségi közlekedésre, akkor nagyon fukar a kormányzat. Ez nem egy működőképes koncepció, hiszen leírják, hogy "a főváros és térsége továbbra is jelentős fejlődési potenciállal bír", ez igaz is, de ahogy elmondtam, ezt nem lehet olyan formában tenni, hogy nem juttatnak vissza az itt megtermelt javakból.

Ilyen, azt kell hogy mondjam, lózungokat találhatunk, hogy "meg kell őrizni a főváros építészeti és kulturális örökségének értékeit". Persze, hogy meg kell. Tehát aki úgy gondolja, hogy nem kell, az szerintem nem ül ebben a teremben, és nem csak most, hogy ilyen kevesen vagyunk. Tehát ezek frázisok, de nem találjuk ezeknek a kibontását.

"Aktívabb és rendszerszerűbb párbeszédre van szükség az állam, a főváros, a kerületek, a vállalkozások, a civil szervezetek között." Nagyon szép gondolatok, csak nem azt látjuk, hogy a nemzeti együttműködés kormánya ezt valójában megtenné.

"Önfenntartó városgazdálkodási rendszer kialakítása." Ez illúzió sok területen. Bizonyos dolgokat nem lehet önfenntartóan megtenni, bizonyos esetekben - és a közösségi közlekedés is idetartozik - bele kell nyúlnia a társadalomnak a zsebébe, és azért cserébe, hogy egy élhető várost és egy GDP-termelő várost tudjon fenntartani, egy nagyvárost tudjon fenntartani, más módon áldozni kell, és a megtermelt GDP-ből vissza kell juttatni, máshogy nem működik ez az egész rendszer. Sajnos ezt még nem sikerült ebben a formában felismerni.

"A szociális feszültségek csökkentése, a szegregáció mérséklése", "befogadó és támogató társadalom kialakítása", ez többször el fog hangzani, ezt igazából nem nagyon tudom itt egy sorban értelmezni. Tehát hogy hogyan meg milyen módon kellene befogadónak lenni, vagy már megint a többségi társadalom csinál valamit rosszul, vagy ezt talán valamiféle etnikai kérdésnek tekintik itt a kezdő gondolatoknál, nem nagyon értelmezhető.

Ugyanúgy a rugalmas lakáskultúra, ha ez az, hogy az emberek költözzenek át oda, ahol munka van, vagy egyfajta nagyobb mobilitást biztosítsanak. De úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetőséget kell teremteni, hogy abban a lakókörnyezetben, ahol esetleg már több generáción keresztül lakott, ott megtalálja a boldogulását, és nem pozitívumként feltüntetni azt, hogy egy társadalomban a gyökerek nem kellően mélyek.

A közlekedési hálózatról beszéltem, illetve arról a momentumáról, és ez többször elhangzik, hogy országos hatáskörű szolgáltatásokat is meg tudjon oldani a város, Budapest, és hogy ez minden állampolgár részére elérhető legyen, ki kell szolgálni valóban az ország igényeit. Ha erre gondolunk, akkor itt felmerülhet, amit oly sokszor elmondtunk, hogy ezek szerint például a budapesti közösségi közlekedés ügye ugye, hogy nem csak a budapestiek ügye, hogy a vidéki is, aki feljön a Budapestre, vagy az agglomerációból dolgozni szeretne, ugyanúgy szembesül ezzel a problémával, és nem kellene ezt Budapest ügyeként és Budapest problémájaként kezelni.

Itt azt írják, hogy mivel fontos Budapest, ezért kapott külön fejezetet a megyékhez hasonlóan. Ez a külön fejezet, azon kívül, ahol ez szerepel, egy oldal, egy oldal a megyék között, és a fele egy bevezető, és utána egy-két nagyon szép gondolat, mint hogy egységes Budapest vagy összehangolt fejlesztések. Tehát értelmezhetetlen. A 255. oldal, államtitkár úrnak segítek. (Dr. Komoróczki István: Tudom.) Oké, rendben van. Tehát megint az a gond, hogy ha ez valóban egy fejlesztési stratégia, annak túl rövid; ha csak az EU felé szeretnénk valamit bemutatni, annak viszont jó lehet, csak akkor beszéljünk erről, és akkor úgy is fogunk érvelni a vitában.

Elhangzik itt az agglomeráció, ingázás, bejárás. Erre ugyanaz igaz a közösségi közlekedés szempontjából, amit elmondtunk.

Az idő hiányában gyorsan a népesedési politikára mennék át, ami a legfontosabb kérdés. Sajnos kitörési pontokat nem látunk. Egy-két felsorolt nagyon szép gondolatot igen: gyermekvállalást ösztönző munkarend. Bár itt a munka törvénykönyve esetében nem ezt láttuk, hogy túlságosan a munkavállalók érdekeit védené.

A hatékony végrehajtás pontjában nagyon tetszett, hogy korszerű elveken működő hazai közigazgatást és végrehajtási intézményrendszert vizionálnak. Hát ki ne szeretne ilyet? Hozzáteszem, hogy ezzel kapcsolatban már többször javasoltuk, ha már a végrehajtás intézményrendszeréről beszélünk, hogy vegye az állam kezébe a végrehajtást, és a profitorientált önálló bírósági végrehajtási rendszert szüntessük meg. Erre egyébként egy határozati javaslatot is benyújtottam, majd a Ház elé kerül. Reméljük, hogy ha ezt a koncepciót komolyan gondolják, akkor ezt is támogatni fogják. Ha nem, akkor azt hiszem, hogy maradnak a rossz beidegződések.

Védelempolitika. A honvédelemnek szentelünk egy oldalt, és az még hagyján, hogy egy oldalt, de milyet. "Képességek fejlesztése terén prioritást élvez az össznemzeti érdekeket szolgáló képességek fejlesztése." Ez megint szép lenne, bár most itt a szocialista kormányokra fogok utalni, mert ha jól emlékszem, akkor például a Gripen vadászgépekhez ők rendeltek utántöltő képességet. Tehát sajnos nem fogalmazódik meg vagy nem látjuk ennek a kifejtését.

(22.50)

Az meg egy külön vicc, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetési támogatásának GDP-arányos emeléséről beszélnek, amikor ez még csökkent is az utóbbi időben, és a NATO által elvárt 2 százalék helyett talán már az 1 százalékot sem éri el, alulról súrolja, tehát olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől, sajnálatos módon. Persze nagyon jó leírni, hogy majd emelkedni fog, de maga a Honvédelmi Minisztérium is több évtizedes lassú növekedés után próbál elérni egy olyan szintet, ami még szintén jóval alatta marad a NATO-elvárásoknak.

Az elhagyott katonai létesítmények, elhagyott repülőterek hasznosítása nagyon fontos lenne, reméljük, nemcsak papíron marad. Az önkormányzatoknak átadott sportrepülőterek nagyon rossz kézben vannak sok esetben, de vannak kivételek. Tulajdonképpen az önkormányzatok a legtöbb esetben - ki kell mondani - nem jó gazdák, és ezen változtatni kellene. Remélem, a jövőben - és majd a Honvédelmi Minisztériumot külön is fogjuk presszionálni, hogy ezeket az egyébként katasztrófavédelmi és sportcélú létesítményeket próbálják meg akár a "Honvédelmi kötelék" program keretében visszavenni, vagy ami ott van, azt legalább hasznosítani.

Fontos sarokpont lenne, de nincs benne sajnos a koncepcióban a kisebbségek és azon belül a cigány kisebbség helyzete, felemelésük, integrációjuk. Sajnos utalások vannak benne, de megoldási javaslat vajmi kevés. Ott kezdődik az anyag, hogy először is a 2011-es népszámlálási adatokra hivatkozik, ami szerint 315 ezren vallották a cigány kisebbséghez tartozónak magukat, ez nagyjából 3 százaléka az ország lakosainak.

A fejezetben nagyon érdekes mondatokat találunk. "Az elmaradottabb térségekben még kritikusabbá vált a közbiztonság." Ó, hát akkor ezt beismerik önök is, hiába telt el a két hét? Elismerik, hogy romlott a közbiztonság - ez legalább egy igaz mondat, csak remélem, nem üti meg a bokáját az, aki ezt leírta, bár csak igazat írt. Illetve: "Csupán kis léptékű kísérleti kezdeményezések történtek a rend fenntartására, tehát a közbiztonság növelésére." - ezt se a Belügyminisztérium írta, de nagyon igaz. Illetve: "A roma kultúra értékeinek széles körű hasznosítására, elsajátítására, bemutatására irányuló programok a közszféra irányából nem megfelelően kerültek végrehajtásra." - nem értem, hogy a közbiztonság kérdésével ez hogyan kerül néhány mondatos kapcsolatba, tehát attól miért lesz közbiztonság, ha önmagában a kultúrát szélesebb körben bemutatjuk. Azt hiszem, itt a szezon és a fazon, a kulturális és a rendvédelmi kérdések keverednek, ez nem feltétlenül helyes így.

És a kedvencem: "Az átfogó és integrált szakpolitikai kezdeményezések nem indultak el." - ezt tudjuk, bár akkor azokat a pénzeket is jó lenne visszaszedni, amiket erre költöttek, vagy a felelősöket megtalálni. Viszont: "Az antiszegregációs törekvések kaptak jelentősebb hangsúlyt, illetve a sajátos adottságokra szabott pedagógiai fejlesztések csak elenyésző hányadban jelentek meg." Valóban, ez egy nagyon fontos momentum, mert úgy tűnhet, és az anyag folyamatosan ebben a problémahalmazban leledzik, hogy persze szegregáljunk - mondják önök húsz éve -, de adjuk meg a megfelelő oktatást a hátrányos helyzetű, akár cigány származású gyermekeknek.

Úgy gondoljuk, hogy a kettő közül választani kell, és egyébként az utóbbival értünk egyet. Meg kell adni azt a speciális segítséget nemcsak a cigány származású, hanem az elmaradottabb régiókban felnövő és ott tanuló gyermekek számára, de készüljenek fel - és ezért nem képes rá az oktatási rendszer, én elmondom azt, ami az anyagban nincs benne -, mert ha csinálnak objektíven egy tesztet, és mondjuk, több osztályba sorolják a diákokat, akár lehet anonim módon is megcsinálni ezt a tesztet, és különböző osztályokra, az elmaradottabb, a speciális képzésre szoruló gyermekekre, esetleg az átlagszinten meg a kiemelkedő szinten teljesítőkre osztjuk, és mit ad isten, ennek az etnikai arányai változóak lesznek, és mondjuk, az objektív teszt alapján az jön ki, hogy nagyobb százalékban vannak cigány származásúak, mondjuk, a felzárkóztatási osztályban, akkor ezen objektív teszt alapján - lesznek ott magyarok is természetesen meg mindenhonnan máshonnan - azt fogják mondani, hogy itt diszkrimináció van, és üldözik a hátrányos helyzetű kisebbségeket, holott csak egy objektív módon felállított mércével állunk szemben, ami arra irányul, hogy speciális segítséget nyújtsunk ezeknek a gyermekeknek.

Egyébként hozzáteszem, mondjuk, a legerősebb osztályban is lesznek cigány származású gyermekek, és őket úgy tudjuk felemelni, ha ők viszont a megfelelő képzést úgy kapják meg, hogy tudnak tanulni, tudnak haladni, és így tudnak majd egyetemre eljutni, valamint aktív és hasznos részesei lesznek a társadalomnak.

Tehát úgy gondolom, hogy ameddig nem döntenek a két koncepció között, az agresszív szegregáció, illetve amit elmondtam, a között, addig - illetve antiszegregáció, bocsánat, itt a késői órán - nem fognak tudni kimozdulni abból a csapdából, amibe sajnos az ország belement. Még egy percet kérnék, elnök úr, és akkor befejezem, nem is kérnék többet szót.

ELNÖK: Tessék!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): A 227. oldalon - már elmondtam, hogy szerepelt egyszer egy 3 százalékos szám - viszont 700 ezerre becsülik, 7 százalékra becsülik a cigány kisebbség lélekszámát; most ez több mint a duplája eltérés. Tehát hogy ily mértékben ne legyünk tisztában azzal, hogy valójában milyen létszámban él a cigány kisebbség - ez más kisebbségre is igaz néhol -, főleg úgy, hogy programokat szeretnénk az ő felzárkóztatásukra kidolgozni, ez nagyon nagy eltérés, és ezt valamilyen módon kezelni kellene, vagy akkor legalább ne írjuk bele az anyagba egyszer a 3 százalékot, máskor a 7 százalékot.

Tehát úgy gondolom, hogy ameddig ez nem történik meg, és valós tenni akarással nemcsak egy-két szlogen szintjén közelítünk a kérdéshez, addig sajnos ugyanaz marad az eredmény, amit eddig is láthattunk: százmilliárdokat költhetünk a projektre - itt bár megoldásokat sem nagyon javasolnak -, de már most lehet garantálni, hogy változás nem lesz, pedig valóban megérne a téma annyit, hogy legalább az ötleteket megfogalmazzák.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A 13., 17., 20. és 21. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni.

A 13. pontban benyújtott képviselői indítványunk, módosító javaslatunk - bár ahogy látom, ezzel sem az alkotmányügyi bizottság, sem az előterjesztő nem értett egyet - egy fontos javaslatra irányul, mégpedig arra, hogy a megelőlegezett gyermektartásdíj meg nem térített összege tekintetében a kötelezett halála esetén ne megszűnjön a tartozás, hanem a hagyatékból érvényesítendő legyen. Sok esetben azok, akik nem fizetnek gyermektartásdíjat, nem azért teszik, mert nincs miből. Ebben az esetben egyébként, ha semmiféle hagyatéka nincs az illetőnek, akkor eleve nem is érvényesíthető, hiszen nincs miből. Viszont ha van, és esetleg lett volna miből fizetnie, de ezt nem tette meg, akkor az állam által megelőlegezett díjat bizony a hagyatékból érvényesítendővé kellene tenni. Egyébként ez a társadalom elvárása is. Tehát ha a közpénzből megelőlegezett összeg behajtható, akkor a kötelezett halála után ezt tegye meg az állam.

A 17. ajánlási pont - amely összefügg a 21. ajánlási ponttal - kapcsán többször és gyakorta vitába bonyolódunk a kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény - amelyet a Gyurcsány-korszak alatt fogadtak el 2006-ban - fenntarthatóságáról, illetve arról, hogy kell-e nekünk ilyen törvény. A kiemelt jelentőségű beruházások - illetve minden olyan beruházás, amit a kormány annak tekint - cím csalóka lehet, hiszen a kiemeltség a kormány általi ilyen körbe való besorolást jelenti. Tehát kell-e egyáltalán ez a törvény, de ha már ez a törvény megvan, akkor szabályozzunk minden eljárási kérdést ebben a törvényben. Jelen pillanatban a közigazgatási eljárásokról szóló törvényt kívánják módosítani, ami a kiemelt jelentőségű beruházások esetén a közlésre eltérő szabályokat enged. Ez lenne az egyik fele.

De továbbmegy a javaslat, és nemcsak hogy egy másik törvényben, a kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításáról szóló törvényben szabályozná ezeket a kivételes eljárásokat, hanem - és erre vonatkozik a 21. ajánlási pontban lévő módosító javaslat - ez a törvény, mármint a kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításáról szóló törvény tovább delegálja ezeknek a szabályoknak egy részét a közigazgatás szervezéséért felelős miniszterre, aki a tájékoztatás részletszabályait az adott hatóságok, szakhatóságok és a kormánymegbízott, illetve a kormánymegbízott és a kormány között meg tudja majd állapítani miniszteri rendeletben. Ez viszont egy dupla delegálás, az egyik törvény a másikra egy kivételt delegál, és onnan azt tovább egy miniszteri rendeletre; nem gondolom, hogy ez egy elegáns gesztus lenne. Ha már fenntartották a kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvényt, akkor legalább ezeket a passzusokat oda kellett volna beiktatni, mert az egy fokkal elegánsabb lenne.

A 20. ajánlási pontról is szeretnék szólni, ami egy fontos javaslat. Azt szeretnénk, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületei által rendelet alapján meghatározott és közigazgatási bírságokkal sújtott cselekmények esetében ne legyen magasabb ennek a bírságnak az összege, mint a szabálysértések esetében.

(13.10)

Jól tudjuk, hogy azért a szabálysértési kódex egy erősebb joganyag mindenképpen, hiszen az Országgyűlés alkotta, és általában a szabálysértési kihágások, a szabálysértések elkövetése azért a közigazgatási bírságnál súlyosabb esetet képvisel. Ennek ellenére a szabálysértéseknél ez 150 ezer forint, illetve elzárással büntethető esetekben 300 ezer forint, de alapesetben 150 ezer forint a felső határ. Most egy önkormányzat rendeletével e fölötti, 200 ezer forintos felső határt megállapítani szerintem nem indokolt, és erre teszek javaslatot, hogy itt is 150 ezer forint legyen, illetőleg jogi személyiséggel rendelkező, illetve nem rendelkező szervezetek esetében 2 millió forint helyett 1,5 millió forint lenne ez az összeghatár. Ez így is tízszeres szorzó a magánszemélyekhez képest, úgy gondoljuk, ez kellő visszatartó erővel bírhat, főleg úgy, hogy önkormányzati rendeleten alapulnak ezek a közigazgatási bírságok, tehát az arányokat nem lenne szabad eltéveszteni.

Sajnálom, hogy az előterjesztő ezzel nem értett egyet, bár részletes indokolást erre vonatkozóan én nem kaptam, illetőleg nehezen magyarázható - ahogy elmondtam -, hogy hogyan lehet valamit súlyosabban büntetni, mint egy szabálysértést, és miért hagyjuk, hogy az önkormányzatoknak ily mértékben túl nagyra nyissuk a kaput. Véleményem szerint a szabálysértések szankciórendszere is elég ebben az esetben.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden, majdnem hogy egy kétperces felszólalás keretében szeretnék a 3. ponthoz hozzászólni, mert nagyon örülünk neki, hogy felismerték, hogy a rendszernek, amit megálmodtak, az adatrendszereknek az összekapcsolására és hatékonnyá tételére 9 hónap is kevés, ha ezt megfelelően végre akarjuk hajtani. Ezt egyébként az általános vitában elmondtuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, sőt véleményem szerint még jó párszor, talán már a következő Országgyűlésnek, de hozzá kell nyúlni ezekhez a törvényekhez. Hiszen majdnem hogy lehetetlen egy ekkora rendszert hézagmentesen oly módon jogszabályként elfogadni, egyébként, úgy vettem észre, az azt előterjesztő államtitkár - talán Rétvári államtitkár úr - sem volt teljesen tisztában azzal, hogy mi is ez az új rendszer, ami felállításra kerül.

Valóban, ennek lehetnek előnyei, amikor bizonyos adatokat nem kell az állampolgároknak beszerezniük, ha az egyébként egy másik állami vagy önkormányzati nyilvántartásban rendelkezésre áll, tehát ez egy hasznos és a bürokráciát csökkentő intézkedés, ebben a formában támogatható. Bár egyébként arra a fő felvetésre nem kaptunk választ - nem tudom, hogy most a részletes vitában kaphatunk-e - az általános vitaszakaszban, ahol, ha jól emlékszem, talán csak én szólaltam fel, hogy az Európai Unió különböző szervei, illetve más európai uniós tagállamok nyilvántartásainak a magyar nyilvántartásokhoz való kapcsolásával milyen olyan rendszerek jöhetnek létre, amelyek esetleg megfontolandóak, biztonságpolitikailag vagy az állampolgárok jogai szempontjából problémásak lehetnek.

Bár a javaslat azt tartalmazza, hogy új adatkezelési felhatalmazás nem jön létre, viszont a preambulumnak, illetve nemcsak a preambulum bevezető gondolatainak az a megfogalmazása, ami az Európai Unióra és az európai uniós országokra utal, hagyott némi kétséget az irányba, hogy nem minden esetben lehet ezt a rendszert zártan megvalósítani, és lehetnek olyan esetek, amikor bizony új adatkezelési vagy egyéb adattovábbítási felhatalmazásokat adunk pont ezzel a törvénnyel az egyéb, Magyarországhoz képest külföldi, nyilván a nemzetközi jog alapján európai uniós országoknak. Ezt viszont el kellene kerülni, és hézagmentessé kellene tenni. Én úgy gondolom, hogy ha erre nem tudunk választ kapni, akár itt a részletes vitában vagy esetleg a zárószavazásig, akkor nem fogjuk tudni emiatt támogatni ezt a rendszert, holott azt hangsúlyozni szeretném, hogy várjuk és jó lenne, ha a magyar viszonyok között ez megvalósulna.

Egy egyszerű példa, ami jó lehet, ha mondjuk, az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonosnak a lakcíme nyilván van tartva, akkor sok esetben a frissessége elmúlik, vagy nem jelenti be a lakcímváltozást a tulajdonos, vagy nem is tudja esetleg, hogy milyen módon kell, nem szán rá pénzt, de ha ez megoldható központilag a lakcímnyilvántartásból, akkor mindig friss tud lenni az ingatlan-nyilvántartás, ami egy fontos közérdekű szempont. Arról nem is beszélve, hogy a különböző hatóságok nem kérhetnek majd a jövőben olyan adatokat, amelyek más nyilvántartásban megtalálhatóak, tehát ez az állampolgárok életét könnyíti, amit mi is természetesen támogatunk. De ezzel együtt, ha a felmerült kételyek, amelyekre választ sajnos nem kaptunk, nem kerülnek megválaszolásra, akkor nem fogjuk tudni a végső szavazáson támogatni a javaslatot.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Az 1., 3., 7. pontokhoz szeretnék hozzászólni, elnök úr.

Úgy tűnik, hogy ezeknél a szárazabb jogi témáknál az Országgyűlésben nekem vannak csak felvetéseim, de az 1., 3., 7. pont formálisan az alkotmányügyi bizottságnak a módosító javaslata, és hogy ne mindig csak kritikát mondjunk, ezek pozitív irányba módosítják egyébként a beterjesztett javaslatot.

Néhány gondolat erejéig azért szeretnék ezekről megemlékezni, mert fontos jogvédelmi garanciákat tartalmaznak, és bár formálisan az alkotmányügyi bizottság nyújtotta be, ezért a dicséret is az alkotmányügyi bizottságot illeti, de mivel el szoktuk mondani, hogy természetesen a kidolgozását ezeknek - illetve nem természetesen, de sajnos a rossz gyakorlat szerint - a minisztérium szokta megtenni, és az alkotmányügyi bizottság csak benyújtója ezeknek a javaslatoknak, feltételezhetjük, hogy itt is a minisztérium részéről jöttek a módosító javaslatok.

(13.40)

Az 1. ajánlási pont esetében fontos megállapítás kerül bele az 1. § (2) bekezdésébe, ami arra vonatkozik, hogy perben a hitelbiztosítéki nyilatkozat valósággal egyezőségét annak kell bizonyítania, aki a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tette. Ez természetes velejárója a rendszernek, illetve annak, hogy az új hitelbiztosítéki rendszer kapcsán nem egy közhiteles rendszerről, de egy fontos és egy gyorsan elérhető, nyilvános rendszerről beszélünk, s ez magával hordozza annak az igényét, hogy a bizonyítási teher azon legyen, aki a bejegyzést és a nyilatkozatot tette. Az is jónak tűnik, hogy a bíróság ebben az esetben soron kívül jár el, hozzáteszem, hogy sajnos a soronkívüliség végrehajtása sok esetben - a bíróságok leterheltsége miatt - csak elméleti kategória, vagy hogy úgy fogalmazzak, próbálnak soron kívül eljárni, de ez még mindig sajnos inkább egy elfogadható normál eljárási határidőbe fér bele, és azért arra kellene törekedni, hogy minden eljárás felgyorsuljon.

A 3. pontban szintén egy fontos egyszerűsítés, illetve egyszerűbb megfogalmazás kerül bele, részben módosítva is a rendszert. Csak a felhasználóként nyilvántartásba vett személy tehet nyilatkozatot olyan személlyel szemben, aki szintén nyilvántartásba van véve. Ez egy fontos garancia, hogy legalább azzal legyünk tisztában, hogy mindkét fél, aki tesz egy hitelbiztosítéki nyilatkozatot, és akivel szemben teszi, a személyazonosságával kapcsolatban ne merüljenek fel kérdések, ha már nem közhiteles ez a nyilvántartás, és ezt a regisztráció - ami a közjegyzőkön keresztül működik - teremti meg. Illetve lehet például ügyvéden keresztül is tenni, de ott nyilván az ügyvéd fogja megtenni a saját elektronikus hozzáférésén keresztül, miután ellenőrizte a megfelelő igazolványokat az adott személynél; tehát ez egy fontos garancia.

Ehhez kapcsolódik a 7. javaslat, szintén az alkotmányügyi bizottságtól, ezt egészíti ki, amely eltörli a javaslatból azt az általunk is kritizált pontot, miszerint eladói nyilatkozat a tulajdonjog-fenntartásról történő eladásra, a faktori nyilatkozat vagy a lízingbe adói nyilatkozat olyan személlyel szemben is tehető lett volna az eredeti javaslat alapján, aki nem a hitelbiztosítéki nyilvántartás regisztrált felhasználója. Itt az előzőekben elmondott problémakörök miatt kiegészítő jelleggel, úgy gondoljuk, hogy ez teremti meg azt a szabályozásbeli biztonságot, ami elvárható, és természetesen reméljük, hogy az Országgyűlés is - mivel az előterjesztő egyetértett ezekkel a javaslatokkal - el fogja fogadni a törvényt, és ezáltal megteremtődik az a hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszer, amelyhez mi is elvárásokat fűzünk. Természetesen itt is a puding próbája az evés lesz, de örülünk neki, hogy legalább egy új jogvédelmi vagy a nyilvánosságot jogvédelmi funkcióként segítségül hívó rendszer alakulhat ki.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik képviselői, Gaudi-Nagy Tamás és jómagam azért kértük ezt a lehetőséget, hogy a kisebbségi véleményt tolmácsoljuk, mert a bizottságban a jobbikos képviselők tartózkodtak az általános vitára való alkalmasságról való szavazáskor, és ezt azért tettük, mert úgy gondoljuk, hogy sem a benyújtásnak a gyorsasága, az az idő, ami rendelkezésre állt ennek a javaslatnak az áttanulmányozására, valódi szakmai áttanulmányozására, az nem volt elegendő; ugye, a múlt héten került benyújtásra ez a javaslat.

Egy nagyon fontos javaslatról beszélünk, a trichotóm büntetőjogi rendszernek a harmadik lábáról. Ez nem egy tisztességes eljárás, hogy ily gyorsan terjesztik be. Úgy gondoljuk, hogy a tárgyalás körülményei semmiképpen nem megfelelőek. Akár az sem egyébként, hogy ezt nem, mondjuk, vezérszónoki körben, hanem csak egy sima - idézőjelben - mezei törvényjavaslatként hozzák be. Miközben azzal sem értettünk egyet, hogy annak ellenére, hogy a kormányzat szigort hirdetett, és azt hirdette, hogy itt majd önfenntartó börtönök jönnek létre, és egy új szemlélet kerül bevezetésre a büntetés-végrehajtás során, nos, ezt a szemléletet nem látjuk, inkább nevezhető ez egyfajta látszatszemléletnek.

A munka továbbra is jutalomként jelenik meg, és nem kötelezettségként az anyagban. Valóban, egy-két apró szolgáltatást térítéshez kötöttek, de mindez sajnos nem éri el azt a szintet, és nem fogja fel azt a magyar realitást, hogy sok esetben nem szeretnének visszailleszkedni, vagy nem minden esetben szeretnének a bűnelkövetők visszailleszkedni a társadalomba. Jól tudjuk, hogy aki együttműködő, azt segíteni kell minden eszközzel, de sok esetben csak a reintegrációs szemlélet, ami ebben a törvényben megjelenik, az önmagában kevés, és a magyar társadalmi valóságtól nagyon távol áll. És ahogy azóta megtudhattuk, sajnos a szakmának sem kérték ki a véleményét.

Ez a javaslat valahol megszületett, nem úgy, mint a polgári törvénykönyv, hogy azok az emberek, akik a büntetés-végrehajtási jognak, büntetőjognak akár egyetemi professzorai, tudósai, ők hozzátehették a magukét, hanem, hogyha jól tudom, a minisztérium bugyraiban született meg, és sajnálatos módon a tárgyalás és a Ház elé hozatal sem tette lehetővé, hogy akár az ellenzék begyűjtse a megfelelő mélységű szakmai információkat, akár azoktól a jogtudósoktól, akiket önök nem kérdeztek meg. Ez elég sajnálatos, és ezért csak tartózkodni tudtunk, amikor az általános vitáról kellett dönteni. Jó lett volna ennek még egy kicsi időt adni, és akkor egy normális módon, méltó módon tudtuk volna tárgyalni.

Köszönöm, elnök úr. Át is adnám a szót Gaudi képviselőtársamnak.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatnám azt a gondolatmenetet, amit a bizottsági kisebbségi vélemény kapcsán elmondtam, nem megismételve azt, és egyébként egyetértve Bárándy képviselőtársammal abban, hogy bizony minden szempontból jobb lett volna, ha több idő marad ennek a törvénynek a tanulmányozására és akár a vélemények kifejtésére, akár az illetékes minisztérium véleményének kifejtésére is. Én még megfejelném ezt azzal, aki esetleg nem követte a parlament munkáját, hogy tegnap például a banktörvényről beszéltünk, kiegészítő rendelkezések, egy több száz oldalas anyag, és jómagam éjszaka 11-kor, de van, aki hajnali kettőig maradt, például Gaudi képviselőtársam, mert egy olyan stratégiát is ideöntöttek az Országgyűlés elé, ami több évtizedre előre határozza meg Magyarország fejlesztési irányait, és akkor most szerdán a büntetés-végrehajtás irányairól kell vitatkoznunk. Ha néha szétesettnek tűnik a felszólalásom, akkor azt tudják be ennek, hogy egyszerűen már a kormánypártok sem tudják ezt a tempót követni, pedig ők tudják, hogy mikor mit terjesztenek be. Azt hiszem, jobban meg kellene tisztelni az Országgyűlést.

Egyébként rátérve valóban a bv. témára, Csóti András parancsnok urat és kollégáit én is nagy szeretettel köszöntöm, és köszönjük, hogy a bizottság ülésére is eljött, és reméljük, hogy talán ezzel a közös munkával hozzá tudunk járulni, hogy egy-két ponton megjavítsuk ezt a törvényjavaslatot.

A fő probléma az egész javaslattal, amikor sajtótájékoztatót tartottam, én úgy fogalmaztam ezt meg, hogy az előzetes várakozások ellenére ez egy farkasbőrbe bújt bárány. Mert a kormányzat szépen előadta, hogy önfenntartó börtönök lesznek, fizetni kell kiegészítő szolgáltatásokért, most majd eljön az a világ, amikor nem lesz jó vagy senkinek nem lesz jó börtönben lennie, és a társadalom által elvárt szigor is megjelenhet. Nos, ebből szinte semmi nem köszön vissza a javaslatban, és elég ebben a körben arra utalni, hogy már a preambulumban, illetve a célként megfogalmazott rendelkezések között és visszatérően a joganyagban olyan meghatározásokat láthatunk, hogy "törekedni kell arra, hogy az elítélt életkörülményei közelítsenek a szabad élet általános körülményeihez". Én ezt egy kicsit erősnek tartom. "A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet az elítélt életébe csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben avatkozik bele." Majdhogynem bocsánatot kér a törvényjavaslat, hogy az elítélteket bent kell tartani a börtönökben, illetve az egyéb bv. intézetekben. "Az elítélttel való foglalkozás terén a kényszerelemeket lehetőleg háttérbe kell szorítani", és amit elmondtam, többször megjelenik a szabad élet körülményeihez való közelítése a rabok viszonyainak és körülményeinek, illetve a végrehajtó szerveknek csak a szükséges mértékben szabad irányítaniuk a fogvatartottak életét.

(14.50)

Nem az a baj, hogy ez a szemlélet megjelenik, hanem az, hogy, úgy érzem, kizárólagosan jelenik meg a javaslatban. Úgy gondoljuk, hogy a fogvatartottak egy része nem szeretne visszailleszkedni a társadalomba, és számukra csak az elrettentés az az eszköz, amivel talán el tudja érni a társadalom, hogy törvénytisztelőbb életmódot folytassanak. Bizony, az ő esetükben a reintegrációs szemlélet sajnos nem fog eredményre vezetni. Egyébként hozzáteszem, még mielőtt egyoldalú elfogultsággal vádolnának, hogy bizonyos esetekben viszont segíteni kell az elítélteket, hogy visszailleszkedjenek, amennyiben ők is ezt szeretnék, minden segítséget meg kell adni. De sok esetben láthatjuk, hogy a médiában nyilatkoznak az elkövetők, hogy ha kijövök a börtönből, ugyanott fogom folytatni, ahol abbahagytam, és válogatottnál válogatottabb gaztetteket fogok végrehajtani. Ezekben az esetekben is kellő hatékonysággal fel kell lépni, mert egyébként a társadalmi elvárás semmilyen módon nem fog megvalósulni.

Önfenntartó börtönökről beszélnek. El kell ismerni, hogy előrelépés történt a rabmunka frontján az elmúlt időszakban. Jómagam több büntetés-végrehajtási intézetet is meg tudtam látogatni, és még szándékozom is a jövőben, lévén, hogy nem lehet úgy beszélni a témáról, hogy az ember ne tapasztalja személyesen a problémákat. Való igaz, sok esetben normális, kulturált körülmények között élő ember számára elrettentőek lehetnek a magyar börtönviszonyok. Viszont ahol semmilyen közmű nincs bevezetve, mondjuk, egy ingatlanba, és valaki onnan kerül be a börtönbe, annak igenis ez lehet akár csábító is.

Bár a rabmunka terén valóban történtek előrelépések, és ennek örülünk is, de még mindig egyfajta jutalomként jelenik meg a munka. Pedig bizonyos esetekben ezt kötelezővé lehetne tenni, és akár kényszerrel is dolgoztatni kellene a rabokat, hiszen aki jutalomként fogja fel és dolgozik, valószínűleg könnyebben visszaintegrálódik, de aki ezt elutasítja, annak a számára is kötelezővé kellene tenni. Jelen pillanatban az elítéltek kevesebb mint 20 százaléka dolgozik. Ezt a háttéranyagból tudhattuk meg. A rabok eltartása elég magas összeg, bár Garamvölgyi László, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács szóvivője szerint ez 2300 forint/nap. Én ennél magasabb összegekről tudok, szerintem ez egy csalóka szám lehet, és minden költséget nem tartalmaz. Tehát mindenképpen a munkának mint kötelezettségnek és akár bizonyos szempontból büntetésnek, aki úgy fogja fel, büntetésnek is felfogható módon meg kellene jelennie. Itt el lehetne mondani a bányamunkát, ami kizárttá teszi a szökést. A külső munkavégzés esetén ugyanis mindig felmerül, hogy hatalmas a rabok őrzésének költsége, egy bánya esetén nem tudnának sehová szökni, ez is egy jó ötlet lehet, amit talán be lehetne építeni.

Alapvetően a börtönnek visszatartó erővel kellene bírnia. Tehát nem elég az a megfogalmazás, hogy csak célszerű lenne, ha a tartásukhoz a rabok szélesebb körben járulnának hozzá, ez tulajdonképpen csak egy kívánalomként jelenik meg. A magyar realitás sajnos - és erről Bárándy képviselőtársam is beszélt -, hogy a magyar börtönőrök fizetése sok esetben annyira alacsony, hogy egy multicégnél egy pénztáros sokszor hasonló összeget vagy akár többet keres. Ez bármennyire megdöbbentő, de így van. A közvélemény ezen gyakran megdöbben, ezt tapasztaljuk lakossági fórumokon, de tényleg, hogy lehet egy embert rávenni arra, hogy ilyen alacsony fizetésekkel akár olyan emberekre vigyázzon, akik a tényleges életfogytiglanban semmilyen pluszbüntetésre nem számíthatnak. Ha mondjuk, egy kihegyezett fogkefével torkon szúrják a börtönőrt és az meghal, vagy bármilyen módon a legválogatottabb bűncselekményeket elkövetik, nem kaphatnak súlyosabb büntetést gyakorlatilag. Tehát nagyon komoly életveszélyben vannak akár a börtönőrök. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlat az, hogy fenyegetéseket kapnak adott esetben olyan módon, hogy ez ne legyen tanúsítható, és jól tudjuk, hogy sok esetben milyen nehézfiúk vannak a börtönökben. Ezt eltűrni egy multicég pénztárosi fizetéséért, minden tiszteletem a börtönőröké és ezúton is köszönjük nekik azt a kitartást, amivel a társadalom által anyagilag nem kellően elismerve végzik napi életveszélyben a munkájukat.

Egyébként az integrációval kapcsolatban erősebben meg kellene jelennie a vallás szerepének és a börtönön belüli vallásgyakorlásnak. Statisztikák alapján kimutatott, hogy a legkisebb arányban, világ- vagy nyugati trendeket nézve is a legkisebb arányban azok lesznek visszaesők, akik valóban valamiféle vallási elhivatottságból a hitben meg tudják találni a reményt. Erről nagyon jó tapasztalatok vannak, és úgy gondolom, hogy ezt a jövőben is erősíteni kellene.

Úgy gondolom, hogy általánosságban ez a büntetés-végrehajtási modell inkább a nyugati vagy északi modellekre hasonlít, amit nem tartunk egyébként kielégítőnek és a magyar börtönviszonyokra használhatónak. Mondok egy egyszerű példát. A társadalom úgy gondolhatja, hogy a rabok a börtönben vannak, ha elítélik őket, mondjuk, egy fegyház fokozatban lévő rab. És mit láthatunk? Látogató intézeten kívüli fogadása, ami a részletes indoklás szerint az intim környezet megteremtésére is szolgálhat. A kimaradás lehetősége akár csoportosan is, ez maximum 24 óra lehet. Fegyházból is lehetőség van erre, vagy akár az eltávozásra, ami fegyház esetén évi 5 nap, börtön esetében évi 10 nap lehet őrzéssel vagy anélkül, és ez már egy fegyházbüntetés egyharmadának a letöltése esetén is engedélyezhető. Ezért találkozhatunk olyan esetekkel, sokszor a médiában megjelent súlyos bűncselekmények esetében is, hogy az, aki ezt elkövette, annak valójában a börtönben lenne a helye, de egy eltávozáson volt és nem ment vissza. Az ember elgondolkodik azon, hogy most akkor hogy van ez. Úgy gondoljuk, a börtönben van a rab, akit fegyházra ítéltek, és mégis engedik eltávozni.

Önmagában nem tenném kizárttá, hogy a legjobb magaviseletű emberek esetén, kellően nem súlyos bűncselekmény esetén ez megtörténhessen. De ha valaki csak elvan, és kirívóan nem sérti a magatartási szabályokat, akkor azt már akár el is engedhetik egy kis eltávozásra. Az a megkülönböztetés, önmagában azt feltételként szabni például a jutalmaknál, a soron kívüli látogatásnál, látogató intézményen kívüli fogadásánál, a jutalomkimaradásnál vagy jutalomeltávozásnál, hogy ismételten és súlyosan ne szegje meg a magatartási szabályokat, ez, azt hiszem, abszurd. Egy kicsit azért belefér, hogy renitenskedik, de attól még jutalmat is kaphat, mert jogszabály alapján ez nincs kizárva.

Itt említhetném a magánelzárás intézményét mint büntetésnek a csökkentését, az időtartamát öt nappal csökkentik, fegyház esetén 30-ról 25-re, egyébként a börtön és a fogház fokozatban is 5-5 nappal csökkennek ezek a magánelzárási lehetőségek. Nem gondolom, hogy olyan jól állnánk, hogy lehetőséget kellene adni arra, hogy a felső határ csökkentésre kerüljön. Nem is értem megint, ezt a liberális szemléletet honnan örökölték meg, illetve hogy merült fel annak a fejében, aki megírta ezt a javaslatot; biztos megint a kiváló nyugati példák, amik teljesen használhatatlanok a magyar viszonyok között.

De mondok egy másik példát, ez is kedves kis példa. Szexuális bűnelkövetőkkel történő foglalkozásról szól az új bv. törvény. Nagyon megörültem, hogy itt valami újabb intézkedésre, újabb szigorra lehet számítani. Az európai példákat átemelik itt is. Azt kell látnunk, hogy az olyan személyek esetében, akik 18 év alatti személyekkel szemben szexuális bűncselekményeket követtek el, azt tartják forradalmi áttörésnek, hogy önkéntes alapon viselkedésterápián vagy csoportos foglalkozáson vehetnek részt. Egyszerűen nem is értem.

Lengyelországban és az európai országoknak egy meghatározó részében alkalmazzák az egyébként nem visszafordíthatatlan gyógyszeres kezelésként az úgynevezett kémiai kasztrálás intézményét. Ez nem azt jelenti, hogy valakit örökre kasztrálnánk, hanem egy olyan gyógyszeres kúrát jelent, amivel az elkövető szexuális vágyát kordában lehet tartani. Természetesen, ha a kezelés megszűnik, helyreállnak ezek a hormonális folyamatok. De arra nagyon jó, hogy ezt kötelezően elrendelve, főleg miután a börtönből kiengedésre kerülnek az ilyen szexuális elkövetők, lehessen ellenőrizni akár a pártfogó felügyelői rendszerrel és egyéb ellenőrzési módokon, hogy valóban beszedi ezeket a tablettákat, mert ezt ilyen egyszerű módon is meg lehet oldani. Úgy gondoljuk, hogy így kiengedhető a társadalomba a büntetése letöltése után egy szexuális bűnelkövető.

(15.00)

De egyébként az esetek többségében valakit ugyanúgy molesztálni fog vagy meg fog rontani az ilyen elkövető. Ezt nem szabad engedni a társadalommal szemben.

Azt már nem is mondanám, hogy "természetesen" ösztöndíj jár annak, aki tanul, fizetett szabadság annak, aki dolgozik, ami szintén nem gondolom, hogy arrafelé menne, hogy itt a munka valóban akár büntetésként is megjelenhessen. Tehát összességében elmondható... - elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek? (Jelzésre:) köszönöm szépen -, tehát elmondható, hogy sajnos túl liberális a szemlélete ennek a javaslatnak, vagy így, ebben a formában túl liberálisnak tartjuk ahhoz, hogy támogatható legyen. Be fogunk terjeszteni módosító javaslatokat. Természetesen még többet tudtunk volna, ha megfelelő idő állt volna rendelkezésre, hogy szövegszerűen ezeket megtegyük.

Hozzáteszem, hogy amiket elmondtam, és a reintegrációra ez különösen igaz, ez lehetne bizonyos elkövetők esetén realitás. De az egész magyar börtönviszonyra ezt ráhúzni, teljes mértékben azt mutatja számomra, hogy a magyar valósággal nem voltak tisztában, akik ezt alkották, és sajnálatos módon valóban, ha az anyagi körülményeket a rendszer beindításához nem tesszük oda, akár, ahogy elmondtam, a börtönőrök fizetésére vagy a börtöndolgozók körülményeinek javítására, akkor semmi nem fog változni, csak szép szabályokat írunk. Illetve egy dolog fog változni: esetleg több rab lesz a börtönön kívül, mint jelen pillanatban. Nem gondolom, hogy a társadalomnak ez lenne az érdeke, és nem gondolom, hogy amikor a Fidesz-KDNP-t kormányra juttatta a kétharmad, akkor ezeket az elvárásokat fogalmazta meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban nincs olyan tetemes pártmúltunk, mint az MSZP-nek és a jogelőd pártjának, ez igaz. Tehát a Jobbik egy relatíve fiatal párt, bár már a 10 éves alapítási évfordulónkon túl vagyunk. De a lényeget tekintve, mi soha nem mondtuk azt, hogy mindenkire a nagy bárddal le kell sújtani, hanem a reintegrációt abban az esetben, ha valaki ezt szeretné, és valaki valóban tesz is azért, és bizonyítja, hogy alkalmas a társadalomba való visszailleszkedésre, azt segíteni kell minden eszközzel. Ez az egyik fele.

Ami miatt kritizáltuk ezt a szemléletet, az az, hogy ez általánosságban jelenik meg, és ha valaki kiemelkedően rossz magatartással nem bír, akkor tulajdonképpen már jutalmakban részesülhet. Tehát nem az a szemlélet uralkodik, hogy ahhoz bizonyítani kell, hogy valakit komolyan vegyenek és a visszailleszkedésre alkalmasnak minősítsenek. Azokban az esetekben pedig, és ez a magyar valóság, vagy sok esetben ez a magyar valóság, amikor nem kívánnak visszailleszkedni ezek az elkövetők, ott viszont az elrettentés erejével kell élni, illetve a társadalomból való kivonás mint egyfajta elvárás, a társadalom irányából is megfogalmazódó elvárás kell hogy legyen. Itt meg lehetne említeni azt is, hogy a tényleges életfogytiglanra ítélteket külön kellene kezelni, amit a törvényjavaslatban ebben a formában nem látunk, pedig ott a biztonsági kockázatok is jóval nagyobbak. Ők azok, ahogy elmondtam a rendes felszólalásomban, akik bármit elkövetnek, már nem kaphatnak súlyosabb büntetést. És akár a halálbüntetés megfontolását is figyelembe kellene venni, vagy legalábbis a társadalmi vitát el kellene ez ügyben kezdeni, mert valóban, bizonyos esetekben és bizonyos bizonyítottsági és elkövetési magatartások esetében nem feltétlenül kell, hogy napi nyolcezer forintért eltartsuk ezeket a rabokat. De tudom, hogy ez egy messzebbre vezető vita, ezért lett volna jó erre több időt szánni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Továbbvive Dúró Dóra képviselőtársam gondolatait, az élet nagy tanítómester, hiszen önök még nem is olyan régen 62 évben szerették volna meghúzni a bírák esetében azt a korhatárt, ami fölött őket nyugdíjba küldték volna. Igaz, hogy ez följebb emelkedett 65 évre, de az, hogy az Alkotmánybíróság esetében akár majdnem 82 éves korukig is lehetőség lesz alkotmánybíróként dolgozni, ez egy húszéves eltérés, ami nem magyarázható mással, mint a Fidesznek a saját hatalmi-politikai döntésével, lévén, hogy akkor azzal értenének önök egyet ezen logika alapján, hogy aki nem lett volna jó 62 év fölött bírónak, az még húsz évig alkotmánybírónak alkalmas lehet.

Nyilvánvalóan ezzel nem lehet egyetérteni, és amit önök elképzeltek, azt nem lehet ebben a formában támogatni. Úgy gondoljuk, hogy bár próbáljanak bármilyen magyarázatot adni, ez csak a személyes politikai játszmáikat támasztja alá, és nem a magyar nemzet érdekét segíti elő, és így az ilyen szabályozások ellen a legkeményebben fel fogunk lépni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a felszólalásom elején Csóti képviselőtársamra reagáljak. Én is úgy tudom, hogy túl nagy egyeztetés nem volt ebben a kérdésben, lévén, hogy jómagam is megkérdeztem, amikor ez terítékre került, az országos német önkormányzat néhány vezetőjét, és elmondták, hogy csak a legutolsó pillanatban szereztek tudomást erről.

Úgy gondolom, hogy az egyeztetésnek nem mondható, hogy amikor már beterjesztésre kerül egy javaslat, a legutolsó pillanatban valaki esetleg informális módon kikéri a véleményüket. De nem szeretnék én ezen sokáig rugózni természetesen, de azért a korhűség elvárja, hogy ezt elmondjam. Illetve maga az indokolás, amit önök most itt beterjesztettek, fekteti le, hogy a módosításra azért van szükség, mert a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata kérése alapján az előző, tehát a tavalyi határozat - idézem - nem következetesen használja az "elhurcolás" és az "elűzetés" fogalmakat. Tehát ez az indokolásban olvasható, ezzel vitatkozni természetesen lehet, de akkor ezt kellene meghatározni, hogy ez miért került bele az indokolásba. Egyébként való igaz, hogy ha a valódi egyeztetés és nem csak az utólagos bármiféle véleménykikérés történt volna meg, akkor nyilván nem keletkezett volna egy olyan blama - mert véleményem szerint az Országgyűlésnek ez egy blama, hogy egy év után kell módosítani a határozatot, és pont azért, mert a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata kérése alapján az nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amit a hazai németség támasztott ez irányba.

De rátérve az előterjesztés érdemi részére, én egy évvel ezelőtt is felszólaltam ebben a vitában, lévén, hogy nyolc évig voltam az akkor még német kisebbségi önkormányzatnak Budafok-Tétényben, a XXII. kerületben a tagja. Tehát azokat a folyamatokat, amelyek a helyi németségnek, helyi svábságnak - és ugye, ezt Budaörsre és egyéb településekre is lehet vonatkoztatni - el kellett szenvednie, és a még élő olyan emberekkel, akik megélték ezeket a kitelepítéseket is, gyakran volt szerencsém beszélni, és látni azokat az eredményeket - az eredményt itt természetesen negatív értelemben használva -, hogy hogyan lettek szinte száz százalékig német települések tulajdonképpen a német kultúrától vagy a német kultúrának a mindennapi megélésétől teljesen megfosztva.

Gondolok itt arra, hogy nem elég, hogy azok a számok, amiket ismertetni fogok, tényszerűen fennállnak a kitelepítésekkel kapcsolatban, hanem hogy Budaörs vagy Budafok-Tétény szinte száz százalékig német település esetén hogyan érték el azt, hogy az emberek egy részének kitelepítésével, más részének megfélemlítésével tulajdonképpen az anyanyelv mint a német nyelv megszűnt létezni, és akik német származásúak voltak, és nem telepítették ki őket, és még anyanyelvi szinten beszélték a nyelvet, azok már bizony nem tanították meg a gyermekeiket, így nem tanulhattak meg az unokáik sem. Hiába minden erőfeszítés, akár a német önkormányzatok részéről a német nyelvű oktatásra, amelynek egyébként nagy a hagyománya, és sokan élnek ezzel, hiába az, hogy nagyon sokan vallják német származásúnak magukat, de aki már nem anyanyelveként tanulja a magyar mellett a német nyelvet, annak már nyilvánvalóan hátrányból kell indulnia, és egy iskolában elsajátított németnyelv-tudás soha nem érhet fel az anyanyelvi szinttel.

Engedjék meg azt is, hogy ezzel kapcsolatban a hiányérzésemet fejezzem ki, hogy tulajdonképpen az LMP padsoraiból senki nincs jelen, az MSZP-től talán egy képviselőtársunk van jelen. Egyéb témáknál, amikor más tragédiákat tárgyalunk, vagy egyéb kitelepítésekről tárgyalunk, azért jóval nagyobb az aktivitásuk, és úgy érzem, hogy ez megalázó a magyarországi németek és az ő tragédiájuk felé, hogy a jogvédőket, akik liberális jogvédőnek és a kisebbségek irányában elkötelezettnek vallják magukat, ennyire érdekli ez a téma. Egyébként tavaly sem tolongtak a felszólalásokkal itt a parlamentben, sajnos ez az idén sem alakult máshogy.

De ha már újra nyílik ez a javaslat, akkor el kell mondanom azt is, hogy még mindig ott tartunk, hiába ez a második elfogadott határozat, ami persze nagyon jó és örülünk neki, hogy valami legalább megtörtént, de a kitelepítés kérdése, a kutatások és a valódi számok ismerete még a jelen pillanatban is óriási késéseket mutat. Jól tudjuk, hogy az 1970-es évekig ez egész egyszerűen tabutémának számított, fel se lehetett vetni az egész folyamatot, nemhogy kutatni lehetett volna, miközben a második világháború utáni kollektív megtorlások egyik legsötétebb korszaka, ami '45 és '48 között zajlott le, és tulajdonképpen a '90-es rendszerváltásig semmiféle érdemi kutatást nem lehetett folytatni, és azután sem sikerült ezt megfelelő állami támogatással megtenni.

Pont ez az, ami miatt egészen pontos számokat, bármennyire is furcsa, de ma sem tudunk. Lehet, hogy egy település fel tudta dolgozni a múltját, de egyébként Budafok-Tétényben is felmerült az a probléma, hogy azok az iratok már az akkori tanácsháza, most önkormányzat pincéjében már csak részlegesen lelhetők fel, a családi memoárok meg, jól tudjuk, hogy nehezen összegyűjthetőek, és erre teljes körű kísérlet nem is történt.

Az biztos, hogy az 1941-es népszámláláson 447 ezer ember vallotta magát német anyanyelvűnek, ebből 330 ezer német nemzetiségűnek. Ma hozzávetőlegesen egy 230 ezres számról beszélhetünk, akik német nemzetiségűnek vallják magukat Magyarországon, és ha figyelembe vesszük a háború által okozott jelentős emberveszteséget, amiből a magyarországi németek is létszámarányuk fölött kivették a részüket, tehát sajnos az emberveszteségek a németség körében is kimagaslóak voltak, akkor valószínűsíthetjük, bár pontos számokat nem tudunk mondani, hogy '45-ben a Magyarországon tartózkodó német lakosság több mint felét biztosan, de még inkább kétharmadát kitelepítették.

A kitelepítések érintették a szovjet munkatáborokat, ők jártak talán a legrosszabbul, Nyugat-Németországba, majd később Kelet-Németországba folytatódtak a kitelepítések, nem hivatalosan viszont a Szovjetunió több államát is érintették, oda is kitelepítették a magyarországi németeket, sokszor olyan államokba, amelyeknek kultúráját vagy nyelvét egyáltalán nem ismerték.

Budaörsön '46. január 19-én, szombaton éjjel kezdődött el a kitelepítés, és hogy érzékeltessem, hogy ez mivel is járt, a megelőző hetekben már lezárta a rendőrség a települést, tehát onnan se ki, se be nem lehetett menni, nem lehetett elhagyni azt. Éjszaka, álmukból ébresztették fel az embereket, csupán néhány órájuk volt összeszedni azokat az értékeket, amelyeket magukkal kívántak vinni. Ez kezdetben 50 kilót jelentett, aztán később ez 100 kilóra emelkedett. De a számarányokat illetően - és Budaörs sajnos egy rossz értelemben jellemző példa - '41-ben 8448 ember vallotta magát Budaörsön német nemzetiségűnek, '49-ben csupán 36 ember merte ezt bevállalni. Nyilván a 8500 ezer emberből valószínűleg nem mindenkit telepítettek ki, egy jó részüket kitelepítették, de a maradék is '49-ben félt bevallani, és tulajdonképpen csoda, hogy még 36 olyan bátor német nemzetiségű ember élt, aki ezt megvallotta, és kockáztatta akár az életét is.

Elmondhatjuk tehát, hogy Budaörs esetében is a lakosság több mint 90 százalékát kitelepítették, és egyébként ez néhány hét leforgása alatt történt. Ezek után, hogy a helyzet még rosszabb legyen, még a szabad emlékezés jogát is elvették ezektől az emberektől, és a kommunizmus évtizedei alatt még beszélni se lehetett és megemlékezni se lehetett arról a tragédiáról, ami őket érte.

(13.10)

És hogy még egy jellemző történelmi tényt elmondjak, a kitelepítések már önmagukban is a szövetségesek, a nyertes oldalon álló szövetségesek egész lelkivilágát jól példázzák, de a potsdami értekezleten lefektetett jogszabályokat sem tartották be Magyarországon - valószínűleg egyébként máshol sem -, és sokkal embertelenebb és jogtalan körülmények között zajlott, mint amit annak idején meghatároztak, bár azok a körülmények sem mondhatók túl pozitívnak, ezért az amerikaiak többször javasolták, hogy a politikai rendőrség helyett a katonaság felügyelje a kitelepítéseket. Ezt azonban a magyar fél figyelmen kívül hagyta, ezért az amerikaiak több ízben leállították a kitelepítést, és ennek, tehát az amerikai fellépésnek lett a következménye - és itt szintén felhívnám ezekre az úgynevezett könnyített körülményekre a figyelmet -, hogy elérték azt, hogy már öt nappal korábban értesíteni kellett a kitelepítendő embereket a kitelepítésről, 10 napi élelmet biztosítani kellett, és 100 kilogrammra emelték azokat a személyes holmikat, amiket magukkal vihettek. Azt hiszem, ez mindent elmond, hogy előtte milyen körülmények uralkodhattak.

El kell mondani azt is, hogy ebben az esetben sem történt meg a valódi kártérítés. Lehet, hogy részletpróbálkozások történtek, a német állam volt egyébként még, aki megpróbálta kivenni a részét ebből a folyamatból, de valódi kártérítés nem történt, ugyanúgy, ahogy a felvidéki magyarság kitelepítése kapcsán sem. Bár ott azt a gyalázatot elkövette Magyarország, hogy magára vállalta a szlovák fél helyett ezt a kártérítést, de azóta se történt meg, ez egyébként '90 óta a leghosszabb ideje megvalósuló jogsértés, amit az Országgyűlés és Magyarország nem pótolt, és nem tartotta be a kötelezettségét, ami annál is furcsább, mert ez a magyarok irányában fennálló kötelezettség, és itt a felvidéki kitelepítések kapcsán is beszéltünk erről az Országgyűlésben, de úgy tűnik, hogy még mindig csak addig sikerül eljutni, ha magyarokról, németekről van szó, hogy maximum a megemlékezés és maximum az Országgyűlés által egy határozati javaslatban lefektetett megemlékezés az, ameddig el tudunk jutni, és például az anyagi kártérítés, vagy bármiféle, akár emlékévnek a meghatározása, ami sok más esetben működik, ez egészen egyszerűen elképzelhetetlen, sajnálatos módon elképzelhetetlen, és ez egyébként felveti a kormány felelősségét is, hogy bár egy apró lépés, hogy ez a határozati javaslat megtörtént, de a valódi lépéseket is meg kellene tenni.

Hozzáteszem, ez nemcsak magyar probléma, a szudétanémetek kérdését is ide lehetne venni, de akkor már messze haladnánk, eljuthatnánk a Beneš-dekrétumokig, ami a németeket és magyarokat egyként tette jogfosztottá, egyként fosztotta meg minden javuktól, és ha még tovább evezünk, akkor rájöhetünk, hogy ezek a Beneš-dekrétumok bizony még mindig, ma is hatályban lehetnek, erre a csehek és a szlovákok adott esetben hivatkozhatnak, ez alapján a kártérítéseket és az elszámolást megtagadhatják. Ha még eggyel tovább megyünk, akkor azt láthatjuk, hogy az Európai Uniót ez egyébiránt semmilyen módon nem zavarja, ezt természetesnek tartják, és az Európai Unió alapjogi chartája, amelyre szeretnek úgy hivatkozni, mint egy alapjogi katalógusra, amelyet minden országnak be kell tartania, mit ad Isten, egyébként Lengyelország és Nagy-Britannia tekintetében már eleve a felmentés megtörtént. Tehát nem beszélhetünk itt egy általános kötőerővel bíró joganyagról, az Európai Unióban, úgy tűnik, minden csak a gyengékre vagy a nemzeti érdekeket érvényesíteni nem tudókra kötelező, mindenki másra nem. Hozzáteszem a lengyelek védelmében, hogy ők azért nem fogadták el, mert a kereszténység védelmében voltak olyan lelkiismereti problémáik, amelyek alapján ezt nem tudták elfogadni. Tehát a lengyeleknek igazuk volt, amikor az ő szempontjukból ezt felvetették, de hozzáteszem, hogy akkor egy olyan chartát kell megfogalmazni, amely mindenki számára kötelezővé tehető, és hozzáteszem azt is, hogy kibúvót nem lehet alóla adni. Ahogy egyébként a csehek, bár jogilag vitatható módon, de az utolsó pillanatban a lisszaboni szerződés ratifikálása és aláírása során kizsarolták magukat; egyébként hozzáteszem, hogy ehhez kellett a magyar fél hozzájárulása is, tehát a többi ország egyhangú hozzájárulása. Azt már elmondtam itt többször, nem fog önöknek meglepetést okozni, hogy Bajnai Gordonnak hívták azt a miniszterelnököt, aki a magyar nemzeti érdeket akkor is és többször is elárulta, és így egyébiránt - elnök úr, egy percet kérhetek, és akkor be tudom fejezni -, így a folyamat sajnos a kitelepítésektől Bajnai Gordonig végig is ért. Nem szeretnénk, ha Magyarországnak többet olyan kormánya lenne, amelyik a kommunizmus gyászos időszaka után annak örökségét továbbvinné, és ahogy azt elmondtam, annak örülünk, hogy ez a határozati javaslat létrejött, de kérem, hogy közösen lépjünk még egyet előre, és a valódi kártérítés és a valódi megemlékezés irányába tegyük meg a közös lépéseket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hatalmas türelemmel végigvártam a kétpercesháborút, meg kell mondjam, bár remélem, hogy már a vége felé tartunk. Sok minden elhangzott előttünk, én egyébként közben megírtam egy módosító javaslatot is (Koszorús László tapsol.), hogy Koszorús képviselőtársam lelkét megnyugtassam, és ha a vízállásjelentéshez hasonlóan esetleg arról tájékoztatást szeretne kapni, akkor ez már a rendszerben is látszik. Egyébiránt egyetértek azokkal... (Koszorús László: Egy módosítót?) Így van, és ha megnézi, a ciklusban majdnem hatszor annyit benyújtottam, mint ön, de nem szeretnék számháborúzni.

A lényeg az, hogy már a javaslat beterjesztése - és itt egyet tudok érteni az előttem szólókkal -, hogy vasárnap jön be a javaslat, ez egy dolog. Jó, beterjesztik, valamiért nagyon sürgős, egy bizottság tárgyalja, ahogy hallhattuk, és utána itt az Országgyűlés előtt... (Dr. Papcsák Ferenc: Kettő bizottság.) Akkor két bizottság, bocsánat, akkor így a pontos; és utána itt a plenáris ülésen, ráadásul a szorított menetrend alapján módosító javaslatokat sem a nap végéig, hanem jelen napirendi pont végéig lehet benyújtani, tehát ez egy elég feszes menetrend. Tehát ebben mindenképpen egyet tudok érteni képviselőtársaimmal, amikor nehezményezik azt, hogy ezt a javaslatot így érdemben nagyon nehéz annyi módosító javaslattal megbombázni, ami érdemben megváltoztathatja, illetve az érdemi része valóban a visszavonás lehetne, hiszen ezt azért ebben a formában jobban elő kellett volna készíteni.

Hogy jogilag megvilágítsam - tényleg a személyeskedést mellőzve -, szeretnék rávilágítani, hogy mi az az aggály vagy mi az a problematika, amit jogászként én egy kicsit furcsállok, mondom ezt úgy, hogy a dolgok végkimenetelét nem látjuk. Tehát én nem mondanám azt, hogy itt felhőkarcolók épülnek, mert lehet, hogy park lesz, lehet, hogy ez jó lesz az embereknek, lehet, hogy kevésbé, lehet, hogy valakinek lesz jó; ezt nem tudjuk, ezt nyilván az idő fogja eldönteni. Viszont azt nagyon szeretnénk törvényhozóként tudni, hogy mire kérik a szavazatunkat. Egyébként Hegedűsnével ebben maximálisan egyetértek, lehet, hogy ha látnánk a terveket, akkor nagy örömmel azt tudnánk mondani, hogy természetesen ez az, amire régen vágytunk, és meg tudjuk adni a hozzájárulást. Való igaz, ha egy ilyen döntés születik, akkor előtte, hogyha van, ha nincs, akkor meg lehet, hogy először az egyeztetést kell vagy kellett volna megkezdeni, esetleg nem a ciklus végén, hanem egy évvel ezelőtt, és az egyeztetés fórumaiba én beleértem nemcsak a társadalmi, hanem a zuglói önkormányzatot, a fővárost vagy akár az államot, az Országgyűlést, még akár a szarvasi önkormányzatot is - ahogy Schiffer képviselőtársam mondta, bár ezt inkább, gondolom, viccnek szánta -, de a lényeg az, hogy ha ezek a fórumok nincsenek megkérdezve, végső döntést olyan mértékben, hogy az mindenkinek jó legyen, nehéz hozni.

Egyetértek azzal is, itt nem látom, hogy jogilag mi szükség van arra, hogy ezt egy külön törvényben szabályozzuk, hiszen az állam, a XIV. kerületi önkormányzat és a főváros valóban nem mondható egy túl nagy tulajdonosi körnek. Három tulajdonos, ahol mindenhol jelen pillanatban fideszes meghatározó befolyás van, tehát erre én valóban nem látom a jogi szükségességét a törvénynek. Meg lehetne állapodni szerintem Zugló önkormányzatával, a fővárosban az egyeztetéseket le lehetne folytatni, és ezek a projektek megállapodásos módon simán elindulhatnának. Tehát én nem látom semmi akadályát ennek; vagy hogyha van akadálya, vagy önök ezt elkezdték, akkor nyilván mondják azt, és ettől függetlenül még lehet, hogy akkor is támogatnánk, ha azt mondják, hogy mondjuk, a főváros felhőkarcolókat akar oda építeni, az Országgyűlés ezt nem engedheti meg, és akkor le kell nyomni a csúnya fővárost, és döntsön az Országgyűlés. Ez is egyfajta hozzáállás, de így valóban csak egy biankó csekknek érezhetjük.

Való igaz az is, hogy van már egy törvény a kiemelt beruházásokra, hogy pontosan idézzem, ez a 2006. évi LIII. törvény, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről; ugye, önök ezt is egy kiemelt jelentőségű beruházásként fogalmazták meg. Bár ezt a 2006-os törvényt nem szeretjük kifejezetten, de lehetett volna itt adott esetben alkalmazni. Ha viszont annak körén, a 2006-os törvénynek, a kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvénynek a körén is túl szeretnének terjeszkedni, akkor viszont valóban a terveket szükséges lett volna beterjeszteni, mert így valóban csak a sötétben tapogatózunk.

Az jó persze, hogy a zöldterületeket egy módosító javaslattal beemelik, vagy Papcsák képviselőtársam azt mondta, hogy ezt támogatni fogják, ennek örülünk, hogy a zöldterület nem lesz kevesebb, de látja, hogy egy csomó probléma vagy támadás az önök részéről is megelőzhető lenne, ha egy kicsit mélyebben engednének betekintést a tervekbe. Vagy ha az Országgyűlésnek nem kívánnak ilyen betekintést adni, vagy úgy gondolják, hogy nem ez az a terep, ahol ezt pontról pontra meg kell beszélni, akkor viszont a fővárosi és a kerületi fórumok erre alkalmasak lehetnek.

Jogilag én nem nagyon értem azt, illetve jogilag értem, csak inkább a gyakorlati részét nem, hogy 99 évre, ami akár... Hongkong esetében volt ez korábban, hogy 99 évre kapták meg, ami egy beláthatatlan időtartam, s ami a vagyonkezelési jogok tekintetében és az épületek tekintetében több épületciklust is jelenthet. Tehát 99 év alatt több generációja felépülhet az épületeknek, hiszen ha az adott esetben nincs megfelelően karbantartva, akkor az átlagos időtartam ez alatt lehet. A tulajdonjog pedig - mert elhangzott itt a vitában is, hogy a tulajdonjog ott marad annál, aki ezzel rendelkezik - tulajdonképpen csak egy teljesen kiüresített, mezítlábas tulajdonjog marad, amivel kapcsolatban nehéz arról beszélni, hogy azon kívül, hogy papíron rendelkezik vele, de valódi rendelkezési jogosultsággal nem bírhat.

(16.20)

A hatálybalépés időpontja - nem szeretném itt elhúzni az időt, mert valóban hosszú vita után vagyunk -, a hatálybalépés is elég gyors, 2014. január 31-e van meghatározva, ami szintén arra enged következtetni, hogy itt nyilván valamiféle sürgető erő lehet a háttérben. (Dr. Papcsák Ferenc: Nincs ilyen!) Nincs, akkor ezek szerint nincs, de akkor viszont nem értem, miért kell ezt január 31-éig feltétlenül hatályba léptetni, és mi az azutáni ütemezés, azon kívül, hogy egy dátum szerepel benne a főváros kötelezettségéről, de ezt valóban jobban szeretnénk látni, ha már az Országgyűlés elé behozták.

A végére csak egy gondolat: annak örülök, hogy Babák képviselőtársammal abban legalább egyetértünk, hogy a Regnum Marianum templomnak ő is támogatója, és ezt remélem, a Fidesz-frakción belüli lobbitevékenységként is latba fogja vetni. Szerintem a katolikus egyház is könnyebben meggyőzhető lesz, ha úgy érzi, hogy az állam mögötte áll. A katolikus egyház a legtőkeerősebb magyar egyház tudtommal, és egy ilyen jelentős - illetve lehet, hogy önök mást tudnak, de én így tudom a hivatalos pénzügyi adatokból -, egy ilyen gesztusjellegű templom felépítése, ami a magyar nemzet számára roppant fontos, hogy a kommunizmus általi eltiprása és az újjáépítése a megújulásnak is lehetne egy szimbóluma, ha az egyház azt látja, hogy az állam mellérakja a szabályozási eszközöket, mellérakja a segítségét, akár segít a pályázatban, hogy bevonják a Városliget megújításába is a templomot, akkor nem hiszem, hogy azt fogják mondani, esetleg Semjén miniszterelnök-helyettes urat is be kellene vonni, ő jó kapcsolatot ápol a katolikus egyházzal, nem hiszem, hogy azt mondanák neki, ez nem célja az egyháznak, hogy ez megtörténjen. Úgyhogy kérem, vessék latba a meggyőzőerejüket, és legalább annyi eredménye legyen ennek a javaslatnak, hogy a Regnum Marianum-templom újjáépüljön.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, hogy nagyon rövid leszek, mert Gyüre Csaba képviselőtársam részletesen kifejtette az aggályainkat, viszont néhány percben én is szeretnék kitérni egy-két pontra, amiket nem érintett a képviselőtársam, illetve megerősítenék néhány rendelkezést.

Való igaz, a fő gond azon túl, hogy tudjuk, hogy az új Ptk.-ban ez elfogadásra került, és tulajdonképpen most csak a részletszabályok kitöltésére kerül sor, a bizalmi vagyonkezelőkről és az ő tevékenységükről szóló javaslat ezt fogalmazza meg, viszont el kell mondani, hogy a benyújtással kapcsolatban megint élnék azzal a szerintem jogos kritikával, hogy bár az új Ptk. már az idén az év elején, tavasszal elfogadásra került - egyébként hozzáteszem, nem kellően hosszú vita után, bár a parlamentben ez rekordhosszúnak tűnik, ha a büntetés-végrehajtási törvényhez hasonlítjuk, amelyet vezérszónoki kör nélkül, beöntve az Országgyűlés elé egy délután lezavartunk, minimális érdeklődés mellett, miközben a büntetés-végrehajtás egy kiemelt terület, no ehhez képest az új Ptk.-t egy árnyalattal hosszabban tárgyaltuk, de ez még mindig semmi -, de nagyon jó lett volna benyújtani ezeket a javaslatokat már a nyáron, hogy a legelegánsabbat mondjam, és ősszel tárgyalni úgy, hogy a szakmai felkészülésre idő legyen. Ezek nem néhány napos javaslatok. El tudjuk mondani az aggályainkat, de érdemben módosító javaslatokat csak kapkodva lehet megfogalmazni. Azt is tudjuk, hogy ezen a héten ráadásul csak az adott napirendi pont végéig lehet benyújtani, még csak nem is a nap végéig. Lehet, hogy ezek apróságnak tűnnek, vagy az ellenzéki Tiborc panaszának, de higgyék el, ha jó törvényeket akarunk alkotni, ezek nagyon fontosak, és saját magukat meg az ellenzéket is jobban megtisztelnék, ha ezekre a körülményekre jobban odafigyelnének.

Tehát novemberi a benyújtás, de már majdnem decemberi. Itt van előttünk ez a javaslat, és valóban felmerülhet, amit Gyüre Csaba képviselőtársam nagyon jól elmondott, hogy mi az az intézmény vagy mi az a jogi keret, ami ebben megfogalmazódik, és eddig nem lehetett becsülettel beleilleszteni a magyar jogrendbe. Értem én, hogy nemzetközi példák vannak, de én azt tapasztaltam, hogy a magyar jogrendszerben a vagyonkezelés tekintetében - legyen az állami vagy magánszemélyek vagyonkezelése -, ami a tisztességes hozzáállású ember érdeke volt, ami nem esetleg a vagyonok elfedésére irányult, az a hatályos jogszabály alapján kivitelezhető volt. Én beszéltem idősebb kollégákkal, mert lehet azt mondani, hogy ha valaki fiatal, akkor még nem találkozott elég szituációval, de ők se tudták megmondani, hogy eddig melyek voltak a nem kielégítő szituációk. Ha pedig valami nem merült fel extra igényként, akkor mindig kérdés, hogy mi a szabályozás indoka.

Azzal is egyetértek - és itt van a probléma -, hogy túlságosan elválasztani a puszta tulajdonost a kezelőtől vagy akár a kedvezményezettől, ez a tulajdonjog határait annyira tágra nyitja, ami alapján én már nehezen látom, hogy a részelemek - használat, birtoklás, hasznosítás, rendelkezés - egy egységként megjelennének. Az ötven év elképesztően hosszú idő, de úgy látszik, hogy most a hosszú évtizedek hetét éljük, az előző javaslatnál 99 évre vagyonkezelői jogot adnak a Városliget esetében, itt meg ötven évre adnak lehetőséget arra, hogy szétválasztásra kerüljön a tulajdonjognak ez a három nagyon fontos részjogosítványa, de a lényeg az, hogy ez már olyan jogbizonytalanságokat eredményezhet, hogy a valódi tulajdonos már szinte kibogozhatatlan. De ha ez a cél, akkor viszont sajnálatunkat fejezzük ki, mert a Jobbik szerint ez nem lehet cél a szabályozásnál.

Végül még egy dolgot mondanék. Az országgyűlési képviselők összeférhetetlensége kapcsán, illetve a jövőre hatályba lépő új szabályoknál nem értem pontosan, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján fennálló vagyonkezelői jogállást miért engedi meg 2014-től is a törvény az országgyűlési képviselőknek. Nyilvánvalóan az egyéb bekezdések miatt, ami úgy szól, nagyon helyesen, hogy 2014-től nemcsak a polgármesterséget tiltják meg a képviselőknek, hanem egyéb keresőfoglalkozásuk sem lehet a képviselőknek, ha viszont nem lehet, akkor a vagyonkezelés csak szívességi módon valósulhat meg, tehát ellenszolgáltatást nem lehet majd érte elfogadni. Ha viszont így van, akkor értelmetlennek látom a dolgot, mert akkor miért csinálja az a képviselő. Valószínűleg - ami nehezen lesz ellenőrizhető - nem fogja bejelenteni, hogy ő ezt anyagi ellenszolgáltatásért végzi, és effektíve megnyitunk egy kiskaput, hogy 2014-től majd fusizzanak a képviselők, csúnya szóval élve. Ez nehezen ellenőrizhető jogviszony lesz, hogy a képviselők majd felteszik a kezüket, ó hát a bizalmi vagyonkezelést ingyen végzik. Illetve, hogy pontos legyek, nemcsak a vagyonkezelésre, hanem a vagyonrendelői, illetőleg a kedvezményezetti jogállásra is lehetőség van.

Felmerül a kérdés, mert ez nincs tisztázva ebben a körben, hogy a vagyonnyilatkozatban ezeket majd hogy kell feltüntetni. A képviselői vagyonnyilatkozatok esetében nagyon remélem, attól még, hogy valaki ötven évre vagy tíz évre kiadja a vagyonelemeit kezelésbe vagy egyéb módon bizalmi vagyonkezelésbe, akkor ezt neki hogy kell feltüntetnie. Ha esetleg nem, akkor ez nemcsak a "fusizás" szempontjából lehet kellemetlen szituáció, hanem olyan szempontból is, hogy akkor el lehet vonni a közérdeklődés és a köznyilvánosság elől vagyonelemeket a különböző bevallásokból és így a vagyonnyilatkozatból, ami viszont veszélyes irányba vezet, lévén, hogy a Fidesz-kormány azt tűzte zászlajára, hogy a különböző off-shore tevékenységek és az off-shore lovagok ellen hadat üzen.

Láthattuk, hogy ez nem minden esetben valósult meg, például az EU-s pályázatok esetében sem, és ennek a passzusnak a beemelése is felvet némi kérdést. Persze, meg lehet minket nyugtatni, hogy ez nem így van, ezt államtitkár úr nyilván meg fogja tenni, de emiatt, és főleg azért, mert nincs idő ezeknek az aggályoknak a tisztázására és nincs idő kellő mennyiségű módosító javaslat benyújtására, ezért a Jobbik frakció nem tud máshogy dönteni, mint hogy nem támogatjuk ebben a formájában ezt a javaslatot, fenntartva azt, hogy persze előnyöket is hordozhat, de az aggályok, amiket elmondtunk, azt hiszem, önmagukért beszélnek.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgatott. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.20)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Jobbik véleményét tolmácsoljam ezzel a fontos javaslattal kapcsolatosan. Részben meg kell majd ismételnem Bárándy képviselőtársamat, részben kiegészíteném új elemekkel. Természetesen, még mielőtt ránk sütnék, hogy itt valamiféle ellenzéki összeállásról van szó, mert ezt gyakran szeretik a kormánypárti államtitkárok elsütni, attól függetlenül még, hogy szakmailag ugyanarra az érvrendszerre jutunk, arra a végkövetkeztetésre jutunk, az nem azt jelenti, hogy ez együttműködést jelentene. Lehetnek olyan érvek, amelyek objektíve alkalmatlanná teszik azt a jogalkotást meg az ebből folyó jogalkalmazást is. Úgy tűnik, hogy ezeket meg kellene szívlelni.

Bár ki fogok térni a bíróságok rendszerére és az Országos Bírósági Hivatalra, de én mégsem ezzel kezdeném, hanem egy olyan témával, hiszen a törvényjavaslatban is ez előrébb szerepel, amivel kapcsolatban itt az Országgyűlés előtt már felmerült néhány agóniánk. Ez nem más, mint a Független Rendészeti Panasztestület és az oda való delegálhatósága az országgyűlési képviselőknek, illetve annak a szabálynak az eltörlése a rendőrségről szóló törvényből, ami két év kivárási időt határozott meg az országgyűlési képviselők vonatkozásában is. Polgármesterekre is ez vonatkozott vagy egyéb állami vezetőkre, de országgyűlési képviselők esetében is logikusan és jogosan két évet kellett várni, amíg valaki egy független szerv, a Független Rendészeti Panasztestület tagja lehetett. Most önök ezt törlik. Ezt módosító javaslattal próbáljuk korrigálni természetesen.

Úgy tűnik, hogy országgyűlési képviselők esetében, amikor valaki már nem tölti be ezt a tisztséget, akkor megválasztható lesz. Ezt nem tartjuk jónak, és úgy gondoljuk, hogy ez másra nem jó, mint a régi vagy a parlamentből kieső kádereik elhelyezésére. Ebben a formában ezt természetesen nem tudjuk támogatni.

A másik visszatérő eleme a javaslatnak, bár államtitkár úr talán erre nem tért ki, illetve részben kitért itt az átutalások költségei, közszféra, honvédség témakörében, az még támogatható, hogy valakinek azért, hogy megkapja a fizetését, tehát hogy a számlára utalják a fizetését, ne kelljen külön díjat fizetnie, ez egy támogatható dolog. De ha jól vettem ki a szabályozásból, akkor valamiféle támogatást nyújtanak, támogatást lehet nyújtani egy bizonyos összegig arra, hogy aki mondjuk, a közszférában megkapta a fizetését, az fel tudja venni akár készpénzben is.

Most ezt azért nem értem, mert ha az a szabályozás, amit önök meghoztak, az Országgyűlés meghozott, és a készpénzfelvételek esetében két alkalom és 150 ezer forint limitig tenné lehetővé az ingyenes készpénzfelvételt, legjobb tudomásom szerint a köztisztviselőkre is vonatkozik.

(18.20)

Na most, ha viszont efölött szeretnének kiváltságokat adni, az nem feltétlenül indokolt véleményem szerint, illetve nekem a szabályozásból az derül ki, hogy ez lehet egy olyan összeg, amit fix díjként, ahogy egyébként most a minisztériumoknál is - a sajtó foglalkozott vele - néhol magasabb, néhol alacsonyabb díjakat fizetnek ki a dolgozóknak, hogy ők hozzá tudjanak jutni a fizetésükhöz. Tehát eddig is egy kivételezett viszonyrendszerben voltak. Hogyha kétszer ez ingyenessé válik mindenki számára, akkor ezzel szerintem meg kellene elégedniük a köztisztviselőknek is.

A következő pont, ez a 4. §, amiről csak röviden szeretnék szólni, ez a hivatásos tűzoltóság, önkormányzati tűzoltóság és létesítményi tűzoltóság körében a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület feltüntetése, ami nagyobb rangot és nagyobb lehetőségeket biztosít a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület számára. Őket is a tűz elleni védekezésről szóló törvénynek a fogalomrendszerében tűzoltóságnak kell tekinteni. Ez jó rendelkezés. Hozzáteszem, hogy az önkéntes tűzoltóság vonatkozásában mindig a támogatásunkat fejeztük ki, hozzátéve, hogy sajnos a támogatási rendszere nem elég jó az önkéntes tűzoltóságnak, sőt volt rá javaslatunk, hogy normatív módon egy objektív kritériumrendszer alapján kapjanak támogatást ezek az egyesületek. Így tudnák betölteni a megfelelő funkciójukat.

Az, hogy a katasztrófavédelem főigazgatója fogja a támogatásokat elosztani pályázatok alapján, ez sok esetben kiszolgáltatottságot és az urambátyám-rendszernek az erősítését hozza maga után. De sajnálatos módon ezt néhány jogintézménynél megszokhattuk már a Fidesz-kormányzatnál, hogy nem az objektív kritériumokra törekszenek, hanem arra, hogy függőségi viszonyokat minél erőteljesebben létrehozzanak. Nem kellene az önkéntes tűzoltóságot is beáldozni ezen az oltáron, főleg, hogy néhány jó intézkedés azért elfogadásra került az elmúlt időszakban.

A másik téma, amiről szót kell ejteni, ez a bírósági rendszer, ügyáthelyezés. Valóban, az Alkotmánybíróságnak ma volt egy határozata, ami a sajtóhírek alapján többek közt a Hagyó Miklós által megindított eljárás volt alkotmányjogi panasz témakörben, amelyben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ezek az áthelyezések nem voltak megfelelőek, illetve alkotmány-, alaptörvény-ellenes volt a szabályozás. Ezt Bárándy képviselőtársam részletesen kifejtette, ezt nem ismételném meg, hogy mi volt az, amit itt az Országgyűlésben hányszor elmondtak, már-már elmantrázták, hogy ez márpedig jogilag helyes. Elmondták az alkotmányügyi bizottságban, a jelen lévő Vas Imre is ezt többször hangsúlyozta, a jelen lévő Répássy államtitkár úr is többször hangsúlyozta (Dr. Schiffer András: Más meg nincs jelen.), más meg nincs jelen, mondja itt Schiffer képviselőtársam, ez valóban igaz, de a lényeg az, hogy bebizonyosodott, hogy még az önök által egyébként felduzzasztott és többségire duzzasztott Alkotmánybíróság, amelynek két tagja az utóbbi vagy ebben az ciklusban az alkotmányügyi bizottságnak az elnöke is volt, még ez az Alkotmánybíróság is úgy gondolta, hogy alaptörvény-ellenes ez a szabályozás. Részletesen nem szeretném kifejteni a határozatot, bár az egy furcsa dolog, hogy annak idején még az akkori alkotmányügyi bizottsági elnökök is, ha jól emlékszem, pont amellett érvelnek, hogy hát ez így rendben van, de ebbe most nem mennék bele emberileg meg egyéb szempontokból.

Viszont azzal, ahogy önök megpróbálják megoldani ezt a szabályozásbeli kérdést, elég itt akár az eredménytelen pályázatra gondolni, hiszen az ügyáthelyezés nemzetközi nyomásra visszavonásra került, ebben a tárgykörben valóban az eredménytelenségnek az objektív kritériumrendszerét nem sikerül megteremteni. Erre mi is nyújtottunk be módosító javaslatot, gondolom, hasonló irányú lesz, mint amit a többi ellenzéki párt benyújtott. Való igaz, hogy önmagában például az a megfogalmazás, hogy akkor is eredménytelenné lehet egy pályázatot nyilvánítani, hogyha az elbírálási folyamatban a résztvevők eljárási szabálysértést követtek el, ez így lóg a levegőben. Hogyha beraknánk, hogy mondjuk, súlyos eljárási szabálysértést követtek el, és meghatároznák, hogy mi minősül annak, akkor elfogadnám.

De minden eljárásban lehet nyilván valamiféle apró szabálytalanságot feltárni, és erre lehet hivatkozni. Ezt általában meg is szokták tenni. Tehát ahol kiskapu van, ezt megszokhattuk nemcsak az elmúlt ciklusban, de konkrétan, mivel mi 2010-ben kerültünk az Országgyűlésbe, személyes tapasztalatainkat attól tudjuk származtatni, amilyen kiskapuk itt az Országgyűlésben megnyílnak, és önök tagadják, néhány hét múlva azon át is mennek. Hogyha esetleg nem vették volna észre, akkor lehet, hogy később ezt ugyanúgy kihasználják. Tehát nincsenek már illúzióim, hogy ezeket a jövőben ne használnák ki. Illetve az, hogy indokolási kötelezettségének a Bírói Tanács nem kellő mértékben tett eleget - itt is mi az, hogy nem kellő mértékben? Hogyha azt írnák, hogy egyáltalán nem tett eleget, és nem indokolt, akkor azt érteném, az lehet egy eredménytelenségi ok, de az, hogy nem kellő mértékben, és nincs meghatározva, hogy mi az a kellő mérték, ez így megint csak függ a levegőben. Illetve a munkaszervezési, munkaterhelési kérdések is, mivel az Országos Bírósági Hivatal elnökéhez tartoznak, hát ő könnyen módosíthatja esetleg úgy a körülményeket, hogyha ő úgy gondolja, és ezt legálisan megteheti a jelenlegi törvényi szabályozás alapján, hogy bizony azt mondja, hogy bár kiírtuk a pályázatot, esetleg nem az lett a rangsor, amit szerettünk volna, vagy nem jött be elég pályázat, akkor ezt meg lehet tenni arra hivatkozva, hogy hát esetleg mégse ott kell az az álláshely, hanem máshol. Ez kijátszása véleményem szerint is az alkotmánybírósági döntésnek.

A főtitkár kérdésében is egyetértek Bárándy képviselőtársammal. Valóban furcsa, hogy itt, amíg elnökhelyettes, elnökségi tagok vonatkozásában is módosít a szabályzat, de ott talán gyengítőleg, addig a főtitkár esetében olyan jogokat látunk, ami tulajdonképpen egyfajta helytartói meghosszabbított kézként tudja működtetni a rendszert. És adott esetben, mert ezeket a pozíciókat nem adott egyénekre kell szabni, hanem egy mindenkori főtitkár és egy mindenkori elnök vonatkozásában létrejöhet olyan helyzet, ami szerintem nem túl jó, hogy esetleg a főtitkár úgymond túlhatalommal bír, és nagyobb beleszólása lehet, vagy konkrétan a döntéseket ő tudja, ha nem is jogilag, de az előkészítés, az előterjesztés és a véghezvitel során meghozni, ezt nem kellene így ebben a formában engedni.

Tehát összefoglalva, nem tudjuk támogatni a javaslatot, bár látjuk, hogy néhol ez előrelépéseket is tartalmazhat. Hozzáteszem, mivel elhangzott, bár korántsem tökéletes a végeredmény, és elhangzott, hogy az a levél, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde küldött, ott a bírói értékelésnek a lerövidítése öt évről három évre, ha jól emlékszem, azzal viszont, önmagában ezzel az elvvel egyet tudunk érteni, és ezt támogatni tudjuk, hogy a bírákat minél gyakrabban értékeljék, és létrejöhessen - illetve ezt is szorgalmazzuk úgy egyébként is, hogy létrejöhessen - egy megfelelőbb értékelési rendszer a bírók vonatkozásában. És egyébként hozzáteszem, hogy nem azt kérjük, hogy ez elvonja a bírókat az ítélkezéstől, vagy hogy őket túl kellene terhelni adminisztratív problémákkal vagy kötelezettségekkel, de már az is egy jelentős előrelépés lenne, hogyha egy folyamatos monitorozása megtörténne az ügyeknek a bírók által. És azt is nagyon jól tudom, mert érvként el szokott hangozni a másik oldalról, hogy akik értékelik, azok is bírók, és azokat kivonják a munkából.

(18.30)

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben rá kell szánni azt az összeget, hogy akár új bírókat kell felvenni, új álláshelyeket kell meghirdetni, és ehhez az államnak azt a néhány milliárd forintot hozzá kell tenni. Sokkal hasznosabb lenne, mint stadionépítésre költeni, és sokkal hasznosabb lenne az igazságügyi rendszert oly módon helyrerakni, hogy gyorsan, hatékonyan hozzáférjenek az állampolgárok az ügyeik elintézéséhez, büntetőügyekben gyorsan megszülessenek a döntések.

Akkor nem kellene olyan kényszerdöntéseket meghozni, mint az előzetes intézményének kibővítése, amivel csak azért tudtunk egyetérteni, mert itt komoly ügyekben szabadultak volna fel gyilkossággal gyanúsított személyek, illetve szabadultak volna ki. Ilyen körülményeknek tehát nem kellene kitenni az Országgyűlést, és mindezt meg lehetne valósítani a töredékéből, mondjuk, a stadionépítéseknek.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De ha az egész összeget erre rá kellene áldozni, szerintem a társadalom ezt sokkal nagyobb örömmel hálálná meg akár szavazatokkal is az önök irányába, és úgy érezhetnék, hogy valamilyen kardinális dologban előrelépés történt. Higgyék el, a magyar foci és a stadionok nem az a terület lesz, amiről úgy fogják gondolni a választók, hogy ez jó mulatság, férfimunka volt. Jobb lenne másra elkölteni azokat a pénzeket, mondjuk, a bírósági rendszerre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is azzal kezdeném, hogy nyilvánvalóan a módosító javaslatok száma, illetve az, hogy mi is csak egy módosító javaslatot tudtunk benyújtani, nem azért van, mert azt gondolnánk, hogy tökéletes lenne a javaslat, és ne kellene jó pár ponton módosítani. Ezt az indokolja, hogy vasárnap került benyújtásra és tegnapig lehetett módosító javaslatokat benyújtani, ráadásul nem is a nap végéig, hanem csak a napirendi pont tárgyalásának a végéig. Viszont néhány nagyon fontos módosító javaslat került benyújtásra, és vannak köztük olyanok is, amelyek bár kormánypárti sorokból jöttek, és elhangzott az általános vitában, hogy az előterjesztő azokat támogatja, de úgy látom, hogy az előterjesztőnek ez a véleménye megváltozott a bizottsági módosító szakaszhoz érve. Most az 5. ajánlási pontra gondolok.

Ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem, Papcsák képviselőtársam azt mondta, hogy a zöldterület aránya nem fog változni, miután megtörténik a projekt. Azt nem tudjuk, hogy milyen projekt, de nem ismételném meg ebben a körben az általános vitát. Tehát miután az átalakítások befejeződnek, nem lesz kevesebb zöldterület. S előzetesen úgy nyilatkozott, hogy a Kozma Péter által benyújtott, most 5. ajánlási pont alatt szereplő módosító javaslatot támogatja. Itt viszont nálam azt szerepel, hogy nem ért vele egyet az előterjesztő. Erre Papcsák képviselőtársam nyilvánvalóan reagálni kíván. Nagyon szeretnénk, ha az az ígéret valamilyen formában megvalósulna. Lehet, hogy akkor ez nem ilyen formában kerül benyújtásra, de a tegnapi napon még úgy volt, hogy a Kozma Péter által benyújtott módosító javaslatot sikerül támogatni.

Egyébként a zöldterületekre vagy a zöldfelületekre vonatkozik a 3. ajánlási pontban megfogalmazottakban Szél Bernadett képviselőtársunk javaslata is, amely szintén támogatható, lévén, ha már nem tudjuk, hogy pontosan milyen beruházást kívánnak ezen a területen elvégezni, akkor legalább olyan garanciát építsünk bele, ami az egészséges környezethez való jogot, az emberek jogát, a közterületi növényzetre vonatkozó előírásokat és a zöldterületeknek legalább a jelenlegi nagyságát garantálja. Sajnos, ez a javaslat sem került támogatásra.

Ami még egy fontos szempont lehet: a Hegedűs Lorántné és az általam beterjesztett javaslatban arra teszünk javaslatot, hogy a felépült építmények ne csak szimplán nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősüljenek, hanem kizárólagos állami tulajdonnak is. Lehet, hogy ez túlzásnak tűnhet, de úgy gondoljuk, hogy az az érvrendszer, amit az előterjesztő megfogalmazott itt az ülésen, abba az irányba hat, hogy itt olyan épületeket szeretnének emelni, amelyeket vélhetően a közhasználatra való tekintettel nem szeretnének - most legalábbis ez a vélemény - eladni, vagy később se kiadni az állami tulajdonból. Márpedig ha így van, akkor indokolt egy még erősebb védelmet biztosítani ezeknek az ingatlanoknak. Tegnap megnéztem a nemzeti vagyonról szóló törvényt, amely esetében úgy éreztem, hogy ez a megfogalmazás egy erősebb védelmet jelent, és nemcsak deklarálja a hosszú távú célokat, hanem talán a jogi védelem szintjét is magasabbra teszi.

Ezzel kapcsolatban kérem az előterjesztőt, hogy gondolja végig a bizottságok előtt megfogalmazott támogatását, illetve nem támogatását. Ugyanez igaz, ahogy elmondtam, a zöldterületek nagyságára, illetőleg arra az igényre, mert - hogy értse, aki most kapcsolódik bele a vitába - itt nem csupán a zöldterületekért folyik az aggódás, ami persze szintén egy nagyon fontos szempont, hogy azok se zsugorodnak össze, hanem legalább ennyire fontos szempont, hogy ha ezeknek a területeknek a nagyságát előírjuk, akkor legalább annyit fogunk tudni a fejlesztés irányával kapcsolatosan, hogy a fejlesztés bár a konkrétumát nem, de legalább a zöldterületeket nem fogja negatívan értékelni. De reméljük, hogy Papcsák képviselőtársam kifejti a vitában a véleményét.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Papcsák képviselőtársamnak reagálnék. Nem értem, hogy ha vasárnap fölkerül egy javaslat, és hétfőn beindul a vágóhíd - máshogy nem tudom minősíteni -, az alkotmányügyi bizottság elé beterjesztik az éppen ott kiosztott, 1812 javaslati pontot tartalmazó, természetesen a bizottság által megfogalmazott javaslatokat, amit érdekes módon a kormány már látott, sőt néha külső, mondjuk így, szakmai kamarával is tudott egyeztetni arról a javaslatról, ami elméletileg ott jött ki a nyomtatóból a bizottsági ülésen. Tehát egy ilyen rohamban, a kedd délutánra való felkészülésben, úgy, hogy előtte is fontos napirendek voltak, és még az a lehetőség sem volt meg, pont amiatt, hogy most kerül sor a részletes vitára, hogy tegnap a nap végéig nyújtsunk be javaslatokat, itt a kellő időt azért ebben a körben képviselőként visszautasítanám. Mert akkor nem tudom, hogy mi a nem kellő idő - ha 30 perc van rá vagy néhány másodperc?

Az érdemi részére rátérve. Ez a megfogalmazás, hogy a Városliget ingatlanterületén az építési beruházások ideje alatt és azt követően a zöldterületek aránya nem lehet kevesebb a 2013. december 31-i állapotnál. Nem értem, hogy hol lehet ezt még egyeztetni, mi az a pont, ami nem megfelelő, hiszen majdnem ugyanezt mondta képviselőtársam. Talán egy dologra tudok így hirtelen asszociálni, hogy a beruházások ideje alatt lehet, hogy kevesebb zöldterület lesz, és utána beparkosítják? Ez a maximum, amit el tudok képzelni, bár a magyar nyelv szabályai alapján nem tudom, hogy miben nem jó ez a megfogalmazás. El kell fogadni, úgy gondolom, és Kozma Péter képviselőtársam szerintem nem vádolható ellenzéki elhajlással, tehát támogatható a javaslata.

Köszönöm.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon röviden kívánok hozzászólni. Úgy gondolom, bár mi nem nyújtottunk be módosító javaslatot ehhez a törvényhez, de egyébként a benyújtott módosító javaslatokkal az irányukat tekintve egyet lehet érteni, bár szívünk szerint az egész javaslatot visszavonatnánk az előterjesztővel, akit nem is látok... (Kiss Attila: Jelen!) Jelen? Ja, az egyik előterjesztő itt van, bocsánat. L. Simon László volt az, aki itt vitte a prímet a vitában, de akkor azért vannak az előterjesztők közül.

A lényeg az, hogy nem szeretjük azt, ha a kiemelt állami beruházások címszó alatt, amit önök is sokat támadtak, azt a 2006-os törvényt, amit a Gyurcsány-érában fogadtak el, és a Fidesz ellenzékben oly sokszor elmondta, hogy nem lehet egy beruházást csak azért kiemeltnek tekinteni, illetve attól még nem feltétlenül kiemelt, hogy a kormány egy döntésével így dönt. Az még hagyján, hogy a kormány így dönt, de áthágni mindenféle más jogszabályt, hogy nemcsak a többi vállalkozással, hanem a többi, akár önkormányzati beruházással kapcsolatosan is előnyt jelentsen, illetve a közigazgatási eljárásban ugyanúgy, mint a 2006-os külön törvényben, egyszerűsítési beszámolási kötelezettségeket teremt meg a különböző szervek részéről úgy a kormánymegbízott, mint a kormánymegbízott és a kormány között, nem szeretjük az ilyen kivételes dolgokat, lévén az állampolgárokat ez azzal a hittel ruházza fel, hogy vannak kivételezettek, és van az összes többi állampolgár, illetve mindenki más, aki megpróbál egy engedélyt elintézni. Egyrészt az lenne a cél, hogy mindenki megfelelő gyorsasággal tudja elintézni a dolgait, és ne csak az állam által nagyon fontosnak ítélt beruházások esetében haladjanak előre a dolgok, de még ez is hagyján, mert bár az állam gondolhatja úgy, hogy egy focistadion a nemzet és a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőséggel bír, ebben nyilván megoszlik vagy más a véleményünk, viszont ezzel a javaslattal még ezen a körön is túllépnek, és a bérlőknek a kirakását, sok esetben sajnos majd az utcára rakását is elősegítik ilyen külön beterjesztett törvényekkel, amelyek tovább gyengítik a jogbiztonságot.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy hiába hivatkoznak önök arra, hogy fel lehet vagy fel kell ajánlani cserelakást. Egyrészről az általános vitában kifejtettük, hogy tulajdonképpen a törvényi kritériumok rossz megfogalmazása miatt egyenértékű cserelakásnak kell tekinteni olyan eseteket is, amikor bizony az köszönő viszonyban sincs azzal az ingatlannal, amit fel kell adnia, a kártérítési lehetőségek nagyon szűk körűek, és akár a háromhavi vagy a hathavi kártérítés is alacsonynak mondható. Illetőleg a javaslat azzal sem számol, hogy mi van akkor, ha valakit azért minősítenek nem a lakásban lakónak, mert a szülei vagy a gyermekei laknak ott, és nem lett átíratva ez a jogviszony, viszont nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy valakinek öt lakása van, és amellett fenntartani kénytelen egy bérleményt, hanem arról van szó, hogy így tudták megoldani a családon belül azt, hogy a gyermekeknek vagy éppen az idős szülőknek meg legyen oldva a lakhatása. Ezeket az embereket belekényszeríteni egy ilyen szituációba nem ildomos, ráadásul törvény alapján nem. Egyébként, ha a lakások és helyiségek bérletéről szóló törvény rendelkezései megfelelőek, tehát megfelelő cserelakással jelen pillanatban is meg lehet oldani ezeket a beruházásokat, lehet, hogy néhány héttel hosszabb lesz, de szerintem az állampolgárok jogbiztonsága megérné ezt a néhány hetet, és nem éreznék úgy, hogy a kormány pont rájuk vagy ellenük alkot egy törvényt.

Ráadásul az a javaslat sem rossz, ami az ajánlási pontoknál szerepel, hogy a beruházás megvalósítása alatt szüneteljen ez a jogviszony. Hiszen - és akkor itt zárnám is a gondolataimat - nemcsak arról van szó, hogy valakinek ki kell költözni, és utána visszaköltözhet ezekbe az ingatlanokba, hanem mivel megszűnt az ingatlanbérlet, ezért bárkinek oda lehet adni ezeket az ingatlanokat később, vagy akár az is lehet, hogy nem kerülnek bérbeadásra. Az - és ezt nyomatékkal hangsúlyoznám -, hogy a lakásoknak és a bérleményeknek ez mekkora területére terjed ki, megint csak a kormánynak az egyedi döntésén múlik. Tehát ab absurdum, ha a kormányzat úgy dönt, hogy egy tízszer akkora terület elengedhetetlen ahhoz a beruházáshoz, mint ami megfelelő módon szükséges lenne, akkor ezt megteheti a kormány - mert ki tudja felelősségre vonni a kormánynak a döntését?

Látom, hogy az államtitkár úr jegyzetel; akkor viszont arra válaszoljon, kérem, a vitában, és ne a végén, hogy a kormánynak ezen döntése ellen van-e jogorvoslat bármilyen fórumon, a kiemelt beruházássá minősítő döntés ellen. Ha van jogorvoslat, akkor én visszakozom, és azt mondom, hogy tévedtem; ha nincs, akkor viszont ezek az érvek sajnos megállnak, és nem szavazókat fognak hozni önöknek, bár lehet, hogy haverokat az építkezéshez igen, de szavazókat biztos, hogy nem, inkább eltaszítanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.50)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az 1., 12. és 13. pontokhoz szeretnék hozzászólni. Engedjék meg, hogy ezen fontos ajánlási pontoknál - és ez igaz lesz a következő vitaszakaszra is - kicsit visszatérjek arra a vitára, amit itt az általános vitában folytattunk, de természetesen az ajánlási pontokra leszűkítve, hiszen úgy érezzük, hogy nem volt meg az a keret kellőképpen, amely esetében ki lehetett volna fejteni azokat az aggályainkat, amelyek a büntetés-végrehajtási törvény lényegét érintik.

(13.10)

Természetesen volt egy általános vita, amelyben egyébként nem is vezérszónoki körben, hanem különböző kétpercesekkel szétszabdalt felszólalásokat lehetett tenni, és hiába volt ez formálisan társadalmi egyeztetésen, de a kormányzat az előzetesen, saját maga által meghatározott céloknak sem kíván megfelelni.

Erre az 1. ajánlási pontban benyújtott módosító javaslat, amelyet Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal terjesztettünk be, pontosan rá is világít. A kormányzat mindig azt mondta, hogy az új bv-törvényben a szigorral, az önfenntartó börtönökkel, a munka és a különböző jutalmak megvonásával, illetve a jelen pillanatban - idézőjelben - "alanyi jogon" járó juttatásoknak is a fizetőssé tételével próbálják szigorítani a büntetést. Miközben azt látjuk, hogy csupán a jutalmazási, csupán a reintegrációs szemlélet jelenik meg, ami egyébként már az 1. § (1) bekezdésében is szembetűnő, és nem szól azokról az esetekről, amikor nem akarnak visszailleszkedni az elítéltek. Sok esetben ezt meg is mondják, akár már az ítélethirdetés után, sokszor a médiában is szerepel, elmondják ezek az emberek, hogy nem baj, lecsuktatok néhány évre, de válogatott bűncselekményeket fogok elkövetni, ha kijövök. Legfeljebb kedvezménnyel nem szabadul, de ugyanúgy ki tud jönni, és erre nincs semmiféle válasza sem a jogrendnek, sem a büntetés-végrehajtásnak.

A megfogalmazás, amely - nevezzük így - a preambulumban szerepel, csak a megelőzési célokat és a reintegrációt veszi előtérbe, és nem számol ezzel a faktorral. Valóban a legtöbb esetben jó a reintegráció, sok esetben támogatni kell azokat az embereket, akik vissza szeretnének illeszkedni, de kezdeni kell valamit azokkal is, akik ezekkel az elvekkel nem értenek egyet és nem kívánnak visszailleszkedni. Ezt úgy fogalmaznám meg Gaudi képviselőtársammal, hogy az együttműködő, a társadalomba visszailleszkedni kívánó elítélteket segítség illeti meg, akik viszont nem mutatnak hajlandóságot törvénytisztelő életmódra, azok esetében a büntetés elrettentő hatásának kell érvényesülnie. Ez, úgy vélem, társadalmi elvárás, és a kormánynak is a saját előzetes ígéreteihez híven támogatni kellene ezt a módosító javaslatot.

A következő a 12. ajánlási pont. Ebben, hogy ne mondhassák, hogy mindig csak kemény kritikával a jogokat szeretnénk csorbítani az elítéltek vonatkozásában, rávilágítunk egy hiányosságra. A büntetés-végrehajtási bíró végzése ellen a fellebbezést, ha azt kihirdetés útján közölték, rögtön be kell jelentenie az elítéltnek, ami nem feltétlenül fair. Egyébként a büntetőeljárásban is lehetősége van arra, hogy időt kérjen a fellebbezés bejelentésére, tehát hogy megfontolhassa, adott esetben a jogászával, ügyvédjével, ha az nincs ott, egyeztetni tudjon. Tehát azt a lehetőséget fenn kívánjuk tartani, hogy az írásbeli nyilatkozattételre háromnapi gondolkodási időt lehessen kérni. Ezáltal tulajdonképpen egy fontos jogvédelmi garanciát be tudunk illeszteni a törvénybe. Nem gondolom, hogy ez olyan lenne, ami nehezen lenne támogatható. Sajnos a bizottságban nem került támogatásra.

Még egy fontos pont ebben a vitaszakaszban a 13. pont, amelyet már az alkotmányügyi bizottság terjesztett elő, és ezzel egyet lehet érteni. Ne mondhassák, hogy mindig csak kritizáljuk az alkotmányügyi bizottság és a kormány munkáját. Úgy gondoljuk, fontos garancia, hogy a büntetés-végrehajtási bíró határozatával szemben a nagykorú elítélt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa is jogosult legyen a fellebbezésre. Hozzáteszem: ha az előbb idézett ponttal ezt összefésüljük, nem érzem az összhangot, hiszen akkor ezek szerint jelen kellene lennie, amikor ezt kihirdetik, hiszen nem lehet gondolkodási időt kérni erre a szabályozás alapján, ahogy az előbb elmondtam. Tehát itt egyfajta ellentmondást érzek, lévén, hogy a törvényes képviselő vagy a házastárs, élettárs nem feltétlenül fogja megkapni leírva ezt a büntetés-végrehajtási bíró által meghozott határozatot. Tehát tulajdonképpen névleges az a jog, amit az alkotmányügyi bizottság most megad, ha az általunk beterjesztett 12. ajánlási pont alapján nem fogadják el a módosító javaslatot. Az államtitkár úrtól is azt kérem ezért, hogy a 12. és a 13. pontot hozzuk szinkronba, mert ez egy fontos jogvédelmi garancia.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Folytatnám a felszólalást, és szeretnék hozzászólni a 17., 18., 19., 20., 21., 25., 29. 31. és 32. pontokhoz. Remélem, erre lesz idő, legfeljebb még egy gombnyomással próbálom ezeket kifejteni, mert nagyon fontos módosító javaslatok. Úgy látom, hogy sajnos az MSZP padsoraiban senki, az LMP padsoraiban senki nincs jelen, tehát ezeket a fontos, sokszor garanciális, máskor pedig a társadalom elvárásait tükröző kifogásokat el kell mondani.

Kezdeném is a 17. ponttal, amelyet Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal közösen nyújtottunk be. Jellemző egyébként, hogy talán az MSZP egy módosító javaslatot nyújtott be, tehát amiket felsoroltam, a saját módosító javaslataink. A 17. ajánlási pont szintén annak erősítése, amint már az előző felszólalásomban elmondtam, hogy szét kell választani a visszailleszkedni kívánó és a visszailleszkedésre, az együttműködésre képtelen elítélteket.

(13.20)

Ezt szeretnénk a 86. §-ban megjeleníteni, hiszen úgy gondoljuk, hogy az együttműködő, a társadalomba visszailleszkedni kívánó, a saját döntése alapján így hozzáálló emberek esetében lehet csak visszailleszkedési, illetve reintegrációs tevékenységről beszélni.

A 18. ajánlási pont esetében az egész 83. § (4) bekezdést elhagyásra javasoljuk, hiszen én túlzásnak érzem azt a megfogalmazást, hogy törekedni kell arra, hogy az elítélt életkörülményei közelítsenek a szabad élet általános körülményeihez, és ezáltal a szabadságvesztés káros hatásai enyhíthetők, ellensúlyozhatók legyenek. Egyrészről igaz, amit az előzőekben elmondtam, hogy bizonyos esetekben nem kell enyhíteni és ellensúlyozni a hatásokat, hanem elrettentő erővel kell bírniuk a büntetéseknek.

Ráadásul ez a megfogalmazás, hogy törekedjünk arra, hogy a szabad élet körülményeit behozzuk a börtön falai közé, a társadalmi elvárásokkal, egészen biztos vagyok benne, hogy nincsen szinkronban. Az emberek nem úgy gondolják, hogy a börtönnek ez lenne a funkciója. Ráadásul ezt általánosságban megfogalmazni, és nem azt mondani, hogy mondjuk, a fogház esetében egy enyhébb végrehajtási fokozatban vagy az egyébként enyhébb cselekményeket elkövető és együttműködő elítélt esetében kell ezt célként kitűzni, hanem akár a legsúlyosabb büntetések, akár mondjuk, egy életfogytiglani börtönbüntetését töltő egyén esetében ezt egy általános célként kijelölni, ez egyáltalán nem jó.

Ráadásul az életkörülményei mindenkinek változóak. Lehet, hogy valakinek, sőt sok embernek a mostani börtönviszonyok is kellően szörnyűek, más esetben meg, akinél semmiféle közmű nem volt otthon, és egy fűtés nélküli, közmű nélküli ingatlanban húzta meg magát, annak nyilván a börtön nemcsak hogy közelít az életkörülményeihez, amit kint kellett eltöltenie, vagy ahogy a kinti életben élt, hanem annál sokkal, de sokkal jobb lesz, tehát ez egy értelmetlen megfogalmazás.

A 19. ajánlási pontban úgy gondoljuk, hogy az a megfogalmazás, hogy kizárólag a legkisebb mértékű korlátozásoknak lehet alávetni az elítéltet, illetve csak a legszükségesebb mértékben lehet az ő életvitelükbe beavatkozni, ez úgy hangzik, mintha a társadalom kérne elnézést, hogy valakit börtönbe zártak. Úgy gondoljuk, hogy itt is egy objektívebb és határozottabb megfogalmazásra van szükség, valahogy úgy, hogy az elítéltet a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékű korlátozásoknak kell alávetni. Ebben benne van az is, hogy ez ne legyen ennél több, viszont egyfajta kötelezettség is a büntetés-végrehajtási szervezetrendszeren, hogy a korlátozásokat alkalmazza.

A 20. ajánlási pont esetében ezt lehet, hogy gesztusértékűnek gondolják, de azt, hogy a pihenésre, a szabadidőre való jogosultság mint egy általános jogosultság megjelenik a törvényben - ez igaz lehet a hatályosra is egyébként -, én szintén egy kicsit túlzásnak érzem, mert ez, bár feltüntethető máshol, de fő szabály szerint a jogoknál megint csak nem tükrözi a társadalmi elvárást.

A 21. ajánlási pont arra világít rá, hogy amikor az elítéltet elengedik, mondjuk, a beteg hozzátartozója meglátogatására vagy akár a temetésére, akkor ezt őrzéssel tegyék. Nem azt mondom, hogy a kegyeletet ne lehessen leróni, de az, hogy őrzés nélkül ki lehessen akár öt napra engedi az elítélteket - egyébként az öt napot szintén csökkentenénk - úgy, hogy ráadásul ez a távol töltött idő a szabadságvesztésbe beszámít, tehát a társadalom szempontjából börtönben lévőnek számít, én nem érzem megint csak sem jogosnak, sem a társadalmi elvárásokkal találkozónak.

A következő a 25. ajánlási pont, illetve bocsánat, a 22. pont.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem ebben a felszólalásomban ezt a részt befejezni, mert tényleg nagyon sok módosító javaslatunk van, és nem is mindet ismertetem.

A 22. egy elfogadott módosító javaslatunk, talán az egyetlen érdemi. Ennek persze örülünk, de ezt ki kell emelni, és a Ház támogatását is kérjük. Ez az, hogy az elítélt kötelességei között szerepeljen a képességeinek és a bv-intézet adottságainak megfelelő képzésben, illetve oktatásban részvétel. Később ki fogok térni a munka fontosságára, de sok esetben akár a tanulás vagy a képzésben való részvétel is nemcsak a jutalom kategória lehet, hanem akár egyfajta ráhatással is el kell érni, hogy az elítéltek a tanuláson és a képzésen keresztül is megpróbáljanak visszailleszkedni, és némi kultúrát és képzettséget próbáljunk beléjük tölteni.

A 25. javaslatban arra teszünk javaslatot, hogy a magánelzárás mint büntetés intézménye a jelenlegi szinten maradjon meg, ami az időtartamát illeti. A fegyházban ez jelen pillanatban 30 nap, és 25-re csökkentené a törvényjavaslat, a börtönben 25 nap, és 20-ra csökkenté, a fogházban 15 nap, és 10-re csökkentené a javaslat. Úgy gondoljuk, hogy önmagában az a magyarázat, ami az alkotmányügyi bizottság előtt elhangzott - ami az volt, az Európai Unió többségében vagy az európai államok többségében a magánelzárásnak ilyen maximumai szerepelnek -, bár értem én, viszont én úgy gondolom, hogy a magyar börtönviszonyok között, illetve mivel egyre többen kerülnek börtönbe sokszor egyre brutálisabb bűncselekmények miatt, és sok esetben nem kezelhetőek vagy nehezen kezelhetőek a rossz magaviseletű rabok, nem hatásos vagy nem célszerű csökkenteni a parancsnoknak azt a jogkörét, hogy csak egy rövidebb tartamú magánelzárásra lesz lehetősége a jövőben vagy az új törvény hatálybalépésekor. Ezt nem tudjuk támogatni.

(13.30)

A következő a 29. javaslat, amelyben a csoportos kimaradást legalább ki szeretnénk venni a törvényből. Ráadásul ez kísérő nélkül is megvalósulhat, hiszen a bv-intézet parancsnoka dönti el, hogy a csoportosan eltávozó rabok kísérővel vagy anélkül mehetnek el. Már így is sok az eltávozás és a kimaradás a javaslatban véleményem szerint, és úgy ráadásul, hogy ez nincs kellőképpen súlyozva az elkövető visszailleszkedési kívánalmára, tehát ha kirívóan rossz magatartással nem bír, akkor őt bizony akár ki is engedhetik, és nem kell pluszteljesítményt letennie az asztalra.

Ez megint csak nem annak a társadalmi elvárásnak az irányába hat, hogy minél több rab legyen a börtönben, hanem sajnos azt fogjuk látni, hogy több rab lesz kint akár, mint a jelenlegi rendszerben, és az emberek nem hiszem, hogy egy fegyházra ítélt rabot azzal a joggal szeretnének felruházni, hogy akár kint legyen kísérő nélkül is. Komolyabban kellene venni ezt a szabályozást.

A 31., 32. ajánlási pontokkal zárnám, mert látom, hogy az idő vészesen fogy. Azt szeretnénk érvényre juttatni, hogy a munka ne csak egyfajta jutalom lehessen. Elmondtam a bizottsági ülésen is és az általános vitában is azt a részét, hogy méltányoljuk, hogy a rabmunka terén előrelépések történtek az elmúlt években. Több lehetőségük van a raboknak dolgozni, de ez még mindig jutalomként merül fel, és örülünk neki, hogy legalább akinek erre igénye van, az dolgozhat, viszont tudomásul kell venni, hogy bizonyos elkövetőknek a munka lehet büntetés is. Kint is és bent is. Aki kint sem dolgozott, azt bizony a börtönben akár kényszer útján is erre rá kell szorítani, és minden lehetőséget meg kell teremteni. Mi elmondtuk azt is, hogy az őrzési feltételek esetében az akár bányamunka is lehet, ahonnan nem lehet megszökni, és súlyosabb büntetés-végrehajtási fokozatban lévőknél is alkalmazható, és úgy gondoljuk, hogy a törvényben meg kell jelennie annak, hogy az elvégzett termelőmunka kapcsán kell kialakítani az önellátó és a részben önfenntartó börtönöket.

Hozzáteszem, ebben benne van az a realitásérzékünk is, hogy először, első körben vagy rövid időn belül vagy talán középtávon nem fog megvalósulni az önfenntartó börtön, hiába beszél erről a Fidesz-kormányzat - főleg nem ezzel a javaslattal -, de talán ha elindulunk abba az irányba, hogy mindenkinek munkát kell végeznie, és akár külső munkahelyen is és védett körülmények között, de kötelező jelleggel, akkor ez eljuthat oda, hogy akár bizony ezek a rabok - még a súlyos fokozatban lévők is - tudnak termelni vagy visszaadni a társadalomnak, és ezt bizony akár a büntetés részeként is lehet alkalmazni.

Látom, lejárt az időm. Köszönöm, elnök úr, ennyit szerettem volna mondani. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden, a hatályba léptetéssel kapcsolatosan: jómagam is egyetértek azzal, hogy akár egy külön törvénynek vagy egy jobban átgondolt stratégia alapján kellene a hatályba léptetést elvégezni, és úgy gondoljuk, hogy ez hozzáilleszthető lenne ahhoz a sietséghez, ahogy beterjesztésre került ezt a javaslat, ahogy átverekedték pillanatok alatt az Országgyűlésen. Ennek a hatályba léptetésnél meg kellene jelennie, és akár a bv-szervezeten belüli egyeztetéseket és az egyéb dolgokat, amelyeket persze formálisan nyilván megtettek, de egyébiránt hosszú távon nem látom, hogy ez milyen hatékonysággal történt meg, ezeket meg lehetne tenni, tehát én megfontolnám.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Úgy tűnik, hogy a mai nap az ellenzék kevésbé aktív. Én azonban szeretnék hozzászólni. Nem sorolom fel, hogy mihez, majd megyek sorban, és mindegyiknél elmondom az ajánlási pontokat. Hozzá szeretném tenni, ha ennél a napirendnél vagyunk, el kell mondani, hogy amit Rétvári államtitkár úr a napirend előtti hozzászólásoknál válaszolt, illetve amilyen döntési helyzetbe igyekezett ezt a javaslatot beilleszteni - hogy aki ezt nem támogatja, az nyilván az állambiztonsági múlt elföldelését szeretné elérni -, azt vissza kell utasítani. A javaslataink pont arra irányulnak, hogy ne csak egy szélesebb körű, hanem teljes nyilvánosságot biztosítsunk azoknak az adatoknak, amelyeknek már nagyon rég, még 1990-ben, az úgynevezett rendszerváltás után az interneten is meg kellett volna történnie. Erre a 4., 6. és 7. ajánlási pontokban beterjesztett jobbikos javaslatok felhívják a figyelmet. Ezeket az adatokat nemcsak az úgymond sértetteken vagy megfigyelteken keresztül, hanem mindenki számára elérhetővé kell tenni, külön eljárás nélkül.

Felhívnám a figyelmét a 6. ajánlási pontra, amely azt célozza, hogy amennyiben már képtelen a jogainak a megóvására az, akivel szemben a megfigyelések folytak, akkor lehet a hozzátartozója által is kezdeményezni az eljárást. A 7. ajánlási pontban pedig szeretnénk kifejezni, a törvény megalkotásának az a célja, hogy az Országgyűlés végre megalkothassa a lusztrációs törvényt, amely a kommunista hatalombirtokosokat ki fogja zárni a hatalomból. Ezt is 1990-ben kellett volna megtenni, de jobb lenne később, mint soha. A bizottságban sajnos ez sem került támogatásra.

A 14. ajánlási pontban arra teszünk javaslatot, hogy ne legyen újraválasztható a bizottság. Ez fontos azért, hogy hatékony és megfelelő kontroll legyen ebben a munkában. Bár ahogy elmondtam, már önmagában az, hogy nem az internetre feltéve, azokat a mágnesszalagokat elővéve, amelyekről oly sok szó esik és a jelen Orbán-kormány idején, tehát nem az előző kormány alatt, hanem ebben a ciklusban az Alkotmányvédelmi Hivatal pincéjébe rejtettek el egy kormányhatározattal, jó helyen, biztos helyen a maguk szempontjából, de nagyon távol attól, hogy ez az emberek és a közvélemény számára elérhető legyen.

(13.50)

A következő ajánlási pont, amihez gyorsan hozzá szeretnék szólni, a 30. és a 31. ajánlási pont. A 30. pont esetében egyharmad támogatást az alkotmányügyi bizottság ülésén sikerült elérni. Itt arra teszünk javaslatot, hogy az egyértelműen belekerüljön a törvényjavaslatba, hogy a feltárt tényadatok, amiket majd a bizottság fog feltárni, amik sajnos nem lesznek teljes körűek, azért ezt hozzá kell tenni, a nyilvánosság számára ingyenesen elérhető online adatbázisra kerüljenek fel. Ott a kormány képviselője azt mondta, hogy természetesen ezt ingyenesnek szánták, és fel sem merülhet, hogy itt kiskapukat keressenek. Ha viszont nincs kiskapu, és ez valóban ingyenes lesz, akkor ennek az egy szónak a beillesztése, szerintem ezzel államtitkár úr is egyet fog érteni, semmilyen hátránnyal nem járhat, és ezt el tudják fogadni.

A 31. pontba a kommunista hatalom birtokosai mellé a velük együttműködő világi és egyházi személyeket szeretné Szávay István és Novák Előd jobbikos képviselőtársam bevenni, ami szintén indokolt lehet, de nem kapta meg a támogatást. Illetve a 39. pont esetében szintén egy nagyon fontos pontként kerülne beiktatásra, hogy a bizottság hivatalában, amely a munkaszervezetét fogja segíteni, az ott foglalkoztatott köztisztviselő, közszolgálati ügykezelő, valamint munkavállaló ne lehessen olyan, aki 1990. május 2-a előtt az Országgyűlés tagja volt, tehát a diktatúra Országgyűlésének tagja volt. Ez is egy fontos garancia lenne. Érthetetlen, hogy ez miért nem kapott támogatást. Remélem, önök nem olyanokkal szeretnék a hivatalt betölteni, akik korábban, mondjuk, országgyűlési képviselőként működtek a kommunista rendszerben.

Engedjék meg a végén, hogy a maradék fél percben gyorsan még a 48. javaslatra felhívjam a figyelmet, bár azt Schiffer András képviselőtársam nyújtotta be. Ez az új, hatályos Btk.-ba beiktatná azt az esetet, ha az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába történő iratbetekintetési, beszolgáltatási kötelezettségnek nem tesz eleget, az is büntethető legyen. Ezt sem értem, hogy miért ne lehetne támogatni. Ez is azokat az eseteket szűrné ki, amikor valaki meg szeretné akadályozni, hogy minél szélesebb nyilvánosságban ezek az adatok megismerhetőek legyenek.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Osztolykán Ágnes váltja fel.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is csak annak szeretnék hangot adni, hogy ha ez a maximum, amit sikerült alkotni, ráadásul úgy, hogy a Jobbik elég kemény nyomás alá helyezte a kormányt, akkor az elég tragikus. Higgyük el, és Rétvári államtitkár úr nyugodtan elhiheti nekem, hogy ha nem lenne a Jobbik az Országgyűlésben, még ezt az egyébként gyalázatosan minimális javaslatot se terjesztették volna elő (Dr. Rétvári Bence: Alkotmányos kötelezettségünk.), se most, se az előző Orbán-kormány alatt, se a következő alatt. (Dr. Rétvári Bence: Benne van az alaptörvényben.) Az alaptörvénybe se került volna bele, ha a Jobbik nem lenne az Országgyűlésben.

És ha még ezzel a kényszerrel is csak ez a nagyon gyenge javaslat sikerült, akkor ez rávilágít arra, hogy önök nem is szeretnének foglalkozni a témával, úgy vannak vele, hogy változtatni, változtatni, csak semmit meg nem változtatni abból a rendszerből, ami '90 után kialakult ebben az országban vagy '90-ben ki kellett volna alakulnia.

A Jobbik nem azért jött az Országgyűlésbe, hogy megalkudjunk félmegoldásokkal. Arra már itt elég párt van, azt megteszik önök is a választóknak, hogy félmegoldásokat találnak ki (Dr. Répássy Róbert: Csak a törvényhez többség kell.), és félmegoldás törvényeket alkotnak, így lassan 24 évvel az úgynevezett rendszerváltás után, ezt meg lehet tenni. De a Jobbik nem az a párt, amely ezt legitimálná, mert, tudja, Turi-Kovács képviselőtársam, a mi szavazatunk és minden, amit az Országgyűlésben teszünk, azoknak az embereknek, akik ideküldtek minket, egy fontos felelősséggel is jár. Ha mi ezt elfogadnánk, akkor a mi szavazóink felé azt közvetítenénk, hogy ez rendben van így, és a problémát megoldottuk.

(14.10)

A problémát ezzel nem oldottuk meg, csak elföldeljük; a teljes nyilvánosságot támogatjuk. Ahogy mondtam, fel kell hozni azokat a mágnesszalagokat, amelyeket pont a jelenlegi Orbán-kormány vitetett le az Alkotmányvédelmi Hivatal pincéjébe, és ezeket az aktákat meg kell nyitni. Könnyen mondhatjuk ezt, mert nemcsak hogy minket nem érint, hanem a családunkban sem voltak érintettek. Tudom, mi könnyen beszélünk, sokkal nehezebb lenne, ha a mi sorainkban vagy a családunk soraiban ilyen emberek lennének, de pont ezért merünk bátran és őszintén beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Itt a szenvedélyes vita után egy másik, kevésbé szenvedélyes területre téved az Országgyűlés, ez az igazságszolgáltatási, az igazságügyi és jogállási törvények módosítása. Ha már egy vitaszakaszban tárgyaljuk meg, akkor az 1., 3., 5., 9., 13. és 15. ponthoz szeretnék hozzászólni. Ezeknek a javaslatoknak egy jó részét a Jobbik, illetve az alkotmányügyi bizottság terjesztette be, és ezt szeretném megindokolni.

Az 1. javaslat, az 1. ajánlási pont, amely egyébként összefügg még több ajánlási ponttal is, arra vonatkozik - többek között mondjuk, a 15-össel -, hogy kitolja azt a határidőt, amikor a kötelező elektronikus ügyintézés a közigazgatás és a bíróságok tekintetében bevezetésre kerül. Ez jelen pillanatban azt jelenti, hogy 2014. június 30., illetőleg július 1-je napjától - mert több helyen szerepel különböző eljárásoknál - ez kitolódik általában vagy 2015 elejére vagy 2015 közepére, tehát vannak olyan esetek, amikor egy évvel kitolódik ennek a bevezetése, ami egyébként rávilágít arra, és az alkotmányügyi bizottság ülésén azt a magyarázatot kaptuk, hogy a szervezetrendszer, ennek a technikai háttere nem készült el, és a bíróságok nem tudják megvalósítani azt a kötelező elektronikus ügyintézést, illetve fogadni a beadványokat. Ez számomra azért volt nehezen értelmezhető, egyrészről azért, mert még fél év hátra van, tehát még egy nagy iramban lefolytatott technikai fejlesztés lehetővé tenné, hogy ez megvalósuljon, ez az egyik fele. A másik fele meg, úgy rémlett, de most megnéztem pontosan is, hogy ezeket nem most írta elő az Országgyűlés, nem idén írta elő, hanem már 2012-ben is hatályos volt például a polgári perrendtartásnak az a rendelkezése, ami több mint másfél, majdnem két év távlatában írta elő, hogy készüljenek fel a bíróságok arra, hogy ezt a munkát, ezt az elektronikus ügyintézést el tudják látni.

Tehát nem arról van szó, amit általában szoktak tenni, hogy az utolsó pillanatban behoznak egy módosítást, ez sem szokta önöket, a kormánytöbbséget zavarni, hogy technikailag megvalósítható-e, vagy azok az adott szervek, amelyeket a rendelkezés tartalmaz, ezt végre tudják-e hajtani, de ebben az esetben közel két év állt rendelkezésre, tehát további haladék adását nem javasolom. Egyébként itt azért a felelősségre vonást vagy legalábbis valamiféle felelősök megkeresését is fel lehetne vetni, hogy kik azok, akik a törvényi kötelezettségnek több év távlatából vagy előre több évre tudvalevőlegesen nem tudnak megfelelni, annál is inkább, mert az állampolgárokat olyanokkal bombázzák, hogy például az év végén elfogadott adótörvény vagy egyéb módosítások néhány nappal vagy néhány héttel vagy akár néhány hónappal később már hatályba is lépnek, és ezeket alkalmazni kell. Úgy tűnik, hogy az állam megengedőbb a saját szervezetrendszere irányában, holott azért az állampolgárok jogai fontosabbak lennének.

A következő a 3. javaslat, ami egy fontos pontra világít rá. Az Országgyűlésben már többször volt róla szó, hogy önök megnyitják azt a lehetőséget, hogy ne kelljen két évet várni az országgyűlési képviselőknek ahhoz, hogy a Független Rendészeti Panasztestület tagjai lehessenek, mert nyilvánvalóan számolnak a kisebb parlamenttel és azzal, hogy esetleg a jelenleg is aktív vagy a két éven belül aktív képviselőtársainkat szeretnék ide jelölni. Nem véletlenül volt a javaslatban a korábbi szabályozás, nem véletlenül volt megállapítva, hogy két évig egy országgyűlési képviselő egyébként egy függetlennek kikiáltott szervnek, a Független Rendészeti Panasztestületnek ne lehessen tagja. Ugyanúgy, ahogy a polgármesterek esetében, ezt mindenképpen módosító javaslattal indokolt lenne a korábbi szintre szabályozni, illetve amikor az országgyűlési törvényt elfogadták, akkor az önök által is bevezetett és még jónak tartott szinten szabályozni a két év kivárási időt - hozzáteszem, bár még emelni is lehetne -, de úgy tűnik, hogy amit akkor logikusnak tartottak, megváltoztatták a véleményüket. Ezek szerint nem számítanak annyi bejutó fideszes képviselőre, és az ő helyüket is valahogy majd meg kell oldani, de ez egy olyan politikai döntés, amelyhez mi nem tudjuk a hozzájárulásunkat adni.

(15.40)

Az 5. ajánlási pontra is kicsit ki szeretnék térni. Itt a főtitkár pozíciójával kapcsolatosan Bárándy képviselőtársam - nagyon helyesen egyébként - szeretné ezeket a jogköröket megfelelő módon csorbítani vagy reálisabbá tenni, a kommunikációs, illetve a központi igazgatásban való részvételt kivenni. Egyébként az általános vitában erről is volt szó, illetve a bizottsági ülésen kifejtettük, a Jobbik is kifejtette az álláspontját. Sajnos ahhoz nem tudunk hozzájárulni, hogy technikai értelemben, vagy egy vezetőnek a meghosszabbított kezeként esetleg fontos pozíciókban, döntő pozíciókban túlzott jogkört lehessen átruházni.

A 9. módosító javaslat egy nagyon érdemi, és szintén nemcsak általunk, hanem az Alkotmánybíróság által is kritika tárgyává tett javaslat. Ez arról szól, hogy mikor lehet egy bírói pályázatot érvénytelenné nyilvánítani, és melyek azok a körülmények, amelyek esetében az Országos Bírósági Hivatal elnöke, annak ellenére, hogy kialakult egy rangsor, véleményezésre került egy bizonyos rangsor, annak ellenére kijátssza vagy kijátszhatja az előzetes döntéshozói fórumokat, és azt mondhatja, hogy annak ellenére, hogy van alkalmas pályázó a posztra, az egész pályázatot eredménytelenné nyilvánítja. Érezhetjük, hogy ha ezt a lehetőséget megadjuk, és ráadásul úgy adjuk meg, hogy nem kellően objektív módon határozzuk meg a kritériumrendszert, akkor az, amit az Alkotmánybíróság is kifogásolt, az a rendelkezés, hogy ezáltal kijátszhatók lesznek a különböző pályázati végeredmények, ez továbbra is benne marad a törvényben, és formálisan, igaz, megpróbálják megvalósítani az objektív kritériumrendszert, de valójában nem ezt teszik.

Miről is van szó? És akkor idéznék: "Eredménytelen lehet a pályázat abban az esetben, hogyha elbírálása során a résztvevők eljárási szabálysértést követtek el." Erre azt lehetne mondani, hogy ez jól van így, de ha belegondolunk, hogy a kitétel nélkül pontosan mi számít eljárási szabálysértésnek, illetve legalább nem iktatjuk be a "súlyos" szót, akkor bizony bármilyen kisebb-nagyobb hiba miatt azt lehetne mondani, hogy itt eljárási hiba történt, és az egyébként szabályos pályázatot, és a pályázattól független körülmények miatt, valami apró hiba folytán eredménytelenné lehetne nyilvánítani, természetesen abban az esetben, feltételezhetjük, ha a pályázó egyébként megfelel, de mégse tekinti az OBH elnöke megfelelőnek.

Aztán itt van egy másik pont: "A pályázat kiírását követően bekövetkezett munkaszervezés, munkaterhelés következtében vagy egyéb igazgatási szempont miatt indokolatlanná válik az álláshely betöltése." Mivel az Országos Bírósági Hivatal elnöke teszi meg ezeket a munkaszervezési lépéseket, ezért mindig lehet kreálni olyan indokot, vagy inkább úgy fogalmazok, senki nem fogja tudni számon kérni az elnökön, hogy ő miért gondolja azt, hogy munkaszervezési szempontból egyébként az az álláshely a jövőben ne kerüljön betöltésre. Úgy gondoljuk, hogy ez az egész pont törlésre kell hogy kerüljön ahhoz, hogy megfelelő módon, objektíven ezt meg lehessen valósítani, és ne legyen a szubjektív értékítéletnek semmiféle tere.

Ugyanezt el lehet mondani az utolsó pontról is, bár itt szintén lehet vitatkozni, hogy milyen olyan körülmény merülhet fel a pályázat kiírását követően, amely eredményeként az álláshely a törvény alapján kerül betöltésre. Például ez lehet az az esetkör, amikor visszahelyezik a bírókat, egy korábban felmentett bírót a bíróság, mondjuk, a munkaügyi bíróság visszahelyez, az indokolásban legalábbis ez szerepelt. Hozzáteszem, ez csak félig igaz vagy féligazság, hiszen ha a munkaügyi bíróság a visszahelyezést elrendeli, akkor azt minden esetben teljesíteni kellene, és erre egy külön pontot nem is feltétlenül kellene beiktatni, de természetesen itt továbbra is lóg a levegőben a meghatározás.

Végül a 13. ponthoz szeretnék hozzászólni két szempontból is, mert itt - bármennyire is furcsa, ebben az alkotmányügyi bizottság javaslatát, módosító indítványát támogatni tudjuk -, itt arról van szó, hogy háromévente kerüljön sor, illetve kelljen igazolni a képzési kötelezettségek teljesítését a bírók számára; ez az eredeti javaslatban öt év lett volna. Ennél a pontnál viszont, azon túl, hogy örülünk, hogy az előterjesztő egyetértésével is találkozik, és úgy tűnik, hogy ez három évre lerövidíthető lehet, de higgyék el, anélkül, hogy megfelelő anyagi többletforrást biztosítanának, a bírói értékelés rendszere, ami oly szükséges lenne, nem tud megvalósulni.

Való igaz, és egyet tudok érteni ebben a tekintetben az OBH elnökével, aki azt mondta, hogy a bírák értékeléséhez bírákra van szükség, akiket nehéz kivonni vagy túl nagy számban nem célszerű kivonni az ítélkezési tevékenységből, viszont akár focistadionok építése helyett, vagy bármilyen más sorról meg lehetett volna teremteni azt a lehetőséget, hogy ha kell, akkor több bírói álláshelyet is létesítsenek, de a bírói munkát objektív módon, akár a bírósági szervezetrendszeren belül - az lenne a legjobb eset, ha szervezetrendszeren belül -, de értékelni kell. Ez nem jelenti azt, hogy mi csorbítani szeretnénk a bírók függetlenségét, de az nem járható út, hogy gyakorlatilag a bírók döntéseinek, attól függetlenül, hogy mondjuk, másodfokon vagy harmadfokon milyen mértékben kerülnek elkaszálásra az ügyek, tulajdonképpen lényegi szankciója nincs, a hibázásnak lényegi szankciója nincs. Ez egyébként azokkal a bírákkal szemben is méltánytalan, akik napról napra, hétről hétre, az elképesztő ügyteher alatt roskadozva, de lelkiismeretes és mindenre kiterjedő munkát szeretnének végezni, és azt kell látniuk, mert nyilván ezt látják, hogy esetleg olyan kollégáik, akik - bízunk benne, hogy nyilván ők vannak kisebb létszámban - esetleg nem kellően készülnek fel a tárgyalásokra, nem jó ítéleteket hoznak, de ennek ellenére komolyabb konzekvenciája nincs ezeknek az eseteknek.

Arról már nem is beszélve, hogy sajnos például a 2006-os események kapcsán azzal is találkozhattunk, hogy néhol a bírósági rendszer nem volt képes ellenállni a nyomásnak, ami a politika felől jött. Persze ezek a legkirívóbb esetek, ezzel kapcsolatban a semmisségi törvény meghozásra került, tehát a Fidesz-kormányzat is érezte ezt a problémát. De hozzáteszem, hogy még az elmúlt időszakban is találkoztam olyan ismerősökkel, akiket annak ellenére, hogy a semmisségi törvény alá estek, tehát csak rendőri jelentések és rendőri vallomások alapján ítéltek el a 2006-os események miatt, mégsem sikerült elérni azt, hogy újratárgyalják ezeket az ügyeket, vagy az ő ügyét, akiről beszélek. Már egyébként mentesült is bármiféle joghátrány alól, de az erkölcsi mentesítést, azt, hogy ő nem követett el semmit, és ennek ellenére büntetőjogi szankcióval sújtották, ezt nem lehet meg nem történtté tenni, illetve csak úgy lehetett volna, ha a semmisségi törvényt alkalmazzák, de ezt nem tették a törvényi kritériumok ellenére sok esetben, és ezt a jövőben el kellene kerülni, és a bírói munka értékelését, akár olyan áron is, hogy pénzt kell rakni a rendszerbe, meg kellene teremteni, mert ez lenne az ország és ez lenne a jogkövető - büntető- és polgári ügyekben érintett - állampolgároknak is a legfőbb hasznára.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A 13. és a 18. ponthoz szeretnék röviden hozzászólni, remélem, nem az, amit visszavontak, mert már nem tudtam követni; illetve nagyon örülnék neki, ha azt visszavonták volna, akkor le is ülhetnék. (Derültség.)

ELNÖK: Hányas? Bocsánat.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): A 13. és a 18. ajánlási pontok.

ELNÖK: Az a rossz hírem, hogy az nincs visszavonva, tehát erről megnyitottam a részletes vitát.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Sajnálattal, akkor hozzá kell szólnom, bár higgyék el, hogy mindenkinek jobb lett volna, ha ez nem így történik.

Nem szeretnék a részletekbe belemenni a népszavazás kezdeményezéséről szóló javaslatnál, az mindenképpen furcsa, és ezt el kell mondani, hogy a részletes vitára most kerül sor, annak ellenére, hogy tavasszal került ez benyújtásra (Dr. Rétvári Bence jelzésére:), vagy még régebben, akkor még rosszabb a helyzet, államtitkár úr, és ha jól emlékszem és a parlament honlapján jól láttam, akkor ez ráadásul sürgősséggel került benyújtásra. A sürgősség egy kicsit elhúzódott, és talán az egyik utolsó nagyon fontos javaslat itt a népszavazás és az alaptörvényhez kapcsolódó a népképviselet körében, a közvetlen népképviselet körében, amely ide a Ház elé került. Tulajdonképpen emiatt nem is méltó, hogy ennyire szétszabdaltan történik a részletes vita, és nagyon gyér érdeklődés mellett.

Viszont amire szeretném felhívni mégis a figyelmet, tényleg úgy, hogy a részletekbe nem mennék bele, viszont a 13. pontban szerepel az alkotmányügyi bizottság által - természetesen, ezt megszokhattuk, hogy az alkotmányügyi bizottság nagyon szorgos a hétfő hajnali munka terén, és már hétfőre ott vannak ezek a javaslatok - egy olyan kitétel megfogalmazása, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem tartalmazhat szeméremsértő vagy más módon megbotránkoztató kifejezést.

Ezzel csak az a probléma, hogy ki fogja ezt eldönteni, hogy például mi a megbotránkoztató. Nyilván, aki erről dönt, de azt hiszem, hogy például a megbotránkoztató jelleg kapcsán lehet, hogy valakinek megbotránkoztató egy olyan kifejezés, ami a választópolgárok milliói szerint nagyon is jogos, hogy mondjuk, szerepel egy népszavazási kezdeményezés kapcsán.

Ez gumijogszabálynak tűnik, és a gumijogszabályokat mindig el kell kerülni. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy meggátolják azt, hogy az emberek kinyilvánítsák közvetlenül a véleményüket.

És elég csak a 18-asra gondolni, ahol az szerepel, hogy ha a kérdés szeméremsértő vagy más módon megbotránkoztató kifejezést tartalmaz, a Nemzeti Választási Bizottság érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja a kezdeményezést. Viszont ha érdemben nem vizsgálták meg, akkor honnan tudják, hogy mi minek minősül? Ráadásul a Nemzeti Választási Bizottság tagjai többségben köthetőek lesznek a jelenlegi kormányzó többséghez, és itt akár a parlament által delegált tagokra is lehet gondolni, és most tényleg nem fejteném ki, hogy hogyan kerültek megválasztásra. De az az igazság, hogy ez egy olyan szabályt, ráadásul indokolás nélküli visszautasítási lehetőséget ad, amit nem kellene megengedni.

És engedjék meg, hogy a népszavazás kapcsán még egy gondolatra kitérjek. Az alkotmányügyi bizottság előtt elhangzott, de nem árt, ha itt a Házban is tudatosodik, hogy a jövőben - és ez egyébként az alaptörvény rendelkezései között szerepel, utalás történik rá ebben a törvényben is - 50 százalék fölötti részvétel kell majd ahhoz, hogy egyáltalán érvényessé lehessen nyilvánítani, érvényesnek lehessen mondani egy népszavazást. Erre persze azt mondták kormánypárti képviselőtársaink, hogy ha nem is éri el az 50 százalékot, de nagy számban egy irányba szavaznak a választópolgárok, azt nem zárja ki semmi, hogy az Országgyűlés ezt figyelembe vegye. Hát igen, az elmúlt időszakban, főleg a Fidesz-kormányzatot - de ez az MSZP-kormányzatra ugyanúgy igaz - nagyon jól láthattuk, hogy mennyire érdekli, hogy mit gondolnak az emberek, és ha valaminek nem volt kötelező jogi ereje, akkor tulajdonképpen úgy tekintették, hogy ezt nem is kell meglépni vagy jogi szabályozás szintjére hozni.

És gondoljanak egyébként bele, ha korábban is ez a szabályozás van, és nem változtatják meg, akkor úgy a NATO-, mint az EU-népszavazás nem lett volna érvényes és eredményes.

Hozzáteszem, lehet, hogy ez egy érdekes felvetés, de ha önök ezt az új szabályozást vezetik be az alaptörvénybe, akkor miért nem ismételjük meg a NATO- vagy az EU-csatlakozást megerősítő szavazásokat, lévén, hogy az alaptörvény egy új szabályrendszert fektet le. A kormány úgy gondolja, hogy a hasonló súlyú döntéseknek, már természetesen a kormány elvárásai szerint csak a jövőben, de mi úgy gondoljuk, hogy akkor ennek miért ne lehetne visszaható hatálya, akkor ezeket meg kell erősíteni. És nagyon reméljük, egyébként, ha a jövőben, mondjuk, a lisszaboni szerződésről, illetve arról már nem, ha a lisszaboni szerződéshez hasonlóan különböző... Egy percet még kérnék, elnök úr, és akkor befejezném.

ELNÖK: Ebben a műfajban nem tudok adni, muszáj; mondjuk, egy kétpercest kérjen, és akkor...

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Jó, akkor nyomok még egy kétpercest, köszönöm.

ELNÖK: Vegyük úgy, hogy kérte, és akkor tessék folytatni!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tehát akkor be is fejezném azzal, hogy amennyiben egy újabb népszavazásra lenne szükség, vagy inkább úgy pontosítok, ha az Európai Unióban, ami látva például a briteknek azon törekvését, hogy szeretnének szabadulni vagy könnyíteni az Unió igáján, illetve a nagy országokban máshol is megfogalmazódtak ezek, és ez kiegészítve azzal, hogy ez csak alapszerződés-módosítással lesz megfelelő módon jogilag körbebástyázható, bizony a jövőben előkerülhet az, hogy döntenie kell a magyar népnek, hogy mondjuk, az Európai Uniót milyen irányba szeretné látni továbbfejlődni, mondjuk, egy nemzetek Európája vagy egy európai egyesült államok koncepció irányába. Nos, ebben az esetben nem szeretnénk azt, ha újra egy kétharmados döntéssel, mint azt oly sokszor megtették, meg lehetne hozni ezeket a döntéseket, és úgy, ahogy egy normális, demokratikus országban - a legtöbb ország egyébként ilyen -, ki kelljen írni egy népszavazást, és ebben az esetben ennél a népszavazásnál már érthető és akár még hasznos is lehet az 50 százalék fölötti részvétel. És abban az esetben, hogy ha nem megy el az 50 százaléka a választópolgároknak, akkor önöknek majd azt kell mondani az Európai Unió irányába, hogy mondjuk, azért nem sikerült az európai egyesült államok koncepciót megvalósítani, mert a magyar állampolgárok nem mentek el kellő létszámban, és az alaptörvényben ilyen szabályozás szerepel.

Remélem, hogy egyszer ez a forgatókönyv is meg tud valósulni, de sajnos erre, lévén, hogy önök az embereket valóban fontos kérdésekben nem szokták megkérdezni, kevés esélyt látok, de erre az 50 százalékos küszöbre minden szempontból fel kell hívni a figyelmet, és a jövőben legyünk tisztában ezzel a fontos változással.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.00)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni a költségvetési módosító javaslatokhoz.

Először is, ha már fejezeten belüli módosításokról van szó, mi többször javasoltuk, hogy azokat az összegeket, amelyeket a Terrorelhárítási Központra fordítunk, és véleményünk szerint nagyban feleslegesen kerülnek kidobásra az ablakon, ezt a rendőrségnek adjuk oda. Ez az egyik fele, jobb helyen lenne a rendőrségnél. Korábban is el lehetett végezni azokat a beavatkozásokat, amelyek az esetek nem nagy többségében, hanem kizárólag veszélyes bűnözők elfogására irányulnak, de ezt korábban is el tudta látni például a Készenléti Rendőrség. A Terrorelhárítási Központ, miután terroristák nem túl nagy számban vannak jelen, hál' istennek, az országban, ezek után magához vonta kötelező jogkörrel a fegyveres elkövetések esetén az elfogásokat. Úgy gondoljuk, hogy ezt az összeget, ezt a több mint 10 milliárdos összeget a rendőrségnek kellene átcsoportosítani; vagy - és erre is módosító javaslatot nyújtottunk be - a büntetés-végrehajtás intézményén belül is azoknak az embereknek, akik a rabokat fogva tartják a börtönökben.

(16.20)

Bármennyire is furcsa, de egy börtönőr akár kevesebbet is vagy hasonló összeget kereshet, mint egy pénztáros egy multinacionális cégnél, és ez nem azt jelenti, hogy egy pénztáros keres sokat, hanem a börtönőrök sajnos keveset, és a két tevékenység veszélyességét, azt hiszem, nem kell összehasonlítani.

Nos, ha már pont a mai napon volt a büntetés-végrehajtási törvénynek a vitája, bár ott erre külön módosító javaslatot nem lehetett beterjeszteni, hiszen a költségvetés az, amely meghatározza, hogy mondjuk, a büntetés-végrehajtási intézményeknek a személyi kiadásaira, tehát a börtönőrök fizetésére mekkora összeg juthat. Viszont a költségvetés elfogadásakor erre is tekintettel kell lenni, és úgy gondoljuk, hogy egyszerűen nem várható el, hogy ezek az emberek gyakran közvetlen életveszélyben folytassák a munkájukat megalázó és a saját és a családjuk megélhetését egyáltalán nem biztosító jövedelmekért.

Aztán kitérnék arra a pontra, amelyben Hegedűs Lorántné arra tett javaslatot, hogy a gépjárműadóról szóló törvény alapján a belföldi gépjárművek után a települési önkormányzat által beszedett adó ne 40, hanem 100 százaléka illesse meg a települési önkormányzatokat. Egy jó irány lenne az, ha a helyi bevételeket megpróbálnánk helyben tartani. Természetesen kompenzációkra néhol szükség lehet, hiszen lehetnek olyan körülmények, amelyek alapján természetesen a szegényebb településeket is el kell látni normatív támogatásokkal, de ebben az esetben, a gépjárművek esetében nem indokolt, hogy ennek csak a 40 százaléka illesse meg a települési önkormányzatokat. Ez a módosító javaslat egyébként az 5. pont alatt nagyon is indokolt.

Mint ahogy indokolt - és akkor még egyet kiemelnék - a 89. számú is, amely az Erdélyi Magyar Ifjak részére 10 millió forint támogatást irányozna elő. Azt hiszem, hogy ez a szervezet már bizonyította, hogy hasznos és hatékony ifjúsági programokat tud szervezni, és a magyar költségvetésben is ennek meg kellene jelennie. Ezért a Farkas Gergely, Novák Előd, Balczó Zoltán, illetve Szávay István által benyújtott módosító javaslatot mindenképpen támogatni javasolom.

Sokat ki lehetne még ebben a körben emelni, de sajnos azt is el kell mondani, hogy a kormány nagyon kevés esetben támogatja ezeket a módosító indítványokat, és ami még ennél is problematikusabb, hogy sokszor a költségvetés összeállítása esetén az egységesség és az előző évekkel való összehasonlíthatóság elég nehézkes, és ilyen formában nemcsak arról van szó, hogy nem kellően részletes ez a költségvetés, hanem nehezen is lehet összehasonlítani az elmúlt évekkel.

Mondok egy egyszerű példát. Ebben a költségvetésben a megyei rendőr-főkapitányságok részére külön odaítélt összegek nincsenek benne, tehát a Belügyminisztériumnak, illetve a rendőrségnek nőnek a hatáskörei. Egy jó költségvetésben indokolt az Országgyűlést nemcsak bábnak, nemcsak szavazónak, a közel 400 képviselőt nemcsak gombnyomónak használni, hanem a valódi költségvetési összeállításba is megfelelő módon bevonni őket. Sajnos ez mostanában nem valósul meg, és a kormányzat a saját elképzeléseit minél jobban beburkolva, minél jobban elrejtve szeretné becsomagolni.

Ugyanez igaz a felsőoktatási intézményekre, kivéve azt a felsőoktatási intézményt - ha jól emlékszem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az -, amelynek külön van a költségvetési sora, de egyébként csak a felsőoktatásra egészében szánt összegek jelennek meg. Tehát nagyon jó lenne, ha akár erre is akár módosító javaslatokat be tudtunk volna nyújtani. De ha mondjuk, a megyei rendőr-főkapitányságok nem szerepelnek, vagy akár a felsőoktatási intézmények, akkor nehézkes ebben képviselőként módosítással élni, és nem is lehet tudni, hogy melyik egyetemnek mennyit szán a kormányzat. Vagy lehet, hogy lehet tudni, de ezt módosítani nem lehet, és első körben jogi kötőerővel nem is kötik az orrunkra.

Ennélfogva elmondható, hogy nagyon nehéz a dolga az ellenzéki képviselőknek, bár gondolom, a kormánypártiaknak is, amikor egyáltalán módosító javaslatokat akarnak megfogalmazni, vagy érdemben részt szeretnének venni a vitában.

Mivel államtitkár úr reagálni fog, ezért megadom neki a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Örülök, hogy államtitkár úr részt vesz a vitában. Nyikos László képviselőtársamtól én nem hallottam ilyet, hogy ő a költségvetést azért dicsérte volna, hogy túl részletes. Hosszú órákon keresztül fejtegette, hogy miért tartja ő is olyannak, ami alapján nehéz róla dönteni, és nehéz róla érdemi döntést hozni. De nyugodtan a jegyzőkönyveket meg lehet nézni, vagy őt is meg lehet kérdezni, bár most sajnos nincs itt.

Megkérdezném azt is államtitkár úrtól: jól tudom esetleg, hogy a benzinben is foglaltatik valamiféle olyan adó vagy járulék, amit az útfenntartásra kell használni?

(16.30)

Régen biztos, hogy benne volt, és nem gondolom, hogy kivették volna. Tehát eleve a benzinfogyasztásban, vagy amikor valaki gázolajat vesz az autójába, abban az benne foglaltatik, illetőleg a közutakért, mint kizárólagos állami tulajdonban lévő dolgokért, az állam a fenntartásáért felelős, és az önkormányzatoknak is nyilván fenn kell tartani azokat a közterületeket, a kisebb utakat, amelyek az ő kezelésükben vannak. Tehát ez még önmagában nem elég érv.

A részletességgel kapcsolatban úgy gondolom, hogy mondjuk az, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság mekkora összegű támogatást kap, vagy például az ELTE, a több mint 30 ezer hallgatóval rendelkező ELTE milyen költségvetési támogatásban részesül, és ez hogy aránylik az előző évekhez képest, és hogy aránylik a többi egyetemhez vagy a többi rendőr-főkapitánysághoz képest, és még egy csomó példát lehetne hozni, csak most ezeket ragadtam ki, ez egy nagyon fontos kérdés, ami nem hiszem, hogy olyan bagatell kérdés lenne, amiről a törvényhozóknak ne kellene részletesen tudniuk, hogy részletes vitát ne tudjanak folytatni vagy módosító javaslatot ne tudnának benyújtani. Sajnos ez a jelen költségvetésben nem szerepel, bár az egyébként szintén nem túl cifra költségvetésekben korábban, mondjuk, tavaly még benne foglaltatott, tehát sikerült lejjebb vinni a szintet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem utoljára megpróbálni világot gyújtani. Babák képviselőtársamnak igaza van abban a részben, hogy a kormánynak meglehetnek a prioritásai. Ez természetes. Ez minden kormányra igaz. De nekünk meg jogunk van tudni azokról a prioritásokról. Tehát amikor, mondjuk, azt kérdezem, hogy melyik rendőr-főkapitányság mennyi pénzt kap, ami korábban benne volt, vagy melyik egyetem mennyi pénzt kap, akkor pont ezeket a szakmai prioritásokat próbáljuk számon kérni vagy legalábbis ellenőrizni.

Hiszen volt itt szó versenyképes diákokról, államtitkár úr mondta, igaz, versenyképes diákokat kell nevelni, de nem mindegy, hogy ha van egy egyetem, amely versenyképes diákokat képes kibocsátani, egy másik meg kevésbé, akkor lehet, hogy a képviselőket is érdekli, hogy melyik egyetem kap támogatást vagy több támogatást az előző évhez képest. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés.

És ugyanúgy igaz ez arra is - és ezt Babák képviselőtársam felé is mondhatom -, hogy ugyanígy, ha a kormánynak prioritása, hogy egyik vagy másik felsőoktatási intézményt támogassa, és nem mindegy, hogy mennyivel, és az se mindegy, hogy melyik intézménynek mennyi a saját bevétele, mert hogyha jól emlékszem, most nem kerestem ki, de a felsőoktatásban nagyjából talán a kétharmadát a saját bevételekből termeli a felsőoktatás, és egyharmadát adja hozzá az állam. Na most nem mindegy, hogy ez például egyetemekre lebontva hogyan jön ki. Mennyit kap az az egyetem, mondjuk, egy ELTE vagy egy Szegedi vagy egy Pécsi Tudományegyetem, és az sem mindegy, hogy ez hogyan alakul az elmúlt évekhez képest, sőt az sem mindegy, hogy melyik egyetem tud esetleg hatékonyabban működni, és azt láthatjuk, hogy esetleg kevesebből is több eredményt elérni. No, ez az, ami törvényhozói szempontból nem mindegy, és ezt nagyon szeretnénk látni, és ezért kérjük számon a megfelelő részletességet.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg utoljára, mert nem szeretem a kétperces háborúkat, de most belesodródtam én is egy ilyen villámhadakozásba. Ezt újra megkérdezzük Nyikos képviselőtársunktól, de én még nem hallottam tőle és a frakció visszajelzése alapján ők sem, hogy a költségvetés túl részletességét vitatta volna, mint ahogy azt is vitatta, hogy korábban, békeidőben, a második világháború előtt, illetve az első világháború előtt a költségvetési bizottságnak sokkal nagyobb súlya volt, és hosszú időn keresztül, részletekre kiterjedően tárgyalták ezeket a javaslatokat, a helyén kezelték. Ez az egyik.

A másik az, hogy mi csak kétlábú módosítókat nyújtottunk be, ahol megjelöltük azt, hogy honnan vennénk el. Amikor mi ezeket benyújtottuk, ez az ellenzék részéről is egyfajta prioritásmegfogalmazás volt, amivel azt mondtuk, hogy az egyik helyről el kellene venni, és a másikra oda kellene adni.

A felsőoktatással kapcsolatosan, ami a PPP-t illeti, egyetértek. A probléma az, hogy a felelősöket azóta sem számoltatták el. Ez pont a szocialista kormányzatok idejére esett, amikor az állam belehajszolta ezekbe a konstrukciókba az egyetemeket, amelyeknek sokszor olyan vezetőik voltak, akik ezt vagy cinkosságból, vagy azért, mert más lehetőség nem volt, megtették. De ezt ki kellene vizsgálni, és a felelősöket meg kellene keresni. Ezt nagyon várjuk. Az elszámoltatást mindig is szorgalmaztuk.

Az ELTE-n én is posztgraduális képzésre járok. Összehasonlítva, hogy Nyugaton milyen összegért működnek az egyetemek, és itt mekkora az a tandíj, amit az első diploma után - vegyünk egy speciális helyzetet - fizetni kell, az töredéke annak, mint amennyit Nyugaton. Tehát nagyon kicsiből is ki tudják hozni. Minden tiszteletem egyébként az egyetemi vezetéseké, akik küzdenek és harcolnak.

Köszönöm.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért is kell a záróvitában hozzászólni, mert itt Novák Előd képviselőtársammal is egyeztetve megerősített abban, hogy már a benyújtása sem volt tökéletes ennek a javaslatnak, hiszen az utolsó pillanatban nyújtották be ahhoz képest, amikor is a Ház, illetve a bizottságok elé került ez a javaslat, így sem a bizottsági meghívókban, sem a plenáris ülés meghívójában nem szerepelt.

Hogy ez miért probléma? Csupán azért, mert nem lehet megfelelőképpen felkészülni a törvényjavaslat vitájára, és amint a záró módosító javaslatokból kiderült, önök, akik megalkották, sem tudtak kellőképpen koherenset alkotni, és még a záróvita és a záró módosítók között is olyan módosító javaslatok szerepelnek, amelyek nagyon is érdemi javaslatok, és elemeiben írják át azt a rendszert, nemcsak a fennálló rendszert, hanem a benyújtott módosító törvények rendszerét is.

Mire is gondolok? És ezt a felvezetőt azért szerettem volna elmondani, mert látszik, hogy a gyors munkának híg a leve, akár a kormánypárti oldalról jön mint egy törvényjavaslat, akár arra vonatkozólag, hogy az ellenzék sem tud így megfelelő munkát végezni.

Önök a 4. ajánlási pontban egy új bizottságot szeretnének létrehozni, illetve új fejezettel szeretnék a törvényt kiegészíteni. Ez a kiemelt nemzeti emlékhelyekre vonatkozó különleges szabályokat állapít meg, és a kiemelt nemzeti emlékhely bizottságát hozza létre. Érezhetjük, hogy egy zárószavazás előtti módosítónak a koherenciazavarok... - illetve nemcsak erkölcsileg, de jogilag is az az indoka, és csak az utolsó felmerült koherenciazavarokat kelljen elhárítani.

Ehhez képest egy új bizottságot állítanak fel, amely nyilvánvalóan politikai testület lesz, lévén, hogy kimondják, hogy ennek az elnöke, a bizottság elnöke az Országgyűlés elnöke és tagjai a bizottság által delegált személy, a kultúráért felelős miniszter által delegált személy, illetve az Országgyűlés kulturális ügyekkel foglalkozó bizottsága által delegált személy, illetőleg a házbizottság által jelölt személy.

Érezhetjük, hogy a kormánytöbbség, a mindenkori kormánytöbbség fogja adni ennek a bizottságnak a tagjait. És mi lesz a feladata ennek a bizottságnak, ha már zárószavazás előtti módosítóként kell ezt megtudnunk? A kiemelt nemzeti emlékhely bizottsága fogja elvégezni a kiemelt nemzeti emlékhelyek tekintetében a különböző tulajdonosi hozzájárulásokat és a kontroll intézményét. Egyébként ami furcsa, hogy ezt a jogát átruházhatja a nemzeti emlékhely vagyonkezelőjére. Egyrészről tehát jogot gyakorol, de másrészről lehetőség van arra, hogy a vagyonkezelőnek átadják, tehát bizonyos esetekben ez átadásra kerül, más esetekben nem.

Ami még érdekes a szabályozásban, hogy ez a bizottság, amelynek elnöke az Országgyűlés elnöke, előzetes hozzájárulásban... - tehát előzetes hozzájárulása szükséges a kiemelt nemzeti emlékhely területén, valamint az azzal határos ingatlanokon végzett építési, kereskedelmi, vendéglátási vagy szolgáltatási tevékenységhez. Ez azért is furcsa, mert nemcsak a közterületekről beszél a törvény, hanem azokkal határos egyéb ingatlanokról is, amelyek magáningatlanok is lehetnek, és akár a vendéglátásra vagy egyéb szolgáltatási tevékenységekre vonatkoznak, ha tehát valaki egy vendéglőt vagy egyéb szolgáltató intézményt szeretne a saját ingatlanán nyitni, amely határos valamely kiemelt nemzeti emlékhellyel, akkor annak a bizottságnak, amelynek egyébként az Országgyűlés elnöke a vezetője, az elnöke, az engedélyét kell kérni.

Egy kicsit faramuci, hogy egy kocsma vagy egy vendéglátó-ipari egység nyitásához a házelnök által elnökölt bizottság engedélyét kell kérni. Ez egy kicsit furcsa szabályozás, illetőleg ezekre a területekre vonatkozó közigazgatási hatósági eljárás során a közigazgatási hatóságok engedélyét csak úgy lehet megkapni, ha előzetesen a bizottság hozzájárulását adta.

Sokáig lehetne sorolni ezeket a szabályozásbeli, érdekes, zárószavazás előtt behozott javaslatokat, de mivel csak 5 perc van a záróvitára is, csak szemezgetni tudtam azokból, hogy milyen gyalázatosan és mennyire nem házszabályszerűen folyik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a törvényalkotás.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden egy-két ajánlási pontra felhívjam a figyelmet, illetve némileg csalódottságunknak adjak hangot, lévén, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény egy új nyilvántartási rendszert, nem közhiteles, de nyilvános rendszert vezet be a magyar jogrendbe. És valóban lehet némi elvárásunk az irányba, hogy ez némileg a csalásokat ki tudja küszöbölni, és az ingók esetében az ingók elzálogosítása, megterhelése kapcsán biztosítékot jelenthet arra, hogy valamiféle információt nyújtson a jogszerző feleknek, illetőleg az érintett feleknek - igaz lehet ez akár egy gépjármű-adásvételre is.

Viszont az a javaslatunk, és itt az 1. ajánlási pontról szeretnék első körben beszélni, amely arra vonatkozott, hogy ez a nyilvántartás, amit a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kap meg, hogy üzemeltessen, neki kell biztosítania, ez már az eredeti javaslatban úgy szerepelt, hogy reggel 8-tól este 20 óráig lenne elérhető, tehát a hitelbiztosítéki rendszer, kivéve az üzemszerű karbantartás időszakát.

(17.50)

Ez akkor úgy tűnt, hogy módosító javaslatokkal úgy fog módosulni, hogy kikerül belőle a reggel 8-tól este 8-ig terjedő időszak, ez a 12 óra, és úgy változik meg, hogy ez mindig elérhető legyen, lévén, hogy egy ilyen rendszert üzemeltetni az internet korszakában nem túl bonyolult, és nem kell ezt csak a napnak a fele idejére korlátozni, semmiféle technikai vagy egy egyéb indoka nincs annak, hogy ezt miért kellene így tenni. Örültünk neki, amikor a módosító javaslatok befogadásra kerültek, de mit ad isten, újra visszajött a régi szabályozás és a záró módosítók között szeretnék visszahozni a fél napra kiterjedő üzemidőt - ha szabad így fogalmazni -, erre pedig megfelelő magyarázatokat nem kaphattunk. Jó lenne tudni, hogy ki, talán a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, hiszen neki kell üzemeltetni, csak arra tudok gondolni, ők kérték azt, hogy ez így legyen. Nem tudom, hogy a kormány jelen lévő tagjai tudnak-e erre reagálni. Ha így van, akkor viszont én úgy gondolom, hogy az állampolgárok érdekeit kellene szem előtt tartani, és nem a Magyar Országos Közjegyzői Kamara praktikussági szempontjait.

Egyébként üdvözölhető lenne a 8. pont is, amely esetében a gépjárművek adásvétele esetén, amennyiben tulajdonjog-fenntartással vagy pénzügyi lízingszerződéssel érintett a gépjármű, és ez az interneten a hitelbiztosítéki nyilvántartásban feltüntetésre került, akkor az új rendelkezés megteremtené, hogy az, aki elmulasztotta megnézni az internetes nyilvántartást, ne hivatkozhasson arra, hogy nem tudta, hogy teher van a gépjárművön vagy valamiféle korlátozásnak van kitéve. Hozzáteszem, ha ezt a szabályozást behozzák, akkor szintén jobb lenne 0-24 órában üzemeltetni ezt a rendszert, hiszen elképzelhető az, hogy valakinek egy gépjármű-adásvétel kapcsán este 8 után van módja arra, hogy ezt megnézze, vagy reggel 8 előtt, mert van, aki reggel 8 előtt kezdi a munkát. Ebben az esetben teljesen indokolatlan az állampolgárokat korlátozni, inkább jobb lenne ennek a technikai feltételeit megteremteni.

A 4. ajánlási pontról is szeretnék még néhány gondolatot ejteni. Itt a felhasználók nyilvántartásba vételéről van szó. Technikai módosításnak tűnik, de véleményem szerint nem feltétlenül indokolt kicserélni vagy kivenni a minősített elektronikus aláírásra és időbélyegzőre való utalást. Az még hagyján, hogy ezt kiveszik, de a jelenlegi szabályozást, amely a közigazgatási eljárásokról szóló törvényre utal, és az arra vonatkozó azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítésre, ezt hozzákötik ahhoz, hogy ha a Magyar Országos Közjegyzői Kamara lehetővé teszi. Az sem értem, hogy ez a kikötés miért indokolt. S mivel újra a Közjegyzői Kamara tűnt fel, lehet, hogy ezeket a szabályozásokat ők kérték, de jó lenne, ha a kormányzat tiszta vizet öntene a pohárba, és ezeket a technikainak tűnő, de a gyakorlatban nagyon is fontos módosításokat megfelelően meg tudnák indokolni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem összefoglalóan beszélni a késői időpontra tekintettel. Azzal nem vitatkoznék, hogy a szabályozásra szükség volt, sőt sokkal szigorúbb szabályozásokra is szükség lenne e téren, néhány példa erejéig ki is fogok erre térni.

A nyilvánosság fontos eszköz és nagyon fontos eszköz lehet, de sok esetben nem elégséges a vagyonnyilatkozatok esetében, de valóban az, hogy számtalan közjogi tisztségviselőnek annak ellenére, hogy az országgyűlési képviselőkhöz hasonlóan kellett vagyonnyilatkozatot tenni, de ezeknek a szabályrendszerét nem sikerült eddig még megfelelően összehangolni, ez jó irány lehet, viszont felhívnám néhány hiányosságra is a figyelmet.

Kezdjük például az Állami Számvevőszéknél és az ő alelnökeinél! Egyébként egy rész, amit el fogok mondani, az egész javaslatra igaz. Tehát rendben van, ha valaki nem teszi meg időre a vagyonnyilatkozatát, vagy ha egyáltalán nem teszi meg, akkor ne gyakorolhassa addig a jogait és javadalmazásban ne részesülhessen.

(23.30)

De a valódi erőszankció, az összeférhetetlenség megállapítása ebben az esetben úgy kerül megfogalmazásra az új szabályok alapján, hogy ha megtagadja valaki, akkor kell megállapítani az összeférhetetlenségét, vagy lényeges adatot, tényt valótlanul közöl - erre még vissza fogok térni -, illetve a teljesítést szándékosan elmulasztja, tehát itt a "szándékos" szó betoldásra kerül. Fontos dolog, lévén véleményünk szerint nem szükséges a "szándékosan" szó szerepeltetése, mivel ha a legfőbb közjogi méltóságoktól nem várható el, hogy objektív mérce alapján határidőre teljesítsék ezeket a vagyonnyilatkozatokat, akkor ki lehessen mondani az összeférhetetlenségüket. Ekkor csak egy fél lépést léptünk előre, megfordul a bizonyítási teher ugyanis. Tehát majd még a szándékosságot kell bizonyítania valakinek, az Országgyűlésnek vagy a megfelelő bizottságának, akár a mentelmi bizottságnak? Miért nem lehet ezt objektív kritériumhoz kötni?

Jól tudjuk, hogy a szándékosság bizonyítása nagyon nehéz. Tehát ha azt mondja, hogy én gondatlanul jártam el, vagy egyéb körülmények felmerültek, ami miatt nem sikerült teljesíteni, akkor én ezt nem érzem kielégítőnek. Ha ez a betoldás - bár a múlt hétre volt ez a javaslat kiírva, de ahogy megnéztem, és ha jól emlékszem, akkor a jelenlegi szabályozásban nem mindenhol szerepel ez a szándékos kikötés, vagy nem ebben a formában szerepel - bekerül, akkor mindenképpen gyengíti a szabályozás erejét.

Aztán azon is vitatkoznék, hogy a számvevőszéki vezetők és számvevők vagyonnyilatkozata nem nyilvános, és ez meghatározásra kerül. Még egy úgymond szimpla számvevő esetében is indokolt lehet a nyilvánosság, lévén, hogy ha valaki számvevőként dolgozik, nemcsak vezetőként az Állami Számvevőszéknél, akkor olyan vizsgálatokban vesz részt, és napi szinten olyan munkát végez, ahol akár a korrupció veszélye is jelentősebb, és ahol a nyilvánosságnak bizony szerepe lehet. Ugyanez igaz a számvevőszéki vezetők esetére is, tehát itt nem tartom indokoltnak, hogy ezek ne legyenek nyilvánosak. Erre két módosító javaslatot is beterjesztettem: az egyik esetében a vezetőkre és a számvevőkre is kiterjedne, a másik esetben csak a vezetőkre; valamelyiket jó lenne támogatni.

Ugyanez igaz, amit a szándékossággal kapcsolatban elmondtam, és ez az átvezetés megtörténik ugyanúgy a Nemzeti Bank vezetőinél, a Médiatanácsnál, a Közbeszerzési Tanácsnál vagy akár a Gazdasági Versenyhivatal vezetőjénél. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek - ahogy mondtam - a kicserélése, a "szándékos" fordulat belevitele gyengíti az alkalmazhatóságát.

Az 5. §-ban látjuk, hogy például a (2) bekezdésben az "elmulasztja" szövegrész helyébe a "szándékosan elmulasztja" szöveg lép, tehát itt is látszik, hogy egy hatályos - és ez sok helyen megtörténik -, szándékossági alakzattal nem bíró fordulatot fordítanak, tehát tulajdonképpen a bizonyítási terhet is megfordítva ilyen formában kívánják szabályozni.

Úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem jó. Nyilván lehet azt válaszolni rá, hogy már kellő szankció az is, ha valaki nem kapja meg a javadalmazását, de miután megtörténik a mulasztás pótlása akár egy idő eltelte után, eltelhetnek hónapok - ha csak az a szankciója, hogy nem kap javadalmazást, vagy esetleg a tisztségét nem gyakorolhatja, és nem egy összeférhetetlenség kimondása, akkor ez megint csak nem találkozik az állampolgárok elvárásaival.

Azért utalnék még itt egy apró kitételként arra az esetre, amikor például felmerült, hogy Schmitt Pál volt köztársasági elnök nem megfelelően tett vagy nem időben tett vagyonnyilatkozatot, ha jól emlékszem, és ezt talán valamelyik bulvárlap nyomozta ki és fordult az alkotmányügyi bizottsághoz. Jómagam is ott voltam a szavazás alkalmával, és úgy éreztük, hogy ha a kormányzati többség úgy gondolja, hogy valamiből nem csinál ügyet úgymond, akkor a nyilvánvaló jogszabálysértések sem feltétlenül kell hogy szankcionálva legyenek. Abban az esetben is így van, ha ez teljesen egyértelmű, és a közvélemény számára is észlelhető, ahogy ennek az általam most nem megnevezett bulvárlapnak a vizsgálata és az ő tényfeltárása például Schmitt Pál esetében bekövetkezett. De mivel az illetékes bizottság, az alkotmányügyi bizottság kimondta, hogy nincs ügy, ezért ebből nincs is ügy és nem is volt ügy.

Felhívnám még a figyelmet, hogy itt a hozzátartozók vagyonnyilatkozatának a nem nyilvánossága is - már azokban az esetekben, amikor az adott személy vagyonnyilatkozata nyilvános - súlyos probléma és megoldandó, hiszen tulajdonképpen semmi mást nem kell tennie, mondjuk, egy országgyűlési képviselőnek vagy egy bevallásra kötelezett személynek, mint hogy mondjuk, mindent a feleségére íratni, és így az újságírók számára ez már nem elérhető, vagy egyébként bárkinek, nemcsak az újságíróknak. Ha ez nem elérhető, akkor ennek a nyomon követése már nagyon nehéz, és az adott bizottságokban lehet, hogy betekinthetnek vagy nagy nehezen sikerülhet betekinteni, de ha ezek nem lesznek nyilvánosak, ha az adott kormánypárti többség úgy gondolja vagy úgy nem gondolja, illetőleg azokban az esetekben, amikor kimondják többségi döntéssel, hogy nincs ügy, akkor nem is lesz ügy.

Véleményem szerint ez nem szolgálja azt, hogy az állampolgárok jobban higgyenek a vagyonnyilatkozat-tételben és annak erejében. Tehát súlyosabb szankciókra van szükség, és egyébként sok esetben megtörténik az, itt sokszor a közröhej tárgyává silányul az, hogy felsorolják, hogy hivatalosan melyik képviselőnek vagy állami vezetőnek mi szerepel a vagyonnyilatkozatában, miközben az emberek azt látják, hogy az életvitele és egyébként a róla kialakuló közvélekedés egyáltalán és semmiképpen nem találkozik - ezzel valamit kellene tenni.

Visszatérve a javaslatra - és lezárva, nem szeretném tovább húzni az időt -, úgy gondoljuk, hogy amennyiben a módosító javaslatainkat támogatni tudják, és egy objektív kritériumrendszert meg tudunk teremteni a nem benyújtással kapcsolatosan, és nem még a szándékosságot kell majd a szakbizottságnak bizonygatnia, akkor könnyebb szívvel tudjuk ezt támogatni. Egyébként kibúvók, kiskapuk és időhúzásra való lehetőségek fennállnak, ez semmiképpen nem jó, és az elvárás az állampolgárok részéről mindenképpen az, hogy következmények és objektív következmények legyenek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy hallhatták, tartózkodások és nemek is voltak a szavazás során. Én megpróbálom szintetizálni az elhangzott véleményeket, mivel egyetlenegy kisebbségivélemény-előadót állított a bizottság személyemben.

Először is elhangzott az ellenzéki képviselők részéről, hogy sokkal inkább helyénvaló lett volna a minimális mértékre szorítani a módosításokat, például a nemzetiségi szószólók pozíciójából kifolyólag, illetve a 200 fős parlament működésének igazítására gondoltak legfőképpen. Valóban elhangzott az is, hogy nincs erkölcsi alapja a mostani kormányzó pártnak, hogy ilyen mértékű változtatásokat vigyen véghez. Elhangzott az is, hogy sok esetben azok a szabályok, amelyek az új szabályokban, az új házszabályban, az Országgyűlésről szóló törvény módosításában megjelennek, bár részben üdvözlendőek, itt akár említhetnénk, hogy a 6 napnál előbb nem kezdődhet meg a tárgyalás a benyújtáshoz képest, viszont jelen pillanatban sem működik ez így az Országgyűlésben. Ez tulajdonképpen a beismeréseként is értékelhető annak, hogy a jelen működéssel bizony problémák vannak. Viszont ennek megoldását az ellenzéki képviselők szerint jobb lett volna nagyobb mértékben az új parlamentre bízni.

A törvényalkotási bizottság felállításával kapcsolatosan elhangzott, hogy a részletes vita színtere alapvetően nem a plenáris ülés lesz, hanem a bizottságok, illetve a törvényalkotási bizottság, ami tulajdonképpen felveti annak kérdését is, hogy milyen mértékben lehet ennek a vitának a nyilvánosságát biztosítani.

(10.40)

Itt a rádió- és a televízióközvetítésnek az igénye merült fel akár a törvényalkotási bizottság, akár más bizottságok esetében, hiszen a nyilvánosság egy olyan fontos elem, ami a kormány ellenőrzésének is egy fontos eszköze.

A kétperces hozzászólásokról valóban sok szó esett. Itt megoszlottak a vélemények. Abban az ellenzéki képviselők egyetértettek, hogy az, amit az új házszabály be szeretne vezetni, az túlságosan korlátozó, bár elhangzott, hogy valamiféle, a jelenlegi helyzethez képest valamiféle korlátozást bevezetni indokolt lehet, lévén, hogy vannak olyan notórius kétpercező képviselők, akik, egyébként nem betartva a házszabályt, a mondandójukat szétdarabolva, kétpercesekben mondják el, és így akár órákat kell arra várni, hogy egy előre bejelentett hozzászóló sorra kerülhessen, és akár reagálhasson, mondjuk, a kormánypárti képviselők által előadottakra. Ez egyrészt nem jó, viszont az, hogyha csak egy darab kétpercest lehet frakciónként elmondani a különböző felszólalások között, az viszont az érdemi vitát ölheti meg, tehát átlendül a ló túlsó oldalára, és csak kinyilatkoztatások terepévé fogja alakítani az Országgyűlést, és nem az érdemi, valódi vita terepévé.

A házelnök köszöntése, illetőleg felmerült az ellenzéki képviselők részéről, hogy ha önök valóban a házelnököt szeretnék köszönteni, akkor ezt így kellene beleírni a törvénybe, és ez a kicsit trükkös megoldás nem feltétlenül méltó. Elhangzott egy olyan javaslat is, hogy ez megoldható lenne olyan formában, hogy a házelnök bejön, leül, majd felszólítja a képviselőket, hogy közösen tisztelegjenek a választópolgárok előtt, és ez ilyen formában megoldható lenne, hogy ne tűnjön úgy, hogy a házelnöknek állnak fel a képviselők.

Szó volt a köztársasági elnök kapcsán is a felállva köszöntésről, amit a képviselők szintén nem feltétlenül tartottak indokoltnak, illetve az Állami Számvevőszék, az OBH elnöke, a Kúria elnöke mentelmi jogának, illetve az elmozdíthatóságának a kétharmadosról felessé alakításáról, itt voltak pozitív vélemények ezzel kapcsolatban, ezt alapvetően támogathatónak tartották az ellenzéki képviselők.

A pénzbírságok és a szigorú szankciók esetében viszont felmerült, hogy ha a képviselők egyéb munkavégzését szigorúan tiltjuk '14-től, ami egyébként helyes, akkor ez néhol veszélyezteti majd a véleménynyilvánítás szabadságát is, lévén, hogy nem mindenki lesz abban a helyzetben, hogy megtehesse.

Köszönöm, elnök úr, ennyiben szerettem volna ismertetni a bizottság kisebbségi álláspontját. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Mivel előttem csak a második ajánlás van, ezért az elsőben nem tudom, hogy az az ajánlási pont, amelyben Gyüre Csaba képviselőtársam az Európai Unió... - a 2., 3. ajánlási pont lehet a székhelyáthelyezéssel kapcsolatosan beterjesztett módosító javaslata. Ehhez kérte, hogy szóljak hozzá, lévén, hogy ő nem tud itt lenni a részletes vitában.

Itt arról van szó - és ha jól emlékszem, ez támogatásra is talált -, hogy nem elegendő azt meghatározni, vagy nem gondoljuk, hogy elegendő lenne csak az Európai Unióra szűkíteni azt a megfogalmazást, ami a székhelyáthelyezést jelenti a bizalmi vagyonkezelők esetében, és Magyarországon belül kell tartani ezt a tevékenységet, már ha erre a tevékenységre szükség van. Ezért, ahogy azt egyébként Gyüre képviselőtársam elmondta, mi garanciákat tartunk szükségesnek, és az egész bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységükről szóló szabályozásban a módosító javaslatokkal azt szerettük volna elérni, hogy ha már ilyen tevékenységnek teret adunk, akkor azt a legszűkebben tegyük, mert sok esetben nem gondoljuk azt, hogy a magyar emberek vagy a szavazópolgárok millióinak az érdekét fogja ez az új jogintézmény szolgálni. Biztosan lesznek, akik ebbe beleesnek, viszont ugyanúgy, ahogy a vagyonelrejtés kockázatát is rejti, ha kettéválasztjuk magát a tulajdonjogot és annak a kezelését, akár extrém hosszú időtartamra is, akár több évtizedre, ez bizony jelentős kockázatokat rejt, amit az Országgyűlésnek ki kellene küszöbölnie.

Ezzel a néhány módosító javaslattal próbáltuk ezt megtenni, de még mielőtt államtitkár úr azt mondaná, hogy természetesen az új Ptk.-ban szerepel ez az új jogintézmény, amit megteremtünk, természetesen ezt el lehet mondani az új Ptk.-ra és a hatálybalépésére is, de mindenesetre azt szeretném kérni, hogy a Gyüre Csaba által benyújtott módosító javaslatokat, pont amiatt, hogy több garancia teremtődjön meg ezzel a rendszerrel kapcsolatban, támogassák. Bár hozzáteszem, hogy még így is nagyon sok kérdés van az új jogintézménnyel kapcsolatban.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden, mert úgy látom, hogy ebből sem lesz hosszú vita, de azért Szávay István képviselőtársam távollétében is meg kell emlékezni az általa benyújtott módosító javaslatokról, legfőképpen az 1., 2. és egyébként idevonatkozóan a 3. javaslatra is gondolok.

Elmondtuk az általános vitában, hogy jobb lett volna már korábban az egy évvel ezelőtt elfogadott javaslatot jobban előkészíteni, és akkor nem találkozhattunk volna az indokolásban azzal a magyarázattal, hogy később például az Országos Német Önkormányzat jelzései alapján kell módosítani a szabályozást, hogy bizonyos dogmatikai, bizonyos elnevezésbeli dolgokat helyre tegyünk. Szávay István képviselőtársam nagyon helyesen a címét is módosítani kívánja a határozatnak, és a magyarországi németek elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozatként fogadtatná el az Országgyűléssel, mint egy pontosabb megfogalmazásként. A 2. pontban január 19-ét, tehát kihagyva az elűzetés '46-os kezdetére való utalást, általánosságban január 19-ét a német lakosság Magyarországról való kitelepítésének kezdőnapjává, illetve országgyűlési emléknappá nyilvánítaná.

Úgy gondoljuk, hogy ezek a módosítások még bele kell hogy férjenek, bár sajnos az előterjesztő nem támogatta. Ha elkövették azt a hibát, hogy korábban is sajnálatos módon egyeztetés nélkül nyújtották be ezt a javaslatot, akkor legalább most az ellenzék által benyújtott módosító javaslatokat támogassák, és ezzel kapcsolatosan ezek az elvárások egyébként találkoznak az Országos Német Önkormányzat által megfogalmazottakkal, úgyhogy ezért szeretném kérni a Házat, hogy támogassa.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az aktualitás kérdésével kezdjem, hiszen itt elhangzott, hogy mennyire aktuális vagy mennyire nem aktuális meghozni most ezt a törvényt, az új házszabályról, illetőleg az Országgyűlésről szóló törvényt is módosítani.

Én úgy gondolom, hogy a vitát az arany középút szabályának az alkalmazásával lehetett volna átvágni, és azokat a módosításokat elvégezni, amelyek feltétlenül szükségesek az új rendszernek a működtetéséhez, és esetleg azokat a kardinális kérdéseket, amelyek sok politikai vitát válthatnak ki vagy kényes kérdések, lehet, hogy a következő Országgyűlésre lehetett volna hagyni. Ez nem jelenti azt, hogy a következő Országgyűlésnek rögtön ezzel kellett volna kezdenie a munkáját, de nyilvánvalóan sejthető, hogy azért nem tették ezt meg, mert bizonyos esetekben, ahogy erre ki fogok térni, a négyötödös szabályoknak és a kétharmados szabályoknak a kétharmadossá, illetve felessé minősítésével nyilván ezt sok esetben már nem tudták volna megtenni a következő ciklusban, ha így az alapvető elvei és döntéshozatali arányai megmaradtak volna a házszabálynak.

Hozzáteszem, hogy a Ház tekintélyének fogalmát, ami oly sokszor elhangzik, egyfajta természetfeletti, már-már transzcendens szintre próbálják emelni, ami tulajdonképpen már-már elválni látszik a képviselőktől, hogy van egy tekintélyes Ház, és vannak a csúnya képviselők, akik szemléltetnek, meg mindenféle eszközzel ezt a képviselők fölötti tekintélyt roncsolni próbálják... - ez egyáltalán nem így van. Tehát a Ház tekintélyét nem lehet elszakítva a képviselőktől szemlélni, és ki fogok térni arra is, hogy szerintem, szerintünk mi sérti a Ház tekintélyét.

Például sérti a Ház tekintélyét, hogy nincs egy tanácskozási arány meghatározva. Ha most végignézek a teremben, néhányan tartózkodunk itt benn, talán heten a Fidesz- és a KDNP-frakcióból - most a jegyzőket nem veszem, akik az ülésvezetésben segédkeznek -, ez sérti a Ház tekintélyét. Ez a legdurvábban sérti a Ház tekintélyét. (Gulyás Gergely közbeszól.) Tehát ha önök valamit szeretnének tenni ez irányba, akkor bizony elő kellene írni, hogy legalább egy egyharmados tanácskozási számarányban a képviselőknek jelen kelljen lenni, mert akkor valószínűleg itt van a Ház tekintélye valahol, itt lebeg fölöttünk, de sajnos a képviselők ezt nem látják, mert nincsenek jelen, ahogy azt általában teszik.

Egyébként ez igaz arra is, amikor egy ellenzéki bizottsági elnök vagy bizottsági alelnök összehív egy bizottságot, és nem mennek el a kormánypártiak. Ez is sérti, durván sérti a Ház tekintélyét, és az is, amikor zárószavazás előtti módosító javaslatként konkrét módosító javaslatok jönnek be az Országgyűlésbe, már olyan konkrét javaslatok, amelyek teljes mértékben felforgatják az egész törvényt, olyan részeket nyitnak meg, amelyek eddig nem voltak megnyitva, és minderre egy monoton szavazással a szakbizottságokban, mondjuk, az alkotmányügyi bizottságban azt lehet mondani, hogy természetesen ez házszabályszerű. No, ez is sérti a Háznak a tekintélyét és a bizottságoknak a tekintélyét. Sokszor egyébként a köztársasági elnök - nagyon helyesen - vissza is küldte a különböző elfogadott törvényeket az eljárási szabálysértések, az eljárási szabálytalanságok miatt.

(9.40)

Ez a rendszer egyébként nem fog változni vagy csak részben fog változni az új rendelkezések szerint. Például zárószavazás előtti módosító javaslatot, ha már ezt megemlítettem, három órával előbb lehet benyújtani az ülésnap kezdete előtt, ami nem teszi lehetővé, hogy a legnagyobb rohanásban, az ülésnapra készülve még az ellenzék kellőképpen áttekintse, hogy egyrészt tartalmilag mit csempésztek bele az adott zárószavazás előtt álló javaslatba, illetőleg sok esetben ez oly mennyiséget is jelent, hogy nemcsak egy-két javaslatot kell áttekinteni, hanem akár több tíz oldalt is. Ez is sérti szerintem a Ház tekintélyét, és az összes képviselőnek - aki normálisan, az anyagokat áttekintve szeretne szavazni - a jogát is a megfelelő döntéshez.

Szerintem az is sérti a Ház tekintélyét, hogy a részletes vitára már nem kerülhet sor itt, a plenáris ülésen.

De továbbmegyek: nem is ez a fő baj, hanem az, hogy nem látjuk ezután azt, hogy milyen módon lehet például a társadalmi nyilvánosságot és a sajtónyilvánosságot - akár olyan formában, hogy itt élőben mennek azért a részletes viták - egy bizottsági ülésen megteremteni. Márpedig a nyilvánosság sok esetben a kormánynak egy nagyon, ha nem is hatékony, de néha még hatékonynak is mondható eszköze, amely így el fog veszni. Nem hiszem, hogy élő közvetítések lesznek a bizottsági ülésekről. Ha így lesz, akkor természetesen megkövetem a következő Országgyűlést és a bizottságokat, de nem hiszem, hogy ez technikailag megfelelő módon kivitelezhető lesz 2014 áprilisára.

És az ugyanúgy sérti a Ház tekintélyét, hogy a módosító javaslatokról vagy a frakciók által kikért módosító javaslatokról sem lehet majd szavazni, mert erre nem lesz lehetőség a jelenlegi állapot szerint. Majd a zárószavazáson lehet egy gombot nyomni, majdhogynem mamelukként a képviselőknek, és nem tudnak egyébként érdemben - és ez egy másik probléma - a részletes vitában sem felszólalni, ha egyébként annak a bizottságnak nem tagjai. De lehet, hogy valaki attól még, hogy egy bizonyos bizottságba kerül delegálásra, mondjuk, egy másik szakterülethez is ért. Attól még, hogy valaki mondjuk, az alkotmányügyi bizottságban van, a felsőoktatáshoz érthet, mert mondjuk, egyetemi tanárként vagy egyetemi vezetőként tevékenykedett korábban, és hozzá szeretne szólni. De nem fog tudni, mert nem lesz ennek megfelelő tere. (Gulyás Gergely: Miért?) Azért nem fog tudni hozzászólni, mert a plenáris ülésen nem lesz vita, és ha nem az ő bizottsága tárgyalta - most a részletes vitáról van szó, képviselőtársam -, ezt nem fogja tudni kellőképpen megtenni.

A háromhetes ülésezéssel kapcsolatosan felmerül néhány kérdés. Például, ha ez valóban bevezetésre kerül, és az összeférhetetlenségi szabályok valóban szigorodnak, akkor miért kell például a bizottsági helyettesítés jelenlegi rendszerét fenntartani? Elvárható lenne, hogy ha főállású képviselők kívánalmát fogalmazza meg - ami nagyon helyes - az új Országgyűlés tekintetében törvényi szabályozás, akkor viszont a bizottsági körben is jelen kelljen lenni, és ne lehessen az, hogy két kézzel vagy táblával dupla szavazatot adjanak le a képviselők. Ha ez lesz a főállásuk, akkor elvárható, hogy ne helyettes útján vegyenek részt a bizottsági üléseken.

Ha valóban nem hetente ülésezik az Országgyűlés, akkor az a kérdésekre és az interpellációkra is káros hatással lesz, lévén, hogy csak háromhetente lehet majd ezt megtenni. Jó lenne lehetőséget biztosítani arra, hogy erre az egyébként a számonkérésnek vagy a nyilvánosságnak egy hatékonynak mondható eszközére - és nem feltétlenül a problémamegoldás szempontjából, hanem inkább a problémára való fókuszálás szempontjából hatékony eszközre -, akár hetente legyen lehetőség, akkor is, ha háromhetente ülésezik az Országgyűlés.

Hozzáteszem, hogy ez egy eléggé kiüresített parlament képét vetíti elénk, és nemcsak a részletes vitáknak a bizottsági szintre való tolásával, hanem, ha valóban háromhetente ülésezik az Országgyűlés, és háromhetente lesznek kérdések, interpellációk, akkor elképzelhetik, hogy három hétig tulajdonképpen fű se nő, a bizottságokban helyettesítés útján majd két kézzel szavaznak a képviselőtársaink, tehát egy pangás lesz a Házban, nem történik semmi, és akkor háromhetente majdhogynem csak a zárószavazásra bejönnek a képviselők. Ez inkább a rendeleti kormányzásnak a Kövér László által előrevetített képét jeleníti meg, mintsem az aktív parlamenti életet, amely esetében meg lehetne teremteni megfelelőképpen, de sajnos önök nem tettek erre lépéseket, és úgy tűnik, hogy az új törvények sem teszik ezt majd lehetővé.

Nagyon fontos pont, és ezt sokszor több aspektusból is támadtuk, a vizsgálóbizottságok kérdése, illetőleg arra most nem térnék ki, hogy a vizsgálóbizottságok előtt való meg nem jelenés szankcionálásának a kérdése is egy régi probléma, hogy ne tehesse meg például Gyurcsány Ferenc, hogy a Facebookon üzenget, hogy nem jelenik meg egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Azt hiszem, ez botrány, és ezt szankcionálni kellene, de önök eddig még erre nem voltak hajlandóak.

Viszont a vizsgálóbizottságok esetében a jelenlegi szabályozás, ami friss szabályozásnak mondható, jelen ciklusban került bevezetésre, ami kiüresítette a vizsgálóbizottságokat, és nemcsak aláírásszámhoz, hanem témákhoz kötötte, illetve olyan gumijogszabályt fogalmazott meg, hogy ami más parlamenti műfajjal nem tisztázható, az kerülhet vizsgálóbizottság elé, illetve arra lehet felállítani vizsgálóbizottságot... - és természetesen, hogy mi tartozik ebbe a körbe, azt a mindenkori kormánytöbbség fogja megmondani.

Tehát mindig lehet azt mondani, hogy ez interpellációval, kérdéssel kiválóan tisztázható, válaszol rá a miniszter - ezt láthattuk egyébként a NAV-ügyben is, hogy próbálták errefelé terelni a dolgokat, és hatékony lépések nem történtek a megoldásra. Tehát a vizsgálóbizottságoknak az effajta ellehetetlenítése botrány. Hozzáteszem, hogy egyébként az MSZP volt az, aki beterjesztette ezt a módosító javaslatot, amely ezt lehetővé tette. Valószínűleg féltek attól, hogy vizsgálóbizottságok garmadája áll fel az elmúlt nyolc év, illetve a 2010-et megelőző nyolc év vizsgálatára. Ez sajnos nem történt meg, tehát a félelem alaptalan volt. A Fidesznek meg kapóra jött ez az MSZP-s módosító javaslat, mert gondolom, látták azt, hogy ez a saját céljaikra is használható, és összejött a támogatás és a nagy egység, és mindenki a saját érdekeit vagy a saját szennyesét eltitkolandó, akkor nagyon jól be lehetett vezetni ezt az új szabályt, amit egyébként most a jövőben már kiterjesztenek a bizottságok ellenőrző tevékenységére is, és a jövőben a bizottság is csak olyan ügyekben tud majd vizsgálatot folytatni, ami megfelel a vizsgálóbizottságokra vonatkozó kritériumoknak, tehát semmiben, mert mindig lesz egy olyan gumijogszabály, vagy találnak olyan kritériumot, ami alapján ezt le tudják söpörni. Egyébként, ahogy elmondtam, ezt eddig is megtették, részben azzal, hogy nem jelentek meg, képviselői kötelességüket megszegve a bizottsági üléseken.

A szemléltetés tilalmáról sok szó esett. Nem gondolom, hogy az sértené a Ház tekintélyét, ha mondjuk, egyébként a képviselők a saját helyükön, mondjuk, egy molinót felmutatnak, vagy valami ellen tiltakoznak. Ez szintén kevésbé sérti a Ház tekintélyét, mint hogy 3-4 képviselő előtt kell vitatkozni. Én is csatlakoznék a tegnap szóló vezérszónokunkhoz, Balczó Zoltánhoz, aki egyébként bemutatta még képeken is, hogy a Fidesz hányszor élt ezzel a lehetőséggel, amíg ellenzékben volt; nagyon sokszor szemléltetett. Az meg egészen vicces, hogy a házbizottság engedélyével lehet szemléltetni. Tehát ha én fel akarom mutatni majd ezt a papírt (Felmutat egy iratot.), akkor a házbizottság engedélyét kell kérnem, mert szemléltetek vele. Tehát ez is egy eléggé vicces megoldásnak tűnik, vagy inkább tragikomikusnak.

Az, hogy a kivételes eljárásra, tehát mindenféle szabályzat felülírására négyötöd helyett kétharmad is elég, szintén egy olyan rég meglévő szabály felülírása, ami botrány, mert ez egy nagyon régóta kialakult konszenzus, hogy ha a Ház félre akar dobni minden szabályt, és szeretne eltérni a saját működésére megszabott szabályoktól, ahhoz négyötöd kell. Ezt kétharmadra csökkentik; ugyanúgy, mint a kivételes eljárásban történő tárgyalás esetében, ott az eddigi kétharmad esetében felesre csökkentik, tehát tulajdonképpen ezzel is egy garanciális elemet fognak kivenni, és azt vetítik előre, hogy hiába határozták meg, hogy hat nappal előtte be kell nyújtani a törvényt, amelyet tárgyalna a Ház - ez egyébként egy jó szabályozás lenne, jelenleg se nagyon működik, vagy csak a törvények egy része kerül hat napon túl benyújtásra, hogy legalább hat nap álljon a képviselők rendelkezésére a felkészüléshez -, de ha könnyen el lehet térni majd ezektől a szabályoktól, akkor megint nem csináltunk semmit.

A házelnök, illetve az ülést vezető elnök esetében - talán a legtöbb vita erről volt - felállás, nem felállás, erre egy egyszerű javaslat elhangzott, hogy ha bejön az elnök, leül, és utána felszólítja vagy megkéri a Házat, hogy közösen a választópolgárok közösségét köszöntsük, akkor már nem úgy tűnhet, hogy neki történik a tisztelgés. Ha ezt így gondolják, akkor itt Bárándy képviselőtársammal egyetértek, talán ő mondta el a bizottsági ülésen, hogy ha azt szeretnék, akkor írják bele, hogy az elnöknek történik ez a szalutáció. Ha meg nem, akkor erre van megoldás, hogy ez ne így legyen. Egy percet szeretnék kérni, elnök úr, egy perc hosszabbítást, ha lehet, és akkor be is fejezem, bár sok mindenről lehetne beszélni.

(9.50)

A végén a kétperceseket szeretném megemlíteni, ahol valóban túlszaladt a kés, ahogy szokták mondani. A valódi vitára a lehetőséget meg kellene teremteni. Ennek számtalan megoldása létezhet: hatékony ülésvezetés, amely nem engedi azt, hogy valaki egy normál felszólalást folyamatos kétpercesekkel tegyen meg. Vannak ilyen notórius képviselőtársaink, jól tudjuk. Ilyenkor a levezető elnöknek nagyon hatékonyan akár el kellene vennie a szót, de tudom, hogy ez egy kényes terület, hogy mit minősítünk annak, akkor viszont meg lehetne határozni, hogy frakciónként több kétpercesre lehessen lehetőség két felszólalás között. Az az egy felszólalás valóban nagyon kevés.

És nem vagyok nagy barátja a kétperceseknek abban a formában, hogy órák teljenek el két normál hozzászólás között, és jómagam is ritkán szoktam élni a kétperces felszólalás lehetőségével. Egyszerűn abszurd, hogy képviselők felállnak, elmondják, hogy a vitában nem vettek részt, az anyagokat nem olvasták el, egyébként nem szakértői a területnek, de 5-6-7-8-10 kétpercest azért nyomnak, utána bekapcsolódnak hasonló kvalitású képviselők, és a végén már egyáltalán nem arról beszélünk, amiről kellene. De a vita megölése az, hogy mondjuk, egy frakcióból nem reagálhat több képviselő arra a 15 perces felszólalásra, ami több témát érintett, és érdemben lehet is rá többször reagálni.

Elnök úr, köszönöm, és itt zárnám le, bár sok mindenről lehetne még beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Az aktív vita jegyében: nekem az a problémám, hogy mindig az a rákfenéje az egésznek, hogy ki dönti el, hogy mi az a téma, ami tisztázható, és mi nem. Általában a kormánytöbbség. Nyilván az ellenük irányuló vizsgálatra azt fogja mondani, hogy ó, hát ez tisztázható bármilyen műfajban, és erre nem kell vizsgálóbizottságot létrehozni, bár hozzáteszem, hogy a népnyelv azt mondja, van az a népi mondás, hogy ha valamit el akarsz tussolni, hozz rá létre egy vizsgálóbizottságot.

Ennek valószínűleg meglehet az alapja, mert túl sok érdemi eredményre annak ellenére nem jutottak az elmúlt - azt kell mondjam, most már - negyedszázadban a vizsgálóbizottságok, hogy korábban meglett volna a lehetőségük, de ettől függetlenül egy hatékony vizsgálóbizottsági rendszer vagy ez a szisztéma fenntartandó, és nem arra kellene vezetni, hogy ellehetetlenítjük általánosságban a vizsgálóbizottságok létrehozását. Miért baj az, hogy esetleg több vizsgálóbizottság működik vagy sok vizsgálóbizottság működik?

A főállású képviselőknek férjen bele az idejükbe, és a kontroll szerepét a képviselők lássák el úgy, hogy vegyenek részt akár több vizsgálóbizottságban. És folytassanak aktív munkát! Ezáltal tudják azt a szerepet betölteni, amire a választópolgárok - főleg ellenzékben, ha ellenzékben maradnak az általuk választott képviselők - ideküldték őket a Házba, hogy a kormányt ellenőrizzék. Jelen pillanatban a kormányzat ellenőrzésének nagyon kevés eszköze létezik, és azokhoz a szervekhez is, amely szerveknek az ellenőrzést le kellene folytatni, sok esetben a saját embereiket tették, sok esetben az Országgyűlésből választottak aktív fideszes képviselőket.

Ezektől a szervektől nyilvánvalóan nem lehet elvárni a hatékony ellenőrzést. Talán egy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ellenzéki részvétellel alakuló vizsgálóbizottság hatékonyabb lehet.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy a 12. ajánlási pont kapcsán kifejtsem azt, hogy miért nem értünk egyet sem ezzel az ajánlási ponttal, illetve azzal a szabályozási területtel, amelyet érint, sem a büntetés-végrehajtási törvénnyel.

A 12. pontban bár technikai módosításként kerül megnyitásra, de a figyelmet ráirányítja arra, hogy az elítélt jogosult a már megállapított rendszeres szociális pénzellátásának a folyósítására, amelyet meghatározott személy kezéhez vagy a bv-intézethez történő folyósításként kaphat meg. A Jobbik már többször elmondta, hogy abban az esetben, ha valakit elítélnek, akkor az a minimum, hogy a szociális ellátását megvonjuk tőle, és nem a bv-intézetben folyósításra kerül vagy az ő részére, vagy az egyéb kint maradó hozzátartozója részére; ha egyébként a családja, aki nincs bent a börtönben, erre jogosult, akkor saját jogon megkaphatja - de egy vicc, hogy ez jogosultságként szerepel a törvényben.

Ez viszont rávilágít arra is az új büntetés-végrehajtási törvény kapcsán, amiről önök azt mondták, hogy egy hatékony törvény lesz, a szigort fogja elhozni, az önfenntartó börtönök rendszerét fogja elhozni. Sajnos ezek a hangzatos szlogenek a gyakorlatban a leírt normaszövegek szintjén nem köszönnek vissza, úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a javaslat, amit önök beterjesztettek, egy farkasbőrbe bújt bárány; keménynek próbálja magát mutatni, olyannak, amilyet a választópolgárok elvárnának önöktől, de mégis számos ponton liberálisabb lett, mint a jelenlegi szabályozás.

Mire gondolok? A valódi önfenntartó börtönök - amit a Jobbik már a 2010-es programjában is megfogalmazott - arról szólnak, hogy a munka nemcsak joga, nemcsak kiváltsága lehet a raboknak, bár természetesen azokban az esetekben, amikor valaki úgy kerül börtönbe, hogy ebből az élethelyzetből ki szeretne szakadni és vissza szeretne illeszkedni a társadalomba, neki a munka egyfajta segítséget jelent, de bizony másoknak a munka büntetés is lehet, sőt sokan, akik a börtönben vannak, a legkeményebb büntetést akkor tudnák elszenvedni, ha kötelezően dolgozni kellene. Sajnos a törvényjavaslat erre sem kínál megoldást.

És ha megnézzük azt, hogy több bűnöző lehet kint, illetve a jelenlegi állapothoz képest nőnek a lehetőségek és a jelenlegi kiskapuk nem kerülnek becsukásra, azzal kapcsolatban, hogy ha valakit börtönbüntetésre ítéltek, utána mégis vagy kimaradással, vagy egyéb eltávozással a börtönből, sőt akár fegyházból is eltávozhat, akkor ez megint egy olyan, amire az állampolgárok nem gondolnak, és úgy gondolják, hogy ha valakit börtönbe zártak, akkor ő ott is marad. Lehetőség van, csak hogy tájékoztassam az Országgyűlést, csoportos kimaradásra is, akár kísérő nélkül is, mint egy klubban vagy valamiféle gimnáziumban, illetve lehetőség van a látogatók intézményen kívüli fogadására is. Tehát ha valaki kirívóan rossz magatartást nem tanúsít, tehát súlyosan nem szegi meg a szabályokat, csak úgy valamennyire meghúzza magát, tehát még a jó magaviselet sem kell, akkor ilyen extrajuttatásokban részesülhet, illetve akár a fegyházból is eltávozhat. Sok esetben azt láttuk, például a média bűnügyi rovataiban, hogy akik így eltávoznak a különböző büntetés-végrehajtási intézményekből, azok bizony sok esetben bűncselekményeket fognak elkövetni, a társadalom meg néz, hogy hogyan lehet, hogy valaki, akinek börtönben kellene lennie, valójában nincs ott.

De említhetném akár a magánelzárás lehetőségének a csökkenését, amely mind a fogház, mind a börtön, mind a fegyház fokozatban csökken, minden esetben öt nappal kevesebb lesz a maximálisan kiszabható időtartam. Jól tudjuk, hogy ez egy olyan büntetési forma, amely a parancsnok rendelkezésére áll, hogy az olyan renitens rabokat ilyen formában büntesse meg, akik képtelenek betartani a büntetés-végrehajtási intézmény rendjét. Na, most ezeket az eszközöket is gyengítik. Tehát úgy gondolom, hogy számunkra ez teljességgel elfogadhatatlan, amit önök előterjesztettek, és igaz ez az ajánlási pontokra is.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy elmondhattam. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én vártam volna, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslatoknál visszatér a zöldterületek kérdése - és ez nem egy sötétzöld hozzáállás, higgyék el, de lehet, hogy én vagyok figyelmetlen -, lévén, hogy Papcsák képviselőtársunk megígérte, hogy lesz egy hasonló rendelkezés, ami a zöldfelületek, zöldterületek arányát garantálja. Én ezt ebben a formában nem találtam benne. (Dr. Papcsák Ferenc: Benne van!) Lehet, hogy figyelmetlen voltam, és akkor ezt nyilván Papcsák képviselőtársam el fogja mondani.

Viszont, ami ezen túlmutat, az az, hogy örülünk neki, hogy lesz Városliget-építési szabályzat, csak én azt nem értem még mindig jogilag, hogy akkor miért kell ennek, mármint a Városligetnek egy speciális státust biztosítani. Miért nem lehetett megvárni első körben azt, hogy a főváros létrehozza ezt a szabályzatot, és esetleg a hosszú távú építési, beruházási koncepciókról is úgy a parlamenti képviselők, mint a fővárosi képviselők tudomást szerezzenek? Azt hiszem, ez fontos lenne a döntés előtt. Nyilvánvalóan önök valamiféle tudással bírnak ebben a körben, csak ezt nem osztják meg velünk, ez problematikus. Vagy ha nem bírnak semmiféle tudással, akkor meg az az érdekes, hogy idehoznak így egy javaslatot.

Végül a maradék időben én is a Regnum Marianumra szeretném felhívni a figyelmet, mert az nem jó válasz, hogy ez az egyházon múlik. Akkor már meg kellett volna tenni az egyeztetéseket az egyház irányában, ha már hozzányúlunk a területhez. Ha viszont megtettük - ahogy azt államtitkár úr mondja -, akkor viszont a Regnum Marianum felépülésének semmiféle akadálya nem lehet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Noha Rubovszky képviselőtársammal már lefolytattuk a vita egy részét az alkotmányügyi bizottságban, mégis úgy gondolom, hogy a Ház plénuma előtt is...

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, egy picit tegye már feljebb a mikrofonját, mert nagyon halk. (Megtörténik.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Így jobb?

ELNÖK: Igen.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen.

De mégis úgy gondolom, hogy a benyújtott módosító javaslatok, az 5., 6., 8., többet is sorolhatnék, 10., 18., 20. módosító javaslataim egy fontos dologra hívják fel a figyelmet. Felvezetőként, még mielőtt azzal vádolnának, hogy a rendszer, amit meg szeretnének teremteni, ami az országgyűlési képviselőkhöz igazítaná egyéb közjogi tisztségviselők vagyonnyilatkozatának benyújtását és annak körülményeit, azzal vádolnának, hogy ezek a módosító javaslatok lerontják ezt a rendszert, akkor el kell mondjam, hogy az a rendszer, amit a Jobbik elképzel, egy más rendszer, mint amit önök előterjesztettek. Ha az általános vitáról és a részletes vitáról beszélünk, akkor a képviselőknek és a frakcióknak joguk és lehetőségük van módosító javaslatok formájában megpróbálni az elképzeléseiket beleépíteni a törvénybe.

Azért is szükséges ez, mert az elmúlt több mint két évtizedben a választópolgárok azt láthatták, hogy vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség ide vagy oda, egyrészről hatalmas eltérések mutatkoztak a között, hogy valakinek hivatalosan a vagyonnyilatkozatában esetleg milyen vagyonelemek kerültek feltüntetésre, illetve az az életszínvonal, életvitel, amivel rendelkezett, akár a médiában is bemutatva, és ennek nem voltak következményei. Illetőleg sok esetben, azokban az esetekben, amikor kiderült valamiféle turpisság, hogy vannak olyan vagyonelemek, amelyek nem kerültek feltüntetésre, mégis bizonyíthatóan az adott képviselőhöz tartoznak, akkor sem számolhatott vagy kellett számolnia a képviselőnek túlzottan erős szankciókkal.

Mi ezt a rendszert szeretnénk megszüntetni, és valódi, elszámoltatható, átlátható rendszert szeretnénk létrehozni úgy az országgyűlési képviselőknek, mint a közjogi méltóságoknak. A módosító javaslatokban is ez nyilvánul meg, ez a vágyunk nyilvánul meg. Tudom, ha ez elfogadásra kerül, akkor lehet, hogy még más javaslatokat is bele kellene építeni, vagy egyéb koherenciazavarok támadhatnak, amiket későbbi kapcsolódó módosító javaslattal lehet az egyéb törvényeken átvezetni, de a jelenlegi állapotot mi mindenképpen radikálisan szeretnénk megváltoztatni.

Nem elég az, ha valaki, legyen akár országgyűlési képviselő, akár közjogi funkciót betöltő, magas vezető közjogi funkciót betöltő személy, ha időre nem teszi meg a vagyonnyilatkozatát, akkor nem elég az, hogy a tiszteletdíja nem kerül kifizetésre a részére. Véleményem szerint ez nem elég. És nem elég az, hogy egy objektív körülményt határozunk meg, és azt mondjuk, hogy a súlyosabb szankció, ami az összeférhetetlenség lenne, csak akkor állhat be, ha valaki szándékosan nem teljesíti a kötelezettségét. Ezáltal jogilag megfordul a bizonyítási teher, és nem arról van szó, hogy az adott tisztségviselőnek kellően körültekintően kell eljárnia, és határidőre kell benyújtania, hanem, mivel átvezetésre kerül a szándékosság fogalma, ahhoz, hogy ő összeférhetetlenség alapján, mondjuk, a tisztségétől megfosztható legyen, szándékosan kell elmulasztania vagyonnyilatkozatának benyújtását.

Könnyen belátható, hogy ez abba az irányba vezet, hogy majd az adott bizottságnak vagy az adott szervnek, amely az összeférhetetlenséget meg szeretné állapítani, neki kell bizonyítani azt, hogy ez szándékosan történt. Tehát nem arról van szó, hogy az adott tisztségviselőnek kellene kimentenie magát, és azt mondani, hogy bocsánat, én benyújtottam volna, de mondjuk, beteg voltam, hanem a szándékosságot kell a másik oldalnak bizonyítania. Ez nehéz és méltatlan helyzeteket tud létrehozni. Ezt elég lett volna egy olyan megfogalmazással megtenni, amit én a "szándékos" jelző kihagyásával próbálok megteremteni, hogy bizony azt, hogy valaki esetleg nem szándékosan járt el, a mulasztó félnek kelljen bizonyítania. Ugyanez igaz egyébként az MNB elnökére, az egyéb köztisztviselőkre vagy vezető pozíciót betöltő tisztségviselők esetében.

És még egy dolgot engedjenek meg. Az Állami Számvevőszék esetében tudom, hogy az nem ebbe a körbe tartozik, de ha már megnyitotta a törvény, akkor az, hogy az Állami Számvevőszék vezetőinek is legyen nyilvános a vagyonnyilatkozata, véleményem szerint a betöltött funkcióból adódóan megteremthető lenne. Illetve egy másik módosító javaslatban arra is javaslatot teszek, hogy adott esetben ez a számvizsgálók esetében is, akik dolgoznak, elvárás lehet. Nyilván ezt el kell dönteni. Tudom, hogy ők nem az országgyűlési képviselőkhöz hasonló vagyonnyilatkozatot tesznek, de attól még ugyanúgy elvárás lehetne, hogy akár a számvevők vagyonnyilatkozata is legyen nyilvános. Az embereknek tudniuk kell, hogy akik fontos pozíciót betöltenek, milyen vagyonnyilatkozatot tesznek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Gyöngyösi képviselőtársam abbahagyta, csak én egy kicsit a jogi vetületére szeretnék ennek a kezdeményezésnek rámenni; lévén, hogy ezt a vitát az alkotmányügyi bizottságban megkezdtük, sajnos itt majdnemhogy több ember előtt, sőt biztos vagyok benne, hogy több ember előtt, mint most a plenáris ülésen erre lehetőség adódik. Ez önmagában egy szégyen, de ezzel a részével most nem foglalkoznék.

A lényeg viszont az, hogy önök... - nem tudom, hogy ki találta ki, hogy ezt az eljárást lefolytassák, de nagyon trükkös fiú lehetett vagy trükkös hölgy (Dr. Schiffer András közbeszól.), hogy politikailag korrekt legyek, mert abban én egészen biztos vagyok, hogy összeült a fideszes agytröszt, hogy mit lehet ezzel csinálni. Gondolom, bevonták a külföldi tanácsadóikat is (Derültség.), amerikai tanácsadókat, akik magángépeken szoktak iderepülni és jó pénzért adnak önöknek tanácsot, és gondolkoztak azon, hogy mit lehet ezzel csinálni, mert égető a szükség, a balhé óriási, valahogy el kellene kenni, de úgy, hogy ki tudjuk szúrni a választók szemét valamiféle gyöngyökkel, amit eléjük lehet borítani. És egyébként hozzáteszem, az a megoldás nem jutott eszükbe, hogy ki kellene vizsgálni az ügyet. Itt kellett volna elkezdeni, hogy csináljunk egy vizsgálatot. Tényleg, miért ne? Ráadásul úgy, hogy a szálak nagyrészt 2010-et megelőző időszakra is visszavezethetőek, tehát még azt sem lehet mondani, hogy az csak az önök problémája lett volna, tehát ugyanúgy a szocialista kormányok alatt is működtek ezek a praktikák.

De visszatérve, tehát ez nem jutott eszükbe, viszont egy zseniális ötlettel előálltak - amit tényleg nem tudom, hogy ki talált ki, de a maguk szempontjából csak megdicsérni lehet, az ország szempontjából már károsabb -, hogy feláll ez a bizottság, de teljesen alkalmatlanná teszik minden vizsgálatra. Sőt, meg sem fogja kezdeni a vizsgálatot, annak ellenére, hogy formálisan elfogadják a Schiffer András és Ángyán József által tett javaslatot, elmondhatják, hogy foglalkozott vele az Országgyűlés, ám bizottsági módosító javaslatként beleveszik elképesztően cinikus módon, hogy a bizottság csak akkor kezdheti meg a működését, és itt még hagyján, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárások lezárultát határoznák meg, hanem eredményes lezárulásához kötik. Ráadásul, ha jogerősen büntetőjogi felelősséget állapít meg a büntetőeljárás, ami most folyik, utána kezdheti meg a bizottság a működését. (Dr. Schiffer András közbeszól.)

Ezzel csak két gond van, illetve több gond is van, de jogilag. Először is, ami rögtön felmerülhet, hogy nagyon helyesen az előterjesztők több témára vetítik ki és egy káros gyakorlatra vetítik ki azt a területet, amit meg kell vizsgálnia a bizottságnak. Tehát nem lehet azt mondani, hogy csak azokat az ügyeket szeretné a vizsgálóbizottság, illetve az előterjesztők megvizsgálni, amelyek, mondjuk, abban a dossziéban benne vannak, amit Horváth úr előterjesztett vagy amikben már nyomozás folyik. Lehet, hogy vannak köztük olyanok is, azt még a hatályos szabályok alapján meg tudnám érteni, hogy azokat az ügyeket nem vizsgálja a bizottság, amelyekben kiderül, hogy már büntetőeljárás folyik. Hozzáteszem, más ügyekben meg meg kellene tenni a feljelentést és azokat kivizsgálni és a büntetőeljárást elindítani. Ez az egyik gond, tehát az egész bizottság munkája nem blokkolható azáltal, mert néhány ügyben eljárás folyik, amikor a bizottság tárgya jóval kiterjedtebb ennél.

A másik óriási probléma az, még ebben az esetben is éveket venne igénybe, a magyar igazságszolgáltatás és az ügyészségi, rendőri szervek kiváló, magasan képzett munkájának köszönhetően, amíg egy egyszerűbb ügyben is éveket, akár két-három évet vagy egy közepes ügyben két-három évet tudnak nyomozni. Akkor egy ilyen ezermilliárdos vagy több tíz- vagy több százmilliárdos feljelentések tárgyában legalább három évig el fognak szöszmötölni. És utána még akkor sem indulhat meg az eljárás, ha mondjuk, csak a nyomozást megszüntetik, mert nem találtak, mit ad Isten, nem találnak bűncselekményre utaló nyomokat, mint ahogy sok jobbikos feljelentés kapcsán is végül így zárják le több év nyomozás után az eljárásokat, és ahogy így zárják le egyébként az önök által az elszámoltatás ígéretével tett feljelentéseket. Sajnos, az elszámoltatók többen voltak, mint az elszámoltatottak. De visszatérve, azt várni el, hogy jogerősen lezáruljon ezekben az ügyekben az eljárás, és utána kezdi meg a vizsgálóbizottság a működését... - de akkor milyen ügyekben fog vizsgálódni? Amiben már jogerősen büntetőjogi ítélet született? Ez a világnak a vicce, csak sajnos a mi bőrünkre megy, úgyhogy jóízűt nevetni nem tudunk rajta. Ez egy jogi abszurdum.

(23.10)

És ráadásul emlékeztetnék arra jelen plénum előtt is, hogy ki volt az, aki azt a szabályozást bevezette, önök voltak, akik elfogadták azt, hogy a vizsgálóbizottságok felállítása tulajdonképpen lehetetlenné válik, mert annyi gumijogszabályt sűrítenek egybe, és annyi kritériumot fogalmaznak meg, hogy abba aztán mindig belemagyarázható az egyik vagy másik kritérium. Ezt jelen Országgyűlés fogadta el. De egyébként hozzáteszem, hogy az MSZP módosító indítványára. (Dr. Vas Imre közbeszól.) Igen, Vas Imre képviselőtársam, ez egy lényeges kérdés, hiszen a nagykoalíciót és a közös bűnöknek az elfedését jelenti a választópolgárok felé, és nem azt, hogy önök meg szeretnének bármit vizsgálni.

Úgyhogy ez a jogi alap, és el szeretném még mondani azt is, hogy sajnos folyamatosan az évek alatt mi is a visszajelzésekből, és ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, tudtuk, hogy vannak szent tehenek, tudtuk, hogy vannak olyan szervek, akár a NAV-nál dolgozóktól, akár a vám- és pénzügyőrség embereitől, akik most már be lettek szervezve a NAV alá, de részben más feladatot látnak el, hogy bizony nem lehetett mindenhová bemenni, gondolom, ez a gyakorlat még így is fennáll. Elmondták azok a dolgozók, akik pénzügyőrként dolgoztak, hogy volt olyan kollégájuk, aki bement a multiba, és lefoglalt árukészleteket, eljárt megfelelő módon, és bizony majdnem kirúgták emiatt, és amikor kérdezte a főnökeit: hogy hogy lehet, hát a jogszabályok nem adottak? Ó, hát az nem úgy van, oda nem lehet. Erre mondta Vas Imre képviselőtársam, hogy feljelentést kell tenni. Hát köszönjük szépen, megtettük ezeket a feljelentéseket, gondolom, ki lehet találni, hogy mekkora eredménnyel zárultak. Általában nulla eredménnyel zárultak, és akkor itt emlékeztetnék arra, hogy bár feljelentési kötelezettséggel terheltek az országgyűlési képviselők, természetesen mint hivatalos személyek, de mit ad isten, a fideszes Országgyűlés elvette azt a jogukat, hogy panasszal éljenek az elutasított feljelentéseik vagy a megszüntetett nyomozásaik irányába.

Legyen az egy közpénzüggyel kapcsolatos feljelentés, egy országgyűlési képviselőnek mint a közpénzügyek őrének vagy egyik őrének nincs joga arra, hogy panaszt nyújtson be az elutasított nyomozással kapcsolatban, tehát jogorvoslattal éljen. Ez a világ botránya, erre egyébként több módosító javaslatot nyújtottunk be, önállóan is kezdeményeztük a büntetőeljárási törvény módosítását vagy visszamódosítását a korábbi állapotra, az önöket megelőző állapotra. Ez sajnos nem ment át, mert önök elmondták, hogy nem cél az, hogy itt mindenki majd megpanaszolja a feljelentéseket. Ez is önmagában botrány, és elmondták azt is, hogy akkor majd az országgyűlési képviselőket bombáznák a választópolgárok, hogy bizonyos ügyekben tegyenek feljelentést és nyújtsanak be panaszt. De úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem probléma, az országgyűlési képviselőknek ezeket az ügyeket, amiket a választópolgároktól kapnak, át kell tekinteniük, és igenis nem tragédia, hogyha egy országgyűlési képviselőnek van egy többletjogosítványa, egy közpénzügyi bűncselekmény kapcsán legalább annyi, hogy panaszt tudjon benyújtani. Ráadásul úgy, hogy ez a jogosítvány a Fidesz-kormány előtt mindenki számára, nemcsak az országgyűlési képviselők számára adott volt. Hát az is botrány, hogy ezen változtatnak, az meg főleg, hogy milyen irányba. Hozzáteszem, hogy emellett még az Alkotmánybírósághoz sem lehet fordulni, csak a képviselők egynegyede fordulhat. Tehát ez már a képviselői jogok csorbítását is felvetheti.

De visszatérve, és lezárva, hogy Z. Kárpát képviselőtársamnak is jusson idő, szégyen, amit önök csinálnak, szégyen, hogy nem szeretnék kivizsgálni, és ezáltal alátámasztják azokat a gyalázatos módon és sajnálatos módon igaznak bizonyuló vádakat, amelyeket önök meg sem próbálnak magukról levedleni, hogy önök is összejátszanak az elmúlt kormányok és majdnem negyed évszázadnak a politikai garnitúrájával, és önök is ugyanúgy eltűrik a nagy cégektől a közpénzek lopását. Ez a szégyen, és ezzel kellene valamit csinálni, nem megakasztani a kezdeményezéseket.

Köszönöm, elnök úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon régóta meglévő problémára egy valós választ kívánunk adni, és ez nem más, mint a vagyonnyilatkozatok kérdése, illetve a valótlan tartalmú vagyonnyilatkozatok beadása. Jól láthattuk, hogy az elmúlt időszak eseményei kapcsán az embereket ez mennyire bosszantja, és hogy az elmúlt lassan már negyed évszázadban mennyi olyan eltitkolt vagyon lehet, amit még fel kellene tárni. Sok esetben annak semmiféle következménye nem volt, hogy ha valaki annak ellenére, hogy ezt meg kellett tennie, valótlan tartalmú adatokat közölt, vagy olyan eljárásokat láthattunk, akár a mentelmi bizottság részéről, amelynek a részletei a nyilvánosság számára nem voltak elérhetők, csak azt közölték, hogy valaki tisztára tudta mosni magát.

Úgy gondoljuk, a valódi megoldás egy Btk.-tényállás megalkotása lenne, ami a valótlan tartalmú vagyonnyilatkozat tételére vonatkozna. Ez kimondaná, hogy aki nyilvános vagyonnyilatkozat tételére köteles, és ezt oly mértékben sérti meg, hogy a tényleges vagyoni jövedelmi érdekeltségi helyzetét eltitkolja, akkor ő ebben az esetben egy súlyos, 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel lehetne büntetendő. Emlékeztetnék arra, itt nemcsak arról van szó, hogy milyen rubrikát hogyan tölt ki egy képviselő vagy egyéb olyan személy, aki vagyonnyilatkozat-tételre köteles, hanem ezekkel a botrányokkal az egész magyar közélet és az egész magyar politikai garnitúra hitelét lehet aláásni, és nemcsak a számszerűsített vagy valótlanul megjelölt összeg, hanem az egész közélet sérelme is bekövetkezik.

Emlékeztetnék arra is, hogy amit önök itt tesznek, hogy az adott ügyben, az adott MSZP-s képviselő ügyében most majd a mentelmi bizottság tovább folytatja a vizsgálatot - ez természetesen jó -, de olyan szabályokat kell alkotni, amelyek mindenkire igazak, és abban az esetben is élnek, ha esetleg egy kormánypárti képviselőt érint az ügy. Emlékeztetnék arra, hogy akár Schmitt Pál esetében a Gaudi képviselőtársam által említett ügyben, amelyben a Blikk megkeresésére fordult a bizottsághoz, a bizottság azt mondta, hogy nem kíván foglalkozni ezzel az üggyel. Tehát megteheti a bizottság, akármelyik bizottságról is legyen szó, hogy egyik esetben foglalkozik az üggyel, a másik esetben nem. Egy Btk.-tényállás esetében ez már a bűnüldöző szervek hatáskörébe tartozna, és ilyen formában a politikai manipulációkon kívül eshetne. Tudom, hogy önök sok esetben úgy szavaztak, hogy amikor egy MSZP-s képviselő volt érintett, nagyon helyesen végigvittek egy eljárást, de amikor ez az önök padsoraiból érintett valakit, akkor mindig megtalálták azokat a megoldásokat, hogy el tudják tussolni ezeket az ügyeket. S ez is legalább ugyanannyira felháborító, mint az, amit az MSZP, az ő kettő plusz azt megelőző kormányzati ciklusaiban meg tudott tenni.

Ez ugyanolyan, mint amit akár a vizsgálóbizottságok előtti meg nem jelenéssel kapcsolatosan tettek, mismásoltak, és ott se voltak hajlandók elfogadni a Jobbiknak azt a véleményét, hogy oda is egy büntető tényállást kellett volna alkotni, vagy valamilyen más módon hatékonyan szankcionálni kellene azt, hogy ha valaki egy vizsgálóbizottság vagy egy parlamenti bizottság előtt nem jelenik meg. Akár Gyurcsány Ferenc is megtehette, hogy üzengetett az interneten keresztül.

Nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy a törvényjavaslat, amit beterjesztettünk, egyfajta büntethetőséget kizáró okként jelölné meg azt, hogy ha valaki hét napon belül a törvény elfogadásához képest bevallja, hogy esetleg milyen jövedelmei vannak, illetőleg ha a tévedés vagy a be nem írt összeg a 2 millió forintot meghaladja. Erre azért van szükség, hiszen ha valaki a vagyonát rosszul becsüli meg, és ez a becslésbeli eltérés 2 millió forinton belül van, akkor természetesen nem az a cél, hogy valakit fillérre pontosan elszámoltassunk, arra viszont szükség van, hogy mindenki beírja minden vagyonát, és ha ezt nem teszi meg, akkor a törvény legszigorúbb rendelkezései alapján el lehessen járni, és ne csak az egyedi ügyekben kerüljön sor valamiféle mismásolásra, hanem mindenkire, minden képviselőre vonatkozóan hatékonyan fel lehessen lépni, és igaz ez ugyanúgy a kormánypártiakra, mint az ellenzékiekre. Ezért kérjük, hogy támogassák a javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, nagyon sajnálatos, hogy nem volt több hozzászóló, és a kormánypártok sem erősítették meg véleményüket, vagy nem mondták el, hogy mit gondolnak erről az esetről. Most persze, a választási kampányban fel lehet ezt használni, és az MSZP-t lehet ezzel támadni, valószínűleg ezek a támadások nem is ok nélküliek. Viszont az embereknek azt az igényét, amit a politikai garnitúra felé éreznek, és amilyen hiteltelen folyamatokat éreznek a politika felől, azt nem lehet meggátolni. Azt mondom, hogy ezeket a folyamatokat csak úgy lehetne valamilyen formában visszafordítani, ha nemcsak az Országgyűlés lenne kompetens ezekben az ügyekben, hanem egyéb bűnüldöző szervek is. Erre egy jó eszköz egy külön Btk.-tényállás megalkotása.

Az emberek azt látják, hogy az Országgyűlés és annak bizottságai mindig arrafelé hajlanak, akik éppen többségben vannak. És az emberek ezt nagyon jól látják, mert a bizottsági és parlamenti munkánk során mi is ugyanezt tapasztaltuk. A legabszurdabb javaslatokat is nyugodtan lehetett házszabályszerűnek nyilvánítani, ha egy vezér, megmondó ember az önök soraiból azt mondta, hogy kezet kell emelni a bizottságban a szavazásnál, akkor önök fel fogják emelni a kezüket, és úgy fognak szavazni. Tehát semmi köze nincs ehhez sokszor annak, ami esetleg a jogszabályokban le van írva. Tehát ezt sokkal inkább a bűnüldöző szerveknél és a Btk. jogszabályai között kellene elhelyezni. Ebben az esetben objektív mérce alapján megállapítható lenne, hogy valaki elkövette a bűncselekményt vagy nem.

Ráadásul ez a javaslatunk alapján már az eddig benyújtott vagyonnyilatkozatokra is alkalmazandó lenne, lévén, hogy a jelenlegi, már benyújtott vagyonnyilatkozatokat sem szeretnénk ez alól mentesíteni. Úgyhogy nagyon kérem újra önöket, bár hozzá nem szóltak, hogy legalább támogassák majd a szavazásnál ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár a javaslatot támogatjuk, de ezt ugyanolyan politikai szemfényvesztésnek tartjuk, mint amit önök az elszámoltatással is csináltak. Beharangozták, hogy lesz elszámoltatás, az ellopott vagyonoknak utána fognak menni, és a volt szocialista kormányokat elszámoltatják.

Ez nem történt meg, több volt az elszámoltató, mint az elszámoltatott. Ugyanúgy ez a javaslat is csak egy dologra jó, hogy most a választási kampányban önök politikai hadjáratot folytassanak, ami egyrészről lehet, hogy jogos, mert az MSZP-sek valóban nagyon sok ügyletben benne voltak, amit már rég fel kellett volna tárni, de ez nem az a megoldás, amivel hosszú távon a politikusbűnözést vagy a közéletet meg lehetne tisztítani.

Hogy ha önöknek ez lenne a céljuk, akkor például azt a javaslatot támogatták volna, amit Dúró Dóra és Novák Előd képviselőtársammal terjesztettünk elő, amely a Btk.-ban szankcionálná azt az esetet, hogy ha valaki valótlan tartalmú vagyonnyilatkozatot tesz, ez adott esetben 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő lenne a javaslatunk alapján. Most lehetőségük lesz a szavazásoknál ezt megszavazni.

Mi fog történni akkor, hogy ha például nem megy el Simon Gábor arra a bizottsági ülésre, amelyben önök szeretnék vizsgálni az ő érintettségét? Nem történik majd semmi, ugyanis önök korábban azt is leszavazták, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságok és bizottságok előtt való megjelenést szankcionálni lehessen, és sorolhatnám azokat, amelyekre vonatkozóan azt kell mondanom, hogy ez csak szemfényvesztés, de a valódi megoldást, a valódi elszámoltatást és a közélet megtisztítását önök nem fogják tudni megtenni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)