Készült: 2024.03.28.10:32:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

249. ülésnap (2005.09.27.),  275-293. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:03:35


Felszólalások:   13-275   275-293   293-312      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ahogy a vita elején jeleztük, az általános vitát 16 órakor elnapoljuk, ezt most megteszem. Folytatására és lezárására ma este kerül sor.

Soron következik a számvitelről és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17337. számon, az állami számvevőszéki véleményt pedig T/17337/1. számon, a gazdasági bizottság ajánlását T/17337/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A számviteli szabályozás előttünk fekvő javasolt módosítása kapcsolódik a kormány száz lépés programjához, amennyiben egyszerűsítéseket és a magyar versenyképességet növelő célokat szolgál.

A módosítás révén csökkennek az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozásokra vonatkozó számviteli kötelezettségek, elsősorban a kiegészítő mellékletben bemutatott adatok, információk tekintetében, míg a használatbavételkor egy összegben, költségként elszámolható eszközök értékhatára 50 ezer forintról 100 ezer forintra nő. Ez valamennyi, a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó adminisztrációs terheinek csökkentését eredményezi.

A hazai vállalkozások versenyképességét segíti a devizában történő könyvvezetés és beszámolókészítés lehetőségének meghatározott feltételek szerinti kiterjesztése az elsődlegesen devizában gazdálkodó vállalkozásokra vonatkozóan, valamint annak lehetővé tétele, hogy a hazai vállalkozások a jövőben a bizonylatokat - ideértve a számlát is - idegen nyelven is kiállíthassák. Emellett a törvényjavaslat részben a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételi eljárása, részben a Magyar Könyvvizsgálói Kamara hatósági feladatai tekintetében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénnyel való összhang megteremtését is szolgálja.

Nézzük először a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítását! A jelenleg hatályos számviteli törvény előírásai a használatbavételkor, a beszerzéskor egy összegben, költségként elszámolható eszközök értékhatárát 50 ezer forintnál húzták meg, ezt az értékhatárt 100 ezer forintra javasoljuk emelni az újonnan beszerzett és használatba vett eszközök tekintetében, ami számításaink szerint jelentős adminisztrációs tehercsökkenést eredményez.

A devizában történő beszámolókészítés és könyvvezetés a hatályos előírások szerint csak a devizakülföldi társaságok, valamint a korábban arra jogot szerzett társaságok számára megengedett, illetve kötelező. Ezen törvényjavaslat a devizában történő beszámolókészítés és könyvvezetés lehetőségét kiterjeszti azokra a vállalkozásokra is, amelyeknél a tevékenység elsődleges gazdasági környezetének pénzneme a forinttól eltérő konvertibilis deviza, feltéve, hogy a bevételek, költségek és ráfordítások együttes összege, valamint a pénzügyi eszközök és kötelezettségek együttes összege külön-külön, az előző üzleti évben és a tárgyévi üzleti évben is legalább 75 százalékban az adott devizában merül fel.

Ha valamely vállalkozó él ezzel a lehetőséggel, az adott devizában történő könyvvezetésre vonatkozó döntését a létesítő okiratban rögzítenie kell. A javasolt módosítás a devizában történő beszámolókészítés és könyvvezetés szélesebb körű lehetősége megteremtésének egyik első lépése, mert a gyakorlati tapasztalatot figyelembe véve célszerű lesz majd a későbbiekben felülvizsgálni, és indokolt esetben az érintett vállalkozói kört netán bővíteni is.

A törvényjavaslat tovább csökkenti a külföldi üzleti kapcsolatokat érintő költségeket azzal, hogy a hazai gazdálkodók a jövőben nemcsak magyar nyelven állíthatják ki a bizonylatokat - ideértve a számlát is -, hanem bármely más nyelven is. A könyvviteli nyilvántartásokban történő rögzítést megelőzően csak az ilyen, csak idegen nyelven kiállított bizonylatokra az adatrögzítéshez, a könyveléshez szükséges legfontosabb adatokat, úgynevezett belső szabályzatban rögzített módon, magyar nyelven is rá kell vezetni. Természetesen a bizonylatok többnyelvű kiállítására - amely esetben az egyik nyelv a továbbiakban is a magyar - továbbra is lehetőség lesz, ez esetben további adatok feltüntetésére nincs szükség.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba-vételi eljárásához kapcsolódóan az elektronikus ügyintézés kizárása, valamint a nyilvántartásokban szereplő adatok tízéves, a letétbe helyezett beszámoló megőrzési kötelezettségével azonos megőrzési kötelezettségének a szabályozása. A könyvviteli szolgáltatás végzésének előfeltételeként előírt kötelező nyilvántartásba-vételi eljárás elektronikus úton nem folytatható le, tekintettel arra, hogy az eljárás során benyújtandó, végzettséget, szakképesítést igazoló dokumentumok, illetve az egyéb feltételek teljesítését bizonyító szerződések, nyilatkozatok jelenleg kizárólag papíralapon állnak rendelkezésre.

A törvényjavaslat tartalmaz néhány olyan pontosító, kiegészítő rendelkezést is, amelyek elsősorban a gyakorlati alkalmazás során felmerült kérdések, felvetések megválaszolását, egyértelmű megítélését segítik. Ilyen rendelkezés az üzleti vagy cégérték, a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a befejezetlen szolgáltatás fogalmára, a különböző támogatások elszámolására, továbbá az egyszerűsített éves beszámolókészítés felemelt értékhatárainak 2005. évi alkalmazására vonatkozó javaslat.

E törvénycsomag második része a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény módosítása. A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvényi szabályozás módosítása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja. Ezen hivatkozott törvény kimondja, hogy rendelkezéseit alkalmazni kell a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és nyilvántartásból való törlés esetén, ha a törvény valamely tevékenység végzését, vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi tagsághoz köti. Tekintettel arra, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény szerint a könyvvizsgálói tevékenység végzésének előfeltétele a kamarai tagság, így indokolt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény és a kamarai törvény közötti összhang megteremtése a nyilvántartásba vételhez és a nyilvántartásból való törléshez kapcsolódó előírások tekintetében a kamarai törvény módosítása.

(16.10)

A törvényjavaslat meghatározza, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara eljárásai közül melyekre vonatkoznak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény előírásai. A törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy ezen eljárások tekintetében a kamara az ország egész területére kiterjedő illetékességgel jár el. A törvényjavaslat előírja, hogy a kamarai hatósági eljárás lefolytatására irányuló kérelmet kizárólag írásban, az e célra rendszeresített nyomtatványon lehet előterjeszteni. A kamarai hatósági eljárás - tekintettel arra, hogy az eljárás során benyújtandó végzettséget, szakképesítést igazoló dokumentumok, illetve egyéb feltételek teljesítését bizonyító szerződések, nyilatkozatok jelenleg kizárólag papíralapon állnak rendelkezésre - elektronikus úton nem folytatható le.

A törvényjavaslat figyelembe veszi a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény követelményeit is. Ennek megfelelően tartalmazza a nyilvántartás vezetésének célját, valamint azt, hogy a nyilvántartásba vett adatok közül melyek nyilvánosak, továbbá meghatározza azt is, hogy milyen módon lehet ezeket nyilvánosságra hozni.

Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényről tárgyalunk, amely mindössze 12 oldal terjedelemben, 33 paragrafusban rögzíti le a változásokat. A módosítások - a november 1-jével hatályba lépő közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénnyel kapcsolatos előírások kivételével - 2006. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy az új rendelkezések döntő részét már a 2005. évi mérlegbeszámoló készítésénél is lehet alkalmazni. A törvényjavaslat benyújtását széles körű szakmai egyeztetés előzte meg, amelyen az érintettek között érdemi véleményeltérés nem maradt fenn.

A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a költségvetési és pénzügyi bizottság, a gazdasági bizottság és a számvevőszéki bizottság is támogatta.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy bocsássa általános vitára az előttünk fekvő T/17337. számú törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a költségvetési bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, az ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Kékesi Tibor bizottsági alelnök úré a szó.

KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Országgyűlés! A számvitelről és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvényt módosító javaslat két nagy részből áll, egyrészt a könyvvizsgálói tevékenységet érinti, amelyről - mivel lényegében egy szűk szakmai szempontokat érvényre juttató, ezért sem a közvéleményt, sem a gazdasági szférát különösebben nem érintő szabályozásváltozásról van szó - hosszabban nem kívánnék állást foglalni; a számvitel módosításával kapcsolatos részek azonban, illeszkedve a kormányzat meghirdetett száz lépés politikájához, lényeges egyszerűsítési javaslatokat fogalmaznak meg.

Államtitkár úr expozéjából ezeknek egyes elemei természetesen leltárszerűen kiolvashatók, én csak néhányat szeretnék kiemelni közülük. Úgy gondolom, hogy ez az adminisztratív tevékenység, a mérlegkészítés, a mérlegkészítési kötelezettség, illetve a mérlegkészítési kötelezettség tartalmában lelhető fel, különösen a kiegészítő melléklet számszaki adatai előírására vonatkozó redukció, csökkentés az, ami megtakarítást eredményez.

Ugyanakkor - most már látjuk - a beadott adótörvényekkel összhangban a számviteli törvény is módosít két lényeges fejezetet. Az egyik az amortizációs politikával összhangban javítja a vállalkozások helyzetét, hiszen a beszerzett tárgyi eszközök egy időben történő azonnali elszámolhatósága 50 ezer forintról 100 ezer forintra emelkedik, ami százszázalékos növekmény. Ez természetesen az amortizáció költségét emelve csökkenti a vállalkozások nyereségét, így további mozgástérhez jutnak azok a vállalkozók, vállalkozások, akik a beruházásokon keresztül szeretnék a tevékenységüket bővíteni.

A másik olyan terület, ami a tulajdonképpeni uniós tagsággal függ össze, részben a nyelvi nehézségek kiküszöbölése döntően azoknál a társaságoknál, vállalkozásoknál, amelyek kifelé teljesítenek, amelyeknek kifelé állnak fenn az üzleti kapcsolataik. Itt a bizonylatok idegen nyelven is - egész pontosan csak idegen nyelven - kiállíthatók. Bár látjuk az adótörvényekből, amennyiben hazai elszámoltatás, hazai ellenőrzés van és kétségek merülnek fel, akkor azért gondoskodni kell a hiteles magyar fordításról, ez tehát nem marad el. De úgy gondolom, hogy a lényegében magyar nyelvű kontaktusra nem kényszerülő vállalkozások egy újabb könnyítést, a bizonylatok idegen nyelvű kiállításának a lehetőségét is megkapták.

Egy másik lényeges és fontos előrelépés az, hogy a könyveket devizában is - azaz csak devizában is - lehet vezetni. Bár itt egy viszonylag szoros korlát tűnik fel, az előző és a tárgyi év forgalmának az adott devizanemben kell lennie legalább a forgalom 75 százaléka tekintetében. Úgy érzem, hogy itt picit szigorú követelményrendszert ír elő a törvényjavaslat. Azt gondolom, rugalmasabb lehetne az, hogy a devizanem miben kerül előírásra, hiszen van két nemzetközileg nagyon is elfogadott, elismert valuta, deviza, amiben sokan forgalmaznak, ezért úgy vélem, ez kibővülhetne konkrétan ezzel a két devizanemmel, a dollárral és az euróval. Másodsorban mindenképpen előnyös lenne egy valóságban is megvalósuló kettős valutarendszer, kettős devizarendszer kialakulása, hogy a forint mellett akár közvetlen módon is lehetne ezekkel a valutákkal kereskedni, s nemcsak a boltokban találkozhatnánk forintban és devizában is kiírt árakkal, hanem lám, lám, a könyvvitelben, a számlaforgalomban is megejthető volna ez. Ugyanakkor - még egyszer ideidézve a viszonylag magas, 75 százalékos előírt korlátot - elképzelhetőnek tartanánk ennél egy akár lényegesen alacsonyabb mértékű kötelezettséget a devizában való vezetés alsó korlátjaként.

Ezzel együtt a költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot, és azt az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.

Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság valóban megtárgyalta a számvitelről és könyvelésről szóló, előttünk lévő törvényjavaslatot. A kialakult vita olyan témákat vizsgált, amelyek a számviteli gyakorlatban természetesek, jól megértettek a szakmában, mégis előfordul, hogy az értelmezés, az alkalmazás - bírósági eljárások, vállalatok feloszlása vagy egyesülése - során viták keletkeznek. Jó volna, ha tisztábban láthatóak lennének a vonatkozó törvények bizonyos előírásai.

 

(16.20)

 

Ez után az általános megjegyzés után engedtessék meg, hogy néhány specifikus eseményt hozzak ide, ami a bizottság tárgyalása során előkerült. Nevezetesen: a valutában, tehát az idegen pénzben való könyveléstől kevésbé tartottak a bizottság tagjai, mint ahogy az a törvénytervezet szövegéből kiderült volna. Egy kicsit olyan misztikusnak hangzott, ahogy a kormány képviselője is előadta. Ugyanis azt láttuk, és a bizottság tagjai annak adtak hangot, hogy a számok számok akkor is, ha magyarul vagy németül, vagy bármilyen más nyelven jelennek meg, és a könyvelés rendje, a könyvelés logikája annyira világos és annyira nem vitatott, hogy kár ekörül olyan misztériumot engedni lebegni.

Az, hogy a vagyon és a teher, a veszteség és a nyereség, és ezek hogy állnak össze, ez egy nagyon elegáns és megbízható mechanizmus, tehát erről nem volt vita, vagy nem kellene hogy vita legyen, és ismétlem, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven vagy milyen valutában történik a könyvelés.

Egy másik téma, ami ismételten több képviselőtársam részéről is előkerült, az értékcsökkenési leírások kezelése. Úgy látszik, a törvény előterjesztője nem bízik abban, hogy a szakma és általában a kettős könyvvitel gyakorlói valóban értik, hogy miről is van szó. Olyan megjegyzések hangzottak el, és olyan félmondatokat olvas az ember a törvényjavaslatban, mintha azt gondolnánk, azt gondolná a törvényhozó és majdan az Országgyűlés, hogy minden utcasarkon és minden fordulóban csalástól kell itt tartani.

Ha a törvény világos, és a törvény ragaszkodik ahhoz, hogy ebben a szakmában valóban szakemberek működjenek és tegyenek nyilatkozatot, akkor szinte nem lehet csalni az értékcsökkenési leírás kezelésében, mert annyit, amennyit ér az a kiadás, az vagy a vagyont növeli, tehát beruházás a jellege, vagy pedig költségként számítódik el, és akkor az évi eredmény befolyásolja. Ez is egy példa arra, hogy jó volna, ha a törvény nagyobb súlyt helyezne arra, hogy oktattassék a könyvvitel, hogy többet tudjon a szakma és a vállalkozó, az üzletember és az alkalmazott arról, hogy mi is a könyvvitel, mi is a számvitel, mert akkor kevesebb lenne a gyanakvás, és ez jobbat tenne a kereskedelmi, gazdasági élet közérzetének is.

A kisebbségi vélemény főleg tartózkodás formájában fejeződött ki. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Reméljük, hogy a kormány ezeket a nézeteket számba veszi, és egy épkézláb törvény születik meg.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Most az írásban előre jelzett képviselői felszólalások következnek, 10-10 perces időkeretben. Először megadom a szót Molnár László képviselő úrnak.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a ciklusban, ha jól emlékszem, most harmadik alkalommal módosítjuk a számvitelről szóló törvényt. Tulajdonképpen a jogharmonizációval összefüggő mind a három, azonban kisebb-nagyobb eltérések természetesen vannak.

Az első alkalommal módosított törvény 2004. január 1-jén lépett hatályba, amit elsőként 2005-ös beszámolóknál kellett használni. A másodikat, amely már egy picit részletesebb volt, és amely az értékelési szabályokra, a céltartalékképzésre, a beszámolóra és a könyvvizsgálói jelentésre vonatkozott, szintén a 2005. év első beszámolóinál kellett alkalmazni.

Szó volt itt már arról, hogy pontosítottuk az értékcsökkenésnél, a tárgyi eszközöknél, illetve az immateriális javaknál az eredménykimutatás tételeit. Ekkor az üzleti jelentés teljes tartalmi szakaszát átírtuk, és most eljutottunk a számviteli szabályozásnál oda, hogy ami gyakorlatban picit túlszabályozottá vált, ott néhány helyen egyszerűsítünk is. Természetesen nem vitatva azt, ahogy az államtitkár úr előterjesztésében elmondta, hogy versenyképességet is javít egy egyszeri tárgyieszköz- vagy eszközleírás 50 ezerről 100 ezerre, illetve az ehhez kapcsolódó számviteli, könyvvezetési kiegészítő mellékletben foglaltak, én azt gondolom, hogy a számvitel alapjai a jogharmonizáció kapcsán - ahogy Horváth képviselő úr is jelezte -, az összevethetőség, a valódiság és az óvatosság három lényeges, nagy, alapvető eleme természetesen tárgyalásra kerül mindig és minden egyes módosításkor.

A kiegészítő melléklet kötelező adattartalmának csökkentése nehéz feladat, hiszen ez a rész tartalmazza azokat a számszerű adatokat, a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetének, a vállalkozás működésére, eredményességére vonatkoztatható megbízható és valós képet, amely a tulajdonosok - állami vagyon esetében az Országgyűlés -, a hitelezők, befektetők felé fontos iránymutatás. Azt gondolom, hogy az a 300-320 ezer vállalkozó, vállalkozás, társaság, amely a számviteli törvény hatálya alá tartozik, az elmúlt évben a módosított szabályokat már tudja alkalmazni, de azért mindig, minden egyes alkalommal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bizony 2006-ban már az új szabályokkal komplexen kell a beszámolójukat elkészíteni.

Itt szó volt már arról, hogy a versenyképességet a devizában való könyvelés, az ehhez kapcsolódó tevékenységek hogyan érintik, én ezzel külön nem kívánnék foglalkozni.

Szeretném megemlíteni azt a részemről figyelemfelkeltőnek is betudható megjegyzést, ami az átalakulási vagyont és az ezzel kapcsolatos kérdéskört szabályozza. Itt új elemként jelenik meg az üzleti vagy cégérték figyelembevétele a követelések és kötelezettségek egymással való szembeállításakor. Magyarul: ha valamely cégben olyan immateriális javak jelennek meg, azaz üzleti vagy cégértéken van benne, a cégből való kiszálláskor ez az érték figyelembe veendő. Ez egy új elem, nem azt jelenti, amit a képviselőtársam az imént mondott, hogy bizalmatlanok vagyunk, és mindjárt a rosszra gondolunk, de én azt gondolom, hogy erre figyelemmel kell lenni, hiszen ha most példaként a Baumag-szövetkezetek kérdéskörét vesszük, bizony itt a jövőben - és itt nemcsak a törvényhozásnak, hanem a jogszabályt benyújtó Pénzügyminisztériumnak, kormánynak is felhívnám a figyelmét - ennek a kérdéskörnek a tárgyalása rendkívül fontos. Az, hogy mekkora a cégérték, mekkora az üzleti érték, és ez az értékelés hogyan történik, valós lesz-e vagy sem, ezt valakinek meg kell majd ítélnie. Én úgy ítélem meg, hogy a tőkével szembeni kivezetés bizonyos kockázatokat is rejt magában.

A bizonylati kérdés megint csak felsorolásra kerül, technikai jellegű kérdés. Azt gondolom, hogy az államigazgatásnak is el kell oda jutni, ha kétnyelvű a bizonylat vagy többnyelvű a bizonylat, hogy adott megyei ellenőrző szervezeteknél legyenek nyelvet beszélő embereink.

 

(16.30)

A részleteket részben elmondta az államtitkár úr, részben képviselőtársam a költségvetési bizottság részéről, tehát ezen túllépek.

A jogszabályi környezetről: a közigazgatási eljárási törvény, dr. Kilényi professzor kommentárjában - kénytelen voltam átolvasni, miután a PSZÁF-törvény is rám lett osztva, hogy is mondjam csak… Az egyetemeken az eljárási törvényeket a hallgatók általában utálják. Ezt a kódexet azonban kénytelenek vagyunk megtanulni, kénytelenek vagyunk használni, és ami ebben a viszonyrendszerben megjelenik a Könyvvizsgálói Kamara vagy egyáltalában más törvények vonatkozásában, azt gondolom, nincs visszaút, ezt végig kell vinni, a jogharmonizációs feladatunk is ezt jelenti. Nyilván megjelenik az Európai Unió kapcsán is, de a magunk feladata oldaláról is az elektronikus rendszer vezetése, az elektronikus rendszer összerakása vagy kiterjesztése. Amennyire emlékszem, a 2002-es zárszámadásban hallottam először, mint első időszakos képviselő, ha úgy tetszik, hogy az államszámvitel és az államinformatikai rendszer nincs a helyén. Ezt elmondhatjuk ma is, most az állami vagyonkörről; ha zárszámadási vita lenne, ezt lehetne fejtegetni, de azt gondolom, hogy ez elsősorban pénzkérdés, nem elhatározás kérdése.

A Könyvvizsgálói Kamara saját hatósági döntési és országos jogköri lehetőségeit szintén az államtitkár úr felvetette. Én most szeretnék egy, az adózás rendjéről szóló módosításhoz véleményt fűzni, ami megint csak azt jelenti, hogy az Art. a közigazgatási eljárási törvényt jelöli meg, annak bizonyos tételeit a felsorolásban említett adóügyekben nem kell alkalmazni. Ez a következő törvényben is igaz, meg lehet, hogy az előzőekre is meg a jövőre. Bármennyiszer tipizálunk, pontosabban egy rendes keret szerint halad, és egy kógens kódexszel dolgozunk, annál egyszerűbb a kérdés. Minél több a kivétel, minél több a speciális szabály ezekben az eljárásokban, annál nehezebb az ügyfélnek, és annál nehezebb nyilvánvalóan a törvényhozás helyzete is. Általánosságban ennyit szerettem volt az Art.-hez szólni.

A szocialista képviselőcsoport arra kéri a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvénytervezetet, és szavazatával erősítse meg.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tállai András képviselő úrnak adom meg a szót.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslat van előttünk, ami alapvetően három törvény módosításából áll, amilyen törvényt hetente lehetne benyújtani a parlament asztalára. Mert én úgy látom, két dolgot szeretne megoldani ez a törvényjavaslat. Egyrészt amit maga a törvényhozás elmulasztott, ez különösen a könyvvizsgálói kamarai törvény módosítására vonatkozik. A másik, a számviteli törvény esetében pedig leginkább azok a módosítások jönnek elő, amelyeket a napi élet mutat be, hoz felszínre, és nyilván megjelenik a törvényalkotás, a Pénzügyminisztérium, az előterjesztő asztalán jogos szakmai igényként, hogy a parlament ezt módosítsa.

Ami nekem hiányérzetem van a törvényjavaslatban, az az, hogy úgy tűnik, a törvényjavaslat teljes egészében koncepciótlan. Semmilyen olyan dolgot nem vállal föl, ami előrelépést, jövőképet tudna mutatni, tehát egy más rendszerben való gondolkodást, mondjuk, az európai uniós normákhoz való alkalmazkodást, a számvitel terén egy újféle gondolkodást, újféle könyvelési, elszámolási lehetőséget tudna nyújtani. Különösen igaz ez a könyvvizsgálói törvényjavaslatra, és amit az elmúlt évben fogadott el az Országgyűlés, a közigazgatási hatósági eljárásról és a szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényre, amit az elmúlt év végén fogadtunk el, és lassan hatályba is lép. Mintegy az utolsó pillanatban valakinek azért eszébe jutott, hogy a könyvvizsgálói törvényt is kell ahhoz módosítani, hogy ez a törvény valóban úgy tudjon működni, ahogy azt a törvényalkotók kigondolták.

Azt hiányolom, hogy nincs benne semmilyen áttörés, nincs benne egy új szellem, egy új gondolkodás, hogy na, ezt és ezt szeretnénk most a számvitel terén; nincs benne, amit Molnár képviselő úr mondott az államszámvitelről, semmiféle elképzelés, koncepció nincs a törvényjavaslatban. Mondjuk, nem is azt a célt szolgálja, de épp ezt hiányolom belőle. A könyvvizsgálók terén pedig nincs eldöntve az a kérdés továbbra sem, hogy a könyvvizsgálókra hogyan számítunk a számvitel és az adótörvények betartása során. Tehát nem módosítja a törvényjavaslat az értékhatárokat, ahol kötelező könyvvizsgálat van előírva. Nem mondjuk ki azt, hogy a könyvvizsgálók esetében egy esetleges jövőbeni képzést, tehát egy magasabb szintű képzést elvár-e a törvényhozó, egyszerűen csak az említett törvény technikai megvalósítását szolgálja ez a törvényjavaslat.

Azt tudom mondani: ami a törvényjavaslatban van, azt a mi frakciónk tudja támogatni. A költségvetési bizottságban a tartózkodás elsősorban annak szólt, ami nincs benne. Ha tehát hozzányúlunk egy ilyen törvényjavaslathoz, törvényhez, törvényekhez, akkor sokkal átgondoltabb, kiérleltebb javaslatot kellene letenni az Országgyűlés asztalára, amellyel az ebben a szakmában dolgozóknak az Országgyűlés, a parlament egyértelműen olyan üzenetet tudna elküldeni, hogy hogyan számít a jövőben a könyvvizsgálókra, mi az a többletfeladat, hogyan lehetne bevonni az állami intézmények könyvvizsgálatába sokkal erőteljesebben a fölkészült könyvvizsgálókat.

Az pedig, hogy az általános indokolásban, és különösen a számviteli törvénynél jelenik meg az a kormányzati cél, mely szerint van egy egyszerűsítési törekvés és a versenyképességet növelő célzat: hadd mondjam azt, hogy ez egy kicsit mosolyt keltő. A számviteli törvényben semmilyen olyan változás nincs ebben a tizenhárom paragrafusban, ami érdemben csökkenti az adminisztrációt, ami érdemben növeli a versenyképességet. Természetesen fölfoghatjuk úgy, hogy a tárgyi eszközök egy összegben való leírásának 50 ezer forintról 100 ezer forintra való emelése, ami már nagyon-nagyon megérett, ezt fölfoghatjuk így, rá lehet mondani: kormányzati cél, ki van pipálva, egyszerűsítünk is, versenyképességet is javítunk. De azért valljuk be őszintén, hogy nem ez a legnagyobb problémája a mostani kis-, közép- vagy nagyvállalkozásoknak Magyarországon. Nagyon szép dolog, van benne egy ilyen kis üzenetecske, hogy most már 100 ezer forint tárgyi eszközt lehet egy összegben elszámolni. Ezt elfogadom, jó irányba való előrelépés, mert ha jól emlékszem, a számviteli törvény hatálybalépésétől ez az összeghatár már ennyi. Csak úgy zárójelben kérdezném meg, hogy mennyi adóbevétel-kieséssel számolt a pénzügyi kormányzat, mikor a törvényjavaslatnak ezen pontját jóváhagyta.

Úgy gondolom, teljesen fölösleges lenne részemről a törvényjavaslat tartalmát megismételni, hiszen államtitkár úr felszólalásában elég részletesen bemutatta a törvényjavaslatot, majdhogynem egy szó szerinti fölolvasást kaptunk a törvényjavaslatról. Aki hallgatja a rádióban ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, azt azért tudnia kell, hogy a számviteli törvény kétszáz körüli paragrafusból áll, és annak töredéke kerül jelenleg módosításra.

 

(16.40)

Hozzáteszem, hogy ezek a módosítások, még egyszer mondom, támogathatóak, hiszen itt a bizonylat-előállítási lehetőségek, illetve maga az a tény, hogy nemcsak magyar nyelven lehet most már bizonylatokat előállítani, bár magyar nyelven is rá kell majd vezetni az értelmezést; illetve az adózás rendjéről szóló törvénynek, a 2005. évi XXXVI. törvénynek az egyértelmű, a 2005. évre vonatkozó alkalmazását mondja ki ez a törvényjavaslat.

Összességében azt tudom mondani, hogy nincs benne koncepció, nincs benne jövőkép, nincs benne áttörés, nem üzen igazából semmit a vállalkozásoknak, nem foglalkozik azzal az örök problémával, hogy az államszámvitel kérdése megoldható-e, nem tudja kezelni a könyvvizsgálóknak azt a jogos elvárását, hogy mi legyen Magyarországon a könyvvizsgálókkal. Magyarországon arányaiban nagyon sok könyvvizsgáló van; vagy egy új képzési, szakképesítési rendszert kell kitalálni a könyvvizsgálóknak, vagy pedig egy más feladatelvárást kell velük a törvény szintjén foganatosítani. Szóval elfogadjuk, ami benne van, támogatjuk is, de azt gondoljuk, ahhoz a célhoz, amit a kormányzat megfogalmazott, hogy versenyképességet szeretne javítani ezáltal is, és egyszerűsítést szeretne elérni, ez a törvényjavaslat ezt az elvárást nem fogja tudni teljesíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Végül is majdnem elálltam a szólás lehetőségétől, mert Tállai úr a végén csak kimondta, hogy támogatják ezt az indítványt.

Tisztelt Képviselő Úr! Amikor a vállalkozások biztonságáról beszélünk, akkor az ilyen kis terjedelmű módosítás is fontos. Amikor összhangot kell teremteni több törvény között, jelesül itt az adótörvényekkel - ilyen az 50 ezer forintról 100 ezer forintra való felemelése az értékhatárnak az egy összegben való leírásnál, vagy a közigazgatási hatósági eljárással való összhang a Könyvvizsgálói Kamarát tekintve -, akkor ez mindenképpen fontos, mert megszűnik az az állapot, hogy abban a törvényben ez van, a kamarai törvényben valami egészen más, és egészen más az adótörvényben. Most ennek a kis terjedelmű változásnak ez a lényege, hogy ez a három törvény összhangba kerül, és nagyobb biztonságot ad a vállalkozásoknak. Nem akarok átmenni más területre, az adóváltozásokra és minden másra. A leírási lehetőséget már gyorsítottuk korábban az adótörvényekben, és most az összeget 50 ezerről 100 ezerre emeljük - igen, de sok kicsi lépésből áll össze a vállalkozások versenyképessége is.

Az államszámvitel kérdéséhez egyetlen mondatot tennék hozzá. Én tudom, hogy a képviselő úr is tudja, hogy az államszámvitel kérdése nem ez; az egy önálló törvény, tehát még csak nem is a számviteli törvény. Arról lenne értelme beszélnünk együtt, közösen, mert ez az ellenzéknek és kormánypártoknak nagyon-nagyon régi adóssága - már nincs itt az Állami Számvevőszék elnöke, mert ennél a napirendnél nem kell hogy itt legyen -, bizony meg kellene alkotnunk ezt a törvényt, ez több mint tízéves adósságunk, de csak konszenzussal lehet, kellő elhatározás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) után.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Két törvény módosításáról tárgyalunk, mind a két törvénynek a feladata, hivatása az, hogy a magyar vállalkozók versenyképességét, versenyhelyzetét javítsa. A versenyképességet néhány dolog javíthatja. Ezek közül az egyik nyilvánvalóan az az adókörnyezet, amelyben a magyar vállalkozóknak működniük kell; nemsokára a parlament erről a törvényről is megkezdi a tárgyalást. A másik pedig azoknak az adminisztrációs, számviteli terheknek a csökkentése, amelyek szintén a versenyképességet veszélyeztetik, illetve a versenyesélyeket rosszabbá teszik.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításával kapcsolatban annyit elöljáróban el kell mondani, hogy a törvénymódosítás célja üdvözlendő és támogatandó; talán nem olyan mértékű és nem olyan mélységű, mint ahogy ez elvárható volna, de nem egy rossz előterjesztés, és előrebocsátom, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot a végszavazás során támogatni fogja. Szakmai jellegű törvényről van szó, itt nehéz politikai lózungokkal előhozakodni, hiszen egy szakmáról, annak a belső szabályairól, törvényeiről van szó. Én most annyiban térek el a szokásostól, hogy mivel most az általános vita zajlik, és az általános vita egy tágabb dimenzióban politikai értelmezését adja, illetve igyekszik adni egy-egy törvénymódosításnak, a részletes vita során szoktunk tételesen végigmenni a törvényeken és a paragrafusokon, és miután itt - ahogy az előbb mondtam - politikai lózungokra lehetőség, szükség valójában nincs, egy-két dolgot kiemelnék ebből a törvényjavaslatból, és ezeket megosztanám önökkel.

Az 1. § módosítása az üzleti és a cégérték megállapítását pontosítja. Pozitív üzleti vagy cégérték a vételár és a saját tőke piaci értékének különbözőségéből keletkezhet, amennyiben az első érték, a vételár a magasabb. Megszűnik ezáltal például az a lehetőség, hogy a cégvásárláskor üzleti vagy cégérték keletkezzen a megvásárolt, alacsony értéken nyilvántartott eszközök és piaci érték különbözetéből.

A negatív üzleti vagy cégérték megállapítását módosítja a (2) bekezdés, hasonlóan az 1. ponthoz: cégvásárláskor a piaci értéken számított saját tőkéhez történik a viszonyítás.

A (3) bekezdése ennek a paragrafusnak a személyi jellegű egyéb kifizetéseket pontosítja. Ez a nemzetközi sztenderdeknek véleményünk szerint megfelelő, technikai jellegű módosítás, 2006. január 1-jétől, illetve már 2005-re is alkalmazható, nincs vele kapcsolatban kifogásolnivaló.

A 2. § lehetővé teszi a devizában történő könyvvezetést, nem csak a devizakülföldi vállalkozások esetében is. Feltétel, hogy a bevételek és kiadások forgalma, illetve a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek nyilvántartása legalább 75 százalékban devizában történjen. Ez szerintünk egy meglehetősen pozitív döntés, hiszen növeli a vállalkozások mozgásterét.

A 3. § a készletek elszámolását pontosítja, technikai jellegű módosítás, ez is támogatható.

A 4. § az egyéb bevételek elszámolását módosító jogszabály. Ennek alapján egyéb bevételnek számít az adóhatóság mellett a jogszabály által meghatározott szervezettől kapott, illetve igényelt támogatás is. Technikai jellegű ez a módosítás is; az EU-tagság következtében elsősorban a mezőgazdaságban az adóhivatalon kívül más intézmények is végeznek támogatási kifizetéseket - ebbe próbál valamilyen rendszert vinni a hivatkozott törvényhely.

Az 5. § az azonnal elszámolható értékcsökkenés értékhatára 50 ezer forintról 100 ezer forintra történő növeléséről rendelkezik a vagyoni értékű jogok, a szellemi termékek és a tárgyi eszközök beszerzésekor. Ez véleményünk szerint egy pozitív döntés, jelentős könnyítés a vállalkozások számára.

A 6. § szerint bővül az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletéből elhagyható adatok köre. Ez kifejezetten pozitív, hiszen csökkenti az adminisztrációs terheket.

Összefoglalásképpen erről a törvénytervezetről elmondható, hogy a módosítások alapvetően pozitív, a vállalkozások adminisztratív terheit csökkentő vagy mozgásterét növelő intézkedéseket takarnak. Ennek megfelelően a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénytervezetet elfogadásra javasolja, s maga pedig el fogja fogadni.

A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény módosítása a második tétel. Itt is meg kell jegyezni, hogy könnyíti a könyvvizsgálók és a kamara helyzetét, a Ket. és a kamarai törvény jogharmonizációja történik meg tulajdonképpen.

 

(16.50)

 

A 14. §, hogy ne menjek végig, a közigazgatási hatósági ügyeket szabályozza - például felvétel, nyilvántartás, hasonlók -, ami technikai jellegű. Alapjában véve elmondható, hogy a legtöbb változás technikai jellegű. A technikai jellegű változtatások célja, hogy az eljárások egyszerűbbek, olcsóbbak, áttekinthetőbbek legyenek, és ugyanúgy, ahogy az előző törvényjavaslat esetében, a Magyar Demokrata Fórum egyetért a törvény céljával, egyetért a módosítás kitűzött céljával, és javasolja az Országgyűlésnek a tervezet elfogadását, saját maga pedig el fogja fogadni azokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti és az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén írásban előre jelentkezett Horváth János képviselő úr. Öné a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségben képviselőtársaimmal, akiket ez a téma különösen foglalkoztat, jobbról, balról, elölről, hátulról vizsgálgattuk ezt a témát. Valóban hasonló véleményre jutottunk, mint ami az itteni vita általános hangneme, nevezetesen: előttünk van a számviteli és könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvény; jó, talán kevesebbszer kellene vele foglalkozni, behatóbban és tartósabban, de hát a kis lépéseknek ez az egyike. Ha a kormány így látja a világot, akkor az Országgyűléshez egy ilyen kis lépést hoz.

Azonban az a tény, tisztelt Országgyűlés, hogy ebben a törvényjavaslatban kicsi lépésekre való utalás történik, mégis nekünk, törvényhozóknak az egész kép feltűnik, megjelenik előttünk, hogy mi is az az egész építmény, aminek ez a része. Arról van szó ugyebár, hogy a számvitel és a könyvvitel folyamatosan állandó tükörképjelentést ad mindenkinek arról, hogy mi történik a vállalatnál; elsősorban a menedzsmentnek, aki végzi ezt, de talán nem kevésbé fontos a részvényeseknek, a tulajdonosoknak.

Itt van az a pont, ahol jobb lenne többet, világosabban mondani a témáról. A részvényesek bizalma az elsődleges szempont, hiszen a menedzsment szempontja, szándéka nem mindig azonos a részvényesekével, sőt elég gyakran nem úgy van. Hogy is történhet ez? Hiszen mindannyian jól tudjuk, de hasznos talán, ha az országgyűlési vitában elhangzik, és azok, akik a törvényt majd alkalmazzák, tudják, hogy tudjuk, miről is törvénykezünk. Arról, ugye - tisztelt Országgyűlés és tisztelt hallgatók -, hogy a részvényes minél magasabb jövedelmet, végső soron osztalékot kíván elérni, ugyanakkor a menedzsment nem szükségképpen ebben érdekelt, hanem igen gyakran tartalékképzést tűz ki mint szempontot. Tartalékképzést azért, hogy az elkövetkezendő években, ha megjönnek az esős idők, amikor nehézség lehet a vállalat vezetésében, amikor kockázatossá válhat a menedzsment pozíciója, legyen tartalék a kamarában vagy valahol, amit hasznosítani lehet.

Hogy is történik ez? Egyszerűen az értékcsökkenési példa, amit korábban hallottunk, jól szolgálja ezt az esetet. Ha a vállalat például egy vasúti sínt épít a falu állomásától a raktárig, vagy egy másik beruházás, amikor a gyár tetejét megjavítja, ezek beruházási kiadások, amelyek élettartama húsz, harminc, ötven esztendő, tehát értékcsökkenésként számolandó el az alatt a húsz, harminc, ötven esztendő alatt. A menedzsment azonban nemritkán ezt költségnek tekinti, vagy költségnek próbálja beállítani, annak az esztendőnek az operációs költségeit leírja, és ebből kifolyólag annyival kevesebb profit és osztalékalap jelenik meg a vállalatnál.

A jó könyvelés ezt világosan feltárja, a jó könyvelő esetében ezt nem lehet megtenni. Nem szeretnék dicsekedni, de engem - és tudom, hogy jó néhányan vagyunk, akik ebben a szakmában otthon vagyunk - ilyen módon nem lehet becsapni, de a menedzsment ezt gyakran megkíséreli. Kevesebb lenne az ilyenfajta viselkedés, és több lenne a vállalkozások iránti bizalom az országban, a társadalomban, ha tudnánk, hogy ilyesmi ritkán fordul elő, vagy talán sohasem.

Ha a könyvelés, számvitel általánosabban ismert lenne, és megbecsült lenne az országban, akkor kevesebb ilyen feszültség fordulhatna elő. Példának hallottunk egy másik esetet: a Baumag nevezetű vállalkozás; úgy nevezik magukat, hogy szövetkezés, de ez egy akkora ferdítés, hogy csuda, sosem volt szövetkezés, ez torzítás. A problémák ott könyvelési problémák, de még azon túlmenően is, olyan kezelése a vagyonnak, ami tisztességtelen, de ha a könyvelés jó lett volna, megbízható lett volna, mindazok a hibák sokkal korábban napvilágra kerültek volna.

A könyvelésről és a számvitelről életemben elég gyakran szólok, és a téma megértése céljából - képviselőtársaim jól ismerik - időnként anekdotákat mondunk, olyat, hogy a hallgató, aki nem is szükségképpen szakértő benne, megértse. Én ilyet szoktam mondani, hogy az emberiség történetében, tetszik hallani, három nagy esemény történt: a tűz feltalálása, a kerék feltalálása és a kettős könyvvitel feltalálása (Derültség a kormánypárti padsorokban.), mert a kettős könyvvitel olyan tükör, hogy megmutatja, hogyan áll a bál, hogyan áll a világ, hogyan áll a vállalkozás. Azt is hozzátehetem már anekdotás kedvemben, hogy olyanokat mondtam néha, talán más is, hogy a Szovjetunió - tetszik emlékezni, volt egy Szovjetunió - azért esett szét, mert nem ismerte a kettős könyvvitelt, nem ismerte a számvitelt (Derültség a kormánypárti padsorokban.), nem tudta, mennyi vagyona, mennyi tehertétele van, mennyi profit, mennyi költség és így tovább.

Lehet, hogy ez kicsit tréfás és anekdotás, de rámutat arra, hogy milyen fontos dologról beszélünk. Hogyha ez a törvény egy kicsit vagy sokkal mélyebbre menne, vagy pedig olyan szándékot mutat, hogy valamikor egyszer a Magyar Országgyűlésbe kerül, idekerül egy olyan komprehenzív, átfogó törvény erről a témáról, akkor az jót tesz majd a társadalomnak, az üzleti közérzetnek és általában a nemzet közérzetének.

Hadd mondjam ezzel kapcsolatban még utoljára, amennyi időm van, ahogy a törvény foglalkozik az egyszerűsítés témájával, azt ígéri a kormány, hogy ez a törvény egyszerűsíti a folyamatokat. Ez jó is volna, nemes szándék, és amikor a költségvetési bizottságban erről vitatkoztunk, én akkor is melléálltam, noha tartózkodásom is inkább azt fejezte ki, hogy az erről való tájékoztatásnak alaposabbnak kellene lennie, mert ez egyfajta nevelés, edukációja mindenkinek: a részvényesnek, a vállalkozónak, az üzlettársnak, az alkalmazottaknak. Mindenki jobban érzi magát, hogyha tudja, hogy a dolgok rendben mennek. Itt vetődik fel számomra az egyik legkérdésesebb kérdés, nevezetesen, a kamara létrehozatala: a Magyar Könyvvizsgálói Kamara.

Tisztelt Országgyűlés! A kamara - mi is az a kamara? Egy érdekképviselet vagy egy hatóság?

 

(17.00)

 

Nagy kérdés, szinte döntő kérdés. Érdekképviselet? Úgy, mint a Kereskedelmi és Iparkamara vagy a mezőgazdasági érdekképviselet? Vagy egy hatóság, úgy, mint az Ügyvédi Kamara meg az Orvosi Kamara? És hogyan is van ez a szerepmegosztás? Ez még megvilágításra vár valamikor vagy ebben a törvényben. Attól tartok, talán erre nem kerül sor, de akkor egy feladat valamikor, amikor egy alaposabb előkészülettel eljutunk oda, hogy az egész témával foglalkozzunk.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) A vitában elhangzottakra Molnár Albert államtitkár úr válaszol.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is úgy látom, hogy ez nem az a törvény lesz, amin olyan nagyon sokat fogunk vitatkozni. Hiszen ahogy kivettem, valamennyi szemszögből nézve is kiállta a próbát ez a törvény. Előre szeretném bejelenteni, hogy nyitottak leszünk minden olyan módosításra, ami a kitűzött célt előreviszi, és amely ezen még javítani tud.

Azt hiszem, ahogy haladunk az Európai Unió felé, úgy nyílnak ki azok a kérdések, amelyeket napirendre kell vennünk, így például, ha devizában vagy valamilyen egyéb pénznemben akarunk számlát írni, akkor azt meg lehessen tenni, vagy ha valamilyen devizában akarunk számlát vezetni, mérleget készíteni, akkor ezt megtehessük, hiszen előbb-utóbb itt lesz az euró bevezetése, és akkor mindenkinek euróban kell majd a mérlegét elkészíteni.

Alapvetően ezen a törvényen belül mind a két törvényrész módosítását a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény generálta, hiszen ez novemberben életbe fog lépni, és valóban vannak lépések, amelyek emiatt kellett hogy átvezetésre kerüljenek, de még ezzel is időben vagyunk. Azt gondolom, valóban érdemes szót ejtenünk a könyvvizsgálók státusáról, jövőképéről, ki kell alakítanunk, hogy a könyvvizsgálókat milyen módon kívánjuk igénybe venni a magyar gazdaság átláthatóságának javításában, a magyar gazdaság versenyképességének javításában. Itt most nem is vetnék fel kérdéseket, de például, hogy meddig tartható fenn az 50 milliós könyvvizsgálati értékhatár, milyen szerepet szánunk a könyvvizsgálóknak, azt hiszem, ezek mind-mind eldöntendő kérdések, és tényleg nagyon izgalmas kérdések. De talán ez egy külön törvénynek legyen majd a feladata.

Azt gondolom, hogy a 100 ezer forintos értékhatár emelése, amit egyébként mindenki üdvözölt, a vállalkozások számára valóban kedvező. Az államháztartás szempontjából úgy ítéltük meg, hogy körülbelül 6 milliárd forint az az adó, amit az 50 ezer forintról 100 ezer forintra történő módosítás generálhat.

Itt igazából egyik évről a másikra helyezünk át adóalapokat, csökkentünk adóalapot. Számításaink szerint ez olyan 6 milliárd forint első évben való adó be nem folyását jelenti a költségvetés számára. 2001-ig 30 ezer forint volt ez az értékhatár, és gyakorlatilag 2001. január 1-jétől van az 50 ezer forint, tehát ha az inflációt nézzük 2001 óta, akkor is indokolt lett volna ennek a mértéknek a növelése.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Köszönöm szépen valamennyi képviselő úrnak a hozzáállását, és még egyszer mondom, nyitottak vagyunk a párbeszédre, arra, hogy egy jól használható és a vállalkozásokat segítő számviteli törvénymódosítás, illetve egy könyvvizsgálókról szóló törvénymódosítás szülessen.

Köszönöm a hozzászólásokat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön a törvényjavaslat elfogadásáról döntünk.

Soron következik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17338. számon, a gazdasági bizottság ajánlását T/17338/1. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.




Felszólalások:   13-275   275-293   293-312      Ülésnap adatai