Készült: 2021.04.16.04:06:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

265. ülésnap (2017.12.11.), 406. felszólalás
Felszólaló Dr. Lukács László György (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:24


Felszólalások:  Előző  406  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Év végén az ember, amikor karácsony közeleg, mindig valami nagyot és valami olyat szeretne kívánni, amire szüksége is van, illetve ami a vágyaiban szerepel. Nagykunságban élő képviselőként az én vágyam az, hogy a Nagykunság egy jól élhető és boldog hely legyen. Éppen ezért megpróbáltam összekészíteni mindazt, ami a Nagykunság karácsonyfája alá behelyezhető lenne, mi az, amire az ott élő emberek talán a legjobban is vágynak.

Egyben biztosak lehetünk, hogy térségünk Jézuskája nem túl gazdag, nincsenek óriási lehetőségei. Az elmúlt időszaknak, az elmúlt 27 évnek talán az egyik legnagyobb vesztese az Alföld szíve volt, amelyet a munkahelyek, amelyet a fejlesztések elkerültek. De nézzük, mik lehetnek azok, amik ilyen ajándékok lehetnek.

Az első elsősorban a hétköznapok biztonságát garantáló munkahelyteremtés és a munkahelyek száma. Ugyanis itt egy olyan problémába szaladtunk bele, és ez az elmúlt 27 év zsákutcája, ami statisztikailag egy jól megragadható mutatóval jellemezhető: az ország harmadik legrosszabb adatát mutatja a térség a munkanélküliségi statisztikákban. A választókerületben, amely Tiszafüredtől Túrkevéig, Fegyvernektől Karcagig tart, lényegében a megyében a tíz legrosszabb munkanélküliségi rátával rendelkező település közül öt ebben a térségben található. Sőt, Abádszalók, Kunhegyes és Kunmadaras a megye települései, városai közül a legrosszabbak és sereghajtók.

Kívánság tehát egy olyan munkahely és olyan munkahelyek létrejötte, ahol egyáltalán lehet dolgozni, amely nem a közmunka világába vezet, hanem a közmunka világa helyett a versenyszférába; és itt kötünk át és itt jutunk el a második ajándékhoz, ami nem más, mint a tisztességes bérek kérdése. Ugyanis mit sem ér az, ha az embernek munkája van és van egy munkahelye, de az ott megtermelt vagy onnan kapott bérből nem tudja a megélhetését fedezni. Így a második kívánság nem más, mint hogy ne csak a visegrádi, ne csak az uniós, de akár az országos átlaghoz is fel tudjon zárkózni a Nagykunságban megkereshető bér összessége.

(20.10)

Ugyanis azt látjuk, hogy az országos átlagbérnek 85 százalékát tudják csak hazavinni a Nagykunságban dolgozók. Ugyanez érződik természetesen a nyugdíjasoknál is, így akik a hónap végén a bevá­sárlókosárral a boltokba mennek, bizony érzik annak a hiányát, hogy a nyugdíjaik is az ország nyugati felén lévőkhöz vagy a budapesti nyugdíjakhoz képest lényegesen alacsonyabbak. Ennek a megoldása természetesen az, hogy olyan munkahelyeket kell teremteni, ahol magasabb bért lehet keresni, a vállalkozások, amelyek ott vannak, olyan tevékenységgel foglalkoznak, amely nagy hozzáadott értékkel és jó jövedelmezőséggel bír, és ezek a vállalkozások ki tudják termelni ezeket a béreket. Természetesen hosszabb távon szükség van a bérunió megvalósulására is, hiszen az is nagyon fontos, hogy ne csak saját magunkhoz tudjunk felzárkózni az országon belüli egyenlőtlenségek felszámolásával, hanem a nyugati bérekhez is egyre közelebb juthassunk.

A harmadik kívánság a fizikai biztonság kívánsága. Azaz, hogy érezhessük magunkat biztonságban, amikor betegek vagyunk, meg akkor, amikor egészségesek vagyunk és közlekedünk. E két nagyon fontos terület is, tehát az egészségügy és az utak kérdése minden bizonnyal a Nagykunság karácsonyfája alá kell hogy tartozzanak. Ne legyünk telhetetlenek, az egészség a legnagyobb kincsünk. Ezt szerintem mindannyian tudjuk, lényegében egészség nélkül, a fizikai jólétünk nélkül az életünk egy fabatkát sem ér. Éppen ezért az egyik legfontosabb, hogy olyan egészségügyi fejlesztéseknek kell lenniük a Nagykunságban, amelyek a karcagi kórházat erősítik, amelyek azt egy biztonságos és korszerű ellátóhellyé teszik. De természetesen gondolni kell a kisebb településekre is. Nagyon-nagyon fontos szerepe van az egyes kisebb városokba telepítendő, gyakorlatilag járó­be­teg-ellátó helyeknek, telephelyeknek, amelyek szintén korszerű és XXI. századi ellátást kell hogy biztosítsanak.

Ha pedig az utakról beszélünk, talán kevés ember előtt ismeretlen az a kálvária, amit az M4-es autópálya építésével kapcsolatban a Nagykunság, az Alföld szíve elszenvedett. Egy befagyott politikai viszonyból egy befagyott építkezéssé vált. Lényegében a térség enélkül megközelíthetetlen, és a XXI. században nagyon fontos hatalmas nagy forgalmat nem tudja fogadni. Éppen ezért ez hatással van a munkahelyekre, hatással van az iskolába járásra, a munkába járásra, szinte minden hétköznapi tevékenységünkre. Éppen ezért azt tudom kívánni a felszólalás végén, hogy a Nagykunság fája alá minél hamarabb kerüljenek ezek az ajándékok, ezek a lehetőségek, amelyeket meg lehet és meg is kell ragadni. Úgy gondolom, hogy a megélhetésben, a munkában meglévő biztonság, a hétköznapok biztonsága mind-mind olyan elem, amely a Nagykunság fája alá ilyenkor, karácsonykor be kellene hogy kerüljön. Én innen kívánok mindenkinek boldog és békés karácsonyt, nyugalmas ünnepeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  406  Következő    Ülésnap adatai