Készült: 2021.04.10.23:28:54 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 96 2008.10.14. 9:40  87-101

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A liberális frakció álláspontját a vezérszónoki körben már ismertettem, az természetesen nem változott, s ha több képviselő kolléga nem szólalt volna fel előttem, talán én sem jelentkeztem volna újra felszólalásra. Azt gondolom, van néhány dolog, amit érdemes tisztáznunk annak érdekében, hogy előrelépés történhessen a törvényjavaslat sorsát illetően.

Vannak olyan rendelkezések, amelyeket én a vezérszónoki felszólalásomban is támogathatónak és elfogadhatónak tartottam. Ezeket szívesen fogjuk támogatni. Szívesen támogatjuk például a közösség tagja elleni erőszak esetében azt, hogy a törvényi tényállás elemévé váljon a lakosság egyes csoportjaihoz tartozás kitétel. Ezt helyesnek tartjuk, jónak gondoljuk, úgy véljük, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntéseivel is összhangban állhat. A törvényjavaslatnak ezt a részét tehát tudjuk támogatni.

Azt is támogatjuk, hogy az egyesülési és gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése, ez a részben új elemet tartalmazó, de egyébként korábban is ismert és meglévő tényállás a 228/A. §-ból a 174/C. §-ba kerüljön. Ez nemcsak a számozásban, hanem a törvényben való elhelyezkedésben is változást jelent. Rendben van, ezt támogathatjuk, de ezzel a pillanattal adunk menlevelet az összes korábban törvénytelenül meg nem indított eljárásra. Tudniillik ha ezt most megtesszük, akkor elismerjük azt, hogy korábban helyesen cselekedtek a hatóságok, amikor ilyen ügyekben csak azért nem indítottak eljárást, mert ugyan az "aki mást" általános megfogalmazásban bárki elkövetője lehetett ennek a bűncselekménynek, a hivatali bűncselekmények körében való elhelyezés miatt nagyon sok esetben nem indítottak eljárást. Azt gondolom, ez önmagában egy üzenet, de nem biztos, hogy minden tekintetben jó üzenet. Azt el tudom fogadni annak érdekében, hogy ezt az annál jóval gyakrabban megvalósuló bűncselekményt, mint ahány eljárás indul, végre talán a hatóságok alkalmazni fogják.

Érdekes módon talán meg is lepett néhányunkat, hogy az előkészületre vonatkozóan az előttem kettővel szóló Pettkó András képviselő úr ilyen hosszú fejtegetésbe bocsátkozott. Én ezt nem tenném. Az kétségtelenül érdekes kérdés, hogy megvalósulhat-e előkészület. Én is azon az állásponton vagyok, mint Bárándy Gergely kollégám, hogy természetesen igen. A probléma azonban véleményem szerint nem ezzel van. A probléma egészen mással van; azzal, hogy nyolc büntetőjogi tényállás esetében ezután majd büntetni rendeljük az előkészületet. A nyolc tényállás között vannak frekventáltak, amelyeknél nagyon nagy jelentősége lesz annak, hogy az előkészület büntetendő-e vagy sem. Kétségtelen, hogy nagyon nagy a látencia, ahogyan a korrupciós vesztegetési bűncselekmények kapcsán mindenki által ismerten talán az egyik legnagyobb látencia mutatható ki; bár talán merész, hogy a sorban ezt a törvényi tényállást teszem előre, pontosan nem tudjuk, mindenesetre az egészen biztos, hogy valahol elöl szerepel. És ez nagyon nagy baj.

A korrupciós világranglistán sajnos egyre hátrébb sorolódunk, ennek egyikünk sem örül. Ha itt körbenézek a teremben, bármelyikünk választókörzetére biztosan igaz az, hogy tudjuk, hol, melyik ügyintézőnek milyen árfolyama van, ki mennyiért intéz el dolgokat, s arról már ne is beszéljünk, időnként bizony az is felmerül, hogy a politikában is megvalósulhat ez a törvényi tényállás. Csak az a kérdés, hogy milyen számban indulnak eljárások, és hogyan lehet hatékonyabban üldözni az ilyen típusú cselekményeket.

Ugyanez a helyzet az előkészületi cselekményekre vonatkozóan is. Korábban is elmondtam, önmagában nem az a problémánk, hogy a kényszervallatásnak vagy a bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekménynek most már az előkészületét is büntetni rendelnénk. Helyes és egyetértek azzal, amit Bárándy Gergely mondott, hogy időnként önmagában a törvényes fenyegetettség is lehet akár jelentős visszatartó hatású, sőt elképzelhető, hogy könnyebben lehet majd eredményes eljárásokat indítani, ha a későbbiek során egy adott bűncselekmény előkészülete is büntetendő lesz.

Az a problémám ezzel, hogy ezt önmagában nem tartom elegendőnek. Csak az, hogy ezt az egy lépést megtesszük, véleményem szerint nem elég, messze nem elég. Nem elég, mert - persze ilyet nem nagyon mondhatunk, hogy ha fogadnánk abban - jövőre mennyivel több eredményes eljárás indul, mondjuk, kényszervallatás kapcsán, ha így lépne hatályba a törvény, és ezután büntethetővé válna; de bízzunk benne, hogy esetleg igen, mert azt tudjuk, hogy itt is nagy a látencia.

(14.10)

Tudjuk, hogy ezeknél a típusú cselekményeknél akár mind a nyolc tényállásra igaz - merthogy nyolc tényállás esetében rendeljük majd ezután büntetni az előkészületet -, valószínű, hogy mind a nyolcra igaz, hogy sokkal nagyobb a látencia, mint ahány ügyről bármilyen statisztikával is rendelkeznénk. Tehát kellene hatékonyabb fellépés a hatóságok részéről, csak nem biztos, hogy ez elegendő. És igenis lehetne hatékonyabban fellépniük, akár a nyomozó ügyészeknek, akár a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának vagy bármilyen más létező hatóságnak annak érdekében, hogy például az ilyen típusú bűncselekmények - bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás - esetén hatékonyabbak legyenek. Lehet, hogy a szolgálati törvényt kell módosítani.

Én szívesen mondom azt, hogy a frakciónk nevében akár ezekhez a módosításokhoz is partnerként odaállunk a kormány mellé és az MSZP frakciója mellé, amely nyilván támogatja ezt a törvényjavaslatot, de csak azzal a feltétellel, ha ezt a lépést továbbiak követik, tehát olyan lépések, amelyek a valódi eredményes bűnüldözést elősegítik, és törvényes eszközök.

Az is többször elhangzott ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán, hogy önmagában lehet, hogy a hatósági intézkedések hiányoznak, mert a törvényi keretek rendelkezésre állnak, de ha a hatóságok nem lépnek, akkor valószínűleg a jogalkotónak az az egyetlen lehetősége - Balogh képviselő úr is említett ilyet, és teljesen egyetértek -, hogy törvényt módosít, merthogy más eszköze nincs, hiszen sem az ügyészségre, sem más bűnüldözéssel foglalkozó hatóságokra - leszámítva a rendőrséget - nincsen közvetlen ráhatása. Lehet, hogy törvényt kell módosítani, csak akkor azt tegyük hatékonyan, hogy valóban megtörténjen az, amit célul tűzünk ki.

Elmondtam azt is - itt csak egyetlenegy dologra térnék ki; Balogh képviselő úr említette, és egyetértek -, hogy bizony a 4. §-ban a zaklatás tényállását módosító rendelkezések között az, hogy a "félelemkeltés céljából annak a látszatnak a keltésére törekvés" - hát igen, azt gondolom, hogy itt biztos, hogy baj van a normaszöveggel, a normavilágossággal. Itt egészen biztosan változtatásra van szükség. Én értem a jogalkotó szándékát, tudunk ilyen cselekményekről, de arra is érdemes odafigyelnünk, hogy szabad-e néhány közelmúltbeli konkrét történésből rögtön megpróbálnunk egy általános normát találni, és rögtön büntetőjogi, törvényhozási, törvénymódosítási eszközökkel fellépni. Nem vagyok benne biztos.

Elhangzott az is, hogy milyen új típusú cselekményekkel próbálnak másokat zaklatni, fenyegetni, zsarolni, a szót nem feltétlenül a törvényi tényállás szerinti értelmében használva. Igaz, jó lenne ellene hatékonyabban fellépni, de az óvatosság, azt gondolom, hogy mindig szükséges.

Nem térek ki bővebben a szabálysértési törvény módosítására, mert arra vonatkozóan benyújtottam az egész rész elhagyására vonatkozó módosító javaslatot. Ezt elmondtam a múltkori felszólalásomban, semmiképpen nem szeretném megismételni. Valahogyan jó lenne kettéválasztanunk a törvényjavaslatnak ezt a két, tartalmilag legalábbis könnyen elkülöníthető részét, mert az első részben, ahogy elmondtam, számos elemmel szívesen egyet tudunk érteni, és szívesen meg is szavazzuk. A szabálysértésre vonatkozó rendelkezésekkel nem nagyon tudunk azonosulni. Nyilván lehetne olyat találni, amivel egyetértek, de sokkal többel nem, és ezért annak egészét nem tudnánk támogatni.

Azt gondolom, hogy ha ezen a téren valamit sikerül változtatni a helyzeten, akkor még van esély arra, hogy a törvénynek az első része viszonylag nagyobb támogatottsággal elfogadásra kerülhessen, a második részével pedig valamit mindenképpen érdemes majd kezdeni a későbbiek során.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 251 2008.10.27. 3:54  246-255

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat nagyjából két részre bontható. Az egyik része az, amely a büntető törvénykönyvet az összbüntetés, a hozzátartozó fogalmára, a kettős házasság vagy kettős bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére vonatkozó tényállást módosítja, illetve egy második rész, amely a büntetés-végrehajtásról szóló törvényerejű rendeletet, az elítéltnek sajtó útján történő nyilatkozattételére, közzétételére vonatkozó rendelkezéseit szabályozza újra.

Az a módosító javaslat, amelyet én benyújtottam, az ajánlás 4. pontjában található. Ez viszonylag egy rövid javaslat, de elég egyértelmű következményekkel járna, hiszen az én javaslatom szerint az 5-11. §-okat, azaz éppen ennek a nyilatkozattételi jognak a szabályozására vonatkozó rendelkezéseket elhagyni javasolom.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt napokban, hetekben lefolytatott vita eredményeként, szakértőkkel történő egyeztetés eredményeként valószínűnek látom, hogy szükség van arra, hogy valamilyen módon újraszabályozzuk ezeket a rendelkezéseket. Ma egy alkotmányellenes helyzet áll fönn, ezt az Alkotmánybíróság egy 2001-ben született határozatában részletesen ki is fejti, és ebben a tekintetben mi mulasztásban vagyunk, hiszen ezt már korábban is újra kellett volna szabályozni.

Afelől is bizonyos vagyok, hogy egy kicsit bonyolultra és terjedelmesre sikerült ez a szabályozás. De talán ha abból kell kiindulnunk, hogy mérlegre kell tennünk azt, hogy a jelenlegi szabályozás maradjon-e fenn, vagy az Alkotmánybíróság döntésének minden bizonnyal jobban megfelelő, és semmi kétségem afelől, hogy a kormányzat törekvése ennek az alkotmánybírósági döntési igénynek a kielégítésére irányult, tehát egy az Alkotmánybíróság döntésének jobban megfelelő szabályozás lépjen hatályba, akkor azt gondolom, hogy ez utóbbi a helyesebb út.

Azt is elmondtam az általános vitában, és ez a véleményem sem változott meg, hogy a megoldást nem ennek a részkérdésnek a szabályozásában látom, hanem úgy gondolom, hogy arra az új Bv.-törvényre lenne feltétlenül szükség, amelyről tudom, hogy évek óta előkészítés alatt áll, és valamilyen stádiumban biztosan most is tart a dolog. Feltétlenül szükséges lesz, hogy ez a Bv.-törvény elénk kerüljön. Azt sem vitatom, hogy nagy valószínűséggel a büntető törvénykönyv újraszabályozandó általános részével összefüggésben kell ezekről a dolgokról beszélni, vagy azt követően érdemes. Ezért talán el tudom fogadni azt, hogy esetlegesen egy Btk. általános rész, azt követően pedig egy Bv.-törvény, de egyébként szorosan egymást követően mindenképpen indokolt megszületnie.

Tehát el tudnám fogadni a frakciónk nevében azt a megoldást, hogy addig, amíg nem születik az új Bv.-törvény, addig ez a viszonylag bonyolultabb szabályozás, ami egyébként szerintem ki is játszható, és ez megint nem feltétlenül lehet célja a törvényjavaslatnak, de ha egy kicsit bonyolultabbra és terjengősebbre is sikerült, talán megfelelő helyzetet teremt az Alkotmánybíróság igényei szerinti követelmények tekintetében. Ezért valószínűleg ezt a 4. számú pont alatt előterjesztett, az ajánlás 4. pontjában szereplő módosító javaslatomat vissza fogom vonni, és ezzel - a törvény egyéb részeit egyébként is támogathatónak tartottuk, ezt korábban is elmondtam az általános vitában - így a törvényjavaslat valószínűleg számunkra elfogadhatóvá válik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 259 2008.10.27. 5:19  256-285

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ehhez a törvényjavaslathoz is több módosító javaslatot nyújtottam be, amelyek több csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartoznak azok a módosító javaslatok, amelyek a törvényjavaslat szerinti előkészületi cselekményeket büntetendővé nyilvánító törvényi tényállások elhagyására irányulnak. Itt kell tisztelettel megemlítenem azt, hogy figyelemmel hallgattam mind most, mind pedig az előző alkalommal lefolytatott vita során Pettkó András képviselő úr hozzászólását, de meg kell mondanom őszintén, hogy csak kis részben, nagyon kis részben tudok egyetérteni azzal, amit érvként elmondott.

A vita korábbi szakaszában én is jeleztem azt, hogy önmagában egy előkészületi cselekmény büntetendővé nyilvánítása, törvényi tényállási elemmé tétele nagy valószínűséggel nem old meg sok mindent. Lehet egy üzenet jellege, és vannak olyan törvényi tényállások, ahol indokolt lehet, hogy az előkészületet büntetni rendelje a törvény, és ezek elfogadhatók.

Arról is beszéltem, hogy vannak olyan cselekmények - bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás -, amelyek kapcsán egyelőre a bűnüldözés nem túl sok eredményt tud felmutatni, viszonylag nagy látenciáról tudunk mindannyian a szakmában, és nem nagyon látom azt, hogy önmagában az, hogy most az előkészületet ezeknél a tényállásoknál büntetendővé nyilvánítjuk, bármi megoldást hozhatna. Itt van az, hogy lehet egy üzenet jellege a dolognak. Ha én arra ígéretet kaphatok a kormánytól - (Dr. Avarkeszi Dezső jelzésére:) igen, köszönöm -, hogy ezen a téren megpróbál érdemi változtatásokat elérni, és én erre korábban kaptam részben hallgatólagos, részben konkrét ígéretet, remélem, hogy ez áll, tehát hogy itt érdemi megoldásokat próbálunk keresni, akkor én annak érdekében, hogy ebben egyezségre juthassunk, az előkészületekre vonatkozó elhagyást indítványozó módosító javaslataimat vissza fogom vonni. Ezek az 1., a 2., a 4., a 6., a 8. és a 13. pontjai az ajánlásnak. Úgy gondolom, hogy együttesen érdemes kezelni ezeket a javaslatokat.

A logikáját értettem annak, úgy gondolom, már a korábbi szakaszban is igyekeztem ilyen hangnemben megszólalni, hogy értem, mi a szándéka a kormánynak, csak nem tartottam eléggé hatékonynak ezt a fellépést vagy az ilyen jellegű módosításokat. Kétségtelen tény, hogy a bűnözés jellege hétről hétre, hónapról hónapra ezeken a területeken is elég jelentősen változik Magyarországon, és sajnos sok területen nem örömteli a változás, hanem inkább aggodalomra ad okot. Hogy ez ellen hatékonyabban léphessen fel a kormányzat, a bűnüldözés, azt én szükségesnek és támogathatónak tartom, ezért mondom azt, hogy ezeket a módosító javaslatokat visszavonom, és kérem a kormányt, hogy keressünk hatékonyabb megoldást. Erre vonatkozóan egyébként konkrét javaslattal is magam is szívesen elő fogok állni a későbbiekben; civil szervezetekkel, a Magyar Ügyvédi Kamarával való egyeztetés alapján úgy gondolom, lehet találni eszközöket arra, hogy ezt a látenciát csökkentsük. Ez is közös érdekünk, remélem, hogy ebben is szót tudunk érteni. Elvárom a kormánytól, hogy a gesztust gesztussal honorálja. De ebben biztos vagyok.

A 12. pontban a büntetési tételek visszaállítását indítványoztam a közérdekű üzem működésének megzavarásával kapcsolatos tényállás kapcsán. Itt nem vonom vissza a módosító javaslatomat, de ha jól tudom, akkor készül kapcsolódó módosító javaslat ehhez a ponthoz, és el tudok fogadni más megoldást is. Azt szerettem volna jelezni a módosító javaslat benyújtásával, hogy azt tartanám helytelennek, ha egy törvényi tényállás esetében aránytalanul súlyos büntetést építenénk a büntető törvénykönyvbe, és ezzel megbontanánk a büntető törvénykönyv büntetési rendszerének egységét. Ez semmiképpen nem lehet célunk. Ha az a cél, hogy itt szintén hatékonyabban tudjon fellépni a bűnüldözés, akkor én szívesen elfogadok más javaslatot, de ezt egyelőre fenntartanám, és abban az esetben tudok elállni tőle vagy tudok egy másik javaslatot támogatni, ha arra vonatkozóan egy jobb kerül elénk.

A 16. pont az, ami még szintén ebbe a vitaszakaszba tartozik. Ez hasonló jellegű, mint amit az előző törvényjavaslathoz is benyújtottam, ez a 15-39. szakaszig terjedő módosító javaslatok elhagyására irányul. És miután látom, hogy nem maradt már egy egész percem arra, hogy elmondhassam a véleményemet, engedelmükkel egy következő felszólalásban szeretnék erről néhány szót majd még szólni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 267 2008.10.27. 2:18  256-285

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az egyáltalán nem probléma, hogy nem értünk teljesen egyet ennek a törvényjavaslatnak ezen konkrét rendelkezésével, azt azonban problémásnak gondolnám, ha az a látszat keletkezne, ami - tudom, hogy nem szándékosan, de - Salamon László képviselő úr megfogalmazásából úgy tűnt, mintha én enyhíteni szeretnék a büntetési tételeken. Én nem ezt javasoltam, hanem a szigorítás mértékének emelésén gondoltam változtatni. Tehát egy szigorítást el tudok fogadni, és nem arról van szó, hogy a jelenleginél enyhébb büntetést szeretnék látni a leendő büntető törvénykönyvben - ez az egyik.

A másik észrevételem pedig az, én is úgy tudom - amiről az imént Bárándy Gergely említést tett -, hogy a kormánynak van egy komplex csomagra vonatkozó javaslata, amely a színesfémek kereskedelmével, forgalmával, lopásával és egyéb egészen elképesztő helyzetek keletkezésével kapcsolatban jelent intézkedéscsomagot. Nem ismerem ennek a tartalmát. Úgy emlékszem, néhány héttel ezelőtt az hangzott el, hogy nagyon rövid időn belül, azaz már a múlt héten elfogadásra kellett volna hogy kerüljön, vagy tán került is, ezt most pontosan nem tudom.

Én sokat remélek ettől, mert azt gondolom, csak akkor van értelme jogszabályokon módosítanunk, ha az hatékony lehet. Hatékony pedig akkor lehet, ha képes elérni azt, hogy a színesfém-kereskedelem forgalma teljesen más szabályozási módon valósuljon meg. Nagyon sokféle elképzelés látott napvilágot, nem tárgya a mai vitának, hogy erről bővebben beszéljünk, csak azt szerettem volna elérni, hogy véletlenül se keletkezhessen az a látszat, hogy nem értek egyet a súlyosítással.

Az én javaslatom arra irányul, hogy annak a mértékét kell megfontolni, hogy a büntető törvénykönyv büntetési rendszere egészének az egységessége fennmaradjon. Nem ismerem még Bárándy Gergely kapcsolódó módosító javaslatát, de remélem, hogy az mindannyiunk számára elfogadható lesz. Ugyanarról beszélünk, ugyanaz a célunk mindannyiunknak.

Elképesztő, amit művelnek a színesfémlopások ügyében. Ezt valóban meg kell akadályozni, de csak hatékony eszközökkel. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 271 2008.10.27. 2:14  256-285

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Én azt is meg tudom érteni, hogy Salamon László képviselő úr indulatos ebben az ügyben. Mindannyiunkból indulatot vált ki az a helyzet, ami pillanatnyilag fennáll. Őszintének gondolom az indulatait, mint ahogyan mindannyiunkban őszinték az indulatok, elképesztő esetekről tudunk mindannyian beszámolni.

De sajnos vissza kell kanyarodnom arra, amiről majdnem mindig muszáj beszélnünk ennek a témának az érintése kapcsán. Arról, hogy a rendőrség felderítési hatékonysága mennyire van jelen ezekben az ügyekben, és mennyire nincs jelen. 13 százalékos a felderítettség, ha jól emlékszem arra a statisztikai adatra, amely az alkotmányügyi bizottság ülésén hangzott el. Teljesen mindegy, mekkora büntetési tételt alkalmazunk, addig, amíg ez a 13 százalék 13 százalék marad.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha valakit ma ilyen cselekményen vagy tetten érnek, vagy felderítik a cselekményt a bűnüldöző hatóságok, és a felelősségre vonás megtörténik, akkor ezért végrehajtható szabadságvesztést lehet kapni, a büntető törvénykönyv ezt lehetővé teszi. Nem az a baj, hogy akit elfognak, és akire rá tudja bizonyítani a hatóság, a büntetőeljárás során az ügyészség és a bíróság megállapítja, hogy valóban elkövette ezt a cselekményt, az nem kap megfelelő büntetést. Nem nagyon hallok a vitában arról, hogy azok, akiket ilyen jellegű cselekményekért elítéltek, megfelelő mértékű büntetéssel sújtották-e. Erről azt gondolom, hogyha utána tudnánk menni - egyébként ennek én utána is próbáltam menni -, azt tapasztalnánk, hogy igenis, megfelelő mértékű büntetést kapott.

Az a baj, hogy akik szabadlábon maradtak, és akiknek a cselekménye nem derül ki, azokkal mi a helyzet. 13 százalékos felderítettségű ügyben ez a kérdés alfája és ómegája, ezen kell változtatni. Ha a kormány intézkedése ezt célozza és képes elérni, akkor van értelme, egyébként semmi értelme nincs változtatnunk. Életfogytiglant is adhatnánk érte, ha nem fogják meg, akkor teljesen mindegy, mennyit kap.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 281 2008.10.27. 4:23  256-285

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előző felszólalásom végén jeleztem, hogy az ajánlás 16. pontjában található az a módosító javaslat, amely tulajdonképpen a szabálysértési részre vonatkozó elhagyást indítványozza a részemről. Ezt így önmagában nem tartanám fenn, de külön beszélnék e törvényjavaslatrész három eleméről, mert úgy gondolom, hogy ezek alapján érdemes szétválasztanunk a javaslat egyes rendelkezéseit.

Az egyik a különböző szabálysértési tényállások módosítására irányuló szándék. Ez a 35., 36., 37. pontban található leginkább. A 35. §-ban található a garázdaság tényállására vonatkozó megváltozó rendelkezéseket tartalmazó rész. Egyetértek Pettkó Andrással az erre vonatkozó észrevételeit tekintve. Mi is úgy gondoljuk, hogy alkotmányossági szempontból aggályos az alakzat, a vezényszavak és a jelek ilyen módon történő tényállási elemmé tétele. Úgy gondoljuk, hogy az Alkotmánybíróság eddigi határozatai alapján ez jó eséllyel nem állná meg az alkotmányosság próbáját, ezért mindenképpen indokoltnak tartunk változtatást.

A gyülekezési joggal visszaélésre vonatkozó törvényi tényállási elem változásával kapcsolatban alapvetően egyet tudunk érteni, bár ott egy érdekes ellentmondásra szeretném még felhívni a figyelmet. A 152. §-t változtatná meg a 36. §, és ott a b) pontban tulajdonképpen a határidő megsértését, a határidő túllépését szankcionálná, holott az Alkotmánybíróság éppen a legutóbbi döntésében utalt arra, hogy a spontán gyülekezés nem alkotmányellenes. Elég fura lenne, ha azt nem szankcionálnánk, hogy spontán jellegű tüntetés, gyülekezés történik, míg a határidő túllépését szabálysértésként szankcionálnánk; ez ellentmondás, de azt gondolom, ez kiküszöbölhető. Az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésének szabálysértése véleményünk szerint alapvetően rendben van.

Egy másik rész az, ami a végrehajtási rendelkezéseket érinti, és egy harmadik pedig az, ami a nyilvántartást szeretné megteremteni. Kezdem a végén.

Azzal a kormányzati szándékkal egyet tudok érteni, hogy a ma tulajdonképpen nem létező nyilvántartást meg kell teremteni, a szabálysértési nyilvántartási rendszert meg kell teremteni. Ha ez úgy történik, hogy azzal az adatvédelmi biztos teljes mértékben egyet tud érteni, és megfelelő garanciális jogokat, rendelkezéseket tartalmaz, akkor én ezt egy elfogadható törekvésnek gondolom. Tehát a törvényjavaslatnak ezzel a részével egyet tudunk érteni. Nyilván ez hosszú hónapok, valószínűleg évek során hozható létre. Egy bonyolult intézményrendszer megteremtése, nagyjából a nulláról történő felépítése nem egyszerű. Ha lehet olyan módosító javaslatokat megfogalmazni, benyújtani, amelyek ezt célozzák, akkor ezeknek mellé tudunk állni partnerként.

A másik rész pedig a végrehajtásra vonatkozó rendelkezések. Itt már sokkal több olyan rendelkezés található, amellyel nem tudunk egyetérteni. Nem tudunk egyetérteni a 30 ezer forint feletti büntetés jelzálogjogként történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére és több minden másra vonatkozóan sem. Itt még nincs megegyezés véleményem szerint a kormányzat, és mondjuk, az SZDSZ-frakció között, mert ezekkel a rendelkezésekkel nem tudunk egyetérteni.

Tehát a szabálysértési törvény módosításának három fő elemét tekintve kettővel részben egyet tudunk érteni, eggyel pedig alapvetően nem. De ha születnek olyan módosító javaslatok, amelyek ezeket a problémákat orvosolják - kapcsolódó módosító javaslatok -, akkor nem kizárt, hogy a végén ennek az elhagyásra irányuló javaslatnak a visszavonása indokolttá válhat tőlem, de nyilván ezekkel a feltételekkel.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(20.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 183 2008.11.17. 2:19  174-186

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! A liberális frakció tartózkodással fog szavazni erre a javaslatra; azért, mert úgy gondoljuk, hogy a Házszabály nem ad jó megoldást. Nem ad jó megoldást, bár egy évvel ezelőtt módosítottuk éppen annak érdekében, hogy a képviselőcsoportok működésének, megszűnésének módját megfelelően lehessen szabályozni.

Sajnos a 17. §-a a Házszabálynak, amely ezt a témát szabályozza, egymásnak ellentmondó rendelkezéseket tartalmaz, részben a (3) és részben a (4) bekezdés. (Zaj. - Az elnök csenget.) A Házszabály úgy rendelkezik, hogy a képviselőcsoport megszűnik, ha a tagjainak száma 10 fő alá csökken. Ez egy kijelentő mód, és önmagában elvileg meghatározza a helyzetet. De a Házszabály további rendelkezései ezt részben negligálják, és részben megváltoztatják, mert a (3) bekezdés éppen azt szabályozza, hogy bizonyos esetekben a hiányzó mandátum kiegészíthető, és a képviselőcsoport létszáma a 10 főre kiegészíthető.

(18.10)

De újabb ellentmondást találhatunk a (4) bekezdésben, ahol azt szabályozza a Házszabály, hogy a megszűnés tényét haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül be kell jelenteni. Nem értünk egyet azzal a móddal, ahogy az MDF-frakció kiegészült, de úgy gondoljuk, hogy a Házszabály erre a problémára nem ad világos és egyértelmű választ és magyarázatot, és azt az állásfoglalást sem tudjuk elfogadni teljes egészében, amelyet az alkotmányügyi bizottság állásfoglalásként hozott. Nem ad magyarázatot az indokolás sem, és önmagában véve az Alkotmánybíróság határozata nem arra a helyzetre reagált, amiről Herényi Károly képviselő úr beszélt. (Dr. Dávid Ibolya: De igen.) Nem. Szerintem egyértelműen nem. Képviselő asszony integet, hogy szerinte igen, a mi véleményünk szerint viszont nem, mert a Házszabálynak kellene ezt világosan és egyértelműen szabályoznia. Sajnos a Házszabály nem ilyen rendelkezéseket tartalmaz, ezért mi tartózkodással fogunk szavazni.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 126 2008.11.18. 2:19  19-301

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Baráth Etele képviselő úr egyértelműen megszólított bennünket, hogy ne keverjük össze a reformot és a forradalmat. Hát, úgy gondolom, ön sem gondolta komolyan, hogy ezt bárki tenné, mi sem tesszük, hogy összekevernénk. Már csak azért sem, mert úgy gondolom, szó sincs egy csomó területen arról, hogy Magyarországon reformok történnének.

Éppen ez az alapvető problémánk. Semmilyen pozitív változást nagyon sok területen nem látunk. Egyrészt rengeteg alkalommal van módunk arra, mert a választópolgárok is igénylik ezt, hogy elmondják a képviselőjüknek, a politikusoknak, a közéleti személyiségeknek, mennyire hiányolják, hogy adóeljárási reformot, közigazgatási reformot, a versenyképességgel összefüggő területeken, a hivatali eljárásokban reformokat hajtsunk végre. Nem történik ezen a téren alapvetően semmi.

Csak egy példát a hivatali apparátusokra vonatkozóan. Ma sokkal bonyolultabb és nehezebb ügyeket intézni a közigazgatási eljárásban, mint korábban volt az 1957. évi IV. törvény alapján. A hivatali apparátusok megduplázódtak, de az ügyintézési határidők alig rövidültek, eltekintve néhány szerencsés területről, mondjuk, a cégeljárásnál. Valóban, most már elmondhatjuk, hogy néhány óra alatt céget lehet csinálni Magyarországon, a probléma csak az, hogy az összes azt körülvevő eljárás változatlanul rendkívül hosszú ideig tart, és rendkívül költséges. Nagyon sok esetben a hatóságok az állampolgárokat ellenségnek és nem partnernek tekintik; holnap reggelig sorolhatnánk, mindenkinek magánemberként is vannak ilyen tapasztalatai. Éppen az a lényeg, hogy változtatásokat hajtsunk végre.

Holnap kezdi el tárgyalni a parlament a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt, mely 2014-es hatálybalépést tartalmaz egy csomó rendelkezésre, a lényegi változásokat jelentő rendelkezésekre vonatkozóan. 2014-ben ezt a törvényt már el is fogjuk felejteni! Nincs hároméves a jelenleg hatályos törvény, szinte minden szakaszát meg kell változtatni, 2014-es hatálybalépéssel egyszerűen nem lehet reformokról beszélni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 178 2008.11.19. 4:10  173-193

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésének többségi véleményét az imént hallhattuk, a szavazás eredményét és annak megoszlását is, így ezt újra nem mondanám el.

Nagyjából hasonló dolgokra vonatkozóan mondtunk támogató és bíráló megnyilvánulásokat, nyilatkozatokat, mint kormánypárti képviselőtársaim, tehát egyetértettünk abban, hogy számos támogatható, jó célkitűzése van ennek a törvényjavaslatnak, a módosítások irányát helyénvalónak és részben elfogadhatónak tartottuk.

A kritikai észrevételek a többségi oldalról is megfogalmazódó kritikai észrevételek voltak, a mi oldalunkon ennél jóval erőteljesebben, például a határidők számításának módjára vonatkozóan, mert határozottan úgy gondoljuk, ez a határidő-számítási mód követhetetlen és kiszámíthatatlan lesz. (Dr. Avarkeszi Dezső jelzésére:) Igen.

A munkanapokban történő megállapítása teljesen egyedülálló ebben a tekintetben a magyar jogban, a határnapok száma is teljesen egyedülálló. Erre a vezérszónoki beszédemben kicsit bővebben ki fogok majd térni, de azok után, hogy Magyarországon egyébként nagyon gyakran változtatunk a munkarenden, és az ünnepnapok, hétköznapok gyakran egészen furcsa rendben követik egymást, ez még kiszámíthatatlanabbá fogja tenni ezt a szabályozást, tehát úgy gondoljuk, ez inkább hátrányos, mint előnyös változtatás.

Azt hiszem, egy kicsit a fennálló helyzetet is másképpen értékeljük. Ma Magyarország versenyképességének legnagyobb akadálya az, hogy a bürokratikus eljárási rendek, a hivatalok packáznak, szórakoznak az ügyfelekkel, gyakran ellenségnek tekintik őket. Minden létező nyugati befektető, aki eljön Magyarországra, legyen az egyéni vállalkozó egy apró kis tevékenységgel, vagy egy mamutcég, egyaránt ugyanazt fogalmazza meg: elképesztő arroganciát tanúsítanak a hivatalok az állampolgárokkal, vállalkozókkal, nagy ügyfelekkel egyaránt, és nagyon bonyolult, szövevényes, nagyon lassú a magyarországi ügyintézés. Természetesen ez nem az előterjesztő hibája, hiszen az előterjesztő a törvényjavaslatot fogalmazza meg, tehát amit most az államtitkár úr felé fordulva mondok, arról nem azt gondolom, hogy ő intézi így az ügyeket, hanem sajnos ez a helyzet a legkisebb hivataloktól kezdve a nagy hivatalokon át egyaránt.

Ha ez a versenyképesség nem javítható alapvetően és gyökeresen nagyon rövid időn belül, akkor versenyhátrányt eredményez a környező országokhoz képest, és bizony van rá példa. Nagyon könnyű felhozni olyan országokat, nem is egyet, többet is, ahol öt évvel ezelőtt hasonló helyzet volt, mint Magyarországon, mára pedig gyökeresen megváltozott a helyzet. Ezért is történik meg az, hogy vállalkozások érzékelhető nagyságrendben választanak más országot ahhoz, hogy a tevékenységüket ott végezzék, mert sokkal könnyebben tudják intézni az ügyeiket, és érdekes módon azt tapasztalják, hogy segítőkészség mutatkozik meg feléjük, nem pedig azt, hogy hol tudnának leginkább beléjük kötni.

A nem támogató szavazatok, a nemmel, illetve tartózkodással történő szavazások egyúttal részben azt is mutatták, hogy van olyan, aki úgy gondolja, esetleg már semmilyen formában nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Mi, a liberális frakció azt gondoljuk, hogy jelentős változtatásokkal a későbbiek során támogatható lehet, de ahhoz még viszonylag sok módosító javaslatot kell elfogadni és támogatni.

Tehát valóban, az alkotmányügyi bizottság többségi határozattal támogatta, de mindössze egy szavazattöbbséggel tudta támogatni a javaslatot, és meglehetősen sok kritikai észrevétel fogalmazódott meg.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(14.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 190 2008.11.19. 19:55  173-193

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az egyik legfontosabb törvény, az államigazgatási, közigazgatási eljárásról szóló eljárási törvény, amelyet most készülünk megváltoztatni. Nagyjából három éve van hatályban a 2004. évi CXL. törvény, amely egy 48 évig működő törvényt váltott fel. A törvényjavaslatnak vállaltan az indokolásban és az államtitkár úr által is megfogalmazott célja az, hogy egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb, átláthatóbb, modernebb eljárásrendet teremtsen. Maximálisan egyetértünk, a célkitűzés nagyon helyes, ezt minden további nélkül tudjuk támogatni.

A törvényjavaslat 134 szakaszon és 70 oldalon át a Ket.-nek szinte majd' minden szakaszát módosítja és megváltoztatja, ahogyan azt előttem is már volt, aki pontosan megszámolta, de a helyzet nagyjából az, hogy több mint 90 százaléka módosul. Valóban önként adódik a felvetés, hogy ebben az esetben miért nem tesszük azt, hogy egy új törvényjavaslatot vitatunk, mert a rengeteg módosítás egyrészt az előkészítő munkát is nagymértékben megnehezíti, a későbbi alkalmazást pedig úgyszintén.

Ha megengedik, röviden szeretnék beszélni majd arról, hogy mi milyennek látjuk ma Magyarországon a helyzetet, a törvényjavaslatnak mely részeit tudjuk támogatni, mely részeit nem tudjuk támogatni, és utána szólnék arról, hogy a legnagyobb problémának mit látunk, azaz, hogy mi az, ami hiányzik a törvényből.

Nos, mi jellemzi ma Magyarországon a helyzetet? Lassú, költséges, bonyolult eljárások, a hatósági ügyintézési határidők következmények nélküli túllépése a hatóságok által. Az állampolgárokat nagyon gyakran ellenségnek és nem kiszolgálandó ügyfélnek tekintő hivatalok; például sokak által hozott példát említhetnék, az APEH-et. Valódi jogorvoslatot nem vagy csak a legritkábban biztosító bírósági felülvizsgálatok, hiszen vannak olyan megyék, ahol több mint 90-95 százalékban kizárólag a hatóságok nyerik a bíróság előtt megtámadott ilyen típusú határozatokat. A 15 évvel ezelőttihez képest duplájára duzzadt apparátusok, van olyan város, ahol 140 főről 340 főre emelkedett az önkormányzati tisztviselők száma. Helyenként korrupt, árfolyammal bíró ügyintézők, hetente alig pár óra ügyfélfogadási idő, és az is minden hivatalban szinte máshogy, még véletlenül se lehessen eligazodni rajta.

A korrupcióra vonatkozóan azt tartom leginkább problematikusnak, hogy ezek a korrupciós ügyek nem feltétlenül pénzösszegekben nyilvánulnak meg, de napi rutinszerű korrupcióról van szó, és bár minden bizonnyal egy autópálya-építés kapcsán sokkal nagyobb, milliárdos nagyságrendű összegek jelentik a korrupciós cselekményeket, az, hogy ezekben a hivatalokban napi és rutinszerű a korrupció, az véleményem szerint a társadalomra nézve, az egész gazdaságra nézve sokkal veszélyesebb és károsabb.

(15.20)

Jellemző még az is, hogy elmozdíthatatlan jegyzők és hivatalnokok tevékenykednek. Azt hiszem, egy kézen meg lehet számolni azokat a jegyzőket, akiktől jogszerű eljárásban meg lehetett válni az elmúlt évek során, holott biztosan nem egy kézen megszámolható alkalmatlan jegyző látja el a tevékenységét. Milliárdos károkozás az állampolgároknak a felesleges utazásokkal, sorban állásokkal, űrlapkitöltéssel, megaláztatással és egyebekkel.

Magyarország versenyképességének egyik legnagyobb gátja az, hogy a gazdaság szereplőinek az állam és az önkormányzati hivatalok általi vegzálása mindennapos jelenség. És ez természetesen nemcsak a gazdaság szereplőire, hanem az állampolgárokra ugyanúgy igaz. Nincs olyan gazdasági fórum, nincs olyan lakossági fórum, ahol ez ne hangozna el, és ne beszélnének róla az érintettek, ha mernek, akkor nyíltabban, ha kevésbé mernek, akkor burkoltabban. Mi úgy gondoljuk, hogy csak alapvető, gyökeres átalakítás hozhat érzékelhető javulást, és ezt egyelőre ebben a törvényjavaslatban nem tapasztaljuk.

Nagyon sok olyan eleme van a javaslatnak, amely véleményünk szerint jó szívvel támogatható. Jó szívvel támogatható az, hogy a törvényjavaslat nyíltan vállalja az ügyfél és a hatóság terheinek a csökkentését. Hogy ezt a kettőt külön veszi, ezt több helyen is érzékeltem, olvastam az általános indokolásban, és a törvényben is érzékelhetően nyomon követhető ez a jelenség. Valóban, az ügyfél és a hatóság terheinek csökkentése egyaránt cél, és ez meg is jelenik több tekintetben, és nagyon helyesnek és jónak tartjuk.

Nagyon fontosnak és jó előrelépésnek tekintjük a személyes megjelenési kötelezettség eltörlését. Az én rendelkezésemre álló adatok szerint, ha ezen a téren 10 százalékos csökkentést lehetne elérni, akkor ez 700 ezer ügyfélnek másfél óra megtakarítást jelentene, ami minimum 1,2 milliárd forint adminisztratív tehertől mentesítené az érintetteket. Ez egyaránt előnyös az állampolgárnak, és egyaránt előnyös a hivatalnak is szerintem.

Azt is támogathatónak és jónak tartjuk a törvényjavaslatban, ami szerint a hatóság lenne köteles arra - hogy mikor, az egy probléma, de maga az elv nagyon jó -, hogy a társhatóságoktól és más állami nyilvántartásokból ő maga szerezze be a szükséges dokumentumokat. Ez megint helyes, ez egyszerűsíti is az ügyintézést, és természetesen az állampolgár számára is előnyösebb.

Nagyon jónak tartjuk az elektronikus kapcsolattartás kiterjesztését. A jelenleg hatályos Ket. ezt a feladatot nem volt képes ellátni. Tartalmaz egyértelmű rendelkezéseket, de az élet azt igazolja, hogy a hétköznapokban ezt nem alkalmazzák nagy számban sem a hivatalok, sem az állampolgárok. Talán az az irány is jó, amelyre vonatkozóan szintén hallottunk a bizottsági ülésen adatokat, hogy jelenleg Magyarországon 600 ezer ügyfélkapu létezik, és csak néhány ezren alkalmaznak hitelesített elektronikus aláírást. Tehát jó eséllyel az ügyfélkapu az, amit szívesebben használnak sokan, és ezért pártoljuk, támogatjuk azt, hogy ezen a módon történjen az elektronikus kapcsolattartás.

Jó a határozatok végrehajtásának korszerűsítésére való törekvés. Nagyon jó az iratbetekintési jog kiszélesítése és annak szabályozásának pontosítása, jó az ügyfél fogalmának pontosítása, mondhatnám úgy is: helyreállítása. A Ket. előtti változathoz hasonlít sokkal inkább az "ügyfél" fogalom, a "jogi helyzet" kifejezés, amely igen nehezen volt értelmezhető, hogy ennek az elhagyása megtörténik, ezt helyesnek tartjuk. Helyesnek tartjuk azt is, hogy a hatósági határidő elmulasztása esetén illeték- és díj-visszatérítési kötelezettség keletkezik.

Ami nem támogatható a törvényjavaslatból: talán kezdeném a határidők számításával. A mai magyar jogban világos, egyértelmű határidők találhatók. Az eljárási jogok majd' mindegyike azonos időtartamú határidőket határoz meg, és ez mindenki számára már ismert, és egyébként jól, logikusan követhető is. Ezek 8 nap, 15 nap, 30 nap, 60 nap, 6 hónap, 1 év, 5 év, pontosan ismerjük mindegyiket, teljesen attól függ, hogy milyen területről van szó. De ezek világos, kiszámítható és nyomon követhető határidők.

Az új törvényjavaslat szerint 45 munkanap, 22 munkanap, 15 munkanap, 10 munkanap és 3 munkanap, azt hiszem, ez is szerepel. Teljességgel kiszámíthatatlan lesz, minden esetben más határidő fog érvényesülni. Minden konkrét ügyben más határidőt kell kiszámítania annak, aki az ügyben érintett. A hatóság és az állampolgár egyaránt ugyanebben a helyzetben lesz.

Természetesen ki kell számítani a 15 napot vagy a 30 napot is, de azt egyféleképpen kell. Ha majd most ezt a szabályt vezetjük be, akkor ezt többféleképpen kell, és ráadásul, ha jól számoltam, 11 pontban foglalt kivételeket tartalmaz a javaslat, amikor ezek nem is fognak egyébként érvényesülni. Ez kiszámíthatatlan és leginkább betarthatatlan lesz. Rengeteg problémát eredményezne, ha így lépne hatályba. Én nagyon óva inteném a kormányt, hogy ragaszkodjon ezekhez a számítási módokhoz.

Egyébként pedig egy helyen megjelenik a törvényben a 15 napos ügyintézési határidő; az a nagyon nagy bánatom - talán mindenkinek, aki ezt ismeri és érintett benne -, hogy csak 2014. január 1-jétől, ha jól emlékszem az adatra. Ez elképesztő időintervallum, ennyi ideje a Magyar Köztársaságnak nincs arra, hogy a versenyképességben ilyen laufot adjon az ellenfeleknek.

Nem tudjuk támogatni - és ezt részben nem érinti a törvényjavaslat, és a jelenleg hatályosban van -, hogy a határozat visszavonása változatlan formában maradjon. Ez a 3., 103., 114. §-ban több helyen is megjelenik a törvényben. Ezt azért nem tartjuk helyesnek, mert egyértelműen tapasztaljuk azt, hogy a hatóságok visszaélnek vele. Visszaélnek azzal, hogy tudják, hogy az állampolgár az esetek jelentős többségében nem fogja megtámadni a határozatukat, mert látja, hogy kilencven-egynéhány százalékban egyébként úgyis pervesztes lesz, mert mindig a hatóságnak ad igazat a bíróság az ilyen típusú perekben vagy elsöprő többségben. Nem él tehát jogorvoslattal, és így könnyedén meg lehet azt tenni, hogy a hatóságok időnként a jogszerűség határát súroló vagy azt esetenként átlépő határozatokat is nyugodtan hozhatnak különösebb kockázat nélkül, mert bízhatnak abban, hogy az állampolgár nem támadja meg, vagy ha megtámadja, akkor pedig megteszik azt, hogy a bírói szakban vonják vissza.

Én egyébként a bírói függetlenség sérelmét is látom abban, hogy bírói szakban visszavonhasson egy hatóság egy határozatot. Véleményem szerint ezt ne tehesse, de ne tehesse már akkor sem, ha azzal szemben jogorvoslattal él valaki.

Nem tartjuk helyesnek a hatáskör elvonása tilalmát sem, amit egyébként természetesen elvi megfontolásból, garanciális szempontból egy lényeges és fontos eljárásjogi elvnek tartunk a magyar jogrendben, de bizony a hatósági eljárások tekintetében sokszor éppen az ellenkezőjére fordul a dolog, és pontosan az állampolgárok joghoz való hozzáférését, illetve az ügyintézés jogszerűségét döntik meg vagy akadályozzák, mert nagyon sok esetben lehet tapasztalni azt, különösen apró településeken, hogyha valahol a hatóság egy tagjának rossz viszonya van egy falubeli állampolgárral, az a büdös életben nem fog semmilyen ügyben nyerni vagy engedélyt kapni, és nem tud mit csinálni, mert a hatáskör elvonásának tilalma miatt máshova nem lehet vinni az ügyet. Nagyon sok esetben az elfogultsági kifogás igazából csak egy formális dolog, és érdemi eredményt nem hoz. Erre valamilyen megoldást szerintünk mindenképpen kell adni.

Nehezen érthető, hogy miért jó az, hogy hatóság lesz ezután az egyébként ágazati törvényekben már valóban hatósággá minősített, de a Ket.-ben most megjelenő hatósági pozícióba lépő polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke. Ez agyonbonyolítja majd az ügyeket. Ha ennek a lehetőségét most a Ket.-ben megteremtjük, akkor innentől kezdve nincs visszaút, egy újabb hatósági szervezetrendszer fog azzal kiépülni, hogy ezen személyek hatósági jogkört kapnak. Nem is vagyok benne biztos, hogy ez nekik olyan nagyon hiányzik. Véleményem szerint inkább az ágazati törvényekben kellene valahogy megváltoztatni a rendelkezéseket, hogy ne kelljen újabb hatósági jogköröket teremteni.

Amit mi a legfontosabbnak tartunk a törvényjavaslattal kapcsolatban, az az, ami hiányzik belőle. Az SZDSZ véleménye természetesen nemcsak az általános vitában elhangzó vezérszónoki beszédben, hanem majd módosító javaslatokban is ebben a tekintetben megjelenik. Ezek közül a legfontosabbakat most is szívesen elmondanám.

A hatóság hallgatása esetén véleményünk szerint a kérelmet teljesítettnek kellene tekinteni. Ez azokban az esetekben lehetséges természetesen, ahol nincs ellenérdekű fél, hanem mondjuk, egy egyoldalú kérelem, egy építési engedélytől kezdve valamilyen engedély megadása, valamihez való hozzájárulás történik a hatóság részéről.

(15.30)

Pontosan tudom és hallom az ellenkezők véleményét abban a tekintetben, hogy ez korrupciós forrás lehet. Sajnos igaz, kétségtelen tény. De úgy gondoljuk, hogy valamilyen módon meg kellene teremteni a lehetőségét ennek, mert ez nagyon nagy mértékben csökkentené az állampolgárok terheit, de szerintünk legalább ennyire a hivatalok terheit. Hiszen egy olyan ügyben, ahol mindenki tudja, hogy úgyis meg fogják adni az engedélyt, ha rendben van a dolog, akkor miért kell külön dönteni róla, külön határozatot hozni, azt külön kiküldeni? Ha letelik egy ésszerű időintervallum, onnantól kezdve törvényes vélelem keletkezhetne arra vonatkozóan, hogy az engedély megadottnak tekinthető. Véleményünk szerint ezt nem is túl bonyolult módosítással lehet teljesíteni.

Esetenként ehhez közelítő megoldást jelenthetne a hatósági engedély megadása helyett egyszerűen bejelentési kötelezettséget előírni. Tehát egy olyan esetben, amikor ugyanaz a helyzet, amit az előbb próbáltam vázolni, akkor elegendő legyen bejelenteni valamit; mondjuk, egy területfoglalási engedélyt, mert építkezik valaki, és a háza előtti területre kér egy területfoglalási engedélyt. A hatóság ezt mindig megadja, sokszor olyankor, amikor már régen befejeződött az építkezés, mert elhúzódnak az ügyek, és tudja a hatóság is, hogy itt nem olyan fontos időben kiküldeni az engedélyt, hátrébb teszi az ügyek között. Pedig egyszerűbb lenne, ha csak be kellene jelenteni. Mert ha probléma van vele, akkor valamilyen lépési lehetőséget biztosítani kell a hatóságnak, de egyébként elegendő lehetne egy egyszerű bejelentés; mondjuk, elektronikusan százszor olcsóbb, egyszerűbb és mindenkinek jobb.

Szerintem meg kellene vizsgálni az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség újraszabályozásának lehetőségét. Tudom, hogy ez a Ptk.-ban van, azt is tudom, hogy némileg változik, de csak kis mértékben, nagyon csekély mértékben változik a Ptk. tervezete szerinti megoldás erre vonatkozóan. Ma ezt a 349. § szabályozza, a tervezetben az 5. könyv 524. §-a. Nagyjából a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának két állásfoglalásával kiegészítve kerül be az új szabályozás a Ptk. tervezetébe, de az a problémánk ezzel, hogy ha a mai bírói gyakorlatot vesszük alapul, akkor tulajdonképpen csak a delictuális, a büntetőjogi felelősségért vonhatók felelősségre a hivatalnokok, holott ennél sokkal nagyobb körben okoznak kárt, és sokkal nagyobb körben kellene a fenyegetettséget a törvényben rögzíteni, mert ez adna jó megoldást.

És negyedikként szeretnék kitérni arra, amit már a nyilvánosság előtt máskor is elmondtunk. Ez szintén a törvényjavaslathoz benyújtható, kisebb terjedelmű törvény önálló benyújtását is szükségessé tevő eljárás. Ez a hatósági eljárások kiszervezésének Európában bevált, több országban is alkalmazott megoldása. Lassú, költséges, bonyolult, korrupt ügyintézés van, például egy használatbavételi engedély kapcsán elképesztő mennyiségű ügyben kell benyújtani kérelmeket és egyebeket, és ezt a hatóság, ha megfelelőek a dokumentumok, úgyis megadja engedélyként, csak nagyon hosszú ügyintézéssel és nagyon bonyolult módon.

Az önkormányzatok mellett alternatív minőségtanúsítási szervezetrendszer kiépítését tartanánk szükségesnek, amely a magánszférából építkezne. Magán-minőségtanúsítók járhatnának el, amelyeknél követelmény lenne egyrészt a tőkeerő, a magas összegű felelősségbiztosítás, szakértők alkalmazásának kötelezettsége, bankgarancia, kötbér-kötelezettség vállalása szabálytalan eljárások esetére. Ez azokkal az előnyökkel is járhatna, hogy egyrészt az eljárási kötöttségek nélküli rövid határidővel tudnának ügyet intézni; nincs Ket., amit be kellene tartaniuk. A lényeg a végeredmény, hogy amit kiadnak tanúsítást, az megfelelő legyen. Telefonon föl lehet hívni a céget, ki lehet hívni az ügyintézőket, akik ott helyben megnézik rövid idő alatt, megfelelő szakértőkkel a helyzetet, megvizsgálják, és esetleg azt mondják, hogy nem jó, kérem, tessék kicserélni a csaptelepet, mert ez nem szabályos, vagy a kémény nem tudom, milyen csövébe még nem tudom, mit kell tenni. És ezt így megmondja az ügyintéző, a szakértő a magánszemélynek, aki azt másnapra ki tudja cserélni, és másnap visszamegy a szakértő, azt mondja, hogy rendben van, ez így működik. Tehát egy folyamatos, hatékony kapcsolatot lehet az ügyféllel tartani.

Tanúsítvány kibocsátását kellene megkövetelni, tehát egyértelműen felelősségvállalással adja ki a tanúsítványt a magántanúsító. Ez egy állásfoglalás egyúttal, és ezt kell beküldeni az önkormányzat hivatalába, ahol viszont 3 napon belül ki kell adni az engedélyt. Mert miután szakértő adja ki, esetleg ugyanaz a szakértő, akit ma alkalmaz az önkormányzat, járhatna el ebben a tekintetben. Így kiiktatható a hatóság és az ügyfél közötti közvetlen kapcsolat, egyúttal nagymértékben csökken a korrupció veszélye. Ez nem lenne drágább a jelenlegi megoldásnál, és versenyhelyzetben lévő minőségtanúsító cégek végezhetnék ezt a tevékenységet. Németországban, Hollandiában magántársaságok állapítják meg például, hogy az épületek megfelelnek-e a tűzbiztonsági követelményeknek. Azt hiszem, a TÜV ilyen cég, mindenki ismeri Európa-szerte, nem hiszem, hogy bárkinek bármilyen problémája lenne vele.

Tehát azon túl, hogy a Ket. módosítása ebben a tekintetben véleményünk szerint szükséges, egy másik törvényjavaslatban mindezeknek az egyéb garanciális alapjait meg lehetne teremteni, és természetesen elfogadhatónak tartjuk akár azt is, hogy bizonyos területeken megkezdve, és aztán kiszélesítve, kiterjesztve alkalmaznánk, ha ez a jogintézmény beválik. Ha külföldön bevált, itt is be kell hogy váljon. Egyébként Magyarországon is van rá példa, az elektronikus aláírások magáncégek általi minőségtanúsítása így történik, vagy a cégek mérlegének hitelesítése így történik.

Összegezve a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját, azt tudom mondani önöknek, hogy a bizottságban tartózkodtunk, a törvényjavaslatot alapvető változtatások után tartjuk elfogadhatónak, és ennek megfelelően fogunk szavazni. És ha módosító javaslatainkat tudja támogatni a kormány és a parlament többsége, akkor a végén esetleg magát a törvényt is tudjuk támogatni, de csak ebben az esetben.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 202 2008.11.19. 2:10  193-205

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ígérem, én sem fogom sanyargatni a hallgatóságot hosszú felszólalással. Tudom ezt ígérni azért is, mert egyrészt teljes mértékben egyetértünk a törvényjavaslatban foglaltakkal, másrészt pedig az előttem szólók minden lényegeset elmondtak az expozéban, államtitkár úr és az előttem szóló kollégák egyaránt.

Való igaz, hogy 2002 óta, amióta hatályban van a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény, szinte minden évben jelentős módosulás történik az elmélyülés, az együttműködés kibővítése tekintetében.

Az, hogy miért most tárgyaljuk a törvényjavaslatot, az a gyanúm, hogy azért, mert 2008. december 18-ig kell elfogadnia a nemzeti országgyűléseknek azt a kerethatározatot, amely 2006-ban született, és ennek a törvénymódosításnak az alapját képezi. Tehát rendben van, hogy ez most történik; talán egy picit egyszerűbb lett volna előbb, akkor nem kellene ilyen gyors eljárásban tárgyalni. De látható, hogy a parlament minden frakciója tudja támogatni a javaslatot.

Egységes formanyomtatvány alkalmazásával fognak a bűnüldöző hatóságok mind a nyomozást megelőző, mind pedig a nyomozati szakban információkat cserélni és együttműködni. Ez valóban jelentős előrelépés annak a tekintetében, hogy a jogbiztonság, a bűnüldözés hatékonysága a tagállamok mindegyikében javuljon és fejlődjön. Ez a jövő útja. Várhatóan ez az elmélyülés más tekintetben is évről évre, hónapról hónapra megtörténik majd, és sorra fognak elénk kerülni azok a javaslatok, amelyek majd a későbbiek során várhatóan más területeken is hasonló megoldásokkal fognak hatékonyabb bűnüldözést eredményezni Európa-szerte.

A kerethatározat jellegéből nagyon sok választási lehetőségünk nincs is, azt a nemzeti jogba át kell ültetni, ez minden uniós tagállam egyértelmű kötelezettsége, de a tartalmával egyet tudunk érteni, és ezért módosító javaslat benyújtása nélkül a törvényjavaslatot támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 222 2008.11.19. 3:03  205-223

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az anyakönyvezéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló kis terjedelmű törvényjavaslat az anyakönyvi szabályozás területén szükséges olyan módosításokat foglalja magában, amelyek részben átláthatóbbá és következetesebbé teszik a szabályozást, részben a jogalkalmazás során feltárt problémák orvoslására törekednek.

Üdvözlendő, hogy a törvényjavaslat megfelelő jogszabályi szintű egzakt rendelkezéseket fogalmaz meg az anyakönyvi iratokba történő betekintés engedélyezésére vonatkozóan, amely szabályozástól egyúttal az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása is várható. Az ésszerűen szervezett ügyintézés követelményével összhangban nem vitatható, hogy az iratokba történő betekintéssel kapcsolatos döntést az iratok keletkezésének és őrzésének helyén célszerű meghozni.

Ugyancsak régóta meglévő szabályozási hiányt pótol a házasságkötő termen kívüli házasságkötés engedélyezésére vonatkozó javaslat. A házasságkötés helyszínének megválasztásával kapcsolatban az egyes önkormányzatok hivatalában kialakított, jogszabályi alappal nem rendelkező eltérő gyakorlat nem szolgálja sem a házasságkötési szándékkal fellépő felek érdekeit, sem a kiszámítható és egységes jogalkalmazáshoz fűződő közérdek érvényesülését sem. A javaslat körültekintően határozza meg a jegyző engedélyezési hatáskörének korlátait, ugyanakkor biztosítja a szükséges mérlegelés lehetőségét is.

Kiemelendő a törvényjavaslatban foglalt azon szabályozás, amely a házassági nevüket nem az anyakönyvnek megfelelő formában viselő személyek számára nyújt lehetőséget a problémájuk rendezésére. A házassági név megváltoztatásának kivételes lehetősége eleget tesz a strasbourgi bíróság ítéletében a névhasználat és a magánszféra védelméhez való jog összefüggésével kapcsolatban kifejtett követelményeknek, emellett nem bontja meg a névviselési szabályok zártságát. Erről ma már több mindenki is ejtett szót. Fontos, hogy az anyakönyvi szabályozás a házassági név jogi természetét megőrzi, és a méltányossági alapú névváltoztatást csak jól körülhatárolt, kivételes esetben teszi lehetővé.

(16.40)

A törvényjavaslat a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény január 1-jei hatálybalépésére figyelemmel megalkotja a végrehajtáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényi szintű szabályokat - nem lehet vita tárgya, hogy ebben a tekintetben szükség van rá.

A javaslat nem hoz létre új jogintézményt, pusztán a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény terminológiáján vezeti át az Országgyűlés által létrehozott új családi állapot fogalmát.

Mindezek alapján látható, hogy a törvényjavaslat egységes szemlélettel igyekszik javítani, illetve szükséges kiegészítéseket tenni az anyakönyvi szabályozáson, amely célkitűzésekkel a liberális frakció egyet tud érteni, és ezért a törvényjavaslatot támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 64 2008.11.25. 4:58  39-49,51-75

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igazán örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat az Országgyűlés elé került, és végre valamilyen megfelelőnek tűnő megoldást kíván adni arra a nagyon súlyos jelenségre, amit ma a színesfémlopások jelentenek Magyarországon. Az SZDSZ, a liberális frakció a törvényjavaslatot támogatni tudja, bár hozzá kell tennem, igazán nagy baj akkor lenne, ha ezt a törvényjavaslatot változtatás nélkül így elfogadnánk és kihirdetnénk, mert nagyon gyorsan kiderülne, hogy ebben a formájában alkalmazhatatlan, és nagyon sok szempontból több problémához vezetne, mint amit megoldani szeretne.

De helyesnek tartjuk azt az irányt, amit a törvényjavaslat megcéloz. Helyesnek tartjuk azt, hogy adminisztratív úton, előírásokkal próbálja a fémek forgalmát nyomon követhetővé tenni és ennek következtében visszakereshetővé a fémhulladékok vagy a fémek eredetét, és az esetlegesen bűncselekményből vagy legális forrásból származó voltát ki lehet majd deríteni. Több elutasított javaslat is van már mögöttünk, részben már folyt is róla vita, hiszen a büntető törvénykönyv egyoldalú durva szigorítása nemhogy nem ad megoldást, hanem éppen az ellenkezőjét váltja ki, rosszabb hatást, mert elkönyveljük, hogy megoldottuk a problémát, holott a probléma ezzel semmilyen körülmények között nem oldódna meg.

A törvényjavaslatban több pontatlanságot, ésszerűtlen határidőkre vonatkozó előírást, fogalommeghatározást találhatunk. Ezeket sorra módosítani kell és meg kell változtatni.

Mindeddig, amikor felmerült, hogy a büntető törvénykönyvet kell-e szigorúan módosítani vagy valami mást kell tenni, mindig elhangzott az, hogy a kormány részéről készül egy intézkedési csomag. Nem állíthatjuk azt, hogy ez, ami előttünk van, egy intézkedési csomag lenne; ez egy törvényjavaslat, amely talán megfelelő adminisztratív előírásokat tartalmaz annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. De a probléma a színesfém-kereskedelemmel kapcsolatban igazából az, hogy a bűncselekmények felderítése katasztrofálisan alacsony szinten van. Hiába írjuk elő a fémkereskedelem fogalmát, ha a visszaélések, a súlyos bűncselekmények elkövetőit nem találja meg a rendőrség, nem deríti fel ezeket az ügyeket.

(14.20)

10-11-12-13 százalék körüli a felderítettségi arány az ilyen ügyekben. Hiába vannak előírások, ha ezután is így marad, akkor nem adtunk jó megoldást a problémára.

Elhangzott már az is, hogy vajon helyes-e a büntető törvénykönyvet módosítani a törvényjavaslaton belül. Nem értünk egyet a Btk. ilyen módosításával. Elképzelhetőnek tartunk valamelyest változtatni a büntető törvénykönyvön; ebben a formájában, ahogy itt szerepel, biztosan nem tartjuk jónak. Már az előttem szólók is megemlítették, hogy a szabálysértési értékhatárra elkövetett, nemesfémre, nemesfémötvözetre és az itt alkalmazott megfogalmazás szerinti elkövetési tárgyakra vonatkozó előírás rendkívül súlyos alkalmazási problémákhoz vezetne.

Az egyértelmű szigorítást sem tartjuk helyesnek, mert - szintén elhangzott - számos büntetőjogi törvényi tényállás ma egyértelműen büntetni rendeli a színesfémek illegális forgalmával kapcsolatos cselekményeket: közveszélyokozás, közlekedésbiztonság elleni bűncselekmény, közérdekű üzem működésének megzavarása, orgazdaság, lopás; 6-8 törvényi tényállás van a büntető törvénykönyvben, amelyek közül sok minden alkalmazható lenne abban az esetben, ha folynának eljárások. De nem folynak ilyen eljárások, és az igazi probléma itt van.

Tehát még egyszer összefoglalva a liberális frakció álláspontját, a törvényjavaslatról azt tudom mondani, hogy helyesnek tartjuk ezt az elképzelést. Nagyon sok pontosítást tartunk szükségesnek, ha ezeket átvezetjük a törvényjavaslaton, akkor a végén tudunk igennel szavazni, de hangsúlyozni szeretnénk, hogy messze nem tartjuk elegendőnek önmagában ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását a probléma megoldására.

Ismerjük a mondást, hogy ami nincs lebetonozva, azt elviszik. Sajnos, ma már Magyarországon ez nem igaz. Ma már azt is elviszik, ami le van betonozva. Egyszerűen szégyen, hogy ezt kell tapasztalnunk ma Magyarországon, de a helyzet ez. Vasúti közlekedési eszközöktől kezdve köztéri szobrokon át mindent ellopnak, ami mozdítható, és amiből pénzt lehet csinálni. Nagyon szomorú dolog, nagyon súlyos jelenség, nagyon sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon. Ez a törvényjavaslat egy lehetséges a sok eszköz közül, másokat is igénybe kell venni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 97 2008.11.25. 5:18  96-110

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A cégeljárással kapcsolatos törvényjavaslat mostani módosításáról államtitkár úr minden lényeges dolgot elmondott, terjedelmes expozéban ismertette velünk a törvényjavaslat tartalmát, ezért természetesen annak tartalmi ismertetését nem tenném meg.

Két lényeges dolog, amivel a törvénymódosítás foglalkozik, egyrészt a TEÁOR-számok alkalmazásának megváltoztatása, módosítása, másrészt a számviteli beszámolóval kapcsolatos elektronikus eljárás megváltoztatása egyaránt támogatható a liberális frakció részéről.

(17.00)

Egyetértünk vele, a törvényjavaslatot néhány módosítás mellett szívesen támogatjuk, és el fogjuk fogadni. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy természetes reakciója a kormánynak arra vonatkozóan, hogy mi történik a hétköznapi életben, a napi valóságban a bírósági cégeljárásokkal kapcsolatban, hogy ez a törvényjavaslat most elénk került. Teljesen felesleges és értelmetlen, hogy a TEÁOR-számoknak ilyen jelentőséget tulajdonítsunk a cégeljárásban, hiszen ilyen értelemben, ahogyan most azt az ez év eleji módosítás előírta, nincs szükség rá.

Mind az expozéban, mind az általános indokolásban a "túlburjánzás" kifejezést használta az államtitkár úr is és maga a javaslat is. Igaz. Az elmúlt évben háromszor változott meg teljes mértékben ez a kör... (Folyamatos zaj, beszélgetés.) Elnök úr, ha szabad kérnem, a saját hangomat nem hallom. (Az elnök csendet kér.) Nagyon köszönöm. Tehát szükséges ez a módosítás, mert teljesen értelmetlen a TEÁOR-számok ilyen módon való szerepeltetése, és egyetértünk azzal, hogy ez az adatszolgáltatási kötelezettség 2009. március 1-jével hivatalból és automatikusan törlődni fog a cégnyilvántartásból.

Egyetértünk a számviteli beszámolóval kapcsolatos elektronikus eljárás megoldásával is, bár itt is úgy gondoljuk, hogy néhány módosítás szükséges és indokolt.

Ahol alapvetően nem tudunk egyetérteni a törvényjavaslattal, az egyetlen rendelkezés, amely a törvényjavaslat 10. §-ában található. Ez az a kötelezettség, amely előírja az ügyvéd számára, hogy készfizetői kezességet kell vállalnia azért, ha az illeték és a közzétételi költségtérítés befizetésének igazolása még nem áll rendelkezésre az ügyfél részéről. Egyrészt úgy gondoljuk, ha már sikerült elérni azt Magyarországon, hogy néhány év alatt a hosszú hetekig, hónapokig tartó cégeljárás időtartama ma már lerövidül valóban egy órára vagy néhány órára, úgy akkor van értelme ennek a szabályozásnak a kikényszerítésére és alkalmazására, ha ezt minden területen meg tudjuk tenni. Tehát pontosan arról szólt általában az elmúlt időszakban, mondjuk részünkről, liberálisok részéről az ilyen típusú hatósági eljárásokkal kapcsolatos felszólalások nagy része, hogy örülünk annak, hogy a cégeljárás idejét le tudjuk rövidíteni, de mit sem ér, hogyha a kapcsolódó eljárások napokig, hetekig, sokkal hosszabb ideig húzódnak az eljárásban részt vevők számára.

A törvényjavaslat konstatálja azt, hogy a Kincstár nem képes azonnal igazolást kiadni, csak csekken lehet befizetni egyébként ezt az illeték- és közzétételi költséget, és nem is ad ki igazolást róla, csak napokkal később. Tehát hiába tudná egy óra alatt a cégét valaki megalapíttatni, hogyha a Kincstár késlekedése miatt erre nem nyílik lehetőség.

Ezért mi azt javasoljuk, és az általam benyújtott módosítás is ezt célozza, hogy egyrészt maradjon el az ügyvédet kötelező készfizetői kezesség, mert egyébként az ügyvéd és ügyfél jogviszonyból nem következik az, hogy az ügyfélnek bármilyen típusú gazdasági cselekményével, tevékenységével, kötelezettségével kapcsolatban az ügyvédnek keletkezzen készfizetői kezessége. Véleményünk szerint ez nem egyeztethető össze az ügyfél-ügyvéd jogviszonnyal. Sokkal mélyebb tartalmú kapcsolat is létrejöhet, akár anyagi, akár egyéb tekintetben az ügyvéd és az ügyfél között, de a törvény erejénél fogva véleményünk szerint ezt nem lehet kimondani. Másrészt pedig valamilyen módon el kell tudnunk érni azt, hogy ez a befizetést igazoló valamilyen hatósági aktus, akár elektronikusan, akár papír alapon azonnal rendelkezésre álljon.

Talán megoldás lehetne az, hogyha elektronikusan fizethetné ezt az ügyfél, és nem csekken, ahogyan az egyébként a javaslatban szerepel. Ennek egészen pontos megfogalmazását most nem tudtam benyújtani, hiszen ma lezárul az általános vita. A módosítást a készfizetői kezesség eltörlésére vonatkozóan benyújtottuk, és nyitottak vagyunk minden olyan változtatásra, amely a költségek befizetésének a Kincstár által történő azonnali igazolását teljesíti. Ha ezt sikerül megoldanunk, akkor a törvényjavaslatot fogjuk tudni támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 117 2008.11.25. 2:11  110-128

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Államtitkár úr felszólalása késztetett arra, hogy reagáljak arra, amit ő mondott, illetve részben Kovács Zoltán képviselő úr korábban elmondott felszólalása. Természetesen én nem a teljes magyar köztisztviselői kart tekintettem a vezérszónoki felszólalásomban korruptnak. Pontosan tudom én is nagyon jól, hogy a döntő többségük abszolút tisztességesen és színvonalasan végzi a munkáját. Az azonban kétségtelen tény - mert minden egyértelműen ezt támasztja alá, minden vizsgálat, eljárások -, hogy bizony a korrupció jelen van a közhivatalokban. Máshol is, de a közhivatalokban is, és nyilvánvalóan, ha egy arról szóló törvényt vitatunk, akkor az azon a területen meglévő korrupciót kell megpróbálnunk visszaszorítani.

A határidőkre vonatkozóan én fenntartom az álláspontomat. Egyrészt nem hivatkoztam az '57. évi IV. törvény határidőire, ahogy államtitkár úr az imént interpretálta. Én is azt mondtam, mások is azt mondták, hogy más jogágakban, más eljárási jogokban világos és egymással összecsengő, tisztán kiszámítható és nagyon régóta egységesen alkalmazott határidők vannak: 8 nap, 15 nap, 30 nap, tudnánk sorolni hosszan. Ezek megjelennek a legtöbb eljárási jogban.

Teljesen idegen a Ket.-ben ezután alkalmazandó határidőrendszer, egyetlenegy más magyar jogágban sincs szerintem ilyen határidő-számítás. Tessék abba belegondolni, államtitkár úr, hogy mi történik akkor, ha fél évvel ezelőtti 8 napos, 5 napos vagy 22 napos határidő betartását kellene kiszámítania bárkinek, ügyintézőnek, ügyvédnek, ügyfélnek. Nem tud mit kezdeni vele, mert a naptárt nem elég megnézni, mert a naptárban nincs benne pontosan az, hogy mikor van munkanap, mikor nincsen munkanap, hogy esik az ilyen munkaszüneti nap és az olyan munkaszüneti nap. Ez áttekinthetetlenné teszi. Az, hogy belső 5 napos határidőként munkanapokat írnak elő, a hatóságnak vagy a hivatalnak a saját joga, az rendben van. Kifelé, az ügyfélre jogkövetkezményekkel járó határidők esetében nem tartom célszerűnek ezt.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 80 2008.12.01. 2:45  79-85

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Lakos Imre frakciótársam "Elavult államszervezet, túlzott kiadások - miért késlekedünk az állami adminisztráció átszervezésével?" címmel interpellációt nyújtott be a miniszterelnök úrhoz. Az ő nevében ön válaszolt, és a válaszát a Ház leszavazta.

Az elmúlt napokban a parlament elfogadta a költségvetés sarokszámait, azokat a módosító indítványokat azonban, amelyek az államtól is elvennének pénzt, sem a miniszterelnök úr, sem a kormány, sem az MSZP-frakció nem támogatta, így az áldozatok majdnem teljességét a magánszemélyek és a vállalkozások kénytelenek viselni. Újra felmerülnek tehát a kérdések: megéri-e az áldozat? Várható-e átfogó átalakítás a közszférában? Felfüggesztésről vagy átstrukturálásról van-e szó? A kormány milyen közfeladatokat vizsgál felül? Hány közfeladattal lesz kevesebb jövőre az ideinél? Mennyit spórol ezzel az állam saját magán? Mit tesz a kormány azért, hogy a feladatukat kimagasló szinten végző, fontos feladatot ellátó köztisztviselők munkáját megbecsülje, őket megfelelően motiválja? Ha jól értem, akkor ennek az eszközrendszerét a kormány majdnem teljes egészében elvonta, megszüntette. De sok esetben nemcsak az állami feladatok számával és azok ellátásának minőségével van baj, hanem az állami feladatellátás logikájával és szemléletével is. A helyes hozzáállás az lenne, hogy a hivatalok vannak az állampolgárokért, és nem fordítva. Ma nagyon gyakran nem ezt tapasztaljuk. Számos jó példa van erre a skandináv vagy a Benelux-országokban.

Mindenki számára világos, hogy a kérdés nemcsak a magas állami újraelosztási szintről szól, hiszen modern, polgárközpontú közigazgatást magas adószinttel és alacsony adószinttel működő országok egyaránt képesek voltak megalkotni. Kérdezem, milyen lépéseket tesz a kormány annak érdekében, hogy ennek az elvárásnak megfeleljenek a hivatalai, a közhivatalok. Támogatják-e a fordított felelősség elvének bevezetését, "a hallgatás beleegyezés" intézményének bevezetését a közigazgatásban? Mikor lesz az APEH számára kötelező végre a saját állásfoglaláshoz való igazodás? Mikor lesznek ezek az állásfoglalások országosan egységesek és világosak?

Kíváncsian várom válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 84 2008.12.01. 1:01  79-85

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azok az eddig tett intézkedések, amelyekről ön beszélt, egyértelműen valódi intézkedések, és elismerem ezek helyességét, de úgy gondolom, hogy ez kevés, nagyon kevés. Ma Magyarország versenyképességének az egyik legnagyobb akadálya az elképesztően magas bürokrácia, a túlszabályozottság, a drága és lassú eljárások.

A közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény módosításával egyetértünk, nagyon örülünk, hogy a módosító javaslatainkat elfogadja a kormány, mert ezek alapvető változásokat hoznak, de ez csak egy törvény. 170 további törvényt kell módosítani annak érdekében, hogy a korszerűtlen eljárási szabályokat végre kigyomláljuk ezekből a törvényekből. Ezek évek óta váratnak magukra, és haladéktalanul végre kellene őket hajtani. Ha ez ilyen lassú tempóban történik, mint ahogy azt most látjuk, akkor Magyarország lemarad ebben a versenyben, ezért a válaszát nem tudom elfogadni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 243 2008.12.01. 12:27  206-256

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon tanulságos volt hallgatni az iménti vitát, főleg a kétperces hozzászólásokat, de az írásban bejelentkezett képviselők hozzászólását is.

A Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatot ebben a formájában semmiképpen nem tudja támogatni. Az eddig folyó vita meg is erősített abban, elképesztő felelőtlenség az, hogy a büntető törvénykönyvvel úgy bánik az Országgyűlés, mintha senki nem tanult volna közülünk büntetőjogot Magyarországon. Véleményem szerint ezt nem lehet csinálni. Aki komolyan veszi a szakmáját, és komolyan gondolja azt, hogy a büntetőjog ultima ratio, a büntetőjog csak abban az esetben alkalmazható, ha minden más megoldást kimerítettünk, és teljesen egyértelmű, hogy ezt a negatív társadalmi jelenséget csak így, csak ilyen módon, csak ezzel a megoldással lehet megváltoztatni.

Senki nem vitatkozik azon - ebben valóban egyetértés van a Ház falai között -, hogy egy komplex, súlyos társadalmi problémáról van szó. Valóban igaz, hogy emberi életek mennek tönkre, emberek halnak meg azért, mert különböző bűncselekmények vagy ma még esetleg nem büntetendő cselekmények miatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy ellehetetlenül az életük. Ebben igaz az állítás. Az azonban már nem igaz, hogy egy megfontolt, előkészített törvényhozásról lenne szó, mert még nincs is három hete, csupán két héttel ezelőtt került az alkotmányügyi bizottság elé egy merőben más szövegváltozat, mint ami most előttünk fekszik. És nem igaz az, hogy nem az történik, mint amire az alkotmányügyi bizottság ülésén is felhívtam a figyelmet: nem lehet a büntető törvénykönyvet úgy módosítani, hogy az előző héten meg az azt megelőző héten a különböző tévéhíradókban valóban elszomorító és elképesztő híreket hallunk ilyen típusú cselekményekről, majd annak érdekében, hogy látszólag kipipáljuk a problémát és elmondhassuk, mindent megtettünk, amit kellett, gyorsan büntető törvénykönyvet módosítunk december 1-jei benyújtással úgy, hogy legkésőbb a december 15-ei ülésen a törvényt zárószavazással el is fogadjuk.

Két törvényt módosítunk, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Ház elfogadja, a két legfontosabb magyar jogszabályt, a két alapkódexet, a polgári törvénykönyvet és a büntető törvénykönyvet. Ehhez a két dologhoz csak az utolsó pillanatban lehetne hozzányúlni! Államtitkár úr nem tud nekem olyan hetet mondani az elmúlt hónapokból, amikor legalább kettő vagy három polgáritörvénykönyv- vagy büntetőtörvénykönyv-módosítás ne lett volna előttünk úgy, hogy a kormány mellesleg benyújtott egy új polgári törvénykönyvet, egy új kódexet. És tudom, hogy hamarosan készül a büntető törvénykönyvnek az általános részre vonatkozó új törvénytervezete, és belátható időn belül várhatóan benyújtásra is kerül.

(20.20)

Ehhez képest úgy esünk neki a büntető törvénykönyvnek hétről hétre, mintha egy újságcikk lenne, amit kedvünk szerint ollózhatunk, vághatunk ki úgy, ahogy azt éppen a legutóbbi hetek fejleményei kívánják.

Ha az előttem szólók által elmondottakat elfogadja a Ház, és komolyan vesszük - nyilván komolyan gondolták, akik megfogalmazták a változtatásra vonatkozó igényüket -, akkor már rá sem ismernénk mostantól kezdve arra a tényállásra, amelyet úgy hozott be a kormány, hogy ez az a megoldás, ami biztosan jó és biztosan megfelelő lesz.

A polgári törvénykönyvet úgy módosítjuk, hogy az uzsorásszerződésre vonatkozó szakaszhoz nem nyúlunk. Ezt mások is említették, hogy ez egy elég furcsa helyzet, hogy a semmisséghez képest a feltűnően nagy értékaránytalanság hogyan kerül így egymással szinkronba és összhangba. Az is egy másik kérdés, hogy miután egyébként a kormány vállaltan nem kerettényállást kívánt megvalósítani, azaz nem egy más, például a polgári törvénykönyvben megfogalmazott uzsorára vonatkozó meghatározást kíván felhasználni, egy teljesen új fogalmat használ.

A törvényi tényállással kapcsolatban nem csak én mondom, akik azt mondják, hogy szívesen támogatják, azok is alapvető változtatásokat tartanak szükségesnek rajta, mert azt hallottuk, hogy most már ha a benyújtott módosítót elfogadja a Ház, akkor nem a sértett helyzetének a kihasználásával, hanem a sértett anyagilag kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, ha jól jegyeztem fel azt a néhány szót, amely ebből a szempontból releváns volt Bárándy Gergely kollégám felszólalásából - ez egy teljesen más dolog, alapvetően más. (Dr. Avarkeszi Dezső dr. Bárándy Gergelyre mutatva: Neki tessék mondani!) De én úgy tudom, hogy az MSZP-frakció nyilván azért nyújtotta be a javaslatot, merthogy a frakció ezt támogatja. Ez már egy teljesen más megfogalmazás.

Ami további problémát jelent, az, hogy amikor az előttem szóló képviselő asszony konkrét ügyet említett meg, akkor sem olyat hozott fel, amely ha ez a tényállás majd hatályos lesz, és a büntető törvénykönyv részét fogja képezni, ez alapján lenne megítélhető. Jellemzően az a probléma, hogy ma is ilyen típusú cselekményekre megfelelő tényállással reagál a büntető törvénykönyv és a büntetőjog. Igenis van zsarolás, csalás, önbíráskodás, mások is említették, és más törvényi tényállások is. Ismételten ott tartunk, ahol a part szakad. Amikor a fémekre, a színesfémekre vonatkozóan a különböző megoldási javaslatokkal előálltak a képviselők, nem az volt a probléma erre az egyébként szintén nagyon negatív társadalmi jelenségre vonatkozóan, hogy nincs rá jó jogszabály. Igenis vannak jogszabályok. Igenis a jelenleg előttünk ismertté vált cselekmények döntő többségére vannak megfelelő jogszabályok, csak nem folynak eljárások.

Ha a hatóságok nem indítanak eljárásokat, akkor végül is akármilyen változatban fogadjuk el az uzsora-bűncselekményt, önmagában még nem jelent majd megoldást, önmagában még nem fog megoldást adni. Tehát nem gondoljuk, hogy nem kellene esetlegesen büntető törvénykönyvet módosítani annak érdekében, hogy az uzsoráscselekményekre vonatkozóan megoldást találjunk. De abban biztosak vagyunk, hogy azt nem lehet csinálni, amit valaki mondott, az előttem szóló képviselő kollégám - bocsánat, hogy nem tudom idézni, ki volt az - mondta el azt, hogy először módosítsuk a Ptk.-t és a Btk.-t, aztán majd meglátjuk, hogy jövőre mit kell csinálni, és hogy kell tenni. Na, ez az, ami a legkárosabb a jogalkalmazásra vonatkozóan. Minden létező szakmai fórumon minden büntetőbíró, minden büntetőjogász elmondja azt, hogy könyörögnek az Országgyűléshez, a kormányhoz, kérik, hogy azt a károkozást ne folytassuk tovább, hogy rendszeresen, hétről hétre büntető törvénykönyvet módosítunk. Csak nagyon megfontoltan, nagyon kiérlelt módon lehet a büntető törvénykönyvhöz hozzányúlni.

Azok a kritikai észrevételek, amelyek egyébként azt mondják, hogy szívesen támogatják a törvényjavaslatot, de egy teljesen más formában, azt igazolják, hogy bőven van még mit gondolkozni azon, hogy ez a tényállás hogy nézzen ki. Ha folytatva a törvényi tényállás szövegét, megnézzük azt, hogy a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki az elkövetett cselekménnyel az elkövető, akkor máris felmerült az, hogy most hozzátartozó legyen, közeli hozzátartozó, vagy valamilyen egészen más megfogalmazás. Ez is elhangzott.

A súlyos vagy további nélkülözésnek történő kitétel, ha jól tudom, lehet, hogy tévedek, akkor talán esetleg mások kijavítanak, de én nem emlékszem arra, hogy ez valahol máshol, akár a büntető törvénykönyvben, akár más hasonló jogszabályban ilyen módon az, hogy súlyos nélkülözésnek tesz ki valaki valakit - jól gondolom, hogy ez máshol nem szerepel, államtitkár úr? (Dr. Avarkeszi Dezső: Rosszul gondolja!) Jó! A büntető törvénykönyvben? (Dr. Avarkeszi Dezső: Igen.) Akkor tévedtem, elnézést. De az biztos, hogy a bírói gyakorlatra vár majd, hogy kialakítsa azt, hogy mit tart súlyos vagy további nélkülözésnek. Én problémásnak gondolom, hogy miért csak abban az esetben bűncselekmény, miért csak abban az esetben veszélyes a társadalomra, ha valakit súlyos nélkülözésnek vagy további nélkülözésnek tesz ki. Akkor nem probléma, hogy 400 százalékos a kamat, ha ilyen éppen nem történik? Miért csak akkor bűncselekmény, ha ilyen eredményre vezet? Ez egyértelműen egy eredmény-bűncselekmény.

A kormánypárti frakció képviselői részéről elhangzott az is, hogy ne eredmény-bűncselekmény legyen, hanem egy veszélyeztetettségi bűncselekmény, a veszélyeztetettséget fogalmazzuk meg a törvényi tényállásban. Ez is egy teljesen más megközelítés, ez is egy teljesen más megoldás.

Tehát az, hogy ha valaki a másik helyzetét kihasználva - az most más kérdés, hogy anyagilag kiszolgáltatott helyzetét vagy a sértett helyzetét kihasználva, ez majd eldől, hogy melyik változat lesz, de más helyzetét kihasználva - követi el aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodás kötésével a cselekményt, akkor nem lesz probléma, ha ez akár 500-600 százalékos kamatot ír elő vagy tartalmaz, csak ha súlyos nélkülözést eredményez. Ha mondjuk, csak 120 százalékos ez a kamat, de súlyos nélkülözésnek tesz ki valakit, akkor már biztos, hogy megvalósul a büntetőjogi tényállás. Miért veszélyesebb a társadalomra önmagában csak az a dolog? Azzal természetesen nem vitatkozom, hogy ez lehet egy lehetséges eredmény, hogyha valakit súlyos nélkülözésnek tesz ki. De nem az a veszélyes a társadalomra, hogy valakinek a helyzetét kihasználva elképesztő aránytalanságú kamatra, ellenszolgáltatásra vonatkozó kikötést tesz valaki. Igazából ez a veszélyes a társadalomra, ha ilyen kamatot alkalmaznak.

Egyébként erre is van megoldás. Bármennyire is tartja több mindenki nevetségesnek, hogy kamatplafont kellene megállapítani, komoly európai országok alkalmaznak kamatplafont annak érdekében, hogy ne ezt vagy ne ilyen büntetőjogi tényállást kelljen alkalmazni, ami egyébként rendkívül nehezen lesz alkalmazható, és biztos, hogy nagyon méltánytalan helyzeteket teremt, mert nem arról van szó, senki nem azt vitatja, hogy az egészen pofátlan és tényleg mindenkit felháborító visszaéléseknek ne gondolná mindenkit gátat szabni, csakhogy a fürdővízzel nagyon gyakran kiöntjük a gyereket is.

Nem gondolunk arra, hogy polgári törvénykönyvet és büntető törvénykönyvet csak akkor szabad módosítani, amikor mindent megvizsgáltunk e jelenség kapcsán, minden lehetséges intézkedést a kormány megtett annak érdekében, és ez is elhangzott, hogy különböző pénzintézetek milyen feltételekkel, hitelvizsgálat nélkül minden további nélkül adnak kölcsönöket. Az, hogy ez egy teljesen más törvényi tényállásba illeszkedik a jogosulatlan pénzügyi tevékenységben, mert azt egyébként hitelintézet, pénzintézet tudja elkövetni, ezt pedig magánszemély, önmagában megint csak nem annyira fontos. Az a fontosabb, hogy valakinek a helyzetét kihasználva nagyon súlyos anyagi terhekkel sújtanak másokat csak azért, mert valaki kiszolgáltatott helyzetben van.

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben sokkal nagyobb megfontoltságra lenne szükség. Minden bizonnyal elképzelhetőnek tartjuk, hogy lehet büntető törvénykönyv módosítása végeredménye egy vizsgálatnak, egy intézkedéssornak, de hogy a Ptk. és a büntető törvénykönyv legyen az első lépés, és ezt most december 15-ig fogadjuk el, és aztán utána majd meglátjuk, hogy milyen intézkedéseket kellene foganatosítani, ezt mi semmiképpen nem tartjuk helyes megoldásnak, és ezért ebben a formájában így ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 249 2008.12.01. 1:40  206-256

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm. Természetesen elfogadom a tartás elmulasztására vonatkozó törvényi tényállásban a korrigálást. Az azonban engem döbbent meg, amit államtitkár úr mondott, mert azt mondja, hogy ha a jogalkotó nem tud hatni a jogalkalmazásra, abban az esetben nincs más megoldás, mint hogy jogszabályt változtasson, mert egyébként a jogalkotó... (Dr. Avarkeszi Dezső felemeli a kezeit.) Én úgy vettem észre, hogy államtitkár úr azt mondta, hogy a jogalkotó a jogszabály... (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem ért egyet a jogalkalmazással...!) Ha nem ért egyet, jó. Csak egy a probléma: a jogalkalmazás a kormány oldalán áll. Ha jól tudom, Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak hívják a tárcát, a jogalkalmazás pedig a rendőrségre egyértelműen vonatkozik. Tehát van mit keresnie a jogalkalmazás tekintetében a kormánynak, mert úgy gondolom, ha teljesíti a feladatát, akkor ebben a tekintetben ilyen módon a jogalkalmazásra kell hogy tudjon hatni.

Az pedig, hogy az ultima ratio - és én azt mondtam, hogy az ultima ratio kell hogy legyen a büntető ok. Azt gondolom, mások is ezt mondják. És azt mondja, hogy önmagammal kerültem ellentmondásba, amikor azt mondtam, hogy elképzelhető a módosítás. Persze, ha minden egyéb lépést megtett a kormányzat, de most pontosan a fordítottját csináljuk. Semmi más nem történt, semmilyen más intézkedésről nem tudunk, mint arról, hogy benyújtották a büntető törvénykönyv és a polgári törvénykönyv módosítását, aztán majd meglátjuk, hogy utána mit csinálunk, és utána eldől, hogy később kell-e valamit tenni, vagy sem. Én ezt tartom igazán károsnak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 306 2008.12.02. 6:18  303-314

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha a felsorolást, amelyet a jegyző úr az imént ismertetett, jól jegyeztem föl, akkor ezen módosító javaslatok mindegyike az általam jegyzett módosító javaslatokat tartalmazza. Valóban, ahogyan az a rövid ismertetőben is elhangzott, az a célja, hogy egységes módon történjen a céginformációs szolgálatnak, illetve az ezzel kapcsolatos eljárásnak a nyilvántartása és vezetése.

Bevallom őszintén, egy kicsit meg is lepett, amikor a törvényjavaslatban megtaláltam a Cégközlönyre vonatkozó utalást, illetve azt, hogy a későbbiek során a Cégközlönyben kell majd közzétenni a cégekkel kapcsolatos alapvető információkat. Azért lepett meg, mert az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy az elektronikus eljárások egyértelműen tért hódítanak az élet minden terén, és természetesen pontosan tudjuk azt is, hogy éppen a cégeljárás, a cégekkel kapcsolatos ügyintézés volt az a terület, ahol az elmúlt néhány évben látványosan igen jelentős változtatást sikerült elérni, jelentős részben annak köszönhetően, hogy elektronikus eljárás vált honossá, nem olyan régóta egyértelműen egyeduralkodóvá és kötelezővé.

A közlöny ma már alapvetően egy meghaladott jogforrási forma. Ma már Magyar Közlönyből vagy közlönyből nagyon kevesen olvasnak jogszabályt, mert mindenki tudja, hogy a papír alapú közlönyök nem képesek olyan mértékben követni a változásokat, mint amilyen módon az elektronikus nyilvántartás. Egy kicsit meglepett a dolog azért is, mert azt is pontosan tudom, hogy ha összevetjük a Cégközlöny adatbázisát és a céginformációs szolgálatot, akkor világosan és egyértelműen megállapítható, hogy az esetek döntő többségében alapvetően az igazságügyi tárca által kezelt céginformációs szolgálat nyújt megbízhatóbb adatokat az érdeklődők számára. Naprakészen, pontosan, jól tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyekre a jogalkalmazóknak vagy az érdeklődőknek szüksége lehet.

A céginformációs szolgálat egy jól működő rendszer, és egyrészt részben költséges volt kialakítani, de megérte a költségeket, mert nagyon jól illeszkedik abba az egész rendszerbe, amelyet az elektronikus cégeljárás önmagában jelent. Tehát ezen az oldalon egészen bizonyosan emellett szólnak az érvek.

Azért is meglep a dolog, mert a céginformációs szolgálat, és egyébként ez már természetesen a jogalkalmazók, az állampolgárok számára kevésbé fontos információ, de ugyanakkor azt is pontosan tudjuk, hogy egy igen jelentős bevételi forrást jelent az igazságügyi tárcának, hiszen a céginformációs szolgálat az, amely a díjak beszedésével jövedelmet, legalábbis bevételt teremt az igazságügyi tárca oldalán. Én nem tudok olyanról, hogy bárkinek alapvetően problémája vagy baja lett volna ezzel a szolgálattal, a szolgálat jól működik. Ha mindenképpen változtatni szeretne a kormányzat ezen a helyzeten, akkor még azt el tudom képzelni, esetleg támogatni is lehetne, hogy mondjuk, a cégbíróságok a saját honlapjukon tegyék közzé mindazokat az adatokat, amelyek ma a céginformációs szolgálatnál fellelhetők. De az, hogy a Cégközlönyt, az egyébként időben már biztos, hogy meghaladott, elavult közzétételi módot élesszük újjá, és telepítsük oda ezeket a nyilvántartási, információs kötelezettségeket, az teljes egészében érthetetlen számomra.

Tehát, ha a kormány vagy az igazságügyi tárca úgy gondolja, hogy nem kívánja ezt a szolgálatot fönntartani, amit egyébként én egyértelműen hibának tartanék, mert határozottan elégedettek vele szerintem az ügyfelek, tudomásom szerint mindenképpen így van, biztos, hogy megbízható információs szolgálatot jelent, tehát értelmetlennek látom a megszüntetését, és az innen történő áthelyezést. Egyértelműen az lenne a helyesebb, ha a céginformációs szolgálatnál maradna.

De ha ezen mégis változtatni kíván a kormány vagy a tárca, akkor azt a cégbíróság saját honlapján történő közzététellel elképzelhetőnek tartom. Ez még egy lehetséges jó út. Hogy erre mennyire vannak felkészülve a cégbíróságok, azt nem tudom megítélni, ez természetesen vizsgálatot igényel. Azt azonban biztosan tudom mondani, hogy ez egy alapvető változtatás a korábbi szemlélethez képest, egy nagyon megváltozott álláspontot tükröz, és nem tudunk vele egyetérteni. Lényegesnek tartjuk ezt a változtatást, nagyon kíváncsi vagyok, hogy államtitkár úrnak mi erről a véleménye, és nagyon szeretném, ha meg tudnám győzni önöket arról, hogy tartsák fenn azt a jó állapotot, amely végre kialakult. Egyébként megszokták az ügyfelek is, a dolog működik, tehát nem tudok ellenérvet ellene.

Ezért arra szeretném önt biztatni és a kormányt is az ön személyén keresztül, hogy változtasson ezen az állásponton. A Cégközlönybe történő áthelyezése ennek az adatbázisnak, illetve a közzétételi jogosultságnak, kötelezettségnek - mindegy, hogy mondjuk - beláthatatlan következményekkel bír. Éppen ezért, ha így maradna a törvényjavaslatban a szöveg, tehát a Cégközlönyhöz kerülnének át ezek az információk, akkor nekünk határozottan el kell gondolkoznunk azon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a törvényjavaslatot így tudjuk-e támogatni.

Elnézést kérek az időtúllépésért. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 312 2008.12.02. 2:16  303-314

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én is úgy gondolom, ahogy az imént Simon Gábor képviselő kollégám említette. Az ilyen típusú ügyekben általában egyet szoktunk érteni a parlamenti viták során. Az előző kérdésben ezek szerint nem értettünk egyet, de ez már megint egy olyan témakör, az ön által imént ismertetett módosító javaslat, amivel egyetértünk. Én magam is az önökéhez nagyon hasonló módosító javaslatot nyújtottam be, mert én is úgy gondolom, ha költséget, időt, energiát nem kímélve sikerült elérni az évek során azt, hogy a cégeljárás valóban korszerű módon ilyen gyorsan lefolyhasson Magyarországon, akkor egy ilyen apró momentumnak, mint hogy az illeték és közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolása ilyen módon történjen, nem lehet akadálya a gyorsabb eljárásnak. És úgy tűnik, hogy ma már csak ez az akadálya ennek a jóval gyorsabb és rövidebb eljárásnak.

Itt tehát valahol mindenképpen azt kell tudni megteremteni, hogy a Kincstár részéről ennek az igazolásnak az eljuttatása az érintettekhez vagy gyorsabban történjen, vagy valamilyen módon - és elnézést, hogy a kapcsolódó módosító javaslat pontos tartalmát nem ismerem - ezt a dolgot kezeljük. Ez a módosító javaslat egyik fele. A másik fele az, ami az ügyvédek készfizető kezességére vonatkozik. Úgy gondolom, valóban nem lehet ezt törvényben kötelezővé tenni, mert az ügyvédnek és az ügyfélnek ilyen típusú jogviszonyát ilyen módon, kívülről, törvényi módon szabályozni, bármit ráerőltetni nem lehet. Egyébként nem is tud érte felelősséget vállalni, nem ez az ügyvéd ügyvédi törvényben rögzített joga és felelőssége.

De biztos vagyok benne, legalábbis nagyon remélem, hogy a kormány talál olyan megoldást, amivel ezt a problémát kezelni tudja, mert akkor valóban sikerül elérni azt, hogy az eljárás tényleg olyan gyors legyen, ahogy az a cégtörvényben reményeink szerint rögzítve van, és a gyakorlatban is működik. Ha a kapcsolódó módosító javaslat ezt a problémát megoldja, akkor készséggel támogatni tudom.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 340 2008.12.02. 6:41  337-372

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényhez számos módosító javaslatot nyújtottam, illetve nyújtottunk be, mert többet is együtt jegyzünk Kóka János képviselőtársammal. Ezeknek a javaslatoknak mindegyike az ajánlás első 56 pontjában szerepel, ezért miután elég sok tartalmi jellegű módosítás van közöttük - néhány technikai is -, nem biztos, hogy egy felszólalási idő elég lesz, de ígérem, hogy nem fogom hosszan igénybe venni az önök türelmét.

Az első módosító javaslat, amelyről szeretnék röviden szólni, az ajánlás 25. pontjában szereplő módosító javaslat, amely alapján tanúsító szervezet működhet közre a tényállás tisztázásában egy-egy eljárási aktus, az eljárás megindítását követően.

Nagyon örülök, és itt szeretném a többi javaslatra vonatkozóan is elmondani azon álláspontunkat, hogy egyrészt mind a gazdasági, mind az önkormányzati bizottság, mind pedig a kormány képviselője egyetértett a javaslat elfogadásával.

(17.50)

Ez az összes, ha jól emlékszem, mindegyik javaslatunkra igaz. Ezt külön tisztelettel köszönöm mindenkinek, aki az ügyben érintett, a kormánynak és a bizottságoknak is. Úgy gondolom, nagyon jelentős változásokat fog eredményezni a közigazgatási eljárásban, ha ezek a javaslatok elfogadásra kerülnek véglegesen a Ház által.

Nos, ez a tanúsító szervezet közreműködését lehetővé tevő módosítás igazából annak a megoldásnak a csíráját tartalmazza, amelynek következtében egy olyan európai megoldást szeretnénk meghonosítani a magyar közigazgatási eljárásban, ahol alternatív minőségtanúsítási szervezetrendszerek kiépítésére és működésére nyílik lehetőség.

Röviden ennek a lényege az, hogy ma mindannyian ismerjük a költséges, bonyolult, hosszú, nehézkesen működő közigazgatási eljárások nagy részét, tisztelet természetesen a szerencsés kivételnek, és ezek igen komoly terhet jelentenek mind az állampolgárok és természetesen a hivatali apparátusok oldalán egyaránt. Kötik az eljárási szabályok a résztvevőket, a költségek adottak, és szinte nagyon nehezen faraghatók le, ezért valamilyen más megoldást kell találni annak érdekében, hogy ezek az eljárások gyorsabbak és hatékonyak legyenek. Ezt a célt szolgálja ez a bizonyos alternatív minőségtanúsítási szervezetrendszer, amely nyilván nagyobb településeken fog majd működni. Ezek olyan cégeket jelentenek, amelyek eljárási kötöttség nélkül, rövid határidőre, folyamatosan az ügyféllel való hatékony kapcsolattartás mellett tanúsítványokat fognak tudni kibocsátani, amely tanúsítványokra vonatkozóan természetesen minden tekintetben felelősséget, garanciát vállalnak.

Ezek a cégek szigorú törvényi feltételek mellett jöhetnek majd létre, és a feltételek mellett, a biztosítástól kezdve a szakmai színvonal megteremtésén keresztül a lehetséges garanciális szabályok kiépítésének mindegyike kell hogy szerepeljen. Amikor ezek a cégek felállnak, és az állampolgárok szeretnének hatósági engedélyek iránt folyamodni, akkor elsősorban ezekhez a cégekhez fordulhatnak. Vannak olyan ügyek, ahol a szakhatósági eljárások száma és köre egyszerűen megállapíthatatlan. Teljességgel lehetetlen kideríteni egy vagy kettő, vagy huszonvalahány jogszabályból azt, hogy milyen szakhatósági engedélyekre van szükség. Ezeknek az áttekintése egyébként is a Ket. módosítása kapcsán feltétlenül szükséges. Ha jól tudom, több mint 150 törvényt és különböző szintű jogszabályokat kell majd átvizsgálni és esetlegesen módosítani a törvény rendelkezéseinek a jogrendszeren történő teljes átvezetése érdekében.

Nos, ezek a szervezetek majd az ügyféllel közvetlenül fognak tudni kapcsolatot tartani, hatékonyan fognak tudni eljárni, mert nem lesznek eljárási kötöttségek. Természetesen egy díjért fognak eljárni, de ez a díj arányait tekintve biztosan nem lesz eltúlzottan nagyobb, mint amennyibe a közigazgatási eljárás költségei kerülnek, és óriási előnye, hogy a rugalmas eljárásnak köszönhetően nagyon gyorsan lesznek képesek arra, hogy ezeket az engedély iránti kérelmeket elbírálják, és tanúsítsák azt, hogy egy adott épület, mondjuk, a használatbavételi engedély szempontjából minden szempontból megfelel a hatósági előírásoknak. Ha ezt a tanúsítványt a cég kibocsátja, akkor az ügyfél ezzel fordul a hatósághoz, amely hatóság két-három napon belül dönthet, és döntenie is kell. Igazából nem vizsgálja a tartalmát ennek az iratnak, hanem csak azt vizsgálja, hogy valóban az a minőségtanúsítási jogosultsággal rendelkező szerv adta-e ki, és a formális feltételeknek megfelel-e.

Tartalmazza is a módosító javaslat, hogy a hatóság köteles elfogadni a tények igazolására vonatkozó dokumentumokat, és a tanúsított tények tekintetében a hatóság további eljárási cselekményeket nem végez, azaz kibocsátja ezt az engedélyt. Ez mindenkinek előnyösebb, mert az ügyfélnek nem kell a hatóságokkal a bonyolult eljárási rendben hosszú időn keresztül nagyon szigorú kötöttségek mellett a kapcsolatot tartani, és természetesen előnyös az állam oldalán is, mert rendkívüli módon felgyorsíthatja az eljárásokat. Öt napon, tíz napon belül egy-egy bonyolultabb ügyben is el lehet érni majd azt, hogy az engedélyek kibocsáthatók legyenek. Ez óriási előrelépést jelent véleményünk szerint. Akár azt is meg merném kockáztatni, hogy forradalmasítja az eljárási rendet. Egyébként Németországban, Hollandiában és más országokban ez létező megoldás.

Köszönöm a türelmet. (Taps az MSZP és az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 344 2008.12.02. 6:01  337-372

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. A technikaiakat nem érintve, a következő lényegesebb módosító javaslatunk az, amely a 33. pontban található, és a lényege az, hogy a hatóság másolatot és kivonatot ad ki, és az ügyfél kérelmére ezt hitelesíti. Nagyon gyakran felmerül, hogy különböző más hatóságok más helyen felhasználható dokumentumaira van szüksége az állampolgároknak, így a közigazgatási hatósági eljárás során keletkezett iratokra vonatkozóan is. Ha az ügyfél az érdekeltségét tudja igazolni, akkor egy ilyen másolat hitelesítése nagymértékben megkönnyíti, hogy máshol az eljárást megfelelően kezdeményezni vagy folytatni tudja az állampolgár.

Kettő ponttal később, a 35. pontban található az a módosítás, amelynek a lényege nagyjából az, hogy azokban az ügyekben, ahol az eljárás során nincs ellenérdekű fél, hanem csak egyoldalúan az állampolgár vagy a vállalkozó - teljesen mindegy, ki - kérelmez valamit, és ez a kérelem az ügy jellegéből, típusából egyértelműen vélelmezhető, hogy minden bizonnyal, ha a törvényes feltételeknek a kérelem megfelel, akkor a hatóság ezt engedélyezni fogja, akkor mi a hatóság oldaláról is és az állampolgár oldaláról is azt a könnyebbséget szeretnénk bevezetni - és véleményem szerint ez is igen nagy változásokat fog eredményezi a közigazgatási eljárásban -, nem engedély iránti kérelemre, hanem egy bejelentésre lesz majd csak szükség.

A bejelentés természetesen az elnevezésében is annyiban különbözik az engedélytől, hogy a hatóságnak nincs szüksége reagálásra, nincs szüksége egy aktus meghozatalára, mert megvizsgálja, hogy a kérelem vagy a bejelentés a törvényes kellékeknek megfelel-e, formálisan és a tartalmát tekintve is, és ha ezt így találja, akkor igazából további lépések nélkül az ügyfél feljogosítottá válik arra, hogy a bejelentésben foglaltaknak megfelelően eljárhasson. Ez időt, költséget, határozathozatalokat, papírt, sok-sok mindent, munkaigényt és egyebeket spórol meg, és sokkal egyszerűbbé teszi az eljárást.

A módosító javaslat nagy előnyének gondoljuk azt, hogy növeli a kölcsönös bizalmat a hatóság és az állampolgár között. Nyilvánvalóan tekintjük annyira felnőttnek a magyar állampolgárokat, hogy az egyszerűbb ügyekben képesek felmérni azt, hogy mire van szükségük, és ez a bejelentés önmagában elegendő lesz ahhoz, hogy az ügy ezzel tulajdonképpen le is záruljon, mert a hatóság megvizsgálja, és látja azt, hogy minden tekintetben megfelelő a kérelem, és ennek megfelelően további aktusra szükség nincsen.

A 38. pontban található egy olyan pont, amely talán nagyon nagy jelentőséggel nem bír, de mégis szintén az eljárás gyorsítását szolgálja, és úgy gondolom, alkalmas is rá, bizonyos esetekben lehetővé teszi azt, hogy telefax útján, amennyiben ezt az ügyfél kéri, és ennek egyéb feltételei is fennállnak, telefax útján közöljék a szükséges döntésre és egyéb dolgokra vonatkozó iratokat az ügyféllel.

(18.00)

A 41. pontban egy szintén fontos pont található. Gyakran találkozunk azzal a problémával, hogy miután a hatóságnak jogában áll az a lehetőség, hogy az általa hozott határozatot az eljárás bármely szakában, bármikor visszavonhatja, az élet azt igazolta, hogy bizony ezzel nem csak akkor él a hatóság, amikor nyilvánvalóan a törvényhozó szándékának megfelelően észleli a hatóság az általa elkövetett kisebb vagy nagyobb hibát, a helytelen jogértelmezést, és látja azt, hogy az eljárás egy adott szakaszában kiderül, hogy ez így van, akkor az a legegyszerűbb, ha visszavonja a határozatát, és a megfelelő jogszerű döntést vagy formálisan megfelelő döntést meghozza. Ez a rendeltetésszerű használata ennek a szakasznak.

Gyakran előfordul az, hogy a hatóságok részéről bizony visszaélnek ezzel a lehetőséggel, és olyan módon történik az eljárás ilyen esetekben, hogy a hatóság úgy gondolja, hogy különösebb kockázatot részéről nem jelent az, ha szigorúbban, az állampolgár számára sokkal kedvezőtlenebbül értelmez bármilyen szabályt, mondjuk, valamilyen hátránnyal sújtja az érintett ügyfelet, aki egyébként az esetek igen nagy részében, ha nincs túl nagy veszteség a saját oldalán, nem is szokott feltétlenül jogorvoslati lehetőséggel élni, vagy ha ezt megteszi, akkor bármikor lehetősége van a hatóságnak arra, hogy visszavonja a határozatot. Gyakran taktikai célból próbálgatja azt, hogy mikor milyen bizonyítékkal vagy adattal áll elő esetleg az állampolgár.

Szóval, ebből nagyon sokszor adódtak problémák. A módosító javaslat, amelyet benyújtottunk, azt a célt szolgálja, hogy az érdemi ellenkérelem előterjesztésének időpontjáig váljon csak lehetővé a hatóság részéről ez a bizonyos visszavonás, mert úgy gondoljuk, hogy ez sokkal inkább szolgálja az állampolgárok érdekét, mint az, hogy bármikor velük szemben ilyen módon lehessen élni ezzel.

És most őszintén, nem találom - és elnézést kérek érte - "a hallgatás beleegyezés" szabályának gyökerét a módosító javaslatok közül, a számát hirtelen most nem jegyeztem fel, és ezért nem tudom, de nagyon röviden a következő felszólalásban majd talán érinthetem. (Dr. Avarkeszi Dezső közbeszól.) Köszönöm a segítséget.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 354 2008.12.02. 5:38  337-372

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nehéz megállni, hogy ne a megkezdett vitapontokról, mármint a most megkezdett vitapontokról beszéljünk, de akkor talán később visszatérünk rá.

Egyetlenegy dologról szeretnék még említést tenni, ez a bizonyos hallgatás-beleegyezés elvének érvényesülése, ami, úgy gondoljuk, szintén nagyon jelentős változásokat fog eredményezni a közigazgatási eljárásban. Ma pontosan tudjuk azt, nagyon gyakran fordul elő, hogy a hatóságok részéről történő határidő-mulasztásnak semmilyen jogkövetkezménye nincs. Az ügyfélre nézve igen, mert természetesen elszenvedi azt a hátrányt, ami az időben elhúzódó eljárást jelenti, de nagyon sok mindent kezdeni vele nem tud. Annak érdekében, hogy ezt biztosan betartsák a hatóságok, hiszen az állampolgár oldaláról számos törvényes garancia van arra, hogy ha megsérti a számára nyitva álló határidőket és azt túllépi, akkor bizony egyértelműen valamilyen jogot elveszít, vagy súlyos jogkövetkezményekkel kell számolnia, a hatóság oldaláról ezt úgy tudjuk motiválni, ösztönözni, hogy ha beépítjük azt a szabályt, amelyet a mi módosító javaslatunk tartalmaz, amelyet Kóka János kollégámmal együtt terjesztettünk elő, hogy amennyiben a hatóság ügyintézése elhúzódik és túllépi a törvényes határidőt, akkor bizonyos esetekben a törvényes határidő eltelte esetén az állampolgárt, az ügyfelet megillesse az úgynevezett kérelmezett jog gyakorlása.

Ezt mi korszakos jelentőségűnek gondoljuk, mert ettől a pillanattól kezdve már a hatóság oldalán áll fenn az az érdekeltség, hogy betartsa a határidőt. Ha mégsem teszi, és egyébként ezt akár szándékosan is teheti, ha úgy gondolja, hogy nem lát problémát abban, hogy az állampolgár kérelme teljesített legyen, ezt egyébként nyilván a gyakorlatban is majd be lehet vezetni, de abban az esetben, ha ez a bizonyos határidő eltelik, akkor attól kezdve a kérelmezett jogot megadottnak kell tekinteni, azaz minden tekintetben úgy kell eljárni, mintha a hatóság pozitívan bírálta volna el a kérelmet. Mi ezt nagyon-nagyon lényeges dolognak tartjuk.

És ha már belementünk ebbe a vitába, ami a határidőkre vonatkozik, akkor én is szeretnék röviden a még rendelkezésemre álló időben kitérni erre.

Azt szeretném kérni, hogy ne csináljunk a dologból presztízskérdést egyik oldalon sem, hanem próbáljuk meg a legjobb megoldást megtalálni, mert egyébként érzékelem a kormány oldaláról azt a szándékot, amely egy nagyon pozitív hozzáállás a dologhoz, nevezetesen az, hogy világosabbá váljanak ezek a bizonyos határidők, és mindkét fél számára kedvezőbb helyzetet teremtsenek.

Ott látom a legnagyobb problémát, és minden további nélkül elhiszem, amit az államtitkár úr mondott, hogy például egy ilyen karácsony előtt megkapott határozatra vonatkozóan a módosító javaslat szerinti határidő-számítás esetleg éppen kedvezőtlenebb. Én nem ebben látom az alapvető problémát, mert egyébként elhiszem, hogy ilyen előfordulhat. Abban látom a problémát, és én meg erre vonatkozóan szeretném kérni a kormányt, hogy lássa be, hogy itt talán lehet probléma, hogy nagyon nehézzé válik a határidő kiszámítása, és esetileg, egyedi ügyekben szinte követhetetlenné válik.

Az általános vitában is elmondtam, de kénytelen vagyok itt is megismételni, és tudom, hogy például az MSZP-frakcióban is folyik erről egy vita, mert nem teljes az egyetértés, és nagyon szívesen meghallgatom a másik oldal érveit, mert egyébként végül lehet, hogy a javaslat szerinti tartalommal kell igazat adnunk, de én egyelőre úgy látom, hogy a magyar jogban világos, egyértelmű határidő-számítási módszer létezik, a határidők minden egyes eljárási törvényben hasonlóan számítandók, és azonos határidők vannak. Ezeket már mindenki unásig ismeri, 8 nap, 15 nap, 30 nap, 60 nap, természetesen kicsit eltérhet egy-egy jogszabályban. De olyan számítási mód legjobb emlékezetem szerint nincs, amely ezt a módszert vezetné be, hogy csak munkanapokban számol. Olyan természetesen van, hogy amennyiben a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, akkor automatikusan a következő munkanap a határidő lejártának időpontja. Ez egy értelmes, jó szabály.

De az a szabály, amelyet szeretne bevezetni a kormányzat, véleményünk szerint teljesen felborítja ezt a rendet, és megtanulhatatlanná válik. Ha elkezdjük ezt a gyakorlatot folytatni, és más jogszabályokban is ilyen módon próbálunk határidőket beépíteni, akkor minden egyes törvény, eljárási törvény esetében más módszerrel kellene határidőket számítani. Ez szerintem nagyon súlyos jogalkalmazási problémákat jelent. Lehet, hogy a hatóság oldaláról, ahol csak egy típusú ügyeket csinálnak, egy osztályon dolgozik valaki évtizedekig, és számára az az öt határidő létezik, amely abban a szűk eljárási törvényi keretben éppen az ő tevékenységét szabályozza, neki könnyű lesz. De egy állampolgárnak, akit mindenféle határidők érintenek, neki bizony nagyon nehézzé válik a határidő kiszámítása.

Nem érzem azt a nyereséget ebben a módszerben, amit a veszteség oldalon egyértelműen látok. De én nagyon szívesen megteszem azt, hogy engedek az álláspontomból, ha meggyőz engem arról bárki itt az ülésteremben vagy máshol, hogy helytelenül gondolom a dolgokat. Várom az érveket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Herényi Károly tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 370 2008.12.02. 3:06  337-372

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én nagyon figyeltem az érvekre, amelyek a határidő-számításra vonatkozóan az államtitkár úr és Szép Béla képviselő úr részéről elhangzottak, de bevallom őszintén, még nem győztek meg. Újabb érvek jutottak nekem eszembe ezekkel szemben. Egyrészt például az, hogy ha jól értettem, akkor most ezzel egy olyan kaput kíván kinyitni a kormányzat, amely azt jelenti, hogy innentől kezdve minden eljárási törvényben szeretnék megváltoztatni a határidő-számítás rendjét, legalábbis én így értettem.

Ezt én nagyon problémásnak gondolnám, már csak azért is, mert ezek a határidő-számítási módok tökéletesen jól működnek a mai napig. Az más kérdés, hogy lehetne őket rövidíteni, azzal egyet tudok érteni, és itt a következő problémám ezzel: nem látok semmilyen rövidülést ezekben a határidő-számítási módokban. Valódi rövidülést nem eredményez, mert az ügyfelet vagy az állampolgárt végül is az érdekli, hogy ha december 1-jén elindított; vagy mondjuk, ne ezt a furcsa hónapot vegyük, január 1-jén, november 1-jén - az összes többit nyugodtan vehetjük- elindít egy ügyet, őt az érdekli, hogy két hét múlva elintézett lesz-e vagy sem. Így beláthatatlan... (Dr. Avarkeszi Dezső: Jó példa volt, amikor nem indulhat ügy.) De december 1-jét is, nyugodtan vegyük december 1-jét. Azt szeretné tudni az ügyfél, hogy december 20-áig elintéződik-e az ügye. Egyszerűen nem fogja tudni kiszámítani, és nem rövidül a határidő.

Ha az a szándék - és tudom, hogy ez a szándék, ezt nem kérdőjelezem meg egyáltalán -, hogy korszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá tegyük az eljárásokat, ez a számítási mód nem rövidít ténylegesen és érdemben a határidőkön. Én nagyon szívesen támogatom azt, hogy változtassunk mindenen, ahol lehet, és ahol szükséges, a módosítóink is ezt tükrözik. De ahol nem szükséges, és ahol nem kell, és ahol véleményem szerint károsabb, ott úgy gondolom, hogy helytelen lenne, ha változtatnánk.

Még egyszer szeretném mondani, úgy gondolom, a legfontosabb érv talán, hogy a jelenlegi határidő-számítási mód teljesen megfelelő. A hossza nem biztos, hogy jó, azon lehet, hogy esetleg lehetne rövidíteni. Még azt is el tudom fogadni, amit az államtitkár úr említett, hogy a belső azonnali vagy haladéktalanul azonnal, de 5 munkanapon belül el kell intéznie a belső határidő tekintetében a szervnél egy adott belső kérdés tisztázását. Ez az 58. pontban szereplő javaslat. Ezt még akár fenn is lehet tartani, hogy a mulasztást, mondjuk, 5 munkanapon belül vizsgálja, nem sérül a végső határidő.

Tehát ha azzal az érvvel áll elő az államtitkár úr, hogy például a karácsony környékén lesz négy vagy öt olyan nap is, amikor egyik sem munkanap, arra vonatkozóan lehetetlen lenne betartani ezt a belső határidőt. Véleményem szerint belső határidőként esetleg maradhat is ez az előírás, hogy legyen 5 munkanap. Ezt el tudom képzelni, vagy el tudom fogadni. De kifelé, az állampolgár felé változatlanul úgy gondolom, hogy sokkal több hátrányt, mint előnyt jelentene a dolog.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 101 2009.02.16. 2:06  100-107

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tavaly novemberben és decemberben hosszú előkészítés után tárgyaltuk, majd elfogadtuk nagy terjedelmű módosítását a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénynek. Több fontos javaslat mellett az Országgyűlés nagy többséggel támogatta azt a módosítást - köztük a kormány is -, amely szerint a "hallgatás beleegyezés" elvét ebben a törvényben végre megjelentetjük. Kóka János kollégámmal közösen terjesztettük elő ezt a módosítást. Úgy vettem észre, hogy nagy egyetértés volt a Ház falai között, a miniszter úrtól kezdve más kormánytagokon át mindenki támogatta.

A dolog lényege az, hogy ha egy ügyben nincs ellenérdekű fél, akkor az állampolgár kérelmét, amennyiben a hatóság határidőben nem intézi el, a határidő lejártát követően törvényes vélelemként elfogadottnak kell tekinteni. Nem véletlenül terjesztettük ezt elő, hiszen számos esetben a hatóságok részéről tapasztalható az, hogy határidőket mindenféle jogkövetkezmény nélkül mulaszthatnak, míg az állampolgár akár egyetlen perc késedelem esetén is nagyon komoly jogkövetkezményekkel kell hogy számoljon. Különösen igaz ez az adóhatósági eljárások tekintetében.

De amíg ez a vita és ennek a szavazása folyt, azalatt a tárca előterjesztésében elénk került az adózás rendjéről szóló törvénynek egy olyan módosítása, amely kimondottan ezt a rendelkezést annullálta, és egy bekezdésben azt a megállapítást tartalmazza most már az Art., hogy ezt követően őrájuk, az Art.-re, az adóhatóságra ez a szabály nem vonatkozik. Pedig ha valahol, itt indokolt lett volna ez a módosítás.

Azt szeretném kérdezni, hogy tervezi-e a tárca e szabály megváltoztatását, hiszen október 1-jével lép hatályba a módosítás, és ettől kezdve egy sor törvényben ez a szabály fog érvényesülni. Ezek szerint az Art.-ben nem. Helyesnek tartja-e ezt államtitkár úr?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 105 2009.02.16. 1:13  100-107

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy egy jogállamban joggal elvárható az, ha az állampolgártól szigorú szabályok alapján megkövetelünk határidők betartását, akkor az a legkevesebb, hogy a hatóságokra ugyanúgy vonatkozzon, és ha az állampolgárokra nézve nagyon súlyos következményekkel jár bármilyen határidő-mulasztás, akkor az nyilvánvalóan joggal válthat ki ellenérzést azokból az állampolgárokból, akiknek ilyen ügye van, ha a hatóságokra nézve nem történik semmilyen következmény akkor, ha határidőket mulaszt.

A közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény az anyatörvénye az Art.-nek. Az Art. rendelkezéseit annyiban lehet és kell alkalmazni, amennyiben a Ket. szabályai erre nem vonatkoznak. Tehát én azt gondolom, hogy ha egy ilyen szabályt végre a magyar jogrendbe beültetünk és elfogadunk, és minden más hatósági eljárás tekintetében valamilyen módon ez a szabály érvényesülni fog, akkor az ilyen típusú eljárásokban is az kellene hogy történjen, hogy ugyanúgy érvényesüljenek ezek a szabályok.

Nagyon remélem, hogy a tárca tud majd változtatni az álláspontján. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 175 2009.03.02. 2:14  172-186

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a kérdéskörben éppen ma délben az alkotmányügyi bizottság előtt már lefolytatottunk egy vitát, és persze természetesen nagyon sok fórumon nagyon sok vitát folytattunk már le ebben az ügyben, és még fogunk is.

Magyarországon a közvélemény elégedetlen a közbiztonság helyzetével; jogosan elégedetlen a közbiztonság helyzetével. Biztos, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. A nagy kérdés az, hogy milyen eszközökkel, hogyan, és mennyire hatékonyan tudunk rajta változtatni. Mi biztosak vagyunk abban, hogy csak és kizárólag alkotmányos eszközökkel szabad változtatni.

A legfontosabb kérdés - mert hiszen két perc nagyon rövid idő, és ezért csak a lényegre próbálok visszakanyarodni az előttem szóló képviselőtársam mondandójából -: a visszatartó erő biztosan az egyik legfontosabb kérdés. A Fidesz frakciója úgy gondolja, hogy az egyre jobban emelkedő büntetési tételekkel lehet visszatartó erőt gyakorolni.

Nos, mi másképpen gondolkozunk. Mi azt mondjuk, hogy a gyors és elkerülhetetlen büntetés az, amely eredményre vezethet. Csak akkor tudjuk elérni, hogy ne kövessenek el vagy ne kövessenek el több bűncselekményt, ha biztosan tudja az elkövető, hogy elfogják, elítélik, és ez egy gyors eljárás keretében fog megtörténni. Mindenhol a világon, ahol sikerült eredményesen, hosszú időn keresztül csökkenteni vagy szinten tartani a bűnözést, de legalábbis megpróbálni csökkenteni, az többnyire ezen eszközökkel volt elérhető. Ma Magyarországon 231-en ülnek úgy, hogy életfogytiglanig tartó szabadságvesztésüket töltik, ha jól emlékszem, és 13-an vannak olyanok, akit tényleges életfogytiglani büntetésre ítéltek. Egészen biztos, hogy egyetlenegy bűncselekményt elkövetőnek sem fordul meg a fejében, hogy ezek hányan vannak, és miért kapták ezt a büntetést.

Tehát csak a gyors és elkerülhetetlen eljárás az, ami ebben a tekintetben segíthet, ezért mi a javaslatot nem tudjuk támogatni az alkotmányellenessége miatt sem. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 10 2009.03.03. 4:52  9-12

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az összeférhetetlenség egy olyan közjogi intézmény, amelynek célja, hogy megóvja a törvényhozói vagy más döntéshozói testület működésének függetlenségét, és törvényes eszközökkel védje a nemkívánatos összefonódásoktól, befolyásolástól, érdekérvényesítéstől, zsarolástól vagy korrupciótól. Nem a tisztséget betöltő személyt, hanem a testületet, az Országgyűlést hivatott elsősorban megvédeni.

Az országgyűlési képviselők függetlensége a parlament működésének egyik legfontosabb alkotmányos pillére. Tíz évvel ezelőtt törvényt alkottuk az országgyűlési képviselők hivatali, foglalkozási és gazdasági összeférhetetlenségéről azzal, hogy ezt követően más területekre is kiterjesztjük a szabályozást.

Az országgyűlési képviselőkre vonatkozó törvény egy elemétől eltekintve bevált és korszerű, az Alkotmánybíróság is alkalmasnak találta azt. Viszont az ígéretünket más területeken csak részben teljesítettük. Az elmúlt években erről minden politikai párt gyakran beszélt, de a beszédet nem követték tettek, pedig bőven van mit pótolni.

A Transparency International tavaly év végén kiadott korrupciós világranglistáján Magyarország a 47. helyet foglalja el. Európa közepén ez a helyezés kínos, szégyenteljes és mérhetetlenül káros. A helyzet folyamatosan romlik, és ha nem vagyunk képesek ezen rövid időn belül jelentősen javítani, az végzetes következményekkel járhat. A jelentés szerint hazánkban elsősorban a kapcsolati tőkére épített visszaélések jellemzőek. A rossz példákat végtelenül hosszan lehetne sorolni.

A Gusztos Péter kollégámmal közösen benyújtott liberális javaslat ezen a helyzeten kíván változtatni. A tervezet két fő részből áll. Egyrészt a következő választásoktól kezdődően országgyűlési képviselő nem lehetne egyúttal polgármester vagy önkormányzati képviselő is. Régóta húzódó, egyre súlyosabbá váló problémája ez a magyar parlamentnek, és bár korábban a Fidesz- és az MSZP-frakció is szükségesnek tartotta ezt a lépést, nem volt bátorságuk meglépni ezt. Az országgyűlési képviselői tevékenység alapvetően más felkészültséget és szemléletet igényel, mint a helyi önkormányzati munka, és a képviselői függetlenséget ilyen módon is biztosítani kell. Nem lehet egy Budapesten töltött hétfői nappal kipipálni a képviselői tevékenységet - tessenek körülnézni a teremben! A kormányzatot ellenőrző feladatot sem lehet úgy ellátni, hogy egy egyidejűleg betöltött más funkciója miatt a képviselő függ a végrehajtó hatalomtól.

Másrészt a javaslat az országgyűlési képviselőkéhez hasonló hivatali és gazdasági összeférhetetlenségi szabályokat vezetne be az önkormányzati szférában is. Eszerint több más tilalom mellett a polgármester és az önkormányzati képviselő nem lehetne önkormányzati tulajdoni hányaddal működő cég vezető tisztségviselője, így felügyelőbizottsági tagja sem. Egy önkormányzati érdekeltségű cégben betöltött gazdasági pozíció nem lehet a képviselői javadalmazás burkolt forrása, márpedig ma e kettős közjogi-gazdasági pozíciónak ez az egyetlen és valódi funkciója. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy csak ilyen rejtett, ellenőrizhetetlen juttatásokat biztosító pozíción keresztül lehet a cég törvényes működését ellenőrizni. Egy jogállamban elvárható, hogy akik választott közjogi tisztséget töltenek be, a közpénzekből csak a tiszteletdíjuk révén részesülhessenek törvényben rögzített, átlátható módon. Ha szükséges, az önkormányzati képviselői tiszteletdíj összegét fel kell emelni, de a függetlenséget biztosítani kell.

Az Országgyűlés széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az összeférhetetlenség szabályozása terén. A szabad demokrata frakció jelentős szigorításokat tart szükségesnek ezen a téren, annak érdekében, hogy az ilyen nemkívánatos összefonódásokat megakadályozzuk, és ennek révén is tisztább közéletet teremtsünk. Kérem, hogy támogassanak bennünket ebben.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 28 2009.03.03. 6:53  21-71

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelmi bizottság tevékenységét mi is hasznosnak és szükségesnek ítéljük. Ezt az elmúlt két év, amelynek során a tevékenységünket végeztük, úgy gondolom, egyértelműen igazolja.

Alexa elnök úrtól az imént korrekt és pontos összefoglalóját kaphattuk annak, hogy a bizottság előző évi tevékenysége alapvetően milyen kérdések köré csoportosult, és öröm azt hallani és látni, hogy nemcsak itt, a mai felszólalások során, hanem egyébként a bizottság egész tevékenységére jellemző az, hogy a parlamenti pártok jórészt a különböző kérdésekben ebben a bizottságban egyezségre tudnak jutni. Nagyjából ezt tükrözi az előttem szóló Koszorús László képviselő úr felszólalása is.

Persze, messze nem lehetünk elégedettek, és én sem szeretnék visszatérni azokra a részletekre, amelyeket már az imént hallhattunk, mert felesleges lenne, de például az előttem szóló fideszes képviselő úr három olyan területet említett meg, ahol úgy gondolja, hogy nagyon sok változásra van még szükség. Ilyet nagyjából mindannyian elmondhatunk. Ezek közül kettőt én is fölírtam magamnak, tehát egyetértek azzal, hogy mind a pénzügyi szolgáltatások terén, mind a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos oktatás terén bőven van még teendőnk.

Ezen a téren nem nagyon sikerült igazán sokat elérnünk, mert amikor készültem a mai felszólalásra, átnéztem a tavalyi év ugyanilyen típusú vitáját - tehát a tavaly nagyjából ugyanebben az időben előterjesztett jelentésünk és országgyűlési határozati javaslatunk vitáját -, és kísértetiesen hasonló problémákat hoztunk föl mindannyian. Még messze nem gondolhatjuk azt, hogy a munkánkat befejeztük és minden rendben van.

Az viszont, hogy a különböző bizottsági üléseken egy-egy konkrét területet megpróbálunk alaposan körüljárni és lehetőség szerint minden információt összegyűjteni, ezt változatlanul jónak és szükségesnek gondolom. Azt is örömmel tapasztalom - és ez talán sikerélményként könyvelhető el a részünkről -, hogy számos olyan javaslatunk fogalmazódott meg, amely visszatükröződik a különböző jogszabályok megjelent szövegében, tehát törvény vagy más jogszabály részévé válhatott.

De hogy én is csak egy példát említsek, konkrét és kicsit részletekbe menő példát: ha a különböző villamosenergia- és földgázszolgáltatók számlázási gyakorlatát figyelembe vesszük, és mondjuk bárkinek itt a parlament üléstermében a kezébe adnék egy bármely szolgáltatótól származó számlát erről a területről, bizony nagyon meg lennék lepődve, ha abból a számlából a legfontosabb információkat a képviselő-kollégáim ki tudnák olvasni.

Ezek a számlák sajnos nem alkalmasak arra, hogy a fogyasztók korrekt módon követhessék, hogy milyen időszakban milyen energiamennyiséget fogyasztottak el, mennyi annak az egységára, azt milyen áfa terheli; ha összeszorozzuk vagy összeadjuk a két vagy három számot, milyen végeredmény jön ki.

Nem hiszem, hogy ezeket az alapvető követelményeket ma bármelyik számla képes lenne teljesíteni. Lehet, hogy meg lehet találni ezeken a számlákon ezeket a számokat, de nem úgy, hogy egy laikusnak, márpedig viszonylag kevesen vagyunk olyanok, akik számlázással, ilyen típusú energiaszolgáltatói számlázással foglalkoznánk... - nos, képtelenség áttekinteni, és ez nem is várható el az állampolgártól.

(10.10)

Fogyasztóvédelmi, garanciális szempontból igenis szükség van arra, hogy ezeknek a számláknak az áttekinthetőségét például sokkal magasabb színvonalon biztosítsuk. De ez csak egy példa volt arra, hogy mi mindennel kell szembesülnünk a különböző meghallgatások, ülések során.

Azt hiszem, ennek a tevékenységnek a folytatása szükséges. Amikor nem olyan régen A Kontroll című fogyasztóvédelmi lap rövid kérdéssorozatot intézett néhányunkhoz a bizottság vezetői és tagjai közül, akkor én magam is azt tartottam a legfontosabbnak, és úgy vettem ki a többiek megfogalmazott szavaiból is, hogy szintén fontosnak tartják, a tudatos fogyasztói magatartás még hatékonyabb kialakítását. Mert azt hiszem, a két év tapasztalata is megerősíti azon véleményemet, hogy tehetünk mi bármit, lehetnek a jogszabályok szigorúbbak, pontosabbak, korrektebbek, a szolgáltatók tevékenysége lehet magasabb színvonalú, de ha nincs mögötte a tudatos fogyasztói magatartás, akkor semmit sem ér, amit teszünk.

Mert csak akkor lehet hatékony a fogyasztóvédelem, a fogyasztók érdekei akkor sérülnek a legkevésbé, ha minden egyes fogyasztó személy szerint a legkisebb ügyében is elvárja azt a joggal elvárhatót a szolgáltatótól, és minden ügyében meg is követeli ezt, ami egyébként akár jogszabályban rögzített módon vagy a mindennapi életben elvárható módon meg kell hogy jelenjen. Ha a fogyasztó nem teszi meg, hogy minden egyes alkalommal megköveteli és kikényszeríti, hogy vele szemben tisztességesen járjanak el, akkor nem lehet elég szigorúan bírságolni, nem lehet elég szigorú szabályozást teremteni ahhoz, hogy az megfelelő visszatartó erővel rendelkezzen. Csak a napi rutin során megkövetelt korrekt magatartás, a fogyasztók részéről megkövetelt korrekt magatartás lehet eredményes. Természetesen ennek oda-vissza kell tudni működni, elvárható a fogyasztótól is az az együttműködési kötelezettség, amely minden egyes ilyen jogviszonyban természetes kellene hogy legyen.

Szóval, ezen a téren is bőven van még tennivalónk, és persze itt kapcsolódik vissza a mondanivalóm elejéhez az, amiről az imént beszéltem, és amiről egyébként Koszorús László is beszélt, hogy a fogyasztóvédelemre vonatkozó oktatás terén bőven van még mit tennünk. Ha a bizottság a munkáját ennek a szemléletnek a jegyében folytatja a későbbiek során, én remélem, hogy jövőre is egy kicsivel előrébb léphetünk ebben a folyamatban, és akkor már volt értelme annak, hogy ezt a bizottságot létrehozta az Országgyűlés.

Az SZDSZ ezek alapján a határozati javaslat elfogadását szívesen támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 86-88 2009.03.03. 5:42  71-147

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslat részletes vitájának az elején várható volt, hogy egy kicsit az általános vitába illő felszólalások is elhangoznak, hiszen valóban kódexet meglehetősen ritkán alkot az Országgyűlés, és ez talán a legnagyobb jelentőségű kódex a magyar jogban.

(11.50)

Kétségtelen tény az is, hogy az általános vita elején én magam is azt javasoltam, hogy valamilyen módon azt az elkövetett hibát, amelyet egyébként itt illő megjegyezni, hogy nem a tárca jelenlegi vezetése, hanem egy korábbi tárcavezetés követett el, nevezetesen azt, hogy a szakértői bizottság hosszú éveken át tartó munkája vége felé nem adott megfelelő megoldást arra, hogy az a nagy értékű munka, amelyet letettek az asztalra a Vékás professzor vezette bizottság tagjai, az valamilyen módon folytatódhasson a kormányzati keret, a közvetlen törvény-előkészítés keretei között is. Ezt a hibát a kormányzat próbálta korrigálni, de való igaz, hogy Vékás professzor urat, és esetleg a bizottságot is mondhatjuk itt, nem sikerült visszavonni vagy visszahívni ebbe a tevékenységbe. Ez kár és sajnálatos dolog. Nekünk itt, a parlamenti vitában nem feltétlenül posztunk az, hogy eldöntsük vagy megpróbáljuk eldönteni, hogy ebben ki milyen mértékű felelősséget visel; nem hiszem, hogy ez a mi feladatunk lenne.

A helyzet az, hogy egy törvényjavaslat a Ház elé került, és ennek a vitája, az általános vitája lezajlott, és most valóban nagyjából ezer módosító javaslat megvitatására kerül sor. Ezt a helyzetet kell alapul vennünk, és amikor Vékás professzor úr a levelét most a napokban megírta, és erről tegnap az alkotmányügyi bizottságban vitatkoztunk, majd szavaztunk, én magam is azt az álláspontot képviseltem, hogy az Országgyűlés ne hozzon létre ilyen bizottságot, amelyre indítványt tett a professzor úr. Tettem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy a vita jelenlegi stádiumában ezeket a módosító javaslatokat megfelelően rendszerezni, azokat kezelni az Országgyűlés egyetlen bizottsága sem képes. Merem azt mondani, kormányzati tapasztalattal a hátam mögött is és képviselői tapasztalattal is, hogy valóban az igazságügyi tárca az, amely erre alkalmas és amely hivatott is.

Azt el tudom képzelni vagy el tudtam volna képzelni, hogy az általános vitában, sőt nemcsak el tudtam volna képzelni, hanem ha helyesbíthetek, azt mondanám, hogy üdvös megoldásnak találtam volna azt, ha az általános vita vége felé, látva a kormány azt, hogy hány módosító javaslat érkezett be és azok milyen súlyúak, milyen terjedelműek, akkor abban a helyzetben esetleg megtehette volna azt, hogy a törvényjavaslatot visszavonja, a Vékás professzor úr vezette bizottságot az igazságügyi tárca keretei közé valamilyen módon behívja, közös erővel átdolgozzák ezt a javaslatot, és a parlament téli szünetében ismételten előterjeszthette volna a kormány. Mert egyébként azt gondolom, hogy arra a javaslat mindenképpen alkalmas, hogy némi módosítás, javítás után vitassa a Ház. Helyesebb lett volna szerintem ezt tenni; a kormány más megoldást választott, természetesen jogában áll. Most nekünk itt, ebben a helyzetben az a feladatunk, hogy ezeket a módosító javaslatokat megvitassuk, és utána döntsünk róla.

Nehezebb dolga lesz így a kormánynak véleményem szerint, mint az előző megoldás esetén lett volna, de nem tartom teljesen kizártnak, és nem tartom reménytelennek azt, hogy ezek után is egy olyan koherens egésszé álljon össze ez a törvényjavaslat, amely méltó arra, hogy az ötven éve hatályban lévő polgári törvénykönyv helyébe léphessen.

Elnézést, elnök úr, hogy a részletes vitában én is az általános vita keretei közé illő hozzászólással kezdtem, de úgy gondolom, hogy miután ez az első körben elhangzott, talán nem vétettünk olyan nagyot a Házszabály rendelkezéseivel szemben.

ELNÖK: Tekintsük bevezetésnek.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Én is igyekszem tartani magam a továbbiakban a részletes vitához.

Ebben a körben az első négy módosító javaslatról kell véleményt formálnunk, amelyből az első hármat Salamon és Rubovszky képviselő urak másokkal együtt terjesztettek elő, a negyediket pedig MSZP-s képviselők, Frankné Kovács Szilvia és kollégái. A négyből hármat támogat a kormány, és ebből mind a háromra vonatkozóan egyetértek, hogy ez a három javaslat támogatható. Mindaz, ami elhangzott Salamon képviselő úr részéről a különböző fogalmak sorrendjére vonatkozóan, mind pedig a 4. pontban elhagyásra javasolt szövegrésszel kapcsolatban egyetértünk, ennek megfelelően fogjuk támogatni mi is majd a szavazás során a javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 106 2009.03.03. 2:03  71-147

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitának ezen a pontján szeretném pártját fogni Salamon László képviselő úr mondandójának, és javaslom a kormánynak és más képviselőtársaimnak is, hogy fontoljuk meg, amit a képviselő úr mond. Azért merek ezen a ponton a vitában részt venni, mert amikor a törvényjavaslat megjelent a tárca honlapján, volt alkalmam találkozni szombathelyi gyámhivatali jogászkollégákkal és más munkatársakkal, akik nagyon komolyan véve a feladatukat, vették a fáradságot, és a törvényjavaslat rendelkezései közül az őket leginkább érintőkkel megismerkedtek. Amikor elmentem hozzájuk egy beszélgetésre, felvetették - igen nagy tapasztalattal, hosszú évtizedes szakmai múlttal rendelkeznek -, ők is kifogásolták, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság teljes mértékben elmaradjon. Mert bár az teljesen igaz, amit az imént érvként hallottunk, hogy sokan vannak, akik magukhoz térnek a kómás állapotból és megváltozik az állapotuk, de nagyon sok ezren vannak olyanok is Magyarországon, akiknél ez sajnos soha nem történik meg. Azaz létezik a probléma, és minden szempontból - az államnak a rendszeres felülvizsgálat miatt, még ha az kvázi formalitás is - költséget jelent és elfoglaltságot, mindenkinek sok időt elvesz a munkájából. Nagyon sokan vannak olyanok, akiknek az esetében soha nem lehet szó arról, hogy a cselekvőképességük helyreállhat.

Kérem, fontoljuk meg, hogy ezt a szabályozást nem lehetne-e valamilyen módon biztosítani, mert ez gyakorlati, praktikus szempontokból bizony indokolt lehet.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 142 2009.03.03. 4:08  71-147

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Négy vagy öt olyan módosító javaslatot nyújtottam be, amelyekről a vita e szakaszában kell néhány szót szólnom. Ezek közül egyiket-másikat támogatja mind a kormány, mind az alkotmányügyi bizottság, másokat nem.

A 167. pontban mind az alkotmányügyi bizottság, mind a kormány által támogatott javaslatként szerepel az, hogy ne legyen a törvény erejénél fogva érvénytelen az a házasság, amelyet valaki a volt házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa leszármazójával köt, akivel tartósan egy háztartásban él. Örülök, hogy ezt támogatta mind a kormány, mind a bizottság.

Szintén támogatta a bizottság is és a kormány is azt a 203. pontban lévő javaslatot, amely szerint a 18. életévét be nem töltött személy a gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot.

Nem támogatta se a kormány, se a bizottság a 209. pontba foglalt javaslatom, amely szerint a bejegyzett élettárs a korábbi házasságából származó házassági nevét nem viselheti a házasságra utaló toldással. Számomra ez egy kicsit furcsa helyzetet eredményez. Ha majd hatályosul a törvény, és ez így fog működni, elég furcsa lesz, ha eltérő névviseléssel fognak egymás mellett élni személyek, de lehet, hogy fog működni a dolog és így lesz jó.

A 221. pontban is szerepel egy javaslat, amelyet szintén nem támogatott se a kormány, se a bizottság. Ez arról szól, hogy ha az apai elismerő nyilatkozat nagykorú gyermekre vonatkozik, a gyermek nyilatkozhat, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tevő férfi családi nevét kívánja-e viselni, vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább. Még nehezebben értem, hogy ezt miért ne lehetne támogatni, hiszen itt arról van szó, hogy ha valaki felnőttkorúvá válik, és valaki rá vonatkozóan apai elismerő nyilatkozatot tesz, akkor ezt követően nem az illető maga döntheti el, hogy az eddigi élete során viselt nevét viseli-e tovább, vagy esetleg fel kívánja-e venni azt a nevet, amely révén az apai elismerő nyilatkozatot tevővel kapcsolatba került.

Úgy gondolom, hogy erre vonatkozóan illik döntési szabadságot adni, mert ez az életben viszonylag gyakrabban előfordulható dolog lesz, és ha valaki felnőtté vált, el tudja dönteni, hogy a korábban viselt nevét kívánja-e használni, vagy ha megváltozik a helyzet, akkor természetesen dönthet úgy is, hogy az új helyzetnek megfelelően a javára apai elismerő nyilatkozatot tevővel ilyen módon is egy kapcsolatba szeretne kerülni, ezért elfogadja az ő nevét, és azt veszi fel.

(14.10)

Lehet mind a kettő, az élet nagyon furcsa eseteket produkálhat, azt nehéz belátni, hogy ezt miért nem az döntheti el, akit a dolog közvetlenül érint. Mert természetesen mind a két eset normális és lehetséges, inkább az lenne a fontos, hogy ezt maga, aki érintett, az dönthesse el. Elképzelhetőnek tartom, hogy más módosító javaslat miatt nem támogatja a kormány, és egyébként más módosító indítvány kezeli ezt a helyzetet, nem is feltétlenül most kell ezt eldönteni, inkább arra szerettem volna felhasználni a részletes vita lehetőségét, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy véleményem szerint itt a személyes döntési szabadságot indokolt meghagyni. De, mondom, elképzelhetőnek tartom, hogy más módosító javaslat ezt kezeli.

Talán ennyit röviden, mert egyébként, azt hiszem, lassan úgyis félbe kell szakítania a vitát az elnök úrnak az elfogadott napirend szerint. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 146 2009.03.03. 0:41  71-147

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Valóban a 221. pontról beszéltem, és annyiban kell korrigálnom a korábban elmondottakat, hogy eltérően vélekedett a kormány az egyik és a másik bizottsági ülésen: a gazdasági bizottság ülésén egyetértett, az alkotmányügyi bizottság ülésén nem értett egyet vele. Nincs különösebben nagy jelentősége a dolognak, bizonyosan korrigálható, nem tulajdonítok neki kardinális jelentőséget, csak... (Frankné dr. Kovács Szilvia: Elfogadta a bizottság, támogattuk!) Akkor ott már úgy szerepel, az ajánlásban, a 338. számú alszámot viselő ajánlásban még nem támogatottként szerepelt, de ez nyilván korrigálható.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 151 2009.03.03. 4:53  148-152

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Meglehetősen terjedelmes és bonyolult törvényjavaslatok fekszenek előttünk, nyilvánvalóan csak akinek nagyon konkrét szakmai ismeretei vannak, az tud egy ilyen törvényjavaslattal kapcsolatban relevánsan vitába bocsátkozni.

(14.40)

Én sem nagyon tenném ezt. Egyetlenegy dologhoz szeretnék hozzászólni, mert egyébként természetesen a törvényjavaslatok egészét nagyon alaposan kidolgozottnak és támogathatónak is tartjuk. Kimondottan bő terjedelemben és szakmailag nagyon jól megalapozottan indokolja a törvényjavaslatokat a tárca, ami viszonylag ritkán fordul elő, hogy ilyen mélységben indokoljon meg a kormány egy törvényjavaslatot. Ezt mindenképpen üdvözölni szeretném.

Az egyetlen elem, amire szeretnék kitérni, az a törvényjavaslatban szereplő szabadalmi bejelentések államtitokká minősítésére vonatkozó rendelkezések. Államtitkár úr is tett róla röviden említést, és a törvényjavaslat is tartalmaz kiegészítő rendelkezéseket. A javaslatnak ezt az egyetlen pontját - a most hatályos rendelkezéseket is, de a módosítást is - komolyan aggályosnak tartom.

Azért tartom aggályosnak, mert ebben az esetben arról van szó, hogy valaki valamilyen szabadalommal a Szabadalmi Hivatalhoz fordul, azaz valamilyen szellemi terméket ő maga kitalál. Valami olyat, amit lehet, hogy nem tud az egész világon rajta kívül senki más, de ő azt tudja, és az a saját szellemi terméke. Ezzel a Szabadalmi Hivatalhoz fordul, és ha a Szabadalmi Hivatal úgy dönt, hogy ez a törvény rendelkezései vagy nemzetközi szerződések alapján államtitokká minősítendő, onnantól kezdve megfosztják a lehetőségétől a szellemi termék tulajdonosát, hogy arról maga rendelkezzen.

Itt ugye nem arról van szó, hogy valamilyen, az állam birtokában lévő tudást valaki megismer, elsajátít, hanem arról van szó, hogy ő maga kitalál valamit, amit az állam és mások sem tudnak. Azaz az ő szellemi tulajdonáról, szellemi termékéről van szó. Ehhez képest az állam rátelepszik, és egy államtitkokká minősítési eljárásban, aztán esetleg később más módon rendelkezik e dolog felett. Ezt rendkívül aggályosnak tartom, mert úgy gondolom, hogy az állam hatalma az állampolgára felett nem lehet ilyen mértékű, nem terjedhet ki erre a dologra. Ha valaki valamit feltalál, akkor arról kizárólag ő rendelkezhet.

Úgy egyébként a valóságos hétköznapi életben minden bizonnyal ez is történhet, ahogy hallom, államtitkár úr éppen említést tett arról, hogy ez mindössze néhány esetben fordult elő az elmúlt évtizedekben. Nekem nincsenek konkrét adataim ilyen szabadalmi eljárásról, ezek szerint csak nagyon kevés történt, de lehet, hogy ez csak azért történt így, mert az, aki ilyen jellegű dolgot feltalált, kitalált, ismervén a következményeket, hogy abban a pillanatban, ahogy besétál vele a Szabadalmi Hivatalba, azt el is veszik tőle - ha szabad ezt mondanom -, nem választotta ezt az utat, hanem esetleg valamilyen más hasznosítási módot talált ki. Mondjuk, elvitte külföldre, elment külföldre, és eladta valahol jó pénzért, hogy itthon ne vegyék el tőle. A gyakorlati életben is nagyon nehéz lenne vagy nehéz lesz megakadályozni azt, hogy ezt bárki így tegye a későbbiek során is.

Azt gondolom, hogy itt alapvetően máshogyan kellene a szabályozást rendezni. Meg kellene adni azt a lehetőséget a szellemi termék tulajdonosának, hogy változatlanul ő rendelkezhessen felette. Nyilván a nemzeti vagy egyéb nemzetbiztonsági, nemzetközi szerződésben rögzített érdekeket valamilyen módon elképzelhető, hogy figyelembe lehet venni, de itt nem arról van szó, hogy egy állampolgár elvesz valamit az államtól, hanem éppen fordítva. És ha az az állampolgár, a magánszemély szellemi terméke, akkor azt nem veheti el tőle az állam, mert ez a személyiségéhez szorosan hozzátartozó tudás és tulajdon.

Ezért azt gondolom, hogy ezeken a rendelkezéseken mindenképpen indokolt változtatni és módosítani. Elképzelhető, hogy erre vonatkozóan módosító javaslatot fogok benyújtani.

A törvényjavaslat egyéb részeit és az expozéban ismertetett másik törvényjavaslatot, illetve a hozzá tartozó egyéb jegyzőkönyvet és egyebeket természetesen elfogadhatónak és támogathatónak tartjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 104 2009.03.10. 2:09  97-199

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Salamon László Képviselő Úr! Egyetértek az érveléssel, osztom ezt az álláspontot. Az a gyanúm azonban, hogy a javaslat éppen az ellenkező hatást váltja ki, mint amit célozni szeretne. Gondolom, hogy Rétvári képviselő úrral azonosan érvelnek a javaslat mellett, a véleményük minden bizonnyal megegyezik, és mondom, a véleménnyel egyetértek.

Ha azonban úgy fogadnánk el ezt a módosító javaslatot, ahogyan itt szerepel, akkor éppen attól a lehetőségtől fosztanánk meg a jogszabályi környezetet, hogy semmilyen jogszabály, így törvény se tartalmazhasson ellenkező rendelkezéseket az elővásárolási jogra vonatkozóan. Így azonban, hogy törvényre cseréli a képviselő úr a jogszabályt, azt tesszük lehetővé, hogy törvényben majd nem lehet esetleg eltérni a tulajdonos elővásárlási jogára vonatkozóan, de alacsonyabb szintű jogszabályban esetleg igen. Tehát éppen azt a hatást váltja ki, hogy mondjuk, kormányrendelettel lehet.

Mert ha a gondolatjel nélküli részt olvassuk, akkor azt mondja a javaslat, hogy a tulajdonostárs elővásárlási joga megelőzi a külön törvényben más személy részére biztosított elővásárlási jogot. Azaz csak a törvények tekintetében tilalmazzuk ezt. Míg ha az fog szerepelni, hogy a tulajdonostárs elővásárlási joga megelőzi a külön jogszabályban más személyre biztosított elővásárlási jogot, akkor minden jogszabályt kizárunk. Ez nem változtat a hatályos jogrend különböző területein más jogszabályokban megjelenő szabályozáson. Ezzel nem váltjuk ki azt, hogy alacsonyabb szintű jogszabályban - egyébként egyetértek azzal is, hogy alkotmányosan alacsonyabb szintű jogszabályban, mint törvény - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ne lehessen erről rendelkezni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 110 2009.03.10. 1:51  97-199

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Elolvasva a két verziót, ahogyan az eredeti és ahogyan a módosítani szándékozott verzió szerepel, változatlanul úgy gondolom, hogy a "jogszabályban" kifejezés helyesebb. Az azonban, hogy mi esetleg nem tudjuk pontosan, hogy a kodifikáció során az IRM vagy a kodifikációs bizottság tagjai, munkatársai itt mire gondoltak, mert ezzel ebben a pillanatban nem biztos, hogy tisztában vagyunk - sőt valljuk be: nem tudjuk -, ez nem azt jelenti, hogy az előkészítés nem volt kellően gondos. Ebből szerintem nem lehet ezt a következtetést levonni. Elképzelhető, hogy itt van egy hiba, de nem feltétlenül következik belőle.

Változatlanul úgy gondolom, hogy szerencsésebb lenne, ha a "jogszabály" kifejezés maradna. Talán az alkotmányügyi bizottságban a vita későbbi szakaszában erről majd még eshet szót, és megnyugtató választ kaphatunk, hogy helyesen gondoljuk-e vagy sem. De abból, hogy ezt a cserét a jogszabályról törvény megfogalmazásra szeretné Rétvári képviselő úr kicserélni, még nem következik az, hogy az előkészítés gondatlan lett volna. Lehet hogy nagyon tudatosan szerepeltettek ilyen módon jogszabályra hivatkozást a kodifikátorok; ebből még egyáltalán nem következik.

Nem akarom feltétlenül ezzel az egy javaslattal hosszabban húzni az időt, egyáltalán nem célom. Ha a képviselő úr nem említette volna, nem biztos, hogy fölszólaltam volna ebben az ügyben. Azt gondolom, hogy az alkotmányügyi bizottságban tisztázhatjuk, hogy jól gondoljuk-e a dolgot vagy sem. Nem biztos, hogy érdemes sokkal hosszabban az időt ezzel töltenünk.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 184 2009.03.10. 8:21  97-199

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban én csak arra szeretném kérni ezt a jelen lévő nagyon szűk képviselői kört, hogy próbáljuk meg megőrizni az egész nap uralkodó hangulatot, amely, azt hiszem, mindenképpen konstruktív volt, és egymás véleményének tiszteletben tartásával és megbecsülésével zajlott. Mindenképpen előnyösebb, mintha az indulatok vezényelnének bennünket.

Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy én sem tudok egyetérteni ezzel a javaslattal. Meg is lepett, bevallom őszintén, részleteiben nem régóta ismerem, nem gondoltam, hogy most éppen szó lesz róla, de nagyon sok olyan érv hangzott el Szép Béla képviselő úr részéről, amivel egyet tudok érteni. Véleményem szerint semmilyen tekintetben nem illeszthető ennek a leendő polgári törvénykönyvnek a keretei közé ez a javaslat.

Ugyanakkor mindenképpen próbálok méltányos lenni, és véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy én bármilyen módon is a felek között, mondjuk, igazságot próbálnék tenni, egyszerűen csak próbálom megérteni, hogy mi vezethette a módosító javaslat előterjesztőit. Nem nagyon látok arra sem esélyt, hogy bármilyen formában, bármilyen módon lehessen javítani rajta, és úgy elfogadhatóvá váljon, mondjuk, számomra a javaslat. Tehát javítva sem tudom elképzelni, hogy ez bármilyen módon beilleszthető lenne a törvénybe.

Azt azonban tudom, hogy nagyon sok olyan család él Magyarországon - és egyébként nagyon sokfelé máshol is a világon -, ahol az olyan típusú közreműködés... - és nem nagyon szeretném nevesíteni a jogviszonyt, mert nem találok rá jó kifejezést, és rosszat semmiképpen nem szeretnék. Tehát van egyfajta jogviszony, amikor a felek megállapodnak abban, hogy nagyjából azzal a tartalommal, amelyet a módosító javaslat előterjesztői itt rögzítettek, egy család mellett, egy beteg mellett - vállalkozásról már kevésbé gondolom, de leginkább egy család mellett - valamilyen segítői tevékenységet végeznek, természetesen ellenérték fejében, különböző módon. Ez létezik Magyarországon is, nagyon sok esetben; létezik külföldön.

Amikor a rendszerváltás idejét éltük, és megnyíltak a határok, akkor például Szombathely környékéről, de nyilván máshonnan is a nyugati határon átlépve közeli településeken nagyon sokan vállaltak - attól tartok, alapvetően feketén, de ettől még a dolog létezett, most már esetleg szabályosan is - hasonló jellegű tevékenységet, és végeztek ilyen munkát, eltérő tapasztalatokkal. Voltak, akiknek nagyon jók voltak a tapasztalatai, voltak, akiknek rosszak. Nem tudom, hogy az osztrák jog például ismeri-e ezt a fajta jogviszonyt, s milyen módon kezeli.

Kétségtelen tény, hogy valakinek a helyzetét kihasználni egy ilyen szituációban számomra összeegyeztethetetlen bármilyen jogi normával vagy erkölcsi normával, mert legyünk őszinték, ez gyakran előfordul. Az a speciális viszony, amely ilyen esetekben kialakulhat a felek között, bizony visszaélésre is lehetőséget ad. Biztos, hogy nagyon sok példát lehetne erre is felhozni. Nagyon jó lenne, ha ilyesmi nem történhetne meg. Azonban lehet, hogy hibát követünk el akkor, ha úgy teszünk, mintha erre vonatkozóan semmilyen szabályozás nem lenne szükséges. Nem tudom, hogy milyen lehet egy jó szabályozás erre vonatkozóan, lehet, hogy érdemes esetleg valamilyen külföldi példát figyelembe venni.

Engem részben az késztetett felszólalásra - a kritikai észrevételek mellett -, hogy Szép Béla képviselő úr szembeállította a munka törvénykönyvével ezeket a rendelkezéseket, és hiányolta, illetve, amikor az összevetést megtette, akkor részben elmondta, hogy miben térnek el egymástól, és mely garanciális feltételeket vagy garanciális jogokat nem tartalmazza ez a módosító javaslat, szemben a munka törvénykönyvével, ami ilyeneket tartalmaz. Nagyjából ekkor határoztam el, hogy felszólalok, mert ugyanakkor azt meg nagyon határozottan gondolom, hogy a ma hatályos magyar munka törvénykönyve egy gyalázatos jogszabály, gyalázatos törvény, nagyon megérett arra, hogy alapvetően megváltoztassuk.

(17.40)

Mert ha sok rossz elmondható esetleg ezzel a módosító javaslattal kapcsolatban, akkor ennek az ellentételezéseként ugyanígy összevethető a jelenleg hatályos munka törvénykönyvével, és alig kevesebb rossz mondható el arról is a felelősségtől kezdve egy csomó mindenre.

Az, hogy ma Magyarországon a munkavégzés a munkahelyeken ilyen hatékonysággal, illetve inkább úgy kellene fogalmazni, hogy ennyire nem hatékonyan folyik, az igen jelentős mértékben köszönhető a munka törvénykönyvének, a jelenleg hatályos munka törvénykönyvének. Tehát ha azt szeretnénk, hogy Magyarországon a termelékenység, mondjuk, a nyugat-európai színvonalhoz közelítsen, akkor bizony azt kell hogy mondjam, hogy ezzel a munka törvénykönyvével, ha csak ez az egy negatív tényező marad fenn, és minden máson sikerül javítanunk, akkor sem történik változás, nem hiszem, hogy lesz pozitív változás. Tehát osztom a kritikai észrevételeket az ebben a javaslatban megfogalmazottakkal kapcsolatban, de sajnos legalább annyira igaz az ezzel szembeállítható, mert egyébként nagyjából valóban egy munkajogi jellegű jogviszonyhoz hasonlítható, elképzelhető, hogy megbízáshoz is; az elemek egyaránt megtalálhatók mindkét jogviszonyra vonatkozóan. Én tehát nem akarom a javaslat pártját fogni, azt azonban érzékelem, hogy mi vezethette a képviselő kollégákat, amikor megfogalmazták ezt.

Egyébként szerintem - bocsánat a kifejezésért - igen szakszerűtlenül van kialakítva maga a normaszöveg is. Nyilván nem a képviselő urak, az előterjesztő képviselő urak tették, hanem valakit megbíztak, és az végezte el ezt a szövegezést. Szerintem kodifikációs szempontból sem jó a normaszöveg, sok helyen pontatlanságot, félreérthető, jogszabályba nem nagyon illő szöveget tartalmaz, de ez jóval kevésbé fontos, mint a tartalmi elemek. Szóval azt én elképzelhetőnek tartanám, hogy erre vonatkozóan amely ötlet, amely motívum a képviselőket vezérelte, hogy egy ilyen javaslatot megfogalmazzanak, ezzel kellene foglalkozni, ezzel talán érdemes lenne foglalkozni, mert egyébként az élet azt mutatja, hogy ilyen jogviszonyok, amiket nem tudok nevesíteni, de ilyen jogviszonyok léteznek. Mindkét fél szempontjából előnyösebb lenne, hogyha ezeket valamilyen tisztességes szabályozás keretei közé lehetne illeszteni. Szerintem ezen lehet, hogy érdemes gondolkozni, nem is biztos, hogy a polgári törvénykönyv keretei között, mert valószínűleg több, egyébként a törvénykönyvben, a jelenleg hatályosban és a tervezettben is szereplő jogviszonnyal összevethető, összehasonlítható.

Én tehát azt gondolom, hogy a problémát mindenképpen érzékelnünk kell, és meg kellene próbálni valamilyen tisztességes megoldást találni rá. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 192 2009.03.10. 11:19  97-199

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két témakörhöz szeretnék hozzászólni a vita e szakaszában. Az egyik az, amelyiket Salamon László képviselő úr is érintett, ez az atomkárokért viselt felelősség szabályairól szóló rendelkezés. Nekem is sok problémám van ezzel a módosítással, bár rögtön azt is hozzá kell tennem, ahogyan úgy éreztem, Salamon László sem, én magam sem érzem igazából vitapartnernek az ügyben magam, hiszen az atomenergiáról szóló törvény, illetve az atomkárért felelősséggel kapcsolatos szabályokat tartalmazó másik törvény nincs előttünk, és bevallom töredelmesen, én még ezt a két törvényt - vagy ezt a törvényt, ha ez egyben szerepel - még nem nyitottam ki, eddig nem volt rá szükség, így nem ismerem a rendelkezéseit. Ha ez a kettő összhangba hozható, nyilván ez vezérelte a kollégákat, amikor előterjesztették, akkor rendben lehet a dolog.

Azt viszont én is nagyon fontosnak tartom, hogy mindenképpen érvényesüljön az a szabály, hogy amennyiben nem lehet az atomkárral kapcsolatban konkrétan senkit felelősségre vonni, akkor az állam mögöttes felelőssége feltétlenül jelenjen meg. Sajnos, az élet úgy hozta, hogy a csernobili atomkatasztrófa következményeit Magyarországon hosszú-hosszú éveken keresztül kellett hogy elszenvedje a lakosság. Majd' mindannyiunk környezetében vannak olyanok, akiknek nagyon komoly veszteségei származtak abból - mondjuk, elsősorban az egészséget tekintve -, hogy a csernobili atomkatasztrófát követően a szükséges óvintézkedések elmaradtak Magyarországon, illetve ha meg is történtek, azok nem voltak kielégítőek, illetve nem lehetett elhárítani a következményeket. Ez egy életre, illetve hosszú évszázadokra kell hogy intő példaként szolgáljon. Nagyon reméljük, hogy soha nem kell majd e szakasz rendelkezéseit alkalmazni, de az élet azt bizonyította, hogy bizony esetenként előfordulhatott.

Tehát az állam mögöttes felelősségét én elkerülhetetlenül szükségesnek látom megjeleníteni. Egyszerűen nem lehet az atomenergiát úgy használni, hogy kizárólag az engedményes - vagy nem tudom pontosan, hogy kell jelölni azt, aki az atomenergiát hasznosítja -, a felhasználó vagy másvalaki úgy viselje, hogy az állam mögöttes felelőssége ne legyen ott. Reméljük, hogy nem sok bajunk lesz e rendelkezésével a leendő törvénynek.

Egy másik dolog, amiről szívesen szólnék néhány szót, ez a felelősség a közhatalom gyakorlása során okozott kárért. Ez a témakör nem olyan régen, az elmúlt hónapokban már előkerült itt az Országgyűlés falai között, amikor a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénynek igen jelentős módosítását végrehajtottuk. Biztató változások mutathatók ki ezen a téren, mármint a felelősség szempontjából, mert sajnos ma ott tartunk, hogy az a szabályrendszer, amely pillanatnyilag hatályban van, nagyjából úgy foglalható össze röviden, hogy a deliktuális felelősségen kívül a közigazgatási eljárásban tevékenykedőknek a felelősségét szinte lehetetlen megállapítani bírósági eljárásban. Az összes ezzel kapcsolatos ítélet, de nagyjából mondhatom azt, hogy a gyakorló jogászok tapasztalata nagymértékben ezt támasztja alá.

Sok pozitív változást látok a Ptk. új normaszövegében, például az eljárás elhúzódásával kapcsolatos felelősség tekintetében kimondottan jónak tartom a rendelkezéseket. Nem nagyon tudok egyetérteni Rétvári Bence képviselő kolléga úrnak a 793. pont alatt - az ajánlás pontját mondom - előterjesztett javaslatával, de van olyan eleme, amelyet megfontolandónak tartanék. Egyrészt egy kicsit aránytalannak érzem azt, hogy az eljárás elhúzódására vonatkozóan viszonylag terjedelmesen - és azt hiszem, hogy jól - tartalmaz felelősségi szabályokat a javaslat, ugyanakkor nagyon sok területre vonatkozóan vagy nagyon szűkszavú, vagy nem biztos, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy aki kárt szenved el egy-egy eljárás során, egy közigazgatási hatósági eljárás során, annak megtérüljön a kára.

Szeretnék abból kiindulni - ha valaki ismeri a mai magyar gyakorlatot, akkor annak tudnia kell -, ha például ma Magyarországon valakit 30 napra előzetes letartóztatásba helyeznek, csak 30 napra, és a 30. napon szabadlábra helyezik, annál jó eséllyel megállapíthatjuk azt, hogy egy életre tették tönkre; ez szinte majdnem bizonyos. Elveszíti a munkáját, elveszíti a közmegbecsülését a lakókörnyezetében, sokszor a családi kapcsolata is megromlik akár egy 30 napos előzetes letartóztatás következtében is. Még nagyon sok minden mást föl lehet hozni, főleg a mai gazdasági helyzetben nem kell mondanom, hogy anyagilag-gazdaságilag milyen veszteséget jelent. Nagyon gyakran a családfővel, a családfenntartóval, a családban legnagyobb jövedelemmel rendelkezővel történik ez, tehát egészen elképesztő következményekkel járhat.

(18.10)

Hány és hány olyan ügyről tudunk, amikor ilyen esetben valamilyen összeggel, amennyiben a büntetőjogi felelőssége később nem lesz megállapítható, nem kell beszámítani az előzetes letartóztatás idejét, és a többi, és a többi, azaz az derül ki, hogy az illető büntetőjogi felelőssége nem áll meg, és a kényszerintézkedéseket - és több minden mást, például a zár alá vételt - fel kell oldani. Azt is nagyon gyakran lehet tapasztalni, hogy valakinek a vagyonát zár alá veszik, megindítanak vele szemben egy eljárást, és annak során történik ez az intézkedés, majd később kiderül, hogy ez nem volt feltétlenül indokolt, és feloldják a zárlatot. Látszólag semmilyen kár nem érte az illetőt, mert csak abban a tekintetben korlátozták a rendelkezési jogát, hogy a saját vagyonával úgy rendelkezzen, ahogy azt egyébként normál esetben tehetné. Nos, ilyen esetekre is bőven lehet példát felhozni, hogy ezzel a rövid ideig tartó zár alá vétellel szintén tökéletesen tönkre lehet valakit tenni. Természetesen nem szándékosan, senki ne erre gondoljon, mert az sokkal rosszabb helyzet, ha ez valakivel szemben szándékosan történik. Itt egyáltalán nem szándékosságról van szó, egyszerűen csak következményekről beszélünk.

Úgy gondolom, hogy ezen mindenképpen érdemes elgondolkozni, például Rétvári Bence képviselő úr 793. pont alatti módosító javaslatán, amely úgy szól: "Az állam köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet bíróság, illetve más állami hatóság a közhatalom gyakorlása körében tanúsított jogszabálysértő magatartásával okozott, feltéve, hogy a kár megtérítésére harmadik személy nem kötelezhető. A magatartás akkor tekinthető jogszabálysértőnek, ha azt az erre biztosított jogorvoslati eljárásban meghozott jogerős határozat megállapította." Akár ezt is, de más egyéb megfontolandó rendelkezést is indokoltnak tartanék beilleszteni a polgári törvénykönyv keretei közé, ugyan a Ket. most már illeték-visszafizetési kötelezettséget és sok minden más pozitív dolgot is tartalmaz, véleményem szerint ez az irány nagyon jó és helyes. El kellene tudnunk érni azt, hogy ha valakivel szemben egy ilyen eljárás keretében úgy történnek intézkedések, hogy arra vonatkozóan senki nem kötelezhető kártérítésre, és kiderül az ártatlansága, vagy az, hogy vele szemben jogszabálysértően jártak el, akkor valamilyen módon mindenképpen követelni lehessen azt a kárt, ami őt érte, hiszen nyilvánvalóan senkinek nem hiányzik az, hogy előzetesbe tegyék, a vagyonát zár alá vegyék, vagy vele szemben indokolatlanul hozzanak valamilyen közigazgatási határozatot.

Véleményem szerint ezt indokolt lenne átvizsgálni, és sokkal erőteljesebben megjeleníteni a közigazgatási felelősséget, az állami hatóság általi felelősséget. Ez nagymértékben segítene abban is, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás jelentősen csökkenjen a hivatalok részéről. Nagyon nehéz ezt elérni, mert az, akivel szemben eljárás folyik, az ügyek döntő többségében azt gondolja, hogy vele szemben visszaélésszerűen folyik az eljárás, és sértve érzi magát. Ettől persze el kell tekinteni, mert az ilyen típusú értékítéletek nem nagyon objektívek, hiszen az érintett nem tudja objektíven megítélni a helyzetét. Ugyanakkor valóban nagyon sokszor keletkeznek úgy súlyos károk az állampolgárok, vállalkozások oldalán, hogy annak, akivel szemben eljárás folyik, az eljárás közepén azt mondják, hogy bocs, nem történt semmi, rendben van, és ott áll az illető megkopasztva, anyagilag tönkretéve, és az égvilágon semmit nem tud kezdeni. Nem hiszem, hogy ilyen esetben nem kellene megjeleníteni az állam felelősségét, és annak, aki a hatóság nevében visszaélésszerűen, szabálytalanul, törvényellenesen járt el - lehetne sorolni -, annak a felelősségét az intézményen belül valamilyen módon szabályozni kell, és akkor egészen biztosan jobban meggondolják azok, akik hatósági jogkörben eljárva ilyen jellegű kárt okoznak, hogy érdemes-e a saját felelősségüket megalapozóan is eljárni az ilyen típusú ügyekben.

Nagyon szeretném, ha ebben a tekintetben a tervezetthez képest is szigorúbb szabályozást tudnánk megteremteni. Egyébként már ezt is komoly előrelépésnek tartom a jelenleg hatályos törvényi rendelkezésekhez képest.

Köszönöm szépen a türelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 114 2009.03.24. 14:21  109-121

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a két legnagyobb frakció hozzászólójának azt az udvariasságot, hogy kérésemre maguk elé engedtek technikai okoknak köszönhetően. Köszönöm szépen még egyszer.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1990-ben megalakult a szabadon választott Országgyűlés, ha jól emlékszem, május 2-án, az alakuló ülést követő héten a folyosón már folyosói beszélgetések folytak arról, hogy valószínűleg indokolt lenne kisebb Országgyűlést alkotnunk. Természetesen az Ellenzéki Kerekasztal során folytatott tárgyalások kapcsán is nemegyszer előjött, sőt nagyon konkrét javaslat született arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi 386 fős Országgyűlésnél kisebb Országgyűlés lássa el a törvényhozói tevékenységet.

A kormány most benyújtott javaslata, amely részben alkotmánymódosítást, részben egy önálló törvényjavaslatot jelent, számunkra elfogadható megoldást kínál az Országgyűlés számára. Mondom ezt annak ellenére vagy amellett, hogy Magyar Bálint, Világosi Gábor és két MDF-es képviselő kolléga aláírásával mi magunk is benyújtottunk egy törvényjavaslatot - bocsánat, rossz helyre néztem, elnézést, a szokás hatalma (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) -, amely törvényjavaslat három másik alternatívát tartalmaz, köztük olyan alternatívát is, amely meglehetősen közel áll a kormányéhoz.

Mi évekkel ezelőtt is elmondtuk, és most is ugyanazt képviseljük ebben a tekintetben, nem ragaszkodunk egyetlen valamilyen megoldás elfogadásához, a jelenlegi frakciónk nagysága alapján nem is kívánjuk ráerőltetni az akaratunkat másokra. Úgy gondoljuk, hogy azt fontos szem előtt tartanunk, hogy ebben a tekintetben megállapodás szülessen a parlamenti pártok között.

Az az alkotmánymódosítás, amelyet a kormány benyújtott, tartalmát tekintve szinte azonos, nagyon hasonló ahhoz a javaslathoz, amelyet fideszes kollégáink immár sokadszor kérnek napirendre venni, és jóval korábban, talán 295-ös sorszámmal ellátva benyújtottak az Országgyűléshez, azaz a ciklus elején.

Nem azért támogatjuk vagy nem támogatjuk egyik vagy másik javaslatot, mert azt nézzük, hogy ki a benyújtója. Az alkotmánymódosításra vonatkozóan egyébként azt tudom mondani, hogy szakmailag valamivel precízebbnek és jobbnak gondoljuk a kormány által benyújtott javaslatot, de önmagában elfogadható lenne a Fidesz javaslata is.

Azt nem tudjuk elfogadni, hogy úgy tárgyaljunk alkotmánymódosításról, hogy az alkotmánymódosítás következtében, ha sikerül 258 képviselői igen szavazatot összegyűjteni az alkotmány módosításához, akkor utána egy olyan kényszer előtt álljon a Magyar Országgyűlés, amely kényszer következtében a választási ciklus végéig feltétlenül törvényt kellene alkotnunk arról, hogy valóban 200 fős vagy 199 fős Országgyűlés alakuljon meg. Ezt mi egy rossz módszernek tartjuk. Mi azt tartjuk jó módszernek, hogy a javaslatokról együtt tárgyaljunk, és ha valóban sikerül a törvényről megegyezni, akkor természetesen annak nincs akadálya, hogy mindez alkotmányos következményként a hatályos alkotmány megváltoztatásával megtörténjen.

A javaslatot elfogadhatónak tartjuk, mert hangsúlyozottan - ez a tegnapi alkotmányügyi bizottsági ülésen is elhangzott - a kormány úgy gondolja, hogy a törvényjavaslatot és az alkotmánymódosítást, a másik törvényjavaslatot együtt kívánja tárgyalni és elfogadtatni is. Valóban, ezt másképpen véleményünk szerint nem lehetséges, így lehet tartalmát tekintve vizsgálni az alkotmánymódosítást, mert ha az alkotmánymódosítás és a törvénymódosítás összhangba kerül, akkor természetesen lehet szó arról, hogy támogassuk.

(12.10)

Azért is tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert megfelel annak a hármas követelménynek, amit egyébként mindannyian hosszabb ideje hangoztatunk. Úgy gondolom, ebben bizonyosan egyetértés lesz, mert mindenki azt szeretné, hogy kisebb, arányos, egyszerűbb, egyfordulós lebonyolítással, talán olcsóbb lebonyolítással lehessen országgyűlési képviselőket választani. E hármas követelménynek a javaslat megfelel. Egyébként úgy gondolom, hogy mindazok a javaslatok, amelyek a legutóbbi időkben elénk kerültek, alapvetően megfelelnek.

Egy kicsit azért nehéz ebben a vitában érdemben részt venni, mert mindannyian tudjuk, mindannyian látjuk, a vita végeredményeként nem feltétlenül az itt lefolytatott hozzászólások alapján fog eldőlni az, hogy mely javaslat fogja megkapni a többséget. Én úgy gondolom, ha a szándék valódi, akkor ennek a vitának a folyományaként, ezzel párhuzamosan feltétlenül indokolt lenne olyan egyeztetéseket lefolytatni, amelyek nem a plenáris ülésen történnek. Azt látom, az ilyen súlyú törvényjavaslatok sorsa általában akkor szokott pozitív végeredménnyel zárulni, akkor lesz belőle kihirdethető törvény, hogyha a különböző részletkérdésekről a háttérben - nem a nyilvánosság elzárásával, de nem is a plenáris ülésen - egyeztetések folyhatnak. Ekkor mutatkozik remény arra, hogy valóban törvény legyen belőle.

Visszatérve az alapvető kritériumokra, a hármas kritériumrendszerre, amelyről egyébként maga a javaslat is, annak az általános indokolása is szól, a bizottsági vitában is felmerült már: a kisebb, arányosabb, egyszerűbb, olcsóbb választás kritériumainak megfelel. Az kétségtelen tény, hogy mind a választópolgároknak, mind pedig a parlamenti pártoknak alapvetően egy új helyzetre kell felkészülniük abban az esetben, hogyha ebből a javaslatból törvény lesz. Az elmúlt húsz évben hozzászoktunk ahhoz, hogy a 176 egyéni választókerületben dolgozó egyéni képviselők valamelyest másképpen látják el a hétköznapi képviselői tevékenységüket, mint ahogyan talán a listán parlamentbe jutott képviselők.

Természetesen itt is fontos hangsúlyozni azt, hogy a szabad mandátum elve és a mandátumok tartalmának azonossága alapján teljesen egyértelmű, hogy minden országgyűlési képviselőt tökéletesen azonos jogok illetnek meg, és kötelezettségek terhelnek, ugyanakkor a magyar választópolgárok mégis hozzászoktak ahhoz, hogy az egyéni választókerületben megválasztott "saját" - talán ezt érdemes idézőjelbe tenni - képviselőjük van, akihez fordulhatnak. Ez önmagában még nem jelent áthidalhatatlan problémát.

Úgy gondolom, ha elfogadjuk azt, hogy egy jelentősen kisebb parlament születhet e törvényjavaslat eredményeképpen - márpedig közel a felére lecsökken a parlament létszáma -, akkor azt hiszem, az ilyen mérvű változással együtt a választópolgárok minden bizonnyal ahhoz is viszonylag rövid időn belül hozzászokhatnak majd, hogy nincs egyéni választókerületben megválasztott képviselőjük. Ez nem jelenti azt, hogy az országgyűlési képviselők ne tudnák megfelelően tartani a kapcsolatot a választóikkal, ennek nagyon sokféle módja lehetséges, nagyon sokféle módon lehet ezt jól csinálni, és az egyéni választókerületben megválasztott képviselők sem biztos, hogy megfelelő módon képesek tartani a választókkal a kapcsolatot. Ez függ attól is, hogy az adott képviselő személyisége, egyénisége milyen, és képes-e ennek a követelménynek megfelelni. Mi önmagában nem ragaszkodnánk a listás rendszerhez, bár kétségtelen, az arányosságot ez tudja a legkönnyebben és a legnagyobb mértékben biztosítani, de elfogadhatónak tartjuk. Úgy gondoljuk, ha ez megvalósulhat, akkor a parlament munkáját alapvetően meg kell változtatni.

Itt azért szeretnék egy rövid kitérőt tenni arra vonatkozóan, ahogyan azt tegnap az alkotmányügyi bizottgban is elmondtam, én úgy gondolom, önmagában azt azonban nem tartjuk szerencsésnek, hogy az elmúlt időszakban nagyjából a közvélemény igényeit kielégítendő, a pártok sorra álltak elő azokkal a javaslatokkal, amelyek a létszámot tekintve egyfajta licitálást jelentettek, egyre kisebb, egyre kisebb számú Országgyűlésre vonatkozó javaslatok láttak napvilágot, illetve hangzottak el, részben kidolgozott, részben kevéssé kidolgozott formában. 300-as, 250-es és még jó néhány számot említhetnénk, most azt hiszem, nagyjából az alsó határon vagyunk, ennél kisebb létszámú parlamentre vonatkozó komoly javaslatról pillanatnyilag nem tudok, de lehet, hogy csak az ismereteim hiányosak. Tehát azt semmiképpen nem szeretnénk, hogy egy ilyen licitálás áldozatává váljon az Országgyűlés, mert azt azért mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy az arányait tekintve egy ennél nagyobb létszámú parlament is képes megfelelően működni, és talán egy kisebb parlamenttel is lehet a törvényalkotást jól végrehajtani egy hozzánk hasonló nagyságrendű országban. Erre egyaránt lehet jó és rossz példákat felhozni. Mindkét esetben lehet a parlamentet működőképesen fenntartani és a választók igényének megfelelően működtetni.

Tehát a javaslatot - mind az alkotmánymódosítást, mind pedig a törvénymódosítást - elfogadhatónak tartjuk, támogatjuk. Azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a parlamenti pártok megegyezzenek valamilyen változat mellett, akár egy másik változat mellett is. Tudom, hogy a különböző frakciók által kidolgozott javaslatok közül sok mindenben vannak jó és jól hasznosítható elemek, persze ezeket nem lehet korlátlanul vegyíteni, mert természetesen ha rendszerben gondolkodunk, akkor bizonyos elemek nem teljesíthetők.

Úgy gondolom, az aránytalanság megszüntetésére vonatkozó követelményeknek való megfelelés teljesen egyértelmű. Ma a 176 egyéni választókerület mellett nagyon nehéz lesz vagy lenne - nem tudom, pillanatnyilag melyik kifejezés a helyes - az Alkotmánybíróság követelményeinek eleget tenni, hiszen ha bármelyik kerülethez, a választókerület határaihoz hozzányúlunk, abban a pillanatban érdekek ütköznek, és ha érdekek ütköznek, akkor már nagyon nehéz egyezségre jutni.

Ismerünk olyan javaslatot, ami egy hetilapban jelent meg, és azt hiszem, megfontolandó ötleteket, elképzeléseket fogalmaznak meg. Ott például a választókerületek arányosítására vonatkozóan konkrét javaslatot fogalmaznak meg a javaslat kidolgozói. Elképzelhető, hogy ez működhetne, de elképzelhető, hogy nagyon komoly vitákhoz vezetne.

Problémásnak tartjuk akkor fenntartani a vegyes rendszert, hogyha körülbelül ilyesmi nagyságrendűre csökkentjük a parlament létszámát, és mondjuk, a képviselők felét egyéni választókerületben, a másik felét pedig listán választanánk meg. Azért tartjuk problematikusnak, mert már ma is vannak olyan választókerületek, amelyekben a klasszikus egyéni képviselői tevékenységet megfelelő színvonalon kifejteni rendkívül nehéz. Hatalmas nagy választókerületek léteznek, amelyekben az ott dolgozó képviselők egyöntetűen arra adnak választ, vagy azt a választ kapjuk tőlük a kérdésünkre, hogyha az egyéni képviselői munka iránt érdeklődünk, hogy nem könnyű, különösen az aprófalvas területeken - de más példát is hozhatnék - ellátni a képviselői tevékenységet ilyen körülmények között. Ha a 176 egyéni választókerület számát nagyjából a felére csökkentjük - hiszen a 100 körülbelül közel a fele, de legalábbis jelentősen kevesebb kerület -, abból az is következik, hogy jelentősen megnő a választókerületek nagysága, és ez időnként szinte áthidalhatatlan feladatot jelentene az egyéni képviselőknek.

Én magam egyéni képviselő vagyok 1990 óta, egy ciklustól eltekintve, és viszonylag könnyű helyzetben vagyok, mert egyetlen város és annak is a nagyobbik része az, ami a választókerületet Szombathelyen jelenti, de az egyéni képviselői feladatok így is bokros teendőket jelentenek annak, aki komolyan veszi. (Dr. Répássy Róbert felé:) Kérlek szépen, nem mosolyogni a szó hallatán; szóval, igen komoly feladatokat jelent. Ha egy jóval nagyobb kerületről van szó, márpedig jelenleg is vannak, és ha az ötlet, egy másik ötlet megvalósul, akkor bizony ez nagyon komoly nehézségeket jelent. Ezért tehát az egyéni választókerületek számának csökkentése csak egy bizonyos határig lehetséges és elfogadható.

Mindezek alapján a Szabad Demokraták Szövetsége, a liberális frakció kész támogatni ezt a törvényjavaslatot. Azt tartjuk nagyon fontosnak, hogy megegyezzünk, és ha valóban komolyan gondoljuk, hogy kisebb parlamentet szeretnénk, akkor ennek jegyében más változat elfogadását is lehetségesnek tartjuk, a magunk részéről semmilyen módon nem kívánjuk megakadályozni. Azt szeretnénk csak követelményként magunk elé állítani, a parlament elé is állítani, hogy egy megfelelő szabályozás révén csökkentsük a parlamentet, ne kövessünk el hibát csak azért, hogy kisebb Országgyűlést hozzunk létre.

A fentiek alapján a törvényjavaslatot és az alkotmánymódosítást támogatni tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(12.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 135 2009.03.24. 7:58  122-156

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a Ház három alkotmánymódosítást is tárgyal. Ezt a 9045. számon beterjesztett alkotmánymódosítást, amely az úgynevezett gyűlöletbeszédre vonatkozó alkotmányos tényállást módosítja, a liberális frakció, az SZDSZ részéről nem tudjuk támogatni.

Kétségtelen tény, hogy akárcsak a kisebb Országgyűlésre vonatkozóan hosszú-hosszú évek óta zajló vita, ugyanúgy nagyon hosszú évek óta visszatérő probléma a gyűlöletbeszéd kérdése Magyarországon. Az elmúlt években számos biztató kísérlet történt arra vonatkozóan, hogy akár a büntetőjog, akár a polgári jog eszközével megpróbáljunk a fennálló szabályozáson változtatni, a meglévő gyakorlaton is változtatni. Ezek a törvénymódosítások sorra fennakadtak az Alkotmánybíróság rostáján, és elbuktak. Ez önmagában is olyan figyelmeztető körülmény, amely feltétlenül arra kell hogy késztesse a jogalkotót, hogy bármilyen jogszabályi változást csak nagyon megfontoltan, nagyon óvatosan hajtson végre.

Formálisan abból a körülményből, hogy abban az esetben, ha akár a büntetőjogi, akár a polgári jogi eszközök eredménytelennek bizonyulnak, mert az Alkotmánybíróság sorra alkotmányellenes találja azokat, nagyjából logikusan akár az is következhet, hogy ha indokolt, akkor ezekből a tényekből levonva a következtetést, alkotmánymódosítás is szükségessé válthat. Mi azt gondoljuk, hogy nem szükséges alkotmánymódosítás, sőt helytelenítjük is az alkotmánymódosítás tényét. Helytelenítjük azért, mert meggyőződésünk az, hogy a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések alapján, akár a Btk. 269. §-a, akár mások alkalmasak arra, hogy azokat a jelenségeket, amelyeket indokolt módon szeretne a kormány visszaszorítani, és szeretné, hogy büntetőjogi felelősségre vonás következményével járjanak az ilyen típusú cselekmények... - igenis lehetségesek. Ezt határozottan így gondoljuk.

Ha jól emlékszem, nagyon nem tért el ebben a tekintetben a tárca értékelése sem, mert a korábbiakban is elhangzott az, hogy igen, a tárca is úgy látja, hogy ennek alapján lehetne büntetőjogi felelősségre vonást alkalmazni bizonyos esetekben, csak sajnos sem az ügyészség nem emel vádat, sem pedig a bíróság nem hoz ilyen típusú ítéleteket. Márpedig ha ez nem történik meg, akkor a jogalkotónak nincs más eszköze, mint hogy a jogszabály-változtatáshoz nyúljon - mondja a tárca. De ez önmagában még nem jelentheti azt, hogy ha azt látjuk, hogy van olyan hatályos tényállás, aminek alapján az ilyen típusú cselekményeket üldözni lehetne, akkor ne arra törekedjünk, hogy ezt a tényállást igenis alkalmazzák a hatóságok.

Minden bizonnyal szükség van arra, hogy például az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban vagy bármilyen más módon a tárca megpróbálja elérni azt, hogy a jogalkalmazás ennek megfelelően történjen. (Dr. Avarkeszi Dezső: Igazgatási szerv.) Igen, tisztában vagyok vele, hogy igazgatási szerv, de természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy például ha a Legfelsőbb Bíróság állást foglalna ezekben az ügyekben, akkor minden bizonnyal lehetne változtatni a fennálló bírói gyakorlaton.

(14.10)

Nem tartjuk helyesnek az alkotmány módosítását azért sem, mert úgy gondoljuk, hogy egy olyan törés keletkezne az alkotmányban, amely törés semmiképpen sem megengedhető, semmiképpen sem indokolt, és úgy gondoljuk, hogy az alkotmány a jelenlegi szabályozását tekintve egy olyan koherens egészet alkot, amely koherens egésznek a rendszerét rendkívül kockázatos bármilyen módon megbontani, ahhoz bármilyen módon hozzányúlni.

Tehát azt tartjuk indokoltnak, hogy lehet, hogy érdemes továbbvizsgálni és továbbfontolni azt, hogy akár a büntetőjog, akár a polgárjog eszközével lehet módosítást végrehajtani a jelenleg hatályos szabályozáson. És hogyha ez így van, és hogyha ez megtalálható, akkor esetleg ezen az úton, de ha nem, akkor mindenképpen azon az úton kell továbbhaladni - véleményünk szerint -, hogy a hatósági, bírói jogalkalmazási, ügyészi gyakorlaton kell változtatást elérni.

Tudom - államtitkár úrra nézek, és látom az arckifejezéséből -, hogy erről már sokat beszéltünk, és elmondta azt, hogy sajnos a tárcának nincsenek más eszközei, mint jogszabályt módosítson. Nem lehet minden héten bekövetkező probléma kapcsán azonnal jogszabály-módosításhoz nyúlni, különösen nem lehet alkotmányhoz, és különösen nem lehet a büntető törvénykönyv változtatását végrehajtani. Csak a mai napon három alkotmánymódosítás van előttünk napirenden. Ha a büntető törvénykönyvet veszem alapul, hány módosítás volt az elmúlt időszakban előttünk? Fél tucat, tucat - most következik újabb.

Nem lehet a hatályos jogszabályokon ilyen mennyiségben, ilyen rapid módon, ilyen gyorsan, a konkrét történésekre reagálva változtatni. Sokkal hosszabb időintervallumnak kell eltelnie annak érdekében, hogy biztosak legyünk afelől, hogy egy büntető törvénykönyvbeli változtatás szükségessé válik-e vagy sem. A tárca készíti elő az új büntető törvénykönyvet. Ennek ellenére egy jelentős Btk.-módosítás ismét napirenden lesz előttünk. Nemrég jelentős mennyiségű, tényállást érintő módosítást hajtottunk végre. Úgy gondolom, a bírói gyakorlatra nézve legalább olyan ártalmas a gyakori módosítás, mint az, hogy ha amikor indokolt, azt a változtatást nem hajtjuk végre.

Tehát mi úgy gondoljuk, hogy az alkotmánymódosítás nem megfelelő eszköz, nem megfelelő út annak érdekében, hogy az egyébként felháborítóan gyakori és nagyon sok mindenkit irritáló jelenségeket eredményesen visszaszoríthassuk. Ezért az alkotmány módosítását az SZDSZ-frakció nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 145 2009.03.24. 2:27  122-156

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak a liberális frakciónak címzett megjegyzésekre vonatkozóan szeretnék egy korrekciót és egy megjegyzést tenni, hogyha lehetséges. Az egyik az, hogy amikor Bárándy Gergely kolléga úr arról beszél, hogy örül, hogy megváltozik az SZDSZ álláspontja, merthogy ezek után hajlandók vagyunk büntetőtörvénykönyv-módosítást támogatni, akkor szeretném felidézni az emlékezetében azt, hogy 2003-ban támogattunk ilyen törvénymódosítást azért, mert úgy gondoltuk, hogy bár nem voltunk biztosak benne, alkotmányos kockázatokat akkor is láttunk abban a törvényjavaslatban, de nem tartottuk alapvetően alkalmatlannak arra, hogy egy elfogadható kísérletet hajtsunk végre egy büntetőtörvénykönyv-módosítással.

Ez történt 2003-ban. Én magam is igennel szavaztam a javaslatra, nemcsak erre, hanem azt követően, miután világossá vált, hogy az Alkotmánybíróság egyre szűkebb keretek közé szorítja a büntetőjogi törvényi tényállás módosításainak lehetőségét, mi azt mondtuk, egyetértünk azzal is, hogy ha nem megy a büntetőjog eszközeivel, akkor próbáljuk meg a polgári jogi eszközökkel változtatni a jelenleg fennálló helyzetet és gyakorlatot. Önálló törvényjavaslatot nyújtott be Eörsi Mátyás kollégám a frakció nevében, emlékezetem szerint a ciklus vége előtt valamivel, de ha tévedek, akkor ezért elnézést kérnék. Egyiknek sem tudom most a számát pontosan fölidézni, de azt hiszem, akik itt a teremben vagyunk, és ismerjük nagyjából az erre vonatkozó szabályozást, emlékszünk mindannyian ezekre a javaslatokra.

A másik dolog pedig az, ami a bírói gyakorlatra vonatkozó hatást illeti, természetesen nem gondoltam én sem azt, hogy akár az OIT keretei között olyan módon, ahogyan az egyébként természetesen a bírói függetlenség elvével összeegyeztethetetlen lenne, bármit is tegyünk, de amikor a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjét meghallgatta a bizottság is, több frakció is, akkor igenis úgy gondolom, lehetett volna érdeklődni afelől, hogy vannak-e tervei a Legfelsőbb Bíróság elnökének arra vonatkozóan, hogy mondjuk, egy jogegységi - a Bárándy kolléga úr által is emlegetett jogegységi - határozatot esetleg kíván-e elérni.

(14.30)

Erre - biztos vagyok benne - lehetett volna kérdést feltenni. Természetesen a jelölt döntötte volna el, hogy akár kíván-e róla nyilatkozni. Azt gondolom, ez nem sértette volna a bírói függetlenséget - hogy egy példát említsek. Bocsánat az időtúllépésért.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 181 2009.03.24. 3:25  156-182

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden szeretném ismertetni frakciónk álláspontját a törvényjavaslattal, az alkotmánymódosítással kapcsolatban.

Én is osztom azt a véleményt, amelyet néhány felszólalással ezelőtt bővebben kifejtett Salamon László képviselő úr, majd hivatkozott rá Répássy Róbert képviselő úr is. Indokoltnak gondolom a felszólalásukat, helytelen, hogyha gyakran módosítjuk a Magyar Köztársaság Alkotmányát. A mai napon csak három módosítás fekszik előttünk, külön-külön mindegyik biztosan megindokolható, de önmagában véve maga a szám is azt jelzi, hogy ennek nagyobb megfontoltságot igénylő tevékenységnek kellene lennie.

Mondom ezt bevezetőként, annak ellenére, hogy ezt a konkrét módosítást elfogadhatónak és támogathatónak tartjuk. Egyrészt, mert megfelelő módon többpárti, a frakciók mindegyikét érintő előkészítés következtében került elénk, és persze természetesen attól, hogy teljes mértékben osztom Salamon László képviselő úr aggályait a gyakori módosítással kapcsolatban, valóban több méltóságot, több tiszteletet érdemelne az alkotmány, azt azonban mindenképpen el kell fogadnunk, ha indokolt, akkor módosítani kell. Minden bizonnyal azok, akik a konkrét szakmai előkészítésben részt vettek, arra a következtetésre jutottak, hogy indokolt, és módosítani kell. Ezt az álláspontot mi is osztottuk, ezért az alkotmány módosítását ebben a tekintetben tudjuk támogatni.

Répássy Róbert képviselő úr azt mondta, ez egy jó arány, mert háromból kettő jó eséllyel elfogadható, és igen, nagyjából ez a háromból kettő ránk nézve is igaz, hogy háromból két módosítást el tudunk fogadni. Ezt a módosítást fenntartás nélkül, megvárjuk persze, hogy milyen módosító javaslatot nyújt majd be hozzá a Fidesz, de várhatóan olyant, amelyet mindannyian el tudunk fogadni. Tehát akkor erre a módosításra azt tudom mondani, hogy igen. Az elsőre azzal a fenntartással, hogy kizárólag akkor, amennyiben a kapcsolódó törvény, ami az Országgyűlés létszámát és a választójogi törvényt módosítja, együtt kerül elfogadásra, mert hiszen anélkül a dolgot értelmetlennek tartjuk. Úgy gondolom, ebben a tekintetben következetesek vagyunk.

A másodikra vonatkozóan pedig már elhangzott, hogy nem értünk vele egyet, és csak azért, mert már nem volt módom, hogy reagáljak rá: az államtitkár úr a felszólalásában nagyon furcsállotta, hogy az alkotmánymódosítással kapcsolatban az alkotmánnyal összefüggésben koherens egészről beszéltem. Igen, ezt fenntartom, mert úgy gondolom, a jogok korlátozására vonatkozóan az alkotmány egységes korlátozási szabályrendszerre épül: a 8. § (2) bekezdése szerint alapvető jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja törvény. Úgy gondolom, ebben a tekintetben koherens egészet alkot az alkotmány. Ha ezt a módosítást most elfogadjuk, amely az országgyűlési fejezetre vonatkozik, és elhagyjuk a törvényjavaslatban szereplő rendelkezést, nem bontjuk meg azt a koherens egészet, amelyről beszéltem, tehát ez is az egyik indoka annak, hogy el tudjuk fogadni ezt a módosítást.

Az SZDSZ tehát az alkotmány módosítását ebben a tekintetben támogatni tudja. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 197 2009.03.24. 8:00  182-212

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat elénk került, mert úgy gondolom, hogy abban a folyamatban, amelyről részben államtitkár úr is szólt már az expozéjában, mások is említést tettek róla, abban ez egy nagyon fontos állomás és fontos előrelépés.

Évekkel ezelőtt, amikor Magyarországon végre elindult az informatikának, az elektronikus aláírással, az ügyfélkapuval kapcsolatos ügyintézés lehetőségének jogszabályi alapjait megteremtő cégeljárás, de azt követően más eljárások tekintetében is, akkor is üdvözöltük ezt a folyamatot, annak a kezdetét is. Talán még jobb lett volna, ha egy kicsit nagyobb ütemben hajtható ez végre Magyarországon. De így is nagyon fontos előrelépésnek tartjuk, és támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.

Elképzelhetőnek tartjuk, hogy szükséges módosító javaslatok benyújtása a törvényhez. Ezt minden további nélkül el tudom fogadni; ha megfelelően jó módosító javaslatok születnek, akkor természetesen azokat szívesen tudjuk támogatni. Ha jól értem, ez a törvényjavaslat nagyjából azt a főszabályt vezeti be, hogy ahol a jogi képviselet kötelező, ott kötelező lesz alkalmazni a törvényt majd, természetes személyek esetében ez pedig mindig lehetőségként fog majd alapvetően fölmerülni. Azaz az állampolgár az egyszerű ügyintézés keretében választhatja azt a módot, hogy elektronikusan intézi az ügyeit; amennyiben nem kívánja, vagy azért, mert nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközei és a szükséges tudása, papír alapon is folytathatja ezt az ügyintézést. Ez mindenképpen jó és szükséges.

Nem szeretnék belemenni semmilyen olyan területnek a vitájába, amelyhez nem értek, mert már elhangzott az elektronikus aláírás és az ügyfélkapu közötti különbség, és hogy az milyen következményekkel jár. Annyit persze tudok, hogy miután én magam is rendelkezem ilyen eszközzel és használom, az elektronikus aláírás egy jóval magasabb szintű védettséget jelent az okirat tartalmát tekintve, és ez garanciális szempontból nagy valószínűséggel megfontolandó, hogy milyen irányban menjen akár ez a törvény is, akár más, ehhez hasonló feladatokat ellátó törvény is.

Az ügyfélkapu jó abban az esetben, ha információkérésről van szó, olyan iratok cseréjéről, kölcsönös elküldéséről, fogadásáról, amely iratokhoz komolyabb joghatások nem feltétlenül fűződnek. Ott, ahol nagyon komoly joghatások fűződnek egy-egy okirat megérkezéséhez, annak idejéhez, különösen annak tartalmához, a tartalom érinthetetlenségéhez, ott azt gondolom, nem lehet eltekinteni attól, hogy a jövő útja az elektronikus aláírás. Ez nagyon sok esetben jelenthet gyakorlati problémát.

Én azonban nem tenném függővé a törvényjavaslat támogatását attól, hogy néhány rendszerben súlyos hibák, ügyintézéssel összefüggő hibák keletkeztek az elmúlt időszakban. Ez sajnálatos, ha megtörténik. Nyilvánvalóan a felelősségét meg kell állapítani annak, aki mulasztott ebben a tekintetben, de nem lehet kérdés abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat fontos előrelépést jelent, és szükséges az a változtatás, amelyet szeretne végrehajtani. 2010. január 1-je lesz az általános hatálybalépési időpontja, azaz bő fél év áll rendelkezésre majd valószínűleg arra, hogy a törvény rendelkezéseihez képest megfelelően felkészülhessen mindenki.

Nem ismerem az adatvédelmi biztos által megfogalmazott aggályokat, azonban elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy csak olyan változatát fogadhassuk el a törvényjavaslatnak, amelyre vonatkozóan az adatvédelmi biztos a támogatását egyértelműen tudja adni. Ezt azért is tartom indokoltnak, mert bizony az elmúlt évek során - hosszú-hosszú évekre visszamenőleg bármikorra igaz, tehát nem feltétlenül erre a kormányzati ciklusra, hanem mindenkorra - az a tendencia kétségtelenül létezik és ismert, hogy az állam az állampolgárokra vonatkozóan egyre több adat birtokába juthat, egyre könnyebben tudja ezeket az adatokat összeszedni, egyre könnyebben tudja begyűjteni. Ebből egy dolog következik, amelyet az állam, a hatalom mindig tagadni szokott, de mindig igaz, hogy egyre könnyebben tud vele visszaélni.

A garanciák éppen ezért elengedhetetlenül, nagyon szükségesek. Ha ezeket a garanciákat a törvény fogja tartalmazni - és az adatvédelmi biztos ezzel egyet fog tudni érteni -, akkor még könnyebben tudjuk azt mondani, hogy igen, támogatható a javaslat.

Jó, ha ki tudja váltani a postai szolgáltatások igen jelentős részét, később egyre nagyobb hányadát, ez talán több okkal is indokolható. Egyrészt a postai út drága. Másrészt egyre kevésbé megbízható. Azt tapasztaljuk, hogy a postai szolgáltatások Magyarországon folyamatosan romlanak az elmúlt években. Az okát nem tudom, de a végeredményét pontosan tudom: a postai küldemények hosszabban jutnak el ma a címzetthez országon belül, mint korábban, másrészt kevésbé megbízhatóan. Sokkal több postai küldemény vész el szerintem, mint korábban történt az.

Az sem mellékes szempont, hogy kíméljük a papírfelhasználást. Elképesztő környezeti károkat okoz az, hogy túlzott mértékben használunk papírt a mindennapi életben. Ha ezt ki lehet váltani elektronikus úton történő iratforgalommal, nem kell papírt használnunk, akkor nagyon sok-sok millió, talán milliárd forintot lehet folyamatosan megtakarítani, és ez környezetvédelmi, költségtakarékossági szempontból sem elhanyagolható.

Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban azok a jogszabályok, amelyek megteremtették és később egyre mélyebben, elmélyültebben és egyre nagyobb mértékben teszik vagy tették lehetővé az elektronikus iratforgalmat, mindegyike azt igazolja, hogy helyes lépés volt. Akár az elektronikus cégeljárásra vonatkozóan igaz ez, akár igaz a Ket. legutóbbi módosítására. És bár kétségtelen tény, hogy a korábbi, 2004-es Ket. alkalmazása szempontjából az elektronikus ügyintézés nem terjedt el olyan mértékben, mint amilyen mértékben annak idején azt reméltük, az azonban nem lehet kérdéses, hogy ez a helyes út, és ezt kell megpróbálni a hatóságok számára is részben kötelezővé tenni, részben pedig mindenkit ösztönözni ara, hogy éljen ezzel a lehetőséggel.

Az biztos, hogy az elhangzott vitában jó néhány olyan érv fölmerült, amely nagyon komoly megfontolást igényel. Elektronikus aláírás-e vagy ügyfélkapu, adatvédelmi biztos reagálása és véleménye a törvénnyel kapcsolatban, és talán még másokat is lehetne említeni. Azt hiszem, ez arra figyelmeztet bennünket, hogy minden bizonnyal indokolt módosító javaslatok benyújtása.

Arra szeretném kérni a kormányt, hogy legyen ebben a tekintetben nyitott a változtatási javaslatokra, mert mindannyiunknak az a célunk, hogy egy olyan, jól alkalmazható törvény kerüljön elfogadásra és hatálybalépésre, amely céljait tekintve egyértelműen igazolja azt a kormányzati törekvést, amelyet maximálisan támogatunk, hogy egyre jobban el kell terjednie az elektronikus ügyintézésnek, mert nincs olyan szempont, amely ha jól működő törvényt, jól működő rendszert feltételez, a papír alapú ügyintézés mellett szólna. Minden szempont az elektronikus ügyintézés mellett szól. Ha ezt ki tudjuk elégíteni a törvényjavaslat megfelelő tartalmú elfogadásával, akkor nagy előrelépést könyvelhetünk el, és ebben mi szívesen vagyunk partnerek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 215 2009.04.20. 4:03  206-220

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Az elnök csenget.) Az alkotmányügyi bizottság eseti jellegű állásfoglalásával nem értünk egyet. Egyetértünk a Fidesz azon indítványával, hogy ezt az állásfoglalást a Ház utasítsa el.

Semmiképp nem szeretnék érdemben beszélni magáról a tibeti törvényjavaslatról - ha szabad ilyen röviden megnevezni a törvényjavaslatot -, mert nem erről az egy törvényjavaslatról van szó, hanem egy olyan állásfoglalásról, amelynek egyébként hosszú távú következményei lehetnek, ha ezt a Ház elfogadná.

Egyrészt maga a jogalkotási törvény és az alkotmány egyaránt nagy számban tartalmaz törvényhozási tárgyakat, olyan tárgyköröket, amelyekben kizárólag az Országgyűlés alkothat jogszabályt, nevezetesen törvényt. Ez a felsorolás természetesen nem kimerítő, ehhez képest sok minden más területen áll jogában az Országgyűlésnek az, hogy törvényt alkosson.

Az országgyűlési képviselőknek nagyon fontos alkotmányos joga az önálló törvénykezdeményezési jog, amely nem vitatható el. Ezt nagyon kevesen tehetik meg a Magyar Köztársaságban, többek között az országgyűlési képviselők tehetik meg azt, hogy önálló törvénykezdeményezési joggal éljenek. Ilyen típusú állásfoglalásokkal ennek a jognak a gyakorlása, tartalommal történő kitöltése nem vitatható el. Ha a többség nem ért egyet a javaslattal, akkor azt érdemben el kell utasítani és le kell szavazni.

Szeretném figyelmeztetni önöket arra, hogy az Országgyűlés az elmúlt húsz évben (Zaj. - Az elnök csenget.) számos olyan törvényt alkotott, amelynek igazából semmilyen norma jellege, normatív tartalma nem volt. Például az 1996. évi LVI. törvény Nagy Imréről és mártírtársainak emlékéről, az 1994. évi LXXXI. törvény az Ideiglenes Nemzetgyűlésről, a 2001. évi LXIII. törvény a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánításról. Ezekben a törvényekben az emlék, az elismerés, a kinyilvánítás, a megörökítés kifejezések visszatérő jelleggel szerepelnek, semmilyen normatív tartalma ezeknek a törvényeknek nincs, mégsem vitatta sem 1994-ben, sem 1996-ban, sem 2001-ben senki azt, hogy ilyen típusú törvényt alkosson az Országgyűlés.

A normaalkotási formát tekintve az országgyűlési képviselőknek - akár egyedül, akár többen teszik a kezdeményezést - számos lehetőségük van. Az országgyűlési képviselő dönti el, hogy törvényt, határozati javaslatot vagy politikai nyilatkozattervezetet kíván-e elfogadtatni a Házzal. Természetesen a Házszabály rendelkezéseit be kell tartani a jogszabályok, a törvényjavaslat, a határozati javaslat előterjesztésére, vitájára és elfogadására vonatkozóan. Azt azonban nem lehet, hogy önkényesen megváltoztassa az Országgyűlés azt, hogy egy törvény az törvény, egy határozati javaslat az pedig határozati javaslat lehessen. Egyértelműen úgy gondolom, hogy ez a képviselői jogok sérelmét jelenti, és nem hiszem, hogy helyesen jár el az Országgyűlés - talán többsége, de ha a szavazásra sor kerül, majd kiderül, valóban így van-e -; az Országgyűlés egy részének aktuális politikai érdekét nem lehet házszabályi köntösbe öltöztetni.

Úgy gondolom, nagyon komoly hibát követ el az Országgyűlés, ha ezt az állásfoglalást most elfogadja, ezért tisztelettel szeretném önöket arra kérni, kedves MSZP-s kollégák, hogy ezt az eseti jellegű állásfoglalást utasítsa el az Országgyűlés, ahogy azt egyébként az MSZP-frakción kívül minden frakció az alkotmányügyi bizottságban is megtette, csak nem voltunk többségben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 193 2009.05.04. 1:59  190-220

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 20 perces időkeretet sem használta ki az előttem szóló miniszter úr, teljesen indokolt módon, néhány percben lehet ismertetni a javaslat lényegét, amit én azok után, hogy ő ezt elmondta, semmiképpen nem tennék.

Egy olyan törvényjavaslat áll előttünk, amely egy kormány megalakulását követően teljesen természetes, hogy a Ház elé kerül. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat minden szempontból méltányolható és elfogadható. Egészen biztos, hogy ha bármelyik más frakció kerül abba a helyzetbe, hogy kormányt alakítson és a többségét a parlamentben érvényesítse, minden bizonnyal valamelyest más megoldást választ. De azt hiszem, hogy minden további nélkül elfogadhatjuk, hogy a kormány komolyan gondolta azt, hogy a megszorító intézkedések, a válságkezelés az állami vezetőkre is, azok munkájára, jövedelmi viszonyaira is hatással van, és kell is, hogy legyen. Egy méltányolható nagyságrendű miniszteri jövedelemcsökkenés az, amelyet ha elfogadunk, akkor hatályba fog lépni.

Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat megérdemli a támogatást, erkölcsi és gesztus szempontból elfogadható az, hogy ez volt az első törvényjavaslat, amelyet a frissen megalakult kormány benyújtott. Ez így támogatható, és azt gondolom, hogy nem jár el helyesen az, aki ezzel a törvényjavaslattal olyan módon kezd el kötözködni, hogy az összeg, az arány miért így és miért nem másképpen néz ki. A kormánynak, azt hiszem, minden további nélkül jogában áll ez a döntés, és a kormánypárt nyilván támogatni fogja; mi elfogadhatónak tartjuk, és ellenzéki pártként szintén támogatni fogjuk tudni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 28 2009.05.05. 10:26  13-35

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetségének programjában a jogérvényesítés hatékonyabbá tétele mindig központi helyen szerepelt, hiszen az állam, természetesen sok egyéb tényező mellett, akkor működik megfelelően, ha hatékony jogszolgáltatást nyújt az állampolgárok, vállalkozások számára. A liberálisok ezért mindig támogatták a kormányzat ezzel összecsengő elképzeléseit, így most támogatjuk a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényjavaslatot is.

A törvényjavaslat több területen alapvetően reformálja meg a fizetési meghagyásos eljárást, mert egyrészt az elektronikus eljárás lehetővé tételével, másrészt az automatizált eljárás előírásával alapvetően új helyzetet teremt. Hatalmas változás lesz ez a jelenlegi rendszerhez képest, ahol a fizetési meghagyásos eljárást a bírósági titkárok, fogalmazók és a bírósági ügyintézők folytatják le, ugyanúgy, ahogy azt az elmúlt 50-100 évben is végezték. Ez ma már nem korszerű, nem ésszerű megoldás, mivel a bírósági intézményrendszer aránytalanul nagy erőforrásait köti le ez az ügyintézési mód, és egyes bíróságokon lényegében ellehetetleníti magát az ítélkező érdemi tevékenységet is. Mellesleg a fizetési meghagyásos eljárás az elmúlt 100 évben szinte csak annyit változott, hogy időnként megváltoztak a nyomtatványformák, és más-más típusú nyomtatvány került a jogalkalmazók elé, egyébként az intézmény maga szinte semmit nem változott.

Az elmúlt évtizedekben az informatikai rendszerek kulcstechnológiából alaptechnológiává váltak, vagyis a gazdasági, a civil életben nélkülözhetetlen ezen technológiák használata, egyre több esetben ez az ügyintézés alapvető eszköze. Ebben a helyzetben pedig nem fogadható el, hogy a magyar igazságszolgáltatás ne építsen egyre szélesebb körben az informatikai eszközökre. Ha körbetekintünk a világban vagy akár csak Európában, azt látjuk, hogy a modern, gyorsan fejlődő országok kivétel nélkül mind nagyon fejlett informatikai hálózatokkal rendelkeznek, a hivatali ügyintézésnek elterjedt, lassan meghatározóvá váló eszköze az elektronikus ügyintézés. Magyarországnak ezen a téren nagy még a lemaradása, de nem behozhatatlan, és néhány területen örvendetesen gyorsan fejlődik. Az informatikai rendszerekre történő átállás persze nem történhet meg egyik pillanatról a másikra, ez óhatatlanul működési zavarokat eredményezne, ezért szükségesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat 2010. júniusi hatálybalépéssel számoljon, mert ez kellő időt ad a közjegyzőknek is az informatikai rendszer kiépítésére és másoknak is a felkészülésre.

Az alkotmányügyi bizottság ülésén néhány képviselő részéről kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, és itt a plenáris ülésen is, hogy helyes-e ezt az eljárást közjegyzői hatáskörbe utalni, helyezni, de mi ezt jó elképzelésnek tartjuk, hiszen ezáltal a bíróságok jelentős ügytehertől mentesülnek, és remélhető, hogy ennek köszönhetően a bíróságokon hamarabb születik majd döntés az érdemi peres eljárásokban. A közjegyzőség alkotmányos jogállása és a kar szakmai és informatikai felkészültsége alkalmassá is teszi őket e feladat bíróságoktól történő átvételére. Minderről a törvényjavaslat általános indokolásában szépen kimunkált érvelést találhatunk, ez mindenképpen dicséretes. Jó döntésnek tartjuk emellett azért is, mert a közjegyzőség jelenleg is számos nem peres eljárást folytat le, amelyekkel összefüggésben több informatikai alkalmazást kezel, így kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy egy ilyen igen fontos rendszert is működtetni tudjon.

Magyarország versenyképességének javítása volt a másik igen fontos tényező, ami miatt mi a törvényjavaslat támogatása mellett döntöttünk. Az elektronikus eljárás és az automatizált eljárás megteremtése a fizetési meghagyásos eljárás területén igen előnyös, lényeges versenyképesség-javító tényező, hiszen ezzel azon európai államok közé fogunk kerülni, Németország és Ausztria mellé, amelyek úttörő módon már megteremtették az automatizált eljárás feltételeit. Ha valaki láthatta ezt közelről is, hogy hogyan működik, annak, azt hiszem, nem is kell hosszabban érvelni amellett, hogy ez egy helyes megoldás. Ausztriában is, Németországban is - én magam az ausztriai megoldást ismerem kicsit közelebbről -, azt kell mondjam, az érintettek mindegyikének megelégedésére működik a rendszer, gyorsan, garantáltan, biztosan, és papír nélkül az esetek döntő többségében, ami mindenki számára kiszámíthatóvá, a jogbiztonság szempontjából egyértelműen jóvá teszi a rendszert.

A törvényjavaslat összhangban áll továbbá az Európai Unió azon elképzelésével is, ami az európai fizetési meghagyásos eljárás kapcsán arra igyekszik ösztönözni a tagállamokat, hogy teremtsék meg az eljárás elektronikus lefolytatásának feltételeit. Ebben a tekintetben is jó a javaslat.

(10.40)

A harmadik érv frakciónk részéről a törvényjavaslat támogatása mellett az, hogy ez az új eljárásrend garantálja az eljárási határidők betartását, hiszen amennyiben a meghagyás kibocsátásának a feltételei fennállnak, de a közjegyző elmulasztaná a törvényi határidő betartását, akkor az elektronikus fizetési meghagyás informatikai rendszere a határidő lejártát követő napon maga fogja a közjegyző nevében, valamint szakmai és anyagi felelőssége mellett automatikusan kibocsátani a meghagyást. Ugyanez vonatkozik egyébként a közbenső intézkedésekre is, ilyen például a hiánypótlás, a megszüntetés, elutasítás és egyebek.

Ebben a látszólag jelentéktelen szabályban rejlik véleményünk szerint a törvényjavaslat igazi ereje, hiszen így biztosítható az eljárási határidők tényleges betartása, a gyors igényérvényesítés valódi lehetőségének megteremtése. A vállalkozások, a jogkereső állampolgárok számára ugyanis önmagában az még nem érték, ha a jogszabály rövid határidőt ír elő, hiszen ilyent máshol is láthatunk, értéke csak annak van, ha azt a hatóságok ténylegesen be is tartják. Ez az, amit a törvényjavaslat garantál, mivel az eljárás lefolytatásának támogatására egy olyan infrastruktúrát hoz létre, amely gyakorlatilag kizárja a késedelmet az eljárás során. Ez nagyon fontos. Nagyon sok hazai hatósági eljárásra igaz ma még az, hogy ugyan a hatóságot határidő kötelezi valamilyen cselekmény elvégzésére, de ha elmulasztja azt, semmilyen érdemi következménye nincs annak. Az állampolgár valódi érdekét sokszor ilyen értelemben semmi nem védi. A javaslat elfogadásával a fizetési meghagyásos eljárások ezután már az üdítő kivételek közé fognak tartozni, és ezért mindenképpen tudjuk ezeket támogatni.

Több mindenki beszélt arról, főleg az ellenző kollégák köréből, hogy jelentős bevételtől esnek majd el a bíróságok ennek az eljárásnak a bevezetése révén. A legjobb tudomásom szerint ez nincs így, mert a bevétel mellett a kiadási oldalon ma a bíróságok oldalán több pénzbe kerül a fizetési meghagyásos eljárás működtetése, mint amilyen előnyt a bevételoldalon jelent.

Másrészt Rubovszky György kollégám felhozta azt, hogy a cégeljárás is jól működik, és lám-lám, ugyanúgy meg lehetne tartani, vagy az informatikai oldalát be lehetne vezetni a bíróságok oldalán. Egyrészt arra szeretném az ön figyelmét ebben a tekintetben felhívni, hogy nem feltétlenül jó az összehasonlítás. Egyrészt véleményem szerint egy teljesen elkülönült rendszerben működik a cégbírósági rendszer, teljesen önállóan, teljesen önálló informatikai, infrastrukturális és intézményi alapon is. Éveken keresztül tartó, igen nehéz munka volt elérni azt, hogy a mára valóban jól működő és valóban egy-két óra alatt érdemi ügyintézést végrehajtani képes cégbírósági informatikai rendszer úgy működjön, ahogyan az most ma már látszik. És egy másik nagyon nagy különbség: a cégeljárás során, a cégbírósági elektronikai ügyintézés során a cégbíróság, elsősorban maga a cégbíró, érdemben dönt az ügyekben, azaz érdemi bírói tevékenységet végez.

A fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatban mondjuk mi - talán többen is vannak a kollégák között ilyenek -, akik fogalmazóként kezdtük a pályánkat, és mondjuk, a panasznapon gyártottuk a fizetési meghagyásokat, ha szabad mondani, kilószámra: semmilyen érdemi tevékenységet nem végeztünk, ez egy adminisztratív dolog volt. Fontos volt, hogy a bíróságon keresztül történjen ennek az eljárásnak a bonyolítása, mert ez garanciális szempontból egyértelművé tette azt, hogy megfelelő módon történik a fizetési meghagyás kibocsátása. De azon túl, hogy ezt az eljárási rendet be kellett tartani, érdemi, a jogvitát érintő döntést semmiképpen nem hozott a bíró sem, aki egyébként végül aláírta a fizetési meghagyást, azaz amennyiben jogvitára kerül sor, akkor az a garanciális elem, hogy arról bíróság döntsön, természetesen megmarad, és a bíróság előtt fog az ügy érdemben eldőlni. Én ezért nem tartom helyes összevetésnek a két rendszert ebből a szempontból.

Mindezek alapján mi egy szükséges, jó, a korszerűsítést nagymértékben szolgáló lépésnek tartjuk e törvényjavaslat bevezetését, hatályba léptetését, és a magunk részéről a liberális frakció támogatni fogja a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 44 2009.05.05. 5:23  35-45

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ pviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! E törvényjavaslatról én is csak nagyon röviden szeretnék szólni; egyrészt, mert részletes ismertetést hallhattunk magáról a tartalmáról, másrészt meg láthatóan a Házban egyetértés mutatkozik, hogy e törvényjavaslatot minden parlamenti frakció támogatni fogja, esetleg kisebb módosításokkal.

Való igaz, hogy a javaslat gerincét, lényegét annak a belső piaci szolgáltatási irányelvnek a hazai átültetése jelenti, amely az Európai Unió négy alapszabadságának: az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának a szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseit tartalmazza. Ez egy nagyon-nagyon nagy jelentőségű irányelv, nem véletlenül került hosszú éveken át kialakításra a végleges tartalma, és a Magyar Köztársaság számára még néhány hónap áll rendelkezésre arra, hogy 2009. december 28-áig az irányelv hazai jogszabályi rendelkezéseit hatályba léptesse.

Örvendetesnek tartjuk, hogy az, ami részben megjelent a Ket. módosítása legutóbbi novellája kapcsán, megjelenik most már ezekben a különböző ágazati jogszabályokban is. Én részletesen ezekre nem szeretnék kitérni, hat-hét jelentős törvényt módosít maga a törvényjavaslat: az igazságügyi szakértői tevékenységet, a szakértői kamarákról szóló törvényt, az ügyvédségről szóló törvényt, a jogi segítségnyújtásról szóló törvényt és másokat. Ami üdvözlendő, az igazából mindegyik módosítani kívánt törvényre vonatkozóan megjelenik a javaslatban. Például az, hogy engedélyezés helyett alapvetően bejelentési lehetőséget ad, úgy gondolom, ez nagyon lényeges előrelépés. Magunk is, korábban is sokszor szorgalmaztuk ennek az elvnek minél következetesebb, lehetőség szerinti bevezetését a különböző hatósági eljárásokban.

Itt is egyre inkább uralkodóvá válik - reméljük, lassan meghatározóvá - az elektronikus ügyintézés, amely mindenkinek időt, fáradságot és egyéb költségeket takaríthat meg. Gyorsabb, hatékonyabb, személyes megjelenés nélküli ügyintézés válik jellemzővé mindegyik területen, ezt támogatni tudjuk. Egyértelműen kivehető a törvényjavaslatból az a szemléletváltás, hogy ügyfélcentrikussá kíván válni mindegyik érintett törvény, illetve jogszabály.

Csak nagyon csendben szeretném megjegyezni, hogy számomra nem teljesen világos, hogy a törvényjavaslat 22. §-ában az ügyvédi és országgyűlési képviselői tevékenység eddig meglévő összhangját miért kellett összeférhetetlenné tenni, ami majd jövő év július 1-jétől lépne hatályba. Egyrészt erről eddig semmilyen módon semmilyen utalást nem kaptunk, másrészt, amikor nem olyan régen egy általam benyújtott összeférhetetlenséggel összefüggő törvényjavaslat a Ház előtt volt, akkor határozottan azt az álláspontot képviselte a kormány képviselője, hogy a kormány nem tartja időszerűnek ilyen típusú összeférhetetlenségi szabályokra vonatkozó változtatás megnyitását. Ez itt szép csendben egy kicsit mégis ezt jelenti. Erre vonatkozóan, ha szükséges, mi mindenképpen módosító javaslatot nyújtunk be, de ha esetleg csak értelmezési probléma van, és az tisztázódik, akkor maradhat így is a szöveg, a lényeg az, hogy a jelenlegi helyzet ne változzon.

(11.20)

Nemrégen hallhattunk egy olyan felmérésről, amely szerint az Európai Unió tagállamai közül a legnagyobb szkepszissel talán - az utolsók egyike vagyunk - Magyarország viszonyul az Európai Unióhoz. Csak arra szeretném a figyelmet fölhívni, hogy talán aki ilyen szkeptikusan áll az Európai Unióhoz, érdemes átgondolnia álláspontjának megváltoztatását, mert ha semmi mást nem, de ilyen szabályoknak, az állam működésével kapcsolatos ilyen jellegű államigazgatási, közigazgatási szabályoknak a megváltoztatását képes elérni az Európai Unió, ha egy adott tagállam állampolgárai az államot nem tudják erre rávenni, de az uniós tagság mégis kikényszeríti az államtól azt, hogy ilyen típusú változtatásokat hajtson végre eljárási és más jogszabályokban, akkor már önmagában megéri az, hogy uniós tagok vagyunk, mert mindaz, ami most itt például előttünk fekszik, az alapvetően az állampolgárok érdekeit szolgálja.

Ez részben most egy uniós kötelezettségünk, hogy ezt az irányelvet átültessük a hazai jogba, és ha ilyen nincs, akkor talán nehezebb lenne rávenni az államot saját bürokratikus rendjének a megváltoztatására. Egy ilyen külső kényszerítő erő sokat segíthet annak érdekében, hogy az állampolgárok mindegyike által kívánt változtatás ennek révén is megtörténhessen. Tehát azt hiszem, ez is egy jó példa arra, hogy az Unió hasznos és jó mindannyiunk számára.

A törvényjavaslattal egyetértünk, apróbb módosításoktól eltekintve támogatni tudjuk azt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 76 2009.05.05. 24:20  45-77

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Önök is bizonyára ismerik azt az elég gyakran idézett anekdotát, amely szerint Deák Ferenc, amikor Eötvös József a véleményét kérdezte a vármegyei közigazgatás összes visszásságát leleplező regényéről, A falu jegyzőjéről, a haza bölcse válaszképpen egy lóorvostani műnek az összes lóbetegségeket egy lovon feltüntető rajzát tette Eötvös elé azzal a megjegyzéssel, hogy mindezek a betegségek megvannak, de azért ilyen ló nincsen.

A kormány által elkészített és benyújtott T/9354. számú törvényjavaslat, amelyet üdvözölhető módon a parlament együtt tárgyal a szolgáltatási kerettörvény-javaslattal, mintha cáfolni látszana a deáki bonmot-t.

(13.30)

Több mint 400 oldalon keresztül, több száz hatósági eljárás felülvizsgálata, közel 180 törvény módosítása, számtalan új jogintézmény bevezetése, alkotmányos elmaradások részbeni pótlása, törvényalkotói beavatkozások olyan alapvető területeken, mint a jegyzői birtokvédelemmel kapcsolatos, régen húzódó eljárásjogi viták, amelyek a magyar közigazgatás minden szegletét érintik. Biztosan többen fogják emlegetni azt is, hogy ez egy pejoratív értelemben vett salátatörvény, aminek azonban álláspontunk szerint nincs meg a megfelelő alkotmányjogi alapja; a javaslatra véleményünk szerint szükség van, és ebben a formájában is szükség van.

Mindezek alapján joggal vetődik fel a kérdés az emberben: vajon az a bizonyos állatorvosi ló nem éppen a rendszerváltás utáni magyar közigazgatás? Ahol ennyi sebet kell gyógyítani, és a meglévő szervezet állóképességét ily sok helyen és módon kell fokozni, ott nincs-e valami eredendő kórság, amely a csontokig és a szövetekig hatol?

Igaz ez akkor is, ha tudjuk, hogy a törvénymódosítások nem kis része - ahogy azt már többször is, többen említették - egy igen nagy hatású, korszakos jelentőségű uniós irányelv követelményeinek szeretné megfeleltetni a magyar jogrendszert. De vajon mindig külső kényszerre kell-e várnunk, hogy a fejlődés útját válasszuk? A válasz számomra evidensen az, hogy nem. Másrészt a most tárgyalandó törvényjavaslatok szervesen összefüggenek a közigazgatási hatósági eljárás módosításával, röviden Ket.-novellával, azokkal az indokokkal, amelyek a közigazgatási hatósági eljárások alapnormájának, kódexének számító Ket. szinte teljes újraírását igényelték az elfogadásától számított igen rövid időn belül.

Kódexről beszélhetünk, bár tudjuk azt is, hogy e kódex jelleg valóban csak akkor tud érvényesülni, ha végre a jogalkotás leszokik arról, hogy minden egyes külön törvényben - akkor is, ha arra semmi szükség nincs - a Ket. rendelkezéseit ismétli, többlet-normatartalom nélkül. Lehet ezt csinálni, lehet megkérdőjelezni az államigazgatási eljárási törvénnyel 1957-től kialakított rendszert, de akkor éppen azok az okok - normavilágosság, jogbiztonság, hogy csak egyet-kettőt említsek - szűnnek meg, amiért általános eljárási törvényt egyáltalán alkotni érdemes.

Ezért azzal a jogalkotói céllal, amely a magyar jogrendszer egyik legfontosabb törvényének vissza akarja adni igazi funkcióját, vagyis hogy több száz hatósági eljárás háttérjogszabálya legyen, mélységesen egyetértünk. Mindaz a munka, amit az elmúlt évben az Országgyűlés elvégzett a közigazgatási hatósági eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, az adminisztratív terhek csökkentése érdekében, féloldalas és tökéletlen maradna, ha az Országgyűlés az ott megfogalmazott célokat nem képezné le konkrétan, eljárásról eljárásra az egyes ágazati jogszabályokban.

Csendben és bizakodva teszem hozzá a liberális frakció reményét, hogy a kormány már elkezdte a rendeleti szabályozás felülvizsgálatát is, hisz a maga teljességében a Ket.-novellával elindított vállalkozás akkor fejeződhet majd be csak igazán. Sőt az ügyfelek idegeit igazán felborzoló és hajmeresztő bürokratikus sületlenségek éppen ott találhatóak meg a leginkább. Így hát a javaslat által megfogalmazott célokkal, a javaslat és a szolgáltatási kerettörvény-javaslat benyújtásával maximálisan egyetértünk, a liberális frakció támogatja a megkezdett közigazgatási reformot. Úgy gondolom, ebben semmilyen vitánk nincs.

Mindazok az érvek, amelyeket kevesebb mint fél éve fejtettem ki a Ket.-novella általános vitájában a novella szükségességét illetően, jórészt ma is megállják a helyüket. Mi változott volna? A Ket.-novella még nem lépett hatályba, az akkor leírt fejlődési tendenciák pedig még jobban erőre kaptak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után az időközben lezajlott elektronikus forradalom, a köz- és magánszféra együttműködésének fokozódása a világban és a közigazgatásban az állami tevékenységek, közfeladatok körének és intézésük módjának újragondolását teszik szükségessé. E tendenciákkal a magyar állam működése alig vagy egyáltalán nem tudott lépést tartani. Bár lehetne, nem akarok e törvényjavaslatok kapcsán részletesen kitérni a kis vagy erős állam körül kibontakozott elméleti vitákra, mint ahogyan nem áll szándékomban újból a tisztelt Ház elé tárni a mai magyar közigazgatás veleszületett hibáit sem.

Mindennap tapasztaljuk a még a szocializmusból örökölt reflexeket, a hatóságok által az ügyfelekről - vagy talán mondjam inkább: alattvalókról - kialakított emberképet, és miután az adóbevallás finisében vagyunk, azt hiszem, nem kell az adóigazgatás, az APEH ügyfélbarátságát sem külön bemutatni. Ötvenötféle adóval lehetetlen korszerű államot teremteni. A közigazgatás elektronizációja terén pedig az ügyfélkapu nemrégiben bekövetkezett csődje elevenen élhet az adófizetők emlékezetében.

Sarkozy francia elnök úr mondta egy nemrégen tartott beszédében, hogy nem olyan reformpolitikát akarok folytatni, amely úgy tesz, mintha Franciaország egy új ország, történelem, örökség, emlékezet nélküli nemzet volna. Magyarország sem ilyen, így ezekkel az adottságokkal kell megküzdenünk, de semmiképpen sem lehet ebbe a helyzetbe egyszerűen belenyugodni. Ebből a szempontból a törvényjavaslatok szemléletét előremutatónak és támogatandónak tartjuk.

Azt hiszem, a Szabad Demokraták Szövetségének az állami szerepvállalással kapcsolatos álláspontja kellően ismert. Látjuk, hogy az uniós jogfejlődés, a belső piac kiterjesztése és hatékonnyá tétele abba az irányba hat, hogy a felesleges állami beavatkozást le kell építeni, és ezért koncepcionálisan nagyon egyetértünk azzal, hogy az engedélyezési eljárásokat a javaslat nagy számban alakítja át puszta bejelentéssé.

Erről szólt az őszi Ket.-novellához Kóka Jánossal közösen benyújtott egyik módosító javaslatunk is. Miért kellene például a falusi turizmus keretében az ott élő és a vidéket jól ismerő helybéli idegenvezetőnek engedélyért kuncsorognia valamely állami sóhivatalnál, ha egyébként valószínűleg mindenki másnál jobban ismeri az adott táj jellegzetességeit, szépségét, és azt be is tudja mutatni az odaérkező hazai vagy külföldi vendégeknek? Itt jogos a puszta - remélhetőleg elektronikus úton való - bejelentés előírása, ahogyan - egy ezzel ellentétes példával élve - mondjuk, a propánbutángáz-forgalmazási tevékenységnél is vannak olyan közérdekű indokok, amelyek az engedélyezés további fenntartását követelik meg, hogy egy nagyon részletes példát említsek. Lehet, hogy néhányan triviálisnak tartják ilyen dolgok fölemlítését is, bár meggyőződésem, hogy a polgárokat közvetlenebbül és húsbavágóbban érintenek egyes ilyen jellegű témák, mint mondjuk, a mostanában heti rendszerességgel felmerülő alkotmánymódosítási javaslatok.

Nagyon nagy előrelépésnek tartom "a hallgatás beleegyezés" szabályának kiterjesztését a magyar jogrendszerben, és talán érdemes ennél a problémánál egy picit hosszabban is elidőzni. A jogintézmény széles körű alkalmazását a Szabad Demokraták Szövetsége vetette fel, és terjesztette elő a Ket.-novellához módosítási javaslatként. Erre én magam személy szerint is nagyon büszke vagyok. Ez az egyik olyan intézménye a közigazgatási eljárásoknak, amely érdemi segítséget nyújt az ügyfélnek a hatóság késlekedésével, hallgatásával szemben. Persze a közigazgatás némaságával szemben igénybe vehető eszközök között továbbra is fontos szerep fog jutni a felügyeleti szervek eljárásának vagy végső esetben a bírósági kötelezésnek, akár az ügyintéző fegyelmi felelősségre vonásának is. Végső soron azonban annál előnyösebb megoldást nehéz elképzelni a hivatali packázással szemben, mint hogy a kérelmezett jogot az ügyintézési határidő elteltével automatikusan gyakorolhatom a törvény erejénél fogva. Az elv meghonosodását a hazai közigazgatási jogfejlődés valódi fordulópontjának tekintem.

A jogászkollégák tudják, hogy a polgári jogi felelősség körében gyakran beszélünk a kockázatmegosztásról, arról, hogy például egy autóbaleset vagy árvíz után károkozás esetén kinek és milyen arányban kell viselnie a bekövetkezett kár költségeit. Az egyes jogrendszerek ezzel a kérdéssel összefüggésben történeti fejlődésük, világlátásuk, akár még erkölcsi megfontolások alapján is más-más tényezőkre tehetik és teszik is a hangsúlyt. A közigazgatási eljárásjogban e tekintetben leginkább arról beszélhetünk, hogy kinek kell viselnie a hatósági eljárással járó terheket, ráadásul ezt a teherelosztást az egyes nemzeti jogrendszerek - több nemzetközi szervezet, például az OECD szabályozással és hatásvizsgálattal kapcsolatos jelentései alapján - nagyjából hasonló szempontok alapján végzik el.

(13.40)

Ilyen az ügyfelek adminisztratív terheinek csökkentése, a hatósági ügyintézés gyorsítása, a közigazgatás elektronikus modernizációja. A kérdés tehát az, hogy a teherelosztás során az ügyfelek vagy a közigazgatás, tágabban az állam vállára kell-e helyezni az ügyintézéssel járó költségek, időveszteség és papírmunka jelentette hátrányokat. Igazságosnak és az elérni kívánt célokkal összhangban állónak gondolja-e bárki is, hogy egy vállalkozás csupán egyes hatóságok arroganciája miatt nem tudja időben elkezdeni vállalkozási tevékenységét, és mire esetleg végre egyes engedélyeket megkapna, a befektetése már okafogyottá válik? Vajon felmérte-e bárki is, hogy ez évente hány milliárd forint kárt okoz a magyar állampolgároknak? A válasz biztos, hogy nem, és "a hallgatás beleegyezés" szabály - amelyet egyébként, ha már a felelősség témakörénél tartunk, nevezhetünk az ügyfél és a hatóság viszonyában a fordított felelősség elvének is - e dilemmákra hatékony megoldást ad.

Ahogyan már a Ket.-novella vitájában is kifejtettem, az intézmény alkalmazása forintban vagy euróban is kifejezhető az állampolgárok, így a nemzetgazdaság szempontjából, egyben - egyetértve a szemléletformáló hatásával - a hazai bürokráciát és hivatali ügyintézést is jelentősen demokratizálja. Az állami és az önkormányzati hivatalok által az állampolgároknak ilyen módon okozott kár felmérhetetlenül nagy, ezért is fontos az új polgári törvénykönyvben a közigazgatási, államigazgatási jogkörben okozott kár intézményének teljes felülvizsgálata, és annak korszerűsítése. Hozzáteszem persze, hogy "a hallgatás beleegyezés" jogintézmény bevezetése és működése egyáltalán nem pótolja az ügyintézők és hivatalvezetők személyes felelősségének érvényesítését. Ez alatt azt értem, hogy az ügyintézők nem játszhatnak arra, hogy az ügyintézési határidő leteltével az ügyfél majd úgyis élhet a kérelmezett jogával, ezért a beadott kérelmeket felületesen bírálják el, ha egyáltalán elbírálják. A jogszabályi feltételeknek meg nem felelő kérelmek be- és elfogadása ugyanis a közérdekre is erőteljesen sérelmes lehet. Az előbbi okfejtésre visszatérve: ebben az esetben a terheket nem az ügyfélre és nem is a hatóságra, hanem egy adott tevékenység ellátására alkalmatlan vállalkozó esetén a társadalomra helyezzük. Ilyen értelemben a szóban forgó eszköz nem pótolja a hatóság érdemi ügyintézési tevékenységét, csupán éppen ennek hiánya esetén nyújthat hatékony jogorvoslást.

Mindezek alapján a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért és támogatni tudja e jogintézmény széles körű bevezetését. A javaslatban található esetekben indokolt "a hallgatás beleegyezés" szabályának beiktatása, a másik oldalról pedig rendkívül előremutatónak tartjuk a szolgáltatási kerettörvény-javaslat azon rendelkezését, amely még a Ket.-novella szabályán is túlmutat a szolgáltatási tevékenységek engedélyezése területén. Eszerint ugyanis éppen a főszabály az, hogy "a hallgatás beleegyezés" szabálya érvényesül ezekben az ágazati eljárásokban, és törvénynek vagy kormányrendeletnek külön kell kizárnia, nyomós közérdekre hivatkozva, az adott intézmény alkalmazhatóságát.

Ezeket a javaslatokat a szabad demokrata frakció előremutatónak és az adófizető polgárok érdekét maximálisan szolgáló előrelépésnek tekinti, így támogatni tudjuk őket. Ez még akkor is így van, ha bizonyos eljárásokban el kell fogadni, éppen közérdekű indokok alapján, hogy a javaslatban és más párhuzamosan tárgyalandó törvényjavaslatokban a kormány az elv alkalmazásának kizárása mellett döntött. Így egyes szabad szellemi foglalkozások esetén, például a könyvvizsgálói és ügyvédi kamarai hatósági eljárásokban a jövőben is a hatóság mulasztása esetén a hagyományos eszközökkel lehet élni a hatóság csendjének megtörésére.

Emellett azt is szeretném megjegyezni, hogy a jogintézmény alkalmazására a javaslatban szereplő esetek mellett azért még látok más területeken is lehetőséget. A Ket.-novella általános vitájában is említettem, hogy vannak esetek, ahol az történik, hogy mire a hatóság eljut egy adott tevékenység engedélyezéséhez, addigra praktikus okokból, igaz, jogellenesen, a kérelmező ügyfél már régen túl van a kérelmezett jog gyakorlásán, és ráadásul ezt a hatóság is tudja, a közérdek sérelme nagyon valószínűtlen, de azt is tudja, hogy ha baj lenne, képes lenne beavatkozni. Akkor konkrétan a területfoglalási engedély kapcsán hoztam fel példának, hogy miközben az állampolgár ilyen engedélyt kér az építkezéséhez vagy valamilyen kisebb építkezési munkálatához a lakása körül, mire megkapja az engedélyt, az adott munkán már régen túl van. Akkor az engedélyezés helyett a bejelentést említettem, amely helyettesíthetné a mindenki által tudott, a hatóság és az ügyfél közötti cinkos összekacsintást. De nem tartom kizártnak ehelyett azt sem, hogy ebben az eljárásban is az eljárás elhúzódása ellen vegyük igénybe a most boncolgatott eljárásjogi intézményt. Ehhez előreláthatólag mi módosító javaslatokat is be fogunk terjeszteni.

Láthatjuk, hogy a hagyományos magyar közigazgatási eljárások állóvizét a most tárgyalt törvényjavaslatok alaposan fel fogják kavarni elfogadásuk esetén. E rvényjavaslatok elfogadása után a közigazgatási jogtudomány szakemberei kezdhetik átértékelni azt a tudást, amelyet évtizedek óta a magyar jogi egyetemeken közigazgatási jogból tanítanak. Erre valószínűleg már eddig is szükség lett volna, de most aztán mindenképpen sürgősen.

Az előbbi példák alapján is látható, hogy a gazdasági versenyképesség szempontjából felfogott hatósági tevékenységre a korábbi sablonok, amelyek jórészt az engedélyezés-állami felügyelet dichotómiában voltak csak képesek gondolkozni, részben idejét múlttá váltak, és az egyes ágazati eljárásokban nem egyszerűen lehetőség van friss szemlélettel, progresszív intézményekkel operálva egyszerűsíteni a hatósági eljárásokat, hanem nemzetgazdasági szempontból ez sürgős kényszert is jelent egyúttal.

Vannak azonban a javaslatban olyan módosítások is, amelyeket a liberális frakció bár tudomásul vesz, egyetérteni ezekkel csak nagyon nehezen vagy ebben a formájában egyáltalán nem tud. Már a Ket.-novella kapcsán is többször kértük a kormányt arra, hogy fontolja meg, van-e értelme felborítani a polgárok számára már rögzült és bejáratott, napokban történő határidő-számítás rendszerét, és áttérni a munkanapokban történő számításra. Csak egyetlen példa, hogy ismét felhozzuk ezt az egyébként nyugvópontra még mindig nem jutott vitát. Ha egyes eljárásjogi törvények naptári napokban határozzák meg a határidőket, és ezek a törvények nagyon gyakran kerülnek kapcsolatba egymással, akkor a Ket.-ben az egyébként munkanapokban meghatározott határidő-számítás alapvetően összeütközésbe kerülhet. Ha azt mondjuk, hogy egy hónap, a jogban általában úgy gondoljuk, hogy ha egy hónapról van szó, akkor egy hónap napjával azonos naptári nap a következő hónapban a lejáró határidő napja; ha például a Ket. szabályait vesszük alapul, akkor a 30 nap jóval több mint valódi 30 napot jelent, hiszen a munkaszüneti napok hozzáadódnak, azaz eltolódik a határidő. Ez alapvető értelmezési problémákat jelent, ebben a tekintetben nincs összhang véleményem szerint az eljárásjogi jogszabályokban.

Mivel egyébként a helyzet persze adott, hiszen a Ket.-novella elfogadásával végül a munkanapokban történő számítás győzedelmeskedett, ezért elfogadjuk, hogy az ágazati joganyag ennek megfelelő módosítására az eljárások kiszámíthatósága miatt alapvetően szükség van. Hozzáteszem, ezek után legalábbis furcsa, hogy olyan eljárásokban maradt meg a napokban történő számítás, amelyek - például az adóigazgatás, a közbeszerzési jogorvoslati eljárás - ügyfelek tízezreit érintik, ezért ha a javaslat következetes akart volna maradni a munkanapokra történő áttérés kapcsán kifejtett céljaihoz, talán éppen ezekben az eljárásokban kellett volna az átállást elvégezni az egyszerűsítés jegyében. Ebből a szempontból azt az előterjesztői indokolást, amely közelebbről meg nem határozott, különös méltánylást érdemlő körülményekre hivatkozik, az adóigazgatás kivételként történő kezelésére kevésnek érzem.

És ha már adóigazgatás: mintha ezen a területen az előterjesztő meglehetősen kesztyűs kézzel bánt volna a hatóságokkal. Hasonlóan "a hallgatás beleegyezés" szabálynál elmondottakhoz, itt is látok még bőven lehetőséget az ügyfelek adminisztratív terheinek csökkentésére, például egyes indokolatlan, az elévülési időn túlra nyúló iratmegőrzési kötelezettség eltörlésében. Szintén sajnálatos, hogy éppen itt zárja ki a javaslat a Ket.-nek azt a szabályát, amely alapján a hatóság nem kérheti olyan adat igazolását, amely valamely más hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában már megtalálható.

(13.50)

Ha jól emlékszem, ez a 2010. év közepétől lesz majd talán hatályos.

Ha van botrányos, jogállaminak aligha nevezhető eljárási törvény Magyarországon, akkor ez az adóigazgatási eljárásról szóló törvény biztosan az. Egy január elején kelt ombudsmani jelentés is súlyos alkotmányossági visszásságokat tárt fel például a vagyonosodási vizsgálatok kapcsán, de erről talán majd egy más helyen részletesebben is lehet még szó. Értjük, hogy a több milliós ügyfélforgalommal dolgozó adóhatóságok munkáját ezek a rendelkezések esetleg lassítanák, esetleg megnehezítenék, de azt is látni kell, hogy olyan területről van szó, amelynek átfogó reformja, egyszerűsítése már rövid távon is megkerülhetetlen lesz.

Hogy milyen régóta húzódik e terület reformja, arra talán Bibó szavait érdemes leginkább felhívni, aki, míg a hazai földművelési igazgatást kaotikusnak, addig a magyar adórendszert áttekinthetetlennek nevezte - mindezt már 1947-ben. Bibó mondta, hogy, idézem: "Egy igazgatási szerkezet nagyon szívósan tudja őrizni a maga levegőjét és eljárásmódját, s ez olyan tényező, amely gyakran erősebb az igazgatásban működő személyek egyéniségénél és szándékánál." És a helyzet azóta csak romlott. Nos, az adóigazgatási áporodott levegőjét a liberális frakció néhány módosító javaslattal igyekszik majd frissebbé tenni e törvényjavaslatok tárgyalása során is.

Mivel ez még csupán az általános vita, ahol a koncepciók megvitatásának kell főszerepet kapnia, ezért a további részletekre most külön már nem térnék ki. Látjuk, hogy vannak hibái a javaslatnak, néhol nagyobb figyelmet szentelhetett volna az előterjesztő mind a formai csomagolásnak, mind a tartalom kimunkálásának, ezeket azonban orvosolhatónak tartjuk, egy ilyen jellegű és volumenű törvényjavaslattal pedig szinte szükségszerűen együtt járó hibáknak gondoljuk.

Végül még egy szempontra szeretném felhívni a figyelmet, és ez pedig az elektronikus ügyintézés kérdése. Ha az Országgyűlés elfogadja ezt a két törvényjavaslatot, akkor nagyon nagy számban fognak megjelenni vagy fog megugrani azoknak az eljárásoknak a száma, ahol a hatóságnak elektronikusan kell kapcsolatot tartani az ügyféllel. Mivel a technikai feltételek kialakítása a kormány hatásköre és felelőssége, ezért csak azt az aggodalmamat szeretném önökkel megosztani - éppen az ügyfélkapu pár héttel ezelőtti üzemzavara miatt -, hogy vajon bírni fogja-e a központi rendszer ezt az óriási terhelésnövekedést. Ha nem történik alapvető fejlesztés, akkor félő, hogy nem.

Mindazok a szempontok azonban, ami miatt a Ket.-novella megalkotását annak idején támogathatónak tartottuk, megjelenni látszanak ebben a javaslatban is, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége kiemelt figyelmet fog fordítani a viták során a javaslat sorsának, és módosító javaslataink támogatása esetén a frakció nem zárkózik el az egész javaslat, a két törvényjavaslat támogatásától.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 82 2009.05.05. 2:49  77-85

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ismét abban a helyzetben vagyunk, ami ma már szerencsére nem először fordul elő, hogy egy törvényjavaslatra vonatkozóan a legjobb tudomásom szerint minden parlamenti frakció a támogatását jelentette be már korábban, a bizottsági vita során, és talán ennek is tudható be, hogy nem minden frakció részéről fog esetleg felszólalni vezérszónok a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ez nem a közömbösség, hanem talán az egyetértés okán történik.

A törvényjavaslatra vonatkozóan államtitkár úr az expozéjában, az előttem szóló Simon Gábor képviselő úr a hozzászólásában minden lényegeset elmondott, azokat szükségtelennek tartom megismételni. Csak támogatni tudjuk mindazon elképzeléseket, amelyek megjelennek a törvényjavaslatban, igazán csak címszavakban, felsorolásszerűen: a per előtti egyeztetés kötelezettségét, a bizonyítékok mielőbbi feltárására vonatkozó kötelezettséget, az illetékkedvezmény biztosítását, az adatok hivatalból történő beszerzésének lehetőségét és minden egyebet.

Úgy gondolom, ez egy nagyon szükséges, régen várt törvényjavaslat. Egyetértek azzal is, hogy a gazdálkodó szervezet fogalmát a 396. §-ban megváltoztatja a törvényjavaslat, és a vállalkozás fogalmával váltja fel; erről Simon Gábor részletesen beszélt, feleslegesnek tartom megismételni. De annak érdekében, hogy ez egy valóban sikeres, eljárást gyorsító megoldás legyen, erre a változtatásra is feltétlenül szükség volt.

Talán egyetlen dolog, amire ha szabad, szeretnék kérdésszerűen vagy némi akadékoskodással visszatérni vagy kitérni, hogy miért ilyen hosszú idő - viszonylagosan hosszú idő - a hatályba léptetés ideje. Főszabályként ugye a 2010. január 1-jei hatálybalépés szerepel a törvényben, és jó egynéhány rendelkezés majd csak 2011. január 1-jétől fog hatályba lépni. Több mint fél év van addig, úgy gondolom, hogy ha valóban gyors és hatékony megoldásokat szeretnénk, akkor főleg a 2011. január 1-jei időpont picit eltúlzottan hosszúnak tűnik. Nem tudom, nincs-e lehetőség arra, hogy esetleg ezen rövidítsünk, feltétlenül szükséges-e ennyi felkészülési idő, mert ehhez egyébként nem tűnik olyan nagyon nagy felkészülés szükségesnek. Más javaslatokhoz véleményem szerint jóval alaposabb felkészülésre lesz szükség az érintett szervezetek részéről, és ott nem biztosítunk ilyen hosszú időt.

Tehát itt egy kicsi aránytalanságot érzek, de ez önmagában még nem ok arra, hogy a törvényjavaslattal ne tudjunk egyetérteni, és ne támogassuk azt. Esetleg ezt kérem, hogy a kormány vizsgálja meg, nem lehet-e rajta rövidíteni; egyébként a törvényjavaslatot támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 90 2009.05.05. 2:54  85-95

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény módosítását régóta várta a jogászi szakma. Jogalkalmazói szempontból a fizetésképtelenségi nem peres eljárási szabályok korszerűsítése ugyanolyan halaszthatatlan feladat, mint a polgári perrendtartás megújítása.

A hatályos csődeljárási és felszámolási eljárást szabályozó 1991. évi XLIX. törvényt ezért abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a pontjai, amelyek egy soron kívüli módosítás keretében a gyakorlati jogalkalmazásban leginkább megmutatkozó problémákat meg tudják oldani addig is, míg egy új fizetésképtelenségi eljárási kódex meg nem születik.

Jogászi, ügyvédi szemmel, a hitelezők érdekeit képviselve számos olyan visszaélési lehetőséget láttunk, tapasztaltunk, ami ügyeskedő, sőt csalárd módon vonja el a hitelezők kielégítésére felhasználható forrásokat. Ez mindennapos probléma volt az ilyen típusú eljárások során. Ebből a szempontból egyet lehet érteni azzal, hogy az eljárási szabályokban a jogalkotó néhány jogi kiskaput bezárt, visszaélési, időhúzási lehetőséget megszüntetett.

(14.40)

Ilyen például, hogy a csődeljárásban az adós nem húzhatja el a hitelezőkkel a tárgyalásokat, nem tévesztheti meg a hitelezőket a vagyoni helyzetéről, nem vállalhat ellenőrizhetetlenül kötelezettségeket. A vagyonfelügyelő szerepének, jogosítványainak, felelősségének növelését ezért mindenképpen támogathatónak tartom a csődeljárásban.

Ami pedig a felszámolási eljárást illeti: a tervezet néhány, a gyakorlati jogalkalmazásban már régóta problémásnak talált jogszabályhely korrekcióját végzi el, de ezen kívül a hitelezővédelmi célú rendelkezéseket is említésre méltónak tekintem. Ilyen például a hitelezői választmány szerepének növelése, valamint a régi cégvezető szankcionálása, ha nem működik együtt a felszámolóval. Különösen ilyen az a lehetőség, hogy a hitelezők vagy a felszámolók a volt vezetők elleni peres eljárásokban kérhetik pénzügyi biztosíték megítélését is, amelynek megfizetéséért a tulajdonosok is kezesként felelnek. Remélhető, hogy önmagában ez a törvényi lehetőség visszatarthatja a vállalkozások vezetőit a hitelezők érdekeit jogellenesen sértő magatartásoktól, de ha nem, ennek a szakasznak az érvényesülését a bírósági gyakorlat is kikényszerítheti.

Végezetül felhívom a figyelmet arra, hogy a vagyontalan cégek felszámolásának, megszüntetésének gyorsítását is célul tűzi ki a törvényjavaslat, ami azért fontos, mert egyre több ilyen vállalkozás van Magyarországon.

A fentiek alapján a törvényjavaslatot támogathatónak tartjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 98 2009.05.05. 3:48  95-103

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy az 1999. évi LXXXV. törvény, a hatályos bűnügyi nyilvántartási törvény már régóta megérett az átfogó módosításra. Az Alkotmánybíróság 2008. november végi döntése ebben a tekintetben egyértelmű helyzetet teremtett azzal, hogy a hatályos törvény több rendelkezését azok alkotmányellenes volta miatt 2009. június 30-ai hatállyal megsemmisítette. Így a kormány kényszerhelyzetbe került, hiszen úgy kellett kevesebb mint fél év alatt új alapokra helyezni a bűnügyi nyilvántartási rendszert, hogy ehhez nemcsak a szükséges jogszabályi, hanem a megfelelő technikai hátteret is ki vagy át kellett alakítania, mindezt úgy, hogy a rendszer folyamatosan működőképes maradjon, hiszen az állampolgárok 2009. július 1-jén is joggal várhatják el, hogy részükre erkölcsi bizonyítványt állítson ki a megfelelő hatóság.

A jogszabályi háttér kialakításával kapcsolatban jó döntésnek tartjuk, hogy a kormány nem a hatályos törvény foltozgatásával próbálta megoldani az előtte álló feladatokat, hanem egy új, egységes bűnügyi nyilvántartási törvény kerül kialakításra. A törvényjavaslatról általában elmondható, hogy azok egyfelől megfelelő választ kínálnak az Alkotmánybíróság által felvetett problémákra, másfelől az előterjesztő ezeket a válaszokat egy világos szerkezetű és felépítésű törvényjavaslatban adja meg. Megfelelő megoldásnak tartom például a szakértői nyilvántartások leválasztását az eddigi egységes nyilvántartási rendszerről, mivel már a hatályos törvény kapcsán is érezhető volt, hogy az ujj- és tenyérnyomatok, valamint a DNS-profilok nyilvántartása nem illeszkedik a nyilvántartási rendszerbe, közkeletű szóhasználattal élve idegen test volt ott.

Azt is támogatható elgondolásnak tartjuk, hogy az eddigi egységes bűntettesek nyilvántartása két nyilvántartásra lett szétbontva, valamint szintén elfogadható újítás, hogy az állampolgárok a jövőben már nemcsak a hagyományos erkölcsi bizonyítvánnyal, hanem egy egyszerűbb, de garanciákkal körülbástyázott igazolással is eleget tehetnek a büntetlen előéletükre vonatkozó igazolási kötelezettségüknek.

Ami számomra első olvasásra furcsa volt a törvényjavaslat kapcsán, hogy a fényképek, illetve az arcképmások nyilvántartása a személyazonosító adatokhoz kapcsoltan történik a jövőben, de a rendelkezésekhez fűzött indokolás megfelelő érveket tartalmaz ennek célszerűségéről, hiszen az arcképmás alapján történő személyazonosítás valóban nem igényel szakértői tevékenységet, vagyis akár én vagy bármelyik tisztelt képviselőtársam nagy valószínűséggel meg tudja mondani egy előtte álló személyről és egy fényképről, hogy a kettő azonosnak tekinthető-e. Azt pedig kifejezetten jónak tartom, hogy a jövőben nem a lakcímnyilvántartásban szereplő, esetenként tízévesnél is régebbi fényképek, hanem egy frissülő adatbázis alapján történik az azonosítás, ami így komoly előrelépést jelenthet olyan, önök előtt is ismert, aktuális problémák megelőzésére, mint a bérülés, vagyis amikor egy személy más helyett tölti le annak büntetését.

Mindezek alapján a néhány szükséges módosító javaslat benyújtása és elfogadása mellett, amelyekről már Salamon László képviselő úr is említést tett, egyrészt az adatvédelmi biztos által jelzett problémákat is felöleli, tehát ezen módosító javaslatok benyújtása és elfogadása mellett a törvényjavaslatot szükségesnek és elfogadhatónak tartjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 26 2009.05.12. 11:26  19-37

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szakterületért felelős kollégám távollétében kérem, fogadják el, hogy én mondom el a liberális frakció álláspontját a vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslatról.

Az Európai Unió 2007 novemberében fogadta el a három rendeletből, illetve irányelvből álló, úgynevezett harmadik vasúti csomagot, amelyet át kell ültetnünk a magyar jogrendszerbe, annak megfelelő módosításával. Az előterjesztés ennek a feladatnak kíván eleget tenni, és ezáltal Magyarország teljesíti a harmadik vasúti csomaggal kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségét, megvalósítva a vasúti személyszállítás, ezen belül is a vasúti közszolgáltatás liberalizációját, a vasúti utasok jogaira vonatkozó közösségi normák, illetve a mozdonyvezetőkre vonatkozó egészségi és szakmai alkalmassági, valamint a képzési és vizsgáztatási követelmények harmonizált rendszerének nemzeti jogba történő átültetését.

A magyar állami vasúttársaság műszaki és pénzügyi állapotát ismerve azonban jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz versenyképes a vasúti személyszállítást végző hazai cég, a MÁV-Start egy teljesen megnyitott, liberalizált piacon. Amennyiben jogos és alapos aggályok merülhetnek fel e vonatkozásban, vajon kell-e, lehet-e, de egyáltalán érdemes-e, legalábbis átmenetileg bizonyos korlátozások nélkül megvalósítani a piacnyitást.

Abszolutizáljuk-e a versenyszempontokat ezen a jelentős közszolgálati piacon, vagy legyünk tekintettel hazai szektorális érdekekre is, és egyebek? Nem egyszerű kérdés, és nyilván más a kristálytiszta szakmai és más a több szempont között egyensúlyozó politikai válasz ezekre a kérdésekre. Az valószínűnek tűnik, hogy azzal, hogy a harmadik vasúti csomag rendelkezéseinek egy részét alacsonyabb szintű jogszabállyal és nem a vasúti törvényben kívánja szabályozni a kormány, nagyobb mozgásteret kíván magának és a MÁV-Start-nak hagyni, nyilván nem teljesen ok nélkül.

Ugyanakkor bizonyára jogos észrevételeket fogalmazott meg a Gazdasági Versenyhivatal a törvényjavaslat kapcsán, amely meg a verseny kialakulásának korlátozását és késleltetését érzékeli - olvasható ki az előterjesztésből -, és nem látja racionálisnak a versenyképtelenség tényét kodifikációs megoldásokkal elfedni. Így joggal veti fel a GVH többek között egyrészt, hogy a vasúti közszolgáltató vállalatok versenyképtelenségből adódó veszteségei utólagos megtérítésének gyakorlata a közszolgáltatási szerződések hiányára vagy azok lazaságaira vezethető vissza. Másrészt pályáztatás nélkül ne lehessen megszerezni egyetlen vasútvonal közszolgáltatási jogát sem. Harmadrészt, a nemzetközi személyszállító vasúttársaságok versenynyomásától megvédett hazai szolgáltatókat semmi sem ösztönzi szolgáltatási színvonaluk javítására. A vasúti társaságok, a vasutasok és az utasok érdekei nem feltétlenül azonosak sem nálunk, sem másutt. Ezt tükrözi egyrészt a harmadik vasúti csomag megalkotásának igen hosszú, időigényes folyamata, másrészt a mentesítési és beavatkozási lehetőségek viszonylagos bősége. Ennek ellenére természetesen mind a harmadik vasúti csomag, mind az előttünk lévő előterjesztés egy igen jelentős lépést jelent előre a racionalitás és a közös érdekek irányába.

A személyszállítási irányelv fő célja az EU-n belüli nemzetközi, vagyis a különböző tagállamok közötti vasúti személyszállítások piacának liberalizálása. A piacnyitás időpontja 2010. január 1. Mindez tehát nem a belföldi személyszállítás piacának megnyitását jelenti. Ugyanakkor az úgynevezett kabotázsnak, vagyis annak a lelhetősége nyílik meg, hogy a nemzetközi személyszállítási szolgáltatás részeként belföldi állomások között is történhessen személyszállítás, amennyiben azt az illetékes miniszter nem korlátozza. Ugyanis az uniós irányelv beavatkozási lehetőséget nyújt a miniszter számára, hogy az a hazai vasúti ágazat védelme érdekében korlátozhassa vagy éppen megtiltsa a nyílt hozzáférést a nemzetközi személyszállítási szolgáltatás részét képező olyan kiindulási és célállomás közötti személyszállítási szolgáltatás esetén, amelyek egy vagy több közszolgáltatási szerződés tárgyát képezik.

Az utasjogi rendelet, amely tehát közvetlenül válik részévé a magyar jogrendszernek, a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogainak védelmét szabályozza. Így rendelkezik többek között a vasúti társaságok tájékoztatási, információs kötelezettségeiről, a menetjegy-kiállítási és helyfoglalási rendszer bevezetési feladatairól, utasokra és poggyászaikra vonatkozó felelősségükről és biztosítási kötelezettségeikről, a vonatkésésekből adódó következményekről, az akadálymentesítésről és a szolgáltatás minőségi előírásainak megállapításairól.

Ezen rendelkezések betartását a vasúti igazgatási szerv, nálunk a Nemzeti Közlekedési Hatóság felügyeli, és adott esetben szankcionál is. A nemzeti vasúti személyszállításra vonatkozó rendelet előírásai alól kétszer ötéves időtartammal meghosszabbítható, ötéves mentesség igényelhető. Ezzel a lehetőséggel például az akadálymentesítés vonatkozásában Magyarország is élni fog.

A mozdonyvezetői irányelv elsődleges célja mindenekelőtt a mozdonyvezetők tagállamok közötti mozgásának megkönnyítése, de emellett a vasúti társaságok közötti mobilitásának megkönnyítése is. Ezt a vasúti közlekedés biztonságával kapcsolatos munkakörök betöltési feltételeinek egységes és szigorú szabályozásával biztosítja az irányelv. Így alapfeltétel lesz a képzésen való részvétel és a vizsgakövetelmények teljesítése, az egészségügyi alkalmasság és ezeket követően kiadott vasúti járművezetői engedély, illetve vasúti járművezetői tanúsítvány, amely a Közösség területén az irányelv által egységessé válik, elősegítve ezzel az európai vasúti rendszerek átjárhatóságát, vagyis azt, hogy az EU bármely tagállamában vasúti járművezetői engedélyhez jutott mozdonyvezető az EU bármely vasúti társaságánál dolgozhasson.

(10.20)

Mindennek természetesen több vonatkozásban pénzügyi következményei is lesznek. Ezek közül a két legjelentősebb az, hogy meg kell téríteni a közszolgáltatási szerződés keretében megrendelt vasúti személyszállítási közszolgáltatások bevételekkel nem fedezett, indokolt költségeit, amelyek 2009-ben 165-167 milliárd forintos tétele egyébként a költségvetési törvény által is biztosított. Az utasjogi rendelet alapján a mozgásukban korlátozott személyek számára biztosítani kell a vasúti közlekedési eszközökhöz történő szabad hozzáférés lehetőségét. A teljesen akadálymentes vasúti közlekedési rendszer kiépítésére 5+5+5 év mentesítés igénybevételére van lehetőség. Ezzel a hatalmas forrásszükséglet okán Magyarország szintén élni kíván.

Az úgynevezett harmadik vasúti csomag kapcsolódik a vasúti és közúti közszolgáltatási rendelethez, amely alapvetően a tömegközlekedési piac egy részére vonatkozó kizárólagos jogok és közszolgáltatási szerződések odaítélésének átlátható és szabályozott feltételek között történő megvalósulását szabályozza. A gyakorlatban azonban eddig ez a nemzeti jogszabályok miatt eltérő eljárásokhoz és jogbizonytalansághoz vezetett. Most ezeket küszöböli ki ez a tagállami jogrendbe közvetlenül bevezetendő rendelet. Így e rendelet alkalmazhatóságának biztosítása érdekében szükséges módosítani a trolibusszal végzett személyszállítási közszolgáltatás odaítélésének szabályait, kiemelve azt a koncessziós szabályozás kereteiből, ami nem felel meg a hivatkozott rendeletnek.

Túl az alapvető rendelkezések átfogó számbavételén, talán érdemes kiemelni néhány érdekesebb, a köznapi gyakorlat változását is magával hozó részletet az előterjesztésből; így például talán azt, hogy bevezetésre kerül az egymástól elkülönülő vasúti járművezetői engedély és a vasúti járművezetői tanúsítvány intézménye. Az engedély a mozdonyvezető képzésen való részvételét, a vizsgakövetelmény teljesítését és az egészségügyi alkalmasságát bizonyító okirat, amelynek jogosultja a járművezető, és amely őt jogosulttá teszi az EGT bármely vasúttársaságánál munkát vállalni. A tanúsítvány ugyanakkor a mozdonyvezető által használt vasúti infrastruktúra és vasúti jármű vonatkozásában az adott vasúti társaság által kiadott okmány, amely hatályát veszti az adott munkaviszony megszűnése esetén. A tanúsítvány az engedéllyel rendelkező mozdonyvezető részére adható ki, amennyiben az rendelkezik a vonatkozó területen megkívánt nyelvtudással, vonalismerettel és szakismerettel, a tanúsítvánnyal érintett járműre vonatkozóan.

A vasúti igazgatási szerv, nálunk a Nemzeti Közlekedési Hatóság részére adott bírságolási szabályok diszkrecionális vagyis mérlegelési jogkörei változnak, ugyanúgy, ahogy azt a közúti közlekedés esetében változtatjuk meg az éppen most parlament előtt fekvő törvényjavaslat kapcsán. A bírság ebben az esetben is mellőzhető lesz, ha az testi épséget, vagyonbiztonságot nem veszélyeztet, rosszhiszeműség nem állapítható meg, és első ízben fordul elő. A vasúton utazók jogaira vonatkozó rendelkezések vasúti társaság által történő betartását a vasúti igazgatási szerv ellenőrzi. Az utasok vasúti társaság által nem orvosolt panaszaikkal is 30 napon belül hozzá, a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz fordulhatnak, amely a kötelezettségek súlyos és ismétlődő megszegése esetén vissza is vonhatja a vasúti társaság működési engedélyét. A névtelen panasz vizsgálata azonban mellőzhető. Talán érdemes lenne más hatóságok esetében is bevezetni.

A fogyatékkal és csökkent mozgásképességgel rendelkező személyek esélyegyenlőségének biztosítása érdekében teendő akadálymentesítő intézkedések megtételének határideje 2010. január 1-je helyett 2015. január 1-jéig kerül eltolásra, amely változásról és annak indokairól a kormány az EU illetékes szerveit megfelelően tájékoztatta. A fentiek alapján a liberális frakció a törvényjavaslatot feltétlenül szükségesnek tartja, hiszen ez jogharmonizációs kötelezettségünk, a törvényjavaslat elfogadása; tartalmát tekintve pedig alapvetően tudja támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 44 2009.05.12. 8:04  37-71

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló törvény módosítására a vasúti közlekedésről szóló törvény módosításával párhuzamosan, azzal egyidejűleg kerül sor - nem véletlenül. A kettő közötti kapcsolatot, a közös nevezőt az Európai Unió 1370/2007EK rendelete, az úgynevezett közszolgáltatási rendelet ez év december 3-ai hatálybalépése jelenti, mely mind a vasúti, mind a menetrend szerinti autóbusz-közlekedésre vonatkozó közös szabályozási keretet meghatározza. Ráadásul, mivel a rendelet közvetlenül lesz hatályos a tagállamokban, a vasúti közlekedéshez hasonlóan az autóbusszal végzett személyszállítás vonatkozásában is csak az európai rendelet érvényesüléséhez szükséges összhangot kell megteremteni a nemzeti jog bizonyos elemeinek, részletszabályainak törlésével és azok megújításával.

Az előterjesztés leglényegesebb része nyilvánvalóan a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szabályokat tartalmazó 7. §. Ebben kerül rögzítésre többek között a közszolgáltatás elrendelésének kritériumaként szolgáló hármas feltételrendszer.

(11.00)

Így nemcsak az kerül kodifikálásra, hogy közszolgáltatási kötelezettség akkor rendelhető el, ha az egyrészt a köz érdekét szolgálja, másrészt a szolgáltatás gazdaságos ellátása másként nem biztosítható, de az is, hogy az ellátásért felelős, vagyis a szolgáltatás megrendelője ki kell hogy egyenlítse a szolgáltatónak annak bevételekkel nem fedezett indokolt költségeit. Ugyancsak itt kerül rögzítésre az is, hogy ezen ellentételezés mértéke milyen feltételek alapulvételével határozható meg, valamint hogy milyen nyilvántartási szabályok vonatkoznak a közszolgáltatás esetére.

Az ellentételezési kötelezettséggel együtt járó közszolgáltatási szerződés jó a szolgáltatónak, hiszen számolhat azzal, hogy feladatainak hatékony és jó minőségű ellátása után méltányos mértékű nyereséget is tartalmazó bevételhez juthat, ugyanakkor tiszta helyzetet teremt a megrendelő számára is, hiszen csak az indokolt költségek megtérítésére és nem utólagos, esetenként a realitásoktól elrugaszkodó veszteség finanszírozására kényszerül. A szerződésben rögzített fix feltételektől eltérő, azon fölül jelentkező minden esetleges plusz térítési igény ugyanis csak szigorú tényekkel és számszerűsített indokolással alátámasztott kérelem elfogadása esetén lehetséges.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A közszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó, ha nem is teljesen egyértelmű jogszabály megteremtésének fő célja azonban mégiscsak az lehet, hogy túl a szolgáltató és a megrendelő szempontjain a közös társadalmi érdekeket is megfelelően szolgálja. Ezt pedig akkor érjük el, ha az autóbuszos és a vasúti törvény között olyan átjárhatóságot és összhangot sikerül teremteni, amelynek segítségével pontosan összemérhető a két szolgáltatás adott szakaszon fennálló gazdaságossága, költséghatékonysága; mégpedig azért, hogy eldönthető legyen, melyik szolgálja jobban az ellátásbiztonság, a költségvetés és az utazóközönség teherbíró képességének szempontjaival optimalizált módon a személyszállítás célját, természetesen az ágazatsemlegesség érvényesülése mellett. Vagyis pontos mérőszámok kellenek annak megítéléséhez, hogy melyik szolgáltatással érdemes ellátni ezt a fontos közfeladatot egy adott szakaszon.

Hát ettől az összemérhetőségtől Magyarországon ma még sajnos nagyon messze vagyunk. S nemcsak azért, mert a pályázati úton összemért közszolgáltatási ajánlatok híján nem ismertek például a vasúti személyszállítás valós költségei - mert a 2009. évi vasúti közszolgáltatási szerződés mind ez idáig még nem köttetett meg, azaz nincs mit összehasonlítani az autóbuszos alternatívával -, hanem azért sem, mert az autóbusz-ágazaton belül 24 vonaltársaságnak 24-féle önköltség-számítási szabályzata, cégstruktúrája, számviteli politikája és tevékenységi struktúrája van. A törvény javasolt módosításától e kusza helyzet egyszerűsödését, az optimális választás lehetőségének megteremtődését várjuk. Ez lenne a társadalmi szintű közös haszon a két törvényjavaslat elfogadásával.

A javaslat 2019. december 3-ig terjedően, vagyis a törvény hatályvesztésének időpontjáig teremti meg annak lehetőségét, hogy az állam mérlegelje, vajon a jelenlegi szerződések meghosszabbítása vagy inkább a pályáztatás útján a valós, összehasonlítható költségekkel és referenciákkal történő piacnyitás áll-e inkább érdekében, azaz a társadalom érdekében is egyúttal. Ez egy elfogadható kompromisszumnak tűnik.

A közszolgáltatási szerződés létrehozását célzó és e törvényben részletezett feltételek alapján kiírásra és elbírálásra kerülő pályázaton külföldi székhelyű szolgáltató csak a kölcsönösség fennállása esetén, vagyis akkor vehet részt, ha az ő országában is biztosított a nemzeti elbánás a külföldi, így a magyar cégek számára is. Úgy gondolom, ez szintén rendben lévő dolog.

Bizonyos szempontból vitathatóan és nyilván önkormányzati megfontolások miatt került be ugyanakkor a törvényjavaslatba az úgynevezett belső szolgáltató intézményének módosítása. Ezáltal lehetőség nyílik az önkormányzatok részére saját, többségi tulajdonukban lévő gazdasági társaságaik ilyen jellegű és célú tevékenységének beindítására, illetve annak működtetésére.

Ugyanakkor persze a módosítás védelme érdekében elmondható egyrészt, hogy ez így harmonizál a vasúti törvényben megfogalmazottakkal, az általunk mindig is támogatott önkormányzati vasútmodell elvével, másrészt hogy a jogszabályalkotással itt is csak kullogunk az élet után, mert - mint ismert - az országban már több helyen megjelentek a Volán-társaságok helyett vagy mellett az önkormányzatok által alapított azon cégek, amelyek végzik a helyi tömegközlekedési tevékenységet.

A szolgáltatók pályáztatás nélkül, azaz az általános alapesettől eltérő módon, közvetlen megbízással történő kijelölésének esetére vonatkozó rendelkezések EU-rendelettel harmonizáló pontosítása ésszerű keretek közé szorítja a szabályozást, noha a versenyjogi szempontok szerint nyilván az lenne a kívánatosabb, hogy pályáztatás nélkül ne kerülhessen sor szerződéskötésre. A törvény kiegészül még a munkavállalók szerződéses jogaira vonatkozó és azok érvényesülését biztosító szabályozással is.

Az Európai Unió által 2007 októberében elfogadott és ez év decemberében minden tagországban közvetlenül hatályba lépő közszolgáltatási rendelet hazai jogrendszerbe történő beilleszthetőségét szolgáló ezen törvénymódosító előterjesztés részünkről támogatható, még ha többen, egyébként nem minden ok nélkül abból a közös vagyon védelmét szolgáló vagyonjogi biztosítékokat hiányolják is. Ezek azonban véleményük szerint nem feltétlenül e törvény szabályozási tárgya alá kell, hogy tartozzanak. Mindezek alapján a liberális frakció támogatja a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 40 2009.05.19. 20:01  31-41

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak nyíltan vállalt célja az, hogy a büntetőeljárások időszerűségét, azaz ezen eljárások gyorsítását javítsa, fokozza, hiszen a címe is magán viseli ezt a célt.

Egyetértünk ezzel, és összességében, nagyjából hasonlóan az előttem szólókhoz, azt tudom elmondani, hogy a liberális frakció a törvényjavaslat célkitűzéseinek döntő többségével egyetért, azokat támogatni tudjuk. Az egész törvényjavaslatot helyesnek, jónak és megfelelőnek tartjuk. Vannak rendelkezések, amelyekkel vitatkozunk, és amelyekkel nem értünk egyet, de ez elenyésző kisebbsége a törvényjavaslat rendelkezéseinek.

Alapvető büntetőjogi elv, hogy csak a gyors és elkerülhetetlen eljárások bírnak valódi visszatartó erővel. Ez számtalanszor időben és térben a történelem során beigazolódott már. Viszont azt is egyértelműnek gondoljuk, hogy a "gyors" és "elkerülhetetlen" jelzők együttes érvényesülése eredményezhet csak valódi visszatartó erőt. Azaz, ha a gyorsítást vesszük alapul, akkor ez a törvényjavaslat számos előremutató rendelkezést tartalmaz. Ha az elkerülhetetlen eljárásokat vesszük, mint ennek a summázott véleménynek és nagyon fontos elvnek a másik jelzős szerkezetét, akkor bizony azt kell mondjam, hogy itt már súlyos problémák maradnak, és bármennyire is sikerül gyorsítani az eljárásokon, ha az elkerülhetetlenséget nem tudjuk elérni, akkor igazából nagyon sokat nem tudtunk tenni.

Az elkerülhetetlenség természetesen azt jelenti, hogy azok, akik bűncselekményt követtek el, fenyegetve érezzék magukat, és pontosan tudniuk kell, hogy az eljárást nem fogják tudni elkerülni, azaz a felelősségre vonás elkerülhetetlenül be fog következni velük szemben. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a nyomozások eredményesen folyjanak le, azaz a cselekmények felderítése eredményes legyen, és ezt kövesse a megfelelő büntetőjogi felelősségre vonás. Ezen a téren nagyon súlyos hiányosságok vannak ma Magyarországon.

Számos olyan cselekménytípust ismerünk, amelyeknél a felderítési arány 10-20 százalék körül mozog, esetleg még ennél is alacsonyabb hányadot ér el. Bármennyire is sikerül elérnünk azt - és e törvényjavaslat egyébként erre szerintem alkalmas is -, hogy gyorsítsunk az eljárásokon, ha nem tudjuk elérni azt, hogy minden komolyabb bűncselekmény elkövetőjét felelősségre vonják, azaz eredményes legyen velük szemben a nyomozás, derítsék fel a cselekményt, és keressék meg az elkövetőt, akkor nem sokat tettünk. Ezen a téren sajnos ez a törvényjavaslat természetesen nem tud változtatást hozni, hiszen ez a büntetőeljárási törvényről szól. Más operatív intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a nyomozások sokkal eredményesebbek legyenek.

Számos olyan intézményt tartalmaz a törvényjavaslat, amely részben újraszabályoz meglévő jogintézményeket, részben rövidít határidőket, néhány dolgot teljesen újraszabályoz. Ilyen a lemondás a tárgyalásról, amelyről államtitkár úr is, és mások is említést tettek már az előttem szólók közül, és ez az, amely a legterjedelmesebb részét alkotja ennek a módosításnak, bő tíz szakasz erejéig változtat a lemondás tárgyalásról jogintézményéről. Ezt helyes és jó lépésnek gondoljuk. Egyetértünk azzal, hogy ez az intézmény a megváltoztatott szabályok mellett alkalmas arra, hogy gyorsabbá, eredményesebbé, egyszerűbbé tegye az eljárásokat, ugyanakkor elkerülhetetlenül magával hozza természetesen a büntetőjogi felelősség megállapítását, és a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazását. Garanciális szempontból fontosnak tartjuk egy ilyen típusú lemondásról szóló megállapodás megkötésére vonatkozóan a védelem részvételét, de ezt a törvény biztosítja, és igazából érvényesül az az elv is, hogy érdemben a bíróság dönt, hiszen ennek a megállapodásnak a végeredményeként a bíróság hagyja jóvá nagyjából ezt az egyezséget. Helyesnek tartjuk.

Helyesnek tartjuk az elektronikus kapcsolattartás kiszélesítését, nagyjából általánossá tételét, nem pedig kivételként történő alkalmazását. Helyesnek tartjuk azt is, hogy a bíróság elé állítás jelenlegi 15 napos határidejét 30 napra fölemeljük. A gyakorlat valóban azt mutatja, hogy számos olyan cselekmény történik, amellyel kapcsolatban, ha valamelyest hosszabb ideje lenne a nyomozó hatóságnak, hogy a megfelelő bizonyítékokat összegyűjtse, akkor egy ilyen eljárási típus sokkal nagyobb számban lenne alkalmazható. A bíróság elé állításnak gyakran akadálya, hogy eltelt a 15 nap, és az túl rövidnek bizonyult. A 30 nap egy jóval alkalmasabb időintervallum arra, hogy megfelelően, garanciális szabályok betartása mellett is lefolytathassa a bizonyítást a nyomozó hatóság, az ügyészség és aztán a bíróság, tehát ezt is tudjuk támogatni.

Azt is tudjuk támogatni, hogy távol lévő terhelttel szemben, elfogatóparancs kibocsátása esetén, ne kelljen 60 napot várni, hanem már 15 nap alatt dőljön el az, hogy milyen eljárási cselekményeket lehet utána foganatosítani. A 60 nap túl hosszú, a 15 nap elegendő arra, hogy kiderüljön, hogy van-e esély arra, hogy a bíróság elé hozzák a gyanúsítottat vagy vádlottat, vagy pedig ez hosszabb időt vesz igénybe, és meghiúsul az a kísérlet, amelyet az ügyészség szeretne megvalósítani.

Amennyiben változás történik a bíró vagy az ülnök személyében, a megismételt eljárás helyett az iratok ismertetése is egy megfelelő fordulatot jelent ebben a tekintetben. Úgy gondolom, hogy számos esetben teljesen felesleges megismételni a teljes bizonyítási eljárást. Minden fél számára bőven elfogadható lenne a megismerése, annak ismertetése. Helyes, hogy a törvény ezt az utat követi.

Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatára több szakasz is tartalmaz rendelkezést. Most talán csak arról szólnék röviden elsősorban, amivel egyet tudunk érteni, ez pedig az írásbeliség általánossá és kötelezővé tétele. Ez helyes, mert sokkal jobban nyomon lehet majd követni a hatóságok, az ügyészség és a nyomozó hatóság különböző cselekményeit, és ez időnként jelentőséggel bírhat. Egyetértünk ezzel. Egyetértünk a tárgyalási őrizet fogalmának bevezetésével, illetve azzal, hogy ezt az eljárás gyorsítása céljából alkalmazhatja majd a későbbiekben a bíróság.

A lakhelyelhagyási tilalommal kapcsolatban nagyon örülök, hogy tartalmaz egy olyan rendelkezést a törvényjavaslat, amely a terhelt mozgását nyomon követő eszköz alkalmazását biztosítja. Helyesebben, jelenleg is a büntetőeljárási törvényben szerepel ez a rendelkezés, talán egy nagyon kicsivel másabb fordulattal, megfogalmazással. Igazából nem nagyon látom be, hogy az anyagi erőforrások híján eddig miért nem lehetett alkalmazni. Most, hogy megváltoztattuk a törvényi rendelkezéseket sem biztos, hogy több pénz lesz rá. De ha végre ennek az lesz a következménye, hogy most már majd indokolatlanul nem alkalmaznak, mondjuk, előzetes letartóztatás kényszerintézkedést, hanem a lakhelyelhagyási tilalmat úgy alkalmazza a hatóság, hogy egy nyomon követő eszköz alkalmazását is közbeiktatják, akkor egy olyan jól bevált nyugat-európai, más országokban ismert gyakorlatot veszünk mi is át, amelyről egyértelműen kiderült, hogy alkalmas arra, hogy megfelelően ellenőrizze a hatóság a gyanúsított mozgását, és igazából ez a lényeg. Nagyon örülök, hogy ez az intézmény egy kicsit megváltozott formában visszajön a büntetőeljárási törvénybe, csak végre alkalmazzák a hatóságok.

(11.40)

Tehát a felsorolásom példálózó jellegű volt, számos egyéb rendelkezéssel egyet tudunk még egyetérteni. Talán inkább arról ejtenék néhány szót, amellyel nem tudunk egyetérteni. Elsősorban az előzetes letartóztatás intézményét említeném, erről már szintén minden előttem szóló elmondta a saját frakciójának, illetve államtitkár úrtól megismerhettük a kormány véleményét, álláspontját.

Nem azzal nem értünk egyet, hogy bizonyos bűncselekmények esetében az előzetes letartóztatás időtartamát 3 évről 4 évre emeljük. Szeretném rögtön hangsúlyozni, hogy bizonyos súlyos cselekmények esetében egyértelműen úgy gondoljuk, hogy helyes és szükséges alkalmazni 4 éves időtartamban is akár az előzetes letartóztatást. De muszáj megvizsgálnunk magának az előzetes letartóztatásnak a jelenlegi alkalmazási gyakorlati tapasztalatait, mert anélkül helytelen következtetéseket vonunk le.

Valóban, ma Magyarországon 4-5 ezer ember van folyamatosan előzetes letartóztatásban. Ez a fogva lévő személyeket összességében figyelembe véve egynegyede, egyharmada azoknak, akik vagy jogerősen töltik szabadságvesztés büntetésüket, vagy valamilyen intézkedés miatt szabadságuktól megfosztva valamilyen büntetés-végrehajtási intézetben vannak.

Alapvetően azt tartjuk problémának a mai gyakorlattal kapcsolatban, hogy az előzetes letartóztatás intézményének alkalmazása rendkívül mechanikus, és alapvetően nem a törvényjavaslatban megfogalmazott célt tartják szem előtt az azt elrendelő bíróságok, illetve a kezdeményező hatóságok, hanem más funkciót kapott, és ez súlyos problémát jelent véleményünk szerint. Ha azt vizsgáljuk, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság ebben a tekintetben milyen feladatot lát el, akkor a legkisebb szerepe éppen a legfontosabb szerepet játszó bíróságnak van, mert a bíróság az esetek igen nagy hányadában nem ismeri kellő alapossággal a nyomozás során beszerzett információkat, nagyon gyakran mechanikusan rendeli el a bíróság. Úgy látja, hogy a nyomozó hatóság munkájának elősegítése érdekében nem kívánja akadályozni az ilyen jellegű kérést, és az ügyészség kérelmének helyt ad. Azt hiszem, hogy ez az esetek 90 százalékát meghaladó arányban történik.

Már egy fokkal erőteljesebben érvényesül az, hogy az ügyben konkrétan kell megvizsgálni a körülményeket, amikor az ügyészség vizsgálja azt, hogy a nyomozó hatóság kezdeményezését mennyiben tudja felvállalni, és továbbítja-e ezt a kérelmet a bíróság felé. Ismerve az ügyészségi statisztikai adatokat, érdekes módon nagyobb arányban történik visszautasítás az ügyészség részéről a nyomozó hatóság felé az előzetes letartóztatás kezdeményezésére vonatkozóan, mint aztán az ügyészség és a bíróság kapcsolatában. Nem szoktuk vizsgálni, talán semmilyen konkrét felmérés nem készült arra vonatkozóan, hogy ha valakit előzetes letartóztatásba helyeznek, és egyáltalán nem arról beszélek, amit például Kontrát Károly képviselő úr a Fidesz nevében az imént példaként fölhozott, hogy szervezett bűnözéssel kapcsolatban, nagyon súlyos bűncselekményeket elkövetőkkel kapcsolatban fölmerült az a konkrét probléma, hogy lejárt a 3 éves előzetes időtartama, és kénytelenek voltak a hatóságok szabadlábra helyezni az illetőket.

Nem ezekről az ügyekről beszélek. Azokról az ügyekről beszélek, amikor valakinek elrendelik az előzetes letartóztatását, és mondjuk, 30 napig ott van. Vizsgálta-e bárki is ma Magyarországon azt, hogy ebből a folyamatosan nagyjából 5 ezer személyből, akik előzetesben vannak, azok számára milyen következményekkel jár az előzetes letartóztatás? Nos, én gyakorlati tapasztalatokból, kollégák, ügyész, ügyvéd, bíró kollégák gyakorlati tapasztalataiból kiindulva azt tudom mondani, hogy tökéletes egzisztenciavesztést eredményez egyetlen 30 napos előzetes letartóztatás elrendelése valakivel szemben. Jó esetben vagy az esetek nagy részében elveszíti a munkahelyét, nagyon gyakran a családi kapcsolata erre rámegy, és egy olyan dominóelv indul el vele szemben, ami a lezülléshez és utána a nagyon súlyos egzisztenciavesztéshez vezet. Ez semmiképpen nem lehet cél véleményem szerint.

Nagyon gyakran kimutatható az, hogy az előzetes letartóztatásnak egy előrehozott büntetés jellege van. Igazából a probléma ezzel kapcsolatban nemcsak az, hogy egy előzetes büntetés valósul meg, hanem hogy a rendőrség büntet. Mert igazából a rendőrség dönt arról, hogy beindítja-e azt a folyamatot, aminek a vége a bírói elrendelése az előzetes letartóztatásnak. Az előbb arra próbáltam utalni, hogy a nyomozó hatóság sokkal erőteljesebben ura az ügynek ebben a tekintetben, mint utána az ügyészség vagy a bíróság. Ez egy valódi probléma, és véleményem szerint csak akkor járunk el helyesen, ha egyetértve a javaslatban foglaltakkal, hogy differenciálni kell, de ezt még intenzívebben tesszük. Azaz egyetértünk a négy évre történő felemeléssel bizonyos esetekben, egyetértünk azzal, hogy két év elteltével az öt évnél nem súlyosabban büntetendő cselekmények esetében szűnjön meg. Azzal is egyet tudunk érteni, hogy van egy időintervallum, ami általános megszűnést kell hogy eredményezzen, viszont ezen időtartamokra és a büntetési tételekre vonatkozóan mi egy sokkal intenzívebb differenciálást tartanánk szükségesnek. Erre vonatkozó módosító javaslatot most fogalmazunk, és szeretnénk benyújtani. Nem a módosító javaslat elfogadásához ragaszkodunk, hanem ahhoz, hogy ez a differenciálás valódi legyen, és érdemben csökkenjen az előzetes letartóztatások száma és időtartama, mert egyébként nagyon sok esetben teljesen indokolatlan.

Ha komolyan gondoljuk, hogy a célunk az eljárások gyorsítása, akkor ezeknek az időtartamoknak a rövidítése is hozzájárul az eljárás rövidebb befejezéséhez, hiszen ha a nyomozó hatóság tudja, hogy jóval rövidebb ideig fog fennállni az általa kezdeményezett előzetes letartóztatás, akkor ez nyilvánvalóan egy gyorsabb nyomozásra, gyorsabb munkára készteti őket. Ezt egyébként megint csak számtalan gyakorlati példával alá lehetne támasztani.

Nem értünk egyet azzal a mondattal, amelyre vonatkozóan Kontrát Károly képviselő úr is a Fidesz aggályait az imént elmondta, azaz a 4. § (5) bekezdésével. "Ha a nyomozó hatóság önállóan végzi a nyomozást, az ügyész akkor adhat utasítást valamely eljárási cselekmény elvégzésének mellőzésére, ha az eljárási cselekmény elvégzése törvénysértő." Szeretném ezt a mondatot szembeállítani a büntetőeljárási törvény 165. §-ának (1) bekezdése első két mondatával. Ez a két mondat így szól, lakonikus és rövid mindkettő: "Az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész a nyomozó hatóságot utasítja." Mindkét mondat kijelentő módban került megfogalmazásra. Mint tudjuk, a jogban ennél erősebb megfogalmazás szinte nem is létezik. A két szó, amire a hangsúlyt szeretném helyezni, az a "rendelkezik" és az "utasítás". Teljesen egyértelmű, hogy a büntetőeljárási törvény ma - az összes rendelkezését figyelembe véve - ezt a tevékenységet, ezt a jogkört az ügyész kezébe teszi, és ezt helyesen is teszi. Garanciális szempontból, a szakértelem és minden egyéb más szempontból indokolt, hogy ez így legyen. Nem véletlenül került ide ez a megfogalmazás.

Véleményem szerint valódi koherenciazavar keletkezik abban az esetben, ha ez az (5) bekezdés lépne hatályba, mert biztos, hogy ellentmondás keletkezik e két megfogalmazás között. Azt minden további nélkül elfogadom, hogy vannak olyan, mondjuk, "problémás" ügyek, amelyekre vonatkozóan joggal vethető fel az a kérdés, hogy megfelelően végzi-e az ügyészség a tevékenységét, de néhány ügyből, néhány problémából nem szabad kiindulni, és nem lehet jogalkotási következménye néhány esetlegesen problémás ügynek. Mi úgy gondoljuk, egyetértve szintén az előttem szólóval, hogy a magyar ügyészi kar megfelelően végzi a tevékenységét, egyértelműen alkalmas arra az alkotmányos feladatára, amelyet számára a büntetőeljárási törvény biztosít. Ezen az elven mi semmilyen törést nem szeretnénk. Tehát mindenképpen úgy gondoljuk, hogy ennek a bekezdésnek az elhagyása indokolt.

Két apró megjegyzés még; mind a kettő kifogás, de nem olyan jelentős természetesen, mint az előző. A tárgyi bizonyítási eszköz 14. §-ban megfogalmazott újrafogalmazása kapcsán nem nagyon látom az indokát, hogy az elkövető nyomait hordozó eszközt is le lehessen foglalni. Ugye, eddig úgy volt, hogy a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyra, dologra vonatkozóan lehetett a tárgyi bizonyítási eszköz fogalmat használni - most már az elkövető nyomait hordozó dologra is. Már látom magam előtt azokat az eljárásokat, amikor a nyomozó hatóság szándékosan, nagyon könnyen visszaélve ezzel a lehetőséggel, olyan eszközöket foglal le az elkövető tulajdonában, birtokában lévő eszközök közül, amelyeknek semmi közük nincs a cselekményhez, az égvilágon semmi köze. Csak azért, hogy a nyomozó hatóság a hatalmát demonstrálja az illető felett, le fog foglalni olyan tárgyakat, amelyeknek az égvilágon köze nincsen a bűncselekményhez, de regulázó jelleggel ezt jószerivel igen nagy számban fogják alkalmazni, és semmilyen indoka nincsen.

(11.50)

Ha nincs összefüggésben a cselekménnyel, akkor nincs indoka annak, hogy mondjuk, ha valaki bántalmazza egy családtagját, akkor a vidéki birtokán levő televíziókészülék lefoglalása teljesen felesleges, holott egyébként az elkövető nyomait természetesen ez a tévé is bizonyosan hordozza. De millió-egy példát lehetne még sorolni, nagyon sok esetben visszaélésre fog ez alkalmat adni, és ezt a lehetőséget szeretnénk elkerülni.

Még egy nagyon rövid mondat a kizárási indítvánnyal kapcsolatban. Véleményünk szerint, ha az elfogultságra történő hivatkozás esetén most majd az ügydöntő határozat meghozatalában is részt vehet az, akivel szemben kizárási indítványt kezdeményeztek, ez csak egy látszólagos gyorsító megoldás. Amennyiben ez a kizárás, úgymond a kérelem eredményes, azaz megállapítják az elfogultságot, akkor az egész eljárást lehet újrakezdeni, és véleményünk szerint ez esetenként nagyobb kárt okoz. Véleményem szerint a jelenlegi szabályozás helyes, esetleg az elbírálását kellene sokkal gyorsabbá tenni, akkor megoldást jelenthetne.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 52 2009.05.19. 14:05  41-53

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban már nem tudunk olyan mértékben egyezően nyilatkozni, mint ahogyan az előzővel, a büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatban. Örülnék, ha a parlamenti frakciók egyezségre jutnának, hiszen a büntetőpolitika egy lényeges dolog. Nem éreztem egyébként olyan mértékűnek az eltérést, amely összeegyeztethetetlen lenne, inkább kisebb aránybeli különbségek azok, amelyek a frakciók álláspontjában kimutathatók.

A törvényjavaslattal mi alapvetően egyet tudunk érteni, és bár Rubovszky György képviselő úr direkt megszólított engem, és próbálja provokálni, hogy mondjam el azt, amit egyébként oly sokszor és valóban minden lehetséges alkalommal el szoktam mondani, mert meggyőződésünk, hogy a gyors és elkerülhetetlen eljárások a legfontosabb visszatartó erővel bíró dolgok, ezt már az előző vitában is elmondtam, nem akarok ebbe bővebben belemenni. Igazából azt tartom fontosnak, hogy ne kövessünk el aránytévesztést. Ha ez nem történik meg - úgy érzem, ez a javaslat alapvetően megfelel ennek a követelménynek -, akkor igenis, lehet olyan helyzet, amikor a súlyos, erőszakos, fegyveresen, felfegyverkezve történő elkövetésekre vonatkozóan elfogadhatónak tartunk szigorítást.

Ahogyan a kolléga úr szavaiból kivettem, egy jóval szigorúbb változatot tartana szükségesnek és indokoltnak a Kereszténydemokrata Néppárt. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy ez még az a mérték, amikor a szigorítás nem eredményezi az arányok felborítását a büntető törvénykönyvben, a büntetési rendszerben. Igenis, mi is úgy gondoljuk, hogy vannak társadalmi jelenségek, amelyekre vonatkozóan időnként a büntetőjognak reagálnia kell. Szerintem sokkal gyakrabban módosítjuk a büntető jogszabályokat, akár az eljárási, akár az anyagi jogszabályokat, és ez önmagában véve máris nagyon súlyos alkalmazási problémákhoz vezet, mert a gyakorlat képtelen követni a jogalkotás változásait, de időnként lehetségesnek és szükségesnek tartjuk.

Az államtitkár úr nagyjából azzal kezdte az expozéját, hogy bár Magyarországon a bűncselekmények száma alapvetően nemhogy nem nőtt, hanem inkább több tekintetben csökkent is, néhány cselekmény tekintetében stagnál, esetleg növekszik, de a cselekmények nagyobbik részében csökken, a társadalom mégis úgy reagál, minthogyha jelentős növekedés történt volna. Ez egy furcsa, érdekes dolog. Természetesen itt objektív és szubjektív tényezők egyaránt hatnak. Ez kicsit talán olyan, mint az infláció, hogy önmagában az objektív gazdasági folyamatok természetesen alapjaiban befolyásolják, de az inflációs várakozás önmagában is inflációt gerjesztő tényező lehet. Lehet, hogy egy kicsit ilyesmi érvényesül a büntetőpolitikával kapcsolatban is.

(13.00)

Tehát magának a bűnözésnek a statisztikai adatai még nem tennék feltétlenül szükségessé a változtatást, de ha már a kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy úgy tűnik, lemond arról, hogy egy új büntető törvénykönyv megalkotását ebben a ciklusban célul tűzze ki - az általános rész tudom, hogy kész, a különös rész pedig messze nincs abban az állapotban, hogy benyújtható legyen -, azt biztos, hogy helyesebbnek gondoljuk, hogy nem az általános rész újraszabályozását kell tapasztalnunk, megmaradva a jelenleg hatályos különös rész mellett, hanem egy olyan novelláris változtatást hajtunk végre, amely talán alkalmas arra, hogy a büntetőpolitikai céloknak jobban megfelelő törvényjavaslat szülessen.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát mi az aránytévesztést tartanánk egy komoly hibának. Úgy gondoljuk, ezt a hibát a javaslat nem követi el, ezért alapjaiban egyet tudunk vele érteni.

Elfogadható számunkra az erőszakos többszörös visszaeső fogalmának megjelenése, és ilyen módon történő szabályozása. Különösen fontosnak és indokoltnak tartjuk a közvetett tettességre vonatkozó szabályozás ilyen módon történő szabályozását, hiszen nap mint nap, gyakran tapasztaljuk azt, hogy eszközül használnak olyan személyeket bűncselekmények elkövetéséhez, akik egyébként közvetlenül nem büntethetők, és ezzel visszaélve súlyos bűncselekményeket tudnak egyesek büntetlenül megvalósítani.

Nagyjából elfogadhatónak tartjuk a jogos védelemre és a megelőző jogos védelmi helyzetre vonatkozó szabályozást is, és örülünk annak is, hogy a tevékeny megbánásra vonatkozóan nemcsak szigorúan a pénzzel történő jóvátétel, hanem egy jóval szélesebb körben történő lehetőségbiztosítás nyílik meg a törvényjavaslat megváltozott normaszövege alapján. Ez egy jó intézmény véleményem szerint. A tevékeny megbánás alkalmas arra, hogy a sértett oldalán is a reparációt megvalósítsa. Ha ez szélesebb körben alkalmazható, akkor véleményem szerint helyes irányú változtatásról van szó.

A jelenleg hatályos főbüntetések és mellékbüntetések teljes felváltása szintén egy megfelelő és jó eszköz. Répássy Róbert kollégám utalt is arra, hogy Magyarországon a büntetéskiszabás alapvetően börtön központú szemléletet mutat. Ezzel egyetértek. Ha az európai gyakorlatot vagy a világ gyakorlatát vesszük alapul, akkor nagyon furcsa helyzetet tölt be Magyarország. A százezer lakosra jutó elítéltek aránya Magyarországon 149, az európai átlag 100 körül mozog. Irigylésre méltó skandináv államokban ez 50 és 70 között van valahol, annak függvényében, hogy melyik évet nézzük; míg az Egyesült Államokban ez brutálisan magas, 670 ez a szám, ha jól emlékszem. Ez is az egyik oka annak, hogy például - és ebbe persze nem szeretnék mélyebben belemenni - a három csapást miért nem tudjuk elfogadhatónak tartani, mert ez egy olyan amerikai megoldás mechanikus átvétele lenne, amely a magyar viszonyok közepette semmiképpen sem alkalmazható.

Egyet tudunk érteni azzal, hogy a pénzbüntetés rendszerét, mind a napi tételeket, mind az egynapi tételre vonatkozó összeget újraszabályozzuk, ezeket nagyjából emeljük. Most 3 ezer az alsó határ, ez 75 ezer lesz, 10 millióról pedig több mint 100 millió forintra emelkedik a felső határ. Ha jól emlékszem, az indokolásban az is olvasható, hogy ez nagyjából a szabálysértési bírság rendszerével való összhang megteremtésének célját is szolgálja.

Látom, államtitkár úr egyetértően bólint. Akkor viszont kénytelen vagyok azt a fél mondatot hozzátenni, hogy az objektív felelősség büntetési tételével messze nincs arányban, és ez nem a büntető törvénykönyv hibája. 300 ezer forintos szabálysértési bírság a mai büntetési viszonyok mellett, ha azt vesszük alapul, hogy ez a pénzbüntetési tételrendszer fog hatályba lépni - amit egyébként jónak és elfogadhatónak tartunk, tehát támogatjuk -, akkor ehhez képest az objektív felelősség alapján megállapítható 300 ezer forint; ha belegondolunk, hogy egy viszonylag, mondjuk, közepesen súlyos cselekményért 300 ezer forintot bíróság jogerős ítéletében büntetőjogi következményként alkalmazhat, míg ha megállok az autópályán, és mondjuk, leállok a leállósávban, mert nem szeretném a mobiltelefont kézben tartva használni, hanem ott leállok, ezért ugyanúgy 300 ezer forintot lehet kapni - ez nonszensz. Sajnos azt látom, hogy a statisztikák sem igazolják azt, hogy a baleseti arányok olyan mértékben csökkentek volna. Először hirtelen lecsökkentek, majd most lassan elkezd visszaállni a közel hasonló szintre a balesetek száma. Tehát komoly visszatartó ereje nincs is, de ez egy mellékmegjegyzés volt, és nem ez a lényeg, hanem az, hogy a pénzbüntetésre vonatkozó új szabályozást el tudjuk fogadni.

Helyes a szabadságvesztés végrehajtása részbeni felfüggesztésének szabályozása. Egyet tudunk érteni a magánlaksértés szigorúbb büntetésével. Különösen egyet tudunk érteni azzal, hogy világosan kimutatható - erről többen is beszéltek előttem -, hogy a fegyveresen, felfegyverkezve történő elkövetés egy sor törvényi tényállásnál - garázdaság, önbíráskodás, rablás, lopás, kifosztás, személyi szabadság megsértése - egyaránt súlyosabban büntetendő magatartást fog eredményezni. Azt hiszem, hogy ez indokolt és elfogadható.

Néhány dolog, amivel nem értünk egyet; talán az egyik az, amely nem olyan nagyon nagy jelentőségű, inkább megfontolásra szeretném javasolni a kormánynak, a végszükségre vonatkozó szabályozás tekintetében. A tervezet a jogos védelemhez hasonlóan kívánja szabályozni a végszükség esetén az elhárító cselekménnyel okozott akkora vagy nagyobb sérelem esetén alkalmazó büntetlenségi következményt. Ezzel nem tudunk igazából egyetérteni, mert végszükség esetén nincs meg a jogos védelem esetén fennálló jogtalan támadás, amikor is indokoltan a támadónak kell viselnie a jogtalan támadás kockázatát. Végszükség esetén a differenciált szabályozás véleményünk szerint inkább fenntartandó. Az ijedtségből, menthető felindulásból okozott olyan vagy nagyobb károkozás büntetlenséget továbbra is csak abban az esetben eredményezzen, ha az ijedtség vagy menthető felindulás a felismerési képességet kizárja. Én ezt megfontolandónak tartom. Ilyen szempontból a jogos védelem nem vethető össze teljes mértékben a végszükséggel.

Amivel nem tudunk egyetérteni - és ezzel alapvetően nem tudunk egyetérteni -, az a hivatalos személy elleni erőszak cselekményének súlyosabban büntetni rendelése. Nem emlékszem olyan Btk.-módosításra - egyébként legutóbb is ez történt, pár hónappal ezelőtt -, hogy a hivatalos személy elleni erőszak tényállását egyre súlyosabban szeretné a kormány megítélni. Véleményem szerint ez most már aránytalanságot eredményez. Egyrészt egyetértünk azzal, hogy a hivatalos személyt eljárásában védeni kell akkor, ha az a büntetési rendszer, amelyet alkalmazni szeretnénk, beilleszthető a büntető törvénykönyvbe.

Az előző Btk.-módosítás esetén nyolc magatartásnak, előkészületi cselekménynek büntetendővé nyilvánítását is tartalmazta a törvényjavaslat. Akkor azt elfogadtuk, bár akkor is jeleztük, hogy önmagában véve nem helyes, ha ilyen típusú cselekmények esetében aránytalanság alakul ki. Gondolok arra, amit egyébként jeleztünk, csak történni nem nagyon történt semmi a jogalkotás terén azóta, hogy nagyon sok olyan cselekményről tudunk, például hivatalos személy által elkövetett cselekmények esetében - kényszervallatás, bántalmazás hivatalos eljárásban, jogellenes fogva tartás -, ahol a látencia meglehetősen nagy.

Kiváló statisztikai adatokkal lehet előállni a kormánynak, hogy milyen kevés ilyen típusú eljárás indult Magyarországon, ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem is történnek ilyen jellegű cselekmények. Nem tudunk ebben a tekintetben megfelelő védelmet nyújtani az állampolgároknak. Nagyon gyakran, és azt kell mondjam, hogy igazából emelkedő számban lehet információkat szerezni arról, hogy a hivatalos személyek az eljárásuk során jogellenesen bántak az állampolgárokkal, az imént említett cselekmények valamelyikét követték el.

Nagyon kevés ilyen típusú eljárás indul, mert még a legnehezebben bizonyítható korrupciós cselekményeknél is sokkal nehezebben bizonyítható az ilyen típusú cselekmények elkövetése, de ettől a dolog még létezik. Ha úgy viselkedünk, mintha nem létezne, akkor egyszerűen csak felelőtlenséget követünk el. Véleményem szerint mindenképpen valódi fenyegetettséget kell a megnövekedett hatáskör mellé a hatóságok felé mutatni, annak érdekében, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás semmilyen körülmények között ne történhessen meg.

Most már nagyon súlyos fenyegetettséggel bünteti a törvény a hivatalos személlyel szembeni fellépést, de az ő eljárásukat nagyon hosszú ideje semmilyen módon nem változtattuk meg, holott a helyzet alapvetően ezen a téren nem sokat javult, hanem inkább romlott. Vannak is erre vonatkozóan konkrét javaslatok, amelyek, azt gondolom, hogy egyértelműen a kormány rendelkezésére állnak. Lehet, hogy nincsenek erre vonatkozó statisztikák, mert természetesen, ha nem indulnak eljárások, azt statisztikailag meglehetősen nehéz kimutatni. Ennek a cselekménynek a megítélése kapcsán, úgy gondolom, hogy ha nem tudunk változtatni a helyzeten, és nem tudjuk az arányosságot abban a tekintetben biztosítani, hogy az állampolgárokat abból a szempontból is megnyugtató helyzetbe hozzuk, hogy a hatalomtól is megvédi az állam időnként, ha jogellenesen lépnek fel vele szemben, akkor nagyon helytelenül járunk el.

Ezért mi úgy gondoljuk, hogy csak abban az esetben tudjuk a törvényjavaslatot támogatni, ha ezen a téren egyértelmű változás történik. Tehát a hivatalos személy elleni erőszakra vonatkozó tényállás változtatását nem tartjuk támogathatónak, és magát a javaslatot abban az esetben is csak akkor, ha ezen a téren kézzelfogható változtatást lehet a jogalkotás terén is végrehajtani.

(13.10)

Nagyon sok olyan rendelkezését soroltam fel a törvényjavaslatnak, amellyel egyetértünk. Jó egynéhányat nem említettem, azokat sem azért nem, mert nem értünk vele egyet, hanem mert alapvetően egyet tudunk vele érteni. Tehát a törvényjavaslat döntő többségét helyesnek és elfogadhatónak tartjuk, a támogatást attól tesszük függővé, hogy erre vonatkozóan egyezségre lehet-e jutni, hogy ezen a téren is változtatásokat kell elérnünk. Néhány módosító javaslat megelőlegezésére vonatkozóan is azt tudom mondani, hogy megfontolandó és valószínűleg támogatható a részünkről mindaz, amiről például Bárándy Gergely képviselő úr is beszélt. Én remélem, hogy a végén a javaslatra vonatkozóan sikerül egy megfelelő többséget kialakítani az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 189 2009.05.25. 0:12  188-190

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök úr, bejelentem, hogy a 9397/2. és 3. sorszám alatt benyújtott módosító javaslataimat visszavonom.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 190 2009.06.08. 2:14  181-195

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság állásfoglalásával a frakciónk teljes mértékben egyetért. Egyetértünk azért, mert teljesen egyértelműen és világosan foglalt állást az Alkotmánybíróság is ebben a kérdésben. Az alkotmányügyi bizottság az Alkotmánybíróságéval teljesen egyezően döntött. (Dr. Nyitrai Zsolt: Aláírtatok egy szerződést!) Nem írtunk alá semmilyen szerződést, ha már közbeszólt képviselő úr. De én türelemmel meghallgattam önöket, kérem, tegyék meg önök is. Az Alkotmánybíróságnak egy 1999-es határozata teljesen egyértelműen meghatározza azokat a kritériumokat, amelyeket az állásfoglalás is tartalmaz; azzal egyetértünk.

Figyelemmel hallgattam Répássy képviselő úr érvelését. Nagyon sokszor vettünk már részt közösen különböző témájú vitákban itt az Országgyűlésben és a bizottsági üléseken egyaránt, s általában arra emlékszem, hogy amikor Répássy képviselő úr jó szívvel érvel valami mellett, akkor sokkal lendületesebb szokott lenni, mint a mostani érvelése. Ezek az érvek igazán nem állták meg a helyüket, de úgy láttam, hogy ezzel ő is hasonlóan volt. Azt hiszem, hogy azok az érvek egyáltalán nem állják meg a helyüket, amelyeket elsorolt, se a nevekre való hivatkozás, se a koalíciós szerződésre való hivatkozás. Ha már ebből az elméletből indulunk ki, akkor nyugodtan mondhatnánk azt is, hogy itt mindannyian nagykoalícióban vagyunk, hiszen Herczog László jelenlegi miniszter úr, korábban szakállamtitkár mindegyik kormány alatt betöltötte azt a pozícióját, amelyet korábban viselt, azaz mindenkinek a kormányzási ideje alatt együttműködött a különböző kormányokkal.

Teljesen egyértelmű és világos, hogy a kormányban való részvétel és a koalíciós szerződés léte határozza meg egyértelműen a kritériumokat. Ezek jogi és világosan meghatározható kritériumok. A politikai szándék és az érzelem ebben a tekintetben nem bír jelentőséggel, ezért mi az alkotmányügyi bizottság állásfoglalásával teljes mértékben egyetértünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 206 2009.06.08. 7:36  205-223

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatási törvény tavaly december közepén történt módosításakor került be a törvénybe az a rendelkezés, amely a törvény 151. §-át módosította, és amely arról szól, hogy a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézményekre vonatkozóan külön törvényi rendelkezések alapján kell a működést szabályozni.

Ez törvényjavaslat, amelyet az imént felsorolt kollégákkal együtt, közösen terjesztettünk be, nagyjából ezt a célt szolgálja, és néhány szakasz terjedelemben meghatározza azt, hogy mit tekintenénk nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynek. E törvényjavaslatnak nem célja és természetesen nem is lehet célja az, hogy a felsőoktatás minden problémáját kezelje. Nagyon sok problémával küzd a magyar felsőoktatás, és nem gondolom, hogy képviselői önálló indítvánnyal ezeket a problémákat hatékonyan lehet egységesen kezelni.

Mi egy olyan szegmensét tűztük célul a területre vonatkozó törvényi szabályozásnak, amely a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézményekről szól. Ennek a törvényjavaslatnak a célja az tehát, hogy az ilyen típusú intézmények működési feltételeit törvényi szinten szabályozza. A törvényjavaslat alapján nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynek való titulálást vagy rögzítést kérhet az az ilyen típusú intézmény, amely mind a hallgatói, mind pedig az oktatói számát tekintve eléri a legalább 30 százalékos arányt - a külföldi, nem magyar állampolgárságú hallgatók vagy oktatók száma -, és ezt az intézmény maga kéri, és szeretné ezt deklaráltatni.

A nemzetközi jellegű felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban rögzíti a javaslat azt, hogy külföldi állam és külföldi jogi személyiséggel rendelkező szervezet is létrehozhasson ilyet. Egyébként ma Magyarországon nagyon sokféle intézmény, jogi személy hozhat létre, alapíthat felsőoktatási intézményt: alapítvány, közalapítvány, gazdálkodó szervezet, állam, önkormányzat, egyház, és sorolhatnánk hosszan, hogy ki mindenki.

Azt gondolom, hogy a mai versenyben elvárható, elfogadható az, hogy ha valaki arra szánja magát, hogy nagyon nagy költséggel egyetemet hozzon létre és egyetemet alapítson, akkor az alapító alapvető dolgokat meghatározhasson az egyetem működésével kapcsolatban. Azt hiszem, hogy ez máshol is így történik a világban, nagyon sok országban különféle szabályok keretei között működnek felsőoktatási intézmények, de az egyetem alapításának szabadságát és az egyetem működésének szabadságát nagyon sok országban nagyon sokféle módon teszik lehetővé.

E javaslat néhány tekintetben szeretne eltérést a jelenleg hatályos felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos rendelkezésektől. Így például a szervezeti és működési szabályzatra, az oktatók munkakörére, munkakörének elnevezésére, a munkakörének címére, a vezető állásokra vonatkozóan tartalmaz szabályozást, valamint lehetővé kívánja tenni azt, hogy abban az esetben, ha valaki az oktatói karból valamelyik OECD-tagállamban már megfelelő módon akkreditált doktori fokozathoz vagy valamilyen tudományos címhez hozzájutott, az itthon, Magyarországon ebben az intézményben is elfogadott és alkalmazható legyen.

(18.50)

Abban az esetben, ha az intézmény nem képes teljesíteni a nemzetközi jellegre vonatkozó kritériumokat, azaz lecsökken a nem magyar állampolgárságú oktatók aránya 30 százalék alá, akkor a törvényjavaslat értelmében ezt a címet vissza kell vonni.

További apróbb kiegészítéseket tartalmaz még a törvényjavaslat, és itt kell megemlítenem azt, hogy tulajdonképpen ennek az expozém elején említett, tavaly decemberi felsőoktatási törvénymódosításnak az is adta részben az apropóját, hogy 2010. december 31-éig engedi a jelenlegi keretek között, a jelenlegi törvényi keretek között a felsőoktatási törvény működni az Andrássy és a Közép-európai Egyetemet Budapesten. Ha rájuk nézve valamilyen más szabályozás nem születik meg, akkor 2011. január 1-jétől alapvetően új helyzet keletkezik, tehát rájuk vonatkozóan mindenképpen indokolt valamilyen szabályozást megteremteni. Mi úgy gondoltuk, hogy ne privilegizáljuk ezt a két egyetemet, ne legyen nekik egyedüliként lehetőségük bármire is, hanem adjuk meg általánosan a lehetőséget mindazoknak, akik bizonyos feltételeket képesek teljesíteni. A törvényjavaslat alapvetően ezt a célt szolgálja.

Az oktatási bizottsági ülésen a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról szóló vitában érdekes, hasznos és részben megfontolandó észrevételeket kaptunk. Úgy gondolom, hogy ezek közül többet is tudunk akceptálni. Most nem szeretnék természetesen áttévedni a részletes vita keretei közé, de jelzem, hogy van 14 olyan módosító javaslat tudomásunk szerint pillanatnyilag, amelyet MSZP-s kollégák terjesztettek elő. Több olyan is van ezek között, amelyekre vonatkozóan úgy gondolom, hogy első felületes olvasás után is találunk megfontolandó, megfontolható javaslatokat, például mi nem ellenezzük azt, hogy ne önálló törvényben, hanem magának a felsőoktatási törvénynek a kiegészítéseként, azok keretei között történjen meg a törvényjavaslat megformálása, azaz egy törvénymódosítás és ne önálló törvény legyen, és több minden másról is véleményünk szerint szó lehet.

Azt szeretném nagyon kérni csak a vitában részt vevőktől és azoktól, akik akár a közélet vitáiban is megszólalnak, hogy ne próbáljanak olyan dolgokat beleértelmezni a törvénybe vagy a törvényjavaslatba, amelyek nincsenek benne. Egyrészt nincs szó a hallgatói finanszírozás kérdéséről, a költségtérítéses vagy költségmentes oktatás feltételeinek megváltoztatásáról. Nincs szó arról, hogy bármilyen ingatlanvagyonra vonatkozóan lehetőséget, korlátot vagy változtatást kívánna a törvényjavaslat. Nem érinti ezt a kört a törvényjavaslat, tehát ha bárki attól tart vagy azt reméli, hogy ennek következtében hazai ingatlanokat, akár meglévő, működő felsőoktatási intézményeket vagy üres ingatlanokat ennek a törvényjavaslatnak a révén lehet könnyebben vagy nehezebben megszerezni, bérelni, tulajdonjogához hozzájutni, nincs szó róla. Nem tartalmazza a törvényjavaslat, és ezért nagyon kérem, hogy ne is próbáljuk beleértelmezni. Csak a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmények bizonyos feltételeinek, speciális feltételeinek meghatározásáról van szó a törvényjavaslatban.

Szívesen veszek az előterjesztő kollégáimmal együtt minden olyan módosítást, amely javítja a törvényjavaslat színvonalát, és az lenne a kérésünk, hogy a vitát követően a törvényjavaslatot fogadjuk el akár önállóként, akár a felsőoktatási törvény módosításaként.

Köszönöm szépen a türelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 215 2009.09.14. 7:57  208-218

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha jól számoljuk, talán 11 évi munka után a jövő hét során sor kerül arra a szavazásra, amellyel dönteni fogunk Magyarország lehetséges új polgári törvénykönyvéről. Biztosan nem tévedek, ha azt mondom, hogy ilyen vállalkozásba 1990 óta nem kezdett a Magyar Országgyűlés és a mindenkori kormányzat, illetve a szakma.

(19.50)

Való igaz, hogy egy ötven éve hatályban lévő törvényt, amelyet még viszonylag csekély számban módosítottak az elmúlt években a különböző összetételű országgyűlések, de egészen bizonyosan mondhatjuk, hogy az idő meghaladta, és egészen biztos, hogy a XXI. század Magyarországának szüksége van egy új polgári törvénykönyvre.

Nagyon sokszor vitatkoztunk - ha körbenézek a teremben, többnyire azokkal az arcokkal találom szembe magam, akikkel ezeket a vitákat részben a bizottsági üléseken, részben a plenáris üléseken lefolytattuk, vagy esetleg szakmai konferenciákon találkoztunk, és ismerhetjük egymás véleményét. Azt hiszem, az elmúlt 11 évben, például ha a saját frakcióm, a liberális frakció helyzetét nézem, mi egyaránt megértjük azt, hogy ennek a munkának valamelyest figyelemmel kísérhettük a stádiumait ellenzékiként és kormánypártiként egyaránt. Nem hiszem, hogy helyes lenne, ha abból az elvből indulnánk ki, amely általában a parlamenti működésnek egyébként természete, hogy egy törvényjavaslattal kapcsolatban az ellenzék többnyire az ellenzés szemszögéből szokott hozzáállni, a kormánypártok pedig inkább a támogatás szemszögéből.

Ez egy más törvény - azt hiszem - vagy törvényjavaslat még egyelőre. Más, mert hiszen ciklusokat átölelő, kormányoktól részben független külső szakmai grémiumot létrehozva működő szervezet hozta be a kormányzathoz és aztán a kormány pedig a parlamenthez azt a hatalmas mennyiségű munkaanyagot, amely az új polgári törvénykönyv alapjait és gerincét jelenti.

Azt hiszem, az a helyes, ha megpróbálunk elvonatkoztatni egy kicsit ilyenkor, hogy ellenzékből vagy kormánypárti oldalról nézzük-e a javaslatot, mert hiszen évekkel ezelőtti vitákra is visszaemlékezhetünk, különböző munkaanyagokra, amelyeket más-más helyzetből ítéltünk meg. Sajnos az a helyzet, hogy a szakma ugyanúgy megosztott, mint amilyen Magyarországon a közélet - szinte végletesen megosztott. Ez jellemző egy kicsit a jogászi szakmára is. Nem tudok elképzelni olyan törvényjavaslatot, amely ha egy bármilyen összetételű, a jelenlegi magyar közéleti viszonyokat figyelembe vevő Országgyűlés elé kerülne, akkor az egyöntetű támogatásra találna.

Természetesen azért sem lehetséges ez, mert voltak értékalapon, értékválasztás alapján folyó viták is, amelyekben nyilvánvalóan a különböző politikai hovatartozás részben motiválta a megszólalók véleményét. Ezt teljesen természetes dolognak tartom. De ha ettől elvonatkoztatunk, sem nagyon tudom elképzelni, hogy lehetne egy olyan javaslatot készíteni, amely a teljes szakma támogatását élvezhetné. Nagyon fontos törekedni erre. Azt hiszem, ez egy kulcsmomentuma a dolognak: megtett-e mindent a kormány annak érdekében, hogy törekedjen egy ilyen lehetségesen jó javaslat elkészítésére? Hiszen nagyon hosszú időre a legalapvetőbb jogviszonyokat fogja Magyarországon meghatározni. Minden bizonnyal még az alkotmánynál is fontosabb törvényről van szó, hiszen az élet, a mindennapjaink szinte minden mozzanatára kihat a polgári törvénykönyv.

Úgy gondolom, hogy elfogadható eredményt tud felmutatni a kormány. Emlékszem azokra a hónapokkal, évekkel ezelőtt lefolytatott szakmai vitákra, civil szervezetekkel, különböző szakmai grémiumokkal folytatott egyeztetésekre, amelyek révén alapvetően formálódott ez a törvényjavaslat. Nagyon sokat változott az elmúlt időben, sokat változott a szakmai bizottság által letett javaslathoz képest, és tudom, hogy maga a szakmai bizottság is, annak több tagja is úgy gondolja, hogy már a korábban elvégzett munka egyes fázisait meghaladóan jobb javaslat került elénk, és jobb javaslat formálódott e szakmai vitának köszönhetően.

Azt hiszem, hogy ha a jövő hét során szavazunk a törvényjavaslatról, messze nem hihetjük azt, hogy a munka lezárult, és onnantól kezdve, ha az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot, akkor egy végeredmény születik. Bizonyos szempontból természetesen igen, hiszen keletkezik minden valószínűség szerint egy új kódex. Nagyon nehéz és nagyon fontos feladat jön még ezután, hiszen a hatályba léptető rendelkezésekkel, az úgynevezett Ptké. rendelkezéseivel kapcsolatban még nagyon sok munka van hátra, és nagyon fontos az, hogy a társadalom megfelelően felkészülhessen az új törvény alkalmazására. Azt hiszem, a szakmának az a része, aki fontosnak tartotta, hogy megismerhesse a törvényjavaslat alakulásának sorsát, elégedett lehet, mert minden lehetőség adva volt számára, hogy azt részben megismerje, részben konstruktív módon hozzájáruljon annak jobbításához is. Azóta, amióta szerepel az igazságügyi tárca honlapján, és tudom, hogy többedik verzió készült el, nagyon sokat változott a javaslat az elmúlt hónapokban és természetesen az elmúlt években is.

Mi hosszú időn keresztül figyeltük azt a változást, amely végbement e törvényjavaslattal kapcsolatban, és kategorikusan nem foglaltunk állást a javaslatról. Az elmúlt időben arról győződtünk meg, hogy szükség van erre a törvényjavaslatra. Úgy gondolom, a kormány elfogadhatóan megpróbálta elérni a lehetséges legjobb változat elkészítését, illetve elérni azt, hogy a legjobb változat születhessen meg. Biztosan lehetne most is javítani rajta, hiszen az a kétszáz-egynéhány pontból álló záróajánlás is, amely előttünk fekszik, ezt támasztja alá. De kétségtelen tény az is, hogy el kell jönnie egy pontnak, amikor tudni kell lezárni az ezzel kapcsolatos vitákat, hiszen ezek a viták a végtelenségig joggal húzhatók lennének.

Nem értek egyet az imént felszólaló kollégáimmal abban, hogy ilyen módon viszonyuljon bármelyik frakció is ehhez a törvényjavaslathoz, mert nem érdemli meg ez a törvényjavaslat, hogy így álljunk hozzá. Lehet a törvényjavaslatról igennel, nemmel és tartózkodással szavazni, de egyáltalán nem részt venni a szavazáson véleményem szerint nem helyes dolog.

Mi minden valószínűség szerint a jövő héten a szavazás során - a liberális frakció - itt leszünk, szavazni fogunk, és a törvényjavaslatot támogatni fogjuk tudni. Nagyon remélem, hogy a következő munka, a Btké. elkészítése is megfelelően jó színvonalú lesz. Nagyon fontos, hogy a hatálybalépéssel kapcsolatban minden rendben legyen majd.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 92 2009.10.13. 15:04  61-105

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A liberális frakció véleményét nagyon röviden összefoglalva ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslatot támogatjuk, de messze nem tartjuk elegendőnek.

(13.10)

Az iménti percekben már kétperces hozzászólások sora érintette ezt az egész témakört különböző vetületekből. Főleg az előttem szóló Molnár képviselő úr megszólalása után jutott eszembe az a vicc, amikor megkérdezi a gyerek, hogy apa, a szilva milyen. Kék. Akkor ez miért sárga? Mert még zöld. Tehát azt hiszem, a problémát nagyon sokféleképpen közelíthetjük meg, de azt mindenképpen el kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat önmagában messze nem elegendő arra, hogy azt a célt, amit megfogalmaz, képes legyen teljesíteni. Lássuk be, alapvetően azért készült a törvényjavaslat, mert a nyáron elfogadtuk, illetve átültettük a magyar jogba azt a belső piaci szolgáltatási irányelvet, amely ez év december végéig kötelezi Magyarországot jogharmonizációs tevékenységre. Ennek a belső piaci irányelvvel átültetett, most már egyébként kihirdetett magyar törvények a rendelkezéseivel is meg magával az irányelvvel is jó eséllyel a jelenleg hatályos szabályozás összeütközésbe kerülhet. De sok minden más problémát is jelenthet.

Az a belső piaci szolgáltatási irányelv, amely hasonló területet érint, csak részben tartalmaz átfedést e törvényjavaslat hatályával kapcsolatban. Való igaz, fontos abból a szempontból is, hogy Magyarország versenyképessége a nemzetközi megítélésben javuljon. Önmagában az, hogy hányadik helyezésről hová lépünk előre vagy hátra, kettőt előre, a másik listán hármat hátra vagy fordítva, önmagában nem sokat jelent. Azt hiszem, itt már valaki említette az iménti vitában, bár messze nem teljesült ez a dolog, egy alapvető szemléletváltoztatásra lenne szükség, minden téren. Ez a szemléletváltás messze nem történt meg, még a csíráját is alig-alig találhatjuk meg ebben a törvényjavaslatban, de kétségtelenül megjelenik.

Jó és helyes az, és igazából a törvényjavaslatnak ez a legfőbb erénye, hogy engedély helyett a bejelentés elvét alkalmazza. Ez nagyon jó, szükséges, és már nagyon régóta várat magára, hogy a magyar jogrendben számos területen alkalmazzuk ezt a megoldást. Ez tulajdonképpen a hallgatás egyenlő beleegyezés elvének kiterjesztése, átültetése, továbbfejlesztése, amelyet például a Ket. legutóbbi módosítása kapcsán mi is nagy örömmel üdvözöltünk, sőt, ha szabad ezt mondanom, alapvetően ennek az elvnek a megjelenítésében kezdeményezők voltunk mint liberális frakció. Ezt nagyon-nagyok sok más területen érdemes lenne elterjeszteni, és nagyon sok szempontból alapvető könnyítést jelentene a vállalkozások számára, ha ez az elv következetesebben érvényesülne.

Bár államtitkár úr az iménti kétperces hozzászólásában tett említést arról, hogy ez nemcsak az újonnan alakuló, hanem már a működő vállalkozások számára is jelent majd előnyt, ez csak nagyon kis részben állja meg a helyét, mert alapvetően ez a meginduló vállalkozásokat segíti. Egyébként azt a vitát sem tartom jónak, hogy megpróbáljuk úgy összehasonlítani a két dolgot, hogy a meglévő vállalkozások körülményeinek javítását szembeállítjuk az újonnan alakuló vállalkozások adminisztratív terheinek megkönnyítésével. Szerintem ez nem helyes. Önmagában az jó dolog, és ezért támogatjuk a törvényjavaslatot, mert lehetővé tesszük azt, hogy az újonnan alakuló vállalkozások számára könnyítéseket léptessünk hatályba. Ez az egyik terület. Egy teljesen másik terület az, hogy a meglévő vállalkozásokkal kapcsolatban milyen könnyítéseket kellene végrehajtani.

Maximálisan egyetértek azokkal a kritikai észrevételekkel, amelyeket megfogalmaztak például fideszes kollégáim, Szatmáry Kristóf és Márton Attila, felszólalásaikban mindketten fontos dolgokat érintettek. Beszéltek arról, hogy a kormány nem látja, milyen a mai magyar gazdaságban a realitás, és ehhez kénytelen vagyok én is kapcsolódni. Nem azért, mert azt gondolom, hogy mondjuk, államtitkár úr ne tudná, hogy mi a mai magyar életben a realitás, hanem azért, mert azt gondolom, hogy ez egy olyan nagyon pici lépés a bürokrácia csökkentésében, ami messze nem elegendő. Nagyon sok mindenen kellene változtatni.

A törvényjavaslatról, önmagában a rendelkezések ismertetéséről nem szeretnék szólni, mert azt korrekt módon megtette államtitkár úr is, illetve más felszólaló is. De hogy milyen problémahalmazt érintünk, milyen darázsfészekbe nyúlunk bele, arról igenis van értelme beszélni, és én inkább ezt tenném. Önmagában nagyon csekély előrelépésnek tartanánk ezt a törvényjavaslatot, ha nem követné sok minden más is. Nézzük a cégalapítást, ami egyébként ennek a törvényjavaslatnak mint egyéni vállalkozás megkezdésének vagy egyéni cég létrehozásának is nyíltan vállalt célja, hogy rövidíteni, egyszerűsíteni, könnyebbé, olcsóbbá tenni. Ez rendben van.

Ma azt mondja a kormány, hogy egy óra alatt céget lehet csinálni Magyarországon. Ez a mondat így igaz, csak sajnos nem lehet befejezni ezzel, mert hozzá kell tennem azt, hogy de mégsem igaz. Nem igaz azért, mert például az illetékbefizetésre és a közzétételre vonatkozóan olyan határidőtöbbletet eredményez a mai bürokratikus gyakorlat - és itt kénytelen vagyok pénzügyminisztériumi államtitkár úrra nézni -, ami az egész lépéssorozatot, amelyet a kormány kínkeservesen, hosszú évek során, törvénymódosításokkal, cégbíróságok tevékenységének javításával, egy sor intézkedéssel, nem könnyű intézkedésekkel végre nagy nehezen megteremtett, megnehezíti. Valóban, ha a cégeljárást vesszük alapul, egy óra alatt céget lehet alapítani. A jogszabályi kötelezettséget megelőzően is a jól működő cégbíróságokon egy óra alatt céget lehetett csinálni. Csakhogy éppen semmire nem megy vele a vállalkozó, mert az a végeredmény, hogy kérem szépen, fel tudom mutatni valamilyen dokumentumban - merthogy Magyarországon erre mindig szükség van -, hogy nekem egy minden szempontból kifogástalanul megalapított cégem van, ma nem születik meg egy óra alatt. Hiszen sajnos az illetékbefizetésre és a közzétételre vonatkozóan napok telnek el, mire megkapja a Magyar Államkincstártól az igazolást az illető, és enélkül nincs megalapított vállalkozás. Ezt vitatni nem lehet.

Ez tökéletesen elegendő arra, hogy egy sor nagyon fontos és jó dolgot egyetlen tollvonással tegyünk semmivé. Mert egy ilyen bürokratikus intézmény kénye-kedve értelmében nem elég az igazolás arra vonatkozóan, hogy befizette az illető, ezt vissza kell igazoltatni a Kincstárral, amelynek a munkája így persze sokkal könnyebbé válik, annak az ügyintézőnek ez sokkal egyszerűbb, csak éppen annak a vállalkozónak azt a pozitívumot, hogy szeretnénk elérni a rövid idő alatti cégalapítást, egyáltalán nem vagyunk képesek elérni. Mintha nem is ismernék egymást, mintha nem is folytatnának párbeszédet egymással a tárcák, mintha nem az lenne a cél, hogy valóban lehessen rövid idő alatt céget alapítani. Igaz az a véleménye Simon Gábor képviselő úrnak, hogy ez a magyar jogrendben igazából egy engedélyezési típusú szemléletmódot jelent. Teljesen erről szól az életünk ma. Az összes hatályban lévő jogszabály, amely vállalkozások gazdasági tevékenységét szabályozza, mind erről szól.

Mi törvényeket, sajnos beleértve az adótörvényt és más kapcsolódó törvényeket, nem a törvénytisztelő állampolgárokra alkotjuk, azokra, akik 90 százalék fölötti arányt képviselnek, hanem a szűk, nem tudom, hány százaléknyi és milyen mértékű, ez nyilván eltérő területenként, de az adócsalókra, a jogszabályokat figyelmen kívül hagyókat, az azokat kijátszókra alkotunk. Minden arról szól, hogy milyen bürokratikus terheket kell annak viselnie, aki egyébként tisztességesen viselkedik. Azok viszont, akik nem is rendelkeznek adószámmal, milliárdokat tesznek el, meg sem jelennek az APEH nyilvántartásában, nem is tud róluk a hatóság, hogy léteznek magyar állampolgárként. Mintha nem is közöttünk élnének, és viszik haza adózatlanul a valószínűleg jogellenesen összegyűjtött pénzüket.

Hadd mondjak egy másik példát, a körbetartozások kérdését. Mindenki mindenféléről beszél, hogy a körbetartozásoknak mi az oka, csak a csíráját, a kiindulópontját a dolognak nem nagyon szeretjük feszegetni. Ugyanis ez nem másért van, mint az áfatörvény rendelkezései miatt. Ma, ha valaki kibocsát egy számlát egy vállalkozási díjról, akkor annak az áfáját akkor is köteles befizetni a vállalkozó, az, aki kibocsátotta a számlát, ha az, aki felé kibocsátotta, jelentős késedelemmel vagy soha az életben meg nem fizeti ezt az összeget. Azért nem bocsátanak ki vállalkozások számlákat, mert pontosan tudják, hogy óriási kockázatot vállal azzal, ha kiadja a számlát, mert abban a pillanatban az áfakörben mint adófizető köteles befizetni azt az áfatartalmat, amit természetesen indokolt a forgalom után. Csakhogy ez a nevével ellentétben így nem forgalmi adó. Nem a forgalom után, hanem a számlakibocsátás után kell fizetni. És ha valaki nem fizet a másik oldalon, akkor annak semmilyen hátrányos jogkövetkezménnyel nem kell számolnia. Míg az a vállalkozó, aki annak ellenére, hogy kibocsátotta a számlát, nem fizetik meg a számlatartozást, ő sem fizeti be az adót, merthogy nincs miből befizetni esetleg, mert nagyon gyakran előfordul, és innen indulnak a köztartozások jelentős hányadban, azzal szemben azonnal eljárás indul, és tökéletesen tönkre lehet tenni a vállalkozását önmagában e miatt a tény miatt.

(13.20)

Rengeteg ilyen dolgot lehetne felsorolni. Az a helyzet, hogy így önmagában ez a jogszabályi környezet, amely ma körülvesz bennünket, körülveszi az állampolgárokat Magyarországon, teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy azt a bizonyos szemléletváltozást, amelyet üdvözölt Simon Gábor kolléga úr... - sajnos én nem látom ezt a szemléletváltozást.

Itt óvatosan, nagyon-nagyon óvatosan lehet azt mondani, hogy köszönhetően a közösségi jog fejlődésének, mi jogharmonizációs kötelezettségünknél fogva mást most nem tehetünk, mint egy ilyen harmonizációs lépést megteszünk. De nem látom, hogy a szemlélet ebben a tekintetben alapvetően megváltozna, és nem lesz szemléletváltozás addig, amíg például minden különösebb következmények nélkül névtelen feljelentésekkel lehet tönkretenni tökéletesen vállalkozásokat úgy, hogy a névtelen feljelentésről rövid időn belül kiderül, hogy az a bizonyos névtelen feljelentés teljesen megalapozatlan volt. Maga az adóhatóság is elismeri, hogy az ilyen típusú bejelentések igen kis hányada, töredéke az, amely egyébként a végén egy jogerősen megállapítható, bírói ítélettel megerősíthető, eredményesen lefolytatott vizsgálat következménye. Alapvetően ezek arra jók, hogy vegzáljanak vállalkozásokat, és tökéletesen arra jók, hogy tönkretegyenek vállalkozásokat.

És mi a következménye? Minden következmény nélkül lehet ma Magyarországon ilyen névtelen feljelentéseket tenni. Mert ha valakivel szemben kiderül, hogy teljesen megalapozatlanul jelentették fel, hiába fordulna bírósághoz, mert az adóhatóság ugyan hosszan tárgyal az illetővel, de a végén azt mondja az érintett vállalkozóknak, hogy ja, bocs, ezt a névtelen feljelentőt nem tudom kiadni, mert nem ismerem a személyi adatait. Kérem, tessenek elolvasni az ombudsmani jelentést erre vonatkozóan, tökéletesen meg lehet tudni ezeknek a hátterét.

Aztán ugyanígy alapvető problémának látom, önmagában a törvényben jelenik meg az, ami ennek a kétféle jogintézménynek a reformja mellett további jogszabály-módosításokat jelent. Hiszen itt módosuló jogszabályok sora kerül elénk. Nemcsak ebben a törvényben, hanem az utána következő törvényben tárgyaljuk - külön törvényben -, nem tudom pontosan, hány szakaszban, de tudom, hogy 53 törvényt módosítunk ezzel a törvénnyel.

Kérem szépen, ki az, aki ezt követni tudja? Ki az, aki ezen el tud igazodni? Melyik az a könyvelő, aki azt tudja mondani holnapután, ha kihirdetjük - vagy két hét múlva - a törvényt, hogy ja, ez így rendben van, könnyedén megoldom, végre egy jó intézkedés?! Hát vért izzad, mire bármelyik szakember képes végigvezetni ezeket a változásokat! Önmagában ez a tény, hogy 53 törvényt kell módosítani ahhoz, hogy meghozzuk egyébként az egyéni cégről szóló kettő szakaszos törvényt, mert összesen kettő szakaszból áll az a '90. évi V. törvény, amely az egyéni céget szabályozza. Kettő mondat, kettő szakaszban!

De ha megnézem a Complex jogtárat - bocsánat, nem reklámozunk senkit, de ha megnézem a jogtárat -, akkor onnan látszik, hogy adózási kérdéstől kezdve számviteli kérdésig egy sor dolog ott szerepel már a hatályos jogszabályok mellett, ami nem jog. Az APEH számviteli kérdése nem jogszabály, mégis mindenki köteles ez alapján eljárni. Mit ér a törvény, hogyha számviteli kérdéssel, irányelvvel és még el nem tudom mondani, milyen frappáns elnevezéssel illetett különböző belső utasításokkal szabályozzák az életet Magyarországon?! Teljesen mindegy, mit terjeszt elő, államtitkár úr, az APEH majd megoldja a problémát, hogy a tartalmát hogyan kell értelmezni.

Nos, ez nem más, mint annak a felrúgása, amit demokráciában úgy hívunk, hogy a jogrend, a jog uralma. A demokrácia nem más, mint a jog uralma. Nos, a jog a jogszabályokban rögzített módon, a jogszabályi kellékeknek megfelelő jog. Az APEH ilyen irányú értelmezése nem jog, mégis az élet ez alapján működik.

Szóval, miután időm fogytán van, azt kell mondanom, hogy rendben van a törvényjavaslat, néhány helyen talán indokolt módosítani, a jelentős összegű köztartozás ellenére való, minden akadály nélküli cégalapítás vagy egyéni vállalkozási tevékenység megkezdése véleményem szerint megfontolásra érdemes dolog, mert ez önmagában feltételezi, hogy ha valakivel szemben jogerősen megállapítottan jelentős köztartozást tud felmutatni a hatóság, akkor ne tudjon kibújni alóla. Ez egy olyan kibúvó, ami eléggé nyilvánvalónak látszik. Itt értelmét látnám egy módosítás megfogalmazásának, de a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseit - például különösen a szünetelésre vonatkozó szabályokat vagy egyebeket - jónak és szükségesnek tartjuk.

Az egész törvényjavaslatot a liberális frakció támogathatónak tartja, csak édeskevésnek; nagyon kevésnek és esetlegesen első, második vagy apró lépésnek azon a hosszú úton, amelyen nagyon sok mindent kell még változtatni, deregulálni, hatályon kívül helyezni, módosítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 98-100 2009.10.13. 1:38  61-105

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Szatmáry Kristóf képviselő úr az imént azt mondta, hogy örül, hogy az SZDSZ szemlélete, véleménye megváltozott a körbetartozásokkal kapcsolatban, az áfa-visszaigényléssel kapcsolatban, merthogy most már elvileg akkor akár támogathatnánk is azt a fideszes javaslatot, amit ön körülírt.

ELNÖK: Elnézést kérek, képviselő úr, legyen szíves tűzze fel a mikrofont, mert a hang torzul.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Elnézést kérek. Nem értek egyet azzal, hogy ez jó megoldás lenne. Most már nem emlékszem annak a vitának a sorsára, de úgy gondolom, akkor sem támogattuk, és azért nem támogattuk, mert hogyha ez a szabály lépne hatályba, amelyet ön körülírt, azaz hogy bizonyos esetekben a ki nem fizetett számla után is visszaigényelhetné a vállalkozó az áfa összegét, akkor ez fiktív számlák kibocsátásának lehetne a melegágya.

Azt hiszem, az a normális, ha azt el tudjuk érni - mellesleg a szabályozás most nem ilyen -, hogy ha valaki kibocsát egy számlát, amelynek áfatartalma van, akkor az áfát akkor kelljen befizetnie, ha hozzá a tartozás összege befolyt; magyarul, a valódi forgalom után. Én úgy értettem, hogy... (Szatmáry Kristóf közbeszól.) Igen, akkor majd tisztázzuk, nem akarom az időt ezzel különösebben húzni. Mi ezt tartjuk jó megoldásnak, ezt tartanánk fontosnak; azaz, a nevéből kiindulóan a forgalom után kelljen fizetni ezt az adót.

(13.30)

Forgalom akkor keletkezik, ha kibocsátom, befolyt a bevétel. Ha befolyt a bevétel, akkor nálam megjelent a számlámon az áfa összege, ezután legyen kötelezettségem befizetni, és ezután terheljen felelősség, ha nem teszem. Ha ugyanezt tartalmazza az önök elképzelése is, akkor ebben egyetértünk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 420 2009.10.20. 14:33  409-427

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról már többen is viszonylag hosszan elmondták saját, illetve saját frakciójuk álláspontját. A liberális frakció nevében én a törvényjavaslattal kapcsolatban elsősorban azt szeretném megjegyezni, hogy a törvényjavaslatot én alapvetően két részre osztanám. És ha két részre osztjuk a törvényjavaslatot, akkor az egyik részét, nevezetesen azt a részét, amely a törvényjavaslatban a nyilvánosságra hozatal, az átláthatóság, a nyilvánosság intézményének a megerősítését szolgáló rendelkezéseket tartalmazza, maradéktalanul tudjuk támogatni, sőt nem tartjuk elegendőnek, ennél szélesebb körben és alaposabban tartanánk helyesnek szabályozni a témakört.

Míg a törvényjavaslat összes többi, egyéb rendelkezésére vonatkozóan azt szeretném megfogalmazni - és itt azért lassulok le egy kicsit, mert próbálok nem udvariatlan lenni, mert egy törvényjavaslat kidolgozóival szemben nyilván ez helytelen lenne -, hogy igazi pótcselekvésnek, figyelemelterelésnek, félrevezetőnek és kártékonynak gondoljuk. Nagyon károsnak tartanánk, ha a törvényjavaslat további rendelkezései hatályba lépnének. Egyébként is az elmúlt hetekre, hónapokra vonatkozóan sajnos egyre inkább jellemzővé válik a parlamentben az, hogy megszületik egy törvényjavaslat, néhány képviselő benyújtja azt, és ha valaki megnézi a törvényjavaslat címét, vagy elolvassa a törvényjavaslatot, akkor azonnal egy konkrét ügy jut eszébe.

(19.50)

A lehető legnagyobb hiba az, hogyha egy Országgyűlésben törvényt ennyire konkrét ügyekre vonatkozóan fogalmazunk meg. Különösen nagyon nagy hiba az, ha ez büntetőjogi területen történik - mert egyébként ezek között a törvényjavaslatok között ilyen típusúak vannak -, hiszen a büntetőjog köztudottan az a jogág, amely a leglassabban kell hogy kövesse a különböző társadalmi változásokat, társadalmi jelenségeket. Mert ha ezt túl gyorsan teszi, akkor olyan mértékű károkat okoz a jogalkalmazás terén, amely károk felbecsülhetetlenek.

Attól tartok, hogy ezek közé a törvényjavaslatok közé fog ez is beilleszkedni, de - mint ahogy azt az imént is említettem - egyáltalán nem egyedüliként a sorban. Mert azt kell hogy mondjam, hogy például az önkormányzati képviselőknek, illetve polgármestereknek a tiszteletdíjára vonatkozó, az előzetes letartóztatás idején járó vagy nem járó törvényjavaslattal kapcsolatban is sajnos ugyanezt kell mondani. Ugyanezt tudom mondani sajnos arról a törvényjavaslatról is, amely például az időközi választásokra vonatkozó szabályozást szeretné megváltoztatni. De kicsit idetartozik az alig néhány nappal ezelőtt benyújtott egyes munkaügyi tárgyú törvényeknek az előzetes letartóztatás miatti távolléttel összefüggő módosítására vonatkozó törvényjavaslat is. Mindegyiket olyannak tartom, amelyek sokkal inkább károkat fognak okozni, mint hasznosak lennének, és leginkább úgy látom, hogy önmaguk az előterjesztők is, talán ők félnek a legjobban attól, nehogy véletlenül törvény legyen belőle, mert annak nagyon súlyos következményei lennének.

Ennek a törvényjavaslatnak a nyilvánosságtól eltekinthető rendelkezéseivel kapcsolatban is azt tudom mondani, hogy indokolatlanok, nem törvényben szabályozandó kérdések. A probléma természetesen létezik, abszolút létezik. Éppen azt tartom nagyon nagy hibának - és tartja a liberális frakció is -, hogy megpróbálunk egy pótcselekvést alkalmazni. Szőnyeg alá söpörjük a problémát. Nem az a baj, hogy a szabályozás ma nem jó. Ma megfelelőek ezen a téren a jogszabályok. Az a probléma, hogy nagyon sokan, különböző cégeknél, különböző vállalatoknál - állami tulajdonban, nem állami tulajdonban, önkormányzati tulajdonban lévő cégeknél - visszaélnek ezekkel a rendelkezésekkel. Nos, kérem, ha visszaélnek, akkor a visszaéléseket fel kell deríteni. Ha szabálytalanság történik, fegyelmi eljárást kell indítani. Ha büntető jogszabályokat kell alkalmazni, akkor büntetőeljárást kell indítani, és ezeket kell végigvinni következetesen és törvényesen; mert annak lehet visszatartó ereje.

Az, amit most készülünk tenni - mi nem, hanem a kormánypárt -, az nem tesz mást, mint igazából elriasztja mindazokat, akik ebben a szférában dolgoznak vagy szeretnének esetleg dolgozni. Hát nem lehet törvényi szinten taxatíve pontosan felsorolni, hogy hány fős felügyelőbizottság, hány fős igazgatótanács, milyen jövedelmi viszonyok legyenek, és ráadásul szakmailag olyan mértékben megalapozatlanul, mint például az a megfogalmazás, hogy a jegybanki elnök éves jövedelme egytizenkettedének egynegyedét kapja valaki. Hát ezt egyszerűen nem szabad törvényben így megfogalmazni, mert véleményem szerint helytelen.

Ne legyenek illúzióink! Nincs a parlamentben olyan parlamenti frakció - természetesen beleértve a liberális frakciót is -, amelynek a környékén ilyen típusú problémák, visszaélések ne mutatkoztak volna. Az előttem szóló Domokos képviselő úr már említette a MÁV-, BKV- és egyéb ügyeket, nagyon hosszan lehetne még sorolni a sort, egészen apró településekig bezárólag, minden téren: megyei közgyűlések, megyei jogú városok, kisvárosok. Sajnos, a sor tulajdonképpen szinte végtelen.

Csak térjünk ki egy mondat erejéig a BKV végkielégítésekkel kapcsolatos botrányaira. Mindenki azon van felháborodva, hogy X. Y. 50-60-80, nem tudom, hány millió forint végkielégítést kapott, és mutatják az illetőről mondjuk, a korábban készült felvételeket, mint valamilyen körözött bűnözőről. Kérem szépen, nem az az illető az igazi problémás ebben az ügyben, aki kapta ezt a végkielégítést. Nem hiszem, hogy láttunk már olyan bolond embert, akinek, ha felajánlják, mondjuk, egy munkaszerződés vagy egy vállalkozási szerződés - de alapvetően munkaszerződés - megkötésekor, hogy amennyiben a munkaviszonya ilyen és ilyen feltételek mellett megszűnik, akkor végkielégítésként ekkora összeget kap; én még nem láttam olyan buta embert, aki ezt ne szívesen írta volna alá. Naná, hogy aláírta, és naná, hogy felvette, hogyha ez a szerződés szerint neki járt!

Miért nem arról a személyről jelennek meg képek, adatok, és mutatják például azt a szerződést, amelyben biztosította valaki a cég részéről, aki aláírta ezt a végkielégítésre vonatkozó szerződést, aki eldöntötte ezt, az a testület, az a személy, az a vezető a cégnél, aki ezt a döntést meghozta? Mert ő igazán felelős azért. És perelni őt kellene, nem pedig azt, aki a törvényes módon aláírt szerződés révén jogszerűen felvette ezt a végkielégítést. De biztos így van ez a MÁV-nál is, és még sok-sok minden más területen is.

Azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal nagyon rossz útra tévedünk, és nagyon rossz terepen járunk. Ha ez, mondjuk, változtatás nélkül lépne hatályba, akkor nagyon nehéz megállni azt, hogy ne kemény kifejezéseket használjon az ember. Ez egy igazi jogalkotási szégyen lenne, amihez megint csak hozzá kell tennem, hogy természetesen tudom, hogy nyújtottunk már be mi is rossz javaslatokat, vannak bent a Ház előtt rossz javaslatok mind a kormány, mind pedig bármelyik frakció részéről, amelyek előterjesztésre kerültek. Senki nem kivétel ez alól, de most erről a javaslatról kell beszélnem, és ezzel a javaslattal kapcsolatban kell kimondanom azt, hogy nem alkalmas arra, amiről Tóbiás képviselő úr egyébként joggal beszélt, és értem az önök igényét. Egyet is értek vele. A liberális frakció is egyetért vele, hogy a felelős gazdálkodás feltételeit teremtsük meg, hogy a nyilvánosság eszközével éljünk.

Itt most visszakanyarodtam megint a nyilvánossághoz, mert ha lehetne egy számítógéppel szépen leválasztani azokat a szakaszokat, amelyek a nyilvánosságra vonatkoznak, és a többit ettől elkülöníteni, akkor sokkal könnyebben tudnám támogatni.

A nyilvánosságra hozatal véleményem szerint az egyik legjobb eszköz, és ezt sokkal szigorúbban számon kérném, és sokkal szigorúbban kötelezném az érintetteket. Ahol közpénzt költenek, bárhol, bármilyen módon, azt nyilvánosságra kell hozni! Az én városomban, Szombathelyen is folyik vita arról, hogy X. Y.-nak a fizetését vajon nyilvánosságra kell-e hozni vagy sem, és állatira jó kibúvókat lehet találni különböző jogszabályhelyeken, amelyekre lehet hivatkozni, hogy most ezt miért nem.

Véleményem szerint a jelenleg hatályos jogszabályok alapján ez a kötelezettség egyértelmű. Az üvegzsebtörvény, a Ptk.-nak a közérdekből nyilvános adatokra vonatkozó rendelkezései, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló szakaszok alapvetően mindegyike, ha nem visszaélésszerűen, hanem a rendeltetésének megfelelően szeretném értelmezni ezeket a törvényhelyeket, amelyeket az imént csak nagyon hozzávetőlegesen felidéztem, akkor ezek alapján - mindegyik alapján - a nyilvánosságra hozatal elkerülhetetlen. Nem lehet közgyűléseken suskusolni arról, hogy kit melyik felügyelőbizottságba tesszük be az önkormányzati képviselők közül.

És ha már ezt a témát megemlítettem, nemcsak azért, mert hosszú évek óta következetesen a parlament elé hozzuk az erre vonatkozó törvényjavaslatunkat, hanem úgy gondolom, nagyon eljött az ideje annak, hogy valóban a törvényjavaslatból törvény legyen, ez az országgyűlési képviselőknek, illetve az önkormányzati képviselőknek, a polgármestereknek a jogállásával összefüggően az ő összeférhetetlenségi szabályainak újraszabályozása, újragondolása és szigorítása, amely véleményem szerint elengedhetetlenül szükséges.

Kevesen vagyunk a teremben, a teremben lévő országgyűlési képviselő kollégák közül néhányan dolgoznak önkormányzatokban is, néhányan pedig nem teszik ezt. Semmilyen módon nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy bármelyiküknek is konkrétan címezném, senkivel személy szerint ebben a tekintetben sem nekem, sem a frakciómnak nincs baja. Nálunk, a mögöttem lévő sorokban is ülnek olyan kollégák, akik önkormányzati feladatokat is ellátnak.

Azt gondolom, hogy amikor 1998-ban megalkottuk az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szigorú összeférhetetlenségi szabályokat, akkor az első lépést megtettük. Ezt el is mondtuk annak idején; Bihari Mihállyal - azóta már más feladatokat is ellátó, korábbi volt országgyűlési képviselő úrral - együtt nagyon sokat dolgoztunk azon a törvényjavaslaton. Ha visszaemlékeznek önök az elmúlt időszakra, akkor mindannyian tudunk mondani botrányokat országgyűlési képviselőkkel kapcsolatban, de ezek a botrányok - és akkor néha még enyhe kifejezést is használtam - egyike sem azért történt, mert az országgyűlési képviselő magának az országgyűlési képviselői státusnak a felhasználásával élt vissza valamivel.

(20.00)

Többnyire mindig az ehhez kapcsolódó járulékos feladatait szegte meg, és azokat használta föl arra, hogy törvénytelen vagy nem megfelelő cselekedeteket hajtson végre. Magyarul, az idő bebizonyította, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben az összeférhetetlenségi szabályok alapvetően alkalmasak a rendeltetésükre. Itt azonban sajnos megálltunk, és alig-alig tettünk valamit utána. 2000-ben még volt egy törvény, amely az önkormányzati képviselők, polgármesterek jogállását érintette hasonló módon, de akkor is elmondtuk a vitában, hogy súlyos hiba kihagyni bizonyos rendelkezéseket. Mi egyébként az országgyűlési képviselők és az önkormányzati politikusi státus összeférhetetlenségét is szeretnénk kimondani. S már hallom bárhonnan a kritikai észrevételt, hogy '94-ben ezt mi változtattuk meg. Hiba volt, én is így gondolom, most már egészen másképpen gondolnám. És kérem, higgyék el az önkormányzati feladatokat is ellátó politikusok, hogy az ő helyzetük is más lenne. Higgyék el, mert azt is bebizonyította az idő, hogy más felkészültséget igényel az országgyűlési képviselői státus és mást a helyi politika, az önkormányzati politizálás.

De mielőtt elnök úr engem joggal figyelmeztetne arra, hogy térjek a tárgyra, tényleg ezt teszem. Azt gondolom, hogy ebben az esetben is ezeket a szabályokat kellene figyelembe vennünk. Azt gondolom, hogy például az összeférhetetlenségi szabályok újragondolásával, megfelelő, következetes alkalmazásával sokkal többet érhetnénk el. Nem lehet kőbe vésni egy törvényben jövedelmeket, különböző döntéshozó testületek létszámát. Óriási különbség van a MÁV és egy helyi önkormányzati tulajdonú kis cég tevékenysége és felelősségi viszonyai, működése, gazdálkodása s minden egyéb szempontja tekintetében.

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondjam nagyra becsült kollégáimnak, akik a törvényjavaslatot jegyzik, de a nyilvánosságra vonatkozó rendelkezésektől eltekintve a törvényjavaslatot teljes mértékben alkalmatlannak tartjuk arra, hogy a problémát megoldja. Azt kell tennie a kormányzatnak - amely úton egyébként szerintem helyesen elindult -, hogy kötelezi a hatáskörébe tartozó területeken mindazokat, akik felett rendelkezési joggal bír, hogy hajtsák végre a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó szabályokat, és utána még sok minden mást lehet tenni, de meggondolatlanul olyan törvényjavaslattal a parlament elé állni, amelyből csak akkor lesz nagyobb baj, ha megvalósul, önmagában már a vitája is komoly problémákat jelent, mert véleményem szerint elriaszt embereket ettől a területtől. Nagyon kérem, hogy ettől mindannyian tartózkodjunk, fontoljuk meg, hogy csak jól előkészített törvényjavaslatokkal hozzuk rendbe az egyébként nagyon problémás területet, mert azt nyilván pontosan tudják a kollégáim is - és ezért terjesztették elő a javaslatot -, hogy itt komoly bajok vannak. Ezeket a bajokat orvosolni kell, csak véleményünk szerint nem egészen így.

Köszönöm szépen a türelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 40 2009.10.27. 11:18  33-45

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az iménti hozzászólásokban precíz, részletes ismertetését hallhattuk annak a törvényjavaslatnak, amely a Ház előtt fekszik, és amelyet jelenleg vitatunk. Bevezetőként annyit szeretnék rögtön leszögezni, hogy a liberális frakció egyetért a törvényjavaslattal, helyesnek tartja ezt a jogalkotási lépést, és minden bizonnyal a végszavazás során is támogatni fogja tudni a javaslatot.

Mind államtitkár úr, mind pedig az utána következő szocialista hozzászólók pontosan ismertették a törvényjavaslat tartalmát, ezért én ezt nem tenném, hiszen ilyen értelemben ez felesleges, a javaslatot mindenki elolvashatja. Inkább néhány szót arról szeretnék szólni, amit hiányolok a törvényjavaslatból, vagy amire vonatkozóan nekünk aggályaink, kritikai észrevételeink lennének.

Egyrészt amióta ebben a parlamenti ciklusban szabálysértéseket érintően jogalkotási lépésre szánja magát az Országgyűlés vagy akár a kormányzat, mindig fölmerül az a problematika, hogy vajon nem kellene-e új szabálysértési törvényt, új szabálysértési kódexet alkotni. Nem hiszem, hogy föl lehet hozni jó ellenérveket ezzel a követelménnyel szemben. Mára a szabálysértési joganyag teljesen áttekinthetetlenné vált, több különböző törvényben, egymástól eltérő rendeltetési célú törvényben kerülnek megfogalmazásra, eltérő hatásköri, eltérő illetékességi szabályokkal. Tulajdonképpen, hogyha valaki szeretné a szabálysértési joganyagot megismerni, akkor nagyon nehezen tudja összevetni egymással azokat a hatályos jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a különböző törvényekben és alacsonyabb szintű jogszabályokban megtalálhatók.

Tehát mára a jogalkalmazásnak igen komoly akadályozó tényezőjévé vált az a körülmény, hogy a szabálysértési joganyag nem egy kódex formájában kerül meghatározásra, hanem a jogrendben különböző területeken találkozhatunk vele. Holott, ha ez egységes szerkezetben, a kódex követelményeinek megfelelően, világosan megfogalmazott tényállásokkal, világos, egységes eljárási szabályokkal kerülne megfogalmazásra, akkor mind az állampolgárok számára a jogkövetés tekintetében, mind a hatóságoknak a jogalkalmazás szempontjából véleményem szerint sokkal egyértelműbbé és világosabbá válna a szabályozás.

Ha szabad egy példát említem a hatásköri bizonytalanságokra vonatkozóan. Az imént felszólalásában Bárándy Gergely kollégám említést tett arról, hogy egy új szabálynak köszönhetően - amely a 10. §-ban kerül meghatározásra - "Abban az esetben, ha a tulajdon elleni szabálysértés miatt a feljelentést a rendőrségnél teszik meg, és a késedelem az elkövető kilétének megállapítását veszélyezteti, vagy a bizonyítékok eltüntetésével, eltűnésével járhat, illetve ha az az eredményes felderítés érdekében szükséges, a rendőrségnek a következő intézkedéseket kell megtennie." Ebből a megfogalmazásból az következik, főleg az első tagmondatból, hogy ha a szabálysértési feljelentést a rendőrségnél teszik meg. Ha a feljelentést nem a rendőrségnél teszik, hanem a jegyzőnél, ez a törvényhely nem alkalmazandó vagy nem alkalmazható. Egészen biztos, hogy értelmezési probléma keletkezik, egészen biztos az, hogy nem egyértelmű, hogy ebben az esetben a jegyző, mondjuk, dönthetne-e úgy, hogy amennyiben a további törvényi feltételek fennállnak és szükséges, akkor felkéri a rendőrséget mindazoknak a teljesítésére, amelyet a törvényhely itt megfogalmaz. Hiszen az első félmondat teljesen egyértelműen csak abban az esetben teszi ezt lehetővé vagy kötelezővé, ha a rendőrségnél teszik a feljelentést. Azaz más eljárási szabályok kerülnek alkalmazásra egy rendőrség előtti feljelentés esetében és mások egy jegyzőnél történő feljelentés esetében.

A kormányzati törekvés céljával egyetértünk, sok minden tekintetben ez a törvényjavaslat alkalmas is arra, hogy javítson a jelenlegi, nem túl jó helyzeten. Ezt mások is elmondták már előttem, hogy ma a magyar társadalom egy igen jelentős hányada úgy érzi, hogy ha a sérelmére, főleg tulajdonjogát érintően a sérelmére szabálysértést követnek el, akkor igazából védtelen marad. Hiába megy el feljelentést tenni; ha a rendőrségre megy, azt mondják neki, hogy nincs rá emberünk, nincs rá kapacitás, jelentéktelen dolog, soha nem fogjuk megtalálni az elkövetőt, azaz megpróbálják egyszerűen lerázni.

Nem alkalmas ez a törvény arra, hogy például azokat az eseteket kiszűrje, és megoldást adjon, amikor egyszerűen elküldik a sértettet, és nem foglalkoznak az ügyével. Nagyon-nagyon sok ilyen ügy van. Ezt egy törvény persze nagyon nehezen képes kezelni, hiszen, hogyha nem indul egy eljárás, onnantól kezdve nincs, és akkor nincs mit alkalmazni rá vonatkozóan, holott a sérelem, tudjuk, hogy megtörténik.

Nagyon sok esetben tapasztaljuk azt, amiről egyébként szintén említést tett már Bárándy Gergely is, hogy a büntető törvénykönyv 316. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz azt a követelményt, hogy a szabálysértési értékre elkövetett, de különböző minősítő körülményekkel együtt elkövetett cselekmény bűncselekmény, büntetőügyet kellene indítania a hatóságoknak, hivatalból üldözendő cselekményként. Hozzávetőlegesen 8-9 olyan körülményt foglal magában a büntető törvénykönyv ezen szakasza, amely a szabálysértési értékre, azaz a 20 ezer forintos értékhatár alatti értékre elkövetett cselekményeket fölminősíti bűncselekménnyé, és ekként rendeli elbírálni a cselekményt.

Nagyon kevés olyan ügyet ismerünk, amikor a rendőrség meggyőződne arról, hogy valóban - vagy akár a jegyző, hogyha a bejelentést, feljelentést nála teszik -, hogy valóban kell-e vizsgálni ezen minősítő körülményeknek a meglétét vagy hiányát. Azaz nagyon sok bűncselekmény azért marad felderítetlen, mert egyszerűen a hatóságok nem foglalkoznak azzal, hogy egy ilyen minősítő körülménynek köszönhetően a cselekmény immáron nem szabálysértés, hanem bűncselekmény.

Egyetértünk azzal, hogy az értékhatárok rendszerén nem indokolt pillanatnyilag módosítani, ez a jogbiztonság érdekében is egy nagyon fontos belátása a kormánynak. Tehát véleményem szerint nagy hiba lett volna, hogyha az ilyen típusú, megnövekedett számú cselekmények kapcsán megint az értékhatárral kezdenénk bármilyen módon is változtatást, mert egyelőre úgy tűnik, hogy mind az inflációt, gazdasági körülményeket, társadalmi viszonyokat, szóval azt a sok-sok mindent, amikor ezt vizsgálni kell, a mai értékhatárok rendszere - a büntető törvénykönyvben foglaltaknak megfelelően - alkalmas arra, hogy a cselekményeket különböző kategóriába be lehessen sorolni. És így a szabálysértési értékhatár 20 ezer forint marad, és a kisebb értékre elkövetett vagyon elleni cselekmények 20-tól 200 ezer forintig terjedő értékhatárok között mozognak. Ezt mi megfelelőnek és jónak tartjuk.

Tehát azt hiányoljuk, hogy vajon, ha elfogadjuk ezt a törvényt, és a kormány próbálja úgy beállítani a dolgot, hogy ezzel alapvetően megoldódnának az ilyen jellegű problémák, valóban megoldódnak-e. Az a gyanúm, hogy sem államtitkár úr, sem a tárca vezetése, sem a kormányzat nem feltétlenül azt gondolja, hogy innentől egy csapásra megváltoznak a dolgok, és ez természetesen így is van. Nincs olyan törvény, amelytől ilyen változás rövid időn belül várható lenne. Azaz arra van feltétlenül szükség, hogy ha már egy olyan tárcáról van szó, ahol nemcsak a jogalkotással kapcsolatos legfontosabb feladatok vannak, hanem mellette a bűnüldözésnek, a rendészetnek a területe is odatartozik, akkor a gyakorlat terén is nagyon jelentős változásokat kell véleményem szerint végrehajtani annak érdekében, hogy a rendőrség képes legyen felmérni azt a feladatát - és ha felmérte, akkor utána eleget tenni a követelményeknek -, hogy az állampolgárokat az ilyen típusú cselekményektől is hatékonyan legyen képes megvédeni.

(11.50)

Azaz nyilvánvalóan szükséges a gyakoribb járőrözés a településeken az éjszakai órákban is, hogy a rendőrség jelenléte minden más szempontból világos és egyértelmű legyen, mert egy ilyen törvénymódosításhoz képest, amelyet egyébként nem gondolok jelentéktelennek, tehát nem szeretném bagatellizálni, csak azt szerettem volna kiemelni, hogy nem feltétlenül tartjuk elegendőnek. A rendőri jelenlét, az állampolgárokkal való normális, aktív kapcsolat és még sok minden más olyan szakmai követelmény, amelyet vagy nem is ismerek, vagy nem is fontos, hogy mindegyiket felsoroljuk; ha mindezeknek a rendőrség sokkal jobban képes eleget tenni, akkor legalább annyi pozitív változást képes elérni ezen a területen, mint egy megfelelő, jó törvénymódosítás. Azaz véleményem szerint a kettőre együtt van szükség annak érdekében, hogy a remélt pozitív változások bekövetkezzenek, amelyben - egészen bizonyos vagyok benne - mindannyian egyetértünk ebben a parlamentben, bárhol is ülnek, a kollégák közül bárki, tehát ellenzék, kormánypárt egyaránt.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a változásoknak nemcsak a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás szintjén is hatékonynak kell lenniük. Ha ezt a kormány belátja, és ezen a téren is képes változásokat elérni, akkor úgy gondolom, hogy nemcsak a törvénymódosítás, hanem az azt követően megváltozó gyakorlat is alkalmas lesz arra, hogy az állampolgárok biztonságérzetére, tulajdonának megvédésére vonatkozó követelményeket teljesítse a törvény, javuljon a biztonságérzet, és javuljon az a helyzet, ami ma Magyarországon nem a legjobb.

Mindezek mellett a törvényjavaslatot néhány kritikai észrevétellel - esetleg néhány módosítással - elfogadhatónak tartjuk. Nem ejtettem szót a törvényjavaslat további rendelkezéseiről, ami a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárási törvényt érinti. Egyetértek azzal az ismertetéssel, amit államtitkár úr előadott, és feleslegesnek gondolom a megismétlését, tehát a javaslatnak ezt a részét is tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 48 2009.10.27. 4:56  45-49

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! E viszonylag rövid terjedelmű törvényjavaslat, amely nagyjából tizennégy-tizenöt szakaszból áll, alapvetően olyan jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésére irányul, amelyre vonatkozóan a liberális frakció mindig is kifejezte határozott szándékát a támogatás tekintetében. Ez most is így van. A törvényjavaslatban alapvetően a gazdasági társaságokra és a cégeljárásra vonatkozó szabályokat egyaránt alkalmasnak, megfelelőnek, jónak tartjuk.

Örömmel olvasom, hogy végre van néhány olyan terület a magyar jogalkotásban, amikor nemcsak nagy nehezen, a határidő utolsó pillanataiban próbálunk eleget tenni a jogharmonizációs kötelezettségeinknek, hanem, mint most, ebben az esetben is, jó egynéhány rendelkezése ennek a 2007-ben megszületett irányelvnek már korábban részévé vált a hazai jognak, azaz a jogszabályaink ennek megfelelő szabályozást tartalmaznak.

Nagyon röviden, ha ellenzéki képviselőként rövid kritikai észrevételeket szabad megfogalmazni, akkor kettőt tennék. Egyrészt önmagában egy kicsit problémásnak tartjuk, de természetesen ez elsősorban nem ennek a törvényjavaslatnak a vitájához tartozik, hanem általában véve a Gt.-re vonatkozóan, hogy ahogyan az idő múlása az elmúlt húsz évben a különböző gazdasági társaságokról szóló törvény módosításait, illetve annak új változatában történő előterjesztését jelentette, a szabályozás sajnos mindig bonyolultabbá, nehezebben értelmezhetővé vált. Azaz nagyjából hasonló a szakma véleménye arról - többen is megfogalmazzák -, hogy a legelső volt a legkönnyebben értelmezhető, a legvilágosabb, a legegyszerűbb; kár, hogy mindig egyre bonyolultabbá válik a szabályozás, de ennek talán egy zárójeles megjegyzésnek kell lennie.

Idetartozik a témához, és örömmel olvastam, illetve hallottam a sajtóban, a rádióban azt, hogy a közzétételi és illetékbefizetési visszaigazolásra vonatkozóan a kormányzat határozott lépésre szánta el magát, és az a határidőcsúszás, ami jelenleg a Kincstár visszaigazoló magatartása miatt egyértelműen létezik, ez a többnapos időeltolódás végre megváltoztatásra kerül. Ezt kimondottan örömmel üdvözlöm, és örülök, hogyha egy ilyen rendelet végre megoldja ezt a problémát. Remélem, minél előbb megtörténik, és valóban hatékony megoldást ad, és akkor Magyarországon valóban néhány óra alatt vagy akár egy óra alatt is céget lehet alapítani.

Egyetlenegy rendelkezés, amit nem értek, ez a 13. § rendelkezése, a munkavállalói költségkedvezményre vonatkozó, a polgári perrendtartást módosító szakasz. Bevallom őszintén, többször is megnéztem a törvényjavaslatot, hogy rosszat olvasok-e, vagy hogyan kerül ez ide, mert egyszerűen nem értem a tartalmi összefüggést sem a Gt.-re, sem a cégeljárásra vonatkozóan. Úgy gondolom, ilyen alapon akár a rendőrségi törvényt vagy a környezetvédelmi törvényt is módosíthatnánk egy szakasz erejéig. Az egyszakaszos módosítás önmagában nem jelent sokat, de nagyon sokatmondó az a helyzet, amely eredményeként ez kialakul.

Tudniillik azt, hogy a magyar jog ma áttekinthetetlen, sajnos, szinte mindannyian tudjuk. Az olyan típusú módosítások miatt válik azzá, amilyen ez is. Ennek a törvényhelynek semmi keresnivalója ebben a törvényjavaslatban. Az Alkotmánybíróság nemegyszer, nem egy határozatában, már sokszor megállapította azt, hogy egy törvényjavaslat esetében az úgynevezett - csúnya kifejezéssel élve - saláta jelleg mikor megengedhető: ha tartalmi, időbeli és egyéb összefüggések kapcsán szinte nélkülözhetetlen a kapcsolódó törvények módosítása, akkor lehet indokolt más törvényeket módosítani egyébként oda nem tartozó területre vonatkozóan. Itt ezt én nem tudtam felfedezni, lehet, hogy csak az én hiányos ismereteim és felületes olvasásom miatt történt, de ez többszöri elolvasás után is így maradt.

(12.20)

Így aztán azt tudom mondani, hogy a támogató nyilatkozatunk változatlanul fennáll, ezzel a kiegészítéssel. A törvényjavaslatot egyébként támogatni tudom.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 34 2009.12.01. 5:53  25-39

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. számú törvényerejű rendelet megalkotása óta a Ház előtt nem szerepelt olyan törvényjavaslat, amely a teljes anyakönyvi szabályozás megújítását tűzte volna célul. E 27 éves törvényerejű rendelet nagy részében még mindig fenntartja az anyakönyvi igazgatás 120 éves hagyományait, köztük olyan megoldásokat is, amelyek a XXI. századra elavulttá váltak, és akadályozzák a polgárok ügyeinek hatékony intézését. Az egy érdekes jogtörténeti adalék volt, amelyet államtitkár úr elmondott, hogy már 1563 óta vannak erre vonatkozó magyar jogtörténeti hagyományok, azonban a megújítás, úgy gondolom, egyértelműen szükséges.

Az anyakönyvi eljárásról szóló törvényjavaslat érdeme, hogy egyrészről megőrzi az említett hagyományok közül azokat, amelyek ma is jól működnek és értéket képviselnek, másrészről azonban meghonosítja a modern közigazgatási eljárás és a modern technika alkalmazását az állami alapnyilvántartás szabályozásában.

A törvényjavaslat elismeri az anyakönyvvezetők és az anyakönyvi igazgatásban működő szervek elengedhetetlen szerepét, és elhelyezi azokat az ügyfélközpontú közigazgatásban úgy, hogy a meglévő tudásuk, eszközeik és kapcsolatrendszerük támogatásához létrehozza az elektronikus anyakönyvi rendszert. A törvényjavaslat vezérelve az ügyfélbarát közigazgatás megteremtése, amelynek az elektronizálás nem önmagáért való célja, hanem hatékony eszköze. Már csak ezért is fontosnak tartjuk a változtatást.

A javaslat kézzelfogható eredményeket mutat fel az ügyféli terhek csökkentése terén, amelyek az elektronikus anyakönyv fokozatos feltöltődése mellett is, már a törvény hatálybalépésekor is jelentkeznek. Az illetékességi szabályok felszabadítása az eljárásokat mindenképpen közelebb viszi a polgárokhoz. A törvényjavaslatban meghatározott eljárások középpontjában nem az állami feladatellátás áll, hanem az ügyfél számára nyújtott szolgáltatás. Külön említést érdemel, hogy a törvényjavaslat számos esetben szolgálja az egyablakos ügyintézés megvalósítását.

Az anyakönyvi adatok számos más állami nyilvántartás alapját képezik, és számos közigazgatási eljárásban kerülnek felhasználásra. Az anyakönyvi rendszer a központi elektronikus adatnyilvántartás és adattovábbítás lehetőségének létrehozásával képessé válik arra, hogy az ügyfél helyett, annak közreműködése nélkül, ám annak érdekében lebonyolítson egy adott eljáráshoz szükséges adatszolgáltatást. Hiszen az ügyfél számára irreleváns, hogy a közigazgatás szervei milyen tevékenységet folytatnak az ügy elintézésének hátterében, neki az az érdeke, hogy az általa kezdeményezett eljárás minél egyszerűbben és gyorsabban befejezhető legyen.

(10.50)

A javaslat e körben messzemenőkig figyelembe veszi a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat, ezt is helyesnek tartjuk.

Az emberek többsége az anyakönyvi nyilvántartással akkor találkozik, amikor valamely adata igazolása céljából anyakönyvi kivonatot kell hogy beszerezzen. Központi eleme ezért a törvényjavaslatnak az anyakönyvi kivonatok kiadására irányuló szabályozás modernizálása. A javaslat szerint az ügyfél az anyakönyvi kivonatát bármely anyakönyvvezetőnél kérheti. Ha az anyakönyvi adat még nem szerepel az elektronikus anyakönyvben, az anyakönyvezetők egymás közötti elektronikus kommunikációja segítségével megtörténik az adat felvitele, és a kivonat máris bármely települési anyakönyvvezetőnél előállítható lesz. Ez a megoldás jelentősen gyorsabbá teheti az eljárást, s nem mellékesen megkíméli az ügyfelet attól, hogy az anyakönyv őrzésének helyére kelljen utazni a kivonatért.

Üdvözlendő, hogy a törvényjavaslat letisztult, áttekinthető szerkezetbe helyezi az anyakönyvi eljárásnak a törvényerejű rendelet módosításai által sok esetben töredezetté vált szabályait. Emellett egyértelművé teszi az anyakönyvi eljárásoknak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályaihoz való viszonyát, és egységes fogalmi rendszert vezet be. Ezt is helyesnek tartjuk.

Összességében megállapítható, hogy a törvényjavaslat a családi jog anyagi jogi szabályait megfelelően kiszolgáló, kellőképpen cizellált, modern szemléletű szabályozást alkot.

Végezetül szükségesnek tartom megemlíteni a törvényjavaslatban foglalt, a lakcím-bejelentési eljárást módosító rendelkezéseket. A javaslat célja e téren is az eljárás egyszerűsítése az országos illetékesség létrehozásával, amelyet egyúttal megtámogat a címnyilvántartás fejlesztésével és funkciójának kibővítésével is. A szállásadói nyilatkozat intézményének létrehozásával a javaslat egyaránt szolgálja a tulajdonosok biztonságát és önrendelkezési jogának megfelelő érvényesülését.

Mindamellett volt néhány olyan megjegyzése az előttem szóló fideszes kolléga úrnak, amelyre vonatkozóan én is úgy gondolom, hogy bizonyos módosítások esetleg szükségesek lehetnek. Ezek sokkal inkább technikai jellegűek, nem a világnézeti alapon tett kifogásokra gondolok, hanem azokra az apróbb módosításokra, amelyek például a munkaszüneti napon történő házasságkötés lehetővé tételét vagy annak tiltását jelentenék. Nyilván a kormány is nyitottnak fog mutatkozni a megfelelő módosító javaslatok támogatására. Mindemellett a törvényjavaslatot elfogadhatónak és támogathatónak tartja a liberális frakció.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 36 2009.12.08. 8:48  31-43

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyanezt a kérelmet adtam volna elő én is a felszólalásom végén, és köszönjük szépen a lehetőséget.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat elolvasásakor elsőként önkéntelenül is az fogalmazódik meg bennünk, hogy ez az eljárás az élet elkerülhetetlen és természetes velejárójával, a halállal függ össze, és ahogyan az életünk is egyedi, bonyolult jelenség, úgy a halál bekövetkezése körülményei is kimeríthetetlenül sokfélék lehetnek, amely helyzetek mindegyikére megfelelő megoldást kell biztosítania egy ilyen törvénynek.

Furcsa egy törvény esetében az, hogy rólunk igazán csak akkor szól, ha már nem élünk. De hát ilyen is van. A halálunk bekövetkezésének esetére a vagyoni viszonyaink rendezésére a polgári jog öröklési szabályai alkalmazandók elsősorban, és a vagyonátszállás eljárási szabályait tartalmazza a hagyatéki eljárási törvény, pontosabban: ma még miniszteri rendelet, amelyet majd felvált egy törvény. Bízunk benne, hogy jó törvény születik, amely legalább annyi ideig lesz képes betölteni a funkcióját, mint a most hatályos rendelet.

A jogforrás mellett elengedhetetlenül szükséges a jogalkalmazók tartósan színvonalas, a kor változó körülményeihez is alkalmazkodni képes közjegyzői kar tevékenysége, akik munkájáért ezúton is szeretnék tisztelettel és köszönettel adózni. Évtizedek óta magas színvonalon végzik tevékenységüket. A dicsérő szavaim alátámasztására elegendő talán egyetlen tény: a hagyatéki eljárásokban 99,5 százalékban véglegesen, tehát bírósághoz fordulás nélkül rendezi az öröklési viszonyokat a hagyatékátadó végzés. Ez az adat, ha azt is figyelembe vesszük, amely másik statisztikai adatot államtitkár úr említett meg a felszólalásában, hogy évi 120 ezer hagyatéki eljárás folyik Magyarországon, azt hiszem, egyértelműen önmagáért beszél.

Minden kor és minden kultúra rendelkezik arról, hogy a halál után az életből elköltöző személy hátrahagyott vagyonával mi történjen. A halállal automatikusan bekövetkező bizonytalan helyzetre rendkívül sokféle választ adtak már a különböző korokban a jogrendszerek. Az ókori Rómában például, úgy tudom, egy időben azé lett például a hagyaték, aki hamarabb elvitte, lefoglalta azt. Ha ma ez a szabály lenne hatályban, akkor az emberi kapzsiságnak köszönhetően azonnal kaotikus állapotok uralnák el a vagyoni viszonyainkat, és ez minden bizonnyal önmagában is alkalmas lenne arra, hogy az emberi, családi kapcsolatainkat is tönkretegye. Nem ez a helyzet szerencsére.

Valamennyi társadalomnak elemi szükséglete a halál bekövetkeztével megkérdőjelezhető tulajdoni és szerződéses viszonyok mielőbbi egyértelmű rendezése. Bár ez az igény időtálló és változatlan, a dologi és a kötelmi viszonyok azonban gyorsan fejlődnek, változnak, és bizonyos időszakonként felmerül a komplex felülvizsgálat, a módosítás és az újraszabályozás szükségessége. Azt hiszem, most ebben a helyzetben vagyunk.

Mint ahogyan azt hallhattuk, a jelenleg is hatályos szabályozás egy 1958-ban kiadott igazságügy-miniszteri rendeletben került elhelyezésre. Az elmúlt ötven, de különösen az utóbbi húsz évben viszont mindannyian tanúi lehettünk annak, hogy az életviszonyok és az egyes magánszemélyek vagyoni viszonyaival kapcsolatban felmerülő kérdések - egy liberális alapokon nyugvó piacgazdaságra való áttérés áhított következményeként - lényegesen eltérnek a korábbi generáció esetében felmerültektől. Egy demokratikus jogállamban a jogalkotónak ezeket a formálódó állampolgári igényeket feltétlenül figyelembe kell vennie.

A hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat persze nem kizárólag az állampolgári igényekre reflektál. A XXI. században nemcsak az állampolgárok életviszonyai változnak jelentősen, hanem az állam, illetve az állam nevében eljáró hatóságok működése is.

(11.10)

Így például az informatikai fejlődés olyan lehetőségeket biztosít, amelyeknek az egyes eljárásokba való megfelelő átültetése - mondhatjuk bátran - magától értetődik. A jogalkotó a törvényjavaslat számos rendelkezésével - például ott, ahol annak feltételei fennállnak a kommunikáció elektronikus útra terelésével vagy a hirdetmények on-line közzétételével - egy korszerű állami berendezkedés, illetve egy hatósági szolgáltatási eljárás képét tárja elénk. A több lehetőséggel azonban együtt jár a magasabb szintű felelősség is. Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság a rendeleti szintű szabályozással kapcsolatban - bár azt nem helyezte hatályon kívül - felhívta a figyelmet számos hiányosságra. Ilyen volt a szabályozási szint nem megfelelő volta.

Az alkotmányban alapvető jogként említett magántulajdont érintő, illetve korlátozó rendelkezések törvényi szabályozásának megteremtése elengedhetetlenül szükséges jogállami feladat. Most ennek is eleget fogunk tenni. A hagyatéki eljárással érintett alapvető jogokat persze sorolhatjuk hosszan tovább is: a magánlakás sérthetetensége, a magántitok, a jó hírnév és a személyes adatok védelme, például egészségi állapotra, vagyonközösséget eredményező családi kapcsolatokra vagy egyéb vagyoni helyzetre vonatkozóan, vagy az információs önrendelkezéshez fűződő jogok, és persze még jócskán lehetne sorolni.

A hagyatéki eljárás során az alapvető jogok érvényesülését biztosítani köteles a hatóság. A hatóság, azaz a közjegyző és a leltározás során segítségére siető jegyző gyorsan és szakszerűen kell hogy tegyék ezt, kell hogy eljárjanak. Ezt teszi szükségessé többek között az is, hogy miközben az eljárás tárgya alapvetően egy természetes személy halálához kapcsolódik, elsősorban családi kapcsolatokat, esetleges vitákat érint, addig egy elhúzódó eljárás a hagyatéki vagyon részét képező tagi, részvényesi jogosultságok rendezetlensége miatt napjainkban egyre több vállalkozás működőképességét is veszélyeztetheti.

A törvényjavaslat ehhez a hatóság oldaláról nézve új eszközöket - például a hagyatéki gondnok és a közjegyzői letét intézménye, amiről már hallhattunk is, vagy a végintézkedés továbbítására vonatkozó hatósági közreműködési kötelezettség -, az állampolgárok oldaláról nézve pedig részletesen kidolgozott jogorvoslati lehetőségeket biztosít.

Az elhangzottakból is következik, hogy aki komoly elvárásokkal veszi kezébe a törvényjavaslatot, az megállapíthatja, hogy a tervezet eleget tesz mind az állampolgárok, mind pedig az Alkotmánybíróság kívánalmainak. A XXI. században rendelkezésre álló új eljárási lehetőségeket felhasználja, illetve megteremti a még hiányzó láncszemeket az alkotmányos követelményeknek megfelelő szabályozás biztosítása érdekében.

Mind ahogyan azt az államtitkári expozéban is hallhattuk, a törvényjavaslat tervezetét az egyeztetés során a szakma képviselői üdvözölték, és támogatták, és a liberális frakció álláspontja szerint nekünk is ezt kell tennünk. A törvényjavaslatot alapvetően jónak, színvonalasnak és megfelelőnek tartjuk, ezért arra biztatjuk a parlament többi frakcióját is, hogy hasonlóan járjanak el.

Számos módosító javaslat benyújtását tervezzük, ez azonban nem érinti a törvényjavaslattal kapcsolatos alapvető álláspontunkat, hogy azt tudjuk támogatni; arra szeretnénk kérni a tárcát, illetve a kormányt, illetve a kormánypártot, hogy ezeket a módosító javaslatokat támogassák, és ezzel is javítsuk a törvényjavaslat színvonalát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)