Készült: 2021.04.16.03:40:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2009.10.13.), 92. felszólalás
Felszólaló Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:04


Felszólalások:  Előző  92  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A liberális frakció véleményét nagyon röviden összefoglalva ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslatot támogatjuk, de messze nem tartjuk elegendőnek.

(13.10)

Az iménti percekben már kétperces hozzászólások sora érintette ezt az egész témakört különböző vetületekből. Főleg az előttem szóló Molnár képviselő úr megszólalása után jutott eszembe az a vicc, amikor megkérdezi a gyerek, hogy apa, a szilva milyen. Kék. Akkor ez miért sárga? Mert még zöld. Tehát azt hiszem, a problémát nagyon sokféleképpen közelíthetjük meg, de azt mindenképpen el kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat önmagában messze nem elegendő arra, hogy azt a célt, amit megfogalmaz, képes legyen teljesíteni. Lássuk be, alapvetően azért készült a törvényjavaslat, mert a nyáron elfogadtuk, illetve átültettük a magyar jogba azt a belső piaci szolgáltatási irányelvet, amely ez év december végéig kötelezi Magyarországot jogharmonizációs tevékenységre. Ennek a belső piaci irányelvvel átültetett, most már egyébként kihirdetett magyar törvények a rendelkezéseivel is meg magával az irányelvvel is jó eséllyel a jelenleg hatályos szabályozás összeütközésbe kerülhet. De sok minden más problémát is jelenthet.

Az a belső piaci szolgáltatási irányelv, amely hasonló területet érint, csak részben tartalmaz átfedést e törvényjavaslat hatályával kapcsolatban. Való igaz, fontos abból a szempontból is, hogy Magyarország versenyképessége a nemzetközi megítélésben javuljon. Önmagában az, hogy hányadik helyezésről hová lépünk előre vagy hátra, kettőt előre, a másik listán hármat hátra vagy fordítva, önmagában nem sokat jelent. Azt hiszem, itt már valaki említette az iménti vitában, bár messze nem teljesült ez a dolog, egy alapvető szemléletváltoztatásra lenne szükség, minden téren. Ez a szemléletváltás messze nem történt meg, még a csíráját is alig-alig találhatjuk meg ebben a törvényjavaslatban, de kétségtelenül megjelenik.

Jó és helyes az, és igazából a törvényjavaslatnak ez a legfőbb erénye, hogy engedély helyett a bejelentés elvét alkalmazza. Ez nagyon jó, szükséges, és már nagyon régóta várat magára, hogy a magyar jogrendben számos területen alkalmazzuk ezt a megoldást. Ez tulajdonképpen a hallgatás egyenlő beleegyezés elvének kiterjesztése, átültetése, továbbfejlesztése, amelyet például a Ket. legutóbbi módosítása kapcsán mi is nagy örömmel üdvözöltünk, sőt, ha szabad ezt mondanom, alapvetően ennek az elvnek a megjelenítésében kezdeményezők voltunk mint liberális frakció. Ezt nagyon-nagyok sok más területen érdemes lenne elterjeszteni, és nagyon sok szempontból alapvető könnyítést jelentene a vállalkozások számára, ha ez az elv következetesebben érvényesülne.

Bár államtitkár úr az iménti kétperces hozzászólásában tett említést arról, hogy ez nemcsak az újonnan alakuló, hanem már a működő vállalkozások számára is jelent majd előnyt, ez csak nagyon kis részben állja meg a helyét, mert alapvetően ez a meginduló vállalkozásokat segíti. Egyébként azt a vitát sem tartom jónak, hogy megpróbáljuk úgy összehasonlítani a két dolgot, hogy a meglévő vállalkozások körülményeinek javítását szembeállítjuk az újonnan alakuló vállalkozások adminisztratív terheinek megkönnyítésével. Szerintem ez nem helyes. Önmagában az jó dolog, és ezért támogatjuk a törvényjavaslatot, mert lehetővé tesszük azt, hogy az újonnan alakuló vállalkozások számára könnyítéseket léptessünk hatályba. Ez az egyik terület. Egy teljesen másik terület az, hogy a meglévő vállalkozásokkal kapcsolatban milyen könnyítéseket kellene végrehajtani.

Maximálisan egyetértek azokkal a kritikai észrevételekkel, amelyeket megfogalmaztak például fideszes kollégáim, Szatmáry Kristóf és Márton Attila, felszólalásaikban mindketten fontos dolgokat érintettek. Beszéltek arról, hogy a kormány nem látja, milyen a mai magyar gazdaságban a realitás, és ehhez kénytelen vagyok én is kapcsolódni. Nem azért, mert azt gondolom, hogy mondjuk, államtitkár úr ne tudná, hogy mi a mai magyar életben a realitás, hanem azért, mert azt gondolom, hogy ez egy olyan nagyon pici lépés a bürokrácia csökkentésében, ami messze nem elegendő. Nagyon sok mindenen kellene változtatni.

A törvényjavaslatról, önmagában a rendelkezések ismertetéséről nem szeretnék szólni, mert azt korrekt módon megtette államtitkár úr is, illetve más felszólaló is. De hogy milyen problémahalmazt érintünk, milyen darázsfészekbe nyúlunk bele, arról igenis van értelme beszélni, és én inkább ezt tenném. Önmagában nagyon csekély előrelépésnek tartanánk ezt a törvényjavaslatot, ha nem követné sok minden más is. Nézzük a cégalapítást, ami egyébként ennek a törvényjavaslatnak mint egyéni vállalkozás megkezdésének vagy egyéni cég létrehozásának is nyíltan vállalt célja, hogy rövidíteni, egyszerűsíteni, könnyebbé, olcsóbbá tenni. Ez rendben van.

Ma azt mondja a kormány, hogy egy óra alatt céget lehet csinálni Magyarországon. Ez a mondat így igaz, csak sajnos nem lehet befejezni ezzel, mert hozzá kell tennem azt, hogy de mégsem igaz. Nem igaz azért, mert például az illetékbefizetésre és a közzétételre vonatkozóan olyan határidőtöbbletet eredményez a mai bürokratikus gyakorlat - és itt kénytelen vagyok pénzügyminisztériumi államtitkár úrra nézni -, ami az egész lépéssorozatot, amelyet a kormány kínkeservesen, hosszú évek során, törvénymódosításokkal, cégbíróságok tevékenységének javításával, egy sor intézkedéssel, nem könnyű intézkedésekkel végre nagy nehezen megteremtett, megnehezíti. Valóban, ha a cégeljárást vesszük alapul, egy óra alatt céget lehet alapítani. A jogszabályi kötelezettséget megelőzően is a jól működő cégbíróságokon egy óra alatt céget lehetett csinálni. Csakhogy éppen semmire nem megy vele a vállalkozó, mert az a végeredmény, hogy kérem szépen, fel tudom mutatni valamilyen dokumentumban - merthogy Magyarországon erre mindig szükség van -, hogy nekem egy minden szempontból kifogástalanul megalapított cégem van, ma nem születik meg egy óra alatt. Hiszen sajnos az illetékbefizetésre és a közzétételre vonatkozóan napok telnek el, mire megkapja a Magyar Államkincstártól az igazolást az illető, és enélkül nincs megalapított vállalkozás. Ezt vitatni nem lehet.

Ez tökéletesen elegendő arra, hogy egy sor nagyon fontos és jó dolgot egyetlen tollvonással tegyünk semmivé. Mert egy ilyen bürokratikus intézmény kénye-kedve értelmében nem elég az igazolás arra vonatkozóan, hogy befizette az illető, ezt vissza kell igazoltatni a Kincstárral, amelynek a munkája így persze sokkal könnyebbé válik, annak az ügyintézőnek ez sokkal egyszerűbb, csak éppen annak a vállalkozónak azt a pozitívumot, hogy szeretnénk elérni a rövid idő alatti cégalapítást, egyáltalán nem vagyunk képesek elérni. Mintha nem is ismernék egymást, mintha nem is folytatnának párbeszédet egymással a tárcák, mintha nem az lenne a cél, hogy valóban lehessen rövid idő alatt céget alapítani. Igaz az a véleménye Simon Gábor képviselő úrnak, hogy ez a magyar jogrendben igazából egy engedélyezési típusú szemléletmódot jelent. Teljesen erről szól az életünk ma. Az összes hatályban lévő jogszabály, amely vállalkozások gazdasági tevékenységét szabályozza, mind erről szól.

Mi törvényeket, sajnos beleértve az adótörvényt és más kapcsolódó törvényeket, nem a törvénytisztelő állampolgárokra alkotjuk, azokra, akik 90 százalék fölötti arányt képviselnek, hanem a szűk, nem tudom, hány százaléknyi és milyen mértékű, ez nyilván eltérő területenként, de az adócsalókra, a jogszabályokat figyelmen kívül hagyókat, az azokat kijátszókra alkotunk. Minden arról szól, hogy milyen bürokratikus terheket kell annak viselnie, aki egyébként tisztességesen viselkedik. Azok viszont, akik nem is rendelkeznek adószámmal, milliárdokat tesznek el, meg sem jelennek az APEH nyilvántartásában, nem is tud róluk a hatóság, hogy léteznek magyar állampolgárként. Mintha nem is közöttünk élnének, és viszik haza adózatlanul a valószínűleg jogellenesen összegyűjtött pénzüket.

Hadd mondjak egy másik példát, a körbetartozások kérdését. Mindenki mindenféléről beszél, hogy a körbetartozásoknak mi az oka, csak a csíráját, a kiindulópontját a dolognak nem nagyon szeretjük feszegetni. Ugyanis ez nem másért van, mint az áfatörvény rendelkezései miatt. Ma, ha valaki kibocsát egy számlát egy vállalkozási díjról, akkor annak az áfáját akkor is köteles befizetni a vállalkozó, az, aki kibocsátotta a számlát, ha az, aki felé kibocsátotta, jelentős késedelemmel vagy soha az életben meg nem fizeti ezt az összeget. Azért nem bocsátanak ki vállalkozások számlákat, mert pontosan tudják, hogy óriási kockázatot vállal azzal, ha kiadja a számlát, mert abban a pillanatban az áfakörben mint adófizető köteles befizetni azt az áfatartalmat, amit természetesen indokolt a forgalom után. Csakhogy ez a nevével ellentétben így nem forgalmi adó. Nem a forgalom után, hanem a számlakibocsátás után kell fizetni. És ha valaki nem fizet a másik oldalon, akkor annak semmilyen hátrányos jogkövetkezménnyel nem kell számolnia. Míg az a vállalkozó, aki annak ellenére, hogy kibocsátotta a számlát, nem fizetik meg a számlatartozást, ő sem fizeti be az adót, merthogy nincs miből befizetni esetleg, mert nagyon gyakran előfordul, és innen indulnak a köztartozások jelentős hányadban, azzal szemben azonnal eljárás indul, és tökéletesen tönkre lehet tenni a vállalkozását önmagában e miatt a tény miatt.

(13.20)

Rengeteg ilyen dolgot lehetne felsorolni. Az a helyzet, hogy így önmagában ez a jogszabályi környezet, amely ma körülvesz bennünket, körülveszi az állampolgárokat Magyarországon, teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy azt a bizonyos szemléletváltozást, amelyet üdvözölt Simon Gábor kolléga úr... - sajnos én nem látom ezt a szemléletváltozást.

Itt óvatosan, nagyon-nagyon óvatosan lehet azt mondani, hogy köszönhetően a közösségi jog fejlődésének, mi jogharmonizációs kötelezettségünknél fogva mást most nem tehetünk, mint egy ilyen harmonizációs lépést megteszünk. De nem látom, hogy a szemlélet ebben a tekintetben alapvetően megváltozna, és nem lesz szemléletváltozás addig, amíg például minden különösebb következmények nélkül névtelen feljelentésekkel lehet tönkretenni tökéletesen vállalkozásokat úgy, hogy a névtelen feljelentésről rövid időn belül kiderül, hogy az a bizonyos névtelen feljelentés teljesen megalapozatlan volt. Maga az adóhatóság is elismeri, hogy az ilyen típusú bejelentések igen kis hányada, töredéke az, amely egyébként a végén egy jogerősen megállapítható, bírói ítélettel megerősíthető, eredményesen lefolytatott vizsgálat következménye. Alapvetően ezek arra jók, hogy vegzáljanak vállalkozásokat, és tökéletesen arra jók, hogy tönkretegyenek vállalkozásokat.

És mi a következménye? Minden következmény nélkül lehet ma Magyarországon ilyen névtelen feljelentéseket tenni. Mert ha valakivel szemben kiderül, hogy teljesen megalapozatlanul jelentették fel, hiába fordulna bírósághoz, mert az adóhatóság ugyan hosszan tárgyal az illetővel, de a végén azt mondja az érintett vállalkozóknak, hogy ja, bocs, ezt a névtelen feljelentőt nem tudom kiadni, mert nem ismerem a személyi adatait. Kérem, tessenek elolvasni az ombudsmani jelentést erre vonatkozóan, tökéletesen meg lehet tudni ezeknek a hátterét.

Aztán ugyanígy alapvető problémának látom, önmagában a törvényben jelenik meg az, ami ennek a kétféle jogintézménynek a reformja mellett további jogszabály-módosításokat jelent. Hiszen itt módosuló jogszabályok sora kerül elénk. Nemcsak ebben a törvényben, hanem az utána következő törvényben tárgyaljuk - külön törvényben -, nem tudom pontosan, hány szakaszban, de tudom, hogy 53 törvényt módosítunk ezzel a törvénnyel.

Kérem szépen, ki az, aki ezt követni tudja? Ki az, aki ezen el tud igazodni? Melyik az a könyvelő, aki azt tudja mondani holnapután, ha kihirdetjük - vagy két hét múlva - a törvényt, hogy ja, ez így rendben van, könnyedén megoldom, végre egy jó intézkedés?! Hát vért izzad, mire bármelyik szakember képes végigvezetni ezeket a változásokat! Önmagában ez a tény, hogy 53 törvényt kell módosítani ahhoz, hogy meghozzuk egyébként az egyéni cégről szóló kettő szakaszos törvényt, mert összesen kettő szakaszból áll az a '90. évi V. törvény, amely az egyéni céget szabályozza. Kettő mondat, kettő szakaszban!

De ha megnézem a Complex jogtárat - bocsánat, nem reklámozunk senkit, de ha megnézem a jogtárat -, akkor onnan látszik, hogy adózási kérdéstől kezdve számviteli kérdésig egy sor dolog ott szerepel már a hatályos jogszabályok mellett, ami nem jog. Az APEH számviteli kérdése nem jogszabály, mégis mindenki köteles ez alapján eljárni. Mit ér a törvény, hogyha számviteli kérdéssel, irányelvvel és még el nem tudom mondani, milyen frappáns elnevezéssel illetett különböző belső utasításokkal szabályozzák az életet Magyarországon?! Teljesen mindegy, mit terjeszt elő, államtitkár úr, az APEH majd megoldja a problémát, hogy a tartalmát hogyan kell értelmezni.

Nos, ez nem más, mint annak a felrúgása, amit demokráciában úgy hívunk, hogy a jogrend, a jog uralma. A demokrácia nem más, mint a jog uralma. Nos, a jog a jogszabályokban rögzített módon, a jogszabályi kellékeknek megfelelő jog. Az APEH ilyen irányú értelmezése nem jog, mégis az élet ez alapján működik.

Szóval, miután időm fogytán van, azt kell mondanom, hogy rendben van a törvényjavaslat, néhány helyen talán indokolt módosítani, a jelentős összegű köztartozás ellenére való, minden akadály nélküli cégalapítás vagy egyéni vállalkozási tevékenység megkezdése véleményem szerint megfontolásra érdemes dolog, mert ez önmagában feltételezi, hogy ha valakivel szemben jogerősen megállapítottan jelentős köztartozást tud felmutatni a hatóság, akkor ne tudjon kibújni alóla. Ez egy olyan kibúvó, ami eléggé nyilvánvalónak látszik. Itt értelmét látnám egy módosítás megfogalmazásának, de a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseit - például különösen a szünetelésre vonatkozó szabályokat vagy egyebeket - jónak és szükségesnek tartjuk.

Az egész törvényjavaslatot a liberális frakció támogathatónak tartja, csak édeskevésnek; nagyon kevésnek és esetlegesen első, második vagy apró lépésnek azon a hosszú úton, amelyen nagyon sok mindent kell még változtatni, deregulálni, hatályon kívül helyezni, módosítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  92  Következő    Ülésnap adatai