Készült: 2020.09.18.21:57:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

234. ülésnap (2001.10.19.),  1-171. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 4:08:24


Felszólalások:   1   1-171   172-198      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés tagjait és természetesen azokat is, akik figyelemmel kísérik a munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 15. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Mádai Péter jegyzők lesznek a segítségemre.

A bizottsági elnöki értekezlet javaslatára tárgysorozatba-vételre és ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat, az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak.

 

Most soron következik a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó jelentés részletes vitája. Az előterjesztést T/4955. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4955/89. számon kapták kézhez.

Hétfői döntésünk értelmében a részletes vita mai időkerete öt óra. Felkérem Mádai Péter jegyző urat, ismertesse a frakciók részére rendelkezésre álló időkeretet.

 

MÁDAI PÉTER jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőcsoportok és a független képviselők rendelkezésére álló időkeret felosztása a következő: Fidesz-Magyar Polgári Párt 81 perc; Magyar Szocialista Párt 79 perc; Független Kisgazdapárt 38 perc; Szabad Demokraták Szövetsége 34 perc; Magyar Demokrata Fórum 31 perc; Magyar Igazság és Élet Pártja 30 perc; a független képviselők részére 7 perc áll rendelkezésre.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e a részletes vitában előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem.

Hétfői döntésünknek megfelelően a részletes vita öt szakaszból áll. A már elfogadott vitaszerkezet a napirendi ajánlás mellékletében megtalálható, és a képviselők ezt az ülésteremben is kézhez kapták.

Ennek alapján megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-14. pontjai, valamint a 16. pont szerint. Hárman jelentkeztek felszólalásra... - illetve megnézem, hogy írásban van-e jelentkező, de írásban az első szakaszhoz nem jelentkeztek, úgyhogy most a gombnyomással jelentkező képviselőknek adom meg a szót. Elsőként Keller László képviselő úrnak; őt majd Bauer Tamás követi, az SZDSZ-től.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 2000. évi zárszámadás részletes vitájában az ajánlás 1. pontjához szeretnék most megjegyzést fűzni. Elég szokatlan módosító javaslat benyújtására került sor Kertész István képviselőtársammal, ugyanis nem szokásos dolog, hogy országgyűlési képviselők az előző év kiadási teljesítését, illetve a hiányát megpróbálják korrigálni.

Nos, erre mindenképpen szükség van, hogy ez a korrekció bekövetkezzen, hiszen a vastag törvényjavaslati csomagban a törvény 10/A mellékleteként benyújtásra került a központi költségvetés 2000. évi végrehajtásának mérlege. Nos, tisztelt Ház, ez a mérleg törvénysértő. Gyakorlatilag meghamisította a kormány az ország valódi mérlegét. Miért bátorkodom ilyen súlyos szavakkal illetni a benyújtott zárszámadás 10/A mellékletét?

Azért, tisztelt Ház, mert valójában a kormányzat 2000. december 21-én az Országgyűlés felhatalmazását mellőzve úgy döntött, hogy meghamisítja a mérleget, vagyis több mint 70 milliárd forinttal korrigálja a költségvetés kiadási tételét, és ezzel egyidejűleg természetesen maga a hiány is megváltozott.

Joggal tehetik fel az emberek a kérdést, hogy miért volt erre szükség, hiszen tavaly is volt zárszámadási törvényjavaslat, a zárszámadási törvényjavaslatban tavaly is módosításra került az éppen hatályos költségvetési törvény, elég jelentős korrekciót hajtott végre a kormány, amit valamikor november végén fogadott el az Országgyűlés. Akkor miért van az, hogy decemberben a kormány úgy dönt, hogy mérleget hamisít?

Erre nincs ésszerű magyarázat, semmi nem indokolja azt, hogy ezt a kormánynak meg kellett volna tenni. De hogyan is tette ezt meg?

A kormány hozott egy döntést, ami arról szólt, hogy a központi költségvetésből a letéti számlára átutal 76 milliárd forintot. Már önmagában ez is törvénysértő, hiszen a letéti számlára a hatályos államháztartási törvény szerint nem lehet pénzt utalni a központi költségvetésből. Tehát itt követte el az első törvénysértést a kormány, hogy a központi költségvetésből a letéti számlára átutalt egy jelentős pénzösszeget, ráadásul az Országgyűlés felhatalmazása nélkül.

De nem ért véget a törvénysértések sora, hiszen azt követően, hogy a letéti számlán megjelent ez a jelentős összeg, az államháztartási törvény kifejezett tiltása ellenére múlt évi kiadásként ezt az összeget elszámolta a kormány.

Meggyőződésem szerint, hogyha egy vállalkozó tesz ilyet, tehát az adott év mérlegét ilyen módon meghamisítja a hatályos törvényekkel, számviteli törvénnyel, minden egyébbel szemben, akkor őt az adóhatóság feljelenti. (Göndör István: És megbünteti.) Nem tud mit csinálni, és nem mondhatja azt, hogy de kérem szépen, én majd a következő évben másképp fogom ezt csinálni!

Itt a kormányzat viszonylag könnyű helyzetben van, mert ilyen számonkérés csak az Országgyűlés részéről képzelhető el, és ahogy én látom, a kormánypárti képviselők eddig még nem csatlakoztak fel a javaslatunk mögé. Ha pedig nem csatlakoznak fel a mi javaslatunk mögé, akkor nyilvánvaló, hogy közreműködői a törvénysértésnek, és ezt egy többségi parlamenti döntéssel sem lehet úgy gondolni, hogy ez a törvénysértés akkor már nem valósult meg. Ugyanis a hatályos államháztartási törvény módosítására nem tett javaslatot a kormányzati többség, márpedig ha nem tesz javaslatot, akkor hiába hoz ő később olyan döntést, hogy tudomásul veszi a kormány törvénysértését, ez még akkor is mindenképpen törvénysértő állapot.

(9.10)

 

Azért is nagyon lényeges az, hogy hogyan kezeljük ezt a kérdést, mert például a nyugdíjasok ezt nem élték meg tavalyi bevételként, amit a kormány elszámolt kiadásként. Tudni kell azt, hogy a kormány nyugdíjemelés céljára 2000. évi kiadásként elszámolt 15 milliárd forintot. Ez a központi költségvetésben kiadásként megjelent, de nem jelent meg a nyugdíjasok zsebében 2000. december 21-e után. Akkor jelent volna meg ez 2000-es bevételként a nyugdíjasoknál, ha a 2001. január 1-jei nyugdíjemelés bázisába beleszámított volna ez a 15 milliárd forint. Januárban, február elején még a kormány is úgy gondolta, hogy ez beleszámít, aztán jött egy váratlan fordulat, ami után már azt mondta, hogy ezt a 15 milliárd forintot nem érti bele ebbe a bázisba.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, meg kellene fontolni, különösen kormánypárti képviselőtársaimnak, a módosító javaslatunkat - amivel kapcsolatban azt persze nem mondtam el, de nyilván Bauer képviselő úr is szólni fog majd, mert ő is hasonló kezdeményezést tett, de én most a saját javaslatom mellett érvelek -, el kellene fogadni azt, hogy tegyük rendbe a tavalyi év központi költségvetési kiadását és egyenlegét, hogy a korrekt kiadási előirányzat és a korrekt hiány kerüljön feltüntetésre ennek a zárszámadásnak a végső formájában. Kérem képviselőtársaimat, támogassák a javaslatunkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt. (Bauer Tamás: Halljuk, halljuk!)

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, elnök úr. Keller képviselő úr, úgy látszik, bal lábbal kelt, és úgy látszik, a mi kedvünket is el akarja rontani, hisz nem értem azt a problémát, amelyről ön beszél. (Bauer Tamás közbeszól. - Keller László: Erről beszéltem! - Tállai András közbeszól.) Biztos, valószínű, mert megint feketére festi az eget. (Keller László: Ne személyeskedj, hanem a törvényről beszélj!) Én úgy gondolom, igaz, ködös az ég, de nem igazán gyűlnek a felhők Magyarország egén, és gondolom, a parlament egén sem. (Bauer Tamás közbeszól.) Ugyanis a letéti számlára helyezés olyan dolog, amit önök is megcsináltak 1997-ben, az önök kormányzása alatt; Kis Zoltánt épp a múltkor itt figyelmeztette Tállai államtitkár úr.

A másik pedig az, hogy egy jó családban is úgy szokott lenni, hogy ha többletbevételünk van, mondjuk, többet keresünk a munkahelyen, ha jutalmat kaptunk vagy valamilyen kiadást megspóroltunk, akkor azt félretesszük. Félretesszük - régen borítékba tették, most folyószámlára vagy bankszámlára -, és utána egy jó család megbeszéli, hogy ezt mire költi el. Mi is megbeszéljük az országgal, a nyilvánossággal, hogy ezek a többletbevételek mire fordítódjanak. Úgy gondolom, hogy ebben semmi fondorlat nincsen. Mit hamisított meg a kormány? Erről szó sem lehet, hiszen nem vitte haza, nem tüntette el, ezt az ország javára, az emberek igényei szerint próbálja majd felhasználni.

Az sem pontosan úgy van, és talán az igazság közelében sem jár, hogy ezt suttyomban csinálhatta volna valaki, hisz a 2333. számú kormányhatározat teljesen nyilvános határozat arról, hogy a kormány milyen szándékkal bír.

Úgy gondolom, a rossz kedvünket ne táplálja Keller képviselő úr, próbáljunk szakmai kérdésekről beszélni (Keller László: Szakmai!), toleránsan beszélni azokról a dolgokról, amelyek a tavalyi zárszámadással történhetnek és történtek. Ebben szívesen meghallgatjuk a kritikát, de én azt kérem öntől, hogy legyünk ebben igazán tárgyaló partnerek, és ne fessük feketére az eget.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett - majdnem lekésett erről, mert már éppen meg akartam adni a szót Bauer Tamásnak - Göndör István, Magyar Szocialista Párt.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, nem is lesz két perc. Kedves Babák képviselő úr, hogy mennyire igaza van Keller képviselő úrnak ezen a reggeli órán, ki fogom keresni az ön indítványát, amely egy későbbi vitaszakaszban szerepel, amelyet én meg is jelöltem. Teljesen megértem önt, hogy ennyire védi ezt az álláspontot, amit Keller László kritizál, hogy hogyan nem lehet zárszámadásban eltüntetni előző évi pénzmaradványokat. Az ön indítványa arról szól, miszerint ezt a folyamatot önök most már a törvény erejével tennék legálissá. Ha ezt ön helyénvalónak tartotta volna korábban is, akkor nem nyújt be ilyen módosító indítványt. (Bauer Tamás és Keller László: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban. - Kovács Kálmán: Ez jó volt!)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő úr következik, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Babák képviselő úr nem hallgatta ma reggel az időjárás-jelentést, mert a mai napon, mint azt ön is tudja, egész Magyarország felett felhős az ég; nem attól felhős, hogy mi azt mondjuk, hanem ténylegesen felhős (Révész Máriusz: Sötétet mondott!), és nemcsak az időjárásban, hanem a politikában is, tisztelt képviselő úr, legalábbis a törvényesség betartásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy egymástól függetlenül szocialisták és szabad demokraták - nevezetesen Kertész István és Keller László, illetve Bauer Tamás - benyújtottunk egy módosító javaslatot (Tállai András: Szeretnétek egymástól függetlenül!) a zárszámadásban a főösszeg és a hiány összegének a kijavítására. Ez szerepel az ő részükről az 1., az én részemről a 2. pontban. Az ezzel összefüggő másik javaslat az én részemről a 16. pontban szerepel, miszerint hagyjuk el azt a mondatot, azt a passzust, hogy az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a többletbevételekből letéti számlára helyezték a pénzt. Szocialista képviselőtársaim külön-külön nyújtották be a vonatkozó módosító javaslatot, ezért Burány képviselő úr módosító javaslata a következő vitaszakaszra marad, az enyém szerencsére idekerült, úgyhogy az összefüggés az én esetemben világos.

Miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Igen, arról, hogy meghamisítják a zárszámadást. Azt mondja Babák Mihály úr, hogy jó célokra fordítják a pénzt, tehát nem tudja, mi a bajunk. Képviselő úr, az Állami Számvevőszéknek mi a baja? A zárszámadás kérdése, az elszámolás kérdése nem arról szól, hogy jó célra fordították-e a pénzt. Ha valaki meghamisítja a vállalati mérlegét, akkor a rendőrség nem azt vizsgálja, hogy helyes célra fordította-e azt a pénzt, hanem azt vizsgálja, hogy szabályos volt-e a mérleg.

 

(9.20)

 

És a számviteli szabályok megsértése című büntetőjogi tényállás nem azt vizsgálja, hogy a vállalkozó elitta a pénzt vagy jól használta fel, hanem azt vizsgálja, hogy a számviteli szabályokat betartotta, és ha nem tartotta be a számviteli szabályokat, akkor a büntetőeljárást megindítják, függetlenül attól, hogy jó célra, anyagvásárlásra fordította-e a pénzt, vagy pedig, mondjuk, egy partira, mondjuk, elitták a barátaival - nem ez a kérdés. A szabályokat betartották-e?

Most abban a kérdésben, hogy betartották-e a szabályokat, Magyarországon egyvalaki nyilatkozik jelenleg, és ez az Állami Számvevőszék. Az Állami Számvevőszék mit mondott? Hogy erre nem volt törvényes felhatalmazás. A kormány mit mondott? Nem célszerű a kérdést annak a törvénypasszusnak az alapján megítélni, amely törvénypasszus erről szól. Ez az önök jogfelfogása, kedves kormánypárti képviselőtársaim!

Az általános vitában volt alkalmam alaposan elmagyarázni azt is, hogy ezt önök miért csinálták. Ez a letéti számlára helyezés milyen célt szolgált? Azt a célt szolgálta, hogy megváltoztassák, hamis színbe állítsák be a 2000. évi költségvetés kiadási főösszegét, és ennek megfelelően a 2000. évben a bevételek és a kiadások mérlegét, vagyis a költségvetés hiányát.

Milyen okuk volt önöknek arra, milyen célja volt arra a Fidesznek, hogy ezt a hamisítást megcsinálja? Miért kellett a Fidesznek rosszabbnak mutatni a 2000. évi mérleget, mint amilyen az valójában volt? Azért, kedves Babák képviselő úr, azért, kedves államtitkár úr, azért, fideszes képviselőtársaim, hogy a 2000 és 2001 közötti változást, aminél önök is romlásra készültek fel, a valóságosnál kisebbnek mutassák meg. Erről szól ez a történet. Két dolog van. Joguk volt önöknek erre? Az Állami Számvevőszék megmondta, hogy nem volt önöknek erre joguk, nem volt önöknek erre felhatalmazásuk. Helyes gazdaságpolitikai szándékot képviseltek? Helytelen gazdaságpolitikai szándékot képviseltek. Azt a gazdaságpolitikai törekvést akarták elleplezni, hogy a választásokhoz közeledve arra készültek, hogy romlik a magyar gazdaság egyensúlya. Erről szól ez a történet, tisztelt képviselőtársaim.

Mi pedig a módosító javaslatainkkal egyetlenegy dolgot kívánunk, hogy a Magyar Országgyűlés mondjon igazat a magyar társadalomnak és a világnak abban a kérdésben, hogy hogyan alakult 2000-ben a költségvetés kiadásainak és bevételeinek mérlege, és hogyan alakul 200l-ben a magyar gazdaság kiadásainak és bevételeinek mérlege.

Önök talán tudják azt, hogy annak idején, az államszocializmus idején nagy kutatóintézetek foglalkoztak azzal, hogy az egykori szocialista országok hivatalos statisztikái mellé megpróbáljanak valóságos adatokat kiszámítani. Nos, a Fidesz idején oda jut el az ország és a világ - bizony, államtitkár úr, hiába mulat ezen -, hogy ismét oda kell tennünk a Fidesz által közölt adatok mellé a valóságos adatokat.

Önök jelenleg azzal, hogy kiviszik az állami beruházási kiadásokat az állam számlájáról a Magyar Fejlesztési Bank számlájára, hogy a miniszterelnök képes volt itt azt mondani kedden, amikor Keller képviselő úrnak válaszolt, hogy van az állam adóssága meg a vállalatok adóssága, és ha a vállalatok adósodnak el, az nem olyan baj, mintha az állam adósodna el; csak azt nem tette hozzá a tisztelt miniszterelnök úr - és Keller képviselő úrnak a második percben már nem volt módja válaszolni -, hogy önök a vállalatokhoz számolják-e a Magyar Fejlesztési Bankot is, tehát valójában az állam adósságát dugják el vállalati adósságként: itt is meghamisítják azt, hogy mi a magyar gazdaság valóságos helyzete! Oda jutottunk 12 évvel a rendszerváltás után, hogy ismét oda kell tennünk a Fidesz-adatok mellé a valódi adatokat Magyarországon. A mi módosító javaslatunk arról szól, hogy az igazság álljon ott, és ne a hamisság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha igazat akarnak mondani a magyar társadalomnak, akkor el kell fogadniuk ezt a módosító javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót kétperces hozzászólásra Babák Mihály képviselő úrnak.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs okunk füllenteni, aztán különben sem olyan fajta a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a polgári kormány, hogy oka legyen, hogy füllentsen, és ne mondjon igazat. Szándékunkban sem áll, hisz úgymond, nyitott lapokkal játszunk, és a hamiskártyások ilyenkor föl szoktak háborodni, mert hogy az igazság az előfordul, meg a nyilvánosság az bántja őket.

Bauer képviselő úr valószínűleg a múlt rendszerek és az elmúlt ciklus gyakorlatából indult ki, és azt feltételezi, hogy a polgári kormány ugyanazt folytatja. Szó nincs róla, kedves képviselő úr! (Bauer Tamás: Nem folytatja ugyanazt.) Tudniillik arról van szó, hogy 1997-ben hasonló módon letéti számlára helyeztek összeget önök, és ezt mindenáron el akarja felejteni. Hát akkor most bagoly mondja verébnek, hogy de nagy fejed van? (Bauer Tamás: Mennyit?) Én úgy gondolom, hogy valahol az igazság környékén kell járni.

A letéti számla kérdése az jogértelmezés kérdése, mégpedig vita van e tekintetben a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék közt. (Bauer Tamás: Mennyi az?) Azt sem pontosan gondolom, hogy ezt a vitát önnek kell eldöntenie, hogy így van-e vagy sem. Tehát miután, mondom, jogértelmezés kérdése, ebben rendet kell tenni, hogy a jogszabály pontosan lehetőséget adjon arra, hogy amit nem költött el egy kormány az adott évben, azt félretehesse, és gondolkozhasson arról a parlament, hogy mire szánja. (Bauer Tamás folyamatosan közbeszól.)

Tisztelt képviselőtársam nem fog zavarba hozni, úgyis elmondom azt, amit gondolok, legfeljebb még egyszer kérek kettő percet. Úgyhogy ha megtisztelne figyelmével, ugyanis én csöndben hallgattam önt, de önnek joga s bárki másnak közbeszólni a parlament nyilvánossága előtt, csak bizonyára az bosszantja önt, hogy valahol az igazság környékén járok. Mi bosszantja önt? Az, hogy van többletbevétele ennek az országnak, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt e források többletével végre tudja hajtani a kormány programját.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm szépen. A parlamentben igazat kell mondani. Mi bosszant minket? Hát akkor elmondom. Elhoztam a parlament jegyzőkönyveit, amelyben Orbán Viktor miniszterelnök úr, később pedig a pénzügyminiszter úr arra a kérdésemre, hogy autópályák miért nem épülnek, azt mondta, hogy igazán tudnom kellene, hogy 2000-ben az árvízre 36, később aztán 60 milliárd forintot kellett költeni. Ezt decemberben is elmondta a parlamentben, erre hivatkozott, majd pedig december 21-ei naptári nappal, tehát december 21-ével átutalta a magyar kormány erre a letéti számlára ezt a több tízmilliárd forintot. Jóval többet, mint amire hivatkozott, hogy az árvízre elment, és ezért nem lehetett utat építeni, ezért el kellett az önkormányzatoktól venni, az önkormányzat intézményeitől százalékosan el kellett venni összegeket, ezért fűnyíró módjára valamennyi minisztériumtól pénzt kellett elvenni. Itt a parlamentben elmondta december elején, 12 nap múlva pedig letétbe helyeztek ekkora összeget.

Akkor csodálkoznak, hogy az állampolgárok nem akarnak adót fizetni tisztességesen, ha nem tudják, hogy önök mire költik, ha itt a parlamentben azt állítják, hogy nem folyt be elég pénz, azért nem sikerült ezt vagy azt a projektet megcsinálni, és utána kiderül, hogy pár nap múlva letétbe helyeznek összegeket?! Nekem ne beszéljenek itt igazmondásról!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő úr következik, szintén kétperces hozzászólásra.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Kedves Babák képviselő úr, mégis arra kérem, hogy mondja el, hogy az a '96-os összeg mennyi volt, és mennyi ez a mostani összeg, csak hogy tudjuk, hogy ki a bagoly és ki a veréb. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Mindig volt és mindig van, és most is szerepel letéti számla gyakorlatilag minden egyes tárca mellett. E letéti számlák kezelése, keletkezése és sorsa a döntő, és ez a kérdés a mostani napirenden.

 

(9.30)

 

Helyesen járt-e el a kormány vagy nem járt el helyesen? Szabályosan járt el a kormány vagy nem szabályosan járt el a kormány? Szeretném ebben a témában autentikus véleményként a Magyar Köztársaság államháztartási törvénye 12/A. §-ának (4) bekezdését fölolvasni tételesen. (Babák Mihály és Tállai András egymással beszélgetnek.) Babák képviselőtársamat is megvárnám, mert feltehetőleg neki kellene kétpercezni e tárgyban. Az így szól: "A központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok számára külön jogszabályban rögzített esetekben, a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, nem az állami, illetve önkormányzati feladatellátást finanszírozó pénzeszközök átmenetileg vagy megbízás alapján bonyolított forgalma letéti kezelésben történik. A letéti számla forgalma nem számolható el költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként." (Babák Mihály elhagyja az üléstermet.) Tehát már eleve az elkülönítése ennek a pénzeszköznek törvénysértő volt, hiszen költségvetési szervek közötti kapcsolatról, költségvetési szervek szándékai szerinti folyósításról volt szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy megvilágítsam azoknak, akik esetleg nem közgazdászok, és mégis érdeklődnek e téma iránt, hogy mit jelent ez a letéti kezelés: ez a mai gyakorlati életben, családi körülmények között is értelmezhető dolog. Amikor az egyik szomszéd rád bízza a 100 ezer forintot, és megkér arra, hogy amikor a második szomszéd hazajön, add meg neki az adósságát, akkor ez családi viszonyok között is egy letéti kezelés. Amikor megkaptam tőle a 100 ezer forintot, hogy majd odaadjam a szomszédomnak az adósságát, nyilván nem gazdagodtam vele. De nyilván nem szegényedem akkor sem, amikor megadom az adósságot a második szomszédnak. Tehát arról van szó, hogy rajtam kívül álló, tulajdonjogi körömbe nem kerülő javakat kell ideiglenes módon, ideiglenes hatállyal kezelni. Ez abszolúte nem felel meg sem a teljes, a 94 milliárd forint összeg erejéig egyik tételben sem.

Nagyon szeretném hangsúlyozni, nem arról van szó, tisztelt képviselőtársaim - és pláne, aki hallja a rádión keresztül az országgyűlési képviselők véleményét -, hogy mi egyetértünk-e a célokkal, amikre ez fordítódott vagy ebben az évben fordítódik egyáltalán. Egyáltalán nem erről van szó! Van törvényes kezelési módja a többletbevételeknek, tisztelt képviselőtársaim. Az Állami Számvevőszék egyértelműen nyilatkozta azt, hogy a kormánynak nem volt joga a 280 milliárd forint többletköltséget elkölteni előre, hanem ezt be kellett volna nyújtania a megfelelő helyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a 94,5 milliárd forint nagyon nagy tétel ahhoz, hogy emellett csak úgy el lehessen menni. Költségvetési törvényt kellett volna módosítani, és amennyiben megemeljük ezeket az előirányzatokat törvényes keretek között, akkor az év végén megmaradt maradványként - kötelezettségekkel terhelt maradványként, így hívják ezt - nyugodtan el lehetett volna költeni 2001-ben a 2000 decemberében meglévő 94,5 milliárd forintos szabad pénzeszközt. (Babák Mihály visszatér az ülésterembe.) Törvényes keretek között is el lehetett volna érni ugyanezt, ezért nem érti az ember, hogy miért kell a törvényes kereteket elkerülve, megkerülve a kormánynak gyakorlatilag önhatalmúlag, a törvényt megsértően tevékenykedni.

Az pedig persze másik része a dolognak, hogy másutt is van az államháztartási törvénynek ilyen kitétele, a 8/A. § (5) bekezdésében: a költségvetésben nem lehet a ráutaló pénzügyi műveleteket, ideértve a letétet is, a költségvetési hiányt, illetve költségvetési többletet módosító költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként elszámolni. Tessenek nekem mutatni egy olyan törvényhelyet az államháztartási törvényben, amely lehetővé teszi azt, hogy 94,5 milliárd forintot az állam csak úgy, egyik napról a másikra, saját zsebében megtartva az összeget, elköltöttnek tekinthessen.

Nagyon jó volt a 2000. évi gazdasági teljesítmény. Senki sem vitatja ezt, sőt nyilván ez tette lehetővé az efféle gondolatokat is. Mert nem egyedül van ez a gondolat, tisztelt képviselőtársaim. Nemcsak a letéti számláról van szó 94,5 milliárd forint erejéig, hanem amint már említettem, az áfabevétel is pontosan ezt támasztja alá.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számok nem szoktak hazudni. Itt van egy táblázat, amely az 1999-es és a 2000. évi általános forgalmi adó nettó pénzforgalmának havonkénti alakulását szemlélteti. (Felmutatja.) Teljesen párhuzamosan mennek a számok, természetesen 2000 mindig egy kicsit fölötte van az 1999-eseknek, mert a gazdaság teljesítőképessége, a belföldi értékesítés és az ebből származó áfabevétel ezt indokolja. Egyetlenegy hónapban, december hónapban esik le ez a tendencia: 105 milliárdról érdekes módon december hónapban 50 milliárdra esik le az általános forgalmi adó nettó pénzforgalmának decemberi adata. Akkor, amikor minden megelőző évben természetesen az év végi vásárlások miatt nő az ország áfabevétele, érdekes módon egyik hónapról a másikra 55 milliárd forinttal csökkent a bevétele az országnak a 2000. évi elszámolások adatai szerint. Nyilván nem így van ez. Nyilván az adatok tudatosan kerültek ilyen kimunkálásra, és ha valaki komolyan akarja a mozgatórugókat nézni, valóban csak arra juthat, amit Bauer képviselőtársam is mondott, hogy 2001-nek akart ez a kormány egy olyan bázist szerepeltetni, ami kellő gazdálkodási tartalékot biztosít 2001-re és esetleg 2002-re is.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2000-ben fogadtuk el azt az áfatörvény-módosítást, hogy az addigi 30 napos határidőt, az áfa-visszaigénylési kérelmek teljesítésének 30 napos határidejét 45 napra emeltük fel. Ez azt jelenti, hogy még több áfabevételnek kellene jelentkeznie, hiszen a 15 napra eső visszaigénylési jogcímeket az állam bevételi többletként realizálhatta volna. Mégsem ez történt meg, tisztelt képviselőtársaim, 2000 decemberében a szokásos 76 milliárd forintos áfa-visszaigényléssel szemben 146 milliárd forint áfa-visszaigénylést engedett el az APEH. Tisztelt Képviselőtársaim! Automatikusan fölvetődik az emberben a kérdés: az, hogy egyik hónapról a másikra az APEH dolgozói megtáltosodnak, az elképzelhető, és úgy gondolom, hogy nagyon dicséretes az ő részükről is. De az, hogy kétszer annyi munkát végezzenek akkor, amikor novemberben 20 munkanap van, decemberben pedig csak 16 munkanap van, az több mint érdekes, tisztelt képviselőtársaim. Nem akarok rosszindulatú lenni, de úgy gondolom, hogy ha az APEH-nak szüksége volt a 30 napnak a 45 napra emelésére, akkor ezt a munkát nem végezhették el olyan precízen, olyan kemény következetességgel, mint azt egyébként az eltelt 11 hónapban feltehetőleg végezték, és mint ahogy szokták is végezni a vállalkozásokkal szemben.

Ennek egyetlenegy oka és módja, értelme van, tisztelt képviselőtársaim, hogy túl jó volt az év 2000-ben, és túlságosan alacsony lett volna a költségvetési hiány, amit jóvá kellett volna hagyatni a parlamenttel, ha az a tisztességes keretek között számolódott volna el.

Számokról is beszéljek közgazdászként! (Babák Mihály közbeszólása.) Jó. Gondolom, lesz arra mód, hogy válaszoljon Babák képviselőtársam; kevesen vagyunk, minden szó hallatszik, kár ezért elrontsa a hangulatot. Azt hiszem, hogy abszolúte szakmai módon beszélek, szakmai kérdéseket teszek fel, és szakmai válaszra is lennék kíváncsi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani törvényjavaslat szerint 367 milliárd a központi költségvetési hiány összege. Ez a GDP-hez mérve mintegy 2,8 százalék lenne. Valójában, ha ezt a 94 milliárdot és az áfabevételt figyelembe veszem és azzal korrigálom, akkor az igazi hiánya a 2000. évi költségvetésnek, tisztelt képviselőtársaim, 150 milliárd forint levonása után 217 milliárd forint. Ez a 217 milliárd forint alig több mint 1,5 százaléka az éves GDP-nek. Nyilvánvalóan, amikor a szokásos mértékben, mondjuk, 2001-re is kitekintünk, akkor azt kell megállapítsuk, hogy ezt a 478 milliárd forint tervezett hiányt meg lehet fejelni ezzel a 150 milliárd forinttal anélkül, hogy a kozmetikázás kiderült volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van most szó, hogy tudomásul veszi-e, veheti-e az Országgyűlés ezt a durva hibát. Arról van szó, hogy vonatkozik-e a törvény az Országgyűlésre és a kormányra. Nem kicsi a tét, tisztelt képviselőtársaim: 150 milliárd forint az egyik oldalon és a törvényesség a másik oldalon!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

 

(9.40)

 

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy kicsit csodálkozva, mondhatnám azt is, hogy elképedve hallgattam Kertész István képviselő urat, ugyanis - ha jól értettem - hihetetlen durva vádakat fogalmazott meg. (Bauer Tamás: Megalapozott vádakat! - Sasvári Szilárd: Csönd legyen!) Körülbelül azt értettem, nem tudom, hogy helyesen értelmeztem-e a szavait, hogy az APEH bizonyos okból kifolyólag kétszer annyi - hogy mondjam - áfát utalt vissza, mint ami indokolt lenne, csak azért, hogy eltüntesse azt a költségvetési többletet, ami rendelkezésre állt.

Ha végiggondoljuk, ez azért elég súlyos állítás, nem tudom, hogy szabad-e megfontoltan ilyen kijelentéseket tenni a parlamentben, ugyanis ez az APEH szavahihetőségét is megkérdőjelezi. Ráadásul az, amit a képviselő úr állít, a kormány, a költségvetés szempontjából teljesen értelmetlen és indokolatlan. Ha a kormánynak, a költségvetésnek többletbevétele van, mi értelme lenne azt értelmetlenül visszaszórni? Azt hiszem, az egész jogállamba vetett bizalomnak semmiképpen nem használ, ha a parlamentben ilyen kijelentéseket teszünk.

Azt lehet vitatni, amit képviselőtársaim tettek az előzőekben, hogy helyes-e az az eljárás, ahogy a kormány eljárt a letéti számlák ügyében. Megjegyzem, az ÁSZ egyébként minden évben, nem most, hanem az előző években is kifogásolta ezt az eljárást. Ez helyes. De az, hogy az APEH-et azzal vádoljuk meg, hogy csak azért visszautal pénzeket, hogy a kormány többletbevételét eltüntesse, azt hiszem, ez nem megengedhető, képviselő úr.

 

ELNÖK: Megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, kétperces hozzászólásra.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Szó sem volt az én beszédemben arról, hogy az APEH olyan pénzt utalt át a vállalkozásoknak, amit nem lehetett volna átutalni. Én azt mondtam, hogy azt a munkát, amit az APEH-nek, mondjuk, januárban kellett volna határidő szerint elvégeznie, azt előrehozta, hamarabb elbírálta és decemberben elszámolta. Nem arról van szó, hogy a költségvetés és az ország szegényedett volna ebből, hanem az APEH dolgozói hamarabb végezték el azt az ellenőrző munkát, amit egyébként a törvény szerint 45 napra lehetett volna neki ütemeznie.

Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy valaki itt zsebre tett pénzt; arról van szó, hogy gyorsították a visszautalásokat, gyorsították a bírálatokat. Hogy ez egyébként a hiba lehetőségét magában rejti, az azt hiszem, egyértelmű, de a szándékosságot nyilvánvalóan én bizonyítani és a gondolataimban felmerülni sem hagyom, és nem is engedtem meg magamnak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr következik, újabb kétperces hozzászólásra.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, így értelmezve az állítás mindenképpen kedvezőbb, de ha jól értem, akkor most Kertész István azt kifogásolja, hogy a vállalkozók, akik az áfát befizették, miért kapták hamarabb vissza az áfát (Kertész István: Előrehozták az átutalást!), tehát miért dolgozott gyorsabban az APEH. Ha jól értem, akkor ez a probléma. (Kertész István: Akkor miért kellett a határidőt módosítani?) Azt hiszem, ez nagyon helyes, és minden évben ez lenne a helyes gyakorlat, hogy a befizetett áfát ha vissza kell igényelni, a lehető legrövidebb időn belül utalja vissza az állam. (Tállai András: És a vecsési számla is benne volt!)

Ha az MSZP képviselői ezt kifogásolják, akkor én ezt problémának tartom. Én a kormány jelen levő képviselőjét is, ha ezt tudja befolyásolni, arra kérném, inteném, hogy ezt a gyakorlatot a következő években is folytassa, hiszen ez jó a vállalkozóknak és jó az országnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban, közbeszólások: Úgy van!)

 

ELNÖK: Úgy látom, még van valakinek mondanivalója, de ha ezt nem a plenáris ülés termében kívánja megtenni, akkor a vita hátralevő részét szerintem a folyosón folytassák a képviselő urak, ha nem itt kívánnak a részletes vita kereteiben vitatkozni, mert úgy látom, hogy felszólalásra viszont nem jelentkezett senki sem.

Megkérdezem, kíván-e még ehhez a vitaszakaszhoz valaki hozzászólni. Nem kíván senki sem. (Ivanics István: Elnök úr, nem jelez a gépem, két percre kértem szót korábban!) Nem jelezte a monitor. (Ivanics István: Én megnyomtam!) Talán megfelelő módon kellene kezelni a gépet, képviselő úr.

Ivanics István képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kertész István első felszólalásához szeretnék csatlakozni, akkor nyomtam meg a gombot, és ehhez a felszólaláshoz két megjegyzéssel szeretnék észrevételt tenni.

Kertész István kifogásolta, hogy a 280 milliárd többletbevételt a kormány elköltötte, ami természetesen nem felel meg az igazságnak, hiszen a kormány jelezte ezt az összeget, és jelezte azt, hogy ezt a parlamenttel kívánja elfogadtatni. A kormány feladata és szerepe, hogy beterjessze ezeket az előterjesztéseket, és a mi feladatunk, hogy ezeket elfogadjuk, illetve megfelelő módosításokkal lássuk el.

Itt jön vissza a későbbi megjegyzése is Kertész István képviselőtársunknak, hogy a számok nem szoktak hazudni. Ezzel természetesen egyetértünk, de abban az esetben, ha ezeket a számokat rossz nézőpontból tálaljuk a tisztelt Ház elé, és olyan információt próbálunk ráaggatni, ami nem fedi ezt, akkor bizony nagyon súlyos tévedéseket, nagyon súlyos csúsztatásokat tudunk a tisztelt állampolgárok felé közvetíteni. És arra kérném Kertész István képviselőtársamat, hogy ezt ne tegye. Mindannyiunk érdeke, hogy világos képet rajzoljunk föl az ön által is elfogadott, nagyon jó 2000-es évről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Engem Ivanics képviselő úr késztetett annak megjegyzésére, hogy hát igen, vannak többletbevételek, azokat a kormány felhasználja, és utólag számol el vele és utólag hagyatja jóvá. Itt egyetlenegy súlyos kérdés merül fel: hogy ezek a többletbevételek valódi többletet vagy inflációs többletet jelentenek, tehát valóban gyorsabb növekedés miatt van többletbevétel, vagy pedig az alátervezett infláció miatt van többletbevétel.

2000-ben valószínűleg is-is. 2001-ben viszont, amikor a növekedés lassúbb, mint amivel a kormány számolt, az infláció pedig magasabb, mint amivel a kormány számolt, a többletbevétel 2001-ben már egyértelműen és kizárólag inflációs többletbevétel, és a kormány mégis úgy költi a kihelyezett kormányüléseken olyan célokra, amelyeket nem hagyott jóvá a költségvetésben az Országgyűlés, mintha ez valódi többlet lenne.

Ez pedig azt jelenti, hogy azt az inflációs többletet nem adják oda azokra a célokra, amelyeket jóváhagyott az Országgyűlés a költségvetésben - például a családi pótlék, például az önkormányzati oktatási normatíva, és rengeteg ilyet mondhatnék -, ott leértékelődik az az előirányzat az inflációval, amit az Országgyűlés jóváhagyott, és kiválasztják ehelyett, mondjuk, a sípályát egymilliárd forintért, ami nem volt benne a jóváhagyott költségvetésben. Igaz, Babák képviselő úr? (Babák Mihály: Ez nem is komoly megjegyzés!) Tudja miért, Babák képviselő úr? Amit ön a televízióban mondott, hogy a költségvetés nem szentírás, ezt méltóztatott ön mondani, és ez jellemzi az egész kormánykoalíció magatartását: az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetés önöknek nem szentírás, azt csinálnak vele, amit akarnak.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Hogyan lehet összehasonlítani a szentírást a költségvetéssel?)

 

ELNÖK: Újból megkérdezem, hogy ehhez a vitaszakaszhoz kíván-e még valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett most már senki sem, így a részletes vita első szakaszát lezárom, és egyúttal megnyitom a részletes vita második szakaszát a 15-20. pontok alapján, a már megtárgyalt 16. pont kivételével.

Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Nem jelentkezett egyelőre senki sem. Először? Másodszor? Senki többet, harmadszor! (Göndör István: Írásban előre jelentkezett Révész Máriusz!) Bocsánat, írásban Révész Máriusz jelentkezett, elnézést, elkerülte a figyelmemet. (Kertész István: Az övét is, az a baj!)

Tehát írásban jelentkezett Révész Máriusz képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Egész rövid hozzászólásom lenne a 6. ajánlási ponthoz. Bizonyára mindannyiunkat örömmel tölt el Budapesten az ELTE lágymányosi egyetemi központjának az épülése-szépülése. Az elmúlt hónapban került átadásra az új épülettömb, ez mintegy 15 milliárd forintos beruházás végére vagy nem is teljesen a végére tett pontot, és azt hiszem, ez pártállásra való tekintet nélkül - hiszen a ciklusokon átnyúló építkezésről, infrastruktúra-fejlesztésről van szó - mindannyiunkat örömmel töltött el.

 

 

(9.50)

 

Ezzel kapcsolatos az én 6. ajánlási pontomban benyújtott módosító javaslat, amely a 11. § kiegészítését javasolja. Én azt hiszem, hogy az indoklásban egyértelmű az állásfoglalás. Az Oktatási Minisztérium a szükségesnél lényegesen nagyobb mértékű közműfejlesztést kellett hogy megvalósítson, hiszen itt elmaradt egy-két... (Közbeszólások az MSZP soraiban: Ez le lett zárva, elnök úr! - A 11. is le lett zárva! Miről beszél?) Akkor bocsánatot kérek, elnézést kérek, én erre... (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Elnézést kérek, túl vagyunk ezen a vitaszakaszon, az ellenzéknek igaza van, de az álláspont a 6. ajánlási pontnál teljesen egyértelmű.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Nagyobb figyelmet kérnék akkor, hogy ilyen félreértések ne legyenek a következő vitaszakaszoknál.

Megkérdezem tehát, hogy akkor a második vitaszakaszhoz kíván-e valaki még hozzászólni. Nem jelentkezett senki sem... (Közbeszólások.) Hadd kérjem azt, hogy ne kurjongatás formájában, azért van a gép, hogy ne közbekiabálásos módszerrel kelljen jelentkezni, úgyhogy ha valakinek gondja van a gép használatával, akkor kérjen segítséget a munkatársainktól! Gyapay Zoltán képviselő úr jelentkezett.

 

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést kérek a technikai zavarért.

Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás szerinti 20. ponthoz szeretnék néhány érvet elmondani, amelyet a T/4955/80. számú módosító javaslatomban nyújtottam be. A módosító javaslatomba néhány technikai hiba csúszott, amelyeket kapcsolódó módosító javaslattal benyújtva már igyekeztem rendbe tenni, szakmai szempontok szerint legalábbis.

Az előzményekről néhány szót; untatni nem akarom az Országgyűlést, de fontos az előzményekről pár mondatot váltani. 1991-ben a japán kormány megkereste a magyar kormányt azzal, hogy környezetvédelmi célú hitelt tudna folyósítani olyan térségnek, amely erre készen áll a felméréseivel, lehetőségeivel; szennyvízcsatorna, földgáz, illetve talajvízvédelmi beruházásokat tudna végezni. Várpalota és térsége ugrásra készen állt, így ezzel a lehetőséggel azonnal élt. Ez az azonnal való élés azt jelentette, hogy hosszas tárgyalások után 1993-ban hét önkormányzat Várpalota térségéből jelentkezett arra, hogy ezt a programot lebonyolítaná. 1994 tavaszán a Boross-kormány az egyik utolsó döntésével kormányhatározatban a jelentkezést elfogadta, és ebben a kormányhatározatban rendelkezett a szükséges feltételek biztosításáról, többek között arról, hogy a japán OECF hitelnyújtó fél által felajánlott hitel lehetőségét elfogadja, és továbbkölcsönzi az azt igénylő hét önkormányzatnak.

A kormányhatározatra alapozva folytak utána a kormányközi tárgyalások, ezek már a következő ciklusban, a Horn-kormány idején. Megköttetett egy államközi szerződés, egy kormányközi szerződés, amely többek között előírta a hitelnyújtó fél kérésére egy olyan mérnökkonzultáns szervezet alkalmazását, amely nemcsak a pályázatok lebonyolítását kellett hogy vállalja, illetve a munka közben a műszaki ellenőrzési feladatokat, hanem komoly feladata volt az, hogy a hitelnyújtó fél előírásaival való megegyezést a hitellebonyolítás során végig figyelemmel kövesse. Ez eddig mind nagyon szépen és jól is hangzik, a hitellebonyolítás szépen meg is történt, egy probléma van, hogy ezt a feladatát a Horn-kormány által kiválasztott PCI rövidítésű japán vállalat minden szempontból a hitelnyújtó japán fél szemszögéből, illetve érdekének megfelelően képviselte. Mindez azt eredményezte, hogy - idézőjelben mondva - egy mókuskerékbe szállt be hét önkormányzat, amelyből aztán nem volt kiszállás, és amely egy felületes kormányközi megállapodáson alapult, kifogásolhatatlanul végezte a tevékenységét ez a japán vállalat.

A pályáztatás lebonyolítása során, illetve annak elbírálása során egy olyan egyirányú utcába vezették az önkormányzatokat, amelyből nem volt visszafordulás; a tervezetthez képest, amelyek semmivel nem voltak magasabbak, mint akkoriban bármely más magyarországi infrastrukturális vagy környezetvédelmi beruházás, a tervezetthez képest majd' másfélszeresébe kerültek az önkormányzatoknak ezek a beruházások. Mondhatjuk így a beruházások végén, amelyek sikeresen lezárultak, előnyeit valamennyi polgár élvezi a térségben, hogy jó, világszínvonalú beruházásokat kaptunk másfélszeres áron. Az előbbi tökéletesen rendben van, az utóbbival van problémám, illetve van a térségben élő 45 ezer embernek problémája.

Az, hogy mi felvettünk magunkra egy terhet, felvettünk egy hitelt, saját forrásokat csoportosítottunk át a beruházásokhoz, természetes, ha ezt a terhet mint csomagokat, amelyben a saját felszerelésünk van, visszük magunkkal azon az elkezdett úton, amelyet kijelöltünk mi saját magunknak. Ehhez minden segítséget tisztelettel megköszönünk. Nem is kérünk semmi többet, mint azt, hogy a feleslegesen ránk rakott terhet, hogy ne kelljen cipelnünk 2019-ig, mert a törlesztési időszak 2019-ig tart, azt kérjük tisztelettel a Magyar Országgyűléstől, hogy ennek a vállalatnak, amelynek az áldásos vagy áldatlan tevékenységét az imént már próbáltam érzékeltetni, amely vállalatot tulajdonképpen a Horn-kormány választotta ki és bízta meg egy felületes, hibás kormányközi szerződés keretében, ezt a terhet kérjük levenni a hét önkormányzat válláról.

A módosító javaslatom pontosítása során ez a teherlevétel 1 milliárd 102 millió forintot jelentene, amely 17,5 százaléka a fennálló hiteltartozásnak, a jövő év november 20-ától kezdve minden év november 20-án 61 millió forinttal csökkenne az Országgyűlés, illetve a költségvetés bevétele, amely tétel, én úgy vélem, nem túl nagy ár ahhoz képest a társadalom szempontjából, amekkora segítséget jelent a térség önkormányzatainak. Némelyik önkormányzat esetében egész egyszerűen a csőd közeli helyzetbe kerülést vagy egyenesen a csődöt jelenti ez az évi 61 millió forint összeg.

Még annyi megjegyzést hadd fűzzek hozzá, hogy a kétéves költségvetésben az idei év bevételtervezetét nem érinti, a jövő évi bevételtervezet pedig már módosult azzal, hogy a hitelszerződéseket a Magyar Köztársaság és az érintett önkormányzatok a közelmúltban módosították, így a tervezett összeghez képest már különböző számok szerepelnek a jövő évi költségvetés tervezetében.

Megint egy olyan probléma, amelyet örököltünk az előző ciklusból, én kérem arra az Országgyűlés valamennyi tagját, hogy tegye túl magát azon, hogy ki hibázott. Egyet kérek elismerni: egy hibás államközi, kormányközi megállapodásból keletkezett pénzügyi probléma, és ebből pedig komoly társadalmi probléma és feszültség az, amelyet kérek, hogy segítsenek nekünk Várpalotán és térségében megoldani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Két módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, az egyik a 18., a másik a 19. Én azt reméltem, hogy Sasvári képviselő úr itt be fog számolni arról, hogy hogyan jutott arra a következtetésre, hogy egy magáncégnek az állammal szembeni tartozását, igaz, 21 millió forint értékben, engedje el az Országgyűlés.

A költségvetési bizottságban próbáltuk megfejteni ezt a rejtélyt, hogy mégis hogyan került a XI. kerületi képviselő Kelet-Magyarországon egy cég közelébe, akinek van az állammal szemben ilyen tartozása, és most a képviselő úr arra tesz javaslatot, hogy ez legyen elengedve. A költségvetési bizottságban sem kaptunk erre értelmes választ. Azt reméltem, és arra vártam, hogy majd Sasvári képviselő úr megmagyarázza, hogy miért szükséges ez. Ezt annál is inkább meg kellene tenni, mert a gazdasági bizottságban sikerült a bizottság támogatását megszerezni, és látható módon egyetért az előterjesztő is ezzel a javaslattal. Elég furcsa, ha a választások előtt néhány hónappal itt képviselők arra tesznek javaslatot, hogy különböző köztartozásokat engedjünk el, az emberben a gyanú azért felmerül, hogy ez aztán mivel járhat együtt.

 

 

(10.00)

 

Babák képviselő úr már nem húszmilliózik, hanem milliárdos köztartozás elengedésére tesz javaslatot, a Magyar Televízió Részvénytársaság (Babák Mihály: Összegyűjtöttétek...) ez évben képződött köztartozásai elengedését javasolja a képviselő úr. A bizottsági ülésen hosszú vitát folytattunk, aminek eredményeként sikerült a költségvetési bizottság többségét meggyőzni arról, hogy ilyen módosító javaslatot nem lehet támogatni. Tessék megnézni az ajánlást, a költségvetési bizottság nem támogatja ezt a javaslatot, ugyanis az Országgyűlés tavaly közel 10 milliárd forintos köztartozását engedte el a Magyar Televízió Rt.-nek. Akkor a bizottsági ülésen megkérdeztem a kuratórium elnökét: kedves elnök úr, mi a garancia arra, hogy nem ismétlődik meg újra ez a köztartozás-felhalmozás? Azt mondta: képviselő úr, van egy kibontakozási terv, én személyesen tudom garantálni azt, hogy nem fog megismétlődni a köztartozások felhalmozódása. S lám, lám, most újra 1,5 milliárdot el fogunk engedni.

A bizottságban szintén megkérdeztem Babák képviselő urat, ha már javaslatot tett ilyen nagy összegű köztartozás elengedésére, mikor képződött ez a köztartozás? Miből áll ez: társadalombiztosítási járulék, szja, nyugdíjjárulék? Nem tudom, miből áll ez a köztartozás. Nem kaptam erre választ. Én azt gondoltam, a képviselő úr most el fogja mondani, mi a garancia arra, hogy 2002. január 1-jétől nem fog újratermelődni ez az adósság. Mi a garancia arra, hogy ezzel nem növekszik tovább a Fidesz befolyása a köztelevízióban? Senki ne csodálkozzon azon, ha innentől kezdve a Fidesznek ez a politikai befolyása - persze nem innentől kezdve, mert eddig is volt - még erősebb lesz. Én azt gondolom, hogy ez a javaslat, figyelemmel a médiatörvényre, egyszerűen nem állja meg a helyét. Az lenne a legjobb, képviselő úr, ha szépen visszavonná, annál is inkább, mert majd egy későbbi vitaszakaszban lesz egy 14 milliárdos tétel, amikor a köztelevíziónak költségvetési forrásból juttat jelentős támogatást a kormánypárti többség. Azt gondolom, végső soron meg fogja tenni, hiszen az előterjesztő is támogatta, s a költségvetési bizottság nyújtotta be a javaslatot - erről még fogunk szólni.

Azt gondolom, képviselő úr, az lenne a legbölcsebb, ha úgy, ahogy visszavonta a Magyar Televízió Rt. tőkeemelésére tett javaslatát, amit szeretett volna meglépni, ezt is visszavonná, és akkor szépen közelítenénk ahhoz, a Magyar Televízió Rt. finanszírozásának hogyan kell a médiatörvény keretén belül maradnia. Ha pedig nem akarja visszavonni, akkor kérem, tegye meg azt, hogy egyformán mér, és akkor a Duna Televíziónak, a Magyar Rádiónak, mindenkinek oda kell adni azt a többletjuttatást, amit a médiatörvényen kívül az Országgyűlésnek javasolnak juttatni.

Összességében ehhez a két javaslathoz szerettem volna hozzászólni, és érdeklődéssel várom a kormánypárti képviselő urak megszólalását ebben a tárgykörben. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Az elnöklést pedig átadom Szili Katalin alelnök asszonynak.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Őszinte örömömre szolgál, hogy Keller úr érdeklődik a módosító indítvány iránt. Hadd ajánljam fel azt a lehetőséget, hogy ajánlva, tértivevénnyel vagy csak egyszerűen átadom önnek azt a módosító indítványt, ami tartalmazza az indoklást.

Ha önnek nem volt alkalma a költségvetési bizottságban elolvasni az ajánlás 18. pontjában a módosító indítvány indoklását, elküldöm, de fel is olvasom ezt önnek szívesen. (Bauer Tamás: Olvassa fel! - Keller László: Itt mondd el!) Ezen túlmenően pedig, azt gondolom, majd Búsi képviselő úr reagálni fog erre. Tehát miközben én elküldöm önnek ezt a módosító indítványt, örömmel venném, ha ön is tájékoztatna minket egypár dologról, például a Nemzeti Üdülési Alapítvány vagyonával kapcsolatban jó lenne, ha tájékoztatná a parlamentet, és közölné, hogy (Bauer Tamás: Most önök vannak kormányon!) hova tűnt ez a vagyon, amikor ön volt a megfelelő minisztérium államtitkára. (Tállai András: Az erdőbirtokosság Újhelyen...) Szívesen megnéznénk ezt a dolgot, de ez nem a mostani zárszámadás dolga. (Bauer Tamás: Most önök vannak kormányon!)

Az is izgalmas dolog lenne, hogy annak idején, amikor Borsod-abaúj-Zemplénben ön felszámolóként tevékenykedett, néhány cég értékesítése során bizonyos összegek miért csökkentek, miért nőttek, hova tűntek el. (Kertész István közbeszól.) Jó lenne erről is beszámolni, jó lenne, ha a képviselő úr "tiszta lappal" címszó alatt erről is beszámolna, mert nem ártana, ha a ország közvéleménye, és közelebbről Borsod-abaúj közvéleménye is megismerné az ön tevékenységét ebben az ügyben. (Tállai András: Újhelyi erdőbirtokosság!) Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót két percre Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. És engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem önöket a mai vitanapon. (Taps.)

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Sasvári képviselő úr, azért is örülnék, ha felolvasná az indoklását, mert amikor Pető Iván képviselő úr kérdéseket tett fel a Magyar Televízió pénzviszonyaival kapcsolatban, akkor a Magyar Televízió nem volt hajlandó válaszolni Pető Ivánnak ezekre a kérdésekre. Tehát jó lenne, ha ezt az indoklást hallhatnánk - a Fidesz időkeretébe biztosan belefér ez az indoklás.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Sasvári Képviselő Úr! Megint ugyanaz a játék, hogy kérdezzük önt a 18. módosító javaslatról - nincs egy értelmes mondata, és elkezdi felemlegetni az Üdülési Alapítványt. De csak azért, nehogy úgy járjon, mint Mátrai Márta képviselő asszony, aki ez ügyben egyszer már félrecsúszott.

Szeretném elmondani, hogy Surján László akkori miniszter '90-94 között, aki most Fidesz-padsorokban ül, úgy alkotta meg az Üdülési Alapítvány alapító okiratát, hogy a mindenkori minisztert az alapítvány kuratóriumából helyettesítik. A politikai államtitkárnak az alapítványhoz semmi köze nem volt. Ezt azért mondom el, nehogy a további kétperces megszólalásoknál majd ezzel jöjjenek elő, hogy mi volt az Üdülési Alapítványnál. Szeretném mondani önnek, tájékoztatom a Fidesz-frakciót, hogy ha fogást keresnek rajtam, máshol keressék (Derültség a Fidesz padsoraiból.), mert lyukra futottak ebben. (Tállai András: Megvan! - Sasvári Szilárd: Az a baj, hogy van! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol a vagyon? Attól még kavarhattak! Elrizsáztad a vagyont!) Ugyanis semmiféle helyettesítési jogköröm nem volt. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nana! - Nem biztos!) Keressenek mást, beszéljenek másokkal, kérdezzék meg Surján frakciótársukat, hogyan szervezte az alapítványt! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Hol a vagyon? Újhelyen, az erdőben van a vagyon!) Még egyszer jelzem Sasvári képviselő úrnak, hogy politikai államtitkár voltam, és semmi közöm nem volt az Üdülési Alapítványhoz.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A második vitaszakaszban Búsi Lajos képviselő úr kért még szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. (Sasvári Szilárd Keller Lászlónak: Figyelj, és jegyzetelj!)

 

BÚSI LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Keller képviselő úr érdeklődött, hogy a 18. pont kapcsán milyen indoklás lenne a magáncég állami hitelelengedésével kapcsolatosan.

1984-85 a történet kezdete, amikor egy olyan jellegű időszakot éltünk meg hazánkban, amikor az a döntés született az Állami Fejlesztési Intézetben, illetve az akkori kormánykörökben, hogy burkolótéglákból hiány van az országban. Tíz téglagyárat fejlesztettek fel különböző eszközállományokkal, ez 270 millió forint, kamattal terhelt visszatérítendő hitelként szolgált. Az idő múlásával 1990-ben, illetve '92-ben, amikor felbomlottak a tüzépek az országos hálózatban, keletkezett egy 150 millió forintos behajthatatlan követelése annak a cégnek, amely Alföldi Téglaipari Kft. néven volt ismert. Tehát az Alpek Tégla- és Cserépipari Kft. jogelődje volt ez az Alföldi Téglaipari Kft. A jogelőd, illetve a jogutód cég is egészen 1999-ig folyamatosan fizette a törlesztő részleteket.

1994-ben és '95 fordulóján mrp-privatizációt hajtottak végre, amelynek jelen pillanatban is 43 fő tulajdonosa van, az ott dolgozó 106 főből. Ezeket a részleteket, az E-hitelt is folyamatosan fizeti a cég.

1992-ben történt azonban egy olyan szerencsétlen eset, amikor valamilyen oknál fogva, az Állami Fejlesztési Intézet jóváhagyásával eladtak egy gyáregységet ebből a kft.-ből, és a vevő, aki szintén magáncég, ennek az egységnek a kifizetését úgy vállalta, hogy átvállalja a fennálló tartozást, plusz cash-kifizetésben vállalta ezt fel. Sajnos, a kft. csak bitorolta azt a vagyontárgyat, és durván 40 milliós kártételt hajtott végre abban az üzemben, amelynek az újraindításához az Alpek Tégla- és Cserépipari Kft.-nek ismételten 26 millió forintot kellett beinvesztálnia. Per keletkezett ebből az ügyletből, aminek 1996. január 30-án az lett az egyik következménye, hogy az adásvételt semmisnek nyilvánították. Ismétlem, az Állami Fejlesztési Intézet jóváhagyásával történt ez az eladás. (Bauer Tamás Keller Lászlóval beszélget.)

2001. május 3-án a Fővárosi Bíróság megítélte a cégnek azt a 104 millió forintot, ami elmaradt haszonként, illetve a törlesztő részlet és kamatai visszafizetéseként terhelné azt a kft.-t, amelyik jelen pillanatban felszámolás alatt áll.

 

(10.10)

 

Nem tudom, figyel-e Keller képviselőtársam, mert folyamatosan az indoklást mondom neki, de ezek szerint, úgy látom, hogy csak hirtelen felindulásból érdeklődött ezek iránt a tények iránt.

A 21,3 millió forint elengedése annyit jelentene, hogy jelen pillanatban a cég összességében a felvett 270 millió forint hitelállományból ennyivel tartozik a magyar államnak, az összes többit kamataival együtt törlesztette.

Ismételten elmondanám, hogy jelen pillanatban a cég dolgozói létszáma 106 fő, tehát ez ennyi munkahely. Szeretném elmondani, hogy ez a gyár jelen pillanatban is teljes mértékig, száz százalékig magyar tulajdonban van. Nem túl sok olyan téglagyár van, cserépgyár pedig még kevesebb, amelyik magyar tulajdonossal rendelkezik.

Mivel az én választókerületemben van, mert mezőtúri telephelye van ennek a vállalkozásnak, így gondolom, az is érdekli, hogy az elmúlt évi adófizetési teljesítése a magyar állam felé a cégnek 78 millió forint volt, köztartozása nincsen, az önkormányzat helyi adójába pedig a rá kivetett 7 millió forintot megfizette.

A probléma ott kezdődik, hogy amennyiben a Magyar Országgyűlés nem tudja elfogadni, hogy ezt a törlesztést elengedjék neki, akkor egyrészről veszélybe kerül az a fejlesztési terv, amit ők már kidolgoztak, hogy kis lépésenként a multinacionálisokkal egyfajta tempót tudjanak tartani, másrészt pedig veszélybe kerül Mezőtúron 106 munkahely, azon a kelet-magyarországi vidéken, ahol minden egyes munkahely megteremtésének örülni kell és örülünk is.

Ezt kell mérlegelni, hogy ez egy olyan cég, amelyik végig megfizette a tartozásait, egy olyan cég ledérkedése miatt, amit itt láthatunk, illetve elmondtam, és gondolom, hogy a képviselő úr is végighallgatta. Ezek után azt hiszem, nem véletlen, illetve nem csoda, hogy megkértük ezt a lehetőséget.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólását, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Teljesen le vagyok döbbenve! Nem attól, hogy jogos-e, meg hogy vannak-e nehéz sorban lévő magyar vállalkozások, ezerszámra vannak; és egy kormányzatnak meg a parlamentnek lehet az a feladata, sőt az az egyik feladata, hogy programokat készítsen, akár finanszírozási programokat, akár olyan adórendszert, akár olyan módon terhelje a munkaerő költségeit, hogy ezeken a vállalkozásokon segítsen - de az, hogy egyes cégeket behozunk...!

Kérem, 27 ezer olyan fuvarozó vállalkozás, családi vállalkozás van, amely most van a csőd szélén, mert két éven belül Euro 2-es járművekre kell cserélni azokat a 15 éves Ifákat meg régi járműveiket, amelyek eddig a családnak dolgoztak. 27 ezer! Most egyenként hozzuk ide be, kérjük, hogy adjon az állam, mondjuk, egynek a 27 ezerből 15-18 millió forintot, és akkor ők rendben vannak?!

Körülbelül százvalahány évvel ezelőtt gondoltak így a köz pénzére, hogy azért vagyok képviselő, hogy akkor annak az egy cégnek kijárjam, ott rendben van - a többi majd csak ellesz valahogy! 600 ezer magyar tulajdonú magyar vállalkozás van! Programot kell csinálni, nem pedig képviselőként megvenni a szavazatot ilyen módon! (Keller László: Így van!) Elképesztő! Elképesztő!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni a második vitaszakaszban. (Nem érkezik jelzés.) Nincs több jelentkező. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 21-56., továbbá 91., 92. és 95. pontjaira.

Írásban előre jelentkezett ebben a vitaszakaszban Sasvári Szilárd képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Először a képviselő úrnak adom meg a szót.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Megmondom őszintén, egy pillanatra zavarba hozott, ugyanis azt a fegyelmezetlenséget követtem el, hogy nem figyeltem a szavait, emiatt szíves elnézését kérem. Természetesen el fogom mondani...

 

ELNÖK: Csak és kizárólag azért, képviselő úr, mert ilyen tiszteletteljesen bevallotta eme bűnét, elmondom, hogy a 21-56. ajánláspontokról, illetőleg a 91., 92. és 95. pontokról van szó, ha ezzel önnek segíteni tudok.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Egy kis türelmét, odalapozok, és már tudom is folytatni. (Lapozza az iratait.)

 

ELNÖK: Ez teljesen logikus, képviselőtársaim, a képviselő úr idejéből fogy ez, illetőleg a Fidesz képviselőcsoportjáéból. Tehát a hallgatás is ebből az időkeretből megy.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Megtaláltam, csak a lapozás eltartott egy darabig. Köszönöm szépen, elnök asszony.

 

ELNÖK: Öné a szó.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Először is szeretném még egyszer a Ház színe előtt megköszönni az ön türelmét.

Arról kívánok beszélni, ami a 77. ajánlási pontban szerepel - sikerült odaérnem. A 47. oldalon van, úgyhogy lehet követni ezt a vitát. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Hányas pont ez, képviselő úr? A 77-es?

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Igen!

 

ELNÖK: Ez nincs benne a harmadik szakaszban.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Ehhez szeretnék igazából hozzászólni, úgyhogy valószínűleg a jelentkezés során apró kis technikai malőr történt.

ELNÖK: Jó, akkor átírom a negyedik vitaszakaszba a képviselő urat. (Sasvári Szilárd: Köszönöm szépen.) Örülök, hogy ezt sikerült tisztázni közel két perc alatt.

Szintén írásban előre jelentkezett Búsi Lajos képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, a harmadik vitaszakaszhoz. (Tállai András: Nincs itt! Már elmondta! - Keller László: Nem tudnak tájékozódni! - Sasvári Szilárd: Ez már elhangzott!) Tehát Búsi Lajos képviselő úr nincs jelen.

Ugyancsak a harmadik vitaszakaszhoz jelentkezett Babák Mihály képviselő úr írásban, a Fidesz képviselőcsoportjából. Későbbre halasztja? (Sasvári Szilárd: Ügyrendi, elnök asszony!) Sasvári képviselő úr ügyrendben kíván szólni. Öné a szó, képviselő úr.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Szíves elnézést kérek, csupán azért kértem szót, mert most megnéztük a leadott papírt, és annak alapján, ha valaki figyelemmel követte az előző vitát, akkor láthatta, hogy annak a témakörnek, amelyben Búsi képviselő úr és jómagam is érintett voltam, e vitapontoknak elhangzott a vitája. Tehát itt valamilyen technikai félreértés van a szakaszolás kapcsán. Mi már ezeket a beszédeket elmondtuk, és értelemszerűen ezért van a következő pontban is az, hogy például az ötösnél is fel vagyok írva. Tehát itt valamilyen technikai malőr volt, valószínűleg a mi munkatársaink követhették el a hibát.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Feltételezem, hogy Áder elnök úr figyelemmel kísérte, hogy pontosan azokhoz a vitaszakaszokhoz szólnak-e hozzá, illetőleg azokhoz a szakaszokhoz, amelyek az előzetes ajánlásban szerepelnek.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, egyezzünk meg abban, hogy önök gombnyomással fogják jelezni hozzászólásukat. Tehát én félre fogom tenni az írásos jelentkezést és a szakaszolást, ebben egyetérthetünk. (Sasvári Szilárd: Köszönöm szépen.)

Ez esetben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. De elnézést kérek, képviselő úr, mielőtt önnek megadnám a szót, két percben jelentkezett Kovács Kálmán képviselő, ugyancsak az ön frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. (Kiss Andor: Mire reagál?) A kétpercesben arra kívánok reagálni, hogy ehhez a szakaszhoz tartozik - és általam benyújtott módosító indítványról van szó - a sporttörvény. A sporttörvény képviseletében nem látok a karéjban minisztert vagy államtitkárt (Tállai András: Itt vagyok!), márpedig egy önálló, a sporttörvény módosítására vonatkozó... (Tállai András: A zárszámadási törvényt én képviselem!), ilyenkor úgy szokott lenni, hogy itt van a képviselője.

Azt hiszem, ez így lenne helyes, mert nem akármit tartalmaz ez a módosító indítvány, mint hogy a miniszternek személyesen ad egy jogosítványt ezen túl, mégpedig a következőt: ha állami vagy részben állami tulajdonú társaság vagy vállalat támogat bármilyen sportegyesületet, akkor azt ezentúl csak a sportminiszter hozzájárulásával teheti. Tehát például ha a Magyar Államvasutak a nagykanizsai vasutas sportegyesület kézilabda ifjúsági szakosztályát kívánja, mondjuk, 300 ezer forinttal támogatni, azt ezentúl csak úgy teheti meg, ha ezt a módosítást elfogadják képviselőtársaim, hogy a MÁV Rt. vezetése engedélyt kér a sportminisztertől, hogy ezt megtehesse.

Előttem van a kép - elnézést, de ma már ez egy ilyen ország -: vannak sportegyesületek és szakmák, amelyek kedvesek a Sportminisztérium számára, de mondjuk, a MÁV nem kívánja támogatni, és akkor azt mondja a sportminiszter, hogy természetesen lehet ezt az egyesületet támogatni, amennyiben az ilyen és ilyen városban lévő ilyen és ilyen sportegyesületet is szíveskednek 50 ezer forinttal vagy 50 millióval támogatni.

 

 

(10.20)

 

Azt hiszem, elképesztő az a jogosítvány, amit a sportminiszter magának kér, hogy mostantól kezdve ő osztja szét minden cég részéről a sport támogatására nyújtandó pénzt, mert erről szól a javaslat.

Ezért kérem, fontolják meg, hogy ezt vonja vissza a miniszter. Sajnálom, hogy ő nincs itt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő urat tájékoztatom arról, hogy a Házszabály 45. § (4) bekezdése azt mondja, hogy a kormány tagja vagy a helyettesítésére jogosult személy akkor is köteles részt venni az Országgyűlés ülésén, ha a napirenden lévő törvényjavaslat, határozati javaslat vagy jelentés az ő feladatkörét érinti. Ebben az összefüggésben - tekintettel arra, hogy a zárszámadás előterjesztője a Pénzügyminisztérium volt, és jelen van az államtitkár úr -, azt gondolom, a tárgyalás folytatásához szükséges és elégséges feltétel megvan, és ebben a tekintetben ő helyettesíti a Sportminisztériumot is, ahogy ezt az államtitkár úr jelezte.

Bauer Tamás képviselő úr kért ügyrendben szót, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én csak azt akartam kezdeményezni, hogy miután utólag jelezte az államtitkár úr, hogy ő itt a sportminisztert is helyettesíti, azért annyit tegyen meg az elnök asszony, hogy értesítsék a Sportminisztériumot, hogy ezt most tárgyaljuk. Ha van kedvük esetleg bejönni a Magyar Országgyűlésbe, amikor a sporttörvény módosításáról van szó, ezt módjukban áll megtenni.

Ennyi az ügyrendi észrevételem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Sasvári Szilárd: Soha nem volt szokás!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Ismételten hivatkozva a 45. § (4) bekezdésére, természetesen értesíteni fogjuk az Ifjúsági és Sportminisztériumot arról, hogy ezt jelenleg tárgyaljuk.

Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban is számos módosító javaslatom szerepel, én azonban az időkeretre való tekintettel csak egy módosító javaslatról fogok itt most önöknek beszélni.

A 92. ajánlási pontban szerepel az a módosító javaslatunk, amelyben egy új ponttal és egy új fejezettel javasoljuk kiegészíteni a benyújtott törvényjavaslatot, nevezetesen a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítására. Javaslatunk arra irányul, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerben állítsuk helyre az alkotmányos állapotot.

Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1997. évi nyugdíjreformban az akkori kormány bevezette a vegyes nyugdíjrendszert, bevezette a magánnyugdíjpénztárak intézményét, és meghatározta azokat a feltételeket évtizedekre előre, amelyek mellett a magyar állampolgárok nyugdíjjárulékuk egy részét nem a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba, hanem magánnyugdíjpénztárakba fizethetik, míg a társadalombiztosítási nyugdíjpénztár - mint tudjuk - a felosztó-kirovó rendszeren alapul. Ennek megfelelően a törvény írja elő, hogy önöknek, nekünk valamennyi magyar állampolgárnak mennyit kell befizetnie, és törvény írja elő azt is, hogy önök, mi, magyar állampolgárok tíz év, húsz év, harminc év múlva e befizetéseink fejében mennyi nyugdíjat kapunk. Aközött azonban, hogy mennyit fizetünk be és mennyi nyugdíjat fogunk kapni, semmiféle közvetlen összefüggés ebben a rendszerben sincs. Hadd tegyem hozzá, hogy akkor sem, ha a pénzügyminiszter úr bejelentése után minden magyar járulékfizető kap egy papírt arról, hogy ő mennyi járulékot fizetett be, ebből ugyanis semmi sem következik arra nézve, hogy ezek után ő tíz év, húsz év, harminc év múlva mennyi nyugdíjat fog kapni.

Mi azt gondoltuk 1996-97-ben, hogy helyes egy olyan rendszert létrehozni, ahol az állampolgárok egy olyan nyugdíjpénztárba fizetik be az úgynevezett magán-nyugdíjpénztári tagdíjukat, ahol aközött, amit ők befizettek és amit tíz év, húsz év, harminc év múlva kapni fognak, közvetlen, törvényben szabályozott összefüggés van. Ha magasabb a keresetük, akkor nyugdíjasként többet fognak kapni, ha alacsonyabb kereset után fizetnek járulékot, akkor kevesebbet fognak kapni. Ez ugyanis egyebek mellett arra ösztönöz minden foglalkoztatottat, hogy a valódi keresetét vallja be, és a valódi keresete után fizessen magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, sőt a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba is a valódi keresete után fizesse a járulékot, mert ugyanazt az összeget kell mindkét esetben bevallania. Ezt a rendszert vezettük be 1997-ben, és több mint kétmillió állampolgár egyetértett velünk ebben, hiszen több mint kétmillió állampolgár van ma a magánnyugdíjpénztárakban.

A Fidesz azonban ezzel nem értett egyet akkor sem, azt gondolta, hogy ez a magyar polgároknak rossz lesz, azt gondolta, hogy ez csak bizonyos vállalkozásoknak lesz jó. A magyar állampolgárok ezzel nem értettek egyet, kétmillióan léptek be a magánnyugdíjpénztárakba. A Fidesz úgy döntött, hogy ezt a kétmillió magyar állampolgárt meg fogja büntetni, és a hatalomra jutás után az első dolga az volt, hogy ezeket a feltételeket megváltoztatta. Ahelyett - ahogy a törvényben megígértük a kétmillió magyar állampolgárnak -, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, ami induláskor 6 százalék volt, a következő évben már 7 százalék, és 2000-ben beállt volna arra a 8 százalékra, amivel a rendszer normálisan működik, a Fidesz elvette kétmillió magyar állampolgártól ezt a pénzt. Elvette, tisztelt államtitkár úr, hiszen azt mondta, hogy 6 százalékon befagyasztja a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat.

Mit jelent ez, államtitkár úr? Mit jelent ez, fideszes képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy ezek a magyar állampolgárok tíz év, húsz év, harminc év múlva kevesebb nyugdíjat fognak kapni a magánnyugdíjpénztáraktól, mint amennyit a szerződéskötéskor kialakított feltételek mellett kapnának.

A társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba persze ők most többet kötelesek befizetni, mert önök módosították a feltételeket, de a társadalombiztosítási nyugdíjpénztártól nem fognak több nyugdíjat kapni, hiszen a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárban a nyugdíjnak a befizetéshez - ugye, államtitkár úr, ön is tudja - semmi köze nincs. Kerekperec elvették a milliárdokat a magyar állampolgároktól ezzel a módosítással.

Mire hivatkoztak, államtitkár úr, 1998 végén, amikor ezt a módosítást önök elfogadták? Arra, hogy 11 milliárd forintot így megtakarítanak a költségvetésnek - 11 milliárdot. Mennyi pénzt osztottak önök el most egy-egy hétvégén a kihelyezett kormányüléseken? Ennél jóval többet egy-egy kihelyezett kormányülésen, mert most van többletpénz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy vállalkozó bevételhez jut, akkor elsőként a kötelezettségeit kell teljesítenie; ez egy kisvállalkozónál így van, és törvény szabja meg a sorrendet. Ha a kormány többletbevételhez jut, akkor talán elsőként a kötelezettségeket kellene teljesítenie, amiket a magyar állam 2 millió 200 ezer biztosítottal szemben, járulékfizetővel szemben vállalt. Talán ha többletbevételek vannak, akkor nem sípályát kéne építeni például a költségvetésben jóváhagyott összegeken kívül, talán nem országimázst kellene építeni az adófizetők pénzén, hanem talán elsőként vissza kellene állítani azokat a szabályokat, amelyeket '97-ben az Országgyűlés elfogadott, és amely szabályok keretei között több mint kétmillió magyar állampolgár szerződést kötött a magánnyugdíjpénztárakkal. (Dr. Frajna Imre: És amelyeket '98--ban megváltoztattunk.) Ezt a pénzt önök elvették, ideje ezt a pénzt visszaadni.

A mi módosító javaslatunk arra irányul, hogy álljanak helyre az eredeti feltételek, emeljük fel 8 százalékra ismét a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat. (Sasvári Szilárd: Ne reménykedjetek!) Önök arra hivatkozva vették el ezt a pénzt kétmillió embertől, hogy a költségvetésnek nincsen pénze. Most minden alkalommal elmondják, hogy a költségvetésnek többletbevétele van, ezt kell elkölteni. Ha van többletbevétel, ideje visszaadni ezt pénzt, mi ezt javasoljuk a módosító javaslatunkban, és önöknek alkalmat adunk arra, hogy az alkotmányos feltételeket helyreállítsák.

Kérem, fontolják még egyszer, nem kellene-e támogatniuk ezt a módosító javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

(10.30)

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Azt persze nem kérdezem meg, hogy Bauer képviselő úr az alkotmány mely pontjára hivatkozva szeretné az alkotmányos rendet visszaállítani, merthogy lehet hivatkozni arra, hogy '97-ben mit fogadott el a Magyar Országgyűlés, amire azt tudom mondani, hogy mindezt a döntését '98-ban megváltoztatta az Országgyűlés. Hogy időközben mások kerültek többségbe, ez a demokráciának és az alkotmánynak az egyik legfontosabb vívmánya. (Sasvári Szilárd: Így van!)

Másrészt azt gondolom, hogy kár ilyen vehemensen védelmezni azt a kétmillió állampolgárt, akiket önök állítottak olyan helyzet elé, hogy olyan állapotba hoztak és hagytak egy társadalombiztosítási nyugdíjrendszert, hogy mindenki, aki tehette, menekülni próbált belőle; ellentétben a Fidesz-kormány nyugdíjreformjával. Mi azt a lehetőséget teremtjük meg, hogy bárki, akiket önök különféle, nem éppen fair eszközökkel a magánnyugdíjpénztárakhoz tereltek, azok a következő években mérlegelhessék, hogy jó döntést hoztak-e korábban, és bármikor visszaléphessenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ügyrendben kért szót.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az lenne az ügyrendi javaslatom, elnök asszony, hogy mivel a szerencsejáték-törvénnyel kapcsolatos szakaszhoz szeretnék hozzászólni, még időben szeretném indítványozni azt, hogy a szociális és családügyi miniszter vagy a politikai államtitkára vegyen részt a vitán, hiszen ez nem pusztán a pénzügyminiszteri hatáskör, hanem fontos társadalompolitikai kérdéseket szeretnék érinteni, és azt gondolom, hogy elengedhetetlen, hogy a vitán a miniszter úr részt vegyen.

Ezért még most, időben indítványozom, miközben most a nyugdíjrendszerről folyik a vita, bár annál sem lenne haszontalan, hogy itt legyen, de ha még most el lehetne érni, hogy bejöjjön a Házba, akkor az nagyon kívánatos dolog lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak meg tudom ismételni azt, hogy valóban, a Házszabály 45. § (4) bekezdése - amely úgy szól, hogy a kormány tagja vagy a helyettesítésre jogosult személy akkor is köteles részt venni az Országgyűlés ülésén, ha a napirenden lévő törvényjavaslat, határozati javaslat vagy jelentés az ő feladatkörét érinti - ebben a tekintetben kógens. Én valóban értesíteni fogom az illetékes minisztériumot, hogy gondoskodjon a jelenlétről, bár megjegyzem, hogy a vita folytatásának nincs akadálya, hiszen a szükséges és elégséges feltétel megvan, az előterjesztő jelen van.

Ugyancsak ügyrendben kért szót Kovács Kálmán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Anélkül, hogy természetesen vitatnám elnök asszony - nyilván a Házszabály alapján pontos és helyes - helyzetértékelését, szeretném megjegyezni, hogy a zárszámadásról szóló törvény, azaz a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény természetesen a Pénzügyminisztérium feladat- és hatáskörébe tartozik, ha ez a törvény csak erről szólna. A probléma az, hogy ez a törvény még más, abszolút nem ide tartozó törvényeket nyit meg, arról kellene tárgyalnunk, mint például a sporttörvény; és én elképzelem Tállai államtitkár úrról, hogy kiváló sportoló, és ehhez is nyilvánvalóan ért (Tállai András bólint.), de a zárszámadás keretében a Pénzügyminisztérium ad számot arról, hogy hogyan hajtotta végre a vonatkozó év költségvetési törvényét. Ezért ő a felelős. De ha ennek keretében suba alatt idekerül a sporttörvény módosítása, akkor az ember - legalábbis morálisan - elvárná, hogy itt üljön valaki, aki nemcsak hobbiból szereti a sportot, hanem, mondjuk, a felelősségi körébe tartozik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, tisztelt képviselő úr, de mielőtt még válaszolnék az ön által felvetettekre, megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, aki úgyszintén ügyrendben kért szót, és mint ilyen felszólaló, elsőbbséget élvez. Öné a szó, képviselő úr.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Megtisztel, elnök asszony, köszönöm szépen a türelmét. Nagy örömmel veszem azt, hogyha a képviselő urak minden egyes vitaszakasznál ugyanezt el fogják mondani, az elnök asszony pedig ismertetni fogja a Házszabály megfelelő szakaszait. Azonban azért ebben a parlamentben nemcsak olyanok vannak, akik ezt a ciklust kezdték el munkájukkal, hanem az előző ciklusban is részt vettek (Zaj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.), és tudják azt nagyon jól, hogy amikor a zárszámadási törvény volt, az előző kormány különböző tagjai nem voltak jelen azokon a vitákon, amelyek itt folytak. (Bauer Tamás: De nem is volt benne sporttörvény-módosítás! - Tállai András: Azért, mert még nem volt sporttörvény!)

Egy dologra hadd emlékeztessem már önöket az ügyrendi vita kapcsán, hogy a Bokros-csomag elkészítésekor (Keller László: Ez már unalmas mindenkinek!), amikor a nyugdíjak reálértékének csökkentése elkezdődött, amikor bevezették a tandíjat (Keller László: Mi ebben az ügyrendi?), amikor az egész magyar társadalomra rávertek olyan terheket (Bauer Tamás: Akkor itt ültek!), amit nem kellett volna megtenni, nem voltak itt azok a kormánypártiak (Bauer Tamás: Itt voltak, csak vannak, akiknek Cavintont kell szedni!), az akkori kormánypártiak nem voltak itt, meg kell nézni a jegyzőkönyvet (Keller László: Kérdezd meg a Sepseyt!), akiket egyébként az akkori Házszabály is szükségessé tett volna.

Ezért szólok így hozzá az ügyrendhez; azt kérem az elnök asszonytól, hogy természetesen, ha kívánja, akkor minden egyes felszólalónál ismertesse ezen házszabályi részt, de csak szeretném a politikus urakat és hölgyeket figyelmeztetni arra, hogy természetesen annak idején is ez a helyettesítési rend volt, és ez a helyettesítési rend arról szólt, hogy az éppen megbízott kormányképviselő látta el ezt a feladatot, jelen esetben Tállai András kiválóan el tudja látni ezt a feladatot. Mások esetleg az önök kormányában nem voltak ilyen tettrekészek és aktuálisak. (Bauer Tamás: Majd egy év múlva meglátjuk.) Arra még visszatérek.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném önöket megfosztani a további vita örömétől, de anélkül, hogy részt vennék az ügyrendi vitában, tényszerűen szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy mindenféle előző ciklussal történő összehasonlítás, azt hiszem, hogy hibádzik, hiszen ez ideig csak és kizárólag a költségvetésnek voltak olyan tételei, amelyek bármely más törvényt érintettek. Ez ideig a zárszámadásban csak és kizárólag a költségvetés módosítására került sor. Ismételten hangsúlyozom, hogy nem kívánok a vitában részt venni, csak tényszerűen szeretném erről tájékoztatni önöket.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy folytassuk a vitát, és kétperces időkeretben megadom a szót a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából Göndör István képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Sajnálom, hogy menet közben Frajna képviselő úrnak, úgy látszik, ki kellett mennie, de én megértem őt, mert amit elmondott, arról ő maga is tudja, hogy nem felel meg a valóságnak.

Ő nem beszél arról, hogy az a kétmillió ember, aki átment a magánnyugdíjpénztár-rendszerbe, azt semmiféle kényszer nem kötelezte, mert az átlépőknek több mint kétharmada - de mondhatnám a háromnegyedét is - önként, szabad akaratából választotta azt a rendszert. Azt is tudjuk, a vitában is... (Babák Mihály: De van, akinek kötelező!) A pályakezdőknek is mikortól kötelező, kedves Babák képviselő úr? (Babák Mihály: Na de milyen önkéntes az, ami kötelező? - Zaj.)

 

ELNÖK: Tisztelt képviselőtársaim, kérem...

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Én majd meg fogom önt hallgatni...

 

ELNÖK: Bocsánat, képviselőtársaim! Kérem, ha nem túlzás azt kérnem önöktől, hogy parlamentáris keretek között folytassák a vitát! Köszönöm.

Öné a szó. (Tállai András: Ez az!)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): 47 éves korig önként és szabadon választhatott mindenki, és az első rövid időszakban is több mint 700 ezren választották ezt a rendszert. Ebben benne volt az a kritika is, és mi azért dolgoztuk ki ezt a rendszert, mert tudtuk, hogy az előzőnek a társadalomban nagyon erős a kritikája. Önök pedig most csak azt akarják megtenni, hogy a törvény erejével - úgy, ahogy Bauer Tamás elmondta, én nem akarom őt még egyszer megismételni - akarják elriasztani az embereket a magánnyugdíjpénztáraktól. (Babák Mihály: Szó sincs róla!) Hát dehogynem, képviselő úr, nem engedik, évről évre, hogy növekedjen a befektetett pénzük hozadéka! Ezt értéktelenítik el a kormánypártok a törvény erejével! (Babák Mihály: Ez nem igaz!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy dolgot elfelejtenek, tisztelt képviselőtársaim a másik oldalon, mégpedig azt, hogy amikor önök létrehozták ezt a magán-nyugdíjpénztári rendszert, akkor nem tettek mást, mint egy olyan kitűnő rendszert hoztak létre, hogy az államnál maradt minden teher, az állami nyugdíjpénztárban maradt minden teher: a rokkantsági nyugdíj, az özvegyi nyugdíj, és minden olyan teher, ami üzletileg nem éri meg egy magánnyugdíjpénztárnak. (Göndör István: De nem így van!) Ez a kormány nem tett semmi mást, mint azt mondta, hogy abban az esetben, ha a magánnyugdíjpénztárak vállalják, hogy az özvegyi nyugdíjat, rokkantsági nyugdíjat és a különböző ilyen terheket is szívesen átvállalnak a magánnyugdíjpénztár keretén belül, akkor azt tehessék meg.

Nem lehet egy olyan rendszert szabadon választottnak tekinteni, ami arról szól, hogy itt egy teljesen tiszta rendszer van és teljesen tiszta üzleti szféra van, ebbe a rendszerbe megyek át, és minden teher, ami ott van a másiknál, azt pedig ott hagyom! (Lenártek András: Így van!)

És milyen választás az, amikor azt kell eldönteni, hogy olyan helyre vigyem-e a nyugdíjjárulékomat, ahol egyébként terhek vannak, és nem látom azt a garanciát az egész nyugdíjrendszerben (Keller László: Butaságot beszélsz! Nem ismered a rendszert!), amiben valamifajta jövőt is látok (Göndör István: Nem mondasz igazságot!), hanem egy olyan rendszerbe megyek át, ami egy sokkal tisztább és gazdaságilag is rendezettebb viszonyok között van?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát azt gondolom, hogy ne beszéljünk itt fölöslegesen olyan dolgokról, amelyek nem állják meg a helyüket. Nézzék meg, hogy erről van szó, erről az egyszerű tényről van szó: önök csináltak egy kitűnő üzletet egy bizonyos körnek, amire egyébként a magyar társadalom egy részének szüksége van... (Bauer Tamás: Kétmillió embernek.), egy részének szüksége van, és olyan döntési kényszerhelyzetet hoztak létre, amelyből az emberek úgy döntöttek, hogy ebbe az irányba is elmennek. Erről van szó!

Köszönöm szépen.

(10.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Frajna Imre feltett nekem egy kérdést, hogy az alkotmány mely passzusára hivatkozva mondom azt, hogy alkotmánysértő. Nem tudom, szokott-e ön alkotmánybírósági határozatokat olvasni (Dr. Frajna Imre: Szoktam! - Sasvári Szilárd: Szokott, azokkal kel, azokkal fekszik!) Azzal szoktak kezdődni, hogy idézik a 2. § (1) bekezdését: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."; és a legtöbb alkotmánybírósági határozat ebből vezeti le az ítéletet; emellett a 13. § (1) bekezdése: "A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."; valamint az a rendelkezés, a 9. § (1) bekezdése: "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.", ezek azok az alkotmányos pontok, amelyeket az önök módosításai sértenek.

Ha önök közgazdaságilag nem tartják helyénvalónak a rendszert - mint ahogy Sasvári úr, Babák úr és Frajna úr észrevételei erre is irányulnak -, akkor felül lehet vizsgálni a rendszert minden új belépő tekintetében. Az, hogy önök megszüntetik a pályakezdők kötelező belépését, az nem alkotmánysértő, csak helytelen. Az, hogy a 2 millió magán-nyugdíjpénztári tag - akik korábban kötötték meg a szerződésüket - tekintetében önök csökkentik a tagdíjat és megszüntetik az állami garanciát, a normajáradékot, ez az, amit alkotmányellenesnek nevezek eme alkotmányos rendelkezésekkel kapcsolatban.

Köszönöm szépen, többet ehhez nem fogok tudni szólni. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör képviselő úr és Bauer képviselő úr vélekedését egyszerűen nem értem. Mi az az önkéntes, ami kötelező? Mi az, hogy egy rétegnek, egy korosztálynak a biztosítását kötelezővé tesszük? És ön beszél az alkotmányról?! Amikor diszkrimináció van! Önök bekényszerítettek egy korosztályt! Bocsásson meg, de ez felháborító! És ön beszél az Alkotmánybíróságról, a törvénysértésről, amikor egy korosztályt köteleztek valamire? Bocsásson meg, ezt egyszerűen nem tudom felfogni. Merthogy most elképzelésünk van a tekintetben, hogy ne legyen kötelező az önkéntes nyugdíjpénztár - az teljesen nyilvánvaló. És nem értem, hogy kit és mikor bizonytalanítunk el. Mindenki maradjon ott, ami mellett döntött és ahol ő jónak látja a nyugdíjbiztosítását! Ha úgy gondolja, hogy ez önkéntes és a magánnyugdíjpénztárakat választja, akkor tegye ezt, senki sem bizonytalanítja el. De, ne haragudjon meg, a fiatalok érdekében is micsoda diszkrimináció az, hogy egy korosztályt kötelezünk?! Ez milyen törvény volt? (Bauer Tamás: És a másik...?!) Bocsásson meg, de ez számomra egyszerűen érthetetlen, nem kapok levegőt ettől az egész ügytől. (Göndör István: Meg ne fulladj!) Képzeljék el! És akkor még ön azt mondja, hogy az az alkotmányos, hogy kötelező maradjon a fiatalokra! (Bauer Tamás közbeszól.) Tényleg, egyszerűen érthetetlen a vélekedése. Hogy ezt egy szabad demokrata mondja, az egyszerűen kabaré! (Közbeszólások.) Nem is értem, hogy hogy tud ön emellett érvelni.

A másik kérdés pedig az, hogy úgy gondolom, az állam ne is vállaljon tovább garanciát egy magánnyugdíjpénztár mögött. Maga a pénzintézet biztosítórendszere biztosítsa ezt a magánnyugdíjat. Nem akarunk mi további bankkonszolidációkat és további pénzkiáramlást a költségvetésből azért, mert ezek a magánnyugdíjpénztárak felelőtlenek lesznek; ezzel kívánjuk kényszeríteni őket arra, hogy komolyan vegyék azok pénzének a kezelését, akik oda beléptek.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő urat illeti a szó két percben, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Sajnálom, de olyan kevés az időkeretünk, hogy ezt a vitát nem tudjuk itt befejezni; a következő törvénynél, ahol ez még érintve lesz, még lesz idő részletesebben beszélnünk erről.

Csodálom kormánypárti képviselőtársaim ékesszólását. Kedves Sasvári képviselő úr, ön vagy nem olvas, vagy szándékosan vezeti félre mindazokat, akik a parlament vitáját figyelik. Mert tudom, hogy itt volt, ezért önnek tudnia kell, hogy az önkéntes pénztáraknál igenis törvény, paragrafus van arról, hogy mit és milyen eljárási rendet kell követni akkor, ha valaki rokkanttá válik, hogy megy át a magánnyugdíjpénztárból a pénz a másik rendszerbe, éppen azért, mert még nincs elegendő fedezet, mert most kezdődött el a dolog, alig néhány éve működik.

A következő, amit nagyon módszeresen használnak, hogy a költségvetést megterheltük: elhallgatják, pedig tudom, Frajna Imre is tudja, hogy a magánnyugdíjpénztárak beszedett pénzének a döntő részét állampapírba kell helyezni. Tessenek már megmondani, az állampapírból befolyó pénz nem a költségvetésbe megy, tehát nem ott teremtődik meg a fedezete annak, ami elment a magánnyugdíjpénztárba?! Tovább folytatom... (Babák Mihály: És akkor a teher, az mi?!) Babák képviselő úr, igen, önnek is fogok válaszolni.

Azért volt érdekes, hogy kellő idő álljon rendelkezésre, mert a nyugdíjbiztosítás nem egy év, nem öt év, hanem egy életre szóló folyamat. Ön nagyon ügyes, ön csak arról a nagyon kicsi rétegről beszél, amelynek a számára kötelező lett, de hallgat arról a több mint másfél millióról, aki szabad akaratából döntött. És, kedves képviselő úr, ez egy szerződés (Babák Mihály: Nem is szól bele senki!), mert volt egy törvény, amely alapján az emberek döntöttek (Babák Mihály: Nem is szólunk bele, tiszteletben tartjuk az emberek akaratát!), önök pedig azt teszik, amit a kormány módszeresen: egyoldalúan rúgnak fel törvényeket, és utána azt mondják, hogy érdekes módon az embereknek miért nem tetszik a rendszer. Ez így nem működik!

Köszönöm szépen, elnök asszony.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban nincs túl sok értelme ezt a vitát folytatni, mert időnként úgy tűnik nekem, hogy megfelelő nézőpontból a tények egészen más felvázolását is el lehet érni. Kicsit arra kezd a vita hasonlítani, mint ha valaki azt próbálná bizonyítgatni, hogy a trianoni szerződés végül is egy előnyös szerződés volt, hiszen egész Romániát Erdélyhez csatolták. (Béki Gabriella: Hogy lehet ilyen hülyeséget mondani?! - Derültség. - Göndör István: Ez az, beszélj másról! - Kovács Kálmán: Ha ennyi érvetek van! Sírni kell!) Szóval, azt gondolom a dologról, hogy azt mondani, hogy jó rendszer egy olyan rendszer, ahol önként azt választotta 400 ezer ember - a jelen állapotok szerint -, hogy rosszabb nyugdíjat vár, mint az állami rendszerben, erre, azt gondolom, nehéz mit mondani. Most itt tartunk. (Derültség a kormánypártok soraiban.) A 2,2 millió magán-nyugdíjpénztári tagból emberi számítás szerint 400 ezer rosszul jár, ha benne marad a rendszerben. A többi sem fog valami fényesen járni, ha megnézzük, hogy milyen reálhozamokat sikerült a magánnyugdíjpénztáraknak elérniük, merthogy azok negatívak. (Bauer Tamás: És akkor miért mentek oda? - Tállai András: Mert átvertétek őket! - Sasvári Szilárd: Átvertétek őket!) Pontosan, ahogy azt már elmondtam Bauer képviselő úrnak, egy olyan állapotú állami nyugdíjrendszert hagytak, ahonnan menekült mindenki, valamint mindenféle megtévesztő ígéretekkel odacsábítottak embereket - mondom, most lehet látni, hogy 400 ezer ember garantáltan rosszul jár, és ha a hozamok így maradnak, akkor az állami nyugdíjrendszer már a jelen állapotában is Kánaánnak tűnhet (Derültség a kormánypártok soraiban.), hiszen azt még Bauer képviselő úr sem gondolhatja, hogy az állami nyugdíjrendszer olyan, hogy folyamatosan negatív reálhozamú tőkebefektetésnek tekinthető az a nyugdíj, amit kapni fognak majd belőle.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból. - Bauer Tamás közbeszól.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, tényleg kifordult a világ a tengelyéből, hogy így mondjam (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), mert ha valaki most csak közgazdaságilag nézi ezt a vitát, akkor szemben ülő képviselőtársaim a magánnyugdíjpénztárakat úgy tekintik, mint valami rosszat, amiből vissza kell menni az állami pénztárakhoz (Babák Mihály: Szó sincs róla! - Arnóth Sándor: Miért mondasz ilyet?!), ezt mondta el Babák képviselő úr. (Babák Mihály: Bocsánat, én nem ezt mondtam!) Teljesen kifordult a világ a tengelyéből, amikor a Szocialista Párt képviselői itt mellettünk, balra elkezdik védeni a polgári demokráciában és a száz éve működő társadalmakban a magánnyugdíjpénztárak irányába történő biztosítási rendszert, önök pedig azt mondják, hogy vissza a szocializmusba, ez döbbenetes! Ezt mondják. (Babák Mihály: Szó sincs róla, micsoda vádak ezek?!) De ezt csinálják az elmúlt évben, azt én értem. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Amikor körbejárjuk az országot, mint Havasi elvtárs, és osztogatunk, egy-egy milliót annak a falunak, amelyben megfordulunk, az is ismerős dolog. Nem mindenki született most, van, aki már látta Havasi elvtársat; most kicsivel kisebb, egy kicsivel durcásabb, de ugyanarról van szó.

Szóval, én azt gondolom, hogy amikor a "magán" szóból csak azt gondolják, hogy itt egyesek meggazdagodnak... Hát persze, az arról is szól természetesen, hogy hatékonyabban működik (Babák Mihály: A bankár! - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és többen, sokan éppen azért, mert van inspiráció, egy jobban működő társadalmat hoznak létre, egy jobban működő biztosítási rendszert hoznak létre. (Dr. Frajna Imre: 400 ezer ember rosszul jár!) Nem szégyen, ha valakik ebből meggazdagodnak. Az ennek a társadalomnak a lényege, hogy erőforrásokat tár fel, és ezzel segíti, hogy mások számára is hatékonyabban működjön az ország. (Dr. Frajna Imre közbeszól.)

 

 

(10.50)

 

Önök ezt nem értik, mert önök csak az osztogatást értik, és most el akarják veszíteni azokat az értékeket, amit az elmúlt tíz évben nagy nehezen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), igen nehéz véráldozatokkal sikerült elérni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Urak! Én megmondom őszintén, ahogy Babák Mihály képviselőtársam is, megdöbbenve hallgatom önöket, hiszen önök megpróbálnak a felelősség alól azzal kibújni, hogy most a jelen törvényjavaslatban előterjesztett módosításokat kritizálják. Bauer képviselő úr kérdezte közbevetőleg az előző vitában, hogy ki kényszerítette oda ezeket az embereket a magánnyugdíjpénztárakba. Senki nem kényszerítette oda őket, önök csapták be őket azzal, hogy nem vállalták fel azt a felelősséget, hogy átdolgozzák az állami nyugdíjbiztosítónak a rendszerét úgy, amit most mi szeretnénk, és amit miniszterelnök úr is elmondott egyébként, és amiben látható lesz mindenki számára az, hogy a saját számláján mennyi pénz halmozódik fel, és ebből látni fogja azt, hogy a nyugdíjba menve mit fog kapni. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiban: És itt nem ugyanaz van?) És nem az lesz, mint önöknél, hogy kifosztjuk a nyugdíjpénztárat, aztán szerencsétlen nyugdíjasok olyan helyzetbe kerülnek, ahogy, illetve úgy adják át a rendszerváltozás során a kasszát, hogy teljesen üres. Tehát itt a felelősség kérdését nem is lehetne vitatni, hiszen egyértelműen azzal, hogy felvázolták egy magánnyugdíjpénztár lehetőségét és ebben az emberek majd láthatják azt, hogy az általuk befizetett pénzek milyen folyószámlán hogyan szaporodnak vagy gyarapodnak, ebből nem ez lett.

Sajnos, nem mérték fel sem a betegbiztosítók, sem a nyugdíjpénztárak, sem a magánemberek azt, hogy milyen a piac. Ha Németország azt merte mondani, a német gazdaság nem elég erős ahhoz, hogy a magánnyugdíjpénztárak ebből megéljenek, akkor nem tudom, hogy Magyarországon ezek a feltételek adottak voltak-e. Látható, hogy a kis pénztárak villámgyorsan tönkrementek, és a nagyok sem tudnak megfelelő hatékonysággal működni, nem tudnak egyszerűen reálérték-növekedéseket produkálni a befektetéseikkel, amit a magánnyugdíjpénztárba belépők elvárnának ettől a rendszertől.

Tehát a felelősség, azt hiszem, az önök oldalán keresendő. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak tájékoztatni szeretném önöket Bánki Erik képviselő úr felszólalását követően arról, hogy melyik frakciónak mekkora időkeret áll rendelkezésre (Közbeszólások.), csak azért, mivel még két vitaszakasz vissza van, mivel most a harmadikat tárgyaljuk, és öt vitaszakasz van összesen, képviselő úr; most a harmadiknál tartunk és ötből három az kettő. A Fidesz képviselőcsoportjának 46 perc 45 másodperc, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 51 perc 27 másodperc, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 38 perc, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 7 perc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 31 perc, a MIÉP-nek 30 perc, s a független képviselőknek 7 perc áll rendelkezésükre. S ha tisztelt képviselőtársaim megengedik, akkor az időkeretről nem fogunk vitát nyitni.

Most pedig megadom a szót kétperces időkeretben Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony.

 

ELNÖK: Elnézését kérem, képviselő úr, az előbb Bánki Erik volt, Orosz Sándor képviselő úr következik - egy ellenzéki, egy kormánypárti. Orosz Sándor képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, és utána önt illeti a szó.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Így talán Babák Mihály képviselőtársam azt is figyelembe veheti, amit én mondok, hiszen éppen hozzá intézném szavaimat. Ezért javaslom, hogy fogadja meg a latin bölcseket: ha hallgatott volna, bölcs maradott volna. Hozzászólása, amit itt a szabad demokraták - alkotmányosság és a biztosítás kötelező volta - okán elmondott, az a biztosítási jogviszony sajátosságainak, ideértve a társadalombiztosítási jogviszony sajátosságainak tökéletes nem ismeretére vallott.

Ezen persze nem lehet csodálkozni, mert mint utóbb Kovács Kálmán képviselőtársam hozzászólásából kiderült, időnként azt sem tudja, hogy amit mond, amely gondolatnak magyar nyelven megfogalmazott szavait kiejti a száján, azzal tisztában van-e, hogy az mit is jelent. Ugyanis valóban azt jelentette, amiről Kovács Kálmán beszélt, önök anélkül, hogy garanciát adnának, egy korábban már becsődölt rendszert kívánnak ide visszahozni. A kötelező biztosítás... - nézzen utána talán, és kérdezze meg, hogyha nem vezet autót, valamennyi autóstársát, jellemzi, és minden olyan tevékenységet, amely kellő fedezetet kíván. Ami azt illeti, hogy a magyar gazdaság elég erős-e avagy sem, ezen nyilván lehet vitatkozni. Éppen ezért is vegyes rendszer volt az a rendszer, amit a korábbi kormány javasolt bevezetni. És csak itt szeretnék megjegyezni, hogy nem a Magyar Szocialista Párt büszkélkedik rendszeresen azzal, pedig tehetné, hiszen az alapjait ő teremtette meg, (Derültség a Fidesz padsoraiban.) hogy a magyar gazdaság az Európai Unió átlagát meghaladó gazdasági teljesítményt nyújt. Ilyen körülmények között, ha ezt hinnék és bíznának benne, akkor fölösleges volna állandóan a játékszabályok változtatásán gondolkodni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig Babák Mihály képviselő urat illeti a szó kétperces időkeretben, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Orosz Sándor Képviselő Úr és Kovács Kálmán! Én megdöbbenéssel hallgattam önt. Megvallom őszintén, bocsásson meg, nem kérem fel önt tanítómnak, ennyire nem tisztelem önt, de nem is fogom bírálni tovább és kritizálni. Hogy ki mit ért, az egy dolog. De egyet azért ne felejtsenek, hogy két dologról szól a törvénymódosítás, és önök többet beszélnek bele. Gyanúperrel élek, hogy valami érdek ehhez húz, hogy ennyire védik ezt a rendszert. Ugyanis semmi másról nem szól a módosító indítvány, és szeretném, hogyha mindenki megérezné, mint a fiatalok kötelező belépését felfüggeszti, és arról, hogy az állam ne vállaljon teljes garanciát a nyugdíjpénztári befizetések után, és ösztönözze arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak racionálisan és helyesen gazdálkodjanak, sőt sáfárkodjanak a betétek összegével.

A magánnyugdíjpénztárról és az önkéntes nyugdíjpénztárról már itt beszélgettünk ebben a Házban, s nekem az a vélekedésem, hogy nagyon tisztelni kell az állampolgáraink véleményét, döntését, és ebben a döntésükben nem szabad megbántani őket. És nem erről szól a törvénymódosítás, önök csak bele akarják beszélni, hogy arról szól, hogy elbizonytalanodik, és itt egyéb más attrakciókra sor kerül. Hangsúlyozom még egyszer: két pólusa van ennek a módosításnak, egyszer az önkéntesség eltörlése, és az állam nem vállal teljes garanciát. Én úgy gondolom, hogy minden magyar állampolgár józan, és belátása szerint fog e tekintetben cselekedni. Mi pedig tisztelni fogjuk az ő döntését, miután ez így polgárbarát. Épp ezért hallgattam, tisztelt Kovács Kálmán képviselő úr, az ön állampártis megjegyzéseit. Ugyanis senki sem kívánja a nyugdíjrendszer jelenlegi állami, önkéntes és magánnyugdíj-pénztáros struktúráját megváltoztatni. Csak a játékszabályokat kell helyre tenni. Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr felszólalását. Keller László képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából felszólalásra. Öné a szó, képviselő úr.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én valójában az ajánlás 22. pontjáról szeretnék szólni, amit Burány képviselőtársam és Bauer képviselő úr is külön-külön nyújtott be. Előljáróban persze az előző vitához annyit szeretnék mondani, hogy majd a tb-költségvetés zárszámadásának a vitájában szeretnék én a magánnyugdíjpénztárakkal foglalkozni. De annyit Kovács Kálmán képviselőtársamnak szeretnék megjegyezni, mert meglepetéssel mondta, hogy mi a magánpénztárak intézményét támogattuk és támogatjuk. Mi, úgy gondolom, azért is tudtunk jól együttműködni, mert mi egy modern társadalomfelfogást képviselünk (Dr. Kovács Zoltán: Összenő, ami összetartozik.), ellentétben a szembenülőkkel, akik bár polgári értékrendekről beszélnek és magukat polgárinak nevezik, de hát én inkább osztom a koalíciós társuknak a vélekedését, hogy egy posztbolsevista alakulat az, amely most itt kormányozza az országot. (Arnóth Sándor: Te csak tudod, dolgoztál benne.) Nem én mondtam, képviselő úr, én csak osztom a koalíciós szerződést aláíró egyik pártelnöknek a véleményét, aki teljesen egyértelművé tette. (Sasvári Szilárd: Új barátod van?)

Kérem szépen, szeretnék áttérni a szerencsejátékról szóló törvény módosítására. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Így összefügg ez, ugye?) Elnök asszony, lenne majd egy ügyrendi javaslatom, hogy kérjenek szót a képviselők, és akkor megkapják.

 

ELNÖK: Képviselőtársaim én annak rendkívüli módon örülök, hogy a zárszámadás tárgyalása ilyen rendkívül jó hangulatban zajlik, de azért kérem, hogy az egyes felszólalókat ne zavarják a felszólalásukban.

 

(11.00)

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tehát arra tettem javaslatot képviselőtársaimmal együtt, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosítása maradjon el a zárszámadási törvényjavaslatból. Sokan fölkapják a fejüket, hogy mit keres itt egyáltalán a szerencsejátékról szóló törvény módosítása, illetve átírása. Teljesen jogosan kapják fel az emberek a fejüket, mert semmi keresnivalója a zárszámadásban ennek a törvénynek nincs. A teljes törvényi szakaszt, ami beépítésre került a zárszámadásba, elhagyni javaslom.

Az általános vitában már utaltam arra és indokoltam, hogy miért nem szerencsés - túl azon, hogy az államháztartási törvénnyel sincs túlságosan szinkronban - az, ha itt mindenféle, a zárszámadáshoz nem tartozó törvénymódosításokat kezdeményez a kormány. De összességében nagyon helytelennek tartom, hogy ilyen módon nyúlunk hozzá vagy próbál hozzányúlni a kormány a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényhez. Erről egyébként már a héten is folyt vita az interpellációk, illetve az azonnali kérdések órájában, és a költségvetési bizottsági ülésen is hosszasan vitáztunk erről a kérdésről.

Azért lett volna jó, ha itt van a szociális és családügyi miniszter, mert azt gondolom, hogy amilyen módosítás irányába most elmozdult a kormányzat, annak nagyon fontos társadalompolitikai hatása lehet. Azt már az elmúlt hetek során a vitákban világossá tettük, hogy itt a törvényt nem a Szerencsejáték Részvénytársaság érdekéhez akarja szabni a kormányzat, hanem egy háttérben lévő, meglehetősen erőteljes vállalkozói kör - amely nem állami tulajdon, hanem külföldi tulajdon, akik már körbejárták a különböző fejlődő országok piacait és próbálják a szerencsejátékoktól megszédült társadalmi csoportokat még tovább sarcolni -, ezen csoportok üzleti elgondolásaink megfelelő törvényjavaslatot nyújtott be most a kormány, és ezt egyáltalán nem tartjuk szerencsésnek.

Azt értelmes dolognak tartjuk, ha az informatika fejlesztésével, fejlődésével a Szerencsejáték Részvénytársaság lehetőségeit bővítjük, de ennek az égisze alatt nem lehet más érdeket kiszolgálni, mint amit most ki akarnak szolgálni, és örömmel hallottam a háttérből, hogy esetleg eltekintenek most ennek a törvénynek az ilyen mértékű módosításától. Ha ez így van - nem tudom, hogy az államtitkár úr ezt megerősíti-e -, akkor ennek csak örülni lehet. Ha nincs így, és keresztülerőltetik ezt a törvényt, akkor azt gondolom, hogy szembesülni kell önöknek majd ennek a törvénynek egy nagyon kedvezőtlen hatásával. Arról már nem beszélek, hogy nyilván lehet egy olyan következménye, túl a kedvezőtlen társadalompolitikai hatásokon, hogy a magyar adófizetők pénze értelemszerűen majd más mezőben fog landolni, nem a magyar költségvetést fogja gyarapítani. (Tállai András: Mi az a társadalompolitikai hatás?) Államtitkár úr, ön nagyon jól tudja, hogy ilyen mértékben nem indokolt a játékok hazárdsági fokát növelni, mint amilyen mértékben önök ezt most meg kívánják tenni.

Még egy metszete van a problémának: nem szerencsés az, hogy a kis- és középvállalkozások támogatásáról csak beszél a kormány, és most egy törvényjavaslattal teljes mértékben keresztezi az ő érdeküket úgy, hogy nem is egyeztet velük. Azt gondolom, hogy az lenne a legbölcsebb, ha az ajánlás 22. pontját a kormány támogatná. Jelzem azt, hogy a költségvetési bizottságban sikerült többséget szerezni a mi módosító javaslatunknak, és ezt örömmel nyugtáztam, hogy sikerült meggyőzni a fideszes képviselőket (Zaj a Fidesz soraiban.) arról, hogy támogassák a módosító javaslatunkat. Csak arra biztatom önöket, hogy tovább ezen az úton. (Arnóth Sándor: Előre a lenini úton!) Támogassák majd a végső szavazásnál is az ajánlás 22. pontjában megfogalmazott módosító javaslatunkat! Köszönöm.

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. (Keller László Arnóth Sándorhoz intézi szavait: Te mondtad!) Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a héten a keddi ülésnapon, az azonnali kérdések és válaszok órájában kérdést intéztem Varga Mihály pénzügyminiszter úrhoz a zárszámadási törvényjavaslat 28. §-a kapcsán, amely a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény módosítását foglalja magában. Ezelőtt néhány perccel a MIÉP-frakció álláspontját ismertettem a sajtó nyilvánossága előtt, most pedig részletesebben - a parlament nyilvánosságát fölhasználva - szeretnék amellett érvelni, hogy a zárszámadási törvényjavaslat szerencsejátékok szervezéséről szóló passzusai kerüljenek elhagyásra, maradjanak ki a zárszámadási törvényjavaslatból.

A kormány által beterjesztett módosításnak egyik lényeges eleme lenne, hogy a magyar vállalkozók által nem teljesíthető pénzügyi feltételekhez kötötten lehetővé tenné a kaszinókhoz hasonlóan a hálózatba kötött, rendkívül nagy nyereményt biztosító pénznyerő automaták működtetését. Az úgynevezett on-line rendszerű, hálózatba kötött pénznyerő automata üzemeltetésének feltételeként a tervezetben meghatározottak feltűnően egybeesnek a Szerencsejáték Rt. elképzeléseivel. A Szerencsejáték Rt., amely piacvezető ebben a tevékenységi körben, kizárólagosságot élvez bizonyos területeken, részben meghatározó szerepet játszik a játékszervezés más területein is. Gyakorlatilag a pénznyerő automata üzemeltetése az egyetlen terület, ahol a Szerencsejáték Rt. a nagyvállalati struktúrájából fakadóan nem tudott annyira elmélyülni a piacon. Való igaz, hogy nem tudott, hiszen ez a piaci szegmens alapvetően kis- és középvállalkozásokhoz kötött.

Tudomásom szerint a lóversenyfogadás évtizedek óta tartó agóniáját a kormányzat ugyancsak a Szerencsejáték Rt. bevonásával kívánja elérni, illetve ennek a törvényjavaslatnak a megvalósítása által keresztülvinni. A Szerencsejáték Rt. feladata lenne e körben nívós kivitelű, új fogadóiroda-hálózat kiépítése az ország legforgalmasabb pontjain, ahol a törvény által meghatározott kedvező feltételek mellett nagyméretű projektoros kivetítésű, itthonról és külföldről egyaránt közvetített lóversenyre, valamint egyéb más eseményekre, illetve eredményekre lehetne a helyszínen fogadásokat kötni. A Szerencsejáték Rt. vezetése vállalná ezt a feladatot, nagyon helyes, hogy ilyenre törekszik, hiszen a hazai lóversenysport felpezsdítését hozhatná, ha a Szerencsejáték Rt. ebbe a tevékenységbe bekapcsolódna. Azonban a kormányzat részéről azt a szándékot nagyon nehezményezzük, hogy a tevékenységi folyamatba bekapcsolásra kerülnének külföldi befektetők is. Egy görög üzleti csoporttal, az Intralottal folynak tárgyalások a tudomásunk szerint, és ez a gyakorlat, ha ez megtörténne, a szerencsejáték-piacot alapvetően felborítaná. Ugyanakkor ez ellentétes is volna a kormányzat eddigi törekvéseivel és az európai uniós trendekkel is, hiszen a szerencsejátékok hazárdsági fokának a növelését jelentené és tevékenységi körének a nagymértékű kiszélesítését.

A hazai kis- és középvállalkozói kör védelme érdekében... - akik szerencsejáték-automatákat üzemeltetnek, többnyire ezek kis családi vállalkozások, bt.-k, kft.-k, egy-két gépet üzemeltetnek - hátrányosan érintené őket, hiszen a hazai vállalkozások csak kis nyereményt biztosító pénznyerő automatákat üzemeltethetnek, szemben a hálózatba kötött rendszerű automaták üzemeltetőjével, aki a nyeremény nagyságát tetszőlegesen állapíthatja meg, ezáltal a magyar vállalkozók forgalma drasztikuson csökkenni fog. Jelenleg a vendéglátóhelyeken egy játék alkalmával a bedobott összeg maximum huszonötszörösét, a játéktermekben a kétszázszorosát lehet nyerni, míg a tervezett, hálózatba kötött pénznyerő automatáknál a nyeremény akár tízezerszeres is lehet, tehát a hazárdsági fok ilyen jelentősen megnövekedik, ha a törvényjavaslat, ne adj' isten, elfogadást nyerne.

 

(11.10)

 

A jackpot a hazárdság elemének a hétköznapok színterére való kivitele. Ismert mindenki számára a lottó halmozott nyereményei nyomán kibontakozó játékőrület. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a jackpot rendszerű üzemeltetést csak a szerencsejáték-turizmusra épülő városokban, régiókban lehetséges üzemeltetni, mert ezek a központok az átmenő forgalomra épülnek, és nem teszik tönkre egy-egy helyi közösség fizetőképességét a rendkívül magas nyereményígéretek folytán.

A játéktermekben lehetségessé válik más tevékenységi körbe tartozó szolgáltatás nyújtása, ami sérti a vállalkozói verseny semlegességét, mivel a magyar vállalkozóknak a jogszabályok erre nem adnak lehetőséget. Ha az állam szervezi meg ezen játéktípus lebonyolítását, szinte bizonyos, hogy olyan külföldi partnerrel valósítja meg, amely nem adja állami tulajdonba a jackpot rendszerű üzemeltetés technikai eszközeit, hanem ezen eszközök bérbeadása révén a rendszer által megtermelt nyereséget kivonhatják, ezáltal az adófizetők pénzén a sok milliárd forintos járulékos beruházások gyakorlatilag bármely pillanatban elértéktelenedhetnek.

A keletkező profit nem marad az ország pénzügyi vérkeringésében, ami a szerencsejátékban teljesen szokatlan gyakorlat. Minden ország, tisztelt képviselőtársaim, igyekszik a szerencsejáték-piacát az országon belül tartani. Az alapvetően külföldi vállalkozásra épített üzleti elképzelés - különösen az említett feltételek mellett - a működtetés során bármikor meghiúsulhat, ha a külföldi tőke számára az üzemeltetés nem eredményezi a kívánt profitot, vagy esetleg nem mutatkozik célszerűnek a csúcsnyeremény kifizetése a jogosultak részére. Ennek kapcsán elég, ha csak az Ausztria-lottóra, illetve a spanyolok által üzemeltetett bingótermekre gondolunk.

A kormány korábban nem tervezte a szerencsejáték körének bővítését - ez is egyébként a 28. § nem idevalóságára mutat -, most pedig hirtelen bekerült a zárszámadási törvénybe. Az, hogy a külföldi partner is felmerült a rendszer kiépítésénél, ellentétes a Széchenyi-tervben megfogalmazott kormánypárti törekvésekkel. A kibontakozó magyar ipari gyártókapacitás szerves fejlődését megrendelések hiányában hátráltatják. Ilyen rendszer kifejlesztésére a magyar szoftverfejlesztők is képesek lennének, amennyiben követendő cél a szerencsejáték kiszélesítése.

A pénzügyminiszter úr, amikor az expozéját mondta a zárszámadási törvényben, a gyorsjátékok engedélyezéséről is beszélt, ami a szakmai ismeretek szerint ezenkívül egy új szerencsejátékfajtát is jelenthet. Ez egyébként sem Nyugaton, sem Kelet-európában nem működik, és nagyon komoly hazárdsági foka miatt szintén csak a szerencsejáték-turizmusra épülő helyeken van létjogosultsága.

A Magyar Igazság és Élet Pártja részéről úgy gondoljuk, hogy a jelenleg engedélyezett mintegy 35 ezer pénznyerő automata kétharmadát üzemeltető belföldi hazai vállalkozók érdekeit kell képviseljük. A '95-ös törvénymódosítás óta ugyanis egy dinamikus fejlődésen, túlnyomórészt a magyar vállalkozók körében elért fejlődésen ment keresztül a szerencsejáték-piac. Ebbe természetesen mind a Szerencsejáték Rt. a maga impozáns eredményeivel, mind pedig a kis- és középvállalkozói szektor, az automatákat üzemeltető szerencsejáték-kisvállalkozások is benne vannak.

Milyen szerencsés volna, ha ez a tendencia, a Szerencsejáték Rt. állami kezekben tartva, és a kis-, középvállalkozások, az egy-két gépet üzemeltető egyéni vállalkozások egymást erősítve működhetnének tovább, és maga a szerencsejáték-monopólium vagy koncesszió - mindenesetre egy jól jövedelmező tevékenység - keretei országon belül maradhatnának. A pénznyerő automata üzemeltetése a vendéglátóiparban tevékenykedő mintegy 18 ezer vállalkozásnak így a továbbiakban is biztos megélhetést adhatna, adókat fizethetnének megfelelőképpen a központi költségvetésbe, és a Szerencsejáték Rt. mint állami cég is így tovább tudna működni megfelelő keretek között.

Kérem szépen, úgy gondoljuk, és ezt nagyon ajánljuk a kormánynak megfontolásra, főleg a választások előtt, hogy ezen az érzékeny piacon, a szerencsejáték-piacon ilyen hirtelen, megfelelő hatástanulmányok elkészítése nélkül, a várható helyzet felmérése nélkül ne avatkozzon be. A hazai üzemeltetés egyébként a mai jogi környezetben többnyire rendezett, a vállalkozók játékadó-fizetését évek óta 99 százalékos teljesítési szinten realizálják.

A magunk részéről tehát a T/4955. számú törvényjavaslatnak a gyorsjátékok mint új játékszervezési fajták és az on-line hálózatba kötött pénznyerő automatáknak mint új szerencsejáték-típusnak a bevezetését, főleg külföldi tulajdonosi háttérrel, képviselőtársaim, a MIÉP nem javasolja. Nem világos előttünk az sem, hogy miért van szükség a lóversenyfogadás bevezetéséhez úgynevezett gyorsjátékot is telepíteni. A lóversenyfogadás megszervezése a nemzetközi futamok közvetítésével nyereséges lehet, ehhez nincsen szükség egy ilyen árukapcsolásra.

A MIÉP véleménye szerint nincsen szükség olyan nemzetközi hálózatba kötött gyorsjáték bevezetésére, amelynek szervezetét, szerverét és funkcionális működését a hazai szerencsejáték-felügyelet csak részben tudja ellenőrizni. De arra sem volna szükség véleményünk szerint, hogy csupán Magyarországon működő és napi játékot, illetve nyerést biztosító országos játékrendszer épüljön ki. Hamisak azok az érvelések, amelyek azzal támasztják alá az új játékok bevezetését, hogy a magyarok még mindig kevesebbet költenek szerencsejátékokra fizetésük arányában, mint az EU-átlag. Reméljük, hogy ez még sokáig így is lesz.

Egy nemzeti radikális párt - hát azért ne essünk át a ló túlsó oldalára -, a nemzeti radikális párt, a MIÉP, azt mondja, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim: a szerencsejáték-piacot a maga helyi értékén kell kezelni. Azonban ha ezen a jelenlegi, még ha nem is tökéletes rendszeren változtatunk és beengedjük a görög befektető csoportot vagy beengedünk egy ausztrál-amerikai befektetőt erre a piacra, nincs az a parlament, nincs az a kormány, amely később nekik gátat tudna szabni ebben a tevékenységben.

Végképp nem világos számunkra, hogyan jutott a görög cég a látókörbe, amikor közismert a szakmában, hogy a gyorsjátékok és pénznyerő automaták világában messze az amerikai és az ausztrál cégek bírnak a legjobb szakmai referenciákkal. Görögországban egy cég foglalkozik szerencsejátékoknál is használható technika gyártásával és forgalmazásával, ez az Intralot nevezetű cég. Ez a cég nyerte el furcsa módon a moszkvai lottó gépesítését 1993-ban, majd egy év után csődbe ment ez a rendszer, több milliós, milliárdos kárt, illetve korrupciós botrányt okozva eltűnt az orosz piacról. Említést érdemel, hogy az INTRALOT szállítja a Matávnak azokat a technikai eszközöket is, amelyek az ISDN-vonalak hazai telepítésére szolgálnak, sok esetben a lakosság számos bosszúsága közepette.

Kérem szépen, a MIÉP határozottan ellenzi ezen folyamatoknak a továbbvitelét. Általában nem világos előttünk, hogy miért kell külföldi céget új játékok bevezetésébe és működtetésébe bevonni. Ma nincsen olyan szerencsejáték a világon, aminek a tulajdon-, illetve üzemeltetői jogát eladnák, legfeljebb a technikai támogatást kell a későbbiekben igénybe venni. Az a véleményünk, hogy amit nem akarnak nekünk eladni, az nem is kell. Ráadásul azt is világosan kell látni, hogy ezeknél a játékoknál viszonylag egyszerű informatikai kérdéseket kell megoldani, amivel kapcsolatban Magyarország lehetőségei adottak. Ellenezzük ezeknek a gyorsjátékoknak a bevezetését is, amit a törvényjavaslathoz fűzött 41., 42., 43. módosító indítványok megszüntetni céloznak, mert ellehetetlenítené a túlnyomórészt hazai kézben levő gyorsjátékpiacot is.

Ami azonban a legmeglepőbb ebben a kormányzati törvényjavaslatban, az a nyílt hazai vállalkozásellenessége. Miközben a hazai vállalkozók továbbra is csak alacsonyan limitált nyereséget biztosíthatnak, addig az új játék nyereménye jóval magasabb lehetne, úgyszintén amíg a hazai vállalkozások más tevékenységet nem telepítenek játszóhelyiségeikbe, addig a tervezett módosítás ezt igen szigorúan venné a Szerencsejáték Rt. esetében.

 

 

(11.20)

 

Tehát összegezve, nincs szükség ma Magyarországon napijátékot és még inkább korlátlan nyereménnyel csábító újabb hisztériát bevezetni. Azt javasoljuk, hogy azt az energiát, amit ilyen kétes ügyletekbe fektetne a kormány, fordítsa végre a lóversenyfogadás rendszerének a kiépítésére, ami nem volna több időben, mint egy év, és pénzben sem igen kerülne többe, mint az úgynevezett gyorsjátékokra szánt összeg. Éppen ideje volna már, hogy majd' egy évtizedes tehetetlenkedés után működjön a lóversenyfogadás Magyarországon. Azonban, ha nem sikerül, számot kell vetnünk azzal, hogy a hazai lóversenyzés, versenylótenyésztés Magyarországon elbukik. Tudjuk azt, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., mind a Lóverseny Kft.-nek, mind az alagi versenypályának nem a legjobb gazdája. Ezt a költségvetési bizottsági ülésen is ezelőtt két héttel kifejtettem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon túl, hogy a kritikai észrevételeinket megfogalmaztuk, a MIÉP nevében elmondtam ezen speciális kormányzati javaslathoz kapcsolódóan, javaslatot is szeretnék tenni, hogy majd fél év múlva, néhány hónap múlva milyen rendező elvek alapján történjék meg Magyarországon a szerencsejátékok újjászervezése. Lényeges az, hogy akár a Szerencsejáték Rt.-nél, akár az egy-két automatát működtető egyéni vállalkozói körnél az ellenőrzés és az együttműködés teljes körű legyen. Amire utaltam, a hazai többségi tulajdonú állami részvénytársaság és a hazai tulajdonú kisvállalkozói kör közötti együttműködés technikáinak, lehetőségeinek a kidolgozására, számbavételére buzdítanánk inkább a kormányt.

A másik tétel: azt is tisztán kell látni, hogy akár kisüzemi módszerek között, akár nagyüzemi módszerek között, a szerencsejáték-tevékenység jelentős árbevételt és jelentős nyereségtartalmat is takar, ebből fakadóan az adótartalma is magas ezeknek a tevékenységeknek. Nem volna célszerű az, hogy ezen, úgy látható, hogy félig sikerült kormányzati törvénymódosítási szándéknak... - amelyet a parlamenti pártok osztatlan kitöréssel nem fogadnak, hiszen elég, ha csak az MDF-re utalunk, akik a javaslatot beterjesztették, elég, ha a baloldali pártokra célzunk, akik itt ékes szavakkal ellenezték ennek a törvénynek a bevezetését, elég, ha a MIÉP-re, a nemzeti radikalizmus pártjára utalunk, már elsőként a parlamentben most kedden azonnali kérdésként ezt a témát felvetettem; mi azt szeretnénk, ha az itt keletkező magas jövedelmek átláthatóak lennének, tiszták lennének.

Nemzetközi összehasonlítást téve, Törökországban néhány évvel ezelőtt a teljes, szerencsejátékokra vonatkozó állami engedélyezési tevékenységet visszavonták, mert a piac átláthatatlan volt, tehát nem tisztességes pénzek, nyomonkövethetetlen pénzek forogtak a rendszerben. Megkockáztatom azt, hogy egy komoly átfogó törvényjavaslattal, előtte azonban megfelelő kormányzati hatástanulmányokkal ezt a lépést megtenni Magyarországon is, hogy a szakmából az az 1-2 százalékos részarány végképp kikerüljön, és a szerencsejáték-piacról keletkezett pénzekből a fegyverkereskedelem, kábítószer, és más egyéb bizarr, de nem törvényes lehetőségeknek a módjai kimaradjanak.

Tehát összességében, tisztelt államtitkár úr, kedves képviselőtársaim, a javaslatunk az, hogy fontolják meg ennek a 28. §-nak a benntartását a zárszámadási törvényjavaslatban. A gazdasági indokokon túl, ha önök ezt politikailag is mérlegelik, ez a politikai kockázat nem éri meg önöknek, hiszen olyan anyagi, üzleti érdeksérelmeket okoznak, amelyeknek a politikai ódiumát az elkövetkezendő hónapokban, 2002 tavaszán, azt követően is, önöknek kell viselni. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tállai András pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr kért szót. Államtitkár úr!

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Azért kértem szót, mert úgy éreztem, hogy a vita eddigi szakaszában legfőképpen olyanokról beszélnek a tisztelt képviselőtársaim, amiket az általános vitában elég alaposan sikerült megtárgyalni, lásd: letéti számla, többletbevétel, magánnyugdíjpénztárak kérdése. Úgy gondolom, ebben már ismerjük egymás érveit, ismerjük egymás álláspontját. Azonban a szerencsejáték-törvény módosításával kapcsolatban az általános vitában vajmi kevés szó esett, és úgy gondolom, hogy a vitának ez egy új eleme, és ezért ezzel kapcsolatban mindenképpen szeretném elmondani az álláspontunkat.

Én úgy látom, hogy a képviselőket valaki időközben felvilágosította, megvilágította, hogy mi is van ebben a törvényjavaslatban, és véleményem szerint teljesen helytelenül, nem megfelelő tényekkel, nem megfelelő érvekkel készítették fel a képviselőket esetleg a módosító javaslatuk elkészítésére, illetve annak indoklására.

Alapvetően a törvényjavaslatban a 28. §-ban három olyan tétel van, ami új elem. Az elsőt, a másodikat és a harmadikat is alapvetően a technika fejlődése, a modernizáció követelte meg. Az első esetben az internetes játéknak a törvénybe iktatása - én azt gondolom, hogy ez ellen a képviselők nem is emeltek szót; a második elem pedig az a bizonyos on-line rendszerű játékrendszer, illetve maga a gyorsjátéknak a bevezetése.

Nagyon érdekes felszólalások vannak; már maga az a tény, hogy az MSZP frakciója és a MIÉP frakciója teljesen egy platformon van ebben a kérdésben, egy kicsit érdekes számomra. Az MSZP azt állítja, hogy ő támogatja azt, ha a technika fejlődése alapvetően megjelenik a társadalomban, megjelenik a gazdaságban, és megjelenik a szerencsejáték-piacon. Ez a törvény teljes egészében ezt szolgálja. Tehát alapvetően az alapkoncepció, amikor ezt a törvényjavaslatot mi benyújtottuk, ez volt, hogy a technika által adott lehetőségeket a szerencsejáték-piacon is érvényesíteni kell, illetve bizonyos esetekben ennek az előnyeit is figyelembe kell venni. Tehát ilyen szempontból a törvényjavaslatot, én úgy érzem, a felszólaló képviselők, frakciók is támogatni tudják. Mi az, amivel viszont nem értenek egyet?

Keller képviselő úr említette, hogy a társadalompolitikai hatása. A társadalompolitikai hatásról azonban elfelejtett szólni. Tehát nem értem, milyen társadalompolitikai hatásról lehet szó akkor, amikor az I. kategóriás gépek játéktermekben vannak, ami a piacon lévő gépek körülbelül 10 százaléka, mintegy 3-4 ezer gép, és a II. kategóriás gépek pedig alapvetően szórakozóhelyeken, vendéglátóegységekben vannak, és ez adja a 90 százalékát a játékgépeknek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat az úgynevezett II. kategóriás gépeket, tehát amelyek a vendéglátóegységekben vannak, és a szerencsejátéknak ezt a módszerét választó játékosokat abszolút nem érinti, és ők vannak nagy többségben, 90 vagy 95 százaléka a játszóknak alapvetően II. kategóriás gépeken játszik, amelyeket kis- és középvállalkozók működtetnek Magyarországon. Ismét hangsúlyozom, hogy ez a módosítás ezeket a gépeket, ezeket a vállalkozókat és ezeket a játékosokat nem érinti. Ugyanakkor pedig a képviselők az érvrendszerükben ezt rendszeresen használják, nem tudom valójában, hogy miért. Arról van szó, hogy a játéktermek és a játékkaszinók játékrendszerét kívánja ez a törvényjavaslat lényegében erősíteni, modernizálni, piacképessé tenni nemzetközi szinten, sőt Magyarországon is, és itt elsősorban a nemzetközi turizmusra kell gondolnunk.

 

(11.30)

 

Ami még a társadalompolitikai hatással kapcsolatban elhangzott, az a hazárdsági fok kérdése. A hazárdsági fok és a társadalompolitikai kérdések nem függenek össze. Ha ez így van, akkor fel kell állni a parlamentben, és azt kell mondani, hogy amikor az ötös lottónál a nyeremények halmozódnak, azt meg kell szüntetni, mert az a hazárdsági fokot lényegesen megnöveli, lényegesen többen játszanak, és erre alapvetően ebben az országban nincsen szükség. Tehát ez nem jó érv, hogy mivel az on-line rendszerbe kötött gépeknél a hazárdsági fok növekszik, és adott esetben nagyobb nyereményt is lehet rajtuk nyerni, ennek negatív társadalompolitikai hatásai vannak.

Egyébként meggyőződésünk, hogy akik ebben az új rendszerben esetlegesen játszani kívánnak, ettől nem lesznek többen, tehát nem fog több játékos ezen játszani, csak egy sokkal modernebb, vonzóbb rendszerben fog igénybe venni egy lehetőséget.

Ami pedig a kis- és középvállalkozókat illeti, úgy érzem, az előbb elmondtam, hogy azokat a vállalkozókat, akik ezeket a II. kategóriájú gépeket üzemeltetik, a rendszer alapvetően nem érinti; tehát az az érv, hogy a kis- és középvállalkozókat ez sérti, ez az érv nem jó.

Azzal pedig nem tudunk mit kezdeni, amikor önök görög vállalkozóról, amerikai vállalkozóról vagy nem tudom, milyen vállalkozásokról, külföldi tőkéről beszélnek - a törvény ilyet nem mond. A törvény azt mondja, hogy aki ilyen játékot kíván szervezni, annak a Szerencsejáték Felügyelet adja ki az engedélyt. Ezt a kormányt azzal vádolni netán, hogy esetleg a multik és a külföldi tőkések kezére játssza az országban a piacot és a lehetőséget, úgy gondolom, nem lehet.

Nagyon érdekes egyébként az ellentmondás: amikor önmagában a szerencsejátékról van szó, akkor egyes képviselők azt mondják, hogy nem szabad, hogy a külföldi tőke Magyarországon teret kapjon - egyébként valószínű, hogy ebben teljes mértékben egyetértünk -, s amikor, mondjuk, az autópálya kérdéséről van szó, akkor pedig éppen az ellenkezőjét mondják. Tehát úgy gondolom, ez az érvelés, ahogy elmondtam, sem szakmai szempontból, sem pedig politikai szempontból ilyen tekintetben nem állja meg a helyét.

Végezetül hadd mondjam el önöknek, tisztelt képviselő urak, hogy miért tiltakozik bizonyos érdekkör ennek az új, modern szerencsejáték-rendszernek a bevezetése ellen. Azért tiltakozik, mert rögtön kiderül az, hogy például az I. kategóriás szerencsejátékgépeknek mennyi a bevétele. Tudniillik ma a játékgépek után Magyarországon nem a bevétel után adóznak az érintettek, hanem kötött, rögzített adótételük van, mind az I., mind a II. kategóriában. Áfát nem kell fizetni, miután tárgyi adómentes a bevétele. Ezért, miután on-line rendszerbe kötnék az I. kategóriás gépeket, rögtön kiderülne, hogy annak az adott gépnek mennyi a bevétele; rögtön kiderülne, hogy a most fizetendő adótétel netán nincs arányban az elért eredménnyel. Hölgyeim és uraim, na ezért tiltakoznak ennyire bizonyos érdekkörök, mert felszínre kerülne az, hogy Magyarországon ténylegesen mennyi a játékadóbevétel, és kiderülne, hogy ez nincs arányban a közteherviselésükkel.

Jól gondolják meg az érveiket, mert önök ezen érvek ellen küzdenek most a felszólalásaikkal és a módosító javaslataikkal!

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselő jelezte, hogy a heves vita ellenére elég hűvös van az ülésteremben. Tájékoztatom önöket, hogy 22,4 fok van, de kértem, hogy ha lehet, emeljék ennél magasabbra a terem hőmérsékletét.

Tájékoztatom önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy az államtitkár úr felszólalását követően a Fidesz képviselőcsoportjának 36 perc 38 másodperc, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 43 perc 3 másodperc, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 39 perc, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 7 perc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 31 perc, a MIÉP képviselőcsoportjának 9 perc 40 másodperc és a független képviselőknek 7 perc áll a rendelkezésére.

Ismételt felszólalásra jelentkezett Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Megdöbbenésemnek kell hogy hangot adjak Tállai András államtitkár úr expozéja kapcsán. Éppen a tegnapi napon adtam négyes alát a kormány hároméves kormányzati tevékenységét értékelendő, erre föl MSZP-MIÉP-koalícióval vádol meg. Hozzáteszem azt, államtitkár úr, hogy azok után adtam a kormánynak a MIÉP-frakció nevében négyes alá érdemjegyet, miután az MSZP-SZDSZ-kormány előző, négyéves tevékenységét elégtelenre értékeltük. Ezek után egy kicsit furcsa volt ez a párhuzamállítás köztünk és a baloldali párt között.

Amiket ön megfogalmazott a szerencsejáték-törvény kapcsán, nekünk az az álláspontunk, hogy ezen fontos állami monopólium tekintetében, kiváltképp a lóversenyfogadás évtizedek óta tartó pangását úgy próbáljuk megoldani, hogy a Szerencsejáték Rt. felvállalná ezt a tevékenységet, azonban úgy vállalja fel, hogy ebbe külföldi vállalkozót ne vonjon be. Az az érvelése önnek, államtitkár úr, hogy vannak kis- és középvállalkozások, amelyek egy-két gépet működtetnek, adót pedig nem fizetnek. Igen, tisztelt államtitkár úr, csak én azt is elmondtam a felszólalásomban, hogy miután ennek a törvényjavaslatnak a visszavonását indítványoztuk, én megfogalmaztam a javaslataimat is arra vonatkozóan, hogy a visszavonás után milyen rendező lépések történjenek a szerencsejáték-piacon. És akkor elmondtam azt, hogy a törökországi példa alapján teljeskörűen legyenek felülvizsgálva a szerencsejáték-engedélyek, és újfent csak azok kapjanak meg újabb engedélyeket, akik rendelkeznek azokkal a feltételekkel, miszerint a bevételek, az adók, a forgalom nyomon követhetők, magyarul, ha a szigorú számadású nyilvántartások vezetését és az adók befizetését garantálni tudják. Tehát én a visszavonás mellett az átláthatóbb viszonyok megteremtésére is javaslatot tettem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi szeretnénk azt elkerülni, ami az előző ciklusban a Magyar Nemzeti Bank bécsi székhelyű CW Bankján keresztül Surányi György egykori bankelnök aktív közreműködésével történt, hogy füstös indián kaszinókban a Magyar Nemzeti Bank, illetve a CW Bank pénzét elkártyázták, elszerencsejátékozták. Most pedig, amikor a CW Bank veszteségei nyilvánvalóvá váltak, csődbe ment a bank, felszámolás alatt van, eközben 100-150 milliárdos konszolidációs kötelezettség nehezedik a kormányra, de végső soron nem a kormányra, hanem az adófizetőkre, tehát ránk.

Ezért mondjuk azt, hogy a szerencsejáték-piac teljes körű áttekintésére van szükség. Úgy erősítsék meg, úgy építsék fel ezt az új rendszert, hogy benne a Szerencsejáték Rt.-nek mint többségi állami tulajdonú cégnek a lehetőségeit tovább fokozzák. Jó az az üzletpolitika, amelyet a Szerencsejáték Rt. az elmúlt években, évtizedben folytatott - ezt kell tovább erősíteni. Ezt az üzleti politikát, amely egy állami cég révén megvalósul, önök közvetlenül is tudják befolyásolni, hiszen a kormányzatnak a többségi állami tulajdon alapján lehetősége van arra, hogy egy állami cég működésébe beavatkozzon. Erre a társasági törvény az igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági eszközökön keresztül lehetőséget biztosít. Én erre sarkallom önöket, hogy ezt a lehetőséget ne hagyják parlagon, ne hagyják kihasználatlanul.

Utaltam a lóversenysport tarthatatlan helyzetére. Az 1800-as években Széchenyi István az egyik művében, a Néhány szó a lóverseny körül című írásában úgy fogalmaz, hogy "Mi szükséges ekképpen, hogy Hazánkban a' Lódolga mozgásba, életbe jöjjön 's nem sokára virágozzék és gyümölcsözzék?" Majdnem kétszáz év elteltével ez a kérdés, Széchenyi István felvetése úgy válaszolható meg: igen, ehhez az kell, hogy az állam, a kormányzat a kezébe vegye a dolgokat mind a lótenyésztés, mind a lóversenysport, mind pedig a rá épülő szerencsejátékok tekintetében, és felelősen, az önálló kormányzati autonómia eszközeivel, lehetőségeivel élve avatkozzon be a folyamatokba.

Köszönöm a figyelmüket.

 

 

 

(11.40)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Kétperces időkeretben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Borzasztó furcsa hozzászólása volt az imént. Akkor, amikor a keddi napon egyértelművé vált, hogy csak a MIÉP szavazataival tudnak mindent keresztülvinni a Házon, akkor furcsa összerakni a MIÉP-et az MSZP-vel.

Egyébként egy kifejezett szakkérdésről beszéltem; semmi keresnivalója a törvénynek a zárszámadásban. Azt mondtam, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényt önállóan kell behozni a Házhoz, önállóan kell róla hosszasan vitázni, nem lehet eltekinteni a társadalompolitikai hatásaitól. Az képtelenség, hogy akkor, amikor az általános vitát és a részletes vitát is időkeretben tárgyaljuk, és folyamatosan időzavarban vagyunk, nem tudjuk elmondani, kifejteni értelmesen a mondanivalónkat, mert rövid az idő, ezt még megterheljük egy szerencsejáték szervezéséről szóló törvényjavaslat vitájával is. Erre irányul a javaslatunk.

Nagyon szeretném kérni, hogy fontolja meg az államtitkár úr, fontolja meg a kormány, hiszen látható módon olyan súlyú kérdésről kell vitát folytatnunk, ami ebbe a vitakeretbe nem fér bele. Borzasztóan sajnálom, hogy olyan módon kiforgatta államtitkár úr a mondanivalómat, ahogy azt tette. Nyilvánvaló, hogy két percben ezt nem lehet megkontrázni, több időnk meg egyszerűen a mai vitában már nincsen arra, hogy erről a kérdésről beszéljünk.

Remélem, államtitkár úr, az itt elhangzottakat figyelembe fogják venni, és bár érzékelem, hogy nagyon fontosnak tartja a szerencsejáték-szervezésről szóló törvénynek a módosítását, mégis megfontolásra készteti.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kovács Kálmán, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Tájékoztatom, képviselő úr, hogy hét perc áll az önök rendelkezésére hozzászólásra. Öné a szó.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak arról szeretném tájékoztatni tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevébe az egész, a szerencsejáték szervezésére vonatkozó törvénymódosítást javasoljuk kivenni a törvényből. Úgy gondoljuk, hogy bár az egész vitában nem vett részt a Kisgazdapárt - sajnálatos, hogy nincsenek itt -, és nincs itt az MDF képviselete sem, de azért bízunk benne, hogy az ellenzék az MDF-fel és a MIÉP-pel együttesen, valamint a független és a javaslatot átgondoló fideszes képviselőkkel együttesen meg fogja szavazni ezt a módosító indítványt, és nem kerül sor a zárszámadás keretében a szerencsejáték-törvény ilyen szerencsétlen módosítására.

Köszönöm szépen. (Dr. Lotz Károly tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a vita ezen harmadik szakaszában kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 57-89. pontjai, továbbá a 94., 97. és 99. pontjai szerint. Elsőként megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ebben a vitaszakaszban először én a 73. számú indítvánnyal foglalkoznék néhány gondolat erejéig.

Tisztelt Államtitkár Úr! A 31. § (12) bekezdése, amely Burány Sándor képviselőtársam indítványa, nem szól másról, mint arról, hogy a költségvetés zárszámadásáról szóló törvényben rögzítsük azt, hogy milyen nettó átlagkereset-növekedést és milyen inflációt vegyünk figyelembe a nyugdíjak számításánál, 2001-ben 9,3 százalékot, 2002-ben pedig 7 százalékos inflációt.

A bizottságok érdekes módon ezt az indítványt nem támogatták. Ezt teljesen természetesnek tartom, a többségük alapján megtehették.

Tudom, hogy ön is és a pénzügyminiszter úr is nagyon magasan képzett közgazdász, és nagyon ügyesen forgatják az inflációs adatokat, mint ahogy azt tette a tegnapi napon is a miniszter úr, hogy a december/decemberi inflációról beszélt, amikor az 5 százalék körüli infláció mértékéről beszélt 2001-ben, viszont mindenki más és önök is egyéb helyeken, amikor az éves inflációról beszélnek, akkor bizony a 9 százalékot meghaladó mértéket hozzák szóba. Azt gondoljuk, hogy ezt a törvényben rögzíteni kell, és így kell számítani azt a jogos járandóságot, ami a nyugdíjasoknak jár.

Egyszerűen érthetetlen számunkra, hogy miért állnak ellen. Vagy lehet egy magyarázat a tegnapi vitanap alapján: így teheti meg a kormány azt, hogy mintha valamilyen kegyet gyakorolna a nyugdíjasokkal szemben, amikor a jogos járandóságukat megpróbálják visszaadni. Azt gondolom - és ennyiben hadd utaljak vissza a magánnyugdíjpénztár rendszerére, amelyről korábban vitatkoztunk -, több millió nyugdíjas átveréséről van szó folyamatosan.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak ezen szakaszához több módosító indítványunk is van, én kettőt szeretnék ebből kiemelni. Az első az a módosításcsomag, amit a kormány a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatosan terjesztett be. Nagyon fontosnak tartom megismételni vagy a Ház elé citálni ezeket a módosításokat, amelyeket a kormány beterjesztett.

A módosítás három pontban egészíti ki a jelenleg hatályos, az idei esztendőre érvényes költségvetés 37. §-át, mégpedig a következőkkel: a Magyar Fejlesztési Bank forrásszerzés céljából külföldről és belföldről hiteleket vehet fel 480 milliárd forintban idén. A másik bővítés: a Magyar Fejlesztési Bank által - most tessék figyelni! - a költségvetés terhére, de harmadik fél javára vállalt készfizető kezességből és bankgaranciából származó kötelezettségek 300 milliárd forint értékben. Végül: a Magyar Fejlesztési Bank által finanszírozott ügyletek forrásául szolgáló tevékenységre 100 milliárdot vehet fel. Ez azt jelenti, hogy az együttes állami garancia a Magyar Fejlesztési Bank mögött ezen hitelkeret mértékében 880 milliárd forint. Ez a magyar éves költségvetés - épp annak az évnek a költségvetése, amiről tárgyalunk, amire vonatkozik -, a 2001. évi, a jelenlegi költségvetés 20 százaléka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kevesebbet terjesztett elénk a kormány - belopva az előző évi költségvetés zárszámadásába -, mint hogy a választás előtti évben a saját állami bankja, ahol a saját emberei ülnek, 880 milliárd forintnyi kötelezettséget vállalhat, hitelt vehet fel, készkezes kötelezettséget vállalhat, mindezeket a költségvetés, a mi adóforintjaink terhére. Tulajdonképpen úgy is lefordíthatnám, ha ez a pénz nem ki lenne lopva a Magyar Fejlesztési Bankba, tehát nem azon keresztül történne, hanem a klasszikus költségvetési értelemben, ez azt jelenti, hogy a költségvetés 20 százalékos újabb deficitjét állította be. Mert az ne tévesszen meg minket, hogy ezt természetesen nem így számolja a kormány, és persze a jogszabály szerint sem így kell ebben a pillanatban, hiszen ez csak az államháztartásnak lesz a deficitje, belső és külső eladósodás. Ez azt jelenti, hogy 880 milliárd forint, azaz a költségvetés 20 százalékának mértékéig osztogatási pénz jelenik meg.

Akkor, amikor itt a parlamentben olyan képviselői problémákkal kell szembenéznünk, hogy fideszes képviselő 600 millió forintos cégvásárláshoz vagy 120 millió forintos beruházáshoz, vagy ismét csak körülbelül 600 millió forintos beruházáshoz úgy kap pénzügyi fedezetet, hogy a viszontgaranciát nyújtó cég, bank a Magyar Fejlesztési Bank, akkor kezdjük megérteni, mit jelent az, hogy a költségvetés terhére, harmadik fél javára készfizető kezességet vállalhat.

 

 

(11.50)

 

Amikor azt halljuk, hogy a hazai kis- és középvállalkozások a hazai piacon nem tudnak tőkéhez jutni, gyakorlatilag nem tudnak hitelt felvenni, mert a bankok olyan feltételekhez kötik a hitelfelvételt, akkor azt látjuk, hogy a belföldi piacon, ezen a tőkepiacon a Magyar Fejlesztési Bank 480 milliárd forint értékben vehet fel vagy vehetne fel ezen meghatalmazás alapján hitelt, amit aztán újraoszthat bizonyos körökben, és ezzel ellehetetleníti a hazai hitel- és tőkepiacot, hiszen a kis- és középvállalkozók számára, a magyar vállalkozók számára nincs közvetlen hozzájutás a bankokhoz, hiszen a kereskedelmi bankok azt mondják, hogy ja, ha tőlünk az MFB 80 és 100 milliárd forintos értékben vesz fel hitelt állami garanciával, akkor mit szöszmötöljünk azzal a 600 ezer mikro-, családi és kisvállalkozással, amelyik pitiáner 2-3-5 millió forinttal próbálná a saját vállalkozását kihúzni a kátyúból - azzal rengeteg gond van! Itt van egy állami garancia, itt van egy jogszabály, jön a Magyar Fejlesztési Bank, visz 100 milliárdot, és megvan az üzleti tervem.

Mi úgy értékeljük, hogy ez nagyon piacellenes magatartás, ez a választási év előtti esztendőben a választásra szóló osztogatásnak, a Széchenyi plusznak és a plusz-plusznak a forrását teremti meg, ami semmi más, mint az országnak az újabb eladósodási spirálja. Megkezdődik az az út a külső és belső eladósodásban, amiből nagy nehezen, igen nagy szenvedés árán elkezdtünk kimászni a rendszerváltáskor.

Amikor az előbb a magánnyugdíjpénztárnál azt mondtam, hogy kifordulni látszik sarkából a világ, erre is utaltam, ez az irány is pontosan egy fordított irány. Ehhez ne adják önök sem a nevüket, mi nem kívánjuk adni a nevünket, ezért azt kérjük, hogy a kormány ezt a 880 milliárd forintnyi felhatalmazást vonja vissza.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportját, hogy 18 másodpercük maradt felszólalásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Bánki Erik képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 65. pontjában szereplő módosító indítványunkról szeretnék beszélni néhány szót, és kérném hozzá a tisztelt Ház támogatását, amelyben Hargitai János képviselőtársammal a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása során figyelmen kívül hagyott vagy esetleg elfeledett apró pont mostani korrigálását szeretnénk elérni.

Az történt ugyanis, hogy a köztisztviselők részére jutalmazásban megállapított hat hónapos felső korlát alól mentességet kapott az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint szervei, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei. Értelmezésünk szerint az APEH és szervei között a felső jutalomkorlát törlése esetén az illetékhivatalokat is be kellett volna sorolni, az illetékhivatal dolgozói számára is biztosítani kellett volna azt a lehetőséget, hogy adott esetben a felső korlát felett is lehessen jutalmazni. Ugyanis ha az adózás rendjéről szóló 1990. évi törvény 6. §-ának (1) bekezdését nézzük, akkor jól látható, hogy az adóhatósági felsorolásban az illetékhivatal is szerepel a sorban. Úgy gondoljuk, ha az APEH és szervei részére egy ilyen lehetőség megadatik, akkor ezzel az illetékhivatal dolgozóinak is mindenképpen élniük illene.

Nagyon fontos a szerepük, hiszen azon túl, hogy a központi költségvetés számára jelentős bevételeket produkálnak, tudjuk azt, hogy ezekből a bevételekből a megyei önkormányzatok is részesülnek, tehát nemcsak egy központi költségvetési bevételről, hanem a megyei közgyűlések működési költségeinek biztosításáról is szó van e sorok között. Azt gondolom, ha ezt mérlegeli a tisztelt Ház, és jelen módosító indítványunk elfogadásával korrigálja ezt a csorbát, akkor a korábbi törvényhozás szellemét nem sértjük, viszont lehetőséget biztosítunk néhány száz illetékhivatali dolgozó számára a hihetetlen mennyiségű munka és a rendkívüli aktivitás okán, amit elvégeznek annak érdekében, hogy a sokszor nem pontos vagy nem a valóságot lefedő szerződések alapján befizetett illetékek illessék meg a központi költségvetést, illetve a megyei önkormányzatokat, hanem folyamatos ellenőrzéssel, utánajárással érik azt el, hogy az ingatlanok után valóban a reális értékhez viszonyított illetékbevételekre tegyenek szert mind a központi költségvetés, mind a megyei önkormányzatok.

Azt kérem tehát a tisztelt képviselő hölgyektől és uraktól, hogy ezt a módosító indítványunkat támogassák, amelyet egyébként az ajánlás 64. pontjában dr. Salamon László képviselőtársunk is benyújtott. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Számos módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ha már Bánki Erik képviselő úr szóba hozta a köztisztviselői törvény módosítását, akkor annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy ezt természetesen támogatjuk, csak az a gond, képviselő úr, hogy megálltak az úton. Éppen ezért a Burány Sándor képviselő úr által jegyzett módosító javaslat megfontolását kérem a Fidesz-frakciótól, ugyanis Burány képviselő úr javaslata tartalmazza az illetékhivatalokra vonatkozó pozitív megkülönböztetést. Ez teljesen rendjén van, úgy tűnik, ebben egyetértés mutatkozik a Fidesz és köztünk vagy legalábbis Bánki Erik és köztünk.

Mi azt mondjuk, hogy a figyelmünket az önkormányzatokra is ki kell terjeszteni, és az önkormányzati adóhatóság feladatkörébe tartozó munkakört betöltőkre is ki kell terjeszteni ezt a pozitív megkülönböztetést. Arra kérem a képviselő urat, hogy a frakciójában küzdjön azért, hogy ha már meglépi az illetékhivatalok irányába az elmozdulást, akkor még egy lépést tegyen meg, és akkor valahol szerintem a költségvetési bizottság meg tudja találni a módosító javaslatnak azt a végső formáját, amit ön és Burány Sándor gerjesztett, és ez talán így elfogadásra kerülhetne.

Az ajánlás 67. pontjában láthatjuk azt, hogy hogyan építi a klientúráját a kormány, ami önmagában még nem baj, mert egy társadalmi szervezetnek a térítésmentes ingatlanhoz juttatásáról van szó, de elég nagy, mély válság van az agrárgazdaságban. Tudjuk nagyon jól, hogy a minisztérium - amelynek egyébként sajnálom, hogy nincs itt a képviselője - nem tud megbirkózni azokkal a problémákkal, amelyek az agrárgazdaságban mutatkoznak.

Az látszik, hogy az érdek-képviseleti szervezetek szintén nem tudnak szót érteni az agrártárcával, hiszen nincs is kivel szót érteni. Egyetlenegy, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége az, amelyik még némileg próbál segíteni - legalábbis kívülről nézve úgy tűnik számomra - az agrártárcának abban, hogy tovább már ebben a mocsárban, amibe belevitte az agrárgazdaságot, ne süllyedjen el. (Babák Mihály: Jaj! Már benne volt!) Úgy néz ki, meg is jutalmazza a kormányzat, hiszen a költségvetési bizottság előterjesztést készített módosító javaslat formájában - amit az előterjesztő egyébként támogat -, hogy megfelelő ingatlant kapjon ez a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége.

Én támogatom ezt, kapjon, de akkor kapjon más érdek-képviseleti szerv is, amelyik most már azon dolgozik, hogy az új kormány felállása után milyen módon hozza ki az agrárgazdaságot ebből a válságból. Meg kell nézni, hogy kik azok, akik már a jövőn dolgoznak, és nem a jelent próbálják valamilyen módon kezelhetővé tenni, és ezeknek a szervezeteknek is olyan ingatlanjuttatást kell biztosítani, amivel méltó módon tudnak a jövőn dolgozni.

Az ajánlás 69. pontjához már Kovács Kálmán SZDSZ-es képviselőtársam hozzászólt, én magam is ennek a szakasznak az elhagyását javasoltam. A költségvetési bizottsági ülésen nagy vita folyt erről a kérdésről, és ott engem meggyőztek a kormány képviselői arról, hogy mindenképpen célszerű egy korlátot beépíteni. Azzal teljes mértékben Kovács Kálmán képviselőtársammal értek egyet, hogy az, amit a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-n keresztül a kormány megvalósít, az ország eladósodási folyamatát indította el és terjeszti ki, miközben úgy próbál tenni, hogy ez nem a központi költségvetés és a Nemzeti Bank együttes eladósodási folyamata.

 

 

(12.00)

 

Világosan kell látni, hogy ez mindenképpen beleszámít abba az eladósodási folyamatba és mértékrendszerbe, amit figyelembe kell venni akkor, amikor az eladósodásról beszélünk.

A Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény vitáját már korábban lefolytattuk, most már hatályba is lépett. Sajnos, ott korlát nélküli - erről győztek meg, hogy korlát nélküli - az a kezességvállalás, amit a kormány fel tud vállalni. Tehát most, amit beépített a kormányzat, gyakorlatilag ahhoz képest, amit eredetileg elfogadtak - bár mi már akkor is kifogásoltuk, hogy az nem megy, hogy korlátok nélkül vállaljon kezességet a kormány a Magyar Fejlesztési Bank hitelfelvételei után -, az még rosszabb, mint amit most belefogalmaztak. Tehát ilyen formában én megadom magam, meg is adtam a költségvetési bizottsági ülésen, csak a mértékekkel nem tudok azonosulni, hogy ilyen mértékben kiterjesztik a költségvetés eladósodását az MFB-n keresztül.

A Magyar Fejlesztési Bankról nagy vitát folytattunk a költségvetési bizottsági ülésen, és megdöbbenésemre szolgál az, ami anyagot most a pénzügyminiszter úr - egyébként dicséretes módon - eljuttatott hozzánk. Bauer képviselő úr kísérletet tett arra, hogy megpróbálja megtudni, milyen jövőbeni terhet jelent a Magyar Fejlesztési Bank hitelfelvétele a későbbiek során. A bizottsági ülésen arról kaptunk tájékoztatást - és ezt egyébként is tudjuk a gazdasági miniszter előadásából -, hogy az autópályához mindenképpen hitelfelvételre van szükség. Megismerhettük azt, hogy a gázüzletág felvásárlásához - amit egyébként a Magyar Fejlesztési Bank kapott feladatul - hitelfelvételre van szükség.

A Széchenyi-tervben a gazdasági miniszter megjelenített erre az évre olyan 130 milliárd forintot, amiből költségvetési forrásként rendelkezésre áll 32 milliárd forint, tehát még hiányzik 100 milliárd forint, és most értesülünk arról, hogy gyakorlatilag még meg sem kötötték azt a hitelszerződést, ami az autópálya-finanszírozás ez évi forrásait biztosítaná. Ugyanakkor pedig nem beszél ez az anyag - amit mi most megkaptunk, és sajnos ezt senki más nem láthatja rajtunk kívül, csak a költségvetési bizottsági tagok -, egyáltalán nem szól arról a többi hitelfelvételről, amiről egyébként a bizottsági ülésen szóltak.

Azt mondom, hogy természetesen nem szerencsés elhagyni azt a törvényi szakaszt, amit a kormány beépített, viszont a mértékeket mindenképpen egy ésszerű szintre kell levinni. Az a nagy gond, hogy ésszerű szintre akkor tudjuk levinni, hogyha tudjuk azt, hogy milyen jövőbeni kihatása van az egyes forrásbevonásnak.

Most borzasztó érdekes a dolog, hogy a pénzügyminiszter ad egy tájékoztatást, amelyben nem tudja megmondani, hogy milyen jövőbeni kihatásai lehetnek a Magyar Fejlesztési Bank hitelfelvételének, ők pedig be tudják írni azokat a korlátokat, amelyekről Kovács Kálmán képviselőtársam beszélt, aminek az összértéke 800 milliárd forint.

Számomra, képviselő számára egyszerűen úgy tűnik, hogy nincs megalapozva a kormánynak azon javaslata, hogy itt milyen mértékre kell bekorlátozni a kezességvállalást, vagy pedig nem akarják megmondani a képviselőknek. Szerintem mind a kettő nagy hiba! Tehát az, hogy 2001 végén nem tudják megmondani, hogy milyen kihatásai lehetnek az MFB eladósodásának, azt gondolom, hogy az a kormányzati alkalmatlanságnak egy mérőfoka.

Tehát nyilvánvaló, hogy kapcsolódó módosító javaslattal lehet korrigálni azt a törvényi szakaszt, ami itt a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozik, csak most azzal vagyok bajban, államtitkár úr, hogy ahhoz, hogy korrekt és védhető módosító javaslatot nyújtsak be, ahhoz önök a szükséges segítséget nem adták meg. Amit megadtak, abból pedig az derül ki számomra, hogy sajnos az ez évi Széchenyi-terv, úgy, ahogy van, nem teljesül, legalábbis amit a gazdasági miniszter mondott, hiszen még csak aláírás előtt van az a 180 milliárd forint összegű hitelmegállapodás, amiből finanszírozni kellene az év hátralévő részében az autópálya-építést. Nem tudom, hogy majd decemberben fogják-e leginkább elkölteni azt a pénzt, bár úgy tudom, hogy az autópályát november-decemberben már nehezen lehet építeni; akkor pedig nem tudom, hogy mekkora pénzeszközt fordítottak az autópálya-építésre ebben az évben, hogyha a hitelforrásokat még a mai napig nem biztosították.

Még egy módosító javaslatról szeretnék szólni. Az ajánlás 82. pontjában a költségvetési bizottság beadott egy módosító javaslatot, amely arról szól, hogy a nemzeti audiovizuális archívum létrehozására el kell különíteni 14 milliárd forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! 14 milliárd forintot, és ennek a másik lába - mert nem lehet egylábas a javaslat - az ajánlás 86. pontjában fogalmazódik meg, hogy a személyi jövedelemadó bevételi előirányzatát meg kell emelni 14 milliárd forinttal. Ugye, nem gondolják komolyan azt, hogy november végén hirtelen talált 14 milliárd forint személyi jövedelemadót a költségvetési bizottság? Egyébként meg kell mondanom, hogy a költségvetési bizottságban erről nem lehetett értelmes vitát folytatni, mert azok, akik ezt a vitát kezdeményezték, illetve akik a módosító javaslatot kezdeményezték, azok igazából e tekintetben felkészületlenek voltak.

Fel kell tenni a kérdést, hogy ki fogja az év hátralévő részében elkölteni a 14 milliárd forintot. Jó lenne, hogyha államtitkár úr - úgy, ahogy a szerencsejáték szervezéséről szóló törvénynél felállt és elmondott néhány gondolatot - elmondaná, hogy mi a szándékuk a 14 milliárd forinttal. Mert ugye tudjuk, hogy az egészségügyi intézmények megsegítésére, mondjuk, 10 milliárd forintot gondolnak - ami persze még nem teljesen látszik - biztosítani. Melyik új kft., kormányhoz közeli kft. vagy részvénytársaság fogja elkölteni a 14 milliárd forintot?

Az teljesen egyértelmű, hogy a Televízió megsegítésére szolgál a 14 milliárd forint. Nem tudom, hogy mi alapozza meg a 14 milliárd forintos többlet személyi jövedelemadó-bevételt, és ha van 14 milliárd forint többlet személyi jövedelemadó, akkor azt vajon miért nem az önkormányzatokkal osztják meg. Miért nem adnak az önkormányzatoknak is a többletbevételből?

Ez egyébként generális kérdés volt már korábban is, hogy jelentős többletbevételei származnak a kormányzatnak a különböző adónemekből, de például a személyi jövedelemadóból, hogyha október közepén felismeri a kormány - mivel támogatja ezt a javaslatot -, hogy van 14 milliárd forintos bevétele, akkor azt gondolom, hogy meg kellene segíteni azokat az önkormányzatokat, amelyek egyébként azért vannak nehéz helyzetben, mert az inflációs rátát úgy tervezte meg a költségvetésben a kormány, hogy az csak az ő pozícióját javítja, az önkormányzatokét pedig kevésbé.

Nos, tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy mindenképpen egyrészt a 82. és a 86. számú módosító javaslat teljes mértékben megalapozatlan; nem is tudom, hogy miért kell egy olyan archívumért fizetni, ami egyébként a magyar nemzet tulajdonát képezi - kinek kell ezért fizetni? Miért kell ezt egyáltalán megvásárolni? Miért nincs az jó helyen ott, ahol van, miért kell ezért kidobni az ablakon 14 milliárd forintot?

Megmondom, hogy miért kell. Megtalálták azt a jogcímet, hogy ezen a jogcímen lehet a Magyar Televízióba átpumpálni 14 milliárd forintot. Erről szól a történet; de akkor világosan meg kellene mondani és a médiatörvényt kellene módosítani ahhoz, hogy a Magyar Televízió Rt.-t 14 milliárd forinttal megsegítsék. Egyébként felteszem a kérdést, hogy vajon miért kell azok után, hogy tavaly megvásárolta az ÁPV Rt. a székházat - ha jól tudom, 12 milliárd forintért -, átvállalt a költségvetés, illetve elengedett közel 10 milliárd forintos köztartozást, akkor nem tudom, hogy most miért indokolt még 14 milliárd forinttal megtámogatni a Magyar Televízió Rt.-t.

Az előbbi hozzászólásomban már jeleztem, a másfél milliárd forint köztartozás elengedésénél, hogy a kormánynak erősödik a politikai befolyása a köztévénél - ha még lehet erősíteni, mert úgy gondolom, hogy már elég erős. Most aztán a 14 milliárdnál végképp felerősödik, és ez nagyon helytelen, hogy ilyen módon össze lehet kapcsolni a politikát a közszolgálati médiával.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nagy érdeklődéssel várom az ön mondanivalóját ezen kérdésekkel kapcsolatban, akár a Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatban, akár az önök által támogatott költségvetési bizottsági javaslattal kapcsolatban, hogyan állunk a személyi jövedelemadóban... (Tállai András: A költségvetési bizottságnak te vagy a tagja!) A költségvetési bizottság által benyújtott javaslatot, amit a kormány támogatott, államtitkár úr, és nem tudta megmagyarázni a bizottsági ülésen!

Elnök asszony, köszönöm a türelmét.

 

 

(12.10)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Sasvári Szilárd képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Alapvetően két dologról szeretnék beszélni, az egyik a 77. ajánlási pont, a másik pedig a képviselő úr által már érintett 82. számú pont.

Az ajánlás 77. pontjában a 31. §-t kívántam módosítani, kiegészíteni. Ez a témakör gyakorlatilag a Gazdasági Minisztérium olyan fejezeti kezelésű előirányzatairól szól, amelyek a Széchenyi-tervhez kapcsolódó pályázati lehetőségekről, ezen belül is alapvetően a lakásprogramról, az otthonteremtési programról szólnak. A bérlakáspályázat, amelyet a Széchenyi-terv indított el 2000-ben, olyan mérvű érdeklődést váltott ki, olyan mérvű érdeklődés volt iránta, hogy már a tavalyi esztendőben is komoly anyagi átcsoportosításokra volt szükség annak érdekében, hogy azon önkormányzatok, azon városok, falvak számára, amelyek állami támogatással bérlakást szeretnének építeni, pénzügyi forrást biztosítson a kormányzat. Ez tehát egy olyan területről szól, amely iránt az érdeklődés óriási. Az a közel 150 döntés, amely egy-egy településnek adott anyagi támogatást bérlakások építésére, a mostani zárszámadás kapcsán mindenképp egy olyanfajta rugalmas megoldást igényel, amit a módosító javaslatom tartalmaz.

Ennek az a lényege, hogy különböző alprogramok vannak az otthonteremtési programok keretén belül, és ez a javaslat lehetővé teszi, hogy a különböző területeken különböző célokra elkülönített pénzeket át lehessen csoportosítani azokra a pályázati területekre, ahol nagyobb az érdeklődés. Ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban, ha a bérlakáspályázat továbbra is ilyen érdeklődés mellett működik és továbbra is jönnek az önkormányzatok pályázatai, akkor módja legyen a Gazdasági Minisztériumnak arra, hogy más pályázati forrásokból, amelyek iránt nincs ez a fajta érdeklődés, nincs ilyen nagy érdeklődés, onnan át tudjon csoportosítani erre a területre.

Ez azt jelenti, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, hogy azok a falvak, azok a városok, azok az egyházak, amelyek nyugdíjasházra, szeretetotthonra, bérlakásra pályáztak, azok a Magyarországon élő polgárokat akarják kiszolgálni. Annak érdekében készítik el pályázataikat és annak érdekében nyújt a pályázataikhoz 80 százalékos állami támogatást a kormányzat, hogy ezeknek az embereknek az igényei ki legyenek elégítve. Egy óriási probléma, egy nagy társadalompolitikai probléma ebben az országban az, hogy azok a családok, amelyeknek nincs elegendő jövedelme, nagyon sok esetben nem tudják saját erőből megoldani a lakhatási problémáikat. Az ő számukra indul az a bérlakásprogram, amelyet a Széchenyi-terv hozott létre.

Ez a bérlakásprogram tehát lehetővé teszi, hogy azok, akiknek nincs elegendő jövedelmük, azok is hozzájussanak valamilyen fajta lakhatáshoz. Néhány város azok közül, amelyek nyertes pályázatok alapján már készítik a garzonházaikat, fecskeházaikat, bérlakásaikat, bérházaikat: Zalaegerszeg, Pápa, Pécs városa, Szolnok városa és kisebb települések is. Van olyan település, amely bérlakás céljára vásárol, tehát nem feltétlenül épít, ilyen például Somoly megyében Törökkoppány. De nagyon sok más olyan települést is fel lehetne sorolni, ahol arra törekszenek a polgármesterek, hogy a városban keletkező igényeket ki tudják elégíteni, ilyen például Szarvas városa is.

Tehát azok a települések pályáznak erre a területre, ahol a polgármester szeretne tenni valamit annak érdekében, hogy az ott élők közül jó néhány családnak megoldja a lakhatási problémáját, és mivel az a pénzügyi tervezés, ami erről szólt, olyan óriási igényt nem feltételezhetett, mint ami megjelent, ezért szükséges a törvényjavaslat ilyen irányú kiegészítése. Így lehetővé válik, hogy akár a bérlakásprogramhoz, akár más területekhez, akár a bérlakásprogramból át lehessen csoportosítani olyan helyekre, ahol nagyobb mérvű, nagyobb mennyiségű pályázat érkezik. Ez gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy olyan területeken is elinduljanak folyamatok, változások, felújítások, amelyeken eddig, az elmúlt években vagy évtizedben nem történt még előrelépés.

Ilyen a panelépületekkel összefüggő program is, amellyel kapcsolatban több fórumon volt már módon részt venni, amely fórumokon nagyon komoly javaslatok hangzottak el. Ez a módosító javaslat tehát arról szól, hogy azokat az észrevételeket, javaslatokat, megoldásokat, amelyeket a polgárok fórumokon, beszélgetéseken, fogadóórákon elmondanak, be tudjuk építeni a Széchenyi-terv keretébe, ez a módosító javaslat ezt teszi lehetővé.

A másik, amiről szólni szeretnék - miközben megköszönöm a kormánynak, hogy ezt a kiegészítő módosító indítványt támogatja -, az valóban a 82. javaslat, ajánlási pont (Bauer Tamás közbeszól.), amely a költségvetési bizottságban sikeres volt és támogatásra került. Tisztelt hölgyeim és uraim, ez egy picit más téma, hiszen alapvetően a kultúrához és a médiához kapcsolódik.

Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy miközben a Magyar Televízió támogatásáról is szól ez a javaslat, eközben egy olyan kulturális kincsről is szól, amelynek a megőrzésére mindenképp szükség van. Ha csak azt veszik figyelembe, ha csak megnézik egy picit azokat a beszámolókat, amelyeket évente megtárgyal a költségvetési bizottság, a kulturális és sajtóbizottság, valamint a parlament is, a Távirati Iroda beszámolóját, a Magyar Rádió beszámolóját, a Televízió beszámolóját, a Hungária Közalapítvány beszámolóját, akkor azok a képviselők, akik elolvassák ezeket az anyagokat, jól tudják, hogy olyan archívumokkal rendelkeznek ezen intézmények, amelyek a nemzeti örökséghez hozzátartoznak. Ezek az archívumok, például az MTI sajtófotói, a régi magyar filmek, tévéhíradók, a Magyar Rádió különböző hanganyagai mind-mind olyan jellegű kulturális kincs, amit érdemes megőrizni. Az a pénzügyi közeg, amelyben a közszolgálati intézmények mozognak, nem biztosít elegendő teret ahhoz, hogy ezen kulturális örökséget tisztességesen, tisztességes módon meg tudjuk védeni. Ezért van szükség erre a módosításra, amely valóban egy óriási összeget tartalmaz: 14 milliárd forintot, amely összeg jó néhány forintja nyilvánvalóan azt a célt fogja szolgálni, hogy a nemzeti archívum elkészüljön.

Ezt azért mondom el, mert nagyon jól tudom, az ellenzéki oldalon sokszor meglepődnek és folyamatosan támadták azokat a kulturális beruházásokat szolgáló pénzügyi forrásokat, amelyek a kétéves költségvetésben szerepelnek; de még azokat a kulturális forrásokat is támadták az ellenzéki oldalon, amelyek a magyar millenniumot kívánták tisztességes módon megünnepelni. (Babák Mihály: Nem tudnak ünnepelni!) Azt gondolom, hogy nem jó ez a hozzáállás, és helyes volt a kormányzat azon döntése még '98-ban, amely 130 százalékkal megnövelte a kulturális kormányzat költségvetését. Ez teszi lehetővé, hogy olyan kulturális beruházások legyenek Magyarországon, amelyekre már régóta szükség van: Budapesten egy tisztességes méretű hangversenyteremre, a Hagyományok Házának méltó elhelyezésére, a kortárs múzeum elkészítésére, hogy azok a művészek is kiállíthassanak ebben az országban, akik egyébként csak kisebb múzeumban tudták ezt megtenni, hogy lássuk, milyen kincsekkel rendelkezünk.

Ez az anyagi forrás, amit ez a pluszösszeg is tartalmaz, ezeket a célokat rögzíti és tárja mindannyiunk elé. Amikor tehát valaki azon intézményeket vagy azon pénzügyi forrásokat támadja, amelyek a kulturális örökség védelmét szolgálja, akkor, azt gondolom, helytelenül cselekszik, ezekre mindannyiunknak szüksége van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy hozzászólásra mindösszesen 18 másodperc áll a rendelkezésre. Öné a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam és az SZDSZ nevében támogatom a 73. pontban szereplő módosító javaslatot, amely a tisztességet hozná vissza ennek a kormánynak a politikájába, amikor azt mondja, hogy a nyugdíjemelés mértékénél a reálisan várható inflációból és bérnövekedésből (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Lejárt!) kell kiindulni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

HERCZOG EDIT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Mindössze Sasvári képviselőtársam megszólalása késztetett erre a kétpercesre, mert ha jól értem, akkor Sasvári képviselőtársam egy beismerő vallomást tett kormánya nevében, hiszen az általa említett archívumoknak - a nevükben is mutatkozik - az a jellegzetessége, hogy több éven, több évtizeden, a mostantól visszafelé számított időszakban sikerült őket megőrizni. (Babák Mihály: Nem bűnös, nem kell beismernie semmit!)

 

 

(12.20)

 

Tehát hogyha önök elherdálták azt a pénzt, vagy nem tudják biztosítani azt a pénzt, amit erre a korábbi kormányok szántak, akkor ez felér egy beismerő vallomással ennek a 14 milliárd forintnak az esetében. Nagyon sajnálatos, hogy így van. Nem arról van szó tehát, hogy az előző kormányok nem támogatták a kultúrát, hanem hogy önök nem tudták megőrizni, amit előtte sok évtizeden keresztül ennek az országnak sikerült.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időkeretben megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm elnök asszony. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy hetet-havat összehordani nem érdemes. Tisztelt képviselő asszony, egy picit gondolkozzon már el arról, amiről ön beszél! Olvassa már el azokat a beszámolókat, amelyeket az elmúlt ciklusban beadott a magyar közszolgálati tévé és a többi szervezet!

Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy 1998-ra a magyar közszolgálati tévé elvesztette a vagyonát, azért, mert megnövekedett, sokkal több tartozása volt, mint amennyi bevétele. És ez többek között annak köszönhető, hogy a hatpárti tárgyalásokkal ellentétben az akkori kormány nem nulla forint tartozással indította el a Magyar Televíziót részvénytársaság formájában. Ne vicceljünk már! Hát aki itt ült ebben a parlamentben, tudja jól, hogy mi miért történik! Nem arról van szó, amiről a képviselő asszony beszél.

Ugyanazt csinálja egyébként, amit külföldön szokott csinálni: összevissza beszél, és megpróbálja az országot is különböző szinteken olyan helyzetbe keverni, ami az ország hírnevét rontja, aljas módon. Hát szóval álljunk már meg egy picit! Elképesztő, hogy mit képvisel a képviselő asszony. Szomorú vagyok egyébként, hogy egy képviselő asszonynak kell ilyeneket mondanom.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A következő, amit tudni kell: ez a kormány a kulturális beruházásokra azért fordított nagy összeget, mert azt gondolja, hogy erre szüksége van az országnak, és minden egyes forint ezt a célt szolgálta, és mindannyiunk érdekét szolgálta, minden polgárét. Én nagyon kérem önt, hogy gondolja meg, miről beszél, és próbáljon utánanézni azoknak az ügyeknek, amiről itt szó van, mert nem érdemes belebeszélni a világba csak úgy - csak úgy.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy felhívjam azért a figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében ülünk. Itt tiszteljék egymás véleményét, és ha már képviselőtársában a képviselőtársat nem tiszteli, akkor legalább a nőt tisztelje benne. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Kétperces időkeretben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Sasvári Képviselő Úr! Ugye, a mérlegnek az egyik serpenyőjéről beszélt a 14 milliárd forinttal kapcsolatban; világosan kiderült számomra az, hogy igazam volt, amikor azt mondtam, hogy csak jogcímet keresnek arra, hogyan vigyék el a Magyar Televízió Rt.-hez a 14 milliárd forintot. Hiszen ön elmondta, hogy hát van az MTI-nek archívuma, van a Magyar Rádiónak archívuma, ezeket meg kell őrizni; ezeket egyébként ezek az intézmények meg is őrzik, tehát nehogy azt találjuk ki, hogy majd most kell nekünk megőriztetni, és most kell ehhez a 14 milliárd forint! Nem látszik a javaslatból, hogy mennyi megy az MTI-hez, mennyi megy a Magyar Rádióhoz, mennyi megy a Magyar Televízióhoz.

Mit akarnak kezdeni ezekkel a nemzeti kincsekkel, mit akarnak kezdeni a nemzeti archívummal? Erről nem beszélt ön! Ön világosan beismerte azt, hogy meg kell segíteni a Magyar Televízió Rt.-t. Ezt mondta el mostani válaszában, amit én minősíthetetlennek tartok, de hát szíve joga, gondolom, azt mondani, amit akar. De ön gyakorlatilag arról beszélt, ami a szándék, és nem az van leírva, képviselő úr, és nem beszélt arról, hogy mi van a személyi jövedelemadó 12 milliárdjával. Arról sem beszélt, hogy ha a kormány oly fontosnak tartja ezt a nemzeti kincset, akkor vajon a 2001. augusztusi anyagba, ebbe a vaskos anyagba miért nem tudott bekerülni a 14 milliárd forint. Október közepén jön rá arra, hogy neki van egy nemzeti kincse, amire kell 14 milliárd forint? Hát ez a nevetséges, tisztelt képviselőtársaim, hogy 14 milliárd forintnak a sorsáról így döntünk, hogy halvány fogalmuk nincsen arról, hogy milyen módon és milyen struktúrában kerül felhasználásra!

Képviselő úr, azt vártam egyébként, meg államtitkár úr azt jelezte, hogy majd ön ezt elmondja, megvilágosítja nekünk - nem tette. Kérem, hogy tegyék meg ezt még most a hátralévő időben.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen én azt a gondolatsort szeretném folytatni, amelyet Sasvári képviselőtársam elmondott, és most úgy beszélnék, mint hivatásszerűen archívumokkal foglalkozó szakember; muzeológus vagyok, sok éve ezzel a dologgal foglalkozom. Aki mostanában járt múzeumban, és nemcsak a kiállítási tárgyakat nézte meg, hanem egy kicsit hátrébb is tekintett, akkor az pontosan tudja, hogy sajnos rettenetes elmaradások vannak a múzeumokban, mégpedig azért, mert soha nem volt arra megfelelő fedezet, hogy ezeket a dolgokat rendezzük. Nagyok az elmaradások. Nagyok az elmaradások, nemcsak a műtárgyak vonalán, nemcsak az egyéb műalkotások vonalán, hanem ugyanez a probléma jellemző a hangzóanyagokra is, legyen az bármiféle is.

Tehát ilyen módon teljesen megalapozatlan az a vélemény, amit Keller úr is elmondott és amit Herczog képviselő asszony is elmondott; nem értenek hozzá, nem ismerik a rá vonatkozó jogszabályokat, és soha nem volt sem munkaköri, sem egyéb kapcsolatuk ezzel a dologgal, nem használják ezeket az anyagokat, nem kutatják - tehát egyszerűen érthetetlen, hogy mitől ennyire magabiztosak.

Hölgyeim és uraim, önök ehhez nem értenek. Ez a pénz arra kell, hogy a nemzet kincsét meg tudjuk őrizni. Erre van szükség. Ha ez nincs, akkor higgyék el, olyan kárt okoznak, mint egyéb más tevékenységükkel az országnak.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Miért nem volt a 2001-es költségvetésben?)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, kérem, hogy legalább a saját felszólalása közben a telefont legyen olyan kedves kikapcsolni.

Göndör István képviselő úr következik, kétperces időkeretben, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Én most ellentétben, és bocsánatot kérek öntől, végtelenül örülök, hogy Sasvári képviselő úr indulatos lett, mert miközben indulatos lett, elkezdett igazat beszélni, és én ebből megtudtam a Fidesz cégalapítási filozófiáját, amit egyébként ebben a Házban nagyon sokat bíráltunk és kritizáltunk: alapíts egy új céget, az adósságot hagyd a régiben, aztán majd utólag elrendezzük valahogy a Pénzügyminisztérium és a zárszámadás keretében.

Kedves képviselő úr, én azt gondolom, hogy ez az, ami tőlünk teljesen idegen, és azt mondani, hogy azt a társaságot úgy megalapítani, hogy az adósságokat valahol ott kellett volna hagyni a levegőben, ez elfogadhatatlan!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Nagyon röviden egy dologra szeretném felhívni a szocialista képviselők figyelmét: itt egy nemzeti audiovizuális archívumról van szó. Nem arról van szó, hogy elherdálunk vagyont, hanem pontosan arról van szó, hogy megpróbáljuk pótolni azokat a mulasztásokat, amelyeket korábban, többek között az önök kormánya is megengedett magának, mármint azt, hogy a meglévő értékeket, azokat a Magyar Rádiónál, a Magyar Televíziónál meglévő értékeket nem tudták olyan formában feldolgozni vagy feldolgoztatni, hogy azt akár a jövő nemzedéke is megfelelő minőségben láthassa. Tehát ez is azt jelzi, hogy önök nem tudnak jövőben gondolkodni, legfeljebb a mában meg a múltban, de a jövőben nem. Hát menjenek el egy bármilyen európai múzeumba, ahol ma már a gyerekek tanórai keretben az archívumokból a legmodernebb számítástechnikai eszközök segítségével hívhatnak elő bármit, és gyakorlatilag nem kell újra könyveket írni, nem kell mindezen anyagokat abba beletenni és órán videót nézni, hanem ma már megvannak azok a modern technológiák, amivel akár otthon is vagy egy múzeumban ezeket az anyagokat azonnal le tudják hívni, és ezzel a saját műveltségüket tudják erősíteni.

Tehát nem arról van itt szó, hogy pénzt kell juttatni valahova, hanem értéket kell teremteni, s az érték teremtésének vannak pénzügyi feltételei, amit itt próbálunk rendezni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

HERCZOG EDIT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Először is úgy gondolom, hogy Sasvári képviselőtársam felelős persze a saját véleményéért, de nyilván azokra az Európa Tanács-béli felszólalásaimra gondolt, amikor vezérszónok voltam, mondjuk, a szélsőséges pártok esetében, vagy legutóbb a terrorizmus elleni vitanapon az Európa Tanácsban. Erről talán ennyit.

Még egyszer hangsúlyoznám, az archívumoknak az a jellegzetessége, hogy a múltban keletkeztek, és sikerült nekik máig megőrződni. A Magyar Szocialista Párt egyébként nincsen ellene annak, hogy támogassa a kultúrát, soha nem is volt. Ön hívta föl arra a figyelmet, hogy itt végveszély van, erre jegyeztem azt meg, hogy ez fölért egy beismerő vallomással, és én azt hiszem, képviselő úr, hogy ön sem udvarias nem volt, de semmiképpen, a magyar szóhasználat szerint semmiképpen nem volt polgár. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(12.30)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Először is szomorú a technika ördöge abból a szempontból, hogy a kétperceseket nem lehet elsőbbséggel rendezni, mert szerettem volna az elnök asszony felszólítása után megkövetni a képviselő asszonyt. Ezt most megteszem. Tehát szeretném megkövetni az elhangzott mondataimért a képviselő asszonyt. (Taps.) Ettől nem független viszont az, hogy néhány ténybeli dolgot azért érdemes lenne rögzíteni Göndör úr javaslatára is. Kérem, hogy beszéljen azon MSZP-s kollégáival, akik ott ültek a hatpárti tárgyalásokon, amikor a médiatörvény előzetes tárgyalása volt. A szándék a hat párt részéről arról szólt, hogy ha már új médiarendszer alakul ki Magyarországon, akkor a közszolgálati tévé olyan gazdasági közegben induljon, ahol nincsen már adóssága. Ez egy hatpárti szándék volt, ha ön ezt cégalapítási trükknek tekinti, akkor ez egy hatpárti ötlet volt, ezért lehet, hogy meg kellene feddnie valamennyi párt képviselőjét, de nekünk az volt a szándékunk akkor, hogy ha már a duális médiarendszer kialakul, és kereskedelmi tévék jelennek meg a piacon, amely óhatatlanul negatív hatással lesz a közszolgálati tévékre, akkor ezt a negatív hatást próbálja meg kivédeni. Kérem, nézzen utána annak, hogy mégis mi történt!

A másik pedig az, ha itt arról beszélünk, hogy a magyar parlament kapcsán a Fejlesztési Bankból milyen forrásokból milyen célokra kell fordítani, akkor elég sok mindenről kellene beszélnünk, és hozzá kell hogy tegyem: sajnos azért voltak olyan ügyek az elmúlt időszakban, amikor komoly költségvetési forrásokat kellett különböző ügyek által okozott károkra fordítani. Ilyen például az, hogy a vecsési számlaügyben több milliárdos áfacsalás van, ezt valahol majd a költségvetésnek meg kell találnia. Remélem, hogy először a bűnösök elítélésével fog a törvényalkotás ezzel szembesülni. (Derültség a Fidesz soraiban.) De ilyen volt a Tocsik-ügy, ilyen az, amiről már eddig is beszéltünk, akár a Nemzeti Üdülési Alapítvány vagyona, de ilyen a Baja-féle vodkagyár (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és sokféle más olyan téma is, amiről lehetne beszélni. Van több is, képviselő úr. (Bauer Tamás: És ebben a ciklusban mi van?)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérem önöket, hogy térjenek a felszólalásaikban a tárgyra, jelenleg a 2000. évi költségvetés zárszámadása a tárgyalásunk témája. Keller László képviselő úrnak adom meg a szót kétperces időkeretben és abban a reményben, hogy visszatérünk a tárgyalási témához, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 14 milliárd sorsáról szeretnék beszélni, de tekintettel arra, hogy Sasvári képviselő úr itt szóba hozott bizonyos vecsési számlákat, nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek vissza a politikai államtitkárra, akinek a felügyelete alá tartozik az APEH. Egyszer már választ kellene adni arra, hogy hogyan képzelhető el az, hogy miközben itt van az APEH dotációja a módosító javaslatoknál, és ez rendszeresen évente ismétlődik, felhalmozódhat 6 milliárdos adósságtartozás. Erre választ kellene adni, ezt nem lehet a '98 előtti időre tenni. Ez most halmozódott fel, tisztelt képviselőtársaim, erről is beszélni kellene, hogy miközben szigorította az Országgyűlés folyamatosan az adó-visszaigénylési lehetőségeket, most azt mondják, hogy 6 milliárdos áfaügy van. Hogyan halmozódott fel? Ki a felelős? Mikor jelölik meg a felelőst, tisztelt képviselőtársaim?

De visszatérve a 14 milliárd forintos tételre. Az a nagy gond, tisztelt Bánki képviselő úr, hogy ön elmondta azokat a szép elveket, amelyeket nem valósít meg ez a javaslat. Merthogy Sasvári képviselő úr világossá tette, hogy meg kell segíteni a Magyar Televízió Rt.-t. Itt nem arról van szó, hogy az archívumot kell rendbe tenni, hanem a Magyar Televízióba bele kell rakni 14 milliárd forintot. Ez viszont nem függ össze a médiatörvény megalkotásával, Sasvári képviselő úr. Mert tavaly - elmondtam, csak lehet, hogy nem volt benn - a költségvetési bizottsági ülésen világossá tette a kuratórium elnöke, hogy amennyiben elengedi a 9 milliárdos köztartozását az Országgyűlés a Magyar Televízió Rt.-nek, nekik van egy kibontakozási programjuk, és nem fog képződni adósság; ezt mondta el a költségvetési bizottsági ülésen.

Kár visszamenni '96-ra; volt egy tiszta induló állapot 2001. január 1-jén. Ebből kell kiindulni.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Két témakört szeretnék érinteni a hozzászólásomban. Az első számomra a szakma, amit én értékmentésnek tartok, értékmentés, és ehhez szükség van az összegre, hiszen olyan dolgok vannak itt most veszélyben, amelyek pótolhatatlanok a nemzet életében. Ezek kép-, hang- és egyéb felvételek, dokumentációk, ezeket mindenképpen át kell menteni, ennek nagyon komoly költsége van. Erre szükséges ez az összeg. A másik az, hogy ez kétoldalú kérdés. Egyrészt van egy anyagi része, amit megneveztünk, hogy ennyibe kerül, és van egy szakmai része, ami abban a pillanatban ott lesz az asztalon, ha a parlament elhatározza, hogy ezt a lépést megteszi. Ugyanis egy ilyen lépéssorozat kidolgozása igen drága dolog, nem megy egy nyakig eladósodott cégnél, tehát ezt az összeget biztosítani kell erre.

A másik: Keller képviselő úr hozzászólására reagálnék, amikor az államtitkár urat gyóntatja (Derültség a Fidesz soraiban.), hogy vajon ki a felelős ezért a dologért. Én megnevezem a felelőst, hölgyeim és uraim, a felelős az MSZP számlagyára, ami Vecsésen székel, ennek a vezetője pedig az MSZP ottani szervezetének vezetője. Itt van a felelős, megvan a felelős. Mit kell itt kiabálni? Mindenki tudja, legföljebb önnek tűnik újdonságnak. (Keller László: Ki utalta vissza azt a 6 milliárdos áfát?) Nézzenek már szét a saját portájukon! Ott van, megvan a neve, utca, házszáma, le is van tartóztatva, a másik már lehet, hogy felakasztotta magát. Itt van, hölgyeim és uraim, önök ott loptak, sok-sok pénzt loptak, fölhalmozták, most akkor megbuktak vele, ennyi az egész.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ha felhívhatnám a figyelmüket arra, hogy a személyeskedéstől tartózkodjanak a tárgyalás során és különösen ismételten arra, hogy térjenek a tárgyra. A 2000. évi költségvetés zárszámadása a tárgyalás témája.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz számára 16 perc 32 másodperc, az MSZP számára 17 perc 24 másodperc, a Kisgazdapárt számára 38 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának már nincs ideje, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 31 perc, a MIÉP képviselőcsoportjának 4 perc 17 másodperc és a független képviselőknek 7 perc áll rendelkezésükre.

Megkérdezem, hogy ebben a vitaszakaszban kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom egyben a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 93-108. pontjai szerint. Elsőként megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban néhány olyan dologról szeretnék beszélni, ami egy kicsit folytatása talán a tegnapi vitanapnak. Megpróbálok rávilágítani néhány dologgal arra, hogy miért nem éljük meg mi sikerként azt, amit önök szeretnének, hogy mi mindenképpen sikernek lássunk és sikerként éljünk meg.

A tegnapi napon mindössze egypercnyi időm volt arra, hogy beszéljek arról, amit a 104. számú indítványomban megfogalmaztam. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény két év óta teszi lehetővé azt, hogy a kormány olyan ingatlanokat, olyan honvédségi ingatlanokat, amelyeket nem tud használni, nem tud velük mit kezdeni, viszont ha az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy ezt hasznosítsák foglalkoztatási, szociális és hadd ne mondjam hosszan, ott több mint öt sorban megfogalmazva a lehetőség, akkor ezek átadhatók. A Magyar Köztársaság kormánya ezzel a lehetőséggel csak nagyon differenciáltan vagy mondhatnám úgy is, hogy diszkriminatív módon él. A példám az, hogy Kaposváron, Zalaegerszegen megtörténik ez az átadás, csak közben félúton valahol ez Nagykanizsán nem történhet meg. Nem történhet meg annak ellenére sem, hogy az iparipark-beruházás elkezdődött, folyamatban van. Az önkormányzatot arra kényszerítik, hogy erején felül ingatlanokat, mezőgazdasági ingatlanokat vásároljon föl, hogy az ipari park megvalósítható legyen, egy olyan térségben, ahol évek óta az országos átlagot messze meghaladó munkanélküliség van. Egyszerűen nem találok magyarázatot arra, hogy a kormány miért áll ellen.

Hivatkoznék arra, államtitkár úr, hogy a bizottsági vitaszakaszban a kormány képviselője azt mondta, hogy a törvény ezt lehetővé teszi.

 

 

(12.40)

 

De ha a törvény lehetővé teszi, a kormány pedig nem teszi meg, pénzébe sem kerül, akkor egyszerűen nincs más lehetőség, mint azt kérni, hogy akkor a tisztelt Ház mondja ki a törvény erejénél fogva, hogy az a törvény, a törvénynek az a paragrafusa, amely ezt lehetővé teszi, az még hatályban van, és ennek érvényt lehet szerezni. Én még azt is el tudnám képzelni, ha azt mondják, hogy egy jelképes összeget kell fizetnie a városnak, hogy a céljait megvalósíthassa, de sem ezt, sem azt, és nem odaadni, ez a lehető legrosszabb megoldás. Én hoztam magammal a tegnapi vitanapra egy fényképalbumot is arról - mert a jó gazda gondosságát be tudnám mutatni -, hogy mi történik ezeken az ingatlanokon.

A másik dolog, ami a 97. és a 109. indítványokról szól: szocialista képviselőtársaim - Lamperth Mónika, Pozsgai Balázs, Ecsődi László és még sorolhatnám - kísérletet tesznek arra, hogy a várható infláció és a kormány által a költségvetés benyújtásakor tervezett és a törvényben elfogadott infláció mértéke közti különbözetet juttassuk vissza, és milyen csatornákon keresztül juttassuk vissza az önkormányzatoknak.

Kedves Államtitkár Úr! Számunkra sokszor használt kifejezés, de nem tudok mást mondani, amiről az előbbi vitaszakaszban is beszéltünk, ezért létezik ez az átverés show, mert a normatívák követik az önök által tervezett infláció mértékét. A többletbevételekről - amiről eddig vitatkoztunk -, a kormány rendelkezett valahogy, ezt majd a kormányoldali többség utólag szentesíteni fogja, miközben a közéletnek olyan fontos területei maradnak ki ebből a rendszerből, mint az önkormányzatok.

Én akkor nem folytatom, mert a képviselő asszony személyesen megjelent a vitában, és el fogja mondani, hogy mely normatívákban és mely területeken lenne rendkívül fontos az, hogy az önkormányzatok hozzájussanak ahhoz a többletforráshoz, amit önök más célokra szeretnének fordítani. Én kérem önöket, hogy támogassanak ebben, és fontolják meg ezeknek az indítványoknak a támogatását. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki ebben a vitaszakaszban felszólalni. Bauer Tamás képviselő úr ügyrendben kért szót, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a vitának a végén azt kérem az elnök asszonytól, hogy hívja fel majd az Országgyűlés vezetésének a figyelmét is és a nyilvánosság figyelmét is arra, hogy pontosan az történt ebben a részletes vitában, amit hétfőn, amikor az Országgyűlés az időkeretet elfogadta, előre jeleztünk.

Én azzal érveltem az időkeret ellen, hogy ez kizárólag az ellenzék, elsősorban az SZDSZ megszólalási lehetőségének a korlátozását szolgálja. Nézzék meg, tisztelt képviselőtársaim: szemlátomást vége ennek a vitának, két kormánypárt meg sem jelent a vitában és egyáltalán nem volt hozzászólása, a Fidesz nem használta fel az időkeretét, az SZDSZ-nek elsőként fogyott el az időkerete úgy, hogy sem a sporttörvényhez, sem az államháztartási törvényhez benyújtott módosító javaslatainkat, sem az egészségügy költségvetéséhez benyújtott módosító javaslatainkat nem tudtuk indokolni. A kormánypárti képviselők észrevételéhez csak nagyon korlátozottan tudtunk hozzászólni azért, mert a kormánytöbbség a mi felszólalási időnket korlátozta, hogy ne mondhassuk itt el a véleményünket.

Erről szól önöknek a parlament, ezért használják ezt az eszközt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt hiszem, hogy a Házban elég sokszor felmerült az a probléma, hogy ha a vita szakaszolt és mellette még időkeret is van, akkor elég nehéz tartani az időkeretet és a szakaszolást is. Arra kérem a képviselő urat, hogy a frakció vezetése felé jelezze, hogy ezt a legközelebbi házbizottsági ülésen tegye szóvá.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vita e szakaszában Keller László képviselő úr kért még szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 107. és a 108. módosító javaslatról szeretnék szólni, amiben szeretném a kormánypárti képviselők támogatását megszerezni. A 107. pontban arra teszek javaslatot, hogy kérje fel az Országgyűlés a legfőbb ügyészt arra, hogy az Állami Számvevőszék által feltárt szabálytalanságok ügyében indítson vizsgálatot. Az Országimázs Központtal kapcsolatban, a Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vizsgálata során az Állami Számvevőszék számos szabálytalan tranzakciót, pénzügyi tranzakciót tárt fel.

Tavaly hasonló javaslatot tettem, amikor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal kapcsolatban az ÁSZ ugyanilyen észrevételeket tett. Akkor lesöpörték a kormánypárti képviselők a javaslatomat, majd amikor már elfogadták a 2001-2002-es költségvetést, akkor rájöttek arra, hogy tényleg volt pénzügyi szabálytalanság, és fogták és elvitették az FVM politikai államtitkárát rabláncon ez év tavaszán; ahelyett, hogy amikor a zárszámadásról tárgyaltunk, elfogadták volna a javaslatomat, és akkor föltártuk volna, hogy kik azok a felelősök - nemcsak a politikai államtitkár, hanem mások is -, akik felelőssé tehetők azokért a szabálytalan pénzügyi tranzakciókért, amit föltárt az Állami Számvevőszék.

Nagyon szeretném kérni a kormánypárti képviselőket arra, hogy most ne viselkedjenek úgy, mint ahogy tavaly viselkedtek. Ha tavaly időben lépünk, akkor nagy valószínűséggel számos problémát meg tudtunk volna előzni, és egy széles körű vizsgálatot lehetett volna kezdeményezni ez ügyben.

Az ajánlás 108. pontjában pedig arra teszek indítványt, hogy tekintettel arra, hogy a magyar állam a Magyar Államvasutak nagyon jelentős hiteltartozását vállalja át, ezt ne úgy tegye, hogy semmiféle feltételt nem szab a hitelátvállaláshoz, hanem kötelezze arra a Magyar Államvasutakat, hogy rövid időn belül a reorganizációs tervet nyújtsa be az Országgyűléshez, és azt érdemben majd tárgyaljuk meg.

Ezt már tavaly is felvetettem, tavaly eljöttek a MÁV vezetői a költségvetési bizottság ülésére, elmondták, hogy dolgoznak egy reorganizációs terven, aztán nem tudjuk, hogy mi lett vele. Nagyon jelentős az a hiteltartozás, amit most átvállal a költségvetés, nem lehet megtenni azt, csakúgy mint tavaly a Magyar Televíziónál nem lehetett volna megtenni azt, hogy kibontakozási, reorganizációs terv nélkül döntsünk a többlettámogatásról, illetve most a hitelátvállalásról. Meggyőződésem az, hogy itt ebben az esetben is helyénvaló az indítványom.

Kérem, hogy támogassák képviselőtársaim az ajánlás 107. és 108. pontjában foglalt módosító javaslataimat. Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A 107. indítvánnyal kapcsolatban, amelyet Keller képviselőtársam nyújtott be, felvetődik az a kérdés, hogy most a szokásos izgágasága és úgymond pesszimizmusa Keller úrnak (Keller László: Olvasd el az ÁSZ-t!), hogy ilyeneket javasol, mert ugyanis a zárszámadást az Állami Számvevőszék felülvizsgálta. Erről ön is ír az indítványban, és az Állami Számvevőszéknek van jogosítványa, hogy amennyiben olyan problémás esetet talál, amelyre intézkednie kell, akkor az ügyészség felé intézkedjen - esetleg nyomozáskérés, ehhez hasonlók. Tehát úgy gondolom, a törvény biztosítja azt a jogot az Állami Számvevőszék számára, hogy ezt megtegye.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy ki ellenőrizheti még autentikusan és pontosan a zárszámadást, a zárszámadási törvényjavaslatot és egyáltalán az állam pénzügyeit. Én úgy gondolom, hogy nekünk, képviselőknek a költségvetési bizottságban is és minden más egyéb bizottságban lehetőségünk van arra az ellenőrzési albizottságok kapcsán is, hogy ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozzunk. Úgy gondolom, ha Keller képviselő úr, mint ahogy szokása több esetben is - bocsássa meg, hogy a nevét emlegetem, nem szívesen teszem -, hogy rádióban, televízióban bíróért, ügyészért kiált, tegye meg, ha konkrét információi vannak, állampolgári joga és kötelessége, hogy személy szerint tegye meg ezeket az indítványokat, ha ilyesmit észlel vagy birtokában van erre vonatkozó bizonyíték. (Keller László: Megteszem, legyél nyugodt!) De ennek állandó hangoztatása, úgy gondolom, egy madárra hasonlít. (Keller László: Kérdezd meg a Szabadit!) És ráadásul nem biztos, hogy etikus e tisztes Házban.

Köszönöm szépen, elnök asszony, és köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő asszonyt, hogy képviselőcsoportjának 9 perc 28 másodperc áll rendelkezésére. Öné a szó.

 

 

(12.50)

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt számvevőszéki Alelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Az előbb Babák Mihály képviselő úr arra biztatta Keller László szocialista képviselőtársamat, hogy személy szerint tegyen konkrét indítványt, ha bármiről tudomása van. Akkor engedjék meg, hogy mielőtt a 109. sorszámú módosító indítványhoz konkrét hozzászólásomat elmondanám, elmondjam a kedden elvetélt, abszolút konkrét javaslatomat, amelyről a tisztelt kormány és a tisztelt kormánypárti képviselők egyetlen szó érvelést nem voltak hajlandók elmondani.

Nosza! Itt az alkalom, ön a konkrét felvetésre konkrét választ adhat, hogy miért voltak szívesek itt, az Országgyűlés plenáris ülésén egyetlen hang érvelés nélkül elkaszálni azt a törvénymódosítást, amelyet én az adatvédelmi törvényhez adtam be, mégpedig azért, mert úgy az Állami Számvevőszék megállapításai, mint a Legfelsőbb Bíróság ítélete azt indokolja, hogy legyen olyan törvénymódosítás az adatvédelmi törvényben, amely lehetővé teszi, hogy a közpénzek követhetőek legyenek az Állami Számvevőszék és a nyilvánosság számára; hogy önök ne tudják azt megtenni, hogy a Fejlesztési Banknak milliárdokat adnak át vagy az Országimázs Központnak milliárdokat adnak át, és utána már senki nem nézhet bele, hogy ezek a milliárdok hová mennek, ki kap szerződést, kinek van lehetősége közpénzhez hozzájutni, és utána ez mire fordítódik.

Nos, amikor én ezt a törvénymódosítási indítványt az alkotmányügyi bizottságban előadtam, a Fidesz, a Kisgazdapárt - nem tudom, ők még kormánypárt-e, majd nyilatkoznak - és az MDF képviselői egy hang érvelés nélkül, pedig kértem a kormány jelen lévő... - de nem is volt jelen a kormány tagja, elment -, a jelen lévő kormánypárti tagokat, a kormányt, hogy legalább egy árva hangot mondjanak, miért nem hajlandók ezt a törvénymódosítást befogadni. Utána még azzal a hazugsággal tetézte ezt a 168 Órában Répássy Róbert képviselő úr, hogy még nincs álláspontja a Fidesznek, és egyébként is a kormány készül ilyen módosítást benyújtani. (Bánki Erik: Elnök asszony, a napirendről kellene beszélni, legyen kedves és intézkedjen!)

Nos, itt kedden, az Országgyűlés vitájában egyetlen hangot nem mondtak erről. (Tiltakozás a Fidesz soraiban.) Ez ugyanaz a magatartás, amelyet most a zárszámadási törvény vitájában önök folytatnak. (Tállai András: Erről nincs szó a napirendben!)

Hogy képviselőtársam is nyugodtan tudja szemlélni a parlamenti eseményeket, a 109. sorszámon benyújtott módosító indítványnál a Szocialista Párt országgyűlési képviselői arra tesznek javaslatot... (Babák Mihályhoz:) Én elhiszem, hogy fáj önnek az igazság, de kérem, hogy hallgasson végig figyelmesen, én is végighallgattam önt. (Közbeszólás: Most jött!)

Szóval a 109. módosító indítványban a Szocialista Párt országgyűlési képviselői arra tesznek javaslatot, hogy a zárszámadási törvényben - ugyan a mi felfogásunk szerint ez nem elegáns megoldás, hogy a zárszámadási törvényben hoznak költségvetési törvényt módosító döntéseket - körülbelül 280 millió forintot oszt szét a kormány különböző, általa fontosnak tartott célokra, azonban abból a többletbevételből az önkormányzati szférának egyetlen fillért nem juttatott a kormány. (Bauer Tamás: Úgy van!) Ez a módosító indítvány, amelyet egyébként ha megnéznek tisztelt képviselőtársaim, 28 oldalnyi szövegű, hiszen nagyon összetett és bonyolult... (Fideszes képviselők és Tállai András egymás között beszélgetnek, nevetnek.) Megvárom, amíg a viccmesélést befejezik a fideszes képviselőtársak és az államtitkár úr. (Babák Mihály: Nem szabad nevetni. Csitt!) Köszönöm.

Nos tehát, azért ilyen hosszú ez a módosító indítvány, mert az önkormányzati szférában, tekintettel arra, hogy normatív finanszírozási rendszer működik, ha azt szeretnénk, hogy azokhoz a kistelepülésekhez, ahol a legnagyobb az ellátási hiány és a probléma, azokhoz az önkormányzatokhoz, ahol az intézményműködéssel, a feladatellátással kapcsolatban a legnagyobb hiányok tapasztalhatók, a különböző normatívákon keresztül oda jusson a pénz.

Ugyanis a Szocialista Párt álláspontja szerint az tarthatatlan, hogy hetente tesz közzé sikerjelentéseket a gazdaság eredményeiről a kormány - és hozzáteszem, mi örülünk annak, ha jól működik a gazdaság (Tállai András: Látszik!) -, de ennek a gazdasági fejlődésnek az eredményei nem látszanak az intézményekben, nem látszanak az iskolákban, az óvodákban, nem látszanak a falvakban, az utak, a járdák állapotában és nagyon sok olyan közszolgáltatásban, ami pedig az emberek mindennapi életét meghatározza.

Ha igaz az a tétel, hogy jól működik a gazdaság, ha igaz az a tétel, hogy a költségvetésnek ilyen nagyságrendű bevétele van - most tegyük félre rövid ideig azt, hogy egyébként az a bevétel miből származik, mint az alultervezett infláció és egyéb (Babák Mihály: Ezt önök jobban intézték, majdnem 30 százalék volt!) -, nos, ha valóban van ilyen pluszbevétel, akkor azt gondoljuk, úgy lenne igazságos, ha ebből közvetlenül részesülhetnének az emberek azokon az intézményeken keresztül, azokon a közszolgáltatásokon keresztül, amelyek az ő mindennapi életüket meghatározzák.

Tisztelt Tállai András Államtitkár Úr! Én tegnap az Országgyűlés vitájában megkérdeztem a kormány akkor jelen lévő képviselőitől - a miniszterelnök úr akkor már nem volt itt, a belügyminiszter úr sem, azt gondoltam, majd ők válaszolnak; Kontrát államtitkár úr jelen volt, meg is szólalt, de nem adott választ arra a kérdésre -, hogy ebből a 280 milliárd forintból miért nem jut egy fillér sem az önkormányzatoknak.

Szeretném Tállai államtitkár úrnak ugyanezt a kérdés föltenni (Tállai András: A segédeim majd válaszolnak.), hogy erre a választ azok a rádióhallgatók, a nyilvánosság, aki érdeklődik a parlament vitája iránt, megkaphassák.

Mi ebben a módosító indítványban azokat a normatívákat emeltük meg, amelyeken keresztül lehetne pénzt juttatni, ahol úgy tűnik, hogy most az önkormányzatoknál tényleg szűk a keresztmetszet. Ilyen az igazgatási és kommunális feladatok ellátása, ilyen a körjegyzőségek működése, mert megítélésünk szerint ez is egyfajta módon a kistérségi feladatellátást segítené. Ilyennek tartjuk a külterületekkel kapcsolatos feladatokat, mert megítélésünk szerint itt is szükség lenne pluszforrásra. Ilyennek tartjuk a szociális és gyermekjóléti ellátás támogatását, ilyennek tartjuk az oktatást, ilyennek tartjuk a falugondnoki ellátás működését. És még van néhány tétel, nem kívánom ezeket részletesen felsorolni, hiszen önök ezt a módosító indítványban láthatták.

Nos, tehát azt kérem képviselőtársaimtól, hogy fontolják meg ennek a módosító indítványnak a támogatását. Ez nagyon sok rossz helyzetben lévő önkormányzatot és működési problémával küszködő önkormányzatot megsegítene. Valamennyi önkormányzathoz a normatív finanszírozási rendszeren keresztül juttatna pluszforrásokat. Az én megítélésem szerint a mostani helyzetben ez szükséges és indokolt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Bánki Erik képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, ügyrendben kért szót.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Szeretném megkérni önt arra, hogy az ülés levezetése során szíveskedjék pártatlanul, a vita menetének megfelelően intézkedni. És abban az esetben, ha szocialista képviselő kezd nem a tárgyról beszélni, és két és fél percig beszél egy olyan indítványáról, amelyet a költségvetési bizottság elvetett (Dr. Lamperth Mónika, Bauer Tamás: Alkotmányügyi!), ami abszolút nem tartozik a tárgyhoz - bocsánat, alkotmányügyi bizottság -, akkor legyen olyan kedves, figyelmeztesse erre vagy vonja meg tőle a szót. (Keller László: Nem bírálhatja az elnököt!)

 

(Mádai Pétert a jegyzői székben dr. Világosi Gábor váltja fel.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném tájékoztatni önt arról, hogy a Házszabály rendelkezése értelmében nincs lehetősége képviselőnek az elnököt bírálni az ülés levezetésében. (Taps az MSZP soraiban. - Babák Mihály: Nem bírálta!) Ön az első mondatában, képviselő úr, ezt tette... (Bánki Erik: Csak felhívtam a figyelmét.) - pontosan ezzel, hogy felhívja a figyelmemet. A képviselő úr tett arra is megnyilatkozást, miszerint a pártatlanság megsértésével vádol. Ehhez önnek nincs joga. Fordulhat az ügyrendi bizottsághoz.

Második megjegyzésem pedig az, tisztelt képviselő úr, hogy addig, amíg én alelnökként az elnöki széken ülök, megillet az elnöki megszólítás, ugyanis ilyenkor az elnök jogkörét gyakorolom. (Taps az MSZP soraiban.)

A harmadik megjegyzésem, tisztelt képviselő úr, hogy amikor a képviselő asszony felállt, megjelölte a vitaszakaszban azt a módosító indítványát, ez nevezetesen a 109. módosító indítványa, amelyről szólni kívánt. (Bánki Erik: Csak erről nem beszélt.)

 

(13.00)

 

Egyébként azt hiszem, hogy megfelelő toleranciával és pártatlansággal vezettem mindvégig az ülést, az önök képviselőcsoportjával szemben is, és még egyszer kikérem magamnak azt, hogy ön az ülésvezetésben bírál, és kérem, hogy a Házszabályt tanulmányozza!

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Babák Mihály képviselő úr, kétperces időtartamban, a Fidesz képviselőcsoportjából.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Bocsásson meg az iménti megszólalásért. Igaz, nem nekem kell elnézést kérnem, de úgy gondolom, nem volt ilyen szándéka a képviselőtársamnak, hogy önt megbántsa és bírálja. Valószínűleg a vita ingerelte őt.

Folytatom, amit mondani szeretnék. Igen tisztelt és mélyen tisztelt Lamperth Mónika Képviselő Asszony! Ön a 109. módosító indítvány kapcsán a nyilvánosságról beszélt. Én tudom, hogy a majd 15 kilónyi zárszámadási törvény, s ez megjelent CD formájában is, a lakosság, a mi választópolgáraink rendelkezésére áll. Ha nem hiszi el, nézze meg Szarvas város könyvtárát, és bárki megnézheti ezt, még a rádió és az újság is hirdeti. Úgy gondolom, hogy a zárszámadás és a pénzügyek kapcsán a költségvetési és a zárszámadási törvény teljes nyilvánosságot biztosít, és ezt megtapaszthatja bárki - elérhető és ellenőrizhető a közpénzek ügye.

Viszont van egy másik kérdés, amit mondott, és én úgy gondolom, hogy ez egy átverés show. Kedves képviselő asszony, ön nem aggodalmaskodott annak idején, mikor a gázközművagyont az önök kormánya eladta, és megcsonkította a magyar önkormányzatokat 60 milliárddal. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Képviselő asszony, akkor hol volt az önkormányzatok féltése (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) az ön egzisztenciájában? Úgy gondolom, ezt egy alkotmánybírósági döntéssel most le kellett rendezni; és nincs még vége, lehet hogy még 40 milliárdot majd fizetni kell az önkormányzatoknak, mert önök annak idején megcsonkították őket a privatizáció kapcsán. (Keller László: Feléledtetek? - Tállai András: Ünnepeljünk! - Sasvári Szilárd: Jól beszélsz! - Keller László: Későn kapták meg...)

Az pedig nem igaz, kedves képviselő asszony, bocsásson meg ezért a kijelentésért, hiszen az önkormányzatok kapnak különböző támogatásokat és juttatásokat ezekből a többletbevételekből.

Engedje meg, hogy elmondjam önnek: a közszférában a köztisztviselők béremelése, ez is önkormányzati szférát érint; a lakásépítés, az útépítés, a Széchenyi-terv kapcsán rengeteg forrás jelentkezik az önkormányzatoknál, csak tudni kell élni velük.

Az ön szájából pedig, képviselő asszony, egy Bokros-csomag után a mostani kormány szociális érzékenységére (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) apellálni (Bauer Tamás: Teljesen jogos volt!) nem volt ízléses!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak csodálkozni tudok, hogy Bánki Erik képviselőtársam most nem kért szót a tárgyra térés tekintetében. Viszont engedjék meg, hogy megjegyezzem azt (Bánki Erik: Kérdésre válaszolt...), tisztelt képviselőtársaim, hogy nem először fordul elő ma a Házban, hogy elnézést, bocsánatot kérnek vagy megkövetést gyakorolnak, és hogy ingerülten folytatják a vitát. Én ismételten kérem önöket, azért, hogy ne kelljen szégyellnem magam a magyar parlamentben valamennyi képviselőtársam helyett, hogy tiszteljék egymás véleményét, és próbálják megfelelő mederben tartani a vitát. Köszönöm szépen.

Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Őszintén szólva nem szeretem a megválaszolatlan kérdéseket, és ezért gondoltam, hogy két percben reagálok: a Független Kisgazdapárt kormánypárt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

Tájékoztatom a képviselő asszonyt, hogy mennyi idő áll a rendelkezésére - kérem a jegyző urat, hogy erről tájékoztasson.

 

DR. VILÁGOSI GÁBOR jegyző: 1 perc 44 másodperc.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát 1 perc 44 másodperc áll az ön rendelkezésére.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Itt két konkrét dolog merült fel, amire reagálnom kell. Az, hogy Babák fideszes képviselőtársam minősíti, hogy nekem mire van erkölcsi alapom vagy mire nincs - erre igazából nem kívánok reagálni, ugyanis ez a minősítés a választókat illeti meg, úgyhogy kérem, ezt tekintse így. (Babák Mihály: Visszavonom!)

Amit a gázközművagyonnal és gázközmű-járandóságokkal kapcsolatban elmondott, arra azért nem kívánok érdemben részletesen reagálni, mert a polgármesterek, az önkormányzati emberek pontosan tudják, hogy gázközműügyben mi történt. A kétperces műfaj erre most (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Mi történt? Semmi!) nem alkalmas. Az az interpelláció, amelyet én kedden benyújtottam, és az igazságügyi államtitkár erre reagált, annak a reakciónak a tartalma is önmagáért beszél.

Visszatérve a kérdés lényegéhez, hogy az önkormányzatok kapnak-e most támogatást vagy sem. Az én módosító indítványom valamennyi önkormányzatnak a normatíván keresztül biztosítana forrásokat. Ehhez képest, amiről ön beszélt, a Széchenyi-terv és a saját (Tállai András: Csak a normatívát, azt ismeritek! A szociális segélyt...) egyéb támogatási rendszerük, amelyet bizonyítottan szubjektív módon, politikai párthovatartozás alapján oszt szét a kormány, az valami más. Tehát két külön dologról beszélünk. Én valamennyi önkormányzat működési költségvetéséhez és annak a megsegítéséhez nyújtottam be ezt a módosító indítványt, önök pedig olyan önkormányzatokat, amelyeket egyébként szubjektív módon választanak ki, akarnak preferálni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Micsoda?) Ez két abszolút külön dolog!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt külön megköszönöm a képviselő asszonynak, hogy pontosan betartotta az időt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben kért szót Sasvári Szilárd képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azért kértem szót, mert azt gondolom, hogy érdemes elmondani a nyilvánosság és még a magunk számára is azt a lehetőséget, amit tartalmaz a Széchenyi-terv.

Mert ha megnézzük azon plusz bevételi forrásokat, amelyek most a költségvetést jellemzik, ezen plusz bevételi forrásokból értelemszerűen is jogosultan kap az önkormányzati szféra, csak pályázni kell. (Bauer Tamás: Nincs is pluszforrás...) Pályázni kell, önrészt kell biztosítani; és az a javaslata a 109. pontban, ami arról szól, hogy az önkormányzati szféra jusson többlettámogatáshoz, ez a lehetőség fennáll.

Hadd mondjak erre egyetlenegy mondatot, egy konkrét összeget: a bérlakásprogram 24 milliárdot hoz az önkormányzatoknak - 24 milliárdot! Kérem a képviselő asszonyt, a képviselő hölgyeket és urakat, próbáljunk meg úgy bánni a tényekkel, amelyek egyébként nyilvánosságra kerülnek, hogy ezeket értékeljük megfelelően. Ha megnézik, nem hiszem, hogy Székesfehérvár, amely a bérlakásprogramban többször nyert pályázatot, és Pécs városa, amely többször nyert bérlakáspályázaton támogatást, kimondottan kormánypárti lenne. És ennél az egy témánál maradva, ha valaki megnézi például a bérlakáspályázatokat, azt lehet látni, hogy abból a kétszáz pályázatból, amelyeket sikeresnek lehet értékelni, egy újságírói értékelésben - mert egyébként nincs ilyen belső értékelésem - azt a feldolgozást láttam, hogy ezeknek az önkormányzatoknak körülbelül az egyharmada független. Hogy ön minősíti, hogy milyen színű független, rózsaszínű vagy más színű, azzal én nem foglalkozom. A független falvak és kisvárosok körülbelül egyharmad részben kapták ezt meg a jelen helyzetben, s egyharmad részük a kormánypártokhoz, egyharmad részük az ellenzéki pártokhoz kapcsolódik.

Egyetlenegy dolgot kell megtennie minden egyes polgármesternek, aki fejleszteni akarja a települését, a faluját vagy a városát: pályáznia kell, amihez önrész kell. Akarat kell, tervek kellenek és önrész kell. Azt gondolom, ezzel működhet ez a rendszer, és ezért is kap támogatást az önkormányzati szféra, ezeken a programokon keresztül is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 109. pont Lamperth Mónika módosító indítványa. Én úgy gondolom, képviselő asszony - nem volt időm befejezni az előző kétpercesben -, én emlékszem, amikor a múlt alkalommal önök szóvá tették a gázközművagyon következő szakaszának az ügyét, és szorgalmazták. Itt, azonnal mondtam, hogy bár tették volna az előző kormány idején, mert jogos jussot kaptak vissza most az önkormányzatok, amivel önök megkárosították és megrövidítették őket. Önök most újfent szorgalmazzák a második rendezést. Legyenek picit türelemmel! Én úgy gondolom, nem volt ízléses ezt a dolgot szorgalmazni.

Hogy elmondjam, ez miért jelent többletforrást és -támogatást, nem pedig normatívát, ebben önnek természetesen igaza van: 168 milliót kapott kis városom a gázközművagyon-kárpótlás kapcsán a polgári kormánytól, mert az Alkotmánybíróság ezt megítélte, amivel önök megbüntették a városunkat. Ezt a 168 millió forintot beforgattuk pályázatokra, és nem választott ki mindig minket a kormány, mert nem minden egyes pályázatnál nyert a városunk.

Én úgy gondolom, az a baj, hogy ön minősít, sőt mi több, túlságosan sommás. Azt mondja, hogy ez szubjektív, és kiválogatja az önkormányzatokat. Tisztelt Képviselő Asszony! Sasvári Szilárd képviselőtársam az imént elmondta, hogy ez nem igaz. Ön valószínűleg nem jár az igazság talaján, amikor így minősít, ugyanis pályázni kell, jó pályázatot kell készíteni, és én úgy gondolom, hogy a független bírálóbizottságok, amelyek szakértőkből és szakemberekből állnak, nyilvános, zárt, és nem olyan, amire ön gondol. Viszont azt el kell mondanom, hogy például Szarvas városa az elmúlt ciklusban semmit nem nyert, pedig száz pályázatot nyújtott be. Nem tudom, hogy akkor önök hol voltak, és milyen szubjektíven ítélték ezt meg.

Kedves Képviselő Asszony! Garantálom önnek azt, hogy aki jó pályázatot nyújt be, és erre még forrás is van, ma a polgári kormánynál nyer pályázatokat, és ezért fejlődik az ország, a falvak és a városok. Tessenek szétnézni az országban!

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Igen!)

 

 

(13.10)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki ebben a vitaszakaszban felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita ezen szakaszát is és ezzel együtt a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Tállai András pénzügyminisztériumi politikai államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most nem kívánok a vitára reagálni, szeretném megvárni a kapcsolódó módosító javaslatokat, és azok összegzése után, a módosító javaslatok szavazásakor szeretnék reflektálni. Viszont arra kérném a tisztelt elnök asszonyt, ha lehetséges, hogy a következő napirend megkezdéséig legyen szíves tíz perc technikai szünetet elrendelni.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr kérésére tíz perc technikai szünetet rendelek el.

 

 

(Szünet: 13.11 - 13.23

Elnök: dr. Szili Katalin

Jegyzők: Herényi Károly és dr. Világosi Gábor)

 

 




Felszólalások:   1   1-171   172-198      Ülésnap adatai