Készült: 2020.09.18.23:14:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

228. ülésnap (2001.09.28.),  1-254. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 8:26:29


Felszólalások:   1   1-254   254-272      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés jelen lévő nagy számú tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat. A koalíciós többség láthatóan megvan. (Derültség.) Az Országgyűlés őszi ülésszakának 9. ülését megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Mádai Péter jegyzők lesznek a segítségemre.

A bizottsági elnöki értekezlet javaslatára tárgysorozatba-vételre és ajánlás készítésére kijelölöm a bizottságokat, az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak.

 

Soron következik a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó jelentés általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/4955. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4955/3-19. számokon kapták kézhez.

Hétfői döntésünk értelmében az általános vita mai időkerete 9 óra 50 perc. Felkérem Herényi Károly jegyző urat, ismertesse a frakciók rendelkezésére álló időkeretet.

 

HERÉNYI KÁROLY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőcsoportok és a független képviselők rendelkezésére álló időkeret felosztása a következő: Fidesz 169 perc, MSZP 164 perc, Független Kisgazdapárt 73 perc, SZDSZ 63 perc, MDF 57 perc, MIÉP 53 perc. A független képviselők részére 11 perc áll rendelkezésre.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután ez már a harmadik szakasza a vitának, de írásban korábban meglehetősen sokan jelentkeztek előre, ezért természetesen - a Házszabálynak megfelelően - az írásban előre jelentkezettek sorrendjében fogom megadni a szót. Az első három felszólaló a következő képviselők lesznek: elsőként Balsay István, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Kovács Tibor, az MSZP-ből; Lezsák Sándor lesz a harmadik, az MDF-től.

Balsay képviselő urat illeti a szó.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentés általános vitájához kívánok hozzászólni.

A 2000. év a polgári átalakulást követően az egyik legsikeresebb év, amelyről beszámolhatunk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az esélyegyenlőség javítását, a családpolitika kiemelt szerepét, az otthonteremtés javítását, a területfejlesztésben a területi folyamatok figyelését és a vidékfejlesztésnél a kiegyenlítést és a Széchenyi-terv adta lehetőségeket tűzte fő célként maga elé.

A 2000. évi költségvetési törvény végrehajtásánál három tartalmi körről beszélhetünk. Egyrészt tartalmazza a hagyományos beszámolási kötelezettségünket a 2000. évi költségvetési gazdálkodásról, másrészt szükségszerűen négy hatályban lévő törvény módosítására tesz javaslatot. Közülük kiemelném az államháztartási törvény és a szerencsejáték-törvény egyes szakaszainak változtatásait. Végezetül pedig a javaslat felhatalmazást kér arra, hogy a folyamatok megfigyelése következtében a kétéves költségvetési törvény 2001-re vonatkozó egyes előirányzatainak a módosítását is elvégezzük.

Az elmúlt év kimagasló eredményeket hozott gazdaságunkban, akár más országokhoz viszonyítjuk, akár saját magunkhoz. Gyors gazdasági növekedés, javuló külső-belső egyensúly, az infláció mérséklődő tendenciájának megtartása együttesen olyan fejlődési pályát írt elő, amely évek óta jellemzi európai felzárkózásunk megkezdését. Örvendetes az, hogy az ellenzék előzetes megjegyzései és prognózisai ellenére tovább gyorsult a gazdasági növekedés, bővült a foglalkoztatás. Különösen örvendetes a foglalkoztatás bővülése olyan területeken, ahol tartósan magas volt a munkanélküliségi ráta. A magas olajárak jelentős cserearány-veszteséget és inflációs nyomást okoztak, mégis javítani tudtuk az egyensúlyi jellemzőket, és tovább csökkent a fejlett európai országokkal szembeni inflációs különbség.

 

(8.10)

 

Előzetes jelzések szerint a magyar gazdaság éves növekedési üteme 5,2 százalék volt. A külkereskedelemben a nemzetközi átlagot többszörösen meghaladó mértékű növekedésről beszélhetünk. A beruházások reálértéke növekedett. Az elmúlt évekhez képest a foglalkoztatás élénkülése, a munkanélküliség mérséklődése, a munkanélküliségi ráta az uniós átlagnál közel 3 százalékponttal kedvezőbben alakult.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök úr! A kormány programja alapján a költségvetési politika kiemelt területeit a 2000. évben is a gyermekes családok támogatásának erősítése, a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása, az otthonteremtés, az agrár- és vidékfejlesztés gyorsítása, továbbá az uniós újraegyesítés, az integrációra való felkészülés jellemezte. A központi költségvetés kedvezőbben alakult az előirányzottnál, és kompenzálni tudjuk a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál bekövetkezett romlást.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdettől fogva következetes családbarát politikáját tükrözik a kormányzati ciklus első felében megtett intézkedések, amelyek közül nem győzzük elégszer hangoztatni, hangsúlyozni, hogy a juttatások többsége a korábbi rászorultsági elv helyett alanyi jogon jár, ezzel is erősíteni kívánjuk a társadalmi integrációt. Mintegy 30 százalékkal nőtt az adóból leírható családi kedvezmény mértéke, és új tételként megjelent a rászoruló családok gyermekeinek beiskolázási költségeihez való hozzájárulás.

Az ország minden pontján látható, hogy az otthonteremtés elfogadott és folyamatosan fejlődő koncepciója lehetővé tette, hogy a megkezdett lakásépítések száma 2000-ben az előző évekhez viszonyítva a kétszeresére nőtt. Javultak a kis- és középvállalkozások működési feltételei, az adminisztrációs terhek csökkentését eredményező elemek épültek be. A továbbiakban is az a célunk, hogy az adminisztrációs terhek csökkenjenek, és hogy a fő foglalkoztatási terheket, vállalásokat vivő kis- és középvállalkozások működési körülményei javuljanak. Az Unióhoz történő csatlakozást támogatta a jogharmonizációs, intézményfejlesztési, gazdaságfejlesztési feladatokat magában foglaló, valamint a közösségi vívmányok átvételéről és alkalmazásáról szóló nemzeti program megalkotása és időarányos végrehajtása.

Szólnom kell arról, hogy a helyi önkormányzatok a 2000. évben mind a kötelező, mint az önként vállalt feladataikat teljesítették, biztosítani tudták. Minden előzetes és ellenkező érveléssel szemben 12,5 százalékkal meghaladta az eredeti előirányzatot az az összeg, amellyel az önkormányzatok a 2000. évben gazdálkodni tudtak, az összes kiadásaik is 12 százalékkal haladták meg az előirányzatot. A 2000. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről készült állami számvevőszéki jelentés megállapította, hogy valamelyest javult az önkormányzatok gazdálkodási fegyelme, ez azonban nem elegendő, különösen a fejlesztések területén kell intézkedéseket tennünk, és ez a törvények módosítása során a következő évben már érvényesülni fog. A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem tartja megengedhetőnek, hogy 22-23 milliárd forint maradjon benn a fejlesztések terén az önkormányzatok nem megfelelő pályáztatása vagy a nem megfelelő korábbi pályázati rendszer miatt.

Csökkent a központi költségvetés bruttó adósságállománya.

Külön szeretnék beszélni arról, hogy a területfejlesztéseknél kiemelt figyelmet kaptak az uniós csatlakozással összefüggő környezetvédelmi, közlekedési és területkiegyenlítési programok. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 2000. évben először a tárcák a költségvetési törvényjavaslat összeállításánál régiónként is megjelölték a tervezett központi beruházásaikat, és most az általános kötetet kiegészítő fejezeti előírásokban, elemi beszámolókban, tehát projektmélységben megteremtődött a régiónkénti figyelemmel kísérés lehetősége. Mindenhol megjelöltük azt, hogy mely régiót érintően történt fejlesztés egy-egy adott jogcímcsoporton belül, a vállalkozási szféra és a befektetések, a beruházások ösztönzése, ennek területi orientáltsága kapcsán.

A terület- és vidékfejlesztési célelőirányzat felhasználásáról szólva, amelyben a privatizációs bevételekkel együtt elszámolt előirányzat felhasználása ugyan elmaradt a tervezettől, jelezni szeretném, hogy ezeket a számokat figyelemmel kísérjük; mögötte mindenütt megtörtént a döntéshozó központi és decentralizált szervek részéről a kötelezettségvállalás, tehát a maradvány a célfejlesztés vagy a támogatás tekintetében nem veszett el - vonatkozik ez mind a Phare-, mind a SAPARD-programokra.

Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a terület- és vidékfejlesztésben új elemek jelentek meg.

 

(8.20)

 

A területi adókedvezmények alakulása nagyon lényeges a hátrányos helyzetű megyék és régiók felzárkóztatásánál. 42 milliárdnyi adókedvezménnyel számoltunk. Ebből a kiemelt térségek, vállalkozási övezetek és az 1 milliárdos beruházást megvalósító adókedvezmények mintegy 30 milliárdot tesznek ki. Az önkormányzati felhalmozási kiadások közötti pénzmaradvánnyal együtt az önkormányzatok részére mintegy 72 milliárd forint állt rendelkezésre. Sajnálatos módon itt - amiről az előbb is beszéltem - csak 48 milliárd körüli összegre teljesült. Teljes mértékben decentralizáltan a területi tanácsok hatáskörében került felhasználásra a területi kiegyenlítő célelőirányzat és a decentralizált keret. Itt is mutatkoznak pénzmaradványok. Az a törekvésünk, hogy a 2001-2002. évi költségvetésben ezek felhasználhatóvá váljanak.

Így a költségvetési törvény módosításával az a rendező elv a területfejlesztésnél és vidékfejlesztésnél, hogy a parlament év közben hozzon olyan döntéseket, vagy más jogszabályban rögzített módon tegye lehetővé a költségvetési törvény szükséges változásait. Kezdeményezzük továbbá, hogy a társadalombiztosítási alapok pénzügyi beavatkozást érintő kérdései is kerüljenek a módosítások sorába. A 2001. évi költségvetés ezen előirányzatából mindössze harmincat érint. A szerencsejáték-törvény változtatásánál indoklás, hogy valamennyi szerencsejátékot be kell sorolnunk a törvény hatálya alá.

A fogyasztói árkiegészítésnél a változtatás iránya pedig az, hogy a Budapesti Közlekedési Szövetség létezésének és elindításának a szükségessége tette indokolttá az árkiegészítés lehetőségét. A sportról szóló törvény módosítása pedig lehetőséget biztosít arra, hogy a sportszervezeteknek adandó támogatások a sportminiszter hozzájárulásával is megtörténhessenek.

Tisztelt Ház! Előttünk van a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés, továbbá az Állami Számvevőszék jelentése a költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről. Meg kell köszönnünk az Állami Számvevőszéknek az újszerű elemző és a hibákra kíméletlenül rámutató jelentését, amelyre a kormány a jelentését megtette.

Különösen fontosnak tartom azokat a megállapításokat, amelyeket az önkormányzatok fejlesztésénél, gazdálkodásánál tett. Szükségesnek tartom a pályázati rendszer módosítását, és feltétlenül fontosnak tartom a terület- és vidékfejlesztésnél a különböző előirányzatokhoz való folyamatos hozzájutás lehetőségét, az egyik évről a másikra való átvitelénél az adminisztrációs lehetőségek csökkentését, egyidejűleg az előtte, közben és az utána történő ellenőrzéseknél.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt a továbbiakban is az esélyegyenlőség növelését, a kiemelt családpolitikai támogatásokat, az otthonteremtést, a területi kiegyenlítést és a Széchenyi-terv továbbfejlesztését tartja fontosnak. A jövő elkezdődött, mi mindannyian tehetünk annak érdekében, hogy ez a gazdasági növekedés, az egyensúly és az esélyegyenlőség továbbra is megmaradjon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, a Szocialista Pártból.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Valóban igaz Balsay képviselőtársam azon megállapítása, hogy a gazdasági növekedés 2000-ben nem volt kevés, hiszen az 5 százalék feletti növekedés jelentős. Azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hét régió közül most már beragad az észak-alföldi régió, a bruttó hazai termék teljesítménye alapján a 7. helyen van. Azt szeretném mondani, hogy nagy a különbség a régiók között a gazdasági növekedésben.

A másik: valóban igaza van Balsay képviselőtársamnak, hogy a címzett és céltámogatások területén igen komoly gondok vannak. Az Állami Számvevőszék jelentése a következőt állapítja meg: "A címzett és céltámogatások eredetileg tervezett összegének 42 százalékát az önkormányzatok nem vették igénybe, mivel a fejlesztési programok előkészítettsége, pénzügyi megalapozottsága nem volt megfelelő. Az évek óta fennálló kedvezőtlen helyzetnek a legfőbb oka, hogy az önkormányzatok kétharmada a céltámogatással megvalósítható fejlesztéseihez a saját forrást is központi támogatásból kívánja megteremteni". Nagy gond!

A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy a rendszerváltás óta az önkormányzatok - írd és mondd - mintegy 3 ezer új feladatot kaptak. Ehhez a 3 ezer új feladathoz nem minden esetben csoportosítottak megfelelő forrást, tehát évek óta - nemcsak 2000-ben, a korábbi években is - feszes a helyzet a források és a feladatok között. Nagy gond az is, hogy az önkormányzatok mintegy egyharmada rendszeresen forráshiányos. Valóban szükség van egy önkormányzati reformra. Azt hiszem, ezzel Balsay képviselőtársam is egyetért, mert ez így tovább nehezen mehet.

Köszönöm. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki a Magyar Szocialista Párt véleményét fogja ismertetni; őt majd - ha megérkezik - Lezsák Sándor követi, ha nem érkezik meg Lezsák Sándor képviselő úr, akkor Kóródi Mária következik majd.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ilyen korai órán nem szokott az embernek rögtön zseniális gondolat eszébe jutni, éppen ezért szeretnék visszatérni azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket például a miniszterelnök úr is megfogalmazott már itt, a Házban, aki a költségvetést egy-egy család költségvetéséhez hasonlította. Én az egész beszédemet erre a gondolatkörre szeretném építeni és megvizsgálni azt, hogy ez a költségvetés valóban olyan szempontokat vesz-e figyelembe, mint amikor egy család a saját háztartását megtervezi.

A képviselőtársaim már beszéltek arról, hogy ez a zárszámadás gyakorlatilag két részből áll. Az egyik része a valós zárszámadás, amelyet itt, a Házban már sok kritika ért. Én ezekről most nem akarok beszélni.

A másik része a 2001. évi költségvetés módosítása, amelyben, úgy gondolom, vannak olyan tételek, amelyekkel természetesen - és ezek vannak többségben - az ellenzéki pártok nem értenek egyet. Még egy gondolat ehhez: azt is kifogásoltuk már többször, hogy ugyanakkor - miután a parlament kétéves költségvetést fogadott el - a 2002-es költségvetés módosításáról ebben a javaslatban egyetlen szó sincs.

Visszatérve az eredeti gondolathoz, a családok - különösen ilyen feszült, háborús helyzetben - igen óvatos költségvetést szoktak összeállítani. Jó, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy amikor ez a költségvetés elkészült, akkor még teljesen más volt a világpolitikai helyzet, de az elmúlt napokban nemigen láttunk szándékot arra, hogy a kormány - figyelembe véve ezt a megváltozott világgazdasági és külvilági helyzetet - változtatni kívánna a benyújtott költségvetésen, és valamiféle takarékossági szempontokat vagy óvatossági szempontokat is figyelembe vegyen.

Nekünk az a véleményünk, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban a kormány esztelen költekezésbe kezdett. Ennek nem igazán látjuk az okát. Ennek egyes jelei már megjelennek itt, ebben a költségvetésben. A továbbiakról pedig a sajtóból tájékozódhattunk különböző bejelentések kapcsán, hogy a kormány idén még mire kíván az elmúlt évi többletbevételekből költeni.

Már bevett gyakorlat a Fidesz részéről, és úgy veszem észre, hogy most is ez fog történni, hogy a szavazásokat közvetlenül megelőzően rendkívül jelentős módosításokat terveznek benyújtani képviselői módosító indítvány formájában, ami természetesen kellemes módszer a kormánypártok oldaláról, mert ily módon nem kell indokolni és magyarázni ezeket a lépéseket, hanem egyszerűen a kormánypárti többséggel elfogadtatni, és aztán majd a társadalom és a választópolgárok, amikor megjelenik a Magyar Közlönyben, értesülnek arról, hogy gyakorlatilag miről is van szó.

 

 

(8.30)

 

Itt néhány dolgot szeretnék mondani, néhány kérdést megfogalmazni és megkérdezni az államtitkár urat is például, hogy mire kell a kormánynak az elkövetkező két-három hónapban az a 45 milliárdos tartalék, amivel most a tartalékot meg akarják emelni. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az Állami Számvevőszék bizony kritizálta az eddigi gyakorlatát is annak, hogy hogyan használták fel az általános tartalékot. Nem nagyon kaptunk erre magyarázatot. Ugyancsak említették már képviselőtársaink, hogy tudomásul vesszük azt, hogy a MÁV is, a Malév is nehéz helyzetben van, és mint többségi állami tulajdonú társaságokon az államnak, a tulajdonosnak segíteni kell. De ez nem tehető úgy meg, hogy ne legyünk tisztában azzal a konszolidációs programmal, amit ez a két társaság a veszteségeik lefaragása érdekében kíván tenni. Fogalmunk sincs erről a dologról. Gyakorlatilag kitöltetlen csekket kapnak, és az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az ilyen jellegű támogatások bizony nagyon alacsony hatékonysággal működnek.

Ha nem haragszanak, mindennek a netovábbjának tartom azt, hogy mindenféle feltétel nélkül a kormány egy tollvonással elengedi azoknak a tisztességtelenül gazdálkodó sportegyesületeknek az állami adósságait, amelyek felelőtlenül és törvénytelenül gazdálkodtak az elmúlt időszakban. Meggyőződésem szerint ezzel mérhetetlenül megsértik azokat, akik rendkívüli erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy törvényesen gazdálkodjanak, és megfeleljenek minden ilyen irányú követelménynek. Feltétel nélkül történik ismét csak ezen adósságok elengedése, ez egyszerűen erkölcstelen azokkal szemben, akik eddig tisztességesek voltak.

Ezek után az a kérdés, hogy lenne-e más helye ezeknek a forrásoknak. Nekünk meggyőződésünk, hogy igen. Ehhez is szeretnék néhány példát felsorolni. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő, és tisztában van azzal, hogy a kelet-magyarországi régió felzárkóztatása vagy lemaradásának csökkentése érdekében bizony az elmúlt három évben a szükségesnél lényegesen kevesebb intézkedés történt.

Néhány példát erre! Ebben a megyében, az országos átlagtól eltérően, továbbra is körülbelül 20 százalék körüli a munkanélküliség, ettől lényegesen magasabb, ennek két-háromszorosa a cigány lakosság körében a munkanélküliség. Ez súlyos problémát okoz a megyében az önkormányzatoknak is, amelyeknek a forrásai jelentős részét a szociális támogatások viszik el; kezelhetetlen helyzetek keletkeztek. Köztudott dolog, hogy sajnálatos módon az elmúlt három évben nem csökkent, hanem nőtt az úgynevezett önhikis kategóriába tartozó önkormányzatok száma, és jelentősen nőtt az őket támogatandó forrásigény. Tehát nem igaz az az állítás, hogy az önkormányzatok helyzete az elmúlt három évben jelentősen változott vagy javult volna, sőt - mivel ez egy átlagszám, hogy átlagosan változatlan az önhikis települések száma - Borsod megyében és konkrétan az én választókörzetemben ezen települések száma nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Ezt meg is állapítja a Számvevőszék is, ezt írja szó szerint: "A helyi források elégtelensége miatt az önkormányzatok egyharmada részesül egyre nagyobb mértékű pótlólagos támogatásban." Az úgynevezett önhikis kör változatlan, ezekről a településekről a népesség elvándorlása, tisztelt képviselőtársaim, megállíthatatlan. Egyszerűen reménytelen helyzetek alakulnak ki.

A minap azt olvashattuk, hogy a kormány 1,5 milliárd forinttal többet kíván költeni a közúthálózat fejlesztésére vagy javítására. Ha tízszer ennyit adnánk, akkor is kevés lenne, ugyanis - ez is elhangzott többször itt, a Házban - a jelenlegi felújítási ütemek miatt 40-50 évre lenne szükség ahhoz, hogy a lemaradást pótoljuk. Ekkor különösen érthetetlen az, tisztelt államtitkár úr, hogy miért akarunk ismételten 10 milliárdokat olyan célokra fordítani, ami teljes mértékben értelmetlen. Értelmetlen az autópálya-kapuk lebontása (Tállai András: Az építése is!), ugyanis nem arról van szó, hogy ingyenes autópályát akarunk, hanem egy másfajta ellenőrző rendszert akar a kormány kiépíteni, sajnálatosan azért az egy mondatért, amit a miniszterelnök úr a választási kampányban elmondott, hogy a kapuk a focipályára valók. (Domokos László: Így van!) Ezért az egy mondatért akar a kormányzat most több tíz milliárd forintot erre a dologra költeni, ugyanis annak idején jelentős forrásokból... (Tállai András, mosolyogva: Több tíz milliárd forintot?!) Így van, tisztelt államtitkár úr, mert itt azt kell vizsgálni, hogy néhány évvel ezelőtt ennek a kapurendszernek a létrehozása mennyibe került - ez 5-7 milliárd forintos nagyságrend -; mennyibe kerül ennek a kapurendszernek most az elbontása; mennyibe kerül ennek a kapurendszernek valahol új helyen történő felépítése; mennyibe kerül az új ellenőrző rendszer kiépítése.

Mindent összevetve egy kérdés marad: mi ebből az állampolgár haszna? (Tállai András: Mennyibe kerül a működtetése?) Miért lesz jobb az állampolgárnak, hogy elköltöttek 10 milliárd forintos nagyságrendet ahelyett, hogy például ezt a 10 milliárd forintot a bekötőutak fejlesztésére fordítaná a kormány?

A másik nagyon fontos kérdéskör, amiről szintén beszélni kell: a foglalkoztatás és különösen a cigányfoglalkoztatás kérdése. Tisztelt Államtitkár Úr! Munkaügyi programokra rendkívül jelentéktelen forrásokat fordít a kormány ahhoz képest, amit például az előző ciklusban megtettünk. Több volt az a forrás. Még többre lenne szükség. Most itt áll rendelkezésre a többletbevétel, ebből ezeket a problémákat igenis lehetne kezelni. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolom azt, hogy a cél- és címzett támogatások körében rendkívül jelentős forrás maradt meg, amit nem tudtak az önkormányzatok fölhasználni. Elismerem, hogy e tekintetben az önkormányzatoknál is van felelősség. De nem ez a probléma alapja, hanem az a probléma alapja, hogy a különböző kormányzati szerveknél ezeknek az elbírálása rendkívül bürokratikusan megy, az egész rendszer nincs összehangolva, a működése nincs megfelelőképpen kitalálva, és emiatt az önkormányzatok futkosnak egyik helyről a másikra, az idő halad, a pénz meg megmarad kihasználatlanul, amikor minden fillérre szükség lenne.

Balsay képviselő úrnak szeretném mondani a lakástámogatásokkal kapcsolatban, hogy ez egy örvendetes dolog, de van egy rendkívül sajnálatos tény: az, hogy az ország egyik legnagyobb megyéjében, Borsod megyében épült az elmúlt években a legkevesebb lakás az egész országban. A legnagyobb megyében 2000-ben összesen 950 új lakás épült. Ez egyszerűen elfogadhatatlan!

 

 

(8.40)

 

Tehát ez azt jelenti, hogy ott a megélhetési feltételek nem adottak, onnan el akarnak vándorolni az emberek. (Balsay István: Pályázzanak!) Tehát ezért gondolom azt, hogy azokat a problémákat, amiket itt az előzőekben fölvázoltam, orvosolni kellene, mert szépek az adatok országos átlagban, de óriásiak a differenciák a különböző régiókban.

Befejezésül azt szeretném elmondani, hogy az adófizetőket az érdekli a legjobban, hogy a költségvetésből finanszírozott feladatokra mennyit költ az ország, ez hogyan hasznosult, és hogyan láthatják át az állampolgárok, hogy valóban arra költötte-e a kormányzat a költségvetési bevételeket, amit ők is a legfontosabbnak és a legjobbnak tartanak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan eljutunk oda, hogy az állami pénzügyekről kevesebbet fogunk tudni, mint a rendszerváltást megelőzően. Ha a kormány korlátlan felhatalmazást kap mindenre, hogy saját hatáskörben döntsön különböző költségvetési források felhasználásáról, akkor eljutunk abba az állapotba, amibe a rendszerváltozást megelőzően voltunk, amit mindannyian szerettünk volna megváltozatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Tállai András: Nagyívű volt!)

 

ELNÖK: Most kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én nem választanék a költségvetés vitájánál háborús pszichózisra ható megjegyzéseket. Magyarországon rend és nyugalom van. A kormány három alkalommal foglalkozott a kialakult nemzetközi helyzet Magyarországra gyakorolt hatásával, és reméljük, hogy a fejlődés töretlen lesz, és a biztonság Magyarországon minden körülmények között a családok, a polgárok, az önkormányzatok számára adott lesz.

Aki az autópálya egységes használati díja ellen érvel, annak érdemes az M5-ös úton végigautóznia, és megérti a polgári kormány intézkedéseit, hogy miért kívánja csökkenteni az úthasználati díjat, és miért kívánja, hogy azt vegyék igénybe főleg a nehéz járművek.

A foglalkoztatásban - ellentétben a képviselőtársam által elmondottakkal - 200 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Különösen a gátépítéseknél, az útépítéseknél szeretnénk az alacsonyabban képzett munkaerő foglalkoztatását megoldani sikeresen. A regionális felzárkóztatásban is vannak eredmények, különösen az infrastruktúrában. Minden törekvésünk az, hogy a keleti országrész elérhetősége és a működő hazai és külföldi tőke behatolása ezekbe a régiókba, megyékbe megtörténjen. Ezért hat megyét kiemelten kezeltünk, és közel 10 milliárd forintnyi külön támogatási eszköz áll decentralizáltan rendelkezésükre.

Arról is szeretnék beszélni, hogy változtattunk azon a decentralizált területfejlesztési politikán, amely 42 milliárdot adott egy acélműveknek, amelyet utána az előző kormány egy dollárért adott tovább. Változtatni kívántunk, hogy ne a 4-es metró és Bős-Nagymaros beruházása, hanem egy valós vidékfejlesztés mindegyik régióban programok alapján induljon be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A gázközművagyon visszaadásával pedig az önkormányzatoknak fejlesztési lehetőséget biztosítottunk, és egy régi adósságot rendeztünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, szintén Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kovács Tibor úr, én az ön hozzászólásának egy részét konstruktívnak fogom föl. Ugyanis ön azt mondta, hogy gondolkozzunk azokon a nemes célokon, amelyek finanszírozására a többletbevételek lehetőséget adnak. Képviselő úr, ezt nagyon köszönöm önnek. De meg kell említenem azt, hogy a kormány által megajánlott, a törvény módosítása kapcsán megajánlott célok közül nem igazán vett sorba egyet sem.

Úgy gondolom, nagyon nemesek azok a célok, amelyeket meghatározott a kormány és megajánlott a parlamentnek. Egypárat hadd emeljek ki, hisz úgy gondolom, ön is fontosnak tartja azokat: a köztisztviselők bérintézkedése, hisz úgy gondolom, el kell mozdulni e tekintetben a korábbi szintről. Az egyéb bérintézkedésekhez szükséges forrásokat is igyekszik biztosítani a kormány. Korkedvezményes nyugdíjaztatás rendezése, ez is egy régi adóssága a kormányoknak; a diákhitel intézménye, úgy gondolom, fontosnak véli ön is.

Kicsit többet szeretnék beszélni a Gazdasági Minisztérium fejezeténél a Széchenyi-terv pályázatainak finanszírozásáról. Ugye, kedves képviselő úr, a szociális bérlakás, amelyet ön is fontosnak tarthat, a lakáshitel, a gazdaságélénkítő támogatások, a kamattámogatás, a pályázati rendszer, a turizmus fejlesztése, a munkahelyteremtésre fordítható források nagyon fontosak ebben az országban. Úgy gondolom, a nemzeti földalaphoz is szükséges forrásokat biztosítani. Ugye, nem tartja ön sem fölöslegesnek a nyugdíjak emelését, a 6 százalékos reálérték-emelkedést, a gyógyszertámogatást, az egészségügyi alap- és szociális ellátás kérdéseiben a szükséges források biztosítását? És van még egy nem csekély dolog: a rokkantsági, baleseti hozzátartozói nyugellátás-emelése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, azt a kérdést kellene tisztába tenni: tavaly önök azt mondták, hogy máris, azonnal intézkedjen a kormány, és ossza szét a többletbevételeket; most, amikor megajánljuk itt, a 2001. évi költségvetésben, hogy mi döntsünk, a tisztelt Ház, akkor pedig nincs ebben konstruktivitás. Szeretném, ha ebben partnerek lennének.

Köszönöm a szót, elnök úr.

 

ELNÖK: Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, szintén kétperces hozzászólásra.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Már nem akarom folytatni a nyugdíjak reálértékének növelését, tegnap már volt erről szó. Ha azt vesszük, hogy mit vásárolnak a nyugdíjasok - élelmiszert s a többit -, azoknak az ára jóval jobban nőtt, mint 10 százalék. Ehhez viszonyítva tehát nem lehet beszélni 6 százalékos reálnyugdíj-emelésről. 2000-ben 32 ezer forint volt átlagban a nyugdíj, nyilvánvaló... - nem folytatom. Nem szabad az átlagos inflációs rátát és a nyugdíjemelést összehasonlítani, mert ez két dolog.

A másik, amit szeretnék mondani: én a növekedésről szóltam, elismert tény, jó hogy van. De befagyott az infláció, képviselőtársaim, 2000-ben, márpedig ez igen veszélyes, mert az inflációnak sok negatív hatása van. Egyrészt: megindul az értékmegőrzésre való törekvés, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek, így nő a költségvetés terhe. Csökken bizonyos mértékben a megtakarítás infláció esetén, veszítenek a bérből és a fizetésből élők, és nyernek a reáljavakkal rendelkezők. Könnyebben kerülnek az adóalanyok magasabb adósávba infláció esetén. Az árak információs hatása megszűnik, márpedig lényeges a piacgazdaságban az árak információs hatása. A vállalkozók a rövid távú gondolkodásra állnak át, nincs stratégiai fejlesztés kellőképpen, így nehéz a szerkezetváltás, és az infláció végső soron a hatékonyságot is rontja, hiszen a magas árakkal el lehet ismerni magasabb költségeket is. Igen jelentősek az infláció gazdasági költségei is, és a tőkebefektetések nagyobb arányban a pénzügyi szektorba áramolnak, így nem hatékony az erőforrás-allokáció. Tehát azt akarom mondani, hogy az infláció ellen jobban fel kell gyűrni az inget.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr következik, szintén Szocialista Párt.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Az ellenzéki képviselők nem azért vannak rendszeresítve itt, a parlamentben, hogy dicsérjék a kormány költségvetését, arra ott vannak önök, ezt meg is teszik rendszeresen. Mi csak azokra a dolgokra szeretnénk fölhívni a figyelmet, amit mi másképpen csinálnánk. Megjegyzem: a helyzet évről évre változik, és ehhez alkalmazkodnia kell még a kormánynak is. Ez az, amit mi itt az előzőekben számon kértünk.

Balsay képviselő úrnak szeretném azt mondani, hogy természetesen mi is kínosan szeretnénk elkerülni azt, hogy itt, az országban bármiféle háborús pszichózis kialakuljon. Csak az óvatosságra, a körültekintésre hívtuk föl a kormány figyelmét, hogy az elkövetkezendő napokban azokból a szándékokból, amiket már eddig a sajtóban megjelenítettek, talán vissza kellene venni valamit az óvatosság kedvéért, mert a világgazdasági folyamatok nem úgy alakulnak, mint ahogy azt önök néhány héttel vagy néhány hónappal ezelőtt elképzelték.

A másik dolog, tisztelt Balsay képviselő úr: amiket én elmondtam, azok tények. Amiről ön beszélt, amit a mostani kétperces felszólalásában elmondott, azoknak a zöme szándék, hogy mit szeretnének majd még megcsinálni.

 

(8.50)

 

De eddig nem csinálták meg, és én azokra a hiányosságokra hívtam fel a figyelmet, amelyek főleg a kelet-magyarországi térséget és régiót érintik.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, szintén MSZP.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, ebben a polémiában az infláció az egyik kulcskérdés, és amit Babák Mihály elmondott... - nagy dilemmával nézegettem gyorsan, hogy mit lenne érdemes felolvasni ebből a költségvetésből, mert az infláció, amit vitattunk a költségvetés benyújtásakor is, nem annyi lett. Az, hogy itt néhány helyen forrást félretettek például a nyugdíjak rendezésére, az egy dolog, és az, amiről Takács Imre beszél, egy másik dolog. Szeretném önöket emlékeztetni, hogy itt, e Ház falai között mondta Varga Mihály, akkor még államtitkári minőségben, hogy nincs különbség a két fogyasztói kosár között. Azt, amit Takács Imre elmondott, érdemes lenne végigvenni, hogy a nyugdíjasok által fogyasztott termékek zöme a 20 százalékot meghaladta, 20 százalék fölött van. Ehhez viszonyítva, amit a nyugdíjasok kapnak, az tényleg csak morzsa, töredék, de nem erről akartam hosszabban beszélni, és majd a hozzászólásomban ezt részletesen indokolni fogom.

Az, amiről Babák képviselő úr beszél: igen, önök kiemelnek néhány tételt, de nagyon vigyáznak arra, hogy ez soha ne legyen teljes körű, és nem beszélnek az összegekről. Ezzel mintegy félrevezetjük a környezetet, a közvéleményt, azokat, akik figyelik ezt a költségvetési vitát, mert azok a célok is, amelyeket részben érint Balsay képviselő úr, 5-10 milliárd forintokról szólnak, és módszeresen nem beszélünk a kormányzati tartalékpénzekről, ahol több tíz milliárd forintról van szó. Ha ezeket sorba rakjuk, hogy ezek hova és milyen irányba csordogálnak el, ez mutatja azt, hogy igenis tényleg elfogadhatatlan az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami itt történik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tállai András államtitkár úr is válaszolni kíván.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt mi elfogadjuk, hogy az ön feladata nem az, hogy alapvetően dicsérje a kormányt, az azonban elvárható lenne öntől, hogy a tényeket is elmondja. Engedje meg - engem borsodi képviselőként is megszólított -, hadd mondjak el néhány tényt, amit ön elfelejtett elmondani.

Az egyik tény az, hogy ahol ön országgyűlési képviselő - Tiszaújváros és térsége -, Borsod megyében a legkisebb a munkanélküliség, alig haladja meg a 10 százalékot. Az is tény, hogy ipari szempontból Tiszaújváros az egyik legdinamikusabb fejlődő térség, több ezer embernek adnak munkát az ottani munkahelyek. Az is tény, hogy Tiszaújvárosban ipari park létesült több száz milliós állami támogatással, és az is tény, hogy külföldi befektetők jelentkeznek, amerikai befektetők gyárat építenek, több ezer fős munkahelyeket teremtenek ebben a térségben. Azt gondolom, amikor a munkanélküliségről beszél tiszaújvárosiként, ezt legyen szíves elmondani. Ha az észak-borsodi településekről emelt volna szót, akkor elfogadnám azokat, amiket mondott. Úgy gondolom, mindenképpen legyen figyelemmel arra, hogy mi történik a saját térségében.

A másik dolog: meglepő számomra, hogy amikor ön borsodi képviselőként, tiszaújvárosiként a térségről beszél, nem említi az autópálya-építést, helyette a kapukról beszél. Képviselő Úr! A mi térségünkben, az ön térségében nincsenek kapuk, nem is lesznek kapuk, helyette lesz egy autópálya, amire már nagyon-nagyon rég vártunk, és úgy gondolom, azokra a gondokra, problémákra, amik ott abban a térségben jelentkeznek, az autópálya mindenképpen megoldást fog adni. Egyébként már az is elismerés, hogy ön az autópályáról egyetlen szót sem szól, ez elismerése annak, hogy a dolgok jól mennek abban a térségben.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megvallom őszintén, jóleső érzéssel töltött el, hogy Göndör képviselő úr a nyugdíjasok helyzetét ilyen fontosnak ítéli. Úgy gondolom, változás történt a szocialisták ebbéli vélekedésében, hiszen korábban a magánnyugdíjpénztárral a forrásokat vitték el a nyugdíjasok nyugdíjemelése elől, ezt a lehetőséget csökkentve. Úgy gondolom, a nyugdíjak emelése az az egyetlen és nagyon fontos megoldás, amely lényeges változást idézhet ilyen tekintetben elő.

Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a társadalombiztosítás és a gyógyszerellátás tekintetében a tervezett és megajánlott kormányzati intézkedések, az adómentesség beiktatása, és sorolhatnám mindazt, ami itt a nyugdíjasokkal és a rokkantakkal kapcsolatos, ezek megajánlottak a parlament számára.

A tekintetben, hogy az élelmiszerárakat befolyásoljuk - tegnap már tisztáztuk, képviselő úr, hogy ebbéli lehetősége nagyon csekély a kormányzatnak és a parlamentnek -, e tekintetben a megoldás mindenféleképpen csak a nyugdíjak minél további emelése. Talán annak idején, amikor erre több lehetőség lett volna, helyesebben az évek során többet kellett volna önöknek is odafigyelni, akkor nem lennének ilyen súlyosak a gondok. Úgy gondolom, a kormányzati ciklus alatt tisztesen és tisztességesen elszámoltunk a nyugdíjasokkal, és a büdzsé lehetőségéhez képest biztosítottuk a nyugdíjak emelését.

Még egy nagyon lényeges kérdésről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, az itt megajánlott célok tekintetében mi tavaly odafigyeltünk az önök vélekedésére, hogy mire osztották volna. Most ezeket a célokat igyekeztünk értékelve behozni a tisztelt Ház elé, de most az a baj, hogy behoztuk. Tessenek már megmondani, mikor jó, ha sapka van a fejünkön, vagy ha nincs sapka a fejünkön! Elhiszem, hogy a források végesek, többre kellene és több pénz kellene, de jelenleg ennyi a többletbevétele a múlt évi költségvetésnek, amelyet tényleg félretettünk arra, hogy itt ma erről beszélhessünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Tállai András tapsol.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor beszéljünk a tartalékokról, mert ez volt az egyik kérdés. A tartalékok ez évi felhasználásának nagy részét az előre nem várt tiszai árvíz költségvetési igényei viszik el, hiszen közel 38 milliárd forint kifogyásáról van szó. Azt gondolom, feltételezhetően nem vitatják, hogy erre költeni kellett és költeni kell.

A másik része pedig az, amikor a legelején Kovács Tibor szólt, hogy bizonytalan a külső gazdasági környezetünk, amire az államnak, a kormánynak reagálnia kell és minél hamarabb. Ezért feltétlenül szükséges - az óvatos költségvetési tervezésnek része -, hogy tartalékok legyenek. Egy jó háztartásban is igyekszik a család összegyűjteni a tartalékot és nem elkölteni akkor, amikor nehéz helyzetek vagy kiszámíthatatlan környezet van. Azt gondolom, ezért teljesen megfontolt gazdálkodás az, hogy a tartalékok további 45 milliárd forinttal fel lesznek töltve.

Az autópályaügyről én is szerettem volna szólni, mint a dél-alföldi térség érintettje. Szívesen átadnánk, cserélhetnénk, a kapuinkat átadjuk önöknek, ha úgy gondolja, nekünk jó lenne az egységes tarifarendszer. Elmondanám, hogy jelenleg egyetlenegy ide felvezető út többe kerül, mint amibe önöknek egy hónapra fog majd kerülni az autópálya (Babák Mihály: Európa legdrágább autópályája az M5-ös!), és ezt mi szeretnénk megváltoztatni. Mi azt akarjuk, hogy a kormány bontsa le az M5-ösön lévő kapukat is, de egyenlőre ennek a lehetősége még sajnos nem áll, és ezért mi szomorúak vagyunk; nem pedig az, hogy még kapukat akarna esetleg építeni Kovács Tibor - ha jól értettem - az M3-ason is, hiszen az a megoldás ön szerint.

Az inflációval kapcsolatban, ne haragudjanak, úgy tűnik, mintha örülnének annak, hogy az infláció esetleg kedvezőtlenebbül alakul, mint ahogy mi terveztük. De itt hadd mondjam el, hogy az év még nem fejeződött be, és éppen a mai Világgazdaságot ajánlom figyelmükbe, egy mondatot idézek belőle: decemberre a korábban vártnál alacsonyabb árdinamika is megvalósulhat, pont az aktuális gazdasági változások hatására olajárak csökkenése, és az infláció csökkenését vélelmezi a cikk írója is. Egyébként gazdasági elemzők is ebben reménykednek.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Balsay István képviselő urat illeti ismét a szó.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! A pénzromlás valóban az első számú közellenség, ezért minden pártnak, a parlamentnek és a kormánynak tennie kell annak érdekében, hogy ez csökkenjen. A polgári átalakulást követően van tapasztalatunk az egyes kormányok inflációtervezési gyakorlatáról. Volt olyan év az MSZP-SZDSZ-kormány idejében, amikor 9 százalékponttal magasabbra sikerült az infláció tervezése egy más gazdaságpolitikai időszakban, mint a jelenlegi. Takács képviselő úr is tudja, hogy ezt nem követték se kicsi, se nagyobb korrekciók. Most a polgári kormány arra tesz kísérletet, hogy ezeket olyan területeken, amelyek a legérzékenyebben érintettek, például az időskorúak területén vagy a gyermeket vállalók területén, kompenzálja és figyelemmel kísérje - ez megtörténik.

 

(9.00)

 

Amiről én beszéltem, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásáról hat megyében; a leghátrányosabb térségek felzárkóztatásának pénze: szeretnénk többet adni, most ennyire tellett.

A lakásépítésben pedig nem a jövőről beszélek, hanem arról, hogy a megkezdett lakásépítések száma az előző évekhez viszonyítva kétszeresére nőtt, és ez a Fidesz-Magyar Polgári Párt otthonteremtési programjának és a gazdaság teljesítőképességének köszönhető. A Fidesznek van programja, ez a program továbbra is a családok kiemelt támogatását és a hátrányos helyzet felszámolását tűzi maga elé. Ezért mind a hét régióban stratégiai és operatív programok készültek; az Európai Unió és a magyar kormány is kiemelten figyeli a keleti régiók felzárkóztatását. Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr következik újabb kétperces hozzászólásra.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én az észak-magyarországi régióról, Borsod megyéről beszéltem azért, mert egyetlenegy kormánypárti képviselő se vette a fáradságot abból a régióból, hogy a régió problémáit ecsetelje. Ha az én választási körzetemről beszéltem volna, akkor a következőt mondtam volna el, tisztelt államtitkár úr: Tiszaújvárosban valóban alacsonyabb a munkanélküliség 10 százaléknál, viszont van körülötte 31 település, és ezen települések közül számos településen a munkanélküliség 50-60 százalék. Ez is megint csak tény.

Az ipari park kérdéséről: tisztelt államtitkár úr, az iparipark-beruházás 2,5 milliárd forintba került, zömében önkormányzati forrásból valósult meg, amelyhez a kormány százmillió forint vissza nem térítendő és százmillió forint visszatérítendő támogatást adott - csak a nagyságrendek kedvéért; amit természetesen köszön Tiszaújváros önkormányzata, minden fillért, amellyel a kormány hozzájárult. Csak azért mondtam ezt el, hogy tényszerűen beszéljünk dolgokról, és ne próbáljuk meg elferdíteni azokat.

Tisztelt Domokos Képviselő Úr! Az autópálya-építésekkel kapcsolatban maximálisan egyetértünk a kormánynak azzal a törekvésével, hogy egységes autópálya-rendszer jöjjön létre az országban, de nem erről van szó. A kormány nem arról beszélt, hogy ingyenes lesz az autópálya, valamilyen ellenőrzési rendszer kell, ez lehet kapus rendszer is, meg lehet más rendszer is, amiről önök is beszéltek. Természetesen mind a kettő pénzbe kerül. Ha már az egyiket megvalósítottuk, akkor azt nem kellene feltétlenül hatalmas költségekkel megszüntetni, erről beszéltem. Mert ezeket a pénzeket lehetne például azoknak a bekötőutaknak az építésére fordítani, ami például összeköti Mezőkövesdet, Tiszaújvárost vagy Miskolcot az autópályával, amelynek a költségvetési fedezete jelenleg nem áll rendelkezésre. Erről beszéltem, tisztelt képviselő úr!

 

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már most bejelentem, hogy még legalább két kétpercest kell hogy kérjek majd.

Babák képviselő úr, feltételezem, hogy ön érti és megnézte a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó törvényt. Sajnálom, hogy ebben a Házban módszeresen és nagyon sokszor hangzik el, hogy a magánnyugdíjpénztár elvitte a pénzt valami más elől. Kedves Képviselő Úr! Törvénybe van iktatva, és egyelőre egyetlen vizsgálat nem állapította meg, hogy a magánnyugdíjpénztárak nem tartották be ama kötelezettségüket, hogy a begyűjtött forrásuknak döntő többségét állampapírba kell elhelyezni. (Babák Mihály közbeszól.) Én majd meghallgatom önt, amikor szót kér! Ha állampapírban elhelyezték a pénzüket, akkor ez azt jelenti, hogy ez a forrás igenis rendelkezésére áll a költségvetésnek, és lehetne belőle a gazdasági növekedést generálni és előremozdítani a gazdaságot. Hadd mondjam azt, hogy ez tényleg nem felel meg a valóságnak, mert nem elvitte a pénzt. Két nappal ezelőtt Hegedűs képviselő úr azt mondta, hogy nem nő. Miért nem nő? Azért, mert nem engedték, hogy növekedjen.

Azt gondolom, ehhez nyugodtan hozzátehetjük azt, amit mutat a statisztika. Az emberek döntöttek, mérlegelve a saját helyzetüket; nem volt kötelező, nem volt kényszer bemenni a magánnyugdíjpénztár-rendszerbe, és mégis döntöttek, messze meghaladóan az egymilliós számot, amire eredendően gondolni lehetett.

Azt hiszem - Balsay úrnak is fogok majd reagálni -, az, hogy az emberek számára megengedjük, hogy maguk döntsenek, ez a mi szociáldemokrata filozófiánkba belefér (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az önökébe, képviselő úr, nem. Önök mások helyett akarnak dönteni folyamatosan, egyfolytában.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Takács Imre képviselő úr következik.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Még Göndör képviselőtársam által a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban elmondottakhoz azt a gondolatot szeretném hozzátenni, hogy a magánnyugdíjpénztárak nemcsak azért előnyösek, amit mi már az előző ciklusban bizonyítottunk - ezt nem akarom megismételni, két perc alatt nem is lehet -, hanem a magánnyudíjpénztárak a fejlett országokban mindenütt a megtakarítási források legfőbb eszközei. A magánnyugdíjpénztárak jelentős mértékben hozzájárulnak a beruházások növekedéséhez, ezáltal a bruttó hazai termék növeléséhez is. Ez ábécéje a közgazdaságtannak. Tehát a magánnyugdíjpénztárakat nemcsak a leendő nyugdíjasok szempontjából kell elemezni, hanem komplexebb közgazdasági elemzést kell elvégezni, erről nem szabad elfeledkezni.

A másik: remélem, most már a nyugdíjakkal kapcsolatos téma befejeződik. 1998-99-ben a három árufőcsoporton belül az alapvető élelmiszer, élelmiszer főárucsoport árindexe esetében volt a legkisebb mértékű növekedés. 2000-ben megfordult a helyzet, 2000-2001-ben az alapvető élelmiszerek árindexe nőtt a legnagyobb mértékben - KSH-adatokra gondoljanak -: 22 százalék. Most már jó lenne, ha mindenki megértené, hogy azok a nyugdíjasok, akik elsősorban alapvető élelmiszert vesznek, azoknak nem lehet az átlagos árindexhez viszonyítani a nyugdíjemelésüket.

De nincs értelme a parlamentben erről vitatkozni, higgyék el képviselőtársaim! Kiröhögnek bennünket a nyugdíjasok, azok, akik 32 500 forintos átlagnyugdíjjal rendelkeznek, ha mi itt meg akarjuk magyarázni, hogy a reálnyugdíj ilyen meg olyan mértékben emelkedett.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tudja jól, Imre bátyánk, hogy akkor kellett volna többet tennie, amikor lehetőségük volt. Miért nem tették, amikor az infláció 28-30 százalékos volt?

Még a nyugdíjakról annyit: Göndör képviselő úr egyszerűen valótlant mond, hiszen tudja nagyon jól, hogy a nyugdíjalap befizetését, tehát azt a pénztömeget csökkentették le a magánnyugdíjpénztárral és a bankokba vitték, holott az édesapám, az édesanyám nyugdíját kellett volna, hogy finanszírozza a fiatal korosztály befizetése is. Önök nem így tették, növelték ennek a mértékét, hogy minél több menjen ki a magánnyugdíjpénztárakba, és akik már ledolgozták életüket, azok kevesebb forráshoz juthattak.

A lakásépítés kérdése: Kovács Tibor úr, köszönöm, hogy a lakást ilyen fontosnak tartja. A polgári kormány hasonló módon vélekedik. Úgy gondolom, soha nem látott lakásépítési kampány kezdődött el, tíz éve nem épültek ilyen mértékben lakások Magyarországon.

Kedves Képviselő Úr! Ha az ön körzetében gondot jelent a lakásépítés, akkor felhívnám a figyelmét arra a lehetőségre, hogy az önkormányzatok szociális bérlakást építhetnek. Ehhez kapnak az államtól, ha pályáznak, 70-80 százalékos állami támogatást. Ha a saját forrásuk hiányzik - a saját példámat hadd mondjam el -, akkor felvehetnek hitelt erre a saját forrásra, 7-8 százalékos kamatteher mellett. Higgye el, fontos a lakáskérdés! Ha úgy gondolja, hogy tényleg így van, akkor tegye túl magát azon, hogy népszerűsíti ezt a lehetőséget az önkormányzatok körében, én nagyon hálás leszek önnek érte.

Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a lakásépítésnél milyen egyéb intézkedéseket tett meg a kormány: gondoljanak csak arra, hogy megajánlja a pénzügyi törvények keretében, hogy 240 ezer forintig adómentes a törlesztésre fordított összeg; hogy a hitel kamatainak átvállalása megtörtént; hogy használt bérlakásokat a kedvezményes vásárlási lehetőségek közé tette; a nagycsaládosok lakásszám-növekedéséhez pedig szociális támogatást biztosít. Köszönöm szépen, elnök úr.

 

(9.10)

 

ELNÖK: Göndör István képviselő úr következik szintén kétperces hozzászólásra.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az első gondolataim Domokos és Babák képviselő úrnak szólnak. Képviselőtársaim! Szerintem itt a Házban és mindenki előtt teljesen hiteltelenné válunk, ha módszeresen azt tesszük, hogy a gazdaság stabilizálásának időszakában megtett intézkedéseket hasonlítjuk össze egy növekvő gazdaság lehetőségei között megtett intézkedésekkel. Én azt hiszem, hogy ez teljesen tisztességtelen, és talán nem is korrekt.

A másik: államtitkár úr, én tisztelettel kérem önt, hogy válaszoljon egy kétpercesben Babák képviselő úrnak, mert még most is azt állítani, hogy amikor a magánnyugdíjpénztár állampapírba teszi a pénzét, akkor az a bankokba megy... - szóval erre nem tudok mit mondani. Én azt gondolom, talán önnek hisz mint államtitkárnak, hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak. Az, amikor a magánnyugdíjpénztár elindult, és az, ami a rendszerben hiányzik, a költségvetésből finanszírozással meg volt tervezve. Tehát amikor a rendszer elindult, erre mindenki számított, hogy azt a 20 százaléknyi részt, amely a rendszerből egyébként hiányzik, milyen formán és milyen csatornán lehet visszatenni.

A másik, amivel az előző kérdésre még visszatérnék. Képviselő úr! A nyugdíjasoknak nemcsak gyógyszer kell, hanem élelmiszer. És önök itt arról beszélnek nagyon nagy dicséretek közepette, hogy milyen kedvezmény jut annak a néhány százezer nyugdíjasnak, aki a nyugdíja mellett valamilyen tevékenységet tud végezni, de nem beszélünk azokról a nyugdíjasokról, akik ezt nem tudják megtenni, akik az alig tízezer forintos jövedelemből kell hogy megéljenek és kellene finanszírozzák a megélhetésüket. Az ő érdekükben semmi nem történik.

A másik... Bocsánat, muszáj újra szót kérnem.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. - Sasvári Szilárd: Gyenge volt!)

 

ELNÖK: A képviselő úr, ahogy leül, egyből megnyomja a gombot, úgyhogy újra megjelenik a képernyőn a neve, de most még hátravannak ön előtt legalább öten; Takács Imre képviselő úr többek között.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy most már más vizekre kellene eveznünk, mert nagyon lényegesnek tartom a zárszámadással kapcsolatban egyéb tendenciák felmutatását is.

Arról van szó, hogy a régión belül Magyarországnak megszűnt az első befektetésitőke-szerepe, mert hosszú évekig a külföldi működő tőke szempontjából Magyarország első volt. 1999 közepe óta a külföldi tőke beáramlása már nem fedezi a folyó fizetési mérleg hiányát, és ez már 2000-ben is így volt. Az adósság lassú növekedését ez megjelenítheti, ami nagyon veszélyes, képviselőtársaim, ha az adósság lassú növekedése beindul, és véleményem szerint - erről a parlamentben már szóltam - rosszul időzített lépés volt a forint árfolyamsávjának a kiszélesítése és a termelési költségekre gyakorolt hatása.

Gyakorlatilag arról van szó, én nem ismétlem meg önmagam, már szóltam arról, hogy mikor kellett volna a forint árfolyamsávját kiszélesíteni, mert azzal mindenki egyetért itt a Házban, hogy csak erős forinttal lehet az Unióba belépni, ez pedig megköveteli a forint árfolyamsávjának a kiszélesítését. Jó lett volna, ha a múlt évben teszi ezt meg a kormány, és nem az idén, amikor kedvezőtlenebbek a különböző gazdasági hatások, és megfelelő kompenzációval élt volna a kis- és középvállalatok kapcsán. Ez nagyon lényeges kérdés a 2000. évi zárszámadással kapcsolatban. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Keller László képviselő úr következik.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nehéz szavakat találni Babák képviselő úrnak a szűklátókörűségére. Amit itt folytatnak a magánnyugdíjpénztárak ügyében, az egyszerűen bűn a társadalommal, bűn a gazdasággal szemben.

Én is arra szeretném kérni az államtitkár urat, hogy próbálja megvilágítani Babák képviselő úrnak a nyugdíjrendszer lényegét. Ugyanis teljesen világosan kell látni, hogy amikor a nyugdíjrendszer átalakításáról beszélünk, akkor nem lehet kiindulni az adott évből, vagy az azt követő évből vagy éppen egy négyéves ciklusból, hanem egy hosszú távú kitekintésre van szükség, meg kell nézni, hogy hogyan alakulnak... (Babák Mihály közbeszólása.) Képviselő úr, várja már meg, míg elmondom, és kérjen szót utána! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Megtesszük!) Tehát hosszú távú folyamatokat kell megnézni, meg kell nézni, hogyan alakul az aktív és a passzív társadalmi csoportoknak az aránya, meg kell nézni, hogyan alakulnak a demográfiai adatok, meg kell nézni, hogy milyen helyzetbe kerül 20-30 év múlva a felosztó-kirovó rendszer, és ha mindezt ismerjük, akkor lehet véleményt formálni. De az a mód, ahogyan azt Babák képviselő úr megteszi, hogy ő abból indul ki, hogy most mi a legjobb a kormánynak, és elfelejti azt, hogy a politikusoknak a felelőssége az, hogy harminc év múlva hogyan alakul a társadalom helyzete, ez meggyőződésem szerint, még egyszer mondom, rendkívül szűk látókörű megközelítés.

Mindamellett azért is érdekes a dolog, mert egyetlenegy reformelgondolást fogalmaztak meg, hogy a járulék-nyilvántartást megpróbálják átalakítani, és semmit nem tettek ez ügyben, de ez pontosan a magánpénztár irányába vinné a felosztó-kirovó rendszert.

Tehát a magánpénztár teljesen szinkronban van az önök elgondolásával, ebből teljesen egyértelműen le lehet vonni azt a következtetést.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Domokos László képviselő úr következik.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy a nyugdíjak körül azért az már (Az ülésteremben a mobiltelefonok használata zavarja a hangosítást.) túlzás, ami itt ment végbe, ez már kész demagógia, komolyan mondom. Hiszen egyszer azt mondják, hogy a gázárakba és a gyógyszerárakba miért avatkozik bele az állam, a monopóliumok hadd működjenek, és legyenek magas árak, utána pedig azt mondják, hogy 20 százalékos árak vannak ezekben a szférákban.

Nincs 20 százalékos áremelés, és éppen a 6 százalékos áremelést kifogásolják önök (Az ülésteremben a mobiltelefonok használata zavarja a hangosítást.), és a gyógyszeráraknál is a visszafogottságot, és ehhez kapcsolódóan, pont a költségvetés módosítása további 35 milliárdot irányoz elő most, amire önök azt mondják, hogy arról beszéljünk, ami előttünk van, amely a gyógyszerek támogatását kiegészítené, pont azért, hogy ne kelljen a nyugdíjasoknak magasabb gyógyszerárakkal szembenézniük.

A másik: amit önök előadnak, az már tényleg igazi szociáldemokrata politikai program, amit a nyugdíjak kapcsán elmondanak. (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Dr. Takács Imre: Ez dicséret!) Hiszen önök, az MSZP-sek átadták a magánnyugdíjalapok számára a forrásokat, aztán majd visszaveszi az állam, és megfizeti annak az árát, és abból fizesse a nyugdíjakat! Hát ezt nagyon jól kitalálták, ez valóban egy igazi jó megoldás; amellett, hogy egyébként az állami nyugdíjalapokat pedig nem teremtették meg, hogy versenyképes legyen, hiszen igazából miért jegyezték be nagyon sokan a magánnyugdíjpénztárba magukat - pont azért, mert egyéni számlavezetés és egy öröklési felhalmozási lehetőség van. Nyilvánvaló, hogy ha ez meglenne az állami nyugdíjalapokban is, akkor nem lett volna ilyen mértékű a dolog. Ha önök abban a nagyon nehéz gazdasági helyzetben, amiről beszéltek, 1997-ben ezt átgondolják, és egyszerre lépték volna meg, valószínűleg nem borultak volna fel azok a számítások, ami körülbelül dupla annyi átlépést eredményezett, mint amennyi ténylegesen volt.

Harmadsorban pedig jó lenne, ha eldöntenék, hogy tulajdonképpen most egy jó állapotú, növekvő gazdaságban vagyunk, vagy - Takács Imre szövegét hallgatva - egy leromló, éppen csökkenő, nehéz helyzetben lévő gazdaságban, mert akkor lehetne igazán egyértelműen beszélni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Mielőtt továbblépnénk, nyomatékkal hadd kérjek mindenkit arra, hogy a mobiltelefonját kapcsolja ki, és ne is használja, a vita hátralévő részében sem. Aki telefonálni akar, az hagyja el az üléstermet. Ezt elég sokszor szoktam kérni, és azt gondolom, hogy nem kell különösebb indoklást fűzni ehhez most sem, úgyhogy nagyon nagy nyomatékkal kérek minden képviselőt, hogy most nyúljon szépen be a zsebébe vagy a táskájába, és kapcsolja ki a nála lévő mobiltelefont.

Csabai Lászlóné következik, az MSZP részéről.

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én arra jöttem be, amikor Babák képviselő úr a lakástémáról beszélt. A lakásnál ugyanaz a helyzet, mint az élet sok más területén, hogy nem egy szerves fejlődés következett be az 1998-as kormányváltásnál. Csak néhány példát szeretnék erre elmondani.

 

(9.20)

 

Megállítom az autópálya-építkezést, hogy utána két év múlva azt mondhassam, hogy felgyorsítottam az autópálya-építkezést. Megállítom a Sulinet-programot, hogy utána két év múlva azt mondhassam, hogy óriási informatikai fejlesztést valósítok meg. Megszüntetem a pedagógusok minőségi bérét '99 szeptemberében, hogy utána két év múlva azt mondhassam, hogy bevezettem a pedagógusok minőségi bérét. És ugyanez történt a lakástémában is. (Babák Mihály: Ez nem igaz!)

Ugyanez történt, mert a tízéves szint legalacsonyabb lakásépítése volt 1999-ben (Göndör István: Ez tény!), tessék szíves megnézni a statisztikai adatokat. 1996-ban, '95-ben 28 ezer lakás épült ebben az országban; 1999-ben: az önök adatát olvasom, amelyik azt mondja, hogy 19 300. És valóban, 2000-ben növekedés volt; ez a növekedés azt jelenti, hogy 21 600-ra növekedett.

Ezzel én nem azt mondom, hogy nem jó irány fele megyünk és nem jó irány az, hogy bérlakást építünk. De a tény az, hogy a lakásépítés szempontjából a 2000. év nem volt kiemelkedő év (Babák Mihály közbeszólása.), sem úgy, hogy a lakás nagyságát, sem úgy, hogy a lakás számát nézzük. És tessék szíves megnézni a beszámolót, amit önök írtak, ami azt mondja, hogy a lakásépítők között a gyermekes családok száma csökkent. Ez pedig az újlakás-építésnél nem jó tendencia. Tehát az újlakás-építésnél (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elmentünk egy módosabb, tehetősebb réteg felé. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Göndör István következik.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most egy kicsit furcsa, mert én még korábbra visszamegyek, de kell hogy reagáljak Domokos képviselő úrnak arra a kijelentésére, amikor azt mondta, hogy mintha mi vártuk volna meg várnánk, hogy magasabb legyen az infláció.

Kedves Képviselőtársaim! Tegnap Keller László tisztázta ezt, hogy önök módszeresen próbálnak olyasmit a mi szánkba adni, amit sose mondtunk, de én meg most hadd világítsak rá ennek az átverésshow-nak a másik lábára, amit ön is most nagyon ügyesen használ. Azt mondja: a vártnál kedvezőbb. Önök soha nem arról beszélnek, amit megterveztek. Persze, értem én, nem arról beszélnek, amit megterveztek, hanem a várthoz viszonyítottról. Így mindig azt lehet mondani, hogy alig egy-két tizeddel tér el a várttól.

De kedves képviselő úr: ez a várt hol van a tervezetthez képest? Ha önök erről beszélnének, ha önök ezt itt beismernék a parlamentben, akkor kellene tényleg beszélni arról, hogy ebben az öt nagy kötetben csak zárszámadás legyen, és valahol újabb kötetekben jelenjen meg a 2001. és a 2002. évi költségvetés módosítása, hogy a tervezett és a várt infláció eltérésében módosítsák - ne csak a nyugdíjakat! - az önkormányzati normatívákat és számos olyan tételt, amit mind-mind befolyásol az infláció a mi költségvetésünkben. Tehát azt gondolom, ezt meg kellene tenni.

Még egy dolog, mert Babák képviselő úr is ehhez kapcsolódott.

Kedves Képviselő Úr! A családi pótlék nem változott 1998 óta! Akkor hogyan tetszettek ezt az inflációval korrigálni?

A lakásépítéshez, amiről itt a közbekiabálásokban szó volt: az építési engedély még nem lakás, abban még nem lehet lakni. Tehát a megépített lakásokról kellene beszélnünk, és én szeretném az ön figyelmébe idézni: a zárszámadásban az szerepel, hogy 70 százalékra teljesült a lakástámogatás. Akkor hol van az a pozitív eltérés?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Babák Mihály: 44 200 építési engedély...)

 

ELNÖK: Sasvári Szilárd képviselő úr következik.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az otthonteremtési program néhány pontjához hadd szóljak hozzá, mégpedig abból a szempontból is, hogy röviden összehasonlítanám azt a két ciklust, ami a lakáspolitika terén a kormányzati ciklusokban megtörtént.

Az én kérdésem az, hogy akik építkeztek annak idején, kaptak-e bárminemű támogatást az akkori kormányzattól. Ez az első kérdés. És hadd vegyek néhány példát sorba.

Az első kérdés viszont mégis az, hogy az építési engedélyek alapján mikor készül el egy ház. Ha valaki ismeri ezt a területet, tudja jól, hogy legalább másfél év. Ez az átlag. Ha megnézzük azt, hogy az önök ideje alatt, '98-ban, '97-ben hány építési engedélyt kértek, és ahhoz képest '99-ben, 2000-ben hány lakás épült fel, akkor egyértelműen lehet látni, hogy azokból lett ez a kevés számú lakás, amit az önök idejében elkezdtek engedélyezni. Teljesen egyértelmű a dolog, másfél év egy ilyen program lefutása.

Ha azt a kérdést teszem föl, hogy kaptak-e állami támogatást azok az emberek, akik a 30 százalékos infláció alatt hiteleket vettek fel és építkeztek, akkor azt kell mondanom, hogy nem kaptak önöktől semmit. És ilyen az a hozzáállás, amit önök megvalósítottak, és ezért is támadják a kormány otthonteremtési koncepcióját. Kaptak-e új lakáshoz támogatást az előző ciklusban? Nem kaptak! (Szabó Sándorné: A szocpolról hallottál?) Kaptak-e új lakás mellett használt lakás vásárlásához támogatást az akkori kormánytól? Nem kaptak! Nem kaptak, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim! Épült-e bérlakás Nyíregyházán az előző ciklusban? Nem épült bérlakás! Ezzel szemben, ha jól emlékszem, körülbelül két hónappal ezelőtt tehette le ön és a kormány képviselője az alapkövet, és Nyíregyházán végre bérlakások épülnek.

Épültek-e fecskeházak az önök ciklusa alatt? Nem épültek, nem is adtak át, nem épültek! Épültek-e garzonházak? Nem épültek! (Szabó Sándorné: Nem igaz!) Épültek-e olyan helyek, ahol egyetemi hallgatók, főiskolai hallgatók be tudnak költözni egy garzonházba? Nem lettek ilyenek! Folytathatom a sort. Épültek-e nyugdíjasházak az önök támogatásában? Nem épültek!

Ennek a kormányzatnak az ideje alatt, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, felépültek ezek a nyugdíjasházak; nemcsak önkormányzatok, hanem egyházak is építhetnek ilyet. Minden társadalmi rétegnek megvan az a megoldása, az a támogatási rendszere, ami az élethelyzetéhez kapcsolódik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nekem az az érzésem, hogy ha valaki kormánypárti vagy ellenzéki képviselő, egyaránt szent kötelessége reális képet mutatni a gazdaságról. Mi elismertük a gazdasági növekedés valóban jelentős szintjét. De nagyon szépen kérem Domokos képviselőtársamat, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetét hívja fel vagy menjen el, és Inotai András pontos adatokkal - én is el tudnám mondani, itt van nálam - alá tudná támasztani, hogy 1999 közepétől a külföldi tőke beáramlása nem fedezi a folyó fizetési mérleg hiányát.

Én elsősorban szakember vagyok, másodsorban vagyok politikus. És egy szakembernek látni kell azt, hogy ha a külföldi tőke beáramlása nem fedezi a folyó fizetési mérleg hiányát, az komoly gondokat okoz. Mindaddig nem számít, hogy milyen szintű a folyó fizetési mérleg hiánya, amíg a külföldi beáramló tőke fedezi ezt. '99 közepe óta nem fedezi! Legyünk reálisak! És nagyon szépen kérem, menjen el az Inotai úrhoz, vagy hívja fel telefonon; ha a Világgazdasági Kutató Intézet ezt bizonyítja, akkor nekem is el kell hinni, bár most pillanatnyilag nem kutatóként, hanem politikusként dolgozom.

A másik: reális képet adunk akkor, amikor más dolgokat is megközelítünk, és önök is tegyék ezt, mert csak így tudja a parlament a tekintélyét visszaszerezni, mert tudjuk, hogy milyen szinten, a béka bizonyos testrésze alatt van néha-néha a parlament tekintélye.

Még azt szeretném megemlíteni, hogy... De lejárt az időm, majd legközelebb.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Balsay István képviselő urat illeti a szó.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Való igaz, hogy mind az autópálya-építésben, mind a családtámogatási rendszerben, mind a lakásépítésben a polgári kormány színrelépésével új időszámítás kezdődött. (Bauer Tamás: Micsoda?) Új időszámítás. Ezt kifogásolta egy előttem szóló képviselő.

Megváltoztattuk a koncessziós autópálya-építés rendszerét, és ehhez idő kellett. Ma közel 200 kilométeren folyik gyorsforgalmi út építése, Tisza- és Duna-hidak építése. Ehhez idő kellett. Idő kellett ahhoz is, hogy áttárgyaljuk a külföldi koncessziós cégekkel és megváltoztassuk az autópálya-használati díjat is. Ezt a politikát tovább kívánjuk folytatni. Látható a Duna-, Tisza-hidak építésével a keleti országrész közelítése, a centrális úthálózatnak a sugaras úthálózatra való fokozatos módosítása, és ez elsősorban a keleti országrésznek lesz kedvező.

Mindenképpen szeretnénk a lakásépítésben azt a szociáldemokrata programot megvalósítani, amelyről önök olyan sokszor megfeledkeznek. Szeretnénk, ha a családok kedvezőbb feltételek mellett juthatnának lakáshoz. Ez irritálhatja önöket olyan mértékig, hogy olyan tételeket is kifogásolnak a zárszámadásban és a költségvetésben, amelyeket minden valamirevaló szociáldemokrata program akár Nyugat-Európában, akár máshol támogatna és tapsolna: a nyugdíjak reálértékének a megtartását és a szegény sorsú nyugdíjasoknak is azon lehetőség biztosítását, hogy hosszú távon a reálérték megmaradjon.

 

 

(9.30)

 

Az otthontámogatási programnál Sasvári Szilárd képviselő úr plasztikusan elmondta a változtatásokat. Én még arra hívnám fel a figyelmet, hogy a bérlakásépítésekre különösen nagy hangsúlyt kívánunk fordítani.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Keller László képviselő úr következik.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sasvári képviselő úr, nem szabad azt a tényt elfelejteni, amikor a lakástámogatási rendszer múltját értékeljük, hogy a kilencvenes évek elején, amit a költségvetés ki tudott szakítani lakástámogatásokra, annak nagy része, döntő része a kilencvenes évek előtti lakásépítések kamattámogatására fordítódott. Ezt egyébként már a jelenlegi kormány írta le, ha jól emlékszem, az 1999. évi zárszámadásban. Ez az arány folyamatosan javult, így folyamatosan nyílt meg a lehetőség az új lakásépítések támogatására. Amíg korábban 20-80 százalékos arány volt az új támogatási lehetőség, addig ez 1999-2000-re megfordult, és már 70 százalékot lehetett fordítani új lakások építésére, mert a régi terhek folyamatosan kifutottak. Értelemszerű, hogy a Fidesznek mostanra már megvan az a lehetősége, hogy a régi terheket nem kell viselni, ugyanakkor a gazdasági növekedés hatása pedig most érezhető, annak a gazdasági növekedésnek a hatása, ami 1995-96-ban elindult.

Amikor a lakásépítési támogatásokat értékelik, Sasvári képviselő úr, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a '98-as folyamatokat, amiket önök elindítottak, ugyanis nagyon kedvezőtlen hatással voltak a lakásépítésre az önök megnyilvánulásai, amelyek 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben is nagyon visszavetették a lakásépítést. Nem az a döntő, hogy hány engedélyt nyújtottak be, hanem az, hogy hány házat építettek fel és vettek használatba, e téren pedig siralmas volt a helyzet 1999-ben és 2000-ben.

A számok önmagukért beszélnek, tisztelt Ház!

 

ELNÖK: Kertész István képviselő úr következik.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetne itt a lakásépítésről naphosszat beszélni feleslegesen, egymás idejét pazarolva, de az tény, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzási időszak alatt 102 300 lakás épült meg. Ha ezt a számot el akarja érni a Fidesz-kormányzat, az idén 41 ezer lakást kellene átadni. Sok sikert kívánok ehhez a programhoz!

A másik: senki sem mondta azt, hogy az önkormányzati lakásépítési program nem egy nagyon jó program. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt párttagtársunk százszor elmondta (Közbeszólások.) - leendő tagtársunk -, hogy ezt a programot mi is folytatni kívánjuk, hiszen ennek nagyon nagy jelentősége van. Ha valaki komolyan foglalkozik azzal, hogy a népesség munkavállalási mobilitását javítsa, akkor az nyilvánvalóan nem fog másképp menni, mint a bérlakás-építési szektor nagymértékű fejlesztésével. Ebben a vonatkozásban tökéletesen egyetértünk egymással; a 41 ezer lakás felépítése pedig, úgy gondolom, a legnagyobb erőfeszítéseik mellett sem fog realizálódni - azt kell mondjam, sajnos. Bár több lenne, bár több lakást tudnánk építeni évente, mint a lakásállomány 1 százaléka, hiszen ez az a mérték, amikor a lakásállomány erodálásáról vagy fejlesztéséről lehet beszélni.

Sok sikert a 41 ezer lakáshoz, de van egy pezsgős fogadásom, hogy sajnos ezt nem fogják tudni elérni. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Szabó Sándorné képviselő asszony következik.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném kiigazítani azt, amit kormánypárti képviselőtársaim említettek, hogy nem épültek fecskeházak, nyugdíjasházak és olyan épületek, intézmények, amelyek a különböző élethelyzetű emberek számára jelentenek lakhatást. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a vatikáni megállapodás alapján magasabb normatívát is kaptak például azok az egyházi építésű szociális intézmények, amelyek ezt a feladatot vállalták, és a vatikáni megállapodás 1994-98 között köttetett, és akkor már fel is épültek. Csak a történelmi pontosság kedvéért mondom és azért, hogy árnyaltan tessenek látni ezt a kérdést.

A másik: a szociálpolitikai kedvezményről talán azok a képviselőtársaim is, akik az előző időszakban is és nem csak '98 óta élnek ebben az országban, hallottak és tudnak, és talán ennek az igénybevételével tudták felépíteni a saját lakásukat is. Mert a szocpolkedvezmény - amit a népnyelv így nevez - rendkívül nagy segítség volt, és ennek a jelentős emelése is megtörtént akkor, amikor a gazdaság lehetőségei azt megengedték.

S még egy dolog: többen említették a 44 700 építési engedélyt. Az lenne jó, ha ez százezer lenne, csak az a baj, hogy '98-ban nagyon sokan késleltették az építést, mert hittek a Fidesznek, most viszont azt olvashatják az összes kormánypárti és nem kormánypárti bulvár- és nem bulvárlapban, hogy 42 ezer forint havi törlesztéssel államilag támogatott hitelre új lakások vásárolhatók. Most már csak egy kérdésem van: ki tudja ezt a törlesztés vállalni, ki tud magára venni 5 millió forintos terhet 10-15 év alatt? Mégis kiket tetszenek önök állami hitelekkel és kölcsönökkel támogatni?

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Frajna Imre képviselő úr következik.

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Azt tudnám mondani Takács képviselőtársamnak, hogy valóban jó az, ha az ember tartja magát ahhoz az ókori bölcsességhez, hogy a gondot legkevésbé a tények, inkább a róla való vélekedéseink szokták okozni.

Ahogy elhallgatom önöket a huszadik század utolsó évéről, arra jutok, hogy itt valami tatárjárásszerű siralomvölgynek kellett volna az országban lenni. Szerencsére az ország nagy része nem úgy élte meg, mint önök. Hadd mondjak néhány példát arról, hogyan élte meg az ország a 2000. évet. A lakosság bizalmi indexe a tetőpontra emelkedett ebben az évben. Ez volt az az év, amikor a lakosság bizalmi indexe a legjobb volt. Ez volt az az év, ami nem fordult elő a rendszerváltás óta, hogy a pénzügyminiszter a kormány egyik legnépszerűbb tagja legyen (Bauer Tamás: Medgyessy Péter is a kormány egyik legnépszerűbb tagja volt!), és ez volt az az év, amikor elkezdődött a lakossági hitelállomány elég dinamikus növekedése.

Úgyhogy ebből a szempontból szerencsére nem mindenki úgy élte meg a 2000. évet, mint önök, hanem sokkal optimistábban és jobban. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő úr következik. Úgy látom, most már az SZDSZ-frakció is részt vesz ebben a kétperces szócsatában. (Dr. Kóródi Mária: Mi szeretnénk rendesen is hozzászólni, elnök úr.)

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni Balsay, Domokos, Babák és Frajna képviselő uraknak azért, hogy ilyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megvédjék azt, ami védhetetlen. Hogy megvédjék azt, hogy a kormány 2000-ben sem teljesítette a '98-as választási ígéreteit és programját. (Babák Mihály: De ez csak az ön véleménye!)

Engedjék meg, hogy a vitamódszerükre két példát hozzak. Azt mondta Kovács Tibor képviselő úr, indokolatlannak tartja, hogy önök arra használják fel a költségvetési pénzeket, hogy lebontsák a kapukat, amiket annak idején felépítettek, és helyette bevezessenek egy olyan ellenőrzési rendszert, amit még sehol a világon nem próbáltak ki - legalábbis Európában -, és ami sokkal többe fog kerülni, mint ha otthagynák a kapukat, s mindezt azért, mert a jelenlegi miniszterelnök a kampányban azt mondta, hogy a kapuk a focipályára valók, azt sugallva a polgároknak, hogy ingyenes lesz az autópálya. Nos, az autópálya nem ingyenes, az autópályadíjat továbbra is ellenőrizni akarják, csak egy drágább módszerrel, mint a kapu. Ő ezt kifogásolta, és erre azt mondja Balsay úr, hogy ezek szerint Kovács képviselő úrnak nem tetszik az, hogy csökkentik az autópályadíjat. Hát ez közönséges valótlanság, hogy finomabban fogalmazzak, mint Orbán Viktor annak idején szokott volt.

A másik példa: Takács képviselő úr - helyesen - felhívja a figyelmet arra, hogy kedvezőtlen tendenciák vannak a gazdaságban. Erre Domokos úr megkérdezi tőle, hogy akkor most jó a gazdasági helyzet vagy rossz. Holott Domokos képviselő úr, ön hallotta, amikor én tegnap elmondtam, hogy azok a kedvező tendenciák, amelyek 1995-től 2000-ig tartottak, 2000 második felétől elkezdtek rosszra fordulni; még csak kicsit, de 2001-ben ez folytatódik - az egyensúlyi helyzet romlik! Ezt én elmagyaráztam önnek, és tegnap több óra volt arra, hogy ön erre reagáljon, ha tud. De sem tegnap, sem ma erre nem reagált, holott közgazdász, ugyanúgy, mint én.

Köszönöm szépen.

 

 

(9.40)

 

ELNÖK: Takács Imre képviselő úr következik.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, nemcsak a parlament tekintélyét kell nekünk megvédenünk, hanem a saját magunk tekintélyét is, ezért reálisnak kell lennünk.

Első megállapításom az, hogy addig lehet nyújtózkodni, amíg a takarónk ér. Egy stabilizációs állapotban, akkor, amikor '94-től '98-ig meg kellett teremteni a stabilizációt, a takaró kisebb volt, most a takaró nagyobb. És hogy ezt a takarót, ezeket a forrásokat megfelelően hasznosítja-e a kormány vagy nem, erről kellene vitatkoznunk.

A másik, amit szeretnék megemlíteni: csak az az orvos jó, aki megállapítja a betegséget, és megpróbálja azt gyógyítani. Azt, aki a betegséget nem veszi figyelembe, azt én nem tartom jó orvosnak. Ez a véleményem ezzel kapcsolatban.

A harmadik, amit mondani szeretnék, még egyszer hangsúlyozva: mi az eredményeket is elismertük, akkor nem volt benn, amikor erről beszéltem, de azért a hibákról is essen már szó!

A következő: Balsay képviselőtársam azt mondja, hogy az elmaradott térségek fejlesztésére fordítanak pénzeszközöket. Igaz. De egyet azért hadd mondjak el, ami nekem személy szerint fáj! Az INA német gördülőcsapágygyár Ebesen akart létesíteni egy 1200 főt befogadó gördülőcsapágygyárat - az akkori földművelésügyi miniszter a 25 milliárd forintos beruházáshoz nem adta meg a 600 millió forintos támogatást. Nem akarom ennek a szubjektív oldalait emlegetni most, nincs itt az a miniszter úr, de azért az egy borzasztó dolog, hogy a rendszerváltás óta egyedül egy zöldmezős beruházás volt Hajdú-Bihar megyében, a Curver, Ebesen, most lett volna a második, és a kormány a 25 milliárd forintos beruházáshoz nem adta meg a 600 milliót. Azért ez fájó, azt hiszem, mind a kettőnknek.

Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.)

 

ELNÖK: Csabai Lászlóné képviselő asszony következik. (Csabai Lászlóné: Kinyomtam, nem kérek szót, köszönöm.) Nem kér szót, pontosabban kért, csak elállt a szólás lehetőségétől. Sasvári Szilárd a következő hozzászóló.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, valóban érdemes még néhány szót szólni ezekről az újabban felvetett problémákról az otthonteremtés kapcsán.

Az első egy nagyon fontos dolog: nagyon örülök annak, hogy a magyar köztudatba, így a politikai köztudatba is bekerült az, ami a Fidesz '98-as választási programjában egy értékelés volt, ez pedig az, hogy évente a lakásállomány 1 százalékát kell felújítani. Ez valóban szerepelt benne, ez 40 ezer lakás. A választási programban szerepel, hogy olyan állapotot kell elérnünk a politikánkkal, hogy ezt a célt meg tudjuk valósítani - azt gondolom, e cél megvalósítása felé halad ez a kormány. És itt hadd mondjak el néhány dolgot!

Az első: az az én kérdésem, hogy mit tett az előző kormány (Szabó Sándorné: Nem ez a kérdés!), milyen támogatást adott az embereknek ahhoz, hogy építkezzenek. (Keller László: Nem az a kérdés!) Kormányra lépett, és '94-ben eltörölte az áfa-visszatérítést, rögtön eltörölte. Magyarán, egy olyan lehetőséget szüntetett meg, amellyel éltek akkor az emberek, és amely lehetőség megszüntetése után ez a bizonyos rész elment a feketegazdaságba, ez történt, hölgyei és uraim. (Keller László: És ma mi van?!)

A másik, amit Keller képviselő úr mondott: az aktívum-passzívum hogy alakult az előző időszakban. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.) Ez a kormány az aktívumokat növelte, tisztelt képviselő úr, a passzívumokat továbbvitte, de az aktívumokat növelte, vagyis olyan aktív eszközöket használt, amelyek révén új programokat indított el: a bérlakásprogram új program, a nyugdíjasház-program új program, garzonházak építése a fiataloknak új program, tehát új, aktív eszközöket használtunk annak érdekében, hogy előrelendüljön a dolog. (Bauer Tamás: És hány lakás épült?! - Közbeszólások a Fidesz-frakció soraiból.)

Hölgyeim és uraim, az elmúlt tíz évben nem épült önkormányzati lakás, bérlakás meg nagyon kevés, most, a ciklus végére, ennek az esztendőnek a végére 6 ezer bérlakás fog felépülni (Dr. Vojnik Mária: És akkor mi van?!), és ez a 6 ezer bérlakás azt a célt szolgálja, hogy akik szociális alapon rászorulnak, azokat végre el tudják helyezni (Közbeszólások.), akinek pedig módja van költségelvű bérletet fizetni, azok is el tudjanak helyezkedni (Közbeszólások a Fidesz-frakció soraiból.), vagyis lépéseket tettünk annak érdekében, hogy azokból a társadalmi csoportokból akinek nincs jövedelme, az bérlakás, akinek van jövedelme, az használt lakás vagy új lakás irányába tudjon elmozdulni. Ez a tény, tisztelt hölgyeim és uraim.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először én is az otthonteremtésről szeretnék szólni. Azért nézzük már meg, hogy a '94 és '98 közötti történésekben mi volt! Valóban az, amit részben Sasvári Szilárd is elmondott: tulajdonképpen a '93-94-es többletjövedelmek kiegészítéseként indultak el a nagy lakásépítések, akkor dőltek el azok a lakásépítések, amelyek aztán majd '95-96-97-ben befejeződtek, hiszen a magánlakások nem másfél, hanem 2-3-4 év alatt épülnek fel, amiről Sasvári Szilárd szól, az a 6 ezer állami, önkormányzati lakás építése, és a piaci lakások készülnek el - jó esetben - ilyen gyorsan. Tehát ha azt a beruházási ciklust vizsgáljuk, akkor bizony a '97-98-as alacsony engedélyszámokból következően '99-2000-ben óhatatlanul kevesebb lakásnak kellett épülnie, és az új lakásépítési engedélyek teremtik meg majd a lehetőséget, valószínűleg 2003-ban és 2004-ben lesz igazából, amikor felfutnak ezek a lakásépítések, és egyúttal az engedélyek száma is 40 ezer körül fog stabilizálódni, nem csak a lakásépítéseké. A kettőnek az együttes megtartása lenne a célunk.

Még arról, hogy miért '99-ben kezdődtek el újból a lakásépítések: a '80-as évek végén, amikor a panelprogram kifutott, és már nem tudta az állami lakásépítés továbbfuttatni, akkor egy relatív lakáshiány keletkezett, aminek következtében az első adandó alkalommal, amikor egy kicsit több pénz volt az emberek zsebében, akkor lakást kezdtek építeni, amit utána önök '94-95-ben megfordítottak, és a Bokros-csomag után egy jelentős depresszió és pesszimizmus alakult ki a lakásépítési piacon. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Sasvári Képviselőtársam! 2001 szeptemberében nem elsősorban az a kérdés, hogy mit tett a Horn-kormány, hanem hogy 2000-ben, a zárszámadási elszámolás időszakában mit tett a Fidesz-kormány. Ezért tisztelettel felhívom a figyelmét az önök által beterjesztett költségvetési elszámolásra a lakásépítési támogatások kapcsán, ha nem olvasta a képviselő úr, követheti a szöveget az általam felsoroltak szerint.

A 2000. költségvetési évben a közvetlen támogatások helyett a kamattámogatások léptek előtérbe mint módszer. A hatás még nem jelentkezett a 2000. évben. A kiadott építési engedélyek száma ugyan 46 százalékkal több, mint az előző évi kétszerese, a 2000. évben azonban csak 3,6 százalékkal növelték meg önök a lakáscélú kiadásokat. A kiadott építési engedélyek száma és a lakáskiadások aránya között még szoros korreláció volt, ami 2000-ben megtört, és a következő években változatlan kiadási arány mellett tartható a tavalyig kialakult lakásépítési ütem. Ennek forrása hitel.

A lakásépítők összetétele lényegesen, a számítottnál sokkal nagyobb mértékben változott, a számítotthoz képest is; a lakásépítők között a gyermekes családok aránya csökkent, számuk nem nőtt olyan mértékben, mint a gyermekteleneké, ennek következtében a támogatásra, elsősorban a gyermek utáni kedvezményre folyósított összeg kevesebb lett, mint az előirányzat. (Közbeszólás a Fidesz-frakció soraiból.) És az így igénybe nem vett támogatást lehetett átcsoportosítani bérlakásnövelésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt kellene önöknek ismertetniük, amit tettek 2000-ben, és a tettek remélhetőleg itt, az önök zárszámadásában vannak lejegyezve. Azt gondolom, hogy ez a valóság, és mindegy, hogy mi a kommentár, mert ezek tükrözik azokat, amiket önök tettek.

Köszönöm. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Keller László képviselő urat illeti a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sasvári képviselő úr szóba hozta az általános forgalmiadó visszaigénylési rendszerének korrekcióját '94-ben. (Babák Mihály: Ez már a múlt, hagyjuk!) Tisztelt képviselő úr, ma is hatályban van az az akkori rendelkezésünk, amellyel megszüntettük az áfa-visszaigénylést a lakásépítéseknél. (Bauer Tamás: Így van!) Ez ma is hatályban van, és azért van hatályban, mert szakmailag ez a korrekt; a szociálpolitikát nem lehet az általános forgalmi adó rendszerében elrendezni.

Önök azt sugallták a '98-as választások idején, hogy vissza fogják állítani ezt a rendszert. Amint hatalomra kerültek, rájöttek arra, hogy ezt a rendszert nem lehet visszaállítani, mert túl azon, hogy szakmailag sem korrekt, az európai uniós elvárásokkal is szöges ellentétben van. Ezért, nagyon jól emlékszem, '98-ban behoztak egy olyan lehetetlen rendelkezést, miszerint adó-visszaigénylésre jogosult és egy bizonyos mértékű adó-visszaigénylésre jogot szerez az a lakásépítést végző magánszemély, aki megfelel bizonyos feltételeknek.

 

(9.50)

 

De nem áfát igényel vissza, hanem adó-visszatérítést kap. Ez óriási különbség! Kár azt sugallni, képviselő úr, hogy ma áfát igényelhetnek vissza a lakásépítők. Egyszerűen szakmai nonszensz egyébként, amit mond.

Még egyszer mondom, hogy az általunk bevezetett rendszer ma is életben van, és azt gondolom, hogy életben is fog maradni az elkövetkezendő időszakban. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak. (Csabai Lászlóné: Téves.) Ismét visszalépett, vagy nem működik a mikrofon? (Csabai Lászlóné: Működik, csak nem kívánok szólni.) Akkor Sasvári Szilárd következik.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hadd reagáljak arra, ami az áfáról szól. 1994-ben - a múltat egy picit idézzük vissza -, amikor önök kormányra léptek, akkor azt a 400 ezer forint áfa-visszatérítést, amit kaphattak volna a polgárok, ezentúl nem kapták, mert önök elvették ezt a lehetőséget. Ezzel szemben 1998-ban ezt az összeget, ezt a lehetőséget megkapták az emberek, és újra építkeztek. Hogy pénzügyileg ezt hogyan fogalmazza meg, az az emberek szempontjából lényegtelen. Akkor nem kaphattak 400 ezer forintot, most pedig - '98 óta - kaphatnak. Ez óriási különbség. Azt gondolom, aki építkezik, ebből a szempontból az, hogy milyen pénzügyi szavakat használ, elismerem, nagyon fontos, de én most hadd nézzem meg az emberek oldaláról, hogy mi történt.

A másik dolog pedig az, hogy keverjük-e a szociálpolitikát a lakáspolitikával vagy nem. Azt gondolom, hogy nem keverjük, hála istennek, hanem elég tiszta a helyzet. Ami a szociálpolitikával a keveredés, ezt hívják köznyelven még mindig szocpolnak; már rég nem az a neve. Már nagyon régen nem ez a neve, tisztelt Ház, hanem lakásépítési kedvezmény a neve, vagyis már régóta a lakásépítésekkel összefüggő támogatási rendszer. Ez a neve nagyon régóta, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim. Ez nagyon jó olyan változás volt, amely kapcsolódik ahhoz, hogy külön lehessen választani a szociális rendszert a lakásépítéstől.

Mert mi történik? Az történik, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, hogy a szociális rendszer arról szól, hogy az önkormányzatok az állami támogatású pályázatok segítségével bérlakásokat építenek, amely kapcsán szociális bérleti díjat állapít meg az önkormányzat. Ebből a szempontból a gazdasági növekedést szolgálja a lakásépítés, és a szociálpolitikát szolgálja a benne levő emberek bérleti díja. Ezt a megoldást csak a mostani időszakban a 2000-et elindító döntések hozták létre, és ez az az időszak, amikor egyébként a 2000. év vége felé 5 milliárdot csoportosítottak a tartalékból - nem a maradék pénzből, hanem a tartalékból arra -, hogy új programok induljanak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Vissza szeretnék kanyarodni Kovács Tibor hozzászólásához, hiszen onnan kezdődött el ez a széles körű vita. A képviselő úr sajnos már nincs jelen - úgy látszik, hogy a vita hevében kifáradt, és nem tud jelen lenni. Egy nagyon durva állítása volt, amely e kormány nyakába kívánta tenni a vidéki elvándorlás problémáját, hiszen azt állította, hogy az útépítések elmaradásának következtében az elvándorlások felgyorsultak az elmúlt években. Ez körülbelül 40 éves magyarországi probléma, ha nem több, amelynek a része az, hogy tulajdonképpen '45 után az infrastruktúra fejlesztése nem valósult meg, leállt.

Ha makro-közgazdasági szempontból és közgazdászként vizsgáljuk a problémát, a '80-as évekre gyakorlatilag kimerültek a magyar gazdaság azon tartalékai, amelyeket az infrastruktúra nem kellő fejlettségéből következő hátrányok fogtak vissza. Ez is egy összetevője volt. Nyilván a lakosság vándorlásába és munkaerő-vándorlásába is beletartozott, hogy éppen Nyíregyházáról nagyon sokaknak Budapestre kellett járniuk dolgozni, és az ország más részéből is a nagyvárosok felé vándoroltak. Azt gondolom, hogy ezért nagyon helyes az, hogy a kormány a Széchenyi-program keretében egy széles körű, átgondolt, az egész ország szinte minden régióját érintő gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési programba kezdett.

Egy másik téma: a családtámogatási rendszerhez csak annyit, hogy kérem, vegyék tudomásul, az nemcsak a családi pótlékból áll, hanem áll a szociális önkormányzati segélyekből, a gyed kiterjesztett voltából, amelyet már ez a kormány tett meg, illetve a gyermekek utáni adókedvezmény rendszeréből, amelyről önök előszeretettel vagy megfeledkeznek, vagy egyszerűen azt mondják, hogy erre nincs szükség.

Azt gondolom, hogy a magyar társadalomban nemcsak szegények élnek és nemcsak magatehetetlen emberek, hanem nagyon sok dolgozó ember van, akinek sajnos nagyon alacsony a jövedelme, és azoknak is, akik nagy terheket vállalnak az ország építéséből a munkájukon keresztül, valamilyen módon az adókedvezményeken keresztül tovább kell segíteni a gyermeknevelést. Együttesen kell vizsgálni ezt a családtámogatási rendszert.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Éppen véget ért volna a kétperces felszólalások sora (Derültség.), amikor a Kisgazdapárt képviseletében Vincze László is jelentkezett.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A televízión az előzetesben láttam a vita elejét - elnézést, hogy nem lehettem itt. Talán úgy érzem, hogy be kell kapcsolódni a vitába, főleg a vidéki infrastrukturális helyzettel kapcsolatosan. Elmondanám, hogy gyakorlatilag nagyon komoly előrelépés történt. Ezt csak egy körzet példáján keresztül hadd érzékeltessem. Nagyon sok ilyen körzet van az országban, ahol az infrastruktúra fejlődött, és a vidéki elvándorlás megakadályozása a későbbiekben ennélfogva is lehetséges lesz. Nevezetesen, például csak az én körzetemben, a 4-es, 51-es, 9-es út részbeni szőnyegezése megtörtént, az Ópusztaszer-Kistelek átkötő út teljes szőnyegezése megtörtént. Négy zsáktelepülés úthálózatának a megépítése fog bekövetkezni 2002-től Phare-projekt támogatásból.

Tehát nem igaz az, hogy megtorpanás van. Sőt, egy nagyon komoly elindulás van ezekben a dolgokban. De lehetne itt licitálni, én is mondhatnám, hogy még mely utakat kellene a körzetemben szőnyegezni vagy megépíteni. Egy óriási lemaradás pótlása indult el ebben a ciklusban. Nagy dinamikával indult, és nagyon komoly eredményeket ért el e tekintetben a kormányzat. Köszönet érte.

Ugyanezt mondhatnám a szociális bérlakás témakörében. Két településen nyert három pályázat, és ebből két helyen már megépültek azok a szociális bérlakások. Ezt nagyon köszönik, nagyon tip-top lakások, tehát nem szegénylakások épültek. Hallom a többi képviselőtársamtól is - pártállástól függetlenül -, hogy az ország több pontján épültek meg ezek a szociális bérlakások. Igaz, hogy jómagam is szorgalmaznám, hogy lehetőség legyen esetleg vidéken használt lakás vásárlására is és így tovább, de gondolom, majd a jövőt illetően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) erre is lesz lehetőség és mód. (Sasvári Szilárd: Lehet most is.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Nos, tisztelt Országgyűlés, a kétperces hozzászólások végére értünk. Most Lezsák Sándor képviselő úr következik, a Magyar Demokrata Fórum részéről; őt követi majd Kóródi Mária képviselő asszony, az SZDSZ-ből.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetlen témakörrel kívánok foglalkozni, az iskola világával, az oktatással. A 2000. évi zárszámadás országgyűlési vitáját megelőző hetekben több újság elemezte a költségvetési törvényben meghatározottnál magasabb költségvetési bevétel forrásait és felhasználásait. Ezekben az elemzésekben nem találkoztam azzal az örvendetes ténnyel, hogy a többletbevételekből jelentős mértékben emelkedhettek az oktatási kiadások.

A középfokú oktatásra fordított kiadások például 36 százalékkal, 14 milliárd forinttal, a felsőfokú oktatásra fordított állami kiadások 16 százalékkal, 33 milliárd forinttal haladták meg a költségvetési törvényben elfogadott keretet. A kormány minden jel szerint, mihelyt a gazdasági növekedés ezt lehetővé teszi, a többletbevételekből elsők között az oktatást részesíti.

A többletráfordítások tükröződtek az iskolázási arányok javulásában is. A középiskolai képzésben részt vevők aránya először haladta meg a 80 százalékot, tíz évvel ezelőtt még 70 százalékos volt ez az arány. 17,4 százalékra emelkedett a 18-22 éves korcsoporton belül az egyetemek, főiskolák nappali tagozatain tanulók aránya, ami 10 esztendővel korábban csak 8,5 százalékos volt. A többletforrások lehetőséget nyújtottak a pedagóguskeresetek szelíd emelésére is.

A kereseti statisztikák adatai alapján az előző kormányzati ciklus alatt, '94 és '98 között 12 százalékponttal maradtak le a pedagóguskeresetek az átlagkeresetektől.

 

 

(10.00)

 

1994-ben még 6 százalékkal haladták meg a pedagóguskeresetek az országos átlagkereset összegét. 1998-ban viszont már 6 százalékkal elmaradtak az országos átlagtól. Ezt a nagy mértékű pozícióromlást még a Bokros-csomag sem magyarázza, hiszen a beruházások és a kormányzati kiadások visszafogása hátrányosan érintette a gazdasági terület kereseteit is. Az 1998-ban hatalomra került polgári kormány következetesen növelte a pedagógusbéreket, ez történt 2000-ben is, és ennek köszönhetően 2001-ben várhatóan már közel azonos összegű lesz a pedagógusok átlagkeresete az országos kereseti átlaggal. A jövő évben, 2002-ben számításaink szerint a béremelések hatására már 112 százalékra növekszik a pedagóguskeresetek átlagkeresetekhez mért előnye, és ez az előny folyamatosan nő 125 százalékig 2006-ra.

Sajnálkozva láttam, tisztelt Ház, a beszámoló adataiból, hogy a pedagógus-szakvizsgára és -továbbképzésre eredetileg szánt 400 milliós állami támogatás mintegy egyötöde kihasználatlan maradt. Remélem, hogy ebben a kihasználatlanságban nem a pedagógustársadalom érdektelensége tükröződik, hanem a felnőttképzés és továbbképzés megoldatlansága, amely helyzeten a felnőttképzésről szóló törvény idei elfogadása minden bizonnyal javítani fog. Eddig évente mintegy 15 ezer pedagógus vette igénybe továbbképzése során ezt a támogatást.

Tisztelt Ház! Az értékelési és minőségbiztosítási programok működtetésére szánt keret kihasználtsága csak 90 százalékos volt. Ennek a keretnek a többségét a Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program használja fel, amely program első szakaszában 464 óvoda, iskola, kollégium kezdte meg a munkát. Valamennyi intézményben a tervezett ütemben halad a program végrehajtása. A Comenius-programhoz idén szeptembertől újabb 500 intézmény kapcsolódik, és magam is tapasztalhattam, de gondolom, sok képviselőtársam ezzel egyetért, hogy milyen minőségi változást jelent az iskolai munkában a programhoz való csatlakozás.

A Széchenyi professzori ösztöndíj 1,9 milliárdos keretének a kihasználatlansága feltűnően magas. Ennek az előirányzatnak csak az egyharmadát használták el. 2000-ben kétezer, felsőoktatásban dolgozó oktató vehette igénybe ezt az ösztöndíjat, 2001 januárjától további 500 fő.

Őszintén sajnálom, hogy a határon túli magyarok eredetileg 400 millió forintban elhatározott oktatási és kulturális támogatása fele részben sem teljesült, azaz ebből a keretből csak 155 millió forintot használtak fel. A fejezeti indoklások szöveges részéből sem derült ki számomra, hogy mi okozta ezt a kihasználatlanságot.

Tisztelt Ház! Az elmúlt esztendőben egy azonnali kérdés formájában kívántam arra választ kapni, hogy miért akadozik a határainkon túl is hírnevet szerzett Nemzetközi Pető András Alapítvány költségvetési támogatása. Örömmel láttam a zárszámadás adataiból, hogy az ott végzett gyógyító-, nevelő-, oktató- és kutatómunka támogatására megszavazott 540 millió forint egészéhez hozzájutott az intézet.

Végezetül pedig a pedagógusok körében közismert és népszerű a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány, rövidített néven a KOMA, pedagógiai módszereket és nevelési munkát sokrétűen segítő tevékenysége. Ez az alapítvány is teljes mértékben kihasználta a pályamunkákra szánt 280 milliós költségvetési támogatást. A fejezeti indoklás részleteiből kitűnik, hogy például a fogyatékosok sporteszközeinek és mozgásfejlesztő eszközeinek a támogatására kiírt összeg hatszorosát pályázták meg; az iskolai informatikai fejlesztésekre adható összegnek a tizennyolcszorosát pályázták meg; a fogyatékosok oktatását, nevelését segítő, integrált nevelési feltételeket biztosító összegnek pedig a háromszorosát. Pénzszűke miatt a jó és támogatásra érdemes pályázók többségét el kellett utasítani. A következmények ilyen ismeretében ismételten elmondom azt, amit még a 2000. évi költségvetési vitájában hangsúlyoztam, azt tehát, hogy nem volt átgondolt országgyűlési döntés a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány korábbi költségvetési támogatásának a csökkentése. Abban bízom, hogy az új költségvetésben módunk lesz a korrekcióra.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kóródi Mária képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt majd Frajna Imre követi, a Fidesz részéről.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nekem ugyan magamtól nem jutott volna eszembe, de volt, akinek eszébe jutott és megmérte azt a csomagot, aminek a tárgyalása itt most folyik, és kiderült, hogy majdnem tízkilónyi adathalmaz az, amivel foglalkoznunk kell. Majdnem tízkilónyi az a törvénycsomag, amelynek az áttekintésére alig néhány hét állt rendelkezésünkre, és amelynek az értékelésére igen rövid idő áll a parlamenti képviselők rendelkezésére, és ennek az időnek a jelentős része is olyan vitákkal telik, amely csak egymás közötti vita, hiszen a közvélemény nem értesül róla. Az előbbi kétpercezésekben is látható volt, hogy milyen sok irányú, milyen széles kiterjedésű ennek a törvénycsomagnak a területe, hiszen a lakásépítésektől kezdve a magánnyugdíjpénztárakon keresztül annyi témát érintettek csak a kétperces hozzászólásokban a képviselőtársaim, amely témák önmagukban is hosszabb kifejtést és nagyobb nyilvánosságot igényelhetnének.

A kormány most is azt a megszokott gyakorlatot követte a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslattal, amely már az elmúlt években is kényszerhelyzetbe hozta a képviselőket. Egy törvényjavaslat keretében ugyanis nagyon sokfajta témát kíván a képviselőkkel megvitattatni, majd elfogadtatni, így rákényszerít bennünket arra, hogy vagy elfogadjuk az egész csomagot és benne azt a részt is, amellyel nem értünk egyet, vagy elutasítjuk az egész csomagot, és akkor el kell utasítanunk az esetlegesen elfogadható javaslatokat is. Ezt a típusú csomagszemléletet és döntési kényszert, amely állandósult az elmúlt időszakban ennek a ciklusnak a kormányzati tevékenységében, az SZDSZ-frakció minden alkalommal elutasította, kifejtve az ellenvéleményét, elítélve ezt a fajta kényszert, amelyet a képviselőkre hárítanak.

Ez a mostani törvényjavaslat, a zárszámadás is nemcsak a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról számol be, hanem módosít törvényeket, így a szerencsejáték szervezéséről szólót, a fogyasztási adóról, a fogyasztói árkiegészítésről, az államháztartásról és a 2001-2002-es költségvetésről szóló törvényt, de még a sporttörvénybe is belenyúl.

A tervezett törvénymódosítások közül kettővel szeretnék foglalkozni, azzal a kettővel, amelyiknél a leginkább elfogadhatatlan a csomagban kezelés. Az egyik az államháztartási törvény, a másik pedig a 2001-2002-es költségvetési törvény. E törvényekkel kapcsolatban az önkormányzati vonatkozásokkal kapcsolatos ellenvéleményemet szeretném elmondani.

Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatosan el kell mondani, hogy ez a törvény a helyi önkormányzatok ellenőrzési rendszerében alapvető változást hozna. A törvényjavaslat szerint ugyanis az Állami Számvevőszék mellett törvényi felhatalmazást kapna az Államháztartási Hivatal és helyi szervei az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzésére. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának komplex rendszerében az ellenőrzés nem tölti be a vele szembeni jogos elvárásokat, követelményeket. Erre a hiányosságra az önkormányzatokon kívül az SZDSZ-frakció is több alkalommal felhívta a kormányzat figyelmét, sürgetve az ellenőrzési rendszer korszerűsítésének mielőbbi végrehajtásához, az ellenőrzési feladatok, hatáskörök, szervezeti formák pontos meghatározásához a szükséges jogszabályok kidolgozását. Az ellenőrzési rendszert tehát komplex egészében kell áttekinteni és a szükséges módosításokat végrehajtani.

 

 

(10.10)

 

Ennek a jogos elvárásnak a tervezett államháztartási törvény nem tesz eleget, csak részben ad valamiféle útmutatást.

A javasolt szabályozás néhány szempontból meg kíván felelni a követelményeknek, ezért elsorolom, melyek azok a tervezett rendelkezések, amelyeket támogathatónak ítélünk meg.

Támogatható az a törekvés, hogy a javasolt ellenőrzési tevékenységet azon szervezet lássa el, amelyik a legtöbb ismeret, adat birtokában van az önkormányzatok támogatása tekintetében. Mind az önkormányzatok gazdálkodásának segítését, mind a központi költségvetés védelmét szolgálja, ezért támogatható az a javaslat is, amely szerint az önkormányzatok normatív hozzájárulásáról és támogatásáról a lemondás lehetősége az eddigi egy időpont helyett három időpontra növekedne, továbbá hogy az év közbeni pótlólagos igénylés lehetősége is megteremtődne. Támogatható az a javaslat, amely az ellenőrzés folyamatába beépíti a jogorvoslati fórumrendszert, szabályozza az ellenőrzés megállapításaival szemben keletkező jogvita rendezésének módját.

A javasolt törvénymódosítás azonban több tekintetben nem törekszik az ellenőrzési rendszer komplex jellegű korszerűsítésére. Nem teszi átláthatóvá az ellenőrzési rendszeren belül a feladat- és hatáskörök megosztását a külső ellenőrzést végző szervezetek között. El kell mondani, hogy ebben az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos átalakításban már nagyon hosszú vita folyik az önkormányzati érdek-képviseleti szervek, az önkormányzatok és minden olyan szervezet között, amely az önkormányzatok ügyeivel foglalkozik. Éppen ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy most olyan módon kerül ez az ellenőrzési rendszer bevezetésre, hogy ennek a konkrét formáját nem lehetett végigvitatni. Nemcsak hogy az önkormányzati érdek-képviseleti szervek nem vitatták végig, de maga az Állami Számvevőszék sem tudott ehhez a fejezethez véleményt benyújtani, hiszen nem kapott elegendő időt arra, hogy írásban kifejthesse az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos véleményét.

Az önkormányzati bizottság ülésén ugyan az Állami Számvevőszék azt mondta, hogy ő hallott erről a változtatásról, és szóban egyet is értett vele, de olyan későn kapták meg ezt a fejezetet a Pénzügyminisztériumtól, hogy ennek az írásos kifejtésére nem kerülhetett sor. Ez számunkra elfogadhatatlan.

Néhány támogatási jogcím esetén a területi államháztartási hivatal helyszíni vizsgálat során ellenőrzi az elszámolás szabályszerűségét. Az ellenőrzés tehát - a részletes indokolás szerint - a jogszabályi feltételek teljesülését vagy nem teljesülését jelenti, azaz a szabályszerűség törvényességi vizsgálatát. Az elszámolás helyszíni vizsgálata pedig nem választható el a felhasználás vizsgálatától. Mindkét esetben átfedés vélelmezhető a TÁH és az ÁSZ vizsgálati kompetenciáját illetően. A javaslatban ugyanis nem egyértelmű a két szervezet ellenőrzési tevékenységénél a munkamegosztás.

Nem rendezett a törvényjavaslatban, hogy az ÁSZ az átfogó gazdasági-pénzügyi ellenőrzés során elfogadja-e a TÁH megállapításait, vagy ismételten vizsgálódik a már ellenőrzött témakörben. Ez a szabályozatlanság már csak azért is problematikus, mert az önkormányzatok nagy hányadánál az éves költségvetés fele vagy annál nagyobb része központi forrásokból adódik. Ezen önkormányzatoknál - a törvényjavaslatot figyelembe véve - az átfogó vizsgálat során mire irányulna az ÁSZ ellenőrzése? Nem szabályozott továbbá az sem, hogy milyen eljárási rend szerint történik az ÁSZ vizsgálata az esetben, ha az önkormányzat a bíróság előtt megtámadja az államháztartási hivatal határozatát, és a bíróság még nem döntött, miközben az ÁSZ már folytatja az ellenőrzést.

Az önkormányzati törvény 92. §-a szerint a helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Ez a megfogalmazás nem nevesíti az ellenőrzés tárgyát konkrétan; igénybevétel, felhasználás, elszámolás s a többi. Azt jelenti viszont, hogy az Állami Számvevőszék a gazdálkodását egészét, minden elemét ellenőrzi.

Elfogadva azt a jogos felvetést, hogy az Állami Számvevőszék tárgyi és személyi feltételei nem teszik lehetővé minden ellenőrzési feladat teljes körű ellátását, ezért szükséges más szervezetet is az ellenőrzési jogosítvánnyal ellátni. De ennek a más ellenőrzési szervezetnek a feladat- és hatáskör megjelölésével meg kell jelennie az önkormányzati törvényben. Az önkormányzati törvény azonban kétharmados törvény, ezért ennek módosításához az előzetes egyeztetés mindenféleképpen szükséges lett volna.

Van a javaslatban néhány olyan rendelkezés vagy nem szabályozott kérdés, amely inkább bonyolítja az eddigi ellenőrzési rendszert, veszélyezteti az átláthatóságot, így például a személyi jövedelemadó normatív elosztása egyre nagyobb szerepet kap a költségvetés kímélése céljából a finanszírozásában. Nem pontosan szabályozott az, hogy ezt a személyi jövedelemadó-elemet a TÁH ellenőrzi-e vagy sem. Nem szabályozott pontosan, hogy a TÁH mely témákat köteles teljes körben ellenőrizni, és mely témák esetében csak vizsgálódhat. Nem szabályozott, hogy az államháztartási hivatal határozata meghozatalakor ellenőrzi-e a TÁH megállapításának helyességét, vagy elfogadja-e azt felülvizsgálat nélkül.

A 2001-2002-es költségvetési törvény módosításához észrevételeink a következők. A törvényjavaslat szerint a központi költségvetés bevétele 2001-ben 170 milliárd forinttal növekszik. Ennek az elosztását kívánja a kormány ezúton legalizálni. A legfőbb probléma az, hogy ebből a többletbevételből az önkormányzatok közvetlenül nem részesülnek. Megjegyzem, hogy a pénzügyminiszter politikai államtitkára egy régebbi parlamenti ülésen 250 milliárd forint államháztartási többletbevételről is nyilatkozott már. A kormányzat szerint a költségvetési többletbevétel a gazdaság tervezettet meghaladó növekedéséből származik. Ez a megállapítás azonban megkérdőjelezhető.

A 2001. évre tervezett 6 százalék inflációval szemben ugyanis 9-10 százalék inflációt prognosztizáltak a szakértők. Így a központi költségvetés többletbevételének egy része ebből származik. A tervezettnél magasabb, várható infláció kompenzálása a helyi önkormányzatok finanszírozásában a támogatások összegének növelésével tehát elengedhetetlen. Amennyiben az önkormányzatok központi forrásai nem növekednek legalább ennek mértékében, akkor a központi források reálértéke ennyivel csökken. A magasabb infláció hatásának ellensúlyozására, a központi források reálértékének tartására az önkormányzatok legalább 15 milliárd forint többlettámogatást kellene hogy kapjanak 2001-ben. A törvényjavaslat szerint az önkormányzatok nem részesülnek többlettámogatásban. Ez a reálértékvesztés újabb forrásszűkítő intézkedésnek tekinthető, ami elfogadhatatlan.

A költségvetés bevételi többletének egy része nem kizárólag gazdasági megfontolásokra utal, így nem nyilvánvaló a szakmai szándék kizárólagossága például az ÁPV Rt. 36 milliárd forint befizetési kötelezettségének elengedésénél, tartalékának 44 milliárd forinttal való feltöltésénél, különböző pályázati pénzek növelésénél vagy a sportszervezetek köztartozásainak eltörlésénél. Miközben az önkormányzatok közvetlenül nem részesülnek ebből a többletbevételből, a támogatások nem növekszenek.

A kétéves költségvetési törvény elfogadásánál az volt az egyik fő érv, hogy a kormány kellően meg tudja becsülni két évre előre a várható gazdasági-pénzügyi folyamatokat, így pontosan meg tudja határozni a költségvetés minden paraméterét, például: gazdasági növekedés, infláció. Ez a logika azonban most nem érvényesül, hiszen a törvénymódosítás a kétéves költségvetési törvénynek csak a 2001. évét érinti. A 2001. évi változások 2002. évi áthúzódó hatásai, a 2002-es évre már ez évi vállalások számszerűsítése nem jelenik meg a 2002. évi előirányzatok módosításaként; például a gazdasági növekedés, az infláció növekedésének tervezettet meghaladó mértéke, az ebből adódó 2002. évi változások, a köztisztviselői és egyéb törvények módosításának hatásai. A 2002. évi költségvetés változatlanul hagyása azt valószínűsíti, hogy miként 2001-ben, úgy 2002-ben is a kormány a tervei szerint dönt, osztogat, majd a 2001. évi zárszámadási törvénnyel kell utólagosan ismét rendezni.

 

 

(10.20)

 

Véleményünk szerint ez a parlamenti demokrácia tudatos figyelmen kívül hagyása, a parlamenti jogosítványok semmibe vétele.

Az elmondottak alapján nem javaslom támogatni a 2001-2002. évi költségvetési törvénymódosítási javaslatot. Elfogadhatatlannak tartom az államháztartási törvény tervezett módosítását, elfogadhatatlannak tartom azt a módszert, amely szerint a különböző törvényjavaslatok együttes javaslatként kerülnek a parlament elé, kikényszerítve az együttes döntést. A Szabad Demokraták Szövetsége ezen indokok alapján sem támogatja a zárszámadási törvény elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Balsay István képviselő úr.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kóródi Mária képviselőtársam önkormányzatokat érintő hozzászólásához szeretnék észrevételeket tenni.

Az önkormányzatok a 2000. évi költségvetés során mintegy 1710 milliárd forint bevétellel gazdálkodtak, ami 12,5 százalékkal haladta meg az eredeti előirányzatot, és 10,9 százalékkal lett magasabb az előző évi teljesítéshez viszonyítva. A helyi önkormányzatok összes kiadásai 12 százalékkal haladták meg a 2000. évi előirányzatot. Én azt természetesnek és jogosnak tartom, hogy az önkormányzatok - különös tekintettel a szociális, családtámogatási, oktatási feladataikra - még több bevételre tarthatnának igény és lenne szükséges.

Az önkormányzatok mind 2001-ben, mind 2002-ben az eredetileg tervezetthez képest többletbevételekhez jutnak. Hadd említsem meg azt - amivel korábban, annak idején a szabad demokraták is egyetértettek -, hogy a gázközművagyon régóta elhanyagolt visszatérítése megtörténik a polgári kormány idejében, és bízunk abban, hogy azok a támogatások, amelyek a hátrányos helyzetű megyékben az önkormányzatokat segíthetik a Felzárkózási Alapban, a címzett és céltámogatásokban és az adókedvezményekben: összességében az adókedvezmények 42 milliárd forintot jelentenek, a decentralizált pénzalapokban pedig a hat megyére több mint 10 milliárd forint áll rendelkezésre, hogy a felzárkózást megtehessék.

Egyetértek azzal, hogy az önkormányzatoknak több forrás szükséges, azt azonban állíthatom, hogy 2000-ben és 2001-ben is többet kaptak az önkormányzatok az előirányzatnál, és lényegesen többet kaptak a megelőző időszakhoz képest az inflációval növelt mértéknél. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A címzett és céltámogatási rendszer átalakítása pedig feltétlenül szükséges. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt majd Lentner Csaba követi, a MIÉP részéről.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Az eddigi vitából annyit azért látunk, hogy hányféleképpen lehet ugyanazokat a tényeket értelmezni, már ha tartja az ember magát egyáltalán a tényekhez. Azt gondolom, a 2000. év a XX. század egyik legjobb gazdasági éve volt a magyar gazdaság számára és a magyar polgárok számára, és ha az előző tíz is ilyen lett volna, akkor sokkal kevesebb problémát kellett volna felhúznunk, mint ha pusztán a 2000. évre érjük el ezt.

Sok szó esett itt az infláció kapcsán, megint egy kicsit hosszabban beszélek róla, mert úgy látom, hogy némi tévedés van az okokat illetően, illetve egyes politikai erők hozzáállását illetően. Az infláció belső és külső okokból egyaránt táplálkozik. Emlékeztetném a képviselőket arra, hogy amikor ennek a költségvetésnek a vitája zajlott, akkor épp az az év volt, az előző, amikor az infláció kevesebb lett a tervezettnél. Természetesen rengeteg jóst hallottunk akkor is, mármint az 1999. év költségvetési vitájában, ahol szintén elmondták, hogy az infláció alul van tervezve. (Keller László: A tervezettnél nem lett kevesebb!)

A kormány a maga részéről megtett minden lehetséges intézkedést azért, hogy az inflációt a megfelelő korlátok között tarthassa. Sajnos, azt a polgári kormánynak sem sikerült elérnie, hogy olajnagyhatalom legyünk, és így mindenféle nyíltpiaci műveletekkel az olaj árára is bárminemű befolyást gyakorolhassunk, ellenben ami a kormány hatáskörébe tartozott, hatósági árként nagyon szigorú antiinflációs politikát kapott, és azt kell mondanom, hogy az ellenzéktől ehhez majdnem támogatást is kapott. Azt kell mondanom, hogy sokat segített az antiinflációs politikánk elfogadtatásában az, hogy míg a gázáremelésnél nem engedtünk 6 százalékkal nagyobb emelkedést, addig a Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje 50 százalékos emelésre tesz javaslatot. Ez valószínűleg mutatja az inflációhoz és a lakossági terhekhez való különböző hozzáállásunkat.

Azt is, hogy a tavalyi évben, a 2000. évben a gyógyszerárak emelkedése nullaszázalékos volt, hosszan támogatták a szocialista képviselők, hiszen eme fázis alatt több alkalommal parlamenti vizsgálóbizottság kezdeményezésétől kezdve, gyógyszergyári lobbistaként nyilatkozva sokat segítettek a kormánynak abban, hogy nulla százalékon tarthassa a gyógyszerárak emelkedését (Dr. Vojnik Mária: Jól van, képviselő úr?), illetve hogy elérje azt, hogy a következő három évben a gyógyszerek az infláció egyharmadával emelkedhessenek csak, amire nem volt idáig példa.

Visszatérvén a nyugdíjasok fogyasztói kosarára, mert úgy látom, félreértések vannak ez ügyben: a nyugdíjasok fogyasztói kosara némileg különbözik az aktívak fogyasztói kosarától, bár ez az eltérés egyébként minden vélekedés ellenére nem túlzottan jelentős. Akkor válik jelentőssé ez az eltérés, amikor valamilyen furcsa árpiaci mozgás következik be. Ilyen volt az 1999. év, ahol az élelmiszerek negatív inflációba mentek át egy időben. Nem gondolom egyébként, hogy a nyugdíjak emelését ebben az évben csökkenteni kellett volna erre hivatkozva, és ez volt az a szomorú 2000. év, ahol ez a tendencia megfordult, és gyakorlatilag a 2000. évben az élelmiszerárak emelkedése behozta azt, amit az előző évben nyereségként könyvelhettünk el rajta.

Ennek ellenére a kormánynak határozott szándéka az, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a nyugdíjasok fogyasztói kosarát, és ha ilyen kilengések vannak, akkor ezeket a kilengéseket pótolni lehessen. Az összes többi olyan fix fogyasztási költség kapcsán, amit a nyugdíjas háztartása nem bír kompenzálni, és ami a hatósági ár körében maradt, a kormány tartja magát az antiinflációs politikához. Mindenkinek azt tanácsolom, nézze meg az egyéb terhek áremelkedését, amelyek nem a kormány körébe tartoznak, hasonlítva a hatósági áras körökkel, különösen a 2000. évben.

A 2000. év több szempontból egyébként egyedi év, és jó zárása volt a XX. századnak. Ez az év például jól mutatja azt, hogy lehetséges gazdasági növekedés egyensúly fenntartásával, és nem azért lehetséges ez, mert Bokros-csomagot tettek az elődeink, hiszen az ezután beérkező növekedés azonnal az egyensúlytalanságot is hozta magával, hanem azért, mert új gazdaságpolitikát vezetett be ez a kormány, és nem hallgatott az újabb csomagot követelőkre 1999-ben.

Abból a szempontból is jó zárása volt az előző századnak ez az év, hogy a nyugdíjak reálértéke elérte az 1994-es szintet az év végére, és 2002-re pedig reményeink szerint el fogja érni az 1990-es évet a nyugdíjak reálértéke, amire azt tudjuk mondani, hogy a polgári kormány megszüntette a rendszerváltás veszteségét a nyugdíjasok számára.

2000 a családok számára is kiemelkedő évet jelentett. Andorka Rudolf szociológus írta az előző évekről, hogy a szegénységnek gyermekarca van. A 2000. év az első, amikor megszűnt a gyermek mint elsődleges oki tényező a szegénységben. Ebből a szempontból a családok jövedelmeinek alakulásán is jól látszik ez a helyzet, és örvendetes az, hogy innentől kezdve nem a szegénység első számú oki tényezője az, hogy gyermek van a családban.

A többletbevétel kapcsán szintén úgy néz ki, hogy a tényeket jobban szeretik a maguk szája íze szerint emlegetni az emberek, úgyhogy megpróbálom összefoglalni a többletbevétel okait. A többletbevétel egyik oka a gyorsuló gazdasági növekedésben található, a másik a vártnál nagyobb bérkiáramlás volt, a harmadik pedig az infláció eltérő mértéke. Mindebből a háromból keletkezett a többletbevétel, és azt kell mondanom, hogy a többletbevétel egyébként kisebb, mint ami ezekből a folyamatokból várható lenne, ami annak köszönhető, hogy sajnálatos módon az ingatlanpiaci árrobbanás ebben az időszakban tetőzött, és az ezekből származó ügyletekből kevés költségvetési bevétel realizálódott az adott évben.

Mindezek ellenére azt gondolom, a kormány helyesen és alkotmányosan járt el akkor, amikor az így keletkező többletbevételeket egyrészt a veszteségek kompenzálására, másrészt a kormányprogram olyan céljainak megvalósítására fordította, amelyekre úgy tűnt, hogy a költségvetés tervezésének időszakában nincs esély. Ebből a szempontból minden egyes cél vagy ezt a célt szolgálja, vagy a kormányprogram továbbvitelét, és ez kerül most a Ház elé végrehajtásra.

A magam részéről a törvényjavaslatot csak a legjobb szívvel tudom elfogadásra ajánlani az egész Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

 

(10.30)

 

ELNÖK: Most újra kétperces hozzászólások következnek. Keller Lászlót illeti elsőként a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra, amit Frajna képviselő úr elmondott a gázárral kapcsolatban, túlságosan nem lehetnek büszkék. Egyébként Medgyessy Péter nem azt mondta, amit ön itt elmondott. Ez megint az a kategória, hogy valamit a szájába adunk az ellenzéknek, amit nem mondott, és utána elkezdünk vele hadakozni. Úgy látszik, hogy egy forgatókönyvet írtak önöknek a zárszámadási vitára, amit követni kell. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Készül!) Ezt megszoktuk egyébként, mert így szoktak bejönni a vitára négy éven keresztül, hogy hozzák a píárcsapat által előre megírt szöveget és bemondják. (Domokos László: Ilyen szervezettek vagyunk!)

De szeretnék visszatérni a gázáremelésre. Lehet azt csinálni egy évig, két évig vagy két és fél évig, hogy a költségkövető árat nem alkalmazza a kormány. Lehet ezt csinálni; ez azzal jár, hogy megjelenik egy elfojtott infláció, ami majd akkor, amikor már tarthatatlan lesz a kormánynak ez a magatartása, kipukkad. Most még nyilván abban reménykedik a kormányzó kisebbség, hogy talán a választásokig ez a piacellenes magatartása a kormánynak még tartható.

Azt gondolom, világossá kellene most már tenni azt, amit a költségvetési bizottsági ülésen a Magyar Villamos Művek tröszt elnök-vezérigazgatója világossá tett, hogy tarthatatlan az MVM gazdasági helyzete. A kormányzat 22 milliárdot irányzott elő azért, mert a gázárat úgy kezeli, ahogy kezeli, tőkeemelésként az MVM-ben. Azt mondja az elnök-vezérigazgató, hogy ez messze nem lesz elegendő, tehát abban kell gondolkodni, hogy még jelentős emelésre van szükség.

Szóval az, hogy a gázáron keresztül mindenkit, függetlenül a szociális helyzetétől, támogat a kormány, ez egyszerűen tarthatatlan.

Már lejárt a két perc, majd egy következő kétpercesben el fogom mondani, de Göndör képviselő úr majd folytatja.

 

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr következik, szintén MSZP. (A képviselő nincs a teremben.) Nincs jelen. Akkor Vojnik Mária képviselő asszony a következő hozzászóló.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, hogy a 2000. év volt az az év, amikor a kormány tudatosan tervezte alul a keresetkiáramlást és az inflációt, és aztán nyilván kellemesen csalódott, amikor a várakozásait és a tervezéseit összevetette, és ugyan a tervezettnél magasabb, de a várakozásainál kevesebb inflációval és megváltozott keresetkiáramlással kellett számolnia.

Ez volt az az év, amelyben folytatódott az a tendencia, hogy az egészségügyi intézmények ismét nem kaptak dologi kiadásaikhoz többletet. Ez volt az az év, amelyben az egészségügyi közalkalmazottakat önök ismételten megpróbálták lekenyerezni egy szánalmas, 10,5 milliárd forintos, végül is négyszeri nekifutásra sem kiosztott keresetkiegészítéssel. Ez volt az az év, amikor önök 135 milliárd forintra tervezték a gyógyszerkasszát, amelyet 152 millióra sikerült kiigazítaniuk. Ez volt az az év, amikor ismételten megakadályozták az ágazati célprogramok megvalósítását, amely a betegellátásra szolgáló műszerek korszerűsítésére vonatkozott volna.

És sorolhatnám, képviselő úr, mert végeredményben ez volt az az év, amelyben ismét arról kellett volna beszélnünk, hogy a megnövekedett gazdasági lehetőségek mellett mennyi többletet fordítunk jóléti kiadásokra, és ez volt az az év, képviselő úr, amikor önök ennek az állami funkciónak egyáltalán nem kívántak eleget tenni. Ez volt az az év, amikor a nyugdíjasok ismét rosszul jártak; és ez volt az az év, amelyben a gyermekes, alacsony jövedelmű családok akkor is rosszul jártak, ha az önök gondolkodásában és interpretációjában szinte már nem is léteznek ezek a családok.

Képviselő úr, az én véleményemet az önök zárszámadása támasztja alá. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Göndör István képviselő úr következik.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadd folytassam ott, ahol Keller képviselő úr abbahagyta. Én tudom, hogy Frajna képviselő úr is tudja! Képviselő úr, kit tetszenek önök preferálni? Amikor ősszel a fűtési szezon kezdetén 12 százalékkal nőnek az energiaárak, az a nyugdíjas, akinek napi gondjai vannak, takarékoskodik, ő már nem fűti be a helyiségeit, mert ezt az árat sem tudja megfizetni. Tehát ezen az áron keresztül önök azokat preferálják, akik fantasztikusan sokat fogyasztanak egyébként, azért, mert nem hajlandók felvállalni azt a konfliktust, hogy igenis szükség van egyfajta szociális kompenzációra, legyen az szociális ár vagy valamilyen visszatérítési forma. Nem, önök ezt éveken keresztül megkerülték, és arról beszélnek, hogy a kormány igenis visszatartja az energiaárakat. Ez jól beleillik a Fidesz-kisgazda-MDF-kormány elosztáspolitikájába vagy a terhek szétterítésébe, hogy mely rétegeket és hogyan terhelnek.

A másik: nem volt itt, korábban ezt a fogyasztóikosár-vitát lefolytattuk, képviselő úr. Roppant érdekes - ahogy elmondtam -, alig több mint egy évvel ezelőtt Varga Mihály államtitkár úr állította a bársonyszékből, hogy nincs különbség. Aztán elég sokat beszéltünk, és közben megjelentek a statisztikai kimutatások, amelyekből lehetett látni, hogy az élelmiszerek ára, azoké, amelyeket a nyugdíjasok jellemzően fogyasztanak, 20-23-25 százalékkal növekedtek. Érdekes módon, amikor a népszavazási kezdeményezést elindítottuk, pillanatok alatt bejelentették, hogy már 2001. július 1-jétől figyelik. Most már csak 2002. január 1-jétől kezdik figyelni. Lassan csak elismerik, hogy lényeges különbség van a nyugdíjasok fogyasztói kosara és az átlag fogyasztói kosár között. És önök mindig az átlaghoz mérik az inflációt, és ennek alapján mondják azt, hogy reálnövekedés van.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Frajna Imre képviselő úr következik.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Megpróbálok két percben három kétpercesre reagálni, nem biztos, hogy sikerülni fog. Az 50 százalékos gázáremelés kapcsán még azt is elhinném Keller képviselő úrnak, hogy félreértettük Medgyessy Pétert, mert mostanság mindig kiderül róla valami újdonság; ma például megtudtuk, hogy az MSZP tagja lett, bejelentés nélkül.

Azt gondolom, hogy a 2000. évről hosszan lehetne még beszélni, de például ez volt az az év, amikor harmadára csökkent az egészségügyi intézmények eladósodásának üteme a korábbi évekhez képest. Úgyhogy ilyen hozott számokból persze rengeteg mindent mondhatunk róla.

Visszatérve a fogyasztói kosár kérdésére: azt gondolom, megérne egyszer egy hosszabb vizsgálatot nemcsak a nyugdíjasoké, hanem általában a fogyasztói kosár, és valószínűleg egy alapos aktualizálás is szükségeltetne róla. De én szó szerint fenntartom azt az álláspontomat, amit a pulpituson mondtam: általában, amikor az egyes termékek áremelkedésének üteme kiegyensúlyozott, nincs közte különbség, amennyiben bizonyos termékcsoportok ára az átlagosnál lényegesen magasabbra emelkedik, akkor értelemszerűen különbség lesz a kettő között.

De visszatérve: ne a mi hibánkul róják fel, hogy a nyugdíjasok nyugdíja az általános fogyasztói kosár szerint van indexálva, mert azt a törvényt, ami ezt írja elő, még önök hozták. Persze érdemes megvizsgálni ezt a problémát, csak ez nem a polgári kormánytól eredő probléma, ez egy körülbelül nyolcéves problémája a nyugdíjasoknak, bár valószínűleg nem minden évben jártak rosszul azzal, hogy az átlagos inflációs kosárhoz mérve kapták az emelésüket.

Lehet külön vitát tartani a gázár kérdéséről is, de azt gondolom, az antiinflációs politika szempontjából nehéz azt gondolni, hogy a gázár jelentős emelése az infláció letörésének jó útját jelentené. Pusztán erre vonatkozott a kijelentésem gázárügyben. Mint ahogy azt gondolom, a gyógyszerek árának is a nullaszázalékos emelése ugyan kényszerű intézkedés volt, de nem egy hosszú távon járható út, de úgy vélem, hogy az infláció és a lakossági terhek szempontjából mindenképpen kedvező intézkedés volt. (Tállai András tapsol.)

 

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr következik.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazán zavarban vagyok, amikor arra kell gondolni, hogyan is kell értelmezni Medgyessy Péter szavait, hiszen Keller László azt állítja, hogy nem azt mondta, amit mondott. Medgyessy Péter egészen konkrétan azt mondta, hogy piaci viszonyokat kell teremteni a gázárak esetében, és emellett tört lándzsát. Ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy 40-50 százalékkal bizony fel kell emelni a gázárakat. Egyébként Keller László érdekes módon most pontosan ugyanezt mondta el.

Itt azért van némi ellentmondás. Pontosan az, hogy ha 40-50 százalékkal felemeljük a gázárakat, akkor adhatunk kompenzációt, de ezek a kompenzációk eddig mindig úgy sültek el, hogy senkit nem kompenzáltak olyan mértékben, mint amilyen mértékben emelkedtek a költségei.

 

(10.40)

 

Egyetlen szempontra hadd hívjam fel a figyelmet: ha a gázár megemelkedik 40-50 százalékkal, ez megrántja felfelé az egész inflációt, ettől magasabbak lesznek az élelmiszerárak, magasabb lesz minden. Az MSZP egyébként azért bírálja a kormányt régóta, hogy az inflációt nem sikerült kellő gyorsasággal lefelé szorítani, ezután olyan lépéseket kér számon a kormánytól, amelyek az inflációt gerjesztik, mind a gyógyszeráremelés ügyében, mind pedig a gázáremelés ügyében.

Én azt javasolnám a tisztelt MSZP-s képviselőtársaimnak, hogy gondolják végig, mit mondanak, egyik állításukkal ne üssék a másikat, rendezzék egy koherens elképzelésbe a mondanivalójukat, és azután mondják meg, hogy mi a legnagyobb probléma: a gázár vagy pedig az infláció. A kettő együtt ellentmondásban van, erre mindenképpen fel szeretném hívni a képviselőtársaim figyelmét. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Domokos László képviselő úr következik.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Keller Lászlóval szeretnék vitatkozni, de úgy látom, hogy nem kíván a vitában részt venni a továbbiakban, hanem valószínűleg a tévében próbálja elmondani, nem pedig minket meggyőzni arról az igazáról, amely egyértelműen egy szabadversenyes piacgazdaságot kíván az energetikai monopolszektorban, amellett érvel.

Teljesen világos, és szerintem, ha reálisan, közgazdászokként közelítjük ezt meg, tudjuk nagyon jól, hogy vannak monopolisztikus piaci szegmensei a gazdaságnak, ahol az államnak fel kell vállalni azt a felelősséget, hogy a piac mozgásai és a fogyasztóvédelem együttes hatása alapján kell egy optimális döntést hoznia. Nem arról szól a dolog, hogy csökkenteni kell a gázárakat, nem arról szól a dolog, hogy nem kell valamilyen szinten emelni, hiszen valóban vannak reális többletköltségek, hanem annak a megfékezését kell biztosítani reális keretek között. Egyébként is, az 1996 és 1998 közötti jelentős energiaár-emeléseknek a valamilyen módon való újbóli egyensúlyba hozása történik meg tulajdonképpen ebben az időszakban, és nagyon jól tudjuk, hogy a külső inflációs nyomás csökkenése után 2000-ben elsősorban már belső nyomás alatt volt az infláció mértéke.

Az infláció fogalmához talán még azt érdemes elmondani Göndör képviselőtársamnak, hogy vagy a KSH fogalmai szerint dolgoznak, és akkor egy nyelven beszélünk, vagy elkezdünk kreálni különböző kategóriákat, hogy ki milyen fogalmakban gondolkodik. És mi azt mondtuk, hogy megpróbálunk a KSH-nál - én személyesen is most eljártam a KSH-nál - tájékozódni, egy komoly szakmai munka, egy új inflációs kosár, egy fogyasztói kosár megalkotásában részt venni, hogy hol tart. A KSH azt tudta jelezni, hogy év végére lesz kész a munkával, és ezért hivatalosan az úgynevezett nyugdíjas fogyasztói kosárról, amelyről majd aztán beszélgethetünk, hogy tényleg mit tartalmaz és mit mutat, majd 2002. január 1-je után lesz mód vitatkozni. Köszönöm.

 

ELNÖK: Vincze László képviselő úr következik, a Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Már lassan mint klasszikusra hivatkoznak itt Medgyessy Péter jelölt úrra, akire mi, csongrádiak nem igazán jó szívvel emlékezünk, hiszen annak idején a bankján keresztül teljesen tönkretették az európai hírű bútorgyártást, és most igen nagy főfájást okoz az, hogy az ott élő embereknek a munkalehetőségeit megteremtsük. De nem erről beszélnék, hanem volt itt egy olyan kiszólás, hogy a kormány szétteríti a terheket, és ezt valahogy felrótták a kormánynak.

Én azt gondolom, ha ez így is van, ez nemhogy baj lenne, hanem talán egy kicsit érdem is, hiszen az azonos teherviselés vidéken valahogy úgy néz ki, hogy a nyugdíjak és az egy főre jutó keresetek aránya majdnem azonos, pontosan az először említett okok miatt is, és a munkahelyek léte, nemléte miatt is, és én nagyon jónak tartottam, amikor a gázáremelést a kormány blokkolta, és ennélfogva a gázár emelésének a különbözetét megtarthatta a lakosság, ezzel is könnyítve az életlehetőségen.

Ugyanakkor elmondanám, hogy a nyugdíjak fokozottabb emelése egyértelműen meghallgatásra talált a kormányzati körökben, és az erre való szándék ismert; egyértelműen támogatom ezt a törekvést, és ellene vagyok a közüzemi árak minden olyan drasztikus emelésének, amely az úgynevezett liberalizációnak, és a jó ég tudja, minek a keretében, tulajdonképpen egyfajta liberális és MSZP-s magyarázatot ad. Nem biztos, hogy a piac bizonyos részébe nem kell belenyúlni, igenis ilyen formában véleményem szerint, amennyiben az ésszerűség határain belül lehet, bele kell nyúlni, és ezt helyesnek tartom.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy abba kellene hagyni az összes félremagyarázást, amit itt hallhattunk a gázár körül, és csúsztatást is természetesen, mert mi sem mutatja jobban, hogy az energetikában a kormánynak semmiféle elképzelése nincs, hogy mit is kellene csinálni, mint az, hogy a másfél éve benyújtott villamosenergia-törvényről ma sem tudjuk, hogy mikor kerül a Ház elé, mert másfél év alatt sem volt képes a kormány eldönteni, hogy mit is akar az energetika ezen szektorával.

Ugyanez a helyzet a gázárral kapcsolatban a szénhidrogéniparban, ahol sikerült ennek a kormánynak majdhogynem padlóra vinni Magyarország egyik legnagyobb gazdasági társaságát, és úgy akarják az egészet bemutatni, mintha ez a fogyasztók érdekében történt volna. Ugyanis a gázszámlát eddig a MOL fizette, most azt akarják csinálni, hogy eladják, leválasztják a gázszektort, átadják a Fejlesztési Banknak, és akkor majd az adófizetők pénzéből fogják ugyanezt fizetni, és fogják támogatni a legnagyobb és leggazdagabb fogyasztókat, többek között a multinacionális társaságokat, azáltal, hogy nem fizettetik meg velük a piaci gázárat. Mert ha ezt komolyan gondolnák, akkor meg lehetett volna csinálni azt a szociális tarifát, amellyel gyakorlatilag az megoldható lett volna, hogy annak a fogyasztói rétegnek, amely az összgázfogyasztás mindössze 20 százalékát fogyasztja, tehát a legalacsonyabb rétegnek egy fillérrel se emelkedett volna a gáz ára, ha ezt a szociális tarifát megcsinálták volna, ugyanakkor piaci viszonyok közé került volna a gázár egész kérdése. Tehát jó lenne ezt az egészet szakmai alapon kezelni, és nem politikailag mindenféle zagyvaságot összehordani róla.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kertész István képviselő úr következik.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gázárról néhány szóban: az a helyzet, amikor a beszerzési ár magasabb, mint a fogyasztói ár, hosszú távon nyilvánvalóan nem tartható. Egy tanár részéről megbocsátható, Révész Máriusszal nyilván nem is fogok vitatkozni, de egy közgazdász szájából, mint Domokos képviselőtársam, ezek a fogalmak, ezek a gondolatmenetek roppant furcsán hangzanak.

Én úgy gondolom, hogy amikor ilyen helyzetet teremtett az országban a kormányzat, azt nyilván csak annak a reményében és annak a szándékával teremtette, hogy előbb-utóbb a MOL kénytelen legyen a gázszektort reprivatizálni, azaz visszaadni az államnak. De ha visszaadta az államnak, tisztelt Domokos képviselőtársam, ki fogja a többletet, a hiányt megtéríteni? Az állam levesz majd valahonnan a polcról egy sok milliárd forintos összeget, és azt mondja, hogy itt van a gáztöbbletköltségeknek a fedezete?

Nyilvánvalóan az államnak nincs saját bevétele, az állam bevétele az állampolgárok adójából, járulékából, a díjak befizetéséből származó bevétel. Tulajdonképpen azt a helyzetet akarja a Fidesz előállítani, hogy ne az fizesse ki a gázszámlának az árát, aki használja, hanem az, aki általában adózó állampolgár, a kisember, az alkalmazott ember, és ez egyértelműen torzítja a költségviszonyokat, a felhasználási érdekeltségeket, és mindent, amit eddig a közgazdászok, úgy gondolom, racionális módon szem előtt tartottak.

 

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr következik.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Először a fogyasztói kosárhoz szeretnék hozzászólni. Göndör képviselőtársam vádként említette, hogy egy évvel ezelőtt Varga Mihály azt mondta, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár nem különbözött... (Göndör István: Jegyzőkönyv!) Így van. És az az igazság, hogy ha belegondolunk az egy évvel ezelőtti állapotokba, Varga Mihálynak tökéletesen igaza volt akkor. Ugyanis az, hogy egy fogyasztói kosár hogyan változik és hogyan nem, éppen függ az aktuális folyamatoktól, az infláció tekintetében is.

 

(10.50)

 

Göndör képviselőtársam éppen olyan jól tudja, hogy igazán a nyugdíjasok fogyasztói kosara (Göndör István: Ami nem változik.) és az átlagos fogyasztói kosár ebben az évben távolodott el egymástól, akkor, amikor tavaly augusztustól kezdve, tavaly júliustól kezdve az élelmiszerárak elkezdtek jóval az átlag felett, az inflációs átlag felett emelkedni. Tehát ha egy évvel ezelőtt Varga Mihály miniszter úr azt mondta, hogy nincs különbség a fogyasztói kosár és a rendes kosár között, akkor Varga Mihály ezt igazából jogosan mondta.

És előállhat az a helyzet is, tisztelt képviselőtársam - és talán valamennyi idővel ezelőtt volt is ilyen helyzet Magyarországon, amikor az élelmiszerárak kisebb mértékben emelkedtek az átlagos inflációnál -, hogy az a fogyasztói kosár, amit a nyugdíjasokra kiszámolunk, kisebb mértékű inflációt jelzett volna, mint amekkora a valós infláció volt. Sajnos, ebben az évben egyébként nem ez a helyzet, mert valóban az élelmiszerárak ebben az évben messze meghaladták az átlagos inflációt, de azt mondom, hogy egy évvel ezelőtt az az állítás, hogy elkülönült a nyugdíjasok fogyasztói kosara meg az átlagos infláció, ez az állítás nem teljesen igaz.

Én továbbra is azt érzékelem a gázáremeléssel kapcsolatban, hogy az MSZP azt mondja, fel kell emelni a gázárat, ezután kell olyan társadalmi rétegeket találni, amelyek 50 százalékkal kevesebbet fizetnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell elmondanom, hogy ez is a piaci folyamatokba valamiféle beavatkozás. Mi ezzel a beavatkozással nem igazán értünk egyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert mindig rossz eredménye van, ha különböző összeget fizetnek valamiért az emberek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Energiaprivatizáció és energetika - úgy látom, ez a mai nap témája, legalábbis ezt hiányolja Kovács Tibor is többek között. Megnyugtatom a képviselő urat, ha megnézi a jegyzői irodán, akkor a villamosenergia-törvény benyújtását megtapasztalhatja (Kovács Tibor: Másfél év múlva!) és tárgyalhatjuk.

Az időről is beszéljünk - valóban, önök aztán tényleg bemutatták, hogy három hónap alatt el lehet adni az egész magyar energetikai ipart, a mai napig nem tudjuk kiheverni ennek hatásait (Kovács Tibor: Jaj, ne!), és a magyar gazdaságban is gondot okoz, nemcsak a lakosságnál, ez a problematika. Tudniillik nem volt igazából előkészítve, gyakorlatilag önök mindent eladtak, ami csak benne volt egy-egy nagyvállalatban, mondjuk a MOL-ban, és utána most meg keressük rá a megoldást.

Ha csak azt idézzük, hogy az Európai Unióban az országok az elmúlt 5-6-7 évben milyen hosszú vita után jutottak el odáig, hogy ezen a villamosenergia-piacon liberalizáció legyen, akkor talán még az is gyorsnak tűnik, de mindenféleképpen nagyon óvatos, megfontolt lépéseket kell tenni, hiszen ez egy stratégiai iparág, és önök tudják a legjobban, Suchman urat megkérdezhetik, hogy milyen állami garanciavállalást kellett tenni ezeknek az energetikai szektorbeli cégeknek az eladásánál, amit egyébként a mai napig is fizetünk.

Az MVM-ről is érdemes szólni. Megkérdezném Keller urat, hogy mikor volt elégedett az MVM azzal, amit éppen az adott kormány megállapított számára árlehetőségként. Talán az önök idejében lehet, amikor 30 százalékos áremelések voltak, de egyébként előtte sem, meg utána sem volt igazából elégedett ez a vállalat. Nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően a kormánynak nem az a feladata, hogy egy nagy cégnek az érdekeit egy az egyben kiszolgálja, hanem egyszerre kell mérlegelni a lakosság, a vállalkozók és az adott monopolisztikus helyzetben levő cég gazdasági érdekeit. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Frajna Imre képviselő úr következik.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egy kicsit a gázárhoz, ha megbocsátják egy orvosnak, hogy megpróbál ebbe egy kis fényt vinni. Azt gondolom egyébként, hogy elfogadható az önök érvelése gázárügyben, ha világosan látjuk a következményeket. Lehet úgy dönteni, hogy a gáz bár monopolisztikus szolgáltatás, de helyeződjék szabadpiaci alapra. Sőt, igazából azt az érvelésüket is el tudom fogadni - bár vannak némi peremfeltételeim hozzá -, miszerint költségalapú gázárszámlázás legyen. Ennek ugyan az a következménye az előbbi érvelésekkel szemben, hogy nem a multinacionális cégek fognak kevesebbet fizetni a gázért, hanem a kisfogyasztók fognak lényegesen többet, ez ugye a költségalapú elszámolás lényege, csak azt gondolom, lehet, hogy mindezen intézkedésekhez az államformát meg kellene változtatni, köztársaságról mondjuk részvénytársaságra. (Kovács Tibor: Fogalmad sincs az egészről! - Domokos László: Miért, neked van? - Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Göndör István képviselő urat illeti a szó.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elfogadom Domokos Lászlónak azt az érvét, hogy erről máskor kellene beszélni, mert én most azt látom, hogy önök megpróbálnak minket áthúzni arra az oldalra, hogy tényleg ne a nyugdíjaskérdésről és a nyugdíjasok fogyasztói kosaráról beszéljünk, hanem beszéljünk az energetikai kérdésekről.

Én ünnepélyesen megígérem önöknek Kovács Tibor nevében is, hogy készséggel állunk rendelkezésre, hogy ezt a kérdést összefüggésében beszéljük végig, és ennek még olyan részeiről is lehetne beszélni, hogy az akkori privatizáció mennyiben segítette az önök 2000. meg 2001. évi költségvetését azzal, hogy az adósságterhek finanszírozásától megszabadultak, nincs adósságszolgálat, ezt a forrást most el lehetett osztani már 2000-ben is és 2001-ben is.

De visszamegyek oda, amiről Révész Máriusz beszélt. Kedves Képviselőtársam! Bedughatjuk a fejünket nyugodtan a homokba, de aki idősek között jár és körülöttük él, az tudja, hogy az ő fogyasztói kosaruk az, ami nem változik. Abban a gyógyszer, az alapvető élelmiszerek és az energia képviselik a döntő súlyt. Tehát itt nincs miről igazán még vitatkozni sem, mert ezek konkrét dolgok. Ezeknek a termékeknek az árváltozását viszont elég, ha minden évben a KSH éves jelentésében megnézzük, és amit ön mond, arra mondtam, hogy ha kell, akkor kezdjük el felolvasni a KSH éves jelentését a 2000. évről, hogy akkor is hogyan változtak az élelmiszerárak.

Tehát egyszerűen elfogadhatatlan az, ami ön mond, hogy ez nem valós. Nyugodtan beszélhetünk bármi másról, de létezik, és az a nyugdíjas, aki csak éppen hogy naponta meg tud élni, akinek a hentesnél azt kell megnézni, hogy a csonton mennyivel van nagyobb hús, az ő helyzetén semmit nem változtatott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem változtat még a 2001-es módosítás sem.

 

ELNÖK: Vojnik Mária képviselő asszony következik.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frajna Képviselő Úr! Én nem kalandoznék el más szakpolitikák irányába, és én önt nem is biztatom erre, mert ön volt felügyelője annak az alapnak, amelyikről most nem aszerint beszél, ahogy az alap működött, hanem aszerint, ahogy láttatni szeretné.

Tisztelettel tájékoztatom önt, államtitkár úr, hogy a nyugdíjtörvények drasztikus megváltoztatását nem mi végeztük el, hanem önök, amikor elvették az első módosítással a nyugdíjak emelésének elfogadott szabályait. Ezzel vesztettek a nyugdíjasok 52 milliárd forintot, és elvesztettek a kisnyugdíjasok, a járadékosok még ennél többet is arányaiban. És innentől kezdve kéretik nem elvinni tévutakra a magyarázatokat! Mert az is közrejátszott ebben, hogy önök megváltoztatták például a maginflációs számításokat, hiszen amikor megemelték a nyugdíjasok által szedett gyógyszerek árát, akkor azt a trükköt alkalmazták, hogy kivették a maginfláció számításánál a kosárból például a Corinfar árának a beszámítását, amelyikkel jelentősen eltorzították az akkori inflációs számításokat.

Tisztelettel azt mondanám a képviselő úrnak, hogy ön nem a tényekről beszélt, hanem - hogy a magam szakmájánál maradjak - ez egy klasszikus katathymiás gondolkodás, ahol az érzelmek torzítják el a gondolkodás logikus irányát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Azt gondolom, itt indokolt, hogy Frajna Imre képviselő urat előreengedjem a hozzászólók sorrendjében, mert egy kicsit durva volt, képviselő asszony, ez a megjegyzése, amit az utolsó mondatában fogalmazott meg, úgyhogy Frajna Imre képviselő úrnak adom meg a szót. (Domokos László: Személyes megtámadtatás!) Egyébként is jelentkezett, csak nem ő következne a sorrendben.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én nem fogok megpróbálni diagnózist felállítani képviselőtársaimról. (Dr. Vojnik Mária: Ez nem diagnózis!) Azt gondolom, hogy félreértelmezi a tényeket, eltér a vita tárgyától, de ez most már, azt hiszem, megszokott, ugyanis a 2000. évi zárszámadásról beszélünk. Amit ön felemlegetett a nyugdíj kapcsán, az '98-ban történt, és egyébként ott sem volt semmiféle fogyasztói kosárról szó, mint amiről először beszéltem. Azt kell mondani, hogy az önök választási ígéreteihez képest valóban 6 százalékkal kevesebbet emeltünk abban az évben, ellenben önök alatt 12-t vesztettek a nyugdíjak, mi pedig elértük azt, hogy ezt a veszteséget mára mind visszapótoltuk, úgyhogy lehet az önök ígéretét a polgári kormányon számon kérni, csak azt gondolom, hogy ez teljesen fölösleges.

A gyógyszerárral kapcsolatban pedig azt tudom mondani önnek, hogy a 2000. évben nulla százalék volt a gyógyszerek termelői árának a növekedése, ennyi volt, nem emelkedett egyetlenegy százalékkal sem a gyógyszerek ára.

 

 

(11.00)

 

Másrészt a gyógyszerek fogyasztói kosarával fölösleges foglalkoznunk - nekem is volt vele rengeteg szakmai problémám -, tekintettel arra, hogy a gyógyszer az az árucikk, amelyről meg tudjuk mondani, hogy ki vette, hány darabot vett és mennyit fizetett - így, darabra. Teljesen felesleges ezt kosárral nézni. Azt kell mondanom, hogy közben valóban, a nulla százalék áremelés mellett 10 százalékkal megnőttek a lakosság kiadásai, de ez nem a gyógyszer árának az emelkedéséből fakadt, hanem abból, hogy sok ember a korábbi olcsóbb gyógyszerét lecserélte drágábbra.

Ez az a helyzet, amin az ember nem tud antiinflációs politikával segíteni. Ha a kenyér ára nem emelkedik, de az illető a félbarna kenyérről áttér egy drágább kenyérre, akkor a kenyérkiadása meg fog növekedni anélkül, hogy a kenyér ára bármit változna. Ezt számon kérni a kormányon mint antiinflációs intézkedést, teljesen téves. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is a nyugdíjhoz kapcsolódóan szeretnék szólni. Maradjunk annál a törvénytervezetnél, ami le van téve elénk. 56 milliárd forinttal emelkedik a nyugdíjalap feltöltése, pont azért, hogy reálértékben messze többet tudjuk biztosítani, mint amennyi egyébként az infláció hatására leinflálódott volna. Ez ténykérdés, le is van írva, hogy erről szól az előterjesztés.

Néhány szót hadd mondjak arról a nyugdíjtörvényről, amiről önök beszélnek. Ha jól emlékszem, a választások előtt fél évvel változtatták meg a nyugdíjtörvényt, papíron adtak nyugdíjemelést, de mint annyi mást, nekünk kellett volna ezt később kifizetni. Ehhez képest kellett visszaigazítani, hiszen az önök különböző ígéretei 1998-ban eléggé megbillentették a költségvetést. Emlékezzünk csak a Postabank vagy a Fejlesztési Bank elmaradt rendezésére, és még sok egyéb százmilliárdos tétel volt, amely abban az évben bizony nem tette lehetővé a nyugdíjak emelését. Olyan utakat építettek, amiket 1999-ben kellett kifizetni a kormánynak. Minden választási ígéretüket rajtunk próbálták számon kérni, és még 2000-ben, sőt 2001-ben is az önök választási ígéreteinek a számon kérése folyik rajtunk. Jó lenne, ha ezt is megmagyaráznák a választóiknak, nem pedig rajtunk kérnék számon.

A szegény nyugdíjasokról beszélt Kertész képviselő úr. Ha jól emlékszem, 1998-ban vagy 1999-ben, amikor a legkisebb nyugdíjak fokozott emeléséről döntött a kormány, akkor önök tiltakoztak leginkább az ellen, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak fokozott emelése történjen meg. (Közbeszólások.) Lehet, hogy Vojnik képviselő asszony másképp gondolta, de voltak olyanok az önök frakciójában, akik ezt nem így látták.

Az élelmiszerárakról majd egy későbbi kétpercesben fogok szólni. Köszönöm.

 

ELNÖK: Tóth András képviselő úr következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is szeretnék az élelmiszerárakkal, illetve a nyugdíjas fogyasztói kosárral foglalkozni. Göndör képviselő úr, azt tanácsolom, hogy ne csak egy év adatait ragadjuk ki. Kétségtelen, és abban mind a két oldal egyetért, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár különbözik az átlagos fogyasztói kosártól. Azt el kell ismerni, hogy a korábbi években, éppen abból következően, hogy az élelmiszereknek igen nyomott áruk volt, az átlagos inflációs kosár alapján kedvezőbb volt a nyugdíjasok nyugdíjszámítása, mintha az ő speciális kosarukat vettük volna figyelembe. Éppen az önök agráros kollégái - akik most nincsenek itt - lázadoztak azért, hogy a mezőgazdasági árak alacsonyak, és mi lesz a mezőgazdasági termelőkkel. Ez igenis kedvező volt a nyugdíjasok számára.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

A másik: a gázárral kapcsolatosan Kertész képviselő úr azt mondta, hogy ne avatkozzunk be a piaci folyamatokba, és ne az egész társadalommal fizettessünk meg bizonyos támogatásokat. Itt megint hadd hozzam fel példának a mezőgazdaságot. Mezőgazdasági támogatásra 190 milliárd forintot fordítunk. Ez a magyar polgároknak gyakorlatilag csak egy részét érinti. Kedves Kertész képviselő úr, ne támogassuk a mezőgazdaságot?

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra következik Révész Máriusz úr, a Fidesz képviselője.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Göndör képviselő úr szerintem szándékosan félreértette a szavaimat, én ugyanis nem mondtam azt, hogy a fogyasztói kosár évről évre változik. Ilyet nem állítottam. Én azt mondtam, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár és az átlagos infláció aránya változik. Tehát nem törvényszerű az - előbb képviselőtársam célzott is rá -, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár mindig az átlagos infláció felett legyen. Ebben az időszakban így volt. Tavaly év végére - ezt képviselőtársam pontosan idézte - igaz volt, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár meghaladta az átlagos inflációt, mégpedig azért, mert augusztusban nagyon jelentős élelmiszerár-emelkedés indult be. De az ezt megelőző időszakban - s azt gondolom, tisztelt képviselőtársam ezt pont olyan jól tudja, mint én - a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított infláció nem különbözött lényeges módon az inflációtól.

Én üdvözlöm a kormánynak azt a lépését, hogy most, amikor érezhetően elkülönült egymástól a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított és a normál infláció, megtette azt, amire szükség volt, és azt mondta, hogy a nyugdíjasoknak a nyugdíjemelést a fogyasztói kosár alapján számított inflációhoz képest biztosítja. Ha ez megtörtént - s ebben a pillanatban önök is egyetértenek vele, hogy ez indokolt volt, és a kormány is megtette -, akkor különösebb nagy vita nem lehet közöttünk, mert az előző években nem volt értelme nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított inflációról beszélni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon csodálkozom azon, hogy éppen Frajna Imre mondta el a nyugdíjak ügyében azt, amit elmondott. Frajna Imre ugyanis azon két, a teremben lévő fideszes képviselő egyike - a másikuk Áder János házelnök úr -, akik ott voltak az első országgyűlésben 1990-94 között, és valamennyi képviselővel együtt ők is elfogadták azt az elvet a nyugdíjak ügyében, amit akkor úgy mondtak, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Azaz amennyivel emelkednek a bérek, annyival emelkednek a nyugdíjak, amennyivel csökkennek a reálbérek, annyival csökkennek a reálnyugdíjak. Ezt az elvet, amiben 1991-től 1999-ig minden párt egyetértett, betartotta az Antall-kormány, annyival emelte a nyugdíjakat, amennyivel akkor a bérek emelkedtek; betartotta a Horn-kormány, a szocialista-szabad demokrata kormány, amennyivel változtak a bérek, annyival változtak a nyugdíjak. Egyetlen kormány nem tartotta be: a Fidesz-kormány, amelyik 1999-ben elvett 52 milliárd forintot a nyugdíjasoktól.

Domokos képviselő úr arra hivatkozik, hogy ebben a költségvetési módosításban mennyi pluszpénz van a nyugdíjakra. De ez a pluszpénz, Domokos úr, az, ami a nyugdíjasoknak a szabályok szerint jár! Azt az 52 milliárdot, amit a szabályokhoz képest önök elvettek - ami minden évben 52 milliárddal kevesebb, mint amennyi a törvény szerint korábban járt volna -, nem adják önök vissza! Ezt majd 2002 áprilisa után fogja a következő kormány visszaadni, ha lesz kormányváltás.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék visszatérni ahhoz, amiről Domokos képviselő úr beszélt. Kedves Képviselő Úr! Folytatnám azt, amit Bauer Tamás elmondott, mert ezek tényszámok. Önök ebből az 52 milliárdból csak morzsákat adnak vissza, és a nyugdíjasok tökéletesen tudják, hogy ez beépült volna a nyugdíjukba, és ez mint bázis alapja lehetett volna a következő változásoknak.

Mi azt vitattuk a korábbi, ön által felmagasztalt változáson, hogy akkor is kísérletet tettek arra, hogy a nyugdíjasokat szembeállítsák egymással, és ugyanez történik most is, amikor a pénzügyi törvényekben megvalósítják azt, hogy a nyugdíj mellett foglalkoztatottaknak nő a kedvezménye. De arról senki nem beszél, hogy ez kevesebb, mint a nyugdíjasok 10 százaléka, és mi van a másik 90 százalékkal.

Arról vitatkozunk közel egy órája, hogy a többiek lassan szembeállítódnak ezzel a szűk réteggel, és miközben ezt a 10 százalékot dicsérik órákon keresztül, nem beszélnek arról, hogy mi lesz a valóban nehéz sorsú nyugdíjasokkal.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Révész Máriusz úr, a Fidesz képviselője.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Akik a Házból járnak nyugdíjasfórumokra, azok között nem lehet vita abban, hogy a nyugdíjasok helyzete rossz, kimondottan nehéz. De én azért azt hiszem, hogy ellenzéki képviselőtársaimtól egy kis visszafogottságot lehetne kérni, mert el kellene gondolkodni azon, hogy ez a helyzet vajon hogyan alakult ki.

Ez a helyzet, képviselőtársaim, úgy alakult ki, hogy amikor önök kormányon voltak 1994-98 között, abban az időszakban a nyugdíjak 12 százalékot - nem tévedés, 12 százalékot - vesztettek a reálértékükből. (Bauer Tamás: És a reálbérek?) Önök nagyon gyakran azt mondják, hogy a GDP lendületesen növekszik az országban... (Bauer Tamás folyamatosan beszél.)

 

(11.10)

 

Ha Bauer képviselő urat meg lehetne fegyelmezni, az nem lenne olyan helytelen, mert mióta bejött a terembe, azóta nem nagyon lehet tőle hozzászólni.

 

ELNÖK: Próbálkozom a fegyelmezéssel, az elnöknek pedig ne adjon javaslatokat az ülés vezetésére vonatkozóan!

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Jó, köszönöm szépen. Tehát önök mindig azt mondták, hogy a GDP most, ebben a pillanatban folyamatosan növekszik, és a GDP-növekedés arányát nem éri el a bérek és a nyugdíjak növekedése. De az önök '94-től '98-ig tartó időszaka alatt szó sem volt arról, hogy a GDP 12 százalékkal csökkent az országban, '94 és '98 között csekély mértékű GDP-növekedés volt (Kertész István közbeszól), ennek ellenére a közalkalmazottak bére 15 százalékkal, a nyugdíjasok nyugdíja pedig 12 százalékkal csökkent. Úgyhogy azt hiszem, ez mindenképpen indokolttá teszi, hogy önök az ellenzék padsoraiban egy kicsit visszafogottabban nyilatkozzanak erről a témáról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Göndör képviselő úr, úgy gondolom, amikor ön azt mondja, hogy szembe akarjuk állítani a nyugdíjasokat, azt hiszem, nagyon helytelenül beszél, és úgy gondolom, ez semmi egyéb, mint kampánymegnyilvánulás. Göndör képviselő úr, most szembe szeretném állítani azokat a tényeket, amelyeket önök mondanak, azzal, amit mi pedig teszünk.

Önök azt mondják, hogy gázárat kell emelni, mi pedig azt mondjuk, hogy nem kell. (Göndör István: Egy szóval sem mondtuk! - Közbeszólások az MSZP-frakció soraiban.) Ez érinti a nyugdíjasokat, vagy sem? (Szabó Sándorné: Ez hazugság!) Azt mondják, hogy emeljük a nyugdíjakat. Göndör úr, képviselőtársam, azt mondja, hogy 56 milliárd nyugdíjemelésre, az nem emelés? (Kertész István: Tartsuk be a törvényeket!) Úgy gondolom, önök rossz mezőn járnak e tekintetben, mert a nyugdíjasok ezt másként élik meg - másként élik meg -, és azt hiszem, az élelmiszerárak emelkedéséhez is komoly közük volt. Emlékezzenek rá, '98-ban volt a búzabomba! Levitték az árát, és lehetővé tették azt, hogy a következő évben hiány keletkezzék, ezáltal az élelmiszerárak ellóduljanak. Úgy gondolom, hogy a korábbi években eladott gyógyszergyárak és gyógyszertárak hasonló módon megnehezítették a nyugdíjasok helyzetét. Úgy gondolom, a kormány ezeket az ügyeket most, nagyon helyesen, reparálni akarja ezeket az ügyeket, javítani akar ezen a körülményen, hisz erről is folyik a parlamentben vita.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, kár a nem igazságok talaján járni. Próbáljuk meg egy kicsit számba venni a lehetőségeinket, és azokat a dolgokat, amelyeket a kormány tesz, és lehetőleg reálisan. Én ezt elvárnám önöktől.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy ígértem, még szeretnék a nyugdíjak értékét befolyásoló élelmiszerárak témájához kapcsolódni - mint a három legnagyobb olyan, a fogyasztói kosárban lévő termékkör egyikéről, amelyről önök sokféle dolgot mondtak. De éppen Tóth képviselőtársam szólt arról, a tegnap délelőtti vitában pedig mintha ennek pont az ellenkezőjét mondták volna azok, akik az agráriumról szóltak. Hiszen a '98-as túltermelési válság, amely végigsöpört az országon, egy '97-ben elindított állami beavatkozás következménye volt, amikor Horn Gyula azt mondta, hogy nem lehet drágább a kenyér, és akkor valóban nem is lett drágább, és ennek az egész agráriumban... Aki egy kicsit is ismeri az agrár-közgazdaságtant, tudja, hogy vannak benne ciklikusságok, és bizony, ha elindítok egy hullámot, az olyan, mint a vízen a hullám: szépen végighullámzik, és bizony vannak csúcsok, amikor az árak megemelkednek. Ez történt 2000-ben, ami valóban rontotta a nyugdíjasok és egyáltalán a fogyasztók jövedelmének a reálértékét, de ennek voltak kedvező hatásai is '98-99-ben, amikor meg viszont lecsökkent. Igen ám, de ez a mezőgazdaságban meg fordítva jelent meg, hiszen a mezőgazdaságból élők számára ez azt jelentette, hogy elvonta a jövedelmeket a zsebükből, szétnyílt az agrárolló, aminek következtében a '97-99-es időszakban leesett az agrárium jövedelmezősége.

Ezért nem lehet egy-egy kormány időszakához kötni ezt a kérdést, akármennyire sajnálják is ezt, hiszen az agráriumban lévő ár- és termelési ciklusok működése tény. Ezért nagyon fontos egy olyan családtámogatási és szociális rendszer, amely ezeket az ármozgásokat valamilyen módon lehetőleg kezelni tudja, és azt hiszem, valamikor még közösen alakította ki a parlament azt, hogy bizony vannak olyan dolgok, egy bizonyos kör, amely állandó támogatást kap, és vannak olyan támogatási rendszerek, amelyeket az önkormányzati rendszer működtet, amelyben a lakhatási támogatásokon keresztül próbálja a fogyasztás, az energiaárak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és egyéb más dolgok támogatásával kezelni. (Kertész István közbeszól.)

Köszönöm.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lentner Csaba úr, a MIÉP képviselője.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A tegnapi vezérszónoki felszólalásomban szóltam arról, hogy a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének zárszámadása egyúttal tükrözi az elmúlt 13 év, a piacgazdasági átmenet főbb jellemzőit is. Ugyanakkor felmerül az is, hogy a 2000. évi gazdasági eredményadatokon túl mit tükröz a Magyar Köztársaság zárszámadása. Magyar gazdasági teljesítményeket? - merülhet fel a kérdés. Tisztelt képviselőtársaim, többnyire nem, mert a magyar gazdaság, a magyar nemzetgazdaság eredményeit alapvetően nemzetközi pénzügyi tendenciák és az itt működő nemzetközi nagyvállalatok teljesítményei határozzák meg.

A magyar nemzetgazdaság az elmúlt 13 évben külsőfundamentum-vezéreltté vált, és a külső fundamentumok gazdasági erőviszonyai, teljesítményei határozzák meg a 2000. év költségvetésének zárszámadását is. Mostani felszólalásomban így a 2000. évi zárszámadásra alapvető befolyást gyakorló külső fundamentumok 2000. évi elemzését szeretném elvégezni mint a magyar zárszámadást behatároló és alapvetően meghatározó tényezőt, az inflációs kihívásokra és mindezek társadalmi következményeire szeretnék utalni.

Az Európai Unió céljait közel 50 évvel ezelőtt a jelenlegitől gyökeresen eltérő külső és belső feltételrendszer mellett határozták meg. A világ gazdaságának mozgásai azonban az utóbbi években kedvezőtlenül érintették az Uniót, így - ennek hatásaként - a magyar költségvetést is. A gazdasági feltételek 1997-ben még igen kedvezőek voltak, 1998-ban azonban jelentősen megnehezedtek az ázsiai és az orosz válság hatására, illetve a nemzetközi pénzpiacok megnövekedett érzékenysége következtében. 1999 elején mind a külső, mind a belső feltételek tovább romlottak, aminek következtében lelassult az EU gazdasági növekedése, felgyorsult Nyugat-Európában az infláció, ami azzal járt, hogy az uniós polgárok számára lényegesen szűkebbre szabott lett a szociális háló.

Az Európai Közösség a rendszerváltozáskori tágra nyitott, befogadó álláspontját Kelet-Közép-Európa integrációja ügyében az elmúlt években a körülmények hatására visszafogottabbá tette, sőt a világgazdasági erőcentrumok kiélezett versenyében a versenypozíciókat veszítő Európai Unió a kelet-közép-európai térséget egyre inkább mint gazdasági hátországot kezeli. Az adókedvezmények, az olcsó, de szakképzett munkaerő és a jelentős helyi felvevőpiac biztosította előnyök a Kelet-Európába exportált nyugati vállalatok részére óriási versenypozíció-javulást jelentenek a távol-keleti és észak-amerikai vetélytársaikkal szemben.

A Nyugat-Európához kötődő nagyvállalatok kiélezett versenyhelyzete az EU és az egyes tagországok pénzügyi helyzetére is rányomja a bélyegét. 1996-98-ban a GDP-hez képest 1 százalékos, illetve azt meghaladó szufficitet mutatott az Európai Unió folyó fizetési mérlegének egyenlege. 1999-ben a szufficit nagysága mérséklődött, majd 2000-ben - az Európai Központi Bank előzetes adatai szerint - már 0,5 százalék körüli passzívum keletkezett. Az EU-11 gazdasági növekedése a jó évnek számító 1997-ben is 1,3 százalékkal elmaradt az Egyesült Államok 3,8 százalékos GDP-bővülésétől. Az Európai Unió, illetve az euróövezet országai gazdaságilag lelassultak; romló makrogazdasági pozícióikból következik, hogy a közép-kelet-európai országok konkrét csatlakozási menetrendjére és a segélyek normatív EU-költségvetési pénzeszközökkel való felváltására tíz év után sincs határozott, felelősséggel rögzített és garanciákon nyugvó, egyöntetű álláspont és főleg pénzügyi fedezet az uniós tagországok részéről.

 

 

(11.20)

 

Ezek a körülmények a magyar költségvetést, a magyar költségvetési zárszámadást a 2000. évre vonatkozóan is alapvetően behatárolják. A magyar nemzetgazdaság Európai Unióba történt beállítottsága a teljes jogú tagfelvétel elhúzódása ellenére is jelentős. A magyar export 78 százaléka az Unióba irányul, fő tőkebefektető és államadósság-finanszírozó partnereink szintén a nyugat-európai térségből érkeznek Magyarországra.

Mindezek felvetik a jövőre vonatkozóan mind az Unióval, mind Magyarországgal szemben, hogy a közös kihívásokra a választ is közösen kellene megtalálni, és főleg nem egymás rovására megtenni a válságelhárító intézkedéseket. Számunkra sem lehet közömbös, hogy az Európai Unió képes-e megtartani az alkalmazkodóképességét a világgazdasági és az Unión belüli regionális kihívásokra. A világgazdaság fokozódó globális versenye, az EU és az Unión kívüli térségek közötti szociális és fejlettségbeli különbségek, a környezeti problémák most már egyaránt közös gondolkodásra kellene hogy késztessenek, kényszerítsenek bennünket.

Magyarországon a nettó külföldi államadósság, az 1996. évi 11,8 milliárd euróról a 2000. év végére 12,2 milliárd euróra emelkedett. Továbbá a nettó külföldi tartozás - ez az adósság és a nem adósság jellegű tartozásokat is magában foglalja - a négy évvel ezelőtti 22,8 milliárd euróról a 2000. év végére 31,2 milliárd euróra emelkedett meg, amely államháztartási szempontból is aggályos, még ha a GDP-arányos adatok kedvező képet mutatnak is.

Képviselőtársammal, Rozgonyi Ernővel többször kifejtettük azt, hogy a GDP-hez való viszonyítás játszi báj a számokkal, hiszen maga a bruttó hazai terméknövekmény is inflatorikus hatásokat tükröz. Tehát ha a GDP növekedése gyorsabb, mint az államadósság vagy a költségvetési hiány alakulása, akkor is kedvező képet mutat, ugyanakkor nominális értékben a hiány, a veszteség emelkedik.

A világ változó pénzügyi trendjei és a tőkebefektetők elvárásai azonban a magyar pénzügyi politikát is változásokra kényszerítik. A magyar költségvetés zárszámadásához a MIÉP részéről ez a legfontosabb üzenet, a változások megérzése, az aggasztó körülmények analizálása és egy közös cselekvési program kidolgozása. Ha az ország ennek nem tud eleget tenni vagy - jobbik esetben - nem tud elébe menni, akkor a tőkebefektetések Magyarországról más térségekbe helyeződnek át.

A kiindulási helyzetünk az új évezred küszöbén és az elmúlt évben is sajnos az volt, a rendszerváltozás eltelt tíz éve után is, hogy a magyar gazdaság pénzügyi pozíciói aggasztóak. Arról van szó, hogy az eltelt tíz évben a magyar gazdaság és államháztartás működtetése szinte kizárólagosan külsőpiac-vezéreltté vált.

Az államivagyon-értékesítésnek az államháztartási hiányt pótlólagosan kényszerfinanszírozó jellege és a lehetősége rövidesen megszűnik. A nemzeti vagyon teljes mértékű eladása után a helyzet még aggályosabb lesz. A vagyonfelélési, az adóerő-képességet meghaladó gazdaságpolitikai intézkedések a maastrichti százalékos mutatók elvárásait hiába érik el a gazdasági intézkedések együttes hatására, az országban azonban nominálisan többszörösére nőtt az államadósság, a költségvetési hiány állandósult, sőt a néhány évvel ezelőttinek a kétszeresére emelkedett.

A Fidesz-kormány az 1989 óta érvényesülő pénzügypolitikához egyetlen építőkövet sem rakott hozzá. A közgazdasági optimumra hivatkozva mindenki felzárkózásról, kiszámítható gazdasági növekedésről beszél. Azonban mindez annak függvénye, hogy középtávon sikerül-e Magyarországra a tulajdonosi hitelekkel együtt az elmúlt évekhez hasonlóan 1,5-2 milliárd euró nettó működőtőke-beáramlást elérni. Magyarország ezredfordulót követő tőkevonzó képessége dönti el azt, hogy mindez sikerül-e, fenntartható-e a tőkeimport elmúlt években kialakult mértéke. A legalább szinten tartó fejlődésünknek - sajnos a belső vállalkozások leépülése és leépítése következtében - jelenleg ez az egyedüli záloga rövid távon.

A magyar államháztartási és külgazdasági, pénzügyi trendek azonban a külföldi tőkét egyre bizonytalanabbá teszik. A magyar pénzügypolitikának az elmúlt tíz évben érvényesített extenzív pénzügyi kedvezményt biztosító stratégiája és a külföldi tőkevonzás passzív állami viselkedési kultúrája helyett a tőkevonzás körülményeit intenzívebbé tevő, illetve a tőkebehozatal jelenlegi szintjét legalább fenntartó elemeket indokolt kidolgozni egy aktív tőkebefektetést menedzselő állami pénzügypolitika mellett. Kérdéses azonban a 2000. évi zárszámadást is látva, hogy a világgazdaság megváltozott tőkemozgásaira a magyar kormány talál-e új befektetésvonzó stratégiákat és ezeket segítő pénzügyi politikai eszközöket.

A nyugat-európai országok vállalatainak tőkepiac-keresése az új évezred első évtizedeiben nyilvánvalóan a hosszabb távú papírok irányába fog elmozdulni. A hosszabb távú pénzlekötések érvényesülnek egyébként a nyugati országok állampapír-piaci portfólióbefektetéseiben is, és a tízéves vagy annál hosszabb instrumentumok a meghatározóak. Így gazdaságosabb és fajlagosan kisebb járulékos költségű a befektetés.

A külföldi tőkére építő magyar állampapírpiac már el is mozdult ebbe az irányba. A forintban kibocsátott államkötvények '98. évi átlaga 2,47-es durációs értékű volt, '99-ben már 2,83-as értékre emelkedett az átlagos hátralévő futamidő, a 2000. évben, a zárszámadási évben pedig ez már 3,06 évet jelentett. A fix kamatozású állampapírok kibocsátásánál a nyugati példák alapján a tízéves vagy annál hosszabb instrumentumok még fontosabb szerepet kapnak majd az évezred első évtizedében.

Felmerül a kérdés, tisztelt képviselőtársaim: ha a portfólióbefektetéseknél már a hosszabb távú trendekre való áttérés érzékelhető, akkor a működőtőke-beruházások is nyilvánvalóan majd ebben az irányban mozdulnak el. Így a külföldi termelő szektor invesztorai a hagyományos 5-10 évben maximált pénzügyi kedvezmények helyett a hosszabb távú befektetési döntéseket megalapozó pénzügyi kedvezmények és a tőkemegtérülési biztonsági garanciák társadalmi és államháztartási minőségi feltételei irányába fognak elmozdulni. Ahhoz azonban, hogy egy világcég Közép-Európában az eddigi 5-10 év helyett 15-20 vagy 25 évre helyezze el a termelő tőkéjét, illetve olyan működő tőkét telepítsen, amely több évtized alatt amortizálódik, illetve a telepített tőke mobilitási szempontjait messze megelőzzék a tőkeberuházás állandóbb, minőségibb jellegű szempontjai, ehhez az kell, hogy a magyar kormány olyan üzenetet küldjön a külső fundamentumok számára Közép-Európából elsőként, hogy a befektetések megtérülése Magyarországon hosszabb távon is garantálható. Sőt, egyértelműen jelezni kell, hogy ha Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, a megszűnő pénzügyi kedvezmények ellenére is garantált a jelenlegivel legalább azonos mértékű és biztonságú tőkehozamok elérése. Az Unióba való belépés utáni kedvezmények megszűntével, a munkaerő szabad áramlásával a jelenleg biztosított komparatív előnyök egy csapásra eltűnnek, azonban a belső vállalkozások hiányában legalább rövid távon a külföldi tőkét itt kell tartani, sőt érdekeltté kell tenni hosszabb távon abban is, hogy a magyar államháztartási pozíciókat támogassa, akár egy infrastruktúrahasználati hozzájárulás megfizetésével, akár konkrét adórendszer rájuk történő kiterjesztése keretében.

A tőkehonosítási folyamatok révén, amely a MIÉP-frakció alapvető gazdasági koncepciója, és a 2000. évi zárszámadás kapcsán - ezt hangsúlyoznunk kell - ez elmaradt, nos, e tőkehonosítási folyamatok révén elérhető a magyar államháztartás pénzügyi pozícióinak javulása és az ennek következtében előálló fejlettebb államigazgatási intézményrendszer, és az emberi erőforrás tőkefelértékelődése lesz az a többlet tőkevonzó képessége az országnak, amelyet ha idejében felismer és a külföldi tőkével kivitelezhetővé formál a magyar kormány, akkor Közép-Európában elsőként az új évezredben a kifulladó periódusba került tőkeimport után egy újabb tőkebehozatali expanziót tud elérni, úgy, hogy ez a működő tőke a magyarországi közteherviselésbe is bekapcsolttá válik.

 

 

(11.30)

 

Ez tudja Magyarország gazdaságát és társadalmát újradinamizálni. A minőségi és tartós tőkevonzás feltételeinek kialakításával tehát 15-20 évre tartóssá tehetjük a magyar gazdaságot, optimális termelési feltételeket teremthetünk és egy olyan társadalmi közeget, amely a külföldi tőkeberuházásoknak, elsődlegesen azonban - hangsúlyozom - a Magyar Köztársaság állampolgárainak a jelenleginél jobb feltételeket teremt.

Az ezredfordulón számot kell vetni azzal is, hogy rövid távon a magyar ipari kultúra bázisán nincsenek olyan kitörési pontok, amelyek belsőautonómia-vezéreltek lennének. Ám a külföldi tőkére rácsatlakozó magyar vállalati-bedolgozói közösség kibővítése a külföldi tőkeberuházások fenntartását és hozam-előállító képességének garantálását a kölcsönös előnyök alapján a magyar társadalom részéről is szélesíthetné.

Az előretekintést, tisztelt képviselőtársaim, feltétlenül indokolja, hogy a múltbeli teljesítmények és külgazdasági orientációk, illetve a várható uniós tagságunk okán is a legnagyobb reményt az Európai Unióval folytatott kereskedés továbbfejlesztésében látja a jelenlegi magyar gazdaságpolitika, aminek realitása pénzügyi adatokkal egybevetve vitatható. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a tagság elérésével megnő a konkurencia, aminek következtében leszűkül a kivihető termékeink köre, mert át kell venni számos, termelést és forgalmazást korlátozó szabályt, továbbá a magyar csatlakozás jelenlegi ismereteink szerinti várható időpontja egy olyan konjunktúra-időszakra esik, amikor minden valószínűség szerint csökken az Európai Unió tagországainak gazdasági húzóereje. Azzal is számolnunk kell, hogy az Unióba való belépésünkkel egyidejűleg más, hasonló termelési és exportszerkezettel rendelkező országok is bejutnak a gazdasági közösségbe, aminek következtében a magyar termékekkel szemben a piaci konkurencia megerősödik.

Az Európai Unió és a világ más gazdasági zónái közötti együttműködési formáknak a mind intenzívebb előtérbe kerülése, különösen az EU és a latin-amerikai térség közötti, egyre szorosabbá váló külkereskedelmi és tőkekapcsolatok a szinte kizárólagosan az Európai Unióba integrálódó magyar gazdaság számára újabb és újabb konkurenciát jelentenek.

A tőkebehozatali trendek után kitérek azokra az inflációs kihívásokra, amelyek a Magyar Köztársaság 2000. évi zárszámadásában megfogalmazódtak. A magyar pénzügypolitika belső célrendszerében az árszínvonal alakulása a gazdasági növekedéssel, a pénzügyi egyensúllyal és az európai uniós integrációs folyamattal szoros összefüggést mutat.

Az infláció a lakosság irányában a pénzügypolitika bonitását elsődlegesen kifejező makrogazdasági paraméter, így a kedvező alakulása mind a kormányok, mint a lakosság részére kiemelten fontos. A piacgazdasági átállás éveiben mind a fogyasztói, mind a termelői árak jelentősen felpörögtek, majd a magyarországi infláció üteme 1997 és 1999 között lecsökkent. Az infláció csökkentésének terén azonban a 2000. évben már mérséklődtek az eredmények. Az elmúlt évben számos kedvezőtlen folyamat hátráltatta a dezinflációt, aminek következtében a 2000. októberi 10,4 százalékos fogyasztói árindex mindössze 0,8 százalékos csökkenést jelentett az 1999. decemberi állapothoz képest. 2000 decemberében az előző év decemberéhez viszonyított fogyasztóiár-emelkedés várhatóan a 10 százalékot már meg is haladja. Arról van szó, képviselőtársaim, hogy a dezinfláció folyamata 2000 derekán megtorpant, sőt átmenetileg meg is fordult, bár az év végén a 12 havi infláció várhatóan alacsonyabb lesz, mint tavaly. Azonban a trend irányt váltott, és júliustól a havi adatok már növekvő inflációt jeleznek.

A monetáris politika számára nem egyszerűen csak az infláció leszorítása a feladat, hanem a dezinfláció folyamatosságának fenntartása is. Mind az inflációs, mind a maginflációs trendek 1995 májusától azonban csak 2000 júniusáig csökkentek. A gazdaságpolitika és azon belül a monetáris politika iránti bizalom megőrzése szempontjából azonban feltétlenül lényeges, hogy az inflációcsökkentés töretlenségét fenntartsuk. Várhatóan a 2001. évi folyamatokra nehezítő hatást fognak gyakorolni a külső tényezők, amelyek felfelé irányuló nyomást fejtenek majd ki az árakra.

A külső fundamentális alapokra alapvetően ráutalt magyar gazdaság inflációs trendjei igen nagy mértékben Európai Unió-függőek. Lényeges, hogy a magyar nemzetgazdaság a kedvező inflációs trendeket 1995. évet követően azokban az években érte el, amikor a legfőbb külkereskedelmi, tőkebefektetői és államháztartási finanszírozó partnerünknél, az Európai Unióban szintén csökkentek a fogyasztói árak és a kamatok, aminek következtében mind az Európai Unió piacán, mind a magyar gazdaságban megemelkedtek a teljesítmények és a felvevőpiaci igények. A 2000. év közepétől, amikor az Európai Unióban ismét megemelkednek az árak és az irányadó kamatok, a külsőfundamentum-vezérelt magyar nemzetgazdaságban az infláció ismét kedvezőtlen méreteket és trendeket ölt. Nem másról van szó, mint hogy egy külsőfundamentum-vezérelt gazdaságban, a magyar nemzetgazdaságban az infláció is ugyanolyan importált jószág, mint a fejlettebb gazdasággal rendelkező országból behozott fogyasztási termék, a technológia és a szolgáltatás. A magyar gazdaság meghatározó kapcsolatait jelentő országcsoportban, amikor csökken az inflációs érték, akkor Magyarországon is csökken. Amikor pedig emelkednek a fogyasztói árak, akkor Magyarországon is emelkednek. A még nem százszázalékos magyar EU-integráció következtében a Magyarország és az Unió közötti inflációs különbség 2000 júniusáig azonban tovább csökkent, a magyar gazdaság Európai Unióba történő fokozatos beágyazódását bizonyítandó.

A szénhidrogén-származékok világpiaci ármozgásának hatásai az Európai Unió gazdaságát közvetlenül érintik. Azonban a Közösség képes arra, hogy az árveszteségeket és a profitcsökkenést fejletlenebb gazdasági partnereire, főleg a közép-kelet-európai országokra hárítsa tovább. Magyarországon a külső tényezők közül az olaj áremelkedése és az euró-dollár árfolyam gyengülése volt az, amely leginkább gátolta az infláció nagyobb mérvű csökkenését a 2000. zárszámadási évben.

A belföldi eredetű áremelkedések közül az élelmiszerárak drasztikus megugrása volt a legjelentősebb. A lakossági fogyasztói kosárban közel 25 százalékot kitevő élelmiszerek árai 2000 nyarától jelentősen megemelkedtek, amelyben meghatározó szerepe volt annak, hogy a mezőgazdasági felvásárlási árak mindig is alulértékeltek voltak az elmúlt években, sőt az azt megelőző évtizedekben is. Az élelmiszerár-emelkedések, így az ártorzulások kiküszöbölésére, helyesebben némi enyhítésére szolgált továbbá az európai integrációs folyamat egyik sajátos kísérő jelensége: a mezőgazdasági termény- és termékáraknak az ipari árak szintjéhez való felzárkóztatása.

A hazai mezőgazdasági termelők pénzügyi-jövedelmezőségi feltételei azonban, tisztelt képviselőtársaim, meg kell mondjuk, a 2000. évben sem javultak számottevően. Úgy érzékeljük, hogy a gazdaságpolitika és azon belül a monetáris politika iránti bizalom megőrzése szempontjából lényeges az inflációcsökkentés töretlenségének fenntartása.

 

(11.40)

 

Várhatóan a 2001. évi folyamatokra nehezítő hatást fognak gyakorolni továbbra is a külső tényezők, amelyek felfelé irányuló nyomást fejtenek majd ki az árakra.

A Magyar Nemzeti Bank 2000. évre szóló monetáris politikai irányelvei egyértelműen megjelölték azokat a célokat, amelyek a külső és a monetáris politika hatókörén kívül eső feltételekre vonatkoznak, amelyeknek a teljesülése viszont szükséges az infláció további, erőteljes mérsékléséhez. A magyar monetáris politikának a 2000. évben a peremfeltételeit vizsgálva, illetve a peremfeltételek teljesíthetőségének legfőbb, behatároló tényezőit elemezve megláthatjuk azt, hogy a megvalósíthatóságukra a magyar kormány gazdaságpolitikájának a ráhatása nagyon csekély.

Akkor, amikor az elmúlt három órában a fideszes és az MSZP-s képviselők véleményem szerint meddő vitát folytattak arról, hogy ki emelte legfőképpen a gázárakat, vagy ki szeretné emelni, itt a mi álláspontunk alapvetően az, hogy emelték önök is, MSZP-s képviselők, amikor kormányon voltak, és emeli jelenleg a Fidesz-kormány is. Mindezt azért teszi, mert a magyar költségvetési és pénzügypolitika alapvetőn külsőfundamentum-vezérelt. A nyugat-európai erőcentrumok határozzák meg azt, hogy Magyarországon milyen ár- és kereseti viszonyok érvényesülnek.

Természetesen ezen külső peremfeltételeknek, illetve a magyar adórendszer igazságos arány szerinti átalakításának, a közteherviselés kiterjesztésének a nagyobb jövedelmekkel és termelési értékekkel rendelkező, jobbára külföldi tulajdonosi háttérrel működő nagyvállalatok irányába a magyar gazdaságpolitika részéről a 2000. évben sem történt meg a végrehajtása. A hatósági árak átlagos emelkedésének 6 százalékos szint alatt történő megtartása ugyancsak kényes terület, hiszen a közszolgáltatást végző és a versenyszféra területén működő vállalatok profitemelkedésének, sőt a termelési költségek elismertetésének szabna gátat a hatósági beavatkozás; miáltal a gazdasági szférából az állam szinte teljes egészében kivonult, így a kizárólag lakossági szempontok érvényesítése mind az áralakulásra, mind az áralakulási igények feltételeinek ellenőrzésére, kétséges.

A Magyar Nemzeti Bank által megfogalmazott monetáris politikai irányelvek és a kormányzati pénzügy-politikai, költségvetési célkitűzések végül is, összegezve, egy iránytűül szolgálnak mind a magyar kormány által megfogalmazott gazdaságpolitika, mind a Magyarországon működő nemzetközi nagyvállalatok üzletpolitikája számára. Iránytűül, képviselőtársaim, a szó eredeti értelmében, hiszen a profitérdekek és a már ehhez igazodó kormányzati gazdaságpolitikai intézkedések a rendszerben ugyanúgy a hozzájuk való igazodást és vonzást elváró elemek, mint a tér tájolásában az északi irány. Az iránytű a fix északi irány felé mutat, ezt tájolja be. A Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Köztársaság kormányának pénzügypolitikája pedig a profitmaximalizálás szempontjaihoz és elérhető irányához, illetve megvalósítási lehetőségeihez nyújt tájékozódási pontot. Azonban ennek a tájékozódási pontnak a kijelölése a 2000. év zárszámadásában sem a magyar társadalom irányába, a magyar vállalkozók irányába, sem a lakosság, a nyugdíjasok irányába történik meg.

Magyarországon azok a vállalkozások képesek csak expanzióra a nemzetközi piacokon, amelyeknek a termelékenysége magas volt, tehát korszerű technológia birtokában voltak, másrészt elég tőkeerősek voltak ahhoz, hogy fejlesztéseik nagy részét maguk finanszírozzák, és ne adósodjanak el. Ezek, képviselőtársaim, nem a mezőgazdasági paraszti gazdaságok, ezek nem az egyéni vállalkozások, ezek nem a 3 millió forintos jegyzett tőkével működő családi kft.-k és betéti társaságok.

Mindezek következtében a külső tőkefolyamatok és az inflációs trendek 2000. évi költségvetési zárszámadásban való lecsapódása kapcsán végezetül szeretnék kitérni a külsőerőforrás-vezérelt pénzügypolitikának a társadalmi hatásaira a 2000. évben. Egy adott ország pénzügyi politikája és a népességszám alakulása, illetve életkörülményeik változása között szoros összefüggés fedezhető fel. Magyarországon a népesség száma - a háborús időszakot leszámítva - 1980-ig nőtt, majd ezt követően gyorsuló ütemben csökkent. 1990 és '99 között a természetes fogyás száma 331 ezer fő volt. A '90-es években a termékenység szintje 29 százalékkal csökkent. Ezen belül a 20 év alatti nők termékenysége 38 százalékkal, a 20-24 éveseké pedig kevesebb mint a felére esett vissza az elmúlt évtizedben. 1999-ben ezer lakosra 9,4 élve születés jutott, amely 40 százalékkal maradt el egy egyszerű reprodukciót biztosító szinttől.

A 2000. évben - elismerés ezért a kormánynak - javultak a családvállalás feltételei, azonban további aggasztó probléma, hogy a becslések szerint a drogfüggők száma 30-50 ezerre tehető, a rendszeres fogyasztóké 80-100 ezer főre; 300-400 ezer lehet azok száma, akik kipróbálták már a kábítószert. A pszichiátriai gondozókban nyilvántartott betegek száma 131 200 fő volt a legutolsó statisztikák szerint. Az alkoholisták száma 860 ezer főre becsülhető. Magyarországon az egészségügyi kiadásokra a GDP 6-7 százalékát költötték az elmúlt évtizedekben, így az elmúlt évben is, a 2000. zárszámadási évben, amely arány az OECD-országokhoz képest szerénynek, nagyon szerénynek mondható.

Az elmúlt évben több mint félmillió bűncselekmény vált ismertté, ami a bűnözés intenzitásának és mennyiségének jelentős emelkedését vetíti előre, illetve mutatja a korábbi évekhez képest is. Magyarországon a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmi tizedhez tartozó háztartások közötti különbség a '90-es évtized közepére gyors növekedés után mintegy 7,5-szeres lett. Ezen belül Budapest és a vidék szétválása élesebbé vált. A mutató értéke a fővárosban tízszeresére, a községekben 5,9-szeresére emelkedett. Az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás 1990-ről 1996-ra 15 százalékkal csökkent.

1996 óta van egy javulás. Azok a szociális intézkedések, amelyek a tavalyi évben érvényesültek, ezt az életkörülménybeli javulást előidézték, segítették. Bővültek a kormánynak a lakosságot, a társadalmat, a családokat támogató intézkedései. Azonban amikor a 2000. évben a költségvetési törvénynek a vezérszónoka voltam, jó egy évvel ezelőtt, akkor is elmondtam, hogy ha a kormány úgy ad többletforrásokat lakossági csoportok részére - egyébként nagyon helyesen adja ezeket a pénzeket, de a tekintetben már kifogást emeltem akkor is, és most is kifogást emelek -, hogy mindezeknek a tartós pénzügyi fedezetét nem teremti meg, vagy alultervezi az inflációt, ezáltal a hiánynak, illetve a reálértékben történő igénykielégítésnek a körülményeit mossa el, illetve odázza el.

A gazdasági rendszerváltozást követő években Magyarországon másfél millió munkahely szűnt meg. Úgy látszott, hogy 1999-ben a foglalkoztatottak száma tovább nem csökkent. Azonban a működő tőkének a tartósan Magyarországhoz való nem kötése következtében a 2000. évben Magyarországról egy jelentős tőkekiáramlás, működőtőke-kiáramlás következett már be. Nemzetközi nagyvállalatok vonultak ki a magyarországi piacról, ipari munkahelyek szűntek meg a 2000. évben is. Ez lesújtó körülmény, mert a nemzetközi vállalatoknál megszűnő munkahelyeknél nincs olyan lehetőség, hogy a belföldi vállalkozói szektor ezen munkalehetőségeket ki tudná váltani, újakat tudna helyette kínálni.

A magyar tőzsde dollárárakon számolva a 2000. évben több mint 20 százalékkal csökkent. E mögött a Magyarországon működő tőzsdejegyzett cégeknek a teljesítményromlása áll. Úgy gondoljuk, hogy ezekre a kihívásokra a kormánynak választ kell adni az elkövetkezendő években. El kell azt is mondjam, hogy az ipari munkahelyekről kiszorulókat egyre kisebb mértékben fogja fel a szociális háló, hiszen a munkanélküli-ellátások lerövidítésével és szigorításával párhuzamosan az önkormányzati, állami szociális támogatások reálértékei is csökkenő tendenciákat mutatnak.

 

(11.50)

 

A bérből és fizetésből élők keresetének reálértéke 1989-2000 között 16 százalékkal lett alacsonyabb. A 40 ezer forintra megemelt minimálbér az átlagkereset 40 százalékát alig éri el, míg ez az arány az Európai Unióban 60 százalékra tehető. A 40 ezer forintos minimálbér alatt foglalkoztatottak részaránya az ipari munkahelyekben bővelkedő Győr-Sopron megyében 17,9 százalék, míg a gazdaságilag fejletlen Hajdú-Bihar megyében 34,9 százalék. A megemelkedett minimálbér és terheinek kigazdálkodására a belső piacvédelem nélkül maradó és a külső vevőpiacait már elveszített hazai vállalkozói kör képtelen most is, és a beszámolási időszak 2000. évében is képtelen volt. A személyi jövedelemadó-tábla módosításának elmaradása miatt az egyéni, illetve a kis- és középvállalkozói réteg tömeges pénzügyi ellehetetlenülése volt tapasztható a 2000. évben is.

Összegezve: a 2000. év is és az a 2000. év, amely 1988 óta egy változatlan pénzügypolitikának a folytatása, a magyar társadalomra gyakorolt hatásait tekintve katasztrofális volt. Ennek tükrében a magyar nemzet megmaradása, életminőségének emelése a legfontosabb nemzetpolitikai cél kell hogy legyen ennek a kormánynak a számára is és a jelenlegi kormányt követő kormány számára is.

Populációdinamikai szempontból igazolható, hogy ha valamely népesség fogyása egy bizonyos mértéket vagy sebességet elér, akkor a csökkenés nem állítható meg, és a népesség végleg eltűnik. A magyar nemzet fogyása rohamosan közeledik ehhez a tragikus határhoz. A népességszám-csökkenést kiváltó életminőség és társadalmi helyzet romlásának lelassítása, majd erőteljes javítása az elkövetkezendő évek, évtizedek legfontosabb feladata.

A jól behatárolható időszakokhoz köthető nagy számú népességfogyás és életminőség-romlás hátterében, tisztelt képviselőtársaim, jobbára világgazdasági problémák álltak, illetve állnak. A negatív hatások begyűrűzésével szemben érdemi válaszra képtelen magyar gazdaságpolitika mind 1971-ben, az olajválság idején, mind 1988-tól kezdődően, mind 1995-ben társadalompolitikai megszorításokkal válaszolt, aminek nemzetpolitikai szempontból tragikus következményei lettek. A társadalom helyzetének érzékelhető javítása, a növekedés jótékony hatásaiból kimaradók számának csökkentése a nemzeti érdekek mentén alakított gazdaságpolitikai intézkedésekkel teremthető meg. Elsősorban saját nemzeti érdekeinknek kell megfelelnünk ahhoz, hogy fejlődjünk is. Ha ez egybeesik az Európai Unió követelményeivel, akkor a helyzetünk optimális, azonban jelenleg ez az állapot nem jellemző.

Tizenhárom év piacgazdasági átmenet után a 2000. évi zárszámadás fölött tárgyalva tisztán látszik az, hogy saját gondjainkat saját magunknak kell megoldani. Erre a magyar pénzügypolitikának, az elkövetkezendő költségvetéseknek készeknek és képeseknek kell lenni. Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, illetve a MIÉP-frakció teljes egészében úgy gondolja, hogy a magyar költségvetési és pénzügypolitikában a változások ideje eljött.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból. - Keller László: Támogatjátok?)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Herényi Károly, az MDF képviselője.

Megadom a szót.

 

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Végigülve itt a tegnap délutáni és esti vitát, valamint a ma délelőttit, nekem a világhírű japán rendező, Kuroszava egyik filmje, a Vihar kapujában jutott eszembe, ahol ugyanazt az eseményt négyen abszolút négyféleképpen értelmezik, és teljességgel elbeszélnek egymás mellett. Most egy kicsit jobb lett a kedvem, mert Lentner Csaba képviselő úr beszéde bebizonyította számomra, hogy ellenzéki képviselőként is lehet olyan hangnemben előadást tartani itt, a Parlament falai között, ami méltó. Ki kell emelnem az alelnök úr beszédét, amit kedden este nem hallgathattam végig, de figyelmesen elolvastam a jegyzőkönyvet, és azt hiszem, tartalmában és stílusában is méltó volt e Házhoz. Sajnos, ezt nem minden képviselőtársunkról tudom elmondani, és szomorú vagyok.

Miután itt szerepleosztásról elég sok szó esett, engedjék meg, hogy ennek a zárszámadási törvénynek és a költségvetési törvény végrehajtásának inkább a pozitívumait emeljem ki, hiszen ellenzéki képviselőtársaim dolga nem egyéb, mint hogy a negatívumokra felhívják a figyelmet. De egy kicsit tekintsünk vissza! Azt gondolom, ami az utóbbi esztendőben történt, az az előző tíz esztendő megkoronázása, hiszen az utóbbi esztendőben olyan mutatványt sikerült a magyar gazdaságnak végrehajtania, ami rácáfol mindenféle közgazdasági iskolákra, legyen az akár Samuelson, legyen az akár Friedman, hiszen mindenki azt mondja, hogy az infláció és a munkanélküliség együttes kezelése nem megoldható, az egyik a másik rovására javítható ugyan, de a kettő együtt igen ritkán.

A magyar gazdaságnak, a magyar társadalomnak sikerült elérnie 2000-re azt, hogy az infláció egy számjegyűvé vált, és azt is elértük, hogy a munkanélküliség 6 százalék körülire csökkent, ami az európai átlagot közelíti, sőt bizonyos értelemben jobb is ennél. Ennek a mostani viszonylagos jólétnek azért megvolt az ára, mert ebben benne van az, amikor 1990-ben több mint 30 százalékos volt az infláció, és a munkanélküliség több mint 20 százalékot ért el. A mostani eredmények nemcsak a politika sikerének tudhatók be, hanem annak a méltóságos teherviselésnek, ahogy ez a nemzet tíz éven keresztül azon megpróbáltatásokat elviselte és tűrte, aminek előidézésében és okozásában semmi része és semmi szerepe nem volt, úgyhogy azt gondolom, fejet hajthatunk a magyar nemzet tízéves teljesítménye előtt.

Ahogy mondtam, a pozitívumokat igyekszem kiemelni. A legfontosabb pozitívum mindjárt az, hogy ebben az esztendőben, a 2000. évben sikerült eldőlnie egy nagyon fontos kérdésnek úgy, hogy az európai uniós csatlakozásunk ezentúl már nem gazdasági kérdés és nem gazdasági kritériumok teljesítése lesz, hanem politikai kérdéssé változott egyértelműen, hiszen ebben az esztendőben értük el először, hogy a költségvetés adóssága a bruttó hazai termékhez viszonyítva 60 százalék alá ment, tehát a maastrichti követelményt kielégítve 56 százalék volt. Ez olyan eredmény, ami már európai szintűnek mondható.

Aztán említenem kell - de többen megtették ezt előttem -, hogy 2000-ben 5,2 százalékkal nőtt, kiugróan jól nőtt a magyar gazdaság teljesítőképessége. A folyó fizetési mérleg hiánya az 1999. évihez képest 2 milliárd euróról 1,6 milliárd euróra csökkent. Az államháztartási hiány már csak 3,7 százaléka a bruttó hazai terméknek, és ebben nincsenek benne a privatizációs bevételek. Az önkormányzatok 1710 milliárd forint bevétellel gazdálkodhattak. Ugyan ez 12,5 százalékkal meghaladta az előirányzatot, a kiadás is nőtt 12,1 százalékkal, tehát az önkormányzatok bevételei, ha nem is nagyon, de növekedtek, és pozitívumot mutattak az előző esztendőhöz képest.

Hogy van az, hogy a mutatók jók, minden mutatónk jók, és kiugróan jók a környező országok mutatóihoz képest, mégis, ha megkérdezik a közvélemény-kutatók az embereket, kevésbé látják optimistán a jövőjüket, mint ahogy a környező országokban, rosszabb körülmények között lévő országokban mérik ezt a közvélemény-kutatók. Azt hiszem, ez a politika és a politikusok felelőssége, a mi felelősségünk, hogy ugyanarról a tényről vagy ugyanazokról tényekről milyen hangszerelésben, milyen indíttatásból és hogyan beszélünk. El kellene érni tizenegy évvel a rendszerváltoztatás után, hogy érzelmi egymásnak feszülések helyett tények feszüljenek egymással szemben, és próbáljuk a helyzetet közösen jobbítani.

Ebben a törvényben, amelyet most tárgyalunk, a zárszámadási törvényben, benne foglaltatik néhány törvénymódosítás is. A Számvevőszék is kifogásolja ezt a gyakorlatot, én sem tartom helyénvalónak, az egyetlen mentség az, hogy 1996 óta az így történik, tehát nem az első esetben fordul elő. Egyébként a Magyar Demokrata Fórum ezekkel a törvénymódosításokkal alapvetően természetesen egyet tud érteni, hiszen ezek a törvénymódosítások a közjót fogják szolgálni, azt fogjuk elérni, hogy a honpolgáraink komfortérzete, otthonlétérzete ebben az országban növekedjék, de azt hiszem, ez mindannyiunk közös célja, legyen a képviselő ellenzéki vagy kormánypárti.

 

(12.00)

 

Itt megint pozitívumokat kell kiemelnem: 14 milliárd forint céltartalék-előirányzat bérkiegészítésre a közszférában; 50 milliárd forint a köztisztviselői bérek és juttatások fedezésére; 13,4 milliárd forint a korkedvezményes nyugdíjtartozás rendezésére; 20 milliárd a kis- és középvállalkozók helyzetének javítására; további 5 milliárd az állami bérlakások vonatkozó támogatási előirányzatainak kibővítésére; 57 milliárd a nyugdíjellátások kiegészítésére; további 10,5 milliárd a rokkantsági, baleseti és hozzátartozói nyugellátás szintjének javítására; 5 milliárd a nemzeti földalap működésének biztosításához. Mindez úgy, hogy az egyenleg nem bomlik meg, hiszen pluszbevételek vannak, és az egyenleg megmarad.

A pénzügyi kormányzatot számos kritika éri az infláció alultervezettsége miatt. Csak meg kívánom jegyezni, az inflációnak mindig van egy olyan eleme, egy nagyon kevéssé kalkulálható és prognosztizálható eleme, amely az inflációs pszichózis vagy inflációs várakozás címszó alatt jelenik meg; akármilyen mértékben határozzák meg az inflációt, e miatt a tétel miatt mindig több lesz. Tehát ha a kormány alultervez, akkor tulajdonképpen igyekszik megelőzni ezt a várható következményt, és azt gondolom, hogy a jelenlegi pénzügyi kormányzat ezt nem tette rosszul.

A beszámolóban, illetve a vizsgálati jegyzőkönyvben, amelyet az Állami Számvevőszék jelentésében olvashatunk, van egy igen fontos megállapítás. A legfontosabb megállapítások egyike, és ez minden kormány felelősségét megmutatja, hogy tizenegy évvel a rendszerváltozás után még mindig nincs egy olyan állami vagyonleltár, amely az állami vagyont tételesen felsorolná, nemcsak pénzeszköz formájában, hanem terület, elhelyezkedés és egyebek vonatkozásában is. Csak emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat, hogy nemrégiben, a tavaszi ülésszak idején a polgári törvénykönyvet kellett módosítanunk azért, mert 2001-ben megváltozott volna az elbirtokláshoz szükséges, a polgári törvénykönyvben előírt tíz esztendő. Ezt azért kellett felemelnünk tizenöt esztendőre, mert akikre ez rá volt bízva, tíz év alatt nem voltak képesek egy olyan leltárt készíteni, amelynek alapján az elbirtoklás megakadályozható lett volna.

Megkérdezem, hogy vajon politikai szándék hiánya-e a leltár elkészültének meg nem történte vagy pedig valami más. Azt gondolom, hogy mind a három kormány vagy mind a három ciklus idején a kormányzati hatalmat gyakorlók megpróbálták ezt a kérdést rendezni, és ez nem sikerült. Akkor nyilván a végrehajtásban van a hiba.

Engedjék meg, hogy e törvény kapcsán egy olyan dologról beszéljek, amelyről nem nagyon szoktunk szót ejteni, a magyar közgondolkodásról. A magyar közgondolkodás nagyon sajátos, egy kettős vonulat tapasztalható a magyar közgondolkodásban, a politikai gondolkodásban is. Ennek egyik természetes oka, hogy Magyarország, amióta ezer esztendeje itt élünk a Kárpát-medencében, két nagy kultúra, két nagy vallás határán terül el, és nyilvánvaló, hogy mind a kettő behatással van a közgondolkodásunkra.

Úgy gondolom, hogy amit a kormányzat nagyon ügyesen és nagyon jól alkalmaz, de az előző kormányzatok is megcsinálták és megtették, a dinamikus gondolkodás, inkább a nyugatrómai modellt veszi alapul és azt próbálja követni, a kor kihívásaira, az idők szavára mindig aktuális, adekvát, jó válaszokat igyekszik adni. Van egy másik, egy statikus szemlélet. Ez leginkább a bizánci gondolkodást, gondolatvilágot, a bizanterikus gondolkodást idézi fel, ez pedig sokkal inkább megtalálható a végrehajtásban. Sőt, az elmúlt tizenegy esztendőben - meg merem kockáztatni - volt egy negatív trend, egy olyan kontraszelekció, hogy általában azok az emberek kerültek be a közigazgatásba, a végrehajtó hatalom gyakorlásának lehetőségéhez olyan emberek jutottak, akik alapvetően dinamikus gondolkodásúak, akiknek sokkal fontosabb volt az érdekérvényesítés, mint a hatékonyság, ha két ilyen mérőszámot vetek össze. Ezért nagyon fontos ennek a kormánynak az a döntése és a parlament döntése, hogy a köztisztviselői törvényt módosítsa, és megpróbáljon egy olyan köztisztviselői kart kialakítani vagy létrehozni, amely képes a dinamikus gondolkodásra, amely képes a kor kihívásaira olyan válaszokat adni, amelyek elfogadhatóak.

A gazdasági bizottság egyik ülésén szóba hoztuk, hogy az extra könnyű fűtőolaj miért nem jövedéki termék. Egy szocialista képviselő adta be ezt a módosító javaslatot. A pénzügyi kormányzat ezt a módosítást nem támogatta. Utána a MOL-nál egy kihelyezett ülés keretében azzal szembesültünk, hogy ugrásszerűen megnőtt az extra könnyű fűtőolaj-fogyasztás, illetve -vásárlás, mert nagyon könnyű belőle motorok hajtására alkalmas motorolajat készíteni. Akkor újra összeült a gazdasági bizottság; egy önálló bizottsági javaslat keretében elértük, hogy az extra könnyű fűtőolaj nulla adókulccsal - azért, mert a számviteli rend akkor sokkal szigorúbb - jövedéki terméknek minősüljön. De ez nem volt egyszerű mutatvány, mert körülbelül négyszer kellett a Pénzügyminisztérium képviselőjével nagyon keményen konfrontálódni, hogy a végrehajtó hatalom ezt a politikai szándékot figyelembe vegye.

Azt gondolom, hogy itt tartós politikai sikerre annak a kormánynak lesz lehetősége, és a mi kormányunknak erre az esélye megvan, amely ezt a fajta statikus gondolkodást, amely a közigazgatásra jellemző, dinamikussá tudja változtatni, és örömmel konstatálom, hogy ennek az előkészületei megtörténtek.

Összegezve: úgy gondoljuk, hogy nyilván van elmarasztalnivaló és van hiánya ennek a végrehajtási törvénynek, a zárszámadási törvény nyilván olyan dolgokra hívta fel a figyelmet, amelyeken változtatni és javítani kell, de a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja ezt a törvényt elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

Megadom a szót.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt számvevőszéki Alelnök Úr! Az Állami Számvevőszék kötelessége és jogosítványa az államháztartási törvény és a költségvetés előírásainak, változásainak véleményezése. Ezzel szemben a zárszámadás részletes feldolgozásakor az Állami Számvevőszék a kormány késedelmes adatszolgáltatása miatt sem az államháztartási törvény, sem a 2001-2002. évi költségvetési törvény módosításáról szóló jelentését nem tudta elénk beterjeszteni.

A Számvevőszék a diplomáciai stílus és a magyar nyelv színességét, árnyaltságát bizonyító finomságokkal minősítette az elmúlt tíz év és az elmúlt három év gyakorlatát. Idézem: "A zárszámadási ellenőrzés tízévi tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás, elszámolás terén elsősorban a Kincstár létrehozásának köszönhetően van javulás." Ebből az egy mondatból kiolvasható az, hogy az elmúlt tíz év e téren történt változásaiból legnagyobb jelentősége a Kincstár létrehozásának és a kincstári munka javításának van, de a mondatból az is kiolvasható, hogy a gazdálkodás, elszámolás terén van javulás, azaz mutatkoznak kedvező jelek, de nem arról szól az ÁSZ-jelentés, hogy javulás van, azaz általában is kedvező véleményeket lehet megfogalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1994 és 1998 között a szocialista-szabad demokrata kormányzat az 1992-94 között kialakult, öröklött válságos helyzet felszámolásával, a költségvetési rendszer kialakításával, a Kincstár létrehozásával, az addig külön kezelt alapok integrálásával, a nyugdíjrendszer két hosszú év munkájának gyümölcseként való stratégiai átalakításával nyugodtan vállalhatja a gazdaságtörténészek értékelését. Arról a válságról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, amely 1992-ben indult a Kupa-program elvetésével, gyorsult fel 1993 és 1994 között, és e három év alatt 9 milliárd dollár nettó adósságtöbbletet eredményezett.

 

(12.10)

 

E 9 milliárd dollár nettó többletadósság értékeléséhez azt is hozzátenném, hogy akkoriban az export éves összege 8 milliárd dollárt jelentett, és az értékeléshez pedig azt tenném hozzá, hogy nem a beruházási javak többletimportjával alakult ki ez a kedvezőtlen árumérleghiány, hanem egyértelműen az export közel 2 milliárd dolláros visszaesésével, és az import, elsősorban a fogyasztásicikk-import közel egymilliárdos bővülésével. Ekkor, mint említettem volt, a szokásos évi exportteljesítménye a magyar nemzetgazdaságnak 8 milliárd dollár volt, és 1995 nyarára a nettó államadósság teteje közel nettó 25 milliárd dollárt tett ki. Tehát több mint hároméves teljes exportbevétel lett volna ahhoz szükséges, hogy a nettó államadósságot vissza tudjuk fizetni.

Ma, az 1997 után beindult kedvező folyamatok hatásaként, és ebbe beleértve természetesen a szocialista-szabad demokrata kormány mellett a mostani Fidesz-kormány teljesítményeit is, hiszen a gazdaság alapvetően folyamatosságot biztosított e téren, kialakult az a kedvező helyzet, hogy ma már 30 milliárd dollár az éves exportteljesítményünk, és ez azt jelenti, hogy 3-4 havi exportbevételből képesek lennénk visszafizetni a teljes nettó államadósságát az országnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormány az elmúlt három évben nem tudott hozzáadni ezekhez a tartalmas intézkedésekhez illő érdemi, pozitív változtatást; annál inkább igyekezett, és e téren sikerrel is járt sajnálatos módon, a parlament szerepkörét, ellenőrzési lehetőségeit csökkenteni, közmegítélését rontani, ezzel közvetve saját hatalmát, központosító szándékait mind a költségvetés kidolgozásával, mind pedig az osztogató módszer kialakításával és alkalmazásával bebetonozni. Egy azonban biztos: ahol a költségvetési politika gyakorlati vitelében az osztogatás az úr, ott legalább ekkora mértékben fosztogatnak is, hiszen elosztani csak azt lehet, amit az állampolgárok megtermeltek, adóként, járulékként, díjként megfizettek. A legnagyobb veszély mégsem a forint, hanem az az érzés, hogy úgy tetszik, ma a boldogulás kulcsa már megint nem a tisztességes munka, hanem a fontos emberekkel való kapcsolat, a bennfentesség és a féligazságok sulykolása. Ráadásul a Fidesz-kormány rossz példával jár elöl, konkrét törvénysértésekkel mutat rossz példát az állampolgároknak, és kockára teszi a Magyarország gazdálkodásáról alkotott, alapvetően pozitív közvélekedést is.

A Magyar Köztársaság 2000. évi zárszámadása a sokat kritizált gyakorlat hű tükreként törvénytelenségek sorát tartalmazza. Az államháztartási törvény 12/A. §-ának (4) bekezdése utolsó mondatát idézném: "A letéti számla forgalma nem számolható el költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként." Ezzel szemben az Orbán-kormány kormányhatározattal 95 milliárd forintot helyezett el december utolsó napjaiban különböző letéti számlákra, és számolt el költségvetési kiadásként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Kormányzat! Ideje lenne ma már megtanulni, hogy mi a különbség a pénzforgalmi szemlélet és az eredményességi típusú szemlélet között. A költségvetésből gazdálkodó önkormányzatok és a kormányzat pénzforgalmi szemléletben köteles a számlaadásait vezetni, ez pedig azt jelenti, hogy ameddig a gazdálkodási köréből, tulajdoni köréből a kiadás nem történik meg, addig azt el nem számolhatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az áfatörvény pontos szabályokat ír elő az adózó polgárok magatartására vonatkozóan. (Babák Mihály: Ti már csak tudjátok!) Igen. Ugyanakkor a 2000. évi áfa pénzügyi forgalmát vizsgálva egyértelmű, hogy az APEH számára 45 nap a megszabott visszatérítési kötelezettség, rugalmas alkalmazásával az utolsó havi pénzforgalom a reálisnál, a szokásosnál, az indokoltnál 50-70 milliárd forinttal kevesebb.

Szeretném önöknek megmutatni azokat a grafikonokat, amelyeket egyébként az APEH bulletinjéből másoltam ki, ami arra mutat, hogy a gazdaságnak vannak racionális mozgásai; ezeket a mozgásokat a törvények ugyan befolyásolják, de attól még a gazdaság, hűen saját magához, nagyjából azonos tendenciákat követ. Például a személyi jövedelemadó nettó pénzforgalmának havonkénti alakulása tökéletes tükröt mutat 1999-ről 2000-re. Ugyanakkor pedig akkor, amikor az értékesítés és a beszerzés tendenciája szintén a gazdaság racionalitását mutatja, tehát változatlan volt az értékesítés folyamatos növekedése, az általános forgalmi adó nettó pénzforgalmának havonkénti alakulása egy helyen, a 11-12 hónapból egyetlenegy helyen, az év végén nagyban megtörik. És ez abban az évben fordul elő, amikor az ÁSZ úgy fogalmazott, hogy a forgalmi adó többletének a 30 százalékát az áfatörvény változásai eredményezték, magyarul: az áfatörvény a befizetők és a visszaigénylők számára kedvezőtlenül alakult. Tehát ez az egyértelmű visszaesés nem vezethető vissza törvényhozási enyhítő akciókra. (Babák Mihály: Miről beszél? Milyen enyhítő akció?)

Az APEH 2000-ben 11 hónapot az előző évekhez hasonló módon bírált el, míg az utolsó hónapban a novemberi belföldi értékesítés és a fogyasztás növelése ellenére a várhatónál 50-70 milliárd forinttal kevesebb áfabevételt ért el. Ez nyilván csak úgy volt lehetséges, hogy az APEH a visszatérítési igények elbírálását felgyorsítva, az abban az évben 30 napról 45 napra megnövelt határidő lényeges csökkentésével bírálta el és fizette ki ezeket az összegeket. Ez nem törvénysértés, de az áfaadatok tudatos torzítása.

Ha a visszautalás idejét 2000-ben jogszabályban 30 napról 45 napra kellett növelni, akkor éppen az év végén - amikor kevesebb munkanap volt, hiszen decemberben általában 16 munkanap van, szemben az összes többi hónappal, ahol általában 20-21 munkanap van - vagy a 45 nap sok, vagy 2000 decemberében a kontroll gyengült, ami szintén különböző gondolatokat gerjeszthet elő a dús fantáziájú képviselők számára. Ha csak ezt a két tételt, a letéti gazdálkodást, a letétek alkalmazását és az áfabevétel mesterséges csökkentését veszem figyelembe, akkor is megállapítható, hogy a tényleges költségvetési hiány a realitásokat nézve a kimutatottnál mintegy 150 milliárd forinttal kevesebb lenne. Konkrét törvényt sért a kormány az általános tartalék ez évre vonatkozó mértékének 2,5 százalékra, 97,6 milliárd forintra való felemelésével.

Az államháztartási törvény tényszerűen, taxatíve a 25., 26. §-ában egyértelműen rögzíti 2 százalékos mértékben az általános tartalék maximális értékét, és ez adott esetben 78 milliárd forint, azaz 20 milliárddal kevesebb, mint azt a törvényhozó, illetve a kormány előterjesztésében jóváhagyatni szeretné. Tehát ha ez a kormányzó többség ezt a 2,5 százalékot megtartja, megszavazza, szembekerül az általa elfogadott államháztartási törvény vonatkozó paragrafusával. Ráadásul, a kormány a csatolt indokló részben leírta, hogy az általános tartalékot mely területekre kívánja felhasználni, de érdekes módon mégsem akarja e felhasználásokat még a zárszámadás részeként sem megtárgyalni.

Az államháztartási törvény (Babák Mihály közbeszól.) még az egységes államszámvitel bevezetési időszakáig a pénzügyminiszter kötelezettségévé teszi az állami vagyon kimutatásnak, értékelésének kidolgozását és a zárszámadás keretén belüli alkalmazását; a kormány ennek a részletes kialakításával adós maradt. Ha egy vállalkozás járna úgy, hogy nem rendelkezne vagyona korrekt kimutatására alkalmas több tucat szabályozással, szabályzattal, jó számvitellel, vagy kiadásai, bevételei a vállalkozás részrendszereiben eltérő adatokat tartalmaznának, vagy a kockázatok értékelésére nem rendelkezne belső szabályzattal, és a nyilvánvalóan beváltásra kerülő kezességeket, garanciákat, hitelnyújtásokat nem biztosítaná tartalékképzéssel, ha a kötelezettségátvállalásokat csak adósságai között kívánná kimutatni és kiadásként nem mutatná be, akkor alighanem hosszú ideig állampénzen lakna és étkezne a vállalkozás gazdasági vezetése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló a valósággal ellentétesen rózsaszín képet fest a követelések behajtásáról is. Az előterjesztés szerint az APEH követelései 59 milliárd forintos csökkenéséről adnak számot.

 

(12.20)

 

Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a felszámolások, csődeljárások, végelszámolások során meg nem térülő követelésállomány mintegy 132 milliárd forint értékben leírásra került, akkor a valós helyzet azt mutatja, hogy a lejárt, de még behajtható követelések állománya az 1999-es 207 milliárd forintról 280 milliárd forintra, tehát több mint 79 milliárd forinttal nőtt. Ez az értékelés helyes mutatója, tisztelt képviselőtársaim.

Külön figyelmet érdemel a Magyar Fejlesztési Bank felkészítése a kormányzat sajátos gyakorlatára. A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény tárgyalásakor kétségeinket, kritikai észrevételeinket megfogalmaztuk. Ezek jogossága igazolódik be a zárszámadás MFB Rt.-t érintő részében. A 31. § részeként a Magyar Fejlesztési Bank - forrásbeszerzés céljából - külföldről és belföldről felvett hiteleinek együttes állománya 2001-ben év végével elérheti a 480 milliárd forintot, a következő év végére az 500 milliárd forintot. Ehhez társul a harmadik fél javára vállalt, készfizető kezességből származó 300 milliárd forintos forrás.

A hab a tortán, hogy a külföldi hitelekhez kapcsolódóan a kormány árfolyam-garanciát vállal az év végével 100 milliárd forint, a következő év végével 200 milliárd forint értékben. Ez a három tétel ezermilliárd forint, mely összeg nagyságrendje megfelel az éves nemzetgazdasági beruházások egyharmadának. Az MFB Rt.-ről szóló jogszabály - mint emlékszünk - azt is előírja, hogy az állam köteles az MFB veszteségét a jogszabályokban előírt saját tőkeszint biztosításának mértékéig automatikusan megtéríteni. Ez azt is jelenti, hogy ha ez az ezermilliárd forint, ami az éves nyugdíjak másfélszeresét is jelenti, jelentős részben olyan projektekre kerül elszámolásra és finanszírozásra, amiből előre lehet tudni, hogy a bank számára komoly veszteség fog jelentkezni, akkor ezt a veszteséget is a magyar állam fogja megtéríteni.

Automatikusan adódik a kérdés, hogy vajon nem lenne-e korrektebb és következetesebb az az eljárás, mely szerint a nyilvánvalóan meg nem térülő beruházásokat az állam már a megvalósításkor kiadásként figyelembe venné, nem pedig majd 5-10 év múlva a következő kormányok terheként, más felelősségének időszakában kezességbeváltásként vagy hitelátvállalásként elszámolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2000-ben bevételüket a bázishoz képest 3,8 százalékkal tudták csak növelni, kiadásaik 11,9 százalékos többletével szemben. Ha figyelembe vesszük az infláció 10 százalékos alakulását, akkor reálértéken a helyi önkormányzatok közel 10 százalékkal kevesebbel gazdálkodtak, mint 1999-ben.

Ha nincs munkahely, tisztelt képviselőtársaim, magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya, a helyi vállalkozók tőkeszegények, szegény az önkormányzat, és még az uniós pályázatokhoz is hiányzik a saját erő, nő a lakosság, a vállalkozások, a beruházások helyzetének, alakulásának, kilátásának eddig sem kicsi különbsége. Ez a többszörösen hátrányos helyzet oka, alapja, jele és eredménye. Akkorák ma már, tisztelt képviselőtársaim, a differenciák ebben az országban, hogy e téren - a szociálpolitika terén például vagy a gazdaságpolitikában - sommás megítéléseknek nincs helyük.

De van, ami túlteljesült, tisztelt képviselőtársaim. Szintén az Állami Számvevőszék anyagából idézem, hogy az APEH illetékességébe tartozó adó az előző évi tényhez képest 20 százalékkal nőtt, a VPOP által beszedett bevételek 2000-ben szintén 20 százalékkal haladták meg az 1999. évi összeget. A folyó áras GDP 15,5 százalékos emelkedését figyelembe véve ez az átlagterhelés 2000-ben közel 4,5 százalékkal haladta meg a tervezetett.

A jövedelemcentralizáció az 1999. évi bázishoz képest minimum 2 százalékkal nőtt. Ami még több túlteljesítés, tisztelt képviselőtársaim: aki vette magának a bátorságot, és elővette az 1997. évi zárszámadást, és összehasonlította a 2000. évi beszámolással (Babák Mihály közbeszól.) - igen, de szívesen rendelkezésére bocsátom önnek is -, az azt is megtalálhatta ebben, hogy 1997-ben az államtitkárnak minősülő vezetők száma 11 fő volt, ma 24 fő; a helyettes államtitkárnak minősülő vezetők száma 35 fő volt, ma 66 fő; főosztályvezető, 11005-ös besorolással 634 fő volt, ma 821 fő; helyettes főosztályvezető ebben a kategóriában 607 fő, ma 754 fő.

Ebben a három évben 138 százalékos volt az infláció. Ehhez képest a központi apparátusok bértételeiből emelnék ki hármat. Az államtitkárok 264 százalékkal keresnek többet, a helyettes államtitkárok 298 százalékkal keresnek többet, és a főosztályvezetők 12005-ös besorolással 220 százalékkal keresnek többet. (Tállai András: Most beszélj a sajátodról, az országgyűlési képviselőkről! Arról is beszélj! - Keller László: Mi az? Zavar? - Tállai András: Mondja el a sajátját is!) Szeretném ehhez hozzátenni, hogy a köztisztviselői törvény életbe léptetése előttről van szó, tehát ehhez képest nyilvánvalóan ez még további kiadásokkal jár.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szokásos sikerpropagandájának része a lakástámogatási rendszer működése. A valóság azonban ennél lényegesen színesebb. A Fidesz választási kampánya, kormányprogramja kidolgozásakor megígérte a választópolgároknak, hogy a lakásépítés feltételrendszerét gyökeresen, mindenki számára kedvezően átalakítja. Két és fél évig e téren semmilyen változtatásra nem került sor, ennek megfelelően az állampolgárok lakásépítési törekvéseiket mélyhűtőbe helyezték. A szocialista-szabad demokrata kormány kormányzása alatt, négy év alatt 102 313 lakás épült, különösebb csinnadratta nélkül. Ha a Fidesz-kisgazda-MDF-kormány legalább ennyi lakás építéséről akarna 1998 és 2001 között számot adni, mint ami a lényegesen rosszabb körülmények között '94 és '98 között nekünk sikerült, akkor idén 41 ezer lakást kellene átadnia, amire ugye nem sok esély van, sajnos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitatja senki sem, hogy az ország gazdasági állapota alapvetően kedvező. Azt azonban jogosan kérdezzük meg a Fidesz-kormánytól, hogy miért nem érzékelhető a gazdaság általános javulása a Fidesznek oly kedves 30-35 éves, az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkező fiatalokon kívül, aminek egyébként a típusa itt a parlamentben, a Fidesz-padsorokban ülve nyilvánvaló többségben van, miért nem érzékelhetők ezek az általános javulások az ország egyéb területein és a másik 8 millió állampolgár számára.

Tavaly kétéves költségvetést fogadtunk el. Ebből a 2001. év előirányzatait az előttünk levő zárszámadási törvényjavaslat módosítani kívánja. Módosítania kell, mert az általunk is tudva várt, egyáltalán nem meglepő adó-többletbevételeket a kormányzat különböző célokra már elígérte.

Közbevetőleg néhány kérdés: az osztogatott személyi juttatások a magasabb inflációra hivatkozva kerültek megígérésre és folyósításra. A magasabb árszint a továbbiakban is megmarad. A juttatások többsége azonban nem épült be a bértarifarendszerbe, a besorolásokba, és ezért úgy gondolom, az egyszerű juttatásokkal nem lehet tartós hatású inflációs törekvéseket csökkenteni, ellentételezni. Nem vitatva a célok szükségességét, még megfogalmazódik bennünk a kérdés: vajon csak akkor kell-e az előirányzatokat módosítani, a reális mértékre megemelni, ha a kormány már el is költötte ezeket a pénzeket különböző ad hoc adomány jellegű juttatásokra, vagy pedig a mindenkori költségvetés tételeit a valóságnak megfelelő mértékben, szükséges mértékben, de mindkét évre vonatkozóan előre tudatosan, józanul felmérni és az előirányzatokat módosítani?

A 2001. évi többletbevételekkel kapcsolatosan benyújtott felemás megoldással az a furcsa helyzet állt elő, hogy 2001-re, tehát erre az évre 843 milliárd forint szja-bevétel várható, míg jövőre, 2002-re ezt legalább 10-12 százalékkal indokoltan meghaladó érték lenne várható és reális, mégiscsak 830 milliárd forinton maradt az előirányzat. Ebből azt lehetne leszűrni - ha ez így lenne igaz, nyilvánvalóan nem igaz -, hogy a Fidesz-kormányzat azzal számol, hogy 2002-re mintegy 8-10 százalékos reálbércsökkentés valósul meg, nominálisan is csökken az szja.

 

 

(12.30)

 

Még különösebb az áfabevétel várható összegének alakulása. Ez évre a költségvetési törvényjavaslathoz képest 1290 milliárd forintra nő a bevétel, aminek a túlteljesítése is reálisan várható. A fogyasztás 5 százalékos bővülése, az áremelkedés 6 százalékos mértéke mellett és ellenére jövőre az előirányzat a növekedés helyett csökkenést tartalmaz.

Nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek az indokolhatatlan, alacsony bevételi előirányzatok kész helyzetet teremtve csak akkor fognak a felhasználási céllal együtt a helyükre kerülni, ha a Fidesz-kormányzat 2002 első felében tavaszi hadjárata során különböző csoportoknak, rétegeknek, területeknek kegyúri jogkörével, stílusával élve felkínálja. (Domokos László: Felháborító!) Szerintem is felháborító, de nem a beszéd, hanem a Fidesz stílusa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a zárszámadás törvényeket sért, értékelésében nem garantálja a valós adatokat, egyik évről a másikra átcsoportosít olyan jelentős összegű bevételeket, ami az összehasonlíthatóságot alapjaiban megkérdőjelezi. Értékelési-számviteli szempontból az ÁSZ jelentése szerint sem felel meg a mérlegvalódiság követelményeinek, ezért a minden idők legjobb költségvetésének zárszámadása minden szakmai vélemény szerint elfogadhatatlan.

Köszönöm a kitartó képviselők figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az első tíz percben úgy tűnt számomra, hogy Kertész úrtól az előtte megszólaló képviselők nyugodt szakmai elemzését fogjuk hallani, az utolsó tíz percben viszont elképesztő demagógiával és stílusban szólalt meg a képviselő úr, ezért nagyon nehéz hol kezdeni a reagálást.

Először talán érdemes a Bokros-csomag dicsőségét és előnyeit méltató szavakhoz szólni. Azt hiszem, elmondható, hogy voltak talán olyan kedvező hatásai is a Bokros-csomagnak, amiket a közgazdászok elfogadnak. Ha ez egy szakmai vita lenne, akkor erről lehetne beszélni is. De nézzük a társadalmi feszültségeket okozó oldalait is, amihez hozzátartozik, hogy a stabilizációs csomagnak, az úgynevezett Bokros-csomagnak vannak hosszú távú negatív hatásai, hiszen egy hosszú távú fejlődést, növekedést megalapozó oktatási intézményrendszerben teljes pusztítást hajtott végre, az egészségügyben és a családpolitikában is olyan károkat okozott, amelyek helyrehozatalát még ma is csak igen nagy odafigyeléssel lehet megtenni.

Az ország gyarapodási és versenyképességi tényezőiben - amelyek pont a humán erőforrás oldalát jelentették volna - a rövid távú pénzügyi érdekek mentén hosszú távú káros dolgok történtek.

Elég csak azt említeni, ami elsikkad képviselőtársaim figyelmében, hogy Bokros Lajos is pénzügyminiszterként elmondott utolsó nyilvános beszédében nyíltan beismerte programjának a kudarcát.

Egyelőre ennyit. Köszönöm. (Dr. Wiener György közbebeszél.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András államtitkár úr.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Megvárom, míg csend lesz. (Dr. Wiener Györgyhöz:) Önnek joga van megnyomni a gombot. Legyen szíves megnyomni, és ne kiabáljon közbe, mert az udvariatlan. (Dr. Wiener György: Hát önöket sem az udvariasság jellemzi!) Elnök úr, legyen szíves rendre inteni a képviselő urat.

 

ELNÖK: Államtitkár úr, egy kollégájának már mondtam, hogy az ülésvezetési tanácsokat kéretik maguknak megtartani, és azt kérem államtitkár úrtól, hogy éljen a kétperces felszólalási lehetőségével.

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én meg azt gondolom, ha a felszólalót zavarják a felszólalása elmondásában, akkor illik az elkövetőt figyelmeztetni.

 

ELNÖK: Államtitkár úr, figyelmeztetem, hogy megvonom a szót, ha még egyszer kritizálja az ülésvezetést.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Ez az ön joga, elnök úr.

 

ELNÖK: Így van.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Figyelemmel kísértem Kertész úr felszólalását, és két megjegyzést szeretnék fűzni hozzá.

Az egyik éppen a saját frakciójából érkezett: érdekes és megdöbbentő volt számomra, hogy Keller frakcióvezető-helyettes beszédének utolsó harmadában folyamatosan jelezte a képviselő úrnak, hogy fejezze be a beszédjét. Minden bizonnyal képviselő úr is rájött, hogy olyan tényszerűen és bizonyíthatóan nem igaz számok, adatok hangzottak el a felszólalásban, amelyeket vissza kell utasítanom, és ezt meg is teszem. Amikor ön az általános tartalék mértékéről szólt, akkor nem a törvényben leírt számot mondta, amely a 32. § (1) bekezdés a) pontjában van. Ez 84,6 milliárd forint, ami teljes egészében belefér az államháztartási törvényben meghatározott korlátba, a 2 százalékba. Ön 90 milliárdokról beszélt, amit nem tudom, honnan vesz. Tehát teljes egészében visszautasítom azt, amit az általános tartalékról mondott, mert nem felel meg a törvényben rögzített számoknak. Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály, fideszes képviselő úr.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kertész István képviselőtársam a felszólalásában valamiféle osztogatásokról beszélt. Kedves Képviselő Úr! A kormány megajánlotta a zárszámadási törvényben azt, hogy mire szeretné fordítani az elmúlt évi többletbevételeket.

Nos, volt egy országjárás. Én úgy gondolom, módszerében is különbözik a polgári kormány e tekintetben az előzőektől, hisz megtapasztalja a helyszínen a problémákat, konkrétan kikéri az ott élők véleményét, tehát kimegy a helyszínre, és utána tesz javaslatot. Szeretném sorolni sorban.

Mi történt Vörsön? A balatoni szennyvízkezelési és szennyvízproblémákkal foglalkozott. Hölgyeim és uraim, régóta nem került erre sor, és itt ténylegesen kormányzati intézkedésekre van szükség, sőt erre forrást is kell biztosítani. Tehát foglalkozott a kormány a Balaton és környékének szennyvíz-csatornázottságával. Ki meri azt vitatni, hogy ez fontos?

Kálócfán a családi gazdaságok támogatásáról, a gazdaságok, a szövetkezeti üzletrészek és a zsebszerződések kérdéséről tárgyalt a kormány a helyszínen.

Budapesten július 24-én a bérlakás-építési programról beszélt a kormány, ez ügyben tárgyalt és szerzett tapasztalatokat.

Hajdúszoboszlón - valószínűleg szocialista képviselőtársam is ott volt - a Széchenyi-terv turizmus- és fürdőfejlesztése volt a téma. Itt kérdezett rá a kormány arra, hogy milyen javaslataik vannak az ott élőknek.

Csarodán pedig az árvízkárosultak lakáshelyzetéről próbált információkat szerezni és a szükséges intézkedéseket megfogalmazni.

Ezenkívül Budapesten augusztus 24-én a kormány a sporttal, a stadionokkal, a labdarúgópályákkal kapcsolatos kérdéseket vette számba.

Úgy gondolom, nagyon tiszteletre méltó a kormánynak ez a módszere, az, hogy nem a Miniszterelnöki Hivatalban vagy a kormányülésen próbálja az ország gondjait enyhíteni, hanem tapasztalatokat szerez kint és megkérdezi az embereket. Gondolom, hogy ez követendő példa, és örülök, hogy a kormány ezt teszi.

Köszönöm a szót, elnök úr.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Keller László úr, az MSZP képviselője.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Tállai Államtitkár Úr! Méltatlan az a viselkedés, amit ön produkál itt a zárszámadás tárgyalása kapcsán. Vagy '96-ról beszél, vagy a levezető elnök magatartását kritizálja, vagy az ellenzéki frakcióvezető-helyettesről mond valótlan állítást. Egyszerűen elfogadhatatlan egy politikai államtitkártól ez a viselkedés.

Egyébként azért jeleztem Kertész képviselő úrnak - akinek a mondanivalójával maximálisan egyetértettem -, hogy igyekezzen befejezni a felszólalását, mert önök ellehetetlenítették ezt a vitát. Nagyon sok szocialista képviselő szeretné még elmondani a véleményét, és félő, hogy az időkeret erre nem biztosít lehetőséget. Ezért kell nagyon odafigyelnünk, hogy ki hány percben mondhatja el erről a hosszú anyagról a véleményét. (Tállai András: Majd meglátjuk a végén!)

Ami pedig Domokos képviselőtársam megnyilvánulását illeti: képviselő úr, hadd olvassak fel önnek két mondatot abból az anyagból, amit a Pénzügyminisztérium készített el 1998 végén. A Pénzügyminisztérium azt mondta, hogy az 1995-ös kiigazítás azt eredményezte, hogy a GDP növekedése csak átmeneti lassulást mutatott, de nem tört meg. Korábban elképzelhetetlen dinamikával ívelt fel az export, és kezdeti megtorpanás után a beruházásoknál is gyors, egyre szélesedő fellendülés bontakozott ki. Ezt mondták önök a Bokros-csomagról.

Térjenek vissza a '98-as mondanivalójukhoz, és folyamatosan ebből induljanak ki. Államtitkár úr akkor még képviselőként ült itt a padsorokban, de remélem, emlékszik rá, hogy mit kapott az akkori pénzügyminisztertől, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnökétől. Akkor még tudták, hogy mit jelentett az 1995-ös stabilizációs intézkedéscsomag. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

 

 

(12.40)

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Domokos László képviselőtársamnak: a szakemberek nagyjából megegyeznek abban, hogy a Bokros-csomag kihatása durván 200 milliárd forintos nagyságrendű volt. Nem vitatom, hogy van ebben 30 milliárd forint olyan kiadási célelőirányzat-megvonás, amit ma már magam sem tartok egészen helyesnek. De ha a szakmai szempontok alapján meg tudunk egyezni abban, hogy a 200 milliárd forintból 170 milliárd forint helytálló és indokolt változtatás volt, a 30 milliárd forintról meg elvitatkozgatunk, akkor, azt hiszem, nem lesz köztünk akkora éles különbség.

Ami pedig a 2,5 százalékot illeti, az ÁSZ-jelentést olvasom, tisztelt államtitkár úr - nem árt időnként elolvasni az előterjesztett anyagokat -: "A 2000. évi költségvetési törvény 34. § (1) bekezdése eredetileg a kiadási főösszeg 1,5 százalékában állapította meg az egyéni kezességek felső határát, amit később az 1999. évről szóló zárszámadási törvény 2,5 százalékra módosított...". (Tállai András: Összekeverted a kezességvállalást az általános tartalékkal! Jobb lesz, ha beismered!) Jó, ha így van, megmondom őszintén, örülök neki, még egyszer meg fogom nézni. (Tállai András: Ilyenekkel van tele a beszéded!) De ha a módosító javaslatom indokolt lesz, akkor, remélem, a kormány támogatni fogja azt.

Egyébként érdekes módon az államtitkár úr a letéti számlákra nem akart ilyen hevességgel reagálni, pedig az legalább ilyen mértékben, sőt 95 milliárd forintos nagyságrendben sérti a hiány helyes összegének kimutatását. (Tállai András: Majd kiderül, hogy az sem! - Keller László: Mérleghamisítás!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Más részére is szerettem volna reagálni annak, amit Kertész képviselőtársam elmondott, ehhez a tegnap lezajlott vita részbeni visszaidézését kell megtennem, hiszen akkor tette meg a vagyongazdálkodással kapcsolatos észrevételeit. Ott világosan elmondtuk, hogy az ÁSZ az elmúlt tíz évnek a vagyongazdálkodással kapcsolatos hiányosságait foglalta össze, és kijelölte, hogy a kormánynak, a mindenkori kormányoknak milyen további lépéseket kell megtenniük. Ez '96-97-ben sem volt rendben, azt is felidéztük, hogy akkor az ÁSZ mit mondott erre vonatkozóan. Ez most is így van; senki sem mondja, hogy ez rendben van, és azt is elmondtuk, hogy további lépéseket szeretnénk tenni. Ezt a vitát egyébként a költségvetési és pénzügyi bizottságban lefolytattuk, azt gondolom, ez rendben van.

Ezután - ez jellemző volt az ön beszédére - elkezdi összehasonlítani a vállalkozói szféra számviteli rendjét a költségvetési szféra számviteli rendjével, hogy egy mai magyar vállalkozónak, Magyarországon bejegyzett vállalkozásnak milyen számviteli követelményeknek kell megfelelnie, és minek kell megfelelnie az állami szférában lévő számviteli rend kapcsán. (Kertész István közbeszól.) Nyilvánvaló, hogy a kettő összevethetetlen, tehát az az állítás, hogy ami egy vállalati szférában meg nem engedhető, az nyilvánvalóan az államháztartás és az egész állami számviteli rendben... - nem egészen ugyanazok a szabályok vannak és nem ugyanazokról a feltételekről van szó. (Keller László: Mérleghamisítás itt is! - Kertész István közbeszól.) Én is meghallgattam önt, kérem, hogy most ön is hallgasson meg.

Tehát én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azzal természetesen egyetérthetnénk szakmailag, hogy a pénzügyi szférának vagy a piaci, gazdasági szférának és a kormányzati, önkormányzati szférának a számviteli rendjét jó lenne közelebb hozni egymáshoz, hiszen a vagyongazdálkodásban is az lenne a célszerű, ha teljes vagyonfelértékelés lenne; az más kérdés, hogy mennyi haszna van egy önkormányzatnak, mondjuk, egy piacképtelen vagyontárgy vagyoni értékének a felértékeléséből - az biztos, hogy az ingatlanbecslők jól járnának vele -, de nyilván célszerű lenne majd előbb-utóbb ezt az értéket megállapítani.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy-két gondolatban még vissza kell térnem Kertész István megállapításaira, mert őszintén szólva nem tudtam őt követni. A gazdaság fejlődése vonatkozásában Kertész képviselő úr három dolgot állított. Egyszer azt mondta, amit a pártja három éven keresztül, hogy a kormány gazdaságpolitikája rossz. Utána azt volt szíves állítani vagy három év után azt mondja, hogy az Orbán-kormány folytatja az önök gazdaságpolitikáját. Aztán később azt mondta, hogy magától megy a gazdaság. Jó lenne, kedves képviselőtársam, eldönteni azt, hogy végül is milyen vélekedése van ebben a tekintetben, és hogy mi a konklúziója.

Még annyit hadd mondjak a letéti számlák vonatkozásában, amit ön is megemlített: hogy ez helyes-e vagy sem, ez, úgy gondolom, vita és vita volt a kormányok és az ÁSZ között. Tegnap az államtitkár úr már megválaszolta e tekintetben Kis Zoltán volt FVM politikai államtitkár úrnak, akinek az esetében úgy tűnt, hogy bagoly mondja verébnek, de nagy fejed van, ez volt a tegnapi történet lényege. Úgy gondolom, hogy ha egy kormány a többletbevételeket mint a családban, úgymond, félreteszi, és azt mondja, hogy tisztelt parlament, dönts arról a javaslataim alapján, hogy mire használod fel, az mindenféleképpen tisztességes. Mondom ezt azért, mert otthon is úgy van: ha többletbevételünk van, ha többet kapunk a munkahelyünkön vagy megtakarításaink vannak, akkor azt régen borítékba tettük, mostanság folyószámlára vagy betétkönyvbe tesszük. Most semmi egyéb nem történt, mint ami a családban is szokott év végén vagy amikor ez aktuális: összegzi az ember, hogy mennyi a többletbevétele, és hogy azt a család mire szeretné fordítani. Most az történik itt a tisztelt parlamentben, hogy többletbevételünk származott, a kormány azt félretette, és azt mondja: hölgyeim, uraim, tisztelt parlament, szíveskedjék ennek az elköltéséről gondoskodni. Én erre gondoltam, semmi egyébről nem szól a történet.

Köszönöm kedves figyelmességüket.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balla Mihály úr, a Fidesz képviselője.

 

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Alelnök Úr! A vita során elhangzottak után elég nehéz magának a zárszámadási törvénynek az általános vitájában egy kicsit más vizekre evezni, de én megpróbálnám ezt. Alapvetően azt a megközelítést szeretném elkezdeni vagy folytatni, hogy Magyarországnak a 2000. évi költségvetése hogyan helyezkedik el, nemzetközi, illetve külpolitikai szempontból hogyan illeszkedik azokhoz a törekvésekhez, azokhoz a folyamatokhoz, amelyek lehetővé fogják tenni Magyarországnak azt, hogy 2002 végére befejezze azokat a tárgyalásokat, amelyek során az európai uniós tagság lehetősége már nyilvánvaló lesz. (Keller László: Mi köze ennek a zárszámadáshoz?!)

Tisztelt Ház! A polgári átalakulás folyamatának egyik legfontosabb külpolitikai törekvése az európai uniós csatlakozás. (Keller László: Mi köze van ennek a zárszámadáshoz?!) Tessék? (Keller László: Mi köze ennek a zárszámadáshoz?!) Majd ki fog derülni, hogy mi köze van a zárszámadáshoz. A 2000. évi költségvetés zárszámadásának az általános vitájában néhány külpolitikai tényezőt is és a Külügyminisztérium működését is szeretném áttekinteni, hiszen a 2000. évben olyan változások történtek a struktúrájában és a pénzügyi gazdálkodásában, olyan fejlesztések és beruházások voltak, amelyek alapvetően befolyásolják azt a törekvést, amelyet, úgy gondolom, ellenzéki képviselőtársam is fontosnak tart a 2002. év után.

A magyar gazdaság 2000-ben jól alkalmazkodott a nemzetközi konjunktúra körülményeihez, tovább gyorsult a gazdasági növekedés és bővült a foglalkoztatottság. Igaz, hogy a nemzetközi színtéren a magas olajárak jelentős cserearány-veszteséget és inflációs nyomást okoztak, mégis javultak az egyensúlyi jellemzők, és tovább csökkent a fejlett országokkal szembeni inflációs különbség.

A magyar gazdaság 2000. évi növekedési üteme mintegy 5,2 százalékos volt, ami felülmúlta a 4-5 százalékos várakozást, s e mögött a dinamika mögött részben az exportpozíciók kedvezőbb alakulása, részben a belső kereslet erősebb bővülése állt, ami összességében mintegy 3 százalékos reáljövedelmet is eredményezett. És pont ennek az időszaknak a kapcsán elmondható még az, hogy '98-tól kiemelten fontos az a kérdés is, hogy a 2000. évben is kiemelt figyelmet kaptak az európai uniós csatlakozással összefüggő fejlesztési beruházások például a környezetvédelem területén, a területi kiegyenlítési programok területén, amelyből jelentős mértékben olyan hátrányos helyzetű megyék részesültek, amelyek például az európai uniós átlaghoz, normához képest elmaradásban, hátrányban voltak, köztük például Nógrád, Borsod vagy Szabolcs megye. És elsőbbséget élvezett a nemzetközi paraméterekhez igazodó transzeurópai infrastrukturális hálózatok fejlesztése, illetve a hazai kis- és középvállalkozások megerősítése is.

 

 

(12.50)

 

 

Részben ezeknek a folyamatoknak köszönhetően (Egy mobiltelefon folyamatosan szól. - Tállai András az elnökhöz intézi szavait: Vonja meg tőle a szót!) az élet különböző területein felerősödtek az integrációs követelmények, az Agenda 2000 és a közösségi vívmányokhoz való csatlakozás és azok követelményeinek a teljesítése.

Tisztelt Ház! A hozzászólásomban érintőlegesen a Külügyminisztérium zárszámadásáról is felvázolnék néhány gondolatot, hiszen kiemelten fontos cél volt...

 

ELNÖK: Képviselő úr, egy perc türelmet! Keressék már meg azt a telefont, legyenek kedvesek, és kapcsolják ki. (Domokos László az MSZP képviselőihez intézi szavait: A ti oldalatokon szól valakinek a telefonja. - Dr. Vojnik Mária: Nem a mienk. - Tállai András: MSZP-s hangja van. - Derültség.) Ott a széksorok között csörög egy telefon. (Közbeszólások: A szakértői oldalról szól. - Dr. Szabó Sándorné a szakértői páholyhoz megy, és kikapcsolja a mobiltelefont.) Azért ez elképesztő, hogy szakértők kimennek a teremből, a telefonjaikat pedig bekapcsolva bent hagyják.

Elnézést, képviselő úr.

 

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. A hozzászólásomban a Külügyminisztérium fejezetével kapcsolatban is felvázolnék tehát néhány gondolatot. A Külügyminisztérium fontos szereplője annak a folyamatnak, amely előkészíti, illetőleg a tárgyalásokat bonyolítja abban a csatlakozási folyamatban, amelyre Magyarország 2002-től, illetve 2004-re számít. Tulajdonképpen a legfontosabb cél, amely ezeket a különböző mutatókat, ezeket a feladatokat, cselekvéseket alátámasztja, az, hogy Magyarország az Európai Közösségnek minél előbb stabil, megbízható tagjává válhassék, mindezt arra építve, hogy a polgári átalakulás külpolitikájának három pillérét a következő kérdéskörök jellemezték és jellemzik ma is.

Az első az euroatlanti integrációs folyamat, hiszen ezek is megmutatkoznak a költségvetésben, amelyek az egyetemes polgári értékek talaján álló demokráciák családjába egyenjogú tagként való mielőbbi visszatérésünket szolgálták.

A második pillér a határainkon túl élő magyarság iránt érzett felelősségünk, hiszen ennek is vannak olyan részei, tételei, amelyek szerepelnek a 2000. évi költségvetésben és annak végrehajtásában, hiszen változások is történtek. A 2000. évben a Határon Túli Magyarok Hivatala teljes mértékben be tudott illeszkedni a Külügyminisztérium tevékenységébe, a Külügyminisztérium munkájába, hisz az már az a költségvetési év volt, amelynek egyértelműen a polgári kormány által kialakított végleges költségvetése lehetett, illetve nagyon fontos a tevékenysége, és stratégiai szövetségesi szintre emeli a jószomszédi kapcsolatokat.

A Külügyminisztérium tevékenysége kiegészült néhány külgazdasági mutatóval, külgazdasági feladatkörrel is, hiszen a 2000. év volt az, amikor a külgazdasági kapcsolatoknak egy jelentős része átkerült a Külügyminisztériumba, s innentől kezdve funkciójában ugyanazon feladatkörben dolgozott a Külügyminisztériumon belül különböző államtitkárságok mellett a külgazdasági államtitkárság is.

Engedjék meg, hogy néhány tényt állapítsak meg e fejezeti résznek az ÁSZ-jelentésben foglalt kitételeivel kapcsolatban. Mégpedig fontos kérdés, hogy 2000-ben még sem a Külügyminisztérium igazgatása, sem a külképviseletek nem rendelkeztek alapító okirattal. Ezt azért mondom el, mert a 2000. évi költségvetési vitában vitát okozott az, hogy a Külügyminisztérium például nem rendelkezik alapító okirattal, sem a külképviseletek. Ez azért fontos, mert az addig évtizedekig elhanyagolt kérdést 2001. február 6-ára a Külügyminisztérium kezelte, tehát tulajdonképpen ez a kérdés már nem kerülhet elő még egyszer a vita során, vagyis ennek az észrevételnek is eleget tett a Külügyminisztérium.

Szabályszerűen hajtották végre az előirányzott átcsoportosításokat, illetve az előirányzott módosításokat, és a fejezetben likviditási zavar nem fordult elő. Ezt azért kell elmondani, mert az akkori költségvetési vitában többször elhangoztak olyan vélemények, amelyek szerint probléma lehet, mint általában véve, ahogy elhangzott az ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy felborulhat a költségvetés, gondot jelenthet, és számunkra akartak az elmúlt időszakban megfogalmazni egy Bokros-csomaghoz hasonló intézkedési javaslatot, amelyre - most már, ahogy mutatják az elmúlt évek számai - nem volt szükség, és remélhetőleg a közeljövőben sem lesz rá szükség.

Ennek alapján engedjék meg, hogy a mondatot azzal zárjam, hogy ebből a megközelítésből, e fejezeti rész megközelítéséből a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni fogja e törvényjavaslat elfogadását, különösen azért is, mert olyan indokok is igazolják ezt, amelyeket az elkövetkezendő néhány hónap, néhány év során be lehet majd bizonyítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Tardos Márton úr, az SZDSZ képviselője.

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Igen tisztelt elnök úr, az üléstermet éppen elhagyó igen tisztelt államtitkár úr (Tállai András az ülésterem kijáratánál lévő terembiztosokkal konzultál.), képviselőtársaim - akik jelen vannak -, egyúttal jelzem azt, hogy e nagyon fontos kérdés tárgyalásakor csodálkozom, hogy a kormány egy államtitkárral képviselteti magát, és nem tartom véletlennek azt, hogy a képviselői padok zöme is üres, mert ezt a salátát, amit a több kilónyi előterjesztés tartalmaz, mint az eddig kialakult vita, a tegnap délután és a ma délelőtt kialakult vita mutatja, nem tudjuk tisztességesen megtárgyalni.

Holott miről van szó? Az előttünk álló feladat a parlament talán legfontosabb kérdése, a közpénzek felhasználása ügyének tisztázása és egyértelművé tétele. A tíz évnél hosszabb parlamenti pályafutásom alatt, az az érzésem, hogy ilyen rosszul még nem éreztem magam a parlamentben, mint most, amikor egy kérdésben sem érzem, hogy alapvető, megfelelő vitát folytat egymással a kormány és az ellenzék nagyon lényeges kérdésekről.

Én csak néhányat fogok kiemelni ezek közül, nem akarok hosszú ideig beszélni. Az első az, hogy a parlament, az Országgyűlés képes-e ilyen körülmények között a közpénzek felhasználását hatékonyan ellenőrizni. Az alapvető ok, amely miatt erre nem vagyunk képesek, egy tudatosan vállalt kormánypolitikai lépés, amire a 2000. évi költségvetés elfogadásakor az ellenzék már felhívta a kormány figyelmét. Nevezetesen az alultervezett inflációs csökkenés és emellett a bevételek és a kiadások alakulása nem a költségvetésnek megfelelően alakult.

A kormány ezt még azzal is fokozta, hogy a kiadási oldalon - ahol a reálérték nem jelent meg, hiszen az infláció tervezett mértékével számolva lényegesen nagyobb reálkiadásra került volna sor sok tételben, ha azok az előirányzatok teljesültek volna - nagyon sok területen, például a műszaki fejlesztés területén olyan jelentős negatívumok vannak, amelyek azt eredményezték, hogy egész más helyzetről szól a beszámoló, mint amit a terv előírt.

A kormánynak joga van-e ilyen mértékben a saját hatáskörében dönteni arról, hogy a többletbevételeket mire használja, és honnan szerez még többletbevételt ahhoz, hogy az elképzeléseit érvényesítse?

 

 

(13.00)

 

Méghozzá azokat az elképzeléseket, amelyeket a költségvetési program elfogadásakor nem fogalmazott meg, tehát amelyek avval járnak, hogy a parlament megkerülésével történik többletköltés. Ez az az alapvető kérdés, amiről ma itt beszélnünk kellene, és erről az alapvető kérdésről - amit az államháztartási törvény módosításával, méghozzá jelentős módosításával lehetne megoldani a jövőre nézve, amelyről ugyancsak volt egy kormányígéret, hogy az előterjesztésre fog kerülni, eddig nem került előterjesztésre -, az összes többi kérdésről nem lehet érdemben, alapvetően beszélgetni.

Sajnos az a helyzet, hogy nem a parlament hozta meg a 2000. évi költségvetés kiadásainak struktúráját, hanem a kormány, és a kormány igyekezett ezeket a döntéseket, módosított döntéseket úgy beállítani, mintha az az ő jótétének lenne a következménye, nem pedig a parlament által felülvizsgált racionális döntéseké. Erre nincs joga a kormánynak, még akkor sem, ha jót tett. Sok kérdésben egyet fogok érteni avval, hogy helyes volt az, amit a kormány csinált, de a kormánynak ezeket a kérdéseket akkor van csak joga határozattá emelni, ha azt a parlament megtárgyalta és a parlamenttől ehhez támogatást kapott.

Vannak azonban olyan elemek, ahol egyértelmű, hogy ilyen támogatásról még ebben a gyönge formában sem lehet beszélni. Nem érthető, hogy az útépítésre miért fordítottak kevesebb pénzt; nem érthető, hogy a jogosan fölmerült költségekre, az árvíz finanszírozására mozgósított eszközök jogán miért vontak el pénzeket nagyon fontos területekről, amikor a többletbevételt nem az árvíz tehermentesítésére használták fel.

Nagyon problematikus, hogy az a jótéti, jóléti politika, amit a kormány a parlament megkérdezése nélkül folytat, és amiről azt állítja, hogy család- és egyéni gazdálkodásokat támogató politika, az valóban jogos családvédelmi politika-e, nem pedig egy kiválasztott rétegnek, a saját szavazótáboruk megerősítését szolgáló kiválasztott rétegnek a támogatása, más, nagyon nehéz helyzetben lévő rétegek elhanyagolásával vagy helyzetének további romlásával.

Nagyon kérdéses az, hogy az a politika, amit a központi bevételek vagy a központi bevételfölhasználás és az önkormányzati kiadások növelésének finanszírozása terén a kormány kialakított, megint kinek az érdekét szolgálta és miért tette ezt a kormány. Semmiképpen nem volt rá joga, hogy ezt a parlament megkérdezése nélkül tegye, de véleményem szerint ez helytelen is, mert az önkormányzatok erejének és alkalmazkodóképességének fokozásáért sokkal többet lehetett volna tenni a növekvő bevételből.

Az utolsó kérdés, amit föl akarok említeni, ez a gazdaság helyzetével kapcsolatos véleménynyilvánítás, ami itt elhangzott. Egyetértek abban, hogy a 2000. év, amiről a beszámoló szól, egy növekedési év volt, amikor nem voltak alapvető problémák a gazdaság helyzetében, és az egyensúly gyöngülő, sok vonatkozásban gyöngülő helyzetében is kritikus helyzet nem alakult ki. Tehát olyan nem alakult ki, ami miatt egyértelmű bírálat illetné a kormányt. Vannak gyönge pontok, például az, hogy a külkereskedelmi mérleg hiányát az előző évekkel ellentétben a tőkebeáramlás már nem tudta fedezni, és így egy eladósodási folyamat is végbement, de ezek mértéke nem olyan katasztrofális, hogy emiatt kellene elsősorban szót emelni.

Amiről beszélni kell azonban, az egy lényeges kérdés, hogy a növekedés ellenére a jelenlegi helyzet tovább növelte a gazdaság bizonytalanságát. Nagy vita van arról - amiről nem szeretnék most itt szólni -, hogy milyen érdeme van a kormánynak és milyen érdeme az előző kormánynak abban, hogy '96 óta határozott növekedési trend alakult ki az országban, de az egyértelmű, hogy ez a növekedési trend pillanatnyilag gyönge helyzetben van. Gyönge helyzetben van azért, mert a külföldi, a nemzetközi konjunktúra romlik, de gyönge helyzetben van azért is, mert a magyar beruházási színvonal messze nem a kívánalmaknak megfelelően alakul.

Elhangzott a bírálatok között, hogy az előző kormány támogatta a beruházások belföldi növekedését és kevésbé támogatta a családokat. Azt, hogy mennyire kellett volna és lehetett volna a családokat támogatni, megint nem akarom vitatni, azt azonban határozottan meg szeretném mondani, hogy a beruházások támogatása egy alapvető kérdés, mert mind infrastrukturális területen, mind a magyar tőke belföldi fejlődésének az alapján meg lehet állapítani: jelentős növekedésre van szükség ahhoz, hogy a gyöngülő világkonjunkturális helyzetben ezt a kedvező trendet, hogy évente 4-5 százalékkal növekszik a magyar GDP, fönn tudjuk tartani. Véleményem szerint határozottan megállapítható, hogy az így elért, már évek óta tartó növekedés olyasmi, amivel az állampolgárok nincsenek megelégedve, és az állampolgárok elégedetlensége ebben a vonatkozásban indokolt, hiszen nemcsak az idősek illetményeiben, hanem az átlagos bérszínvonalban, a személyi jövedelmek alakulásában lényegesen a tíz évvel ezelőtti szint alatt vagyunk, ami együtt jár avval is, hogy a jövedelmek differenciálódása következtében az alsó egyharmad jövedelme messze elmarad a tíz évvel ezelőtti színvonaltól. A társadalom polgárai pedig nem a GDP-ben mérik a sikert, hanem a saját jólétükben, és a társadalom polgárai azok is, akik csak az átlagot érték el, de azok is, akik az átlag alatt vannak az alsó egyharmadban. Ezeknek a további segítéséhez és helyzetük javulásához gazdasági növekedésre van szükség, olyan körülmények között is, amikor ezt a nemzetközi konjunktúra nem teszi könnyűvé.

Kérem a parlament jelen levő és nem jelen levő képviselőit, a kormány képviselőit, a jelen levőket és a nem jelen levőket, hogy ezeket a meggondolásokat vegyék komolyan, és ne politikai játéknak tekintsék azt, hogy az előbb általam elmondottak miatt és sok más, itt elhangzott érv miatt a beszámolót nem tudjuk elfogadni és támogatni. Ennek a bírálatnak a figyelembevételével alakítsák ki a következő időszakra vonatkozó elképzeléseiket, mert ezt a magyar nemzet, a magyar állampolgárok, a polgárok megkövetelik mindannyiunktól, és ha ezt nem tudjuk megcsinálni, ha ezt nem tudjuk elérni, akkor az egész ország fejlődése helyett egy stagnálás, visszaesés, nagyon rossz helyzet alakulhat ki, amitől óvnunk kell mindnyájunknak az országot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(13.10)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője. (Babák Mihály: Nem kívánok szólni.) Nem kíván hozzászólni. Megkérdezem, hogy a Fidesz képviselői közül, akik előre jelentkeztek, ki kíván felszólalni. (Ruchti Róbert jelentkezik.) Ön nem előre jelentkezett, képviselő úr, hanem utólag; azért kérdezem, hogy van-e olyan, aki előre jelentkezett a listán. (Nincs jelzés.) Nincs jelen ilyen személy, így az előre jelentkezett ellenzéki képviselők következnek. Keller László úrnak adom meg a szót. (Keller László: Jeleztük, hogy cserélünk.) Cserélnek.

Csabai Lászlóné következik. Megadom a szót.

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a zárszámadás önkormányzatokat érintő részével szeretnék foglalkozni, illetve néhány olyan témával, amelyik az önkormányzatok működésével, az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban van.

Az ÁSZ vizsgálata megállapítja, hogy az önkormányzatok számára a költségvetés igen szűkös mozgásteret biztosított, mindössze 1,06 százalékkal haladja meg a 2000. évi előirányzat a megelőző évi szintet. Bizonyítják ezt az általunk megkapott adatok is, amelyek azt mutatják, hogy az önkormányzatoknak juttatott állami támogatás 1999-ben 449 milliárd volt, a 2000-es terv 450 milliárd volt, a ténylegesen kifizetett összeg pedig 428 milliárd; tehát nemhogy növekedett volna, hanem még csökkenés következett be.

A működési célú állami hozzájárulás 1999-ben 393 milliárd volt, 2000-ben 362 milliárd, tehát majdnem 30 milliárddal volt kevesebb, mint az előző évi. Ez nem mond ellent annak, hogy ennek ellenére az önkormányzatok bevételei körülbelül 10 százalékkal növekedtek, az önkormányzatok kiadásai pedig valamivel több mint 11 százalékkal növekedtek. De ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor teljesen egyértelművé válik, hogy az önkormányzatok elsősorban a saját bevételeikből tudták finanszírozni a működésüket. Megjelent az önkormányzatok működésében, a korábbihoz képest jelentősen a hitelállomány is, mert a hitelállomány nőtt, az 50 milliárd 56,6 milliárd forintra, a külföldi hitel állománya pedig 11,2-ről 26 milliárd forintra. Természetesen mindez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak újabb és újabb feszültséggel kellett 2000-ben szembenézniük.

Csak növelte a feszültséget az, hogy 2000-ben - ugyanúgy, mint 1999-ben - az önkormányzatok részére a parlament előírta a bérfejlesztési kötelezettségeket. A költségvetési törvény előírta, hogy a bér fedezetét 2 százalékos létszámleépítéssel javasolják megállapítani. Aki önkormányzatoknál dolgozik, pontosan tudja, hogy a különböző ágazati törvények következtében az önkormányzatoknak nincs lehetőségük, hogy létszámot csökkentsenek. Ez újabb feszültséget jelentett.

Újabb feszültséget jelentett az, hogy év közben - függetlenül attól, hogy mindenki tudta, hogy a kormánynak, az államnak többletbevétele van - az önkormányzatoktól elvették az állami támogatás 2 százalékát azért, hogy az árvízzel kapcsolatos költségeket ebből fedezzék. Mit jelent ez az önkormányzatok működésében? Azt jelenti, hogy a működési kiadáson belül megnő a bérekre fordítandó kiadás, és gyakorlatilag a dologi kiadások stagnálnak vagy csökkennek; azok a dologi kiadások, amelyek nélkülözhetetlenek: hogy egy kórházban vagy egy szociális intézményben nincs arra pénz, hogy ágyneműt vegyenek, nincs arra pénz, hogy kifessenek, nincs arra pénz, hogy minden évben az iskolában a tisztasági festést elvégezzék, nincs arra pénz, hogy a zárakat megjavítsák, és egy csomó olyan dologra nincs pénz, ami pedig a működés alapvető feltétele. Ahogy a lakás, amiben lakunk, az is igényli, hogy mindig gondozzuk, javítsuk, rendbe tegyük, ugyanúgy az önkormányzatok által működtetett intézményeknél is ez elvárás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor képviselő úr azt mondta, hogy örül annak, hogy milyen jól alakulnak a jövedelmek, a bérek, és ezek a közszférában is jól alakulnak. Itt van előttem a beszámoló, amelyik azt mondja, hogy 12 százalékkal nőtt az önkormányzatoknál a közigazgatásban dolgozók bére, de az oktatásban csak 10, az egészségügyben 11, a kultúrában 8 százalékkal, a szociális szférában pedig még ennél is kevesebbel. Mindez azt mutatja, hogy az önkormányzatok működési területén valójában nem következett be reálbér-növekedés 2000-ben. Pedig arról beszéltünk, és a kormány programja arról szólt, hogy a pedagógusbéreket jelentősen meg kell emelni.

A kormány programja arról szólt, hogy az egészségügyben és a szociális területen dolgozók bérét jelentősen meg kellett emelni. Egyébként én támogatom, meg minden önkormányzat támogatja a kormánynak ezt a törekvését, mert igenis ezekre a jövedelemnövekedésekre szükség van. Csak nincsen fedezete, a költségvetésben erre a dologra nincsen fedezet.

Mondhatja akkor az ellenzéki (Sic!) oldalon levő tisztelt képviselőtársam, hogy igen, de van egy nagyon fontos eredmény. És igen, van egy nagyon fontos eredmény, mert a fejlesztési beruházási összegek nőttek. Valóban, 22 százalékkal nőtt a fejlesztésre fordítható összeg. De itt szeretném elmondani, hogy ennek egy része vagyonfelélésből van, egy része hitelből van, egy része pedig olyan állami támogatásból - címzett, környezetvédelmi, Phare- és egyéb támogatásból -, amelyikhez a saját erőt biztosítani kell. És itt van a gond. Az önkormányzatok egyre kevesebb saját erővel rendelkeznek, és miközben egy ellentétes folyamat van, mert kinyílt a világ, mert pénzt lehet szerezni belföldön meg külföldön - ez nagyon jó dolog, és azt gondolom, ennek valamennyien örülünk -, a másik oldalon pedig beszűkül a világ azok számára, akik saját erővel nem rendelkeznek, mert nincs az önkormányzati szférában annyi saját forrás, hogy igazán versenyképesen lehessen pályázni. Ez nemcsak anyagi kérdés, hanem emberi kérdés, mentalitás kérdése, mert kiszolgáltatottságot jelent. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak alkalmazkodniuk kell, megalkudniuk kell, esetenként megalázkodniuk kell, és ez nagyon rossz.

1990-ben ez a parlament 95 százalékos többséggel arra szavazott, hogy az önkormányzatok egy önálló hatalmi ágat képviseljenek ebben az országban. Ha ilyen mértékig lesznek kiszolgáltatottak, akkor ez nem tud megvalósulni. (Megszólal egy mobiltelefon.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért...

 

ELNÖK: Képviselőtársaim, ismételten kérem, hogy kapcsolják ki a mobiltelefonokat a teremben, különösen, ha magára hagyják a telefonkészüléket!

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem kívánom a továbbiakban elemezni az önkormányzatok finanszírozásának 2000. évi számait. Csak azt szeretném kérni önöktől, hogy akkor, amikor most visszamenőleg a többletbevételből pénzt fogunk osztogatni, vagy a kormány javasolja, hogy pénzt osszunk, akkor gondoljunk az önkormányzatokra. Mi módosító indítványt fogunk beadni 24 milliárd forint önkormányzati támogatásra. Ez egyébként csak az az összeg, amivel sérültek az önkormányzatok. Ez semmivel nem több, tehát ez nem jelent többletbevételt az önkormányzatoknál. Ez az az összeg, ami járt volna az önkormányzatoknak, ha nem veszik el az árvízzel kapcsolatos 2 százalékot, ha minden pluszfeladathoz megadják az egyébként alkotmányban előírt finanszírozást, és ha minimum olyan arányban részesül az önkormányzati szféra a többletbevételből, mint amilyen arányban más szféra részesül.

Három dologról szeretnék még szólni. Nagy vitát váltott ki a lakáskérdés az elmúlt percekben. Itt őszintén kell beszélni. 1994-ben az akkori kormány olyan intézkedéseket hozott, ami szinte robbanásszerűen jelent meg a lakáspiacon. Olyan mértékű volt a szociálpolitikai támogatás növekedése, ami természetesen azt jelentette, hogy '96-ban, '97-ben jelentős lakásépítés következett be.

 

 

(13.20)

 

Az is igaz - és erről is őszintén kell beszélni -, hogy ez kifulladt 1998-ra. Valószínű, hogy már 1998 elején az előző kormánynak kellett volna olyan intézkedéseket hoznia, amelyek segítették volna az ingatlanpiacot átlendíteni ezen a helyzeten.

A mostani intézkedések egy része olyan, amit fel lehet vállalni és támogatni lehet. Az egy más kérdés, hogy ha azt nézzük, hogy mikor érte meg lakást építeni, akkor én azt tudom mondani, hogy az én fiam 1997-ben épített lakást. Mindenki azt mondta, hogy ne tegye meg, de megépítettük ifjúsági lakáskölcsönnel, szociálpolitikai támogatással, és kiszámoltuk a mostani ingatlanárakkal - ami 45 százalékkal nagyobb, mint 1998-ban volt, jóval nagyobb, mint amit az infláció indokolna -, most rosszabbul járnának ezzel a nagyon kedvező és nagyon dicséretes módon kedvező lakástámogatási rendszerrel is, úgyhogy nagyon örülök, hogy 1997-ben elkezdtük és 1998-ban befejeztük ezt a lakásépítést, mert forintra ki lehet számítani, hogy anyagilag jobban jártunk.

Még egy dolgot szeretnék mondani és utána befejezem. Nagy vita volt itt a gázáremelésről, de ugyanilyen vitát lehetne folytatni a közlekedési díjak mértékéről. Természetesen én mint városvezető, aki felel azért, hogy milyen egy város szolgáltatási díja, örülök annak, ha nem kell díjat emelni és olcsóbban lehet a buszjegyeket adni; csak azt nem tudom, hogy miből fogjuk megvenni azt a tizenkét darab buszt, amit a jövő évben ki kell selejtezni. Ki fogja adni hozzá a pénzt? Az önkormányzati büdzsében nincs hozzá pénz, az állam nem hajlandó támogatni, a másik oldalon pedig nem engedi megemelni a díjat. Ilyen összefüggései vannak, tisztelt képviselőtársaim, amikor az állam, a kormány, a Pénzügyminisztérium direkt belenyúl a piaci folyamatokba, ennek az árát valakinek meg kell fizetnie. Az önkormányzat úgy fogja ennek az árát megfizetni, hogy gyakorlatilag minden fejlesztést leállít, mert csak akkor tud megfelelni azoknak a feltételeknek, amiket a lakosság elvár tőle. Majd nem fogunk utat építeni, járdát építeni, iskolát tatarozni, iskolát felújítani, hogy azt, amit a kormány elvétett, mi a másik oldalon behozzuk. Nem hiszem, hogy ezt akartuk, és úgy gondolom, erre vissza kell majd térnünk.

Köszönöm szépen. Természetesen nem tudom elfogadni a zárszámadási törvényt. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Csabai Lászlóné képviselőtársamat korrekt képviselőnek ismerem, éppen ezért nyilván vagy félrehallotta, vagy félreértelmezte azt, amit mondtam, mert egyáltalán nem örömmel állapítottam meg és nem általában a kereseteket, hanem csak a pedagógusokról beszéltem, és ott is - ha jól emlékszem, vissza kell majd keresni - szelíd emelésről beszéltem, és emellett kitartok. Ha jól értelmezem az adatokat - és nyilván jól értelmezem az adatokat -, akkor egyrészt az oktatás többletforrást kapott, azt hiszem, ebben egyetértünk.

1994-ben - és ezt a statisztika mondja - 6 százalékkal haladták meg a pedagóguskeresetek az országos átlagkereset összegét, 1998-ban, éppen az MSZP-SZDSZ-kormányzat időszakának végén 6 százalékkal maradt el az országos átlagtól. 1998-at követően következetesen minden esztendőben valamivel, nagyon nehezen és valóban sok helyütt alig érzékelhetően, de emelkedtek az átlagbérek az iskolában, és ennek köszönhetően - meg kell nézni majd a jegyzőkönyvben, minden bizonnyal így fogalmaztam, hiszen ugyanabból az adatból dolgozom most is - 2001-ben várhatóan már közel azonos lesz a pedagógusok átlagkeresete az országos kereseti áltaggal. S azt mondtam, hogy a jövő évben, 2002-ben a számítások szerint a béremelések hatására 112 százalékkal növekszik, tehát a jövő esztendőben, 2002-ben 12 százalékkal, és ez az előny folyamatosan növekszik, 2006-ra a tervezet szerint 125 százalékra, tehát az átlagkeresetekhez képest 25 százalékkal magasabb lesz a fizetés.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csabai Lászlóné, az MSZP képviselője.

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársam! Nem vitatkozom a 2001-2002-es eredményen, akkor valószínűleg félrehallás van. Itt van nálam, a 351. oldalon: az oktatás jövedelemnövekedése 110 százalék, tehát ez azt jelenti, hogy ha 9,8 százalék az infláció, akkor a 2000. évben az oktatásban nem volt reálbér-növekedés. Most mi a 2000. évi zárszámadást tárgyaljuk.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ruchti Róbert úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

RUCHTI RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Alelnök Úr! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat azon részével szeretnék néhány gondolat erejéig foglalkozni, amely a kultúra területéhez tartozik. A kultúra a népek virága, ahogy egy mondás tartja, de ahogy a virág is csak akkor virágzik, ha megfelelő tápanyaghoz jut, a kultúra kiteljesedése igényli a maga megfelelő anyagi táptalaját.

Végigfutva a számokon nyugton állíthatjuk, hogy a 2000. esztendő pénzügyi szempontból is igencsak jól sikerült év volt a magyarországi kultúrának. A maradékelv szerinti finanszírozás sötét árnyékát már 1999-ben maga mögött hagyhatta a szféra; az akkori 67 százalékos, példa nélkül álló forrásnövekedés után 2000-ben újabb 35 százalékos emelkedést mutatnak a pénzügyi teljesítés számai. Szükség is volt erre, hiszen ez a hosszú-hosszú ideje kiéheztetett terület csak akkor juthat egészséges és jó kondícióba, ha annak finanszírozása még éveken át jócskán az infláció mértéke fölött történik.

Mindezek után szeretném az önök figyelmét a törvényjavaslat Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetének néhány beszédes részére irányítani. Mindenekelőtt hadd szóljak a NEKÖM közgyűjteményeket említő részéről, melynek négy és féloldalas szöveges fejezete figyelemre méltó információkat ad a felsorolt intézményekről, a látogatottságról, a jegyeladásról, a kiállításszervezésről, azok alakulásáról. A mindezekről szóló adatok minden esetben örvendetes emelkedésről, tényekről számolnak be. Látnivaló, hogy nőtt az érdeklődés a közgyűjtemények iránt, melyek nemcsak őrzik a rájuk bízott kulturális értékeket, de mindent megtesznek azért, hogy azokat látványos kiállításokon mutassák be a nagyérdemű közönségnek. A számok azt jelzik, hogy mindez sikerrel történik. Tanulságos, hogy a központi támogatás emelkedése a saját bevételek növekedését is hozta. A művészeti intézmények megjelenítése hasonló részletességgel valósul meg az előterjesztésben, tartalmazva a jegybevételek, előadások és a nézők számának változásait.

A műemlékvédelmi intézmények közül külön szeretném kiemelni azt az OMVH-t, amelynek a törvényjavaslat szerint is nagy szerepe volt az úgynevezett "nemzeti örökség program" sikeres végrehajtásában.

A kulturális feladatfinanszírozás alcím néhány szeletét említve figyelemre méltó, hogy 2000-ben jóval nagyobb összeget biztosított a tárca a kulturális szaktörvényből adódó feladatok ellátására, mint egy esztendővel korábban. A taglalást olvasva az intézmények igényei nagyon is indokolták ezt az emelést. Örömmel tapasztaltam, hogy a duplájára emelt, úgynevezett revitalizációs keret újabb 76 kistelepülés számára adott ismét esélyt közművelődésük újjáépítésére, újjászervezésére.

Ugyanilyen megelégedéssel olvastam, hogy az "olvasás éve" program előkészítéseként 194 községi könyvtár részesült támogatásban szolgáltatásaik, információs eszközeik fejlesztése céljából.

 

 

(13.30)

 

 

Magyarország millenniumának legjelentősebb ágát anyagi értelemben is a maradandó alkotások létrehozásának, a meglévő műemlékek, műemlék jellegű építmények restaurálásának támogatása jelentette 2000-ben is. Ezt igazolják vissza a törvényjavaslat azon részei is, melyek a millenniumi beruházásokról, a királyvárosok rekonstrukciójáról, a nemzeti örökség program felhasználásáról tájékoztatnak.

Az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára több mint 3 milliárd forintot fordított a tavalyi esztendőben a tárca, 297 felújítást valósított meg, amelynek jelentőségét csak növeli az a tény, hogy sok kistelepülésen az egyetlen műemléki vagy műemlék jellegű építmény maga a falu temploma.

Sokan ostorozták a kormányt annak idején amiatt, hogy a Nemzeti Kulturális Alapot átalakította alapprogrammá. A 2000. évi jelentésből is látható, hogy az alapprogram korábbi céljainak megfelelően kiválóan működik, és a bővülő forrásoknak köszönhetően tavaly 5500 pályázat részesülhetett támogatásban.

Összefoglalva: úgy vélem, a kultúra kiemelt finanszírozása a teljesítésből is jól kitűnik, és a vállalt feladatokat a tárca példásan teljesítette.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Vojnik Mária, az MSZP képviselő asszonya.

Megadom a szót.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Igaza van Tardos képviselőtársamnak, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a parlamenti képviselők a 2000. évi zárszámadás tárgyalásakor. Én ezt annyival szeretném megtoldani, hogy különösen nehéz helyzetben van az a képviselő, aki a zárszámadás kapcsán a társadalombiztosítás költségvetésének módosításával is foglalkozni kíván, hiszen a módosítás az állami költségvetésben van, és a tárgyalási rend szerint az előzmények és az összefüggések a külön, önálló számon benyújtott társadalombiztosítási zárszámadásban vannak elrejtve. Ezért miközben ezt a nehézséget szem előtt kell hogy tartsam, kénytelen leszek néhány utalást tenni, annak ismeretében, hogy az nem szorosan ehhez a napirendhez tartozik.

Két témával szeretnék foglalkozni, az állami költségvetés 2000. évi zárszámadásából az egészségügyi fejezettel és a társadalombiztosítás költségvetésének 2001. évre szóló módosításával, amit ugyancsak az állami költségvetésben javasol a kormány.

Szeretném elmondani, hogy a véleményem szerint a jelenlegi kormány működése alatt az egészségügy a működőképességének határára került. Ma már szinte nem lehet különbséget tenni a különböző ellátási formák között abban, hogy melyik van rosszabb helyzetben a másiknál. A választások előtti ígéretek ráomlottak a kormányra, a beváltásukat szolgálni akaró intézkedések nemcsak átgondolatlanok voltak, hanem menet közben megváltoztak koncepcionálisan, és ebben az értelemben egy kormányváltás már lezajlott a kormányon belül. Ez a kormányon belüli kormányváltás, amely egyben az egészségpolitikai irányváltást is jelentette, nem segítette, hanem rontotta az ágazat helyzetét.

Ma már tudjuk, hogy nem működik a praxisjogról szóló áterőszakolt törvény, nem javult az egészségügyi dolgozók bérhelyzete, finanszírozási gondok miatt ellehetetlenülnek a fekvőbeteg-gyógyintézetek, ketyeg a bomba a sürgősségi betegellátásban, a gyógyszertámogatásban, a műszerek pótlásában, és ez utolérhető a költségvetés Egészségügyi Minisztériumot érintő fejezetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Állításaim igazolására, ami a 2000. évet érinti, tisztelettel igénybe veszem a kormány által benyújtott zárszámadást, a fejezeti költségvetés szóbeli indoklását és az egészségügyi bizottságban a kérdéseink megválaszolására vállalkozó egészségügyi minisztériumi tisztségviselő és bizonyos mértékig az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselői által elmondottakat.

Az Egészségügyi Minisztérium fejezetében a kormányon belüli kormányváltást megelőzően, a Gógl Árpád miniszter úr által meghirdetett irányok miatt több olyan prioritás fogalmazódott meg, amelyek miatt a már megkezdett ágazati fejlesztési programok megálltak. Az új prioritások között a legfontosabb és a legköltségigényesebb a sürgősségi betegellátás fejlesztése volt. Nem vitatom ennek a kiemelt programnak az indokoltságát, nehezményezem és kritizálom azonban, hogy ennek a programnak nem volt átgondolt végrehajtása, és ennek köszönhető, hogy 2000-ben az ehhez az ágazati programhoz rendelt forrásoknak csaknem fele benne ragadt a költségvetésben.

 

 

(Mádai Pétert a jegyzői székben Kocsi László
váltja fel.)

 

 

Nem vigasztalhat bennünket az, hogy a minisztérium tisztségviselői úgy nyilatkoztak, hogy ez a maradvány kötelezettséggel terhelt, mert nem az a kérdés, hogy hány év alatt lehet végrehajtani egy sürgősségi programot, hanem az a kérdés, hogy ha egy kormány úgy tervezte, hogy ennek a programnak a megvalósítására egy adott évben milyen feladatok megvalósítását tervezi és ahhoz milyen forrásokat rendel, akkor ha ezt korrektül végiggondolta, akkor azoknak a forrásoknak felhasználási helye is lett volna. Ezért azt gondolom, hogy a meghirdetett szlogenek mellett nem volt világosan eldöntött feladatvállalás, ezért maradt benn a feladat teljesítéséhez képest ilyen jelentős pénz.

Azt mondtam, hogy a sürgősségi betegellátás fejlesztésének oltárán feláldozott a kormány néhány olyan fontos programot, amelyek a betegellátást segítették volna. Ennek alátámasztására szeretném elmondani, hogy az előirányzatok között megfelezték, mondjuk, a radiológiai eszközpark fejlesztését, mert a miniszter úr úgy gondolta, hogy ez az ágazati célprogram halasztható és később is befejezhető. Ennek az lett az eredménye, hogy fele annyi forrást kívántak biztosítani ennek a fontos programnak a megvalósítására, a végeredménye pedig az lett, hogy megvalósításának forrásai közül 624 millió forint maradt benn a fejezet költségvetésében.

Tanulságos végigmondani a történetet. A 2000. évre jóváhagyott előirányzat 600 millió forint volt, az előző évről áthozott maradvány 700 millió forint volt, felhasználtak 730 millió forintot, és a 2001. évre 624 millió forint maradvány maradt a fejezeti költségvetésben. Tervezte a kormány a fekvőbeteg-ellátás szerkezetátalakítási programját; annyi maradt benn a költségvetésben a tervezett pénzből, hogy több mint a 2001. évre tervezett előirányzat összessége.

A katasztrófa-egészségügyi ellátás feltételeinek javítására 104 millió forint ragadt benn a költségvetésben 2000-ben. A felsőfokú szakirányú képesítésben közel 60 millió forint ragadt benn a költségvetésben.

 

 

(Herényi Károlyt a jegyzői székben
Koppánné dr. Kertész Margit váltja fel.)

 

Az ápolási eszközfejlesztésben több mint 100 millió forint ragadt benn a költségvetésben. A drogbetegellátás feltételeinek javítására 56,3 millió forintot nem költött el a fejezet a tervezetthez képest. Az egészségbiztosítás minőségi feltételeinek javítására közel 50 millió forint ragadt benn a költségvetésben.

 

 

(13.40)

 

 

Az egészségfejlesztési és mentálhigiénés célokra fordított eszközállományból 2000-ben közel 500 millió forint ragadt benn a költségvetésben, és ez nem véletlen, hanem tervezési, szakmai, vezetési és politikai hiba. Az ágazati minisztérium felelős a hatáskörébe tartozó egészségügyi intézmények működéséért. Az intézményeknek 68,8 százalékát képviseli a társadalombiztosítási alapokból átvett pénzeszközök aránya, a többlet az 1999. évihez 4,9 százalék, a hiány az előző évihez 11,3 százalék.

Panaszolva kommentálja a fejezet az indoklásban, hogy az egyszeri jutalom kifizetéséhez szolgáló pénzek többlete mellett a teljesítményfinanszírozás területén év közben végrehajtott hbcs-verzióváltás a legtöbb esetben kedvezőtlenül hatott a magas költségigényű és gyakran előforduló megbetegedések súlyszámértékére. Ha nincs bennünk elegendő empátia ennek a mondatnak a kimondásakor, az csak azért van, mert a homogén betegségcsoportok értékének a megállapításában érdemi része az Egészségügyi Minisztériumnak van. Ezért, azt gondoljuk, az a hbcs-verzióváltás, amely sújtotta az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó egészségügyi intézményeket, ugyanilyen mértékben sújtotta az önkormányzati kórházak működését is. Én úgy gondolom, hogy ez a költségvetés, ha csak ezt a fejezetet nézzük, egy egészségpolitikus számára teljességgel elfogadhatatlan.

És a második rész, röviden indokolva: a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló törvénymódosítás átvezeti az automatizmusokat 2001-re a társadalombiztosítás költségvetésébe; meg sem kísérli azonban, hogy a többletbevételeket és a többletkiadásokat akár csak bázisszinten bemutassa a 2002. évi költségvetésben. A képviselőtársaimnak az a kísérlete, hogy különválasszák a 2001-es és a 2002-es költségvetést a törvényi szinten, nem lehet érvényes, hiszen kétéves költségvetést fogadott el a parlament tavaly decemberben. Mivel azonban a költségvetés-módosításokra kísérletet sem tesz a zárszámadásban a kormány, azzal a helyzettel kell számolnunk, hogy a Magyar Köztársaságnak nincs 2002-es költségvetése, különösen a társadalombiztosítási fejezetre nézve, hiszen sem a bevételi főszámok, sem a kiadási főszámok tekintetében nincs korrekció. És lehet, hogy az államtitkár úr azt mondja, amit a kormánypárti képviselők, hogy 2002 tavaszán beterjeszti a kormány a 2002. évre vonatkozó költségvetés-módosítást, de lehet, hogy ezt már egy következő kormány teszi meg, és őszintén remélem, hogy az nem lehet, hogy 2002 decemberében a zárszámadásban fogja elrendezni azt, amit költségvetés-módosításban meg kellett volna tennie.

Tisztelt Államtitkár Úr! A bizottsági ülésen a képviselőtársaim megpróbálták a kormányt rávenni, hogy mondja meg, mit jelent az a felhatalmazási rész, amelyet a költségvetés-módosításban a 31. § (16) bekezdésében a következő pontban foglalhatunk össze: felhatalmazást kap a kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg az OEP-pel egészségügyi szolgáltatások nyújtására finanszírozási szerződésben álló alapellátási vállalkozások felhalmozási célú kiadásai támogatásának szabályát.

Én tehát újra megkérdezem az államtitkár úrtól vagy bármelyik kormánypárti képviselőtársamtól, aki tudja: mit jelent ez az amortizációs költségek elismeréséről szóló rendelettervezet? Kire vonatkozik, milyen mértékben, és mi a forrása? Abban reménykedem, államtitkár úr, hogy a zárószavazás előtt erre még valakitől választ kapunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadnám a szót, ismertetem a rendelkezésre álló időkereteket: a Fidesznek 68 perc 30 másodperc, az MSZP-nek 41 perc körüli idő áll rendelkezésére - tehát az 55 percből le kell vonni a mostani 14 perc valahány másodpercet -, a Független Kisgazdapártnak 68 perc, az SZDSZ-nek 32 perc 4 másodperc, az MDF-nek 34 perc 40 másodperc, a MIÉP-nek 14 perc 15 másodperc áll rendelkezésére.

Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Vojnik Mária képviselőtársam, előtte Tardos Márton képviselő úr, azt megelőzően Keller László képviselő úr a vita szerkezetét érintette, és jelezte, hogy bizony így nagyon nehéz vitát folytatni. Ezzel egyetértek, valóban nagyon nehéz, hiszen itt perbeszédek hangzanak el párbeszédek helyett, és pártbeszédek hangzanak el valóban párbeszédek helyett. Sokkal alkalmasabb forma, szerkezet lenne, ha szakaszolták volna a vitát. Korábban mi tettünk ilyen javaslatot, nem sikerült. Tehát ebben az egyben valóban egyetértünk, ezt akartam jelezni nagyon röviden.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szűcs Lajos úr, a Fidesz képviselője.

 

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Alelnök Úr! Az előttem szóló Vojnik Mária képviselő asszony egy olyan víziót vetett fel itt az előbb, ami a 2002-es költségvetésre, annak benyújtására, illetve arra vonatkozott, hogy ki fogja ezt végül is végrehajtani. Szeretném azonban közölni a képviselő asszonnyal, hogy addig még eléggé sok minden fog történni, néhány dolog, egy választás legalábbis akadályát fogja ennek a dolognak képezni. Reményeink szerint az a felelősség, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezzel a költségvetéssel vállalt, azt is jelenti, hogy a végrehajtását is szeretné vállalni, így hát nem gondoljuk azt, hogy ez a dolog, amit ön vizionált, be fog következni.

Amikor hallgattam az ön szavait, ne haragudjon, oldani szeretném egy kicsit a napnak a feszültségét, az a bizonyos vicc jutott eszembe, amikor egy vadásztársaságban az egyik vadász betanítja a kutyáját, hogy a vízen járjon, és egy vadászat alkalmából a kutyát be is mutatja a többieknek, és a vadért a kutya a vízen óvatos lépésekkel bemegy, és akkor megkérdezi a többieket, hogy mit szólnak hozzá, és az a társa, aki nagyon ellene van, azt mondja, hogy mit, mit, úszni sem tud ez a kutya. Valahogy így vagyok én ezzel a költségvetési vitával, amit itt hallok, hiszen azért, azt gondolom, néhány pozitívumát is kellene értékelni ennek a bizonyos tavalyi költségvetésnek, hiszen azt azért mindenki látja a tényszámokból, hogy a 2000. évi gazdasági fejlődés az európai átlagot meghaladó módon, 5,2 százalékban alakult, és azt is, hogy azért ez a költségvetés az otthonteremtést, a gyermekes családok támogatását mindenképpen nagyon nagy, kiemelt prioritásként kezelte.

De még mondhatnám azt is, amit a bizottsági többségi vélemény előadásakor is elmondtam, hogy a nyugdíjakkal kapcsolatban először fordult elő ebben a költségvetési évben az, hogy egy kormány módosította az évközi nyugdíjemelést, és ezt az évközi nyugdíjemelést úgy hajtotta végre, hogy nem egyszerűen emelte, hanem az elmaradt, illetve az időarányosan járó kamatokkal emelte meg ezt a nyugdíjat. Így tehát az az egyszázalékos reálérték-növekedés, amely a tavalyi évben meg tudott jelenni a nyugdíjasok kasszájában, azért egy eléggé csattanós válasz lehet arra, amit önök mondanak, hogy ki és melyik kormány mennyit vett el a nyugdíjasoktól.

 

 

(13.50)

 

 

Ugyanez a reálérték-növekedés bekövetkezett a gyermekes családok támogatásában is, és ezt sem szabad elfeledni, ez is több mint egyszázalékos volt. Amikor arra is hivatkoznak, hogy az infláció viszont sokkal magasabb volt, mint ahogyan a kormány prognosztizálta, elfeledkeznek arról, hogy tulajdonképpen ennek a magasabb inflációnak nem közvetlenül a magyar gazdaságra, illetve a kormányra utaló okai voltak, hanem elsősorban külgazdasági okai.

A bizottság többségi véleményének elmondásakor a képviselőtársam azzal rótt meg, hogy én a másik napirendre vonatkozóan mondtam el a bizottsági véleményt. A bizottság ülésén azonban - ön is tudja, ön is elmondta előttem - tulajdonképpen összekapcsolódott, hiszen össze kellett kapcsolódnia a tb-alapoknak, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alap zárszámadásának, mivel az a módosítás, ami ebben a törvényben van, érinti ezt az alapot. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a dolog mindenképpen ugyan egymás után fog következni, de mindenképpen egymásból következik.

Arra is szeretném az önök figyelmét felhívni, amit az Állami Számvevőszék igen tisztelt jelen levő és a bizottsági üléseken jelen levő képviselői mondtak, hogy tulajdonképpen ez a költségvetés, amit a mostani törvénnyel a parlament elé terjesztettek zárszámadásra, olyan pozitívumokat is tartalmaz, ami azért azt jelenti, hogy ez a kormány vette magának a fáradságot és folyamatosan egyeztetett a zárszámadással kapcsolatban; és azt is el kell mondani, amit a zárszámadással kapcsolatban az ÁSZ-jelentés is megfogalmazott, hogy ez a folyamatos munkakapcsolat az oka annak, hogy igazából nagy számszaki eltérések az előző évek gyakorlatától eltérően már nem voltak ebben a költségvetési zárszámadásban.

Azt gondolom, hogy egy olyan dologról folyik most a vita a zárszámadás kapcsán, aminek végrehajtásában ez a kormány megpróbálja azt a felhatalmazást, amit a polgároktól kapott, végrehajtani, ezért azt javasolom a képviselőtársaimnak, hogy a vita során ne feledkezzünk el erről, és javasolom elfogadásra a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Wiener György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt politikai Államtitkár Úr! Jelen levő Képviselőtársaim! Domokos László tegnapi vezérszónoki beszédében azt állította - és ezt a gondolatot azóta többen, mások is megismételték a fiatal demokraták részéről -, hogy egy meghatározó jelentőségű évet hagytunk magunk mögött, egy olyan évet, amely a XX. század történetében a magyar gazdaság egyik legkiemelkedőbb teljesítményét mutatta.

Valóban igaz az, s ezt senki nem vitatja, hogy az 5,2 százalékos GDP-növekedés sokkal magasabb, mint ami Magyarország gazdasági fejlődéstörténetét 1977 és 2000 között jellemezte. Persze azért utalnom kell arra, hogy 1997-ben 4,6, 1998-ban pedig 4,9 százalék volt a növekedési ütem; ezek sem lebecsülhető adatok, noha ezekről soha kormánypárti képviselőtársaimtól egyetlenegy észrevételt sem hallottam.

Jeleznem kell azt is, hogy a 2000. évi 5 százalékos növekedés már 1997-ben látható, prognosztizálható, előre jelezhető volt. Kezemben van az a dokumentum, amelyet 1997. április 2-án készített Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter, az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje, amely dokumentum rögzíti, hogy az ezredfordulóra 4-5 százalékos gazdasági növekedés várható, s nagy valószínűséggel ez a fejlődés, ez a növekedési pálya akár - megfelelő gazdaságpolitika alkalmazása esetén - tartós is lehet. 1999 áprilisában, amikor a parlament elé került a 2000-2002. év költségvetési irányelveire vonatkozó határozati javaslat tervezete, akkor ebben a javaslatban szintén azt olvashattuk - és ezt a javaslatot egyébként az Országgyűlés elfogadta -, hogy 2000-re 4-5 százalékos a várható, az előre jelezhető gazdasági növekedési ütem. S valóban, 2000-ben sikerült ezt az ütemet a tervezett fölé emelni, de nem annyival, mint amennyivel ezt 1998-ban, a választási kampányban a fiatal demokraták gondolták.

Vitathatatlan, hogy az 5,2 a felső határt 0,2 százalékkal meghaladja. Azonban az a növekedési ütem, amelyet Matolcsy György akkori gazdaságpolitikai tanácsadó, szakértő, programíró, jelenlegi gazdasági miniszter úr előre jelzett, a 7 százalékos, az nem következett be. Világosan lehetett látni már 1997-98-ban is, hogy mi a felső határ, mi az, ami a magyar gazdaságban teljesítményként megtalálható, s mi az, ami már a vágyálmok, a fantázia világába tartozik, mi az, ami a valóság és mi az, ami az álmodás.

Teljesen egyértelmű, hogy a 2000. év egyben egy csúcspont is. A 2001-es adatok már nem mutatják azt a dinamizmust - ennek természetesen döntően világgazdasági okai vannak -, mindenki világosan tudja azt, hogy 2001-ben a gazdaság növekedési üteme jó, ha 4,2-4,4 százalék lesz, az sem kizárt, hogy ennél kisebb lesz, 2002-re pedig nemzetközi gazdasági előrejelző intézetek jelentős ütemcsökkenést várnak, például e héten jelent meg az az adat egy német előrejelző, konjunktúrakutató intézettől, hogy a 2002-re várt 4,9 százalékos növekedés helyett jobb lenne - nem függetlenül egyébként az Egyesült Államok elleni terrortámadástól - 3,3 százalékos bővüléssel számolni.

Mindez tehát arra utal, hogy a szocialisták elismerik, van gazdasági eredmény, nem rossz a gazdaság helyzete, egyben azonban jelzik, hogy ez a fellendülés már 1997 második negyedévétől számítható, ezenkívül pedig utalnak azokra a veszélyekre, feszültségpontokra, amelyek ezt a jó teljesítményt rövid, illetőleg középtávon fenyegethetik, veszélyeztethetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A józan belátásnak kellene uralkodnia akkor, amikor egy költségvetési zárszámadást vitatunk, hiszen a tények olvashatóak, a tényeket mindnyájan látjuk. Tudjuk azt, hogy minek a következménye a mostani helyzet. Azt is világosan tudjuk, hogy a Fidesz-kormány megőrizte az 1997-ben megkezdett növekedést, de nem tudta felgyorsítani, nem tudott változtatni a helyzeten.

Ezért nem volt igazán ellentmondásos Kertész István képviselőtársam érvelése, aki arra utalt, hogy tulajdonképpen e téren, de csak e téren az Orbán-kormány a Horn-Kunce-kormány gazdaságpolitikáját folytatja.

Meg kell azonban néznünk, hogy egy konkrét területen, például az önkormányzati gazdálkodás terén, amely az én szűkebb témám, hogyan érvényesülnek a gazdasági folyamatok, mi jellemzi az önkormányzati gazdálkodási feltételrendszert. E tárgykörrel Kóródi Mária képviselő asszony és Csabai Lászlóné képviselő asszony felszólalásaikban már foglalkoztak, én csupán néhány adalékot mondanék az általuk kifejtett gondolatokhoz.

Mindenekelőtt arra hívnám fel a figyelmet, hogy valóban igaz, nominálértékben elég jelentős növekedés volt az önkormányzati szféra egészét illetően, mind a bevételek, mind a kiadások terén. A GFS-rendszerben az önkormányzatok 2000. évi bevétele 1656 milliárd forint volt - most kerek összeget mondok -, ha figyelembe veszem a hitelbevételeket, illetőleg az értékpapír-értékesítésből származó jövedelmet, akkor ez az összeg - megint csak kerekítve - 1711 milliárd forint, amennyiben pedig a pénzmaradványt is tekintetbe veszem, akkor már 1839 milliárd forintra emelkedik ez az összeg.

 

 

(14.00)

 

 

Nézzük meg, mit jelent mindez a reálérték szempontjából! Mint közismert, 2000-ben 9,8 százalék volt az infláció, a szocialista képviselők - de szabad demokrata képviselők is - az 1999. évi őszi vitában jelezték, hogy a 6-7 százalék közötti inflációs ütem tarthatatlan; én saját felszólalásomban akkor 8 százalékot mondtam, döntően azért, hogy ne vádolhassák a szocialista képviselőket azzal, hogy gerjesztik az inflációs várakozást, de valójában 8,5 százalékot tartottam reálisnak más szocialista képviselőkkel együtt, és a végeredmény - mint jól tudjuk - 9,8 százalék lett. Ha ezt a 9,8 százalékot figyelembe vesszük mint áremelkedési ütemet, abban az esetben a GFS-rendszerű önkormányzati bevételeknek - a bevételek összességét tekintve - a reálértéke 0,6 százalékkal nőtt, ha figyelembe vesszük a hitelbevételeket és az értékpapír-értékesítésből származó bevételeket is, akkor a reálérték-emelkedés 1,1 százalék.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Amikor 5,2 százalék a gazdaság növekedési üteme, akkor ennyit kell juttatni az önkormányzati szféra számára? Ez egyébként nemcsak az önkormányzati szféra esetében volt így, mert ha a reálbér-emelkedés 1,5 százalékához hozzáadjuk az adókedvezmények miatti jövedelem-visszahagyást, akkor 1,9 százalék. Tehát nemcsak az önkormányzati szféra az a terület, ahol sokkal retardáltabb volt a fejlődés annál, mint amit a gazdasági növekedés üteme megengedett volna.

De nézzük meg az önkormányzatok bevételi struktúráját kicsit részletesebben is! Ha szemügyre vesszük az összes állami hozzájárulás és költségvetési támogatás együttes összegét, plusz hozzátéve az szja-nak az önkormányzatok rendelkezésére bocsátott hányadát, akkor azt tapasztaljuk, hogy ennek a két nagy tételnek az együttes reálértéke 2000-ben 4,57 százalékkal csökkent, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a pénzmaradványt. S azt is figyelembe kell venni, hogy mindez egy nagyon jelentős átalakulást jelent az önkormányzatok bevételi szerkezetében. Csabai Lászlóné képviselőtársam már utalt arra, hogy a helyi adókból, a vagyonfelélésből szerzi meg az önkormányzat azt a jövedelmet, amit nem kap meg állami támogatásként és átengedett szja-ként.

Jeleznem kell azt is, hogy az intézmények működési bevételei szintén olyan kategóriát jelentenek, amelyek - úgymond - ellensúlyozzák azt a jövedelemkivonást, amit a központi kormányzat az önkormányzati szférával kapcsolatosan végrehajt. S valóban igaz az, hogy miközben egy nagyon jelentős bevételi többlet jelentkezik 2001-ben - ez most 170 milliárd forint, de véleményem szerint a végösszeg jóval magasabb lesz -, az önkormányzati szféra semmiben nem részesül ebből a többletbevételből. Éppen ezért a Magyar Szocialista Párt olyan módosító indítványt terjeszt elő - erre Csabai Lászlóné képviselőtársam már utalt -, amely 24 milliárd forinttal növelné az egész önkormányzati szféra rendelkezésére álló eszközöket.

Végezetül még egy problémára utalnék, ami közvetlenül nem gazdasági, gazdaságpolitikai jellegű, hanem inkább önkormányzat-politikai, illetve jogi jellegű. Kóródi Mária képviselőtársam már beszélt arról, hogy el van rejtve egy nagyon jelentős módosítás a zárszámadási törvényjavaslatban. Ez a módosítás az önkormányzatok gazdasági-pénzügyi ellenőrzését érinti. Valóban igaz az, hogy az Állami Számvevőszék hatáskörét közvetlenül nem érintik a mostani javaslatban szereplő rendelkezések, azonban mégis az lett volna a korrekt, ha ezekről a kérdésekről egy részletes vitát lehetett volna lefolytatni, ha külön e tárgyú törvényjavaslatot nyújtott volna be a kormány, s ennek a megvitatása során tisztázhattuk volna azt, hogy mennyiben érintheti mégis a számvevőszéki hatáskört a javasolt új szabályozás, mi az, ami kétharmadot igényel, mi az, ami feles döntéssel elfogadható. Azonban ez a gyakorlat nem véletlen, megszoktuk már az elmúlt években a mostani kormánytól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen okok miatt, s azért is, mert - mint erre már több szocialista és szabad demokrata képviselő utalt - az államháztartási törvényt több ponton megsértette a zárszámadási törvényjavaslat, illetve a kormány néhány korábban meghozott határozata, a zárszámadást a szocialisták nevében elfogadni én sem tudom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Gyapay Zoltán úr, a Fidesz képviselője.

 

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tavalyi év zárszámadásával kapcsolatban a környezetvédelem, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium tevékenységének néhány kérdéskörére szeretnék kitérni.

Hogy ne csak számok szerepeljenek az Országgyűlés előtt, szeretném kihangsúlyozni a tavalyi évben végzett törvényhozói és jogalkotói munkát. Tavaly 16 jogszabály született, ezek közül az egyik egy törvénymódosítás volt, a második pedig a már régóta várt hulladékgazdálkodásról szóló törvény. Évek óta tartó előkészítés és hosszas viták előzték meg ennek a törvénynek a napirendre tűzését. A viták során elég sok feszültséget lehetett érzékelni, nagyon sok módosíó javaslatot nyújtott be a kormányoldal és az ellenzéki oldal is. De állíthatjuk, hogy kialakítottunk egy olyan rendszert, amely életképes és továbbfejleszthető, és az önkormányzatok is meg tudnak felelni az abban meghatározott feltételeknek.

Folytatódott ezenközben a hulladékgazdálkodás információrendszerének kifejlesztése, továbbfejlesztése, korszerűsítésre került a települési hulladékokra, valamint a ipari nem veszélyes hulladékokra vonatkozó adatbejelentési és -feldolgozási rendszer. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ha nincsenek valós ismereteink a tevékenységekről, a gazdaság működésének valós állapotáról, akkor a törvényhozás, a jogalkotás folyamata sem lehet olyan, aminek a végeredményét helyes irányba kell hogy befolyásolja.

A levegőtisztaság-védelem terén a hatáskörök egyesítését is létrehozta egy törvény, nevezetesen a légszennyezettségi mérőhálózatok országos egységes működését írtuk elő.

Az év végén megjelent, és ezen a területen mérföldkőnek tekinthető a 240-es kormányrendelet, amely a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő területek kijelöléséről szól. Az állami támogatások rendszerét, a pályázati elbírálási szempontokat enélkül szinte lehetetlen volt meghatározni, gordiuszi csomót kellett elvágni ennek a rendeletnek a megalkotása előtt.

Rendelet jelent meg az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról. Rendelet jelent meg a géntechnológiai tevékenység szabályozásáról. A nemzeti környezetvédelmi program végrehajtása során is rengeteg feladat hárult úgy a Környezetvédelmi Minisztériumra, mint a hatáskörébe tartozó szakmai szervezetekre. Állíthatjuk, hogy a környezetvédelmi program vonatkozó évre előírt feladata, az intézkedési tervről szóló határozat, a tervezett finanszírozás költségvetéshez való igazítása rendben megtörtént, a módosított finanszírozási számokat az intézkedési terv határozatként megjelentette.

A nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásának továbblépéseként és egyben a hatéves tervezési ciklus lezárásaként, a központi költségvetés tervezésével összhangban kétéves periódusra készült el a program végrehajtásának 2001. és 2002. évi irányelvéről szóló kormányhatározat, amely az ellenzéki képviselőtársaimnak az idei és jövő évi költségvetést kritizáló megjegyzéseire is választ jelenthet, legalábbis a környezetvédelmi vonatkozásokat illetően.

 

(14.10)

 

A Környezetvédelmi Minisztérium erőteljes közreműködésével 2000-ben a kormány határozatba foglalta azt, hogy szükséges az összes települési szennyvíz ártalommentes elhelyezéséről való gondoskodás kötelező feladattá válása az önkormányzatok számára. Ez azért volt elengedhetetlen, mert a környezetvédelmi célok szerint 2015-ig meg kell oldani az összes települési szennyvíz ártalommentes elhelyezését. Az európai uniós csatlakozásunk előfeltétele, hogy ezt az ütemezést tartani tudjuk.

Az ágazati feladatok végrehajtása a költségvetési törvénynek megfelelően folyamatos volt - nem várt események ezt időnként sajnos megszakították, mindannyiunk számára ismeretes a Tiszán történt ciánszennyezés hatása. Az előrejelzések megalapozására a Környezetvédelmi Alap célelőirányzat-keretéből beszerzésre került három állomáson egy on line biomonitoring, amelyek beépítése ugyan áthúzódik erre az évre, de megépítésükkel, beépítésükkel egy olyan vízminőség-, egy olyan biomonitoring-előrejelzésünk épül ki, amelyre alapozhatunk. A közelmúlt eseményeire, hogy vajon a ciánszennyezéssel kapcsolatos kárigények bejelentése vajon hogyan történik, arra ne térjünk ki, a kormányzat a szükséges lépéseket már a tavalyi évben megtette.

A környezetbiztonságot érintette már a tiszai ciánszennyezés kérdésköre is. Elmondhatjuk, hogy ezen kívül egyéb olyan vis maior helyzet nem alakult ki az év során, amely jelentősen felborította volna az előirányzott menetrendet.

A természetvédelem terén is jelentős előrelépések történtek, nemcsak a jogalkotás, hanem konkrét lépések területén is: befejeződött több természeti terület védetté nyilvánítása, 49 már védett természeti terület erdőrezervátummá nyilvánítása valósult meg, amit még továbbiak is követni fognak. Rendben zajlottak az élőhelyvédelem, a növény- és állatfajok védelmével kapcsolatos feladatok, a génvédelemmel kapcsolatos előírások végrehajtása, a barlangok védelme, az ex lege védett területek nyilvántartásáról szóló előírások adta feladatok, és még sorolhatnánk.

Magukról az anyagi kiadásokról összességében annyit: a GDP 1,2 százalékát fordítottuk az előző évben környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztésekre, beruházásokra, illetve azok támogatására. A környezetvédelmi feladatokkal kapcsolatos működtetési költségek a GDP 1 százalékában valósultak meg. Ha ezt összeadjuk, a több mint 2 százalékos arány megfelel a GDP fejlett országokbeli hasonló, 2 százalék körül előirányzott arányának. Egy problémánk akad csupán: nálunk ez a 2 százalék összegszerűségében, nagyságrendjében sajnos nem ugyanott tart, mint ahol az említett fejlett országokban.

Egyetlenegy kérdés ahhoz a körhöz, hogy az év közben keletkezett többletbevételek elosztása milyen formában válik törvénnyel szentesítetté a zárszámadási törvény keretében. Hadd olvassam fel szó szerint a Állami Számvevőszék elnökének a környezetvédelmi bizottság ülésén elmondott egy mondatát: "Ez sem mai találmány, ez a rendszer 1996-tól működik Magyarországon." Az ellenzéknek jelzem: úgy tűnik, a spanyolviaszt nem mi találtuk fel, viszont ha már van, és valamelyik kormány számára bevált, akkor kérem, hogy önbírálatot és önmérsékletet is gyakorolva ne ostorozzák azokat, akik az önök által kitalált módszereket átvették.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csabai Lászlóné, az MSZP képviselő asszonya.

 

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány sok intézkedését hajlandó vagyok pozitívan értékelni, de nem gondolom, hogy ami 1999-ben és 2000-ben a környezetvédelem területén történt, azt sok dicsérettel kellene illetni; illetve nem azt, ami történt, hanem azt, ami nem történt meg, és ami miatt ma lemaradásban vagyunk ahhoz képest is, ahol lehetnénk, és ahhoz képest is, ami az európai uniós csatlakozással kapcsolatban kellene hogy legyen. Egy önkormányzati összefüggést szeretnék ezzel kapcsolatban mondani.

Képviselőtársam elmondta, hogy milyen új feladatokat kaptak az önkormányzatok, természetesen ehhez sem, mint sok más egyéb területhez sem kaptak forrást. De nagyon jó a 2001-es és 2002-es címzett támogatás listája, érdemes és tanulságos végignézni, hogy milyen mértékű támogatási igény jelenik meg az önkormányzatok részéről szennyvízcsatornázásra, a 2002-es éppen itt van előttem: valami 450 milliárd forint körüli összegről van szó. Ha ennek csak a tervezési költségét nézzük, 10 milliárd forintja van az önkormányzatoknak ebben, úgy, hogy nem lehet tudni, mikor lesz ez kielégítve. Ráadásul olyan koordinálatlan dolgok vannak, hogy van, aki megkapta a Környezetvédelmi Alapot, és van, aki megkapta a címzett támogatást, egyedül az ISPA-nál van egy normális, korrekt együttműködés, az összes többi területnél átláthatatlan a helyzet.

Én tehát azt szeretném mondani, hogy sem pénzügyi oldalról, sem intézkedés oldaláról sem a jelenlegi kormány, sem - természetesen - az ellenzék nem lehet elégedett a Környezetvédelmi Minisztérium 2000. évi munkájával. És mivel szeretek korrekt lenni, azt is elmondom, hogy ebben az évben pozitív változásokat tapasztalunk ezen a területen. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: (Domokos Lászlónak:) Képviselő úr, másik gombot nyomjon, mert nem biztos, hogy ön Mátrai Márta, de önnek adom meg a szót, ha megtalálja a helyes gombot. Köszönöm szépen. Domokos László képviselő urat illeti a szó.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A környezetvédelmi tárca 2000-es teljesítményéhez szólt hozzá, úgy, hogy közben a 2002. évi cél- és címzett támogatások alakulásáról szólt. A korrektséghez hozzátartozik, hogy azt ön is nagyon jól tudja, hogy a címzett támogatásokról - a belügyminisztériumi rovaton keresztül, a kormányzati döntés után - majd fogunk még dönteni valamikor a parlamentben. Ezért én azt gondolom, a 2000. évi zárszámadással kapcsolatban megemlíteni ezt a helyzetet talán célszerű, de nem teljesen idevaló.

Amit ön említett, az valós probléma, tehát hogy indokolt-e előre megtervezni dolgokat, és érdemes-e ebbe befektetni. Én azt gondolom, hogy igen, hiszen - ön is önkormányzati vezető, mint én, és nagyon jól tudjuk: - nem egy pályázathoz szoktunk megtervezni valamit, hanem megtervezünk egy programot, amelyet majd valamelyik támogatási rendszerből megpróbálunk kielégíteni. Én tehát úgy gondolom, nem vesztek el ezek a tervek, legfeljebb nem lesz mindegyikük kielégítve, de azt ön is nagyon jól tudja, hogy nem reális 450 milliárd forintnyi beruházási igényt egy vagy három év alatt kielégíteni, ezt nagyon jól tudjuk. El is mondta Szűcs képviselőtársam, hogy a szennyvízzel kapcsolatos program, amelyben az Európai Unióhoz fel szeretnénk zárkózni, 2015-ig tart, ezért én azt gondolom, hogy nagyon jó lesz majd ezeket a terveket egyszer felülvizsgálni, hiszen egyrészt műszakilag is folyamatosan változik a feltételrendszer, a másik oldalról viszont jó tervekkel lehet majd akár az európai uniós központi forrásokhoz, akár további más állami forrásokhoz hozzájárulni.

Köszönöm a figyelmet. (Tállai András tapsol.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gyapay Zoltán úr, a Fidesz képviselője.

 

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Képviselő asszony felvetéseinek a második részére, a folyamatban lévő, jogalkotásra vonatkozó részére Domokos képviselőtársam már választ adott. Én hadd kanyarodjak vissza egy kicsit a napirenden szereplő 2000. évi adatokhoz!

A képviselő asszony nem éppen flottul, gördülékenyen működőnek nevezte a minisztérium rendszerét. Ez igaz, de ennek az az alapja, az a probléma gyökere, hogy ezek a támogatási összegek még 1998-ban, az előző kormányciklus idején olyan nagy összegű, több évre elhúzódó fejlesztésekhez, beruházásokhoz határoztak meg elkötelezettséget, amelyek a jelenlegi kormányt úgy determinálták, hogy az még a 2000. évben is jelentősen kifejtette a - nem mondok jelzőt, hogy milyen - hatását. Magyarul: a meglévő hatalmas, tényleg több 10 és néha talán 100 milliárdos igényekre rúgó összegek kielégítése valóban lehetetlen lenne, még akkor is, ha ez a determináció nem állna vagy nem állt volna fenn egy örökölt... - végül is tehernek azért ne nevezzük, hiszen folytak beruházások, csak éppen olyanok, amelyeket nem a jelenlegi kormány indított el, hanem amelyek kapcsán végigvitte az előző kormány által hozott döntések befejezését. Köszönöm.

 

 

(14.20)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csabai Lászlóné, az MSZP képviselője.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársam! Őszintén remélem, hogy nekünk lesz majd alkalmunk az önök által teherként megfogalmazott nagyon sok-sok kötelezettséget teljesíteni. Mert ez az élet rendje, ilyen nagyon egyszerű, hogy kormányok és parlamentek döntenek, és a következő kormányok és parlamentek pedig - ha korrektek - nem állítanak le beruházásokat, hanem végrehajtják ezeket a dolgokat. De ez nem magyarázza azt, hogy '99 júniusában eldöntött pályázati pénzeket 2002 decemberében perrel kell megnyerni, ami egyébként a Közlönyben megjelent. Ez nem magyarázat rá!

Amikor én most a 2002-es címzett támogatási adatot mondtam, ez csak azért volt, mert az most itt van az asztalomon, de nyugodtan mondhattam volna '99-est és 2000-est is, mert hasonló nagyságrendű aránytalanságok vannak mindkét időszakban.

Az is igaz - és kifutottunk az időből, nem tudtunk róla szólni -, hogy elkerülhetetlen, bárki lesz kormányon a következő évben, és szerintem óriási adóssága ennek a kormánynak, hogy nem tette meg ebben a ciklusban, hogy valahogy rendezze az önkormányzatoknak vagy bárki másnak az állami szférából a támogatásokat. Négy-öt helyről lehet támogatásokat kérni, szerezni, kuncsorogni, pályázni. Rendkívül nagy eltérések vannak időben a pályázatok kiírásában.

Ebből adódik az, ami ebben a zárszámadási törvényben van, hogy az önkormányzati szférában a címzett támogatásnál, azt hiszem, 47 milliárd forint van fel nem használt pénz, és az egyéb szférában is több mint 200 milliárd forint van. Oly mértékig elcsúsztak a beruházások, hogy amire már sor kerül a beruházásra, az a pénz már nem annyi, ahhoz esetenként 20-30 százalékot hozzá kell tenni.

Tehát úgy gondolom, hogy ez egy komoly feladat a következő időszakban.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csabai képviselő asszonnyal folyatjuk a beszélgetést. A címzett támogatásokkal kapcsolatban azt gondolom, hogy az az elmúlt tíz évnek egy olyan támogatási rendszere, amelyet törvény szabályoz, és valószínűleg vannak vele problémák. Az életben sok minden megváltozhat, hiszen ez egy program, egy feladatfinanszírozásról van szó, viszont a költségvetés folyó pénzforgalmi szemléletű. Ez önmagában egy olyan ellentmondás, amely önmagában megvitatandó, hogy ezt hogyan tudjuk kezelni pénzügyileg.

A másik kérdéskör a megmaradt források kérdése. Részben igen, de részben azt is tudni kell, hogy e címzett beruházások egy része nincs rendesen előkészítve. Tehát utólag vagy közben kiderült, hogy bizony nincsen meg minden engedély hozzá, vagy azok az engedélyek már nem így felelnek meg, vagy közben a törvényváltozás, például a környezetvédelmi törvény változása előírásai kapcsán azokra, amelyeket korábban engedélyeztek, már drágább megoldások kellenek. Tehát sok összetevője van, amely összetevőknek része lehet az is, ami persze megint vitát válthat ki.

Megváltoztak az eljárási szabályok is, hiszen a közbeszerzési törvény például igencsak megnyújtotta egy címzett beruházás időszakát és időtartamát.

Azt gondolom, hogy a kormány egy évvel ezelőtt hozott egy olyan döntést, amely pont a megmaradt címzett és céltámogatások forrásainak a felhasználásáról szól, és ha hiszi, ha nem, az én megyémben még '92-es elkezdett beruházáshoz való hozzájárulásként lett rendezve e törvény keretében a forrás igénye, hogy befejeződjön pénzügyileg és tartalmilag is.

Ha úgy tetszik, szerintem egy tízéves támogatási konstrukciónak időszerű lenne a felülvizsgálata, hiszen biztos, hogy nemcsak akarat, hanem valamilyen rendszerbeli hibája van ennek az egész címzett támogatási rendszernek, hogy ilyen anomáliák keletkeznek. Azt gondolom, hogy a kormány és a polgári oldal megpróbálja 2001-2002-ben ezt rendezni, hogy legalább az elkezdettek fejeződjenek be.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mécs Imre úr, az SZDSZ képviselője.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a költségvetés készítése, elfogadása és elszámoltatása minden jogállam parlamentjének az egyik, ha nem a legfontosabb feladata. A költségvetés a kormány gazdaság- és társadalomirányító, de inkább befolyásoló és szolgáló tevékenységének az egyik legjelentősebb és leghatékonyabb, egyúttal a legnagyobb vitát kiváltó módja és formája. Nemcsak azért, mert a költségvetés hatása a társadalom egészére, ezen belül minden tagjára kiterjed, hanem azért is, mert a kormány nem a maga pénzével, hanem a társadalom tagjainak, az adófizető polgárok kemény munkával megszerzett jövedelme egy részével, közvetett vagy közvetlen formában beszedett adóforintjaival gazdálkodik.

Hogy egy példát mondjak, a héttagú családomnak a Postabank meggondolatlanul nagyvonalú stabilizálása körülbelül 150 ezer forintjába került. Ha ezt a számítást tovább folytatom, akkor például a honvédelmi költségvetés - amelynek az elszámoltatása folyik - ugyanennek a családnak körülbelül 160 ezer forintjába kerül, ha elosztjuk 10 millió állampolgárral. Ezért nem mindegy senki számára, hogy hogyan sáfárkodik a kormány ezzel a pénzzel, és hogyan ellenőrizzük mi, akiknek ez a legfőbb feladatunk.

Rendkívül nagy a kormány felelőssége. (Domokos László: 1997-ben kellett volna a Postabankot rendezni.) Nem mindegy az, hogy mire költi, a társadalom reális szükségleteire, vagy pedig látványos, sziporkázó ünnepségekre, tűzijátékokra, kormány- és kormányközeli, valamint családi gazdasági célokra fordítják az adóforintokat. Ennek tényleges garanciája az, hogy a költségvetés-tervezést, a felhasználó tevékenységet a legteljesebb mélységig ellenőrizni lehessen. Szigorú és alapos elszámoltatás kell a kiadások és a bevételek minden filléréről. Ez pedig alapvetően az Országgyűlés, illetve az Országgyűlésnek felelős intézmények funkciója, feladata és kötelessége.

Különösen vonatkozik ez olyan szervezetekre, mint amilyen a Magyar Honvédség is, ahol egyrészt a napi élettől távol eső tevékenység folyik, másrészt olyan tevékenység, amelyet igen sok esetben a titkosság, a katonai titkok paravánja fed el a közvéleménytől és a nagyközönségtől.

Ezért rendkívül fontos, ebben az esetben még fontosabb a mi ellenőrző feladatunk.

Ezenkívül nagyon fontos dologról van szó, az ország, a nemzet védelméről, tehát össznemzeti célokról. Ahhoz hogy ezt a funkciót beteljesítsük - jelesül az Országgyűlés és ezen belül a honvédelmi bizottság -, nemcsak pontos és széles körű információkra, a honvédség teljesen mély ismeretére, hanem olyan tartalmú és szerkezetű költségvetésre, illetve ennek végrehajtásáról szóló beszámolókra volna szükség, amely kellő és reális alapot szolgáltatna munkánkhoz.

Áttekintve a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és egyúttal visszatekintve a költségvetési törvényre, ezen belül annak a Honvédelmi Minisztériummal foglalkozó XIII. fejezetére, ismételten azt kell megállapítanunk, hogy kevéssé alkalmas a parlament ellenőrző funkcióinak érdemleges megvalósítására.

Már a 2000. évi költségvetés vitájánál és annak bizottsági tárgyalásakor hiányoltuk, hogy a globális kiadási rovatokon túlmenően - mint például a személyi és a dologi kiadások - csak azt ismerhettük meg, hogy ebből mennyit terveznek általában és ezen belül az egyes haderőnemeknek, a központi logisztikai szervezeteknek, valamint a vezető szerveknek és közvetlen intézményeinek. De olyan érdemi, tartalmi kérdésekre, mint amilyen a harckiképzésre fordított rész, a technika üzemeltetése, az ellátás, valamint a munka- és szolgálati viszonyok, a beterjesztett költségvetés nem tért ki, nem is beszélve arról, hogy az érdemleges és konkrét fejlesztések csak elnagyoltan, az egyes rovatok sorai között bújtatottan kerültek be, ha egyáltalán bekerültek.

Ugyanez mondható el a mostani beszámolóról. Tulajdonképpen az elszámoltatás lenne a lényege, erre azonban csak korlátozott lehetőség kínálkozik. Ennek fényes és szomorú bizonyítéka, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat bizottsági vitájára a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar egyetlen felelős vezetője, felelős tisztségviselője nem jött el, azon kizárólag egyébként tiszteletre méltó pénzügyi szakemberek vettek részt, akiknek felhatalmazása és politikai felkészültsége érthetően objektíve korlátozott volt.

Ez önmagában is bizonyítja, hogy a kormányzat nem érdemi beszámolóra, a költségvetés végrehajtásáról szóló érdemi vitára, hanem pusztán technikai, pénzügyi kérdésekre készült, vagyis alapvetően lekezelte az Országgyűlés és ezen belül a honvédelmi bizottság tevékenységét, azt nyűgnek, kipipálandó formalitásnak tekintve, abban reménykedve, hogy a beszámolót a kormányzati többség nemcsak agyon fogja dicsérni, hanem meg is szavazza.

 

 

(14.30)

 

 

A XIII. HM-fejezet szöveges és táblázatos összeállítása, melyet a jelen lévő pénzügyminiszteri képviselő példaszerűnek tekintett és állított - el lehet képzelni, hogy akkor a többi milyen lehet -, még a korábbi évekhez képest is homályosabb, szűkszavúbb és eléggé általános jellegű. A szöveg és a táblázatok csak részben fedik egymást. Olyan szöveges tételek, mint például a nemzetközi kiadások és a konkrét fejlesztések, nem találhatók a táblázatokban, illetve csak keresztben számlálva jelentkeznek több táblázati rovatban elszórva. A beszámolóból nem derül ki pontosan az egyes állománykategóriák tényleges illetményemelése, a fejlesztésre és korszerűsítésre szánt és teljesített költségek, azok aránya a kiadásokon belül, melynek jelentősége igen nagy, hiszen a közismerten elvárt 40-30-30 százalékos - személyi kiadások, dologi kiadások és a fejlesztés közötti - megosztás nemcsak reális, hanem szükségszerű célkitűzés is volna.

A szöveges értékítéletek, a költségvetés végrehajtásának eredményeként kialakult helyzet, a honvédség állapota, fejlődése, stagnálása vagy annak romlása rendkívül szűkszavúan kerülnek megfogalmazásra. Néhány tételes lemaradás bemutatásán túlmenően mindössze annyi olvasható ki a beszámolóból: "A tárca 2000. évi költségvetése a katonai szervezetek és intézmények folyamatos működését az előző évinél magasabb színvonalon biztosította." Azt hiszem, hogy újságban sem írnak le ennyire semmitmondó, általános szöveget. Jól csináltuk, mi csináltuk, mi vagyunk a legokébb kormánya a világnak, különösen Magyarországnak - szóval ez a mentalitás tükröződik benne.

Hogy valamivel tisztábban lássunk, egy sor kérdést tettünk fel a bizottsági ülésen, amely kérdésekre nem kaptunk érdemi választ. Én most fölteszek néhányat ezekből a kérdésekből, bízva abban, hogy a pénzügyminiszter úr a záróvitában válaszolni fog erre tételesen, és ide is figyel a megbízottja, aki helyettesíti itt, az Országgyűlésben.

1. Az első kérdésem: mi az oka, hogy 6,5 milliárd forintos maradvány keletkezett, és mi lesz ennek a sorsa?

2. A beszámoló szerint a felhalmozási kiadások csak 83 százalékra teljesültek. Miért?

3. A 208,5 milliárd forintos költségvetési kiadásokból mennyi jutott a fejlesztésre és korszerűsítésre, és hány százalékát teszik ki ezek az összkiadásoknak?

4. A költségvetési kiadásokból mennyi jutott a csapatok kiképzésére, a harcképesség növelésére általában, ezen belül konkrétan a harci repülőgépek üzemeltetésére, a repülőgép-vezetők repültetésére, és ez milyen átlagos repülési időt biztosított? Mi az oka annak, hogy ilyen hihetetlen módon tovább csökken a repülési idő?

5. Jutott-e a költségvetésből olyan kiképzési feladatokra, mint a zászlóaljgyakorlatok, kötelék-éleslövészetek? A kilenc hónap alatt a gépesített lövész alakulatok sorkatonái hány éleslövészetet hajtottak végre?

6. A szöveges jelentés is felsorol egy sor elmaradást. A kiemelt jelentőségű feladatok közül, mint amilyen például a TFG, haderő-fejlesztési célkitűzések tekintetében, ugyanakkor az e célból rendelkezésre álló közel 8 milliárd forintnak miért csak 40 százaléka került felhasználásra? Mi az oka ennek az ellentmondásnak és az elmaradásnak?

7. Az elfogadott költségvetési törvény lehetőséget adott a honvédelmi miniszter számára jelentős belső átcsoportosítások végrehajtására, amelyre az ÁSZ-jelentés is utal. Milyen főbb területekre történtek az átcsoportosítások, és mekkora pénzügyi vetülete volt ennek?

8. A nemzetközi kiadások jelentős összegét tették ki a szöveges beszámoló szerint a költségvetésnek. Mennyi volt ez, és mennyire volt indokolt? Ezzel összefüggésben is az ÁSZ-jelentés több hiányosságot állapított meg a nemzetközi utazások területén. Hogyan lehet ezt értékelni? Sajnos nem kaptunk ezekre érdemi választ. Bízom abban, hogy miniszter úr a záróvitában erre részletesen, alaposan és kimerítően fog válaszolni.

Mindezeket összevéve az alábbi következtetés vonható le:

A Honvédelmi Minisztérium 2000. évi költségvetési gazdálkodása nem volt hatékony és eredményesnek sem tekinthető. Nem elegendő az éves költségvetési beszámoló, szükség lenne rendszeres évközi informálódásokra, intézményes bizottsági tapasztalatszerzésre, a költségvetés fő kérdéseinek évközi beszámoltatására. A beszámoltatás kilenc hónapra történő elhúzódása kevéssé hatékony, és csak részben töltheti be a kormányzati tevékenységgel kapcsolatos ellenőrző funkciót, hiszen már a folyó év figyelemmel kísérése, sőt érdemi megítélése sem kerülhető el, ami akár el is moshatja az elmúlt év gazdálkodásának problémáit és kérdéseit.

Mindezek alapján a 2000. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, ezen belül is jelesül a Honvédelmi Minisztérium beszámolóját, nemcsak hogy parlamenti vitára alkalmatlannak tartjuk, hanem a beszédemben jelzett hiányosságok, a Honvédelmi Minisztérium nem kielégítő gazdálkodása miatt elfogadását nem tartjuk elképzelhetőnek, és ezt mások számára sem tudjuk ajánlani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tizenöt perc technikai szünet következik.

(Szünet: 14.37-14.55

Elnök: dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: Kocsi László és Koppánné dr. Kertész Margit)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat, pontosabban folytatnánk a munkánkat, ha a szólásra jelentkezett képviselők itt lennének. Zárjuk le? (Dr. Wiener György: Várjunk még öt percet.) Adjunk még nekik egy percet, mert talán annyi még visszavan a szünetből. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Elnök úr, most igen engedékeny.) Kénytelen vagyok, miután kormánypárti képviselőkről van szó, akik jelentkeztek, nem szeretnénk... (Közbeszólás: Keller László...) Nem, Lezsák Sándor úr neve sajnos vagy hál' istennek itt van a gépen. De megérkezett Keller László úr, úgyhogy megadom a szót Keller László képviselő úrnak (Keller László: De kormánypárti következik...), ha élni kíván a felszólalási lehetőségével, ha nem, akkor természetesen eltekintek tőle.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Élni kívánok a szólás lehetőségével, és elnézést kérek a megjegyzésemért.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt ÁSZ-elnök Úr! Tegnap a vezérszónoklatomban elég részletesen szóltam a zárszámadás tartalmáról. Egy momentumra csak utalni tudtam, és nem tudtam kifejteni teljes mértékben. Szó volt arról a tegnapi hozzászólásomban, hogy a zárszámadás tulajdonképpen kiszélesíti a kormány protekcionista törekvéseit, és utaltam arra, hogy itt a Tokaj Kereskedőház minden valószínűség szerint egy két és fél milliárd forintos többlettámogatást kap a szőlőfelvásárlásra. Ahogy itt, a teremben körülnéztem a mai nap, már írták alá a módosító javaslatokat. Gondolom, hogy ez is része lesz annak a zárszámadásnak, aminek a törvényjavaslati szövegében ez a tétel még nem szerepel, csak a sajtón keresztül üzenték meg ezt a tételt.

De van egy másik, jelentősebb ügy is, ami a költségvetési bizottsági ülésen már terítékre került, ez a MOL gázüzletágának a megszerzése. Tegnap azt mondtam, hogy ha ez megvalósul a választások előtt, akkor ez a hatalommal való leggátlástalanabb visszaélés megvalósítása lesz. Ezt tegnap nem tudtam kifejteni, most nagyon röviden csak azt szeretném elmondani, hogy miért gondolom, hogy ez így lesz. A bizottsági ülésen egyértelművé tette az MFB elnök-vezérigazgatója, hogy igen, van ilyen szándék, hogy hol a forrás, arról még nem tudott nyilatkozni. Azt mondta, hogy Stumpf miniszter úr rögzítette, hogy meglesz a pénz.

Keresem, kutatom, hogy hol van a pénz a MOL gázüzletágának a megvásárlására. Miért minősítem én így ezt a tranzakciót? Ma már szó volt arról, hogy a kormány tudatosan mesterségesen alacsonyan tartja a gázárat, és nyilván ennek a következményeit valakinek viselni kell. Egyrészt viseli a MOL, folyamatosan más üzleti tevékenységéből finanszírozza azt a veszteséget, ami a gázáron keletkezik, illetve a költségvetésből, az MVM-en keresztül történik a tőkeemelése a Magyar Villamos Művek Részvénytársaságnak, tulajdonképpen azért, mert ilyen módon állnak a gázárhoz.

Eközben persze föl lehet készülni a kormányzati köröknek a gázüzletág megszerzésére. Most nagy valószínűséggel - mivel ilyen jelentős veszteség képződik a gázüzletágon - olcsón meg tudja vásárolni a Magyar Fejlesztési Bank. Ezzel párhuzamosan hamarosan kibővülhet a hazai termelés is, olcsón tovább lehet adni majd a részekre szedett üzletágat, a szállítást, a tárolást, a kereskedést a kormányhoz közeli klientúrának. Majd utána nyilvánvaló, hogy elkerülhetetlen lesz az áttérés a költségkövető árra, és nyilván, aki most megszerzi ezt az üzletágat, az 100 milliárdos haszonnak a kiválasztottja lesz. Ezért mondtam azt, amit mondtam.

A másik kérdés, amit szeretnék szóba hozni, a szerencsejátékról szóló törvénynek a módosítása. A költségvetési bizottsági ülésen sem sikerült megfejteni azt, hogy miért hozza be a zárszámadással párhuzamosan a szerencsejáték szervezésével kapcsolatos törvényjavaslatát a kormány. Nos, egyre világosabban lehet látni, hogy mi a szándéka a kormánynak. Lehetővé teszi a törvényjavaslat, hogy magas pénzügyi feltételekhez kötötten hálózatba kötött, rendkívül nagy nyereményt biztosító pénznyerő automaták működjenek. Mi a cél ezzel? Nyilván az a cél, hogy a százszázalékos állami tulajdonú részvénytársaságot helyzetbe hozza a kormányzat. Igen ám, csak folyamatosan azt halljuk, hogy a kis- és középvállalkozásoknak a támogatása mennyire fontos a kormányzat szempontjából. Márpedig jelen pillanatban a pénznyerő automaták üzemeltetését döntően a kis- és középvállalkozások végzik; az egyetlen terület, ahol a nagy állami vállalat nem nyer teret, valamit meghagyott az állam a kicsiknek is.

Most pedig az történik, tisztelt Ház, hogy a lóversenyfogadás fellendítésére hivatkozva a Szerencsejáték Részvénytársaság feladatává válik nívós kivitelű, új fogadóiroda-hálózat kiépítése az ország legforgalmasabb pontjain, projektoros kivetítőkkel, ami nem is lenne baj, hogy megvalósul, de nyilvánvaló, hogy ezekben az irodákban majd más eseményekre is lehet fogadni, és a fogadóirodákban lehetővé válna a pénznyerő automaták hálózati üzemeltetése.

És akkor nézzünk a konstrukciót, amit felvázoltam a Magyar Fejlesztési Bank és a MOL gázüzletágának az értékesítése kapcsán! Most létre kívánnak hozni egy közös céget az ÁPV Rt. és a Szerencsejáték Részvénytársaság együttműködésével, majd később az üzletrészt el lehet adni annak, aki egyébként képes azt a nagyon nagy értékű fejlesztést megvalósítani. Már lehet hallani a sajtóban itt-ott, hogy ez bizony egy görög üzleti csoportnak a kőkemény érdekeltsége. Ezt azért merem kimondani, mert Babák képviselő úrral magam is jelen voltam azon a beszélgetésen, ahol megpróbálták a Magyar Országgyűlés képviselőit arra rábírni, hogy legyen egy ilyen, meglehetősen nagy értékű, nagy hazárdsági foknak megfelelő szerencsejáték Magyarországon.

(15.00)

 

Akkor én képtelen ötletnek tartottam azt, hogy egy ilyen megvalósulhat Magyarországon, most meg azt látom, hogy a kormányzat behozza nekünk ide törvénymódosítás formájában. Nem a külföldi befektetők ellen szólok, de itt azért már a magyar társadalmat kell védeni, hiszen bérleti díj formájában jelentős haszon fog kiáramolni.

A másik pedig: meggyőződésem az, hogy a szerencsejátékok hazárdsági fokának növelését most már meg kell akadályozni. Megnéztem a Szerencsejáték Rt. üzleti beszámolóját, azt gondolom, van éppen elég üzleti játékra lehetőség a jelenlegi tevékenységi körben, és ilyen mértékben nem indokolt kiterjeszteni, meggyőződésem, hogy ez a szemlélet felel meg leginkább az eddigi kormányzati törekvéseknek és általában az EU-trendeknek is. Arról most nem akarok szólni, nem akarom az időt húzni azzal, hogy milyen mértékben hátráltatják a hazai kis- és középvállalkozások kibontakozását és a lehetőségeit.

Végül még egy témát szeretnék szóba hozni. Tegnap nagyon részletesen elmondtam a szocialista frakció véleményét a zárszámadásról, illetve a kapcsolódó törvénymódosításokról. Minden állításomat bizonyítottam és indokoltam, ennek ellenére Babák képviselő úr elég sportszerűtlen módon, nem bizonyított módon elkezdte kritizálni az észrevételeimet, nem itt a Házban, hanem a Házon kívül. Erre mindenképpen szükséges reagálnom, hiszen olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azt mondja, nem tükrözi a valóságot az én azon kijelentésem, hogy a kabinet a változásokat nem vezeti át a költségvetési törvényen. Nem vezeti át, tisztelt képviselőtársam! Arról szólt az egész kétnapos vita, hogy a 2002-es költségvetéshez nem hajlandók hozzányúlni. Ha pedig 2001-ben még további bérfejlesztés... (Tállai András: Ha hozzányúlunk a 2001-eshez, az a baj!) 2001-hez hozzányúlnak - azzal is van gond, ahogy hozzányúlnak, de legalább megváltoztatják a 2001-es költségvetést. De a 2002-es költségvetéshez nem hozzányúlni, arra megint csak azt tudom mondani, hogy bűn, és alapvetően veszélyezteti a jövő évben az intézmények működését, és nagyon sok minden szempontból kedvezőtlen lesz.

Azt mondja Babák Mihály, hogy nagyon tisztességesen jár el a kormány, amikor a többletbevételek elosztásához a parlament felhatalmazását kéri. Tisztelt Képviselő Úr! Úgy osztja el a többletbevételeket, hogy utólag közli az Országgyűléssel, hogy milyen többletbevételeket osztott el. Ez nem ugyanaz! Nézze meg, csak mondok egy példát: a GM-fejezetben 4 milliárd forint van bérlakás-építési előirányzatként betervezve.

Megnéztem a GM honlapját, a teljesítés 8,5 milliárd forint. Hol van itt az Országgyűlés felhatalmazása? Nem arról van szó, hogy nem értünk egyet a kitűzött céllal, hanem nincs országgyűlési felhatalmazás; de még számos ponton lehetne bizonyítékokkal szolgálni mindarra, amit tegnap teljesen világosan a frakció vezérszónokaként kifejtettem.

Tisztelettel arra kérem a kormánypárti képviselőket, ha cáfolják az állításunkat, akkor azt úgy tegyék meg, hogy a bizonyítékokat felsorolják, és tisztességes, korrekt vitát folytatnak velünk. Sajnos, a mai nap sem arra utalt, hogy így vitáznának velünk a kormánypárti képviselők, de erről majd Göndör képviselő úr fog szólni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Keller Képviselő Úr! Érdekes módon a sajtóban folytatandó vitákat behozzuk a parlamentbe, de ez végtére is nem gond, legalábbis a számomra.

Úgy gondolom, a görögországi parlament költségvetési bizottságánál tett látogatásról és tapasztalatcseréről ön egy kicsikét hiányosan számolt be, ugyanis ön nemcsak jelen volt, hanem ön vezette ezt a delegációt. Az tény és való, hogy e delegáció tagjaként én magam is önnel voltam egy befektetői találkozón, ahol szóba került egy ilyen vállalkozás esetleges magyarországi elindítása.

Arról a kérdésről pedig - ha megengedi a képviselő úr - hadd mondjak valamit, hogy sportszerűtlen módon. Gondolja ön, hogy az a nyílt támadás, az a teljes pályás letámadás sportszerű, amit ön tett tíz vagy tizenöt mondatban, mindent meghazudtolva, sőt tényekkel nem bizonyítva és hamis állításokat téve? Ön most sem mondja a valóságot, hiszen a 2001. évi költségvetési törvény négy fejezetét megnyitja a kormány, és igenis megajánlja azokat a változásokat, amelyek abból keletkezhetnek, hogy a tavalyi évben letéti számlára tett a kormány a többletbevételekből forrásokat. Ma délelőtt arról folyt a vita, hogy ezt a többletbevételt mire fordítsa a kormány. Arra válaszoltam a sajtónak, hogy igen, teljesen korrektnek tartom, hogy van elképzelése a kormánynak és nem osztogat, hanem a helyszínen megtapasztalja, hogy milyen feltételek és milyen körülmények közé kell ezt a pénzt juttatni, és ezt a törvényjavaslat kapcsán megajánlja a parlamentnek, hogy vitatkozzunk róla és majdan döntsünk.

Keller Képviselő Úr! Nem tudom, milyen bizonyítékokkal szolgálhatok én önnek, itt a törvénymódosítás, itt a beszámoló. Úgy gondolom, ebben az évben arról kell itt számot adnunk elsősorban a zárszámadás kapcsán, hogy a tavalyi költségvetési törvényt hogyan hajtotta végre az ország, a kormány és a parlament. Erről kell véleményt alkotnunk. Ön pedig másról beszél. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szintén Keller László képviselőtársam megszólalására szeretnék reagálni. Néha úgy érzem, mintha önök valamilyen magánvállalkozások érdekében szólalnának fel most már folyamatosan, hiszen amikor azt mondja Keller képviselő úr, hogy esetleg egy adott állami tulajdonú vállalat az eddigi kedvezőtlen piaci helyzetnél kedvezőbbe kerülhet, azt sajnálja, hogy ebből esetleg további nyeresége lesz. (Keller László: Amit kivisz a külföldi!) Fogadja el a kormányzati oldalnak, hogy alapvetően igyekeznie kell az állami tulajdonú cégekre koncentrálni.

A másik: a gázüzletág kapcsán azt mondja, hogy megvétel esetén esetleg többlet állami nyereség jöhet létre, és ezt megint úgy veti fel, mintha ez problémát jelentene. Nem tudjuk, hogy nyereséges lesz, vagy nem lesz nyereséges, de ha esetleg mégis jól sikerülne ez a bizonyos üzlet (Bauer: Nem ezt mondta!), akkor ezt sajnálná, úgy tűnik számomra. (Keller László: Nem figyelte azt, amit mondtam!)

 

 

(15.10)

 

Azt gondolom, szembe kell nézni azzal, hogy az államnak bizonyos területeken lehet és van állami tulajdona, és a módosító javaslatokon keresztül nyilván megpróbálja ezt érvényesíteni. Nyilván a parlament többsége ezt bölcsen el fogja dönteni (Bauer Tamás: El fogja dönteni, de nem bölcsen.), többféle érv mellett: az önök nem tudom, melyik magánérdekeltsége figyelembevételével, a másik oldalon pedig az állami tulajdonú vállalatoknál, hogy melyiknek előnyösebb ez, és az alapján fog majd a parlament dönteni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Ha megbocsát, Keller képviselő úr, azért még befejezném a reagálásomat, nem magyarázkodva e kérdésben. Úgy gondolom, most arról kell tárgyalnunk, hogyan hajtotta végre az elmúlt évi költségvetési törvényt a kormány, és hogyan hajtotta végre az ország. Én úgy gondolom, ön nem ezekről szokott beszélni és nyilatkozni. Az ön szókincséből hiányzik az, hogy: ezt elismerem, ez jó, vagy ez kevésbé rossz. Az ön kifejezései mindig csak ezek: törvénysértés, alkotmánysértés, bűncselekmény, katasztrófa, fekete és sötét. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, és megbocsát a megjegyzésért, az anyám azt mondta egyszer, hogy fiam, vigyázz az emberekre, mert szokott azért olyan is lenni, hogy a zsebtolvaj rendőrért kiabál. Én nem szeretném ezt erre a kérdésre applikálni, bocsásson meg, csak ez a dolog jutott az eszembe.

Még egy megjegyzés, amit ma délelőtt mondtam, hogy bagoly mondja a verébnek, hogy de nagy fejed van. Ez történik a letéti számlával kapcsolatban, de csak arra szeretnék utalni, hogy tegnap ez már elhangzott. Keller úr, én őszintén fogok önnel beszélni, és megmondom mindig a véleményemet is. Ha nem értek egyet, meg fogom önnek mondani, itt, a Házban is.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam, és ezért bocsásson meg. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden jel arra mutat, hogy ez a vita nagyon a végéhez közeledik. (Domokos László: Nincs több idő.) Majd kiderül.

Azzal szeretném kezdeni, hogy én nem szoktam arról beszélni a parlamentben, amit az újságokban, meg másutt gyakran lehet tapasztalni, hogy érdektelenség, meg hogy kevesen vannak. Nem szoktam erről beszélni, mert az, hogy ennyien vannak egy ülésteremben, ugyanígy van a világ minden normális parlamentjében, csak a szocialista rendszer ritkán összeülő parlamentjeiben voltak mindig tele az üléstermek. Az tehát, hogy ennyien vagyunk egy ilyen vita végén, az nem baj.

Ami baj, hogy a naptári év egyedüli jelentős gazdaságpolitikai vitája ebben a parlamentben úgy lett elhelyezve a parlament ülésezési rendjében, hogy ne legyen tévéközvetítés, és lehetőleg minél kevesebb figyelmet váltson ki a nyilvánosságból, a sajtóból. Ráadásul, ha jól tudom, a vita második szakasza azon a napon van, amikor a Fidesz-frakció kétnapos frakcióülése már tart, mint ezt megtudtam a rádióból. Tehát a Fidesz-frakció annyira sem tartotta ezt a dolgot fontosnak, hogy amikor csak háromhetenként van parlament, akkor a plenáris hét pénteki napján a Fidesz-frakció nagy többsége már nyilván ott ül a frakcióülésen. Ez mutatja azt, mennyire tartja magát a parlamentet fontosnak a Fidesz. De nem nekünk, az ellenzéknek, hanem az országnak baj, ha ilyen mértékben háttérbe szorul a közfigyelemben az, hogyan használta fel a múltban, és hogyan használja fel a jövőben a kormány és a kormánytöbbség a kezébe került 4 ezer milliárd forintot, ami jelenleg az állami költségvetés főösszege.

Azt mondta itt az imént Babák képviselő úr, hogy a téma az, hogyan hajtották végre a költségvetést. Ha ez a törvény valóban csak zárszámadási törvény lenne, amit én egyébként helyeselnék, akkor valóban az lenne a téma, Babák képviselő úr, hogyan hajtották végre 2000-ben a költségvetést. De mivel önök beletettek ebbe egy csomó más dolgot, ezért a képviselők, köztük az ellenzéki képviselők, óhatatlanul azzal is foglalkoznak, hogy mit csinál a kormány idén, és mit tervez csinálni jövőre az adófizetők pénzével. Megjegyzem, hogy az utóbbiról a törvényjavaslatban nem is igazán esik szó, csak burkoltan.

Úgy látom, a mai vitában három alapvető kérdésben folyt köztünk a vita. Az első kérdés az volt, hogyan értékeljük a 2000. évet, annak a gazdasági fejleményeit. A második kérdés az volt, hogy miképpen akarják önök szeptemberben, illetve az elfogadást tekintve novemberben módosítani a jelenlegi év, a 2001. év költségvetését, és milyen lépéseket akarnak tenni az állami vagyonnal, ami jelenleg az önök kezében van. A harmadik kérdés a zárszámadás és a költségvetési gazdálkodás törvényessége volt. Mi mind a három kérdésben kifejtettük tegnap az álláspontunkat, önök szintén kifejtették az álláspontjukat. A tegnapi nap és a mai napon is lényegében erről a három kérdésről folyt a vita.

Végigkövetve a vitát - részben itt, az ülésteremben, részben a rádión hallgatva, amikor éppen, mondjuk, módosító javaslatot készítettem az irodában -, azt kell mondanom, hogy azok a tiszteletre méltó fideszes képviselők, akik erőfeszítéseket tettek annak az álláspontnak a vitatására, amit tegnap a vezérszónoklatomban ezzel kapcsolatban kifejtettem, nem jártak eredménnyel.

Nézzük az első kérdést! A gazdaság helyzete, a 2000. évi gazdasági fejlődés, természetesen beleágyazva a megelőző és a későbbi folyamatokba - mit állítottunk mi, mit állítottam én tegnap? Azt állítottam, hogy a 2000. év sikeres éve volt a magyar gazdaságnak, magas volt a növekedés - ebben a kérdésben egyetértettünk. Amiben nem értettünk egyet, az két dolog: az egyik kérdés, hogy mitől volt magas a növekedés. Valamelyikük még ma is megengedte magának azt az állítást - már nem emlékszem, hogy melyikük, mert sokan beszéltek ma erről a kérdésről -, hogy azért volt magas a növekedés, mert új gazdaságpolitikát kezdtek önök el.

Azt gondolom, hogy 1998 júniusa, amikor megalakult az új parlament, és júliusa között, amikor a miniszterelnök először mondta ki, hogy milyen stabil a magyar gazdaság, gazdaságpolitikai fordulat nem következett be. De azt is mondhatnám, hogy 1996 jelzett egy trendet a magyar gazdaság fejlődésében; '96-tól gyorsult fel Magyarországon a növekedés úgy, hogy az egyensúlyi viszonyok is kedvezően alakultak, Bokros Lajos fogalmazásával: egyensúlyőrző növekedés valósult meg; és ez a tendencia 2000-ig folytatódott. Tehát azt kell mondanom, hogy a Fidesz-kormánynak a '98-99-2000. évi gyors növekedéshez semmi köze, a világon semmi köze nincs.

Domokos képviselő úr beszélt arról a mai vitában, hogy a lakásépítkezéseknél az indítás meg az átadás között van egy kétéves időbeli késleltetés. (Domokos László: Három!) - hároméves, rendben van, egyetértek önnel. De a magyar gazdaság fejlődésében a kedvező és kedvezőtlen tendenciák, az egyensúlyjavulás és egyensúlyromlás, az ütemnövekedés és ütemcsökkenés között szintén van egy ilyen időbeli késleltetés, 2-3-4 év, attól függően, hogy milyen a folyamat. (Domokos László: Csak egy kicsit bonyolultabb!) Bonyolultabb, de hogy van ennyi időbeli késleltetés, azt talán ön sem vitatja. Hogy '95-ben olyan stabilizációra volt szükség (Domokos László: Agrárválság!), ez annak a következménye volt, amit az Antall-kormány elmulasztott megtenni '90-94 között, különösen '93-94-ben. Hogy '96 és 2000 között gyors volt a növekedés és nem romlott le az egyensúly, ez alapjában véve annak a következménye, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány, nyolc hónap késlekedéssel ugyan, de '95-ben végrehajtotta a stabilizációt, amit Bokros-csomagnak szeretünk nevezni. Én azok közé tartozom, akik büszkék vagyunk rá, ezt már '95 áprilisában elmondtam.

 

 

(15.20)

 

Ebből a szempontból kell arra is figyelni, hogy vajon annak, amit önök most csinálnak, 2000-ben, 2001-ben, milyen eredménye lesz 2002-ben, 2003-ban és utána. Erre is vissza fogok térni.

Még egy megjegyzés ezzel kapcsolatban: szintén Domokos képviselő úr tett egy utalást arra nézve, amikor gázárról volt szó, hogy ez a kormány, mármint az előző kormány, mindent eladott - Orbán után szabadon; illetve nem is szabadon, hanem szó szerint. Ugyanennek az Orbán Viktornak, jelenlegi miniszterelnöknek körülbelül két hónappal ezelőtt egy előadásában, amelyet nyugati üzletemberek előtt tartott itt Budapesten, amikor a magyar modellről beszélt, volt egy olyan mondata, hogy kijutottunk az adósságcsapdából, nem tudni, hogy miért. Biztos emlékszik, nyilván ismeri ezt az előadását a miniszterelnöknek. Nos, Orbán Viktoron és önökön kívül mindenki tudja, hogy miért.

Azért, mert a stabilizációs csomag megalapozta a gyors gazdasági növekedést, és az a privatizáció, amelyet önök annyit szidnak, és az a bizonyos Gaál-Keller-féle módosító javaslat, amelynek az egyik szerzője itt ül most közöttünk, amit önök is voltak szívesek, nagyon helyesen, megszavazni, lehetővé tette, hogy az adósságot a privatizációs bevételekből hatalmas mértékben csökkentsük, és ennek következtében szabadultunk ki az adósságcsapdából 1995-ben, 1996-ban. Ezzel szabadultunk ki, és ennek köszönhető az, hogy évről évre csökken a törlesztésnek a költségvetésen és a nemzeti jövedelmen vagy GDP-n belüli aránya, ami hosszú évek óta abszolút összegben ugyanannyi egy növekvő gazdaságban, tehát valójában a szerepe csökken, a terhe csökken, ezért nem vagyunk adósságcsapdában. Ezért mondjuk mi, hogy azt, hogy ilyen növekedés van 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben, annak köszönhetik, ami az előző ciklusban történt; nem nekünk, hanem a magyar társadalomnak, amely mindazt elviselte.

Itt van ez az inflációkérdés. Önök azt mondják, hogy igen, magasabb az infláció, de ennek külső okai vannak. Itt a helyzet a következő. 1999-ben önök elbüszkélkedtek azzal, hogy miközben az ellenzék azt mondta, hogy az infláció magasabb lesz, nem lesz magasabb. Valóban nem lett magasabb, mert 1999-ben alacsonyabban alakultak az olajárak, mint ahogy ezt mindenki előre jelezte, ezért valóban alacsonyabb volt az infláció az év egészében, mint ahogy ezt 1998 végén várni lehetett. Csakhogy 2000-ben, 2001-ben a dolog megfordult: az olajárak már magasabbak voltak, mint ahogy előre várni lehetett, és ezért az infláció is magasabb lett, mint ahogy tervezte bárki, mint ahogy erről beszélt Wiener képviselő úr; annál is magasabb lett, amit az ellenzék és a szakértők előrejeleztek, de annál, amit önök előrejeleztek, sokkal magasabb lett, annál 3-4 százalékponttal lett magasabb. Mert önök már akkor is lelkiismeretlenül, tudatosan alátervezték az inflációt, hogy szabadon elosztható pénzhez jussanak. De még ha azt is mondom, hogy 2000-ben ez még nem volt tudatos, 2001-2002-re már abszolút tudatos volt. Az a pénz, amelyet önök most újraelosztanak ezzel a költségvetés-módosítással, egytől egyig inflációs többletbevétel, tisztelt képviselőtársaim.

Ehhez a gázárkérdéshez, amiről már annyi szó volt, én csak egyetlen kérdést tennék fel, és az államtitkár úr mint a kormány képviselője, biztosan válaszol. Önök elmondják azt, hogy mit akar Medgyessy Péter a gázárakkal, és megpróbálják őt ezzel lejáratni. Én egy dolgot szeretnék kérdezni: a Fidesz mit akar a gázárakkal? Ötven évig fenn akarja tartani a kettős gázárat (Domokos László: Nem akarja a franciáknak eladni!), vagy valamikor fel akarja emelni a gázárat? Mikor? Ez után a választás után? A következő választás után? Vagy ötven évig fenn akarja tartani ezt a jelenlegi gázárat? Ha fenn akarja tartani a jelenlegi gázárat, és külön akarja választani a gázüzemet a MOL-tól, akkor hadd kérdezzem meg, hogy miből fogja finanszírozni azt, hogy a majdani állami, nemzeti, fideszes gázvállalat olcsóbban fogja eladni a gázt, mint amennyiért veszi. Árulja már el, államtitkár úr: ezt ki és miből fogja megfizetni?

Tehát én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a 2000 jó év volt, mert folytatta azt, ami 1996 óta tartott, és amit a nemzetközi konjunktúra 2000-ben még lehetővé tett. De ugyanakkor én arról is beszéltem, és ezt sem cáfolta senki ebben a vitában, hogy 2000-ben az egyensúly már romlott. Azt, amit Domokos képviselő úr mondott, hogy javul az egyensúly, mások is felolvasták a papírról, amit megírtak előre, de azzal az állításommal, hogy az infláció beragadt, nemcsak külső okokból, hanem belső okokból is, hogy a fizetési mérleg hiányát már nem fedezte a külföldi tőkebehozatal, tehát a külső egyensúly is romlott, a külső adósság elkezdett növekedni, ezzel nem vitatkozott egyikük sem! Tehát nem javult az egyensúly, Domokos úr, hanem romlott! Azt, hogy a visszaszorított infláció nőtt - ez nagyon fontos része az egyensúlynak, ön is tudja, hogy ez mit jelent -, ezt sem cáfolta senki, tehát az egyensúly ezen az oldalon is romlott. Tehát megkezdődött 2000-ben egy folyamat, ami 2001-ben és 2002-ben folytatódik, hogy a növekedést, ami most már alacsonyabb ütemű, csak romló egyensúly mellett lehet biztosítani, mert a hatékonyságjavító, versenyképesség-növelő reformok az egész Fidesz-kormányzás alatt elmaradtak.

Teljesen nyilvánvaló, önök ebben a vitában sorolják azt, hogy mi mindent csináltak, mi minden történt. Ha idősebbek lennének és olvastak volna költségvetési beszámolókat (Domokos László: Ne személyeskedjünk már!) például 1962-ből és 1972-ből, akkor tudnák, hogy egy költségvetési beszámoló akkor is abból állt (Domokos László: Ismerem a műveit!), hogy elsorolták azt, hogy hány kórházi ágyat adtak át, hány új iskola, hány új lakás, mennyi vasútvonal épült és mennyi utat adtak át. No de nem ez a gazdaságpolitika! A gazdaságpolitika egyrészt az, hogy a növekedés és az egyensúly hogyan alakult, és erről elfelejtettek beszélni; a másik pedig az, ha már demokráciában élünk, hogy az, ami történt, az önök eredeti, 1998-as ígéreteihez hogyan viszonyul.

Ne felejtsék el, hogy 1998-ban önök két dolgot mondtak gazdaságpolitikában: 7 százalékos növekedést, és nem tették hozzá, hogy akkor, ha jó a nemzetközi konjunktúra. Feltétel nélkül ígérték a 7 százalékos növekedést, ha a Fidesz kormányra kerül. Nyoma sincs! Az volt, amit a szocialisták és a szabad demokraták mondtak: 5 százalék, és az önök kormányzásának a harmadik évében annyi se lesz. (Domokos László: Közünk sincs hozzá, nyilván!) Ahhoz van közük, képviselő úr, hogy olyasmit ígérgettek, ami irreális - ehhez van közük. És még valamihez van közük, hogy most is azt mondják, mert én azt mondtam, hogy gazdaságpolitikában nem tettek hozzá semmit ahhoz 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben, amit folytathattak. De ez már nem igaz most!

Az az állítás, amelyet Wiener képviselő úr mondott, hogy a gazdaságpolitikában nem változtattak, most már nem igaz, mert most már azt az exportvezérelt növekedési irányzatot, amelyet abban az időszakban, amikor egy Chikán-Surányi-Járai-trojka állt még az önök kormányzása idején a magyar gazdaságpolitika élén, akkor még követtek, a jelenlegi Matolcsy-Varga-Járai-trojka már nem követi, hanem arról áttért egy belső piac vezérelte növekedésre, ahol megpróbálják az exportpiacok szűkülését a belföldi fogyasztás és felhalmozás erőltetett növelésével kiváltani. Egy ilyen kis országban ez nem megy, ebből baj lesz.

Az egy külön kérdés, hogy a mostani helyzetromlásra - a miniszterelnök nyilatkozatai szerint - ezzel, a belföldi felhasználás erőltetett növelésével, a belföldi kereslet vezérelte növekedéssel akarnak reagálni. Nos, fideszes képviselőtársaim, ez veszedelmes, ilyet utoljára Magyarországon valamikor a hetvenes évek második felében próbáltak meg csinálni, és akkor is nagy baj lett belőle, meg amikor a nyolcvanas évek közepén próbálták, akkor is nagy baj lett belőle; akkor pártkongresszusra, most választásokra csinálják ezt a hatalmon lévők, hogy a választási hangulat érdekében erőltetik a növekedést, amikor annak a versenyképességi alapjai hiányoznak. Azt gondolom tehát, hogy amit önök most elrontanak, annak majd két-három év múlva fogjuk meginni a levét, ugyanúgy, mint annak, amit az Antall-kormány elrontott, és amit nem tettek meg ebben a négy évben a versenyképes gazdasági növekedés feltételeinek érdekében, az adóreformot, a privatizáció befejezését, az egészségbiztosítási reformot, amit megígértek, annak a levét is meg fogjuk inni, amit mind-mind elmulasztottak.

További kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az önök 2001-es költségvetés-módosítása arról szól, amiről az imént Keller László itt beszélt, hogy hogyan akarják önök a nemzeti vagyont minél inkább a saját pártcéljaiknak alárendelni.

 

(15.30)

 

Nem, Domokos képviselő úr, a kormánytöbbség nem azért kapta a hatalmát, hogy az állami vagyont a saját vagyonaként kezelje, ahogy ezt ön az imént eléggé nyíltan elmondta!

De már nincs időm arra, hogy ezt kifejtsem, mert el kell jutnom az utolsó vitakérdéshez, ami ebben a vitában köztünk végig fennállt, nevezetesen a zárszámadás törvényességének kérdéséhez.

Mit állítottam én a tegnapi vezérszónoklatban? Azt állítottam, hogy önök meghamisítják a zárszámadást, amikor 2000-ről 2001-re könyvelnek át valamit, pontosabban egy 2001-es kiadást átkönyvelnek 2000-re, és ezáltal növelik a költségvetés kimutatott hiányát. Ezt teszik önök, és én azt állítom, hogy ez a költségvetés meghamisítása. Ezek után az államtitkár úr elővett állami számvevőszéki jelentéseket és megpróbálta kimutatni, hogy a mi időnkben sem volt jobb a helyzet. Kétféle példát hozott fel az 1996-os zárszámadásból. Egy csomó példát hozott arra, amikor a Számvevőszék azt kifogásolta, hogy nem tartottuk be a határidőket. Ebben önnek igaza van, de ez a költségvetés mérlegét semmiképpen nem befolyásolja, csak kellemetlen és szabálytalan. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, de ez nem befolyásolja azt, hogy igaz vagy hamis-e a mérleg!

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az SZDSZ rendelkezésére álló időkeret.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Igen? Akkor már csak egy fél mondatom van.

És a másik, amit az államtitkár úr mondott, az az, hogy hiányzik a vagyonmérleg; igaz - de ez az önökéből is hiányzik. Amit mi kimutatunk, az a meghamisítás. Nem tudták cáfolni egyetlenegy állításunkat sem, amit tegnap elmondtunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lenártek András úr, a Fidesz képviselője.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Bauer Tamás képviselő úrnak azzal a véleményével vitatkoznék, jól volt-e tervezve ez a vita, nem méltánytalan-e, hogy fontos gazdaságpolitikai kérdésekről ilyenkor, pénteken kell vitatkoznunk. Nos, végignéztem a heti menetrendet, s mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden nap itt voltam, Bauer Tamásnak ezeket a gondolatait mindennap hallhattam. A társadalombiztosítási alapokról szóló törvényjavaslat kapcsán hétfőn; kedden az első vitanap volt abban a témában, amiről most vitatkozunk; szerdán a pénzügyeket szabályozó törvény esetében a vezérszónoklatot mondta el Bauer Tamás; csütörtökön az SZDSZ kérésére szintén fontos gazdaságpolitikai kérdésekről, a kormány három évi munkájáról, illetve a földtulajdonnal kapcsolatban kérdésekről beszélt; és ma is fontos gazdaságpolitikai kérdésekről van szó.

Tisztelt Ház! Arra térnék vissza, hogy Bauer képviselő úr szerdán arra figyelmeztetett minket, miszerint helytelen az a gyakorlat, hogy nyolcórás időkeretben tárgyaljuk a pénzügyeket szolgáló törvényt. Jelentem - mivel nem volt itt a képviselő úr végig -, hogy két órával hamarabb fejeződött be az a vita. (Keller László: A Fidesz miatt, mert nem volt mondanivalótok! - Zaj.)

A következő mondanivalóm az infláció tervezésével kapcsolatos; sajnos a két perc alatt erre rövid idő jut. Hogyan lehetett volna másképp tervezni, ha volt az inflációnak egy évenkénti megfelelő, logikus üteme? Ezt az ütemet követte a kormány. Az Uniónak van egy elvárása az inflációval kapcsolatban. Ha nem ezt követi a kormány, akkor az Uniótól és önöktől is támadást kap. Szerintem pontosan jó gyakorlatot követett.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogytak az előre jelentkezett felszólalók. Ezután a most jelentkezett felszólalók következnek.

Lezsák Sándor úrnak adom meg a szót, az MDF képviselőjének.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A felszólalásom a munka világát, a szociális területet, a családokat és a fogyatékkal élőket fogja érinteni, egy-egy ezzel kapcsolatos gondolatot fogalmazok meg.

A 2000. évi költségvetés megszavazása idején a munkaügyek ellenőrzésének tapasztalatai felhívták arra a képviselők figyelmét, hogy erősíteni kell a munkaügyi felügyelőségek létszámát. Elharapódzott a feketefoglalkoztatás, a dolgozók társadalombiztosítási terheinek a késedelmes vagy soha meg nem történő befizetése, lazult a munkavédelmi fegyelem, és nagyon sok munkahelyen nem használták a kötelező védőeszközöket. Ezt a növekvő feladatot kívántuk a korábbinál több létszámmal ellátni, de az MDF javaslata nem találkozott a parlamenti képviselők többségének az egyetértésével.

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség költségvetési adataiból kitűnik, hogy nagyon is megtérült volna a jelenleginél több munkaügyi ellenőr felvétele, kiképzése és alkalmazása.

A bevételi előirányzatot közel 50 százalékkal teljesítette túl a főfelügyelőség, 548 millió forint bevétel helyett 816 millió forintot teljesített, elsősorban külföldiek illegális foglalkoztatása és a munkavédelmi előírások megszegése miatt kirótt bírságok révén.

Ugyancsak az MDF képviselői szorgalmazták az Európai Unió országaiban sikerrel alkalmazott aktív szociálpolitika megerősítését, azaz közmunkaprogramokban való részvételtől függővé tenni a szociális segélyezés megítélését. A 2000. évi közmunkaprogramokban mintegy 9 ezer ember dolgozott és tudta ily módon keresettel is kiegészíteni a segélyét. A 2 milliárdos keretet teljes mértékben kiaknázták a pályázó önkormányzatok.

Egy másik költségvetési terület: mind a fővárosban, mind a nagyvárosokban látványos és súlyos szociális probléma a hajléktalanság. Ennek a megoldása elsősorban a helyi önkormányzatok feladata, de az állami költségvetés is segíti a hajléktalanok ápolására, ellátására szerveződő intézmények és szálláshelyek létrehozását. Az erre a célra fordítható összeg 97 százalékát nyílt pályázati út révén használta fel a tárca, és ez tanulságokat rejt magában, amelyeket a következő költségvetési év előkészületei során nyilván hasznosítani fogunk.

Tisztelt Ház! Választókerületem falvaiban az önkormányzatok és az idős emberek várakozással és megnyugvással fogadták a falugondnoki hálózat kialakítását és fejlesztését. A 2000. évre előirányzott összeg nagyon csekély volt, mindössze 230 millió forintot tett ki, amit teljes mértékben felhasználtak. Ebből a nem jelentős összegből nagyon hatékonyan tudják megoldani a szociális alapellátás körébe tartozó gondokat az aprófalvas, illetve a tanyás lakott helyekkel rendelkező települési önkormányzatok.

2000-ben a sajtóban nagy publicitást kapott, hogy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány költségvetésben biztosított kerete már az év elején, februárban kimerült. Akkori hírek szerint az 50 ezer forintnál alacsonyabb összegű nyugdíjból élők számára biztosított kedvezmények miatt fogyott el hamar a tervezett támogatás. A fejezeti indoklásból kitűnik, hogy nem történt aránytalanság az üdülési támogatás felosztása során. 15 ezer volt a nyugdíjas korú kedvezményezett - az összes támogatásban részesülők egynegyede -, és 35 ezer kiskorú gyermek, valamint 2 ezer diák kapott üdülési támogatást. Ők az összes támogatott létszám 64 százalékát tették ki. Az üdülési támogatást elnyertek 11 százaléka volt segélyezett vagy gyermekei nevelése miatt szociális ellátásban részesülő szülő.

Végezetül röviden a mozgáskorlátozottak támogatásával kapcsolatban mondanék néhány szót. Nyilván sok-sok területről lehetne beszélni, el is hangzott több, véleményem szerint is jogos kritika. Én annyit szeretnék elmondani, hogy a mozgáskorlátozottak támogatására eredetileg 4,3 milliárd forint volt a költségvetésben, mely összeget az árvízi katasztrófahelyzet pénzügyi fedezetének biztosítása érdekében a kormány 2000 májusától 4 milliárd forintra csökkentett. Ezt a keretet a mozgáskorlátozottak lakásátalakítási támogatása, közlekedési és gépjárműszerzési támogatása, az orvosi vizsgálati díjak fedezése teljes mértékben kimerítette. Az árvízi helyzet forrásigénye valóban indokolta a költségvetési támogatások visszafogását, de joggal vetődhet fel az a kérdés, hogy helyes volt-e valamennyi kiadásból lecsípni. 2000 májusában már lehetett arra számítani a költségvetési bevételek havi összege alapján, hogy bevételi többlet keletkezik. Ennek a többletnek az ismeretében talán el lehetett volna kerülni azt, hogy a mozgáskorlátozottak támogatására előirányzott összegek ugyanolyan mértékben csökkenjenek, mint bármely más kiadási tétel, holott a mozgásukban korlátozottak kiszolgáltatottsága, a költségvetési támogatásra történő ráutaltsága nem ugyanolyan mértékű, hanem jóval erősebb.

 

(15.40)

 

Ez az utolsó gondolat erősítse azt, hogy természetesen nemcsak ez a vita, de ez a költségvetés is sok-sok tanulsággal szolgált számunkra is, és nyilván ennek ismeretében kell majd elkészíteni a következő évi költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Vojnik Mária tapsol.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Göndör István úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP). Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A vitának ebben a végső szakaszában is elég sok gondot okoz - és nem tudom megállni szó nélkül, hogy ne mondjam el -, hogy miközben a zárszámadásról beszéltünk, és 15 órás időkeret volt, de itt mi kényszerből beleszorultunk abba, hogy a 2001. évi pótköltségvetésről is vitatkoznunk kellett. Úgyhogy itt rendesen át tetszettek verni bennünket újfent és sokadszor, mert megspóroltak és elvettek tőlünk egy vitát.

Én néhány olyan dologról szeretnék beszélni, ami benn van a költségvetésben, és még sincs benn. Az egyik ilyen egy speciális dolog. A költségvetési zárszámadásban szerepel egy olyan tétel, hogy egy honvédségi laktanyát egy alapítványnak szándékoznak átadni a parlament jóváhagyásával. Tisztelt államtitkár úr, '99 óta megvan az a törvényi lehetőség, hogy a kormány ezt megtegye, ezt bizonyítja az a tény, hogy néhány nappal ezelőtt döntöttek például kaposvári, füredi laktanyák tárgyában - miért nem lehet akkor megoldani ezt, miért nem lehet átadni az önkormányzatoknak a költségvetési törvényben minden olyan honvédségi ingatlant, amelynek az állapota évek vagy egy évtized óta csak romlik és amelynek az őrzés-védelme csak költségeket okoz a büdzsének? Furcsának érzem, hogy amikor a gazdasági bizottságban erről beszélgettünk, akkor Stumpf miniszter úr azt mondta, hogy az önkormányzatoknak nincs elképzelése. Jelentem, ezt olyan helyen sem teszik meg, ahol a laktanya szomszédságában már folyik az ipari park beruházása. Tisztelettel kérem, hogy ezt fontolják meg, és ha lehet, akkor ezzel talán ezt ki kellene egészíteni.

A másik dolog, amit nem tudok szó nélkül hagyni, az, hogy ebben a pótköltségvetésben hogy vesz el a kormány úgy, mint hogyha közben adna, mert mindig arról esik szó, hogy hol és mit adnak. Nem nagy tétel, de a kormány magatartására jellemző a tűzoltók esete, akik hosszú munkával elérték, hogy végre rendeződjön az évek alatt felhalmozódott műszakpótlék kérdése... (Révész Máriusz: Az alattatok volt!) Igen, de végül is, miközben ezt nagy melldöngetve rendezik, a másik kézzel elvették tőlük a veszélyességi pótlékot.

Nem tudom megkerülni a címzett támogatást, még akkor sem, ha volt olyan képviselőtársam, akit azzal kritizáltak itt, hogy miért. Teszem ezt azért, mert az asztalon van, a Ház asztalán van, még akkor is, ha nem kezdődött meg az általános vita, és mivel a 2002. évi pótköltségvetést nem nyújtotta be a kormány - és én megnéztem a házelnök úr által beterjesztett és az önök által elfogadott őszi üléstervet -, amennyiben a következő heti ülésen nem kezdődik meg a 2002. évi pótköltségvetés általános vitája, akkor az azt jelenti, hogy ez már nem változik.

A mai napon többször szóba került, hadd említsem meg még egyszer: csak az adóbevételek, amelyek bennünket, az átlagfogyasztót, a kisembert érintik, 2001-ben meghaladják a 150 milliárdot, ez látszik a módosításból. De ha a 2001. évben ilyen mértékű többlet-adóbevételre számít a kormány, akkor mekkorára számít 2002-ben, és mire akarja azt elkölteni? Miért kell az, hogy mindenki azzal a normatívarendszerrel tervezzen, amiről most már egyértelműen bizonyított, hogy rossz és nem megfelelő. Lehetett volna, meglenne a lehetősége annak - és itt Domokos képviselő úrra hadd hivatkozzam, mert ő beszélt erről a címzett dologról -, hogy mondjuk 2002-ben ne 3 milliárd forint legyen az új induló lehetőség, hanem ennél nagyobb, és teszem ezt azért, mert ha ezt, mondjuk, csak a duplájára emeljük, akkor már lényegesen több és jól előkészített; hiszen az nem igaz, hogy több száz pályázat nincs kellően előkészítve, ha csak a felét vesszük úgy, hogy megalapozott munka, talán akkor is érdemes lett volna erre többletforrást áldozni. De én azt gondolom, hogy ez ugyanúgy történt, hogy itt, mondjuk, egy 100 százalékos növekedés is csak 3 milliárdba kerül addig, amíg a költségvetési tartalékok, céltartalékok vagy az ÁPV Rt. 44 milliárdja bizony 200 százalék fölötti teljesítések. Tehát ha ez 200 százalék fölötti lenne, az azt jelentené, hogy az új indulók jelentős részét meg lehetett volna valósítani, és akkor nem ébrednének az emberben olyan kételyek, hogy, mondjuk, a kormány a kihelyezett ülésen ígér 10 milliárdot az árvízi helyreállítások további folytatásához, közben pedig a címzett támogatásokból a szabolcsi térség szennyvízrendszere teljes egészében kikerül. De erről majd ennél a törvénynél még sokkal részletesebben fogunk beszélni. (Domokos László közbeszól.) Ezért mondtam, hogy gondoljuk végig, hátha ezt a kicsi összeget, ezt a költségvetés többletbevételéhez viszonyítva nagyon-nagyon szerény összeget meg lehet változtatni, talán a tartalékok rovására, mert akkor megvalósulhatna néhány cél, amely közös érdekünk.

Szeretnék foglalkozni a gázüzletággal, mert itt csupa hozzáértő ember ül. Igen, tessék végiggondolni azt a játékot, hogy mitől változhat meg a gázüzletág! Mondom ezt azért, mert amire Bauer Tamás hivatkozott, azt én fiatal pályakezdő koromban tapasztaltam: hogyan zajlott mintegy évtizeden túl, hogy olcsóbban adták el a gázenergiát, mint amennyiért megvásárolták. És itt ugyanez a helyzet. Ez az üzletág akkor változik meg és akkor lesz nyereséges, ha a kormánynak az Energia Hivatalra való ráhatása megváltozik, ha a függetlenségét engedi, és ezért joggal feltételezzük azt, hogy önök manipulálják ezt a piacot valaminek az érdekében, csak az a kérdés, hogy meddig és mikor.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először Bauer Tamás megnyilvánulásaira szeretnék reagálni, hiszen elég sok személyeskedő és személyemet érintő kérdést is felvetett, úgyhogy akkor én is ezzel kezdeném. Én a '70-80-as években Bauer úrnak több művét olvastam, mert, hadd mondjam el, a kötelező irodalom része is volt; akkor még úgy tűnt, hogy szakmailag kompakt rendszereket említ. Ehhez képest... (Közbeszólásra:) Azt nem én választottam. Ehhez talán annyit, hogy a gazdaság ciklikusságát és a gazdaság teljesítményére vonatkozó hatásokat egy házépítés idejével összevetni, az enyhén szólva nem szakmai kérdés. Azt, hogy egy építőipari kivitelezési ciklus mit kíván, milyen hatása van, összevetni azzal, hogy az egész magyar gazdaságban hogy változik a növekedés, a beruházások, az egyensúly és az infláció, az körülbelül olyan, mint az almát a csirkével összehasonlítani, olyan távolságra állnak egymástól. Ezért sajnos azt kell mondani, hogy csak politikailag tudok reagálni arra, amiket mond, hiszen olyan alaptételeket kevert ebbe bele, hogy amit mondott, az számomra mint közgazdász számára is megdöbbentő. Ezért én azt javaslom, hogy a későbbiekben talán kerüljük a személyeskedést, akkor talán jobban tudunk valódi párbeszédet folytatni.

Göndör képviselőtársamnak csak egy gondolat: a címzett támogatással kapcsolatos kérdéskör dilemmája, azt gondolom, reális, azt meg kell fontolni. Mi is - talán mondhatom ezt - felvetettük, és még talán érdemes lesz ezen elgondolkodni. De azért azt is tudja, hogy mások, a frakciója tagjai pedig azt kérték tőlünk, hogy hosszú távú kihatású döntést lehetőleg ne hozzunk.

 

 

(15.50)

 

A címzett támogatásnál, ha 3 milliárddal megemeljük az induló évet, az legalább 30-40 milliárdot jelent a következő két-három évre, hiszen tudjuk, hogy a törvény lehetőséget ad erre. Emellett azt gondolom, hogy ez megfontolandó felvetés, személyesen is el fogok gondolkodni rajta. Köszönöm a felvetését. (Tállai András tapsol. - Taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra, miután több felszólaló nem jelentkezett. (Tállai András: Igen! - Jelzésre:) Kicsoda? Normál szót kért Lezsák úr, de azt gondoltam, hogy a képernyőn maradt, mert az előbb beszélt normál hozzászólóként. (Lezsák Sándor közbeszólása.) Most újra... Akkor, államtitkár úr, egy kis türelmet kérek még.

Lezsák képviselő úr, az MDF képviselője, jelentkezett ismét; még 27 perc áll az MDF rendelkezésére.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm, elnök úr. Én magam szakaszoltam az MDF hozzászólásait; jó lett volna, ha ilyen szakaszolással történik a vita, nyilván jobban mederben lehetett volna tartani ezt a párbeszédet.

Így végezetül engedjék meg, hogy a közlekedés és a vízügy területével kapcsolatos állásfoglalásunkat úgy fogalmazzam meg, hogy közben belevonom választókerületem tapasztalatait is. Igen rövid leszek, kedves elnök úr.

A 2000. év árvízvédelmi teendői meghatározták a felelős tárca legfontosabb munkáját és kiadásait. Nem méltatva most azt az óriási erőfeszítést, amit akkor mind az év elején, mind az év végén ki kellett fejteni a nagyobb katasztrófa elkerülése érdekében, azért a választókerületemmel kapcsolatos néhány költségvetési kihatást, hatást szeretnék röviden érzékeltetni.

Az egyik a Duna-Tisza közi hátság vízvisszatartása, vízpótlása. Speciális célprogram keretében a fejezeti indoklások szerint 200 millió forint állt a rendelkezésünkre. A program keretén belül meg kell valósítani a térségi vízátvezetést, a terület vízvisszatartását, s a domborzat adta lehetőségek kihasználásával a tározók építését. A munka célja a lesüllyedt talajvíz okozta vízhiány enyhítése. Nagyon sokszor volt itt a Ház előtt ez a téma.

Megdöbbenésemre az Országgyűlés által megszavazott 200 milliós támogatásból 199,8 millió forintot elvont a tárca, s a fennmaradó 200 ezer forintból 100 ezer forintot ráfordított erre a feladatra, az eredeti előirányzat mindössze fél ezrelékét. A fejezeti indoklásban nem olvasható ennek a döntésnek az indoklása, s bizony többen számon kérték ezt tőlem.

A vízhálózat és a csatornahálózat közötti aránytalanság, az úgynevezett közműolló csökkentése érdekében szavazta meg az Országgyűlés "a kiemelt városok szennyvízkezelése" című költségvetési előirányzatot. Sajnos a 2 milliárdos beruházási előirányzatnak csak az egyharmadát, 740 millió forintot sikerült ilyen feladatra fordítani. A fejezeti indoklásból nem tűnik ki, hogy érdektelenség, a beruházói kapacitás szűkössége vagy a pályázati feltételek szigorúsága okozta-e a költségvetési előirányzat kihasználatlanságát.

Választókerületem nevében köszönöm a kormányzatnak és az Országgyűlésnek, hogy a költségvetésből megépülhetett a tiszaugi híd. Az új tiszaugi híd elkészülte után szükséges lenne kiszélesíteni a 44-es utat. Az út Gyulát elkerülő szakasza épül, de csak lassan, mert '99-ben elvonták a beruházás forrásaiból a korábban ígért Phare-támogatást. Folytatni és gyorsítani kellene ezt a beruházást, mert már most is túlzsúfolt az út, és sok az emiatt keletkező baleset.

Végezetül sajnálattal láttam a költségvetés végrehajtásának számszerűsített táblázataiban, hogy a közlekedési felügyeletek költségvetési törvényben meghatározott létszámát csak 90 százalékban töltötték fel. Óriási felelősség és sok munka hárul a felügyelet embereire, s nem hiszem, hogy szakemberhiány gátolja a létszámkeret betöltését. Csak egy példát mondok a közutak állagát védő munkájukra; 2000-ben 29 ezer tengelysúlyterhelést ellenőrző vizsgálatot tartottak, s minden hatodik-hetedik esetben, tehát egészségtelenül magas arányban állapították meg az utak károsodását okozó túlsúlyt. Több ellenőrzés és gyakori büntetés fegyelmezettebbé tenné a fuvarozókat. A túlsúly ilyen gyakori előfordulása azt jelzi, hogy az ellenőrzés ritkaságában bízva nagyon sok szállító áthágja a jogszabályokat.

Tisztelt Ház! Végezetül és összegezve az eddig az MDF részéről többek által megfogalmazottakat, mindenképpen gratulálunk a Pénzügyminisztérium munkatársainak a költségvetés összeállításáért, és nagyon bízom abban, hogy azok a módosító javaslatok, amelyek megfogalmazódtak, valamint a vita tapasztalatai tovább erősítik az ország gazdaságát, gazdagságát és biztonságát.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Először Lezsák Sándor gondolataihoz szeretnék kapcsolódni. Valóban nagyon fontos a 44-es útról beszélni; ha az ön választókerületében fontos, képviselő úr, akkor Békés megyének aztán tényleg fontos kérdés. Hadd mondjam el, hogy éppen a keddi napirend előtti hozzászólás kapcsán hallhattuk Manninger közlekedési minisztériumi államtitkártól, hogy ebben a kérdésben a kormány készül a jövőben is további kiszélesítésre, hiszen a szarvasi és a békéscsabai elkerülő útról szólt.

A másik része, ami a zárszámadáshoz kapcsolódik, a tiszaugi híd építése a 2000. évben, ami szintén nagyon fontos volt, és az ez évi átadási ünnepségen örömmel láthattuk, hogy gyakorlatilag most már Békés megye, az egész vidék, amely a Tiszán innen van, ugyanúgy be tud kapcsolódni az ország vérkeringésébe, ahogy más szerencsésebb égtája az országnak.

Elnök úr, jelzem, hogy azt hiszem, nem kétpercesben, hanem, miután hosszabb lesz, inkább egy normál felszólalásra fogok jelentkezni. Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Révész Máriusz úr, a Fidesz képviselője.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy abban különösen nagy vita nincs itt a tisztelt Házban, hogy a gazdaság állapota jó, és 2000-ben sem volt ok panaszra.

Abban van igazán vita közöttünk, ahogy Bauer képviselő úr elmondta, hogy ő ezt úgy látja, hogy ezt kizárólag a Bokros-csomag alapozta meg, és hosszú okfejtést mondott erre. Tulajdonképpen azt állítja, hogy ennek a kormánynak semmi, de semmi érdeme nem volt; a Bokros-csomagnál lerakták az alapokat. És annak ellenére, hogy három évig önök folyamatosan támadtak minket - hogy mindent rosszul csináltunk, elég végiglapozni az elmúlt évek jegyzőkönyveit -, annak ellenére a helyzet jó. Sőt most már rájöttek arra, hogy igazából a kormány azt a gazdaságpolitikát folytatta, amelyet önök elkezdtek.

Azért egy-két dologra érdemes visszagondolni. Például 1999-ben önök végig megszorításokat követeltek a kormányon. Ha végrehajtjuk azt a pótköltségvetést 1999-ben, amelyet önök követeltek, akkor hogy 2000-ben a gazdasági növekedés nem éri el az 5,2 százalékot, az teljesen biztos. Ez csak egyetlen példa. De 2000-nél sem sokkal jobb a helyzet; 2000-ben azt mondják önök, hogy a legnagyobb probléma az infláció, mert magasabb a tervezettnél. És mit követelnek? Azt kérik számon a kormánytól, hogy miért nem emelte fel 30, 40 vagy még annál is nagyobb százalékkal a gázárat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha 2000-ben megtörtént volna ez a fajta gázáremelés, akkor hány százalék lenne az infláció? Tizenhárom, tizennégy?

Az Európai Unió jelentése egyébként pontosan az infláció mértékét kifogásolja most is, úgyhogy én csak azt javasolnám most is az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy gondolják végig és rendezzék egy koherens rendszerbe azokat a vádakat, amelyekkel a kormányt támadják. Azt hiszem, akkor a vitának is több értelme lenne.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Részben reagálnék az elhangzottakra, részben megpróbálnám összefoglalni a vita mai állását.

Bauer Tamásnak próbálom folytatni a reagálást. Ön elmondta és őszintén - és ezt köszönöm is -, hogy a Bokros úrhoz és a Bokros-csomaghoz érzelmileg is pozitívan áll, illetve ővele egyetért (Bauer Tamás bólint.), tehát nyilván elfogult ennek megfelelően. (Bauer Tamás nemet int.) Nem biztos, hogy mindent tisztán láthat, nem várhatunk objektív értékítéletet öntől, hiszen elkötelezett - ha jól emlékszem, szó szerint így fogalmazott - a Bokros-csomag és a Bokros úr tevékenysége iránt.

 

(16.00)

 

Érdemes elmondanom, ha már a Bokros-csomagról beszélünk, hogy mi szeretnénk inkább a Széchenyi-tervvel foglalkozni, mert az mégiscsak egy építkezést céloz meg. Amellett, hogy a Bokros-csomagnak, amiről korábbi kétpercesekben is beszéltem, a társadalompolitikában nagyon komoly negatív hatásai voltak (Bauer Tamás: A Széchenyi-tervnek.) ...a Bokros-csomagnak, amely kapcsán az elmúlt három évben rengeteg rendezendő kérdés volt.

A Bokros-csomag kapcsán elmondták, hogy gazdaságilag jó helyzetet teremtett. Igen ám, de '98-ban a választók nagyon jól érzékelték, hogy ebből a növekedésből lehet, hogy valaki jól járt, egy szűk réteg a vállalati szférában és a gazdaságban (Bauer Tamás közbeszól.) valamilyen szinten kedvező helyzetben levő emberek, de nem volt széles körben haszonélvezője, sem az önkormányzati szféra, sem a társadalmi szféra, sem a gyermekeket nevelő családok, sem pedig az, aki lakást akart építeni. Ezekből ők akkor mind-mind nem érzékelhettek semmit.

Mi azt mondtuk, hogy a növekedés hasznából - elismerjük, '98-ban is valóban kedvező volt, és talán '97-ben is - szeretnénk, ha minél szélesebb körben történne meg a részesedés. Ennek megfelelően először a családtámogatási rendszert szerettük volna átalakítani. A magunk számára ezt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a népességi folyamatokban bekövetkező negatív alaptendenciákat meg tudjuk változtatni, meg tudjuk fordítani. Ezt a vezérszónoklatomban el is mondtam. Azt gondolom, hogy ennek a fő célnak a megvalósítása, vagyis hogy 2000-ben megfordítsuk a népesedési folyamatokban bekövetkező negatív hatásokat, amihez a Bokros-csomagnak nem vitathatóan köze volt, megtörtént. Tehát sikeresnek ítélhető a kormány egyik legfontosabb célkitűzése, a népesség alakulásában és a gyermekvállalási kedvben való fordulat.

Azt hiszem, érdemes itt még elmondani, hiszen az egészségügyi miniszter úr is itt van, hogy bizony a halálozási folyamatokban is fordulat kezd kialakulni. Reméljük, hogy ennek további erősítését fogják szolgálni az egészségügyben bekövetkező átalakulások. Igaz, ebben csak lépésenként lehet haladni; el szokták mondani, hogy ebben drasztikus lépések maradtak el.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Azt gondolom, hogy ha valami, akkor az egészségügy olyan, amit szépen lassan lehet alakítani. Az a legfontosabb, hogy arra irányuljon, hogy a lakosság egészségügyi állapotát javító programok minél több prioritást kapjanak, és nem intézményi szemléletű egészségügyi átalakításban kell gondolkodni. Amikor önök itt a számokat kérik rajtunk számon, akkor szerintem ez a rossz felfogás - ami elsősorban pénzügyi felfogás, és nem gazdaságpolitikusi, nem politikusi, társadalompolitikusi felfogás - kap teret. Márpedig a költségvetés eszköz, nem egy cél. Annak az eszköze, hogy a Magyarországon élő emberek minél jobban éljenek, és abból a növekedésből, amely az elmúlt években kibontakozott, minél szélesebb körben részesüljenek.

Az állításomat úgy is alá tudom támasztani, hogy a Bokros-csomagról azért vegyük le a leplet, mert itt hirtelen majdnem istendicsőséget adtunk, legalábbis kapott az önök részéről a volt pénzügyminiszter úr, aki, jelzem, elmondta, hogy az ő programja gyakorlatilag megbukott; ez egyébként részben az akkori kormánytöbbség nem támogatásának köszönhetően történt. Nézzük meg a nyugdíjasok helyzetében beállt változásokat!

Önök azt mondták, hogy nehogy sokat fogyasszanak a magyarok, nehogy többletkereset és többletjövedelem áramoljon ki, hiszen az felborítja a gazdasági egyensúlyt. Ennek ellenére egyébként '97-ben kiegyensúlyozatlan volt a magyar gazdaság, a magyar költségvetés, az összes egyensúlyi mutató rossz volt. Ha önök szerint sikeres volt a '97-es év... Valóban, a GDP mutatói kedvezőek voltak, az egyensúly mutatói azonban igen bizonytalanul álltak. Tehát ami tendencia a Bokros-csomag során kialakult, az nem az egyensúlyjavítás irányába ment, '97-98-ban megbillent az egyensúly. Ugyanaz a növekedés gerjedt, amelyektől önök máskor is úgy óvtak. Hiszen csak emlékezzünk arra, hogy '98-ban, amikor először a külgazdaságban válságjelek jelentek meg, akkor önök egy új Bokros-csomag után kiabáltak. 1999 elején, nagyon jól emlékszem, jött egy nemzetközi elemző csapat ide, Magyarországra, minden frakciót végiglátogattak - valószínűleg önnel is találkoztak -, azt kérdezték, hogy na, vajon mikor lesz Bokros-csomag, mikor lesz valami megszorítás, mikor lesz valami állami beavatkozás, hiszen rosszul áll a gazdaság; éppen akkor újból megtört a trend a kedvezőtlen külső hatások következtében.

Azt gondolom, ez mutatja, hogy természetesen nyilván Bokros úrnak volt köze az egész elmúlt öt év folyamataihoz, de minden évben, így '98-ban is igen fontos kormányzati döntés határozta el, hogy most restriktív választ fog adni a kormány, amikor újból megszorít, újból visszavesz, vagy pedig megpróbál valamilyen növekedést hozó stratégiát felállítani, ami éppen Járai pénzügyminiszter úr vezetésével történt meg a 2000. évben is.

A nyugdíjról szerettem volna még beszélni. 1995-től sikeres a magyar gazdaság - elmondták nekünk. Kérem szépen, 1994 és '98 között 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Ez mutatja igazából azt, hogy ha önök szerint sikeres - szerintünk egyébként nem volt gazdaságilag sikeres -, ha az önök gazdasági elemzése szerint sikeres volt az ország, akkor kérdem én, hogy miért nem emelték a nyugdíjakat, legalább miért nem tartották reálértéken ezeket a nyugdíjakat, és miért csak majd '98 utánra ígérték a jobbulást, a jó lehetőséget a nyugdíjasok számára. (Dr. Vojnik Mária: Ez nem igaz! - Bauer Tamás: 1998-ban is emelkedett.)

Valóban, a választások évére önök is igyekeztek egy kicsit elfeledtetni '95-96 sérelmeit. De talán a három év alatt - önök mondták, hogy '95 és '98 között nagyon sikeres volt a gazdaság - miért nem volt többletteljesítmény a szélesebb körű 3 millió nyugdíjas számára, miért nem volt az egészségügyben dolgozók számára magasabb bér, miért nem volt a pedagógusoknak magasabb bér, és sorolhatnám még; az egész közalkalmazotti és köztisztviselői szférával kapcsolatban hallhattuk, hogy milyen problémák és milyen alacsony bérek voltak.

Akkor miért nem történtek meg ezek a lépések? Hát bizony nem történtek meg. Miért volt az, kedves Vojnik Mária, hogy az oktatásügyben az állami kötelező normatívával csak 60 százalék körül finanszírozta az önkormányzatoknak az oktatási finanszírozását, miközben most már 80 százalékot fedezve... (Bauer Tamás: Azért, mert 35 százalék szja visszament. Visszament az szja, amit ti elvettetek az önkormányzatoktól. Azért!) Majd ön is beszélhet, ha adnak szót, de egyelőre nálam van a szó a Házszabály szerint.

Az önök gazdasági iskolája egyébként azt hirdeti - ezt nem is szokták megtagadni -, hogy a belföldi keresletet, a belföldi fogyasztást vissza kell szorítani, elsősorban kifelé kell orientálódni, nehogy sokat költsenek a magyarok, nehogy sokat fektessenek be; kívülről jöjjön a pénz, az a biztos, és akkor minden rendben lesz. Azt nagyon jól tudjuk, hogy ez probléma, hiszen azt önök is elmondták, hogy bizony a külső források bejövetelére azért nem egyértelműen lehet számítani, hiszen lehet egy külső gazdaságpolitikai fordulat, lehet külpolitikai változás, ami ezt befolyásolja.

Elhangzott a vitában az is, hogy 2000-ben a külső finanszírozás szempontjából negatív fordulat történt. Nézzük már meg ezzel szemben, hogy mi is történt ekkor! Elsősorban a pénzügyi befektetések vonalán történt változás. Korábban elég nagy mennyiségű spekulatív, úgymond, forró pénz volt a magyar kasszában, a kincstárban. Azonban ebbe a fordulatba nem tartozik bele az, ami azt hiszem, a MIÉP részéről hangzott el, de mások is megerősítették, hogy a multinacionális cégek, illetve a külföldi befektetők kivonultak volna. Ezt éppen másfél héttel ezelőtt - azt hiszem, Bauer úr is ott volt - a pénzügyi bizottságban meghallgathattuk, az amerikai kamara elnöke elmondta, hogy még bizony a szeptember 11-i sajnálatos események hatására sem gondolkoznak az Egyesült Államok befektetői egyáltalán azon - szeptember után sem -, hogy innen, Magyarországról pánikszerűen bárki is elmenne, sőt további befektetéseken gondolkoznak, és ehhez várnak partnerséget. A kormány akkor is megfelelően, hatékonyan reagált, hiszen első perctől fogva - kérés nélkül - az amerikai befektetések objektumainak a védelméről gondoskodott, illetőleg gondoskodik.

Levezetve a belső fogyasztás visszafogására vonatkozó kiváló magatartásukat, talán emlékezetes az ez évi döntés, amiben igen ellentmondásosan vélekedtek: ez az önkormányzati gázvagyon után járó kifizetés az önkormányzatok számára. Valóban, ki lehetett volna '97-ben és '98-ban is fizetni az önkormányzatok számára - miért nem tették? Most kellett, 2000-ben meg a 2001-2002-es költségvetés terhére megtenni. Megtehették volna - az önkormányzatokat úgy sajnálják, hogy mennyire nem kaptak forrásokat! Ott lehetett volna; ez a 62 milliárd forint bizony, biztos vagyok benne, '97-98-ban is jó lett volna. Nyilván akkor a pénzügyi politikusok, Keller úrék is biztos úgy gondolták, hogy ne sok pénz menjen ki, a belső fogyasztás ne növekedjen, mert ez nem cél, az önkormányzatok véletlenül még túl jó helyre beruháznának - gázközművagyon, címzett támogatások, a saját erejéhez jó lenne. (Keller László: Nem lett több pénzük most sem.)

 

(16.10)

 

Azért nézzük meg, hogy mennyi pénzt kért, kérdezze meg talán a pénzügyminiszter urat Keller úr, hogy mennyi pénzt utaltak ki szeptember 15-én ezeknek az önkormányzatoknak! Megtehették volna önök is - nem tették meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, és felszólalásra következik kétperces időtartamban Wiener György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nagyon röviden reagálnék Domokos László képviselőtársam néhány megjegyzésére. Azt állítja, hogy a Fidesz alapvető célja, hogy szétterüljön a gazdasági növekedés a társadalom egészében, előnyös helyzetbe jusson minden magyar állampolgár. Nyilván ezzel magyarázható az, hogy miközben 1999-ben 4,2, 2000-ben pedig 5,2 százalék volt a gazdasági növekedés, 1999-ben a reálbérek mindössze 2,5, 2000-ben pedig 1,5 százalékkal növekedtek; hogy 1998 óta - mint ezt már nagyon sok alkalommal a szocialista és szabad demokrata képviselők elmondják - a családi pótlék reálértéke nem nőtt, és noha valóban vannak más családtámogatási formák is, ez az, ami mindenki számára rendelkezésre áll.

Utaltam arra a korábbi felszólalásomban, hogy az önkormányzatoknak juttatott szja plusz állami hozzájárulások és támogatások együttes összege reálértékben 2000-ben mínusz 4,57 százalék volt. Ezt nem cáfolták meg eddig önök, nem is lehetne, hiszen megfelelő pontos számításokon alapul, melynek a forrásait a költségvetési zárszámadási törvényjavaslat alkotja. Mindez arra utal, hogy eddig önök sem folytatták azt a politikát, amiről most beszélnek. Azóta zajlik ez a politikai irányvonalváltás, amióta ezt Orbán Viktor 2000 novemberében egy beszédében megemlítette és ezt alapvető célként kitűzte.

Végezetül pedig nagyon röviden arról, hogy a Bokros-csomag óta hogyan sikerült a népmozgalmi adatokat javítani. Elérték azt 2000-ben, hogy a születések száma annyi legyen, mint 1998-ban: több mint 97 ezer, de 1996-ban 105 ezer volt, a Bokros-csomag évében 112 654, az idén pedig a születések száma 0,7 százalékkal emelkedik az első félévet figyelembe véve. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha ezt meggondoljuk, akkor egyértelműen látható, hogy az eredmények e téren sem olyan nagyok, mint ahogy ezt önök állítják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időkeretben kért szót Révész Máriusz képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Arra azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy a GDP 1994 és '98 között nem csökkent - növekedett. Ennek ellenére a nyugdíjasok nyugdíjának a reálértéke ez alatt a négy év alatt 12 százalékkal csökkent - növekvő GDP mellett. (Bauer Tamás közbeszólása.) De megnézhetjük egyébként a közalkalmazottak bérét is. Növekvő GDP mellett a közalkalmazottak bére mintegy 15 százalékot vesztett értékéből az önök kormányzása alatt. Ha '94-et és '98-at összevetjük, '98-ban magasabb volt az ország GDP-je, úgyhogy egy kis önmérsékletet kérnék itt is, hogy amikor a gazdasági növekedést GDP-ben kifejezzük, akkor milyen bérnövekedést követelünk mellé.

Ha a Bokros-csomag szóba került, röviden hadd említsem, hogy a születésszám elkezdett visszaesni - ennek is van időbeli eltolódása -, növekedett az abortuszok száma; az infláció '94-ben 18-19 százalék környékén volt, ez közel 30 százalékra felugrott. (Dr. Wiener György: 28,2-re!) Így van, de éves átlagban sosem volt 30 százalék fölött; és mindehhez még nyugodtan hozzávehetjük azt, amit nemrég olvastam a Népszabadságban és engem is meglepett, hogy 1997 volt az az év, amikor a személyi jövedelemadó-bevallások alapján a leggazdagabbak jövedelme a legnagyobb mértékben emelkedett a rendszerváltás óta. Mindez 1997-ben volt a személyi jövedelemadó-bevételek alapján.

Úgyhogy azt hiszem, nem teljesen jó vagy az önök előző kormányzásával nincs teljesen összhangban az a dolog, amit most számon kérnek rajtunk, mert önök alatt nyílt legnagyobb mértékben az olló a legszegényebb és a leggazdagabb rétegek között.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces időkeretben kért szót Domokos László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kicsit kifújva magam tovább folytatnám a reagálásokat. A kormánydöntéseket kifogásolják, hogy az elmúlt hónapokban mit döntött a kormány. Igen, a kormány nyáron is dolgozott, végre először a tíz év alatt, az önök idejében ez nem sikerült a kormánynak, és hozott olyan döntéseket... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Néha sikerült! - Kampány volt! - Keller László olyan mozdulatot tesz a jobb kezével, mintha egy pohárból inna.) Ott igen, önöknél valóban úgy rázták néha a poharat, amit mutatott Keller úr éppen, hogy mindenki értse, hogy miről van szó. De maradjunk inkább a kormány döntési mechanizmusánál! (Közbeszólások.) Wiener úr is majd megkapja a maga válaszát. (Dr. Wiener György: Tudom, én mindig megkapom.) Egy kis türelem.

A kormánydöntéseket kifogásolják. Azért azt elfelejtik ilyenkor elmondani, hogy az egész törvényhozás menetrendjében azért az úgy működik, hogy először a kormány megvizsgálja, eldönti, beterjeszti a parlament elé ezt a javaslatát, a parlament megvitatja, majd a parlament eldönti, és így lesz véglegesen egy döntésből kész törvény vagy kész eredmény.

Nyilvánvalóan valamikor annak a szegény kormánynak el kellett döntenie azt a Széchenyi-tervet érintő többletforrásokról való döntést, amely érinti a turizmust, érinti a vállalkozásokat, érinti a károsultakat a Beregben, hogy aztán utána itt majd dönteni tudjunk, arról, hogy az egészségügyben több pénz legyen, arról, hogy a nyugdíjasoknak nagyobb pénzt tudjon kifizetni. Erről valamikor dönteni kell, az nem úgy van, hogy csak úgy lesz valami, hanem annak van egy komoly szakmai munkája. Ezt önök nagyon jól tudják, hiszen gyakorolták négy évig meg előtte negyven évig, mégis elfelejtik ezt a kérdést. Bár valóban volt olyan, amikor gyakorlatilag puccszerűen, képviselői javaslatra költöttek el 300 milliárd forintot, igen, ezt elmondta Keller úr, valóban így történt, Gaál-Keller javaslatként puccsszerűen elköltötték. A kormány nem is döntött róla, hanem a képviselők itt kitalálták és elköltötték a pénzt. (Keller László: Az Országgyűlés döntött róla!) No de hát képviselőtársam, lehet, hogy ön ezt így gondolja, de azért van egy törvény-előkészítési rend! Ki készült erre föl? Volt valamilyen gazdasági hatásvizsgálat erre? (Keller László: Igen, volt.) A kormány megtárgyalta, döntött? (Bauer Tamás: Igen.) Nem döntött. Azt gondolom, hogy egy nagyon helyes rend az, hogy folyamatosan a kormányzat először előkészíti, majd a parlament dönt. Ez a rendje, mi ezt szeretnénk folytatni.

Elnézést, hosszabb voltam. (Göndör István: Előbb fogy el a pénz, mint döntünk.)

 

ELNÖK: Igen, egy kicsit hosszabb volt a képviselő úr, valóban, és ez nemcsak az én toleranciámnak, hanem feltehetően a pillanatnyi figyelmetlenségemnek is köszönhető, úgyhogy elnézését kérem én is a többi képviselőtársamnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e még felszólalási igény? Igen, Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából jelezte, hogy felszólalni kíván. Ötperces időkeret áll a képviselő úr rendelkezésére. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hát nagyon gyorsan az általános vita végére értünk... Sajnálattal kell megállapítani azt, hogy az eltelt vitában sajnálatos módon a kormánypárti képviselők a súlyos érveinkre nem adtak érdemi választ, megkerülték a választ, a múltba tekintettek. Folyamatosan '96-ról, '95-ről, Bokros Lajosról volt szó, ahelyett, hogy a 2000. év folyamataira, eseményeire adtak volna választ.

Egyébként nagyon örülök, hogy az egészségügyi miniszter úr legalább a vita végére bejött. Úgy zajlott ez a vita, hogy a pénzügyi államtitkáron, illetve a miniszter úron kívül gyakorlatilag nem volt benn miniszter, államtitkár ebben a teremben. Most el lehet gondolkodni, hogy vajon a nyári kiruccanásuk milyen volt! Itt kellett volna ülni és az Országgyűlésben védeni a 2000. év zárszámadását!

Azt világossá kell tenni mindenki előtt, aki most még figyeli a zárszámadás vitáját, hogy itt nem pusztán a tavalyi év elszámolásáról volt szó, hanem a kormány jelentősen átalakította az ez évi költségvetést. Két szempontból is átalakította: egyrészt megteremtette a klientúraépítés feltételrendszerét, másrészt pedig a választási célkitűzéseknek alárendelten alakította át. (Tállai András: Ezt részletesebben, legyen szíves!) Ugyanakkor pedig kiszámíthatatlan... Kifejtettük, államtitkár úr, kifejtettük alaposan, bizonyítottuk, most nincsen már arra sajnos idő (Domokos László: A MIÉP-nek van még!), hogy ezt újra bizonyítsam.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy teljes mértékben kiszámíthatatlan a 2002-es költségvetési év, mert miközben nagyon jelentős változásokat szenved el a 2001, aközben ennek az átvezetése 2002-re nem történt meg. Vojnik Mária képviselő asszony részletesen szólt arról, milyen problémákat okoz az egészségügyben az, hogy 2002-re az átalakítás nem történt meg. Meggyőződésem, hogy ezt a miniszter úr nagyon jól tudja, és itt nem lehet azt mondani, hogy majd a választások után, mert addig is az egészségügyi intézményeknek utalni kell a pénzt, ameddig mi itt szépen fogunk egymással vitázni.

 

(16.20)

 

Most legalább a betegek érdeke vezérelhette volna önöket a tekintetben, hogy a 2002-es költségvetést is átszabják.

Példátlan törvénytelenségekre került sor a 2000. évben, erre világosan rámutattunk. (Babák Mihály: Miről beszél, konkrétan?) Sajnálatos az a mi szempontunkból, hogy egyetlenegy elnézéskérés, egyetlenegy felelős megnevezése nem hangozott el kormánypárti oldalról ebben a Házban. A Széchenyi-tervről egyébként csak azért nem szóltunk - tudatosan nem szóltunk, mert lenne mit mondani egyébként, és nem különbözik a Széchenyi-terv nagyon a 2000-es év értékelésétől -, mert úgy éreztük, hogy nem tartozik most ide. A 2000-es évről beszélünk, nem akartuk a Széchenyi-tervet most idehozni. (Domokos László: Ehhez képest elég sokat beszéltetek róla.)

Én nagyon szeretném megköszönni különösen a Fidesz-frakciónak azt, hogy oly sokszor emlegette a Bokros-csomagot, oly sokszor beszélt a volt pénzügyminiszterről. Egyébiránt, tisztelt Domokos képviselő úr, semmit nem kellett önöknek megváltoztatni, semmit nem kellett megfordítani, hiszen önök még '98-ban azt írták le, hogy tartósan javultak az alkalmazkodás, a kínálati reakciókészség jövedelmi és tőkefeltételei, és még... Nem akarom ismételni, mert nincs időm. Tehát csak kedvező jelenségekről szóltak. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan felejtenek. De még egyszer szeretném megköszönni Bokros Lajos nevében is, hogy ilyen nagy elismeréssel szóltak a vitában róla. Itt már csak az a kérdés, hogy vajon 2002 júliusában mi mire emlékezhetünk. Mi az, ami fel tudnak mutatni? Hát, nagyon kevésre lesz nekünk lehetőségünk az emlékezésnél!

Elnök asszony, időm vége közeledik, lejár. Köszönöm szépen. Még néhány másodpercet hagyok, mert látom, Domokos képviselő úr is szólni kíván.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Valóban maradt is, képviselő úr, 31 másodperce. Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, aki jelezte hozzászólási szándékát. Öné a szó, képviselő úr.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Keller úr briliánsan tud beszélni, a tettek mezején ez kicsit nehezebben történt. '94 és '98 között láttam egy picit, hogy egészségügyi minisztériumi államtitkárként mit csinált, hogy dolgozott, de erről nem akarok most beszélni, majd azt magunk között még megbeszéljük egyszer. (Dr. Vojnik Mária: Beszéljen a sajátjáról, az is jó!) Vojnik Mária is szólhat, ha új gondolja, ha kap szót a Házszabály szerint, de most a Keller úr által elmondottakra szerettem volna kicsit reagálni, ha megengedi.

Azt gondolom, hogy talán nem emlékszik Keller László arra, hogy tegnap itt egész délután ez a törvénytelenség, szabálytalanság vagy szabályosság, helyes vagy nem helyes; az ÁSZ jelentésébe mit tegyünk... Én azt gondolom, hogy nagyon helyesen a mai nap erről sokkal kevesebbet szóltunk. Ennek ellenére hiába vitatkoztunk órákat tegnap egész délután, én azt gondolom, Kis Zoltánt elég határozottan meg is győztük, hogy nincs igaza, de úgy tűnik, hogy önöket nem zavarta egy percig sem ez a vita, és ugyanazokat az összegző gondolatokat mondta el, amit elmondott tulajdonképpen a legelején, még a bizottsági vitában. Semmi újszerű dolgot nem hallhattunk.

Igen részletesen, azt hiszem, most már körülbelül ötödszörre vitatjuk meg egymás között bizottságban, általános vitában és annak minden napján a különböző véleményeket. Ez így helyes is, csak sajnos azt kell megállapítanom, hogy úgy tűnik, nem nagyon közeledtek az álláspontok abban a tekintetben, hogy ez az elmúlt évtized egyik legsikeresebb éve volt, hiszen a '90-es években - beleértve a 2000. évet is - ebben az évben ennek a tíz évnek a legsikeresebb mutatói voltak. Ebben az évben kezdődtek meg először azok a változások, a társadalom szélesebb rétege tudott részesedni ezekből a gazdasági többletekből. Előtte ez nem volt elmondható, ezt már elmondtuk, ezért erre részletesebben nem térnék ki.

A másik kérdéskör, amelyet, azt hiszem, még fölvetett összegzésképpen, hogy Bokros úrnak a tevékenységéről szóltunk. Igen, mert valahol szemléletbeli különbség van a két felfogás között, de ha majd módjuk lesz esetleg és úgy gondolják, még vissza is hívhatják pénzügyminiszternek. Biztos, hogy nagyon szívesen jönne, úgy látom, lelkes támogatói vannak itt. Ha esetleg majd a parlamentben valóban itt fognak ülni, akkor erről majd dönthetnek is. De én nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy a Bokros-csomag keretében ami a társadalom legszélesebb rétegének üzenet volt, az az, hogy ne vállaljanak gyereket.

Nyilvánvaló, hogy '95-ben ez egy elég nehéz dolog volt azoknak a nőknek és családoknak, akik eldöntötték '94-95 folyamán, hogy szülni szeretnének. Szegényeknek '95-96-ban meg kellett szülniük azt a gyereket, akárhogy változott a gazdasági helyzet. Csak szó volt arról, hogy mennyi gyerek született meg akkor. Mindennek van egy ideje, hiszen egy normális családban nem egyik pillanatról a másikra dől el, hogy gyereket vállalnak, hanem bizony hosszabb folyamat után szánja rá a család magát. (Dr. Vojnik Mária: Ezt fejtse ki részletesen, képviselő úr!) Vojnik képviselő asszonynak: azt hiszem, hogy majd nem nekem kell vele megbeszélni, hogy a családjában és a családokban hogy döntenek erről. Ez már tényleg nem tartozik ide. De azért az nyilvánvaló, hogy ennek is van egy folyamata, és az életkörülmények határozzák meg egy családban, hogy hogy lesz. Hiszen akkor vezették be a tandíjat, akkor lett a gyed visszafogva, akkor lettek azok az állami, gyerekekhez kapcsolódó juttatások visszafogva, '95-96-ban, amelynek az üzenetei egyértelműek voltak a társadalomnak.

Lehet, hogy önök szerint ez csak 30 milliárd forint volt, de itt nem csak a pénzügyi hatásairól van szó. Szerintem itt is hibázták el igazából a Bokros-csomagot, hogy néhány milliárd forint érdekében olyan társadalmi folyamatokat, bizalmi indexet, bizalmat rontottak el a társadalom felé a kormány részéről, amit nekünk most nagyon nehéz visszapótolni, mert az emberi értékeknek a pénzügyi kényszerek alá való rendezését tekintette a Bokros-csomag elsősorban. Mi pedig azt szeretnénk, hogy gazdaság és az emberi oldal együttesen tudjon megfelelni. Sőt, igazából azt látjuk, hogy az ember a legfontosabb; az egész gazdaság, amiről itt beszélünk, ezzel szemben nem elsősorban a költségvetés alakulása, hanem az, hogy ebben hogyan viszonyul az ország lakossága ezekhez a kérdésekhez. Hiszen az emberek - ugyanúgy, mint a gazdaságban - várakozások szerint döntenek, és egyáltalán nem mindegy, hogy pozitív üzeneteket ad-e a költségvetés, jó irányt jelöl-e ki, vagy pedig egy negatív visszajelzést tesz.

Összegezve, én azt tudom mondani, hogy fogadják el; ők nem is vitatták, hogy egy nagyon jó gazdasági évről beszéltünk 2000-ben. A 2001-es törvénymódosításokról volt vita, szerintem helyesen, önök is vitatták, hiszen nagy pénzről van szó, 283 milliárd forint elosztásáról, eldöntéséről. Ezek mind-mind olyan célokat szolgálnak, amelyeket önök nem is vitattak tulajdonképpen. Talán a tartalék mérlegelését vitatták, de talán azt megértettük, hogy egy bizonytalan gazdasági helyzetben, amikor az árvíz elvitte a tartalékok nagy részét, akkor a társadalom többi részének is valószínűleg szüksége van ezen tartalékok felhasználására, akár az otthonteremtéshez kötődik, akár az egészségügyhöz kötődik, akár más, fontos társadalmi célhoz. Viszont a következő három hónapban még várhatóan kell nehéz pénzügyi döntéseket meghozni, hogy a gazdaság, a társadalmi szükségszerűség és az intézményi kényszer között milyen döntést hozzon a kormány. Ehhez kellő bölcsesség és nyugalom kell. Azt hiszem, ez a vita egyébként szolgálja azt, hogy a Pénzügyminisztérium is táplálkozhat az itt elhangzott érvekből, ellenérvekből, és ez alapján mérlegelve fogja a legbölcsebb döntését meghozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben kért szót Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Keller képviselő úr ismételten nem tagadta meg önmagát, hisz úgy gondolom, hogy minket vádol, hogy összehasonlításokat végzünk a múlttal. Kérem, elnézést kérünk, de lehet, hogy sok minden kevés, amit a polgári kormány megtett, és ez indukálja. De úgy látszik, hogy önök amnéziában szenvednek, elfelejtik azt, amit ennek a társadalomnak - nekünk, időseknek, nyugdíjasoknak és fiataloknak - az elmúlt kormányzás ideje alatt át kellett élnünk. Higgyék meg, nem volt örömteli! És csak azért tesszük a párhuzamokat, mert az, hogy valaki úgy követel mástól, mikor a maga idején nem tette meg a szükséges lépéseket, és e társadalom ellen tett, én úgy gondolom, erkölcstelen.

Még egy nagyon lényeges dolgot szeretnénk mondani. Én úgy gondolom, az állandó törvénysértés, alkotmánysértés, büntető feljelentés és hasonló kifejezések hiteltelenek Keller úr szájából, ugyanis semmit konkrétan soha nem állít, csak ezeket a kifejezéseket. Úgy gondolom, komolytalan, és nem jár közel az igazsághoz. Úgy gondolom, és ez ránk vonatkozik, és nem feledjük el ezt a közmondást, hogy aki sokat néz hátra, az esetleg orra bukik. Nos, ezt mi tudjuk, és nem akarunk visszatekingetni, mert ez nem feladatunk. Higgyék meg, nekünk fontosabb, és a polgári kormánynak fontosabb a ma és a jövő. Fogadják el ezt tőlünk. Az, hogy néha kénytelenek vagyunk párhuzamot vonni, csak azért van, mert erre provokálnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(16.30)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Wiener György képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából, kért kétperces időkeretben szót. Képviselő úr, mindösszesen 31 másodpercre tudok önnek szót adni. Kérem, akkor a kétpercesét sűrítse be 31 másodpercbe!

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Nagyon röviden reagálnék megint Domokos László felszólalására, és most már Babák Mihályéra is. Vitathatatlan, hogy nagyon sokat beszéltünk itt a múltról, azonban ezt a kérdéskört, a Bokros-csomagot döntően mindig önök vetették fel.

De az önök emlékezete rendkívül szelektív. Ha megnézzük a dokumentumokat, egyértelműen kitűnik, hogy 1994-95 fordulóján önök teljes mértékben egyetértettek egy megszorító csomaggal, és azért bírálták az akkori kormányt, hogy még nem tette meg ezeket a lépéseket. (Bauer Tamás: Úgy van!)

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ügyrendben kért szót. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnök asszony, én nem kérem, hogy hívja össze a házbizottságot, de jelen van öt frakció. Öt frakcióból van valaki, akivel lehetőségünk van itt egy rövid szóváltásra. Tisztelettel kérem az elnök asszonyt; mi korábban is kezdeményeztük, hogy a 15 órás időkeret kevés a zárszámadás megvitatására, különös tekintettel arra, hogy itt egy pótköltségvetés is az asztalon van.

Azt kérem, figyelembe véve, hogy globálisan még több mint egy óra időkeret rendelkezésre állna ehhez a vitához, ha a jelen lévő frakciók beleegyeznek, hogy valamilyen újraelosztás legyen a maradék időkeretre, kérem önöket, hogy fontolják meg, és akkor érdemben tudnánk ezt a vitát folytatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm az ügyrendi indítványát. Nekem az nem áll most módomban, hogy a Házat megszavaztassam arról, hogy még plusz időkeretet adjunk. Arról tájékoztatom önöket, hogy jelenleg a Fidesz képviselőcsoportjának 12 perc 33 másodperc áll rendelkezésre, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 68 perc 43 másodperc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 22 perc 24 másodperc, és a MIÉP képviselőcsoportjának, ahonnan senki nem tartózkodik az ülésteremben, 14 perc 15 másodperc.

Abban az esetben van időnk és lehetőségünk továbbfolytatni, ha és amennyiben az időkerettel rendelkező frakciók hajlandók arra, hogy az időkeretükből átadjanak. Kérem, hogy ez ügyben nyilatkozzanak! Ha erre van készségük, akkor ebben az esetben tovább folytathatjuk. Ha nincs, akkor én sajnos az önök számára nem tudom biztosítani tovább az időkeretet.

Először megadom a szót Domokos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Teljesen korrektül elmondta, hogy mi a Házszabály szerinti helyzet. Én ezt köszönöm szépen, ezzel rövidebb az én hozzászólásom.

Minden bejelentkezett hozzászóló elmondhatta a véleményét. Sőt, azoknak egy része, akik bejelentkeztek, itt sem volt. Ez az MSZP-re ugyanúgy igaz, mint a Kisgazdapártra vagy a Fideszre. Az elmúlt jó egy órában - vagy már talán több is - gyakorlatilag itt helybeni bejelentkezések voltak, itt szóltak hozzá, illetve a legvégén már csak vita volt.

Úgy gondoljuk, hogy Keller úr részletesen kifejtette a véleményét, én ennél nem sokkal többet próbáltam reagálni. Hiszen mi egyeztettünk a Fidesz részéről, hogy nem kívánunk további reagálásokat megtenni. Így egyensúlyban van az, amit ők elmondtak. Tehát a vita arányait nem változtatta meg az, hogy mi nem használtuk föl az összes időnket, mert tartalékoltunk.

Ugyanúgy igaz ez a Kisgazdapártra is, az MDF-re, de ők majd a maguk nevében nyilván nyilatkozni fognak. Tehát arányosan volt az egész hozzászólás. Én végigkövettem az egész nap eseményeit, nem volt az az érzése egy percig sem az embernek, hogy magukba szorult volna az idő vagy a hozzászólás lehetősége. Az MSZP, az SZDSZ ki tudta fejteni a véleményét.

Úgy látom, hogy a jelenlévők inkább a társadalombiztosítási zárszámadásra várnak. Ezért önmérsékletet gyakorol a Fidesz, és a továbbiakban nem kíván szólni. Nem akarunk visszaélni azzal, hogy nekünk elvileg tízegynéhány perccel több van.

Köszönöm szépen, ezt méltányolják.

 

ELNÖK: Ha képviselő urat jól értettem, akkor önök már élni sem kívánnak ezzel a 14 perc hozzászólási lehetőséggel. Köszönöm szépen. Ugyancsak megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjától.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy hallgattam az igen tisztelt ellenzéki képviselők mondandóját ma és a tegnapi nap - bár rövid időt töltöttem tegnap bent a teremben -, egy Karinthy-idézet jutott az eszembe, hallgatván őket, ami úgy szól: mondja, maga mindent kétszer mond, kétszer mond, kétszer mond, kétszer mond?

Én nem hiszem, hogy még egyszer ugyanezt el kellene mondani, úgyhogy teljesen értelmetlen lenne lemondani az időkeretünkről, amivel egyébként élni nem kívánunk. (Keller László: Meg sem próbáltátok.)

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tehát önök sem kívánnak már a 68 perc 43 másodpercükkel élni. Ugyancsak megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr ugyanebben az ügyrendi vitában kíván szólni. Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Egyetértek mindkét előttem szóló, frakcióvéleményt tolmácsoló megszólalóval. Nekem egy másik idézet jutott eszembe. Rousseau, a francia felvilágosodás nagy alakja mondta egy nagyon kemény ellenfelével szemben, hogy "nem értek egyet a véleményével, de az életemet is odaadnám azért, hogy elmondhassa".

Ha úgy véli akár az SZDSZ, akár az MSZP képviselőcsoportja, hogy valakit megsértettek, nagyon szívesen átadok két percet, de érdemben én sem látom értelmét folytatni ezt a vitát. Minden elhangzott, aminek el kellett hangoznia. (Keller László: Mi nem mondtunk ilyet.)

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, Lezsák képviselő úr rendkívül gáláns ajánlatot tett. Tehát ő is azt mondja, hogy a vitát ne folytassuk, ugyanakkor ha valakinek még szüksége van egy-egy kétpercesre, akkor ebből átnyújt szívesen.

Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről kíván még az ügyrendben hozzászólni. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mint valamennyien tudjuk, a politikai szerencse forgandó. Az előző ciklusban én több alkalommal is ajánlatot tettem a Fidesznek, amikor elfogyott a Fidesz ideje. (Tállai András: Az előző ciklusban is volt ilyen, hogy idő?) Talán önök nem voltak akkor itt. De el kell mondanom, hogy a Fidesz a szabad demokratáktól még egy fél percre sem tartott igényt.

Azt gondolom, hogy ezt a vitát egy-két perccel nem érdemes folytatnunk, hiszen hosszabb érvelésre lenne szükség. Azt azonban megígérhetem, hogy ha a szerencse ismét forog, ezt az ajánlatot mi, a magunk részéről önöknek a következő ciklusban újra meg fogjuk tenni.

Most köszönjük szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor képviselőtársam indítványára, azt gondolom, teljesen világos a válasz, hogy a vitát nem folytatjuk. Azok a képviselőcsoportok, ahol még maradt idő, nem kívánnak élni a saját meglévő időkeretükkel. Hadd jegyezzem meg tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a részletes vitában lesz még mód arra, hogy a módosító indítványok tekintetében kifejtsék azt a véleményt, ami esetleg még, hogy Domokos képviselőtársamat idézzem, nemcsak az időben, hanem netán még tartalomban is önökben maradt.

Köszönöm szépen. Akkor megkérdezem még egyszer, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.)

Tekintettel arra, hogy nincs több felszólalás, így megkérdezem Tállai András államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt nem vállalom, hogy válaszolni fogok az elmúlt 20 órában fölmerült kérdésekre, hiszen akkor még nagyon sokáig itt kellene maradnunk. De mindenképpen szeretnék reagálni, és leginkább a véleményemet elmondani az elmúlt három napi vitáról.

Feltétlenül fontos megállapítani, hogy a 2001. év egyik legfontosabb törvényjavaslatának tárgyalása kezdődött meg, teljesen jogszerűen és törvényszerűen. A kormány augusztus 31-ig benyújtotta az Országgyűlésnek, az Országgyűlés napirendjére tűzte, és elkezdődött a vita.

Mi teljesen abban a hiszemben voltunk, hogy egy zárszámadási törvény vitája fog megtörténni a parlamentben. Be kell vallani, hogy nem ez történt. Úgy gondolom, hogy maga a helyzet, és legfőképpen a politikai helyzet indukálta azt, ami itt az elmúlt napokban történt. Éppen az ellenzéki képviselők mondták el, hogy hajdanán, az elmúlt tíz évben mindig és mindenkor a zárszámadási törvényjavaslat valóban az elszámolásról, egy beszámolóról szólt, egy elemzésről, egy előretekintésről.

 

 

(16.40)

 

Ez az év kivétel. És azt is elmondták, hogy ez idáig az ellenzék minden évben megszavazta a zárszámadási törvényt. Önök ezen változtatnak; nemcsak a tekintetben, hogy kijelentették, nem tudják támogatni a kormány törvényjavaslatát, hanem teljesen más hangnemet adtak a zárszámadási törvény vitájának. Azt hiszem, ebben a politikai helyzetben, politikai szempontból ez valamennyire érthető is az önök részéről, ezért nyilván önök fogják vállalni a felelősséget. Tehát jól látható, hogy miután nem lesz a költségvetési törvény vitája, ezért önök vállalták, hogy amit a költségvetési törvény vitája kapcsán nem tudnak elmondani, azt megpróbálják elmondani a zárszámadási törvény kapcsán, bár hozzáteszem, hogy nekem ez idáig ezt nem sikerült követni, mert a vita kapcsán nem hallottam olyan javaslatokat, alternatívákat, legalábbis az általános vita kapcsán, amelyek azt jelezték volna, hogy az ellenzéki pártok más javaslatokat, más megoldásokat tennének le a jelenlegi kormányzati elképzelések helyett. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek ilyenek - elképzelhető, hogy a részletes vita majd erről fog szólni, nem tudom.

Ez új hangnem, és ehhez mindenképpen hozzá kell szoknunk; azért új hangnem, mert tele van vádaskodással, tele van alaptalan következtetésekkel. A zárszámadás kapcsán elhangzanak olyan szavak, hogy hamisítás, mérleghamisítás, törvénytelenség. Azt hiszem, tegnap ezt jól bebizonyítottam; teljesen alaptalanok ezek a dolgok, amiket önök ilyen tekintetben a parlament elé hoznak, és kizárólag politikai célokból, hiszen tudjuk, hogy nemsokára választás van. Tudjuk, hogy nem sok idő van már, nem sokáig fog működni a parlament, és minden percet kihasználnak arra, hogy gazdaságpolitikai, költségvetési és az egész társadalmat érintő kérdésekből is kimondott politikai támadásokat, kritikákat, s ahogy mondtam, vádaskodásokat kreáljanak. Ez jellemezte sajnos a vitát. Ez nem azt jelenti, hogy az egész vita erről szólt, de az én benyomásom ez, aki végig itt voltam a teremben, és azt hiszem, nincs még egy olyan képviselő, aki ezt megtette. Ez lényegében erről szólt: politikai támadásról, lényegében a kormányzat lejáratását próbálták önök itt a vita során kihangsúlyozni, illetve a kormánypárti frakciókét, képviselőkét is.

Ami a vita tartalmát illeti: én úgy gondolom, hogy a gazdasági, politikai folyamatokról nagyon reális elemzés, értékelés történt a vita során. Hozzá kell tennem, amellett hogy a kormánypárti képviselők a költségvetési politika megvalósulását is teljesen alátámasztották nyilvánvaló számokkal, példákkal, jól felkészült hozzászólásokkal, a gazdaságpolitikai folyamatokat illetően az ellenzéki képviselők sem tudtak rosszat mondani. Azt elismerték, hogy a 2000. év gazdasági tekintetben, a gazdasági növekedés tekintetében és jó néhány gazdasági mutatót tekintve sikeres év volt.

A vita valóban arról folyt, hogy ez a sikeres év minek köszönhető. Ez már újra politikai elemekkel tűzdelt vita volt, és itt szöges ellentétben állt a két politikai nézet. Én azt gondolom, hogy a költségvetési politika tekintetében, ahogy mondtam, teljesen alá tudtuk támasztani azt, hogy a költségvetési előirányzatok, a költségvetési célok, amik az egész társadalmat szolgálják, a 2000. évben teljesen megvalósultak. Itt külön kiemelték és külön vita folyt a lakásgazdálkodásról, a lakáskoncepcióról, a lakáspolitikáról. Azt gondolom, a vitában itt sikerült olyan érveket, olyan számokat felhozni a kormánypártiak részéről, amelyek ha nem is győzték meg az ellenzéki képviselőket, mindenképpen azt igazolták, hogy a kormányzat e tekintetben nagyon jó úton halad.

Három olyan témát emeltem ki, ami körül alapvetően folyt a vita: az Állami Számvevőszék jelentése, a többletbevételek és az önkormányzati ellenőrzés kérdésköre. Én, rövid idő alatt, még erre szeretnék reagálni.

Az állami számvevőszéki jelentés: ahogy jeleztem, teljesen újszerű vita folyt e tekintetben. Én egy-két zárszámadási vitát már végigkövettem a parlamentben. Az állami számvevőszéki jelentés, amely minden évben erős kritikákat és javaslatokat fogalmaz meg, soha nem kapott ilyen politikai felhangot, mint ez most az önök részéről megtörtént.

Ami a letéti számla kérdését illeti: én nem szeretném önmagamat ismételni, még a több nap során sem, de figyelmükbe ajánlom a Pénzügyminisztériumnak azt a kiegészítését, amit minden képviselő megkapott, és abban a mellékletnek a 14. pontját. A 14. pontban fel van sorolva, hogy hat alkalommal történt már meg ugyanez a lépés 1993-tól, az előző cikluson át eddig a ciklusig. Ilyen értelemben ez kőkemény szakmai vita. Akkor is vitázott, vitát folytatott az illetékes minisztérium, amelyik letéti számlára helyezett összeget, az Állami Számvevőszékkel - most sem történik más, most is ugyanez történik. Arról van szó, hogy a letéti számlára helyezett összeg az Állami Számvevőszék, illetve az államháztartási törvény szerint csak olyan összeg lehet, amely költségvetést nem érintő tétel. Tehát a vita ilyen értelemben, azt gondolom, jogi vita kellene hogy legyen, hiszen az Országgyűlésben ez a kérdés eddig jogi vita volt. Jogi értelemben ez a vita volt, lesz - reméljük, hogy nem sokáig lesz. Politikai értelemben viszont nem szabadna az Állami Számvevőszéknek ezen, egyébként negyed oldalon szereplő megállapítását, ami 1993-ban és az azt követő években is hasonló terjedelmű volt, ilyen politikai célokra, azt mondhatni: kicsinyes politikai célokra felhasználni. Egyébként ezt a fogalmat összesen két képviselő használta az ellenzéki képviselők közül is - vállalják érte a felelősséget! Egyébként ha úgy gondolja, hogy ez ilyen fajsúlyú kérdés, és ezt ki meri így jelenteni, hogy itt ez történt és az történt... Az Állami Számvevőszék ugyanazokat a szavakat használja egyébként, mint '93-ban, '95-ben, '96-ban; egyszer se mondja, hogy törvénysértő, amit önök mondanak, és egyszer se mondja azt, hogy hamisító. A hamisító szó, úgy gondolom, sem nem politikai kategória, sem nem jogi kategória. Ha valaki így gondolja ezt, tegye meg a megfelelő lépéseket, úgy gondolom. (Keller László: Meglesz! - Domokos László: Bízunk benne.) Tehát ez nem ide való kérdés.

A többletbevételt három szempontból, egy-egy mondattal értékelve: gazdaságpolitikai szempontból tudomásul kell azt venni, hogy ebben a kormányzati ciklusban új gazdaságpolitikai pálya van. Való igaz, hogy az infláció mértékének a megítélésében a mi arányaink egyébként még mindig jobbak, mint az önök arányai voltak, de én ezzel nem akarok foglalkozni, mert ezt is kicsinyesnek tartom. A problémát ott látom, hogy miért nem lehet az infláció kérdését azon a pályán megítélni, ami azt magában hordozza, tehát azokkal a gazdaságpolitikai veszélyekkel, mint amik az inflációval kapcsolatosak. Erre egyébként pontosan Wiener képviselő adta a bizonyítékot, ő maga azt mondta, hogy 1999 őszén a Magyar Szocialista Párt 8 százalék inflációt jósolt; igaz, ő maga 8,5-et - és ehelyett lett 9,8 százalék. Akkor most kérdezem én: az az ellenzéki politikus, aki itt 8 százalékot tervez be, az jó politikus, és aki 7 százalékot tervez be, az pedig rossz politikus? (Zaj az MSZP padsoraiból.) Ez nem így működik, azon a pályán tessék ezt megítélni! 2000-ben is és 2001-ben is igenis többletbevételek vannak a költségvetésben, ennek többféle oka van. Az egyik oka az infláció, ez a gazdaságpolitikai kérdés.

A jogi kérdésről nagyon röviden: teljesen jogszerű, és azt hiszem, ezt önök is elismerik, a többletbevétel ilyen jellegű törvénybe iktatása, amikor a bevételt és a kiadást ugyanolyan összegben emeljük meg, és a hiány változatlan marad - ez teljesen megfelel az államháztartási törvénynek. Egyébként ezt 1996-ban, igaz hogy 3 milliárd forinttal, pontosan az önök kormánya tette meg először - ennyit a jogi kérdésről.

A dolog politikai kérdése nagyon érdekes. A többletbevételek felhasználásáról elég kevés szó esett. Én azt gondoltam, erről itt részletesebb vita fog folyni. Nem is nagyon lehet róla egyébként vitatkozni, hiszen ezt már egy interpelláció kapcsán is elmondtam, hogy a többletbevételek kétharmada, de lehet hogy háromnegyede, alapvetően olyan célokra fordítódik, amik miatt ezek a többletbevételek vannak, tehát az infláció ellentételezésére; és itt ki kell emelni a nyugdíjak korrekcióját, ki kell emelni a köztisztviselők és a közalkalmazottak bérkorrekcióját, nem utolsósorban pedig a gyógyszerkassza megemelését, ami gazdaságilag is szintén indokolt. (Keller László közbeszól.)

A harmadik kérdés, ezt viszont sok képviselő elmondta, hogy az államháztartási törvény módosításával az Államháztartási Hivatalnak lehetősége lesz majd az önkormányzatok támogatási rendszerét ellenőrizni.

 

 

(16.50)

 

Azt gondolom, ha az állami számvevőszéki jelentés 14. oldalát elolvassuk, akkor teljesen érthető ez a módosítás. Az Állami Számvevőszék kijelenti, hogy a helyi önkormányzatoknál tett vizsgálatok alapján az előírt követelményeknek csak az önkormányzatok 60 százaléka tett eleget. Ez nagyon-nagyon régi kérdése a magyar társadalomnak. Lényegében egyetlen kormány, parlament sem tudott ezzel a kérdéssel mit kezdeni. Valamit tenni kell ezen a téren, ezt önök is nagyon-nagyon jól tudják, mert az önkormányzatok e tekintetben még mindig körön kívüliek, ahol az Állami Számvevőszék néha nem tudja leellenőrizni azokat a tételeket. Tehát e tekintetben lépni kellett, és az államháztartási törvény módosítását alapvetően ez indokolja.

Végezetül, tisztelt képviselők, engedjék meg, én úgy gondolom, a kormány a 2000. évi költségvetéséről, a gazdasági folyamatokról a zárszámadási törvényjavaslatban tisztességgel elszámolt, ezt a kormánypárti frakciók teljes egészében visszaigazolták, és támogatásukról biztosították a kormányzatot. Ez számomra azt jelzi, hogy a kormány ilyen tekintetben a munkáját jól elvégezte.

Én végezetül szeretnék köszönetet mondani minden képviselőnek, aki részt vett az általános vitában. Bízom benne, hogy a részletes vitában kevésbé politikamentesen, szakmai alapon, alternatívákkal fogjuk tovább folytatni a vitát, és olyan végső törvényjavaslat kerül a parlament elé, amely az Országgyűlés többségének a bizalmát élvezni fogja.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az elnök urat, kíván-e szólni. (Dr. Kovács Árpád jelzésére:) Az elnök úr jelzi, nem kíván szólni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai ülésnapunk végén kerül sor. Köszönöm szépen és megköszönöm az Állami Számvevőszék elnökének is a részvételét.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó jelentés általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/4977. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4977/2-3. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett felszólalók következnek, a napirendi ajánlás szerinti 15 perces időkeretben. Tekintettel arra, hogy Erkel Tibor képviselőtársunk, a MIÉP képviselőcsoportjából nincs jelen, így megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony, 15 percben.

 




Felszólalások:   1   1-254   254-272      Ülésnap adatai