Készült: 2020.09.20.23:40:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2001.09.25.),  23-115. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 3:44:11


Felszólalások:   19-22   23-115   116-125      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/4955. és T/4955/1. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4955/3-19. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 30 perces időkeretben. (Bauer Tamás: Nyugodtan maradhatsz ott is! - Közbekiáltások az MSZP soraiból: Maradhatsz a helyeden! - Varga Mihály: Én azért kimegyek. - Bauer Tamás: Antall József onnan beszélt. - Keller László: Ez már a propaganda része. - Varga Mihály vaskos kötetekkel a kezében fellép a szónoki emelvényre.)

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy egy családban hó végén leülnek és megbeszélik, mennyi jövedelmük volt, mire költöttek az elmúlt hetekben, mennyit fizettek élelmiszerre, ruhára, a gyermek iskoláztatására, esetleg váratlanul gyógyszerre, az elromlott tévé megjavítására, mennyit tudnak félretenni építkezésre, felújításra, hogy állnak a hitelek törlesztésével, ugyanúgy a tisztelt Ház képviselői is össze kell jöjjenek megvitatni: az ország kasszája, költségvetése hogyan alakult az előző esztendőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy pénzügyminiszterként olyan időszakról adhatok számot az igen tisztelt Országgyűlésnek, amelyben többek között hazánk gazdasági teljesítménye, a foglalkoztatottak száma, a keresetek és a nyugdíjak vásárlóértéke egyaránt növekedett. (Bauer Tamás: Semmilyen szám nem igaz.) Olyan esztendőről, amelyben a tervezettnél nagyobb mértékben növekedtek (Bauer Tamás: Az árak. - Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) az adóbevételek, javult az adózási fegyelem, és az így keletkezett többletbevételekből az adófizető állampolgárok és vállalkozások segíthették az árvíz miatt rászoruló honfitársainkat. (Bauer Tamás: Csak nincsenek kész az épületek.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a törvényjavaslat részletes expozéjára, engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmüket valamire. (Felemeli a mellette lévő több vastag kötetet.) Mellettem itt van a zárszámadás öt kötete, öt súlyos kötet... (Közbeszólás: Hol a hatodik? - Bauer Tamás: Melyik az, amelyiket kétszer kellett kinyomtatni?), amelyeket 600 példányban nyomtatott ki a Pénzügyminisztérium nyomdája. A tisztelt képviselőtársaim megkaphatták ezt az anyagot egy CD-n. (Felmutatja.) Kérem önöket, hogy akik számára fontos a környezetvédelem, fontos az, hogy gyermekeink és unokáink milyen környezetben fognak élni, azok igényeljék azt, hogy a következő esztendőkben ilyen CD-ROM-on kaphassák meg ezt a zárszámadást. (Keller László: Most is igényeltük volna.) Előre is köszönöm, ha ebben segítenek bennünket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Nézzük tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot! A 2000. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat három tartalmi kört foglal magában. Egyrészt tartalmazza a hagyományos és előírásszerű beszámolási kötelezettségünket a 2000. évi költségvetés gazdálkodásáról. (Bauer Tamás: Az sem igaz.) Másrészt négy hatályban lévő törvény módosítására tesz javaslatot, melyek közül kiemelném az államháztartási törvény és a szerencsejáték-törvény paragrafusainak változását. Végezetül pedig felhatalmazást kér a 2001-2002. évi költségvetési törvény 2001. évre vonatkozó egyes előirányzatainak a módosítására. (Bauer Tamás: Egy évig sem tartott a kétéves költségvetés? - Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Elnök úr, nem tudom, esetleg megtarthatnám-e úgy a beszédemet, hogy Bauer Tamás közben nem beszél folyamatosan. (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Ha nem, akkor megpróbálok ezzel együtt élni, de talán a képviselőtársakat zavarja. (Közbekiáltások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Minket nem zavar. - Derültség. - dr. Balsai István: Megszokták már.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000. évi zárszámadási törvényjavaslat előbb említett szerkezetéhez igazodva először szeretnék rátérni a 2000. évi gazdasági folyamatok rövid bemutatására. (Keller László: Csak reálisan!)

A tavalyi év kimagasló eredményeket hozott gazdaságunkban, akár a korábbi fejlődésünkhöz, akár más országok tavalyi teljesítményeihez mérjük. Gyors gazdasági növekedés mellett javult mind a külső, mind a belső egyensúly, és sikerült megtartani az infláció mérséklődő tendenciáját. Mindezek együttesen olyan fejlődési pályát írnak le, amelyek évek óta jellemzik európai felzárkózásunk folyamatát. A magyar gazdaság 2000-ben optimálisan alkalmazkodott a nemzetközi konjunktúra körülményeihez. Tovább gyorsult a gazdasági növekedés és bővült a foglalkoztatás. Noha kétségtelen tény, hogy az elmúlt esztendőben jelentős problémát okoztak a magas olajárak, inflációs nyomást okozott az olajárak emelkedésén túl az euró gyengélkedése, mégis javultak az egyensúlyi jellemzők, és tovább csökkent a fejlett országokkal szembeni inflációs különbség.

A magyar gazdaság 2000. évi növekedési üteme a Központi Statisztikai Hivatal számai alapján 5,2 százalék volt 2000-ben. Az előzetes várakozást is felülmúló dinamika mögött részben az export kedvező alakulása, részben pedig a belső kereslet, a fogyasztás erős bővülése állt. Örvendetes eredmény, hogy a magyar külkereskedelem a nemzetközi átlagot többszörösen meghaladó mértékben bővült. A tartós növekedés biztosítéka, hogy a nemzetgazdasági beruházások növekedése reálértéken számítva is meghaladta a gazdaság növekedését. A beruházási arány a 2000. esztendőben emelkedett.

A múlt évben folytatódott a foglalkoztatottság élénkülése és a munkanélküliség mérséklődése. A munkanélküliségi ráta az uniós átlagnál közel 3 százalékponttal kedvezőbben alakult, azaz Magyarországon egyre több embernek van lehetősége, hogy munkát vállaljon, munkát kapjon. Ennek köszönhetően is a tendencia folytatódott 2001-ben, és elértük azt, hogy 6 százaléknál kevesebb aktív foglalkoztatott korúnak kell ma munka nélkül lennie.

A folyó fizetési mérleg hiánya a végleges adatok szerint az 1999. évi 2 milliárdról 1,6 milliárd euróra csökkent. A hazai folyamatok oldaláról nézve kedvező tendencia, hogy az államháztartás deficitje mellett a beruházások bővülése finanszírozható volt a hazai megtakarításokból.

A finanszírozásban változatlanul jelentős a működő tőke aránya, csökkentek viszont az úgynevezett portfóliótőke-befektetések. Tovább emelkedett a külföldiek által vásárolt forintállamkötvény-állomány. Mindezek hatására nyugodtan mondhatom, az ország megítélése valamennyi nemzetközi hitelminősítő szervezet szerint javult.

A háztartások, a családok jövedelme és fogyasztása tavaly is emelkedett. A kormányzati gazdaságpolitika mindezt következetes költségvetési politikával támasztotta alá, amihez rugalmas árfolyam- és monetáris politika is társult. Nincs már adósságválság, nincs a belföldi felhasználásban túlfűtöttség, és a folyó fizetési mérleg hiánya sem ingadozik szélsőségek között. Az egyensúlyra azonban továbbra is figyelnünk kell. Mindezt úgy tudjuk biztosítani, hogy az államháztartás kiadási oldalát továbbra is korlátok közt tudjuk tartani, és tovább mérsékeljük az államháztartás hiányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapíthatjuk tehát, hogy a gazdaság állapotát jelző mutatók lényegében megfelelnek az előzetesen tervezetteknek, sőt egyes területeken jobbak a számítottnál. Az elindult növekedési folyamat tartósnak bizonyult, és az idei ismeretek alapján döntően ma is ezt tapasztaljuk.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szóban szóljak a tavalyi esztendő költségvetési politikájáról is. A kormány programja alapján a költségvetés-politika kiemelt területeit 2000-ben a gyermekes családok támogatásának erősítése, a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása, az otthonteremtés, az agrár- és vidékfejlesztés gyorsítása, továbbá az európai uniós integrációra való felkészülés jellemezte. E célokkal összhangban középpontban maradt az államháztartási egyensúly további javításának követelménye is. A privatizációs bevételek nélküli államháztartási hiány 3,7 százaléka volt a bruttó hazai terméknek 2000-ben.

 

(9.30)

 

A központi költségvetés egyenlege az előirányzottnál kedvezőbben alakult, és kiegyenlítette a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál bekövetkezett romlást. Az önkormányzatok kiadásai a tervezettet meghaladóan alakultak.

Az államháztartás konszolidált kiadásain belül az 1999. évi teljesítéshez képest arányváltozás következett be. Az államháztartási rendszer működtetésére fordított közszolgáltatási kiadások arányai nem növekedtek, ugyanakkor a tőke jellegű kiadások 3 százalékponttal magasabban teljesültek. Ennek hatását az előzőekben már említett gazdasági folyamatok is alátámasztják.

Tisztelt Ház! Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a központi költségvetés bruttó hazai termékhez viszonyított adóssága először csökkent az úgynevezett maastrichti követelmény, a 60 százalék alá, s 56 százalékban teljesült. Ez egyre inkább azt jelenti, hogy a magyar gazdaság megfelel az Európai Unió követelményeinek, és egyre inkább nem gazdasági, hanem politikai kérdés csatlakozásunk.

Az újraelosztás és a jövedelemcentralizáció mértéke közel azonos arányban teljesült, mint a megelőző évben. Ez azt is jelenti egyben, hogy az elkezdett szigorú és hatékony költségvetés-politikai célkitűzéseket sikerült továbbvinnünk.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a 2000-es céljainkról. A kormány elkötelezett, következetes családbarát politikáját tükrözik a kormányzati ciklus első felében megtett azon intézkedések, amelyek erősítették a társadalmi integrációt. Hiszen a juttatások többsége a korábbi rászorultsági elv helyett alanyi jogon jár. Új támogatási elemként 2000. január 1-jétől bevezettük a gyermekgondozási díjat. Az adóból leírható családi kedvezmény mértéke 30 százalékkal megemelkedett, és új tételként megjelent a rászoruló családok gyermekeinek beiskolázási költségeihez való hozzájárulás is.

Az otthonteremtés elfogadott koncepciója lehetővé tette, hogy az államháztartás lakásépítést finanszírozó forrásai mellett jelentős, nem állami források bevonása történjen meg. Ennek következtében a megkezdett lakásépítések száma az előző évekéhez viszonyítva közel kétszeresére nőtt a tavalyi esztendőben.

Javítottunk a kis- és középvállalkozások működési feltételein. Az adórendszerbe az adminisztrációs terhek csökkentését eredményező elemek épültek be. A kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását többsíkú állami intervenció is erősítette, részben közvetlen pénzügyi eszközökkel, részben közvetve, a szükséges piaci intézményrendszer kiépítésével, illetve a nyilvántartási és elszámolási rendszer áttekinthetőbbé tételével.

A kis- és középvállalkozások támogatása - a legtöbb európai országhoz hasonlóan - 2000-ben kiemelt figyelmet kapott, tekintettel arra, hogy gazdasági szerepük a munkahelyteremtésben, a vidékfejlesztésben jelentős arányú volt.

Az agrár- és vidékfejlesztést, területfejlesztést - beleértve az infrastruktúra fejlesztését - szolgáló programokra az 1999. évinél jóval többet költöttünk 2000-ben. Az agrárgazdasági támogatások révén mód nyílt a mezőgazdasági termelés versenyképességének és piaci feltételeinek javítására. (Dr. Kis Zoltán: Ez látszik.)

Tisztelt Ház! Az Európai Unióhoz történő csatlakozást támogatta a nemzeti program megalkotása és időarányos végrehajtása, amely jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési feladatokat, valamint az úgynevezett közösségi vívmányok átvételét és alkalmazását foglalja magában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék röviden utalni arra is, hogy az úgynevezett központi költségvetési szervek gazdálkodását, szabály- és feltételrendszerét 2000-ben úgy módosítottuk, hogy azok tovább erősödtek és szigorodtak, a költségvetési forrásból történő feladatellátás és finanszírozás jellegének megfelelően. Ennek kapcsán szeretnék arra utalni, hogy az előző évhez hasonlóan a 2000. évben is a támogatási előirányzatok jelentősebb változását az okozta, hogy az árvízi katasztrófa elleni védekezésre és a helyreállítási munkálatokra, feladatokra a szükséges forrást elő kellett teremteni. Ezt elsősorban a költségvetési szervek közötti átcsoportosítással oldottuk meg.

Tisztelt Ház! Szeretnék néhány szót szólni a helyi önkormányzatok 2000. évéről. A helyi önkormányzatok 2000-ben mind a kötelező, mind az önként vállalt feladataikat teljesítették, biztosítani tudták intézményeik működését. Sok önkormányzat a kötelező feladatellátást és ennek folyamatosságát jelentős erőfeszítéssel, takarékos és hatékony gazdálkodással tudta megvalósítani.

Az önkormányzatok a 2000. évi költségvetési év során mintegy 1710 milliárd forint bevétellel gazdálkodtak, ami 12,5 százalékkal haladta meg az eredeti előirányzatot, és 10,9 százalékkal lett magasabb az előző évi teljesítéshez viszonyítva. A helyi önkormányzatok összes kiadása 12,1 százalékkal haladta meg a tervezettet. Ez egyébként azt is jelenti, hogy a múlt esztendőben az önkormányzatok bevételei jobban emelkedtek, jobban nőttek a kiadásaiknál.

A 2000. évi forrásszabályozás megteremtette az önkormányzatok számára az eredményes gazdálkodás kereteit. A bevételek kedvező alakulása mellett folyamatos odafigyelést igényelt az önkormányzatok részéről az év során jelentkező és előre nem látható események kezelése. Külön szeretnék kitérni arra, hogy az ország több száz településén okozott nem várt nehézséget a rendkívüli időjárás. Az ár- és belvíz okozta károk helyreállítására az érintett helyhatóságok központi támogatásban részesültek. Azonban a váratlanul jelentkező többletkiadások, többletfeladatok megoldása megkívánta, hogy a központi forrásokon felül a helyi erőforrások igen jelentős mozgósítására is sor kerüljön.

A 2000. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről készült állami számvevőszéki jelentés megállapította, hogy az önkormányzatok gazdálkodási fegyelme javult az előző évekéhez képest. Ennek részeként érzékelhető és értékelhető az is, hogy a központi költségvetési tartozások visszafizetésének teljesítése lényegesen kedvezőbb lett a korábbi éveknél. Azaz az önkormányzatok gazdálkodása a központi büdzsé számára is érezhetően javult.

Összességében elmondható, hogy 2000-ben az önkormányzatok - a nehéz gazdasági feltételek mellett is - elérték alapvető céljukat, fenntartották működőképességüket, és teljesítették a lakosság ellátásából adódó feladataikat.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A központi költségvetés bruttó adóssága 2000-ben 7226 milliárd forint volt. A 339 milliárd forintos növekedés ellenére a költségvetési adósság - a gazdaság méretéhez, a bruttó hazai termékhez viszonyítva - az előző évekhez hasonlóan tovább csökkent.

Az adósság úgynevezett nominális változásának négy fő összetevője volt 2000-ben. A központi költségvetés és a társadalombiztosítás hiányának finanszírozása, a devizaadósság forintban kifejezett átértékelődése - emlékezzenek rá, hogy május-június folyamán az árfolyam- és az úgynevezett csúszó leértékelésben történt módosítással a forint jelentősen felértékelődött -, a kincstári egységes számla állományának csökkentése és az ehhez kapcsolódóan megvalósított rendkívüli előtörlesztések jelentették ezt a változást.

Az adósságkezelés egyik célja a lejárati szerkezet egyenetlenségének javítása, ami 2000-ben - az előző évihez hasonlóan - tovább javult. A finanszírozás biztonságának növelése érdekében további célként határoztuk meg, hogy az államadósság hátralévő futamidejének meghosszabbítása történjen. Ez azt jelentette a tavalyi esztendőben, hogy például államkötvények kibocsátásánál az átlagos futamidőt jelentősen növeltük, a piacon megjelent a 10 éves, fix kamatozású államkötvények kibocsátása, valamint további 3 és 5 éves kötvények egyre nagyobb mértékben történő értékesítése valósult meg. Azaz: azt a jelentős terhet, amit még ma is magával cipel a központi büdzsé, a központi költségvetés, azt az államadósságot, amelynek az elmúlt esztendőkben is körülbelül 800 milliárd forintos kamattörlesztése történt meg, egyre kedvezőbb szerkezetűvé alakítjuk át, egyre kisebb terhet jelent a finanszírozása.

A 2000-ben kibocsátott devizakötvény-állomány a lejáró devizaadósság részbeni megújítását finanszírozta. Először sikerült elérni az 1 milliárd eurós sorozatnagyságot azáltal, hogy a kibocsátások egy már meglévő sorozatból történtek. Azonban az erős tőkebeáramlásra való tekintettel az új devizaadósság-feltételt jóval meghaladó mértékű volt a devizatörlesztés, köszönhetően - és ezt még egyszer szeretném aláhúzni - annak, hogy az elmúlt évben is folytatódott a működőtőke-beáramlás. Így még a kedvezőtlen árfolyam-alakulás ellenére is 27,5 milliárd forinttal csökkent az ország devizában fennálló adósságállománya.

Tisztelt Országgyűlés! Most rátérnék a zárszámadásban módosítandó törvények bemutatására.

 

 

(9.40)

 

 

Az államháztartási törvény megváltoztatását részben finanszírozási kérdések újraszabályozása indokolja. Az új jegybanktörvénnyel való összhang érdekében ki kell egészíteni a finanszírozási műveletek körét. A jegybank és a központi költségvetés közötti pénzügyi elszámolások a megváltozott előírások szerint nem érintik teljes egészében a folyó egyenleget.

Az államháztartás új pénzügyi szervezeti struktúrája, azaz a három önálló részre szétváló kincstári rendszer indokolttá teszi a hatásköri szabályok pontos átvezetését a törvényjavaslatban. A törvénymódosítás mindezeken túl túlnyomórészt a helyi önkormányzatok költségvetési támogatási rendszerének továbbfejlesztésével foglalkozik.

A javasolt módosítás azt szolgálja, hogy az önkormányzatok az őket megillető állami támogatásokhoz az év során rugalmasan tudjanak hozzájutni, és a központi költségvetés csak annyi támogatást folyósítson év közben, amennyi jogszerű igényléssel alátámasztható. Azaz szeretnénk egy jóval kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, az önkormányzatok számára is követhetőbb, ugyanakkor a központi költségvetés számára takarékos megoldást megvalósítani.

A rendszer működésében a területi államháztartási hivatalok kapnak kulcsszerepet. Munkájuk a költségvetési pénzeszközök igénylésének és elszámolásának szabályszerűségére irányul. A helyi önkormányzati szövetségekkel az új, a központi költségvetésből származó helyi önkormányzati támogatások igénylése és elszámolása előzetes felülvizsgálati rendszerére vonatkozó törvényjavaslatot egyeztettük az önkormányzati törvény alapján. A helyi önkormányzati szövetségek valamennyien indokoltnak tartották a támogatások felülvizsgálatában a teljeskörűség megvalósulását, a jogorvoslati fórumrendszer létrehozását, és üdvözölték a támogatásoknál az új lemondási és pótigénylési lehetőségeket. Magyarul sikerült megállapodni az önkormányzati szövetségekkel ebben a módosításban.

Az állami bevételek növelése az alapvető célja annak a módosításnak, amely a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényt érinti. Lényeges követelmény továbbá, hogy csak megbízható és a közbizalomra méltó szerencsejáték-szervező folytathassa e tevékenységet. Mindezek érdekében a kor igényeinek megfelelően a szabályozás kiterjed mindazon játékokra, amelyeket technikai eszköz felhasználásával szerveznek, ideértve elsősorban az internetes szervezői szolgáltatásokat és a telefonon történő szerencsejáték-szervezést. Emellett a javaslat új játékfajta, az úgynevezett gyorsjátékok jogszabályi alapját is megteremti, illetve rendezi azok szervezésének a feltételeit.

Szintén szerepel a törvényjavaslatunkban a Budapesti Közlekedési Szövetség megalakulása miatt szükségesnek tartott módosítás. Ennek kapcsán kiegészítésre kerül a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény.

A sporttörvény módosításának pedig az a célja, hogy kizárólag a sportminiszter hozzájárulásával adhasson támogatást az állami tulajdoni jogokat gyakorló intézmény különböző sportcélú szervezeteknek.

Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadási törvényben ezen felül néhány ponton a 2001. évi költségvetési törvény módosítását kezdeményezzük. Szeretném előre leszögezni, hogy a 2001. évre vonatkozó előirányzat-módosítások az államháztartási egyenleget nem érintik, mind a kiadási, mind a bevételi oldalon azonos összegű változtatást javaslunk végrehajtani. (Bauer Tamás: Alátervezték a költségvetést!)

A 2001. évi költségvetési módosításoknál, összevonva a költségvetési törvény és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését, azoknak csak a legfontosabb változásait szeretném most érinteni.

A közszférában dolgozók bérkiigazítására új céltartalék-előirányzatot javaslunk létrehozni 14 milliárd forintos összeggel. A köztisztviselői törvényben szereplő bérek és egyéb juttatások fedezetére több mint 50 milliárd forintot szán a költségvetés. A törvénymódosítás 13,4 milliárd forint korengedményes nyugdíjtartozás rendezését is biztosítja.

A vállalkozásfejlesztési célelőirányzatok összegét 20 milliárd forinttal, az állami bérlakásokra vonatkozó támogatási előirányzatot pedig 5 milliárd forinttal javasoljuk megemelni.

Az államháztartási törvény rendelkezései alapján a költségvetés általános tartalék előirányzatát 47,9 milliárd forinttal szándékozunk megnövelni.

Az ÁPV Rt. privatizációs tartalékállományának 44 milliárd forintos feltöltését az előre nem várt, részben kormányzati döntéseken alapuló kötelezettségek rendezéséhez szükséges fedezet megteremtése indokolja.

Kezdeményezzük a nyugdíjellátások 57 milliárd forinttal történő kiegészítését. Az éves emelés a várható fogyasztói árindex és a nettó kereset alakulására való tekintettel szükséges, a nyugdíjak emelését tehát ez a fedezet kívánja megteremteni.

Az Egészségbiztosítási Alap gyógyszer-támogatási előirányzatának 35 milliárd forinttal történő megnövelése mellett indokolt a gyógyító-megelőző ellátás egyes jogcímeinek összesen 10,6 milliárd forintos emelése, amelynek jelentős része a fekvőbeteg-szakellátásnál jelentkezik.

Emellett a módosítás tartalmazza a Nyugdíj-biztosítási Alaphoz hasonlóan a rokkantsági, baleseti és a hozzátartozói nyugellátás előirányzatának 10,5 milliárd forintos növelését.

Mindezekre a fedezetet a központi költségvetés magasabb adóbevételei és a társadalombiztosítás nagyobb munkáltatói járulékbevételei adják. Kezdeményezzük továbbá a 2001. évben újonnan vállalható egyedi kezességek összeghatárának megemelését a kiadási összeg 3 százalékára.

A köztisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel összhangban módosult az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény, amelyhez szükséges a pártok képviselőcsoportjainál dolgozó köztisztviselőkre vonatkozó szabályok megváltoztatása.

A nemzeti földalap működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a földvásárlásra és előkészítésére megfelelő rendszert alakítsunk ki. Ezt szolgálja az 5 milliárd forintos előirányzat felhasználásának jogi keretét szélesítő szabályozás megteremtése, amely szintén ebben a törvényjavaslatban szerepel.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül néhány szót az Állami Számvevőszék zárszámadáshoz kapcsolódó megállapításairól. Szeretném mindjárt azzal kezdeni, hogy az Állami Számvevőszék a korábbi évek gyakorlatának megfelelően nagy volumenű, körültekintő munkát végzett a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat ellenőrzésében, melyet ezúton is szeretnék megköszönni. Úgy gondolom, hogy a költségvetés és a zárszámadás pontossága, áttekinthetősége és prezentációja területén - természetesen az ezzel kapcsolatos számvevőszéki észrevételekre építve - évek óta előrelépést tudunk felmutatni. Az Állami Számvevőszék jelentése egyébként ki is tér erre.

Azt sem lehet egyébként vitatni, hogy a vagyonnyilvántartás szabályaira vonatkozó törvényi előírás teljesítésénél még vannak hiányosságaink. Ezt kiküszöbölendően természetesen már megkezdődtek az előkészületi munkák, a rendszer bevezetése, és alkalmazása hosszú évek következetes munkája során válhat teljessé. Meg kell jegyeznem egyébként, hogy a vagyonnyilvántartás szabályaival kapcsolatban évek óta folyik ez a munka, egyre pontosabbá, egyre korrektebbé válnak ezek a nyilvántartások. Reményeink szerint ezeket tudjuk erősíteni.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzésének fókuszába ez évben a gazdasági növekedés miatti többletbevétel felhasználásával kapcsolatos intézkedések kerültek. A megállapítások feltétlenül kiegészítést igényelnek.

A letéti számlára kihelyezett összeg az adott évben teljesen átlátható módon kiadásként lett elszámolva, csupán a felhasználás húzódott át a következő évre. Felhasználásig az érintett összeget elkülönítetten kellett kezelni, és ennek a kritériumnak a letéti kezelés felelt meg.

Az összeg döntő hányada a köztisztviselői bérek emelésének fedezetén kívül nem állami, illetve önkormányzati feladatellátás finanszírozását szolgálta, így az eljárás a letéti kezelés szabályainak megfelelt. A kormányzati intézkedés törvényességi szempontból - minthogy ezt kormányhatározat írta elő, a 2000. évi zárszámadás keretében be kell számolni minderről az Országgyűlésnek - megfelel az előírásoknak, hiszen a zárszámadás 21. §-a eleget tesz e kötelemnek.

A 2000. évi zárszámadás keretében kezdeményezett törvénymódosítások hatásai véleményünk szerint a hosszú távú jogbiztonságot nem sértik, ellenkezőleg: a változó gazdasági és pénzügyi feltételekhez való igazodást segítik, hiszen a módosítások a kérdéses törvények alapkoncepcióját nem érintik, sőt a könnyebb és az egyszerűbb kezelhetőség, a biztonság, valamint az átláthatóság irányába mutatnak.

Végezetül szeretném még egyszer megköszönni az Állami Számvevőszék jobbító szándékú konstruktív véleményét, és természetesen az észrevételeiket, illetve a javaslataikat az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztésénél, a folyamatban lévő korszerűsítési munkáknál mindenképpen figyelembe fogjuk venni.

Szeretném arról is tájékoztatni a tisztelt Házat, tisztelt képviselőtársaimat, hogy az Állami Számvevőszék jelentéséhez csatoltuk azt az észrevételt a Pénzügyminisztérium részéről, amelyben az ÁSZ megjegyzéseit (Dr. Takács Imre: Bírálatait!) kiegészítve, észrevételeinket elmondva pontosítjuk néhány pontban azokat az észrevételeket (Dr. Takács Imre: Bírálatok!), amelyek szerintünk téves jogértelmezésből adódnak.

 

 

(9.50)

 

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez egyébként azt is hadd tegyem még hozzá, hogy azokkal az intézkedésekkel, amely intézkedések tartalmát fedezték, ezekkel egyetlen parlamenti bizottságban sem vitatkoztak tisztelt képviselőtársaim. Tehát azt gondolom, helyesen tette a kormány, hogy a köztisztviselői béremelésre, a nyugdíjak emelésére ezeket a tételeket elhelyezte.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz esztendő van mögöttünk, de azt gondolom, elmondhatom, hogy minden tekintetben sikeres esztendő. A gazdasági folyamataink jók, a gyarapodást, a fejlődést egyre szélesebb körben érzékelik az országban. Kérem a tisztelt Házat, hogy mindezek alapján az előttünk szereplő 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatot vitassa meg, és azt a módosításaival támogatni szíveskedjen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nyikos László úrnak, az Állami Számvevőszék alelnökének, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időkeretben.

 

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tizenkettedik alkalommal van lehetősége az Állami Számvevőszéknek arra, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén kommentárt fűzzön a kormány pénzügyi beszámolójáról, a zárszámadásról készített jelentéséhez. Tizenkét év a számvevőszékek életében nem hosszú idő, nemcsak a két- vagy több száz éves nyugat-európai számvevőszékek, hanem az első magyar számvevőszék életkorához képest sem. Az ÁSZ történelmi elődjének, a Legfőbb Állami Számvevőszéknek a szerepét, a funkcióit összevetve az ÁSZ mai alkotmányos pozícióival, hasonló és különböző vonásokat fedezhetünk fel. Azonos például a függetlenségük a végrehajtó hatalomtól, de különböznek például abban, hogy míg a Legfőbb Állami Számvevőszék maga készítette a zárszámadást, az ÁSZ ellenőrzi a zárszámadást.

Mi a zárszámadás célja? Magyari Zoltánnak, a hazai közigazgatás-tudomány megalapozójának a szavaival: "a számadási évben előfordult bevételeknek és kiadásoknak a költségvetési törvény rendszerében történő csoportosítása és a felhatalmazással való összehasonlítása abból a célból, hogy a kormánynak a gazdálkodásért viselt felelőssége elbírálható legyen."

A két világháború között a Legfőbb Állami Számvevőszék zárszámadása négy fő részből állt. A bevezető tartalmazta a fő tényadatokat, a legfontosabb ellenőrzési megállapításokat. Ezt követte a kiadások és a bevételek részletes összehasonlítása az előirányzatokkal, az eltérések részletes indokolása, továbbá az állami leltár ismertetése, ingatlanokra, berendezésekre, államadósságokra, követelésekre, illetőleg minisztériumokra, állami üzemekre - úgymint posta, vasút, erdőgazdaságok s a többi - bontva.

A harmadik rész tartalmazta az állami alapok és alapítványok zárszámadását, és végül a negyedik különféle jelentésekből állt, úgymint az állami üzemek helyzete, a közmunkák állása, az állami ingatlanok elidegenítése, magyarul a privatizáció, a fémváltópénz mennyisége és így tovább.

1949, a Legfőbb Állami Számvevőszék felszámolása óta a kormány nevében a Pénzügyminisztérium készíti a zárszámadást. Évtizedeken át 20-30 oldalnyi beszámolót készített mindössze, ami nem volt alávetve független pénzügyi ellenőrzésnek, hiszen a pártállami időszakban - mint tudjuk - nem volt számvevőszéke Magyarországnak. A rendszerváltás óta a kormány beszámolója egyre terjedelmesebb. A 2000. évi zárszámadási dokumentumok fizikai paraméterei egyenesen meghökkentőek. Láthattuk itt, a miniszter úr bemutatta az öt kötetet, a tb zárszámadásával együtt hét kötet, ami több mint négyezer oldalon számol be, és csaknem félmillió adatot közöl.

Felmerül a kérdés, hogy arányban állnak-e vajon ezek a jellemzők azokkal az információkkal, amelyeket a zárszámadás nyújt. Megítélhető-e belőlük a kormánynak a költségvetés végrehajtásáért viselt felelőssége? Kinek szól egyáltalán ez az adathalmaz? A múlt heti bizottsági vitákon csak néhány képviselő asztalán láthattuk a törvényjavaslatot, az első kötetet, a mellékleteivel együtt pedig sehol sem.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a költségvetés végrehajtásáért az Országgyűlésnek, az adófizetőknek, az állampolgároknak többféle felelősséggel tartozik, először is számviteli felelősséggel. Ez azt jelenti, hogy az adóbevételek, vámbevételek, privatizációs bevételek, a felvett hitelek, illetőleg a másik oldalon a közkiadások elszámolása során érvényesül a valódiság számviteli elve. Röviden szólva, a bevételeket és a kiadásokat pontosan veszik számba, és a valóságnak megfelelően mutatják be a zárszámadásban. Bemutatják a vagyonváltozást, hiszen az állam vagyonának gyarapodásával vagy csökkenésével is el kell számolni.

Másodszor: a kormány jogi felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek. Ez a parlament költségvetési jogának a lényegét jelenti, vagyis azt, hogy az Országgyűlés magának tartja fenn a jogot arra, hogy megállapítsa: milyen célra mekkora összeg fordítható a közpénzekből. Ha a kormány túllépi az úgynevezett felhatalmazási küszöböt, akár az összeg nagysága, akár a rendeltetése, akár az idő szempontjából, akkor törvényt sért, és e törvénysértés alól csak az Országgyűlés adhat felmentést, így gondoskodva a jogrend helyreállításáról.

A kormány jogi felelőssége kétféle: volt-e egyáltalán felhatalmazása bizonyos közkiadások vállalására, illetőleg nem terjeszkedett-e túl a parlamenti felhatalmazáson?

Harmadszor: a kormány politikai felelősséget visel. Amikor az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt a költségvetés végrehajtására, akkor iránta politikai bizalmát fejezi ki. Ha felmenti a kormányt a végrehajtás felelőssége alól, akkor szintén a bizalmát fejezi ki. Előfordulhat, hogy a zárszámadás sem számviteli, sem jogi szempontból nem kifogásolható, mégis megrendül a parlament bizalma a kormány iránt.

Előfordulhat ennek az ellenkezője is - és ez a gyakoribb -, hogy tudniillik a zárszámadás számviteli vagy jogi, esetleg mindkét szempontból kifogásolható, a parlamenti többség azonban továbbra is a bizalmáról biztosítja a kormányt. E többféle felelősséget számonkérő elszámoltatás a parlamentáris demokrácia kulcskérdése. A munkavállaló, a vállalkozó adót fizet, hogy az állam betölthesse funkcióit. Magyarországon közismerten magasak az adók, a közteherviselés azonban alkotmányos kötelességünk. Alkotmányos joga viszont az adófizetőnek tudni, mi történik a pénzével, mit kap érte.

Tisztelt Országgyűlés! Az elszámoltatás jogát önök gyakorolják, az ÁSZ segít ebben, az ÁSZ is szem a láncban. Feladata, hogy a kormány gazdálkodását számviteli és jogi szempontból megítélje. Ezt deklarálja az alkotmány, amikor kimondja, hogy az ÁSZ törvényességi szempontból ellenőrzi a közpénzek felhasználását, ellenőrzi tehát a számviteli elvek érvényesülését a számviteli törvényben foglaltak szerint, a felhatalmazásoknak megfelelő gazdálkodást az államháztartási és a költségvetési törvény szerint. A politikai felelősség mérlegelése természetesen nem a Számvevőszék, hanem az Országgyűlés hatásköre.

A zárszámadás elkészítése a legtöbb országban kormányzati feladat, kivételként csak Ausztriát tudnám megemlíteni. A beszámolókészítés szabályait viszont, tehát azt, hogy az Országgyűlés hogyan kívánja gyakorolni a zárszámadási jogát, a törvényhozó hatalom állapítja meg. Magyarországon paradox módon a kiegyezéstől 1949-ig volt számviteli törvény, amely az állam számvitelét, benne a zárszámadás készítését szabályozta. A helyzet most fordított. A rendszerváltás óta már kétszer is törvényt alkotott az Országgyűlés a vállalkozói számvitelről, a közpénzekre vonatkozóan viszont a szabályozást a kormány hatáskörébe utalta.

 

(10.00)

 

Ennek megfelelően a pénzügyi kormányzat és az ÁSZ is a maga felfogása, a maga lehetőségei szerint alakítja a beszámolást, illetve annak az ellenőrzését. A magántársaságok független pénzügyi ellenőrzésének a szabályozására, a könyvvizsgálat meghonosítására a rendszerváltás késztette az Országgyűlést. A közpénzek ellenőrzésének kérdéseit viszont az európai uniós csatlakozási tárgyalások tolták előtérbe.

A legjobb nemzetközi gyakorlat szerint a számvevőszéki ellenőrzésnek három alapelve van: a függetlenség; a széles körű vizsgálati hatáskör, amely nemcsak a törvényességre és a közpénzek kezelésének hatékonyságára, hanem a tisztességes közpénzkezelésre is kiterjed; és végül a nyilvánosság. Az ÁSZ számára gyakorlatilag mind a három lehetőség adott.

A csatlakozási tárgyalások 30 témaköre közül az egyik a pénzügyi ellenőrzés. Az ÁSZ folyamatosan sajátítja el a legjobb nemzetközi gyakorlatot, ez a törekvése azonban nem mentes az ellentmondásoktól. Lehet-e például félmillió zárszámadási adat valódiságáról hitelt érdemlően meggyőződni? Hogyan lehet csaknem ezer intézmény és 3200 helyi önkormányzat pénzügyi beszámolóját hitelt érdemlően ellenőrizni?

Az ÁSZ próbál lépést tartani a terjedelmes zárszámadással. Eleinte 20-25 oldalas jelentéseket készített egy-két melléklettel, most viszont már négy füzetben számol be összesen 140 oldalon, a függelékekkel együtt 320 oldalon. Ez a tendencia sem látszik megnyugtatónak. De ez a problémának, a zárszámadás ellenőrzésének csak a mennyiségi oldala. A majdani uniós támogatások felhasználásának ellenőrzése ugyanis más módon történik, mint a hazai közpénzeké. Minősíteni, tanúsítani, formálisan is igazolni kell majd azt, hogy a könyvvezetés pontos, a pénzügyi beszámolóban közölt információk valósak, a kiadásokra a felhatalmazásnak megfelelően került sor; azt kell megállapítani, hogy van-e jelentős hiba a beszámolóban, nem pedig hibalistát készíteni, hibátlan beszámoló ugyanis nincs.

Az ÁSZ az Egyesült Királyság számvevőszékével kötött ikerkooperációra támaszkodva tavaly megkezdte, idén pedig folytatta a pénzügyi beszámolók könyvvizsgálói típusú ellenőrzését - ez egyelőre még csak a kisebb fejezetekre és néhány intézményre terjed ki. A központi költségvetési kiadásoknak ma még csak mintegy 2 százalékáról tudjuk hitelt érdemlően megállapítani, hogy megbízható a róluk szóló beszámoló. Valójában semmiféle hazai késztetés nincs arra, hogy az ÁSZ változtasson a gyakorlatán, és áttérjen a nemzetközi ellenőrzési sztenderdek alkalmazására. Nem találunk ehhez történelmi gyökereket sem. A legfőbb állami számvevőszék mindig az osztrák számvevőszékhez állt közel, és az úgynevezett közigazgatási, nem pedig a számviteli ellenőrzést végezte. Más kifejezéssel szólva: a szabályszerűség, az Ordnungsmä ß igkeit állt a középpontban, nem pedig a magánkönyvvizsgálathoz hasonló számviteli típusú ellenőrzés, a könyvvizsgálat. A kihívást ma az uniós csatlakozás jelenti. A brüsszeli bizottság tavalyi országjelentése hangsúlyozza, hogy az ÁSZ-nál elsőbbséget kell adni a pénzügyi beszámolók hitelesítésének.

Tisztelt Országgyűlés! Az elszámoltatás mellett a zárszámadás kulcsfogalma az áttekinthetőség vagy a transzparencia. Az állami költségvetésnek és a zárszámadásnak lehetőleg világosnak és könnyen áttekinthetőnek kell lennie. "Ha a büdzsé szerkezete szövevényes, a benne foglalt számadatok áthatolhatatlan homályba vannak burkolva, a szükséglet és a fedezet közötti arányról, az ország pénzügyi helyzetéről, a kormány sáfárkodásáról nem nyújt világos képet, az Országgyűlés nehezebben, a közvélemény pedig sehogy sem tudja magát az állam pénzügyeiben tájékozni, ami az alkotmányos ellenőrzés hatályosságát is gyöngíti." Ezt az utóbbi mondatot idéztem, csaknem száz éve, 1905-ben fogalmazta meg Mariska Vilmos jogtudós, a pénzügytan professzora; azt gondolom, hogy ma is leírhatná, mert rendkívül aktuális.

A világosság több száz éve ismert számviteli elve nemcsak azt jelenti, hogy a beszámolót áttekinthető, érthető formában kell elkészíteni, hanem azt is jelenti, hogy a zárszámadásról szóló törvényjavaslatban nem volna szabad más törvények kibocsátását is kezdeményezni, azért, mert azok elvonják az Országgyűlés figyelmét az elszámoltatásról. Ezt a gyakorlatot a pénzügyi kormányzat az 1996-os zárszámadással kezdte, és most már - amint a miniszter úr erről beszámolt - öt törvény módosítását is bevonja a zárszámadási folyamatba.

Volt időszak a magyar parlamentarizmus történetében, amikor az Országgyűlés nem törvényalkotással, hanem határozattal zárta le a költségvetési évet, határozattal adott felmentést a kormánynak, vagy mondta ki vele szemben a bizalmatlanságot. A zárszámadás-vizsgáló bizottság javasolhatta a kormány beszámolójának egyszerű tudomásulvételét, de azt is javasolhatta, hogy az Országgyűlés fejezze ki rosszallását egyes kifogásolt elszámolási tételek miatt, sőt azt is javasolhatta, hogy az Országgyűlés mondja ki az anyagi felelősséget.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió tagországaiban nem jellemző az elszámoltatás magyar gyakorlata. A gazdaságpolitika fő kérdéseivel, a növekedéssel, az egyensúllyal, az inflációval nem a zárszámadás keretében foglalkoznak, általában csak a költségvetési bizottság vagy a pénzügyi ellenőrzésre szakosodott bizottság foglalkozik a zárszámadással, és az tesz javaslatot az országgyűlésnek. A mi zárszámadásunkkal azonban mégsem ez a fő gond - a fő gond szakmai szempontból az, hogy a kormány most sem tud elszámolni az állam vagyonával.

Mögöttünk van a kárpótlás, a privatizáció, az adósságcsere. Az állami földingatlanok nyilvántartását egy évvel ezelőtt ellenőrizte a Számvevőszék. A földhivatali nyilvántartások szerint a magyar államnak 285 ezer földingatlana van, ennek több mint a fele, 150 ezer ingatlan azonban nem található meg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezetek nyilvántartásaiban. Az a táblázat például, amely a zárszámadási I. kötet 600. oldalán a Kincstári Vagyoni Igazgatóság eszközállományát tartalmazza, amely szerint 2000 végén a kincstári vagyon meghaladta a 400 milliárd forintot, sajnos nem sokra használható. Értékadatokon számba venni az ingatlanokat - két számjegyű infláció és az ingatlanárak ismeretében - nem látszik ésszerűnek, naturális mértékegységben azonban ki kellene tudni mutatni azt, hogy a magyar államnak hány hold erdeje, nemzeti parkja, rétje, legelője, hány kilométer autópályája, országútja, hány négyzetméter aszfaltozott útja, hány közúti és vasúti hídja, műemléke, külföldi érdekeltsége és más vagyontárgya van, mert mindezek a nemzeti vagyon részei. Az ezekben bekövetkezett változásokat tartalmaznia kellene a zárszámadásnak, hiszen ezek közérdekű információk, és ezeket az állampolgár sokkal inkább érzékeli, mint a 10 vagy 100 milliárdos kiadási tételeket.

Az ÁSZ célul tűzte ki, hogy három év múlva, a 2003. évi zárszámadásról - a nemzetközi ellenőrzési sztenderdeknek megfelelően - megbízhatósági záradékot, igazoló nyilatkozatot fog adni. Jelenleg erre az ÁSZ-törvény nem kötelezi - azt gondolom, ez mindannyiunk szerencséje. Szerencséje a kormánynak, hogy az ÁSZ expressis verbis nem mondhatja ki: a zárszámadás elfogadhatatlan, mert az állam vagyonával nem számol el. Szerencséje az ÁSZ-nak is, mert ma még csak tanulja, de teljeskörűen nem alkalmazza azokat az ellenőrzési módszereket, amelyek alapján egyértelmű véleményt kellene mondania, és cáfolhatatlanul bizonyítania is kellene megállapításait. És - tisztesség ne essék szólván - szerencséje az Országgyűlésnek is, hogy nem kell rigorózusabbnak lennie zárszámadási joga gyakorlásakor.

 

 

(10.10)

 

Ahhoz azonban, hogy az uniós támogatásokra majd emelt fővel tarthassunk igényt, referenciára is szükség lesz: íme, uraim, mi így számolunk el a magyar adófizetők pénzével.

Tisztelt Elnök Úr! Végezetül engedje meg, hogy megköszönjem a Számvevőszék elnökének azt az európai gesztust, amellyel átengedte nekem a Számvevőszék kommentárjának az elmondását. Önnek pedig, elnök úr, köszönöm a megértését, amivel megengedte, hogy élhettem ezzel a gesztussal.

Köszönöm. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Babák Mihálynak, a költségvetési bizottság előadójának. (Bauer Tamás: Ügyrendben kérek szót.)

 

BABÁK MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr!

 

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, egy pillanat türelmet kérek. Nem vettem észre, hogy időközben Bauer Tamás képviselő úr ügyrendben jelentkezett. Megadom a szót.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ügyrendi javaslatot szeretnék tenni és utána azt indokolni. Az az ügyrendi javaslatom, hogy elnök úr kezdeményezze még csütörtökig - az ülést nem megzavarva - a házbizottság összehívását, és azt kezdeményezze, hogy a napirend úgy módosuljon, hogy a vezérszónoklatok egy későbbi ülésen, televízióidőben hangozhassanak el. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De hiszen ezt ti nem fogadtátok el.)

Javaslatomat a következőkkel indokolom. Tisztelt képviselőtársaim tudják, hogy a magyar parlament elmúlt tizenegy évében nem volt még példa arra, hogy a kormány álláspontja költségvetés vagy zárszámadás kérdésében a televízió nyilvánossága előtt hangozzék el, és valamennyi képviselőcsoport - köztük az ellenzék - álláspontja csütörtök délután televízióidőn kívül, sőt a sajtó által is alig követetten hangozzék el. Talán emlékeznek még rá képviselőtársaim, hogy Szabad György és Gál Zoltán elnöklése idején a Ház munkáját úgy szervezték, hogy kínosan ügyeltek arra, hogy az olyan kis ellenzéki párt is, mint a Fidesz, ugyanúgy televízióidőben mondhassa el a vezérszónoklatát, mint a nagy pártok vagy a kormány.

Tudtam, hogy kormánypárti képviselőtársaim rögtön azt fogják ellenvetni, hogy de hiszen a házelnök kezdeményezett egy Házszabálytól való eltérést. Tisztelt Uraim és Hölgyeim! A Házszabály keretei között kell biztosítani azt, hogy a kormány és az ellenzék egyaránt képviselhesse a maga álláspontját. A Házszabály nem véletlenül mondja azt, hogy a vezérszónoklatokat a bizottsági álláspontok ismeretében kell elmondaniuk a képviselőknek. Úgy kell megszervezni a Ház munkáját, hogy a bizottsági álláspontok is és a kormánypárti és ellenzéki vezérszónoklatok is a televízió nyilvánossága előtt hangozzanak el.

Szeretném továbbá hozzátenni, hogy miután nem költségvetésről van szó, aminek határideje van, hanem zárszámadásról, és egy három héttel későbbi elfogadás a Ház és a kormány munkájára nézve semmilyen hátránnyal nem jár, decemberig akkor is belefér a dolog, ha három héttel később hangzanak el a vezérszónoklatok, kedd délelőtt, televízióidőben. Természetesen mi azt sem ellenezzük, hogy a Ház elnöke jövő hét keddre hívja össze az Országgyűlés ülését, és akkor hangozzanak el az ellenzéki vezérszónoklatok televízióidőben.

Végül az indoklás befejezéseként még egy megjegyzést szeretnék tenni. A pénzügyminiszter úr - aki már eltávozott - rossz néven vette tőlem, hogy közbeszólásokat engedtem meg magamnak beszéde közben. A közbeszólás régi parlamenti műfaj, tisztelt képviselőtársaim. Szeretném a távol lévő pénzügyminisztert emlékeztetni, hogy a közbeszólás az egyetlen eszköz, amivel egy ellenzéki képviselő televízióidőben tud a jelenlegi rend szerint hozzászólni a zárszámadás vitájához.

Kérem elnök urat, hogy javaslatomat továbbítsa a Ház elnökének. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, a javaslatát továbbítom a Ház elnökének. A kérdésről ügyrendi vitát nem nyitok, mert a Ház tegnap szavazott a parlament e heti működési rendjéről, és ez a javaslat ennek a megváltoztatását célozza. Azt gondolom, nem ez a keret. A javaslatot továbbítani fogom, az érvelését el tudta mondani. Egyébként pedig a vezérszónoki felszólalásokra csütörtökön délelőtt fog sor kerülni, remélem, hogy a Magyar Televízió közvetíteni fogja ezeket. (Bauer Tamás: Csütörtök délután.) Az én ismereteim szerint csütörtök délelőtt, de addig még visszatérünk erre a kérdésre.

Kérem, hogy folytassuk a munkát. Megadom a szót Babák Mihály úrnak, a költségvetési bizottság előadójának, tízperces időkeretben.

 

BABÁK MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Hadd reflektáljak Bauer képviselő úrnak mindjárt a bizottsági vélemény kapcsán is. A házelnök úr pontosan erre való tekintettel ajánlotta meg a napirendet, és nagyon csodálkozom, hogy ezt önök nem fogadták el. De folytatom.

Bizottságunk, a költségvetési és pénzügyi bizottság folyó hó 20-án megtartott ülésén megvitatta a T/4955. számon benyújtott, a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság feladata az volt, hogy a benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága tekintetében foglaljon állást. A bizottsági vita korántsem erről szólt csak, bár végül is eredménnyel zárult. Egy ilyen törvényjavaslat vitája rendkívüli alkalom ellenzéki képviselőtársaink számára, hogy heves támadást intézzenek a kormány irányában, és nyilvánvalóan helyes kormányzati lépéseket is kritizáljanak, bíráljanak, rossz fényben tüntessék fel azokat. Tanú erre a bizottsági ülés jegyzőkönyve, tisztelt képviselőtáraim, ami nem tanulság nélküli. Ezeket nem fogom idézni, mert ez nem feladatom, de nincsenek kétségeim, hogy lesznek, akik megismétlik a támadásokat. Bizonyára bosszantó számukra, hogy a dolgok pozitív változásai, a fejlődés, a haladás, a közmegelégedés kibontakozása jellemzi a költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és a benne lévő számokat.

A zárszámadási törvényjavaslat benyújtásával egy időben megkapta a parlament az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentését, összefoglaló megállapításait és javaslatait is, melyek jelentős mértékben segítik a zárszámadás szakmai értékelését, egyben iránymutatást, javaslatot adnak a további törvényhozói munka feladataira is. Erről később még szeretnék szólni.

A zárszámadás eredményét sok tervezett, valamint előre nem látható folyamat, esemény és hatás is befolyásolta. A pozitív eredmények többségét tudatos kormányzati cél, politikai akarat, végső soron a kormányprogram pontjainak a végrehajtása segítette elő.

Mint ahogy az a bizottsági ülésen is elhangzott, a zárszámadáskor célszerű áttekinteni a beszámolási időszakra vonatkozó gazdaságpolitikai és pénzügyi folyamatokat. Véleményünk szerint ezek a következők voltak: gyorsuló gazdasági növekedés - ami 5,2 százalék volt az elmúlt évben -, javuló külső-belső egyensúly, mérséklődő infláció, fejlődési pálya, amely egyben az európai felzárkózásunk kezdetét is jelenti, növekedett és bővült a foglalkoztatás, csökkent a munkanélküliség, nőtt az export és a belső kereslet is bővült, ez utóbbira felhívnám szíves figyelmüket. A beruházások reálértékének növekedése is jellemző volt az elmúlt évben. A folyó fizetési mérleg hiánya 2 milliárd forintról 1,6 milliárdra csökkent. Növekedett a háztartások, a családok jövedelme és - mint már említettem - a fogyasztása is.

Összességében megállapítható, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, hogy az elindult növekedési folyamat tartósnak bizonyult. Az eltelt két év eredménye a stabilitás és a folyamatosság. Jellemző a kormányzati célok és szándékok stabilitása, folyamatossága. A törvényben megfogalmazott célok teljesültek, sőt sok tekintetben túlteljesültek, az ország, a bizakodó nép, nemzet hangulatát tükrözik. Az eredmények, az optimizmus, a bizakodás erőt és lendületet ad a további eredmények eléréséhez, a fejlődés folytatásához. Elmondhatjuk, hogy a két teljes költségvetési év és a kormányzati intézkedések felszámolták az előző kormányzati ciklus összes restrikciós intézményét.

Ha megengedik, megismétlem egyik képviselőtársunk bizottsági ülésen elhangzott véleményét: "Sikerült a Bokros-csomag utolsó elemét is kiirtani." (Bauer Tamás: Nagy marhaság volt.) Ez volt egyik kormánypárti képviselőtársunk vélekedése. Úgy gondoljuk, kibontakozóban van Magyarországon a nemzet egészséges önbecsülése, bizakodása és jövőbe vetett hite. Ez nem kis dolog, annyi terhes, borús és sok nélkülözést jelentő évek után. (Bauer Tamás: Egyes szám!)

A költségvetési politika prioritásai közül kiemelném, tisztelt képviselőtársaim, a következőket: a gyermekes családok támogatásának emelését - mint egyik fontos prioritást -, a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását, az otthonteremtés és a lakásépítés állami támogatását, az agrár-, vidék- és területfejlesztés gyorsítását, az EU-csatlakozásra való felkészülést, a bérek és jövedelmek emelését, a dinamikus gazdasági növekedést, a fejlődés feltételeinek biztosítását és nem utolsósorban az életkörülmények javítását, fejlesztését.

 

(10.20)

 

Eredményként könyvelhetjük el, tisztelt Ház, hogy a központi beruházások 3 százalékkal meghaladták az előző évi volument. Javult a központi költségvetési szervek gazdálkodása, erősödött és szigorodott a gazdálkodás szabályozottsága. A helyi önkormányzatok gazdálkodására jellemző, hogy igaz, nehéz körülmények között, de a kötelező és önként vállalt feladataikat, az intézmények működtetését ellátták az elmúlt évben is. Az elkülönített állami pénzalapoknál a munkanélküli-ellátásra 7,9 százalékkal többet fordítottak.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat három témakörre tagolódik, de erről a miniszter úr szerintem részletesen beszélt, úgyhogy most ezt mellőzném. A 2001-2002. évi költségvetési törvény módosítását kezdeményezi a zárszámadási törvényjavaslat, mintegy ezer előirányzatból 30 megváltoztatását javasolja. Erről jelentős vita folyt a bizottságban, mégpedig azért, mert további forrásokat igényelnek többek között a köztisztviselői és egyéb bérintézkedések, az általános tartalék, az APEH és a VPOP anyagi érdekeltségi rendszere, az ÁPV Rt. forrásbiztosítása - itt megjegyzem, hogy a gázközművagyonnal kapcsolatos kiadásokat is itt kell biztosítanunk -, az önkormányzatok úgymond kártérítése, a korengedményes nyugdíjazás rendezése, a 3 százalékos kezességvállalás változtatása, a diákhitel intézménye, a GM Széchenyi-terv pályázatainak finanszírozása. És akkor vannak még apróbb kérdések is, mint a MÁV-nál ikermotoros kocsik biztosítása, a nemzeti földalap, nyugdíjemelés, gyógyszertámogatás - nagyon fontos kérdéskör -, az egészségügyi alap- és szakellátás forrásainak növelése, a rokkantsági, baleseti, hozzátartozói nyugellátás emelése.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretnék kitérni az ÁSZ zárszámadással kapcsolatos ellenőrző munkájára. Terjedelmes, alelnök úr, beható és konkrét elemzést kaphattunk önöktől. Úgy gondoljuk, hogy megfelelő részletességgel végezték el munkájukat, ön is említette, hogy az EU-ban ez nem szokás. Nagymértékben segített a vizsgálati jelentésük, segítette értékelő munkánkat, és ezt őszintén, hálásan köszönjük önöknek. Némely kérdésben, jogértelmezésben vita keletkezett, de ezekre majd az általános vitában a kormány és a parlament visszatér. Adós maradt még a törvényhozás a megoldandó vagyonmérleg kérdésében, a központi költségvetés és az alrendszerek vagyonkimutatásának mérlegei tekintetében. Meg kell alkotni törvényben az állami számviteli rendet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában elhangzott kérdésekre a kormánytól megkaptuk a válaszokat, amit minden képviselőnk kézhez vehetett az elmúlt napon. Remélem, mindannyiuk megelégedésére szolgálnak a konkrét válaszok - ez 12 oldal terjedelmű, csak megjegyzem.

Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a kormány által benyújtott zárszámadási törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak ítélte, 16 igen szavazattal, 4 nem mellett és tartózkodás nélkül általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak. Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, mi, kormánypártiak úgy gondoljuk, hogy a hosszú távú bizalom lényege és záloga a tisztes elszámolás. Nos, a zárszámadási törvényjavaslat tisztes elszámolása a 2000. évi büdzsének, ezért annak általános vitára való bocsátását és elfogadását javasoljuk az előterjesztés szerint.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Most a bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, szintén 10 perces időkeretben. Megadom a szót Szekeres Imrének, a bizottság elnökének.

 

DR. SZEKERES IMRE, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ÁSZ tisztelt Alelnökei, akik részt vesznek az Országgyűlés mai ülésén!

A zárszámadási törvényt Magyarországon is - hasonlóan más demokratikus országokhoz - megszavazta az ellenzék 1990 és '99 között. Az ellenzéknek nagyon rossz véleménye volt a kormányról, de nem vonta kétségbe, hogy a közpénzek elköltése alapjában véve a törvények szerint történt. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. Ez a zárszámadásnak nevezett törvényjavaslat, amelyet most az Orbán-kormány benyújtott, elfogadhatatlan volt a szocialista és a szabad demokrata képviselők számára a költségvetési bizottságban. Elfogadhatatlan volt elsősorban azért, mert a kormány 94,5 milliárd forintot törvényt sértve használt fel, és meghamisította az államháztartás mérlegét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ejnye, ejnye!)

Az Állami Számvevőszék jelentése szerint - idézem -: "A kormány a gazdasági növekedés miatti többletbevételből 75 milliárd forintot letéti számlára helyezett, amelyre az államháztartási törvény alapján nem volt felhatalmazása. A kormány intézkedése a költségvetés pozícióját rontotta, és ténylegesen is növelte a költségvetési hiányt. A kormányhatározatban foglalt intézkedések nem feleltek meg az államháztartási törvény előírásainak." - eddig az idézet. A megállapítás világos. Az is egyértelmű, hogy ilyen esetben felmerül a pénzügyminiszter felelőssége.

Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzék elutasította a törvényjavaslatot azért is, mert a kormány csorbítani akarja az Országgyűlés jogait, a közpénzek felhasználásának ellenőrzését. Az államháztartási törvénynek ugyanis az a funkciója, hogy a kormány kezét megkösse, hogy keretek közé szorítsa azt, hogyan bánhat a mindenkori - ismétlem: a mindenkori - kormány a közpénzekkel.

Amióta az Orbán-kormány hivatalban van, a törvény összes módosítása arra szolgált, hogy ezeket a kötöttségeket fellazítsa. Így például most a többletbevételek felhasználásáról még az Országgyűlés felhatalmazása alapján dönthet a kormány. Önök most azt akarják bevezetni, hogy parlamenti felhatalmazás nélkül intézkedhessen a kormány a többletbevételekről. A hosszú hónapok óta folytatott törvénytelen kormányzati gyakorlatot így óhajtják szentesíteni.

Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadás tervezetéből az is nyilvánvaló, hogy a kormány nem hajtotta végre, hanem év közben módosította a költségvetési törvényt. Mást szavaztatott meg a kormánypárti képviselőkkel, mint amit azután csinált. A kiadásoknak a tervezettől való jelentős eltérése is azt mutatja, hogy a kormány még a saját maga által meghatározott feladatokat sem képes végrehajtani. Erről árulkodik, hogy az Állami Számvevőszék szerint - idézem -: "A fejezeti kezelésű előirányzatoknál a 2000. év végére 39 milliárd forint maradvány halmozódott fel. A jelentős összegű maradvány keletkezésének oka, hogy a programok szakmailag nem kellően előkészítettek, pénzügyileg sem eléggé megalapozottak, időbeli ütemezésük pedig a tervszerűség hiányát mutatja. Mindezek a vonatkozó kormányrendelet szabályozási hiányosságaira is visszavezethetők." - eddig az idézet.

Súlyos felelőtlenség, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt egész agrárpolitikáját leleplezi, ami a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban történt. És most nemcsak a korrupciós botrányokra gondolok, hanem elsősorban arra, ami az agrárgazdaság jövőjét közvetlenül érinti:

1. 2000-ben az európai uniós csatlakozás nemzeti programjára rendelkezésre álló 5,8 milliárd forintból 2,4 milliárdot nem voltak képesek felhasználni.

2. A nemzeti kataszteri programra elkülönített összegnek még a felét sem használták fel.

3. A mezőgazdasági beruházások támogatását 42 milliárd forintról 28 milliárdra csökkentették.

De felelőtlenség az is, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére szánt 9,8 milliárd forintot másra költötték, miközben a 4-es és a 6-os úton életveszélyes a közlekedés; vagy az, hogy a lágymányosi egyetem beruházására szánt 5,3 milliárd forint helyett csak 2,2 milliárd forintot használtak fel.

Ugyanakkor önmagával már nem volt ilyen fukar a kormány. A központi szervek működési kiadásai jelentősen meghaladják az előirányzatot. A kormány ismét a saját klientúrájának kedvez. Az Országgyűlés, az országgyűlési biztosok, az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék, a bíróságok és az ügyészség esetében a működési költségek lényegében megegyeznek az elfogadottal, vagy alacsonyabbak annál. Ezzel szemben a Miniszterelnöki Hivatalban 24 százalékkal költöttek többet bérekre annál, mint amit a törvény megenged. Az új köztársasági elnök hivatalában háromszorosát használták fel a keretnek.

 

 

(10.30)

 

Az állami protokoll kiadásai három és félszer voltak nagyobbak a megengedettnél. Az Oktatási Minisztériumhoz tartozó egyetemeken és főiskolákon a bérkeretet csak 8 százalékkal emelték, Pokorni Zoltán hivatalában terven felül 22 százalékkal. Ugyanakkor a hallgatói támogatásokra még annál is kevesebbet fordítottak, mint amit a törvény megenged. Várhegyi Attila minisztériumának működése 85 százalékkal került több pénzébe az adófizetőknek annál, mint amit az Országgyűlés jóváhagyott. Az APEH különleges helyzetét jelzi, hogy a bérkiadások 21 százalékkal haladták meg a törvényi előirányzatot, míg a hasonló feladatot ellátó VPOP-nál mindössze 6 százalék volt a béremelés. Az pedig már az egész költségvetés komolyságát megkérdőjelezi, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kiadásai 37 százalékkal, bevételei 72 százalékkal meghaladják az előirányzatot. Vagy a Belügyminisztérium fejezetében létezik olyan tétel, amelyen a beruházási összeg 52 millió forint helyett 7 milliárd 428 millió forintra teljesült.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban több olyan paragrafus van, amely a kétéves költségvetést kívánja módosítani, illetve arra jelentős hatással van. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint ezeket nem a zárszámadási törvényben, hanem a költségvetési törvény készítésekor, illetve módosításával kellene rendezni. De a legsúlyosabb tartalmi hiányosságnak azt tartom, hogy a 2001. évi módosítások nincsenek átvezetve a következő évre - pedig kétéves a költségvetés, az önök akaratából, az önök szavazatával.

Nyilvánvaló, hogy ha a bevételek ebben az évben túlteljesülnek a magasabb infláció és bérkiáramlás miatt, akkor jövőre is meghaladják majd a tavaly decemberben elfogadottat. Bízom abban, hogy a módosítás hiánya azt jelenti, hogy a kormány rövidesen külön törvényjavaslatot kíván benyújtani a 2002-es költségvetés módosításáról. Az idei költségvetés módosítása viszont számos elfogadhatatlan elemet tartalmaz.

1. Mintegy 45 milliárd forinttal kívánják megemelni a költségvetés általános tartalékát. Ennek indokáról a törvényjavaslat semmit nem tartalmaz. Ez persze érthető, hiszen a miniszterelnök zsebpénzéről van szó, amit a választások előtt három-négy hónappal osztogathat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Az általános tartalék ilyen felhasználását egyébként az Állami Számvevőszék is erősen kifogásolja. Az általános tartalékot ugyanis előre nem valószínűsíthető, nem tervezhető kiadásokra lehet felhasználni.

2. A kezességvállalások emelése mellett a törvényjavaslat jelentős hitelek visszafizetését vállalja át a MÁV-tól, ami kihat a következő évekre is. Az Állami Számvevőszék mind a megoldás módját, mind annak tartalmát kifogásolja. A kormány ugyanakkor újabb köztartozásokat engedne el, összesen 8 milliárd forint értékben, amelyből 2,7 milliárd forint a Postabank köztartozása.

3. A kormány egészen elképesztő módon folytatja azt a gyakorlatát, hogy a következő kormányzatot terheli meg a saját klientúráját építő kiadásokkal. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Most újabb 40 milliárd forinttal meg kívánják emelni a kormányzati kezességvállalás összegét, így összesen 800 milliárd forintos kötelezettséget vállalhat a Magyar Fejlesztési Bank; az a bank, amelynek gazdálkodására az Országgyűlésnek és a nyilvánosságnak semmi rálátása nincs, most akkora összeget költhet el ellenőrizhetetlenül, mint az egész magyar egészségügy éves költségvetése.

4. Anélkül, hogy a privatizációs szervezet ez évi tevékenységét, a sikertelen működés okait megismertetné az Országgyűléssel, a kormány el kívánja engedni az ÁPV Rt. ez évi befizetési kötelezettségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén az ÁSZ alelnöke a következőket mondta: "Ha nemzetközi sztenderdekkel hitelesítenünk kellene ezt a zárszámadást, akkor azt kell mondanunk, hogy ezt a zárszámadást el kell utasítania a parlamentnek, hiszen a teljesség ősrégi számviteli elvének nem tesz eleget." (Babák Mihály közbeszólása.)

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Kérem önöket, szívleljék meg az Állami Számvevőszék véleményét - mi ezt tesszük.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Több ügyrendi jelentkező van. Elsőként Kovács Kálmánnak, az SZDSZ képviselőjének adom meg a szót, és elnézését kérem, hogy csak most vettem észre a jelentkezését.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Kéréssel fordulok az elnök úrhoz: kérem, intézkedjen annak tekintetében, hogy a tegnapi szavazással ugyan valóban megváltoztattuk azt a rendet, amelyben a zárszámadásról szóló törvény keretében fel fogunk szólalni, viszont egy előtte lévő szavazás alkalmával elfogadtuk azt a javaslatot, amely az általános vita időkeretben történő tárgyalására vonatkozik, és ebben csak egyetlen olyan időkeretes táblázat szerepel, aminek azonban az a fejléce, hogy "amennyiben az Országgyűlés elfogadja a Házszabálytól való eltérést, a képviselőcsoportok..." - és a többi. Arra vonatkozólag, ha az Országgyűlés nem fogadja el, nincs időkeret, nincs táblázat.

Tehát vagy gondoskodjunk arról, hogy legyen új időkeret és új táblázat, vagy pedig a Ház elnöke kénytelen lesz azzal szembesülni, hogy két, egymásnak ellentmondó szavazás van, van egy időkeret és tulajdonképpen nincs, mert ezt a javaslatot elfogadtuk, és ebben időkeret csak arra az esetre volt megszabva, ha eltérünk a Házszabálytól, tehát azt a bizonyos eltérést is megszavaztuk volna. Úgyhogy kérem, ebben a tárgyban járjon el.

Mindenképpen indokoltnak tartom, hiszen itt is elhangzott, éppen pár perccel ezelőtt egy olyan tájékoztatás, hogy lehetséges, hogy csütörtökön mégis tévé előtt fognak felszólalni a vezérszónokok. Mi úgy tudjuk, hogy tévéközvetítés csak csütörtök délelőtt van, megint csak a tájékoztató alapján, és csütörtök délelőtt egy vitanap van, nem pedig a költségvetés zárszámadásáról szóló általános vita folytatása, az csak délután van.

Tehát azt hiszem, hogy ha az elnök úr sem tudott ebben a pillanatban pontos tájékoztatást adni, akkor a képviselők itt valamennyien meg a közvélemény igényelhetnénk, hogy akkor a tegnapi szavazások eredményeképpen pontos tájékoztatást tartsunk, hogyan fog zajlani ez a hét, a hét napirendje a parlamentben. Azt már látjuk, hogy elég zűrösen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm az észrevételt, képviselő úr. Intézkedni fogok a táblázatok frakciókhoz való eljuttatásáról, és természetesen a korábbi kérésnek megfelelően a házbizottság összehívását is kezdeményezem az elnök úrnál.

Újabb ügyrendi jelentkező volt, Keller László, az MSZP képviselője jelentkezett.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi indítványom az, hogy a bizottsági előadók felszólalása után kerüljön sor a független képviselő megszólalására. Azzal indokolom az indítványomat, elnök úr, hogy a tegnapi nap során csak arról döntöttünk, hogy a vezérszónoklatok fognak elhangozni csütörtökön délután, arról nem döntöttünk, hogy az első független képviselő megszólalására mikor kerül sor.

A meggyőződésem az, hogy semmi nem tiltja, hogy a bizottsági megszólalások után a független képviselő elmondja a véleményét. Ha megnézi a napirendi ajánlást, elnök úr, akkor ebben is különválasztásra került a vezérszónoklat és a független képviselő megszólalása.

Tisztelettel indítványozom, elnök úr, az elsőként megszólaló független képviselő megszólalását a mai vitában. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, én nem tudok eleget tenni a kérésének. A tegnap elfogadott napirend szerint erre csütörtökön van lehetőség, a független képviselők ugyanúgy, mint a többiek, csütörtökön mondhatják el a véleményüket. Azt gondolom, ez ismét olyan téma, amiről ügyrendi vitát most nem tudok nyitni.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a tegnapi napon fogadta el a Házszabálytól való eltérést, ezért most a bizottsági előadók felszólalására és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Perlaki Jenőnek, a számvevőszéki bizottság előadójának... (Jelzésre:) - aki nincs a teremben, úgy látom. A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény is, ezt Kovács Tibor úr ismerteti. Neki adom meg a szót.

 

KOVÁCS TIBOR, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Perlaki képviselő úr nincs itt, bár kíváncsi lettem volna, hogy milyen véleményt fogalmaz meg, hiszen a bizottság ülésén kormánypárti többségi vélemény nem hangzott el (Derültség az MSZP soraiban.), tehát legalább itt meghallhattuk volna. (Dr. Lamperth Mónika: Talán ezért nem jött el! - Dr. Horváth János: Dehogynem! Hát voltunk! Én is ott voltam! - Szalay Gábor: Ez nem a gazdasági, János!)

Elsőként úgy gondolom, köszönet illeti a Számvevőszék valamennyi munkatársát azért a rendkívül fontos és precíz munkáért, amit a költségvetés ellenőrzése során elvégeztek, és külön köszönet illeti Nyikos alelnök urat, aki immár tizenkét éve szolgálja a parlamentet, és ezen keresztül a választópolgárokat.

Az ÁSZ jelentése - és ezt hangsúlyozni szeretném - rendkívül visszafogott és udvarias, annak ellenére, hogy az ÁSZ a jelentésében rendkívül sok szabálytalanságra és törvénytelenségre hívja fel a figyelmet.

 

(10.40)

 

Ez konkrét jogszabályok megsértése, illetve felhatalmazás nélküli költekezés, amit a kormány követett el az elmúlt időszakban, és amelyet most utólag akar jóváhagyatni a parlamenttel. Én úgy gondolom, és ezt meg kell fontolniuk a kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy - ahogy a Számvevőszék is utalt rá - a parlament legfőbb feladata a kormány tevékenységének az ellenőrzése, és ez nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem a kormánypárti képviselők feladata is. Idézni szeretném az egyik képviselőtársamat: ez a zárszámadás sem nem hiteles, sem nem valódi, mert hamis adatokat tartalmaz. De az átláthatóság követelményeinek sem felel meg, úgy, ahogy azt az ÁSZ jelentésében is láthattuk.

Az elmúlt időszak államháztartási törvényi módosításai mind azt a célt szolgálták, hogy a kormány egyre korlátlanabb hatáskört kapjon ahhoz, hogy a költségvetési források felett rendelkezzen. A törvénytelenségek igazolására csak négy betűszót szeretnék itt felhozni, ezek: az ÁPV Rt., a Magyar Fejlesztési Bank: MFB, az FVM és a Malév. Ezekkel kapcsolatban az előttem szóló képviselőtársam, Szekeres képviselő úr már tételesen felsorolta azokat a szabálytalanságokat, amelyeket itt az Állami Számvevőszék feltárt és felsorolt. A kormánypártok a bizottsági vitában is, de itt a mai napon is már hisztériakeltéssel vádolják az ellenzéket, meggyőződésem szerint teljesen alaptalanul. Csupán arról van szó, hogy a bizottságban, illetve az itt felvetett kérdésekre egyszerűen nincs válasz.

Ez a zárszámadási törvényjavaslat tulajdonképpen két részből áll. Az egyik része a 2000. évi beszámoló, a második része gyakorlatilag a 2001. évi költségvetés alapvető módosítása. Ezen módosítás kapcsán, azt kell mondanom, képviselőtársaim, az elmúlt időszakban a kormány esztelen költekezésbe kezdett, olyan célokat fogalmazott meg, amelyek korábbi költségvetési törvényjavaslatban nem fogalmazódtak meg. Egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy mire ezt a beszámolót elfogadjuk, gyakorlatilag két hónap lesz hátra az évből, és erre a két hónapra kér a kormány 45 milliárd forint felhatalmazást a tartalék keretében, hogy ezt számunkra ismeretlen célra fordíthassa. Ilyen a Malévnak adott 20 milliárd forintos konszolidáció és az ÁPV Rt.-nek átadott tízmilliárdok. És ebbe a körbe sorolhatók, tisztelt képviselőtársaim és államtitkár úr, a sportegyesületeknek elengedendő állami tartozások, amelyekkel mérhetetlen módon megalázzák azokat a sportegyesületeket, amelyek eddig tisztességesen és törvényesen jártak el.

A Fidesz úgy tesz, mintha mindenkinek csak adna, holott számtalan példája van annak, hogy a társadalom többségétől elvettek; elvettek azoktól, akik csak 1,5 százalékos nettó béremelést kaptak, miközben a gazdaság 5 százalékkal növekedett. Az ígéretek ellenére, ahelyett, hogy csökkent volna a személyi jövedelemadó-terhelés, az 3 százalékkal nő. A kormány az autópálya-kapuk lebontására költ milliárdokat ahelyett, hogy a lehetetlen helyzetben lévő közterületi utak felújítására fordítaná ezeket a pénzeket.

Befejezésül azt szeretném elmondani, hogy a rendszerváltás egyik legfontosabb mozgatója az volt, hogy hosszú évtizedek után a döntések ne a fejünk fölött történjenek. Ez a kormány jó úton van az egypártrendszer bevezetéséhez.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Gyimesi Józsefnek, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

 

DR. GYIMESI JÓZSEF, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság is megtárgyalta a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, és kétharmados többséggel azt a határozatot hozta, amellyel ajánlja az Országgyűlésnek, hogy az általános vitát folytassa le.

A számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének megfogalmazója kifogást tett a tekintetben, hogy a kormánypárti oldalról nem hangzottak el vélemények a bizottsági ülésen, és így nehéz a bizottság álláspontját ismertetni. Azt az alapvető tételt, gondolom, nem kell itt most indokolnom, hogy a bizottság a határozatait nem indokolja meg, a bizottság dönt, és a döntésének az indokai nyilván a döntést megelőző vitaanyagban lelhetők fel. Ellenzéki oldalról természetesnek tűnik az, hogy a kormány előterjesztésével kapcsolatosan megjelenő aggályaikat, ellenvetéseiket megfogalmazzák, kérdéseket tesznek fel, a véleményüket kifejtik (Közbeszólás az MSZP soraiban: A saját bizottságodról beszélj!); természetesen, ha a kormánypárti képviselők egyetértenek az előterjesztő álláspontjával, akkor egyetértő véleményük sokkal kisebb terjedelemben jelenik meg, vagy ennek egyébként a megjelenítése nem is tűnik szükségesnek.

Az alkotmányügyi bizottság tisztéhez méltóan azt a kérdést vizsgálta, hogy a benyújtott törvényjavaslat általános vitára alkalmas-e, illeszkedik-e a hatályos jogrendünkbe, illetve a hatályos jogszabályaink rendelkezéseivel összhangban áll-e. És itt a bizottság többségének véleménye szerint a kormány eleget tett - az előterjesztő által kifejtett álláspontot magáévá téve - az államháztartási törvényben foglalt kötelezettségének a zárszámadási törvény beterjesztésekor. És ugyancsak osztotta az előterjesztőnek azt az álláspontját, hogy a törvényjavaslat a jogalkotási törvény rendelkezéseinek is megfelel, tehát alkotmányossági szempontból vizsgálta meg a bizottság a törvényjavaslatot. Itt az Állami Számvevőszék elnökhelyettesének is válaszolhatnék, hogy nyilvánvaló, hogy ráadásul a jogászokból álló alkotmányügyi bizottsági tagok előtt a sok súlyos kötet nem feküdt az asztalon, hiszen nem ez a feladata a bizottság tagjainak.

A bizottság azt a kérdést is vizsgálta, hogy lehetőség van-e arra, hogy ebben a törvényjavaslatban több más törvény módosítására is sor kerüljön. Ebben a kérdésben is a szavazatával kinyilvánított többségnek az a véleménye fogalmazódott meg, hogy a megoldás helyes, törvényes, alkotmányos, mert a törvényjavaslat csak az adott törvényjavaslattal, tehát a zárszámadási törvényjavaslattal szorosan és nélkülözhetetlenül - idézem a kifejezést - összefüggő törvények módosítására tesz javaslatot.

Nyilvánvaló, és ez talán legyen egy kicsit egyéni vélemény, de talán itt a sok indulatos hozzászólás után megengedhető, hogy örömteli az, hogy a magyar gazdaság teljesítményeképpen és egyéb okok folytán előállt többletbevételek elosztásáról kell vitát folytatnunk a zárszámadási törvényjavaslat megvitatása kapcsán, és nem pedig pótköltségvetés lehetősége merül fel, tehát nem hiánygazdálkodással és hiányokkal kell foglalkoznunk, és azzal, hogy a költségvetési hiányokat milyen pótlólagos forrásokból lehet betömni.

De, tisztemnél maradva, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kétharmados többségi határozattal fogalmazta meg az ajánlását, és utalnék arra, hogy az Állami Számvevőszék jelentését pedig egyhangú döntéssel fogadta el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: A bizottság ülésén megfogalmazott kisebbségi véleményt Vastagh Pál képviselő úr ismerteti.

 

DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság múlt heti ülésén abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ugyanazon az ülésen tárgyalhatta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2000. évre szóló jelentését a magyar bíróságok általános helyzetéről, és a zárszámadást is ekkor vitattuk meg. Ez azért szerencsés, mert az alkalom szükségképpen a két beszámoló tartalmát egymással összevethetővé teszi, és ennél azért érdekesebb volt az alkotmányügyi bizottság ülése, mint ahogy ezt a többségi véleményben hallhattuk.

Először is, az alkotmányügyi bizottságban felvetődött a zárszámadás tárgyalása során, hogy súlyos jogalkotási fogyatékosságokról is beszélni kell, azt a helyzetet ugyanis a jogalkotást meghatározó szabályok szerint nagyon nehéz pozitívan megítélni, hogy különböző törvények párhuzamosan megnyitásra kerülnek, részben a zárszámadásban, de ettől külön életet élve még az Országgyűlés a későbbiekben tárgyalni fogja ugyanazon törvényeknek a módosítását. Tehát ez egy olyan egyveleg, amelyet az Állami Számvevőszék szóvá tett tudomásom szerint, hogy ez egy abszolút helytelen és a képviselők számára követhetetlen jogalkotási mód.

A másik kérdés, amelyben szintén nem nagyon szóltak hozzá a kormánypárti képviselők, ez a költségvetés végrehajtásában is lemérhető és abban tükröződő, a bíróságok helyzetére vonatkozó néhány jellemző megállapítás.

 

 

(10.50)

 

 

A költségvetés végrehajtásának parlamenti vitája jó alkalmat nyújt arra, hogy az ellenzék teljességében kritika alá vegye, kritizálja a költségvetést, a költségvetés végrehajtását, és szembesítse eltérő törekvéseit a kormánypárti oldallal. E tekintetben a bíróságok helyzetére vonatkozóan a megállapításaink, amelyek tényszerűek, tulajdonképpen egy rendkívül siralmas helyzetet rajzolnak meg. Összegezve - tisztelt Ház - azt mondhatjuk, hogy a magyar költségvetésben évek óta a legkevésbé támogatott fejezet a bírósági fejezet. És ez nem egy költségvetés produktuma, ez egy tendencia. 1999-től kezdődően évről évre csökken a bíróságra fordított fejezet... (Ivanics István: Előtte is!) Ismerem, tudom a számokat... (Ivanics István: De előtte is!) Nem, ez nem így van. Ez nem így van, képviselő úr, tényszerűen nem így van! (Dr. Gyimesi József: Ez nem hangzott el a bizottságban.) Én ismerem a számokat, 63 százalékkal nőtt az előző kormányzati ciklusban, most pedig 11 százalékkal nőtt, míg az összes többi fejezet 55 százalékkal nőtt. De ha elmondom, és utána hozzászól, nagyon szívesen folytatom önnel a vitát. Tehát a legkevésbé támogatott költségvetési fejezet, különösen egy olyan időszakban, amikor az európai uniós integrációs folyamat a bírósági szervezet működéséhez szükséges feltételeket bizony sokkal magasabb szinten követeli meg kialakítani.

Tényszerűen arról van szó, hogy nem változtak az ítélkezés személyi feltételei, változatlanul alacsony az alkalmazotti létszám, csökken az épület-karbantartásokra fordítható összeg, évről évre csökken: 1999-ben 383 millióról 2000-ben 213 millióra, 2001-ben 190 millióra a technikai ellátottságra fordítható összeg. A legtöbb aggodalomra adhat okot az a tény, hogy az informatikai ellátottság, az informatikai eszközellátottság még a magyar államigazgatás átlagos szintjéhez hasonlítottan is a legrosszabb a bírósági szervezetben. Ezek tények, ezeket a megállapításokat a magyar bírói egyesület állásfoglalása konkrétan tartalmazza.

Tehát, tisztelt képviselőház, az alkalmat arra szeretnénk felhasználni, hogy ismételten a 2000-es költségvetés végrehajtásának vitájában is felhívjuk a közvélemény figyelmét arra, hogy a magyar bírósági szervezet anyagi ellehetetlenülése kezdődött meg ebben a kormányzati ciklusban, és ezek az évek a bírósági reform és a bírósági szervezet számára az eltékozolt és az elpocsékolt évek időszakát jelentik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Ügyrendi hozzászólásra megadom a szót Gyimesi József úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ügyrendi javaslatom az, hogy Vastagh Pál képviselő úr hozzászólását szíveskedjék az elnök úr a szocialista frakció időkeretébe beszámítani, tekintettel arra, hogy az általa elmondottakról szinte egy szó sem hangzott el a bizottságban, az előttem fekvő hiteles jegyzőkönyv tanúsága szerint. (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Nem igaz! - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Igaz! Helyes! - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Azt kérem a jövőben, hogy ügyrendi jelentkezés esetén ügyrendi javaslatot tegyen, a bizottságon belül rendezzék azt, hogy ki mit mondott a bizottsági ülésen, és mit nem mondott. Ezt a bizottság keretein belül tisztázzák, és ne most, a plenáris ülésen! Természetesen nem számítjuk be a szocialista frakció időkeretébe az elhangzottakat. Arra kérem a képviselőtársakat, hogy ügyrendi javaslatokat akkor fogalmazzanak meg, ha azok megalapozottak. Megadom a szót Hargitai Jánosnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

 

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Az emberi jogi bizottság is feladatának megfelelően tárgyalta a 2000. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslatot, és azt gondolom, érthető, hogy a zárszámadási törvénynek egyfajta más metszetét látta az emberi jogi bizottság mint szakmai bizottság, ellentétben, mondjuk, egy költségvetési vagy egy számvevőszéki bizottsággal, amely bizottságok e kérdés tekintetében szakbizottságoknak tekinthetők. Ezért viharos vagy érdemi vita nem is alakult ki a bizottság ülésén. Kérdések elhangzottak, és a kérdésekre a kormány képviselői válaszokat is adtak.

Azt gondolom, hogy az emberi jogi bizottság mint szakmai bizottság, elsősorban azokat a reálfolyamatokat értékelte, amely reálfolyamatokról a maga természetességének megfelelően ez a zárszámadási törvény egyfajta tükröt ad az országgyűlési képviselőknek. Akkor, amikor ezeket a reálfolyamatokat kutatta a bizottság, akkor azt látta - és ennek, gondolom, a bizottság ellenzéki és kormánypárti képviselői egyaránt örültek -, hogy 5,2 százalékkal nőtt a gazdaság ebben az évben; csökkent a munkanélküliség mintegy 6 százalékra; javult az ország külső és belső egyensúlya; a beruházások finanszírozhatóak voltak a hazai megtakarításokból; a háztartások fogyasztása növekedett. Ez a bizalom növekedését is jelzi. Vagyis a bizottság azt állapíthatta meg, hogy a gazdaság mutatói egyrészt megfeleltek a tervezettnek, másrészt bizonyos területeken még a tervezettnél kedvezőbben is alakultak.

A bizottság tagjai azt is láthatták, hogy a gyermekes családoknak juttatott támogatások - itt kell megemlíteni, hogy bizonyos támogatások alanyi jogúvá váltak, a gyermekgondozási díj bevezetésre került - és bizonyos adókedvezmények, amelyek ebben az évben, tehát a 2000. évben már éreztették hatásukat, nyilvánvalóan jó volt a családoknak. Ugyanúgy csak eredményességgel lehet szólni az otthonteremtés folyamatairól és a kis- és középvállalkozás-fejlesztésekről, hogy más metszeteit ne is említsem ennek a törvényjavaslatnak. Tehát azt gondolom, természetes az, hogy egy bizottság, amikor megnyilvánul vagy esetleg hallgat, akkor ezeket a folyamatokat értékeli elsősorban, és nem jogi kérdéseket feszeget, mert az emberi jogi bizottságnak talán nem ez a szakterülete.

Ugyanakkor két jogi kérdés is szóba került, ez a letéti számlák és a többletbevételek ügye. A bizottság tagjai előtt nyilvánvalóan ott volt az Állami Számvevőszék jelentése, amelyből világos volt számunkra, hogy ebben a két, joginak tekinthető kérdésben mit képvisel az Állami Számvevőszék, ugyanakkor a kormány képviselője ott, a bizottság ülésén szóban kifejtette a kormány álláspontját ebben a két vitatható jogi ügyben. Egyébként azóta ezeket az észrevételeket, a kormány észrevételeit írásban is megkapták a képviselőtársaim. A bizottság tagjai érzékelhették, hogy ezekben a kérdésekben, ami a sajtónyilvánosság előtt talán a legnagyobb vitát váltotta ki, az államháztartási törvény értelmezhető sokféleképpen, mert egy értelmezését adta az Állami Számvevőszék, és egy másik értelmezését elmondta a kormány, a maga igazát védendő. Tehát mi azt látjuk, hogy az államháztartási törvény így is meg úgy is értelmezhető ezekben a kérdésekben, ezért azt gondolom, hogy ennek a törvénynek, tehát az államháztartási törvénynek e szakaszai is pontosítást kívánnak.

Mindezek mérlegelésével az emberi jogi bizottság többsége a zárszámadási törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szűcs Lajosnak, az egészségügyi bizottság előadójának. (Szűcs Lajos nem tartózkodik az ülésteremben.) Úgy látom, hogy nincs a teremben. A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Vojnik Mária asszonynak.

 

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem csodálkozom azon, hogy a többségi vélemény megjelenítője nincs a teremben, hiszen a bizottság szeptember 19-ei ülésén - amelyen kormánypárti képviselőtársaim közül tizenketten igennel szavaztak a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatra, miközben tízen ellenzéki képviselőtársaimmal nemmel, és egy MIÉP-es képviselőtársam tartózkodott - kormánypárti vélemény a zárszámadás kapcsán nem hangzott el. Egyetlen megszólalás történt kormánypárti képviselőtársaim részéről, melyben kísérletet tettek arra, hogy bebizonyítsák a bizottságnak, miszerint nem kétéves költségvetése van a Magyar Köztársaságnak, hanem kétszer egyéves, tehát a 2001. évi költségvetés-módosításnak nem kell maga után vonnia a 2002. évi költségvetés módosítását, még az automatikus teljesülések területén sem.

 

 

(11.00)

 

 

Ellenzéki képviselőtársaimmal tartalmilag alkalmatlannak találtuk ezt a költségvetési zárszámadási javaslatot, mind a 2000. évre vonatkozóan, mind pedig a 2001. évi költségvetés-módosításra vonatkozóan. A meglehetősen hosszú vitából csak néhány fontosabb mozzanatot szeretnék kiemelni.

Kritika tárgyává tettük a letéti számlák kérdését. Nemcsak azért, mert azt törvénytelennek tartjuk, hanem azért is, mert ebből a letéti számlából 10,6 milliárd, melyet a kormány állítólag az egészségügy megsegítésére kívánt fordítani, mind a mai napig nem ért el sem az egészségügy szereplőihez, sem az egészségügyi ellátás egyetlenegy területére sem.

Vitattuk a kormány politikáját, amely megnyilvánul a költségvetés zárszámadásában is. Azt tudniillik, hogy miközben a GDP növekedése 5,2 százalék és az újraelosztási arány 60-ról 56 százalékra csökkent, gyakorlatilag az állam nem teljesíti azt a jóléti funkcióját, amelyért pedig - szinte azt mondhatnánk - létrehozták. Mindazok a jóléti kiadások, amelyekre az állampolgároknak, az állampolgárok jelentős csoportjainak szükségük lenne, érdemben nemhogy növekedtek, hanem csökkentek a 2000. év során. És ez nem egyetlen év ebben a ciklusban, hanem trend szerint csökkennek a jóléti kiadások, és torzulnak az arányok azoknak a hátrányára, akiknek a költségvetésből való támogatása elemi szükség lenne, így a kis jövedelműek, a sokgyermekes családok, a szegényes körülmények között és a hátrányos térségben élők hátrányára.

Vitatjuk, hogy a kormánynak joga van nem elkölteni a költségvetésben megszabott tételeket. És különösen fájdalmas, hogy a kormány nem költötte el a rendelkezésére álló forrásokat az egészségügy területén, egy olyan szektorban, amelyben minden fillér egy másik forintért kiált. És - a teljesség igénye nélkül - elmondanám, hogy több milliárd forinttal maradtak el beruházások és programtámogatások. Engedjék meg, hogy csak néhány tételt mondjak el ezekből, amelyeket felemlegettünk: így az ágazati célprogramok, a sürgősségi betegellátás fejlesztése, az ápolásfejlesztés, minőségbiztosítás, de még a népegészségügyi programok finanszírozása sem teljesült. Még abban a mértékben sem, amelyre a költségvetés lehetőséget adott volna.

És végül: elképesztőnek tartjuk, hogy a 2001. évi költségvetés módosítása során olyan automatikus teljesülések, amelyeknek a megléte nyilvánvaló lesz 2001-ben, átvezetésre sem kerültek a 2002. évi költségvetési törvénybe.

Ezért azt mondjuk, hogy ebben az eltorzított állapotában a kétéves költségvetés kétszer egyéves költségvetéssé alakult, és a második év, történetesen a 2002. év tervezésében és valószínűleg végrehajtásában is elvesztette a maga komolyságát.

Mindezekért a szocialista és szabad demokrata képviselőtársaimmal együtt a törvényjavaslatot általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Ügyrendi felszólalásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Egy nagyon súlyos kérdéssel szeretnék foglalkozni, ami az Országgyűlés elmúlt három évében egyre többször előfordul. Arról van szó, hogy Vojnik Mária képviselőtársam mondja: Hargitai képviselőtársam gondolatai gyakorlatilag egyáltalán nem voltak összhangban azzal, ami a bizottsági ülésen történt. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból.) Magyarul: a bizottság nem mondott olyan véleményt, amit ő ismertetett. Többször előfordul, tisztelt elnök úr, hogy bizottsági véleményként mondanak olyan dolgokat, ami a bizottságban el sem hangzik. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Az egy másik bizottság!)

Javaslom elnök úrnak, hogy valamelyik bizottság feltétlenül vizsgálja ezt meg (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Nem tudja, mit beszél!), és az elkövetkezendő években ne forduljon elő olyan eset, hogy bizottsági véleményként elhangzanak olyan gondolatok, amelyek félmondattal sem hangzottak el a bizottságban. (Tállai András: Nem is volt ott a bizottsági ülésen.)

Köszönöm szépen. (Újabb közbekiáltások a Fidesz soraiból: Az másik bizottság volt!)

 

ELNÖK: Képviselő úr, az előbbi, hasonló jellegű javaslathoz hasonlóan azt tudom mondani, hogy a bizottságok saját berkeiken belül vizsgálják ezt a kérdést. A Háznak nincs erre lehetősége.

Megadom a szót Lenártek Andrásnak, az európai integrációs ügyek bizottsága előadójának.

 

LENÁRTEK ANDRÁS, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk a T/4955. számú zárszámadási törvényjavaslat vizsgálatát - szokásához híven - két fő területre koncentráltan végezte el: egyrészt a csatlakozás szempontjából fontos makrogazdasági mutatók alakulását nézte, másrészt pedig az uniós felkészülést szolgáló költségvetési kiadások alakulását vizsgálta.

Megállapítottuk, hogy a magyar gazdaság a 2000. évben jól alkalmazkodott a nemzetközi konjunktúra követelményeihez. A legfontosabb dolog, hogy a gazdaság növekedési üteme 5,2 százalékos volt, miközben ez a mutató az uniós országokban 3,4 százalék, az USA-ban pedig 5 százalék. Szóba került, hogy a magyar külkereskedelem tavaly is a nemzetközi átlagot többszörösen meghaladó mértékben bővült. Ezen belül kedvező fejlemény az, hogy a hazai vállalkozások exportteljesítménye is lendületesen emelkedett.

Fontos, hogy a nemzetközi, nemzetgazdasági beruházások reálértéke meghaladta a GDP növekedési ütemét. A növekedés húzóereje változatlanul az exportértékesítés volt, és ezzel együtt a belföldi fogyasztás is nőtt.

A foglalkoztatottak száma 2000-ben 1 százalékkal meghaladta az előző évit, gyakorlatilag a '99-es év is kiugróan magas volt az előző évekhez képest. '93 óta csökken a munkanélküliségi ráta, és 2000-ben ez 6,4 százalékban realizálódott, ami 3 százalékkal kedvezőbb képet mutat, mint az uniós átlag.

Elhangzott a fogyasztói árszint emelkedése és az infláció lelassulása - 9,8 százalék. Igaz egyrészt, hogy ez az előző évinél kedvezőbb, de nyomon követhető az is, hogy az inflációcsökkenés üteme lefékeződött, melynek okai elsősorban külső tényezők között keresendők.

A folyó fizetési mérleg hiánya 2 milliárd euróról 1,6 milliárd euróra csökkent. A külkereskedelmi mérleg egyes tételeiben átrendeződés figyelhető meg, az idegenforgalomnak egyre pozitívabb a szaldója az előző évekhez képest.

Tehát mind államháztartási, mind makrogazdasági mutatóink jók, ami összecseng az országjelentésben is fellelhető pozitívumokkal.

Összességében tehát nemcsak teljesítettük a 2000. év külső és belső elvárásait, de sok esetben sikerült azokat meg is haladnunk. Fontos, hogy a mutatóink javuljanak, mivel ezeket egyrészt figyeli az unió, másrészt elvárják állampolgáraink is.

A bizottság munkája során kiemelt figyelmet fordít az uniós felkészülést szolgáló kiadások-bevételek alakulására. Jól mutatja a költségvetés melléklete azt a táblázatot, hogy a nemzeti program átvételének bevételei, kiadásai, illetve a segélyprogramok bevételei, kiadásai hogyan alakultak.

Ami a nemzeti programot illetően látható: egyrészről igaz, hogy a '99. évhez képest javulás van, másrészről a módosított előirányzathoz képest bizonyos csökkenés tapasztalható. A kiadási oldalakat nézve 103 milliárd forint helyett 83 milliárd a teljesítés, amelynek egyik nagy tétele az ISPA-bevétel elmaradása volt, 11 milliárd forint értékkel.

A Phare, SAPARD, ISPA és egyéb uniós programok, illetve projektek rosszabb teljesülésébe belejátszott az, hogy a 2000. évben úgy döntött a Bizottság, megváltoztatja saját programozási elvét, és velünk kapcsolatosan is érvényesíti a dekoncentrációt. Így a kormánynak a régi módszerek szerint kellett a programokat benyújtani, és minden egyes tárcának azon kellett dolgoznia, hogy az említett hagyományos munka mellett a dekoncentrációs munkát is beindítsa, és megfelelően teljesíteni is tudja. Ez bizonyos akadályokat okozott a teljesítésekben.

 

 

(11.10)

 

Tisztelt Ház! Végül a bizottság 13 igen szavazattal, 9 nem mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Szanyi Tibor úrnak.

 

DR. SZANYI TIBOR, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Az előbb elhangzott számok is világosan mutatják, hogy messze nem volt egyetértés az európai integrációs bizottságban a 2000. évi zárszámadás tekintetében, és a nemleges szavazatok magas száma nyilvánvalóan azt mutatja, hogy rengeteg vitatott terület van, amelyben a bizottság különböző tagjai nem értettek egyet.

Csak utalnék arra, hogy már a bizottsági munka során sem nagyon értettük többen, mi a szerepe a kormányzati beszámolóban annak az öndicséretnek, amit bizonyos fokig részben itt is felvezetni hallhattunk, mindenesetre a munkánk alapja nem kis mértékben az a szempontrendszer is volt, amely a már szintén hivatkozott európai uniós országjelentésekben ölt testet. Azért a közvéleményt ne hagyjuk abban a hitben, hogy ez az országjelentés általában valami ünnepélyes országdicséret igényével készül; ezek az országjelentések a helyzetet szokták korrektül, tárgyszerűen megfogalmazni, leírni, illetve kijelölik a szükséges feladatokat.

Ezekben az országjelentésekben minduntatlan visszatérő elem az, hogy Magyarországon a közpénzek felhasználásának bizony nincsen meg a megfelelő intézményrendszere, nemcsak az európai pénzek fogadása tekintetében, hanem értelemszerűen a hazai közpénzek elköltése tekintetében sem, és ennek az intézményrendszernek a hiánya a későbbiekben egyébként értelemszerűen gátjává válhat az Európai Uniótól kapott, várhatóan nagyobb pénzek felhasználásának. Itt konkrétan a mezőgazdasági tárcát illetően merülhet fel egypár olyan konkrétum, amely ennek az általános jelenségnek a képét adja, hiszen a képviselők és mindannyian döbbenten láthattuk, hogy a mezőgazdasági tárca mintegy 70 milliárd forint kijelölt forrás, pénz felhasználásával maradt adós, és ebben tulajdonképpen az az igazán szörnyű, hogy milyen állapotban van ezenközben a mezőgazdaság. És láss csodát, ez a pénz alapvetően az intézményrendszerben szükséges fejlesztések elmaradásából fakad, és akkor innentől kezdve már nem is csoda, hogy immár második éve küszködünk, pontosabban a tárca küszködik a SAPARD-iroda felállításával. Mint tudjuk, a magyar mezőgazdasági termelők már két éve bőven hozzájuthatnának azokhoz a külső segítségforrásokhoz, amelyek lehetővé tennék egy hatékony mezőgazdasági szerkezetváltás véghezvitelét, illetve amelyekkel megindulhatnának bizonyos fejlesztési beruházások a magyar mezőgazdaság történetében.

Ami nagyon-nagyon nagy fájdalom volt a bizottság ezúttal sajnos immár kisebbségben maradt tagjainak - azért mondom, hogy immár, mert ugyanezt a problémát a most kormánypárti képviselők korábban ellenzékben örökösen szóvá tették -, hogy a magyar költségvetésben sem, illetve a zárszámadásban sem mutatható ki az, hogy az európai integrációra fordított összegek tulajdonképpen milyen természetűek, mi fán teremnek és mekkorák. Ez még a kezdetek kezdetén egy nyilvánvalóan jogos óhaj és kívánalom volt, az évek előrehaladtával azonban aligha lehet arra hivatkozni, hogy ez rendkívül bonyolult feladat. Tudjuk nagyon jól: az Országgyűlésnek, a kormánynak, mindenkinek vannak bonyolult feladatai, azt hiszem, talán a jól fizetett bürokraták a főtisztviselőktől kezdve ilyenkor egy kicsit magukba nézhetnének, és azt mondhatnák: igen, nekik ezt a bonyolult feladatot végre kell hajtani.

Amikor ebben az országban népszavazás lesz az európai integrációs csatlakozásról, az emberek igenis fel fogják tenni azt a kérdést: mibe kerül ez, mire mit fordítottunk, hogyan állunk ezekkel a költségekkel, és erre világos választ kell tudni adnia nem a kormánynak, nem az ellenzéknek, hanem annak a testületnek, amelyik ezért az egészért felelős, ezt pedig úgy hívják: az Országgyűlés.

Tájékoztatás hiányában persze az Országgyűlés sem tud igazából mit mondani, és én itt azért csak hivatkoznék a Számvevőszék előadója által elmondottakra, nevezetesen arra, hogy az elmúlt három év tendenciái teljes mértékig tetten érhetők a 2000. évi számokban, azaz az állami költekezés egyrészt slampos, másrészt homályos, és tartok tőle, hogy sem a kormány, sem az ellenzék nem tudja megmagyarázni az embereknek, mi történt a pénzekkel, következésképpen nehezebb lesz elfogadtatni az integrációs törekvéseinket is. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Lévai Tibornak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. (Lévai Tibor nem tartózkodik a teremben.) Nincs jelen.

A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tardos Márton úrnak.

TARDOS MÁRTON, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Valóban megtárgyaltuk a 2000. évi költségvetésről szóló zárszámadást a foglalkoztatási bizottságban, és a vita eredményeként a kormányt támogató képviselők 12 szavazatával szemben az MSZP és az SZDSZ képviselőinek 8 szavazata állt, a bizottság a jelentést tehát általános vitára alkalmasnak találta, bár a vitában a 8 ellenzéki képviselő hangja sokkal világosabban fogalmazódott meg.

Ez itt is, ugyanúgy, ahogy a vitában is, a 2000. év mint sikerév történetéről való beszámolóként szerepelt, holott alapjában véve most nem a gazdasági eredményekről, hanem a pénzügyi elszámolásról, a közpénzek felhasználásáról kellene szót ejteni. De ha már szó esett arról, hogyan is áll ez a növekedés, akkor engedjék meg, hogy a vita alapján mondjak erről néhány mondatot.

Valóban, a 2000. évben a magyar gazdaság fejlődött, és viszonylag gyorsan fejlődött. Ez összhangban volt azzal, hogy a világ ugyancsak növekedett. A növekedésünkről azonban meg kell állapítani - és ezt nem szabad elfelejteni, különösen akkor, amikor a közpénzek felhasználásáról van szó -, hogy olyan helyzet alakult ki, amikor az egy főre eső társadalmi termék előállításában éppenhogy csak elértük a tíz évvel ezelőtti színvonalat, tehát egy roppant nagy visszaesés utáni növekedési folyamatról volt szó, amit a világ általános növekedése is támogatott. Ennek a növekedésnek az eredményeképpen a magyar társadalom jelentős részének életszínvonala messze-messze elmaradt attól, amit már tíz évvel ezelőtt elért, és így egyáltalán nem az elégedettség és a boldogság időszakát éljük meg, hanem legfeljebb azt a reményt, hogy életszínvonal szempontjából is utol tudjuk érni a tíz évvel ezelőtti színvonalat, és előbb-utóbb, ha nem is azonnal, de meg tudjuk haladni a gazdasági növekedésben azt, amit egyszer már elértünk.

Ez egy olyan folyamatnak az eredménye, amelyről azonban tudnunk kell két dolgot: hogy nem 2000-ben és nem is '99-ben kezdődött, hanem az azt megelőző években; a másik dolog pedig, amit tudnunk kell, hogy pillanatnyilag éppen lanyhulóban van.

A világgazdasági növekedés megtorpanása és a belső feszültségek, az infláció viszonylag magas színvonala akadályozzák a további növekedést, és így nagyon össze kell szednünk magunkat annak érdekében, hogy ezt az átlagos növekedésnél gyorsabb növekedési rátát fenn tudjuk tartani.

Rátérve most már a lényegi kérdésre, az elszámolás kérdésére: a 8 képviselő, aki nem fogadta el általános vitára a benyújtott jelentést, úgy érvelt, hogy a társadalom félrevezetésére alkalmas ez a zárszámadás. És itt figyelmeztetjük a jelenlévőket is, mint ahogy a vitában is elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ez nem új állítás: akkor, amikor a 2000. évi költségvetés a parlament elé került, akkor az ellenzéki képviselők világosan megfogalmazták, hogy az infláció optimista alultervezése a bevételi és a kiadási oldalakon félrevezető eredménnyel jár, nevezetesen azzal, hogy az adók szintjén sokkal több fog befolyni a központi költségvetésbe, a kiadások reálértéke pedig a tervezettnél lényegesen alacsonyabb lesz.

 

(11.20)

 

Ez a félrevezető helyzet jellemzi a 2000. év pénzügyi folyamatait. Jelentős állami bevételek keletkeztek. Ezek felhasználásáról még szót fogok ejteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

 

ELNÖK: Lejárt az idő, képviselő úr.

 

TARDOS MÁRTON, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Már csak egy fél mondatot mondanék. A mondanivalóm lényege az, hogy a kiadások ott sem teljesültek, ahol reálértékben a kiadások tervezett értéke is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) negatív számot képviselt, és csak az adók azok, amelyek lényegesen magasabbak lettek, és ez társadalom számára (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Tállai András: Hadd beszéljen!) nem hasznos.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Ivanics Istvánnak, a gazdasági bizottság előadójának.

 

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság együttes vitában tárgyalta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló beszámolót és az Állami Számvevőszék erről készített jelentését.

Mind a Pénzügyminisztérium, mind az Állami Számvevőszék előadója részletes kiemeléseket tett a bizottságunk profiljának megfelelően. Külön kiemelésre kerültek a zárszámadás új elemei, elsősorban azok a tételek, amelyek a kedvező gazdálkodási eredményekből létrejött többletbevételeket javasolják felosztásra a 2001. és a 2002. évi költségvetési törvény módosításával.

A zárszámadási törvényjavaslat tartalmazza a másik nagyobb volumenű törvénymódosítást, az államháztartási törvény módosítását. Az államháztartási törvény módosítása tartalmazza azokat az automatizmusokat is, melyek az államadósság jelentős csökkenéséből adódnak.

Régi mulasztást pótolt a kormányzat a területi és fővárosi államháztartási hivatalok létrehozásával. A Pénzügyminisztérium előadója kiemelte még a nyugdíjak további emelését, mely így 15,2 százalékra módosul, valamint a gyógyszer-támogatási kassza további növelését.

Az Állami Számvevőszék előadója megjegyezte, hogy a kezdetektől évente megállapítható, hogy nincs egyértelműen és teljeskörűen szabályozva a zárszámadási törvényjavaslat dokumentumának tartalma, szerkezete és összeállításának metodikája. Hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kezdetektől fogva, tehát a 12 éves ÁSZ-működés alatt azok, amiket itt az ellenzéki oldalról hallottunk, elsősorban Szekeres képviselőtársunk részéről, nem pillanatnyi jelenségek, hanem az államháztartás folyamatos alakulásának a tükörképei. Ezt ő a saját kritikájának is elmondhatta volna az előző parlamenti ciklusban.

Az ellenzéki képviselőtársaim többnyire kevesellték az előrelépést, melyet az ÁSZ elnöke kiemelt, és kifogásokat emeltek egyes tételek beemelése vagy kimaradása kapcsán. Vita bontakozott ki az önkormányzati alrendszerrel kapcsolatban, hogy valójában mely mutatókon és támogatási formákon tudjuk mérni az összes támogatást, összességében hogyan változott a helyzet. Véleményünk szerint például a bérlakásprogramot is az önkormányzati rendszer forrásbővítésének kell tekinteni.

Felmerült a vagyonnyilvántartás, a vagyongazdálkodás összefüggése. Ebben a kérdésben az ÁSZ véleménye szerint is az előrelépést a rendszerváltás óta leginkább a Kincstár létrehozása jelentette. Nagyon érdekes volt, amit az előbb Tardos Márton képviselőtársunktól is hallottunk, ez a torzítás, hogy az adóbevételek, illetve az állampolgárok adóterhelése növekedett. Ez egyértelműen egy hamis állítás - ez a bizottsági vitában is kifejtésre került -, hiszen a többletfogyasztásból adódtak a tényleges bevételek, és a vámbevételekből. Tehát teljesen hamis az a kép, hogy bármilyen területen növekedtek volna az adókulcsok és a személyre jutó adóterhek, hiszen a bérkiáramlás, a többlet-bérkiáramlás és a reáljövedelmek emelkedése eredményezi elsősorban az áfa- és a fogyasztásiadó-bevételeken keresztül, hogy a többletbevételek hogyan és miképp realizálódtak.

Úgy érzem, hogy a korrekciós jelzéseket a kormány időben megtette, ezeket nyilvánosságra tárta, a javaslatát is letette, amely itt van a parlament előtt. Egyedül a nyugdíjemeléseknél történt tényleges kifizetés, amely valóban előre történt meg, de ez a kormány korábbi megállapodása alapján, úgy érzem, a nyugdíjas-társadalom felé teljesen indokolt volt, és nem tartom etikusnak, hogy esetleg egyes képviselőtársaim ezt a nyugdíjasoktól elvitassák.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

A gazdasági bizottság 15:9 arányban általános vitára és elfogadásra javasolta a zárszámadási törvényt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Göndör István úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha én mindent el akarnék mondani arról, amit az ellenzéki képviselők elmondtak a gazdasági bizottságban, akkor csak összefüggéstelen tőmondatokat lenne szabad öt percben mondanom, de már most elmondom, hogy amiket mondok, azoknak az egyes tételeit majd a vitában külön el fogjuk mondani.

Nem tudtunk szó nélkül elmenni a mellett a látszólag technikai probléma mellett, hogy az utolsó pillanatban kapták kézhez a képviselők ezt a többkötetes anyagot, amit a miniszter úr volt szíves bemutatni. Tessék végiggondolni, hogy miközben az ÁSZ-nak erre két hónap áll rendelkezésére, a képviselőknek két hét sem állt a rendelkezésükre, hogy ezt tanulmányozzák - közben egy kötetet kicseréltek, az ÁSZ-véleményt később kapták meg (Moraj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Volt rá idő nyár óta! - Tállai András: Volt rá idő.), és a minisztérium erre való véleményét, kedves államtitkár úr, a hét végi futárpostában kaptuk meg, miközben már a vitát is lezártuk.

El kellett mondanunk azt is, hogy Magyarországon sajnos bizony a gyakorlat ma már úgy alakul, nem úgy, mint a demokráciákban megszokott, hogy tervet készítenek, meghatároznak feladatokat (Dr. Fazekas Sándor: Ötéves terv!), hozzá pénzt rendelnek, és a társadalom képviseletében az Országgyűlés erről törvényt alkot, hanem nálunk ma már ez fordítva megy: előbb elköltik az adófizetők pénzét a kormány sajátjaként, és majd ezt követően ehhez hozzáigazítják a költségvetést. (Dr. Fazekas Sándor: Szerinted! - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez sem igaz!)

A pozitív dolgokra is ki fogunk majd térni, de sajnos számos olyan kifogás van, amit önök korábban is úgy minősítettek, és a bizottságban is, hogy ellenzéki nyavalygás. Azt gondolom, hogy el kellene olvasni az Állami Számvevőszék idevonatkozó fejezeteit. Akkor ebből kiderül, hogy ezek a megállapítások sajnos elég súlyosak - a szabályok be nem tartása -, és ezért elég szomorú az, hogy a Fidesz-kisgazda-MDF-kormányban az igazságügy-miniszter is asszisztált ahhoz a szabálytalansághoz, ami a törvényjavaslatban megfogalmazódik. (Dr. Fazekas Sándor: Interpelláljatok!) Egyes fejezetek egyszerűen az ÁSZ véleménye nélkül kerültek be, kedves államtitkár úr - ha kételyei lennének.

Nekem csak egy kérdésem van, és ezt a bizottságban is megfogalmaztuk. Mi történne azzal a magyar átlagos vállalkozóval, akinél hasonló dolgokat állapítana meg, mondjuk, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal?

Kifogásoltuk a letéti számlák rendszerét. Úgy néz ki, hogy ezt minden bizottság megtette. Azt hiszem, hogy az idő kevés ahhoz, ezt is majd tételesen kell, hogy mire is spájzolta el a kormány a letéti számlákon lévő pénzt.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Az önkormányzati kérdésről - úgy, ahogy ezt a többségi véleményben Ivanics képviselő úr megfogalmazta -, igen, beszél róla a pénzügyminiszter úr is: az önkormányzatok több mint egyharmada változatlanul küszködik a forrásproblémákkal, a feladatok és a források összhangja a mai napig nincs megteremtve. Tehát folyamatos támogatásban kell részesülniük ahhoz, hogy egyáltalán működőképesek legyenek.

Hadd lépjek át egy másik kérdésre: a zárszámadási törvényben a 2001. évi költségvetés módosítása. Kedves Képviselőtársaim! Folytatódik a "kész átverés show" ebben a törvénymódosítási csomagban. A magasabb infláció miatt néhány tételt módosítanak, de nem viszik végig.

(11.30)

 

Tessék végiggondolni, az infláció hány normatívára hat ki, amit mind módosítani kellene, és a 2002. évi hatásról egyáltalán nem esik szó.

Egészen konkrét dologról. A 2000. évben az a kormány, amely magát család- és szociálisbarátnak nevezi, tessék megnézni, a lakástámogatás, a családi támogatás, a szociálpolitikai támogatás, az önkormányzatok finanszírozása mind-mind 100 százalék alatt teljesült, s melyek azok a tételek, amelyek messze 100 százalék fölött vannak: különösen a kormányzati kiadások több tízmilliárd forinttal. És hasonlóan a 2001. évben, tessék megnézni Ivanics képviselő úr, mely tételekben: igen, áfa, szja! Ki fizeti meg ezt, ha nem mi? (Ivanics István: Ez többletbevétel) Igen, ez többletbevétel lesz a költségvetésben - de ez többletelvonás is. Ennek az elosztása megint hol történik? A bér-, a gazdaságfejlesztési céltámogatás, a turisztika 5-10-5 milliárd forinttal szerepel, ezzel szemben a költségvetés általános tartaléka - mint ahogy erről szó esett - a kormány mellényzsebében 231 százalékos növekedés! Több a növekedés, mint az eredeti előirányzat, ezért számunkra elfogadhatatlan ez a zárszámadás.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását, egyben tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, aki az idegenforgalmi bizottságban megfogalmazódott véleményt ismerteti.

Öné a szó, képviselő úr.

 

HADHÁZY SÁNDOR, az idegenforgalmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az idegenforgalmi bizottság szeptember 18-i ülésén foglalkozott a 2001. évi zárszámadási törvénytervezettel, és a bizottsági ülésen élesen különböző volt a kormánypárti képviselők és az ellenzék értékelése, bár azért megjegyzem, hogy az ellenzék részéről is elhangzott néhány pozitív gondolat.

A 2000. évben a magyar gazdaság jól alkalmazkodott a nemzetközi konjunktúra körülményeihez, tovább gyorsult a gazdasági növekedés, bővült a foglalkoztatás. A magyar gazdaság 2000. évi növekedési üteme a KSH számai szerint 5,2 százalék volt. Emögött elsősorban az export kedvezőbb alakulása, illetve részben a kereset erősebb bővülése áll. A nemzetgazdasági beruházások reálértékének növekedési üteme meghaladja a GDP növekedését. Az inflációs ütem csökkenése 2000-ben valamelyest lefékeződött; ennek elsősorban külső tényezői voltak, illetve a kínálati alkalmazkodás néhány termék esetében volt meghatározható. Ezzel együtt az éves átlagos fogyasztóiárszint-emelkedés 9,8 százalék volt.

A költségvetés-politika főbb jellemzői alapján a középpontban továbbra is az államháztartási egyensúly javításának követelménye áll. 2000-ben 3,2 százalékkal zárt az államháztartás egyensúlya. A központi költségvetés hiánya 2,9 százalékkal zárt ez évben, illetve a GDP-hez viszonyított központi költségvetés adóssága az 1999. évi 60 százalékról 2000-re 56 százalékra mérséklődött.

A zárszámadási törvény keretében egyéb törvénymódosításokra is sor kerül a törvényjavaslatban. Ilyen az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvény módosítása, továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló 1990. évi XXXIV. törvény módosítása.

Az Állami Számvevőszék a 2000. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzését helyszíni vizsgálatokkal és az előterjesztett zárszámadási törvényjavaslatok törvényességi és számszaki ellenőrzésével teljesítette. Az Állami Számvevőszék valamennyi fejezetet, 177 helyi önkormányzat pénzügyi beszámolójának és gazdálkodásának a szabályszerűségét, valamint 415 önkormányzatnál az állami támogatás és hozzájárulás igénylését és felhasználását ellenőrizte. Az Állami Számvevőszék részére bemutatott turisztikai célelőirányzat költségvetési beszámolója könyvvizsgálói hitelesítési záradékkal rendelkezett.

Ellenzéki képviselők is megjegyezték, hogy javult a szabályozottság és javult a beszámoló belső összhangja. Tíz éve küszködik a mindenkori kormányzat azzal, hogy a költségvetés beszámolójánál ezeket az ÁSZ által egyébként teljesen jogosan támasztott feltételeket teljesíteni tudják. Nos, ez javuló tendenciát mutat, ebben az évben ez a legjobb teljesítmény.

Elhangzott a bizottsági ülésen továbbá az is, hogy beragadt 2,2 milliárd forint a turisztikai célelőirányzatból. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem a kormányzat mulasztása volt, hanem a szerződések teljesítése áthúzódott a következő évre. Ez minden évben így volt. Hála Istennek, ebben az évben jóval nagyobb összeggel gazdálkodhatott a turizmus ágazata, s ennek megfelelően ez a tétel is nagyobb volt. A számok tükrében szeretném elmondani, hogy a turisztikai hozzájárulás 1995-ben 200 millió forint volt, '96-ban csak 500 millió. Tehát látható az igen dinamikus növekedés.

Az önkormányzati kérdésekkel kapcsolatban elhangzott, hogy az önkormányzatok finanszírozása mindig is problémás volt, ebben az évben is. Meg kell jegyezni, hogy az önkormányzati finanszírozási oldal bővült. A Belügyminisztériumban most folyik egy törvénymódosítás-előkészítés. Reményeink szerint ez adhat megfelelő kereteket az önkormányzati gazdálkodás átértékeléséhez.

Végezetül a bizottság 11 igen és 8 nem szavazattal a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak minősítette. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Katona Béla képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

DR. KATONA BÉLA, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy a zárszámadás olyan, mint egy családi kupaktanács, amikor hó végén összeül a család, s megnézik, hogy mire költötték a pénzt. Nekem nagyon tetszett ez a hasonlat, elsősorban azért, mert nem vagyok hozzászokva, hogy pénzügyminiszterek ilyen emberi gondolatokat mondjanak, s ezért szeretném folytatni az ő hasonlatát, amivel egyetértek: én is úgy gondolom, hogy a zárszámadás ugyanolyan, mint amikor egy család megnézi, hogy mire költötte a pénzt.

Ebből a zárszámadásból két dolog derül ki. Az egyik az, hogy azért a gyerekek nem nagyon szeretnek ilyen tanácskozáson részt venni, s mindig másról is akarnak beszélni, és az derül ki, hogy a papa elitta a család pénzének egy részét. A gyerekek példáját azért mondtam, mert nyilvánvaló, hogy a 2000. évről szóló zárszámadásban semmi keresnivalója nincs a szerencsejáték-törvénynek, sőt a sporttörvénynek sem.

Azt el kell ismerni, s ezt az Állami Számvevőszék vizsgálata is megállapította - és örülök, hogy Hadházy képviselő úr hivatkozott is az általam a bizottságban elmondottakra -, hogy a költségvetési elszámolás, a zárszámadás szabályozottsága és a beszámoló belső rendszere valóban javulást mutat. Az elmúlt tíz év során ez egyre inkább javuló tendenciát mutatott, még akkor is, ha természetesen az ÁSZ-nak még most is vannak kifogásai ezzel szemben. Az a baj, hogy ami ebben a zárszámadásban hiba, az nem véletlen, az nem tévedés, hanem tudatos törvénysértések sorozata. Nyilvánvaló, hogy a zárszámadás adatait és a Kincstár adatait a kormánynak össze kellett volna hangolni, mielőtt beterjeszti a zárszámadást. Nyilvánvaló, hogy az államadósságról szóló elszámolást az államháztartási törvénynek megfelelően kellett volna csinálni, még akkor is, ha ebből jobban kiderült volna, mi az oka annak, hogy az államadósság újból emelkedett.

Nyilvánvaló, hogy a pénznek törvénytelenül letéti számlára való helyezése alapjaiban ingatja meg az egész költségvetési rendszer biztonságát. Azt hiszem, azt is pontosan tudta a kormány, hogy semmi joga nincs költségvetési előirányzatokat megváltoztatni, hiszen ehhez kizárólag a parlamentnek lett volna joga egy pótköltségvetés keretében. Az pedig, hogy a kormány hihetetlen mértékben emeli ezen törvény kapcsán a kezességvállalásokat, a véleményünk szerint kimeríti a felelőtlen gazdálkodás fogalmát. Ha csak azt figyelembe vesszük, hogy 880 milliárd forintra vállal most a kormány kezességet, ami körülbelül az egész költségvetés 20 százalékát teszi ki, s ez a korábbi állapotban 2,2 százalék volt, tehát majdnem tízszeresére emelte a kezességvállalást, akkor látszik, hogy itt olyan mértékű változásról van szó, amit nagyon nehéz lesz a későbbi kormányoknak valamilyen módon kompenzálni.

 

(11.40)

 

Egyben azt is tudomásul kell venni mindenkinek, aki ezt a zárszámadást elfogadja, hogy ezek a pénzek, amelyeket nem igazán jó célokra, törvénytelenül használt a kormány, és akar használni a továbbiakban, nagyon fognak hiányozni a nyugdíjasoknál, azoknál, akik családipótlék-emelésre várnak, a támogatásra váró mezőgazdasági termelőknél. A Szocialista Párt ezért nem fogadja el a zárszámadási törvényjavaslatot még általános vitára se alkalmasnak. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság véleményét Gyapay Zoltán képviselő úr ismerteti. (Gyapay Zoltán nincs az ülésteremben.) Úgy tűnik, a képviselő úr nincs jelen az ülésteremben. Ebben az esetben megadom a szót az ugyanebben a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére Tompa Sándor képviselő úrnak. (Dr. Lamperth Mónika: Ügyrendben kérek szót.) Lamperth Mónika képviselő asszony ügyrendben kért szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a negyedik kormánypárti országgyűlési képviselő nem vesz részt az Országgyűlés munkájában, amikor bizottsági többségi véleményt kellene elmondani, ügyrendi javaslatot kellene megfogalmazni. Arra kérem tisztelettel elnök asszonyt, hogy értesítse a kormánypárti frakciók vezetőit, gondoskodjanak arról, hogy a fideszes és egyéb kormánypárthoz tartozó képviselők tiszteljék meg az Országgyűlést azzal, hogy eljönnek, és elmondják a bizottsági véleményt.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, valamennyiünkkel előfordulhat, hogy nem érünk be a parlamentbe egy adott beszédre időben, s ilyenkor nyilván valamennyien szégyelljük magunkat. De azt gondolom, hogy a negyedik alkalom már tendenciát jelez. Azt hiszem, valamennyiünk dolga az, hogy őrködjünk az Országgyűlés méltóságán, de különösen dolga ez kormánypárti képviselőtársaimnak. Arra kérem tehát elnök asszonyt, szíveskedjen intézkedést tenni ez irányban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP képviselőcsoportjában.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselői asszony. Wekler Ferenc alelnöktársam egy alkalommal ezt már megtette, de tekintettel arra, hogy újabb bizottsági előadó hiányzik, ismételten megkérem a munkatársaimat arra, hogy értesítsék a frakcióvezetőket - különösképpen a Fideszét -, intézkedjenek a tekintetben, hogy a bizottsági előadók vegyenek részt az ülésen.

Tovább folytatjuk a munkánkat. A környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójának, Tompa Sándor képviselő úrnak adom meg a szót.

 

TOMPA SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Mindenekelőtt szeretném elmondani, ebben az esetben a mi bizottságunk a kivétel - ami erősíti a szabályt -, hiszen a bizottság ülésein a kormánypárti képviselők részéről is jórészt kritika fogalmazódott meg, ezért viszonylag könnyű helyzetben vagyok. Ha lehetőség lenne, elmondanám a többségi véleményt is, hiszen az mind-mind kritika volt. Maga a bizottság elnöke is azokkal egybehangzó álláspontokat fogalmazott meg, amiket ma elmondok mint kisebbségi véleményt. Ezzel együtt a szavazógép a Fidesz-oldalról működött, és a környezetvédelmi bizottság annak idején általános vitára javasolta a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot.

Mi, szocialista képviselők azonban úgy gondoltuk, egy ország környezetpolitikája arról szól, hogy az országot irányító kormánynak milyen a viszonya a jövőhöz, milyen a viszonya azokhoz a természeti, környezeti értékeinkhez, forrásainkhoz, amelyeket minél nagyobb épségben kell megőriznünk a jövő számára, és arról szól, hogy erre mit szán egy költségvetésben az illető kormányzat. E tekintetben fogalmaztuk meg azt a negatív véleményünket, hogy ezt a zárszámadást a környezetvédelem szempontjából nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.

Mindenekelőtt hadd idézzek egy fő számot: a 2000. évi költségvetésben környezetvédelmi célokra a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetében 88,5 milliárd forint volt a tervezett összeg, ehhez képest a teljesítés 48,5 milliárd, ami jó 60 százalék körüli. Azt gondoljuk, miközben a kormány a környezetvédelem mellett szavakban és a költségvetésben is letette a voksát, a teljesítésben ez már nem nyilvánult meg, ami komoly feszültségeket okoz ezen a területen.

Mire gondolunk, hogy mi lehet ennek az oka? Mindenekelőtt szeretném képviselőtársaim figyelmébe idézni a 2000. évet a környezetvédelem szempontjából. Ez a terület is politikai koncként lett odadobva a Kisgazdapárt számára a Fidesz részéről, és ez meg is látszott, hiszen ebben az évben három minisztert váltott ez a tárca. Emlékezzenek csak vissza erre képviselőtársaim! Így persze nem lehet tudatos munkát folytatni. Hiába vannak jó költségvetési tervek, ha a tárcánál nincs egységes irányítás, ha nem lehet tudni, hogy mire lehet számítani holnap. Emlékezzenek vissza a Környezetgazdálkodási Intézet körüli botrányokra, a szakmai hangsúlyváltozásokra, a gyakori személycserékre a különféle szakmai irányító posztokon. Ennek látta kárát - és ezért ilyen mérvű az alulteljesítés - a környezetvédelmi Phare-programok sora, a Környezetvédelmi Alap célfeladatokból való finanszírozás és a Környezetvédelmi Minisztériumhoz nem illő cégek - például a Hortobágyi Halgazdaság Kht. - finanszírozása.

Összefoglalva, azt állapítottuk meg, hogy bár jelentős források álltak a környezetvédelem rendelkezésére a 2000. évi költségvetésben, a kormány mégsem használta ezeket az eszközöket, illetve a tárca nem tudott élni ezekkel a lehetőségekkel. Ha időt szentelünk rá, láthatjuk, ugyanez vonatkozik más tárcákra is. A környezetvédelem tekintetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot vagy a Közlekedési és Vízügyi Minisztériumot sorolhatnánk ide, és tekinthetnénk meg bizonyos projekteket. Ezeknél is alulteljesítéseket tapasztalunk.

Úgy gondoljuk, azok a projektek, amelyek elmaradtak - különösen a KAC vonatkozásában szennyvízberuházások, kármentesítések -, mind-mind a környezetünk védelmét szolgálhatták volna és adott esetben munkahelyeket is teremthettek volna. Engedjék meg, hogy mint miskolci képviselő elmondjam, a diósgyőri kohászat által felhagyott területek kármentesítése munkahelyeket, foglalkoztatást biztosított volna mind a Borsodi Ércelőkészítő Mű, mind a diósgyőri kohászat területén. Ezért is tartottuk volna fontosnak, ha koncepciózusabb gazdálkodás folyik a Környezetvédelmi Minisztériumnál.

Ez az egyik oka annak - a környezetvédelem szempontjából -, hogy a bizottság szocialista képviselői nem támogatták általános vitára ezt a törvényjavaslatot.

A másik ok pedig az, amit képviselőtársaim a különböző bizottságok részéről megfogalmaztak, hogy elfogadhatatlannak tartjuk ezt a fajta összetett, öszvér törvényjavaslatot, amit a kormányzat beterjesztett.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság véleményét Tóth András képviselő úr ismerteti. (Megszólal egy mobiltelefon.) Kérem képviselőtársaimat, hogy a mobiltelefonokat kapcsolják ki az ülésteremben! Tehát Tóth András képviselő úr következik, mint a mezőgazdasági bizottság előadója. (Tóth András nem tartózkodik az ülésteremben.) Tóth András képviselő úr sincs jelen, ebben az esetben a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismertető Németh Imre képviselő úrnak adom meg a szót. Öné a szó, képviselő úr.

Ismételten kérem munkatársaimat, intézkedjenek, hogy a bizottsági előadó jelenjen meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Különös tekintettel felhívom figyelmüket a Házszabály 95. §-ára és a 101. § (1) bekezdésére, melynek értelmében a törvényjavaslat az általános vitával nyílik meg, és az expozét követően a bizottsági ajánlások ismertetésére kerül sor.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. NÉMETH IMRE, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottságban 13 igen szavazat, 10 ellenszavazat és 1 tartózkodás volt az előterjesztett zárszámadási törvény és az Állami Számvevőszék jelentése kapcsán. Számomra nem meglepő, hogy kormánypárti képviselőtársam nem nyilvánít véleményt, bár javára kell mondanom, hogy egyedüli megszólaló volt a kormánypárti oldalról, de inkább csak a mundért védte, érdemi észrevételt nem fogalmazott meg a felvezetett témával kapcsolatban.

Ellenzéki képviselőtársaimmal elsősorban arra kerestük a választ, hogy a kormány költségvetési előirányzata és annak módosítása megfelel-e az agrárgazdaság szabályozási és fejlesztési igényeinek.

 

(11.50)

 

A költségvetés megítélésében is igaz, hogy a puding próbája az evés. Miközben a 2000. évi zárszámadási törvényben a kormány 250 milliárd forint módosítást vezetett elő, érthetetlen, hogy a változásokat a 2002. év tekintetében nem vezette át. Úgy gondolom, az utólagos foltozgatás gyakorlata rendkívül negatív, az infláció messze magasabb, mint amit a kormány tervezett; a 6,3 százalékhoz képest a 9-10 százalék rendkívül jelentős eltérés, és a mezőgazdasági termelők támogatása vonatkozásában is rendkívüli kiesést jelent. Ilyen tekintetben elvárható lett volna, hogy ezeket a folyamatokat következetesen átvezesse a kormány a költségvetésen.

Az állami kezességvállalás mértéke megdöbbentő a költségvetésben; majdhogynem korlátlanul akarja a kormány növelni ezt a számot, ahogy itt elhangzott, 800-900 milliárd forintos értékre, ami messze több, mint a korábbi kormány által az utódra rakott teher. Nagyon következetlen politika az, amikor valaki megbírálja a másikat amiatt, hogy mondjuk, a metróügyben különböző terheket rakott a következő kormányra, ugyanakkor ő sokszoros terhet hagy a későbbi kormányra.

A költségvetési törvénnyel kapcsolatban további általános észrevételem az, hogy a költségvetés módosítási turmixa mellett a pénzügyi salátatörvény is jelentős, a költségvetés bevételi és kiadási oldalát érintő változásokat tartalmaz, mindezek által a kormány szándékai rendkívül nehezen nyomon követhetőek. Mint említettem, 250 milliárd pluszbevétele van a kormánynak, ugyanakkor azt halljuk a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztertől, hogy a folyó ügyek intézésében mintegy 57 milliárd forint hiánnyal küszködik. Ezért adódik az, hogy a pályázatok elbírálása a mezőgazdaságban két-három hónapot késik, és azok, akik ültetvényt szeretnének telepíteni, nem tudják, mitévők legyenek, problémák adódnak a szaporítóanyag-beszerzésnél, egyebeknél.

A források elosztásának vonatkozásában is azt érzékeljük, hogy hiánygazdálkodás folyik a kormány egyik tárcáján belül, hiszen láthatjuk például a napjainkban meghirdetett almatámogatás tekintetében, hogy néhány megyének jár ez a támogatás, de úgy látszik, első-, másod- és harmadrangú állampolgárok vannak ebben az országban, mert más megyékben gazdálkodó termelőnek - ugyanúgy kistermelőnek, mint nagyobb termelőnek - ezek a támogatások nem járnak.

Ha azt hiszik képviselőtársaim, hogy egyedi példákat mondok, vannak olyan dolgok, amelyek nem is kerülnek igazán nyilvánosságra. Például a támogatási forráshiányok betömése kapcsán 4,5 milliárd forintos átcsoportosítás történt az elmúlt hetekben az ültetvénytelepítés megvalósítására, így ugyanazok a hiánygazdasági jelek mutatkoznak az agráriumban, hiszen néhány megyében kiegészítették, más megyékben pedig a termelők esetében egyszerűen csökkentették a támogatási mértékeket, ami az azonos mérce vonatkozásában szintén komoly gondokat vet fel.

Varga Mihály pénzügyminiszter úrtól hallottuk, hogy kimagasló eredmények voltak 2000-ben a gazdaságban. Természetesen ennek nagyon örülünk, ugyanakkor látni kell világosan, hogy a nemzetgazdaság egyes ágazatai között nagyon ellentétes tendenciák érvényesülnek. A mezőgazdaság vonatkozásában ezek az örömteli számok nem mondhatók el, hiszen a termelés 7 százalékkal csökkent, a beruházás 14 százalékkal csökkent, a foglalkoztatás 10 százalékkal csökkent, 160 ezer állampolgár élelmiszerpiacát adtuk át az európai uniós konkurenseknek. Ezek a tendenciák elfogadhatatlanok, és a mezőgazdasági bizottságban egyértelműen megfogalmazódott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ez a költségvetési módosítás ilyen tekintetben elfogadhatatlan.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnöktársam feltételezhetően jelezte, hogy ötperces időkeret áll rendelkezésre a bizottsági előadók számára véleményük ismertetésére. Kérem, hogy ezt a jövőben tartsák be.

Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, az oktatási bizottság alelnökének, aki a bizottság előadója jelenleg.

Öné a szó, képviselő úr.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A zárszámadási törvény és az Állami Számvevőszék jelentésének tárgyalásánál az oktatási bizottság az oktatásra próbált koncentrálni. Megállapítottuk - és ebben ellenzéki képviselőtársainkkal egyetértettünk -, hogy a zárszámadási törvény és az Állami Számvevőszék jelentése alapján az oktatásra fordított pénzek körül rend van, ezt viszonylag kis mértékben érinti a zárszámadási törvény. Vita igazából a 2000. év költségvetési folyamatairól bontakozott ki.

Ellenzéki képviselőtársaink azt állították, hogy a felsőoktatás területén az állami támogatás növekedése elmaradt az inflációtól. A zárszámadási törvény alapján megállapítható volt, hogy az állami támogatás mértéke 11,3 százalékkal növekedett, de ami még lényegesebb, hogy a bevételek a felsőoktatásban 32,5 százalékkal nőttek, és ez tette lehetővé, hogy a felsőoktatás kiadásai ennek következtében - működési kiadásokról beszélek - 22,5 százalékkal növekedtek az elmúlt évben. Ez a szám önmagáért beszél.

Vita bontakozott ki azon, hogy a bevételeket szabad-e ide számítani vagy nem. A bevételeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen állami eszközzel, állami vagyontárggyal érték el az intézmények ezeket a bevételeket.

Elhangzott a bizottsági ülésen az is, hogy a 2000. év nem volt kiemelkedő, de ha folyamatában nézzük a dolgot, akkor mind 1999-ben, mind 2001-2002-ben lényegesen nagyobb az állami támogatás növekedése a felsőoktatás területén.

Kritika fogalmazódott meg a világbanki hitel felhasználásával kapcsolatban is. Több forrást valóban nem használtak fel. Az Oktatási Minisztérium részéről elmondták, hogy fejlesztési terveket kellett készíteni, ezek elkészítése meglehetősen bürokratikusan ment. A pénz nem veszett el, maradványként felhasználódott; az idei évben folytatódik a munka, több mint 40 milliárd forintnyi beruházás folyik abból a pénzből, aminek felhasználása tavaly elkezdődött.

A közoktatás területén az az állítás hangzott el, hogy 4,8 százalékról 4,4 százalékra csökkent a GDP-nek az oktatásra fordított költségek aránya. A zárszámadási törvényben ezután megkerestük a pontos adatot, és a teljesítés 2000-ben 4,9 százalék volt, amelyből a felsőoktatás 1,5 százalékban részesült.

Elhangzott az is, hogy az állami újraelosztás mértéke 48 százalékról 38 százalékra csökkent 1990 és 2000 között.

Örömmel fogadtuk, hogy a zárszámadási törvényben 14 milliárd forint szerepel bérkompenzációra a magasabb infláció miatt. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes, és azoknak a személyeknek, akiknek a fizetésemelkedése a magasabb infláció miatt alacsony volt vagy elmaradt az inflációtól, ebből a keretből a bérkompenzációra futni fogja.

Az ellenzék ebben a bizottságban is felvetette, hogy a demokráciával nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy a zárszámadási törvényben rendelkezik a kormány több mint 200 milliárd forint bevétel elosztásáról.

Tisztelt Ház! Ez a gyakorlat 1996 óta folyik, azóta a zárszámadási törvényben lehetőség van erre, és a parlament évente döntött hasonló módon. Itt kiemelném, hogy minden tételről a parlament dönt a zárszámadási törvény esetében.

A kormánypárti képviselők felvetették, érdekesnek tartják, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció három éven keresztül védte azt a metrószerződést, amit egy hónappal a választás előtt kötött Medgyessy Péter és Demszky Gábor, és ebben parlamenti felhatalmazás nélkül közel 200 milliárd forint elosztásáról rendelkeztek. Gyökeresen más az eset, ugyanis a zárszámadási törvény keretében a parlament dönteni fog erről a kérdésről; ebben az esetben, amit önök nem tartottak a demokráciával összeegyeztethetetlennek, viszont fel sem vetődött a parlamenti döntés szükségessége.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Csizmár Gábor képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság múlt heti ülésén 12 igen, 6 nem és 1 tartózkodás mellett támogatta az általános vitára való ajánlást.

 

(12.00)

 

Ugyanakkor jelezni kívánom, hogy a bizottság külön döntött az Állami Számvevőszék jelentéséről és az Állami Számvevőszék jelentését egyhangúlag fogadta el. Ezzel jelezte is a bizottság, hogy a zárszámadási törvényjavaslat meglehetősen aggályos, az ellenzéki képviselők számos kritikát fogalmaztak meg, ugyanakkor az ÁSZ jelentését korrektnek, szakszerűnek és a törvény tárgyalásához nagy segítséget nyújtónak tartottuk.

A bizottsági vitában is megfogalmazódott, hogy az a gyakorlat, hogy a zárszámadás lényegében bújtatott pótköltségvetés, hogy a zárszámadási törvényben oda nem illő törvénymódosítások szerepelnek, hogy utólag próbálja törvényessé tenni a kormány saját törvénytelen intézkedéseit, jogállamban, demokráciában elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az a kormányzati magatartás, hogy nem alkalmazkodik a törvényekhez, jogszabályokhoz, hanem ha útjában állnak, felrúgja azokat, és utólag igyekszik legalizálni ez irányú lépéseit. Úgy gondoljuk, a kormánynak le kell vonnia azokat a következtetéseket, amelyek az ÁSZ-jelentés kritikájában megfogalmazódtak.

A zárszámadási törvény és indoklási adatai szerint az oktatás, kutatás államháztartási támogatása 2000-ben 8,3 százalékos volt, a számított infláció 9,8. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 1,5 százalékkal csökkent az oktatásra, kutatásra fordított költségvetési források értéke. Ezt jelenti a Fidesz-kormány számára az, hogy ez az ágazat stratégiai ágazat. Mind a közoktatás, mind a felsőoktatás anyagi helyzete tehát romlott 2000-ben. Ezt, azt gondolom, a kormánypárti képviselők is kénytelenek elismerni a számok alapján.

Nézzük konkrétan a számokat a közoktatásban! 9,8 százalékos hivatalos infláció mellett 8,3 százalékos bérnövekedés, az egyenlő 1,5 százalékos reálbércsökkenéssel. Magyarul, szemfényvesztéssel, hazugsággal próbálta fedezni mind a pedagógusok, mind a társadalom felé a kormányzat azt, hogy csökkent a bérük értéke. Eltörölte a kormány a kötelező taneszközjegyzék beszerzésének kötelezettségét, így az amúgy is lepusztult infrastruktúra, taneszközök, felszerelések romlása, hiánya tovább tart. Csökkent a pedagógusok továbbképzésére használható költségvetési forrás. Hiába nőttek az állami oktatási normatívák, ha az önkormányzatok forrásai eközben szűkültek, vagyis egyre nagyobb teher hárul a települési önkormányzatokra az oktatás finanszírozásában. Ez természetesen forrásokat von el olyan területekről, mint a szociális ellátás, közterület-rendezés, könyvtárfejlesztés, nem sorolom.

A Fidesz szerint folyamatában kell nézni a dolgokat, tehát 1999-et és 2001-et is kell nézni. Én is át fogom nézni még egyszer a több kötetet, de a KSH kimutatása szerint a GDP-arányos finanszírozás '98-tól lényegében csökkent. Hiába említett most Révész Máriusz egy másik adatot, a KSH-kimutatás bizony azt mutatja, hogy az oktatás finanszírozása az elmúlt három esztendőben az eddigi GDP-részesedéshez képest csökkent. 2001-ben azt mondta a kormány, hogy 20 plusz 8,75 százalékos béremelést kapnak a pedagógusok. Ez valójában 13,75 százalék a 10 százalékos információ mellett, a 10 százalékos kötelezőóraszám-emelés mellett, és csak az alapbérre vonatkozóan. A tények tehát azt igazolják, hogy a kormány egyre gátlástalanabbul beszél mellé és vezeti félre a társadalmat, a pedagógusokat a közoktatás ügyében.

Hasonló a helyzet a felsőoktatásban. Az integráció költségeit, az intézményátszervezések költségeit, amely nagyjából a képzési és fenntartási támogatási normatívák 10 százalékát jelentette, a kormány nem adta oda az intézményeknek, nekik kellett ezt kigazdálkodni. 6 százalékos volt a dologi kiadások növekedése, miközben majdnem 10 százalékos az infláció és 4 százalékos a hallgatói létszám emelkedése. Három éve változatlan a hallgatói 70 ezer forintos normatíva, lényegében nem változott a tankönyvtámogatás sem, összességében 2 százalékkal nőtt a hallgatói támogatás, 10 százalékos inflációval szemben. Vagyis a Fidesz-kormány oly mértékben érzékeny a fiatalokra, hogy csaknem 8 százalékos értékvesztés következett be a hallgatói támogatásokban.

Úgy gondoljuk, hogy azt a gyakorlatot, hogy a kormány mást beszél (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nincs tandíj!) és mást csinál (Az elnök csenget.), meg kell szüntetni. A tények azt mutatják, hogy egész más történik a gyakorlatban, mint amit a kormány a sajtóban mond.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Sorrendben az önkormányzati bizottság előadója, Perlaki Jenő képviselő úr következik. Így megadom a szót a képviselő úrnak.

 

PERLAKI JENŐ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és rendészeti bizottság szeptember 20-án tárgyalta a 2000. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatban szereplő 428 milliárd állami támogatás és 242 milliárd forint átengedett személyi jövedelemadó az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatainak az elszámolását jelentik, és a felhasználását mutatják meg. Tartalmazza továbbá a 2001. költségvetési törvény módosítását, egyes döntések költségvetési megjelenítését és az ehhez kapcsolódó törvényeket. A kapcsolódó törvények közül az államháztartási törvény a legjelentősebb, amelyben az önkormányzatok állami támogatási igénylésének és elszámolásának az új rendjére és a hozzá kapcsolódó folyamatba épített felülvizsgálati rendszerre való javaslat foglal helyet.

Az önkormányzatok mintegy 1700 milliárd forinttal gazdálkodtak, és az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatásának összege ennek 8 ezreléke. Ezt azért fontos kiemelni, mert évről évre slágere a parlamenti vitáknak az, hogy lám, lám milyen problematikus az önkormányzati rendszerünk, mert nagy a száma az önhikiben részesülőknek, az önhikire jogosultaknak. Azt, hogy kisebb települések valóban kerülhetnek nehéz helyzetbe, kétféleképpen lehet orvosolni: egyrészt a kiegészítő támogatással, másrészt az állami normatívák emelésével. De ugyanakkor az eljárás az egyéni különbségeket, az egyes települések közötti különbségeket jobban figyelembe veszi.

Elhangzott a vitában, hogy a Számvevőszék jelentése szól a beszámolók valódiságáról, az önkormányzatok zárszámadásáról, fejlődtek, jobbak és a valóságnak megfelelőek lettek a pénzforgalmi eseményekről való beszámolók. Elhangzott, hogy az önkormányzati vagyonmérleggel kapcsolatban fenntartások vannak. Álláspontunk szerint a vagyonértékelés és -nyilvántartás, a mérlegekben való szerepeltetetésük egy hosszú folyamaton át fejlődik és jut el a kívánatos szintig, amellyel kapcsolatban az ellenőrzés erősítésétől és az informatikai, úgynevezett work flow típusú programok elterjesztésétől várható áttörés. Ezek a programok fogják a közeljövőben a közbeszerzés és az önkormányzati rendeletalkotás területén is jelentősen megemelni a szakmai színvonalat.

Az inflációs hatások figyelembevételénél szólni kell arról, hogy részben az önkormányzatok bevételeit is érintik, másrészt a közszférában dolgozók keresetében intézkedés történt mintegy 9,9 milliárd forint értékben, egyszeri keresetkiegészítés formájában.

Azt gondolom, hogy az ellenzéki hozzászólások némelyike igazságtalan volt, amikor újra és újra megoldatlan problémákra hol az egyik oldal érvelését használják, hol pedig a másik oldal érvelését. Egy hosszú folyamat kellős közepén vagyunk, amikor is az önkormányzatok finanszírozását csiszolja a kormányzat. Ahhoz azonban, hogy ez a finanszírozási rendszer alapelemeiben megváltozzon, kétharmados törvényekre volna szükség, és ebben együttműködés kellene a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormányzó pártok között. Egy közkeletű félremagyarázás folyik azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzatok finanszírozását hogyan is kellene rendezni és átalakítani. Az ellenzéki kollégáink egyszerre szeretnének adót csökkenteni és támogatásokat emelni. Kétszer elkölteni a pénzt azonban nem lehet, mert ezt nem lehet megjeleníteni a beszámolókban.

 

 

(12.10)

 

Az a helyzet, hogy a mai rendszer egy kiegyenlítő rendszer, amely az adóerő-képesség számításán alapul, és bevallhatjuk, hogy ebben a szituációban, amelyben ma az önkormányzati rendszer van, egy szellemes megoldás, évről évre változtatva a mértékeket a kiegyenlítés feladatát ellátja. Sajnos, amikor elődeink kialakították a rendszert, akkor nem számítottak arra, hogy ilyen óriási különbségek lesznek az adóerő-képességben a különböző önkormányzatok között.

Az érvelések összefoglalásaképpen: 14 igen szavazattal és 5 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartja a bizottság a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Lamperth Mónika képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt számvevőszéki Alelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén... (Folyamatos zaj.) Megvárom, amíg fideszes képviselőtársaim hagynak egy kis szót nekem. Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk! - Az elnök csenget.) Az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén öt témáról beszéltek ellenzéki képviselőtársaim, mind az ötöt szeretném önökkel röviden ismertetni.

Az első megállapításunk az volt, hogy az Állami Számvevőszék jelentésében rögzített módon mi is megerősítettük azt, hogy az önkormányzatok számára a 2000. évi költségvetés igen szűkös mozgásteret biztosított, hiszen mindössze 1,06 százalékkal haladta meg a 2000. évi előirányzat a megelőző évit.

Ez év folyamán mindösszesen 5 milliárd forint egyszeri kiegészítésre került sor, ami a gyermekjóléti ellátásban dolgozók egyszeri keresetkiegészítését jelentette, ugyanakkor ebben az évben több mint 6 milliárd forintot vontak el az önkormányzatoktól az árvízi katasztrófa következményeinek felszámolására. Akkor az önkormányzatok szolidáris módon ezt elfogadták, tudomásul vették, az önkormányzati érdekszövetségeknek akkor a kormány olyan ígéretet tett, hogy ezt visszapótolják, amennyiben ezt a költségvetés lehetővé teszi. Bár a költségvetés ezt lehetővé tette volna, erre a visszapótlásra azonban nem került sor.

A második állítás, amely a bizottság ülésén is elhangzott: a számvevőszéki jelentés is megállapítja, hogy az önkormányzatok mind szélesebb köre szorul rendkívüli támogatásra. Az ÁSZ adatai szerint az önkormányzatok 44 százaléka vett igénybe valamilyen forráskiegészítési támogatást, valamilyen formában a forráshiányos önkormányzatok számára. Ez '94-hez képest két és félszeresét jelenti az önkormányzatoknak, de '96-98-hoz képest is közel másfélszeres növekedést jelent.

A harmadik téma, amellyel foglalkoztunk, és az ÁSZ-jelentés is rendkívül súlyos kérdésnek tartja: a címzett és céltámogatások területén az tapasztalható, hogy a költségvetésben e célra szereplő összeg 42 százaléka maradványként átkerül a következő évre. Amikor az előző évek gyakorlatát és tapasztalatait is számba vettük, megállapítható valóban, hogy ez nem új keletű probléma, és ennek okai között nagyrészt az is szerepel, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek azzal a saját erővel, amellyel biztonsággal pályázhatnak céltámogatásra vagy címzett támogatásra, az önkormányzatok magatartásában van bizonyos hazardírozás, hogy megpróbálnak több pénzre pályázni, mint amennyinek valójában majd a saját erejét biztosítani tudják. Ez egy önkormányzati finanszírozási reformnál biztos, hogy megoldandó feladat.

Az is hozzájátszik ehhez, hogy a kormány nem tartja be a törvényes határidőket, amikor a különböző pályázatokról dönteni kell, tehát nem tudnak biztonsággal tervezni az önkormányzatok. A jelen évben konkrétan, kedves fideszes képviselőtársam, július 31-éig kellett volna először döntenie a kormánynak a címzett támogatások listájáról. Ezt a döntését mintegy másfél hónap késedelemmel hozta meg a kormány, egészen konkrétan 49 napos késedelembe esett a kormány, amikor ezt a listát először kellett volna nyilvánosságra hoznia.

Az önkormányzatok már most elfogadják a jövő évi költségvetési koncepciójukat vagy valahol már a költségvetést is, és nem tudnak számolni azzal, hogy a kormány majd vajon támogatja-e az ő címzett támogatásukat vagy sem, mert a kormány több mint másfél hónapos késedelembe esik, és még csak arra sem veszi a fáradságot (Babák Mihály közbeszól.), hogy ezt a késedelmet megmagyarázza.

Amikor mi a parlamenti bizottság ülésén ezt Pintér Sándor miniszter úrtól megkérdeztük, akkor a késedelmet elismerte, de ennek a késedelemnek okaként azt jelölte meg, hogy egy törvénymódosítást kezdeményeznek majd a parlamentben, amiben arról szeretnének döntést hozatni a Házzal, hogy ezentúl korábban hozzák meg azt a döntést, amivel most egyébként pedig másfél hónapos késedelembe estek. A történet önmagáért beszél.

A bizottság ülésén szó esett arról, hogy a 2001-2002. évi költségvetés módosításakor - ebben a törvényben történő módosításakor - az inflációs többletbevételből az önkormányzatok teljes egészében kimaradnak.

Végül egy nagyon fontos témáról: az önkormányzati bizottság ülésén azzal a minősítéssel éltem, hogy a zárszámadási törvényben egy sunyi és alattomos törvénymódosítást hozott be a kormány, ugyanis évek óta ígéri az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzésének felülvizsgálatát, módosítását. Ehhez nem volt elég ereje, koncepciót nem tett le az Országgyűlés asztalára, és most egy kétharmados szabályozást igénylő törvénymódosítást sunyi módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) becsomagol a zárszámadásba. Ez visszaélés azzal a felhatalmazással, amit önök kaptak a választóktól, visszaélés az önkormányzatok (Az elnök ismét csenget. - Tóth István: Idő!) lojalitásával és türelmével. A Szocialista Párt véleménye szerint ez megengedhetetlen.

Köszönöm, elnök asszony, hogy húsz másodperccel honorálta azt a bekiabálások miatt kimaradt időt (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), amelyet kénytelen voltam szünet formájában a parlamentben elmondani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mint elnöklő nő, hadd kérjem önöket, hogy legalább képviselőtársnőmben a nőt tekintsék! Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.)

Most pedig sorrendben következik a területfejlesztési bizottság előadója... (Birkás Tivadar közbeszól.) Parancsoljon! Képviselő úr, ügyrendi indítványa van? (Birkás Tivadar: Nem, csak Németh Imre is azért beszélhetett fél perccel többet!) Kérem, képviselő úr, ha ügyrendi indítványa van, azt tegye meg, akkor ebben az esetben jelezze, hogy szólni kíván! (Babák Mihály közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Sorrendben a területfejlesztési bizottság előadója következik, megadom tehát a szót Balsay István képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

 

BALSAY ISTVÁN a területfejlesztési bizottság előadója: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési bizottság megtárgyalta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, valamint a köztársaság 2000. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló előterjesztést.

Megállapítottuk, hogy a kapott felhatalmazások alapján megfelelő volt az előirányzatok részletezett teljesítéséhez, az adósságkezeléshez, a hiány finanszírozásához, összegéhez és módjához, a helyi önkormányzatok feladatainak ellátásához nyújtott normatív és kiegészítő támogatások összege.

Megállapítható volt az is, hogy a 2000. évi gazdálkodási növekedés miatt a 2000-ben keletkezett többletjövedelmek kormányhatározat szerinti felhasználásának tudomásulvételét kéri ugyanúgy, mint más években a tisztelt parlamenttől az előterjesztő. Egyes agrártámogatási maradványok 2000. évi felhasználási lehetőségét vizsgáltuk, az agrártermelés költségeit csökkentő támogatási jogcímeket, a MÁV államadósságát, s kisebb adósságszolgálatok részbeni állami átvállalásának jóváhagyását.

Megvizsgáltuk egyes sportszervezetek köztartozásai elengedésének lehetőségét is, ugyanígy kiemelten foglakoztunk a területfejlesztésről és -rendezésről szóló teljesítésekről. Megállapíthattuk azt, hogy a fejlesztések között kiemelt figyelmet kaptak az uniós csatlakozással összefüggő környezetvédelmi, közlekedési és területkiegyenlítési programok.

Régiónként megjelöltük a tervezett központi beruházásokat, ez volt az első év, amikor az általános kötetet kiegészítő fejezeti előírásokban, elemi beszámolókban projektmélységig lehetett figyelemmel kísérni a változásokat. Megfigyelhettük a vállalkozási szféra és a befektetések, a beruházások ösztönzésének, ezek területi bontásához szükséges tájékoztatást is.

Megállapíthattuk, hogy a terület- és vidékfejlesztési célelőirányzat felhasználásánál a privatizációs bevételekkel együtt számolt előirányzati felhasználás elmaradt a tervezettől, ugyanakkor az is látható, hogy mindenütt megtörtént a központi és decentralizált szervek részéről a kötelezettségvállalás a maradvány, a célfejlesztés vagy a támogatás tekintetében, tehát nem veszett el; az előző évek, az előző kormányzati ciklus áthúzódó pénzeit is, lehetőségeit is pótolni tudjuk.

 

 

(12.20)

 

Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy figyelemmel kísérhettük először a területi adókedvezmények alakulását, itt mintegy 42 milliárdnyi adókedvezménnyel számoltunk, ebből a kiemelt térségek, vállalkozási övezetek és az egymilliárdos beruházást megvalósító adókedvezmények mintegy 30,6 milliárd forintot tettek ki. Az önkormányzati felhalmozási kiadások között pénzmaradvánnyal együtt az önkormányzatok részére mintegy 72 milliárd forint állt rendelkezésre; sajnálatosan, mint ahogy erről előtte is szó volt, ebből 48 milliárd forint került teljesítésre.

Ellentétben az előttem szóló képviselőtársnővel, a Belügyminisztérium és a Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdeményezte az önkormányzati törvény módosítását, az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági ellenőrzését, és úgy gondolom, hogy 2001-ben és főleg 2002-ben lehetőség nyílik arra, hogy ezek a pénzmaradványok ne legyenek ilyen mértékűek, a Magyar Polgári Párt által bevezetett módosításokkal és az előirányzatok célszerű összehangolásával 22-23 milliárdos nagyságrendű visszamaradó önkormányzati fejlesztések nem maradnak meg.

Szeretném a továbbiakban jelezni azt is, hogy kiemelten vizsgáltuk azokat a területeket, amelyeket az Állami Számvevőszék először példamutató módon bemutatott, és ezeket még a Pénzügyminisztérium reagálásának a hiányában elemeztük. Megállapítható az is, hogy a polgári kormány a polgári átalakulást követően erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az áthúzódó kötelezettségvállalások teljesítésre kerüljenek.

A területfejlesztési bizottság 9 igennel, 5 ellen- és 1 tartózkodó szavazattal, döntő többséggel általános vitára alkalmasnak találta mind a két előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Pusztai Gyula képviselőtársam ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. PUSZTAI GYULA, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy Balsay elnök úr ismertette, a területfejlesztési bizottság a múlt heti ülésén megtárgyalta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen kisebbségi véleményt fogalmaztunk meg az alábbi indokok alapján.

Úgy gondolom, hogy a zárszámadás nemcsak a költségvetés végrehajtásának az elszámolását, hanem a költségvetési tervezés valódiságának a kritikáját is magában foglalja. A zárszámadásban visszacsengenek azok az ellenzéki kritikák, amelyek a költségvetés tárgyalásakor oly sokszor elhangzottak. Ezek többek között: a bevételek alultervezése, az infláció alultervezése, és még sorolhatnám. Ma már világos, hogy a kormány a költségvetés előkészítése során tudatosan készült a végrehajtás törvénysértő módjának megszervezésére; tudatosan, hiszen az államháztartási törvény nem ad felhatalmazást és nem ad jogosultságot a kormánynak az állami költségvetés többletbevételeinek a felhasználására, sem a jóváhagyott költségvetési előirányzatok növelésére. Ez a törvényi előírás nem zavarta a tisztelt kormányt, szabadon mozgatott milliárdokat saját elképzelése szerint a költségvetésen belül.

Súlyos hiányosságnak ítéljük meg, hogy a területfejlesztési pénzeszközök felhasználása összességében 50 százalékban teljesült. A területfejlesztési célfeladatoknál a tervezett 4 milliárd 664 millió forintból mindösszesen 2,7 milliárd forint nyert felhasználást; ez több pályázat eredménytelenségét is okozta. Szeretném elmondani, hogy úgy tűnik, a kormány ezt a gyakorlatot folytatja, hiszen ebben az évben nemhogy áprilisban nyertek kiírást a pályázatok, hanem most még szeptember végéig lehet pályázni az önkormányzatoknak a területfejlesztési pénzeszközökre. Ez azt jelenti, hogy a pénzeszközök nagy részét a települési önkormányzatok nem tudják felhasználni, hiszen ők komolyan veszik a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályokat.

Ugyancsak a vidékfejlesztési célfeladatok támogatására tervezett összegnek csak a 47,8 százalékát használta fel a kormány. A területfejlesztést jelentősen meghatározó és azt negatív módon meghatározó volt a programfinanszírozás körébe bevont fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása; igen alacsony százalékos a teljesítés. Több oka volt, egy biztos: a programok előkészítésére a megalapozatlanság és a tervezés hiányossága volt a jellemző. De ne csodálkozzunk, hiszen a miniszterelnök úr, ha vidéki körútra indul, akkor egy-egy programot meghirdet, nem nézve azt, hogy milyen társadalompolitikai hatása van, egyáltalán végrehajható programokat hirdet-e meg a lakosság körében.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, a legképletesebben az Állami Számvevőszék jelentése tudja bizonyítani azt, hogy miért is tartottuk mi alkalmatlannak a zárszámadási törvénytervezetet általános vitára. Idézem az Állami Számvevőszék megállapítását, amelyet Balsay elnök úr úgy jellemzett, hogy velőt rázó megállapításai ezek az Állami Számvevőszéknek:

"Az adófizetőket az érdekli a legjobban, hogy a költségvetésből finanszírozott, sok esetben nem konkrétan meghatározott feladatokra mennyit költ az ország, és milyen ellenszolgáltatást kap az állampolgár. Ha a beszámolási rendszer erre nem ad választ, akkor nem teljesíti azt a követelményt, hogy elszámoltassa a közpénzekből gazdálkodókat, és számot adjon arról, hogy egyes szervezetek miként teljesítik azokat a feladatokat, amelyek végrehajtása érdekében állami, önkormányzati támogatást kapnak. Alapvető hiányosság, hogy a költségvetési rendszerből hiányzik az állami feladatok, a költségvetési szervek által elérendő célok és az elvárt eredmények meghatározása. A cél jellegű előirányzatok teljesítése a jelenlegi beszámolási rendszerben nem jelenik meg teljeskörűen. A célok és a feladatok teljesítéséről csak esetlegesen kap információt az Országgyűlés."

Nos, azt gondolom, az általános vitára való alkalmatlanságot ezek a megállapítások egyértelműen alátámasztják.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Polonyi Kornél képviselő úrnak, aki a honvédelmi bizottságban megfogalmazódott véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

POLONYI KORNÉl, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy honvédelmi minisztériumi költségvetésnek a vitája számtalan alkalmat nyújt arra, hogy abba belekössünk, és annak a negatívumait hangsúlyozzuk. Egyvalamit azonban szem előtt kell tartanunk, azt, hogy a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma megfelelt azoknak a rendkívül összetett és bonyolult feladatoknak, amelyeket az élet támaszt ezzel a tárcával szemben.

Tudják nagyon jól, hogy a NATO-kötelezettségekből eredően rendkívül sokrétű és összetett, mind belföldön, mind külföldön végrehajtandó fejlesztési feladatokat kell megoldanunk, részben amiatt, hogy az egész haditechnika elavult, és ennek a sokrétű problémának a pénzügyi és számviteli kezelése természetesen hagy kívánnivalót maga után. Ennek ellenére nekem mégis az a véleményem, hogy a minisztérium azzal a pénzzel, amelyet a költségvetés erre a célra biztosított, jól sáfárkodott; lehet, hogy vannak benne olyan pontatlanságok vagy olyan számszaki hibák, amelyeket esetleg a Számvevőszék is észrevételezett, azonban ezek nem olyan természetűek, amelyek miatt a költségvetés elfogadását el kellene utasítanunk, illetve a zárszámadás elfogadását el kellene utasítanunk.

Én azt szeretném kérni a képviselőtársaimtól, hogy vegyék figyelembe ezeket a körülményeket, ennek az ismeretében vizsgálják felül a véleményüket, és támogassák a kormányt abban a törekvésében, hogy ezeket a feladatokat a honvédség területén végre tudja hajtani. Gondolok én arra, hogy tudják nagyon jól, milyen óriási átalakítást kellett a hadseregben végrehajtanunk, megszüntetni helyőrségeket, átirányítani embereket más munkaterületekre, végkielégítéseket fizetni, tehát számtalan előre szinte nem is kalkulálható probléma adódott; itt most nem is beszélek azokról a rendkívüli természeti és katasztrofális helyzetekről, vagy a nemzetközi kötelezettségekből eredő többletkötelezettségekből, amelyek szintén befolyásolják a zárszámadásnak a milyenségét.

 

 

(12.30)

 

 

Azt kell leszögeznünk, hogy a honvédség elindult az átalakulás útján, és megfelel azoknak az igényeknek, amiket vele szemben a társadalom támaszt. Gondolok itt elsősorban a jövedelmi viszonyok változására, gondolok a lakásépítési program beindítására, gondolok magának a haditechnikának a korszerűsítésére, amiket kérem, hogy vegyenek mind figyelembe, amikor az elszámolásról, illetve a Honvédelmi Minisztérium sáfárkodásáról beszélnek.

A költségvetésben látható az a nagyon sokrétű feladat, amivel a minisztériumnak meg kell küzdenie, hiszen ilyen átalakítást az elmúlt időszakban a honvédség nem volt kénytelen elviselni, és ez nemcsak abból adódik, hogy egy nemzetközi szervezetnek lettünk a tagjai, hanem a természetes átalakulás igénye is ezt motiválja. Azt kérem önöktől, hogy vizsgálják felül azt az álláspontjukat, amely a költségvetés elszámolását elutasítja, és fogadják el ezt az elszámolást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A honvédelmi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Mécs Imre képviselő úr ismerteti.

Öné a szó, képviselő úr.

MÉCS IMRE, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: (Nem a saját mikrofonját használja.) Köszönöm szépen. Tisztelettel üdvözlöm az elnök asszonyt. Tisztelt Ház! A honvédelmi bizottság szerdai ülésén a bizottság SZDSZ-es és MSZP-s tagjai nem tartották általános vitára alkalmasnak a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról, mindenekelőtt a Honvédelmi Minisztérium költségvetéséről szóló beszámolót. Kisebbségi véleményünket az alábbiakban szeretném összefoglalni.

A 2000. évi költségvetés a Honvédelmi Minisztérium tárcakiadásaira 189,4 milliárd forintot biztosított...

 

ELNÖK: Elnézését kérem, képviselő úr, nem a saját mikrofonját kapcsolta be, hanem a szomszéd mikrofont, úgyhogy legyen olyan kedves... (Bauer Tamás: Át lettünk ültetve közben!)

 

MÉCS IMRE, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Bocsánatot kérek - ráadásul MIÉP-es mikrofon. (Derültség.) Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Képviselő úr, ezt a 15 másodperces intermezzót be fogom számolni önnek. Folytassa, kérem!

 

MÉCS IMRE, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. A 2000. évi költségvetés a Honvédelmi Minisztérium tárcakiadásaira 189,4 milliárd forintot biztosított, amely az évközi módosítások, valamint a terven felül keletkezett bevételek eredményeként 208,5 milliárdra növekedett, amely 44,5 milliárddal, vagyis 27 százalékkal magasabb az 1999. évi 166 milliárdos költségvetésnél. A Honvédelmi Minisztérium elmúlt évi költségvetését elnagyolt volta, tartalmi hiányosságai, a szöveges és táblázatos része közötti alapvető ellentmondások, valamint a tervezett kiadások érdemi megítélésének lehetetlensége miatt nem tudtuk elfogadni.

Most, amikor e költségvetés végrehajtását kívánjuk értékelni, azt a jogos kérdést kell feltenni, hogy a tárca milyen hatékonysággal használta fel ezeket a jelentősen megnövekedett pénzügyi erőforrásokat, és a felhasználás eredményeként hogyan ítélhető meg a Magyar Honvédség jelenlegi helyzete. Mivel a beszámoló erre sem adott sok tekintetben megbízható alapokat, egy sor kérdés feltevésével szerettük volna tisztázni a felhasználás alapvető kérdéseit. Sajnos, kérdéseinkre nem kaptunk érdemi válaszokat, így megválaszolatlan maradt többek között, hogy a felhalmozási kiadásokat miért 83 százalékos szintig teljesítették, mikor évek óta azért panaszkodik a Honvédelmi Minisztérium, hogy nincs pénze beruházásokra. A költségvetési kiadások fejlesztésre felhasznált hányada, a csapatok kiképzésére, a technikai üzemeltetésre és ezen belül a repülőgép-vezetők repültetésére felhasznált pénzeszközök abszolút száma és aránya a haderőfejlesztésre szánt jelentős összeg 40 százalékát tette csak ki. Sok esetben kritikus a repülőgép-vezetők rendkívül kevés óraszáma, amit a levegőben tölthettek és gyakorolhattak, már az életveszély határát súrolja ez az alacsony szám, példátlan Európában - valamint az egyes állományi kategóriák tényleges illetményemelésének számadatai.

Érdemi válaszok hiányában, és azért, mert a szöveges beszámoló mindössze egymondatos, semmitmondó értékelést ad a Magyar Honvédség helyzetének 2000. évi alakulásáról; személyes tapasztalataink és a helyszíneken szerzett ismereteink alapján úgy ítéljük meg, hogy a honvédség helyzete az elmúlt években nem javult, igen sok területen romlott, a kiképzés fő területei, a harcképessége és a technika hadrafoghatósága a kritikus szinten vagy a kritikus szint alatt van.

Mindezek alapján az a határozott véleményünk, hogy a honvédelmi tárca nem gazdálkodott jól, és nem élt kellő hatékonysággal a jelentősen megnövekedett 2000. évi lehetőségekkel. Ez az alapvető oka annak, hogy a Honvédelmi Minisztérium 2000. évi költségvetéséről szóló beszámolót és ennek alapján a T/4955. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartjuk. Szeretném megemlíteni, hogy az általános vitára való alkalmasságnál a bizottság 12 igennel, 7 nem szavazattal és 1 tartózkodással voksolt.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár úgy tűnne, hogy most a bizottsági előadók és a bizottsági vélemények végéhez érnénk, de tekintettel arra, hogy néhány képviselő nem volt jelen akkor, amikor a bizottsági véleményt, a többségi bizottsági véleményt ismertetni kellett volna - ügyrendben kért Lamperth Mónika szót, és felhívta a figyelmünket a jelenlét biztosítására -, most viszont jelezte Perlaki Jenő, Szűcs Lajos, Lévai Tibor és Gyapay Zoltán képviselő úr, hogy szeretné ismertetni a többségi véleményt.

Tehát most a kisebbségi álláspontokat követően a többségi álláspontok ismertetésére kerülne sor. De mielőtt ezt megtennénk, Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ügyrendben kért szót. Öné a szó.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Én szeretném önöket figyelmeztetni arra, hogy ennek a Háznak van egy szabálya, és van egy, a tegnapi ülésnapon elfogadott napirendje. Azt az elnök úr előterjesztette saját hatáskörben, és ezt a Ház megszavazta. Meggyőződésem, hogy ez ránk, parlamenti képviselőkre kötelező. Ez egy munkahely! Más esetekben nem tudom, hogy mit szólnának ahhoz, ha valaki néhány órával később érkezne meg egy tárgyalásra! (Tállai András: Nem néhány órával! Nincs lezárva a napirend!)

Én a következőt szeretném, államtitkár úr, az ön figyelmébe ajánlani: a Házszabály 101. §-a megmondja, hogy hogyan kell eljárni egy általános vitánál. Azt mondja, hogy a kormány képviselőjének előterjesztője, majd a kijelölt bizottság előadója, ha többségi előadó van, ezt követően a kisebbségi előadó. Gondolják végig! Ez van a Házszabályban. Ez történt, a kisebbségi vélemények elhangzottak, és önök most megpróbálják azt eljátszani, hogy öt kormánypárti képviselő többségi véleménnyel próbálja meg bezárni a mai délelőttöt. Önöket más törvényeknél sem zavarja túlzottan, ha áthágják a szabályokat (Babák Mihály közbeszól. - Tóth István: Nyugodjál le!), most ugyanezt akarják elkövetni. Kérem, elnök asszony, hogy ezt ne tegye meg! (Babák Mihály közbeszól.) De volt kisebbségi vélemény! Szólították is a többségit, és nem volt többségi.

 

ELNÖK: Tehát a képviselő úrnak az a véleménye, illetőleg kérése, hogy ne adjak szót a többségi vélemények ismertetésére.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Igen, ez a kérésem, ez az ügyrendi javaslatom. Köszönöm.

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Perlaki Jenő képviselő úr kért ugyancsak ügyrendben szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. A nehézségeket az okozza, hogy az eredetileg írásban kiadott meghívó megváltozott. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem változott! - Zaj.) Tehát most nem arról van szó, mintha valamiféle fegyelmezetlenségről tenne tanúságot a Ház (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hanem arról van szó, hogy máshogy változott a meghívó szerint a tárgyalás időpontja, mint ahogy azt papíron olvastuk. Azt gondolom, a Házszabálynak is az a célja, hogy megismerje a plenáris ülés a bizottsági véleményeket, másrészt megismerje ebben a fontos kérdésben a bizottságok véleményét a közvélemény. Ezért van híradás erről a mai vitánkról. Azt gondolom, a dolog természetéből az következik, hogy elhangozzanak a többségi vélemények.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy nemcsak híradás van, hanem egyenes közvetítés, úgyhogy ezt a mostani polémiánkat is látják a nézők odahaza. De mielőtt a véleményemet elmondanám, Bauer Tamás képviselő úrnak adok ugyancsak ügyrendben szót, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

 

(12.40)

 

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy példátlan helyzetet állítottak itt elő kormánypárti bizottsági előadó képviselőtársaink. (Közbekiáltásra:) Én hozzászólok ahhoz, amit Göndör képviselő úr fölvetett.

Szeretném Perlaki képviselő úr figyelmét arra fölhívni, hogy ma délelőttre költségvetési zárszámadási vita szerepelt az eredeti napirendben is. De önök megszavazták a napirendet abban a formában - mi nem, önök -, hogy délelőtt hangozzanak el a bizottsági fölszólalások. Na most, a Házszabály azt a helyzetet, ami itt kialakul, közvetlenül nem szabályozza, és a mindenkori ülésvezető elnök általában ebben a kérdésben, ha egy-egy késés előadódik, akkor mondjuk, a következő helyre sorolja azt a bizottsági előadót, és ez teljesen rendben van. Itt azonban tömeges jelenségről van szó, tisztelt képviselőtársaim.

Arra is hadd emlékeztessem önöket, hogy egy helyen a Házszabály szabályozza ezt a kérdést: nevezetesen az interpellációknál. Ha az interpelláló képviselő az interpelláció elhangzásakor nincs jelen, akkor az interpellációt visszavontnak kell tekinteni. Nos, ha mi hasonlóképpen érvényesítenénk ezt a szempontot (Tállai András: Volt rá példa három hete!), akkor azt kellene mondanunk, hogy ha a felszólaló nincs jelen, amikor ő sorra kerül, akkor a felszólalási szándékát visszavontnak kell tekinteni.

Én mégis azt javaslom az elnök asszonynak, hogy ebben az esetben legyen nagyvonalú, hiszen fideszes képviselőtársaink nemcsak saját magukkal szemben követtek el felelőtlenséget, amikor nem voltak jelen az időpontban, hanem az egész bizottsági többséggel szemben, és azt hiszem, hogy a többi többségi képviselőre nézve lenne hátrányos, ha Perlaki képviselő úrnak meg a többi képviselő úrnak ezt a felelőtlenségét őrájuk is érvényesítenénk, akiknek az álláspontját itt Perlaki úr el készül mondani.

Tehát azt javaslom az elnök asszonynak, hogy legyen nagyvonalú, és engedélyezze a fideszes képviselőknek, hogy ha órákkal később is, mint ahogy a napirend szerint sorra kerültek volna, mégis mondják el, amit feltétlenül el akarnak mondani.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm az önök felszólalásait, és különösen azt, hogy most nagyvonalúságomról tehetek tanúbizonyságot. Bár azt gondolom, ez nem fog nehezemre esni, hiszen itt nem csak és kizárólag a nagyvonalúság, hanem a Házszabály is eligazítást ad. Ugyanis a Házszabály 101. § (3) bekezdése, amit már idéztem a mai napon önöknek, arról szól, hogy az expozét követően a bizottsági ajánlások hangzanak el. Ebben sorrendiséget nem teremt. (Tállai András: Látod, István, megint mellébeszéltél! - Göndör István: Vegyétek elő a Házszabályt!) Ettől függetlenül Göndör István képviselő úrnak és frakciójának lehetősége van arra, hogy ebben a kérdésben az ügyrendi bizottsághoz forduljon. (Közbeszólások.) Kérem képviselőtársaimat, én végighallgattam önöket, hallgassanak önök engem is!

A másik megállapításom pedig az, hogy a tömeges távollétet tekintve viszont a legközelebbi házbizottsági ülésen erre mint jelenségre a házbizottságnak fel fogom hívni a figyelmét. (Tóth István: Amikor a frakciók kivonulnak, arra is!)

Pontosan ebben a tudatban megadom elsőként a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, hogy a számvevőszéki bizottság véleményét ismertesse. (Bauer Tamás elhagyja az üléstermet.) Öné a szó, képviselő úr. (Közbeszólások: Ne menj ki, Bauer, hallgasd meg!)

PERLAKI JENŐ, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A számvevőszéki bizottság szeptember 18-án tárgyalta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. A napirend tárgyalása során elhangzott, hogy az általános vitára való alkalmasságot megalapozó tények a következők voltak.

Mintegy 4000 milliárd forintról számol el az országnak a kormány. Pozitívan értékelhető, hogy a központi költségvetési alrendszer jobban zárt, kisebb a hiány. Az elkülönített állami pénzalapok némi többlettel zártak, ugyanakkor az önkormányzati alrendszernél az elmozdulások a gázközművagyonnal kapcsolatos privatizációs bevételek többletével és annak kiadásaival függnek össze.

A törvényjavaslat pozitívuma, hogy a korábbinál kisebb számú jogszabályt javasol módosítani. A törvénymódosításokat a jegybanktörvény, az új szervezeti struktúra, az önkormányzatok költségvetési támogatásának szabályszerűsége tekintetében időszerű volt beterjeszteni. Másrészről a 2000. évi többletbevételeket kellett a kiadási oldalon elrendezni. A fogyasztási adóról, a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény kedvező konstrukciót nyújt a Budapesti Közlekedési Szövetség hamarosan létrejövő működéséhez.

A Pénzügyminisztérium több körben egyeztette az Állami Számvevőszékkel a javaslatot, és ezek alapján számos részletet változtatás után nyújtott be az előterjesztésben. Az Állami Számvevőszék a központi költségvetés ellenőrzésén túl 172 helyi önkormányzatot a pénzügyi beszámoló szempontjából és a gazdálkodás szabályszerűsége szempontjából, valamint 415 önkormányzatot az állami támogatások igénylésével kapcsolatban ellenőrzött.

A fejezeti kezelésű előirányzatok szabályozásánál és felhasználásánál a fejezetek jellemzően betartották a jogszabályi előírásokat. A kincstárrendszer bevezetése előnyösen hatott a zárszámadási adatok megbízhatóságára. A fejezetek felügyeletét ellátó szervek növekvő számban külön segédlet, illetve körirat közreadásával segítették az intézményi zárszámadási beszámolók elkészítését. A nagyszámú önkormányzati ellenőrzés azt mutatta, hogy a gazdálkodás és a szabályozottság kívánnivalókat hagy maga után a helyhatóságok egy részében.

A többség nevében elhangzott, hogy az Állami Számvevőszék problémafelvetéseire a megoldások kétharmados többséget igénylő törvényekben rejlenek, és a konstruktivitás fog csak megoldást jelenteni. A kormányon lévőknek és az ellenzéknek össze kell fogni a gazdálkodási rendszer továbbfejlesztése érdekében.

Méltatták a hozzászólók a jövedelemcentralizáció mértékének csökkenését, amely kitűzött célja volt a költségvetés végrehajtásának. A kormány a javaslat elfogadásával 15 milliárdot kíván adni a nyugdíj és az öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez kötődő rendszeres szociális ellátásában részesülők egyszeri juttatására, a közszférában dolgozók egyszeri bérkifizetésére pedig 25 milliárdot.

Az önkormányzati rendszerben megállapítható, hogy 11,7 százalékkal többet költhettek; igaz, a vagyonmérleg továbbfejlesztésre szorul.

A költségvetés tárgyalása gyorsfénykép az ország állapotáról, s véleményünk szerint az ország gyarapodik, fejlődik, és a költségvetési gazdálkodás biztonságos.

Mindezen tényeket elfogadva, a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a számvevőszéki bizottság 7 igen szavazattal, 5 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak ítélte. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az egészségügyi bizottságban megfogalmazódott véleményt, amelynek ismertetése elmaradt, Szűcs Lajos képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

SZŰCS LAJOS, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, alelnök asszony. Az egészségügyi és szociális bizottság a 2000. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az elmúlt hét szerdáján megtárgyalta, és 12 igen, 10 nem és 1 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottsági ülésen az a kellemes, illetve kellemetlen helyzet alakult ki, hogy egy ilyen zárszámadási törvény keretében tulajdonképpen a bizottság kompetenciájába tartozó még egy zárszámadási törvénnyel együtt kellett nézni ezt a törvényt, hiszen a társadalombiztosítási alapokról szóló törvény ennek nagyon fontos része.

Az ellenzéki képviselőtársaink nagyon sok kritikát fogalmaztak meg a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyek elsősorban a gyógyszerkasszára, az egészségügyi ellátásokra vonatkoztak. A többségi véleményen lévő képviselők pedig kiemelték azt, hogy a tavalyi évben történt meg először egy olyan nyugdíjemelés, amely a kormány szándékai szerint nettó értékben 1 százalékos reálérték-növekedést hozhatott a nyugdíjasok számára. Ebben nagyon fontos elem volt az, hogy 0,4 százalék kamattal fizette ki a kormány az évközi nyugdíjemelést.

A többségi vélemény szerint a Számvevőszék jelentése nagyon korrekt és pontos volt, és azokat a folyamatokat is hűen tükrözte, amelyek benne szerepeltek, vagyis azt, hogy a tízéves fejlődés alapján a költségvetés zárszámadása egyre jobb, és végre, most először a kormány - nagyon helyesen - folyamatosan egyeztetett az Állami Számvevőszékkel, hogy minél kevesebb egyezőségbeli hiba legyen az ÁSZ-jelentés, valamint a törvényjavaslat között.

A többségi véleményből az is kiderült, hogy a magyar gazdaság 2000-ben, a polgári kormány működése alatt jól alkalmazkodott a nemzetközi konjunktúra körülményeihez.

 

 

(12.50)

 

Tovább gyorsult a gazdasági növekedés és bővült a foglalkoztatás. A magyar gazdaság a 2000. évben a KSH szerint 5,2 százalékkal növekedett. Az előzetes várakozás ebben a kérdéskörben 4 és 5 százalék között mutatkozott, tehát a kormány, illetve a gazdaság érdemeként lehet venni, hogy ez megalapult. A 2000. évben folyamatosan nőtt - 13,5 százalékkal - a nettó átlagkereset, amely 11,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

Mindezek tükrében a bizottság a már elmondott szavazati aránnyal általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elmaradt foglalkoztatási bizottsági véleményt Lévai Tibor képviselő úr ismerteti. Képviselő úr! (Dr. Vojnik Mária: Ügyrend!)

Vojnik Mária képviselő asszony ügyrendben kért szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelettel arra kérem, hogy összhangban az előbb a Házhoz intézett intelmével, szíveskedjék a bizottságok többségi előadóit figyelmeztetni arra, hogy az Országgyűlés nyilvánossága előtt a bizottságban elhangzott többségi véleményt ismertessék az Országgyűléssel.

Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést - és az ügyrendi indítványom alátámasztására szeretném elmondani -, hogy az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága a költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetésének zárszámadását külön napirendi pontban tárgyalta, ezért tehát ezekben a hozzászólások nem keveredtek össze.

Szeretném elmondani, hogy a nyugdíjemelésekre vonatkozó vitát a társadalombiztosítás zárszámadásában folytatta le a bizottság. Mindezeknek a tárgyalása a tegnapi nap délutánján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) elhangzott. Abból pedig, amit a képviselőtársam többségi véleményként a zárszámadáskor ismertetett...

 

ELNÖK: Képviselő asszony!

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): ...gyakorlatilag nem hangzott el semmi. Nagyon köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a figyelmeztetését. Nagyon szeretném kérni, hogy ezeket a kérdéseket a bizottságban tisztázzák, tehát a bizottsági elnököt kell megkérni arra, hogy ezt tisztázza. Ezzel kapcsolatosan egyébként a legközelebbi bizottsági elnöki ülésen fel fogom hívni a bizottsági elnökök figyelmét arra, hogy a bizottsági vélemények összeállítására különös tekintettel figyeljenek, ami a többségi, illetőleg a kisebbségi álláspont ismertetését illeti.

Öné a szó, képviselő úr.

 

LÉVAI TIBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/4955. számú törvényjavaslathoz és az ahhoz kapcsolódó, a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló T/4955/1. számú állami számvevőszéki jelentéshez az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága kijelölt bizottságként a 2001. szeptember 28-i ülésén a törvényjavaslatot és az Állami Számvevőszék jelentését megvitatta, és ahhoz a Házszabály 95. § (2) bekezdése alapján az alábbi általános vitát előkészítő ajánlást nyújtja be.

Tisztelt Ház! Elöljáróban azonban szeretném közölni és tájékoztatni a tisztelt képviselő urakat és hölgyeket, hogy a kormány az Áht. alapján határidőre benyújtotta a 2000. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslatát. Mint ismeretes, az ÁSZ-szal végül is kisebb eltérésekkel került benyújtásra a törvényjavaslat.

A magyar gazdaság 2000-ben jól alkalmazkodott a nemzetközi konjunktúra követelményeihez, gyorsult a gazdasági növekedés, és a KSH adatai szerint az előirányzott 4,5 százalékos GDP-növekedéssel szemben 5,2 százalékos növekedés regisztráltható. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme körülbelül 3 százalékos növekedéssel számolt 2000-ben. Ez az előrejelzés valójában megvalósult, némileg túl is teljesült. Folytatódott a foglalkoztatás élénkülése. A foglalkoztatottak száma 2000-ben 1 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben, 1999-ben. A munkanélküliségi ráta csökkent, éves átlaga 6,4 százalékos volt. Ezen belül is nagyon kedvezőnek ítéltük meg, hogy 10 százalékkal volt kisebb a nyilvántartott pályakezdők száma a munkanélküli regisztráltakon belül.

Tisztelt Ház! A nemzetgazdasági beruházások reálértékének növekedési üteme tavaly meghaladta a GDP növekedésének az ütemét. Az infláció az 1999. évi 10 százalékkal szemben 9,8 százalékra realizálódott. A kormány programjának megfelelően 2000-ben is előtérbe helyezte a gyermekes családok támogatásának erősítését, a kis- és középvállalkozások versenyképességének a javítását, az otthonteremtést, a lakásépítés hatékonyabb állami támogatását, az agrár-, a vidék- és területfejlesztés gyorsítását és nem utolsósorban az EU-integrációra való felkészülést.

Az államháztartási hiány a GDP-hez viszonyítottan 2000-ben 3,7 százalékra teljesült az előirányzott 3,5 százalékkal szemben. Ennek az volt az oka, hogy a helyi önkormányzatok privatizációs bevételei és az ebből teljesített kiadások nagyobbak voltak. A központi költségvetés egyenlege az előirányzottnál kedvezőbben alakult. Az éves bevételi főösszeg, a módosított előirányzat 5 százalékkal haladta meg a kiadásokét, így 3,7 százalékkal lettek magasabbak, így az éves deficit 2,7 százalékkal lett kedvezőbb, ami 28,4 milliárd forintot jelentett.

Az előterjesztés tartalmazza az elkülönített állami pénzügyi alapokról készített beszámolót is. A foglalkoztatási bizottságnál meg kellett említeni a Munkaerő-piaci Alap helyzetét, amely bevételeinek 87,6 százaléka a járulékokból folyt be, ami ugyan elmarad az előző évi várakozásoktól, a munkaadói járulék esetében 3,4 százalékkal, a munkavállalói járulék esetében pedig 0,8 százalékkal. Összesen 3,7 milliárd forint bevételkiesést jelent, ami valójában 2,2 milliárd, tekintettel arra, hogy 1,5 milliárd forint a kincstári átvezetés miatt 2001-ben kerül jóváírásra. Így a bevételkiesés 2,2 milliárdos eltérés, ami a hibahatáron belülinek tekintendő.

A kiadás oldalán a Munkaerő-piaci Alap 2000. február 1-jével módosult, a járadékos időszak 12 hónapról 9 hónapra csökkent, meghatározva a kiadás mértékét. A munkanélküli-ellátások előirányzata ennek ellenére 7,9 százalékkal túlteljesült, aminek egyik oka az, hogy a 9 hónapos járadékos idő hatása csak az év végén, az év utolsó részében éreztette hatását, ugyanakkor ez csökkentette a különböző foglalkoztatási formákból a munkanélküli-állományba való visszakerülés és az újra járadékos rendszerbe kerülés arányát.

Meg kell említeni, hogy az előterjesztés egyes törvények módosítását is tartalmazza, amelynek egyik legjelentősebb törvényi módosítása a 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvény módosítása. Ennek az volt a fő elve, hogy a parlament által meghozott évközbeni döntések és más jogszabályban rögzített, a költségvetést érintő vonatkozások, illetve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiba beavatkozást igénylő kérdések érvényesítésre, rendezésre kerüljenek.

A módosítások következtében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a bizottság többsége támogatta a beterjesztett törvényjavaslatot, és úgy találták, hogy a többletbevételek felhasználásához a döntések összhangban vannak a kormányprogram célkitűzéseivel.

Végezetül (Az elnök ismét csenget.) a bizottság a javaslatot 12 igen, 8 nem szavazattal általános vitára ajánlja. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A környezetvédelmi bizottságban megfogalmazódott véleményt Gyapay Zoltán képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

 

(A jegyzői székben dr. Világosi Gábort
Mádai Péter váltja fel.)

 

GYAPAY ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága 2001. szeptember 19-én tárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Pénzügyminisztérium előterjesztésében. Az előterjesztő képviselője tájékoztatta a bizottságot általános és speciális kérdéskörökről. Ezekből az általánosakat én most talán mellőzném, szerintem az előterjesztő szinte szó szerint ugyanazokat ismételte meg minden bizottság ülésén.

Mivel a környezetvédelmi bizottság előterjesztője, illetve beszámolója vagyok, ezért hadd tájékoztassam önöket arról, hogy a környezetvédelmi felhasználást illetően 2000-ben a felhasználás és a fejlesztés a GDP 1,2 százalékát érte el a vizsgált, illetve felmért időszakban. A működés hasonlóan 1 százalék körüli nagyságrendet tesz ki. Tehát összességében a működési és a fejlesztési költségek meghaladták a 2 százalékot a GDP értékében. Ez a 2 százalék hasonló a tőlünk fejlettebb országok elvárásaihoz, csak nálunk sajnos a GDP mértéke különbözik az övékéhez képest a mi rovásunkra. Tehát itt a bevételek növelésére kell törekednünk.

Az Állami Számvevőszék elnöke kifejtette néhány véleményét a vizsgált időszak ellenőrzésével kapcsolatban.

 

 

(13.00)

 

Szeretnék szó szerint felolvasni néhány általa elmondott mondatot: "Szeretnénk arról tájékoztatást adni, hogy a pénzügyminisztériumi kollégákkal a zárszámadás számszaki belső struktúrájára vonatkozó törvényi megalapozottsági vonatkozásban teljes egyetértéssel fejeztük be ezt a munkát. A másik, amit mondani szeretnék - hang-súlyozta az ÁSZ elnöke -, hogy a fejezeti kezelési előirányzatok szabályozásánál, felhasználásánál kifejezett javulást tapasztalunk."

Abban a kérdéskörben, amelyet ellenzéki képviselőtársaim már itt folyamatosan feszegettek, hogy a többletbevételek felhasználása utólag az országgyűlési zárszámadáskor lesz tulajdonképpen legalizálva, az Állami Számvevőszék elmondta - szó szerint idézem -: "Ez sem mai találmány, ez a rendszer 1996-tól működik Magyarországon." Végre átvettünk valamit az előző kormánytól, s ezt kritizálják, részünkről hadd ne tegyek hozzá semmi különlegeset.

Az említett többletbevételek felhasználásával kapcsolatban az előterjesztő kiemelt néhányat: a köztisztviselői életpálya fejlesztését, a diákhitelt, a Gazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztési előirányzatának növekedését, a turizmusra, a kis- és középvállalatokra fordítandó pénzeszközök növekedését, illetve a MÁV ikermotorkocsi-beszerzését az orosz államadósság terhére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak alapján a bizottság többsége támogatta a beterjesztett törvényjavaslatot. Úgy találtuk, hogy a többletbevételek felhasználására hozott döntések összhangban vannak a kormányprogram célkitűzéseivel. Arról nem mi tehetünk, hogy az ellenzék nem a saját kormányprogramja megvalósulását kell kritizálja.

A bizottság többsége egyetértett azzal, hogy a törvényjavaslat egészében és részeiben szükséges, tartalmilag és formailag megfelelő, összhangban van a hatályos jogszabályokkal. A törvényjavaslat a korábbi évekhez hasonló szerkezetben tételesen tartalmazza a 2000. évi költségvetés végrehajtását, és indokolása a költségvetés végrehajtása értékelését. Mindezek figyelembevételével a bizottság 12 igen és 4 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(A jegyzői székben Németh Zsoltot dr. Szabó Erika váltja fel.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom önöket, hogy tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági bizottság előadója továbbra sincs jelen a teremben, így ezt pótolni nem áll módomban.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer felhívni a mai délelőtt tapasztalatai alapján arra a figyelmet, hogy a bizottsági előadók bizottsági vélemények ismertetésekor tartózkodjanak az ülésteremben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági állásfoglalások ismertetésének végére értünk, az általános vitát elnapolom. A csütörtöki ülésnapon a vezérszónoki felszólalásokkal folytatjuk az előterjesztés tárgyalását.

Tekintettel arra, hogy 13 óra 3 perc van, átadom az elnöklést Wekler Ferenc alelnöktársamnak, és ezzel megkezdjük az azonnali kérdések és válaszok óráját. Köszönöm a figyelmüket. Kívánok önöknek további jó munkát. Viszontlátásra! (Taps.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 




Felszólalások:   19-22   23-115   116-125      Ülésnap adatai