Készült: 2020.09.30.18:43:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

210. ülésnap (2001.05.29.),  431-494. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 2:22:42


Felszólalások:   431   431-494   495-496      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megkérdezem Barkóczy Gellért képviselő urat, hogy kíván-e szólni. (Barkóczy Gellért nemet int.) Nem kíván szólni.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Felhívom figyelmüket, hogy a mentelmi jog felfüggesztése a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint a törvény 5. § (6) bekezdése, továbbá a Házszabály 131. § (3) bekezdése értelmében a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatát igényli. Emlékeztetem önöket, a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Barkóczy Gellért országgyűlési képviselő mentelmi jogát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 5 igen szavazattal, 238 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy Barkóczy Gellért mentelmi jogát nem függeszti fel.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik személyi javaslat megtárgyalása. Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/4642. számon. Ebben Boda Ilona korábban megüresedett helyére Koppánné Kertész Margitot jelöli az alkotmányügyi bizottság, Koppánné Kertész Margit helyett pedig Kávássy Sándort jelöli a kulturális bizottság tagjává.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 225 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a személyi javaslatot elfogadta.

Mindkét képviselőnek az új bizottsági munkájához eredményes munkát és sok sikert kívánok.

Most két perc szünetet tartunk, és utána folytatjuk a munkát. (Rövid szünet. - Számos képviselő távozik az ülésteremből.)

 

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Soron következik a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása. Ma délelőtt a részletes vitát az ülésvezető elnök a második vitaszakasznál napolta el. Erre figyelemmel folytatjuk a részletes vita második szakaszát az ajánlás 6-11., 14-18., 20., valamint 47-90. pontjai alapján.

Úgy látom, hogy Szabó Attila nevének feltüntetése a monitoron indokolatlan, mert a képviselő úr nem tartózkodik az ülésteremben. Lentner Csaba viszont igen, úgyhogy megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat indítványsorában az 51. számon jelenik meg az az indítvány, amihez hozzászólni szeretnék. Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy évek óta foglalkozom a hadigondozottak, hadiözvegyek kárpótlási ügyeivel, és a magyar parlamentben ebben a ciklusban az elmúlt három évben olyan kedvező folyamatok indultak el, amelyek hatására a hadiözvegyek, hadigyámoltak közül azok is megkapták az egy összegű térítést, kárpótlási összeget, akik annak idején nem regisztráltatták vagy nem tudták, nem merték magukat regisztráltatni a hadigondozotti, hadiözvegyi vagy hadiárvai státusra.

 

 

(21.30)

 

 

Már egy évvel ezelőtt, amikor utoljára volt napirenden ez a témakör, megfogalmaztam, hogy ezt a támogatási összeget azokra a személyekre is ki kellene terjeszteni, akiknek a hozzátartozói a jelenlegi magyar közigazgatási határokon kívül rekedtek. Ebben az 51. számon megjelenő indítványban éppen ezért azt terjesztettem elő, hogy a státustörvény hatálya alá tartozó személy a hadigondozásról szóló, többször módosított, '94. évi LXV. törvény által biztosított feltételek szerint legyen jogosult a támogatásokra.

Az indítvány indoklásaként azt szeretném elmondani, hogy a javasolt juttatás hatására a hadigondozási törvény alapján biztosított támogatások illessék meg azokat a státustörvény hatálya alá tartozó személyeket is, akiknek a második világháborúban a magyar hadsereg katonáiként vagy azok hozzátartozóiként a hadigondozotti, hadigyámolti vagy a hadiözvegyi státus iránti igényjogosultságuk fennáll, illetve igazolható.

Elmondanám azt, hogy a második világháborúban a magyar hadsereg soraiban harcoltak olyan katonák is, akik a történelmi Nagy-Magyarország területén születtek, de a háború befejezése után a megrokkant katona, illetve az eltűnt, hősi halált halt honvéd hozzátartozói már a jelenlegi Magyarország határain kívül rekedtek. Az ismert politikai körülmények okán a Vajdaságban, Erdélyben, a Muravidéken, a Kárpátalján, Burgenlandban és a Felvidéken élő, a hadigyámolti, hadiözvegyi és hadigondozotti státusra igényjogosultságot bejelentő személyek részére, úgy gondolom, kötelességünk mint a Magyar Országgyűlés tagjainak, hogy az egyösszegű kárpótlást biztosítsuk. Az 50 ezer forint vagy annak megfelelő devizajuttatás a felsorolt térségek nehéz gazdasági körülményei között élő magyar családok számára hathatós anyagi segítséget is jelentene az erkölcsi megbecsülésen túl.

A kedvezményezetti kör határainkon túli kiterjesztése a volt magyar katonákra és özvegyen, árván maradt hozzátartozóikra, a magyar állam részéről e példa értékű juttatásban részesítendők közel néhány száz fővel emelnék meg a korábban már támogatáshoz juttatottak - a magyar állampolgárok - számát. Különösen fontos ez a segítség olyan térségekben, ahol gazdasági, megélhetési problémák vannak, vagy amely térséget az elmúlt években háború sújtotta, mint a Vajdaságot.

A javasolt támogatási típusnak, amelyet az 51. szám alatt megjelenő indítványban megfogalmaztam, Franciaországban, Németországban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, ott ez a támogatási forma létezik. Ha tehát a háborúban harcolt katona vagy hozzátartozói más országba kerülnek el, úgy hozza a sorsuk, az életük, akkor is megkapják a támogatást.

Mindannyian ismerjük, tudjuk, hogy a második világháborút követő évtizedekben olyan helyzet alakult ki, hogy a magyar hadsereg megrokkant, hazatérő katonái, az eltűnt és hősi halált halt honvédek hozzátartozói a Magyarország körül alakuló államok kormányaitól a politikai üldöztetéstől, társadalmi kirekesztéstől, illetve egzisztenciális vagy akár az életüket veszélyeztető megfélemlítéstől való rettegésükben nem merték a hadiözvegyi, hadigyámolti és hadigondozotti ellátást kérni. 1944-45 után sajnos olyan helyzet lett úrrá a környező országokban, hogy azt is el kellett titkolni, hogy hol haltak meg ezek a katonák, hol tűntek el vagy hol rokkantak meg.

Tehát a hadigondozási törvény kiterjesztése a státustörvény keretei között kétségtelenül egy személyikör-bővülést jelentene, ugyanakkor megállapítható az, hogy mindezekre, a megnyugtató rendezésre szükség van, és ennek a rendezésnek a lehetősége a státustörvényen keresztül nyílna meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Évek óta kapcsolatban vagyok a hadirokkantak, hadiözvegyek szövetségével; ez egy országos szövetség, idős emberekről van szó. Képviselőik az elmúlt három év parlamenti munkáját nyomon követték, főleg akkor, amikor az ő sorsukról, illetve az általuk képviselt emberekről volt szó. (Folyamatos zaj.)

Nekem meggyőződésem az, hogy ezzel a jelzés értékű, ugyanakkor egyfajtaképpen becsületbeli ügynek minősülő kérdéskörrel lehetne rendezni a határon kívül rekedt, a második világháborúból a lelkükben, magukon sebeket hordozó embereknek az anyagi és az erkölcsi elismerését is. A Hadirokkantak és Hadiözvegyek Országos Szövetségében, amikor a státustörvény még beterjesztés előtti stádiumban volt, úgy fogalmaztak, hogy talán ez az utolsó lehetőség, amikor ezek az idős, 70-80 éves emberek a határokon kívül még segítséget kaphatnak a magyar kormánytól. Föltehetem a kérdés, s föl is teszem, hogy miben különbözik az a hadiözvegy vagy hadirokkant, aki a jelenlegi közigazgatási határokon belül él vagy a Felvidéken vagy Erdélyben él. A sebeket, a rokkantságukat ugyanúgy a második világháború poklában szerezték meg! (Zaj, moraj.) Én némiképpen sajnálkozom is azon, hogy a kormány előterjesztője ezt az indítványt nem támogatta.

Széles az a kör, amely a státustörvényben megfogalmazódik a határon túli magyarok sorsának rendezése felől. A délelőtt folyamán elmondtam, hogy ennek a státustörvénynek politikai, kulturális, gazdasági jelentősége van, és minden évben nem fogunk státustörvényeket módosítani. Most, ezzel a lépéssel, ezzel a komplett státustörvény-beterjesztéssel, illetve a hozzákapcsolt módosító indítvánnyal, úgy érzem, megnyugtató módon lehetne rendezni a módosító javaslatomban megcélzott személyi kör támogatását és megbecsülését.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok halkan beszélni, nehogy megzavarjam képviselőtársaimat mellettem. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr figyelmeztetése indokolt volt, azt gondolom. Úgyhogy aki nem kíván részt venni a vitában, az vagy a páholyban, vagy a folyosón talál megfelelő helyet arra, hogy még néhány képviselőtársával gondolatot cseréljen. Aki pedig részt kíván venni a vitában, az ennek a feltételeit legyen szíves biztosítani. Indokolt volt Lezsák képviselő úr figyelmeztetése.

Képviselő úr, elnézést kérek. Öné a szó.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Délben az államtitkár úrnak volt egy részértékelése, összegzése, ehhez szeretnék nagyon röviden néhány gondolatot hozzáfűzni.

Megvallom őszintén, megnyugtatott mindaz, amit elmondott, és sok hozzászólásomat vontam vissza magamban. Ugyanis egyrészt mindenképpen örülök annak, hogy a Kelemen András képviselőtársam által javasolt módosító indítványok ügyében lesz valamiféle konzultáció, elmozdulás. Másrészt pedig akár az oktatási bizottság elnökeként is hadd fogalmazzam meg: köszönöm azt, hogy Bazsa képviselőtársunk módosító javaslatairól úgy nyilatkozott, ahogy ezt tette. Tehát egyrészt megvizsgálják azt, hogy e módosító javaslatokat milyen módon tudják majd beépíteni egy csatolt módosító javaslat formájában vagy akár bizottsági módosító javaslatként, és megadják azt a lehetőséget is a képviselő úrnak, hogy akár az ő neve alatt jelenjen meg a kapcsolt módosító indítvány.

 

 

(21.40)

 

Például az 50. ajánlás pont alatt szereplő módosító javaslat szakmailag mindenképp indokolt, s ezt el is ismerte a bizottsági ülésen részt vevő előterjesztő, bár nem tudta elmondani, hogy milyen formában fog ez majd később megjelenni.

A MIÉP-es képviselőtársam által indokolt 51. számú módosító javaslatával kapcsolatban egyrészt mindenképpen támogatnám, másrészt azt hiszem, ez fog kerülni abba a csomagba, amely a felülvizsgálat során majd egy későbbi időpontban mindenképpen ide kell hogy kerüljön a Ház elé, mert teljesen jogosnak és indokoltnak tartjuk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elég nehéz, mert sok órával vagyunk déli 12 óra után, amikor az államtitkár úr beszélt, de szeretném ide hívni és idézni néhány gondolatát, mert ő azzal fejezte be, hogy mennyire fontos a szülőföldön maradás kérdése és az ott való boldogulás.

Nekem azért van gondom, mert a második vitaszakaszban számos olyan módosító javaslat van, amely ezt segítette, ezt támogatná. Ezek az indítványok nem kapták meg a támogatást a kormány részéről, pedig a külföldi tárgyalásaim során nagyon markánsan és - nem akarom már húzni az időt - egyszerűen úgy fogalmaztak, hogy a kisebbségi lét önmagában is rendkívül nehéz, de értelmiség nélkül viszont lehetetetlen. Ők szó szerint így fogalmaznak, hogy mi elhúzunk egy mézesmadzagot a fiatalok előtt, ők eljönnek tanulni Magyarországra, és semmi garanciát nem kapnak arra, hogy ezek a fiatalok a tudásukat otthon, a szülőföldjükön kamatoztatják.

Én ezért kérem önt, államtitkár úr, hogy gondolják végig, hogy támogathatók-e azok az indítványok, amelyek arról szólnak, hogy a tanulmányokat követően x időtartamig igenis otthon kell munkát vállalniuk a fiataloknak. Ez egyébként pontosan az 57. ajánlási pontban van.

A másik, amit egy kétpercesben már jeleztem: kérem az államtitkár urat, mert tovább folytatta azt, amit az első vitaszakaszban is előre jelzett, hogy a igenis a kormány akar dönteni abban, hogy kik lehetnek az ajánló szervezetek. Tisztelettel kérem önt, hogy gondolják végig. Hiszem és tudom, hogy régóta foglalkozik külügyekkel. A határon túli magyarok között számtalan konfliktus van önmagában is. Több szervezet létezik. Ezek közül bármelyiket kizárni csak azért, mert köztük nincs egyetértés, vagy egy kormány számára nem szimpatikus, azt hiszem, hogy nem lenne helyes. Ezt a jogosítványt nekik kell megadni, vagy ki kell találnunk azt a formát - az államtitkár úr már beszélt erről -, hogy egy egészen új szervezetet hoznának létre, amelybe feltehetően mindenki delegál, de én ilyen megoldást sajnos nem találtam sem a törvényjavaslatban, sem egyetlen módosító indítványban. Nehéz beszélni ezekről az indítványokról azért, mert például Szlovéniában, ahol már megoldott a magyar kisebbség parlamenti képviselete is, ők azt mondják, hogy mi vagyunk lépéshátrányban, és ők tőlünk várnának lépéseket.

Ugyanakkor szeretnék beszélni a 75. számú ajánlásról - a kétnyelvű iskoláról -, amelyet Tabajdi Csabáék nyújtottak be több szocialista képviselőtársunkkal. Megoldott, hogy a szomszédos országokban az oktatásban ragaszkodnak a kétnyelvű oktatáshoz, ennek a feltételeit megteremtik, ott hátrányos helyzetet teremtenénk mi azzal, ha kizárólag azt mondanánk, hogy magyar nyelvű oktatási intézmények. Tehát azt gondolom, hogy itt mindenképpen valamilyen kompromisszumos megfogalmazásra lenne szükség, hogy ezek a két tannyelvű intézmények ugyanazokat a kedvezményeket kaphassák, vagy az ebben oktató pedagógusok azokat a pedagóguskedvezményeket megkaphassák, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek.

A következő dolog, amivel szeretnék foglalkozni, a 83. és a 84. ajánlási pont. Ebben azt kezdeményeztem, hogy az alkalmi munkavállalói könyv intézményét hozzuk be ebbe a törvényjavaslatba. Teszem ezt azért, mert én személy szerint aggódom amiatt, hogy a munkáltatók egy része a bér utáni járulékokat nem fogja befizetni. Az alkalmi munkavállalói könyv intézménye pont erre garancia, hogy ezeket a díjakat befizetik, és amit a törvényjavaslathoz kaptunk mellékletben, hogy azok a számok egyáltalán közelíthessenek a valós értékekhez, ehhez szükséges az, hogy a költségvetés azokhoz a bevételekhez hozzájusson, amelyek egyébként jogszerűek a foglalkoztatás esetén. Úgy érzem, hogy ehhez szorosan kötődik, hogy három hónapról emeljük hat hónapra a foglalkoztatási lehetőséget. Itt röviden csak azt mondanám, hogy a három hónap azt jelenti, hogy csak idénymunka, a hat hónap azt jelenti, hogy bármely más szakmában is tartósan foglalkoztathatóvá válnak a határon túl élő magyarok.

Ebben a vitaszakaszban a végére hagytam a 86., 88. indítványokkal kapcsolatos véleményemet, amelyet felém úgy fogalmaztak meg a határon túl élő magyarok, hogy a működési ráfordításokhoz való hozzájárulásunk. Emellé tegyük le azt, hogy a Magyarországon élő kisebbségek. Itt szeretném arra emlékeztetni az államtitkár urat, hogy pont a szlovén viszonylatban majdnem emiatt hiúsult meg a parlamentközi bizottságok jegyzőkönyvének aláírása, mert ahhoz, hogy a rádiójuk, ahhoz, hogy a hetente megjelenő újságuk megjelenjen, a működési ráfordításokhoz kell támogatás, nem pedig csak egy egyszeri. De sajnos ezek az indítványok sem kerültek támogatásra. Én kérem önöket, hogy ezt még egyszer gondolják végig.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának igen sok ajánlása szerepel, melyet a törvényjavaslathoz benyújtottunk. A képviselőtársaim azonban engedjék meg nekem, hogy ebből csak két indítvány indoklására tegyek kísérletet.

Az egyik a 67. ajánlási számon található. Ebben az alapítványok, közalapítványok szerepére szeretnék kitérni, amelyeknek kitüntetett szerepük van a határon túli magyarok támogatásában. A másik ajánlási pont pedig, amelyet indokolni szeretnék, a 85. számon található meg, és a munkavállalás kérdésével foglalkozik. A tartalmában két teljesen eltérő indítványt külön-külön szeretném indokolni.

Hogy a határon túli magyarok segítésében azok az alapítványok, amelyeket mi felsoroltunk, milyen szerepet játszanak, játszottak eddig, és őszintén reméljük, hogy a jövőben is ezt fogják tenni, ebben a Házban nem kell indokolni. Jelentőségüket, a nekik tulajdonított szerepet mi sem indokolja jobban, mint hogy egy részét a kormánypárti többség maga hozta életre, a másik részét pedig évről évre az önök kormányzati ciklusa alatt jelentős, sőt igen jelentős többlet állami támogatásban részesítették.

 

 

(21.50)

 

Így az Illyés Közalapítvány, amelynek a segítségével a magyar kultúra, a magyar nemzeti hagyományok megőrzését látjuk hivatva támogatni; a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány, amelyen keresztül a határon túl élő magyarság felsőoktatásának, szakképzésének, pedagógus-továbbképzésének előmozdítására irányuló tevékenységét tartjuk megfontolandónak és támogatandónak; az Új Kézfogás Közalapítvány, amelyben a magyar közösségek gazdasági helyzetének javítását célzó tevékenységet preferáljuk; a Segítő Jobb Alapítvány, amelynek a határon túli magyarok egészségének megőrzésében és a gyógyító szolgáltatásokhoz való hozzájutásban van kitüntetett és el nem évülő szerepe; vagy a Mocsáry Lajos Közalapítvány, amelyen keresztül a határon túli magyarság szociálisan hátrányos rétegeinek a felemelését támogatjuk. Az a javaslatunk, hogy építsük be ezeknek az alapítványoknak a tevékenységét a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényjavaslatba, nevesítsük őket, határozzuk meg ezeknek a tevékenységeknek az alapító okiratban amúgy is kifejtett és leírt irányait, és ezzel a létrehozott alapítványi, közalapítványi hálózattal tegyük teljessé a határon túli magyarok támogatását.

Őszintén szólva, azt gondoltuk, hogy ez a módosító indítványunk és ennek elfogadása egyáltalán nem fog nehézségbe ütközni, hiszen az alapítványok és közalapítványok, amelyeket nevesítettünk, a kormány és a határon túli magyarok számára is elfogadott és elismert alapítványok. Ha a tevékenységük ellen alkalmi felszólalások történtek is, de magával a támogatással érdemben ismereteim szerint nem volt senkinek vitája. Én meglepetéssel hallottam a bizottsági vitában, hogy nem javasolja a kormány ennek az indítványnak az elfogadását, mert maga kíván létrehozni alapítványt, illetve közalapítványt a határon túli magyarok segítségének a közvetítésére, egy későbbi időpontban, egy később meghatározott költségvetési forrással, és véleményünk szerint nem tisztázott feladat- és hatáskörrel. Mi úgy gondoljuk, hogy azok az értékek, amelyek ezekben az alapítványokban és közalapítványokban megtestesülnek, olyan fontosak és olyan előremutatóak, hogy véleményünk szerint ezeknek az alapítványoknak és közalapítványoknak és az általuk létrehozott támogatásoknak a rendszere a szomszédos államokban élő magyarok érdekében feltétlenül megtartandó.

Tisztelt Országgyűlés! Most rátérnék a 85. számú ajánlási pontban arra az indítványunkra, amelyben egyfelől arra teszünk javaslatot, hogy a három hónap helyett hat hónapos munkavállalási engedélyt kapjanak a határon túl élő magyarok, másfelől pedig arra, hogy szűnjön meg az a lehetőség, hogy általunk nem ismert szabályok és feltételek megléte esetén a kormány maga adjon hosszabbítási lehetőséget. Több alkalommal és több szakértővel beszéltem erről a kérdésről, és ismerem a kormánynak azt az ellenvéleményét, hogy a 90 napon túli munkavállalás engedélyezése nem igazán eurokonform, továbbá azt is, hogy a határon túli magyarok hosszabb távú magyarországi munkavállalásának sincs akadálya, ha egyébként magukra nézve kötelezőnek ismerik el mindazokat a kötelmeket, szabályokat és eljárási procedúrákat, amelyek egyébként a határon kívül élő bármely nemzetiségű potenciális munkavállalóra érvényesek. Ez az utóbbi érvelés véleményem szerint azért nem helyes, mert azt elhallgatja a kormány ebben az érvelésben, hogy természetesen ebben az esetben a határon túli kvázi státusmagyarnak nevezett kedvezményezett mindazokat a kedvezményeket viszont elveszíti, amelyek a státusmagyarságával járnak.

A határon túliaknak engedélyezett három hónapos munkavállalásra és a határon belüli attitűdökre vonatkozóan a Balázs Ferenc Intézet tanulmányát szeretném egészen röviden idézni, ha nem is szövegében pontosan, de tartalmában, úgy vélem, helyesen. Azok a magyarok, akik korosztályukat tekintve 36-50 évesek, végzettségüket tekintve alacsony iskolai végzettségűek, munkaviszonyukat tekintve pedig a munkavállalási lehetőség peremén billegnek, úgy gondolják, hogy az ő státusukat leginkább azok a határon túli magyar potenciális munkavállalók veszélyeztetik, akik ebbe a három hónapos körbe esnek.

Lehet azt mondani, hogy ez nem lényeges szempont, én azonban szeretném elmondani, hogy azokról a határon belül élő magyarokról beszélünk, ahol az illető megyékben a munkanélküliségi ráta még mindig 15 százalék felett van, ahol az előbb említett kritériumoknak sajnos a határon belül élő potenciális munkavállalók szinte mindenben megfelelnek, és bár lehet, hogy az ő magatartásukat jellemezhetjük az ökosovinizmussal, mégis, azt gondolom, nem helyes, ha a véleményüket, a félelmeiket figyelmen kívül hagyjuk.

Én úgy gondolom, hogy az az ezzel párhuzamba állított másik attitűdvizsgálat is szembeállítható, miszerint a hosszabb ideje Magyarországon tartózkodó és itt munkavállalásra jelentkező határon túli magyarokról egészen másképp vélekednek azok, akiknek a környezetében ilyen munkavállalók élnek - őket elfogadják, megbecsülik. Én úgy gondolom, hogy a migrációval való fenyegetettség sem helyes érv, hiszen az is nyilvánvaló, hogy a határon túli magyarok csak abban az esetben nyilatkoznak arról, hogy elhagynák szülőföldjüket tartósan, ha egyébként őket az úgynevezett schengeni egyezmény életbelépése minden védelem nélkül a határon kívülre szorítaná.

Nekünk Magyarországon, úgy gondolom, nem kellene félnünk, mert nem lesz jelentős a migráció, de valóságos kedvezményeket kellene nyújtani azoknak, akiknek a törvény szellemében adni szándékozunk. Ez a három hónapos munkavállalás nem ad érdemi segítséget a határon túli magyaroknak, konfliktusokat fog gerjeszteni a határon innen és túl élők között, nem oldja meg a munkaerő-piaci problémákat, ahol egyébként nekünk munkaerőgondjaink vannak, és egyébként pedig az előítéletes gondolkodást legalábbis nem oszlatja el.

Az egy képviselői hozzászólásra rendelkezésre álló idő eltelt, köszönöm a figyelmüket, és tisztelettel újra kérem a kormányt, hogy fontolja meg az ebben a javaslatban lévő gazdasági, társadalompolitikai racionalitást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pósán László képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék reagálni néhány elhangzott dologra. Az előbb Vojnik Mária, előtte pedig Göndör István is a munkavállalási időtartamot említette. Én a múltkor az általános vita során is elmondtam, és most megint csak meg tudom erősíteni azon csodálkozásomat, hogy nem tudom összeegyeztetni logikailag, hogy egyik oldalról magyarországi munkahelyféltés történik, a másik oldalról pedig éppen a munkavállalási időtartam kibővítéséről van szó, kicsit nehéz összerendezni.

Ha az a probléma, hogy megold-e ez Magyarországon bizonyos helyeken munkaerőgondokat, azt gondolom, hogy megold az eredeti javaslat, három hónap, és hozzá van téve az, hogy egyébként pedig lehet még tovább ezt engedélyezni, ez a gazdasági miniszter jogkörébe lenne utalva, annak a mérlegelésével természetesen, hogy hol jelent valóban ez égető szükségletet. Én azt gondolom, hogy egyébként a hat hónapos munkavállalás pontosan a törvény alapkoncepciójával ellentétes folyamatokat indítana el, nem az otthon maradást erősítené, hanem sokkal inkább az elvándorlásra ösztönözne, hat hónap ugyanis egy fél év, ne felejtsük el, fél esztendő; fél év alatt valaki munkát vállal Magyarországon, bizonyos értelemben berendezkedik erre nézve, azt gondolom, hogy ez nem ezt a szándékot tudná erősíteni.

És ha megengedi Vojnik Mária, én azt gondolom, közalapítványoknak az ilyen tartalmú felsorolása, nem vitatom, hogy jó szándékból történik, de a közalapítványok feladatát az alapító okiratok nagyon világosan rögzítik; hogy ezt miért kell még egyszer törvényben felsorolni, bevallom őszintén, én személy szerint feleslegesnek érzem.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Vojnik Mária képviselő asszony következik, szintén kétperces hozzászólásra.

 

 

(22.00)

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm Pósán képviselőtársamnak, hogy reagálásával módot adott arra, hogy ezt a kérdést alaposabban megvizsgáljuk.

Képviselő Úr! Azt gondolom, csak az látja ebben a feloldhatatlan ellentétet, aki a munkába való elhelyezkedést csak az igen vagy nem válaszban tudja elképzelni. Bizony, ma Magyarországon - ezt Pósán képviselő úr talán még nálam is jobban tudja - léteznek olyan foglalkozási ágak, ahol szükség lenne arra, hogy a hat hónapos időtartam nyújtotta lehetőséggel határon túli magyarok éljenek. Véleményem szerint ez nem feltétlenül ösztönözne a migrációra. Amennyiben a képviselő úrnak ezzel ellentétes statisztikai adatai vannak, nagyon szívesen meghallgatom természetesen. Míg ezzel szemben a három hónapos munkavállalás lehetőségével képzett munkavállaló nem él, mert egyszerűen nem fogja kockáztatni szülőföldi egzisztenciáját azzal, hogy akár egy hiányszakmában elhelyezkedjen Magyarországon, mert nem éri meg neki.

Képviselő Úr! Van a mi törvényjavaslat-csomagunkban egy olyan javaslat is, amely arra lett volna válasz, hogy azokat a magyarországi szervezeteket támogassuk, amelyek a határon túli munkavállalók számára munkalehetőséget, regionális foglalkoztatási központokat hoznak létre, és a szülőföldön való maradást segítenék elő a munkavállalással. Szeretném elmondani a képviselő úrnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ezt az indítványunkat a kormánytöbbség ugyancsak nem támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Csatlakoznék Göndör István képviselőtársamhoz, a szülőföldön való maradás szempontjából azt gondolom én is, hogy kulcskérdés az oktatás. Az oktatási bizottság ülésén szakmai vita volt, és az egyetlen komoly problémát az jelentette, hogy a kormány képviselői jelezték, hogy több módosítást támogatni tudnának kisebb módosításokkal, viszont nem sikerült ott a bizottsági ülésen végigbeszélni, hogy ez hogyan is történne, milyen módosításokra lenne szükség a kormánytámogatás érdekében.

Két pontot külön is ki szeretnék emelni, mert azt gondolom, a szülőföldön való megmaradás szempontjából ebben a két pontban, a 71. és a 80. pontban benyújtott javaslatom kiemelt fontosságú. A 71. pontban benyújtott módosítás arra irányul, amikor azt fogalmazta meg a törvényjavaslat, hogy támogatás akkor célozható meg, ha egy háztartásban két kiskorú gyermeket nevelnek, és ezek mindegyike közoktatási intézménybe jár. El tudok képzelni olyan családi helyzetet, amikor az egyik gyermek valóban jár magyar nyelvű óvodába, iskolába, de a másik gyermek még nagyon pici, otthon van vele az édesanyja, vagy esetleg hárman is vannak testvérek, és azért nem íratja be éppen az óvodáskorú gyermekét óvodába, mert a legkisebb gyermekkel otthon van. Azt hiszem, méltánytalan lenne ezeket a kettő vagy több gyermeket nevelő családokat kizárni a támogatás köréből csak azért, mert még nem járnak magyar nyelvű oktatási intézménybe ezek a gyermekek életkoruknál vagy családi helyzetüknél fogva. Azt hiszem, ez mindenképpen fontos javaslat.

A 71. pontban még szükség van egy olyan módosításra is... - azt mondja a törvény szövege, hogy "magyar nyelvű oktatási intézményben gondoskodik". Ez nem pontos megfogalmazás, mert vannak olyan oktatási intézmények, amelyekben magyar nyelven is folyik oktatás, más nyelven is folyik oktatás, így nehéz azt mondani, hogy ez magyar nyelvű oktatási intézmény. Pontosabb az, ami a következő bekezdésben szerepel, hogy "az oktatásáról magyar nyelven gondoskodik" - ez a helyes kifejezés. Azt kell mondanom, örömmel láttam, hogy van ilyen kapcsolódó módosító indítvány, amelyet közösen be tudtunk nyújtani, és az első és a második észrevételemet is tartalmazza.

A 80. pontban egy meglévő támogatási rendszert szeretnék beépíteni a törvénybe. Ez pedig arról szól - az Apáczai Közalapítványnál és máshol is történtek erre kísérletek -, hogy ma is működik a határon túli, a szülőföldön történő ösztöndíjazás rendszere. Azt gondolom, ez megint egy olyan fontos és lényeges kérdés a szülőföldön való maradás szempontjából, hogy itt a helye ebben a törvényben, és azt kell mondanom, örömmel láttam, hogy némi pontosítás után egy kapcsolódó módosító indítványban - ami, úgy tűnik előzetesen, a kormány támogatását is maga mögött tudja - ez szerepel.

Ezenfelül még egyetlen olyan módosító javaslatra hívnám fel a figyelmet, amihez sajnos úgy láttam, hogy nem készült kapcsolódó módosító indítvány, ám az oktatási bizottsági ülésen ezt indokoltnak láttuk. A 49. §-ban Bazsa György képviselőtársam beadott egy javaslatot, délelőtt ez a javaslat már szóba került. Több kormánypárti képviselő a bizottsági ülésen úgy látta, hogy ezt mindenképpen célszerű lenne megfogalmazni, hiszen itt nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia tagságáról, hanem az előzetes tudományos fokozatokról is helyes lenne a törvényben rendelkezni, a törvénybe ezt beemelni, úgyhogy nagyon remélem, hogy egy ilyen irányú módosító javaslatot még el fog fogadni a tisztelt parlament és a kormány is.

Ezenkívül két apróbb észrevételem van. Az oktatási bizottsági ülésen teljesen egyértelműen elhangzott, hogy az ajánló szervezet egy olyan szervezet lesz, amely most még nem létezik. Egy szervezet lesz minden országban, és ebbe a szervezetbe pártok, egyházak, különböző társadalmi szervezetek, civil szervezetek fogják a tagokat delegálni. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni a törvényben, hiszen minden egyes országban külön-külön kell szabályozni, minden egyes országban más a helyzet, de arról van szó, hogy egy olyan ajánló szervezet fog létrejönni, amely az adott országban lévő szervezeteket, egyházakat, civil szervezeteket, érdekvédelmi egyesületeket összefogja.

Nagyon röviden még a három hónapra, illetve a hat hónapra szeretnék egy gondolatot elmondani. Pontosan azt látjuk, hogy nincs visszaút azoknak a fiatal tanulóknak, akik hosszabb időt eltöltenek Magyarországon, és azt érzem, hogy ez a munkavállalók esetében is igaz lesz. Minél hosszabb időt töltenek itt magasabb életszínvonalon, jobb kereset reményében, jobb keresettel Magyarországon, annál nehezebb lesz a visszaút, és ez a hat hónap már magában hordja ezt a veszélyt. Ha itt valóban stabil munkahelye van, stabil munkahelyet tud magának teremteni, akkor úgy sejtem, igenis nő a migráció veszélye, különösen a magasabban kvalifikált rétegek elindulnak Magyarország irányába, és a törvénytervezet pontosan azt próbálja elérni, hogy a szülőföldön maradjanak meg. Értem a képviselő asszony érvelését, de azt hiszem, ez a veszély mindenképpen növekszik, ahogy emeljük a munkavállalás időtartamát. Pósán képviselő úr elmondta, hogy indokolt esetben viszont van lehetőség arra - ha nem is generálisan, hanem egyéb módon -, hogy ezt a három hónapot növelni lehessen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Révész Máriusz képviselőtársam igen udvariasan szólt arról, hogy az oktatási bizottság ülésén az esetek többségében nem sikerült megismerni az előterjesztő véleményét, és így fordulhatott elő - megszámoltam -, hogy kilenc olyan indítvány van, amelyet az előterjesztő nem támogatott, de az oktatási bizottság szinte egyhangúan igen. Arra kérem az államtitkár urat, hogy mind a kilenc módosító indítványt vizsgálják meg, esetleg érdemes tanulmányozni az oktatási bizottság jegyzőkönyvét, valamint az indítványtévőkkel egy gyors konzultáció után talán kapcsolódó módosító indítványokkal lehet erősíteni ezt a törvényt, mindenképpen érdemes.

Köszönöm szépen.

 

(22.10)

 

ELNÖK: Megadom a szót Tabajdi Csaba képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! A most, ebben a tárgyalási szakaszban felmerülő módosító indítványok a lelkét, a tartalmát érintik az egész törvénynek, hiszen ez adja a törvény anyagi jogi alapját, hogy valójában milyen kedvezményeket és támogatásokat nyújt Magyarország e törvény keretében a határon túli magyaroknak. Kell hozzá ellenzéki mazochizmus, hogy ilyen késő éjszakai órán több mint ötven, általunk benyújtott - és néhány kivételtől eltekintve elutasított - módosító indítvány után egyáltalán erőfeszítést tegyünk arra, hogy a józan észre, a szakmai érvekre apellálva próbáljuk meggyőzni a kormányt.

A tartalmi, érdemi módosító javaslatainkat lényegében öt irányban próbáltuk beterjeszteni. Egyrészt, amit a legfontosabbnak tartunk, és ezt akár vívmánynak is mondhatnánk: míg a törvény - lánykori nevén státustörvény, a jelenlegi nevén szomszédmagyar-törvény - eredetileg nem foglalkozott csak a magyarországi jogállással, ez a mostani törvény nagyon sok elemet tartalmaz, amely a szülőföldön való méltó megélhetést, és nem a magyarságtudat-őrzést és -fejlesztést segíti. Duray Miklós be is vallotta a külügyi bizottság ülésén, hogy eredetileg csak a magyarországi jogállásról szólt a törvény, ilyen értelemben ezt egy nem lényegtelen előrelépésnek lehet tekinteni, már csak azért is, hiszen a MÁÉRT értekezletén én vetettem föl az MSZP nevében, és ez bele is került a zárónyilatkozatba.

Ezzel együtt a mi javaslataink döntően a szülőföldön való megélhetést kívánják kibontani több irányban. Még nem tartjuk mindig elegendőnek ezeknek a normaszövegben való megjelenítését. De hogy rögtön hozzátegyem, ezek nem csupán új kedvezményeket, sőt döntően nem új kedvezményeket tartalmaznak, hanem a meglévő status quót kívánják rögzíteni, tehát a már meglévő kedvezményeket és támogatásokat szeretnénk a törvény erejével pontosítani, világossá tenni; különösen vonatkozik ez a határon túli magyarok anyagi egzisztenciateremtésére. Ez egy kulcskérdés.

A másik terület, amelyre szerettük volna fölhívni a kormány figyelmét és erősíteni, hogy a magyar kultúrkörbe még fokozottabban be kell vonni a határon túli magyarokat. Mit jelent ez? A határon túl az Illyés Közalapítvány segítségével létrejöttek magyar házak, de ezek nem működnek igazán megfelelően, nincs meg sem a finanszírozási, sem a szakmai háttér. Kérem, ezeket integrálni kellene a magyar közművelődési, művelődési intézményrendszerbe! Ez vonatkozik könyvtárakra, művelődési házakra, egyebekre, vagy vonatkozik akár színházakra. Ha tehát itt magyar-magyar integrációról beszélünk, akkor ne csak hangzatos szólamokat emlegessünk, hanem ezt konkretizáljuk is. Ezt szolgálja például a 69. módosító javaslatunk, amelyben például a Széchenyi-ösztöndíjat javasoljuk kiterjeszteni a határon túlra is.

A harmadik irány, amelyben a módosító javaslataink szeretnék a törvényt továbbfejleszteni, ez a kockázatok csökkentése az adatvédelem területén. Nem tudom megérteni, miért nem tudja a kormány támogatni, hogy konzuli postával, nagykövetségi futárvédettséggel hozzák Magyarországra az adatokat. Korábban fölmerült informálisan az on-line rendszer is, de már hallom, hogy a Belügyminisztérium azt is elveti. Jelenleg a határon túli magyarok adatainak védelmére, tárolására vonatkozóan nincs semmi a törvényben.

A negyedik elem, amivel szeretnénk ezt a törvényt végrehajthatóvá, működőképessé tenni, és az ötödik elem, amely szintén szerepel ebben a csomagban, hogy a határon túli magyarok szuverenitását biztosítsuk. Ne a magyar kormány döntse el, hogy mely intézmény számít magyar oktatási tannyelvűnek, hanem a Magyar Állandó Értekezleten részt vevő legitim, határon túli magyar szervezetek adjanak ajánlást a magyar Oktatási Minisztérium számára!

A Szocialista Párt módosító javaslatai semmit nem vettek el a kedvezményekből. Annyiban bővítettük, hogy ez nem jelenti a meglévő költségvetési keretek felrúgását, nem jelent milliárdos tételt.

Ugyanakkor nem ehhez a törvényhez, de elkészítettünk egy indítványt, miszerint két területen javasoljuk, hogy azokat a kedvezményeket, amelyeket ez a törvény megad a határon túli magyaroknak, adjuk meg a magyarországiaknak is. Ezzel nagyban csökkenthetnénk a magyar társadalom fenntartásait a kedvezménytörvénnyel vagy a szomszédmagyar-törvénnyel összefüggésben. Mert ugyan Balázs Ferenc említi egyrészt a 60 százalékos támogatottságot, de ott van a másik adat, hogy a megkérdezettek 40 százaléka a magyar társadalomban túlzottnak tartja a magyar határon túliak támogatását, 23 százalék pedig azt mondja, hogy egyáltalán ne támogassuk a határon túli magyarokat.

Tehát meg kellene tudni győzni a magyar társadalmat. Ezért javasoljuk, a szocialisták javasolják, hogy a négyszer 90 százalékos utazási kedvezmény a magyar állampolgárokat is illesse meg, és meg kell fontolni, hogy az az iskolakezdési 20 ezer forintos támogatás a magyarországi két- vagy többgyermekes családokat is illesse meg.

Lesz-e konszenzus? Ez igen komoly kérdés. Öt kulcsmódosítást tartunk a Szocialista Párt részéről abból a szempontból meghatározónak, amely a végleges döntésünk kialakításánál fontos. Ez a szülőföldön való megélhetés, ezt részben teljesíti a kormány. A hathónapos munkavállalást elveti. Az ajánló szervezet problémájával makacsul tartja magát, hogy innen, Budapestről a határon túli magyarok feje fölött döntsék el, ki legyen az ajánló szervezet. A negyedik kérdés: védve a határon túli magyarokat, adatvédelemben nem hajlandó elmozdulni. Végül az országgyűlési biztos, amelyben nem mondtak semmit, sőt inkább nemet mondtak, mintsem igent az emberi jogi bizottságban. Ebben kérném Áder elnök úr segítségét is, hiszen most folyik az ombudsman egész kérdéskörének a végiggondolása. Kérném őt személy szerint, hogy a maga tekintélyével nézze meg, milyen racionális elemei lennének egy határon túli országgyűlési biztosnak, hiszen ez - most nem akarok erre kitérni - nagyon sok tekintetben megnövelné a magyar külpolitika mozgásterét, hiszen egy kétharmados törvénnyel megválasztott ombudsman olyan kérdésekről is beszélhet, amelyekről a hivatalos magyar politika, külpolitika bizonyos kötöttségeknél, egzisztenciáknál fogva nem teheti meg. Gondolok Strasbourgra, az EBESZ-re, az Európai Unióra.

Tisztelt Ház! Ezekben a módosítókban, csak szeretném fölidézni, hogy az 56-ossal szeretnénk az otthon, a szülőföldön nyújtott ösztöndíjat belevenni a törvénybe. Nem értjük, miért nem tudja ezt a kormány elfogadni.

A 66-os ajánlás a szülőföldön való boldogulás kapcsán a közalapítványokat név szerint megnevezi. Ez nem köti meg a kormány kezét, mert további szervezetet létrehozhat. Nem értem, hogy a szabadon választott parlament idején létrejött Illyés, Apáczai, Segítő Jobb, Új Kézfogás, Mocsáry miért ne szerepelhetne tételesen. Ha Pósán képviselő úr bent lenne, elmondanám, hogy ne csak kormányrendeletbe, hanem a törvénybe is vegyük bele, hiszen ezek a közalapítványok mind döntően a szülőföldön való megélhetés eszköztárai.

A 69. ajánlással mi azt szeretnénk, legyen forrás arra, hogy magyarországi professzorok, értelmiségiek taníthassanak, legyen erre forrás, vagy akár üzleti emberek ebben segítsenek.

 

(22.20)

 

A 88-as az egyik legfontosabb, ez az egzisztenciateremtés. Ebbe annak az Új Kézfogásnak az alapító okiratát vettük, amelyet ez a kormány is elfogad.

De nem értjük, hogy mivel ez határon túli magyar támogatás, miért nem tudjuk a törvénybe ezt beemelni.

Végezetül a 89-es adókedvezményt adna azoknak a magyarországi vállalkozóknak, akik határon túl fektetnek be. Ezt sem értem, hiszen ez is a szülőföldön való megélhetést szolgálja.

És végezetül a 74-es a szórvány számára, amikor azt mondjuk, hogy nem magyar nyelvű oktatási intézmény, hanem magyar nyelven, akkor a vajdaságiak és a szórvány számára adnánk lehetőséget.

Nagyon kérem államtitkár urat, a kormányt, fontolja meg. Ezek nem ellentétesek a kormány logikájával, egyet kivéve, az ajánló szervezetet. Mind beleilleszkednek a logikájába, és erősítik a szülőföldön való megélhetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak.

 

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Bár megígértem, megfogadtam magamnak, hogy minden körben csak egyszer szólok, de nagyon sok felvetés hangzott el. Szeretnék most akkor ebben a második körben másodszor is szólni.

Lentner Csaba képviselő úr - már elment -, a hadigondozással kapcsolatban: a hadigondozás gondolata fontos fölvetés, ugyanakkor koncepcionálisan különbözik a státustörvény filozófiájától. Hiszen ha valakik, a hadigondozás alanyai mindenféleképpen azok lehetnek, akik a második világháborúban a magyar hadseregben harcoltak. Viszont ennek a törvénynek a kedvezményezettjei azok lehetnek, akik magyar igazolvánnyal rendelkeznek. És a két kör több szempontból sem esik egybe. Hiszen lehetnek olyanok, akik nem is magyarok, de adott esetben a magyar hadseregben harcoltak, lehetnek olyan magyarok, akik harcoltak, de nem váltják ki a magyar igazolványt. Ezért ha valamilyen szinten érdemes ezzel a gondolattal foglalkozni, akkor, azt hiszem, függetlenül a státustörvénytől lehet fölvetni ezt a kérdést.

A második nagyobb blokk az MSZP felvetései voltak. A mazochizmus kifejezést említette Tabajdi Csaba, hogy mi csupán 9 módosító javaslatot fogadtunk el a 115-ből. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy valóban, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor 9-et fogadtunk el, de ezenkívül további 32 javaslatra vonatkozóan fogadtunk be kapcsolódó módosító javaslatokat legalább. Lehet, hogy most már magasabb ez a szám. Tehát 40-50 között van azoknak a javaslatoknak a száma, közel a fele, amely valamilyen formában már most, idáig beépült a törvényjavaslatba.

Valóban, a jó kufár olyan, hogy mindig azt említi, amit még nem sikerült kialkudnia. De azért ne feledjük el, hogy itt az ellenzék számos nagyon fontos javaslatát vettük be. És ez a lista, amit Tabajdi Csaba most elmondott, egy kicsit különbözik attól a listától, amit az általános vita keretében mondott el, mert amit akkor elmondott, abból számos javaslatot már beépítettünk.

A szülőföldön történő támogatással kapcsolatban Göndör István is fölvetést fogalmazott meg, hogy a diákokkal szerződést kellene kötni a hazatérésükre vonatkozóan. Itt hadd hangsúlyozzam, hogy ez a kormányzat intézményesítette azt a gyakorlatot, hogy nem a felsőfokú alapképzésben való támogatásra helyezzük a hangsúlyt, hanem kilátásba helyezzük a részképzésen keresztül történő támogatást. És pontosan ilyen típusú hazatérési szerződést kötünk a jelenlegi gyakorlat szerint a határon túlról érkező diákokkal. Tehát nincs koncepcionális ellentét közöttünk.

Az ajánló szervezetekkel kapcsolatban Göndör István úgy fogalmazott, hogy ne zárjunk ki senkit az ajánlás lehetőségéből. Teljesen kezelhetetlenné válik államigazgatási szempontból, ha bármely határon túli szervezet csak úgy elkezdhet ajánlgatni. Tehát nekünk, a magunk részéről az a meggyőződésünk, hogy egy egységes ajánló szervezeti rendszert kell létrehozni. Egy ajánló szervezet fog ennek az elgondolásnak az eredményeként a határon túl létrejönni. Én furcsának tartom azt, hogy eleinte - most nem mondom, hogy az MSZP, mert nem feltétlenül volt hivatalos álláspontja, de - az MSZP irányából érkező hangok eleinte úgy fogalmaztak, hogy egyáltalán nincs szükség ajánló szervezetekre. Most pedig az ajánló szervezetek védelmezőiként lépnek föl.

Nem kezelhető másként a helyzet, mint hogy létrejön egy egységes, határon túli ajánló szervezet, és az egységes határon túli ajánló szervezet létrehozásában pedig nem lehet más a központi szereplő, aki ezt jóváhagyja, csak a magyar kormány; hiszen nincs más garancia erre.

De elmondtam délben is, a magunk részéről azon vagyunk, hogy - összhangban a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásaival - a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek, az egyházak, a civil szervezetek együtt hozzák létre az egyesületüket, a szervezetüket. Saját maguk fogják létrehozni az irodahálózatukat; olyan irodahálózatot hoznak létre, amilyet akarnak, olyan szerkezetben működnek, amilyen szerkezetben akarnak. De hozzánk, a magyar kormányzathoz egy egységes rendszerből beérkező ajánlás érkezzen be. Nem fogjuk tudni másként értelmezni államigazgatásilag az ajánlásokat, és nem fogunk tudni igazolványt sem kibocsátani, ha nem egy ilyen szerkezetben érkeznek be.

Az adatvédelemmel kapcsolatban: a mi megközelítésünk hasonló ahhoz, amit Tabajdi Csaba fogalmaz meg. Úgy gondoljuk, hogy valóban lehet a diplomáciai postának szerepe, de ezek olyan technikai részletkérdések, amelyeknek a törvényi szintű szabályozása nem indokolt. Az egyes relációkban eltérő gyakorlatok valósíthatóak meg, és azért azt se feledjük, hogy akiktől leginkább adott esetben ezeket az adatokat védeni kívánjuk, azok minden bizonnyal rendelkeznek ezekkel az adatokkal. Azért ez mindenféleképpen legyen a gondolkodásunk hátterében!

A Magyar Állandó Értekezlet döntsön - a Magyar Állandó Értekezlet nem dönt. A Magyar Állandó Értekezlet egy konzultatív szerv, és nem hozhat ilyen értelemben döntéseket. Ugyanakkor a határon túli intézményeknek, oktatási intézményeknek, például a két tannyelvű intézményekre vetette föl Göndör István, hogy magyar intézménynek számítanak. Természetszerűleg, Göndör képviselő úr, magyar oktatási nyelvű intézménynek kell számítsanak a két tannyelvű intézmények. Itt mi az ajánló szervezeteknek gondoljuk, hogy szerepet lehetne juttatni. A Magyar Állandó Értekezlet ilyen szempontból nem szerencsés javaslat.

Hogy adjunk magyarországi támogatást, utazási támogatást, illetőleg nevelési támogatást - erre azt kell mondanom, képviselő úr, hogy ez egy meglehetősen komolytalan javaslat. Tehát ha látjuk, hogy valamilyen módon a határon túli magyarok speciális családtámogatására vonatkozóan kellett valamit kitalálni, nyilvánvalóan a magyarországi családtámogatási rendszer lenne a legkívánatosabb. De mivel a magyarországi családtámogatást nem lehet a határon túl - különféle adórendszer, miegymás - alkalmazni, ezért van a tervezetben a nevelési támogatás. Az utazási támogatás esetében is azt gondoljuk, hogy egy olyan típusú szociális támogatásról van szó: aki, mondjuk, jó ezer kilométerről utazik adott esetben Magyarországra, az ő esetében ez lehet indokolt; míg a törvény személyi hatályának a magyarországi állampolgárokra való kiterjesztése ilyen szempontból teljesen értelmezhetetlenné válik.

 

 

(22.30)

 

Az országgyűlési biztossal kapcsolatban engedje meg, képviselő úr, hogy elmondjam: nem tartozik a törvény tárgyához az országgyűlési biztos intézménye mint olyan. El kell indítani ennek a javaslatnak az államigazgatási, illetőleg a parlamenti életét.

A felvetés, miszerint a határon túli magyarok magyarországi jogainak a gyakorlása valamilyen módon egy országgyűlési biztos kompetenciájába kerüljön, értelmes felvetés. A határon túli magyar ugyanis nem magyar állampolgár, tehát kérdéses, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kompetenciája mennyiben terjed ki rá, és a határon túli magyaroknak minden bizonnyal lesznek komoly, a saját érdekvédelmükkel összefüggő problémáik. Ez a javaslat hangsúlyozottan nem az a javaslat, amit a nyugati magyarok fogalmaztak meg, hogy legyen a Magyar Országgyűlésben a külföldön élő magyaroknak egy biztosa, hiszen az MSZP javaslata az országgyűlési biztos magyarországi eljárását helyezi kilátásba. De hangsúlyozom, hogy ez nem tartozik ennek a törvénynek a szabályozási körébe, az ezzel kapcsolatos párbeszédet ugyanakkor érdemes megkezdeni.

Vojnik Mária vetette fel a közalapítványok szerepeltetésének a kérdését. Ez a javaslat meglehetősen szokatlan javaslat, hogy konkrét közalapítványokat soroljunk fel egy törvényben. A magam részéről feleslegesnek látom a közalapítványok szerepeltetését, hiszen ezek az alapítványok megfelelő jogszabályi háttérrel működnek, ugyanakkor a státustörvény által kilátásba helyezett támogatások folyósítása valóban nem a közalapítványi rendszeren keresztül történne. A státustörvény teljesen egyértelműen megfogalmazza az erre irányuló konstrukciót, ami nem jelenti azt, hogy a közalapítványok működésére nincsen szükség, de fityegne ez a rendelkezés a határon túli magyarokról szóló törvényen, ha ezt szerepeltetnénk benne. Megjegyezném itt egyébként azt is, ez egy apróság, hogy a Segítő Jobb Alapítvány nem közalapítvány, nem is egyneműsíthető a közalapítványokkal, tehát szakmailag is problematikus a javaslat.

A munkavállalással kapcsolatban az önök javaslata nem csupán - meglepő módon - 3 hónapról 6 hónapra próbálja meg a munkavállalás lehetőségét kiterjeszteni - szemben azzal a korábbi állásponttal, hogy ez kockázatokat jelent a magyar munkaerőpiacra nézve -, hanem megvonja a gazdasági miniszternek azt a lehetőségét, hogy adott térségben, adott ágazatban adott esetben hosszabb időre is lehetővé tegye az alanyi jogú munkavállalás lehetőségének a biztosítását. Tehát a nagyobbik baj nem a 3 hónapnak 6 hónapra való felemelése, hanem ennek a mérlegelési jogkörnek az elvonása az önök javaslatával, amiért a kormányzat nem tudja ezt támogatni.

A képviselő asszony logikájával az sem egyezik, hogy nem azt a javaslatot fogalmazta meg, miszerint a 3 hónap és 6 hónap közötti időtartamra tegyük lehetővé a munkavállalást, mert az elégítette volna ki azt a problémát, amit egyébként jelzett, hogy a 3 hónapos munkavállalási időszakban igazán nincsen komoly magyarországi munkaerőhiány. Ez a javaslat ezt kielégítette volna, de a javaslat nem erre vonatkozott.

Ugyanakkor jó lenne, ha a képviselő asszony is szembesülne azzal, hogy nem tekinthetjük kizárólagos szempontnak a magyarországi munkaerőpiac igényét akkor, amikor ennek a kedvezménynek a kérdését mérlegeljük. Nekem most már többszörösen az a benyomásom, hogy a képviselő asszony kizárólag a magyarországi munkaerőpiac szemszögéből vizsgálja ezt a kérdést. Hadd húzzam alá, hogy a magyarországi munkaerőpiac vizsgálata fontos szempont a munkavállalási jogok biztosítása terén, de a határon túli szociológiai hatások is legalább ilyen súllyal esnek latba. És amikor ön nem érti, hogy miért jelent nagyobb elszívó hatást a 6 hónapos munkavállalás, mint a 3 hónapos munkavállalás, akkor én meg azt nem értem, hogy ön mit nem ért ezen. Hiszen az embernek csak józan ésszel kell végiggondolnia azt, hogy ha valaki 3 hónapra idény jellegű munkavállalásra átjön Magyarországra, akkor nem helyezi át az élete súlypontját Magyarországra. Míg ha 6 hónapra átjön Magyarországra élni, dolgozni, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy otthon teljes mértékben felszámolja a saját hátterét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát ennek a kérdésnek igenis van egy fontos migrációs vonatkozása is a határon túli magyarokra nézve.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tabajdi Csaba képviselő úrnak.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Mérlegelés kérdése, hogy az államtitkár úrnak a "jó kufár" megjegyzéséből most a jelzőt vagy a jelzett szót vegyem-e magamra - én az elejét veszem magamra.

A második megjegyzésem: érdemi kérdésben elég kevés kompromisszumot tett a kormány. A kapcsolódó módosító indítványokat fel lehet mutatni; számbelileg azért majd kiderül a szavazásnál - majd csak ezután lehet ezt számba venni -, hogy kevés érdemi van közte.

A harmadik megjegyzésem, ami az országgyűlési biztost illeti: államtitkár úr, én ezt benyújtottam önálló képviselői indítványként. Mellesleg megjegyzem, hogy az adatvédelmi törvény tartalmazta az adatvédelmi biztos létrehozásának az intézményét; igaz, hogy ez kétharmados törvény volt. Tehát itt nem tartalmi összeférhetetlenség van, legfeljebb jogilag gond, hogy egy feles törvényben egy kétharmados módosító van, de ez nem tartalmi meg nem felelés, államtitkár úr, ez legfeljebb jogi probléma. És nem véletlen, hogy ebbe is beletettem ezt, mert szeretném színvallásra bírni önöket.

Ami pedig azt illeti, hogy nemcsak a magyarországi eljárásra vonatkozik - államtitkár úr, majd küldök még egy példányt -, hanem a külföldire is, méghozzá azzal a megkötéssel, hogy a Külügyminisztériummal konzultál, hogy ne legyen dupla magyar külpolitika, tehát a külüggyel való egyeztetéssel történik ez. Még egyre felhívnám a figyelmet, igaz, ebben nincs benne, de a nyugati magyarokat is be kellene vonni, ha lesz egy határon túli magyar ombudsman; azt én teljesen elfogadható és jogos dolognak tartom, amire az államtitkár úr utalt.

A negyedik megjegyzésem az ajánló szervezetre vonatkozik, de ezt majd egy másik kétpercesben mondom el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, szintén kétperces hozzászólásra.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány pontosítást szeretnék tenni az államtitkár úrnak az indítványomra adott megjegyzése kapcsán.

Államtitkár úr, ki nem ejtettem a számon, hogy a Segítő Jobb közalapítvány lenne - ezt akár a módosító indítvány szövegében is ellenőrizheti az államtitkár úr. Természetesen tudom, hogy alapítvány, ahogy alapítvány természetesen a Mocsáry Lajos Alapítvány is, és ahogy közalapítványként soroltuk fel azokat a közalapítványokat, amelyek ezt a nevet viselik. Én úgy gondolom, hogy ebben az ügyben nekem felróni egy olyan tájékozatlanságot, ami nem jellemző sem a módosító indítványra, sem az indítványtevőkre, nem volt egészen fair.

Ami pedig a 6 hónapos munkavállalást illeti: egy percig sem akartam elhallgatni, hogy a Magyar Országgyűlés képviselőjeként, egy határközeli térség képviselőjeként számomra egyáltalán nem közömbös, hogy milyen hatással van a határon belüli munkaerő-piaci helyzetre ez a 3 hónapos munkavállalás.

 

 

(22.40)

 

Számomra azonban értelmezhetetlen államtitkár úrnak az a megjegyzése, hogy olyan módosító indítványt kellett volna beadnom, amely szerint 3 és 6 hónap között, hiszen a 6 hónap mint egy felső korlát értelmezendő, mint ahogy - gondolom - önöknél is a 3 hónap, mert ez nem azt jelenti, hogy vagy nem vállal itt munkát, vagy 3 hónapig teszi azt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kelemen András képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy azt hittem, hamarabb lezáródik ez a kérdés, de úgy látom, a 3 hónap, 6 hónap kérdése komolyan megdolgoztat mindannyiunkat. Úgy emlékszem - biztos, hogy szó szerint nem tudom visszaidézni -, mintha Vojnik képviselő asszony tartalmilag azt mondta volna, hogy a 3 hónap azért nem jó megoldás, mert akkor az illető egzisztenciája esetleg veszélybe kerül odahaza. Márpedig pont az a törvény törekvése, hogy az otthoni egzisztenciát lehetőleg ne veszélyeztesse egy másik országban történő munkavállalásért, hanem hogy az anyagiakban legyen valami előrelépés a nulla környékéről. De semmiképpen sem az, hogy egy, a szülőföldön valamiképpen megfelelő egzisztenciát veszélyeztessen azért, hogy esetleg egy jobb egzisztenciát teremtsen valahol másutt, de nem a szülőföldön.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tabajdi Csaba képviselő úr következik.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Államtitkár Úr! Az ajánló szervezet kapcsán pontatlanul interpretálta a szocialisták álláspontját. Kezdetben volt önöknek egy olyan tervezete, amelyben nem Magyarországon döntötték volna el, hogy ki a kedvezményezett, hanem a határon túl az ajánló szervezet. Hál' istennek, ez a normaszövegben módosult, éppen a mi felvetéseink nyomán, tehát szó sincs arról, hogy kezdeti változatban nem azt mondtuk volna, hogy a végleges szót Magyarországon kell kimondani.

Az egységes ajánló szervezet, államtitkár úr, nem működőképes. Mi lesz Kárpátalján? Évek óta mondogatjuk a Magyar Állandó Értekezlet kapcsán, hogy Kárpátalján a 40 százalékos legitimitást szerzett UMDSZ-t nem méltóztattak egyszer sem meghívni. Hogy lesz Kárpátalján egységes ajánló szervezet? Hogy lesz a Vajdaságban egységes ajánló szervezet? Vagy hogy lesz ilyen ajánló szervezet Horvátországban? Három olyan határon túli nemzeti közösséget mondtam, ahol rendkívül élesen megosztottak a nemzeti közösségek. Budapest egy kényszeregyezséget fog megteremteni? Megnézem azt, államtitkár úr! Ha csak úgy nem, hogy átnyúl a határon túli magyarok feje fölött, és fontos szervezeteket kihagy belőle.

És tulajdonképpen itt van az eb elhantolva, államtitkár úr, mert így akar közvetlenül a Külügyminisztérium és személy szerint az államtitkár úr beavatkozni a határon túli magyarok életébe, ezzel az egész ajánló szervezetes kavarással. Holott volt Duraynak és másoknak olyan javaslata, hogy soroljuk fel tételesen azt a nem túl nagy számú, mintegy húsz szervezetet, amelyeknek joga van az ajánlásra. Ezt belevehettük volna a törvény mellékletébe, és akkor nincs ez a kényszerházasság, amiből semmi jó nem fog kisülni, államtitkár úr; működőképesség semmiképpen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az ajánló szervezetnek a kérdését azért nem akartam még szóba hozni, mert ez a következő vitaszakaszhoz tartozik, az erre vonatkozó módosító javaslatok ott vannak. De ha már ezt így Tabajdi képviselő úr elővette, akkor szeretném önt megnyugtatni, ha Mec iarnak sikerült rákényszerítenie a három szlovákiai magyar pártot arra, hogy egyesüljön, akkor Orbán Viktor rá fogja kényszeríteni a különböző horvátországi, vajdasági s a többi szervezeteket, hogy egyesüljenek; ott a választásokért, itt a magyar igazolványokért. Majd egyesülni fognak. Ők is tudnak kényszeríteni, nemcsak Mec iar.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kelemen András képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Engedjen meg Tabajdi Csaba képviselőtársam nekem egy megjegyzést megtennem, minden rosszindulat nélkül. Ő sérelmezte azt, hogy viszonylag kevés szocialista javaslat épül bele ebbe a törvényjavaslatba. Ugyanakkor - ha jól követtem szavait - elmondta, a szocialista felvetés eredményének tudja be azt, hogy a szülőföldön történő megtartás különös hangsúlyt kapott ebben a törvényjavaslatban, aztán saját felvetésének nyomán az ajánló szervezet szerepe módosult. Azt hiszem, ezek olyan kruciális, központi elemei a törvényjavaslatnak, ami után nem lehet azt mondani, hogy jelentéktelen az a teljesítmény, amit Tabajdi Csabának köszönhetünk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért is jó ez a vita, mert azon kívül, ami bele van írva a törvényjavaslatba és ami itt elhangzik, vannak olyan dolgok, amiket beleértünk vagy kimagyarázunk belőle. Tessék elgondolni, tisztelt képviselőtársaim, mennyi minden lesz még, amikor ez a törvény megszületik és működni kezd, amikor azok az emberek, akikre vonatkozik és azok a tisztviselők, akik majd végrehajtják, értelmezik. Nagyon jó, hogy ezek a hozzászólások sok mindent tisztáznak.

Engedjék meg, hogy egy-két gondolatot hozzátegyek a tisztázáshoz. Például kiderül, kihangzik abból, amit itt mondunk, hogy a Magyar Országgyűlés és a magyar kormány mérlegeli és értékeli minden, a magyar nemzethez tartozó ember helytállását egy gyalázatos, nehéz huszadik században; a magyar nemzeti függetlenségi mozgalmakban való részvételt, legyen az intézményesített vagy egyének által tanúsított, akár a náci mizériával vagy a sztálinista diktatúrával szemben. Emberek olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tehettek mást, mint hogy jó érzésük, jó lelkiismeretük szerint felálltak vagy szót emeltek, és ebből baj lett.

Tisztelt Ház! Tudjuk, hogy a magyar nemzet ezt értékeli. De jó, ha ezt ebben a helyzetben kimondjuk, mert hiszen azokról a magyarokról beszélünk, akik Magyarország határain kívül élnek. Mondjuk ki - én kimondom, tisztelt Ház, és tudom, hogy ez közérzés -, hogy akik Magyarország határain kívül élnek és részei voltak a magyar nemzeti függetlenségi mozgalomnak, azokat mi értékeljük. Lehet, hogy ez csak szimbolikusnak tűnik. Mert mit lehet ebből megfogni, és mennyi lesz ennek a költségvetési vonzata? Ez nagyon érdekes kérdés, és engedjék meg, hogy ez most nem számoljam.

Azonban az is csodálatos, hogy emberek erre emlékeznek és elmondják. Mit tesz ez a magyar nemzet közérzetének és hírünknek a világban! Hadd mondjak egy példát! Valamikor évtizedekkel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban, Indianapolisban találkoztam egy Weiss Zoltán nevű boltossal, aki Szatmárnémetiből származik, és a dédnagyapja Kossuth Lajos katonája volt, amiről kitüntetése is volt. Amikor először találkoztam ezzel a Weiss Zoltán nevű amerikai magyarral, az ezt vette elő büszkén.

Hölgyeim és uraim, ezek nagy értékek, ezek nemzetformáló értékek. S mennyi ilyen van! Most voltam Sepsiszentgyörgyön egy konferencián, egy entrepreneur-, vállalkozói fórumon. Már hónapokkal ezelőtt meghívtak oda és végre sikerült elmennem. Hát olyan boldog voltam, hogy elmentem! Százötven ember jött össze egy egész napos konferenciára. Az az emberanyag érték, amely büszkesége lehetne akár Székesfehérvárnak, Debrecennek vagy akármelyik magyar közösségnek. A múlt nyáron hasonló helyzetet tapasztaltam Vargyason. Nem sorolom tovább, mert tudom, hogy mindnyájunknak vannak ilyen példái.

 

(22.50)

 

Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeket mondjuk ki, értelmezzük bele azt, amit most teszünk.

Még egy témát említenék, nevezetesen azt, hogy a visszaút hogy is van a szülőföldre. Tisztelt Ház! Van visszaút a szülőföldre, mindig is volt. Sok példa van, Apáczai Csere János, Balázs Ferenc és az Amerikát járt Bölöni visszamentek, és olyan dolgokat tettek, amit nem tettek volna a nélkül az utazás nélkül. Most Magyarországra sokan eljönnek és hazamennek, és otthon Szatmárban vagy Csíkban, vagy Háromszékben olyan életet, olyan egzisztenciát, mondjam azt, teremtenek maguknak, mert Magyarországon megtanultak valamit. Egy jó villanyszerelő vagy jó kőműves lett, jobb, mint ott lett volna, abban a technológiailag valamennyivel hátrább lévő társadalomban. Az, ami Magyarországot kívánatossá teszi szerte a világban manapság: az emberi tudás, képzés és fejlesztés. Ha ezt itt megtanulják és hazaviszik, akkor ennek értéke lesz, és sokan haza kívánnak menni éppen azért, mert az a tudásuk és értékük, amit itt megtanultak, otthon Sepsiszentgyörgyön és másutt még többet ér, mint itt. Persze hogy Magyarországnak érték az, hogy ezek az emberek eljönnek és itt dolgoznak. Nem kell nagy közgazdasági elemzést elmondani ahhoz, hogy a munkabér mindig kevesebb annál, mint amennyi a megtermelt javak, a megtermelt érték. Tehát ha három hónapig van itt vagy hat hónapig van itt, mérlegeljük, hogy mi az optimális, de amíg Magyarországon dolgoznak, az Magyarországnak nyereség, érték; most Magyarországot mint az egész ekonómiát említem.

Végül is, tisztelt Ház, még egyszer: ahhoz, hogy értékeljük a magyar nemzeti függetlenségi mozgalmakban való részvételét az ország határain kívüli embereknek, kérem azt, hogy a kormány és az Országgyűlés megfelelő intézményei gondolkozzunk el ezen, és ha nem is kerül bele ebbe a törvénybe, de legalább kimondassék, hogy ez valahogyan egy adósságunk és értékünk is a jövőre visszamenőleg. A Bajcsy-Zsilinszky Endrék, a Kovács Bélák és nevek hosszú sora, a diktatúrák áldozatai; léteznek ezeknek az unokái, dédunokái vagy unokaöccsei szerte a határon kívüli magyar nemzetben, és jó, ha ők tudják, hogy mi tudunk rólunk.

Köszönöm. (Taps.)

 

ELNÖK: Tabajdi Csaba képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Horváth János képviselőtársam késztetett egy rövid válaszra. Teljesen egyetértek azzal, amit mond, ezért is lett volna jó annak a módosító indítványnak a befogadása, hogy kötelezzük el magunkat, hogy később a nyugati magyarok problémájára is visszatérünk.

A másik: nagyon örültem ennek a tépelődő, gondolkodó szemléletnek, hiszen itt többször elmondták kormányzati oldalról is, hogy olyan lépést tesz a magyar törvényhozás, amelyre nem volt még példa Trianon óta. Tehát sok a kockázat, de nem nagyon látom, ritkán látom és éppen Horváth képviselőtársam felszólalásában érzékeltem azt, hogy viszonyuljunk nagyobb alázattal ehhez a törvényhez, viszonyuljunk nagyobb alázattal ahhoz, hogy be kell építeni korrekciós mechanizmusokat, hogy ha valami nem úgy működik; akár a 3 hónapos munkavállalásnak is komoly szívóhatása lehet, ma még ezt nem tudjuk; nem tudjuk, hogy a magyar munkaerőpiacra milyen lesz a hatása; nem tudjuk, hogy jelent-e feszültségeket helyi szinten, különösen a szórványban élő magyarok-románok, magyarok-szerbek, magyarok-szlovákok között. Tehát sok a bizonytalansági tényező.

Ezért tartanám fontosnak a monitoringrendszert, és nemcsak kormányzati szinten, hanem parlamenti szinten. Magánvéleményként mondom, hogy el kellene komolyan gondolkodni egy állandó parlamenti bizottság létrehozásáról. Jelenleg nincs gazdája ennek a kérdésnek, mert foglalkozik ugyan vele a külügyi bizottság, de ez most annyi feladatot ad, hogy lenne egy parlamenti kontrollmechanizmus is, tehát egyrészt akár egy állandó bizottság, akár az országgyűlési biztos, de mindenképpen a parlament bizottságainak oda kell figyelni, hogy nem működik-e diszfunkcionálisan ez a törvény.

Én ezt nagyon fontosnak tartom, és köszönöm Horváth képviselőtársam ilyen irányú hozzászólását. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki ebben a vitaszakaszban felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Egyúttal megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 19. pontjára, a 21-28., valamint 91-131. pontjaira, továbbá a 124., valamint a 127-131. pontokra. Kétperces hozzászólással kezdünk, Bauer Tamás ugyanis... (Bauer Tamás: Tévedés.) - nem, akkor mégsem.

Akkor viszont először Kelemen Andrásnak adom meg a szót, ő jelentkezett először; őt követi majd Göndör István.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Én a vonatkozó terület módosító javaslataival szeretnék foglalkozni, természetszerűleg azokkal, amelyeket benyújtottam.

Ehhez a vitaszakaszhoz nyolc módosító javaslatom tartozik. Az első a jegyzékünkben a 98. számot viseli, amelyik arról szól, hogy a 21. § (1) bekezdés b) pontjában egy módosítást javasolok, miszerint az ajánlás, melyet az ajánló szervezet ad, tanúsítja a kérelmező magyar nemzetiséghez tartozását. Erről vita bontakozott ki a külügyi bizottságban, ahonnan éppen távol voltam, nem tudtam jelen lenni, mivel az európai integrációs bizottság ugyanazt a témát vitatta, és akkor éppen ott voltam. Ennek ellenére, tehát távollétemben a külügyi bizottság támogatta a módosításomat, mégpedig annak az alapelvnek az elfogadásával, hogy a határon túli nemzetrészek tagjainak számára a méltó megnevezés, a méltó elismerés az, ha a magyar igazolványt megkapják, hogy ők a magyar nemzethez tartoznak, nem pusztán a nemzetiségük rögzítése. Azt hiszem, a külügyi bizottság megérezte ebben a módosításban a méltóság megadását azoknak az embereknek, akikről a törvény szól. Ezért kérném, hogy a kormány - annak ellenére, hogy ott nem támogatta, viszont jelzést adott arra, hogy esetleg egy kapcsolódó módosítással lehetőség van megfontolni - vegye tekintetbe ezt a szempontot.

A következő módosító javaslatom a 99. pontban van, amely a 21. § (1) bekezdés b) pontját javasolja kiegészíteni, ez azonban szoros kapcsolatban van egy másik tárgyalási periódusban a 40. számú módosító javaslatommal. Mivel annak nem volt igazán sikere, így nem remélem ennek sem az elfogadását, ennek ellenére jelezném, hogy ez ugyanarra vonatkozik, annak a technikai részletével foglalkozik, hogy ha valaki egyidejűleg kérvényez több, nemzeti alapon megszerezhető jogosítványt különböző államok törvényei alapján. Én változatlanul úgy érzem, hogy ez indokolatlan, de tudom, hogy ebben véleménykülönbség van köztem és a kormány között.

A 102. sorszámon szintén egy pontosítást akartam annak érdekében tenni, hogy az adatvédelmi előírásokat vegyük tekintetbe. Ez sem kapott támogatást. Hangsúlyozom viszont a 107. pontot, amely a 22. § (4) bekezdés b) pontjának a módosítását javasolja. Itt arról van szó, hogy az eredeti szöveg azt mondja: ha a jogalany magyarországi tartózkodásra jogosító engedélyt kapott vagy magyar állampolgárságot szerzett, akkor természetesen szűnjék meg a törvény jogalanyának lenni, hiszen erre épül fel a törvény. Azt javasolom, hogy itt változtassunk, az eddigi javaslataimmal ellentétben itt egy szigorítás lehetőségét vetném fel.

 

(23.00)

 

Tehát nem az engedély megkapása vagy a magyar állampolgárság megszerzése, hanem az ahhoz való folyamodás vagy kérelmezés legyen a Rubicon a határ ebben az ügyben, hiszen a szülőföldön való maradásnak ez a feltétel jobban megfelel, mint az eredeti szövegezés - véleményem szerint. Hiszen amikor az illetőben megszületik a döntés arra vonatkozólag, hogy ő el akar költözni a szülőföldjéről, akkor lényegileg ezzel kivonja magát a törvény hatálya alól - véleményem szerint.

A következő javaslatom a 109-es számot viseli. Ez egy eléggé érzékeny kérdéssel foglalkozik. A 22. § (4) bekezdés c) pontjának az elhagyását javasoltam, ezt éreztem a legegyszerűbb megoldásnak egy olyan problémára, amellyel azonban több más képviselőtársam is foglalkozik ennek a területnek a módosítása kapcsán, például Hargitai János, Bazsa György is foglalkoznak ezzel, különböző megfogalmazásokat fogalmaznak meg, és több esetben a kormány jelezte is, hogy kapcsolódó módosításnak a lehetőségét látja. Itt tehát a lényeggel kapcsolatban szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy én igazságtalannak érezném azt - és azt hiszem, mindnyájunk igazságérzetébe ütközne -, hogy ha valakit Magyarországon, tegyük azt, túltartózkodás miatt kitiltanak az országból, akkor ennek következtében eltiltanák a szülőföldön igénybe vehető kedvezményektől. De ez nem pusztán őt, hanem nyilván a gyermekét is érinti a törvény szövegének ismeretében, pusztán azért, mert ő Magyarországra nem jöhet, vagy mert Magyarországra nem jöhetnek.

Ide szeretném még második gondolatként fűzni azt is, hogy a törvény egyik magyarországi hatásában bekövetkező változásnak éppen azt remélem a jövőben, hogy változni fog épp ennek a törvénynek az eredményeként a magyar közigazgatás szemlélete, amiben nagyon sok Kádár-kori elem van sajnos még mindig. Amikor megkérdezik, hogy honnan tud magyarul egy Kis János nevezetű ember s a többi... Vagyis a határon túlról érkezett magyar nemzettársunk hátrányos megkülönböztetést szenved, pusztán azért, mert úgy kezelik, mint bármilyen turista idegent. Én azt hiszem, ebben a kontextusban, ebben az összefüggésben javasolt, hogy ezt a kérdést értékeljük, és gondolkozzunk el rajta, hogy milyen megoldást tudunk erre a kérdésre.

A 119-eshez beadott javaslatom közben gyakorlatilag egy kapcsoló módosító indítvány révén megoldódni látszik, ezért áttérnénk a 121-esre, ahol én azt írom, hogy a törvényjavaslat 26. § (3) bekezdésében egy olyan módosítás történjék, hogy a Magyarországon működő közhasznú szervezet azt a pályázatot, amit beadnak neki, a polgári jogi szerződésben foglalt adatok és a külföldi szervezet véleménye alapján elbírálja. Én úgy érzem, hogy itt az elbírálást a határon túli szervezet leírása pontosítja.

Végül: a 123. pont a 26. § (4) bekezdésének a módosítása. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a szerződő felek egyértelmű megnevezését próbáltam általam elfogadható módon megfogalmazni.

Végezetül engedjék meg nekem azt a megjegyzést és egyúttal kérdést is, talán éppen az elnök úrhoz is, hogy a mai nap folyamán beadtam két csatlakozó módosító indítványt, és miközben érdeklődtem, azt mondták, hogy a tárgyalás lezárásáig kell beadni csatlakozó módosító indítványokat. Ha most, a mai esti vita alapján valami csatlakozó módosító indítvány gondolata megfogalmazódik esetleg közösen is bennünk, talán kár volna, hogy az elvesszen mint lehetőség, úgyhogy remélem, arra lesz lehetőség, hogy a kapcsolódó módosító indítványok beadása a hét végéig vagy valahogy így történhessen.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben a vitaszakaszban három kérdéssel szeretnék nagyon röviden foglalkozni. Az egyik már korábbi vitaszakaszban is szóba jött: az adatvédelem kérdése, ami a 103. indítványban van. Én kérem önöket, hogy gondoljuk meg. Itt megint arra hivatkozom, hogy más a helyzet ott, ahol már választójog van, és emiatt nyilvántartás van a szomszédos országokban élő magyarokról; és más a helyzet ott, ahol esetleg még ezt fenntartásokkal fogadják. Én azt gondolom, hogy nekik joguk van ahhoz, hogy az adataikat védjék, vagy aggályokat, félelmeket fogalmazzanak meg azzal kapcsolatban, hogy az adataik ne kerülhessenek valaki illetéktelennek a kezébe. Tehát én kérem, hogy fontolják meg ezt.

A másik, amiről államtitkár úr is beszélt: igen, itt várható, hogy elég nagy kiadással fog járni majd az igazolványok kiadása. Azt hiszem, hogy ezen enyhítene az, ha a 18 éven felülieknek nem öt, hanem tíz évre adnánk meg ezt az igazolványt. Miután megvan a rendszere annak, tehát adott jogintézmény van arra, hogy ezt hogy lehet elveszíteni, hogy lehet visszavonni, így a 18 éven felülieknél célszerű lenne ezt tíz évre nyújtani. Én nem látom akadályát.

A másik és utolsó ebben a vitaszakaszban: én Pósán képviselő urat kérném, hogy az ő 124-es indítványát, amit a kormány már támogat, mégiscsak ki kellene egy kapcsolódó módosítóval egészíteni. Arról szól a képviselő úr indítványa, hogy mit kell nyilvántartani, amikor valaki valamilyen juttatást el akar nyerni vagy elnyert. Én azt kezdeményezném, hogy az elutasítást is; tehát ha egyszer az egész pályázati rendszert nyilvántartják, akkor az elutasítási okot is meg kellene jelölni. Ez biztosítaná azt a lehetőséget, hogy később az utókor bármikor ellenőrizheti, és a félreértéseket meg gyanakvásokat el lehetne kerülni, ha ott röviden rögzítésre kerül, hogy miért utasították el valakinek az igényét vagy a pályázatát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a vita ezen szakaszában két kérdésről szeretném elmondani a véleményemet; egyrészt a magyar igazolványról, amelyiknek a tartalmáról elég sok módosító indítvány és kapcsolódó módosító indítvány szól. A kapcsolódó módosító indítványok közül némelyik a jelenleginél, tehát a törvényjavaslat szövegénél jóval részletezőbb és jóval pontosabb meghatározását kívánja adni annak, hogy mi is kerüljön bele a magyar igazolványba.

Szeretném elmondani, hogy nagyon fontos, ha már a szimbolikus tartalmakról beszélünk, szinte kulcskérdéshez érünk akkor, amikor ezt az igazolványt, amit nemzettársaink kezükbe fognak venni, mit tartalmaz, mely adatokat, mely megjelöléséket rájuk vonatkozóan. Egy korábbi gyakorlat szerint nagyon sok helyen az anyakönyvezés során nem vették figyelembe - akár az '50-es években, akár az erőszakos asszimiláció későbbi korszakában - azt, ha valamelyik magyar család magyar keresztnevet adott gyermekének. Hiába hívtak valakit Sándornak, az anyakönyvbe Alexandru került; hiába hívott valakit az édesanyja Jánosnak, Ionnak anyakönyvezték.

Nagyon fontos, hogy amikor a magyar igazolványt kiállítjuk, akkor a szabad identitás és a szabad névválasztás elvének tiszteletben tartásával, a magyar formájú neveket is használhassák azok a honfitársaink, akik ezt az igazolványt kiváltják.

Ugyanakkor az is lényeges, hogy a személyi azonosíthatóság az útlevéllel vagy más hivatalos dokumentummal megtörténjen.

 

 

(23.10)

 

Ez azzal a megoldással hidalható át, illetve oldható meg, ha egyszerre kerül az eredeti, tehát a hivatalos, a szomszéd állam dokumentumaiban szereplő név-, formamegjelölés és -használat, és a magyar formátum egymás mellett kerül feltüntetésre. Ugyanígy fontos, hogy a szülőhely megjelölése is ne csak szlovákul vagy románul kerüljön be ebbe az igazolványba, hanem magyarul is. Úgy tudom, hogy kapcsolódó módosító indítvány egész részletekbe menően szabályozni javasolja ezt a tartalmat, és ez megoldást is jelent arra a kérdésre, amit most felvetettem.

A másik a határon túli magyarok országgyűlési biztosával kapcsolatos szocialista párti felvetés, illetve javaslat. Remélem, hogy ez a javaslat nem függ össze azzal a most lejáró határidővel, amely az országgyűlési biztosok újraválasztását, illetve hivataluk betöltését most aktuálissá teszi. Egy biztos: újra és újra felmerül az az igény, hogy az országgyűlési biztosok számát ilyen-olyan biztosokkal szaporítsuk. Úgy gondolom, hogy egy meglehetősen jól hangzó, ám valójában a tartalmát vagy a funkcióját tekintve nem biztos, hogy hatékony vagy szükséges ombudsmani hivatalról lenne szó jelen esetben.

Tudjuk jól, hogy az alkotmány két ilyen országgyűlési biztost nevesít, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát. Ezen felül persze lehetővé teszi, hogy külön törvény további országgyűlési biztosokat válasszon meg, ám mindannyiszor felmerült a kérdés, hogy erre valóban szükség van-e.

Ha valakinek a magyarországi eljárással kapcsolatban van problémája, akkor az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, amely a menekülttáboroktól kezdve a külföldieket ellenőrző hivatal eljárásait, bármely hivatalos állami eljárást véleményezni, megvizsgálni képes, ugyanolyan hatékonysággal és ugyanolyan alapossággal orvosolni tudja azokat a visszásságokat, amelyek e törvény alkalmazása során fordulhatnak elő; úgyszintén a nemzeti és etnikai kisebbségek biztosához is lehet fordulni ebben a kérdésben. Tehát én nem látom különösebb indokát, hogy egy további hivatallal, ha úgy tetszik, szaporítsuk az országgyűlési biztosok számát. Azon túl, hogy persze a törvény kereteit is szétfeszítené, és nemcsak e törvényben, hanem más törvényben is erre utaló, kapcsolódó szabályokat meg kellene alkotni, azon túl én úgy érzem, hogy tartalmilag sem indokolt egy ilyen típusú szabály bevezetése.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a harmadik vitaszakaszban a módosítócsomagomnak arról az eleméről szeretnék beszélni, amely az én módosításaimnak is a talpköve, ugyanúgy, ahogy az általam elhagyni javasolt rendelkezés a kormány előterjesztésének a talpköve.

Az ajánlás 21. pontjában a törvényjavaslat 20-23. §-ának az elhagyását javaslom. Ezek a paragrafusok a magyar igazolványra, illetve erre az egész ajánlási rendszerre vonatkozó paragrafusok. Ez nem meglepő, ezt az államtitkár úr nyilván logikusnak tartja, hiszen az a koncepció, amelyben én megpróbáltam, mint reggel mondtam, a feje tetejéről a talpára állítani ezt az egész támogatási koncepciót, ki akarja belőle venni a dolog méregfogát.

A dolog méregfoga a magyar igazolvány és az ajánló szervezet rendszere. Aki végighallgatta a bizottsági vitákat, a plenáris vitát és ezt a mai vitát, nem vitathatja azt az állításomat, hogy az ajánló szervezet intézménye bizony ennek a státustörvény-koncepciónak a méregfoga. Maga a magyar igazolvány intézménye azt mutatja, hogy valójában - noha az előterjesztők vitatkoztak azon, hogy ez státustörvény vagy kedvezménytörvény legyen, és ebben nem értek egyet Tabajdi Csabával - státustörvényt csináltak; nem véletlenül mondja ezt a miniszterelnök - ő büszkén. Hiszen ezzel az igazolvánnyal egyfajta státust teremtettek azoknak Magyarországon és bizonyos értelemben Magyarországon kívül is; a státusmagyar, a nemzetpolgár - ilyen kifejezésekkel illetik ezt a sajtóban - státusát hozza létre ez a törvény.

Az én állításom az - amiről délelőtt is beszéltem és az általános vitában is -, hogy ez nem jó dolog, mert ez a szomszéd országnak azokat az állampolgárait, akiket a magyar állam ezzel az igazolvánnyal ellát, és ehhez az igazolványhoz olyan kedvezményeket, többek között anyagi természetű kedvezményeket fűz, amelyeket azon országok többi polgára nem kaphat meg, súlyos feszültséget teremt majd, amit már sokan pedzegetnek, és majd érzékelni is fogják.

A dolog mögött az húzódik meg - ez az, ami az előterjesztőket erre vezette -, hogy számukra a fő kérdés a kisebbségben élő magyaroknak a magyar államhoz való kötése. A mi felfogásunkban és az én felfogásomban a fő kérdés, amit el kell érni, hogy a kisebbségben élő magyarok számára a magyar nyelvben élés, a magyar kultúrában élés, a közös történelmi múlthoz való kötődés lehetőségeit teremteni meg nyelvi, kulturális, oktatási kedvezményekkel és támogatásokkal. Ez nem ugyanaz, ez két különböző elképzelés.

Az az elképzelés, amit én javaslok, és amely tulajdonképpen ugyanaz, mint amit a vitában hivatkozott - a romániai németeket támogató német állam, olaszországi német ajkúakat támogató osztrák állam - koncepció is tartalmaz, nevezetesen nyelvi, oktatási, kulturális lehetőségeket biztosítani számukra anélkül, hogy a támogató államhoz való jogi természetű kapcsolatot hoznánk létre.

Miért baj ez, hogy ezt az államhoz való kapcsolatot akarja létrehozni a kormány? Azért, mert ez teremti a feszültségeket, azért, mert ez teremt diszkriminatív elemeket, és azért, mert ez hoz létre egy csomó olyan problémát, amelynek a megoldására Tabajdi képviselő úrék, Kelemen képviselő úr és mások mindenféle módosító javaslatot tesznek, próbálják ezeket a súlyos ellentmondásokat megoldani, őszintén szólva nem sok sikerrel, mert megoldhatatlanok ezek az ellentmondások.

Az egyik alapprobléma, hogy emiatt kell behozni a rendszerbe ezt az ajánló szervezet nevű valamit, amit a 21. § (3) bekezdésében definiálnak, miszerint a szomszédos államok valamelyikében élő magyar nemzeti közösség képviseletében az adott eljáró szervezetet fogadja el, amely az egész közösséget képviseli. Emiatt, hogy egy ilyen követelményt állítanak fel, ezért kell a magyar állam jelenlegi kormányának ugyanazt megcsinálni, amit Vlagyimir Mec iar csinált meg a szlovákiai magyar pártokkal; ő ki akarta őket nyírni, és ezért hozott egy olyan választási törvényt, amely egy pártba kényszerítette őket. (Németh Zsolt: De megmentette őket.) Nem mentette meg őket, nem mentette meg. Valamit csinált velük - ez kétségtelen. Önök pedig szintén bele akarják kényszeríteni egy egységes valamibe azokat a magyar szervezeteket, amelyek Romániában önszántukból, Szlovákiában kényszerből egységes szervezetben vannak, a többi országban pedig nem. És vannak olyan országok is, és ez nagyon fontos dolog, ahol ilyen szervezetek nincsenek.

Tudniillik délelőtt sokat beszéltünk arról - és a bizottságban is -, hogy azokra a magyar kisebbségekre, amelyek nem a szomszéd országokban élnek, nem terjesztik ki a törvény hatáskörét; többek között azért nem terjesztik ki, mert ott nincs ajánló szervezet, és nem tudnak olyat kitalálni, sem Kazahsztánban, sem Oroszországban, sem Csehországban.

 

 

(23.20)

 

És többek között ezért, más okból sem, de ezért sem terjesztik ki ezekre az országokra. Az önök számára ennek az ajánló szervezetnek a létrehozása egyfajta kvázi magyar államiság létrehozása a szomszéd országokban, mert erről van szó, hiszen ez az intézmény állami hatáskörökkel van megbízva, azzal, hogy ajánlást tenne, kvázi kiosztja azokat az igazolványokat, amelyek státust adnak személyeknek, és mindenféle kedvezményekre jogosítja fel őket. Ez bizony egy kvázi államiság létrehozása a szomszéd országokon belül. Ez teremti többek között elvileg is a feszültséget, és gyakorlatilag is a problémát, mert ehhez van szükségük önöknek arra, hogy őket belekényszerítsék.

Hadd mondjak valami egészen profán dolgot: miért nem lehet egy országban több olyan szervezet, amely ugyanúgy fel van jogosítva ezeknek az ajánlásoknak a megtételére - mondom, profán a hasonlat -, mint ahogy nyelvvizsgát Magyarországon ma már nemcsak a Rigó utcában lehet kiadni, hanem különböző szervezetek adhatják azt ki? Tudom, hogy a hasonlat erőltetett, de mégiscsak erről van szó. Miért nem lehet egy országban több ilyen szervezet? Vagy azért, mert csak, vagy azért, mert a mai kormánynak bizonyos céljai vannak ezzel, amire Tabajdi Csaba már célzott egy-két alkalommal, mások is céloztak erre, én ezt nem ismétlem meg.

Aztán ez a rendszer mindenféle képtelenséget teremt. Azt mondják önök, hogy azt fejezi ki ez a magyar igazolvány, hogy az illető a magyar nemzethez tartozik. Azt a nagyon furcsa dolgot szeretném megkérdezni: ha valakivel szemben Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban, akkor ő már nem tartozik ilyen értelemben a magyar nemzethez, nem tartozhat a magyar nemzethez? Mert magyar igazolványt nem kap, és ha volt neki, akkor még el is vehetik tőle emiatt. Már utalt, azt hiszem, Tabajdi Csaba arra, hogy na, és akkor az ő gyerekei miért ne legyenek jogosultak a szomszéd országban azokra a kedvezményekre. Annak a magyar gyereknek a magyarsága nem fontos nekünk, akinek az apja vagy az anyja valamilyen okból büntetőeljárás alatt áll Magyarországon, urambocsá, kiutasították Magyarországról? Hiszen a kedvezmények egy része odaát vehető igénybe. Nem értem, hogy miért tartozik ez ide. Azért, mert ezen a ponton kiderül, hogy magyarnak lenni az önök felfogásában már érdem, és nem egyszerűen adottság. Idejutnak ezzel a rendszerrel.

Azt mondja meg az államtitkár úr, hogy hogyan lehet az, hogy az eljáró hatóság az igazolványt visszavonja. Hogyan vonja vissza Sepsiszentgyörgyön a magyar eljáró hatóság azt az igazolványt? Odaküldi a magyar rendőrt, hogy vegye el tőle, ha magától nem adja vissza? Micsoda képtelenséget szül ez az egész gondolat?! Ez nem exterritoriális hatásköre a rendszernek, hogy - az eljáró hatóság a magyar hatóság, nem az ajánló szervezet - a magyar hatóság visszavonja attól a román állampolgártól a magyar igazolványt? Akkor vonja vissza, ha legközelebb a határon megjelenik vele? Nem akkor, mert a kedvezmények egy részét ott veszi igénybe az igazolvány felmutatásával. Hogyan néz ki ez a rendszer?

Tisztelt Országgyűlés! Képtelen ez a rendszer! És ez az egész adatvédelmi problémakör, amelyen a szocialista javaslatok szeretnének segíteni, de csak szeretnének segíteni, se merülne fel, ha önöknek nem lenne szüksége az ajánló szervezet és a magyar igazolvány rendszerére. Nincs szükség ahhoz, hogy a szomszéd országokban élő magyarokat valóban támogassuk a magyar identitásuk megőrzésében, nincs szükség ahhoz erre az igazolványrendszerre és az ajánlószervezet-rendszerre, erre egészen más célok érdekében van szükség, de miután a tíz percem lejárt, ezt most nem tudom ismertetni önökkel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tabajdi Csaba képviselő úrnak.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Jelentkeztem hosszabb felszólalásra, és akkor a kétpercestől elállnék.

 

ELNÖK: Akkor én azt javasolom, hogy először Kelemen András képviselő urat hallgassuk meg, mert ő csak kétperces hozzászólásra jelentkezett, és utána pedig ön el tudja mondani egyben a véleményét.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ehhez a furcsa megfogalmazáshoz szeretnék kapcsolódni, kvázi magyar államiság a szomszéd országban. Én ezt nem így fogalmaznám meg, hanem úgy fogalmaznám meg, hogy lépés az autonómia felé.

Egy dolgot semmiféleképpen nem szabad elfelejtenünk: akkor, amikor megpróbáljuk összehasonlítani, hogy hogyan bánik a német állam, a horvát állam a határon kívüli honfitársaival, azt, hogy Magyarország azért egy különös helyzetben van abból a szempontból is, hogy a nemzet igen jelentős része, tehát nagy tömege esik a határon kívülre, és ezért mi kezdettől fogva olyan megoldásokra törekedtünk, amelyek a szülőföldön való megtartást tekintették elsődleges szempontnak, úgy, hogy természetesen az emberi jogát az illetőknek, és ebbe beleértve a költözés jogát is, nem lehet elvitatni, de a kedvezményeket és az életlehetőségeket úgy kívántuk meg kiteljesíteni, hogy ez ne jelentsen feltétlenül elvándorlást, vagy ne ösztönözze az elvándorlást.

Én úgy gondolom, szemben a sok egyéb példaként felvetett, vagy a kettős állampolgárság esetében megfogalmazott megoldásokkal, hogy ahol gyakorlatilag az illető államnak, ha nem is kimondva-kimondatlanul, de igazából nem jelent problémát az, ha megérkeznek ezek a nemzetiségileg hozzátartozó honfitársak az országba, mi viszont úgy látjuk, hogy hosszú távon, az egyéni boldogulás szempontjából is, és a közösségi lét szempontjából is a szülőföldön megtartás formájában kellene megtalálni. Ezért, én azt hiszem, pontosan ezért van arra szükségünk, hogy kialakuljon a magyarság önigazgatásának olyan szervezete a szomszéd államok területén is, amely képes ezt a közösségi létet (Az elnök jelzi az idő leteltét.), az egyenjogú közösségi létet megteremteni, és ez jelenti az igazi integrációt abban az államban, amelyben vannak.

 

ELNÖK: Tabajdi Csaba képviselő úr következik.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): A törvénynek ebben a részében a működés kérdéseiben nagyon sok probléma van. Az egyik ilyen jellegű elvi véleményeltérés a kormánytól a Magyar Állandó Értekezlet szerepe. Nem tudom felfogni, hogy miért nem támogatta azt a módosító javaslatunkat a kormány, hogy a Magyar Állandó Értekezletet ne egy kormányhatározat szintjén, és ne is - bocsánat - egy országgyűlési határozatban, hanem ennek a törvénynek a szerves részeként fogalmazzuk meg, mint egy konzultatív ajánlattevő szervet.

A MÁÉRT kapcsán meg kell jegyeznem Bauer Tamás számára, erre nem reagáltam korábban, hogy semmiféle asszisztencia nem volt, kvázi kollaborációval vádolt meg engem annak idején az 1996-os magyar-magyar csúcs megszervezésében, mellesleg nem hiszem, hogy az SZDSZ-nek a vezetőihez egy stukkert tartottam volna, hogy szíveskedjenek részt venni; kialakult egy sok tekintetben hiszteroid állapot, amikor meg kellett csinálni a magyar-magyar csúcsot. Mellesleg, ha egyszer kasszát csinálok, akkor azt kell mondanom, hogy az egyik legfontosabb dolog, ha egyáltalán csináltam fontosat az életemben, akkor éppen az első magyar-magyar csúcsnak a zárónyilatkozata, az az autonómia, amelyet most mellesleg nem akar a kormány befogadni módosító javaslatként.

Ez is elég pikáns dolog, mint ahogy a Magyar Állandó Értekezlet, amelyre oly mértékben büszke volt ez a kormány, hogy intézményesítette a magyar-magyar párbeszédet, most egy laza mozdulattal lesöpörte mint módosító javaslatot. De mi ezt fenn fogjuk tartani, és szeretnénk színvallásra bírni ezt a kormányt, hogy ugyan, tessék már megmondani, hogy most egy politikai blöff volt a dolog, egy politikai píárnak a része, vagy önök komolyan gondolják a Magyar Állandó Értekezletet. (Dr. Vojnik Mária felé:) Mellesleg megjegyzem, kedves Mari, segíts ki, ha rosszul emlékeznék, háromnegyed éve semmiféle MÁÉRT-szakbizottságot nem hívtak össze.

Tehát amikor arról szólnak itt a regék, hogy magyar-román alapszerződések ügyében, amiben csak 17-szer egyeztettem én, sajnos csak az első egyeztetésnek van meg a teljes magnófelvétele, bár mind a 17-et felvettem volna, mert nagyon érdekes lenne szembesíteni akár a mostani kormányt és azokat az RMDSZ-vezetőket, akik utólag próbáltak bizonyos dolgokból kifarolni - tehát míg korábban igenis folyt érdemi egyeztetés, most a MÁÉRT szakbizottságai nem működtek, ez tény, ezt meg lehet nézni, hogy háromnegyed éve nem hívták össze. Én az integrációs bizottságnak vagyok a tagja, mármint a MÁÉRT szakbizottságának, nem hívták össze, tehát ilyen értelemben e tekintetben sem ártana kicsit magukba nézni, tisztelt kormányképviselők és Németh államtitkár úr.

Ami Bauer Tamás képviselőtársam felvetését illeti, alapvető véleménykülönbségünk van, ami a státust illeti: nincs státus, kedves Tamás.

 

 

(23.30)

 

A státus azt jelenti a nemzetközi szakirodalomban, hogy alanyi jogon adsz jogosítványokat. Ez a magyar igazolvány, amit mi adunk vagy aki megszavazza ezt a törvényt, nagyrészt szimbolikus valami, mert nem ad tartósan folyamatos munkavállalást, nem ad alanyi jogon egészségügyi ellátást, nem ad alanyi jogon oktatást. Tulajdonképpen mit ad alanyi jogon? Négyszer 90 százalékos utazást? Diákigazolványt? Az csak egy szűk kört érint. A pedagógusigazolvány is egy partikuláris kérdés. Alanyi jog egyetlenegy van az utazáson kívül: a három hónapos munkavállalási kvóta. De ez nem státus, kedves Tamás! A vitánk ott van, hogy a magyar igazolvány tulajdonképpen nagyrészt szimbolikus aktus.

Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy balliberális oldalon - és ezt nemcsak én mondom, Csányi Vilmosnak volt egy nagyon érdekes írása - nem érzékelik, mit jelentenek a szimbólumok, és ilyen értelemben Bauer Tamással ott van a vitánk, hogy sok tekintetben üres ez a törvény, kong ez a törvény. Pontosabban ebben vita van köztünk, mert ő úgy látja, hogy ez a törvény olyan nagy státust ad, én pedig azt mondom, hogy nem ad státust. Nem ad státust jogilag sem, tartalmilag sem, anyagi jogi szempontból sem, de szimbolikusan ez rendkívül fontos, kedves Tamás. Meg fogják Erdély-szerte könnyezni.

Elmondtam az általános vitában, most is el kell mondanom ellenzékiként is, hogy ennek óriási lélektani, felszabadító ereje lesz a határon túl ezzel az összes ürességével együtt, ezzel a rendkívül soványka eredményével együtt, de lesz egy magyar címeres, elegáns igazolvány. Remélem, hogy Áder elnök úr fogja aláírni, hiszen az lenne az igazán jó dolog, ha a Magyar Országgyűlés - amely törvényt hoz - elnöke írná alá. Ezt meg fogják könnyezni a határon túl. Tamás, ezt nem lehet fejcsóválással elintézni, ne haragudj! Ennek megtartó ereje van, ennek megtartó, lélektani ereje van, és ez egy fontos dolog.

Amikor mi, szocialisták ezzel az összes kehével, hézagjával, működési zavarával, különösen az egész ajánló szervezetnek a miazmájával együtt is talán támogatni tudjuk ezt a törvényt, akkor benne van ez a dolog, hogy ez szimbolikusan fontos gesztus és fontos lépés. (Taps a Fidesz soraiból.) Nem tudom, hogy örüljek-e a tapsnak odaát, de ez most már olyan későn van, hogy nem biztos, hogy regisztrálja, csak a jegyzőkönyv.

Ami ezeket a módosítókat illeti, van még egy dolog, amire kérném a kormányt, hogy fontolja meg: ez a tízéves érvényesség. Sok érv szól mellette, egyrészt a magyar személyi igazolványt is tíz évre adjuk meg. Államtitkár úr, az ég szerelmére könyörgöm, nincsen a magyar államnak annyi pénze, hogy erre az igazolványra 3,5 milliárd forintot ötévente elpazaroljunk! Ezt adjuk határon túli magyar oktatásra, szórványkollégiumokra, annyi feladat van még, ami sokkal fontosabb lenne! Hozzuk szinkronba a magyar személyi igazolvánnyal, amelyet tíz évre adunk, ezt is adjuk tíz évre! Kiskun paraszti ésszel egyszerűen annyira logikusnak tűnik, hogy nem is nagyon akarok érvelni mellette, olcsóbb is, konformabb is a magyarral. Nagyon szépen kérem, gondolják ezt végig, hogy minek ezzel ötévente bíbelődni; hacsak egy cél nincs ebben a dologban: el lehessen játszadozni, hogy ki a jó magyar és ki a nem jó magyar, lebegtetni ezt a dolgot, és ajánló szervezetesdit játszani. De nem kellene ajánló szervezetesdit játszani, mert még egyszer szeretném jelezni, hogy az egyik legfőbb problémát az ajánló szervezetben látom, mert az amúgy is megosztott határon túli magyarok közé begurítja az almát, és majd nem Helénáért fognak veszekedni, hanem az ajánló szervezet jogáért.

Tudom, hogy ebben az államtitkár úr hajthatatlan, mint ahogy a közalapítványok ügyében is hajthatatlan, mert szeretne centralizálni, szeretne egybe összeolvasztani, de remélem, hogy ebben a saját embereinek ellenállásába is ütközni fog, Pósán képviselő úréba, aki ott ül az Apáczai Csere kuratóriumában, ezek működő közalapítványok. Abban, hogy legyen profiltisztítás, abszolút egyetértünk, mellesleg ezt a profiltisztítást a módosító javaslatban el is végeztük.

Végezetül az ajánló szervezetek kapcsán majdnem éjfélkor, már senki nem hallja, de azért a határon túli magyaroknak hadd üzenjek: legyenek éberek, vigyázzanak, mert ez az ajánlószervezet-probléma óriási kihívás! Tudom, hogy feszültség van a jelenlegi kormány és az RMDSZ között, mert megy a játék, hogy ne az RMDSZ legyen Erdélyben az ajánló szervezet, hanem csináljunk valamiféle más mixtúrát. Ezzel szemben az RMDSZ legitim vezetése ellenáll, joggal ellenáll, hiszen az RMDSZ az egyházakat is magába foglalja. Itt nagyon észen kellene lenni, mert Budapestről nem az elégedetlenséget, nem a békétlenséget kell erősíteni, sajnos úgyis annyi megosztottság és békétlenség van a határon túli magyar szervezetekben - bár idehaza nem kell szólni semmit, mert ennél nagyobb ott sincs.

Ezt kellene erősíteni, ebbe az irányba kellene elmozdulni, államtitkár úr, és újra gondolja végig, hogy az ajánló szervezetekkel azt az almát ne gurítsuk be a határon túli magyarok közé.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Két kérdést szeretnék csak érinteni abból, amit Tabajdi Csaba képviselő úr felvetett. Az egyik ennek az ajánló szervezetnek a kérdése, amiről most a hozzászólása végén beszélt. Ez egy pompás illusztrációja annak, hogy milyen megoldhatatlan problémákat vet fel ez az egész magyarigazolvány-osztogatás, amihez kell valaki, aki oszt. Ugyanis azt gondolom, azok az érvek, amelyeket Tabajdi képviselő úr felvet - hogy miért nem jó, ha a magyar állam hoz létre valami új esernyőszervezetet, országonként egyet -, ebben a tekintetben teljesen megalapozottak; a másik oldalon azonban az államtitkár úr érvei is teljesen megalapozottak, hogy sem a pártok, és az RMDSZ párt, sem az egyházak nem lehetnek a magyar alkotmány szellemében... - ugyan Romániában nem a magyar alkotmány van hatályban, de ezektől az alkotmányos elvektől mi akkor sem térhetünk el, ha a szomszédban csinálunk valamit. Azt sem lehet, hogy akár egy parlamenti választásokon induló párt, amelyik egyben persze érdekvédelmi szervezet is, de párt is, állami feladatokat, hatósági feladatokat lásson el, és az ajánlás kiadása ez - akár egyház, akár más.

Hangsúlyozom, hogy emiatt mindkét félnek igaza van, mert a dilemma nem megoldható, a természetéből következik annak a valaminek, amit ehhez a törvényhez és a magyar igazolvány osztogatásához létre kell hozni, ha ezt akarják csinálni. Ezért javaslom, hogy ne is hozzák létre.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Surján László képviselő úr következik.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Nagyon érdekes jelenségnek voltunk az elmúlt percekben tanúi, és azt hiszem, kormánypárti oldalról nagyon régen éreztük azt, hogy egy kicsit úgy vagyunk, mint a "van sapka, nincs sapka", az egyik irányból is jön a kritika, a másik irányból is jön a kritika. Most a vita ezen szakaszában eljutottunk oda, hogy kedves ellenzéki képviselőtársaink egymás közt is feltárták azokat az ellentéteket, amelyek az ő megközelítésükben vannak. Hadd tegyek hitet amellett, hogy az igazolvány puszta tényét magam is nagy dolognak tartom, tehát az elhangzott vitában Tabajdi úr véleményével értek egyet.

Ami ennek a törvénynek bizonyos határon túli ajánló szervezetekre gyakorolt hatását illeti, arról ugyancsak ellentétes véleményeket hallottunk. Most egyrészt azt hallottuk, hogy jaj istenem, ezzel bedobjuk az almát és veszekedni fognak, a vita egy korábbi szakaszában viszont azt hallottuk, hogy Mec iarként egyesíteni fogja ez a rendszer az érintetteket. Itt viszont azzal értek egyet - elutasítva azt, hogy más országok többé-kevésbé levitézlett és rossz hírű politikusait itt emlegessük -, hogy minden olyan mozgás, amely hasonló célokért küzdő embereket egységesít, jó és helyénvaló dolog, és erre mi, magyarok különösen rászolgálunk.

 

(23.40)

 

Ami pedig azt az ötletet jelenti, hogy a tíz évig érvényes igazolványt Áder János házelnök úr írja alá, én ezt nagyon tudnám üdvözölni avval a reménnyel, hogy ez azt jelenti, hogy tíz évig ő marad a Ház elnöke. (Derültség.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő urat illeti a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Surján László felé.) Vegye elő a pénztárcáját, nézze meg, hogy ki írta alá azokat a bankjegyeket, amelyeket az euró bevezetéséig fogunk használni, és sajnos Surányi György már nem a Magyar Nemzeti Bank elnöke!

De nem ezért kértem szót, hanem azért, mert Tabajdi Csabának még valamit szeretnék mondani a nagyon érdekes dolgokhoz, amiket mondott. Én értem Tabajdi Csabát, hogy rossz néven veszi a kormánytól és a Fidesztől, hogy a Magyar Állandó Értekezletet úgy kezeli, ahogy kezeli - de ne lepődjön meg ezen!

Amikor a magyar-magyar csúcs elkezdődött, akkor a Fidesz ellenzékben képviselt egyfajta politikát, és fontos volt neki, hogy az akkori kormánnyal szemben - mert ez úgy jött létre - legyen valamilyen politikai entitás, amelyik másfajta politikát képvisel. A Fidesz nem felejtette el, hogy még előállhat az a helyzet, hogy megint ellenzékben lesz, és akkor hasonló funkcióban lehet rá szüksége. Most kormányon van, és ezért olyan hajtószíjnak tekinti, mint amilyennek Lenin a szakszervezeteket annak idején; ezt tanultuk néhányan, az idősebbek, ebben a teremben. Most kormányon csak ekként van rá szüksége, és nem akarja, hogy bármilyen valóságos hatásköre legyen.

Azt hiszem, ez magyarázza a különbséget, és talán kivételesen ebben egyet is ért velem Tabajdi Csaba.

Köszönöm szépen. (Dr. Tabajdi Csaba tapsol.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni ebben a vitaszakaszban. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vita e szakaszát is lezárom.

Egyúttal megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 125. és 126. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. A részletes vita negyedik szakaszát is lezárom.

Megnyitom egyúttal a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 1., 2., valamint 29-35. pontjai alapján.

Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előző vitához tökéletesen illik Bazsa György képviselő úrnak a 29. ajánlási pontban benyújtott indítványa. Amiért külön szót kértem, mert a délelőtt folyamán, amikor államtitkár úr beszélt, akkor ő is kedvezményekről és támogatásokról beszélt, és ezt többszörösen aláhúzta, ezért bátorkodom abban reménykedni, hogy meghallgatásra talál Bazsa képviselő úrnak az az indítványa, amely azt kezdeményezi, hogy ennek a törvényjavaslatnak a címét változtassuk meg, bővítsük ki, és mondjuk azt, hogy a szomszédos államokban élő magyarok kedvezményeiről és támogatásairól.

Valójában a dolog erről szól. Azt gondolom, ez a fontos. Mert nem azt mondjuk, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról alkotunk törvényt, hanem a számukra biztosított kedvezményekről és támogatásokról. Tehát ez a cím sokkal jobban kifejezné azt a mögöttes tartalmat, ami a törvényjavaslatban van.

Kérem, fontolják meg még egyszer! Sajnos ez a javaslat mindenütt csak egyharmados támogatást kapott, de hátha elfogadható a jelenlegi részletes vita alapján. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azok a javaslataim, amelyek az 1. és a 2. pontban szerepelnek, következnek az összes többiből, úgyhogy azokra most nem térnék külön vissza.

A vita egyetlenegy mozzanatára hívnám fel a figyelmet, amely összefügg a címmel. Ugyanis azt mondta az államtitkár úr, azt fontolgatják, hogy Ausztriára, illetve az ausztriai magyarokra ne terjedjen ki a törvényjavaslat. Nos, ha ezt a változtatást megteszik - ehhez majd nyilván bizottsági módosító javaslatra lesz szükség -, akkor a jelenlegi cím biztosan nem jó, hanem vagy azt kell mondani a címben, hogy egyes szomszéd országok, vagy föl kell sorolni azt a hat szomszéd országot, amelyben élő magyarokra a törvény hatálya kiterjed, mert másként Ausztria kénytelen lesz megszüntetni a Magyarországgal közös határát, ha a törvény címében őt nem tekintjük szomszéd országnak. Én azt gondolom, a kormánynak ezt a kérdést még egy kicsit át kell gondolnia.

Azt azonban mindenképpen szeretném leszögezni, hogy amikor a külügyi bizottságban az államtitkár úr elővezette a törvényt, akkor azt mondta, hogy ez nem státustörvény, nem az a címe, hanem a szomszéd országokban élő magyarok kedvezményeiről szóló törvény; ezt mondta akkor, ott ültem. Nem vette észre, hogy a cím nem ez, hanem a címe a szomszéd országokban élő magyarokról szóló törvény. (Németh Zsolt: Én is tévedhetek.) Az rendben van, hogy tévedett, de azt gondolom, ez nem mellékes kérdés. Igazuk van szerintem azoknak - mind Bazsa képviselő úrnak, mind nekem -, akik azt mondják, hogy a Magyar Országgyűlés, ha egyáltalán, akkor a szomszéd országokban élő magyarok kedvezményeiről, az őket megillető támogatásokról hozhat törvényt. És az én felfogásomban nem hozhat törvényt a szomszéd országokban élő magyarokról, akár Ausztriával együtt, akár Ausztria nélkül.

Úgyhogy azt tanácsolom a kormánynak, hogy ezt a címkérdést ebben az összefüggésben gondolja még egyszer végig, és aztán majd eldöntik, amit el akarnak dönteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem.

Ennek következtében a részletes vitának ezt a szakaszát és a részletes vita egészét is lezárom.

Itt elhangzott egy javaslat, hogy a módosító indítványokat lehessen beadni péntekig. Tekintettel arra, hogy a jövő héten már bizottsági ülés lesz, és ez meglehetősen nehéz és áttekinthetetlen feladatot jelentene az Országgyűlés munkatársainak, én azt javaslom azoknak, akik itt a vitában még további inspirációt merítettek módosító indítványok benyújtására, hogy a bizottsági ülésen a bizottsági tagokat próbálják meggyőzni arról, hogy a bizottság kapcsolódó módosító indítványt nyújtson be. Erre lehetőség van. Ha ez nem sikerül, akkor tulajdonképpen a most leírt módosító indítványnak sincsen egyébként esélye az elfogadásra. Ilyen értelemben van tehát még lehetőség arra, hogy a szikrázó gondolatok vagy a meggyőző erővel bíró gondolatok módosító indítvány formájában a Ház elé kerülhessenek és szavazni lehessen róluk.

Most tehát a részletes vita egészét is lezártam.

Megkérdezem Németh Zsolt államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

 

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: A határozathozatalt megelőzően.

 




Felszólalások:   431   431-494   495-496      Ülésnap adatai