Készült: 2020.10.01.06:32:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

210. ülésnap (2001.05.29.),  23-125. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:36:04


Felszólalások:   19-22   23-125   126-127      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk.

 

Soron következik a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4070. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4070/107. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita szerkezetére vonatkozó indítványomat képviselői észrevételeket is figyelembe véve terjesztem elő. Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjére tekintettel a részletes vita öt szakaszból álljon.

Felkérem dr. Szabó Erika jegyző asszonyt, hogy ismertesse a javasolt vitaszerkezetet. Jegyző asszony!

 

DR. SZABÓ ERIKA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita javasolt szerkezete a következő:

Az első szakaszban a törvényjavaslat személyi hatályára vonatkozó rendelkezésekhez érkezett indítványok megvitatására kerül sor az ajánlás 3., 4., 5., 12. és 13. pontjai, továbbá a 36-46. pontjai alapján.

A második vitaszakaszban az igénybe vehető kedvezményekről és támogatásokról szóló részletszabályok módosítását kezdeményező javaslatok megvitatása következik az ajánlás 6-11., 14-18. pontjai, a 20. pont, valamint a 47-90. pontok alapján.

A harmadik vitaszakaszban az eljárási rend egyes szabályait módosító javaslatok megvitatására kerül sor az ajánlás 19. pontja, a 21-28. pontjai, valamint a 91-123. pontjai alapján.

Ugyanebben a szakaszban szerepel a 124. pont, amely a támogatások nyilvántartásának szabályait tartalmazza, valamint a 127-131. pontok is a záró rendelkezésekhez kapcsolódóan.

A következő vitaszakaszban szerepelnek a 125. és 126. pontok, amelyek egy új országgyűlési biztos, valamint a Magyar Állandó Értekezlet intézményrendszerének részletszabályaira tesznek javaslatokat.

Az utolsó vitaszakaszban kerül sor a cím és a preambulum módosítását kezdeményező 1., 2., valamint a 29-35. ajánláspontok megvitatására.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy aki ezen javaslatommal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés jól látható többsége a javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy amennyiben a részletes vita ma délelőtt nem fejeződik be, folytatására és lezárására ma este utolsó napirendi pontként kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megnyitnám a részletes vita első szakaszát, felhívom a figyelmüket, hogy az elfogadott napirendi ajánlás szerint az egyes képviselői felszólalások időtartama nem haladhatja meg a tíz percet.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 3., 4., 5., 12., 13. pontjaira, valamint a 36-46. pontjaira. Megkérdezem, hogy ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Kelemen András képviselő úr jelezte írásban felszólalási szándékát. Megkérem majd a képviselő urat, hogy azon vitaszakaszban jelezze, ahol hozzá kíván szólni. Természetesen ez esetben mindig elsőbbséget élvez, mivel írásban jelezte hozzászólási szándékát.

Kérdezem, hogy az első vitaszakaszhoz kíván-e szólni. (Dr. Kelemen András: Igen.) Igen, ebben az esetben önt illeti a szó, képviselő úr.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Egy kicsit át kell tanulmányozni, de azt hiszem, ez menni fog, hiszen a korábbiakban más beosztását kaptuk a vitaanyagnak. Ebben az első vitaszakaszban és az egész leendő vitára vonatkozóan majd szeretnék olyan információt nyerni a kormány képviselőjétől, hogy a különböző bizottsági üléseken elhangzottak olyan jellegű ígéretek és megjegyzések, hogy a kormány igen sok esetben tartalmilag egyetértett a módosítással, a módosítás szándékával, de az volt a véleménye, hogy további csiszolást, finomítást igényelnek a szövegek - több, mint harminc esetről van szó -, és ilyen jelleggel igen sok olyan módosító indítvány elutasítása következett be, amelynek esetében abban reménykedünk, hogy a módosítás tartalma a későbbiekben meg fog jelenni. Ha a kormány ezt megerősíti, és jelzi azt, hogy mi módon fogjuk ezt a továbbiakban kezelni, ez nyilvánvalóan lényegesen megkönnyítheti a mai vitát.

Rátérve az első vitaszakaszra, hadd említsem meg, hogy a módosító javaslataim, amelyek a sorszámozás szerint a 39-estől kezdődnek, és mennek az első részben a...

 

ELNÖK: A 36. ponttól a 46. pontig.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Igen, de abban benne van a 39. pont, amelyik rám vonatkozik. Más képviselőtársaimmal egyetemben én is arra igyekeztem megoldást találni, hogy a történelmi földrajz forgandósága következtében a határváltozások folytán a szomszédságban hozzánk közel élő magyar nemzetrészek sorsa időnként egészen nehezen kodifikálhatóan változott meg.

 

 

(9.30)

 

Erre az én javaslataimban kétféle megoldás lehetőségét vetítem fel, amelyek akár külön-külön, akár együttesen is - véleményem szerint - használhatóak.

Az egyik megoldás az, hogy ne az állandó lakhely legyen a jogalany meghatározásának legfőbb ismérve, hanem az állampolgárság. Ez egyúttal a törvény szellemével sem ellentétes, sőt azzal egyezik, hiszen a magyar állampolgárság felvétele - ez egy negatív bizonyíték emellett - e törvény hatálya alá tartozás akadálya. Akkor tehát az állampolgárság fontos kritérium lehet, és erre lehetne felépíteni a jogalanyok meghatározását.

Miért mondom ezt? Milyen szándékot takar ez a javaslatom? Azt a szándékot takarja, hogy, teszem azt, ha valaki Csehszlovákiában élt, és csehszlovák állampolgárként, de magyar nemzettársként élte életét, és az egyéni élete úgy alakult, hogy manapság már Csehországban van, akkor ez nem egy szomszédos állam, ily módon gyakorlatilag kiesik a törvény hatálya alól. Viszont amennyiben szlovák állampolgársága van, akkor esetleg ez áthidaló megoldás lehet. És nem sorolnám föl a továbbiakat, körbemehetnénk a határaink mentén, más esetekben is lehetnek ilyen előnyök azok számára, akiknél a lakóhely helyett az állampolgárságot állapítjuk meg.

A másik variáns ugyanennek a problémának a megoldására véleményem szerint... - hiszen tudjuk, hogy elsősorban azok az országok merülnek fel, és azoknak az országoknak a lakói, amelyek a volt Csehszlovákia, a volt Szovjetunió és a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasághoz tartoznak, hiszen ezeknek a területén szóródhattak szét magyar lakosok elsősorban. Tekintsük esetleg azt kritériumnak, akiket erőszakkal távolítottak el szülőföldjükről. Mert mégiscsak óriási különbség van aközött, hogy valaki egyéni életcélok nyomása mentén hagyja el szülőföldjét, vagy brutális, nyers erőszak folytán, mint amilyen például a felvidéki magyarság részben Magyarországra telepítése, részben Csehországba, az elüldözött szudétanémetek helyére történő betelepítése volt. Ez áthidalhatná másféle formában, és igazságot hozhatna. Ugyanez a probléma bizony fölmerülhet Kárpátalja esetében is!

Köszönöm szépen, egyelőre ennyit akartam erről a témáról mondani. Még erre a részre vonatkozik az a módosításom is, ami aztán később egy másik tárgyalási fejezetben, részletesebb formában újra előkerül. Én azt javasoltam, hogy kerüljön be az 1. § (1) bekezdése mögé egy d) pont arra vonatkozólag, hogy aki a magyar nemzetiséget kinyilvánítja, egyúttal írja alá azt, hogy nem vallja magát más nemzetiségűnek. Éppen az etnobiznisz sokat hangoztatott vádjának megakadályozására, egyidejűleg, párhuzamosan több nemzetiséghez anyagi előnyökből ne legyen mód tartozni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés." - írta 60 évvel ezelőtt József Attila. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha van közös dolgunk a szomszéd népekkel és a szomszéd országokkal, akkor a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek problémája kétségkívül közös dolgunk. Közös dolgunk, és nem véletlen, hogy a Szabadság című kolozsvári lap azt írta, hogy ha tisztességes lenne a magyar kormány szándéka, akkor a törvényjavaslat előkészítését azzal kezdi, hogy a szomszéd országokkal egyeztet. Nem véletlen, hogy Markó Béla azt mondta, örül annak, hogy végre van konzultáció, mert hiszen ezt a törvényt, ha lesz, többek között Romániában kell végrehajtani.

Ez a törvény azonban, ez a törvényjavaslat ezekkel a rendelkezésekkel arra, hogy a közös dolgainkat közösen oldjuk meg, nem alkalmas; nem alkalmas, mert szembeállít, szembeállítja az államot az állammal, a népet a néppel, a polgárt a polgárral. Nem véletlen, hogy a Balázs Ferenc Intézet sokat idézett közvélemény-kutatásában megkérdezettek háromnegyede azt mondta, tart attól, hogy feszültségeket vált majd ki ennek a törvényjavaslatnak az alkalmazása a szomszéd országok többségi népessége és a kisebbségi magyarság között.

Nem véletlen, hogy a Duna Televízióban két megkérdezett romániai magyar közül az egyik azt mondta, hogy örül neki, a másik azt mondta, hogy nem fogja kiváltani a magyar igazolványt, mert nem tart igényt olyan kedvezményekre, amit román szomszédja nem élvezhet. Az, hogy a foglalkoztatáspolitikában alkalmazzanak nemzetiségen alapuló megkülönböztetést, erről pedig az Európai Unió budapesti képviselője mondta, hogy ez nem eurokonform megoldás.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak ezeket a szembeállító, megkülönböztető rendelkezéseit kellene kiküszöbölni ahhoz, hogy úgy segíthessen a magyar állam a szomszéd országokban élő magyarokon, hogy közben nem árt nekik. Ilyen alapon, ebből a megfontolásból készítettem azt a módosító csomagot, amelyet a törvényjavaslathoz benyújtottam. Próbáljuk meg a feje tetejéről a talpára állítani a szomszéd országok magyarsága támogatásának nemes feladatát!

Ebből indulnak ki azok a módosító javaslataim, amelyeket három, sőt négy vitaszakaszra külön-külön fogok a mai vitában indokolni. Az első és igen nehéz kérdés a törvény hatálya. Hogy kire vonatkozik a törvény, ez váltja ki részben a legnagyobb problémákat, a legnagyobb gondokat, hiszen ez óhatatlanul oda vezet, hogy arról kell állást foglalnia valakinek, méghozzá állami hatóságnak, hogy kit tekint magyarnak és ekként a törvény alanyának. Ez az, ami megoldhatatlan, mint ez a törvény plenáris és bizottsági vitájában kiderült. Arról, hogy ki magyar és ki nem magyar, állami hatóság nem dönthet, se itt, se külföldön.

Ezért nem látok más megoldást ennek a problémának a kezelésére, mint ha kiküszöböljük a törvényjavaslatból azt, hogy az állami hatóság, adott esetben a magyar hatóság vagy akár a magyar hatóság által felhatalmazott szomszéd országbeli szervezet ilyen típusú döntéseket hoz, és ehhez a törvény hatályára vonatkozó rendelkezéseket kellett teljesen átalakítani.

Azokat a kedvezményeket, amelyeket a törvény tartalmaz, kénytelen voltam ebből a szempontból két részre bontani, és a törvény hatályát is két részre bontani, két típusú, a törvény hatályára vonatkozó rendelkezést javasolni ahelyett, amit a benyújtott törvényjavaslat tartalmaz.

Azoknál a szabályoknál, kedvezményeknél, amelyek oktatással, kultúrával, tudománnyal, pedagógus-továbbképzéssel és így tovább függenek össze, módosító javaslatom az ajánlás 3-4-5. pontjában arra irányul, hogy ezeket a kedvezményeket ne csak a szomszéd országokban élő magyarok, hanem minden külföldön élő nem magyar állampolgár magyar igénybe vehesse. Az a probléma, amit Kelemen András is tárgyalt a módosító javaslataiban és a fölszólalásában, ennek egy része, nagyon fontos része. Hiszen tudjuk, hogy hogyan vetette a történelem az egykori Csehszlovákia ma Szlovákiát képező részéből Csehországba a magyarokat. Tudjuk, hogy azok a kárpátaljai magyarok, akik magas szintű képzettséget akartak szerezni magyar szakon, ezt a leningrádi egyetemen tehették meg, és így elvetődtek Kárpátaljáról, és egy részük ott is maradt Oroszország különböző tájain. Tudjuk, hogy Jugoszlávián belül is milyen volt a mozgás.

A benyújtott törvényjavaslat azonban különbséget tesz, mert hiszen ha valaki Jugoszláviában a Vajdaságból Horvátországba vagy Szlovéniába, vagy Szerbiába került, az alanya a javaslatnak, ha Bosznia-Hercegovinába került, akkor nem, pedig vannak szarajevói magyarok is. És ugyanez vonatkozik a Csehországba került magyarokra.

De egy másik különbségtétel: a Bécsben élő emigránsokra a törvényjavaslat kiterjed, a Münchenben élő emigránsokra a törvényjavaslat nem terjed ki.

 

 

(9.40)

 

Ezek értelmetlen, indokolhatatlan különbségtételek. És az én javaslatom ezért arra irányul, hogy minden, nem Magyarországon élő nem magyar állampolgár magyarra vonatkozzanak a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek oktatással, kultúrával, tudománnyal, pedagógusképzéssel kapcsolatos kedvezményeket tartalmaznak. Gondolok itt például a határon túli iskolákra - miért kellene nekünk csak a szomszéd országban élő magyar iskolákat támogatni, és adott esetben egy Bajorországban vagy bárhol másutt lévő magyar iskolát miért ne kellene támogatni? Az, aki ott járatja a gyerekét magyar iskolába, miért ne juthasson hozzá ugyanahhoz, mint az, aki adott esetben Szlovákiában, Romániában vagy a mai Jugoszláviában? Ez a javaslatom egyik része, és nem értem, hogy a kormány miért áll ellen ennek a módosító javaslatnak. A javaslatom másik része a 12., 13. pontban talán kevésbé magától értetődő, hiszen ott a foglalkoztatási, egészségügyi, utazási kedvezményekről van szó.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy foglalkoztatási szabálynál nemzeti hovatartozás, nemzetiségi hovatartozás alapján tenni különbséget - ez elfogadhatatlan. Milyen megoldás van a kormány előterjesztéséhez képest? Megítélésem szerint egyetlen megoldás kínálkozik: ha ezeknél a rendelkezéseknél elvonatkoztatunk a nemzetiségtől, és azt mondjuk, hogy a szomszéd országok állampolgárainak nyújtjuk ezeket a kedvezményeket, Ukrajna - amely egy hatalmas ország - Kárpáton túli területének állampolgáraira is kiterjesztve ezeket a kedvezményeket, bizony, nemcsak a magyarokra, hanem a román, szlovák, ukrán, szerb, horvát nemzetiségűekre is. Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy a népek, a nemzetek közeledését szolgáló rendelkezést hozunk, azt gondoljuk, hogy a magyar határon három hónapig munkavállalással átjáró románnak, szlováknak is biztosítjuk azt a kedvezményt - nem olyan nagy ez a kedvezmény valójában -, mint a magyarnak.

Arra hivatkozott a kormány, hogy itt ki akarja fehéríteni a feketemunka vállalását a szomszéd országokból itt munkát vállaló magyaroknak; talán az itt munkát vállaló ukránoknak, románoknak a magyarországi építkezéseken való munkavállalását is érdemes lenne kifehéríteni, legálissá tenni, hiszen úgyis létezik, tudjuk ezt valamennyien, munkaügyi ellenőrzések mutatják. Nem látok indokot arra, hogy ezt elutasítsák, hiszen ezeknek a munkavállalóknak jelentős része amúgy is magyar nemzetiségű, de látok indokot arra, hogy ezt elfogadják, mert nemzeti érdekünk és a kisebbségi magyarok érdeke, hogy a szomszéd országokban, különösen a Magyarországgal határos és vegyes lakosságú területeken élő nem magyar kisebbségi, hanem többségi népességhez tartozó lakosság olyan országnak tekintse Magyarországot, amely vonzó, amely gazdag, amelyben érdemes lakni, amellyel érdemes kapcsolatot keresni, amellyel érdemes dolgozni. Tehát a kedvezmény ilyen kiterjesztése valójában magyar érdek és a magyar kisebbségek érdeke.

Ahelyett, hogy új feszültséget teremtünk, amire a kormány benyújtott törvényjavaslata irányul, azt gondolom, az lenne a cél, hogy a feszültségeket mérsékeljük, fokozatosan kiküszöböljük, és azok a módosító javaslatok, amelyeket a törvényjavaslathoz benyújtottam, kifejezetten ezt a célt, a magyar nép és a szomszéd népek, a magyar kisebbségek és a többségi lakosság közeledését szolgálják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Pósán László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr felszólalása a bizottságban is megtárgyalásra került, tehát mindazok, amiket most itt elmondott, egyszer már megvitattattak, nevezetesen a külügyi bizottságban, és ehhez képest, be kell vallanom őszintén, némi elmozdulást is érzékelek, mert a bizottsági ülésen Bauer Tamás mint előterjesztő az egész koncepciót alapjaiban elvetette, most ehhez képest némi puhább magatartást tanúsít.

Nem tudom, mi ennek az oka, de különösebben nem is kívánom firtatni. Ellenben, engedtessék meg, hogy néhány olyan dologra felhívjam a figyelmet, amely nemcsak szerintem, hanem a Fidesz szerint is teljes mértékben elhibázott és tarthatatlan.

Az egyik azon javaslat, amely arra vonatkozik, hogy a szomszédos országok minden állampolgárára terjedjen ki e törvényjavaslat hatálya, és Bauer képviselő úr az előbb úgy fogalmazott, hogy ez a nemzetek, a népek közeledését hivatott szolgálni.

Én azt gondolom, hogy ha csak nagyon egyszerű számítást végzünk a tekintetben, hogy a környező országok nem magyar ajkú népességeinek a létszáma mekkora, és ehhez akarunk hozzárendelni akár csak anyagi értelemben vett juttatásokat, akkor ez gyakorlatilag finanszírozhatatlanná válik.

A másik: én azt hiszem, hogy sokkal nagyobb asszimilációs veszélyt hordoz, mintsem nemzetmegőrzést, úgyhogy én merem azt állítani, hogy ez nem a népek közeledését szolgálja, hanem sokkal inkább nemzetfeladásnak tekinthető. De én ezen, bevallom őszintén, különösebben nem lepődöm meg, mert azt a koncepciót, amelyet most státustörvényként tárgyalunk - köznyelven szólva így nevezzük -, végső soron a Magyar Országgyűlés hat pártja közül öt támogatni tudja, a MÁÉRT minden szereplője támogatni tudja. Én azt hiszem, nyugodtan beszélhetünk e tekintetben nemzeti konszenzusról, annál is inkább beszélhetünk nemzeti konszenzusról, mert amikor a NATO-kérdésben hasonló arányok voltak, hogy öt párt támogatta és egy nem, akkor önök is teljes lelki nyugalommal azt mondták, hogy ez nemzeti konszenzus. Tehát én azt hiszem, attól még, hogy egy párt ezt nem tudja támogatni, az a nagy többség, amely e mögé fel tud sorakozni, mégiscsak meg tud jeleníteni egy nemzeti konszenzust.

Bauer képviselő úr beszélt arról, hogy a foglalkoztatással kapcsolatosan nem EU-konform dolgok vannak. Engedtessék meg, hogy megjegyezzem, először is Magyarország pillanatnyilag még nem az Európai Unió tagja. Másodsorban, ha a törvény szövegét figyelmesen elolvassa, abban benne van, hogy mindezen rendelkezések, amelyek megfogalmazódnak, nem sérthetik az Európai Unió normáit, illetve jogszabályait, és addig érvényesek, világos, amíg ez az állapot fennáll. Harmadrészt pedig, az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája az Európai Unió tagállamai között érvényes, úgyhogy én hirtelenjében, bevallom őszintén, nem tudom, hogy Bauer Tamás miről is beszélt.

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha Pósán képviselő úr nem tudja, hogy én miről beszélek, akkor elmondom neki. Az Országgyűlés egymást követően tárgyalja az olyan törvényjavaslatokat, amelyeket arra hivatkozással nyújt be a kormány, hogy most, 2001-ben az Európai Unió elveit kívánjuk érvényesíteni. Legyen szó a munka törvénykönyvéről, legyen szó médiatörvényről, önök állandóan erre hivatkoznak.

Azt mondják, hogy azokat az elveket, amelyeket az Európai Unió alkalmaz, és amelyek nem egyszerűen európai uniós szabályok, hanem a demokratikus európai országok elvei, érvényesítsük. Ebben az esetben pedig azt mondja Pósán képviselő úr, és ha jól értem, azt mondja az egész kormánytöbbség, hogy ezek a szabályok, amelyeket most be akarunk hozni, addig érvényesek, amíg be nem lépünk az Unióba, akkor majd megvizsgáljuk, hogy mi tartható fenn belőle. Tehát most megyünk egy olyan irányba, ez Pósán képviselő úr érvelése, amellyel kapcsolatban kérdéses, hogy egyáltalán elfogadható-e az Európai Unió számára. Én ezt egy eléggé tudathasadásos eljárásnak tartom.

Még annyit jegyeznék meg a hátralévő másodperceimben ebben a kétpercesben, hogy ha elgondolkodott azon, amit elmondtam ebben az első felszólalásomban, akkor világossá kellett válnia számára, hogy ezt a törvényjavaslatot én egészében tartom rossznak, ugyanúgy, ahogy a bizottsági vitában elmondtam. A részletes vita szabályai szerint próbálom elmondani, hogy az egyes részekre irányuló módosító javaslataimmal hogyan lehetne ezt átalakítani egy másfajta törvénnyé, amely mind az európai normáknak, mind a magyar társadalom céljainak megfelelne.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Bauer Tamás képviselőtársunk okfejtését, illetve az általa benyújtott módosítókat tanulmányozva többféle következtetés levonására is mód nyílhat.

 

 

(9.50)

 

Pusztán azon a vonalon szeretnék végigmenni, hogy ezek akár egy önálló koncepciót is tükrözhetnek. Nyilván az SZDSZ önálló koncepciója jelenik meg a határon túli magyarok, illetve a szomszédos államokkal kapcsolatos viszony vonatkozásában. Ez olyan tömegű módosító és olyan jellegű, nem ritkán eredeti elképzeléseket tartalmaz, amelyeket akár egy egységes szerkezetbe dolgozva nyugodtan be lehetett volna nyújtani, nem biztos, hogy a most tárgyalandó törvény kapcsán, hanem mondjuk, hamarabb, esetleg az 1994-98 időszakban is, hiszen a határon túli magyarok akkor is a határainkon túl voltak, és jól tudjuk, az ő problémájuk több évtizedes múltra tekint vissza. Nagyon sajnálom, hogy ez az aktivitás ilyen késői időpontban jelenik meg, és ilyen időpontban próbálnak új koncepciókat kiagyalni az SZDSZ részéről.

A módosítások között kicsit érdekesnek tartom azt, hogy miközben Bauer Tamás képviselőtársunk arra hivatkozik, hogy minél kevesebb konfliktus legyen, a jogszabálytervezet személyi és területi hatályát igyekszik kifelé terjeszteni, ami nyilvánvalóan a konfliktusok számát nem kisebbítené, hanem növelné. Ennyit a mélyen meghúzódó szakmaiságról és elkötelezettségről, ami itt az anyagban megfigyelhető.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Fazekas Sándor felszólalásához annyival járulnék hozzá, hogy a külügyi bizottsági vitában nyilvánvalóvá vált, hogy nem teljes az egyetértés a Szabad Demokraták Szövetségén belül sem, talán több koncepcióról lehetne beszélni, bár ebbe nem akarok beleszólni, ezt ők nyilván jobban tudják. Egy biztos: Szent-Iványi István elnök úr az egész törvényt úgy, ahogy van, elutasította, míg Bauer Tamás úr módosító javaslataival igyekezett egy más szellemű koncepció megfogalmazására törekedni.

Bauer Tamás úr felszólalásával kapcsolatban még annyit szeretnék megjegyezni, miszerint hangsúlyozta, hogy ez embercsoportokat szembeállító rendelkezéseket tartalmaz, magyarán szólva a diszkrimináció vádja újra és újra felmerül. Erre vonatkozóan szeretném hangsúlyozni azt, hogy mennyire nem így van, és épp az ellenkezője a valóság. Több romániai nemzeti kisebbség már évek óta támogatást kap anyaországától, ez kimutatható, és tudjuk, hogy a vérségi alapon megszerezhető szlovák igazolvány már létezik.

Ajánlom figyelmébe Bauer Tamás úrnak a Magyar Hírlapban 2001. május 18-án egy erdélyi író, Bíró Béla tollából megjelent cikket, amelyben kifejezetten leszögezi azt, hogy a román nyelv tanulása és a román nyelven való képzés és vizsgáztatás nem a liberális egyenjogúság nagyszerű elveivel függ össze, hanem az asszimilációs nyomás fenntartásának kicsinyes szándékával. Ha asszimilációs nyomás fenntartásának kicsinyes szándékát állapítja meg az az ember, aki ott él a területen és átlátja ezt a helyzetet, akkor nyilvánvalóan ennek a csökkentése, ellensúlyozása nem tekinthető diszkriminációnak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Nem szeretném elvenni az időt és a lehetőséget a többi módosító javaslat előterjesztőjétől, ezért korlátozni fogom magam, de arra, amit Fazekas képviselő úr elmondott, valamit szeretnék mondani.

Itt voltunk az előző ciklusban, és hozzájárultunk ahhoz, hogy megszülessenek azok az alapszerződések, amelyeket a Fidesz és az egész jobboldal elutasított, és amelyek megteremtették az alapjait mindazoknak az eredményeknek, amelyek az elmúlt években először Romániában, aztán Szlovákiában és újabban Jugoszláviában a magyar kisebbségi pártok kormánykoalíciós részvétele által létrejöttek. Enélkül mindez nem történhetett volna meg, és ez vezetett el oda, hogy például egy jól ismert marosvásárhelyi magyar újságíró történelmi jelentőségű törvénynek nevezi azt a romániai közigazgatási törvényt, amely most megszületett és hatályba lépett. Ezzel a politikával, amit önök folytatnak, és ami a magyar kisebbség és a többség szembeállítására épül, ahol büszkék arra, hogy ehhez a törvényhez nem kell a szomszéd országok egyetértése, ezzel a politikával ilyen eredményeket bizonyosan nem lehet elérni, tisztelt képviselő úr! Azzal a politikával lehet, amit az előző kormánykoalíció ebben a kérdésben folytatott, és remélhetőleg egy következő vissza fog hozzá térni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Révész Máriusz képviselő úrnak adom meg a szót, ugyancsak két percben, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egészen röviden szólnék. Bauer Tamás említette az alapszerződéseket a két ország között. Azért egy dologra fel szeretném hívni a figyelmet: mind Szlovákia, mind Románia esetén ez az ottani magyar kisebbség politikai szervezetének egyet nem értésével született meg. Ezeket az alapszerződéseket önök éppen a választások előtt kötötték mind Iliescuval, mind Mec iarral, úgy, hogy a magyar szervezetek ezt nem támogatták. Ez a törvénytervezet, amely előttünk van - szeretném felhívni a figyelmet -, folyamatosan a Magyar Állandó Értekezlet kontrollja, javaslatai alapján született, és egyszerűen nem igaz az az állítás, amit önök többször elmondtak a parlamentben és a parlamenten kívül is, hogy a határon túli magyar szervezetek nem voltak bevonva a törvény előkészítésébe. Pontosan az igaz, hogy itt be voltak vonva, és amikor önök kötötték az alapszerződést, akkor pedig nem vették figyelembe a politikai véleményüket.

Az előző körben mondta, hogy nem eurokonform ez a gyakorlat. Engedjenek meg egy-két rövid bepillantást az Európai Unió gyakorlatába, képviselőtársaim. Spanyolország és Portugália esetén a latin-amerikai országok számára különleges munkavállalási lehetőség van biztosítva. Németországban a repatriálási törvény körülbelül ugyanúgy fogalmazza meg a "ki a német?" gondolatot, mint ahogy ebben a törvényben van megfogalmazva. Ausztria például a Romániában élő német kisebbségek számára nagyon kedvező elbírálást ad, be lehet telepedni, ha valaki igazolni tudja, hogy német. Írországnál az, aki igazolja, hogy az egyik felmenője ír volt, abban a pillanatban megkapja az ír útlevelet.

Azt hiszem, meg lehet vitatni azt is, hogy az Európai Unióban milyen gyakorlatok vannak ezekben a kérdésekben - nincs egységes gyakorlat -, de igazából nem lehet azt mondani, hogy az, amit itt a magyar kormány a státustörvény kapcsán elképzelt, példátlan lenne, és nincs rá semmilyen gyakorlat.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon helyes lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha a magyar kormány a tárgyalásokon ezeket az elképzeléseket az Európai Unióval szemben próbálná érvényesíteni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Őszintén sajnálom, de kénytelen vagyok reagálni, ugyanis az effajta hivatkozások, amelyeket most Révész Máriusz is elismételt és mások is, félrevezetőek. Spanyolország, Portugália, Latin-Amerika: állampolgársági alapon éppen azt csinálják, hogy minden latin-amerikai állampolgárnak adják ezt a lehetőséget, amit én javaslok a módosító javaslatomban a szomszéd országok tekintetében. Nincs nemzetiségi alapú megkülönböztetés sem a spanyol, sem a portugál esetben. A német és osztrák példa: igen, állampolgárságot adnak könnyebben, de aki nem állampolgár, annak sem munkavállalási, sem egyéb lehetősége nincs nemzetiségi alapon. Szlovákia - ha jól emlékszem, Kelemen képviselő úr említette - nem tesz különbséget a szomszéd országok szlovák kisebbsége és a távolabbi országok szlovák kisebbsége tekintetében - az önök törvényjavaslata tesz ilyen különbséget.

Pontról pontra igazolható tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy azok a hivatkozások, amelyeket önök az általános vitában is, a bizottsági vitában is tettek, tévesek vagy hamisak, ahogy tetszik; ilyen gyakorlat, mint amit önök javasolnak, az Európai Unió országaiban nincs, az egy Görögországot kivéve - tudom, államtitkár úr. Számomra nem Görögország a példa, hanem Németország, Ausztria, a skandináv országok, Hollandia, Franciaország; ezekben az országokban, régi demokráciákban ilyen gyakorlat, amit önök kívánnak bevezetni, nincs, és erről nem fog az Európai Unió olyan megegyezést kötni, hogy ezt tekintse példának ahelyett, amit ezek az országok alkalmaznak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Egyre érdekesebb a vitának ez a része, amely azt hiszem, egy irányba elmegy, a munkavállalással kapcsolatos dolgok irányába. Ha jól értem, az az SZDSZ koncepciója, hogy a határon túli magyarokról szóló törvény alapján valamennyi szomszéd államban élő személy például munkavállalási jogokkal rendelkezzen. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen koncepció kölcsönösségen alapulhat, és valószínű, hogy a jogszabályi rendszerben a külföldiek munkavállalására vonatkozó szabályokhoz kell esetleg önállóan kidolgozott módosító indítvány formájában benyújtani.

Azt hiszem, az a javaslat, ami elhangzott, nem okvetlenül itt képzelhető el, máshol is elképzelhető, és máshol is benyújtható. Én ezt javaslom Bauer Tamásnak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

 

(10.00)

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kormánypárti és az ellenzéki képviselők között annak kapcsán semmiféle vita nincs, hogy a határon túl élő magyarokkal rendszeres konzultációt kell tartani a státustörvénnyel kapcsolatban. Azonban én egy kérdést szeretnék megfogalmazni, és ebben a kérdésben egy kicsit indirekt benne van a válasz is.

Vajon azok a tárgyalások, amelyeket a kormány a határon túl élő magyarokkal kapcsolatban folytatott, megfelelő intenzitásúak voltak-e a különböző kormányok és a magyar kormány között? Megvolt-e az összhang a román és a magyar, a szlovák és a magyar kormány között ennek kapcsán? Én ugyanis ismerek olyan egyéneket, vezetőket Erdélyben, akik attól tartanak, ha a kormányok között nem lesz harmónia ebből a szempontból, akkor esetleg még nagyobb ellentét alakulhat ki az ottani többség és a kisebbségi magyarság között. Két perc alatt nincs idő azt részletezni, hogy az ellentétek hogy fejlődhetnek ki, de azért vigyázni kell, mert a magyarok ott mégiscsak kisebbségben élnek, és a többség és a kisebbség között azért legyen harmónia a státustörvény elfogadása után is. Még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormányok között is legyen olyan összhang a tárgyalások során, mint amilyen összhang a kint élő kisebbségek és a magyar kormány között van.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kelemen András képviselő úr kért ugyancsak kétperces időkeretben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Egy tényszerű helyreigazítást szeretnék tenni. Elhangzott az, hogy a külföldi példák nem használhatók - véleményem szerint viszont igen. Mert igaz az, hogy a Németországba kivándorolni kívánóknak könnyített a kitelepedésük, de az is igaz, hogy a szövetségi kormány a maradókat is támogatja, hozzájárul a temesvári és segesvári német állami színházak, valamint a német nyelven sugárzó közszolgálati rádió- és tévéadó fenntartásához. Országszerte ötven nyelvtanárt fizet, akik német tannyelvű iskolákban tanítanak. Németországi pénzekből időseket ellátó otthonok épültek német nemzetiségűek számára. Mi ez, ha nem diszkrimináció, ha rossz értelemben gondoljuk, hogy ez diszkrimináció? A szövetségi kormány több esetben a betegek ellátásához is támogatást nyújt, tehát igenis a szülőföldjükön támogatja a németeket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ebben a vitaszakaszban két javaslattal szeretnék foglalkozni. Az egyik a 36-os, amelyet egyedül a külügyi bizottság támogatott, más nem. Örülök, hogy itt van az államtitkár úr. Azt gondolom, hogy amikor a magyar parlament törvényt alkot, akkor legalább a szomszédos országokat kellene megfelelő titulussal körülírni, és a fogalmakat szabatosan kellene használni. Egyszerűen nem is értem, hogy az előterjesztő miért nem támogatta ezt az indítványt.

A másik: a 45-ös ajánlási pont. Tisztelettel kérem önöket, akik most részt vesznek a vitában, hogy figyelmesen olvassák és nézzék meg. Látszólag nem nagy dologról van szó, mindössze két szót kellene kicserélni. De gondolják végig, miről szól ez a törvényjavaslat valójában! További kedvezményekről a határon túl élő magyarok számára, és azt fogalmazza meg a kormány vagy az előterjesztő, hogy az itt foglalt igényelhető támogatások nem érintenek más törvényeket. Azt lehet deklarálni, képviselőtársaim, hogy nem érintenek, de én azt gondolom, hogy a jogalkotó szándéka - vagy legalábbis az én szándékom - az, hogy ezek a kedvezmények nem zárják ki a más törvényekben megfogalmazott és biztosított kedvezményeket. A két dolog nem ugyanaz. Lehet külön deklarálni, hogy nem kívánunk azokhoz hozzányúlni, de most kedvezményeket akarunk adni, olyan kedvezményeket, amelyek azokon a kedvezményeken felül járnak, amelyeket már hatályban lévő törvények biztosítanak.

Kérem önöket, hogy ezt még egyszer gondolják végig. Sajnálattal láttam, hogy a kormány képviselője nem támogatta, és egyetlen bizottságban sem kapott egyharmadnál nagyobb támogatást ezt az indítvány. Én mégis azt gondolom, hogy ez így nem helyes. Kérem önöket, hogy gondolják végig és támogassák. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Takács Imre képviselőtársam arról beszélt, hogy a vitában részt vevők egyik része a kormánypárt, a másik az ellenzék. Én a vita eddigi tapasztalatai alapján ezt úgy módosítanám, hogy vannak a kormánypártok, van az ellenzék, és vannak a szabad demokraták. Ugyanis a törvényjavaslat eddigi vitáiban a leghatározottabban a szabad demokraták képviselőcsoportja ellenezte azt a kormányzati törekvést, hogy a határainkon kívül élő kisebbségi magyarságot immáron konkrét segítségben részesítse az anyanemzet, az alkotmányunkból is rá háruló kötelezettségének megfelelően.

A 131 pontban összefoglalt bizottsági ajánlás első 28 pontja másból sem áll, mint az előterjesztés lényeges céljait semlegesíteni szándékozó szabad demokrata módosító indítványok elutasításából. Ezekkel az indítványokkal részleteiben is foglalkozni kell, különben megint az a vád éri a kormányzó pártok képviselőit, hogy vita nélkül, érveket mellőzve szavazták le az ellenvéleményt. Itt kell megjegyeznem, hogy ezen indítványok mindegyikét több mint kétharmados arányban vetette el a bizottságok többsége, tehát nem csupán a kormánypártok elutasítása miatt alkalmatlanok arra, hogy törvényerőre emelkedjenek.

A törvény bevallott célja az, hogy a szomszédos országokban élő magyarokat megtartsa ősi szülőföldjükön. Nyilván nem lehet ilyen célt kitűzni egy Argentínában vagy Új-Zélandban élő magyar származású család esetében. A törvény eredeti céljait megmásítva e szabad demokrata indítványok makacsul a külföldön élő magyarokra vonatkoztatnák a törvényt, nemcsak a szomszédos országokban élőkre. Távlatban egyébként el tudok képzelni egy ilyen célú másik törvényt is, de most és itt ennek a törvénynek a megmaradást, a szülőföldön történő boldogulást kell szolgálnia. Ezért ellenezzük tehát azokat a javaslatokat - így például az ajánlás 3., 4., 5. pontjaiban megfogalmazott indítványokat -, amelyek ezt a szándékot hatástalanná tennék.

Az ajánlás 41. pontjában szerepel Kelemen András képviselőtársam módosító indítványa, amelyet újólag szeretnék az államtitkár úr, a kormányzó pártok és a kormány figyelmébe ajánlani. Kelemen András képviselő úr azt javasolja, hogy "vonatkozzon mindazon magyar nemzetiségű személyekre a törvény, akik a volt Szovjetunió, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, valamint a Csehszlovákia területén, de immár nem szomszédos államokban élnek, amennyiben bizonyíthatóan erőszakkal hurcolták el őket a törvény hatálya alá területekről. Ilyen esetben az utódállam korábbi területén működő legközelebbi székhelyű ajánlott szervezet jogosult az ügy intézésére".

Ugyanis a történelem szele úgy hozta, hogy más országok szomszédosak ma Magyarországgal, mint voltak tizenkét esztendővel ezelőtt. Sajnos, sok ezer magyar nemzetiségűt hurcoltak Csehországba vagy az akkor még szomszédos Szovjetunió távoli vidékeire. Kérem, fontolják meg Kelemen András képviselőtársamnak a 41. pontban szereplő módosító indítványát, amely a 43. ajánlási pontban is ugyanezt tartalmazza. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Németh Zsolt külügyminisztériumi politikai államtitkár úr kért szót. Államtitkár úr, öné a szó.

 

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim!

 

ELNÖK: Egy pillanatra kérem államtitkár úr türelmét, mert a miniszter úr gombja jelent meg a képernyőn. Most már a mikrofon is az öné. Parancsoljon!

 

(10.10)

 

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Számos nagyon fontos felvetés hangzott el, és szeretnék röviden reagálni, hogy az indokainkat ismertessem önökkel.

Először is Kelemen képviselő úr azt a kérdést tette föl, hogy mi van azokkal a kérdésekkel, amelyeket a bizottsági üléseken megfontolandónak, elfogadhatónak tartottunk a kormányzat részéről, de mégsem tudtuk a konkrét módosító javaslatokat támogatni. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy reményeink szerint a részletes vita lezárultával ezek a módosító javaslatok kapcsolódó módosító javaslat formájában benyújtásra fognak kerülni. Itt szeretném aláhúzni, hogy számos, nagyon pozitív szándék fogalmazódott meg minden parlamenti frakció részéről, de valamilyen okból a konkrét formáját nem tudta a kormányzat támogatni a javaslatoknak. Itt volt szükség a megfelelő forma megtalálására, és azt hiszem, ezt sikerült meglelni.

Itt szeretném azonban jelezni, hogy van néhány kérdés, amiben a szándékkal nem tudunk egyetérteni, még akkor sem, ha a motivációt méltányoljuk. Ilyen például az, amit az MDF részéről mind a két felszólaló képviselő megfogalmazott, hogy terjesszük ki a törvény területi hatályát vagy az állampolgárságra, vagy pedig a volt Szovjetunió, Jugoszlávia, illetőleg Csehszlovákia területére. Az a problémánk ezzel a javaslattal, hogy szétfeszíti a törvény kereteit. Nagyon nehéz lenne - 15 volt szovjet, 6 volt jugoszláv, 2 csehszlovák, körbevesz bennünket további 7 szomszéd - plusz 23 országra, mínusz néhány, kiterjeszteni a törvényt, kezelhetetlenné tenné számunkra. Nem beszélve arról, hogy egyetértünk azzal, hogy ezeket az embereket igazságtalanság érte.

Ez a törvény, ha van benne igazságtételi mozzanat, arra tud vállalkozni, hogy a szomszédos országokban élő magyarok számára nyújtson támogatást, illetőleg kedvezményeket. Ilyen értelemben ezekkel az országokkal tudunk most foglalkozni, ami nem jelenti azt, hogy ne tartanánk igazságtalanságnak, ami adott esetben a Kazahsztánban élő magyarokkal történt, vagy adott esetben ne tartanánk igazságtalannak, ami a világ más tájaira vetődött magyarokkal történt, és ne próbálnánk velük is más eszközökkel foglalkozni, más eszközökkel az ő problémáikra is megoldást találni.

A szomszédos országok viszonylatában alapvetően a státustörvény filozófiája, ami generálisan megvalósítható. A magunk részéről a nem szomszédos országok esetében, megvallom önöknek őszintén, a kormányzathoz legközelebb a kettős állampolgárság megteremtésének a filozófiája áll.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Azt gondoljuk, hogy a világ különféle sarkaiba szétszóródott magyarok számára Magyarországnak meg kellene adni a kettős állampolgárságot, meg kellene találni a módját annak, hogy ők ezáltal is kapcsolódhassanak az anyaországhoz. Különféle okokból a szomszédos országok irányában generálisan ez a megoldás nem alkalmazható, hiszen részben konkrét jogszabályi akadálya van, de tartunk azoktól a migrációs következményektől is, ami egy ilyen megoldással járna a szomszédos országok irányban.

Egy eljárási nehézség is lenne: hogyan lehet megállapítani, hogy kit hurcoltak el erőszakkal? Mi az a kategória-rendszer, amíg azt mondjuk, hogy erőszakkal, és hol van, amikor már csak indirekt, de mindenféleképpen az erőszakhoz közelálló eszközökről van szó?

Kelemen képviselő úr javaslatához kapcsolódóan szeretném itt megemlíteni, hogy ugyanakkor a kormány megfontolta, hogy Ausztriát kivegye a törvény hatálya alól, és végül is elfogadta az erre vonatkozó javaslatot. Rendkívül sok érv hangzott el ezzel kapcsolatban. A gazdasági okokat tartom talán a legfontosabbnak, az ausztriai magyarok nem szorulnak rá az anyaország támogatására. Egy nagyon fontos célja a törvénynek, hogy megelőzzük a migrációt Magyarország uniós csatlakozásával. Ez a motíváció sem indokolja, hogy benne legyen Ausztria a területi hatályban. Az Európai Uniót érintő felvetések is egyébként elhangzottak; illetve az ausztriai magyarok részéről is, itt már utalt Bauer Tamás arra, hogy bizonyos ausztriai magyarok a törvény hatálya alá tartoztak volna, más ausztriai magyarok nem tartoztak volna a törvény hatálya alá. Ez az ausztriai magyarok részéről az Ausztrián belüli nemzetiségi megkülönböztetés problémáját vetette föl.

Kelemen András említette még, hogy több nemzetiséghez ne lehessen tartozni. Ezt is megértem, mert valóban, valahol gátat kell szabni annak, hogy mennyiben lehet ezzel a törvénnyel, a törvény adta lehetőségekkel visszaélni. Úgy ítéljük meg azonban, hogy azok a gátak, amelyeket beépítettünk, elegendőek, és elképzelhető egy olyan speciális szituáció, amikor a magát magyarnak valló személy nem tud választani egy más identitáshoz való kötődése és a magyar identitás között. Nem akarjuk kizárni az identitásválasztás szabadságának az elve alapján a több identitáshoz való kapcsolódás lehetőségét. De természetesen ezt a motivációt is megértem, amit Kelemen képviselő megfogalmazott.

Más fékeket viszont beépítettünk. Itt hadd utaljak arra, hogy nyilvánosan kell az illetőnek magát magyarnak vallania majd egy ajánló szervezetnél, magyarnak kell vallania magát, és színvonalasan kell tudni magyarul megnyilvánulni az illetőnek, és el kell nyernie az ajánló szervezet ajánlását. Ezt követően mindig a magyar hatóság kezében van a fék; részben oly módon, hogy az ajánló szervezetre vonatkozóan a magyar kormány fog döntést hozni, hogy kinek az ajánlását fogadja el, részben pedig oly módon, hogy felülbírálhatja bizonyos konkrét esetekben az ajánlásokat. Úgy ítéljük meg, hogy ez a kontrollmechanizmus a visszaélés megelőzése érdekében elegendő.

Bauer Tamás képviselő úr felvetéseire már részben válaszoltam. Én mindenféleképpen értékelem azt, hogy egy valóban alapos, koncepcionális alternatívát fogalmazott meg, még ha valóban megfogalmazódhattak volna ezek az elgondolások néhány évvel hamarabb is. Az is mindenféleképpen figyelemre méltó, hogy ő nagyon következetesen próbálja meg a jogszabályban képviselni azokat az elveket, amelyeket megfogalmaz.

Alapvetően az én problémám az ő megközelítésével az, hogy mi nem látunk ellentétet a szomszédos országokkal való együttműködés és jószomszédi viszony, illetőleg a szomszédos országokban élő magyarok ügyének a hangsúlyos támogatása között. Ő valahogy mindig ellentétet próbál e két törekvés között találni, mi viszont azon vagyunk, hogy ennek a két törekvésnek az egységét próbáljuk meg a különféle törekvéseinkben megvalósítani.

Az alapszerződések, képviselő úr, ne mondja, hogy a határon túli magyarokért születtek! Annak idején ezt önök sem mondták (Bauer Tamás: De!), hogy a határon túli magyarokért születtek az alapszerződések. Más okból születtek, amin lehet vitatkozni, hogy az helyes volt, vagy nem volt helyes. A határon túli magyarok egyébként ki is nyilvánították, valóban, hogy ők ezzel a megoldással nem értenek egyet, de ettől még lehetett indokolt adott esetben ezeknek a szerződéseknek a megkötése, az önök szempontjából mindenféleképpen.

Összességében én ebben a vitában azt tartom fontosnak, hogy próbáljuk meg a határon túli magyarok támogatásának a célkitűzését és a jószomszédi kapcsolatépítést egységben kezelni. Mi a magunk részéről erre törekszünk. Ez a státustörvény valóban a határon túli magyarokról szól, de számos kormányzati intézkedés szól a szomszédokkal való együttműködésről.

 

 

(10.20)

 

Ön a munkavállalás példáját hozta föl. A munkavállalás területére is ez vonatkozik, hiszen a szomszédainkkal vannak munkavállalásra vonatkozó szerződéseink, és ezeknek a keretei között a többségi nemzetnek nyilvánvalóan alapvető elvárása, hogy ott semmiféle pozitív kisebbségi szempont ne érvényesüljön, és ott nem is érvényesül, hiszen kétoldalú szerződések alapján történik a magyarországi munkavállalás, és nem tudják egyébként sokszor a kontingenst tölteni. Mind Szlovákiával, mind Romániával rendelkezünk ilyen szerződésekkel.

Tehát, képviselő úr, én megértem, hogy nehéz elfogadni azt a szempontrendszert, hogy a szomszédos országokban élő magyarokról szól ez a törvény. Itt fontos mindegyik eleme ennek a célkitűzésnek. A szomszédos országokra próbáljuk vonatkoztatni, említettem, hogy miért, a nagyvilágban élő magyarokra hogyan tekintünk, hogyan próbáljuk az ő problémáikat más eszközökkel kezelni, és hogy miért a magyarokra helyezzük ebben a törvényben a hangsúlyt. Eljött az ideje, hogy a magyarokra is egyszer helyezze a Magyar Köztársaság a hangsúlyt, nem feledkezve meg a jószomszédi kapcsolattartás fontosságáról.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Több kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Mindenekelőtt két rövid észrevétel ahhoz, amit Lezsák képviselő úr, illetve az államtitkár úr mondott. Lezsák képviselő úr azt mondja, hogy az SZDSZ álláspontja a kormánynak azzal a törekvésével áll szemben, hogy a magyar állam segítsen a szomszéd országokban élő magyarokon. Nem! Az SZDSZ álláspontja azzal áll szemben, hogy ilyen módon, ilyen kötöttségekkel, ilyen eszközökkel, ilyen kockázatokkal tegye ezt. A mi javaslataink arra irányulnak, hogy más módon tegye ezt. Majd a második vitaszakaszban erre még visszatérek.

Amit az államtitkár úr mondott: muszáj arra utalnom, ha előveszi az alapszerződéseket, és megnézi azoknak a rendelkezéseit, azok kisebbségi jogokról szólnak, kisebbségi jogokról, államtitkár úr. Azok hetven év után vagy hetvenöt év után először fogadtatták el a szomszéd országokkal, hogy a kisebbségi magyarok kérdése nem belügy, hanem a két ország szerződésében rendezendő ügy. Ezt egyébként nem mi találtuk ki, hanem az Antall-kormány kezdte, mi folytattuk - tehát ilyen értelemben az az állítása, hogy másról szóltak, egyszerűen, finoman fogalmazva: hamisítás -, azt gondolom, hogy ezen az úton lehet és helyes továbblépni.

A másik kérdés pedig ez a bizonyos szomszédokon túli - amiről Kelemen András is beszélt, és amiről Bakonyi Tibornak egy kitűnő módosító javaslata is beszél, amiről ma még nem esett szó. Abban egyetértek az államtitkár úrral, hogy ezt az erőszakos áttelepítés klauzulát nem lehet, nem célszerű alkalmazni, hiszen akit nem erőszakkal áttelepítettek, hanem csak tanulást, munkát, családot talált Csehországban, Oroszországban vagy bárhol másutt, azt sem kell diszkriminálni, azt is magyarnak kell tekintenünk, határon túli magyarnak. Tehát ilyen értelemben ebben az esetben a Bakonyi-féle vagy az általam javasolt megoldás járható út (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem voltak az államtitkár úrnak komolyan vehető érvei ezzel szemben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az államtitkár úr számos olyan kérdést érintett, amely majd csak a következő vitaszakaszokban kerül sorra, de egyet, úgy érzem, nagyon fontos érinteni. Nekem már volt alkalmam leülni a határon túl élő szervezetek képviselőivel, és, tisztelt államtitkár úr, az egyik a sok más vitatott pont közül, amit legsérelmesebbnek tartanak, az, hogy a magyar kormány akarja megmondani, hogy ki lehet az a szervezet, aki az ajánlást megteheti akár a személyi hatályra, akár a szervezeti hatályra vonatkozóan. Azt gondolom, hogy nekünk kötelességünk itt végiggondolni, és nem zárkózhatunk el azoktól a tényektől, hogy a határon túl élő magyarok közösségekben élnek, különböző szervezeteket hoztak létre önkormányzatoktól az egyesületekig, és ha ezek között a magyar kormány akar különbséget tenni aszerint, hogy te ajánlhatsz, és a te ajánlásodat én hitelesnek elismerem, ti pedig ezt nem tehetitek, ez egy nagyon durva beavatkozás lenne az ő közösségi életükbe. Ezt mindenképpen meg kellene fontolni. Majd később az ajánlási pontoknál erre visszatérek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Vojnik Mária képviselő asszony, MSZP.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Magam is beszédének arra a kitételére szeretnék reagálni, amelyben az ajánló szervezetet és a pillanatnyilag regnáló kormányt kapcsolja össze.

Tisztelt Államtitkár Úr! A szakértői bizottság szocialista párti tagjaként határozottan állíthatom, hogy a határon túli szervezetek nem támogatják az önök indítványát, miszerint az ajánló szervezet közül az teheti meg jogszerűen ezt az ajánlást, amelyet ajánló szervezetként a magyar kormány elfogad. A Magyar Szocialista Párt módosító csomagjában természetesen ezt a nemkívánatos megoldást megpróbáljuk korrigálni, és bizonyára képviselőtársaim ezt a részletes vitában még indokolni fogják. Különösen azért fájdalmas, mert az ajánló szervezeten túl természetesen önök ezt következetesen végigviszik a törvény egyéb helyein is. Mondjuk, például ahol az elbírálható pályázatnál valaki elmondja, hogy ki nyerheti meg, ki az, aki eredménnyel pályázhat egy pályázaton, nem a Magyar Állandó Értekezlet, nem a törvény, hanem ágazati miniszterek lesznek azok, akik ezt a jogosítványt gyakorolják és megmondják, hogy ki tekinthető magyarnak, melyik intézmény tekinthető magyar nyelvű oktatási intézménynek, iskolának.

Úgy gondolom, ha van ennek a törvényjavaslatnak feltétlenül módosítandó passzusa, akkor az ajánló szervezetek kérdését és az ebből következő, a törvényben más helyen is elhibázott megoldásokat feltétlenül végig kellene a kormánynak gondolni a határon túli magyarok érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Vojnik Mária képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a határon túli szervezetek nem támogatják. Nagy felelősség megszólalni a határon túli magyar szervezetek nevében. Göndör képviselő úr is tapasztalatairól beszélt. Hadd mondjam el, hogy két hete magam is bejártam Kovásznát, Zágonban voltam, Bánffyhunyadon voltam, Kolozsvárott voltam, Nyárádmagyaróson, kisfalvakban, nagyvárosban, nagy szervezetek képviselőivel régi kapcsolatrendszer alapján... - nem mernék ideállni az ország Házában, és megszólalni a határon túli szervezetek nevében, mert azt tapasztalom, hogy igenis a várakozás feszültsége van akár Erdélyben, akár a Felvidéken, akár Kárpátalján, akár a Délvidéken, és tudják, hogy egy rendkívüli történelmi felelősséggel birkózik először ez a kormányzat. Éppen ezt a felelősséget kellene talán itt, az ország Házában is érvényesítenünk.

Bauer Tamás képviselőtársamnak mindössze annyit mondok, hogy erre a rendkívüli történelmi feladatra vállalkozott a kormányzat, és azt tapasztalom, hogy amikor a kormány egy problémára talál egy megoldást, akkor Bauer képviselőtársam a megoldásra mindig talál egy problémát. (Bauer Tamás a fejét ingatja.)

Végezetül, államtitkár úr szavaira hadd mondjam el, hogy én tiszteletben tartom az érveit, és szeretném elmondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum által javasolt módosítások ügyében a MÁÉRT munkabizottsága dolgozik, és éppen a várhatóan elfogadott törvény gyakorlati tapasztalata alapján meg fogjuk találni azokat a módosító indítványokat, amelyek akár a kettős állampolgárság, akár más területeken megoldást fognak jelenteni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Amikor ebben a vitában megszólalunk, akkor mindannyian tisztában vagyunk a magunk felelősségével. Úgy gondolom, képviselő úrnak nem kell erre a felelősségre bennünket külön figyelmeztetni. Ebben az ügyben bátorságról beszélni - úgy gondolom, hogy mindannyiunknak kell némi bátorság, hiszen egy vadonatúj konstrukciót, egy új törvényjavaslatot fogunk tárgyalni, vagy ennek a részletes vitája zajlik sok konfliktussal, nagy felelősséggel és természetesen egyelőre mindenben még nem pontosan kiszámítható következményekkel.

 

(10.30)

 

De tisztelt képviselő úr, szeretném elmondani, hogy én nem most találkozom először ezzel a törvényjavaslattal, hanem a létrehozott, a törvényjavaslatot előkészítő szakértői bizottságban rendszeresen találkoztam. Őszintén fájlalom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőivel nem találkoztam minden alkalommal ebben a szakértői bizottságban, amelynek az ülésein maradéktalanul, minden alkalommal részt vettem, és természetesen erről, az ajánló szervezetekről a szakbizottság igenis vitát folytatott. Amennyiben képviselőtársamat a téma érdekli, ennek jegyzőkönyvét természetesen bármikor megtalálhatja.

Köszönöm a figyelmet. (Egy hang az MSZP soraiból: Olvassa el! - Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Lezsák Sándor képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Vojnik Mária képviselőtársamnak nem kell engem meggyőznie a buzgalmáról és arról a tisztességes hozzáállásról, amelyet valóban tanúsítanak.

Már korábban megfogalmaztam, hogy én megkülönböztetem, igenis megkülönböztetem ilyen szempontból az ellenzéket, és talán tapasztalni is lehet, hogy több olyan korrekciós javaslatot fogadott el a kormányzat, amelyet szocialista képviselőtársaim fogalmaztak meg, például Bazsa képviselő úr korrekciós javaslatát.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót felszólalásra Tabajdi Csaba képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvény neve is többszörös változáson ment keresztül: első, lánykori neve státustörvény volt, aztán lett belőle kedvezménytörvény, még most sem pontos ez a törvény, mert arról szól, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat.

Ez a törvény nem erről szól, ez a szomszédos országokban élő magyarok kedvezményeiről és támogatásairól szól. Egészen más kategória az, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szól a törvény, de akkor miért nincs benne az, amit joggal kértünk számon, hogy a határon túli magyarokat Trianon óta máig nem integrálták egyenjogú állampolgárként kellőképpen, méghozzá autonóm módon nem integrálták. Akkor benne kellene lennie az integrációnak és az autonómiának egyaránt.

Benne kellene lennie annak, amit a kormány makacsul elutasít. Benne kellene lenni a kétoldalú szerződéseknek; és amit aztán ép ésszel végképp nem lehet megérteni: mi baja van a kormánynak az Antall-kormány idején megkötött magyar-ukrán kisebbségvédelmi egyezménnyel vagy a senki által nem vitatott magyar-horvát, magyar-szlovén kisebbségvédelmi egyezményekkel? Hiszen a magyar nemzeti stratégiának, a határon túli magyarok védelmének ezek nagyon fontos összetevői.

Mint ahogy a Szlovéniában elfogadott hasonló törvény igenis mer hivatkozni Szlovénia kétoldalú államközi kapcsolataira, ez a mostani preambulum és ez a törvénytervezet egyáltalán nem foglalkozik ezzel. Ami a kérdéskört illeti: a személyi hatály a legbonyolultabb, a legkevésbé tisztázott eleme az egész törvénynek.

Az előttünk folyó vita is mutatta, hogy bár egészen más következtetéseket vonunk le, mint amit Bauer Tamás tett, de alapvetően aggályaiban rengeteg a valóságos elem, rengeteg az igazságos mag. Ezeket a problémákat mi is elmondtuk, és hogy a tévénéző is értse, mielőtt szakmai részletekbe bocsátkoznék, ma sem lehet tudni, e törvény alapján sem idehaza, hogy kik fogják kapni a magyar adófizetők támogatásából a kedvezményeket és a támogatásokat; nem tudják a határon túli magyarok, és nem tudják a többségi társadalmak sem, mert különben akkor nem tette volna azt az eléggé fura kijelentést - nem értek vele egyet - Adrian Na stase román miniszterelnök, hogy majd hétmillió román lesz Erdélyben. (Közbeszólások az MDF soraiból: Magyar!)

Vagyis tegnap egy találkozón Szarka László az egyik... - hétmillió magyar, bocsánat. Az nem bántaná; 7 millió román már van, amiatt Adrian Na stase nem aggódna. Köszönöm a pontosítást.

Tegnap egy találkozón vettünk részt Németh államtitkár úrral az Európa Klubban, ahol Szarka László, az egyik legnevesebb magyar kisebbségkutató is úgy fogalmazott, hogy az alanyok jogilag korrekt kijelölése törvény alapján nem lehetséges.

Azt hiszem - erre már részben az államtitkár úr is utalt -, nagyon sok a kettős identitás, nagyon sok a vegyes házasság, nagyon sokszor nem dönthető el az identitás etnikai prioritások mentén. Ezzel kapcsolatosan sem támogattuk Kelemen András képviselőtársamnak azt a javaslatát, amely tulajdonképpen kizárta a kettős identitást, bár szeretnénk, ha kapcsolódó módosító indítványban a kormány megfontolná Duray Miklós és a Magyar Koalíció Pártja javaslatát; nevezetesen, hogy a törvény kedvezményeit csak az vehesse igénybe, aki más országok által nyújtott kedvezményeket nem vesz igénybe.

A Kelemen András-féle problémára szerintem a Magyar Koalíció Pártja szövegjavaslata a megfelelő válasz és a megfelelő megoldás. Komoly gondot jelent a jogalany. Annyiban szerencsére történt előrelépés a Szocialista Párt fölvetése nyomán, hogy a szabad identitásválasztás vált a jogalany meghatározásának, a kedvezményezettek körének az elvévé, meghatározó, rendező elvévé.

Ugyanakkor a szöveg pontatlan az 1. §-ban, hiszen nincs benne expressis verbis, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki, aki... Ezért mi kapcsolódó módosító indítványban igenis ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a szabad identitásválasztás elve pontosan, világosan jelenjen meg.

Volt egy módosító indítványunk, a 37. módosító indítvány, amellyel nem tettünk mást, mint beemeltük azt, amiben a hat parlamenti párt és az összes határon túli magyar szervezet és a kormány megegyezett a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén, amikor is belevettük azt a segítő kritériumrendszert, amely segítene a határon túli magyar szervezeteknek, az ajánló szervezeteknek, de a Magyar Köztársaságnak is, amely alapján tételesen felsoroltuk mindazokat az élethelyzeteket, amelyek a szabad identitásválasztást megjelenítik.

Mondom ezeket: az az ember, aki középfokú magyar nyelvtudással rendelkezik - nyilvánvaló, hogy ez a magyar identitás megvallásának egyik formája; állampolgársága szerinti állama magyarként tartja nyilván - nyilvánvaló, hogy ha az egyén ez ellen tiltakozna, nemzetet váltott volna, akkor nem vallaná magát magyarnak; közoktatási intézményben legalább nyolc tanéven át tanult magyar nyelvet - hozzáteszem: ezek a kritériumok vagylagosak, tehát a MÁÉRT értekezletén nem mindennek kell megfelelni, hanem ezen kritériumok közül egynek -; valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon; valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja.

Nem tudom felfogni, hogy azt, amiben a Magyar Állandó Értekezleten megegyeztünk, amely segítené, hogy a szabad identitásválasztást kibontsa, segítené a törvény működőképességét, mi akadályozza meg; mert nem kaptunk érdemi szakmai, politikai, jogi érveket, amelyek miatt a kormány ezt nem tudja támogatni. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert a szabad identitásválasztás elvével mindenki egyetért, de hogy kell valamilyen szűrő, abban is valamennyien egyetértettünk. Akkor miért nem tudunk egy világos, pontos normaszöveget megalkotni, hogy pontosan tudjuk, hogy ki a jogalany, ki a kedvezményezett? - nem azt, hogy ki a magyar, mert magyar az is, aki ennek a törvénynek, amit úgy neveztem el, hogy szomszédmagyar-törvény, a hatálya alá nem tartozik - az is magyar.

Ami pedig Bakonyi képviselőtársam már említett javaslatát illeti, államtitkár úr, lényegében ugyanaz a logikája, mint Kelemen András képviselőtársamé, bár rögtön hozzáteszem, hogy kicsit bonyolultnak tartom Kelemen képviselő úr fogalmazását, de a gondolat, az ötlet jó.

Kérem szépen, nem diszkriminálhatjuk azokat az embereket, akik korábban egy egységes államalakulat tagjaiként, egy föderáció tagjaiként éltek, és bizonyos élethelyzetek következtében, akár erőszakkal - ahogy Kelemen képviselőtársam mondja -, akár pedig a motivált mobilitás, kényszerű vagy önkéntes munkahely-változtatás következtében Szlovákiából elmentek Csehországba, vagy Jugoszláviában elmentek a magyarlakta három köztársaságból akár Bosznia-Hercegovinába, akár Macedóniába.

 

 

(10.40)

 

Nem fogadom el államtitkár úr érveit, hogy ez kezelhetetlenné tenné. Ez néhány tízezer emberről szól, a legszorongatottabb, legnehezebb helyzetben élők helyzetéről szól, és a törvény filozófiájában megint előjön a Fidesz filozófiája, hogy a legkevésbé rászorultak kapják a legkisebb támogatást.

Majd szólni fogunk arról, hogy tulajdonképpen a szórványban élő magyarok lesznek leginkább diszkriminálva az iskolai támogatásnál, azok, akik nem tudják a gyerekeiket - akár a Vajdaságban, akár a Partiumban, akár máshol - magyar iskolába adni, tehát ezt az egész iskolakezdési támogatási dolgot is végig kellene gondolni, mert meggyőződésem, ha most valaki alávetné a diszkrimináció, az alkotmányosság kérdésének ilyen szempontból, mindenképpen diszkriminatív lenne, tehát nem állná meg az egyenlő elbánás elvét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Erkölcsi, politikai, kulturális és gazdasági jelentősége egyaránt van ennek a státustörvénynek. A magyar nemzethez való tartozást azonban ennek a törvénynek a jelenlegi formája jobbára erkölcsi és kulturális kötelékeiben erősíti, de megkockáztatom azt, hogy a politikai kötelékeket is jobban erősíthetné ez a státustörvény, ha majd a későbbiekben a jelenlegi formának a maradéktalan betartása, illetve a továbbfejlesztése megtörténik.

A továbbfejlesztés lehetséges iránya pedig az lehetne, ha az anyaországból induló gazdasági folyamatokat, gazdasági kapcsolatrendszereket is a határon túli területekre tudnánk telepíteni, tehát ha a Magyar Köztársaság kormánya támogatná azon vállalkozásokat, iparűzőket, kereskedőket, akik az anyaországból ipart telepítenek át az elszakított magyar területekre.

Az indítványsorban 51. számon jelenik meg az a képviselői indítványom, amelynek témakörével, tárgykörével az elmúlt években már többször foglalkoztam.

 

ELNÖK: Képviselő úr, ez már a következő vitaszakaszhoz tartok.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnézést, nem tudtam. Köszönöm szépen. Befejezésül ennek a vitaszakasznak a tárgyköréről annyit mondanék, hogy nyilván ennek a törvényjavaslatnak a hatása akkor lesz lemérhető, ha betartására, következetes érvényesítésére sor kerülhet.

Mi a MIÉP részéről úgy értékeljük, hogy ezekkel a szabályozási elemekkel valami elkezdődött; elkezdődött az anyaországi magyarok és a határokon túl élő magyarok kapcsolatrendszerében.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek következnek. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos és tanulságos dolognak tartom azt, ahogy az államtitkár úr a kormány nevében továbbra is ilyen mereven elzárkózik a szomszéd országokon túli, kisebbségben élő magyarok kérdésétől. Ugyanis ez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy egyáltalán mi is a cél. Számunkra - és ezt Lezsák képviselő úrnak is mondom - a cél az, hogy azok számára, akik magyarok, és valahol máshol élnek a világban, ennek a hátrányait, ha úgy tetszik, ennek a kínjait a magyar állam segítségével mérsékeljük, és adott esetben ők szabadon választhassanak abban, hogy asszimilálódnak-e - legyen szó akár Csehországról, akár Romániáról -, vagy megőrzik a magyarságukat, vagy áttelepülnek Magyarországra.

Úgy tűnik a kormány viselkedéséből ebben a kérdésben, hogy neki az, hogy ők magyarok maradjanak ott, ahol élnek, csak a szomszéd országok esetében fontos. Magyarul: a kormányt csak az érdekli, hogy a történelmi Magyarország területén a magyar kisebbségek mint jelentős magyar kisebbségek teljes létszámban megmaradjanak. Ez érdekli őket! Az, hogy ezen kívül mi történik azokkal az emberekkel, akik magyarnak születtek, hogy őnekik megkönnyítjük-e azt, hogy a magyarságukat, a magyar nyelvhez, kultúrához való kapcsolódásukat megőrizzék, már a kormányt nem érdekli. Ők asszimilálódhatnak, ők visszatelepülhetnek, ez neki mindegy, csak a történelmi Magyarország területe érdekli őt. Arról szól tulajdonképpen ez a vita közöttünk, hogy a polgároknak akarunk segíteni, vagy pedig egy effajta törekvés az, ami vezet bennünket.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tabajdi Csaba felvetésére, ha megengedi, egypár dolgot megjegyeznék. Egyrészt hiányolta azt, hogy a különböző alapszerződések és egyéb kétoldalú kapcsolatok nincsenek felsorolva. Ha kézbe veszi a törvényt, láthatja, hogy ott szerepel az a megjegyzés, nevezetesen: a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségek, amelyben benne foglaltatnak - az én értelmezésemben - minden típusú, akár multi-, akár bilaterális szerződések is. Tehát én azt hiszem, ez így benne van. Lehet, hogy Tabajdi Csaba szeretné lapszámban szaporítani a törvény szövegét, de én azt gondolom, hogy ez így korrekt és teljes.

A szabad identitásválasztás elve pedig a törvény alapkoncepciójában kezdettől fogva ott van. Ha tisztelt képviselőtársaim visszaemlékeznek, bizony a külügyi bizottság ülésén is pontosan ezzel kapcsolatban volt hosszas vita, amikor a kormánypártok éppen azt mondták, hogy ez az alapja, önök pedig precízebben szerették volna a jogalanyiság kritériumrendszerét jobban összefogni, ami sokkal több esetben beszűkítőbb eredményű lett volna, mintsem tágító értelmű.

Bauer képviselő úr megjegyzéségre, ha megengedi: ön azt mondja, hogy a kormányt csak azt érdekli, hogy ott maradjanak meg a magyarok, ahol az úgymond történelmi Magyarország.

Tisztelt Bauer képviselő úr, ez a nagy-nagy aggodalom, ami most az ön szavaiból kicseng, tudja, azért hiteltelen, mert korábban én semmi hasonlót öntől ezzel kapcsolatban még nem hallottam. És, ha megengedi, van még egy logikája mindennek: a határon túl élő magyar közösségek nem jószántukból kerültek oda, a határok alakulásában a történelem viharai játszottak szerepet.

Én nem vitatom, hogy egyéni életsorsok szempontjából sokszor a történelem motiváló tényező lehetett, hogy valaki Párizsba, New Yorkba vagy nem tudom, hova költözött, de azért nem ugyanazokról a történelmi körülményekről van szó, tisztelt képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, MDF.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy szerintem a személyi hatály igenis jól meghatározott, és ilyen szempontból talán a legeurokonformabb tervezet, amit valaha is ebben a témában olvastam; hiszen nem vérségi alapon, mint ahogy a szomszédságban is osztanak igazolványokat családfakutatások s a többi alapján, hanem szabad identitásválasztásra alapoz.

A gondot nem az jelenti, hogy mi a jogalany meghatározása, hanem az, hogy milyen földrajzi körben, és ekörül folyik a vita. Ezt lehet rosszhiszeműen úgy megfogalmazni, hogy az egykori Magyarország területére vonatkozik, holott ez egészen tárgyszerűen nem igaz, hiszen a csángókra éppúgy vonatkozik ez a szomszédságban élő magyarokra vonatkozó törvény, mint ahogy vonatkozik, mondjuk, a székelyekre vagy a csallóközi magyarokra, a csángók pedig a történelmi Magyarország határán kívül éltek mindig.

Ami igazán komoly gondot jelent, az a mi történelmünk ebben az ügyben. Hiszen nagyon kíváncsian várom is azt, hogy a kormány milyen módosítással tud ezeknek az igényeknek elébe menni, hiszen nyilvánvalóan nem különbözik a helyzet és az eset aközött, ha valaki Csallóközből kikerült a Szudéta-vidékre, vagy Pozsonyból elköltözött Prágába, vagy pedig munkaviszonyai következtében Székelyföldről leköltözött Bukarestbe. A törvény a földrajzi hatály következtében mégis másképp kezeli jelenleg ezt a kérdést.

Ugyancsak problémát jelent számomra Ausztria is, mert az ottani autochton magyarságra vonatkozólag nyilvánvalóan csak a gazdasági ellenérvet lehet felhozni, hogy egyszerűen ennek a törvénynek a kedvezményei nem jelentenek számukra annyit, de a szimbolikus jelzése biztos jelentene valamit. Viszont ha, mondjuk, Erdélyből átköltözött, jelenleg Bécsben élő emberekre gondolunk, akkor azok nyilvánvalóan inkább a nyugati magyarság fogalomkörébe tartoznak. Tehát ez a helyzetből adódó nehézség, amihez tökéletes megoldást biztos nem fogunk találni, de meg kell közelítsünk egy jó módosítást.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

 

 

(10.50)

 

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó hallani azt, hogy a képviselőtársaim a fogalmak tisztázásával foglalkoznak, különösen jó volt hallani azokat a szavakat, éppen Bauer Tamás képviselő úrtól, aki azt mondta, hogy a hátrányait és kínjait enyhíteni a magyar létnek szerte a világon, a szomszédos országokban és szerte a világon. De az államtitkár úr ezzel kitűnően foglalkozott, egész világosan megmondta, hogy mi a kormány álláspontja. Azt nem kívánják most művelni, mert nem tehetjük, nevezetesen kifejezte azt, hogy kettős állampolgárságra gondolnak, gondolunk a magyarokat illetően szerte a világban. Ez most nincs a Ház asztalán, és valamikor erről nyilván gondolkozni fogunk és cselekedni szándékozunk.

Ami most a téma, a szomszédos államokban élő magyarok dolga, itt, tisztelt Ház, előrelépésről van szó. Nem a világ összes dolgait oldjuk meg mi most itt, ne áltassuk magunkat, de viszont tudjuk azt, és érezzük azt biztosan, hogy előrelépés történik, jelentős előrelépés történik, amit a képviselőtársaink, az államtitkár úr, Tabajdi képviselő úr és sokan évek óta munkálnak. Ez ennek az eredménye is és sok minden más.

Hogy milyen szervezetek vesznek részt ebben, tisztelt Ház? Most vettem részt nehány héttel ezelőtt egy konferenciasorozaton Erdélyben és másutt. Akikkel én találkoztam, akik eljöttek hozzám - nem ezzel a szándékkal, de akik eljöttek hozzám -, mindegyik azt mondta, hogy de jó, hogy van, és szívesen részt vesznek ezeknek a dolgoknak a tisztázásában.

Még egyet, tisztelt Ház: hogy itt előrelépés történjen, az azt jelenti, hogy a kisebbségi jogok, emberi jogok dolgaival foglalkozunk. Ezek emberi jogok, tehát nemcsak speciális magyar, hanem azonkívül a világ békéjének a dolga is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Tabajdi Csaba képviselő úr.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Teljesen egyetértek Horváth János képviselőtársammal, hogy nem kívánjuk megoldani az összes határon túli magyar problémáját, már legalábbis jogilag, meg sem tudnánk oldani. Jogilag csak a szomszédos országokban élő magyarok problémáját kívánjuk rendezni.

Ugyanakkor nem értem, hogy az a 42. számon futó javaslatunkat - amely elsősorban gesztus és jogi kötelezettségvállalás lett volna arra, hogy a Magyar Köztársaság határain kívül élő, e törvény hatálya alá nem tartozó magyarok kedvezményeiről és támogatásáról külön jogszabály rendelkezik - miért nem tudja támogatni a kormány. Ez gesztus lett volna a nyugati magyarok felé, gesztus lett volna azok számára, akik nem tartoznak e törvény hatálya alá.

Kelemen képviselőtársam azt mondta, hogy ez a legeurokonformabb. Azt hiszem, az Európa Tanácsban találhatna ennél sokkal eurokonformabb megoldásokat, de csak keresse meg a magyar kisebbségi törvényt. Az Antall-kormány idején - amikor Kelemen képviselőtársam államtitkár úr volt - a magyar kisebbségi törvényben nagyon jól megfogalmaztuk a szabad identitásválasztás elvét. Bár fele olyan jól meg lenne fogalmazva ebben a törvényben!

Pósán képviselőtársamnak pedig azt szeretném mondani, hogy a Magyar Állandó Értekezletet vagy komolyan veszi a kormány, vagy sem. Ha azon a Magyar Állandó Értekezleten megállapodunk valamiben, megegyezünk valamiben, hogy kik legyenek a kedvezményezettek, akkor nem értem, hogy miért nem lehet e törvény kereteibe belefoglalni. Ez nem az MSZP kekeckedése, ahogy Pósán úr próbálja beállítani. Itt megegyeztünk valamiben nemzeti konszenzussal, amely működőképesebbé, világosabbá tenné ezt a törvényt. Nem látom be, uraim, hogy miért nem tudják ezt önök támogatni, hacsak az egész MÁÉRT-et önök nem tekintik blöffnek. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Surján László képviselő úr, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy amivel itt most szemben állunk és amivel kínlódunk, abból adódik, hogy itt egy hatalmas, mondhatni folyamatos spektrum van. A közvetlenül a határ túloldalán lévő színmagyar településen élőktől a Koszovó környékén ezért, azért, amazért letelepült jugoszláv állampolgárig, illetve ezekről a helyekről harmadik országba távozott emberekig, ebben a spektrumban valahol a törvénynek határt kell szabnia. Úgy érzem, talán mindnyájan képesek lennénk olyan hozzászólást fogalmazni, amely ezt a határt világosabbá teszi, és ugyanakkor mindannyian szívesen fogalmazunk olyan mondatokat, ami ezt a határt kiterjeszti.

Vegyük észre, hogy mindannyiunkban ez a kettősség működik. Úgy érzem, hogy a MÁÉRT-en megfogalmazott pontoknál is túl szűkre szabta a határt. Csak egyetlen példát mondva - bár én is tudom, hogy vagylagosak voltak azok a pontok, amelyeket Tabajdi képviselőtársam az imént ismertetett -, az iskoláztatás magyar nyelvű éveire vonatkozott. Akinek abból egy éve hiányzik, nyilvánvaló, hogy nem lehetne kizárni. Tehát elvekben ez is egyfajta megoldás, de vannak más megoldások. Ha szélesebbre tudjuk tárni a kaput, akkor, azt gondolom, azt jól tesszük.

Érdekes eleme lenne ennek a törvénynek az, amit Tabajdi képviselő úr felvet - hiszen én úgy érzem, hogy azt csak példaképpen mondta, hogy az alapszerződések legyenek felsorolva benne -, hogy az egész problémakört, a határon túl élő magyarság összes problémakörét vegyük. Itt bennem egy ijedelem vagy egy fék jelent meg, hogy vajon akkor nem terjedünk-e túl, mint ahogy én túlterjedtem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - bocsánat, abba is hagyom -, nem terjedtünk-e túl a magyar állam joghatóságán. (Bauer Tamás: Végig túlterjedtünk.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Tabajdi Csaba képviselő úr, MSZP.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): A jegyzőkönyv érdekében, és hogy a tévénézők és a rádióhallgatók tudják, szó szerint olvasom a MÁÉRT nyilatkozatát. "Az ajánlás kiadásához a magyar nemzethez való tartozás írásban történő kinyilvánítása és az ajánlás igénylése, valamint a magyar nyelv ismerete szükséges. Az ajánló szervezet különleges méltánylást kívánó körülmények esetén eltekinthet a magyar nyelvtudástól, ha a kérelmező személy eleget tesz az alábbi feltételek egyikének:

A) Az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván.

B) Szülei közül az egyik magyar nemzetiségű.

C) Házastársa rendelkezik magyar igazolvánnyal.

D) Valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja.

E) Valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon.

F) Magyar oktatási nyelvű közoktatási intézményben járt legalább négy évet, vagy gyermekei magyar oktatási nyelvű közoktatási intézménybe járnak.

Ha a kérelmező a felsorolt feltételeket hitelesen igazolni tudja, az ajánlást származására, vallására, politikai hovatartozására tekintet nélkül meg kell adni. Vagyis semmiféle további mérlegelési lehetősége senkinek, sem az ajánló szervezetnek, sem a magyar kormánynak nincsen."

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most két percre jelentkezett Surján László képviselő úr, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Én nem veszek részt a MÁÉRT szakértői munkájában, tehát engedtessék meg nekem, hogy egy kérdést tegyek fel. Az elhangzottak alapján egy magyarul alig beszélő, de magát magyarnak érző csángó benne van-e a törvény kedvezményezettjeiben? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Benne van! Hogyne!) Úgy éreztem - abból, amit felsorolt -, hogy kiesett. (Dr. Vojnik Mária: Nem. - Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita első szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát, az ajánlás 6-11., 14-18., a 20., valamint a 47-90. pontokra. Több felszólaló jelentkezett. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, de azt hiszem, hogy először Kelemen képviselő úrnak kellene megadni a szót, aki írásban jelentkezett minden egyes napirendi ponthoz, és most is jelentkezik. A Házszabály szerint őneki kell az elsőnek lennie. (Mádai Péter: Ezt mondta az elnök asszony az előbb.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, szóljon a témához, tehát a 6-11. pontok tekintetében.

 

 

(11.00)

 

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Igenis, köszönöm szépen. (Balczó Zoltán: Korrigáljuk a házvezetést?) Én csak korrekt akartam lenni Kelemen képviselő úrral.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a második vitaszakaszban egyetlen módosító javaslatommal foglalkozzam első nekifutásban, ez pedig a 11. pontban levő módosító javaslatom. Ez a módosító javaslatom - amely a többi javaslatomtól eltérően számos bizottságban megkapta az egyharmados támogatást, sőt egy bizottságban még többséget is kapott - a benyújtott törvényjavaslat 18. §-át, amely "A közszolgálati hírközlő szervek feladatai" címet viseli, bár ennél többet tartalmaz, egészíti ki egy újabb, (3) bekezdéssel. Ez a (3) bekezdés azt mondja, hogy "A Magyar Köztársaság - tehát az állam - biztosítsa annak pénzügyi és technikai feltételeit, hogy a magyarországi országos televízióműsorok a határon túli magyarok számára műholdon és interneten hozzáférhetők legyenek." Magyarul: attól a jelenlegi helyzettől eltérően, amikor műholdon a közszolgálati Magyar Televízió 2-es programja és a Duna Televízió programja férhető hozzá a Kárpát-medencében és azon túl is, Európában, a Magyar Televízió 1-es programja, valamint a két országos kereskedelmi adó, tehát az úgynevezett TV2 és az RTL Klub műsora is legyen hozzáférhető az Európában élő magyarok számára.

Mi indokolja, tisztelt Országgyűlés, ezt a javaslatot? Abból indulok ki, hogy ahhoz, hogy a Magyarországon kívül, Európában élő magyarok számára a magyar identitás megőrizhető legyen, a magyar nyelven való kommunikáció, az ismereteknek, tudásnak, művészeti élménynek magyar nyelven megszerzése perdöntő fontosságú. Ahhoz, hogy a szomszéd országokban élő magyarok új, fiatal generációi magyarul szocializálódjanak, elsősorban magyarul szocializálódjanak, az kell, hogy a kultúrát, az információt magyarul kaphassák meg.

Nos, azt gondolom, hogy az a jelenlegi helyzet, amikor a Duna Televízió és a Magyar Televízió 2-es programja áll számukra rendelkezésre, ebből a szempontból félmegoldás. Ha megnézzük a magyarországi televízióállomások nézettségi statisztikáját, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a két adó, tehát a Magyar Televízió 2 és a Duna Televízió egészen minimális értékeket ér el, messze vezet a két kereskedelmi adó; őket követi nagy leszakadással az MTV 1, és messze utánuk néhány százalékkal az a két adó, az a két műsor, amelyet műholdon továbbítunk a szomszéd országok magyarjai számára. Más a jellege, más a tartalma ezeknek a televízióműsoroknak.

Be kell önöknek vallanom, hogy én a legtöbbet az MTV 2 és a Duna Televízió kulturális és egyéb műsorait nézem. Politikánál nem, de kultúrában, ilyesmiben én sokkal többet nézem ezt a két adót, mint azokat az adókat, amelyek jobban állnak a közvéleményben. Csakhogy abból indulok ki, hogy ahogyan a magyarországi magyar nézők bizony az olcsó szórakozást, limonádét, vetélkedőműsorokat részesítik előnyben a magas kultúrával szemben, valószínűleg a szomszéd országokban élő magyarok és magyar fiatalok körében sincs ez nagyon másként. S ha magyarul a krimit, a limonádét nem kapják meg, akkor nem azt fogják csinálni, hogy ehelyett a mi komoly adásainkat nézik, magas művészi színvonalon, amelyeket a Duna TV és az MTV 2 biztosít, hanem az ottani kereskedelmi adókon fogják nézni a könnyű műsorokat, Romániában a Pro TV-t románul, Szlovákiában a Markizát szlovákul, és bizony a szocializálódásukban, a nevelődésükben, a fejlődésükben a magyar nyelv háttérbe szorul a szlovák, a román, az ukrán, a szerb nyelvvel szemben.

Érdekünk ez? Hát ha azokból a megfontolásokból indulunk ki, amelyekről itt ma mindenki beszélt - és amelyekkel kapcsolatban Lezsák képviselő úr azzal vádolt engem, hogy a szabad demokraták nem akarják azt a célt, hogy a szomszéd országok magyarjai segítséget kapjanak a magyar államtól a nyelvi, kulturális identitásuk megőrzéséhez -, ha azt akarjuk, hogy megőrizzék a nyelvi és kulturális identitásukat, akkor bizony az a helyes, ha a limonádét, a piff-puff filmet, a primitív vetélkedőt is nézhetik magyarul, és nem szlovákul, románul, ukránul vagy szerbül. Ha akarjuk ezt! (Balczó Zoltán: Az amerikai tömegkultúrát!) Azt is, igen, az amerikai filmeket is.

Emlékezzenek arra, hogy annak idején, az ötvenes, hatvanas, hetvenes években valamennyi magyar könyvet, tehát magyar irodalmi alkotást még csak-csak hozzáférhetővé tettek a szomszéd országokban - nagyon korlátozott mértékben -, de az elrománosításnak, elszlovákosításnak az volt a módja, hogy a nem magyar szerzők művei végképp csak románul, szlovákul, s a többi, legyenek hozzáférhetők. És bizony, ettől szoknak rá arra, hogy románul meg szlovákul meg szerbül meg más nyelveken kell olvasni! Ez volt annak idején a módszer! Ez volt a Ceaus escu-rendszerben meg a Husák-rendszerben meg a többiben. Ezt akarjuk mi? Hogy ami nem magyar kultúra, az ne magyarul legyen hozzáférhető? Ami nyugati, ami adott esetben könnyű kultúra, azt szlovákul, románul, ukránul, szerbül kelljen megismerni?

Azt hiszem, hogy ez helytelen politika lenne! Azt hiszem, a helyes politika az, hogy a kultúra, az információ, az ismeretek minden rétegét, minden szintjét tegyük magyarul is hozzáférhetővé azoknak, akiknek erre van szükségük. Hogy amíg televíziót néznek - és biztos ott is sokat néznek televíziót, ugyanúgy, mint Magyarországon, akár tetszik ez nekünk, akár nem -, ott minden szinten legyen választási lehetőség a magyar nyelvű műsor, ne csak a magas kultúra szintjén. És ebből a szempontból tartom perdöntőnek, hogy ez a további három televízióadás is legyen magyarul is hozzáférhető műholdon és Európán kívülre interneten. Ezt a célt szolgálja ez a módosító javaslat.

Azt hittem, amikor ezt a módosító javaslatot megfogalmaztam, hogy mindazok a képviselők, akik olyan magasztosan tudnak beszélni arról, hogy mit kell tennünk a szomszéd országokban élő magyar kisebbségekért, azok kapva kapnak majd ezen a módosító javaslaton. Meg voltam róla győződve, hogy a kormány képviselője, aki ilyen magasztos célokat hirdet, aki arról beszél, hogy országhatárokon túlnyúló egyesítése a nemzetnek, az kapva kap majd ezen a lehetőségen. És a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a bizottságokban a kormány képviselője nem támogatta ezt a módosító javaslatomat, és a kormánypárti képviselők sem támogatták azt. Olyan mulatságos érvelés hangzott el az egyik bizottságban, hogy a kormány üzleti vállalkozásokat nem támogat, márpedig a kereskedelmi televíziók üzleti vállalkozások. Csak azt nem vették észre, hogy a szóban forgó 18. §-t követi a 19. §, amely fölé az a cím van írva a törvényjavaslatban, hogy "Nyereségérdekelt gazdálkodó szervezetek támogatása". (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Tehát a kormány indokoltnak tartja a nyereségérdekelt gazdálkodó szervezetek támogatását, csak éppen azokat a nyereségérdekelt gazdálkodó szervezeteket nem szereti, amelyek a magyar nyelvet és kultúrát terjesztik az éter hullámain keresztül.

Hát micsoda következetesség ez, kedves kormány? Önöknek valóban fontos az, hogy a szomszéd országokban élő magyar milliók, és különösen a fiatal magyarok megőrizzék a magyar nyelvhez és kultúrához való kötődésüket - vagy válogatnak?! Van olyan kultúra, amit igen, van olyan kultúra, amit nem! Biztos azt hiszik, hogy ha önök szelektálnak a kultúrák között, akkor ezt a szelekciót a szomszéd országokban élő magyar fiatalok követni fogják. Nemcsak Magyarországon nem követik az önök szelekcióját a fiatalok - ott sem! És akkor majd a román és a szlovák televíziók felé fognak fordulni, mint ahogy ma is teszik.

Ez az önök nemzeti célja, államtitkár úr és tisztelt kormánypárti képviselők? Fontolják meg még egyszer, nem kellene-e támogatniuk ezt a módosító javaslatomat!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétpercesek következnek. Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

 

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megdöbbentő hozzászólást hallhattunk az imént. S erről az jutott eszembe, hogy amikor a Zeneakadémia környékén kimegyek az utcára, pillanatok belül bokáig járok a kutyatrágyában - Demszky fővárosában -, és ezt lehetőségem van a cipőm talpán hazavinni vagy be a tanterembe, és ott azt az illatot árasztani, amit az SZDSZ nem akar lemosni erről a fővárosról. (Dr. Kelemen András: Ez egy másik téma!)

Hogy hogyan kerül ez ide? Kérem szépen, ha hazavittük ezt a mocskot, ezt a bűzt, akkor kinyithatjuk otthon a televíziót, és a csatornák között ott találhatjuk a szellemi bűzt, szellemi mocskot árasztó két kereskedelmi televízió műsorát. Ezt akarja az SZDSZ képviseletében és Demszkyvel karöltve az egyelőre még tiszta levegőjű Erdélybe, a Délvidékre és Felvidékre átplántálni Bauer úr!

 

 

(11.10)

 

Én úgy gondolom, hogy az elé, amit ő mondott, illett volna odatenni azt a piktogramot, amely azt jelenti, hogy most ez itt a reklám helye. Mert két kereskedelmi adónak állami támogatással a határon túlra való ilyen kiterjesztése fertőzési céllal, azt hiszem, legalábbis megérne néhány forintot az SZDSZ által befizetendő az ORTT felé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogharmonizációs médiatörvény tárgyalásakor meggyőződésemmel állítottam, hogy az SZDSZ és az MSZP nemcsak azért nem szavazza meg azt a törvényt, mert az a csonka kuratóriumokkal párhuzamosan elképzelhetetlen - mondták ők -, hanem azért is, mert az SZDSZ ennek a szemléletnek a korlátlan terjesztése előtt nem tűr meg semmi akadályt.

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megkérem a képviselő urakat, hogy valóban csak a mostani törvényjavaslat részletes vitájához szóljanak hozzá. (Erkel Tibor: A hozzászólásra reagáltam!) Két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás a kereskedelmi televíziókat szeretné ezzel megdotálni, és egyúttal, úgy tűnik, fogadatlan lobbistájaként tevékenykedik, és megkérdőjelezi azt, hogy a nyereségérdekelt vállalkozásokat akkor most a magyar állam hogy és mint...

Én szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a határon túli magyar vállalkozásoknak az erősítése szolgálja azt a célt, hogy a szülőföldjükön a határon túl élő magyarok igenis megmaradhassanak. A két szóban forgó kereskedelmi televíziócsatorna véletlenül sem ebbe a kategóriába esik, a legjobb indulat mellett sem.

Bauer képviselő úr azt mondta, hogy ő úgy gondolta, majd a kormánypárti oldalon a képviselők kapva kapnak ezen a nagyszerű ötleten. Én bevallom őszintén, hogy a magam nevében tudok csak nyilatkozni, de azért óriási kétely merült fel bennem, hogy vajon egy Frei Tamás-típusú műsoron kellene-e kapva kapni, és elképzelte-e Bauer Tamás azt, amikor például egy Frei Tamáshoz hasonló sztárriporter arról fagatja a nem létező bérgyilkost, hogy a román, a szlovák vagy bármelyik kormány fejét mennyiért ölné meg, hogy ebből micsoda botrányok törnének ki. Elgondolkodott-e ezen? És ha igen, akkor, azt gondolom, talán nem állít ilyen típusú javaslatokat és nem fogalmaz meg ilyen típusú módosításokat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem hagyjuk magunkat felbosszantani, kedves Bauer Tamás képviselő úr, nem hagyjuk magunkat provokálni. Meggyőződésem, hogy ez a közel tízperces felszólalása iskolapéldája egy ellenzéki vagy sajátosan értelmezett ellenzéki magatartásnak; bizonyára jóval több tudomása van a munkásmozgalom történetéből a licitálás és a túllicitálás különféle magatartáshelyzeteiről. Jól emlékszünk arra, hogy a szabad demokraták a Duna Televízió költségvetési támogatásakor radikális csökkentést javasoltak, és milyen érvekkel próbálták egyáltalán elhárítani a Duna Televíziónak a terjeszkedését, kiterjedését.

Kedves Bauer Tamás Képviselő Úr! Én azt kérem magától, hogy próbáljunk koncentrálni e törvény alapgondolatára, és netán azonosulni azzal, amit valóban ez a Ház, úgy érzem, nagy többségben akar, és ne akarja ilyen komolytalan javaslatokkal tönkretenni azt a gondolkodást, amely igenis jelen van az ország Házában. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kiss Andor képviselő úrnak adom meg a szót két percre, MIÉP.

 

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a magam részéről teljes mértékben egyetértek Bauer Tamás képviselőtársam javaslatával, természetesen egy kitétellel: csak akkor engedélyezném, hogy a műholdas adásokon keresztül közvetítsék e két kereskedelmi televízió műsorát, amikor az ORTT döntése értelmében éppen sötétnek kell lenniük a képernyőknek, azon elkövetett bűneik miatt, mint például ami a Frei Tamás-interjúból következett, tíz percre vagy akár egy órára vagy félórára, hogy a határon túli nézőik láthassák azt a szép kis feliratot, hogy miért is van éppen adásszünet ezekben a televíziókban, akkor én is mindenképpen javasolom azt, hogy közvetítsék műholdon keresztül a kereskedelmi rádiók és televíziók műsorát, elrettentő példaként, a szomszédos országokban lévő magyarság, illetve az Európában élő magyarság számára.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Eörsi Mátyás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Én meg vagyok döbbenve, mert én azt hittem, hogy Juszt László blöffölt, amikor azt mondta, hogy ez a Frei-interjú kormánypárti sugallatra készült, de úgy látszik, hogy igaza lehetett, mert ha a Frei-interjú az indoka annak, hogy nem mehetnek a kereskedelmi tévék, és a kormánypártok már a Frei-interjút megelőzően nem támogatták, tehát tudták, hogy lesz egy ilyen Frei-interjú, akkor egyszerűen rémület költözik a szívembe, hogy mi folyik ebben az országban.

Most vagy Pósán képviselő úr visszavonja ezt a féktelen csacsiságot, amit mondott, vagy pedig kénytelen vagyok azzal a gyanúperrel élni, hogy Juszt Lászlónak igaza volt; hát ha így van, nagyon nagy baj van, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Ehhez a vitaszakaszhoz még öt normál felszólaló, tehát tízperces felszólalásra jelentkező van, de most még több kétperces felszólaló következik; most Ivanics István képviselő úr, Fidesz.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nekem egy kicsit fájdalmas a média szereplőiről így vitatkozni, mert a szabadság fogalmához valahogy nem társul ez a dolog. Én semmi kivetnivalót nem találnék abban, hogy kereskedelmi televíziók sugározzanak a határon túli területekre műholdon keresztül.

Teljesen természetesnek és logikusnak ítélem, és valóban, ebben én egyetértek Bauer képviselőtársammal, hogy minél több szektor tudjon kifelé lépni a határainkon túlra, egy komplex képet, és úgy gondolom, irányítottság nélkül kell közvetíteni, ez a szabadságnak a minimuma lenne.

Természetesen szerintem nagyon helyesen azért nincsenek benne a kereskedelmi televíziók, mert ez financiális kérdést is felvet, és ha ezt a törvényt valakik támadták, akkor éppen azon keresztül támadták, hogy mennyibe fog ez kerülni. Amennyiben a kereskedelmi televíziók ezt saját maguk megtennék a saját maguk beruházásában, én semmi kivetnivalót nem találnék ez irányban, én a magam részéről támogatnám. Az elé, hogy tükrözzük a valóságot, hogy ki sugározhat magyarul Magyarországon kívülre, diszkriminatív korlátot én semmiképpen nem támasztanék.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az FKGP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót két percre Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon örülök Ivanics képviselő úr támogatásának, és ez rokonszenvesebb álláspont, mint a kormánykoalíció jelentős részének és magának a kormánynak a határozott elutasítása.

Én azt gondolom - és bízom benne, hogy a kormányváltás után erre sor is fog kerülni -, hogy a kormánynak tárgyalnia kell a kereskedelmi televíziókkal, milyen támogatást kérnek a kormánytól ahhoz, hogy ebben részt tudjanak venni. Hiszen ez nem egy kereskedelmi televíziós feladat, a magyar nyelvnek és kultúrának a terjesztése a szomszéd országokban; nyilván nekik is van ebben valamennyi érdekük, és a magyar államnak van ebben állami, nemzeti érdeke, hogy a magyar nyelven minden kulturális szint hozzáférhető legyen, ahogy ezt Ivanics képviselő úr helyesen mondta. Minthogy a jelenlegi kormány ezt helyteleníti - mert itt több kormánypárti és kormányt támogató képviselő elmondta, hogy ezt kifejezetten nem tartja kívánatosnak -, nyilván kormányváltásra van szükség ahhoz, hogy az ilyen tárgyalások a két kereskedelmi televízió és a következő magyar kormány között erről a kérdésről meginduljanak, és valamikor 2003-ban, 2004-ben ez a sugárzás megkezdődjön, és majd az ottani magyarok eldöntik, hogy melyik magyar műsort nézik. Mert köztünk az igazi különbség ebben a kérdésben is az, hogy mi a polgárokra akarjuk bízni, melyik televíziót nézik, önök pedig úgy gondolják, hogy ezt önöknek kell eldönteni, hogy a polgárok, akár itt, akár ott, melyik televíziót nézik.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Kérném, hogy a médiatörvényt tegyük félre, és most tényleg, valóban a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatról beszéljünk; kénytelen leszek most már megvonni a szót attól, aki a médiatörvényt fogja vitatni.

És tényleg a második vitaszakasz - még egyszer ismertetem - 6-11., 14-18., 20., valamint 47-90. pontjai alapján tessenek megjelölni, melyik ponthoz szólnak, igen, nem, miért támogatják; kénytelen leszek a szót megvonni attól, aki nem a részletes vita szabályai szerint fog felszólalni. (Taps a Fidesz soraiban.)

Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

(11.20)

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az egyik módosító javaslat arról szól, hogy a határon túli magyarok oktatási intézményei nagyobb támogatásban részesüljenek, illetve olyan pénzügyi támogatásban, ami az oktatást fejleszti. Ezzel egyet lehet érteni, hiszen ez a támogatás egy konkrét formája, azonban a választókörzetemben ismerek jó néhány iskolát, amelyek igen nehéz körülmények között élnek, és nem kapják meg azt a támogatást, ami a zavartalan működésüket biztosítja. Amikor majd a támogatás nagyságáról dönt a kormány, akkor a magyar oktatási intézményekre is kell gondolni.

Mindenesetre egyetértek azzal, hogy a szülőföldön, Erdélyben és más helyeken élő magyarokat támogatni kell, mert a más országokba való elvándorlás sok lelki fájdalommal jár. Sütő András nagyszerűen fogalmaz ezzel kapcsolatban, amikor azt mondja: "Békésebb nyughelyet keresve elvándorolhat a madár, a kárpáti gímszarvas, szélfútta magjai segítségével a fa is, de az ember szülőföldjét lélekcsorbulás nélkül el nem hagyhatja." Ezt valóban tegyük meg a törvényjavaslatban, hogy az ott élő magyarok szülőföldjüket ne hagyják el, mert ennek biztosan lélekcsorbulás a vége, viszont a támogatás mértékére - még egyszer mondom - nagyon vigyázzunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Bazsa György képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, itt valamennyien tudjuk, hogy ennek a kérdéskörnek, amiről beszélünk, nagy jelentősége van a Magyar Köztársaság belpolitikája, a magyar nemzet egésze és külpolitikánk szempontjából is. Nem véletlen, hogy a kormány nemzeti konszenzusra törekszik, és bizonyos jelek arra utaltak és talán még utalnak, hogy ez létre is hozható. Ez megnyilvánult az előkészítésben, de azt gondolom, meg kell nyilvánulnia a törvény támogatásában valamennyiünk részéről, de abban is, hogy azokat a módosító javaslatokat, amelyeket meggyőződésem szerint nagy hányadban konstruktív, előrevivő szándékkal nyújtottunk be, a kormány támogassa is.

Amikor az ezzel foglalkozó kormányülés után megjelent a sajtóban, hogy 135 benyújtott módosító javaslatból 9-et támogatott a kormány, akkor ki-ki mérlegelhette, hogy ez most komoly támogatás, vagy igencsak szolid mértékű támogatása azoknak a módosításoknak, amelyeket mi megfogalmaztunk. Ez 6 százalékos támogatási arány. Én magam 16 módosító indítványt nyújtottam be, és mint kiderült, ahogy Lezsák képviselőtársam mondotta, ebből akár példaként is - mármint feltételezem, hogy pozitív példaként is - lehet azt mondani, hogy van a 9, kormány által támogatott javaslat között ellenzéki is. Ebből a 16-ból ez az egy támogatás az én esetemben egy szónak a támogatását jelenti, hogy a közmédia ne csak a magyarságról, hanem a világról is igyekezzen objektív, tárgyilagos képet nyújtani a határon túl élő magyaroknak. Meg kell mondanom, én erre nem vagyok annyira büszke, mint ahogy ezt alkalmasint interpretálni lehetne.

Mivel az összes többi javaslat is pozitív volt - és most ebben a szakaszban kilenc javaslattal akarok röviden foglalkozni, fel is sorolhatom a számokat: 46., 50., 58., 60., 62., 65., 66., 87. számú javaslatokkal, mert a többit nem támogatta a kormány. Ez teljesen érthetetlen számomra - ugyan most csak kettő tartozik ide -, mert öt olyan javaslat van, ami nyelvhelyességi javaslat, ahol egy határozott névelő, egy többes szám szükséges ahhoz, hogy ez a törvény ne csak a magyarokról szóljon, hanem magyarul - vagy pontosabban: helyesen magyarul - szóljon. Ezt a kormány nem támogatta meglepő módon. A bizottságunk legalább nagyobb része, ahol ül egy íróként is működő elnök, egy bölcsészdoktor alelnök, egy magyartanár, pillanatok alatt belátta, hogy bizonyos megfogalmazásokban határozott névelő kell, más esetekben többes szám kell, mert egyébként nem fogunk példát mutatni a magyar nyelv helyes használatából a külföldön, határaink túl élő magyaroknak, akiknek ez a lehetőség korlátozottan áll rendelkezésükre, hiszen rendszeresen egy másik nyelv behatását kell elszenvedniük - e tekintetben, azt gondolom, elszenvedniük. Ha ez a törvény nem mutat példát a helyes magyar nyelvhasználatból, akkor azt gondolom, nagyon sokat is ártunk - (A kormánypártok soraira mutatva:) bólogat ott ugyancsak egy magyartanár.

Érthetetlen, hogy miért nem tudja ezt... Miért nem lehet az "óvódát" egy hosszú és egy rövid "o"-val írni, és nem két hosszúval, ahogy a törvényjavaslatban szerepel? Azt gondolom, ezt igazából lehetne támogatni, a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Szótára ezt hosszú ideje így adja meg. (Közbeszólás: Számítógép miatt!) A számítógépre nem érdemes semmit kenni, a számítógép azt csinálja, amire mi utasítjuk. Nagyon fegyelmezett műszer, eszköz, nem érdemes semmit rákenni. Ez az egyik csoport, amelyből itt kettő szerepel, de nem fogom elmondani még egyszer ugyanezeket a többi vitaszakaszban.

A másik javaslati csoport, amit megfogalmaztam, egy formai, az egységes igazolvány javítását, kialakítását szolgálja - a 66. pont vonatkozik ide. Azt gondolom, ha nem szabályozzuk úgy, ahogy általában szoktuk azt, hogy hogyan kell egy ilyen igazolványt megkérni, milyen formanyomtatvány szerint és milyen eljárási rend szerint, akkor ebből nagy káosz lesz. Csak elővettem véletlenül: egy egyszerű lakcímbejelentő laphoz egy normális kérdőívet vagy adatlap-szolgáltató ívet igényel a magyar állam itthon. Ugyanezt a rendszert a kinti relációban is meg kellene valósítani, a javaslatok - nemcsak a 66., hanem a többi is - erről szóltak. Úgy látta a kormány, hogy nem jó javaslatok.

Azt gondolom persze - mint ahogy kiderült -, hogy ebben a formában nem támogatja, hanem majd csatlakozó módosító indítványok formájában igen. Akkor meg az a gyanúm, hogy arról van szó, hogy a 135-ből 9 támogatás azt mutatta, hogy zömmel az ellenzék - nem kizárólagosan, de azért számolhatóan zömmel - nyújtott be módosítókat, de nem tud értelmes és jó javaslatokat vagy konstruktív javaslatokat benyújtani; összesen kilencet az elhangzott arányban. A csatlakozó módosítók egyébként meg fogják valósítani ezeket, hiszen elhangzott, hogy a különböző bizottsági fórumokon már 30 vagy ennél is több javaslat támogatható, tehát rossz lenne az a "statisztika", hogy mi, ellenzékiek képesek vagyunk ilyen nagy számban, ilyen nagy arányban értelmes, konstruktív javaslatokat benyújtani. Bekövetkezik, tudom, hiszen már látom, mások is látják közülünk, hogy ez a csatorna... - nem egészen értem, persze akarom mondani, nagyon is értem, hogy miért ez a taktika folytatódik. Azért, mert akkor úgy tűnne, hogy nekünk konstruktív, értelmes, jó javaslataink lennének.

Végül van egy ugyancsak idetartozó, csak szűkebb szakterületemhez közelebb álló javaslat, az 50. számú. Ez eredendően azt mondja ki, ami egyébként meglévő gyakorlat, hogy a törvény hatálya alá tartozó magyar tudósok a Magyar Tudományos Akadémia külső, illetőleg köztestületi tagjai lehetnek. Vannak Erdélyből, máshonnan is ilyen tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának, tehát igazából csak a teljesség kedvéért kell ezt ebbe a törvénybe bevenni, az Akadémiáról szóló törvény ezt tartalmazza. Azt gondolom, ez nem a mennyből lecsöppenő, leeső szituáció, ehhez út vezet. Ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja vagy köztestületi tagja legyen valaki, el kell érni bizonyos tudományos eredményeket, illetve fel kell mutatni az ezekre alapozott bizonyos tudományos dokumentumokat; értek ez alatt egy doktori PhD-fokozatot, egy habilitációs címet vagy egy Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.

Egy kiegészítő javaslatban azt fogalmazom meg, hogy ez is kerüljön bele, ne csak a doktori képzésben vehessen részt a törvény hatálya alá tartozó magyar személy, hanem doktori fokozatot is szerezhessen. Ez a feltétele annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja legyen, habilitálhasson, illetve a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét is megszerezhesse - ez meg annak a feltétele, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja legyen. Az utat is gondoltam, hogy érdemes ebben a törvényben megfogalmazni, nem csak a célt, de hogy ez miért nem támogatható, amikor ugyanúgy csak a meglévő helyzetnek egy tisztes, a képet teljessé tevő kiegészítéséről van szó, azt kell mondanom, teljességgel érthetetlen.

 

(11.30)

 

Ezért vannak tehát egy szempontból aggályaink, hogy hogyan lehet ilyen felfogásban nemzeti konszenzust kialakítani, amikor mi arra törekszünk. Ez egy teljesen nyilvánvalóan konszenzusra, egységre törekvő javaslatsorozat volt, s ehelyett egyetlen szónak az elfogadását ne adj' isten még elismerő büszkeséggel kijelenteni, szerintem nem a nemzeti konszenzusra való törekvés formáját jelenti. Nagyon kérem a kormányt, gondolja meg, hogy ne ilyen alapállásból, hanem megértő és együttműködő alapállásból próbáljunk beszélni, mint ahogy azt mi tettük és szeretnénk tenni a későbbiekben is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, MDF.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy az erre a szakaszra vonatkozó módosító javaslataimat indokoljam. Mindjárt kapcsolódnék az előttem szólóhoz, nekem is van egy javaslatom ugyanahhoz a törvényjavaslati részhez, amely a jegyzékben a 49. számot viseli.

Azok, akik korábban foglalkoztak ezzel a kérdéssel, talán még emlékeznek rá, hogy volt egy alapjavaslatom a közoktatási törvény módosításánál, amely szerint a térségi együttműködés kiépítését és az országos szervezetek nemzeti szervezetté történő átalakítását oly módon képzeltem el, hogy a határ mindkét oldalán működő részek összefogásával kialakult oktatási intézmények révén - mivel ez az oktatási törvényre vonatkozott -, valamint azzal, hogy az Országos Köznevelési Tanács, az Országos Pedagógus Akkreditációs Bizottság, a Tankönyv és Taneszköz Tanács, de továbbmegyek, a pedagógiai szakmai szervezetek, szülői és diákszervezetek, valamint az iskolafenntartók képviseleti szervei működésükben és szerkezetükben közeledjenek egymáshoz, épüljenek ki közöttük a kapcsolatok, vagy épüljenek át úgy, hogy bennük egyenlő joggal vehessenek részt határon túli magyar küldöttek is.

Azt hiszem, a szándék nyilvánvaló, de a megoldás oktatásügyben nem törvénybe illeszkedő, hiszen ez más szintű rendezést igénylő kérdés, amin tovább kell dolgozni. A módosító javaslatom ebben a szellemben fogalmazódott meg. Végiggondolván azt, hogy a nemzet egészére kiterjedő közfeladatok ellátásában mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, aki ez iránt érdeklődő nemzettagnak tartja magát, azt javaslom ebben a módosításban, hogy azok a köztestületek, amelyek a magyar kultúra és tudomány ápolására, továbbá egyéb közfeladatok ellátására szerveződtek és működnek, tagjaik közé egyenlő jogon vegyék fel a magyar igazolvánnyal rendelkező személyt, ha az belépni kíván. Ehhez hozzáteszem azt, hogy a civil szervezetek ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést magyar igazolvánnyal rendelkező tagok felvétele kapcsán.

Az ellenvetés ezzel a módosító javaslatommal szemben az volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia az egyetlen olyan köztestület, amely számba jöhet. Nos, egyrészt nem ez az egyetlen számba jöhető köztestület, hiszen jól tudjuk, hogy például a szakmai kamarák is idetartoznak, másrészt viszont másutt is elhangzott már az az érvelés, hogy nem kellene rögzíteni a jelenlegi helyzetet, hanem kaput nyitni a jövőnek, mint ahogy például, úgy tudom, Tabajdi képviselő úrnak azt az indítványát, amelyben az alapítványok jelenlegi működését körülírni és lehatárolni törekedett, pontosan ezzel az érveléssel utasították el, azzal, hogy a jövő számára és a rugalmas célkövetés számára tartsuk meg a lehetőségeket.

A következő módosító indítványomban az utazási kedvezményt érintően a 9. § (4) bekezdésének elhagyását javasoltam. Úgy érzem, ez menet közben megoldódott. Tudomásom van a kormány részéről egy olyan módosító indítványról, amely megoldja ezt a kérdést, ezért ezen tovább is lépnék.

Az 59. sorszám alatt egy technikai jellegű javaslat szerepel, ami meggondolandó, bár eddig nem támogatott. Ebben azt javaslom, hogy a szomszédos államokban meglévő tanulói vagy hallgatói jogviszony fennállását ne a magyar igazolványba jegyezzék be, hanem az ajánló szervezet igazolja ezt a diákigazolványban. Ennek a javaslatomnak csak technikai oka van, hiszen olyan igazolásról van szó, amely évente esedékes, és nyilvánvalóan nehezen megoldható, hogy - a módosító tervek szerint - egy tíz évig használandó igazolványban történjék ennek a megújítása és bejegyzése.

A következő módosító javaslatom a 73. számú ajánlási pontban szerepel. Szemben a 15. § (1) bekezdésének megfogalmazásával, ahol a nevelési-oktatási támogatás iránti pályázatot saját háztartásban élő kiskorú gyermekhez és állandó lakhelyhez köti, úgy érzem, ez a két kritérium felesleges szigorítást tartalmaz, amely a támogatás fő szempontjától eltér, és főképpen félreviszi azt a támogatást, amit megfogalmaztunk. Ezek a szigorítások a törvény célja szempontjából igazából szükségteleneknek és feleslegeseknek tűnnek számomra, ezért ezek törlését javaslom.

A 76. pontban a 15. § (2) bekezdésének a módosítását javaslom. Itt is hasonló szellemű a változtatásom: a saját háztartás és az állandó lakhely hangsúlyozását érzem feleslegesen szigorító intézkedésnek.

A 78. §-sal kapcsolatban a külügyi bizottság ülésén a kormány részéről elhangzott az a megállapítás, hogy egy csatlakozó módosító javaslat megfogalmazható. Itt ugyanis azt javasoltam, az, hogy a pályázati kérelem elbírálása során mely óvoda és mely oktatási intézmény minősül magyar tannyelvűnek, ne pusztán az oktatási miniszterhez kötődő jog legyen, hiszen a tényleges körülményeket legjobban az ajánló szervezet tudja felismerni, és a szubszidiaritás elve is ezt követelné meg. Természetesen el tudok képzelni egy ennél pontosabban megfogalmazott csatlakozó módosító indítványt, és amennyiben ilyen keletkezik - ahogy azt a kormány jelezte -, akkor azt támogatni fogom.

A 82. pontban a 15. § (4) bekezdéséhez egy kiegészítést javasolok. Ez kétségtelenül felvet egy elvi kérdést is. Mindenekelőtt úgy érzem, hogy a szülőföldön nyújtandó nevelési-oktatási és tankönyvtámogatás döntő lépés abban, hogy minden, a magyar nemzethez magát tartozónak érző és a kulturális identitás területén a gyerekei számára valamit átadó szülő közvetlenül érezze azt, hogy ebben valamilyen, ha csak szimbolikusat is, de támogatást kap. Ennek következtében elvileg a pályázati rendszer ellen vagyok, és legszívesebben azt mondanám, hogy alanyi jogon járjon. Azonban egy olyan területen, amely számunkra nem tekinthető át, Magyarország határain kívül az alanyi jogosultságot megállapítani nyilvánvalóan nagyon nehéz volna, ezért a pályázati kérelem szükségességét identifikációs, beazonosítási szempontból indokoltnak tartom. Tehát a pályázatra szükség van az igényjogosultak megállapításához.

Ugyanakkor ha a hasonló helyzetben lévő pályázók megfelelnek a kötelezettségeknek, a kívánalmaknak, akkor az igénylő jogosultak között nem szabad indokolatlanul különbséget tenni, mert igazából ez volna a diszkrimináció, hanem a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket egyenlően kellene elosztani. Ezzel kapcsolatosan ellenvetés fogalmazódott meg a kormány részéről, hogy egy pályázati elbírálás számára eleve kötelező feltételt megszabni nem lehet.

 

(11.40)

 

Formailag tehát igaz és én elfogadom a kormány álláspontját, de a cél szempontjából kétségtelen, hogy nagyon-nagyon káros volna, ha önkényessé válna annak az elbírálása, hogy a megfelelő feltételek között élő szülők gyermekei kapnak vagy nem kapnak, ha ez esetleges önkényes elbírálás eredménye lenne. Erre szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy itt is talán érdemes volna továbbgondolni, hogyan lehet áthidalni a pályáztatás és az alanyi jogú szándék között húzódó feszültséget.

Köszönöm szépen. Ezek volnának a megjegyzéseim e vitaszakaszban.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre kért szót Bauer Tamás képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Csak az késztetett szólásra, hogy Kelemen András képviselő úr ezzel a szülőföldön nyújtandó oktatási támogatással azt a kifejezést használta, hogy minden szülő, minden család. Azt hiszem, ön is tudja, hogy ez nem igaz, hiszen ez csak azok számára hozzáférhető, ahol van olyan iskola. Azok számára, akik ennél kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mert nincs számukra hozzáférhető iskola, szórványban vagy más okból, azok ehhez a támogatáshoz nem juthatnak hozzá. Ez tehát tipikus példája annak, hogy a kedvezőbb helyzetben levőt támogatja a magyar állam, a kedvezőtlenebb helyzetben levőt pedig nem támogatja a magyar állam. Ez az egyik oka annak, amiért én a magam módosító javaslatában ennek a formának az elhagyását javaslom, be kell vallanom.

Külön szépséghibája ennek a támogatásnak, hogy arra van szükség hozzá, hogy Budapesten a magyar Oktatási Minisztérium készítsen el és feltehetően tegyen közzé egy listát arról, hogy az egyes szomszéd országokban mely iskolákat tekinti magyar nyelvű oktatást folytató iskolának. Ez nyilvánvalóan cáfolja az államtitkár úrnak azt az állítását, hogy ennek a törvénynek nincs exterritoriális hatálya, mert ha Budapesten döntik el, hogy Erdélyben melyik iskola minősül a törvény hatálya alá tartozónak, akkor ez bizony exterritoriális valami - tehát ez egy teljesen abszurd forma. És azt a pénzt, ami van, nyilván nem helyes ilyen módon, ilyen, kifejezetten a rászorultakkal szemben a kevésbé rászorultakat preferáló módon fölhasználni. Az más kérdés, hogy a Fideszben ez általános elv, nemcsak a szomszéd országok magyarságánál, hanem a magyarországi magyarságnál is, hogy a kevésbé rászorulót támogatjuk, a jobban rászorulót meg háttérbe szorítjuk. Úgyhogy ez logikus.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvalóan a most vitatott támogatásnak egy világos célja van. Nem egyszerűen és általánosan egy szociális támogatás, hanem a támogatással azt akarja erősíteni ez a törvény, hogy ahol van magyar iskola és van lehetőség, ott a megfelelő feltételekkel gyermekeiket magyar iskolába járatók kapják ezt a támogatást. Sajnálatos, hogy ezzel nyilvánvalóan nem tud mindenki élni.

Engem Bauer Tamás okfejtése kicsit arra emlékeztet, hogy amikor a Fővárosi Közgyűlés tagja voltam - a példa hasonló lesz -, fölmerült a metrószakaszjegy bevezetése. Ottani képviselőtársai azzal érveltek a metrószakaszjegy ellen, hogy ne vezessük be, hiszen az autóbuszokon nincs meg annak a lehetősége - fölszállás, leszállás -, hogy automatikusan kezelhető legyen, ott nem lehet megvalósítani, ezért a metróban se valósítsuk meg. Szerencsére aztán a többség másként döntött.

Tehát tudomásul kell venni, hogy igen, az adott típusú és célú támogatás elérésére az abban kedvezményezettek adott körének van csak lehetősége; nem általános célú szociális támogatásról van szó, hanem a magyar iskolába járáshoz kapcsolódó kedvezményről.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Kelemen András képviselő úr, MDF.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Amennyiben úgy fogalmaztam volna kötetlen és rövidített formában, hogy "minden szülőnek", akkor természetesen ez pongyolaság a részemről, hiszen tudjuk nagyon jól a törvényjavaslatból, hogy két gyermekhez és magyar oktatáshoz kötött a jogosultság.

Az, hogy nem rászorultakra vonatkozik, engem egy kicsit megint arra emlékeztet, mint amikor igen közepes jövedelmű embereket Magyarországon jómódúaknak neveztek az adótörvény kapcsán. Igenis, a rászorultak kapják, legfeljebb nem minden rászorulthoz jut el. De hogy mennyire rászorultak kapják, hadd hivatkozzam a Magyar Hírlapban éppen Bíró Béla írására. Azt mondja, hogy "A tankönyvek ára, szépirodalmi művek, a heti hat oktatási óra és legalább ennyi tanulásra fordított idő, a vizsgák és a rájuk való felkészülés mind-mind plusz megterhelés, amelyet a többségi diák nem ismer. A továbbiakban ugyanis bármely főiskolai felvételin román anyanyelvű kollégáival kell tudását összemérnie. Mindez tényleg olyan többletterhelést jelent, ami a valóságos egyenlőség érdekében tényleg kompenzációra szorul."

Azt hiszem tehát, igencsak bizonyítva van, hogy rászorultak kapják.

 

ELNÖK: Köszönöm. Több kétperces nincs. Megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak. Tessék!

 

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A második körben elhangzott felvetésekre szeretnék röviden reagálni. Kezdeném talán a médiára vonatkozó SZDSZ-es felvetéssel.

A Magyar Köztársaságnak arra van módja, hogy törvényi szinten a közszolgálati médiára vonatkozóan vállaljon kötelezettségeket. Arra nincsen módja, hogy a nem közszolgálati médiákra vonatkozóan törvényi szinten kötelezettséget vállaljon. Ugyanakkor a lehetőségét mindenképpen meg kívánja teremteni ennek is. Tehát egyetértek a kormánypárti képviselők közül azokkal, akik azt mondják, hogy a törvény nem zárja ki a kereskedelmi tévék támogatásának a lehetőségét. Pontosan megtalálta ennek a jogi feltételeit megteremtő helyet Bauer képviselő úr is, de erre vonatkozó kötelezettséget ebben a törvényi helyzetben nem kívánunk vállalni. Én a magam részéről egyébként nem értenék egyet ezzel a támogatással sem a kereskedelmi tévéknél, de ez külön kérdés, nem tartozik a mostani vitához. A törvény megteremti ennek a lehetőségét.

Bazsa képviselő úr felvetéseivel kapcsolatban jegyezném meg, hogy én nagyon korrektnek tartom az ő javaslatait. Azt gondolom, egy dolgot felejtett el a képviselő úr közölni a Ház nyilvánosságával, hogy tíz darab módosító javaslatának a módosítási szándékával fejezte ki a kormány az egyetértését. Az ő javaslatai ilyen értelemben be fognak épülni reményeink szerint a törvénybe. Tehát azt a fajta elkeseredést, amit az ő szavaiból ki lehetett venni, hogy a kormány nem támogatná ezeket az ésszerű javaslatokat, beleértve a nyelvhelyességi javaslatokat: szeretném őt megnyugtatni, indokolatlan a nyugtalansága, a kormány támogatja az ő módosító javaslatainak a lényegét, a tartalmát; egy-két formai apróság ugyanakkor a megszövegezéssel kapcsolatban fölvetődhet. De nem szeretnénk azt a dicsőséget sem elvenni a képviselő úrtól, hogy az ő nevén történjenek meg ezek a módosítások, ezért jelezzük számára a mi véleményünket, és ha úgy gondolja, akkor az MSZP továbbviheti a javaslatot.

A civil szervezetek, köztestületek támogatásával kapcsolatban szeretném Kelemen képviselő úr számára jelezni, hogy a magunk részéről nem szeretnénk törvényi szinten előírni civil szervezetek számára eljárási kérdéseket. Ezeket alapvetően az ő alapszabályukban kell rögzíteni. Természetesnek tartjuk, hogy a határon túli magyarokat, akik magyar igazolvánnyal rendelkeznek, nem lehetséges hátrányosan megkülönböztetni. Ez szintén nem ennek a jogszabálynak a kérdése, adott esetben a polgári törvénykönyv keretei között lehet ezt szabályozni.

A nevelési támogatásról. Képviselő úrnak azzal a szándékával, hogy egyenlő támogatásban részesüljenek azok, akik érintettjei, kedvezményezettjei a nevelési támogatásnak, a kormányzat egyetért, ezt szeretném itt kinyilvánítani.

 

(11.50)

 

Valóban meglehetősen nehezen lehetne kezelni, ha eltérő összegű támogatásokat kapnának.

Ugyanakkor nem tudok mit kezdeni azzal az érveléssel, hogy a rászorultakat és a kevésbé rászorultakat szembeállítjuk, nem vesszük figyelembe a szociális megfontolásokat. Ennek az oktatási-nevelési támogatásnak hármas célja van. Először is szeretnénk a szülőföldön való maradást elősegíteni. Nagyon gyakran tapasztalható, hogy határon túli vagy határ menti magyarok átküldik Magyarországra már a középiskolás gyermekeket is tanulni, tehát a szülőföldön történő maradást szeretné ez az oktatási-nevelési támogatás célul kitűzni.

Másodszor: családpolitikai, családtámogatási mozzanata van, hiszen legalább két gyermekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy ezt a támogatást igénybe lehessen venni. Nincsen módunk arra, hogy egyéb családtámogatási rendszert, ami Magyarországon működőképes - mondjuk, az adórendszeren keresztül -, a határon túl működtetni lehessen. Ugyanakkor a határon túli magyarokat nemcsak a beolvadás, nem csupán az elvándorlás, hanem az alacsony gyerekszám is gyengíti, ezért fontosnak tartjuk, hogy legyen a határon túl is valamilyen típusú családtámogatási intézmény.

Harmadsorban pedig a határon túli magyar oktatási intézményeket is szeretnénk ezzel a nevelési támogatással segíteni. Itt annak az egyszerű ténynek a figyelembevételét kérem mindenkitől, hogy az általános iskolai képzésben részt vevő határon túli gyermekek mintegy 30 százaléka, ha tehetné, sem veszi igénybe a magyar oktatási intézményeket. Ez a magyar oktatási intézmények meggyengülését hozhatja magával. Ez a legindirektebb, ugyanakkor a legegyértelműbb támogatás, amit ennek az intézményrendszernek tudunk nyújtani.

Azzal, hogy ennek extraterritoriális vonatkozásai lennének, ahogy itt Bauer képviselő úr ezt megfogalmazta, vitatkoznék. Elfogadtuk azt a módosító javaslatot, hogy az ajánló szervezeteknek döntő szava van abban, hogy mely intézmények minősülhetnek olyan intézménynek, hogy az abba járó gyermekek részesülhessenek a támogatásban. Az ajánló szervezeteknek ilyen típusú hangsúlyos szerepeltetése - utalnék itt Vojnik Mária megjegyzésére is, amit még a korábbiakban tett, hogy az ajánló szervezeteket nem kellő mértékben nagyvonalúan kezelné a kormányzat - tévedés. A határon túli magyarok fogják létrehozni ezeket az ajánló szervezeteket, ezek társadalmi szervezetek lesznek, ezt szeretném hangsúlyozni. Erre vonatkozóan a Magyar Állandó Értekezlet egyértelmű ajánlást dolgozott ki, tehát az érdekvédelmi szervezeteknek, az egyházaknak és más, érdek-képviseleti, civil szervezeteknek a közös szervezetei lesznek ezek.

Ugyanakkor nem szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, amikor adott esetben több ajánló szervezet jön létre, és nem lehet eldönteni, hogy melyik a legitim ajánló szervezet, tehát a magyar kormányzat bekapcsolása ezen ajánló szervezetek jóváhagyásába megkerülhetetlen. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Reményeink szerint egy fog létrejönni, és nem is lesz gyakorlatilag jelentősége annak, hogy a magyar kormány milyen álláspontot alakít ki. De mi van akkor, ha több ajánló szervezet jön létre a határon túl, mely ajánló szervezet ajánlását fogja majd a magyar kormány elfogadni? (Bauer Tamás: Bármelyikét!) Ezt a magyar kormánynak kell eldönteni, hiszen ha nem fogadja el a határon túli egyes ajánló szervezeteket, akkor a magyar igazolvány kiadásának mechanizmusa államigazgatási szempontból teljességgel kezelhetetlenné válik, hogy csak egy mozzanatot itt aláhúzzak. Tehát az ajánló szervezeteknek egyébként az ilyen hangsúlyos szerepeltetése a törvényben - szeretném önöknek ezt most itt jelezni - a magyar kormányzatnak volt kezdettől fogva a határozott álláspontja, a kritikák pedig kezdetben alapvetően abból az irányból érkeztek, hogy mivel magyar állami kedvezményeket fogunk a határon túli magyarok számára biztosítani, ezért az a legegyszerűbb megoldás, ha a magyar állam fogja eldönteni, hogy kinek ad magyar igazolványokat, és ezekre az ajánló szervezetekre egyáltalán nincs is szükség.

A kormányzat azonban azon az állásponton volt, hogy a magyar nemzetpolitikának az elmúlt tíz évben egy rendkívül nagy eredménye, hogy létrejöttek ezek a határon túli szervezetek, ezért megkerülhetetlen tényezőkként szerepet kell nekik adni a státustörvény végrehajtásában. Nem közjogi szerepet adtunk a határon túli magyar egyesületeknek; ajánlásokat tesznek, a döntést megtartja a magyar kormány, de ezáltal egy kompromisszumot tudtunk találni aközött, hogy a határon túli magyarok, illetőleg a magyar kormány közösen határozza meg végső soron nemcsak a jogalanyokat, de egyáltalán a törvény végrehajtásának a mechanizmusait is.

Tehát összességében a kedvezményekkel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy most ennyit tud Magyarország a határon túli magyarok számára nyújtani kedvezményben, illetőleg támogatásban. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben a kedvezmények köre nem bővíthető. A magunk részéről azon leszünk, hogy ha a magyar gazdaság lehetőségei, illetőleg a jogszabályi változások, a kétoldalú kapcsolatok, a határon túli magyarok igényei változnak, akkor rugalmasan alkalmazkodjunk, és mint ahogy most sor kerül a kisebbségi törvényben a különféle kompetenciák módosítására Magyarországon, a későbbiekben néhány éves tapasztalat után mód lesz arra, hogy a kedvezmények körét, amit a határon túli magyarok számára tud nyújtani Magyarország, a Magyar Köztársaság is bővítse. Tehát ez a jelenlegi helyzet, ami ebben a törvénytervezetben szerepel, és azon vagyunk, hogy a jövőben ez bővíthető legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A második vitaszakaszt nem tudtuk lezárni, öt normál felszólalás és nagyon sok kétperces felszólaló neve van a monitoron. Tizenkét órakor be kell fejeznünk, ezért elnapoljuk a részletes vitát. A részletes vita folytatására az elfogadott napirend értelmében ma este az utolsó napirendként kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most hallgassák meg a jegyzői bejelentést!

 




Felszólalások:   19-22   23-125   126-127      Ülésnap adatai