Készült: 2020.09.27.23:09:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

209. ülésnap (2001.05.28.),  89-112. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 36:32


Felszólalások:   25-89   89-112   113-120      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. (Nincs jelentkező.) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 30-37. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Tekintettel arra, hogy felszólaló nincs, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Pokorni Zoltán oktatási miniszter urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Pokorni Zoltán: Majd akkor!) Majd a határozathozatalt megelőzően kíván szólni, jelzi a miniszter úr.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4241. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4241/8. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező oktatási bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Lezsák Sándor nemet int.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy az előterjesztéshez érkezett módosító indítványokat összevontan tárgyaljuk meg. Kérem, aki ezen javaslatommal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés jól látható többsége elfogadta a javaslatomat.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-8. pontjai alapján. Megkérdezem, ki kíván felszólalni.

Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egyetlen csatlakozó módosító indítványomra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, ez pedig a szóban forgó német tannyelvű egyetem általam javasolt névmódosítása, névkiegészítése. Véleményem szerint akkor járunk el helyesen, ha ennek az egész Közép-Európára kisugárzó elit egyetemnek minden vonatkozása hamisítástól mentes, igaz szándékot tükrözne; ha igaz lenne a neve is, márpedig a javasolt név csak akkor igaz, ha azt teljes mivoltában úgy írjuk le, ahogyan azt viselője egész életében használta, és úgy használta, hogy gróf Andrássy Gyula.

Azok közé tartozom, akik nem akarják átírni, nem akarják meghamisítani a történelmet, nem akarják visszavetíteni a múltba a mai kor szokását és értékítéletét; ez mindenképpen történelmietlen magatartás.

 

(16.50)

 

Meggyőződésem szerint mind gróf Bercsényi Miklós, mind báró Eötvös József, mind gróf Batthyány Lajos, mind gróf Széchenyi István, mind gróf Klebelsberg Kunó Magyarország felemelkedéséért küzdött, sőt főrendi mivoltukból fakadóan többet tudtak tenni az ország érdekében, mint közrendű polgártársaik.

Éppen az a szép és gyönyörű a magyar történelemben, hogy a kellő történelmi pillanatban nemzeti egység alakult ki, ami összefogott parasztot és polgárt, nemest és főrendet egyaránt. Csak a marxista történetírás tagadta le és írta át utólag a történelmet, csak a vulgarizált osztályharcos szemlélet láttatta úgy a múlt szereplőit, hogy a királyok, hercegek és grófok mind naplopók és burzsoák voltak. (Dr. Géczi József Alajos: Ez egy nóta!) Ha bizonyíthatóan nem azok voltak, akkor az utólagos történelemszemlélethez történő igazodás jegyében elhagyták Bercsényi Miklós, Széchenyi István vagy Andrássy Gyula neve elől az egész életén át viselt címet.

Az egyetem elnevezéséről szóló vitában egészen különleges érveket is hallottam. Például az egyik szabad demokrata képviselőtársam, Bauer Tamás kifejtette, hogy egy 1946. évi törvény értelmében tilos viselni - akár utólag is - a bárói, grófi címeket, és a törvény értelmében is megengedhetetlen a javaslatom elfogadása.

Nos, ez a felfogás tökéletesen egybeesik azzal a szemlélettel, ami ellen küzdök, és amit Orwell nagyon találóan úgy írt le, hogy "holnaptól kezdve minden másképpen volt". Egy osztályharcos szemlélet megengedheti magának az utólagos történelemhamisítást, hiszen ezért is joggal került ez a szemléletmód a történelem szemétdombjára, de egy magára valamit is adó egyetemnek meg kell magát óvnia ennek a szemléletnek a gyanújától is.

Ezt érezte át a kormány is, amikor támogatásáról biztosította módosító indítványomat. Nem arról van szó, hogy rehabilitáljuk gróf Andrássy Gyula névhasználatát, hanem arról van szó, hogy felül tudunk-e emelkedni a szocialista korszakban belénk erőszakolt szemléleten, hogy a szocializmus győzelmét követően minden másképpen volt, mint ahogy az korábban történt.

Nem akarok semmilyen kampányt indítani annak érdekében, hogy egyik napról a másikra országszerte visszakapják eredeti, teljes nevüket a főrendű nagyjainkról elnevezett intézmények. Nagyon jól tudom, hogy még nem szabadultunk meg - különösen provinciális szinten nem - a múlt árnyaitól. De az Országgyűlés többsége már elkezdheti az orwelli bilincsektől történő megszabadulás folyamatát, és kijelenthetné, hogy a polgári demokrácia győzelmét követően a múltban minden úgy történt, ahogy valójában is megtörtént.

E gondolatokkal kérem a tisztelt Országgyűlést, fontolja meg javaslatomat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását, és megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még felszólalni. Elsőként megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, kétperces időkeretben, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

 

(Mádai Pétert a jegyzői székben Kapronczi Mihály
váltja fel.)

 

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem gondoltam, hogy ezt a vitát itt újra le kellene folytatnunk egy másik törvényjavaslat kapcsán, nem is folytatom le újra. Tudom, hogy itt is van Lezsák képviselő úrnak egy módosító javaslata, tehát ügyrendileg rendben van, csak nem tudom, hogy szükséges-e.

De ha már itt Lezsák képviselő úr a történelem szemétdombjára veti azt, akinek más a véleménye, mint neki - ez történt, ugye -, akkor két dolgot szeretnék mondani. Egyrészt az a bizonyos törvény, az 1947. évi IV. törvény van, hatályban van, és nem véletlenül van hatályban, mert azt fejezte ki, hogy akkor a magyar társadalom szakítani akart egyfajta múlttal, amivel Lezsák képviselő úr, valamint a jelenlegi kormány nem akar szakítani. Erről szólt ez a vita. Én nem akartam újra előhozni, ön hozta újra elő.

Ha önöknek ez az ízlése, az rendben van, de hogy ezt a magyar társadalomra rá akarják erőltetni, az szerintem nincs rendben. Andrássy Gyulát, Széchenyi Istvánt, Wesselényi Miklóst, Eötvös Józsefet azért tiszteljük, amit attól függetlenül tettek, hogy történetesen főrendeknek születtek. Ettől függetlenül tiszteljük őket, és azt gondolom, hogy ha egyszer a magyar társadalom - nem egyedül a Föld országai és Európa országai közül - azt mondta, hogy ezzel a megkülönböztetéssel szakítani akar, akkor érdemes ezt a szakítást tudomásul vennünk, és ugyanúgy tisztelhetjük Széchenyit, Eötvöst, Wesselényit és a többieket, a főrendi előnevük nélkül, mint amennyire tisztelhetik önök a főrendi előnevükkel.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bazsa György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Valóban arról van szó, hogy ezt a vitát már másodjára folytatjuk le, hiszen az eredeti kormányjavaslathoz képest Révész Máriusz képviselőtársunk egy ponton elfogadta az ellenzék érveit, és azt javasolta, hogy ez az egyetem, ami most létesülni fog - legalábbis a szándék szerint ez a javaslat -, kerüljön be a felsőoktatási törvény 1. számú mellékletének felsorolásába, és innentől kezdve tulajdonképpen mindaz a néhány kérdés, ami eddig a vita során felmerült, most ismét előkerül.

Mi ismételten azt mondjuk, hogy ez a módosítás, amit Révész képviselő úr most itt az eredeti javaslathoz képest megtett, üdvözlendő, de két ponton viszont továbbra sem támogatható. Az egyik pont az, hogy ez továbbra sem állami egyetem, miközben egyértelműen arról van szó, hogy jelenleg úgy tűnik, hogy csak és kizárólag magyar állami forrásokból működhet ez az intézmény, hiszen semmi konkrét külföldi forrás ez ideig meg nem jelent; sőt aminek a háttérből az ember elvileg örült volna, hogy egyfajta - így működik a világ - kompenzációként például beruházások megjelennek, mondjuk, a BMW Tatabányán, az az elmúlt napokban olvasható volt, hogy bizony, visszalépett. Tehát ilyenfajta kompenzáció - még egyszer mondom: ez így működik a világ felfogásában - nem látszik megvalósulni.

Itt kizárólag arról van szó, hogy magyar állami pénz, eddig is több mint kétmilliárd forint - ami ugyan rendben van egy romos épület felújítására részben legalábbis - az egyetem alapításával kapcsolatban már odament az egyetem nagy kasszájába. Továbbra is csak ez a helyzet, és akkor ehhez képest az egész egyetemet a magyar állam nem a szokásos úton-módon működteti, hanem egy alapítványi egyetemként szerveződik meg. Ennek az alapítványnak a kuratóriumában nyolc tag van a bíróságon bejegyezve, és elég világosan látható, hogy milyen orientáltságú és kiegyensúlyozottságú. Hárman közülük az Antall-kormányhoz kötődnek, magas tisztségviselői voltak: miniszter, államtitkár, nagykövet, hárman az Orbán-kormányhoz kötődnek, majdnem hasonló beosztásokban, és van még két, ilyen értelemben nem szigorúan kormányhoz kötődő személy. Gondolom, azt már nem kell mondani, hogy a Horn-kormányhoz véletlenül sem kötődik senki a kuratórium tagjai közül.

A kiegyensúlyozottság tehát az Antall- és Orbán-kormány között megvan, a rendszerváltás óta eltelt egyéb kormányok között, tehát a szocialista és szabad demokrata kormány között nincsen. Az világos ebből, amit akkor is mondtunk, hogy innentől kezdve a vezetőt, a professzorokat, a tananyagokat ilyen szempontok szerint határozzák meg állami pénzből. Ha valaki vállalja, mint ezt megtette, mondjuk, Soros György, hogy megfelelő mennyiségű pénzt áldoz egy ilyen egyetem működtetésére, akkor ő nyugodtan megmondhatja, hogy ez egy liberális vagy akármilyen más felfogású intézményként működjön, mert erre biztosította a forrásokat. Közpénzből ilyen egyoldalú politikai indíttatású és habitusú egyetemet nem szabad létrehozni.

Ugyan az én számba adta az egyik országos napilap, de nem én mondtam itt - a jegyzőkönyvből visszakereshető -, hogy ez innentől kezdve a Fidesz pártfőiskolájának fog minősülni. Nem hiszem, hogy jót tesz a magyar felsőoktatásnak a kormány, ha egy ilyen javaslattal ezt az egyébként normális spektrumú felsőoktatási intézményrendszert el fogja torzítani, hogy ilyen foltot vagy pettyet ejt rajta. Ez tehát az egyik gond változatlanul, amit, úgy gondolom, ez a javaslat nem tesz meg.

A másik - és ezzel kapcsolatos a módosító indítványunk is -, Révész Máriusz képviselőtársunk javaslatában egy nagyon definiálatlan fogalom, hogy nemzetközi együttműködési megállapodás alapján létesített egyetem.

 

 

(17.00)

 

Itt nem lehet ilyen pongyolán fogalmazni. Itt mi azt javasoljuk: meg kell mondani, hogy állam- vagy kormányközi, és hivatalos lapban, tehát közlönyben kihirdetett megállapodásról lehet csak szó. Annak van hitele és tartalma, annak van konkrét mondanivalója. Egyébként az itt értelmezett, és a jogrendtől eltérő értelmezés bizony tévutakra vezethet. Ezzel egyáltalán nem tudunk egyetérteni.

Ismételten azt kell mondanom Lezsák Sándor képviselőtársunk javaslatáról - mert ő is ismételten elmondta -, hogy amit ő elmond, azt hadd tekintsem én most írói munkássága részeként, amit egyébként nagyra becsülök, és nagyra becsülünk. De hát nehéz volna osztályharcos szemlélettel vádolni a debreceni tudományegyetemet, amikor 1921-ben, a Horthy-korszakban nem a gróf Tisza István Tudományegyetem nevet vette fel, hanem Tisza István Tudományegyetemnek nevezte magát. Nem hinném, hogy osztályharcos szemlélet uralkodott 1921-ben Magyarországon, sem a dal szövegének, sem más szövegnek megfelelően.

Azt gondolom, nem volna jó, ha báró Eötvös Loránd Tudományegyetemnek neveznénk az ELTE-t. Nem nevezik egyébként sem a Széchenyi rakpartot gróf Széchenyi rakpartnak, s az Andrássy út sem volt soha gróf Andrássy út, pedig nem most adták neki ezt a nevet, hanem jóval korábban. Azt gondolom, ezt teljes mértékben elfogadta a köznyelv, a budapesti is, a hazai is; az úgy, ahogy van, Andrássy út és nem gróf Andrássy út.

Nem hiszem, hogy ezt a cím- és rangszokást - mondtam a múltkor is, hogy nem akarnék -kórságot mondani - vissza kellene hozni. Maradjon minden abban a tisztes polgári felfogásban, amelyet a kormány amúgy olyan sűrűn hangoztat és mond! Érdemei szerint, tisztes magyar néven legyen ez az egyetem, ha már lesz, Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem.

Én egyébként természetesen üdvözlöm Weszelovszky képviselőtársunk módosító javaslatát, amit az oktatási bizottság ülésén az általam elmondottakból nagyon szépen megfogadott. És odateszi a javaslathoz, hogy ", Budapest", hiszen minden egyetem vagy főiskola neve így kell szerepeljen ebben a törvényben.

És végül hadd mondjam még azt el, hogy igazából Révész képviselőtársunk elfogadta azt az érvelést, hogy kerüljön be ez az egész ügy a felsőoktatási törvénybe, ne maradjon kívül. De végül is mégsem fogadja meg igazán, mert azt mondja, hogy külön törvény erről ilyen meg ilyen feltételeket határozhat meg. Hát akkor miért nem kerülhet be a mi javaslatunk, hogy kerüljön be az egész az Ftv.-be, s ez a törvény csak addig éljen igazából, amíg megszületik, mert onnantól kezdve módosította a felsőoktatási törvényt. S ha valaki a magyar felsőoktatásról akar valamit is megtudni, az továbbra is egyetlen, a '93. évi LXXX. törvényből tudhasson meg mindent, és ne kelljen hozzá intézményenként most egy, majd aztán megint egy, majd esetleg egy harmadik külön törvényt alkalmazni.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ha egyszer van egy elfogadható, európai szintű törvényünk, amire miniszter úr személy szerint, külön is, többször idézetten büszke, hogy nagy konszenzussal fogadta el a legutóbbi módosítást a Ház - miként az egész törvényt és a közbeesőket -, akkor most miért kell ebből a törvényből kivenni változatlanul bizonyos elemeket? Maradjon már egy intézmény meg minden intézmény ennek a törvénynek integráns része, s nem ezeket a külön kis törvényeket kell fölsorakoztatni mellé, mögé vagy alá!

A javaslataink tehát erre irányultak és irányulnak; sajnálom, hogy nem érthető, vagy nem akarja a kormánypárt megérteni. Egy törvény a magyar felsőoktatásról egységesen, még ha meghatározott és érthető indokból kivételt teszünk is, akkor is maradjon meg egy törvény, és ne legyenek kis, szaggatott törvények!

Ennyit kellett - úgy gondolom - még egyszer elmondani ismételten, valószínűleg csak a jegyzőkönyvek és a történetiség kedvéért, mert a bizottsági szavazáson nem látszott az elég triviális és kézenfekvő dolgok megértése a kormánypárt részéről. Őszintén sajnáljuk! (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Pósán László képviselő úr, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Koncepcionális kérdésnek tűnik, vagy tűnt az eddigi tárgyalások folyamán is, hogy az Andrássy Egyetemmel kapcsolatosan a fenntartó és az üzemeltető közalapítvány legyen, vagy nevesítsük állami dolognak. Én ebbe azért nem kívánok belemenni, mert láthatóan itt nagyon markánsan eltérnek az álláspontok, és számos érv hangzott el pro és kontra.

Ellenben azt gondolom, hogy nagyon éles sarkítása az egész kérdésnek, amikor Bazsa képviselő úr azt mondja, hogy politikai habitusa lesz az egyetemnek, és ez tulajdonképpen egy pártfőiskola. Azt hiszem, akkor nem nézte meg kellő alapossággal, és csak személynevekből próbál egy ilyen következtetést levonni. Ez nagyon rossz irányba viszi el a gondolkodásmódunkat; annál is inkább, mert elég világosan szerepel az, hogy milyen tudományterületekről lenne szó. Ezek között viszonylag nehéz lenne ezt felfedezni.

Megint egy érdekes kérdés a nemzetközi megállapodás, a bizottsági ülésen erről is volt többször szó. Az is elhangzott a bizottsági ülésen is többször, hogy a magyar hatályos jogrendbe ennek a definíciója bizony sokféle értelmezésre is okot adó dolog. Én továbbra is azt tudom elmondani a tisztelt képviselőknek, hogy ha Magyarország magára nézve irányadónak tekinti, ha Európa többi országa magára nézve irányadónak tekinti azt, hogy vannak szándéknyilatkozatok, mint például a nizzai nyilatkozat az EU-tagállamok részéről, és ennek logikája mentén cselekszik a jövőt illetően, akkor azt gondolom, hogy minden egyéb szándéknyilatkozatot is ilyen értelemben a helyén kell kezelni, és egyfajta kötelezettségként kell értelmezni. Azt hiszem, e tekintetben olyan nagy probléma nincsen.

Ami a névadást illeti, ott nekem személy szerint kétségtelen, hogy a véleményem közelebb áll ahhoz az állásponthoz, hogy a társadalmi státust ne tekintsük a név részének. De azért ez nem úgy vetődik fel, ahogy Bauer úr nagyon élesen próbálja polarizálni, hogy a múlt és a jelen, meg hasonló egyéb dolgok. Ez egy értelmezési kérdés, hogy a név része, vagy nem a név része. Én azt gondolom, hogy nem része.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Sok kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én egy percre még visszatérnék ehhez a név és előnév kérdéshez, mert azt gondolom, nemcsak számomra, hanem talán a miniszter úr számára is és Lezsák képviselő úr számára is tanulságos lehetett az, amit Bazsa képviselő úr itt elmondott nekünk. Nevezetesen az, hogy Magyarországon 1945 előtt sem volt divat névadásnál a nemesi, főrendi előnévvel bővített nevet használni. Nem volt divat! Az, hogy Lezsák képviselő úrnak ez eszébe jutott, ez egy dolog, és én tiszteletben tartom az ő politikai, közéleti ízlését. De az, hogy a kormány, a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya támogatja ezt a javaslatot, azt mutatja, hogy olyasmit támogat ebben az esetben, ami sem a kiegyezés utáni fél évszázadban, sem a Horthy-korszakban nem dívott Magyarországon.

Tehát azt kell észrevennünk itt, hogy annak a Fidesznek a részéről, amely számára abban az időszakban, amikor az MDF hasonló allűrjeit, mondjuk, a pécsi Fidesz-kongresszuson mondott Orbán-beszédben a legélesebben figurázta ki, elképzelhetetlen lett volna az ilyesmi. Egyfajta neofita túlbuzgalom az, amellyel a Fidesz egy ilyen ötletet támogat, hogy használjuk a grófi előnevet egy ilyen intézmény elnevezésekor. A rossz lelkiismeretű neofiták viselkedése az, amit a kormány egy ilyen javaslat támogatásakor most tanúsít. És erre érdemes felfigyelni! Örülök, hogy Pósán képviselő úr nem ilyen neofita ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bazsa György képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Pósán képviselő úr azt mondta, hogy pro és kontra hangzottak el érvek ebben az állami egyetem, nem állami egyetem ügyben. Én a pro érvet nem hallottam. Egyszerűen nem látom be, hogy mi az a korlát, amit nem lehet egy állami egyetem keretében megvalósítani támogatásban, forintban, márkában, schillingben, épületben, ösztöndíjban, akármiben. Ehhez nem kell alapítványi egyetemnek lenni!

Én csak azt látom, hogy közpénz megy el ilyen célra, nem közmegegyezéses alapon és kicsit ellenőrizetlenül megy el, mert innentől kezdve minden a kuratórium kezében van. Semmi olyan érvet nem hallottam, amelyik azt mondaná, hogy azért érdemes a magánalapítványi egyetemet megcsinálni, mert ezt meg ezt az állami egyetemi keretben nem lehet megcsinálni.

 

(17.10)

 

Annyi pénzt lehet hozzá hozni, annyi támogatást szerezhet ez a kuratórium, amennyit csak tud, az egyetem boldog lesz vele, mindent megkaphat, semmiféle korlát nem látszik ebben az ügyben. Tehát a pro érveket nem látom, a kontrát mondjuk.

Ami pedig a jogrendet illeti, hogy mi ez a bizonyos együttműködési szándék meg szerződés: mi világos fogalmat mondtuk, azt gondolom, hogy állam- és kormányközi együttműködés vagy szerződés közlönyben, hivatalos lapban kihirdetve. Ez egy tiszta, világos képlet. Nem hiszem, hogy ez bárki számára magyarázatot vagy spekulációt igényelne. Aláírta a magyar miniszterelnök, az osztrák kancellár, a baden-württembergi miniszterelnök, a Bajor Szabad Állam kancellárja, s innentől kezdve ki van hirdetve a Magyar Közlönyben, mindenki tudja pontosan, mi.

Az, hogy két intézmény, akárki önmagával köt egy ilyen megállapodást, és erre alapozzunk valamit, azt gondoljuk, ez az, ami képtelenség, de ezt nem is kell bevenni.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Sáringer Gyula képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni, hogy tulajdonképpen miért nem a felsőoktatási törvény keretében kerül sor ennek az egyetemnek a megszervezésére. Az egyik az, hogy közalapítványi egyetem. A másik, egy nagyon súlyos kérdés, hogy graduális képzést nem folytat. Ez egy posztgraduális képzést folytató intézmény, ahol már diplomás emberek vesznek részt továbbképzésben, idegen nyelven. A harmadik pedig az, hogy örülnünk kellene, hogy Budapesten indul egy ilyen diplomataképző iskola, mert ha sokat vitatkozunk, és nem tudunk megegyezni ebben a kérdésben, akkor valószínűleg Csehszlovákiában, Prágában vagy Varsóban... - és a magyar felsőoktatási paletta szegényebb lesz azzal, hogy egy idegen nyelvű egyetem nem indul meg itt, nálunk.

Ezek volnának azok az érvek, amik talán közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy miért nem a felsőoktatási törvény keretén belül történik ennek az egyetemnek a megszervezése.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre kért szót Szabados Tamás képviselő úr, MSZP.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Arról is volt vita - ugye emlékeznek, képviselőtársaim? -, hogy miért ragaszkodtunk ahhoz, hogy a felsőoktatási törvény szabályai alapján terjessze ezt be a kormány. Elmondtuk akkor az érveinket, és akkor tett egy látszatgesztust Révész Máriusz, de ezzel semmit nem oldott meg, mert gyakorlatilag egy olyan kivételt hozott ebbe a felsőoktatási törvénybe, amit a miniszter úr ezelőtt egy évvel a felsőoktatási törvény módosításakor az integrációról semmi esetre sem engedett volna meg; nem engedett volna meg egyetlenegy magyarországi felsőoktatási intézménynek sem.

Ez egy olyan precedens, amelyet - azt hiszem - jó lelkiismerettel önök sem nyelhetnek le. Ez egy olyan felső politikai akaratból történt egyetemalapítás, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr külföldi látogatásakor megígért, és azt minden körülmények között át kell vinni, akkor is, ha ez Pokorni miniszter úrnak szerintem a legjobb szakmai meggyőződése ellenére van.

Ami a szándéknyilatkozatot illeti, teljesen egyetértek Bazsa képviselő úrral: itt két német tartomány, Ausztria - amelyik tehet jogi nyilatkozatot - és Magyarország miniszterelnöke tesz valami bizonyos szándéknyilatkozatot, ami semmi esetre sem azonos egy aláírt államközi szerződéssel, nincs kihirdetve, ennek nincs igazi jogforrás értéke.

Pontosan ami a finanszírozást illeti: emiatt ez a bizonyos közalapítvány, amibe várunk külföldi forrásokat... - nem látom biztosítottnak, hogy ezekből az államokból érkezzenek pénzek. Jelen pillanatban magyar költségvetési pénzekből lesz ez az egyetem eltartva, és ettől kezdve semmi esetre sem indokolt a közalapítványi forma, és az, hogy a magyar állami költségvetési pénzek teljesen ellenőrizetlenül vagy nem annyira ellenőrizetten, mint egy állami intézménynél kerüljenek elköltésre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezért, miniszter úr, még egyszer mondom, hogy amit egyik részen szakmai oldalról nem engedélyez, azt ne engedélyezze más oldalról sem.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedi a tisztelt Ház, én egy teljesen más kérdést vennék még most elő, ami, azt gondolom, inkább a negatív tartalmú javaslatok közé tartozik. Bauer képviselő úr beadott néhány olyan módosító javaslatot, amely a névadásnál Lukács György nevét tartalmazza. Én azt hiszem, hogy akkor, amikor egyik oldalon a szabadság és a demokrácia lelkes bajnokaként szokott felszólalni, akkor talán Lukács György nevét e téren behozni némileg anakronisztikusnak tűnik, főleg ha mindezt az 1919-es események tükrébe és miliőjébe helyezzük.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a MIÉP soraiból: Kár volt!)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bazsa György képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, két dologra még kell reagálni. Az egyik: az idegen nyelvű oktatás kérdése. A felsőoktatási törvény lehetővé teszi az idegen nyelven folyó képzést a magyar felsőoktatási intézményrendszerben, mi több, hála istennek, elég nagy számban folyik is ilyen képzés. Orvosi egyetemeinken vagy most már az integrált egyetemek orvostudományi karain - kivétel nélkül, mind az általános orvosképzésben, legtöbbjük a fogorvosi és gyógyszerészképzésben is - angol nyelvű, illetve német nyelvű kurzusokat tartanak a teljes hatéves vagy ötéves képzés idejében, és gyakorlatilag a diplomát is így adják ki nem is magyar állampolgároknak, döntő hányaduk - kilencvensok százalékuk - egyáltalán nem magyar állampolgár.

Tehát semmiféle gondot nem jelent a idegen nyelvű képzés, és semmiféle okot nem ad a tekintetben, hogy ezt egy törvényen kívüli - mármint felsőoktatási törvényen kívüli - formában kellene rendezni. Minden belefér - az előbb mondottam - ebbe a viszonylag jó vagy aránylag jó felsőoktatási törvénybe, semmiféle erőszakot nem kell rajta tenni.

A másik reflexióm: a nevek. Nem mentem el a nevek irányába, nem olvastam fel a kuratórium tagjainak neveit, csak azt az elég világosan és jól értelmezhető statisztikát olvastam föl, ha úgy tetszik, hogy három Antall-kormánybéli, magas pozíciójú, három Orbán-kormányhoz kapcsolódó, magas pozíciójú kuratóriumi tag van. De még lehet, hogy ez is elképzelhető lenne, ha ki lenne egyenlítve, vagy még inkább, ha szakmailag igazán kompetens emberek lennének ezek a kuratóriumi tagok. Itt van, aki író, van, aki szerkesztő, van, aki nagykövet, van, aki titkárságvezető, de sehol nincsen meg a Magyar Rektori Konferencia képviselője. Nagyon nehéz azt elképzelni, hogy egy ilyen kuratóriumba, amelyik egy egyetemet fog működtetni, ne lehessen meghívni a Magyar Rektori Konferencia képviselőjét, ne lehessen meghívni olyan prominens személyiségeket, mint, mondjuk, Manherz dékán úr. Szóval, azt gondolom, innentől kezdve látszik az egyoldalúság a dologban. Ez sokkal jobb kuratóriummal működhetne igazán.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Bauer Tamás képviselő úr következik két percre.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Pósán képviselő úr valami félreértés áldozata, mert ő szóba hozta az én 4054/8. számú módosító javaslatomat, és azt vitatta, holott jelenleg nem a 4054. számú, az Andrássy Egyetemről szóló törvénynek a részletes vitája folyik, hanem egy Révész Máriusz képviselő úr által benyújtott felsőoktatási törvény módosítása, amelyhez én nem nyújtottam be módosító javaslatot. Úgyhogy egy félreértés történt az ő részéről.

De ha nem hallotta az én elég hosszadalmas érvelésemet ama javaslat mellett, amelyet ő most bírál, akkor csak annyit mondanék el, hogy én egy olyan tudóst javasoltam névadóul, akinek a munkássága a német és a magyar tudományosságban egyaránt nagyon jelentős mértékben jelen volt és jelen van. Én az egyszerűség kedvéért igazoltam lexikonadatokkal, hogy milyen mértékben van jelen Lukács György a német tudományosságban, és itt egy olyan egyetem alapításáról van szó, amelynek a német és a magyar tudományos életben kell egyszerre jelen lennie.

Ha már Pósán képviselő úr történelmi utalásai ennyire egyoldalúak, akkor azért hadd figyelmeztessem arra, hogy sokkal érettebb korában Lukács György a Nagy Imre-kormánynak is tagja volt, és talán ez is egy fontos történelmi adalék.

A hátralévő másodpercekben még azt említeném meg, hogy ha már Lezsák képviselő úr itt arról beszélt, hogy itt a történelem újraírása folyik állítólag valamelyik oldalról, akkor hadd utaljak arra, hogy az a történelem-újraírás folyik, amely minden, nem konzervatív és nem jobboldali hagyományt száműzni akar a magyar történelemből, többek között a magyar tudomány történetéből is. Effajta újraírás valóban folyik, és az én javaslatom tulajdonképpen ezt kívánja korrigálni.

Köszönöm szépen.

 

 

(17.20)

 

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Révész Máriusz képviselő urat, most vagy a határozathozatalt megelőzően... (Jelzésre:) Most kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Tessék, képviselő úr!

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy a vitán részben túl vagyunk, illetve már teljesen, sőt a vitán már akkor túl voltunk, amikor ezt a vitát megkezdtük, ugyanis a tisztelt Ház elé már került egy törvény, amely az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem megalapításáról szól.

Ennek a benyújtott törvénytervezetnek, módosító javaslatnak, amelyet a felsőoktatási törvényhez benyújtottam, egyetlen célja volt, hogy ne bonyolult jogszabály-hierarchiai elemzések után lehessen eldönteni, hogy mi is a helyzet az Andrássy Gyula Egyetemmel, hiszen - ahogy Sáringer professzor úr utalt rá - ellentmondás volt a felsőoktatási törvény és a benyújtott törvény között. Az egyetlen célja az volt, hogy ezt az ellentmondást megszüntessem, és mindenki számára egyértelmű legyen a felsőoktatási törvény áttanulmányozása során is, hogy hol helyezkedik el a magyar jogstruktúrában az Andrássy Gyula Egyetem.

Holnap az Andrássy Gyula Egyetemről szavazni fogunk, és azok a kérdések, amelyek most is előkerültek, már eldőltek. Szinte természetes, hogy a mai napon ezek a kérdések újra előkerültek, és lefolytattuk ugyanazokat a vitákat, mint a másik törvény esetében, de ezek a viták értelemszerűen már meghaladottak. Ha holnap a parlament szavaz az Andrássy Gyula Egyetem megalapításának ügyében, akkor lehet persze itt felvetni, hogy jó lett volna a felsőoktatási törvényben ezt elhelyezni, ott megfogalmazni, ugyanakkor már túl vagyunk rajta, a kormány más jogi megoldást támogat, más jogi megoldást talált ki az Andrássy Gyula Egyetem megalapítására. Az én elképzelésemtől egyébként nem állt volna távol, hogy a felsőoktatási törvényben ezt szabályozzuk, de még egyszer mondom Bazsa képviselő úrnak, hogy most már, ebben a pillanatban, úgy tűnik, ezen túl vagyunk.

Arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy Weszelovszky Zoltán képviselő úr javaslatát mindenképpen támogatom. Van benne néhány pontosítás, tehát a szerződést, amelyet Bazsa képviselőtársam is felvetett, állam- vagy kormányközi megállapodásnak definiálja, és ez, azt hiszem, jobb, mint ami az általam benyújtott törvénytervezetben szerepelt. És van egy nagyon fontos passzusa még ennek a módosító javaslatnak: a hatályba léptetés, és ez a hatálybaléptetési rész elrendezi azokat a problémákat, amelyeket a képviselőtársaim ellenzéki és kormányoldalról egyaránt jeleztek.

Én minden képviselőtársamnak, ellenzéki és kormánypárti képviselőnek meg szeretném köszönni a hasznos javaslatait, és remélem, hogy ezekkel a módosításokkal egy olyan törvényt tudunk elfogadni, amely mindenképpen használható lesz, és kiállja az idő próbáját.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 




Felszólalások:   25-89   89-112   113-120      Ülésnap adatai