Készült: 2020.09.20.23:27:10 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

192. ülésnap (2001.03.07.),  182-220. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:07:38


Felszólalások:   112-182   182-220   220-221      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitája. Révész Máriusz képviselő, Fidesz, önálló indítványát T/3550. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3550/2-3. számokon kapták kézhez a képviselők.

 

 

(20.50)

 

 

Megadom a szót Révész Máriusznak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Tessék, képviselő úr!

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvény 1994-es módosítása a kerületi önkormányzatokat több szempontból is nagyon hátrányosan érintette. A szavakban liberális elveket hangoztató SZDSZ nyomására egy centralizált, a kerületeket valódi jogaiktól megfosztó törvény került végül elfogadásra; a kerületek érdekérvényesítő képessége minimálisra csökkent a Fővárosi Önkormányzattal szemben. Ez nem csak egy ponton történt meg a törvény módosítása során, például kikerültek a Fővárosi Közgyűlésből a kerületi delegáltak is.

Ez is ahhoz vezetett, hogy a kerületi érdekérvényesítő képesség csökkent, másrészt - a magyar közjogi rendszerben szokatlan módon - a Fővárosi Önkormányzat és a Fővárosi Önkormányzathoz tartozó feladatok esetében nincs felelős személy, akihez az állampolgár fordulhat. Ezért áll elő az a helyzet, hogy országgyűlési képviselői fogadóórámon általában vagy nagyon sokszor olyan kérdésekkel keresnek meg, amelyek igazából a fővárosi ügyeket érintik, és nagyon sokszor a helyi önkormányzati képviselőket is ezekkel az ügyekkel keresik meg, sőt tapasztalataim szerint a kerületekben a közmeghallgatások mintegy 50 százalékát is olyan ügyek teszik ki, amelyekhez a kerületi önkormányzatoknak igazából nincs közük. Panaszok pártállásra való tekintet nélkül érkeznek. Teljesen mindegy, hogy jelenlegi kormánypárti vagy szocialista többségű kerületek, ezek a kerületek egységesen úgy érzik, hogy hátrányba kerültek a Fővárosi Önkormányzattal szemben.

Az önkormányzati törvény kétharmados törvény, én ezzel tisztában vagyok. Mindenképpen szükségesnek tartanám átgondolni ezt a törvényt, nemcsak ezen az egy ponton, hanem több ponton is. A jelenlegi politikai légkörben azonban a szocialista többségű kerületek érdekeinek ellenére kevés esélyt látok arra, hogy egy átfogó törvénymódosításban sikerüljön itt megegyezni, úgy, hogy ahhoz a parlament kétharmados támogatást tudna biztosítani.

Ezért fogalmaztam meg ezt a javaslatot, amely egy nagyon egyszerű, egy egymondatos javaslat, amellyel az 1990-94 közötti állapotokat állítanám vissza. Ez a rendszer már működött 1990 és 1994 között, és ha megnézzük, hogy most, 2001 januárjában-februárjában milyen viták voltak a fővárosban a forrásmegosztás körül, akkor látjuk, hogy az 1990 és '94 közötti időszakban sem voltak ennél nagyobb viták.

Arról van szó, hogy a fővárost és a kerületeket közösen megillető bevételek megosztását a Fővárosi Közgyűlésen túl a kerületi képviselő-testületek többségének is el kell fogadnia - aki demokratikusan gondolkodik, annak a számára ez nyilvánvalóan nem okozhat problémát. Teljesen abszurd azonban az a helyzet, amely ma van, hogy az önkormányzatokat közösen megillető bevételeket most egyedül a Fővárosi Önkormányzat osztja el. Azt hiszem, mindenki számára elég abszurd az a helyzet, hogy vannak források, esetleg az élet más területein, amelyek több résztvevőt közösen illetnek meg, és utána azt mondjuk, hogy csak az egyik résztvevő osztja el ezeket a bevételeket, az összes többi meg esetleg elmondhatja a véleményét.

Hogy ez mennyire nem pártpolitikai kérdés, és hogy mennyire nem a Fidesz problémájáról van szó, engedjék meg, hogy nagyon röviden ismertessem itt Hajdu László MSZP-s polgármester véleményét, aki a következőket mondja:

"Pillanatnyilag az a helyzet, hogy udvariasságból megkérdez bennünket a főváros, majd pedig saját maga dönt. Tehát például a forrásmegosztást évek óta általában egy vagy két kerület szokta támogatni, 20-21-22 pedig elveti, mégpedig indoklással veti azt el. Ezt az indoklást nem veszi figyelembe a főváros, nem is köteles, tehát függetlenül attól, hogy 20-21 kerület nem fogadja el a fővárosi forrásmegosztási javaslatot, a Fővárosi Közgyűlés azt csinál, amit akar, tehát nincs semmilyen partneri, sőt törvényi kényszer sem arra, hogy ő velünk tárgyalásba bocsátkozzon. A parlamentben is talán meg kellene szavazni mindegyik oldalról azt, hogy Budapest nem a Városháza utca 9-11-ből áll, hanem Budapest a 23 kerülettel együtt Budapest, és ezt együtt kell finanszírozni. Pillanatnyilag az van, legalábbis a gyakorlat mindenképpen az, hogy az önkormányzatunk a forrásának, a budapesti kerületek esetében, körülbelül 30-32 százalékát a forrásmegosztás szerint kapja. Biztonságot jelentene a '90-94-es állapot visszaállítása, hogy egy időben, tehát a fővárosi forrásmegosztás esetében meg kell egyeznie a fővárosnak és a kerületeknek, elegendő az 50 plusz 1 százalék, és ez korrekt dolog. Azt érnénk el vele, hogy egyenlő partnerek ugyanabból a büdzséből érkezett pénzt egyenlően osztanák el ugyanazon település polgárai javára, azaz Budapest javára. Pillanatnyilag ez nem így történik."

Ezt, tisztelt Országgyűlés, nem egy fideszes politikus, hanem a Fővárosi Önkormányzat, illetve a főváros területén működő egyik kerületi szocialista polgármester mondta.

Azt gondolom, ebből is érezhető, hogy az a fajta előterjesztés, amit én tettem, nem egy pártpolitikai előterjesztés, hanem valóban a kerületi önkormányzatok működését, stabil működését, kiszámíthatóságát szolgálja, és én nagyon remélem, hogy e mellé a javaslat mellé a parlament kétharmada csatlakozni tud, ezt támogatni tudja. És abban az esetben, hogy ha van rá lehetőség, akkor a Fidesz szívesen támogat - a főváros esetében is - egy olyan tárgyalássorozatot, amely esetleg több ponton is előrelépést jelenthetne a jelenlegi önkormányzati törvényhez képest.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy ismertesse a kormány álláspontját.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Révész Máriusz képviselő úr önálló indítványát a kormány támogatja. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem az önkormányzati és a költségvetési bizottságot, hogy kíván-e előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, az ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Írásban előre jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ. Tessék, képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem ez az első eset, hogy a Fidesz-frakció itt jelen levő budapesti csapata előáll ezzel a javaslattal, találkoztunk már vele költségvetésbe bújtatva is, csak ott kiderült, hogy az a költségvetésben kétharmados elemként nehezen fog átmenni, és nem is ez az egyetlen akciója ennek a budapesti fideszes csapatnak, hiszen számos, adókkal kapcsolatos javaslatát át is nyomták már az Országgyűlésen, költségvetési szabályokat is átnyomtak az Országgyűlésen (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Megszavazták!), és mindez része egyfajta, a fővárossal és a főváros szabad demokrata vezetésével szembeni kitartó kereszteshadjáratnak.

 

 

(21.00)

 

 

Miről van szó? Az az állításuk, hogy a jelenlegi helyzet miatt rosszul járnak a budapesti kerületek - csak azt nem mondják meg, hogy miben járnak rosszul a kerületek. Én utánanéztem, tisztelt képviselőtársaim, és most egy számsort fogok önökkel ismertetni, nevezetesen azt a számsort, hogy a főváros és a kerületek összes forrásaiból hogyan oszlik meg a pénz a 23 kerület és a főváros között:

'91-es az első szám: a kerületek részesedése 45 százalék; '92-es a második szám: 40 százalék; '93-ben 49 százalék a kerületek részesedése; '94-ben szintén 49 százalék a kerületek részesedése. Ezek után, 1994 végén jön a törvénymódosítás, miután megszűnik a kerületek vétójoga. Mi történik ezek után a kerületek részesedésével? '95-ben 51 százalékra emelkedik; aztán '96-ban 48; '97-ben 47; majd '98-ban újra 50; 99-ben 51; 2000-ben - hála az önök módosításainak - már 52; 2001-ben pedig a számítások szerint 54 százalék a kerületek részesedése.

Hiába van a jelenlegi szabályozás, amikor a Fővárosi Közgyűlésé a végső döntés joga, ennek ellenére a kerületek részesedése a főváros és a kerületek összes pénzéből biztosított.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát semmiféle hátrány az elmúlt tíz évben a kerületeket a fővárossal szemben a hatályos rendszerben nem érte, a kerületek nem jártak rosszul ahhoz a korábbi állapothoz képest, amikor a Fővárosi Közgyűlés csak a kerületek többségének egyetértése esetén dönthetett.

Van tehát indoka annak a módosításnak, amit ezúttal Révész Máriusz kezdeményezett? Nincs indoka, tisztelt Országgyűlés. Nincs indoka azért sem, mert azok a feladatok, amelyeket a kerületek látnak el, és azok a feladatok, amelyeket a főváros lát el, ezek továbbra is ugyanúgy oszlanak meg, mint korábban. A feladatok egy része: az alapfokú oktatás, az alapfokú szociális és egészségügyi ellátás, a lakásgazdálkodás a kerületekhez tartoznak; a másik oldalon a kórházak, szakrendelők, középfokú oktatás, hajléktalanellátás, közművek, városrehabilitáció, kultúra és a legnagyobb tétel: a tömegközlekedés - ez pedig a főváros feladata.

Állítható, tudja ezt Révész vagy Juharos vagy Perlaki képviselő úr állítani, hogy ezeknek a feladatoknak a körében egy érzékelhető eltolódás tapasztalható azon feladatok terhei irányába, amelyekért a kerületek a felelősek? Szerintem ezt egyikük sem tudja állítani. Természetes, hogy a kerületek pénze mindig kevés, ezért ők harcolnának a többért; de a másik oldalon a főváros pénze is mindig kevés, és egyre kevesebb, mert a fideszes parlamenti többség egymás után hozza az olyan intézkedéseket az elmúlt két és fél évben, amely intézkedések a főváros hátán csattannak.

A politikai cél világos: a fideszes többség kergeti bele a fővárost egy olyan helyzetbe, amely helyzet egy ilyen villamos-válságba torkollik, amint az elmúlt hetekben láttuk, és természetesen a fideszes vezetés jót röhög a markába (Perlaki Jenő: A villamos nem válság, hanem jármű!), amikor a szabad demokraták és a szocialisták öngyilkos módon egymásnak ugranak a Fővárosi Közgyűlésben. Persze, hogy így van - de a dolog mögött mi van? Az a költségvetési politika, amit a Fidesz a főváros rovására alkalmaz.

Még egyszer mondom: az, amit Révész Máriusz úr a javaslatának az indoklásaként felhozott, ez egy komolytalan indoklás, egy megalapozatlan indoklás, mert a számok egyértelműen mutatják, hogy nem járnak rosszabbul a kerületek, mint a '90-94 között érvényes szabályozás mellett.

De feltehetik a kérdést, hogy vajon miért lenne baj nekem, ha visszatérnénk a '94 előtti szabályozáshoz. Megmondom, képviselő urak, hogy miért. Azért, mert az a szabályozás lehetőséget ad egy olyan helyzet előállítására, amikor nem tud megszületni a döntés. Ismerünk a magyar politikában olyan helyzeteket, amikor konszenzusra épül a szabályozás - alkotmánybíró-, illetve ombudsman-választás -, és tudjuk, hogy ha egymásnak feszülnek ilyen helyzetben politikai erők, akkor keletkezhet olyan helyzet, hogy nem tud döntés születni. Nagyon nehezen küszködött ezzel egyébként '90-94 között a szabad demokrata főváros a többségükben szabad demokrata vezetésű kerületekkel. Ezt a képviselő urak tudják.

Na de mi van akkor ráadásul, amikor nem ugyanaz a párt vagy koalíció van a fővárosban és a kerületekben, és amikor még politikai érdekek is vannak amellett, hogy ne jöjjön létre a megegyezés? Azt gondolom, hogy nem lenne helyes ilyen helyzetet teremteni. Erre önök visszaválaszolhatják nekem, hogy: na de akkor teret engedünk a főváros diktátumának szegény kerületek fölött? Én azt gondolom, hogy az elmúlt tíz évben, ebben a három ciklusban világos volt, hogy a kerületek érdekeinek - függetlenül attól, hogy vannak-e kerületi delegált tagjai a Fővárosi Közgyűlésnek vagy nem - politikai összefüggések következtében elég erős reprezentációja van a Fővárosi Közgyűlésben ahhoz, továbbá maguk a kerületek fontos politikai hatalmi centrumok, hogy a főváros ne tudja ráerőszakolni az akaratát a kerületekre, de azzal, hogy az utolsó szó joga a mindenkori Fővárosi Közgyűlés többségéé, ezáltal van egy garancia arra, hogy végül is a döntés megszületik.

A számok, tisztelt képviselő urak, önmagukért beszélnek. A számok azt mutatják, hogy a kerületek érdekei nincsenek valóságos veszélyben; az a forrásmegosztás, ami itt az elmúlt években újra meg újra kialakult, megnyugtató abban a tekintetben, hogy miközben kevés az is, ami a kerületeké, kevés az is, ami a fővárosé, de ez a kevés egy tisztességes és elfogadható arányban oszlik meg a főváros és a kerületek között.

Úgyhogy azt gondolom, nincs okunk arra, hogy Révész képviselő úr fideszes javaslatát elfogadjuk. Nyilvánvaló, hogy ennek a javaslatnak egyetlen célja van: újabb csapást mérni a szabad demokrata-szocialista koalícióra a fővárosban. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, az Országgyűlésben sokan ismerik azt a viccet, amikor egy szovjet és egy magyar munkás kincset találnak munka közben, és azt mondja a szovjet munkás, hogy testvérem, osszuk el elvtársiasan. Mire a magyar munkás azt mondja: nem, egyenlő arányban.

Valami ilyesmi a helyzet most ebben a pillanatban a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között is. Hogy ez mennyire így van, hadd olvassam fel szintén Hajdú Lászlónak egy mondatát: "Végül is egy úr a Fővárosi Közgyűlésben megadja a direktívát, mi aszerint kapjuk meg a pénzt, amit számítógépen a szobájában, egyes-egyedül, minden tanácsadó nélkül egy éjszaka alatt kiszámol. Másnap reggel faxon küldi, én pedig délután a testület elé terjesztem a költségvetésünk 20 vagy 30 százalékát kitevő tételt." Ezt mondja Hajdú László MSZP-s polgármester úr, de azt hiszem, az én ismereteim szerint meglehetősen sok kerületi polgármester és kerületi képviselő-testület ezzel az állásponttal ért egyet, mert ezt tapasztalja nap mint nap.

Bauer Tamás számsora egy ponton egyébként sántít, nevezetesen, hogy a Fővárosi Önkormányzat az elmúlt években egyre több dologra mondta azt, hogy beletartozik abba a bevételbe, amit el kell osztani a főváros és a kerületek között. Egyetlen példát hadd mondjak: a Fővárosi Önkormányzat például most kitalálta nem olyan régen, hogy a telek- és építményadót is be kellene tenni abba a kalapba, amely bevételeket utána el kellene osztani.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

 

Ez azt jelenti, hogy például a telek- és építményadóból Kőbányának 1 milliárd forintja van, ami eddig csak Kőbányához folyt be. Ha ez bekerül a kalapba, és ebből adnak 600 millió forintot Kőbányának, 400 milliót eltesz a Fővárosi Önkormányzat, ez azt jelenti, hogy az a statisztika, amit Bauer képviselő úr említett, az javulni fog a kerületek javára, ugyanakkor Kőbánya például 400 millió forinttal rosszabbul jár.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Juharos Róbert képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy egy jelentős törvényjavaslathoz érkeztünk, ami Budapesttel foglalkozik. Minden bizonnyal nem került volna sor ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésére abban az esetben, hogyha nincsenek azok a sajnálatos előzmények, amelyek '94-ben következtek be, akkor, amikor az SZDSZ felbujtására az MSZP számára más lehetőség nem maradt, hiszen ő szerette volna koalíciós partnerként - nyilvánvalóan a szalonképessége megőrzése végett - az SZDSZ-t, azt a diktátumot elfogadni, amely a főváros teljes újraszabályozását írta elő. Még akkor is, amikor ez azt eredményezte, hogy az ellenzék teljes kivonulása mellett önök egyoldalúan megváltoztatták a választójogi törvényt, és egyoldalúan hozzányúltak egy olyan sarkalatos jogszabályhoz, amelyet az önkormányzati törvény jelentett, egészen addig erre hatpárti konszenzus nélkül nem került sor. Tehát '94-ben - rögzítsük még egyszer - ez volt az első ilyen alkalom.

Ugyanakkor azt is látom, hogy az MSZP nyilvánvalóan felfogta, hiszen egyértelmű érdeke is fűződik hozzá - kerületek vezetését látják el MSZP-s polgármesterek -, hogy ez egy nagyon-nagyon hibás döntés volt, hiszen egy kétszintű önkormányzati rendszert sikerült - ami egyébként addig viszonylag jól működött - teljes mértékben szétverni.

 

(21.10)

 

Jelen pillanatban a fővárosi önkormányzatban egy olyan közigazgatási rendszer működik, ahol a törvény deklarálja a kétszintűséget, ugyanakkor a kétszintű önkormányzat egymással nem kommunikál, intézményes kapcsolat jelen pillanatban nincsen a két önkormányzati szint között. Az önkormányzati alapfeladatok ellátása gyakorlatilag kerületi szinten történik, és mivel kommunikáció a fővárosi önkormányzati szint és a kerületi önkormányzati szint között nincsen, ezért a fővárosi szint teljes mértékben elidegenedett az önkormányzatiság alapfilozófiájától, az emberektől, akik a kerületekben laknak, akik fővárosi polgárok, és nem látják a kerületi önkormányzatok problémáját.

Azt is el kell hogy mondjam, a legnagyobb hiba az önálló fővárosi törvény megszüntetése volt. Ez politikai szempontból nyilvánvalóan értékelhető törekvése volt az SZDSZ-nek '94-ben, hiszen azáltal, hogy egy feles törvényt megszüntettek, amely egy sarkalatos törvénye volt a rendszerváltásnak, és beépítették az önkormányzati törvénybe, amely már egy kétharmados törvényként betonozta be a főváros SZDSZ-es vezetését, nyilvánvalóan ezek után az MSZP-t is megfosztotta attól a lehetőségétől, hiszen kétharmados többsége neki sem volt többet, hogy az önkormányzati törvényben a fővárosi szabályozáshoz hozzá tudjanak nyúlni. Ilyen értelemben az SZDSZ teljes biztonságban garázdálkodhatott a fővárosban, fosztogathatta az SZDSZ-es városvezetés a kerületi önkormányzatokat.

1994-ig a kerületek többségének egyetértése kellett ahhoz, hogy a forrásmegosztásról a Fővárosi Önkormányzat rendeletet tudjon alkotni; '94 után az egyetértési jog helyett, tehát a vétójog helyett az új önkormányzati törvénybe bebetonozott szabályozás nem mást tartalmazott, mint egy véleményezési jogot. Ezt a véleményezési jogot azóta az SZDSZ-es városvezetés, Demszky Gábor főpolgármester minden évben rendre megsérti, egyetlenegy alkalommal nem biztosított kellő időt arra, hogy a kerületek véleményezni tudják a főváros forrásmegosztási javaslatát; hovatovább odáig jutottunk, hogy az előző két évben - az idei évet is ideértem, ezért aktualitása van ennek a törvényjavaslatnak - egyetlenegy kerületi önkormányzat sem értett egyet a főváros által készített előterjesztéssel. Azt gondolom, ez olyan önkormányzati alapjogi sérelmet okoz, amely egyrészről alkotmányossági aggályokat vet fel, másrészről nyilvánvalóan rámutat a fővárosi kétszintű önkormányzati rendszer diszfunkcióira.

Elmondható, hogy az önkormányzati törvény VII. fejezete ma egy olyan szabályozást tartalmaz, amely nemcsak diszfunkcionál, de elöregedett is. A jelenlegi önkormányzati szabályozás nem ad kellő és korszerű választ a kerületek és a főváros kapcsolatára, de ugyanígy nem ad választ az agglomeráció és a főváros kapcsolatára sem, és akkor már nem is beszélünk azokról a kérdésekről, amelyekről viszont beszélnünk kellene, mert az európai uniós csatlakozásunk miatt nagyon is fontos lenne, ha ezekről a kérdésekről ma már érdemi eszmecserét tudnánk folytatni, hogy mi lesz a régió és a főváros kapcsolata - ez az egyik legfontosabb kérdés, kérem! Ma ezt ebben az önkormányzati rendszerben nem lehet elhelyezni, és ez nagyon komoly probléma.

Mint amilyen komoly probléma az is, hogy közigazgatás-jogi szempontból nyugodtan elmondható az, hogy a főváros körül ma egy berlini fal húzódik, mintha nem vennénk észre azt, hogy urbanizációs szempontból, városszociológiai szempontból ez a város már rég túlnőtte határait. A problémák ott kezdődnek, hogy egyrészről a városi polgárság hanyatt-homlok menekül a városból, főpolgármesterünk áldásos tevékenysége nyomán, ugyanakkor meg azok az infrastrukturális feltételek nincsenek biztosítva a polgárok számára, amelyen keresztül utána visszajutnak a városba. Tehát alapvető problémák vannak a fővárosi közigazgatással!

Én azt gondolom egyébként, hogy hosszú távon valódi megoldást csak egy új fővárosi törvény jelenthet. Emellett azért is kardoskodnék, mert ha megnézzük a főváros történetét, nem olyan régi ez, hiszen a fővárost az 1872. évi XXXVI. törvény egyesítette, és elmondható az is, hogy azóta volt körülbelül hat vagy hét darab fővárosi törvény - meg tudnám mondani a számait is egyenként -, ez biztosította a főváros fejlődésének infrastruktúráját. 1991-ben egy alapvető, sarkalatos jogszabály volt az, amely megszületett, és úgy hívták, hogy fővárosi törvény - és '94-ben önök ezt helyezték hatályon kívül. Ezért nagyon-nagyon fontos lenne, ha a fővárost a sajátos közjogi státusa, a sajátos önkormányzati helyzete miatt újból önálló szabályozás tárgyává tennénk.

Azt is megemlíteném tisztelt MSZP-s képviselőtársaimnak, hogy mindenképpen szükséges lenne ebben a kérdésben egy egyeztetés. Ma már nyilvánvaló, hogy új fővárosi törvény csak kétharmados szabályozás keretein belül képzelhető el, hiszen az önkormányzati törvényhez is csak kétharmados döntéssel lehet hozzányúlni, viszont ha hosszú távon meg akarjuk alapozni a főváros fejlődését, akkor ezt az alapinfrastruktúrát, amit a fővárosi törvény jelenthet, mindenképpen el kell fogadni. Meggyőződésem, hogy ennek a városnak akkor van igazán fejlődési lehetősége, ha önálló törvényi szabályozás tárgyává válik; és ha még egyszer megnézzük a történelmét ennek a fővárosnak, akkor látható, hogy egyedül a tanácsrendszer volt az, amikor nem volt önálló szabályozás tárgya a főváros, és ez vissza is vetette, illetve szerves fejlődésén ennek a városnak meglehetősen komoly erőszakot is alkalmazott.

Nem akarom végigelemezni Nagy-Budapest létrehozásának körülményeit, de azt gondolom, hogy mindezek tükrében lehet ezt a törvényjavaslatot is értékelni. Azt gondolom, ez az egyik első és legfontosabb lépcső ahhoz, hogy azt a föderatív színezetű fővárost, amit annak idején a hat párt konszenzusával, sarkalatos törvények elfogadásával közös megegyezéssel a rendszerváltáskor létrehoztunk, működtetni lehessen. E nélkül a törvény nélkül egy szétdarabolt, elidegenedett, diszfunkcionáló, de valójában egyedül a főpolgármester törekvéseinek megfelelő főváros tud működni. Egyre többen látjuk ennek a jelenlegi rendszernek a teljes csődjét, hogy ez hova vezetett, és én bízom benne, hogy önök is belátják, hogy itt tovább kell lépni.

Ez a törvényjavaslat az első lépés, ezt nyilvánvalóan további törvényjavaslatok fogják követni, de igazából a megfelelő megoldást egy átfogó szabályozás jelentené, mint ahogy erre az előterjesztő, Révész Máriusz is célzott. Tehát én haladéktalanul szeretnék egyeztetéseket sürgetni a parlamenti erők között, hogyan tudunk hosszú távon működőképes fővárosi rendszert az európai uniós normáknak megfelelő régiós rendszerhez illeszkedni tudó módon megalkotni. Éppen ezért kérném szépen a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a törvényjavaslatot feltétlenül támogassa, mert ez a törvényjavaslat ebbe az irányba mutat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nagyon nyugodt vagyok azután, hogy végighallgattam Juharos képviselő urat, mert azt hittem, ha itt érveket, számokat sorakoztatok fel, akkor ellenérveket és ellenszámokat fogok hallani - de semmi. Olyan kifejezések, hogy a főpolgármester "garázdálkodott", ez pótolja Juharos képviselő úr felszólalásában az érveket, az adatokat, az elemzést.

Igazából engem ez a törvényjavaslat és Juharos képviselő úr felszólalása rendkívüli mértékben boldoggá tesz, ugyanis Juharos képviselő úr felszólalásából és magából a törvényjavaslatból is az következik, hogy a Fidesz elképzelhetetlennek tartja, hogy a Fidesz főpolgármestert adjon a jövőben Budapestnek. Én ezzel egyetértek, ez engem örömmel tölt el; önök ugyanis arra készülnek, hogy a fővárost meggyengítsék. Ha komolyan gondolnának arra, hogy esetleg még fideszes főpolgármestere is lehet Budapestnek, akkor ezt nyilvánvalóan nem tennék, hiszen a ciklus végéhez közeledünk, másképp mi értelme lenne a dolognak. (Perlaki Jenő közbeszólása.)

Igazából azt szeretném javasolni, hogy érdemes lenne a vitát elnapolni, mondjuk, három hónappal, és az alatt a három hónap alatt a fideszes képviselők gyűjtsenek érveket, elemezzék, hogy a kerületeknek és a fővárosnak milyen feladatai vannak, milyen forrásai voltak az elmúlt években.

 

(21.20)

 

Hozzáteszem, hogy ilyen vastag kötet az a bizonyos forrásmegosztási kötet, amelyről önök szavaztak, és amely ellen szavazott Juharos és Perlaki képviselő úr a Fővárosi Közgyűlésben. És nem arról van szó, hogy Atkári főpolgármester-helyettes úr egyedül leülne és néhány óra alatt gyártja ezeket az adatokat; ezekről hosszú-hosszú tárgyalások és egyeztetések folynak - de ezt önök jobban tudják, mint én.

Úgyhogy napoljuk el ezt a vitát, készüljenek fel önök erre a vitára érvekkel és adatokkal, és akkor érdemes folytatni, ha valóban vitatkozni akarunk. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Juharos Róbert képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Kedves Bauer Képviselőtársam! Az a helyzet, hogy önmagában az a tény, hogy az önök főpolgármesterének az ilyen jellegű indítványok nem tetszenek, még nem alapozza meg annak az indokát, hogy mi ilyen törvényjavaslatokat ne nyújtsunk be. Ez már rég nem erről szól. Ez a vita már rég nem erről szól! Ez a törvény ugyanis, amennyiben hatályba lépne, semmilyen jogkövetkezménnyel nem bírna a tekintetben, hogy az önök főpolgármesterének milyen jövőbeni mozgástere marad. Ez már a jövőről szól. Éppen ezért időszerű is ennek a benyújtása. Tehát nagyon nehéz lesz erre a törvényjavaslatra azt ráfogni, hogy ez az SZDSZ-es főpolgármesternek a megszorongatása, ellehetetlenítése, politikai sarokba szorítása, és sorolhatnám még, hogy milyen kifejezéseket használtak itt.

Ez arról szól, hogy hosszú távon működőképes fővárost szeretnénk, és remélem, hogy vannak ellenzéki képviselőtársaink, akik ezt megértik. Ugyanis az idei költségvetést már elfogadta a Fővárosi Önkormányzat, a döntések megszülettek. És azért azt is szeretném elmondani, hogy valójában nem a költségvetési törvényben van a funkcionális helye az ilyen szabályozások előírásának, mint amit a költségvetési törvénynek egyébként most a 26. §-a tartalmaz, hanem itt, az önkormányzati törvényben lenne a megfelelő helye. Mivel mi ezt pontosan tudjuk, ezért szeretnénk kezdeményezni, túl most már minden politikai vitán, túl a kétéves költségvetésen, hogy hosszú távon tegyük helyre ezt a problémát. Semmi másról nem szól ez a törvényjavaslat és az indoklás, mint erről. Úgyhogy kérem szépen, ezt ne keverje ide.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, ez nagyon rövid lesz. Jól értem Juharos képviselő úr álláspontját? Az az álláspontja, hogy a Révész Máriusz-féle törvényjavaslatot, ha elfogadják, csak a következő önkormányzati választás után lépjen hatályba?

 

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Ez a módosító javaslat igazán nem olyan hosszú: két paragrafusból áll, a 2. § a hatályba léptetés pontos időpontját tartalmazza - úgyhogy szerintem érdemes ezt elolvasni. (Bauer Tamás közbeszólása.)

Visszatérek még egyszer arra, amit Bauer képviselő úr az előbb elmondott. Azzal a számsorral, amit ismertetett, az a gond, hogy közben módosult a forrásmegosztásba bevont tételek köre. És a Fővárosi Önkormányzat ezt a jövőben is módosítani akarja. Ez a fő gond. Ezért azok a százalékok, amelyeket a képviselő úr említett, önmagukban nem mondanak semmit. Ezt, azt hiszem, az előbb elég nyilvánvalóan elmondtam. Ha bekerül a telek- és építményadó, és azt utána ugyanolyan arányban vagy a kerületek számára akár kedvezőbb arányban elosztjuk, mint addig, akkor is az történik, hogy százalékosan látszólag emelkedik az arány, de ezzel egyidőben a kerületektől súlyos százmillió forintokat vonnak el.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy ez egy teljesen demokratikus javaslat, több szempontból. Egyrészt a parlament kétharmada szükséges hozzá; másrészt azt mondja, hogy azoknak a kerületeknek, amelyeknek egy bizonyos bevételből részesedés jár, mondhassák el a véleményüket, állhassanak oda egy forrásmegosztási javaslat mögé, és ebben az esetben lépjen hatályba. Ön ezzel szemben azt támogatja, hogy a 23 kerületet, 24 önkormányzatot megillető bevételről egyedül a Fővárosi Önkormányzat döntsön. Azt hiszem, ha a Fővárosi Önkormányzat egy ilyen forrásmegosztást tisztességesen megcsinál, akkor nem kell félnie attól, hogy nem lesz 12 olyan kerület, aki e mögé a forrásmegosztás mögé odaáll. Ez a 12 kerület mindig megvolt, és ha a szocialista képviselői többséggel rendelkező kerületekkel önmagában sikerül megállapodnia a Fővárosi Önkormányzatnak, akkor kiiktathatja akár a polgári többségű kerületeket is. Semmiféle kormánypárti ármány nincs itt; egyszerűen arról van szó, hogy szeretnénk, ha a Fővárosi Önkormányzat megegyezne azokkal a kerületekkel, amelyekkel közösen kapják a pénzt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Juharos Róbert képviselő úr.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Kedves Bauer Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy annyit még elmondjak, bár a hatályba léptetésre vonatkozó kérdését Révész Máriusz egyértelműen megválaszolta, azért az is világos, hogy attól, hogy ez a törvény most hatályba lép, ennek az önkormányzatnak az életére sajnos komoly befolyással ez a törvény már nem lesz. Hiszen egy kétéves költségvetést elfogadott a tisztelt Ház, és abban bizony komoly szabályok vannak a kerületi autonómia teljes csorbítása védelmében.

De engedjék meg, hogy azt is elmondjam még, hogy 1990 és '94 között, amikor a kerületek többségének egyetértése kellett a fővárosi forrásmegosztási rendelet elfogadásához, egyetlenegy alkalommal nem fordult elő, hogy ne lett volna forrásmegosztási rendelet. De még az sem fordult elő, mint ami ebben az évben előfordult, amikor még a kerületek véleményezési jogát is megsértették, hogy késett volna a forrásmegosztási rendelet megalkotása. '90 és '94 között érdekes módon mindig konszenzusra tudott jutni a kerületekkel a fővárosi vezetés. Ez az utóbbi időben nem volt jellemző, sőt inkább az ellenkezője volt a jellemző. Most, amikor nem volt kerületi egyeztetési kötelezettség, illetve volt, de egyetértési joguk nem volt a kerületeknek, még akkor is csúsztak az előterjesztéssel! Alapvetően destabilizálták a kerületek gazdálkodását, a kerületek gazdálkodásához fűződő alkotmányos jogokat sértettek, gazdaságossági, alkotmányossági problémákat lehet felvetni ezzel az egész jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Kérem, ezt vegye figyelembe!

 

ELNÖK: Megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak; ez már nem kétperces hozzászólás.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz támogatja a kerületek jogainak erősítését, egészen addig, hogy egyenlő partnerei legyenek a fővárosnak - nem tovább! A mai helyzet azonban csak annyiban teszi lehetővé a kerületek jogainak érvényesítését, amennyiben a kétéves költségvetésben leírt szabályok érvényesülnek. Ámde erre a garanciális elemre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy ezt az egyébként elég bonyolult számítási és gazdasági kérdést, amit a forrásmegosztás jelent, rendezzük.

Csak a praktikus oldalait fogom most röviden elmondani. Arról van szó, hogy a működési szükségletekhez képest teljes fedezetet kellene nyújtani, de a működési szükségleteket először ki kellene számolni. Ezeket csak tapasztalati adatok alapján számolták ki az utolsó tíz évben, ezzel szemben nullbázison kellene végigszámolni. Másrészt elhanyagoltak feladatokat mind a tíz évben. Most a tizenegyedik évben már azt lehet mondani, hogy tán a földutak fenntartása kivételével minden mást már belevettek a számításokba. De a számítások olyan bonyolultak, hogy mely fejlesztést, mely felújítást vesznek figyelembe, hogy ez még vitás kérdéseket is tartalmaz.

Az elmúlt tíz év gyakorlata, az, hogy például deficitarányosan osztották meg bizonyos feladatok elhanyagolásával a forrásokat, rendkívül nagy infrastrukturális különbségeket okozott a fővárosban.

 

 

(21.30)

 

 

De nemcsak infrastrukturálisat, hanem a város megújulását is hátráltatta, hiszen az óriási bérlakásállomány sem kapta meg a szükséges forrásokat. Van olyan elemzés, amelyet természetesen a fideszes polgármesterek készítettek, Zupkó Gáborral az élükön, amely bebizonyítja, hogy nemcsak a kerületek saját beruházási értékei kisebbek a külső kerületekben, mint a belső kerületekben, hanem a főváros beruházási ráfordításai is kétszer akkorák, vagyis halmozódnak a differenciáló tényezők.

A törvényjavaslat tulajdonképpen a megegyezés kontrollját adja. A felújítások és beruházások időbeni ütemezését, valamint a működési kiadások adatpontosságát tudja garantálni, és azt, hogy a számítási mód megfelel-e a törvényességnek. Felmerülhet a kérdés, hogy a 64. §-ban érdemes-e szabályozni a számítás eljárását. Ha érdemes, akkor az eljárás csak az lehet, hogy a működési kiadások számítása után ezt a saját bevételekkel együtt fedezni kell a megosztott forrásoknak, majd pedig a felújítási és fejlesztési szükségletek arányában kell megosztani a forrásokat úgy, hogy a működési többleteket levonjuk, hiszen egy vagy több kerület is van, amelyeknek működési többletük van.

Nos, az eddig felsorolt hibák, amelyek eltérést jelentettek az önkormányzati törvény előírásával szemben, amely feladatarányosságot írt elő, arra vezettek, hogy az Alkotmánybírósághoz egy beadványt készítsek, amely elkészült, úgyhogy a napokban nagyjából ezzel az érveléssel be fogom nyújtani.

Még a deficitarányossággal kapcsolatban, mivel ez a legújabb kutatásaink eredménye, megmagyarázom, hogy mi a probléma. Az a probléma, hogy ha deficitarányosan osztunk el egy összeget, amely a deficitek tényleges értékétől eltér, akkor mindig különböző nagyságú deficitek maradnak, holott a fedezetkiegyenlítés vagy a deficitek kiegyenlítése volna a cél.

Most néhány gondolatban röviden válaszolok Bauer úr felvetéseire. Nem helyes az a gondolat, hogy most a költségvetési törvény küszöbszámai miatt azt a kérdést teszi fel, hogy most a feladatellátás eltolódott-e a kerületek felé. Továbbá nem helyes azt a tendenciózusan összeállított számsort idéznie, ami a forrásmegosztás idősoros számításaiból ered, és amelyet éppen azért gyártott le a Főpolgármesteri Hivatal, hogy az ilyenfajta érveléseket alátámassza, hiszen az évek során a feladatok, amelyeket figyelembe vettek, változtak, hosszú éveken át felújítási költségek egyáltalán nem voltak benne, nem voltak benne a feladat nagyságának megfelelően az igazgatás, a településüzemeltetés kiadásai és így tovább, tehát rossz a kérdésfeltevés.

Hogy nem járnak rosszabbul a kerületek, ez ugyancsak egy téves beállítás, hiszen arról van szó, hogy rosszul jártak, és most pedig a költségvetésben elfogadott küszöbök miatt a főváros és a kerületek közti megosztás nagyjából majdnem teljesen pontosan a feladatarányos megosztásnak felel meg. Ezzel szemben a kerületek közti megosztás a deficitarányosság miatt és amiatt, hogy igazából nem eldönthető semmiféle feladatarányosság a zérusbázis kiszámítása nélkül, így aztán a kerületek között biztosan nem arányos az elosztás, de a kerületek és a főváros között ez valószínűleg egy jó közelítés.

Azt gondolom, azért is jó megoldás az, ha az egyetértési jogot visszakapják a kerületek, mert amint Juharos kollégám is említette, amikor ez a szabály élt, hogy a kerületek többségének egyetértésével lehetett elfogadni a rendeletet, akkor is létrejött, másrészt pedig természetük szerint a polgármesterek a kiegyensúlyozott és sikeres munkában érdekeltek.

Azt mondta Bauer képviselő úr, hogy csapást mérni volna szándékunk az SZDSZ-MSZP-koalícióra. Én ezt tagadom. Én azt mondom, hogy egy évtizede látva a város vezetésének a hibáit, amit én egyértelműen az SZDSZ-vezetés hibájának tekintek, ezért nem kell... (Bauer Tamás: Most nincsenek benn az MSZP-sek! - Dr. Juharos Róbert: Hátha megnézik!) Nem a jegyzőkönyv miatt mondom, nem azért mondom, mert itt vannak vagy nincsenek itt az MSZP-sek. (Dr. Kovács Zoltán: De nincsenek itt az MSZP-sek!) Az a helyzet, hogy aki belülről ismeri a főváros működését, az tudja, hogy erőszakkal a Demszky-diktatúra hozta létre a rossz forrásmegosztásokat, a megtévesztéseket, a kerületek kifosztását és azt, hogy 70 milliárdot elvettek a kerületektől, amit egyébként - ha az Alkotmánybíróság megítéli azt, hogy az alkotmányba és a jogszabályi hierarchiába ütköző a tíz év forrásmegosztása - lesz módjuk visszaperelni.

Egyébként ha a demokráciáról ilyen lelkesen beszél Bauer képviselő úr, akkor átgondolhatná, hogy vajon következetes-e, amikor ezt az autokrata fővárosi vezetést védi ebben az ügyben. Egyébként autokrata főpolgármestert, aki diktatúrát csinál a kerületekkel szemben, olyat biztosan nem akar adni a Fidesz, valószínűleg az MSZP sem akar, ugyanis felfedezhetőek a város rossz működésében az ujjlenyomatai ennek a diktatúrának, mert rosszul működik a tömegközlekedés, mert piszkos a város, mert a különböző közszolgáltatásokat nem azonos színvonalon kapják meg a különböző kerületekben. Tehát mi igenis akarunk adni főpolgármestert, de egy olyat, aki jól vezeti a várost, a közgyűléssel és a kerületekkel együttműködve. Azt gondolom, hogy a Fidesz javaslatai - nemcsak a parlamentiek, hanem a közgyűlésben elhangzók is - bizonyítják, hogy jobban tudná vezetni a várost, mint az SZDSZ.

Azt gondolom, hogy a javaslat jó, Révész Máriusz kollégám törvénymódosítási javaslata jó, helyes és pontos. Mérlegelendő az, hogy a forrásmegosztás számítási eljárására érdemes-e kiegészítést tenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak ezen a késői órán is. Úgy láttam Bauer képviselő úr arcán, hogy tán lélekben még helyesel is. Köszönöm szépen. (Bauer Tamás: Nem! Mulatok!)

 

ELNÖK: Mindjárt kiderül, ugyanis kétperces hozzászólásra jelentkezett. A képviselő urat illeti a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném felhívni a figyelmét fideszes képviselőtársaimnak, hogy abban az időszakban, amikor a kerületek vétójoga, vagy ha úgy szebben hangzik, egyetértési joga mellett is sikerült meghozni a fővárosi forrásmegosztási rendeletet - nem könnyen -, akkor egyformán SZDSZ-es vezetésű volt a főváros és a kerületek többsége. Nem állt fenn tehát az a helyzet, hogy bármely komoly pártnak az lenne az érdeke, hogy összeugrassza egymással a kerületeket és a fővárost. 1994 óta ez nem így van. (Dr. Juharos Róbert közbeszól.) Tehát a dolog bizony sokkal nehezebb lehet, mint ahogy önök mondják.

A másik észrevételem ezen a ponton: azt mondta, ha jól emlékszem, Juharos képviselő úr a felszólalásában, hogy a kétszintű önkormányzati rendszer diszfunkcionális. Ugye jól értettem? Csak nem mondta meg, hogy ő viszont milyet szeretne, milyet javasol a mostani helyett. Jó lenne ezt is tudni.

A javaslatom szerint - én már tettem egy elnapolási javaslatot - azt gondolom, hogy ezt az egész kérdést egy olyan időpontban lenne helyénvaló vitatni, amikor nem tudjuk, hogy milyen színű lesz a következő fővárosi önkormányzat, nem tudjuk, hogy kinek lesz többsége a kerületekben, és nem tudjuk, hogy kinek a kezében lesz a kormány. Várjuk meg ezt az időpontot, mondjuk, másfél év múlva, közvetlenül a választások előtt, akkor érdemes ebben a kérdésben minden pártnak a maga álláspontját újra megfontolni, és ennek megfelelően szavazni Révész Máriusz képviselő úr javaslatáról. Én már az előbb tettem javaslatot a vita elnapolására, ezt a javaslatomat fenntartom, egy hosszabb elnapolást is kívánatosnak tartok. Kíváncsi vagyok, hogy akkor mi lesz az önök álláspontja.

Köszönöm szépen.

 

 

(21.40)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Juharos Róbert képviselő úr.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Csak azért, mert megint megszólíttattam, Bauer képviselőtársamnak szeretném válaszul azt mondani, hogy mi meg bízunk benne, hogy 2002-től egyetlenegy fővárosi kerületben sem lesz SZDSZ-es többség, úgyhogy ez a probléma a jövőben már fennállni nem fog. (Bauer Tamás: Köszönöm szépen.) Amúgy meg, hogy milyen fővárosi elképzeléseink lennének (Bauer Tamás: Csak a fővárosban?), arról azt tudnám mondani, hogy '98-ban a Századvég Kiadó gondozásában megjelent egy tanulmánykötetem, szívesen dedikálom Bauer képviselőtársunknak. Ezt már akkor nagyjából sikerült összegezni, hogy milyen típusú fővárost tudunk elképzelni. Tisztelettel, egy föderatív színezetűt, a jelenlegi kétszintű önkormányzati rendszerből ez adódna. Ez a javaslat is ebbe az irányba mutat, ezért kap ilyen intenzív támogatást részünkről.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő urat illeti a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Egyetlenegy kérdésem van: hogy viszonyul ez az emlékezetes city-koncepcióhoz, amelyik legalábbis a belső kerületek önkormányzatát megszüntette? - igaz, hogy még egy más helyzetben volt a Fidesz a fővárosban és a kerületekben egy korábbi időpontban. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Lamperth Mónika képviselő asszonyt illeti a szó, ő nem kétperces hozzászólásra jelentkezett.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a Szocialista Párt álláspontját elmondanám, engedjék meg, hogy Juharos Róbert képviselőtársam néhány állítására reagáljak. Az első az, amikor képviselő úr azt mondta, utalt arra, hogy az önkormányzati törvény módosítását az előző ciklusban az MSZP-SZDSZ-koalíció egyoldalúan megváltoztatta, az önkormányzati törvényt egyoldalúan megváltoztatta, pedig az akkori 28 százalékos ellenzék demonstratíve kivonult, és a 72 százalékos többség egyoldalúan megváltoztatta az önkormányzati törvényt. Mindenesetre csodálkozom, hogy ezt arcának pirulása nélkül tudja mondani a képviselő úr, amikor a Fidesz fennen hangoztatja, hogy a hatalmat nem szégyellni kell, hanem gyakorolni. Nekem meggyőződésem, hogy az előző kormány nem szégyellte a hatalmát, gyakorolta, méghozzá törvényesen. Tehát a kétharmados dolgokat kétharmados törvényben szabályozta, mert megvolt a kétharmada.

Azt gondolom, hogy amikor az önkormányzati törvény lehetséges módosításáról tárgyalunk, legalábbis az önök oldaláról minimum az lenne korrekt, hogy kétharmados többséget igényeljenek ehhez a változtatáshoz. Egyébként ez a kérdéskör, nemcsak a főváros, hanem az önkormányzati szabályozás egésze a mi felfogásunkban valóban igényelne koncepcionálisan hatpárti egyeztetést. De ha egy 28 százalékos kisebbség, mint ahogyan az előző kormány ideje alatt volt, semmiféle készséget nem mutat arra vagy nem mutatott arra, hogy érdemben próbáljunk megegyezni nemcsak a fővárosi, hanem az egész önkormányzati törvényben, akkor azt gondolom, jogos az, hogy egy 72 százalékos többség ezt a változtatást elvégzi. Nem hiszem, hogy itt bármiféle szemrehányást kellene önöknek ebben az ügyben tenni.

A másik, amit képviselő úr elmondott a hozzászólásában, szerintem súlyos félreértés; amikor arról beszélt, hogy a főváros csak akkor fejlődik, és akkor fejlődött a múltban is - és ezt bizonyítékként mondta -, amikor önálló fővárosi törvény van, tehát a fővárosi közigazgatást önálló törvény szabályozza. Személyes szakmai meggyőződésem szerint egyébként elegánsabb egy fővárosi törvény külön, hiszen a főváros közigazgatási szempontból abszolút speciális, és nem lehet a fővárosi viszonyokat úgy szabályozni, mint Somogy megye vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közigazgatását. De ez teljesen külön áll attól, hogy egyébként a főváros fejlődése, dinamikusabb fejlődése ettől függ-e vagy sem, nem ezen múlik ugyanis. Egy dolog az, hogy a közigazgatási rendszere hogyan és miként működik, és persze egy jó rendszer jobban tudja segíteni a fejlődést, de nem ezen múlik, úgyhogy én azt hiszem, ezt az összefüggésrendszert érdemes lenne felülvizsgálni fideszes képviselőtársamnak.

Ami konkrétan a törvényjavaslatot illeti: amikor az önkormányzati és rendészeti bizottság tárgyalt erről a javaslatról, akkor a Szocialista Párt képviselői megszavazták annak tárgysorozatba-vételét. Azt mondtuk, jöjjön az Országgyűlés elé, tárgyaljunk erről a kérdésről, hiszen a fővárosi közigazgatás valóban fontos kérdés. Tehát mi úgy viszonyultunk ehhez, hogy igen, támogatjuk, mert azt gondoljuk, hogy minden ilyen fontos kérdésről itt, a parlament plenáris ülésén vitatkozni kell. Úgyhogy csak szeretnék egy felkérést elmondani fideszes képviselőtársaimnak, hogy amikor a Szocialista Párt vagy ellenzéki képviselők nyújtanak be törvényjavaslatot, talán ugyanilyen logikán lehetne támogatni, hogy az kerüljön ide a Ház elé, és plenáris ülésen vitatkozhassunk erről.

A javaslat tartalmát illetően: az elmúlt időszakban magam is többször kritizáltam a kormány mulasztását a közigazgatási reform és az önkormányzati törvény továbbfejlesztését illetően, hiszen saját maga a kormány határozta el, hogy 2001-ig - az én értelmezésemben ez 2000. december 31-ig bezárólagot jelent - előáll majd egy új közigazgatási reformmal és egy önkormányzati rendszert továbbfejlesztő koncepcióval. Nem hiszem, hogy e kritika hatására, bár talán valamiféle megfontolásra ez is okot adott, nem olyan régen a Belügyminisztérium önkormányzati munkacsoportja kibocsátott egy munkaanyagot, amely az önkormányzati rendszer továbbfejlesztéséről tartalmaz néhány gondolatot. Itt meglepetéssel tapasztaltam, hogy a fővárosról mindösszesen hat sort tartalmaz ez a koncepció, és ez azért is különösen érdekes, mert az előbb Kontrát államtitkár úr a kormány nevében úgy nyilatkozott, hogy ezt a módosítást támogatják. Miközben ebben a koncepcióban, amit a Fidesz-kormány, illetve a Belügyminisztérium vitára bocsátott, az szerepel határozottan, hogy a főváros tekintetében el kell végezni az egyértelmű feladat- és hatáskör-telepítést a kerületek és a főváros között.

Tehát ha úgy látja a kormány, úgy látja a Belügyminisztérium, hogy a feladat- és hatáskörök telepítésében egy új szabályozásra van szükség, akkor azt gondolom, ennek mindenképpen meg kell előznie a finanszírozásra vonatkozó szabályokat. A logika azt diktálja, hogy ha nem jól vannak úgymond az önök felfogásában elrendezve a feladatok a főváros és a kerületek között, akkor mielőtt a finanszírozás megváltoztatásában bármit mondunk, először a feladatokról kell beszélni, hiszen ahhoz képest másodlagos és azt követő lépés a finanszírozás.

Az, hogy a főváros és a kerületek közötti munkamegosztásban, illetve a forrásmegosztásban új egyeztetési mechanizmusokra van szükség, ezt a Szocialista Párt elismeri, elfogadja ezt az állítást. Tehát nem véletlen, hogy önök közül néhányan idézték Hajdu László szocialista országgyűlési képviselőt és polgármestert, aki elmondta kritikáját a főváros költségvetés-alkotó gyakorlatával kapcsolatban, ami ugyancsak azt mutatja, hogy szükség lenne itt másfajta egyeztető mechanizmusokra is, mint ami van. Személy szerint egyetértek azzal, hogy Demszky Gábor főpolgármester úr nem bánhat úgy a kerületekkel, mint ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr bánik a fővárossal.

Tehát azt gondolom, hogy amikor erről a szabályozásról beszélünk, vagy ennek az átalakításáról, akkor először is tisztázni kellene a főváros és a kormány viszonyát. Amit önök itt most könnyes szemmel elmondtak a főváros és a kerületek viszonyában, az szerintem százszorosan igaz a kormány és a főváros viszonyában. Érdemes lenne először ezt áttekinteni, majd ezt követően a főváros és a kerületek viszonyát.

Amikor az előbb utaltam a Belügyminisztérium reformanyagára, munkaanyagára, amely az önkormányzati reformról szól, akkor kiemeltem ebből a Belügyminisztérium szándékát arra vonatkozóan, hogy egyértelmű feladat- és hatáskör-telepítést szeretne a kerületek és a főváros között. Azt kérem önöktől, hogy minél előbb vegyék elő az asztalfiókból ezt a konkrét javaslatot, ne dugdossák, ismerhessük meg. Ha ezt önök megismertetik velünk, mi erről ki fogjuk alakítani az álláspontunkat, és akkor hozzá lehet rendelni a finanszírozásra vonatkozó szabályokat. Így előreszaladva, kivéve ezt az egy részt, a Szocialista Párt ezt a törvénytervezetet nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy semmiféle finanszírozásról, új alapokra helyezésről itt nincs szó. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az a fajta vélemény, amelyet a törvény szerint jelenleg is a Fővárosi Önkormányzatnak elméletben ki kell kérnie - ugyan ez nem sikerült, nem adott rá például az idei évben sem elegendő időt a Fővárosi Önkormányzat -, ez a vélemény erőteljesebben jelenjen meg, és igenis a fővárosi kerületek fele értsen egyet azzal a fővárosi forrásmegosztással, amely róluk szól.

 

 

(21.50)

 

Igazából csak arról van szó, tisztelt képviselő asszony, hogy a véleményezési jog egy kicsit erősebb legyen, és nem hiszem, hogy ehhez feltétlenül meg kellene várni a feladat- és hatáskörök átalakítását, mert ha a feladat- és hatásköröket átalakítjuk, akkor is az a helyes, ha egy demokratikus rendszerben azok, akiknek a pénzét osztják, beleszólhatnak abba, hogy hogyan osztják el a pénzt. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik ismét. Perlaki Jenő képviselő úré a szó.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Rendkívül rövid leszek. Lamperth Mónikának szeretnék néhány szóban válaszolni. Szeretném megköszönni azt, hogy nyitott az önkormányzati törvény továbbfejlesztésével kapcsolatban, és remélem, hamarosan eljön az idő, amikor komoly előrelépést tehetünk ezzel kapcsolatban is.

Párás tekintettel szeretném mondani azt, hogy nem hasonlítható össze közvetlenül a főváros és a kerületek viszonya a kormány és a főváros viszonyával, hiszen a kormánynak mindig az egész országot kell szem előtt tartania, és ahogy ön is mondta, a főváros kitüntetett helyzetben van, nemcsak a struktúrájánál, hanem finanszírozottságánál fogva is. Akkor, amikor a vidéki infrastruktúrára meg az országos gazdaságfejlesztésre szán többet a kormány, mint az egyébként is előnyben lévő fővárosra, az nem azt jelenti, hogy elhanyagolja a fővárost, hanem azt, hogy a meglévő különbséget próbáljuk a vidék és a főváros között csökkenteni. A főváros és a kerületek között más a helyzet, mert aki a főváros területén áll, az egyben egy kerület területén is áll, tehát nincs - geometriai kifejezéssel - diszjunkt része a fővárosnak, csak olyan, amely kerület is és főváros is egyben. Ez egy más természetű dolog, remélem, még lesz módunk végigtárgyalni ezt a kérdést is.

Köszönöm szépen a jóindulatát.

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő urat illeti a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Lamperth Mónika felszólalásának számos részével egyetértettem, egy mondatához azonban egy megjegyzést kell fűznöm. Állításának - hogy nem helyes, ha Demszky Gábor úgy bánik a kerületekkel, mint ahogy Orbán Viktor bánik a fővárossal - egyik felével egyet tudok érteni, a másikkal nem. Én ugyanis nem tudok arról, hogy Demszky Gábor pártja, az SZDSZ valamelyik kerületben valamilyen fejlesztést az önkormányzati választások előtt támogatott volna, s amikor abban a kerületben nem nyerte meg az SZDSZ a választást, akkor Demszky Gábor álláspontja egy kerületi fejlesztéssel kapcsolatban megváltozott volna.

Ezzel szemben - mint tudjuk - például a metróval vagy a szennyvíztisztítóval kapcsolatban megváltozott a Fidesz álláspontja. Gondolom, Juharos vagy Perlaki képviselő urak is a '98-as önkormányzati kampányban még nem mondták, hogy metró helyett a felszíni tömegközlekedést kell fejleszteni, és amikor kiderült, hogy nem Latorcai János lett a főpolgármester, hanem Demszky Gábor, akkor egyszerre a kormánynak is és meglepő módon a fideszes fővárosi képviselőknek is megjött a nagy megvilágosodása, és rájöttek, hogy nem kell a 4-es metró. Ilyen pálfordulást Demszky Gábor esetében egyik olyan kerület vonatkozásában sem tapasztalhatunk, ahol az SZDSZ nem nyerte el a kerületben a polgármesteri tisztséget.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Bauer Tamás - lehet, hogy saját magával keveredik vitába.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök úr, egy-egy kétpercesben nem mindenre tud az ember reagálni. Nagy érdeklődéssel vártam a mai vitát. Azt gondoltam, hogy fideszes képviselőtársaink azokkal az érvekkel és adatokkal szemben, amiket itt bemutatok, ellenérveket és ellenadatokat fognak felsorakoztatni. Ehelyett minősítések és vádak hangzottak el. Megismétlem, azt a javaslatom, hogy az előterjesztő kezdeményezze az általános vita elnapolását egy olyan időpontra, amikorra a fideszes fővárosi csapat össze tudja szedni azokat a számításokat és érveket, amelyek az én számaimat és érveimet cáfolják, és akkor érdemben tudunk a kérdésről tovább vitatkozni, mert a mai vitából az derült ki, hogy a fideszes képviselőknek ilyen érveik nincsenek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Azt javaslom, mondja el az összes hátralévő kétpercesét. (Bauer Tamás: Nincs több.) Ha nincs több, megkérdezem, hogy a jelenlévők közül kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván senki sem. Megkérdezem Révész Máriusz képviselő urat mint előterjesztőt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Révész Máriusz: Nem.) Nem kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

 

De hogy képviselő úr ne maradjon munka nélkül, most a napirend utáni hozzászólások következnek. Ebben a sorban is elsőként Bauer Tamás képviselő urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Sajnos, nem tudok jubileumi számot mondani, mert ez csak a 48. rész, de azt hiszem, hogy három hét múlva az ötvenediket is köszönthetjük majd. Parancsoljon!

 




Felszólalások:   112-182   182-220   220-221      Ülésnap adatai