Felszólalás adatai

DR. BALOGH LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága két alkalommal tárgyalta a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslatot. Az első ülésen komoly vita bontakozott ki a következő kérdésekről.

Az áldozatvédelemnek a javaslatban foglalt szabályai elégségesek-e ahhoz, hogy az állam valóban hatékonyan tudjon segíteni azokon az áldozatokon, akiket megvédeni nem tudott? Elégséges szolgáltatás-e az érdekérvényesítés elősegítése, a pénzügyi segély és a jogi segítségnyújtás? Van-e olyan szolgáltatás, amelyet a természetes személy mellett jogi személyek is igénybe vehetnek?

A polgári jogi igény érvényesítése mellett helye van a pénzügyi segély folyósításának is. Elégségesek-e a rendelkezésre álló költségvetési források? Szükség van-e önálló igazságügyi hivatalokra vagy a feladatot elláthatják a közigazgatási hivatalok, netán civil szervezetek? Nem túl tág-e a köre azon eseteknek, amikor az áldozatoknak vissza kell téríteni a pénzügyi segélyt, vagy a kárenyhítésként kiutalt összeget?

A bizottság tagjai alapvetően az alábbi indokok miatt tartották általános vitára alkalmasnak a javaslatot. A törvényjavaslat céljaival egyetértettek, időszerűnek és fontosnak tartották, hogy az országgyűlési határozat és az uniós követelmények nyomán megszülessen a törvény, és abban minden hozzászóló egyetértett, hogy módosító indítványokkal a törvény elfogadhatóvá tehető.

A bizottság második, november 22-ei ülésén polémia alakult ki arról, hogy mi okozta azt a szavazási malőrt, amelynek nyomán a kormány, illetve miniszter úr kénytelen volt az Országgyűléshez ismételten benyújtani a törvényjavaslatot. A javaslatról az volt a bizottság egységes álláspontja, hogy a befogadott módosítások nyomán jobb lett, mint újkorában volt, ezért általános vitára alkalmasnak tartottuk.

Tisztelt Elnök Asszony! A felszólításnak megfelelően akkor elmondanám a normál hozzászólást is.

Tisztelt Ház! Az áldozatvédelem azt juttatja kifejezésre, hogy az állam a társadalmi szolidaritás alapján segítséget kíván nyújtani azoknak, akiket a bűncselekményekkel szemben megvédeni nem tudott. Az áldozatvédelem célja, hogy az állam olyan helyzetet teremtsen, amelyben az áldozat megközelítőleg azt az állapotot próbálja visszanyerni, amit a bűncselekmény megváltoztatott.

Helyes, hogy a javaslat egyértelműsíti az áldozat fogalmát. Az is helyénvaló, hogy ez a fogalom tágabb, mint a sértett fogalma, hiszen áldozatnak tekinti a felsorolt hozzátartozókat és azokat is, akiknek az eltartására a sértett köteles.

Elfogadható az a megoldás is, hogy a javaslat nem taxatíve sorolja fel az áldozat igényét megalapozó bűncselekményeket. Kárenyhítésre az jogosult, akinek sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el, és ennek következményeként testi épsége, egészsége súlyosan károsodott.

A javaslat szerint az állam az áldozatok megsegítésére szolgáltatásokat - érdekérvényesítés elősegítése, azonnali pénzügyi segély és jogi segítségnyújtás - és kárenyhítést biztosít. Az áldozatvédelem fő szabály szerint magyar állampolgárokra vonatkozik, de védi a javaslatban felsorolt külföldi állampolgárokat, sőt azt is lehetővé teszi, hogy magyar állampolgárt részesítsen védelemben, ha külföldön válik áldozattá.

Az igénybe vehető szolgáltatások közül az érdekérvényesítés elősegítése keretében az áldozatsegítő szolgálat jogi tanácsokat ad, és segít a különböző hatóságok eljárását megalapozni. Ha szakjogászi közreműködésre van szükség, azt a jogi segítségnyújtást biztosító hivatalok adják meg annak az áldozatnak, aki a rászorultság feltételeinek megfelel. Ez egyaránt vonatkozik a peres és nem peres eljárásokra.

Méltányossági döntés az azonnali pénzügyi segély biztosítása. Az áldozatnak a bűncselekmény következtében kialakult személyes körülményei tehetik ezt indokolttá. A szolgáltatásokból való kizárást alapvetően két ok vonja maga után. Egyrészt az áldozat felróható magatartása, másrészt az a tény, hogy a szolgáltatást korábban már megkapta. A szolgáltatások mellett a rászoruló áldozat kárenyhítésre jogosult. Rászorultnak az tekintendő, akinek havi nettó jövedelme nem haladja meg az alapösszeg kétszeresét, sőt a törvény felsorolja azoknak a körét, akik a jövedelmüktől függetlenül rászorulóknak tekintendők.

Az egyösszegű támogatás maximálisan az alapösszeg 15-szöröse lehet. A járadékban megállapított kárenyhítés maximuma havonta az alapösszeg, amely legfeljebb három évig adható. A kárenyhítésből való kizárást szintén taxatíve felsorolja a javaslat.

Eddig a javaslat azon elemeiről beszéltem, amelyekkel egyetértek. Most néhány olyan rendelkezésről szeretnék szólni, amelyek véleményem szerint pontosításra vagy módosításra szorulnak. A javaslat 6. §-ának megfogalmazása kizárja, hogy a közlekedési bűncselekmények áldozatai, különösen a halálos eredmény esetén a hozzátartozók, eltartottak kárenyhítést kapjanak; itt a gondatlan alakzatra gondolok. Ezért a kárenyhítésre jogosult fogalmát pontosítani szükséges.

A kárenyhítésből való kizárás okairól a 8. § c) pont, az áldozat magatartása, mint bűncselekményt kiváltó ok, sokszor erkölcsi kérdés, amely büntetőjogilag nem értékelhető. A bűncselekményben való közrehatást a joggyakorlat a közlekedési bűncselekményeknél értékeli. A javaslat 24., 25. §-ai részletezik az érdekérvényesítés elősegítését. Az igazi segítség az lenne, ha az áldozatsegítő szolgálat a tanácsadáson túl nyomtatványok kitöltésével és az illetékes hatóságok részére történő közvetlen eljuttatásával segítené és gyorsítaná az eljárást.

(16.50)

Tisztelt Ház! Az áldozatvédelmi törvény elfogadásával, a büntetőeljárási törvény módosításával, azon belül is a távol tartás és a büntetőeljárásban lehetővé váló közvetítés jogintézményeinek a bevezetésével komplex módon fogja biztosítani a sértetti jogok európai színvonalú védelmét.

A javaslatot általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm szépen.