Készült: 2024.03.29.12:18:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

333. ülésnap (2013.12.04.), 167. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:00


Felszólalások:  Előző  167  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Itt a szenvedélyes vita után egy másik, kevésbé szenvedélyes területre téved az Országgyűlés, ez az igazságszolgáltatási, az igazságügyi és jogállási törvények módosítása. Ha már egy vitaszakaszban tárgyaljuk meg, akkor az 1., 3., 5., 9., 13. és 15. ponthoz szeretnék hozzászólni. Ezeknek a javaslatoknak egy jó részét a Jobbik, illetve az alkotmányügyi bizottság terjesztette be, és ezt szeretném megindokolni.

Az 1. javaslat, az 1. ajánlási pont, amely egyébként összefügg még több ajánlási ponttal is, arra vonatkozik - többek között mondjuk, a 15-össel -, hogy kitolja azt a határidőt, amikor a kötelező elektronikus ügyintézés a közigazgatás és a bíróságok tekintetében bevezetésre kerül. Ez jelen pillanatban azt jelenti, hogy 2014. június 30., illetőleg július 1-je napjától - mert több helyen szerepel különböző eljárásoknál - ez kitolódik általában vagy 2015 elejére vagy 2015 közepére, tehát vannak olyan esetek, amikor egy évvel kitolódik ennek a bevezetése, ami egyébként rávilágít arra, és az alkotmányügyi bizottság ülésén azt a magyarázatot kaptuk, hogy a szervezetrendszer, ennek a technikai háttere nem készült el, és a bíróságok nem tudják megvalósítani azt a kötelező elektronikus ügyintézést, illetve fogadni a beadványokat. Ez számomra azért volt nehezen értelmezhető, egyrészről azért, mert még fél év hátra van, tehát még egy nagy iramban lefolytatott technikai fejlesztés lehetővé tenné, hogy ez megvalósuljon, ez az egyik fele. A másik fele meg, úgy rémlett, de most megnéztem pontosan is, hogy ezeket nem most írta elő az Országgyűlés, nem idén írta elő, hanem már 2012-ben is hatályos volt például a polgári perrendtartásnak az a rendelkezése, ami több mint másfél, majdnem két év távlatában írta elő, hogy készüljenek fel a bíróságok arra, hogy ezt a munkát, ezt az elektronikus ügyintézést el tudják látni.

Tehát nem arról van szó, amit általában szoktak tenni, hogy az utolsó pillanatban behoznak egy módosítást, ez sem szokta önöket, a kormánytöbbséget zavarni, hogy technikailag megvalósítható-e, vagy azok az adott szervek, amelyeket a rendelkezés tartalmaz, ezt végre tudják-e hajtani, de ebben az esetben közel két év állt rendelkezésre, tehát további haladék adását nem javasolom. Egyébként itt azért a felelősségre vonást vagy legalábbis valamiféle felelősök megkeresését is fel lehetne vetni, hogy kik azok, akik a törvényi kötelezettségnek több év távlatából vagy előre több évre tudvalevőlegesen nem tudnak megfelelni, annál is inkább, mert az állampolgárokat olyanokkal bombázzák, hogy például az év végén elfogadott adótörvény vagy egyéb módosítások néhány nappal vagy néhány héttel vagy akár néhány hónappal később már hatályba is lépnek, és ezeket alkalmazni kell. Úgy tűnik, hogy az állam megengedőbb a saját szervezetrendszere irányában, holott azért az állampolgárok jogai fontosabbak lennének.

A következő a 3. javaslat, ami egy fontos pontra világít rá. Az Országgyűlésben már többször volt róla szó, hogy önök megnyitják azt a lehetőséget, hogy ne kelljen két évet várni az országgyűlési képviselőknek ahhoz, hogy a Független Rendészeti Panasztestület tagjai lehessenek, mert nyilvánvalóan számolnak a kisebb parlamenttel és azzal, hogy esetleg a jelenleg is aktív vagy a két éven belül aktív képviselőtársainkat szeretnék ide jelölni. Nem véletlenül volt a javaslatban a korábbi szabályozás, nem véletlenül volt megállapítva, hogy két évig egy országgyűlési képviselő egyébként egy függetlennek kikiáltott szervnek, a Független Rendészeti Panasztestületnek ne lehessen tagja. Ugyanúgy, ahogy a polgármesterek esetében, ezt mindenképpen módosító javaslattal indokolt lenne a korábbi szintre szabályozni, illetve amikor az országgyűlési törvényt elfogadták, akkor az önök által is bevezetett és még jónak tartott szinten szabályozni a két év kivárási időt - hozzáteszem, bár még emelni is lehetne -, de úgy tűnik, hogy amit akkor logikusnak tartottak, megváltoztatták a véleményüket. Ezek szerint nem számítanak annyi bejutó fideszes képviselőre, és az ő helyüket is valahogy majd meg kell oldani, de ez egy olyan politikai döntés, amelyhez mi nem tudjuk a hozzájárulásunkat adni.

(15.40)

Az 5. ajánlási pontra is kicsit ki szeretnék térni. Itt a főtitkár pozíciójával kapcsolatosan Bárándy képviselőtársam - nagyon helyesen egyébként - szeretné ezeket a jogköröket megfelelő módon csorbítani vagy reálisabbá tenni, a kommunikációs, illetve a központi igazgatásban való részvételt kivenni. Egyébként az általános vitában erről is volt szó, illetve a bizottsági ülésen kifejtettük, a Jobbik is kifejtette az álláspontját. Sajnos ahhoz nem tudunk hozzájárulni, hogy technikai értelemben, vagy egy vezetőnek a meghosszabbított kezeként esetleg fontos pozíciókban, döntő pozíciókban túlzott jogkört lehessen átruházni.

A 9. módosító javaslat egy nagyon érdemi, és szintén nemcsak általunk, hanem az Alkotmánybíróság által is kritika tárgyává tett javaslat. Ez arról szól, hogy mikor lehet egy bírói pályázatot érvénytelenné nyilvánítani, és melyek azok a körülmények, amelyek esetében az Országos Bírósági Hivatal elnöke, annak ellenére, hogy kialakult egy rangsor, véleményezésre került egy bizonyos rangsor, annak ellenére kijátssza vagy kijátszhatja az előzetes döntéshozói fórumokat, és azt mondhatja, hogy annak ellenére, hogy van alkalmas pályázó a posztra, az egész pályázatot eredménytelenné nyilvánítja. Érezhetjük, hogy ha ezt a lehetőséget megadjuk, és ráadásul úgy adjuk meg, hogy nem kellően objektív módon határozzuk meg a kritériumrendszert, akkor az, amit az Alkotmánybíróság is kifogásolt, az a rendelkezés, hogy ezáltal kijátszhatók lesznek a különböző pályázati végeredmények, ez továbbra is benne marad a törvényben, és formálisan, igaz, megpróbálják megvalósítani az objektív kritériumrendszert, de valójában nem ezt teszik.

Miről is van szó? És akkor idéznék: "Eredménytelen lehet a pályázat abban az esetben, hogyha elbírálása során a résztvevők eljárási szabálysértést követtek el." Erre azt lehetne mondani, hogy ez jól van így, de ha belegondolunk, hogy a kitétel nélkül pontosan mi számít eljárási szabálysértésnek, illetve legalább nem iktatjuk be a "súlyos" szót, akkor bizony bármilyen kisebb-nagyobb hiba miatt azt lehetne mondani, hogy itt eljárási hiba történt, és az egyébként szabályos pályázatot, és a pályázattól független körülmények miatt, valami apró hiba folytán eredménytelenné lehetne nyilvánítani, természetesen abban az esetben, feltételezhetjük, ha a pályázó egyébként megfelel, de mégse tekinti az OBH elnöke megfelelőnek.

Aztán itt van egy másik pont: "A pályázat kiírását követően bekövetkezett munkaszervezés, munkaterhelés következtében vagy egyéb igazgatási szempont miatt indokolatlanná válik az álláshely betöltése." Mivel az Országos Bírósági Hivatal elnöke teszi meg ezeket a munkaszervezési lépéseket, ezért mindig lehet kreálni olyan indokot, vagy inkább úgy fogalmazok, senki nem fogja tudni számon kérni az elnökön, hogy ő miért gondolja azt, hogy munkaszervezési szempontból egyébként az az álláshely a jövőben ne kerüljön betöltésre. Úgy gondoljuk, hogy ez az egész pont törlésre kell hogy kerüljön ahhoz, hogy megfelelő módon, objektíven ezt meg lehessen valósítani, és ne legyen a szubjektív értékítéletnek semmiféle tere.

Ugyanezt el lehet mondani az utolsó pontról is, bár itt szintén lehet vitatkozni, hogy milyen olyan körülmény merülhet fel a pályázat kiírását követően, amely eredményeként az álláshely a törvény alapján kerül betöltésre. Például ez lehet az az esetkör, amikor visszahelyezik a bírókat, egy korábban felmentett bírót a bíróság, mondjuk, a munkaügyi bíróság visszahelyez, az indokolásban legalábbis ez szerepelt. Hozzáteszem, ez csak félig igaz vagy féligazság, hiszen ha a munkaügyi bíróság a visszahelyezést elrendeli, akkor azt minden esetben teljesíteni kellene, és erre egy külön pontot nem is feltétlenül kellene beiktatni, de természetesen itt továbbra is lóg a levegőben a meghatározás.

Végül a 13. ponthoz szeretnék hozzászólni két szempontból is, mert itt - bármennyire is furcsa, ebben az alkotmányügyi bizottság javaslatát, módosító indítványát támogatni tudjuk -, itt arról van szó, hogy háromévente kerüljön sor, illetve kelljen igazolni a képzési kötelezettségek teljesítését a bírók számára; ez az eredeti javaslatban öt év lett volna. Ennél a pontnál viszont, azon túl, hogy örülünk, hogy az előterjesztő egyetértésével is találkozik, és úgy tűnik, hogy ez három évre lerövidíthető lehet, de higgyék el, anélkül, hogy megfelelő anyagi többletforrást biztosítanának, a bírói értékelés rendszere, ami oly szükséges lenne, nem tud megvalósulni.

Való igaz, és egyet tudok érteni ebben a tekintetben az OBH elnökével, aki azt mondta, hogy a bírák értékeléséhez bírákra van szükség, akiket nehéz kivonni vagy túl nagy számban nem célszerű kivonni az ítélkezési tevékenységből, viszont akár focistadionok építése helyett, vagy bármilyen más sorról meg lehetett volna teremteni azt a lehetőséget, hogy ha kell, akkor több bírói álláshelyet is létesítsenek, de a bírói munkát objektív módon, akár a bírósági szervezetrendszeren belül - az lenne a legjobb eset, ha szervezetrendszeren belül -, de értékelni kell. Ez nem jelenti azt, hogy mi csorbítani szeretnénk a bírók függetlenségét, de az nem járható út, hogy gyakorlatilag a bírók döntéseinek, attól függetlenül, hogy mondjuk, másodfokon vagy harmadfokon milyen mértékben kerülnek elkaszálásra az ügyek, tulajdonképpen lényegi szankciója nincs, a hibázásnak lényegi szankciója nincs. Ez egyébként azokkal a bírákkal szemben is méltánytalan, akik napról napra, hétről hétre, az elképesztő ügyteher alatt roskadozva, de lelkiismeretes és mindenre kiterjedő munkát szeretnének végezni, és azt kell látniuk, mert nyilván ezt látják, hogy esetleg olyan kollégáik, akik - bízunk benne, hogy nyilván ők vannak kisebb létszámban - esetleg nem kellően készülnek fel a tárgyalásokra, nem jó ítéleteket hoznak, de ennek ellenére komolyabb konzekvenciája nincs ezeknek az eseteknek.

Arról már nem is beszélve, hogy sajnos például a 2006-os események kapcsán azzal is találkozhattunk, hogy néhol a bírósági rendszer nem volt képes ellenállni a nyomásnak, ami a politika felől jött. Persze ezek a legkirívóbb esetek, ezzel kapcsolatban a semmisségi törvény meghozásra került, tehát a Fidesz-kormányzat is érezte ezt a problémát. De hozzáteszem, hogy még az elmúlt időszakban is találkoztam olyan ismerősökkel, akiket annak ellenére, hogy a semmisségi törvény alá estek, tehát csak rendőri jelentések és rendőri vallomások alapján ítéltek el a 2006-os események miatt, mégsem sikerült elérni azt, hogy újratárgyalják ezeket az ügyeket, vagy az ő ügyét, akiről beszélek. Már egyébként mentesült is bármiféle joghátrány alól, de az erkölcsi mentesítést, azt, hogy ő nem követett el semmit, és ennek ellenére büntetőjogi szankcióval sújtották, ezt nem lehet meg nem történtté tenni, illetve csak úgy lehetett volna, ha a semmisségi törvényt alkalmazzák, de ezt nem tették a törvényi kritériumok ellenére sok esetben, és ezt a jövőben el kellene kerülni, és a bírói munka értékelését, akár olyan áron is, hogy pénzt kell rakni a rendszerbe, meg kellene teremteni, mert ez lenne az ország és ez lenne a jogkövető - büntető- és polgári ügyekben érintett - állampolgároknak is a legfőbb hasznára.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  167  Következő    Ülésnap adatai