Készült: 2024.03.28.13:57:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

77. ülésnap (2007.05.30.), 72. felszólalás
Felszólaló Ékes József (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:26


Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyet nagyon sajnálok: a Gazdasági Minisztérium részéről nincs itt senki. Ezt mondom azért, mert 2003 óta tényleg foglalkozom a körbetartozás kérdésével, és ezelőtt három évvel Kóka miniszter úrnak mondtam el azt a válságos helyzetet, ami Magyarországon a körbetartozásokat veszi körül. Akkor ő úgy válaszolt, hogy a törvénnyel nem tudunk mit csinálni, hisz ma Magyarországon piacgazdaság működik, és így nem tudunk beleszólni magába a piacgazdaságba. Azóta maga a körbetartozás - azt lehet mondani - duplájára emelkedett, és nyugodtan mondhatjuk azt, hogy elérte a 700-800 milliárdot, de akár többet is, hisz nagyon sok dologról, nagyon sok esetről nem tudunk. Az ügymenetek lassúsága miatt, a bírói tárgyalások miatt nagyon sok vállalkozás időközben tönkrement, vagy adott esetben látva a lassúságot tulajdonképpen nem tette meg azt a feljelentő lépést, ami alapján az ő részére a jogos anyagi kiegyenlítés az elvégzett munka után megtörtént volna.

Göndör István képviselőtársam vezérszónoklatában mondott egy nagyon érdekes dolgot, és van valami, amit én magam is hiányolok belőle, hisz a törvénnyel együtt más törvények is módosulni fognak, így a Btk., a Ptk., a közbeszerzési törvény, lehetne sorolni tovább. Ez egy nagyon helyes lépés, hisz a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kihangsúlyozta, hogy ez tényleg egy olyan lépésnek tekinthető, amely tulajdonképpen az alapjait próbálja meg lerakni annak a körbetartozási rendszer kialakulása elleni lépésnek, amely talán helyre teszi a későbbiek folyamán magát a körbetartozás kérdését.

Szeretnék pár példát mondani. Azért is mondtam, hogy hiányzik magából a törvényből a közbeszerzéssel párhuzamosan, hisz az egyik gerjesztője a körbetartozásoknak tulajdonképpen a körbeszerzések alapján a kincstári és önkormányzati rendszeren keresztül ki nem fizetett vagy túlságosan késleltetett kifizetések kérdése. Itt akár a beruházó, akár az alvállalkozó tekintetében nagyon jól tudjuk, hogy számtalan önkormányzat a költségvetési megszorításból adódóan nem jut úgy hozzá a forráshoz, és így kénytelen úgy szerződést kötni a beruházóval vagy rajta keresztül az alvállalkozóval, hogy egyszerűen adott esetben az alvállalkozó részéről elvégzett munka után már kifizetésre nem kerül sor.

De tudok egy olyan példát is mondani, amikor a közbeszerzési eljárásnál a kormány egy alapítványon keresztül bíz meg egy közbeszerzési eljárást - ez 2000-ben történt -, megkapták a pályázati lehetőséget, kihirdették a közbeszerzés alapján a munkát, a vállalkozó a tevékenységet elvégezte, azóta az alapítvány megszűnt, költségvetési forrásból a mai napig maga a pályázó nem kapta meg a forrást, így nem tudja kifizetni a vállalkozót. Ennek valószínűsíthetően az lesz a következménye, hogy a vállalkozó szép lassan tönkremegy, vagy pedig létszámot kell leépíteni, ezzel is megspórolva annak a lehetőségét adott esetben, hogy az átmeneti időszakot átvészelje vagy átélje.

Én a Vállalkozók Pártja nevében sokszor mondtam itt, a magyar parlamentben, hogy a közbeszerzési törvényeknél és a fizetési határidőknél egy óriási nagy kérdés, hogy milyen rendszert tudunk működtetni, vagy adott esetben milyen törvényeket alkalmazunk ahhoz, hogy ne sportot űzzenek egyesek abból, hogy 90-150 napos fizetési határidős szerződéseket kötnek. Visszaemlékszem rá, 2003-2004-ban mondtam el a parlamentben, hogy a nagy bevásárlóközpontok esetében sajnos tényleg azt lehet mondani, hogy sportot űznek belőle, amikor 120-150 napos fizetési határidővel kötik meg a szerződést, és mellette a vállalkozónak, mondjuk, egy almatermesztőnek 3 napos beszállítási kötelezettsége van. Ez azt jelenti, hogy az első beszállítás után 150 nappal kapja meg az első beszállítás költségeit. Tehát itt is rendet kellene vágni.

Németországban ugyanezt a lépést 2002-2003-ban meg tudták tenni, amikor 72 ezer vállalkozás ment tönkre a körbetartozások folytán. Ott radikálisan léptek, hogy egy 30 napos fizetési határidőn túl már tulajdonképpen nem lehet szerződést kötni. Én úgy érzem, hogy magából a törvényből ezek a lépések hiányoznak, nincs meg a kellő bátorság hozzá, hogy valóban egy rendszerre kötelezzük a munkát meghirdető és a vállalkozó közötti tiszta viszonyok helyreállítását vagy a beállítását. Talán egy létbizonytalanságot lehetne azzal elkerülni, ha valóban a vállalkozók azt a garanciát tudják a munkát biztosítóval szemben kiharcolni, hogy ne 150 napos fizetési határidőket tegyenek be.

Ami engem bánt - és ezt más törvény kapcsán is elmondtam -: az adóslista nyilvánosságra hozásának a kérdése. Ma kerülnek úgy nyilvánosságra adóslista alapján különböző pénzintézeteknél vállalkozások, személyek, hogy az égadta világon senki nem vizsgálja, hogy adott esetben annak a vállalkozónak hányan és hány millió forinttal tartoznak. Ez egy szomorú állapot, mert így tulajdonképpen egy fals képes adunk arról a vállalkozóról, amely, mondjuk, tartozik 12 millióval, de kintlévősége van, tehát neki tartoznak 25 millió forinttal, és ebből adódóan nem tudja teljesíteni a munka elindításához szükséges, hitelfelvétellel biztosított anyagbeszerzést vagy egyéb más költségek visszafizetését. Én is azt tartom és tartanám helyesnek, ha ebben a kérdésben is sokkal erősebben fogalmazna maga a törvény.

Itt felmerül a fuvarozók környékén kialakult körbetartozások nagy száma, és ezt is vizsgálni kellene mindenképpen, hisz nemcsak hazai fuvarozásról szól a történet, hanem nemzetközi viszonylatban is. Érdemes lenne, államtitkár úr, az Európai Parlamentbe egy olyan magyar javaslatot bevinni, ami adott esetben az európai körbetartozások kérdését is megpróbálja rendezni, hisz nagyon sok magyar vállalkozónak nemcsak itthon tartoznak, hanem külföldről is tartoznak.

(12.20)

Talán egy nagyon jó magyar kezdeményezés lehetne, ha az Európai Parlamenten belül is ezt a kérdést Magyarország vetné fel, és próbálna meg a további szigorítások irányába lépni. Helyesnek tartanék - és mondom, nagyon sajnálom, hogy a Gazdasági Minisztérium részéről nincs itt senki - egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amely mögött ötpárti egyeztetés, egyezség van abból a célból, hogy a különböző, jelenleg még hiányzó vagy a törvény által úgy fogalmazott, hogy majd kormányrendeletben vagy a későbbiek folyamán egy más törvény alkotása területén kell biztosítani a jogfolytonosságot ahhoz, hogy valóban a körbetartozások kérdése mérséklődjön. Tehát kellene egy olyan határidőt szabni egy országgyűlési határozatban, hogy a kormánynak mely területen, mikor melyik törvénnyel kellene tulajdonképpen a további szigorításokat megtenni. Hisz Herényi Károly is pontosan a vezérszónoklatában erre hívta fel a figyelmet, hogy vannak lépésfolyamatok, amelyeket mindenképpen meg kell tenni annak érdekében, hogy a körbetartozások törvényileg és garancia szempontjából is tényleg garanciát tudjanak nyújtani a vállalkozások számára.

Ehhez kellene egy olyan országgyűlési határozat, amelyben megszabnánk, hogy mely törvényt mely területen mikorra kell tulajdonképpen benyújtani a parlament elé, vagy milyen kormányrendeletekkel kell megfelelő határidőn belül magát a törvényt úgy feljavítani, hogy valóban hatást is tudjon kiváltani a gazdasági szereplők vagy akár a közpénzből finanszírozott különböző beruházások végrehajtása tekintetében, hisz közel 7000-8000 milliárd forint EU-s forrást fogunk felhasználni.

Ha idáig az uniós források alacsony mivolta miatt kialakult egy közel 1000 milliárdos körbetartozás, akkor mit fog maga után vonni, ha ennyire lazán próbáljuk meg a közbeszerzési törvény vagy szerződési hátterek, vagy adott esetben a fizetési határidők kérdését kezelni, akkor ennek az összegnek a felhasználása mit fog kiváltani?

Azért lenne tényleg jó, ha államtitkár úr is elfogadná azt a javaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről, hogy próbáljunk meg közösen egy országgyűlési határozatot megalkotni, és azzal meghatározni, hogy milyen ütemben kellene a további törvényeket vagy adott esetben kormányrendeleteket meghozni annak érdekében, hogy valóban a törvény, a jó szándékú törvény... - mert tavaly ez tényleg visszavonásra került. Mi is elmondtuk akkor, hogy milyen problémákat látunk magában az akkori törvényben, és akkor kötelezte magát a kormánytöbbség arra, hogy e hónap végéig ezt a törvényt a parlament elé benyújtja, és akkor az volt az álláspont mindannyiunk részéről, az öt párt részéről, hogy lehetőleg próbáljuk úgy ezt a törvényt megalkotni és elfogadtatni, hogy valóban mérsékelje azt a körbetartozási mértéket, ami Magyarországon kialakult; főleg azon gazdasági társaságokkal vagy intézményekkel szemben, amelyek sportot űznek ebből, ennek a lehetőségét teljes egészében kizárja.

Itt felmerült a kérdés: a csődeljárás és a körbetartozásból adódó ki nem fizetések vagyoni szétosztása adott esetben családon vagy rokonságon belül. Tehát itt is nyomkövetést kellene kialakítani, hogy hova tűnik el a cég által felvett forrás, amit nem fizetett ki az alvállalkozóknak, hogy az körülbelül milyen körben került úgy szétosztásra, hogy maga a cég, amely a beruházást végezte, szőrén-szálán eltűnik, a vagyonát kimenti, és másnap már egy másik cégnév alatt folytatja a tevékenységet, és mellette adott esetben több (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kisvállalkozó tönkremeneteléhez járul hozzá. Ezt is mindenképpen rendeznie kellene a törvénynek, és ezzel is foglalkozni kellene.

Köszönöm figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  72  Következő    Ülésnap adatai