Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A cél tehát az, hogy a Rába habzása szűnjön meg, valamint hogy a tervezett helyen ne épüljön meg ez a hulladékégető mű. Ez a cél kell hogy mindig a szemünk előtt lebegjen, és ha ez lebeg, akkor függetlenül a kérdés ügyrendi kezelésétől, azt hiszem, jó helyen járunk. Mert ugyanez a cél vezérli a beterjesztőket, és ugyanez vezérel bennünket is, akik egy adott ponton, és ezt többször el is mondtuk, úgy értékeltük, és úgy is értékeljük, hogy elaltat. Elaltat egy olyan országgyűlési határozat, amelyik azt a képzetet kelti, hogy most már minden rendben lesz. Nem!

Ki fogja megoldani ezt a feladatot? - ez a legfontosabb kérdés. Ezt a feladatot csak a térségben élők fogják tudni megoldani, osztrákok és magyarok közösen, Vas megyeiek, burgenlandiak, stájerek közösen. Ennek, meggyőződésem szerint, minden formáját támogatni kell, és annyiban, amennyiben ebben segítséget jelent egy parlamenti aktus, mindenképpen üdvözölni szükséges, hogy ezt beterjesztették, és erről beszélünk. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy káros az ügy, a cél elérése szempontjából, ha a kelleténél és a szükségesnél, ha úgy tetszik, keményebbek vagy határozottabbak vagyunk. Nem az a cél, nem is lehet az a cél, hogy legyőzzük az osztrákokat, hanem az, hogy győzzük meg őket, hogy az, amit mi kínálunk, jobb megoldás. Jobb megoldás a heiligenkreuziak számára is, nem pusztán a szentgotthárdiak érdeke az, hogy ne úgy és ne ott valósuljon meg az a bizonyos hulladékégető.

És nemcsak a szentgotthárdiak, hanem a Rába és a Lapincs osztrák oldali területén lakó embereknek is az az érdeke, és ezt közösen kell velük együtt felismerni és elfogadni, hogy legyen tiszta ismételten a Rába vize. A túlzott határozottság és a túlzott keménység egyértelműen a kérdés úgynevezett jogi útra terelését eredményezi, hiszen más módja a nemzetközi konfliktusok kezelésének nincs. Ez azonban mit is jelent az adott térségben élők, például a szentgotthárdiak számára? Hogy hosszú időre szólóan, mindaddig, amíg ezek a jogi utak végig nincsenek járva, a mostani állapot konzerválódik. Tehát meggyőződésünk szerint olyan lépéseket szabad tenni, azt viszont meg kell tenni a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, ami segít abban, hogy a térségben élők egymásra találjanak, segít abban, hogy azok, akik ma még esetleg másként gondolják, belátják, hogy amit Szentgotthárd térségéről már korábban, magyarok és nem magyarok együttesen állítottak és prognosztizáltak, az ő javukat is szolgálja.

Akkor leszek nemzeti értelemben is büszke, ha megszűnik a Rába habzása. Megmondom őszintén, egy pillanatig nem feszítene a nemzeti büszkeség, ha csak úgy jól odamondogatnánk, és újabb 10-15 esztendőre továbbra is a hab lepné el a Rábát. Nem hiszem, hogy Szentgotthárd polgármestere ne örülne annak, hogy most itt beszélünk. De biztos vagyok benne, hogy Szentgotthárd polgármestere, még ha díszkötésben megkapja a Magyar Közlönynek azt a számát, amiben a térséggel való abszolút és reményeim szerint egyhangú támogatású szolidaritásáról szól az országgyűlési határozat, ha kinyitja az ablakot, és mit lát, hogy ott van egy felesleges kémény. A cél, hogy ne legyen ott a kémény.

Ennek a célnak az elérését meggyőződésünk szerint jól szolgálja a helyiek igen gazdag diplomáciai törekvése, jól szolgálja, hogy nemzetközi szervezetek jó irányba bekapcsolódtak ezekbe az ügyekbe, nagyon jól szolgálja, amit az ellenzék is elismert, a kormány tevékenysége.

(17.30)

Azt gondoljuk, hogy ha az a nyolc módosító indítvány elfogadásra kerül, akkor jól fogja ezt szolgálni ez az országgyűlési határozat is. Én azt gondolom egyébként, hogy a leglényegesebb módosító indítványomat, bocsánat, hogy kisajátítom, módosító indítványunkat elfogadta a környezetvédelmi bizottság, merthogy egy új pontot javasoltunk befogalmazni az indítványba, nevesen, hogy "Az Országgyűlés elfogadhatatlannak tartja, ha egy ország oly módon hárítja át, illetve oldja meg környezeti problémáit, hogy az a szomszédos alvízi vagy fő szélirányba fekvő ország számára kedvezőtlen, káros környezeti következményekkel jár, környezeti kockázatot jelent. Az Országgyűlés az ilyen jellegű problémák megoldásában az érintettek együttműködését helyezi előtérbe." Ez egy sokkal lényegesebb gondolat és mozzanat, mert ez nemcsak az osztrákokhoz szól, ez szól a szlovákokhoz, szól a románokhoz - mindannyian EU-tagok vagyunk most már -, de bizonyos értelemben szól az ukránokhoz is. Ez a mi véleményünk erről.

Figyeltem, hogy a képviselő úr mit tart lényeges elemének, hogy mi maradjon feltétlenül a tartalmában. Én úgy láttam, hogy teljesen egyhangúlag értelmeztük a dolgokat, hiszen mi is azt gondoljuk, hogy aggódjunk közösen, vállaljunk szolidaritást közösen, és tiltakozzunk az osztrák égetőmű tervezett építése ellen. Minden egyes eleme a módosító indítványaink után is benne marad a javaslatban.

Azt gondolom tehát, hogy a legfontosabb cél, hogy ne hagyjuk egy elhúzódó és végeredményét illetően a legjobb szándékaink ellenére is bizonytalan kimenetű jogi út felé terelődni az eseményeket, hanem sokkal inkább az lebegjen a szemünk előtt, hogy támogassuk a helyben születő jó megoldást.

Ha azt kérdezik, hogy miért okoskodunk e tekintetben, szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét arra, hogy volt itt már környezeti ügyben kemény fellépés, kettő is. Mind a kettő fontos más vizeinken következett be, az egyik a Duna, a másik a Tisza. Jogi útra terelődött. A helyben élőket, akiket érintett ez a jogi útra terelődés, egy rövid ideig talán nemzeti büszkeséggel eltöltötte, de a környezeti problémák azóta is megmaradtak, az okozott károk felszámolása nem következett be. Azt gondolom, hogy a Duna és a Tisza kapcsán egyszer már megtapasztalt nemkívánatos végeredményt, ha tudjuk, próbáljuk meg elkerülni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Meggyőződésem, hogy az általunk javasolt módosító indítványok elfogadásával ez az országgyűlési határozat alkalmas lesz arra, hogy kellő szolidaritásról és támogatásról biztosítsa a cél elérése érdekében működő valamennyi érintettet és érdekeltet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)