Készült: 2019.12.15.09:19:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

193. ülésnap (2012.05.22.), 16. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:14


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ön arról beszélt és azt szerette volna elérni, hogy Horthy Miklós kapcsán minél inkább konszenzus legyen, és bizonyos alapvető történeti-ténybeli kérdéseket ne vitasson senki, semelyik oldalon.

Ön közben azt mondja, hogy egy Orbán-Gyurcsány 20 éves rendszer van, és mindenki a nemzeti érdek lerontására törekszik. Tehát amikor ön éppen arra hívja fel a kormányzatot, hogy Horthy Miklós történeti helyzetének a valós bemutatására figyeljünk oda, és azt igyekezzünk megtenni, aközben ön folyamatosan ezt az oldalt igyekszik szidalmazni. Nyilvánvalóan azért nem kell ahhoz politikailag tájékozottnak lenni, hogy valaki Orbán Viktor kormányzását meg tudja különböztetni Gyurcsány Ferenc kormányzásától. És ön pedig pontosan arra törekszik, vagy azt mondja, hogy arra törekszik, hogy legyen egy közös megítélésünk, akkor igyekszik összemosni ezt a kettőt.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, mi önnek az igazi szándéka: a kormányoldalnak a provokálása; annak a látszatnak a keltése, hogy ugyanúgy vélekedik a Horthy-korszakról egy szocialista politikus és egy jobboldali politikus - nem, ez nem így van nyilvánvalóan. Más a megítélése egy Fidesz-KDNP padsoraiban ülő képviselőnek, más egy jobbikosnak, és más egy MSZP-snek. Ez valamelyest így is marad, szerintem ezen változtatni nem tudunk, viszont arra törekednünk kell, és abban önnel tökéletesen egyetértek, hogy vannak bizonyos olyan alapvető tények, amelyeket Horthy Miklósról valótlanul állítottak 40 évig tankönyvekben, történettudományi munkákban, és ezeket kell nekünk helyretenni. Utána kinek-kinek lehet saját véleménye Horthyval kapcsolatban, hogy mennyire képviselte a nemzeti érdeket; hol helyezte el Európán belül Magyarországot; mi volt a felelőssége az ország háborúba sodródásában.

Nyilván a szocialistáknak az lesz a szempontja, hogy a társadalom peremére szorultak miként jutottak a szociális ellátórendszerhez, vagy mennyire terjesztették ki számukra a választójogot. Nagyon sokféle szempontból fogjuk megközelíteni, a lényeg az, hogy egy alapképünk valóban közös és alapos legyen Horthy Miklóssal kapcsolatban.

Ön a "rehabilitálás" szót említette. Jogi értelemben Horthy Miklóst rehabilitálnunk nem kell, hiszen őt soha semmilyen háborúval kapcsolatos bűncselekmény miatt, zsidósággal szembeni atrocitás miatt el nem ítéltek, sőt elismerték azt a tevékenységét, amelyet végzett ő is azokkal a magyarokkal szemben, akiket a második világháborúban zsidó származásuk miatt deportálni akartak.

Emlékirataiban is azt írja: "Hogy a Budapesten lévő zsidóságot ez a közbelépésem mentette meg", tudniillik '44. június elején hivatalosan tanúsítja ezt a magyar zsidóbizottság nyilatkozata, amelynek tagjai: Stern Samu, Pető Endre dr. és Wilhelm Károly dr., 1946. február 3-án állították ki neki ezt az igazolást. És számtalan más tényt is tudunk mondani, akár hogy Nürnbergben csak tanúként hallgatták ki, és még Sztálin is visszautasította, hogy bármilyen módon vádlottá váljon. Ezek mind azt jelzik, mind azt mutatják - vagy azt, hogy az Egyesült Államok nagykövete alapított alapítványt '49-ben a Horthy-család anyagi támogatására, hogy fenn tudják magukat tartani Portugáliában a száműzetésben -, hogy jogi szempontból rehabilitálásra nincs szükség.

Történeti-politikai szempontból a helyzetet valóban tisztázni kell, de szerintem nagyon sokan úgy gondolják, hogy itt jogi eljárás is zajlott ellene, márpedig nem, hiszen ő maga is fellépett a szélsőségek ellen: betiltotta a Nemzeti Akarat Pártját, a hungarista pártot, pontosan azért, hogy a szélsőségeknek ne legyen tere a magyar parlamentarizmusban. Megtagadta a német csapatok átvonulását a lengyel offenzívakor, augusztus 23-a után, szeptember elején, pontosan azért, hogy lengyel barátainkat megsegítse, és nemhogy a németeket nem engedte Magyarországon átvonulni, hogy így vonuljanak be Lengyelországba, hanem lengyelek százezreit mentette meg az ottani bevonuló német és szovjet csapatoktól.

'44-ig megakadályozta, hogy Magyarországon pogromok és atrocitások legyenek a zsidókkal kapcsolatban, vagy fellépett '44. július 18-án a deportált zsidó származású magyarok evakuálása érdekében Palesztinába, Svédországba. És még sokáig lehet sorolni azokat a történelmi érdemeket, amelyek Horthy Miklós érdemei, amelyek valamelyest konszolidáltan tartották Magyarországot mind a két világháború között, mind a világháborúnak a legvéresebb időszakaiban. És valóban sok olyan képet láthatunk mi is, amikor egyes német-magyar találkozókon minden delegáció karlendítéssel tiszteleg, kivéve Horthy és a családja, akik ugyanúgy vigyázzba állnak, mint ahogy egy úriembernek viselkednie kell ilyenkor, nem átvéve a náci Németországnak semmifajta külső jelét, ezzel is bizonyítva, hogy nem ért egyet azokkal a belső politikai tényekkel, azokkal a belső politikai irányokkal, amelyeket az akkori náci Németország képviselt.

Tehát én úgy gondolom, hogy annak helye van, tisztelt képviselő úr, valóban, hogy a Horthy Miklósról kialakult kép tisztább legyen; annak helye van, hogy a tényeket többen megismerjék. Politikailag sose fogunk teljesen egyetérteni a két világháború közötti Horthy-korszakkal kapcsolatban, mert más-más a politikai világlátásunk, de nem szabad azt megtennünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy a Horthy Miklós életével kapcsolatos legfontosabb tények továbbra is torzan maradjanak meg a magyar köztudatban, ennél többel tartozunk azért Horthy Miklósnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai