Felszólalás adatai

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék visszautalni, hiszen - ha nem került volna szóba a fuvarozók problémája, akkor ezt most nem tenném, de így kénytelen vagyok megtenni - nem véletlen, hogy nemcsak az előterjesztő és a hozzá tartozó kormánypártiak támogatták a zárószavazáskor ezt a törvénymódosítást, hiszen ez egy olyan diszkriminatív intézkedés volt, ami nem tartható egyetlen törvényben sem meg hosszú távon, hiszen mint kötelező hatósági képzés nemcsak a fuvarozással összefüggő hatósági képzések vannak, hanem vannak más szakterületek is, és így joggal várhatná el a más szakterület is, hogy ilyen pozitív diszkriminációban legyen részük, és nézzék el nekem, ha ehhez nem adom a nevem.

A másik megjegyzésem úgyszintén egy kicsit az előbbiekben elhangzottakhoz kapcsolódik. Inkább a foglalkoztatási bizottság előadójához kapcsolódóan többször elmondtam már e falak között, hogy komoly szakemberek részéről is összekeveredik, összekeverik a szakképzést, a szakiskolai képzést, a szakközépiskolai képzést és a felsőfokú szakképzést. Kérem szépen, nem szinonim fogalmak ezek. Ezek egymás mellett működő rendszerek, egyik a másiknak adott esetben részhalmaza, tehát nem illő dolog egy ilyen nagyon komoly törvény kapcsán összekeverni a szakképzést és a szakiskolai képzést. Erre a szóhasználatra legalább éppen a foglalkoztatási bizottság előadójának illenék figyelni.

Érdemben szeretnék még pár szót szólni az előttünk álló törvényről, aminek egyik legfontosabb dicséretes része éppen az, hogy azt a fajta diszkriminatív megközelítést kivette, és egyfajta más köntösbe, más módosítással került elénk. Változatlanul azt gondolom, hogy az eredeti törvényben benne van az a fajta kontroll, ami a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet ellenőrzési jogát illeti, egyértelműen, ami egy törvénybe való, az kellő súllyal és kellő mértékben benne van. Azt gondolom, hogy egy végrehajtási utasítás teljes szövegét törvényi szintre emelni annak mindenfajta apró-cseprő dolgával, egyrészt elkomolytalanítja magát a törvényt, másrészt pedig nem indokolt, hogy egy ilyen szintű szabályozás törvényben kerüljön meghatározásra. De hozzáteszem gyorsan, hogy ha csak ez lesz az egyetlen módosító indítvány, amelyet nem fogadnak el, akkor én magam is támogatni fogom a törvényt.

A további megjegyzésemben csak csatlakozni kívánnék a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményéhez a megszűnő vállalkozások eszközátadását illetően. Úgy láttam a bizottsági ülésen a kormány képviselőjét, hogy hajlik ebbéli módosítóink elfogadására, hiszen a regionális fejlesztési és képzési bizottságok egyfajta döntési mechanizmus mentén hozzák meg döntéseiket, amikor a decentralizált szakképzési alap pályázatait elbírálják. Következésképpen, ha egy régióba került pénzről azt szeretnénk - természetesen eszközbeszerzéseken keresztül -, hogy az támogassa az ottani szakképzést, akkor ez ne kerüljön ki a régióból, de nem annyira kardinális kérdés, amely mellett nem mehetünk el.

Sokkal lényegesebb az a témakör, amit nagyon röviden és néhány sorban a 10. §-ban a regionális fejlesztési és képzési bizottságok hatáskörére vonatkozóan tartalmaz a törvény. Erre vonatkozólag is fogok beadni módosító indítványt, amely nagyon diszkréten és finoman határozza meg, és egyértelműen kettéválasztja a RFKB-k döntési mechanizmusát. A két döntés - ami a módosítás kapcsán belekerül a törvénybe - közül az egyik a hiányszakmák meghatározása, amelyet a magam részéről támogatandónak gondolok, hiszen a hiányszakmákon keresztül lehetne az ösztöndíjrendszert jó helyekre juttatni.

Itt jegyzem meg, hogy az ösztöndíjrendszert a legmesszebbmenőkig támogatni szeretném, de nem szeretnék támogatni egy olyan döntési mechanizmust, amelyben a regionális fejlesztési és képzési bizottságok határozzák meg, hogy milyen szakmák képzése indokolt egy adott régióban. Itt nem arról van szó, hogy hiányszakmákat határozzon meg, hanem egyáltalán osztályok indításának lehetőségét tartja meg. Számomra ez a szövegszerű összefüggés ezt jelenti. Ezt nem adnám én a magam részéről, ez olyan túlzott jog lenne az RFKB-k részéről, amit nem szívesen támogatok.

(18.00)

Ezt azzal szeretném indokolni, hogy a szakképzés a közoktatási rendszerünk része, és ha nemcsak a szakiskolai képzésre gondolunk, hanem a szakközépiskolai képzésre mint szakképzésre és a felsőfokú szakképzésre, akkor nem csak munkaerő-piaci igények azok, amelyek alapvetően meghatározzák egy szakképzés tartalmát, formáját és számtalan egyéb dolgát. Ne menjünk bele most ebbe, hogy milyen egyéb szempontok vannak, különösen egy recesszióban lévő munkaerő-piaci időszakban egy munkaerő-piaci igényre feltétlen hagyatkozni, hogy ezek határozzák meg. Egy szakiskolai képzésben elképzelhetőnek tudom ezt be, de más esetekben nem, és különösen, ha melléteszem, hogy a felnőttképzés tekintetében semmiféle kontroll nincs az RFKB-k részéről. Tehát magyarul, csak az úgynevezett teljes idejű képzést tudják ostorozni ilyen formában a regionális fejlesztési és képzési bizottságok, mindamellett paralel pedig a felnőttképzésből csőstül kerülhetnek ki az emberek, hiszen az OKJ-ban a maximális óraszámok vannak meghatározva, és akkor ne menjünk bele ebbe a párhuzamosságba. Természetesen ezzel nem a felnőttképzést szeretném ócsárolni, hiszen a munkaerőpiac gyors igényeire való reagálásnak ez is egyik módja.

Tehát összefoglalva ezt a részét a dolognak, ezt a döntési jogot nem adnám ki az RFKB-knak. Túlzott jogot érzek mellette, és a fenntartók részéről nem érzem azt a kontrollt, amely ezt kellően meg tudja akasztani, illetve a munkaerőpiac oldaláról meg nem érzem azt a pozitív diszkriminatív támogatási lehetőséget ezen keresztül, amely ezt megteszi, tehát a mondat második részét - de ezt majd a részletes vitához kapcsolódóan elmondom.

A továbbiakban a tiszkek támogathatóságáról szeretnék szólni. Hacsak nem a módosítást tetszenek elolvasni, hanem az ehhez kapcsolódó eredeti normaszöveget, akkor egyértelművé válik mindenki számára, hogy a törvény, ha így marad, különbséget tesz a régebben alakult tiszkek és az újonnan alakult tiszkek között. Bocsánat, hogy így fogalmazok, ha értelmező olvasással a két szöveget egymás mellé tesszük, akkor ez azt jelenti, hogy a régi típusú tiszkek, amelyek átalakulnak, azok közvetlenül fogadhatnak szakképzési alapot, míg az újonnan alakult tiszkek csupán a fenntartókon keresztül. Tisztelt hölgyek, urak, aki ment kuncsorogni cégekhez pénzért, az tudja, hogy a cégek mennyire idegenkednek attól, hogy most hoppá, fenntartón keresztül. Jó, rendben van, mindenki azt mondja, hogy ez egy jó kontroll, fenntartókon keresztül kapja a pénzt az oktatási intézmény; de nincs meg az a feltétlen bizalom, amivel pozitív diszkriminatív módon támogatni kíván egy-egy szakmát vagy egy-egy képző intézményt. Míg azok a tiszkek, amelyek közvetlen kaphatják ezt a pénzt, ebben a pillanatban előnyben részesülnek.

Tetten érhető ez a szándéka a kormányzatnak, hiszen ha megnézzük a költségvetést, a tavalyi 36-37 milliárd körüli szakképzésialap-előirányzatot a 2009-es költségvetésben olyan 44 milliárd körülire növelte. Egyértelmű, ennek egyetlen oka van, a bér nem növekedett ekkora mértékben az országban. Egyértelmű, a szabályozás nehezítése, a szabályozás nehézségi foka változott meg, és ettől várja a kormányzat azt, hogy e mentén több fog befolyni, mert a cégek ugyanúgy bizalmatlanok lesznek az önkormányzatokon keresztül iskolákhoz juttatott pénz útjában, mint ahogy a kormányzat feneketlen bugyrába jutott központosított pénzekkel.

Tehát ha az eredeti szöveget módosítjuk az új helyzetnek megfelelően, akkor lesz paralel a régebben alakult tiszk pénzhez jutása szerződéses átadással, illetve az újonnan alakult tiszkek szerződéses átadásával. Ez ugyanolyan diszkriminatív megkülönböztetés, amelyet a magam részéről nem tudok elfogadni, és kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják meg ezeket a módosító javaslatokat, amelyek majd benyújtásra kerülnek; és nagyon szívesen támogatnám magát a törvényt, hiszen a szakképzés elkötelezett híve vagyok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)