Készült: 2020.10.31.14:45:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

128. ülésnap (2000.03.22.), 146-148. felszólalás
Felszólaló Kosztolányi Dénes (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó Megfigyelő.vb. bizottság
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 23:54


Felszólalások:  Előző  146 - 148  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtést vizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A most lezárult részletes vitában elhangzottak indokolják, hogy ahhoz a vizsgálóbizottság elnöke most is és majd a határozathozatal előtt is hozzászóljon. (Bauer Tamás: Azt nem lehet a Házszabály szerint! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Azt nem lehet! Egyszer lehet!)

A mostani megszólalásomnak két további komoly oka is van. A három héttel ezelőtti vitában, az általános vita során ígéretet tettem arra, hogy mindazon képviselők hozzászólására azonnal reagálok, akik a bizottság munkájában nem vettek részt és tudomásuk arról csak áttételesen van - Csákabonyi Balázs úr ezt így beismerte, hogy neki csak áttételesen van hallomása a bizottsági munkáról. Csákabonyi Balázs képviselő úr, aki írásban jelezte felszólalási szándékát, megérdemli, hogy a bizottsági munkában részt vett párttársaitól kapott hamis és félinformációk helyett objektív, valós válaszokat kapjon felvetett problémájára.

A másik indok ennél még nyomósabb - Csákabonyi úr biztos nem tudja, hogyan jutottunk el a módosító indítványok mai tárgyalásához -, ez a még nyomósabb indok az és abból adódik, hogy az MSZP-SZDSZ módosító javaslatokat előterjesztő képviselők a megfigyelési bizottság március 16-ai ülésén nem voltak hajlandók indokolni a javaslataikat. A számukra valóban megoldhatatlan helyzetből úgy kívántak szabadulni - folytatva egyéves botránypolitizálásukat -, hogy nem vettek részt az ülésen, mint Nikolits képviselő úr, illetve arról kivonultak. (Keleti György távozni készül. - Közbeszólás: Mint most!) Keleti György alelnök szokásos, szánalmas trükkjét adta elő, amikor az ülésen napirend előtt kért szót, hogy aztán a napirenden lévő témában minden indokolás nélkül azt állítsa a már jóváhagyott jelentésről: az hemzseg a valótlanságoktól (Bauer Tamás: Hemzseg is! - Dr. Toller László: Így van!), és természetesen a következtetések is valótlanok. (Az ülésterem ajtajában álló Keleti Györgyre nézve:) A jegyzőkönyv kedvéért megállapítom, hogy Keleti alelnök úr most is távozik.

Az alelnököt ilyenkor a szélsőséges elvakultság vezeti, és nem zavarja, hogy ő nyújtott be módosító javaslatot, amely a 15 oldalas jelentés 8-14. oldaláig terjedő tartalmát teljes egészében elfogadja. Félig igen, félig nem? - kérdezhetném Keleti úrtól, ha itt maradt volna. Érdekes, de jellemző álláspont Keleti úrnak a felemásságára. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

Keleti úr a napirend megszavazása után - követve dr. Kóródi Mária és dr. Világosi Gábor képviselőket - hisztérikus közbekiabálása mellett kivonult az ülésről; ez történt, Csákabonyi úr. Bizottsági tisztség viselésére mutató alkalmatlanságát ezután megismétli a nemzetbiztonsági bizottság mint kijelölt bizottság ülésén, ahol megkísérelve a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságának elvonását mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőktől, az ülés vezetését feladja és az üléstermet elhagyja. Visszatérve - Keleti úr körülbelül a napirendi tárgyalás végén visszatért - odaszólt nekem mint előterjesztőnek: elnök úr, mondta, ha megengedi, a következő plenáris ülésen fogom kifejteni az álláspontomat, gondolom, elismeri, hogy ehhez jogom van. Elismertem, ki is fejtette az álláspontját. Szóval ma volt itt erre az alkalom.

Nekem is most van alkalmam az országgyűlési határozat tervezetének általános és részletes vitájában elhangzottak tükrében megvizsgálni a benyújtott módosító javaslatok összefüggéseit. A javaslatok megfogalmazása időrendben elhelyezhető és kapcsolható a bizottsági munka 1999. évi menetéhez.

Igennel szavaztam, elnök úr, arra, hogy az egyes részletrendelkezések összekapcsolásával a vitát egy szakaszban folytassuk le. Ez ad lehetőséget arra a helyes módszerre, hogy a módosító javaslatokat a benyújtás sorrendjében, növekvő alszámon tárgyaljuk. Ezzel a módszerrel talán megérthetővé válik a módosító javaslatokat benyújtók valós szándéka, célja, bár logikája semmi esetre sem.

Február 29-én Nikolits és Tóth képviselő urak, MSZP, 2. számon módosító javaslatot nyújtottak be. A módosító javaslat - megismétlem, mert ez nagy elismerést váltott ki - szövegszerűen azt a sekélyes közhelyet akarja határozati rangra emelni, amely a kádárizmus csőlátó vezetőinek tízparancsolatában szerepelt. Szerte az országban vállalati vezetők, párttitkárok, pártállami bürokraták előszeretettel fogadták el a szocbrigádok és aktívák ajándékaként azt a kis táblát, amit nagyon sok helyen láttam, amelyre az volt írva: 1. § ad 1. A főnöknek mindig igaza van; ad 2. Ha nincs igaza a főnöknek, akkor az 1. § lép életbe. Önök, kedves MSZP-s képviselőtársaim, szinte minden irodában találkozhattak ezzel.

Az ajánlás 3. pontja szellemeskedő formában teszi ugyan, de valójában kétségbe von minden demokratikus eljárási rendet és módot. Sajnálatos, hogy a két szocialista képviselő ennyire jutott a szóban forgó bizottsági munkája során. A módosítást benyújtók sajnálatos módon a mai napig nem ébredtek rá arra, hogy ezzel a javaslattal politikai súlytalanságukat tárják a közvélemény elé.

A blődségen túlmenően figyelmen kívül hagyják a Házszabály rendelkezéseit is. Talán nem értik - nem is érthetik, mert nem elég felkészültek a Házszabályból -, mit jelent az a parlamenti igény, amit úgy fogalmaz meg a Házszabály 97. §-a, hogy "az indítványok szabályszerűsége". Tisztelt Ház, a 97. § a következőt mondja: "(1) Az indítványnak tárgyalásra és határozathozatalra alkalmasnak kell lennie. A módosító javaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadás esetén várható társadalmi és becsült gazdasági hatásokat." (Nikolits István: Az a költségvetés!) Ezzel szemben az indokolás, Nikolits úr, az önök indoklása csupán azt tartalmazza, hogy a módosító javaslat a bizottság munkájából levezethető, ezért fenntartom, hogy ez házszabályellenes.

Tisztelt Ház! Egyéves bizottsági elnöki munkám során tevékenységemért valóban többször kaptam pozitív elismerést mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselőktől. Ennek ellenére nem tartom helyesnek, ha egy bizottsági elnök egy országgyűlési határozatban név szerint megemlítésre kerül, mert nem a politikus személye a fontos, hanem - mint esetünkben is - a bizottság eredményes munkája és a jelentése. (Vancsik Zoltán: Nem is vettelek a számra!) Fenntartom, hogy ez a határozati javaslat jogszabály- és házszabályellenes.

Nem kívántam volna foglalkozni azokkal a javaslatokkal, amelyek a kijelölt bizottságban, tehát a nemzetbiztonsági bizottságban egyharmad támogatást sem kaptak. Tisztelt Ház, ha önök nem tudnák: a megfigyelési bizottságban a módosító javaslatok - nulla igen, nulla tartózkodás mellett - egyetlenegy igen szavazatot sem kaptak. Az öt módosító javaslat közül a nemzetbiztonsági bizottságban kettő nem érte el az egyharmadot sem, de miután az SZDSZ-es képviselők mégis szóba hozták, ezért szeretnék reagálni arra a kiváló /6. számú módosító javaslatra, amit március 2-án Bauer, Kóródi és Világosi képviselőtársak nyújtottak be.

 

 

(16.40)

 

A módosító javaslatot jegyzők között megszólal az első és egyetlen nem - SZDSZ-es - bizottsági tag, név szerint Bauer Tamás. Az SZDSZ korszakalkotó javaslata - nézzék meg a módosító indítványt - a vonatkozó országgyűlési határozat feladatkijelölő részét szintén negligálva - bár ezt most mintha felismerte volna Bauer képviselő úr, hogy itt miről van szó -, azt tudatosan megmásítva, hogy a bizottsági munkát elölről kell kezdeni - mondja az SZDSZ.

Nem az a baj ezzel a javaslattal, hogy az MSZP lezárná a vizsgálatot, az SZDSZ újrakezdené az egészet, hanem az a kérdés: mit csinált dr. Kóródi Mária és dr. Világosi Gábor SZDSZ-es bizottsági tag közel egy éven keresztül a bizottságban, azon kívül, hogy szavazataikkal szolgalelkűen kiszolgálták az MSZP-t? Mutattak bizonyos elhatárolódást az MSZP-től, de ennek nem a bizottságban, hanem a sajtóban adtak elsősorban hangot. Ők ketten belátták - gondolom, most a módosító javaslatnál -, hogy talán kicsit kínos saját munkájuk megismétlésére felkérni saját magukat. Ezért importálták a javaslattevők közé a vizsgálatokhoz mint öncélú családi hagyományokhoz fűződő, kötődő Bauer képviselő urat. (Bauer Tamás: Micsoda?) Bauer úr aztán meg is mondja - figyeljék meg - mit kell csinálni, kit kell meghallgatni előszörre, másodszorra, ismételten.

Bauer képviselő úr volt az, aki a bizottság engedélye alapján az igen terjedelmes anyagba betekinthetett. Betekintési igényét nem indokolta, én magam arra gondoltam, hogy a Csepelen reá leadott 78-as, mindösszesen 2038 választói voks könyörtelen szorítása készteti munkálkodásra, hogy válaszolni tudjon, ha esetleg a Kvassay zsilipnél a választópolgárok megállítják és megkérdezik, hogy Bauer úr, mi a helyzet. (Vancsik Zoltán: Elnök úr!) Ő nem elégedett, a benne hánykolódó kérdésekre a jelentés nem ad választ, jegyzi az indokolásban - talán mert rosszul kérdez, rossz lelkiismerettel.

 

ELNÖK: Megkérem, képviselő úr, egy pillanatra, hogy megakadályozzuk a kétperceseket (Demeter Ervin: Nincs utána kétperces!), önt is megkérem, hogy visszafogottabban szóljon, személyes... De ez kölcsönös, úgyhogy ez csak a reakciója az előbb elmondottaknak. (Dr. Kovács Zoltán: Nincsenek kétpercesek!) Azért mondom, hogy folytassa nyugodtan tovább, elnök úr, de mivel itt az ellenzéki részről jelzést kaptunk, ezért nem szeretném, hogy utána személyes érintettség révén megint meginduljon egy parttalan vita, mert lejáratjuk a parlament tekintélyét. (Dr. Takács Imre tapsol.)

Tessék folytatni, elnök úr!

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtést vizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Én a részletes vita egészét vagyok kénytelen érinteni, és ezek a dolgok elhangoztak akkor, amikor még Áder úr vezette az ülést, úgyhogy ezekre kénytelen voltam reagálni. (Vancsik Zoltán: Csepel? - Dr. Kovács Zoltán: Váci tűzoltóság!) De máris áttérek a 3. számú módosító javaslatra.

A bizottság elutasította, de ha úgy tetszik, állva maradt viszont Nikolits és Tóth képviselő urak 3. számú módosító javaslata. A 3. számú módosító javaslat a következő: a javaslat olyan módosítást tartalmaz, amely megelégszik annyival, hogy a legfőbb ügyész a lefolytatott eljárás és az előállott bizonyítékok alapján csupán azt vizsgálja, valósult-e meg bűncselekmény. Elfogadja ugyanakkor az országgyűlési határozat 3. pontját, miszerint a vizsgálat eredményéről a legfőbb ügyész írásban tegyen jelentést az Országgyűlésnek. Egyébként ezt a 3. pontot Keleti alelnök úr elegánsan csak hamisításnak szokta nevezni nagy nyilvánosság előtt. (Vancsik Zoltán: Mert az!)

A javaslattevők szándéka igen egyszerű. Azt a lehetőséget kívánják a maguk számára biztosítani, hogy a legfőbb ügyész vizsgálatának pozitív eredménye esetén újratárgyalhassák az ügyet. Azt akarják elérni, hogy a legfőbb ügyész maga ne intézkedhessen, csak megállapításait közölje az Országgyűléssel, és hogy mi történjék ezt követően, azt majd egy újabb, de másik országgyűlési határozat mondja ki. A módosító javaslat korlátozni és elvonni kívánja az ügyész hatáskörét, Csákabonyi úr, amelyet az alaphatározat egészében fog át, ezért törvénysértő, jellegében elodázó és időhúzó célzatú. Szinte átvezet a 4. számú javaslathoz.

A 4. számú javaslat szintén Nikolits és Tóth úrtól származik, nem kapta meg még a kétharmadot sem. (Bauer Tamás: Egyharmadot! - Vancsik Zoltán: Matekból felmentve, nem számít!) A javaslat a jelentés országgyűlési tudomásulvételét helyesli, de úgy látja, hogy a vizsgálatot ennek alapján lezártnak kell tekinteni.

Az MSZP a vizsgálóbizottság munkája során többször erőlködött ezzel a megoldással. A dolgok és a tények szőnyeg alá söprése, mint számukra a legkisebb rossz, folyamatosan kézben tartott és rendszeresen elővett taktikai kártya volt az MSZP kezében. Feltűnő, hogy a három javaslatot jegyző két MSZP-s képviselő hogyan jut el a cinikus blöff-javaslattól a "mentsük, ami még menthető" megoldásig, azaz a vizsgálat minden következményét elkerülő, kioltó lezárásig.

Még feltűnőbb - bár a későbbiekben látni fogjuk, hogy ebben az MSZP és az SZDSZ tökéletes egységre jutott - az, hogy mennyire tart és fél a Pinpoint Kft. ügyeinek ügyészi tisztázásától a volt miniszter úr. A módosító javaslatok mindegyike - kivéve Keleti úrét - szabadulni kíván a Pinpoint vonaltól, félnek tőle, mint ördög a szentelt víztől. A szentelt vízről jut eszembe egyébként, ajánlom figyelmükbe itt a patkó túlsó oldalán ülőknek, hogy a pápa bocsánatot kért az egyház által elkövetett bűnökért. Illene szorgalmazni ellenzéki oldalon a kommunisták bocsánatkérését, akik egy évszázadnál rövidebb idő alatt több bűnt tudtak összegyűjteni, mint mások kétezer év alatt.

És végül lássuk, mire jutott a nemzetbiztonsági bizottság elnöke! 5. számú módosító javaslat, jegyzi Keleti György, szólóban. A javaslat előterjesztője, Keleti György, valamivel nagyobb figyelmet szentelt a bizottsági munkának, ezért tudta, hogy az előző két módosító javaslatról a vizsgálóbizottság már menet közben is határozott, amikor azok indítványként a bizottság ülésén elhangzottak. Mindenkor nemet mondott a bizottság. Az alelnök a jelentés elutasítását javasolja megalapozatlanság címén. Előhozakodik szokásos vesszőparipájával, amelyben tagadja, tudatosan elferdíti és félremagyarázza a vizsgálóbizottság országgyűlési határozatban rögzített feladatát. Nem ötször, nem tízszer, de számtalanszor tett a bizottság eredménytelen kísérletet arra, hogy Keleti alelnöknek megmagyarázza, mit jelent az, amit az országgyűlési határozatban olvas; hiába, nem érti, mert nem akarja érteni.

A javaslat indokolásából azért kiderül, hogy amit félre akar érteni, azt félre is érti. Elképzeléseit a nemzetbiztonsági bizottságban szerette volna céljai szolgálatába állítani, ezért felajánlja - és fájlalja közben, betegesen sérelmezi, hogy attól a lehetőségtől elesett -, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként ezt az egész témát maga tárgyalja. Az alelnök úr ebben a módosító javaslatban ugyanakkor bátran megállapítja, hogy Pokorni Zoltán megfigyelése a vizsgálóbizottság feladatával összefüggésben nem állt, sőt a vizsgálóbizottság előtt nem megjelent tanú vallomását is megelőlegezi akként, hogy szerinte ezt a bizottság számára elérhetetlen tanút magánérdekek motiválták. (Vancsik Zoltán: Ezt mondta a megbízott!) Akkor szinte biztos, hogy magánérdekét tartotta szem előtt ez a tanú, amikor már ötödször bújt ki a bizottsági meghallgatás alól.

Figyelmet érdemel, hogy a nemzetbiztonsági bizottság mellőzését annak elnöke amellett hánytorgatja fel, amikor L. M. meghallgatását bizottságában napirendre tűzte, és bármikor lehetősége lett volna az elmúlt egy évben, egy év során a Pinpoint Kft. ügyeit a nemzetbiztonsági bizottsági eljárásban kivizsgálni. Keleti alelnök úr ehelyett bizottságon kívüli kapcsolatot tart fönn L. M.-mel, dokumentumokat vett át egy magánnyomozótól, az érvelésekor ezt ismertette a bizottságban, önálló feljelentést tett, akadályozandó a bizottsági munkát. A mai részletes vitában ezt már azzal is megtetézte, hogy ő figyelemmel kíséri, hogy Magyarországon ki ellen milyen eljárás folyik, mondjuk, a tűzoltóság félrevezetése címén. Keleti úr rengeteget dolgozik, valóban.

Valószínűleg Keleti György az, aki legjobb tudomása és ismerete ellenére nem tartotta fontosnak, hogy akár Horn Gyula volt miniszterelnököt, akár dr. Gál Zoltánt, az Országgyűlés volt elnökét bizottsági ténykedéséről tájékoztassa. (Vancsik Zoltán: Elnök úr, miről beszél ez az ember?! - Demeter Ervin reagálása.) A módosító javaslatban a megalapozatlanság fennállását dr. Gál Zoltán általános vitában kierőszakolt ügyrendi felszólalására kívánja alapítani. Dr. Gál Zoltán az általános vitában személyes érintettség címén szót kapott. Csakhogy az 1999. április 30-ai bizottsági ülés óta tudott és ismert volt B. Cs. tanúvallomása, amely Gál Zoltán urat valóban érintette.

A tanúvallomással szembeni bizonyítás majd egy évig nyitva állt az érintettek előtt, de Gál Zoltán vagy Horn Gyula, illetve Kuncze Gábor meghallgatását a vizsgálóbizottság egyetlen tagja sem kezdeményezte.

A lehetőség adott volt, sőt az 1999. november 26-a után teljeskörűen ismertté vált jelentés újabb három hónap lehetőséget adott felszólamlásra. Dr. Gál Zoltán tíz hónapot elkésett. Az idő elvesztegetését köszönje a bizottság MSZP-s tagjainak. B. Cs. állítja, Gál Zoltán úr tagadja, hogy ott lett volna, ahol nem volt, illetve ahol volt. (Nikolits István tapsol.) Azért az mégiscsak egy érdekes körülmény, hogy Horn Gyula és Kuncze Gábor viszont nem élt ugyanebben a témában ügyrendi felszólalással, és nem jelent meg az általános vitán, és nem kérte ki magának, hogy ebben a bizonyos tanúvallomásban szerepel. (Vancsik Zoltán: Ha nincs bizonyíték? - Bauer Tamás: Orbán Viktor miért nem jelent meg?)

(16.50)

 

Nekünk nincs kifogásunk a jelentés megállapításával szemben. Nekik sincs. De Gál Zoltán úr ne nyugtalankodjon, a javasolt ügyészi vizsgálat keretében szembesítés során módot kap majd a bizonyításra, hogy ki milyen klubokba szokott eljárni. (Vancsik Zoltán: Igen, előre tudod? Nem semmi!)

Keleti úr javaslatával kapcsolatban annak szabályszerűsége is vizsgálatot igényel. A Házszabály 142. § 7. pontja megmondja, mi a módosító javaslat és mi nem az. (Vancsik Zoltán: Lerágom a körmöm a félelemtől!) Az 1/1998-2002. számú ügyrendi bizottsági határozat szó szerint a következő: "Az olyan módosító javaslatok, amelyek az előterjesztés egészének elhagyására irányulnak, ide értve azt az esetet is, amikor a módosító javaslat az előterjesztésből csak a címét, a preambulumot, illetve a hatályba léptető rendelkezést tartja meg, nem felelnek meg a Házszabály módosító javaslattal kapcsolatos követelményeinek. Az ilyen javaslat szavazásra nem bocsátható, és ahhoz kapcsolódó módosító javaslat sem terjeszthető elő."

A nemzetbiztonsági bizottságban, Csákabonyi úr, szóba került az 5. számú módosító javaslat házszabály-ellenessége, de annak tisztázhatóságát Keleti György megkerülte. Szó szerint idézem a jegyzőkönyv 11. oldalának ötödik bekezdését: "Keleti György alelnök: Azt gondolom, hogy a mai ülést követően az ügyrendi bizottságtól fogok kérni egy állásfoglalást, mert azt gondolom, hogy az ügyrendi bizottság a legilletékesebb ezeknek a kérdéseknek az eldöntésében." Feltételezem, hogy Keleti úr ezt a lépést már meg is tette, de ha feledékenységből elmulasztotta volna, felszólítom, hogy ennek minél hamarabb tegyen eleget.

Egyébként az ügyrendi vizsgálatokra áttérve, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársam, annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a bizottság közel egyéves tevékenysége alatt nem volt olyan ülés, ahol az MSZP vagy az SZDSZ valamelyik képviselője ne fenyegetőzött volna azzal, hogy az ügyrendi bizottsághoz fordul eljárási szabálysértés miatt. Egy esetben sem tették meg, mivel tudták, hogy vádaskodásaik minden jogalapot nélkülöznek. Nem felel meg a valóságnak, hogy nem szavazott volna a bizottság akár a Fidesz frakcióvezetőjének, akár bármilyen más, javaslatba hozott személynek a meghallgatásáról. Csak nem fogadta el! Tisztelt képviselőtársaim, tudják, az a demokrácia, amikor a többség valamilyen szavazattal esetlegesen nem fogadja el azt az alaptalan javaslatot, amivel nem ért egyet. (Vancsik Zoltán: Ebben egyetértünk.)

A MSZP-s és SZDSZ-es képviselők szándéka a folyamatos munka megzavarása, a bizottság munkájának megnehezítése volt. Ma már a közvélemény is tudja, hogy úgy sikerült a megfigyelési bizottságot botrányos működésű bizottságnak feltüntetniük, hogy ők maguk viselkedtek botrányosan. Gondolták, hogy a minél rosszabb megítélés számukra annál jobb lesz. Képviselőtársaim, tévedtek! Csalatkoztak nemtelen eszközeikben. A bizottsági munka legvégén már kimutatták foguk fehérjét: kivonulás, rágalmazás, pitbullszerű acsarkodás volt az, amit a végén bemutattak.

A bizottság 83 határozatot hozott, kivétel nélkül házszabályszerűt. Túl sok ez ahhoz, hogy legalább egybe ne kössenek bele. Magát az MSZP-s frakcióvezetőt, Kovács urat küldték a csatatérre, és házszabálysértést kiáltottak. Ezzel szemben az ügyrendi bizottság 39/1998-2002. számú eseti jellegű állásfoglalása csak annyit állapított meg, hogy a vizsgálóbizottság egyik döntésénél nem a Házszabálynak megfelelően járt el. Ezek szerint az egész MSZP frakciójában egyetlenegy képviselő nincs, aki értené és megértené, mi a különbség házszabálysértés és nem a Házszabálynak megfelelő eljárás között? (Vancsik Zoltán: Na, mondd meg!) Az előbbi szándékos jogszabályszegő magatartás, a második pedig akkor állapítható meg, ha a Házszabály valamiről nem rendelkezik, arra részletes előírásokat nem tartalmaz. Az a bizottság, amelyik olyan eljárást választ, amely a Házszabályban még nem szabályozott, leginkább szívességet tesz a parlamentnek azzal, hogy adott esetben egy egyértelmű, rendezést kívánó kérdésre felhívja a figyelmet. Ez történt az ügyrendi bizottságban.

Az ügyrendi bizottság azt vizsgálta és abban foglalt állást, melléklete lehet-e az országgyűlési határozat egy bizottsági jelentésnek, vagy az országgyűlési határozat melléklete-e a jelentés. Az állásfoglalásból végül az derül ki, hogy a fenti két variáció közül egyik sem kívánatos, hanem jobb, ha e két típusú iromány ilyenformán nem kapcsolódik egymáshoz. Csupán erről van szó, nincs szó házszabályszegésről. Meg kell jegyezni, hogy a Házszabály a vizsgálóbizottságokra vonatkozó külön szabályok tekintetében igen szófukar, mindössze egyetlen paragrafust tartalmaz, tehát bőven van tere az eseti állásfoglalásokkal történő normaalkotásnak.

Az ügyrendi bizottság természetesen nem látta akadályát a H/2236. számú országgyűlési határozati javaslat tárgyalásának. Mindez kevés Kovács László frakcióvezetőnek, mert az Országgyűlés döntését kéri az ügyben. Nyilvánvaló, hogy minden alap nélkül, a kétmondatos beadványok felelőtlensége mögé bújva az indítvány sanda szándéka az az egyértelmű szocialista törekvés, miszerint két volt miniszter politikai felelősségének megállapítása a legtávolabbi időre tolódjon ki.

A megfigyelési ügyek ügyészi vizsgálata, Csákabonyi úr, el- és megkerülhetetlen, amit joggal vár el a közvélemény. Nem az ügyrendi viták, hanem a határozott intézkedések tisztítják meg a közéletet. (Dr. Csákabonyi Balázs: Ki vitatta ezt?) 1994 és 1998 között a Tocsik-ügy és a Xénia Láz ügye között ott éktelenkedik a megfigyelés szégyenfoltja.

Tisztelt Ház! A módosító javaslatokban megfogalmazottak azonos formában és több oldalról is részét képezték a bizottság munkájának. A bizottságban ezekre a megoldásokra nemleges válasz született, s mivel még újratárgyalásuk sem indokolt, azok egyhangú elvetését kérem. Az előterjesztő a megfigyelési bizottság, a kijelölt nemzetbiztonsági bizottság határozatai alapján egyik módosító javaslatot sem támogatja és azok elfogadását a tisztelt Háznak sem javasolja. Ugyanakkor a benyújtott H/2236. számú országgyűlési határozat az, amely az 1999. november 26-án elfogadott jelentés megállapításait és céljait végrehajthatóvá teszi.

Ennek elfogadását kérem a tisztelt Háztól, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 




Felszólalások:  Előző  146 - 148  Következő    Ülésnap adatai