Készült: 2019.10.14.13:56:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

192. ülésnap (2016.11.29.), 68. felszólalás
Felszólaló Dr. Vinnai Győző (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:08


Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitán sokan említették már azt, hogy az oktatás helyzete meghatározó egy adott ország, így Magyarország szempontjából is. Fontos, hogy a diákok használható tudást szerezzenek, a jó irányú képesség- és készségfejlesztés meglegyen az iskolákban, és tulajdonképpen a digitális korszak kihívására megfelelő válaszokat találjunk ki. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy államtitkár úr expozéjában nagyon jól elmondta a sorrendet, hogy min múlik, hogy jó iskoláról beszélünk-e. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot ennek szenteljek, mielőtt a pedagógusok megbecsüléséről, az esélyteremtő oktatásról, és ha még lesz időm, akkor a szakképzés átalakításáról szóljak.

Államtitkár úr azt mondta, hogy jó képességű, saját diszciplínájukban otthonosan mozgó tanárokra van szükség. Meg tudom erősíteni, mert én magam nemcsak kívülről, belülről is láttam iskolát, hiszen 30 évig oktattam tanárképző főiskolán, egy vidéki, nyíregyházi főiskolán, ahol a tanárképzésben a hivatástudatra való felkészítés is fontos volt a szaktárgyi tudás mellett. Rengeteg vizsgatanításon vettem részt, szakvezetőkkel konzultáltam. Tehát az első és legfontosabb, amikor a szülők bemennek az iskolákba, hogy tanítót és tanárt ‑ elsősorban tanítót, mert alsó tagozatról van szó ‑ választanak, és azt várják el, hogy a gyerekük megkapjon minden olyan képességet, tudásátadást, nevelést, hogy sikeres felnőtt lehessen, hogy talán sikeresebb lehessen, mint ő, az anyuka vagy az apuka, hiszen a gyerekeinkben, unokáinkban élünk tovább.

A másik, amit államtitkár úr mondott sorrendben is helyesen, a módszertan, hogy mit és hogyan tanítunk, hiszen olyan gyorsan változnak a körülmények. Hadd idézzek önöknek egy világhírű sportolótól egy mondatot, szerintem sokan ismerik, aki az előre gondolkodás szimbólumát fogalmazta meg. WayneGretzkyről van szó, a híres kanadai jégkorongozóról, aki azt mondta: „Ne oda korcsolyázz, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.”

(13.20)

Így kell előre gondolkodni egy picit az oktatásban is, hiszen többen említették, hogy olyan kompetenciákat, olyan képességeket kell fejleszteni, ami tulajdonképpen a XXI. században, egy gyorsan változó világban nehezen kiszámítható. Ez egy inspiráló mondás természetesen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számunkra az első a gyermek, ahogy mondtam. Célunk, hogy a magyar diákok versenyképes tudást szerezzenek, a tanítók és a tanárok pedig megbecsülést kapjanak mindennapi munkájukhoz. Nézzük meg, hogy ez a megbecsülés… ‑ sajnálom, hogy még senki nem mondta ezt a szót, én ki merem mondani, hogy hivatástudat a tanárok munkájában, benne van a hivatástudat, és benne van az, hogy a társadalom bízik bennük. (Magyar Zoltán tapsol.) Hadd idézzek önöknek egy felmérést arra vonatkozóan, hogy milyen szakmákban, milyen foglalkozásokban bízik meg a magyar társadalom. Nem olyan rég, talán egy éve készült ez a felmérés. Most a politikusokról nem beszélnék, mert a sor végén kullognak, de a tanárokban a társadalom 86-87 százaléka megbízik. Tízből kilenc ember rábízza a gyerekét a tanárra, amikor az iskolába elviszi.

Ezért fontos a tanárok neveléssel-oktatással lekötött munkaideje. Erről élénk vita volt. Az egyik az, hogy mennyi a kötelező óraszám, 22 és 26 között. A köznevelési kerekasztal pedagógusfoglalkoztatási munkacsoport ülésein erről éles vita folyt információim szerint, de a többség elfogadhatónak tartotta, hogy maradjon a jelenlegi szabályozás. De azt mondták, hogy a szükséges státuszokat biztosítani kell a fenntartónak. Ez egy nagyon lényeges kérdés. Biztosítani kell ‑ a biztonság legyen meg ‑, és tisztelt képviselőtársaim, napjainkban nem hallani elbocsátásokról, mert nincs is ilyen, ez a biztonság megvan, ellentétben a 2010 előtti időszakkal.

2007-ben, nem tudom, emlékeznek-e, szeptember 1-jén óraszámemelés volt, aztán külön díjazás nél­küli túlmunkát rendeltek el. Pedagógus­elbo­csá­tá­sok voltak, körzetesítés volt az iskoláknál. A kisiskolák egyenlőségét vagy tulajdonképpen minőségi oktatását hogyan tudjuk megtartani, ha félezer iskolát bezárunk? És 2007-2008-ban 10 ezer pedagógus elbocsátása történt meg.

De térjünk vissza a mához, térjünk vissza a mostani helyzethez! 2016 szeptemberétől, két hónappal ezelőttől szélesebb mozgástere van az iskoláknak. A tanárok a megtanítandó tananyag meghatározásában és feldolgozásában fontos szerepet játszanak.

Államtitkár úr említette a rugalmas tanmenetet, az OFI által kidolgozott tantárgyi tanmenetajánlási koncepciót vagy tanmenetajánlásokat pontosabban. Ez lehetővé teszi, hogy több idő legyen ‑ és ez az oktatás lényege ‑ a gyakorlásra, több idő legyen az egyé­ni differenciált fejlesztésre, hiszen minden gyereknek más-más a haladási tempója, és ezt 30-40 szá­zalékban a tanárok figyelembe vehetik ezekkel a ru­galmas tanmenetekkel. Figyelembe vehetik tanuló­csoportjaik és egyes tanulóik tanulási tempóját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden változott az elmúlt időszakban akár az elmúlt közoktatási vitanaphoz ‑ ami március 1-jén volt ‑ képest vagy éppen az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest. Szerintem jó irányú változások voltak. Ha a pedagógusok oldaláról nézem, miért is volt kritika? Minősítési eljárás: egyszerűsödtek a minősítési eljárások. A tanfelügyeleti rendszert visszaállítottuk, a szaktanácsadói és továbbképzési rendszer is átalakul.

Hadd említsek meg két olyan pontot, amely szintén kritika tárgya volt! A kötelező bent tartózkodás 16 óráig: egyetértek én is azzal, hogy ez az intézményvezető hatáskörébe tartozzon, és ne legyenek merev szabályok. Vagy a másik ilyen a minőségi munka díjazása, amely a szakszervezetek követelése volt, hogy a pedagógus-előmeneteli rendszer lehetőséget adjon a többletteljesítmények elismerésére. Igen, most már erre lehetőség van, és a minősítési eljárásnál éppen a legutóbbi köznevelési vitanapon, március 1-jén Balog Zoltán miniszter úr jelentette be, hogy a 2013. szeptember 1-jén státuszban lévő és 2016. szeptember 1-jén hét évvel kevesebb idővel a nyugdíj előtt álló pedagógus I.-ből a pedagógus II.‑be átkerülhetnek automatikusan azok, akik a mi­nő­sítési eljáráson még részt nem vettek.

Ez is egy könnyítés volt, és ha már itt vagyok a minősítési rendszernél, hadd mondjam el, hogy jövőre 35 ezer pedagógus számára nyílik meg a lehetőség, hogy minősítési eljárással előrébb jusson. Pedagógus I., pedagógus II., mestertanár és kutatótanár fokozat van. Nem győzelmi jelentést akarok önöknek itt elmondani, de a pedagógusképzésre egyre többen jelentkeznek. A pedagógusképzésre, mivel visszaállítottuk az osztatlan képzést, egyre többen jelentkeznek, mintegy 30 százalékkal többen, és én ezt nemcsak a béremelésnek tudom be, hanem a pálya presztízse is növekedett. Államtitkár úr is említette, hogy a diplomás-átlagbérnek a béremelés előtt 53 százaléka volt a pedagógus-átlagbér, most 82-83 százaléka. De hogy egy konkrét példát is mondjak, hiszen a feleségem 30 éve tanít egy nyíregyházi, két tanítási nyelvű általános iskolában, és pontosan tudom, mert ő is elmondja, hogy körülbelül 100 ezer forint bruttóval növekedett a három év alatt, és még ’17. szeptember 1-jén nőni fog a fizetése, ami jelentős emelés, és úgy érzi, hogy egyre jobban megbecsülik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a béremelésről most ne szóljak hosszabban, de hadd mondjak két gondolatot! Az egyik gondolat, hogy a béremelés egy pedagóguséletpálya-modellhez van kötve, de a béremelés nemcsak pedagógusokról szól, klasszikus értelemben iskolai tanítókról és tanárokról, hanem hadd soroljam föl, hogy még kikről. Mert lehet, hogy ezt nem tudjuk eléggé vagy a közvélemény sem ismeri: óvónőkről, óvodapedagógusokról, logopédusukról, fejlesztőpedagógusokról, felsőfokú végzettségű bölcsődei nevelőkről és a területi gyermekvédelmi szakszolgálatoknál dolgozó örökbefogadási tanácsadókról. Ezek pedagógus végzettségűek, és természetesen elhangzott a mai vitán az is, hogy a noks, tehát a nevelést-oktatást segítők bére is 2016-ban béren kívüli juttatásként kétszer 35 ezer forint nettó juttatással nőtt, jövőre pedig béremelés történik, január 1-jétől egy 7 százalékos béremelés generálisan, 3 százalékos pedig a teljesítmény alapján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit elszaladt az időm, más képviselőtársak is hadd szóljanak. Egy té­mát hadd hozzak még szóba, az esélyteremtést. Dúró Dóra képviselőtársam szólt az esélyteremtő iskoláról. Hadd mondjak néhány dolgot, hiszen a választókerületemben van ilyen iskola, amely a KIP-rendszer tagja. Gyakorlatilag nem bontottuk ki a teljes igazságot, hogy mit tett ez a kormány azért, hogy befogadó oktatás legyen. Van egy köznevelési stratégia, amely a befogadó oktatásról beszél, az egyéni sajátosságokhoz és szükségletekhez alkalmazkodó korszerű pedagógiai módszerek elterjesztéséről a sérülékeny társadalmi csoportok iskolai képzettsége megszerzésének támogatásáról.

Van egy stratégia a korai iskolaelhagyás megelőzéséről, amelynek a kulcsfogalmai: megelőzés, kompenzáció és korrekció. Így javítható az iskolázottsági, képzettségi szint, csökkenthető a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség veszélye. Az esélyteremtő oktatás része, hogy a regionális különbségek csökkentek az elmúlt években, és a Híd-programok, az Arany János-programok és az Útravaló-ösztöndíj mind-mind azt szolgálja, hogy a magyar iskolarendszer esélyt nyújtson minden diáknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.30)




Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai