Készült: 2020.08.09.19:59:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

7. ülésnap (2006.06.21.),  204-236. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 1:58:35


Felszólalások:   172-204   204-236   236-254      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Petrétei József miniszter urat, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Petrétei József jelzi, hogy nem kíván szólni.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! A vita közben elhangzott bejelentéseknek megfelelően a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az általános vita lezárására a mai ülésnapunk végén kerül sor. Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, ezért részletes vitára kerül sor. A részletes vitára bocsátás a következő ülésünkön történik.

Soron következik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/240. számon, a bizottságok ajánlásait T/240/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter asszonynak, a napirendi pont előadójának.

DR. LAMPERTH MÓNIKA önkormányzati és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor az Országgyűlés elfogadta a szabadság és szolidaritás programját, felhatalmazta a köztársaság kormányát arra, hogy elinduljon azon az úton, amely az új, sikeres, modern és igazságos Magyarország felépítéséhez vezet. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet töltenek be a demokratikus jogállam fontos tartópillérei, a helyi önkormányzatok.

A változtatás célja a rendszer hiányosságainak korrekciója az eddigi tapasztalatok alapján, és az, hogy nagyobb lendületet vegyen a központi közigazgatás súlyát csökkentő valódi decentralizáció. Azt a célt is szeretnénk elérni ezzel a módosítással, hogy a megváltozott viszonyoknak megfelelő, hatékonyabb és költségtakarékosabban működő, magas szintű közszolgáltatásokat nyújtó rendszer alakuljon ki.

Az elmúlt esztendőben ünnepeltük a demokratikus önkormányzati rendszer létrejöttének 15. évfordulóját. Volt ok az ünneplésre, de a sok méltató, elismerő szó mellett azt is ki kellett mondanunk, hogy a rendszer néhány eleme túlélte önmagát, akadálya a továbbfejlődésnek, korrekcióra szorul.

Az államreform részeként meghatározó jelentősége van az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének. Tehát azok a javaslatok, amelyeket most az önkormányzati törvény módosításában terjesztünk elő, az államreform egészének egy meghatározó, fontos részét képezik, és szeretnénk, ha az Országgyűlés is ebben az összefüggésrendszerben tárgyalná ezt a törvénymódosítást. E cél elérése érdekében a javaslat lehetővé teszi a települési önkormányzatok kötelező feladatának többcélú kistérségi társulásban történő ellátását - méghozzá törvény által előírt módon -; a körjegyzőségek megerősítését, ennek keretében az ezer fő alatti települések önálló hivatali szervezetének megszüntetését; a megyei jogú városok helyett kiemelt szerepkörrel nagyvárosok létrehozását; a regionális önkormányzatok létrehozását; valamint a főváros és a kerületi önkormányzatok között új munkamegosztás létrehozását.

Az elmúlt négy esztendőben megalapoztuk a reformot. Csak jelzésszerűen utalok arra a minden várakozást felülmúló sikerre, amely a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásaiban testesült meg. Elvégeztük a regionális önkormányzatok létrehozásának tudományos és szakmai megalapozását az IDEA-munkacsoportban.

Csak utalni szeretnék röviden arra a vitára, ami az alkotmánymódosítás napirendjénél e tárgyban kialakult. Akkor ígéretet tettem arra, hogy elküldöm képviselőtársaimnak e háttérmunkának valamiféle summázatát. Azt kérem önöktől, hogy nyitottan tanulmányozzák át, megismerve azokat a kutatások alapján előállt érveket, javaslatokat, amelyekre nagymértékben támaszkodunk. Tehát nyugodt lelkiismerettel állítom itt az Országgyűlés plénumán, hogy a tudományos-szakmai kutatást, ennek a törvénycsomagnak az előkészítését elvégeztük, és nagyban támaszkodtunk a Magyarországon zajló - mondhatni nyugodtan, hogy több évtizedes - regionális kutatások tapasztalataira.

A javaslat megteremti azokat a közjogi feltételeket, amelyek mentén kibontakozhatnak a közigazgatási reform meghatározó célkitűzései. Ilyen a következetes decentralizáció és az érdemi dereguláció, vagyis a magyar joganyagból azoknak a jogszabályoknak a kivétele, amelyek ma már akadályozzák e hatalmas joganyag kezelését, és feleslegesen terhelik a jogalkalmazást.

Az európai értelemben is korszerű, demokratikus, versenyképes és hatékony állam egyik szervezési és működtetési alapelve a decentralizáció. Szakmai műhelyek tudományos hátterére támaszkodó, szinte általános véleményét osztjuk akkor, amikor kijelentjük, hogy az érdemi decentralizáció, a valóban hatékonyan működő területi önkormányzás optimális területi szintje nem a megye, hanem a régió. Erről nagyon sok minden elhangzott az előző napirend, az alkotmánymódosítás kapcsán. Itt egy nagyon egyszerű választ is lehetne adni arra a felmerülő kérdésre, amelyet itt többen felvetettek, hogy megye vagy régió, hogy a megye miért nem tudja ugyanazt ellátni, ami a régió lehetne e tekintetben, hiszen a megyei önkormányzatnak ma is megvannak a hatáskörei.

Szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a mi regionális önkormányzat létrehozására vonatkozó javaslatunk nem három megyei önkormányzat összetolásán alapul. Egészen más minőség! Hiszen a választott regionális önkormányzat feladatai, feladatkörei elsősorban a központi közigazgatás döntési kompetenciáiból származnak majd.

(15.40)

Tehát valódi decentralizációról van szó, nem a mostani megyei önkormányzati feladatok horizontális összetolása.

A helyi közügyek önálló demokratikus intézéséhez való jog, a minél magasabb színvonalú közszolgáltatások iránti igény tehát nemcsak a települési, hanem az annál nagyobb léptékű területi szinten is megjelenik. Ezt a jogot érvényre juttatni, ezt az igényt kielégíteni csak erős és széles hatáskörű területi önkormányzat képes. Ezért engedjék meg, hogy ideidézzem röviden a Faluszövetség kiegészítését az önkormányzati érdekszövetségek közös nyilatkozatához, amelyben egyébként a hét országos érdekszövetségből hat aláírásával is elkötelezte magát a közigazgatási reform mellett. A választott regionális önkormányzat megalakítását egyébként a hetedik, itt alá nem író, és a részletek miatt egyet nem értő érdekszövetség is támogatta. Tehát mondhatom azt, hogy teljes körű egyetértés van a magyar önkormányzati érdekszövetségek között a választott régiók létrehozatalában.

Nos, tehát idézem a Faluszövetség kiegészítő sorait. Azt mondja: erős területi önkormányzatként működő választott regionális önkormányzatokat kell létrehozni, amelyekhez a központi hatalom ésszerű lebontásával, decentralizálásával érdemi feladatokat és hatásköröket kell a régióhoz telepíteni. A régiók saját bevétellel rendelkezzenek - mondja a Faluszövetség. Tehát az a szándék, amit a kormány megfogalmazott, támogatásra talált az önkormányzati érdekszövetségektől.

Még egy szempontot szeretnék itt kiemelni. Összevetve az előbbi vitában elhangzott megye-régió összefüggésrendszert, egy nagyon fontos érv nem hangzott el a vitában. A választott regionális önkormányzat magában foglalja a nagyvárosok akaratát is. Ma, amikor önök azt mondják, hogy hiszen nincs ezzel semmi probléma, a regionális területfejlesztési tanács tudja ugyanazt, amit a regionális önkormányzat tud fejlesztési ügyekben, kérem, ez nem így van. Amikor a mai szisztémában, ami egy delegálásos szisztéma, egy nagyváros polgármestere fejlesztési ügyekben megjeleníti az álláspontját, akkor nyilván figyelembe veszi a régió érdekeit is, de nem tud kibújni abból a helyzetből, hogy az ő mandátuma abban a városban keletkezett. Óriási a különbség tehát a megyei önkormányzat fejlesztési felfogása, és a választott regionális önkormányzat, a régió fejlesztéséért viselt felelősségét tekintve a hatáskörök, feladatkörök között. Az általunk készített javaslat, amit letettünk az Országgyűlés asztalára, ezt a szempontot erősen figyelembe veszi, hiszen a nagyvárosok és a kistelepülések lakói egyaránt szavaznak akkor, amikor létrehozzuk a választott regionális önkormányzatot, és valódi regionális érdeket tudnak megjeleníteni, aminek nemcsak a fejlesztésben, hanem a közszolgáltatások ellátásában is nagyon komoly jelentősége van.

Meggyőződésem tehát: azzal, hogy európai uniós tagország lettünk, hogy 2007-től soha nem látott nagyságrendű források érkeznek majd a települések, a térségek, a nagyvárosok, a régiók fejlesztéséhez, egy új megközelítésre van szükség. Az a logika, az a gondolkodás, amit eddig használtunk, amikor az önkormányzati rendszerről gondolkodtunk, átalakítandó, egy új megközelítésre van szükség, mert az európai uniós tagországként való működés, az európai uniós források optimális nagyságrendjének megszerzése és a felhasználás optimális kereteinek kialakítása új szempontrendszert, a kistérségekre, a nagyvárosokra és a régióra való fókuszálást igényli. Tehát ha mi modern, igazságos, dinamikusan fejlődő Magyarországot akarunk, akkor nekünk ezt az új szemléletet kell elsajátítani, és ezt az új szemléletet kell a törvényekben megfogalmazni, ezeket az új kereteket kell kijelölni annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk működtetni a közigazgatást a településeken élő állampolgárok érdekében.

Amikor a javaslatot elkészítettük, figyelembe vettük az Európa Tanács regionális önkormányzatokról szóló ajánlását, illetve a helyi és regionális hatóságok európai kongresszusa ajánlásait egyaránt. A javaslatban a regionális feladatköröknél megjelöltük azokat a területeket, amelyeket a választott regionális önkormányzatnak majd el kell látni. A konkrét feladatokat, a konkrét hatásköröket azonban az ágazati törvények fogják majd megadni. Ért bennünket kritika emiatt is, hogy szeretnék előbb látni a részleteket. De szeretném ráirányítani a figyelmet arra az összefüggésre, hogy először, amikor a munkamegosztás optimális szintjét akarjuk kialakítani, akkor a feladatköröket kell megjelölni, és a kerettörvényben, a kétharmaddal elfogadott önkormányzati törvényben kijelölni azokat a főbb területeket, amelyeket az adott szintnél szeretnénk elláttatni az önkormányzatok által. Az ágazati feladatokat és az ágazati törvények szabályozási felelősségét ez a kerettörvény nem veheti át. Nem lenne célszerű, hiszen építkezni is úgy szoktunk, hogy előbb fölépítjük a házat, és utána döntünk arról, hogy ezt hogyan bútorozzuk be. Most a házat építjük, és az ágazati törvények fognak majd a részletekről rendelkezni.

Amikor a választott regionális önkormányzatok feladat- és hatásköréről beszélünk, és idéztem a Faluszövetség álláspontját is, de más érdekszövetségek is azt mondták, hogy erős regionális önkormányzatot szeretnének létrehozni ezzel a törvénymódosítással, akkor mindig szóba került, hogy milyen forrásokkal rendelkezik majd ez a testület. A regionális önkormányzatok teljesen természetesen saját költségvetéssel és saját bevételi forrásokkal kell hogy rendelkezzenek. Ez is egyébként erősíti ezeket az önkormányzatokat, hiszen a saját bevételi források, amelyek akár regionális önkormányzati adó vagy bármilyen más saját forrás formájában jelennek meg, erősítik ennek az új intézménynek az autonómiáját és szuverenitását.

Azt is ki kell mondani: azzal, hogy erős területi önkormányzat jön létre, és nem Budapesten a központi közigazgatásban születnek meg ezek a döntések, hanem egy választott regionális önkormányzatban, erősödik az önkormányzati rendszer, és erősödik az önkormányzatiság Magyarországon.

Ha ezek a célkitűzések megvalósulnak, akkor a döntési szintek közelebb kerülnek az állampolgárokhoz, szemben azzal, ami itt a korábbi vitában elhangzott, hogy a megyétől távolabb viszi, a régióhoz a döntéseket. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy a központból egy szinttel lejjebb viszi, közelebb viszi az állampolgárokhoz. Elhangzott egyik ellenzéki képviselőtársamtól az a javaslat, hogy a mostani megyei önkormányzati feladatok közül többet értelmesen el lehetne látni a nagyvárosoknál vagy a kistérségeknél. Igen, ezzel egyetértünk. Ez a szándékunk, tehát ha ezt az igényt fogalmazza meg az ellenzék bármely képviselője vagy frakciója, hogy így szeretnék látni ezt az új munkamegosztást, akkor azt kell mondjam, hogy ebben egyetértünk. Ebbe az irányba szeretnénk mi is menni, főleg ha a közszolgáltatások különböző területéről van szó.

Nekem meggyőződésem az, hogy ha a választott regionális önkormányzatok létrejönnek, közelebb kerülve az állampolgárokhoz, közelebb vive bizonyos döntéseket területfejlesztésben, egészségügyben, szociálpolitikában, környezet- és természetvédelemben, közlekedésben, fogyasztóvédelemben, turizmus területén, akkor jobb színvonalú szolgáltatást tudunk nyújtani, és javul az állampolgárok elégedettsége, növekszik a közbizalom.

A törvényjavaslat a kistérségi együttműködés és az önkormányzatok kistérségi társulásainak is egy új, erősebb együttműködésére akar fölhatalmazást adni, alkotmánymódosítással együtt természetesen, hiszen arra alapoz ez a törvényjavaslat, hogy a korábban tárgyalt alkotmánymódosítást a tisztelt Országgyűlés támogatja. A kistérségi együttműködés elmúlt évei egyértelműen sikertörténetet hoztak.

(15.50)

Ezt ugyan itt az előző időszak vitájában próbálták néhányan más módon beállítani vagy megkérdőjelezni, de az én számomra elég hiteles az, hogy az önkormányzati érdekszövetségek valamennyien - mind a hat, amely aláírta ezt a nyilatkozatot - egyértelműen letették a voksukat amellett, hogy törvénnyel létrehozott társulásban erősítsük meg az önkormányzatok összefogását.

Nekem meggyőződésem az, hogy állampolgári érdekek sérülhetnek, ha valamelyik település nem méltányolható okból elzárkózik a társulástól. A társulásba való belépés a jelenlegi rendszerben nem kényszeríthető ki, legfeljebb az ösztönzőrendszerrel serkenthető. Az együttműködés megadásának orvoslására azonban indokolt valamilyen megoldást kialakítani, amely a rendszer továbbfejlesztésének egy másik útja lehet. Nos, az önkormányzatok maguk - polgármesterek számosan, de az érdekszövetségek is - azt mondták, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján elértünk oda, hogy nyugodtan továbbléphetünk.

A minőségi közszolgáltatások elérhetősége, a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, az állampolgárok életminősége javítása érdekében kiemelten fontos a települések között kialakult együttműködés további erősítése. A többcélú kistérségi társulások továbbfejlesztésével elérhető közelségbe hozzuk a jó minőségű és egyenletes színvonalú közszolgáltatásokat valamennyi kistelepülésen élő embernek.

A kormányprogramban megfogalmaztuk a térségi szolgáltató központok létrehozását. Ugyanezen a filozófián alapul, ugyanezt a célt szolgálja, hogy a kistelepülésen élő emberek számára is elérhető közelségbe vigyük a magas színvonalú közigazgatási szolgáltatást.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányzati felelősség, valamint az ésszerűségi, célszerűségi szempontok is nagyon erősen közrejátszottak akkor, amikor azt mondtuk, hogy a körjegyzőségek jól bevált rendszerét tovább akarjuk fejleszteni, s meg akarjuk erősíteni a körjegyzőségeket. A körjegyzőség jogintézményében rejlő lehetőségek jobb kihasználása elsősorban a kistelepülések számára jár érzékelhető haszonnal. Várható eredménye az, hogy a legkisebb település lakói is magas színvonalú közigazgatási szolgáltatáshoz jussanak, és ezen a területen is mérséklődjenek a területi egyenlőtlenségek, közelebb jutva ezzel az Európai Közigazgatási Tér követelményeinek teljesítéséhez.

Örülök annak, hogy az Országgyűlésben az előző napirendi pont kapcsán ez a gondolat kapott már támogatást. Ezért építettük bele ebbe a törvényjavaslatba azt a szabályt, hogy 1000 és 500 lélekszám között csak akkor engedi a törvény önálló hivatal működését, ha ennek a feltételrendszerét külön segítség nélkül tudja garantálni a település, 500 lélekszám alatt pedig úgy ítéljük meg, hogy nem biztosítható ez a színvonal. Azok a szakemberek, akik ma így dolgoznak, ketten-hárman egy kistelepülésen, egy körjegyzőségben, mások szakmai segítségét vagy a specializálódás lehetőségét is igénybe véve, jobb színvonalú szolgáltatást tudnak nyújtani, amikor hazamennek, a saját településükön, a falujukban elvégezve ugyanazt a munkát, amit korábban önálló hivatalként végeztek.

Tisztelt Országgyűlés! A reformfolyamatban fontos a fővárosra vonatkozó szabályok újragondolása is. A fővárosban a tervezet szerint az önkormányzati törvény azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek kétharmados voltuk miatt a rendszer egészének szabályozását alapozzák meg. Tehát az, hogy kétszintű az önkormányzati rendszer - főváros és kerületek -, a legfontosabb garanciákat illetően kerül szabályozásra az önkormányzati törvényben. Az a javaslatunk, hogy mindazok az egyéb munkamegosztáshoz, a fővárosi munkamegosztáshoz kapcsolódó szabályok, amelyek a részletekre vonatkoznak, egy külön, önálló fővárosi törvényben kerüljenek meghatározásra.

A főváros kétszintű közigazgatásában egy új munkamegosztást kezdeményezünk, amely hatékonyabb feladatellátást tesz lehetővé, mint a jelenlegi. Ez egyébként azt jelenti, hogy a kerületek látják el mindazokat a feladatokat, azokat a közszolgáltatásokat, amelyek közel vannak a lakossághoz, amelyek a mindennapi közszolgáltatásokhoz kapcsolódnak - iskola, óvoda, egészségügyi alapellátás, a mindennapokhoz kapcsolódó közszolgáltatások köre -, és a főváros látja el azokat a feladatokat, amelyek a települési önkormányzati jellegből egy egész önkormányzatra értelmezendőek, tehát ami az egész főváros területén egységesen ellátandó: vonalas közszolgáltatások vagy akár az utak tulajdonlása, működtetése, felújítása és mindaz, ami a fejlesztéshez, Budapest főváros egységes fejlesztéséhez kapcsolódik, kiemelve olyan részeket, mint a világörökséggel való foglalatoskodás, törődés. Tehát ez kerülne a Fővárosi Önkormányzathoz.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a fővárosra vonatkozó szabályozás azon része, ami az önkormányzati törvényben maradna, természetesen kétharmados, és a fővárosi törvény a mi megítélésünk szerint feles többséggel elfogadandó, a részletszabályokra vonatkozó törvény kellene hogy legyen.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy az önkormányzati rendszer megújítását nemcsak jogalkotással, hanem következetes deregulációval is segíteni kívánjuk, ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mindazok a fölösleges jogszabályok, sőt fölösleges feladatok, amelyek ma az önkormányzatokat "sújtják", a rendszerből kiiktatásra kerüljenek.

Nekem meggyőződésem, hogy a most benyújtott törvénymódosítás az önkormányzati rendszer egészét erősíti. Az ezzel kapcsolatos érveket elmondtam már az expozéban. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az elmúlt 16 év tapasztalatai alapján az állampolgárok érdekeit jobban szolgáló önkormányzati rendszer alakuljon ki Magyarországon. Ennek érdekében az ellenzéki pártokkal való egyeztetés valamennyi formáját szeretném e helyről tisztelettel fölajánlani. Ha önök úgy ítélik meg, hogy szükség van arra, hogy az önkormányzati bizottságban még alaposabb vita folyjék, azt gondolom, elnök úr nem fog elzárkózni ez elől. Ha úgy ítélik meg, hogy külön szakmai-szakpolitikai egyeztetésre van szükség a Parlament falain kívül, de a nyilvánosság előtt, erre is állunk rendelkezésre. Ha úgy ítélik meg, hogy háttéregyeztetésre van szükség a nyilvánosság kizárása mellett valamilyen oknál fogva, erre is rendelkezésre állunk, és természetesen a parlament plenáris ülésén is, a mai napon is, és más ülésnapokon is. Szeretnénk mindazon lehetőségeket kihasználni, amelyek elvezetnek az általunk fontosnak tartott célkitűzés eléréséhez.

Nincs egyetlen szabály sem kőbe vésve ebben az előterjesztésben. Amit ebben az előterjesztésben megfogalmaztunk, az az általunk optimálisnak tartott megoldás, szerkezet. De bármilyen kérdésben hajlandók vagyunk tágra nyitni a kapukat a megegyezés érdekében. Várjuk az ellenzék konstruktív és alkotó módosító indítványait, a vitát, az érdemi egyeztetést, mert azt gondolom, ma olyan történelmi pillanat van, amikor felelősségünk az, hogy ezt a lehetőséget kihasználjuk, és az ország és az itt élő állampolgárok érdekében a szükséges változtatásokat legjobb tudásunk szerint elvégezzük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most a bizottsági álláspontok megfogalmazásra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Az önkormányzati bizottság ülésén megfogalmazódott véleményt Jauernik István képviselő úr ismerteti.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság e héten a hétfői ülésén tárgyalta meg a beterjesztett törvényjavaslatot. Az előterjesztést a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta, a szavazás 16 igen és 10 nem arányú volt.

(16.00)

A többségi vélemény szerint határozottan megérett a helyzet arra, hogy az önkormányzati törvény átfogó, a beterjesztettek szerinti módosítására kerüljön sor. Tíz éve folyik ez a vita, tíz év alatt nagyon sok próbálkozás történt, sok szakmai munka folyt. A bizottság többsége úgy látja, hogy az eddigi kutatások, vizsgálatok elégségesek ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozzon a Magyar Országgyűlés.

A beterjesztett javaslat megfelel a nemzetközi trendnek, megfelel a XXI. század társadalmi-gazdasági folyamatainak. Megfelel annak a kihívásnak, amely az országunkat éri a 2007-2013 közötti európai uniós támogatásokat illetően. Tehát a törvény maradhat, ha a parlament nem változtatja, de az élet nem áll meg. 2007-től új kihívások lesznek, területfejlesztés, regionális politika vonatkozásában. Nagyon sok pénzről kell dönteni, meghatározó, hogy lesz-e valóságos decentralizáció vagy nem. Ahhoz, hogy legyen valóságos decentralizáció, a választott és erős regionális önkormányzatokra szükség van.

A beterjesztett törvényjavaslat néhány szabályozáspontosítást is tartalmaz, ezek elég régóta ismertek és tudottak voltak. A bizottság többsége nem osztotta azt az ellenzéki véleményt, hogy a javaslat kiérleletlen, hogy még tovább kell dolgozni rajta. Az alapvető célok egyértelműen láthatók, a decentralizáció feltételeinek a megteremtése az ésszerűsítés, a racionalizálás, az önkormányzatiság jellegének megtartása, sőt erősítése mellett.

A bizottsági ülésen szó volt arról is, hogy az ésszerűsítés számokban, milliárdokban is kifejezhető. E törvénymódosítás során már nem százmilliókról beszélünk, itt már kemény milliárdokról, sőt kemény tízmilliárdokról van szó minden évben, ha e törvény elfogadásra kerül. Éppen ezért a bizottság többségi álláspontja az, hogy a tisztelt Ház fogadja el a beterjesztett törvényjavaslatot.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az emberi jogi bizottság előadója Tóth Gyula.

A képviselő úré a szó.

TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság többségi véleménye szerint ez a törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt arra, hogy a korábban megkezdett közigazgatási reform következő lépéseit tegye meg, azért, hogy valóban erős területi önkormányzatok jöjjenek létre, olyan választott regionális önkormányzatok, amelyek feladatokkal, tényleges hatáskörökkel és - nem mellékesen - önálló vagyonnal rendelkeznek.

Ez a törvényjavaslat keretszabályokat állapít meg, és majd az ágazati törvények lesznek hivatottak arra, hogy a részletszabályokat kibontsák. A törvényjavaslat fontos eleme a kistérségi rendszer továbbépítése. Úgy gondoljuk, ma már nem igazán vitatható, hogy a kistérségi társulások léte szakmailag is, társadalmilag is elfogadott elem. A bizottságunk tagjainak többsége a továbblépés lehetséges útjának ítélte meg többek között azt, hogy a többcélú kistérségi tanács testületének egyhangú véleménye alapján bizonyos feladatok ellátásába bevonhatóak legyenek azok a települések is, amelyek csak ösztönző hatásra képesek erre.

Ami pedig a körjegyzőségeket illeti, valamennyien tudhattunk arról, hogy a kistelepülések több esetben szembesültek azzal, hogy nem tudták megfelelő végzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberrel működtetni hivatalukat. A forráshiányos állapot mellett az is tény, hogy sok esetben a település költségvetésének szinte meghatározó hányadát jelenti a hivatali dolgozók, illetve a jegyző illetményének költsége.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatot az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A költségvetési bizottság többségi véleményét Tukacs István képviselő úr adja elő.

TUKACS ISTVÁN, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság szintén megtárgyalta a tervezetet, és általános vitára alkalmasnak tartotta 16 igen szavazattal, 9 nem ellenében.

A többségi vélemények a következő ügyekben támogatták az előterjesztést. Először is abban, hogy a körjegyzőségek kialakítása segíti a kistelepülések igazgatási feladatainak szakszerű ellátását, megteremtve ennek a személyi körülményeit, segít egy takarékosabb feladatellátásban, ugyanakkor természetszerűleg a kistelepülések esetében nem kérdőjelezi meg az önkormányzatiság elvét.

A bizottság hosszas vitát folytatott a kistérségek kérdésén, és támogatta azt a döntéshozatali mechanizmust, amelyet a tervezet tartalmaz, nevezetesen azt, hogy az a település, amely nem méltányolható indokból akar kívül maradni bizonyos feladatellátási ügyeken, bevonható legyen kellő és demokratikus, szabályozott szavazás útján a feladatellátásba, szándéka ellenére is. A kistérségek működésének kérdésében számtalan vélemény fogalmazódott meg. Ezt azért nem szeretném most plasztikusan körbeírni, mert az első napirendi pontunk, tehát az alkotmánymódosítás vitája, azt hiszem, erre kellőképpen rávilágított.

Végül a bizottság vitát folytatott az önkormányzati középszint, a régiók ügyében, érintve természetesen a megyei önkormányzatok helyzetét, megállapítván azt, hogy a bizottság többsége által támogatható a regionális középszint kialakítása, feladatainak az ágazati törvények útján való későbbi szabályozása, azon demokratikus, választott képviseleti elv érvényesítése, amelyen a magyar alkotmányos demokráciánk alapul.

Tisztelt Ház! A bizottság többsége az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta és támogatta, a továbbiakban természetesen a bizottság szintén készen áll arra, hogy az esetleges módosító indítványokat megvitassa.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Hargitai János képviselő úr adja elő.

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A kisebbségben maradt képviselők nem örültek ennek az előterjesztésnek. Igazán a kistelepülések nézőpontjából vizsgáltuk ezt a kérdést. Azt, ami az előző napirendi pontban kistérségek, megyék kapcsán itt már előkerült, én most nem ismétlem meg, és mivel költségvetési bizottsági ülésre kell mennem, ezért egy dologra hívom fel a figyelmet - ezt megtettem egyébként a költségvetési bizottsági ülésen is, és a nem szavazatunk mögött ez jócskán ott van.

Kistelepülésről nézve a dolgot, mondjuk, nehéz megénekelni azt, amit ott a kormány képviselője elmondott, hogy örüljünk ennek az egésznek, mert itt elindul egy nagy-nagy decentralizáció. Kistelepülésről nézve minden csak centralizáció, mert onnan a hatáskörök, még egyszer mondom, távolodnak. Nem értem, hogy körjegyzőségek kapcsán miért ez az erőlködés, ami itt le van írva.

Tisztelt Miniszter Asszony! Helyeslem a körjegyzőséget, körjegyzőségben működik a zsebkendőnyi településem, tehát ne gondolja azt, hogy mást csinálok, és másról beszélünk. A körjegyzőségeket egyszerűen ösztönözni kell. Az önálló, kicsi polgármesteri hivataloknak szerényebb normatívát kell megállapítani, a körjegyzőségek létrehozását bátorítani kell, és akkor ez működni fog. Most önök mit csinálnak? Azt mondják, hogy rendben van, a körjegyzőséget persze ösztönözzük, mert ismerjük, hát nem elég hatékonyak a kicsik, ezt tudjuk.

(16.10)

Ez minket ugyan nagyon sért, de elfogadjuk, hogy innen nézve a világot, mi mindig ostobák vagyunk, akik nem vagyunk kicsi helyen képesek semmire. (Dr. Lamperth Mónika: Ilyet senki nem mondott.) De miért csinálják azt, ami ide le van írva?

Megengedik azt, hogy egy körjegyzőség... Nem szólnak abba, hogy mekkora létszámmal működik, de ha a körjegyzőség egyetlen dolgozóját a társtelepülésre - hadd használjam ezt a kategóriát, hogy érthető legyen - telepítik, mert úgy látják jónak, hogy, mondjuk, azon a pár száz fős településen legyen egy ügyintéző, hogy ne mindig szaladgálnia kelljen minden egyes embernek, hanem a körjegyzőség egy dolgozója ott legyen ezen a társtelepülésen, akkor már ugye büntetnek. Azt mondják, rendben van, ha ezt csinálod, ezt a jövőben csak úgy csinálhatod, hogy ezeket a pluszköltségeket neked külön vállalnod kell.

Más kérdés, hogy ezt ki fogják kerülni az önkormányzatok, mert ennyivel kevesebbel fognak hozzájárulni a körjegyzőség költségvetéséhez, és szabadon megállapodhatnak, hogy hogyan teljesítik ezeket a feltételeket. Vagy a másik dolog: ha már létrehozunk körjegyzőséget, akkor a kicsiket most persze azzal is büntetjük, hogy eddig külön-külön kellett a települések képviselő-testületeinek többségi döntése ahhoz, hogy a körjegyzőt megválasszuk. Most a nagy mellé ott van, mondjuk, az a kicsi társtelepülés, kisebb létszám; a két település vagy a több településének közös ülésének többsége kell ahhoz, hogy a körjegyzőt megválasszuk. Ilyen szempontból is leértékeljük ezeket a társtelepüléseket.

Semmi értelmét nem látom ennek a nagyon görcsös erőlködésnek, mert sokkal egyszerűbb módon is lehetne ösztönözni a normális igazgatási társulásokat, a körjegyzőségen. Még egyszer mondom, én ezt helyeselném. Nem tartom bölcs dolognak, ha egy polgármester ragaszkodik ahhoz, hogy önálló, vacak kis hivatala legyen, és ott 2-3 fő dolgozzon. (Dr. Lamperth Mónika: Háromszáz ilyen van.)

Tudom, hogy 300 ilyen van - még egyszer mondom -, de az sérti ezeknek a kicsi településeknek az önkormányzati alapjogait, hogy tegnap még hivatalt működtethettek - benne van a jogszabályokban -, most meg átrajzoljuk ezeket a dolgokat, és bizonyos feltételek esetén ennek gátat szabnánk. Azt kérem önöktől, hogy ezt ne tegyék. Ösztönözzék úgy, ahogy ezt egy kultúrállamban illik: pénzügyileg teremtsenek arra ösztönző feltételeket, hogy létrejöjjenek, még az eddigieknél kívántabb módon is létrejöjjenek a körjegyzőségek, és ne törvényi kényszerekkel akarják rákényszeríteni a kicsi településekre azt, amit másként is meg lehetne oldani.

A nem mögött tehát elsősorban ez a gondolkodásunk húzódott, és mi ezt képviselni fogjuk a továbbiakban is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kulturális bizottság előadója, Alexa György következik.

ALEXA GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottság 2006. június 19-ei ülésén megtárgyalta a T/240. számon benyújtott, helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság egyhangúlag, 10 kormánypárti szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Megemlítem, hogy a bizottság ülése két részletben folyt le: a délelőtti ülésen ellenzéki képviselőtársaink időhúzásának köszönhetően nem került sor a szavazásra, majd az ülés délutáni folytatásán ők már nem vettek részt. A bizottság ülésén elhangzott kérdések közül kiemelést érdemelnek a megyei önkormányzatok vagyonára, az elkövetkező három év gazdálkodására vonatkozó kérdések, természetesen a kulturális területet illetően.

Lényegesnek tartjuk, hogy a regionális önkormányzatok megalakulásáig a megyei önkormányzatoknak fönn kell tartani közgyűjteményi, közművelődési intézményhálózataikat, az ebből adódó feladataikat el kell látniuk. Ez a hároméves időszak nem járhat együtt a feladatok leépítésével.

A kormánypárti képviselők egyetértenek a törvényjavaslat azon célkitűzésével, hogy az 500-1000 közötti lélekszámú településeken a polgármesteri hivatalok fenntartása feltételekhez legyen kötve, és ez a racionalizálást és az optimalizálást szolgálja. Azonban kiemelték, hogy ez nem járhat együtt azzal, hogy a kistelepüléseken ne legyenek olyan közösségi terek, ahol információszolgáltatáshoz férhet hozzá a lakosság. (Dr. Lamperth Mónika: Abszolút így van.)

Kistérségen belüli együttműködésre remek példa a mozgókönyvtár, amely - pályázat - révén a települési szintről induló kezdeményezéseket lehet ösztönözni. Az ehhez hasonló kedvezményeket a továbbiakban is fel kell karolni. A bizottság kormánypárti tagjai úgy vélték, hogy a regionalitás, decentralizáció hatásait a kultúra területén az ágazati törvényekben lehet részletesen szabályozni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Godó Lajos képviselő úr kap szót, a mezőgazdasági bizottság előadója.

GODÓ LAJOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A mezőgazdasági bizottság a múlt héten, június 15-én tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, a helyi önkormányzatokról szóló '90. évi LXV. törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. A szavazás eredményeként 12 támogatással, 10 ellenszavazattal általános vitára ajánlotta a tisztelt Országgyűlésnek.

A vitában elsősorban kérdések fogalmazódtak meg a leendő regionális önkormányzattal kapcsolatban; feladatkörébe, a fogyasztóvédelem regionális szervezetének kialakításával, a regionális önkormányzat székhelyére vonatkozóan, a régiók összevonásai, illetve szétválása tekintetében a kormány képviselője nyilván a választ megadta a jelenlévőknek. Az ellenzéki képviselők részéről az 500 fő alatti települések önkormányzatának kötelező körjegyzőségi társulásával kapcsolatban ellenvélemény fogalmazódott meg.

Összességében a mezőgazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak találja, és ajánlja a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra a következő szempontok szerint: 700 körjegyzőségben 1700 településen látják el a polgármesteri hivatali feladatokat. Az ott lévő kormányzati képviselő tájékoztatása szerint még 62 település van az országban, ahol 500 fő alatti a lélekszám. Ez nem nagy számú településcsoportot jelent.

A többcélú kistérségi társulások beindult rendszere az elmúlt négy évben eredményesen működött, ezek továbbfejlesztése indokolt, és csak akkor lehet egy vidéki településen az önkormányzat erős és hatékony, ha társulásra ösztönözzük, hiszen a kötelező társulás elvéről már tíz éve vitatkozunk.

Tisztelettel kérem, hogy a bizottság ajánlását elfogadni és a törvényjavaslatot törvényre emelni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A környezetvédelmi bizottságot Fetser János képviselő úr képviseli.

FETSER JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A környezetvédelmi bizottság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló T/240. számú törvényjavaslatot tárgyalta, és 10 igen, 9 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak ítélte. A többségi véleményben megfogalmazódott, hogy üdvözlendő a területi önkormányzatiság kialakítandó új rendszere. A valódi feladatokkal és hatáskörökkel, valamint forrásokkal rendelkező régiók kedvezőbb lehetőségeket jelentenek a mai megyei mozgástérnél, amely leginkább az intézményfenntartás területi feladatait tudja ellátni.

A kötelező körjegyzőségek kialakításának rendszere 1000 lakos feletti településeken, illetve az önálló önkormányzati hivatal saját forrásból történő megteremtésének lehetősége az 500 és 1000 közötti lakosú településeken mint módosítási szándék egyrészt az állami források hatékonyabb felhasználását teszi lehetővé, másrészt biztosítani tudja az elvárható színvonalú ellátást, melynek jelentős segítségére lehet az e-közigazgatás.

A régiók szintjén kialakítandó bizottságok tagságának, tanácskozási jogú meghívottainak köre átgondolandó, hogy a partnerség javasolt széles köre ne gátolja az eredményes munkát.

(16.20)

A megye megszűnésével fontos a régióknak leadott állami feladatok legkedvezőbb körének a meghatározása, ami az állam hatékony működését szolgálja. Szükséges lenne a vízügy - mint több megyét érintő feladatkör - nevesítése a régiók esetén megjelenő felsorolásban.

A törvény módosítása jól elkészített, előkészített, és az elmúlt évek bizonyították, hogy a többcélú kistérségi társulások bizonyos feladatokat hatékonyabban és magasabb szakmai színvonalon tudnak ellátni, megoldani.

Az uniós pályázati rendszer, a racionális gazdálkodás és a felelős gondolkodás rákényszerít bennünket, hogy például a területfejlesztés, a környezetvédelem, az egészségügy, a szociálpolitika, a közös foglalkoztatáspolitika területén a közös stratégia kidolgozására nemcsak kistérségi és megyei, hanem régiós szinten is közösen cselekedjünk.

Összességében az önkormányzati törvény módosítása új, előremutató folyamatok elindítója, amit a többség támogatott.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: A sport- és turisztikai bizottság többségi véleményének előadója visszalépett a felszólalástól, így a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Hadházy Sándornak.

HADHÁZY SÁNDOR, a sport- és turisztikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A sport- és turisztikai bizottság az előterjesztést június 19-i ülésén megtárgyalta, és a kormánypártok, illetve az egy független képviselő szavazatával, 11 igennel, 7 nem ellenében általános vitára bocsátotta.

A vita során a kormánypárti képviselők részéről hozzászólás nem hangzott el. Az ellenzéki kérdésekre a kormány képviselője által adott válaszok részben elfogadhatók vagy nem elfogadhatók voltak.

Felmerült az, hogy mi történik a regionális idegenforgalmi bizottságokkal. Erre a kérdésre nem kaptunk választ. Nem lehetett megtudni azt sem, hogy mi lesz az országmarketing kérdésével, marad-e a Magyar Turizmus Részvénytársaság vagy megszűnik, átalakul. Nem lehetett megtudni a bizottsági ülésen azt sem, hogy a marketingfeladatokkal a jövőben régiós szinten ki fog foglalkozni.

Az előterjesztésből teljességgel hiányzik a sportterület, még csak meg sem említették ezt a területet. Úgyhogy ezzel kapcsolatban kérdést sem volt érdemes feltenni.

A bizottsági ülésen a többcélú kistérségi társulások működésével kapcsolatban elhangzott az, hogy a többcélú kistérségi társulások az elmúlt években megkezdték a működésüket, olyan forrásokat kaptak, amelyeket korábban a települési önkormányzatok kaptak meg, magyarul: egy forrásátcsoportosítás történt, nem egy forrásbővülés. Ennek tükrében a többcélú kistérségi társulás nem váltotta be meggyőződésünk szerint a hozzá fűzött reményeket, parttalan viták területévé vált, nagyon sok esetben egészen kis összegek elosztását kíséri igen éles vita. Nagyon sokan azt is elmondták, hogy ez a többcélú kistérségi társulás az önkormányzatok, illetve a polgármesterek megosztását eredményezi. Mindenképpen újra kell gondolni ennek a mechanizmusnak a jövőjét.

A turizmust egészen kevéssé érinti ez a jogszabályi változás, de ami érinti, az az ellenzéki képviselők véleménye szerint nem kedvező, nagyon nagy a bizonytalanság. Ezért az ellenzéki képviselők az előterjesztést általános vitára nem találták alkalmasnak.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Először megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának.

DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Nagyon nagy jelentőségű törvényjavaslatot tárgyal a parlament. Ezt már az is bizonyítja, hogy az alkotmánymódosító törvényjavaslat vitája során több ellenzéki képviselőtársam is megfogalmazta azt az ellenvéleményét, hogy ezeréves berendezkedéssel kívánunk szakítani. Valóban, olyan alapvető jelentőségű változtatást kíván elérni az előterjesztett törvényjavaslat, amely alapjaiban változtatja meg nemcsak a mai magyar önkormányzati rendszert, hanem a mai magyar államszerkezet egészének a felépítését.

A legjelentősebb változtatást a törvényjavaslatban nyilvánvalóan a választott regionális önkormányzatok megteremtésének szándéka jelenti. Európában évtizedek óta zajlik a regionalizáció folyamata. Erről Magyarországon meglehetősen csekély ismeretekkel rendelkezik a közvélemény, noha a szakma már hosszú évek óta elemzi az ottani változásokat, és azokat a folyamatokat vizsgálja, amelyek alapján Magyarországon is regionális önkormányzati szisztémát lehetne bevezetni.

A régió, ha csak magát a fogalmat nézem, tulajdonképpen egy területbeosztási egység, amely a hagyományos területi tagozódás legmagasabb szintje és az állam között helyezkedik el, azok közé ékelődik be.

Regionalizmusról tulajdonképpen Nyugat-Európában is csak az elmúlt negyven évben beszélhetünk, noha maga a gondolat, maga az eszme jóval korábbi. Franciaországban a XIX. század közepe óta kísérik végig a regionalizmussal kapcsolatos viták az államfejlődést. 1861-ben, Olaszország egyesítésekor felmerült az, hogy ne egy centralizált unitárius államot hozzanak létre, hanem egy regionalizált berendezkedést. Az 1931-es spanyol alkotmány szintén felveti a régiók megteremtésének a lehetőségét, bár ezt nem egységesen az államterület egészére, hanem csak speciális területi egységek, például Katalónia vagy Baszkföld számára kívánták akkor megteremteni.

1964 fordulat a megvalósult regionalizmust illetően Nyugat-Európában, ekkor jön létre az adminisztratív régió Franciaországban, de még csak olyan értelemben, hogy a régiószékhely prefektusa kap kiemelt jogosítványokat. 1972-ben közintézménnyé válik a francia régió, és önálló, elkülönült regionális prefektusi intézmény jön létre. 1982-ben megszületnek azok a törvények, amelyek alapján 1986-ban létrejönnek a választott regionális önkormányzatok, és ezáltal az addig centralizált francia államszervezet decentralizált unitárius állammá válik.

1947. december 22-én, az olasz alkotmány elfogadásakor jogilag intézményesítik Olaszországban a régiókat, de csak 1970-ben jönnek létre. Ez a huszonkét év nem egy megfontolási időszak volt, hanem lényegében egy alkotmányos rendelkezés végrehajtásának az elmulasztása. Akkor viszont néhány év alatt ezt a mulasztást pótolják, megteremtik a választott regionális önkormányzatokat Olaszországban. 1983-tól pedig megkezdődik Itáliában a regionalizmus továbbfejlesztésének folyamata. Természetesen 1983 és '87 között még nemleges válasz születik a felvetett reformjavaslatokra, '92 és '94 között ismét; '94-96-ban, a Berlusconi-időszakban nem a parlamentet próbálják vitaterepül felhasználni, hanem kormánybizottságot hoznak létre. 1997-98-ban hosszas viták eredményeképpen kialakul egy koncepció, kialakulnak a normaszövegek is. 1998-ban az olasz jobboldal úgy reagál a felvetett regionális reformokra, mint ahogy most a magyar jobbközép politikai erők. Ennek ellenére 1999-ben, majd 2001-ben két alkotmánymódosító törvénnyel sikerül a regionális berendezkedést egy jóval magasabb szintre emelni.

(16.30)

Spanyolországban az 1978-ban elfogadott alkotmány nyomán 1979-83 között teremtik meg az autonóm közösségek hálózatát. Spanyolországban az ottani speciális problémák megoldására autonóm regionális rendszert hoznak létre, melynek egyik továbbfejlesztő lépése éppen az elmúlt hetekben történt, az elmúlt vasárnap a katalánok szavaztak is a már elfogadott statútumról, és noha az ottani választási részvételi arány 49,41 százalék volt csupán, de a szavazók 74 százaléka támogatta az autonómia kiszélesítését.

Számos más országban kísérletek történtek arra nézve, hogy regionális berendezkedésre térjenek át, illetőleg valódi államigazgatási, önkormányzati modelleket, modellkísérleteket valósítottak meg. Ez történt például Svédországban. Valóban igaz az, hogy nem minden regionalizálás jelent tényleges érdemi változtatást, például Lengyelországban visszatértek egy régebbi berendezkedéshez, nem decentralizálták a kormányzati jogosítványokat, ezért ott éppúgy nem beszélhetünk valóságos regionális reformról, mint Szlovákia esetében sem.

Szemben áll-e a magyar hagyományokkal a regionalizmus? Abban az értelemben igen, hogy ilyen berendezkedés eddig nem létezett. Abban az értelemben nem, hogy régiókat már régóta próbálnak megteremteni, bár ezeknek a neve korábban közigazgatási kerület volt. Először II. József tett erre kísérletet, azután a Bach-korszakban merült fel egy ilyen megoldás, majd Gömbös Gyula nemzeti munkatervében is megfogalmazódtak olyan elképzelések, hogy a vármegyék felé közigazgatási kerületeket építsenek ki, 1946-ban pedig az Erdei-Bibó-féle tervezetben szerepeltek közigazgatási kerületek.

Valóban igaz az, hogy minden történelmi próbálkozás a centralizációt szolgálta, talán ezért is gondolják ellenzéki képviselőtársaink azt, hogy a mostani elképzeléseknek is ez a célja. De a regionalizmus gondolata nem idegen a rendszerváltás óta sem. Hétfői felszólalásomban még a politikai vitanap keretében hangzott el, már utaltam arra, hogy 1993 végén a Belügyminisztériumban elkészült egy olyan koncepció, amely a magyar önkormányzati és államigazgatási rendszert a kistérségekre és a régiókra kívánta építeni; ez még az MDF kormányzása alatt történt. 1998-ban a Fidesz-MDF-FKGP-kormány programja - az Új évezred küszöbén - szintén megfogalmazta azt a feltételezést, hogy meg kell vizsgálni 2001-ig a választott regionális önkormányzatok létrehozásának a lehetőségét. Ezt a követelményt az 1052/1999. számú kormányhatározat megismételte.

Meg is kezdődött egy államigazgatási regionalizációs folyamat, de a választott regionális önkormányzatok létrehozásának megvizsgálása terén nem sok történt. 1998-99 fordulóján Stumpf István akkori kancelláriaminiszter, Szegvári Péter helyettes államtitkár és mások is nyilatkozataikban, interjúikban utaltak arra, hogy közeledik a regionális reform, amelyik elkerülhetetlen Magyarország modernizálásához. 1999 késő tavaszán azonban lekerült a napirendről ez a tematika, a Fidesz többet nem foglalkozott a regionális reformmal.

2002-ben az akkori szocialista-szabad demokrata kormányprogram már megfogalmazta a választott regionális önkormányzatok létrehozásának szükségességét, és megkezdődtek azok a munkálatok az IDEA keretében, amelyekre a miniszter asszony több alkalommal is utalt. Az volt az elképzelés, hogy 2006-ban már választott regionális önkormányzatokat hozunk létre. Éppen ezért teljesen megalapozatlan minden olyan feltételezés ellenzéki képviselőtársaink részéről, hogy itt a pénzbehajtó csomag valamelyik eleméről van szó, vagy netán ezzel a reformmal el akarnánk takarni megszorító intézkedéseink negatív hatásait.

Egészen másról van szó, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy világosan láttuk az önök elzárkózását egy ilyen reform támogatásától, és ezért - az akkori kormányváltást is figyelembe véve - végül is a már elkészült törvénytervezetet nem változtattuk törvényjavaslattá, és nem terjesztettük a parlament elé. Azonban nem mondott le sem a Szocialista Párt, sem a Szabad Demokraták Szövetsége arról, hogy ezt az átfogó jelentőségű reformot megvalósítsa. A 2006-os szocialista választási program utalt arra, hogy folytatni fogjuk politikai törekvéseinket a választott regionális önkormányzatok megteremtése érdekében. Most érkezett el az a pillanat, amikor a magyar parlament először tárgyalja ezt a témakört.

Nem véletlenül ismertettem a nyugat-európai történelmi folyamatokat, ezekkel is utalni kívántam arra, hogy ott sem ment ez gyorsan, ott sem ment ez könnyen, ott is le kellett küzdeni a konzervatív politikai erők jelentős ellenállását. Bár nem árt emlékeztetni arra, hogy a hagyományos kereszténydemokrata felfogástól a regionalizmus, a regionalizáció nem áll távol. Bizottsági ülésen én már utaltam arra, Salamon képviselőtársammal vitatkozva, hogy 1919-ben az akkor létrejövő olasz katolikus néppárt vezetője és fő ideológusa, Luigi Sturzo már megfogalmazta a regionalizálás követelményét, és végül is 1947-ben az olasz kereszténydemokraták is támogatták azt, hogy az alkotmányba vegyék be a regionális intézményrendszereket. Más kérdés, hogy azután 22 évig sokat tettek azért, hogy az alkotmány megvalósulásából semmi ne történjen meg, és végül is 1970-ben - mint erre korábban már utaltam - születtek meg ott is a választott regionális önkormányzatokról szóló törvények, majd '72-77 között maguk az önkormányzatok is létrejöttek.

A decentralizáció az alapvető vezérelve a mostani reformnak. Nem véletlenül mondja ki a törvényjavaslat azt, hogy a régióban a decentralizáció elve alapján területi önkormányzatok működnek. Ez a lényeg, a decentralizáció, amely számos funkciókörben, feladatcsoportban kíván ma miniszteriális feladat- és hatáskörbe tartozó ügyeket átadni a választott regionális önkormányzatoknak. Ilyen mindenekelőtt a fejlesztéspolitika. Ilyen a támogatáspolitika. Részben ilyen a területfejlesztés is, ahol a regionális fejlesztési tanácsok, illetőleg a megyei területfejlesztési tanácsok funkciói kerülnének át a választott regionális önkormányzatokhoz. És noha a megyei területfejlesztési tanácsok és az RFT-k látszólag decentralizációs elv alapján működnek, az 1999-es, Fidesz által erőltetett törvénymódosítás eredményeképpen ezekben a tanácsokban a partnerség elvének helyét a központi államigazgatási szervek képviselőinek túlsúlya foglalta el, úgyhogy hiába decentralizáltak ezek az intézmények, azóta is ott ülnek bennük a miniszteriális szervek képviselői, és az ő túlsúlyuk érvényesül, akadályozva a valóságos decentralizációt.

Mi az alapvető célja a választott regionális önkormányzatok létrehozásának? Azért nem változtattunk ezen a rendszeren 2003-2004-ben, mert az volt az elképzelésünk, hogy az egész intézményrendszert felszámoljuk, és a választott regionális önkormányzatokra ruházzuk ezeket a feladatokat, ahol már nincsenek jelen a miniszteriális szervek képviselői. Salamon képviselőtársam és sokan mások is azt kérdezték, mi végből ez a reform. Néhány érvet felsorakoztatnék a változtatás mellett. Mindenekelőtt azt - erre egyébként már utaltam hétfőn, a politikai vitanapon elhangzott felszólalásomban -, hogy azokban az államokban, amelyekben végrehajtották a regionalizációt, a területi különbségek mérséklődtek, míg az unitárius, centralizált államokban a területi különbségek inkább növekedtek. Jogosan feltételezhetjük, hogy ha Magyarországon is végrehajtunk egy ilyen reformértékű változtatást, és nem egy centrumban, hanem 6+1 decentrumban születnek meg területfejlesztési és fejlesztéspolitikai döntések, támogatáspolitikai döntések, akkor ennek eredményeképpen Magyarországon is mérséklődnek a nagyon jelentős területi különbségek, melyek a rendszerváltás óta szinte az elviselhetetlenségig fokozódtak.

A másik ilyen érv hatalompolitikai érv. Erre is utaltam hétfői felszólalásomban. A választott regionális önkormányzatok létrehozásával nagyon komoly hatáskörökkel rendelkező, olyan erős területi önkormányzatok jönnek létre, melyek a hatalom térbeli megosztásának egy teljesen új, eddig ismeretlen dimenzióját jelentik. Ennek alapján az ellenzék is valahol mindig kormányon lesz, és a kormánypártok is egyes régiókban ellenzéki szerepbe kényszerülnek. Ez talán valamit enyhítene a mai magyar politikai mező nagymérvű polarizáltságán.

(16.40)

De érv a választott regionális önkormányzatok mellett az is, hogy a globalizáció viszonyai között mindazok a vállalatok, amelyek húzóerőt jelentenek, amelyek az új, feltörekvő ágazatokba tartoznak, a regionális berendezkedést igénylik, és ott nagyobb mértékben és gyorsabban fejlődnek, ahol regionális pólusok vannak, regionális növekedés valósul meg, míg a hanyatló ágazatok sokkal inkább ragaszkodnak a hagyományos nemzetállami, protekcionista gazdaságpolitikához.

Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a globalizáció viszonyait alakítani is kívánjuk, és nem csak passzívan alkalmazkodni mindahhoz, ami körülöttünk történik, akkor azoknak az államoknak a berendezkedését nem átvennünk kell, de figyelembe kell vennünk, hogy hogyan működnek, és azok alapján kell a saját konstrukciónkat kialakítanunk, amelyek sikeresek voltak ezen a területen. Ilyen ország például Olaszország is, a mostani válsága ellenére, amelyet amúgy a jobboldali Berlusconi-Fini-kabinet idézett elő.

Ha megnézzük az önkormányzatiság helyzetét ebben az új konstrukcióban, akkor világosan láthatjuk, hogy számos minisztérium feladatai közül kerülnek át feladat- és hatáskörök a választott regionális önkormányzatokhoz. Érinti ez a reform az Egészségügyi Minisztériumot, érinti az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, érinti a Gazdasági, Közlekedési és Informatikai Minisztériumot, érinti a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot, és még lehetne ezt a sort folytatni. Az az alapvető elképzelésünk, hogy a minisztériumok stratégiai államigazgatási szervekként, központi közigazgatási szervekként működjenek, koncepcióalkotással, jogszabály-előkészítéssel, költségvetési tervezéssel foglalkozzanak, európai uniós kapcsolataikat építsék, ne pedig hatósági ügyintézéssel, illetőleg pénzelosztással, valamint olyan funkciókkal, amelyek gazdasági ösztönzők ugyan, de amelyeket regionális szinten sokkal jobban el lehetne látni.

A lényeg nem egyszerűen a feladatok decentralizálása, hanem a pénzeszközök decentralizálása is. Ez különösen a területfejlesztés és a befektetésösztönzés területén tűnik elengedhetetlenül fontos feladatnak. Valóban igaz ugyanakkor, hogy egyes intézmények megyei szintről regionális szintre kerülhetnének. Ilyenek lennének egyes szociális intézmények, és ilyenek lennének a kórházak is. De, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, nem attól szűnik meg egy kórház, hogy a fenntartója a megye helyett a választott regionális önkormányzat lesz, hanem egy másféle gazdaság- vagy egészségpolitikai felfogás következtében, mint amit korábban követtek. Önmagában a regionalizmus megteremtése semmiféle intézményi bezárással, semmiféle kapacitásszűkítéssel nem jár együtt.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A választott regionális önkormányzatok szervezeti felépítése is azt mutatja, hogy ezek más minőségű szervek, mint a megyék. Szükséges az, hogy olyan bizottságok működjenek bennük, amelyek létrehozását a törvény írja elő. Egyébként sajnálom, hogy elment Hadházy képviselőtársam, mert a törvényjavaslatból választ kaphatna arra, hogy mi lesz a turizmussal. A turizmus ügyeit a területfejlesztési és turisztikai bizottság fogja intézni a választott regionális önkormányzati szervezetrendszer keretében. Szintén kötelezően megalakítandó bizottság a gazdaságfejlesztési bizottság, a munkaügyi bizottság, valamint az EU-s követelményeknek megfelelően a regionális operatív programokat ellenőrző bizottság. Ilyen intézményt akkor is létre kell hoznunk egyébként, ha nem regionalizálunk, de ha regionalizálunk, akkor ennek a régiós döntések esetében a legjobb helye a választott regionális önkormányzatban található meg.

Hogy mennyire mások itt az igazgatási apparátusi feladatok is, azt világosan bizonyítja az, hogy nem egy egységes regionális önkormányzati hivatal működne, hanem azon belül belső szervezeti egységekként igazgatási szervek, igazgatóságok jönnének létre, melyeknek vezetőit éppúgy a közgyűlés nevezné ki, mint a főjegyzőt.

Tisztelt Ház! A választott regionális önkormányzatok létrehozása mellett természetesen más alapvető fontosságú változtatásokat is tartalmaz a törvényjavaslat. Úgy ítéltem meg azonban, hogy ezek akármilyen jelentősek is, súlyukat tekintve másodlagosak a regionális önkormányzatok megteremtéséhez képest. Vezérszónoki szövegemben ezért koncentráltam a választott regionális önkormányzatokra, és voltam kénytelen idő hiányában elhanyagolni a javaslat más, szintén nagyon fontos elemeit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt hiszem, mindnyájunk nevében a felszólalás szakmai elemei miatt köszönetet kell mondanunk; nagy élményt jelentett a képviselő úr felszólalása. (Taps a kormánypárti oldalon.)

A Fidesz úgy döntött, hogy később, a vita során mondja el megjegyzéseit a törvénytervezethez.

Most megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, aki a KDNP-képviselőcsoport vezérszónoka.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Én nem készültem olyan nagyívű előadásra, mint Wiener képviselő úr. Annál is inkább, mert a délelőtt során körülbelül négy órán keresztül ment a vita, és nagyon hasznos volt, hogy olasz, spanyol és különböző nyugat-európai példákat kaptunk.

Egy személyes megjegyzést engedjen meg, képviselő úr. Abból, hogy a kereszténydemokraták Olaszországban támogatták a régiókat, nem az következik, hogy a kereszténydemokratáknak Magyarországon is kell. (Derültség.) Szóval ők azért olaszok, és mi magyarok vagyunk, mi tehát maradnánk annál az Árpád-háziak által kialakított megyerendszernél. Engedje meg ezt a személyes megjegyzést, és engedtessék meg, hogy rögtön innen folytassam. Alapvetően a törvény több pontja miatt nem kaphatja meg a támogatásunkat, amit most itt részletezni szeretnék.

Elsősorban a régiók kérdése... A régiók kialakításával kapcsolatban számtalan vitát, számtalan érvet, ellenérvet hallottunk a mai nap során. Én azért egyre szeretnék hivatkozni: alapvetően a megyék ugyanúgy képesek lennének ennek a feladatnak a betöltésére, csupán csak oda kell nekik adni. Tehát az, tisztelettel, hogy '90 óta a megyei hatásköröket folyamatosan elvonta az Országgyűlés, és most már tényleg a rossz nyelvek szerint már majdnem csak intézményfenntartó testületek, nem az ő hibájuk, nem ők hárították el a feladatokat. Most azért, mert tőlük elvettük, rájöttünk, hogy nem jó, létrehozunk egy magyar szempontból teljesen idegen, teljesen furcsa, minden indok nélküli újabb testületet, amit majd fokozatosan utódaink ki fognak üríteni. És akkor majd kitalálnak egy harmadikat? Nem. Maradjunk tisztelettel a megyéknél! Tehát mi az egész regionális átszervezést nem támogatjuk.

Csupán csak hivatkozni szeretnék a kistelepülési önkormányzatok körjegyzőségére és az ezzel kapcsolatos kérdéskörre. Arra szeretnék hivatkozni, hogy Hargitai képviselő úr, amikor a költségvetési bizottság kisebbségi véleményét megfogalmazta, akkor a kereszténydemokrata álláspontot e tekintetben kifejtette. A lényege ennek az álláspontnak az, hogy mi minden további nélkül készek vagyunk minden olyan intézkedésre, amely ösztönzi a településeket az önkéntes társulások létrehozására, de mindenfajta kötelező előírás ellen vagyunk. Tehát ez a második olyan pont, ami miatt nem tudjuk a törvényjavaslatot támogatni.

A harmadik a főváros kérdése. Én 1990-től '94-ig a Fővárosi Közgyűlés tagja voltam, és emlékszem arra, hogy akkor elkezdődött az, hogy az önkormányzati törvénynek volt egy fejezete a fővárosról, majd aztán ezt a fejezetet egy önálló törvénnyé alakítottuk, majd aztán ebből az önálló törvényből visszamentünk az önkormányzati törvénybe. Most a jelenlegi önkormányzati törvény tartalmazna egy fejezetet a fővárossal kapcsolatban, minimális szabályozással, és a leglényegesebb kérdéseket - ami itt az elmúlt négy esztendő vitája is volt, a forrásmegosztástól kezdve ezekig a kérdésekig - pedig egy feles törvénnyel kívánnák rendezni.

(16.50)

Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt ehhez sem fog segítséget nyújtani, ezzel kapcsolatban is az az álláspontunk, hogy ezek olyan lényeges és az önkormányzatiságot érintő kérdések, amelyeket igenis az alkotmány önkormányzatokra vonatkozó rendelkezése szerint kétharmados törvénnyel kívánunk rendezni.

A negyedik kérdés, ami ellen tiltakozunk és felemeljünk a szavunkat, ez pedig az a kérdés, hogy a helyi önkormányzatok megszüntetésével kapcsolatos hatáskört ez a törvényjavaslat az Országgyűléstől az Alkotmánybírósághoz telepítené.

Emlékeztetném a tisztelt Országgyűlést arra, hogy 2002 táján kaptunk egy közjogi törvénycsomagot, amelyben volt alkotmánymódosítás az Alkotmánybíróságról, jogalkotás, nemzetközi jog, minden. Ezekkel a törvényjavaslatokkal kapcsolatban megírtuk az álláspontunkat, módosító indítványt terjesztettünk be az Alkotmánybíróságról szóló törvényhez, mert ez a törvényjavaslat tartalmazta ezt a rendelkezést. Két év után a kormányzat ezt az álláspontot úgy terjeszti ismét a Ház elé, hogy egyáltalán egy mondat erejéig sem vállal arra kísérletet, hogy az ellenzéknek az ellenzék akkori javító szándékával kapcsolatos álláspontját megpróbálja valamivel megmagyarázni, hogy miért nem fogadja el.

Tisztelt Országgyűlés! Elmondtam a kormányprogram vitájával kapcsolatos felszólalásomban, amire most Répássy képviselő úr is utalt, hogy nem az a közreműködés, hogyha a kormány által előterjesztett javaslatokat összevágott bokával mi megszavazzuk, és így adjuk szavazatunkat. Én akkor úgy fogalmaztam, hogy a szavazatunkat nem adjuk, de a közreműködésre készek vagyunk, és ezt hiányolom ebben az esetben is. Tárgyaltunk, millió módosító indítványt előterjesztettünk, nem tudtunk ebben a kérdésben megegyezni, ezért ez a törvénycsomag annak idején visszavonásra került. Az nem konstruktivitás, hogy most bedugjuk a fülünket, és ugyanazt a törvényjavaslatot odadobjuk, és elvárjuk az ellenzéktől, hogy tessék szíves lenni megszavazni.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a négy olyan lényeges kérdés az, amely miatt ennek a törvényjavaslatnak a megszavazásától a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója elzárkózik, és mi ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban nemmel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hogy nehogy elfogultsággal vádoljanak, most Rubovszky Györgynek köszönöm meg a frappáns és rövid beszédét.

Gulyás József következik, az SZDSZ-képviselőcsoport vezérszónoka.

GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha jól értettem, akkor a Fidesz vezérszónoka az általános vita kezdetén, a vezérszónoki körben nem fog megszólalni?

ELNÖK: Később fogja kifejteni véleményét a vita során, a mai nap nem.

GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Csodálkozásomnak kell hangot adjak, tisztelt elnök úr, mert azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hordereje megkívánta volna, hogy ha adott esetben Kovács Zoltán képviselőtársam nem ér rá, akkor a Fidesz mindenképpen állítson vezérszónokot ebben a körben, a törvényjavaslat jelentősége, hordereje ezt mindenképpen megkívánta volna. (Dr. Répássy Róbert: Mi az SZDSZ álláspontja?) Köszönöm Répássy képviselőtársam érdeklődését. Tisztelt Képviselőtársam! Hadd jelezzem, hogy ennél egy kicsit komolyabb ügyről van szó.

Az önkormányzati rendszer reformjával kapcsolatos elvárásokat nem az SZDSZ fogalmazta meg először, hanem az önkormányzati rendszerben szereplő képviselők, polgármesterek vagy éppen az önkormányzatok által működtetett intézmények felelős vezetői. A rendszer reformja iránti igény régi keletű, tulajdonképpen a kilencvenes évek eleje óta elő-előkerült, hogy bizonyos pontokon módosítani kellene a hatályos szabályozást. Éppen a megyei önkormányzatok tekintetében van egy kicsit másképp, mint ahogy Rubovszky képviselőtársam mondta. A megyei önkormányzatok esetében '90 óta hatáskörök, feladatok elvonása nem történt, a rendszerváltáskor, amikor megalkottuk az önkormányzati törvényt, akkor az elrendezte a megyék szerepét és helyzetét, abban azóta érdemi változás nem következett be. Sőt azáltal, hogy a települések, elsősorban a városok, kisvárosok jelentős intézményeket adtak át, ha tetszik, a megyei önkormányzatok feladatai, felelőssége még növekedett is az elmúlt időszakban, és ezt fontos itt megjegyezni.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy a megyei önkormányzati rendszer melletti érvek, amelyeket ellenzéki oldalról nem is annyira a mostani vitában, hanem inkább délelőtt, az alkotmánnyal összefüggésben hallhattunk, nem igazán voltak erőteljesek. Azt gondolom, hogy az a felvetés, hogy esetleg járjunk el úgy - ami itt megfogalmazódott ma a parlamentben -, hogy tartsuk meg a megyei önkormányzatokat, és még hozzunk létre egy újabb szintet a régiók szintjén, ez újabb problémákat vet föl. Én azt gondolom, hogy a mai magyar önkormányzati rendszer túl sok szereplős. Nem elsősorban a településekre vagy a kistelepülésekre gondolok, mert azt 1990 óta, vagy ha tetszik, a rendszerváltás programja óta, 1988 óta az SZDSZ vallja, hogy a településeknek szükségük van helyi önkormányzatokra, választott önkormányzati vezetőkre, hogy tudják képviselni, artikulálni az érdekeiket. Azonban ebből nem következik az, hogy a helyi önkormányzatok, a települési önkormányzatok mellett a magyar közjogi rendszerben újabb és újabb szereplőket hozzunk létre vagy éppen tűrjünk meg, miközben ezek a szereplők, a túl sok bürokratikus elem, a túl sok szint, a túl sok politikai szereplő csak rongálja az önkormányzati rendszer hatékonyságát, rongálja azt, hogy az állampolgárok hozzáférhessenek a jobb minőségű szolgáltatásokhoz.

Ez a reform, amely ebben a ciklusban érdemben elindulhatna abban az esetben, hogyha megkapnánk az ellenzéki pártok támogatását, ennek a reformnak a kimunkálása egy konstruktív szakmai párbeszéd jegyében megindult már az elmúlt parlamenti ciklusban. A szakmai párbeszéd mellett, amikor eljött az ideje, hogy politikai párbeszédre is sor kerülhessen, akkor bizony az ellenzéki pártok nem voltak partnerek abban, hogy előrébb haladjunk. Így került sor arra, hogy csak a kistérségi szabályozásban lépett az Országgyűlés, csak a kistérségi szabályozásban fogadtunk el érdemi módosításokat, és ott sem azokat a módosításokat, amelyeket egyébként az önkormányzati rendszer szereplői, pont azok a települések vagy a kistérségekben szerepet játszó önkormányzati vezetők igeneltek; amelyek valóban érdemi, reformértékű lépések lehettek volna, azok nem kaptak kellő támogatást az elmúlt időszakban.

Attól tartok, a mai vitát látva és követve, hogy ennek a kezdeményezésnek, amely egyfelől a kormányprogramban megfogalmazódott, másrészt az előttünk fekvő, a mai nap során előterjesztett javaslatokban benne van, ezek megvalósulására éppen az ellenzéki pártok ellenállása miatt nem sok esély kínálkozik. Annak ellenére, tisztelt Országgyűlés, és erre ma már utaltam, de utalt más is, hogy az önkormányzati rendszerben érintettek a maguk bőrén érzik és igenlik a változásokat, mert tudják, hogy ebben a struktúrában, ebben a változatlan struktúrában, finanszírozási rendben nem lehet jól és hatékonyan ellátni a feladatokat.

Mit szeretnénk? Azt szeretnénk, hogyha az állampolgárok javára az iskoláinkat, oktatási intézményeinket, szociális és egészségügyi ellátó intézményeinket a lehető leghatékonyabban lehetne működtetni. Azt szeretnénk, hogyha nem lennének felesleges bürokratikus elemek a szabályozásban. Azt szeretnénk, hogyha a megyei önkormányzati rendszert felváltaná egy regionális önkormányzati rendszer. Nemcsak azért, hogy bizonyos feladatok föltolódjanak a megyéhez, hanem azért is, hogy bizonyos állami feladatoktól megszabaduljon a központi igazgatás, és lekerüljön a régiók szintjére. Azt gondolom, hogy az érdemi vita, amire szükség lett volna itt a parlamentben, most lekarcsúsodott az önkormányzati törvény általános vitájának ebben a korai szakaszában. Tulajdonképpen megismerhettük az ellenzéki pártok közül idáig a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját, a Fidesz álláspontját nem ismerhettük meg.

(17.00)

A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontjában nem voltak javaslatok, nem volt egyetlen olyan észrevétel sem, amely azzal lett volna kapcsolatos, hogy milyen pontokon kíván hozzájárulni a Kereszténydemokrata Néppárt mint ellenzéki párt ahhoz, hogy az önkormányzatok működőképességét javítsuk.

Bízom abban, hogy az általános vita hátralévő részében az ellenzéki pártok ennél komolyabb felelősséggel viszonyulnak ehhez a törvényi szabályozáshoz. Nagyon szeretném, ha nem rekedne meg itt ezen a ponton az Ötv. módosítása, mert meggyőződésem, hogy a változatlanság senkinek nem érdeke. Nem érdeke az ellenzéki pártoknak, de leginkább nem érdeke a magyar állampolgároknak, és azoknak a szereplőknek, akik az önkormányzati rendszer működtetésében közvetlenül érintettek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Végül megadom a szót Hock Zoltán képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának.

HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt megfogyatkozott Ház! Sokszor elhangzott a mai napon, hogy egy meglehetősen fontos törvényről van szó, de jó, hogy a televízió már nem közvetíti ezt a műsort - mármint ezt az ülést -, mert alig egytucatnyian vagyunk, akiket ez a kérdés még érdekel.

Azzal szeretném elkezdeni, hogy maga a törvénymódosítás: hatalmas reformokról beszélünk, és valóban vannak olyan részei, amelyek kiválthatnak izgalmakat, hiszen új közhatalmi szint megismertetésére tesz kísérletet ez a törvényjavaslat, a régiók létrehozására, de ezt is majd csak három év múlva. Tehát nem most, majd csak három év múlva. Tehát igazándiból a jelen problémákon ez vajmi keveset segít. Egyébként kell egy hároméves felkészülési idő, amíg egyáltalán ez létrejöhet.

De én másik oldalról szeretném ezt megközelíteni. Gulyás József képviselő úr azt mondta, hogy szeretné, ha az ellenzéki pártok felelősen tudnának ehhez a kérdéshez hozzászólni, viszonyulni, és tegyék meg konstruktív javaslataikat. Azt szeretném, ha kicsit visszakanyarodnánk a régmúltba, és arról beszéljünk egy mondatot, amiről nem esett szó egyébként sem a miniszteri előterjesztésben, sem Wiener képviselő úr egyébként valóban briliáns és magával ragadó expozéjában, és Gulyás József képviselő úr sem tért ki arra, hogy valójában miért gondoljuk mi azt, hogy rosszul működnek az önkormányzatok, valójában mi a problémánk általában az önkormányzati rendszerrel, mert erről egy szót nem szóltunk. Úgy általában ráolvastuk a betegséget, hogy az önkormányzatok rosszak, baj van velük, és valamit csinálni kell; és ilyenkor jön a reform kérdése.

Az önkormányzatoknak egyébként leginkább finanszírozási problémáik vannak, és ez nem az a siránkozás, hogy nincs elég pénz, meg ha több pénz lenne, milyen jól lehetne csinálni. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy ha visszakanyarodunk - és ma ez már egy szocialista képviselő szájából elhangzott, nagyon helyesen -, az utolsó békeév az önkormányzatok tekintetében '93-94 volt, amikor is az állam az általa az önkormányzatoknak előírt közszolgáltatások költségeit közel 80 százalékos mértékben vállalta.

Egy általános iskolás gyermek taníttatási költsége az önkormányzatnak 1991-ben 45 ezer forint volt itt, Budapesten, akkor az állami normatíva egy általános iskolás tanuló után 36 ezer forint volt; ez viszonylag egészen normálisnak mondható tétel volt. 2005-ben ugyanez a tétel Budapesten 450 ezer forint, és az általános iskolások után járó normatíva áltagosan 200 ezer forint. Vagyis látható, hogy az állam ezen általa generált pluszszolgáltatások finanszírozásából praktikusan kivonult, és az a fajta finanszírozási decentralizáció, amely a '90-es évek elejét jellemezte, amikor is létrejött az önkormányzati rendszer, és az állam valóságos eszközöket adott át az önkormányzatok működtetéséhez, ebből az elmúlt tíz év kormányai fokozatosan kivonultak. Azt kell mondanom, hogy ebben voltak konzervatív és voltak baloldali kormányok is, tehát most nem mutogatok sem erre, sem arra. Általában egy jelenségként rögzíthető, hogy a kormányok éltek azon közjogi és jogalkotási lehetőségeikkel - a parlament közbeiktatásával -, hogy bizonyos finanszírozási lehetőségeket visszavontak az önkormányzatoktól.

Ha a másik oldalról közelítjük meg, hogy milyen feladatokat láttak el az önkormányzatok a '90-es évek elején és a 2000-es évek közepén, ahol jelenleg tartunk, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt tízegynéhány évben megközelítőleg ezer új feladattal bővült az önkormányzatok feladat- és hatásköre, új szolgáltatások jelentek meg, melyeket a parlament törvényben írt elő számukra, miközben a finanszírozásáról folyamatosan megfeledkezett. Ennek megfelelően alakult ki egyébként az a szolgáltatási válság, amelyről beszélünk, és amelynek az eredményét úgy értékeljük egyébként, hogy rendkívül alacsony hatékonysággal működik az önkormányzati rendszer.

Ennek megfelelően azt gondolom, önmagában a közjogi struktúrának az átalakítása, a megyék kiemelése, a régiók beemelése, ha ehhez a jogalkotó nem tud hozzárendelni egy adekvát, átlátható, kiszámítható, tervezhető finanszírozási konstrukciót, akkor gyakorlatilag semmi nem fog történni, csak nem húsz megyében és háromezer településen fog ez a válság lecsapódni, hanem egyébként a hét régió ugyanezeket a problémákat fogja átélni. Hiszen önmagában a régió létrehozása nem old meg semmit, mert jól hangzik, hogy a kormányzati hatalmi centrumból bizonyos feladatok átkerülnek a régiókhoz, ez teljesen helyes dolog, de ezt egyébként korábban is meg lehetett volna csinálni, más közjogi szintekre. Nem történt meg, nem érdekes, meg lehet csinálni. De hogyha ehhez nem társul a finanszírozás, akkor kérdezem: mit fogunk ezzel megoldani? A kormány megint meg fog szabadulni bizonyos feladatok ellátásától, kimutatható majd kormányzati szinten a költségvetés megtakarítása, hiszen a feladat már nem nála lesz nyilvántartva, máshol lesz elláttatva, ennek megfelelően mint költséghely is ott fog megjelenni, de adott esetben a finanszírozása ugyanúgy megoldatlan marad, mint jelen pillanatban az önkormányzati rendszerben.

Azt gondolom, ezeket a kérdéseket, amikor nagy átalakításról, nagy reformról, nagy decentralizációról beszélünk, nem lehet megkerülni, mert önmagában csak a hatalmi pontok ide-oda tologatása nem oldja meg a kérdést, ha azt nem tudom teljes kontextusában kezelni.

Négy fontosabb kérdéssel foglalkozik a törvény, és azt mondom, többük támogatható, jó irányba mutatnak ezek a kérdések.

Az első a körjegyzőség kérdése. A körjegyzőség kérdése semmi egyébről nem szól, mint láthatóan bizonyos közszolgáltatásokat bizonyos szintű önkormányzatok nem tudnak ellátni, egyébként most sem. Hiszen okmányirodák bizonyos nagyságrendű településeken működnek csak, és adott esetben ellátják a közszolgáltatást más egyéb településeknek is, tehát ez ismert fogalom. Gyermekjóléti szolgálat, gyermekek átmeneti otthona: nem tud minden önkormányzat ilyet működtetni; tehát ilyen tekintetben a hatósági kérdések egyfajta kis decentrumokba való szervezése és ezek a körjegyzőségek önmagukban nem problémák.

Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy szerencsés ez a nyers, taxatív felsorolás. Itt maga a törvény azt sugallja, hogyha megkapja a szükséges támogatást, megjelenik a Magyar Közlönyben, és holnaputántól lehet szervezni a körjegyzőséget - akarják, nem akarják alapon. Vélhetően itt nem ártott volna hosszabb felkészülési idő, ugyanakkor magamnak is az a tapasztalatom, hogy az ország számos helyén a települések már önmaguktól is felismerték, hogy ez a modell működőképes. Ugyanakkor abban nem vagyok biztos, hogy ez a 7-es szám biztos, hogy jó, lehet, hogy az 5 egyébként működőképesebb lenne. Ezen - a távolságokat is figyelembe véve - vélhetően el lehetne gondolkodni, de azt gondolom, ez a kisebbik része.

A kistérségi társulásnak ez a fajta kötelező jellege, főleg az a fordulata, hogy a települések kétharmadának a döntése kötelezhet adott közösségi feladat ellátására más önkormányzatokat, ez már kicsit bonyolultabb számomra, és ezt vélhetőleg érdemes felülvizsgálni. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy amikor ez önkéntes alapon működik, és nem a törvény erejénél fogva vannak beterelve az önkormányzatok, lényegesen jobb a hatékonysága.

A régiókról az alkotmány vitájában sokan, sokféleképpen elmondták a véleményüket. Gulyás József felszólításának engedve megismétlem azt, amit délelőtt másfél percben elmondtam. A régió létrejöttével és létével, akár hatalommal vagy működéssel való megtöltésével semmi gond nincs, ha ez azt a célt szolgálja, amiért egyébként ilyen nagy garral létre akarjuk hozni, és az semmi egyéb, mint az európai uniós kohéziós és strukturális alapok szétosztásában betöltött közreműködői szerep kérdése. Magában a hatósági, közigazgatási, közszolgáltatási működésben én nem látom egyébként ezt a nagy lehetőséget, és ez a törvényből sem következik, mert az önkormányzati törvény módosításában a régiók feladat- és hatásköre - amilyen keretet igyekszik meghatározni neki -, gyakorlatilag a decentralizáció eredményeként, a kormánytól átkerült különböző hatalmi pozíciókat sorolja fel. De azoknak a közszolgáltatásoknak a kérdése, középfokú oktatás, szociális igazgatás, szociális gondoskodás, kórházak működtetése, egyébként még csak említésre sem kerül a törvényben, és ennek a fenntartása, finanszírozása ugyanolyan bizonytalan, mint most a megyéknél, és láthatóan ugyanolyan forráshiánnyal fog elindulni maga a régió is, amennyiben ez persze egyáltalán megalakulna.

(17.10)

Végül számomra egy üdítő esemény a főváros rendezése, hiszen az közismert, hogy '94-ig volt fővárosi törvény, viszonylag pontosan szabályozta a kerületek és a főváros feladat- és hatáskörét, amit ugyanilyen ütemben '94-ben, a választásokat megelőzően másfél hónappal talán éppen az önök kormánya, az önök akkori kormánya helyezett hatályon kívül, változtatta meg az önkormányzati választójogi törvényt, és teremtette azt a helyzetet, aminek az eredményeként '94 őszén választásokat lehetett tartani.

Egyetértünk azzal, hogy egy külön törvény szabályozza a speciális helyzetben lévő főváros helyzetét, ugyanakkor a miniszter asszonnyal abban nem értek egyet, hogy ez egy feles törvény legyen. Én azt gondolom, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak pont a súlya, pont a kitüntetett helyzete és az önkormányzati rendszerben betöltött státusa indokolja egyébként azt, hogy a fővárosi törvényt ne lehessen egy feles törvény keretében elfogadni, hiszen a keretszabályokon belüli részletszabályokkal gyakorlatilag az egész önkormányzati rendszert át lehet írni egyébként, amiről én úgy gondolom, hogy nem lenne célszerű. Ezért azt mindenképpen indokoltnak tartanám, hogy ez is kétharmados törvény legyen. Igen, adjuk meg magunknak azt a kényszert, hogy egyezzünk meg ebben a fontos kérdésben, hiszen ha mindenkinek tiszták és jók a szándékai, akkor vélhetőleg ezzel problémák nem lehetnek.

Ugyanakkor, ha azt az áhított megtakarítást, amiről burkoltan beszél itt mindenki - 2 milliárdról, Jauernik képviselő úr pedig több tíz milliárdos megtakarításról beszélt a felszólalásában, biztosan igaza van -, el akarjuk érni, és valóban egy hatékonyan működő önkormányzati közszolgáltatási rendszert akarunk látni, akkor nem kerülhető meg az a kérdés, hogy 1. definiáljuk újra az állam fogalmát a lakossággal, a polgársággal szemben; 2. a közszolgáltatás teljes körének az áttekintése nélkül ez egyfolytában magában fogja hordozni a finanszírozási válságot. Hiszen ha megnézzük az elmúlt 16 évet, semmi egyéb nem történt, mint a parlamentek, kormányok folyamatosan rakták, rakták rá magának a közszolgáltatási ellátásnak az aktuális bővítését. A szociális segélyek száma és fajtája megduplázódott az elmúlt 16 évben; semmiféle logika mentén, csak úgy raktuk, raktuk.

A szociális igazgatás keretében olyan új feladatok jelentek meg egyébként az önkormányzatoknál, amelyekre sem humán erőforrás tekintetében, sem tárgyi eszközök tekintetében, sem források tekintetében nem voltak felkészülve. És a sort nagyon hosszan lehetne folytatni.

Itt a következő kérdés a közoktatás kérdése. Tudom, hogy nem ennek a törvénynek kell szabályoznia, de egy nagyon nagy kérdés, hogy szeptembertől például ezek a minimumok, a kötelező óraszámok hogyan fognak alakulni. Ha ez valóban 20 százalékkal növekszik, és valóban 20 százalékos leépítés következik, ennek a költségeit például ki fogja finanszírozni? Nagyon nagy kérdés egyébként, mert jelenleg az önkormányzatok nincsenek abban a helyzetben, hogy több száz millió, adott esetben több milliárd forintnyi végkielégítési, felmentési díjakat kifizessenek.

És ennek megfelelően én úgy gondolom, hogy ha valóban egy paradigmaváltást akarunk kikényszeríteni, mint ahogy ez többször elhangzott - sőt az is elhangzott, hogy aki nem támogatja, az maradi, aki támogatja, az meg haladó szellemiségű -, én azt mondom, hogy egy jó vitaalap ez a törvényjavaslat, ezen el lehet indulni, de azt gondolom, időt kell adni magunknak ahhoz, hogy ebből valami is lehessen. Hiszen meg nem bántva a kormánypárti képviselőtársaimat, a magyar választók önöknek 50 százalékos törvények módosítására adtak felhatalmazást.

A kétharmados törvények módosításában meg kell tudniuk állapodni, közös találkozási pontokat kell tudniuk kialakítani a patkó másik oldalán ülőkkel. És ezt nem lehet abban a formában megtenni, hogy ha nem támogatják, akkor megsértődünk, vagy mindenféle gorombaságokat vágunk egymás fejéhez, hanem adott esetben valóban sok órát, sok tíz órát kell vitatkozni ezen a kérdésen.

Hiszen ha abból indulunk ki, hogy magának a régiónak a megjelenését nem Istentől elrugaszkodott bűnnek tekintjük, hanem igyekszünk elhelyezni a közjogi rendszerben, megnézzük annak a működését, majd utána adott esetben, ha működik ez a modell, lehet bővíteni ennek a hatáskörét, akkor lehetséges, hogy könnyebben jutunk el odáig, mintha gyakorlatilag az egész vitát arra használjuk fel, hogy a kormány beterjesztette, a csúnya ellenzék nem támogatja - lám, nem akarja a fejlődést, lám, semmit nem támogat a kormány tekintetében. Ezen jól elcivakodunk, egymásra mutogatunk, mint a gyerekek, és ennek ellenére a világon semmi nem történik. Mert abban megállapodhatunk, hogy ha az önkormányzatok működtetése tekintetében nem sikerül elmozdulni, vagy nem sikerül adott esetben kimozdítani a jelenlegi állapotából a rendszert, előbb-utóbb komoly válság van, hiszen az önkormányzatok eladósodása, vagyonfelélése nagyon sokáig már nem tolható előre, hiszen előbb-utóbb beérik egyébként a kormányt a hiány tekintetében, illetve a vagyonfelélés tekintetében.

Ennek tükrében és fényében én azt tudom mondani a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy sok támogatható elemet tartalmaz ez a törvényjavaslat, de mivel összességében csak az egészről lehet véleményt mondani, ebben a formájában nem fogjuk támogatni. Viszont ha a kormányban és a kormánypártokban van kitartás, és van elszántság a tekintetben, hogy ebben egyébként valóban előre akarnak lépni, akkor azt gondolom, hogy a lehetőség adott az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, egy-két évben, hogy adott esetben a következő választásokra egy olyan törvénycsomagot lehessen egyébként elfogadtatni, széles konszenzussal a parlamentben, ami adott esetben megteremti a feltételeit annak, hogy ez az új, önök által reformnak nevezett, általam csak a reformot el nem érő, kiigazításoknak eleget tevő törvényjavaslat valamilyen formában megkapja a többséget.

Köszönöm.

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Két jelentkezőnk van; az egyiknek, a kétpercesnek sajnos nem tudok szót adni, mivel ma nincs kétperces hozzászólási lehetőség. Van egy ügyrendi jelentkező, Répássy Róbert. Öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás József képviselő úr (Gulyás József: Ez ügyrendi?) felszólalása nyomán az a látszat kezdett kialakulni, hogy a Fidesznek nincs álláspontja, vagy nem kívánja az álláspontját ismertetni.

Ezért én azt kérem, hogy amennyiben ez lehetséges, adjon szót az elnök úr nekem a vezérszónoki időkeretben. Hiszen olyan mindegy, hogy most normál felszólalásra jelentkezem vagy vezérszónoki felszólalásra. Gondolom, hogy az időkeret be volt tervezve 20 percben, nem kívánom kibeszélni, de akkor szeretném röviden az álláspontunkat ismertetni.

Elnök úr, ha ez nem járható, akkor pedig kérem, hogy olyan módon napolja el a vitát, hogy az általános vita a Fidesz vezérszónokának felszólalásával kezdődjön a következő ülésnapon.

ELNÖK: Tehát ha jól értem, akkor a Fidesz meggondolta magát, és mégis mond vezérszónoklatot. Ha így értelmezi, képviselő úr, erre megvan a lehetőség. (Dr. Répássy Róbert: Igen.) Tegye meg!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár nem nevezném a felszólalásomat vezérszónoklatnak, de természetesen formai értelemben ez akkor a vezérszónoklatot fogja kimeríteni, a vezérszónoklat időkeretét.

Tisztelt Ház! Azért tartom feleslegesnek azt a felszólítását Gulyás képviselő úrnak, hogy a Fidesznek miért nincs álláspontja, mert a délelőtti vita során, az alkotmánymódosítás kapcsán, ami átnyúlt délutánra, elég hosszasan és elég világosan kifejtette a Fidesz az álláspontját ezekben a kérdésekben. Ez az önkormányzatitörvény-módosítás csak részletesebb szabályokat tartalmaz, de valójában az alkotmánymódosítással szoros összefüggést mutat - ezt egyébként többször el is mondták a vitában felszólalók.

De ettől függetlenül, ha megengedik, akkor néhány szót mondok arról, hogy mi az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos álláspontunk. A törvényjavaslat alapvető, központi kérdése a régiók létrehozása, ezzel együtt a választott megyei önkormányzatok megszüntetése. Szeretném azt leszögezni, hogy a megyei önkormányzatok megszüntetésével nem értünk egyet. Ez egyébként önmagában nem zárná ki azt, hogy regionális önkormányzatok jöjjenek létre.

A Fideszen belül volt olyan álláspont, amely a megyék mellett a régiók létrehozását is el tudná képzelni. Beszéltünk erről egyébként az alkotmányügyi bizottságban, hogy azokban a nyugat-európai országokban, ahol végrehajtották a decentralizációt és létrehozták a régiókat, ott a megyék is megmaradtak. Én a francia példát említettem, de Wiener György hívta fel a figyelmemet arra, hogy ez Spanyolországban és Olaszországban is így volt. Tehát amit most a kormány javasol, az egyébként a nyugat-európai modellben nem feltétlenül általánosan elfogadott, a megyéknek továbbra is megvan a helyük a régión belül is.

(17.20)

A Fidesz többségi álláspontja azonban az volt, hogy a megyéknek van hagyománya Magyarországon, a régióknak nincsen hagyománya. Ezt is finomítanám azzal, hogy természetesen Magyarországon is léteztek régiók, a Nagy-Magyarországon léteztek régiók. Ismerjük azt, hogy történelmi értelemben a mai Magyarország területe tulajdonképpen nagyjából egy régiója volt Magyarországnak, hiszen ismert Erdély, vagy ismert a Felvidék, Délvidék, a Partium, számos más régió ismert.

Ezeknek a régióknak - mai modern szóval élve: régióknak - egyébként némelyiknek különleges jogállása is volt, Erdélynek különleges jogállása volt. Összefoglalva, a régiók ilyen értelemben, tehát a történelmi Magyarországon nem ismeretlenek a régióknak nevezhető földrajzi egységek, azonban a mai Magyarország területe valójában egy régió.

Ezen a megszorításon belül azonban figyelembe kell venni azt, hogy mi az indoka a kormány javaslatának, egyáltalán mivel indokolják azt, hogy létrehozzuk a régiókat. Volt korábban egy indok, amely létezett a közbeszédben, hogy a régiókat azért kell létrehozni, mert az európai uniós forrásokhoz így könnyebben, hatékonyabban és nem tudom, milyen módon lehet hozzájutni, sőt volt olyan álláspont is, mely szerint Magyarország elesne európai uniós támogatásoktól, ha a régiókat nem hozzuk létre. Ez az álláspont már akkor sem volt valós, de azóta az élet bizonyította, hogy semmi szükség ilyen értelemben az Európai Unióhoz közelíteni az álláspontunkat, pontosabban a közigazgatási rendszerünket. Elfogadja az Európai Unió a magyarországi tervezési-statisztikai régiókat, elfogadja, mint a területfejlesztési, pontosabban fejlesztési források fogadó szervezetét.

A másik szempont a takarékossági szempont. Először is ez egy elég bárdolatlan szempont, mert ezen az alapon természetesen, ha se régió, se megye nem lenne, az lenne a legtakarékosabb megoldás, de gondolom, nem gondoljuk azt, hogy az ország csak a fővárosból meg településekből álljon. Valószínű, hogy a közigazgatási rendszer brutálisan egyszerű lenne, de mégiscsak némi demokratikus szempontokat mellőzne. Ez a takarékossági szempont a kormány által elkészített úgynevezett Új Egyensúly programjában számszerűsítve is van, 11-13 milliárd forint megtakarítást várnak attól, hogy áttérünk erre a regionális önkormányzatra. Azt kell mondanom, hogy az 1700 milliárdos hiányhoz képest, illetve az 1350 milliárdos megszorító csomaghoz képest ez a 11-13 milliárd forint önmagában nem elegendő indok ahhoz, hogy áttérjünk regionális önkormányzatokra.

További probléma az - amiről egyébként Rubovszky képviselőtársam beszélt -, hogy a megyerendszer kiüresítése, a megyei önkormányzatok hatáskörének a kiüresítése alapvetően egy parlamenti döntés eredménye. Valószínűnek tartom, hogy a rendszerváltás során úgy gondolták, hogy a nagy hatalmú megyei tanácsokat le kell gyengíteni, és csak így képzelhető el a megyei önkormányzatok és a helyi önkormányzatok egymás mellé rendelése. Azóta tudjuk, hogy a megyei önkormányzatok képesek lennének még ennél több feladatkört, hatáskört is ellátni, de ennek semmiképpen sem alternatívája az, hogy megszüntetjük őket, és helyettük regionális önkormányzatokat hoznak létre.

További probléma, hogy a jelenleg ismert régiós területbeosztások teljesen alkalmatlanok arra, hogy valóban működőképes régiók jöjjenek létre. Erről sokszor vitatkoztunk már, ismerjük a helyi kezdeményezéseket, leginkább egy teljesen átrajzolt régiótérkép lehetne az, ami alkalmas lenne arra, hogy egyáltalán szerves egységek legyenek ezek a régiók. Csakhogy az a probléma - és akkor térjünk megint vissza a hagyományokhoz, és a modern konzervativizmusba a konzervativizmus is beletartozik, nemcsak a modernség -, térjünk vissza ahhoz a problémához, hogy Magyarország egy erősen centralizált ország. A településszerkezete, illetve a közúthálózata, a közlekedési hálózata, az infrastruktúrája nem a régiókra van szabva, hanem jó esetben a megyékre van szabva, mert a közúthálózatot úgy építették, hogy a megyeközpontból indulnak ki, és a többi, és a többi, de például már a megyeközpontok egymással való összekötése gyakorlatilag nagyon rossz. Ha megnézzük pontosan ezeket az úthálózatokat, nagyon rossz, nem is beszélve arról, hogy főleg inkább centralizált, tehát Budapest irányába mutatnak az úthálózataink.

Lehet, hogy ez egy kis probléma, de ha belegondolnak abba, hogy mondjuk, ezentúl az embereknek nem megyékben, hanem régiókban kell az életüket megszervezni, és ott a régiók szolgáltatását kell igénybe venni, akkor komoly probléma az eljutás. Hogy egy hasonló példát mondjak a saját szakmámból, a kormány előszeretettel nevezi igazságszolgáltatási reformnak azt, hogy létrehozták az ítélőtáblákat. Meg lehet nézni, hogy hogyan tudnak eljutni az állampolgárok, a jogkereső polgárok az ítélőtáblákhoz. Egyetlenegy dolog oldja meg, hogy nincsen erre szükség: az, hogy az ítélőtáblák a döntéseik nagy részét tárgyaláson kívül hozzák meg, tehát tulajdonképpen nem kell elutazniuk oda az ügyfeleknek. De ha már önkormányzati vagy hatósági szolgáltatásokról beszélünk, akkor lennének olyan problémák, amit nem lehet csak levelezéssel vagy akár interneten megoldani. Nem hiszem, hogy minden faluban lenne olyan internethálózat, ami ezt meg tudná oldani.

Összefoglalva: a regionális önkormányzatok létrehozásának vagy a közigazgatás regionális szervezésének nemcsak a hagyományai nincsenek meg Magyarországon, de nincsenek meg a feltételei sem pillanatnyilag, ezért nem tudjuk ezt támogatni.

A javaslat ezzel párhuzamosan megszüntetné a megyei jogú várost, vagy legalábbis ezt a fogalmat megszüntetné. Természetesen, ha a megye marad, akkor a megyei jogú városnak is kell maradnia, ezért logikus, hogy ezt a két kérdést együtt kell kezelni.

A kötelező körjegyzőségek létrehozása ügyében az az álláspontunk, hogy ezeket az összevont körjegyzőségeket fakultatív alapon továbbra is meg kell tartani, de nem kötelező alapon. Ugyanez a helyzet egyébként a társulási megállapodásokkal is. Úgy gondoljuk, hogy ez fakultatív alapon valóban jó néhány esetben bevált, de ilyen kötelezettséget sem a körjegyzőségre, sem a társulási megállapodásokra nem kívánunk az önkormányzatok nyakába varrni, pontosabban nem kívánjuk az ő jogaikat csorbítani ebben a tekintetben.

Részletkérdések, de azok is fontos kérdések, hogy az önkormányzati alapjogok hogyan alakulnának, pontosabban az Alkotmánybírósághoz való fordulás, és a többi, és a többi. Úgy látjuk, hogy semmi nem indokolja az önkormányzatok jelenlegi jogainak csorbítását vagy megvonását ebben a kérdésben. Ez sem nem reform, sem nem takarékosság, itt pusztán arról van szó, hogy az önkormányzatok hogyan gyakorolhatják ezeket a bizonyos alapjogokat. Ahogy mondta Wiener György, lehet, hogy ez egy egyedülálló megoldás volt, hogy nemcsak állampolgárok, hanem önkormányzatok is kaptak az alkotmányban biztosított alapjogokat, de ha már ez így van, akkor nem kellene lerombolnunk ezt a rendszert, mert nem nagyon gyakori esetben, de jó néhány esetben azért éltek azzal az önkormányzatok, hogy alapjogaikra való hivatkozással fordultak az Alkotmánybírósághoz.

Összefoglalva: mind az alkotmánymódosítás, mind az önkormányzati törvénymódosítás esetében úgy gondoljuk, hogy először is nem minden reform, ami fénylik. Magyarul, ha valamire rámondják, hogy reform, attól még az nem biztos, hogy reform. Ezt előszeretettel gyakorolják egyébként, az előbb az igazságszolgáltatási reformot hoztam föl példának, hogy azt is reform címén vezette be az Országgyűlés; de itt valójában például megyék, hagyományos megyék megszüntetése, például kistelepülések jogainak csorbítása, például kötelezettségek, az önkormányzatok jogainak, eddig fakultatívan gyakorolható jogainak a kötelezővé tétele történik. Ha ezt nevezik reformnak, akkor ebből nem kérünk! A reformoknak valamilyen előrelépést kell tartalmazni, és nem visszafelé kell lépni, a tanácsrendszer irányába való visszalépéseket kell tenni, tanácsrendszer vagy járások irányába való visszalépést. Ezt semmiképpen nem támogatjuk.

Ha már az önkormányzati törvény módosítása valóban fontos lenne, akkor mi más irányokban képzeljük el az önkormányzati törvény módosítását. Egyébként jellemző, hogy a kormány nem ebbe az irányba kezdett el lépegetni, mert mi azt látjuk, hogy például önkormányzati feladatokhoz költségvetési forrásokat kellene rendelni, és adott esetben volna értelme a törvényeket olyan értelemben módosítani, hogy ne fordulhasson elő, hogy az önkormányzat azt tapasztalja, hogy kap új feladatokat, de nem kap hozzá pénzt. Nagyon sok esetben ez történik, utána különböző, önhibájukon kívüli hátrányos helyzetbe kerülnek, és a többi, és a többi, ismerjük már ezt a módszert. Gyakorlatilag minden kormány élt ezzel, tehát nem szeretnék igazságtalan lenni, minden kormány élt ezzel, de valójában, ha az önkormányzatoknak jót akarnánk, akkor például ebbe az irányba kellene módosítani az önkormányzati törvényt, ne kaphassanak úgy új feladatokat, hogy nem kapják meg a hozzá szükséges forrásokat.

(17.30)

Nagyjából ennyiben kívántam összefoglalni, és természetesen, amit Kovács Zoltán elmondott az alkotmánymódosítás során ugyanezekben a témakörökben, az a Fidesz álláspontja.

Én magam a házbizottsági ülésen azt javasoltam, hogy a két javaslatnak, tehát az alkotmánymódosításnak és az önkormányzati törvény módosításának összevont általános vitája legyen. Azt a választ kaptam, hogy azt azért nem lehet, mert két miniszter az előterjesztője, egyébként más szakmai indokát nem látom annak, hogy külön tárgyalta az Országgyűlés.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ezzel a teljes vezérszónoki kör végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/241. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/241/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter asszonynak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.




Felszólalások:   172-204   204-236   236-254      Ülésnap adatai