Készült: 2020.08.12.00:37:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

140. ülésnap (2008.04.22.),  46-106. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 2:27:45


Felszólalások:   33-45   46-106   106-154      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Miután úgy látom, hogy egy-két képviselő az írásban előre jelentkezettek közül megérkezett a vitához, illetve látom, hogy már ketten jelezték itt helyben is, hogy szólni kívánnak, a napirendi pont tárgyalását megkezdjük.

Soron következik az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának a folytatása. Önök a törvényjavaslatot T/5311. számon, a kijelölt bizottságok ajánlásait pedig T/5311/2-6. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőnek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben, és utána következnek természetesen a helyben jelentkezők. Így megadom a szót Rétvári Bence képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A dolog fontosságát mutatja, hogy immár ennél a vitánál a második napon tartunk, és minden képviselőcsoportban valóban kialakítják a véleményüket, és ez nemcsak az első körben, hanem immár a második körben is itt, a Ház asztalán fekszik.

Amikor Magyarország jövőjéről gondolkodunk, akkor nyilvánvalóan a területfejlesztési terv azért is fontos, hiszen minden útnak, vasútnak, bicikliútnak vagy bármi más fejlesztésnek ez adja meg a keretét és a jövőjét. Amikor arról gondolkodunk, hogy Magyarország az Európai Unióban hogyan tud versenyképes, piacképes lenni, hogyan tudjuk a területi különbségeket is akár csökkenteni Magyarországon belül, ez az alap, amire mindenképpen építkeznünk kell.

Amikor '96-ban, majd 2000-ben a Balaton területét, illetőleg a budapesti agglomerációt 2005-ben külön szabályozta az Országgyűlés, akkor igaz, hogy ezt a két területet kivette az általános szabályozási körből, de továbbra is talán a legfontosabb tevékenységünk ezzel a tervvel kapcsolatban az kell legyen, hogy a különbségek az ország keleti és nyugati régiói között megszűnjenek. Ez lehet a közlekedés, az infrastruktúra-fejlesztés vagy a környezetvédelem bizonyos kérdései, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ha akár az úthálózatról, akár az infrastruktúra fejlesztéséről, ipari parkok kialakításáról, utak összekötéséről beszélünk, akkor Kelet- és Nyugat-Magyarország között megvalósuljon az az egyenlőség, amely Magyarországnak mindenképpen érdeke, hiszen nem elfogadható, hogy az infrastrukturális fejlettség, az úthálózat és ami ebből egyenesen következik, az emberek életszínvonala más legyen a keleten és nyugaton élők esetében.

Nagyon pozitív dolog, hogy a felülvizsgálat során sok mindennel bővült a szabályozás köre. Ha a környezetvédelmi kérdéseket említjük, ott az Alkotmánybíróság döntése nyomán egy magasabb szintű szabályozás alakult ki, de sok más kérdésben is. Így például bekerült az országos gyorsforgalmi közúthálózat új, hosszú távú fejlesztési koncepciója, bár itt a korábbi vitában is elhangzott, hogy az utak föl-, illetve leminősítése kapcsán egyes területek talán hátrányosan érezhetik magukat, hiszen a korábbi besoroláshoz képest igaz, hogy maga az út minősége és az út áteresztőképessége nem változott, ettől függetlenül a besorolása alacsonyabb szintű lett, és ez sokaknak érdeksérelmet jelent. Egyértelműen meghatározta a felülvizsgálat a meglévő és tervezett, 50 megawattos és annál nagyobb erőművek villamosenergia-átviteli hálózati elemeit és a nemzetközi szénhidrogén-szállító vezetékek nyomvonalát.

Itt talán ki is jött az, hogy egy 4-5 éves felülvizsgálat a mostani, viszonylag gyorsan változó és az Európai Unió költségvetési ciklusaihoz is valamelyest alkalmazkodó fejlesztési koncepció elkerülhetetlen. Hiszen miközben mi itt egy átfogó felülvizsgálatról beszélünk, tudjuk, hogy folyamatosan még a régi tervhez módosító javaslatok is kidolgozás, megvalósítás alatt állnak, tehát ezen a terven is nyilvánvalóan akkor is kell módosítanunk, ha mi most úgy gondoljuk, hogy öt évre, hét évre, tíz évre nagyjából le tudjuk fedni azt az igényt, ami ezzel kapcsolatosan a nemzetgazdaságban mutatkozik.

Szintén a nemzeti erdőtelepítési programmal összhangban egységes elvek alapján lehatárolták az erdőtelepítésre alkalmas területeket. Az agrárágazatot is érintő további előrelépés a kiváló termőhely-adottságú szántóterületek mellett a kiváló termőhely-adottságú erdőterületek lehatárolása, amely következtében azok védelme is biztosított lesz a beépítéssel szemben. Itt az egyetlenegy ok talán a honvédelem, amely ezzel kapcsolatban fölülírhatja a most lefektetett szabályokat.

Szintén pozitívum az országos ökológiai hálózat felosztásának újragondolása. Az eredmény összhangban van a páneurópai ökológiai hálózat rendszerével, de az élőhelyek ökológiai funkcionalitását is jobban megfogalmazza az új kategorizálás. Szintén megtörtént az országos tájképvédelmi területek lehatárolása, valamint szintén lehatárolásra és a törvényjavaslatban elővezetésre kerültek azok az övezetek, amelyek a kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendőek, és ezek az örökségi elemek is felsorolásra kerültek. Meghatározták a kiemelt fontosságú honvédelmi területeket, ebbe az ország védelmi képességét meghatározó NATO-tagságból eredő, valamint a nemzetközi szerződéseiben is vállalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges objektumok és területek tartoznak.

Úgy gondolom, bár ezek a tervek elővetíthetnek Magyarország számára egy roppant pozitív jövőképet, hiszen ha ez mind-mind így valósulna meg - túl azon a körülbelül 5 százaléknyi kérdésen, ami a régiók fejlesztése szempontjából vita, és erre az 5 százalékra elég sok módosító indítvány érkezik, és szintén itt, a parlament asztalán hever -, akkor nagyon jól állnánk, de minden tervből, minden elképzelésből amennyi megvalósul, annyit ér maga a terv is. Bár most itt nem konkrétan a fejlesztési források allokációjáról beszélünk, hanem az általános és egész országot átszövő elképzelésekről, ugyanakkor mindenképpen felhívnám a figyelmet arra, hogy lehet itt a legkoherensebb, a legeurópaibb, a legmodernebb terv, amit megfogalmazunk magunknak ezen vitában, lehet a legjobb településrendezési és egyéb szabványoknak, európai uniós elvárásoknak megfelelő tervünk az ország területrendezésére és a települések agglomerációjára, Budapest agglomerációjára, a Balaton környékének a szabályozására, ha nem lesz forrás akár a magánszektorban az ipari parkok területén, akár a közszférában vagy az Európai Uniótól, akkor megfogalmazhatjuk a legszebben csengő terveket, akkor is feleannyit sem érnek, mint ha egy része meg tudna valósulni azoknak a beruházásoknak, amelyek akár évek óta halasztást szenvednek.

Köszönöm szépen. (Dr. Horváth János tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra kért szót Gyenesei István független képviselő. Parancsoljon, öné a szó.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rétvári Bence szimpatikus hozzászólásának egyetlenegy megközelítésével, pontjával nem tudok egyetérteni, illetve fölhívnám a figyelmet arra, hogy ennél sokkal színesebb a körülöttünk lévő világ. Alapvetően egyetértek azzal, hogy a kelet és nyugat közti különbség csökkentése mindig is egy nagy kihívás volt a magyar gazdaság és a terület- és térségfejlesztés, területrendezés területén.

Ennél azonban sokkal színesebb a kép. Egyrészt ma már nyugodtan beszélhetünk ugyanilyen megközelítésben északról és délről is Magyarországon, Magyarország bizonyos térségeiben, és mind nyugaton, mind pedig keleten az ellentétes tapasztalatok is tetten érhetők, tehát az úgynevezett fejlett Nyugat-Magyarországon is vannak olyan kistérségek, vannak olyan települések, településcsoportok, mikrokörzetek, amelyeknek az elzártsága, az elmaradottsága lényegesen nagyobb, mint mondjuk, Kelet-Magyarország bizonyos térségeiben, mint ahogyan ebből következően Kelet-Magyarországon is vannak fejlettebb térségek. Tehát ezt a kelet-nyugat, észak-dél megközelítést ilyenformán nem tartom szerencsésnek, feltétlenül indokoltnak tartom az egyes mikrokörzetek és térségek tényleges helyzete alapján történő megítélését, és adott esetben a felzárkóztatásnak az infrastrukturális fejlesztési forrásait, lehetőségét mindenképpen ennek megfelelően kell minősíteni, igényelni és tervezni is.

Köszönöm szépen.

(12.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Baráth Etele, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon!

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miközben két képviselőtársam részéről is elhangzott, hogy igazából nem a fejlesztést célozza döntő módon, hanem a fejlesztésnek teret ad, lehetőséget ad az országos területrendezési terv, aközben teljes mértékben igaza van mind a két képviselő úrnak, aki előttem szólt. Egy ilyen tervnek döntő módon biztosítani kell annak lehetőségét, mi több, ösztönözni kell mindenkit arra, hogy a területi különbségek felszámolódjanak ebben az országban. Azt tudnunk kell, hogy ez azért több száz éves, sajnálatos hagyomány, és hiába készültek fejlesztési koncepciók az ország elmaradottságának csökkentésére, ezek a különbségek továbbra is fennállnak, mi több, vannak bizonyos területek, ahol még nőnek is.

Nem az optimizmus megerősítése érdekében mondom, de azért az Európai Unió nagyon fejlett országain belül hasonló módon küzdenek hasonló fejlettségi különbségekkel, problémákkal, elvándorlással, a falvak elnéptelenedésével és ugyanúgy a környezeti problémákkal, mint Magyarország. Tehát az ember el tudja mondani Olaszország súlyos kérdéseit, gondjait, hasonló módon Franciaországét, mi több, az igazi komoly megoldási javaslatok olyan északi országokból jönnek, ahol sajnálatos módon azt kell mondani, hogy bármilyen fejlett is a szociális rendszer, ezek a különbségek ott is fennállnak, Svédországban, Finnországban.

Amiről viszont sokkal inkább beszélni szerettem volna, az az, hogy ennek a területrendezési tervnek van egy olyan filozófiája, ami relatíve kevéssé jelenik meg, és nem is hangsúlyoztuk az általános vita keretei között sem. Az elmúlt 50-60 évben Magyarország küzdött azzal, hogy határai zártak voltak, igazából véve szinte átjárhatatlanok voltak, és aki élt olyan térségeiben az országnak, ahol úgynevezett határsáv volt jelen, az tudja, hogy hosszú időn keresztül gyakorlatilag ezek végeknek tekinthetők voltak, s mondjuk, a Mura mentéről teljes falvak munkaképes korú lakossága Budapestre járt dolgozni, mert munkahelyek sem voltak. A 90-es évek előtt is volt ez ellen küzdelem, hiszen azért ezek a határok nagyjából már a 80-as években, a 70-es évek végén is kezdtek megnyílni. De végül is a rendszerváltás időszakában alakult ki egy egészen másfajta területrendezési koncepció, méghozzá nyílt hálós rendszer, ami megpróbálta feloldani ezt a nagyon komoly Budapest-centrikusságot, ugyanakkor még a nagyváros-centrikusságot is, mondván, hogy az a jó, ha az emberek, az anyag, az áru, az információ és minden más szabadon el tud érni az ország bármelyik részébe.

És láss csodát, Schengen után nemcsak az ország különböző részeibe kell tudnia ennek áthelyeződnie, hanem az országon túlra is. Tehát ez a nyílt hálós szerkezet, aminek a kiépítését egyébként javasolja ez a terv, ami nyomvonalaiban tökéletesen benne van, természetesen a teljes Kárpát-medencére és azon túlra is hat. Hiszen azok az európai egyezmények, amelyeket ez a terv figyelembe vesz, akár a gyorsforgalmi utak, a PAN-hálózatok, a vasúthálózat, a víziúthálózat kiépítését szorgalmazza, ezek már mind az észak-déli, kelet-nyugati kapcsolatok feltétlen fejlesztését célozzák. Rendkívül sok olyan nyomvonal található benne, ami kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy ezek a déli részek, keleti és periferiális részek bekapcsolhatókká váljanak.

Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, illetve nem lehet túlhangsúlyozni azt, hogy milyen komoly gondja van Magyarországnak a természeti tájaival, és mennyi gondot okoz ezeknek a területeknek a tisztességes fenntartása, megművelése, akár gazdasági, akár egyszerűen csak környezetvédelmi szempontból. Itt tehát egy furcsa tichotómia is van, ellentmondás is található. Az egyik azt sugározza, hogy igenis fejleszteni kell, építeni kell, úttal, energiával el kell látni azért, hogy ezek a területek működhessenek, a másik oldalon viszont ennek az országnak büszkének kell lenni arra is, hogy nagyon szép természeti tájai vannak, szinte érintetlenül maradtak meg. Ebből adódóan nagyon-nagyon gondosan kell tudni ezeknek a területeknek az arányait megválasztani.

Amikor az európai, például mezőgazdasági alapról beszélünk, akkor nagyon pontosan tudni kell azt, hogy ezek a támogatások nem kizárólag arról szólnak, mi több, lassan egyre kevésbé arról szólnak, hogy a gazdálkodókat közvetlenül támogassák, hanem sokkal inkább erkölcsi bázisuk az, hogy egy életformát, a hajdani paraszti életformát, a falusi életformát, ötvözve persze mindazzal a technikai és modernizációs eszközzel, az internettől kezdve a közlekedésen át, fenntartsák. Hogy lehetőség szerint ezek a tájak igazi tájként tudjanak továbbélni, hiszen a táj fogalmába manapság már nemcsak az erdő, a víz vagy a fű, fa, virág van benne, hanem az az életforma, ami az ember és a környezet között alakult ki az elmúlt időszakban.

S akkor utalnék arra, hogy a táj fogalma ahogy egyre komplexebbé vált, úgy vált az elmúlt időszakban valamennyi fogalmunk gyakorlatilag komplexebbé. Gondoljunk a fenntarthatóság egyszerű kérdéskörére, amit eredetileg úgy tanultunk meg, hogy fenntartható, ugye, vigyázni kell arra, hogy a zöld környezet és a tiszta környezet megmaradjon. Azután ez szépen kiterjedt arra, hogy tudjuk jól, hogy csak egy fenntartható gazdaság képes ennek a feltételeit megteremteni; és természetesen a legfontosabb és legsúlyosabb számunkra az, hogy az emberi társadalom fenntarthatósága, ezen belül a magyar nemzet, a magyar társadalom fenntarthatósága is biztosítva legyen. Ennek a tervnek tehát konkrét feladata az, hogy a társadalmi, a gazdasági viszonyok között és a természet közötti relációt, ezt a viszonyrendszert úgy tudja megtartani, hogy ne csak mi tudjuk esetleg ennek javait élvezni, hanem ötven-száz évre előre gondolva.

Ez tehát nagyon sok anomáliát fog jelenteni. Hadd mondjam meg, hogy a képviselőtársaim által benyújtott eddigi módosító indítványok jelentős része nem abban az irányban hat, hogy ezeket őrizzük meg, hanem mindenki azt keresi, hogy hogyan lehetne a gazdaságot élénkíteni, hogyan lehetne minél több infrastruktúrát megépíteni, hogyan lehetne elérhetővé tenni azokat a területeket is, amelyek eddig nem voltak azok. Ebből adódóan több út, több nyomvonal, annak szélesebb volta, egyre több gyorsforgalmi útvonal kérése, az egyszerű főútvonalak gyorsforgalmivá alakítása, lehetőség szerint a vasutak álljanak meg mindenhol - teljesen természetes emberi követelmény, teljesen természetes társadalmi igény, ugyanakkor a területrendezési tervnek korlátokat is kell jelenteni, korlátokkal is kell rendelkezni ezeknek a fejlesztéseknek a befogadásával szemben.

Azt hiszem, hogy az általános vita eléggé egyetértésben zajlott. Tehát őszintén azt kell mondanom, az nagyon jó dolog, hogy a parlamenti pártok és azok képviselői kivétel nélkül, miközben aggodalommal és javaslatokkal is szólnak a tervről vagy a tervvel kapcsolatban, aközben ennek fontosságát egyértelműen elismerik, ennek szükségét egyértelműen tudják, elismerik, ezért ennek elfogadását eddig jelentősen támogatták is.

Köszönve a figyelmet, csak arra szerettem volna összefoglalólag felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy foglalkozzon a tervnek ezekkel a stratégiai, koncepcionális elemeivel, nézze meg, mit jelent az, hogy egy ország úgy kerül be Európa vérkeringésébe, hogy minden irányban átjárhatóvá kell lennie, minden irányban csatlakozni kell tudni, és meg kell őrizni ezeket az arányokat a társadalom, a gazdaság és a környezet között, lehetővé kell tenni azt, hogy ezek a természeti tájak elnyerhessék azt a védelmet, mint amire ezeknek a területeknek szükségük van.

Lássunk csodát, tulajdonképpen ebben a tervben megjelent már minden olyan kategória, ami még magasabb szintre helyezte fel az örökségvédelmet. Azt hiszem, hogy ez a szintézis, amit ebben képes volt alkotni a terv, mindenképpen dicséretes. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Közben három kétperces felszólalási igény is született. A sorban első Hadházy Sándor, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! Öné a szó, képviselő úr.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Baráth Etele képviselőtársam előadását, felszólalását, nagyon lényeges kérdéseket fogalmazott meg úgy most, mint két héttel ezelőtt is. Való igaz, hogy a törvény előterjesztéséhez számos módosító javaslat került benyújtásra, és ezek általában fejlesztéseket tartalmaznak, de ennek kézenfekvő okai vannak, és erre szeretném felhívni a figyelmet. Mégpedig az a kézenfekvő oka ennek, hogy jelentős mértékben megváltozott a kormány szándéka és szerepe, és nem vállal fel ma már olyan feladatokat, amelyeket korábban felvállalt. Csak néhány példát szeretnék hozni ezzel kapcsolatban. Így például volt valamikor régen egy jóléti erdőgazdálkodás fogalom, amely a Pilis térségében és más területeken is felvállalt olyan feladatokat, és finanszírozott is, amelyek nem nyereségorientált tevékenységek, hanem kifejezetten a közjó célját szolgálták.

(12.20)

Erre a feladatra több száz millió forintot is áldozott a kormány. Sajnálatos módon ezek a támogatások megszűntek, és mindenki arra törekszik - érthető módon -, hogy a területén a feladatát el tudja látni, fenn tudja tartani, ehhez pedig fejlesztésekre volna szükség. Arra szeretném tehát felhívni a figyelmet, hogy itt szemléletváltásra is sort kell keríteni, és bizony a kormányzatnak a nem profitorientált feladatokat is föl kell vállalnia és el kell látnia ahhoz, hogy egy valóban kulturált környezet alakuljon ki körülöttünk.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gyenesei István, független képviselő. Parancsoljon!

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén mondom, jó volt hallani, sőt érezni azt, hogy egy tudós politikus az élhető élet oldaláról vagy annak igénylése oldaláról közelítette meg ezt a száraznak tűnő törvényjavaslatot, ezt a nagyon fontos kérdéskört.

Az egyik, amiről nagyon sokan megfeledkeztek, pedig a történelmi hagyományok okán a hátrányos helyzet egyik kiváltó oka éppen a határsávban lévő térségek, települések elmaradottsága. Somogy megye déli részén a barcsi és a csurgói kistérség a mai napig érzi ennek a nagyon jelentős, káros, negatív hatását, és nagyon nehezen tud ebből kilábalni.

A másik, amiről szólt, és nem tudom szó nélkül hagyni én sem, ez a szép és érintetlen természet, és a védendő életformára való odafigyelés, ennek az igénylése, ennek a feltételrendszerének a megteremtése. Mi ezt ott, a végeken úgy fogalmazzuk, hogy a zsáktelepülések helyzete. Ezt sokan átoknak tekintik; én azt mondom, és egyre többen azt mondják, hogy ha az infrastruktúra kellő fejlesztését sikerül megvalósítani, akkor ez egy hihetetlen ajándék lesz azoknak, akik ezekben a térségekben élnek. Két dolgot kell csak biztosítani: az egyik az, hogy kívülről megközelíthető legyen, a másik pedig, hogy belülről elérhető közelségben legyenek a szolgáltatások, aminek nem feltétlenül kell helyben lenniük, hanem még egyszer mondom: elérhető közelségben kell lenni; úthálózat, közlekedési viszonyok, sok minden más egyéb lehet ebben a meghatározó.

Én tehát csak elismeréssel tudom megerősíteni azt, amit Baráth Etele képviselőtársam mondott.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ángyán Józsefnek, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Baráth Etele képviselő úr hozzászólásához szeretnék néhány gondolattal csatlakozni. Az egyik a perifériák ügye. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy miközben a határok megnyitásával ez a nyílt hálós szerkezet és ennek lehetőségei növekednek, azonközben annak a veszélye is nő, hogy újabb belső perifériák alakulnak ki. A nagy infrastruktúra-fejlesztéseinkkel átszaladunk ezeken a térségeken, és ha a belső infrastrukturális fejlesztés nem követi a nagy gerincek fejlesztését, bizony egyfajta belső zárványok, úgynevezett belső perifériák alakulnak ki. Magyarország számos térségében, keleten és nyugaton tapasztaljuk ezt a folyamatot.

A másik dolog: ez a területi tervezés valóban nehéz mesterség. Én is azt gondolom, itt kell szintetizálni mindazokat az igényeket, amelyek a társadalomban, a környezet, a gazdaság és a társadalom részéről megfogalmazódnak, és területileg kell valami rendet teremteni ebben a rendszerben.

Valóban, egyetértek Baráth Etelével: itt tulajdonképpen, úgy fogalmaznám, hogy értékválasztási kérdésekről van szó egy társadalomban. S miután ezeket az értékeket tisztáztuk, hogy mik is számunkra az értékek, mik azok a természeti értékek, azok a gazdasági vagy társadalmi értékek, amelyeket mi fönn akarunk tartani vagy fejleszteni akarunk, eszerint kell azután a fizikai környezetünket is megtervezni. Tehát nagyon szorosan összefügg a stratégiai tervezés az értékrendválasztással, s azt követően pedig a fizikai tervezési fázissal. Gyakran ezt nem tapasztaljuk igazán. Vagyis a szakmai vitákat nem folytatjuk le, ami emögött van; nem a tervezés szintjén kell, a végén szabályozni sok mindent - az már csak mintegy rendet teremt a térben -, hanem előtte kell lefolytatni azokat a szakmai vitákat, amelyek ezt az értékrendet tisztázzák.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Baráth Etelének, az MSZP képviselőjének.

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Ángyán képviselő úr mondta ki azt a fogalmat: a rendet - itt tényleg a rendezésről van szó, különböző térbeli elemeket, a valóság megjelenésének térbeli elemeit összerendezni úgy, hogy lehetőleg optimálisan segítsék, s ne akadályozzák egymást. Ebben az esetben, hála istennek, nem politikai fogalom ez a "rend", hanem igazán szakmai és lényeges társadalmi kérdés.

Amiről eddig talán nem szóltunk egy szót sem, és ami ennek az egész rendszernek komoly veszélyét is adja, bármennyire is küzdünk érte, elfogadjuk, tiszteljük és szeretjük a piacgazdaság létét, de amit Hadházy úr mondott, talán az egyik legfontosabb, hogy az arányokat meg kell tudni találni. S éppen a természeti környezet kapcsán, a földek, erdők privatizációját követően sajnos rendkívül nagy értékek is vesztek el, mert hiszen teljesen más erők mozgatnak mindent. Teljesen egyetértek azzal, hogy az államnak igenis kötelessége ezeknek, különösen a természetvédelmi területeknek, tájaknak a karbantartásáról gondoskodni, és ennek anyagi fedezetéről is gondoskodni. Azt hiszem, ebben nem lehet vita.

A hátralévő időben pedig, csak azért, mert Hadházy úr ott a Dunakanyarban régi és nagytiszteletű polgármester, ezért hadd mondjam, hogy példának okáért milyen drámai helyzetek adódhatnak a rossz infrastruktúra-fejlesztésből, pedig benne van ebben a tervben. Budapesten az északi híd átadását követően, azt gondolom, nagyon komoly félelmünk lehet, hogy a 11-es útra ráterelődik a forgalom, és ott fog átmenni Esztergom mellett, amely utak ezt nem bírják, nem erre születtek, kétségtelenül képtelenek erre, és igazi veszélyt fognak a környezetre jelenteni. Úgyhogy itt olyan súlyos összefüggései vannak a gazdasági, az anyagi helyzetnek, az infrastruktúra-építés ütemezésének, a táj és az ember viszonyának, hogy az egyik kiemelten legnehezebb térség a következő időszakban éppen a Dunakanyar lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Közben az írásban jelentkezett képviselők is megérkeztek a bizottsági ülésről. Hörcsik Richárd, a Fidesz képviselője a sorban az első.

Parancsoljon, öné a szó.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament asztalán fekvő területrendezési terv kapcsán úgy vélem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy az országos területrendezési tervnek az az elsődleges célja, hogy hangolja össze a területfejlesztés társadalmi-gazdasági céljaival egyeztetett, országos szinten és érdekekből megfogalmazott irányelveket és szabályokat. A törvénynek van másodlagos célja is, mégpedig az, hogy alacsonyabb szinten is jelölje ki a térségek és megyék területrendezési terveinek kereteit. S végül harmadsorban, úgy is fogalmazhatnék, a láncolat végén - úgymond közvetve - a települések rendezési terveinek és helyi építési előírásainak a mozgásterét is egyértelműen ki kell hogy jelölje.

A területrendezési terv feladata tehát, ahogy azt az előterjesztői expozéban és az általános vita első körében is hallhattuk, a fejlesztés, fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak meghatározása, a természetes és épített környezet értékei védelmének a biztosítása. Azonban ahhoz, hogy az országos léptékű területrendezési terv előírásai a megfelelő szintű elfogadásukat és pontosításukat követően a láncolat végén, tehát a végrehajtás szintjén, vagyis döntő részben a települések rendezési terveiben és helyi építési előírásaiban érvényre jussanak, meggyőződésem, hogy olyan minőségű és használati értékű kerettervet kell megalkotni, amely tisztán és világosan határozza meg a szakmai elvárásokat és előírásokat. Úgy vélem, csak ezek megléte esetén várható el a területrendezési feladatok végrehajtásában, tehát az utolsó láncszemként megjelenő, de a terv megvalósításában döntő szerepet játszó települési önkormányzattól a természetes és épített környezetének értékeit, védelmét szolgáló, az országos, mondhatni, európai elvárásoknak megfelelő tartalmú és színvonalú településrendezési tervek megvalósítása.

(12.30)

Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy nemcsak Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10. választókerületének képviselője, hanem Sárospatak polgármestere is vagyok, a törvény módosításának az előbb említett vonatkozásait szeretném kiemelten kezelni, mert egyrészt egész Zemplén térségében, másrészt Sárospatakon is gyakran szembesülök a témát érintő problémákkal, amelyek megoldásra várnak, és amelyekre ez a törvény, úgy hiszem, megfelelő megoldást is hoz.

Az előttünk lévő törvénymódosítás az alaptörvényhez képest nagyon helyesen megnövelte az országos övezetek számát, így bekerült az országos jelentőségű tájképvédelmi terület, valamint a kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendő terület övezete is. Ez utóbbit a kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben a világörökség és világörökség-várományos terület vagy történeti települési terület övezetbe kell sorolni.

Nos, képviselői választókörzetem egy része, a híres tokaji történelmi borvidék a világörökség területéhez tartozik. A világhírű Tokaj-Hegyalja 2002-ben méltán kapta meg ezt a kitüntető címet. Mégis azt kell mondjam, úgy tűnik, hogy a tokaji történelmi borvidék, kultúrtáj, világörökségi helyszín magterületén fekvő településrészek és az úgynevezett ütközőzónába eső települések egyelőre nem tudnak egységes elvek, előírások és elvárások alapján érvényt szerezni a térség történeti, tájképi, építészeti értékeinek a védelmében. Az érintett települések szinte kivétel nélkül az elmúlt öt-hét évben, tehát 2002-t követően készítették el a területrendezési tervüket, a helyi építési szabályzatukat, de az egységes szabályozás hiányában nagyon tarka képet mutatnak az ugyanazon elemre vonatkozó műszaki előírások a különböző településeknél.

Például arra gondolok, hogy Tokaj-Hegyalja történetileg jellemző tetőformája a magas tető. De nem mindegy, hogy milyen hajlásszöggel és tetőfedő anyaggal készül. Így fordulhat elő, hogy ha végigmegyünk a világörökségi területen, akkor az alpesi tájakra jellemző nagy hajlásszögű tetőtől egészen a mediterrán tengerparti világ alig 15-20 százalékos lejtésű tetőmegoldásaival vegyesen találkozunk. Meggyőződésem, hogy ezeknek az épületeknek a tekintélyes része 2002 után épült. Márpedig egy adott táj épületei külső megjelenésükben egységesen kell hogy megőrizzék a tájra jellemző építészeti hagyományokat, a történeti térség építészeti értékeit, a tájszerkezetbe illeszkedő beépítési módot még Hegyalján is.

A területi építéshatósági feladatokat ellátó munkatársaimtól tudom, hogy az ugyanazon a tokaj-hegyaljai világörökségi területen lévő egyes települések vonatkozásaiban a településrendezési tervek és helyi építési szabályzatok milyen különbségeket mutatnak a szabályozás tekintetében. Márpedig ezen tervek és szabályzatok mérlegelési lehetőség nélkül kötelezően betartandók az építési engedélyezési eljárás során. És szomorúan kell megállapítani, hogy az elmúlt évek során az egységes előírások és szabályozások hiányában településenként más-más előírások alapján felépült épületek tekintélyes része bizony évtizedekre megbontja a hegyaljai táj építészeti, tájképi harmóniáját. Ez is a történethez tartozik.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az országos területrendezési terv egy keretszabályozás, amelynek előírásai döntően az alacsonyabb szintű területrendezési, valamint a településrendezési terveken keresztül érvényesülnek. Ettől függetlenül úgy vélem, az új törvény módosításától elvárható lenne, hogy egyértelműen rendelkezzen az UNESCO által meghatározott előírásokra és elvárásokra épülő, a magyarországi világörökségi helyszínek szabályait rögzítő törvény mielőbbi életbe léptetéséről. Egyébként javaslom ennek beemelését a törvénymódosítás tervezetébe.

Tisztelt Elnök Úr! A következőkben röviden szeretnék foglalkozni a zempléni, elsősorban a tokaj-hegyaljai térséget érintő olyan közlekedési témákkal, amelyek megoldása elkerülhetetlen. A korábbi, a 2003. évi XXVI. törvény I/1. számú mellékletében a főutak főútvonal-hálózati elemei között a 2/b. pontban új főúti kapcsolatok megnevezéssel még szerepel a Sárospatak-Kisvárda-Vásárosnamény útvonal. Ez viszont a mostani törvény módosításában nincs benne, ami számunkra, zempléniek számára azt jelentheti, hogy a régóta tervezett Sárospatakot elkerülő útvonal egy új Bodrog-híddal együtt maradna ki, ami bizony érzékenyen érintené az egyre fokozódó kamionforgalom miatt a város lakosságát. Ez jelentené a végső megoldást.

Miről is van tehát szó? A Sárospatak-Kisvárda útvonal egy négy számjegyű út, a 3814-es, amelyen a korábban megépült cigándi Tisza-híd átadását követően, különösen Románia európai uniós tagsága óta nagyon jelentős teherforgalom bonyolódik le. Nos, a most tárgyalt törvény módosításában az I/1. melléklet 2/b. pontjában a főutak tervezett településelkerülő szakaszai címmel a 37-es főútvonalon a Szerencset és Sátoraljaújhelyt elkerülő út terve szerepel, a sárospataki azonban nem. Pedig az előbb említett 3814-es számú Sárospatak-Kisvárda-Vásárosnamény útvonal éppen Sárospatak város központján keresztül csatlakozik rá a 37-es főútvonalra. Ezzel kapcsolatban egyébként módosító javaslatot is benyújtottam a tisztelt Ház elé.

Megjegyzem, hogy Sárospatak város önkormányzata már több éve együttműködik a Magyar Közút Kht. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Igazgatóságával az elkerülő út és a Bodrog-híd megépítése érdekében. Egyébként szakmailag ők is alátámasztják annak jogosságát, hogy Sárospatak polgárainak életét megnehezíti a város központján áthaladó kamionforgalom. A forgalomszámlálási adatok és a Bodrog folyót keresztező közúti híd romlott műszaki állapota egyértelműen indokolják az elkerülő út mielőbbi megépítését.

A törvényjavaslat I/3. számú mellékletében a vasúti törzshálózat elemei kerültek feltüntetésre, nagyon helyesen. Egyéb országos törzshálózati vasútvonalak között szerepel a Mezőzombor-Sátoraljaújhely-Slovenské Nové Mesto vasútvonal. Több éve kérik az érintett települések a vasútvonal villamosítását, amelynek a terve már elkezdődött, és kérjük a közvetlen Intercity-járatok közlekedtetését Sátoraljaújhely és Budapest között, hogy a tényleges besorolásnak megfelelően egyéb országos törzshálózati vasútvonalként funkcionálhasson. A térség közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése - úgy vélem, ebben mindenki egyetért - halaszthatatlan feladat, mert ennek hiányában a zempléni régió teljesen kiesik az ország vérkeringéséből.

A tervezet I/7. számú mellékletében az országos kerékpárút-törzshálózat elemei között az északkeleti határ menti kerékpárút és a Tisza menti kerékpárút elnevezés alatt szereplő fejlesztési elképzelésekkel teljes mértékben egyetértek. Az elnevezéssel ugyan vitatkoznék, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy bekerült az anyagba, és remélem, hogy ennek megvalósítása minél hamarabb megindul.

Az I/8. számú mellékletben a nemzetközi és országos jelentőségű vízi utak, közforgalmú kikötők elnevezés alatt harmadik osztályú víziút-besorolással találkozunk a Bodrog folyó 051 folyamkilométer szakaszával. A Bodrog folyó által biztosított vízi közlekedés lehetősége, úgy hiszem, hogy a térség idegenforgalmára nagy hatást gyakorolhat, azonban a jó hajózhatóság érdekében fontos feladat a medermélyítés. Egyébként a folyó kezelője ennek érdekében néhány beavatkozást már elvégzett, több-kevesebb sikerrel. Egy biztonságos vízi út kialakítása a Bodrog menti települések részéről rendkívül fontos igényként jelentkezik, elsősorban a turisztikai szempontok miatt, és a Bodrog folyó hajózhatóságának biztosításával a Tisza folyó is eggyel magasabb víziút-besorolást kaphatna. Esetlegesen megfontolásra érdemes a teherszállítás jelentősége és lehetősége is.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, hogy az alaptörvény megalkotását követően eltelt időszak - három-négy esztendő - indokolja ennek a törvénynek a felülvizsgálatát és a szükséges módosítások elvégzését. Úgy vélem, hogy az általam elmondottak egyrészt választókörzetem, Zemplén igényeit tartalmazzák, de a világörökségi törvény vonatkozásában országos jelentőséggel bíró égető hiányosság mielőbbi pótlására van szükség. Úgy hiszem, hogy ennek a törvénynek az elfogadása keretet ad nemcsak Zemplén, hanem több vidék, térség fejlődésének, és egyfajta rendet teremt az önkormányzatoknál akár az építési engedélyek kiadásánál, akár más vonatkozásban.

(12.40)

Én úgy hiszem, hogy ennek a törvénynek előremutató szerepe van számunkra, vidéken élők számára; rajtunk, önkormányzatokon nem fog múlni ennek a törvénynek a harmadik szintű végrehajtása.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Gyenesei István független képviselő. Parancsoljon!

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Hörcsik Richárd egy nagyon érdekes témát érintett, méghozzá egy nagyon ellentmondásos helyzetet hozó témát. Ez pedig az, hogy a városokon keresztülmenő utak átmenő forgalma komoly terhet jelent a városoknak, és ez egy új kihívás. Itt tulajdonképpen a törvénymódosító javaslatban több elkerülőút-építési program is szerepel. Azonban meggyőződésem, hogy ez egy újabb problémakört fog felvetni. Itt Ángyán képviselőtársammal szinte egyszerre mondtuk ki, hogy ezek az elkerülő utak, körgyűrűk tulajdonképpen bekerítik a településeket, elzárják a településeket a természetes környezetüktől. Miközben a forgalom szempontjából egy nagyon hasznos dolgot valósítanak meg, elterelik a forgalmat, aközben pedig egy átjárhatatlan kerítést vonnak a település köré, azon keresztül lehet csak a természetet megközelíteni, ezáltal ez le is határolja.

Tehát egy új formát kell kialakítani, a természettel való együttélési formát kell kialakítani a városi és a nagyközségi közösségeknek akkor, amikor ezeket a bekerített településeket majd a természettel kell újra együtt használni, és együtt megélni azt, hogy a természet az emberért van, nem pedig azért, hogy azt valahol tönkretéve vagy éppen elválasztva a közösségektől elzárjuk tőle az emberi közösségeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Hörcsik Richárd, a Fidesz képviselője.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gyenesei képviselőtársam említette, hogy az elkerülő utak problémája valóban égető probléma, és a probléma másik oldaláról közelített, hogy egyfajta bekerítése a városoknak. Valóban problémát vet fel, hogy mi lesz akkor, ha egy városon keresztül nem megy a forgalom, hanem elkerüli azt, akkor mi lesz a kereskedőkkel, mi lesz az útforgalommal s a többi. Azonban mint városvezető, én naponként szembesülök egy nagy problémával: például a Sárospatakot elkerülő út hiánya felveti azt a kérdést, hogy meddig megy el az a kamionforgalom, ami megnövekedett. Naponta a Bodrog-hídon 500-700 kamion megy át, pontosan az általános iskolánk előtt. Tessék mondani: meddig tűrjük ezt? Amíg az első katasztrófa nem történik meg, hogy belemegy az iskolába a kamion, vagy elüt egy gyermeket urambocsá'?! Tehát itt alapvetően a polgárok érdekeit kell figyelembe venni.

Az a probléma például Sátoraljaújhely tekintetében is, hogy a határt napi kétezer kamion lépi át, és ez elviselhetetlen az ott lakók számára. Tehát itt elsősorban a városi polgárok érdekeit kell figyelembe venni, és ez nem körülkerít bennünket, hanem éppen eltereli azt az irgalmatlan forgalmat. Vannak városok, akik úgy reagálnak erre, hogy kiteszik a "behajtani tilos" táblát; egy fő közlekedési úton ezt nem lehet megtenni. Mi a megoldás? Demonstráljunk? Félpályás útlezárással hívjuk fel erre a figyelmet? Mi ezt is tettük, de ez nem vezet teljes megoldáshoz. Úgy hiszem, ezért fontos, hogy ebbe a tervbe belekerüljenek az elkerülő utak, mert különben élhetetlen lesz egy város.

Az egy más kérdés, hogy technikailag ezt hogyan fogjuk lebonyolítani, hogy azért a forgalom egy része a városon keresztül menjen, mert ez várospolitikai érdek. De itt nem körbekerítésről van szó, hanem arról van szó, hogy egyszerűen a polgárok ne meneküljenek el a városból, hanem érdeküket figyelembe véve tudjuk ezt az elkerülő utat elkészíteni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Baráth Etele elállt; akkor viszont Pettkó András következik kettőperces felszólalásra.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt néhány perces vitához a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként engedjék meg, hogy egy gondolatot hozzátegyek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én Hörcsik Richárd képviselőtársammal értek egyet; szóval, azért Budapesten élő, Újpesten élő országgyűlési képviselőként annak örülnék, hogy az M0-s körgyűrű, ha nem is teljesen, de legalább 70 százalékban már körbeérne Budapest körül. Ez egy nagyon fontos dolog volna, ha már tudna működni. Igaza van képviselő úrnak, persze a körgyűrű van, akit bezár, elzár, de a körgyűrű hiánya több tekintetben nagyon nagy problémákat okoz. Tehát budapestiként és újpestiként én azt tudom mondani, hogy bárcsak már kész lenne az M0-s körgyűrű Budapest körül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Bebes István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Az országos területrendezési tervről szóló 2003. évi törvény ötéves időszaka alatt számos olyan fogalom született, aminek a beépítése szükségessé vált ebbe a törvénybe. Azt gondolom, éppen ezért a felülvizsgálata, mivel ötéves időszakot határozott meg annak idején az Országgyűlés, fontossá is vált. Ez azért is fontos valamennyiünk számára, hiszen a területrendezés az országra és a térségre kiemelkedően a területfelhasználás rendjének és területhasználati szabályainak a megállapítását célozza meg; valójában mindez a környezetünkről szól, valamint a településünkről.

Éppen ezért jómagam akár a bizottsági ülésen, akár pedig itt a kisebbségi vélemény megalkotásakor is azt a problémát vetettem fel, hogy bizony ennek a törvényjavaslatnak az egyeztetési folyamata körül számos probléma merül fel. Hiszen ha már ez rólunk szól, az életünkről szól, akkor mind a legalacsonyabb szinteken, mind pedig középszinteken és a legmagasabb szinteken is ezeket az egyeztetéseket véghez kell vinni, végre kell hajtani.

Ugyan a kormány képviselője a bizottsági ülésen is jelezte számunkra, hogy ezek az egyeztetési folyamatok lezajlottak, mégis ebből a szempontból én komoly hiányosságot vélek felfedezni, hiszen akár a megyei területfejlesztési tanácsok - és konkrétan gondolok itt Vas megyére is - nem is tárgyalták. Jelzés érkezett a regionális fejlesztési tanácstól némely kérdést illetően, azonban konkrétan ezek az egyeztetések valahol a középszinten és az alsó szinten elmaradtak. Ebből a szempontból helyes az, hogy egy héttel későbbre került az általános vitája a törvényjavaslatnak, mégis még számtalan olyan elem van ebben, ami kérdésként vetődik fel.

Engedjék meg, hogy egy olyan részhez nyúljak vissza, amely többek között a tegnapi napon egy határozati javaslat vitájában is megfogalmazódott. Ez a vasúti szárnyvonalak kérdése, amelyekről tudjuk, hogy az előző évben már jó néhány helyen megszűntek, és jelen pillanatban is folyik a vita arról, hogy további megszüntetésekre sor kerüljön. Azt szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy bizony amely vasúti szárnyvonalak korábban szerepeltek itt a területrendezési tervben, azoknak most nagy része hiányzik. Tehát ebből a szempontból itt már nem szüneteltetésről van szó ezeknek a vasútvonalaknak az esetében, hanem igazából megszüntetésről.

A bizottsági vitában is próbáltuk azt hangsúlyozni, hogy szükség lenne arra, hogy megfogalmazzuk, hogy igazán ezek jelenjenek-e meg ebben a törvényben, valamilyen formában kerüljenek beépítésre. Képviselőtársaim ezzel kapcsolatosan számos módosító javaslatot próbáltak benyújtani; már csak azért is, mert bizony vannak olyan mellékvonalak, ahol a személyszállítás szünetel, ugyanakkor a teherforgalom folyamatos ezeken a szakaszokon.

(12.50)

Tehát ennek a tisztázása fontos. Fontos annak a tisztázása is, hogy hol szerepeljenek többek között a térségi vasútvonalak, hiszen van egy ilyen szándék, hogy a korábbiakban a törzshálózatba tartozó vasútvonalak térségi vasútként működjenek az elkövetkezendő időszakban. Azt gondolom, hogy ennek a kérdéskörnek a tisztázása is fontos, hiszen ha már térségi vasút, akkor valószínű, hogy egy ilyen fogalmat is be kellene emelni, hiszen az is a területről szól, az is a környezetünkről szól, és az is arról szól, hogy miként próbáljuk meg azokat a kérdéseket, azokat az elemeket használni, amelyek ebben a tekintetben megjelennek.

Úgy gondolom, hogy pontosan ezeknek az egyeztetéseknek az elmaradása, ami igazából nem jelent meg a későbbiekben mint vélemény a területrendezési tervvel kapcsolatosan... - az elkövetkezendő időszakban, főként a törvényjavaslat későbbi szakaszában is még próbáljuk meg megtenni, hiszen azt gondolom, mind a helyi közösségek, mind a térségfejlesztési tanácsok, mind pedig esetleg egy 8-as térségfejlesztési tanácsnak is biztos van véleménye, fontos véleménye ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is. Ezt szerettem volna elmondani, és természetesen a módosító javaslatok benyújtásával még megpróbáljuk ennek a törvénynek a későbbi szakaszában a javításokat megtenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Baráth Etelének, az MSZP képviselőjének.

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Részben a Bebes úr által fölvetett problémához szólnék, de közben még Hörcsik Richárd úr is érintett olyan kérdéseket, amelyekről egyik oldalról az mondható, hogy alacsonyabb szintű, részletesebb, nem feltétlenül az országos területrendezési terv szintjén megjelenő problémákról van szó. Értve azt, hogy jó építési szabályzat szükséges ahhoz, hogy a világörökség tényleg egységes legyen, ahhoz szükséges majd ez a törvényi szabályozás is, de nem biztos, hogy itt lehet megjeleníteni ezeket a részleteket.

Az egy nagyon fontos dolog, hogy egy településközpont, a település, a kistérség, a megye, a régió, egész az ország szintjéig azért más-más léptékben láttatja önmagát, miközben ez összefüggő rendet alkot. Ezt nem azért akartam mondani, mintha nem értenék egyet a Bebes képviselőtársam által elmondottakkal. Tegnap a szocialista képviselőcsoport vitáján is ez természetesen fölmerült. Úgy tudom, hogy a kormányzat keresi most annak a megoldását, hogy hogyan lehet ezeknek adott esetben Katona Kálmán képviselőtársunk fölvetése alapján is a helyét biztosítani, de semmiképpen nem állást foglalni abban, hogy azon lesz-e forgalom vagy nem lesz forgalom, személyforgalom vagy teherforgalom lesz rajta. Ennek a tervnek a tér szerkezetét kell tudni biztosítani, de nem azt a tevékenységet, ami abban folyik.

Azt tudnám itt csak mondani, és semmiképpen nem tisztem, hogy arra válaszoljak, amit a képviselőtársaim mondtak, de mi kértük azt, hogy egy héttel halasszuk el a részletes vitát annak érdekében, hogy ezeket tisztázhassuk, és olyan megfogalmazások születhessenek, amelyek kielégítik a lehetőség kategóriáját. Ezért azt gondolom, hogy az időnyereség mindenképpen szolgálni fogja azt, hogy ebben egyetértsünk.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a Fidesz képviselője, Ángyán József következik kettő percben. Parancsoljon!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Amit Bebes István fölvetett, és amire Baráth Etele képviselő úr is reagált, ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy minden olyan esetben, amikor ez a bizonyos társadalmi érdekegyeztetés nem történik meg, utólag sokkal nagyobb konfliktusokkal tudjuk csak a problémákat megoldani. Tehát jobban járnánk mindig, ha nem ennek az úgynevezett lopakodó törvényalkotásnak a fogalmát használnánk, amikor is nem az adott szaktörvények területén vitatjuk meg a kérdéseket, a szakmai kérdéseket, hanem valamelyik más törvénybe rejtve ennek az előképét próbáljuk előrevetíteni. Itt az én meglátásom szerint egy tipikusan ilyen esetről van szó.

Miután a vasúti szárnyvonalak körüli vita a gazdasági tárcánál meglehetősen komoly viharokat kavart, pontosabban: a társadalomban az az elképzelés, hogy szüntessük meg ezeket a szárnyvonalakat, ezért megjelenik, szegény tervezőt kényszerítik arra, hogy jelenítsen meg egy olyan képet az országról, amiben ezek már nem is szerepelnek. Nos, az ilyen megoldások - ezt nevezhetjük lopakodó törvényalkotásnak - biztosan sokkal komolyabb konfliktusokhoz vezetnek, mintha őszintén végigbeszélnénk az adott problémát.

De ugyanilyen problémának érzem azt is, és erről majd később szeretnék is beszélni egy picit, amilyen módon a kiemelt honvédségi övezetek megjelennek a tervben, aminek az előképét nem látja megint az ember. Léteznek nyilván ingatlanai és objektumai a honvédségnek, senki sem vitatja, de egészen váratlanul, az országos területrendezési tervben eredendően még nem is szerepeltek ezek az övezetek. Az opponensek, a szakmai opponensei a tervnek nem is látták, és egyszer csak a közigazgatási egyeztetés fázisában megjelenik egy teljesen új zóna, és nem tisztázottak a viszonyai a többi rendszerhez. Ezeket a konfliktusokat jó volna elkerülni, és ott lefolytatni a vitákat, ahova ezek tartoznak, és nem az országos területrendezési tervet kényszeríteni arra, hogy ilyesmiket fogadjon be, és kényszerhelyzeteket teremtsen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Bebes István, a Fidesz képviselője. (Dr. Hörcsik Richárd is szólni készül.) Majd utána tetszik jönni, jó? (Derültség.) Parancsoljon!

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is vitázni szeretnék Baráth Etele képviselőtársammal, hanem inkább segítve a hozzászólását. Azt gondolom, hogy valahol nem volt meg az összhang a törvény elkészítéséért felelős Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Gazdasági Minisztérium között többek között ebben a kategóriában gondolkodva, a vasúti szárnyvonalak kérdésében gondolkodva. Hiszen itt valójában egy új fogalom bevezetéséről lenne szó, nyilván nem teljes egészében új fogalom, de mégiscsak újként jelenne meg.

Azt kellene átgondolni, hogy szükséges-e ezt beemelni mint új fogalmat a törvénybe, és így megjeleníteni, és akkor ténylegesen felsorolva azokat a vonalszakaszokat, amelyeken szeretnénk, ha egyrészről a vasúti közlekedés, személyforgalom visszaállna, vagy éppenséggel ott teherforgalom lebonyolítására is sor kerülne, vagy éppenséggel gondolkozva azon, hogy milyen konstrukciót, milyen feladatot próbálunk meg annak érdekében adni magunknak, hogy ezeket az értékeket megőrizzük a jövő nemzedéke számára is.

Ha ezeket az egyeztetéseket a későbbiekben elvégezzük, nyilván eddig nem sikerült, hátha most valamilyen úton-módon ez megoldható, akkor megnyugtató megoldás születhetne az elkövetkezendő időszakban többek között erre vonatkozóan is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Hörcsik Richárdnak, a Fidesz képviselőjének kettő percben.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Baráth Etele képviselőtársamnak szeretném válaszolni: arra, hogy a készülő területrendezési tervet az önkormányzatok harmadik láncolataként, alulról nézve próbáltam megfogalmazni, az bátorított föl, hogy az államtitkári expozéban elhangzott, hogy majd lesznek olyan javaslatok, amelyek ugyan a terv műfajába illenek, de mivel csak helyi jelentőségű hálózati kapcsolatokra és létesítményekre vonatkoznak, megoldásukat a megyei vagy a kiemelt térségi területrendezési tervek keretébe fogjuk utalni.

Nos, én erre azt válaszolom, hogy ez rendben van, csak mi óvatosabban közelítünk. Mi, önkormányzatok, szeretnénk, ha magasabb jogszabály már eleve kijelölné azokat a kereteket, nem nekünk kellene küszködni a helyszínen. Ez a problémám például Tokaj-Hegyalja világörökségi problémájával is, hogy szeretnénk egy világörökségi főépítészi hivatalt fölállítani az önkormányzatok társulásával, hogy legyen egy ember, aki megmondja, milyen tetővel, hol építsenek s a többi. Tudniillik itt az derül ki, hogy minden önkormányzat saját maga próbálja meg alakítani ezeket a jövőbeni terveket, és 16-, 25-felé megyünk.

Valóban visszautalok Baráth Etele képviselőtársam korábbi felszólalására, hogy rendnek kell lenni. Azt hiszem, hogy ennek a törvénynek alapvetően funkciója, hogy rendet teremtsen, de mi szeretnénk megelőzni, hogy ne a megyei területfejlesztési tervtanáccsal vitatkozzunk, hogy legyen-e elkerülő út. Ők esetleg arra hivatkoznak, hogy az országos törvény ezzel nem foglalkozott, mi sem foglalkozunk. Mi óvatosabbak vagyunk, képviselőtársam, mi azt szeretnénk látni, hogy végre ez a terv kijelöli azokat a kereteket, nekünk, a jogalkalmazóknak sokkal könnyebb legyen a dolgunk, mondjuk, városi vagy térségi szinten. Ezért próbáltam a felszólalásomat az önkormányzatok felől megközelíteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert mi azt látjuk, hogy ennek van haszna és eredménye.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(13.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ékes József, a Fidesz képviselője következik, két percben.

Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, majd a rendes hozzászólásban kitérek az elhangzottakra a dunaújvárosi híddal kapcsolatosan; de Baráth Etele képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy annak idején elkészültek '98-tól 2004-ig az Európai Unióhoz csatlakozandó országos úthálózat-fejlesztési koncepciók, tervek és egyéb ilyen dolgok. A legszomorúbb az, hogy ma találkozunk olyan problémákkal, ami után a későbbiek folyamán a Natura 2000 alapján természetvédelmi besorolási területekké nyilvánít területeket, és teljesen átgondolásra készteti tulajdonképpen most a tervezőket, mert mindenkit, 40-60 kilométerrel arrébb kell vinni utakat. És ugyanez a honvédelmi terület is.

Nem vesszük komolyan, és ha valaki megnézi azokat a kicsinyítéseket, ahol még a település nevét sem lehet elolvasni, és lápos meg egyéb ilyen területek kerülnek be honvédelmi biztosítás alá, akkor fölteszem a kérdést, hogy az addigi terveket lehet, hogy majd ki kell dobnunk, mert ütközni fog honvédelmi szempontból, mondjuk, NATO-bázis szempontjából is védelmi területként.

Tehát rendnek kellene lennie, de egy csomó tervet elkészítettünk, utána hoztunk döntést, nem fésültük össze a két tervet, most homlokegyenest tulajdonképpen ellenkezik egymással, és nincs vége. És innentől fogva hatalmas összegeket dobál ki ez az ország, mert olyan fejlesztési irányokat vagy olyan módosításokat kell végrehajtani, amikor már a nyolcadik, kilencedik terveket is elkészítik, és utána szólnak, hogy ejnye-ejnye, nem lehet engedélyezni, mert pont beleütközik egy újabb rendelkezésbe, amit Magyarország minden további nélkül meghozott, döntött, viszont nem fésülte össze az előző, megalkotott törvényekkel vagy egyáltalán, az elképzelésekkel. És ez a legnagyobb probléma szerintem most ebben a kérdésben.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Gyenesei István független képviselő úr, 15 perces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon!

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi hozzászólások is, a kétperces reflexiók is tulajdonképpen azt mutatják, hogy a magyar vidék fejlődésének az egyik legfontosabb keretéről van itt szó. Folytathatom ezt a mondatot azzal is: az elmaradottság felszámolásának a feltétele, hogy e vonatkozásban rendezett viszonyok legyenek, áttekinthető legyen, és az összefüggések - amelyek egy részére most Ékes képviselőtársam utalt, az összefüggések is - oly mértékben legyenek rendezettek, hogy azzal a leghatékonyabban lehessen az erre rendelkezésre álló vagy átcsoportosított forrásokat felhasználni. Azt természetes módon tudomásul lehet venni, hogy nem kell új törvényt hozni. Módosításról van szó, ami végső fokon a tartalmi részeket bővíti ki, és bizonyos szabályozási pontosításokat megvalósít.

Nekünk, Somogy megyeieknek - és mondhatnám a Zala megyeiek nevében is és a Veszprém megyei képviselők nevében is - nagyon fontos, hogy ezzel párhuzamosan, együtt készül, és ezt pozitív értelemben mondom, megerősítőleg mondom, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megalkotásáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosítása is. Ez egy jó példa arra, hogy egyszerre és egy időben, összehangoltan kell és lehet cselekedni; ennek van értelme. Így elkerülhetők azok a konfliktusok, amelyek tulajdonképpen a későbbiekben természetes módon keletkeznének ennek elmaradása esetén.

Persze, természetesen ez bizonyos anomáliákat is felvet. Nagyon nehéz különválasztani a részletes vitában felvetendő, módosító javaslat formájában benyújtott vagy benyújtandó javaslatainkat az általános vitában is megemlítendőktől, ezért én elnézést kérek, ha netalántán ez valahol átfedésbe is kerül. De nem tudom kihagyni azt, hogy például Kaposvár országos tájképvédelmi terület övezete minősítésének az előnyei és hátrányai egyszerre jelennek meg, hiszen ez lehetetlenné teszi vagy beszabályozza, bekorlátozza Kaposvár esetében például a szélerőmű és hulladéklerakó helyek elhelyezését.

Ugyanakkor már vannak bizonyos előkészítettségi állapotban levő programok, tervek. Ilyen például a Kapos menti hulladékgazdálkodási program, ahol 84 önkormányzat már komoly pénzügyi forrásokat fordított arra, aminek a korlátozása egy újbóli átgondolását fogja igényelni ezeknek a programoknak, netalántán többletpénzzel és múló idővel, természetesen.

Vagy például nehezen érthető az, ha az elmaradott régiókhoz tartozó Dél-Dunántúl, ezen belül is Somogy megye esetében olyan programok, olyan lehetőség és eszköz, mint például a taszári repülőtér, egyáltalán nem szerepel ma sem a polgári, sem pedig a katonai-polgári fejlesztendő repülőterek között, márpedig ez egy nemzeti vagyon az egyik oldalról, hiszen az ország második legjobban felszerelt, infrastrukturálisan ellátott repülőteréről van szó; ráadásul ahhoz, hogy Kaposvár és térsége valóban logisztikai központtá válhasson, ahhoz egy ilyen repülőtér működése elengedhetetlen. Tehát ezeknek a nem szerepeltetése, a hiánya nyilván azokban a térségekben olyan feszültséget okoz, politikai vitákat indukál, aminek már az elmúlt napokban is, hetekben is ott, abban a térségben jócskán részeseivé váltunk.

Hasonlóképpen úgy gondolom, meg kell említeni azt, hogy az országos rendezési terv indokolásában például nem jelenik meg a hátrányos helyzetek, körülmények csökkentésének az igénye, amiről itt beszélünk tulajdonképpen, és ez az általam egyébként képviselt Somogy megye és Kaposvár, valamint a regionális hatásrendszerekben biztosan nemcsak vitákra ad okot, hanem bizonyos vonatkozásokban a jövőt is bekorlátozza.

Több képviselőtársam szólt, talán Baráth Etele a legélénkebben arról, hogy azoknak a táji és épített értékeinknek, amelyekre büszkék lehetünk, azoknak a védelme mellett a hasznosítása, a használata is legalább ennyire fontos lehet. És amikor a szelíd turizmusról beszélünk, akkor a kerékpárutak építése rendkívül fontos program. Sokan hajlamosak arra, hogy az autópályák, a főútvonalak építése, fejlesztése mellett lekicsinylően legyintsenek, amikor a kerékpárutak építéséről van szó, pedig az élhető élet megteremtésének és az értékek megközelíthetőségének s közben pedig az értékek, a természeti értékek védelmének az egyik legfontosabb feltételrendszere, hogy ezek a kerékpárutak kiépüljenek.

Ezért nem véletlenül nyújtottunk be többen is további kerékpárút-építési elemet ebbe a programba, mint ahogyan a 65-ös, a 68-as és a 67-es utak fejlesztése is rendkívül fontos kérdésként merül fel abban a térségben. Hiszen ha megépül - és most már ez csak karnyújtásnyi távolságra van - az M7-es autópálya, és remény van arra, hogy Pécsig, illetve Pécsen túl, Szigetváron túl Barcsig is megépül, illetve elkészül az M6-os és 60-as út, akkor a két út, a két autópálya közötti észak-déli összeköttetésnek a biztosítása nagyságrendben tudja emelni majd ennek a térségnek az értékeit, ennek a térségnek a kihasználhatóságát. Illetve az ottani munkahelyek száma olyan mértékben emelkedhet, a beruházások, a gazdasági fejlesztések lehetősége oly mértékben növekedhet meg ezáltal, ami ma egy elmaradott térségben elképzelhetetlen. És ez nemcsak Kaposvár megyeszékhelyet érinti, hanem a Drávától a Balatonig az egész térséget, még egyszer mondom, ha úgy tetszik, a dél-dunántúli régiót is.

(13.10)

Tehát ezeknek a gondolatoknak, ezeknek az elvárásoknak a módosításban, a törvénytervezet kiegészítésében való szerepeltetése, úgy gondolom, mindenképpen fontos kérdés. Ennek az igazi vitája - ha úgy tetszik, a "kard ki kard" vitája - minden bizonnyal majd a részletes vita kapcsán fog megjelenni itt a parlament soraiban, hiszen ekkor fog megjelenni igazán a képviselői szándék, érdek és a képviseltek érdekének érvényesítése, ami aztán majd biztos, hogy bizonyos kereteket túllépve nem is biztos, hogy egy területrendezési terv módosítása keretei közé tartozik. De kérem majd a szakértőket, a szakembereket, hogy kellő empátiával fogadják majd ezeket a felszólalásokat, mert biztos, hogy lesz belőlük jócskán.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Gyenesei képviselő úr. Kettő percre Baráth Etele képviselő urat illeti a szó.

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Ha lehetek őszinte, igazán nagy élvezettel hallgatom képviselőtársaim értő hozzászólásait, s mi több, azt gondolom, hogy ez tényleg egy olyan tervfajta, ahol - miután a parlament területi képviseleteket jelent - ez a legtermészetesebb dolog, hogy mindenki a saját térségének kiegyensúlyozott fejlődését kívánja ezzel szolgálni.

Itt csak arra kell felhívni a figyelmet, hogy az a mélység, amit az egyik oldalon el akarunk érni, az legyen arányos a másikra is, és az legyen igaz az egész tervre, tehát nem szabad, hogy különböző helyeken különböző érdekekből más-más mélységet érjünk el. Az, ami elhangzott az előbbi beszélgetésekben, és tulajdonképpen akár Ékes képviselőtársam vagy Gyenesei úr mondott el, ennek a tervnek hihetetlen felelőssége van abban, hogy a legkülönbözőbb ágazati tervek között, a tervek mélysége és magassága között ezt az átjárást biztosítsa, az összhangot biztosítsa, a koordinációját lehetővé tegye.

Ez egy rendkívül nehéz feladat, különösen akkor, amikor valóban új és új fogalmak jelennek meg. Elhangzott Ángyán képviselő úr részéről a honvédségi területek megjelenése, de egyébként az egész megújuló energia mint komplex terület is most épül ebbe be. Kétségtelen, hogy ez egy nehéz pillanata a területrendezési terv felülvizsgálatának, amikor nagyon sok új kategóriával, új fogalommal kellett megjelenni, aminek utána az összes többire hatása van.

Annyi önmérsékletet szeretnék majd kérni - hiszen ezzel elmélyülten fogunk foglalkozni a következő két hétben -, hogy a szintjeit úgy határozzuk meg, hogy tudjuk, hogy abban egységesen, országosan tudunk valamit mondani, utána a következő szintű tervekben - a regionális, a megyei és települési tervekben - döntsék el azt a részletes nyomvonalvezetését annak az útnak. Az út legyen benne, de a pontos nyomvonalát, helyét az adott, kis, részletesebb érdekeknek kell utána majd pontosítani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A képernyő szerint négyen jelentkeztek hozzászólásra: Ángyán József, Domokos László, Hadházy Sándor és Ékes József képviselő urak. Megadom a szót 15 perces időkeretben Ángyán József képviselő úrnak.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nagyon fontos, hogy törvény rögzíti, hogy ötévente fölül kell vizsgáljuk ezeket a terveket. Az élet nem áll meg valóban, és talán az utóbbi időben fölgyorsult. Sok új fogalommal találkozunk, és az európai uniós csatlakozásunk is sok új kategóriát, fogalmat vet föl, amit nyilván ebben a tervben meg kell jelenítenünk.

Megfelel ez továbbá a korszerű gördülő tervezés elvének is, ami azt jelenti, hogy követjük az életet, és a tervbe folyamatosan beépítjük azokat az elemeket, amelyeket az élet elénk hozott. Azt hiszem, így lehet a rendet is megteremteni magunk körül, ha ezeket az új fogalmakat beépítve rendezzük, mindig újrarendezzük a viszonyainkat.

Tehát szeretném leszögezni, hogy nagyon nagy munkát végzett a tervezőgárda is, minden tiszteletem az övék. Annál is inkább, mert néhány problémát föl kell vetni, amit lehet, hogy nem is rajtuk kéne számon kérni. Valóban egyetértek azzal, azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ez az országos területrendezési terv a viszonyainkat is tükrözi valamilyen módon. Nem a tervezőn, a végső formába öntőn lehet számon kérni sokszor azokat a problémákat, amelyek egy ilyen törvényben vagy egy ilyen országos területrendezési tervben megjelennek.

Három kérdéskört szeretnék érinteni, pontosabban, egy kérdéskörből kibontva két másikat mint példát említve szeretnék erről az országos területrendezési tervről és az ehhez kapcsolódó törvényről néhány gondolatot elmondani. Egyetértve azzal, amit épp itt előttem, az előző felszólalásában Baráth Etele elmondott, bizony módszertani, koncepcionális kérdéseket is tisztáznunk kell, a hierarchiákat tisztáznunk kell, és ez értendő a tervezésmetodikai kérdésekre is.

Azt hiszem, hogy a tervezésmetodikai hierarchiát nyilván a viszonyainkból fakadóan nagyon nehezen sikerült megfogni. Ez tükröződik abban, hogy miközben sok-sok új övezeti besorolás és sok-sok új kategória jelenik meg, igazán ezeknek az egymáshoz való viszonya nem tisztázott. És nem igazán tisztázott még mindig, pedig nagyon jó volna, ha ez törvényi szinten tisztázódna, hogy valóban az országos, a térségi és a helyi települési szintek tervezésmetodikái hogy kapcsolódnak egymáshoz, ki, hol, mit szabályoz, milyen jogosítványaik vannak

Őszintén szólva nem egészen világos még mindig, és nem látni azt a teljesen tiszta rendet - és mondom még egyszer, nem a tervezőkön kérem számon ezt a helyzetet, hanem inkább azokon a körülményeken, amelyek körülveszik a tervezőket -, ami pedig eligazítana bennünket ezekben a kérdésekben.

Az övezetek hierarchiája sem világos; ha itt még mindig metodikai dolgot vethetnék föl. Ha most egy adott terület - hogy egy példát is mondjak - több övezetbe is besorolásra kerül, ki, hol, milyen alapon dönti el, hogy a különféle övezetek területhasználati előírásai közül melyiket kell érvényesíteni? Milyen értékrend mentén döntjük el?

Ez az a kérdés, amire talán egy előző felszólalásomban utaltam, hogy az értékrendek nem világosak, így a tervező nem tehet mást, mint hogy nem ad meg hierarchiákat. Sem a területi tervezési szintek közti hierarchiák nem egészen világosak, sem pedig az átfedő övezetek esetén az övezeti hierarchiák kérdése is bizony fölmerül, és ez tág teret nyit - mondjuk így - a lobbizás, a különféle lobbierők érvényesítésének. Attól függ, hogy melyik kerül épp a hierarchiában följebb, hogy ott, abban a térségben ki milyen erővel tudja a saját érdekeit érvényesíteni. Jó lenne ebben világosabban látni.

Nos, ebből levezetve két példát szeretnék idehozni, két övezeti besorolást, amelyeken talán tetten érhető mindez a probléma, amiről itt általában mint módszertani kérdésről szerettem volna említést tenni. Ez a két övezeti besorolás az érzékeny természeti területek ügye, amely korábban benne volt az országos területrendezési tervben, és most kikerült, a másik pedig a már említett, kiemelt honvédelmi terület és honvédelmi terület kategória. Egy kicsit talán állatorvosi lóként is kezelhetnénk, én legalábbis úgy tekintek erre a két övezeti besorolásra és az ezzel kapcsolatos ügyekre, amin valamelyest be lehet mutatni azt a zavart, amit a metodikákban és a döntési hierarchiákban hiányként érzek.

Az érzékeny természeti területek rendszeréhez néhány gondolatot, ha szabadna mondani. A természet védelméről szóló törvény már 1996-ban rendelkezik erről a kategóriáról, leírja, mi a célja. Ez egy területi kategória, egy speciális területlehatárolás. Utána a 2002-es KöM-FVM közös miniszteri rendelet rendezi is területileg. Kijelöli a területeit, pontosan lehatárolja a területeit, kihirdeti ezeket a területeket, sőt ennek az együttes miniszteri rendeletnek az 1. mellélete megadja a térképi adatbázisát is pontosan. Az a térkép létező térkép, tehát nem fantomtérképről beszélek, hanem valóban lehatárolt területekről, kihirdetett területekről, kategóriákról van szó, a mintaterületekről igen fontos, fontos és lehetséges érzékeny természeti területekről van szó. És ez egy fontos területi kategória.

Fölsorolja továbbá a rendelet maga az érintett településeket, és egy teljes katalógust készít, amit ilyenkor egy területnél meg kell adni, ha komolyan veszem azt az adott területi kategóriát. Ezt követően ehhez kapcsolódik egy támogatási rendszer is, ehhez a területi kategóriához. Ez egy önálló támogatási forma az Európai Közösségben. Az előcsatlakozási programok közül a nemzeti agrár-környezetvédelmi program ÉTT-programot indít, az itt gazdálkodóknak speciális támogatási programot. Meg kell tudni mondani, hogy hol ez a terület, mert csak az ott gazdálkodók vehetik igénybe ezt a bizonyos támogatási formát. Mondjuk, Dévaványa környékén lehatárolt ÉTT, túzokos terület van, és az azon a néhány ezer hektáron gazdálkodók juthatnak hozzá forrásokhoz.

(13.20)

Ez a rendszer mint egy európai általános rendszer továbbmegy a nemzeti vidékfejlesztési terv megfelelő intézkedéseiben, sőt most az Új Magyarország vidékfejlesztési programban ugyanezek a területi kategóriák szerepelnek, az ÉTT-program megy tovább kiterjesztve tulajdonképpen. Fokozatosságot előír, hogy ezeket a területeket hogyan fogjuk ebbe a rendszerbe bevonni - ezért vannak a kategóriái -, igen fontos lehetséges területeket. Ebben a sorrendben kéne kiépítenünk ezt a rendszert. Tehát egy világos területi kategóriáról van szó és egy világos európai uniós támogatási koncepcióról, a kettő feltételezi egymást.

Az indok, amit itt olvas az ember, nem igazán érthető a számomra, mert azt mondja, hogy ennek a tervnek a szabályozási kritériumai ebben a kategóriában nehezen lennének megadhatók, pedig ha megnézzük a többi kategóriát, bizony alig van valami szabályozva a többinél is. Jószerivel annyit mond, hogy nem lehetetleníti el, nem lehet olyan területhasználatot kijelölni, ami az adott övezet használatát ellehetetlenítené. Ez igaz az ÉTT-re is, ha az érzékeny természeti területen olyan övezeti intézkedéseket hajtunk végre, ami miatt a gazda nem tudja végrehajtani ezt az intézkedést, vagy azok az élőhelyek eltűnnek, amit védeni akarunk ezzel a gazdálkodással. Ennyit legalább el lehet mondani az ÉTT-ről is, egyébként pedig minden övezetben különbözőek a szabályozási előírások az adott területtől függően.

Ha most a pufferzónában is vesszük az ökológiai hálózatot - különféle pufferzónák vannak -, mindegyikben mások a kezelési előírások. Nem lehet egységes szabályt erre hozni, de azt igen, hogy az adott övezeti besorolás ne lehetetlenüljön el, hogy egyáltalán lehessen ezt a rendszert folytatni. Erre kísérletet teszek majd módosító indítvány formájában, hogy leírjam, hogy mi is legyen az a közös szabályozás, ami az ÉTT-rendszert mégiscsak visszahozhatná ide, mert talán sikerült érzékeltetnem, hogy egy teljesen reálisan létező, területileg lehatárolt, európai támogatási rendszerrel összekapcsolódó területi kategóriáról van szó. Valóban országos ügyről van szó, 3,2 millió hektár érintett ezzel a kategóriával, tehát nem lenne szerencsés, ha épp ez a kategória innen kikerülne. A magam részéről javaslom, hogy ez a kategória kerüljön vissza, és ehhez azt, amit lehet, én módosító indítvány formájában igyekszem majd megtenni. Ez volt az egyik példám, hogy hogyan kerül ki ilyen viszonyok közt egy rendszerből például ez az övezet.

Ugyanakkor van egy másik példa, a honvédelmi területek és a kiemelt honvédelmi területek ügye. Az előzményekről talán annyit érdemes elmondani, hogy a terv valóban a szakértői, bírálati fázisban nem tartalmazta ezt a honvédelmi övezetet, egyiket sem. A közigazgatási egyeztetés fázisában, nem a tervfázisban került be, tehát ez nem egy szakmai tervelem - bocsánatot kérek -, a szakma nem is látta jószerivel, valamikor a közigazgatási egyeztetés fázisában kerülhetett ez be olyannyira, hogy a terv opponensei utólag sem igazán látták ezt a tervelemet, megítélni sem tudták nyilván ennek megfelelően.

Érdekes az is, itt bizonyos nemzetbiztonsági kérdéseket is felvethet persze, hogy mennyire szokás nyilvánosságra hozni a katonai objektumainkat és a katonai övezeteinket meg az ottani fejlesztési elképzeléseinket. Én ezt nem tudom megítélni, de eddig jól megvolt a honvédség anélkül, hogy egy ilyen kategóriát a terv tartalmazott volna. Ez nem az én dolgom, én nem vagyok nemzetbiztonsági szakértő, de úgy feltételezi az ember, hogy nem szokás talán ezzel kiállni a nagyvilág elé, hogy hol vannak a nemzetbiztonsági szempontból fontos kulcsterületeink. Én ezt nem tudom megítélni, de azért az furcsa - és megint csak arra szeretnék mutatni, hogy ilyen lopakodó tervezésről lehet itt szó - , hogy a honvédelmi és a nemzetbiztonsági bizottságot ki sem jelölte a parlament, hogy ezt a kérdést vizsgálja meg, hogy szabad-e nekünk ezeket ilyen módon közkinccsé tenni, ha szabad így mondanom.

Az általános indoklásból is arra gondolok, hogy ez utólag kerülhetett bele, nem is tartalmaz erre vonatkozóan egyetlen sor utalást sem, tehát a törvény általános indoklásában nem látunk erre egy mondatot se, de egy szót sem. A részletes indoklásban több paragrafust érint ez, tehát öt paragrafust érint ez a bizonyos honvédelmi terület. Ebből nem világos az indoklás három esetben, hogy miért - a részletes indoklásról beszélek -, két esetben pedig nem is szerepel indoklás, tehát nem jelenik meg az indoklásban egyáltalán ez a kategória.

Most a problémákról is szeretnék beszélni, ami aztán ebből fakad, nyilvánvalóan ebből fakad, és ezért mondtam egy előző felszólalásban hangsúlyosan talán, hogy jobban járunk, ha ezeket a kérdéseket nem a tervezőre bízzuk, vagy valamilyen közigazgatási fázisban csúsztatunk be ilyen terveket, hanem megvitatjuk ezeket a kérdéseket, társadalmi vitára kell hozni.

Milyen problémákat vet fel, hogy egynéhányat hadd mondjak még: övezeti előírások konfliktusa, már valamelyest említettem. Ha egy terület több övezetbe tartozik, mondjuk, honvédségi övezetbe, Natura 2000-es övezetbe, ökolgóiai hálózati övezetbe, vízbázisvédelmi övezetbe, sorolhatom, akkor tessék mondani, ki hol dönti el, hogy ezek közül melyiknek a szabályrendszere érvényes az adott területre.

A nemzetbiztonsági kérdéseket már említettem. Bejöhet-e így utólag egy tervbe egy ilyen tervlap? Nem tudom, felsorolva helyrajzi szám szerint is a hozzátartozó területeket. Társadalmi, szakmai egyeztetést feltételezne az ember, ha egy ilyen új layer jelenik meg egy tervben. Ennek nyoma nincs. És a szakmai törvényeket kell előtte módosítani, gondolom én, a mögöttes szakmai törvényeket és rendeleteket, vitát lefolytatva szakmai törvényeket, rendeleteket hozni, hogy utána annak a tanulságait be lehessen építeni az országos területrendezési tervbe, nem a végéről kezdeni. Nagyon nagy konfliktusokat kódol egy ilyen módszer, ha ilyen módon készítünk el egy tervet.

Milyen konfliktusok lehetnek? Néhány példát hadd mondjak! Egybevetettem ezeket a térképlapokat, ezeket a layereket, az egyes övezetek layereit. Milyen átfedések vannak? Nagyon izgalmas dolgokat lát az ember. Egészen bizonyosan konfliktus származhat abból, ha a kiemelt honvédelmi övezet térképét az országos ökológiai hálózattal, a 3.1 melléklettel egybevetjük. Mondjuk, ez jelzi például ilyen területeken a konfliktust, mint Bugac, Tatabánya környéke, Balaton-felvidék egész területe, Pécs környéke - nem akarok az aktuálpolitikára utalni -, Debrecen környéke, ahol ezek átlapolnak egymásra, például az ökológiai hálózat és a honvédségi területek. De más területekkel is átlapol ez, egybevehető ez a tájképvédelmi layerrel, a 3.5 melléklettel, ott is érdekes átfedések vannak, nem tudom, mennyiben szolgálja a tájkép védelmét, vagy a két szempont mennyire egyeztethető össze adott esetben. A kulturális örökségvédelmi területekkel is egybelapol, a felszín alatti és felszíni vízbázisaink területeivel is itt-ott, sok helyen egybevág. Ezeket tisztázni kell, hogy milyen értékrend szerint akarjuk ott a területeket felhasználni, és nem egy layert betenni egy országos területrendezési tervbe, mert ezzel kódoljuk ezeket a konfliktusokat.

Azt szeretném javasolni végezetül, miután a 15 percem lejárt - talán sikerült egyrészt érzékeltetnem, hogy itt olyan konfliktusokat kódolunk, amiket nem kéne -, azt szeretném javasolni, hogy ezeket a vitákat folytassuk le, amik ebben kódolva vannak. Ezt a problémát vegyük egyelőre innen ki, ez nem itt kezelendő, mint ahogy a vasúti szárnyvonalak ügyében is le kell hogy folyjon az a vita (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami eldönti, hogy kellenek ezek nekünk vagy sem, és azt követően lehet az országos területrendezési tervbe bevenni.

Kérem a tisztelt Házat, hogy fontolják meg ezeket a módosító javaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Ángyán képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Bebes István képviselő úrnak.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Ángyán József képviselőtársam hozzászólásához nem kívánok most természetesen semmilyen szempontból megjegyzést fűzni, hanem inkább egy másik részhez szeretnék, hiszen ez a törvény tartalmaz is egy kiegészítést többek között a történeti települési terület övezetével kapcsolatosan. Ez meghatároz számos olyan feladatot, amelyet az alcím kiegészülése magával hoz. Többek között szeretném jelezni, hogy Körmend is egy ilyen település, amelyben egyrészről megjelenik egy történeti településközpont, egy történeti kert, aztán várhatóan régészeti lelőhely, ami természetesen ezt magával hozza.

Ezeket a feladatokat számunkra ténylegesen kijelöli majd a területrendezési tervről szóló törvény, fűszerezve többek között egy ugyanolyan problémával, mint amit Sátoraljaújhely esetében is tapasztalatunk: hihetetlen nagy átmenő forgalom van a 8-as úton kamionokkal és személygépkocsikkal fűszerezve, most már több mint egy évtizedes problémakörrel.

(13.30)

Azt hiszem, innen kezdve érthető Hörcsik Richárd képviselőtársam azon igénye, hogy valahol ebben bizony jelenjenek meg ezek az elkerülő szakaszok, hiszen egy olyan problémát kezel, ami nemcsak helyi probléma, nemcsak helyi gond, hanem térségi feladat is, térségi gond is, amelynek a megoldása várat magára, és ezt a feladatot igenis ki kell jelölnünk saját magunk számára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Bebes képviselő úr. Tizenöt perces időkeretben Domokos László képviselő úr hozzászólása következik.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tárgyalása során egy-egy képviselő összeveti az országos területrendezési terv javaslatait, elemzi, hogy azok hogyan valósulhatnak meg, mit tartalmaznak saját választókerületüket illetően is. Mielőtt azonban hozzászólásomban saját Békés megyei ügyeinkkel, választókerületemmel, illetve a Békés Megyei Közgyűlés elnökeként, illetve a területfejlesztési tanács elnökeként a megyét érintő konkrét észrevételeimet venném sorra, engedjék meg, hogy majd néhány általánosabb jellegű, a törvényjavaslat egészét érintő véleményt is megfogalmazzak.

A dokumentáció, amely előttünk fekszik, kétségek nélkül mondható, hogy sok szakmai munkát, de talán minőségében vitatható eredményt hozott. A tervezet a törvény előkészítéséért felelős szakemberek, a jogászok, a tervezők és az ágazatok képviselőinek sokoldalú egyeztetését is viseli a maga arculatán. A megyei területfejlesztési tanácsoknak, a megyei önkormányzatoknak lehetőségük volt erre két alkalommal is, hogy kifejtsék véleményüket, ahogyan azt meg is tettük az adott fázisban lévő törvényjavaslatokkal kapcsolatban, de amiről Ángyán professzor úr is szólt, bizony ezek egy része nem volt számunkra ismert az egyeztetések folyamán, mert a kormányzat később helyezett be olyan fogalmakat, olyan jelölési rendszereket, amelyek még a társadalmi vita folyamán nem voltak ismertek. Ez valóban felveti a lopakodó törvénykezés kérdését, hogy ugyanarról a törvényről beszéltek-e a szakemberek, mint amit aztán itt a kormányzat a parlament, a képviselőtársaink elé helyezett.

A megyei önkormányzat által tett észrevételek egy része ugyan beépítve látható az anyagban, de sajnos több, Békés megyében fontos térszerkezeti elemnek a megye számára előnyösebb szerepeltetése nem történt meg, jó néhány javaslat elvetésre került, sőt a korábban, vagyis ma még érvényes rendezési tervhez képest nemcsak a megyében, hanem az ország jó néhány területén visszalépések történtek. Jelentős szabályozási teret engedett ki az országos rendezési terv mint törvényi keret, és alacsonyabb jogszabályi keretek közé kívánja helyezni. Ez különösen olyan elemeknél okoz gondot, ahol országos koordináció van: az összes infrastrukturális kérdés, az összes út, vízrendezés, nagy területi felhasználások, biztonsági kérdések. Ezek mind-mind olyan területek, amelyek ha országos törvényi keretek között nincsenek szabályozva, attól kezdve a koordináció elvész, és nemcsak - ahogyan elhangzott - a sátortetők méretével lesz vita, hanem egyáltalán az utak nyomvonalának megtervezhetősége, egy-egy település rendezési terve is teljesen bizonytalan alapokra fog helyeződni.

A törvény alkalmazása a térségi és megyei területrendezési tervek készítését kell hogy elősegítse, erről szól az egymásra épülő törvénykezési rendszer. Itt valóban fontos az, hogy a fogalmi kategóriák értelmezése egyértelmű legyen, kellően pontos, egzakt megfogalmazások legyenek, illetve amennyiben új fogalmakat vezet be, azok is egyértelműen beépítettek, a rendszerbe illeszkedők legyenek. Ez nem minden esetben történt meg a tervnél. A rendtevés nagyon szép professzori elvárás, ebben itt többen is megszólaltak, de végeredményben anarchiát teremt jó néhány területen, ahol egyébként a jó szándék a rend lenne. S ha azon a mércén nézzük a törvényt, hogy javít-e a mai állapotokhoz képest, akkor azt lehet mondani, nem annyira egyértelmű, ezáltal kiszámíthatatlanabbá, rendetlenebbé teszi, hogyha ez a törvény ily módon kerül elfogadásra, ahogyan most a Ház asztalán fekszik.

A területrendezésben és a területszervezésben részt vevők számára kötelező előírás, hogy az országos és a térségi megyei területrendezési tervekben rögzített infrastruktúrák nyomvonalait kismértékű pontosítási lehetőséggel ugyan, de szerepeltetni kell a településrendezési tervekben is.

Kedvezőtlen, hogy sok ilyen hálózati elem nyomvonala úgy szerepel a hatályos törvényben és a javaslatban is, hogy azok kijelölésére nem került sor, azaz nem készültek műszaki, környezeti megvalósíthatósági tanulmányok, nem kerültek lefolytatásra azok az eljárások, amelyek ehhez szükségesek lennének, ezt megalapozottá tennék. Ezek nélkül viszont a településrendezési tervekbe átvett nyomvonalak megalapozatlan és indokolatlan korlátozásokat jelenthetnek az érintett tulajdonosok és az önkormányzatok számára is. Ezért indokoltnak tartom előirányozni, hogy záros határidőn belül a törvényben tervezett valamennyi műszaki infrastrukturális elemre készüljenek el azok a műszaki, környezeti megvalósíthatósági tanulmányok, melyek lehetővé teszik a nyomvonalak megalapozott kijelölését. Enélkül egyébként a megyei tervekben sem lehet érdemi pontosítást elvégezni, a rend, az összehangolás így nem jöhet létre.

Nem tartom szerencsésnek, hogy nem történt érdemi változás a terv, illetve a törvény által alkalmazott jelölési rendszerben. Már a hatályos törvény alkalmazásában és érvényesítésében is problémát jelentett, hogy a tervben nem kerülnek megkülönböztetésre a meglévő elemek a tervezett elemektől, azon belül pedig azoktól, amelyek helyének meghatározását előzetes tervek már kijelölték, illetve azoktól, amelyeknek szükségességét rögzíti ugyan a terv, de megvalósíthatóságukra eddig nem készültek tanulmányok, konkrét nyomvonalak. A megkülönböztetés ebben a vonatkozásban nem egyszerű ábrázolástechnikai kérdés, hanem ennek következménye kellene hogy legyen a továbbtervezés során történő pontosítás megkülönböztetett szabályainak megfogalmazásában.

Amint hozzászólásom elején említettem, az egyeztetési eljárásban Békés megyét érintően tett észrevételeink, kifogásaink egy része nem lett figyelembe véve, s így a jelenleg hatályos törvény tartalmához képest a térség számára a javaslat visszalépést jelent. Kifejezetten hátrányos, hogy az M44-es számú gyorsforgalmi út nyomvonalát Kecskemét térségétől kiindulva csak Békéscsabáig jelöli a javaslatban, ellentétben a hatályos tervvel, amelyben a nyomvonal Gyula városáig, pontosabban a román-magyar országhatárig terjed, megteremtve a gyorsforgalmi közúti hálózatok kapcsolatának lehetőségét a román oldalon tervezett gyorsforgalmi úthálózathoz. Ráadásul ott éppen most folyik a fejlesztés az arad-nagyváradi nyomvonal tekintetében, amely 2010-re elkészül, de a magyar oldal ehhez nem viszonyul, még a rendezési terv szintjén is visszalép ehhez a tényszerű helyzethez képest. Azt gondolom, ez egyértelműen jelzi, hogy itt majd bizonyosan módosító javaslatról kell döntenie a Háznak. Ez annál is inkább érthetetlen, mert a nemzeti infrastruktúra-fejlesztési terv megbízás alapján a javaslatból hiányzó autóútszakasz vonatkozásában egyébként jelenleg is a nyomvonalváltozatok kimunkálásán dolgozik. Nyilvánvaló, ha egy állami hivatal azt látja, hogy ez kikerül a rendezési tervből, abba is hagyja az ilyen jellegű munkát.

(Nyakó István elfoglalja jegyzői helyét.)

Indokolt továbbá, hogy kifejezett igényük mellett a romániai Arad megyei tanács és a román útügyi szervek szándéka és törekvése, hogy a két megye gyorsforgalmi úthálózata a feltételek megteremtését követően mielőbb csatlakozásra kerüljön. A nyomvonal kijelölésének és az országhatárral való metszéspont meghatározásának az elősegítése, gyorsítása a szándéka annak a munkacsoportnak is, amelynek 15 országgyűlési képviselő, polgármester és megyei közgyűlési elnök is tagja, közöttük magam is, illetve az elnök úr, Lezsák Sándor úr is, aki éppen most házelnökként vezeti ezt az ülést.

(13.40)

Hasonlóképpen kedvezőtlen visszalépés a hatályos országos tervhez képest a 46. számú főút nyomvonalának lerövidítése, amely a hatályos terv szerint Mezőberényt követően Sarkad térségében az országhatárig tart. Nem elfogadható azoknak a főúti települést elkerülő tervezett szakaszoknak a hiánya, amelyek a települések tehermentesítését, az élhető lakókörnyezet megteremtésének előfeltételét biztosították a hatályos tervben.

Itt jó néhány képviselőtársamnak jelezték különböző települések elkerülő útjairól, hogy ez hiányzik, és azt nem lehet más alacsonyabb rendű tervben befejezni, hiszen erről a magyar infrastruktúra-fejlesztés dönt, minden szempontból központosított állami utakról van szó, nem lehet alacsonyabb törvényi szabályon kívüli keretek közé helyezni. Én is mondok rá példát, hiszen Békés megyében összesen hat elkerülő utat vesz ki a már meglévő tervekhez képest úgy, hogy ezek egy részét tervezni is kezdték. A 47. számú útnál Mezőberény, Csorvás, a 44. főútnál Békésszentandrás, Szarvas és Kondoros, a 470. számú főút esetében pedig Békés elkerülő szakaszait veszi ki ez a rendezési terv, és utána úgy tünteti fel, hogy nem is kívánja ezen települések elkerülését biztosítani.

További elem még a Budapest-Szolnok-Békéscsaba-Lőkösháza-országhatár transzeurópai áruszállítás és országos törzshálózati vasúti pálya korszerűsítésének előkészítése, a vasútfejlesztés biztosította lehetőségek kihasználása, elkerülhetetlen logisztikai központok, szolgáltató bázisok létesítése.

Megítélésem szerint ezért fontos lenne az országos területrendezési tervben a dél-alföldi körzetben további békéscsabai vasúthoz kapcsolódó részközpont kijelölése logisztikai tekintetben.

S még egy fontos terület, amely már más országrész kapcsán elhangzott, ezt láthatóan a rendezési terv koncepcionálisan szintén kiveszi, ez pedig, hogy a betervezett javaslat szűkíti a hatályos tervben szereplő repülőterekre vonatkozó kategóriákat. Ennek következtében a nemzetközi kereskedelmi repülőtérré fejleszthető repülőterek kategóriája nem szerepel a javaslatban. Így Békés megyében a békéscsabai repülőtér, amely jelenleg ebbe a kategóriába van még besorolva az érvényes rendezési terv szerint, más regionális repülőterekkel együtt kikerül a tervből.

A regionális repülőterek hálózatának fejlesztése országos érdek. Erre utal az országos területfejlesztési koncepció is, amelyet szintén a Ház fogadott el egyébként, amikor a szakpolitikák számára meghatározott területi prioritások között célként rögzíti, hogy további regionális repülőterek kialakítása valósuljon meg. Az országos fejlesztési célokkal összhangban indokoltnak tartom a javasolt tervi kategóriák bővítését, és a békéscsabai repülőtér szerepeltetését. Ezekben a konkrétan említett területekben pedig módosító javaslatok benyújtására is sor kerül, és képviselőtársaimat is erre kérem, hogy ezt támogassák, hiszen ez a rendtevés minimumfeltétele, hogy a térségek számára legfontosabb és országosan koordinált fejlesztési elemeket az országos rendezési terv tartalmazza.

Miért is kellett arról szólnom, hogy ezek a fejlesztési elemek nemcsak Békés megyei szemszögből problémásak? Ez pedig kimondottan az, hogy a határ menti kérdésekben, hiszen éppen 2007. január 1-jétől Románia is európai uniós taggá vált, úgyhogy a határ két oldalán lévő fejlesztések még fokozottabb összehangolásának az igénye jelenik meg. Ehhez képest a rendezési terv visszalépést jelez akár gyorsforgalmi út, akár alsóbbrendű utak, akár pedig a vasút és a repülőtér viszonylatában is, amely éppen a határmentiségből adódó hátrányok feloldását legalább terv szintjén biztosította volna. Ezért a visszalépés elfogadhatatlan számomra ilyen módon mint a Békés Megyei Közgyűlés elnöke és megyei képviselő számára is. Nem tudjuk így elfogadni, nem tudom elfogadni a törvénytervezet ez irányú visszalépését, módosítását.

Utolsó gondolatként szeretném kiemelni, hogy bizony a megyei rendezési tervek közül Békés megye is elkészítette egy több mint tízéves tervezési fázis eredményeképpen egy korábban, már húsz éve elkészült rendezési terv teljes felülvizsgálatát. Ez mutatja, hogy nagyon komoly szellemi munkán, döntési és egyeztetési folyamaton van túl jó néhány más megyéhez hasonlóan is, és rendkívül fontos olyan koordinációs területeket kell rendeznie egyébként a megyei rendezési tervnek, ami, ha az országos rendezési terv nem ad kellő kapaszkodót, nem ad fogalmi és szerkezeti válaszokat, akkor gyengíti a megyei koordinációt, és gyakorlatilag teljes mértékben a települések rendezési tervét is.

Miért fontos ez? Enélkül nem lehet majd fejlesztéseket, nem lehet EU-s forrásokat bevonni, hiszen ha a rendezési tervek körül nincs rend, akkor az egész ország fejlesztési folyamatai leállhatnak, az összehangoltság hiányzik.

Az egymás mellett lévő országok együttműködését pedig csak országos rendezési terveken keresztül lehet biztosítani. Ezt is megvonná ez a törvénytervezet, ezért azt gondolom, csak jelentős korrekció után lehet az elfogadásáról gondolkodni. Ebben viszont kérem az együttműködést minden képviselőtársamtól.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Domokos képviselő úr. Megadom a szót két percre Hörcsik Richárd képviselő úrnak.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden, Domokos képviselőtársam egy új fogalmat említett, a határ menti együttműködés fogalmát.

Úgy hiszem, hogy ez rendkívül fontos, különösen azon térségek számára, ahol jelentős határ húzódik, még akkor is, ha Schengennel ezek megnyíltak, mert korábban elzártak egymástól bennünket. Például a Bodrogköz egy része hagyományosan Királyhelmechez csatlakozott, azonban a határ elvágott bennünket tőlük.

Most, amikor kinyíltak a határok, akkor szembesülünk azzal, hogy a két térség alapvető lételeme, úgy a magyar, mint a szlovák részről, hogy a területrendezési terveket harmonizáljuk. Ezt konkrétan látom a választókörzetemben is, hogy megépült magyar oldalon az út, és nincs szlovák folytatása.

Arra kérem államtitkár urat, abban tegyen lépéseket - ahogy tudomásom szerint az Interreg III. programban ez benne szerepelt, például Sátoraljaújhelynél is -, hogy a szlovák féllel konzultációkat folytassanak az ügyben, hogy a két térség területrendezési terveit harmonizálják - ez nyilván nem a minisztérium, hanem a megyei közgyűlések egyik feladata -, elkerülvén azt, hogy olyan beruházásokba kezdjenek a másik oldalon, ami nálunk nem folytatódik, például az útépítésben.

Azt hiszem, hogy ebben én pozitív példákat is tudok említeni Zemplén térségében, akár például a kerékpárút vonatkozásában, ami szlovák oldalról folytatódik, csak össze kéne kötni.

S még egy dolog. Számunkra nagyon fontos, hogy a térségben például repülőtér legközelebb csak Debrecenben vagy Miskolcon van. De van Kassán, ami 45 kilométerre van. Csak egy 20 kilométeres utat kéne felújítani, amelynek a fele magyar, a másik fele pedig szlovák. Erről már tárgyalunk, benne van a két megye fejlesztési tervében. Úgy vélem, ez egy pozitív olvasata annak, amit Domokos képviselőtársam említett.

Köszönöm szépen. (Dr. Salamon László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, 15 perces időkeretben.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már több alkalommal elhangzott az egyeztetés kérdése. Való igaz, rengeteg egyeztetés történt, de úgy látom, úgy érzem, és a környezetemből is azt hallom, hogy nem elegendő egyeztetés.

Ez egy rendkívül nagy jelentőségű törvény, az egyik legjelentősebb törvény a parlament és az ország életében. Éppen ezért meg kellene követelünk a szakminisztériumtól azt, hogy amikor egy törvényt elfogadunk - ezt egyébként 2003-ban fogadtuk el -, akkor azonnal kezdődjék meg ennek a törvénynek a felülvizsgálata, kezdődjön el az a műhelymunka, amelyet egyébként maga a törvény is előír: ötévente felül kell vizsgálni.

Úgy gondolom, itt mulasztás történhetett, hiszen ez a törvény nem lett megfelelőképpen előkészítve, és most a tisztelt Ház egy olyan anyagot tárgyal kínnal és keservvel, amelyet meg kell tárgyalnia, el kell fogadnia, de ez a törvénymódosítás megint nem lesz olyan színvonalú, amelyet saját magunktól elvárnánk, amelyet tőlünk a lakosság és az érintett érdekképviseletek elvárnának. Ez sajnos szomorúsággal tölt el.

(13.50)

Az egyik felem tehát azt mondja, hogy igazából jobb lenne ezt a törvényt visszavonni, a szükséges egyeztetéseket elvégezni, és majd úgy kerüljön a tisztelt Ház elé. Ugyanakkor vannak a törvénynek olyan elemei, amelyek mindenképpen elfogadásra méltóak és javasolhatóak, és szükségesek is. Éppen ezért most azt az álláspontot képviselem, hogy igen, tárgyalja a parlament ezt a törvényt, fogadjuk el úgy, ahogy el lehet fogadni, de az volna a kérésem és javaslatom, hogy ezt követően azonnal kezdődjék meg egy megfelelő minőségi előkészítő munka, és ne öt év múlva, hanem ha lehet, ha megérik, hamarébb vizsgáljuk felül ezt a törvényt, és a most szóvá tett, de a törvényalkotás folyamatában ki nem javítható hibákat a következő rövid időszakban próbáljuk meg kijavítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bevezető után néhány konkrét kérdéssel is szeretnék foglalkozni. Három csoportot alakítottam ki, az első a közlekedésről szól. Most nem egy olyan kérdéssel szeretném kezdeni, hogy egy újabb dolgot szeretnék betolni a törvényjavaslatba, hogy valamit még építsünk meg, mert hiányzik belőle - nyilvánvalóan lesznek ilyen javaslataim is, hogy a hiányokat pótoljuk -, hanem valami olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amely szerintem nem egészen átgondolt és nem kellőképpen leegyeztetett, és talán nem is szükséges eleme a törvényjavaslatnak, ez pedig a váci Duna-híd kérdése. Indoklás: én azt mondom, hogy gondoljuk újra ennek a létesítménynek a szükségességét. Valóban szükséges ez a létesítmény? Milyen igényeket elégít ki? Milyen hatásai lesznek? Egyáltalán van-e ennek hatástanulmánya?

Szeretnék emlékeztetni most egy másik beruházásra, mégpedig az M0-s északi hídjának kérdésére, amikor is több település kért leágazást, például Szigetmonostor, Horány, és akkor környezetvédelmi és vízbázisvédelmi szempontból az a döntés született meg, szerintem helyesen, hogy nem lehet leágazást építeni, hanem majd valamilyen más módon próbálja meg a közlekedési tárca kielégíteni ezen települések, illetve az ott lakók igényeit. Megjegyzem, ez a megoldás a mai napig nem született meg, és igazából kérdéses az M0-s északi hídjának a forgalomba helyezhetősége. Tudjuk jól, hogy ez év augusztusában valószínűleg el fog készülni, de van egy bírósági határozat, amely alapján a forgalomba helyezés csak akkor történhet meg, ha Szigetmonostor önkormányzata ehhez hozzájárul.

Egy ugyanilyen jellegű problémát generál a váci híd, hiszen az is a Szentendrei-szigetre fog megérkezni. A Szentendrei-sziget egy kiemelt jelentőségű, nemcsak a főváros, hanem a térség ellátását biztosító vízbázis, és igen, egy ilyen közlekedési folyosó kialakítása nagyon komoly veszélyeket jelent a vízbázisvédelem szempontjából és természetvédelmi szempontból is. Tehát itt igazából az a dilemma állt elő, hogy az egyiket lehet, a másikat nem lehet, pedig ugyanazok az érvek szólnak mind a kettő ellen és mellett is, természetesen. Tehát én majd egy olyan módosító javaslatot fogok talán meglepetésszerűen benyújtani, hogy ezt a kérdést gondoljuk át, és most ebből az országos területrendezési tervből emeljük ki a váci híd kérdését.

Itt visszautalnék Baráth Etele képviselőtársam felszólalására, amikor azt mondta, hogy az M0-s északi híd üzembe helyezése, forgalomba helyezése egy új helyzetet fog teremteni a Dunakanyarban, és sajnos ez valóban be fog következni, és inkább a jobb partot fogja ez érzékenyebben érinteni, mint a bal partot. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az M11-es folyosó is el fog készülni - nagyon helyesen tartalmazza az OTrT módosítási javaslat -, akkor az M11-es, amely Esztergom irányába köti össze, hidalja át az országhatárt Szlovákia és Magyarország között, és az M0-s északi hídja két olyan közlekedési folyosó lesz, amely között értelemszerűen egy tranzitforgalom fog beindulni, ha akarjuk, ha nem, és egy nagyon érzékeny, sérülékeny, természeti és kulturális örökségekkel sűrűn megáldott térséget, az ott élőket és az ott lévő természeti és kulturális örökséget fogjuk egy ilyen, ma nem felbecsülhető, nem megbecsülhető forgalommal terhelni. Én erre a veszélyre szeretném tisztelettel felhívni a figyelmet.

Nyilvánvaló, hogy ez a problémakör érinti az M0-s budakalászi megtorpanását, és nagyon helyesen azért támogatom a törvény tárgyalását és elfogadását, mert végre rendezni fogja az Üröm-Pilisborosjenő és a továbbvezető folyosó kérdését, hiszen ezek a települések nagy ellenállók voltak ez idáig, és emiatt sajnálatos módon az M0-s továbbtervezése és engedélyeztetése nem történhetett meg. Most úgy gondolom, ez a terv egy nagyon komoly lépést tesz annak irányába, hogy a továbbtervezés és engedélyeztetés folytatható legyen.

A közlekedési rendszereknél maradva még szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért voltak és vannak visszalépések is a településeket elkerülő, úgynevezett tehermentesítő utakkal kapcsolatban. Itt megint szeretnék megállni, és szeretném a véleményemet megfogalmazni a tekintetben, hogy szerintem nem elegendő arról dönteni, hogy hol épüljenek elkerülő folyosók, elkerülő utak, hanem rendezni kellene ennek a környezetét is. Ugyanis óhatatlan, és azt tapasztaljuk általában, hogy ahol elkerülő utak épülnek, ott előbb-utóbb megjelennek a kereskedelmi egységek, utána az ipari övezetek, utána a lakóövezetek, és érdekes módon megint átkelési szakasz alakul ki, és fölmerül az újabb igény, hogy akkor újabb elkerülő utakat kell építeni, mert tarthatatlan már ez a helyzet. Itt, ebben az országos területrendezési tervben kellene szabályozni, megfogalmazni és meghatározni azokat a védőterületeket, amelyek elkerülő útként fogják hosszú távon megtartani ezeket az utakat. Ez a koncepció, ez a szándék ebből a törvényjavaslatból is sajnálatos módon erősen hiányzik, és szeretném felhívni a minisztérium tisztelt figyelmét arra, hogy a következő egyeztetési fázisban ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kell.

Ángyán József képviselőtársam is elmondta, hogy itt olyan átfedések, egyszerűen nevetséges átfedések vannak, amelyek majd a terv végrehajtását egyszerűen lehetetlenné fogják tenni. Amikor egy közlekedési folyosó egy vízbázis belső védőterületén, idomán akar keresztülmenni, azt nem tudják végrehajtani, akár kerékpárút, akár elkerülő út, akármicsoda, mert a vízgazdálkodásról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy ott építeni semmit nem lehet, azok már le vannak határolva, tehát azokat fölülvizsgálni, módosítani nem lehet, és ha ott egy szerencsétlen önkormányzat, mondjuk, kerékpárutat akar építeni, vagy akár az állam egy elkerülő utat akar építeni, azt nem fogja megtenni, mert a törvények erre nem adnak majd lehetőséget. Tehát ez megint csak egy átgondolatlan, nem végiggondolt, felületes, elnagyolt megoldásra utal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visegrád és a Dunakanyar is természetesen nagyon érzékeny terület, tájképi, természeti értékek sora található ott. Messzemenően támogatható, és a helybéli lakosság is, azt gondolom, most már elfogadja azt, hogy igen, ezeket az értékeket védeni kell, és nem lehet mindent fejleszteni. Ez nagyon helyes. Ugyanakkor arról is kell gondoskodni, hogy az ott élő emberek megélhetését valahogy biztosítsuk.

(14.00)

Valamilyen lehetőséget adjunk nekik, ha építeni, fejleszteni nem lehet, mert országos érdek, való igaz, meg a mi érdekünk is, hogy ezek az értékek megmaradjanak; tehát valamilyen lehetőséget biztosítani kell számukra. Ez a rendezési terv ezzel a kérdéssel - most nem a Dunakanyarról beszélek, hanem az egész országban található értékvédelemről - nem foglalkozik, hanem nagyvonalúan azt mondja, hogy ezzel a kérdéssel most nem foglalkozom, hanem a költségvetés vagy más törvények kezelni fogják ezeket a problémákat. De azt látjuk, hogy nem kezelik ezeket a kérdéseket más törvények. Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel valamilyen formában komolyabban kellene foglalkozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Idő hiányában már csak egyetlenegy kérdéssel kívánok foglalkozni - szerintem ez az egyik legizgalmasabb kérdés -, a Duna-Tisza közi homokhátság kérdésével. A törvénytervezet foglalkozik a bányanyitás lehetőségével, de például a kavicsbányák nyitását nem szabályozza le, hanem a települési önkormányzatok hatáskörébe utalja. Ennek persze örülhet néhány önkormányzat, ez kétségtelen, hiszen mezőgazdaságilag nem használható, úgymond értéktelen területet jó pénzért el lehet adni. De nagyon jól tudjuk, hogy milyen hatással jár egy-egy kavicsbánya nyitása. Azt eredményezi, hogy a talajvízszint egészen nagy sugarú körben igen jelentős mértékben lecsökken. Az elsivatagosodás - ez nem tréfadolog - veszélye jelentősen megnő, és ezek a folyamatok nem visszafordíthatók.

Úgy gondolom, hogy itt a kormányzat, az állam felelőssége fokozottan kell hogy jelentkezzen. Ezért mindenképpen szorgalmazom, hogy ezt a részét az előterjesztő gondolja végig, és a szükséges módosító javaslatokat akár bizottsági szinten, akár más szinten meg kell fogalmazni annak érdekében, hogy ez az országrész használható, lakható maradjon. Megjegyzem egyébként, hogy jelenleg sok száz millió forintot költ a kormányzat erre a problémakörre, a tervezés elkezdődött, foglalkoznak is vele, de nem komplex módon, hanem csak szűk szakmai szinten foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de mégis foglalkoznak vele. S ha a vízpótló rendszert ki akarják építeni, az nagyon sok milliárd forintba kerül. Ez a két dolog teljesen ellenkező hatású. Most kellene végiggondolni, hogy lehet ezt a kérdést kulturált módon megoldani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Hadházy képviselő úr. Két percre megadom a szót Baráth Etele képviselő úrnak.

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Kedves Képviselőtársaim! Ígérem, hogy többet nem fogok kétpercezni, csak nagyon igazat szeretnék adni és megismételni, amit a vezérszónoki hozzászólásomban ajánlottam és mondtam, mert az teljesen összefügg azzal, ami képviselőtársaim részéről elhangzott, hogy a mai vita, az előző viták és ez a terv felhívja a figyelmet arra, hogy az egész területrendezés, területfejlesztés intézményrendszere ma nincs azon a magaslaton, mint amit ez a témakör megérdemel. Amikor a gördülőről vagy a folyamatos tervezésről beszélünk, vagy arról, hogy holnapután kezdődjön meg ezek felülvizsgálata, akkor azokkal egyet kell érteni, mert az élet most valóban ilyen.

Domokos képviselő úr mondotta volt, hogy a megyében kikerült egy-két út a gyorsforgalmi hálózatból. Erre csak azt tudom mondani, az eddigi egyeztetések azt mutatják, hogy ott valóban vissza is kell ezeket emelni. Ettől függetlenül benne van a szövegben egy olyan mondat, hogy "az egyes ágazatoknál jelentős koncepcionális változások történtek; elkészült az országos gyorsforgalmi közúthálózat nagytávú fejlesztési koncepciója, mely csökkentette a tervezett gyorsforgalmi úthálózat hosszát". Itt most egy törvényről beszélünk, ahol megjelenik ez a csökkentett hossz, de a parlament nem látta azt a gyorsforgalmi hálózati koncepciót, amely alapján ez ide bekerült. Kétségtelenül strukturális problémák vannak az egyes javaslatok beemelésénél. Ez a bizonyos probléma a honvédségi területeknél is felmerült.

Tisztelettel azt javaslom, abban fogadjunk el közösen egy álláspontot, hogy ezt az ajánlást tegyük meg, hogy ezt a rendszert meg kell erősíteni, hogy követni tudja a gyorsuló változást. Ugyanakkor amit lehet, vezessünk most át, és az elfogadást követően rögtön kezdődjék meg ennek az ügynek a felülvizsgálata. Teljes mértékben egyetértek vele, és azt gondolom, hogy jó irányba ment az általános vita.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tizenöt perces időkeretben Ékes József képviselő úr hozzászólása következik.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék egyetérteni Baráth Etele utolsó mondataival, és visszaemlékeztetni mindenkit arra, hogy rendelkeztünk egy olyan törvénnyel, amely a kiemelt természeti, természetvédelmi területekről szólt, majd 2003-ban ezt a törvényt úgy módosította a parlament, hogy áttette a kiemelt természeti értékek védelmének a kérdését belterületek esetében az önkormányzatokhoz. Erre Baráth Etele képviselőtársam is nagyon jól visszaemlékezik. S ma már az történik - hisz a törvény is úgy szól -, hogy ha egy kiemelt természeti értékként nyilvántartott parkot megszüntetnek valahol, mert eladják egy bevásárlóközpont céljára, akkor máshol ugyanakkora területű parkot kell létesíteni annak érdekében, hogy a parkfelület ne csökkenjen. Tehát engedékenyek voltunk az önkormányzatok irányában, holott úgy érzem, hogy akkor vagyunk következetesek, főleg a globális felmelegedés hatásainak a figyelembevételével, ha ezen a területen is szigorítunk.

A másik oldalon pedig ha összerakjuk, maga ez az egész területrendezési terv jónak mondható. De felmerül a kérdés, hogy ennek a társadalmi, önkormányzati, tárcák közötti egyeztetése milyen mértékben valósult meg. Erre mondok egy eklatáns példát, mert talán jobb, ha példából vezetem le. Két héttel ezelőtt Kecskeméten ültünk le a megyei önkormányzattal, a regionális tanáccsal, a különböző úttervező cégekkel és a megyei közútfejlesztési társasággal, s amikor szó volt a dunaújvárosi hídról és arról a gyorsforgalmi úthálózatról, amit az Európai Unió is elfogadott - hisz Magyarország ezt elfogadtatta az Európai Unióval -, akkor felvetődött a kérdés, hogy a dunaújvárosi híd tulajdonképpen miért is épült meg. Hihetetlen nagy mértékű beruházás következett be, egy csodálatos híd elkészült, de ha a térképeket összerakjuk, azt látjuk, hogy sajnos se előtte, se utána nincs út.

Itt hívnám fel Baráth Etele figyelmét arra, hogy nem véletlenül említettem kétpercesemben a honvédségi területet. Baráth Etele annak idején nagyon sokat részt vett a TEM úthálózat vitájában, amikor három megyével kezdeményeztük Veszprém, Ajka, Szentgotthárd és Graz irányában, Ausztriában is kint voltunk, és a közlekedési minisztériumban is tárgyaltunk arról, hol találkozzanak ezek az útvonalak egymással. Ön tehát részt vett azokban a vitákban, amelyek létrehozták a magyarországi autópálya-úthálózat fejlesztésének a terveit, valamint a gyorsforgalmi úthálózat jelképes elképzeléseit.

Kecskeméten a tervező azt kérdezte, hogy hányadik előtervet húzzam ki a fiókból. Ez az embert megdöbbentette, mert évek óta dolgoznak azon, hogy a gyorsforgalmi úthálózat építése Dunaújvárostól Kecskeméten, Szolnokon át egészen a határig el tudjon indulni, meg tudjon valósulni. Az uniós csatlakozással Magyarország a Natura 2000-es igényét is bejelentette, ezt megkaptuk a teljes területre, innentől fogva ez tulajdonképpen korlátot jelent magának az úthálózat-fejlesztésnek is. Ugyan van egy keskeny sáv Dunaújváros és Kecskemét között azon a szakaszon, ahol a Natura 2000-en is keresztül tudna menni, csak hát közölte a tervező, hogy amíg épült a dunaújvárosi híd, arra a szakaszra, ahova a gyorsforgalmi utat tervezték, fürjtelepítési engedélyt adtak ki. Ettől kezdve az összes engedély, amit benyújtottak, egyetlenegy tárcánál - vagy fogalmazzunk úgy, egyetlenegy hatóságnál - akad meg, és nem tudnak továbblépni, mégpedig a környezetökológiai hatóságnál. Ez maga után vonja azt, hogy a dunaújvárosi híd után - ha a térképeket egymásra rakjuk és reálisan nézzük - 46 kilométerrel lejjebb van esély arra, hogy az Unió által is elfogadott gyorsforgalmi úthálózatot meg lehessen valósítani.

Azért értek egyet Ángyán professzor úrral, mert ha valóban egymásra tesszük az összes térképet, amelyek vízbázisvédelmi, természetvédelmi, ökológiai és honvédelmi kérdéseket is magukban foglalnak, akkor azokat az úthálózat-fejlesztéseket, amelyek az Unió által le lettek adva és amiket az Unió a maga részéről elfogadott, tulajdonképpen nem tudjuk végrehajtani.

(14.10)

Nem lehet végrehajtani, újra kell tervezni mindent, és újból végig kell vívni a csatát minden regionális tanáccsal, megyei önkormányzattal, térségi társulással, településsel, s akkor újból ki fognak éleződni azok a lobbiérdekek, amelyek adott esetben teljesen más irányba fogják elterelni az útfejlesztés céljait, s ez azokkal a határon túli megállapodásokkal is ellentétes lesz, amelyeket már az európai úthálózat-fejlesztési tervben is egyeztetve, a határon túli országokkal is egyfajta megállapodás keretén belül már rögzítettünk. Sőt mi több, ma már ott tartunk, hogy hozzánk viszonyítva számos ország majdhogynem befejezte az úthálózat fejlesztését, a rácsatlakozás lehetőségét megadta Magyarország számára, s most ott tartunk, hogy éveknek kell újból eltelnie annak érdekében, hogy akár a tervezést is el lehessen indítani. Mert nem véletlenül mondtam, hogy ha egymásra tesszük a térképeket, sajnos további akadályok jelennek meg.

Ezt próbáltam olyan összefüggésben megközelíteni, hogy míg az önkormányzatoknak olyan jogkört adunk, hogy a természeti értékeiket, a természetvédelmi területek értékeinek a megóvását, adott esetben a belső fejlesztési és önös érdekeikből kiindulva minden további nélkül föl tudják rúgni, addig a tárcák közötti nem egyeztetés éveken keresztül történő és zajló bonyodalmai miatt ma ott tartunk, hogy a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztést nem lehet megvalósítani, sőt nem lehet megtervezni sem. Sok esetben az volt az akadály, hogy nem volt meg, nem állt rendelkezésre az a törvény, hogy a területet ki lehessen sajátítani; ma már a törvény is rendelkezésre áll. A tervek, előtervek elkészültek, csak időközben belefutottunk abba a hibába, hogy más tárcákkal nem egyeztetve hoztunk olyan rendelkezéseket, és ajánlottunk olyan természetvédelmi, ökológiai rendelkezéseket, amelyeket az Európai Unió is akceptált Magyarország számára, csak aztán nem vettük figyelembe azt, hogy előtte megterveztünk valamit, aminek keresztül is kellene menni, és adott esetben kiszolgálni az európai úthálózati rendszer továbbfejlesztését.

Szeretném kérni Baráth Etelét, hiszen ő volt a vezérszónok, ő ismeri a legjobban önök közül ezeket a kérdéseket - ezt állítom, mert annak idején nagyon sok vitában részt vettünk, és nagyon sok olyan elképzelést tudtunk közösen kigondolni, amelyben több megye, több ellenzéki-kormányzati parlamenti képviselő is közös nevezőre tudott jutni a különböző úthálózat-fejlesztések területén -, nekem is az a kérésem, hogy valóban, rakjuk egymásra a térképeket, nézzük meg, valósak-e ezek a térképek. Mert ha így most ránézek, és ha összerakom, mondjuk, az ökológiai térképet és az úthálózat-fejlesztési térképet, akkor abban a pillanatban tiltva van az úthálózat-fejlesztés, át kellene tervezni, újra kellene tervezni magát az úthálózat-fejlesztést.

Szeretném jelezni, hogy Kecskeméten nemcsak egy megye parlamenti képviselői voltak ott, hanem többen ott voltak, és szeretnék, ha minél gyorsabban rendeződne ez a kérdés, és azokat a problémákat, amelyek jelen pillanatban akár a dunaújvárosi híd megépítése közben alakultak ki, mondjuk, fürjtelepítés vagy egyéb más apropó kapcsán, minél gyorsabban lehetne rendezni, hogy valóban elindulhasson a tényleges, végleges tervezés, és valóban el tudjunk jutni abba az állapotba, hogy azok a tervek, amelyek az Unióval is egyeztetve lettek úthálózat-fejlesztés területén, el is tudjanak indulni, és ne csak, mondjuk, útburkolat-megerősítés történjen, hanem ahol beterveztük a gyorsforgalmi utak, a kétszer kétsávos úthálózat kiépítését, azok el tudjanak indulni.

Örülök, hogy a kistelepülések között vagy kisebb városi települések között is szerepel a tervekben például Győr-Pápa, Devecser-Tapolca irányába is a fejlesztés. Úgy érzem, hogy maga az anyag részletes, csak ha most tényleg így, ebben a szerkezetében mindent összerakunk, az adott esetben óriási gátat is fog jelenteni. S ezért lenne jó, ha erre több időt tudnánk szánni, átbeszélni, megvitatni, egymás mellé rakni a kizáró vagy adott esetben elősegítő pontokat, okokat, mert annak alapján lehetne egy olyan végleges tervet elkészíteni, amely mindenki számára megnyugvást ad, akár a természetvédők számára, akár az úthálózat-fejlesztők, -építők számára, akár pedig a nemzetközi kapcsolódási pontjaink számára is.

Ezt kérem Baráth Etelétől, ennek a megértését, mert ha önmagában nézzük az anyag részeit, az jó, de ha összerakjuk, akkor találkozunk egy csomó olyan hibával, amire idáig nem derült fény; vagy fény derülhetett volna, csak a tárcák közötti egyeztetés sajnos nem zajlott le, és ebből adódóan van például egy új dunaújvárosi hidunk, s onnantól fogva sem előtte, sem utána nincs utunk. Úgyhogy ez egy óriási nagy kérdés! (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni két percben. Igen, Ángyán József képviselő urat illeti a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívánok visszaélni a türelmükkel, de azzal kapcsolatban, amit Ékes József képviselőtársam elmondott, szeretnék egy gondolatot idehozni.

Svájcban láttam azt a tervezésmetodikai megközelítést, hogy az ilyen területi ügyeknél a minimális konfliktusfelületeket hogyan keresik meg, mondjuk, az infrastruktúra-fejlesztésnél. Azt hiszem, ez a konfliktusminimalizáló technika nálunk valahogy nem működik; Svájc nyilván más körülmények között élte meg az elmúlt történelmét. De azt hiszem, ide kellene eljutnunk, hogy egyeztetni tudjuk a különféle érdekeket. Ehhez azonban az kell, hogy ezeket itt végigtárgyaljuk.

Az tehát valószínűleg nem megy - még egyszer szeretnék erre utalni -, hogyha különféle érdekcsoportok egy bizonyos hierarchiában adott ponton belépve megpróbálják az érdekeiket érvényesíteni. S ez leginkább a területi terveknél derül ki, amikor világosan, a térben látjuk, hogy mi ennek a következménye, ha így tesszük a dolgunkat. Azt hiszem, ezt a bizonyos konfliktusminimalizáló törekvést kellene nekünk erősítenünk, és akkor ezek a tervek is más minőségűek lennének.

S talán még annyit hadd tegyek hozzá: maximálisan egyetértek azzal, amit Baráth Etele elmondott, hogy egy folyamatos tervezési folyamatot próbáljunk megvalósítani, folyamatosan egyeztetve ezeket a változó feltételeket és a változó érdekeket. S ebből születhet, nem ötévenként, kampányszerűen egy-egy törvény vagy egy terv, hanem egy folyamatos tervezés során talán mindannyiunk által jobban elfogadható terveket tudunk készíteni, és rendet tudunk teremteni a viszonyainkban. Sokkal inkább, mint ha ezt ilyen kampányszerűen és egyéb technikákat érvényesítve a tervek kialakításánál próbálnánk megtenni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Ángyán képviselő úr. Két percben megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ángyán József gondolatához szeretnék kapcsolódni. Mégpedig azt szeretném elmondani, hogy nagyon szép és dicséretes, hogy milyen nagy tempót diktál az Országgyűlés elnöke a Háznak, hogy ilyen felfokozott a törvényalkotás. Ugyanakkor ez a folyamat szerintem mérhetetlenül káros. Merthogy azt tapasztalom, hogy a törvényeket úgy alkotja meg a Ház, hogy nincs végiggondolva, nincs végigtárgyalva, és darálóként működik az egész. És ez nagyon rossz érzéssel tölt el jó néhány képviselőtársamat, többek között engem is.

Ha máshol megnézzük, nem röstelli a parlament, mondjuk, az angol parlament egy fél évig tárgyalni és napirenden tartani a dolgot, azért, hogy valóban egy olyan jogszabály szülessen, amely használható minden tekintetben, amely konszenzuson alapul, amely végrehajtható, és amely tisztelhető. Úgyhogy itt talán a törvényalkotási folyamattal is komoly gondok-bajok lehetnek; ez a nagy kapkodás biztosan nem tesz jót sem a parlament tekintélyének, sem az itt élő tízmillió polgárnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percben megadom a szót Bebes István képviselő úrnak.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Végül is Hadházy Sándor és Ángyán József képviselőtársam is ugyanarról a kérdésről beszélt, sőt Ékes József képviselőtársamhoz csatlakoztak abban a tekintetben, hogy igen, amikor a bizottsági vitában arról tettünk említést, hogy az egyeztetési folyamatok valahol csorbát szenvedtek, az nem azt jelenti, hogy nem jelent meg ez a térségi szinteken bizonyos mértékig, csak pontosan ezek a problémák, amelyeknek a kiküszöbölésén próbálunk meg itt most gondolkodni vagy fáradozni, ezek valahogy hiányoztak az egyeztetés során.

(14.20)

Azt gondolom, ezért fogalmazódott meg a bizottsági ülésen is az a kérés részünkről, hogy hosszabb egyeztetési folyamatot próbáljunk meg biztosítani, egy időintervallumában is jóval szélesebb lehetőséget arra, hogy egyrészről a módosító indítványokkal, másrészről kiérlelt egyeztetési folyamat mentén próbáljunk meg válaszokat adni azokra a problémákra, amelyek itt az általános vitában is megfogalmazódnak.

Azt gondolom, hogy részünkről a szándék megvan, hogy ezekben az egyeztetési kérdésekben segítséget nyújtsunk. Nyilván kérjük azt, hogy a módosító indítványokhoz is ugyanígy próbáljon meg a kormány és a kormánypártok viszonyulni, hogy egy kiérlelt törvényt tudjunk majd elfogadni, hiszen ez bennünket fog szolgálni a későbbiekben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Bebes képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni kettő percben. (Nincs jelentkező.) Tizenöt percben? (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Ujhelyi István államtitkár urat, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Ujhelyi István bólint.) Igen. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek és Urak! Egy jó két és félórás vitát folytattunk le, és még van előttünk bőven néhány hét, hogy a részletes vitában bizottsági szinten és plenáris ülésen ezt a rendkívül korrekt hangvételű szakmai egyeztetést folytassuk.

Meg kell védjem a kollegáimat, és elsősorban azért mondom, hiszen ezt önök tudják, el is hangzott többek szájából, de a nagyközönségnek mondom, a televíziót, rádiót figyelőknek, hogy itt most nem a kormány és az ellenzéki pártok közt van vita. Még csak nem is pártok közti vita zajlik, hanem egy rendkívül összetett, sokszor ágazatok közt zajló szakmai vita, sokszor pedig térségi érdekek egymásnak ütközése miatt kell hogy időt és energiát fordítsunk arra, hogy minél többen belelássák saját érdekeiket a következő öt évre szóló tervbe. Ezt azért is hangsúlyozom, mert roppant nehéz egyeztetési folyamaton vannak túl a szakértők, a kollégák, és igazán korrekt önöktől, itt az ellenzéki padsorokban is többen elmondták, hogy tulajdonképpen évek óta ott szerepel napirenden mindenhol, a megyei területfejlesztési tanácsoknál is, csak az elmúlt időszakban mondom a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórumát, ahol az összes önkormányzati érdekszövetség ott ül. Az összes önkormányzati érdekszövetségnek az a feladata valahol, hiszen ezért működtetjük ezt az egyeztető fórumot, hogy egyeztesse a saját tagságával. A legkisebb településnek is van, a falvaknak érdekszövetsége, és van a megyei jogú városoknak is, sőt a megyei önkormányzatoknak is.

Tehát egyrészt tanulságos az, hogy egy évek óta zajló folyamatos egyeztetési időszaknak a legvégén, amikor idejutunk az Országgyűlés színe elé, akkor még ma is vagyunk úgy jó néhányan parlamenti képviselők, és most bevallom önöknek töredelmesen, hogy én mint Szeged parlamenti képviselője is, még az utolsó héten folytattam egy gyors egyeztetést Szeged város vezetőivel, hogy biztosan minden benne van-e, ami Szeged térségének izgalmas. És nem azért nem volt benne, mert nem figyelt rá valaki, hanem azért nem volt benne, mert ahogy megyünk előre az időben, újabb és újabb egyeztetendő, ágazati szempontoknak megfelelendő vagy egy szomszédos megyével, vagy egy szomszédos régióval való harmonizációs szempontból nyitott kérdések jönnek elő. De higgyék el nekem, hogy ezt másképp nem lehet csinálni, mint ahogy így szépen lassan ment előre ez a folyamat.

Az egy jogos kérdés, hogy most az Országgyűlésnek mennyi időre van szüksége, hogy a parlamenti képviselőknek - akik részben ágazati szempontokat kell hogy képviseljenek, hiszen szakbizottságoknak a tagjai, részben pedig egy-egy egyéni parlamenti körzetet képviselnek - mennyi idő kell ahhoz, hogy még most az utolsó körben mindenki úgy érezze, hogy volt lehetősége véleményt formálni, és az lehetőleg egy konszenzusos, minél nagyobb többséggel elfogadott jogszabályban meg is tud nyilvánulni. A múltkor én magam javasoltam a parlamenti vita végén, illetve a szocialista frakcióval is egyeztetve, hogy a Házbizottságnál mi magunk tegyünk arra egy javaslatot, hogy legyen lassúbb a tempó az Országgyűlésben a vita időszakát tekintve.

Éppen ezért továbbra is együttműködésemet tudom felajánlani az ágazati tárca nevében, mert miközben valóban egymást kioltó érveket, javaslatokat és kéréseket kellene hogy bedolgozzanak a tervező kollégák, ez az, amit nem várhatunk el tőlünk, mert lehetetlen, ezekben döntést kell hozni. A kormány hozott egyfajta döntést, de ha az Országgyűlés többsége másképpen dönt egy-egy ágazatok közti vagy területi vitában, megteheti. Baráth Etele javaslatát pedig szívesen magamévá teszem, illetve adom tovább a tárca szakértő munkatársainak, hogy valóban, mint ahogy egyébként ez így is történt az elmúlt időszakban, nincs más lehetőség, elfogadjuk ezt a jogszabályt, és már másnap, hiszen ezért van a kormányzat mögött szakértő-apparátus, már másnap a fejlesztési programokkal, a felmerült javaslatokkal dolgozik ugyanúgy tovább ezen a terven a kormányzati gépezet. Mert elképzelhető, sőt egészen biztos, hogy majd öt év múlva, amikor visszatérünk az OTrT következő átfogó vizsgálatára, akkorra már tudni kell, hogy 2008 nyarától kezdve melyek azok a kérdések, amelyeknek alulról szerveződve, helyi érdekeket megjelenítve majd módosítaniuk kell ezt a rendezési tervet.

Tisztelt Ház! Megköszönve a korrekt együttműködést, és persze megköszönve a kollégáimnak az elmúlt évek munkáját, még egyszer mondom, az egyeztetési folyamat rendkívül sokrétű volt, a konfliktusok ma már nem politikaiak, hanem sokszor egymást kioltó ágazati és területi szempontok. Bízom a legbölcsebb megoldásban, ami majd bejön, és amit az Országgyűlés el tud fogadni. Ehhez, ha a Ház vezetése úgy dönt, hogy még ad időt a bizottságoknak, én a szaktárca nevében semmilyen presztízsszempontot nem látok, hogy miért ne lehetne plusz egy hetet tárgyalni vagy két hetet. Ezt döntse el a Ház vezetése, illetve döntsék el a parlamenti frakciók munkatársai. Nekünk az a lényeg, hogy a lehető legösszetettebb érdekeket és mindent megjelenítő jogszabályt fogadhassunk el.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, a módosító javaslatok benyújtására az ülésnap végéig van lehetőség, és az általános vita lezárására is ekkor kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ez elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/5396. sorszámon, a kijelölt bizottságok ajánlásait pedig T/5396/1., 2. és 3. sorszámokon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Csizmár Gábornak, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Miniszter úr!




Felszólalások:   33-45   46-106   106-154      Ülésnap adatai