Készült: 2020.08.12.00:45:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

124. ülésnap (2008.02.19.),  105-191. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:15:30


Felszólalások:   65-105   105-191   191-192      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Az együttes általános vitát lezárom. Mivel a határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, a részletes vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés, a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés, valamint az ezek elfogadását kezdeményező, a gazdasági bizottság által előterjesztett határozati javaslatok együttes általános vitája a lezárásig. A jelentéseket J/94. és J/4724. számokon, a határozati javaslatokat pedig H/4968. és H/4969. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Dióssy Gábor államtitkár úrnak.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény előírja, hogy a kormány kétévente készítsen beszámolót az Országgyűlés részére. Ennek tettünk eleget a 2003-2004. évi, illetve a 2005-2006. évi helyzetről összeállított jelentések elkészítésével.

A gazdasági tárca 1997 óta végez reprezentatív minta alapján kérdőíves felméréseket, hogy mind jobban megismerjük a vállalkozásokat leginkább akadályozó tényezőket, és azok figyelembevételével tegyük meg javaslatainkat. Bár a törvény által előírt beszámolási kötelezettségünk csak néhány éve létezik, a vállalkozások helyzetét részletesen bemutató kiadványokat korábban is készítettünk, amelyek eddig is bárki számára elérhetőek voltak.

A szektor jelentőségét jól mutatja, hogy a hazánkban működő összes vállalkozás 99,8 százaléka mikro-, kis- és középvállalkozás, számuk 2006 végén elérte a 677 ezret, amely a regisztrált vállalkozások közel háromnegyedét tette ki. Ez a vállalkozói kör az üzleti szférában foglalkoztatottak mintegy 72 százalékának biztosított munkahelyet, a bruttó hozzáadott értéknek pedig több mint felét, 52 százalékát állította elő.

2003-2006 között a kormány a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló intézkedéseit a 2002-ben elfogadott Széchenyi vállalkozásfejlesztési program alapján valósította meg. Ennek keretében kiemelt feladatként jelölte meg a kis- és középvállalkozások versenyképességének növelését, fejlesztésének, modernizációjának elősegítését, a vállalkozások esélyegyenlőségének javítását, a vállalkozásbarát szabályozási környezet kialakítását, valamint az európai uniós támogatások igénybevételének elősegítését, a pályázati rendszer EU-s harmonizációját.

Az önök előtt lévő jelentések az ezen célkitűzések megvalósítása érdekében tett intézkedésekről számolnak be. Elemzik a kis- és középvállalkozások gazdasági helyzetét, ismertetik a fejlesztésük érdekében megtett intézkedéseket, és bemutatják a szektornak juttatott állami támogatásokat. A beszámolási időszakban a kormány a kis- és középvállalkozások fejlődését pénzügyi programok és vissza nem térítendő pályázati kiírások működtetésével, az üzleti környezet javításával támogatta.

1999-2006 között a kis- és középvállalkozások banki hitelállománya 460 milliárd forintról több mint 3200 milliárd forintra nőtt, amely közel hétszeres növekedést jelent. Megállapítható tehát, hogy a kkv-k külső finanszírozása fokozatosan és jelentősen javult. Ebben jelentős szerepet játszottak az állami szerepvállalással működtetett kedvezményes pénzügyi hitelkonstrukciók, mint a mikrohitelprogram, a Széchenyi-kártya, majd 2005 nyarán a midihitel és az Európa-hitel beolvasztásával létrejött Sikeres Magyarországért vállalkozásfejlesztési hitelprogram. Ennek során 2003-2006 között mintegy 74 400 vállalkozás részére összesen több mint 500 milliárd forint értékben történt hitelkihelyezés.

A kis- és középvállalkozások finanszírozási forráshoz jutását segítette a Hitelgarancia Zrt. és az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány is. Ezek a pénzintézetek 2003-2006 között közel 92 ezer kezességvállalási szerződést kötöttek, amellyel összesen 1040 milliárd forintnyi hitelhez vállaltak garanciát ezen vállalkozói kör számára. A kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgálták a pályázatok útján juttatott vissza nem térítendő támogatások is.

2004-től a korábbi hazai forrásból meghirdetett pályázatok szerepét jelentős mértékben átvették az Európai Unió társfinanszírozásában meghirdetett pályázatok. 2004-2006 között az I. nemzeti fejlesztési terv keretében közel 12 600 kis- és középvállalkozás részesült vissza nem térítendő támogatásban, összesen több mint 192,5 milliárd forint összegben.

Az elmúlt években a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlődését a minisztériumok és állami hivatalok által meghirdetett pályázatok is segítették. 2003-2006 között az ily módon kifizetett támogatás összege 262 milliárd forintról 437 milliárd forintra nőtt, a kifizetések száma pedig 370-600 ezer között változott.

A közbeszerzési eljárások során a 2003-2006 közötti időszakban 2400-3300 közötti alkalommal nyertek közbeszerzési felhívásokon kis- és középvállalkozások. Ez a nyertes ajánlatok kétharmadát jelentette. Az általuk elnyert összeg folyamatosan nőtt. A legmagasabb 2006-ban volt, közel 580 milliárd forint, amely a közbeszerzési eljárások során elnyerhető összegek 34 százalékát jelentette.

(14.50)

2006-ban az adminisztrációs terhek csökkentése, a vállalkozások jogbiztonságának növelése, a pénzügyi működési feltételek javítása, valamint a verseny tisztaságának és átláthatóságának fokozása érdekében meghirdettük az üzletre hangolva programot, amelynek keretében számos, az eljárásokat egyszerűsítő és gyorsító intézkedés született.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő, négy év eredményét összegző két jelentés azt támasztja alá, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztését illetően 2003-2006 között jelentős előrelépések történtek. A vállalkozásoknak kifizetett, pályázati úton elnyerhető támogatások az elmúlt években nőttek. A finanszírozási forráshoz jutást segítő eszközök jelentős mértékben bővültek, és a vállalkozások igényein alapuló új pénzügyi konstrukciók jelentek meg. Az elkövetkező időszakot érintően pedig fontos mérföldkő, hogy elkészült, és a múlt év novemberében a kormány elfogadta a 2007-2013 közötti évekre vonatkozó fejlesztési stratégiáját, amelynek prioritásai a szabályozási környezet, a finanszírozási forráshoz jutás, a vállalkozói tudás és a vállalkozói infrastruktúra-fejlesztés.

A kormány a kis- és középvállalkozók erősítését továbbra is kiemelt, versenyképesség-javító tényezőként kezeli. Tisztában van azzal, hogy a gazdaság fejlődése, a foglalkoztatottság bővülése csak akkor valósulhat meg, ha ezen vállalkozói kör teljesítménye érzékelhetően javul. Jövőbeni intézkedéseinket ennek szem előtt tartásával és a gazdaság mindenkori állapotának és lehetőségeinek figyelembevételével kívánjuk előkészíteni és meghozni.

Befejezésül, a kkv-k 2003-2006 közötti fejlesztésének bemutatása és a vázolt stratégia alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a J/94., illetve a J/4724. számú jelentéseket és az azokhoz kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A jelentések előterjesztője után a határozati javaslatok előterjesztőjének adom meg a szót, Józsa István képviselő úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A két tárgyi jelentést, ami törvényi kötelezettsége volt a kormánynak, hogy beterjessze, a gazdasági és informatikai bizottság mint főbizottság, napirendje előtt napirendjére tűzte a vállalkozási és kutatásfejlesztési albizottság is, mint a tárgyban illetékes albizottsága a gazdasági bizottságnak.

Azt kell hogy mondjam, hogy a hosszabb vita ezen bontakozott ki, és - nem ragaszkodva most a jelentés szerkezetéhez - tartalmában az bontakozott ki, hogy egy érdekes kettősség figyelhető meg a mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetében, életében. Az tapasztalható, hogy az uniós belépésünk sok tekintetben keményebbé tette a feltételeket, szigorúbbá tette a versenyt és a működési feltételeket a szektor számára, és ennek vannak olyan hatásai, amelyek a nagyobb számú csődeljárásban, nagyobb számú felszámolásban mutatkoznak meg.

Ugyanakkor a szektor makrogazdasági mutatói, mint például a termelékenység, a finanszírozottság - gondolok arra, hogy 4-5 évvel ezelőtti értékhez képest a bankok hétszer akkora finanszírozási összeggel járulnak hozzá a szektor működéséhez, mint korábban -, ez azt mutatja, hogy jelentősen nőtt a szektor irányában a bankok bizalma. Emögött nem filantróp jóindulat, hanem szigorú, ha úgy tetszik, szikár gazdasági tények húzódnak meg, hogy egyszerűen jobb, stabilabb ezeknek a cégeknek, ezeknek a vállalkozásoknak a működése, és a bankok már nemcsak kockázatot, hanem reális üzleti lehetőséget látnak abban, hogy ezt a szektort is finanszírozzák.

Hasonlóképpen a makromutatók azt mutatják, hogy az össznemzeti termék vagy bruttó nemzeti termék, a GDP-n belüli aránya is kismértékben nőtt a szektornak, és hasonlóan jelentős, gyakorlatilag megőrizte a szektor a foglalkoztatáson belüli pozícióját is, a 70 százalék körüli pozíciót. Az is kiderült a vitából, hogy noha az Uniónak egyik alapelve a szektorsemlegesség, tehát nem biztosít olyan forrást, amely ettől eltérő, ugyanakkor az infrastruktúra-fejlesztésben, az üzletikultúra-fejlesztésben, sőt a kiírástól függően a technológiafejlesztésben is nagyon jelentős uniós forrásokhoz tudnak jutni a mikro-, kis- és közepes vállalkozások. Emellé eléggé komoly számok is rendelhetők. Az I. nemzeti fejlesztési terv idején, 2004-2006 között közel 200 milliárd forint forráshoz jutottak a kkv-k, a jelenleg folyó uniós költségvetési időszakban, 2007-2013 között a kkv-szektor mintegy 800 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásban részesülhet, ami minden bizonnyal egy jelentős élénkülést, illetve a működési feltételeknek egy számottevő javulását eredményezi.

Ugyanakkor valós kritika a működési feltételek bizonytalansága, a szabályozókban bekövetkező változások, én nem mondanám, hogy gyakori változások, bár az adórendszer kisebb módosításait még akár gyakorinak is tekinthetnénk. Ezek között egy olyan módosításcsomag van, amit azért én úgy mondanék, hogy a szektor működésére is pozitívan hatott, ezek a konvergenciacsomag teljesüléséhez köthető intézkedések. Ezek egyrészről nehezebb helyzetet teremtettek a kis- és középvállalkozások számára, növelték az élőmunka terheit, szigorú intézkedéseket jelentettek a szürkegazdaság kifehérítésére, és jelentettek olyan átmeneti terhet is, mint például a szolidaritási adónak nevezett 4 százalékos különadó, amelyet hamarosan lesz lehetőség eltörölni.

Hogy mi ennek a pozitív oldala? A magyar gazdaság iránti bizalom megerősödése, és az egész működési rendszer stabilitásának a fenntartása. Természetesen rövid távon a kis- és középvállalkozások sérelmesebbnek érzik azt, hogy kevesebb állami megrendelés van, kevesebb, kisebb mértékben költekezik az állam, mert azért a közbeszerzéseknek is, ha jól emlékszem, kétharmad részben azért a hazai kkv-k a nyertesei. Tehát hogyha kevesebb ilyen forrás van, akkor az ő piaci részesedésük is csökken ezzel. Ugyanakkor középtávon ennek az előnye már megjön a működés stabilitásában.

Tehát a kettősségre visszatérve, külön-külön, minden egyes kkv kemény harcot, kemény piaci harcot folytat a fennmaradásáért, a működéséért, a prosperitásáért. Ebben vannak nyertesek szép számmal, egyértelmű sikertörténetnek tekinthető az evások köre azzal együtt, hogy ők is természetesen sérelmesnek érezték, hogy a korábbi nagyon kedvező evakulcs egy kicsit reálisabb szintre emelkedett. Tehát a piaci harc eredményeként vannak, akik előre tudnak lépni, és van egy hányad, aki nem bírja a piaci versenyt. Azt hiszem, hogy igazából a gazdaságpolitikának a célkitűzése, egy patrióta gazdaságpolitikának a gerincében - mint ahogy így is szerepel - az áll, hogy a működési feltételek a sikeresek számát növeljék, és a kiszolgáltatottságukat csökkentsék.

(15.00)

Nem vagyok benne biztos, hogy az egyéni visszaemlékezésnek ez a helye, a parlament általános vitája, de szeretném elmondani, hogy 2003-ban akkora egyetértés volt itt, a parlamenti patkóban a kkv-k fejlesztését illetően, hogy az erre vonatkozó országgyűlési határozati javaslat eggyel több szavazatot kapott, mint az uniós csatlakozásunk. Egymás után történt a két szavazás, és az uniós csatlakozás 366, míg a vállalkozásfejlesztési országgyűlési határozati javaslat 367 szavazatot kapott. Meg tudtam jegyezni, mert az utóbbinak én voltam az előterjesztője.

Azt hiszem, hogy ez az a gazdaságpolitikai terület, amely mindkét oldal támogatását kell hogy bírja. Ez nyilvánult meg valószínűleg a határozati javaslat szavazásánál is. A gazdasági bizottság 13 igen szavazat, 9 tartózkodás mellett javasolta mindkét jelentést, illetve határozati javaslatot elfogadásra.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A gazdasági bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, ennek ismertetésére megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak.

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd kezdjem azzal, hogy azért alakulhatott ki a gazdasági bizottságban kisebbségi vélemény, mert Józsa képviselőtársam szavaival élve talán a célokban még egyet is értenénk, de a jelenlegi helyzet értékelésében óriási különbség van köztünk. Megmondom őszintén, én itt hüledezve hallgattam államtitkár úr és részben Józsa képviselő úr optimistábbnál optimistább hozzászólásait, ilyen szavakat, hogy jelentős előrelépés, bizalom, fejlődés - és egyéb szavakat hallgattam. Nem tudom, de aki a vállalkozások között járt az elmúlt két évben, az sok mindent hallhatott, ezeket a szavakat biztosan nem, vagy csak nagyon-nagyon ritka esetben.

Azt gondolom, a számok tekintetében is némi zavar van köztünk. Elég legyen csak annyit a jelentéssel kapcsolatban megemlíteni, hogy egyrészt azért sem tudtuk támogatni a bizottságban, mert egy kicsit rapid megoldásnak véljük a kormány részéről, hogy most egyszerre négy évet kíván megtárgyalni. Lett volna idő a 2003-2004-es időszak megtárgyalására, ennek ellenére örülünk, hogy a téma itt van, mert beszélhetünk róla, csak ne állítsuk be úgy, hogy ez egy jó megoldás, hogy itt másfél hét alatt ezt az országgyűlési feladatot ezzel kipipáljuk.

Magával a jelentéssel a következő problémáink vannak, és akkor csak nagy vonalakban említeném ezeket, mert majd a későbbi felszólalásomban részletezném. Az anyaggal a legfőbb problémánk, hogy bizonyos szempontok mentén igen féloldalas. Míg hosszú oldalakon keresztül részletezi például a kormányzati, úgynevezett vállalkozásösztönző programot, egészen néhány milliós támogatási lehetőségeken keresztül, ugyanakkor az anyag nagyon szemérmesen hallgat arról, amit Józsa képviselő úr azért itt említett a felszólalásában, hogy a 2006-os évben bevezetett megszorítások következtében közel 400 milliárd forintot vettek ki ebből a szektorból, amit ez a jelentés, mondom, nagyon-nagyon szerényen, talán meg sem említ.

De említhetnénk itt a valósághoz való viszonyunkat abban a tekintetben is, hogy valóban nehéz értelmezni a jelentős előrelépést, ez a szófordulat tetszett a legjobban nekem államtitkár úr mondandójában, hogy itt jelentős előrelépésről beszélt az elmúlt időszakban, akkor, amikor egyébként a kis- és középvállalkozások száma 30 ezerrel csökkent ezen időszak alatt, de ugyancsak érdekes az a vélemény, hogy itt a foglalkoztatásban betöltött szerepe is változatlan maradt volna. Hiszen a 8. oldalon egyértelműen látszik, hogy 2004-hez képest 2006-ra 60-70 ezerrel kevesebb embert tud foglalkoztatni az a szektor, amely egyébként az elmúlt 20 évben az egyetlen olyan gazdasági szektor volt, amely nettó mértékben emelte a munkaerő számát. Abszolút nem beszélhetünk tehát sikertörténetről.

Ehhez már csak egy adalék a bruttó hozzáadott érték statisztikai adata, ami ugyancsak visszaesést mutat mindannak ellenére, hogy itt 52 százalékról beszélünk. Ez emelkedő folyamatként 2004-ben megközelítette majdnem az 54 százalékot, 53 fölött volt, és ez esett vissza az utolsó két évben 52 százalékra. Egyébként maga az anyag is, ha valaki a féloldalasságát félretéve végigolvasta, egy-két árulkodó mondatot megenged magának az elmúlt időszakról. Engedjék meg, hogy pontosan idézzek, amikor az anyag arról beszél, hogy "az elmúlt időszakban a vállalkozásfejlesztési programokról készült értékelések alapján a következő tanulságok vonhatók le: a magyar kisvállalkozásoknak csak kisebb hányada kapott érzékelhető segítséget a vállalkozásfejlesztési rendszertől". Ezt nem én mondom, ezt az anyag mondja, írja le, és szerintem ez az egész anyagra jellemző.

Visszatérve a felszólalásom eredeti tárgyához, a gazdasági bizottságban a jelentésekkel kapcsolatos határozatok szavazásakor nem véletlen volt a tartózkodás az ellenzéki oldal képviselői részéről. Egyrészt örülünk annak, hogy az anyag idekerült, hogy beszélhetünk erről az igen-igen fontos témáról, de előkészítetlennek, féloldalasnak tartjuk az anyagot, és igen szavazatunkkal nem akartunk abba a hibába esni, hogy úgy tekintünk az anyagban néhány statisztikai adat alapján jól kirajzolódó hatalmas problémára, hogy ezt lényegében itt az Országgyűlés egy beletörődő hozzáállással elfogadja. Ezért a kisebbségi vélemény kapcsán el kell mondanom, hogy a gazdasági bizottságban ezen indokok alapján, amelyeket majd a későbbiekben lesz módom jobban kifejteni, nem támogattuk a jelentés elfogadását, illetve tartózkodtunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most a kijelölt bizottságok állásfoglalásának és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetése következik 5-5 perces időkeretben. Minden kijelölt bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény is.

Először megadom a szót Nagy László képviselő úrnak, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadójának.

NAGY LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi, illetve 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló, J/94., illetve J/4724. számú jelentést a tegnapi, azaz hétfői ülésén tárgyalta meg. A bizottsági ülésen egy meglehetősen konstruktív vita alakult ki, sok tekintetben kisebbség és többség egyetértett, ennek ellenére mégis nyilván megfogalmazódott többségi vélemény is, amit szeretnék elmondani.

A bizottság e két jelentést természetesen egyben tárgyalta, hiszen ez egy folyamatot tükröz. Többségi véleményként fogalmazódott meg az, hogy a kis- és középvállalkozások ma a legnagyobb munkáltatók talán ebben az országban, több mint kétmillió embernek adnak munkát, ezzel a vállalati szektornak nagyjából 72 százalékát teszi ki. A szektor bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása nagyjából 52 százalék, míg a nagyvállalatoké mintegy 48 százalék. Az árbevétel tekintetében a középvállalkozások 20 százalékos, míg a mikro-, illetve kisvállalkozások és a nagyvállalatok is 40-40 százalékos részesedést realizálnak. Tehát összességében elmondható, hogy nagyobb mértékben részesednek a foglalkoztatásból a kis- és középvállalkozások, mint az árbevételből, illetve a jövedelemtermelésből.

Ugyanakkor a bizottság többsége szerint, de azt gondolom, ebben egyetértünk, szembe kell nézni sok nehézséggel is, amelyekkel meg kell küzdeniük a kis- és középvállalkozásoknak, amelyek természetesen kihatással vannak a foglalkoztatásra is. Az egyik legnagyobb probléma, amellyel, azt hiszem, egyet is értünk, egyrészt az adminisztrációs teher, másrészt az adó- és járulékteher. Ugyanakkor úgy értékeltük, hogy ebben a tekintetben pozitív folyamatok is elindultak, nyilván a dereguláció, illetve elindultak olyan adminisztrációt csökkentő vagy adminisztrációt könnyítő folyamatok is, amelyek szerintünk üdvözlendőek.

(15.10)

Fontos eredménynek tartottuk - amellett, hogy természetesen ismerjük a magas járulékterheket -, hogy a kormányzat ebben az időszakban is próbált célzottan foglalkoztatásösztönző programokkal járulékkedvezményben részesíteni kkv-kat, amelyeket elsősorban Start-program néven ismerhettük meg. Ezeket elsősorban a mikrovállalkozások vették igénybe, illetve bizonyára többen értesültek arról, hogy a kormányzat célzott, élőmunkaterhet csökkentő programot indít, amelyet véleményünk szerint szorosan illeszteni kell a jelenleg futó Start-programokhoz. Azt gondoljuk, hogy ezek pozitív változásokat hozhatnak a jövőben a kkv-k életében.

Mindezen megállapítások mellett 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében mind a két jelentést, illetve mind a két határozati javaslatot a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót V. Németh Zsolt képviselő úrnak.

V. NÉMETH ZSOLT, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 9 ellenzéki képviselője nem tartotta általános vitára alkalmasnak sem a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi, sem a 2005-2006. évi helyzetéről szóló jelentést és a hozzá kapcsolódó határozati javaslatokat. Az ellenzéki képviselők nehezményezték, hogy a két időszakra vonatkozó jelentés egy időben, így meglehetősen megkésve került az Országgyűlés elé.

Ugyanakkor az együttes tárgyalás lehetőséget adott arra, hogy megállapítsuk, a kormány nemcsak az elmúlt két évben, hanem ebben a hosszabb, négyéves időszakban is képtelen volt a szektor helyzetének javítására. A kis- és középvállalkozások piaci pozíciói romlottak. Csökkent a közbeszerzési eljárásban elnyert sikeres pályázatok aránya. 2005-ben 41 százalékot, 2006-ban pedig már csak 34,4 százalékot tett ki a kis- és középvállalkozások részesedése. Elhangzott: a magyar textilipari cégeket nem kis részben a kormány és intézményei által folytatott helytelen közbeszerzési gyakorlat taszította csődbe, amely nemhogy nem hozta helyzetbe őket, a magyar kis- és középvállalkozásokat, hanem gyakran kizárta őket a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől is. Az a textilipari vállalkozás, amelynek anyacége Olaszországban NATO-beszállító, itt, Magyarországon nem adhatott be még ajánlatot sem, a rajtkőre sem állhatott fel. Ennek eredményeként több száz embert bocsátottak el. Továbbra sem működik a monitoringrendszer, amely leleplezné a manipulált közbeszerzési eljárásokat.

Az ellenzéki képviselők úgy vélték, hogy a felvázolt programok ellenére sem javultak jelentősen a kis- és középvállalkozások hitelhez jutási feltételei. Katasztrofálisnak nevezték többen azokat az adatokat, amelyek a vállalkozások területi eloszlását mutatták be. A vállalkozások 81 százaléka a legfejlettebb három régióban működik, és itt képződik az exportcélú árbevétel 75 százaléka is. De nemcsak a régiók között jelentős a különbség, hanem a fejlettebb régiókon belül is vannak szerény képességű, adottságú kistérségek.

Általános véleményként hangzott el, hogy a területi kiegyenlítést szolgáló támogatási rendszer az elmúlt években eredménytelen volt. Az úgynevezett holtteherhatással jellemezve, míg olyanokat és ott is finanszíroz a jelenlegi pályázati rendszer, akik támogatás nélkül is megvalósítanák a beruházásaikat, addig a hátrányos és leghátrányosabb helyzetű kistérségek felemelésére nincsen hatékony, eredményes támogatási program.

Kritika érte az ipari parkok létrehozása, támogatása körüli gyakorlatot is. Előfordult, hogy csupán politikai haszonszerzés céljával a választások környékén a táblák átfestésével hoztak létre ipari parkokat, amelyek nem működnek, üresek.

Ugyanakkor az ilyen címmel nem bíró, kistérségi jelentőségű ipartelepek fejlesztésére, ahol jellemzően a hazai kis- és középvállalkozások megtelepednének, használhatatlan, gyakorlatiatlan pályázati felhívások születnek. Sajnálatosnak nevezték az ellenzéki képviselők, hogy a kkv-k, a multinacionális cégek beszállítói között csekély, 7-11-13 százalékos arányban vesznek csak részt. Szánalmasan kevésnek vélték a munkahelyteremtésre szánt munkaerő-piaci pénzt is.

Mindezek alapján tartották az ellenzéki képviselők általános vitára alkalmatlannak a tárgyalt jelentéseket és határozati javaslatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: A költségvetési bizottság előadója Molnár Albert képviselő úr. Öné a szó.

MOLNÁR ALBERT, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság a február 12-i ülésén tárgyalta meg az előttünk fekvő jelentéseket. A többség alapvetően elfogadta és általános vitára alkalmasnak tartotta az anyagot. Most az a feladatom, hogy beszámoljak arról, a bizottságban mi történt. Gyakorlatilag egyfajta változás történt, hisz 2002-ben, ha úgy vesszük, 622 ezer működő vállalkozás volt, a 2006. év végére ez 677 ezerre növekedett. Ha most azt nézzük, hogy a két kormányzatnál mennyi működő vállalkozás volt, akkor itt mindenképpen 50 ezerrel több a vállalkozások száma, és valamennyien kivehetjük ebből a 66 oldalas igen részletes anyagból a pozitív tendenciákat, és valaki kivehetné a negatív tendenciákat. Azt gondolom, hogy épp a kis- és középvállalkozások fontosságára tekintettel nem kellene ilyen kisstílűen hozzányúlni ehhez az anyaghoz, hanem egy kicsit olyan fejjel vizsgálni ezt, hogy valóban melyek azok a tényezők, amelyek megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozások előre tudjanak jutni.

Az előbb a fideszes képviselők felsoroltak néhány olyan adatot, amely valóban egy picit kevesebb. Ha arányokat nézünk 2002-től, megállapítható, hogy mind a bruttó hazai termék vonatkozásában, az árbevétel vonatkozásában, a foglalkoztatott létszám vonatkozásában gyakorlatilag azonos arányok alakultak ki a kis- és középvállalatok, valamint a nagyvállalatok között. Ha azt mondjuk, hogy a magyar nagyvállalkozói kör jól alkalmazkodott a világgazdaságban lévő globalizációs folyamatokhoz, akkor ezen táblázat alapján mindenképp azt kell hogy mondjuk, dicséret illeti a magyar kis- és középvállalkozókat, hiszen megtartották azokat az arányokat a nagyokkal szemben, amelyeket, mondjuk, 2002-ben is elfoglaltak. Tehát azt gondolom, hogy ez egy fontos momentum.

2003-tól, 2004-től egy újfajta gondolkodás kapott teret, mégpedig nem halat adni, hanem hálót adni, és nem néhány vállalkozást sok pénzzel segíteni, hanem nagyon sok vállalkozást inkább egy jó üzleti környezettel, több tízezer vállalkozás jutott hozzá ehhez. Próbáltam összeszámolni a támogatások struktúráját, irányát: Munkaerő-piaci Alap, Hitelgarancia Zrt., MFB, Gazdasági Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, és sorolhatnám az összes többi olyan szervezetet, amely számtalan pályázatot írt ki, és itt bizony az összes nyertes pályázó, ha a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kisvállalatait is belevesszük, 630 ezer vállalkozás nyert nagyon jelentős pénzt. Tehát sok pénzről, ezermilliárd fölötti pénzről van szó.

Azt gondolom, nem ezzel van baj, és mégis, ha kimegyünk a kisvállalkozók közé, azt mondják, hogy a működési feltételeiket nem érzik jónak. Azt gondolom, hogy erről kell beszélnünk. Mire gondolok, és mik vetődtek fel a bizottsági ülésen? Bizony a 2006. év második felében, 2007-ben a szerintem a gyenge hazai vásárlóerő az, ami elsősorban befolyásolta a kisvállalatok helyzetét, a közbeszerzésben elfoglalt helyük, a szakemberhiány alapvetően.

(15.20)

És valamiről soha nem beszélünk, ez pedig az a kereslethiány, amely igazából az állami vásárlások visszafogásával függ össze, vagy azzal függ össze, hogy a kis- és középvállalatok, nem azt mondom, hogy teljesen alkalmatlanok, de nagyrészt alkalmatlanok arra, hogy megszerezzék azt a piaci tudást, ami az exportra való képességet alátámasztja. Azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben van mit tennünk, és ezekben a kérdésekben kell előrelépnünk.

A költségvetési és pénzügyi bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta, és az általam elmondottakkal - tehát közbeszerzésben való előrelépés, a járulékok, adóterhek mértékének és kiszámíthatóságának javulásával, a hazai vásárlóerő bővítésével, illetve az oktatással - látja, gondolja úgy, hogy javíthatunk ezen vállalati kör helyzetén, ezért általános vitára alkalmasnak tartja, és javasolja az Országgyűlésnek, hogy ezt fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Domokos László képviselő úr adja elő.

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság kisebbségben maradt fideszes és MDF-es képviselőinek álláspontját szeretném ismertetni.

Először is üdvözöltük, hogy 2003 óta egyáltalán ez a kormány beszámolt erről a kérdésről. Hat évnek kellett eltelnie, hogy a kormányzatnak ezen, egyébként nagyon gyenge teljesítményének értékelésére módot adott a kormányzat ezen két beszámolóval. A képviselők több irányban is kritikát fogalmaztak meg, amely jelzi, hogy azért sokkal fontosabbnak tartották, mint ahogy a kormányzat és kormányzati képviselők egyáltalán a vitában részt vettek.

Hiányzik a koncepció - elhangzott -, a számszerű célok és a megvalósuláshoz való viszony értékelése, amely megmutatja, hogy merre haladna ebben a kérdésben a kormányzat. Tényszerűen megnőtt az eladósodottsága ennek a szektornak, a kis- és középvállalkozások nagymértékben eladósodtak. Erre a kormányzatnak az az álláspontja, hogy persze, sok hitelhez tudtak hozzájutni. Ne felejtsük el, egy olyan pénzpiaci környezetben, amikor a kormány is válogatás nélkül tudott 2005-2006 közepéig pénzhez jutni, akkor valóban egy általános banki pénzbőség jelent meg, aminek eredményeképpen, akik korábban egyáltalán nem tudtak hitelhez jutni, azok is hozzá tudtak ehhez jutni.

Csökkent a jövedelemtermelő képesség, ami viszont jelzi, hogy bizony a megtérülés oldalán komoly gondok vannak ebben a szektorban. Mutatja, hogy nagyon sok az önfoglalkoztató vállalkozás, amely gyakorlatilag azért, hogy ne munkanélküli-segélyért menjenek az emberek, hanem egyáltalán a saját sorsukat kézbe tudják venni, ezért vállalkoztak. Ez a kör nagyon jelentős sérülést szenvedett, pont a jövedelemtermelő képesség tekintetében. Mondhatjuk, hogy ez a szektor az, ahol bizony nagyon sokan a minimálbér alatt is dolgoztak, azért, hogy egyáltalán saját életüket, saját eddigi felhalmozott esetleges vállalkozói vagyonukat tovább tudják működtetni. Mert nem olyan egyszerű kiszállni egy ilyen vállalkozásból, amikor tíz-húsz vagy még több év munkájának az eredménye kerül veszélybe. Ez különösen 2005 végére, a 2006. évre jellemző.

A bizottság külön említést tett arról, hogy nagyon sajátos aszimmetria található meg: egyrészt az adókedvezményekből való részesedése rendkívül alacsony a kis- és középvállalkozásoknak az összes adókedvezmény tekintetében, miközben a nagyvállalatoké rendkívül magas. Ha ezt összevetjük a foglalkoztatásban, akkor viszont megállapíthatjuk, hogy pont a kisvállalkozói szférának magas a foglalkoztatási aránya, és bizony a nagyvállalatoké alacsony: 70:30 százalék az arány.

Az árbevétel tekintetében megint fordított az arány, ott látszik, hogy a kisvállalkozásoknak 60 százalékos az árbevétele a piaci szektorban elért összes árbevételhez képest, míg a nagyvállalatok ennek a kisebbik hányadát valósították meg.

Megállapítások, amelyek alapján egyértelműen és határozottan elutasították a Fidesz és az MDF képviselői a bizottsági ülésen a beszámoló általános vitára való alkalmasságát:

Egyrészt a kormányzati szerepvállalás kimondottan visszavonulónak minősítette, tehát nemhogy egy aktív, lehet persze azt mondani, hogy hálót adtak, de ez a háló sok esetben inkább rátekeredett a halászok kezére-lábára, és bizony sokszor elbuktak ebben, nem igazából engedték a vízre őket, ahol egyáltalán horgászni, halászni tudtak volna. Tehát a kép részben igaz, csak éppen ez a háló, mondhatnánk úgy, mint a régi, antik korban, fegyver volt, amellyel lebénították a harcosokat, nemhogy segítséget adott volna. Tehát én ezt inkább egy másik hasonlathoz és képhez csatolnám. Miközben egyébként nem igaz, hogy nem adtak vissza nem térítendő támogatásokat, sok-sok milliárd forint volt ilyen egy-egy cég esetében is, de ez inkább a nagyobb vállalkozásokra volt jellemző.

A kicsik szegényebbek lettek - másik megállapítás -, a nagyok meg még gazdagabbak lettek abban a négy évben, amikor ezt a vizsgálatot lefolytatták, amiről szól ez a beszámoló. Támogatásokat, kedvezményeket szintén a nagyok tudtak inkább igénybe venni, mint a kicsik.

Összességében tehát azzal a gazdaságpolitikai, társadalompolitikai összefüggéssel kapcsolatban, amelyről látni kell, hogy önfoglalkoztatásra ad lehetőséget, ez a kormány teljesen érzéketlen volt, sőt ellene dolgozott, és egy teljesen rossz megközelítéssel gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy nem érte el ezt a szférát még az a kevés segítség sem, amely ebben az időszakban megjelent. Ezért nem tudta elfogadni a bizottság ezt a beszámolót.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Következik a mezőgazdasági bizottság előadója. Godó Lajosé a szó.

GODÓ LAJOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság egy jelentést, a J/4724. számú jelentést tárgyalta meg a 2005-2006. évi helyzetről, gazdálkodásról, ami a kis- és középvállalkozások helyzetét érinti.

Nyilván a bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi és többségi vélemény is. Túlságosan nagy vita nem kerekedett. Három képviselő mondta el a véleményét, elsősorban szakmai szempontok alapján. A többségi vélemény szerint mi a jelentést tényszerűnek találjuk, tartalma reális képet fest a kis- és közepes vállalkozásokról. A 2005-2006. évi tendenciákat tényszerűen tartalmazza a jelentés.

Szeretném megjegyezni, hogy a GKM tíz éve teszteli a kis- és középvállalkozásokat, 2 ezer szervezetet tesztel le, és ezek alapján a mintaeredmények alapján fogalmazza meg javaslatait a jogszabályalkotók számára. Így indult el 2006-ban az "Üzletre hangolva" program, amit az államtitkár úr is jelzett, ekkor tettek javaslatot különböző adókedvezmények alkalmazására, illetve ez a két év volt az, amikor az uniós forrásokhoz hozzájuthattak a kis- és középvállalkozások. Pozitív értékelés következménye volt az, hogy 12 ezer pályázat nyert uniós forrást. Nyilván lehetett volna többet is nyerni, több pénzt is elhozni. Ennek sok oka lehet, hogy mennyire voltak felkészülve egy-egy program fogadására a kis- és középvállalkozások.

Szeretném megjegyezni, hogy február 15-én jelent meg egy újabb csomag 36 milliárdos kiírással, amely a kis- és középvállalkozásoknak a hátrányos helyzetű településeken vagy a leghátrányosabb helyzetű településeken élők részére határoz meg technológiai fejlesztési lehetőségeket.

Ugyancsak a mezőgazdasági és vidékfejlesztési operatív program tavasszal fogja kiírni azokat a kisvállalkozások részére szóló munkahelyteremtő és egyéb technológiai fejlesztésekre, szerkezetátalakításra vonatkozó pályázatokat, amelyekből a kis- és középvállalkozások is pályázhatnak. Lehet, hogy majd az ezt követő időszakban sokkal több eredményt, sokkal több pozitív pályázatot tudunk elmondani egy-két év múlva, amikor egy újabb jelentést tárgyalunk.

Összegezve: a mezőgazdasági bizottság 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak minősítette a J/4724. számú jelentést.

Köszönöm a figyelmüket, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(15.30)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Ángyán József képviselő úr ismerteti.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2008. február 11-ei ülésén vitatta meg a kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről és a részükre nyújtott támogatásokról szóló jelentést, és azt, ahogy Godó képviselő úr már említette, 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára ajánlotta. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a lezajlott vitában elhangzott, ám a szavazásnál kisebbségben maradt véleményeket.

A jelentés, amelynek elkészítését törvény írja elő a kormány számára, sikerpropagandának minősíthető, annak a kkv-k tényleges helyzetéhez nem sok köze van. Az előterjesztés zömében arról szól, hogy a kormány milyen kedvező gazdasági feltételeket teremt a kkv-k működéséhez, milyen adókedvezményekkel, pályázati lehetőségekkel és forrásokkal segíti fejlődésüket, miközben olyan nyilvánvaló tényeket sem elemez, amelyek a saját maga által közölt táblázatokból is kiolvashatók. Egyet szeretnék felmutatni. (Felmutat egy dokumentumot.) Ezekből a táblázatokból is más adatok olvashatók ki sok esetben, mint ami a jelentésben szerepel.

Ilyen tény például az, hogy a vizsgált időszakban 2003-hoz viszonyítva az egyéni vállalkozások száma 54 ezerrel csökkent. Vagy az, ahogyan azt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a közgazdász-vándorgyűlésen "Pályán belül vagy a partvonalon kívül" című előadásában elmondta, egy olyan duális gazdaság alakult ki, amelyben a dübörgő multinacionális tőkeérdekeltségek mellett a magyar kkv-k a túlélésért küzdenek, mikrovállalkozásokról pedig már szinte nem is beszélhetünk.

Ezt a foglalkoztatásban 60 százalékkal részesedő vállalkozói kört növekvő elvonások terhelik, likviditása folyamatosan csökken, a gazdaság tőkéjének mindössze egyharmada fölött rendelkezik, közülük a hitelfelvételre egyáltalán képesek aránya a 2004-es 13,9 százalékról 2006-ra 6,5 százalékra csökkent. Jószerivel már csak a közvetlen térségben kereskedik ez a réteg, az exportból való részesedése pedig 20 százalék. Mindez részben éppen annak a kormányzati politikának a következménye, amely a Magyarországon jelen lévő multinacionális érdekeltségeket részesíti előnyben.

Nem véletlen tehát, hogy a magyar exportteljesítmények 80 százaléka többségi külföldi tulajdonú cégektől származik. Ezen belül az első 15 adja az export 40 százalékát. A nemzeti jövedelmünk egyharmada e cégeken keresztül elhagyja az országot. Mindez a jelentéssel ellentétben egyértelműen arra utal, hogy a kormány nem a saját kis- és középvállalkozói rétegét, hanem a legerősebb multinacionális tőkeérdekeltségeket hozza helyzetbe.

Ha az adó- és támogatáspolitikai környezetet vizsgáljuk, a helyzet hasonló képet mutat. Miközben a kkv-kat több mint ötvenféle adónem terheli, a jelentés veszi a bátorságot, és pozitív példaként említi a 2005-ös adócsökkentési intézkedést, amellyel a kormány a választások előtt az egész országot becsapta, és amelyet 2006-ban, a választások után azonnal visszavont.

A támogatáspolitikáról, a pályázati lehetőségekről összefoglalóan azt lehet elmondani, hogy ahol jelentős fejlesztési források vannak, oda a kkv-k általában pályázatot sem tudnak beadni. Ahová pedig pályázhatnának, ott alig találunk forrásokat. Úgy is mondhatnánk, hogy a hazai és EU-s támogatási pályázati rendszerek forrásaiból a kormány a legerősebb és bennfentes információkkal rendelkező néhány tucat tőkeérdekeltségnek sokat, sokaknak, a mikro-, kis- és középvállalkozói kategóriának pedig szinte semmit vagy csak alamizsnát juttat.

A kkv-k csak osztószámok az egy vállalkozásra jutó támogatások statisztikai kimutatásában. Jó példa erre a nemzeti fejlesztési terv agrár- és vidékfejlesztési operatív programja, amelynek keretében 2006 végéig 107,8 milliárd forint került szerződéssel lekötésre, de bár a potenciális célcsoporthoz 208 ezer regisztrált, élethivatás-szerűen mezőgazdaságból élő gazdaság, továbbá mintegy 3 ezer település és több tízezer civil szerveződés tartozik, közülük összesen 4044-en jutottak tényleges támogatási forrásokhoz, ami a célcsoport teljes létszámának mindössze a felső legerősebb 1,5 százaléka.

Mindezek alapján a bizottsági vitában és a szavazás során kisebbségben maradt álláspont szerint a jelentés nem nyújt hiteles információkat és reális képet a kkv-k helyzetéről és a kormányzat velük kapcsolatos tevékenységéről. Így azt az ellenzéki oldalnak nem áll módjában elfogadni, a jelentés általános vitára bocsátását nem támogatta.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A bizottsági előadók sorát megszakítjuk egy kétperces felszólalásra való jelentkezés miatt. Molnár Alberté a szó.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lenne, ha a vitában statisztikai adatokkal alátámasztott adatokat jelentetnénk meg, mert nagyon sokan, akik néznek minket, nem tudják kontrollálni.

Ángyán képviselő úr felszólalása ihletett hozzászólásra. Azt szeretném mondani, hogy ha a multinacionális vállalatokat sikeresnek ítéljük meg, akkor sikeresek a magyar kis- és középvállalatok is, hisz 2003-tól 2006-ig a foglalkoztatottságban, a bruttó hazai termék megoszlásában, illetve a nettó árbevétel megoszlásában nem változott az arányuk. Tehát ha a multik sikeresek, akkor a kicsik és közepesek is sikeresek.

Néhány elemet hadd soroljak fel, hogy milyen adókedvezmények érintették őket, és ebből ki fog derülni, hogy a kisvállalatokat külön. A versenyképesség növelése érdekében a társasági adó alanyai az adóalap első 5 millió forintja után 10 százalék adókulccsal adóznak. Az 5 millió adóalap nyilván a kisvállalkozóknak szólt, sőt, mint tudja, 2008-tól ez már 50 millió forint adóalapig 10 százalék. Tíz százalék társasági adóval lehet adózni a kis- és középvállalatoknak.

Az iparűzési adó 50 százalékával, 2006-tól a 100 százalékával lehet csökkenteni az adóalapot. Vagy csökkent az elszámolható leírási kulcs értékhatára. Megszűnt az államháztartási támogatás miatti áfaarányosítási kötelezettség. Ha foglalkoztatottakat vett fel egy kisvállalkozás, összeszámoltam, 2002-2006 között 18 darab javukra hozott intézkedés történt az adó- és járulékszabályokban.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy nem támogattuk őket, akkor kérem, hogy ezeket is vegyük figyelembe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Meggyőződésem, hogy nehéz helyzetben, de megtartották a részesedésüket a piacon.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A Házszabály szerint csak a vezérszónoki körben nincs kétperces felszólalás. A bizottsági vélemények ismertetésénél elvileg van, bár funkcióját nem itt tölti be, ezért nem tudnám javasolni, hogy most belemenjünk kétperces vitákba, de nincs módom megtagadni a szót.

Szatmáry Kristóf is kért két percben lehetőséget.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Némileg én is csodálkoztam a kétpercesek mostani megjelenésén, de akkor már engedje meg elnök úr, hogy reagáljak a kormánypárti képviselőtársam által elmondottakra.

Ezek alapján számomra csak az a kérdés merül fel, hogy akkor a kormány, illetve a kormányzati képviselők, akik ugyanúgy ismerik a statisztikákat, mint mi, mivel magyarázzák azt, hogy a hazai kis- és középvállalkozások, de még a nagyvállalkozások bizalmi indexe is 18 éve, a Bokros-csomag óta nem volt ilyen alacsony, a jövőbe vetett hitük nem volt ilyen alacsony szinten, mint most. Ez vajon azzal magyarázható-e, hogy mi, ellenzéki képviselők azt mondjuk, hogy rossz a helyzet, vagy valóban a bőrükön érzik, hogy rossz a helyzet, és ellenére mindenféle kormányzati vélt vagy valós pozitív próbálkozásnak, nem érződik a hatása a vállalkozások között, és nem véletlenül ilyen alacsony?

A támogatásokkal kapcsolatban pedig egyetlenegy észrevételt engedjenek meg kormánypárti képviselőtársaim. Itt folyamatosan van egy zavar a fejekben, és az uniós pénzek elosztását úgy próbálják bemutatni, mintha az egyenlő lenne a vállalkozásfejlesztéssel. Tegyünk tisztába egy dolgot! A civilizált világban, tőlünk nyugatra ez a kettő teljesen különbözik egymástól, és a magyar valóság is azt mutatja, hogy az uniós pénzek elosztása közel sem elegendő ahhoz, hogy érdemi vállalkozásfejlesztésről beszéljünk.

(15.40)

Inkább arról kéne beszélni, ami egyébként az anyagban nincs benne, hogy a kormányzati, tehát a közvetlen hazai forrásból finanszírozott vállalkozásfejlesztés tekintetében az elmúlt négy évben a tizedére csökkent a költségvetési fősoron szerepelt kis- és középvállalkozási célelőirányzat, 30 milliárdról 3 milliárd alá. Ez a fő probléma. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Befejezzük a bizottsági beszámolókat, és utána folytathatjuk a kétperces vitát. Tehát most a sport- és turisztikai bizottság előadója, Mohácsi József következik.

MOHÁCSI JÓZSEF, a sport- és turisztikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága február 12-én tárgyalta a napirendi pontot, és a J/4724. számú javaslattal foglalkoztunk. A bizottsági álláspont szerint 11 igen és 7 nem szavazattal, a bizottság többségi döntésével általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

A Dióssy Gábor államtitkár úr által közölt adatok - azért akárhogy is nézzük - pozitívumokat mutatnak. Természetesen a társadalomnak ez a rétege, a kis- és középvállalkozók talán a legmeghatározóbbak. Nyilván az a 900 ezer regisztrált vállalkozás, ami Magyarországon működik, ami ebből igazi - nem árt többször ismételni -, 2006-ban körülbelül 677 ezerre csökkent.

Nagyon fontosnak tartottuk és a bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy az adminisztratív terhelés túlságosan nagy a kis- és középvállalkozások esetében. Ezen belül nyilván a közbeszerzések területe is kiemelkedik, ahol szeretnénk, ha egyszerűsítések történnének, így a kis- és középvállalkozások aránya jelentősen javulna azokban a pályázati lehetőségekben és azoknak a nyerési esélyében, amelyek ki lettek írva; nem kevés az a pályázat, amelyet a tárca kiírt. Természetesen vannak ennek olyan hátulütői is, amelyek esetlegesen arra az eredményre vezetnek, hogy nem sikerült a pályázat.

Különösképpen a kisvállalkozóknál meghatározó azoknak a különböző nemzetiségű nagy piacoknak a tevékenysége, amelyek szűkebb pátriánkban is érezhetően befolyásolják a forgalmat, befolyásolják a vállalkozó kedvet, de nyilván azok a programok, éppen az "Üzletre hangolva" vagy a fejlesztési programok erre fogják ösztönözni és kell hogy ösztönözzék mindazokat, akik tulajdonképpen kisvállalkozásokkal és középvállalkozásokkal foglalkoznak, hogy ezt a tevékenységet folytassák, és azon hiányszakmák, azon hiánytevékenységek, vállalkozások szintjén, amire szükség van, nyilván az oktatáson keresztül minél hamarabb intenzívebben be tudjanak kapcsolódni ebbe a körbe.

A bizottsági ülésen, megköszönve a Leskó Tamás főosztályvezető-helyettes által előterjesztett anyagot, természetesen van bőven még mit tennünk. Bízva abban és látva azt a pályázati dömpinget, ami már egyrészt megjelent, másrészt rövidesen meg fog jelenni, ez lehetőséget fog biztosítani nagyon sok kis- és középvállalkozónak és mikrovállalkozóknak is, és nyilván az a program, amelyet éppen tegnap a kormány bejelentett, miszerint vállalkozás szintjén, tulajdon szintjén is be lehet kapcsolódni a gazdaság életébe, nyilván a mikro-, kis- és középvállalkozókra jelentős inspirációt fog majd nyújtani abban, hogy érdemes küzdeni, érdemes tenni, és nyilván egy hatékony pályázattal és a közbeszerzés útvesztőinek egy kicsit talán világosabbá tételével segíteni ezen.

A cél mindenféleképpen az kell hogy legyen, hogy az az úgymond tisztasági program, amely megfogalmazódott nem is oly rég, egyértelműen azt tükrözze - és nem akarok arányokat, százalékos arányokat mondani -, hogy a gazdaság kifehérítése ugyanúgy vonatkozik természetesen a mikro-, kis- és középvállalkozókra, mint az egészen nagy vállalkozásokra. Az az arány, ami most sajnos többségében nem éppen a legtisztább, természetesen azok kárára megy, akik becsületesen minden tevékenységről beszámolnak, precízen elvégzik. Ha itt ez a trend, ez az arány megfordul, és a kiskapus rendszer megszűnik, sokkal gazdaságosabban fogunk tudni működni, és nem fog nyilván a kisvállalkozók rovására se menni. Nagyon fontos társadalmi rétegről van szó, rengeteg lesz a pályázat, rengeteget kell dolgoznunk érte.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Hadházy Sándor képviselő úr ismerteti a kisebbségi véleményt.

HADHÁZY SÁNDOR, a sport- és turisztikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A sport- és turisztikai bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amelyet szeretnék röviden összefoglalni.

Igazából az tapasztalható, hogy a jelenlegi kormányzat nem kíván szóba állni az érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel. Ez az egészségügyi törvényalkotási folyamatban is nagyon szépen, világosan tetten érhető volt, de most már nem csupán a törvényalkotási folyamatban láthatjuk ezt a fajta arroganciát, ha így tetszik, hanem még a jelentések tárgyalása során sem kérik ki a szakmai szervezetek véleményét, ami aztán végül nem is érthető egyáltalán. Hiszen ezek a jelentések azt a célt szolgálják, hogy visszatekintsünk, megnézzük azt, hogy az elmúlt időszakban milyen folyamatok zajlottak le, és próbáljuk ezeket a folyamatokat értékelni, próbáljuk meg a tanulságokat levonni, hogy a jövőben jobban, hatékonyabban tudjuk ezeket a folyamatokat irányítani. Nos, ebbe a munkába a kormányzat nem kívánta bevonni a szakmai szervezeteket, ami a bizottsági tárgyalás során nagyon hamar kiderült, és ezt nem is értettük. Igazából az az álláspontja az ellenzéknek, illetve a Fidesznek, hogy ezt a jelentést innentől kezdve kár is tárgyalni, de mégis.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági tárgyalás során kiderült az, hogy mintegy 7 százalékkal csökkent a turizmusban részt vevő vállalkozások száma, ami igen jelentős csökkenést mutat. Ez két év termése, tisztelt Országgyűlés, tehát két év alatt 7 százalékkal sikerült csökkenteni a turizmus ágazatban szereplő vállalkozások számát. Nemcsak a vállalkozások száma csökkent természetesen, hanem csökkent a vállalkozások gazdasági teljesítménye is, ami szintén körülbelül 7-8 százalékos csökkenést mutat. Úgy gondolom, hogy ez rendkívüli módon elgondolkodtató, és a kormányzat, illetve az ágazat irányítóit, képviselőit mindenképpen arra kell hogy ösztönözze, hogy ezeket a folyamatokat kiértékelje, és megpróbálja megállítani ezt az igen kedvezőtlen folyamatot.

A jelentés 12. oldalán olvashatjuk a kormányzati sikerpropaganda bizonyos elemeit, hogy 2005-ben egy adóreformot készített elő az akkori kormányzat. Természetesen ennek a sikeréről már nem nagyon találunk elemzéseket ebben a jelentésben, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ez egy választási fogás volt, semmi több, és a választásokat követően ugyanaz a kormányzat, a Gyurcsány-kormányzat ezeket az adókedvezményeket, adóváltozásokat visszavonta, sőt megduplázta és ellenkező előjelűre forgatta, jóval nagyobb adóterhet tett, rótt a kis- és közepes vállalkozásokra, mint korábban. Ez is egy rendkívül negatív folyamatot indított el. Tulajdonképpen ha gazdasági növekedésről beszélünk, akkor láthatjuk ennek az eredményét: az elmúlt évben, ha jól tudom, 1,3 százalékos gazdasági növekedés volt kimutatható, és azt tudom mondani, hogy ehhez jelentős mértékben hozzájárult a kis- és közepes vállalkozások elnyomorítása.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentés 18. oldalán olvashatunk ilyet, hogy a GDP 4,5-6,7 százalékát teszi ki. Ez az adat összegszerűen is rendelkezésünkre áll: 770 uszkve 1145 milliárd forintot tettek ki az államigazgatási eljárásokkal kapcsolatos közvetlen terhek, amelyek a kis- és közepes vállalkozásokat terhelik.

(15.50)

Nagyon jó volna, ha a kormányzat ezen is elgondolkodna, és valamilyen változást indítana el, ugyanis ez elképesztő módon terheli a kis- és középvállalkozásokat.

Sajnos, időhiány miatt több ilyen jellegű negatívumot nem tudok most kiemelni, majd az általános vitában ezeket igyekszem pótolni. Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a jelentés elfogadását természetszerűleg nem tudja támogatni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Ezzel a bizottsági vélemények ismertetése véget ért, most az írásban előre jelentkezett képviselők előtt a kétperces felszólalások következnek. Közben jelzem a napirend utáni felszólalónak, hogy lassan készüljön fel, mert a képviselők jelzése alapján nem fogják kihasználni a rendelkezésükre álló időkeretet, tehát nem lesz hosszú ennek a napirendi pontnak a tárgyalása.

Tehát kezdjük a kétpercesekkel; Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Elhangzott sok negatívum az ellenzéki képviselők részéről a jelentésekkel kapcsolatban. Úgy látom az elhangzottak fényében, hogy nem okvetlenül magáról a jelentésről volt mindig szó, hanem általában a gazdaság és az abban működő vállalkozások helyzetéről beszéltek, amelynek kapcsán egyébként nagyon sok mindennel egyet kell értenem, mármint az általános helyzettel kapcsolatban. Hiszen valóban, a gazdasági növekedésünk kisebb, mint szeretnénk, és erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezt a gazdasági növekedést erősíteni tudjuk. Azt gondolom, erre lesz majd lehetőségünk, hiszen bizonyára önök is tudják, hogy nagyon komoly erőfeszítéseket teszünk, és dolgozunk azon, hogy egy kedvezőbb, alacsonyabb adószintekkel dolgozó adórendszert alakítsunk ki.

Ugyanakkor azt hiszem, az félreértés, amit nagyon sokan a szemünkre vetnek, hogy a kis- és középvállalkozások támogatását nem helyezzük megfelelően előtérbe. Egyrészt ez nem igaz, tehát attól, hogy a kis- és középvállalkozások támogatási célelőirányzata csökkent, attól még máshol ezek az eszközök nem csökkentek. Másrészt pedig úgy gondolom, egyre inkább abba az irányba kellene mennünk, amely elfogadott a fejlettebb piacgazdaságú országokban, hogy az adórendszeren keresztül, normatív módon segítsük ezeket a vállalkozásokat - és ebben jelentős lépéseket tettünk már előre -, semmint hogy minden egyes vállalkozást célzott támogatással tudjunk támogatni, mert az csak ideig-óráig tud segíteni.

Azt hiszem, pontosabban is kellene fogalmazni, és ha a szemünkre hányják a képviselő urak, hogy mi a számokban talán nem pontosan közöljük a valóságot - amit nem fogadok el egyébként -, akkor azért azt tudom mondani: az a kijelentés, hogy mikrovállalkozásokról nem is beszélhetünk már, az enyhén szólva megkérdőjelezhető, amikor az anyagban foglalt táblázatban láthatják, hogy a 677 ezer összes kis- és középvállalkozás közül 644 ezer a mikrovállalkozások száma. Tehát valahogy a kijelentésekben kicsit több precizitást szeretnék kérni, hogyha erre önök is igényt tartanak a mi részünkről.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Molnár Albert következik.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szatmáry Kristóf képviselő úrnak és Hadházy úrnak mondanék néhány gondolatot. Részben az egyik az, hogy most 2008. február van, és az előttünk levő jelentések 2003, 2004, 2005 és 2006, tehát a tényekre kellene szorítkoznunk.

Hadházy úrnak azt mondom, hogy volt néhány olyan gondolata, ami - azt gondolom - nem fedi a valóságot. Az egyik, hogy duplájára nőttek az adók például. Képviselő úr, nagyon kell ezzel vigyázni. 2000-ben és 2001-ben egyébként az adóterhelés Magyarországon 39 százalék felett volt. A 4 százalék szolidaritási adóval, amelyet társasági adó ágon emeltünk meg a konvergenciaprogramra való tekintettel - átmenetileg -, valóban felment 38,4 százalékra az adóterhelés, ez még most sem éri el a 2000-2001-es szintet, amiről önök mindig hozsannákat zengenek.

Önmagában az, hogy közel 200 ezer személy fizet ma a kétszeres minimálbér utáni járulékot, 1 százalékkal növelte az adóterhelést, adóemelés nélkül. Tehát ez azt jelenti, hogy a szürkegazdaságból fehéredett az adóterhelés, ez önmagában 1 százalék volt.

Egyébként, hogyha nézzük a bruttó hazai termék gyarapodását, és a vállalkozások közötti arányok nem változtak az elmúlt években 2003 és 2006 között, akkor a 27 000 milliárdos bruttó hazai termék részaránya, illetve 2002-ben a körülbelül 15 000-16 000 milliárdos bruttó hazai termék arányában sem romlottak a kis- és középvállalatok eredményei.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Domokos László képviselő úr.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Molnár Albert számszerűsítésre kért. Számszerűsítsük a célokat, kedves volt államtitkár úr, kedves képviselőtársam. Tudniillik önök nem számszerűsítették ezeket a célokat.

Másrészt kérte, hogy arról beszéljünk, ami előttünk van. Ez 2003-tól kezdődően mutatja be a számokat, nem 2003-at megelőzően, viszont számon kéri, hogy 2007-ről és 2008-ról miért szólunk. Az anyag egyértelműen kitekint a 2007-2013 közötti időszakra, és ott megpróbál egy megint csak nem számszerűsített, hanem inkább beszámolószerű, egyszerűsített képletet mutatni. Önmagában egyébként a képlet az tankönyv, tehát remek, valószínűleg a közgazdasági egyetemen is ilyet írnának, önmagában ez nem megkérdőjelezhető.

Itt az a baj, hogy az eredmény, illetve eredménytelenség ezzel a kis- és középvállalkozásokat támogató programmal kapcsolatban van, amelyre csak tényleg azt tudom mondani, amit Molnár Albert a bizottsági vitán is elmondott: azt kell mondanom, adósai vagyunk a kis- és középvállalkozásoknak - hát ezt kérjük számon önökön.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hadházy Sándor következik.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én szintén Molnár Albert egy korábbi felszólalásához kívánok hozzászólni. Mégpedig azt mondta, hogy 2000-ben 622 ezer és 2006-ban pedig 677 ezer kis- és közepes vállalkozás volt, és hogy ez milyen komoly fejlődés az Orbán-kormányhoz képest - mindezt hozzátette. Csak azt elfelejtette megemlíteni, hogy 2000-ben közel 700 ezer kis- és közepes vállalkozás volt, és onnantól csökkent, 2002-höz képest csökkent le most 677 ezerre. Magyarul, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány alatt nem növekedtek a számok, hanem egyértelműen csökkentek. Tisztelettel kérném - tudom, hogy elfogult az Orbán-kormány iránt, természetesen negatív értelemben -, hogy azért a számokat ne próbálja meg úgy csoportosítani, hogy ez a hallgatókat, tv-nézőket megtévessze.

Egy nagyon fontos kérdésről szeretnék még szót emelni, ez pedig a jogbiztonság és bizalom kérdése, amely itt is szóba került már a mai vita során, hogy a vállalkozók elveszítették a kormány iránt és a politika iránt sajnos a bizalmat. Ennek sajnos oka van: összevissza rángatták az elmúlt időszakban a gazdasági és egyéb jogszabályokat, a vállalkozók egyszerűen képtelenek követni, és pontosan ez az oka annak is, hogy a kis- és közepes vállalkozókat elképesztően nagy teher sújtja, a gazdasági és az egyéb jogszabályok követése komoly kiadásokat emészt fel a kis- és közepes vállalkozások részéről, amely tovább rontja a helyzetüket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úr következik.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Arra szeretném felhívni a tisztelt képviselő urak figyelmét, hogy nem szabadna misztifikálni a vállalkozások számát. Ne értsenek félre! Az sosem öröm, hogyha a vállalkozások száma csökken, de önmagában abból levonni következtetést, hogy egy időszakban akár nő is a vállalkozások száma vagy csökken... - azt hiszem, még nem szabad messzemenő következtetést levonni.

Egyébként, hogyha az anyag - mármint a 2005. és 2006. évről szóló beszámoló - 5-6. oldalát megnézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon hullámzó a regisztrált vállalkozások száma, hihetetlen mértékben nagyobb egyébként a valóban működő vállalkozások száma, ez már sokadik évben van így.

(16.00)

Akkor ez egyrészt egy problémát jelent, mert nagyon sok olyan alvó vállalkozás van, ami igazán nem is működik. Ebben a körben talán nincs is túl nagy jelentősége, hogy a vállalkozások száma hogyan nő vagy csökken. Az az igazság, legyünk teljesen őszinték, bizonyos körben kell is, hogy legyen konszolidáció a vállalkozásoknál, mert azt hiszem, hogy ha mi egy ausztriai színvonalat szeretnénk megcélozni, nagyon sok mindenben hozzánk hasonló szomszéd ország, nagyságú és lakosságú szomszéd ország, akkor azt hiszem, az valószínűleg fenntarthatatlan, hogy nálunk közel 60 ezer építőipari vállalkozás van például, míg Ausztriában összesen 7 ezer. Azt hiszem, hogy vannak olyan területek és olyan vállalkozáscsoportok, ahol sajnos elengedhetetlen a konszolidáció.

Azt gondolom, hogy abba az irányba kellene mennünk, hogy nem a vállalatokat számoljuk meg, hanem amelyek működnek, nézzük meg, hogy ott hogyan tudjuk a termelékenységet javítani, hogy tudjuk a finanszírozási forráshoz való hozzájutást elősegíteni, a valóban működő és jól működő, jól menedzselt vállalatokat hogyan tudjuk segíteni. Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban nagyon nagy lépéseket tudtunk ebben a körben előrelépni, tenni, hiszen olvashatták önök is, hogy a termelékenység jelentős mértékben növekedett. Ezzel nem vonom kétségbe azt egyébként, hogy nagyon-nagyon sok lépést kell még tennünk egyéb területeken, hogy tudjuk ezt a kört segíteni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szatmáry Kristófé a szó.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak néhány korábbi felvetésre reagálnék, legutoljára az államtitkár úr említette az építőipar teljesítményét. Nem a cégek számáról szeretnék beszélni, hanem ha a mai KSH-oldalt megnézi, akkor épp ma jelent meg az építőipar 2007. évi teljesítménye, ami 14, közel 15 százalékos visszaesést mutat egy év alatt az építőiparban. Ez a 2006-os év stagnálása után azt jelenti, hogy jelen pillanatban az építőipar a 2004-es szinten van. Ha ehhez hozzávesszük az építőipari szövetségek és az egyéb szakmai szervezetek által az idei évre vonatkozó, sajnos úgy látszik, hogy változatlan - most 2008-ról beszélek - feltételek közötti működést, akkor egy újabb 15-20 százalékos visszaesést prognosztizálnak, a rendelésállományban ennél nagyobb visszaesést. Tehát az a teljesítmény, amiről ön beszél, az például az építőipar esetében azt fogja eredményezni, hogy 2008 végére egy 2002-es építőipari teljesítményt fogunk elérni. Azért erre túl büszkék nem hiszem, hogy lehetünk.

A gazdaságkifehérítéssel kapcsolatban, amiről itt szó volt, amiről képviselőtársaim szóltak, annyit engedjenek meg, hogy legalább ilyen - idézőjelben - szűk körben, mert ugye, nem túl sokan vagyunk, azért azt mondjuk el, hogy amikor a gazdaság kifehérítéséről beszélünk, akkor azt azért vegyük figyelembe, hogy a hazai kis- és középvállalkozások egy jó része, ha mindent úgy csinálna, ahogy le van írva a papírban, mindent pontosan úgy fizetne, akkor körülbelül egy hétig vagy egy hónapig működnének. Lehet azt mondani, hogy homokba dugjuk a fejünket, és erről nem veszünk tudomást, aki a vállalkozók között él és dolgozik, látja ezt, az pontosan tudja. És nem azért teszik ezt a vállalkozók, mert ők szeretnek úgymond nyugtalanul aludni otthon, hogy az APEH-ot várják, hanem azért, mert ha ezeket a terheléseket, amit mi Magyarországon számukra megszabtunk, betartanák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor holnapután csődbe mennének.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Molnár Albert is két percre kért szót.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy most vehetjük elő a pozitív és negatív számokat, én azt ajánlanám, arról beszéljünk, hogy a mai vitanap vagy erről a két jelentésről való vita pozitív legyen a kis- és középvállalkozások számára, és valami előremutató dologról beszéljünk.

Arra gondoltam, hogy beszélhetnénk a piacra jutás feltételeinek a javításáról, mert azt gondolom, hogy a munkahelyteremtéssel együtt hiába adtunk számtalan kedvezményt a foglalkoztatásra, úgy látszik, hogy nem sok hatása van. Hiszen ha végiggondoljuk, egy vállalkozás akkor fog többletlétszámot felvenni, ha az irányában megnyilvánuló kereslet termékben vagy szolgáltatásban mennyiségében nőni fog, és akkor fog fölvenni. Hiába adunk neki 20 ezer forint járulékkedvezményt, ha nem nő a terméke iránti kereslet, akkor nem fog felvenni személyt. Ezt nagyon fontosnak tartom. Vagy beszéljünk az adó- és járulékszabályok hosszú távú kiszámíthatóságáról, egyfajta hosszú távú kialakításáról. Vagy beszéljünk arról, hogy hogyan segítsük az integrálódásukat a kis- és középvállalatoknak a multinacionális vállalatok mellé beszállítóként a különböző klaszterekbe vagy ipari parkokba.

Azt gondolom, hogy legérzékenyebben a hazai vállalatokat azért érinti az állami keresletcsökkentés, mert ők hazai piacon értékesítenek. A multinacionális vállalatok nagy része euróban köti a megállapodását, nem érinti még a forintárfolyam sem, és általában nagyon jól növekvő exportpiacokon realizálja az árbevételét. Kis- és középvállalataink nincsenek felkészülve erre a pályára. Azt gondolom, hogy oktatással és valami állami szerepvállalással - amit magam sem tudok, hogy milyen - kell nekik a piacra jutást segíteni. Azt gondolom, ebben van teendőnk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Folytatódik a kétperces jelentkezők sora. Domokos László!

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Molnár Albert az előző felszólalásában egy új témakört nyitott meg, aminek van indoka, de az előző felszólalásokban nem volt, de így nem hagyható, ami elhangzott. Már bocsánat, a piac és a fizetőképesség kérdésében valóban a költségvetési bizottsági ülésen is komoly vita volt. De éppen, ha annyira látják, hogy ez a probléma, akkor meg kell nézni, hogy a kormány miért nem segítette például a határ mentén - amely több mint tíz megyét érint, a szomszédos megyékben, a szomszédos, szűken vett területeken, ahova nem kell úgymond kiköltöznie a cégnek - a gazdasági aktivitásba való bekapcsolódást.

Akkor, amikor Szlovákiában 14 százalékos, Romániában közel 6 százalékos növekedés van, és pont a határ menti térségben, mondjuk, Romániában is, akkor miért nem segíti a kormányzat azt, hogy akár a magyar építőipari cégek - amiknek a legegyszerűbb lenne tulajdonképpen, és mondhatni, még belpiacnak számít üzletviteli szempontból 2004 óta, európai uniós csatlakozásunk óta, a szabad piac és a szabad munkaerő, tőke és vállalkozási aktivitás áramlása tekintetében - tudatosan ott megjelenjenek, és azt a felesleges kapacitást, amelyet ma a kormányzat, illetve a magyar gazdaság nulla növekedése nem tud lekötni, segítené, hogy legalább akkor ott addig az átmeneti időszakig, amely lehet, hogy három év is lesz, de legalább próbálja meg addig túlélni ez a szektor.

Valóban ezt megkérdezhetjük, de azt gondolom, hogy jelenleg a 2006-os beszámoló még ezt nem hozza. Azért mondom, döntsük el, képviselőtársaim, hogy a 2007 és az azt követő időszak kérdése is része-e - ezt a bizottsági ülésen is elmondtam - a vitának, mert ha igen, akkor számon lehet valóban kérni a kormányzaton, hogy miért nem segíti ebben a kis- és középvállalkozásokat, hogy a szomszédos országokban nőjön a gazdasági aktivitásuk. Miért nem védi a piacokat úgy, ahogy Szlovénia is védi az Európai Unión túli országokból érkező áruknál? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Erre adjon választ!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bizonyára megjön a válasz, hiszen kétperces felszólalók többen is jelentkeztek. Elsőként az államtitkár úré a szó, Dióssy Gáboré.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Úgy gondolom, ma semmi akadálya nincs annak egyébként, hogy ezek a vállalkozások Szlovákiában vagy Romániában vállalkozzanak. Azért kicsit messzire vezetne, ha az ottani gazdasági növekedést és annak az alapjait kezdenénk összehasonlítani a magyarországival, belemenve a szociálpolitikai ellátásokba. Ebbe nem szeretnék belemenni.

Kapcsolódnék inkább Molnár képviselő úr véleményéhez. Azt hiszem, abban nagyon sok igazság van, hiszen maradjunk akkor az építőiparnál, ha erről kezdtünk beszélni. Az az építőanyag-ipar egyébként, amely Magyarországon jellemzően meglehetősen automatizált módon működve jelentős termékmennyiséget ad el külföldre, exportál, az például a tavalyi évben a belföldi értékesítést 11,1 százalékkal tudta növelni, az exportértékesítését pedig 72,4 százalékkal. Valóban, azok az iparágak, akár az építőiparon belül, amelyek elsősorban exportra termelnek, és tudnak automatizálni és modernizálni, fejleszteni, sikeresebben tudnak előremenni, mint azok, például az építőipar más területein, ahol nagy az élőmunkaigény. Ott inkább az a probléma egyébként a mi tapasztalataink és felméréseink szerint, hogy nagyon sok területen a megfelelő szakmunkásminőség, illetve létszám hiányzik. Az élőmunka-igényes ágazatok - és a szolgáltató ágazatok is ebbe tartoznak - bizony nehezen tudnak fejlődni részben a szakmunka hiánya miatt, és nem tagadván, részben pedig a megszorító intézkedések miatt, amelyek az államháztartás egyensúlyát szándékoznak megcélozni, annak rendbetételét célozzák.

(16.10)

Emiatt valóban a belföldi kereslet nem tudott igazán megfelelő mértékű lenni ahhoz, hogy ezeket a tipikusan kis- és középvállalkozások által ellátott szolgáltatásokat és termékeket fel tudja szívni. Azt hiszem, illetve biztos vagyok benne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ha kedvezőbbé tudjuk tenni az adórendszert, ez a belföldi kereslet is tud emelkedni, és pont ennek a vállalati körnek a javára fog ez történni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Ángyán Józsefé a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek Molnár képviselő úrral, amikor azt mondja, hogy próbáljunk előretekintve, a tanulságokat levonva olyan megoldásokat javasolni, amelyek segíthetnének azon a helyzeten, amiben a magyar kis- és középvállalkozói réteg ma található. Kicsit bajban vagyok, mert úgy tűnik nekem, hogy a kormány nem ezt a megoldást keresi. Az Európai Unió ugyanis fölkínál olyan lehetőségeket, mint például a mikrovállalkozások segítése vagy a turizmussal kapcsolatos tevékenységek támogatása a vidéki térségekben, a vidékfejlesztés keretében, és azt tapasztaljuk, hogy a kormány ugyan nevesíti ezeket a lehetőségeket, de forrást alig tesz oda, miközben a forrásoknak változatlanul és a továbbiakban is a jelentős része a fizikai tőke fejlesztésére megy, és a legnagyobb, legerősebb vállalkozások extraprofitigényét akarja kielégíteni.

Kedves Képviselő Úr! 40 százalék az a forrás, amit távlatilag erre gondol elkölteni a vidékfejlesztésre a kormány, miközben mondom pontosan, mikrovállalkozások támogatására 6,07 százalékát, vagy a turizmussal kapcsolatos tevékenységekre a vidéki térségekben 1,19 százalékát. Mondom még egyszer, a fizikai tőkén találunk 40 százalékot, ahol a nagyberuházások vannak, a tőkés csoportok várják ezt a bizonyos európai forrást.

Piacépítés, egyetértek. De tessék mondani, akkor hogy értelmezhető a kormánynak az az elképzelése a jövőre vonatkozóan, amikor is termelői csoportok élelmiszer-minőségi termékmarketingjének segítésére - ami a piacra jutásukat segítené a minőségi termékekkel - nulla, azaz nulla forintot tervez a kormány?! A minőségi termelés és termékeinek minőségjavítása című, ugyanebben a kategóriában segítő eszközökre nulla, azaz nulla forintot vesz igénybe az Európai Közösségből a kormány. A termelői csoportok létrehozása, ami a kicsiket segítené, tudják mennyi? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 1,4 százalék áll rendelkezésre, mondom még egyszer, a fizikai tőke 40 százalékához képest.

Tessék mondani, miről beszélünk? Keressük mi azokat a lehetőségeket, amelyekről Molnár képviselő úr beszélt? Szeretnénk, ha együtt keresnénk ezeket a lehetőségeket!

ELNÖK: Molnár Albert következik.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nemhogy keressük, hanem meg is találtuk, és megmondom, hol kell megtalálni. Nem az országos programokban van a gazdaságfejlesztés és a turizmusfejlesztés, hanem a regionális operatív programokban. Ezekre több száz milliárd forint van, kedves képviselő úr, mind a vállalkozásfejlesztésekre, mind a turizmusfejlesztésre. Tessék megnézni, az ön régiójában is ott vannak a regionális operatív programokban, hatalmas összegek vannak, általában a rendelkezésre álló pénz 15-20 százaléka turizmusra és körülbelül ugyanennyi gazdaságfejlesztésre. Ez például így van a közép-dunántúli régióban, ahol én lakom és dolgozom.

18 pontban írtam le, hogy 2003 és 2006 között mennyi foglalkozásösztönzési és ehhez kapcsolódó adó- és járulékszabályt hozott a kormányzat, hogy elősegítse a kis- és középvállalatok, nemcsak az övék, hanem általában a gazdaság, de főleg az ő gazdálkodási feltételeiket. Meg kell önöknek mondanom, hogy ezeknek a programoknak, még ha azt mondjuk, hogy több ezer vállalkozás is igénybe vette, nem volt az az átütő ereje, így még egyszer azt mondom, hogy a piaci oldalról kell hogy előremenjünk, a piacra jutást kell segítenünk. Említettem a bizottsági ülésen egy kínai példát, hogy több millió kínai kispriccelt a világba, és minden hónapban vesz egy konténer kínai árut. Kérem, hogy megoldották a kínaiak a kínai áruk értékesítését! Persze mi ilyenre nem vállalkozhatunk, de talán a kis- és közepes vállalkozások felé egy olyan gesztust tehetnénk, hogy mondjuk, magyar költségeken tudnának, mondjuk, külkereskedni, és ezeket a költségbeli különbségeket, mondjuk, vállalná az állam.

Az ITD Hungary egyébként épp erre lett létrehozva, vagy a Corvinus befektetési ösztönzés, hogy a külföldi beruházásokat segítse, és több ezer munkahely létesült ezeken a programokon keresztül.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szatmáry Kristófé a szó.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és igazán nem szeretnék újabb témákat megnyitni, de államtitkár úr is és kormánypárti képviselőtársaim is áttételesen utalnak megint a jövőre, és ezen belül is a miniszterelnök úr tegnapi bejelentésére tesznek célzást, amikor egy ilyen adóreformról beszélnek.

Engedjék meg, hogy én azt mondjam el, persze, szép és jó, és lehet bizonyosfajta, nem akarnék az interneten megjelent elemzésekre utalni, hogy a tegnapi bejelentésnek milyen tartalma van, főleg itt az állami vagyon újabb privatizációjáról, de itt a vállalkozásösztönző programra azt kell mondanom, hogy egy nagy csalódás a vállalkozásoknak, uraim. Amit tegnap a miniszterelnök úr bejelentett, abban semmi új nem volt, azt mindenki tudta már jó előre, hogy van a költségvetésben egy 200 milliárdos lehetőség.

Azt várta volna a gazdasági szakemberek jelentős része, hogy egy jól ütemezett, már az idei évben érezhető adó-, járulékcsökkentéssel egybekötött vállalkozásösztönző program lesz. Kiderült, hogy ez idén nem lesz, talán jövő év elejéig lesz valami.

Képviselőtársaim beszélnek - elnézést - a szolidaritási adó eltörléséről, járulékcsökkentésről, megint a ködös jövőbe vesző elképzelésekről, amivel, elnézést, a vállalkozóknak már a polc tele van, ha lehet így mondani. Nem tudunk semmi konkrétumot. És annyi rosszmájúságot engedjenek meg nekem, hogy itt a miniszterelnök úr beszél egy gazdasági konzultáció folytán kialakuló valamifajta végtermékről, hát elnézést, a miniszterelnök úr, amikor legutoljára gazdasági konzultációra hívta a gazdaság szereplőit, akkor a végén az lett a dologból, hogy a miniszterelnök úr kioktatta az ott levőket, hogy el lehet menni ebből az országból, ha nem tetszik. (Domokos László: Így van!)

Tehát ilyen gazdasági konzultációra nem hiszem, hogy szüksége lenne még egyszer az országnak, és azt kell mondanom, semmi jót nem lehet a hazai vállalkozásoknak az alapján - 2008-ról beszélünk, erről az évről - várni, azok alapján várni, amit a miniszterelnök úr tegnap bejelentett.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Dióssy Gábor államtitkár úré a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Akkor most egy kicsit zavarban vagyok, hogy kell konzultálni, vagy nem kell konzultálni. Mert úgy gondolom, ha egy konkrét csomaggal jönnénk ide, vagy egy konkrét csomagot jelentett volna be a miniszterelnök úr, akkor az lenne a baj, hogy itt a parlamentet kikerülve és a tényleges előzetes vitát kikerülve, ahogy szemünkre hányták - egyébként nem joggal - a kisvállalkozásokról szóló jelentéseknél, hogy nem volt konzultáció, mert volt egyébként, és több szinten is volt; akkor meg az lenne a baj, hogy itt kész tények elé állítjuk a képviselőket.

Azt gondolom egyébként, nem tegnap jelentett be a miniszterelnök adócsökkentést, tegnap az országértékelő beszédének részeként valóban több megteendő lépésről beszélt, de adócsökkentésről és adóforrások megtalálásáról már hosszabb ideje konzultálunk különböző szinteken, többek között az Országos Érdekegyeztető Tanács ad hoc bizottságában is már hosszú ideje megy ez a beszélgetés és ez a gondolkodás. Ezt azért is tudom, mert én magam is résztvevője vagyok ezeknek az ad hoc bizottsági megbeszéléseknek.

Azt hiszem, kár eleve kárhoztatni és elkárhoztatni egy olyan programot, amelynek a részletei még nem láttak napvilágot, illetve nem alakultak ki. Én több bizalmat kérnék ebben a tekintetben önöktől, majd akkor tessenek szidni a programot, amikor már asztalon lesz, és konkrétumokról tudunk beszélni. Bízom benne, hogy valóban most már jelentős lépéseket tudunk tenni a vállalkozások támogatása ügyében.

Még egy szó, Domokos képviselő úr mondta, hogy hat évnek kellett eltelni, hogy ezt a jelentést ide behozzuk. Ezt nem értettem, mert 2003-ról és 2004-ről szóló jelentést hogyan lehetett volna 2002-ben, hat évvel ezelőtt idehozni, ezt nem tudom. (Domokos László: Elmondom.) Egyébként annyit mondanék, hogy 2005 decemberében már az Országgyűlés elé hoztuk a 2003-2004. évi jelentést, sajnos az Országgyűlés nem tudta napirendjére tűzni csak a mai napra ennek a vitáját. Ezért vagyunk most itt. De 2005-ben már lehetőség nyílt volna egyébként ennek a vitának a megkezdésére.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Következik egy fideszes kétperces felszólaló, Domokos László.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Hát jó sok téma összegyűlt, nem tudom, két percben sikerül-e elmondani. Talán emlékszik államtitkár úr, bár lehet, hogy akkor még nem volt az, hogy 2005 óta, de már 2003 óta Szili Katalin nyújtja be mindig a napirendekre a javaslatot, és mindig az önök szavazatával lesz elfogadva ez a napirend. Mi már tárgyaltuk volna 2005-ben is.

(16.20)

Az tényszerű viszont, hogy a 2003-tól lévő kormányzati teljesítményt most, 2008-ban tárgyaljuk először. Lehetett volna 2005-ben is tárgyalni ezt, nem állt mód erre, nem adtak lehetőséget, én ezt mondtam, és ma is ezt tartom. A kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban erről nem volt szó itt a Ház falai között, az önök kormányzati időszakának teljesítményét értékelve.

Másrészt, az előbb kiforgatta a szavaimat, én nem azt mondtam, hogy Szlovákiába, Romániába a cégeknek kell menniük, ahogy a miniszterelnökük mondta, hanem azokon a piacokon jó lenne, ha meg tudnának jelenni magyar székhelyű, magyar cégek. Fontos volna, hogy azokon a piacokon megjelenjenek, mert egyetértek egyébként abban Molnár Alberttel, hogy valóban az egyik megoldás, amivel segíthetnék a vállalkozásokat - a kisvállalkozásokat, jelzem, és a közepes vállalkozásokat -, ha otthon tudnának maradni, és itt adóznának Magyarországon, itt jelennének meg, és nem a munkaerő áramolna ki, ami sokkal alacsonyabb hozzáadott értéket teremt, hanem maguk a cégek lennének képesek szolgáltatásban, termelésben, tevékenységben ott megjelenni.

Molnár Albertre szerettem volna még reagálni. A regionális operatív programokat idehozni, azért ez finoman szólva csúsztatás, kedves Albert. 10 százaléka az összes állami EU-s támogatásoknak, ami a regionális operatív programokba kerül, annak a 30-40 százaléka, ha nálatok így megy, Közép-Magyarországon a gazdaságnak. De annak legalább a felére nagyvállalkozások fognak pályázni. (Molnár Albert: Nem.) Hát hogyne, nincs kizárva, nincs kizárva, hogy ők részt vehetnek ebben. Tehát ezt összevetni a 90 százalékos, egyébként a vállalkozások számára teljesen hiányzó vagy nagymértékben hiányzó aránnyal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a 6 százalékhoz képest, ez az, ami elég ordító számbeli torzítás volt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Molnár Albert következik.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Itt a parlamentben azt szoktuk hallgatni, hogy nincsenek előkészítve az adójogszabályok vagy a törvények, amelyeket idehozunk, vagy készet kapunk, és ezt nem tudjuk áttekinteni. Én azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr egy valóban nagyon jelentős gesztust tett az ellenzék felé, és önökkel együtt, velünk, önökkel együtt szeretnénk kialakítani egy olyan, mindenki számára elfogadható járulékcsökkentést, vagy amiben majd megállapodunk, hogy ne az legyen, hogy megint azt mondják, hogy most látták először meg s a többi. Most úgy látszik, hogy ez a baj. Kérem, erre lesz most egy társadalmi vita, meg fogjuk a különböző kamarákkal, az érdekvédelmi szövetségekkel ezt tárgyalni, és megnézzük, hogy hol fáj a legjobban a magyar gazdaságnak, és közös erővel tegyük ezeket a pénzeket olyan helyre, amely a legjobban szolgálja a magyar gazdaság teljesítőképességének javulását.

Én a Széchenyi-kártyáról szerettem volna egy picit beszélni, ami talán a legsikeresebb olyan pénzügyi termék, amely a kis- és középvállalatoknak főleg a forgóeszköz-finanszírozását van hivatott szolgálni. A 2005. évben 21 300 ilyen kártya került kiadásra, közel 108 milliárd forint értékben. Azt el kell hozzá mondani, hogy a 2006. január 1-jétől december 31-ig kibocsátott kártyák esetében 2 százaléknyi kamattámogatás is kapcsolódott ehhez a konstrukcióhoz. Ezen kívül a Hitelgarancia Rt.-nek fizetendő díj is csökkent 2006 márciusától 1,8-ról 1,5 százalékra, és ez azt jelenti, hogy a Széchenyi-kártya után fizetendő kamatjellegű költség 1,2 százalékkal csökkent például a 2006-os évben. Összességében 2006-ban 20 753 darab kártya került kibocsátásra a kis- és középvállalatoknak, 124 milliárd forint értékben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ángyán Józsefé a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Molnár Albert képviselő úr egy korábbi megjegyzéséhez, ha szabad, emlékeztetném képviselő urat, nyilván ő is pontosan tudja, hogy egy adott kérdés csak egy programból finanszírozható. Tehát ugyanaz a téma nem finanszírozható több programból, vagyis ha egyszer a vidékfejlesztésen szerepel, képviselő úr, hogy mikrovállalkozások támogatása, akkor csak innen tudjuk támogatni. És, mondom még egyszer, erre a kategóriára szánják az összes forrás 6 százalékát. Ez körülbelül megmutatja, hogy mi a jelentősége a kormány programjában a mikro- és kisvállalkozásoknak.

Még egy dolgot szeretnék elmondani, és ismét fölhívni erre a figyelmet. A termelői csoportok létrehozását sem lehet máshonnan finanszírozni, és bizonyára a képviselő úr is egyetért velem abban, hogy a kicsi úgy hozható versenyhelyzetbe a piacon, hogy amikor a piaccal kapcsolatba kerül, akár beszerez, akár értékesít, akkor érjen el olyan méretet, amivel versenyképes ajánlatot tud tenni a naggyal szemben is a piacon. Nem gondolnám, hogy az egyetlen stratégia a kis- és középvállalkozások számára, hogy föl kellene fűzni őket ezekre a multinacionális érdekeltségekre, annál is inkább, mert fogja magát, és elmegy Koreába, és mi történik a fürttel, ami itt marad nekünk.

Tehát ez egy kétélű fegyver, én készséggel elfogadom, hogy ennek is szerepe van, de sokkal komolyabb kormányzati lehetőségek vannak abban, hogy a kicsik összefogását támogatom. Ebből a szempontból katasztrofálisnak gondolom, hogy a termelői csoportok létrehozásának támogatására 1,4 - azaz 1,4! - százalékot szán a kormány. A saját kis- és középvállalkozói rétegük versenyképességét akadályozza meg, hogy versenyképesen föl tudjanak lépni a piacon. Mórakertet hozhatnám, vagy mást, hozhatok példákat, hogy a kicsi bizony versenyképes. Tévedés az, hogy ha valaki kicsi vagy közepes vállalkozást működtet, az nem lenne versenyképes, csak úgy, hogyha fölfűzzük őket a multira. De ehhez segíteni kell az összefogásukat, a piaccal kapcsolatos viszonyaikat kell segíteni, erre valók ezek a pénzek. És mondom még egyszer, ami itt van, az máshonnan nem finanszírozható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), nem lehet regionális programokból és egyebekből finanszírozni ezeket a jogcímeket; ez az európai regula.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szatmáry Kristófé a szó.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Csak nagyon röviden, én azt gondolom, hogy nincs ebben az országban olyan gazdasági szakember, aki megorrolt volna a miniszterelnök úrra azért, hogyha a tegnapi nap folyamán egy jelentős, az élőmunkát terhelő adó- és járulékcsökkentést jelent be. Kizártnak tartanám, hogy van ilyen épeszű szakember Magyarországon, amikor mindenhol elmondják, hogy ez a legnagyobb gondja a magyar vállalkozásoknak.

Egyetlenegy gondolatot engedjen meg, én azt gondolom, hogyha a miniszterelnök úr tegnap bejelentett volna egy konkrét intézkedéseken alapuló vállalkozásfejlesztést, azzal már akkor is másfél éves késésben lett volna. A problémám leginkább az, hogy egy újabb egyéves késésben vagyunk azzal, hogy itt 2009-re toljuk át a komolyabb változásokat.

Egy utolsó mondat: a Széchenyi-kártya; valóban, szerencsére vannak ebben az országban nemcsak az állam által indított vállalkozásfejlesztő programok, amelyek az elmúlt években működtek, de azért itt az összképet némileg rontja az, hogy épp a tavalyi évben szűnt meg az állami támogatása ennek a finanszírozási programnak, tehát mondjuk, erre se lennék túl büszke.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Domokos László következik.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Szintén még egy korábbi hozzászólásra, csak az államtitkárnak mindig módja van bármikor elénk jönni más témákkal is, és Molr úr is, úgy látom, folyamatosan más-más témákat hoz elő. A képzésről volt szó, ami egy alapvető problémája a vállalkozássegítésnek, hogy megfelelően képzett munkaerő legyen a magyar piacon. De azért azt ne felejtsük el, hogy pont a szakképzésnél egy jelentős átalakítást adtak, ami nem biztos, hogy rossz, nem biztos, hogy jó, most nem akarom ezt minősíteni, de a 16. életévig lévő kötelező iskoláztatási részt fölemelték 18-ra. A szakképzésben, aki eddig 17 évesen tudott végezni, az 18 évesen tud végezni. Ennek az eredménye nyilván nem lehetett más ebben az időszakban, mint hogy egy relatív új, fiatal, képzett munkaerő késve érkezik meg a piacra, hiszen éppen most mélyítették el, legalábbis időben el lett húzva a szakképzés időszaka. Ez csak a tényekhez hozzátartozik, ami szerintem helyes egyébként, hogy mélyebb tudás legyen, csak akkor tényleg mélyebb tudás legyen.

Ha ehhez hozzáteszem, hogy párhuzamosan viszont az oktatásban most már harmadik éve folyamatosan csökken az állami támogatás mértéke a szakképzésben is, én mint fenntartó önkormányzat tudok erről szólni, gyakorlatilag csőd közeli állapotba sodorták az egész oktatási, közoktatási, középiskolai oktatási rendszert, akkor azért elég képmutató hozzáállás, hogy egyébként meg nem jó a szakképzett munkaerő, és nincsen elég jól szakképzett munkaerő, amikor pont ebből a szférából veszik ki a pénzt, mert a költségvetés hiánya miatt onnan is el kívánják vonni.

És ha ehhez még hozzátesszük, hogy a felsőfokú oktatásból is folyamatosan vonul ki az állam, és az önök programja szerint éppen az a cél, hogy teljes mértékben a piac finanszírozza, az állam vonuljon ki a felsőoktatásból, ennek az eredménye nem lehet más, mint hogy szűkülni fog a képzett munkaerő száma, a kínálat egyszerűen sokkal kisebb lesz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Megnő egyébként az ára, mert ahhoz, hogy a hiteleket ki tudják fizetni, külföldre fognak menni, mert Magyarországon nincs olyan bér, amiből a diákhiteleket vissza fogják tudni fizetni.

Ezekre az összefüggésekre is oda kell figyelni, amikor azt mondják, hogy a képzés. Hát igen, köszönöm.

(16.30)

ELNÖK: Mivel nincs kétperces jelentkező, ezért folytatjuk a normál idejű képviselői felszólalásokat. Az írásban előre jelentkezett képviselők közül Szatmáry Kristófé a szó először.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sok minden elhangzott itt a kétpercesek vitájában, de visszatérve az anyagra engedjenek meg egy kicsit részletesebb elemzést a vállalkozások elmúlt négyéves helyzetéről. Tudjuk, elhangzott, hogy az 1999-es, a kisvállalkozókról szóló törvényben foglaltaknak megfelelően nyújtotta be a kormány ezt a kétszer kétéves beszámolót. A 2003-2004. évi beszámoló megkésettségéről itt azért már ejtettünk szót. Azért is lényeges erről beszélni, mert talán kevés fontosabb és aktuálisabb gazdasági téma akad ma Magyarországon, mint hogy a példa nélkül lelassult gazdasági növekedés helyreállítása érdekében mit lehetne kormányzati eszközök révén tenni a kis- és középvállalkozások helyzetének javítására.

Szó volt itt az előzőekben a romló üzleti-gazdasági környezetről, az emelkedő adó- és járulékterhekről, az átgondolt kormányzati támogatáspolitika hiányáról, a kis- és középvállalkozásokat sújtó kormányzati diszpreferenciáról az adókedvezmények területén. A támogatáspolitika és a közbeszerzések területén mára már a munkahelyek 70 százalékát biztosító kkv-szektor foglalkoztatási és versenyképességét jelentősen rontotta, ahogy az anyagból ki is derül, a kormányzati cselekvőképtelenség. Mind a megszűnő, mind a felszámolás alá kerülő kis- és középvállalkozások számának növekedése benne van ebben az anyagban.

Hibája a jelentésnek, mint említettem, hogy ugyan kitér a kis- és középvállalkozások foglalkoztatásban elfoglalt szerepére, de nem hangsúlyozza, hogy a versenyszféra 72 százalékának munkát adó vállalkozások az előzőekben már említett alacsony jövedelemtermelő képessége, valamint a köztudottan magas bérterhek miatt nem biztosít további foglalkoztatásbővülési lehetőséget, sőt a szinten tartása is kétséges. Itt is elhangzott már egy szám azzal kapcsolatban, hogy két év alatt közel 70 ezerrel csökkent a kkv-k abszolút számbeli foglalkoztatási értéke. A 2007-es kkv-fejlesztési politika ismertetése keretében két programot említ az anyag, az "Üzletre hangolva" című programot, illetve a gazdasági operatív programok tekintetében szól az anyag vállalkozásfejlesztésről. Mind a két tekintetben van elmaradásunk, tehát az elmúlt időszakban a működő vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentéséről beszélni némileg kétes, ha például csak az ingatlanhasznosítás kapcsán tavaly bevezetett fordított adózásra gondolok, ami olyan problémákat vet fel, hogy maga a Pénzügyminisztérium is a korábbi rendeletek visszavonásával foglalkozik.

A ROP-os pályázatok kapcsán pedig ugyancsak azt tudnám elmondani, amit korábban, hogy nem szerencsés összekeverni az uniós források nyújtását egy ország nemzeti alapon működő, vállalkozást ösztönző programjával, már csak azért sem, mert arról is beszélhetnénk, hogy ilyen - tételezzük fel, legjobban sikerült, nagyon pozitív - operatív programok mellett is a vállalkozásoknak csak nagyon kis hányada juthat uniós forráshoz. Tehát ne higgyük azt, hogy itt a vállalkozások tömegét érheti el az uniós forrás. Erre nem lesz lehetőség, ne hitegessük a vállalkozásokat ezzel, mert csalódást fogunk bennük kelteni. A nyugat-európai példák pontosan mutatják - most nem akarok számokat mondani, mert elég különbözőek a nyugati példák -, hogy jóval kevesebb mint a vállalkozások fele juthat egyáltalán egy hétéves periódusban ilyen uniós forrásokhoz. Tehát nem elég hangsúlyozni azt, hogy nem egyenlő az uniós támogatások rendszere egy vállalkozásfejlesztési programmal.

Nézzük tovább a jelentést, amit a kkv-szektorról ír. A jelentés szerint a fejlesztési tartalék kivételével a kedvezmények mind az igénybe vevő vállalkozások számát, mind a kedvezmények összegét tekintve évről évre csökkennek. A folyamatos csökkenésen túl a kedvezmények csekély volumene is figyelemre méltó, az elmúlt évek költségvetéseiben az egész kkv-szektor éves adókedvezménye évente 2-3 milliárd forintot tesz csak ki, miközben a társasági adókedvezményeknek a nagyvállalkozói kör a legnagyobb haszonélvezője.

Erre a legjobb példa az, hogy az elmúlt másfél évtizedben az adókedvezmények 90-95 százalékát a nagyvállalkozói kör tudta igénybe venni, 100 milliárd forint körüli éves nagyságrendben. Ennek elsősorban az a következménye, hogy a kkv-szektor átlagos adóterhelése közel kétszerese a vállalkozókénak. Tehát míg a hazai kis- és középvállalkozások jóval többet fizetnek be különböző járulékokon és egyebeken keresztül a költségvetésbe, a támogatások tekintetében a nagyvállalkozói kör adókedvezményei miatt összességében a kkv-szektor adóterhelése kétszerese a nagyvállalkozókénak.

Az egész kkv-szektor szintjén összesen néhány tíz millió forintos adókedvezményt jelez az anyag, ugyanakkor a 2006-os plusz vállalkozói adóterheket az anyag nem tárgyalja. Pedig itt azért beszélhetnénk arról, hogy az elvárt adó kapcsán közel 55 milliárd forintról van szó, a szolidaritási különadó kapcsán 150 milliárd forintról, az eva megemelése további 53 milliárd forint nagyságrendet jelent, a megnövekedett munkaadói járulékterhekből plusz 150 milliárd forint várható a költségvetésbe. Ez összesen éves szinten 410 milliárd forint többletköltséget jelent a vállalkozásoknak, amiről az anyag, mint említettem, elég szemérmesen hallgat.

Mindez annak tükrében még érdekesebb, hogy egyébként a jelentős adóteher-növekmények legnagyobb része a kkv-szektort sújtja, hiszen az elvárt adót ők fizetik szinte teljes egészében, a kétharmados foglalkoztatási szerkezetük miatt a munkaadói járuléknövekmény nagyobb része is őket terheli, és a szolidaritási adóból is jelentős számot képez a befizetésük. Ehhez képest, most megint csak zárójelben, egy 200 milliárdos adócsökkentési program egy féléves adóelvonásnak felel meg az elmúlt évhez képest. Tehát az arányokat és a bejelentés nagyságát talán ehhez lehet mérni.

A jelentésben részletes beszámolót kapunk a kkv-nak szánt támogatási programokról. Ezek sajátossága, hogy a legtöbb, mint említettem, európai uniós forrásból következik, ennek az egész problémakörére most nem térnék ki, mert akkor nagyon-nagyon hosszú ülés lenne. A jelentés egyik legérdekesebb része a kkv közbeszerzésekben való részvételéről szóló statisztika, amely elég jól tükrözi a kormányzati kisvállalkozási politika egyoldalúságát. Ugyanis miközben a nyertes vállalkozások számát tekintve itt elhangzott, hogy a kkv aránya folyamatosan nő, ezzel szemben a kkv által elnyert összeget tekintve folyamatos csökkenést mutat az elmúlt időszakban. Ha 2001-hez viszonyítom, bár ez meghaladja az itt tárgyalt anyagot, 58 százalékról csökkent ez az arány 34-re; ha most csak a jelentésben lévő részt nézzük, akkor 2005-ről 2006-ra volt csak egy 8 százalékos csökkenés, 40 százalék feletti értékről az elnyert értéket tekintve 34 százalék körülire csökkent ez az arány.

Akik emlékeznek rá, tavaly év végén tárgyaltuk a Közbeszerzések Tanácsának 2005. évi beszámolóját. A vitában elhangzottakon túl még egy nagyon érdekes fejleménye volt a közbeszerzési politikának. Azon túl, hogy ezzel párhuzamosan a kisvállalkozások érték tekintetében hogyan veszítenek súlyukból, a nemzetközi, tehát nem magyarországi székhelyű és nem magyarországi tulajdonú - tehát nem a magyarországi multikról beszélek, hanem -, a külföldi székhelyű és külföldi tulajdonú cégek aránya 20 százalékra emelkedett a közbeszerzési értékek elnyerésében. Ez, írd és mondd, azt jelenti, hogy ma Magyarországon minden közbeszerzéssel elköltött ötödik adóforint nem Magyarországon bejegyzett székhelyű céghez megy. Ez egy nagyon-nagyon rossz tendencia, és európai viszonylatban is egyedülállóan rossz patrióta gazdaságpolitika, egyes képviselőtársaim ezt a szót használták a kormány politikájára, ennek tükrében ezt nehezen tudom értelmezni.

A regionális fejlesztésekről is sokat lehetne beszélni.

(16.40)

Én azt gondolom összességében, mondom, azon túl, hogy egyrészt a jelentés féloldalasra sikeredett, hogy a benne foglaltakat a kormány nem kellően veszi komolyan. Összességében azt tudom mondani, hogy az anyag legnagyobb hibájának azt tartjuk, hogy kvázi ezt elfogadva egy beletörődő, a magyar kis- és középvállalkozások helyzetébe belenyugvó álláspontot foglal el a kormány, ami véleményünk szerint nem egy jó dolog.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólalóé a szó, Hankó Faragó Miklós képviselő úré.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetéről szóló, a 2003-2006 közötti időszakot átfogó jelentések részletesen bemutatják ennek a szektornak a gazdasági életben betöltött szerepét és a fejlődésük előmozdítását célzó állami intézkedéseket.

Pozitív és negatív jelenségeket egyaránt megfigyelhetünk. Mint mindenütt a gazdaságban, ezen a területen is különösen fontos feltétel a kiszámíthatóság, a biztonság és a fejlesztéshez szükséges anyagi erőforrások megszerzésének lehetősége.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A jelentésekből látható, hogy a kis- és középvállalkozások külső finanszírozása az utóbbi években jelentősen javult. Ma Magyarországon az 50 főnél kisebb vállalkozások átlagos saját tőkéje meglehetősen kicsi, ezért fejlődésükhöz szükség van külső finanszírozási forrás bevonására. A jelentésekből kiderül, hogy a kis- és középvállalkozások banki hitelállománya az utóbbi években jelentősen nőtt, 1999 és 2006 között 460 milliárd forintról több mint 3300 milliárd forintra, ami közel hétszeres növekedést jelent. A kisebb mértékű vállalkozások növekedése meghaladta az átlagot. 1999 óta a mikrovállalkozások hitelállománya a nyolcszorosára, a kisvállalkozásoké pedig a kilencszeresére nőtt.

Ez a kedvezőnek tűnő tendencia jórészt annak köszönhető, hogy a bankok közötti verseny növekedésével a mikro-, kis- és középvállalkozások új piaci szegmensként jelentek meg. Más megközelítésben mindez persze azt is jelentheti, hogy a hazai kisvállalkozások súlyosan eladósodtak az elmúlt néhány évben, és sajnos részben biztos, hogy bizonyos esetekben ezt is jelenti, és az adósságállomány jelentős növekedése bizony komoly veszélyforrás lehet ezeknél a vállalkozásoknál.

A pénzügyi programokon kívül a kis- és középvállalkozások fejlesztését a pályázatok útján juttatott, vissza nem térítendő támogatások is jelentősen segítették. Miután azonban hazánk a beszámolási időszakban vált az Európai Unió tagjává, érthető módon átalakult az itt kínált források összetétele, és 2004-től a korábbi hazai forrásból meghirdetett pályázatok szerepét jelentős mértékben átvették az EU társfinanszírozásával meghirdetett pályázatok. 2004 és 2006 között az I. nemzeti fejlesztési terv öt operatív programja keretében összesen közel 12 600 kis- és középvállalkozás részesült vissza nem térítendő támogatásban, összesen csaknem 200 milliárd forint összegben.

A jövőre nézve biztató tendenciaként értelmezhető, hogy a kormány 2007-ben elfogadott és a következő öt évre vonatkozó vállalkozásfejlesztési stratégiájának kialakításakor a megkérdezett vállalkozások már nem a forráshoz jutást, hanem főleg az adminisztratív terheket jelölték meg mint elsődlegesen akadályozó tényezőket. Ennek orvoslására pedig már a beszámolási időszakban, 2006-ban elindult az úgynevezett "Üzletre hangolva" program, kifejezetten azzal a céllal, hogy csökkenjenek ezek az adminisztrációs terhek, és érzékelhetően javuljon a vállalkozások jogbiztonsága, közben érvényben maradjanak az átlátható és tiszta versenyfeltételek. Jelentős változások történtek ezen a téren.

Sajnálatos módon azonban egyáltalán nem csak pozitív fejleményeket láthatunk magunk körül. Messze nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, ha a hazai vállalkozások adózási feltételeit, bürokratikus terheit vagy akár a hivatalok packázását vizsgáljuk. Megszámlálhatatlanul sokféle adót kell fizetnie a magyar vállalkozóknak - ötvenvalahány-féle adó létezik Magyarországon -, esetenként méltatlan és igazságtalan eljárási szabályok mellett, némi hatósági önkénnyel is fűszerezve.

Csak címszavakban a baljós jelenségek egy része, ha megengedik, igazán címszavakban: kitölthetetlen űrlapok; évente változó adózási szabályok; hatósági önkény és elfogultság a különböző vizsgálatok, eljárások során; óriásira duzzadt, a büntetések nagyságában anyagilag is érdekelt hivatali apparátusok; korrupt állami és önkormányzati ügyintézők; elhúzódó, költséges és sokszor felesleges engedélyezési eljárások; a közigazgatási bíróságok előtt az állampolgárokkal szemben szinte mindig pernyertes hatóságok; a hatósági jogkörben okozott kárért soha el nem marasztalható hivatalnokok; a megfordított bizonyítási teher, amely nem a jogsértést állító hatóságot, hanem a vállalkozót terheli a vagyonosodási vizsgálatok és más eljárások során; a bírósági eljárásban megtámadott közigazgatási határozat hatóság általi egyoldalú visszavonásának és megváltoztatásának a lehetősége - és a sor tulajdonképpen nagyon hosszan folytatható lenne.

A vállalkozók közül a nagyon szerencsés kevés kivételtől eltekintve ma Magyarországon az csal adót, akinél ellenőrzést végeznek. Más szóval a szabályok tulajdonképpen betarthatatlanok. Akinél ellenőrzést végeznek, azt szinte bizonyosan elmarasztalják, s nem az elmúlt egy évben, nem az elmúlt három évben, hanem az elmúlt 17 évben folyamatosan alakult ki és romlott ez a helyzet. De talán soha senki nem merte még felmérni pontosan azt sem, hogy a hivatali sorban állás, a nyomtatványok kitöltésével eltöltött idő, a felesleges szakhatósági eljárások lefolytattatása, a beszámolási, jelentési, kimutatási kötelezettségek teljesítése mennyi időt és ezzel szoros összefüggésben mennyi veszteséget jelent egy-egy vállalkozásnak. Kockázat nélkül állíthatom, hogy ez naponta sokmilliárdos kárt okoz, mert a fenti bürokratikus - sokszor teljesen felesleges - kötelezettségek teljesítése közben a vállalkozás nem az érdemi tevékenységével foglalkozik, és ezt költségként persze soha sehol nem fogja tudni elszámolni.

Nem nézhetjük tétlenül, hogy vállalkozások azért tegyék át székhelyüket valamelyik szomszédos országba, mert ott a hatóságok segíteni és nem ellehetetleníteni kívánják a tevékenységüket, mert ott jóval egyszerűbb adózási és működési szabályok szerint, évekre előre kiszámítható feltételek mellett vállalkozhatnak. Ha ezen a téren nem sikerül rövid időn belül gyökeres változtatásokat végrehajtani, akkor leszakadunk a kíméletlen nemzetközi versenyben, és a hátrányunk akár behozhatatlanná is válhat.

A liberális frakció határozott változtatásokat sürget ezeken a területeken, és még persze máshol is, és feltétlenül kezdeményezőleg fog fellépni az elkövetkezendő időszakban a jogalkotás terén is.

Amit mindenképpen dicséretes folyamatként szeretnék megismételni, az tulajdonképpen az "Üzletre hangolva" program, amely valóban jól érzékelhető változásokat hozott a vállalkozások számára az elmúlt időszakban. Ennek részleteire most talán az idő rövidsége miatt nem térnék ki, de arra mindenképpen szívesen visszatérek, hogy végre ennek a programnak a keretén belül látszik az a kormányzati szemléletváltozás, amely elengedhetetlenül szükséges a pozitív eredmények elérése érdekében.

Én úgy gondolom, hogy a fenti kritikai észrevételek mellett mind a jelentések, mind pedig a hozzájuk kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatok elfogadhatók a liberális frakció számára, de a továbblépésre feltétlenül szükség van.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban jelentkezett felszólalók sora elfogyott. Négyen jelentkeztek a helyszínen. A sorban első Domokos László, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

(16.50)

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2003 óta eltelt valóban jelentős időszak - amely 2006-ig terjed - jelentését tárgyalja most a parlament, az ország Háza. Azt gondolom, ez kellő súlyt kell hogy adjon, hogy vegyük számba, merre is halad a világ, merre haladt ez a szektor, milyen támogatást kapott, és milyen akadályozó tényezők jelentek meg a sikeresség, a működőképesség érdekében vagy éppen az ellen.

Engedjék meg, hogy előzetesen leszögezzem, a kormányzat támogatása inkább szavakban, mint tettekben sikerült. Sok esetben egyébként szavakban sem, hiszen amikor arról beszélnek, hogy a gazdaság termelékenységének, hatékonyságának melyik a tengelye, akkor mindig a nagyvállalkozásokról, a multinacionális vállalatokról, a 250 főnél nagyobb vállalkozásokról szólnak. Ez a tetteikben is kifejeződik, hiszen nagyon súlyos adókedvezményeket adnak a mai napig ebben a szektorban. Ha majd megnézzük - ma itt a jelentésben nem látható -, hogy az adókedvezmények mennyiben a 250 fő fölötti és mennyiben a 250 fő alatti vállalkozásokat érintik, akkor nagyon tragikus arányszámokat találnánk.

Mondhatnák, hogy de igen, mert hatékony ez a szektor. De nézzük a számokat! A saját tőke - nagyon fontos - aránya a 250 fő feletti vállalkozásoknak az összmagyarországi üzleti tőkének a 48,8 százaléka, a kis- és középvállalkozásoknak 51,2. Mondhatják, hogy igen, de hatékonyabb. Hatékonyabb? Ha a hozzáadott értéket is megnézzük - ez 2005-ös adat, de a többi évben is nagyjából ugyanezek az arányok vannak -, akkor a nagyvállalkozások 48,8 százalékos tőkearányához mennyi hozzáadottérték-arány van, amit a magyar gazdaságban előállítanak? 48 százalék. Kisebb 0,8 százalékkal, mint a saját tőke aránya. Nyilván ennek megfelelően, ha a kis- és középvállalkozók, tehát a 250 fő alatti vállalkozók a saját tőkéjüket kockáztatták, elhelyezték - 51,2 százalék -, akkor már nem lepődünk meg, hogy a hozzáadott értéke nagyobb, mint a nagyvállalatoknak, 52 százalék.

Az az önök által sulykolt szakmai valótlanság, amely szerint a nagyvállalkozások a hatékonyabbak, és ezért kiemelt támogatást kell adni, akár a tízszeresét, mint a kis- és középvállalkozásoknak, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Ténylegesen a saját tőke arányát tekintve bizony azzal kell szembesülni, hogy - mondjuk így nagyvonalúan - hasonló teljesítményt képes biztosítani mind a két szektor.

Persze, lehetne bogozgatni a részleteket, hogy melyik szektor, melyik ágazat. Említették az építőipart. Na jó, de az építőiparban is vannak 250 fő fölöttiek és 250 fő alattiak is. Ugyanez van az építőalapanyag-iparban. Tehát én azt gondolom, hogy előszeretettel ebben a mai vitában is - bár már lassan nem lesz kivel vitatkozni az államtitkáron kívül - azt tapasztaljuk, bizony mintha azokkal a számokkal játszanának, és mindig azt az értékrendet szeretnék alátámasztani, amelyet az önök mögött lévő vállalkozói szféra vélelmez, legalábbis hogy ez önök mögött elhelyezkedik.

De hát önök nemzetállamot képviselnek, bár tudom, hogy ezt nem mindig szeretik. De azért a nemzetállamnak a gazdaság tekintetében van egy másik fontos szerepe is, hogy mennyi ember él meg ebből, mennyi embert tart el ez a szektor. Ha már ebből a szempontból nézzük, hogy a társadalmi súlyánál fogva melyik vállalkozási szektorban van nagyobb társadalmi szerepvállalás - az adózáson túl, mert azt is külön megvizsgálhatjuk -, akkor a foglalkoztatásban egyértelműen látszik, hogy 70 százaléka a 250 fő alatt foglalkoztatottaknak és 30 százaléka pedig a 250 fő feletti vállalkozásoknál van az üzleti szférában alkalmazottaknál.

Ha megnézzük azt is, hogy a területi arányaiban hogy néz ki, akkor látjuk, hogy a vidék számára mekkora csapást jelentett a kormánynak ez a négyévnyi gazdaságpolitikája, amely egyébként a dübörgő gazdaság időszakáról szólt az önök megfogalmazásai szerint, hiszen 2006 közepétől kezdett el hirtelen a puma megsántulni, és nem ugrálni, nem rohanni előre, hanem mintha leült volna. A számok 2007 végére most már valóban azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag stagnál, ráadásul a gazdaság makroszámai meg inflációt mutatnak, tehát egy olyan stagflációs gazdaságpolitikai helyzetbe navigálták be az országot, amelynek egyenes következménye, hogy a kis- és középvállalkozások szinte vereségbe, olyan helyzetbe, olyan völgybe kerültek, olyan katlanba zavarták be a magyar gazdaság kis- és középvállalkozásainak a szereplőit, amelyben csak veszíteni tudnak.

Akkor most persze lehet nézni, hogy milyen megoldás van, a katlanból milyen völgyön lehet kivezetgetni ezeket a vállalkozásokat. Egy biztos: ha számba vesszük, hogy az európai uniós pályázatok segítséget adnak-e, nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem. Sem arányaiban, tehát nagyságrendjében ezek a támogatások nem segítik őket; sem pedig ha azt a részét nézzük, hogy hányan tudnak hozzáférni, illetve kik tudnak hozzáférni, olyan feltételeket szabnak, részben egyébként az EU-s regula szerint utófinanszírozás kapcsán, amelyek eleve a kis- és középvállalkozások nagy részét kizárják, vagy a 3-5 évre vonatkozó 10 százalékos gazdasági teljesítménynövekedés deklarált pontjain egy kis- és középvállalkozói szektor a mai magyar gazdasági helyzetben felelősen egy sem vehet részt ebben. Nyugodtan kimondhatjuk: egy sem. Nyilvánvalóan egy zöldmezős nagy külföldi befektető, aki azzal indít, hogy tíz főt alkalmaz, de egyébként majd a végére ezer főre felnöveli, ennek semmi kockázata nincs, hogy egy ilyen gazdasági környezetben megtegye, és ezeknek a vállalkozásoknak írják ki a pályázatokat, ezeknek adnak segítséget. Öt évre kell egyfajta kötelezettséget vállalni.

A kiszámíthatóság másik peremfeltételét nézzük meg! Kérem szépen, a kis- és középvállalkozások egyik legjellemzőbbje, hogy öt év alatt még Nyugat-Európában is legalább a fele garantáltan tönkremegy vagy alvó vállalkozássá válik, vagy tulajdonképpen felszámolja legalábbis a gazdasági aktivitását, és helyette újak jönnek létre. Akkor ilyen pályázati feltételeket kiírni, amiket önök tesznek, elképzelhetetlen, hogy ez a szektor nagyságrendjében - nem azt mondom, egy-egy kivétel nyilván lehetséges - nem fog tudni megfelelni.

Az adminisztráció csökkentését mondják. Hát, elnézést kérek, megnéztük: 370 ezer forint/év átlaga van az adminisztrációs adóterheknek. Ha megnézzük, hogy mi az, amiről egyébként Hankó Faragó Miklós is beszélt, azzal egyetértünk, hogy az adminisztrációs költségek milyen méretűek, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy még azok a kisvállalkozások, amelyek egyébként nem nyereségesek, nemcsak hogy iparűzési adót és más vagyoni adókat kell fizetniük vagy éppen a dupla tb-járulékot a minimálbérnél, de még 370 ezer forint/év plusz adminisztrációs költséggel is kell számolniuk. Ez az adminisztráció, szeretném jelezni, nem csökkent - minden állítással ellentétben.

Egyet szoktak mondani, hogy az elektronikus kormányzat. Hát, a vállalkozások egy részének nincs is elektronikus kormányzati végpontja, amiről ezt meg tudná tenni, illetve meg tudja tenni, de újabb beruházást kíván tőle. Esetlegesen egy olyan vállalkozásnak, amelynek egyébként a tevékenysége nem kötődik szorosan az internethez; az elektronikus világba való kapcsolódás, egyszerűen csak az államigazgatás miatt kell újabb súlyos százezer forintokat, nemritkán millióforintos ráfordítást megtennie akkor, amikor egyébként még az internetes elérhetőség nem is százszázalékos az országban - ezzel a területi aránytalanságokhoz szeretnék visszatérni.

A területi aránytalanságok: mint aki Békés megyéből is származik, és képviselőként ott dolgozik, mondom, hogy ebben a régióban a legkisebb a jegyzett tőke aránya az összes kis- és középvállalkozások tekintetében. A hozzáadott érték tekintetében érdekes módon egyébként pont az Alföld további részeiben és a Dunától innen, úgymond hátrányosabb térségben megállapítható, hogy az átlagnál arányaiban nagyobb a hozzáadott érték.

(17.00)

Tehát a legszegényebb szférában a jegyzett tőkéhez képesti produktivitás magasabb, mint a közép-dunántúli vagy éppen a dunántúli térségekben, akár itt, Budapesten is, hiszen a tőke arányában nem tud annyi hozzáadott értéket, nem tud annyi társadalmi kötelezettségvállalást bérben és járulékokban, biztosításban, nyugdíjban előállítani, ami a tőke arányában kell hogy teljesüljön.

Meg szeretném kérdezni, hogy ugye 15 perc a hozzászólás ideje.

ELNÖK: Igen. (Dióssy Gábor: Nem muszáj kihasználni.)

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, akkor folytatnám. Tehát bizony még azt is meg kell néznünk, hogy melyik térségben indokolt a vállalkozásokkal kapcsolatban azt az állítást tenni, amelyet az előterjesztő kormányzati szereplő a költségvetési bizottságban is elmondott, hogy a hatékonysági szempontok szerint tulajdonképpen ez az egymillió vállalkozás túl sok is igazából, mert ez olyan számtalan, hogy ezekkel foglalkozni borzasztó nehéz, és egyébként is: nem hatékonyak.

Szeretném elmondani, rengeteg szakirodalom készült arról, hogy a szervezeti méretnek nincs közvetlen köze a hatékonysághoz. Vannak olyan piaci, technológiai, ágazati sajátosságok, ahol egyébként kis szervezetek, ha úgy tetszik, tőkeszegény vállalkozások tudnak hatékonyan működni, mert személyintenzív feladatokat látnak el; erre halad a világ egyébként, a szolgáltató szektor klasszikusan ilyen terület. És vannak olyan területek, ahol óriási - 100 millió/fő - tőkebefektetésre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán lehessen ilyenben gondolkodni: gépipar, építőipar, alapanyagipar, bányaipar. Egy rakás olyan terület van, ahol őrült nagy tőkebefektetésekre van szükség - energetikai szektor -, és amely viszonylag kis létszám alkalmazására ad lehetőséget. S hogy azon belül mi a hatékonysága, az általában egyrészt a szektorjellegtől függ, másrészt pedig vezetésfüggő. Ezen az alapon a MÁV-nak kéne a legnyereségesebb és leghatékonyabb vállalkozásnak lenni, vagy a Bábolnának kellett volna mint legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásnak hatékonynak lenni. Tudjuk, hogy nem így van! Pont önök mondják, hogy szedjük szét, legyen jó sok apró kis vállalkozás. Gondolják, hogy úgy nyereségesebb lesz? Pont az a lényege, hogy vannak olyan szektorok, ahol nagyvállalkozásokat kell hagyni, nagy tőkeintenzitással kell jelen lenni, és vannak, ahol pedig kicsiket.

Ennek a sajátosságainak a figyelembevétele sem az állami szabályozásban, sem az állami támogatáspolitikában, sem az állami adózási politikában, sem az állami exporttámogatási politikában, sem a területi kiegyenlítődést szolgáló intézkedésekben nem érhető tetten. Ezért merészeltem azt a talán merésznek tűnő állítás tenni, hogy a magyar kormányzatnak a gondolkodásmódjában van talán a legnagyobb hiba.

Egyrészt nem elég bátran jelöl ki számszerű célokat, hogy mit szeretne elérni, és ehhez rendeli az eszközöket, a célok és eszközök összhangjának teljes hiányát lehet megállapítani; másrészt pedig egyértelműen látszik, hogy egy hibás gazdaságpolitikai megközelítés alapján egy voluntarista... - egyébként a szocializmusban volt ilyen voluntarizmus, az 50-es években ezért államosítottak: centralizáltak mindent, egy nagy trösztöt, egy nagy vállalatot csináltak, jó néhány ágazatot szinte egyetlenegy vállalattá soványítottak. Ha azt mondják, hogy a szocializmust valaki visszahozza, akkor pont ez a gazdaságpolitika támogatja azt, hogy nagy, monopolisztikus óriásvállalatok és azok alá gyűrt kisvállalkozások legyenek. A 40-50-es években azt mondták, hogy kulák meg államosított kisipar, szövetkezeti ipar, most pedig ugyanezt mondják: ezt a rossz, hatékonytalan kis- és középvállalkozási ipart, szolgáltatást kell beszállítóprogramokkal meg egyéb más módon a nagyokhoz hozzákapcsolni, meg talán egybe is vonni, mert azokra úgy nem lenne szükség, mert csak nem győzzük őket számon tartani, hogy mit csinálnak.

A világ nem erre halad! A kisvállalkozások hozzák mindig az innovációt. Ők teremtik azt a megújuló képességet, azt a rugalmasságot, ami a gazdaságnak ad. És nagyon sok nagy ország - az Egyesült Államoktól kezdve sorolhatnánk a kisebbek irányában - bizony sokat tesz azért, hogy a kisvállalkozásaik versenyképesek legyenek, életképesek legyenek, piacaikat védjék, és különböző egyéb programokat indítanak. Ehhez képest a kormányzat elégtelenre teljesített, nemcsak a gazdasági növekedésben, amely most már számszakilag is visszajelzi ezt a helyzetet, hanem jelzi ez az egész makrogazdasági teljesítmény azt, hogy a gazdaság dinamizmusa leült, és nem látni, hogy merre kell továbbhaladni; annak egyértelmű oka az a kormányzati politika, aminek a végeredménye, amely egyértelműen ezt szülte. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezért ez a jelentés nem fogadható el továbbra sem, azt gondolom, általános vitára. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Horváth János tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint tapasztalták, a módosított Házszabálynak megfelelően minden általános vitában a felszólalási időkeret 15 perc minden képviselőnek. Mi is gyakoroljuk, és mindenki gyakorolni fogja ezt most, úgyhogy próbálják megjegyezni: a jobbkézszabály így néz ki.

Mielőtt megadnám a szót a képviselő úrnak, be kell jelentenem, hogy államtitkár úr kétperces felszólalásra jelentkezett (Dr. Ángyán József felé fordulva:), és két dolog miatt is megelőzi önt. Öné a szó két percben, parancsoljon!

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Most igazán zavarban vagyok Domokos László képviselő úr előadása után, hiszen nem tudom, hogy én most egy szélsőséges neoliberális gazdaságpolitikát képviselő Gazdasági Minisztériumnak vagyok a képviselője vagy egy sztálinista centralizátor. Úgyhogy valószínűleg valamelyik szerepet majd föl kell vállalni, hogy a képviselő úr elvárásainak megfelelően tegyük a dolgunkat. (Domokos László: Egyiket se tegye!) Valahogy kicsit zavaros ez a dolog, mert nem tudom, hogy akkor valójában mi az, amit rosszul csinálunk. Valószínűleg mindent a képviselő úr szerint. Ahogy egyébként el is mondta az előző felszólalásában, hogy ebben a jelentésben gyakorlatilag semmi nem azt tükrözi, hogy a kormány bármilyen értelmes lépést tett volna a kkv-k ügyében.

Most ebben a maradék egy percben csak egyetlenegy részéhez szólnék hozzá a képviselő úr felszólalásának. Ahhoz, amivel kezdte, hogy úgy látom örömmel, talált egy adatot, hogy a kisvállalkozások saját tőkéje nagyobb, mint a nagyobb vállalkozások, nagyvállalatok sajáttőke-aránya az össztőkén belül.

Azt gondolom, hogy ebben semmi csoda nincs. Az egész világ úgy működik, hogy a kisvállalatok általában kevésbé vesznek fel hiteleket, mint a nagyvállalatok. Ott tipikusan sokkal alacsonyabb az eladósodási arány. És azt mondja, hogy ez milyen jó dolog, akkor miért nem támogatjuk jobban ezeket a kisvállalkozásokat, ha ők hatékonyabban működnek, nagyobb a sajáttőke-arányuk.

Ugyanakkor amikor elmondjuk, hogy 460 milliárd forintról 3200 milliárd forintra nőtt ezen vállalkozások banki hitelállománya, akkor képviselő úr, illetve képviselőtársa azt mondja, hogy ez az adat nem azt jelenti, hogy milyen jó irányba mennek ezek a kisvállalkozások, hanem azt, hogy ezek el vannak adósodva. (Közbeszólások.) Most megint csak egy kicsit zavarban vagyok, hogy el vannak adósodva, vagy nagyon hatékony a saját tőke-idegen tőke arányuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most felszólalásra következik 15 perces időkeretben Ángyán József, a Fidesz képviselője. Nem kell mind a 15 percet fölhasználni.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szelíd figyelmeztetést, igyekezni fogok megfelelni elnök úr javaslatának. Talán megengedik így, a hozzászólásom elején, hogy megjegyezzem már csak a történeti hűség és a jegyzőkönyv kedvéért is: sajnálattal kell hogy megállapítsuk, hogy a kormányoldalt egyedül az államtitkár úr képviseli, aki szegény, hivatalból kénytelen végighallgatni mindazt, amit az ellenzék a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban elmond. (Dióssy Gábor: Egyetértek.) Sajnáljuk, hogy a kormányoldal - talán jelzésértéke is van a dolognak -, a kormányoldali képviselők nem gondolják, hogy 5 óra után még érdemes lenne foglalkozni a kis- és középvállalkozók helyzetével. De ez legyen egy szubjektív megjegyzés, nem erről szeretnék beszélni, és talán megengedik, ha a példáimat a saját szűkebb területemről, a mezőgazdaság, az agrárium területéről említem. Számos példát tudok ugyanis említeni erről a területről, és ezen szeretném bemutatni mindazt, amit néhány rövidebb hozzászólásban, illetve bizottsági kisebbségi vélemény ismertetése kapcsán is bátorkodtam megfogalmazni.

Talán annyit hadd tegyek hozzá Dióssy Gábor államtitkár úr ezen epés megjegyzéséhez, hogy valószínűleg azt gondoljuk mi, hogy önök mindent rosszul tesznek: nem gondoljuk azt, azt viszont határozottan szeretném mondani, hogy úgy tűnik, hogy amit tesznek, az nem elsősorban a kis- és középvállalkozók érdekeit szolgálja. Meghatározott érdekkörök mentén bizonyosan nagyszerű lépéseket tesznek, ezt én nem kétlem. Sosem mondtam azt, hogy a kormány nem tud kormányozni. Mindig is azt mondtam, hogy a kormánynak mások a céljai, valószínűleg más értékrend mozgatja, nem ugyanaz, mint ami például Európában a kis- és középvállalkozói réteget vagy az agrárium esetén a kis- és közepes családi gazdaságok modelljét jelenti.

Tehát félreértés ne essék, én nem gondolom, hogy ügyetlen a kormány, nekem más az olvasatom erről. Erről egyszer jó lenne vitát folytatni, hogy mi az az értékrend, ami mentén megfogalmazódnak azok az intézkedések és törvények és az ezeket bemutató jelentések, amelyek éppen napirendre kerülnek a parlamentben.

(17.10)

Szabad talán azzal kezdenem a hozzászólásomat, hogy valószínűleg félreértés van, itt hatalmas összegekről szokott szó esni, akár az európai forrásokról beszélünk, akár a saját költségvetési forrásainkról esik szó, és talán ne is vitassuk azt, hogy ezek az összegek valóban léteznek. Azt gondolom, ez is egy fontos kérdés, hogy mekkora az összeg, én ezt nem akarom kicsinyíteni. De talán ennél is fontosabb az, hogy milyen játékszabályok mentén, hova kerül ez az összeg.

Két klasszikust szeretnék idehozni, mielőtt néhány példát is elmondanék az agrárium területéről. 2005-ben, a gazdademonstráció után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr volt szíves azt mondani, hogy mit akarnak ezek a parasztok, mindegyik kap 2 millió forintot. Azután Szanyi Tibor, az ő államtitkára - tehát valóban két klasszikust szeretnék ideidézni, nem a mi oldalunkról hangzottak ezek el, a Figyelő azután hozta is ezt a nyilatkozatát -, Szanyi Tibor nyilvános fórumon, aki egyébként akkor nem sokkal korábban politikai államtitkára volt a földművelésügyi tárcának; nos, kormányoldalról azt volt szíves velünk közölni - szó szerint szeretném idézni -, hogy az agrárpénzek több mint 90 százalékát kevesebb mint száz ember teszi zsebre, pont. Idézet Szanyi Tibortól.

Azt kell mondjam, hogy ha az adatokat megnézi az ember - legyen szó akkor valóban a 2004-2006-os időszakról, és ne a mostani állapotokat nézzük -, akkor úgy tűnik, hogy Szanyi Tibornak valószínűleg igaza volt. Elgondolkodtam persze azon, hogy a miniszterelnök úr ugyan honnan veszi, hogy éppen 2 millió forintot kap minden agrárvállalkozó vagy mezőgazdaságban dolgozó vagy mezőgazdasági egység. Ez egy egyszerű kis osztás, valószínűleg nem volt nehéz ezt az osztást elvégezni; nyilván onnan jöhetett ez a szám, hogy akkortájt az FVM teljes költségvetése - nem a támogatási kerete, a teljes költségvetése - volt 400 milliárd forint körüli, és ha 200 ezer regisztrált gazdasággal ezt a számot elosztjuk, akkor kijön bizony ez a 2 millió forint.

De sajnos nem ilyen az eloszlása, és itt általában erről vitatkozunk. Milyen értékrend mentén történik a források terelése, és hova? Nem az összegeken vitatkozunk tehát, hanem azon, hogy milyen értékrend mentén történik ezeknek az összegeknek a lehívása, elköltése.

Nézzük az AVOP-ot! A 2004-2006-os időszakban 107,8 milliárd forint költődött el ebben az operatív programban. Az agráriumban 208 ezer regisztrált vállalkozás van. Ezt is szeretném tisztázni, mert itt számháború folyik a számok körül is. A statisztika egész mást tart nyilván, a Gazdasági Minisztérium egészen más adatokkal számol, és sokszor az sem derül ki, hogy az agrárvállalkozások szerepelnek-e azokban a számokban vagy sem. Gyanakszom, hogy hol szerepelnek, hol nem, attól függően, hogy mire van éppen szükség a statisztikához.

Maga a statisztika 714 ezer gazdasági egységet tart nyilván Magyarországon, ebből 208 ezer regisztrált gazdaságot tart nyilván, akik élethivatás-szerűen mezőgazdaságból élnek, és ezen belül olyan 200 ezer az egyéni gazdasági kategória, és körülbelül 8 ezer, 7800 egész pontosan a társas vállalkozás, a tőkés társaság, mondjuk így, ahol a korábbi menedzsment, privatizálván a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat, magáévá tette, hogy finoman fogalmazzak, az akkori közös tulajdont. Időnként még tagi részvényeket is ad a bérmunkásoknak, de gyakorlatilag nem tudnak beleszólni a folyamatokba. Na, ez a tőkés társasági csoport ez a 7800.

De van itt 200 ezer egyéni gazdasági egység az agrárium területén. Pénzügyminisztériumi államtitkár volt itt egy korábbi vitában egyszer, aki most a Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt. tetején egy 50 milliárdos vagyon fölött ül, tőle kérdeztem, megtippelné-e, hogy ebből a 200 ezres sokaságból három év alatt összesen hány gazdasági egység jutott forrásokhoz. Én akkor is megmondtam, most is szeretném itt még egyszer megismételni: 4044 vállalkozás, méghozzá a felső 15 százalék.

Tessék ellenőrizni és megnézni a listát, kik kaptak az európai AVOP-forrásokból, és milyen jogcímen jutottak forrásokhoz, és melyik csoporthoz tartoznak vajon ők. Nem véletlen.

Államtitkár Úr! Én voltam egy olyan egyeztetésen a földművelésügyi tárcánál - most nem az ön minisztériumáról beszélek, de hát egy kormányban vannak, és az AVOP, azt hiszem, közös gyermek -, voltam én bizony olyan államtitkári egyeztetésen a földművelésügyi tárcánál, ahol a vidékfejlesztési terveket készítő vezető tervező, amikor arról volt szó, hogy hozzuk le az életképességi határokat, hogy többen tudjanak egyáltalán pályázatot beadni, a szó szoros értelmében a táskáját az asztalhoz csapta, és azt mondta: "Csak nem gondolod, hogy szétszórjuk ezek között azt a kevés pénzt?! Hát ezt azoknak kell odaadni" - kicsit rímel arra, amit Domokos képviselő úr mondott -, "akik ezt a leghatékonyabban tudják felhasználni! Hát ezek a legnagyobbak!"

Oda kell feltolni egy életképességi határt, ezzel dolgozik az európai források elosztásánál, de nemcsak az agrártárca, hanem ez az életképességi határ működik a pályázatok megítélésénél és befogadásánál is, államtitkár úr, általában is. Tehát nemcsak a most következő időszakra az 1400 milliárd vidékfejlesztési, agrárfelügyelet alatt álló pénzekről van szó, hanem a 8000 milliárdos strukturális alapoknál is hasonló elvek érvényesülnek, államtitkár úr!

Szeretném egy picit közelebb hozni önhöz és önökhöz ezt a bizonyos életképességi határt. Mit is jelent ez? Ugyanis ez nem egy egyszerű számháborús kérdés, hanem ennek mélyreható és hosszú következményei vannak arra, hogy egyáltalán kik jutnak forrásokhoz Magyarországon. Ez gyakorlatilag eldönti, hogy kihez kerülnek a források.

Államtitkár Úr! Aki ugyanis az életképességi határt nem éri el, amit a kormány határoz meg, az nemhogy nem nyerhet ezeken a pályázatokon - mondjuk, például agrármodernizációs forrásokat, ahol pedig ott vannak a források -, hanem be se adhatja a pályázatát.

Szeretnék néhány példát mondani arra, hogy ki minősül önök szerint életképtelennek, mondjuk, az agrárvállalkozói kategóriában. Talán aki agráriummal foglalkozik, meg tudja ítélni, hogy mennyire reális ez a határérték, ahova feltolja a határokat, ami alatt egyáltalán be sem fogadja a pályázatokat.

Államtitkár Úr! Ha valaki például lótartással foglalkozik - ne haragudjon, hogy idehozom ezeket az agrárpéldákat, de talán megítélhető -, 32 lova kell legyen ahhoz, hogy egyáltalán életképesnek minősüljön. Hát egy ménest kell fenntartani, államtitkár úr, hogy egyáltalán pályázhasson az illető!

Szarvasmarhatartóknál - ugye, mindig arról beszél a kormány, hogy az állattenyésztés bajban van, segíteni kell. Államtitkár Úr! Korcsoporttól függően, attól függ, milyen korcsoportú és tartástechnológiájú szarvasmarháról van szó, 57-150 darab szarvasmarhája kell legyen annak, aki egyáltalán pályázhat. Nem aki nyer, hanem aki beadhatja a pályázatát.

Államtitkár úr, szeretném elmondani önnek, ennek a következménye az, hogy az agrárvertikumból hány százalék tud egyáltalán pályázatot beadni a különböző gazdaságtípusokból. Van egy kilenckategóriás gazdaságtipológiája az Agrárgazdasági Kutató Intézetnek. Ha ezt a kilenc kategóriát végignézzük, államtitkár úr, akkor mondom önnek, hogy a tényleges szereplők hány százaléka tud egyáltalán beadni pályázatot. Nemhogy nyer - pályázatot adhat be!

A szántóföldi növénytermesztésben megjelenő vállalkozások vagy gazdasági egységek 21 százaléka. A kertészet-zöldség-virág vonalon 38,5 százaléka. A szőlő-gyümölcs vertikumban a szereplők 6,5 százaléka tud egyáltalán pályázatot beadni. A legeltetéses állattartásban - azokat a tipológiai kategóriákat mondom, amivel az Agrárgazdasági Kutató Intézet dolgozik - 14,3 százalék adhat be egyáltalán pályázatot.

Abrakfogyasztó állattartásról először... - ja, sertés! Mindig azt mondják, hogy nagy baj van. Kérem szépen, a sertéstartó vállalkozások, az abrakfogyasztó állatot tartó gazdaságok 1,5 százaléka az, aki egyáltalán beadhat agrármodernizációs pénzekre pályázatokat. Vegyes növénytermesztés: 5,7 százalék. Vegyes állattartásnál a szereplők 0,8 százaléka; vegyes növénytermesztés és állattartás kategóriába tartozó szereplőknek a 2,9 százaléka az, aki beadhat pályázatot. Összességében az összes szereplőnek a 6,8 százaléka az, aki beadhat pályázatot. Nem aki nyer - aki beadhatja a pályázatát!

Tudja, rossz ennek az üzenete minden szempontból. Rossz az üzenete azért, mert például - még egy elképesztő dolgot hadd mondjak el - az Agrárgazdasági Kutató Intézet működtet egy tesztüzemi hálózatot. Ez arra szolgál, hogy a gazdasági folyamatokat figyelje az agrárium területén, hogy milyen kedvező, kedvezőtlen folyamatok zajlanak ebben a gazdasági ágazatban.

(17.20)

Nem tudom, tudja-e, államtitkár úr, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet meg sem figyeli azokat, akik nem tartoznak az úgynevezett életképes kategóriába. Államtitkár úr, csak a felső 15 százalék az, akit egyáltalán megfigyel, ahol leméri a gazdasági folyamatokat, és ez alapján hoz gazdasági szabályozást, ez alapján hoz törvényeket, ez alapján allokálja a forrásokat. Teljesen természetes következménye ennek, hogy a források oda kerülnek, ahova.

Készséggel elfogadom, hogy egy adott, valóban neoliberális elképzelés szerint az állam lehetőleg legyen minél kisebb, vonuljon vissza, és hagyjon nagyobb terepet a piacnak. Tudja, a közgazdaságtan azért átalakulóban van ám a világban! Ez a neoliberális elképzelés, amely a multinacionális tőkének nyit ilyen mértékben terepet, a legerősebbeket erősíti, a gyengéket pedig mintegy kisöpri a térből, mert aki nem tud forráshoz jutni, az meg fog szűnni, államtitkár úr, az tönkre fog menni. Bár lenne önöknek programjuk arra, hogy mi történik majd azzal a több százezer családdal, amelyik ebből a stratégiából következően el kell hogy hagyja a vidéket! Szóval, tudja, ehhez képest a neoliberális elképzeléshez képest, ahol az államnak az a feladata, szeretném Mihályi Pétert megint idehozni, hogy ösztönözze az embereket, hogy hagyják el azt a terepet, ahol most vannak - szó szerint idéztem Mihályi Pétert, az önök tanácsadóját ezekben a gazdasági ügyekben -, nos, ehhez képest van ám a világon egy másfajta stratégia is, és Európa nem igazán ebbe az irányba megy. Van egy úgynevezett ökoszociális piacgazdasági modell is. Van a tiszta piacgazdasági modell, amit önök képviselnek, és ami tönkretette például Dél-Amerika mezőgazdaságát, aminek következtében bádogvárosok alakultak ki a nagyvárosok körül. Megmutatta, hogy ez bukásra ítélt stratégia, államtitkár úr.

A helyi közösségeket erősítő, a környezeti és társadalmi szempontok mentén korlátokat húzó gazdaságpolitika az, ami igazán továbbvihet bennünket, és nem a piac ellen beszélünk. Itt szoktak csúsztatni. Szó nincs erről, és nem a verseny ellen beszélünk, hanem arról beszélünk, hogy az államnak dolga van a piac szabályozásában, és bizony ezek az eszközök, amelyeket az állam alkalmazhat a kkv-k esetében, nem azt mutatják, hogy ezt a mikro-, kis- és középvállalkozói kategóriát segítené, hanem a multinacionális tőke érdekei mentén, a nagytőke érdekei mentén költi el a közpénzeket is. Ha ki-ki a saját vagyonát kockáztatja, tegye, de a közpénznél a köz szempontjából hasznos dolgokra kell elkölteni azokat az adóforintokat, amelyeket tőlünk is összeszednek és tőlük is összeszednek, akikhez nem juttatnak vissza ebből, csak alamizsnát, mint ahogy ezt önök teszik. Na, ez a bajunk ezzel a kkv-jelentéssel!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az államtitkár úr kettő percre kért szót. Dióssy Gábor államtitkár úr, öné a szó.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Igen, köszönöm szépen, nem többre, valóban. Azért nézzük a számokat, képviselő úr! Nagyon tetszetős volt, amit előadott, hogy például az AVOP-program keretében a nagyvállalatokat támogatjuk és a kicsiket nem. Azt tudom önnek mondani, hogy AVOP-os pályázati igény 3606 mikrovállalkozásnál jelent meg, 938 kisvállalkozásnál jelent meg ilyen pályázati igény, illetve ennyi adott be pályázatot és 668 középvállalkozás, tehát a mikrovállalkozások voltak messze a legnagyobb számban, amelyek igényelték ezeket a támogatásokat.

Egyébként a GVOP esetében az HEFOP-hoz, a KIOP-hoz, a ROP-hoz, az NFT-programok alprogramjaihoz képest pont az AVOP-nál ítéltünk oda a legnagyobb mértékben a beérkezett pályázatokhoz képest pénzeket, több mint a felét elnyerték a társaságok az elnyerhető pályázatoknak, amelyek - még egyszer mondom - legnagyobb részt mikrovállalkozások által beadott pályázatok voltak.

Úgyhogy azt gondolom, hogy mielőtt itt általánosságokat fogalmazunk meg, és egymás fejéhez vágjuk, hogy te neoliberális vagy, a nagytőkét támogatod, előtte a számokat kell megnézni, és akkor szívesen tudok vitatkozni, ha ezekből a számokból indulunk ki.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Úgy tűnik, hogy lehet, hiszen Ángyán József kettő percben szót kért. Parancsoljon!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Csak két bajom van azzal, amit az államtitkár úr most elmondott. Az egyik dolog az, hogy az államtitkár úr az igényeltek listájára vonatkozó számokat sorolja. Jó lenne a nyertes pályázatokról is beszélni, és hogy milyen az eloszlása ezeknek a nyertes pályázatoknak.

A másik, hogy darabszámokról szoktak beszélni. Én a monitoringbizottságban is kértem, hogy tessenek szívesek lenni ugyan az összeget is megmondani, merthogy nem darabszámra mérik ezt a dolgot, hanem hogy az elköltött források aránya hogyan néz ki, mert az teljesen más képet mutat, mint amit az államtitkár úr itt volt szíves e tekintetben idehozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr, kettő percben, parancsoljon!

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, akkor mondom is. AVOP-támogatott projektek száma: a mikrovállalkozások száma 1747, a megítélt támogatás 35 milliárd 870 millió forint; a kisvállalkozásoknál 538 a támogatott projektek száma és 17 milliárd 715 millió forint, tehát körülbelül a fele a mikrovállalkozásoknak; a középvállalkozásoknál 475 támogatott projekt és 23 milliárd 734 millió odaítélt forint; a kkv összesen 2760, ebből 1747 - még egyszer mondom - a mikrovállalkozás, a kkv-nál a megítélt támogatás összesen 77 milliárd 289 millió, ebből 35 milliárd 840 millió a mikrovállalkozás. Tehát a mikrovállalkozások messze a legnagyobb részt kapták ezekből a megítélt támogatásokból összegszerűen is, és a legtöbben is voltak, amelyek igényeltek ilyen támogatást.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán József képviselő úr következik, kettő percben.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Csak arra szeretném emlékeztetni az államtitkár urat, hogy a végösszeg 107,8 milliárd, tehát ha kivonja ezeket az összegeket, kiderül, hogy a maradék majdnem ugyanannyit vitt el, mint a teljes kkv-kör, és darabszámra sokkal kevesebben vannak. Ugye, ezt nem vitatja, államtitkár úr? Ha a 4044-ből a darabszámot levonja, megkapja, hogy hányan maradnak az erős kategóriában, a nagy kategóriában, és azt is meg fogja kapni, hogy ott mennyi pénzt költöttek el, és akkor lesz igazán érdekes ez a szám, tehát ha melléteszi, hogy a legerősebb tőkéstársaságok, mondjuk, a raktárberuházásokra négyszázan mit vittek el ebből az AVOP-ból, és mire használták fel azután ezeket a közpénzeket. Tehát tessék szíves lenni megmondani ilyenkor azt is, hogy a másik része mit költött el, ne csak az egyik oldalról tessék beszélni, és akkor lesz világos a kép, hogy hova költődnek el, milyen arányban a források.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Hadházy Sándor, a Fidesz képviselője, maximum 15 perces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon!

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az idegenforgalom, illetve a turizmus területéről szeretnék beszélni, hiszen ez egy olyan furcsa ágazat, amely az iparhoz és a mezőgazdasághoz képest sem, meg önmagához képest sem gépesíthető. Ez egy olyan ágazat, ami rendkívül komoly élőmunkaigényt képvisel, és ez egy olyan ágazat, amely az elmúlt időszakban fejlődésnek indult. Ezt annak köszönhette, hogy nagyon sokan felismerték az ezen ágazatban rejlő lehetőségeket, önkormányzatok, vállalkozók, és végül 1998-99 tájékán a kormányzat is felismerte azt, hogy ebben van fantázia. A nemzeti össztermék több mint 8 százalékát adja ez az ágazat, és a foglalkoztatottak aránya is nagyon szép képet mutat.

Úgy gondoltuk 1998-99 tájékán, hogy itt még vannak komoly tartalékok, ezért elindult egy közös gondolkodás, amikor is a szakmai szervezeteket is, az akkori ellenzéket is, a kormányzatot is és az akkori kormánypártok képviselőit is megszólítottuk, és elkezdtünk egy közös fejlesztési tervben gondolkodni. Nem volt könnyű, de sikerült meggyőzni az akkori kormányzatot, hogy álljon az ágazat mellé, és nagyon óvatosan, de kezdje el támogatni ezt a szektort. Megtette.

(17.30)

Ennek köszönhetően először 11 milliárd forintra, aztán 2000-ben 20 milliárdra, és azt követően pedig 30 milliárdra emelkedett az a forrás, amely fejlesztési célokat szolgált, mindez a Széchenyi-terv keretében történt.

Voltak viták természetesen, hogy ez a forrás hogyan kerüljön felhasználásra. Úgy gondoltuk, hogy az ország egyik legfontosabb, leginkább fejleszthető területe a termál- és gyógyturizmus, és ennek köszönhetően elkezdtünk fürdőfejlesztéseket támogatni, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb kiegészítő tevékenységeket is. Megerősödtek olyan mikrotérségek, kistérségek, amelyek azóta is bizonyították, hogy érdemes volt ideinvesztálni, hiszen az állami támogatásokra fordított összegek az állam számára is - és természetesen a vállalkozók számára is - vagy részben, vagy teljes egészében már megtérültek. Azt gondoltuk, gondolhattuk ezt persze, mert Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltként, majd miniszterelnökként is megerősítette és megígérte, hogy ezt az ágazatot ők is támogatni kívánják, hiszen bizonyított az ágazat, és látják, hogy ebben van fantázia. 2003-2004 tájékán - azt tudom mondani - a tehetetlenségi erő vitte a támogatási rendszert tovább, illetve a 2002-ben és 2003-ban megítélt támogatásoknak köszönhetően a Széchenyi-terv támogatási rendszere tovább működött, és viszonylag jelentős források áramlottak a turizmuságazatba.

De sajnálatos módon ez a folyamat 2004-ben megtört, és azt találta ki az akkori kormányzat, hogy ne hazai forrásokból legyen támogatott a turizmus, hanem használjunk fel erre uniós forrásokat. Gondoltuk, hogy ez jó ötlet, hiszen a hazai forrásokat más fontos célok finanszírozásához is fel lehet használni, oktatás, egészségügy, és más ágazatokra. De azt követően azt tapasztaltuk, hogy 2005-ben és 2006-ban a turizmuságazatból igen jelentős forráskivonás történt. Először a fejlesztési források apadtak el, ugyanis nem érkeztek az uniós támogatási források, és azt követően - sajnálatos módon - a marketingforrás is jelentős mértékben beszűkült. Az ágazat természetesen szakmai szempontból is - és ezt az akkori ellenzék, tehát a Fidesz képviselői is szóvá tették - aggályát fejezte ki, hogy ez nem lesz jó.

Sajnálatos módon beigazolódott ez az aggályoskodás, hiszen az elmúlt években azt tapasztaljuk, hogy először a külföldi látogatók száma apad jelentős mértékben, most már pedig azt tapasztalhatjuk, hogy a turizmus teljesítménye is folyamatosan csökken. Természetesen a statisztika eszközeivel lehet a dolgokat kicsit kozmetikázni, de teljes egészében nem. Ma azt mondja a kormányzat képviselője - és természetesen a kormánypárti képviselők is -, hogy még mindig van növekedés ebben az ágazatban; ugyan ez a növekedés már csak 1 százalék körüli, de még mindig tetten érhető. Ez valóban így van, hogyha csak a forintteljesítményt nézzük, azonban hogyha az inflációt és egyéb tényezőket is figyelembe veszünk, akkor sajnálatos módon és egyértelműen azt láthatjuk, hogy a turizmuságazat teljesítménye az elmúlt években folyamatosan és fokozatosan csökkenő tendenciát mutat.

Éppen ezért mint a sport- és turisztikai bizottság tagjának, nekem itt is szóvá kell tennem az effajta politikát, és rá kell mutatnom arra, hogy sajnos a kis- és középvállalkozási támogatási rendszer a turizmuságazatot az elmúlt években jelentős mértékben visszavetette. Ezért jó alkalom - bár szomorú, de jó alkalom - az, amikor a 2005-2006. évi beszámolót tárgyalja a parlament, hogy ezekre a kedvezőtlen folyamatokra rámutassunk.

El is gondolkodtat bennünket, és próbáljuk megfejteni, hogy vajon a kormányzatnak - és legfőképpen a miniszterelnök úrnak - mi is lehet valójában a szándéka az országfejlesztéssel, illetve a kis- és középvállalkozások fejlesztésével. Bevallom őszintén, nem tudtuk eddig kitalálni. Mert azért azt csak nem tételezhetjük fel az ország miniszterelnökéről, hogy szánt szándékkal kívánja ezt az ágazatot tönkretenni. Azt azért nem gondolhatjuk - ugye, tisztelt képviselőtársaim -, hogy szándékosan rontjuk a kis- és középvállalkozások helyzetét és a gazdaság helyzetét. Úgy gondolom, ez nem lehet szándékos, de mindenképpen ez az állapot bekövetkezett, ezért tisztelettel javasolom, hogy a kormányzat hallgassa meg a szakmai érdek-képviseleti szervek véleményét, javaslatait, és próbáljon meg annak mezsgyéjén gondolkodni, és a kis- és középvállalkozási támogatási rendszert ennek tükrében átgondolni.

Nagyon érdekes volt Hankó Faragó képviselőtársam eszmefuttatása. Ebből az látszik, hogy tulajdonképpen ők tisztában vannak a kis- és középvállalkozások helyzetével, és tisztán és világosan látják a tendenciákat is. Sőt, azt hallhattuk, hogy azzal is nagyjából tisztában vannak, mit kellene tenni annak érdekében, hogy az ő helyzetük javuljon, és ne romoljon. Ha mindezt figyelembe vesszük és elfogadjuk, akkor már csak egy kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy akkor miért nem ennek tükrében alkotják meg a jogszabályokat, miért nem ennek tükrében változtatják meg az adózási és egyéb jogszabályokat. Sajnos, erre a kérdésre nem kaptunk a mai napon sem választ, és azt tudom javasolni a képviselőtársaimnak, hogy legfőképpen ezekre a kérdésekre keressük meg a választ. Hogyha a kormányzat tisztában van a helyzettel, tisztában van a folyamatokkal, és tudja, hogy mit kellene tenni, akkor miért nem teszi?

A másik kérdés, amire szeretnék kitérni, a jelentéssel szoros összefüggésben van. Itt az egyik képviselőtársam tért ki erre a kérdésre, mégpedig Molnár Albert, idézte a Corvinus vállalkozásfejlesztési programot.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentés 44. oldalán találkozhatunk a Corvinus cégcsoport kérdésével, hiszen 2005. május 5-én a kormány határozatában hozta létre a "Sikeres Magyarországért" hitelprogramokat, ezt meghirdette, és ennek következtében 2005-ben megvásárolta a Corvinus Rt.-t. Az MFB Rt. részesedését kivásárolta a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt.-ből. Itt több program fut párhuzamosan, csak szeretnék a hatékonyságról tájékoztatást adni. Az egyik a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.

Tisztelt Országgyűlés! 2005-ben 112 beérkezett kérelemből két szerződést - tehát a 112-ből kettő szerződést - sikerült megkötni, és ebből a kettőből az egyik kkv volt. A másik ilyen társaság a Corvinus Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.

(17.40)

Itt olvashatjuk, hogy 56 kérelem érkezett be 2005-ben. 56-ból 4 szerződést sikerült megkötni, itt viszont már jobb az arány, mert ebből 4 kkv. A következő a Beszállítói Befektetői Zrt. Itt 31 beérkezett kérelemből kettőt sikerült megkötni, és sorolhatnám hosszan a példákat. Van olyan egyébként, amelyik elképesztő teljesítményt mutatott, például a Start Tőkegarancia Zrt.-hez két kérelem érkezett be, és ebből egyet sem kötöttek meg. Úgy gondolom, hogy ilyen jellegű támogatásokkal és gazdaságélénkítő programokkal kár foglalkoznunk, hiszen valószínűleg a zrt.-k működtetése több forrást igényel, mint amennyi hasznot egyáltalán a támogatásokból kitermelni lehet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő jelentés a kis- és középvállalkozások helyzetéről, ennek a helyzetnek a különböző vetületeiről rendkívül érdekes anyag. Jó arra is, hogy tükörbe nézzünk, hogy kik is vagyunk mi. Először is az első tükör azt mutatja, hogy van itt 5-6 ellenzéki képviselő, a kormánypárti képviselők számára kevésbé érdekes ez, úgy látszik. De ez talán csipkelődésnek hangzik, nem is mondtam ezt - nem is mondtam.

Hanem a tárgyra térve: a kis- és középvállalkozások helyzetéről olyan sok mindent olvasunk itt, és különösen értékes volt számomra, gondolom, sokak számára az, ami itt az Országgyűlésben ma elhangzott. Olyan képviselőtársaim szólaltak és olyan módon, ami bizony - hogy is mondjam - dicséretünkre válik; jó mennyiségű anyag, jól megvilágítva, időnként erősen megkritizálva. Nos, megvan az anyag, megvan a téma, megvagyunk az emberek is - mi is látszik ebből? Bizony a kép nem ilyen, mert a valóság felhős és időnként elszomorító. Nem kívánok most, nincs is arra alkalom, nincs is arra idő, hogy még csak egy áttekintést is megkíséreljek a témáról. Csupán egy-két megjegyzést teszek, és talán egyetlen vetületével kicsit részletesebben foglalkoznék.

Az az egy-két megjegyzés talán úgy kezdődhet, hogy a kisvállalkozások mint munkahelyteremtő intézmények, szerte a világon, a világtörténelemben mindig, a históriai dimenzióban és a földrajzi dimenzióban mindig nagyon, de nagyon jelentősek voltak. Ismerek én egy országot, az a neve, az Amerikai Egyesült Államok. Abban az országban, amelyiknek az a híre, hogy a nagykapitalizmus meg a nagyvállalatok meg mi minden, ott sokkal több munkahelyet teremtenek a kisvállalkozások, mint a nagyvállalkozások. Aztán persze a kisvállalkozások során szaktudáshoz vagy képességhez jutott emberek időnként átvándorolnak a nagyvállalatokhoz, de fordítva is van, fordítva is látjuk. Éltem én olyan országokban mint Indiában meg Pakisztánban, meg a Fülöp-szigeteken, ott meg a nagyvállalatok képeztek ki embereket, lakatosokat, másokat, és azok lettek magánvállalkozók, kisvállalkozók. Szóval, az összefüggés, az interdependence jelentős, és nincs ebben semmi rossz. Sőt, ha ezt bátorítják kormányok, úgy is jó, ha nem akadályozzák, akkor magától is megy.

Tehát a kisvállalkozások gazdaságfejlesztő, gerjesztő hatása jelentős. Ezt lehet fékezni, hátraszorítani, és kormányok is csinálhatják ezt ügyetlenségből vagy olyan szándékkal, aminek más a végső célja. Szeretném azt hinni, hogy ez nálunk nem így van, hogy a mi kormányunk olyan kormány, olyan kormányunk van, amelyik azt kívánja, hogy minél több magyar ember minél több munkaalkalomhoz jusson, minél többet termeljen, és így tovább, és a kisvállalkozások mint egy intézményforma, egy hatásos eszköz erre a célra.

Hallottuk itt, nem idézem, csak említem: Ángyán képviselő úr, Domokos képviselő úr, Hadházy képviselő úr, mások olyan adatokat közöltek velünk, amelyek alapján, ezen adatok ismeretében jól kellene, hogy érezzük magunkat. De az adatok olyan összefüggésben kerülnek elénk, hogy bizony nem jól érezzük magunkat igen gyakran.

Tovább ilyen megjegyzést, általános megjegyzést nem is tennék, bár a kísértés nagy, és kívánatos, hanem engedtessék meg, tisztelt Országgyűlés, hogy kicsit mélyebben belenézzek a kisvállalkozások finanszírozásának a témájába. Hogyan is történik ez? A legegyszerűbb, amit olvasunk ezekben a jelentésekben, és amit úgyis tudunk innen-onnan, hiszen törvényhozók lévén évről évre elénk kerülnek hasonló vagy valamennyire hasonlító témák, az úgy történik, hogy hitelhez jut, vagy hitelhez kívánna jutni az a vállalkozó, jelen esetben a kisvállalkozót vizsgáljuk, és az a hitel valamit teljesít, elősegít. A hitelnyújtás, a hiteleljuttatás módszeréről szeretnék néhány szót szólni, néhány gondolatot idehozni, mert bizony e tekintetben a kormány jelentése bizony bizonytalan. Ez egy jó szójátéknak tűnik, de inkább az, hogy nem eligazító, nem olvasható ki belőle sok minden, ami kiolvasható lenne.

Mire gondolok? Lehet, hogy épp megvan az a hátrányom vagy előnyöm, hogy a közgazdaságtan professzora lévén, ha számokat látok, gazdasági folyamatokat, akkor bizonyos elemzés kezd forogni itt fönt a fogaskerekekben, a gondolkozásban. Nos, egy hitelfolyamat, egy hiteláram, amit a kisvállalkozások kapcsán olvasunk, bizony erről jobb volna többet tudni, és lehetne is többet tudni, és akkor ugyanaz a mennyiségű forrás eredményesebb lenne. A hatásfokról beszélünk, és a hatásfok jelent több termelést, több munkabért, magasabb életszínvonalat, aztán több GDP-t és több adóbevételt anélkül, hogy adót emelnénk, sőt csökkenthetnénk, és az adóbevétel növekedhetne. Ezek mind ott vannak a gazdaságpolitikus fejében első látásra, első pillanatra. Erről szeretnék néhány gondolatot megosztani, tisztelt Országgyűlés.

Ahhoz, hogy a hitel, amelyik a kisvállalkozások felé irányul, milyen hatásfokú lesz, mennyit ér, mit teljesít, annak még egy előkérdése kívánatos, nevezetesen, hogy mennyit is ér az a hitel, mennyi az. Hallottuk, képviselőtársaink elmondták, bizonyos statisztikai átlagszámokat produkálva, hogy ez borzasztó félrevezető lehet. Hogy valamelyik tárca, az agrártárca vagy valamelyik más kormányintézmény a költségvetés szerint ennyi meg ennyi pénzt elkölt, és akkor ezt általánosítják, mert hány mezőgazdasági vagy családi gazdaság van, és kiderül vagy halljuk, hogy ennek a pénznek fele része adminisztrációra fordítódik. Persze, hogy kell adminisztrálni, de hogy 50 százalék vagy 10 százalék vagy 80 százalék fordítódjék, itt becsaphatjuk magunkat, hogy mennyi a hitel és az mennyiben támogatás, mennyiben juttatás.

(17.50)

Az a millió vagy billió forint, amelyik az állam költségvetéséből, tehát az adófizetők zsebéből eljut a gazdasági életnek abba a szektorába - de voltaképpen nem jut el, mert időközben elköltődik adminisztrációra -, hát, az aztán már fáj. Ugye, milyen szépen mondom? Mondhatnám ezt szigorúbban. Az ügyetlenség vagy csalás? Melyik? Persze a mi dolgunk, törvényhozóké, és aztán a mi dolgunk, hogy inspiráljuk a közigazgatást, és ha kell, ha szükséges, még másokat is, hogy nézzünk ennek a mélyére.

Most tovább folytatnám, hogy ez a hitel - hadd használjam a hitel szót -, hogy ennek mennyi a juttatásértéke, most már a pénzügyi szakember vagy a közgazdász analista szempontjából úgy is nézhető, sőt kijelentem, hogy az a legvilágosabb meglátása, hogy ennek a hitelnek mennyi a juttatásrészlege és mennyi a piaci értéke; tehát az, ami a termelésre fordítódik, és milyen módon lehetne azt megszerezni a szabadpiacon a kereskedelmi bankoktól. A kereskedelmi bank milyen kamatlábbal, milyen hosszú időre adná ezt a kölcsönt, számításba véve, hogy ugyanakkor mennyi a hivatalos banki kamatláb, a jegybanki bankkamatláb. Tehát a kamatláb, a kamatráta, amelyik a jegybanki kamat és a kereskedelmi kamat, az egy különbség. Juttatás akkor jelenik meg, ha van egy különbség a kettő között, mert ha a kisvállalkozónak el kell mennie a bankba, és onnan kapja, akkor a bankrátával számolnak, az a piac.

Tehát azt gondoljuk, és a jelentés azt sugallja nekünk, hogy van egy kormányprogram, amelyik juttatást csatornáz, és a juttatásban van egy támogatás, egy segítség. A segítség értékét jó volna tudni. Jó volna tudni, és ezt kétféleképpen lehet, és ezt kérem, és ezt tanácsolom azoknak, akik a kormányban ezzel foglalkoznak, hogy fejeztessék az ki, hogy mennyi a juttatásérték és mennyi a másik, az a kereskedelmi érték, amit szaknyelven a quit pro quo kifejezéssel használunk. Ugyanis, ha tudjuk, hogy mennyi a juttatásérték, akkor tudjuk, hogy a köz, az állam, a társadalom, az adófizető mennyit juttatott, csatornázott el oda, és mennyi az, amelyik piaci jellegű jelenlét abban a gazdasági szférában. Ennek a kifejezése rátában, százalékban, hányadban nagyon megvilágító, itt kezdődik általában a gazdasági-pénzügyi analízis, az összehasonlítás, az százalékokat, rátákat használ.

Aztán persze ez gyakorlatilag lefordítódik forintra, ennyi forint, ennyi euró, ennyi dollár vagy valamilyen pénzegység függ attól a társadalomtól vagy helyzettől. Ennek kiszámítása olyan jó volna, de ez nem történik. Én magam lehet, hogy naivul, lehet, hogy túlzottan tudományosan vagy tojásfejűen évek óta emlegetem ezt itt, ebben az Országgyűlésben is, hogy milyen jó volna, ha tudnánk ezt a juttatásértéket, mert az a döntéshozatal segítségére volna. És hogy mennyi ez a juttatásérték, még visszatérek a saját kérdésemre, függ attól, hogy mennyi a kereskedelmi kamatláb, a piaci kamatláb, és mennyi ez a szubvenciós, kedvezményezett kamatláb, és az mennyi ideig tart.

Példa: ha mondjuk, 10 százalék a kereskedelmi bankok piaci kamatlába, de a juttatás révén lehet 4 százalékért hozzájutni, akkor van ott egy 6 százalék különbség. Tehát aki 100 forintot kölcsönvesz, kölcsönkap, minden évben kap 6 forint értéket. Azt a 6 forintot megkapja voltaképpen úgy is, hogy dramatizáljam a dolgot, hogy a 100 forintot beteszi egy bankba, és a bank fizet érte 10 százalékot, ő meg csak 4 százalékért kapta. Nem egészen így megy, ez egyfajta egyetemi, iskolai példa, hogy az ember megmutassa, vagy kereskedelmi kamarai példa. Na most az, hogy ez hány esztendőn át történik, egy év alatt megvan a 6 forint ajándék, nyereség. Két év alatt az már 12 lesz, három év alatt 18, sőt több lesz, mert van az a compound matematikai formula, és ha 100 évig tart, nem is kell 100 évig tartania, 30 év múltán már 100 százalék értékű juttatás van.

Ezek a fogalmak, tisztelt kormány, tisztelt Országgyűlés, nem forognak a gazdasági és gazdaságpolitikai analízisben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), pedig jobban éreznénk magunkat. Ennek nincs pártszíne, ez nem szocialista vagy polgári, vagy liberális, vagy konzervatív, ez tudomány, és egyformán jó volna mindnyájunknak. Tehát valahogy én elképzelem azt, hogy ezen összefogunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és akkor a vita arról szól, hogy az analízis élesebb legyen, és akkor jobb befektetések eredményesebbek lehetnek. Kezdete lehet ez, remélem, tisztelt Országgyűlés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), egy olyan gondolatsornak, amely a gazdaságpolitikának a javára válik.

Köszönöm a meghallgatást.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. 15 perc 49 másodperc volt. Alkalmaztunk egy új szabályt, bár ezt be kell jelenteni, az új szabály meg úgy néz ki, hogy ha a képviselő úr kéri, akkor egy perccel akár meg is hosszabbíthatom a fölszólalását, tehát lehet akár 16 perc is. A jövőben előre jelezni kell, ha meg szeretné hosszabbítani. Én ezt úgy tekintettem, hogy természetesen ezt kérte a képviselő úr, ezért aztán csak jeleztem könnyedén, hogy ez az egy perc is le fog nemsokára telni.

Köszönöm szépen, képviselő úr, urak. Úgy látom, hogy több fölszólalási igény nincsen. Kérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e reflektálni. (Dióssy Gábor nemmel int.) Nem kíván most reflektálni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát így akkor lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, az egyik határozati javaslathoz mégpedig, miután a jelentéshez nem lehet módosítót benyújtani, ezt el is fogja utasítani majd természetesen a Ház vezetése, mert ilyen is érkezett. De határozati javaslat az egyikhez érkezett, így a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd természetesen sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Most napirend utáni felszólalásra fog sor kerülni. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Köszöntjük a 90 éves Csicsery-Rónay Istvánt" címmel. Képviselő úr! (Dr. Horváth János: Elnök Úr! Egy-két másodperc, amíg megtalálom. Megtalálom rögtön.) A beszédet...

(18.00)

Várjunk türelemmel, azt javaslom. Természetesen az időmérő órát sem indítjuk el, csak akkor, ha úgy érzi, hogy készen áll, képviselő úr. Úgy látom, minden feltétel adott. Parancsoljon!

Öt percben öné a szó, képviselő úr.




Felszólalások:   65-105   105-191   191-192      Ülésnap adatai