Készült: 2020.10.24.00:22:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

124. ülésnap (2011.10.26.),  1-179. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 9:39:59


Felszólalások:   1   1-179   113      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm önöket 2011. október 26-án, Dömötör és Amanda napján. Ha körbenézek, akkor könnyen megállapíthatom, hogy se Dömötört, se Amandát nem látok a teremben, de lehetséges, hogy az adást figyelők között van. Köszöntöm a technikus kollégákat, a Ház munkatársait, a megjelent országgyűlési képviselőket és a kormány tagjait is.

Az őszi ülésszak 16. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Móring József Attila és Szilágyi Péter jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megkezdjük a munkánkat, egy ülésvezetési kérdésben kell döntsünk. A 2012. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása során Lezsák Sándor, Jakab István, Balczó Zoltán alelnök urak és jómagam is szeretnénk a házszabályszerű felszólalás biztosítása érdekében egy kérést megfogalmazni a tisztelt Házhoz. Ezért azt indítványozom, hogy az Országgyűlés adja előzetes hozzájárulását ahhoz, hogy a képviselői felszólalások mellett az ülés vezetésében is részt vállaljunk. Nagyon leegyszerűsítve, magyarra fogalmazva, az alelnökök is szeretnének részt venni majd a vita egyes szakaszaiban, és ehhez viszont az Országgyűlés hozzájárulását kell hogy kérjük.

Kérdezem tehát, hogy az Országgyűlés hozzájárul-e ehhez az indítványhoz. Kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Ezt én ebben az esetben sem tudom megtenni, de lelkemben önökkel szavaztam.

Úgy láttam, hogy maximális bizalmat élvezett a levezető elnöki indítvány, elfogadta az Országgyűlés a javaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/4365. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/4365/3. számon, a Költségvetési Tanács jelentését T/4365/1. számon, a költségvetési bizottság ajánlását pedig T/4365/5. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a páholyban helyet foglaló vendégeinket, akiknek dolguk is lesz a mai nap folyamán természetesen az Országgyűlés munkájával, Domokos László urat, az Állami Számvevőszék elnökét, Warvasovszky Tihamér alelnök urat és az Állami Számvevőszék vezetőit, és itt látom körünkben Járai Zsigmond urat, a Költségvetési Tanács elnökét is. A helyszínen figyelik a mai vitánkat, ahogy ez a korábbi években is hasonlóképpen történt.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy hétfőn az Országgyűlés az előterjesztés 30 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött. A korábbi változathoz képest, ahogy azt önök is tudják, tíz képviselőnek az MSZP-frakcióból történt kiválása, kilépése okán a függetlenek és a többi frakció időkerete növekedett. Felkérem Szilágyi Péter jegyző urat, hogy ismertesse az elfogadott időkereteket.

SZILÁGYI PÉTER jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 30 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 611 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 326 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 318 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 289 perc, az LMP képviselőcsoportjának 205 perc, a független képviselőknek pedig 51 perc áll rendelkezésre.

Az időkereteknek az egyes ülésnapok közti megosztását az elfogadott napirend függeléke tartalmazza.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az Országgyűlés elnöke elrendelte a módosító javaslatok formanyomtatványon történő benyújtását. Ez az informatikai hálózaton keresztül elérhető, de gondolom, hogy ezt önök egészen pontosan, jól tudták.

Felkérem most Móring József Attila jegyző urat, hogy ismertesse a költségvetési törvényjavaslat elfogadott mai tárgyalási menetét.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában ma az együttes miniszteri expozét Matolcsy György miniszter úr összesen 50 percben ismerteti; majd az Állami Számvevőszék elnökének felszólalása következik 40 perces időkeretben; a számvevőszéki és költségvetési bizottság többségi és kisebbségi előadójának felszólalása következik 30-30 perces időkeretben; ezután a képviselőcsoportok vezérszónoklataira kerül sor ugyancsak 30-30 percben; majd a további képviselői felszólalásokra lesz lehetőség.

A tévéközvetítés a mai napon 8 órától 17 óra 30 percig tart.

Bejelentem, hogy elfogadott napirendünknek megfelelően lehetőség van európai uniós képviselők megszólalására is az országgyűlési frakciók időkeretének terhére. A frakcióháttérrel nem rendelkező EP-képviselő pénteken a 30 órás időkereten felül 4 percben szólhat.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Matolcsy György miniszter úr előzetesen jelezte, hogy a Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat miniszteri expozéja együttesen hangzik most el.

Megadom a szót ennek megfelelően - és ahogy a bólogatását látom, akkor erre felkészülve - Matolcsy György miniszter úrnak, nemzetgazdasági miniszternek, 50 perces időkeretben. Öné a szó.

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Domokos László urat, az Állami Számvevőszék elnökét, és a Költségvetési Tanács elnökét, Járai Zsigmond urat.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Magyarország 2012. évi költségvetése, mint minden költségvetés, hűen kell hogy tükrözze Magyarország kormányának politikáját és gazdaságpolitikáját. Ez így is van. Több olyan értékkel rendelkezik Magyarország 2012. évi költségvetési tervezete, az önök előtt lévő tervezet és törvénytervezet-csomag, amely, azt gondolom, hogy a mai időkben, a mai uniós és globális gazdasági közegben bizony nagyon szép teljesítményt ígér.

Engedjék meg, hogy néhány értékét, erényét és ígéretes vonását felvillantsam ennek a költségvetésnek.

Stabil és kiszámítható költségvetésünk lesz. Kiszámítható, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió 27 tagállama közül az 5-6-7. legalacsonyabb költségvetési hiánnyal rendelkező költségvetést nyújtottuk be tervezet formájában. Az első negyedben leszünk a legjobbak között. Ez egy kiszámítható, stabil, nagyon értékes helyezés. Nem kell jeleznem, hogy ezekben a napokban, hetekben, hónapokban egy sor olyan uniós tagállam van, sok olyan barátunk van, uniós társunk, akiknél nem ez a költségvetési helyzet.

Egy másik értéke, hogy már építhet az államháztartási rendszerek megújítási folyamatának első eredményeire. Ez a költségvetés, ez az államháztartás, ezek a költségvetési törvénytervezetek már építhetnek a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott olyan strukturális reformlépésekre, amelyek az első eredményeket meghozták.

Költségvetésünkben a Széll Kálmán-terv 82 százalékos teljesítésével már biztonságosan számolhatunk. Ezekben az időkben ez bizony szintén nagy erény.

(8.10)

Egy következő fontos vonása Magyarország költségvetési tervezetének, hogy feladatközpontú költségvetés. Szakítottunk azzal, hogy minden költségvetési kiadási vagy bevételi vagy költségvetési tervezési sor automatikusan átkerül egyik évről a következő évre. Nem. Egy megújult, egy átszervezés alatt álló, egy minden ízében és porcikájában a versenyképesség felé menő országban már nem lehet így költségvetést tervezni. Tehát egy feladatközpontú, öt nagy feladat teljesítése köré csoportosuló költségvetés van a tisztelt Ház előtt. Biztonságos, jelentős, 300 milliárd forintos tartalékkal működő költségvetés van önök előtt, tehát biztonságosan, stabilan és ezért kiszámíthatóan lehet terveznünk a jövő évet. És végül erénye ennek a költségvetésnek, hogy lehetővé teszi, és egyben feltételként is szabja az államadósság további csökkenését és csökkentését.

Nagy dolog ez. Az Európai Unióban 80 százalék felett van az államadósság aránya a bruttó hazai termékhez képest, az eurózónában ez 88 százalék felett van. 2012-ben két ország, az egyik Magyarország lesz az Európai Unió tagjai közül, ahol sikerül majd csökkenteni az államadósság szintjét. Óriási eredmény! Nem fölfelé megy az államadósság, hanem lefelé. Ezekben az időkben, amikor az államadósság valóban a legnagyobb ellensége az egyes nemzetgazdaságoknak és nagy gazdasági övezeteknek, így az Európai Uniónak is, ez bizony nagy érték, egy óvni és biztosítani érdemes érték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyra becsülöm és tisztelettel köszönöm a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék összes elemzését, az elvégzett igen jelentős munkát. Nagyon nagyra becsülöm és a kormány nevében tisztelettel köszönöm azokat a szakmai megalapozó munkákat, amelyek jelentős részét képesek is voltunk beépíteni a költségvetésbe.

Nagyon nagy fordulatot hajt végre Magyarország azzal, hogy a Költségvetési Tanács árumegállító jogának megfelelően, tehát hogy a Költségvetési Tanács pozitív véleménye nélkül a tisztelt Ház elé sem kerülhetett volna a 2012. évi költségvetés; szóval, ez egy nagyon nagy, szintén értékes fordulat, és ez meghozta első gyümölcsét. A Költségvetési Tanács, sok-sok kritikai észrevétel mellett, ami teljesen természetes, azt állapította meg, hogy Magyarország költségvetése 2012-ben azoknak a feltételeknek megfelel, amelyeket egy igen szigorú követelményrendszer szab számunkra.

Ugyancsak nagyon fontos és igen sok jó, kritikus és előrevivő észrevételt tett az Állami Számvevőszék. Köszönöm ezeket. Jelentős részüket beépítettük. Az Állami Számvevőszék részére jeleztük, hogy miután ők szeptember 12-ével lezárták a vizsgálatot, ezt követően még egy sor olyan megalapozó rész, szám és kibontás került a költségvetésbe, amelyekkel még az Állami Számvevőszék nem számolhatott. Így teljes a kép. Egy átszervezés, megújulás alatt álló országban, ahogy ezt a tisztelt Ház tapasztalja, hétről hétre nyújtunk be és hagyunk jóvá olyan törvényeket, törvénymódosításokat, amelyek költségvetési hatását szeptember elején még nem, de mondjuk, október végén már figyelembe lehet venni a költségvetésben. Még egyszer, a kormány nevében köszönöm a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék magas szakmai színvonalú, értékes segítségét.

Engedjék meg, hogy azzal kezdjem a költségvetés, az államháztartás, az ennek keretében benyújtott törvényjavaslatok részletes elemzését, bemutatását, hogy szakít ez a költségvetés az európai uniós tagság óta egészen 2011-ig érvényes gyakorlattal, amikor tehát soha, egyetlen évben sem sikerült tartani a költségvetések tervezett hiánycélját, és soha, egyetlenegy évben sem sikerült a költségvetési deficitet 3 százalék alatt, tehát a 2004-ben vállalt stabilitási és növekedési megállapodásnak megfelelő szint alatt tartani. Ez nem sikerült. Első esetben 2011-ben képes Magyarország egy 3 százalék alatti költségvetési hiányt elérni. Ezt még különleges, egyedi forrásokból érjük el, ez a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése és az állami nyugdíjalapba visszaáramló vagyon egy részének költségvetési és államadósság-csökkentésre történő felhasználásából ered. Önerőből 2012-ben leszünk képesek 3 százalék alatti költségvetési hiányt tartani, és tartjuk a 2,5 százalékos deficitet. Ez nagyon-nagyon nagy teljesítmény lesz Magyarország részéről. 2012-ben először fordul elő, hogy európai uniós tagként példát mutathatunk a világnak arra, hogy mindenfajta külső egyedi, különleges hungarikumnak, unikálisnak, nem ortodoxnak tekintett eszközök nélkül tartjuk a 3 százalék alatti deficitet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Elnök Urak! A költségvetés számai ismertek, engedjenek meg azonban néhány kommentárt, néhány megjegyzést a költségvetés sarokszámaihoz. Ismert az, hogy a 2011. évi 3 százalék alatti, 2,94 százalékos deficitről, ami technikailag 2 százalékos szufficit, tehát többlet lesz a magán-nyugdíjpénztári vagyon beszámítása miatt 2011. végén, szóval erről a 3 százalék közeli deficitről csökkentjük Magyarország államháztartási deficitjét 2,5 százalékra, tehát 0,5 százalékos strukturális deficitcsökkentést hajtunk végre. Ez nagy teljesítmény. Részben követelmény az Európai Unió részéről, minden évben 0,5 százalékkal kell csökkentenie Magyarországnak az úgynevezett strukturális hiányát, de nagy teljesítmény, mert nem egyedi forrásokból, hanem egy, a következő évekre, talán évtizedekre is kiterjedő, érvényes strukturális egyenlegjavulás történik.

(8.20)

Ez azt is jelenti, hogy a költségvetésben az államadósság utáni kamatfizetés szintje már csökken az idei 3,8 százalékról 3,6 százalékra. Azért nem jobban, mert az eurózónában, a világban a pénzügyi válság új hulláma hatást gyakorol a forint árfolyamára is, és miután az államadósságunk mintegy fele devizában áll fenn, természetesen ez hatással van a kamatfizetésre is, de már az államadósság után fizetett kamatszintünk csökken, ami egy igen kivételes jelenség, ha az ember megnézi az Európai Unió többi tagállamát. Egyben ez azt is jelenti, hogy Magyarország 2012. évi költségvetésének elsődleges egyenlege, tehát ha az államadósság utáni kamatfizetést levonjuk a költségvetési hiányból, akkor ez pozitív lenne. Magyarország több mint 1 százalékos pozitív elsődleges egyenleget mutató költségvetéssel rendelkezik jövő évben. Nos, ez is ritka madár ezekben az időkben.

A költségvetést 4,2 százalékos inflációval terveztük, ahogy ezt a tisztelt Ház már megállapította korábban. Itt kockázat van. Erre felhívta a figyelmet az Állami Számvevőszék, felhívták a figyelmet a Költségvetési Tanács tagjai, a Magyar Nemzeti Bank, az infláció azonban a költségvetés szempontjából alacsony kockázatú, mert ha esetleg magasabb lesz az inflációs szint, nem gondoljuk, hiszen a 4,2 százalékos inflációs szintet tartjuk reálisnak, az a költségvetésre, a kiadási-bevételi oldalakra hatva kiegyenlítődik, tehát a költségvetés szempontjából nem kockázatos, azonban a gazdaságpolitika szempontjából természetesen kockázatos az infláció szintje.

Hasonló módon a gazdasági növekedés jelentős kockázatot visel 2012-ben. Mi egy biztonságosnak tekinthető másfél százalékos bruttó hazai terméknövekedéssel számoltunk. Ez egy erősen vitatott szám - tudjuk. A magyar gazdaság teljesítményét nagyon sok területen további injekciókkal kell erősíteni ahhoz, hogy a másfél százalékos növekedést valóban elérje Magyarország 2012-ben.

A költségvetés szempontjából kockázat a növekedés, ezért mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy legalább a másfél, de inkább a 2 százalék feletti gazdasági növekedés Magyarország 2012. évében benne legyen. A fogyasztásnál egy szerény, de pozitív bővüléssel számolunk, a beruházásoknál egy jelentősebb, 3 százalék körüli bővítéssel számolunk. Ezt részben az európai uniós források lehívásának gyorsítása alapozza meg. Idén 1200 milliárd forintot, jövőre 1500 milliárd forintot tervezünk európai uniós fejlesztési források keretében kifizetni és betenni a gazdaságba. Ez az egyik forrása, a másik forrása néhány olyan növekedéserősítő kormányzati döntés, amelyekből önök már kaptak ízelítőt az új otthonteremtési program keretében.

Igen dinamikus külkereskedelmi forgalomra számít a költségvetés. Azt gondolom, hogy ez megalapozott, hiszen bár lassulnak a globális gazdaság meghatározó szereplőinek növekedési mutatói, de a magyar gazdaság például Németország exportmotorjának részeként képes lesz az export további dinamizálására, amely természetesen egy pozitív külkereskedelmi mérleget és egy pozitív folyó fizetési mérleget jelent Magyarország esetében.

A foglalkoztatás jelentős bővülésével számolunk, több mint 1 százalékos bővülésével, a munkanélküliség szintén jelentős csökkenése mellett, mintegy 200 ezer Start-munkahely jön létre a Magyarország költségvetésében szereplő 132 milliárd forintos alap segítsége révén. Ez egy nagyon komoly foglalkoztatásbővülés lehet. Még nem tudjuk pontosan, hogy mennyire a regisztrált munkanélküliek és milyen mértékben a regisztrált munkanélküliek világán túli munkavállalók világából jönnek a Start-munkások, ezért nem lehet még pontosan megmondani, hogy a foglalkoztatásbővülés és a munkanélküliség aránya milyen lesz, de mindenképpen mindkét mutató jelentős javulására számít a magyar költségvetés, és egyben megteremti a forrásokat, hogy ezek a pozitív fordulatok végbemenjenek.

2012-ben már látjuk és a költségvetésbe már beépítettük Magyarország megújulásának első eredményeit. 2010-ben egy azonnali pénzügyi csődöt kellett kezelnünk, 2010 a válságkezelés éve volt. 2011-ben emellett már képesek voltunk megindítani Magyarország teljes átszervezését, megújítását, alapvetően minden gazdaságpolitikai eszköz és minden gazdasági terület megújítását. Ennek a folyamatnak az első eredményei már jelentkeznek 2012-ben, hiszen a törvényeket, amelyek ehhez keretet, sőt ösztönzést, sőt kényszert adnak, a tisztelt Ház ezekben a hetekben, hónapokban jóváhagyja. Így például a foglalkoztatás területén egy gyökeres fordulat történik. Valóban képesek leszünk segély helyett munkát kínálni a jelenleg munkával nem rendelkező embereknek. Valóban képesek vagyunk hatékonyabban felhasználni a Munkaerő-piaci Alap helyére lépő Nemzeti Foglalkoztatási Alap forrásait. Valóban képesek leszünk áttérni, megkezdeni az áttérést egy, a német mintára szervezett duális szakképzési rendszerre. Ez is a foglalkoztatási források hatékonyabb felhasználását jelenti.

Valóban képesek vagyunk az európai uniós források lehívásának gyorsítására, és mindezek együtt megalapozták a Széll Kálmán-terv 82 százalékos teljesítését, ami szintén a megújulás, megújítás első jelentős eredménye lesz, és ezt a költségvetésünk tartalmazza.

Feladatközpontú a költségvetésünk. Öt nagy feladatcsokor köré összpontosítja a költségvetés a kiadásait és egyébként a bevétel többleteit is. Az első a nyugdíjrendszer valóban stabil, kiszámítható működését eredményező fordulat. A nyugdíjrendszert, Magyarország nyugdíjrendszerét két lábra állítottuk, a magán-nyugdíjpénztári rendszer hibás bevezetése során ütött lyukat betömtük, már nincs automatikusan elengedett, kiengedett több száz milliárd forintos forráshiány a költségvetésben, tehát a 2012. évi költségvetés egy két lábon álló nyugdíjrendszert hoz - nagyon nagy érték. Ha az ember szertenéz, körbenéz a világban, akkor a fejlett országokban azt látja, hogy szinte minden országban hiányt, történelmi hiányt, hosszú távú hiányt mutat a nyugdíjrendszer. A befolyó, automatikusan befolyó nyugdíjforrások nem fedezik az 5, 10, 15, 20, 50 év múlva a kormányzati politikák által vállalt nyugdíjkifizetéseket. A nyugati világ nyugdíjrendszerei szinte kivétel nélkül nagy veszélyben vannak. Magyarország ezt a veszélyt most elhárította. Zárt a nyugdíjrendszerünk, két lábon áll, és kiszámíthatóan, stabilan kerül sor a nyugdíjak kifizetésére, amelyek értékállóak, tehát az inflációt követik.

Megindult az egészségügyi alap két lábra állítása. Talán úgy mondanám, hogy most másfél lábra állítottuk; az egyik lábán már áll, időnként még a másik lábát is sikerül letennie.

(8.30)

Nagyon nagy érték; valamennyi adóemelés vagy tartalékot növel, vagy az egészségügyi alap zárását segíti. Nagyon fontos tehát, hogy a költségvetésben szereplő mintegy 450 milliárd forintos adóemelés vagy a biztonságunkat növeli a tartalékok szintjén, irányában, vagy pedig a biztonságunkat növeli az egészségügyi alap irányában. Mind a kettő stabilizálja, biztonságossá teszi és ezért kiszámíthatóvá teszi a költségvetést.

A harmadik feladat, amit ez a költségvetés teljesít, az, hogy lehetőséget ad az arányos, egykulcsos, valódi 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszerre történő áttérésre. Ezt 2011-ben és '12-ben két lépésben érjük el. A jelentős mértékű minimálbéremelés miatt valószínűleg még 2013-ban és '14-ben is szükség lesz valamilyen kompenzációra, de ez már nem az adórendszeren belül megy majd végbe, tehát valóban, két év alatt 16 százalékos, arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszere lesz Magyarországnak.

Nem ismétlem talán meg az eddigi vitákra adott eddigi válaszainkat. A kormány nevében miniszterelnök úr, valamennyien mindig elmondjuk, hogy igen, a középosztályra kell építenünk, a széles értelemben vett és folyamatosan gyarapodó középosztályra kell építenünk Magyarország jövőjét, a gyermekvállalásra, a munkára, a vállalkozásokra, és mindezeket segíti az arányos, 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszer.

Negyedik kiemelt feladatként teljesíteni tudja a költségvetés a 200 ezer új Start-munkahely megteremtéséhez szükséges források biztosítását. Tehát meglesznek a források 200 ezer új Start-munkahely létesítéséhez, az a 132 milliárd forint, ami a költségvetésben rendelkezésre áll, szintén gyökeres fordulatot jelez. Ezt korábban kifizettük segélyekre. Ezt most kifizetjük munkára. Jó irányban hatalmas lépést teszünk.

És természetesen a költségvetésünk zárja, mert így helyes, így igazságos, így célszerű, zárja az adózási kiskapuk jelentős részét. Lépéseket teszünk az adóbeszedés hatékonyságának emelése felé, lépéseket teszünk az adórendszerben meglévő kiskapuk zárása felé, és ezt azért tesszük, mert azt gondoljuk, hogy ha egyik oldalon csökkentjük a jövedelemadókat és a jövedelemadó-terhelést, másik oldalon azonban a fogyasztási, forgalmi, jövedéki adók szintjén, ezt kiegyenlítve és egyben a kiskapukat zárva a költségvetést biztonságba tudjuk helyezni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy kicsit távolabbi metszetből is megközelítsem Magyarország 2012. évi költségvetését. Ez a költségvetés első pillantásra is, azt gondolom, már látszik, más gazdaságfilozófiai, gazdaságpolitikai, sőt politikai elvekre épül, mint az elmúlt 20 év jelentős részének költségvetései. Ez már arra az alapelvre épül, hogy az államnak meg kell erősödnie olyan piaci folyamatokkal szemben, ahol a piac nem önszabályozó, tehát állami szabályozásra van szükség.

Az állam és piac közötti arányok felbomlottak az 1970-es évtized végétől, Magyarországon egy hibás piacgazdasági átmenet során például megszűnt 2 millió munkahely, és mi a 2010 közepétől érvényesített kormányzati politika keretében megerősítjük az államot, és segítjük a piacot abban, hogy ha nem tud önszabályozó módon működni - például láttuk ezt a devizahitelek esetében -, akkor az állami szabályozás mellé lép, helyére lép.

Ez azt is jelenti, hogy a költségvetés egy olyan politikai és gazdaságpolitikai alapelvre épít, amely azt jelenti, hogy a reálgazdaságot, a termelést erősítjük a pénzgazdasággal szemben. Tudatos politika, a fejlett világban mindenhol errefelé kell hogy menjenek, néhány ország megkezdte az átállást egy olyan gazdaságpolitikára és kormányzati politikára, amely újból fölértékeli a termelést, az ipart, a reálgazdaságot, és lenyesi a pénzgazdaság, a pénzügyi rendszer, ezen belül a bankrendszer káros kinövéseit. Ebben a költségvetésben ez a politikai és gazdaságpolitikai alapelv már benne van.

Benne van egy olyan alapelv, hogy mindent támogatunk, ami helyi, hazai, nemzeti, részt veszünk a globális kereskedelmi és beruházási folyamatokban, de tudjuk azt, hogy nagyon értékes mindaz, ami nekünk van, itthon van, helyben van, a fővároson kívül, a kerületekben, a kis falvakban és a kisvárosokban. Tehát a helyi, a hazai, a nemzeti erősödik ennek a költségvetésnek a révén. Ugyancsak erősödik minden, ami családi, az állami elosztással szemben. Ázsia azért versenyképesebb ezekben az évtizedekben a Nyugattal szemben, mert a nyugati nagy liberális demokráciák túl sokat bíznak az elosztási, az állami elosztási rendszerre. Ez nem azt jelenti, hogy követni lehetne Ázsiának azt a példáját, hogy nincs nyugdíjrendszer, állami nyugdíjrendszer - kell nekünk nyugdíjrendszer -, de azt jelenti, hogy az állami elosztási rendszerekről a hangsúlyt egyre jobban a családokra helyezzük. Ezért is kell megerősítenünk minden eszközzel a családokat és a gyermekvállalást.

Természetesen megjelenik ebben a költségvetésben az a politikai és gazdaságpolitikai új alapelv, hogy a hitelkorszakkal szemben fel kell értékelni a megtakarításokat. Az egész világ eladósodott. Az egész fejlett világ, az egész Európai Unió, az egész eurózna. Sajnos Magyarország különösen. Egy: láttuk, a 2002 utáni eladósítási politika következtében Magyarország állama, üzleti szektora és családi köre is az önkormányzatokkal együtt, mindenki eladósodott. Ezzel szakítani kell, ez a költségvetés ezzel szakít. Minden olyan eszközt megragadunk, ami a megtakarításokat erősíti, a hosszú távú gondolkodást erősíti, és a saját vállalkozásra, vagyonra, tudásra épülő és nem hitelre épülő gazdálkodást erősíti az egyénnél, a közösségeknél és persze az államnál is.

Ez a költségvetés lépéseket tesz - mégpedig öles lépéseket tesz - a versenyképes közjavakat előállító állam és államháztartás felé. Engedjék meg, hogy néhány számot jelezzek, amelyek azt jelzik, hogy nem csupán egy gyökeres átalakulás és átalakítás folyik Magyarországon az államháztartás minden területén, hanem a gyökeres megújulás és átalakítás mellett minden meghatározó államháztartási területen többletet hoz 2011-hez képest a 2012-es költségvetés.

Az állam-korszerűsítés területén 101,5 százalékot tartalmaz a 2012-es költségvetés fejezeti sora a 2011-es költségvetéshez képest. Az egészségügyre 104 százalékkal költünk többet 2012-ben, mint '11-ben. Oktatásra 106 százalékkal költünk többet 2012-ben, mint 2011-ben. Mindkét esetben, az egészségügy és az oktatás esetében a költségvetés folyó kiadási fejezetei mellett ezekben a bővülésekben szerepet kapnak a beruházások, az uniós beruházások. Szerepet kapnak, mondjuk, a felsőoktatási rendszer átalakítása során befolyó új források. De a folyó kiadások és a beruházások összesen azt jelzik, hogy mind az oktatás, mind az egészségügy területén az átalakulások, a megújulás mellett bővülnek a források.

(8.40)

Hasonló módon a közbiztonság területén 105,8 százalékos a bővülés 2012-ben 2011-hez képest. Gazdaságfejlesztésre Magyarország 122,2, mondjuk, 122 százalékkal költ többet 2012-ben, mint '11-ben költött, alapvetően az uniós források 300 milliárd forinttal megnövekvő kifizetései miatt. És végül felzárkóztatásra 137 százalékkal költünk többet, hiszen az már felzárkóztatás, társadalmi, szociális felzárkóztatás, ha valakit nem hagyunk bent a segély világában, hanem átvezetjük a munka világába. Onnan már tovább lehet menni. Segélyekből nehéz. De ha valaki Start-munka révén elkezd dolgozni újból 6 és 8 órát, 12 hónapon keresztül, akkor bizony ez azt jelenti, hogy a társadalmi liftben már fölfele, és nem lefele mehet.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, azt kell mondanom, hogy Magyarország 2012. évi költségvetése stabil, kiszámítható. A nagy feladatok köré csoportosulva jelentős lépéseket tesz a megújítás felé, de egy dolgot a 2012-es költségvetésünk még nem tartalmaz. A következő hónapokban minden eszközt meg kell arra ragadnunk, hogy Magyarország gazdasági növekedését megerősítsük. Ez a költségvetés jelenlegi legnagyobb kockázata. Bár biztonságosan számíthatunk egy 1,5 százalék körüli növekedésre az előrejelzéseink szerint, de ez nem elegendő. A világ nagyon kockázatos, nagyon veszélyes az eurózóna és az Európai Unió pénzügyi helyzete, ebből növekedést csökkentő hatások is jöhetnek. Tehát a következő hónapokban minden eszközt meg kell vizsgálnunk és meg kell ragadnunk arra, hogy Magyarország gazdasági növekedését a 1,5, sőt a 2 százalék fölé eső sávba irányítsuk. Ehhez elsősorban külpiaci motorok bekapcsolására, egy exportoffenzívára van szükségünk, és élnünk kell bizonyos esetekben importhelyettesítő gazdaságfejlesztéssel, és élnünk kell bizonyos esetekben a hazai beszállítók erőteljesebb bekapcsolásával a nagy, globális cégcsoportok hazai beruházásainál.

A növekedést kell erősítenünk, ehhez azonban már stabil, kiszámítható hátteret ad a költségvetésünk. Ha nem lenne kiszámítható, biztonságos költségvetésünk, senki nem merészkedne növekedést erősítő eszközök, injekciók felé.

Végezetül engedjék meg, hogy egy kínai mondást idézzek: aki a jövő évben szeretne termést, az vessen gabonát, mondták a kínaiak. Aki tíz év múlva szeretne termést, az ültessen fát. Aki pedig egy egész élet alatt szeretne termést, az gyarapítsa az embereket, adjon az emberek kezébe több forrást, több eszközt. Ez a költségvetés gyarapítja Magyarországot, gyarapítja a magyar embereket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönve a miniszteri expozét, most átadjuk a szót Domokos László elnök úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének. Az elnök úrnak 40 perces időkeret áll a rendelkezésére. Domokos László elnök úr, öné a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Költségvetési Tanács Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Alig több mint egy hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen álltam. Akkor azt mondtam és azt mondhattam el, hogy a nehézségek ellenére a 2010-es költségvetés egy kézben tartott büdzsé volt. Szükség volt ugyan komoly, több száz milliárd forintot jelentő évközi beavatkozásokra, de összességében nem szállt el a költségvetéshiány.

Most is a költségvetésről fogok beszélni, de ezúttal nem vissza-, hanem előretekintve. Bízom benne, hogy a mostani felszólalásom és az Állami Számvevőszék munkája hozzájárul majd ahhoz, hogy két év múlva, a 2012. év zárszámadásának vitájakor is legalább olyan megkönnyebbüléssel állhatok majd önök előtt, mint ahogy 2011. szeptember 20-án tehettem, azaz Magyarország egy nehéznek ígérkező évben is helyt tud majd állni, állampénzügyei pedig rendben lesznek.

Az Állami Számvevőszék, törvényi kötelezettségének eleget téve, elkészítette és az Országgyűlésnek eljuttatta a 2012. évi költségvetési törvényjavaslatról szóló véleményét, amelyet az Országgyűlés bizottságai meg is tárgyaltak. Engedjék meg, hogy először néhány technikainak tűnő, de tartalmi szempontból is fontos megjegyzést tegyek. Ezt követően ismertetem legfontosabb megállapításainkat és a véleményünk elkészülése után, az észrevételeink alapján történt, már érzékelhető előrelépéseket.

Hangsúlyosan ki szeretném emelni, hogy a véleményünket ugyan október közepén adtam át az Országgyűlés alelnökének, de ez a dokumentum a szeptember végi állapotot tükrözi. Tudjuk, hogy a tervezés egy folyamat, ami természetesen nem áll le szeptember 30-án. Az Állami Számvevőszéknek azonban egyszer vonalat kell húznia, és be kell fejeznie az ellenőrzést, hogy a véleménye valóban hasznosulni tudjon a törvényhozásban. Mindez azzal jár, hogy a számvevőszéki kritikák hétről hétre, sőt napról napra okafogyottá válnak. Könnyen lehet tehát olyan megállapítást találni az Állami Számvevőszék véleményében, amely szeptember végén még érvényes volt, de mára túlhaladottá vált. Tegyük hozzá: szerencsére.

Tisztelt Képviselők! Örömmel tapasztaltam, hogy a Számvevőszék véleménye egyfajta közös kiindulási ponttá vált a költségvetésről szóló vitában. Észrevételeinket idézték a szakmai körökben, a médiában és a politikai paletta mindkét oldalán. Ez azt jelenti, hogy az Állami Számvevőszék egy hiteles és hasznos dokumentumot tett le október 14-én a képviselők asztalára, amelynek a megállapításai alapján máris jelentősen javult a büdzsétervezet minősége. Ez komoly felelősséget is jelent a Számvevőszék számára, az expozémat is ennek tudatában mondom el.

A Számvevőszék véleménye nem vitairat, még csak nem is egy számvevőszéki jelentés. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés tanácsadójaként egy tervezetről mond véleményt, ami az elfogadásáig természetesen változhat, és változik is. Észrevételeinket részben épp azzal a céllal fogalmazzuk meg, hogy minőségében mindaddig javuljon a javaslat, ameddig nem kerül sor a végszavazásra. Véleményünk tehát egyféle sorvezető a képviselők számára a parlamenti vitához, illetve figyelemfelhívás a kormánynak a hiányosságok pótlására. Az Állami Számvevőszék munkájának az a célja, hogy a lehető legjobb, leginkább megalapozott és alátámasztott költségvetést fogadja el az Országgyűlés. A költségvetési véleményünk a megbízhatóságot segíti elő, a biztonságot kívánja előmozdítani.

Tisztelt Ház! A 2012-es költségvetési tervezetről szóló számvevőszéki vélemény egyik első látásra is szembetűnő sajátossága, hogy feleakkora terjedelmű, mint a korábbi évek hasonló dokumentumai. Véleményünk tehát rövidebb, de egyben fajsúlyosabb is lett. Ez úgy lehetséges, hogy az idén azt a célt tűztük ki, hogy a véleményünk valóban az legyen, ami a nevéből adódik. Korábban számos, a költségvetésből átvett megállapítás is szerepelt benne, amelyekhez nem fűztünk véleményt. Mostani véleményünkben azonban már csak azokról a tételekről és folyamatokról írtunk, amelyeket így vagy úgy minősíteni tudtunk.

Ez azt a célt szolgálja, hogy az Állami Számvevőszék munkája a lehető legegyszerűbben és leghatékonyabban hasznosítható legyen; hogy az Állami Számvevőszék mutasson példát a közpénzügyi törvénykezés egészétől elvárt átláthatóság, egyértelműség és érthetőség tekintetében is. A költségvetési tervezet és az Állami Számvevőszék véleménye együtt alkot egy egészet. Ezt a két dokumentumot együtt érdemes és hasznos forgatni.

(8.50)

Különösen fontos látni, hogy pontosan miről szól az Állami Számvevőszék véleménye és mi az, amivel nem foglalkoztunk. Arra kerestük a választ, hogy a költségvetési törvénytervezet elkészítésekor betartották-e a vonatkozó jogszabályokat, a tervezési kötelmeket, elkészültek-e az alapvető tervezési dokumentumok, teljesíthetőek-e, reálisak-e az előirányzatok, illetve teljesülnek-e az átláthatóság és az elszámoltathatóság alapkövetelményei. Ellenőriztük a törvényi megfelelést, illetve a számszaki teljesíthetőséget, sok esetben becsléssel tettük ezt, de a tervezet egészének teljesíthetőségéről nem hoztunk döntést, ez ugyanis nem az Állami Számvevőszék, hanem egyrészről a Költségvetési Tanács, másrészről pedig az önök, az Országgyűlés feladata.

Tisztelt Ház! Az elhangzott kritikák fényében hangsúlyozni kell, hogy a Számvevőszék a véleményezés során nem foglalkozott a makrogazdasági pálya kérdéseivel, mégpedig azért nem, mert ez nem az Állami Számvevőszék feladata. A Költségvetési Tanács döntése alapján abból indultunk ki, hogy a kormány előterjesztése reális, a makrogazdasági pálya tartható. Ezzel együtt engedjék meg, hogy röviden felvázoljam, milyen makrogazdasági feltételek mellett készült el a 2012-es költségvetési tervezet, amikor már mi a kormány különböző szerveinél ott voltunk és a tervezési folyamatot már tavasztól, nyártól nyomon követtük. Ez azért fontos, mert a gyorsan változó gazdasági körülményeknek hatása volt a véleményünkre, illetve annak sokszor kritikus észrevételeire.

A költségvetés tervezésével, számításokkal való alátámasztásával, illetve e számítások hozzáférhetőségével az ÁSZ évek óta elégedetlen. Nincs ez másként az idén sem. Az idei tervező munkát azonban nagyon megnehezítette, hogy a nyár közepén a 2012. évi költségvetés makrogazdasági körülményei alapvetően megváltoztak, nyilvánvalóvá vált, hogy a 3 százalék körüli gazdasági növekedés külső feltételei nem adottak. Elég csak arra utalnom, hogy az év elején még 20 százalék körül bővült a magyar export, az év közepére pedig 3,1 százalékos növekedésre ugyan, de zuhant az emelkedés üteme.

Ebben a helyzetben hibás lett volna, ha a kormány ragaszkodott volna az eredeti elképzeléséhez, és légvárakra építi a költségvetést. Helyesen döntve azonban csak egyetlen célhoz, a hiánycél tartásához ragaszkodott - ehhez új intézkedéseket kellett bevezetni, mégpedig viszonylag gyorsan. Az idő szorítása miatt a költségvetési törvényjavaslat véleményezésekor, azaz szeptemberben ezek az intézkedések még nem voltak kellő részletezettséggel kidolgozva, ezt különösen az adótörvényeknél lehetett tetten érni és érzékelni. A Számvevőszék a véleményében elsősorban ezt, azaz a kidolgozottság hiányát kifogásolta a törvényi hivatkozások, a törvény alapján, erre vonatkozott kritikáink legnagyobb része.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Évek óta létező, krónikus probléma, hogy időnként elszáll, de szinte minden évben korrekcióra szorul a költségvetés, illetve a tervtől való eltérés is eléggé jellemző volt Magyarországon, illetve azok a korrekciók pedig év közben megzavarták a reálgazdasági folyamatokat, magyarul, a növekedést gyengítette, a növekedés kilátásait. Mindez nagyon szorosan összefügg azzal a krízishelyzettel, amiben az ország jelenleg is van, így ezen változtatni kell, különösen ha a környezetét is hozzávesszük, az ország gazdasági környezetét.

A költségvetés korrekciójára, legalábbis részben, azért van szükség évről évre, mert nem megfelelő a tervezési folyamat, hiányoznak a tervezési alapdokumentumok, nem állnak rendelkezésre az előirányzatok megalapozásához szükséges törvényjavaslatok, továbbá a kiadások további évekre vonatkozó hatásai, illetve a részletes háttérszámítások. Gyakran nem állapítható meg az egyes feladatokra fordított pénzeszközök évenkénti mennyisége, illetve a teljesítménymutatók hiánya miatt az sem, hogy a ráfordítások miképpen, milyen eredményességgel hasznosulnak.

A Számvevőszék már eddig is számos alkalommal felhívta a figyelmet évről évre ezekre az anomáliákra, de most újra kénytelenek vagyunk figyelmeztetni, hogy ez így nem mehet tovább. A megfelelő minőségű tervezés nemzeti érdek, enélkül nincs követhető, átlátható és kiszámítható állami működés, ami pedig az állam iránti közbizalom alapfeltétele.

A tervezési gondokra utal, hogy a minisztériumok nem követték a költségvetésért felelős tárca tervezéssel kapcsolatos előírásait. A Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatója ugyanis az állami feladatok ellátásához szükséges források meghatározását írta elő - ahogy a miniszter úr erről szólt is -, a tárcák azonban folytatták több tekintetben a bázisalapú tervezést. A tájékoztató mindeközben nem tartalmazott egyértelmű iránymutatást a létszám, a személyi juttatás és a felhalmozási előirányzatok tervezésére vonatkozóan, így a fejezetek költségvetési javaslatának kidolgozása nem volt egységes.

A 2012-es költségvetési tervezet véleményezését sajátos kettősség jellemezte. Pozitív változás volt, hogy a 2011-es büdzséhez képest nőtt a központi költségvetés főösszegének azon része, amelyről véleményt tudtunk mondani. Ez annak volt köszönhető, hogy az előző évek tendenciái, ellenőrzési tapasztalatai és a rendelkezésre álló információk, egyéb adatforrások felhasználásával becsléseket készítettünk, amelynek alapján javult az előirányzatok teljesíthetőségének megítélése.

Ugyanakkor negatívan befolyásolta az eredményességünket az a körülmény, hogy az előirányzatok dokumentált megalapozottsága, számításokkal való alátámasztottsága nem javult az előző évekhez képest. Ennek legfőbb oka az volt, hogy bizonyos kormányzati döntések szeptember 30-ig nem születtek meg, bár tény, hogy azóta a helyzet folyamatosan javul.

Visszalépésként értékelhető a 2011-es költségvetéshez képest, hogy a meghatározandó követelményekről, mutatókról a törvényjavaslat normaszövege nem rendelkezik. A javaslat indoklásában ezen előírásokkal kapcsolatos információ, tájékoztatás nem szerepel. Így a kormány a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény előírásait nem teljesítette. Beszédes, hogy szeptember végén az adóbevételek elsöprő többségénél, 98,6 százalékánál nem álltak rendelkezésre még kormányzati háttérszámítások, így ezeket a tételeket csak a saját becsléseink alapján tudtuk értékelni.

Az Állami Számvevőszék munkájának elismerését és hasznosulását jelenti, hogy a véleményünkben szereplő hiányosságok egy részét a kormány már orvosolta, illetve tett lépéseket azok megelőzésére. Ilyen például, hogy a fejezeti kötetek a szeptember 30-án beterjesztett törvényjavaslathoz képest többletinformációkat tartalmaznak, szerepelnek bennük például a 2011. évre vonatkozó várható teljesítési adatok és a 2015-ig érvényes irányszámok is, amelyek elengedhetetlenek a tervezet számainak megítéléséhez.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy most sorba vegyem legfontosabb megállapításainkat. Munkánk célja a költségvetési tervezet jobbá tétele, így észrevételeinknél azt is jelezni fogom, hogy milyen előrelépés történt az Állami Számvevőszék véleményének október 14-ei benyújtását követő alig hét munkanap alatt.

Egyértelműen kedvező fejlemény, hogy a tervezetben több olyan elem is van, amely javítja az átláthatóságot. Ilyen például, hogy a kiadásokat ott tervezik, ahol a felhasználás ténylegesen megvalósul. Ez ugyan elemi elvárásnak tűnhet, de egy komplex költségvetési rendszerben a jelek szerint sajnálatos módon mégsem volt mindig evidencia.

Javítja az átláthatóságot és a jó irányba tett első lépés például, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap komoly profiltisztításon megy keresztül. Az a cél, hogy az alapból a jövőben csak öregségi nyugdíjat fizessenek, és ne kelljen ehhez máshonnan származó forrást igénybe venni. Ebből a szempontból jelentős lesz az előrelépés 2012-ben. Az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltöttek ellátásait ugyanis nem a Nyugdíj-biztosítási, hanem az Egészségbiztosítási, illetve az újonnan létrejövő Nemzeti Szociálpolitikai Alap finanszírozza. Az átalakítások miatt a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetési támogatási igénye radikálisan csökken: 2010-ben még 310,3 milliárd forint költségvetési támogatásra volt szükség, 2012-ben pedig mindössze 48 milliárd forintra. Mondhatjuk, hogy a kormány a tavalyi reformlépéseit, megújító lépéseit folytatja az állami nyugdíjpénztárak irányában, a magánnyugdíjpénztárak átalakítását követően.

(9.00)

Előrelépésként értékeljük az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyának helyreállítása érdekében tett lépéseket is. Az alap bevételeit növelő járulékemelés és a két új adónem - a baleseti adó és a népegészségügyi termékadó - bevezetése, illetve kiterjesztése lehetőséget biztosít az alap központi költségvetési támogatásának csökkentésére. Szeptember végén még komoly bizonytalanságot okozott, hogy az alap bevételeit megalapozó jogszabályjavaslatok többsége akkor még nem volt ismert. Különösen kedvező ebből adódóan, hogy ma már azonban az Országgyűlés előtt van a népegészségügyi termékadóról és az ehhez kapcsolódó baleseti adóról szóló törvénytervezet, vagyis ezt a hiányt időközben pótolta a kormány.

Előremutató újítás, hogy a bírságbevételek központosított bevételek lesznek. Ez azért fontos, mert így az intézmények nem finanszírozhatják a működésüket bírságokból, és fel sem merülhet, hogy a bírságokat azért vetik ki, hogy legyen miből kifizetni a béreket. Sokan korábban ezt így gondolták. A működés és a bírságolás elválasztása erősítheti az állampolgárok államba vetett bizalmát. Az új rendszer nem teszi érdekeltté a hatóságokat a minél magasabb bírságbevételekben, így a bírságok be tudják tölteni eredeti, a törvényhozás által szánt funkcióikat: garanciái tudnak lenni a jogszabálykövetésnek, biztosítani tudják, hogy aki nem tartja be a szabályokat, az ezzel járó terhet is viselje. Fontos szempont az is, hogy a bírságbevételek eseti jellegük miatt nem pontosan tervezhetők, míg a jóváhagyott támogatás biztos forrás az intézmények részére, így stabilabb és kiegyensúlyozottabb lesz az állami működésnek ez a területe is.

Az utóbbi évekhez képest kedvező változás, hogy már a szeptember 30-ai állapot szerint is 73 százalékra nőtt az adóbevételek aránya, amelyekről véleményt tudtunk mondani. Nem volt dokumentálva, de véleményt tudtunk róla mondani. Ez az arány 2011-re is így volt, akkor 66,5 százalék volt a mostani 73-mal szemben. Sajnos 2010-ben ez mindössze 4 százalék volt. Örömteli, hogy a helyzet a véleményünk elkészülése óta eltelt idő alatt is tovább javult, a kormány ugyanis több olyan jogszabályt elkészített és benyújtott, amit az ÁSZ korábban hiányolt. Az adócsomag részeként a kormány benyújtotta a gépjárműadóról és a cégautóadóról szóló új jogszabályok tervezetét. Utóbbi esetében a kormány 46 milliárd forintos, azaz a 2011-es várható teljesülésnél 76,9 százalékkal nagyobb bevétellel számol, aminek a realitását a törvény ismerete nélkül az ÁSZ nem tudhatta és nem is tudta megítélni akkor. Ismertté váltak időközben az áfa-, az illeték- és a személyi jövedelemadó törvény módosításának a részletei is, ami szintén jelentős előrelépést jelent az átláthatóság és a jogszabályi megalapozottság szempontjából.

A 2012-es adóbevételek 63,6 százaléka teljesíthető minősítést kapott az Állami Számvevőszéktől. A 2011-es költségvetésben ez az arányszám még csak 45,7 százalék volt, vagyis érezhetően javult a tervezés ebből a szempontból. Az adóbevételek 6,8 százalékát magas kockázatúnak ítéltük meg, ami kis mértékben ugyan, de emelkedést jelent az egy évvel ezelőtti véleményben szereplőhöz képest, a közepes kockázatúnak minősülő adóbevételek aránya pedig csökkent. Amennyiben a külgazdasági környezet miatt a vártnál rosszabbak lesznek a hazai makrogazdasági folyamatok, akkor az kockázatot jelent több adóbevételi előirányzat, de különösen az áfa teljesíthetősége szempontjából. Az áfa kiemelése azért is indokolt, mert ez a legnagyobb adótétel, csaknem 2700 milliárd forintot jelent a bevételi oldalon, vagyis egy viszonylag kis alulteljesülés is komoly lyukat üthet a büdzsén. Ezért is fontos az, hogy a gazdasági növekedés milyen mértékű lesz a következő évben.

Tisztelt Ház! Az önkormányzatok gazdálkodása különösen érzékenyen érinti a helyi lakosság mindennapjait és életminőségét, így ezek a költségvetési tételek kiemelten fontosak. Korábban a gyermekétkeztetéshez és a tankönyvellátáshoz kapcsolódó szociális kötelezettségeknek sajnos több önkormányzat nem tett eleget, erre válaszként ez a törvénytervezet ezeket a tételeket az eddigi szabad felhasználás helyett a kötött támogatások közé sorolta, ezzel garantálva ezek forrásait. A javaslat szerint ugyanebbe a körbe kerül a közoktatási informatikai feladatok támogatása, ami szintén garanciát teremt e fontos területhez kapcsolódó kötelezettségek teljesítéséhez.

A külgazdasági bizonytalanságok miatt mindeközben nagyon előremutató - s talán valóban ez fejezi ki leginkább a költségvetés óvatos konzervatív tervezését -, hogy a kormány az óvatosság jegyében a korábbi éveknél jelentősebb, végül is 403 milliárd forintos tartalékot épített a jövő évi költségvetésbe; korábban soha ennyit egyetlen törvénytervezet sem. Új tartaléktípus a központi költségvetésben a 150 milliárd forintos összegben előirányzott országvédelmi alap, amelynek szabályozását megalapozó jogszabályok a költségvetés véleményezésének időszakában még nem voltak ismertek. Erre fel is hívtuk a figyelmet, és hiányosságként állapítottuk meg. Egyrészt helyes, hogy van ilyen, másrészt viszont szabályainak a hiányossága akkor még fellelhető volt. A fejezeti általános tartalék tervezésének lehetőségét a Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatója még nem tartalmazta, ennek ellenére a törvényjavaslat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Vidékfejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejezeteknél végül is összesen 940,4 millió forint összegben mégis tartalmaz fejezeti általános tartalékot.

Kedvező változás az is, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság az ÁSZ véleményének megvitatásakor jóváhagyta egy olyan módosító javaslat benyújtását, amely komoly előrelépés a hiánycél tartása érdekében. A bizottsági javaslat szerint a kamattartalékot és az országvédelmi alap pénzét - ami összesen mintegy 200 milliárd forint - nem lehet felhasználni az év első kilenc hónapjában, és ezt követően is csak akkor, ha ezáltal nem kerül veszélybe a 2,5 százalékos deficitcél. Ez egyértelműen csökkenti a költségvetési deficit elszállásának esélyét és kockázatát, és jól mutatja a hiánycél tartásával kapcsolatos kormányzati, országgyűlési elkötelezettséget.

Sajnálatos mindeközben, hogy a tartalék felhasználásának szabályozása több szempontból nincs összhangban a közpénzek szigorú és hatékony felhasználásának elvével. Az elmúlt évek tapasztalatai is azt mutatják, hogy a tartalékok felhasználása végül nem az eredeti célt, hanem előre tervezhető feladatok finanszírozását szolgálta. A tartalékok nem kellően átgondolt tervezéséből adódó évközi zárolások rendkívüli mértékben veszélyeztették a költségvetési intézmények működését, fizetési kötelezettségeik teljesítését. A zárolások késői feloldása ugyanakkor a következő évi kötelezettségek nagyarányú növekedését eredményezte. A káros hatások miatt véget kell vetni ennek a gyakorlatnak az Állami Számvevőszék álláspontja szerint, s egyszer és mindenkorra szabályozni szükséges a tartalékok felhasználását.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A Költségvetési Tanács a 2012-es költségvetési tervezet értékelésekor, azaz szeptember 23-án Simor András jegybankelnök jelzésére komoly kockázatként emelte ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank várható vesztesége nem szerepel a javaslatban. A központi bank elnöke akkor, azaz egy hónappal ezelőtt a Nemzeti Bank költségvetési értékelésére hivatkozva még 95 milliárd forintos megtérítési kötelezettséget jelzett, amire egyébként korábban nem volt példa. A jelek szerint azonban a Nemzeti Bank anyagi helyzete és kilátásai az utóbbi pár hétben jelentősen javultak. A központi bank elnöke az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának október 18-ai ülésén azt mondta, hogy a jegybank legfrissebb számításai szerint ez az összeg az eredetileg kalkuláltnál jóval kisebb, mindössze 12 milliárd forint.

Az Állami Számvevőszék örömmel értesült arról, hogy a jegybank előzetes számításai túlzottnak bizonyultak, és a Nemzeti Bank első becslésében szereplő összeg a nyolcadára zsugorodott. Bár hitelességi szempontból nem optimális, mégis üdvözlendő a Nemzeti Bank gyakorlata. Helyes ugyanis, ha egy költségvetési pénzből gazdálkodó intézmény korrekciót hajt végre, ha azt észleli, hogy a tervezése során nem vett figyelembe jelentős szempontokat. A várható veszteség tehát csökkent, az Állami Számvevőszék álláspontja azonban változatlan, azaz a megtérítési kötelezettségre, amelyet egyébként a jegybanktörvény ír elő, természetesen forrást kell majd biztosítani a költségvetésben.

(9.10)

Ez egy sajnálatos további kockázati tényezőként kisebb összegben, de továbbra is megjelenik a költségvetés végrehajtása során.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A Széll Kálmán terv hét pontból álló intézkedési csomagja a 2012. évre 550 milliárd forintos megtakarítást tervezett, amelynek alátámasztottságát dokumentumok hiányában az Állami Számvevőszék teljeskörűen az adatok lezárásakor még nem tudta megítélni. A felsőoktatási terület átszervezésére, az egészségügyi struktúra átalakítására, a közszolgálati életpályamodell kidolgozására, a közösségi közlekedés átalakítására, az állami és önkormányzati finanszírozásra és a bevételekre vonatkozóan tudtunk részben véleményt mondani. Ezek a tételek azonban az 550 milliárd forinthoz képest akkor még 162 milliárd forint tervezett megtakarításnak feleltek meg. Hiányoztak még a törvénytervezetek, a számítások, amelyeket a következő időben még nyilvánvalóan pótolni kell. Azt gondolom, a következő hetek vitái még kellően kielégíthetik ezt az igényt, de most jeleznünk kell, hogy itt még hiányosságok vannak.

A tárcák a módosítás nélkül túlléphető, úgynevezett felülről nyitott előirányzatoknál az előző évivel megegyező 8177,6 milliárd forintot terveztek. Ez nagyságrendjénél fogva már eleve bizonyos kockázatot jelent a hiánycél teljesítése szempontjából, a törvényi kontroll hiánya viszont nem azt jelenti, hogy a kiadási előirányzatok nem tarthatóak, illetve mindenképpen túlteljesülnek. Ebben az esetben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a kormánynak folyamatosan nyomon kell követnie ezeket a tételeket, és egy monitoringrendszert kell kiépítenie, amely még időben jelez, ha a kiadások elszakadására van esély.

Kockázati tényező, hogy a költségvetési év során a nagy elosztó- és ellátórendszerek tekintetében olyan változásokra kerül sor, amelyek nem jelentek meg a költségvetési előirányzatok tervezése, megalapozása során. A 2012. évi büdzsé esetében ilyen a megyei önkormányzati rendszer feladatkörének egyelőre részleteiben még nem ismert, de már beharangozott átalakítása, illetve most már a törvénytervezetet tárgyalta az Országgyűlés. Az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy mivel nem készült el az önkormányzatokat is érintő, közfeladat ellátását szabályozó új sarkalatos törvények tervezete - illetve nem lett elfogadva -, az ágazati törvények módosítása sem, így ezen jogszabályok és az előirányzatok összhangja egyszerűen nem volt megítélhető.

A tavalyi évhez képest emelkedett azon közvetlen kiadási előirányzatok köre és mértéke, amelyekről alátámasztó dokumentumok hiányában nem tudtunk véleményt mondani. A helyszíni ellenőrzés lezárásáig ezen előirányzat-tervezetek központi költségvetési kiadási főösszegéhez viszonyított aránya az előző évi 0,1 százalékról 13 százalékra nőtt. Ez nagyon komoly emelkedés, és aggasztó folyamatot jelez, bár a miniszter úr valóban jelezte, hogy folyamatosan átszervezések folynak, és ebből egy rész indokoltsága lekövethető, de mindenféleképpen mint tényezőt, külön figyelemmel kell kísérniük a képviselőknek, illetve a kormánynak is. Az állami vagyonnal kapcsolatos kiadásoknál pedig 40 százalék nem volt akkor még megalapozott, ez extrém módon kiemelkedően magas érték, és külön figyelmet érdemel.

Tisztelt Ház! Önmagában is kockázatos, hogy az uniós fejlesztések fejezeti előirányzata csak abban az esetben biztosítja a forrást a feladatok ellátásához, ha maximálisan kihasználják a törvényi szabályozás biztosította lehetőségeket. Ez azt jelenti, hogy a keretösszeg módosítás nélkül túlléphető, a források pedig átcsoportosíthatóak az előirányzatok között. További kockázatot jelent a projektek megvalósításának esetleges elhúzódása és a központi költségvetési szervek részére biztosítandó önerő támogatása is.

Tehát itt visszatérve: míg a felülről nyitott kassza, itt beletartozóan az európai uniós források tekintetében is, nem az a probléma, hogy önmagában rugalmas a rendszer, hanem az a probléma, hogy a költségvetési hiány szempontjából külön kézi vezérlést feltételez, amelyhez esetleg más technikai eszközt vettünk fel, és nem biztos, hogy ez az egészen kiterjedt technikai eszköz gyakorlatilag egy folyamatos költségvetés-készítést indokol a törvénytervezet elfogadása utáni évben is, és ez a kockázat az, amit láttunk, hogy az előző években végül is részben okozta az elszállásokat, ezért is vagyunk ebben határozottabb véleményen, mint korábban.

A kormánynak és az országnak fel kell készülnie arra, hogy szankciók formájában 10 milliárd forintos nagyságrendben kell visszafizetnünk európai uniós pénzeket. Itt elsősorban olyan, az agráriumba áramló pénzekről van szó, amelyeket még 2006 előtt kapott a magyar mezőgazdaság. A költségvetési tervezet nem számol ezekkel a részben mindenképp előrelátható tételekkel, ami egyértelműen kockázatot jelent a hiány tartása szempontjából. Az is igaz, hogy nem lehet megítélni, hogy jövőre vagy az azt követő évek valamelyikében jelenik-e meg, de az tényként látszik, hogy nagyságrendileg a 10 és 20 milliárdos nagyságrend már beazonosítható.

A 2007 és 2013 közötti időszakban az uniós támogatások lehívhatóságának feltétele, hogy a magyar költségvetés 2015-ig biztosítsa a teljes keret felhasználásához szükséges társfinanszírozási forrásokat. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a teljes keret 2015-ig történő, az N+2 szabályt figyelembe vevő felhasználásából indult ki. A Nemzetgazdasági Minisztérium által előirányzott támogatási keret összege és annak további csökkentése azonban egyre növekvő kockázatot hordoz a periódus végéhez közeledve. Gondot jelent, hogy az egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó nemzeti top up támogatás kifizetésének átláthatóságát a törvényjavaslat továbbra sem biztosítja, korábban sem tette ezt, mivel azok nem az önálló törvényi soron jelennek meg, más soron vezetve jelennek meg a tervezetben.

Az elkülönített alapok között a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapra szeretném külön is felhívni a figyelmet, hiszen itt a bevételi és a kiadási előirányzat több mint 30 százalékkal kisebb lett az eredetileg tervezett összegnél. A költségvetési támogatások nagymértékű csökkenése miatt az ÁSZ számvevői úgy látják, hogy az alap 2012. évi kötelezettségeire nem tudjuk bizonyossággal állítani, hogy a teljes körű fedezet biztosítható, amivel viszont megkérdőjeleződik a törvényi célok teljesíthetősége.

A véleményezés részét képezi az államadósság finanszírozásával összefüggő kockázati tényezők áttekintése is. Kockázatot jelent, hogy a tervezetben nincs finanszírozási terv, miközben a szinte napról napra változó befektetői hangulat, a nagy kilengésekre is hajlamos állampapír-piaci hozamszint, valamint a hektikusan mozgó, sokszor nem hazai események miatt elmozduló forintárfolyam komoly rizikófaktort jelentenek. A kedvezőtlen hatásokat valóban mérsékelheti az 50 milliárd forintos újszerű kamatkockázati tartalék, és pozitívumként értékelhető az is, hogy a költségvetési terv végrehajtása esetén biztosított a központi költségvetés bruttó adósságának csökkenése, és talán ez volt a legfontosabb mondat az egész beszédben, ami, azt gondolom, egyértelművé teszi, hogy jó irányban haladó, jó irányba mutató költségvetést tapasztalunk. Ezt a Költségvetési Tanács is így értékelte.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Az Állami Számvevőszék célja a költségvetés fenntarthatóságának, a közpénzek eredményes, szabályos és hatékony elköltésének előmozdítása. A költségvetési javaslat számvevőszéki véleményezésénél az a kiindulópontunk, hogy a költségvetés megtervezése és elfogadása nem pusztán egy évente ismétlődő, kötelező technikai feladat. Az elfogadott dokumentum minősége olyan alkotmányossági kérdés, amelyhez megfelelő biztonsági, felelősségi és kötelességbeli garanciáknak kell kapcsolódniuk. Ez szolgálja a stabilitást, ez áll összhangban az ország, a választópolgárok érdekeivel. Az egyértelmű feladatmeghatározás, az átlátható tervezés, a cél- és teljesítménykövetelmények alapján jóváhagyott költségvetés mérhetőbbé teszi a teljesítményeket, így javulhatnak az elszámoltatás, az elemzés, az értékelés és a megújító folyamatok korrekciós és nem utolsósorban pedig az ellenőrzés lehetőségei is.

(9.20)

Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselők! Végezetül engedjék meg, hogy Magyarország és a magyar társadalom szempontjából hasznos munkát kívánjak önöknek. Legyenek szigorúak, tegyenek rendet a magyar közpénzügyek területén, erre ugyanis most, ebben a felfordult, válságos világban nagyobb szükség van talán, mint valaha, és sokkal jobban értékeli is a környezet, ha ezt tudja biztosítani az ország.

A rend értéket teremt - ezzel a gondolattal kezdtem a munkámat a Számvevőszék elnökeként, és most is a rendet tartom a legfontosabb értéknek. Gondolataimat Széchenyi István intő szavaival zárom: "Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály értelmében a bizottságok állásfoglalását a számvevőszéki és költségvetési bizottság foglalja össze, és az terjeszti az Országgyűlés elé. Éppen ezért most a vita megkezdése előtt először megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, a bizottság alelnökének, 30 perces időkeretben. Öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a számvevőszéki és költségvetési bizottság alelnöke, az összefoglalt bizottsági állásfoglalás ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vitában a számvevőszéki és költségvetési bizottságnak jut az a megtisztelő lehetőség, hogy összefoglalja, mi is hangzott el az Országgyűlés bizottságaiban a jövő évi költségvetést illető vitákban.

Ezért kérem, engedjék meg, hogy mindenekelőtt a 19 bizottsági szavazás eredményét ismertessem, és egyúttal jelezzem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy valamennyi bizottság, amely megtárgyalta a költségvetést, nagy többséggel általános vitára alkalmasnak minősítette a Nemzetgazdasági Minisztérium előterjesztését.

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 18 igen szavazattal, 8 ellenében; az egészségügyi bizottság 13:5 arányban; az emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság egyhangú szavazással, 12 igen szavazattal; az európai ügyek bizottsága 14 igen szavazattal, 3 nem ellenében; a fenntartható fejlődés bizottsága 11 igen szavazattal, 4 ellenében; a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 12:6 arányban; a fogyasztóvédelmi bizottság 11:4 arányban; a gazdasági és informatikai bizottság 18 igen szavazattal, 8 nem ellenében; a honvédelmi és rendészeti bizottság 10 igen szavazattal, 7 nem ellenében; a költségvetési és számvevőszéki bizottság 17 igen szavazattal, 5 nem mellett; az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság 16 igen szavazattal, 7 nem ellenében; a kulturális és sajtóbizottság 10 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett; a külügyi bizottság 12:5 arányban; a mezőgazdasági bizottság 14:6 arányban; a nemzetbiztonsági bizottság 6:3 arányban; a nemzeti összetartozás bizottsága 7:3 arányban; az oktatási, tudományos és kutatási bizottság 14 igen szavazattal, 6 ellenében; az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 16 igen szavazattal, 8 ellenében; a sport- és turizmusbizottság pedig 12 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében találta úgy, hogy a költségvetési törvényjavaslat alkalmas arra, hogy itt az Országgyűlésben megkezdődjön róla az általános vita.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a jövő évi költségvetésről kezdünk el vitázni, akkor nem spórolhatjuk meg azokat a bevezető gondolatokat, amelyek a hazánk határain túli kitekintést alapozzák meg. Ugyanis, ha van olyan esztendő, amikor Magyarország költségvetésének tervezésekor nagy hangsúllyal kell figyelembe venni a nemzetközi gazdasági élet alakulásait, akkor 2012 egészen biztosan ilyen esztendő. Jól láthatóak a nemzetközi gazdasági élet törékenységei, hogy mást ne mondjak, miniszter úr tegnapi, itt elmondott első mondatai és mostani jelenléte között feszülő ellentmondás is világosan mutatja, hogy még Európa vezető politikusai sem tudják egészen pontosan, hogy mit hoz a másnap, hiszen az Európai Unió pénzügyminisztereinek mára tervezett találkozója a tegnapi adótörvények során még tervezett találkozó volt, az adótörvények végén pedig már lemondott találkozó, ennek is köszönhetően van itt most a gazdasági miniszter. De látszik az, hogy az európai gazdasági élet tele van kérdőjelekkel, napról napra megújuló kihívásokkal, és bizony, emellett szó nélkül elmenni nem lehet.

Azt egészen biztosan láthatjuk, hogy bár minden válság véget ér egyszer, mint a viharok, de ez az euróválság, amely most sújtja a kontinenst, és amely hatásokkal rendelkezik Magyarországra is, ez bizony nem fog véget érni hamarosan, hanem hosszú évekre elhúzódó euróválságra kell készülnünk, és ennek megfelelően kell alakítanunk nemcsak a költségvetésünket és nemcsak a gazdaságpolitikánkat, hanem a politikánk egészét is.

Azt is világosan kell látnunk, hogy az euróválság elmúlása után majd egészen új világ jön, tehát nem az a világ jön vissza, mint ami volt a válság előtt. Tehát óriási hibát, hogy ne mondjam: bűnt követ el az, aki arra készül, hogy majd ugyanaz a világ jön vissza, és majd ugyanabban a világban kell versenyképesnek lenni. Ez nincsen így. Új világ jön, egészen új szabályokkal, új vetélytársakkal, megizmosodó, megcombosodó, ugyanakkor elsorvadó egykori és új versenytársakkal, konkurensekkel, és jól láthatóan a harc már most azért megy, hogy ki milyen startpozíciót vehet fel az új világban.

Magyarországnak is most ebbe a versenybe kell beneveznie, lehetőleg élen járnia, és ki kell használnunk azokat az előnyöket, amelyek most nekünk megadatnak. Európában egyetlenegy kormány mögött sincsen olyan stabil politikai háttér, mint a magyar kormány mögött, egyetlenegy országban sem hoztak annyira egyértelmű döntést a választók a legutóbbi választáson, mint Magyarországon. Ezt bizony ki kell használnunk, ezen versenyelőnyünk nekünk most a vetélytársainkkal szemben megadatik.

Az is jól látszik, hogy ezt az euróválságot az eladósodás, az eladósodottság okozza, az Európai Unió tagországai kevés kivételtől eltekintve - ez egy viszonylag szűk kör, ha jól értjük, akkor ketten vagyunk -, nem tudják, nem tudták megfékezni az eladósodottságukat. Folyamatosan nőnek az államadósságok Európában, ez alól Svédország és Magyarország kétségkívül a szabályt erősítő kivételt jelenti, és ezen az úton nekünk most tovább kell mennünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi kitekintés után azt is tisztáznunk kell, hogy a költségvetés megalkotása nem puszta kötelesség. A költségvetést nem önmagáért alkotja meg az Országgyűlés, nem egy letudandó kötelező feladatról van szó, hanem a költségvetésnek és egy kicsit tágabb értelemben a gazdálkodásnak bizony céljai vannak, de legalábbis céljai kell hogy legyenek.

A jövő esztendőre, 2012-re Magyarország fő célja az elrugaszkodás a válságzónától. Mindent ennek a célnak az elérése érdekében kell alárendelnünk, és ehhez kell megválasztani a lehető legjobb és a lehető legeredményesebb eszközöket. El kell rugaszkodnunk, növelni kell a teljesítményünket önmagunkhoz képest is, és növelni kell a teljesítményünket a többiekhez képest is.

Az elrugaszkodásnak a legfontosabb, mondhatnám, első számú eszköze az előbb már említett államadósságnak a csökkentése. Az jól látszik, hogy az tud elrugaszkodni, az tudja magát jó startpozícióba helyezni, az tudja a legnagyobb lendületet venni a trambulinról, aki csökkenteni tudja az államadósságát. Az államadósság ugyanis kiszolgáltatottságot jelent, kitettséget jelent, bizalmatlanságot jelent, drága finanszírozhatóságot jelent, és ezáltal a gazdaságpolitikai eszköztár jelentős szűkítését jelenti. Egy alacsony államadóssági szint a gazdaságpolitika egészen új dimenzióit tudja kinyitni egy ország, egy kormányzat előtt, ami a jelen helyzetben bizony kritikus fontosságú. Ezért is támogatjuk a kormányt minden olyan lépésben, amely az államadósság csökkentését jelenti. Ezért volt helyes az a kormányzati gazdaságpolitika, amely az idei esztendőben 82 százalékról 73 százalékra csökkentette az államadósságot.

És itt érdemes megállni egy rövid pillanatra, tisztelt képviselőtársaim. Halljuk, látjuk azokat a vitákat, amelyek az államadósság mértékéről szólnak. Látjuk azokat az ellenzéki képviselőket, akik sokszor a Magyarországot az indokoltnál rosszabb helyzetben látni és láttatni kívánó külföldi erők szövetségesei, és arról beszélnek, hogy Magyarország államadóssága nem is 73 százalék, hanem az árfolyammozgások miatt annál magasabb.

(9.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel tökéletesen rámutatnak arra az óriási politikai bűnre, amelyet a Gyurcsány-korszak kormányai követtek el Magyarországgal szemben, mert önmagában az is egy óriási bűn, hogy duplájára emelték Magyarország államadósságát, de az még nagyobb bűn, hogy az államadósság szerkezetét úgy alakították át, hogy annak majdnem fele devizában került felvételre és devizában van nyilvántartva.

Ez ugyanaz, tisztelt képviselőtársaim, mint családok szintjén a devizahitel. Elsőre vonzónak tűnt, a kormány még biztatott is, a bankok kihasználták a tájékozatlanságot és - hogy a jegybankelnököt idézzem - az ingyenebéd iránti igényt. Ezek után, ahelyett, hogy figyelmeztettek volna az állami hatóságok a veszélyekre, devizában adósodtak el a családok.

Így van az állam is. Ma az államadósság egy jelentős része, majdnem fele devizában van. Az árfolyammozgások miatt ez rendkívüli kitettséget jelent. Na de ne akarjunk már összehasonlítani almát körtével - almát almával, körtét a körtével. Ha a teljes hazai összterméket forintban számoljuk, akkor ne akarjuk hozzáarányosítani az államadósságot devizában, vagy hogyha devizában számoljuk az államadósságot, akkor a hozzáarányosított GDP-t is számoljuk ki devizában. Tehát lehet, hogy egy naiv és romantikus kérés, de némi szakmaiságot szeretnénk kérni az államadósság-csökkentő politikát bíráló képviselőtársainktól is.

Arról már nem is beszélve, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha az országot nem adósították volna el így, akkor most egy egészen más típusú vitában vehetnénk részt, arról vitatkozhatnánk, hogy az államadósság kamatkiadásaira szánt 1000 milliárd forintot milyen rendkívül nemes, helyes célok között osszuk szét, és nem arról vitáznánk, hogy milyen, hagyományosnak talán kevésbé mondható gazdaságpolitikai intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy Magyarország versenypozícióját megerősítsük.

Az államadóság csökkentése mellett, tisztelt képviselőtársaim, a kormánynak külön figyelmet kell szentelnie arra, hogy az államadósság újratermelődését megakadályozza, magyarul, nem felületi kezelésre van szükség, hanem igenis át kell szervezni azokat a nagy rendszereket, amelyek az államadósság folyamatos növekedését okozták. Az ehhez szükséges lépéseket a kormány meghozta. Az új alaptörvény életbelépéséhez szükséges törvények idei évi parlamenti megtárgyalásával pedig újabb és újabb lépéseket teszünk annak érdekében, hogy a nagy rendszerek az eddigi gyakorlatuktól eltérően ne az államadósság növekedését okozzák.

Az államadósság csökkentése mellett a jövőre vonatkozó legfontosabb cél és kiindulópont az, hogy az államadósság csökkentésével, a költségvetési hiány 3 százalék alatt, 2,5 százalékon való tartásával 2014-re Európa legvonzóbb, legversenyképesebb gazdasági rendszerét hozzuk létre Magyarországon, erre most kifejezetten jó esélyünk van, ugyanakkor az ehhez szükséges lépéseket nem lehet megspórolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament bizottságaiban elhangzott az is, hogy Magyarország akkor lehet eredményes és akkor lehet erős, hogyha a munkaalapú gazdaság létrehozásában sikeres lépéseket tud megtenni. A munkaalapú gazdaság létrehozását szolgálja az az öt fő cél, amelyet a költségvetés önmaga, a törvény maga elé állít annak érdekében, hogy Magyarországon a spekuláció helyett végre a tisztességesen elvégzett munka nyerje vissza a becsületét.

Ebből az öt fő célból az első az, hogy a költségvetésnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a jövő esztendőben ki tudjuk teljesíteni az arányos, egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszert. Ez egy olyan adórendszer, tisztelt képviselőtársaim, amely munka-, család- és vállalkozásbarát, mert ne felejtsük el, hogy Magyarország előtt áll egy egészen más típusú óriási kihívás is, mondhatnám azt, hogy nemzetstratégiai kihívás, ez a bizonyos demográfiai kihívás. Magyarországon nemcsak egymillió munkahely, hanem egymillió gyermek is hiányzik. Ezt a kihívást pedig nekünk kezelni kell, hogyha egyre kevesebben leszünk, akkor egyre gyengébbek is leszünk.

Az arányos, egykulcsos adórendszer olyan elemekkel egészül ki, amely elemek nyomán az állam, a kormány végre elismeri a gyermeknevelés költségeit, és nem adókedvezményt állapít meg, hanem egészen egyszerűen a gyermeknevelés költségeihez semmi köze nincs az államnak - mondja ki ez a törvény -, azt nem adóztathatja meg.

Azt gondolom, hogy az arányos adórendszer kiteljesítésével végre becsukjuk azt az ajtót, amelynek kinyitásáért néhányan még sóvárogtak, amely úgy szólt, hogy Magyarországra hozzuk vissza azt az adórendszert, amely jelentős mértékben felelős Magyarország nehéz helyzetéért, hozzuk vissza a gazdagokat támogató, a kiskapukat kinyitó, a középosztályt sújtó, bonyolult, a feketegazdaság számára újabb és újabb lehetőségeket és tereket nyitó progresszív, többkulcsos adórendszert. Mostanra mindenkinek le kellett számolni ezzel az illúzióval. Magyarországon nem lesz ilyen, Magyarországon egykulcsos, arányos, munka-, család- és vállalkozásbarát adórendszer kiteljesítésére kerül sor a következő esztendőben.

Ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, még arra is hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az arányos, egykulcsos adórendszer bizony bérnövekedést és a lehetőségek növekedését okozta a magyar családoknak. Az egy-, két- és háromgyermekes családok esetében is jelentős egy főre jutó reálbér- és reálkereset-emelkedés érvényesült az idei esztendőben.

Második célkitűzése a költségvetésnek a munkaalapú gazdaság létrehozása érdekében az, hogy a jelenleg 595 ezer, jövedelempótló támogatáson és segélyen tengődő emberből legalább 200 ezer embert visszavezessünk a munkába, legalább 200 ezer embernek adjunk munkát. Ez a bizonyos Start-munkaprogram, amely a piaci folyamatoktól függetlenül tud munkahelyet teremteni, tehát a rendkívül kockázatos gazdasági, piaci folyamatoktól függetlenül Magyarországon jövőre egészen biztosan létre fog jönni 200 ezer új Start-munkahely.

Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, tisztelt képviselőtársaim, ahol lehet, hogy naiv és romantikus várakozás azért még maradt néhány politikusban ebben az Országgyűlésben, de azért egy kormánypárti képviselő csak elvárná, hogy ennél a pontnál baloldali képviselőtársaink dicséretével szembesüljünk, hiszen ha valami, akkor ez a jövő évi költségvetés egyik legnagyobb szociális teljesítménye, ugyanis lesz legalább 200 ezer olyan ember, aki ma 28 500 forintos segélyt kap havonta. Ez a 200 ezer ember jövőre munkát kap és ehhez 48 ezer forintos nettó fizetést. Nyilván nem épeszű az az ember ma Magyarországon, aki azt mondja, hogy óriási pénz a 48 ezer forint, de az sem épeszű ember, aki azt mondja, hogy ez nem jóval több és nem óriási segítség azoknak a családoknak, ahol idén csak 28 500 forintot kapott a családfő vagy éppen a családnak azon tagja, aki segélyen élt és most már munkát fog kapni.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ha szavakban nem is mondják el, de kérjük legalább a realizálását annak, hogy lesz 200 ezer olyan ember Magyarországon, aki 28 500 forintos segély helyett jövőre nettó 48 ezer forintot fog keresni értelmes munkával, és megkapja azt a lehetőséget, hogy a Start-munkaprogramról dobbantva azon a bizonyos trambulinon a piaci szegmensben is találhasson munkát magának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ráadásul ez a döntése a költségvetésnek az emberek döntésén alapul, hiszen a szociális konzultáció során a válaszadók 96,9 százaléka, azaz 1 millió 50 ezer ember mondta azt, hogy az állam inkább munkát adjon segély helyett azoknak az embereknek, akik erre rászorulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő célkitűzés az, hogy saját lábára állítsuk a nyugdíjkasszát. Ma már nem titok, hogy Magyarországon a nyugdíjak óriási veszélyben voltak, a kormánynak kemény döntéseket kellett hozni annak érdekében, hogy a nyugdíjakat biztonságba helyezze. Az embereknek visszaadtuk a saját pénzük fölött való rendelkezés szabadságát. Megszüntettük azt az elképesztően hibás döntést, amely Magyarországon azt eredményezte, hogy az embereknek az időskorra szánt megtakarításuk egy meghatározott részét kötelező módon, a megkérdezésük nélkül spekulánsoknak kellett odaadni, hogy azok a nyugdíjtőzsdén kipróbálják a saját szerencséjüket.

Ennek a rendszernek mi véget vetettünk, biztonságba helyeztük a magyar emberek nyugdíját, és teljesítjük azt a vállalásunkat, amelyet a választási programunkba tettünk, utána a választási programunkból a kormányprogram részévé vált, vagyis hogy Magyarországon biztosítjuk azt, hogy az idős emberek nyugdíja évről évre megőrizze az értékét, és így lesz ez a következő esztendőben is.

A nyugdíjkassza saját lábára állítása azt jelenti, hogy nyugdíjat csak a nyugdíjkasszából fizetünk, és a nyugdíjkasszából csak nyugdíjat fizetünk. Így világossá válik a rendszer, átlátható lesz végre, és nem egy bonyolult rendszer részeként az államnak folyamatosan az államadósságot növelve, újabb és újabb forrásokat generálva kell működtetnie a nyugdíjrendszert.

(9.40)

A negyedik célkitűzés, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy az egészségügy talpra állítása, az egészségügyi kassza talpra állítása érdekében megtegyük az első lépéseket. Itt sajnos nem tudunk olyan gyorsan haladni, nem tud olyan gyorsan haladni a kormány, mint a nyugdíjrendszer esetében. Az egészségügyi kassza talán a legátláthatatlanabb, a korrupció számára a legnagyobb terepet adó kassza volt az eddigiekben, jól láthatóan a nagyvállalati profithajhászás terepe volt, ahelyett, hogy a beteg emberek gyógyulását szolgálta volna. Itt több lépésben ezt a kasszát is a lábára fogjuk állítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mehetünk el szó nélkül az ötödik célkitűzés mellett sem, országvédelmi alapot kell létrehozni, hiszen a nemzetközi gazdasági élet kihívásai nem fognak elmúlni. Nem dughatjuk homokba a fejünket, nem viselkedhetünk úgy, mint azok a korábbi vezetőink, akik azt mondták, hogy a válságnak még csak a szele, a széle sem fogja érinteni nemhogy Magyarországot, még Európát sem, aztán az elkövetkezendő hetek, hónapok, évek eseményei nem pontosan bizonyították ezen vezetőink nyilvánvalóan megalapozott és felkészült megszólalásait. Tehát az országvédelmi alap létrehozásával tartalékokat kell biztosítani, amelyekhez majd lehet nyúlni akkor, ha arra szükség lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az országvédelmi alap forrásáról is szóltak viták az Országgyűlés bizottságaiban. Igen, az általános forgalmi adó emeléséből származó bevétel kerül ide. Baloldali képviselőtársaink számára nyilvánvalóan egy helyes álláspont az, ami úgy hangzik, hogy nem a munkából származó jövedelmeket adóztatja a kormány, hanem a fogyasztási oldalon próbálja beszedni az adótöbbletet. Hiszen aki többet fogyaszt, drágábban fogyaszt, luxuscikket fogyaszt, attól talán jogosabb elvárás, hogy vállaljon nagyobb részt közös terheink viseléséből, mint aki folyamatosan, fáradságosan, tisztességgel és becsülettel dolgozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fennmaradnak tehát a kihívások, Magyarország nem térhet rá a görög útra, még akkor sem, ha egyes ellenzéki megszólalók ezt követelik. Tovább fogunk menni azon a gazdaságpolitikai irányvonalon, amelyet az eddigiekben képviseltünk. Azonban négy tanulság levonása a nemzetközi gazdasági folyamatokból elkerülhetetlen. Egyrészt az, hogy a forint és az euró egymáshoz való viszonya, árfolyama továbbra sem a valós gazdasági folyamatok, pláne nem a kormány gazdaságpolitikai döntéseinek a függvénye, tőlünk független, rajtunk kívül álló események alakítják az árfolyamokat. Éppen ezért mindent meg kell tenni az ebből fakadó kockázatok csökkentése érdekében. Tehát az államadósságot csökkenteni kell, és minden lehető lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy a családokat kimentsük a devizahitelek jelentette csapdából.

A második tanulság, hogy az európai szinten a gazdasági növekedés nem fogja verni az eget az elkövetkezendő években, ezért aztán a sajátosan magyar megoldásokra, a kevésbé tradicionálisnak, kevésbé ortodoxnak, hagyományosnak minősíthető gazdaságpolitikai döntésekre a jövőben is szükség lesz. Minden olyan döntést meg kell hozni, amely alkalmas a gazdasági növekedés beindítására. Ilyen az új otthonteremtési program is, amely már egy korábban jól bevált eszköze volt a polgári kormánynak 1998 és 2002 között. Sajnos a következő kormány ezt megszüntette, ehelyett jött a devizahitelezés; ennek látjuk az eredményeit. De mindamellett, hogy a devizahitel-csapdából ki kell menteni a beleragadó családokat, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik új otthonra vágynak, vagy a lehetőségük egy része már megvan ehhez. Őket segíteni kell. Tudjuk, hogy gazdasági növekedés nincs növekedő építőipar nélkül, és az építőipar növekedéséhez az otthonteremtési program egy jó eszköz lehet.

A harmadik tanulság, hogy az euróövezet továbbra is elszívó hatással lesz a magyar munkaerőre, nekünk pedig dolgozó emberekre van szükségünk. Itt érdemes egy pillantást vetni, hogy vetélytársaink, a közép-európai országok hogyan, milyen szinten állapítják meg a minimálbérüket. Jelentős a lemaradásunk. A kormány által bejelentett megemelt mértékhez képest Szlovéniában 222 ezer forintos az átszámított minimálbér, Lengyelországban 103 ezer forint, Csehországban 98 ezer forint, Szlovákiában 94 ezer, Horvátországban 113 ezer. Tehát jól látszik, hogy ezen a területen igenis indokolt volt a kormánynak az a döntése, hogy a minimálbér megemeléséről döntött, illetve tájékoztatta a munkaadókat és a munkavállalókat.

Visszatérve egy pillanatra az arányos adórendszerhez, az is látszik, tisztelt képviselőtársaim, hogy már egy strukturális átalakulás zajlik a magyar munkaerőpiacon. Egyre többen dolgoznak a vállalkozási szektorban, egy év alatt 43 ezer fős növekedésbővülést regisztrálhattunk itt. Az is látszik, hogy ezzel párhuzamosan viszont a közigazgatásban egyre kevesebben dolgoznak, ami az első pillantással ellentétben jó hír, mert ez azt jelenti, hogy eredményes az a bürokrácialeépítő program, amelyet a nemzetgazdasági tárca már két lépésben megtett, és további lépések várhatók a reményeink szerint. A bürokráciacsökkentés azt jelenti, hogy a buta, teljesen felesleges, a vállalkozások, az emberek számára érthetetlen, inkább költséges szabályokat megszüntetjük, kiiktatjuk a rendszerből. Ez persze azzal jár, hogy a buta, felesleges és költséges szabályok betartásáért, betartatásáért felelős pozíciók megszűnnek. Ugyanakkor az is látszik, hogy a közigazgatásban tapasztalatot szerzett emberekre szükség van a gazdasági, a piaci szektorban. Itt külön fontosnak tartottuk megjegyezni, hogy a kormány a karrierhíd program elindításával segíti a közigazgatásból kikerülő emberek elhelyezkedését a gazdaságban.

Továbbá azt is fontosnak tartottuk a költségvetési viták során, tisztelt elnök úr, tisztelt miniszter úr, hogy az európai uniós források felhasználását, kiutalását gyorsítani kell, az Új Széchenyi-terv, ha olyan sikeres lesz, mint az első Széchenyi-terv volt, akkor az a gazdasági növekedésünk egyik megalapozója lehet. Ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy az uniós források felhasználásának eredményeként 37 százalékkal tudjuk növelni a társadalmi felzárkóztatást segítő forrásokat, a hatékony állam kiépítésére vonatkozó források is 1-1,5 százalékkal nőnek, aminek különös jelentősége van a bürokráciacsökkentés során. És vállaltuk azt is, hogy minden embernek biztosítjuk a védelem jogát, a közbiztonság erősítése érdekében az idei évhez képest további 6 százalék forrást tud biztosítani a költségvetés az uniós források hatékony felhasználásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyes ellenzéki képviselők részéről még mindig van egy, ne vegyék tiszteletlenségnek, de mintegy betegesnek tűnő ragaszkodás a megszorításokhoz, és folyamatosan a megszorításokat kérik számon és követelik a kormánytól. Szerencsére a kormány eddig ennek ellenállt, és reméljük, hogy ez így lesz az elkövetkezendő esztendőkben is. (Moraj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Csak hogy tudják a képviselőtársaink, hogy mik azok a megszorítások: Romániában 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak bérét, és 15 százalékkal csökkentik a nyugdíjakat. Na, ez a megszorítás, tisztelt képviselőtársaim. Vagy az a megszorítás, hogy Bulgáriában olyan bérmegállapodást sikerült kötni, amely bérmegállapodás azt mondja, hogy a bér nem eshet a korábbi szint 60-70 százaléka alá. Na, ezek a megszorítások, tisztelt képviselőtársaim. Ezzel szemben Magyarországon a minimálbér jelentős emelésére kerül sor, amelynek nyomán a bérek emelkedni fognak. Magyarországon a kormány biztosítja a nyugdíjak reálértékét, ellentétben azzal, amely intézkedéseket más országok kénytelenek meghozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindent egybevetve, az Országgyűlés bizottságaiban a többségi véleményt megfogalmazó képviselők álláspontja egyértelmű volt, országvédelmi költségvetésre van szükség, olyan országvédelmi költségvetésre, amely biztosítja az államadósság további csökkentését, amely biztosítja a költségvetési hiány előzetesen megállapított alacsony szinten való tartását, és olyan költségvetésre, amely segíthet abban, hogy 2014-re hazánkban tud kialakulni Európa legversenyképesebb gazdasági környezete. Ez a költségvetés ezeknek az ismérveknek megfelel, ezért a költségvetési tervezetet az Országgyűlés bizottságaiban a fideszes és KDNP-s képviselők támogatták, és támogatni fogják az országgyűlési vita során is.

Köszönöm a figyelmet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kisebbségi vélemény természetesen kialakult a bizottságban, ennek ismertetésére mindösszesen 30 perc áll rendelkezésre. Két felszólalás fogja ismertetni a kisebbségi véleményt. Először megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnökének, azt követően pedig Vágó Gábornak.

Elnök úr, öné a szó.

(9.50)

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnöke, az összefoglalt kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A két nagyobbik ellenzéki párt 15 bizottságban mondott kisebbségi véleményt, pontosabban 15 bizottságból érkezett a költségvetési bizottsághoz írásbeli kisebbségi vélemény, integrálandó ezeket. Ezeknek a lényege az, hogy sem az MSZP frakciója, sem a Jobbik frakciója nem tartja alkalmasnak a költségvetési törvényjavaslatot arra, hogy a plenáris ülés vitát folytasson róla. Ezt az álláspontot mindkét frakció kisebbségi véleménye számos érvvel, adattal támasztotta alá. Ezek rendkívül gazdag információmennyiséget adtak számomra. Nem is volt könnyű a dolgom, hogy ezeket valamilyen rendszer szerint összesítsem, illetve strukturáljam és önöknek közérthetően elmondjam.

Végül is azt a megoldást választottam, hogy négy csokorba szedtem ezeket az érveket, információkat, adatokat, elutasító álláspontokat. Ezeket sem mondom el teljes összességében természetesen, hanem mindegyikhez mondok néhány példát, hogy érthető legyen az az együttes álláspont, amely miatt ezt a költségvetést, a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot a két nagyobbik ellenzéki párt nem tartja alkalmasnak sem arra, hogy erről itt vitatkozzunk érdemben, sem arra, hogy ha ilyen marad, mint amilyen most, ezt elfogadja, megszavazza.

Az egyik nagy csokorba tartoznak azok az érvek, azok az ellenérvek, kritikák, amelyek társadalompolitikai jelzővel illethetők talán, hogy tudniillik társadalmi szempontból, társadalompolitikai nézőpontból miért nem jó, miért nem fogadható el ez a költségvetés. Elhangzott olyan jelző, szemben a kormány által használt jelzővel - az elrugaszkodás az eurózónától, az elrugaszkodás jelzője -, hogy az elszegényedés költségvetését fogalmazza meg ez a költségvetési javaslat, mert érzéketlen. Érzéketlen a kormány, a pénzügyi kormányzat érzéketlen a szegények helyzete iránt.

Igenis, most némileg reflektálnom kell a többségi véleményben elhangzott, Szijjártó Péter képviselőtársam által ismertetett példára, jóllehet nyilván szó szerint nem hangzott el a kisebbségi véleményekben, hogy mi a megszorítás. Ez rendkívül relatív fogalom, kedves képviselőtársam, hogy mi a megszorítás, az, hogy a Balkánon olyan megszorítások vannak, amilyeneket volt szíves idézni. Szerencsére nem a Balkánhoz tartozunk - még -, reményeink szerint nem is fogunk oda tartozni. Magyarországon ennél kevésbé drasztikus megszorítások is nyugodtan nevezhetők megszorításnak, nem kell a szavakat ilyen mértékben cizellálni. Tudniillik az, hogy 750 milliárd forintot kivon az államháztartásból ez a költségvetési törvényjavaslat, 400 milliárd körüli összeget az adók, járulékok oldalán bevételnövelésként, a másik oldalon 300 milliárd körüli összeget kiadáscsökkentésként, ez bizony megszorítás, főleg a mögötte levő filozófiai elvek.

A miniszter úr említést tett az adófilozófiáról tegnap az adóvitában. Az az adófilozófia, amely úgy szól, hogy a fogyasztást, a forgalmat adóztassuk és kevésbé a jövedelmeket és legkevésbé a vagyont, ez az adófilozófia bizony szegényellenes adófilozófia, hiszen az áfa mint ennek a legmarkánsabb eleme, a szegények adója. Azt megfizeti a hajléktalan is, ha elegendő pénzt tud összekunyerálni az aluljárókban vagy most már ott sem, hanem az utcasarkokon. Az áfa tehát egy szegényellenes adó, szemben a vagyonadóval, ami nem szegényellenes adó, hiszen azt csak az fizeti, akinek vagyona van. Az az elv, hogy úgymond fizessenek a gazdagok, egy nagyon régi társadalompolitikai elv. Ha jól emlékszem, az alaptörvényben is szerepel ez az utalás, hogy tudniillik akinek nagyobb a vagyona, nagyobb a jövedelme, nagyobb mértékben viselje, vállalja az ország terheit. Szó sincs arról, hogy az önök lineáris adója lenne a legmegfelelőbb adófilozófia, illetve adónem. Ez egy neoliberális adónem, lássuk be őszintén itt egymás között vagy a szélesebb nyilvánosság előtt.

Társadalmilag tehát elfogadhatatlan ez a költségvetés, mert ilyen talajon áll. Ez a nyugdíjemeléses dolog is ennél sokkal árnyaltabb, igaz, hogy a nyugdíjasok számára a várható inflációval azonos mértékű nyugdíjemelést irányoz elő a költségvetés, azonban a nyugdíjasok fogyasztási szerkezete, jól tudjuk, más, mint az átlagemberek fogyasztási szerkezete; ergo a nyugdíjasok reálnyugdíja, reáljövedelme is várhatóan csökkenni fog, különös tekintettel arra, hogy a kormány optimista az infláció várható mértékét illetően, hiszen például a Magyar Nemzeti Bank prognózisa ennél pesszimistább, 4,7 százalékos inflációt vár. Vannak elemzők, akik ennél is nagyobb inflációval számolnak.

További probléma társadalompolitikai szempontból, hogy ez a költségvetés a hosszú távú érdekekkel nem számol. Nem ad kitekintést sem 3 évre, sem 5 évre, sem még hosszabb esztendőre. Mi lesz Magyarországgal 3, 5, 10, 20, 50 év múlva? Ezekre még utalás sincs a költségvetésben. Azzal, hogy a gazdaságpolitikájának az alapját képező államadósság-kezelést, államadósság-menedzselést és a hiánycél mindenáron való tartását favorizálja, ezzel tulajdonképpen az eszközt céllá emeli. Kérem tisztelettel, nem az a célja egy költségvetésnek, nem az a célja egy ország gazdaságpolitikájának, hogy az állam adósságát csökkentse. Ez nem cél. Ez persze fontos dolog, ez egy eszköz. A cél az, hogy az állampolgárok, a lakosság, az adófizetők lehetőleg minél jobban tudjanak boldogulni. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Ez a cél hiányzik ebből a költségvetésből. Ez egy neoliberális célrendszert fogalmaz meg, és ezt minden eszközzel mindenáron el akarja érni, többek között a már említett adópolitikai eszközökkel, többek között azokkal a megszorításokkal, amelyekről még említést fogok tenni.

Még egy társadalompolitikai csokorba tartozó probléma - ez már átvezet a szakmai kérdésekhez -, hogy semmiféle lépést nem tett, úgy tűnik, nem tesz ebben a javaslatában a kormány arra, hogy az államháztartás informatikai rendszerét javítsa. Másfél évtizeddel ezelőtt hatalmas összegeket kapott az akkori magyar kormány többek között Japántól is kölcsönként. A pénz persze eltűnt, felszívódott, mint sok más egyéb közpénz. Tehát jelentős összegeket kapott a magyar pénzügyi kormányzat arra, hogy korszerűsítse az államháztartás informatikai rendszerét. Ez nem sikerült. Kérem, olyan helyzetben vagyunk mi, képviselők, hogy keresgéljük mint Petőfit Barguzinban, keresgéljük a különféle részinformációkat, hogy hogyan lehetne megtudni, hogy ez mitől annyi, amennyi.

Azok a kiadáscsökkentő intézkedések sem láthatók ebben a javaslatban, amelyek onnan szedhetők össze, hogy azokat a központi költségvetési szerveket, közalapítványokat, közhasznú szervezeteket, közintézményeket bizony tételesen át kellene világítani, hogy szükség van-e még rájuk, és ha igen, akkor annyi pénzért van-e szükség rájuk, mint amennyibe kerülnek. Itt jelentős tételek vannak, hiszen közismert az EU-statisztikákból az, hogy a magyar államháztartás kiadási szerkezete olyan, hogy a magyar állam relatíve sokat költ magára, még mindig sokat költ magára, és ott jelentős források vannak, és azokat persze sokkal nehezebb megtalálni, sokkal nehezebb feltárni, sokkal többet kell vele kínlódni, sokkal több érdekkel kell szembenézni, ütközni, konfliktusokat vállalni, mint 2 százalékkal megemelni az áfakulcsot. Ez roppant egyszerű. Kérem szépen, 1 százalék áfa 25 milliárd forint, 2 százalék 50 és így tovább, egészen 30-ig. Hát, ad absurdum lehetne 30 százalék is az áfakulcs.

A második csokorba a gazdaságpolitikai problémákat, érveket, ellenérveket, kritikákat foglaltam össze, többek között a növekedés problémáját.

(10.00)

Ugye, minden gazdaságpolitika egyik kulcskérdése a gazdasági növekedés, amit GDP-vel mérnek, bár a GDP egy rendkívül - mondhatni - elavult mérőszám, de hát nem tudunk jobbat egyelőre. Maradjunk a GDP-nél, ami akkor is növekszik, ha a fogyasztás csökken, a magyar GDP-nek ez a szerény, 1,5 százalékban és még mindig optimistán előirányzott növekedése is azt akarja, hogy az export majd növekedni fog, miközben a fogyasztás meg nem nő! A fogyasztás stagnál, és azt a csökkenést, ami bekövetkezett a válság miatt, azt sem tudja utolérni. Ezért az elszegényedés költségvetése, mert azt a szegényebb szintet nem tudja túlhaladni, hiszen nem növekszik a lakosság fogyasztása; 0,2 százalék, ami praktikusan mérhetetlen. Tehát a gazdasági növekedés bizonytalan, és további bizonytalanságot jelent, hogy a felső határon tervezte a kormány - 1,5 százalék -, de voltak ennél merészebb remények is néhány évvel ezelőtt, de sajnos most itt tartunk.

A foglalkoztatás problémája. Erről is nagyon sok szó esik. Az a roppant optimista cél, hogy 10 év alatt 1 millió új munkahely - nyilván ezt nem lehet arányosan számon kérni a kormányon, nincs még itt az ideje annak, hogy érdemben bemérjük, hogy mennyi valósult ebből meg, de ezek az adatok, számok, tervek rendkívül szerények, hogy 200 ezer közfoglalkoztatott a Start-programban, ők aztán hogy lesznek visszavezetve a piac világába ez teljesen homályban marad.

A következő gazdaságpolitikai probléma az életszínvonval, hiszen mint utaltam rá, az államháztartás adósságának csökkentése nem öncél. Az életszínvonal már inkább célja egy gazdaságpolitikának. Itt is rendkívül szerények az előirányzatok. A köztisztviselői illetményalap nem nő, a közalkalmazotti illetményalap nem nő, következésképpen a reálkeresetek ezekben a rétegekben csökkenni fognak; kivétel - megemlítem, mert az Állami Számvevőszék összes vezetője itt van - az Állami Számvevőszék, kivéve a gyevi bíró. A Számvevőszék várhatóan 2012-ben is növelni tudja a keresetek reálértékét. Gratulálunk a törvényhez, amit voltak szívesek megalkotni! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Végül egy nagyon fontos kérdés, amit gazdaságpolitikai kontextusban meg kell említeni; ez pedig több ellenzéki párt programjában is szerepel - az önök költségvetésében erre még utalás sincs -, az ökoszociális nemzetgazdság kérdése. Az, hogy Magyarország 50-100 év múlva is létezzék és egészségben élhessenek az utódaink, ahhoz most gondolni kell a természetvédelemre, a környezetvédelemre, a vízügyre és egyebekre. Erre vonatkozólag is tulajdonképpen hiányoznak az érdemi költségvetési utalások, pontosabban támogatások, hiszen az ezzel foglalkozó intézményeknek ha nem is drasztikusan, de csökkentették az előirányzatait a javaslataik.

Az ágazatpolitikai problémák, amik még konkrétabbak a kisebbségi véleményekben, például a mezőgazdaság. Az agrárgazdasági jelentés, ami nemrég volt a Ház előtt, nagyon korrekt szakmai alapon számolt azokkal a komparatív előnyökkel, amikkel a magyar föld, a magyar vízkészlet, ivóvízkészlet, gyógyvízkészlet rendelkezik, és ezek a komparatív előnyök nem domborodnak ki eléggé a költségvetés számaiban. Igaz, hogy mintegy 13 milliárd forinttal növekszik az agrárágazat támogatási előirányzata 303-ról 316 milliárd forintra, ez azonban rendkívül kevés.

Kérem szépen, nekünk meggyőződésünk az, nekem személy szerint is, aki falusi gyerek voltam, meggyőződésem az, talán érzelmileg és kicsit talán túlságosan is, hogy ennek az országnak a felemelkedését hosszú távon csak a vidék és csak a mezőgazdaság biztosíthatja. Nem a feldolgozóipar, nem a gépipar, nem a multik behozott kultúrája, szerelési kultúrája, mert itt a magyar emberek, akár az Audiról, akár a Mercedesről van szó, összeszerelő betanított munkások, tisztelettel jelentem, és hosszú távon ez a kreativitást nem biztosítja. Itt a vidék és a mezőgazdaság felemelése, szoros harmóniában a környezettel - ez a jövő útja. És ez nem látszik, nem derül ki, nem hangsúlyozódik eléggé a költségvetésben.

Hasonló probléma az egészségügy. Vannak olyan jelentések, amik úgy fogalmaznak, hogy minden eddiginél nagyobb megpróbáltatás vár a magyar egészségügyre. Lehet, hogy egy kicsit drámai ez a megfogalmazás, de ha megnézzük, hogy a gyógyszerkassza 28 százalékkal csökken, és a fogászati ellátásra szánt összegek is csökkennek, akkor nem lehetünk túlságosan optimisták. Hasonlóképpen nem lehetünk optimisták a honvédelmet illetően sem, hiszen azokat a kiadásokat, kiadási javaslatokat, amiket a miniszter úr megfogalmazott a honvédelmi tárca költségvetési tervezetében, azokat a pénzügyi kormányzat visszanyeste, és most már ott tartunk, hogy a GDP-hez mért honvédelmi kiadások várható mértéke 0,7 százalék. Ez istentelenül kevés, tisztelettel jelentem. Ne adja Isten tényleg, hogy erre érdemben valamikor sor kerüljön, de azért egy ország szuverenitása szempontjából ez igen szerény összeg. És van ez a régi mondás - én nem tudom szó szerint idézni -, hogy ha nem a saját hadseregedet tartod el, akkor másnak a hadseregét tartod el, és erre vannak példák a magyar történelemben szép számmal, ezért aztán nem közömbös az, hogy a honvédelmi kiadásokra mennyit fordít a magyar államkassza, és egyáltalán a honvédelmi ágazatot mint a klasszikus állami funkciót hogyan kezeli.

A kultúra, ami szintén rendkívül mostoha körülmények között fog élni, létezni a következő esztendőben, hiszen már a tavalyi, a 2010-hez képest csökkentett összeg is tovább csökken, 2010-hez képest két év alatt mintegy 35-40 százalékkal csökkennek a közművelődésre, főleg a kistelepülések közművelődési lehetőségeinek finanszírozására szánt összegek.

Kérem szépen, ne csináljunk a kisfalvakból, városokból, fatornyos falvakból analfabéták gyülekezőhelyét, hanem valamilyen módon a közművelődést a kistelepüléseken is komolyabban kellene venni, akár csak az oktatást, akár a közoktatást, akár a felsőoktatást. A pedagógusbérek nem nőnek, a nemzet napszámosai tulajdonképpen minimálbéren tengődnek, semmiféle affinitás nem látszik a pénzügyi kormányzatban arra, hogy az ilyen szerény és legalacsonyabb szinten éppen csak a tengődést biztosító pedagógusbéreket emelje.

És nem utolsósorban említést teszek még a sportágazatról, hiszen ilyen vélemény is elhangzott, hogy lepusztult stadionok vannak. A nagyerdei stadion majd megépül. Gondolom, ez lesz talán az egyik nagy Patyomkin-falu a jövőben, ha lesz egy nagy stadionunk az ország második városában, miközben Budapest tele van lepusztult stadionokkal, itt sem nagyon lehet dicsekedni ezekkel az előirányzatokkal, és nem utolsósorban a helyi önkormányzatok problémája, amiről szintén szó esett, hogy a megyei önkormányzatok és az állam közötti vagyon- és adósságcsere következtében egyfajta kiürülési tendenciát lehet megfogalmazni a megyei önkormányzatoknál. Hol lesznek a megyék, a nemesi vármegyék, az ellensúly a központi hatalommal szemben? Mi lesz az ellensúly? Nincs ellensúly.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetési prezentációról is szeretnék szólni néhány szót, bár erről majd a külön hozzászólásomban teszek említést, hogy mennyire átlátható vagy át nem látható ez a költségvetés, mennyire nem veszi figyelembe azokat a költségvetési elveket, amiket Magyary Zoltán, akinek a nevét önök most áruvédjegyként használják a közigazgatásban... - Magyary Zoltán forog a sírjában, hogy az általa leírt költségvetési elvek, amiket 1923-ban kristálytiszta logikával papírra vetett, nem érvényesülnek az önök költségvetésében. Az ésszerű részletesség elve többek között - és itt akkor tulajdonképpen abba is hagyom, hogy ideje maradjon Vágó Gábor kollégámnak arra, hogy az LMP kisebbségi véleményét elmondja; az ésszerű részletesség elvét azért említem meg, mert itt van miniszter úr, aminek én roppant örülök. Tegnap bíráltam önt, miniszter úr, hogy keveset jár a költségvetési bizottság üléseire, remélem, a jövőben többször lesz módunk találkozni.

(10.10)

És addig is, amíg találkozhatunk, engedje meg, hogy átadjak önnek egy tanulmányt, amit a költségvetési bizottság szerény keretéből finanszíroztam. Ezt egy akadémiai intézet készítette... (Babák Mihály: Meg se kérdezett minket! Elfogyott a pénz.) Egy akadémiai intézet készítette. A pénz nem fogyott el, kedves képviselőtársam. A pénz fölött egyelőre még a költségvetési bizottság elnöke rendelkezik, 60 százalékos mértékben. Ez bőven benne van a kereten belül.

Ebből a keretből - abszolút szabályos módon - rendeltem egy tanulmányt, ami arról szól, hogy az önök által elfogadott alaptörvényben az ésszerű részletesség elve mit jelent a Lajtán túli országokban. Miniszter úr, engedje meg, hogy átadjam ezt önnek. Önnek kiváló helyettes államtitkárai vannak, pontosabban: Naszvadi úr is egy kiváló államtitkár, aki éppen most megérkezett, de a helyettes államtitkárai kiválók. Ők látogatják a bizottság üléseit, akiket én megismertem, nagyszerű szakemberek. Talán módjuk lesz majd ezt a tanulmányt hasznosítani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Nyikos László átad egy iratköteget dr. Matolcsy Györgynek.)

ELNÖK: Én kérek elnézést Vágó Gábor képviselő úrtól. Nincs módomban ilyenkor félbeszakítani a kettéosztott, egyébként egy időkerettel rendelkező kisebbségi vélemény első hozzászólóját, így aztán önnek a 30 percből 8 perc 52 másodperce maradt, de ezzel együtt gondolom, hogy... (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között: Elég! - Sok lesz! - Elég lesz ez is!) A televíziónézők számára jelzem és a jegyzőkönyv is jelzi ezt, hogy a többségi frakciók az: "Elég lesz ez is!" felkiáltással szeretnék meghallgatni Vágó Gábor képviselő urat, aki egyébként nagyon nagy csendben és figyelemmel követte az eddigi expozékat. Úgyhogy nem bánnám, hogyha a költségvetési tárgyalás folyamán megtartanánk ezt a normális, demokratikus és egymás véleményére kíváncsi parlamenti menetrendet.

Öné a szó, Vágó Gábor képviselő úr, a kisebbségi vélemény másik ismertetésében, és aztán persze lesz még módja később képviselőként szólni.

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság összefoglalt kisebbségi vélemény ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Azért külön adjuk elő a kisebbségi véleményünket, mivel az LMP készített egy saját költségvetési alternatívát, ezért tehát a kormányzati kritika mellett szeretnénk felmutatni azt az alternatívát, azt a lehetőséget, ami majd fel tudja váltani az Orbán-kormánynak ezt a bukott gazdaságpolitikáját. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ott folytatnám, ahol Nyikos elnök úr abbahagyta. Konkrétan nagyon sok formai hiba van ebben a költségvetésben. Amit augusztus 31-én lerakott a minisztérium az asztalra, az nem volt költségvetés. Véleményünk szerint megsértették az államháztartási törvényt; az ÁSZ is elismerte, hogy ez mind formailag, mind tartalmilag édeskevés volt.

Úgy tűnik, hogy a minisztériumok nem tudták ellátni azt a törvényben előírt feladatukat, hogy a tervezési folyamat időre előrelépjen. Ezt az ÁSZ is megjegyezte. Nagyon egyszerűen: a NGM a költségvetési folyamat tervezésekor súlyos hibákat vétett, megbukott. Ez szimplán látszik abból a folyamatos kapkodásból, ami az adótörvények előkészítésekor, illetve a költségvetési számok előkészítésekor látszott, hogy hétről hétre újabb és újabb adónemeket jelentenek be, hétről hétre megcáfolják az előző héten bejelentett tételeket.

Nincsen gazdaságpolitikai koncepciója ennek a kormánynak, illetve ami van, az nagyjából az "elrugaszkodás" szóval írható le. Ez elrugaszkodás a valóságtól, egy nagy ugrás a semmibe, hiszen az a versenyképességi cél, amit az Orbán-kormány is, illetve Matolcsy úr is megfogalmaz itt, az a távol-keleti utat találja Magyarország részére is megfelelőnek. Tehát: legyenek kiszolgáltatott munkavállalók, alacsony hozzáadott értékkel bíró termelés az országban. Viszont ezzel párhuzamosan csökkentsük az oktatásra, az egészségügyre, az állami közfeladatokra fordítandó forrásokat. Tehát az emberek kiszolgáltatottsága, az állam leépítése, ez az önök versenyképességi receptje.

Ezzel szemben az LMP nem a távol-keleti utat, hanem a szlovén, a skandináv utat találja megfelelőnek a versenyképességi lista élére kerülésének céljából, hiszen ezek az országok ott vannak, konkrétan a magas hozzáadott értékű, a munkavállalókat megbecsülő - mind anyagilag, mind pedig emberileg megbecsülő - foglalkoztatási szerkezetben. Igenis be kell fektetni az egészségügybe, be kell fektetni az oktatásba. Az nem járja, hogy tanárok, orvosok éhkoppon maradnak, az életfenntartásukhoz nem megfelelő összegeket kapnak csak. Be kell fektetni a jövőbe, és akkor lesz magas hozzáadott értékű termelés. Ez az LMP versenyképességi elképzelése.

De nézzük meg konkrétan a számokat ebben a költségvetési tervezetben! Összességében elmondható, és a makropályából is látszik, hogy cudar egy esztendő lesz ez a 2012-es. A foglalkoztatás bővülése nem olyan ütemben fog megtörténni, a fogyasztás még a legoptimistább jóslatok szerint is stagnálni fog, miközben az önök zászlóshajója, amihez mindenáron ragaszkodnak, az egykulcsos adó. Amikor tavaly bevezették, a legfőbb célja az egykulcsos adónak - önök mondták itt - a fogyasztás bővülése volt. A fogyasztás bővüléséből pedig munkahelyek fognak teremtődni, ezt mondták. Ez a recept, kérem, megbukott, mert a fogyasztás nem bővül, a belső fogyasztás kiváltképpen nem bővül, így munkahelyek sem teremtődnek olyan szép számmal. Az nem egy hosszú távon fenntartható és válságálló munkahely-teremtési program, hogy adókedvezményekkel folyamatosan idecsábítjuk a külföldi vállalatokat, és amikor az adókedvezmény lejár, azok továbbállnak. Ez nem egy fenntartható pálya. Az LMP szerint a helyi kis- és középvállalkozások sűrű szövetére lehetne alapozni a fenntartható Magyarországot.

Nézzük egészében a számokat! Az állam közösségi szolgáltatásai mintegy 30 százalékkal kevesebb forrást kapnak a jövő esztendőben. Az egészségügy nagy vesztes, 8 százalékkal kevesebb pénz fordítható majd a kórházakra. Az újkori Magyarország történelmében először a GDP 4 százaléka alá mennek az egészségügyre fordítandó kiadások.

A foglalkoztatási-képzési támogatások 30 százalékkal csökkennek. Hogyan lehet így egy rugalmas munkaerőpiacot létrehozni, amely folyamatosan az aktuális munkaerő-piaci igényekhez alkalmazkodik? Az oktatásban a GDP 5,46 százalékáról 5,08 százalékára csökken a forrás. Az igazságszolgáltatásban 7 milliárd forinttal kevesebb pénz lesz, így a jogállam kivéreztetésének a folyamata nem csupán a törvényhozásban történik meg, hanem a költségvetési rendszeren keresztül is.

A kultúrára fordítandó támogatás az előző évben 39 milliárd forint volt, abból 5 milliárd forintot zároltak, majd elvettek. Idén már csak 30 milliárd forint van. Nagyon nehéz helyzetbe kerülnek a múzeumok, a színházak, illetve a kulturális szolgáltatások.

Az önkormányzatok forráskivonásai ugyanazt a tendenciát mutatják, amit az elmúlt 21 esztendőben láttunk. Az önkormányzatok, az állam alsó szintjei kivéreztetésre kerülnek. Mindezzel párhuzamban azt mondja a fideszes kormányzat, hogy az önkormányzatok szabad adókivetési jogot kapnak. Kérem szépen, mi ez, hogyha nem szemfényvesztés? Mi az, hogyha nem szemfényvesztés, hogy elvesszük a pénzt alulról és felvisszük központi szintre, és utána majd lent sarcolhatnak, amit tudnak, kifacsarhatják az emberekből az önkormányzatok, ami még bennük van. Ez tarthatatlan, hogy az önkormányzatokkal itatják meg azt a feketelevest, amit ott főztek a Matolcsy-minisztériumban.

Szijjártó képviselőtársam, én benne vagyok: találjunk erre egy szót. Mi ez, hogyha nem megszorítás? Fehéren feketén felolvastam most a számokat, amikkel kevesebb jut. Valóban, máshol még rosszabb a helyzet, de nem lehet mindig arra mutogatni, hogy a szomszédban még rosszabb a helyzet. Mi ez, hogyha nem megszorítás?

Én múltkor felajánlottam önnek, hogy használjuk a népnyúzás kifejezést. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Ez nem tetszett annyira, de akkor találjunk valami közös szót, ami a politikai szótárban közös, mert úgy tűnik, hogy önnek, Szijjártó képviselő úr, nem tetszik a rendszertüntetés. Ebből azt vonja le, hogy önnek sem tetszik a rendszer. Amikor a szakszervezetek tüntetnek, akkor azt mondja, hogy a kormány mellett tüntetnek. Akkor találjunk ki valami közös kifejezést, ami magyarul van, és mindenki megérti. (Szijjártó Péter: Ez nem bizottsági vélemény? Melyik bizottságban hangzott el, amiről beszél?)

(10.20)

Ha megnézzük azt, hogy ha ahhoz a sikerpropagandához, amit önök itt elmondtak, hogy mindenre mennyi pénz jut, hozzávesszük az inflációt, akkor kiderül, hogy reálértéken mennyivel kevesebb jut ugyanúgy az oktatásra, egészségügyre. Matolcsy úr itt elmondta a számokat, hogy milyen szép és milyen jó lesz, de valójában, hogyha levesszük az inflációt, illetve korrigáljuk azzal, hogy itt fejezeten belüli átrendezések is történtek, ezek kevesebb pénzek effektíve.

Nézzük meg: a munkaalapú gazdaság megteremtésében az LMP-nek van alternatívája, és az nem pedig az "éhbérért közmunkás" program, hanem a járulékcsökkentés, járulékcsökkentés, kiváltképpen azokban a térségekben és azokban a foglalkoztatási ágakban, ahol nagyon sanyarú a helyzet: Északkelet-Magyarországon, illetve a nyolc általánossal rendelkező csoportokban extra-járulékcsökkentés kell.

Az egykulcsos adórendszer konkrétan a munkavállalók négyötödénél bércsökkenést hozott. Önök nem állíthatják azt, hogy mindenki jól járt ezzel a rendszerrel. Az otthonteremtési programra édeskevés pénzt fordítanak, ebből csak pár száz családot tudnak megmenteni, miközben tízezrek, százezrek kerültek rossz helyzetbe.

Kérem a képviselőket, hogy egyetlen erényét ennek a költségvetésnek használják ki, az egyetlen erénye az, hogy ez egy tervezet (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ideiglenes, módosításokkal még lehet rajta javítani - remélem, ezt megtesszük a vitában.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki kör következik, 30-30 perces időkeretben, ezek közben, ahogy önök tudják, kétperces felszólalásra nincsen lehetőség, majd csak a vezérszónoki kör végén, azt követően.

Elsőként megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény általános vitájának időszakában vagyunk. A költségvetési törvény természetesen mindig a meghatározó gazdasági törvények közül az egyik legfontosabb törvényjavaslat, ami az Országgyűlés elé kerül. Kereteket határoz meg az ország jövő évi gazdálkodására, ami keretek persze elsősorban az államra, az önkormányzatokra érvényesek, de ezek a keretek meghatározzák a magyar gazdaság működését is.

A tegnapi napon volt módunk szót váltani az adótörvényekről, ahogy az előttem szólók is - részben még a parlamenti irodámból nyomon követtem a hozzászólásokat - érintették az adótörvényeket, ettől én sem tudom magam teljes egészében elkülöníteni. De azért alapvetően ez a vita már nem az adótörvényekről szól, hanem sokkal inkább a kormányzati gazdaságpolitika egészéről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyha így nézzük, akkor azt kell meghatároznunk, hogy melyek a legfontosabb célkitűzései ennek a költségvetésnek, mi az a helyzet, amit kezelnie kell, erre a helyzetre milyen válaszokat ad.

Én azt gondolom, hogy ma azt világosan ki kell mondanunk, hogy a 2012-es esztendő egyik legfontosabb célja, hogy az ország felkészüljön a bizonytalan nemzetközi helyzetből eredő óriási kihívásokra. Márpedig ilyen kihívások bőséggel vannak, láthatjuk, hogy az Európai Unió országainak túlnyomó többsége adósságválsággal küszködik, ez az adósságválság kihat az Európai Unió országainak gazdasági teljesítményére, egy állandó bizonytalan helyzetet okoz. Ez tükröződik az árfolyamokban, tükröződik a mindenkori gazdasági teljesítményben, és természetesen éppen ezért kiszámíthatatlan, hogy a nemzetközi környezetből eredően milyen ipari teljesítmény mellett mekkora lehetséges exportpiaccal kell kalkulálnia Magyarországnak, és ez milyen következményekkel jár a jövőre nézve. Ennek megfelelően egy olyan költségvetés a jó költségvetés 2012-ben, amelyik felkészül a nemzetközi kihívásokra.

Meggyőződésem szerint az ország jövő évi költségvetése kezeli ezeket a helyzeteket, valóban országvédelmi költségvetés, hiszen akkora tartalékkal rendelkezik, amekkora tartalékkal költségvetés még soha nem rendelkezett Magyarországon. Az a 300 milliárd forintos tartalék, ami ebben a költségvetésben rögzítve van, az meggyőződésem szerint nemcsak egész egyszerűen az elmúlt húsz esztendő rekordja, hanem valóban igazi felkészülés a jövő év kihívásaira. Ebből a 300 milliárd forintból 150 milliárd forintot egy országvédelmi tartalék, 50 milliárd forintot egy kamatkockázati tartalék, 100 milliárd forintot pedig az általános tartalék tesz ki, ami egyébként szintén valamivel magasabb a szokásosnál.

Összességében tehát azt mondhatjuk: ha csökken is a gazdasági növekedés - ezt a tervezési alapok közül többen kritizálták az előbb elhangzott felszólalásokban is, bizonyára fogják még tenni a későbbiekben is -, ha változik is az árfolyam és magasabb árfolyammal kell számolni, mindezekre a költségvetés felkészült, hiszen ott vannak azok a tartalékok, amelyek az ebből adódó problémák esetén bevonhatók.

Meggyőződésem, hogy ez a költségvetés helyesen teszi, amikor a forgalmi adó 2 százalékpontos növeléséből eredő bevételeket nem elkölti, hanem valóban tartalékot képez belőlük. Itt azért szeretném arra emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy forgalmiadó-növelésre, a miénknél sokkal nagyobb mértékűre volt már példa ebben a Házban, ha máskor nem, akkor például 2006-ban, amikor viszont az ebből eredő bevételeket nem arra költötték, hogy tartalékokat képezzenek belőle, hanem elköltötték az utolsó fillérig bezárólag, ráadásul úgy költötték el, hogy érdemben az ország gazdasági növekedését serkentő lépések ebből nem következtek.

Ennek volt köszönhető, hogy az előző kormányok működésének eredményeként 2008-ban, amikor kicsit váratlanul, de azért az utolsó fél évben már előre látható módon Magyarország komoly kihívások elé került nemzetközi problémák miatt, az elinduló nemzetközi gazdasági válság miatt, a kibontakozó adósságválság miatt, akkor Magyarországnak 2008 végén nem volt tartaléka, és nem volt más választás, csak a Nemzetközi Valutaalap.

Ma nem ez a helyzet: a 2012. évi költségvetés kalkulál a problémákkal és felkészül rájuk. Meggyőződésem szerint ezt fontos tudnia az ország minden polgárának. Nem arról van szó, hogy itt egy olyan költségvetés fekszik az asztalon, amelyik bármikor a következő évben az ő számukra is óriási problémákat hozhat. Nem, ez a költségvetés valóban felkészült arra, hogy ha súlyosbodik az adósságválság, ha az Európai Unióban problémák állnak elő, ezeket kezelni tudjuk a költségvetés tartalékainak a segítségével.

Fontos arról is beszélnünk, hogy azzal az örökséggel, amit kezelnie kellett a 2011-es költségvetésnek is, még természetesen a 2012. évi költségvetés is küszködik ezekkel a problémákkal. Elvégre nem arról van szó, hogy egy olyan országban kellett költségvetést készítenünk, ahol ennek nincsenek előzményei. Vannak előzményei, tisztelt képviselőtársaim, és erre érdemes emlékeztetni mindig az embereket, érdemes emlékeztetni a magyar családokat, érdemes emlékeztetni értelemszerűen a magyar vállalkozásokat is. 2010-ben egy olyan költségvetést örököltünk, amely költségvetés egész egyszerűen egyrészt messze nem felelt meg azoknak a számoknak, amiket 2009 végén a parlament elfogadott. Ha minden változatlan maradt volna, kétszer akkora lett volna 2010-ben a magyar költségvetés hiánya, ami már óriási veszélybe sodorta volna az országot és ezen keresztül a magyar vállalkozásokat és a családokat is. Másik oldalról pedig az a költségvetés iszonyatos mennyiségű strukturális problémával küszködött.

Ezek közül talán a két legnagyobb kihívás - és erről ne feledkezzünk el - a nyugdíjbiztosítás helyzete, a magyarországi nyugdíjak kifizethetőségének a kérdése, a másik pedig az egészségügy helyzete, az egészségügyi kassza óriási, tátongó hiánya. A 2010-es költségvetésben egy 500 milliárd forintot meghaladó lyuk tátongott a nyugdíj-biztosítási kasszában, az egészségbiztosítási kasszánál pedig az volt a helyzet, hogy a kiadásoknak alig 50 százalékát fedezték egyébként az egészségügyi járulékból befolyó bevételek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez így marad, akkor nem lett volna fenntartható a nyugdíjrendszer, és nem lett volna fenntartható az egészségügy működése sem. Nem fejlődésről beszélünk, fenntarthatósági kérdésről. Az, amit az előző kormányoktól örökölt az ország, örökölt a mostani kormányzat, az egy fenntarthatatlan nyugdíjrendszer lett volna, és értelemszerűen egy fenntarthatatlan egészségügyi rendszer lett volna. Ezeket a kihívásokat kezelnie kell a 2011. évi és a 2012. évi költségvetésnek.

Vegyük sorba azokat a lépéseket, amelyeket ebből a szempontból megtettünk. 2011-ben, a 2011. évi költségvetés keretében a 2010 végén megtett lépésekkel befejeztük a nyugdíjak tőzsdére vitelét, megszűnt az a magán-nyugdíjpénztári rendszer, amelyik az államtól, az állam által fenntartott nyugdíjrendszerből vont ki forrásokat, vitte ki őket egy bizonytalan tőzsdei helyzetbe, kockáztatta ezzel a mindenkori nyugdíjak kifizethetőségét. Ezzel elértünk oda, hogy egyébként a nyugdíjkassza hiányát jelentősen csökkenteni lehetett.

A következő lépésben természetesen szükség van arra, hogy azt is végignézzük, hogy amit ebből a nyugdíjkasszából kifizetünk, ahonnan az emberek nyugdíját kellene fizetnünk, a valóban nyugdíjasokét, az valóban mind nyugdíj-e. Ezért kellett kimondanunk azt, hogy igen, tűrhetetlen állapot, hogy ebben az országban vannak, méghozzá tömegével vannak olyan emberek, akik esetleg már negyvenéves koruk után nyugdíjba mehetnek. Ezért gondoltuk azt, hogy a kedvezményes nyugdíjazás rendszerét felül kell vizsgálni, hogy meg kell nézni, hogy a nyugdíjkasszából egészen pontosan milyen kifizetéseket eszközölünk, hogy a nyugdíjkassza az nem a szociális kifizetések gyűjtőhelye, hanem valóban a nyugdíjak kifizetésének a helye legyen.

(10.30)

Ha ezeket együttesen tudjuk teljesíteni - amihez 2012-ben még lépéseket kell tennünk, amiket természetesen visszatükröz ez a költségvetési törvény -, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon hosszú távon is kifizethetővé válnak a nyugdíjak. Ez mindannyiunk közös felelőssége. Ebbe az irányba a parlament több döntésével tesz lépéseket, a költségvetés ezek közül az egyik lépés. Azt hiszem, nyugodtan leszögezhetjük, hogy a nyugdíjak kapcsán tartjuk minden olyan ígéretünket, amit a kormányprogramban a nyugdíjasoknak ígértünk, tartjuk tehát azt, hogy nem érheti őket a nyugdíjak reálértékén keresztül veszteség. Minden alkalommal figyelni fogunk arra, hogy a nyugdíjak megfelelő indexálása történjen meg a költségvetési törvényen keresztül.

A másik nagyon fontos kérdéskör, amiről beszéltem, az egészségügyi kassza és az egészségügyi kassza kihívásai. Az egészségügyi kasszánál az egészségügyi járulék alig 53 százalékát fedezi az egészségügy kiadásainak. A következő évben a költségvetésnek és az ezzel párhuzamosan megszülető egyéb törvényeknek meg kell tenni azokat a lépéseket, hogy összevonja egymással azokat az intézkedéseket, összevonja egymással azokat a fenntartói feladatokat, amelyek ma egy széttagolt fenntartói rendszerben működési problémákat is okoznak az egészségügyben. Ez a költségvetést kísérő törvények feladata. De értelemszerűen meg kell tennünk azokat a lépéseket is, hogy a bevételi űrt az egészségügyi kasszában pótolni tudjuk.

Ezért van szükség azokra a lépésekre, hogy a következő évben következetesen alapvetően a környezetkárosító és egészségkárosító szokásokra vetünk ki többletadóterheket, ezek pedig kivétel nélkül az egészségügyi kasszához kerülnek át, fedezve ezzel az egészségügy, egészségünk fenntarthatóságának a kiadásait. Ráadásul ez egy felelős lépés, hiszen ezzel párhuzamosan ösztönözzük az egészségkárosító termékek fogyasztása helyett az egészségbarát termékek fogyasztását, és azokat a kockázatokat, amiket az egészségkárosító termékek fogyasztása jelent, a termékek fogyasztásán keresztül adóban megfizeti az, aki fogyasztja, így értelemszerűen a saját jövőbeni kezelési költségeihez is hozzájárul. Ez egy felelős, fenntartható egészségügyi rendszer működésének az egyik fontos alapelve. Minden lépésünk - a népegészségügyi termékadótól kezdve a dohánytermékek vagy az alkoholtermékek jövedéki adójának az emelésén keresztül a baleseti adóig bezárólag - ezt a célt szolgálja. Azt gondolom, hogy ezekre szükség van azért, hogy Magyarországon a járóbeteg-ellátástól a fekvőbeteg-ellátásig egy fenntartható, hosszú távon működő, az egészségünkre odafigyelő rendszer jöjjön létre. Szerintem a költségvetés 2012-ben e téren is felelősen gondolkodik, megteremti azt a lehetőséget, hogy az egészségügyi kasszában ne pillanatnyi bevételekkel lehessen pillanatnyi lyukakat kezelni, hanem hosszú távon látható legyen, hogy mely bevételekből milyen keretek mellett gazdálkodik a magyar egészségügy.

Értelemszerűen beszélnünk kell arról, hogy a költségvetés más területek tekintetében milyen preferenciákat tűz ki maga elé. Tisztelt képviselőtársaim, én itt elkerülhetetlennek tartom, hogy néhány adatról mindenképpen beszéljünk, mert úgy látom, hogy ehhez képest képviselőtársaim már az előző hozzászólásokban is, főleg az ellenzékiek, megpróbáltak más irányba elmenni. Ezt nyilvánvalóan majd a vezérszónoklatokban is láthatjuk. Szinte azt hallottuk, hogy mintha mindenre kevesebb pénz lenne ebben a költségvetésben. Nézzünk meg néhány dolgot egészen pontosan, hogy mi az, ami ezen a területen történik.

Például a közbiztonság tekintetében elhangzik majd néhány kritika. Nos, ez a költségvetés több pénzt költ a közbiztonsági területre, mint amennyit költött a 2011. évi. A növekedés mértéke 2011-hez képest 5,8 százalék, ami azt jelenti, hogy reálértékben növekedni fognak a közbiztonságra fordított költségvetési kiadások.

Ugyancsak fontosnak tartom, hogy beszéljünk a gazdaságfejlesztési területről. Itt mindenképpen arról kell beszélni, hogy a gazdaságfejlesztés esetén természetesen össze kell vonni a hazai törvényekből eredő kiadásokat, és értelemszerűen az uniós forrásokból eredő kiadásokat. Arról tudok beszámolni önöknek e téren, hogy ha megnézik a 2011. évi költségvetés e téren tervezett kiadásait és a 2012. évi költségvetés e téren tervezett kiadásait, akkor mind a két területen, tehát mind a hazai forrásokból biztosított gazdaságfejlesztési támogatásoknál, mind pedig az uniós forrásokból származó kiadásoknál növekmény figyelhető meg. Egészen pontosan összességében több mint 22 százalékkal nőnek meg a költségvetésnek a gazdaságfejlesztésre fordított kiadásai. Ez is jelzi, a költségvetés odafigyel arra, hogy Magyarországon ösztönözni kell a gazdasági növekedést, hogy a kormánynak is forrásokat kell mozgósítania a magyar gazdaság szerkezetének korszerűsítése és a gazdaság fejlődésének előmozdítása érdekében.

Szintén érdemes beszélnünk a társadalmi felzárkóztatásra fordított kiadásokról. Ha e téren összegezzük az uniós forrásokból és a hazai törvényekből származó kiadásokat, akkor azt láthatjuk, hogy felzárkóztatásra ez a költségvetés a 2011. évihez képest jelentősen többet, 39,3 százalékkal többet fordít. Ez is egy olyan fontos lépés, amit mindenképpen érdemes leszögeznünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy egy nehéz gazdasági helyzetben, súlyos nemzetközi körülmények, óriási nemzetközi kockázatok között ez a költségvetés megpróbálja a lehetetlent: egyszerre létrehozni egy fenntartható nyugdíjrendszert, egy fenntartható egészségügyi rendszert, közben gazdaságfejlesztést ösztönözni, s ráadásul még a társadalmi felzárkóztatás kihívásainak is eleget tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért érdemes párhuzamosan arról is beszélnünk, hogy milyen más problémákkal küszködnek hozzánk képest más országok, hiszen nem egész egyszerűen arról van szó, hogy mi vagyunk. Magyarország most abban a helyzetben van, hogy más kihívásokkal kalkulál, mint más országok, más országok jobb helyzetben vannak, mi rosszabban, vagy éppenséggel azonos helyzetben kell nehéz kihívásokra válaszokat adnunk. Azért releváns ez a kérdés, mert 2002 és 2010 között az akkori kormányok egy kedvező nemzetközi helyzetben manőverezték kedvezőtlen pozícióba Magyarországot. Ne felejtsük el, ha megnézzük az összes környező versenytársunkat, más közép-európai országokat, akkor abban a kedvező nemzetközi helyzetben, ami alapvetően 2003 és 2008 vége között jellemezte Európát és a világgazdasági környezetet is, tehát egy konjunktúra, egy fellendülés időszakában, jelentősen növekedni tudtak a szomszéd országok. Jelentős volt Szlovákia növekedési potenciálja, közel kétszerese a magyarénak. Nagyobb volt Románia növekedési potenciálja, mint a magyar gazdaságénak, és ugyanez volt a jellemző a tőlünk távolabb eső közép-európai országokban is, akár Csehországra, Lengyelországra vagy egy másik szomszédra, Szlovéniára gondolok. Ezekben az országokban nőtt a gazdaság, a bérek tekintetében elindult egy felzárkózás, míg Magyarországon ehhez képest nem nőtt a gazdaság, a bérek tekintetében nem volt felzárkózás. Magyarország leszakadt ettől a régiótól, míg 2003 elején úgy jegyezték Magyarországot, hogy a közép-európai országok közül ez az éllovas ország, a dobogó első helyén van, ehhez képest 2008 végére oda manővereztük magunkat, hogy nem a sereghajtók közül voltunk az egyik, hanem mi voltunk a sereghajtók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma nehéz körülmények között, nehéz helyzetben kell küszködni az európai uniós országok egy jelentős részének, és nézzék meg, hogy ezekre ott milyen kihívások vagy válaszok születnek. Például mi történik Romániában, ahol nemcsak 30 ezer közalkalmazott elbocsátásáról döntenek, hanem 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak bérét, 15 százalékkal csökkentik a nyugdíjakat. Görögországban 15 százalékos bércsökkentés van a közszférában, 150 ezer fős leépítés a közszférában, a nyugdíjkorhatár jelentős növelése történik meg. Olaszországban adókedvezményeket szűkítenek, s jelentősen csökkentik a nyugdíjasok juttatásait. Portugáliában 10 százalékkal növelik meg az áfa mértékét jó néhány területen, s az oktatásra és az egészségügyre fordított állami kiadásokat jelentős, 5 százalékot meghaladó mértékben mérsékelik. Lengyelországban a tripartit béralku intézményét teljes egészében felfüggesztik, a közszférában elindulnak bércsökkentések és a közterületen jelentős kiadásszűkítések. Bulgáriában már csak arról beszélnek, hogy nem eshet 60-70 százalék alá a korábbihoz képest a bérek mértéke, tehát a bolgár gazdaságban az embereknek 30-40 százalékos bércsökkenést kell elszenvedni. Írországban szintén jelentős elbocsátás van a közszférában, jelentős szűkítések vannak a nyugdíjak területén, nyugdíjakra fordított kiadásokat nyírbálnak meg.

(10.40)

Ehhez képest, ha megnézzük, tisztelt képviselőtársaim, ebben a nemzetközi helyzetben Magyarország ma az én véleményem szerint még kedvezőbb válaszokat tud adni a kihívásokra, képesek vagyunk növelni a gazdaságfejlesztésre fordított kiadásokat. Úgy tudjuk átalakítani az egészségügy és a nyugdíj rendszerét, hogy egyébként e téren a kiadásaink nem csökkennek, a nyugdíjasokat nem éri Magyarországon sérelem, csak a korkedvezményes nyugdíj rendszerét kell felülvizsgálnunk. A közszféra tekintetében ugyan szükség van átalakításra, de úgy őrizzük meg a szolgáltatások színvonalát, hogy közben az esetleg elbocsátásra kerülőket jelentős kedvezménnyel próbáljuk meg elhelyezni, egyébként jelentős járulékkedvezménnyel a magánszférában. Az én meggyőződésem szerint Magyarország ezekre a nehéz, az egész Európát sújtó gazdaságpolitikai kihívásokra a többi országhoz képest lényegesen kedvezőbb válaszokat tud adni. Ez tükröződik a 2012. évi költségvetésből is.

Persze, joggal feltehetik önök a kérdést, hogy ez miért van így. Az én meggyőződésem szerint leginkább azért van így, mert képesek voltunk arra, hogy már 2011-ben, más országokkal ellentétben, elinduljunk azon az úton, hogy ha lehet, olyan adórendszert alakítsunk ki, amelyik ösztönzi Magyarországon a munkavállalást, ösztönzi Magyarországon a munkahelyteremtést, és elindul abba az irányba, hogy fenn tudja tartani a családok alapvető kiadásait. Mi előrementünk abban a tekintetben, hogy jelentős mennyiségű pénzt hagytunk ott a gyerekek után járó adókedvezményen az arányos adórendszeren keresztül a magyar családoknál, ez összességében 450 milliárd forint. Ez 2011-ben történt meg, de ez a 2012. évi költségvetésben ugyanígy van, a gyerekek után járó adókedvezményt ráadásul az alacsonyabb bérűek most nagyobb számban fogják tudni igénybe venni, mint ahogyan 2011-ben. Egy minimálbért kereső embernél például bekövetkezik az a helyzet, hogy míg 2011-ben nehezen tudta igénybe venni az adókedvezményt, vagy egyáltalán nem, ahhoz képest most a minimálbér-emelésnek köszönhetően az egy gyereket nevelő minimálbéres nettó jövedelme akár 10 ezer forinttal is megnövekedhet, és ugyanez a helyzet értelemszerűen két gyerek esetén is, ahol azért nem párhuzamos a növekedés, de ott is közel 13-15 ezer forint közötti nettó bérnövekedéssel számolhat a minimálbért kereső.

A bérek tekintetében inkább felzárkózás, tehát bérnövekedés és nem bércsökkenés várható, mint egyébként a legtöbb európai országban. Az én meggyőződésem szerint ez azt mutatja, hogy ez a költségvetés és a költségvetésben foglalt gazdaságpolitikai válaszok kedvezőbben kezelik a gazdasági kihívásokat, mint ahogyan erre ma Európa legtöbb országa képes. Erről azért nem szabad elfeledkeznünk, főleg azért, mert már előre hallom szocialista képviselőtársaim hangjait; őket azért még egyszer szeretném emlékeztetni arra, hogy egyébként ők egy kedvezőbb konjunkturális helyzetben rosszabb helyzetbe manőverezték Magyarországot a többiekhez képest. Ez a költségvetés egy rossz helyzetben relatíve kedvezőbb helyzetbe tudja manőverezni Magyarországot másokhoz képest.

Ugyancsak érdemes arról beszélni, ha megnézzük, hogyan néz ki más országok költségvetési kiadása, várható költségvetési hiánya, eleget tudnak-e tenni annak, hogy csökkentsék a kockázataikat vagy éppen ellenkezőleg. Ha megnézik, akkor a magyar költségvetés következő évre tervezett hiánya egyébként Európában nem a középmezőnyben van, vagy pláne nem ott van, ahol egyébként 2003 és 2008 között volt. 2003 és 2008 között mi voltunk az egyetlen európai uniós ország, amelyikkel szemben a belépés kezdete óta végig eljárás zajlott azért, mert a költségvetési deficitcélt még csak megközelíteni sem bírta, végig 2004 óta. Mi voltunk azon országok egyike, amelyik tehát folyamatosan a legmagasabb költségvetési hiányok között küszködött, legfeljebb a görögök tudtak überelni minket ezen a területen, de ez ma már, azt hiszem, nem számít különösebben erénynek, tisztelt képviselőtársaim.

Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a magyar költségvetés következő évre tervezett hiánya a legalacsonyabbak között van. Európában a miénk ebből a szempontból, ha jól számolom, akkor a nyolcadik legalacsonyabb hiány, tisztelt képviselőtársaim. Ehhez képest, hozzánk képest egyébként rengeteg országnak, az európai uniós országok túlnyomó többségének a tervezett hiánya lényegesen magasabb. Ezek az országok valóban nagy problémákkal küszködnek, még mindig nem tudják megfogni a költségvetési kiadásaikat, náluk tehát a helyzet romlása, az államadósság növekedése várható a következő években, ezzel szemben mi 2011-ben is tudtuk csökkenteni az államadósság mértékét, és amennyiben be tudjuk tartani a költségvetés számait, minden erőnkkel ezen leszünk, akkor 2012-ben az államadósság további csökkenése képzelhető el. Ez Európában szintén egyedülálló, gyakorlatilag rajtunk kívül a jelenlegi tervezet alapján ez legfeljebb két másik országnak sikerülhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ennek pontosan azért van jelentősége, mert ez viszont az ország nemzetközi kockázatait fogja összességében mérsékelni, és hosszú távon az a meggyőződésünk, hogy az az ország jár el helyesen, amelyik az államadósság tekintetében egy csökkenési pályát tűz maga elé ezekben az években, mert a növekvő államadósság pályája 2012-ben, 2013-ban azokat az országokat, amelyek ezen az úton járnak, sokkal támadhatóbbá teszi, sokkal nagyobb veszélybe sodorja. Azt persze hozzá kell tenni, hogy egészen más kiindulópontja van egy korábbi kormányzás után, mondjuk, Szlovéniának, Szlovákiának, mint Magyarországnak. Örülnék neki, ha egyébként olyan gazdasági helyzetet és költségvetési pozíciót örököltünk volna szocialista képviselőtársaimtól, mint amit mondjuk, a mostani szlovén kormány örökölt az elődeitől, ahol az államadósság mértéke a GDP arányában fele a magyar államadósságnak. Természetesen ott is problémát jelent az államadósság, ott is problémát jelent a költségvetési hiány, de azért a jóval kedvezőbb helyzetből jóval könnyebben tudnak a nehéz helyzetre válaszokat adni, mint mi. Ehhez képest, azért jelzem, Szlovéniában is elbocsátások vannak, Szlovéniában nyugdíjakat csökkentenek, Szlovéniában a közszféra béreit csökkentik, és Szlovéniában ezzel párhuzamosan nő az államadósság, Magyarország ehhez képest az államadósság csökkentésére törekszik a következő évben, és nem következnek be ilyen típusú drasztikus lépések, mint amik a legtöbb környező országot jellemzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül, ha megengedik, az utolsó öt percben, bár előre látom, ezért majd meg fogom kapni a kritikát az ellenzéki padsorokból, nem tudom megállni, hogy ne beszéljek azért néhány szót azokról az alternatív költségvetési javaslatokról, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim benyújtanak, és ha ezek valójában megvalósulnának, hogyan is kezelnék az előttünk álló problémákat.

Mindent elhiszek az ellenzéki szónokoknak, de azt gondolom, azok a bejelentett lépések, amelyekről ők beszélnek a módosító indítványok szintjén: az egyik ellenzéki párt bemutatta az alternatív költségvetési javaslatát, a másik azt ígérte, miután sajtótájékoztatón a benne foglalt intézkedéseket ismertette, ez állítólag a legnagyobb ellenzéki párt, hogy majd egészében összeállva decemberben megismerhetjük. Azt, hogy jelenleg melyik a legnagyobb ellenzéki párt, azt hiszem, igaza van képviselőtársaimnak, tehát a további osztódásokat egyelőre nem tudom figyelembe venni. A jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt esetében ezt decemberre ismerhetjük meg leírt formában, de azért ki tudunk indulni a részleges módosító indítványokból. Azért érdemes emlékeztetni arra, tisztelt képviselőtársaim, a magyar adófizetőket, hogy mi következne be akkor, hogyha az ő javaslataik megvalósulnának. Például a személyi jövedelemadó tekintetében jelentős adóemelés következne be. Mindkét baloldali ellenzéki párt - talán fogalmazhatok így - javaslatai abba az irányba hatnak, hogy egyébként lényegesen több személyi jövedelemadót kellene fizetniük a magyar családoknak, egyik esetben 320 milliárd forinttal, a másik esetben 188 milliárd forinttal. Nem hiszem, hogy ezt a magyar családok túlnyomó többsége ebben az értelemben szeretné. Ez egyértelműen a nettó jövedelmek drasztikus csökkenésével járna.

A másik oldalról érdemes hozzátennünk, hogy például a Szocialista Párt javaslatai között érdeklődéssel olvastam a bemutatott javaslatok között azt, hogy ők a társaságiadó-kedvezményeket visszavennék. Ha ez így lenne, akkor pontosan azok a magyarországi közepes vállalkozások, amelyek ma a munkahelyteremtés gerincét hordozzák, amely szférában egyébként még leginkább meg tudott valósulni annak a plusz 30 ezer munkahelynek a létrejötte, amiről ebben a háromnegyed esztendőben beszélhetünk, azok a közepes vállalkozások 250 milliárd forintos veszteséget szenvednének el. Ez, azt hiszem, nem a gazdaságfejlesztés irányába ható lépés, hanem annak pontosan az ellenkező irányába hat.

Ugyancsak érdemes arról beszélnünk, hogy azt látom, vastagon fogott a ceruza ellenzéki képviselőtársaimnál azoknál a lépéseknél, amelyeket nálunk elvileg kritizálnak. Tehát miközben kétségkívül ez a költségvetés emeli például a cégautóadó-terheket, aközben azt láttam, hogy az ellenzéki képviselőtársaim által bejelentett indítványok másfélszer akkora mértékben emelnék az autósok terheit. Tehát akkor innentől kezdve azt javasolom, hogy az egyéb kritika tekintetében, ha lehet, nagyobb visszafogottság jellemezze a hozzászólásokat. Ugyanezt láttam egyébként a jövedékiadó-terhek tekintetében is.

(10.50)

Tehát lehet zöldköltségvetésről beszélni, csak akkor tisztázzuk azt, hogy annak eredményeként ugyanazok a jövedéki terhek, amelyeket mi most mérsékelten próbálunk egyébként emelni az egészségügy érdekében, ha azok az indítványok megvalósulnak, amelyekről önök beszéltek, aztán meglátom, hogy beadják-e vagy sem, de amiről beszéltek, és amelyek az alternatív költségvetési javaslatokban benne vannak, akkor a jövedékiadó-terhek az általunk javasolthoz képest másfél-kétszer akkora mértékben emelkednének.

Összességében azt látom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzéki pártok padsoraiban nincsen más javaslat, csak az, hogy térjünk vissza a 2010 előtti adórendszerhez, a 2010 előtti adószisztémához, a 2010 előtti gazdaságpolitikához. Vissza lehet térni, tisztelt képviselőtársaim, csak legyünk tisztában azzal: a 2010 előtti gazdaságpolitika és a 2010 előtti adópolitika egyszer már megbukott. Oda manőverezte Magyarországot, ahová 2008 végén kerültünk, a sereghajtók közé. (Mesterházy Attila: Most aztán az élen vagyunk!)

Azt gondolom, hogy a jövő és a jelen kihívásaira nem lehet a múlt válaszaival reagálni. Akinek csak erre futja, az valójában nem a kormányzóképességét bizonyítja, tisztelt képviselőtársaim, hanem annak éppen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Ezt kérem, hogy mindenki, aki a mai vitát figyeli, ebből a szempontból vegye figyelembe.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónokát követően az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklata következik. A frakció jelezte, hogy két előadó megosztva ismerteti majd, mindösszesen 30 perces időkeretben a frakció álláspontját.

Elsőként megadom a szót Mesterházy Attilának, az MSZP frakcióvezetőjének.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy évvel ezelőtt, az idei költségvetés vitájában Kopits György, az akkor még a valódi szerepét betöltő Költségvetési Tanács elnöke azzal zárta a felszólalását: "Hajrá Magyarország! Hajrá hitelesség!"

Ezt a mondatot úgy is lehetne folytatni, hogy a propagandával nem lehet elfedni a hozzá nem értést, a felelőtlenséget és a cinizmust. Mégis naponta ennek a kísérletnek vagyunk a szemtanúi a kormány részéről, hiszen a nyugdíjcélú megtakarítások erőszakos államosítása a Fidesz-KDNP-kormány szerint a nyugdíjak megvédését jelenti. A munkavállalók 80 százalékának adóteher-növekedése a kormány szerint nagyarányú adócsökkentés. A nemzetközi szervezetekkel szemben indított és képviselt konfliktusok sora pedig a kormány szerint a gazdasági szabadságharc jele. Amikor az elmúlt húsz év legnagyobb megszorításait tartalmazó, az elszegényedés, a leszakadás költségvetését terjesztette elő a Fidesz, akkor azt országvédelmi költségvetésnek nevezik. Cinizmus ez a javából.

A Fidesz-KDNP-kormányzat Kopits közgazdász professzor aggódó figyelmeztetéséből csak azt a következtetést vonta le, hogy nem kellenek olyan szervezetek és független, hiteles szakértők, akik aggályoskodnak, ezért gyorsan meg is szüntették az ő megbízatását, és beszántották ezt a típusú Költségvetési Tanácsot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok olyan dolog történt Magyarországon a Fidesz-KDNP kormányzása alatt, aminek a bekövetkeztére számítottunk, és számos olyan dolog is, amelyet előzetesen el sem hittünk volna. Arra, hogy az idei költségvetést gyakorlatilag másfél hónappal a hatálybalépése után már módosítani kellett, arra számítottunk, hiszen ahogyan azt korábban jeleztük, teljesen megalapozatlan várakozásokon alapult, így tarthatatlanná vált. Tarthatatlanná vált annak ellenére, hogy a kormány államosította a jövő nyugdíjasainak időskorára félretett közel 3000 milliárd forintnyi megtakarítását, és mintegy 360 milliárd forintnyi ágazati különadót szedett be. Tarthatatlanná vált, mert az igazságtalan, a társadalmi különbségeket mélyítő, a szegényeket tovább szegényítő, a jobb módúakat még gazdagabbá tevő adópolitika mellé a foglalkoztatást és a gazdasági növekedést nem ösztönző gazdaságpolitika és fegyelmezetlen költségvetés-politika társult.

Azt azonban nem gondoltuk volna, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kormánya sem más hibáiból, sem a sajátjaiból nem képes tanulni. Nem gondoltam, hogy ezt a kormányzati dilettantizmust lehet még alulmúlni. Sajnos tévedtem, mégis lehet, hiszen az előttünk fekvő 2012. évi költségvetési törvényjavaslat erre az élő példa.

Ennek a költségvetésnek a bukásához ugyanis még csak az sem kellett, hogy a Fidesz-KDNP-kormánytöbbség megszavazza és életbe lépjen, gyakorlatilag már a beterjesztését követő harmadik napon megbukott. A 300 forint körüli euróárfolyam, az országkockázati felárak 500 bázispont fölötti szintje mind azt jelzik, hogy a befektetők, az elemzők hiteltelennek tartják a Fidesz-KDNP-kormány tevékenységét, és megvalósíthatatlannak ítélik a jövő évi költségvetés számait.

Ráadásul kiderült, hogy a már benyújtott költségvetési javaslatban szereplő megtakarításokat illetően a benyújtásig nem készült intézkedési terv, a fejezeti kötetek mögött nem voltak jóváhagyott, ütemezett és számokkal alátámasztott intézkedések, a benyújtott költségvetésben szereplő megtakarításokat alátámasztó jogszabálytervezetek pedig nem készültek el. Gyakorlatilag ezt a kormányzati dilettantizmust kritizálta a Domokos László, korábbi fideszes politikus által vezetett Állami Számvevőszék is, amikor azt írja a jelentésében: "A 2012. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megalapozottságáról teljeskörűen nem lehetett véleményt mondani; egyrészt a 2012. évi bevételi előirányzat-tervezetek jelentős részét alátámasztó dokumentumok, illetve háttérszámítások hiánya, másrészt a jegyzőkönyvben rögzített és a költségvetési törvényjavaslatban megjelenő adatok eltérései miatt." Az eltérések okait ráadásul csak részben, hátterét egyáltalán nem ismeri az ÁSZ.

Figyelemre méltó, hogy a Széll Kálmánról elnevezett kormányzati megszorító csomag a 2012. évre 550 milliárd forintos megtakarítást tervezett, alátámasztottság hiányában azonban 388 milliárd forintnyi megtakarításról még részben sem tudtak véleményt mondani az ÁSZ szakemberei.

A költségvetésben törvényi előírások ellenére nem jelennek meg összefoglalva az intézkedések többéves hatásai, és nem tudtak véleményt mondani a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény és a költségvetési javaslat összhangjáról sem, mivel "a szükséges adatok, háttérszámítások nem álltak rendelkezésre". Mi ez, kérdezem, ha nem a Fidesz-kormány dilettantizmusának, szakmai alkalmatlanságának ékes bizonyítéka.

Ennek a szakmai alkalmatlanságnak köszönhető, hogy a Fidesz-kormány eljátszotta a nagy nehézségek árán helyreállított bizalmat, eltékozolta mindannak a mérhetetlen áldozatnak az eredményét, amelyet a magyar lakosság meghozott a válság legnehezebb pillanataiban. Ennek a dilettantizmusnak és cinizmusnak köszönhető, hogy mára a kormány vesztésre áll a munkahelyteremtésért folytatott küzdelemben, az államadósság elleni harcban és a versenyképesség erősítésében. A tíz év alatt egymillió új munkahely még a nemzetgazdasági tárca saját előrejelzéseiben sem köszön vissza. A tartósan gyengélkedő forint miatt az államadósság elleni harc vesztésre áll. A térség legversenyképesebb országának célkitűzése elé pedig egy friss felmérés eredményei, illetve a kormány jövő évi adótervei állítanak komoly akadályokat.

Tisztelt Országgyűlés! Egyértelmű, hogy a Fidesz dilettáns kormányzásának köszönhető, hogy a 2012. évi költségvetés az elszegényedés, a leszakadás éve lesz Magyarországon, és a magyar embereknek, családoknak brutális megszorítások sorozatára kell felkészülniük. A benyújtott költségvetés társadalmilag elfogadhatatlan, megdöbbentően dilettáns, teljesen érzéketlen a 3,7 millió szegény ember iránt, sőt, már a középosztály helyzete iránt is érzéketlen. Kizárólag a magas jövedelműek viszonylag szűk rétegének kedvez, ráadásul makrogazdasági szempontból teljességgel megalapozatlan. Ez a költségvetés az elszegényedés költségvetése.

Ennek okait hat pontban szeretném összefoglalni.

1. A költségvetés 1,5 százalékos GDP-emelkedéssel számol, amely komoly visszalépés a meghirdetett 4-6 százalékos, és a valójában a kormány által várt 3-3,5 százalékos növekedéshez képest. Eljutottunk oda, hogy a gazdasági növekedés helyett már a visszaesés lehetőségéről is kell beszélnünk. A reális előrejelzés ugyan a mínusz 1,5 százalék és a plusz 1 százalék közötti tartományban lehet. Figyelembe véve az eddig megismert gazdaságpolitikai lépéseket, nem zárható ki, hogy a magyar gazdaság recesszióba süllyed a következő évben.

2. A munkahelyteremtés helyett növekvő munkanélküliség várható. A korábbi ígérettel szemben, amely szerint négy év alatt 300 vagy 400 ezer új munkahelyet teremtenének, a költségvetési terv gyakorlatilag a munkanélküliségi ráta stagnálásával számol, azaz 2012 végéig nem remélnek áttörést ezen a területen. A munkahelyteremtés fő eszközének a közmunkák elterjesztését látják, ami viszont nem segíti a valós munkahelyteremtést.

(11.00)

Az adóemelések miatt a minimálbér nominálértékének szinten tartásához is legalább 10 százalékos minimálbér-emelésre lenne szükség. Ugyanakkor ilyen mértékű emelés úgy megdrágítja a kis- és középvállalkozói körben a foglalkoztatást, hogy a minimálbér másfélszeresére emelkedő járulékfizetési kötelezettséggel és az egészségügyi járulék 1,5 százalékpontos emelésével együtt ez tömeges csődöket, ezáltal pedig növekvő munkanélküliséget jelent, éppen a legkritikusabb helyzetű térségekben és gazdasági ágazatokban.

3. Az adócsökkentés helyett jelentős adóemeléseket köszönhetünk a Fidesz-kormánynak, a hiánycélt ugyanis adóemelésekkel akarja betartani a kormány. Az áfaemelés a legkritikusabb. Azon túl, hogy az EU-ban nálunk lesz a legmagasabb áfa, felpörgeti az inflációt, és ösztönzi a fekete- és szürkegazdaságot. Az adójóváírás és a félszuperbruttó kivezetése durván átrendezi a jövedelmi viszonyokat, nagyjából 300 milliárd forinttal emeli az átlagosnál kevesebbet keresők adóterheit, és ezt odaadja az ennél többet keresőknek. Az inflációt is figyelembe véve jelentős reálkereset-csökkenés következik be a teljes gazdaságban és a bérbefagyasztás miatt kitüntetetten a közszférában is.

4. A kormány társadalmi konfliktusokat is gerjeszt az elszegényedés költségvetésével. A magas szinten beragadó munkanélküliség, tetézve a felpörgő inflációval, azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak kétharmadát érintő újabb nominális keresetcsökkenés a családokat a fogyasztás további visszafogására kényszeríti majd. Tovább fog nőni a létminimum alatt élők száma, nőni fog a mélyszegénység, és egyre több, ma még középosztálybeli család kerül a szegénység küszöbére.

5. A költségvetési megszorításokkal 750 milliárd forinttal kevesebb jut jövőre a szociális, az egészségügyi, az oktatási és a kulturális célokra is.

6. A jövő évi költségvetés bevételtúlsúlyos, mert adó- és járulékemelésekre épít. Az állam jövőre minden megtermelt 100 forintból 48-at elvon a gazdaságtól, vagyis a jövő évi költségvetésben az állami elvonás mértéke jelentősen nő.

A hatályos konvergenciaprogramhoz képest 2012-ben több mint 900, a későbbi években több mint 1400 milliárd forintos kiigazítás válik szükségessé. Jövőre kilenc adó emelésére kerül sor, amelyek együttes hatása 2012-ben mintegy 700 milliárd forint, 2013-tól pedig mintegy 1200-1400 milliárd forint lesz. Önmagában még az itt feltételezett adóemelési csomag sem teremt azonban lehetőséget a konvergenciaprogram keretein belül a válságadók megszüntetésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés felvet néhány egyszerű, mindenképpen megválaszolandó kérdést. Nevezetesen: hogyan lehet az, hogy miközben a Fidesz-kormány a gazdaság talpra állításáról, adócsökkentésről, a gazdasági növekedés beindításáról beszél, addig a Fidesz kormányzásának már a második naptári éve fog fizetéscsökkentéssel kezdődni a társadalom négyötödénél? Hogyan lehetséges, hogy a tavaly és idén még ha nem is kiugró mértékben növekvő GDP a foglalkoztatottak túlnyomó többsége számára kevesebb keresetet jelent, és még a pénze is sokkal kevesebbet ér az infláció miatt? Hogyan lehetséges, hogy az emelkedő járulékért cserébe rosszabb színvonalú ellátást és kevesebb szolgáltatást kapnak a magyar emberek? Biztos vagyok benne, hogy nem ők végzik rosszabbul a munkájukat, ezért nem ezt érdemelnék, a Fidesz-KDNP-kormánytól viszont csak ez kapták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt állította erről a javaslatról Matolcsy György, az előkészítésért felelős nemzetgazdasági tárca vezetője, hogy ez a költségvetés egy országvédelmi költségvetés, a 2012. évről pedig azt, hogy az elrugaszkodás éve lesz. Csak remélni tudom, hogy itt valami félreértés van, és Matolcsy György nem erről a javaslatról beszélt. Ez a törvényjavaslat ugyanis az elmúlt húsz év legnagyobb megszorításait tartalmazza, amelyek a társadalom legelesettebb csoportjait terhelik, a társadalmi különbségeket mélyítik, a gazdasági versenyképességet gyengítik, a foglalkoztatást és ezzel együtt a beruházásokat pedig nem ösztönzik. Ezt országvédelmi költségvetésnek nevezni merő cinizmus. Tények alapján mondható, hogy éppen az önök felelőtlenségétől és dilettantizmusától kellene megvédeni az országot. Elrugaszkodni pedig ettől a javaslattól kellene, mégpedig jó messzire, nem 2012-ben, hanem most, különben 2012 ugyan az elrugaszkodás éve lesz, de az elrugaszkodást a mélybe zuhanás és a leszakadás fogja követni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem az országvédelem és az elrugaszkodás költségvetése, hanem a leszakadás és az elszegényedés költségvetése. (Babák Mihály: Azt ti már megcsináltátok!) Életveszélyes, mert a túlzott önbizalomtól, optimizmustól és dilettantizmustól kártyavárként omolhat össze, ha valami nem a kormány számításainak megfelelően alakul.

Önök több millió ember pénzét, jövőjét, megtakarításait, egzisztenciáját teszik kockára. A ki nem használt növekedési potenciállal, alacsony foglalkoztatással, magas adósságszinttel, a modernizáció elmaradásával, a gazdasági és a jogszabályi környezet bizonytalanságával és kiszámíthatatlanságával Magyarország nem a térség legsikeresebb, hanem a legsérülékenyebb országává vált.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt a költségvetést józan ésszel és felelősséggel nem lehet támogatni. Ha önök, tisztelt kormánypárti képviselők, mégis megszavazzák, annak két oka lehet: vagy a feltétlen lojalitás, vagy a cinizmus. Mindkettő elfogadhatatlan. Én mégis a lelkiismeretükre apellálok. Még van idő arra, hogy a Fidesz újragondolja a javaslatait, még van idő arra, hogy ha nem is az MSZP, de legalább a jobboldali közgazdászok javaslatait megfogadva módosítsák a büdzsét. Nem késő fenntarthatóbbá, igazságosabbá, stabilabbá tenni ezt a javaslatot, mert ebben a formájában ez a költségvetés minden idők legnagyobb megszorításait hozó és egyben legfelelőtlenebb költségvetési törvényjavaslata.

Arra kérjük tehát a kormányzati többséget, hogy vonja vissza ezt a költségvetést. Ha mégsem, akkor teljesen természetesen az imént felsorolt okok miatt a Magyar Szocialista Párt nem fogja támogatni ezt a költségvetést.

Tisztelt Országgyűlés! Nem szabad elfelejteni, van más út. Az MSZP ilyen más utat, felelős költségvetést és felelős gazdaságpolitikát javasolt, amelynek a középpontjában a munkahelyteremtés áll, amire Magyarországnak a legnagyobb szüksége lenne ezekben az időkben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Volt erre egypár év!)

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Szekeres Imre képviselő úr a helyéről folytatja. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki a tegnapi adóvitán is részt vett és a mai költségvetési vitát is megtiszteli jelenlétével, az tapasztalhatja, hogy mindkét kérdésben egy nagyon sajátos ellentmondás alakult ki. Ez gyakorlatilag ma már úgy néz ki, mint egy Forsyte Saga, egy tévéfilmsorozat, hogy van egy beterjesztés, tegnap az adótörvények, ma a költségvetés, van egy miniszteri expozé, ami attól ellentétes, és van egy kormánypárti felszólalás, amely pedig ezt a harmadikat is megcáfolóan egészen más indokokkal és egészen más tényekről beszél.

De azt gondolom, hogy a közvélemény megérdemli, hogy nagyon pontos információkat kapjon, ezért szeretném egyszer és mindenkorra tisztázni, mivel dokumentálható és az interneten megtekinthető, a Szocialista Párt módosító javaslatait tegnap este beadta a Házszabálynak megfelelően, és ebben a módosító javaslatban összességében 173 milliárd forint adócsökkentésre tett javaslatot.

Ez az adócsökkentés egyrészt áll természetesen bizonyos adótételek emeléséből, mások csökkentéséből, és hogy ne legyen félreértés, szemben azzal, amit Rogán képviselőtársam mondott, valószínűleg nem olvasta el a módosítót, vagy nem figyelmesen, ebben szó sincs arról, hogy a magyar családok személyi jövedelemadó-terheit növelné a módosító javaslat.

Arról van szó, hogy a bruttó 5 millió forint felett keresőknél, havi 400 ezer forint felett keresőknél az 5 millió forint utáni részre állítja vissza a 2010-ben már alkalmazott második kulcsot, mint ahogy a másik tételben is, a nagy megtakarításokra és nem a kis megtakarításokra állítja vissza azt az adóterhelést, amely 2010-ben volt. A vállalatok esetében sem történik más, mint az egyébként semmilyen munkahelyteremtéssel, semmilyen beruházási kedvezménnyel nem járó és következménnyel nem járó társaságiadó-csökkentést állítja vissza a 2010-es szintre.

Ezzel szemben a másik oldalon megtartja, sőt, növeli az adómentes sávot, amely minden, 240 ezer forintnál kevesebbet kereső ember számára valódi adócsökkentést jelent; kipótolja azoknak az embereknek a családi adókedvezményét, akik azt nem tudják igénybe venni, mert nincs olyan magas jövedelmük; nemhogy növeli, hanem csökkenti a társadalombiztosítási járulékokat, és minden olyan adóemelést az általános forgalmi adó emelésétől kezdve a legkülönbözőbb kisebb tételekig szükségtelenné és indokolatlanná tesz.

(11.10)

Tehát szeretném világossá tenni, hogy a szocialista képviselőcsoport adótörvényekre vonatkozó módosító javaslata 173 milliárd forint adócsökkentést jelent, terhelést csak a nagyon magas jövedelműeknél és meghatározott ügyekben valósít meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen fontos kérdés, hogy a költségvetésben szereplő és a miniszteri expozéban elhangzott vélemények és álláspontok, valamint a tények milyen viszonyban vannak azzal, hogy ez a költségvetés megvalósítható-e vagy sem. Aki figyelmesen követte Matolcsy miniszter úr expozéját, az két nagyon kiemelt és nagyon fontos tényre alapozta ezt a megalapozottságot, utalva már a 2011-es tapasztalatokra. Az egyik az volt, hogy a magasabb jövedelműeknél bekövetkezett adócsökkentés milyen nagy fogyasztásnövekedést és ezáltal gazdasági növekedést okozott Magyarországon. Az a helyzet, hogy ez nem igaz. Ha valaki megnézi az adatokat, a számokat, az megállapítja, hogy semmi ilyen következménye nem volt a magas jövedelműeknek adott adócsökkentésnek. A másik tétele, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása pedig biztosította a költségvetés egyensúlyát, és fogja biztosítani az idén is, a legveszélyesebb kijelentés, amit egy, nevezzük így, pénzügyekért felelős miniszter tehet. Merthogy ezek a bevételek jövőre és az azt követő évben már nem lesznek. Ebből kifolyólag ezek a bevételek hiányozni fognak.

Ezért mondják a szakemberek azt, hogy a magyar költségvetés hiánya, ha levesszük belőle az adott évben az egyszeri bevételt, ami jövőre nem lesz, és a kiadásokat, amelyek az idén vannak, de jövőre nem lesznek, ez az úgynevezett letisztított hiány Magyarországon nem 3 százalék, amiről ő beszélt, hanem 5-6 százalék között van. Most arról nem is beszélek, amiről miniszter úr megfeledkezett, hogy amikor azok az emberek nyugdíjba mennek, akiknek megtakarításaik voltak, azt a nyugdíjat nekik a társadalombiztosítási kasszából kell majd kifizetni. Akkor ez egyébként egy jelentős hiányt fog okozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom tehát, hogy ez a két érv, ami a miniszteri expozéban elhangzott, teljesen megalapozatlan. Egyébként a miniszter úr a kormány nevében tett megoldási javaslatot is. A megoldási javaslatot összefoglalóan úgy lehet minősíteni, hogy mind a munkavállalók szociális biztonságát csökkenteni kívánja a kormány, mind a ma már nyugdíjban lévőkét, és olyan irracionális feltételeket támaszt nagyon sok millió ember számára, hogy életkörülményeit, munkalehetőségeit, adott esetben kényszerfoglalkoztatást is figyelembe véve sokkal kedvezőtlenebbül élhetnek, mint ma. Hivatkozásként Ázsiát említette meg a miniszter úr, hogy azt a modellt szeretnék követni. Miniszter úr itt, ebben a Házban azt indokolta meg, hogy egy nagyon konzervatív gazdaságpolitikát egy ázsiai autokrata állami gazdasági irányítással együtt tart kívánatosnak Magyarország számára.

Szeretném megkérdezni a fideszes és KDNP-s képviselőket, hogy ők is így gondolják-e. Valóban önök is úgy gondolják, hogy az a megoldás, hogy úgy építjük le azt a társadalmi ellátórendszert, amely jól-rosszul, de működik Magyarországon, úgy vonjuk meg a nyugdíjakat, úgy vonjuk meg a munkavállalói jogokat, hogy teljesen kiszolgáltatottá válnak az emberek, és ebből majd hatalmas megtakarítások lesznek?

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez teljesen megalapozatlan és teljesen komolytalan gazdaságpolitika, ebből kifolyólag az a költségvetés, ami ezen alapul, rendkívül ingatag. És nemcsak hogy ingatag, rendkívül komoly veszélyekkel fog járni. Azt gondolom tehát, és szeretném teljesen világossá tenni, hogy egy ilyen helyzetben ma Magyarországot olyan forró tőke finanszírozza, amely azért jön Magyarországra, mert itt az átlagosnál magasabb kamatra tehet szert, mert kockázatosabb országnak tartják Magyarországot, mint bármelyik másikat. Márpedig az ilyen természetű hitelezés, ilyen természetű finanszírozás bármikor, bármelyik pillanatban meginoghat, és Magyarország az önök szándékaitól egyébként nyilván teljesen függetlenül, ezt készséggel elismerem, olyan kockázatos helyzetbe kerülhet, ahonnan nagyon nehéz lesz újra kivergődnie.

Éppen ebből a szempontból rendkívül álságosnak tartom az államadósság lefaragásáról szóló szólamokat. 1 százalékponttal nem csökkent az államadósság. Azt, amit önök átvettek, megnövelték, majd visszacsökkentették arra a szintre. De szeretném világossá tenni, hogy a 75 százalékos államadóssági szint Európában ma, a mai körülmények között teljes mértékig elfogadható. Vajon mi az ok, ami miatt a Fidesz-KDNP-kormány ezt tűzi zászlajára? Vajon mi az a gazdaságpolitikai koncepció, ami miatt ezt ilyen módon fel akarja erősíteni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen világos a modell, ha nincs gazdasági növekedés, ha reménytelen a fogyasztást úgy növelni, hogy abból gazdasági növekedés legyen, akkor nem marad más az önök szemléletében az állam számára lehetőségként, mint az összehúzódás. Összehúzódás abban is, hogy kevesebb pénzt használok fel a gazdaságban, kisebb hitelekre adok lehetőséget, és összehúzódás abban az értelemben is, hogy megpróbálják a kiadásokat - egyébként vagy sikeresen vagy nem, meglátjuk az év végi adatokból már 2011-re vonatkozóan - csökkenteni. Nincs itt most Szijjártó képviselő úr, én is neki szeretném föltenni a kérdést, hogy mi ez, ha nem megszorítás. Én nem keresnék rá más szavakat, nem tudok rá más megfogalmazást. Ha valaki csökkenti az állami kiadásokat, ha valaki csökkenti a gazdaság számára rendelkezésre álló hiteleket, azt a magyar nyelvben megszorításnak nevezik. Ráadásul olyannak, amely egyébként nem teszi fenntartható gazdasági pályára Magyarországot, olyannak, amelynek nincs pozitív kimenete, amelyben nem jobban és hatékonyabban működnek utána az emberek számára fontos ellátórendszerek, amelyek nem okoznak beruházást, amelyek nem teremtenek új munkahelyeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megalapozatlan és rendkívül kockázatos az, ami a miniszteri expozéban ismételten elhangzott, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokra kívánja alapozni a költségvetés hiánycsökkentését a kormány. Szeretném megkérdezni, hol, melyik soron szerepel ez a költségvetésben. Milyen számmal szerepel ez a költségvetésben? Milyen mértékig szerepel ez a költségvetésben? Hol a pénz? Merthogy az önök által beterjesztett költségvetésben erre vonatkozóan egy árva szám, egy árva indoklás sem szerepel. Merthogy ezt a pénzt egyébként már fölhasználták, ebből a pénzből vették meg a MOL részvényeit, ami részvények formájában van az Államkincstárban, mert ebből a pénzből már az idén 530 milliárd forintot egyrészt elhasználtak nyugdíjkifizetésre, másrészt elhasználtak folyó kiadásokra. Még egyszer kérdezem, az az indoklás, hogy ebből a pénzből fedezik a hiányt, ami csak egyszeri bevétel, hol szerepel a költségvetésben. Hogy lehet tehát arra hivatkozni több száz milliárdos tételben, egy nagyon komoly nagyságrendben egy nagyon komoly expozéban, ami nem is szerepel a költségvetésben? Át fogják írni a költségvetést?

Tisztelt Képviselőtársaim! Vagy mondok egy másik példát: a közoktatást. Mert nem csupán arról van szó, hogy az adórendszer nem hoz, nem jól terheli, nem igazságos, nem csupán arról van szó, hogy a munkahelyteremtés helyett, az azt ösztönző járulékcsökkentés helyett adókat emelnek a gazdasági szférában, hanem arról is van szó, hogy ami pénzt el akarnak költeni, azt hogyan és milyen hatékonysággal költik el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a közoktatásra forintra ugyanannyit terveznek, mint 2011-ben, aminek a reálértéke nyilván kevesebb. De ebben a beterjesztett költségvetésben egy árva szám nincs arra vonatkozóan, hogy annak az új köznevelési törvénynek a pénzügyi feltételeit, amit önök meg fognak szavazni, hogyan biztosítják. Ebben a költségvetésben egy sor nincs arról, hogy hogyan biztosítják annak a közoktatási államosítási folyamatnak a pénzügyi feltételeit, amelyet egyébként önök meg fognak valósítani. Milyen költségvetés ez? Ebben a költségvetésben semmilyen megoldási javaslat nincs arra, hogy az Egészségbiztosítási Alapból, a költségvetésnek az egészségügyre fordított pénzeiből milyen formában, milyen módon fogják az egészségügyi ellátást érdemben biztosítani.

Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a konkrétumok, amelyek mind kiolvashatók a számokból, amelyek a konkrétumok alapján kiolvashatók, és az önök nyilatkozatai teljes mértékig szembemennek egymással. És ez igaz az élet más területére is. Kérem, meg kell nézni a költségvetést. Önök beszéltek a rend megteremtéséről? Nézzék meg a rendőrség költségvetését! Nézzék meg! Mire lesz, és mire ad majd ez lehetőséget?

(11.20)

Vagy hogy talán a korábbi szakterületemre is hivatkozzak, a honvédségnél, amit már Nyikos elnök úr is érintett, tisztelt képviselőtársaim, az a költségvetési kiadáscsökkentés, amelyet önök az idén és jövőre végigvisznek, megkérdőjelezi azt, hogy hosszú távon működőképes és fenntartható marad-e a Magyar Honvédség, hiszen 327 milliárd helyett 218 milliárddal számolnak. Elképesztő nagyságrendbeli csökkenés és nem csak ezen a területen. Ezek után joggal lehet megkérdezni, hogy valóban megalapozott-e ez a költségvetés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan összefüggő módosító javaslatot adunk be, nem decemberben - ja, nincs itt Rogán képviselő úr, sajnálom, hogy elment -, hanem természetesen a Házszabálynak megfelelően jövő hét szerdán, amikor az általános vita lezárul, mert ennek akkor van az ideje, amelyben mind a 173 milliárd forint adócsökkentés, mind a 412,4 milliárd forint költségvetési kiadás átcsoportosításával teljesíthető lesz a költségvetési hiánycél 2,5 százaléka, és teljesíthető lesz azoknak a társadalmi és fontos szociális és gazdasági céloknak az elérése, ami Magyarországnak egy megalapozottabb és egy tisztességesebb költségvetést adhat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a vezérszónoki felszólalásokat. Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok benne, hogy a kormányoldal meg fogja fontolni a szocialisták beadandó módosító indítványait. A bizottsági üléseken és itt, a plénumon is beszélni fogunk róla, de attól nem tudunk eltekinteni, hogy milyen költségvetési pozíciót kaptunk a múltból a szocialisták által. Egy költségvetési tervezést sok minden meghatároz, de elsősorban az, hogy mire kell építenie. Nem tudunk sajnos eltekinteni attól a költségvetési rajthelyzettől, amit a szocialista kormányzás nyolc éve jelent. Erről még hosszasan fogok beszélni. És nyilvánvalóan nem tekinthetünk el attól a külgazdasági, nemzetközi környezettől, amely a magyar gazdaságot az Európai Unión belül és a világgazdaságban körbeveszi. Azt is mondhatnám mindkettő miatt, hogy nagyon szűk a kormány mozgástere.

De elsősorban a múltunk miatt szűk a kormány mozgástere. Ennek a költségvetésnek van egy olyan tétele, tisztelt Mesterházy Attila képviselő úr és Szekeres képviselő úr, amit önök írtak. Mi csak átvettük önöktől ezt a tételt, mert nem tudunk vele mit tenni, át kellett vennünk a tételt. Ez egy 1100 milliárdos tétel, amit az önök által felhalmozott államadósság kamattörlesztésére vagyunk kénytelenek fordítani. Azt is mondhatnám, hogy ezt tekinthetjük egyfajta szocialista rátának, amely ezt a költségvetést terheli. Ha ez a ráta nem lenne a magyar költségvetésben, amely - megjegyzem - egy akkora tétel, amit az egészségügyre egy évben kell fordítanunk, akkor nagyságrendekkel lenne kisebb a gondunk.

A szocialisták mellett persze a gondunkat tetézi az a külgazdasági környezet is, amire ez a költségvetés épít. Azt látjuk, és ezek egyszerűen olyan sajnálatos tények, amelyeket nem lehet nem tudomásul venni, hogy egyfajta nagyon nagy bizonytalanság, a vártnál nagyobb bizonytalanság övezi az Európai Uniót és az egész világgazdaságot. Ha ez a vártnál nagyobb bizonytalanság számunkra érzékelhető, akkor először is felvetődik számunkra a kérdés, hogy azt a víziót, amit egy kormányprogramban megfogalmaztunk négy évre, kell-e korrigálnunk, fel kell-e adnunk, valamilyen más irányban kell-e elindulnunk. Erre a mi egyértelmű válaszunk az, hogy nem, sőt, ezek a nehézségek, amelyek előttünk tornyosulnak, még inkább elkötelezettekké kell hogy tegyenek minket abban, hogy a kormányprogramban meghatározott céljainkat megvalósítsuk.

Ebben a kormányprogramban mi arra szövetkeztünk, hogy egyfajta korszakváltást fogunk megteremteni Magyarországon, átszabjuk és újraszabjuk Magyarországot. Mindannyian tudjuk azt, hogy az a rendszer, amely Magyarországon létrejött a rendszerváltás óta, mára berozsdásodott, minden nagy rendszer átalakításra szorul, és az egész állami gazdálkodás is átalakításra szorul. (Dr. Józsa István: A szociális népszavazás majd eldönti.) A minden év költségvetése nyilvánvalóan egy eszköz arra, hogy ezekkel a céljainkkal szembesüljünk, és ezeknek a céloknak a megvalósítását megkíséreljük.

2010-ben amit tenni tudtunk, amikor átvettük a kormányrudat, az mindössze annyi, de ez egy óriási eredmény, hogy a pénzügyi összeomlástól megmentettük az országot. A szocialista kormányzás 2008 októberében már a pénzügyi összeomlás szélére vitte az országot. Ez az az októberi hónap, amikor az államcsőd közvetlenül megérinti Magyarországot, amikor először találkozik a szocialista kormány azzal, hogy a nagy kamatfelár ellenére - Szekeres képviselő úr beszélt ezekről -, amit az államadósság finanszírozása kapcsán Magyarország kénytelen nyújtani a hitelezőinek, minden nagy felár ellenére sem jegyezték le a magyar államkötvényeket. Na, ekkor józanodtak ki önök, tettek is lépéseket már a Bajnai-kormány irányába, hogy ebben a lehetetlen gazdaságpolitikában, amit addig folytattak, egy korrekciót tegyenek, de ennek ellenére - és egyébként ezt én elismerem, amit akkor tettek - mi azzal szembesültünk, hogy ha 2010 közepén nem nyúlunk bele a költségvetés folyamataiba, akkor egy teljesen lehetetlen 7 százalékos államháztartási hiánnyal kellett volna kalkulálnunk. Rendkívüli intézkedésekkel ezt 4,2 százalékra sikerült akkor csökkentenünk. Ezt én eredménynek tekintem.

Aztán 2011-ben elkezdtük azt a fajta átalakítást, amiről már beszéltem, és folyatni is fogjuk látványosan az elkövetkezendő hónapokban, ami az ország átszabását és újrafogalmazását jelenti. Ennek az alaptörvény ad keretet, és nyilvánvalóan azok a sarkalatos és a nagy rendszereket átalakító törvények adnak majd konkrét tartalmat, amelyeket már részben meghoztunk, és az elkövetkezendő időszakban ősszel, a tél folyamán meg fogunk hozni.

2012-ben arra vállalkozhatunk, hogy attól a bajban lévő országcsoporttól, amely az Európai Unió országai közül jól körvonalazható, elrugaszkodjunk. Magyarország ne kerüljön be ebbe az országcsoportba. Itt Görögországra, Portugáliára, Írországra, Spanyolországra és esetleg Olaszországra lehet gondolni.

A költségvetés makroszámai alapján azt biztosan állíthatjuk, hogy azon két európai uniós tagország között leszünk, ha teljesítjük a költségvetésünket és ezeket a számokat, amely két ország csökkenteni tudta az államadósságát. Ha az államháztartási hiány szempontjából vizsgáljuk az európai uniós tagországok költségvetését vagy költségvetési törekvéseit, akkor is a legkevesebb hiánnyal dolgozó országok egyharmadához tartozunk. Az elhatározott célunk, hogy az államháztartási hiányt 2,5 százalékra szorítjuk.

Miért egy fontos cél ez? Mert minden elemzésünk azt mutatja, hogy 2,8 százaléknyi hiány esetén 2,8 százaléknyi hiány alatt csökkenteni tudjuk az államadósságot, 2,8 százalék hiány fölött az államadósságunk tovább nőne, ami számunkra egy tarthatatlan folyamat. Nem igaz az, hogy nem tanultunk az elődeinktől. Valaki itt, Mesterházy Attila mondta, hogy Orbán Viktor semmiből sem tanul. Hát Orbán Viktor elsősorban önöktől tanul, amikor nem folytatja azt a lehetetlen gazdaságpolitikát, amelynek egy markáns eleme volt, nyakló nélkül vegyünk fel hiteleket és haladjunk a boldog jövő felé, mert valaki ezeket mindig meg fogja finanszírozni. Ez a boldog világ elmúlott. Ez az út számunkra nem járható. Nincs, aki megfinanszírozza Magyarországnak ezeket a hiteleit, ezért ezeket a hiteleket csökkentenünk kell.

Tehát egy kisebb államháztartási hiánnyal és perspektivikusan jóval kisebb államadóssággal kell kalkulálnunk. És itt értünk is el eredményeket. Ezt önök is tudják. 82 százalékos volt az a magyar államadósság, tehát a legfelsőbb szintje GDP-arányosan, amit megörököltünk önöktől. A költségvetés tervezete pedig azzal számol, hogy 2012 év végére ez 72 százalék lesz. (Göndör István: 82! - Dr. Józsa István: MOL-részvény!) Ez már 10 százalékpontnyi javulás. Persze, vannak ebben egyszer és megismételhetetlen tételek, amelyekre Szekeres képviselő úr is utalt, amikor a magánnyugdíjpénztárak pénzét visszatereltük az államháztartás rendszerébe. Ez egyben hiánycsökkentésre is alkalmat adott számunkra.

(11.30)

Azt látjuk, hogy az a nemzetközi környezet, amit nem tudunk nem figyelembe venni, nemcsak hogy bizonytalan, egy olyan Európai Uniónak vagyunk mi tagjai, amely Európai Uniót érdekellentétek szabdalnak, és azt is látjuk, hogy ez a rendszer mintha döntésképtelen lenne, ezért azzal is kalkulálnunk kell, hogy hosszabb távon, és sajnos az a fajta bizonytalanság, ami ezt a rendszert körbeveszi, a magyar költségvetés pozícióit és a magyar gazdaság pozícióit is bizonytalanságban tartja és nehezíti.

Azt is látjuk, hogy a hosszú távú növekedési várakozásokat minden ország lefelé korrigálja. Németország, amely ország az első számú exportpiacunk, idén még 2,7 százalék növekedést kalkulált, jövőre Berlinben jó, ha ennek felével kalkulálnak. Mi itt Budapesten - ezt többször elmondtam a parlamentben - teljesíthetünk nagyon jól, gondolhatjuk azt, hogy jól teljesítünk, de ha Berlinben negatív folyamatok vannak, az biztos, hogy kihatással lesz Magyarországra is. Tehát nyilvánvalóan ezt a lassulást, a növekedések visszakorrigálását nem lehetett nem figyelembe venni. Utalok itt a Számvevőszék elnökére, a magyar kormány akkor követte volna el a legnagyobb hibát, ha egyszer ahhoz a középtávú prognózishoz, amit felvázolt magának, úgy tartja magát, hogy a nemzetközi várakozások pedig pontosan az ellenkezőjét diktálják. A magyar kormány ezzel szembenézett, ezért a magyar kormány is csökkentette a növekedési várakozásait.

Aztán egy újabb gond - és ez is a szocialisták örökségével függ össze -, hogy sajnos mi ennek az európai közösségnek hiteltelen szereplői vagyunk, egy olyan hiteltelen szereplő, akinek rossz a híre. Amióta az Európai Unió tagjai vagyunk - azóta önök kormányoztak, leszámítva a kormányváltás időszakát -, végig túlzottdeficit-eljárás alatt voltunk. Ez azt jelenti, hogy soha egyetlen költségvetési évben sem tudtuk tartani azokat a költségvetési főszámokat, amiket az Európai Unióval leegyeztettünk. Ezért vagyunk hiteltelenek, az Európai Unióban úgy tekintenek ránk, mint akikre számítani nem lehet, amikor egy európai gazdaság közös építéséről gondolkodunk. Ez a hiteltelenségünk, ez a múltunkból adódó hiteltelenségünk a mai kormány mozgásterét nyilvánvalóan szűkíti. És az is kétségtelen, és erről is beszélhetünk nyíltan, hogy részben a hiteltelenségünk okán, részben a meghozott döntések okán, amik azért kellettek, hogy egyszerűen talpon maradjunk - és itt a bankadóról, a rendkívüli adókról beszélhetek, vagy akár a végtörlesztések kapcsán meghozott intézkedéseinkről beszélek -, ezek bizonyos gazdasági szereplőket ma Magyarországon elbizonytalanítanak és óvatosságra késztetnek. Ilyennek gondolom elsősorban a bankvilágot. Amikor tehát Orbán Viktor azt mondja, hogy az egy dolog, hogy ma Magyarországnak milyen bankrendszere van, nekünk egy jobbra, egy jó bankrendszerre van szükségünk, akkor ezt is látjuk, hogy ez a bankvilág ma bizonytalan helyzetben van, és ez a bizonytalan bankrendszer, a hitelezéseit visszafogó bankrendszer nyilvánvalóan nehezíti a magyar költségvetési várakozások teljesülését.

A nemzetközi szűk mozgástér és a szocialista nehéz örökség okán mi az, amivel 2012-ben a költségvetés tervezése során kalkulálnunk lehetett? Az egyik, és ez a legfőbb - ezt újra kiemelem -, hogy 2,5 százalék hiányra tervezzük a 2012. évi költségvetést. Azt mondtam önöknek, hogy ez azért fontos, mert mindenáron az államadósság csökkentését akarjuk elérni, ez pedig 2,8 százalék fölötti belső hiánnyal működő költségvetés esetén nem lenne tartható.

Valamit kezdenünk kell azzal, hogy tartósan ne kelljen 1100 milliárdot csak kamatkiadásokra fordítanunk. Ez a GDP 3,8 százaléka. Majdnem a 4 százaléka, Szekeres képviselő úr - ez az önök öröksége. Ha ezzel nem kéne bajlódnunk, akkor ma mosolyogva tudnánk költségvetést alkotni, és önnek abban igaza van, hogy ezt nagyon drága hitelekkel és magas kamattal tudjuk csak finanszírozni. De ha ez az ország egy más arcát mutatja, mint amit önök mutattak a pénzügyi világnak, az Európai Uniónak, nem leszünk már hiteltelenek, mint ahogy az önök időszakában voltunk, akkor nyilvánvalóan ez a kamatfelár is szűkülni fog. Mi mindenáron erre fogunk törekedni.

Egyébként ha nem kellene ezt az adósságtörlesztést teljesítenünk, ezt az 1100 milliárdot valami jó tündér kivenné ebből a rendszerből, akkor azt mondhatnám önöknek, hogy enélkül az elsődleges egyenlege a költségvetésnek pozitív; de erről ne is beszéljünk, ne is álmodozzunk, mert évtizedekig ez az istentelen hitelteher kísérni és nyomorítani fogja a mindenkori magyar költségvetést, a magyar családokat és a magyar vállalkozásokat. Nekünk elhatározott célunk, hogy ezt szűkítsük. Ezt a januárban életbe lépő alaptörvény is rögzíti, és ez egyébként garancia arra, hogy az a lehetetlen költségvetési politika, az a költségvetési ámokfutás, amit önök folytattak, az ebben az országban a továbbiakban folytatható nem lesz.

A másik fontos szám, amit meg kell említenünk, ami a költségvetés tervezése során előttünk volt, az a 4,2 százalékos infláció. Ahogy elhangzott, mi is tudjuk jól, bár ne kéne ezzel kalkulálnunk, hogy ez a gazdaság szereplőit zavarja, és csak csekély vigasz arra, hogy a költségvetés pozícióit valamelyest rontja, de az érdemi érvelésem, hogy a gazdaság szereplőit zavarja. Nyilvánvalóan arra kell törekednünk, hogy ezt az inflációs célt teljesíteni tudjuk, hogy az infláció ne legyen ennél nagyobb. Elsősorban persze az áfaemelés, az a 2 százalékos általános forgalmiadó-növelés az, amire rákényszerültünk, ami még mindig kevesebb, mint amivel más európai országok kísérleteznek, de ennek kétségtelenül van egy inflációnövelő hatása.

1,5 százalékos növekedéssel kalkulálunk. Azt mondtam, hogy kénytelenek vagyunk tudomásul venni azokat a világgazdasági realitásokat, ami abban nyilvánul meg, hogy a növekedési várakozásokat mindenki csökkenti. Németország példáját hoztam, felsorolhatnám önöknek az igazi versenytársainkat, a kelet-közép-európai országokat is. Minden országra igaz az, hogy a növekedési várakozásaikat a válság hatására visszavették.

És azt is tudjuk, hogy nagyon sokat kell dolgoznunk azért és jól teljesítenünk azért, hogy ez az 1,5 százalékos növekedés tartható legyen. Mi is ismerjük azokat a prognózisokat, azokat a becsléseket, amelyek csak fél százalék növekedéssel kalkulálnak a magyar gazdaság esetében, a még pesszimistábbak stagnálásról beszélnek. A szocialisták negatív növekedést is el tudnak képzelni. A mi gondolkodásunkban is minden szcenárió ott van, mert tudjuk jól, hogy ez a várakozás, ez az 1,5-es várakozás bizonytalanságot takar, de mi azt gondoljuk, hogy ez teljesíthető.

A háztartások fogyasztása minimális, 0,2 százalékos növekedéssel kalkulál, ugyanennyi csökkenéssel kalkulál a közösségi fogyasztás. Állóeszköz-felhalmozás, beruházások: 3,2 százalék növekedéssel kalkulálunk és a foglalkoztatás 1 százalékos növekedésével.

Mik ezek után a makroszámok után azok a célok, amiket mi fontosnak tartunk, amit a költségvetés teljesítésével megvalósítani akarunk?

Először nyilvánvalóan az adópolitikáról kell beszélnünk, erről az elhatározott egykulcsos adóról, amit önök, tisztelt szocialista képviselők, oly sokat kritizálnak, bár megjegyzem, Közép-Kelet-Európában a versenytársaink is általában ezt alkalmazzák. (Dr. Józsa István: Belerokkan a nép!) Nekünk elhatározott szándékunk, hogy ezt végigvisszük. A 2012-es költségvetés is ezt demonstrálja az önök számára. Mi azt gondoljuk, hogy ez az az adórendszer, ami munkára ösztönöz, a teljesítményt értékeli és a gyermekvállalást is elismeri. Az adópolitika kapcsán persze nagyon jól tudjuk, hogy kénytelenek vagyunk azzal kalkulálni, hogy fogyasztási adókat és jövedéki adókat növelünk. Nyilvánvalóan ez az adóemelés feltétele, ha úgy tetszik, záloga annak, hogy a jövedelmi adókat pedig tovább tudjuk szűkíteni.

Mi azt gondoljuk, hogy ez az adópolitika eredményt hoz, hisz az élet bebizonyította számunkra, hogy az az adópolitika, amit önök követtek, az nemhogy eredményt, az a csődöt hozta el. Ehhez képest mi joggal kalkulálunk azzal, hogy egy más adópolitika eredményes lehet a mi számunkra.

A második cél, amit meg kívánok említeni, és ez még az adópolitikával jócskán összefügg, ez az adóadminisztrációval összefüggő kérdés, hogy igyekszünk azokat a visszaélési lehetőségeket bezárni az adótörvényekben, amelyek következménye az, hogy 600 milliárdnyi adó, aminek be kellene jönni a költségvetésbe, nem folyik be.

(11.40)

Nem tudom, hogy erre képesek leszünk-e, de az biztos, hogy a szabályok átalakításával, adóellenőrzéssel és mindenfajta ellenőrzéssel biztos, hogy egy nagyobb adóbevételi terv teljesíthető.

Fontos célnak tekintem, amit egyébként talán önök se vitatnak, hogy egy átlátható nyugdíjkasszát hozunk létre. A nyugdíjkérdések kapcsán persze lehet a részletekben vita közöttünk, tehát az ellenzék és köztünk, de hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, minthogy a költségvetésnek egy nagyon nagy alrendszere a nyugdíjrendszer, az kiszámíthatóan működjön, az oda befolyó járulékokból nyugdíjakat fizessünk, és az eddig onnan fizetett tételek, aminek semmi köze a nyugdíjhoz, más költségvetési sorokról legyenek finanszírozva, ennek a racionalitását, azt gondolom, önök is elismerik. És ilyen típusú lépéseket teszünk az átláthatóság irányába, a kezelhetőség irányába az egészségügyi kassza tekintetében.

Magyarországon, ha az egészségügyi kasszát összemérem más nyugat-európai országgal, akkor azt mondhatom, hogy nem költünk túl sokat egészségügyre, sőt, talán kevesebbet, mint az európai országok. Megjegyzem, a kevesebből is kevesebbet költünk, de az egészségkasszán belül vannak olyan tételek, ahol indokolatlanul és elfogadhatatlanul sokat költünk, ilyen például a gyógyszerkassza. Ezért a 2012-es költségvetésnek az a célja, hogy az egészségügyi kasszát a nyugdíjkasszához hasonlóan elkezdi zárttá tenni, elindul ezen a folyamaton. Én azt gondolom, hogy ez egy értékelhető és fontos törekvés.

És az ötödik cél, amit megemlítek, ami kapcsán a szocialistáktól nagyon sok kritikát kapunk, és ez számomra érthetetlen, ez pedig az, hogy munkát akarunk adni az embereknek. (Dr. Józsa István: Ne csak akarjátok, hanem csináljátok!) Mi is tudjuk azt, hogy amikor tíz évre meghirdettük a kormányprogramban azt, hogy 1 millióval több munkahelyet szeretnénk létrehozni itt az országban, mint amennyivel önök rendelkeztek, mint amennyit önök örökül hagytak számunkra, tudtuk jól, hogy ez egy merész vállalkozás. Nem is arra gondoltunk, hogy a magyar kormány fog 1 millió munkahelyet létrehozni (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hazugság volt!), hanem majd a gazdaság hozza létre ezeket a munkahelyeket.

A gazdaság ma olyan állapotban van, a mondandóm elején ezzel indítottam, hogy milyen állapotban van, a kormány azonban nem ülhet tétlenül. És van egy másik öröksége is az önök költségvetési politikájának, az államadósság, a rendkívül nagy államadósság mellett, az 1100 milliárd kamatkifizetés mellett, amit én egyfajta szocialista rátaként jellemeztem, ami ezt a költségvetést terheli, a másik legtragikusabb szám és mutató, ami a költségvetés számai mögött ott van, hogy 590 ezer embert soroltak önök tartósan, másfél évtizeden keresztül a társadalom peremére, 28 500 forintnyi segéllyel kifizetve. És velük szemben egy elvárást fogalmaztak meg, hogy lehetőleg maradjanak otthon, és hagyják békén önöket, hagyják békén az államigazgatást. Ez a rendszer nem tartható tovább. Ezek az emberek egyrészt többet érdemelnek, ezek az emberek dolgozni akarnának, és ameddig a piac munkahelyeket nem teremt, mi értékként tekintjük azt, hogy kimozdítjuk őket a lakóhelyükről, hogy ezek az emberek felöltöznek, meg fognak borotválkozni, és el fognak menni a munkahelyükre - reményeink szerint 200 ezer ember a jövő évben.

A Start-munkaprogram keretében, amit igazán csak ősszel indítottunk, idén már 20 ezer embernek adtunk munkát. 20 ezer ember nem 28 ezer forintnyi segélyt kap, hanem 2012-ben majd 48 ezernyi nettó jövedelmet kap. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Elég kevés!) Tudom, hogy ez nem sok, de a 28 ezerhez képest nagyon sok. És azt is tudom, mert én ismerem ezeket az embereket, ezeket az élethelyzeteket az Ormánságban, mert nem Budapesten sorakoznak ezek az emberek, hanem mondjuk, az Ormánságban meg Északkelet-Magyarországon, hogy ezek az emberek értékelik is a kormánynak ezt a fajta törekvését, amivel munkához juttatjuk őket.

És akkor, amikor a piac majd már generál munkahelyeket és termel munkahelyeket, az egy más rajthelyzet lesz ezeknek a százezreknek ahhoz, hogy piaci munkahelyeket foglaljanak el, mint ha a munkanélküliség világából, a segélyezés világából kellene rajtolniuk ezekre a munkahelyekre.

Tehát ez az öt cél, amit a költségvetés 2012-ben megcéloz. Érdemes néhány szót váltani arról, hogy mi az állam szerepvállalása ebben a költségvetésben, mert valójában ez az, ami minden kritika tárgya, hogy ez az állam, ez a kormány másként viselkedik, mint talán más európai országok államai, és aztán egészen másként viselkedik, mint a szocialisták állama vagy a szocialisták kormánya. Igen, mi azt gondoljuk (Dr. Józsa István: A szegényektől veszitek el a pénzt.), hogy a piacgazdasági intézményrendszer ezekben a válságos időszakokban nemcsak a szereplőknek valamifajta együttműködési kerete, hanem ez a piacgazdasági intézményrendszer az állami szerepvállalás közvetítésének is egy eszköze, és ezzel mi erőteljesen élünk. Erőteljesen élünk akkor, amikor rendkívüli adókat vetünk ki bizonyos gazdasági szektorokra, és erőteljesen élünk akkor is, amikor az állam a tegnapi múltját meghazudtolva mindent megtesz azért, hogy mondjuk, konkrét munkahelyeket létesítsen 200 ezer embernek a 2012-es költségvetésben. Ez az az új állami szerepvállalás, ami oly sokszor érthetetlenséget vált ki.

De az államra az is jellemző, hogy a saját területén, az állami bürokrácia területén 2012-ben egy erőteljes visszavonulást fog megvalósítani. Azokra az állami alkalmazottakra vonatkozóan, akik az állam rendszerében holnaptól kezdve nem találnak egzisztenciát, igyekszünk megteremteni annak a feltételeit, hogy a piacgazdaság más területén, a magángazdaságban hasznosíthassák a tudásukat; itt a karrierhíd programra utalok, egész pontosan arra, hogy ha egy ilyen embert, munkavállalót alkalmaznak a normál piac szereplői, a járulékfizetés 50 százaléka erejéig egy évig könnyebbséget élveznek. Nem lesz az állami szférában nettó bérnövekedés, beszerzési stop és egyéb nehézségek terhelik az állam világát, de ez egy más szemléletet is jelent, más állami szerepvállalást jelent. Az állam lemond bizonyos erőforrásokról azért, hogy a piac szereplőit, a gazdaság egyéb szereplőit helyzetbe hozza.

Ha azt nézzük, hogy a költségvetés különböző területein az idei évhez képest milyen forráselmozdulások vannak, akkor minden negatív riogatás ellenére azt kell mondanom, hogy nagyon sok területet tudunk felsorolni önöknek, ahol az adott terület mégis több forrással fog rendelkezni, mint amivel rendelkezett a 2011. évben. Igaz, hogy amikor ezeket a számokat én most felsorolom önöknek, akkor azt is hozzáteszem teljesen korrektül, hogy ezekbe a számokba mi azokat a fejlesztéseket, beruházásokat is belevettük az adott ágazatban, amit elsősorban európai uniós forrásokból, mintegy 1500 milliárd forintból fogunk finanszírozni. Jó, de hát azt senki nem várhatja el tőlünk, hogy amikor ezeket a rendkívül nagy rendszereket, közoktatás, egészségügy, önkormányzat, átalakítjuk - ez vár ránk itt az ősz folyamán -, a működésükre ugyanannyit fordítsunk. Tehát a működésükre egy új szerkezetben nyilvánvalóan kevesebbet akarunk költeni, de az ott megjelenő újérték-beruházásokon keresztül az ágazatok összességében többletforrásokhoz jutnak, és azt reméljük, hogy az új szerkezet egy működőképesebb szerkezet lesz.

Közigazgatás korszerűsítése: 101,5 százalék; egészségügy: 104 százalék, az idei számokkal összevetve; oktatás: 106 százalék; közbiztonság: 105,8 százalék; gazdaságfejlesztés, nagyon fontos: 127 százalék. Tehát nagyságrendekkel több forrást kívánunk erre a területre koncentrálni. Felzárkóztatás: 137 százalék. Hozzáteszem: persze, a Start-munkaprogram forrásai vannak itt, de ezek rendkívül fontos fejlemények azok számára, mondom, akik 15 éven keresztül a kertkapujukat se hagyták el, és holnap munkahelyre fognak járni.

Hogyan jellemezhető összességében ez a költségvetés, ami az önök asztalán van? Én azt gondolom, hogy ez egy kiszámítható és stabilitást ígérő költségvetés, még akkor is, hogyha a nagy rendszerek átalakítása és a bizonytalan gazdasági környezet, ami körbeveszi az országot, óvatosságra int minket. Ebben a 2012-es költségvetésben a Széll Kálmán-terv törekvéseinek, ami persze kiadásszűkítést jelent és a költségvetés kiadási oldalának újragondolását vetítette előre, bizonyos eredményei már megjelennek. Itt a nyugdíjkasszára utalok elsősorban.

Látszik, hogy amiatt, hogy itt egy feladatalapú költségvetés van, a tervezés logikája egy kicsit más volt, mint az előzőek. Ez még Szekeres képviselő urat is nehéz helyzetbe hozta, aki egyébként egy rutinos költségvetés-olvasó, és hosszú ideje gyakorolja ezt a műfajt; de ennek a tervezési gondolkodásnak a másságát én értéknek tekintem.

(11.50)

Ami a legfontosabb: ez biztonságot adó költségvetés, 300 milliárd forintnyi tartalék van ebben a költségvetésben. Ha a költségvetés nagy számait említeném önnek - ez a mai vita során még el sem hangzott -, azzal kalkulálunk, hogy jövőre a magyar GDP 29 111 milliárd, most csak a nagyságrendet mondom, ebből a bevételi főösszeg, a költségvetés bevételi főösszege 13 950 milliárd, a kiadási főösszeg 14 527 milliárd, és 576 milliárdnyi hiányt terveztünk. 576 milliárdnyi hiány és mellette ott van 300, más számításokat alapul véve több mint 300 milliárdnyi tartalék. Én azt gondolom, hogy ez egy soha nem látott biztonsági tartalékot jelent a 2012-es év költségvetése során.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés minden kockázatát számba véve és látva mégis azt gondoljuk, hogy ez a költségvetés teljesíthető, meg is fogunk tenni mindent azért, hogy teljesítsük, mert ennek a költségvetésnek a teljesítése hozza meg számunkra azt a pillanatot, hogy az európai veszélyzónából, amibe önök lavíroztak minket, elkormányozzuk ezt az országot, és egy tartós növekedési pályára állítsuk majdan középtávon ezt az országot.

Köszönöm a figyelmüket. A KDNP támogatja a benyújtott költségvetést. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy frakciójuk álláspontját három előadó megosztva ismerteti az összesen 30 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Vona Gábor frakcióvezető-helyettes úrnak, aki felszólalását az emelvényen tartja meg. Parancsoljon, elnök úr!

VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés vitája mindig az Országgyűlés ünnepe - most mégis egy gyászszertartásra jöttünk ide. Mondták már azt többen, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz, teszi ezt a kormány úgy, hogy a költségvetés, amelyet benyújtott, Magyarországnak mindkét lábát levágja, kivérezteti, és aztán csodálkozik, hogy visszazuhan, hogy mégsem rugaszkodik el.

Hogy valami jót is mondjak így egyből induláskor, nyugodtan mondhatom azt, hogy a Fidesz-kormány által készített költségvetések közül ez sikerült eddig a legjobban. Értem ez alatt azt, hogy ennyire élethűen, ennyire meztelenre vetkőztetve még soha nem mutatták meg valódi szándékaikat, mondhatnám úgy is, hogy ennyire tökéletes gipszlenyomatát még soha nem adták az önök társadalompolitikájának.

Elhangoztak már különféle nemzetközi összehasonlítások, hogy ez most Távol-Kelet, ez Európa motorja, esetleg Szlovénia, én is megpróbálnám elhelyezni az önök költségvetésének teljesülése esetén Magyarországot ebben a nemzetközi dimenziórendszerben. Amennyiben ez a költségvetés elfogadásra kerül és megvalósul, akkor Magyarországon svéd állami elvonási szint fog párosulni egy amerikai adószigorral egy etióp piacon. Úgyhogy... (Balla György: Hangos nevetés!) Igen, akinek nincs humorérzéke, az nyilvánvalóan nem tud vele mit kezdeni... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Önök se nevetnek! - Derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

A költségvetésről azt mondta Szijjártó Péter, hogy nem öncél, ez volt Szijjártó Péter felszólalásának egyedül egy értékelhető mondata, mert valóban nem öncél a költségvetés. Viszont arra nem adott választ Szijjártó Péter képviselőtársunk, hogy amennyiben ez a költségvetés nem öncél, akkor valójában milyen célt szolgál ez a költségvetés. Én röviden a felszólalásomban ezt szeretném megtalálni, ezt szeretném érzékeltetni, egyértelműsíteni, megpróbálok olvasni a számok mögött vagy a számok között.

Abban egyetértünk, hogy a mozgástér szűk, ez már számtalanszor elhangzott, itt Hargitai képviselőtársunk is beszélt arról, beszélt a külső körülményekről. Mindenki elfogadja, hogy valóban nagyon nehéz időszakát éli a világgazdaság, talán még a szocialisták is elfogadják Hargitai úrnak a másik indokát, hogy egy nagyon nehéz örökséget vett át ez a kormány, azt hiszem, hogy ezt is elég nehéz volna vitatni. Van azonban a szűk mozgástérnek, a költségvetés tervezéséhez szűk mozgástérnek további oka is vagy további okai is, amelyekről szemérmesen hallgat a kormány.

Az egyik ilyen az, hogy amikor önök megnyerték a választásokat, egyes információk szerint a hiánycél elszabadításával kívánták kezelni a magyar gazdaságot. Kiment Orbán Viktor, aztán kapott Barrosótól egy-két kokit, egy-két sallert, és önöknek változtatniuk kellett a gazdaságpolitikájukon, most pedig úgy csinálnak, mint akik szükségből erényt kovácsolnak, akik a hiánycél elszabadítására akarták építeni a gazdaságpolitikájukat, most úgy tüntetik föl saját magukat, mint akik itt az államadósság hatalmas, szinte már erőszakos, erőltetett szolgálatának mindig is nagy hívei voltak.

Miért van erre szükség? Mi ez az indok? Mi az, ami ezt szolgálja? De még mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, hogy miért van az önök költségvetése mögött ez az államadóssággal kapcsolatos elképesztő, a társadalmat veszélyeztető törlesztési szándék, azért még hadd mondjak egy másik okot is a szűk mozgástér mellett, erről aztán végképp hallgatnak, ez pedig a saját gazdaságpolitikai hibáik. Másfél év után azt is ki kell mondani, hogy nem csupán az előző kormány öröksége, hanem az önök gazdaságpolitikája is odavezetett, hogy most ilyen szűk a mozgástere ennek a költségvetésnek, ráadásul ez az, amin lehetne változtatni, mert az örökségen, a külső környezeten, Barroso kokiján nem lehet változtatni, de ezen, az önök gazdaságpolitikai hibáin igenis lehetne.

Akkor térjünk rá a valódi kérdésre, hogy tényleg mi állhat az önök költségvetési politikája mögött. Állhat-e e mögött a költségvetési tervezet mögött értékelhető gazdaságpolitikai megfontolás? Minden kommunikációs igyekezetük ellenére, bár tényleg Szijjártó Péter a csillagokat is ideinvitálta az Országgyűlés plenáris ülésére, minden kommunikációs igyekezet ellenére ez nem indokolható gazdaságélénkítéssel vagy gazdaságpolitikai megfontolásokkal, ugyanis ezekből a költségvetési sorokból sem a gazdasági fellendülés, sem értelmes, értékelhető munkahelyek teremtése, a foglalkoztatásnak az érdemi javítása, sem pedig a belső fogyasztás élénkítése nem olvasható ki.

Tartalmazhat-e ez a költségvetés, ha már gazdaságpolitikai megfontolásokat nem is, de legfeljebb értékelhető társadalompolitikai megfontolásokat? Itt megint azt kell mondjam, hogy minden kommunikációs igyekezet és küzdelem ellenére, amelyet a kormány megkísérel, nem olvasható ki semmilyen értékelhető társadalompolitikai igyekezet, értékelhetetlen viszont igen. Ugyanis akármennyire is próbálnánk ennek az ellenkezőjét állítani, ez a költségvetés megszorításokból áll, és ami a társadalompolitikai vetületét illetően a legsúlyosabb üzenet, hogy utolsó csapást kíván mérni a magyar középosztályra. Az egészséges társadalmi struktúra nyilvánvalóan egy széles középosztályt igényelne, ebben talán minden egyes frakció egyetért, de ez a költségvetés ennek az igénynek teljes mértékben az arculcsapása. Ezzel a költségvetéssel széles középosztályt teremteni nem lehet.

Mi olvasható ki akkor ebből a költségvetésből? Mi akkor a célja, az önök által nem ismertetett célja ennek a költségvetésnek? Hogyha nekünk kellett volna mottót találni ehhez a költségvetéshez, az önök költségvetéséhez, vagy önöknek őszintén kellett volna mottót adniuk ehhez a költségvetéshez, akkor nyugodtan lehetett volna azt írni, azt a mondatot a költségvetés elejére, hogy nem vagyunk képesek az ország társadalmi-gazdasági problémáit megoldani, de legalább a saját hatalmunkat megőrizzük. Ez valójában az önök költségvetésének a valódi szándéka, ez az a cél, ami valójában e mögött a költségvetés mögött található. Tehát bármilyen furcsán is hangzik, bármilyen szörnyen is hangzik, pártpolitikai, hatalomtechnikai megfontolások állnak az önök költségvetése mögött.

Ehhez az önök szempontjából egyébként három dologra van szükség, három dologra van szükségük ahhoz, hogy a hatalmukat megőrizzék, és hozzáteszem: ebből a szempontból értékelve a költségvetésben ez abszolút szerepel, a költségvetés ebből a szempontból alkalmas ennek a célnak az elérésére.

Az első dolog, amire szükségük van: szükség van egy nagyon szűk, egymilliós nyertes rétegre, a gazdagok kormányának stabil hatalmi bázisára. A költségvetésnek a különféle sorai ezt valóban lehetővé teszik, és ebből a szempontból érthető meg az egykulcsos adóhoz való beteges ragaszkodás vagy pedig a végtörlesztéseknek - akár említhetném - a tehetősebbeket helyzetbe hozó megoldási javaslata.

A másik dolog, ami ehhez szükséges: kilencmilliónyi vesztes, akiknek az alapvető életfunkciók minimumát, annak is csak a szükséges részét és azt is csak infúzión kívánják ebben a költségvetésben biztosítani, és ebből a szempontból érthető meg Lázár Jánosnak az az elhíresült mondata, nyilatkozata, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Ezzel a társadalmi bázissal az önök célja csupán az, hogy maradjanak lehetőleg távol, a legtávolabb a politikát.

Itt jön a harmadik dolog, amire az önök szempontjából szüksége van ennek a költségvetésnek: ez az államadósságnak az erőszakos, erőltetett törlesztése, már-már egyfajta költségvetési terrorizmusnak a biztosítása. Miközben többször is elismerték már azt, hogy amennyiben a kamatterheket levonjuk a költségvetésből, akkor a költségvetésnek az egyenlege pozitív, és amikor Európában már nem Görögország államadósságának újratárgyalása kerül szóba, hiszen ez szinte közhely, hanem már más országok, köztük Olaszország, Franciaország helyzete is szóba kerül, akkor önök ördögtől való dolognak tartják azt, amikor a Jobbik fölveti, hogy miért nem próbálunk meg ennek az államadósság-terhünknek a kapcsán valamifajta újrapozicionálást, újratárgyalást elérni. Nem megtagadni a visszafizetését, de legalább moratóriumot kérni vagy átütemezést, és ezáltal a költségvetési tervezéshez sokkal szélesebb mozgásteret találni.

(12.00)

Önök erről még hallani sem akarnak. Miért nem akarnak hallani? És itt jön az igazi lényeg, hiszen az államadósság ilyen mértékű törlesztését, amit önök folytatnak, ésszerű gazdasági, társadalompolitikai, de továbbmegyek, nemzetközi gazdasági elvárásokat illető igények nem támasztják alá. Nem tudok mást mondani, mint hogy az önök e mögött álló célja nem lehet más, mint hogy egyfajta jó fiú arcát kívánják mutatni a nagyvilágnak, Európának, és ezáltal kísérlik meg és próbálják elérni, hogy a nemzetközi háttérhatalmak - amelyek az államadósság-törlesztésen keresztül fogva tartják Magyarországot - félretekintsenek akkor, amikor önök a latin-amerikai típusú politikájukat alkotmányi, társadalmi és gazdasági értelemben végrehajtják. Önök valójában nem az országért politizálnak, és nem az ország érdekében születik meg ez a költségvetés, amelynek a legvitathatóbb pontja ez az erőltetett államadósság-szolgálat, hanem saját magukért, a saját hatalmukért, és ez egyértelműen megszorítás. Szijjártó Péter már nincs itt, de ha lehet, én is beszállnék abba a szemantikai vitába, ami az ő mondata körül kialakult: ez egyértelműen megszorítás. Ha erről a költségvetésről bármit is mondani lehet, akkor az biztos, hogy ez egy megszorító csomag. Kérem az Országgyűlést, hogy erről többet ne vitatkozzunk, mert értelmetlen, és a magyar közvéleménynek a lebecsülése is, amikor ezt megpróbáljuk nem megszorításként beállítani.

A másik dolog, amit el kell mondani róla, hogy egy puskaporos hordó, amelyre égő fáklyaként kívánják Magyarországot feltenni. Ebből egyértelműen társadalmi robbanásveszély alakulhat ki Magyarországon. S ezt Rogán képviselőtársunk még közvetve el is ismerte, amikor néhány perccel ezelőtt azt a kifejezést használta itt, hogy önök ezzel a költségvetéssel megkísérelik a lehetetlent. Hát igen, megkísérelik a lehetetlent, hazardíroznak itt most Magyarország sorsával. Kérem önöket, hogy ne hazardírozzanak, ne kíséreljük meg a lehetetlent, hanem kíséreljük meg a lehetségest. Ez legyen a költségvetés fő motívuma!

Annyit tudok mondani a Jobbik nevében, hogy ez a költségvetés elfogadhatatlan, mert egy elfogadhatatlan és nemzetvesztő politikának a gipszlenyomata. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Rozgonyi Ernő képviselő úr folytatja, aki mondanivalóját a helyéről ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

ROZGONYI ERNŐ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011. évi költségvetés tárgyalása során önök azt adták elő, hogy az egy expanzív költségvetés, amelyik beindítja majd a magyar gazdaságot, felélénkíti a piacokat, a belső piacot is, a keresletet a belső termékek iránt, azaz elindítja az országot egy gazdasági növekedési pályán. Már akkor megmondtuk, a legvalószínűbb az, hogy a hiánycélt mindenáron teljesíteni fogják, mert úgy látszik, azt kötelezővé tették az önök számára, tehát azt mindenképpen meg fogják csinálni. Valószínűleg meg is csinálják valahogy, egy csomó évközi intézkedéssel ezt valahogy össze lehet hozni. Hozzáteszem, hogy az évközi intézkedések is az úgynevezett megszorítások körébe tartoznak, hiszen nem vagyunk varázslók, a pénzt valahonnan elő kell kotorni, illetőleg a kiadásokat le kell faragni.

A jelenlegi tervezet pedig úgy aposztrofálja magát, hogy ez az elrugaszkodás, az euróválságtól való elrugaszkodásnak a költségvetése. Szijjártó képviselőtársam - aki úgy látszik, megunta a dolgokat, és hazament - azt említve, hogy mennyire elrugaszkodásról van szó, hasonlatként trambulinról is beszélt. Nos, kérem tisztelettel, ne felejtsék el, hogy a trambulinról akármekkorát rugaszkodunk is el, utána törvényszerűen mindig lefelé esünk. S óriási szerencse az, ha a medencében víz van. Úgyhogy ezt az elrugaszkodási példát én nagyon gyengének tartom, különösen akkor, ha úgy van megalapozva, mint ez a költségvetés. Itt részben a régi betegségekkel találkozunk: a bevételek általában túlzott mértékben vannak figyelembe véve, és igen kétes, hogy bejönnek vagy nem jönnek be - mint ahogy az a 2011. évi költségvetésnél is volt -, ugyanakkor a kiadásokat természetes módon a minimumra faragva állították be, és azt mondják, hogy van egy 300 milliárdos tartalék, az mindenre elég, az minden problémát meg fog oldani.

Azt is mondják, hogy élénkülni fog a beruházási piac, óriási beruházások lesznek. De ha az ember megkaparja egy kicsit, hogy miről is van szó, akkor arról olvasunk, hogy 2012-ben is a nagy autóipari cégek kapacitásnövelése tovább folytatódik, emiatt az egész állóeszköz-felhasználás növekedése önök szerint legalább 3,2 százalék körül fog alakulni. De az anyag további részeiben is tulajdonképpen arra épül az önök egész gazdaságfilozófiája, gazdaságnövelési filozófiája, hogy be kell engedni a külföldi tőkét, a külföldi tőke majd beindítja ezt a gazdaságot, és csodákat fog művelni. Kérem szépen, ezzel ugyanazt csinálják, amit huszonegy éve csinálunk, amit huszonegy éve minden eddigi magyar kormány az Antalléktól kezdve csinált. Ennek a végeredménye itt van ma az orrunk előtt, abban élünk.

Nem az adórendszer az oka annak, hogy ma ilyen állapotok uralkodnak itt, kérem tisztelettel! Hanem az a folyamat, amit az Antallék elindítottak, amit a Hornék folytattak, és utána minden kormány erre építette az egész gazdaságpolitikáját. Tessék egyszer végre tudomásul venni, hogy ha Magyarországra idegen tőke jön be, és csak arra építünk egy gazdaságpolitikát, akkor egy gyarmati állapotot konzerválunk. Egyre mélyebben fogunk belesüllyedni a gyarmati állapotba, mert a külföldi tőke nem altruista tőke, ezt tessék már egyszer végre tudomásul venni, nem jótékonykodni jönnek ide. A tőke természetéből adódóan azért jönnek ide, hogy minél jobban kizsigereljék ezt az országot és ennek az országnak valamennyi lakosát. Ezt tessék már végre tudomásul venni, mert a tőke ilyen, ha tetszik, ha nem!

Mi következik ebből? Bejönnek, alkalmaznak néhány embert, jóval kevesebbet, mint amennyit a hazai ipar és a hazai mezőgazdaság talpra állítása foglalkoztatni tudna, éhbérért foglalkoztatják őket, nem vagy csak alig vesznek részt a társadalmi közös költségek fedezetére nyújtandó különböző hozzájárulásokkal - adóval, s a többi -, és minden extraprofittal együtt kialakult nyereségtömeget kiviszik az országból. Nem veszik észre, hogy ez egy pénzszivattyú? Ugyanolyan pénzszivattyú, mint az adósságállomány és annak a törlesztése meg kamatterhe! Hogy lehet ezt nem észrevenni?

Mit akarok én ezzel mondani? Azt akarom ezzel mondani, hogy ha egyáltalán létezik egy olyan gazdaságpolitika a mai körülmények között, amelyik ezt az országot valóban el tudja indítani, valóban ki tudja vezetni a jelenlegi tetszhalotti állapotból, akkor az az, hogy a magyar államnak - mert az tette tönkre - minden eszközzel és minden erővel a magyar vállalkozásokat kellene támogatnia. (Taps a Jobbik soraiban.) Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy azokat a területeket, amelyekben jók vagyunk, amelyekben jobbak vagyunk másoknál, mindenáron fejleszteni kellene. Mire gondolok? Alapvetően és elsősorban arra, hogy vissza kell szerezni vagy helyre kell állítani a magyar élelmiszeripart, és ez természetes módon magával vonja a mezőgazdaság talpra állítását. Ezzel kellene foglalkozni, és utána jöhet sok minden más. De ezzel kellene foglalkozni elsősorban, mert ezt az országot egyedül ez tudja úgy kihúzni, hogy úgy növekedjen a GDP, hogy annak hozadéka is legyen a költségvetés szempontjából. Mert abból a GDP-ből, amit a multi termel, egy fillér hozadéka sincs önöknek. Ezt egyszer meg kellene érteni! Igen, hallom, erre azt mondják, hogy ez protekcionizmus. No de hát, kérem tisztelettel, ez az ország huszonegy éve azért fizet a külföldi nagytőkésnek, hogy méltóztasson idejönni, garantálja neki, hogy itt alacsony bérű, mégis viszonylag képzett munkaerőt kap, ingyen készít neki infrastruktúrát, és utána adómentességet biztosít neki egy-kettő-négy-hat-tíz évre, ki tudja, mennyire - át se lehet tekinteni a dolgokat.

(12.10)

Tessék egyszer összeadni ezeket az összegeket, és utána mondja nekem valaki a szemembe azt a volt kormányon lévők közül bárki, hogy nem volt pénz arra, hogy a magyar ipart és a magyar mezőgazdaságot támogatni tudjuk megfelelő módon. Nem igaz! Önök egész egyszerűen végrehajtották azt a globalizmus urai által diktált folyamatot, amit végre akarnak hajtatni az egész világon mindenhol, de azt kell mondanom, hogy ennyire szolgai módon azt senki nem volt hajlandó tudomásul venni, mint a tisztelt eddigi magyar kormányok. Ezt az utat akarják önök folytatni? És az nem protekcionizmus, hogy pénzért hozom be a külföldi tőkést, és elengedek neki tartozásokat, ingyen adok neki dolgokat? De az protekcionizmus, hogyha esetleg biztosítok olyan hitelfeltételeket embereknek, hogy dolgozói munkaközösségeket, gyárakat hozzanak létre, hogy úgy alakuljanak át, hogy nem adom el, mint például az egész cukoripart, hanem visszaszerzem és működtetem?

Higgyék el egyébként, az élelmiszeripar és a mezőgazdasági termelés, kérem szépen, valamikor aranynál többet fog érni! Azt akarják, hogy Magyarországon legyen éhínség? Egy olyan országban, amelyik 25 millió embert el tudna tartani? Hogy lehet emellett úgy elmenni, mintha a világon se lenne? Miért nem mernek maguk ebben a tekintetben fellépni, ha kell, az Európai Unióval szemben? Mert egyébként azt szokták mondani, hogy ó, az Európai Unióval kitűnően állunk, állandóan csak pénzt kapunk tőlük, jóval többet, mint amennyit befizetünk. Kérem, vegyék elő egyszer a plajbászt, és írják már össze, hogy eddig mi mit fizettünk be az Európai Uniónak, és milyen károkat okozott nekünk a mezőgazdaságban, egyéb dolgokban, a tőke szabad áramlása című süket szövegben. Mennyi kárt okozott nekünk az, hogy az Európai Unió előírt nekünk dolgokat! Ha ezt össze tetszik adni, akkor megdöbbenve megállapíthatják azt, hogy még 20 év múlva is nettó befizetők leszünk. Ez valami elképesztő dolog, hogy ezt nem akarják tudomásul venni! Vagy nem merik tudomásul venni? Azt akarják, hogy végképp beleragadjunk a sárba? Azt akarják, hogy itt mindenki egy gyarmatosított ország utolsó senkije legyen?

Próbálják már meg egyszer a dolgokat a lényegüknél megfogni, és vegyék tudomásul, amelyik ország nem termel, amelyik országnak nem a saját ipara és a saját mezőgazdasága termel, az tönkremegy, halálra van ítélve! Nem bedolgozóknak kell lenni a magyaroknak, hanem amit egyáltalán lehetséges önállóan megvalósítani, azt meg kell valósítani. A magyar államnak kutya kötelessége, hogy ezt támogassa, mert ezt a magyar állam tette tönkre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Jobbik képviselőcsoportjának harmadik vezérszónoka Nyikos László képviselő úr, aki mondanivalóját az emelvényről folytatja.

Parancsoljon, elnök úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Matolcsy miniszter úr az expozéjában azt mondta, hogy a jó költségvetés alapja egy jó gazdaságpolitika. Ezzel én egyetértek, sok más egyébbel nem, arról már beszéltem és még fogunk is. Ez a költségvetés többek között azért nem jó, mert a talapzatát képező gazdaságpolitika sem jó; nem jó teoretikusan, és nem jó praktikusan. Elméletileg azért nem jó, mert a gazdaságpolitikai rendszerből kiemel egy elemet, ebből a kontextusból egy elemet, és a többi elemre alig van tekintettel. Szinte fetisizálja az államháztartás hiányát, illetve az államadósság nagyságát, azt a klasszikus neoliberális szempontot, és nincs tekintettel olyan szintén fontos gazdaságpolitikai szempontokra, mint a foglalkoztatás, az életszínvonal, az ökológia és más gazdaságpolitikai kérdések. Én az önök gazdaságpolitikájának ezt az archimedesi pontnak mondható talapzatát fogom itt röviden bírálni, mert azt gondolom, hogy ha ez kimozdítható erről a pontról, akkor az egész gazdaságpolitika újraértékelendő.

Kérem szépen, az államadósság visszafizethetetlen. Ezt nem én mondom, ezt a szakirodalom egyértelműen állítja, sőt egy olyan szaktekintély, tőzsdeguru, mint Soros György. Visszafizethetetlen, ezen szerintem értelmetlen a vitát folytatni, akár axiómaként is lehet kezelni. Hozzáteszik azonban, hogy kinőhető az államadósság, én 20 éve ezt hallom. Amikor a rendszerváltás idején volt módom konzultálni, beszélgetni magas rangú nemzeti banki vezetőkkel, akkor mindig azzal vigasztaltak, hogy nem baj, kinőhető, mert egy törtről van szó, amelyiknek a nevezőjében van a GDP, a számlálójában van az adósság, és ha az adósság nem nő, vagy nem nő olyan ütemben, mint a nevező, a GDP, akkor csökken a ráta, csökken a hányados. De nem csökken a hányados sajnos, hiszen amint a számokból tudjuk, a központi költségvetés 2011. évi várható bruttó államadóssága megközelíti a 20 000 milliárd forintot. Sajnos nőtt, nőni fog ebben az esztendőben is, azért, mert az adósság szerkezete olyan, hogy a 40 százaléka deviza, és az árfolyamok mennek fölfelé, romlik a forint árfolyama, akkor bizony nő az államadósság is, anélkül, hogy újabb hiteleket vettünk volna fel.

Azt, hogy nem nőhető ki, itt egy nagyon praktikus példával fogom igazolni. Megkérdeztem a miniszter urat, hogy az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba, amit a kormány április táján hozott létre, és itt a parlament is foglalkozott vele, mert hiszen ebbe az alapba lehet befizetni adókedvezménnyel adományokat - szóval, mennyi pénz van ebben az alapban? Október 7-ei dátummal 132 millió forint. Most tessék a 132 millió forintot a 20 000 milliárdhoz viszonyítani, látjuk, hogy csepp a tengerben, ezred százalékban sem fejezhető ki. Minden tiszteletem a győri kanonok úré, aki ezt a nemes gondolatot megfogalmazta, de látható, hogy ilyen módszerekkel ez nem megy, ebben a kormány sem hisz, és önök sem, kedves kormánypárti képviselőtársaim, önök sem hisznek ebben, hiába hajtogatják imamalomként az államadósság-csökkentés fő elvét, hiszen összesen 7, azaz hét kormánytag és 8 országgyűlési képviselő tett ebbe több-kevesebb adományt. Ha önök hinnének abban, hogy az államadósság csökkenthető, adja Isten, nullára redukálható, akkor nem nyolcan, illetve heten tettek volna itt adományokat.

Ha már most sem el nem tüntethető, sem ki nem nőhető, nem nőhető ki, mert a GDP meg nem növekszik, 1,5 százalékos GDP-növekedést terveztek erre az esztendőre, ez a felső határa annak, amit a szakma valószínűsít, tehát annak is kicsi az esélye, hogy az 1,5 százalék megvalósul, akkor mit lehet csinálni?

Kérem tisztelettel, a '80-as évek második felében, amikor a Kádár-rendszer már ingott, recsegett, ropogott, annak ellenére, hogy a legvidámabb barakkban élhettünk, jómagam akkor már felnőttként, volt két tabu, amiről nem beszélhettünk, minden egyébről beszélhettünk, de kettőről nem. Az egyik tabu az volt, hogy a párt vezető szerepét nem lehetett megkérdőjelezni; az 1980-as évek második feléről beszélek. A másik tabu: a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok ittlétét nem lehetett megkérdőjelezni. Ez volt a két tabu. Azóta eltűnt ez a két tabu, hála istennek.

Most újabb tilalomfák kerülnek elénk, most a tabu a következő: az államháztartás hiánya nem lehet több, mint amennyit önök terveztek, speciel 2,5 százalékot. Nem tudom, a 3 százalékból hogyan lett 2,5 százalék, mert a maastrichti kritérium 3 százalék, de hagyjuk a 0,5 százalékot, most nem ez a lényeg. És az a bizonyos brüsszeli koki, amit a magyar vezetők kaptak, miniszterelnökünkkel az élen? Ugye, tudjuk jól, két évvel ezelőtt a kormányra készülő Fidesz vezető közgazdászainak tervei nem azok voltak, hogy ekkora hiánnyal fognak kalkulálni, hanem jóval többel, de megfelelő intést kaptak, és ezek után tartunk ott, ahol tartunk. Tehát az újabb tabu az, hogy mindenáron - mindenáron - fizetni kell a kamatokat, és ezt a kamatszivattyút továbbműködteti a Fidesz-KDNP-kormányszövetség, éppen úgy, mint az elődje, és ennyiben közös, neoliberális elveken alapszik ez a gazdaságpolitika is, mint ahogyan a másik is azon alapult, és közben kivéreztetik az országot, tisztelettel jelentem.

(12.20)

A három év alatt kifizetett kamatok összege 4500 milliárd forint. Ez akkora összeg, hogy Magyarország autópályahosszát meg lehet ebből kétszerezni, három év alatt az 1300 kilométer hosszú autópályát megkétszerezni, még olyan magas árak mellett is, mint amilyen sokba kerül nálunk az autópálya-építés.

Ekkora összegről van szó, és évente kiszivattyúzunk az adófizetők zsebéből több mint 1000 milliárd forintot, és ezen az úton haladunk tovább, nem tudni, hogy meddig, mert ebben a költségvetésben semmiféle kitekintés, semmiféle biztatás vagy semmiféle remény nincsen arra, hogy ezt az utat, ami sehová nem vezet, legalábbis a magyar emberek szempontjából, ezt az utat meddig kell még járni.

Én a magyar gazdasági diplomácia figyelmébe ajánlom azt, hogy szíveskedjenek a CDS-felárak ügyével foglalkozni, nincs idő meg hely sem arra, hogy itt szakmai részletekbe bocsátkozzak, de az, hogy 500 bázispont fölött van annak a biztosítási összegnek az ára, amibe a magyar állampapírok forgatása, biztosítása kerül, ez sokat mond. Ez a másodlagos piac, ami a CDS-piacon van, ebből lehetne megkísérelni kielégíteni a hitelezők kamatigényeit. Csak ehhez fantáziadús, merész, bátor, elszánt magyar gazdasági diplomáciára van szükség, és nem a brüsszeli kívánságok mechanikus kiszolgálására. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportja is jelezte, hogy frakciójuk álláspontját két előadó megosztva ismerteti az összesen 30 perces időkeretben.

Először megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, aki szintén az emelvényről fogja elmondani felszólalását; őt majd Vágó Gábor képviselő úr fogja követni. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a Lehet Más a Politika frakciója nevében megkezdem az idei költségvetésről szóló beszédem, gondolom, sokan arra számítanak, hogy rögtön a kormányt ostorozom majd a megszorítások szörnyűségei miatt, és bemutatom majd a zöldfordulat szükségességét. Szeretném önöket megnyugtatni, hogy ez sem fog elmaradni, de előtte szeretném, ha megengednék, hogy egy lépést tegyünk hátra, és néhány szót szólnék az ország állapotáról, amiben a költségvetést meg kell fogalmazni, illetve magáról a költségvetésről zajló vitáról.

Amikor a költségvetést értékeljük, akkor mindig abból kell kiindulnunk, hogy az országnak milyen évtizedes problémáira kell megoldást találnunk. A Lehet Más a Politika meggyőződése szerint négy olyan évtizedes problémacsokor van, amelyre minden eszközzel megoldást kell keresnie a politikának.

Az első ilyen hatalmas nagy problémája az elmúlt 21 évnek, hogy a társadalom döntő többsége úgy véli, hogy a rendszerváltás ígérete, miszerint minden embernek esélye lesz előrejutni, ez nem teljesült. Óriásira nőttek az egyenlőtlenségek, az emberek a többség jóléte helyett a kevesek önkényével találkoznak 21 éve.

A második hatalmas nagy probléma, hogy megszűnt 2 millió munkahely, számtalan magyar állampolgár véli úgy - joggal, főleg vidéki térségekben -, hogy esélyük sincsen legális, szerződéses munkavégzésre.

A harmadik nagy probléma, amire a 2012. évi költségvetésnek is választ kellene adnia, az pedig a hitelválság. Több százezer család áll a kilakoltatás szélén, és több százezer család van, aki a legsúlyosabb erőfeszítések árán sem tudja vagy alig-alig tudja az önkényesen magas törlesztőrészleteket fizetni.

Végül egy óriási probléma, amely részben az előzőkből fakad, az a demokrácia, a köztársaság intézményeinek az üressége. Az emberek úgy érzik, hogy a politika elszakadt tőlük, az állandó szekértáborharcokba és kettős beszédbe beleszürkült politikai elit 21 éve alkalmatlan az ország nagy sorskérdéseinek a gyökeres kezelésére.

Ebből a szempontból nagyon fontos, hogyan beszélünk a költségvetésről, milyen a viszony a tetteink és a szavaink között. Lássuk akkor, hogy hogyan vizsgázik a költségvetés ezekből a szempontokból, és engedjék meg, hogy a legvégén, a kettős beszéddel kezdjem.

A Lehet Más a Politika képviselői többek között azzal a vállalással nyerték el tavaly a választók bizalmát, hogy egy civilizált politikai párbeszéd megteremtéséért fognak dolgozni, azzal, hogy döntéseinket a tények és az értékeink alapján hozzuk meg, nem az elmúlt húsz év szekértáborharcainak logikája alapján.

Azt gondolom, hogy a választókat soha nem érte még akkora nagy csalódás, mint az önmagát a nemzeti együttműködés rendszerének hazudó Orbán-rezsim alatt. A kettős beszédnek az az elképesztő mélysége, amibe önök az országot lökték két éve, végzetes hatással van a magyar közbeszédre. Erre a legjobb példa a megszorításokhoz való viszonyuk.

Én elfogadom, hogy ha nem akarják használni a rossz akusztikájú megszorítás kifejezést, de az már elfogadhatatlan, hogy a fehéren feketén csökkenő számokról egy növekedési bizonyítványt állítsanak ki. Lehet hivatkozni a külső feltételek romlására, és ez megint csak elfogadható, és értelmes vita is kerekedhetne ebből a gazdaságpolitika mozgásterére nézvést, de az iskolák és kórházak kivéreztetését, az önkormányzatiság felszámolását nem lehet másnak tekinteni, csak a kormány tudatos döntésének. Nem mondom, hogy büszkén, de legalább vállalják fel, hogy mit csinálnak.

Örültem, amikor tegnap az adótörvények vitájában a fideszes padsorokból végre világossá tették, hogy az egykulcsos adó célja nem más, mint egy szűk társadalmi réteg feltőkésítése. Úgy bizony, ezt mondták, hogy az alacsony keresetűek adóemelésével a céljuk az, hogy feltőkésítsenek egy szűk társadalmi réteget. (Balla György: Ilyet senki nem mondott!) De ez legalább egy tiszta beszéd. (Balla György: Ne hazudj!) Az esetek többségében azonban a tiszta beszéd helyett a miniszteri expozé porhintést, a valóság meghamisítását választotta, ami az LMP szerint hiba a miniszter úr és a kormány részéről. Mert milyen jogon várja el Orbán Viktor és Matolcsy György kormánya, hogy az ellenzék vagy ami ennél fontosabb, a választók megértéssel közelítsenek a döntéseikhez? Milyen jogon várja el, ha annyival sem tiszteli meg őket, és tisztel meg minket itt az Országgyűlésben, hogy azt mutatja be szóban, ami le van írva a törvénytervezetben?

Esterházy írja, hogy kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. Azt nem feltételezem Matolcsy miniszter úrról, hogy szántszándékkal hazudna a költségvetés számairól. Ekkor azonban az egyetlen lehetséges magyarázat a számok és az expozé közötti szakadékra az, hogy a miniszter úr nem ismeri az igazságot, azaz nincs tisztában azzal, hogy mit tartalmaz az általa jegyzett előterjesztés. Véleményünk szerint eddigi működése mellett így ez a mai nap is ékesen bizonyítja a miniszter úr alkalmatlanságát a gazdasági miniszteri pozícióra.

Engedjék meg, hogy egyben Szijjártó Péter felszólalására is reagáljak, bár a szóvivő úr nincsen jelen, de ő is folytatta a megszorítások elleni szóbeli háborút. A helyzet azonban az, hogy ezzel a költségvetéssel először fordul elő a rendszerváltás óta az, hogy a GDP 4 százalékánál kevesebbet fogunk fordítani az emberek egészségére. Ezt nem lehet másnak nevezni, mint megszorításnak. Ez a megszorítás! Képletesen fogalmazva, miniszterelnök úr hasonlatát átvéve, nemcsak az a baj, hogy a torta kicsi és a költségvetés alkalmatlan arra, hogy érdemben segítse a magyar gazdaság fejlődését, hanem még ezen a kicsi tortán belül is egyre kisebb az a szelet, amit az emberek egészségére költenek.

Vagy az is megszorítás, hogy 30 milliárd forinttal kevesebb jut jövőre a felsőoktatásra, a nemzeti felső középosztály megteremtése jegyében alighanem brutális tandíjakat vernek majd rá a hallgatókra. Ez tehát a legnagyobb baja ennek a költségvetésnek, hogy soha nem látott szakadékot vertek a szavak és a valóság közé.

Tisztelt Képviselőtársaim! De vannak további problémák is ezzel a költségvetéssel, aminek már a kezdete sem volt biztató. Matolcsy György, szögezzük le, törvénysértést követett el akkor, amikor augusztus 31-ig egy olyan, néhány oldalas dokumentumot terjesztett költségvetési törvénytervezet gyanánt a kormány elé, amely az Állami Számvevőszék szerint sem szerkezetileg, sem tartalmilag nem volt annak tekinthető. A rohamtempó és a fércmunka aztán olyan tételek kifelejtésével járt, mint az MNB veszteségének több tíz milliárdos tétele.

Az ÁSZ azt is egyértelművé tette, hogy a kiemelten kockázatos tételek között olyan nagy bevételi források szerepelnek, mint az szja vagy a társasági adó.

(12.30)

Ebből nem tudunk másra következtetni, mint hogy a futóhomokra épült költségvetés már jövő év elején megbukhat, ahogy idén is megszorítások következhetnek majd megszorítások után.

Bár Orbán Viktor megmondta kerek perec, hogy szerinte nincs szükség hatástanulmányokra a kormányzáshoz, ennek nemcsak az ÁSZ véleménye, de a hatályos törvények is ellentmondanak. Hiába fogadta el a javaslatot a költségvetési bábtanács, az ÁSZ és az MNB elemzéséből is világos, hogy nincs megfelelő szakmai háttere a törvényjavaslatnak. Az LMP frakciója szerint a kormány parlamenti ellenőrzése érdekében így elengedhetetlen a beszántott Költségvetési Tanács titkárságának a helyreállítása. Ennek megvalósítására újra módosító javaslatot is benyújtunk a költségvetési törvényhez.

Sajnos a kormány késlekedése miatt a Számvevőszék is csak egy félkész törvényjavaslatot tudott véleményezni, így az LMP ma levélben fogja arra kérni Domokos László ÁSZ-elnök urat, hogy a Költségvetési Tanács hiányában készítsenek ők egy kiegészítő jelentést a vizsgálat után benyújtott költségvetési és adótörvényekről, valamint a kormánypárti módosító indítványokról is.

A költségvetés makroszámairól a héten külön felszólalást is fogunk tartani, így engedjék meg, hogy elöljáróban csak annyit rögzítsek, hogy a kormány 1,5 százalékos növekedési prognózisát az elemzőkkel együtt irreálisnak tartjuk. Hol van már Matolcsy miniszter úr 7 százalékos növekedési ötlete? Hol van már a pár hónappal ezelőtti 3 százalékos növekedés? Jó, ha a második Orbán-kormány parlamenti ciklusában a recessziótól megmenekülhet az ország.

Mi lenne a Fidesz megoldási javaslata? Most, hogy az einstandolt nyugdíjvagyon egy részét folyó kiadásokra költötték, másik részét pedig eltőzsdézték a MOL-pakett értékvesztésével, nagyon már nincs kitől vagyont elkobozni. Az MNB elfoglalása után így a forint leértékelése, az áfa és más adók emelése nyomán az infláció felpörgetése lesz a megoldás, és ez már látszik a kormány saját prognózisából is.

Az persze nem számít, hogy mindeközben több százezer devizahiteles család és vállalkozás kerül a tönk szélére, és hogy a forintkamatok az égbe emelkednek majd, megfojtva ezzel a gazdasági növekedést. A hiteles családok és vállalkozások pedig majd nézhetik Orbán Viktort, amint a pénzükön a tévében ígéri, hogy majd senkit nem hagynak az út szélén.

Az LMP szimbolikus jelentőségűnek tartja, hogy Orbán Viktor és kormánya összességében nagyobb összeget szán József Attila Kossuth térről való eltávolítására és Kósa Lajos kedvenc stadionjának a kifestésére, mint a másfél éve balladai homályba vesző Nemzeti Eszközkezelőre. Reggel beütöttem az internetes keresőbe az intézmény nevét, de tisztelt képviselőtársaim, ennek az intézménynek még mindig nincs telefonszáma, nincs egy honlapja, ahol az állampolgárok elérhetnék. De ha lesz is, ebből a pénzből, amit az eszközkezelőre szánnak, csak néhány ezer család tud majd segítséghez jutni. A másik csodafegyvert pedig, az árfolyamgát intézményét annyira kell komolyan venni, hogy azt a hiteleseknek csupán néhány ezreléke vette eddig igénybe. Úgy tűnik tehát, hogy a kormányzat nemcsak a lakhatási szegénységben élők problémáit hagyja figyelmen kívül, de a lakásuk elvesztésével fenyegetett leszakadó rétegek számára sem fog érdemi megoldással előállni.

Az LMP ezzel szemben másfél éve egy kidolgozott mentőcsomagot javasol a kormánynak, amely többek között a védett számla, a magáncsőd és a kamatplafon intézményével vetne gátat a bankok és a végrehajtók szabadrablásának, és létrehoznánk egy nemzeti ingatlanalapot, amelyben az önkormányzatok a bérlakásállományukkal, a pénzintézetek pedig a bankadó egy részével vennének részt. Ez fedelet biztosíthatna minden olyan családnak, amely nem tudja vállalni a törlesztőrészletek további fizetését.

De lássuk akkor, hogy hogyan áll a költségvetés a munkahelyteremtéssel kapcsolatban.

A kormány talán ennél is nagyobb kudarca, hogy az egymillió új munkahelyről szóló ígéret másfél év után a valóságban a munkahelyteremtés teljes leállását hozta maga után. A büdzsé tervezetében nem látni a számok és a kitűzött cél, azaz a munkaalapú társadalom megteremtése közötti összefüggést - jól látható ez a leánykori nevén Munkaerő-piaci Alap példáján -, miközben a Széll Kálmán-tervben és a konvergenciaprogramban foglaltak és azóta már törvényben is rögzítettek alapján várható volt a munkanélküli-segélyre fordítandó összeg csökkentése. Azt azonban már teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az elhelyezkedést aktívan segítő eszközökre szánt kiadási tételek jelentős csökkentésére is sor kerül.

Az idei évhez képest több mint 30 százalékkal csökkennek a foglalkoztatási és képzési támogatások, és hasonló forráskivonást látunk a szakképzésből és a felnőttképzésből is. Miközben az LMP egyetért a foglalkoztatottság növelésére és a deficitcél tartására irányuló kormányzati szándékkal, az említett eszközöket elfogadhatatlannak tartjuk.

A "Munkát és levegőt!" névre hallgató alternatív költségvetésünkben egy általános, 7,5 százalékos járulékcsökkentésre teszünk javaslatot. A hátrányosabb helyzetű térségekben és csoportok számára teljes járulékelengedést javaslunk. Szükség van továbbá egy zöldberuházási alapra, amely válságálló és jövőbiztos munkahelyek teremtéséhez segédkezik a zöldgazdaságnak. Mindez megvalósítható lenne a hiány növelése nélkül, a tőkét terhelő és az ökológiai adók növelésével, valamint a szükségtelen, pazarló adókedvezmények szűkítésével.

Beszédem elején azt mondtam, hogy az LMP számos csalódása ellenére továbbra is a normális szakmai párbeszéd híve, ezért ennek jegyében engedjék meg, hogy egy pozitívummal folytassam és zárjam a felszólalásomat.

A kormány láthatóan tanult abból, hogy idén már februárban megbukott a költségvetés, és egy 250 milliárdos kiigazítást kellett végrehajtania. Jövőre így már lényegesen nagyobb tartalékszinttel kalkulál, amit az LMP üdvözöl. Ezzel együtt mi továbbmennénk. Módosító indítványainkban arra teszünk majd javaslatot, hogy az olyan várható kifizetésekre is tartalékot képezzünk, mint a telekom-különadó vagy a végtörlesztés miatti kár és visszatérítése.

Összességében tehát, először is sajnos súlyos kettős beszéd jellemzi a költségvetéssel kapcsolatos kormányzati kommunikációt, ami tovább taszítja az országot az elmúlt években csak egyre mélyülő demokratikus válságba.

Másodszor: a kormány teljesen eszköztelen a hitelválsággal szemben, nem tudott érdemi segítséget nyújtani a kilakoltatás előtt állóknak.

Harmadszor: a kormány talán legnagyobb kudarcát készíti elő az egymillió új munkahelyre vonatkozó ígéretével kapcsolatban, hiszen ez a költségvetés sem tartalmaz érdemi intézkedéseket a munkahelyteremtésre.

Végül, még a saját feltételrendszerén belül is bizonytalan, az Állami Számvevőszék szerint is kockázatos, pénzügyileg fenntarthatatlan, futóhomokra épített gazdaságpolitika ez, tétlenség a hitelválsággal kapcsolatban, stagnáló munkahelyek és pangó gazdaság - így lehetne értékelni a 2012-es költségvetési tervezetüket, amit joggal lehet a nyomor költségvetésének nevezni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP vezérszónoklatát, mint már jeleztem, Vágó Gábor képviselő úr folytatja, aki előadását szintén innen az emelvényről tartja.

Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Nézzük meg szektorálisan, hogyan is néz ki ez a megszorító költségvetés. Kezdjük a demokrácia alapját képező önkormányzatokkal!

Nem elég, hogy az önkormányzati törvénnyel a kommunista tanácsrendszerre emlékeztető rendszert hoznak vissza, nem elég, hogy a megyei önkormányzati vagyon elkobzásával, illetve a vagyonhoz képest hetednyi adósság átvállalásával kiüresítik a megyerendszert, de a 2012-es költségvetés szerkezete súlyosan érinti az önkormányzati szektort is.

A kormány által a Széll Kálmán-tervben elhatározott fűnyíróelvszerű forráskivonások beleilleszkednek az önkormányzatok kivéreztetésének lassan évtizedes trendjébe. Ennek következménye részben az önkormányzati szektor jelenlegi gazdálkodásának fenntarthatatlansága, az óriásira duzzadt adósságállomány. Ez 2010 végén elérte a közel 1400 milliárd forintos mértéket, az önkormányzati szektor bevételeinek mintegy 45 százalékát. Szinte mindegyik, önkormányzatot érintő feladatra kevesebb jut ebben a költségvetésben, és emellett az önkormányzatoknak számolnia kell azzal is, hogy kevesebb bevételük származik majd az átengedett személyi jövedelemadóból, és kevesebb jut a települések közötti különbségek mérséklésére is.

Arról már nem is beszélünk, hogy a megyei önkormányzatok feladatellátását a költségvetési folyamat közben szervezik át, és ennek finanszírozása csak részben található meg a költségvetésben. Olyan homályos, fekete foltok vannak itt az önkormányzati feladatellátás kapcsán, ami nagymértékű kockázatot jelent az egész társadalom szempontjából. Mindezt csak tetézi a kettős beszédben az önkormányzati adókivetési szabadságnak nevezett ötlet terve, miszerint egy 10 milliós lakás után akár 300 ezer forint is terhelheti a családokat. Ez az utolsó filléreket is kiveszi azokból a zsebekből, amiket már az egykulcsos adó bevezetése is súlyosan érintett.

(12.40)

A közszolgáltatások kivéreztetése ugyanakkor már a részben elavult törvényjavaslatból is egyértelműen látszik. Nézzük meg szektoronként! Az egészségügy GDP-arányos részesedése tovább zuhan, Magyarország újkori történetében először csökken 4 százalék alá. Kivonnak a fogorvosi ellátásból, miközben Orbán Viktor magánfogorvosa a fogorvosi turizmusra 1 milliárd forintot kap, a háziorvosi és gyermekorvosi ellátásból is vonnak ki pénzt, a közegészségügyből, a házi ápolásból, és ez elfogadhatatlan. Mindannyiunk egészsége múlik ezen. A háziorvosi rendszer nominálisan ugyanannyi költségvetési támogatást kap, mint tavaly, ami ténylegesen újabb elvonásokat jelent. Ez ellentétes minden deklarációval, ami az alapellátás fejlesztését prioritásként jelöli meg. Az egészségügyi reform, vagyis a kormány által elfogadott Semmelweis-terv se szerkezeti értelemben, se anyagi értelemben nem található meg ebben a költségvetésben.

Az általános bérrendezés és az akut humánerőforrás-krízis, az orvosok, szakápolók elvándorlásának problémáját nemhogy kezeli, de csupán néhány száz rezidens kap érdemi anyagi segítséget, ez csak csepp a tengerben. Végül a betöltetlen védőnői és háziorvosi praxisok betöltésére sincs forrás, a vidék Magyarországának egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése tovább fog romlani, a népegészségügyi célok ismét háttérbe szorulnak. Az LMP alternatív költségvetésének egyik központi gondolata az életminőség javítása. Ehhez a betegségmegelőzésen, a környezet-egészségügyön, az orvosok és a nővérek elvándorlásának megállításán, valamint a közösségi fejlesztéseken keresztül vezet az út.

Legyen jó itt élni! Legyen jó ebben a hazában élni! A népegészségügy, az egészségtudatosság és a környezet-egészségügy előtérbe helyezésével előzzük meg a betegségeket. Az egészségügyi bérrendezés halaszthatatlan, immár 20 éve, de szükség van az ellátórendszer tehermentesítésére is, például a házi ápolás elterjesztésével. A helyi közösségek, civilek és önkormányzatok talpra állását segítve teremtsük meg azokat a falvakat és városokat, ahol az emberek jól érzik magukat a bőrükben, ahol sorra jönnek létre például ifjúsági közösségi terek. Emeljük meg a családi pótlékot, javítsunk a családok lakhatási körülményein. Fokozottabban vonjuk be az európai uniós forrásokat az élhető Magyarország megteremtésébe.

Az oktatás szektora is vesztese ennek a költségvetésnek. Az oktatás részaránya a GDP-ből 5,46 százalékról 5,08 százalékra csökken, ami újabb radikális kivonás ebből az ágazatból. Ezzel a Fidesz-kormány a jövőt éli fel. A felsőoktatás költségvetése tükrözi a Széll Kálmán-csomagban beharangozott megszorításokat. Az ágazat költségvetése úgy nő, hogy az állami hozzájárulás 29 milliárddal csökken, ami gyakorlatilag a tandíj, a duplájára emelt és kiterjesztett költségtérítés bevezetésének költségvetésbe foglalása. Ezzel az LMP szerint a társadalmi felemelkedés lehetőségét veszik el a fiataloktól. Az óvodák normatíváját ismét elinflálják. Lehet-e ezek után hinni a Fidesznek, amikor az óvodai nevelés fontosságát hangsúlyozza? - a nappali gyermekellátásról nem is beszélve. Az LMP szerint nem lehet tovább várni, meg kell állítani az ország kettészakadását, amíg lehet.

A szociális ellátórendszer reformja sajnos nem errefelé mutat. A közszolgáltatások harmadik nagy szegmensében, az egészségügy és az oktatás után a szociális ellátórendszerben is jelentős forráskivonást tapasztaltunk, bár sok helyen a felülről nyitott előirányzatok miatt nem tudjuk pontosan megbecsülni, valójában mekkora is a forráskivonás. Ami szinte biztos, lehetetlen lesz egyes szociális bentlakásos intézményeket fenntartani, a fogyatékkal élők, a pszichiátriai betegek, a hajléktalanok számára nélkülözhetetlen szolgáltatások működése a korábbi évek elvonásai után jövőre különösen veszélyeztetetté válhat. Azt láthatjuk, hogy a költségvetésben a finanszírozásukra szolgáló normatíva egy kivétellel nem emelkedik, ami jövőre ismét a támogatások reálértékének csökkenését vonja maga után.

Ezenfelül több speciális ellátás, például a támogató szolgálatok fenntartása végképp ellehetetlenülhet, a finanszírozásukra szolgáló pályázati rendszer ugyanis radikális megszorításokat szenvedhet el. Továbbá jövőre a kormányzat le kíván mondani számos, szociális célokat szolgáló civil szervezet, alapítvány támogatásáról is. Ezek a szervezetek sokrétű, komplex feladatokat látnak el, jövőjük teljesen bizonytalanná válik a költségvetési támogatásuk elvonásával, megszüntetésével. Az alapítványok ellehetetlenülése esetén nem látszanak azok az eszközök és programok, amelyek átvennék korábbi szerepvállalásukat, ellátnák korábbi feladataikat.

Nyilvánvalóvá vált ezzel a költségvetéssel, hogy a társadalmi olló tovább nyílik. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek lesznek. Ez híven tükrözi azt a társadalmi felfogást, amit a Fidesz is képvisel. Tegnap az adórendszer vitájában Seszták Oszkár képviselő szájából elhangzott az a mondat, hogy fel kell tőkésíteni egy osztályt, ez az adórendszer lényege. Tehát önök 1 millió ember érdekében lemondanak a másik 9 millió emberről.

Nekünk, országgyűlési képviselőknek az a feladatunk, hogy a haza összes lakosát szolgáljuk, minden egyes adófizető pénze azt a célt kell hogy elérje, hogy itt 10 millió emberért vállaltunk felelősséget, 10 millió emberen kell segíteni. Nem vállalható az, hogy kiemelünk egy csoportot, ami majd esetlegesen semmiféle számítás megalapozása nélkül majd húzni fogja az országot - mert úgy tűnik, hogy nem húzza az országot. Az egykulcsos adó nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, nem nőtt a fogyasztás, nem teremtett munkahelyet abban a mértékben, hogy ki tudtunk volna lábalni a válságból. Ez a társadalmi felfogás csak frusztrációkat szül, társadalmi konfliktusokat fog gerjeszteni, aminek feloldására nem lesz lehetőség, mivel a szociális ellátórendszert tönkreteszik.

Ezzel szemben az LMP szerint élhetőbbé kell tenni Magyarországot. Mindez csak az egyének és családok jóllétének előmozdításával lehetséges. Ez nem sikerülhet egy működőképességében stabilizált, még inkább fejlődő és erősödő társadalompolitikai ellátórendszer nélkül. Az oktatási és egészségügyi területeken kívül ennek az egyik fő lába a pénzbeli ellátások és szociális szolgáltatások rendszere, amiket az LMP módosító javaslatai nemcsak hogy megvédenének a megszorításoktól, de a lehetőségekhez mérten bővítenék, fejlesztenék is ezeket. Számos költségvetési javaslatot nyújtottunk be ezzel a céllal.

Az LMP véleménye szerint a 2012. évi költségvetés minden korábbinál nehezebb helyzetbe hozza a kulturális intézményeket és az egész kulturális ágazatot. Hogy a Fidesz terminológiájával éljek, a költségvetés nemcsak az euróválságtól rugaszkodik el, nemcsak a valós talajtól rugaszkodik el, de egyúttal elrugaszkodik az elmúlt évtizedek azon tradíciójától is, hogy a magyar kormányzatnak fontos a nemzeti kultúra megőrzése. Számításaink szerint a tavalyi költségvetésben eredetileg 39 milliárd forint állt rendelkezésre kulturális célokra, év közben 5 milliárd forintról le kellett mondani a zárolás miatt, a mostani számok szerint úgy tűnik, hogy a teljes kulturális költségvetés 30 milliárd forint alá fog csökkenni, és ezzel számos érték fog eltűnni a kulturális életünkből. Ennek következményei beláthatatlanok. Ez a költségvetés, ha ebben a formában fogadjuk el, a magyar nemzeti kultúrának egy óriási pofont ad.

Összefoglalásképpen, az LMP szerint a 2012-es költségvetéssel tovább folytatja az ország az útját a rossz irányba, a forgalommal szemben. Nem mindenki jön szembe az autópályán, hanem lehet, hogy mi megyünk rossz irányba. Könnyen megjósolható, hogy a benyújtott költségvetés az elszegényedés és a munkanélküliség költségvetése lesz. Az elmúlt 30 esztendőben megtanulhattuk, hogy amikor a hatalom azt mondja, hogy nincs más út, mint a strukturális reformok útja, az magyarra fordítva megszorítást jelent. Érdemi reformot csak néhány területen tartalmaz ez a költségvetés, és ott is inkább rosszabbít a helyzeten. Be kell látni - és ez a költségvetés számaiban, habár elrejtve, de ott van -, hogy a kormány gazdasági szabadságharca elbukott.

(12.50)

Véget ért az az időszak, amikor most már mindenféle kettős beszédet lehet folytatni arról, és sikerpropagandaként lehet eladni a kudarcot. Nézzük meg, mi történt! A nemzeti vagyont felélték. Hárommillió ember megtakarításai - amelyek a magánnyugdíjpénztárakban pihentek - eltapsolásra kerültek. Először is az államadósság csökkentésében csupán egy pirruszi győzelmet tudott elérni a magánnyugdíjpénztárakból az Orbán-kormány, MOL-pakett vásárlásával eltőzsdézték ezt a pénzt, hiszen hatalmas értékvesztés ment végbe, most pedig láthatjuk, hogy a megyerendszer vagyonának elvétele ugyanúgy a nemzeti vagyon felélésének az egyik eszköze. Mivel a kormányzat nem támogatja azt az LMP-s módosítót, hogy az átvett megyei vagyon forgalomképtelen legyen, egyvalamire tudunk csak célozni, hogy ezt a vagyont is fel akarja élni.

Ahogyan a kormányzat a hibás gazdaságpolitikáját a tavalyi évben, pontosabban az idei évben, 2011-ben a magán-nyugdíjpénztári pénzekből fedezte, 2012-ben a hibás gazdaságpolitikát majd a megyei vagyonból fogja fedezni. Ez tarthatatlan, ne éljük fel a családi ezüstöt. A magyar vagyont gyarapítani kell, és az állam képes jó gazdaként is működni az állami vagyon felett, habár ezt a Fidesz-kormány nem úgy teszi.

A gazdasági mozgástér megvan, viszont rossz eszközökkel nem tudjuk kihasználni azt a lehetőséget, hogy elszakadjunk az eurózóna válságától, ehelyett még inkább a lefelé menő spirálba megyünk bele. Az egykulcsos adó megbukott, hiszen az elvárt fogyasztási célok nem teljesültek, az elvárt munkahely-teremtési célok nem teljesültek. Ez a költségvetés és ez a gazdaságpolitika azt a beteg szerkezetét konzerválja a magyar gazdaságnak, amely egyrészt a külföldi mozgótőke tárt karokkal várására épül, és rengeteg adókedvezménnyel csábítjuk be őket, majd ők utána faképnél hagynak, ha nem tetszik már, nem annyira jövedelmező és nincs adókedvezmény, és helyette egy elsorvadó hazai kis- és középvállalkozási szektornak nem ad elegendő forrást, nem ad elegendő jogi és biztos gazdasági környezetet, amellyel fejlődni tudna, ezáltal továbbra is ugyanez a beteg gazdasági szerkezet fog megmaradni, sőt még inkább erősödni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Az LMP szerint van kiút, a "Munkát és levegőt" költségvetése lehetőséget nyújt Magyarország jobbá tételére.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hú, ilyen hamar?)

Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások következnek 17 óra 30 percig. Elsőnek Szili Katalin független képviselő asszonynak adok szót, aki felszólalását a helyéről mondja el. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. SZILI KATALIN (független): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy magam is hozzájáruljak a 2012. évi költségvetés vitájához néhány gondolattal, néhány általános, illetőleg konkrét megjegyzéssel. Természetesen nem elvitatva azt, ami a költségvetés készítésének a felelősségét jelenti, illetőleg azt a célt, hogy mi azért ülünk itt a parlamentben, hogy a közjót szolgáljuk és valóban azoknak az embereknek az esélyeit, a lehetőségeit segítsük, akik tőlünk várják ezt azon adottságok között, amelyben, azt gondolom, itt köztünk, 386 képviselő között igazából nincs vita, hiszen ahogy magam végighallgattam a bizottságban, illetőleg a plenáris ülésen a felszólalásokat, néhány be- és felismeréssel azonosulni tudunk közösen. Egyrészről azzal, hogy az elmúlt húsz esztendő gazdaságpolitikája nem folytatható, azzal a felismeréssel, hogy a mai gazdasági szerkezetünk nem ad választ azokra a kihívásokra, amelyeket mindannyian értünk és érzékelünk, ami a globális világban, illetőleg Európában tapasztalható.

Mi magunk is tudjuk azt, hogy milyen mértékű ma az elszegényedés az országban, hiszen egy legutóbbi szociológiai felmérés szerint az ország lakosságának 35 százaléka él ma az átlagjövedelem 60 százalékából, és ebben talán még a legelszomorítóbb az, hogy 850 ezer a gyermek. De tudjuk azt, hogy az adottságaink között vannak olyan célok, amelyek szintén elhangzanak itt mindannyiunk között, a munkahelyteremtés szükségessége, ennek az elszegényedésnek a megállítása. Felteszem magamnak a kérdést, hogy ha a célokban és az adottságokban a felismeréseink és a beismeréseink azonosak, akkor ez a költségvetés, amit a 2012. évi költségvetésben látunk, illetőleg annak az irányai megfelelnek-e ezeknek a céloknak.

Egy dolgot fontos rögzítenünk, tisztelt képviselőtársaim, mégpedig azt, hogy szükség van arra, hogy valamilyen paradigmaváltás történjen a gondolkodásmódunkban is, hiszen az nagyon jól látható, hogy a régi eszközökkel nem oldhatók meg azok az új problémák, amelyek a világban és Európában is megjelennek, viszont ehhez azt is látnunk kell, hogy a problémáink is egy rendszerben jelennek meg, hiszen nem választhatók el a társadalmi, szociális kérdések a gazdaságtól, ahol a gazdaság nyilvánvalóan csak eszközként jelenhet meg, ugyanakkor ma már figyelembe kell vennünk azt is, ami a környezeti korlátainkat jelenti. Tehát az egyik fontos kiindulópont, hogy ezekre a rendszerszerű problémákra rendszerszerű válaszokat kell adnunk.

Milyen forgatókönyvek képzelhetők el? Ezen is vannak viták, hiszen sokan azt mondják, hogy kríziskezelés kell, sokan azt, hogy kiigazítás, hogy kilábalás, ugyanakkor fogalmaznak néhányan úgy, hogy egy védelmi költségvetésre van szükség, ugyanakkor mindannyian tudjuk azt, hogy egy új lendületre is szükség van, nem elég csak a védelmi költségvetés megfogalmazása.

Éppen ezért én a gazdasági szerkezetváltás szükségességét, a kiszámíthatóságot és a biztonságot helyezném a gondolkodásunk középpontjába, ahol a vállalkozások számára a kiszámíthatóság, a lakosság számára pedig a biztonság megteremthető. Akkor, amikor önök... - és ezt én tavaly a 2011. évi költségvetés készítésekor is elmondtam, hogy számomra bármilyen filozófiai alap elfogadható. Elfogadható az, hogy valaki csak és kizárólag a hiánycélt tekinti fontosnak és a gondolkodás középpontjának. Elfogadható az is, ha azt mondja, hogy csak gazdaságélénkítés szükséges, ugyanakkor az is, ha ezt a filozófiát a gazdasági szerkezetváltásban látja. A kérdés az, hogy ez választ jelent-e azokra a kihívásokra, amelyekkel ma szembenézünk, és amit mindannyian közösen tudunk és megfogalmaztunk. Így ebben a tekintetben ennek a filozófiai alapját a gazdaság szerkezetváltásának a szükségességében tekintem, amelybe természetesen beleértendő az is, hogy ehhez a gazdasági szerkezetváltásnak a válságot is kezelni kell tudni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, ami a költségvetésben látható, mondhatnám azt is, hogy láthatatlan, hiszen a folyamatok nem láthatók, csak a 2012. évi költségvetési számokat látjuk a költségvetésben, ugyanakkor mindannyian tudjuk, és ez is elhangzott, hogy már nem igaz a másfél százalékos növekedés kilátása, és ebben minden félszázalékos kiesés 70 milliárd forintos mínuszt jelenti, illetőleg a 268 forintos euróra tervezés sem igaz ma már, tehát akkor, amikor a költségvetés benyújtása megtörtént, ehhez képest ez most, 2011. október végén nem értelmezhető, és ha hozzátesszük azt, hogy az önök költségvetésében 400 milliárd forintos tartalék látható, akkor ez elúszhat. Ez pontosan ezen a két, ma már igazságtartalommal nem rendelkező tételen elúszhat - akkor valóban ha én magam is abban gondolkodom, amit az egyik pénzügyminisztériumi főosztályvezető úr mondott vagy nemzetgazdasági minisztériumi főosztályvezető úr mondott, hogy jövőre majd kiderül.

Lehet-e úgy tervezni, hogy csak azt mondjuk, hogy jövőre majd kiderül? Vagy egyáltalán, ma már tudnunk kell úgy tervezni, ami egyébként a tervezésnek véleményem szerint egyik alapja, hogy sávok közé tervezünk, tehát ebben benne van a legrosszabb szcenárió is, és ma már gazdasági elemzők azt mondják, hogy félszázalékos növekedésnél nagyobb növekedést, pontosan a gazdasági folyamatokat látva, amelyek a világban léteznek és Európában is, nehéz elképzelni, hogy ennél több megvalósul. Éppen ezért nagyon fontosnak tartottam volna, ha egyáltalán van olyan hatástanulmány, amely ezeket a folyamatokat érzékelteti, és valóban a rosszabb szcenárióra készítjük a költségvetést, hiszen ehhez képest képezhetünk tartalékokat, és valóban nem vállalható az, hogy a tartalékok elússzanak azon a különbözeten, ami egyébként a benyújtást és a jelenlegi helyzetet jelenti.

(13.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány megjegyzést engedjenek még meg ehhez. Egyrészről hadd hozzak önöknek néhány példát is arra, amihez lehetett volna nyúlni, de nem nyúlt a költségvetés. Én az idén májusban benyújtottam egy, a privatizációs szerződések teljesítésének felülvizsgálatára vonatkozó határozati javaslatot. Úgy hiszem, hogy akkor, amikor nekünk fontos a munkahelyek teremtése, fontos az, hogy valóban a saját érdekeinket a világban is képviseljük, ennek a támogatása jó lett volna, és jó lett volna ezt végigtekinteni, hogy valóban annyi munkahelyet teremtenek-e, valóban annyi főt foglalkoztatnak-e a privatizőrök, és sorolhatnám tovább a járulékfizetéstől kezdődően egészen addig a kérdésig, ami a beszállítói kört jelenti.

De ugyanígy fontosnak tartanám, és kérem, fontolják meg a nemzetközi vállalkozások belső elszámolási rendszerének vizsgálatát, illetőleg az ehhez szükséges jogszabály-módosításokat, illetőleg olyan új beruházáspolitika megvalósítását, ami nyilvánvalóan az állami intelligencia mellett a magántőke bevonásával szervezi a beruházásokat, és ezzel is munkahelyeket tud teremteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Néhány konkrétum, amit én a költségvetésben részben nemzetpolitikai szempontból hiányként érzékeltem: az egyik ilyen, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma az elmúlt költségvetésben, az idei évre vonatkozó költségvetésben közel 50 millió forinttal részesült, ehhez képest a 2012-es költségvetésben teljesen üres az a mező, ahol a hozzárendelt költségek vannak. Reményeimet tudom csak kifejezni, hogy az a párbeszéd, ami egyébként a Kárpát-medencében elindult és a világszórványban élő magyarsággal, ez támogatást fog nyerni, úgyhogy kérem, hogy ezt fontolják meg.

Ugyanígy elhangzott a bizottsági üléseken, hogy szükség van arra, hogy az intézményrendszerben történjenek olyan változtatások, amelyek a költségvetésben részben a takarékosságot jelenthetik, ugyanakkor az látható, hogy létrejön olyan intézet - például a Nemzeti Környezetvédelmi Intézet - 1,2 milliárd forinttal, amelyhez a hozzárendelt törvényi háttér nincs meg. Most senki nem tudja megmondani, hogy ez az intézet milyen feladatokat hogyan fog ellátni, milyen célokat valósít meg, kérem, hogy ennek a pótlása is történjen meg. Ugyanakkor számomra érthetetlen az, ami az egész és az egységes környezetvédelmi célok szétszabdalását jelenti, de nyilván ezért majd önök viselnek felelősséget, ezt önöknek kell majd megmagyarázni, én csak örülnék annak, ha ebben is egy európai folyamatot támogatnánk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy vannak olyan tételek, amelyek például a hazai kisebbségeket támogató rendszerben például a kulturális támogatásokat jelentik - a Deutsche Bühne támogatása -, de említhetném Pécsett a Horvát Színház támogatását is, de ugyanígy szükségesnek tartom megemlíteni azt, ami Pécsett az egyik legnagyobb foglalkoztató, az Elcoteq csődbemenetelét jelenti, és 1515 dolgozónak abba a helyzetbe kerülését, ami saját ellehetetlenülésüket jelenti. Én úgy gondolom, hogy valóban szükséges az, hogy az állam ezekben a kérdésekben segítséget nyújtson, hiszen éppen elég kitett a gazdaságunk, ugyanakkor ha közös célunk a munkahelyek megőrzése, sőt munkahelyek bővítése, az elszegényedés megállítása, akkor azt hiszem, ez is közös cél lehet. Kérem, hogy ezekre találjunk a költségvetésben megoldást, főleg akkor, említem még egyszer, ha a tartalékok pontosan azt a gapet fogják kitölteni, amit egyébként az árfolyamkülönbözet, illetőleg a 1,5 százalékos növekedésre történő tervezés jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezzel együtt arra kérem önöket, fontoljanak meg minden olyan jobbító szándékot, ami ennek a költségvetésnek valóban a csiszolását jelenti, és ezeknek a folyamatoknak a kiszámíthatóságát is jelenti az egész társadalom számára. Kérem, ne vonják kétségbe azt, ami azt a hozzáadott értéket is jelenti, hogy ez a költségvetés valóban megfeleljen annak, hogy azokat a viharokat, amiket a globális és az európai gazdaságban, pénzvilágban érzékelhetünk, állja nemcsak a magyar gazdaság, hanem ennek következtében a magyar társadalom kiszolgáltatottságát is csökkentsük, és mi magunk erősen tudjunk állni.

Én abban az esetben, ha nem történnek meg azok a módosítások, amelyek ennek a kiinduló alapjait jelentik, és ezeknek a céloknak a megvalósítása elmarad az eszközben is, nem fogom tudni támogatni a költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk az előre bejelentett felszólalásokat.

Hörcsik Richárd képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból, aki felszólalását innen, az emelvényről mondja el. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vigyázó szemetek Brüsszelre, az Európai Unióra vessétek! - plagizálhatnám szabadon Batsányi János költőnk sorait, ha a költségvetés mai vitáját kellene összefoglalni.

Az európai ügyek bizottságának elnökeként szeretném emlékeztetni arra a tényre képviselőtársaimat, hogy amikor mi itt a Magyar Országgyűlésben a 2012-es költségvetésről vitatkozunk, nos, ezzel egy időben zajlik Brüsszelben az unió állam- és kormányfőinek találkozója, az Európai Tanács ülése. Ennek a találkozónak nem kevesebb a feladata, mint hogy végre európai szintű válasz születhessen arra a pénzügyi, valamint európai adósságválságra, amelyhez bizony még hasonló nem volt az öreg kontinens életében. És nagyon reméljük azt, hogy a tanácskozás végre eredményes lesz a második félidőben is, és a kormányfők olyan konkrét lépéseket tudnak meghozni, amelyek tényleges segítséget jelentenek majd a bajba jutott országoknak, és ami nagyon lényeges: biztosítják az euróövezet fennmaradását.

Azonban a magunk részéről a magyar válaszokat itt, e ház falai között kell megtalálnunk, hiszen szülessenek bármilyen jó megoldások az európai csúcson, ha a tagállamok nem teszik mögéjük a saját programjaikat, akkor azok mit sem érnek. Meggyőződésem, hogy most, a költségvetésünk által meghozott intézkedéseink bizony hosszú időre meghatározzák Magyarország sorsát, mert most dől el, hogy Magyarország milyen pozícióból várhatja a válság végét, és ebben ezzel a költségvetéssel talán most tehetünk szert bizonyos előnyre a régió többi országához képest.

Tisztelt Elnök Úr! Meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő költségvetés nem más, mint egy határozott és helyes válasz. Válasz Magyarország részéről arra a kihívásra, amit válságnak hívnak, és látjuk a televízió képernyőjéről, hogy mit okoz ez Olaszországban, Görögországban, Portugáliában, hogy a többi országot ne is említsem. Tehát válasz arra a kihívásra, amire igenis minden uniós tagország keresi a választ. Éppen ezért az előttünk fekvő javaslat rendkívüli intézkedéseket is tartalmaz, olyanokat, amelyeket a jelenlegi, rendkívüli helyzetben kénytelen vagyunk meghozni.

A javaslat rendkívüli, hiszen soha nem látott mértékű, 404 milliárd forintos tartalék áll a rendelkezésre, aminek segítségével, úgy hiszem, védekezhetünk a világgazdaság negatív hatásai ellen. És rendkívüli abban az értelemben is, hogy továbbcsökkenti az államadósságot. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a tényt, hogy európai összehasonlításban jelenleg éppen a legkeményebb pénzügyi válság közepette erre a teljesítményre az egész Unióban mindössze két ország képes és szánta el magát, Magyarország és Svédország. Ezzel irányt mutatunk az Európai Unió többi tagországának, azoknak, akik felelőtlenül költekeztek vagy kívánnak költekezni az elkövetkezendő időszakban is, és ezzel veszélyeztetik az eurózónát és az Unió jövőjét.

A javaslat egyik legfigyelemreméltóbb érdeme, hogy a GDP-arányos államháztartási hiányt 2,5 százalékban határozza meg, ezzel megteremtve annak az alapját, hogy végre Magyarország lekerülhessen a szégyenpadról, amelyre az elmúlt 8 év szocialista kormányai ültették az országot.

(13.10)

Igen, mert látnunk kell azt is, hogy nincs még egy olyan uniós tagállam, amellyel szemben olyan régóta lenne érvényben az Unió túlzottdeficit-eljárása, mint hazánkkal szemben. Reméljük, hogy ennek jövőre vége lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen szólni szeretnék a költségvetésben megjelenő uniós forrásokról is, hiszen úgy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ezek a támogatások még inkább felértékelődnek, mint az elmúlt időszakban. Jól tudjuk azt is, minden költségvetéssel szemben alapvető követelmény, hogy segítse az uniós támogatások lehívását. Összességében elmondható, hogy az előttünk fekvő javaslat eleget tud tenni ennek a követelménynek, hiszen kellően rugalmas ahhoz, hogy minimalizálja a lehetséges forrásvesztéseket. A javaslat vonatkozó előirányzatai felülről nyitottak, és ez lehetővé teszi, hogy amennyiben szükséges, a tervezettnél nagyobb önrész társulhasson az uniós forrásokhoz.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Másik nagyon fontos szempont, hogy jelenleg is zajlik az Unió következő, 2014-től 2020-ig tartó pénzügyi keretperspektívájának az előkészítése. Az Európai Bizottság javaslata szerint a hétéves időszak egyik legnagyobb vesztese lehet a kohéziós politika területén a balti államokkal együtt Magyarország. Természetesen a magyar kormány, a miniszterelnök és az egész magyar diplomácia, így jómagam is azért küzdünk, hogy ez ne következhessen be. Ehhez azonban rendkívül fontos és szükséges, hogy a most még rendelkezésre álló uniós forrásokat maradéktalanul el tudjuk költeni, le tudjuk hívni, hiszen hogyan is mondhatnánk, hogyan is érvelhetnénk, hogy nekünk legalább annyi uniós támogatás kell, mint az elmúlt ciklusban, ha nem tudjuk fölhasználni kellően, maradéktalanul még 2014-ig. Ezért van rendkívüli jelentősége annak, hogy a kormány rendet tud-e teremteni a szocialisták által ránk hagyott fejlesztéspolitikai káoszban. Elengedhetetlen, hogy ezek a kifizetések felgyorsuljanak, hiszen minden, a rendszerben maradt forint kétszeresen fog hiányozni. Egyfelől most, hiszen nem erősíti a magyar gazdaságot, másodszor pedig a 2014 utáni időszakban, amikor majd ennek eredményeképpen kevesebb fejlesztési pénz juthat Magyarországnak. A javaslat 1400 milliárd forint kifizetést irányoz elő 2012-re, ami jóval több, mint az elmúlt években, tehát a kormány elszánt a kifizetések gyorsítását illetően, ahogy Petykó úrtól is hallottuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy az előttünk lévő javaslatban lefektetett irányvonalak nehezen megkérdőjelezhetők, hiszen nemzetközi kötelezettségeink, a világgazdaság folyamatai és a józan paraszti ész is azt sugallják, hogy ha nem ezen az úton haladunk, akkor a görög út marad számunkra.

Tisztelt Elnök Úr! Mi itt a tisztelt Ház falai között vigyázó szemünket Brüsszelre, az európai csúcsra vetjük, és reméljük, hogy a 27 tagország megtalálja azt a helyes választ a válságból való kilábalásra, amit mi ezzel a költségvetéssel letettünk az asztalra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, tisztelt képviselő úr. Időközben Latorcai alelnök úrral ismét váltottuk egymást, és ez így fog menni az egész nap folyamán.

Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZP frakciójából.

Öné a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés Magyarország elszegényedésének a költségvetése. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen 1,5 százalékos GDP-növekedéssel számol, 2,5 százalékos államháztartási hiányt vizionál, és 4,2 százalékos inflációs mértéket jelöl. 6-7 százalékos növekedésről beszéltek annak idején. Matolcsy György stabilizációról, kiszámíthatóságról, államadósság-csökkentésről beszél, s közben látjuk, mi ez a stabilizáció és kiszámíthatóság. Expozéjában is azt mondta, hogy 104 százalékkal növeljük. Nem 104 százalékkal, hanem 4 százalékkal! Rogán képviselőtársam már helyesbítette az általa mondottakat, például az egészségügyi ellátást illetően. De hát az egészségügyi rendszerben összességében a húsz év leforgása alatt most van a legkevesebb forrás. Ugyanez az oktatásra és a közbiztonságra is hasonló helyzetet igazol vissza. Ezek a növekedések valójában még a tervezett infláció mértékét sem fogják fedezni. A kiszámíthatóság, az államadósság csökkentése tekintetében az elkobzott pénzekből, azok felhasználásával próbálták meg csökkenteni az államadósságot. És hol tartunk most jelen pillanatban? A kormányátadás-kori államadóssági szintnél tartunk. Ez a felelős, ez a kiszámítható, ez a stabil politika?

Matolcsy György az expozéjában arról is beszélt, ami a költségvetés tervezetével nincs szinkronban. A költségvetés tervezetében 1,5 százalékos gazdasági növekedés van. Ő vizionálta a 2 százalékos, 2 százalék feletti növekedési mértéket is, miközben 450 ezer millió forintos nagyságrendű adótöbbletterhet vetnek ki az emberekre. És akkor azt mondja, hogy fogyasztásbővülés fog bekövetkezni. Hogyan, miképpen, amikor Európa-csúcsot döntünk az általános fogyasztási adó tekintetében, a plusz 2 százalékos mértékkel 27 százalékra emelve a felső határt, ami a szegények adójaként értelmezhető? Hogyan, miképpen lesz fogyasztásbővülés? A csökönyösen ragaszkodott 16 százalékos egykulcsos adóból, vagy most már torzítottan az egytöbbkulcsos adóból? Hogyan? Hogy gondolják mindezt?

Nem véletlenül mondom, hogy ez az elszegényedés költségvetése. A foglalkoztatás stagnál, nem csinálnak semmit, vagy inkább azt mondom, hogy rontanak azokon a pozíciókon, amelyek javulást hozhatnának. A munkanélküliség tekintetében ugyanez a helyzet, vagy nő a munkanélküliség. Egymillió új munkahelyről beszéltek. S közben mit csinálnak? A közfoglalkoztatás rendszerét szétzúzták, de, ugye, az érdekegyeztetés rendszerét figyelmen kívül hagyva, új fogalmakat vezettek be: közfoglalkoztatási minimálbért 57 ezer forintos bruttó összeggel, meg 78 ezer forintos bruttó összeggel a szakképzettek esetében. Az adótöbbletek tekintetében, mint mondtam, 450 milliárd forint adót vetnek ki, a jövedéki adótól, ami ellen annak idején hadakoztak, sokfajta más adón keresztül a kutyaadóig. A kutya nélküli adó még nincs kivetve.

A kisembereket, a középosztályt teszik tönkre. A munkavállalók kétharmadát nominálszinten további keresetcsökkentés érinti. 750-800 milliárd forintnyi költségvetési megszorítást tesznek. 100 forintból 48 forintot elvesznek a gazdaságból, 48 forintot visszavesznek. Az ország versenyképessége abszolút módon csökken; CDS-felár, sok minden egyéb, ne beszéljünk a kockázati tényezőkről. A foglalkoztatás tekintetében pedig siralmas a helyzet.

Az a baj, hogy ma már ebben az országban 3,7 millió ember él a létminimum alatt, közel 1 millióval több, mint két-két és fél évvel ezelőtt. Önök pedig 1 millió új munkahelyet és radikális adócsökkentést ígértek. A választási ígéreteiknek ebben a költségvetési tervezetben is vissza kellene tükröződniük. A Munkaerő-piaci Alap tekintetében, amit Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak kereszteltek el, 55 ezer millió forinttal kevesebb van, mint egy évvel ezelőtt. Ja, ettől lett nemzeti, értem! Messze döntő többségében a munkaadók és a munkavállalók fizetik be ezeket a forrásokat, a kormány nem kíván szerepet vállalni a dologban. Start-programról beszélnek? Igen, már mondhatni, közfoglalkoztatási lesz ez a program. Nem a közfoglalkoztatás ellen szólok, de az ellen igen, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikát érintően nincs forrás. Összesen 27 milliárd forintot kívánnak prevencióra és támogatásokra fordítani. Az a baj, hogy önmagában a Start-program az elsődleges munkaerőpiacra nem sok embert fog hozni.

Matolcsy György nyolcórás munkát ígér tizenkét hónapon keresztül ezeknek az embereknek, és azt mondja, hogy 200 ezer ember bevonható. Csak egyszerű számolással menjenek végig a sorokon, és kiderül, hogy így 100-120 ezer embernél több nem vonható be. Valahol nem mond igazat a miniszter. A munkanélküliség tehát ilyen értelemben nem fog csökkenni, a foglalkoztatás főleg az elsődleges munkaerőpiacon nem fog nőni. Az emberek biztonsága viszont csökkenni fog, mert az ellátások tekintetében kilenc hónap jogosultsági idő helyett most már csak három hónap lesz az az idő, hogy ha elvesztik a munkahelyüket, akkor lehetőséget találjanak.

Az a baj, tudják, hogy az élőmunkára rakódó járulékterheket nem kívánják csökkenteni. Mi azt mondjuk, hogy ezt 3 százalékkal csökkenteni kell, mi azt mondjuk, hogy pozitív diszkriminációval a leghátrányosabb helyzetű térségekben járulékmentességet kell biztosítani, mi azt mondjuk, hogy nem helyes az az út, ahol a minimálbér másfélszerese után, hogy ha nem annyi a fizetett bér, akkor is járulékot kell fizettetni. Mi azt mondjuk, hogy az ehót nem kell 5100-ről 5400 forintra emelni, nem kell havi vizitdíjat fizettetni az emberekkel akkor is, ha orvoshoz se mennek; önök ezt csinálják.

(13.20)

Mi azt mondjuk, hogy nem kell úgy járulékot emelni, hogy közben előtte nem beszéltek róla. Emlékeznek, a hölgyek 40 éves jogosultsági idő szerzése feltételeinek a megteremtéséhez 0,5 százalékos járuléknövelést tettek, most a 7,5 százalékról 8,5 százalékra emelték mindezeknek a járulékoknak a terheit.

Összegezve azt mondhatom tehát: ez nem a stabilitás, nem a kiszámíthatóság költségvetése 268 forintos euróra tervezve, ez nem az a költségvetés, amelyik az embereket segítené, ez az elszegényedés költségvetése. Ez nem a foglalkoztatáspolitikát és nem a beruházások ösztönzését szolgálja. El kellene fogadni azokat a javaslatokat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim, a Szocialista Párt is tesz önöknek, hogy a munkahelyteremtés költségvetését tudják realizálni 2012-re vonatkozóan.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Vágó Gábor képviselő úr, az LMP frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, az LMP elindult azon az úton, amit vállalt: innovációt hozott a magyar politikába. (Derültség.) Arra célzok, hogy itt a szocialista képviselőtársaink már átvették azt a javaslatot, ami itt a "Munkát, levegőt!" kiadványunkban szerepel, hogy a leghátrányosabb térségekben járulékcsökkentéssel kell munkahelyet teremteni. De nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy van alternatívája a megszorításoknak, van más út is, mint ez a megszorító költségvetés, ez pedig az LMP zöldfordulata, amely úgy szakít a megszorítások politikájával, hogy közben nem növeli az államadósságot és a hiányt.

A Fidesz elvette a pénzt az átlag alatt keresőktől, csak a tehetőseknek mutat kiutat a hitelválságból, és képtelen munkahelyeket teremteni. Ezért a költségvetésünk három fő célja, hogy visszaadjuk a pénzt, amit elvett a Fidesz, valódi segítséget nyújtsunk a bajba jutott hiteleseknek, és válságálló, új munkahelyeket teremtsünk a XXI. század zöldszektorában. Ennek a javaslatnak az érvényesítése érdekében az LMP-frakció a következő napokban minden fontos terület kapcsán bemutatja majd sajtótájékoztatón az elképzeléseit, azt, hogy van alternatívája az Orbán-kormánynak. (Varga László: Erre várunk már!)

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Alternatív költségvetésünk mellett pedig több mint 250 módosító indítvány formájában próbáljuk befoltozni azokat a lyukakat, amik itt a költségvetésen vannak, és reménykedünk abban, hogy ezúttal a Fidesz valóban kész lesz a nemzeti együttműködésre, és jó szándékú javaslatainkat majd befogadja.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Vágó képviselőtársam, csak szeretném jelezni, hogy a 2010-es kampányban személy szerint használtam, pontosan a hátrányos helyzetű térségek érdekében ennek a pozitív diszkriminációnak a megkülönböztetését, annak a szükségszerűségét. Örülök, hogy az LMP is támogatja ezt - nem baj, ha az ellenzéki oldalon többen vannak ilyenek. (Varga László: Nem baj! Ti úgyis fogytok.)

Köszönöm szépen. (Dr. Varga László tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Egy pillanatra hadd szakítsam félbe a költségvetés vitáját! Reggel is én jártam így levezető elnökként, mert egy ülésvezetési kérdésben kell ismét dönteni az Országgyűlésnek. Most kérték a főtitkárság kollégái, hiszen reggel, hogyha itt voltak, emlékeznek arra, hogy az alelnökök azt kérték, hogy járuljon hozzá az Országgyűlés, hogy a vitában részt is vehessenek, a reggeli listáról technikai okokból lemaradt Latorcai János alelnök úr neve.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, a holnapi felszólalók jegyzékét kiegészítve szeretném azt kérni, hogy Latorcai János alelnök úr, ugyanúgy, mint bármelyik más képviselő, a 2012. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása során részt vehessen az Országgyűlés munkájában, úgy is mint levezető elnök és úgy is mint adott esetben hozzászóló.

Kérdezem, hogy egyetért-e ezzel az Országgyűlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Látható többség, sőt azt gondolom, hogy egyöntetű támogatás.

Így aztán akkor a reggel felsorolt három alelnöki név mellé odakerült Latorcai alelnök úr neve is, aki így is vezetheti majd az Országgyűlés munkáját.

Köszönöm szépen, visszatérünk a költségvetés vitájához, és megadom a szót Pálffy István képviselő úrnak, KDNP.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés vitája mindig értékvita, mindig értékek vannak a számok mögött, ezekben az irdatlan vastag anyagokban számok garmadája látható, olvasható, és mégis egyértelmű, könnyen kifejezhető értékek vannak mögötte.

Ebben az esetben ezek az értékek olyan preferenciák mentén alakulnak ki, fogalmazódnak meg, mint nyilvánvalóan a munka elsődlegessége, a gyermekek fontossága és a családi kötelékek ápolása, szemben olyasmivel, ami a segélyből való tengődés, az egyéni öncél, a közösségeken kívül vagy egyéb társas kapcsolatok formájában valósul meg. Ebben az értékpárhuzamban a költségvetésnek egyensúlyt is kell találnia a közérdek és a magánérdek között, olyan értelemben, hogy minden ember, minden fontos társadalmi csoport egyéni vagy közösségi boldogulását, közösségi fejlődését és egyéni előremenetelét arányba kell hogy állítsa.

Kiindulásképpen hadd szögezzem le, hogy úgy látjuk kereszténydemokraták, és magam is ezt vallom, hogy ez a költségvetés ennek az értékpreferenciának és a fontosságának megfelelően megteremti ezt az egyéni-közösségi egyensúlyt.

A költségvetés tehát értékvita, és ebben aligha van vita itt, ebben a Házban. Abban már inkább, hogy ahogy itt a felszólalásokat rendre hallgatjuk, érdekvitává formálódnak. Pedig itt nem társadalmi érdekekről vagy érdekcsoportokról van szó; egy hagyományos zárójelet nyitok, egy hagyományos, egyszerű és túlontúl egyszerű baloldali logika, hogy a gazdagoktól el kell venni és oda kell adni a szegényeknek. Ez sem nem társadalompolitika, sem nem szociálpolitika, sem nem gazdaságpolitika.

Tehát kerüljük el az érdekvitát, és mondjuk ki végre azt, hogy nem társadalmi csoportok preferálásáról van szó vagy egymással szembeni kijátszásáról, nem arról van szó, hogy az önök kritikája szerint a Fidesz-KDNP kormánya a saját bázisát építené. Nem, éppen ellenkezőleg: a nemzet, a társadalom, az ország egészének bázisát építi, és ilyen szempontból ezt vállalni kell.

Ki kell jelenteni, hogy nem 1 millió emberről beszélünk, amikor a nemzeti középosztály erősítése a cél, hanem a generációkon keresztül, a gyermekeken, a fiatalkorúakon, a nyugdíjasokon keresztül, akik ehhez a középosztályhoz tartoznak, jóval több emberről, éppen ellenkezőleg, 9 millióról, szemben esetleg az 1 millióval, akik sajnálatos módon kiszorulnak ebből a preferenciából. De ugyanakkor az ő fölzárkóztatási lehetőségeiket az teremti meg, ha arra a széles, minél szélesebb nemzeti középosztályra alapozunk, amelyik megtermeli azokat a javakat is, amelyek a költségvetés keretében szétoszthatóak.

Tehát nem a középosztályt erősítjük, nem a gazdagokat preferáljuk, szó nincs róla, hanem egy olyan nemzeti-társadalmi bázist építünk valóban, amely a munkából, a megszerzett jövedelmekből fenntartja önmagát, reprodukálja a nemzetet, a gazdaságot, és egyben a munkát terhelő alacsonyabb jövedelmekből olyan ellátórendszert biztosít, amely a szegényeket is képes fölzárkóztatni, illetve megteremti a lehetőségét annak, hogy a fogyasztásban elköltsék a javaikat, amelyeket megtakarítottak maguknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az értékvita vagy érdekvita, vagy értékvitába bújtatott érdekvita ez már itt engem az elmúlt évi költségvetési vita során is megtalált, és ugyanezt tapasztaltam a 2011-es költségvetés vitájában. Akkor egyenesen azzal vádoltak bennünket a szocialista padsorokból, hogy alkotmányellenesen preferálunk társadalmi csoportokat, és lám, érdekes, hogy semmiféle ilyen panasz egy év alatt nem érkezett, egyetlenegy sem. Pedig ez bőven az a kategória, amelyben az Alkotmánybíróságnak megvan a jogosítványa, az emberi méltóság alapján ott eljárhat és határozatot hozhat. Nem érkezett ilyen panasz. Ebből is látszik, hogy nem érdekvitáról van szó, nem sérültek olyan érdekek, amelyek az emberi méltóság alapján megkérdőjelezhetők lettek volna, egy olyan értékvitát folytatunk, amelyben nekünk megvan az elképzelésünk.

(13.30)

A költségvetési vitának van még egy sajátossága, nem még egy, jóval több, de most azt szeretném kiemelni, hogy a számok és a szövegek vitája zajlik. Miközben a költségvetés konkrét tényadatokkal és számok milliárdjaival - nem tudom, mennyi van benne - rendelkezik, aközben óriási lehetőséget és terepet nyit annak, hogy a lehető legdemagógabb, legillusztratívabb szövegek, némi eufemizmussal szólva a legszebb szólamok hangozzanak el, de nyilván különösen az ellenzék terepe ez, és minden figyelmet nélkülözve, a tények teljes figyelmen kívül hagyásával hangozzanak el.

Ezért én ezekre a tényekre ismét szeretném felhívni a figyelmet, nem elég, hogyha egyszer hangoznak el, és főként azért, mert az ellenzék sem lehet az, egészen biztos vagyok benne, hogy önök sem azok, akik a magyar gazdaság ellen spekulálnának. Biztos vagyok benne, hogy nem forgatnak nagyobb tételeket, már hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy az egyik vagy másik párt mögött álló csoportok igen, de önök nem forgatnak nagyobb tételeket bizonyos londoni bankházakban vagy befektetőházakban, és nem spekulálnak a magyar gazdaság ellen. Ha pedig így van, akkor az érdekük csak a vitában való konstruktív részvétel lehet.

Akkor nézzük ezeket a sarokszámokat még egyszer ebből a szempontból! Azok a bizonyos befektetőházak, ahol valóban spekulálnak a forint árfolyamára vagy a magyar gazdaság helyzetével kapcsolatosan kialakuló befektetési lehetőségekre, és nem is feltétlenül mindig negatívan, ott is elismerik, hogy ezek a sarokszámok jó kiindulások, de a 2,5 százalékos költségvetési hiány a 2004-es európai uniós csatlakozás óta folyamatosan hazánk ellen fennálló európai uniós deficiteljárás megszüntetésére alkalmas. Ezt senki nem vitatja, ez olyan európai pozitívum, amely bennünket ezek között a befektetési házak között is konszolidál. De a 72 százalékos megcélzott adósságráta, a csökkenő tendencia, a pályán vállalt ilyen kötelezettségünk, a törlesztések kötelezettsége is egy ilyen jó hír mindig a befektetőknek.

Ugyan Vona Gábor képviselőtársunk itt azt vetette a szemünkre, hogy jó fiúk akarunk lenni, nem tudom, a piacokon vagy Brüsszelben, én ezt úgy fogalmazom, hogy igen, jó, konszolidált gazdaságnak kell nemcsak mutatkozni, látszani, de azt teljesíteni is kell. Erre valók a költségvetés számai, és igenis, nemhogy jó fiúk, a legjobb fiúk kellene hogy legyünk, éltanulók abban az értelemben, amit sokszor emlegetnek egy húsz évvel korábbi állapothoz képest. Akkor a magyar gazdaságnak jó híre volt a világban, és tíz-egynéhány év alatt, különösen 2008 végére, 2009 elejére odajutottunk, hogy minden főbb mutatószám tekintetében az Európai Unió országainak végén, a lista végén kullogtunk.

Tehát igenis, jó fiúk akarunk lenni, mert jó ebben a gazdasági környezetben jó fiúnak lenni. Ez vezet eredményre, és ez hoz prosperitást. Tehát ilyen szempontból nem az Európai Uniónak akarunk megfelelni, hanem annak a környezetnek, amely azt méltatja, azt díjazza ebben a világban, hogyha valaki szigorúan tartja a költségvetési hiányát, ha valaki az adósságpályán csökkenő ívben megy lefelé, és az egyéb gazdasági, makrogazdasági mutatói is megfelelnek a befektetőnek.

4,2 százalékos infláció, ez az, amire azt mondjuk, hogy egy kicsit lehet magasabb is, azt még ki fogjuk bírni, és az 1,5 százalékos GDP, amelyre valóban már az európai tendenciák, a gazdasági kivetítések mondhatják azt, hogy egy kicsit túlbecsült, de azért ne hamarkodjuk el az értékítéletet. Nagyon nagy mértékben függünk a német gazdaságtól, nem akarok olyanokat mondani, amelyek már ezerszer elhangzottak ebben a Házban, de ez még jelentősen alakulhat jobban, mint azt ma, különösen egy nagy európai pénzügyi válság rendezése előtt, és különösen az európai vezető országok, mondjuk, a német-francia tengely belpolitikai ügyei előtt, választási ügyei előtt ezt ki lehetne jelenteni. Tehát azt javaslom, hogy nézzük meg ezeket a számokat egy év múlva, és nem vagyok abban biztos, hogy olyan mértékben kevesebbet hoz ez a konyhára a költségvetésnek, mint amilyet most ezzel kapcsolatban már jeleznek.

Ezek a tények tehát, és még egyet kiemelnék. Ezt Rogán Antal képviselőtársam is elmondta itt, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni: 350 milliárddal több tartalék van ebben a költségvetésben, mint a 2011-esben volt. Ott nagyjából olyan 100 milliárdos nagyságrend szerepelt, itt, ha mindent összevetünk, megnézzük, akkor 450 milliárd forintot találunk. Persze, lehet azt mondani, hogy bizonyos árfolyamkockázatok mellett ennek egy része most elolvadni látszik, de hiszen éppen ezért van a tartalék. Ugyanakkor ezek még mindig nem lefutott kérdések, a tartalékok erre bőven elegendőek, hogy ha baj van, akkor fedezzük, ezért országvédelmi költségvetés, ezért országvédelmi alap, ezért elkülönített rendszer, és pontosan ezekre a gazdasági kockázatokra, ezeknek a kivédésére szolgál.

Szűk a mozgástér valóban, de ki akar ugrálni Európában? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha körbenézünk, akkor itt senki nem balettcipőben táncol az európai parketten, itt nagyon kemény lépéseket kell tenni ebben a gazdasági mocsárban, sárban, és ha csak a briteket nézzük, egy tavalyi nagyon nehéz költségvetési éven vannak túl, pedig egy AAA-hitelképességű országról van szó, az Egyesült Államok fölötti értékeléssel is, hiszen ott már megtörtént egy ilyen értelemben vett leminősítés. A brit gazdaság abban a költségvetési évben, ahogy ott működik, 2011-ről 2012-re áthúzódva, mert március végén kezdődik a pénzügyi év, nagyon kemény év után vannak, és most kezdenek abba a fejlesztésbe, amit megteremtettek mint lehetőséget az előző év költségvetése során. Tehát a britek, egy vezető gazdaság komoly intézkedéseket kellett hogy hozzon, hogy a többit már ne is említsem. Azért az euróövezetben nem a nadrágszíjat húzzák, a periférián lévő országok olyan iszonyatos bajban vannak, hogy gyakorlatilag cukorspárgával kötik fel a gatyájukat. Ezt ki kell mondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a tényeket innen nézve, amelyeket a költségvetés tartalmaz, ezeket a számokat, ezeket a sarokszámokat igenis pozitívan kell értékelnünk, és elegendő alapot nyújtanak arra, hogy 2012-ben a magyar gazdaság konszolidált pályán haladjon.

A kultúrára csak egy szóban térek ki, és majd még a vita során fogok ezzel kapcsolatban szót kérni. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy bizonyos számokat úgy lehet ebben a viszonylatban megtalálni, hogy itt kevesebb vagy ott több, és akkor konkrétan a 30 milliárd kevesebbnek tűnik, mint a 34, igen ám, de itt a kulturális területek összekavarodása van Vágó Gábor képviselőtársam fejében. Ugyanis megtalálja majd, ha jobban megnézi a költségvetést, mindazokat az egyébként a kultúrához is tartozó, interdiszciplináris területeken lévő kulturális költéseket, költségvetést, amelyek ezeket a számokat sokkal pozitívabbá, és szaldójában is magasabbá teszik, mint a tavalyi évben, 2011-ben voltak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló az előre bejelentett felszólalók listájáról Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

(13.40)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Felszólalásommal abban a szellemben szeretnék hozzájárulni a költségvetési vitához, ahogy a Jobbik részéről Vona Gábor frakcióvezető úr és Rozgonyi Ernő, illetve Nyikos László már megtették, mégpedig röviden összegezve azt, hogy számunkra ez a költségvetés a gyarmatosítási folyamattal szembeszegülés teljes körű hiánya, a nemzeti kibontakozásért és a nemzeti önrendelkezésért való küzdelemben lényegében egy kapituláció.

Én azokat a területeket szeretném átvenni a költségvetésből, amelyek szűkebben vett szakterületemhez tartoznak, illetve amelyekre tekintettel úgy gondolom, hogy fel kell hívni a magyar emberek figyelmét arra, hogy vajon milyen számokat tárgyalunk most egyáltalán.

Kényszerpályán van az ország. Az elmúlt nyolc év szocialista országpusztítása nagyon sok kárt okozott, ez tény, viszont ezt a kárt nem növelni kell, nem fokozni kell, hanem ésszerű, felelős gazdaságpolitikával, nemzetpolitikával, amennyire lehet, el kell hárítani, és szembe kell szegülni az adósságpréssel, amit az államadósság fejt ki a magyar gazdaságra. 1100 milliárd forint, ha jól értettem, ennyi az az éves kamattörlesztés, amit kidobunk az adófizetők zsebéből. Újra kellene tárgyalni, átütemezést kellene kérni, hogy levegővételhez jusson a magyar gazdaság.

De hogy mindjárt egy ilyen kis hangulatteremtéssel folytassam a felszólalásomat, arra kell utaljak, hogy megdöbbentőnek tartom azt, és kedves magyar tévénézők és polgárok, ezen gondolkodjanak el, hogy milyen szuverenitású országban élünk akkor, amikor azt a költségvetési magyarázatot találom a törvényjavaslatban, hogy a magyar költségvetésből, az adófizetők pénzéből 14 milliárd forintot Nagy-Britannia részére fizet meg Magyarország. Nem háborús jóvátételről van szó, nem könyöradományról, hanem az európai uniós csatlakozásunk tényéből, tagságunkból fakadó azon kényszerről, hogy Margaret Thatcher volt olyan ügyes és rátermett, hogy kiharcolta a brit gazdáknak azt, hogy ők visszatérítést kapnak minden egyes uniós tagállam költségvetéséből. Gratulálunk a brit gazdáknak! Ez viszont egy nagyon rossz hír a magyar gazdáknak és nagyon rossz hír a magyar adófizetőknek, és még rosszabb hír a magyar választóknak, akik tulajdonképpen tétlenül tűrik azt, hogy egy ilyen döntéshozatal végigmenjen a Magyar Országgyűlésen.

Én arra kérek mindenkit ezúton, hogy tiltakozzon, árassza el e-mailjeivel az összes országgyűlési kormánypárti képviselő e-mail fiókját, elnézést kérek tőlük ezúton, hogy ilyen terhelésnek teszem ki őket, de igenis, mondják meg nekik, hogy erre mondjanak nemet, a brit gazdáknak 14 milliárd forintot ne fizessen vissza a magyar állam.

És ne fizessünk be 245 milliárd forintot az Európai Unió költségvetésébe, annak az Európai Uniónak a költségvetésébe, amelyből ugyan levezetik nekünk ezt, és sokszor összerakják, hogy ilyen pályázat, olyan pályázat, amolyan pályázat - ember legyen a talpán, aki ezt követi, szerintem senki nem tudja a kormánypártok részéről sem követni -, mi úgymond itt horribilisen többszörösét kapjuk vissza ezeknek a pénzeknek. Elmondta Hörcsik Richárd is, hogy rosszul megy a lehívása az uniós támogatásoknak, akadályok vannak, gondok vannak, az uniós bürokraták nehezítik az életünket, a LEADER-program szocialista vérszívói még mindig ott vannak, miért nem a börtönben vannak; tehát igenis tegyünk rendet ezekben a forrásfelhasználásokban. Tehát nettó befizetők vagyunk. Ezt Rozgonyi Ernő igazából kifejtette.

Tovább szeretnék menni, néhány nemzetpolitikai kérdés. Ha most a spórolás költségvetését éljük, akkor miért kell a Kossuth tér történelmi rekonstrukciójára, amit egyébként támogatok elvi alapon, hogy valóban kerüljön gróf Tisza István az áruló Károlyi Mihály szobra helyébe, de miért kell erre most a legnehezebb időkben 1 milliárd forintot a költségvetésből fordítani? Halasszuk el, húzzuk meg a nadrágszíjat, és ugyanolyan szerény körülmények között éljük az életünket itt a Kossuth téren mi, képviselők, mint az ország bármely más területén élő emberek. (Pálffy István: Megszavaztátok!)

Nem tudok elmenni amellett sem, amit Szili Katalin mondott. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma elesik a költségvetési támogatástól. Nem is értem ezt. Egyébként jövő héten vagy novemberben lesz egy ülés, tehát folytatja a munkáját, de akkor hogyan lehet ezt költségvetési támogatás nélkül? A nemzetstratégiai céljainkat nem adhatjuk fel a Kárpát-medencei magyar egység érdekében!

Hiányolom a Kárpát-medencei magyar jogsegélyszolgálat létrehívását és annak a költségvetési tételét. Magyarjainkat Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján gyakori üldözés, jogfosztás éri. Számukra már réges-rég létre kellett volna hozni állami támogatással egy olyan jogvédő szervezetet, amely megvédi őket. Jelen formában csak a Nemzeti Jogvédő Szolgálat mint civil szervezet próbálja ezt a munkát elvégezni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy miért kapnak több támogatást a pártok és a pártalapítványok. Civilként teszem fel ezt a kérdést. Egyszerűen engem felháborít, és gondolom, a polgárokat is felháborítja, hogy a Fidesz több mint 1 milliárd forintot kap, és a többi párt is mind többlettámogatást kap ebből a költségvetésből. Ez a minimális elvárás lenne, hogy ha már csökken a rendőrség költségvetése, az emberek biztonságára fordított költségeken spórol az állam, akkor a pártok miért nem spórolnak magukon. Így van? Gondolom, az LMP-s képviselők is egyet tudnak érteni ezzel. Várom a jóváhagyásukat. (Scheiring Gábor: Maximálisan!) Érkezik, igen, egy mosoly tekintetében máris megkaptuk.

Folytatom tovább a sort. Az Alkotmánybíróság, amelyet 15 főre felduzzasztott a kormánytöbbség, és többletfeladatokat is kapott az alkotmányjogi panasszal, nem kap igazából reálisan többletpénzt. 300 millióval többet kap ugyan, mint tavaly, de valójában négy alkotmánybíróval többről van szó, sokkal több munkáról, sokkal nagyobb felelősségről, és éppen ezért nem tudom elfogadni ezt a költségvetési tételt.

Az Országgyűlési Biztosok Hivatalánál megnyugtató a helyzet, itt nem mondok kritikát, itt dicséretet mondok. Felemelték a támogatást, ezt tavaly követeltük, követeltem. Örülök, hogy végre egy méltó költségvetéssel tud dolgozni az újraszabályozott hatásköreivel az alapjogok biztosa. Bízom benne, hogy élni fog azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a jogszabály biztosít számára.

Nézzük meg a bíróságokat! Mint a bíróságokért fokozottan felelősséget érző magyar polgár és egyben ügyvéd, jogász, felháborítónak tartom azt, hogy miután ténylegesen tavaly a zárszámadás szerint 65,7 milliárdra ugrott a bíróságok kiadása a tervezett 63 milliárd helyett, most 68,9 milliárdot kap a teljes bírósági rendszer, az a bírósági rendszer, amely tényleg - nyugodtan mondhatjuk, sajnos szomorú szívvel - az összeomlás szélén áll.

Itt van a legfelháborítóbb dolog, amit egyszerűen nem értek. Nagyon-nagyon kérem a képviselőtársaimat, hogy segítsenek ebben, én most kérdeztem itt Nyikos László szakvéleményét. A zárszámadási törvényben megnéztem. Tavaly volt a költségvetési törvényben egy általunk nagyon szeretett tétel, a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróság ügyhátralékának ledolgozására vonatkozó 753 millió forintos összeg. Ez nem teljesült a tavalyi zárszámadás szerint, tehát nem fizették ki, nem használták föl. Az idei költségvetésből ez hiányzik, tehát ezt a pénzt a katasztrófahelyzetben levő Fővárosi és Pest Megyei Bíróságtól lenyúlták, ellopták. Nem tudom, kik. Kérem, hogy találjuk meg közösen az elkövetőket, és azonnal változtassuk meg ezt a helyzetet, mert ha ez így marad, így folytatódik, katasztrófakövetkezményekhez vezet.

Most jártam pár hete a Pest Megyei Bíróságon. Kérem szépen, egy Iványi Gábor által vezetett hajléktalanszálló ahhoz képest egyszerűen egy luxuspalota, a Pest Megyei Bíróság lehányt, koszlott falú állapotában, amilyen körülmények között a bíróknak, ügyészeknek, ügyvédeknek ott a munkát kell végezni, nem beszélve a polgárokról, akikért mi dolgozunk, akik eltartják az államot. Hihetetlen lassúsággal, többéves ügyhátralék-elmaradással működnek a bíróságok, amelyeket sajnos a kormánytöbbség által hozott döntések is nehéz helyzetbe hoznak, hiszen több mint kétszáz bíró elmegy a karból, és ez már önmagában egy hihetetlen terhelés. Tehát én kérem, hogy emeljük meg a bíróságok költségvetését jelentős mértékben.

Az ügyészség kap egy többlettámogatást, ez üdvözölhető, de a tavalyi 5 százalékos infláció fényében egyáltalán nem megnyugtató. Ha jobban végeznék a munkát az ügyészségek, még lelkesebben harcolnék a költségvetési támogatásukért, de amíg a 2006-os megtorlásokban részt vevő ügyészek a helyükön vannak, és mai napig is ők szabotálják az igazságtételt, addig azért nem tudok nagyon nagy lelkesedéssel érvelni a támogatásuk mellett.

Fel kell tenni a kérdést, hogy a fővárosi, megyei kormányhivatalok létrehozása vajon indokolja-e a korábbi megyei közigazgatási hivatalok költségvetésének tízszeresére történő megemelését. Nem tudjuk, mert nem világos, tehát az átláthatóság elvét nem teljesíti a költségvetés, ezért nem tudjuk kideríteni, hogy valójában arányos támogatást kaptak a kormányhivatalok, vagy esetleg valamifajta bújtatott támogatásról van szó.

Még néhány tétel.

A határon túli magyarok támogatása eltűnik a költségvetésből. A nemzetpolitikai tevékenység támogatása csökken. Ez számomra elfogadhatatlan.

Elfogadhatatlan a büntetőeljárásról szóló törvény alapján megállapított kártalanításra kitűzött 120 milliós összeg szinten maradása. Egy olyan országban, amely a mindennapi bűnözés terhei alatt nyög, az a tipikus élethelyzet, hogy ha a rendőrség el is fogja az elkövetőt, bíróság elé is kerül, de a szerencsétlen kifosztott gazda, aki utolsó terményét veszti el, akinek a szőlejét mindenestül, a teljes berendezésekkel elviszik, szétverik, bizony nem jut kártérítéshez. Igenis, úgy gondolom, a magyar államnak felelőssége, hogy kártérítéshez juttassa.

Végül, de nem utolsósorban a büntetés-végrehajtási intézetek áldatlan helyzete. Tavaly 38 milliárdot terveztek be; 43,8 milliárdot költöttek el a büntetés-végrehajtási intézetekben. Ez azt jelenti, hogy az előirányzott 48,5 milliárd forint édeskevés ahhoz, hogy az a szintén civilizálatlan, harmadik világbeli állapotrendszer, ami a büntetés-végrehajtási intézeteket jellemzi, megszűnhessen.

(13.50)

Hihetetlen jövedelmi viszonyok között dolgoznak a bv-őrök, akik saját magukat, életüket teszik kockára azért, hogy a társadalomból kivont elítéltek ne élhessenek a nyakunkon. Védjük meg a társadalmat, ez egy fontos elv; szigorítsuk a Btk.-t, itt együtt tesszük ezt a Házban, viszont nem biztosítjuk a feltételrendszerét annak, hogy olyan körülmények között legyenek az elítéltek, amelyben nem kell számolni a kockázattal. Illetve most munkát fognak végezni, ezt is támogatjuk azért, de önmagában ez sem...

A Terrorelhárítási Központ legutóbb azzal vétette észre magát, hogy Brad Pitt filmforgatása kapcsán fegyvereket foglalt le, az egész világ röhejét kiváltva. 10,3 milliárd forintos támogatást kap, továbbra is keresik buzgón a nem létező terroristákat Magyarországon. További jó munkát ehhez nekik, de hogy ehhez miért kell 10,3 milliárd forintot kapni, ugyan 2 milliárddal kevesebbet, mint tavaly, ez mindenképpen elfogadhatatlan.

Végül elfogadhatatlan, hogy a rendőrség 195 milliárd forintra volt előirányozva tavaly, ebből teljesült 211 milliárd, viszont a döbbenetes az, hogy még az infláció szintjét sem éri el az a költségvetési tervezés, az a szám, az a 219 milliárd körüli összeg, amit a rendőrség kompletten, 40 ezer fővel kap arra a feladatra, hogy üldözze a bűnt, derítse fel az elkövetőket, védje meg a társadalmat az egyébként gazdasági kényszerhelyzetben elharapózott bűnözéssel szemben, amely közbiztonsági válsághelyzet a szocialisták országlásának idején burjánzott el, viszont amit nem tudott felszámolni a mostani kormányzat sem. Úgyhogy mi ezúton azt kérjük, azt követeljük, a magyar emberek megvédése érdekében a kormány biztosítsa a megfelelő költségvetési kereteket, minimálisan legalább 15-20 milliárd forinttal megnövelve a rendőrség költségvetését.

Tehát ezek a számok, ezek a tételek, amelyeket áttekintettem, és úgy gondolom, hogy ezek talán elgondolkodtatók voltak. Én nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy itt most párthovatartozásra tekintet nélkül álljanak ezen ügyek mögé. Én ezeket módosító javaslatban is elő fogom terjeszteni, és bízom benne, hogy segítséget kapunk ahhoz, hogy ezek a nehéz helyzetben lévő területek tisztességes, méltó támogatást kaphassanak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Megszakítva a normál hozzászólók sorát, Vágó Gábor képviselő úr kétperces hozzászólásra jelentkezett, LMP. Tessék parancsolni!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gaudi képviselőtársam megszólított minket. A pártok költségvetési támogatásáról addig nem lehet beszélni, amíg a pártfinanszírozás ügyét nem tesszük rendbe. Magyarországon húsz éve a korrupció rákfenéje az, hogy különböző pártpénztárnokok uralma alatt sínylődik az ország, majd pedig a mutyikon keresztül visszacsorognak a pénzek.

Az LMP első törvényjavaslatainak egyike volt, és azóta is itt pihen a Ház előtt, és az MSZP-Fidesz nagykoalícióban folyamatosan lesöpri az asztalról. Tegyük rendbe a pártfinanszírozást, és utána beszéljünk a pártok támogatásáról.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiból. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás tapsol.)

ELNÖK: Vas Imre képviselő úr következik, nem kétpercessel, hanem rendes, előre bejelentett felszólalóként. Öné a szó.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy arról beszéljek, mi igazából a költségvetés kiindulási alapja. A költségvetésnek alapvetően a kiindulási alapja, ami, azt hiszem, hogy nagyon befolyásolja a költségvetés tervezését, az az 1065 milliárd forint, amit az országnak a jövő évben a hitelei és kizárólagosan a kamatai törlesztésére kell fordítani. Felhívom képviselőtársaim, különösen ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy 2002-2010 között az ország adóssága kétszeresére nőtt. Ebből pedig az következik, ha ma az ország adóssága feleennyi lenne, mint most, az 1065 milliárdból legalább 500 milliárdot nem kellene jövőre költenünk a kamatterhekre. Ez mindenképpen meghatározza a költségvetést; és ebből az 500 milliárd forintból, azt hiszem, bőven jutna azokra a feladatokra, amit itt egyébként - részben joggal - ellenzéki képviselőtársaim számon kérnek a költségvetés tekintetében.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Stágel Bence váltja fel.)

Több ellenzéki képviselőtársam is azt mondta, hogy ez az elszegényedés költségvetése. Véleményem szerint ez egyáltalán nem így van, elszegényedni akkor szegényedik el valaki, amikor többet költ, mint amennyi bevétele van. Ez a költségvetés pont azt a helyzetet próbálja előidézni, hogy a kiadások, illetve a bevételek egyensúlyba kerüljenek. Tehát semmiképpen nem mondanám ezt, sőt kifejezetten a költségvetés arra szolgál, hogy megvédjük az országot.

Más képviselőtársam itt a MOL-részvények megvásárlásával kapcsolatosan említette azt, hogy a kormány eltőzsdézte az emberek pénzét. Egyrészt a MOL-részvények ma is megvannak... (Kovács Tibor: Igen, kevesebbet érnek 200 milliárddal!) Én is meghallgattam önt. De pont azt szeretném mondani, hogy önök olyan árfolyammal hasonlítják össze, amivel a tőzsdén egyébként 100-200-500 részvényt megvesznek. De ez a részvény a MOL 104 millió darab körüli részvényéből, ha jól emlékszem, 22 millió részvényt jelentett (Dr. Varga László: Lejjebb ment az ára!), és pontosan ezért azt azon a tőzsdei áron, ami most a tőzsdei ár, nem lehetett volna megvásárolni.

A másik: itt elsősorban jobbikos képviselőtársaimtól hallottam, hogy ők szeretnék az ország adósságát átütemezni. Én azt javaslom e tekintetben, hogy először gondolkodjanak, hogy ez mit eredményezne, és utána tegyenek javaslatot.

Másrészt szeretnék beszélni az igazságszolgáltatással kapcsolatos költségvetési fejezetekről, elsősorban az Alkotmánybíróság, bíróságok, ügyészségek, illetve az alapvető jogok biztosa hivatalának költségvetésével kapcsolatban. Elsősorban arra szeretnék rávilágítani, hogy mely tények, illetve korábban elfogadott jogszabályok vagy még az idén elfogadandó jogszabályok határozzák meg a költségvetés tervezését.

Az Alkotmánybíróság tekintetében az alaptörvény, illetve majd a később elfogadandó, Alkotmánybíróságról szóló törvény sok tekintetben új feladatot adott az Alkotmánybíróságnak, új hatáskörei vannak, az alkotmánybírák létszáma növekedett, ennek megfelelően növelni kellett az alkalmazotti létszámot. Úgyhogy mindezek alapján úgy érzem, hogy teljes mértékig indokolt az az összeg, amit az Alkotmánybíróság kap a jövő évben.

A bíróságok tekintetében: a bírói alapilletmény - ugyanúgy, mint az idén - 356 ezer forint marad. A jogi segítőként tevékenykedő ügyvédek óradíja továbbra is 3 ezer forint marad. A kirendelt ügyvéd óradíja továbbra is 3 ezer forint marad. Ez évek óta nem változott, de ez annak a takarékos gazdálkodásnak a következtében lehet így, amit kénytelenek vagyunk eszközölni.

Döntött korábban az Országgyűlés arról is, hogy több mint száz bírói helyre, már a nyugalmazás miatt megszűnő bírói tisztségekre korábban kiírásra kerül a pályázat, és a több mint száz hely tekintetében a felmentési időre fizetett díjazásnál az új bírókat, akik majd munkába állnak, azokat is fizetni kell.

Fontosnak tartom azt - nemcsak a költségvetés kiadási, hanem a bevételi oldalát -, hogy tartalmaznak az adótörvények bizonyos eljárási illetékemelésre vonatkozó javaslatokat is. Például az eddigi 900 ezer forint helyett másfél millió forint lesz a maximum eljárási illeték egy polgári peres eljárásnál. Ez már eleve azt feltételezi, hogy 15 millió forint fölött kell lenni a perértéknek. Vagy emelkedik például a közigazgatási eljárások illetéke. Az alkotmányügyi bizottságban hallottam, hogy majd akkor nem fogják tudni az állampolgárok a közigazgatási hatósági ügyeiket bíróság elé vinni. Csak itt jelezném, hogy minden közigazgatási eljárásban illetékfeljegyzési joga van a pert indító ügyfélnek, és így ez a díjemelkedés vagy illetékemelkedés ezt nem befolyásolja.

(14.00)

Az ügyészségek tekintetében alapvetően befolyásolja a 72/2009-es alkotmánybírósági határozat, ami alapján úgy kellett a törvényeket módosítani, hogy első- és másodfokú büntetőbírósági eljárásban kötelező az ügyész részvétele, nem elegendő most már az, ha a bíró benyújtja a vádiratot.

Az alapvető jogok biztosa hivatalánál az adatvédelmi biztos funkciója megszűnik, ezt egy külön hivatal fogja átvenni. Az alapvető jogok biztosának két helyettese lesz, így a korábbi négy biztos, illetve biztoshelyettes helyett három lesz, és ennek megfelelően alakul a költségvetési támogatása is. Az alapvető jogok biztosának hivatala például nem folytathat bevételszerző tevékenységet, így aztán gyakorlatilag a teljes bevételét a költségvetési támogatásból kell fedezni.

Összességében elmondható, hogy ugyan a költségvetés takarékos, de minden olyan fontos célra, amelyre feltétlenül szükséges, úgy látom, hogy jut benne forrás.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A Fidesz hozzászólását követően megadom a szót az LMP frakciójában Osztolykán Ágnes képviselő asszonynak. Azért mondom halkan, hogy fölcsíptethesse a mikrofonját. Ha kész van, képviselő asszony, akkor öné a szó.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit déj vu érzésem van, mert álltam itt már egy évvel ezelőtt, és majdnemhogy ugyanazokat a dolgokat mondtam el, amit most is fogok.

Egy szomorú tényről kell beszélnünk, arról, hogy ismét azt látjuk: a kormány újra az oktatáson spórol, ismét jelentősen csökken a nemzeti össztermékből az oktatásra fordított rész. De hogy valami újat is mondjak: bizonyos értelemben még sokallhatjuk is ezt a pénzt, hiszen a Ház egy biankó csekket fog kiállítani a kormány számára. Hiszen ha megnézzük, úgy tárgyaljuk ezt a költségvetést, hogy lényegileg ezzel párhuzamosan zajlik vagy zajlott a megyei fenntartású intézmények államosításának vitája. De ez mind semmi. A települési fenntartású intézmények korábban bejelentett államosítása óta hiába várjuk, hogy beterjesszék ezt az átalakulást szabályozó törvényt. A falvak, városok, kerületek általános és középiskoláinak állami kézbe vételének folyamatáról még így sem tudunk semmit.

De továbbmegyek. A kormány és még államtitkár asszony a hétfői bizottsági ülésen elárulta nekünk nagy titokban, hogy még el sem döntötte a kormány, hogy 2012. szeptember 1-jével vagy majd csak 2013. január 1-jével kerítenek minderre sort. Biankó csekket állítunk ki tehát a kormánynak. S hogy mennyiről is szól? Azt mi nem tudjuk, az egy másodlagos dolog, jön majd februárban, júniusban a menetrend szerinti zárolás, és Matolcsy miniszter úr a kevésből is elvesz majd még egy kicsit.

De most tegyünk úgy mégis, mintha komolyan lehetne beszélni erről a beterjesztett költségvetésről, és lássuk, hogy a mi szemszögünkből mi is ezzel a baj. A három legfőbb baj, hogy a legkisebbeken, az óvodásokon is spórol a kormány; hogy a pedagógusok életpályamodelljének forrását ismét kifelejtették a költségvetésből; s végül, de nem utolsósorban, hogy beterveztek a költségvetésbe 29 milliárd forintnyi tandíjbevételt.

A kormány által benyújtott büdzsé tervezetének egyik legnagyobb vesztese, mint azt már mondtam az előbb, az oktatás. Tovább zsugorodik GDP-arányosan a gyerekekre, a fiatalokra, a jövőre szánt összeg. Az LMP már költségvetési alternatívájában is prioritásként kezelte az oktatásügyet, megmutatva, hogy deficitnövelés nélkül is juthat több pénz az óvodákra, az iskolákra és az egyetemekre. Ez az anyag letölthető a lehetmas.hu oldalról, kérem, olvassák el, legalább az Igazságos Magyarország fejezetet, ami kifejezetten az oktatásról szól.

Az LMP szerint a 2012-es költségvetéssel ismét rossz irányba halad az ország. Az oktatás részaránya a GDP-ből 5,46 százalékról 5,08 százalékra csökken, ami újabb radikális kivonás az ágazatból. Ezzel a Fidesz gyermekeink jövőjét éli fel. A felsőoktatás költségvetése tükrözi a Széll Kálmán-csomagban beharangozott megszorításokat, az ágazat költségvetése úgy nő, hogy az állami hozzájárulás 29 milliárddal csökken, ami gyakorlatilag a tandíj bevezetésének a költségvetésbe való belefoglalása. A hallgatói juttatásokra szánt összeget is jelentősen csökkentik, ami természetesen férőhelycsökkenést is jelent. A társadalmi felemelkedés lehetőségét veszik el így a fiataloktól, ami azt gondoljuk, hogy a jelen helyzetben, a jelen gazdasági viszonyok között több mint bűn.

Az óvoda normatíváját ismét elinflálják. Lehet-e ezek után hinni a Fidesznek, amikor az óvodai nevelés fontosságáról beszélnek? Az iskolák államosításának hatalmas költségeire, az alulfinanszírozott iskolák százainak megsegítésére nincs forrás betervezve a költségvetésbe. A pedagógus-életpályamodellt nem vezetik be jövőre sem. Az esélyegyenlőségre szánt források messze elmaradnak az ígéretektől, a felzárkóztatás így csupán csak egy jámbor óhaj marad. Az a 100 millió forint pedig, amit a kisiskolákra szánnak, szégyenletesen kevés.

Ami a tudományt illeti, üdvözöljük és örülünk neki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és az OTKA több forráshoz jut, de nehezményezzük, hogy az akadémiai kutatóintézetek és az innováció támogatása jelentősen csökken.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika meggyőződése, hogy meg kell állítanunk az ország kettészakadását, addig, amíg még lehet. Ezért növelni kell az oktatás támogatását, és okosan kell célozni a kiadásokat. Az LMP oktatásügyi módosító javaslatai, több mint húsz darab, nagyjából 100 milliárdos, az igazságosabb adórendszer bevezetéséből fedezhető forrásból alapvetően három irányt céloznak meg. Ezekről a részletes vitában bővebben is fogok szólni, de nagy vonalakban most is önök elé kívánom tárni.

Egyrészt az oktatáshoz való hozzáférést szeretnénk biztosítani. Az iskola mint közszolgáltatás leépítését kívánjuk ezzel megakadályozni az óvodától az egyetemekig. Az óvodai és a felsőoktatási férőhelybővítésre teszünk javaslatot, mert azt gondoljuk, hogy ma Magyarországon minden 3 évesnek biztosítani kell az óvodai férőhelyet, és nem szabad elvenni a magyar fiataloktól a felsőoktatásba való bejutáson keresztüli felemelkedési esélyt. Nincs szükség tandíjra, sem ilyen, sem olyan néven. Az LMP szerint a közoktatásra szánt pluszforrások fölöslegessé teszik a Fidesz által az államosítás örvén tervezett tömeges iskolabezárásokat is. Idekapcsolódik az a szimbolikus jellegű módosító javaslatunk is, amellyel a Fidesz által a kisiskolákra szánt, szégyenletesen alacsony, mint korábban már mondtam, 100 millió forint összeget megsokszoroznánk, mert számunkra a vidékfejlesztés, ahogyan már elmondták képviselőtársaim, nem csak egy szlogen.

Másrészt az előző és a mostani kormány által is cserbenhagyott pedagógusok részére bevezetnénk a pedagógus-életpályamodellt a közoktatásban, és ki is terjesztenénk a felsőoktatásra, egy úgynevezett professzori életpályamodell bevezetésével. Ennek az a célja, hogy a felsőoktatásban jelen lévő tanársegédeket, adjunktusokat itthon tartsuk. Ehhez kapcsolódik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek is többet juttatnánk, hogy az agyelszívást megállítsuk, mert hiába nő az MTA központi költségvetése, ha az intézetekre, ha magukra a kutatókra kevesebb pénz jut.

Végül, de nem utolsósorban az esélyteremtésre is sokkal több pénzt fordítanánk. A "Biztos kezdet" programtól a kiemelt oktatási körzetek létrehozásáig, az iskolapszichológusoktól az Útravaló-programig prioritásunk a lemaradások megelőzése, a lemorzsolódás megakadályozása. Ezenkívül egy jelentősebb külön összeget különítenénk el arra, hogy legalább a saját romaprogramját, pontosabban: annak számunkra is elfogadható elemeit végre hajtsa végre a kormány.

Kérem, fontolják meg javaslatainkat, és ne éljék fel, ne hagyják, hogy a kormány felélje a fiatalok jövőjét!

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

(14.10)

ELNÖK: Az LMP után következik kormánypárti oldalról Básthy Tamás képviselő úr, KDNP.

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést készítő politikusok irigységgel tekintenek legtöbbször a festőművészekre, akiknek megvan az a lehetőségük, hogy az előttük álló vásznat mindig tisztán tegyék föl az állványra, vagy cseréljék ki a papírt tiszta papírra. Sajnos a költségvetés az esetek zömében nem ilyen tiszta papíron íródik. Talán kivételt képez néhány szerencsésebb ország, mint amilyen talán Svájc, amelyet nemcsak a frankja miatt irigylünk, hanem azért is, mert ilyen költségvetést készíthet. De nem összehasonlítható velünk, hiszen sosem próbálták fölépíteni a szocializmust, valószínűleg nem bírták anyagilag (Derültség a kormánypárti padsorokban.), meg hát nem is jellemző, hogy svájci szocialisták után kéne kormányozni.

Ilyen értelemben a mi sajnálatos költségvetési tevékenységünk ismét azzal kezdődött, hogy az üres lapra először 1100 milliárd forintot kellett felírni. azt az 1100 milliárdot, ami mintegy 3,8 százaléka a költségvetés bevételi oldalának, amit adósságállományként rendezni kell anélkül, hogy egy fillér bevétele lenne az országnak. Ezt meg kell termelni, és mivel korunk legnagyobb problémái közé tartozik a bizalom hiánya, a bizalmi válság a sok egyéb válság közepette, így Magyarország, a Magyar Köztársaság nem teheti meg semmilyen körülmények között azt, hogy akár az elődei által felhalmozott adósságállományt is ne tekintse sajátjának, és azért ne vállalna készfizető kezességet. Tehát megteszi. Ezzel kezdődik tehát a költségvetés, amelyet ha otthagyhatnánk a bevételek oldalán, akkor már nem arról kéne beszélnünk, hogy mennyi lesz a várható hiány, mennyi még az elfogadható hiány, hanem arról, hogy mennyi lesz a költségvetési év nyeresége. Sajnos ezt el kell fogadnunk, tudomásul kell vennünk.

De nem ez az egyetlen felírandó a költségvetési vászonra, hanem közvetlen utána, sőt, föléje az a célkitűzésünk, amit a nemzeti együttműködés programjában a jelenleg kormányzó koalíció, hála a gondviselésnek és a választók akaratának, céljául tűzhetett ki 2010-ben a következő négy évre. Ennek az időarányos részét is meg kell tervezni, és oda kell írni, amiből nem engedhet a magára adó kormány és parlament, hiszen ezt ígérte, és ennek megvalósítását vállalta, ezért kapta meg a szavazók, választók bizalmát. Ezt tehát aranybetűkkel kell a vörös betűs adósságállomány mellé írni.

Aztán oda kell írni a vágyakat. De mivel mi nem vagyunk olyan szerencsések, ezeket a vágyakat le kell csökkenteni a szükségletekre, és ezt szembeállítani a lehetőségeinkkel. És ha a lehetőségből indulunk ki, akkor bizony nagyon nehéz költségvetésünk van, de mégis talán sokkal jobb, mint más európai országoké, és sokkal szerencsésebbeknek tarthatjuk magunkat, mert szuverénebbek, önállóbbak vagyunk, mint néhány más európai ország, gondolok itt Görögországra, Olaszországra vagy Portugáliára, amelyeknek tulajdonképpen a későn jött költségvetési és takarékossági intézkedések következtében bizony elég részletekbe menően kell elfogadniuk az Európai Unió diktátumait és beleszólását az éves költségvetéseikbe. Hála a tavaly végrehajtott kormányzati intézkedéseknek és azok sikerének, Magyarország ennél egy árnyalattal jobb helyzetben van, hiszen ezek hatására is adósságállományunk jelentős százalékpontokkal lett alacsonyabb. Ugyanakkor a tanulság ezzel együtt feltétlenül megmaradt, és ezt kell odaírni harmadiknak a vászonra, hogy a költségvetési terveinket, vágyainkat adósságnövelésből nem lehet megfinanszírozni. Mert hogy az hová vezet abban a bizonytalan gazdasági környezetben, amelyben élünk, láthattuk éppen az előbb említett országok esetében.

És abban biztosak lehetünk, hogy ha ne adj' isten, ahogy az 2008-ban látszott vagy tűnt kialakulni, ha mi kerülünk a görögök helyzetébe, értünk nincs az az európai összefogás, ami az EU-ban bekövetkezett az eurózónatag Görögország érdekében, rajtunk inkább példát lehetett volna statuálni arra vonatkozóan, hogy így ne járjanak más országok. Ezt el tudtuk kerülni, hála istennek és a választók akaratának, eléje tudtunk kerülni egy lépéssel. De nem vagyunk jó helyzetben. Szuverenitásunk megmaradt, hiszen egy óriási erő, óriási érték, ami mozgásteret ad, és ami rákényszerít bennünket arra is, hogy azt a bizonyos országvédelmi alapot, azt a 300 milliárdot megképezzük, amely lehetőséget fog nyújtani arra, bár őszintén kívánjuk valamennyien, hogy ne kerüljön sor a felhasználására, hogy ha mégis, akkor magunk tudjunk először segíteni saját magunkon. Ezen keresztül pedig ne legyünk olyan mértékben kiszolgáltatottak, mint amitől tartunk, és ne olyan drága pénzekhez juthassunk, mint amiről már voltak tapasztalataink.

És még egy nagyon fontos dolog. A bizalom, az európai bizalom helyreállítása is kötelességünk, ez is a költségvetési számok mögé íródik. Az, hogy felzárkózunk azok közé az országok közé, amelyek tenni tudnak, és tenni akarnak saját boldogulásuk érdekében.

Két dologra szeretnék kitérni, tulajdonképpen mind a kettő nagyon foglalkoztat a költségvetést olvasva. Az egyik az, hogy 137 milliárd forint elkülönítésre kerül, biztosítva a Start-munkaprogram életbe léptetését. Kérem, ennek nemcsak az a jelentősége, hogy mintegy 200 ezer ember állhat be a munkavégzők sorába, és gyarapíthatja ilyen módon az országot. Az is nagyon nagy jelentősége, sőt, talán nagyobb, hogy 200 ezer embernek adjuk vissza a már-már elveszett hitét abban, hogy a társadalomnak szüksége van rá, hogy a társadalom nem mint eltartottjára tekint rá, hanem mint olyan emberre, olyan személyre, aki tud és akar a társadalom jobbítása érdekében felelősséget és főként munkát vállalni.

Elhangzott itt előttem már többször is talán, hogy 1 millió gyermek hiányzik Magyarország népességéből, nem lehet pótolni őket. De akkor lemondhatunk 600 ezer munkaképes emberről? Nem mondhatunk le róluk. Széchenyit annyiszor idézzük. Széchenyinek volt egy olyan nagyon szép mondása, hogy Magyarországon olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kéne kegyelmezni. Ez ma is érvényes. Olyan kevesen vagyunk, hogy mindenkinek a tenni akarására, munkájára pótolhatatlanul szükség van. Ez az ország nem engedheti meg magának, hogy bárkiről, aki képes tenni az országért és akar tenni az országért, arról lemondjon. Azt segíteni kell visszatérni a munkába, azt segíteni kell elindulni, és ha elindul, akkor hozni fogja a fiát és a lányát is, talán a feleségét vagy rokonságát, mert rájön arra, hogy mennyivel édesebb a verejtékkel megszerzett kenyér, mint a kegyelemkenyér. Mert minden jóérzésű emberben benne van erre a vágy.

Nekünk ebben a költségvetésben lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy ezt a kívánságot tudjuk kielégíteni. És mindenkinek, aki erre más okból kifolyólag képtelen, annak mögéje és melléje kell állni, azt valóban nem szabad otthagyni az út szélén, segíteni kell. De segíteni annak lehet igazán, aki maga is próbál fölkapaszkodni. Úgyhogy optimizmusom a költségvetés iránt töretlen, és azért elsősorban, mert nem a 300 milliárd a legfőbb tartaléka ennek a költségvetésnek. Ennek a költségvetésnek a legfőbb tartaléka az, hogy feltételezi azt, hogy Magyarország egy sikeres polgárokból, sikerekre vágyó, erős 10 millióból álló társadalom, egy nemzet, amelyik magáévá fogja tenni talán azt, amit Nelson admirális mondott az ő népének, az ő katonáinak, hogy Anglia elvárja, hogy mindenki tegye meg, amit Anglia elvár tőle.

(14.20)

Azt gondolom, hogy Magyarország és ez a költségvetés is elvárja azt, hogy minden magyar polgár tegye meg azt, amit a hazája, Magyarország elvár tőle azért, hogy megőrizhesse most már gazdasági szuverenitását és visszaszerezhesse gazdasági szuverenitását is azért, hogy végre-valahára emelt fővel mondhassuk az Európai Unió különböző fórumain, hogy igenis, mi a Magyar Köztársaságot képviseljük, azt a társadalmat, azt a nemzetet, amely akkor állt talpra, amikor a legnehezebb helyzetben lévő országok segítségekre, adományokra vártak, és tanácstalanul néztek egymásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: A kormányoldalt követően az ellenzék következik, ahogy az szokott lenni a váltakozó vitában. Nemény András képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP frakciójából.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Básthy Tamás intelmeit meghallgatva és megfogadva azt gondolom, hogy az ellenzéknek meg az a dolga, hogy kritikát mondjon a költségvetésről, építő kritikát, amit talán elfogad a kormánypárt. Én most a jóléti kiadások szemszögéből szeretnék pár szót szólni a költségvetésről. Számszerűsíteni szeretnék néhány dolgot.

A költségvetés főbb adatait tekintve látható, hogy a jóléti funkcióra szánt források a GDP arányában 2010-hez és még 2011-hez képest is tovább csökkentek. Jövőre már csak a GDP 28,11 százaléka jut jóléti kiadásokra. Ezen belül a szociális ellátásokra, a nyugdíjkiadásokra és a családtámogatás ellátásaira fordított keret is csökken. Az utóbbiak aránya 2010-ben még 17,27 százalék volt, jövőre már csak 16,25 százalék lesz. Ha megnézzük a 2015-ig számolt kitekintést, láthatjuk azt is, hogy nemcsak jövőre, hanem az azt követő években sem lesz jobb a helyzet. A lakásépítési támogatások, a fogyasztói árkiegészítés, a családtámogatás ellátásai mind-mind csökkenni fognak. A jövedelempótló és kiegészítő szociális támogatások kevesebb mint a felére fognak zsugorodni. Ez mindösszesen azt jelenti, hogy miközben egyre többe fog kerülni minden, aközben elveszik, megszüntetik, csökkentik a támogatásokat, köztük azokat a jövedelempótló ellátásokat is, amelyek a gyermeknevelés idejére, a munkanélküli-időszakokra járnak. De a szociális terület nyomoráról talán érdemes egy kicsit hosszabban is beszélni.

A benyújtott költségvetés szerint jövőre semmi jóra nem számíthatnak azok, akik szociális intézményekben laknak. Jövőre továbbra sem emelkednek az idősek, a fogyatékosok, a hajléktalanok intézményeinek fajlagos állami támogatásai, sőt, az emelt színvonalú bentlakásos intézményekben élők támogatása több mint 50 százalékkal csökken, egészen pontosan 309 350 forint/főről 127 130 forint/főre. Ha a teljes keretet nézzük, akkor ez 60 százalékos csökkentést jelent, ami több mint 30 milliárd forintot jelent összesen. Mindeközben az egyházi fenntartású intézményekre szánt forrás, a kiegészítő normatíva 13 milliárd forintra nő az idén tervezett 6 milliárd forintról. Szerintünk ez így nincsen jól.

A pályázati úton támogatott szociális szolgáltatásokra a támogató szolgáltatások, közösségi ellátások, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, utcai szociális munka és krízisközpont finanszírozására a jövő évi költségvetés-tervezet szerint 4,4 milliárd forint áll majd rendelkezésre. A mostani, a 2011. évi költségvetésben még csak a támogató szolgáltatások, a közösségi ellátások és jelzőrendszeres házi segítségnyújtás finanszírozásaként szerepel ez a sor 7,2 milliárd forintos kerettel. Ekkor még az utcai szociális munka normatív úton volt támogatva, és a krízisközpontok pedig nem voltak nevesítve. Tehát miközben növekszik a pályázati úton támogatott szociális szolgáltatások köre, aközben jelentősen csökken az ezekre adható forrás nagysága.

Tisztelt Ház! Orbán Viktor szerint a magyarok jobban tűrik a válságot, és ez azért van, mert a történelem erre szoktatta a magyarokat. Hát most láthatóan Orbán Viktor játssza a történelem urát, mert most ő szoktatja az embereket arra, hogy kevesebb fizetésből éljenek, kevesebb szociális ellátást kapjanak a gyerekeik után, vagy ha idős és beteg rokonaikat főállásban gondozzák, akkor is kevesebb juttatást kapjanak. Az a nagy probléma, hogy az emberek ezt már nem nagyon tűrik, nem nagyon bírják. Az lehet, hogy félnek, hogy azt a keveset is elveszítik, ami van, de ez nem ugyanaz, nem egyenértékű azzal, hogy egyetértenek ezzel.

Pár szót talán érdemes szólni a benyújtott költségvetést megalapozó javaslatokról is, hiszen ezek is idetartoznak. Talán ezekből látszik a legjobban, hogy ténylegesen milyen tettekre készül a kormány. Azért sem érdemes eltekinteni ezektől, hiszen a költségvetés, az előttünk fekvő költségvetés számai mögött konkrét elképzelések vannak, amelyeket talán ezek takarnak a legjobban. Igaz, hogy a kormány ezeket nem annyira reklámozza, amikor arról beszél, hogy az elrugaszkodás költségvetése a mostani költségvetés. Orbán Viktor nem tért ki arra sem, hogy a segélyeket mennyire és miért csökkentik, vagy hogy miért szigorítják az adósságcsökkentési támogatás feltételeit. Ezek ugyanis mind a további elszegényedés felé viszik a magyar társadalmat. A legszomorúbb talán, hogy a kormány többek között lemond azokról a gyerekekről, akik után megelőlegezett gyermektartásdíjat fizetnek. Tehát azokról a gyerekekről van szó, akiknél a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő nem tudja fizetni a díjat, és feltehetően ezek a gyerekek a legrosszabb helyzetben vannak most is, és még rosszabb helyzetben lesznek ezek után. A kormány láthatóan a gyerekszegénység növelését ugyan célul tűzte ki, pontosabban, a gyerekszegénység csökkentését, enyhítését tűzte ki célul, de freudi elszólalásomban is mondtam, a növelését éri el ezzel a mostani költségvetéssel.

Pár szót még a nyugdíjasokról is szólhatnánk. A mostani nyugdíjemelés számítására vonatkozó módosítással elveszik a nyugdíjasoktól azt a lehetőséget, hogy az esetleges gazdasági növekedés esetén részesüljenek annak eredményeiből. A jövőben bármekkora is a GDP-növekedés, a nyugdíjasok nem számíthatnak az inflációnál magasabb emelésre. A kormányprogramban önök azt ígérték, hogy több megbecsülést kapnak a szociális szférában dolgozók. Ehelyett a továbbképzésen részt vevők egyszeri juttatását is el fogják venni. Nem véletlenül mondtuk a költségvetés benyújtásakor, hogy az elszegényedés éve lesz a 2012. év, mert így, ebben a formájában ez a nyomorba döntés költségvetése.

És akkor még beszélhetnék hosszan az ÁSZ véleményéről is, amit nem akarok citálni, hiszen Mesterházy Attila a vezérszónoklatában már megtette, de talán a szociális területre vonatkozó egy mondat megér annyit, hogy felolvassam: "A lassuló gazdasági növekedés a 2012. évi költségvetési javaslatot megalapozó törvényi változások következtében véleményünk szerint a tervezettnél jobban nő a szociálisan támogatásra szoruló egyének, családok száma. A szociális szolgáltatások, ezen belül kiemelten a pénzbeli juttatások, a pénzbeli szociális juttatások és az ehhez kapcsolódó jövedelempótló támogatások összegének tervezett, közel 30 milliárd forintos csökkentése kockázatos. Az önkormányzat részére biztosított 2012. évi költségvetési előirányzat nem nyújt fedezetet a felmerülő igények kielégítésére. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás 20 százalékos csökkentése a munkára ösztönző hatása mellett a közfoglalkoztatásból átmenetileg vagy véglegesen kiszoruló támogatásban részesülők megélhetését nehezíti.

Azt gondolom, hogy ha az ÁSZ-elnök, aki fideszes országgyűlési képviselő volt nemrégen, aláírásával jegyezte ezt a véleményét, akkor nagy baj van, és azt gondolom, hogy tényleg nagy baj van. Nagy baj van, ha olyan költségvetés kerül elfogadásra, ahol a rosszabb helyzetben lévők még sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, úgyhogy ezt elfogadhatatlannak tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Akkor most vissza a kormánypárti sorok közé: Gruber Attila képviselő úr következik, Fidesz.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi vitából is látjuk, láthatjuk, hogy itt, a magyar parlamentben is egyetértés alakul ki abban, hogy Európa csak most kezdi felismerni azt, amit Magyarország már 2010-ben, jelesül, hogy az államadósság csökkentése nélkül nem tudjuk legyőzni a jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági válságot, nem tudjuk legyőzni sem itt az ország határain belül, sem Európa-szerte. Takarékosság, átgondoltság, megfontoltság - hangzanak az új irányelvek, aminek itt a költségvetés tárgyalása során is mértéktartó képviselőtársaim egyöntetűen aláhúzták a fontosságát.

A 2012. évi országvédelmi költségvetés a válságzónától való elrugaszkodás érdekében tovább csökkenti az államadósságot, és felszámolja az újratermelődésének az okait, és a váratlan pénzügyi kockázatok kezelésére - többen említették már - 300 milliárd forintos biztonsági tartalékot képez. A Külügyminisztérium jövő évi költségvetése e célok elérése érdekében, e célok megtartása érdekében takarékos gazdálkodást tesz és irányoz elő. A kormányváltás után megörökölt nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült biztosítani, hogy a Külügyminisztérium 8 év után végre megkapja a működéséhez elengedhetetlenül szükséges forrásokat, és hatékonyan szolgálhassa hazánk kiszámítható és a nemzeti érdekeknek megfelelő külpolitikáját. 2012-ben sem lesz ez másképpen.

(14.30)

A nemzeti ügyek kormánya véget vetett annak a szocialista gyakorlatnak, hogy a kiadásokat következetesen alul-, a bevételeket pedig túltervezi, ezzel összességében jelentős forráshiányt idézve elő. Az elmúlt esztendőkben a külügyi bizottság tagjaként többször jeleztem ezt a gondot, hiszen a szocialista kormány a Külügyminisztérium használaton kívüli külképviseleti ingatlanjainak az értékesítéséből, tehát ingatlaneladásokból tervezett évről évre jelentős bevételt, ami soha nem valósult meg. Ezek az ingatlanok több év óta olyan formában vannak jelen az ingatlanpiacon, ami eleve megkérdőjelezte már magát a beállítását is ebbe a bevételi forrássorba.

A másik dolog, ami viszont megvalósult, abból meg éppen büntetőügy van. Önök is emlékeznek arra, hogy a moszkvai kereskedelmi kirendeltség tekintetében milyen hihetetlenül előnytelen, átláthatatlan - nem véletlenül folyik a büntetőeljárás az ügyben -, bizony teljesen jogellenes módon sikerült az országot megkárosítani. De számtalan más kérdés is van, hadd utaljak a kormányváró, a volt ferihegyi külső kormányváró finanszírozására is, ahol teljesen értelmetlenül és jogellenesen az adott ügyért felelős államtitkár egyfajta tartozáselismerő nyilatkozattal vette ki a Külügyminisztérium zsebéből a pénzt.

A szocialisták sajnos arra sem voltak tekintettel, hogy 2011 első félévében történetesen hazánk először adta az európai uniós soros elnökséget, és ennek a költségeit, a felkészülés költségeit a Fidesz folyamatos figyelmeztetései ellenére a Bajnai Gordon vezette kormány jelentősen alultervezte. A nemzeti ügyek kormánya e súlyos fogyatékok ellenére európai színvonalon, hazánkhoz méltóan vezényelte a soros elnökséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! 2011-ben a minisztérium költségvetésében 15,5 milliárd forint szerepelt erre a célra. Ezt nem számítva a minisztérium támogatása 58 milliárd forint volt, 2012-ben pedig 59,4 milliárd forint lesz, vagyis ha csekély mértékben is, de nőni fog. Ez az összeg a minisztérium zavartalan működésére megfelelő fedezetet biztosít, a legtöbb feladatra - a rendkívüli gazdasági helyzet ellenére - ugyanannyi pénz fog jutni, mint 2011-ben, és nem egy sor előirányzata növekszik.

Sajnos, a tavalyi esztendőben a Külügyminisztériumhoz került Információs Hivatal dologi kiadásai jövőre 10 százalékkal, 250 millió forinttal nőnek. Ez jelentős tehertétel, de mégis azt kell mondjam, hogy egy olyan intézményi háttérről beszélünk, aminek ez a költségigénye és a költségforrás biztosítása megkérdőjelezhetetlen. 30 millió forinttal jut több többek között a Tom Lantos Intézetet is működtető Demokrácia Központ Közalapítvány támogatására, és közel 25 százalékkal nőnek a minisztérium nemzetközi fejlesztési együttműködésével kapcsolatos kiadásai is. Azt hiszem, aki valaha is foglalkozott az ilyen típusú nemzetközi fejlesztési együttműködésekkel, az láthatja, hogy ennek jelentős hozadéka lesz a későbbiekben, és nem a Külügyminisztérium, hanem az egész gazdaság, az egész nemzetgazdaság számára.

Összesen 2,8 milliárd forinttal jut több jövőre nemzeti tagdíjakra és európai uniós befizetésekre, mint az idén. És emlékezetes, emlékezzünk vissza, hogy ez az a terület, amit a szocialisták annak idején egy az egyben kihagytak a költségvetésből, amire nulla forintot szántak, nem volt egyetlenegy nemzetközi szervezeti tagdíjra fedezet a szocialista költségvetésekben. A hatályos nemzetközi szerződésekből eredő fizetési kötelezettségekre fittyet hányva olyan tartozást halmoztak fel - többek között ezért is -, amit a költségvetés általános tartalékából kellett kifizetni, és még a következő évi költségvetés számára is több milliárd forintos tehertételt jelent.

Tisztelt Ház! A Külügyminisztérium jövő évi költségvetését összességében a takarékos, józan gazdálkodás, a kiadások és bevételek reális tervezése jellemzi. Tudjuk jól, lehetne többet, lehetne még alaposabban, még magasabb összegeket tervezni, ha az elmúlt évek, az elmúlt nyolc esztendő terhe nem nehezedne erre a költségvetési tételsorra is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót a Jobbik frakciójából Baráth Zsolt képviselő úrnak. Öné a szó.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Hozzászólásom előtt mindenképpen szeretném egyetértésemet kifejezni Básthy Tamás KDNP-s képviselőtársamnak, amikor említette, hogy Svájc szinte a legszerencsésebb vagy az egyik legszerencsésebb európai ország; Magyarországhoz viszonyítva mindenképpen. Azzal kiegészíteném mindenképpen, hogy Svájc nem járt úgy 101 (sic!) évvel ezelőtt, mint Magyarország, amikor elvitték innen, elszakították területünknek kétharmad részét. Magyarországon nem őrzik a világ aranytartalékának - tudomásom szerint - 8-9 százalékát, és Svájc nem uniós ország, aminek mi azért most már jó néhány éve megítélésem szerint isszuk a levét.

Eredetileg egy költségvetési hozzászólásomhoz terveztem egy ilyen címet, hogy "Bűvészmutatvány vagy számháború?", aztán eltértem ettől, és egy más megközelítésben próbálom én is a mondandómat elővezetni, hogy a gyarmatosítók vagy a gyarmatosítottak költségvetése-e ez. Megítélésem szerint mindkettő, és amikor huszonévvel ezelőtt... - illetve azt mondták rólunk, hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk, én most azzal szeretném még fokozni, hogy nemhogy a legvidámabb barakk lennénk, hanem 2011-ben a legszomorúbb gyarmat Magyarország.

És akkor most rátérnék mondandóm lényegére. Van szerencsénk megvitatni - ahogy azt már a szociális bizottság múlt heti ülésén megtudtam - az országvédelmi költségvetést. Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy melyik ország védelméről is szól ez a költségvetési javaslat tulajdonképpen, hiszen ha valaki alaposan elmerül benne, láthatja, hogy a magyar emberektől elvesz, az idegen hitelezőknek pedig juttat, hiszen az adósságcsökkentés mindenekelőtt, nem baj, ha bele is pusztul az ország, ki is vérzik, a gazdának oda kell adni azt, amit követel; azt ugyan nem tudja senki, hogy jogos-e vagy sem. Kérdezem én, hogy melyik országot akarják védeni ezzel a költségvetéssel, merthogy nem a magyart, az biztos.

Azonkívül árulják el nekem - többször felvetettem már ezt a kérdést, főleg a szociális bizottságban -, hogy lehet egy költségvetést úgy tervezni, bár legutoljára végül is kaptam rá egyfajta választ, hogy nincs 21 éve Magyarországnak vagyonleltára, vagy ha van, akkor nagyon jól titkolják a mindenkori kormányok. Most legutoljára azt a választ kaptam, hogy december 31-ig ez még talán nyilvánosságra is kerül. Örömmel venném azonban, ha végre valaki a kormány sorai közül, tagjai közül ezt elmagyarázná nekem és a magyar embereknek, elvégre a mi tulajdonunkról, illetve az ő tulajdonukról van szó, legalábbis reménykedem benne, hogy még van miről számot adni.

Engedjék meg nekem, hogy azokat emeljem ki, amire nem lesz pénz, kicsit konkrétabban: a kormány "csak azért is" adósság-visszafizetési rögeszméje miatt, és a hiánycél teljesítése, amiről már többször hallottunk. Nézzük az első tételt, ami hozzám közelebb áll, mivel több évtizedig a szociális szférában dolgoztam: az állami szociális intézetektől 163 millió forintot vonnak el, gyermek- és ifjúságvédelmi intézetektől 185 millió forintot vonnak el.

Az egyik úgymond vesszőparipám a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra szánt tavalyi és az idei költségvetéssel kapcsolatos összegek. Már tavaly októberben a 2011-es költségvetésben felére csökkent a támogatás, és most további 41 százalékkal, azaz 212 millió forinttal csökkentik tovább; teszik ezt akkor, amikor a rendvédelem, a szociális szféra, az egészségügy, a pedagógusok, a szülők, mindenki szembesül Magyarországon a kábítószert élvezők, használók számának növekedésével, problémájával és a bűnözési rátával természetesen. Tanulmányok szólnak arról, hogy egyre fiatalabb korban próbálják ki a gyermekek, így teljesen érthetetlen számomra, hogy ismét csökkentik ezt több mint 200 millió forinttal.

Érthetetlen számomra az úgynevezett fekete doboz létrehozása; ez bizottsági ülésen hangzott el a kormány képviselője részéről, de gondolom, már más is hallott róla. Miért nem érdeke az a kormánynak, hogy egyértelmű legyen mindenki számára, milyen civil, nonprofit program, alapítvány vagy szervezet, esetleg szövetség kap és mennyi juttatást?

(14.40)

Miért nem fontos a kormánynak az átláthatóság, az egységesség, az összehasonlíthatóság, az ésszerűség, a részletesség? Miért csak az adósságszolgálat a fontos, és miért nem a magyar emberek érdekének a képviselete, szolgálata?

Elfogadhatatlan továbbá a gyermektartásdíj megelőlegezésének törvényi csorbítása, ezzel az egyébként is hátrányos helyzetben levő gyermekek teljes megalázása.

Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy immáron negyedik éve van befagyasztva az összes családi támogatás, és most sem irányoznak elő magasabb juttatást, így elmondható, hogy önök ezzel az országvédelmi költségvetéssel felfalják a magyarság jövőjét. Ez a javaslat ugyanis nem megfelelően támogatja a gyermekvállalást, a gyermekeket vállaló, munkából élő családokat, ezzel még rosszabb állapotba sodorja a munkából élő családokat, és tovább rontja az egyébként is katasztrofális demográfiai helyzetet.

Egészében nézve a nemzeti kormány úgy gondolja, az oktatás, a szociális, az egészségügyi terület az, amelytől el lehet venni, hiszen e három terület a vesztese a 2012-es költségvetésnek is, mint ahogy folyamatosan vesztese volt az elmúlt négy év során; ebből - bármennyire is nem tetszik önöknek - másfél év a Fidesz időszakára esik.

Ezek az intézkedések számomra egy szociális katasztrófát vizionálnak, amely bekövetkezhet az országban a következő esztendőben. Értsék meg, nem lehet örökké megszorítani a magyar társadalmat és zsákutcába vinni, a gazdaság nem fellendül, hanem mára szinte már teljesen leállt. És akkor mihez fognak hozzányúlni, honnan fognak elvenni? Nem adósságszolgálat kell, hanem valós munkahelyteremtés az 1100 milliárdos összegből, igaz, hogy akkor Magyarország-védelmi költségvetésről beszélhetnénk egyértelműen.

Hölgyek és Urak! Önök egy hatalmas megszorító csomagot tártak a magyar társadalom elé annak érdekében, hogy egyetlenegy százalékkal vagy másfél százalékkal csökkenhessen az államadósság, mert ezt várják el, és más nem számít. Nem számít az ország, az országban élők sem számítanak, legkevésbé számítanak azok, akiknek egyébként is alacsonyabb az érdekérvényesítő készségük, képességük. Elvonnak a munkából élő családoktól, a gyermekektől, a fogyatékossággal élőktől, a nyugdíjasoktól.

A 2012-es költségvetés tehát továbbra sem a magyar társadalom, hanem egy szűk réteg érdekeit szolgálja, így véleményem szerint egyáltalán nem nevezhető országvédelmi költségvetésnek, de legalábbis nem Magyarország védelmére szolgál. A gyarmat védelmére esetleg, idegen érdekek szolgálatában.

Ennek alapján a költségvetés számunkra elfogadhatatlan. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Vissza a kormánypárti oldalra, megadom a hozzászólási lehetőséget Varga László képviselő úrnak, KDNP.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném azt a meggyőződésemet elmondani először is, hogy jó költségvetés nincs. Mert az lenne a jó költségvetés, amely mindenkinek minden kívánságát teljesíti. Én szolgálati évtizedeim alatt elég sok költségvetést készítettem, és rájöttem erre az igazságra. És rájöttem arra is, hogy mégis van jó költségvetés, az, amelyik reális, amelyik nem álmokat kerget, hanem két lábbal áll a földön, a valóság talaján. Ha ez érvényes egy intézményi költségvetésre, vagy akár egy családira is, mennyivel jobban érvényes egy ország költségvetésére!

Honnan kell kiindulni egy költségvetés készítésekor? Biztos vagyok benne, hogy a pénzügyminisztérium, illetve a gazdasági minisztérium, amikor a költségvetést készítette, nem az igények tömkelegéből indult ki, hanem a rendelkezésre álló forrásokból. Akkor tudtam én magam is jó költségvetést csinálni, amikor először azt írtam össze, hogy mi az, ami rendelkezésre áll. Amikor megvolt a forrás, akkor lehetett gondolkodni azon, hogy a meglevőt mire, és akkor az igényeket sorrendbe kell állítani, és a sorrendbe állított igények szerint kell és lehet a költségvetést elkészíteni.

Hallgatva ellenzéki képviselőtársaimat, nem tudom, hogy hányszorosa kellene a rendelkezésünkre álló forrásnak ahhoz, hogy amit itt önök felsoroltak, az mind benne legyen a költségvetésben.

Miért tartom ezt a költségvetést a lehetőségek szerint reális és éppen ezért jó költségvetésnek? Mert először is abból indul ki, amit még gyermekkoromban megtanított édesapám, hogy kisfiam, csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. A második, amire megtanított, az az, hogy ha egyszer valakinek tartozol, azon légy, hogy azt minél hamarabb megadd. Ez a költségvetés becsületes költségvetés, mert az adósságot, amit nem is ez a kormány vett föl, de mégis a magyar nép adóssága, annak visszafizetését komolyan veszi.

Utána következhet az, hogy az ország működjön. Az, hogy legyen iskola, legyen kultúra, legyen egészségügyi ellátás, legyen mindaz, ami a népnek, az országnak szükséges. Utána következik sorrendben a beruházás. Az, ami már a jövőt építi. Nem lehet mindent működésre fordítani, hisz nagyon sokszor az hangzik el, hogy ide is, oda is kellene még, több kellene, hogy jobban működjön. Persze. Én is tudom, hogy mennyivel több kellene az egészségügyre, hisz magam is szenvedem az egészségügy nehézségeit, meg szenvedik a körülöttem levők. Magam is voltam iskolafenntartó, tudom, hogy az oktatásra mennyi minden kellene. Nagyon sokfelé kellene nagyon sok minden.

A realitás viszont az, hogy ebben a költségvetésben az van benne, amit úgy lehet ráfordítani a mindennapok működésére, hogy még beruházásra is jusson, és úgy - és ez a költségvetés azért jó, mert tartalékol is. Megint csak az a jó költségvetés, amelyik nem az utolsó fillérig feszíti ki a forrás és a szükségletek közti tért, hanem gondol az előre nem láthatóra is. Tehát tartalékot is képez.

Természetesen, amennyiben az ezermilliárd rendelkezésünkre állna, ez a költségvetés sokkal kedvesebb lenne mindannyiunk számára. De ha nem is kedves ez a költségvetés, akkor is el kell azt mondanunk, hogy reális, reménységünk szerint, ha nagy baj nem lesz, akkor teljesíthető, és a 2012-es évet úgy tudjuk végigvinni, hogy az adósság becsületbeli ügyét teljesítjük, hogy az ország működőképes lesz, hogy beruházások folyhatnak ebben az országban, és talán nem kell a tartalékot sem felélni.

Mint KDNP-s képviselő különösképpen is megfigyeltem és megnéztem két területet, a szociális ügy költségvetését és az egyházi finanszírozás költségvetését.

(14.50)

Mind a kettő feszített. Mind a kettő borotvaélen jár, de ez van. És én a szociális költségvetéshez tartozónak tudom a Start-programot, amely valóban, az embereknek segély helyett munkát szeretne nyújtani. Valamelyik nap egy balliberális újságíró megkérdezett: mit szólok hozzá, hogy 48 ezer forintot kapnak a Start-munkások. Egy mondatot feleltem neki: az több, mint a 28 ezer forint. Ezt tudom mondani most is. Persze, hogy nagyon kevés a 48 ezer forint, persze, hogy jóval többet kellene adni, de csak reális költségvetésben gondolkodhatunk, csak azt készíthetünk felelősen.

Azt kérem minden józanul gondolkodó képviselőtársamtól, hogy így nézze a költségvetést, ne az álmok, ne a vágyak szintjén, hanem a rendelkezésre álló források, az ország működőképessége, beruházási feladatai és a tartalék figyelembevételével, és nem utolsósorban a becsületbeli ügy teljesítésére is. Így javaslom a költségvetés elfogadását. Belső átcsoportosításra természetesen még lesz lehetőség, arra még vissza fogunk térni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Jó néhány kétperces hozzászólási igényt mutat a monitorom. Elsőként megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Örömmel hallgattam Varga Lászlót, aki szerint ez a becsületesség költségvetése. Nagyon örülök, ha ez így van. Én a frakcióm nevében is szeretném szolgálni a becsületesség költségvetését. Szeretnénk, ha felelősen viselkedne minden parlamenti párt a költségvetési vitában, ezért kezdeményeztünk egy ötpárti egyeztetést a becsületes, felelős költségvetési politizálással kapcsolatban. Nagyon sajnálom, hogy a KDNP volt az egyetlen frakció, amely a tegnapi ötpárti egyeztetésen nem volt hajlandó részt venni a becsületes költségvetési politizálással kapcsolatban.

Azért is furcsának találom a felszólalását, mert legalábbis, ha megnézem az önök koalíciós társának a korábbi ellenzéki tevékenységét, akkor nem nagyon tudok korábbról még egy olyan ellenzéki pártot mondani, amelyik ilyen mértékben folytatta volna azt a gyakorlatot, hogy többszörösen elköltenek egy-egy rendelkezésre álló tételt. Szakértői becslések szerint, ha a Fidesz valamennyi kampányígéretét valóra váltották volna, akkor az csak az első évben 600 milliárddal növelte volna az államháztartás hiányát. A választók nagy csalódottságára ezeket sajnos nem valósították meg, ami ugyanakkor a költségvetés stabilitását, legalábbis átmeneti időre, biztosította.

Még egy dolgot szeretnék leszögezni. Több alkalommal bemutattuk már és beszéltünk a mi költségvetési javaslatunkról. Ha ezt kinyitják, átolvassák, átlapozzák, akkor egy dolog világossá válhat önöknek: ez egy olyan költségvetési javaslat, amely nem növelné a hiányt. Tehát ha valóban a felelős költségvetési gazdálkodás lenne az önök célja, akkor nyugodtan lapozgassák ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. A kétperces felszólalások között van módom köszönteni a karzaton a munkánkat figyelő delegációt, Mr. Xu Luo De elnök urat és kínai delegációját, akik kínai-magyar pénzügyi és gazdasági együttműködésekről tárgyalnak hazánkban. (Taps.)

Most pedig vissza a földre, a valóságba, a kétpercesek sorához: Jobbik, Zakó László képviselő úr.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Varga László Képviselő Úr! Az egyik mondatára szeretném felhívni a figyelmét, arra, hogy egy tisztességes, becsületes ember a felvett hitelét visszafizeti. Ez így van. De vannak olyan körülmények, amelyek nem a hitelfelvevőt minősítik, hanem a hitelnyújtót. Megkockáztatom - s azt hiszem, nem mondok túl nagyot -, a hitelnyújtók talán nem is szeretnék, ha visszakapnák ezt a hitelt. Ez egy nagyon jó ürügy, alkalom arra, hogy egyre jobban terjeszkedjenek hazánkban, illetve a hitelfelvevő birodalmában. Ez a gyarmatosítás újkori módozata, hogy hitelt nyújtunk, tudjuk, hogy nem tudják visszafizetni, de adjuk, adjuk, és egyre beljebb tesszük a lábunkat.

Amennyiben önök a devizahitelesek megsegítését olyan szempontból javasolták elfogadni - és el is fogadta a parlament -, hogy a 150 forinton felvett svájci frank alapú hitelt 180 forinton fizethessük vissza, ami most már 250... (Közbeszólások, zaj.) - kis figyelmet szeretnék kérni! -, akkor e logika mentén miért olyan eretnekség arra gondolni, hogy a magyar állam az ugyanilyen típusú hiteleket, amit már többszörösen visszafizetett, és önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy 20 ezer milliárd forintot soha az életben nem fog tudni visszafizetni, ez miért nem emészthető az önök számára országos méretben?

A másik, amit a beruházásokkal kapcsolatban mondott: valóban fontosak a beruházások, de ma Magyarországon egy metrószerelvényt sem tudnak úgy beszerezni, hogy a beszerzők közül valaki egy-két hónap vagy egy-két év múlva ne kerüljön börtönbe. Amíg az autópálya-építéseknél kilométerenként 1 milliárd forintot tettek zsebre akárkik, pártok, bármilyen szervezetek, addig miért nem hisszük el azt, hogy sajnos korrupt ez az ország, a korrupciós világranglistán előkelő helyen szerepelünk?

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Básthy képviselő úr? (Básthy Tamás: Szeretnék hozzászólni.) Egy gombot tessék nyomni! (Básthy Tamás: Nyomtam. Kétszer is.) Nem jelentkezik nálam semmi. Jegyző úr tudja igazolni, hogy nincs a képernyőn Básthy Tamás. (Básthy Tamás: Kétszer is megnyomtam a gombot. Most is nyomom.) Regisztrálom. (Básthy Tamás: Ezért jelentkeztem!) Ezért jelentkezik. Jegyző úr, kérem, hogy ilyenkor segítse a munkámat. Mindenesetre, ha egy kis nyugalmat biztosítanak azok számára, akik be is vannak jelentkezve, akkor utána megadom a szót két percre Básthy Tamás képviselő úrnak, de most Lamperth Mónika képviselő asszony következik két percben. Nem tudom, hogy miért nem jelzett Básthy képviselő úr gépe, arra kérem a technikusokat, nézzék meg, hogy miért nem működik.

Öné a szó, képviselő asszony.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kereszténydemokrata képviselőtársam az imént azt mondta, hogy ez egy becsületes költségvetés. Képviselő úr, ez nem becsületes költségvetés, legalább két ok miatt. Egyrészt azért, mert reggel az expozéban, majd az azt követő hozzászólásban Matolcsy György és Szijjártó Péter összevissza hazudozott. Képviselő úr, a hazugság nem becsületes dolog! (Koszorús László: Bagoly mondja verébnek!)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik, ami miatt ez nem becsületes költségvetés: ön azt említette, hogy a közmunkásoknak a 48 ezer forint több, mint a 28 ezer. De ön egy picit sumákolt ebben a kérdésben, ugyanis a 28 ezret is önök döntötték el. Hogy rájöttek, hogy ez szégyenletesen kevés és egy kicsit többet adnak, ezt talán becsületesnek lehetne minősíteni; de hogy úgy csinál, mintha ezt a disznóságot nem önök csinálták volna, ez nem becsületes dolog. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Jelzés értelmében Básthy Tamás képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Először Scheiring Gábor képviselő úr felvetésével kapcsolatban mondom, hogy a meghíváshoz nem tudok hozzászólni, de meggyőződésem, hogy egyeztetési hiányosság volt mögötte. Sajnálom, hogy nem voltunk ott.

A másik dolog: a négyéves programtervezetet számon kérni másfél év kormányzás után még akkor is igazságtalan lenne, ha mindjárt az első költségvetési évben a költségvetésnek nem a kétszeres hiányát kellene feldolgoznia egy kormányzatnak. Mert nálunk sajnos ez történt.

Zakó képviselőtársamnak Varga képviselőtársam helyett én válaszolok, mert úgy látom, hogy nagyon rövid az időnk. Az adósságnak van egy sajátságos tulajdonsága: azt vissza kell fizetni.

(15.00)

Különösen vissza kell fizetni akkor, hogyha az adósságot az elődünk vette fel, ez körülbelül olyan felelősségvállalás, mint amikor a gyerekünkért állunk jót és vállalunk érte felelősséget.

Lamperth Mónika képviselő asszony felvetésével kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy két jövedelem között óriási különbség van. Az egyik az egy fizetés a munkáért, a végzett munkáért, egy olyan munkáért, amit nagyon sokan az ellenzék részéről vagy fölöslegesnek tartanak, vagy megalázónak tartanak. Kérem, nézzünk körül az országban! Ha valaki átmegy Ausztriába, akkor azt látja, hogy az utolsó talpalatnyi földnek is gazdája van, az állapota gondos, jó gazdáról tanúskodik, nálunk pedig sajnos az ország képe olyan, mint Augiász istállója. Az egész ország, ha valamennyien összefognánk, akkor is éves, többéves rendbetételre szorulna. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Van bőségesen mit tenni. Adjunk lehetőséget és fizetést azoknak, akik ezt meg akarják tenni!

Köszönöm, bocsánat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat; Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Básthy képviselőtársamra reagálva: én azt jegyeztem meg, hogy az adósság egy olyan valami, amit vissza kell fizetni. Ez a normális emberek világában így is van.

De az államadósság tekintetében olyan undorító trükkök sorozatának, tárházának lehetünk a szemtanúi, amelyek alapján most fel kell hogy tegyem a kérdést: ön azt mondja, hogy a kommunista diktatúrák által felvett és felhalmozott adósságokat, amelyeket sok esetben többszörösen visszafizettünk, és ez alátámasztható, vissza kell fizetni anélkül, hogy legalább megpróbálnánk könnyítéseket elérni és tárgyalóasztalhoz ülni? (Varga László: Nincs könnyítés!)

Visszakérdezhetünk a tekintetben is, hogy önök teljesen természetszerűnek tekintik ezt. Azt is természetszerűnek tekintik, hogy az utóbbi huszonegy évben önök együttesen szavazva hét alkalommal húzták ki a nemzetközi bankrendszer itteni képviselőit bankkonszolidáció címszó alatt százmilliárdokkal, ezermilliárdokkal? Ez is természetes? Nem túl szolgai magatartás ez egy forradalmi kormánytól, amely látszólag az államadósság ellen küzd? Mégis az utóbbi egy év alatt majdhogynem ezermilliárddal sikerült azt följebb tornázni, mint előtte.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bebes István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden szeretnék hozzászólni, és nyilván ha Nemény András képviselő úr hozzászól a költségvetés idei vitájához, akkor azt én egy normál hozzászólásnak tartom, mert az előző ciklusoknak nem volt képviselője. De én azt gondolom, hogy ha Lamperth Mónika képviselő asszony ilyen bíráló kifejezéseket használ, én azt hiszem, hogy először bocsánatkéréssel kellene kezdeni önnek is és azoknak is, akik az előző ciklusokban itt ültek.

Ugyanis az, hogy egy ilyen költségvetésben megpróbálja ez az ország azt a helytállást tanúsítani azokra az adósságállományokra, amit önök képeztek, majd elköltöttek, majd pedig úgy költötték el ráadásul (Göndör István: Aminek az előnyeit ti is élveztétek!), hogy nem is az ország fejlődését szolgálta, tisztelt képviselő úr - sajnálom, hogy esetleg egy kicsit felháborítottam ezzel a hozzászólásommal, de ez az igazság -, ezt önök nehezen viselik.

Kérem, hogy viseljék el, hiszen ez a költségvetés megpróbál adni az embereknek, többek között a közmunkaprogrammal próbál meg adni az embereknek, megpróbálja az embereket visszavezetni a munka világába, nem segélyt ad, hanem lehetőséget ad nekik, hogy dolgozni tudjanak. Én azt gondolom, ezt kellene figyelni önöknek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Varga László képviselő úr következik, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Varga László KDNP-s képviselőtársammal ellentétben én teljesen máshogy látom a világot és a költségvetést is - milyen érdekes, hogy ugyanaz a nevünk egyébként. Én azt látom, hogy azok az indokok, amiket ma elénk hoztak, azok nem indokolják ezt a költségvetést, egészen más indokolja azt, hogy ilyen előterjesztésük van.

Az első indok tulajdonképpen, ami az utóbbi hetekben elhangzik, az az euróválság. Valóban van euróválság, és ez részben determinálja a magyar gazdasági lehetőségeket, így a költségvetést is, de csak részben. Hiszen mi indokolja azt például, hogy 40 forintnyit romlott az árfolyam a kormányváltás óta? Ez egy picit olyan, mint az a régi vicc egy picit átalakítva, hogy akkor az eurózóna a szakadék fele halad, de akkor mi előtte járunk. Tehát azt tudom mondani, hogy ez azért mégiscsak elgondolkodtató.

A másik az államadósság, amit állandóan felhoznak. Nyilván abban a magyar politikának konszenzusra kell jutnia, hogy egy alacsony adósságszintet kell tartani, de azt kell hogy mondjam, hogy az önök által indított keresztes hadjárat az ebben a formában indokolatlan. 16 százaléknyi a kormányváltáskor 79 százaléknyi államadósságból az az összeg, 4 százalék ebből a Nemzeti Bank tartalékában volt, illetve 12 a harmadik pillérben a nyugdíjrendszer keretében, amelyet önök egy az egyben, ha úgy döntöttek volna, államadósság-csökkentésre fordíthattak volna, akkor egyébként nyilván ennyivel alacsonyabb is lenne az államadósság. Elkobozták a nyugdíjpénzeket, ennek egy részét folyó kiadásokra költötték, így nőtt az implicit államadósság, a Nemzeti Bank tartalékából pedig például MOL-részvényeket vettek, aminek már, az egész pakettnek az ára mintegy 200 milliárdot romlott, bukott, ennyit buktak el, ennyit tőzsdéztek el az adófizetők pénzéből. Ez is idetartozik, azt gondolom, amikor a költségvetést tárgyaljuk, merthogy nem ezek az igazi kényszerek.

Az igazi kényszerek azok az önök társadalompolitikai céljai miatt vannak, merthogy az elmúlt évben több mint 500 milliárdot rendeztek át például szja-ba, és ezzel az alacsony keresetű emberek jártak rosszul, a szegényebbek és az alsó középosztály, majd' egymillióval több létminimum alatt élő van ennyi idő alatt, egészen döbbenetes, tehát 3,7 millió ember él a létminimum alatt. Talán Pálffy képviselőtársam mondta azt, hogy csak 1 millió emberről kell beszélnünk, akiket fel kell húznunk a középosztályhoz - lényegesen nagyobb a probléma, én ma úgy látom, Magyarországon, és ebben ez a szociálpolitika, ez a társadalompolitika az egyik fő okozó.

Én azt hiszem tehát, hogy ha ezeket a kérdéseket megvizsgáljuk, akkor ehhez képest még rosszabb a következő év, további átrendezés van szja-oldalon, a szegényebbeknek még rosszabb lesz a helyzetük, ezt minden tábla bizonyítja. Most már ráadásul a több gyerek után családi adókedvezményt igénybe vevőknek is rosszabb a helyzetük, ebben nemcsak az szja-átrendezés, az adójóváírás kivezetése áll, hanem például az egyéni járulékok emelése, ami mégiscsak probléma rengeteg családnak, és önök ezt úgy magyarázzák, hogy például az egészségügyi kasszát önálló lábra kell állítani. Ezek nagyon hangzatos dolgok, csakhogy ez az ország, ez a közösség, a Magyar Köztársaság parlamentje az elmúlt húsz évben mindig megfinanszírozta ezeket a kérdéseket is meg a nyugdíjrendszer önfenntartóvá válásához szükséges, a hárompilléres rendszer önfenntartóvá válásához szükséges összegeket is. De önök ebből kiugrottak, ez egy döntés kérdése volt.

Szóval, még rosszabbul fognak járni jövőre a szegényebbek és az alsó középosztály, és egy 4,2 százalékos inflációval számolják ezt a költségvetést, amely még rosszabb is lehet, ezt nagyon sok elemző mondja, mint ahogy azt is mondják sokan, hogy vélhetően a másfél százalékos növekedés sem tartható. Egyébként nagyon mértéktartó volt a KDNP vezérszónoka, aki elmondta azt, hogy egyébként ez vélhetően így is lesz, készülnek erre a helyzetre - mondjuk a 268 forintos euróárfolyammal kikalkulált költségvetést azt nehezen tartom annak, hogy készülnek erre valójában.

Tehát egy nagyon rossz környezet, egy vélhetően recesszióba forduló környezet van, akkor pedig a bázis tovább fog romlani, és még keményebb intézkedésekre lesz szükség jövőre. Ez, azt hiszem, hogy az önök társadalompolitikája alapján nem egy durva következtetés, ez még inkább az alacsony keresetűeket és a családokat fogja sújtani.

Egy kiszivárgott hír alapján 2015-ig befagyasztják a családi pótlékot, amely a családoknak azért mégiscsak problémát fog okozni ebben a tekintetben, és az az adókedvezmény lehetne a válasz, amit önök behoztak január 1-jétől, de nem igazolja az élet, tehát a KSH adatai alapján ez a költségvetési, ez az adópolitika, ez a társadalompolitika csökkenő gyerekszámokat mutat. Ezért is kezdeményeztem, hogy az Országgyűlés népesedéspolitikai albizottsága üljön össze, és próbáljon olyan megoldásokat találni, ami a középosztály számára is érdemben kihasználhatóvá teszi a családi adókedvezmény rendszerét.

Nyilván azok, akik nem találnak munkát, családjuk van, és egyébként az ő ellátásaik csökkennek vagy nominálértékben befagyasztásra kerülnek, azoknak a közmunka sem jelent érdemi megoldást. A mi időszakunkban nyolc órában és majd' az egész évben lehetett dolgozni, ma egy-két hónapot lehet dolgozni ezért a 48 ezer forint körüli összegért. Azt hiszem, hogy ez nem megoldás arra, hogy bizonyos térségekben, ahol állami beavatkozás szükséges, valódi munkahelyek is létrejöjjenek.

(15.10)

Összességében véve azt tudom önöknek mondani, hogy a költségvetésük indokrendszere nem indokolja ezt a fajta megszorító politikát, ezt a fajta szegényellenes és alsóközéposztály-ellenes politikát. Azt hiszem, hogy ez a választási ígéreteik be nem tartása miatt van, a társadalompolitikájuk miatt van, és azt hiszem, hogy idén még van lehetőségük változtatni ezen. Gondolják újra, szerintem most van az utolsó lehetőségük, a következő évben, ha ez így marad, olyan folyamatok indulnak el a magyar gazdaságban és a magyar társadalomban, ami már megállíthatatlan.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Kovács Ferenc képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm. (Leesik a mikrofonja.)

ELNÖK: Majd kérem képviselő úr óráját visszaigazítani, megvárjuk, amíg felteszi a mikrofont. Rendben van.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Túl gyorsan jött, igen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat gondolkodtam, hogy elmondjam-e azt a gondolatsort, amelyet hétvégén volt módom megismerni, Mindszenty József gondolatait, amelyet 55 évvel ezelőtt, október 30-án a magyar Kossuth Rádióban mondott el.

Azt mondta akkor: "A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyénnek és a nemzetnek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el. Nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk, és a megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát. Ez a dolgunk ezen a világon. Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle."

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy bár nem abban a helyzetben vagyunk, mint 1956. október 23-án volt az ország, de gazdaságilag és erkölcsileg nagyon közel vagyunk ahhoz a ponthoz. A közöttünk lévő világ, magát fejlett demokráciának tekintő világ olyan válságát éli át, amelyben valóban keresnünk kell azt az új utat, amely hazánknak és a magyar nemzetnek adja meg a lehetőségeit. Úgy gondolom, hogy ez a költségvetés, a költségvetés-tervezet biztosíték lehet arra, hogy itt 2013-14-ben elindulhasson egy olyan folyamat, hogy mindenféle igényt, legalábbis alapjaiban, minimális szinten rendezni lehessen.

Engem megdöbbent az, amikor az előző nyolc év kormányzati felelősséget vállaló politikusai a mostani költségvetést merik messzebb távlatokból kritizálni. Ugyanis ez a helyzet részben az előző, kétszer négyéves MSZP-SZDSZ-kormányzás működése során állt elő. A felelősség azonban nem ment minket attól, hogy ne próbáljuk újragombolni a kabátunkat. Igenis, ez közös felelősségünk, valamennyiünké, akik itt a parlament patkójában, akár jobboldalt, akár baloldalt ülünk, mert ez a felelősség a jövőé, a jövő, utánunk következő generáció életteréé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Varga László képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Egészen röviden fideszes képviselőtársamnak mondanám, hogy elmondtam világosan, hogy mi az a 16 százalék, amelyet önök saját maguk eldönthettek, hogy annyival csökkenthetik az államadósságot. Jelzem, abból a 16 százalékból nemcsak erre fordítanak, hanem folyó kiadásokra.

A másik problémám pedig az, hogy már tavaly volt egy olyan 500 milliárdos átrendezés szja-fronton, idén pedig még 300 milliárdos lesz, vagyis a következő évben, amely gyakorlatilag a szegények rovására ment. KDNP-s képviselőtársam, névrokonom elismerte, hogy pengeélen táncol a szociális szféra és a szociális ellátórendszer Magyarországon, és családok tömegei vannak hatalmas problémában. Mit mondott erre? Ez van.

Én ezt elfogadhatatlannak tartom, lehet máshogy átrendezni az szja-rendszert, lehet máshogy gondolni a családtámogatási rendszert, meg lehet ezt a kérdést oldani ezen a költségvetésen belül.

Köszönöm. (Dr. Lamperth Mónika: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Scheiring Gábor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Az elmúltnyolcévezésbe én nem kívánnék beleszállni (Dr. Varga László: Ennek örülünk!) Egy dologban egyetértünk, hogy meglehetősen hosszú időre nyúlik vissza a devizahiteles helyzet kialakulásának az oktörténete. Ugyanúgy szerepet játszik benne a Fidesznek számos döntése, mint ahogy a korábbi szocialista kormány számos döntése.

Egy dolog viszont most az önök felelőssége, tisztelt képviselőtársam, ez pedig az, hogy 3 milliárdot találtak a 2012-es költségvetésben az eszközkezelőre. 3 milliárd forintot! 3 milliárdot!

Én szeretném kérdezni, hogy mi ez a 3 milliárd forint? Emellett van még egy intézkedés, az árfolyamgát, amivel csak néhány ezer ember tudott élni, ezenkívül pedig csak a legtehetősebbek tudnak élni a végtörlesztés lehetőségével. Az a több mint százezer család, amely a kilakoltatás szélén áll, nem tud élni egyik lehetőséggel sem, a 3 milliárd forint csak néhány családnak jelent megoldást.

A mi javaslatunk többek között: a bankadó felhasználásával létrehozni egy olyan ingatlanalapot, ami több nagyságrenddel, két nagyságrenddel nagyobb forrásokat mozgatna meg a bajba jutott hitelesek megsegítésére úgy, hogy a bankok, önkormányzatok is részt vállalnának ebben.

De hogy csak egy apró ötletet bedobjak, 3 milliárd, 30 milliárd; 30 milliárd például az, amivel kevesebb pénz folyt be az idei költségvetésbe vagyonosodási vizsgálatokból. Mi azt gondoljuk, hogy az adóelkerülésből felhalmozott vagyonok megkérdőjelezhetőek, ezért nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy a vagyonosodási vizsgálatokból származó bevétel 30 milliárddal csökken. Mi beterjesztünk erre vonatkozóan egy javaslatot, hogy ezt a típusú bevételt növeljük meg.

Ha csak ezt elfogadják (Az elnök a csengő kocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), akkor tízszer több családnak tudnak majd az eszközkezelőn keresztül segítséget nyújtani. Remélem, hogy válaszolni tudnak majd.

Köszönöm szépen. (Dr. Varga László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A devizahitelezés krízisével kapcsolatban ki kell jelentenünk, hogy egyedül a Jobbik képviseli azt a fiatalos, markáns, radikális álláspontot, amely képes kitörni az utóbbi 21 év langyos lábvizéből, amibe önök együttesen vezették az országot.

Mi azt mondjuk, hogy egyetlen megoldásként csak a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosíttatása képzelhető el. Csak így képzelhető el, hogy a bankok viseljék annak a kárát, hogy egyoldalú szerződésmódosításaikkal terheket róttak az emberekre, hogy néha 30 százalékos késedelmi kamatokkal büntetőadókat róttak az emberekre, és annak a kárát is, hogy mindenféle árfolyam-spekuláció nyereségét lefölözték, a kárát pedig a magyar polgárokra, hitelkárosultakra, adófizetőkre hárították.

Amíg önök nem mernek ezzel a nemzetközi rendszerrel szembeszállni, addig a hitelkárosultakon senki nem segít. De ki kell fejeznünk, hogy van megoldás, létezik kidolgozott megoldás, a Jobbik le is tette az asztalra, és nagyon reménykedünk abban, hogy egy éven, két éven belül ezt foganatosítani is lehet, és végre cselekvéssé is válik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Gyopáros Alpár képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem felszólalók már többen elmondták azt a véleményt, amivel maximálisan egyetérthetünk, azt hiszem, mindnyájan, és nem nagyon van vita köztünk ebben; elsőként éppen az előre írásban jelentkezett felszólalók közül mindjárt az első, Hörcsik elnök úr, hogy Magyarország jövő évi költségvetésének tervezésekor bizony a költségvetést alapvetően befolyásolja nemcsak a ma már olyan sokszor megemlített államadósság mértéke és kérdése, hanem az eurózónát jelenleg sújtó válság, és az európai gazdaság egészét érintő rendkívül nehéz és súlyos gazdasági helyzet.

Vita köztünk inkább a különböző megoldási javaslatokban van nyilván. Nem okozok túl nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy én azért ettől függetlenül úgy vélem, hogy a kormány által benyújtott javaslat éppen az olyan sokat kritizált szerkezeti rugalmassága által tudja segíteni a megújulás felgyorsítását és az eddig elért eredmények védelmét.

Azon lehet vitatkozni, és már érte is kritika Gúr képviselő úr részéről - nyilván egy építő jellegű kritika - a költségvetést, hogy az előre jelzett 1,5 százalékos GDP-növekedés vajon sok vagy sem. De én egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek azt mondják, hogy összevetve az Európai Unió többi tagországáéval, amelyeknek a költségvetése stagnálást vagy éppenséggel recessziót mutat, ez a prognózis véleményem szerint teljességgel elfogadható.

Emellett egyébként a kormány által prognosztizált 1,5 százalékos foglalkoztatottságnövekedéssel is ugyanúgy egyet lehet érteni. Ami viszont... - és ha megengedik, akkor itt a jobbikos képviselőtársaimmal egy picit vitatkoznék a két kérdésben; a kisebbik, ami számomra egy kicsit meglepő volt, Nyikos elnök úrnak az a szerintem költői kérdésnek szánt kérdése, hogy ugyan miért ragaszkodunk annyira a kitűzött hiánycél tartásához.

(15.20)

Hát éppen azért ragaszkodunk a kitűzött hiánycél tartásához, hogy az államadósság, amennyiben kívülről kívánjuk finanszírozni, akkor ne tudjon annyira felpörögni, éppen az az államadósság, amit önök nem kívánnak visszafizetni.

Azon, hogy egyébként a szocialista képviselőtársaink a 75-80 százalékos államadóssági rátát teljesen helyesnek, átlagosnak és megengedhetőnek tartják, annyira nem lepődöm meg. Azt hiszem, hogy Baráth képviselő úr volt az - most nem látom itt a teremben -, aki azt mondta, hogy az ország önhibáján kívül került ebbe az adósságcsapdába. Baráth képviselő úrral tökéletesen egyetértek, az ön hibáján kívül is egyébként így van, viszont ha a szocialista képviselőkre nézek, akkor az ön hibájából meg az ön hibájából került ebbe az adósságcsapdába az ország. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Ezzel én nem kívánok vitatkozni.

Azzal viszont annál inkább, hogy jobbikos képviselőtársaim ezt a bizonyos államadósság-kérdést egyébként egy picit furcsán kezelik, egyrészt hagynák annyiban, másrészt nem fizetnék vissza... (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ilyet senki nem mondott.) Bocsánat! Egyébként önökkel teljesen egyetértünk abban, hogy az ország szuverenitásának erősítésén kell dolgoznunk, de pontosan az a probléma, hogy ha ezt a bizonyos államadósságot nem akarjuk visszafizetni, és ehhez a kérdéshez így állunk hozzá, akkor éppen ez az a szuverenitás, ami csökkenni fog.

Baráth képviselő úr említette ezt, nem tudom, hogy ez így van-e, ezen lehet vitatkozni, hogy ezek a hitelezők nem is biztos, hogy akarják, hogy mi visszafizessük ezeket a hiteleket, de pontosan ez az, ami miatt... (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) - de ezt mondta -, pontosan ez az, ami miatt a mi szuverenitásunk csökken.

Folytathatjuk majd ezt a vitát, és lehet, hogy majd egy kétpercesben én is még hozzászólok ebben a témában, viszont ha megengedik, akkor egy kicsit az európai uniós támogatások kérdéséről hadd beszéljek.

A Gyurcsány-kormányok éveiben Magyarországot a támogatások felhasználásának a koncepciótlansága és az átláthatóság hiánya jellemezte, és emiatt nemcsak Brüsszel, hanem a saját, tehát a magyar állampolgárok, választópolgárok felé is egyfajta hiteltelenséget szenvedünk az európai uniós támogatások felhasználásában. Elég, ha csak a drégelypalánki kutyawellness-szállóra vagy a 40 centiméteres kilátóra és egyéb társaikra gondolunk.

Éppen ezért az új kormány egyik legfontosabb feladata volt, hogy a támogatási rendszerben a támogatások kifizetését felgyorsítsa, átláthatóvá tegye ezeket a kifizetéseket, és ezzel tegye lehetővé, hogy Magyarország a rendelkezésre álló keret legmagasabb fokán tudja kihasználni a támogatásokat.

A gyorsítás érdekében tett intézkedéseknek egy jelentős része már megtörtént, egy része természetesen még hátra van, ez a munka még nincs befejezve.

A puding próbája az evés. Az, hogy ez az új rendszer működőképes, jövőre fog kiderülni, hiszen a 2012. évben közel 1400 milliárd forint támogatást szeretnénk kifizetni az Új Széchenyi-terv keretében. Ha csak egy példát említhetek, ami szerintem egy nagyon jó példa az uniós források felhasználásának, az a környezetvédelem területe, amelyre 2011-ben ugyan 41 milliárd forint jutott, de számításaink szerint 2012-ben mintegy 258 milliárd forintnyi támogatást fogunk tudni igénybe venni.

Az általam egyébként rendkívül tisztelt Rozgonyi képviselő úr vezérszónokijára, véleményére még hadd reagáljak, ahol képviselő úr azt a látszatot keltette, hogy a gazdaság felpörgetésének a költségvetésben és a kormány gazdaságpolitikájában az egyetlen vagy az egyetlen jelentősebb módja éppen az autóipari beruházások és a multik behívása. Képviselő úrnak jelzem, hogy éppen ebben a fejezetben látszik, hogy 180 milliárd forintot szeretnénk elkölteni jövőre gazdaságfejlesztésre, gazdaságélénkítésre, és elsősorban a kis- és középvállalkozások megerősítéséről van szó. Ha itt még hozzáveszem a foglalkoztatási 57 milliárdot és a turisztikai 50 milliárdot vagy a zöldgazdaság-fejlesztési pénzeket, akkor nyilván egy még nagyobb összegről beszélünk.

Összességében azt tudom mondani, hogy véleményem szerint a benyújtott költségvetési tervezet kifejezetten jó, ezen belül viszont az európai uniós támogatásokról szóló fejezetek reményeim szerint kifejezetten konszenzusos támogatást élveznek, hiszen ez lehet az egyik olyan, úgynevezett gazdasági injekció, amiről Matolcsy miniszter úr is beszélt az expozéjában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés indokolása során többször felhangzott az a mondat, amely szerint "vigyázó szemeteket Brüsszelre vessétek", egyfajta olyan kicsengéssel, mintha ott történnének azok a fontos dolgok, amelyek eleve megszabják a kereteit annak, hogy Magyarországon mit szabad és mit nem szabad csinálni.

Hangsúlyoznom kell, hogy a Jobbik az a szerveződés, amely szeretne kitörni ezekből a keretekből, és valódi, szuverén országgá varázsolná Magyarországot, de jelen pillanatban arra van módunk és lehetőségünk, hogy az előttünk fekvő költségvetési koncepciót vizsgáljuk, véleményezzük, és adott esetben konstruktív javaslatainkkal segítsük azt, hogy valóban nem egy fejlődési pályára, de egy fejlődési pálya irányába tudja állítani Magyarországot.

Sajnálatos jelenség és sajnálatos tapasztalatsorozat viszont, amit le kell vonnunk az előttünk fekvő anyagból, hogy míg a Fidesz nyolc évig ellenzékben azt hirdette, hogy a megszorítások mennyire károsak, azok nemcsak a gazdaságot, de magát a társadalmat is a legkisebb, mély szövetéig roncsolják, addig, sajnos ki kell jelentenünk, ha nem is mindig rossz szándékból, de kormányra kerülve folytatja elődei politikáját. Tehát a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok megszorító politikája sajnálatos módon tovább él, és úgy látszik, hogy a zongorát pedig az IMF veri, tehát mintha az IMF kottájából játszana mindenki, hiszen adott esetben a Bokros-csomag elvonásait felülmúló elvonásokkal találkozhatunk. Az IMF is javasolhatta volna azt, hogy ez a költségvetés a legdurvábban a humán területeket érintse.

Pontosan az a baj, hogy a jövő felélése történik. Magyarországon állításom szerint a legnagyobb probléma, mindennek a gyökere és egyben következménye a népesedési, demográfiai katasztrófa. Minden olyan költségvetési formula, ami ez ellen hat, támogatandó, és minden olyan költségvetés, amely gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja az elöregedést és annak következményeit, értelemszerűen nem fogadható el, nem szolgálja Magyarország sorsát, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy 30-40 év múlva nem fog a postás nyugdíjat hozni, mert nem lesz miből, és nem fog segélyt vinni, mert nem lesz miből. Akkor vagy éhséglázadások következnek be, vagy azoknak is dolgozni kell végre, akik ma még erre nem hajlandóak. De nyilvánvaló, hogy egy polgárháború felé haladó országban senki nem élne szívesen, ezért a helyzet mostani, gazdasági eszközökkel történő kezelése lenne indokolt.

Ehhez képest a gazdasági szabadságharcnak nevezett folyamat során az egykulcsos adóval önök akkora lyukat ütöttek a magyar költségvetésbe, amely lyukat most kell befoltozgatni mindenféle megszorító intézkedéssel, amelyek nagyjából fűnyíróelvszerűek.

Mi jobbikosok sokszor elmondtuk, hogy lenne forrás, lehetne máshonnan pénzeket elvonni. Ezek közül csak egyik az általam is sokszor emlegetett államadósság újratárgyalása. Mi nem azt mondtuk, hogy holnaptól ne fizessük vissza a tartozásokat, hiszen nem akarjuk Magyarország gazdaságát két nap alatt romba dönteni, nyilvánvaló. De azt igenis mondjuk, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni, ugyanúgy, ahogy megtették ezt tucatnyian más országok, ugyanúgy, ahogy a dél-amerikai modellek is elérhetőek, ugyanúgy, ahogy Argentína, Uruguay és lassan már Görögország is receptet kínál e tekintetben. Nem lehet a világ üzeneteit ennyire figyelmen kívül hagyni.

A költségvetéssel kapcsolatos másik óriási problémánk, hogy ez még mindig egy 1,5 százalékos növekedéssel számol, és ami még ijesztőbb, bizottsági szinten elhangzott az indokolásból, hogy ezt a növekedést belföldi forrásokra támaszkodva kívánja elérni a kormányzat, miközben a belső fogyasztás, a belső gazdaság pezsgése lényegében megállt, lényegében nulla. Multiplikátorhatás sem jelentkezik a magyar gazdaságban, hiszen ha be is jön tőke, az főleg a multikat erősíti, akik a munkahelyek 6, azaz hat százalékát biztosítják, és a munkahelyek kétharmadát adó magyar kis- és középvállalkozói réteget senki nem erősíti, beléjük rúgnak hétről hétre, hónapról hónapra.

Ha már devizahitelezésről volt szó, arról is beszélni kell, hogy a magyar vállalkozók közül nagyon sokan devizában vannak eladósodva, számukra viszont nem került kidolgozásra megoldási csomag. A Jobbik természetesen mellettük is kiáll, és folyamatosan dolgozik azon megoldási ágakon, amelyek a magyar vállalkozásokat is könnyebb helyzetbe tudnák hozni.

Látható az is, hogy az úgynevezett országvédelmi költségvetés öt fő prioritása eleve több sebből vérzik. Egyrészt ígéri a nyugdíjrendszer átalakításának a befejezését, ahol látható, hogy nem a helyes utat követték, miszerint először jogosan bevonták a kötelező magán-nyugdíjpénztári vagyont, abból lehetett volna rendezni egyébként a nyugdíjrendszer kérdését, a kedvezményeket megtartani és nem indokolatlanul elvenni. Ehhez képest elkezdtek államadósságot törlesztgetni ész nélkül a bevont kötelező magán-nyugdíjpénztári vagyonból. Most pedig egyes társadalmi csoportokra nézvést megszorításokat foganatosítanak, korkedvezményeket vesznek el, és mondjuk, nem adnak korkedvezményes nyugdíjazási lehetőséget azon anyák számára, akik legalább három vagy négy gyermeket neveltek fel a magyar hazának, vagy legalábbis egy negyvenéves szolgálati viszonyról vitatkozunk még mindig, de ez sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Az egészségügyi rendszer átalakítását is ígérik. Aki Magyarországon járt orvosnál, kórházban, tudja, hogy ez még a kanyarban sincs, tehát erről nem is érdemes sokáig beszélnünk.

Arányos adózásról beszélnek. Arányos adózásról beszélnek, miközben látható az, hogy a gazdagabb társadalmi osztályok, amelyek valóban a közös tortából, a közszolgáltatásokból is nagyobb szeletet hasítanak ki, nem járulnak hozzá nagyobb arányban, csak nominálisan járulnak hozzá jobban ezen közkiadásokhoz.

(15.30)

És az is látható, hogy miközben egy egykulcsos adózásról beszélnek, lényegében egy egykulcsos kétkulcsos valósult meg, hiszen a szuperbruttó kivezetésének az elmulasztásával ott van az a második kulcs, csak nem így nevezik.

Közmunkaprogramokról beszélünk. Emellé költségvetési forrás is került, több mint korábban, csakhogy az a viszonyítási alap, a tavalyi, az volt egy erősen lecsökkentett összeg. Tehát itt is egy stikli van a dologban. De nem is a költségvetési támogatottság a baj a mi esetünkben közmunkaprogramoknál, hanem ennek a hatékonysága: hol van a garancia a tekintetben, hogy nemcsak a polgármester utcáját fogják söprögetni, mint az MSZP-s időszakban, hanem valódi, értelmes munkavégzéssel a két kitörési terület, két kulcsterület elindítható, az egyik a mezőgazdasági infrastruktúra kiépítése, újjáépítése, a másik pedig a kiterjedt árvízvédelmi és természetvédelmi, környezetrehabilitációs munkálatok. Ezen két területen nincsenek kimunkált programok előttünk, ezek a Ház előtt sem voltak, és attól tartunk, nem is várható, hogy lesznek a közeljövőben.

Az úgynevezett országvédelmi alap és a tartalékaik esetében pedig különböző ígéretek hangzottak el, például a lakhatásról az úgynevezett szocpol visszavezetésével kapcsolatos vitánk során, és elhangzott az, hogy ne aggódjunk, hogy az úgynevezett szocpol majd csak 3-5 ezer fiatal számára lesz elérhető, hiszen adott esetben, ha az igénylők köre meghaladja ezt az összegkeretet, ez majd a 100 milliárdos vagy 150 milliárdos tartalékból kipótolható lesz - hát nem lesz. Ez a tartalék elenyésző az igényekhez képest. Hogy mondjak még egy példát: a tanyaprogramnál is az igénylések majdnem kétszeresen meghaladják a költségvetési ráfordítást. Látható, hogy a tartalék pillanatok alatt el fog fogyni, és a legfontosabb humán területekre nem marad belőle, ami a lakhatás, otthonteremtés megkönnyítése, a magyar családok helyzetének megkönnyítése.

És a legfontosabb az lenne, hogy végre a fiatalok, a fiatal családosok Magyarországról történő kivándorlását állítsuk meg. Ez a költségvetés nem vesz tudomást azokról a tanulmányi adatokról, amelyek értelmében Magyarországon csak a fiatalok, középiskolások, egyetemisták 39 százaléka biztos abban, hogy Magyarországon fog dolgozni, és itt éli le az életét. Itthon kell tartani a fiatalokat, csókolom! Ha ez nem megy, akkor nem lesz Magyarországon adófizető ember, és nem lesz egészséges magyar gazdaság sem soha.

És hogy a fogyasztóvédelmi területekre is rátérjünk egy kicsit: a PSZÁF tekintetében teljesen mindegy arról vitatkozni, hogy most 2 százalékos csökkenés vagy minimális növekedés látható a PSZÁF támogatottságában, hiszen az is látható, hogy a PSZÁF feladatainak egy része beleintegrálódott a kormányhivatalokba. Tehát amikor arról beszélünk, hogy önök esetleg több pénzt adnának a PSZÁF-nak az eddiginél is, akkor elismerik ezzel párhuzamosan azt is, hogy ezen kormányhivatali átállás költségei bekerültek a PSZÁF költségvetésébe. Tehát itt nem a működését, hatékonyságát dotáljuk a szervezetnek, hanem teljesen egyértelműen a napi dologi átállási kiadásokra megy el ez a pénz, pedig a PSZÁF és a magyar fogyasztóvédelem egésze egy kincsesbánya. Ha ezt rendesen meg tudjuk támogatni költségvetési forrásokkal, a többszörösét hozná vissza már ezen a cikluson belül. Ez egy közgazdasági alaptézis, nem értem, miért nem ismerik ezt fel. Látható, hogy emellé feladatokat is rendelnek a PSZÁF-nak, például a piacfelügyelet erősítését és a közszolgáltatások kiemelt ellenőrzését. Miből? Eddig sem sikerült.

A GVH esete legalább ilyen fájdalmas, hiszen itt is látható az, hogy bár látszólag nagyjából hasonló összeggel támogatják a szervezetet, mégis 2012-re fő szabályként a GVH bírságbevételei máshova kerülnek, önálló fejezetbe kerülnek. És az is látható, hogy ezt váltják ki támogatással. Tehát nem a hatékonyabb működést támogatják, hanem megint egy kicsit sunyi átcsoportosítás történt, ami után el lehet azt mondani, hogy persze mi dotáljuk ezt a szervezetet, de nem teszik számára lehetővé, hogy több embere legyen, hatékonyabb munkaerő-piaci gárdával tudjon dolgozni, esetleg újabb erőforrások bevonásával szétcsapja a multibűnözőket Magyarországon, és hozzájáruljon ahhoz, hogy a multibűnözők kitakarodjanak az országból, mert itt csak tisztességes gazdálkodóknak van helyük, multiknak és magyaroknak egyaránt, mindenkinek, aki tisztességes. De azoknak, akik folytatólagos visszaéléseket követnek el Magyarországgal szemben, nem lehet és nincs is helyük Magyarországon.

A fogyasztóvédelem egészéről elmondható tehát, hogy forrásbéli támogatottsága csökken, miközben Magyarország egyik kincsesbányájáról és nehéztüzérségéről lehetne szó megfelelő ellátottsággal, és az is látható, hogy nagyon ügyes költségvetési átszerkesztésekkel sikerült azt a látszatot kelteni, mintha egy kicsit még növelnék is a nehéz helyzet ellenére a támogatottságot, pedig sajnálatos módon ez nem következett be.

Látható az is, hogy rosszul tervezett a költségvetés, az a másfél százalékos növekedés, amiről beszélnek, vélhetően egy mínusz 1 százalék és plusz 1 százalék között fog ingázni valahol. De ha ebből kivonjuk a Magyarországon működő multik teljesítményét, amelyek külföldre dolgoznak, akkor egyértelműen mínuszt tapasztalunk a magyar gazdálkodók és vállalkozások helyzetének ismeretében.

A bizonytalanul beszedhető adók arányát az ÁSZ még mindig 27 százalékra teszi. Ez mintegy 1800 milliárd felé közelítő összeg, amiről nem lehet tudni, hogy beszedhető-e. Ez egy csökkent arány az elmúlt évhez képest, tegyük hozzá, hiszen akkor 33 százalék volt ez az arány. De az is látható, hogy még mindig ezermilliárdos az a nagyságrend, ami bizonytalan bevétel, amit nem lehet garantálni.

Tehát így nem lehet tervezni egy költségvetést, amely jelen állapot szerint ki fogja szárítani a gazdaságot; még mindig több mint 1150 milliárd kamattörlesztéssel számol arcátlan módon, ahelyett, hogy végre tárgyalóasztalhoz ülne; még mindig költ értelmetlen dolgokra, mint az úgynevezett romaintegrációra, amikor ennek összegei lényegében az utóbbi tíz évben nem hasznosultak semmilyen szinten.

Nem az a bajunk, hogy a Loki-stadionra pénzeket különítenek el, hiszen ez fontos kezdeményezés, de súlyozni kell tudni; és mondjuk, úgy lenne értelmes az üzenet, és úgy lenne jó egy megszorítási rendszerről beszélni, ha kormányzati kommunikációra nem költöttek volna el egymilliárd forintot az utóbbi időben, ha a saját gépparkjuk cseréjére nem költöttek volna el 600 milliót.

És meg is mondjuk, hogy hova kellene még több pénzt csoportosítani: egyértelműen az eszközkezelő koncepciójukat, amely bár hibás és ezer sebből vérzik, de mégis meg kellene támogatni egy kicsit több pénzzel, a lakástámogatást, a fiatalok lakhatáshoz való jogának érvényesítését, megkönnyítését szintén, ahogy a kamattámogatásukat is, és egy országos családellátó szolgálat kiépítése is nagyon üdvözítő és nagyon időszerű lenne, annak érdekében, hogy Magyarországon egyetlen nélkülöző se maradjon segítség nélkül. Még egyszer mondom, a Jobbik álláspontja az, hogy ne az IMF kottáját verjék a zongorán, hanem végre a nélkülöző és a szükséget szenvedő magyar emberekért tegyenek valamit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Mágori Józsefné képviselő asszonynak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Nagyon széles körű felszólalásából egy pontot szeretnék kiragadni. Azt mondta, nem tudja, hogy ez a közmunkaprogram miből áll, mennyi embert foglalkoztat, és van-e ennek társadalmi haszna. El szeretném önnek mondani, hogy én Makó város képviselője vagyok, és Makó és Vásárhely térségében működik a Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat. A Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat 450 közmunkást alkalmaz. Makó térségének teljes területén rendbe rakták a vízelvezető árkokat, tehát nagy valószínűséggel, ha legközelebb, tavasszal belvízveszély van, Makón a földeket nem fogja víz borítani. Ezenkívül még 288 helyre pályáztak a Start-munkaprogram keretében.

És most jön a nagy probléma. Eddig 150 helyet tudtak betölteni, mert egyszerűen nincsen jelentkező a munkára. Ezen el kell gondolkodni, hogy ennek mi az igazi oka. (Kovács Tibor: Keveset fizetnek nekik!) Hogy azok a munka nélkül nyilvántartott emberek feketemunkából élnek, vagy valóban betegek, ez már nem az én dolgom, a kormányzat következő lépése. Úgyhogy nagyon szépen megkérem, hogy a munkaprogramokról ne beszéljen ilyen felelőtlenül.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Mengyi Roland képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. MENGYI ROLAND (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan gazdasági helyzetben kezdtük meg a jövő évi költségvetés tárgyalását, amely előtt egész Európa, sőt, az egész világ tanácstalanul áll. (Dr. Józsa István: Még a másvilág is.) Gazdasági kihívásokra adott válaszaink viszont hosszú időre meg fogják határozni Magyarország sorsát.

Miniszterelnök úr országvédelmi költségvetésnek nevezte az előttünk fekvő javaslatot. Ez a megnevezés helytálló, hiszen 404 milliárd forintnyi tartalék áll majd rendelkezésre, amely az ország védelmét hivatott szolgálni a világgazdaság kihívásaival szemben.

Az előttünk fekvő javaslat takarékos, egyben folytatja a kormány által már korábban megkezdett államadósság-csökkentést. Ezzel azon kevés országok közé tartozunk, amelyek nemcsak felismerték az államadósságban rejlő veszélyeket, hanem a globális és Európát különösen erősen sújtó válság közepette még tenni is tudnak ez ellen.

Az európai ügyek bizottságának tagjaként is mindenképpen szólni szeretnék a költségvetésben megjelenő európai uniós támogatásokról, forrásokról. Véleményem szerint a támogatások szerepe még inkább felértékelődik a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor arra oly nagy szükség van a gazdaságélénkítésben, a gazdaságfejlesztésben. A részben uniós támogatásból finanszírozott fejlesztések tervezett összege jövőre 1400 milliárd forint, amelynek 15 százaléka hazai forrás. Ennek keretében gazdaságfejlesztésre 180 milliárd forint áll rendelkezésre.

(15.40)

Ez az összeg a kis- és közepes vállalkozások támogatására lesz elköltve, kedvezményes hitelprogramokra, valamint olyan termelőberuházások támogatására, mint például új telephelyek kialakítása vagy ipari parkok létrehozása. Ez gazdaságélénkítő célzatú, és a hazai vállalkozásokat segítő céllal történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat elnökeként engedjék meg, hogy végül röviden szóljak az európai területi együttműködési programokról. Ezeknek a programoknak a keretében Magyarország és a szomszédos államok számára közösen pályázhatóak az európai regionális fejlesztési alap forrásai. Az előttünk fekvő javaslat értelmében csak a magyar-szlovák együttműködési program keretében 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez is jelzi, hogy a kormány elkötelezett az európai területi együttműködési programok iránt.

Hadd hívjam fel képviselőtársaim figyelmét arra, hogy jelenleg valamennyi, hazánkat is érintő ETE-program titkársága Magyarországon található, azonban azért, hogy ez a jövőben is így maradhasson, szükség van a kormány és valamennyi párt összefogására. Kérem tehát önöket, hogy fogjunk össze ezen cél érdekében is, és hogy támogassák a benyújtott költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Kovács Tibor képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kormánypárti képviselőtársaink megpróbálták itt az elmúlt órákban mindenféle jelzőkkel ellátni ezt a költségvetést. Ilyeneket mondtak, hogy ez egy becsületes költségvetés, egy tartható költségvetés, egy szükségszerű költségvetés. Ugyanakkor mi meg azt tapasztaljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a miniszter, illetve a frakcióvezető, a Fidesz frakcióvezetője propagandabeszédet mondott itt, egy csomó valótlansággal fűszerezve az előadásukat. Úgy tűnik, mintha önök, kormánypárti képviselők, ezt a propagandabeszédet elhitték volna. El is hiszik, úgy próbálják meg itt előadni, mintha ez egy hiteles dolog lenne, amit a saját miniszterük előadott.

Sokkal inkább szükség lenne arra, tisztelt képviselőtársaim, ha őszintén beszélnénk azokról a gondokról és problémákról, amikkel ez a költségvetés is küzd. Vegyük például elsőként az államadósság kérdéskörét. Önök másról sem beszéltek az elmúlt másfél évben, mint hogy mennyire szükséges az államadósság csökkentése, ezért a magánnyugdíjpénztárak megtakarításaiból, amit elloptak a tulajdonosoktól, részben törlesztették az államadósságot, illetve a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékából is szintén fordítottak erre forrásokat. Tehát örülhetnénk: milyen jó, hogy most már kevesebb az államadósság.

De az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy az államadósság most magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Ezt köszönhetjük annak a gazdaságpolitikának, annak a tökéletesen alkalmatlan gazdaságpolitikának, amit Matolcsy miniszter vezetésével az önök kormánya vitt az elmúlt időszakban, mert hiszen a forint árfolyamának a csökkentése, illetve az országkockázati felár, amit a banki hitelekért fizetnie kell a költségvetésnek, ami, megjegyzem: több mint négyszeresére növekedett az elmúlt egy évben, ez odáig vezetett, hogy ma az államadósság nagyobb, mint volt egy évvel ezelőtt. Ez a valóság, tisztelt képviselőtársaim, ezt sikerült önöknek elérniük az elmúlt másfél évben.

Van-e valóban a költségvetésben forrás más célokra is, mint amit önök megfogalmaztak? Szeretném önöknek bebizonyítani, hogy igen. Ugyanis döntés kérdése csak, hogy mit tekintenek prioritásnak. Prioritásnak tekintik-e azt önök, hogy a leggazdagabb embereknek adnak adókedvezményeket, ezáltal hatalmas forrásokat vonnak ki a költségvetésből? Ez egy igaz állítás. Kérdésem, hogy az erre a célra fordított forrásokat lehetne-e más célokra fordítani. Úgy gondolom, hogy lehetne, mert önök is azt vallották még egy évvel ezelőtt, hogy mentsük meg az egészségügyet - mondta az Országgyűlés elnöke több propagandabeszédében, hogy azonnali intézkedésekre van szükség az egészségügy megmentése érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! És akkor itt a vezérszónoklatban a miniszter - akinek látható módon fogalma sincs az egészségügy finanszírozásáról - azt mondja, hogy 104 százalékkal nő az egészségügy finanszírozása; akkor, amikor 83 milliárd forinttal nő a gyógyszerkassza, az alapellátási normatívák és az alapellátás finanszírozása reálértékben csökken, tehát kevesebb jut majd ezekre a célokra, egy olyan helyzetben, tisztelt képviselőtársaim, amikor a magyar orvosok 15 százaléka már külföldön dolgozik, napról napra nő a számuk, akik... (Megszólal a tűzjelző sziréna. - Közbeszólások: Ezt már a rendszer sem bírta.- Közbeszólásra:) Igen, ez egy elég érdekes kérdés.

ELNÖK: Kérem képviselő urat, hogy amíg a szirénát elhallgattatják... (Zaj, közbeszólások.) Kérem a karzatot, hogy a rendet szíveskedjenek helyreállítani. (A tűzjelző sziréna elhallgat.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Majd az órámat kérem visszaállítani, elnök úr.

ELNÖK: Természetesen. (Zaj, közbeszólások, többek közt: Kiverte a biztosítékot. - Derültség.) Kérem a képviselő úr óráját kettő perccel visszaállítani. (Zaj. - Derültség. - Közbeszólás: Véletlenül megnyomták.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Folytathatom, elnök úr? Két perccel...

ELNÖK: Kettő perccel.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Igen, de még mindig pörög az órám.

ELNÖK: Képviselő úr, majd én betudom. (Zaj.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Jó, de az összidőnkbe is be kellene tudni, elnök úr.

ELNÖK: És az a baj, hogy az MSZP összidejében is ezt vissza kell állítani. De ez nem probléma, képviselő úr, vissza fogják.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát ott szeretném folytatni, ahol abbahagytam. Ma olyan helyzet van, tisztelt képviselőtársaim, az egészségügyben, hogy az alapellátásban dolgozók... - és itt ülnek a kormánypárti frakcióban orvosok, kórházigazgatók, akik ezt a területet nagyon jól ismerik, kérem szépen, hogy álljanak föl, és cáfolják meg, ha nem igaz, amit mondok. Az alapellátásban dolgozó orvosok, akik háziorvosként működnek, és 1500-2000 ember egészségügyi ellátásáról gondoskodnak, azoknak a bruttó havi jövedelme 150-200 ezer forint, ami azt jelenti, hogy nettóban 100-150 ezer forintot tudnak keresni egy hónapban. Hatalmas munkát és áldozatot vállalnak. Nem beszélek azokról a kórházi nővérekről, akik több műszakban 30-40 fős osztályokat látnak el ketten egy éjszakai műszakban, olyan osztályokat, ahol magukról gondoskodni nem tudó betegek vannak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi lehetne más prioritása egy új kormánynak, aki látja ezt a helyzetet, hogy azt mondja: nem érdekel semmi más terület, nem akarok a gazdagoknak még több pénzt adni, mint amit eddig adtam, hanem lehetőség szerint arra fordítom, ahol a legnagyobb a szükség. Márpedig úgy gondolom, az egészségügyben a legnagyobb szükség van rá.

Nem beszélek arról, hogy most egy kórház-átalakítási rendszerről fog dönteni néhány napon belül a kormány. Azt sem tudják, hogy hogyan fog működni ez az ellátórendszer január 1-jétől kezdődően. Ez is egy sokkszerű átalakítást jelent majd az egészségügyben, az egészségügyben dolgozóknak, még inkább nő a bizonytalanság, az elbizonytalanodás ebben a térségben.

Mi lehet fontosabb ettől, tisztelt képviselőtársaim? Kormánypártiak, álljanak már fel, magyarázzák meg, hogy mi a költségvetésben fontosabb ettől a dologtól! Úgy gondolom, hogy ilyet nem tudunk találni egyszerűen, és nem halasztható tovább, mert ha még egy évig vagy két évig ezt folytatják, ezt a finanszírozást, ami itt, ebben a költségvetésben megjelenik... - még egyszer mondanám: kevesebb, mint ebben az évben, az éhenhalás küszöbén vannak az egészségügyi dolgozók és az intézmények, és jövőre még kevesebb forrás van a költségvetésben erre a célra.

Úgy gondolom, hogy ez önökön múlik. Önök döntik el, hogy mi a prioritása a költségvetésnek, mire akarnak többet költeni, mire akarnak kevesebbet költeni. Önök nem tudják megmagyarázni az egészségügyben dolgozóknak, hogy nekik miért jut kevesebb, mint amennyire szükség lenne. És akkor még nem beszéltem az önkormányzatokról, az önkormányzati rendszer bizonytalanságairól, a különböző közszférában dolgozók béréről és juttatásairól.

Gondolják át, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit döntenek. Önök lesznek a felelősei, ha az egészségügy megroppan, és az emberek ellátása teljesen bizonytalanná válik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(15.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Scheiring Gábor képviselő úr következik.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Több felszólalásban elhangzott a munkaalapú társadalom. A miniszteri expozéban is arról hallottunk, hogy ez a költségvetés egyik filozófiája, és ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni néhány kérdést a kormány képviselőinek. Az egyik, hogy hogyan gondolják a munkaalapú társadalmat akkor, ha korábban a saját ígéreteikkel szembemenően is nem csökkentik a járulékokat, hanem éppen hogy emelik azokat. Különösképpen kérdezem ezt azoknak a vidéki térségeknek a problémáit szem előtt tartva, ahol szinte lehetetlen munkához jutni manapság. Az egyik oka ennek meggyőződésünk szerint a járulékok, a munkaerőre rakódó járulékok és az így okozott magas munkaerőköltség ezeken a térségeken. Szerintünk egy célzott járulékcsökkentésre lenne szükség ezekben a térségekben. Szeretném, ha valamilyen magyarázatot találnának arra, hogy miért pont a magasabb jövedelműek szja-ját kívánják csökkenteni az alacsonyabb jövedelműek és az elmaradott vidéki térségek járulékai helyett.

A másik: talán még emlékeznek, tisztelt fideszes, KDNP-s képviselőtársaim a zöldbank fogalmára. A kampányban előszeretettel hivatkoztak rá, sőt, még a kormányra kerülésük után is beszéltek arról, hogy olyan közösségi gazdaságfejlesztési programokat indítanak majd részben a zöldbankon keresztül, amely egyszerre tud helyi közösségi gazdasági munkahelyeket teremteni olyan térségekben, ahol erre nagyon nagy szükség lenne, és olyan ágazatokban, mint az élelmiszeripar, a minőségi élelmiszer-termelés, a vízgazdálkodás, energetikai célú épületfelújítás, ami nemcsak munkahelyeket teremt, hanem egyben egy hosszú távú fenntarthatóság alapjait is lerakja. Ennek sajnos nyomai sincsenek a költségvetésben.

Nekünk van egy kidolgozott javaslatunk arra nézve is, hogy a hiánycél tartásával - szeretném hangsúlyozni, a hiánycél tartásával - hogyan tudnánk egy 140 milliárdos közösségi és zöldgazdaság-fejlesztési alapot létrehozni, hogy ilyen céllal tudjunk fejlesztéseket indítani és finanszírozni a gazdaságban. Remélem, hogy kapok majd választ.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Bebes István képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz ma az Európai Unió bármely tagországában költségvetést készíteni. Azt gondolom, hogy mindenki kíváncsian várja, hogy a mai nap például milyen megegyezéssel zárulhat. De hát vannak ebben az országban is példák arra, hogy voltak, akik még a válság idején is azt mondták, hogy minden rendben van az országban, ide a válság nem gyűrűzik be, aztán mégiscsak ez a dolog eljött, és mégiscsak ennek a problémáit el kellett viselnie az országnak.

Ennek fényében is érdekes volt hallgatnom Kovács Tibor képviselőtársamat, szocialista képviselőtársamat, akiknek a mondataitól még az elektronikus rendszerek is kiakadtak. Tehát egyrészről amikor arról beszélt, hogy az államadósság növekedett az előző időszakhoz képest, most én azért szeretném őt emlékeztetni arra, hogy valamikor, amikor a Fidesz-kormánytól átvették az irányítást, akkor 50 százalék fölötti volt az államadósság, aztán érdekes módon 8 évvel később már 80 százalék fölötti lett. Most ebből az államadósságból jövünk visszafelé, és azt gondolom, ez a költségvetés is világosan megmutatja önnek, képviselő úr, hogyha ezt olvassa, hogy az államadósság további csökkentése a célja ennek a költségvetésnek. Hogy ehhez milyen eszközöket próbál meg biztosítani, nyilvánvalóan olyan lehetőséget is megpróbál segítségül hívni, amely rendelkezésre áll, és ebből a szempontból talán azokat a lehetőségeket próbálná önnek megvilágítani, amelyeket az európai uniós támogatások próbálnak meg magukban hordozni. Amikor az előző időszak volt, akkor ezek az európai uniós források igazából cél nélküli források voltak, jó, volt néhány ténylegesen jó terület, amely megcélzott különböző olyan programokat, amelyek fontosak voltak az ország számára.

Azt gondolom, hogy ha csak a 2012. évi költségvetésben az uniós forrásokban megcélzott fontos elemeket próbáljuk meg górcső alá venni, akkor világosan látható, hogy ennek egyrészről a gazdaságfejlesztés, a turizmusfejlesztés az egyik fontos része, és erre próbál koncentrálni a költségvetés az uniós forrásokon keresztül, a másik része a különböző reformok megvalósítása, amely nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési kiadások csökkenni tudjanak, akár a közigazgatási reformra, a társadalmi felzárkóztatásra, az egészségügyre, valamint az oktatás átalakítására nyújtott különböző támogatások, és ennek egy része természetesen a foglalkoztatási program megvalósítása, amely mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat közvetlenül támogatja az európai uniós forrásokon keresztül.

Tehát látható, hogy ez a 2012. évi költségvetés megpróbál minden területen olyan lehetőségeket találni, ami annak érdekében születik, hogy az államadósság csökkenjen, hogy a kormány a költségvetésen keresztül tartalékokat tudjon képezni, tartalékokat, amelyek lehetőségeket biztosítanak arra, hogy ha olyan kiadások, olyan problémák merülnének fel az elkövetkezendő időszakban, amelyek a költségvetést nehéz helyzetbe hozzák, akkor tudjon reagálni. Azt gondolom, hogy mindezeket a 2012. évi költségvetés maximálisan teljesíti, és lehetőséget biztosít arra, hogy az államadósság tovább csökkenjen ebben az országban. Mindezek fényében arra szeretném kérni a képviselőtársaimat és főként a szocialista képviselőtársaimat, hogy a hozzászólásaikat gondolják át. Azt gondolom, az a leghelyesebb, hogyha ezt a költségvetést majd támogatják a szavazások során.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úrnak adok szót, az MSZP képviselőcsoportjából.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Veres képviselőtársam beszélt az államadósságról, Kovács Tibor a nagyságrendjéről, 2010, kormányváltás. Aztán jönnek az elkobzások, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások, jönnek annak a részbeni beforgatásai az államadósságba. És ennek mi a végeredménye? Az, hogy 80 százalék környékén van, tehát annyi vagy még netán több is az államadósság, mint ami volt a kormányváltáskor. Hát ennyit a felelős politikáról, a felelős gazdálkodásról.

Az államadósságon túl inkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy az 1 millió új munkahely és az a radikális adócsökkentés, amely a munkavállalók messze döntő többségének hoz és nem visz tőlük, az teljesüljön. Ebből ma semmit nem lát ez az ország. A kiskeresetűek és a középosztályhoz tartozók az elszenvedői annak a történetnek, amit önök csinálnak.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy pillanatra félbeszakítom a vitát, mert a levezető elnöki kötelességemnek teszek eleget, amikor emlékeztetem önöket arra, hogy tegnap Babák Mihály képviselőtársunk ügyrendi javaslatára a levezető elnöki jogkörömben úgy döntöttem, hogy az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitájának lezárása, a módosító javaslatok házszabályszerű beadása érdekében ma 16 órakor történjen meg. Az elnök órája szerint 15 óra 59 perc van, úgyhogy várok még egy fél percet, és akkor fogom az általános vitát lezárni. Ha megengedik, ezt a pár másodpercet megvárom. (Pillanatnyi szünet.)

Tehát 16 óra van. Az általános vitát lezárom.

A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor, és innen folytatjuk tovább a vitát.

Németh Zsolt képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nemrég a Honvédelmi Minisztérium sajtóirodája kiadott egy közleményt, miszerint ingyen kapunk 30 darab új helikoptert az amerikai tengerészgyalogságtól. Ez össze fog függni a költségvetéssel, csak lehet, hogy egy kicsit távolabbról indulok neki a vitának vagy a felszólalásomnak.

A honvédelmi bizottság ülésén meg is kérdeztem, hogy számol-e a költségvetés - tehát a kormány képviselőitől kérdeztem - a 30 darab helikopter megérkezésével, aminek vannak egyéb költségei, kiképzési költség, fenntartási költség s a többi. Ott egypár másodperces kis diskurzus után a vezérkarral a kormány képviselője kicsit szégyenlősen bevallotta, hogy nem számolnak, tehát hogy a költségvetés nem számol a 30 darab helikopter beérkeztével.

(16.00)

Kicsit megmosolyogtató dolog, de nem is ezen a gondolatfoszlányon indulnék tovább, hanem hogy mik is ennek a 30 darab helikopternek az egyéb vonzatai, tehát nem pontosan a Honvédelmi Minisztérium költségvetéséből kimérhető összegek, tehát mit kell nekünk még fizetni a 30 darab ingyenes helikopterért.

Ha továbbmegyünk a gondolatunkban, rögtön át is térhetünk az afgán hadszíntérre. Jelenleg a költségvetés, bár nem számszerűsíti azt, az adósságot vissza kell fizetnünk, szolgalelkűen természetesen tárgyalások nélkül fizetjük vissza az adósságot, de hogy ennek az új világrendnek, ennek a nyugati világrendnek, ennek az atlantista berendezkedésünknek, úgymond az urainknak még eleget tegyünk, természetesen részt kellett vennünk az afganisztáni intervencióban, az invázióban is, és ez bizony szépen rányomja a költségvetésre is a terhét.

Megkérdeztem a miniszter urat, mert a költségvetésből pontosan nem olvasható ki, hogy mennyibe is kerül nekünk ez a szerepvállalás. 2003-tól kaptam egy szép listát, és innen emelkedik: 234 millió forintról indult, 2008-ban lépte át az 5,5 milliárd forintos keretet, majd azt kellett látnunk, hogy a Fidesz-kormány még a szocialistáknál is szolgalelkűebben megduplázta 2010-2011-re ezt az összeget. Most már 20 milliárd forintnál tartunk, tehát jelenleg 20 milliárd forintot költünk el az afganisztáni szerepvállalásra úgy, hogy közben a 2012-es költségvetésben 14 milliárdot még elvesz a honvédség területétől a költségvetés, és ezzel párhuzamosan még mindig úgy, hogy eközben a NATO-befizetéseinket pedig megduplázza. Az előző évhez képest most majdnem hogy dupla annyit fogunk befizetni a NATO közös pénztárjába, miközben itthon saját népét nyomorgatja. Már itt képviselőtársaim is kitértek az egészségügyre, az oktatásügyre is, hogy micsoda elvonásoknak leszünk kitéve 2012-ben. A kis szomáliai missziót meg sem fogom említeni, azt a kis 200 millió forintot, amit szintén nem a magyar nemzeti érdekek miatt dobunk ki a költségvetésből.

Tovább is gondolhatjuk ezeket az általam felvetett dolgokat, és egy idézettel szeretném folytatni a gondolatomat. Churchill, aki bizony, ha akkor létezett volna a Jobbik, nem biztos, hogy szimpatizált volna velünk a második világháború után jóval, de azt mondta, hogy nem ezért harcoltam végig Európát, nem ezért harcoltam végig a második világháborút, hogy egy ilyen rendszer jöjjön létre, mint amilyet Bretton Woodsban '44 után kiterveltek, kiagyaltak, gondolok itt az IMF intézményére. Tehát elég jó kritikát kapott már anno születése pillanatában is, és jelenleg is azt kell látnunk, hogy az IMF, ez az új világrend, ez a nyugati atlantista világrend abszolút kizsigereli az országunkat. Eddig minden kormányzat minden egyes intézkedését szolgalelkűen véghezvitte, és azt kell mondjam, hogy ez a költségvetés is ezt támasztja alá. Ez nem a magyar nemzeti érdekeket nézi elsősorban, hanem félgyarmati helyzetben tartja az országot, ez egy félgyarmati költségvetés.

Itt még hadd jegyezzem meg, hogy ezeket az általam felsorolt milliárdokat hová lehetne még költeni. Arra kérem majd még a képviselőtársaimat... - hála az égnek, hogy a TEK költségvetése nem növekedett. Képzeljék el, ha most arról kéne beszélnünk, hogyha ez a 10 milliárd forint még növekedik, akkor már semmilyen filmet nem mernének itt gyártani Magyarországon. És egyébként érdemes lenne elgondolkodni egy olyan módosító javaslaton, hogy felezzük meg a TEK költségvetését, és esetleg Brad Pitt konkurens cégétől kérjük vissza azt az 5 milliárd forintot, mert végül is hátráltatjuk az ő filmkészítéseit.

De talán még az is megkérdőjelezi a TEK létjogosultságát, ami a hét végén történt Miskolcon, amikor a bombakészítőn rajtaütött a TEK: épp fabrikálta otthon a kis bombát, elvitték, majd a Nemzeti Nyomozó Iroda azonnal szabadlábra engedte. Végül is nem kell, nem kell börtönben tartani vagy előzetesben, vagy őrizet alatt egy bombakészítő, kábítószer-fogyasztó, előzőleg elítélt bűnözőt. Akkor nem is térek ki arra, hogy Budaházyt pedig több mint két évig tartották börtönben nevetséges vádak miatt.

Még azt el kell mondanom, amit már Szili Katalin képviselőtársam is elmondott: jelenleg, ugye, Pécsett Baranya megye legnagyobb munkaadója bezárja kapuit. El kell mondanom, hogy ez a gyár viszont nyereséges volt, köszönhetően annak, hogy ő próbált leszakadni erről a nyugati, atlantista irányultságról, és kínaiakkal, kínai megrendeléseket teljesítve sikerült nyereségessé válnia a cégnek. Nem látom a költségvetésben, hogy segítene valamiképpen a kormány ennek az 1515 embernek a sorsán, 1515 családról beszélhetünk. Itt el tudtunk volna képzelni valami hathatósabb kormányzati intézkedést, esetleg megvásárolva a gyárat vagy bármi megoldást, de semmi, semmi nincs a költségvetésben. Azt kell mondanom, hogy ez nem egy magyar nemzeti költségvetés, ez egy félgyarmati-gyarmati állapotot idéző költségvetés.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Ékes József képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor képviselő úr az előbb számon kérte a jelenlegi kormánytól és költségvetésétől az egészségügyben dolgozók jelenlegi bérét. Ugye, képviselőtársam, ez nem most alakult így, remélem, ezt ön is teljes egészében elismeri. (Göndör István: Mi emeltük a bérüket!)

Szeretnék a továbbiakban azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy az államadósság kérdése - és Nyikos elnök úr vezérszónoki hozzászólásában mondta, hogy micsoda hatalmas az államadósság -, talán ennek az átütemezése vagy a visszafizetése kérdésessé válik, és egyáltalán visszafizethető-e maga az államadósság. Ugye, ön is visszaemlékezik arra, elnök úr, hogy amikor a tavalyi év szeptemberében tárgyaltuk a költségvetési bizottságban, akkor az államadósság mértéke 21 876 milliárd forint volt. Ha jól emlékszem, akkor ennyi volt az összeg.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2002-ben önök úgy vették át a kormányt, hogy az államadóssága Magyarországnak 52,6 százalék volt, olyan 8700 milliárd forintnak felelt meg, és tulajdonképpen az államadósság mértéke azzal, hogy a hiteleket - és erre önök visszaemlékeznek, hisz a költségvetések vitájában számtalan alkalommal elmondtuk - az európai szokásoktól eltérően jóval magasabb kamattal vették fel. (Dr. Varga László és Gúr Nándor közbeszól.) Tehát amikor Varga László képviselő... - én is szívesen végighallgattam önt, amikor beszélt, legyen kedves, hallgasson végig, jó? Amikor most Magyarországnak évente 1100 milliárd forintot kell csak a kamatokra kifizetnie, akkor ez elsődlegesen önöknek köszönhető.

Nézzük a foglalkoztatás kérdését! Gúr Nándor tegnap és tegnapelőtt is nagyon sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mi volt 2002-ben a munkanélküliségi ráta? Ugye, visszaemlékezik rá, képviselőtársam? 5,6 százalék. 2010 márciusában mennyi volt a munkanélküliség? (Göndör István: De volt egy 2008!) 11,7 százalék, ugye, képviselőtársam? (Az elnök csenget.) Tehát amikor arról beszélünk, hogy ma 10,5 százalék környékén mozog a munkanélküliség, akkor ez a kormány valamelyest csökkentette az önök által kialakított és létrehozott munkanélküliségi rátát.

Nézzük tovább a kérdést! 2004 óta, amióta Magyarország az Európai Unió tagja, deficiteljárás alatt van Magyarország. Mikor sikerül ebből kilépnünk? Valószínűsíthetően 2012-ben már ez az eljárás tulajdonképpen Magyarországgal szemben nem lehet alkalmazható, hisz maga a hiány mértéke 2,5 százalék környékére fog csökkenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszaemlékezem arra, amikor 2000-ben az Orbán-kormány a minimálbért felemelte, Mesterházy Attila és önök is dettó ugyanazt mondták, mint amit most a pulpitusról Mesterházy Attila elmondott. (Dr. Varga László: Nem volt képviselő!) Ugyanúgy kétségbe vonta annak a jogosságát és szakszerűségét, sőt mi több, akkor is önök úgy fogalmaztak, hogy totálisan tönkre fognak menni a magyar kis- és középvállalkozások, ugyanezeket a szavakat mondták akkor is. (Göndör István: Hány ezer embert bocsátottak el?)

Most újból megemelésre kerül a minimálbér, és vele párhuzamosan azt nézzük, hogy a gazdaságfejlesztésre a mostani költségvetésben több mint 22 százalékkal nagyobb összeg van, mint az elmúlt évi költségvetésnél, ugyanúgy a felzárkóztatásra megközelítőleg 39,3 százalékkal van több. Itt az LMP felvetette annak a kérdését, hogy a kultúrára fordított összeg körülbelül mekkora. Úgy datálták a költségvetésben, hogy kevesebb, mint a tavalyi évi. Tessék megnézni, hogy a jövő évben hány beruházás fog megtörténni a kultúra területén, ezzel is tulajdonképpen magára a kultúrára fordított összeg jóval magasabb lesz, mint a 2011. évi költségvetés alkalmával.

Szekeres képviselőtársam, egyszerűen hihetetlen volt, amit a maga részéről is elmondott, meg amit önök egyáltalán használnak, dilettantizmus, olyan kifejezéseket használnak, ami egyszerűen elképesztő az ember számára. Nagyon sajnálom, hogy Lamperth Mónika képviselő asszony elment már, egész végig a kezével úgy mutogatott, hogy legyünk nyugodtak. Én is azt kérem mindenkitől, legyünk nyugodtak, de a költségvetésnek a jelenlegi helyzetét elsődlegesen az elmúlt nyolc év kormányzása és valóban az a gazdaságpolitika, amit önök folytattak, vezette abba az állapotba, hogy ma ennek a kormánynak rendbe kell tennie, újra kell gondolnia, és valóban az országot és a társadalmat egy olyan pályára kell tudni állítani, hogy ha az európai recessziónak vége lesz (Dr. Varga László: Hazugságok!), akkor valóban Magyarország azok közé tudjon tartozni, akik elsődlegesen tudnak lépni a piacon is.

(16.10)

Nézzük meg a beruházások kérdését! Több milliárd, ezermilliárd forint fogyott el az elmúlt időszakban az európai uniós forrásokból. Bebes képviselőtársam mondta, hogy azok bizonyos területeinek a hasznossága megkérdőjelezhető.

Mi volt az ÁSZ 2009-es mérlegének, beszámolójának a része? Megközelítőleg, ahogy Kovács Árpád, az ÁSZ akkori elnöke is elmondta a maga részéről, a magyar költségvetésben és a magyar gazdaságban évente 300-400 milliárd forintra tehető a korrupciós összegeknek a nagyságrendje. Rengeteg olyan törvényt hoztunk és alkottunk meg az elmúlt másfél év folyamán, amelyek radikálisan csökkentik ezeknek a lehetőségét és esélyét. Én bízom benne, képviselőtársaim, hogy erre a költségvetésre valóban úgy tekintenek, hogy Magyarország azokat a teljesítményeket tudja hozni, amelyek az Európai Unió tagországain belül is tulajdonképpen nem a negatív hatásokat fogják erősíteni, hanem pozitív irányba viszik el magát a költségvetést, és Magyarország helyzetének a stabilitását is.

Kérek nyugodtságot mindenkitől. És valóban nagyon jó lett volna, ha Kovács Tibor is úgy áll fel, hogy elnézést azért a nyolc évért, hogy Magyarország ebbe a helyzetbe került (Dr. Varga László: Pofátlan vagy.), és szeretnénk mi is úgy hozzájárulni a költségvetéshez, hogy nem azt mondjuk a költségvetésre, hogy dilettantizmus, hanem valóban próbáljuk meg úgy a költségvetést, a magyar gazdaságot és a magyar költségvetési helyzetet úgy alakítani, hogy valóban ez az ország minél gyorsabban talpra tudjon állni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek; elsőnek Kovács Tibor képviselő úr kap szót. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Kormánypárti képviselők úgy próbálják meg beállítani, mintha ez az államadósság azért keletkezett volna, mert az előző kormány elkocsmázta a pénzt. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van! - Dr. Varga László: Hazudtok, egytől egyig.) Az előző kormány fejlesztésekre, autópályák építésére, hidak, középületek fejlesztésére és a közalkalmazottak, köztisztviselők bérének emelésére fordította például a pénzt. Ezen túl pedig, ne felejtsék el, hogy volt egy olyan államadósság, ami nemcsak Magyarországot, hanem Európa számos országát megrendítette, és az ÁSZ leírása szerint is maga ez a tény járult hozzá legalább 10 százalékkal az államadósság növekedéséhez, és amit elmondtam, hogy ma magasabb az államadósság, mint egy évvel ezelőtt volt.

Tisztelt Képviselő Úr! Egyébként az egészségügyre vonatkozó programokat önök fogalmazták meg. Önök mondták azt, hogy azonnal meg kell segíteni az egészségügyet. Most lenne rá lehetőségük, most lenne rá forrásuk, de ezek szerint nem mondtak igazat és valósat a választási kampányban, amiért többek között megválasztották önöket, hanem másra költik az adófizetők pénzét. (Dr. Varga László: Tömködik a gazdagok zsebét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Kósa Lajos képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak arra szeretném felhívni a tisztelt képviselők figyelmét, hogy az elmúlt nyolc évben az államadósság növekedése amellett következett be, hogy a szocialista kormányzat viszonylag nagy nemzeti vagyontárgyaknak az elidegenítését valósította meg, gondoljunk csak a ferihegyi reptérre, ötszázvalahány milliárd forint, és ezzel együtt nőtt ilyen dinamikusan az államadósság. Tehát igazából, ha megnézzük az államadósság-növekedést, ugye, tudjuk, hogy 2002 és 2010 között nominálisan több mint megduplázták az államadósságot, ráadásul az államnak a vagyonmérlegéből egy csomó rendkívül értékes vagyontárgyat kivezettek, mert eladták. Ha ezt összevetjük, akkor bizony azt lehet mondani, hogy a jelenlegi látszatnál is sokkal félelmetesebben felelőtlenül gazdálkodott az előző nyolc évben a szocialista kormányzat.

És ne felejtsük el, amit mindig kihagynak a szocialista képviselők, hogy azért a legnagyobb hányad a költségvetési kifizetéseknél az elhibázott magán-nyugdíjpénztári reform kapcsán keletkezett. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban, köztük Kovács Tibor: Amit most elloptatok! - Az elnök csenget.) Mert az utolsó két évben 300 milliárdot kellett kipótolni a kieső nyugdíjjárulékokból a költségvetésnek, ami önmagában akkora tételt jelentett, amit kellett volna, hogy észleljen a szocialista kormányzat. Nem, emlékezzünk vissza, ők ehelyett a magánnyugdíjpénztárak privatizációjában gondolkodtak, csak nem mertek már belevágni, hála a jó istennek. (Dr. Varga László: Debreceni stadion.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat, de tájékoztatni szeretném a képviselőtársaimat: csak azoknak tudok szót adni, akik bejelentkeznek felszólalásra. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak tőmondatokban. Tisztelt Ékes Képviselő Úr! Az előző, az ön által is csak nyolc évnek nevezett időszakban az elmúlt 50 év legnagyobb iskolaberuházási és -felújítási programja zajlott le (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hitelből!), ezt az önök polgármesterei is megerősíthetik.

A másik: ön mint vállalkozó, ha nincs, akkor én szívesen adok önnek olyan újságokat, hoztam néhányat magammal, hogy 2008-ban nem a kis- és középvállalkozások bocsátottak el, hanem az exportra termelő nagyvállalatok, tehát a foglalkoztatás valóban nem a kormány, hanem a válság következménye.

A következő, a "hol a pénz", amibe már Kósa Lajos is belebeszélt. Tisztelt Kósa Képviselő Úr! Önök eltőzsdézték a magánnyugdíjpénztárból ellopott vagyont, mert vették a MOL-részvényeket, teljesen fölöslegesen, mert mindössze 10 százalék szavazati joghoz jutottak, a másik 10-ben semmi, csupán az, hogy ott elszenvedtünk már 100 milliárdos veszteséget az árfolyamok miatt.

A következő, hogy hol a pénz. Az egészségügyben, a közoktatásban volt egy 50 százalékos béremelés, és hadd hivatkozzam arra, néhány nappal ezelőtt, ha megnézték a 2010. évi zárszámadást, 7 százalékot meghaladó reálkereset-növekedés volt Magyarországon. Ugye, az a pénz nem a kormány zsebében van, hanem az emberekében?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kétperces felszólalásokat, Ékes József képviselő úr következik.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Kovács Képviselőtársam! Amit az előbb képviselő úr is mondott: mikor volt az 50 százalékos béremelés? 2003-ban. (Kovács Tibor: Nyolc évről beszéltetek.) Utána, mintha lehúzták volna a rolót. (Pál Tibor: Megmaradt végig!) Elnézést, végighallgattam Kovács Tibor képviselőt (Az elnök csenget.), legyen kedves türelmesnek lenni, én is végighallgatom önt. (Dr. Varga László: Nem kell butaságokat beszélni.)

Beruházásokkal kapcsolatosan: hány ezer milliárd forint értékben hajtottak végre PPP-beruházásokat? Meg tudja ezt nekem mondani? Ez is növeli Magyarországnak az adósságállományát, mert ezeket a kormánynak jelen pillanatban mind vissza kell fizetnie. Ugyanúgy történnek most is kórházi beruházások, több tíz milliárd forint értékben.

Tehát ha beszélünk valamiről, ugyanúgy történik az oktatási rendszerben is beruházás. Képviselőtársam! Ha hozzárakjuk a költségvetési fejezetekhez azt az ezermilliárdot, ami a jövő évben a Széchenyi-keretprogram keretén belül beruházásra kerül, az is egy óriási növekedése magának a költségvetési tényezőnek és a gazdasági fejlődésnek is.

Tehát messze nem igaz az, amit önök mondanak, és most is állítom, és ki merem jelenteni: azok a vagyoni értékesítések, amelyek megtörténtek az elmúlt időszakban, akár a reptér kérdése, és lehetne sorolni tovább, azoknak a látszata, sajnos a látszata nem jelentkezett egyáltalán gazdasági növekedésben, hisz minden területen Magyarország fejlődési mutatói tulajdonképpen csökkentek, és utolsó helyre kerültünk az európai uniós tagországokon belül.

Tehát ezek a valóságok jelen pillanatban, és ezeket kell valami úton-módon olyan irányba terelni, hogy valóban az ország ki tudjon jutni abból a nehéz helyzetből, amibe önök hozták és amibe került. (Dr. Varga László: Összevissza ferdít, képviselő úr.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ékes képviselőtársam! 1998-2002 között voltak pozitív mozgások is a munka világában, de 2002 és 2008 között a legrosszabb foglalkoztatási évben is jobb volt a foglalkoztatottságnak az adata, mint bármelyik esztendőben 1998 és 2002 között. Aztán 2008-ban meg volt egy világgazdasági válság, ha nem felejtené el. 2008 ősze és 2011 ősze meg úgy néz ki foglalkoztatáspolitikailag egymással szemben, hogy most 70-80 ezerrel kevesebb ember dolgozik, mint akkor dolgozott.

Az államadósságnál 53 százalék 79 százalékkal szemben (Ékes József: 82 százalék.), 26 százalék növekmény. Igen, 4 százalék a Fidesz lakáshitelezési programjából, 12 százalék abból az elkobzott magán-nyugdíjpénztári megtakarításból, amit önök elkoboztak és felelőtlenül használtak fel. Abból 4 százalék az MNB-nél ott volt letéve cashben. Ez 20 százalék. 6 százalékpontot elvállalunk, abban benne van az összes szociális, jóléti és egyéb más intézkedés.

Járulékokat kellene önöknek csökkenteni, ha azt akarják, hogy a foglalkoztatás világában más legyen a helyzet, nem növelni 7-ről 7,5 százalékra, 7,5-ről 8 százalékra. Adótartalom-csökkenést kellene a vállalkozások meg a munkavállalók számára biztosítani, nem 450 milliárd forint többletadóterhet kivetni. A kiskeresetűeket, a középosztályba tartozókat kizsigerelik, megnyomorítják őket, miközben döntik a pénzt a gazdagoknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(16.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kőszegi Zoltán képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szeretnék belépni az egymásra mutogatók sorába, azonban itt elhangzott néhány olyan szám, amelyekre mindenképpen reagálni kell. A 2003-ban az egészségügyben és az oktatási rendszerben végrehajtott úgynevezett 50 százalékos béremelés teljesen maga alá gyűrte az önkormányzati rendszert, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ugyanis a szocialista kormány 2003-ban az Orbán-kormány által ott hagyott 300 milliárdból fizette ezt meg, az összes többi évben pedig az önkormányzatok fizették ezt. Nem a szocialista kormány, a szocialisták által elfogadott költségvetések biztosították ezt, hanem az önkormányzatoknak kellett ezt hét-nyolc éven keresztül kinyögniük, és ez eredményezte azt, hogy gyakorlatilag az egész önkormányzati rendszert tönkretették, tisztelt szocialisták.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kósa Lajos képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyugodtan mondhatom, a magyar nemzetnek történelmi pechje, hogy a szocialisták mindig csak ellenzékben világosodnak meg (Taps a kormánypárti oldalon), és ellenzékben tudják, hogy mit kell csinálni: növelni a béreket, a foglalkoztatást, csökkenteni az államadósságot, emelni a nyugdíjakat, építeni, fejleszteni, felvirágoztatni a hazát. De amikor pont kormányon vannak, akkor ez sose jön össze. Amikor az elmúlt nyolc évben kormányon voltak, több mint megduplázták az államadósságot. 2003 után minden évben az összes makromutatónk rosszabb volt, mint az előző évben. Még régen nem volt világgazdasági válság - biztos emlékeznek rá, hiszen azért, mert a frakciójuk megszabadult Gyurcsány Ferenctől, még nem jelenti azt, hogy ne emlékeznének -, amikor elhangoztak az őszödi mondatok, hogy milyen böszmeséget követtek el önök Magyarországgal, amikor kormányoztak, és hogy Európában még nem volt példa ilyen kormányzásra. És önök hallgattak. Nem volt a magnófelvételen Gúr Nándor hangja, hogy hohó, hő, álljon meg a menet! Hogyan is volt? Trükkök százai? Nem kérdezték meg, hogy micsoda. Nem mondták, hogy de hát felesküdtünk a törvényekre. Milyen trükkök százai? Azonnal tudni akarjuk! Mindig csak ellenzékben ébrednek meg.

Viszont nincs baj, mert az a helyzet, hogy ezek szerint a magyar nemzetnek az az elemi érdeke, hogy egy ilyen felvilágosult állapotban őrizzük meg a szocialistákat, tehát nagyon hosszú ideig dolgozzanak ellenzékben, s akkor biztos többet fognak használni a nemzetnek, mint kormányon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör képviselő úr, ha megnyomja a kétperces gombot, szívesen adok szót, de így sajnos csak arra tudom kérni, hogy próbálja egy picit ezen a téren visszafogni magát.

Kétperces hozzászólásra Simon Miklós képviselő úr következik.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Göndör képviselő úr felszólításának szeretnék eleget tenni. Naphosszat tudnék arról beszélni, hogy Nyírbátor és térségében hogyan éltük meg a szocialisták nyolcéves diadalmenetét. (Göndör István: Autópálya épült Debrecenig!) Abba őszültünk bele jó néhányan, tisztelt képviselőtársam, ön viszont ezt nem tette meg. (Kovács Tibor: Választási csalással nyertek. - Az elnök csenget.) Az a helyzet, hogy a választási csalásokat önök követték el, tisztelt képviselőtársam, 2002-ben is és 2006-ban is, haveri kutya és egyéb, konzervosztogatás címén.

A lényeg az, tisztelt Göndör képviselő úr, hogy a választókerületemből hat oktatási intézményfelújítási pályázat futott be 2008-ban az önök dicsőséges minisztériumába. Három fideszes, egy MSZP-s és két független polgármester települése nyújtott be pályázatot. Érdekes módon a három fideszes többségű település közül egyik sem nyert, a többi pedig igen. Ennyit az önök oktatási, iskolaépítési, fejlesztési pályázatairól. Egyébként a megyében olyan pályázat is nyert, amelyik iskolát két év múlva be kellett zárni. Ez nagyon sajnálatos dolog. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Scheiring Gábor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Kósa Lajos képviselőtársamnak mondom nagyon röviden: sok sikert kívánok önöknek arra nézvést, hogy melyiküknek sikerül hamarabb rádöbbenni, hogy az ellenzéki és a kormányzati felelősség hogyan viszonyul egymáshoz. Nem kívánom megvédeni a szocialisták költségvetési gyakorlatát, de azért arra emlékeztetném önöket - amit ön nagyon jól tud, Kósa Lajos képviselőtársam -, hogy a számítások szerint 450 milliárdnyi, fedezet nélküli módosítót nyújtottak be ellenzékben a költségvetéshez. (Göndör István: Ennél jóval többet!) Több százszor elköltöttek mindenféle keretet, például a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs keretét. Rendre ezt a gyakorlatot folytatták ellenzékben. Akkor most hagyják abba, hogy számon kérik azt a felelősséget, amit önök ugyanúgy nem tartottak be ellenzékben!

Annyit kérek csak önöktől, hogy ha most alá tudunk írni egy ötpárti költségvetési felelősségi szerződést, és innentől kezdve ennek a felelősségi szerződésnek a keretében járunk el mindannyian - mint ahogy mi is ennek a felelősségnek a jegyében nyújtottuk be az alternatív módosító javaslatunkat -, akkor azt gondolom, anélkül, hogy a múltba néznénk és egymásra mutogatnánk, sikerülne valahogy konstruktívabb mederbe terelni a vitát.

Nagyon szépen köszönöm, hogy túlléphettem a párt rendelkezésére álló időkeretet. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Engedje meg, hogy ha már a képviselői felelősségről beszélünk, akkor önnek is felhívjam a figyelmét: ön tegnap és ma számos esetben hivatkozott egy mondat erejéig Seszták Oszkárra, miszerint az ő szájába adta. Kérem, majd nézze át a jegyzőkönyvet, és Seszták Oszkártól kérjen bocsánatot, mert nem az ő szájából hangzott el ez a kijelentés. Köszönöm.

Folytatjuk a vitát. Varga Zoltán képviselő úr következik rendes felszólalásra, az MSZP-képviselőcsoport soraiból.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Nyilván nem állhatom meg azokat a reflexiókat, amelyek a kormánypárti sorokból hangzottak el. Kósa képviselő úr, tisztelt polgármester úr, ha jól tudom, önök meg eladták a 25 százalék maradó részt a repülőtéri részvényekből, mégis emelkedett az államadósság. Persze lehet itt nagyon sok mindent egymás szemére vetni, de igaza van LMP-s képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy önök az elmúlt nyolc évben gyakorlatilag semmilyen módon nem segítettek abban a helyzetben, amiben egy felelős ellenzéki pártnak segítenie lehetett volna a költségvetést. Ez egy nagyon jó példa volt, hogy olyan módosító javaslatokat adtak be, nem 450, hanem ezermilliárd forint értékben, ami ugyanazt az egy dolgot, a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs dolgát címkézte meg. Azt gondolom, ez ugyanolyan felelőtlenség az önök esetében, mint bizonyos dolgokban ránk mutogatni vissza az elmúlt nyolc évből.

Mégis azt mondom, hogy térjünk inkább vissza a 2012-es költségvetés vitájához. Nem tudom megállni szó nélkül, hogy amikor Domokos László elmondta az ÁSZ véleményét, akkor annak, aki olvasni tud a sorok között, világos volt, hogy azt mondta, csak sokkal finomabb formában, hogy ez a költségvetés dilettáns. Ő nem ezt mondta, hanem azt, hogy hatalmas kockázatokat jelent ez a költségvetés. Nyilvánvalóan, ha nem egy pártpolitikus áll a pulpituson, akkor sokkal keményebb szavakat használt volna. Tessék elolvasni az ÁSZ véleményét, és mellétenni azt a hozzászólást, amit Domokos László mondott! Azt kell mondjam, bizony elképedve hallottam, hogy végül mégis azt mondta az ÁSZ elnöke, hogy tárgyalásra alkalmas ez a költségvetés. Pedig aki olvas a sorok mögött, az tudja, ebben olyan kockázatok vannak, hogy ezt azonnal vissza kellene vonnia a kormánypártnak, és teljesen más alapon benyújtani egy új javaslatot a Magyar Köztársaság 2012. évi költségvetésére.

Nézzük meg a dolog önkormányzati részét! Megelőzendő a kétperceseket, tudom, hogy azt fogják mondani, a 120 milliárdot a Bajnai-kormány elvette az önkormányzatoktól. (Kőszegi Zoltán: Az csak egy év volt!) Szeretném tájékoztatni önöket, hogy ha valaki megnézi a zárszámadást, ez nem is volt 120 milliárd, de ebbe a vitába ne menjünk bele. Önök viszont megígérték, hogy 2011-ben visszaadják, de nem adták vissza, sőt elvontak, és ha valaki megnézi a 2011-et és a 2012-t, azt látja, hogy gyakorlatilag túlteljesítették a Bajnai-kormány tervét.

(16.30)

Tehát ilyen tekintetben önöknek ez az érve, hogy az elmúlt időszakban ennyivel csökkent az önkormányzatok finanszírozása, nem áll meg, mert akkor valamennyit vissza kellett volna adni, ehelyett önök csak elvontak.

Ráadásul akkor, abban a helyzetben mi voltunk annyira gerincesek, hogy azt mondtuk, hogy igen, 2010-ben ezt a költségvetést fogjuk benyújtani az önkormányzatok részére, önök pedig, én emlékszem erre a vitára, azt mondták, meg a kampányban is azt mondták, hogy majd ezt vissza fogják adni, vissza fogják pótolni megyei önkormányzati szinten, területi, települési önkormányzati szinten. Mit csináltak helyette? Még inkább megszorították az önkormányzatokat, ráadásul a megyei önkormányzatoknak a 180 milliárdos adóssága fejében elvisznek ezermilliárdos vagyont. Mi ez, ha nem a választópolgároknak a becsapása?

Tehát én azt gondolom, hogy önök még inkább populisták voltak ebben a 2012-es költségvetésben, és ha az ember előveszi azokat az emlékeket, amelyeket az elmúlt nyolc évben hallott, önök akkor ellenzékiként és mi kormánypártiként, azt kell hogy mondjam, hogy az ember elképedve hallgatja azokat az érveket, amelyeket önök most itt kormánypártiként mondanak.

Arra én már nem is vesztegetem a szót, hogy magában a költségvetési törvényben az önkormányzatok milyen helyzetbe kerülnek, erre csak egy nagyon jó példa az a tegnapi vita, amikor az adótörvények kapcsán a helyi adó tekintetében olyan adókat terveznek be az elkövetkezendő időszakban az önkormányzatok számára, amelyből teljesen világosan látszik, hogy például ez a költségvetés az önkormányzati oldalról például a következő időszakban változni fog. Változni fog, mert önök is bevallották, hogy például az adótörvények tekintetében azért kell az új helyi adókat kivetni, mert forrásbővítést akarnak az önkormányzatok számára, ez azt jelenti, hogy forrást fognak kivonni a mostani struktúrából, csak önök ezt nem merik bevallani, a mostani költségvetésben.

Tehát én azt kell hogy mondjam, hogy ez a költségvetés, ahogy itt többen fogalmaztak, társadalmilag elfogadhatatlan, megdöbbentően dilettáns módon lett benyújtva, és teljesen érzéketlen azon emberek iránt, akik gyakorlatilag ma Magyarországon többségben élnek, tehát a Szocialista Párt számára ez így teljesen elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Ékes József képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Varga Képviselőtársam! Ha hallgatta volna az ÁSZ elnökének az expozéját, akkor egész más véleményen lenne, mint amit ön is elmondott. (Varga Zoltán: Hallgattam! - Gúr Nándor: Itt ültünk! - Dr. Varga László: Itt volt!) Az ÁSZ elnöke úgy fogalmazott: reális, tartható, és a szeptemberi benyújtáshoz képest a kormány a maga részéről számos területen hozzárendelt olyan jogszabályokat és egyéb más dolgot, törvényi benyújtásokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az ÁSZ az értékelését is tulajdonképpen át tudja értékelni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a rendes felszólalásokat: Szekó József képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdeklődve hallgattam Mesterházy frakcióvezető úr és Szekeres Imre képviselő úr felszólalását a vita elején a 2012. évi költségvetéssel kapcsolatban, és arra gondoltam, hogy milyen rövid az emberi emlékezet. Azt mondják, hogy ez a költségvetés a megszorítás költségvetése, amely szegényellenes, munkavállaló-ellenes, vállalkozásellenes, és még sorolhatnám a negatív jelzőket. Mintha elfeledkeztek volna arról, hogy kinek a tevékenysége vezetett oda, hogy most a kormánynak igen keskeny pallón kell egyensúlyozni a költségvetés készítése, elfogadtatása és végrehajtása során és egyáltalán az éves gazdálkodás során.

Elfeledkeztek arról, hogy azért folyik túlzottdeficit-eljárás hazánk ellen, mert a szocialista kormányok becsapták az Európai Uniót, elfeledkeznek arról, hogy 2002 őszén mintegy 350 milliárd forint volt az államkasszában, amikor átvették a kormányzást, és hogy nyolc év múlva üres államkasszát, lesöpört padlást adtak át, és nagyjából két és félszeresére növelték az államadósságot.

Azt gondolom, hogy azokban az érvekben, amiket önök most elmondtak, azokban még lehet is esetleg némi igazság, csak arról feledkeznek meg, hogy egészen más startvonalról indulunk, és egészen más feladat vár most a kormányra. Hiszen egy eladósodott, nehéz helyzetben lévő gazdaságot kell talpra állítani, meg kell csinálni az oktatásnak, az egészségügynek, a területfejlesztésnek, az államigazgatásnak a reformját, és mindezt megelőzte az a nyolc év, amikor önök kormányoztak.

Létrehozták Európa egyik legbonyolultabb adórendszerét, új adókat vezettek be: 2004-ben ökoadó, energiaadó, innovációs járulék, 2005-ben bankadó, 4 százalékos munkaadói járulék, a jattadó, azaz a vélelmezett borravalót is megadóztatták. 2007-től mindent az úgynevezett konvergenciaprogramnak rendeltek alá, ennek következtében érezhetően romlottak az önkormányzatok finanszírozási feltételei, bár 2003-ban, illetve 2002-ben még megkaptuk az 50 százalékos béremelés fedezetét elkülönített előirányzatként, de 2003-tól az önkormányzatoknak kellett előteremteni a béremelés fedezetét. Az önkormányzatok ésszerűsítettek, takarékoskodtak, összevontak, lassan a tűzoltóságot összevontuk az óvodával azért, hogy megtakarításokat érjünk el, a központi költségvetés pedig minden évben lenyúlta a munkánk eredményét.

Megnyirbálták a szociális ellátások normatíváit, a jobb módú, kevésbé rászorultnak nevezett rétegtől, az önkormányzatokat emelt térítési díj beszedésére kényszerítették, csökkentették az oktatás finanszírozását, gyakorlatilag eltörölték az ingyenes tankönyvtámogatást, hiszen az úgynevezett rászorultsági alapú lett. A feladatok meghagyása mellett az önkormányzatok szja-ból való közvetlen részesedését 10 százalékról 8 százalékra csökkentették. Az alapfokú művészetoktatás, elsősorban a társművészeti képzés működtetését szinte ellehetetlenítették. A közoktatásra biztosított forrás nominálisan is csökkent, például 2007-ben jelentősen, előírták, hogy az ebből fakadó forráshiányt a pedagógusok kötelező óraszámemelése révén végrehajtandó létszámleépítések megtakarításaiból kell előteremtenünk.

Elhangzott itt, hogy az államadósság-növekménynek egy jelentős része az a közalkalmazottak bérére és az autópálya-építésre fordítódott. Hát, ha abból a 13 ezer milliárd forintból csak egy jelentős rész, mondjuk, a fele ott lenne a közszférában, akkor azt gondolom, hogy nagyon boldogok lennének. Hiszen igaz, hogy 2002-ben 30 és 50 százalék közötti bérfejlesztést kaptak a közszférában egyes dolgozók, a közszférában nem mindenki. De utána mikor volt a következő bérfejlesztés? 2006-ban 3 százalék, 2008-ban 5 százalék, tehát ez még adott esetben inflációkövetőnek sem mondható. Mára ezek a béremelések már régen elinflálódtak.

2006 őszétől került bevezetésre az elvárt adó, a szolidaritási adó, jelentősen szigorították, rontották a vállalkozások működési, gazdálkodási feltételeit, megszüntették a minimálbér teljes adómentességét, megszűnt számos adókedvezmény.

Ezt követően el tudom mondani, hogy városunkban, Mohácson - és vélelmezem, máshol is az országban - tömegével adták vissza az okmányirodákban a vállalkozások, elsősorban a családi és a kisvállalkozások a vállalkozói igazolványaikat. Naponta egy 20 ezer fős kisvárosban 6-8 vállalkozás szűnt meg, és százával nőtt a munkanélküliek száma. Kimutathatóan több száz ember vált munkanélkülivé a 2006-os év közbeni adómegszorítások, intézkedések következtében.

Tisztelt Ellenzéki Frakciók! Én legalább annyi méltányosságot gondolnék elvárni önöktől, hogy vegyék észre, hogy a jövő évi költségvetés egy jelentős irányváltást alapoz meg, amelynek révén nőhet a foglalkoztatás, és kikerülhetünk abból az adósságcsapdából, amelybe a szocialista kormányok juttatták az országot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szabó Zsolt képviselő úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

SZABÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon úgy néz ki számomra, mintha nem tanulnánk a múltból. Két oldalról sem tanulunk a múltból.

Egyrészt még mindig azt halljuk, hogy mi a rossz a költségvetésben, holott ha a tudás ott van, akkor a jó tanácsokat szívesen vennénk, hogy be tudjuk építeni ebbe a költségvetésbe, és nem csak a kritikát.

(16.40)

A másik oldal, amiben nem tanulunk a múltból, ez a szakadékképzés: 1948, 1957, 1990, 2002-2003. Szegény gazdagok? Ki az, aki megmondja, ki a szegény, ki a gazdag? Ha az én nagymamámnak valaki azt mondja, hogy 60 ezer forint nyugdíjjal ő szegény, kikéri magának. Ki az, aki fel meri vállalni, hogy ez a szegények költségvetése vagy a gazdagok költségvetése? Azért ez egy érdekes dolog. Itt azért emberekről van szó, magyarokról.

Szeretnék egy dolgot megemlíteni és mindenki figyelmét felhívni. Nincs fenntartható fejlődés. Megszűnt. Európában 27 ország az EU-n belül, de EU-n kívüli országok is azzal küzdenek, hogy nem tudják fenntartani azt az előre felvázolt tendenciát, amivel előrelépnek. (Gúr Nándor: Ne meséljetek, kormányozzatok!) Mi most ma olyan költségvetést kívánunk alkotni, amivel ezt a folyamatot lelassítjuk, megállítjuk, amin elindultunk, és megteremtjük a lehetőségét annak, hogy egy-két év múlva ez a folyamat megforduljon. (Gúr Nándor: Tíz év múlva!)

Mire gondolok? Minden elem, amiről beszélünk, és később erre konkrétan ki fogok térni, több jogszabály és környezeti paraméter által befolyásolt, meghatározott. Több elem, szabályozás korrigálja, például a munkahelyteremtés kérdéskörét és a munkához való hozzáállást. Az, hogy hozunk egy jogszabályt és azonnal eredményt várunk, ez olyan, mintha azt várnánk el, mint egy vízcsepphez hozzáérve, hogy ez az elem megmozdul, de a többi nem mozdul vele. Folyamatos idő kell ahhoz, hogy ezek a jogszabályok jó útra vigyék a dolgot. Hadd mondjak önöknek egy konkrét példát! Hatvanban 100 főt kellett behívni ahhoz, hogy 45 fő munkát vállaljon. Kiderült, hogy a maradék különbség nagy része el van helyezkedve feketemunkára. Ezeket az embereket, akik az előző időszakban kerültek erre a tendenciára, vissza kell hozni erre a piacra, és úgy gondolom, hogy az, hogy a segélyek, amelyek vonzók voltak, és a munkabérek, és itt lehetne a minimálbérről is beszélni (Gúr Nándor: Járulékot kell csökkenteni!), de lehetne a stabil magyar gazdaságról is beszélni, azok alkalmasak arra, hogy ezt a folyamatot visszaállítsák.

Ha megengedik, akkor néhány közvetlen dolgot hadd mondjak, ami az elmúlt időszakban eltűnt. Valahogy 2004-ben eltűnt a lakásépítés támogatása. Ma a fiataloknak nem mutatunk jövőképet sem a gyerekvállaláshoz, ami hosszú távon gazdaságfellendítő, sem rövid távon ahhoz, hogy az építőiparnak munkát adjunk.

Elkövették azt az oktatásban anno, még az elején, 2003-2004 tájékán, hogy azt mondták, hogy ki lett tolva a tankötelezettség időszaka. Miért is? Ja, hogy minél később essenek ki a fiatalok a munkaerő frontjára, minél később kelljen nekik munkát adni, és a munkanélküliségi ráta és ennek a mutatói minél jobban visszaessenek. De ez csak átmeneti trükk. (Gúr Nándor: 12 évesen akarod?) Ezzel lehet nyerni egy évet, két évet, de hosszú távon ez mind visszaüt a gazdaságba, mert ezek a fiatalok meg fognak jelenni a munkaerőpiacon, amit biztosítani kell.

Mi a magyar gazdaság és az úgynevezett multigazdaság összefüggése a költségvetés és a gazdálkodás szempontjából? Lehet csak multinacionális, hosszú távú cégekre építeni, amelyek Európát átfogják, de ezek a cégek, azon kívül, hogy foglalkoztatást biztosítanak bizonyos jövedelemszinten, hosszú távon sem a nyereségüket, sem a megtermelt innovációt nem fogják itt hagyni. Ez tény.

Azt, hogy egy egységnyi támogatás hogyan tud három év alatt a költségvetésbe visszajönni, azt csak a magyar cégek tudják biztosítani. Gondoljunk a társasági adó kérdésére, az áfára, a személyi jövedelemadóra és a különböző járulékokra.

Három témát tűztünk ki ebben a költségvetésben, amit módosítanunk kell: a nyugdíj, az egészségügy és a munkahelyteremtés. Minden cég, magán gazdasági társaság átment átalakításon, költségtakarékosságon, átszervezésen. Önök nem hagytak nekünk pénzt arra, hogy ezt az átszervezést végig tudjuk vinni most az egészségügyben, vagy végig tudjuk vinni akár az oktatásban, vagy végig tudjuk vinni a nyugdíjrendszerben. Mi ezt teremtjük most meg ezzel a költségvetéssel.

Még mindig azt kérem, amit egy évvel ezelőtt kértem minden ellenzéki párttól: adjanak nekünk türelmi időt, hogy ez a gazdasági folyamat bebizonyosodjon, hogy az igaz, amit önök mondanak, vagy az, amit mi mondunk. Mi hiszünk, és a hitünk határtalan, mi hiszünk abban, hogy ez a költségvetés hosszú távon meg fog térülni, és azok a gondolatok, amiket ebbe beletettünk közgazdaságilag, azok vissza fognak térni.

Kérem, hogy támogassák a költségvetést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Varga László képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Higgyék el, hogy az indulatunk nem önök ellen szól személyesen, hanem a politikájuk ellen, és azt hiszem, hogy ez a hangnem persze megfelelőbb volt, amit képviselő úr most megtett, de még mindig nem válaszoltak a következő kérdésekre. 20 százaléka a 79 százalékos kormányváltáskori államadósság összetételének vagy az önök politikai döntéseinek okán született, vagy egyébként technikai jellegű döntésekkel leírható lett volna: lásd harmadik pillér, lásd Nemzeti Bank-tartalék. Ebből vettek részvényeket, és sok minden mást folyó kiadásokra költöttek. Ez probléma. Erre nem válaszoltak.

Azt kell mondanom önöknek, hogy az adott költségvetésben átrendezhető szociális alapon egy csomó minden. Már tavaly átrendeztek 500 milliárdot, áttettek a szegényektől a gazdagabbakhoz. Ezzel a társadalompolitikával nem értünk egyet, képviselő úr, és ez jövőre folytatódik, tehát még 300 milliárd átrendezése fog megtörténni.

Azt mondanám, hogy akkor még ezzel együtt elgondolkodtató lenne a helyzet, ha legalább több gyermek születne, de most jött ki a KSH-nak az az adata, amely arról szól, hogy 6,7 százalékkal kevesebb gyermek születik. Tehát egyelőre úgy látszik, hogy azok az intézkedések, amelyeket elhiszem, hogy jó szándékkal hoztak, de nem jönnek be. Tehát akkor beszéljünk erről többet a népesedéspolitikai albizottságban, hogy hogyan lehet úgy tenni, hogy még több gyerek szülessen, mert egyelőre ellentétes folyamatok vannak.

Azt hiszem, hogy az oktatás a jövőbe való beruházás, és a tankötelezettség leszállítása életkorban, az azt hiszem, hogy ellentmond mindennek. Képzettebb és több gyerekre van szükség ebben az országban.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes József képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden Varga képviselőtársamnak. Azt hiszem, egyértelműen elmondták, hogy vannak tendenciák és törvények, amelyek később hozzák meg a gyümölcsüket. A demográfia pont ilyen kérdés.

Képviselőtársam talán visszaemlékszik arra, hogy 2002 után mikor következett be egy stagnálás a születés és az elhalálozás közötti negatív eredményességben? 2004-2005-ben. Utána pedig rohamosan romlott megint a helyzet.

Tehát ahhoz, hogy a demográfiakérdésben ezeknek a törvényeknek, a költségvetési és egyéb más kedvezményeknek hatása legyen, az majd körülbelül 2014 környékén fog a demográfia kérdésében jelentkezni, előbb biztos, hogy nem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Kósa Lajos képviselő úr következik. (Kósa Lajos jelzi, hogy nem kíván szólni.) Kósa Lajos képviselő úr visszalépett.

Rendes felszólalásra Szólláth Tibor Zoltán képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én igyekeztem figyelmesen végighallgatni a mai napot, és meglepődve hallottam, hogy igazából egyetlenegy olyan pontot nem tudtak találni ebben a költségvetésben, amit képesek lennének támogatni, én pedig igyekeztem ebben figyelmes lenni. Nyilván az ingerültségüket is értem, bár azt gondolom, hogy talán az elmúlt időszak megviselhette az idegállapotukat, de nem itt kellene ezt kitölteni, és azt gondolom, hogy nem is az a hangnem illik ide, amit önök itt ma megfogalmaztak. Én folyamatosan lopásokról, csalásokról hallok, és mindennemű olyan kifejezéseket hallok, ami egyébként nem hiszem, hogy ezek közé a falak közé kellene hogy tartozzon. Nem kellene a minden második mondatukban (Általános zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.) kötőszóként ugyanezeket a szavakat használni.

A költségvetés kapcsán nyilvánvalóan az látszik, hogy az nem egy egyszerű időszak költségvetése, és nem lehet elvonatkoztatni attól az időszaktól, amikor egy költségvetés megszületik. Nyilván magán hordozza annak az időszaknak minden vonatkozását, ami egyébként a hétköznapjainkat áthatja, az a bizonytalanság, és nyilván az, hogy éppen ezekben a percekben elméletileg zajlik egy tanácskozás, aminek senki nem tudja megjósolni, hogy mi lesz a végkimenetele.

Önök nyilvánvalóan tudják azt, hogy ebben a nehéz időszakban megszülető költségvetési tervezetben van egy nagyon komoly tartalék, amely elméletileg arra készül fel, hogy ebben a bizonytalan időszakban is képes legyen felkészülni akár a rosszabb forgatókönyvre is. Az ország eladósodottsága kapcsán ma ezt többször felvetették, és nyilvánvalóan azt látom, hogy van egy tervszerű, új indítványuk, ami arról szól, hogy hogyan lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Próbálkozzanak vele, szerintem nagyon nehéz lesz ezt megmagyarázni.

Azt pedig különösképpen furcsán hallgattam, hogy most újra azt kezdik el mondani, hogy tulajdonképpen a magyarországi eladósodottság nem is olyan magas, hiszen Európában lehet találni még egy sor országot, amelynek legalább ilyen magas az eladósodottsága.

(16.50)

Lehet, hogy ez igaz, de azt nem veszik figyelembe, hogy ezek az országok is felismerték, hogy ez nagyon komoly problémát okoz.

Másrészről Magyarországnak van egy különleges, nagy problémája, hogy az állam mellett a lakosság is rendkívüli módon el van adósodva, ráadásul devizában, másrészt a vállalkozások is el vannak adósodva (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Azért nem kellene nehezíteni az életüket.), ez is jelentős tételben, devizában. Ilyet már nem is merek mondani, hogy az önök lelkiismerete, mert nyilván van ilyen valahol, csak ritkán találkoznak vele, mert egyébként akkor, amikor önök voltak ebben az országban döntéshozó helyzetben, akkor kellett volna valakinek csengetni a csengőt, hogy gyerekek, ez nem jól van így, devizában nem szabad, egyszerűen bűn eladósítani egy államot, főleg meg a lakosságát. (Göndör István: A tárgyra kellene térni, képviselő úr!)

Köszönöm szépen a türelmét.

ELNÖK: Göndör képviselő úr, még van 2 perc 23 másodperc, nyomja meg a gombot és rátérhet a tárgyra. Parancsoljon, képviselő úr! Beszámítjuk az idejébe.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy fontos dolgot szeretnék még kiemelni. Igazából önök itt szociális igazságtalanságról beszélnek, miközben én nem mondok mást, mint azt mondom, hogy egy segélyalapú társadalomról, amit önök egyébként létrehoztak, egy munkaalapú társadalomra kell áttérni, mert akkor az emberek valóban semmilyen formában nem ösztönződtek arra, hogy munkából éljenek meg. Ez főleg kistelepüléseken van, amikor a közhasznú munkavégzés során többször előfordult, hogy kint ülve egy műintézmény teraszán megkérdezték a többieket, hogy: hülyék vagytok, hát miért mentek dolgozni, amikor ugyanannyi segélyt kaptok, mintha nem dolgoznátok. Értik a különbséget. Azt gondolom, hogy ez egy fontos irány.

Itt ma többször elhangzott az, hogy akkor, amikor munkalehetőség van, kiderül egyébként, hogy az emberek egy jelentős része dolgozik, csak nem bejelentett formában. Konkrét példát tudok önöknek mondani. Van egy húsipari vállalkozó, és azt mondja, hogy amikor kimennek hozzá az emberek, ki vannak közvetítve, azt kérik, hogy legyen szíves írja rá a közvetítőlapra, hogy ő nem alkalmas arra a feladatvégzésre. Ez nem egyedi eset, sorozatosan van ez így. Nyilvánvalóan nem helyes, hogy így van. Én magam rendkívüli módon támogatom, valóban a segélyalapú társadalomszervezésről át kell térni a munkaalapú társadalomra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt az előbb egy kis beszélgetés folyt az elnöki pulpitus és az MSZP-képviselőcsoport között, hogy tulajdonképpen mennyi idejük van. Valóban, amikor Kovács Tibor képviselő úr felszólalt, akkor én jeleztem, hogy majd 2 percet be kell számítani. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hármat! - Derültség.) Képviselő úr, nem alku kérdése. 2 percet, és akkor 4 percük és 23 másodpercük van. Ezt a következő levezető elnöknek is majd tudtára fogom adni. Köszönöm szépen.

Most kétperces hozzászólások következnek. Kiss Sándor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a fideszes képviselőtársaimat emlékeztetném arra, hogy ők sem nagyon hangoskodtak akkor, amikor devizában adósodott el az ország (Dr. Józsa István: Mert ők maguk is!), és a megyei önkormányzatok is eladósodtak devizában. Tehát én nem hiszem, hogy a Fidesznek lenne erkölcsi alapja. Nem mentem a szocialistákat, de hát ők se voltak hangosak, nem verték itt a tamtamot, hogy svájci frankban lehetőleg senki ne vegyen fel hitelt.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Pócs János képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha szabad, akkor a képviselőtársaim felé egy olyan kezdeményezéssel szeretnék élni, hogy talán nagyobb toleranciát kellene tanúsítanunk mindannyiunknak azzal kapcsolatban, amikor az MSZP padsoraiból folyamatosan felhangzik a gazdag és a szegény megbélyegzés. Én úgy gondolom, hogy valahol meg kell érteni a képviselőtársainkat, hiszen a 13. havi fizetést ők vették el, a 13. havi nyugdíjat ők vették el (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És ki adta?), a tankötelezettséget ők vezették be, a vizitdíjat, a receptfelírási díjat az MSZP-s képviselők vezették be. Önök annak idején nem 2, hanem 5 százalékkal emelték az áfát. (Gúr Nándor: A 25 meg a 27 között mi a különbség? 2, nem?) Ahogy annak idején... Szerintem elég nagy a különbség aközött.

A mezőgazdaság, a vidék megélhetését tönkretették. Eladták a cukorgyárakat. Úgy gondolom, hogy ha valaki, akkor önök elég sokat tettek annak érdekében, hogy Magyarországon az emberek elszegényedjenek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Miről beszélsz te? - Az elnök csenget.) Megértem, hogyha fáj a szívük.

Azt hiszem, hogy a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban is igaz az önök szempontjából, hogy nehéz elhinni valakiről, hogy igazat mond, ha tudjuk, hogy a helyében hazudnánk.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Hadházy Sándor képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2012. évi költségvetés tárgyalását folytatja le a Ház, és az általános vita keretében gyakorlatilag teljesen szabadon lehet beszélni, hogy ki hogyan képzeli el a jövőt és ki hogyan emlékszik a múltra. Azt gondolom, hogy itt nagy eltérések voltak tapasztalhatók az elmúlt órák során is.

Az elmúlt időszak nemzetközi gazdasági folyamatai azt bizonyítják, hogy az Európai Unió még éveken keresztül egy elhúzódó pénzügyi-gazdasági válsággal küzdő övezet marad. Csak úgy érdekességként említem meg, hogy ma reggel, amikor befelé utaztam, akkor a rádióban azt hallottam, hogy az Európai Unió bizonyos körei többek között Brazíliát kérték meg, hogy vásároljanak kötvényeket, amely ezt pillanatnyilag elutasította. Emlékezzünk vissza, hogy Brazília nem olyan túl régen még elég kritikus övezetnek minősült Argentínával együtt.

Nos, ezt alapvetően az okozza, hogy az országok jelentős része nem tudja megállítani az államadósságának növekedését. Magyarország ezzel szemben 2011-ben elkezdte csökkenteni államadósságát, valamint megteremtette a nagy ellátórendszerek átszervezését biztosító törvényi alapokat.

Szeretném elmondani azt is, hogy 2002-ben 8000 milliárd forint volt az államadósság. Ez elképesztően magas összeg. Ezt az összeget a szocialista kormányzatok összesen 21 000 milliárd forintra tornázták föl nyolc esztendő alatt, mindezt úgy, hogy ráadásul még az uniós források felhasználása, ami közel 6000 milliárd forint volt, az sem a hiányt csökkentette, hanem érdekes módon eltűnt. Bár lehetnek büszkék a szocialisták arra, hogy nagyon sokat költöttek útépítésre, mi ezt úgy szoktuk fogalmazni, hogy túl sokat költöttek arra az útra, jóval kevesebből is meg lehetett volna építeni, és akkor több pénz maradt volna.

A 2012-es költségvetés célja a válságzónából való elrugaszkodás. Ennek megfelelően az államadósság jövőre tovább fog csökkenni, szándékaink szerint körülbelül 1 százalékkal. Ez egy jelképes dolognak mondható, de mindenképpen egy fontos üzenet a pénzvilág és Európa más országai, a világ más országai számára, hogy Magyarország, a magyar kormány eltökélt az államadósság csökkentése terén.

A jövő évi költségvetés öt fő célt irányoz elő. Az egyik az egykulcsos adórendszer megerősítése (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Na, ez a legnagyobb hiba!), a nyugdíjkassza stabilizálása, lábra állítása, az átalakításon keresztül az egészségügy megerősítése, és 200 ezer fő visszatér a munka világába. Itt megint egy kicsit meg kell állnunk. Az volt tapasztalható 2010-ben, hogy a munkaképes korosztály körülbelül 56 százaléka vett részt a munka világában. Az európai átlag 66-67 százalék.

Nem véletlen, hogy a magyar gazdaság ilyen állapotban van, és nem véletlen, hogy az állami költségvetés bevételi oldala is gyengén szerepel, hiszen akik nem vesznek részt a munka világában, értelemszerűen nem vesznek részt a közteher viselésében sem. Ezért elsőrendű célja a kormányzatnak, nagyon helyesen, hogy minél több embert vezessen vissza a munka világába, amelynek az egyik legfontosabb eleme a közmunkaprogram kiszélesítése.

Az államháztartás egyenlege a 2012. évi országvédelmi költségvetésben 750 milliárd forinttal fog javulni.

Szeretnék ezután áttérni azokra a területekre, amelyek sajnálatos módon a mai napon még nem kerültek reflektorfénybe, nevezetesen a sport és a turizmus területére.

A 2012-es költségvetés sportra és turizmusra vonatkozó tételei egyértelműen bizonyítják, hogy a nemzeti együttműködés kormánya kiemelt helyen kezeli a magyar ifjúság egészségét és az idegenforgalom fejlesztését, helyzetbe hozását is. A kormány kitüntetett figyelmet fordít a polgárok egészségi állapotának javítására, a rendszeresen sportolók számának növelésére, a területi különbségek mérséklésére, amelyek a későbbiekben jelentősen hozzájárulhatnak az egészségügyi kiadások csökkentéséhez.

(17.00)

Mert bizony ez egy nagyon kemény gazdasági tényező, hogy nagyon magas a táppénzben eltöltött napok száma, és a megelőzés mindig olcsóbb, mint a probléma kezelése, és egy egészséges korosztály kialakítását célozza meg a kormányzat.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kormány annak ellenére biztosít bizonyos területeken a tavalyihoz képest több forrást, hogy az Európai Unióban elhúzódó gazdasági, pénzügyi válság kihívások elé állítja a magyar gazdaságot is. Most történik egyébként a társasági adóra benyújtott pályázatok értékelése és elbírálása, és nagyon sok milliárd forint fog sportcélra hasznosulni a következő hónapokban és években.

A hazai sport fejlesztésével kapcsolatban megfogalmazott alapvető célok közül az alábbiak a legjelentősebbek - ezekre külön szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a londoni olimpiára történő felkészítés kérdése. Az előző kormányzatok idején azt tapasztaltuk, hogy a felkészüléshez szükséges források finanszírozása, folyósítása folyamatosan késett, akadozott. Ez a kormányzat ezeket a forrásokat mindig pontosan, megfelelő időben és megfelelő mértékben rendelkezésre bocsátotta.

A második: a versenysporttal, illetve az utánpótlás-neveléssel összefüggő hazai rendezésű sportesemények támogatása, a versenysport és utánpótlás-nevelés stratégiai fejlesztését szolgáló, illetve a tehetséggondozó programok, valamint a sportiskolai tevékenységgel kapcsolatos feladatok támogatása.

A következő kiemelt terület a versenysport mellett a szabadidősport; a diák- és hallgatói sport támogatása is fontos célja a kormánynak, amelynek keretében meghatározó szerepet kap a szabadidős sportprogramok, illetve az egészségjavítást célzó sporttevékenységek támogatása.

A sportlétesítmény-fejlesztés területén megfogalmazott egyik szakmapolitikai cél az állami tulajdonban lévő sportlétesítmények fejlesztése, amely magában foglalja az olimpiai központok fejlesztését, illetve az egyéb állami sportlétesítmények fejlesztését is.

Fontos feladat az önkormányzati fenntartású sportingatlanok fejlesztése, amelynek keretében valósul meg a tornateremprogram, amely a mindennapos testnevelés felmenő rendszerben történő bevezetésével a közoktatási intézmények sportlétesítményeinek - sportudvarok, tornaszobák, tornatermek, tanuszodák - fejlesztésére irányul, valamint a Varázskapu multifunkcionális sportlétesítmény mintaprojekt, amelynek célja a civil szférának is teret adó, a szabadidő-eltöltés hátteréül szolgáló, az életminőség javítását lehetővé tevő multifunkcionális létesítmények megvalósítása.

Végül a sport területén a szabadidő- és alternatív sportpályák fejlesztése is fontos, amely a szabadidősportra alkalmas helyszínek fejlesztésére, illetőleg a rendszeres testmozgás ösztönzésére irányul.

Végezetül a turizmusról szeretnék szólni. A turisztikai célelőirányzat-támogatás 10 milliárd 85 millió forint a tervek szerint. Megjegyzendő, hogy fontosnak tartjuk szakmai szempontból ennek a keretnek a bővítését, és ebben a kérdésben várhatóan módosító javaslatokat is fogunk benyújtani.

Az előirányzat célja továbbá a nemzeti marketing- és promóciós tevékenység finanszírozása, a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia célkitűzései időarányos megvalósításának elősegítése, valamint a turisztikai kínálat minőségi és mennyiségi fejlesztése hazai forrású pályázatok révén.

Az elmúlt évek során nagyon szerény mértékben ugyan, de a turizmus számára is megnyíltak az uniós források. A tapasztalatok értékelése még tart, de az előrejelzések azt mutatják, hogy a forrásfelhasználás hatékonysága nem volt megfelelő. Áttekintettük ezeket a kérdéseket, és összességében a 2011-2013. években közel százmillió forint áll még rendelkezésre a turizmus területén a különféle régiókban, és az a feladatunk, hogy ezeket a forrásokat minél hatékonyabban használjuk fel.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Időközben ismét cseréltük egymást Latorcai elnök úrral.

Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz. (Dr. Józsa István Kósa Lajoshoz: Az árfolyamra vigyázzunk!)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselők! A 2012. évi költségvetés abból a szempontból is jelentős, hogy ez az első olyan költségvetés, amit már teljes egészében az új kormány készített elő, nem voltak benne azok a kényszerek, amelyek a 2011-es évben jelentkeztek amiatt, hogy az előző kormány készítette elő az alapszámokat, illetőleg a 2010-es évben derültek ki azok a rejtett meg kevésbé rejtett aknák, miszerint különböző becslések szerint az előző kormánypártiak, a szocialisták 200 milliárd forintos lyukat hagytak, mások szerint 500-at, megint más kalkulációk alapján 800 milliárdos lyukat kellett kezelni abban az évben, és ez rányomta a bélyegét a 2011. évre is. A 2012. évi költségvetés tehát az első olyan, amit teljes egészében az új kormány készített elő, tudjuk, hogy milyen világgazdasági és európai uniós gazdasági környezetben.

Én a 2012. évi költségvetés önkormányzati részéről szeretnék beszélni, és itt szeretném mindjárt felhívni arra a figyelmet, hogy az előző évek hosszú tapasztalata az volt, hogy minden évben csökkent az önkormányzatok finanszírozása nominálisan is a költségvetésben az előző évhez képest. Ez egy elég hosszú tendencia. Ebben az évben, felhívnám a figyelmet arra, hogy a 2012. évi költségvetés az önkormányzati fejezetet tekintve a 2011. évivel lényegében megegyezik, az eltérés egy százalékon belüli, amit viszont magyaráznak azok a strukturális átalakítások, miszerint az önkormányzati tűzoltóság január 1-jétől átkerül a kormány fennhatósága alá, a katasztrófavédelem alá, és egyébként ezért a fejezeti sorokból is kikerül; a megyei önkormányzatok finanszírozása kikerül az önkormányzati fejezetből, mert a feladatokat és a kötelezettségeket is elviszi a központi költségvetés. Tehát ha megnézzük, akkor ez mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény egy olyan helyzetben, amikor egyébként az ország korántsem menekült még meg abból a csapdából, amit az előző évek elhibázott költségvetési és gazdaságpolitikája alakított ki; megfejelődött ez még ráadásul a 2008-ban kirobbant világgazdasági válsággal, ami egy finanszírozási válságból indult.

Tehát ha megnézzük, összességében ez a kép kedvező, és azt kell mondjam, főleg, ha azt nézzük, hogy tudjuk, hogy a különböző ágazati törvények még milyen feladatmegosztást vagy -újrarendezést céloztak az önkormányzatok és az állam között, akkor lehet tudni, hogy az önkormányzati feladatok jelentős mértékben változnak a következő évben. És egyébként a finanszírozás nyilvánvalóan ezt kell majd kövesse. Tehát ebben a költségvetésben bekódolt az, ha például az oktatási rendszer átkerül a központi költségvetési fenntartási körbe, akkor nyilvánvalóan a költségvetést hozzá kell módosítani. Most még nem tartunk itt.

Ezzel együtt egyébként, azt gondolom, az külön örvendetes, hogy az oktatási finanszírozás lényegében változatlan marad, további csökkenést, azt hiszem, a rendszer már normálisan nem tudott volna átvészelni.

Az önkormányzati fejezet sarkait jelentő tételek változatlanok maradnak önkormányzati szempontból. Itt van néhány előirányzat, amely komoly emelkedést mutat, ilyen például a közigazgatási, ifjúsági, sportfeladatok fejkvóta-finanszírozás, amely majdnem megduplázódik. De az kétségtelen, hogy vannak benne csökkenések, és ez a kettő kiegyenlíti egymást.

Néhány apróságnak tűnő dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami azért mégsem annyira apróság. Nagyon fontosnak tartom, hogy az előző évek önkormányzati tapasztalatai okán a mostani költségvetés bizonyos tételeket kötött felhasználásúvá tett - például a gyermekétkeztetést vagy a tankönyvi hozzájárulást -, mert az előző évek vitájából láttuk, hogy bizonyos szorult helyzetben lévő önkormányzatok nagyon komoly elmaradást halmoztak fel, például a kötelező ingyenes tankönyv-finanszírozás esetén, aminek az lett az eredménye, hogy a tankönyvkiadók nem voltak hajlandók bizonyos önkormányzatoknak szállítani.

(17.10)

Nos, miután ez kötött normatívába került, és ez teljesen helyes, mert egyébként sem lehet másra költeni, csak erre lehet felhasználni. Ugyanez a helyzet a gyermekétkeztetés bizonyos eseteiben.

Fontosnak tartom ugyanakkor megemlíteni, hogy a kötött normatíva látszólag ebből a szempontból előnyös, de más szempontból jelenthet problémákat is. Gondolok itt például arra, hogy az intézményeknél az informatikai fejlesztéseknél a kötött normatíva úgy szól, hogy a felét lehet gépre elkölteni, a másik felét pedig szoftverre. Viszont ez a hátránya is, miután ez kötött normatíva, és másra nem tudja az önkormányzat felhasználni, nagyon egyszerű matematikai művelet valakinek kiszámolni, hogy ez igazából mekkora tételt jelent az adott önkormányzat számára. Mert a diákok számával kell elosztani a fennmaradó pénzt, ebben az esetben viszont a közbeszerzési pályázat teljesen értelmetlenné válik, mert mindenki ilyen áron fog beadni, 875 forint/fő áron fog beadni pályázatot szoftverre. Úgyis megvan a keret, az önkormányzat másra nem tudja elkölteni. Ha a központi költségvetés valami rejtélyes, altruista módon nem akarja ezt megspórolni, akkor ez a pénz elúszott.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor az előző időszakban kezdeményeztük több képviselőtársammal, hogy ez a fajta felhasználás ne így valósuljon meg, a szoftverárak egyharmadára zuhantak azonnal a pályázatok hatására. Tehát megfontolandó, hogy valami mozgás történjen a részletek finomításában. A kötött normatív felhasználásoknál érdemes egyébként megvalósítani, pont azért, hogy ne abszurd legyen a versenyeztetés.

Összességében örvendetesnek tűnik önkormányzati szempontból az, hogy itt nagyjából stabilizálódni látszik a bevétel szerkezete is. Itt azt szeretném világossá tenni, hogy a mostani szabályozás, ha a költségvetés ezt megvalósítja, viszonylag világos a tekintetben, hogy a külső forrás bevonásánál mit kell figyelembe venni, tehát hitel esetén vagy tartós fizetési kötelezettséget keletkeztető konstrukcióban mit kell figyelembe venni. Ezt mindenképpen meg kell őrizni, mert ha figyelembe vesszük a januárban az alaptörvényben életbe lépő szabályozást, ami nemcsak a központi költségvetés eladósodását, hanem a helyi költségvetések eladósodását is gátolni akarja, akkor, ha nagyvonalúan kezeljük ezt a problémát, baj lesz. Mert egyébként, ha az eladósodást gátolandó, például a folyó fizetési problémákat kezelő éven belüli hitelfelvételt, ami igazából folyószámlahitelként jelenik meg, lehetetlenné tesszük, akkor az önkormányzati rendszer nem tud működni, mert tudjuk, hogy a bevételt jelentő hipa és az egyéb adónemek periodikusak, és van, amikor egyébként az önkormányzat effektíve nincs bajban, de folyó fizetését tekintve nem tud eleget tenni kötelezettségeinek. Tehát erre külön kell figyelni. Ezt még a mostani törvény nem érinti, viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy tudjuk, a költségvetést e tekintetben is érdemes figyelni, és ezt a későbbiekben mindenképpen figyelembe kell venni.

Összességében azt szeretném még mondani, teljesen nyilvánvaló, hogy az önkormányzatok másik nagy feladata, a városüzemeltetés, városfejlesztés tételénél azt látom, hogy a mostani normatívákban olyan jelentős változás nem lesz. A módosító indítványokkal egy dolgot szeretnék javasolni. Szerintem könnyen belátható, hogy a közösségi közlekedési támogatásban, amikor helyi közösségi közlekedési támogatás van, akkor a jelenlegi szabály valahogy úgy szól, hogy mindegy, hogy mennyi az erre szánt összeg a központi költségvetésből, a főváros ab start elviszi a 91 százalékot, és az ország többi része osztozik a maradék 9 százalékon. Szerintem nem nehéz belátni, hogy ez nem tűnik különösebben méltányosnak vagy igazságosnak, feladatarányosnak sem. Tehát semmilyen szempontból nem tűnik ez tarthatónak, ezért ezt meg kell egyszerűen változtatni. Az 50-50 százalékos megosztás egyébként rendkívül méltányosnak mondható, mert ne felejtsük el, hogy a fővárosban mindösszesen 1,7 millióan laknak, ha az agglomerációt is idevesszük, akkor sem laknak 2,5 milliónál többen. De az országban még laknak 7,5 millióan máshol.

Tehát ha az egynegyed-háromnegyed elosztást nézzük, akkor egy 50-50 százalékos megosztás méltányosnak tűnik. Egy biztos, a dolgot talán kezeli az a módosító javaslat, amit az adótörvényekhez benyújtottak képviselőtársaink; nevezetesen, hogy a helyi tömegközlekedés finanszírozásához egy tömegközlekedési adó jellegű, a hipa alapján számolandó adót tesznek lehetővé az önkormányzatok számára. A jelenlegi helyzetben, amikor egyébként az önkormányzatok által fenntartott, illetőleg a Volán-vállalatok által finanszírozott és fenntartott helyi tömegközlekedés rendkívül komoly bajban van, ráadásul ezt megfejeli a dízelüzemanyag árának emelkedése, akkor valamit tennünk kell, mert a tömegközlekedésre meg szükség van.

Tehát szeretném kérni a képviselőket, hogy az ilyen irányú módosításokat támogassák. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ez a költségvetés, legalábbis önkormányzati aspektusból mindenképpen támogatható.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces bejelentkezés, Varga Zoltán képviselő úr, MSZP.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden. Örülök, hogy polgármester úr észlelte a települési önkormányzatok problémáját, és úgy gondolom, ezt valamilyen módosító javaslattal nyilvánvalóan korrigálni is fogja. Az, hogy előírták, hogy kötött normatívákat kellett bevezetni... - azt azért jó lett volna, ha hozzáteszi, hogy nagyon sok fideszes önkormányzat, mondjuk, Pest megyei, járt élen ebben, hogy végül a kormánynak rá kellett szánnia magát, hogy ezeket a kötött normatívákat kialakítsa. Ilyen tekintetben ez egy fontos lépés volt. De hát nagyon sok önkormányzat az önök padsoraiból a tankönyveket, a fűtést például vagy adott esetben a gyermekétkeztetést sem tudta megoldani.

És még egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Ön normatívákról is beszélt. Azt gondolom, hogy persze a fajlagos normatívák jórészt változatlanok maradtak, egy-két normatív támogatásnál viszont az előirányzatok száma csökkent. Ez egy téves következtetés, hogy minden változatlan, a fajlagos ugyanaz maradt, az adott összeg pedig csökkent, ebből nyilvánvalóan kevesebb ellátottat lehet majd ellátni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Újabb kétperces bejelentkezés, ugyancsak az MSZP frakciójából, Józsa István képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nem kívánom kihasználni a két percet, csak szeretném pozitív visszajelzésként Kósa képviselő úrnak jelezni, hogy megállta azt, amit egy évvel ezelőtt nem, hogy nem foglalkozott Görögországgal. Ez nagyon pozitív a forint árfolyamát illetően. Sajnos, Matolcsy úr viszont nem volt ennyire óvatos, valami olyasmi sajtónyilatkozatot tett, ami szerint küszöbön áll Magyarország leminősítése, ami feltehetően nem fog jót tenni a forint árfolyamának. Szeretném, ha Kósa úr a saját tapasztalatait megosztaná a miniszterével, hogy hogyan kell vigyázni a forint árfolyamára, mert ez nemcsak a Fidesz ügye, hanem az egész országé.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tájékozatom önöket, azt a jelzést kaptam, hogy a gépen szereplő 18 másodperc helyett plusz 2 perc áll még a szocialista frakció rendelkezésére, mielőtt a fejemet akarnák venni, hogy esetleg továbbadom. (Göndör István: 2.50.) Na, ezen nem nyitunk vitát. Latorcai alelnök úr kettő percet mondott pluszban.

Megyünk tovább, Kósa Lajos képviselő úr, Fidesz, kétperces.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak Józsa képviselő úr emlékezetét szeretném felfrissíteni, mert hajlamosak a részleges amnéziára szocialista képviselőtársaim. Egy politikusi nyilatkozatra a valaha bekövetkezett legnagyobb forintárzuhanás, tudja, kihez fűződik? László Csaba pénzügyminiszterhez, az önök Medgyessy-kormányának pénzügyminiszteréhez, aki egy rossz kijelentést tett Londonban. Felszállt a repülőgépre, amíg New Yorkban leszállt, 8 óra telt el, a forint árfolyama több mint 10 forintot esett. Ráadásul az egyébként egy tévedésen alapuló nyilatkozat volt.

Amit viszont én mondtam a magyar gazdaság és költségvetés helyzetéről, az szóról szóra úgy igaz, ahogy elmondtam, ráadásul az is bekövetkezett. Ha emlékszik rá, hogy mit mondtam, azt mondtam szó szerint, hogy Magyarországnak óriási erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy elkerülje azt a helyzetet, amibe Görögország került. Ezzel nem lehet nem egyetérteni. Az más kérdés, hogy egyébként a gigaesés... - tán 2.40-et esett négy napon keresztül a forint. (Dr. Józsa István: 180-ról 220-ra.) És utána vissza is állt.

(17.20)

Viszont a helyzet az, hogy nem lehetett azt tenni, és nem is lehet azt tenni, amit önök folyamatosan tettek nyolc éven keresztül. Emlékeznek rá, a klasszikusokat szó szerint: "Hazudtunk reggel, éjjel meg este." Az önök miniszterelnöke volt, akinek bizalmat szavaztak számtalanszor, ilyen ügyekben is folyamatosan. Miközben mi arra biztatjuk a magyar választókat, a magyar embereket, hogy nézzünk szembe a problémákkal, nem akarjuk elkendőzni. Matolcsy úr nyilatkozata is erre vonatkozott, mert Matolcsy úr sem mondott mást, mint azt, hogy a magyar kormány a magyar választókkal összefogva mindenképpen szeretné a görög helyzetet elkerülni. (Dr. Józsa István közbeszólása. - Az elnök csenget.) Ez a helyzet. De tudom, hogy a szocialisták nem szeretnék, mert nekik ez lenne a jó igazából, akkor tudnának a romokból felépülni; az meg nekik nem számít, hogy az ország ebben tönkremegy vagy sem. (Dr. Varga László: Képviselő úr, nem így van.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Nincs több kétperces, így visszatérünk az előre bejelentett felszólalói listához: Puskás Imre képviselő úr, Fidesz.

DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a valóságos vita hevessége is mutatja, hogy valóban, a költségvetési törvény a Ház elé kerülő legfontosabb törvények közé tartozik, és valóban a kormány értékválasztását mutatja. Ez az a pillanat, amikor a politikusok valóban arra az útra léphetnek egy országban, amelyért síkra szállnak egyáltalán a hatalom megszerzése érdekében. Ez a megvalósítási eszköz, amellyel egy ország ügyeit egy irányba lehet rendezni, amelyet a leginkább alkalmasnak és szükségesnek tartanak.

De mint ahogy nincs múlt nélküli ember, nincs múlt nélküli párt, nincs olyan költségvetés sem valóban, amelyik egy teljesen tiszta állapotból, tiszta helyzetből indulhatna. Erről most már órák óta hosszas dilemma és vita zajlik. Azt gondolom, hogy ehhez a múlthoz már nem érdemes, különösen az idő rövidsége miatt hozzátenni.

Inkább az értékválasztásról beszélnék, és arról: nem biztos, hogy minden esetben csak a számokkal írható le, hogy milyen irányba is szeretnénk haladni. Mert valóban, e miatt a terhes múlt miatt ezek a számok meglehetős kordában vannak, és bizonyára a német költségvetés bevételeit is értelmesen és hasznosan is el tudnánk költeni, és valószínűleg akkor pozitívabb vitát tudnák folytatni, és valóban azokat az értékeket tudnánk képviselni minden tekintetben és talán maradandóan, mindenféle kompromisszumok kötése nélkül is, amelyeket fontosnak tartunk.

Nos, tehát eddig a kultúra elsősorban néhány ütést kapott, mélyütést kapott a költségvetést illetően, ezért én erről szeretnék pár gondolatot mondani, és inkább nem a mélyütések, hanem a méltatás hangján. Az elmúlt időszakban, még ha nem is tűnik talán olyan nagy jelentőségű intézkedéssorozatnak, ami történt a kultúra területén, de azt gondolom, hogy az értékválasztás körében mégiscsak méltánylandó. Gondoljunk arra, hogy a kulturális örökségvédelmi szolgálattól például a feltárási, régészeti feltárási tevékenység visszatért a megyei múzeumokhoz, amely egyrészt fontos, ha úgy tetszik, akkor erkölcsi kérdés, mert hiszen meggyőződésünk volt, hogy az a szakszolgálat gyakorlatilag csak arra jó, hogy lefölözze ezeknek a munkáknak a hasznát. Másrészt pedig abban az értelemben is visszaadta a megyei múzeumok rangját, presztízsét, amelyet korábban ezen a területen is kivívtak.

Azt gondolom, megemlítésre méltó, hogy módosítottuk, jelentősen módosítottuk az előadó-művészeti törvényt, amelynek az előzményeinek is voltak nagyon pozitív fejleményei, de meggyőződésem szerint az a módosítása, amely történt ebben az évben, lehetővé teszi, hogy azok az értékalapú szempontok is a színházak és az előadó-művészeti intézmények finanszírozásában szerepet játsszanak, amelyet mi fontosnak vélünk. Bízom benne, hogy majd valóban, amikor a következő év költségvetése - itt már a '13-as évről beszélek - szóba kerül, akkor nemcsak ezt a kisebb tortát tudjuk majd ezen a területen is elosztani, hanem tudunk ebben is növekedést felmutatni.

Vagy példaképpen említeném a magyar nemzeti archívum létrejöttét, amely azt szolgálja, hogy azok a közgyűjteményi értékek, amelyek sokak számára csak úgy érhetők el, hogy az intézményt meglátogatja, kikér akár egy iratot vagy éppenséggel egy tárgyi emléket, ez a digitalizálással mindenki számára akár az otthonában is elérhető lesz. Ez egy nagyon fontos kérdés, és azt gondolom, akár a költségvetés szempontjából is megközelíthetjük ezt a kérdést, hiszen az költséggel jár, hogy ezeket a tárgyakat kiállítsuk, vagy költséggel jár ezeknek a tárgyaknak a megközelítése. Nyilván sokkal kisebb költség ezt akárhonnan az otthonunkban elérni, és ha nem is teljes élménnyel és nem ugyanazzal a vizualitással, de a magunk számára meg tudjuk jeleníteni, és el tudjuk érni.

Fontosnak tartom, bár nem teljes programjával és nem teljes összeggel, de elindult a Márai-program, ami ugyancsak főleg a könyvkiadás és a fontos könyveknek az olvasókhoz jutása kérdésében fontos mindannyiunk számára, akik a kultúráról úgy gondoljuk, hogy az életünknek egy meghatározó része.

Ezen a soron haladva említésre érdemes, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely több mint 10 milliárdos adósságot halmozott fel, megszűnt, és helyette a Magyar Nemzeti Filmalap jött létre. Bízunk benne, hogy ez az alap a tevékenységével elő tudja segíteni azt, hogy átlátható módon Magyarországon ismét olyan filmek szülessenek, amelyek nemcsak nemzetközi elismerést szereznek, hanem elismerést szereznek a magyar nézők széles rétegei körében is.

Nos, tehát azt gondolom, hogy a kultúra területén érdemes, fontos ezeket az intézkedéseket megemlíteni, és amikor arról beszélünk, hogy strukturális átalakulások történnek majd Magyarországon, akkor sok minden jut eszünkbe; többek között eszünkbe kell jutnia annak is, hogy a közgyűjtemények egy komoly köre átkerül a megyei önkormányzat fenntartásából az állam fenntartásába, gondolok a múzeumokra, levéltárra vagy a könyvtárakra. Megyei önkormányzati közgyűlési elnökként persze érzek egy érzelmi veszteséget ennek kapcsán, de azt hiszem, tudom racionálisan megközelíteni ezt a kérdést, és tudom úgy tekinteni, hogy ez járhat egyfajta megtakarítással - ha költségvetésről beszélünk, ennek van szerepe -, és járhat egyfajta szakmai megújulással. Hiszen, ha a múzeumok egy egységes rendszerbe szerveződnek vagy a levéltárak egy egységes szervezetbe rendeződnek, meggyőződésem szerint ez a szakmaiságukat erősíteni fogja.

A kultúráról röviden ennyit szerettem volna képviselőtársaimmal megosztani. Bízom benne, hogy amikor a 2013-as költségvetésről beszélünk, már nagyobb számokat látunk egyébként a költségvetésben a kulturális rovatokban is. Addig is arra biztatom képviselőtársaimat, hogy ezen pozitív értékválasztással kapcsolatos fejlemények miatt is támogassák a költségvetést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces bejelentkező, MSZP-frakció, Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vége felé én egy kérést szeretnék megfogalmazni kormánypárti politikustársaim felé. Ez pedig az, hogy ne kövessenek el olyan gazdaságpolitikai, társadalompolitikai hibás döntéseket, mint amit az elmúlt másfél esztendőben elkövettek, ennek a költségvetésnek a kapcsán ezt ne kelljen megélnünk, ne kelljen kommandókat kiküldeni, ne ruházzák át a terheket a munkaadókra, akik persze majd lenyúzzák a bőrt a munkavállalókon keresztül.

Azt szeretném kérni: olyan politikát folytassanak, amely a kis jövedelemmel bíró embereket is kedvezményezik, nem csak a gazdagokat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászóló Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a szocialista frakcióban ma azt szerettük volna bemutatni, hogy a mi javaslatunk arról szól, hogy az 5 millió forint fölötti évi jövedelemre vessünk ki...

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, szerintem nincs fönn a mikrofon. Én hallom önt, de a televíziónézők milliói nem. (Göndör István felcsípteti a mikrofont.)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Bocsánat. ...az 5 millió forint fölötti éves jövedelemre második kulcsot vessünk ki, ezzel csökkentsük a járulékokat, és segítsük elő, hogy a feketefoglalkoztatást fehérítsék. (Taps az MSZP soraiban.) Szerettünk volna rávilágítani arra, hogy mekkora átverés a 2012. évi költségvetés. Akkor, amikor a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóval a magas jövedelműek zsebébe tesznek milliárdokat, eközben az átlag alattiaktól elvesznek, és fennhangon hirdetik, hogy ők majd kompenzációt kapnak. Ezt csak a hülyék nem tudják, hogy közvetve a költségvetési pénzt így pumpálják önök a gazdagok zsebébe. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

A másik az infláció és az áfanövekedés.

(17.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már nincs olyan elemző, aki ne 5 százalék körüli inflációt prognosztizálna, miközben önök 4,2-t mondtak. Ez is átverés. Átverés, mert a nyugdíjasoknál most a hatályos törvénybe beteszik, hogy amennyiben 1 százaléknál kisebb lesz a rés, akkor ők nem számíthatnak kiegészítésre, tehát ők ezt elszenvedik. Elszenvedik azok, akiknek napi megélhetési gondjuk van, és elszenvedik azok a gyereket nevelő családok, akiknek befagyasztották a családi pótlékát.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólási igény van a Jobbik frakciójából, Nyikos László képviselő úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A költségvetési vita első napjának a végén nem tisztem, nem is tudnék zárszót mondani, nem is szükséges, viszont Puskás Imre képviselőtársam adott egy ötletet ahhoz, hogy egy olyan gondolatot mondjak el itt az első nap végén, amit majd holnap szeretnék kifejteni több más mellett. A német költségvetést említette, hogy mi el tudnánk költeni azt a GDP-t is, amit a német állam megtermel. Bizonyára így van, de semmiképpen nem ilyen konstrukcióban, mint ahogy ez a költségvetés ezt tartalmazza. Szíves figyelmébe ajánlom, ha már szóba hozta a német költségvetést, hogy lapozzon bele, az három vaskos kötet, és az önmagában még nem is jelent sokat, viszont az olyan eligazításokat - Erklärungokat, ahogy ők mondják - tartalmaz, amely azokat az információkat, amelyeket itt ön nagyon korrekt módon felsorolt a kulturális ágazat költségvetésével kapcsolatosan, tartalmazza, tehát olvasható a költségvetés és nincs szükség arra, nincs szükség annyi pótlólagos információra, mint amit itt hallottunk. Azért is adtam át a miniszter úrnak délelőtt azt a tanulmányt, amelyben többek között a német költségvetésnek is le van írva a szerkezete. Ennek a hasznosítását javaslom a tisztelt kormánynak a következő költségvetés elkészítéséhez.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Vissza az előre bejelentett felszólalók listájához: Gyutai Csaba képviselő úr következik, Fidesz.

GYUTAI CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy nincs új a nap alatt, hiszen ha az európai politikatörténetet megnézzük, akkor általában a baloldali pártok ügyesen költik az állam pénzét - ebben kiváltképp tehetségesek -, a konzervatívok pedig megpróbálják összegereblyézni és megpróbálnak ésszerű fejlesztéseket elindítani. Úgy tűnik, hogy a mai vitában is a szocialisták a költésben lennének tehetségesek. Az imént előhozták Görögországot. Én hazámat szerető polgárként bizony nem szeretnék Görögország példájára kerülni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Akkor ne szavazd meg ezt a költségvetést!). Amikor önök azt mondják, hogy ne beszéljünk Görögországról, akkor bizony elő kell hoznunk azt is, a görög példát, hogy hasonló helyzetben volt Magyarország néhány hónappal ezelőtt az önök jóvoltából, mint Görögország. Ugyanazt az utat bejárhatnánk mi is, mint amit a görögök tettek: 25 vagy 30 százalékos bércsökkentés, kemény nyugdíjmegszorítás és hatalmas társadalmi problémák, amelyek most jellemzik azt az országot. Meggyőződésem, hogy ennek a költségvetésnek a legnagyobb erénye, hogy ezt az utat megpróbálja elkerülni, és egy olyan irányba próbálja fordítani az ország szekerét, amely megpróbálja elvezetni ebből a válságos pénzügyi szituációból hazánkat.

Több kritika érte ezt a költségvetést, hogy nem megalapozott. Én egyetlenegy véleményt szeretnék idézni, amely a kulturális és sajtóbizottság ülésén hangzott el, és az ÁSZ képviselője mondta el. Azt mondta az ÁSZ képviselője, hogy az adóbevételek teljesíthetősége, amelyről az ÁSZ nem tud véleményt mondani, a korábbi évekhez képest jelentősen csökken. Míg 2011-ben ez 33 százalék volt, ez 2012-ben már csak 27 százalék. Ha elfogadjuk az ÁSZ véleményét, az adótörvényekkel megalapozott ez a költségvetés.

Néhány gondolatot Kósa Lajoshoz kapcsolódván én is szeretnék az önkormányzatok gazdálkodásával, illetve az önkormányzati fejezetről elmondani. Jól látható, és ebben Kósa képviselőtársammal egyetértek, hogy ha nem is nyertesei, de nem vesztesei az önkormányzatok ennek a költségvetésnek. A szocialista időszak alatt mi, önkormányzati vezetők bizony megtanultuk azt, hogy hogyan sújtanak bennünket és milyen állami elvonásokkal kell vezetnünk a városainkat, a településeinket. Most egy olyan szituáció van előttünk, hogy tulajdonképpen jelentős elvonások az önkormányzati szférát nem sújtják, gyakorlatilag ugyanazokkal a normatívákkal dolgozhatunk, mint a tavalyi évben, és vannak olyanok is, mint például a településigazgatás, ami 47 százalékos emelkedést mutat. Ha ezt a saját városomra, Zalaegerszeg esetére fordítom le, ez 78 millió forintos többlettámogatást jelent. Természetesen tudjuk, hogy jelentős többletforrások nincsenek. Természetesen mi, önkormányzati vezetők tudomásul vesszük, hogy az ország milyen helyzetben van, tudomásul vesszük azt, hogy a magyar úton kell járni ennek az országnak, és nem alternatíva számunkra a görög, az athéni út.

Az önkormányzatok esetében Kósa Lajos is beszélt arról, hogy számos normatíva kötött normatívává vált. Ezt szerencsésnek tartom, hiszen így rászorítja az önkormányzati rendszert is az állami költségvetés arra, hogy fegyelmezetten és precízen használja fel a költségvetési támogatást. Úgy vélem, ez egyfajta bizalom az önkormányzati szféra és az állami szféra között, viszont államtitkár úr képviseli a kormányt, neki szeretném mondani, hogy van egy normatíva, a kedvezményes és ingyenes intézményi étkeztetés normatívája, amely szintén kötött normatíva lett a korábbi szabad felhasználású normatíva helyett, ezzel egyetértek. Viszont a kormányprogramban is szerepel, hogy egy jó államot, egy olyan államot szeretnénk felépíteni, amely elkerüli a túlzott bürokráciát, egy egyszerű működést feltételez. Ennek a normatívának a felhasználása a jelenlegi szituációban mind az önkormányzatokra, mind az intézményekre és az állam oldaláról a Kincstárra is jelentős többlet adminisztrációs terhet ró, hiszen az elszámolás bonyolultabb lesz, nemcsak az adagszámokat kell nyilvántartani, hanem a kifizetett pénzösszegeket is. Itt az önkormányzati oldalról megértvén, hogy a kötött felhasználás azt irányozza elő, hogy bizony tényleg a településeken az étkeztetés felhasználására kerüljön ez a pénz, az a kérésünk, hogy ez nem törvényi kérdés, hanem a belső állami ügymenet kérdése, hogy egy sokkal egyszerűbb ügymenet kerüljön kialakításra.

Amikor arról beszélek, hogy bizalom szükséges az önkormányzatok és az állam között, akkor én azzal is egyetértek, hogy a későbbiekben az önkormányzatok hitelfelvétele valamifajta állami hozzájáruláshoz lesz kötve. Természetesen egyetértek, hiszen Zalaegerszeg, amelynek polgármestere vagyok, az elmúlt években jelentős takarékos működést produkált. A városnak mindössze 2 milliárd forint hitelállománya van, ezt is az utolsó egy évben csökkentettük, és a városnak a működése során még sohasem volt működési hitele. Úgy gondolom, hogy ez példa a többi önkormányzat felé is. Amellett, hogy 2 milliárdos adósságunk van, az elmúlt hat évben mintegy 15 milliárd forinttal segítettük az intézmények működését az állami támogatás mellett, mintegy 10-12 milliárd forintot fordítottunk az intézményeink fejlesztésére, egy jó minőségű, jó állapotban lévő oktatási és szociális intézményrendszert építettünk ki úgy, hogy nem adósítottuk el a várost. Úgy gondolom, hogy ez példa a többi önkormányzat számára is, és természetesen ésszerű fejlesztésekre lehet felvenni hitelt, és ebben nyilvánvalóan a későbbiekben a szükséges hozzájárulások megkaphatók.

Arról is szólni kell, hogy az önkormányzati világban a korábban felhalmozott hitelek bizony sokszor devizaalapúak, és felvethető a felelősség kérdése is, hogy ez hogyan alakulhatott ki így, kinek kellett volna felhívni az önkormányzatok, a magyar polgárok figyelmét arra, hogy ez veszélyt jelent. Tegnap az illetékes szakbizottság előtt a korábbi pénzügyminisztereket meghallgatták, László Csabát, Draskovics Tibort, Veres Jánost. Érdeklődéssel követtem a sajtóban, hogy ők ebben a kérdésben hogyan fognak nyilatkozni. Azt mondták, hogy ők természetesen nem felelősek. Hallottuk, illetve olvashattuk a kiszivárogtatott WikiLeaks-iratokból, hogy a Nemzeti Bank elnöke, Simor András úr is azt mondta, hogy ő bizony nem felelős, ennek így kellett történnie.

(17.40)

Akkor vajon ki a felelős? Egy másik géniusz szavaiból tudhatjuk meg, hogy ki a felelős. Gyurcsány Ferenc egy korábbi interjújában - ha pontosan emlékszem a szövegre - a következőket mondta: a magyar embereknek nincs meg a kultúrája, nincs meg a pénzügyi kultúrája. Úgy gondolom, ez egy olyan mondat, ami az elmúlt húsz év politikatörténetének a legsötétebb oldalaira kívánkozik, hiszen milyen alapon mondja azt egy volt miniszterelnök, hogy a magyar polgároknak nincsen kultúrája. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ki lett volna a felelős... Lejárt az időm.

ELNÖK: Képviselő úr!

GYUTAI CSABA (Fidesz): Elnézést kérek, hogy túlhaladtam, egy félmondatot, elnök úr. Ez a költségvetés meggyőződésem szerint - ahogy elkezdtem a hozzászólásomat - alkalmas arra, hogy a nehéz európai szituációban az országot megvédje. Kérem, támogassák önök is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Milyen egy egész mondata, ha a félmondat ilyen? Nem tudok tovább már szót adni a bejelentkezett fideszes képviselőknek, elnézést, lejárt az idő. Volt még kétperces és előre bejelentett felszólaló is, de ahogy látják a táblázatot, szépen minden frakció túlbeszélte az idejét. Nézek itt a kollégákra, hogy ilyenkor tudtommal az Állami Számvevőszéknek sem tudok szót adni. Az alelnök úr volt képviselő, tudja, hogy amikor időkeretes vitánk zajlik, akkor már nem adhatok szót.

Ezzel a költségvetési vitanap mai hosszú hozzászólói listája végéhez érkeztünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap kerül sor.

Munkánkat azonban folytatjuk az ország házában, hiszen soron következik a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/4661. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/4661/1. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár úrnak, 20 perces időkeretben.




Felszólalások:   1   1-179   113      Ülésnap adatai