Felszólalás adatai

PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 38. pontjához szeretnék hozzászólni. Ez a nemrégen, néhány hónapja elfogadott kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény egy módosítása. Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy egy néhány hónapos törvényt most újra lényegileg módosítani kell. Nem tudom, hogy ez mennyire indokolt. Az is különös, hogy a törvénytervezethez egy lényegi, fontos módosítás nem az eredeti szövegben, hanem bizottsági módosítóként szinte fű alatt lett beterjesztve, de mindegy.

Nézzük a lényeget! Ennek a rövidke kis szakasznak talán a legvégével érdemes kezdeni, a 7. ponttal, amely önmagában ellentétes az európai uniós törvényekkel, hiszen a megkülönböztetés tilalmáról szóló EU-előírással ez ellentétes, mert azt írja, hogy nem kell alkalmazni, csak akkor, ha a telephely szerinti ország a Magyar Köztársaság. Tehát ha szlovák telephellyel, német vagy lichtensteini telephellyel van bejelentve, akkor rá nem kell alkalmazni. Ez különös és elgondolkodtató.

De nézzük a lényeget! Épp most az előbb volt szó a polgári törvénykönyvről. Ez a korlátozás, amit ez a módosító indítvány tartalmaz, teljesen ellentétes a polgári törvénykönyv lényegével, mert a polgári jog 339. § (1) bekezdése egyértelműen megfogalmazza a kártérítési szabályt. Ez azt mondja, hogy a másnak okozott kár megtérítésének feltétele: a károkozás jogellenessége és a károkozó által előidézett károsodás között okozati összefüggés legyen megállapítható. Ha ez az okozati összefüggés megvan, a károkozó az okozott kár feltétel nélküli megtérítésére köteles. Nem szabhatunk feltételeket tehát itt a biztosítóintézeteknek sem, hogy csak akkor térítheti meg a kárt, hogyha számlát hozok, ha bejelenti ide, oda vagy amoda, mert ezzel sérül a polgári törvénykönyv. Egyébként sehol sincs az előírva semmilyen jogszabályban, hogy a károsult az általános felelősség szabályai szerint köteles a kár helyreállítására. Nem köteles! Jogosult a kárának a megtérítésére, de nem köteles a kár helyreállítására.

Így tehát a biztosító kártérítési kötelezettségének ez a fajta korlátozása nagyon különös következményekkel járhat, mert ez nem korlátozza a károsultnak a Ptk. szerinti jogait és kártérítési igényeit. Mivel fog ez járni, kedves képviselőtársaim? Azzal, hogy ebben az esetben a károsult közvetlenül a károkozót fogja perbe hívni, és így ez az egész felelősségbiztosítási törvény semmit nem ér. Gondoljunk bele, hogy ha Keller képviselő úr nekirohan az én gépkocsimnak, mert elnézett egy táblát, megállunk, azt mondja, elnézést, itt a betétlap, rendben van, bemegyek a biztosítóhoz, azt mondom, keletkezett, kérem, mit tudom én, ennyi százezer forint károm, és a biztosító azt mondja, hogy nem fizetek, majd csak ha a biztosító bejelentette, a hatóság kiment, nekem az idő telik, a kocsi kell, javítani kellene, akkor én azt fogom mondani, hogy jó, akkor miután a kárt elismerte, beperelem, hogy térítse meg a káromat, és ezt a bíróság a Ptk. alapján meg is fogja ítélni, így az egész törvény egyébként nem ér semmit. Tehát nagyon el kellene gondolkodni azon, hogy ezt ilyen módon elfogadjuk-e, vagy sem.

Egyébként a hagyományos gyorsított kárrendezési eljárásnak az ilyetén módon való kitiltása teljes egészében az átlagemberek, a kisemberek ellen szól. Ma Magyarországon a gépjárművek átlagéletkora több mint tíz év. Ma Magyarországon egy teljesen természetes dolog az, hogy ha valakinek van egy ilyen káreseménye, a biztosító megállapítja a kár összegét, ő felveszi, és vagy megjavítja, vagy nem. Ha megjavítja, akkor úgy és ahogyan ő akarja, szomszédokkal, a sógorommal, a nagynénémmel. Vidéken, faluhelyen ez még mindig divat, mert még mindig sokkal olcsóbb, mint a nagyon drága szakműhelyekben javíttatni.

De ami a következő, hogy ebben az esetben, amit ez a módosítás előír, előre meg kell finanszíroznom a kár összegét. Ha én károsult vagyok, vétlen vagyok. Teljesen ártatlanul nekem kárt okoztak, és én vigyem be a kocsit a műhelybe, javíttassam meg, fizessem ki, majd hozzam be a számlát, a biztosító jóváhagyja, és számomra kiutalja. Ezt sok esetben az egyszerű magyar emberek hitel felvétele nélkül nem fogják tudni megoldani, különösen ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Miért kényszerítjük ilyen helyzetbe az embereket? Kinek az érdeke ez?

Szeretném még elmondani, hogy ez a szabályozás egyébként egy hátrányos megkülönböztetést tesz a gépjármű-felelősségi károk és az egyéb károk között, hisz egy gépjármű műszaki állapota, amire ez a törvény utal, károsodhat nemcsak ilyen jogalap szintjén, hanem károsodhat egy casco-biztosítás vagy biztosítatlan gépjárműnél is, és akkor senki semmilyen módon nem fogja ezt bejelenteni.

De elmondanám azt is, hogy nem érinti ez az egyéb felelősségi károkat sem. Nincs egyenlőség. Tehát ha a képviselő úr kocsival nekem jön, akkor e szerint a törvény szerint kapom a kártérítést. Ha viszont az ő kerítése ráesik a kocsimra, és úgy okoz kárt, nem a gépjármű-felelősségi törvény alá tartozik, hanem a Ptk. alapján, akkor ugyanazt a kárt egy teljesen más jogszabály alapján fogja megtéríteni számomra a biztosító. Ez teljesen nonszensz. Lehetetlen, hogy a károkozás tényétől függően az egyik esetben kapok kártérítést, ha kocsival jön nekem, ha biciklivel jön nekem, akkor megkapom a kártérítést, mert az nem a gépjármű-felelősségbiztosítás hatálya alá tartozik. Tehát ezt semmiképpen nem szabad így összemosni, ezeket különösen ketté kellene választani.

Egyébként az időtényező: tessenek elgondolni, hogy itt miről van szó. Megtörténik egy káresemény, összetört a kocsi. Nekem az a kocsi és minden magyar embernek minél előbb kellene, mert használom, mert a munkaeszközöm. Bejelentem a kárt, akkor jön a biztosító, felméri, aztán azt mondja, hogy hoppá, ha úgy ítélem meg, hogy ez a gépjármű esetleg alkalmatlannak tekinthető - szó szerint idéztem a törvényből -, tehát amikor kijön egy kárszakértő, és úgy ítéli meg, hogy alkalmatlannak tekinthető -, és itt csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy most beszéltünk a korrupcióról, és ez enyhén szólva, bocsánatot kérek majd, hogy tekinti az az illető a boríték vastagságától függően... - ne adjunk erre lehetőséget, képviselőtársaim, tehát ha úgy tekinthető, akkor a biztosító jelez a hatóságnak. A nemzeti hatóság majd műszaki vizsgálatot fog végezni, nem tudom, hogy hogyan, és ki fogja végezni, van-e erre ennyi ember a hatóságnál.

(21.20)

Ezután a műszaki vizsgálat eredményeként tájékoztatja, gondolom, harminc napon belül a biztosítót, és a biztosító akkor fizetheti ki nekem a kárt. Belegondolt valaki abba, hogy itt mennyi idő telik el? Ez egyszerűen elképesztő, és akkor minden nap fontos a számomra!

A másik pedig: ha nekem történik egy károm, másnap beviszem javíttatni, s megjavíttatom, de mire a nemzeti hatóság kijön hozzám, addigra azt mondom, uram, itt a kocsim, már meg is csináltuk, készen is van. Ez nem egy végiggondolt, nem egy előkészített, nem egy szakmailag leegyeztetett anyag! Kár egyébként ilyenekkel - hogyan mondjam - az idegeket macerálni, mert nincsen értelme.

Én azt mondom, itt még mindig az lenne a legkulturáltabb, a legintelligensebb megoldás, ha ezt szépen visszavonnánk, és a célokat egyeztetve - mert vannak benne pozitív célok, vannak -, normális szakmai előkészítés után egy célszerű és megvalósítható törvényt alkossunk, olyant, ami valóban megoldható, nem hozza hátrányos helyzetbe az embereket, és megoldásokat tartalmaz.

Amiket itt felvetettem, mindegyik csupa kérdőjel! Rosszabb lesz, tovább tart, nem tudjuk, a hatóság hogyan fog majd műszaki vizsgálatot végezni, hogyan küldi ki. A gépjárművek nagy része mozgásképtelen. Majd kimennek vidékre? Hol van annyi ember? Hol? Ki fogja ezt elvégezni?

Én azt szeretném javasolni, hogy egy nagyon kulturált, nagyon intelligens mozdulattal ezt jó lenne visszavonni, és azután előkészítve, szakmailag leegyeztetve és alaposan átgondolva újra a parlament elé terjeszteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)