Készült: 2020.06.03.19:25:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

267. ülésnap (2005.11.16.), 124. felszólalás
Felszólaló Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:35


Felszólalások:  Előző  124  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy egy olyan országban akarunk élni, ahol bízhatunk abban, hogy a jogszabályokat betartják, ahol bízhatunk abban, hogy el is várják a betartatást, ahol rend van, ahol meg lehet bízni a hatóságokban, ahol meg lehet bízni a közélet szereplőiben, ahol bízhatunk abban, hogy a közpénzek hatékony felhasználásában mindenki érdekelt ebben az országban, bízhatunk abban, hogy a döntések meghozatalánál optimális hátteret tudnak a döntéshozók felhasználni. Amúgy mindannyian szeretnénk egy normális országban élni. Nos, az ennek a szakmai hátteréhez szükséges jogszabályoknak a kidolgozásában a Magyar Demokrata Fórum az elmúlt időszakban sok mindent tett. Egyrészt a fekete- és szürkegazdaság kifehérítése érdekében, másrészt a jogalkotás tisztességtelen eltérítése ellen több javaslatunk volt - és az a 2001-es javaslat -, azután a korrupciós lehetőségek visszaszorítása érdekében számtalan előterjesztésünk volt, a tisztességtelen piacszerzés büntetése érdekében az Országgyűlés el is fogadta a kezdeményezésünket. Szóval a számon kérhető, az átlátható és a nyilvános folyamatok érdekében sokszor emeltünk szót, és nemcsak hogy sokszor szót emeltünk, hanem személyesen is több javaslattal éltem az Országgyűlés előtt.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek közül azért néhányat szeretnék kiemelni. A legnagyobb eredménynek ebben a folyamatban azt tartom, hogy sikerült elérni azt, hogy a büntető törvénykönyv módosuljon, hiszen éveken keresztül azzal szenvedtünk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal kiállított néhány papírt arról, hogy árkartell, minőségkartell, tisztességtelenül kiszorítják a piacról a valódi versenyt, és ezért itt nem lehetünk álságosak: a piac kiszorítása és a verseny kiszorítása annyit jelent, hogy mindenki megtalálta magának azt a hasznot, amiért érdemes volt neki ezt a versenyt kiszorítani.

 

(14.50)

Én azt hatalmas eredménynek tartom, hogy szeptember óta börtönévek is járhatnak azért, ha valaki ilyen tisztességtelen eszközökkel él a verseny szabályai ellen. Ugyanakkor csak azokra az esetekre vonatkozhat ez, amelyeket már szeptember után követtek el.

Azonban a legnagyobb eredménynek mégiscsak azt tartanám ebben a “tiszta kezekö folyamatban, ha sikerülne az Országgyűlésnek elfogadni a pártfinanszírozásra és a kampányfinanszírozásra vonatkozó kérdéseket, mert én azokat is ebben a kérdéskörben tartom kiemelendőnek. Hiszen az elmúlt időszakban a nagyobb pártok nem mutattak arra hajlandóságot, hogy ebben a kampányfinanszírozásban egy átlátható, tisztességes finanszírozás legyen mindenkire nézve kötelező; és belemegyünk egy olyan álságos játékba, hogy mindenki tudja, ma már elemzők írják le, hogy hány milliárdba, illetőleg közel 10 milliárdba kerül majd egy-egy kampány, miközben a jogszabály 1 millió forintot ír elő választókerületenként.

Morálisan nagyon nagy bajt okoz ez az eljárás. Morálisan azért, mert mi, jogalkotók kerülünk rettenetesen kényelmetlen helyzetbe akkor, amikor másokra nézve szigorú szabályokat állapítunk meg, legyen az a büntető törvénykönyv, legyen az adótörvény, miközben az Országgyűlés két nagy pártja a magára vonatkozó szabályokra folyamatosan megkeresi a kiskaput; folyamatosan megkeresi annak a joghézagnak a lehetőségét, hogy rá miért nem vonatkozik az, hogy a kampányfinanszírozás átlátható legyen Magyarországon. Az Állami Számvevőszék jogköréről meg már nem is szeretnék beszélni.

Az elmúlt két-három évben négy ilyen javaslatom volt az Országgyűlésnek, ezek közül az egyik a Btk.-módosítás, a másik a központi közbeszerzési hivatal. Pontosan ma indult, valamelyik bulvárlapban olvastam egy ilyen vitát arról, hogy a közbeszerzési eljárások bizony melegágyai a korrupciós visszaéléseknek; és különösen a vidéki önkormányzatokat meg a fővárosi önkormányzatokat érintő közbeszerzési eljárások mögött húzódnak meg azok a lehetőségek, ahol a közpénzt, az adófizetők adóforintjait lehet tisztességtelenül elpazarolni. Ezért javasoltam a központi közbeszerzési hivatalt.

Amikor Anglia hasonló helyzetben volt, és vissza kellett szorítani a korrupciót, akkor egy központi közbeszerzési hivatalt hoztak létre, azzal a gondolattal, amilyen nálunk az egy Állami Számvevőszék; rendkívül igényes szakemberek munkáját várták ott el, és nem buherált mind a 3200 önkormányzat a saját maga közbeszerzési ügyében. Sajnálom, hogy ezt egyébként a kormány abban az időben nem támogatta.

A másik javaslatom volt az átlátható kampányfinanszírozás. A harmadik javaslatom pedig a kormány megalakulása után a lobbitörvény megalkotása volt. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ebben a kormány nem hajlandó partner lenni, és aztán egy gazdasági kamarai ülésen a miniszterelnök úr elmondta, hogy ő márpedig lobbitörvényt szeretne. Én nagyon örültem, hogy ez a folyamat megindult. Ugyanakkor arra is jól emlékszem, hogy milyen előzményei voltak ennek 2000-2001-ben, amikor mi a lobbitörvény megalkotására lépéseket tettünk.

Én egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy a lobbizáshoz ma hihetetlen negatív képzete társul az embereknek. Az emberek képzetében, ha el kellene mondani, hogy milyen egy lobbista, akkor valószínűleg azt mondanák, hogy egy sötét szemüveges alak, valahol egy mélygarázsban átad egy dokumentumot valakinek; vagy pedig jobbik esetben az a kép alakult ki bennük, hogy egy döntéshozatalért felelős személy szobájában valaki a küszöb alatt csúszik be, és némi ellenszolgáltatás fejében az ő érdekeit kiszolgáló jogszabály-előkészítés folyik majd. Én ezt a lobbitevékenységet egyszerűen csak kontár lobbistának nevezném, bár azért zárójelben jegyzem meg, hogy a törvény elfogadása esetén sem lehet az effajta egyéni haszonra, az egyéni érdekre épülő kontárlobbiságot kizárni a rendszerből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kontár lobbitevékenység, ami az elmúlt években, kimondva vagy kimondatlanul, itt volt az Országgyűlés és a nagyobb döntéshozó önkormányzatok körül, nyilván a tisztességtelen, befolyásgyakorló embereknek volt a tevékenysége, akik a bennfentességüket, a jó hatalmi kapcsolataikat használták föl. Vagy éppen a legnagyobb sikert mindig az jelentette, hogy elegendő kenőpénzzel járkált-e ahhoz, hogy a céljait el tudja érni, ugyanis az üzleti vagy a kölcsönös üzleti érdek nyilván nagy úr.

Csakhogy ebből az eljárásból iszonyú kára keletkezett a társadalomnak: hátrányára van a korrekt, az objektív igazságra törekvő jogalkotásnak. Morálisan rombol az ilyen eljárás; szakmailag pedig rossz vagy még rosszabb megoldások születtek az elmúlt években. Arról nem is beszélve, hogy kiábrándítja azokat a valóban szakmai szervezeteket, amelyek szeretnék komolyan venni a maguk szakmai területét, viszont ezt nem látják vissza évről évre a jogalkotás folyamatában.

A kérdés az, hogy mit lehet tenni, hogy a lobbizás egy elfogadott és elfogadható, törvényileg szabályozott, gazdaságilag-társadalmilag hasznos, nyilvános, áttekinthető és számon kérhető tevékenység legyen. 2001-ben indult el az a közös gondolkodás, amikor letettük az Országgyűlés asztalára azt a javaslatot, aminek a címe akkor még az volt, hogy a jogalkotás során történő érdekérvényesítésről szóló törvényjavaslat vagy törvénytervezet. Ez 2002-ben az Országgyűlés előtt volt. Sajnos a ciklus vége felé már nem volt arra időm, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés megvitassa és elfogadja.

Azt akartuk tudatosítani akkor a saját törvényünkkel, hogy a lobbizás szükséges és létező tevékenység, mi több, nagyon értékes tevékenység is lehet, ha a különféle társadalmi és gazdasági csoportok kellő hatékonysággal tudják majd érvényesíteni a jog kínálta kereten belül a döntés-előkészítésben a saját információikat. Ennek eredményeként pedig nagyobb az esélye annak, hogy egy megszületett norma a valós folyamatokra épülve és a kívánt irányba befolyásolja a jogalkotókat.

Az ocsút azonban el kellett választani a búzától; tiszta helyzetet kellett teremteni. A lobbizás és az informális, színfalak mögött zajló illegális nyomásgyakorlás egyértelmű elkülönítése azonban csak akkor valósulhat meg, ha a lobbizás a nyilvánosság előtt, jogszabályi keretek között történik abban az értelemben, hogy az e tevékenységet folytatók nyíltan vállalják, milyen ügy érdekében és kinél kísérelték meg az általuk fontosnak tartott célkitűzés érvényesítését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lobbizás valamely érdekcsoport érdekeit szem előtt tartva arról szól, hogy valamely jogszabály tartalmának befolyásolására kell hogy irányuljon. És ebből a jogszabályt szeretném magam is aláhúzni. Nem irányulhat a lobbizás eseti döntések, például engedélyezések vagy személyi döntések, pályázatok befolyásolására. A lobbizást semmiképpen sem lehet a Magyarországon igen elterjedt kapcsolati tőkével való visszaélésként értelmezni, és ezekben az egyedi vagy eseti döntésekben is lehetővé tenni.

S ezen a ponton érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, amelyet én az előterjesztés igen súlyos hiányosságának tartok: nem teszi egyértelművé, hogy a lobbitevékenység kizárólag normatív, kizárólag jogalkotói aktusokkal összefüggésben gyakorolható.

Az egyedi döntés meghozatalát behatároló feltételrendszert jogszabályok rögzítik, és a konkrét ügyekre vonatkozó döntések részletesen szabályozott jogi eljárásrendnek megfelelően születnek meg. A lobbitörvénynek tehát azt kell lehetővé tennie, hogy az érdekeltek az adott norma tartalmának kialakítását befolyásolni tudják, az alkalmazását viszont már nem.

Magyarországon a jogalkotásról szóló törvény, a Házszabály több rendelkezése biztosítja, hogy a jogalkotó a jogszabály-előkészítés során megismerje az országos lefedettségű társadalmi érdek-képviseleti szervezetek véleményét. A jelenlegi rendszer azonban nem biztosít megfelelő teret a kevésbé formalizált, az érdek-képviseleti rendszeren kívül működő, valójában az egyéni akciókra épülő és az úgynevezett civil szférából kiinduló érdekérvényesítésre.

Indokolt tehát lehetővé tenni, hogy bizonyos törvényi feltételek mellett a jogalkotási folyamat során bármely természetes és bármely jogi személy vagy civil szervezet is felléphessen saját közvetlen érdekeinek érvényesítése érdekében, esetleg megbízottja közbejöttével.

 

(15.00)

 

A mostani törvényjavaslatnak éppen ez a legsúlyosabb hiányossága, amire egyébként még szeretnék visszatérni, hiszen teljességgel kizárja a civileket ebből a körből, így pont azokról feledkezik meg, akik számára a lobbizás a leginkább hasznos és leginkább fontos. Olyan ez, mintha egy ruhát készítenénk, amelyiknek bevarrjuk az ujját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan jelentős szabályozás áll előttünk, ami lehet, hogy feles törvény, azonban legalább négy kétharmados törvényt érintő kérdés, és pontosan ennek a háttere miatt is sokkal komolyabb politikai egyeztetést kellett volna előkészíteni a kormányzatnak akkor, amikor ezt a javaslatot előterjeszti. Emlékszem arra, hogy 2001-ben, még mielőtt kormány elé vittük ezt az előterjesztést, ötpárti egyeztetést hívtunk össze a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ha jól emlékszem, Sándor Péter és Vas László volt az, aki megszervezte, hogy ennek egy nagyon komoly vitáját le tudjuk folytatni nemcsak a pártok, hanem az egyéb, érdekérvényesítésre jogosult szervezetek között, de a pártok véleménye meghatározó volt ebben. Azt láttam abban a közgazdaságtudományi megbeszélésben, hogy kifogások, rendkívül komoly aggályok vetődtek föl, talán magunkra is maradtunk akkor, az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Demokrata Fórum mint előterjesztő, hiszen minden párt véleményében több volt az ellene szóló érv, mint a mellette szóló érv, amit röviden csak úgy tudnék összefoglalni, hogy idegennek tartották a magyar jogrendszertől, és az a példa, ami az amerikai példa volt, rendkívül távolinak tűnt a magyar jogalkotók és jogalkalmazók számára, hogy ez Magyarországon követendő példa lehetne.

Ezt csak azért említettem, mert volt több olyan egyeztetésünk - házon belüli, pártok közötti és kint a Közgazdaságtudományi Egyetemen -, hogy egy közös gondolkodás eredménye legyen az előterjesztés. Én hiányoltam, hogy ezt ma az Igazságügyi Minisztérium nem tette meg, amikor ezt benyújtotta, és azt is hiányoltam egyébként, hogy a nyílt demokráciához egészen méltatlan módon például még az Igazságügyi Minisztérium honlapján sem lehetett megtalálni azt, hogy azok a civil szervezetek, akik egyébként százával küldtek észrevételeket és javaslatokat nekünk is, tudták volna pontosan, hogy mit is szabályoz vagy mit akar szabályozni az Igazságügyi Minisztérium ebben a törvényben. A megismerése is elég nehéz volt számukra, és miután a harmadik érvem az egyeztetésre az, hogy legalább négy kétharmados törvényt érint a szabályozás, elvárható lett volna a tárcától, hogy ezt megfelelő előkészítés után nyújtsa be az Országgyűlésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány konkrétumra is szeretnék rátérni. Az egyik a “lobbiö kifejezés. A lobbi kifejezés, az, hogy lobbista meg lobbiszervezet került a törvénybe, ez ízlés dolga, hogy ki milyen szót használ, de szeretném aláhúzni, hogy az érdekérvényesítés azért volt benne a korábbi előterjesztésben, mert éppen a magyar nyelv védelme érdekében, éppen a magyar nyelv védelme érdekében megszületett törvényre való hivatkozással úgy gondoltuk, hogy kerülni kellene azokat a szavakat, amelyek nemcsak egy negatív kényszerképzetet keltenek, de egyszerűen idegen szóként kerülnek bele a jogszabályainkba. Mellesleg azért sem lenne jó ezt a lobbi kifejezést használni, hiszen amint látjuk, nincs ma ember, aki ehhez a tartalomhoz ne rossz képzettársítással fordulna.

Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy feltétlenül tisztázni kell, hogy itt csak a normaszöveg pontatlanságáról van szó, vagy más irányú burkolt szándékról, amikor a norma és jogalkotás mellett az egyedi és egyéni eljárásokra is ki akarja terjeszteni a törvénytervezet hatályát, ugyanis ehhez képest még a miniszter úr előbb elmondott expozéja is ellentmondásos volt, mert először kiemelte, hogy a lobbizás teljes spektrumát fel kell tárni, így a jogalkalmazás körében is biztosítani kell ezt a tevékenységet, később pedig, amikor az indokolást olvasta a miniszter úr, akkor még egyszer elmondta, ami az indokolásban egyébként benne van, ennek az ellenkezőjét, hogy a lobbitevékenység csak a normatív döntésekre terjedjen ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kifogásoljuk azt, hogy ez a tervezet nem foglalkozik a társadalmi, érdek-képviseleti és civil szervezetek ilyen irányú érdekérvényesítő tevékenységével, kifogásoljuk azt, hogy kizárólag üzletszerű lobbitevékenységre terjed ki az előterjesztés, kifogásoljuk, hogy a civil szféra kimarad, kifogásoljuk azt, hogy a köztestületek is kimaradnak, és nem sorolom föl annak a 22 szervezetnek a nevét, amelyek érveikkel alátámasztott tiltakozásukat már elküldték, és több száz civil szervezet, aki nem ért egyet ezzel az előterjesztéssel. A 2001-es törvényjavaslat meghatározta, maga a törvényjavaslat határozta meg azokat az intézményeket - így az Országgyűlés, a megyei önkormányzatok -, amelyek a lobbiszervezetek nyilvántartásait kezelnék, vezetnék, engedélyező eljárásokat tesznek, egyfajta hatósági jogkörben járnának el. Óriási hiányossága ennek az előterjesztésnek, hogy ezt nem teszi meg, sőt egyszerűen nemhogy nem teszi meg, egy kormányrendeletben kívánja szabályozni, hogy mely szerv fogja majd ezeket a lényegében hatósági funkciókat ellátni. Ez mindenképpen aggályos, törvényben kellene meghatározni, hogy a lobbiszervezetek nyilvántartását mely szerv fogja gyakorolni.

Végezetül ez a tervezet teljesen feleslegesen módosítaná egyébként a képviselők jogállásáról szóló törvénynek azt a részét, amiről képviselőtársaim már beszéltek, hogy az előterjesztőnek vagy felszólalónak el kellene mondani azt, hogy milyen kapcsolata van egyébként valamelyik területhez, ez megvalósíthatatlan szabályozás; miközben a képviselők jogállásáról szóló törvényt az összeférhetetlenség miatt szabályozni kellene, hogy a képviselői tevékenység egyébként összeférhetetlen a lobbista tevékenységgel. Meggyőződésem egyébként, hogy a Házszabály, a jogalkotási törvény mellett még a büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény kapcsolódó passzusait is felül kellene vizsgálni, és módosítani kellene.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviseletében elmondhatom, hogy úgy véljük, hogy a felsorolt kifogások és a törvény hiányosságai miatt azt csak jelentős átdolgozással tudjuk támogatni, reméljük, a minisztérium partner lesz abban és személy szerint miniszter úr is, hogy ebben az átdolgozásban a legjobb megoldások szülessenek meg, és ez csak a jogszabályalkotásra kiterjedő lobbialkotás legyen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  124  Következő    Ülésnap adatai