Készült: 2020.06.03.15:58:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

265. ülésnap (2005.11.14.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 8:07


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Hogy kinek mit jelent az összefogás és a közös megoldások keresése, évek óta itt, a plénum előtt is számtalanszor, napirend előtti felszólalásban kezdeményeztem és kértem a kormánypártokat, az ellenzék pártjait arra, hogy a nemzeti összefogás közös nevezőjében, egyfajta nemzeti minimumban jussunk egyetértésre. Akkor idő lett volna arra, akár még a 2002 őszén elmondott beszédemhez vagy a 2003-ashoz is idő lett volna, lehetőség lett volna arra, hogy olyan témákban, amelyek kétharmados törvények módosítását jelentik, egyetértésre jussunk. Az volt az alkotómunka ideje. Ma, öt-hat hónappal a választások előtt feltettem magamnak a kérdést, olvasva a Fidesz javaslatát és olvasva a szocialisták javaslatát, hogy vajon megvilágosodás jelentheti ezt a kétféle csomagot, vagy pedig a szemfényvesztés amúgy így, a választások előtt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Néhány hónappal ezelőtt arról folyt a vita, hogy csökkenteni kellene a kétharmados törvények számát, elindult egy komoly rivalizálás is, hogy alig kellene egyet-kettőt meghagyni. Ma azt látjuk, hogy növelni kellene a kétharmados törvények számát a Fidesz javaslatában. Néhány hónappal ezelőtt még az volt a vélemény egyébként az Országgyűlésben, hogy az alkotmánymódosítást soha nem lehet kitenni aktuális kérdéseknek. Ma aktuális kampánytémában halljuk, hogy alkotmánymódosításra készülnek.

Ezen túlmenően kapós volt az elmúlt két hétben a Magyar Demokrata Fórum néhány szlogenje, mint például a “nyugodt erőö, amelyet az hirdetett meg, aki az elmúlt időszakban elég sokat tett a hazai állóháborúért. De hogy a nemzeti minimumot meghirdeti a Szocialista Párt, pont az a párt, amelynek elnöke két évvel ezelőtt a parlamenti patkóból azt válaszolta nekem, hogy félreértem a parlamentáris demokráciát, mert a választások azért vannak, hogy mindenki valósítsa meg a programját, nos, miniszterelnök úr, nem tudom, hogy ez a javaslat nekünk szólt, vagy adott esetben a Szocialista Párt korábbi álláspontját változtatta meg. Engem ez sem zavar, de a Magyar Demokrata Fórumot sem.

 

(13.30)

Sokkal inkább az, ha már elviszik, használják ezeket a szlogeneket, tisztelettel kérem, valósítsák is meg, mert ha megvalósul a nyugodt erő szlogenje, és megvalósul a minimumprogram, a nemzeti minimum vagy az összefogás közös nevezője, akkor esély van arra, hogy egy normális Magyarországot, egy tisztességre, párbeszédre épülő közéletet építsünk.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hosszú évek javaslata után azt hittem, hogy betonra szórt mag volt mindaz, amit monomániás módon mondtunk az összefogásért és az együttműködésért, a tisztességes párbeszédért; ma van remény arra, hogy termőföldre hull, bár idő már nincs arra, hogy egyébként ebből a következő egy évben bármiféle eredményünk legyen.

Azt hiszem, hogy én minden ilyen irányú meghívást elfogadok, elfogadok azért, miniszterelnök úr, mert remélem, hogy a korábbi évek nagyon-nagyon rossz gyakorlatával szemben iskolát teremtünk arra, hogy mi az Országgyűlésben a mi feladatunk, az Országgyűlésben a megoldandó feladatokra milyen programok vannak - ciklusokat átívelő -, és nincs alternatívája annak egy parlamentben, hogy a tisztességes párbeszédet nélkülözni lehessen, márpedig ezt a luxust megengedte magának az elmúlt három évben úgy az MSZP is, mint a Fidesz is. Elpocsékolt három évünket tudhatjuk be annak, hogy valójában nem alakult ki egyfajta szakmai és egyfajta politikai műhelymunka.

A miniszterelnök úr beszéde elején három-négy dolgot kiemelt a száz vagy száztizenegy lépés programjából. Miniszterelnök úr, ön vizet prédikál, és bort iszik, mást mond, és mást tesz, ugyanis ígér valamit - nagyon sok ígéret volt az elmúlt időszakban -, és amikor a végrehajtás stádiumába kerülünk, akkor megfutamodik a végrehajtás elől. Én hittem az ön szavának, amikor azt mondta, hogy a száztizenegy lépés programjában az egészségügynek fontos, kiemelt szerepe van. Nemcsak hogy a sürgősségi ellátást, amit ön hirdetett meg, nem akarja megvalósítani az ország egyetlen rászorult helyén, de most olvasom a gyermekszegénység fejlesztéséért tett programpontját. Miniszterelnök úr, meghirdetni a gyermekszegénység fejlesztését, miközben a Magyar Koraszülött Mentő Közalapítványa… (Jelzésre:) Bocsánat, gyermekegészségügy! Miközben a Magyar Koraszülött Mentő Közalapítvány támogatását közel 13 százalékkal csökkenti, miközben az alapellátás nominálszinten csökken, miközben az iskola-egészségügyre fordított összeg szintén nominálértéken csökken a tavalyi évhez képest, úgy hiszem, hogy ez az üres ígéretek kategóriájába tartozik.

Miniszterelnök úr, ha első mondatát a szociális programnak szánta, tájékoztatom miniszterelnök urat, hogy ma tüntetés van a Kossuth téren. Tüntetnek azok, akikről ön az előbb beszélt, és egy ígéretes programrészben az ő megsegítésükre a kormány kidolgozott egy programot. Azok tartanak ma demonstrációt a Parlament előtt, akik a szociális ellátók és az ellátottak szervezetei, a fogyatékos emberek szövetségeinek a képviselői, akik pontosan a 2006-os költségvetési törvénytervezet miatt tiltakoznak, amely jelentősen csökkenti az időskorúak, a fogyatékkal élők, a betegek, a szociálisan rászoruló intézmények támogatását. Miniszterelnök úr, nem lehet egyszerre ígérni szegénység elleni programot, miközben ez a költségvetés ellenkezőleg tesz, elvonja azokat a pénzeket, mi több, lehetetlen helyzetbe hozza azokat a civil szervezeteket, amelyek még önszántukból tudnak segíteni ennek a szegénységnek a hathatós felszámolásában. De ennek az égbekiáltó ellentmondásairól Herényi Károly beszél napirend előtti felszólalásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják, mi a különbség a szocialisták nemzetiminimum-javaslata és a Fidesz garanciatörvénye között? Az egyik két ponttal populistább, mint a másik; amíg az MSZP hét pontban foglalja össze a magyar polgárok vágyait, addig a Fidesz ezt öt pontban teszi. Persze, lehetne ez akár tizenöt vagy akár kettőszáz pont, ígérhetnének ingyenkenyeret, húszórás munkahetet, egyágyas kórtermeket, ez is nagyon tetszene az embereknek. Úgy tűnik, a két nagy párt a kampányban nem csinál mást, mint hogy egymásra ígér, ki licitál, ki ígér többet vagy nagyobbat.

A két párt logikájával azért van baj, tisztelt képviselőtársaim, mert egyszerűen kiskorúnak tekinti a választópolgárokat. Milyen kormányzati felelősséggel bír az a miniszterelnök, aki kijelenti, hogy a költségvetés szándékokból és nem számokból áll? Ha ez a helyzet, akkor miért szenved ma 120 ezer gyermek alultápláltságtól Magyarországon? Miért nyomorog ma körülbelül ugyanennyi nyugdíjas? Ha csak a szándék hiányzik, miniszterelnök úr, akkor miért nem javít a szándékkal a helyzetükön? Sőt, emeljük háromszorosára a nyugdíjakat, építsünk szociális bérlakásokat, adjuk a rászorulóknak; ha csak a szándék hiányzik, miért nem lép a kormány ezekben a kérdésekben?

Persze, ott van a másik párt elnökének ígérete: ne engedjék kádárista nosztalgiának minősíteni a teljes foglalkoztatás gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Az, hogy a teljes foglalkoztatás szép cél, mindannyian aláírjuk, de hogy szabadpiaci körülmények között megvalósíthatatlan… Ez minden bizonnyal egy felelőtlen, populista ígéret, hiszen a legjobb országokban 4,5 százalék körül van a munkanélküliség.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiból.)




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai