Készült: 2021.06.22.18:51:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

62. ülésnap (1999.04.13.), 366. felszólalás
Felszólaló Dr. Hende Csaba
Beosztás igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 10:17


Felszólalások:  Előző  366  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Előre szeretném jelezni, hogy szíves türelmüket kérem azért, hogy egy kicsit hosszabban fogok szólni, ezt indokolja az ügy súlya, jelentősége, valamint az a körülmény is, hogy egyidejűleg három beterjesztett törvényjavaslat zárszavát mondom el egybevontan.

Amikor a kormány programjának lényeges elemeként fogalmazta meg az ügyészség kormány alá rendelésének szükségességét, abból indult ki, hogy az elmúlt évek során e kérdésben kialakult vélemények tükrében nem látszik eleve reménytelennek az ügyészség alkotmányos helyzetének európai példákat követő reformja. Alátámasztotta e reményt elsősorban az, hogy az előző ciklusban az MSZP vezetésével működött Igazságügyi Minisztérium maga dolgozta ki az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatására irányuló koncepció-tervezetet. Nehéz volna azt elképzelni, hogy az általam igen tisztelt akkori igazságügy-miniszter úr az akkori kormányzati elképzelésektől gyökeresen eltérő koncepciót dolgozott volna ki. Reméltük tehát, hogy az ügyészség kormány alá rendelésének megvalósítása ellen az MSZP már nem fog kifogással élni.

Az SZDSZ esetében még inkább megvolt a remény arra, hogy támogatni fogja az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatását, miután azzal már korábban is egyetértését fejezte ki. Időközben teljesültek e lépés megtételéhez általa korábban támasztott feltételek, úgymint a bíróságok kormányzati igazgatásának megszűnése és a büntetőeljárás reformja keretében a nyomozás során tehető kényszercselekmények bírói kontrolljának megteremtése.

Ezek után a javaslatok elutasító ellenzéki fogadtatása igencsak meglepő volt. Különösen érthetetlen az elutasító magatartás akkor, amikor a kormány a korábbi igazságügy-minisztertől átvett koncepciót jelentős mértékben továbbfejlesztette, garanciális szabályait a működőképesség legvégső határáig megerősítette, és az Európa Tanács vonatkozó ajánlástervezetében foglaltaknak teljes mértékben megfelelővé tette.

Az elutasítás érvrendszere azonban arra enged következtetni, hogy az ellenzék említett pártjai kormányzásuk idején az ügyészség kormány alá rendelését nem elsősorban elvi alapon, hanem hatalmi okokra tekintettel tartották szükségesnek, és most a választásokat követően mint számukra már nem előnyös megoldást szintén hatalmi politikai szempontok alapján utasítják el.

A törvényjavaslatok vitája tehát sajátos koreográfia szerint folyt. Az ellenzék pártjai valójában a saját, előző ciklusbéli érveikkel vitatkoztak. Az MSZP, miután nem cáfolhatta, hogy Európa nyugati felében a kormány alá rendelt ügyészség a bevett megoldás, és kivételes az ettől eltérő alkotmányos helyzet, az általa vélt ellenkező irányú, úgynevezett európai tendenciákra hivatkozott, amelyek az ügyészségnek a kormányoktól való függetlenedése irányába mutatnak állítólag.

Mint azonban Hack Péter képviselő úr az alkotmányügyi bizottság ülésén ezzel kapcsolatban igen érzékletesen kifejtette, ezek az úgymond tendenciák nem tükröződnek kiérlelt és bevezetett államszervezeti változtatásokban, hanem e törekvések valójában az ügyészek nemzetközi konferenciáin megjelenő igények. Tudvalévő ugyanis, hogy minden szakma abban érdekelt, hogy növeljék a presztízsét és a fizetését, miközben lehetőleg egyáltalán ne legyen főnöke.

Az MSZP a vita során kétségbe vonta a kormány alkotmányos felelőssége és az annak érvényesítésére szolgáló eszközrendszer közötti aránytalanságot, és érvrendszerét arra a megközelítésre alapozta, hogy a kormány meglévő eszközrendszere elégséges a feladatai végrehajtásához és a társadalmi folyamatok éppen az ügyészség kormánytól való függetlenségének megerősítését indokolják. Vitatta továbbá, hogy bármiféle közvetlen összefüggés lenne a bűnözés elleni eredményes fellépés és az ügyészség alárendeltsége között.

Tisztelt Ház! Az ügyészség kormány alá rendelésére nem öncélból és nem a kormány hatalmi igényeire tekintettel van szükség, hanem azért, mert az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bebizonyították, hogy a kormánynak az alkotmányban meghatározott feladataival kapcsolatos felelőssége és a feladatok végrehajtásához szükséges eszközei között nincs meg a kellő összhang.

(20.40)

Ezt a rendszerváltozás utáni összes kormány felismerte, és megkísérelte a szükséges változtatásokat keresztülvinni. A kormány ugyanis az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelméért, a törvények végrehajtásának biztosításáért felelős, ugyanakkor e felelősségéhez nincs elegendő eszköze. A kormány például felelős a bűnözés elleni fellépés kormányzati feladatainak végrehajtásáért és központi irányításáért és az ennek érdekében kialakított büntetőpolitika megvalósításáért. E büntetőpolitika érvényesítésére azonban a kormánynak csak korlátozott lehetőségei vannak, miután a bűnözés elleni fellépés súlypontját jelentő bírósági eljárásokra nincs semmilyen befolyása, hiszen még a vádat képviselő ügyészség is független a kormánytól.

A büntetőpolitika érvényesítéséért fennálló alkotmányos felelősség megkövetelné, hogy a kormánynak lehetősége legyen az ügyészség vádemelési gyakorlatának a meghatározására. A büntetőpolitika érvényesítése akkor lehetne teljes körű és hatékony, ha az a büntetőeljárás minden mozzanatában - beleértve a bírósági eljárást is - folyamatosan érvényesülhetne, természetesen a bíróság függetlenségének szigorú tiszteletben tartása mellett.

Az ellenzéki állításokkal szemben sohasem mondtuk, hogy közvetlen összefüggés lenne a bűnözés visszaszorítása és az ügyészség kormány alá rendelése között. Ugyanakkor a kormány által kialakított büntetőpolitika hatékony érvényesítéséhez a már mondottak szerint az ügyészség kormányzati irányítására szükség van. A büntetőpolitika eredményes érvényesítése pedig a bűnözés elleni fellépést is eredményesebbé teheti. Ilyen értelemben tehát a bűnözés elleni küzdelemnek és az ügyészség alkotmányos helyzetének összefüggése nem tagadható.

A vitában az ellenzéki felszólalók figyelmen kívül hagyták azt az ellentmondást is, hogy egyrészt az ügyészség gyakorlatilag olyan alkotmányos pozícióban van, mintha önálló hatalmi ág lenne, holott ez a helyzet nem felel meg az ügyészség államszervezetben betöltött szerepének. Másrészt a legfőbb ügyész parlamentnek való felelőssége tartalmilag politikai felelősség, ugyanakkor a legfőbb ügyész - mint minden ügyész - a törvény szerint köteles a politikai tevékenységtől tartózkodni. Ezek az ellentmondások a hatályos alkotmányi szabályozás keretein belül nem oldhatók fel, erre megoldás csak az ügyészség kormány alá rendelése lehet.

Tisztelt Ház! Az MSZP és az SZDSZ egy év alatt eljutott az ügyészség kormány alá helyezésének igenlésétől annak teljes tagadásáig, olyan mértékben, hogy a javaslatokhoz egyetlen módosító indítványt sem nyújtottak be. A javaslatokhoz egyébként három módosító indítvány érkezett, dr. Boda Ilona, Balczó Zoltán nyújtottak be képviselői módosító javaslatot, illetve az alkotmányügyi bizottság nyújtott be indítványt. A rövidség kedvéért csak megemlítem, hogy dr. Boda Ilona javaslatát támogatjuk, Balczó képviselő úr most jelzi, hogy visszavonta az indítványát, ezért erre nem térek ki, valamint a bizottsági módosító javaslatot is támogatjuk.

Összefoglalva megállapítható, hogy a vita során nem a javaslatok szakmai színvonalával kapcsolatban merültek fel aggályok az ellenzék részéről, hiszen nem is vitathatták a legfőbb ügyész úrnak a javaslatok magas szakmai színvonalát kiemelő véleményét. Az ellenzék is elismerte, hogy a maga logikájában korrekt és szakmailag tisztességes törvény-előkészítés eredménye a benyújtott törvényjavaslat-csomag. A kormány elképzelését hatalmi megfontolásaik szerint vitatták, és érveik is ehhez igazodtak.

Most, a szavazás előtt még megvan a lehetősége annak, hogy minden párt, minden képviselő a kérdést még egyszer mérlegelje, újragondolja, és a politikai ellenszenveket figyelmen kívül hagyva a javaslatokban megjelenő szakmai tartalom felől döntsön, amelynek során indokolt szem előtt tartani, hogy az Európai Unió államaiban csekély számú kivétellel mindenütt az az ügyészségi alárendeltségi modell érvényesül, amelyet a javaslatok bevezetni kívánnak. A javaslatok olyan széles körű garanciarendszert tartalmaznak a miniszteri irányítással kapcsolatban felvethető esetleges félelmekkel szemben, amelyek az Európa Tanács már említett, az ügyészségek helyzetével foglalkozó ajánlástervezetének összes követelményét kielégítik, sőt azon lényegesen túl is mennek.

Mindezek ismételt mérlegelését kérem a tisztelt Háztól, és kérem, hogy a javaslatokat a kormány által támogatott módosító javaslatokkal együtt elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  366  Következő    Ülésnap adatai