Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt szeretném mondani így elöljáróban, hogy a célokkal természetesen egyetértünk. A törekvés, hogy egy törvényben jelenjen meg, ami korábban rendeleti úton volt szabályozva, és a széttagolt rendszert egységesítsük, ebben az esetben ez pozitív. Nyilvánvalóan a követelmények, jogosultságok, illetve akár a céloknak az egy helyen való összegyűjtése mindenképpen jó, de arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy önmagában még egy jó törvény sem garancia arra, hogy ezeket a célokat el lehet érni. Tehát mint ilyen, szeretném én is felhívni a külügy figyelmét, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy adott esetben jó célokat lefektetünk, nagyon fontos ezek végrehajtása, illetve a végrehajtás minősége is.

Amikor a diplomáciáról beszélünk, akkor egy nagyon szerteágazó terület az, amit felölelünk, illetve felölel a „diplomácia” szó, és azt is el kell mondjam, hogy korábban a külgazdasági szempont nem kellő súllyal esett latba, és ezt mi többször szóvá is tettük. Arról nem is beszélve, hogy ezen szerteágazó tevékenységek, ami a diplomáciát és a külügyi diplomáciát illeti, azok a kultúra, a sport, a tudomány és a külgazdaság területeit is magukban foglalják. Ahogy elmondtam, a legutóbbi, a külgazdaság az, amely az utóbbi időben megerősödött, legalábbis az arra való törekvés. Néhol látunk eredményeket, néhol még várjuk, hogy ezek bekövetkezzenek, de mindenképpen fontos és a minisztérium nevébe is belekerült a „külgazdaság” szó, mi ezt támogattuk, viszont azt is el kell mondjam, hogy sok esetben azt látjuk, mintha bizonyos területeken a ló túloldalára esnénk, és sokszor a klasszikus diplomáciára nem jutna kellő erőforrás vagy kellő figyelem. Tehát jó lenne, ha az arany középutat megtalálnánk, és nemcsak arról lenne szó, hogy a külügyeket csupán külgazdasági kérdésként kezelnénk. És azért furcsa, hogy ezt kell mondjam, mert éveken keresztül azt vártuk el a kormánytól, sokáig sikertelenül, hogy valóban a külgazdasági témát is belevigye a diplomáciába.

Az is igaz, hogy eddig elég zavaros volt az a jogszabályi környezet, nemcsak a rendeletek miatt, hanem a nemzetközi jogi források miatt is, ami most itt egységesítésre kerül. Ahogy elmondtam, ez üdvözlendő. Azt nem tudom, hogy milyen módon tudjuk, illetve idő kell, hogy lemérjük, hogy ez a hatékonyságnöveléssel milyen módon fog együtt járni. Itt például gondolhatunk a diplomácia reagálóké­pességére, ami egy nagyon fontos dolog, de önmagában az elvektől ez sem fog javulni, és az átláthatóság szintén egy olyan terület, amit nem elég megfogalmazni, hanem gyakorolni is kell. Erre ki fogok térni egy picit később.

A külügyi háttérintézményekkel kapcsolatosan el kell mondjam, hogy az utóbbi időben nagyon sok aggasztó hír jelent meg, hogy nagyon sok intézmény leépítésre kerülhet. Azt tudom, hogy ez javarészt nem a külügy döntése, vagy olyan szinten pattog a labda, ahol a külügynek csak véleményezése lehet, de ezeknek a támogató intézményeknek, háttérintézményeknek a leépítése komoly károkat okoz. Persze meg kell nézni, hogy ezek az intézmények nem csak pénznyelőként működnek‑e, de én úgy gondolom, vagy amekkora rálátásom nekem van, azért próbálnak ezen intézmények hatékony munkát végezni. Persze korrekcióra mindig sor kell kerüljön, viszont az nem biztos, hogy jó irány, ha a kormány megszüntet néhányat úgy, hogy vagy nem adja át a feladatokat, vagy csak részben kerülnek ezek a feladatok új intézményekhez átadásra, illetőleg azt se lehet tudni, hogy az emberállománnyal mi lesz ezután. Úgyhogy én nagyon szeretném, ha nem valósulnának meg azok a hírek, amiket a sajtóban olvashatunk, és kérem államtitkár urat is, hogy ezt a kormányüléseken, amennyiben tudják, határozottan érvényesítsék, hogy a külügynek ne nyirbálják meg tovább az intézményrendszerét, illetve nyilván a meglévő intézményrendszer is minél hatékonyabban kerüljön működtetésre.

Elmondtam már, hogy a diplomácia és a külgazdaság arányainak a megtartását elvárjuk a kormánytól, és ez azért is fontos, mert hallottunk olyan híreket, amelyek arra utaltak, hogy bizony-bizony szakértők, klasszikus értelemben vett diplomaták talán nem kerültek oly mértékben megbecsülésre vagy megtartásra a külügyben, annak is köszönhetően, hogy a gazdasági kérdések néhol már-már elképesztő dominanciával kerültek előtérbe. Azt kérném, hogy mindenképpen az olyan felgyülemlett tudással rendelkező háttérszakembereket, akik mondjuk, csak a klasszikus diplomácia és nem a külgazdaság terén mozogtak, próbálja megtartani a külügy.

Az átláthatóságról beszéltem, illetve itt Mesterházy Attila képviselőtársunk elmondta, hogy sok eset­ben jobb lenne, ha a magyar állampolgárság ke­rül­ne bele a törvénybe, és nem a rezidens státusz. Nem gondoltam volna, hogy szocialista képviselőtársam­mal kell egy ilyen témában egyetértsek, de ez is meg­történt a mai napon. Tehát valóban jobb lenne, ha a magyar állampolgársághoz kötnénk bizonyos stá­tuszokat, és ezáltal tulajdonképpen egy nagyon fon­tos feladathoz is elvárnánk az állampolgárságot, és nem csak a rezidens státuszt. Tehát kérem államtitkár urat, hogy ha lehet, akkor ezt is esetleg gondolják át.

A kivételekkel kapcsolatosan, hol engedhető, hol nem: ez mindig egy veszélyes terület, hiszen ha megnyitunk egy kaput és kivételeket engedünk, akkor azt egyrészt nehéz ellenőrizni, és nehéz a szempontrendszert egy törvénybe részletesen beiktatni, sok esetben nem is lehet. Nyilván az nem is feltétlenül cél, hiszen azért kivétel a kivétel, hogy annak a szempontrendszerét nyilvánvalóan nem lehet tételesen felsorolni, viszont az mindenképpen ellenőrizhető kell hogy legyen, hogy miért és milyen módon kerültek megadásra ezek a kivételek. Ennek a legfőbb eleme talán a nyilvánosság.

Itt a felszólalásom végén még el kell mondjam, ha már nyilvánosság és átláthatóság, hogy jogászként jómagam egy kis megdöbbenéssel láttam a sajtóhíreket, amelyek itt a nagykövetek szakmai önéletrajzának a nyilvánosságára vonatkoznak.

(15.50)

Ez idei, tehát februári hírekről beszélhetünk, amikor is bíróság döntötte el azt ‑ bíróság döntött első fokon máshogy, de aztán az ítélőtábla arra az egyébként helyes álláspontra jutott, hogy bizony-bizony közadatnak minősülnek a nagykövetek, külgazdasági attasék, kereskedőházak vezetőinek a szakmai önéletrajzai, és itt fontos, hogy nem a személyes adatokról beszélünk, de bizony alapvető adatok, végzettség, képzettség, nyelvismeret, sokszor a kinevezését megalapozó vagy követelményként meghatározott adatok nyilvánosságát biztosítani kell a külügynek. Az ítélőtábla, ahogy mondtam, jogerős ítéletében kimondta, hogy bizony nyilvánosságra kell hozni ezeket az önéletrajzokat. Számomra - meg­néztem a felszólalásom előtt a sajtóhíreket ‑ az volt a megdöbbentő, hogy az Origo információi szerint ezt a külügyi tárca még mindig nem tette meg, annak ellenére, hogy jogerős ítélet kötelezi erre, és annak ellenére, hogy felülvizsgálattal a külügyi tárca a Kúriához fordult, ez az ítélet végrehajtható. Tehát ezt ugyanúgy ki kellett volna tenni legalábbis az internetre és kiadni ezeket az önéletrajzokat. Nem volt világos számomra, hogy mi indokolja ezeknek ‑ még a jogerős ítélet alapján is ‑ a titkosként kezelését. És erre azért szeretném felhívni a figyelmet, mert itt nem egy olyan dologról van szó, amit ne lehetne könnyen belátni, hogy alapvető adatok, mondjuk, egy nagykövet tekintetében, azok igenis közadatok, hogy erre külön adatbázist kell létrehozni, tehát hogy nem a különböző módon megszerkesztett önéletrajzokat kell feltétlenül kirakni az internetre, de egy adatbázisban bizonyos képzettségi, végzettségi és egyéb körülményekre rákérdezve ezt bizony nyilvánosságra kellene hozni.

Azt is el kell mondjam, hogy ezek a döntések vagy ezek a nyilvánosságra nem hozatalok azokat a feltételezéseket erősítik, amiben azt kell mondjam, én nem is akarok hinni, hogy itt, mondjuk, olyan nagykövetek lennének, akik bizonyos követelményeknek nem felelnek meg. Tehát hadd legyek ennyire naiv, hogy ameddig ez be nem bizonyosodik, addig ezt ne merjem feltételezni, de nyilván, amikor azt látjuk, hogy bizonyos adatok nem kerülnek nyilvánosságra hozásra, addig ezek a feltételezések a sajtóban megjelenhetnek. Úgyhogy én azt kérem a jelen lévő államtitkár úrtól is, hogy erre valamiféle szabályozást találjon ki a minisztérium vagy a kormány, akár ebben a javaslatban is, ha nem került bele, márpedig, ha még jogvita van, vagy a Kúriához fordulnak felülvizsgálatért, akkor, gondolom, a véleményük még nem változott, de mindenképpen ki kellene dolgozni legalább egy olyan rendszert, amiben a főbb adatok nyilvánosak, elérhetők, és ilyen formában a nyilvánosság előtt számonkérhetők, hogy megvannak ezek a képzettségek. Úgyhogy bízom benne, hogy ez meg fog oldódni, és ezután mindenki azt mondhatja, hogy ellátja az átláthatóság feltételét ebben a tekintetben is a Külügyminisztérium. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben meg fog valósulni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)