Készült: 2020.10.02.00:11:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

235. ülésnap (2001.11.05.), 16. felszólalás
Felszólaló Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Beosztás igazságügy-miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:39


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Fájdalmas volt látnom tegnap a temetőben azt az ellentétet, amely az ön személyes sorsa - mint egy 1956-os halálraítélt sorsa - és az ön pártjának a megítélése között feszült. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.) Nagyon szépen megkérek mindenkit, ne tapsoljanak! (Dr. Kis Zoltán: Ilyenek ülnek mögötted! Ilyenek!)

Tisztelt Képviselő Úr! Én végigálltam azt a megemlékezést, és mögöttem '56-osok álltak. Azok az '56-osok, képviselő úr, akikkel együtt voltam, önnel együtt a Kisfogházban, és ha a kormányzatnak felelőssége van, akkor én azt a felelősséget vállalom, amiért én önt felkértem, hogy a kisfogházi bizottságnak legyen tagja, vegyen részt abban az ünnepségben a személyes tapasztalatával, tudásával, ismeretségével, hogy egy olyan emlékhelyet tudjunk létrehozni, amely 1956 és '61 közötti kivégzéseknek... - úgy a bitófák helyreállításában, mint a halálos zárkák helyreállításában az ön segítségét igénybe vettük, és ezt ezúton is szeretném megköszönni.

 

 

(14.40)

 

Tegnap, amikor a temetőben voltunk, és mögöttem '56-osok, többségükben 1956-osok álltak, számomra is furcsa volt ez a feszültség, és furcsa volt lemérni azt, hogy azok az emberek, akik ott voltak, hittek abban, hogy az SZDSZ a rendszerváltozáskor a legkommunistaellenesebb párt volt; az a párt, amelyik a zászlajára sokkal hangosabban tűzte bármelyik rendszerváltó pártnál azt, hogy a kommunista eszmék ellen van, és azzal nem vállal közösséget.

Nem önt, hanem pártjának a koalíciós kapcsolatrendszerét ítélte el tegnap mindenki, aki ott mögöttünk kiabált. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Horn Gábor: Megemlékezésen?!) Higgye el nekem, képviselő úr, én hátrafordultam, kérem szépen, én ott álltam, Horn úr nem állt ott. Hátrafordultam, én beszélgettem velük. Ez a pártkapcsolat volt az, ami miatt tegnap az emlékhelyen, a megemlékezéskor nemcsak önt, de az MSZP képviselőit is ugyanilyen nemtetszés kísérte. (Folyamatos közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Avarkeszi Dezső: Tessék körülnézni a kormányban!)

Szomorú volt számomra, de ha ön föltette azt a kérdést, hogy hol van az az Orbán Viktor, aki annak idején, akkor szeretném megkérdezni: hol van az a Mécs Imre, akinek a háta mögött ül ma Bauer képviselőtársam, aki nemrégiben azt publikálta (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Juhászné Lévai Katalin: Szégyen!), azt publikálta egyik napilapunkban, hogy a Magyar Köztársaság elnöke a jobboldal köztársasági elnöke. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra egyébként az is fájdalmas volt, hogy ez a megemlékezés a 301-es parcellában is úgy végződött, ahogy végződött. Fájdalmas, de ha felülemelkedünk egyéni fájdalmainkon, és megpróbáljuk kívülállóként végiggondolni azt a helyzetet, akkor érezzük át a kétféle fájdalmat. Az egyik az önöké, hogy egy temetőben vannak emberek, akik egyébként - és ezért nem a kormány felelős - véleményt nyilvánítanak, és ott állnak önök, akiket nem lehet elfogadtatni a társadalom egy rétegével, mert azt mondják, hogy az MSZMP-nek nemcsak jogi utódpártja, hanem az a párt és az a frakció, amelyiknek soraiban karhatalmista van (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Keller László: Miről beszélsz? Ott ül a Boross!), nehezen... - nagyon szépen megkérem önöket is, hogy szíveskedjenek végighallgatni! (Az elnök csenget.) -, karhatalmista miniszterelnökkel együtt, volt miniszterelnökkel, rendkívül nehéz megfordulni és azt mondani egy volt halálraítéltnek, aki ugyanolyan sorson osztozott, mint Mécs Imre képviselőtársam, hogy kérem szépen, ne tessék tetszést nyilvánítani vagy nemtetszést nyilvánítani. Mert egyet azonban tudnunk kell, amit tegnap egy 1956-os mondott nekem, amikor megfordultam a koszorúzás közben, aki azt mondta, hogy mi csak azt kiabáltuk, hogy menj haza!, de minket otthonról kirángattak, évekre elvittek. A másik pedig azt mondta, elhangzott a "gyilkos" a 301-es parcellában, de ők gyilkoltak, miniszter asszony; miközben a kezét fogtam, és próbáltam megérteni őt, hogy miért kiabál. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból. - Taps a MIÉP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy a temető a halottaké, a temető a holtak temploma, ahol az emberek leróják a kegyeletüket. A temetőben nem szokás tetszést vagy nemtetszést nyilvánítani, a temető az bizony arra való, hogy a holtak nyugalmát ne zavarjuk, és adjunk kegyeletet. De az áldozatokra való emlékezés akkor őszinte, ha annak az igazság teremti meg az alapját, különben az egész színjáték, és az egész egy folytonos hadakozás. Az igazságot azonban tudni kell kimondani, különösen akkor, amikor politikai áldozatokra emlékezünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai