Készült: 2020.09.20.19:50:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

59. ülésnap (1999.03.25.),  1-74. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:52:25


Felszólalások:   1   1-74  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen levő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 14. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kocsi László jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/813. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/813/1-2-3. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót dr. Szabadi Béla államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Tessék, államtitkár úr!

DR. SZABADI BÉLA, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány T/813. számon törvényjavaslatot nyújtott be az agrárpiaci rendtartásról szóló, többször módosított 1993. évi VI. törvény módosításáról.

A kormány törvényalkotási programjában kis terjedelmű módosítás megjelöléssel szerepel a törvénymódosítás. A jelenlegi módosítás kompromisszumos javaslat, mert az érintett tárcák - a Pénzügyminisztérium, Gazdasági Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium - az előkészületek során közösen alakították ki a javaslatot. Természetesen ez azt jelenti, hogy csak olyan módosítások szerepelnek a törvényjavaslatban, amelyek egyetértésen alapulnak, és azok nem kerülhettek be, amelyekben nem volt egységes fogadókészség. A kormány ezt tudomásul és figyelembe véve fogadta el az előterjesztést.

A törvénymódosítást megtárgyalta a gazdasági bizottság, a költségvetési és pénzügyi bizottság és a mezőgazdasági bizottság is. Mindhárom bizottság többségi szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a tervezetet.

Tagadhatatlan, hogy nagyobb igényeket és szélesebb körű, generális módosítást is meg lehetne fogalmazni. Úgy vélem azonban, hogy a nemzetgazdaság reális helyzetéből, a költségvetés mozgásteréből kiindulva a kormány felelősséggel nem vállalhat teljesíthetetlen ígéreteket.

A törvény hatálybalépése óta eltelt időszak számos pozitív és negatív tapasztalatot hozott. Ki kell emelnem egyrészről az intézményrendszer kiépülését, az eszközrendszer működésének kialakulását, új típusú szabályozási módszerek működtetését, a másik oldalon pedig, ezzel csak látszólag ellentmondásban, éppen a források, eszközök és más típusú igények teljesítésének hiányos voltát.

A törvény módosítását az eddig felmerült tapasztalatok és bizonyos pontosítások igénye indokolja, és olyan technikai változtatásokra kerül sor, amelyek elősegítik a 2000. évi költségvetés harmonikusabb összeállítását és ennek megfelelően a piacszabályozás időbeli meghirdetését. A törvény keretjellegén, hatályán és intézményrendszerén nem javasolunk változtatásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Az eszközrendszer területén több ponton teszünk módosításra javaslatot. Jelenleg a törvény megkülönböztet közvetlenül szabályozott, közvetett módon szabályozott és befolyásolt agrárpiacot. A módosítási javaslatunk az agrárpiac ilyen erőltetett, mesterséges megbontásának megszüntetését tartalmazza. Így néhány, az agrárágazat szempontjából fontos termékpályát kötelezően garantált árral és irányárral szabályozunk, a többi termék esetében a garantált áron kívül számos más eszköz vehető igénybe, amit a törvény tartalmaz.

A törvény az élelmezési célú búza árára, takarmánykukoricára, tehéntejre, vágósertésre és vágómarhára határoz meg garantált áras meghirdetési kötelezettséget. E termékkört most bővítjük a cukorrépa-, cukor-, izocukortermékekkel, a piaci szereplők javaslatai alapján. A garantált ár megfogalmazását pontosítjuk, mert az elmúlt időszakban az értelmezésével kapcsolatban problémák merültek fel. Szükséges hangsúlyozni, hogy a garantált ár nem piaci ár, akkor lép működésbe, amikor a piac már nem szabályoz, esetleg összeomlik.

A gyakorlat bebizonyította, hogy azoknál a termékeknél, ahol jól működik az irányáras és minőséghez kötött intervenciós szabályozás, ott a garantált árnak semmilyen szerepe nincs, és problémát sem jeleztek ezzel kapcsolatban. Azoknál a termékeknél viszont, például a búzánál, kukoricánál, ahol nem került meghirdetésre irányár, ott a garantált ártól várják el azt. Ezért az irányáras szabályozás kiterjesztését, erősítését tartjuk mindenekelőtt indokoltnak. Bevezetjük az intervenciós árat az irányár, a szabályozás hatékonyabb működtetése érdekében.

Az irányár és intervenciós ár működési mechanizmusa röviden azt jelenti, hogy az irányár egy előre meghirdetett piaci átlagár, mely körül a valóságos piaci ár folyamatosan ingadozik egy meghatározott sávban. A sáv alsó és felső határát egy-egy úgynevezett intervenciós árral kívánjuk rögzíteni. Amennyiben a piaci ár ezen intervenciós árak alá, illetve fölé mozdul, akkor alkalmazzuk az agrárpiaci rendtartás eszközeit, úgy, hogy a piaci ár visszakerüljön a meghatározott ársávba. Ez lehet a piaci egyensúly fenntartásának fontos eszköze a különböző termékpályákon.

Tisztelt Országgyűlés! Jelenleg a garantált áras termékek esetében az irányárat a terméktanács javasolja és hirdeti meg. Évek óta problémát jelent az agrárpiacon, ha a terméktanács nem tesz javaslatot az irányárra, mert a tagok között nem alakul ki megegyezés - lásd az étkezési búzánál vagy a takarmány-kukoricánál, ami így történt az elmúlt évben -, a miniszternek nincs lehetősége irányárat hirdetni.

A törvényben rögzíteni kívánjuk, hogy amennyiben a terméktanács meghatározott időpontig nem tesz javaslatot irányárra, akkor az irányárat a miniszter saját hatáskörében is meghirdetheti. Azt is rögzíteni kívánjuk a törvényben, hogy amennyiben a terméktanács irányáras javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor az irányár meghirdetéséről a miniszternek kell saját hatáskörben, meghatározott időpontig gondoskodnia. Ezzel a módosítással a miniszter hatásköre erőteljesebbé válik, a szabályozás határozottabb lesz, a piaci problémák hatékonyabban kezelhetővé válnak.

Az eszközrendszert kibővítjük a pénzintézeti hitelek állami kezességvállalásával, a minőségi felárral, az állat-egészségügyi, növény-egészségügyi, más hatósági díjtámogatással. Az exporttámogatás rugalmasabbá tétele érdekében megszüntetjük a normativitást, és helyette a piaci változásoknak jobban megfelelő pályázatos rendszert alkalmazzuk meghatározott időszakra, relációra, termékkörre és mértékre.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a törvénymódosítással tovább erősítjük a törvény bevezető részében megfogalmazott célkitűzések megvalósítását, ami arról intézkedik, hogy segíteni kell a piacgazdaság jogi kereteinek kiépítését, elő kell segíteni a szabályozott agrárpiac megteremtését, kiszámítható lehetőségeket és esélyeket kell biztosítani a piac szereplői számára.

Tudatában vagyunk annak, hogy az agrárpiac szabályozása tekintetében átmeneti időszakot élünk az európai uniós tagságunk felé vezető úton. Természetesnek tartjuk, hogy a tagság elnyerésekor és csatlakozásunkkor már nem a magyar agrárpiaci rendtartás szabályai érvényesülnek tovább, hanem az Európai Unió előírásait kell majd alkalmazni. Addig viszont a magyar valóságnak megfelelő, az Európai Unió piacszabályozásához közelítő rendszerben a fokozatosan korszerűsödő agrárpiac-szabályozásunk működése során értékes, pótolhatatlan, hasznosítható tapasztalatokat szereznek a piac szereplői és a közigazgatás is.

Szeretném felhívni szíves figyelmüket, hogy az agrárpiaci rendtartás nem helyettesítheti a piacot. Nem ad minden, az agrárgazdaságban meglévő problémára megoldást - például a foglalkoztatottságra, a tőkehiányra, a külföldi befektetések alakulására, a vásárlóerőre, az életszínvonalra -, mert ezek kezelésére az agrárpiaci rendtartás alkalmatlan. Az agrárpiaci rendtartás csak egy eszköz, de fontos eszköz az agrárpiac szabályozásában.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy az elmondottakat fontolják meg, és a törvény módosítására tett javaslatot szíveskedjenek támogatni és elfogadni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(9.10)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások ismertetésére kerül sor. Tájékoztatom önöket, hogy valamennyi kijelölt bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Most a mezőgazdasági bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, a bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

CSATÁRI JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága az agrárrendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról szóló T/813. számú törvényjavaslatot megtárgyalta.

A törvényjavaslat tárgyalása során a bizottság megvitatta és a Házszabály 95. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálta, és 13 igen szavazattal, 6 nem szavazattal és 3 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság a törvényjavaslatot egészében és részeiben is szükségesnek, a szabályozás elveit pedig megfelelőnek találta. Az előterjesztő részéről a törvényjavaslathoz a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselői tettek szóbeli kiegészítést.

Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítását a törvény működésének tapasztalatai, valamint az agrárpiaci szabályozás korszerűsítése tették szükségessé. Átfogó módosításra azért nem kerül sor, mivel a jogszabály - figyelembe véve hazánk európai uniós csatlakozásának célkitűzéseit - átmenetinek tekinthető. A bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségével kapcsolatos problémáikat ez a szabályozás nem tudja megoldani, ám részben segítséget nyújthat ezek kezelésében. Mindamellett, hogy a törvény eszközrendszere a módosítás következményeképpen alapvetően nem változik, új agrárpiaci eszközök is megjelennek a törvényjavaslatban. Így például a pénzintézeti hitelfelvételnél az állami kezességvállalás, a minőségi felár alkalmazása, a növény- és állat-egészségügyi vagy egyéb lakossági díjtámogatás.

A törvényjavaslatban pontosításra kerül a garantált ár és az irányár közötti különbség. A garantált ár nem piaci ár, hanem egyfajta kockázatmegosztást jelent a termelő, a piac szereplői, valamint a központi költségvetés között. Az irányár ezzel szemben valós piaci folyamatokat követő ár. Amennyiben a piaci ár ingadozása felfelé vagy lefelé eltér az intervenciós áraktól, akkor kerülnek alkalmazásra az agrárpiaci rendtartás eszközei.

A vita során a terméktanácsok működésével kapcsolatban elhangzottak kedvezőtlen tendenciákra vonatkozó észrevételek is. Nevezetesen, hogy némely esetben működésük során tapasztalható volt a termelői érdekek háttérbe szorulása. Ezzel összefüggésben elhangzott, hogy a módosítás elősegítheti a terméktanácsok működésének javítását, valamint az elaprózódott terméktanácsok integrációját. A korábbi időszakban visszatérő problémát jelentett, hogy a terméktanácsi megegyezés és a javaslat hiányában nem volt mód az irányár meghirdetésére. Ezt a gondot hivatott kiküszöbölni a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint amennyiben erre a megadott határidőn belül nem tesz javaslatot a terméktanács, illetve a javasolt irányárat a miniszter, nem fogadja el, az irányár meghirdetéséről a miniszter fog gondoskodni.

Az irányárak kialakításával kapcsolatban kérdésként hangzott el azok kialakításának módszere, amelynek részletes szabályozása miniszteri rendeletben történik. A bizottsági vita során több ízben is kérdésként merült fel, hogy a törvényjavaslat összhangban áll-e az agrártámogatási rendszerrel, illetve harmonizál-e a kormány agrárstratégiájával. A bizottság egyöntetű véleménye végeredményben az, hogy javasolja az általános vitára bocsátását a törvényjavaslatnak.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Gráf József úrnak. Tessék!

GRÁF JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdasági bizottság egy igen alapos és éles vitát folytatott az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. évi törvény módosításáról. Tisztem, a kisebbségi vélemény megfogalmazása.

Általánosságban abból indultunk ki, hogy a jelenlegi módosítás hat év alatt immár az ötödik. Ez is mutatja, hogy még mindig keressük - régi kormány, új kormány - azokat a megoldásokat és lehetőségeket, amelyeket a törvény nem igazán tudott és nem igazán tud szabályozni.

Mi ennek a törvénynek az alapcélja? Az alapcélja az, és az 1993-as törvény bevezetőjében ez olvasható, hogy a piac szereplői számára kiszámíthatóak legyenek lehetőségeik és esélyeik. Ha az 1998-as gazdasági év összes mezőgazdasági szereplőjét megkérdeznénk, hogy ez kiszámíthatóság és esélyegyenlőség vajon megvalósult-e, akkor azt hiszem, mindenki azt mondaná, hogy sajnos, mindannyiunk kárára nem.

Tudjuk, hogy nem a rendtartási törvény az egyetlen oka a mezőgazdaság általános válságának és annak, hogy ezek a piaci gondok előfordultak. De szinte minden növény veszteséget termelt az elmúlt évben a gazdájának, és év végére súlyos helyzet alakult ki a sertés- és a csirkefronton is. A termelők jelentős része a gazdasági ellehetetlenülés szélére és ismét az adósság csapdájába került. Bizony a termelők nemigen értették a mezőgazdasági tárca jelentését a megnyert búza-, kukorica-, sertéscsatáról, csak egyet értettek, hogy ismét és újból ők lettek a vesztesek. A kukorica 1100 forintos önköltség alatti ára, a búza vesztesége, az árpa hektáronkénti 15-20 ezer forintos vesztesége, a sertés kilogrammonkénti élősúly-átvételi árának közel 100 százalékos másfél év alatti ingadozása, a csirke értékesítési gondjai mind-mind azt mutatják, hogy a világon nincs még egy olyan agrárország, amelynek termelői elbírnák és eltűrnék ezt a képtelen piaci ingadozást.

Az új kormány is rájött, hogy a piacot szabályozni csak megbízható adatok birtokában lehet, és utal ez a törvény is a gyors és hatékony regisztrációra. Az egy kicsit más kérdés, hogy amikor ezt annak idején mi próbáltuk bevezetni, akkor igen aktívan részt vettek az ez elleni mozgalmakban. Csak remélni tudjuk, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása következetes lesz, és tényleg segíti a rendtartás működését.

Van még egy harmadik vetület, amelyre ez a rendtartási törvény, gondolom, nem is utalhat, de nekünk, termelőknek fel kell hívni a figyelmet. Ez az újabb hármas egység: a termelő, a feldolgozó és most már a nagykereskedelmi láncok viszonya. A magyar állampolgár jövedelmi viszonyainál fogva, gondolom, örül az 500 forintos karajnak ezekben a nagy üzletekben, de el kell mondanom, hogy ehhez bizony 150-160 forintos élősúly-átvételi ár tartozik. Amennyiben ezt a tisztességtelen piaci magatartást valamilyen módon a rendtartási törvény nem fogja tudni kezelni - a mi 500 forintos karajunk, amely Bécsben mondjuk 3000 forint, és természetesen ott más a polgárok jövedelemviszonya, de sajnos a mi termelési költségeink ugyanannyiak, mint az osztrák termelő paraszté -, ha ez nem változik, és erre nem ad valamilyen megoldást a rendtartási törvény, akkor ez a katasztrofális helyzet a továbbiakban még erősödni fog.

Ezek után konkrétan a módosításokról. Ami a legnagyobb gond, támogatjuk az irányár bevezetését, egyre nagyobb szerephez jutását. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a garantált árnál a 70 százalékos a költségtérítő ár, és az, hogy alsó limit nincs, számunkra elfogadhatatlan, mert gyakorlatilag ez azt is jelentheti, hogy a garantált ár értéke nulla.

A másik, hogy a terméktanácsok határozatlan időtartamra szóló elismerésének lehetősége - úgy érezzük, hogy - a miniszter kezébe olyan jogosítványt ad, amikor nagy regisztrációval, mondjuk 70 százalékos reprezentációval rendelkező terméktanácsra is kimondhatja, hogy számára nem partner.

 

(9.20)

Elfogadhatónak tartjuk és azt is támogatjuk, hogy egyezség hiányában - hiszen a triparciális egyeztetés néha eredménytelen a terméktanácsokban - a miniszternek joga legyen ahhoz, hogy meghatározza az irányárat.

Röviden ezeket szerettem volna elmondani, és még egyszer elmondom, nem a törvény bírálata volt a célunk, hanem ezúttal is az, hogy felhívjuk a képviselőtársaink figyelmét azokra a tarthatatlan állapotokra, amelyek ma a magyar mezőgazdaságban uralkodnak, és ennek a gondjait sajnos, nem tudja ez a törvény és ezek a módosítások sem kezelni. Köszönöm a türelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most a gazdasági bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Végh Lászlónak, a bizottság előadójának. Tessék!

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság is megtárgyalta az agrárpiaci rendtartásról szóló T/813. számú törvénymódosítást. A törvénymódosítás az eddigi tapasztalatok alapján az eszközrendszert és a működés módszereit érintené, éppen a hatékonyabb működés érdekében. A módosítás legfontosabb pontja az irányár és a garantált ár kérdése. Tisztázásra kerül az, hogy a garantált ár nem piaci ár; miután nem piaci ár, kockázatmegosztást jelent a piac szereplői és a kormány között.

Az irányár szerepe erősödne. A fő termékpályákon az irányártól való eltérés egy sávba lenne szorítva. Ha az ár eltér ettől a sávtól, akkor különböző piaci intézkedéseket kellene megtenni. Az irányárral kapcsolatban lényeges változás az, hogyha a terméktanácsban nem sikerül bizonyos intervallumon belül konszenzust kialakítani az árral kapcsolatban, akkor ezt a miniszter hirdeti ki. A gazdasági bizottságban is felmerült az, hogy ez túl nagy jogosítványt jelenthet a miniszter részére, de én azt hiszem, hogy emiatt semmi aggodalmat nem kell ébreszteni, hiszen az irányár is bizonyos mértékben az összes többi árral, intervenciós árral kapcsolatban van, ami állami költségvetést érint, tehát a miniszternek bizonyos mértékig kötött a keze. Mindamellett azért ez azt jelenti, hogy a terméktanács nem élhet vissza a jogával, tehát amennyiben nem él döntési vagy ármeghatározási jogkörével, úgy ezt más megteszi helyette, tehát rá lesz szorítva arra, hogy ne éljen ezzel vissza, így főként a termelők érdekeit a miniszter védheti.

Fontos elem még, hogy az Európai Unióban alkalmazott támogatási eszközök is beépítésre kerülnek. Ezek termelői támogatások. Az exporttámogatásnál megszűnik a normativitás - pályázati formában, meghatározott termékkörre, meghatározott mennyiségre és meghatározott időszakra lesz támogatási lehetőség meghirdetve. Ez valószínűleg rugalmasabbá, a piaci körülményekhez jobban alkalmazkodóvá teszi a támogatás lehetőségét.

A bizottság 16 igen és 10 nem szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Tóth Sándor képviselő úr ismerteti.

Megadom a szót.

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság 1999. március 17-ei ülésén tárgyalta az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosítását. A bizottságban kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, amelyet 10 képviselőtársam támogatott. Ennek előadására vállalkozom.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság egyetért azzal, hogy a garantált áras szabályozásról át kell térni az irányáras szabályozásra, mert ez az irányár az, ami valamit mond a termelőknek, amely már nyereségtartalommal is bír és piaci információkkal tud szolgálni. Ugyanakkor nem értünk egyet azzal, hogy a garantált ár szerepe elhanyagolható lenne, hiszen a termelők erre is figyelnek. Nem értünk egyet azzal a megfogalmazással, hogy az átlagos termelési színvonalon termelők önköltségének 70 százalékát el nem érő ár legyen a garantált ár, hiszen ez lehet fordított arány is, de lehet nulla is. Tehát mindenképpen pontosításra szorul ennek a garantált árnak a megfogalmazása. A hazai cukorpiac szereplőinek már régóta vágya, hogy szabályozott termékkörbe kerüljön be a cukorrépa, a cukor és az izocukor.

Ez a törvénymódosítás azonban továbbra is csak lehetőségként szerepel, és a közvetetten szabályozott termékpályakörben marad. Azt hiszem, piaci biztonság szempontjából mindenképpen indokolt lenne, hogy a cukorrépa, a cukor és az izocukor a közvetlenül szabályozott termékpályakörbe kerüljön.

A legnagyobb vitát a gazdasági bizottságban is az váltotta ki, hogy mindenképpen túlzottnak tartjuk a miniszter hatáskörét az irányárak megfogalmazására. Amennyiben a terméktanács javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor a miniszter lesz jogosult arra, hogy ezt az irányárat meghirdesse. Amennyiben a terméktanács nem határoz meg irányárat, akkor a miniszter határozza meg az irányárat. Tehát ez mindenképpen egy túlzott szabályozásra utal, és egy rossz emlékű központi árképzés lehetőségét veti fel. Ez a törvénymódosítási javaslat nem határozza meg azt, hogy mi alapján határozhatja meg a miniszter az irányárat: a tőzsdei árak alapján, vagy egyéb piaci árakat milyen módon vesz figyelembe. Tartunk tőle, hogy ez a miniszteri hatáskör a piaci árat eltérítheti. Ezért nem támogattuk a gazdasági bizottságban ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most a költségvetési bizottság felszólalói következnek.

Először megadom a szót Kerényi Jánosnak, a bizottság előadójának.

DR. KERÉNYI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési és pénzügyi bizottság 1999. március 17-én tárgyalta a T/813. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról. A bizottsági vita során a többségi vélemény támogatta az előterjesztő céljait, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze.

A garantált ár átfogalmazása a mai viszonyoknak megfelelő, mivel alaptörvényi megfogalmazásban a piaci viszonyokhoz igazodott volna az államilag garantált ár, de állami beavatkozás szükségessége esetén a piaci viszonyok felborulnak, ugyanakkor a piaci szereplők nem tudnak megegyezni. A szabályozás fogalmi rendszerébe beveszi az intervenciós ár fogalmát, amely az irányár meghirdetése esetén kerülne alkalmazásra.

Szükséges lenne a tárcaközi bizottság - alaptörvény 5. § (2) bekezdése - tagjainál a minisztériumok átszervezése kapcsán előállt változásokat átvezetni, ezeket újra pontosítani. Az alaptörvény 8. §-ának módosításával egyértelművé teszi azt a stratégiai termékkört, amelynek piaci zavarai esetén garantált árat kell meghirdetni. A régi szabályozásnak inkább volt gumiparagrafus jellege, mivel a "kell" szó helyett csak a "lehetőséget biztosította, ha jogszabály másként nem rendelkezik", "rendelhető el" kifejezéseket alkalmazva. Bővíti az agrárpiaci rendtartás eszközrendszerét: állami kezességvállalás, minőségi felár alkalmazása, állat-egészségügyi, illetve hatósági díjtámogatás.

A 6. § az alaptörvény 12. §-át módosítja, amely az előterjesztő céljai szerint az irányárat kívánja megerősíteni. Az irányár jogszabályi megerősítése biztosítaná az eddigi szabályozásban a garantált ártól elvárt szabályozási célokat.

Az 1993. évi VI. törvény az elmúlt években négyszer lett módosítva, az átmeneti időszak követelményeinek eleget téve. A jelen módosításnak nem célja a generális változtatás, csak az eddigi működési tapasztalatok átvezetése.

Összefoglalva a többségi véleményt, a költségvetési és pénzügyi bizottság 16 igen és 9 nem szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi véleményt Francz Rezső képviselő úr ismerteti.

FRANCZ REZSŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban helyesnek tartottuk a garantált ár definíciójának pontosítását, éppen úgy, mint az intervenciós ár meghatározását. Azonban a garantált árnál az átlagköltség 70 százaléka, valamint az ehhez kapcsolt kvóta, a kettő együttesen a miniszterre bízva, hallatlan mennyiségi és pénzügyi bizonytalanságot jelent.

(9.30)

Emlékeztetném a tisztelt Házat arra, hogy az elmúlt években - vagy az elmúlt évben is - nem a teljes termésmennyiségre, hanem a hektáronként megállapított alacsony kvótára vonatkozott a garantált ár. Ha az előterjesztés szerint a garantált ár a feltételezett átlagos költség 70 százalékát tartalmazza, amit kevésnek tartunk, akkor jól követhető - ha például a kukoricát vesszük alapul -, hogy hektáronként 70 ezer forintos befektetés esetén a piac összeomlása esetén a termelő vajmi kevés ellenértékre számíthat, holott az agrárrendtartásnak fontos feladata lenne a termelés biztonságának biztosítása.

Nem tartjuk helyesnek a normatíva megszüntetését. Úgy ítéljük meg, hogy a támogatások pályázati útra terelésével az esélyegyenlőség sérül, hiszen az informáltabbak vagy adott esetben a pályázati elbírálókhoz bizonyos okoknál fogva közelebb álló, nagyobb informáltsággal rendelkezők jutnak előnyökhöz. Tulajdonképpen a minden eladott és exportált áru jó áru, és az országnak, a nemzetgazdaságnak, a fizetési egyensúly megteremtésének szüksége lenne rá. Felesleges ezt ennyire cifrázni és mindenféle pályázathoz kötni.

Az irányárral kapcsolatosan ez nagyon jól funkcionál a tejnél. Kívánatos lenne, hogy hasonlóan vezessék be más kritikus termékeknél is. Azonban minden agrártermelésnél a termelőktől a fogyasztókig eljutó lánc harmadik szegmense - nevezetesen a kereskedelem - jelen esetben is teljesen megszólítatlan maradt. Míg például a tejnél az intervenciós alapot a termelők és a feldolgozók adják össze a termék volumenével arányos módon, minden erőfeszítésük hiábavaló akkor, ha a kereskedelem erről nem vesz kellőképpen tudomást.

Egyáltalán, a fogyasztó mit érzékel? A fogyasztói árat. De hogy az mikből és hogyan tevődik össze, és kinek mennyi haszna van rajta, ezt egyáltalán nem vitatja, és nem vizsgálja, számomra úgy tűnik, nem is vizsgálhatja senki sem. Addig, amíg a termelő és a feldolgozó elég késve jut a pénzéhez, a kereskedő adott esetben már eladta a terméket, nála van a fogyasztótól megkapott pénz, ugyanakkor a feldolgozónak ezt még nem fizette meg. Annyi százalékot tesz rá a jelenlegi szabadáras rendszerben, amennyit akar. Ugyanakkor a termelőt agyonszabályozzuk, a kereskedő pedig ellehetetleníti a feldolgozót. Tehát ezt kihagyni, érintetlenül hagyni, körön kívülinek tekinteni egyáltalán nem lenne szabad, hiszen a termelő és a fogyasztó között elég vaskos költséghányadot tesz ki.

Nem tartjuk megfelelőnek azt, hogy túlságosan sok esetben kap szabad kezet a miniszter. Kétségkívül ellehetetlenítéshez vezetne adott esetben egy-egy irányár vagy garantált ár kialakítása körül elhúzódó vita. Nem vitatom, hogy szükséges kimondani, határozottan szükséges ez esetben kellő jogkört adni a miniszternek, azonban az árak teljesen kötés nélküli meghatározása a termelőt minden évben teljes bizonytalanságban tartja. Ezzel nagyon jól el lehet érni, hogy az árakat alacsony szinten lehessen tartani, ami nyilván érdek, de a termelő ellehetetlenül. A 20 hektár alatt termelő gazdának adunk 12 ezer forintot hektáronként. Könyörgöm, ha 70 ezer forintba kerül egy hektár kukorica megtermelése, még egy huncut vasat nem kapott, de 70 ezer forint már elment! Ahhoz a 12 ezer forint vajmi kevés. Ha hozzáadjuk, hogy nem a teljes termésmennyiségre vonatkozik a kvóta, nem a teljes mennyiségre az irányár, a garantált ár, és az is bizonytalan, mert majd megállapítja a miniszter, akkor a termelő teljes bizonytalanságban leledzik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmüket. Nem léptem túl az időkeretet, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a megértését, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Először Farkas Sándor képviselő úr következik, Fidesz; őt követi Herbály Imre. Tessék, képviselő úr!

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény 1993. március 1-jén lépett hatályba. A törvény módosítására eddig négy alkalommal került sor: 1994-ben kétszer, 1995-ben és 1997-ben. Az eddigi törvénymódosítások alapvetően az agrárpiaci rendtartás működtetését egészítették ki és segítették elő.

A törvény módosítását az eddig felmerült tapasztalatok alapján indokolja, hogy a törvény keretjellegén és hatályán nem történik változtatás. Az intézményrendszer főbb elemeinek megváltoztatása nem indokolt. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon, az agrárpiaci rendtartás tárcaközi bizottságán és a terméktanácsokon keresztül a törvénynek megfelelően kétpólusú intézményrendszer jött létre, melynek egyik oldalán a kormány, a másik oldalán a terméktanácsok állnak. Ebben a rendszerben a két fő pólus egymással mellérendelt viszonyban áll, és együttműködve, egymás érdekeit kölcsönösen figyelembe véve, kompromisszumok útján alakítja ki álláspontját. E rendszer alapvető megváltoztatása nem indokolt.

Az intézményrendszerekről néhány gondolatot. A törvénymódosítás során a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hatásköre nem változna.

Az agrárpiaci rendtartás tárcaközi bizottságáról néhány gondolatot mondanék. A bizottság véleményező, egyeztető, döntés-előkészítő fórum. A piaci zavarok elhárításában, valamint az agrárpiac szabályozásában rendkívül fontos szerepet tölt be, és működésével megkönnyíti a jogszabályok kiadása előtti hivatalos tárcaegyeztetést. Nyilvánvaló, hogy az agrárrendtartási tárcaközi bizottság működtetése többletbürokráciával jár. Egyes esetekben az állásfoglalás kialakítása az ülés után még további egyeztetéseket igényel, de úgy ítélhető meg, hogy ez a többletmunka a jogszabály előkészítésénél megtérül. Több esetben az indokoltnál nagyobb viták fórumává vált az ülés. Ez azokban az esetekben volt tapasztalható, amikor a bizottság állásfoglalásával ellentétes vagy azt részben megváltoztató földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi javaslatok válnak merevvé, erőteljessé.

Megítélésünk szerint ennek oka alapvetően az is, hogy a bizottsági ülésen résztvevők az agrárpiacot érintő kérdések meghozataláért felelős minisztérium mellett más részérdekeket is meg kívánnak jelentetni. Az elmúlt időszakban a bizottság betöltötte szerepét, folyamatosan ülésezett, működtetésére továbbra is nagy szükség van.

A terméktanácsokról: a miniszter által eddig elismert 27 terméktanács az agrárpiac szabályozásában, az agrárpiaci rendtartás működtetésében igen fontos szerepet töltött be. A terméktanácsok számának csökkentése indokolt lehet. Ehhez azonban nem szükséges törvénymódosítás. A terméktanácsok a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium javaslata alapján saját érdekeik belátásával fuzionálnak, hiszen nagyobb terméktanácsi szervezetekbe integrálódva a szerepük, súlyuk tovább erősödhet.

Átgondolandó és végiggondolandó az a kérdés, hogy ezeket a terméktanácsokat milyen módon csökkenthetjük, illetve a piac fontos részévé alakíthatjuk.

Az eszközrendszerről: az eszközrendszer területén több ponton módosítási javaslat szükséges. Jelenleg a törvény megkülönböztet közvetlenül szabályozott, közvetett módon szabályozott és befolyásolt agrárpiacot. A módosítási javaslat ennek megszüntetését tartalmazza, így néhány fontos termékpályát kötelezően garantált árral és irányárral szabályoz. A többi termék esetében egyéb más eszközök vehetők igénybe, amit a törvény tartalmaz. A törvény élelmezési célú búzára, takarmánykukoricára, tehéntejre, vágósertésre és vágómarhára határoz meg garantáltáras meghirdetési kötelezettséget. E termékkört a tervezet bővíti a cukorrépával, cukor-, izocukortermékekkel a piaci szereplők javaslata alapján. A garantált ár megfogalmazását pontosítani kívánjuk. Szükséges hangsúlyozni, hogy a garantált ár nem piaci ár, akkor lép működésbe, amikor a piac már nem szabályoz, esetleg összeomlik.

Az ismert problémák miatt pontosítani szükséges a garantált ár meghatározását. Az irányáras szabályozás kiterjesztése, erősítése is indokolt. A törvény módosítási tervezete meghatározza, hogy mely termékeknél kötelező, mely termékeknél hirdethető meg az irányár. Az irányár és az intervenciós ár működésének mechanizmusa röviden az, hogy az irányár egy előre meghirdetett piaci átlagár, mely körül a valóságos piaci ár folyamatosan ingadozik egy meghatározott sávban.

(9.40)

A sáv alsó és felső határát egy úgynevezett intervenciós árral kívánjuk rögzíteni. Amennyiben a piaci ár ezen intervenciós árak alá, illetve fölé mozdul, akkor alkalmazzuk az agrárpiaci rendtartás eszközeit, hogy a piaci ár visszakerüljön a meghatározott ársávba. Az eszközrendszert ezen kívül kibővíteni szükséges a pénzintézeti hitelek állami kezességvállalásával, minőségi felárral, állat-egészségügyi hatósági díjtámogatásokkal. Ezeket az eszközöket már alkalmaztuk, alkalmazni fogjuk, bevált, és indokoltnak tartjuk a törvény eszköztárába bevenni. Az exporttámogatás rugalmasabbá tétele érdekében megszüntettük a normativitást, helyette a pályázatos rendszert alkalmazzuk meghatározott időszakra, relációra, termékkörre és mértékre. Így a piaci viszonyok változtatását megfelelően követhetjük az exporttámogatással.

A tervezet utolsó része egy egyszeri adatszolgáltatásra ad felhatalmazást. Ennek a módosításnak az az oka, hogy korábban az Agrárkamara látta el az őstermelői igazolványokkal kapcsolatos feladatokat, amelyeket január 1-jétől átvettek a megyei földművelésügyi hivatalok. A gördülékeny munkavégzéshez szükséges az Agrárkamara által kezelt és az APEH részére negyedévente átadott adatbázis. Ezt adótitokra hivatkozva az APEH nem bocsátotta a tárca rendelkezésére, csak törvényi felhatalmazás alapján. Mivel a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII.26.) számú kormányrendelet intézkedik az adatvédelemről, így az adatbázis átvétele adatkezelési szempontokat sem sért.

Hangsúlyozni szükséges, hogy az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosításától nem lehet várni olyan kérdések megoldását, amelyek ma a szakma vagy a politika oldaláról az agrárrendtartás körében jelentkeznek. Ilyen a lakosság életszínvonalát, foglalkoztatottságát, a vásárlóerőt, a gazdaságpolitikát érintő kérdések.

Befejezésül: bármelyik felvetett javaslat, kérdéskör kerül megvitatásra, az biztos, hogy a hátralévő időszakban a legfontosabb feladat az agrárium megerősítése, fejlesztése, stabilizálása, valamint a kormányzat és a piac szereplőinek felkészítése lesz egy fejlettebb, szigorúbb és hazánkban eddig még nem alkalmazott, hagyományokkal, gyakorlati tapasztalatokkal még nem rendelkező piaci szabályozási rendszerben történő együttműködésre.

A fenti indokok alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt javasolja a törvény módosítását, támogatását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Herbály Imre képviselő úr, MSZP; őt követi Hanó Miklós.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor piaci zavarokról, amikor energiapazarlásról hallok, akkor nagyon rosszul érzem magam; amikor az agrárpiaci rendtartás módosítását sejtem a levegőben, akkor mindig bizakodom.

Aztán a bizakodásomat a valóság most már évek óta lehűti. Lehűti, mert mindig azt látom, hogy az agrárpiaci rendtartás követi a piacot, a piac szereplőinek az igényeit, de nem befolyásolja igazából a piacot, pedig elsősorban és leginkább és csakis ez lenne a feladata. Akkor különösen, amikor a piac szereplői, a piac maga még nem éri el azt a szintet, hogy kellőképpen befolyásolja a termelőket. Tehát ilyenkor kellene sokkal aktívabban, sokkal megfontoltabban befolyásolni a piacot. Ebben egyébként marxista és polgári közgazdászok is egyetértenek, nem akarok ezzel időt pazarolni, de úgy gondolom, mindenképpen megnyugtató, hogy legalább ebben a kérdésben egyetértünk a patkó mindkét oldalán, mármint abban, hogy amennyiben a piac olyan, amilyen, akkor azt szabályozni kell.

Az államtitkár úr azt mondta, hogy az előterjesztett javaslat kompromisszumos javaslat. Nem tudom, hogy kivel kötötték meg, illetve mondta, hogy kivel kötötték meg a kompromisszumot, a minisztériumok egymással. Úgy gondolom, jobb lett volna, ha a kompromisszumba bevonják a termelők képviselőit, a terméktanácsokat, mert akkor a kompromisszum feltehetően alaposabb és elfogadhatóbb lett volna.

Csak két dolgot szeretnék jelezni ezzel kapcsolatban. Az utóbbi napokban, mint az egyik cukorrépa-termesztő szövetség elnökségének a tagja, részt vettem egy közgyűlésen, ahol találkoztam a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének az elnökével, és ő elmondta, senki nem kérdezte erről a témáról a véleményüket. A dolog gyanússá vált, megkerestem a Cukor Terméktanács elnökét, és ő is azt jelezte, hogy nagyon sajnálatos módon nem kérték a véleményüket, sőt amikor ő önként felajánlotta a miniszter úrnak, hogy ha fogadja, akkor elmondja a véleményét, akkor nemhogy a miniszter úr titkársága, nemhogy a közigazgatási államtitkár, nem akarom folytatni, valaki telefonon közölte vele, hogy sajnos, most nincs idő erre.

Még egy dolog: az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja, hogy az agrárium helyzetét alapvetően befolyásoló törvénymódosításoknál az agrárgazdasági tanács véleményét mellékelni kell a javaslathoz. Úgy gondolom, még ezt is el lehetett volna nézni, ha az államtitkár úr ezt az ügyet a szóbeli beajánlásában ismerteti. Erre nem került sor, úgyhogy több ponton vérzik a dolog.

Ha már elkezdtem a cukorrépaügyről beszélni, akkor hadd fejezzem be ezzel. Úgy gondolom, hogy ami a javaslatban a cukorrépával kapcsolatban szerepel, az ilyen "jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is, adtam is meg nem is"- szabadon. Valahogy vagy nem kellett volna ehhez a témához hozzányúlni, vagy ha a témához hozzányúlt a tárca, akkor a termékpályát illett volna megfelelően szabályozni, tartalmasan, úgy, hogy az valójában a termékpályára megfelelően hasson.

Csak egy-két téma ezzel kapcsolatban, hogy miket kellene eldönteni, ha a termékpályához hozzányúlunk. Szerintem el kellene dönteni, hogy a répa- és az izocukor-termelés milyen arányban legyenek egymással, melyiket fejlesszük és melyiket ne. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy ennek az aránya az EU országaiban körülbelül 98 és 2 százalék a cukorrépa javára, nálunk már eléri az izocukor az összes cukortermék 27 százalékát. Van megalapozott oka annak, hogy ilyen arányok alakultak ki, ezt nem lehet vitatni, hisz a kukorica előállítása, technológiája, az időjárási lehetőségek, a termelés biztonsága olyan tényezők, amelyek megalapozzák az ilyen mértékű előállítást.

(9.50)

Itt azonban az a baj, hogy teljes a bizonytalanság, mert az egyesülés után előfordulhat egy olyan visszaszabályozás, ami a spanyol izocukor-termelésnél fordult elő, és úgy gondolom, hogy ez az ország nincs most abban a helyzetben, hogy olyan kapacitásokat állítson be, a termelőit úgy irányítsa, hogy erről nagyon rövid időn belül akár le kelljen mondania vagy a kapacitást meg kelljen szüntetnie.

Másik nagyon fontos dolog a cukorpiacnál, hogy akarjuk-e védeni a termelők érdekeit vagy nem. Az világos, hogy cukorból túltermelés van a világban és Európában, és a csatlakozni kívánó országok közül Lengyelország jelentős többlet-előállítással, többletcukorral rendelkezik. Nem akarok a dolgok részleteibe menni, de az mindenki előtt világos, aki ezt a piacot ismeri, hogy a cseh cukorpiacot jelentősen tönkretette a lengyel import, és most, miután Csehország szabályozta, védte a piacát, jelentős a félelem, hogy a magyar - egyébként rossz állapotban lévő - cukorpiac is továbbromlik. Annál is inkább, mert a jelenlegi védelmi rendszer, a monitoringrendszer úgy működik, hogy csak három hónap után képes visszajelezni a problémát, akkor pedig már jelentős gondok állhatnak elő.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egész törvénymódosítással kapcsolatban azt mondom, hogy szükség van ilyen törvénymódosításra, csak ennél alaposabb törvénymódosításra, egy, az Európai Unió szabályozását jobban közelítő cukorpiaci termékpálya-szabályozásra, mert csak jelezni szeretném, hogy az új agrárpolitika kialakításánál az EU-ban egyedül ehhez a piacszabályozáshoz nem nyúltak hozzá. Jó lenne, ha mi ezt közelítettük volna, nem pedig ilyen látszatmódosítással riogatnánk a termelőket, a feldolgozókat és a kereskedőket. Egyébként ha a törvénytervezetnek ezt a részét hajlandó módosító vagy egyéb, egyeztetett javaslatokkal a kormány változtatni, akkor én alkalmasnak tartom a törvényt tárgyalásra és később akár elfogadásra is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Független Kisgazdapárton belüli csere folytán Csatári József képviselő úr következik; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1993. évi VI. számú törvény módosításáról szóló T/813. számú törvényjavaslathoz az alábbi véleményemet és a frakció véleményét mondanám el.

Mi tette szükségessé, hogy ezen a '93. évi törvényen módosítás essék? Szükségessé tették az 1998. évi tapasztalatok, amelyeken keresztül képviselőtársaim is tapasztalták, hogy hatalmas válsággócok voltak az agráriumban, és ezek megoldásán fáradozott a kormány, a tárca, és ennek a megoldására és kiküszöbölésére kellett javaslatot tenni.

Mindnyájunk által tudott, hogy az 1999. évi magyarországi költségvetés igen feszített, az agrártárca költségvetése ugyancsak rendkívül feszített, így kötelessége - aláhúznám: kötelessége - a tárcának a rendelkezésére álló pénzeszközöket a leghatékonyabban kihasználni, úgy, hogy a piacba be tudjon avatkozni. Rendkívül fontos az, hogy az agrárrendtartás a piaci viszonyok rendtartásáról szóló törvény, amely nem csodaszer, hanem olyan eszközrendszer, amelyet a leghatékonyabban kell tudnunk kihasználni. Az sem mindegy - már említettem -, hogy mennyi pénzeszköz áll rendelkezésre. Rendkívül fontos volna, hogy ezt a törvényt alapjaiban ne ringassuk meg, hiszen állja a próbát, de rendkívül fontos, hogy az apróbb módosítások megszülessenek.

Az előzőekben, hozzászólásokban már elhangzott, hogy különböző eszközrendszereket mondunk. Az egyik ilyen a garantált ár. A garantált ár jelen pillanatban öt termékre van megállapítva: a tejre, a vágósertésre, a marhahúsra, a takarmánykukoricára és kukoricára és az étkezési búzára. Tervezi a tárca, hogy kiterjeszti a garantált árat a cukorrépára, a cukorra és az izocukorra. El kell mondani, hogy a garantált ár olyan ár, amely durván 70 százalékos költséget tartalmaz, és kármegelőzésre, piacösszeomláskor alkalmazott ár, amelyet nem szívesen használ a kormány, és nem szívesen vesz igénybe, ugyanis lesznek más eszközök, amelyekkel sikeresebben tudja befolyásolni a piac menetét. Épp ezért az irányárat terjeszti magasabb pontra, amely valóban a piaci ár.

A vitákban felmerült, hogy az irányárat miként fogják megállapítani, és ki jogosult arra, hogy az irányárat megállapítsa, és mennyi is az irányár. El kell mondani, hogy az irányár a piaci árhoz kell hogy közelítsen, és ennek a megállapításánál többféle szempontot kell figyelembe venni: a valós üzletkötéseket, a tőzsdén levő árfolyamokat és mindazokat a viszonyokat, amelyek hű képet adnak a valós árképzéshez. Az irányár alsó és felső sávjában van az intervenciós ár, amely azért nagyon fontos, mert ha az irányár fölött történik a piac árképzése, pluszmegtakarítás jöhet létre, ezt az intervenciós pluszárat egy intervenciós alapba tudják tenni a terméktanácsok, majd utána később, amikor a piac nehezebb helyzetbe kerül, visszaosztásra is sort lehet keríteni. El kell mondani, hogy ez az ársávváltozás durván 10-15 százalék lehet az irányárhoz mérten. Ha az alsó sávba kerül, akkor sokkal hatékonyabban tudja a kormány a pénzeszközeit felhasználni. Számításaink szerint ötvenszer hatékonyabban, mintha a garantált árat érvényesítené.

Nagyon nagy probléma volt az elmúlt időszakban, hogy a terméktanácsok vagy a tehetetlenségük folytán vagy annak folytán, hogy nem tudtak egyezségre jutni, nem tudtak irányárat prezentálni. Ez volt az étkezési búzánál, a kukoricánál. Ezt a lehetetlen helyzetet próbálja kiküszöbölni az az állapot, amelyet javasol a törvénymódosítás, hogy a miniszter úrnak nagyobb lehetősége legyen az irányár befolyásolásában. Vagyis ha nem tudnak a mellékszereplők irányárat javasolni, a miniszternek lehetősége és egyben nagy felelőssége is, hogy irányárat hirdessen. Ez az irányár valóban a piaci ár, és ez remélhetőleg az elmondottak alapján is hatékonyan fog működni.

Tudomásom szerint 27 terméktanács működik. Indokolatlan a nagy számuk, és indokolatlan az is, hogy a terméktanácsokon belül hatalmas feszültség van, és a termékpályában szereplők nem egyformán tudják érvényesíteni akaratukat.

 

(10.00)

El kell mondanom, hogy tanulmányozva, a terméktanácsi tapasztalatokat a termelői kör kicsit háttérben van, a terméktanácsoknál nem érvényesül úgy az akarata, mint a feldolgozóké és a kereskedőké. Itt is el kellene dönteni, hogy majd milyen lehetőségek alapján tudnak konszenzust teremteni.

Valójában az irányárat a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, Pénzügyminisztérium javaslata és mellérendeltségi viszonyban, a terméktanácsok fogják kialakítani. Remélhetőleg ez jól fog működni, és követi a valós piaci lehetőséget.

Az eszközrendszerben még kiemelést érdemel, hogy a pénzintézetek felé történt kezességvállalás nagyon nagy lehetőség, és az állami garancia bevezetése is rendkívül fontos, hiszen biztosítja a bankokat, hogy fizetőképes lesz a kereslet. Nagyon fontos, hogy a növény-egészségügyi, állat-egészségügyi hatósági díjak átvállalására is lehetőséget lát a kormányzat.

Az exporttámogatások odaítélésében és az exportszubvenció megállapításában új módszer lesz: nem fogjuk követni a normativitást, ugyanis ez egy elkényelmesedő magatartáshoz vezet. Igenis nagyon jó ötlet és támogatandó a pályázati úton történő mérlegelés, a sikeres pályázatok elbírálása után - amely persze pártatlan elbírálást jelent -, egy igazságosabb, valósabb pénzmegosztás, pénzkiadás tud életbe léptetni.

Végeredményben az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosításával a Független Kisgazdapárt maximálisan egyetért, időszerűnek látja, és úgy gondoljuk, hogy különösebb módosítások nélkül is sikeresen fogja az agrárszabályozást végrehajtani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, mielőtt Kis Zoltán képviselő úrnak átadnám a szót, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló Alekszander Viktorovics Zadorozsnij urat, az ukrán-magyar parlamenti kisebbségi vegyes bizottság delegációjának vezetőjét és a delegáció tagjait. Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok, és várom, hogy a délutáni megbeszéléseken is találkozhassak velük.

Engedjék meg, hogy köszöntsem önöket. (Taps. - A delegáció tagjai a páholyban felállva köszönik meg a tapsot és az üdvözlést.)

Kis Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót. Őt követi Font Sándor képviselő úr.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Előttünk fekszik az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény immár hatodik módosítása. Azt gondolom, ahhoz, hogy itt a Házban nagy érdeklődéssel e vitát figyelő képviselők is tisztában legyenek ezen módosítás lényegével, nem haszontalan, ha foglalkozunk néhány mondat erejéig ennek a törvénynek a szellemével.

Már a címe is mond valamit: agrárrendtartás. Tehát egy bizonyos törvényi rendezés piaci viszonyok között. Erre azt mondják egyesek, hogy a piacnak van önszabályozó szerepe, miért kell rendtartást csinálni törvényileg, hogy lehet jogszabályilag szabályozni egy piacot, hiszen ha ezt komolyan vesszük, akkor bizony az agrárrendtartás egy kicsit a tervgazdaság rossz hagyományait követő szabályozási rendszer, amelyhez képest mi valamennyien, a piacgazdaság elsődlegességét hirdetők azt mondhatnánk, hogy visszalépés volt 1993-ban ez törvény. Nem erről van szó.

Az agrárpiacot azért kell törvényileg és jogszabályilag is szabályozni, és azért van ennek a törvénynek is egy ilyen szép címe, hogy rendtartás, mert a mezőgazdasági tevékenység jellegéből következően nem érvényesülhetnek azok a klasszikus piaci, közgazdasági szabályozó elvek, amelyek a nemzetgazdaság számos ágazatában megvannak.

Miért nem? Mert az agrárgazdaság nem egy kiszámítható folyamat, amely az emberi tevékenységen, piaci viszonyokon alapul csupán, hanem egy tájban, életformában történő gazdálkodás is, amelyre nagy hatással van az időjárás, az adott tájátalakulás, és bizony ezek következtében ez a szerepvállalás időről időre - adott közgazdasági viszonyok között is - elszenvedhet valamilyen csorbát, amikor az államnak be kell avatkozni. Tehát egyrészt magának az agrárium sajátosságának a jellege, másrészt az az állami beavatkozás, amely közpénzek finanszírozásával - akár támogatás, akár szubvenció - megjelenik ebben az ágazatban, követeli meg, hogy a rendtartás működjön.

A rendtartásnak van egy másik alapeleme is, nemcsak a szabályozás és a tevékenység, hanem az, hogy hogyan tudom szabályozni ezt a piacot, milyen információk alapján vagyok képes működtetni egy valóban hatékony rendtartást. Képviselőtársaim már utaltak finoman rá, és lassan már öt éve, hogy ez így van ebben a Házban, hogy az agrárrendtartási törvényben keressük a hibát, azt mondjuk, hogy nem jó ez a törvény, és hozzányúlunk, módosítgatunk. Én azt mondom, hogy ez a törvény 1993-ban, amikor az Antall-kormány megalkotta, egy korszakos törvény volt, és azt hiszem, ez az agrárrendtartási törvény volt az, amely az akkori európai uniós szabályozás agrárpiaci részét abszolút koherensen fedte le.

Igen ám, de a piacszabályozás, az agrárszabályozás egyik ága maga a jogszabály, a másik pedig az az adatbázis, amelynek alapján működtethető egy ilyen törvény. Mert mit mond ki a törvény? Azt mondja ki, hogy három kategóriát különböztetünk meg: a közvetlenül, a közvetetten szabályozott piacot és a befolyásolt piacot. Mind a három kategóriánál valahol megjelenik az állam mint szabályozó és az állam mint a saját zsebével bizonyos esetekben közbelépő és pénzügyileg is finanszírozó háttérszereplő. Azonban ahhoz, hogy ez a szabályozás a kiegyensúlyozott jövedelmi viszonyokat biztosítsa a mezőgazdasági termelőknek, hogy egy belső ellátásnál nagyjából kiegyensúlyozott árviszonyokat hozzon, hogy exportképes termékek jelenjenek meg, ahhoz az kell, hogy ezen törvény alapján ismerjük azt is, kik a piac szereplői, és azok a piaci szereplők mennyiben hajlandóak követni azt a szabályozást, amit az agrárrendtartási törvény előír.

Itt már gondok vannak, mert a magyar mezőgazdasági termelőknek körülbelül 30-40 százaléka ezen agrárrendtartási törvény szempontjából ismeretlen személynek minősül, mert az adatszolgáltatás érdekes módon a kettősség irányába hat, egyrészt azt mondja, hogy azok a termelők, akik állami támogatást nem kívánnak igénybe venni, azok nem kell, hogy beszámoljanak, nem kell, hogy adatot szolgáltassanak, tehát őket kihagyjuk a körből, jóllehet ez a termelői struktúra is befolyásolja a piacot, mert árutermelő tevékenységet folytat.

Másrészt azt mondjuk, hogy az adózás szabályainál, az átalány és a tételes adózás közötti különbségnél választási lehetőséget biztosítunk, és azt mondjuk, az a mezőgazdasági termelő, aki nem kíván elszámolni jövedelmi viszonyaival, magyarul az árbevétellel és a kiadásaival, és a kettő közötti különbséget nem akarja dokumentálni, besoroljuk egy átalányadózási rendbe, ha állattenyésztéssel foglalkozik, ennyi, ha növénytermesztéssel, annyi, és ez az átalánya lesz az a meghatározó, ami alapján majd adót fizet. Mit választanak a mezőgazdasági termelők 80 százalékban? Ezt az átalányt. Az adózó szerint nem kell foglalkozni a számlával.

Tehát ahhoz, hogy az adatbázisom működjön, nemcsak a támogatási oldalról, hanem - és ez egy nagyon csúnya szó - a számlaadási kötelezettség megkövetelésétől is várnom kell e törvény hatékony működtetését, és ez csak akkor fog bekövetkezni, ha egyszer s mindenkorra eljutunk odáig Magyarországon - ez két éve, a traktoros blokád idején elég komoly konfliktust okozott -, hogy mindegy, ki milyen tevékenységet folytat, tehát hogy cipész, üveges vagy éppen tejtermeléssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozó vagyok, ugyanazok a bizonylatolási kötelezettségeim vannak.

(10.10)

Nyilván támogatási oldalról van különbség egy üveges vagy egy tejtermeléssel foglalkozó vállalkozó között, és kell is hogy legyen természetesen, de magának az alapadatoknak a bizonylatolásában nem. Képviselőtársaim itt is elmondták, hogy nem nagyon derül ki ebből a törvényből sem, hogy a jövedelmek hogy alakulnak, hogy mennyi marad a termelőnél, mennyit visz el a feldolgozó, és egyesek még mindig hevesen tiltakoznak az ellen, hogy a kereskedők irreálisan magas jövedelmet tegyenek zsebre a mezőgazdasági termékekből.

Kérem szépen, amíg a folyamat, amíg a termékpálya-szabályozás nem követhető le, mert törvényeink nem teszik kötelezővé, hogy mindenki köteles legyen beszámolni, hogy mennyi az ő jövedelme abból a tevékenységből, addig bizony mi csinálhatunk ilyen törvényi módosításokat, de igazán hatékony ez nem lesz, mert sem a jövedelmek elosztására nem leszünk rálátással, sem pedig azt a kört nem tudjuk ellenőrizni, akikről most azt mondjuk, hogy hú de nagy jövedelmet tesznek zsebre.

Ha most kimenne valaki önök közül a piacra és a kereskedőtől megkérdezné, hogy mondja már, miért annyiért adja a paprikát, mint amennyiért, azt mondaná, hogy bizony nekem így is alig van rajta hasznom, mert mennyi a rárakódó költség. És ha megkérnénk, hogy szíveskedjen bemutatni a bizonylatot, hogy mennyiért vette a paprikát a termelőtől, azt mondaná: mutassa meg ön nekem azt a jogszabályt, amely alapján én köteles vagyok számlát adni ennek az embernek a paprikáért. Ez egy őstermelő, eladta a paprikáját, én megvettem 200-ért, és azért adom 180-ért, mert én egy szociális intézmény vagyok, és minden vevőmnek kilónként 20 forint támogatást adok. Az ellenkezőjét pedig nem tudjuk bebizonyítani, mert nincs olyan törvényi kötelezettsége a termelőnek, hogy a számlaadási kötelezettségnek eleget téve dokumentáljon. Így nem tudjuk igazán a támogatást sem lejuttatni, és ebből a törvényből eredően nem tudjuk megoldani az agrárpiaci szabályozást egzakt módon.

Egy jó példa - én emlékszem -, hogy amikor 1997-ben Kaposvárott voltam egy fórumon, a jelenlegi közigazgatási államtitkár, Tamás Károly úr kétségbeesetten könyörgött, hogy "csináljatok már valamit a sertésfronton, mert 190 forint körüli áron veszik az E-minőségű sertést". Akkor a garantált ár, azt hiszem, 240 forint körül mozgott ennél a kategóriánál. (A Fidesz padsoraiban egy képviselő, Járvás István tüsszent.) Egészségére, Járvás képviselő úr! (Derültség. - Dr. Medgyasszay László: Igazat mondtál!) Igazat mondtam, és ismerjük is ezt a problémát, hiszen egy körzetből vagyunk, és a tevékenységünk az ágazatban is nagyjából közelít egymáshoz.

Tehát amikor azt mondta, hogy miként lehet 190 forintért átvenni az E-minőségű sertést, amikor a garantált ár 240 forint, megkérdeztem tőle, hogy a garantált árra bejelentkezetti kör és a kvóta megvan-e. Sajnos, bizonyos csoportoknál nincs meg - mondta ő -, mert nem jelentkeztek be a garantáltáras körbe, mondván, hogy azt már a nagytermelők, a nagygazdaságok lefedték, és gyakorlatilag kimerítették a kvótát. Most ez nem egészen így van, mert azt gondolom, hogy az egyéni termelőknél is a kvótához történő bejelentkezés megoldható, nyilván nem 5-10 sertéssel, hanem egy integrált körben.

Most visszakérdeznék innen - bár ez nem szép dolog -, hogy a mostani újsághirdetésekhez mit szólunk, amelyekben a feldolgozó 147 és 150 forint közötti kilónkénti áron hirdeti az E- és az U-minőségű sertések kilóját. Mit szólunk ehhez? Két év alatt az ár esett 30 százalékot, és ha ehhez még hozzátesszük az inflációt, akkor most a '97-es árnak 50 százalékán mocorog a sertésfelvásárlási ár. Ezzel szemben nyilván lehet agrárpiaci eszközökkel is fellépni, de igazán csak akkor tudunk hatékonyan szembenézni ezzel a hektikus piaci mozgással, ha valóban az összes piaci szereplőt ebbe a látókörbe, a legális szférába bevisszük.

A minisztérium '99. január 1-jétől a támogatásoknál a regisztrációt előírta. Örülünk neki, támogatjuk. Ez az egyik oldal. A másik oldal - és ezt javaslom önöknek -, hogy a következő évi mezőgazdasági összeírással együtt gondolkozzanak azon, hogy igenis azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik piaci viszonyok között, állami intervencióval biztosított rendtartás körülményei között akarnak dolgozni, bizony legyen meg az a kötelezettségük, amely a jövedelmi viszonyokra is vonatkozva a számlaadást jelenti, mint ahogy azt teszik már most a társasvállalkozások, teszik az egyéni vállalkozók, mert az egyéni vállalkozóknak kötelező, de van nekünk ez az őstermelői körünk, amellyel meg nem tudunk mit kezdeni. Akkor fog ez a törvény igazán jól működni, ha végre ezt a politikai kategóriát - mert ez közgazdaságilag nem kezelhető - megszüntetjük, és azt mondjuk, hogy van egyéni mezőgazdasági vállalkozó, van családi mezőgazdasági vállalkozó és van társas mezőgazdasági vállalkozó. Ezek piaci szereplők, árutermeléssel foglalkoznak. Őstermelő meg nincs, kérem szépen, mert ilyen jogi kategória az Európai Unióban nem létezik. Nincs ilyen! Ezt mi találtuk ki magunknak '91-ben, és nagyon tetszett, mert ugye nem akartunk egy kört bántani, de ezzel igazán bántottuk őket, mert a szürkegazdaság irányába mozdítottuk el, így ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben.

És itt jön, amikor a törvény azt mondja, hogy a garantált árnál nem hogy jövedelem nem keletkezhet, hanem - írja a módosítás - az önköltség 70 százalékát sem érheti el a garantált ár. Nyilvánvaló, hogy a garantált ár csak piaci zavar esetén alkalmazható. Piaci zavar esetén a garantált ár nem lehet olyan, ami a termelőt arra ösztönzi, hogy felelőtlenül termeljen, majd a garantált árral ki leszek fizetve az állam kasszájából, és innen a kockázat már nem az enyém. Tehát... (Egy képviselő tüsszent.) Egészségére, képviselő úr! Egyre többen tüsszentenek. Örülök, hogy az egyetértés ennyire bő, pártokon túllépő kereteket is érint.

Tehát amikor a garantált árról beszélünk, az előző törvényi szabályozás azt mondta, hogy a garantált ár az önköltség 80 százaléka. Most azt mondja, hogy nem érheti el a 70 százalékot. Azt gondolom, ennél a módosításnál indokolatlan az állami félelem; azzal, hogy alsó határt nem is állapít meg, gyakorlatilag egy forint is lehet a garantált ár. Nyilván ezt senki nem gondolja komolyan. Azt hiszem, hogy itt a garantált ár megfogalmazásánál meg kellene maradnunk annál a szabályozásnál, amely azt mondja, hogy az átlagos piaci viszonyok között működő, az országban az adott termékkörre kialakult átlagos önköltség 80 százalékánál nem lehet több, akkor azt mondom, ez oké. Ez nagyon jó, mert így nem fogja ösztönözni a termelőt, hogy a garantált árra bazírozva termeljen, mert bizony a garantált ár veszteséget fog jelenteni neki, de mégis megmenti a teljes csődtől, a teljes összeomlástól, ha rajta kívül álló okok miatt következik be a piaci zavar.

De ezt a megfogalmazást, úgy gondolom, a garantált árnál nem indokolt használni, vagy akkor mondjuk azt - mert ez a törvénymódosítás abba az irányba hat, és ezzel egyetértek -, hogy a garantált árat megszüntetjük, nincs rá szükség, elindulunk az irányáras termékpálya-szabályozás felé. Semmi baj nincs! Semmi baj nincs, akkor viszont a garantált ár, mint közvetlenül szabályozott piaci körhöz tartozó elem, megszűnik. De most meg is marad, igazán a jelentősége még kisebb lesz, az államnak garanciavállalása ez alapján a szabályozás alapján nincs, mert mondhatja akár, hogy a garantált árat meg sem hirdetem az adott termékre, mert az irányáras szabályozásba mentem el, és emellett még olyan biztonságot sem garantál, hogy esetleges piaci zavar esetén az életben maradást fedezhesse bizonyos termelők számára.

Megjelenik a másik garantáltáras meghirdetési lehetőség, amikor azt mondja, hogy a közvetetten szabályozott piaci körre kiterjeszti a garantált ár meghirdetését a cukor, izocukor tekintetében és a cukorrépánál. Helyes, egyetértek. Azt gondolom, hogy ha az irányáras szabályozás felé mozdulunk - és ez ezt mutatja -, tehát a garantált ártól inkább a piaci árakhoz közelítő irányáras szabályozásban gondolkodunk, akkor a termékpályákat szabályozzuk le és a termékpályánál ne szűküljön le ez a kör arra az öt, illetve a cukorrépával, a cukorral és izocukorral nyolc termékre, amit most a szabályozás tartalmaz, hanem akkor ide valamennyi, a közvetett szabályozásba tartozó kört, nevezetesen a juh, a baromfi és az olajos magvak körét vegyük be.

(10.20)

Tehát ezzel a szabályozással tágítsuk ki azon termékek körét, amelyekre az agrárpiaci rendtartási törvény a meghirdethető garantált árat és ennek összefüggésében az irányárat rendezi. Mondjuk azt, hogy igen, termékpálya-szabályozás van - az Európai Unióban egyébként ez tizenhat termékkörnél adott. Induljunk el és csináljuk meg, ahogy ezt már korábban Orosz Sándor úr is többször szorgalmazta - aki a mezőgazdasági bizottság elnöke volt az előző ciklusban, éppen most jött be a terembe -, hogy nem a garantáltáras, hanem az irányáras szabályozás az, ami az Európai Unió felé vihet bennünket. Még egyszer hangsúlyozom: azokkal a feltételekkel, amelyekről az előbb szóltam, megfelelő bizonylatolási és dokumentációs rendszer áll emögött, mert anélkül ez nem működik.

Egyet lehet érteni azzal, hogy az előterjesztő ebbe a törvénybe emeli azokat a támogatási formákat, amelyek a piacra jutást elősegítik: a pénzintézeti hitelfelvétel állami kezességvállalását, a minőségi felár alkalmazását, valamint az állat-egészségügyi, illetve hatósági díjtámogatást. Ezek nem új dolgok, 1995 óta működnek, csak nem ebben a törvényben, hanem a minden évben meghirdetésre kerülő agrártámogatási rendeletekben, amelyek részben kormány-, részben FVM-rendelet formájában jelentek meg. Nagyon jó törvényi szintre van emelve ez a támogatás, innentől nem lehet vitatkozni, hogy egyik évben működik ez a támogatás, a másik évben nem. Amíg az Országgyűlés ezt innen nem veszi ki, addig ezek a támogatási formák törvényileg adottan fognak az agrárpiac érdekében működni és tevékenykedni.

Többen vitatják a miniszter jogkörének bővítését. Aki már ült a minisztériumban - nekem volt szerencsém vagy szerencsétlenségem négy évig -, az azt mondja, hogy ebből a székből bizony ez a szigorítás, ez a jogkörbővítés indokolt. Indokolt ám! Egyik oldalról kapja az ember a pofonokat a termelőktől, hogy "még mindig nem hirdettétek meg a garantált árat, még mindig problémák vannak az irányárral", a másik oldalról a miniszter mutogat visszafelé, hogy "baj van, gyerekek, mert a terméktanáccsal nem tudtunk megállapodni". Az agrárrendtartási tanács vagy bizottság, amelyben több minisztérium is képviselteti magát, a PM, a Gazdasági Minisztérium és az FVM, még mindig alkudozik, és nem találja, hogy hol legyen az a kompromisszumos út, amelyen el lehet indulni. Én természetesen egyetértek azzal, hogy ha az irányárnál a terméktanács nem tud megállapodni, vagy a terméktanács nem javasol semmit, akkor valakinek dönteni kell, és ezért a földművelési és vidékfejlesztési miniszter a felelős. Ő fog dönteni. Nagyon helyes!

Ami esetleg vitára adhat alkalmat: ha a terméktanácsnak van egy javaslata, és azt a miniszter nem fogadja el, hanem azzal szemben egy másikat terjeszt elő azzal kapcsolatban, hogy ez a jogkör bennmaradjon-e, vagy esetleg egy olyan módosítást tegyünk, amely azt mondaná, hogy abban az esetben, ha el akarnak térni a terméktanács által már javasolt irányártól, akkor nem egyedül a miniszter, hanem a PM és a gazdasági tárca együttesen állapítja meg az irányárat. Ez a rendszer akkor már működőképessé válik.

Azt gondolom, ha a termékpálya-szabályozás megoldódik, ha az alapbizonylatolást egyéb törvényekkel is meg fogjuk követelni, és ehhez képest egy olyan rendszer kezd működni, amely a termékpálya-szabályozás irányába hat, akkor ezzel a törvénnyel gyakorlatilag addig elgyalogolhatunk, amíg az Európai Unió tagjai sorába be nem lépünk, mert onnantól kezdve ezen törvényünk már - mint tudjuk - hatályát fogja veszíteni. Hiszen az agrárpiaci rendtartás, szabályozás már nem Magyarországról, hanem Brüsszelből fog megtörténni, nyilvánvalóan sokkal komolyabb, sokkal nagyobb ellenőrzés és adminisztrációs teher mellett, mint amit most a magyar termelők egy bizonyos köre kénytelen elviselni. Azonban reméljük, hogy ehhez olyan jellegű támogatás is párosul, amely mind a jövedelembiztonságot, mind a piaci biztonságot, mind pedig a fogyasztók vonatkozásában egy jó minőségű, elérhető áron történő megszerzését biztosítja.

Mindezekkel, illetve azon módosításokkal, amelyeket itt most voltam bátor szóban jelezni, ezt a módosítást az SZDSZ a maga részéről el tudja fogadni. Nyilvánvalóan, ha a kormányzati rész a módosító indítványokra - sajnos korábbi tapasztalatok alapján mondom, nem alaptalanul - nem lesz vevő, akkor a végszavazásnál ezt a mi pártunk is érzékeltetni fogja.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tájékoztatásként mondom azoknak a képviselőknek, akik az órára pillantottak, hogy az exállamtitkár úr 22 percet beszélt, tehát a házbizottság nem kötött ki határidőt. Általában azt kérném a tisztelt felszólalóktól - mivel 12 felszólaló van még ehhez a törvényhez, és még négy agrártörvény van a mai napon a délelőtt során -, ha lehetőség szerint van mód - de csak lehetőség szerint -, akkor a 15 perces vezérszónoki időkeretet a többi felszólaló érdekében próbáljuk betartani. Olyan élvezettel hallgattam az államtitkár urat, hogy a négy évvel ezelőtti ifjúságom jutott eszembe, az, amikor négy évvel ezelőtt fiatalok voltunk, és erről beszéltünk - azért nem volt kedvem megszakítani önt, tisztelt államtitkár úr. (Derültség, taps.)

Kétperces felszólalásra megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Eredetileg még Csatári képviselőtársam hozzászólásához szerettem volna szólni, de két percben majd később térek vissza rá, ugyanis Kis Zoltán képviselőtársam is mondott olyanokat, amelyekre szükségesnek tartom, hogy reagáljak.

Úgy gondolom, hogy az agrárpiac szabályozása során az őstermelők nyilvántartásba vétele szükséges dolog. De az őstermelői adózás módosítása, úgy gondolom, nem tartozik ide, és egyébként is furcsának találom, hogy amit két éve annyira jónak tartottak, arra már most azt mondja, hogy ezen változtatni kellene. Azt javaslom, hogy terjessze be az SZDSZ nevében képviselői indítványban azt, hogy mire gondol, és akkor meg tudjuk vitatni részletesen is ezt a témakört. De ne keverjük ezt a túltermelési válságokhoz, semmi köze hozzá, ne hivatkozzunk erre, mert ez félrevezető, megtévesztő. Egyébként a mezőgazdaság jelenlegi jövedelmezési viszonyai alapján olyan kicsi ennek a gazdasági jelentősége, hogy ez is indokolja azt, hogy itt valami másról szól a történet, nem a túltermelésről. Ezt szükségesnek tartottam elmondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén kétperces felszólalásra Kis Zoltán képviselő úr következik.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért vettem magamnak a bátorságot, hogy több mint húsz percen keresztül ismertessem az agrárrendtartás történetét, mert úgy gondoltam, hogy vannak ebben a Házban olyanok, akik ezt vagy nem ismerik, vagy éppen az újdonság erejével hat nekik bizonyos információ. Azt vártam Zsikla úrtól is, hogy legalább végighallgatja és figyeli az adózással kapcsolatosan elmondottakat. Nem az adózást, hanem az adózás rendjét említettem, magyarul, azt mondtam, ha számlaadás van, akkor tudjuk, hogy mennyi a jövedelem. Ön azt mondja, hogy nincs jövedelem. Én ezt el tudom önnek hinni, mert látom a társas vállalkozók és az egyéni vállalkozók kimutatásából - akik erre kötelezettek -, hogy valóban nincs jövedelem.

De azoknál, akikre most a törvény azt mondja, hogy "nem is kell, hogy ilyet csinálj", egyrészt nem látom, másrészt az ő termelési volumenüket sem ismerem, jóllehet a zöldségnél és a sertéshúsnál bizony közel 50 százalékát ez a kör állítja elő a piacra jutó termékeknek. Magyarul, én azt mondtam, szerencsés lenne az átalány típusú adózásról a tételes adózás felé elmozdulni, ami azt jelenti, hogy nem adófizetési kedvezményt vonunk meg, azok maradjanak meg, sőt terjedjenek ki valamennyi mezőgazdasági vállalkozóra, hanem azt az alapdokumentációt szeretnénk láthatóvá tenni, amelynek alapján megállapítjuk, hogy mit termelt, mennyiért termelt, mennyi a jövedelme. Erre próbáltam a húsz percből legalább öt percet szánni. Remélem, hogy előbb-utóbb majd érteni is fogjuk egymást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Zsikla Győző képviselő úr kért újabb kétperces lehetőségre szót. Tessék!

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Azt gondolom, képviselőtársammal ismerjük a nagyüzemeknél a tételes jövedelmi viszonyokat, és ahogy önök is mondták, a nagyüzem sokkal hatékonyabban termel. Ha ott nincs jövedelem, azt hiszem, akkor el lehet fogadni, hogy a hatékonytalan kis családi vállalkozásoknál sincs jövedelem, tehát ezt kár firtatni. Viszont ennek a még kisebb jövedelmű rétegnek az adózásba való további bonyolítása olyan adminisztrációs terheket róna rájuk, amelyeket már nem tudnának elviselni. Erről szól a történet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Orosz Sándor képviselő úr, MSZP, kért kétperces felszólalásra lehetőséget.

(10.30)

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a rendtartási törvény vitája óhatatlanul fölveti azokat a kérdéseket, hogy az agrárgazdaságban mennyi a jövedelem, melyik struktúra hatékony, kevésbé hatékony. Azt gondolom, hogy az itt elhangzott vitához egyetlenegy tételt kell hozzátenni. Ez pedig az, hogy a nagyüzemeknél, amelyekre hivatkozott az előbb Zsikla úr, az a bizonyos jövedelemhiány úgy jelentkezik, hogy ezenközben, mondjuk, egy közepesen hatékony nagyüzem alkalmazottanként egymillió forintot befizet az állami költségvetésbe, az önkormányzatnak, illetve a társadalombiztosításhoz. Ezzel szemben másoknál ez nincs.

Én azt gondolom, amikor Kis Zoltán képviselőtársam arról beszélt, hogy ezeket a dolgokat csak tények alapján lehet helyesen mérlegelni, majd pedig dönteni, akkor arra gondolt, hogy azokat a kedvezményeket meg kell adni a nagyüzemek számára is, amelyekkel egyébként a kicsik rendelkeznek, mert azt gondolom, hogy az agrárgazdaság fejlesztése - és ezt a célt szolgálná támogatni az agrárrendtartási törvény mostani módosítása is - csak ilyen úton képzelhető el. Ne feltétlenül a bizonytalan egzisztenciákat támogassuk, hanem sokkal inkább azokat, amelyektől elvárható, hogy ezenkívül még az agrárgazdaságunk európai uniós csatlakozásához is megteremtik az anyagi hátteret, és megteremtik önmaguk számára is a csatlakozás feltételeit. Hiszen aki azt gondolja, hogy a csatlakozás után sötétben bujkálva lehet agrárgazdálkodást folytatni, az nagyon fog tévedni. Azok a gazdák, akik most Brüsszelben saját jogaik korlátozása miatt tüntetnek, minden egyes ízükben láthatóak brüsszeli adminisztráció által. Ha ezt nem fogjuk tudni produkálni a magyar agrárgazdálkodóknál, akkor, azt gondolom, baj lesz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF; őt követi Kapronczi Mihály képviselő úr. Tessék!

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most elénk kerülő módosítások, mint hallhattuk, két fő okra vezethetők vissza. Az egyik, hogy az eddigi tapasztalatok következményeképpen kell a módosítást benyújtani, a másik pedig, hogy a jelenlegi kormány és ezen belül az FVM más szerkezeti struktúrában működik, mint az elődei.

A módosítás szeretné tisztázni a garantált ár és az irányár értelmezését. A garantált ár nem más, mint egy kockázati ár, egy kockázat megosztása az állam és a termelő között, és ez nem piaci ár. A piaci ár az irányár, amely egy intervenciós sáv által került meghatározásra.

A két árral kapcsolatosan szeretnék egy félreértést, de majdnem hogy beidegződést tisztázni. Sok termelő azt gondolja, hogy ez az egész agrárrendtartási törvény azért van, hogy amikor a piaci viszonyok miatt zavar keletkezett, akkor a szokásos vásárló helyett az állam jelenik meg, és olyan áron vásárolja fel a terméket, hogy az még kellő haszonkulcsot is tartalmazzon a termelő részére. Kérem, ez nem igaz, ez így nem működhet! Ha megindul a felvásárlási kötelezettség, az ár nem lehet a piaci ár, hanem csak a garantált ár, meghatározott feltételekkel. És ez a garantált ár lehet, hogy még az önköltséget sem fedezi abban az évben.

Miért van ez így? Azért, mert a gazdaságban a gazdaság szereplői a szabadpiacra szerveződnek, és ennek alapja a kereslet-kínálat. És nem arra szerveződnek, hogy: nekikezdek termelni, a szabadpiacon értékesítek, de nincs baj, mert ha véletlenül a szabadpiac bármilyen oknál fogva összeomlik, akkor úgyis ott az állam, és kötelező nekik tőlem megvenni az árut, na persze úgy, hogy még komoly hasznom is legyen ebből a műveletből. Mert erre az a gondolat jut rögtön eszembe, hogy megkérdezem: tessék mondani, az állam mit tud kezdeni az olyan termékkel, amelyet nem lehet a szabadpiacon értékesíteni?

Akkor föltehető a kérdés, hogy mégis, mikor jön az állam szerepe. Valóban a legtöbb esetben a piaci egyensúly megbomlásakor, és azért, hogy az időlegesen bajba került termelőket megmentse az összeomlástól. Mert ha hagyja őket tönkremenni, az hosszú távon az államnak se jó, ezért időlegesen kisegíti őket a bajból. De ez a folyamat nem ismétlődhet meg évről évre folyamatosan, hogy most már ne csak azért szerveződjenek a termelők termelésre, hogy értékesítsenek a szabadpiacon, hanem kizárólag azért, hogy majd az állam úgyis megveszi a terméket tőlük, és majd utána csinál vele amit akar.

Ez a törvény nem fog megoldani egyetlenegy túltermelési válságot sem, a kereslet-kínálat egyensúlyát direkt úton befolyásolni nem lehet. Miért? Azért, mert az általunk meghozott törvények jogi értelemben végrehajtható törvények, csakhogy vannak ennél magasabb rendű törvények, olyanok, mint a fizikai törvények, és ugyanúgy a közgazdasági törvények. Azaz a közgazdaságtanra ugyanúgy törvények, a közgazdasági törvények vonatkoznak, mint például a fizikára a fizikai törvények. Tehát mi megfogalmazhatjuk azt az igényünket, hogy az alma ne essen le a fáról akkor, amikor a kocsánya elszáradt, de nagy valószínűséggel le fog esni, és erre a fizikai törvényre Newton jött rá először, megfogalmazta az F=mg alaptörvényt.

Ugyanilyen elven hozhatunk törvényt, hogy a megtermelt árut mindig fizesse meg valaki kellő haszonkulcs-tartalommal, de valószínű, nem fog működni. Miért? A közgazdaság egyik törvénye, a kereslet-kínálati törvény következménye miatt. Márpedig ha ezeknek a törvényeknek a működését befolyásolni nem tudjuk, legalább a hatásukat próbáljuk meg tompítani vagy erősíteni, ha éppen az az indokolt.

Szerintem ezt teszi az agrárrendtartási törvény. Rendelkezik arról, hogy mi történjék, ha egy termék esetében a terméktanács nem tud javaslatot tenni az irányárra. Persze, vita tárgyát képezheti rögtön, hogy ebben az esetben a miniszter úr a törvény majdani felhatalmazása alapján milyen információk alapján hirdeti meg az irányárat. Tehát ő honnan fogja majd ezt megtudni? Tisztázza a javaslat, hogy melyik öt termék garantáltáras termék, amelyekhez kötelező irányárat kihirdetni. Természetesen a nem garantáltáras termékekhez is lehet irányárat hirdetni, ha a terméktanácsa úgy látja azt jónak. Most első alkalommal lehet garantált árat hirdetni a cukorrépára, cukorra, izocukorra. Ennek a terméknek a sorsára azért vagyok kíváncsi, mert köztudottan a műborgyártás alapanyaga, és ez a következő napirendi pontunknak a részletesebb témája lesz esetleg majd.

A törvény fölsorolja az igénybe vehető eszközöket is. Ezek a lehetőségek kvázi támogatásként jelennek meg, és egy kicsit azért zavar, hogy vajon hogyan illeszkednek bele az egyéb mezőgazdasági támogatási lehetőségek sorába, azaz nem okoz-e ez koherenciazavart az egyéb támogatások között.

A bizottsági viták során többször megfogalmazódott az az igény, hogy mélyebb szintű változást kellene kezdeményezni a törvény kapcsán. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez a mi agrárrendtartási törvényünk nem teljesen eurokonform, tehát egy általunk tervezett csatlakozási időpontra ez a törvény nagy valószínűséggel hatályát fogja veszteni, és egy új rendszert kell életbe léptetnünk.

A Magyar Demokrata Fórum a beterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja, és módosító indítványaival is próbálja azt majd finomítani.

Az előttem szóló Herbály Imre MSZP-s képviselőtársam gondolatához szeretnék még itt, megragadva az alkalmat, néhány gondolatot fűzni, illetve kérdést föltenni. Az elmondott vitaanyagában említette, hogy mind a marxista baloldali, mind a polgári közgazdászok egyetértenek abban - és kifejtette, hogy miben.

Én nagyon szívesen meghallgattam volna, hogy soroljon már föl ma élő, élő legendaként baloldali marxista közgazdászokat, akik nap mint nap egyetértenek a polgári közgazdászokkal, olyannal, mint Friedman, Samuelson és néhány Nobel-díjas közgazdász, mert valahogy nekem úgy rémlik, hogy a baloldali marxista közgazdaságtan Lenin szerepével véget ért.

A másik, ami vitára ad okot, említette az izocukor-cukor arányát, hogy az Európai Unióban 2 százalék csak az izocukor a cukor arányához képest, míg nálunk most már 25-27 százalékra fölment. Nagyon szívesen hallottam volna tőle, sajnálom, hogy már jelenleg nem tartózkodik a teremben, hogy ő mint a Cukor Terméktanács egyik érintettje, vajon megnézte-e azt, hogy kik a fölhasználói az izocukornak, hogy mi az az igény, ami termelteti még ma is az izocukort ilyen mennyiségben, vagy miért növekszik ennek az aránya a cukorhoz képest. És ha ő közelebb járt volna azokhoz az információkhoz, akkor nem kellett volna önmagának szinte föltenni a kérdést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az értékes felszólalása természetesen a kétperces felszólalásokra ad lehetőséget. Francz Rezső képviselő úr következik, MSZP. Tessék!

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Úr! Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A hollét meghatározza a tudatot, ezt bizonyítja Zsikla Győző és Font Sándor képviselőtársam hozzászólása is. Miután a kormánypárti oldalon ülnek, természetesen nagy megértést tanúsítanak az agrárszabályzás kérdései iránt. Nagyon helyesen.

A termelő nem termelhet a szabad piacra, legalábbis nem abban a formában, mint ahogy azt korábban akárhányan elképzelték. Nagyon örülök, hogy az előttem szóló urakkal ebben egyetértünk. Az agrárrendtartási törvény bizonyos kötelezettségeket ró a szereplőkre. Nevezetesen, hogy az állam nem vállalhatja fel a korlátlan felvásárlás kötelezettségét, ez ostobaság lenne, ezt Nyugat-Európában kipróbálták. A gazda számára korlátlan piacot jelentett, mert mindent felvásárolt az állam, keletkeztek a vajhegyek és a húshegyek, láttuk, hogy hova vezet. Ők sem csinálják, bevezették a kvótákat.

Viszont nálunk a termelőre rótt kötelezettség az együttműködés kötelezettsége. Azért, hogy a mindenkori kormányzat tisztában legyen azzal, hogy milyen termelőpotenciál, milyen költséggel, milyen termelőkapacitással, mire képes. Az agrárkormányzat kötelezettsége, hogy orientáljon és védjen. Nevezetesen, orientálja a termelőt, hiszen neki van megfelelő rálátása, ismeretanyaga arra, hogy mit érdemes, mi helyezhető el a külpiacokon. Nem hiszem, hogy Magyarországon a mindenkori agrárkormányzat arra orientálná a termelőket - akkor régen rossz nekünk -, hogy csak a belső ellátás legyen a cél. Az a vidék nyomorszintjét jelentené. Tehát ilyen szempontból orientálnia kell, és meg kell védenie az esetleges világpiaci vagy hazai termelési zavaroktól. Ezért kölcsönös együttműködésre van szükség a mindenkori költségvetési kereteken belül. Szektorsemlegesen. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Karakas János képviselő úr következik kétperces felszólalásra.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Font Sándor képviselőtársam felszólalása késztetett engem is arra, hogy felszólaljak. Igaza van abban, hogy a piaci kereslet-kínálat törvénye határozza meg igazából, hogy egy termelő mit állítson elő, és mit nem. De azért nagyon jól tudjuk, hogy az időjárás milyen mértékben és milyen százalékos arányban befolyásolhatja egy termék mennyiségét vagy minőségét.

Tehát először is nagyon fontosnak tartom, hogy gondolkozzunk stratégiában. 15-20 évre döntsük el, hogy nagyjából hány ember megélhetését tudja biztosítani a mezőgazdaságban a mindenkori kormányzat. Ha ez megvan, akkor erre kell ráépíteni egy olyan agrárpiaci szabályozást, amely legalább 3-4-5 évre nyújthat valamiféle biztonságot a termelőnek. Ehhez szükséges a nagyon sokszor emlegetett regisztráció, felmérni a termelőkapacitásokat, és ehhez szükséges egy megfelelő termelési biztonság garantálása.

Felteszem kérdésként, mi van akkor, ha például csak a kereslet-kínálat érvényesül. Mondjuk, ha érvényesült volna tavaly az, hogy minden nagyüzem 10 százalékkal csökkentse a vetésterületét kötelező módon. Mi van akkor, ha még kevesebb búza került volna elvetésre Magyarországon? Valószínű, akkor is meglett volna a hazai szükséglet, viszont nem biztos, hogy az exportárbevétel oldaláról esetenként ez ne hiányozna.

Tehát úgy érzem, hogy amikor csak a keresletet és a kínálatot fetisizáljuk, ezeket a tényezőket is keményen figyelembe kell venni, és a garantált árnak - a megítélésem szerint - pontosan azokban a helyzetekben rendkívül szükségszerű a bevezetésére, ha olyan piaci helyzet áll elő, amikor az időjárás is jó, szerencsétlen termelőt még a világpiac is sújtja, és ekkor a mindenkori államnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vezetésnek segítenie kell.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Zsikla Győző képviselő úr következik kétperces felszólalásra.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Bár nem az adótörvény vitája folyik, azért Orosz Sándor képviselő felszólalásához is röviden hozzá kell szólnom. Azt mondta, hogy a nagyüzemek is kapjanak olyan kedvezményt az adó szempontjából, mint az őstermelők. Ezzel nem értek egyet, mert az esélyegyenlőség akkor áll fenn, ha a hátrányosabb helyzetűeket egy kicsit jobban segítjük. Erről szól a kormányprogram, erről szól a Kisgazdapárt programja. Megértem, hogy az ellenzék frakciója másként vélekedik. Inkább hiányolom e program végrehajtásának az ütemezését, ez lassabban valósul meg, mint ahogy én szeretném.

A jelen törvényjavaslathoz szólnék hozzá. A terméktanácsok szerepe az agrárrendtartás során jelentős. Ezért fontosnak tartom, hogy elemezzük az eddigi működésüket. Ezt megtéve azt tapasztaltam, hogy elsősorban a kereskedelmi érdekképviselet jelenik meg a terméktanácsok javaslataiban, erre már utalt Csatári képviselőtársam is a vitában. Sőt, továbbmegyek, esetenként a multinacionális kereskedők érdeke került túlsúlyba a terméktanács javaslatait elemezve. A termelői oldalt csupán a nagyüzemek érdekszövetségei képviselik, mivel a családi magángazdaságoknak jelenleg nincs hatékony, erős érdekképviselete. Elsősorban az érdekképviseleti törvény hiánya és az eddigi kormányzatok segítségének elmaradása végett.

Tehát a családi gazdaságok képviselői nincsenek jelen az agrárpiac szabályozásában, ezt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak figyelembe kell vennie, mert ha ennek figyelembe vétele nélkül elfogadja a terméktanácsok javaslatát, akkor sajnos a kormányprogrammal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és a Kisgazdapárt programjával szembe halad, így fordulhatott elő például, hogy a háztáji sertések nem kapták meg az intervenciós támogatást az első negyedévben, mint a nagyüzemek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Francz Rezső képviselő úr kért újra kétperces felszólalási lehetőséget.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnézést, hogy megint szólásra jelentkeztem. Nem szeretnék semmiféle hitvitát és szektorok közötti szembenállást gerjeszteni. A sertés példája nem nagyüzem és nem kisüzem. Ez egy olyan ragadvány, mint ahogy elmegy az ember, és azt mondja, hogy zetort akarok, hogy hazahozza a fámat. Holott vihetik Fiattal vagy akármivel, csak a zetor rögződött az agyakban, mert az volt az első univerzális modern traktor.

Én tudok olyan kistermelőket, akik kellő ügyességgel állnak össze, hogy ötvenes partikba adják le minősítésre a disznóikat, mert a húskombinátok képtelenek arra, hogy egyedi minősítést csináljanak, mert egyszerűen a technológia nem töri meg a jelölést benne. Itt nem arról van szó. Az agrárrendtartásnál arról van szó a koncepciózus kérdést illetően, hogy a költségvetés, az agrárrendtartás, az agrárkormányzat az adófizetők pénzét mire használja fel. A hatékonyság növelésére, a versenyképesség fokozására vagy szociális támogatásként? Tehát le lehet így egyszerűsíteni a dolgot.

Úgy gondolom, hogy az európai uniós-csatlakozás várományosaként ennek az országnak kell készülnie a versenyképességre. Nem kell simfölni a nagyüzemet. A nagyüzemek az elmúlt 17 esztendőben nettó befizetők. Véletlenül éppen nálam van egy nagyüzem minden adata, meg tudom mutatni teljesen nyílt lapokkal, hogy a költségvetés különböző bugyraiba hogyan fizettünk be 100 millió forint feletti összegeket egy-egy esztendőben. Miért kopott ki a nagyüzemekből a munkaigényes kultúra? Azért, mert nem tud napszámot fizetni, neki minden bér után meg kell fizetnie a tb-járulékot és az egyebeket. Valljuk be őszintén, hogy a magántermelőknél ezt kevésbé ellenőrzik. Ez olyan lehetőség, ahol a burgonyával, a zöldséggel, a gyümölccsel élni tudnak. Ezután nem keletkezik költségük, és ők is a piac szereplői. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Hanó Miklós képviselő úr kétperces felszólalása következik.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót. A Francz képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzászólni. Igaz, hogy sorra fogok kerülni, csak egy kicsit ez már irritál. Eléggé ki lett hangsúlyozva, és azt hiszem, hogy nem a mi oldalunk kezdte a nagyüzemek és az őstermelők létjogosultságát vagy nem létjogosultságát, és hogy Európában van-e őstermelő vagy nincs. A húsról és a sertésről.

(10.50)

Tehát nagyüzem lett, mert egypár éven keresztül állami befizetés történt, beruházás történt, hogy nagyüzem lehessen. Az őstermelőnél vagy a családi vállalkozásnál ez nem történt meg. Majd mi is leszünk befizetők, ha eljutunk odáig, hogy lesz nekünk is olyan termelési eszközünk, rendszerünk, hogy ezt tudjuk csinálni, csak sajnos ez 40 évig el volt nyomva - egy.

Másodszor: azért ne felejtsük már el a minősítésnél - és ettől egy kicsit már csúzom van -, hogy állandóan az megy, hogy a hús tömegét minősítjük. Van egy nagy tömegű hús - de hölgyek is vannak a parlamentben -, ha a nagyüzemi sertés húsát elkezdik sütni, az egy vizenyős hús, nem olyan ízt ad ki. Mindezek mellett a nagyüzemi disznónál jelentős az ízületi gyulladás, vágáskor a nagyüzemi disznó összes belszervét elkobozzák, és elfelejtjük a minősítésnél azt figyelembe venni, amit Nyugat-Európában már kezdenek... (Francz Rezső közbeszól.) Elnézést... - ahol már kezdik a minősítésnél a bio-érzékszervi dolgokat is figyelembe venni. Tehát Nyugat-Európában nem a tömegről van szó, nem a tömeget keresik, inkább a minőséget, és a minőségnek nemcsak a vágási tömegét, hanem azt, hogy milyen érzékszervi tulajdonsággal rendelkeznek.

Tehát igenis nem szabad hátrányos helyzetbe hozni azokat a sertéseket, amelyeket nem intenzív módon pumpálnak föl, és amelyek húsa, húsállománya olyan amilyen. Egyébként itt van egy cikk előttem, a mai újságban jelent meg: "Göndör szőrű a spanyolok kedvence." Nem hölgyről van szó, hanem a mangalica sertésről (Derültség.), amiből nagyon jó minőségű sonkát készítenek. Tehát nem biztos, hogy Francz úrnak mindenben igaza van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, FKGP. Én mint 15 évig főállattenyésztő, nagy örömmel hallgatom az állattenyésztési előadásokat. Tessék parancsolni, Zsikla Győző! (Derültség.)

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Csatlakozom Hanó képviselőtársamhoz, sőt, én azt mondanám: nem nem biztos, hanem biztos, hogy Francz Rezső képviselőtársamnak nincs igaza. Én arra céloztam a hozzászólásomban, hogy a Hús Terméktanács a javaslatában nem képviseli a családi gazdaságok érdekeit. Ha megnézi a Hús Terméktanács március elején küldött javaslatát a minisztériumba, azt tapasztalhatja, hogy javasolja eltörölni az alsóbb minőségű osztályok intervenciós támogatását, sőt, érdekes módon még a kisebb vágóhidak bezárását is javasolja. Erre céloztam, hogy elsősorban a multinacionális nagykereskedők érdekeit képviseli.

Amit pedig Hanó képviselőtársam mondott: a minőség nem biztos, hogy a hús mennyiségének arányát jelenti. Nyugat-Európában már felfedezték, hogy a bio jellegű minőséget - amit most a háztájiban előállított sertések jelentenek -, a családi gazdaságokban előállított sertéseket kezdik preferálni, és mi pont most szeretnénk ezt. A jelenlegi folyamat arról szól, hogy az ilyen jellegű sertést tartók helyzete ellehetetlenül, és az ágazatnak ez a része épül le. Tehát a fejlett világgal megint ellentétes irányban mozgunk. Igenis, ha kisebb is a hús aránya, de a minősége sokkal jobb, nem tartalmaz hozamjavítókat, nem tartalmaz olyan mennyiségben vegyszereket, amitől a fogyasztók hormonszintje is megváltozik - fiatal hölgyeknek, a kozmetikusoknak több munkát adnak ezáltal -; tehát a minőség nem olyan kategória, amit a jelenlegi objektív minősítési rendszer jelenít meg. Ennek jegyében kérjük mi a valódi minőség preferálását a szabályozás során.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Szabó József Andor képviselő úrnak, Fidesz, kétperces felszólalásra.

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Elsősorban azt szeretném mondani, hogy jó lenne, ha lassan visszakanyarodnánk a tárgyra, tehát az agrárpiaci rendtartásra. Nem akartam ügyrendit kérni, mert lenne hozzáfűznivalóm is.

Úgy gondolom, mivel itt elsősorban az agrárpiaci rendtartásról van szó, azzal mindannyian egyetértünk, hogy változtatni kell, hiszen nem működött az előző rendszer. Hogy miért nem működött, én erre nem szeretnék kitérni, hogy a terméktanácsok nem működtek, vagy a kormány nem működött, itt a jövő és a jövőbeni elgondolás az, hogy ezentúl az agrárpiaci rendtartásban szabályozott dolgokat próbálja mind a két fél betartani, a termelői oldal is, és próbálja akár a kormányoldal is betartani. Hiszen ha egyik fél sem fogja betartani - és hallottunk erre az előzőekben példát -, akkor ez ugyanúgy nem fog működni.

Itt felhívnám a figyelmet arra is, amit senki nem említett meg, hogy amennyiben a hatályos importszabályozók bevezetése nem történik meg, akkor ugyanúgy fogunk járni, mint a tavalyi évben, amikor az egész évre előirányzott sertéskvóta negyed év alatt beérkezett, teljesen felborítva a sertéspiacot. De én azt mondom, ne menjünk bele, és nagyon kérem Francz Rezső, Zsikla Győző képviselőtársamat, ne menjünk bele a vitába, mert eltarthat egészen délutánig. Maradjunk a tárgynál; változtatni kell, mert nem működik a rendszer.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Akár ügyrendi indítványként is felfoghattam volna a szavait. Én csak egyet tudok mint magyar férfi: hogyha magyar férfi futballról és mezőgazdaságról kezd el beszélni, csak nők tudják leállítani. (Derültség és taps.) Nem tudom, de mivel nő még nem kapcsolódott be a vitába, ezért most Orosz Sándor képviselő úrnak adom meg a szót kétperces felszólalásra.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Zsikla Győző képviselőtársam mondandójához szeretnék néhány gondolatot fűzni, abban a szellemben, amire egyébként Szabó József képviselőtársam is felhívta a Ház figyelmét, miszerint most az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat általános vitája zajlik.

Az általános vita arra mindenképpen keretet kell hogy biztosítson, hogy minősítsük a célokat, az e célokhoz rendelt eszközöket, hogy azok vajon alkalmasak-e a célok elérésére. Azt gondolom - és ezt jelezte Kis Zoltán úr a vitában tett hozzászólásában -, helyes lépés, ami szerepel ebben a törvényjavaslatban, jelesül, hogy az irányár irányába kívánja elmozdítani az agrárpiaci rendtartás és szabályozás centrumát. Ugyanakkor, és itt jön az a dolog, amire Zsikla Győző képviselőtársam is utalt, ő ugyanis azt mondta, hogy emögött nem megfelelő intézményrendszer áll. Ugyanis amikor ő a terméktanácsokat egy adott terméktanács vonatkozásában bírálta, ezzel - ugyan nem mondta, de - azt állította, hogy bizony a szervezetek ma nem feltétlenül alkalmasak ennek a rendtartásnak a működtetésére.

Ennek belátása nagyon fontos. Ez nem látszik ebből a törvényjavaslatból, ugyanis az intézményrendszerhez nem nyúl hozzá. Erre nem jó válasz az, mint amit például most a kamaráknál csinálnak, hogy egy működő kamara alól kirángatják a tagságot, például; itt még csak ezt sem teszi meg.

Azt gondolom, hogy az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény irányárképes szervezeteket kell hogy igényeljen. Ha a jelenlegi terméktanácsok nem ilyenek, akkor a rendtartás is csak akkor fog tudni működni, ha ilyeneket állítunk elő. Erre kísérlet sem történik, erre nem igazán jó válasz az, hogy majd a miniszter kihirdeti az irányárat. Bár engem abszolút nem idegesít (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy majd azok, akik annak idején a Horn-kormány ellen tiltakoztak, most hasonló módon fognak tiltakozni Torgyán úr intézkedései ellen. Ha ezt így fogjuk szabályozni, akkor bekódoltuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a mindenkori miniszter ellen fognak lázadozni az emberek.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Francz Rezső képviselő úrnak adom meg a szót két percre.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én az irányár jelentőségét nagyon fontosnak tartom. Azt hiszem, ezt sikerült is kihangsúlyozni. Nagyon jónak tartom azt, ami kialakult a tejnél. A szabott irányárhoz az állami támogatás feltétele egy adott irányár tartása. Ezt kellene tenni máshol is, más termékekre kiterjedően is, így egy kis költségvetési pénz felhasználásával lehetne a termelőt eredményhez juttatni, a piac biztonságának megteremtése árán.

Nem kívánok azzal foglalkozni, amit itt az urak mondtak, mert ha úgy néz ki, hogy a göndör szőrű disznó a jó, akkor azt kell beépíteni a minőség feltételeként, hogy minél több a kunkor, annál több pénz jár hozzá! Tehát én arról nem kívánok vitatkozni, hogy milyen legyen a szabályozás; nyilván a feldolgozók, a piac ítéli meg, hogy milyen feltételeknek kell hogy megfeleljen.

A nyugati minőséggel kapcsolatosan kétségkívül meg kell nézni azokat a paramétereket, amelyek egy gazdasági, közgazdasági félresikerült költségtakarékossági következtetés eredményei. Igen, szeretik a természetes ízeket, mert elegük van a hal-, meg maniókagyökér-ízű disznókból, mert bizony 3 kiló alatti tápfelhasználással sikerül egy kiló súlygyarapodást elérni. Ez náluk nem divat, se kis-, se nagyüzemben! Nem szabadna, hogy a gazdálkodás eredményessége érdekében idáig menjen el kis- és nagytermelő Magyarországon, mert az veszélyeztetné a termékeink hitelét, mert abból nem lehetne jó terméket előállítani.

De igenis, az agrárszabályozásnak az a szerepe, az agrárrendtartásnak az a feladata, hogy megfelelő, piacképes áru előállítására ösztönözzön költségvetési pénzek felhasználásával, és ne szociális segélyre használja ezt a pénzt, hanem a minőség, mennyiség, versenyképesség, hatékonyság növelésére. Én ezt várom el az agrárrendtartástól.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(11.00)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Csatári József képviselő úrnak adom meg a szót.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárrendtartási törvény módosításának általános vitája zajlik, de már most is látszik, hogy egy olyan elementáris feszültség van a szereplők között, amelyben mindenki látja, hogy az agráriumban nagyon nagy problémák vannak. Igen, nagyok vannak! Tudjuk, hogy akár kisüzem, akár nagyüzem esetében a mezőgazdaság általános lerablásával találkoztunk ez idáig. Rendkívül tőkeszegény ez az ágazat. Akármelyik ujjunkat harapjuk meg, akármelyik szegmensét nézzük, ide pénzt kell visszapótolni, amit eddig nem tettek meg. Elhangzott, hogy ki milyen mértékű befizetést hajtott végre a kasszába. Valóban igaz, nettó befizető volt az agrárágazat. Felteszem azt a kérdést, hogy kell-e az a 3 milliárd dollár, amit a magyar agrárium ki tud termelni, vagy nem. Ha kell, akkor biztosítsuk - úgy a kisüzemnek, a nagyüzemnek és egyáltalán annak, aki termelni szeretne az országban - a lehetőséget, adjuk meg nekik, és ne a feszültséget gerjesszük!

Már többször elmondtam, de most is elmondom: az agráriumban a feszültségek megoldásában nem az újabb feszültségkeltés módja a lényeges, hanem az agrárium szereplőinek teljes mértékű összefogására van szükség. Ha ez nem történik meg, itt csak vesztesek lesznek az elkövetkezendőkben.

Engedtessék meg az ellenzék részéről, hogy ne bántsa a kormányzatot azért, hogy a családi gazdaságot próbálja helyzetbe hozni, ugyanis ez idáig ezt nem tette meg az előző kormányzat. Szeretnénk helyzetbe hozni az agrárium e szereplőit is, viszont azoknak az árutermelőknek, akik igenis minőséget tudnak termelni megfelelően szabályozott piacokon belül, és hasznosan fejtik ki a munkájukat, a tevékenységük kapcsolódik az Európai Unió elvárásaihoz, azoknak a lehetőséget továbbra is meg kell adni. Azt tudom mondani, hogy úgy tudunk előrehaladni, ha a konstruktivitás fog érvényesülni, meghallgatjuk mindenkinek az építő jellegű hozzászólását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és a későbbiekben azt be is tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Zsikla Győző képviselő úrnak adom meg a szót kétperces felszólalásra, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Csatlakozom Orosz képviselőtársamhoz. Ez igenis a jelen törvényjavaslatról szól. Az agrárrendtartás intézményrendszerét át kell tekinteni, át kell alakítani, mert jelenleg nem jól működik, sőt esetenként nem is működik. Ehhez először nyilván érdekvédelmi törvényt kell alkotni, hogy a különböző ágazatok különböző szereplői hatékony érdekképviseleteket tudjanak létrehozni, és a későbbiek során erre lehet alapozni az intézményrendszert. De addig, amíg ez nem történik meg, a minisztériumnak, az FVM-nek figyelembe kell vennie, amit Orosz képviselőtársam is mondott, hogy a jelenlegi intézményrendszer rossz, nem szabad figyelembe venni a javaslatait, míg a valódi intézményrendszer kialakításának feltételei meg nem teremtődnek. Erről beszéltem, és ez igenis a jelenlegi törvényhez tartozik.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Engedjék, hogy megköszönjem a türelmüket, és átadjam az elnöklést alelnök asszonynak, Szili Katalinnak. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Köszöntöm önöket. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Először arra a kérdésre térnék ki, amivel Zsikla Győző úr foglalkozott. Azt gondolom, hogy minden szava igaz, csakhogy én nem azt mondtam. Nagyon határozottan azt állítom, hogy az intézményrendszer megújítása nélkül a rendtartási törvény most beterjesztett módosításával nem lehet előrelépni. Erre nem az a válasz, hogy most szétverünk mindent. Persze tudom, hogy ez más helyeken és a most kormányon lévők számára elfogadott módszer, mégis azt javaslom, hogy ha lehet, akkor ezt próbáljuk meg elkerülni. Mint ahogy Csatári képviselőtársammal nagyon egyetértek abban, hogy összefogásra lenne szükség a magyar agrárium érdekében, ez azonban olyan körülmények között nem megy, hogy éppen az ágazatért felelősséget viselő tárca a struktúra egyik oldalának, a nagyüzemeknek folyamatosan azt üzeni, hogy szaladjatok széjjel, mert ha nem szaladtok széjjel, akkor széjjelverünk benneteket. Azt gondolom tehát, hogy amit nekünk tulajdonít, azt legfeljebb saját lelkiismerete megnyugtatása végett mondta.

Ugyanakkor mégis nagyon fontos lenne - ezt az agárpiaci rendtartási vita is mutatja -, mert nagy zavar van. Zavar van, hiszen mindmáig nem tudjuk, hogy mi a kormány agrárprogramja. Ugyan ez a mostani kormányzat felvállalta - legalábbis szavakban - az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény végrehajtását, azonban mindmáig nem terjesztette az Országgyűlés elé a kormány a saját agrárgazdasági elképzeléseit. Ennek hiányában legfeljebb ilyen vagdalkozás jellegű vitát lehet lefolytatni. Lehet, hogy amikor azt hiányoljuk, hogy kérem, a jövedelmezőséggel baj van, akkor önöknek a tarsolyukban már van egy megoldási variáció, amellyel majd valamikor elő fognak jönni. Ha van ilyen, akkor kérnénk, hogy legyen itt. Tőlünk e tekintetben konstruktivitást csak akkor lehet elvárni, ha láttatják velünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) azt az egészet, aminek a keretei között akarják ezt a rendtartási törvényt módosítani.

ELNÖK: Képviselő Úr!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnézést kérek a 12 másodperces túllépésért. Köszönöm a türelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a kétperces hozzászólásoknál a pontos időkeretet tartsák be!

Hozzászólásra következik Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mai napon, amikor az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény többszöri módosításáról vitatkozunk, azt hiszem, valamennyien megállapíthatjuk, hogy tudomásul kell venni, hogy Magyarországon nincsen agrárpiaci rend. Azért nincs, mert alapvetően nem szolgálja a termelő érdekét, a termelő megmaradását az, hogy olyan változtatások történnek, amelyek minden esetben azt jelentik, hogy a termelők tönkremennek.

Hasonlíthatjuk magunkat a nyugat-európai országokhoz, azonban egy nagyon lényeges dolgot szükséges figyelembe venni, mégpedig az állami támogatás mértékét. Amíg az állami támogatás mértéke ott 50, és van olyan hely, ahol 300 százalék között változik, ahhoz képest ha a mi egyszerű kis változtatásainkat figyelembe vesszük, akkor figyelembe kell venni azt is, hogy Magyarországon már többször volt - annak ellenére, hogy kifejezetten mezőgazdasági ország vagyunk, nagyon jó termőfölddel és nagyon jó éghajlati adottságokkal rendelkezünk, kifejezetten a minőségi termelésre alkalmas körülményekkel - katasztrófahelyzet, mert ezt a termékmennyiséget igazából a külföldi államok nem tudják vagy nem akarják felvásárolni. Összeomlott a piac. Volt, amikor a termelés omlott össze. Például 1995-ben Hajdú-Bihar megyében óriási aszálykár volt. Volt olyan, hogy a kukorica hektáronként csak néhány mázsát termett, és a termelők ráfizettek.

Az akkori kormány semmilyen körülmények között nem volt hajlandó semmiféle támogatást adni azoknak a termelőknek, akik tönkrementek, illetve újból kellett hogy kezdjék a termelést. (Dr. Kis Zoltán: Ez nem rendtartás!) Ez igaz. Például én ott voltam '95-ben, amikor Hajdú-Bihar megyében volt az országban a legnagyobb aszálykár. De nem mondjuk azt, hogy az agrárpiaci rendtartás jó, hiszen a mezőgazdasági bizottságban ez a lehető legnagyobb vitát váltotta ki, és éppen csak egy kis többséggel lett ez a módosítás a kormánytöbbséggel megszavazva, hogy elfogadható. Nem elfogadható semmiképpen sem!

Ezek az árak, amelyek itt meg vannak határozva, nyilvánvalóan európai követelményt fejeznek ki. Nem ezeknek a megállapításával vagy nem ezeknek a létével vitatkozunk, hanem azzal, hogy amikor a garantált ár például a termelő önköltségének 70 százalékát garantálja, nyilvánvalóan továbbra is tönkre fog menni a termelő. A múlt évi katasztrófahelyzet után, amikor 18 forintba került egy kiló búza előállítása, és ezzel szemben 10-13 forint között vásárolták fel, akkor látszik, hogy nagyon-nagyon nagy probléma van a piaccal, a felvásárló szervezetekkel. Ezt a múlt évben a kormány bizonyos mértékig hajlandó volt utólag támogatni azzal a bizonyos 3 forint kilónkénti árral, tehát amely csökkentette a termelők veszteségeit.

(11.10)

Azonban összességében véve mindenkit az a bizonyos aggodalom fűt - és ez látszott a mostani kétperces felszólalásokban is -, hogy igazából ez az agrárrendtartás módosításáról szóló változtatás sem fogja a termelők helyzetét javítani. Látszik még egy nagyon komoly feltétel, már az 1990-es évek elején ment a suttogó politika abból a szempontból, hogy igenis, az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz nekünk, mint mezőgazdasági országnak, le kell csökkenteni a kvótáinkat. Ennek a sötét célnak az alkalmazása látszik itt. Pedig ha mi mezőgazdasági ország vagyunk, és valójában stratégiai jelentőségű terményekről van szó - például ilyen az élelmezési célú búza, a takarmánykukorica, a tehéntej, a vágómarha, a vágósertés -, az élelmezési célú búzánál látszott, hogy fantasztikus ráfizetés történt a tavalyi évben, utána a rossz ősz és az egyéb körülmények folytán odáig jutottunk el... Tehát szabályozza ez a piac nagyon szépen saját magát, csak azzal senki nem törődik, hogy mi lesz a termelővel; hogy 5 millió tonna búza helyett most már mindössze 2 millió tonna búzát fogunk az idén termelni.

Úgy gondolom, ez a helyzet elfogadhatatlan, és ez az agrárpiaci rendtartás nem készült fel arra, hogy helyreállítsa a termelést, hanem valósággal örömmel fogadja azt a hírt, mert nem kell majd eladatlan készletekkel foglalkozni, és nem lehet belelátni a piacba, hogy mi az, ami Magyarországon valójában eladható. Akkor, amikor Hollandia például 100 milliárd dollár értékben exportál mezőgazdasági terméket, mi pedig mintegy 3 milliárd dollár körül sem lehetünk, akkor össze lehet hasonlítani, hogy hol tart a mi mezőgazdaságunk, pedig mi kifejezetten mezőgazdasági ország vagyunk.

Összességében véve például hiába vannak a különböző támogatások. Itt van például a gázolaj-támogatás. Aki mostanában a gázolaj-támogatást visszaigényli, azt a lehetőséget kapja meg, hogy kimennek hozzá a fináncok, feldúlják a lakását, kutatgatnak nála és a végén megállapítják, hogy nem jár neki a mezőgazdasági támogatás. Azt hiszem, hogy ezek az intézési módszerek elfogadhatatlanok. Összességében véve az is hozzátartozik az agrárpiaci rendtartáshoz, hogy milyen támogatások vannak előtte és milyen árak alakulnak ki. Abban az esetben, ha a termelő Magyarországon nem tud biztonságosan élni - éspedig nem tud -, akkor megállapíthatunk akármilyen árakat, az összességében véve a társadalom elszegényedését és tönkremenését fogja eredményezni. Ezek után úgy tűnik, hogy a termelők a földjeiket is kénytelenek eladni, ha tönkremennek. Viszont mivel stratégiai jelentőségű élelmiszerekről van szó, ha ezeket a termékeket nem Magyarországon termeljük meg és a kereskedelemben biztosítva van az a lehetőség, hogy szinte annyit hozzanak be, amennyit akarnak a különböző, külföldön termelt élelmiszerekből, akkor látszik, hogy nem lesz egy kiegyensúlyozott magyar élet itt, és hiába akarunk az Európai Unióba menni, csak a csökkentett kvótákkal szintén nem lesz biztosítva a mi megélhetésünk. Ezért összességében véve ezt az agrárpiaci rendtartás változtatásáról szóló javaslatot a Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Hanó Miklós képviselő úr a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, őt követi majd Németh Imre képviselő úr a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. (Hanó Miklós fellép a szónoki emelvényre.) Öné a szó, képviselő úr.

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. számú törvény módosításához egy-két gondolatot szeretnék elmondani.

A törvény módosítása során elsősorban az agrárpiaci rendtartás működésének eddigi tapasztalatait, valamint a bekövetkezett változásokat kell figyelembe venni. Az elmúlt időszakban rendkívül sok probléma és félreértelmezés történt a garantált ár és az irányár körében. Ezért indokolt a garantált ár és az irányár fogalmának pontosítása, működésének szabályozása. Megfigyelhető, hogy azoknál a termékeknél, ahol jól működő irányáras szabályozás működik, ott a garantált árnak semmilyen jelentősége nincs, ugyanakkor azoknál a termékeknél, ahol nem kerül meghirdetésre irányár, a garantált ártól várják el azt. Hangsúlyozni szükséges, hogy a garantált ár nem piaci ár, akkor lép működésbe, amikor a piac már nem működik, nem szabályoz, esetleg összeomlik. A garantált ártól tehát nem lehet várni, hogy eredményt vagy jövedelmet tartalmazzon és akár fedezetet biztosítson a felmerült költségekre. A garantált ár egy kockázatmegosztás az állam és a termelők közt a költségvetés teherbíró képességének függvényében. Ugyanakkor az irányár az igazi piaci ár, amely körül a valóságos piaci ár folyamatosan ingadozik egy meghatározott sávban. A sáv alsó és felső határát egy intervenciós árral kívánjuk rögzíteni. Amennyiben a piaci ár ezen intervenciós árak alá, illetve fölé mozdul, akkor alkalmazzuk az agrárpiaci rendtartás eszközeit, hogy a piaci ár visszakerüljön a meghatározott sávba.

Téves az a hiedelem, hogy az irányár csak meghatározott termékekre hirdethető, a törvény pontosan rögzíti, hogy bármelyik termékre hirdethető irányár. Eddig nem az irányárral, hanem az irányár meghirdetésével volt számos probléma, mint például a garantált áras termékkörben, ahol az irányárat a törvény szerint a terméktanács javasolja és hirdeti meg. Problémát jelentett, amikor a terméktanács nem tett javaslatot az étkezési búza és a takarmánykukorica terén, ugyanakkor a miniszternek a meghirdetésre ezekben az esetekben nem volt lehetősége irányárat hirdetni. Ezért a törvényben most rögzíteni szükséges: amennyiben a terméktanács meghatározott időpontig nem tesz javaslatot irányárra, akkor az irányárat a miniszter saját hatáskörben is meghirdetheti. Ezzel a pontosítással és az ezt követő intézkedésekkel a szabályozás határozottabbá válhat és elkerülhető a piaci zavar.

A piaci működésnek megfelelően új, korszerű elemekkel is bővíteni kell a szabályozó rendszert, ezért a törvényben rögzíteni kell, hogy melyek azok az új eszközök, amelyeket az agrárrendtartásban indokolt alkalmazni, mint például a pénzintézeti hitelek állami kezességvállalása, minőségi felár, állat-egészségügyi, növény-egészségügyi és más hatósági díjtámogatások. Megítélésem szerint ezen módosításokkal a szabályozás határozottabbá, pontosabbá, kiszámíthatóbbá válik, ezért támogatom és elfogadásra javaslom a törvénymódosítást.

Még itt szeretném elmondani az előttem elhangzott felszólalásokat véleményezve és kiegészítve, hogy szerintem a piacgazdaságban a jelenlegi mezőgazdasági problémák egyik alapvető oka, hogy annak idején az élelmiszeripar privatizációja során elég sok olyan privatizáció történt, ami az élelmiszeripar jelentős részét bezárta, így leszűkült azoknak a köre, akik a feldolgozásban részt vesznek. Ezáltal jelentősen csökkent a lehetősége annak, hogy a mezőgazdasági termékeket feldolgozzuk. Ezen feldolgozók szintén jelentős része - külföldi kézbe kerülvén, de magyar kézben is elég sokan - azzal a lehetőséggel él, hogy import nyersanyagokból, import alapanyagokból készítik az élelmiszeripari feldolgozott termékeket. Lásd például a sertésnél, amiről itt beszéltünk.

Mindamellett, hogy Nyugat-Európában és az EU-ban kvótarendszer van, de ott is egy 6-7 százalékos sertés-túltermelési válság következett be, és az ott olcsón kapható különféle fagyasztott húsok tömege áramlott az országba, ami magyarázhatja a sertés jelenlegi alacsony árát, mindamellett, hogy a valamikori 12 millió sertéssel szemben ma Magyarországon csak 4-4,5 millió sertés van. Tehát a piaci zavarba sok minden bejátszik. Lehet megfelelő rendtartási intézkedés, de vannak olyan tényezők, amelyeket komolyabban figyelembe kellene még vennünk mindezek mellett is.

(11.20)

Elhangzott az a mai megbeszélésen a terméktanácsok véleményezésénél, hogy a terméktanácsokban túlsúlyban vannak a kereskedők, akik viszont a termelők érdekeit biztosan nem képviselik, hisz a tavalyi év kapcsán - és a mostani törvénymódosításnak ez a lényege, hogy a miniszter hirdethet irányárat a terméktanácsok nem megfelelő ára esetén is -, az előző évben a búzánál azt tapasztaltuk, hogy a kereskedők túlsúlya révén a terméktanács nem mondott irányárat. Így lehetett az, hogy Magyarországon a búza belföldi elszámolóára 1500 forint volt, míg a környező országokban közel 3000 forint. Itt tehát valami nem stimmel, a piaci zavart bizonyos kereskedőcsoport is előidézheti.

Ezért volna fontos az, hogy a terméktanácsoknál is megfelelő intézkedéseket hozzunk meg. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Czerván György képviselő úr.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tudatában vagyok annak, hogy egy átmeneti időszakra érvényes törvényről van szó, úgy ítélem meg azonban, hogy az európai uniós csatlakozásig hátralévő időszak rendkívül fontos az agrártermelők szempontjából. Így agrárszövetséges képviselőtársaimmal nagy jelentőséget tulajdonítunk a törvénymódosításnak, amely, ha csak kismértékben is, de meggyőződésünk szerint javítási szándékokat tükröz.

Az első kérdés, amit fel kell tennem, hogy jó-e, és jól működik-e a hatályos törvény. Ezt több képviselőtársam elemezte. Véleményem szerint ezt kizárólag annak alapján lehet megítélni, hogy eléri-e a célját. A cél pedig az, hogy a mezőgazdasági termelők képesek-e a befektetett tőkéjük és munkájuk után az arányos jövedelmet megszerezni, biztonságosabbnak tartják-e a belföldi piacot.

A feltett kérdésre azt kell felelnem: nem jó, és nem jól működik. Az elmúlt két évben az agrárolló miatt kétszer 7 százalékos árveszteséget szenvedtek el a termelők. Ez két év alatt több mint 100 milliárdos elmaradt jövedelmet jelentett, illetve nem is csak jövedelemveszteséget, hanem tőkeveszteséget is, hisz sajnos ennek következtében nagyon sok termelőnek a tőkéje is csökkent. Még a közvetlenül szabályozott termékkörben is 200 százalékos áringadozásokat tapasztalhattunk. Gondolok itt a búza árára, a 30 ezer forintos '97-es árra és a 15 ezer forintos tavalyi árra. De itt a képviselőtársaim említették a sertés árát is. Ez a 30 százalék ingadozás is azt kell hogy mondassa, hogy ez a rendszer így, ebben a formájában nem jó. Sajnos, nem képes kompenzálni a termelők veszteségeit, a termelőktől pedig nem várható el, hogy ekkora áringadozásokat korrigálni tudjanak.

Ha kimondtam azt, hogy nem jó a jelenlegi rendtartás, arra is szeretnék választ adni, hogy miért nem tartom jónak. Az analízis során a rendtartás rendszerét három részre bontanám. Ezeket szeretném elemezni és rávilágítani a problémákra, amelyeket ki kellene küszöbölni a törvénymódosítással.

A részrendszerek a következők: a rendtartás intézményrendszere, a szabályozás rendszere és a finanszírozás rendszere. Az utóbbival kezdeném, mert ezt viszonylag hamar el lehet intézni. A rendtartás finanszírozása ennek ellenére természetesen nagyon fontos kérdés. Hiába jó a másik két elem, ha a finanszírozási eszközök elégtelenek. Ez elsősorban költségvetési kérdés, tudom, másodsorban a termelők tehervállalási és tartalékképzési képességén is múlik. A költségvetés elvileg 49,8 milliárd forintot irányzott elő az idei évre a piaci zavarok elhárítására. Egymás közt legalább bevallhatjuk, hogy ez 40 milliárd forint nagyságrendű, amely abból fakadt, hogy a garantáltáras értékesítésből a 11 milliárd forintos árbevételt messze nem lehet produkálni. Ez a 40 milliárd forint pedig kevesebb, mint az elmúlt évben erre a célra elköltött összeg, amely 44 milliárd volt.

Sajnos, ilyen értelemben azt kell megállapítani, hogy az idei évben sem várható komolyabb előrelépés a területen, épp a finanszírozási eszközök hiánya miatt. Meggyőződésem, hogy nem érdemes 40-50 százalékos támogatásnövekedésekről beszélni, mert ez csalódást fog okozni, és ez sokkal rosszabb, mint ha valaki tisztában van a valós helyzettel.

A második kérdés az intézményrendszer lenne. E tekintetben az érdekviszonyok világossá tételét tartom fontosnak, bár örültem kisgazda képviselőtársaim hozzászólásának, akik ezt a kérdést nagyon élénken fejtegették. A termékpálya mentén alapvető érdekellentétek és rendszeres érdekütközések vannak, amelyek középpontjában természetesen a jövedelemelosztás áll - ami összességében is kevés, ezért éleződnek ki ezek az érdekkonfliktusok.

Kik ennek az érdekharcnak a szereplői? A piramis csúcsán kezdeném: a multinacionális kereskedelmi és feldolgozócégek, azok, akik nagyságrendjük ellenére napjainkban beszerzési társaságokat alapítnak; gondoljunk itt csak a METRO és a SPAR házasságára e tekintetben. Annak ellenére értelmét látják ilyen szervezetek létrehozásának, hogy 100 milliárd forintos forgalmat bonyolítanak le, és ezzel uralják a piacot. A feldolgozást uraló cégeket is említhetném akár a növényolajiparban, akár a cukorgyárak tekintetében. Ezek állnak szemben mintegy 7 ezer társas vállalkozóval, 25 ezer egyéni vállalkozóval és egymillió őstermelővel. Szervezettségben égbekiáltó különbség van a két réteg között.

A napokban értesülhettünk arról is, hogy a sütő- és a gabonaipar is abban látja a jelenlegi helyzet megoldását, hogy árkartellt akar létrehozni és hatósági minimálárat bevezetni. Úgy érzem, hogy ezek a szerveződések a termelők szempontjából károsak, ha a termelők nem tudnak ezen a területen előrelépni.

A terméktanácsról azt szeretném megállapítani, hogy a jelenleg hatályos törvény mint szervezetet nem is definiálja, és ez óriási hiányosság. Azt mondja róla, hogy lényegében az a terméktanács, amelyet a miniszter annak ismer el, és kivételt tesz a hegyközségek országos szervezetével. Eddig meghatározott reprezentáció felett a miniszternek a közvetlenül szabályozott körben 85 százalék, a közvetetten szabályozott körben pedig 65 százalék fölött kötelező volt egy egyesületet elismerni, ha ezt a reprezentációt fel tudta mutatni.

A törvény a terméktanácsokban a résztvevőknek arányos szavazati jogot biztosít. Ezt a három oldalon külön-külön kell érteni. De kiket is illetnek meg ezek a szavazati jogok? A százezres nagyságrendű termelői kör nem tud részt venni a döntésben, mint ahogy ezt az egyik kisgazda képviselőtársam elmondta. Így az érdekeiket kifejező szervezeteknek lenne jelentős szerepük. Egyértelművé kell tenni azt, hogy a képviseletet milyen módon kell igazolni. Ez sajnos jelenleg nem tisztázott. A terméktanács az ellenérdekű felekből áll össze, így lényegében érdekegyeztető fórumnak tekinthető. Akkor úgy is kellene kezelni a terméktanácsot, mint egy érdekegyeztető fórumot.

Az érdekközvetítést és a végrehajtást azoknak a szervezeteknek kell elvégezni, akik ezt a termelők részéről felvállalják. Területi terméktanácsi szervezetek hiányában csak ők tudnák jól működtetni. Itt lényegében három szervezetre lehet gondolni: a MOSZ-ra, a gazdakörökre és a kamarai osztályokra. Ha a terméktanács definiáltan érdekegyeztető fórumként működne, nem kellene vitatkozni azon, hogy melyik terméktanácsot kell elismerni, mert ez rossz ízű vitákhoz, konfliktusokhoz vezet.

Hogyan tárgyaljon egy terméktanács, ha léte a minisztertől függ? Márpedig a módosítás szerint a miniszter azt a terméktanácsot ismeri el, amelyiket akarja.

 

(11.30)

Én elsősorban nem a terméktanácsok fúziójában látom a megoldást - bár nyilvánvaló, ez is kívánatos -, a rendszer tisztításában, amit az érdekviszonyok mentén kellene elvégezni.

Az eszközrendszer tekintetében mint harmadik fő elem vonatkozásában, az alapkérdés a módosításban az irányár előtérbe helyezése és hozzá a lebegtetési sáv és az intervenciós ár meghatározása. Ezzel a koncepcióval egyetértek, ezt szeretném elöljáróban leszögezni, de az átállás - véleményem szerint - nem járhat a garanciaszint csökkenésével; tehát azokat a nézeteket nem tudom elfogadni, mint amit az előttem szóló mondott, hogy felejtsük el a garantált árat, mert az irányár ki fogja váltani. Egy idő után minden bizonnyal ki fogja váltani, ha a finanszírozási eszközrendszer is elégséges lesz a lebegtetési sávban való tartás tekintetében, de addig őrizzük meg a garantált ár intézményét. Ezért szerencsétlen dolognak tartom a garantált árat az önköltség 70 százalékában maximálni. A minisztérium kezében ott a kvótameghatározás lehetősége, amellyel élhet, jelenleg búzánál 2,4 tonna, kukoricánál 3,2 tonna hektáronként. Véleményem szerint az alacsony garantált ár és annak negatív lehatárolása rossz üzenet a piacnak.

A következő kérdés, amiről beszélni szeretnék, az önköltség nagysága, ez is egy bizonytalansági tényező a rendszerben. Hogy erről ne kelljen örökké hajba kapni, rögzíteni kellene, hogy kik és milyen módon határozzák meg az önköltséget, hiszen ehhez lesznek meghatározva a garantált árak, és az irányár meghatározása tekintetében is egy nagyon lényeges kérdés.

E vonatkozásban szintén három elemet szeretnék említeni: az Agárgazdasági Kutató Intézet az agrárfejlesztésről szóló törvény értelmében építi a tesztüzemi hálózatát, úgy gondolom, ebben megbízható adatok vannak, az Agrárkamarának is létezik egy önköltségfigyelő rendszere tizenegynéhány termék tekintetében, és a terméktanácsok is gyűjtik az adatokat. Ezekből kellene építkezni - mint objektív adatgyűjtésen alapuló forrásokból.

Ahhoz, hogy az irányár sikeres legyen, úgy gondolom, közgazdasági értelemben is a termelői árat kellene kifejeznie, amely nem más, mint az átlagköltségek és az átlagprofit összessége. Az eszközrendszer bővítésével egyetértek, ezt nem szeretném részletezni.

Befejezésül még egy elvi kérdésről szeretnék szólni, a termelők felelősségéről. Azt hiszem, hogy hozzászólásomból is kiderült, hogy a termelők szerveződése és önszabályozása nélkül sem képzelhető el igazi agrárrendtartás. Itt az önkorlátozásra és természetesen olyan elemekre is gondolok, mint hogy egy adott termékkörben a termelők a saját korlátozásuk érdekében egy összkvótát határoznak meg.

Ahhoz, hogy a termelők lássák ennek értelmét, a törvényben szabályozott rendszernek tiszta érdekviszonyokon kell alapulnia, és az elvégzett számításokat objektív alapon kell elvégezni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Czerván György képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi Pásztohy András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem szeretném sokat szaporítani a szót, hiszen az idő már meglehetősen előrehaladott, és még számos komoly törvényjavaslat, törvény megtárgyalása vár ránk, úgyhogy rögtön a lényegre térek, és rövid leszek.

Az agrárpiaci rendtartásról szóló, többször módosított 1993. évi VI. törvény módosításának ügye az elmúlt időszakban többször felvetődött, elsősorban a gabonaágazatban alkalmazott garantáltáras felvásárlás pénzügyi terheinek következményeként fellépő költségvetési feszültségek kapcsán.

A búza és kukorica értékesítése során kialakult rendkívüli helyzet nem a törvény hibájából fakadt, hanem mert a világ gazdaságában megjelenő pénzügyi válság következtében hirtelen csökkent a kereslet és ezzel együtt a nyersanyagok ára. Sem a kormányok, sem a gazdasági szereplők nem számoltak ilyen eseményekkel. Szükségszerű volt a garantált árak érvényesítése, ami ugyan késedelemmel, de levezette a termelői körökben a feszültséget.

A garantáltáras rendszer alkalmazása bizonyította, hogy a kétségtelenül meglévő hiányosságok ellenére is segíti a piac szereplőit abban, hogy kiszámíthatóbbak legyenek a lehetőségei és esélyei a garantált ár meghirdetése és alkalmazása következtében.

A garantált árral - mint a rendtartás egyik eszközével - kapcsolatosan a bizottság ülésén, illetve most is egész élénk vita alakult ki. A garantált ár megtartása és alkalmazása mindaddig szükségesnek tűnik, amíg el nem dől az EU agrárpolitikai reformja kapcsán, hogy az ott alkalmazott intervenciós rendszer tartós eszköze marad-e az EU termelés- és piacszabályozásának vagy sem.

Tisztelt Ház! A szóban forgó törvény módosításának célja az eddigi működési tapasztalatok alapján az agrárpiaci szabályozás korszerűsítése, ha úgy tetszik, karbantartása.

Visszatérve a garantált árhoz: az "önköltség 70 százalékát el nem érő" megfogalmazást megfontolandónak tartanám magasabb mértékben elismerni, hiszen ez közvetve hatással van a vevők és a hitelezők ajánlataira, és bővítené a miniszter cselekvési lehetőségét is.

A 3. §-ban a cukorrépa mint lehetséges terméke szerepel a garantált ár meghirdetésének. Tudjuk, hogy a hazai cukorrépa értékesítése során a verseny kialakulását erőteljesen korlátozza a térségi felosztás alapján kialakult monopolhelyzetű három vevő és a szállítási távolság is.

A sajátos helyzetben lévő cukorrépa-termelők hátrányai csökkenthetők lennének a garantált ár és a hozzárendelt kvótaszabályozás meghirdetésével. A termelés és értékesítés kockázatainak csökkentésével javul a kiszámíthatóság, és hosszú távon biztosítható belföldi termelésből a hazai cukorszükséglet kielégítése. Ez - tudomásom szerint - szinkronban van az agrárstratégia elképzelésekkel is. Éppen ezért megfontolandónak tartom a lehetséges körből a kötelezően garantált áras körbe kerülését a fontos terménynek.

Végül a törvény alkalmazása során igénybe vehető eszközrendszer bővítéséről kívánok szólni, egy olyan dologról, amelyről a mai nap folyamán még elég kevés szó esett. Célszerűnek látnám a piacvédelemmel, a vámmal kapcsolatos EU-konform védőintézkedések megtételével a szabályozás lehetőségeit kiszélesíteni. A vámkontingensek, vámengedmények, vámpótlékok, piacvédelmi intézkedések, dömpingeljárások az agrárpiaci szabályozás nélkülözhetetlen elemei és szerves részei kell hogy legyenek a rendtartásnak. Ezeknek az eszköznek az FMV-től, illetve az Agrárrendtartási Hivataltól független működtetése vagy nem működtetése súlyos következményekkel járhat a termelők és a költségvetés számára egyaránt, ezért feltétlenül szükségesnek látszik a hazai piacvédelem EU-konform megvalósítása.

Mindezek figyelembevételével támogatni fogjuk a törvény módosítását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF, a Fidesz és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Pásztohy András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Karakas János képviselő úr, szintén a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az agrárpiac rendtartásáról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról szóló tervezetet tárgyaljuk, mint már annyiszor, ismét az alapproblémával találjuk magunkat szembe; nevezetesen azzal, hogy mi jellemzi ma az agrárgazdaságot. Mindenekelőtt talán az, hogy nincs az Európai Uniót megcélzó, azzal koherens, konszenzus alapján kialakított programja, mármint agrárprogramja a kormányzatnak, és így a különböző törvényjavaslatok, illetve módosítások nem igazán vannak összhangban sem egymással, sem pedig a szándékolt agrárprogrammal.

Azt is tapasztaljuk nap mint nap, hogy valójában mi is a legnagyobb problémája a mezőgazdaságnak. Nem állok messze az igazságtól, amikor azt állítom, hogy a legnagyobb gondunk az, hogy nincs az agrárgazdaságban jövedelemtermelő-képesség, tehát nincs jövedelem. Ez összefügg a már említett stratégia-, koncepcióhiánnyal, a földbirtok-politika gondjaival, a földtörvény hiányosságaival, a támogatási rendszer zavaraival, tehát azzal, hogy a támogatásoknál a szociálpolitikai kérdéseket a kormány keveri a versenyszféra támogatásával. Erről már szó volt a délelőtti vitában is.

Az is nyilvánvaló, hogy az agrárágazat lebegtetett, zavaros állapotát jól ki tudják használni saját hasznukra a magántulajdonban lévő kereskedő és pénzügyi szervezetek, vállalatok. Erről is szó volt a délelőtti vitában. Ez egyébként természetes folyamat, hiszen ha a piac nincs korrektül szabályozva, nincsenek meg a kellő garanciák, akkor miért cselekednének másként.

 

(11.40)

A tét viszont nagy, hiszen maholnap Brüsszelből irányítják Európa, így hazánk mezőgazdaságát is. Addig viszont nem mindegy, hogy miként, milyen formában hozzuk helyzetbe az agrárágazat szereplőit. A problémát még tetőzi az a tény is - ahogy az idős parasztok mondják -, hogy utoljára talán 1952-53-ban volt ekkora válság a mezőgazdaságban, mint az elmúlt esztendőben.

Nézzük tehát, hogy a törvénymódosítás milyen eszközrendszert biztosít a termelő számára! Az a tény, hogy a garantált ár az önköltség 70 százalékát teszi ki, elgondolkodtató, vajon ki, minek alapján állapítja meg ezt az önköltséget. Tehát nem világos számomra, hogy a kormány mit akar ezzel elérni. Annyi bizonyos viszont, hogy a termelő biztonságát nem fogja szolgálni.

Az irányár meghirdetése alapjában véve nem lenne rossz, de az intervenciós árak kérdése, nevezetesen az, hogy mikor lép be a termelő érdekében, kérdéses. Az sem világos előttem egyértelműen, hogy az intervenciós ár kezeléséhez mennyi forrást tud biztosítani a kormány, hogy ezt le is tudja vezényelni, amennyiben ez szükségessé válik. Az eszközrendszer bővítésével, nevezetesen azzal, hogy a pénzintézeti hitelfelvételnél állami kezességvállalás lép be, egyet lehet érteni, bár meg kívánom jegyezni, hogy az elgondolás pozitívuma mellett komoly aggályok merülnek fel a tekintetben, hogy amikor egy ágazat mélyponton van, nincs benne jövedelem, akkor a pénzintézetek is többször meggondolják, hogy egyáltalán nyújtsanak-e finanszírozási lehetőséget. Akkor kit is támogatunk?

Ugyanakkor pozitívumként kell megemlítenem az állat-egészségügyi, illetve hatósági díjtámogatások törvénybe iktatását.

A törvénymódosítás szabályozni kívánja a terméktanácsok és a miniszter viszonyrendszerét. Ez alapjában véve kedvezőnek tűnik, bár itt is felmerülnek vitatható kérdések. Magában a terméktanács összetételében is érzékelhetők bizonyos arányeltolódások, erről is szóltak a képviselőtársaim délelőtt. Ez az egyik probléma. De mi van akkor, ha a terméktanács az irányár mértékére nem tud időben javaslatot tenni? Ez esetben a miniszter állapítja meg az irányárat. Akkor is ő, amennyiben nem hajlandó elfogadni a terméktanács javaslatát. Izgalmas kérdés merül fel, hogy vajon ki fog jól járni ebből a huzavonából. Egy mindenképpen bizonyos számomra: a termelő biztosan veszíteni fog.

Összegzésképpen szeretném elmondani, hogy magam is azon az állásponton vagyok, hogy az agrárpiacot szabályozni kell korrektül, mégpedig úgy, hogy a termékpálya szereplői biztos jövedelemhez jussanak, legalábbis ahhoz hozzá kell őket segíteni ezzel, ehhez megfelelő garanciákat kell teremteni, de szükséges az is, hogy a már említett agrárstratégia kimunkálása és az ezzel koherens támogatási rendszer mellérendelésre kerüljön. Az ágazat csak is így lehet sikeres, de az előttünk lévő törvénymódosítási javaslat ezt nem garantálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm Pásztohy András képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Mivel én leszek ezek szerint az utolsó felszólaló, ha csak nem kétpercezik valaki, igyekszem rövid lenni.

Az agrárpiaci rendtartás módosításáról szóló előterjesztést a magam részéről jó néhány elemében vitatom, legfőképpen amit vitatok benne, az e törvénymódosítás megszületésének körülményeire vonatkozik, hiszen ennek az alapmotivációja igazából a költségvetési gondok és problémák voltak. (Dr. Orosz Sándor körbemutat az üres miniszteri székeken. - Rövid szünetet tart, amíg dr. Szabadi Béla helyet foglal.) A költségvetési oldalról többször hangzott el, hogy rossz a garantált ár intézménye, ezért kell megváltoztatni. Az érdekérvényesítés kapcsán több oldalról elhangzott a terméktanácsok mozgásterének is valamilyen formában történő szabályozása is, változtatása is. Önmagában ezt a megközelítést nem tartottam jónak, különösen nem tartottam jónak azt, hogy a tervezet legelső formájában ezek meg is jelentek írásban.

Azt viszont az előterjesztő dicséretére mondhatom, hogy ez az első olvasat óriási változáson ment át, nagy vitákon keresztül elsimult, és azt kell hogy mondjam, az érdekképviseletek véleményét is magába ötvöző előterjesztés készült. Egy hibája van még ennek az előterjesztésnek - ami nem is kicsi persze -, hogy a másodikkörös egyeztetés elmaradt az érdekképviseletekkel.

Azután még ami ebben tulajdonképpen elmaradt, az, hogy lehetőségünk lett volna arra, hogy egy kicsit előrébb lépjünk az EU felé, tehát még pluszelemeket is, kicsit progresszívebb dolgokat is belevonjunk ebbe a módosításba. Ez sem történt meg. Amikor a mezőgazdasági bizottságban az általános vitára való alkalmasság megítélése kapcsán szóltam, az egyik tényező részemről, amely miatt nemet mondtam, az előbb említett tárgyalási menet volt. A másik pedig az, hogy szerintem is önmagában a garantált árnál ez a 70 százalékos szint nagyon kevés. Valamilyen formában igenis a minimális lehetőséget biztosítani kell a termelőnek, ha nehéz helyzetbe kerül, hogy legalább előre tudjon menekülni, ne süllyedjen el teljesen, ne kerüljön csődbe, és ehhez ez a szint kevés. Sőt, ismerve a költségvetési függőséget, még lejjebb is mehet, ez egyenesen kilátástalan helyzetet teremthet a termelő számára. A magam részéről ezt rendkívül rossznak tartom, hisz nem előremutató.

Elhiszem, hogy sok terméktanács van, de nem az a megoldás igazából, hogy majdan a miniszter úr szelektálhat. Meg kell határozni egy olyan nagyságrendet, olyan reprezentációs fokot és százalékot, amely felett a miniszternek már ne legyen joga az esetleges választáshoz, ne adj' isten, egy neki jobban tetsző, talán neki jobban alájátszó kisebb csoport támogatása formájában.

Többen vetették fel, hogy pontosan abból adódóan, hogy a magyar mezőgazdasági termelők még eléggé szervezetlenek, pontosan abból adódóan, hogy az élelmiszeripar és kereskedelem privatizációja olyan szerencsétlen módon ment végbe, ahogy ment, ebből adódóan a termelők kiszolgáltatottsága óriási, sokkal nagyobb, mit a nyugat-európai országokban. Éppen ezért csatlakozva többekhez, akik felvetették, hogy valahol szükség lenne az importszabályozásra is, és ezt ebbe a törvénytervezetbe bele kellene csempészni valamilyen formában, én a magam részéről mindenképpen támogatni fogom a bizottságban azon kormánypárti képviselők felvetését, akik ezt fogalmazták meg, legyen ez Szabó úr vagy Czerván úr. Remélem, ez az egy-két kitétel bekerül a módosító indítványokba, és akkor ezt az előterjesztést én a magam részéről támogatni fogom, fenntartva azon véleményemet, hogy igazából nem oldottuk meg a kérdések java részét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.

Megkérdezem Szabadi Béla államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Szabadi Béla jelzi, hogy igen.) Kérem az államtitkár úr gépét bekapcsolni! Köszönöm.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Az agrárrendtartás módosításáról szóló törvény igen fontos feladatot fog betölteni a magyar agrárpiaci szabályozásban. Az itt elmondott észrevételek nagy részével egyetértek, azzal nyilvánvalóan nem tudok egyetérteni, mintha itt a minisztérium valamiféle túlhatalmától kellene tartani. Kis Zoltán volt politikai államtitkár úr, aki elődöm volt jelenlegi posztomon, nyilvánvaló személyes tapasztalatai alapján is kijelentette - bár a helyzet azóta nyilvánvalóan változott, mégis ezt a tapasztalatot mértékadónak tartja -, hogy a miniszter hatáskörét e tekintetben mindenképpen növelni kell.

(11.50)

Én azt hiszem, hogy teljes félreértése a kérdésnek és felnagyítása valamiféle veszélynek az, hogy ez zavarokat okozna, és a miniszter lehetőségeit olyan irányban növelné meg, amely az agrárszektor működésére kedvezőtlenül hatna. Sajnos mindennapi tapasztalataink alapján azt kell kijelentenünk, hogy egy ilyen változtatás nélkül igen nehéz lesz a garantált árnak és az irányárnak az időben való meghirdetése. Egyébként a miniszter felelőssége miatt azoknak nem kell aggódniuk, akik nem ebben a helyzetben vannak, hiszen nyilvánvaló, hogy az irányár és a garantált ár ilyen módon való meghirdetése mindenképpen a miniszter felelőssége. Neki kell elszámolnia arról, hogy miért úgy hirdette meg és miért adott olyan mértékeket, ahogyan meghirdette, és ezt meghatározta.

A mostani vita is bemutatta azt, hogy sokan nem a törvénymódosításról beszélnek, hanem a törvénymódosítás kapcsán elmondanak mindent, ami eszükbe jut az adott témához tág értelemben kapcsolódóan. Nyilvánvaló az, hogy az országgyűlési képviselők felszólalásait nem lehet hatásosan korlátozni, és mi nem is kívánjuk ezt. De akkor, ha jó agrárrendtartási törvényt akarunk, és ha mindannyian erre törekszünk, mégiscsak azt tudom javasolni, hogy erről a törvényről és az előző törvényhez képesti a módosításról kellene beszélni, és nem egyéb különböző kérdésekről, amelyeknek más törvények tárgyalása során lenne meg a helyük.

Azt hiszem, hogy bizonyos konszenzus alakult ki - sőt határozott konszenzus - a tekintetben, hogy korlátozott módosításra van szükség. Ennek a módosításnak a kereteit a mindennapi tapasztalatok jelölték ki. Tehát egy ilyen korlátozott jelleg elfogadását - azt hiszem - nagyon nehéz megkérdőjelezni. Ha mindenki elfogadja, hogy korlátozott változtatásra van szükség, akkor pedig ennek a minőségét károsan befolyásolhatja az ezt meghaladó mértékű, elvi kérdéseket boncolgató megközelítés. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát a módosító javaslatok Házszabályszerű benyújtása érdekében pénteken 14 órai hatállyal lezárom. Részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/755. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/755/18. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Javaslatot teszek a részletes vita szerkezetére. Indítványozom, hogy a módosító javaslatok közötti összefüggésekre figyelemmel a részletes vita három szakaszból álljon. Az egyes szakaszok ismeretében felkérem a jegyzőt, hogy ismertesse.




Felszólalások:   1   1-74  Előző      Ülésnap adatai