Készült: 2020.09.28.05:35:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

53. ülésnap (1999.03.03.),  1-54. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:33:15


Felszólalások:   1   1-54  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat, munkatársaimat és természetesen mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának nyolcadik ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Kocsi László és Vidoven Árpád jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/718. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/718/1-2. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Miniszter úr, önt illeti a szó.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. (A hangszóró sípolni kezd. Közbeszólás: Halkabban!) Kedves Képviselőtársam, aki közbeszólt, hogy halkabban! Tudja, nem én erősítem a hangszórót. Tegnap nem lehetett hallani semmit, ma ugyanarra a helyre tettem a mikrofont, és hangosabban szól. Elnézést ezért az intermezzóért, de úgy látszik, van elnök asszonyon kívül is elnök ebben a teremben, aki a tárgyalás rendjére vigyáz.

Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényjavaslatot illetően a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak az az álláspontja, hogy a magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági jelentősége miatt elengedhetetlenül szükséges az agrárszféra helyzetének pontos ismerete, amely lehetővé teszi az agrárgazdaság megalapozott irányítását. Ezenkívül az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek megvalósítása, a teljes jogú tagság esetén felmerülő követelmények vizsgálata és a közösségi agrártámogatáshoz való hozzájutás is csak megfelelően összehasonlítható, a nemzetközi statisztikai igényeket is kielégítő, azzal konform információs rendszer segítségével lehetséges. Mindezek miatt az agrárinformációs rendszer fejlesztését, megújítását kiemelt feladatként kell kezelni, és e jelentős munka megalapozása csak egy átfogó, a mezőgazdasági termelés teljes keresztmetszetére kiterjedő országos számbavétellel veheti kezdetét.

Magyarországon legutóbb 1991-ben volt általános mezőgazdasági összeírás. Az elmúlt közel tíz évben bekövetkezett radikális változások megismerése tovább már nem halasztható. Éppen ezért ismét csak teljes körű összeírásra alapozva lehet létrehozni egy olyan gazdaság-nyilvántartást, amely alapját képezi az elkövetkező évek agrárstatisztikai adatgyűjtéseinek és az Európai Unió statisztikai igényei teljesítésének. Ez utóbbi követelményt a 2198/1998.(IX.9.) számú kormányhatározat is meghatározza, amely az Európai Unióhoz történő csatlakozási tárgyaláson a már átvilágított területek magyar tárgyalási álláspontjainak meghatározásáról rendelkezett, és rögzítette, hogy az általános mezőgazdasági összeírást a Magyar Köztársaság nem később, mint a 2000. évben végrehajtja. Magyarország ezzel egyben csatlakozik az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete - rövidítve: a FAO - világcenzusához is.

Az összeírás végrehajtásáért a Központi Statisztikai Hivatal a felelős intézmény, amely ezt a feladatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium együttműködésével oldja meg. Az összeírásnak a KSH felelősségében történő végrehajtása a garanciája e nagyszabású munka elvárt szakmai színvonalon való megvalósításának és pártatlanságának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános mezőgazdasági összeírást - mivel annak keretében természetes személytől személyes adatára vonatkozóan is történik adatszolgáltatás - a statisztikáról szóló 1993. évi XCVI. törvény 8. § (3) bekezdése értelmében törvényben kell elrendelni. A jelen törvényjavaslat ezt a célt szolgálja.

Szakmai szempontok figyelembevételével az összeírást a KSH két lépcsőben hajtja végre 2000-ben. Az alapvető fontosságú ismérveket - mint például a gazdaság azonosító adatai, a gazdasághoz tartozó személyek adatai, a földhasználat adatai, az állatállományra vonatkozó adatok, a gép- és eszközállomány adatai - 2000. március 31-ei eszmei időponttal 2000 áprilisában mérik fel. A termelési eredményekről, a termelés erőforrásainak szerkezetéről, az alkalmazott technológiákról, a gazdálkodással összefüggő üzemgazdasági jellegű adatokról 2000 őszén reprezentatív felvételekkel történik adatgyűjtés.

Az összeírás tájékoztatási koncepcióját a Központi Statisztikai Hivatal a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal közösen alakítja ki, figyelembe véve az időbeli és a regionalitásra vonatkozó szempontokat. A 2000 áprilisi teljes körű összeírásból származó adatok az év második felében már rendelkezésre állnak, míg a tervezett reprezentatív megfigyelések eredményei 2000 végén lesznek hozzáférhetők.

Az általános mezőgazdasági összeírás tervezett kérdőíveinek kitölthetőségére, tartalmi és formai kérdéseire, az adatfelvétel időigényére vonatkozó tapasztalatok megszerzésére, az adatfeldolgozási programok kialakítására, kipróbálására próbafelvételt fog a Központi Statisztikai Hivatal végrehajtani, amelyre 1999 harmadik negyedévében kerül sor. Az összeírás lebonyolításához a mezőgazdasághoz értő és jó helyismeretekkel rendelkező összeíró-hálózat kialakítására lesz szükség az önkormányzatok, a falugazdász hálózat hathatós közreműködésével. A teljes körű összeírás időszakában a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságai 15 ezer számlálóbiztost és 3 ezer összeírási megbízottat foglalkoztatnak.

Az összeírás részletes szakmai programját és költségvetését ez év augusztus 31-éig kell kidolgozni. Az előreláthatóan mintegy 2 milliárd forint összköltségű felmérés 1999. évi feladatainak elvégzéséhez a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezeti költségvetéséből 450 millió forintot különített el. A részletes költségkalkulációból fennmaradó részt a Központi Statisztikai Hivatal részére elkülönített forrásként a 2000. évi költségvetésben kell biztosítani.

 

(9.10)

Külön meg kell vizsgálni az e célra szóba jöhető egyéb, például Phare-források felhasználhatóságának lehetőségét is.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy az elhangzottak alapján szíveskedjenek az általános mezőgazdasági összeírásról benyújtott törvényjavaslatot támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr expozéját.

Megadom a szót Simon József képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának. Képviselő úr, önt illeti a szó.

SIMON JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 1999. február 8-ai ülésén - a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően - megtárgyalta az általános mezőgazdasági összeírásról szóló T/718. számú törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

A bizottság véleményének előadójaként ki kell fejtenem, hogy a szabályozást a bizottság egészében és részleteiben is szükségesnek ítélte; egyetértett azzal, hogy a természetes személyek érintettsége miatt a szabályozás törvényi szinten történjen.

A bizottság tagjainak véleménye egységes volt abban is, hogy az általános mezőgazdasági összeírásra szükség van. Teljes körű mezőgazdasági összeírás - ahogy azt miniszter úr is említette - csaknem egy évtizeddel ezelőtt, 1991-ben történt, lényegében a privatizációt megelőzően, egy sokkal egyszerűbb, sokkal átláthatóbb tulajdonosi struktúra mellett. Az 1994-es összeírás részleges volt, és épp olyan kérdésekre nem tért ki, hogy a tulajdonnal rendelkezők, különösen a földtulajdonnal rendelkezők mennyiben és milyen módon hasznosítják a földjüket. Nyilvánvaló az is, hogy a magyar mezőgazdasági politika nem nélkülözhet egy, a mai viszonyainknak megfelelő reális áttekintést a magyar mezőgazdaság tulajdonosi és gazdasági viszonyairól. Ezt az összeírást az agrárgazdaság fejlesztéséről hozott 1997-es LXIV. törvény a törvény erejével is feladatul szabta.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítéséhez is nélkülözhetetlen a harmonizáció az Európai Unió statisztikai rendszerével. A csatlakozási tárgyalások során a mezőgazdasági összeírás ügye rendszeresen a legfontosabb három-négy kérdés között szerepelt. Az Európai Unió statisztikai előírásain túl a tervezett szabályozás tekintettel van a FAO ajánlásaira is.

A különböző mezőgazdasági célú és ma használatos adatbázisok - például az őstermelők nyilvántartása, a mezőgazdasági termelők agrártámogatással összefüggő regisztrációja, a terméktanácsi tagsággal kapcsolatos nyilvántartás s a többi - felhasználhatóságával kapcsolatban a bizottságban vita alakult ki. Ennek során megállapítást nyert, hogy ezen adatbázisok között csak hosszabb távon alakulhat ki összhang, de ebben az összhangmegteremtésben is jelentős előrelépést hozhat az általános összeírás. A jelenleg működő adatbázisok, nyilvántartások különböző célokat szolgálnak, és a tapasztalatok szerint sem fedik le a mezőgazdasági termelés egészét, így nem helyettesíthetik, legfeljebb referenciaként szolgálhatnak az általános és teljes körű összeírás során.

Különös hangsúllyal merült fel a bizottsági ülésen a létrejövő adatbázis kezelésének kérdése. Miközben nyilvánvaló, hogy a feldolgozott információk az agrárirányítás céljait is szolgálják, alapvetően tekintettel kell lenni arra, hogy ez a felvétel statisztikai jellegű. Valójában csak a statisztikai törvény alapján kezelt adatok nyújtanak garanciát arra, hogy az egyedi információkhoz - költség és -jövedelmi viszonyok jellemzője ez például - se az adóhivatal, se pedig más illetéktelen állami intézmény ne juthasson hozzá. Az előterjesztőnek az ülésen elhangzott nyilatkozata szerint az adatbázis kezelője mindenképpen biztosítani fogja az egyedi adatok védelmét; ebből a megfontolásból a javaslatot egyeztette az adatvédelmi országgyűlési biztossal is.

A vita során további problémaként merült fel az adatszolgáltatás őszintesége és az adatszolgáltatási kötelezettség megsértésének szankcionálása. Az erre vonatkozó előírásokat a statisztikai törvény egyértelműen tartalmazza; ugyanakkor fel kell hívnom a bizottság nevében a parlament figyelmét arra, hogy ezeknek a szankcióknak az alkalmazására Magyarországon még soha nem került sor.

Az összeírás előkészítő munkálataihoz szükséges ez évi fedezet az FVM rendelkezésére áll, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a program teljes megvalósításához további költségvetési pénzek bevonására is szükség lesz, vélhetően nagyobb arányban, mint ahogy ezt a miniszter úr jelezte. Igaz, elhangzott az előterjesztő szájából, hogy európai uniós és egyéb forrásokra is számíthatunk.

A bizottság tehát egyetért a törvényi szabályozás szükségességével. Arra tekintettel, hogy a támogatások igénybevételének a jövőben alapvető feltétele lesz a gazdálkodás áttekinthetővé tétele, az általános vitára bocsátást támogatja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Végh Lászlónak, a bizottság előadójának.

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága ez év február 23-án megtárgyalta a kormány által benyújtott T/718. számú törvényjavaslatot az általános mezőgazdasági összeírásról. Ezzel kapcsolatban a bizottság ülésén elhangzottakra figyelemmel az alábbiakra hívom fel képviselőtársaim figyelmét.

Az 1990-es években jelentős változáson ment keresztül a magyar agrárium: lezajlott a kárpótlás, a szövetkezeti tagok földhöz juttatása, a részarányterületek kijelölése, kimérése, továbbá a szövetkezeti átalakulás. A mezőgazdasági támogatások igénybevételének rendszere megváltozott. Megváltoztak a tulajdoni, használati viszonyok, és ezeket a változásokat követően még nem volt általános mezőgazdasági összeírás. Tulajdonképpen ez a privatizált magyar mezőgazdaság első teljes körű összeírása.

Az összeírás kiterjed a gazdaságok tulajdonviszonyaira, a gazdaságban felhasznált munkaerő jellemzőire, a termelés és a gazdaság eszközellátottságára. Amellett, hogy az összeírás elsősorban belső gazdaságpolitikai igényeket akar kielégíteni, az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek kidolgozása előtt szükséges ezen nemzetgazdasági ágazat valóságos helyzetének felmérése a minél szélesebb körű adatok alapján.

A törvényjavaslat ugyanakkor csak meghatározott gazdasági méretek felett, illetve földterület fölött teszi szükségessé a bevallást. Lényeges eleme viszont, hogy a földdel kapcsolatban nemcsak a tulajdoni, hanem a használati viszonyokat is tisztázza. Tekintettel arra, hogy a KSH az adminisztratív célú nyilvántartásokból is nyerhet információt, így a földhivataltól és az Agrárkamarától, átfogó kép alakulhat ki a mezőgazdaság helyzetéről.

Aggályként merült föl a bizottsági ülésen az adatszolgáltatással kapcsolatban a személyes adatok védelmének kérdése, de ezt az adatvédelmi biztos megnyugtatóan rendezte. Az adatok csak a kitűzött célnak megfelelően használhatók fel.

A fenti javaslatot a gazdasági bizottság megtárgyalta, és 17 igennel, 3 ellenszavazattal és 8 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megkérem Tóth Sándor képviselő urat, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. A gazdasági bizottság február 23-án tárgyalta a T/718. számon benyújtott törvényjavaslatot az általános mezőgazdasági összeírásról. A bizottságban kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. A kisebbségi véleményt előadó képviselők elmondták, hogy sok párhuzamosságot látnak mostanában a mezőgazdaság területén. Nagyon sok párhuzamosság van az összeírások tekintetében, így a regisztráció tekintetében, valamint a termőföldről szóló törvénytervezetben is.

A földhasználati nyilvántartás, ami majd 2001-2002-ben válhat teljessé, nem biztos, hogy összhangot fog teremteni az általános mezőgazdasági összeírás adataival.

(9.20)

A gazdasági bizottság ülésén elsősorban tartalmi kifogások az adatkezelést illetően fogalmazódtak meg. Nagyon erőteljesen megfogalmazták képviselőtársaim, hogy ilyen adatok kérése esetén, amely nemcsak a gazdálkodók azonosítására - név, lakcím -, hanem a gazdálkodás költségeire, jövedelmeire is kiterjed, nem biztos, hogy az adatszolgáltatók őszintén fognak megnyilvánulni. Ilyen téren akkor erősen megkérdőjelezhető az, hogy a statisztikai felmérés használhatósága és megbízhatósága mennyire megalapozott. Ha ebből fontos további következtetéseket kívánunk levonni, akkor nem biztos, hogy a helyes következtetésekre fogunk jutni.

Kifejezetten nehezményezték a bizottság ellenzéki tagjai a törvénytervezet 5. § (4) bekezdésében szereplő - "a név, lakcím és a tevékenység jellegére vonatkozó adatok az egységes állami adatbázis kialakítására felhasználhatók" című - szövegrészt, valamint a 6. § (2) bekezdésében, hogy a kormány felhatalmazást kap arra, hogy szükség szerint rendeletben szabályozza a különleges adatkezelési szabályokat. Ezt rendkívül aggályosnak tartottuk, ezért a bizottság az adatvédelmi biztoshoz fordult, hogy erről a pontról tájékoztassa a bizottságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adatvédelmi biztos megküldte állásfoglalását és a mezőgazdasági bizottság ülésével ellentétben - ahol megfogalmazták, hogy adatvédelmi szempontból kifogást nem emeltek, ez február 8-án történt - a gazdasági bizottság február 23-ai ülését követően az adatvédelmi biztos a következőket írta le: "Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló, az Országgyűléshez T/718. számon benyújtott törvényjavaslat 5. §-ának (4) bekezdését az előterjesztő a tárcakörözést követően módosította." Jelzi, hogy az eredeti javaslattal szemben adatvédelmi szempontból kifogást nem emeltek. Álláspontja szerint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi törvény 5. §-ában megfogalmazott követelménynek - így az adatkezelés célkötöttsége - a módosított szöveg nem felel meg. A fenti címen benyújtott törvény célja a mezőgazdasági statisztikai összeírás. A kifogásolt szövegrész pedig személyes adatok gyűjtését és tárolását írja elő, közelebbről nem definiált, úgynevezett egységes állami adatbázis kialakítása érdekében.

Ugyancsak kifogásolja az adatvédelmi biztos a 6. § (2) bekezdésének d) pontját, mely szintén nem szerepelt az eredeti javaslatban, mert egy bizonytalan tartalmú felhatalmazást kíván adni a kormány számára a különleges adatkezelési szabályok megállapítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt akkor meg kell fogalmaznunk azt a kérdést, hogy melyik törvénytervezetet tárgyalta a mezőgazdasági bizottság és melyiket a gazdasági bizottság, és végül is akkor melyik törvénytervezetről kell a parlamentnek véleményt nyilvánítania. Arról nem is szólva, hogy a kormány magatartása ebből a szempontból erőteljesen kifogásolható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót: elsőként Tóth András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; majd Németh Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári koalíció kormánya elfogadott kormányprogramjában kiemelten foglalkozik a magyar mezőgazdaságnak az utóbbi tíz esztendőben tapasztalt leépülésével, visszafejlődésével.

A kormányprogram megállapítja, hogy különös tekintettel a közelgő európai uniós csatlakozásunkra is, az ágazatot sújtó további súlyos megrázkódtatások elkerülése érdekében nem állhatunk tétlenül. Az újratermelődő piaci zavarok enyhítése érdekében, a korábban tapasztalt bizonytalanság kiküszöbölésére, az egyes területeken gyors és hatékony beavatkozásra van szükség. A helyzethez történő alkalmazkodás sikerét a pontos helyzetismeret alapozza meg, ezért a kormány különös figyelmet szentel annak, hogy a statisztikai információs rendszer működését helyreállítsa, működőképessé tegye, ami egy többlépcsős, több éven át tartó folyamat.

E folyamat első lépése megjelenik az idei agrártámogatási rendszerben bevezetett regisztráció esetében. A támogatások folyósításának - mint tudjuk - feltétele a támogatást igénybe vevő gazdálkodók egyelőre önkéntes adatszolgáltatása. Ezen adatszolgáltatás összesített adatai nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az agrárkormányzat megfelelő időben felkészülhessen, és eredményesen orvosolhassa a jelentkező piaci anomáliákat, remélhetőleg még eredményesebben, mint azt az elmúlt év második felében megtehette, gyakorlatilag információk hiányában.

Tekintettel arra, hogy ez a regisztráció nem kötelező, a gazdálkodók önkéntes szándékán múlik, egyes becslések szerint mindössze a teljes mezőgazdaságunk 60-70 százalékát képes csak felölelni, tehát semmiképpen nem tekinthető végleges megoldásnak. Az egyes szervezeteknél, kamaráknál, terméktanácsoknál rendelkezésre álló viszonylag korrekt nyilvántartások is a magyar mezőgazdaság egyes területeit ölelik csak fel, tehát nem alkalmasak arra, hogy legalább az agrárgazdaság 90-95 százalékát feltáró, átfogó információt adjanak az agrárkormányzat részére, ami elengedhetetlen feltétele a szükséges piaci beavatkozások sikerének.

Kedves Képviselőtársaim! A mai napon az Országgyűlés több olyan törvényjavaslatot is tárgyal, amely legalább részben a minél teljesebb nyilvántartás megvalósulását igyekszik megcélozni; gondolok itt a később tárgyalandó, a termőföldről szóló T/757. számú törvényjavaslatra, vagy a most előttünk fekvő, az általános mezőgazdasági összeírásról szóló T/718. számú törvényjavaslatra.

Mint hallottuk, utoljára 1991-ben volt általános mezőgazdasági összeírás hazánkban, ami egy, a maihoz sok tekintetben nem hasonlítható, gyakorlatilag privatizációt megelőző állapotban levő magyar mezőgazdaságról adott átfogó képet. Azóta csak egy részleges összeírás történt. A gyökeresen megváltozott viszonyok mindenképpen indokolttá teszik a teljes körű összeírást. Ezt csak erősítheti, hogy ezzel Magyarország csatlakozna az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének világcenzusához, valamint az Európai Unióban az ezredfordulón végrehajtásra kerülő teljes körű összeíráshoz.

Korábban kormányrendelet szabályozta az általános mezőgazdasági összeírást, azonban az adatvédelmi, valamint a statisztikáról szóló törvények időközben történt elfogadása miatt, mivel az összeírás személyes adatokra vonatkozóan is történik, mindenképpen indokolt a törvényi szabályozás, azzal egyetértünk. Erre egyébként a miniszter úr expozéjában, illetve a bizottsági előadóktól is utalást kaptunk.

A bizottsági viták során többször felmerült, hogy a törvénytervezet mennyiben felel meg az adatvédelmi előírásoknak. Legutóbb Tóth Sándor úr foglalkozott ezzel. Az adatvédelmi biztos irodája többször is foglalkozhatott a törvénytervezettel: az előkészítés során, ez volt az első, amelyről a kialakított véleményt a mezőgazdasági bizottság is hallotta, tehát egy korábbi időpontban, illetve az előttünk fekvő végleges változatot is látta az adatvédelmi biztos irodája. Ez gyakorlatilag február 23-án következett be, s itt fogalmazott meg bizonyos aggályokat az adatvédelmi biztos.

A felmerült észrevételeknek, úgy gondoljuk, módosító javaslatok elfogadásával képes megfelelni a törvénytervezet, így annak elfogadását adatvédelmi szempontból is támogatni tudjuk.

A törvénytervezet 2. §-a szinte változtatás nélkül átvette a korábbi kormányrendeletből a gazdaság definícióját, különösen ami a különféle birtoknagysághatárokat illeti. Úgy gondoljuk, hogy a már korábban említett megváltozott agrárstruktúra miatt néhány módosítás mindenképpen szükséges. Például már az előterjesztő is jelezte, hogy az intenzív kertészeti kultúrával foglalkozó gazdaságoknak teljes körére szeretné kiterjeszteni ezt az összeírást annak érdekében, hogy az összeírásra kerülő gazdaságok ténylegesen lefedjék az agrárszektor megfelelő hányadát.

(9.30)

Az általunk szükségesnek tartott módosító javaslatokat is ilyen szándékkal fogjuk beadni.

Ellenzéki képviselőtársainkkal véleménykülönbség alakult ki a tekintetben, hogy a gazdaságra jellemző naturális adatok összeírásán túl mi szükség van a költség-jövedelmi viszonyok, illetve a gazdaság nem mezőgazdasági jellegű tevékenységének regisztrálására. Úgy gondoljuk, igenis fontos információk szűrhetők le abból, hogy a gazdálkodók használatában levő termelési eszközök milyen jövedelemtermelő képességgel bírnak, milyen a hatékonyságuk, adott jövedelem megtermeléséhez milyen eszközbefektetésre, munkaráfordításra van szükség, illetve nagyon sokatmondó információk azok, amelyek megmutatják, hogy az egyes gazdálkodók milyen hányadban jutnak jövedelemhez a mezőgazdaságból, illetve az egyéb tevékenységekből.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az összeírás során megkérdezettek korrekt választ adjanak a kérdezőbiztosoknak, illetve hogy a félrevezető tájékoztatás megfelelően szankcionálva legyen. Az előbbire a kérdezőbiztosok tapasztalata és kialakult módszerei, utóbbira a statisztikai törvényben biztosított szankciók nyújthatnak garanciát. Szükséges, hogy a párhuzamosságok elkerülése érdekében, illetve a különböző, már meglévő adatbázisokkal történő összevetés, ellenőrzés végett a már meglévő adatbázisok átadásra kerüljenek a Központi Statisztikai Hivatal részére. Erre a törvénytervezet megfelelő garanciákat tartalmaz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz képviselőcsoportja úgy ítéli meg, hogy figyelemmel a kormányprogramra és a közelgő európai uniós csatlakozásunkra, erre az általános mezőgazdasági összeírásra szükség van. Az összeírás törvényi szabályozása az elmondottak miatt indokolt. Reményünket fejezzük ki arra vonatkozóan, hogy az összeírás eredményeként egy olyan adatbázis jön létre, amely alkalmas lehet egy hatékony, eredményes agrárpiaci szabályozás megalapozására. Az elmondottakra tekintettel a T/718. számú törvényjavaslatot a Fidesz képviselőcsoportja nevében elfogadásra javaslom.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. Németh Imre képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; majd őt követi Zsikla Győző képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Frakciónk egyetért azzal, hogy sürgető feladat az agrárgazdaság megalapozott irányításához a magyar mezőgazdaság reális helyzetének átfogó felmérése. A csaknem tíz év után gyökeres szerkezeti, tulajdoni változáson átesett ágazat számos meglepetést tartogat. Meglátásom szerint a reprezentatív felmérések, amelyek időközben történtek, illetve évente történnek, csak erős fenntartásokkal használhatók. Mivel egyszeri akcióról van szó, amely egy KSH irányította adatfelmérést takar, kérdéses, hogy ez milyen módon szolgálja az egész mezőgazdasági statisztikai rendszer továbbfejlesztését, amelyet az előterjesztő célként megjelölt. Az Eurostat nómenklatúráin túl az európai uniós követelmények egy folyamatosan működő rendszert igényelnek, amely rendszeresen képes megbízható információkat szolgáltatni az ágazat egészéről, a földhasználat, az állatnyilvántartás és a többi standard adat tekintetében. Vannak már folyamatosan működő részrendszereink, mint például a kamaraitag-regisztrációs rendszer, az őstermelők nyilvántartása, a termelők ez évben bevezetett regisztrációja, a terméktanácsok nyilvántartásai, és ma kerül a Ház elé a földhasználati nyilvántartás új rendszerének terve - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A legfőbb problémát ott látom, hogy ezekbe a részrendszerekbe rengeteg munkát és pénzt ölnek, de ezek köszönő viszonyban sincsenek egymással, nem kompatíbilisek, nemhogy kiválthatnának egy ilyen kampányszerű összeírást vagy annak egy részét, ami nem olcsó, hisz 2 milliárd forintba fog kerülni. Pedig ez lenne a normális állapot. Ideje lenne végre végiggondolni egy egységes mezőgazdasági információs rendszer megvalósítását. Nem kellene feltalálni a spanyolviaszt, hiszen az Európai Unió tagállamaiban bevált rendszerek működnek, csak adaptálni kellene valamelyiket. A Német Agrárkamarák Szövetsége felajánlotta ez irányú segítségét, sőt az informatikai eszközök beszerzéséhez szükséges források előteremtésében is partner. Érthetetlenül fogadja - mint ahogy a Magyar Agrárkamara is -, hogy az FVM gáncsoskodása ez ügyben miért történik.

Az előterjesztő nem ad világos magyarázatot az 1. §-ban megfogalmazottakra, arra, hogy a teljes körű, 2000. március 31-ei összeírást követően 2000 őszén milyen reprezentatív adatgyűjtésre fog sor kerülni. Csak találgatni lehet, hogy ez a később kialakuló vetésszerkezetre vagy terméseredményekre vonatkozhat-e. Ezt véleményem szerint egyértelművé kell tenni.

Az adatfelvételi küszöbértékek kapcsán felmerült, hogy az önellátó családi termelési szinttel érdemes-e foglalkozni, vagy csak az árutermelő vállalkozások összeírására kerüljön sor. Az egy-két sertés vagy kecske tartását nem nagyon fogják bevallani, főleg ha saját fogyasztás céljából nevelik, még ha az az előírt küszöbérték felett is van.

A tervezet foglalkozik az adatszolgáltatási kötelezettség szabályainak meghatározásával. A kormány kapna felhatalmazást ennek rendeletben történő szabályozására. Ezt fontos kérdésnek tartom, mert az egész összeírásnak csak akkor van értelme, ha a tényleges állapotot sikerül felmérni. Márpedig a tapasztalatunk az, hogy a termelők egy része vonakodik az adatszolgáltatástól, még akkor is, ha annak fejében támogatáshoz jut - anélkül pedig még inkább meg fogja tenni.

Ezt bizonyítja a gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése, amely jelentősen visszaesett az elmúlt évben, annak köszönhetően, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, illetve területi intézményei tételes vizsgálatokat tartottak. Ez megyei szinten váltakozva, de mintegy egyharmados igénylés-visszaesést jelentett az elmúlt évben. Meggyőződésem, hogy az idei termelői regisztráció kapcsán is hasonló eredmény születik. Az egymillió őstermelőnek még az egyharmada sem fog élni a regisztráció révén megnyíló támogatási lehetőségekkel, egyszerűen fél az adatszolgáltatástól, az APEH-től, főleg akkor, ha az utóbbi időben az APEH magatartását figyelembe vesszük.

A dolognak van egy másik oldala is, mégpedig az, hogy az adatfelvevő ne üthessen a hasára, miután a sokadik próbálkozásra is eredménytelen marad a termelő elérésében. A valós adatok összeírhatósága érdekében - mint ahogy ezt Tóth András képviselőtársam is megtette, és fontos kérdésnek tartotta - egy kontrollvizsgálat lefolytatását helyezném kilátásba, illetve iktatnám be a törvénybe, amelynek eredménye kapcsán szankcionálni lehetne, meghatározott időre a támogatásokból ki lehetne zárni a termelőket, ha valótlan adatokat szolgáltatnak, el lehetne tiltani az adatgyűjtés lehetőségétől azt az adatfelvevőt, aki manipulálja az adatokat, és a javadalmazását is meg lehetne vonni.

Annak definiálását, hogy az összeírás kire terjedjen ki, a 3. § tartalmazza, amely véleményem szerint félreérthető. Az a) pont megnevezése a következő: regisztrált mezőgazdasági termelők és mezőgazdasági háztartások. Milyen formában regisztrált, az idei támogatási regisztrációt tekintjük e tekintetben, vagy tágabb értelemben értelmezzük ezt a folyamatot? Az utóbbi félévben a regisztráció alatt mindenki az idei évben bevezetett támogatási érdekből előírt termelői regisztrációt gondolja. Ha ez így van, akkor pedig nem teljes körű az adatfelvétel. Véleményem szerint ezt tisztázni és konkretizálni kell a törvénytervezetben.

(9.40)

Az összeírás teljeskörűsége érdekében helyes törekvés, hogy a meglévő adatbázisok kerüljenek feldolgozásra. Az 5. § szépséghibája ugyanakkor, hogy a (2) bekezdés b) pontja szerint a területi agrárkamaráknak kell átadniuk az őstermelői nyilvántartásban szereplők adatait a KSH-nak. Szeretném jelezni, hogy ezt nem tudják megtenni, mert már átadták a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megyei hivatalainak, a minisztérium falugazdász-hálózat létrehozásáról szóló rendelete értelmében. Az őstermelői igazolványok kiváltása pedig azóta is folyamatos, tehát ezt az adatszolgáltatást most már - a számítógépes hálózat információs adatait is tudtommal - a legtöbb megyei kamara átadta; igaz, hogy ezért térítést a minisztériumtól nem kapott, és úgy néz ki, hogy e tekintetben nem is a legjobb irányba mennek a dolgok, és az adatlapok adatbázisát is átadta, tehát e tekintetben csak a megyei hivatalok képesek adatot szolgáltatni.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló '92. évi LXIII. törvény követelményeit figyelembe kell venni, bizonytalan tartalmú felhatalmazásokat egyértelművé kell tenni a törvényben.

Úgy gondolom, hogy az általam említett és a frakcióm véleményét is tükröző változtatások után ez a törvény meg fog felelni annak a célnak, amely vonatkozásában előterjesztésre került. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Az általános mezőgazdasági összeírást nemcsak az európai uniós csatlakozási szándékunk indokolja, hanem az is, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről csak akkor várható el megfelelő mezőgazdasági szabályozás, ha a szaktárca rendelkezik a mezőgazdasággal foglalkozók és a termelés adataival, hiszen rossz információk alapján csak rossz döntések hozhatók meg. Ezért is támogatja a Független Kisgazdapárt frakciója e törvényjavaslatot. Mivel azonban ez teljes körű adatbázist biztosít a mezőgazdaságról, felvetődik a kérdés: mi szükség lesz az eddig gyűjtött részadatokra; hiszen például a terméktanácsoknak is és az Agrárkamarának is egyik feladata az ilyen jellegű információk gyűjtése és átadása az Agrárrendtartási Hivatalnak.

A kormány 236/1998. számú rendelete, amely az úgynevezett regisztrációról szól, hasonló célból született, végrehajtását a falugazdászok jelenleg is végzik. Mivel az adatgyűjtés pénzbe kerül, az említett párhuzamosságok pazarlásnak tűnnek. Kérdezem, hogy az eddig gyűjtött s még friss részhalmazok átvétele a teljes körű összeíráskor nem megvalósítható-e. Mindez nemcsak takarékossági szempontból volna célszerű, hanem biztosítaná az adatok egységességét is. Hiszen ha különböző szempontok, különböző küszöbértékek alapján különböző szervezetek gyűjtenek adatokat, biztos, hogy különböző eredmények fognak születni. Szerintem kellemetlen lesz, ha a különbözőségek okát később magyarázni kell. Vagy más oldalról megközelítve a kérdést: mi szükség lesz a jövőben részhalmazok gyűjtésére, ha rendelkezésre áll egy teljes körű adathalmaz, amelyből a részhalmazok kivehetőek.

Nézzük meg mindezt a termelő szempontjából is, vegyünk, mondjuk, egy szőlőtermesztőt! Kiváltja az őstermelői igazolványt, ekkor már nyilatkozik az adatairól. Az Agrárkamarának is tagja, adatot szolgáltat, és befizeti a tagdíjat. Kötelezően tagja a hegyközségnek, fizet, és adatot szolgáltat. Ha támogatást akar igénybe venni, regisztráltatja magát a falugazdásznál, de ezt legalább nem ő fizeti. Most a KSH-tól jönnek majd - valakinek persze ezt is ki kell fizetni. A gazdálkodó nem érti, hogy miért kell ugyanazt az adatot négyszer-ötször szolgáltatnia. A teljes körű összeírást, mint ahogy mondtam, szükségesnek tartjuk, az egyéb adatgyűjtések szükségességét ezután azonban át kellene gondolnunk.

A törvényjavaslat felsorolja az adatszolgáltatók körét. Az állattartóknál a küszöbértékek véleményem szerint nem minden esetben lettek jól megfogalmazva. A küszöbérték azt a célt kell hogy szolgálja, hogy az önellátásra végzett termelést ne, csak az értékesítésre végzett árutermelést vegyük figyelembe. Az egy juh, az egy kecske, az egy darab sertés, az ötven tyúk tartása csak a családi szükséglet kielégítését fedezi, itt még nem beszélhetünk árutermelésről. Az is kérdéses, hogy a KSH honnan tudja majd e kör címét megszerezni, hiszen a 250 ezer forint/év árbevétel alatti termelőknek nem kell őstermelői igazolványt kiváltaniuk, így nevük, címük jelenleg ismeretlen.

A küszöbértékeknél ellenkező előjelű probléma adódik például a méhcsaládok összeírásánál. Itt 25 család felett célozza a törvényjavaslat az összeírást, ez viszont magas szám, hiszen már egy 10 méhcsaládos méhész is több száz kilogramm mézet tud termelni, ami már árutermelés. A 25 méhcsaládos méhész már majdnem közepesnek mondható, hiszen Magyarországon az átlagos méhészet 40 méhcsaládot jelent, a környező országokban pedig csupán 15-20 méhcsalád jelenti az átlagot. A helyes érték így véleményem szerint az 5 méhcsalád.

Ezekre vonatkozóan pontosító módosító javaslatokat adtam be. Kérem képviselőtársaimat és az előterjesztőt, hogy ezeket támogassák, hiszen így az általános mezőgazdasági összeírás pontosabb lehet.

De ha már a méhészetet megemlítettem, felhívom a figyelmet, hogy az állategészségügy minden évben teljes körű felmérést végez a méhészetekről, ezért elegendő lenne, ha a törvényjavaslat azt tartalmazná: az ilyen jellegű friss és pontos nyilvántartásokat, részhalmazokat a Statisztikai Hivatal az összeírás során egyben átveheti. Erre vonatkozóan is nyújtottam be módosító javaslatot.

A törvény célkitűzéseinek eléréséhez szükséges adatgyűjtési témakörök közül a gazdálkodás költségei és jövedelme témakör megjelölést nem tartom szükségszerűnek, hiszen minden mezőgazdasági tevékenység jövedelmezőségét le lehet modellezni, és ez pontosabb, mint a statisztikai összeírás, hiszen a termelők erre vonatkozóan szolgáltatott adatait nem lehet mindig ellenőrizni, és a jövedelmekről sokan nem szeretnek pontos adatokat adni. Valamint nem is biztos, hogy minden termelő pontos adatokkal rendelkezik a saját jövedelmezőségével kapcsolatban, hiszen az őstermelőknél a másfél millió bruttó árbevétel alatti tételes elszámolást választó adózóknak csupán a bevételük 20 százalékát kell kiadási számlával igazolni, így ők pontos adatokkal a saját jövedelmezőségükre vonatkozóan nem is rendelkeznek. Ha megkérdezik őket, csupán azt tudják elmondani, hogy évről évre romlik a helyzetük. Ezért még egyszer aláhúzom, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét egy-egy területen elegendő lemodellezni, hiszen amennyi egy-egy ágazat jövedelmezősége a Tiszántúlon, körülbelül ugyanannyi a Dunántúlon is.

Mivel valószínűsíthető, hogy e teljes körű összeírás adatbázisa már figyelembe lesz véve az európai uniós csatlakozás során, hiszen ez a törvényjavaslat egyik célja, ha a jelenlegi rendkívül alacsony magyar mezőgazdasági jövedelmi viszonyokat megismeri az unió, azt fogja később mondani: a csatlakozás után nem kell majd a közös költségvetésből jövedelempótló támogatást adni a magyar termelőknek, hiszen a csatlakozás előtti években is alacsony szinten voltak a jövedelmeik. Persze, ezt a problémát nem a jelenlegi törvényjavaslatnak kell megoldania, hiszen mindnyájunk közös felelőssége, hogy a magyar mezőgazdaságnak az elmúlt kormányzatok ideje alatt fokozatosan leromlott jövedelmi viszonyait feljavítsuk, s így csatlakozzunk az Európai Unióhoz, hogy a csatlakozásnak a mezőgazdaság ne legyen vesztese. Ha ez nem történik meg s a jelenlegi állapotban csatlakozik mezőgazdaságunk az unióhoz, a magyar termelők helyzete sajnos hosszú távon is kedvezőtlenül fog alakulni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Medgyasszay László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

(9.50)

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Miniszter Úr! Ez a törvény, amely most a teljes körű mezőgazdasági összeírás megvalósítását célozza, mondhatni, már jó pár éve időszerű lenne. A nyolcvanas évek második feléig voltak hiteles adataink a magyar mezőgazdaság teljesítőképességéről és mindazon piaci szereplőkről, akik ebben az ágazatban működtek. Ez egyszerűen ment, megvoltak az állami gazdaságok, a szövetkezetek, amelyek a KSH felé adatot szolgáltattak, és ez alapján volt egy olyan kép, ami az akkor még gyakorlatilag kialakuló háztáji gazdaságot is integrálta, és bevitte ebbe a nyilvántartási rendszerbe.

A rendszerváltást követően nemcsak az adatszolgáltatás, hanem a termelői kör is értelemszerűen megváltozott, hisz mind a kárpótlási törvény, mind a szövetkezeti átalakulási törvény - de akár említhetném a részarány-tulajdonokról szóló törvényt is - átalakította azt a szerkezetet, ami egy monolitikus, egysíkú rendszerre épült az ágazaton belül, és létrejött a bizony esélyegyenlőségében még nem nagyon egyeztetett, de valóban sok szektorú mezőgazdasági termelés, amelyben a háztáji jellegből áttért a családi gazdaságokra, kisegítő gazdaságokra, egyéni vállalkozásokra, és a társas vállalkozások köre megmaradt.

Az adatszolgáltatás ezzel nyilvánvalóan szűkült, hisz az elszámolási kötelezettség gyakorlatilag a társas vállalkozásokra maradt, mert nekik volt érdemben befizetési kötelezettségük is, amely az adatszolgáltatást a másik oldalról feltételezte.

Az a kör, amelynek mi egy intenzívebb támogatást szerettünk volna nyújtani, ebből a nyilvántartási rendszerből kimaradt; meg a politika is végig azt sugallta, hogy ne nagyon lépjünk feléjük, mert azt fogják hinni, hogy esetleg egy-egy ilyen komolyabb nyilvántartás, egy-egy ilyen összeírás majd később adófizetési kötelezettséget fog keletkeztetni. Ezért ezt a rendelkezésekben is követtük, még 1992-ben, emlékeznek, volt az 500 ezer forintos, majd 700 ezer forintos, majd 1 millió forintos termelési határ - most már 1,5 millió -, ami alatt azt mondtuk, hogy ők nem nagyon vesznek igénybe támogatást, ezért nem is kell az ő adatszolgáltatásukkal foglalkozni.

Ez egy nagyon felemás dolog és nagyon veszélyes, mert nemcsak hogy bizonyos termékkörökben ezek a kisgazdaságok állítják elő most már a mezőgazdasági termelés közel felét - egyes területeken, például a zöldségnél még ennél többet is -, hanem ez a kör az, amelyik éppen az adatszolgáltatás hiánya miatt olyan támogatásokból maradhat ki, ami a fejlesztésüket és a létfenntartásukat is biztosítja.

1996-ban az előző kormányzat idején tettünk egy kísérletet, hogy ezt az adatszolgáltatási kötelezettséget erőltetve, az őstermelői igazolványok bevezetésével próbáljuk meg ezt a kört a látható gazdaság felé hozni, így egy kicsit megvédeni őket attól a szürke- vagy feketegazdaságtól, amit ismerünk, mind a felvásárlói, mind a kereskedői körben - és sajnos bizonyos feldolgozói területeken is -, másrészt meg a támogatáshoz hozzájuttatni őket, nyilván a támogatási rendszernek egy orientált átalakításával.

Ezzel szemben eléggé komoly társadalmi fenntartások jelentkeztek, épp abból a félelemből eredően, mint amit az előbb is említettem, hogy ebből biztosan adó lesz. Hiába mondtuk akkor, hogy nem lesz adó - mert ezt a területet egyrészt nem is lehet megadóztatni, mert nincs miből, nincs jövedelme, mert hisz a jövedelemtermelő képessége rettenetesen alacsony -, de jó lenne látni, hogy hogyan alakulnak a mezőgazdasági értékfolyamatok, mi marad a termelőnél, mi megy a feldolgozóhoz, mi az, amit a kereskedői szféra erre rárak, és a fogyasztó hogy jár jól. S erre lehet majd aztán egy olyan ágazati szabályozást kialakítani, ami a rendszert működteti.

Itt is felemás megoldás volt ezzel a 250 ezer forintos értékhatárral, hisz az adatszolgáltatói kör hétszáz-egynéhány ezer őstermelői igazolvány kiváltása után is mindössze 40 ezerre tehető, akik tételes elszámolásban a 250 ezer forint fölötti kategóriát jelezték, és mintegy 10 ezer körül mozog azoknak a száma, akiknek ebből adófizetési kötelezettsége is van. Tehát látjuk, hogy 700 ezer mezőgazdasági termelő ebben az országban nincsen, mert ezzel a 250 ezer forintos értékhatárral arra ösztönöztük őket, hogy a nagypapának, nagymamának, a 16 év fölötti gyereknek is váltsák ki az őstermelői igazolványt, és mindenki maradjon 250 ezer forint alatt. Így a szám nőtt, de a tényleges termelés emögött nem látszik, és kiváltképp nem látszik, hogy kik a termelésben effektív résztvevők, és milyen hatékonysággal, milyen értékesítési lehetőségekkel bírnak a piacon. Tehát itt majd át kell gondolni a későbbiekben, amikor a szabályozórendszer átalakítására is sor kerül, hogy érdemes-e nekünk ezekkel az értékhatárokkal a továbbiakban foglalkozni.

Én nagyon örülök annak, hogy ez az előterjesztés itt a teljes körű mezőgazdasági összeírást célozza, és nem értékhatárhoz köti, hanem azt mondja, hogy most már csináljunk egy tabula rasát, úgy, ahogy azt az 1997-ben elfogadott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja - még a két csirkét is, igen -, ami nem azt jelenti, hogy ő árutermelő gazdálkodó, szó nincs róla, hogy őneki ezentúl majd őstermelői igazolványt vagy bármely más adatot kell szolgáltatni! Hanem egyszerűen nézzük meg, hogy mi az, ami önfogyasztás, tehát ami a saját belső gazdaságában megtermelt és költségeit csökkentő élelmiszer-fogyasztási célt szolgál, mi az, ami egy bizonyos fogyasztói kört elégít ki - például akinek két tehene van, és a szomszédnak eladja kannában a tejet, mert vidéken ez nem egy ritka jelenség, és ott van egy ilyen sajátos fogyasztói igény -, és ki az, aki efölött van már, tehát rendszeres piaci értékesítést folytat.

Ahogy ez a törvény előírja, az adatfelvétel a 2000. március 31-ei eszmei időpontot célozza meg. Nyilván a tavaly elfogadott törvény szerint ebben az évben lett volna szerencsés ezt a teljes körű összeírást megtenni, de kormányváltás volt, nyilvánvalóan az ágazat szabályozása is módosult. Ezt a 2000-es határidőt jó felkészüléssel, valóban egy alapos előkészítés után tarthatónak lehet venni.

Az 1. § rá is tér arra, hogy reprezentatív jelleggel is szeretné ezt fenntartani a későbbiekben. Ez egy nagyon jó dolog, de ennek valahol állandónak kellene maradni, úgy, ahogy az az Európai Unióban is elfogadott gyakorlat, hogy aki reprezentatív többlet-adatszolgáltatást vállal - önkéntesen természetesen -, az egy megfelelő, ehhez arányló támogatást is fog kapni, és akkor a mindenkori kormányzat számára minden szektorról egy olyan mobil adatbázis áll rendelkezésre, ami a kicsit, a közepest és a nagyot is egy ilyen többletszolgáltatásra ösztönző támogatás alapján adatokkal tudja ellátni, és végül is ezt az adatszolgáltatást akár különböző alapokból is le lehet hívni.

A törvénynél megfogalmazódik - és az előttem szóló Zsikla Győzőt csak támogatni tudom ebben -, hogy a 4. § olyan adatokra is kíváncsi, ami nem biztos, hogy alapja lehet a teljes körű mezőgazdasági összeírásnak, és lehet, hogy gátolhatja is a valós adatszolgáltatást. Nevezetesen az i) és j) pontban jelenik meg a gazdálkodás költsége, jövedelme, valamint a gazdaság egyéb, nem mezőgazdasági jellegű tevékenysége.

Én azt gondolom, hogy ezt a feltételrendszert éppen a reprezentatív adatszolgáltatás irányába kellene eltolni, és aki önként ilyen adatot szolgáltat, azt én majd el fogom ismerni egyéb támogatással. Míg a másik oldalról ennek a két adatnak a szolgáltatása egyébként is megtörténik, mert azért van egy adóbevallás, még akkor is, ha adófizetési kötelezettség nincs egy körnél, és természetesen működnek olyan párhuzamos nyilvántartások, amelyekben ilyen jellegű adatokat a tényleges termeléssel foglalkozónak szolgáltatnia kell. Azt ugyanis nem tudnám elképzelni, hogy mondjuk, a három vagy négy nyúllal foglalkozó gazda egyáltalán jövedelméről nyilatkozzon, vagy ha ezt a kérdezőbiztos felteszi neki, akkor visszahőköl, és lesz benne egy természetes ellenállás, hogy hoppá, már a három nyúl után is le akar valamit nyúlni az állam, ezért inkább eltagadok belőle kettőt. Ezek olyan pszichés szempontok, amit egy-egy ilyen rendelkezésnél valószínűleg majd figyelembe kell venni.

Felvetődött a gazdasági bizottság kisebbségi előadójánál az adatvédelmi biztos véleménye. Ez valóban fontos dolog, mert amikor mi ezt tárgyaltuk a mezőgazdasági bizottság ülésén, akkor én tettem föl ezt a kérdést a minisztérium képviselőjének, hogy az adatvédelmi biztossal egyeztetve lett-e, mert korábban nekünk már voltak bizonyos konfliktusaink egy-egy adat kapcsán az illető személlyel, és nyilvánvalóan mindig neki volt igaza. Ezért, hogy egy újabb ilyen helyzetet elkerüljünk, szerencsésnek tartjuk, hogyha az egyeztetés megtörténik.

Erre az volt a válasz, hogy igen, megtörtént az egyeztetés, az adatvédelmi biztosnak semmiféle kifogása nincs, pedig jóllehet, mi már ugyanazt az előterjesztést tárgyaltuk, mint amit a gazdasági bizottság később, és itt az 5. § (4) bekezdésénél, valamint a 6. § (2) bekezdésének b) pontjánál merülnek fel adatvédelmi problémák. Én azt gondolom, hogy ez akár képviselői módosító indítvánnyal is kiküszöbölhető.

Én azt hiszem, hogy ha ebből a törvényből kivesszük mindazon szabályokat, amelyek részben a pontatlan vagy eltitkolt adatszolgáltatásra ösztönöznek vagy esetleg bizonyos adatvédelmi előírásokat sértenek, akkor egy kezelhető és valóban olyan törvény születik meg, amelyre szükség van, és amely hosszú távon is az ágazat valódi feltételrendszerének megfelelő adatszolgáltatást biztosítja.

(10.00)

Még kitérnék arra, hogy itt említették páran, hogy nincsen szankció. De van szankció, mert attól, hogy ez a törvény kifejezetten nem említi - de módosító indítvánnyal természetesen még azt is meg lehet tenni -, aki valótlan adatot szolgáltat, az természetesen a statisztikai törvény és a szabálysértési törvény előírásainak megfelelően büntethető. De nekünk most nem a büntetésre kellene a hangsúlyt helyezni, hanem inkább arra, hogy ha ennek a törvénynek a szellemében valóban elkészül egy olyan statisztikai adatbázis, aminek aztán vannak csatlakozási pontjai - természetesen a kamarától, az FM-hivataloktól -, ezeknek az összevetése megtörténik, akkor ez egy olyan irányítási rendszernek a kidolgozására lesz alkalmas, valamint fenn tud tartani egy olyan támogatást, ami nemcsak az Európai Unióhoz való csatlakozást könnyíti meg - mert itt egypáran említették, hogy nyilván a strukturális alapokból a támogatási rendszer akkor érhető el, ha valóban hiteles adatokat szolgáltatunk -, hanem ezeknek az embereknek a piacra jutási biztonságát is fenntartja, és egy olyan kiegyensúlyozott termelési irányításra ad alapot, ami nem közömbös annak a több százezer embernek, aki akár főfoglalkozásból, akár részmunkaidőben, vagy egyszerűen csak a saját fogyasztásának kielégítésére foglalkozik mezőgazdasági tevékenységgel.

Tehát az itt elmondottak szerinti módosításokkal a Szabad Demokraták Szövetsége ezt az előterjesztést támogatja és önöknek is elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Medgyasszay László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Kapronczi Mihály képviselő úr. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A T/718 számjellel ellátott törvényjavaslat annak elrendelését kéri önöktől, hogy a 2000. március 31-ei eszmei időpontban általános mezőgazdasági összeírás legyen az ország egész területén. Ilyenkor általánosan felmerülnek olyan kérdések, hogy szükség van-e egy ilyen költséges adatfelvételre, nem elegendőek-e az amúgy is soknak érzett, a termelőket különböző jelentésekre kötelező statisztikák, adóbevallások, továbbá az egyébként is elvégzett vetésterület-összeírások és állatszámlálások. Sajnos az időszaki összeírások nem helyettesítik az átfogó, általános felméréseket.

A 2000. évre esedékes mezőgazdasági összeírást hazai és külföldi tényezők egyaránt szükségessé teszik. Az összeírást legerőteljesebben a '90-es évek második feléig elhúzódó és máig sem befejeződött hazai mezőgazdasági privatizáció indokolja. A megelőző, az 1991-ben végzett általános mezőgazdasági összeírás óta a több százezer, legalábbis több ezer új mezőgazdasági kisüzem keletkezett, és látványosabbá vált a földtulajdonlás és a földbirtok szétválása, ami Nyugat-Európában évszázadok óta megszokott elkülönülés. A politikai döntéshozók előtt sokszor szinte ismeretlen az újonnan alakult családi gazdaságokban és új típusú szövetkezetekben dolgozók korösszetétele, képzettsége, az ilyen gazdaságok felszereltsége, pénz- és árukapcsolatainak iránya.

A továbbiakban az általános vita keretében egy kis történelmi visszatekintéssel arról kívánom meggyőzni képviselőtársaimat és nem utolsósorban a közvéleményt, hogy a magyarországi gazdaságirányítás már száz év óta támaszkodik az általános mezőgazdasági összeírások eredményeire, azaz most nem egy újonnan kitalált, közpénzekre aspiráló adminisztrációt és bürokráciát kell a termelőknek elszenvedniök.

Az általános mezőgazdasági összeírás elvégzésének indokait - az Országgyűlés régi jegyzőkönyveinek tanúsága szerint - már a száz évvel ezelőtti magyar országgyűlés is mérlegre tette és az elfogadás mellett döntött. Nagyon érdekes volt számomra, amikor ez irányban kutakodtam, hogy az 1895. évi VIII. törvénycikk rendelte el először az országban általános mezőgazdasági összeírás elvégzését. Már akkor is felmerült a kérdés a honatyák között, hogy vajon szükség van-e egy ilyen költséges adatfelvételre, hiszen már akkor is rendszeresen jelentek meg adatok állatszámlálásokról, vetésterületekről, a mezőgazdasággal foglalkozó népesség jellemzőiről. Ezekben a statisztikákban az általános mezőgazdasági összeírás nem mutatott fel új vagy más eredményeket, de azt lehetővé tette, hogy az addig elkülönült statisztikákat összekapcsolják, például birtoknagyság szerint elemezzék az állatállományt, a vetésszerkezetet vagy a gépesítettséget - száz évvel ezelőtt! Az akkori felvételek eredményeit négy kötetben adta ki a statisztikai hivatal.

A trianoni sokk, a Nagyatádi nevével jelzett földreform, továbbá a terjedő gépesítés, műtrágya-használat igényelte az ország területének második, 1935. évi általános mezőgazdasági összeírását. A földbirtokok, mezőgazdasági üzemek statisztikai összeírásáról akkor nem törvény, hanem az 1111/1935. számú miniszterelnöki rendelet rendelkezett. Az 1935. évi összeírás piacibb szemléletű volt, mint az 1895. évi, részletesebben mérte föl az eszközállományt, költségeket és a gazdatartozásokat. Nagy erénye volt az akkori összeírásnak, hogy a mezőgazdaság vertikális kapcsolatait is fel kívánta mérni, és fel is mérte.

A téeszszervezés befejeződésével merült föl az igény az ország történetének harmadik általános mezőgazdasági összeírására, amit 1972-ben végeztek el. A felmérés egyik társadalmi jelentőségű eredménye az volt azon kor viszonyai között, hogy rádöbbentette a gazdasági vezetést az akkori mezőgazdasági üzemek állóeszköz-igényességére, igazolta azt, hogy a korábban tervezettnél nagyobb ráfordítások figyelembevétele esetén valótlanok a parasztság meggazdagodásáról szőtt politikai híresztelések. Az már korosztályom élettapasztalata, hogy ezen összeírás után indult meg a virágzó nagyüzem állami támogatással történő kiépítése, ami kétségkívül történelmi tény, rendkívül sok anyagi ráfordítással.

Az 1973. évi olajválság erőteljesen átrendezte a mezőgazdasági és ipari termékek világpiaci árarányait, növelte az igényt, hogy a korábban naturális súlypontú összeírások jobban vegyék figyelembe a gazdaságok áru- és hitelkapcsolatait. Az 1981. évi, az ország történetének negyedik általános mezőgazdasági összeírása teljesítette ezt az elvárást.

És így érkeztünk el a rendszerváltozás időszakához, az 1991. évi ötödik általános mezőgazdasági összeíráshoz. Ezt az összeírást sajátos körülmények között kellett elvégezni; a valóságos világpiaci hatások érzékelése miatt megroggyant nagyüzemi szféra adatai már nem voltak alkalmasabbak mélyebb gazdasági elemzések elvégzésére, a privatizációs törvények életbe lépésének időpontjai miatt, a folyamatok miatt az új kisüzemek és az új típusú szövetkezetek eredményei viszont még nem tükröződhettek az eredményekben. Az összeírás eredményeiből ezáltal a gazdaságpolitika csak kevés megállapítást tudott hasznosítani.

Az ország történetének hatodik, immár a most előttünk álló, a 2000. évben végrehajtandó mezőgazdasági összeírása remélhetőleg már egy kissé megállapodottabb tulajdoni és birtokszerkezet gazdálkodását fogja tükrözni, és az eredmények alapján megalapozottabban lehet majd készülni további és nem halogatható agrárstratégiai kérdések megoldására.

A törvényjavaslat szükséges meghozatalában elsősorban természetesen nem a történelmi körülmények, hanem a hazai jelenlegi körülmények és viszonyok játszanak szerepet. Az általános mezőgazdasági összeírás jelentősége, fontossága a magyar agrárgazdaság szempontjából vitathatatlan; ezt az előttem szólók mindannyian egyértelműsítették, és ebben, azt hiszem, közös a véleményünk. A személyes adatok védelméről szóló alkotmányos elvek betartása - amiről szintén már szó volt - megköveteli, hogy az ezzel megbízott szakemberek a törvény szellemének és betűjének megfelelően járjanak el. Ez számunkra evidencia.

 

(10.10)

Ezért az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény parlamenti megalkotása tehát szükségszerű feladat és támogatása indokolt. A mezőgazdaság, az egyes agrárágazatok helyzetének pontos ismerete tehát elengedhetetlen egy jól szervezett piacgazdaságot felépíteni kívánó állam agrárkormányzata számára.

Ezekre az adatokra azonban legalább ilyen szüksége van az egyes mezőgazdasági termelőknek, piaci szereplőknek ahhoz, hogy megbízható döntéseket hozhassanak gazdálkodásukhoz.

Az agrártörténeti visszatekintés nemcsak kuriózum kívánt lenni itt a Házban, hanem igazolni kívánta, hogy a hazai gazdaságpolitika már száz éve igényli ezeket az összeírásokat, és hosszabb távon is figyelembe vette és veszi ennek eredményeit.

Jelenleg, amikor a szerződések sora készíti fel az országot az Európai Unióhoz való csatlakozásra, említenünk kell - ahogy az expozé is megtette - a törvényjavaslat elfogadásának külgazdasági indokait. Az Európai Unió Tanácsának 1996. június 25-ei, 1996/411. számú döntése a közösség valamennyi tagországa számára kötelezővé tette a nemzeti agrárstatisztikák felülvizsgálatát és egységesítését. A feladat elvégzésének első lépéseként több országban helyzetfeltáró, általános mezőgazdasági összeírást kell elvégezni, hozzánk hasonlóan. Az Európai Unió agrárstratégiájához való igazodás mellett az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO is világcenzus elvégzését javasolta a 2000. évre, ahogy ezt a miniszter úr is említette.

A modern agrárstatisztikai adatgyűjtések és az EU statisztikai követelményeinek teljesítése csak a teljes körű összeírásra alapozva teremthető meg. Ennek alapján a későbbiekben a reprezentáció elvének alkalmazása mellett az egyes szükséges adatok sokkal kisebb pénzügyi erőforrás felhasználásával állíthatók elő. Ahhoz azonban, hogy a reprezentációhoz szükséges szakmai és nemzetközi követelményeket kielégítsük, ismernünk kell a mezőgazdasági üzemek és kisgazdaságok teljes körére kiterjedő alapadatokat. Ennek pénzügyi igénye - ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott - kétmilliárd forintos nagyságrendű. Ugyanakkor a későbbi években megbízható információk előállításához már sokkal kisebb pénzügyi ráfordításokhoz juthatnunk.

A feladat nagyságát csak növeli, hogy Magyarországon nincs a tényleges földhasználatról nyilvántartás, és jelentős azoknak a gazdáknak a száma, akik nem a mezőgazdasági vagy falusi településen élnek, hanem a kárpótlás következtében más helységekből, városokból járnak ki visszakapott földjeikre gazdálkodni. Nagyon érdekes lesz ezt is megtudni, hogy ezeknek a számaránya milyen nagy.

Az alapvető fontosságú ismérveket - földterület, munkaerő, állatállomány, gép- és eszközállomány s a többi - a törvényjavaslat, ahogy már többször említettük, 2000. március 31-ei eszmei időponttal javasolja regisztrálni. Az összeírásért a KSH felelős, és a munkában széleskörűen együttműködik - nagyon helyesen - a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium területi adminisztrációjával. Felhasználja az idén induló termelői regisztert, valamint a Magyar Agrárkamara őstermelői igazolványainak kiadásával kapcsolatban keletkezett adatokat is. Ezek a körülmények lehetővé teszik a költségvetési pénzeszközökkel való takarékoskodást és azt, hogy a gyűjtött adatok fogalomazonossága, összeegyeztethetősége, egyöntetűsége megteremtődjön.

Magyarország nemzetközi érdeke, hogy a mezőgazdasági statisztika elfogadható legyen az Eurostat és az EU Bizottságának mezőgazdasági ügyekért felelős 6. főigazgatósága számára. Ezért az előkészítő munkában és az értékelések elvégzésekor mindenképpen célszerű az Unió szakembereivel való szoros együttműködés. Hiteles és megbízható agrárstatisztikai adatok kimunkálására van szükség, hiszen ezekre az adatokra alapozva lehet majd a tárgyalásokat folytatni és a magyar mezőgazdaságot az Európai Unió piacszabályozási és támogatási rendszerébe beléptetni.

Kérem képviselőtársaimat, hogy az általános mezőgazdasági összeírás elvégzése mellett elhangzott gazdaságpolitikai és integrációs törekvéseinkbe illő indokokat fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; majd őt követi Kékkői Zoltán képviselő úr.

Öné a szó, képviselő úr.

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány által beterjesztett, a földművelési és vidékfejlesztési miniszter úr által jegyzett T/718. számú törvényjavaslat, mely "Az általános mezőgazdasági összeírásról" címet viseli, rendkívüli fontosságú törvényjavaslat, mivel elősegítheti hazánk csatlakozását az EU-hoz. Természetesen az is fontos az állam számára, hogy a mezőgazdaság helyzetéről átfogó képet kapjon. A nehéz helyzetben lévő mezőgazdaság helyzetén csak akkor lehet javítani, ha hiteles és szükséges információk birtokában hozhatók meg a döntések. A Magyar Igazság és Élet Pártja támogat is egy ilyen törvényt.

Sajnos az előttünk fekvő törvényszöveg véleményünk szerint nem teljes mértékben felel meg a célnak. A tervezet ugyanis többek között alkotmányossági, adatvédelmi kérdéseket vet fel, alkotmányunk 59. §-ának (1) bekezdése ugyanis előírja a személyes adatok védelmét, és a (2) bekezdés a személyes adatokkal kapcsolatos törvények esetében kétharmados többségű döntést ír elő. Tehát minden olyan törvényi szabályozás, amely az állampolgárok személyes adatainak kezelésével kapcsolatos változtatást jelent az eddigiekhez képest, csak kétharmados többséggel fogadható el, és nem sértheti a hatályos, 1992. évi LXIII-as adatvédelmi és az 1993. évi XLVI-os statisztikai törvény előírásait. Különös jelentőséget kapott ez a kérdés az Alkotmánybíróság közelmúltban hozott határozatának fényében, mely szerint kétharmados törvényt csak kétharmados szavazással lehet változtatni.

A törvénytervezet nem választja szét a statisztikai célra felvett adatokat, amelyek az 1993. évi XLVI. törvény hatálya alá esnek, és csak kizárólagosan statisztikai célra, az adatszolgáltatóra visszavezethetetlenül használhatók fel, és az 1992. évi LXIII. adatvédelmi törvény hatálya alá tartozó személyes adatok kezelését, sőt a 5. § (4) bekezdése szerint az adatok "kizárólag statisztikai célra használhatók. A név, a lakcím és a tevékenység jellegére vonatkozó adatok az egységes állami adatközlés kialakítására felhasználhatók."

A törvénytervezet nem részletezi, hogy milyen adatokról van szó, hogy melyik végrehajtási szerv felel a polgárok személyes adataiért, és figyelmen kívül hagyja a statisztikai törvény 18. §-át, mely kimondja: "Egyedi természetes személy adatszolgáltatóval kapcsolatba hozható adat csak statisztikai célra használható, mással csak akkor közölhető és abban az esetben adható át, ha ehhez az adatszolgáltató előzetesen írásban hozzájárul."

Úgy gondolom, a személyeknek a lakcímére és a tevékenységére vonatkozó adatok eléggé egyediek. A statisztikai törvény előbb idézett szakasza mellett az 1992. évi LXIII. törvény 8. § (1) és (2) bekezdése is tiltja az adatszolgáltató hozzájárulása nélküli adattovábbítást. Az adatvédelmi törvény 1. §-a viszont az eltéréseket csak abban az esetben engedi, ha azt az adatvédelmi törvény megengedi. Az adatvédelmi törvény viszont ezt mezőgazdasági termelői nyilvántartás céljára nem engedi meg a KSH-nak.

A jogi és alkotmányos aggályok mellett sajnos szakmai aggályok is felmerülnek. Véleményem szerint csak olyan felmérésnek van értelme, mely segíti a termelőket, ezáltal a mezőgazdaság válságának megoldását is. Éppen ezért meglepő, hogy a törvénytervezet preambuluma tartalmazza hazai felhasználók, az Európai Unió, az ENSZ érdekeit, de megfeledkezik a termelők érdekeiről.

A név szerinti nyilvántartásba-vétel kiterjed a 2. § a), c) pontjában kötelezően összeírandó egy sertést vagy egy juhot, egy kecskét tartó gazdára is, valamint kiterjed a baromfiállományra is, melynek létszáma mint aprójószágnak rendkívül változó.

(10.20)

Nehéz elképzelni, hogy a 4. § b) pontjában - az előbbi példákra hivatkozva - a gazdaság irányításának formájára egy sertés esetében a botot kell beírni, amivel a sertést irányítja a gazda, a termelés céljának pedig, hogy hizlalás és levágás után a család jó étvággyal elfogyaszthassa. Gondolom, ezt közölni kell az adatfelmérőkkel, hogy pontosan értelmezhető legyen.

A tréfát félretéve: nem tudom, mennyire alkotmányos a d) pontban előírt nem és életkor szerinti differenciált összeírás, mit ért az előterjesztés a résztvevők gazdasági aktivitásán, s hogyan lehet ezt a gazdasági aktivitást összeírni. Miért kell az f) pontban megkérdezett állattenyésztési jellemzés után a g) pontban még egyszer megkérdezni az állatállomány korát, ivarát és fajtáját? Ha kész lesz ez a statisztika, nyilvánvalóan nagyon értékes lesz abból a szempontból, főleg az állattenyésztés, az állatállomány vonatkozásában, hogy az 1930-as évek nyilvántartásával össze lehet hasonlítani.

A 6. § d) pontja szerint a törvény felhatalmazza a kormányt rendelet hozatalára, "különleges adatkezelési szabályok létrehozására." Ez némiképpen eltér az alkotmány 59. § (2) bekezdésében előírt kétharmados országgyűlési többségtől.

Összefoglalva: a Magyar Igazság és Élet Pártja fontosnak és szükségesnek látja a mezőgazdasági termelők és a piac vonatkozásában történő országos felmérés elrendelését, és támogatja azt, de olyan törvénytervezet elkészítése esetén, amely szakmailag és jogilag megfelelő és alkotmányos. Hangsúlyozni kell a termelés elsődlegességének a fontosságát. Ha úgy folytatódik az idén is a termelők árbevételének a visszaesése, mint tavaly, akkor azt lehet mondani, hogy olyan mértékű lesz a csökkenés, hogy rövidesen talán nem is lesz mit nyilvántartani.

Sajnos, az előttünk fekvő törvénytervezet csak az aggályaink tisztázása után, a megfelelő módosításokkal támogatható a MIÉP részéről. Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, már korábban jelezte, hogy kétperces hozzászólási lehetőséggel kíván élni. A képviselő urat illeti két percre a szó. (Kékkői Zoltánhoz:) Képviselő úr, várjon egy picit, Turi-Kovács képviselő úr kétpercese következik.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): (A képviselő mikrofonja nem szól.) Nem hallatszik.

ELNÖK: Kérem a képviselő úr mikrofonját bekapcsolni! (Rövid szünet. -Dr. Turi-Kovács Béla: Magamra vagyok utalva!) Kérem szépen Turi-Kovács Béla képviselő úr mikrofonját.... (Megtörténik. - Dr. Turi-Kovács Béla: Hangosan elmondom, ha hallatszik.) Köszönöm. Most öné a mikrofon is, képviselő úr, nemcsak a szó.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, az eddig lefolytatott vitában két lényeges kérdésben eltérő álláspontok jelentek meg, annak ellenére, hogy a felszólalók többsége támogatja magát az előterjesztést.

Azt gondolom, helyes lenne, ha ezekben a kérdésekben is egységes álláspont alakulhatna ki; egyfelől abban a kérdésben, hogy jelenleg túl sok adat áll-e már rendelkezésre, és ehhez képest ez az adatfelvétel netán csak többletet jelent - elhangzott ilyen nézet is -, avagy arról van szó, hogy a most beszerzendő adatok tekintetében is komoly aggályok merülhetnek fel azok valódisága tekintetében. Azt hiszem, ez a két dolgot kiegészíti egymást, és a javaslat valahol a helyes középúton jár ebben a tekintetben. Az eddigi adatok felhasználása nélkül ugyanis valós adatokhoz nem lehet hozzájutni nézetem szerint, tehát az értékelésre mindenképpen szükség van. E tekintetben tehát nemcsak nem felesleges, hanem feltétlenül szükséges ennek a lefolytatása, és éppen ilyen szükséges az előző adatok értékelése és beszerzése.

A másik nézet egy másik érdekkörben merült fel, nevezetesen: vajon kiterjedjen-e a felmérés az egészen kis gazdaságokra is? Nézetem szerint ez feltétlenül szükséges. Az adott helyzetben ugyanis arról van szó, lehet hogy nem piacra termelnek ezek a gazdaságok, de mégis piaci szereplők, hiszen azzal, hogy termelnek, és termelési értéket, saját célra termékeket hoznak létre, a piacot befolyásolják.

Ebből kifolyólag azt gondolom, helyes úton jár az FVM akkor, amikor e tekintetben is szükségesnek tartja a felmérést. Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Most pedig Kékkői Zoltán képviselő úr következik a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó, képviselő úr.

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló, T/718. számú törvényjavaslat az általános indoklásban azt írja, hogy az 1997. évi CXIV. törvény 77. §-a értelmében egységes állami adatbázist kell létrehozni, működtetni. Ennek érdekében a kormány teljes körű mezőgazdasági összeírást rendel el.

Magyarországon a kárpótlási földek és a részarány-tulajdonú földek nevesítése, valamint a termelőszövetkezetek átalakulása következtében pontos adatbázis ma nem áll rendelkezésre. Nagyon időszerűvé vált az összeírás. Az 1. §-ban rögzíti a törvény az összeírás időpontját, 2000. március 31-ével, s ezt megelőzően 1999 szeptemberében próbafelvételt kell végrehajtani. Tudjuk, rövid az idő, hiszen még nem fejeződött be a részaránytulajdonok nevesítése, azonban bízom abban, hogy ez a törvényjavaslat meggyorsítja ezt a folyamatot.

Magyarországon a földbirtokmegoszlásról statisztikai felmérés - előttem Medgyasszay László képviselő már hivatkozott erre - a XIX. század végén, az 1895. évi VIII. törvénycikk alapján készült. A birtokmegoszlás akkoriban a következőket mutatta, kicsit részletesebben ismertetném ezt: a 0-5 holdas törpegazdaságok száma 1 200 000 volt, területük 1 200 000 hektár; az 5-100 holdas kisgazdaságok száma 1 085 000, területük több mint 9 millió hektár; a középgazdaságok száma 19 800 volt és 3 259 000 hektár; a nagygazdaságok száma 3768 és 6 818 000 hektár.

A százalékos megoszlás, azt hiszem, többet mond. Ismertetném ezt százalékosan is: a törpegazdaságoknál a területre vonatkoztatva ez a megoszlás 6,15 százalék. S érdekes, amit most említek: az 5-100 holdas kisgazdaságok - a mostani számítások szerint 2,5-60 hektár közöttiek - 48,34 százalék, a középgazdaságok 14,22 százalék, a nagygazdaságok, a nagybirtokok 31 százalékot mutattak.

Egy későbbi kimutatás szerint, Trianon után is készítettek ilyet: akkor a kisgazdaságok területe 50 százalékot képviselt, a középgazdaságoké 16,5 százalékot, a nagygazdaságoké pedig 33 százalékot.

Még érdekesebbek ezek a számok, ha megnézzük, hogy a gazdaságok területéből mennyi volt a szántó. A kisbirtokok területéből 73,9 százalék, a középbirtokok területéből 52 százalék, a nagybirtokok területéből pedig csak 43,8 százalék volt szántó.

A kimutatást nézve egyértelmű, hogy Magyarországon igenis meghatározó volt a családi gazdálkodás. Sokszor hallottuk, hogy mit akar a Független Kisgazdapárt a családi gazdálkodással, mikor szerintük nálunk mindig a nagybirtokrendszer volt túlsúlyban. Az előbbi kimutatás igazolja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium törekvéseit a vidék megmaradása és fejlesztése érdekében.

A törvényjavaslat a 2. §-ában felsorolja a mezőgazdasági hasznosítású földterületeket: ebben nem szerepel a halastó és az erdő, szerintem a felmérésbe ezeket is érdemes lenne bevonni.

A törvényjavaslat 4. § e) pontjában szükséges lenne a földterület aranykorona-értékének a kimutatása is. A földkiadó bizottságok azoknak, akik nem kértek önálló helyrajzi számot, osztatlan közös tulajdonba adták a földet, vagyis közös birtokba adásról ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozatot hoztak. Az ilyen tulajdonnal rendelkezők csak aranykoronában kifejezett földtulajdonról tudnak majd nyilatkozni.

Ugyanez a probléma jelentkezik a nyilvántartásba bejegyezhető határozattal nem rendelkezők esetében is. Mint az elején már említettem, bízunk abban, hogy ez a törvény meg fogja ezt gyorsítani, és ez nem lesz probléma.

Németh Imre MSZP-s képviselőtársam az 5. § b) pontjában leírtakkal kapcsolatban mondott véleményt, amely így hangzik: a területi agrárkamarák az őstermelők nyilvántartásában szereplők név- és lakcímadatait a KSH-nak adják át.

(10.30)

Ő azt mondta, hogy átadták, de ezt csak részben adták át. A számítógépes nyilvántartás tehát még mindig az agrárkamaráknál van. Jó is lenne, át is kellene adni! Nem adták át teljes mértékben, és lényegében ezeknek az FM-hivataloknak, a falugazdászokat felügyelő hivatalok tulajdonában kellene lenniük az összeírásig.

Végezetül: az általános mezőgazdasági összeírásra szükség van, létre kell hozni az egységes állami adatbázist. A törvényjavaslatot jónak tartom, elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Orosz Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi Herbály Imre képviselő úr, szintén a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. A képviselő urat illeti a szó.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Csöndben folyik a vita a T/718. számú törvényjavaslatról, amelyik az általános mezőgazdasági összeírást célozza, és azt gondolom, hogy ez jó.

Jó azért, mert bár rendkívül fontos kérdést érint, mégis ebben a teremben, ebben a Házban, amikor fontos agrárügyek vannak, akkor sokkal inkább a politikák csapnak össze, és ez általában rossz. Ezt megszenvedi az agrárgazdaság, megszenvedik a gazdák, a termelők. Bízom benne, hogy ennek a vitának a hangvétele józanítólag fog hatni más törvények hangvételére is, és ezen keresztül az Országgyűlés működése oda fog hatni, hogy az "oszd meg és uralkodj!" helyett az egymásra utaltak kölcsönös megsegítésére szólítja fel a falu népét, a mezőgazdasággal foglalkozókat.

Ezzel együtt is azt gondolom, hogy valahogy úgy ne járjunk, hogy mindenki azt mondja, igen, és a végén az hallik ki belőle, hogy nem. Azt gondolom, hogy nincs senki, aki eddig részt vett a vitában, és nincs egyetlen frakció sem, amelyik olyan álláspontra helyezkedne, hogy nincs szükség általános mezőgazdasági összeírásra. Ez így helyes. Amikor elfogadta a Ház az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, nem véletlenül helyeztünk arra súlyt, hogy az agrárirányítás megalapozása érdekében ilyen általános mezőgazdasági összeírás legyen. Ugyanakkor egy dolog, hogy legyen, a másik dolog, hogy hogyan legyen, és aztán egészen pontosan ezt a "hogyant" miképpen, milyen szabályok útján fogalmazza meg a törvény.

Túl azon, hogy kell vagy nem kell - kell -, arról kell hogy folyjék a vita már az általános vita keretei között is, hogy ez a törvényjavaslat mint előterjesztés alkalmas-e arra, hogy ez alapján kerüljön sor az - egyébként az agrárgazdaság és az egész gazdaság szempontjából fontos - általános mezőgazdasági összeírás megtartására. Ez egy másfajta dimenzió, másfajta metszet. Az én olvasatomban - amennyire tudtam követni a vitát - erről eleddig kevesebb szó esett.

Engedjék meg, hogy talán inkább ezekről a kérdésekről beszéljek. Ez innentől kezdve, ha úgy tetszik, jogalkotás-szakmai kérdés, és ez annyiból is fontos, hiszen a jog csak akkor követhető, csak akkor várható el precíz végrehajtása, ha ugyanazt értjük alatta. Őszinte örömmel hallottam Kékkői képviselőtársam előző hozzászólásában tett megjegyzését a halastó és az erdő vonatkozásában. Ilyenekre is gondolok, amikor jogalkotás-szakmai kérdésekről beszélek.

Amikor jogalkotás-technika kerül szóba, a legelső, amivel a szakember szembetalálkozik, hogy mennyire precíz a fogalomhasználata az adott törvényjavaslatnak. Ez annál is inkább érdekes és fontos itt, hiszen ebben a minőségében régen nem volt ügyet kell ismét megvalósítani, nem járt utat fognak bejárni azok az emberek, akik ezt az összeírást végezni fogják. Ehhez képest azt gondolom, hogy nagyon pontosan és precízen, a törvényjavaslatban leírtnál valószínűleg sokkal precízebben kell azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a saját gazdaság és az önálló irányítású gazdaság egészen pontosan mit jelent.

Ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, és a miniszter úr is bizonyára szembetalálkozott ezekkel az ügyekkel a különböző elmúlt félévi bombahatástalanítások kapcsán, hogy bizony, milyen kiszolgáltatott a termelő. Azt lehet mondani, hogy szociológiai értelemben, sőt sok esetben jogi értelemben is hiányoznak az önálló irányítás feltételei. Ez a fogalommeghatározás tehát ilyen értelemben valószínűleg pontosítást igényel.

Hiszen igazából mi irányítja, ki irányítja azokat a kis gazdaságokat, amelyek nagyon-nagyon kis területen és egyértelműen egy integrátorhoz betagolódva folytatják a tevékenységüket? Azt gondolom, hogy teljesen egyértelmű: az integrátor irányítja őket. Az ő önállóságuk e vonatkozásban kérdéses. Maguk jelentenek? Az integrátor jelent? Azt gondolom, hogy ezeket illik pontosan elkülöníteni.

Itt érkezek el arra a pontra, amire már én is utaltam Kékkői képviselőtársam hozzászólására reagálva: igen, én is hiányolom, hogy a termőföldnek minősülő halastó és az erdő kimaradt a területek közül. Hogy kimaradt, nehéz első ránézésre megtalálni, de ha valaki összenézi a 2. § a)-b) alpontját, és ugyanezen paragrafus d) és e) alpontját, akkor ez a hiányérzete egyértelműen alátámasztatik. Hiszen tevékenységi oldalon - ahogy ezt a d) pont tartalmazza - mind a halászat, mind pedig az erdőgazdálkodás szerepel, de mezőgazdasági hasznosítású területnek nem minősül, és egyik sincs a külön felsorolt területek sorában.

Ez annál is inkább indokolt, mert azt gondolom, hogy például az erdő vonatkozásában nincs statisztikai probléma Nyugat-Európához képest. A halászat vonatkozásában némi problémát talán az okozhat, hogy nálunk kizárólag belvízi, édesvízi halászat folyik. Az Európai Unió szabályozása döntően a tengeri halászatra vonatkozik. Azt gondolom tehát, hogy itt létezik bizonyos különbség, fönnáll bizonyos harmonizáció szükségessége, de lett lévén ezek betagolódnak - például a magyar halászok - a támogatási rendszerbe, az összeírásból való kihagyásuk azt a rémképet vetíti előre, hogy az agrárszabályozásból is előbb-utóbb kimaradnak. Azt gondolom, hogy ez nem lenne helyénvaló.

Ugyancsak Kékkői képviselőtársam említette a területi kamarák adatszolgáltatásának ügyét. Azt gondolom, hogy itt meg kell állni egy szóra. Nem lehet egy szájból egyidejűleg hideget és meleget is fújni. 1999. január 1-jével a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca saját szervezetrendszerét újjáépítve falugazdász-hálózatot hozott létre. Ez a falugazdász-hálózat ellenzéki vélemények alapján nem feltétlenül alkalmas azon a célok megvalósítására, melyekre a tárca működtetni akarja, de ha már a döntés megszületett, akkor mi indokolja most azt, hogy - erre nincs jobb szó - einstandolják a kamarák egyébként saját maguk által felállított nyilvántartásait. Én azonban nem ebbe az irányba javaslom továbbvinni a dolgot.

Azt gondolom, hogy a falugazdász-hálózat és az életképesen működő területi agrárkamarák együttes létezése nem olyan párhuzamosság, amit meg kellene szüntetni. Helyénvalóbb lenne tehát a nyilvántartások okkupálása helyett talán a kamarákat felhasználni arra, hogy az általános mezőgazdasági összeírásnál legyen egy kontrollszereplője, hiszen a Statisztikai Hivatal által való adatfelvétel bizony rejt magában néhány olyan bizonytalanságot, amit nem árt majdan ellenőrizni.

(10.40)

Csatározás helyett az együttműködésre helyezvén a súlyt meg kellene találni a területi agrárkamarák szerepét az általános mezőgazdasági összeírásban, s ezt a törvényben illenék rögzíteni. Törvény szól róluk - mint ahogy az előbb idéztem is -, de nem ilyen jelleggel. Ha a közreműködésük más oldalról is biztosítva vagyon, adott esetben reálissá válhat ezen passzus végrehajtása is.

Említettem volt, hogy alapvetően szakmai kérdésként javaslom kezelni az összeírás dolgát és ennek a törvénynek a dolgát is. Ugyanakkor nagyon határozottan szakmainak tekintem azt az ügyet is, amit Turi-Kovács képviselőtársam is említett, hogy vajon hány nyilvántartás is lesz ebben az országban. Mindenképpen rossz, ha ugyanarról a körről, ugyanarról az adatról több szerv felé többféle összeállításban kell adatot szolgáltatni. Ma tárgyaljuk az általános mezőgazdasági összeírást, hasonló adattartalmú - és már létezik - az őstermelői nyilvántartás, létezik egy másik, a mostani kormány által létrehozott regisztráció, ma fogjuk tárgyalni a földtörvény módosítása kapcsán azt a kormányzati elképzelést, amelyik egy földhasználati nyilvántartást kíván létrehozni, és 2000. január 1-jével hatályba lép az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény, amelyik a földdel kapcsolatos legteljesebb körű nyilvántartásokat tartalmazza.

Nekem és a Magyar Szocialista Pártnak nem az a problémája, hogy öt van. Ha szükséges, ám legyen öt, de a mi megítélésünk szerint nincs szükség ennyire. Azt gondoljuk, hogy az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényjavaslatban szereplő adattartalomra minimálisan szükség van; minimálisan szükség van arra, hogy egy helyen, az ingatlan-nyilvántartásban a földre vonatkozó valamennyi adattartalom egy helyen, egységes kezelésben rendelkezésre álljon; és mindaddig, ameddig - s reményeim szerint sokáig - fennáll annak a lehetősége, hogy az őstermelői adókedvezmények igénybe vehetők legyenek, akkor ennek a nyilvántartása szükséges. Az összes többi, ami ezen a körön kívül esik, megítélésünk szerint csak oda vezethet, hogy a két helyen vagy adott esetben ugyanannál a intézménynél, de két külön nyilvántartásban szereplő adatok közül csak az vész el, akit igazából meg akarunk fogni, és csak az nem fog hozzájutni az ebből származó előnyökhöz, akit olyan nagyon szeretnénk előnyökhöz juttatni, a magyar gazda, a mezőgazdasági termelő. Azt javaslom, ilyen összefüggésbe ágyazva is vizsgálja felül a kormány, hogy a benyújtott törvényjavaslatokban szereplő különböző nyilvántartások közül melyiket kívánja a továbbiakban is fenntartani.

Befejezésül: a Ház a lehető legrövidebb időn belül - ahogy erre a parlament munkarendje lehetőséget ad - fogadja el az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényt. Ahhoz azonban, hogy ezt elfogadhassa, még - mint ahogy más képviselőtársaim is jelezték - számos pontosításra van szükség. Ebben fenn lehet és fenn is kell tartani azt az együttműködési készséget, ami a vitában volt, és akkor remélhetőleg egy jó törvény és ez alapján egy tisztességes, az agrárirányításhoz és annak minőségéhez is hasznos összeírása lesz az országnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Németh Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kékkői Zoltán képviselőtársam az őstermelői számítógépes nyilvántartások tekintetében elmondta, hogy a kamarák nem mindenütt tettek eleget az átadás kötelezettségének. Szeretném jelezni, hogy a kamarákat e tekintetben nem érheti szemrehányás, hiszen sem törvényi, sem más típusú kötelezettségük nem volt az adatokat számítógépre vinni. Saját szoftvert fejlesztettek ki, saját operációs munkát végeztek saját költségen. Több megyében - így Pest megyében is - megtörtént az átadás, és ezt tartom normális magatartásnak. Ugyanakkor korrektnek pedig azt tartanám, hogy ennek a munkának az anyagi vonzatát is valamilyen formában rendeznénk ezentúl.

Turi-Kovács Béla a statisztikai részrendszerek hasznosításának ésszerűsítése tekintetében tett megjegyzést, valószínűleg az én hozzászólásomhoz. Azt szerettem volna elmondani, hogy nagyon jelentős költségek árán - itt milliárdos tételekről van szó - különböző részrendszerek létrejöttek Magyarországon. Egy példát szeretnék említeni. A földhasználat tekintetében a földtulajdonosok az elmúlt években a föld alapú támogatások igazolásánál benyújtották a földhaszonbérleti szerződéseiket, illetve tulajdoni lapjaikat, ugyanezt meg kellett tenniük az őstermelői adatlapok leadásakor a kamarai adatbázis tekintetében, az idén meg kell tenniük a termelők regisztrációja tekintetében. Van olyan mezőgazdasági termelő, akinél ez négy-ötszáz haszonbérleti szerződést is jelent. Még papírban sem kevés az a munka, amelyet lassan hónaponként vinni kell különböző regisztrációkra.

Én ezt értettem alatta, és tudomásul veszem, hogy a jelen időpontban ezek a részrendszerek nem összehangolhatók és nem hasznosíthatók, de a törvény meghatározott olyan célt, hogy az általános információs rendszer továbbfejlesztését is szolgálja. E tekintetben kellene átgondolni ezt.

Köszönöm a szót, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az imént az MSZP vezérszónoka számos igen jó és hasznosítható javaslatot terjesztett elő. Mégis valamiféle logikai ellentmondást vélek felfedezni mindabban, amit elmondott.

Nehezményezte ugyanis, hogy vajon ez az igen nagy számú adatbázis kezelhető-e egyáltalán, szükség van-e rá. Jó-e, ha ez több helyen jelenik meg? Majd ugyanebben a felszólalásban - hallhattuk - nehezményezte azt is, vajon miért nem jelenik meg, illetve miért nem marad ez a kamaráknál. Úgy gondoljuk - és ezt nagy nyomatékkal szeretnénk hangsúlyozni -, ahol a felelősség megjelenik, ott van szükség a hiteles adatbázisra, és ettől kezdve ezekért az adatokért, ezeknek az adatoknak a felhasználásáért, hasznosításáért az fog felelni, ahol ez megjelenik. Ez pedig nézetünk szerint nem lehet más, csak az FVM.

Ebből következik az, hogy mindezeknek az adatoknak a felhasználása és hasznosítása is egyfajta felelősséggel kell történjék, és álláspontunk szerint - még egyszer mondom - ennek ott kell megjelennie, ahonnan majd felelősséggel várjuk a megoldásokat is. Nem tudjuk azt helyesnek és jónak elfogadni - lehet, hogy ez egy kicsit durva kitérő -, hogy a FAO egy nagy összegű segítséget azért tartson vissza, mert az adatbázis hiányos vagy nincs is. Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy ezeknek az összegeknek a jelentős része inkább kamatozásban jelenik meg. Vagy ugyanerre hivatkozunk most egy másik aspektusból, hogy miért nem maradnak ezek az adatok ennél a kamarai intézménynél. Ezért gondoljuk helyesnek, ha ezek az adatok az FVM-ben jelennek meg, és ott kerülnek hasznosításra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Orosz Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem a mindenáron való vita kedvéért, de szeretném jelezni, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény az információk érdekeltek számára való eljuttatása vonatkozásában igen szigorú követelményeket támaszt a tárcával szemben. Ezt nem írja felül - s ilyen jellegű elképzeléssel nem is találkoztam a javaslatban - a mezőgazdasági összeírásról szóló törvény. Ez azt jelenti, hogy azt az adatbázist - ami itt létrejön - fogja használni minden olyan felelős intézmény, amelynek köze van az agrárgazdasághoz, s ez lenne mondandóm második fele.

Őszintén meg kell mondanom, lúdbőrzik a hátam, ha a demokrácia kilencedik esztendejében olyan állítást hallok, miszerint igazából egyetlenegy felelős van, az állam vagy a minisztérium. Nem, kérem szépen! Nagyon sok felelős van itt! Leginkább a felelős a tulajdonos, a másik igen komoly felelősség a vállalkozó vállán van, amit senki nem tud levenni a válláról, de felelős intézmények működnek közre az agrárirányításban is.

 

(10.50)

Azt gondolom, hogy ennek a többszereplős játéknak egyik felelős tagja az Agrárkamara. Tehát akkor, amikor azt mondtam, hogy az ő bevonása ebbe az általános összeírásba például az adatok ellenőrzése vonatkozásában egy olyan funkció, egy olyan feladat, amely megalapozottabbá teszi a nyilvántartást, ezzel nem az ő külön, valami extra felelősségét akartam mondani, hanem azt szerettem volna elősegíteni, hogy olyan adatbázis legyen, amit utána felelősen a minisztérium, a kamara tényleg fel tud használni.

Egyébként pedig ha elfogadnám Turi-Kovács képviselőtársam logikáját, akkor bizony akár polgári jogi felelősséget is érvényesíthetnének a gazdák, elhibázott földművelésügyi tárcaintézkedésekkel szemben. Azt gondolom, hogy ő sem gondolt ilyenre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem is szeretnék látni ilyen elképzelést a Ház előtt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Zsikla Győző képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. A vitában több képviselőtársam is felvetette, hogy ennek az összeírásnak ki kellene terjedni a saját fogyasztásra termelők körére is, amit helyeselni tudok, csak a következő problémák merülnek fel, szerintem ez nem kivitelezhető. Megmondom, miért:

Fölsorolja a területi nagyságoknál, hogy 1500 négyzetméter felett mit kell figyelembe venni. Például a zöldség-gyümölcs termesztésnél akik saját részre a kertben termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, azok lényegesen ez alatt a területnagyság alatt vannak. A továbbiakban ha ezt így szeretnénk megtenni, akkor egyáltalán nem is volna szükség küszöbértékre, hiszen már a húsz nyúl vagy a negyven tyúk is önellátást biztosít, tehát ha ebben a formában marad a törvényjavaslat, akkor csak részleges lesz az önellátás fölmérése. Valamint azért nem lehetséges, hiszen az 5. § felsorolja, hogy honnan szerzi a KSH az adatokat, a megkérdezendők körét.

Ennek a rétegnek a címéről jelenleg sehol nincs nyilvántartás, hiszen az önellátóknak nincs sem őstermelői igazolványa, vagy jelentős részüknek nincs őstermelői igazolványa, és az állatok vonatkozásában a földhivatal sem rendelkezik adatokkal, tehát nem tudja a KSH, hogy hova kell menni. Egy esetleges megoldás volna, hogy az önkormányzatokat is bevonjuk, de úgy gondolom, ez az összeírás költségeit olyan mértékben megemelné, ha tényleg ezt a kört is fel akarnánk térképezni, ami nem biztos, hogy érdemes volna. Tehát én továbbra is azt mondom, hogy az önellátás ebben a formában teljeskörűen nem fölmérhető; ha használunk küszöbértékeket, és az árutermelésre koncentrálunk, akkor pedig a küszöbértékeknek pontosnak kell lenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ne zavarjon be a pontatlanság. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Medgyasszay László képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én nem tartom szerencsésnek ezen törvényjavaslat tárgyalása során az agrárkamarák körül nemhogy vihart, még szellőt sem kavarni. Nem tartom szerencsésnek az előadói pulpitusról arról beszélni ezen törvény kapcsán, hogy a kormányzatnak nem konfrontációra, hanem együttműködésre kell törekedni az agrárkamarákkal. Ez a törvényjavaslat csupán annyit tesz az agrárkamarákkal kapcsolatban, hogy az 5. §-ban előírja, hogy a területi agrárkamarák az őstermelői nyilvántartásukban szereplő név és -lakcímadatait a KSH-nak átadják. Ennyi, és nem több, tehát nincs itt semmiféle konfrontációról szó, együttműködést fog előírni a törvény. Azt hiszem, tisztelt képviselő úr, hogy most kár itt a kamarákkal kapcsolatban bármi más egyebet feszegetni. Ez egy állami felelősség, a történelmi visszatekintés is azt mutatja, hogy mindig állami felelősség volt ezen széles körű, teljes adatbázisnak az összegyűjtése és kezelése, és biztos vagyok abban, hogy az agrárkamarák azt a szerepet, amit itt a kormányzat elvár ezen törvény végrehajtása során, bizonyára teljes szívvel, száz százalékosan meg fogják adni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Orosz Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Zsikla képviselőtársam gondolatait szeretném továbbfűzni. Akkor, amikor én az önálló irányítású gazdaság fogalmi pontosítását igényeltem, ebben azok a gondolatok is benne voltak, amiket ön itt megfogalmazott; mert egyébként azok a javaslatok, amelyek a néhány baromfit otthon tartó embert is be akarnák vonni, azt gondolom, hogy a jelenlegi törvényjavaslatba nem férnek bele. De ha pontatlanul értelmezzük - és az teljesen nyilvánvaló, hogy ő aztán igazán önállóan irányítja magát, mert őt más piaci szereplő nem irányítja, ha ezt így akarjuk értelmezni -, akkor mégiscsak beleértendő.

Én magam fontosnak tartanám, hogy az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény 2. §-a, ami lényegében nem más, mint a saját gazdaság fogalmának a meghatározása, a jelenleginél precízebb legyen, hogy olyan jellegű viták ne keletkezhessenek, mint aminek egyébként itt helye van, mert ezt most el kell dönteni. Azt gondolom, hogy a kizárólag magáncélra otthon baromfit tartó semmilyen körülmények között nem lehet olyan gazdálkodó egység, amelynek a nyilvántartására ki kellene, hogy térjen.

Ami pedig az agrárkamarák ügyét illeti, azt gondolom, hogy erről a törvényről beszélünk, de nem vagyunk hermetikusan elzárva a külvilágtól. A mondandóm lényege: legyen szerepe a kamarának, annál több, mint ami ebben a törvényben van. Ennek a helyét is megjelöltem: a begyűjtendő adatok kontrolljában kapjon szerepet. Medgyasszay képviselőtársam figyelmét arra hívom föl, hogy ez se nem konfrontáció, se nem más, egy javaslat arra nézvést, hogy az egyébként az agrárgazdaság érdekében felelősen működő szervezetek, ha lehet szerepük, akkor kapják meg, és ha éppen törvényről beszélünk, és törvény határozza meg e jogokat, akkor nyilván e törvény vitájának a kapcsán fogjuk elmondani ezeket a dolgokat.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt átadnám alelnöktársamnak az elnöklést, Gyimóthy Géza alelnök úr arról tájékoztatott, hogy a mai napon is sorra kerülő két törvényjavaslat, a termőföldről szóló törvény, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítását kezdeményező előterjesztések tárgyalása során fel kíván szólalni az Országgyűlés ülésén, ugyanakkor a mai napon az Országgyűlés elnöke az alelnök urat az ülés vezetésére is felkérte. A Házszabály 19. § (3) bekezdése alapján az ülésvezető elnök képviselői felszólalása esetén ugyanazon ügy további tárgyalása során a vita és a szavazás lezárásáig ülésvezetési feladatokat csak akkor láthat el, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Gyimóthy Géza alelnök úr az imént idézett előterjesztések során a vita és a szavazás lezárásáig vezethesse az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége úgy határozott, hogy az alelnök úr a későbbiekben vezetheti az ülést a felsorolt előterjesztések tárgyalása során.

A sorrendben következő hozzászóló Herbály Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Mielőtt neki megadnám a szót, megköszönve munkájukat, további kellemes ülésezést és jó munkát kívánva átadom az elnöklést Gyimóthy Géza alelnök úrnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

(Az ülés vezetését Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)

ELNÖK: Tessék, képviselő úr!

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel hangképző szerveim állapotára, légúti viszonyaimra, no meg arra, hogy az előttem hozzászólók szinten mindent elmondtak abból, amit én is el akartam mondani, félretettem az előre átgondolt hozzászólást, és csak egypár dologra szeretném ráirányítani a figyelmet.

Annak oka, hogy mégis a pulpituson való hozzászólást választottam a kétpercezés helyett, hogy legutóbbi hozzászólásomnál Szili Katalin elnök asszony - pont a Torgyán miniszter úrhoz intézett hozzászólásom kapcsán, teljesen jogosan - lecsöngetett, mert túlléptem az időt. Így attól féltem, hogy a két percet nem tudom tartani, és megint lecsöngetnek, és az már egy ülésszak ideje alatt talán sok is lenne, hogy kétszer helyreigazítják az embert.

Azt ígértem, hogy pár dologra irányítom rá a figyelmet; három dologra szeretném ráirányítani.

Az egyik: a jelenleg hatalmon lévő kormány működése alatt talán először hivatkozik a reálszférát érintő törvények tárgyalása kapcsán az előző kormány ideje alatt meghozott törvényre; itt az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényre utalok.

(11.00)

Az lenne a kérésem, de a javaslatom is, hogy az adatfelvétel után is foglalkozzanak az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény szellemében felvett adatokkal.

A másik: nagyon helyes, hogy a törvénytervezet meghatározza azokat a fogalmakat, amelyekkel az adatfelvevők, a felhasználók találkoznak. De pontosabban illett volna fogalmazni, legalábbis remélem, hogy erről van szó, nem pedig valami szándékosságról. Amikor nagyon helyesen meghatározza a tervezet a gazdaság, a mezőgazdasági tevékenység - bár ezzel kapcsolatban már volt egy felvetés -, a mezőgazdasági hasznosítású földterület fogalmát, ugyanakkor a gazdálkodó fogalmát egy kicsit elegánsan leegyszerűsíti. A jelen viszonyok között, úgy gondolom, nemcsak személyek a gazdálkodók, hanem szervezetek is, amit egyébként a 3. § (1) bekezdésének a) pontjában már beemel a törvénytervezetbe.

A harmadik dolog, ezt többen érintették már, de én egy másik megvilágításból szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a párhuzamos adatfelvételek miért nem jók. Többször hivatkozik, hivatkozott már eddig is, és valószínűleg hivatkozni fog az FVM irányítását felvállaló párt a magyar parasztság egy-egy intézkedéshez való hozzáállására. Amennyiben egy témában többször megközelítik, akkor nem tudja eldönteni, hogy most komolyan kérdezik-e. Tehát még mielőtt lezárnánk ezeknek a törvényeknek a tárgyalását, úgy a földtörvényét, mint az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény tárgyalását, el kellene dönteni, hogy szükség van-e többszörös adatfelvételre, vagy egyszer kell megkérdezni az érintetteket, és komolyan kell venni őket. Ha ezt teszi a törvény beterjesztője, akkor én az általam szükségesnek tartott módosító indítványokkal pontosíthatónak, javíthatónak és bevezetendőnek tartom a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Lukács képviselő úrnak, független. Tessék!

SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy korábban már elhangzott, az elmúlt száz évben ez már az ötödik mezőgazdasági összeírás lesz. Míg viszont a korábbi négy alapvetően más piaci körülmények között jött létre, ezért alapvetően különbözik a jelenlegi viszonyoktól - akkor ugyanis mindig bővülő piacra lehetett számítani -, most ezzel szemben igen sajnálatos módon a mezőgazdaság résztvevői, a magyar parasztság, külső okokra visszavezethető indokok miatt nem számíthat arra, hogy az életlehetőségei a jövőben javuljanak.

Hasonlóan az előttem szólóhoz, én is csak azokat a momentumokat ragadom ki, amelyek eddig még nem hangzottak el. Én vitatkoznék azokkal, akik úgy vélték, hogy a tervezet preambulumából hiányoznak bizonyos dolgok. Véleményem szerint a bevezetés helyesen utal arra, hogy azért van erre az összeírásra szükség, mert a mezőgazdasági irányító rendszernek a szervezése megkívánja bizonyos adatok szolgáltatását. Én ebbe bennefoglaltatva érzem azt is, hogy ez az összeírás alapvetően azért történik, mivel szolgálni akarja a mezőgazdaság résztvevőit, hogy a magyar parasztság holnap jobban éljen, mint ma, illetve hogy a magyar fogyasztó meg tudja vásárolni és megfizethető legyen számára az, ami a létfenntartásához mindennap szükséges. Ebben a preambulumban benne foglaltatik, hogy a mezőgazdasági irányító rendszer fenntartásához, jó működtetéséhez kell ez az összeírás.

Ha ebből a szempontból közelítjük meg, akkor úgy vélem - sokakkal vitatkozva -, hogy még további igen lényeges adatokat kellett volna az általános összeírásban... -, amit nemcsak a mezőgazdaság, hanem a mezőgazdasági termelési tényezők, termelési feltételek biztosítása kívánt volna meg. Mert ha szükség van arra, hogy egy juhot vagy egy disznót összeírjanak, és én azt mondom, hogy igenis szükség van rá... - mert aki önellátó gazdaságot tart fenn, arra potenciális fogyasztóként már nem lehet számítani, tehát akkor nem tízmillió, hanem esetleg csak kilencmillió magyar fogyasztóra kell a mezőgazdasági kormányzatnak a szabályzórendszerét építeni.

Viszont egy igen fontos momentum elkerülte a figyelmünket, hogy míg a korábbi négy összeírás során Magyarország exportőr volt alapvetően, ma egyre inkább nem behozatalra szorul, hanem behozatalra kényszerítik. Ugyanis eltekintettünk attól, hogy az elmúlt összeírás óta annyi külföldi tulajdonban lévő, mezőgazdasági cikkeket árusító bevásárlócentrum épült fel az országban, amelynek a forgalma tervezhetetlen. A mai nap és holnap is egyre több ilyen fog épülni. Tehát miközben a tízmilliós magyar piacról az önellátásra berendezkedő magyar paraszt valamennyit elvesz, az tervezhető is, ezért helyes, hogy minden számosállatot összeírnak, ugyanakkor a külföldről gátlástalanul és szinte kontroll nélkül beömlő élelmiszerre nem tér ki a törvénytervezet, és feltételezhető, hogy nem fog tudni a jövőben sem ezzel mérhető módon számolni a mezőgazdasági kormányzat. Úgy vélem, ha megfelelő szabályzórendszert akar mindenkor alkalmazni a mindenkori mezőgazdasági kormányzat, akkor ezzel is nagyon nagy mértékben számolni kell.

Úgy vélem, hogy bár van párhuzamosság a különböző adatok igénylésében, de ezek nemcsak hogy kiegészítik, hanem feltételezik egymást, és nem mindig hagyhatók el. Ha az elmúlt száz évet nézzük, amikor öt összeírás volt vagy lesz, akkor ez azt jelenti, hogy ez az összeírás nagy vonalakban és hosszú időre előremutatóan kívánja rögzíteni, és megfelelő információt kíván szolgáltatni a mezőgazdasági kormányzat és a kormány számára is. Ezzel szemben azok a többi összeírást tartalmazó indítványok vagy már korábban meghatározott rendelkezések adott pillanatra, adott évre vonatkozóan kívánnak adatokhoz jutni, amire egy adott évre vonatkozó szabályzórendszert kívánnak rendelni; például azt, hogy ha a mezőgazdasági földterületek bérletére, használatára vonatkozóan adatokat gyűjtenek, az évről évre, sőt még éven belül is változhat.

Tehát elkerülhetetlen, hogy azokról folyamatosan megkérjék az információkat még akkor is, ha ez sok esetben zaklatásnak minősül, természetesen egyetértve azokkal, akik viszont azt mondják, hogy ha ugyanazt kérik ezen összeírás keretében, ami amúgy is rendelkezésre áll, akkor lehetőleg kerüljék el a zaklatást.

(11.10)

A jövedelmekre és a költségekre vonatkozóan azt tudnám mondani, hogy ami ezer év bűne, és amit ezer év uralkodói elkövettek a magyar parasztsággal vagy jobbágysággal szemben, úgy vélem, száz év is kevés lesz, míg a magyar parasztság tudatából kitörlik. Elhiszem, hogy a kormányzatnak jó a szándéka, és csak statisztikai célra akarják felhasználni ezeket az adatokat. Viszont egészen biztosnak tartom, hogy ezek az adatok nem fognak megfelelni a valóságnak, gyakorlatilag használhatatlanok lesznek. Azt követően, hogy ilyen felmérésre vagy hasonló jellegű felmérésre került sor, az eddigi ezer év tapasztalata nem azt mutatta, hogy ezt követően biztosan valami jó fog jönni, hanem ezt követően vagy a tizedeket emelték meg - és lett belőle két tized -, vagy pedig jött a beszolgáltatás, vagy az 500 ezer forintokat csökkentették - hadd ne folytassam. Éppen ezért úgy vélem, hogy ezt a kérdést célszerű óvatosan kezelni, az így beérkezett adatokat fenntartással fogadni, mivel feltételezhető, hogy ezekre nemigen lehet építeni.

Összességében: a törvénytervezet nagyon is aktuális, tekintettel arra, hogy a földtulajdoni szerkezet már kialakult. Igaz, hogy a jövőben a gazdálkodó szervezetek komoly átrendezése várható, de ilyen nagy változás után mindenképpen indokolt, hogy a mezőgazdasági kormányzat egy olyan lehetőséghez, olyan adatbázishoz jusson, amelyre a jövőben megnyugtató módon építheti a szabályozórendszerét.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz. Tessék!

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt hiszem, nagyon sokan és nagyon sokféleképpen elmondták már itt a mezőgazdasági összeírás fontosságát, annak lényegi kérdéseit. A mondanivalómat egy gondolatkör köré szeretném csoportosítani, nevezetesen a dátumhoz, a 2000. évhez. Több felszólaló kiemelten említette annak fontosságát, hogy a 2000. évben ez a felmérés csatlakozni fog az Európai Unióban lévő általános mezőgazdasági összeíráshoz, ezen túlmenően csatlakozni fog a FAO - a nemzetközi szervezet - mezőgazdasági összeírásához is. Egyébként is a 2000. év nagy mítosz nemcsak nekünk, magyarok számára, hanem minden ember számára. Itt egy jó mezőgazdasági összeírás nagyon fontos lehet.

De az összeírást megelőlegezően is el lehet mondani, hogy ez a mezőgazdasági összeírás nem fog találni egy nyugvóponton lévő mezőgazdaságot. Ez az összeírás egy olyan mezőgazdaságot fog találni, amely átalakulóban van. Igaz, el lehet mondani, hogy az átalakulás nagy viharai talán már elmúltak a mezőgazdaság területéről az elmúlt tíz esztendőben, de azért nem kialakult viszonyokat fog találni. Nem lesznek erős, kialakult családi gazdaságok, vagy nem kellő számban. Lesznek még mezőgazdasági üzemek vagy átalakulás folyamatában lévő egyéb gazdasági társaságok. Tehát egy átalakuló mezőgazdaságot fog találni, de mégis már egy tízéves folyamatot fog lezárni.

Tehát a kilencvenes évek elején kezdődő átalakulást mintegy összegzi ez a statisztikai felmérés. Nagyon jelentős törvényalkotás történt, még ha esetenként felemásak vagy kicsit visszafogottak voltak is ezek a törvények - gondoljunk csak a szövetkezetek átalakulását segítő átmeneti törvényre, a földtörvény-módosításokra, a kárpótlási törvényekre. Ezek a törvények jelentősen befolyásolták a mezőgazdaság helyzetét, struktúráját. Gondoljunk csak a rendkívüli mértékű piaci változásra, hiszen a keleti piac a kilencvenes évek elején vagy a nyolcvanas évek végén megszűnt, és egy új piaci struktúrát kellett kiépíteni - kellett kiépülnie -, amely ez évben is folyt - gondoljunk csak a gabonaválságra. Tehát nem egy kialakult állapotot fog találni, de mégis egy olyan adatbázis fog létrejönni, amellyel az ezt követő törvényalkotások, az új gazdasági szabályozórendszerek hatását jól lehet mérni, jól lehet viszonyítani, hiszen lesz egy általános mezőgazdasági összeírás 2000-ben. Ez nemcsak az ezredfordulóhoz, nemcsak a nemzetközi elvárásokhoz igazodik, hanem számunkra is nagyon jó tájékozódási pont lesz.

Ezek az összeírási adatok, amelyek statisztikai jellegűek lesznek, nagyon fontos adatokat fognak tartalmazni, és mind a földhasználat, mind a gép-, az eszköz-, az állatállományról, a birtokhasználati, a birtoktulajdonlási viszonyokról hű képet fognak adni. Szükségesnek tartom én is - más képviselőtársamhoz hasonlóan -, hogy 2000 után folyamatosan legyen úgynevezett reprezentatív felmérés, amely egy-egy intézkedés, intézkedéssorozat hatását jól tudja mérni.

Egyáltalán nem osztom Szabó Lukács képviselőtársam azon véleményét, hogy a Statisztikai Hivatal által készítendő felmérés nem fog adni olyan támpontot, amely használható lesz. Az ő szavaival élve "ezek az adatok nem lesznek használhatók". Szerintem ezek az adatok nagyon is használhatók lesznek abban az értelemben is, hogy visszatekinthetünk az elmúlt tíz évre. Azt hiszem, az elkövetkező évek, évtizedek szempontjából is használhatók lesznek. Ezért én a magam részéről és a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről is javaslom e törvény elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Lukács képviselőtársam a felszólalásában megismételte, hogy az önellátók felmérése miért fontos. Ezzel én is maximálisan egyetértek, azonban én továbbgondoltam a folyamatot, a törvény végrehajtását. Erre céloztam az előzőekben is. Ugyanis jelenleg az önellátókról nincsen nyilvántartás. A KSH nem tudja megszerezni a címlistájukat, és csak úgy tudná végrehajtani - ha ezt is fel akarná mérni -, ha a faluban minden házba becsöngetnének a kérdezőbiztosok, és ahol éppen nincsenek otthon, oda később visszatérnének, és teljeskörűen fel tudnák mérni a sertésállományt. Különben az egy sertés gazdáinak nincsenek adatai sem a törvényben szereplő adatbázisban, sem máshol. Tehát ez így nem végrehajtható. Ezért mondtam azt, hogy koncentráljunk az árutermelőkre, és az önellátást próbáljuk reprezentációs módszerrel feltérképezni a zavarok elkerülése érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon sok minden elhangzott az eddigi vitában. Szeretnék néhány dolgot még hangsúlyosabban kiemelni. Nem kívánok foglalkozni azzal, hogy mennyire fontos ez a mezőgazdasági összeírás, mert ennek a gondolatával minden hozzászóló egyetértett, személy szerint én is.

Amit hiányolok: a törvényjavaslat megfogalmazza azt, hogy a kormány felhasználhatja az adatokat egy, majd a jövőben kialakítandó egységes állami adatbázishoz. Nagyon hasznos lett volna, vagyis a vitát sokkal könnyebbé tette volna, ha a kormányzatnak - vagy jelesül a tárcának - valamilyen koncepciója, elképzelése mellékletként odakerülhetett volna a törvényjavaslathoz, és akár bizottsági vitában, akár itt a Házban erről érdemben tudtunk volna vitatkozni.

 

(11.20)

 

Valahonnan innen fakad a bizalmatlanságunk, mert ez így - és majd fogok más pontokra is hivatkozni - egy nagyon erős biankó jogosítványt biztosít látszólag a Statisztikai Hivatal számára, de hosszabb távon a tárca vagy a kormányzat számára, pont azért, mert ezek a kérdések nincsenek pontosan rögzítve. Hogy ez mennyire igaz, szeretném idecitálni a 6. § (2) bekezdésének d) pontját, amely azt mondja ki, hogy különleges adatkezelési szabályokat állapíthat meg a kormány.

Tisztelt Ház! Az adatvédelemről külön törvény rendelkezik. Most pont azért kell ez a törvény, mert itt személyes adatok kerülnek be majd az összeírásba, tehát egyfajta védelmet biztosítunk, de ugyanebben a törvényjavaslatban lehetőséget adunk arra a kormánynak, hogy további különleges kezelési szabályokat állapítson meg. Vajon melyek ezek? Vajon mire vonatkozik majd ez? Én azt hiszem, hogy nem lenne célszerű, ha ez így bennmaradna ebben a javaslatban.

A másik dolog, amit több képviselő is megfogalmazott különböző mértékben, hogy ez az általános összeírás mekkora réteget érinthet az egész sokaságból. 60-70 százalékot említettek az előttem szólók. Én azt hiszem, hogy a 3. §-ban található megfogalmazásból származhat ez a pontatlanság. Mert azt mondja, hogy "a regisztrált termelő és a mezőgazdasági tevékenységet folytató háztartás". Ha ezt a pontot kiegészítenénk azzal, hogy "a földtulajdonnal rendelkezők", akkor, azt hiszem, lényegesen tudnánk közelíteni ahhoz, hogy a sokaságból a 100 százalékhoz közeli értéket lehessen elérni.

Az a meggyőződésem, hogy a kárpótlás során nagyon sokan kerültek abba a helyzetbe, hogy földtulajdonnal rendelkeznek, és ezzel valójában nem nagyon törődnek, akár parlagon hagyták, akár egyszerűen csak nem művelik a gyümölcsösüket - de sok más példát lehetne hozni -, semminemű agrárnyilvántartásban pillanatnyilag nem szerepelnek, és így egyszerűen kimaradhatnak ebből a rendszerből.

Az utolsó pont, amivel szeretnék még vitatkozni, a 4. § j) pontja, amely azt mondja, hogy az adatfelvétel kiterjed a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységre. Szóval, ezek az apróságok azok, amelyek alkalmasak arra, hogy az összeírottak körében bizalmatlanságot keltsenek, sőt - mindenféle rossz szándékot szeretnék elhessenteni, és távol áll tőlem a bizalmatlanság erősítése -, gondoljanak bele, ha a 4. § j) pontjában levő tevékenységsort összekapcsolná valaki az 5. § (4) bekezdésével, amely azt mondja, hogy a leendő adatbázis majd kiterjed a tevékenység jellegére is, akkor ez már nagyon furcsa kombinációkat engedhet. Azt hiszem, ezt sem a tárca, sem a Statisztikai Hivatal nem kívánja fölvállalni, ezeket módosító indítványokkal minden körülmények között ki kellene emelni ebből a törvényjavaslatból.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Torgyán József: Igen.) Igen, kíván. Tessék, miniszter úr!

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni önöknek, hogy ilyen nagy számban és ilyen értékes hozzászólásaikkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egy olyan agrárkoncepciót tudjon kialakítani, ami közelít a nemzeti agrárprogramhoz, tehát egy olyan értékes helyzet kialakításához vezethet, amely tulajdonképpen egy konszenzushoz közel álló mezőgazdasági kormányzást tesz lehetővé.

Miután lényegében minden frakció a módosító indítványok függvényében támogatja az előterjesztést, mi pedig sosem vitattuk, hogy ahogy a többi minisztérium sem, úgy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sem birtokolja a bölcsek kövét, ezért tehát mi hajlandók vagyunk minden olyan módosító indítványt mérlegelni és elfogadni, amely javító szándékkal került benyújtásra, és amely a benyújtott törvényjavaslatot precízebbé, jobbá teszi.

Ugyanakkor legyen szabad felhívom arra a figyelmet, hogy a világban informatikai forradalom, informatikai robbanás következett be. Ma már olyan távoli országokban, mint a nemrég még világ végének tartott Új-Zélandon is az egyszerű parasztgazdák úgy gazdálkodnak, hogy a reggeli kávé elfogyasztása után leülnek a számítógépükhöz, megnyomják a gombot, és megnézik, hogy a világban miként alakulnak a különböző mezőgazdasági termékek árai.

Hadd mondjam el, hogy a köztársasági elnök úr útjához kapcsolódó földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi delegáció mostani bangkoki, ausztráliai, új-zélandi útjával kapcsolatban felmerült, hogy mi van, ha valakinek hirtelen szabóra lesz szüksége.

Kiderült, hogy már a szikh szabó is az interneten hirdeti magát, és ez igaz a mezőgazdasági tevékenység minden fokára.

Új-Zélandon egyébként 200 tehenet gondoz egy személy - tejelő tehenekről van szó -, és én magam jártam olyan parasztcsaládnál, ahol a férj eltörte a lábát, ő látta el a teheneket, és a kétgyermekes kis törékeny asszonyka nemcsak a beteg férjét tudta ellátni, hanem a két gyereket is, és emellett a 200 tehenet. Ebből látható, hogy a mezőgazdaságban is olyan gyökeres változások következtek be, amelyek szükségszerűen előírják számunkra, hogy továbblépjünk.

Ezért van az, hogy ma négy igen fontos mezőgazdasági törvényt tárgyal a tisztelt Ház. De Magyarország ma még mezőgazdasági ország, és az én megítélésem szerint az éghajlatunk, a földjeink minősége, a gazdálkodók körében évszázadok óta felgyülemlett hatalmas tapasztalat és tudás mind egyértelműsíti, hogy a mezőgazdaság nagyon hosszú ideig Magyarország egyik gazdaságilag meghatározó ágazata lesz. Ezért tehát valamennyiünknek kötelezettsége, hogy a mezőgazdaságot minél előbb rendbe tegyük, valamennyiünknek, tehát a kormánypártnak és az ellenzéknek is kötelezettsége, hogy olyan helyzetet teremtsünk a falun, hogy valóban az Európai Unió tagjaivá válhassunk. Mert amíg olyan óriási különbség van a városlakó és a vidéki ember életszínvonala között, mint ma, addig senki ne beszéljen nekem Európai Unióról, mert az az én szememben nem Európai Unió, hogy mi itt Budapesten mindennel el vagyunk látva, a parasztember pedig nem tud a tanyájáról kimenni a betoncsíkra, mert közben elsüllyed.

Tehát egyértelmű, hogy minden előterjesztésnek a mezőgazdasági lakosság szolgálatát kell jelentenie, és én ennek szellemében köszönöm meg azt, hogy igen tisztelt képviselőtársaim a jobbítás szándékával számos olyan körülményre hívták fel a figyelmemet, amelyet mi gondosan mérlegelni fogunk a minisztériumban. Így az egyik kör, amely egyértelműen egy újabb vizsgálatot igényel, az adatvédelemmel kapcsolatos kérdések felvetése. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium illetékes munkatársai egyeztettek az adatvédelmi biztossal, de törvényszerkesztés közben - miután tárcaegyeztetéseken megy át a törvényjavaslat - nyilván módosulhatott a szöveg, ezért mi újból egyeztetni fogjuk az adatvédelmi biztossal az adatvédelemre vonatkozó adatokat, és szükség esetén módosítjuk, ez a világ legtermészetesebb dolga.

(11.30)

Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak az adatvédelmi biztostól, hanem - amint az előbb mondottam - akár az ellenzéktől is örömmel és megnyugvással fogadunk bármilyen módosító indítványt, mert ha az hozzásegít minket ahhoz, hogy jobb törvényt fogadjunk el, végül is a mi gondjainkat fogja csökkenteni. Tehát én nem szeretném azt a gyakorlatot folytatni, hogy a kormánypárt előterjesztései a jó előterjesztések, az ellenzék előterjesztései a rosszak. Amennyiben jók, ígérem, el fogjuk fogadni.

Legyen szabad megjegyeznem, hogy viszont ahhoz, hogy eredményes legyen a felszólalók módosítással kapcsolatos igénye, látni kell, hogy az nem egy járható út, hogy, mondjuk, valaki a "mezőgazdasági tevékenységet folytató" definíciónál fölvet egy szempontot, holott a törvény egyrészt kiindul egy alapfogalomból, azt mondja, hogy "mezőgazdasági tevékenységet folytató, technikailag és gazdaságilag különálló egység, amelynek saját, önálló irányítása van"; és akkor még fölsorol három dolgot, hogy kivegyek a háromból egyet, és akkor ahhoz igazítsam az egész definíciót. Tehát én kérem, hogy ha valaki tud jobb definíciót, akkor a törvényszöveg megfelelő módosítása kapcsán azt terjessze elő.

Ismétlem, én nem hinném, hogy bárki azt gondolná, hogy én nem fogadok el egy jobb előterjesztést, amikor olyannyiszor kifogásoltam ellenzéki koromban a beterjesztett törvényszövegeknek a színvonalát. Sajnos, azt kell mondjam: a törvény konkrét szövegezése a legnehezebb munkaköri feladat, ott mindig lehet kifogásokat találni, és mindig lehet hibát találni. Ha önök találnak hibát, akkor azt kölcsönösen ki fogjuk küszöbölni.

Én úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az ország lakossága tudja, hogy azok érdekében történt ez az előterjesztés is, akik a mezőgazdaságból élnek. Anélkül, hogy az általános mezőgazdasági összeírás megtörténnék, nem lehetünk az Európai Unió tagjai, nem fejleszthetünk ki egy magas szintű mezőgazdaságot, olyan mezőgazdaságot, amelyből jobban és könnyen tudnak megélni a mezőgazdaságból élők.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az Európai Unió tagjai számára 1999-2000-ben kötelező elvégezni az általános összeírást. Ha mi az Európai Unió tagjai akarunk lenni, akkor ezt az összeírást nekünk is el kell végeznünk. Márpedig ahhoz, hogy Magyarország fejlődése abban az ütemben folyhasson, amit mi valamennyien szeretnénk, előre kell lépünk mindenekelőtt a mezőgazdaság területén, a vidék fejlesztése területén, ezért szükségesek a jelenlegi mezőgazdasági szabályoknak az átstrukturálásai, hiszen az egész mezőgazdaság szerkezetváltása most van folyamatban.

Szeretném még egyszer megköszönni azt a nagyarányú részvételt a vitában, amely már szinte a részletes vita szabályaira is kiterjedő precizitással zajlott le. Én ezt megnyugtatónak tartom a mezőgazdaság jövője szempontjából, mert emlékszem, hogy korábban nemegyszer egy-két jelenlévő mellett folytak le ilyen viták. Az, hogy most ilyen tekintélyes számú képviselő vett részt ebben a vitában, garancia arra, hogy a jövőben a mezőgazdaság érdekében megfelelő szintű törvényalkotás legyen.

Még egyszer köszönöm a segítségüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében péntek 14 órai hatállyal lezárom, tehát a módosító indítványokat addig lehet benyújtani. A részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/755. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/755/1. és 2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Tessék, miniszter úr!




Felszólalások:   1   1-54  Előző      Ülésnap adatai