Készült: 2020.09.23.18:52:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

237. ülésnap (2001.11.07.),  113-325. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 6:32:54


Felszólalások:   85-112   113-325   325-357      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a nemzeti földalapról, továbbá a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítását kezdeményező, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájának folytatása. Az előterjesztéseket T/5262., T/5263., T/5264. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor az előzetes írásbeli jelentkezések alapján. Előtte felkérem Kapronczi Mihály jegyző urat, hogy ismertesse a frakciók rendelkezésére álló időkeretet. Jegyző úr!

 

KAPRONCZI MIHÁLY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőcsoportok és a független képviselők rendelkezésére álló időkeret felosztása a következő: a Fidesznek 136 perc, az MSZP-nek 132 perc, a Független Kisgazdapártnak 51 perc, az SZDSZ-nek 44 perc, az MDF-nek 38 perc, a MIÉP-nek 34 perc, a független képviselők részére 9 perc áll rendelkezésre.

 

(14.30)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Most tehát, tisztelt képviselőtársaim, képviselői felszólalásokra kerül sor.

Elsőként megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Solymosi József képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A földtörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatról szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel. Kicsit sajnálom, hogy az ebédből ilyen kevés ellenzéki képviselőtársunk érkezett vissza. (Göndör István: Eggyel több, mint kormánypárti! - Derültség az MSZP soraiban.) De legalább az itt lévőknek megpróbálom elmagyarázni, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a célja, az igazi küldetése.

Már a mezőgazdasági bizottság többségi álláspontjának ismertetésekor is megpróbáltam három pontba szedni, hogyan látom, mi ennek a törvényjavaslatnak a küldetése, a célja, célkitűzése. Ez a három pont: egyrészt a családi gazdaságok támogatása, másrészt a termőföldet művelők földszerzésének a segítése és nem utolsósorban a tulajdonszerzési, földhasználati korlátok kijátszása elleni küzdelem.

Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem: az idézet Az új évezred küszöbén elnevezést viselő kormányprogramból származik. "A családi gazdaságok legfontosabb társadalmi feladata a vidék polgárosodásának előmozdítása. Ezek nemcsak a nemzeti össztermékhez való hozzájárulásukkal mozdítják elő a közjót, szerepük ennél sokkal több. Hozzájárulnak a vidéki népesség helyben tartásához és a megélhetés biztosításához, a hagyományok megőrzéséhez és az embert körülvevő természet és a következő generációk sorsáért való felelősség megerősítéséhez." Úgy gondolom, ez az idézet igen körültekintően fogalmazza meg azt, hogy miért is törekszik a polgári kormányzati többség a családi gazdaságok kiemelt erősítésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A földtulajdon, illetve a földhasználat a kilencvenes évek elején bekövetkezett sajátos privatizáció következtében élesen elvált egymástól. Ez egyfajta bizonytalanságot is okozott a termelésben. Egyetérthetünk abban, hogy a termelés biztonsága szempontjából sokkal kedvezőbb, ha a bérleti hasznosítás helyett igazi tulajdonos igazi tulajdonosként, megfelelő méretű gazdaságban tud dolgozni. A kormányzatnak is meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel az ilyen farmer típusú gazdaságok kialakulását segítheti. Megfelelő eszközökkel kell segíteni az optimális földtulajdonméret kialakulását, a szétszórt parcellák egyesítését. Ideális állapot az, ha a gazdálkodó család, akár a termelés helyszínén lakva, birtokát koncentrálva tud dolgozni, a piaci követelményekhez igazodva. Egy ilyen ösztönző eszköz lehet a földtörvény módosítása is.

Nézzük konkrétan, hogy a törvényjavaslat miben is felel meg ennek a hármas küldetésnek! A családi gazdaságok támogatását, illetve a termőföldet művelők földszerzésének a segítését szolgálja a törvényjavaslat 4. §-a. Ez a 4. § a föld elővásárlására jogosultak körét szabályozza. Az alaprendelkezésben jelenleg a földhaszonbérlőknek, feles bérlőknek, részes bérlőknek biztosít a földtörvény ilyen elővásárlási jogot. Ezt egészíti ki a törvényjavaslat, és ha jól számolom, nyolc különböző kategóriában, megfelelő sorrendben biztosítja ezeket az elővételi jogokat.

S hogy mennyiben felel meg a törvényjavaslat annak a küldetésnek, amit említettem, csak rá kell nézni, hogy melyek azok a kategóriák, amelyek elsősorban fel vannak sorolva. Első a családi gazdálkodó, illetve ennek a családi gazdálkodónak a családtagja; a következő: a közös háztartásban élő családtag; aztán a helyben lakó szomszéd; a helyben lakó, és így folytatódik. Tehát egyértelműen megállapíthatjuk: ezek a kategóriák mind azt szolgálják, hogy elsősorban ezek a kategóriák kerülnek az elővásárlási jog alá, hogy egyrészt a családi gazdálkodást folytatókat, másrészt a helyben élőket, az egyébként a földjükön gazdálkodást folytatókat helyezi elővételi jogosultságba.

Hasonló szabályozás van a 7. §-ban, itt gyakorlatilag az előhaszonbérlet sorrendjét határozza meg a törvényjavaslat. Ebben szintén bővítésre kerül sor. Korábban - hasonlóképpen, mint a földelővásárlásra való jogosultság esetében - itt is elég szűk elő-haszonbérleti jogosultságot biztosított; itt szintén elsősorban a családi gazdaság, illetve a termelők, a kisebb termelők előhaszonbérlete az, ami preferenciát élvez. Szintén a magántermelőket segíti az, hogy a haszonbérlet korábbi megkülönböztető kettéválasztása az előhaszonbérlettel, illetve a haszonbérlettel használható földterület nagyságára vonatkozóan egységesül, illetve egyfajta törekvés jelenik meg a törvényjavaslatban ennek irányába. A törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy gyakorlatilag nem tesz különbséget magánszemély és gazdálkodó szervezet között, hanem 2500 hektár, illetve 50 ezer aranykorona mértékig engedi az előhaszonbérletet, bár valamilyenfajta megkülönböztetés még mindig megmarad azzal, hogy ebből kiveszi a gazdasági társaságok és szövetkezetek esetében a tagtól, illetve a gazdasági társaság tagjától, részvényesétől való bérbevétel nagyságát.

Mennyiben szolgálja a törvényjavaslat a 3. pontként föltüntetett küldetését, tehát azt, hogy a tulajdonszerzési és a földhasználati korlátok kijátszására törekvő szerződések elleni küzdelmet vállalja föl ez a törvényjavaslat? Segíti a küzdelmet az, hogy módosításra kerül azoknak a köre, akik egyáltalán földtulajdont szerezhetnek. Korábban az volt a tendencia, hogy kizárólag magánszemélyek, illetve az állam szerezhessen tulajdont, azonban benne maradtak bizonyos jogi személyek is a jelenleg hatályos rendelkezésben. Ennek a további szűkítésére törekszik a törvényjavaslat. Ennek megfelelően ebből a kategóriából kiemelésre kerülnének az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulások. Úgy ítéljük meg, hogy ezeknek a megléte a kivételezettek körében mindenképpen egyfajta visszaélésre adott és ad jelenleg is lehetőséget. Nem tartjuk szükségesnek azt, hogy ez a két kategória továbbra is kivétel legyen ebből szempontból.

A törvény 3. §-a abban nyújt segítséget, hogy a jelenlegi földnyilvántartási viszonyok közepette nem mindig van mód arra, hogy tisztán lássuk, betartják-e az egyes földtulajdonosok ezeket a korlátozó rendelkezéseket. Tudniillik, a különböző földhivatalok között nincsen megfelelő információs kapcsolat, tehát előfordulhat, hogy mindenféle tiltás ellenére a valóságban akár több földterülettel rendelkezhet az egyes egyén, mint ami a törvényben megengedett. Hogy ez ne így legyen, amikor egy új tulajdonos, egy szerző fél megszerzi egy ingatlan tulajdonjogát, a 3. § értelmében ezt követően rögtön nyilatkoznia kell a földhivatal irányába annak megfelelően, hogy tulajdonképpen földszerzési korlátozás alá nem esik ez az ingatlanszerzése. Ez egy felelősségteljes nyilatkozat lesz a törvény szövegéből következően. Amennyiben ez a nyilatkozat nem felel meg a valóságnak, ez gyakorlatilag semmissé, érvénytelenné teszi a földszerzést.

A törvényjavaslat 5. §-a foglalkozik a haszonélvezeti jog és a használati jog szerződéssel történő alapításával. Kezünkbe került, képviselőtársam mutatta meg, gyakorlatilag bevett szokás, hogy kvázi tulajdonszerzést biztosít egyes emberek, egyes befektetők számára az, ha holtig tartó haszonélvezetet kötnek ki vagy használati jogot biztosítanak bizonyos szerződésekben adott területekre vonatkozóan.

 

(14.40)

 

Nyilván nem megengedett forma az elképzeléseink szerint az, hogy egy kvázi tulajdonszerzéssel gyakorlatilag korlátlan mennyiségben földtulajdont szerezzenek ezek a személyek, ezért az 5. § előírása értelmében az ilyen jellegű ingatlanok, amire haszonélvezeti jogot vagy használati jogot alapított a szerző fél, ezeket a területeket össze kell vonni a tulajdonnal, és egyértelmű az, hogy a tulajdonszerzési korlátozások alá ezt az összevont együttes területet kell majd bevinni, és eszerint kell majd vizsgálni a tulajdonszerzés lehetőségét.

Úgy gondolom, segíti a tisztánlátást és a jogszabályok kijátszása elleni küzdelmet az, hogy a földhasználatra vonatkozóan, illetve a földhasználati nyilvántartásra vonatkozóan bizonyos szigorításokat javasol bevezetni a törvényjavaslat. Ilyen szigorítás például az, hogy mindenféle földhasználatot be kell jelenteni a továbbiakban, kivéve az erdő művelési ágú földrészletekre vonatkozó használatot. A földhasználat bejelentésével egyidejűleg nyilatkozatot kell tenni - hasonló módon, mint ahogy az előbb említettem a földtulajdonszerzés esetében - arra vonatkozóan, hogy a szerzési korlátokat nem haladta meg a szerzés ilyen formája sem.

Komoly szankciókat is ír a törvénymódosítási javaslat arra vonatkozóan, ha ez a bejelentés elmulasztásra kerül, tehát a használati szerződés bejelentése elmulasztásra kerül. Ez gyakorlatilag érvénytelenné teszi a be nem jelentett szerződéseket, ráadásul komoly mértékű bírsággal sújtandó ez a cselekedet. További szigorítást jelent az is, hogy nemcsak a be nem jelentett tulajdonszerzés esetében, hanem a be nem jelentett földhasználati szerződés esetében is, ha a földhivatal ilyet észlel az ellenőrzése során, akkor az ügyészséghez fordulhat, tehát ez megint bővíti annak a körét, ahol megfelelő szigorral szankcionál a törvény.

Még egy említésre méltó vagy általam említésre érdemesnek tartott törvényhelyet szeretnék kiemelni, ami a 11. § (2) bekezdésében van megfogalmazva: "A haszonbérlet időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó törvényi előírásokba ütköző szerződés vagy szerződési kikötés esetén" szintén azokat a törvényhelyeket kell alkalmazni, mint az ügyészség esetében, tehát ezeknek az előírásoknak a megszegése gyakorlatilag a semmisséget, illetve az érvénytelenséget vonja maga után.

Összességében úgy értékelem, hogy a törvényjavaslat, tehát a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat felszólalásom elején is megfogalmazott küldetésének minden tekintetben eleget tesz. Mint ahogy a bizottsági vélemény ismertetésekor is néhány kormánypárti képviselőtársam felszólalásából is azért kiderült, szükség van itt pontosításokra is. Azonban úgy gondolom, hogy a szükséges módosításokkal együtt ez a törvényjavaslat mindenképpen pozitív irányú elmozdulást jelent, és támogatásra ajánlom képviselőtársaimnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Felszólalásra következik Solymosi József képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Szabó József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Általános vitáról lévén szó, most a három törvénnyel kapcsolatban általánosságban szeretnék néhány dolgot elmondani, de természetesen majd ha eljön a részletes vita ideje, akkor szinte minden paragrafushoz lesz nagyon komoly hozzáfűznivalóm, úgyhogy arra majd a későbbiekben fogok visszatérni.

Azzal szeretném kezdeni hozzászólásomat, hogy ha valaki nem vette volna eddig észre, hogy a választási kampány elkezdődött, akkor most észreveheti. Ezt onnan lehet tudni, és ez mindig visszatérő jele a választási kampány kezdetének, hogy a politikai porondon megjelenik a föld, megjelennek a földdel kapcsolatos kérdések. És ha visszagondolnak, tisztelt képviselőtársaim 1990-re, 1994-re, '98-ra, és most kezdődik a következő választás, akkor ez így volt minden évben. Minden ilyen évben valamilyen formában a szavazatok reményében a politikai palettára került és a politikai csatározás színtere lett a vidék, és ebben a csatározásban a föld mindig jelen volt.

Most is választás előtt vagyunk, és ilyen nagy világmegváltó ötletek most is megszülettek, most is megszületett a kormány akarata, hogy nyolc hónappal a választás előtt öt hatalmas nagy törvényt, törvénytervezetet szándékozott az Országgyűlés elé terjeszteni, és mint ahogy erről már Németh Imre képviselő úr az előbbiekben szólt, ebből az ötből különböző okok miatt csak három maradt a végére, és ez a három pedig olyan, amilyen. Viszont azt hiszem, azt nyugodtan el lehet mondani, hogy ezeknek a csatározásoknak a levét mindig azok itták meg, akikért állítólag megszülettek ezek a törvénytervezetek.

Ami a földet illeti, itt valóban nagyon zavaros a helyzet, és csak egyetérteni tudok a miniszter úrral, aki a helyzetértékelésében elmondta, hogy mi a helyzet ezen a területen. Valóban, a kilencvenes években nagyon durva változás keletkezett ezen a területen - akkor is a politika volt a háttérben. Mert ki ne emlékezne arra az időszakra, amikor a nagyüzemek elleni támadások címszava alatt nagyon sokszor érzelmi alapon olyan törvények születtek a földdel kapcsolatban, aminek a levét igazából ma is isszuk, és ami gyakorlatilag ma is megoldhatatlan helyzet elé állítja a Magyar Országgyűlést.

Akkor volt az, hogy a 6,2 millió hektár mezőgazdasági terület 90 százaléka magánkézbe került. Ez akkor 2,5 millió főt érintett, tehát annyi új tulajdonos keletkezett, és természetesen ebből az adódott és az adódik jelenleg is, hogy a föld nagyon elaprózódott. Különvált, gyakorlatilag különváltak a földtulajdonosok és a földhasználók. És ha ehhez a helyzethez még hozzáteszem a mostani, tehát a legutolsó mezőgazdasági összeírás adatait, akkor azt is lehet látni, hogy körülbelül egymillió gazdaság, egyéni gazdaság működik vagy van ma Magyarországon, és ennek az egymillió gazdaságnak a 70 százaléka egy hektár alatti földterülettel rendelkezik.

És még szeretném folytatni, mert érdekesek a további számadatok is, hisz 1-10 hektár közötti földdel 232 ezer tulajdonos rendelkezik; tehát 1-10 hektárral, nagyon kicsi területről van szó még mindig; 10 és 100 hektár között 49 ezer tulajdonos van; 100 hektár fölött csak 2 ezer. És a 2 ezer gazdaságból 1300 körüli gazdaság rendelkezik 100 és 1000 hektár közötti földterülettel, és 1000 hektár fölöttivel csupán 700 gazdaság.

 

(14.50)

 

Tehát érdemes elgondolkodni ezeken a számadatokon. Valóban rendkívül zavaros a helyzet, valóban nagyon indokolt lenne és indokolt volt már a korábbi időszakban is, hogy valami történjen a föld körül.

A választási ígéretekben megjelentek a földdel kapcsolatos különböző elképzelések. Például megjelent az, hogy a birtokrendezési törvényt mielőbb napirendre kell tűzni, az öröklési törvényt nagyon gyorsan napirendre kell tűzni; megjelentek a családi gazdasággal kapcsolatos törvényes szabályozással összefüggő elképzelések, no de hát nagyon közel vagyunk a választásokhoz. Ezzel kapcsolatban elképzelések születtek, de miután nagyon sok embert érint, az előbbi adatokból lehet következtetni, természetes, hogy a választások előtt néhány hónappal a kormány ezt a megoldást, hogy megfelelő, tisztességes, konszenzuson, megfelelő háttértárgyalásokon alapuló tárgyalások útján próbálja megoldani, nem merte felvállalni, és ezért történt az, hogy a két legfontosabb törvényt - tehát a birtokrendezéssel kapcsolatos törvényt és az örökléssel kapcsolatos törvényt - visszavonta, és most egy ilyen három törvényből összeállított földtörvénycsomag fekszik csupán előttünk.

Tehát általánosságban azt szeretném elmondani, hogy szükség lenne a törvényi szabályozásra, de ezek a benyújtott törvények nem oldják meg azokat a problémákat, amelyekről az előbb is beszéltem. Nem orvosolják a problémákat, további zavarokat okoznak. Konzerválja a már most is meglévő, nagyon sok helyen ma is meglévő kaotikus állapotokat, tovább diszkriminál, és durva támadás a társas vállalkozások ellen.

Ezt tessék nagyon megfigyelni, tisztelt képviselőtársaim, mert most történik egy olyan durva támadás a társas vállalkozások ellen, amibe most már nemcsak a szövetkezetek tartoznak bele, amelyek ellen eddig néhány cikluson keresztül már megszoktuk, hogy vannak, akik genetikai okok miatt állandóan csak támadásokat intéznek. Most már nemcsak szövetkezetekről van szó, hanem nagyon sok gazdasági társaságról van szó, és ezen gazdasági társaságok döntő többségének a halálos ítéletét írják most önök alá e törvények elfogadásával.

Fölteszem a kérdést, hogy hol van az a középtávú agrárstratégia, amire rá kellene építeni, rá kellett volna építeni ezeket a törvényeket, és hol van az a szakmai konszenzus, amit illene megteremteni ilyen törvények elfogadása kapcsán. Tehát rendkívül zaklatott állapot van ebben az ágazatban, és úgy érzem, hogy ebben az elmúlt négy évben ezen az állapoton gyakorlatilag semmi javulás nem történt, és ilyen körülmények között ilyen súlyú törvényekkel foglalkozni, azt hiszem, a bűntény kategóriájába tartozik.

A másik kérdés az, hogy beszélnünk kell arról - mások is beszéltek -, hogy itt vagyunk az európai uniós csatlakozás kapujában, és ez sajátos helyzetet teremt az agrárágazat körül is, mert ami most természetesnek tűnik, az a csatlakozás után nem biztos, hogy úgy fog működni, Magyarországon sem. Úgyhogy talán érdemes lett volna várni ezekkel a törvényekkel addig, amíg a csatlakozásunk megtörténik.

A termőföldről szóló törvény elsősorban a tulajdoni kérdésekkel foglalkozik, de azt már valamelyik képviselőtársam elmondta, hogy a privatizáció Magyarországon befejeződött ezen a területen, tehát nem hiszem, hogy most olyan fontos dolog lenne ilyen gyorsan, néhány hónap alatt napirendre tűzni a tulajdoni kérdéseket, annál is inkább, mert ez borzasztóan lassú folyamat. Itt évek, évtizedek kellenek ahhoz, hogy ezen a területen szemmel látható és érzékelhető, a társadalom számára is elfogadható változások tanúi legyünk.

Úgyhogy ezt most erőltetni nem hiszem, hogy túlzottan szükséges lenne; sokkal inkább foglalkozni kellett volna a bérleti rendszerrel, mert a bérleti rendszer működik máshol is, működik az Európai Unióban. Tessék megnézni az európai uniós gyakorlatot is! Én példaként csak Angliát, Franciaországot, Hollandiát tudnám felhozni, ahol a mezőgazdasági termelők, gazdálkodók 50 százaléka bérelt területen gazdálkodik, és működik ez a rendszer, de sorolhatnám a többi európai országot is. Igaz, hogy ott nem 50 százalék, lehet, hogy csak 25 vagy 30 százalék, de nagyon jól működik a bérleti rendszer. Azt hiszem, hogy Magyarországon is meg lett volna a lehetőség arra, hogy ezt a rendszert támogassuk; természetesen megfelelő törvényi szabályozás kellett volna hozzá megfelelő adókedvezményekkel, és ennek megvan a bevált módszere.

Ehelyett a kormány nem ezt az utat választotta, hanem gyakorlatilag elkezdett egy újraállamosítást. Nem tudom másnak nevezni azt, amikor belép egy olyan rendszer, amely gyakorlatilag a földterület 60-70 százalékán direkt állami befolyást akar gyakorolni, és azt mondja, hogy ez a családi vállalkozások, családi gazdaságok segítését akarja szolgálni. Egyrészt nem is szolgálja azt, másrészt pedig, ahogy az előbb említettem, ez rendkívül durva támadást jelent a jogi személyiségű vállalkozások többsége ellen, tehát azok ellen a vállalkozások ellen, amelyek ma is a mezőgazdasági termelés 50 százalékát adják, és a minőségi árutermelés és az adó jelentős részét is ezek a cégek biztosítják.

Mondtam, hogy a részletekbe nem nagyon akarok belemenni, majd a részletes vitánál erre lehetőségem lesz, de azért a 7. §-t kiemelném. Ez tehát új jogintézmény, az elő-haszonbérletet szabályozza. Itt már sokan beszéltek arról, hogy hat-hét olyan tényező van, akik sorban állnak az elő-haszonbérleti jogért, és érdekes módon mindenki jó pozícióban van ezzel, csak éppen akik ma is bérlik a területet, azok vannak leghátul.

Még nem foglalkozott vele senki, ezért egy példát szeretnék elmondani. Ugye a szövetkezetek, részvénytársaságok ma bérelt területen tudnak gazdálkodni, mert ez a rendszer Magyarországon, a parlament és a törvényalkotás jóvoltából nem birtokolhatnak földet. Ha éppen egy szövetkezeti tag vagy egy részvényes, akinek érdeke, hogy a részvénytársasága eredményesen működjön, és azt mondja, hogy ő a földjét szeretné ott látni abban a gazdaságban, annál a cégnél, ahol ő is érdekelt, ezt igazából nem teheti meg, mert fel van sorolva, hogy kinek van elő-haszonbérleti jogosítványa, és ő csak a legutolsó helyen van; és lehet, hogy ez a bizonyos nemzeti földalap kht., már valakinek régen odaadta, aki sokkal előtte van a sorban, lehet, hogy éppen a saját klientúrája építésére használta fel az ő földtulajdonának a haszonbérbe adását.

Szeretnék csupán egy mondattal reagálni arra, amit itt már többen megemlítettek, hogy ugye vissza tetszenek emlékezni arra, amikor 1997-ben volt egy olyan kormányakarat, szándék, hogy szűkített nagyságrendben, 300 hektár nagyságrendig a társas vállalkozásoknak is biztosítsunk földvásárlási lehetőséget, és akkor micsoda óriási támadás érte az akkori kormányt, hogy el akarja herdálni a magyar földet, külföldiek kezébe akarja adni a magyar életet. Most teljesen természetes dolog, hogy a 8. §-ban azt mondjuk, hogy 2500 hektárt bérelhet egy személy Magyarországon, és nincs odatéve, hogy kik lehetnek ezek a személyek - természetesen a külföldiekre is vonatkozik. És tessék majd utána végiggondolni, hogy mi következik ebből a későbbi időszakban.

Tehát általánosságban ennyit akartam elmondani; illetve nagyon röviden a nemzeti földalapról szóló törvényhez annyit, hogy Farkas képviselő úr - ugyan nem látom, hogy most itt lenne - vagy tíz pontot felsorolt, azokat a célokat, amelyeket el akart érni a törvényalkotó ezzel a törvénnyel, és felsorolta, hogy miért lehet ezzel egyetérteni.

 

 

(15.00)

 

Egyet lehet érteni, én is egyetértek mind a tízzel - vagy lehet, hogy tizenöt célt is felsorolt Farkas képviselő úr -, én is egyetértek ezekkel a célokkal, csupán az a probléma és a baj, hogy ez a törvény azokat a célkitűzéseket nem oldja meg, tehát változatlanul rendkívül zavaros helyzetet hagy maga után, és arra jó, hogy a kormány politikai eszközként használja ezt a szervezetet is. Hogy hogyan, milyen formában, erre majd vissza fogunk a részletes tárgyaláson térni.

A földrendező és a földkiadó bizottságokról csupán annyit - mert az időnk most már nagyon előrehaladt -, hogy ez a sokadik próbálkozás, de azt hiszem, igazából ez sem éri el a célját, és sokkal több kárt okoz, mint amilyen célt el akarnak érni ennek a törvénynek az elfogadásával.

Tehát összességében az a véleményem, hogy ezek a törvények tárgyalásra alkalmatlanok; első olvasatban jók, tehát sok tapasztalatot tudtunk gyűjteni az olvasásuk kapcsán, de új törvényekre lenne szükség. Nagyon remélem, hogy a tárgyalás végén úgy állhatunk föl, hogy tudunk valami olyan helyzetet teremteni, hogy a valós problémák irányába induljunk el, mert ez, ami most kialakult, ez minden, de nem a helyzet orvoslására való.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én még a vezérszónoklatokra szeretnék egy kétpercesben reagálni. Németh Imre képviselő úr nagyon szemléletes példát használt arra, hogy hogyan minősítse ezt a törvénycsomagot: ő egy háromlábú sánta csikóhoz hasonlította. Én azt mondom, hogy nem a csikó sánta, hanem maga a hasonlat sánta. Én azt mondom önnek, képviselő úr, hogy a jelenlegi helyzet nem háromlábú, hanem egy kétlábú sánta csikó. Tehát képzelje el, képviselő úr, hogy van egy földtörvényünk, ami sánta, meg van egy földkiadó és földrendező bizottságokról szóló törvényünk, ami szintén sánta.

Most a harmadik lábát próbálta idetenni a kormányzat azzal, hogy a nemzeti földalapra vonatkozó előterjesztését is előhozta. Kétségtelen tény, hogy jobb lett volna, ha még egy lábat előhoz a kormányzat, tehát a birtokrendezéssel kapcsolatos törvényjavaslat számomra is egyfajta hiányosság, de az, hogy legalább a harmadik lábat megpróbálja behozni, illetve hogy a két, egyébként üszkösödő lábra megpróbál gyógyírt adni, tehát a jelenleg hatályos két törvénnyel egy pozitív irányú elmozdulással megpróbál javító irányba elmenni, ez mindenképpen előrehaladást jelent.

Nekem egyértelmű volt, hogy szocialista képviselőtársaink valahogy az egész előterjesztést elutasítják, illetve nagyon kevés pozitív, támogató megnyilatkozás volt. Arra kérem önöket, hogy legalább ezt a jobbító szándékot díjazzák, és kapcsolódjanak azokhoz a módosító javaslatokhoz, amelyek tényleg jobbá teszik ezt a két törvényt, illetve ami ezt a harmadik támaszt jelentő nemzeti földalapot is létrehozza, és támogassák ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hát ha kétlábú a csikó, az már lábra se tud állni... De szeretném emlékeztetni Tóth képviselőtársamat, hogy a földtörvényt 1994-ben, az Antall-Boross-kormány utolsó tevékenységeként fogadta el még a tisztelt Ház, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló, '93-ban született törvényt pedig '99-ben a fiatal demokraták módosították olyanra, hogy továbbra is a mostani megszólalások kapcsán működésképtelennek titulálják a törvényt. Tehát amikor ezeket fölveti képviselőtársam, akkor a tükörbe legyen szíves belenézni, mert ott találja meg a megoldást. Mi, amikor kifogásoljuk azokat az eljárásokat és azt a megoldási módot, amit most elénk tártak a törvénymódosító javaslatban, épp erre szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ismételten óriási problémák lesznek a végre-hajtással.

A földtörvény tekintetében eddig még viszonylag kevés szó esett arról, hogy egy hibridtörvény került elénk, hiszen a családi gazdaságokról szóló törvény tervezete szintén kimaradt a pakliból - bár én természetesen ezt nem is sorolom a földtörvénycsomaghoz -, ugyanakkor bekerült most a földtörvénybe a családi gazdaságokról szóló meghatározás.

Természetesen a családi gazdaságok fejlesztését szükségszerűnek tartom, tehát hozzászólásomat ennek szellemében tessék érteni. Ugyanakkor úgy gondolom, az a lehatárolás, amit önök tettek a földtörvénybe, az nesze semmi, fogd meg jól, mert ez alapján minden nyugdíjas és mindenki, aki be tudja bizonyítani hogy főállásszerűen csinálja ezt a tevékenységet, és van egy családtagja, akit be tud jelenteni, illetve három évig az adott településen lakik, megfelel ezen kritériumoknak - de önök ötezer családi gazdaság támogatásáról beszélnek, a szerény plusztámogatásokat is ehhez szabták (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ez pedig teljesen ellentmondásban van azzal, amiről a kormány-előterjesztés szól. Köszönöm szépen.

 

 

(Kapronczi Mihályt a jegyzői székben Mádai Péter váltja fel.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagy tiszteletben tartom Solymosi József képviselőtársamat, mindig úgy érzem, hogy az ő véleményére mint korrekt véleményre általában oda kell figyelni, és számomra is meglepetés az általa elmondott néhány olyan dolog, amely mindenféleképpen reagálásra szorul.

Ebből az egyik a nagyüzemek elleni támadás, ami számomra furcsán jelenik meg, ugyanis legelőször, annak idején még a kis földtulajdonosoktól és azoktól, akik a korábbiakban birtokban voltak, elvették a földeket, vagy pedig bekényszerítették őket a nagyüzemekbe, tehát az az 1992-es kárpótlás vagy az azt követő törvénytervezetek is mind ezt az áldatlan állapotot kívánták megszüntetni, és szerették volna ezeket a földtulajdonokat megfelelően visszajuttatni régi jogos tulajdonosaiknak. Sajnálatos, hogy a kárpótlási törvény ilyen tekintetben nem érte el teljes egészében a célját; nagyon sokan olyanok jutottak földtulajdonhoz, aki ma sem műveli meg, és nagyon sok kis, elaprózott méretű földtulajdon került birtokba. Ezeknek a földeknek a megművelése mind azokra az emberekre vár, akik szeretnének élethivatásszerűen foglalkozni ezzel.

Tehát nem a nagyüzemek elleni támadásról van itt szó, hanem az embereknek visszajuttatott föld olyan birtokba adásáról, olyan embereknek való megművelésbe adásáról, akik szeretnének ezekkel a földekkel foglalkozni.

A későbbiekben még folytatnám. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha már lovakról beszélünk, Torgyán miniszter úr idején legalább három egészséges csikó is megszülethetett volna; a Fidesz hallgatott, illetve csak tapsolt, amikor kifogásoltuk, hogy miért nincs döntés jó néhány témában.

Orbán Viktor és a Fidesz nyáron hirdette meg az agrárgazdaság megváltásának a programját. Ennyi idő alatt ténylegesen még meg sem születhet egy csikó, tehát ez egy koraszülött. Magán is viseli ennek minden nyomát.

De ha már a lovaknál vagyunk, akkor mondhatom azt is, hogy kilóg a lóláb bizonyos szempontból, hiszen a 2500 hektáros bérelhető terület nem családi gazdaságról szól, amiről önök beszélnek, hanem a nagybirtokról.

Köszönöm. (Bauer Tamás tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Pap János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy visszamentünk a vezérszónokokhoz, mert bizony itt van észrevételem.

Az első, amikor önök azt emlegették, hogy a téesz keretében igen, ott van jövedelem, amikor valakinek van saját földje, ott nincs.

 

 

(15.10)

 

Bizony, tisztelt képviselőtársaim, ez egy nagy kérdés: amikor egy 50-100 hektáros tábla egyik felében a téesz gazdálkodik, a másikban magántulajdonban van a föld és ugyanaz a téesz műveli a magántulajdonban lévő földet, az egyik nagy veszteséget termel, a másik nyereséget. Bizony egy nagy kérdőjelet lehet ide tenni, tisztelt képviselőtársaim. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a tulajdon annak a kezében legyen és azt csináljon vele, amit akar, akié, mert egyébként nem lesz nyereséges. Erre ne legyünk büszkék, én azt gondolom, szégyellniük kellene magukat azoknak, akik ezt csinálják.

Másrészt önök azt mondták, hogy nemzeti kincs a föld akkor, ha nyereséget ad. Nagy tévedés, tisztelt képviselőtársaim! A föld minden esetben nemzeti kincs, akkor is, ha kivonjuk, és így őrizzük meg. Ez egy nagy tévedés, hogy akkor, ha jövedelmet ad. Bizony az EU-ban is van ilyen művelés, hogy nem használjuk, legalábbis nem növénytermesztésre, és ettől bizony még nemzeti kincs a föld. Ez is egy nagy tévedés.

Aztán önök ismét rosszul vizsgáztak számtanból. Már egyszer hallottuk ezt a választások során, hogy igazából nem is a Fidesz nyert, hanem az MSZP. Tudjuk, hogy mi vagyunk többségben. Itt ismét rossz számot hoztak önök: húszezer család jut tulajdonhoz. Tessék mondani, miért jut húszezer család birtokhoz!? Ki mondta, hogy mindenkinek háromszáz hektáron kell gazdálkodni? Az intenzív kultúrák, a kertészeti kultúrák egy-két hektáron hány családot tartanak el ma is? Nem legyinteni kell, képviselőtársaim! Hanem figyelni kell arra, hogy miről szól a történet. Itt nem tízezer családról, hanem százezrekről van szó, és nem szabad csúsztatni, mert egyébként mellébeszélünk.

A 2500 hektárral megint csak csúsztatás van. Ki mondta, hogy 2500 hektárt akarunk? Addig elmehet valaki, de nem lesz annyi föld! Ha azt preferáljuk, hogy családi gazdaság legyen, nem tud elmenni, mert annyi jelentkező lesz! Ne hegyezzük már ki az egyik végét! Hát persze, mondhatjuk azt, hogy 2500 lesz... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, majd folytatom.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a megértését. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Én mindenekelőtt szeretném megköszönni Bebes képviselő úr bizalmát. Örülök, hogy figyelemre méltónak tartotta az eddigi képviselői tevékenységemet, és a véleményeimet követhetőnek. Én nem szeretném a bizalmát elveszíteni, nagyon-nagyon remélem, hogy ez a hozzászólásom, amelyet az előbb hallott, nem abba az irányba hatott. Tudniillik én nem mondtam egy szóval sem, hogy azok a célok, amelyeket ezek a törvények megcéloznak, rosszak. Sőt, az ellenkezőjét mondtam! Egyetértek én személy szerint is, sőt egyetért az a párt is, amelyet képviselek ezekkel a célokkal. Csupán nem abba az irányba hat, és nem tudja megoldani azokat a problémákat.

Nem mondja ki ez a törvény, hogy a nagyüzemek ellen vagy a részvénytársaságok, vagy a szövetkezetek ellen akar dolgozni és meg akarja semmisíteni, de olyan irányba hat. És ha végiggondolja, hogyan működik majd a föld-előhaszonbérleti, meg a földértékesítési, földvásárlási rendszer, akkor ön is rá fog jönni, hogy azok a cégek, azok a vállalatok, azok a részvénytársaságok, szövetkezetek ma 50 százalékát adják a magyar mezőgazdasági termelésnek. Tessék megnézni, hogy ki fizeti az adót ebből a szektorból, és ki tud nagyobb mértékben minőségi termést produkálni! Ezeknek a cégeknek a jövője kérdőjeleződik meg. Tehát magyarul: nem biztos, hogy nagyon nagy ellentét van közöttünk, csak legfeljebb más oldalról közelítünk meg bizonyos dolgokat.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tóth András képviselő úrnak adom meg a szót ugyancsak két percben, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Egy rövid gondolat még Németh Imre reagálására. Azt hiszem, nyugodtan vállalhatjuk azt, hogy egy folyamatos kúra történik itt. Fel lehet vállalni, hogy ha nem jól választottuk meg a gyógyszert, akkor más gyógyszerhez kell folyamodnunk. Kétségtelen: egy korábbi törvénymódosítás nem érte el ezt a célt. Nem az a teendő, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, hanem megpróbálunk valami új és igazán hatékony gyógyszert kitalálni majd rá.

De nem ezért akartam szólni kétpercesben, hanem Solymosi képviselőtársunk szónoklatához lenne néhány gondolatom. A felszólalásában azt mondta, hogy nem kell foglalkozni a földek kimérésével. Képviselő úr, hozzám a fogadóóráimon számosan jönnek, akik panaszkodnak, hogy gyakorlatilag abban a helyzetben, amibe kényszerültek, hogy tudniillik közös tulajdonban van a földjük, nem nagyon tudnak boldogulni, mert a korábban jó viszonyban lévő tulajdonostársak időközben rossz viszonyba kerültek, és akadályozza az ő gazdálkodásukat az, hogy a tulajdoni közösség fennáll. Tehát én azt mondom, hogy igenis foglalkozni kell ezzel a kérdéssel annak érdekében, hogy legalább ezeket a problémákat meg tudjuk oldani.

Képviselő úr, én azt mondom, hogy ne csak a benyújtott törvényjavaslatot, hanem magát a hatályos törvényeket is olvassuk. A képviselő úr azt mondta, hogy az előhaszonbérlet egy új fogalomként került elénk. Nem új fogalom, jelenleg is benne van a törvényben. Ennek egy részletezése, részletesebb kibontása, egy rangsorolása kerül ebben a javaslatban elénk, úgyhogy ez a fogalom létezik jelenleg is.

Tett egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy egységesen lehetőséget adunk arra, hogy 2500 hektárig éljenek a haszonbérlet lehetőségével, ez gyakorlatilag a külföldi földhasználók helyzetbe hozását is jelenti. Nem erről van szó, képviselő úr, ez a 22. §-t kívánja módosítani, de a jelenlegi 23. § érvényben marad, amely kifejezetten azzal foglalkozik, hogy a külföldiekre vonatkozóan igenis megmaradnak a korlátok háromszáz hektárban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Sic!) Azért kértem szót, mert e törvénytervezetek alapján és a földkiadó bizottságokról szóló törvénytervezetek alapján igazából majd a részarány-tulajdonosok kerülnek nehéz helyzetbe. Pontosan nem is tudjuk, hogy mennyi az az osztatlan közös tulajdon, ami ma Magyarországon van. Kérdeztem a mezőgazdasági bizottság tagjait, 1-1,5 millió hektárról van szó. Azt sem tudjuk pontosan, mivel nem készült hatástanulmány, hogy ez hány tulajdonost érint.

Most képzeljék el, képviselőtársaim, azt a helyzetet, ha ez a törvény így marad, és nem fogadnak be módosító indítványokat. Itt több százezer tulajdonos fog hatvan napon belül nyilatkozni arról, hogy kiméresse a földjét, mert kiméretési kényszer van, hiszen az állam csak ekkor fogja átvállalni ezt a költséget. De még arra is kötelezettséget kell hogy vállaljon, hogy öt évig saját maga fogja művelni. Ezek a földtulajdonosok az osztatlan közös területekben - ezt tudni kell - 20-30 vagy ennél kevesebb, esetleg több tulajdonnal rendelkeznek, de önálló birtokméretként ez semmiképpen nem jelenik meg; vagy nem működhet, nincsenek termelési tapasztalataik, nincsenek eszközeik. Mire való akkor ez a nagy kapkodás, erre tessék válaszolni! Mert nem a szövetkezetek lesznek bajban. Azok a részarány-tulajdonosok lesznek bajban, akik most meggondolatlanul, illetve a törvény erejével feljogosítva ki fogják méretni a földjüket. Innentől lesz majd a baj.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megtisztelt, képviselő úr, hogy engem is úrnak szólított. Lehet, hogy nagyon mély a hangom és fáj a torkom, de köszönöm önnek. De ez bocsánatos bűn, azt hiszem, jelen esetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pap János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első matematikai feladványon túlvagyunk, tehát nem három-öt család egy faluban, hanem harminc-ötven. Ugye, ez már egy jelentős különbség.

Nagyon örülök, hogy végre elismerik önök is, hiszen a napnál világosabb, benne van a javaslatban, hogy van célja ezen törvényjavaslatoknak. (Mayer Bertalan: Van, van!) - most ismerte el Solymosi úr. (Mayer Bertalan: Persze!) Van célja, nemes célja, és teszünk is érte, hogy megvalósuljon.

A másik, ami nagyon fontos: önök riogatnak. Riogatnak, mert azt mondják, hogy el akarunk venni földet, mert csak úgy tudunk másnak adni. Tessék mondani, ki akar elvenni ezen törvényjavaslatok alapján földet!? Van egy preferenciasorrend, el lehet adni, haszonbérbe lehet adni; lehet, ha akarod, ha a tulajdonos akarja. Önök kényszernek veszik - ja kérem szépen, negyvenéves múlt kötelez, hogy kényszerpályák vannak. De itt most nincs kényszerpálya, ez egy másik rendszer, kérem szépen, ezt jó volna tudomásul venni.

Azt mondják önök, hogy ma a földhasználó az utolsó helyre kerül. Nem olvasták el a törvényt, tisztelt képviselőtársaim! Van az első pontban az, aki családi gazda lesz. Aztán van a helyben lakó. Van a családtag, a helyben lakó, a helyben lakó szomszéd. Önök még csak véletlenül sem gondoltak arra, hogy az, aki ma földet használ, esetleg helyben lakik, helyben lakó szomszéd, esetleg családtag, esetleg családi gazdálkodó? Így kizárják önök, ennyire tudják, hogy kik vannak a földnél? Kérem szépen, ez nem igaz! Nem állja meg a helyét! Négy pontban megelőzi azokat, akikről önök beszélnek, ahova bőven beférhet. Tessék már elhinni, hogy beférnek oda! Nem igaz, hogy önök azt tudják, hogy aki helyben lakik, az egyben nem bérel földet! Mert ha önök ezt így gondolják, akkor én azt gondolom, hogy ez egy nagy félreértés.

Azt mondják önök, hogy 12 agrárcéget előjog illet meg. Tessék mondani, hogyan!? Úgy, hogy az utolsó helyen van? Miközben azon aggódnak önök, hogy ha lesz a licitálás, és végigmegy ezen a nyolcon, addigra már nem jut, mert nem jut az utolsónak, aki most haszonbérbe veszi. Akkor miért preferáljuk mi ezt a 12 céget? Miről beszélünk? Azt gondolom, hogy itt megint egy nagy félreértés van.

 

 

(15.20)

 

A másik, amiről önök beszélnek, kiemelnek egy dolgot, hogy mennyiért veszi majd meg a nemzeti földalap a földet, azt a földet, tisztelt képviselőtársaim, amit felajánlanak, és nem a piaci keretek között. Ne tessék kiemelni, mert a szezont a fazonnal össze tetszenek keverni!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Pap Képviselőtársam! Ha valaki összekeverte a szezont a fazonnal, akkor az most ön volt, és a korábbi hozzászólásában is. Ugyanis nem tudom, az osztatlan tulajdonközösségben mennyi szövetkezeti földtulajdon van. Ugyan a szövetkezetek vásárolhattak az 1994. évi földtörvény előtt földet, de minimális az, ami a tulajdonukban van.

Itt tehát úgy beállítani a kérdést, hogy az osztatlan tulajdonközösség fölötti vita a szövetkezetek és a gazdák között folyik, ez merő tévedés. Azon gazdák, akik önállóan akarnak gazdálkodni, és azon földtulajdonosok, akiknek részaránytulajdona van az osztatlan közösségben, vitatkoznak, hiszen köztük áll fenn érdekellentét. És mivel a többség nem rendelkezik olyan eszközökkel és szándékkal, hogy gazdálkodjon ezen a területen, nyilvánvalóan az önök által 1999-ben meghozott, osztatlan közösség felszámolásáról szóló törvény nem működött. Most ezt akarjuk korrigálni, de ezt úgy beállítani, hogy a szövetkezetek meg a gonosz zöldbárók akadályozzák ezt a helyzetet, ez merő tévedés.

A Pap képviselőtársam által elmondottak tekintetében: az elővásárlási és az elő-haszonbérleti sorrendeket alaposan összekeverte. Az előhaszonbérleteknél van a volt haszonbérlő az utolsó helyen, még akkor is, ha közülük természetesen azokban a kategóriákban is vannak, ugye, első a családi gazdálkodó, a családi gazdaság tagja, helyben lakó, szomszéd, nemzeti földalap kht. mint az ötödik helyen lévő, a hatodik helyen a 12 privatizált állami gazdaságnak a közvetlen és közvetett tőkés tulajdonosai; utána jön csak a helyben lakó és a volt haszonbérlő. Önök írták le ezt a törvényben, akkor ezt nem kell máshogy beállítani.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Tóth András Képviselő Úr! Én egyetlenegy szóval se beszéltem a földkimérések ellen, hiszen én is abban a környezetben élek, ahol ön, valószínűleg hasonló környezetben élünk, és én is látom, én is érzékelem, hogy milyen gondot jelent, amikor egy nagy közösségből valaki ki akar szállni, és ki akarja méretni a földet, gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe kerül.

Tehát ha arra irányul ez a törvény, hogy ezeket a problémákat valahogy orvosolja, és meg akarja oldani, akkor természetesen azzal egyetértek. Én azt említettem, hogy azzal nem lehet egyetérteni, hogy most valami nagy gondolata született valakinek, és akkor most mindenkinek automatikusan kimérjük a földjét, és nem számol azzal, hogy milyen következményei vannak ennek a földkimérésnek, azzal, amiről itt már beszéltek a képviselőtársaim, hogy a sorrend után ki kerül a végére, aki nem akarja kiméretni, mi lesz az utakkal, ki fogja ennek a fedezetét valamilyen formában biztosítani, én ezekről a technikai kérdésekről beszéltem, és ez most is nagyon nagy gond és nagyon nagy probléma.

És a 2500 hektár terület bérlésével kapcsolatban, azt hiszem, ezt is félreértette a képviselő úr, mert én párhuzamot akartam vonni azzal, hogy 1997-ben, amikor arról volt szó, hogy 300 hektár terület vásárlását biztosíthatjuk-e azoknak a gazdasági társaságoknak, szövetkezeteknek, akiknek nagyon nagy szüksége lenne takarmánytermő-területre, ültetvénytelepülésre, akkor egy óriási nagy politikai nyomás hárult ezzel kapcsolatban a kormányra, és most pedig teljesen természetes dolog, hogy odaírjuk, hogy 2500 hektárt lehet bérelni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és teljesen természetes dolog, hogy ez a külföldiekre is vonatkozik. Tehát ez egy párhuzam lett volna, nem a vásárlásról beszéltem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Amikor az előbb reagáltam, akkor nem igazán ezt olvastam ki abból a hozzászólásból, amit Solymosi József képviselőtársam mondott. Először szó volt arról, hogy a nagyüzemek elleni támadásról van szó, majd később szó volt arról, hogy a társas vállalkozók elleni támadásról van szó. Én ebben a kérdésben nem azt olvasom ki a törvényjavaslatokból, én inkább azt olvasom ki, hogy mit szeretne elősegíteni ez a törvényjavaslat.

Ez a törvényjavaslat azt szeretné elősegíteni, hogy a családi gazdaságokat segítse abban, hogy felzárkózhassanak, hogy művelhessenek, hogy foglalkozhassanak földdel, és azt a tevékenységet végezhessék, amit szeretnének. Ezt nem minden család tudja megtenni azon az 5-10-20 hektáros táblán, amin eddig tevékenykedett. Szeretnék ezeket a gazdaságokat növelni, fejleszteni, és ezen fejlesztések segítségével szeretnék a vállalkozásaikat, a családjukat elősegíteni a fejlődésben.

Úgy érzem, hogy maga ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja, szeretné őket további földekhez juttatni, mind vásárlással, mind bérlettel, majd a későbbiekben - ugyan ez nem jelenik meg a törvényjavaslatban - de a támogatási rendszerekben is ezeket segíteni. És erre például 17,5 milliárd forintot különít el, amelyben tízmilliárd forint jelenik meg a támogatási rendszerekben, és 7,5 milliárd forint pedig egy más jogcím alatt. Én azt hiszem, hogy ez ennek az egész törvényjavaslatnak a célja, nem valami elleni támadás, hanem valaminek a segítése.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Pap Jánosnak mondanám, hogy egykori állami gazdaságom volt dolgozói, vezetői, akik annak idején kiprivatizálták a gazdaságot, miért kerülhetnek rosszabb helyzetbe, mint a mostani új 12, amit a Fidesz alapít.

Kérem, ezek az emberek akkor, 1990 környékén kft.-t alapítottak, a dolgozókkal közösen. Nekik lejár lassan a földbérlet, a nemzeti földalap kht.-nek előbérleti joga van, sőt még eléjük kerülhetne, ha határosak lennének a 12 kijelölt ág valamelyikével, még azok is elviekben valamivel jobbak lehetnének. Könyörgöm, miért teszünk különbséget társaság és társaság, embercsoport és embercsoport között?

Az a másik része, hogy elviekben a volt haszonbérlő, például szövetkezet vagy társas gazdaság elé kerülhet a nemzeti földalap kht., ez azt jelenti, hogy azok az egykori tagok, akik bérbe adták a maguk 20 vagy x aranykoronáját a szövetkezetnek, megint csak, ha közbelép a földalap kht., akkor a földalapnak kénytelenek odaadni, de ezzel megszűnik a munkahelyük is, mert megszűnik a szövetkezet, mert nincs földje. Erre nem gondoltak? Miért van ez? Lehet, hogy ez csak elvi felvetés, mert nem így fogják megcsinálni a gyakorlatban, de én mindent feltételezek már önökről.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Kétperces időkeretben megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Én nem feltételezek mindent az ellenzéki képviselőtársaimról, de azt el kell mondani az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban, hogy rendkívül pozitív ez az előterjesztés, illetve az előterjesztésnek az a része, hogy az állam hajlandó ennek a kimérésnek a költségeit átvállalni.

Ez annyira életszerű probléma, hogy ha az ember vidéken él, és tényleg részt vesz a mindennapi életben, akkor látja azt, hogy a legnagyobb problémát most az osztatlan közös tulajdonnál az jelenti, hogy az emberek nem tudják azonosítani a tulajdonukat, nem tudják azt, hogy abból a parcellából melyik az övék. Magyarul, nem forgalomképes a birtoktestjük vagy az ingatlanrészük, a földtulajdonrészük nem forgalomképes, nem tudnak vele rendelkezni. Ez annyira nagy probléma például nálunk, Makó térségében, Apátfalván, már olyan folyamat is elindult, hogy a törvényhozást megelőzően már vannak gazdák, akik most próbálják a közös tulajdonból a saját részüket kihasítani. Nyilván ez az út nem járható, ezért nagyon fontos az, hogy minél hamarabb ez a törvényi szabályozás megszülessen. Tehát mi ezért támogatjuk ezt mindenképpen.

 

 

(15.30)

 

Tehát nem attól kell félni, hogy a közös, nagy földbirtokból kijelölésre kerülnek az egyes parcellák, az egyes birtokok, hanem inkább arra kell törekedni, hogy azokat a földterületeket majd művelhessék vagy műveljék meg a tulajdonosok. A törvény nyilván erre is megfelelő garanciákat ad, én tehát azt mondom, képviselőtársaim, hogy ne sajnáljuk ezt a lehetőséget. A föld legyen kijelölve, tudja mindenki, hogy melyik az ő birtoka, és azzal utána szabadon tud rendelkezni. Ez nem lesz problémák forrása a későbbiekben sem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Pásztohy András képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy Farkas Sándor képviselőtársam, elnök úr a bizottsági ülésen is jelezte, vannak a bizottságnak olyan tagjai, akik legalábbis földhasználó gazdálkodók. Magam gazdálkodó is vagyok, egy társas vállalkozás tisztségviselője is vagyok, 3 ezer hektáron gazdálkodunk. Ámde a fő cél az, hogy versenyképes üzemi struktúra jöjjön létre vagy legalábbis maradjon meg, éppen ezért nem értem, hogy miért nem a földbirtokok rendezéséről szóló törvénnyel és annak a forrásai biztosításával kezdjük. Mert van olyan 100 hektáros táblánk, ahol 60 tulajdonos van, és ha most a 60 tulajdonos mind ki akarja méretni, a traktor nem tud megfordulni benne. Hogy azt hogy fogják művelni?!

Tessék elképzelni: elnyertük a minisztériumtól az adóskonszolidációs pályázatunkat, mit szól a bank, ha látja, hogy strómanok méretik ki, meg általános zűrzavar van a földhasználat területén. Hogyan lesz ott versenyképes, EU-konform mezőgazdasági szervezet vagy struktúra? Én erre vagyok kíváncsi.

Mint földtulajdonos, mint gazdálkodó - családi gazdálkodónak is mondhatom végül is valahol a családomat, bár közösen használjuk a földet a társaságban - egyszerűen a logikáját nem látom, és a szomszéd, Frantz Stüwe szomszédom, aki 1200 hektáron gazdálkodik, jót röhög a markába, tisztelt képviselőtársaim, hogy már megint nem abba az irányba vette a magyar jogalkotás a fordulatot, ami a versenyképességet, az uniós tagságra való felkészülésünket szolgálná.

Tehát nem rossz szándékkal közelítjük meg, én sem személy szerint; annak örülnék, ha ez egy kiérlelt, több évre szóló, alapos, megalapozottság utáni rendezést jelentene, de ez nem az! Egy ad hoc törvény, akár a földkiadó bizottságról szóló, akár a többi, és én mint gazdálkodó, aki küszködik a jövedelemhiánnyal meg a tőkehiánnyal, sokadmagammal, sokezredmagammal mondom azt, hogy ez így (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem jó törvény.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Farkas Sándor képviselő úrnak adom meg két percben a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen, hogy idézett, mert ez, úgy gondolom (Közbeszólás a FKGP-frakció soraiból: Klasszikus!) - klasszikusokat szoktak idézni, ha nem vagyok nagyképű, köszönöm. De azért el szeretném mondani a tisztelt képviselő úrnak és a hallgatóságnak, hogy amit a képviselő úr problémaként felvetett, az valahol emlékeztet az 1991-es évre vagy a '90-es évek elejére, amikor a kárpótlási törvény vitáját megelőzően hasonló félelmek és aggodalmak töltötték el az önök sorait, ma pedig az önök soraiban ugyanolyan tulajdonosok ülnek. És meg vagyok győződve arról, hogy pár év múlva e törvényre ugyanígy fogunk emlékezni, hogy ezzel igenis a tulajdonnal való rendelkezési jogot biztosítjuk a tulajdonosoknak, ami egy hosszú távú folyamat kiindulópontja lesz, úgy, ahogy azt a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam önnek.

Arra szeretnék még reagálni, amikor azt mondja a képviselő úr, hogy ad hoc törvénykezés folyik. Ne felejtse el, tisztelt képviselő úr, ön ugyanúgy abban a bizottságban dolgozik, mint én, hogy Medgyasszay László képviselő úr beterjesztett, a nemzeti földalapról szóló törvénytervezetét körülbelül két évvel ezelőtt kezdtük el tárgyalni. Azóta érik gyakorlatilag ez a törvény, és ma jött el az a pillanat, ma jutott el abba a szakaszába, hogy mint előterjesztett törvény, a kormány által benyújtott törvénytervezet beterjesztésre került, amelynek ma üljük a vitáját.

Azt gondolom, hogy ez a törvény és ezek a kiegészítések nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy igenis biztonságosan megteremtsük annak a birtokpolitikának az alapját, amely nélkül - ismételten mondom - nincs jövedelmező mezőgazdaság.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tóth András képviselő urat illeti a szó két percben, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Farkas elnök úr gondolataihoz szeretnék kapcsolódni, a Pásztohy képviselő úr által felvetett problémával kapcsolatosan. Képviselő úr, én is azt kérdezem, hogy milyen tulajdon az, amivel nem vagy korlátozottan rendelkezhet a tulajdonos. Most kínálunk egy törvénymódosítási javaslatot; ha megszületik a törvény, lehetőség lesz arra, hogy a tulajdonosok kimérjék a földterületeket, tehát hogy megszüntessék a közös tulajdont. Ezzel nem kötelező élni. Ha a képviselő úr mint gazdálkodó szervezet és bérlő, olyan feltételeket fog biztosítani annak a száz tulajdonosnak, hogy nekik nem lesz érdekükben az, hogy kiméressék a földjüket, akkor nem fogják kiméretni. Ez tehát nem egy kényszer, ez egy lehetőség, amit a törvényjavaslat biztosít.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Martonosi képviselőtársam bizonyosan nem sokat járt a barázdában, mert nekünk nem az a kifogásunk, hogy aki az osztatlan tulajdonközösségből művelni szeretné a földjét, az ne kapja meg; kapja meg, az ő tulajdona, dolgozzon rajta! De amit ő mondott, hogy mindenki tudja, hogy melyik darab az ő területe... Képzelje el, képviselőtársam, van egy 100 hektáros terület, van benne 80 tulajdonos, nyolcan művelni akarják, 72-nek kikarózzuk állami pénzen - egy hektárnak a kijelölése körülbelül 6 ezer forint -, és ha bérbe adja a következő évben, egyetlen karó nincs benne. Ugyanis nem... (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból: Nem adhatja bérbe, mert művelnie kell!) Ki lehet méretni, csak akkor kell művelni, ha az állam fizeti ki a kimérési díjat.

Úgy gondolom, hogy ez egy teljesen ésszerűtlen dolog. Itt olyan megoldást kell találni, hogy akik ki akarják venni gazdálkodás céljából, és akik benn akarnak maradni bérbeadás céljából az osztatlan tulajdonközösségben, azok egyenlő jogokat élvezhessenek. Mert az sem igaz, hogy aki bennmarad az osztatlan tulajdonközösségben, annak forgalomképtelen a területe, hisz meg kell nézni a földhivatalban, hogy aranykorona formájában mennyit adnak el ilyenből, és igazából az lenne a jó megoldás, ha az osztatlantulajdon-közösségen belül vásárolnák meg a tulajdonosok egymástól a földet, és így művelhető birtoktestek jönnének létre. Úgyhogy úgy gondolom, hogy ezek az állítások nem feleltek meg a valóságnak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony. Szeretném megvédeni képviselőtársamat, habár valószínű, hogy ő akarta önmagát, de itt most alkalmam van arra, hogy arra is reagáljak, amit Orosz Sándor alelnök úr a vezérszónoki felszólalásában mondott. Én is idézni szeretném őt ugyanúgy: azt mondta, hogy a Szocialista Párt képviselői járják a vidéket. Fel szeretném hívni a széles közvélemény figyelmét, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői a vidéken élnek és ott dolgoznak; mi nem járjuk, hanem ott élünk. (Dr. Orosz Sándor: Sanyi! - Moraj az MSZP-frakció soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Éppen ebből kiindulva szeretnénk elmondani azt, hogy a miáltalunk beterjesztett törvényjavaslat nagymértékben megfelel a valóságnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces időkeretben megadom a szót Pásztohy András képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Többet nem fogok két percet kérni. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Farkas képviselőtársam és Tóth András képviselőtársam véleményére reagálnom kell. Még egyszer hangsúlyozom, mindezt úgy mondom, mint földhasználó, mint földbérlő, mint egy üzemi struktúrának a tisztségviselője, aki több száz földtulajdonos földjének a hasznosításáért felel, aki felel a banknak a hitel visszafizetéséért, és a partnereinek a hatékony gazdálkodásért, akár a vetőmag-előállítás terén vagy bárhol. Azért mondtam azt, hogy én nem vagyok ellene, a bizottság kisebbségi véleményét előadó beszédemben is hangsúlyoztam: én is amellett vagyok, hogy önálló birtoktestnek megfelelő struktúrát kell kialakítani, de ezt nem lehet 6 hónap alatt végighajtani, és nem lehet ilyen előkészítés után ilyen törvénykezéssel megvalósítani.

Azért javasoltuk mi, szocialista képviselők azt, hogy a földbirtokrendezésről szóló törvény vagy koncepció kellett volna először, mert ahogy azt Németh Imre képviselőtársam mondja: a 100 vagy 200 hektáros táblában a több száz tulajdonos közül az, aki gazdálkodni akar, aki hosszú távon akar gazdálkodni - most mindegy, hogy úgy címkézzük-e ezt, hogy családi, mert családi sör, családi gyufa, családi gazdáság, lehet ilyen szépeket mondani; az Unióban egyébként üzem, mezőgazdasági üzem van, aminek megvannak az ismérvei -, aki abból akar megélni a családjával társas vállalkozás formájában vagy bárhogyan, az úgyis majd földet fog vásárolni. Tehát ebbe az irányba kellett volna elindítani a folyamatot, jövedelmezővé válásában kellett volna segíteni a mezőgazdálkodást, és utána kellett volna foglalkozni az ilyenforma földrendező és földkiadó bizottsági törvénnyel.

Ami az előbérlést illeti, az tényleg röhej. Elnézést, az én - mondták a példát is - családi kft.-m nem tudja bérelni a család tagjainak a földjét, mert a törvény szerint az utolsó helyen van. A részvénytársaság nem tudja bérelni a földet, majd a végén kerül rám a sor. Nem tudom, a bank mit fog szólni, nem mondja-e fel a hiteleket, és nem tudom, nem értéktelenedik-e el az a felhalmozott vagyoneszköz, ami több száz embernek a tulajdona. Tehát itt mindössze egy gazdasági ésszerűségről van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem pedig politikai felhangról. Köszönöm.

 

(15.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Németh Imre képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni. Itt már elhangzott a vitában az, hogy ennek a törvénynek, a földrendező, illetve a földkiadó bizottságokról szóló törvény módosításának a hatására több százezer tulajdonos fogja majd a földjét kiméretni. Ha ekkora számról van szó, akkor még inkább indokolt ennek a törvénynek az elfogadása. És az, hogy eddig nem történtek meg ezek a kimérések, ez pontosan annak a következménye, hogy az állam nem járult hozzá ezekhez a költségekhez, a gazdák nem vállalták fel ezt a költséget. Higgyék el, hogy ha a törvény elfogadásra kerül, a módosítás elfogadásra kerül, itt valóban nagyon sokan ki fogják méretni a földjüket és a birtokukat.

Az, hogy eddig nem voltak eladások, vagy azok az eladások, amelyeket regisztrálni lehetett, megtörténtek, az mind annak a következménye, hogy ezeken a parcellákon, ezeken a táblákon általában szövetkezetek gazdálkodtak. Nagyon sok példát tudnék rá mondani, tényleg a való életből vett példát, hogy azok az eladások fordultak elő eddig, amikor a szövetkezet vezetői megvásárolták a tulajdonosoktól a földjüket, éppen azért, mert azt mondták nekik, hogy ez a föld nem ér semmit, azt sem tudják, hogy melyik részén van a parcellának, nem forgalomképes. Nagyon sok ilyen embert megtévesztettek faluhelyen, vidéken, és ezek az eladások voltak regisztrálhatók, amiről most beszéltünk.

Tehát épp ezért fontos az, hogy ezek a kimérések minél hamarabb megtörténjenek, hogy mindenki tudja azt, hogy melyik az ő területe, és ha akarja, akkor önállóan gazdálkodhasson rajta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kétpercesek végéhez érve, Koppánné Kertész Margit képviselő asszonynak adom meg a szót, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; és ezt követően kerül sor Szabó József képviselő úr felszólalására.

Öné a szó, képviselő asszony.

 

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap délelőttjén volt alkalmam arra, hogy néhány percben szóljak arról, hogy milyen nagy jelentősége van ennek a földtörvénycsomagnak, amelyet oly régóta vártunk. Azt gondolom, hogy az, amit említettem, hogy a földbirtokrendezésről szóló törvény nem készült el, ez nagyon nagy hiányossága ennek a törvénycsomagnak. Enélkül bizonyos kérdéseket nem lehet megoldani.

Azért nem lehet megoldani, mert - erre majd ki fogok térni a földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítása kapcsán - nincsenek olyan földterületek, amelyeket úgy lehetne bevonni egy-egy cserébe, hogy megtörténjen egy-egy földterület normális kiváltása, hogy az önálló ingatlanok kialakítását teljes mértékben véghez lehessen vinni.

De először szólnék a nemzeti földalapról. Említettem már - és most is hangsúlyozni szeretném - a szervezeti keretek kérdését. Pontos megfogalmazásra van szükség, folyamatosan hangsúlyozom; vagy megyei, vagy regionális szervezeteknek a kialakítását el kell végezni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy akik ott élnek egy-egy adott térségben, azok ismerik mindazokat a lehetőségeket és mindazokat az adottságokat, amelyekkel egy-egy térség rendelkezik. Tehát ha az a helyzet adódik elő, hogy lesz egy központi szervezet, amelyen keresztül kell működtetni az egész nemzeti földalapot, vannak félelmeim, hogy ez hogyan fog működni.

Tudniillik az a fajta eljárás, ami akár a kárpótlás során kialakult - és én magam ezt végigcsináltam földhivatal-vezetőként -, hogy folyamatosan minden feladatot mi készítettünk elő; eléggé furcsa helyzet volt az a fajta munkamegosztás, amely működött. Ha most is úgy fog történni, hogy a földhivatalok és a földművelésügyi hivatalok megint kiszolgáltatott szerepet fognak betölteni ebben az egész eljárásban, akkor én ennek nagyon nem örülnék. Annak sem örülnék viszont - és itt miniszter úrnak szeretném mondani -, ha az történik meg, hogy a nemzeti földalap kht.-hez az ÁPV Rt.-től kerülnek át olyan személyek, akik állítólag foglalkoztak valamikor vagyonnyilvántartással vagy vagyoni kérdések kezelésével. Ha ugyanis ez történik meg, akkor megint ugyanott vagyunk, ahol ez idáig voltunk, hiszen nem ismerjük azt a vagyoni kört, hogy mi is az, ami a nemzeti földalap vagyoni körébe tartozik. Senki nem mondta még el ez idáig, és nem tudjuk, hogy az állami gazdaságokon kívül és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságon kívül lévő földterületek nagysága vagy aranykorona-értéke mekkora. Enélkül úgy tűnik számomra, hogy a nemzeti földalap nem működtethető. Ha ugyanis a vásárlásokat illetően van egy olyan tiltó rendelkezés, ami azt mondja, hogy a nemzeti földalapnak el kell utasítania a zártkerti földterületek bevételét a nemzeti földalapba, akkor ez teljesen egyértelműsíti számomra azt, hogy itt csak a külterületi termőföldekről van szó, vagyis az állami gazdaságok földterületéről van szó.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Engem ez azért nyugtalanít, mert olyan érzésem van, hogy azok az emberek, akik valóban ezt várják három év óta - mert minden fórumon elmondtam, hogy a nemzeti földalap megnyugtató megalkotása számukra lehetőséget jelent arra, hogy megfelelően gazdálkodni tudjanak -, akkor ezek az emberek nagyon csalódottak lesznek. Tehát nem szeretnék ahhoz asszisztálni - elnézést, hogy így fejezem ki magam -, hogy azok az emberek, akiket eddig hitegettünk, abba a helyzetbe kerülnek, hogy nem jutnak termőföldhöz.

Érdekes kérdést vet fel, hogy a tulajdonos a vételi ajánlatot a nemzeti földalap kht.-nak köteles megküldeni, tehát a földhivatalhoz való benyújtásnak alapvető feltétele, hogy mielőtt a szerződést benyújtják a hivatalhoz, előtte elküldik a nemzeti földalap kht.-nak és az nyilatkozni fog arról, hogy elfogadja a vételt vagy elutasítja. Tehát be kell szerezni egy plusznyilatkozatot, és ez mindenképpen lassítani fogja a szerződés elkészítését.

A zártkerteket említettem az előbbiekben, és aki ismeri a magyar vidéket, az tudja, hogy nagyon sok olyan kicsi terület van - és különösen a zártkertben -, amelyet az idős emberek már képtelenek megművelni, és szívesen ajánlanák fel ezeket a zártkerti területeket, mondjuk, adott esetben a nemzeti földalapnak, mert egészségi állapotuk miatt vagy egyéb ok miatt képtelenek ennek a megművelésére. Azt kérdezem, hogy akkor ezek miért kerültek ki ebből a körből.

Érdekelne az is, hogy a nemzeti földalap területéhez tartozó vagyonnyilvántartást milyen módon kívánják megvalósítani. A törvény 12. §-a szabályozza, hogy a nemzeti földalap kht. a nemzeti földalapba került földrészletek összevonása iránt intézkedik, és kezdeményezi a földrészlet kialakítását; ha jól emlékszem, ez a három hektáros területnagyságra vonatkozik. Ezzel nekem csak az a problémám, hogy adott esetben felajánlanak egy külterületi földön egy 8 ezer négyzetméteres földterületet, amit elfogad a nemzeti földalap, és hogyan akar ebből három hektáros területet kialakítani, ha nem lesz valami más egyéb földalap. Hiszen úgy gondolom, hogy a mellette lévő tulajdonosok esetleg azt fogják mondani, hogy ők nem kívánják eladni, tehát ebben az esetben a nemzeti földalap ezt a három hektáros földterületet nem tudja kialakítani - úgyhogy nem is értem ennek az egésznek ilyen értelmű szabályozását.

Az elővásárlási és elő-haszonbérleti kérdéskörről a törvényjavaslat 13. §-a rendelkezik. A bizottsági ülésen is elmondtam és most is szeretném elmondani, hogy rendkívül aggaszt a versenytárgyalás témaköre és kérdésköre. Azt hiszem, akik tudják, hogy hogyan dolgozik egy vidéken élő ember, azok biztosan rendelkeznek olyan információval, hogy nincs számítógépük, nem igazán szoktak bemenni, hogy a különböző hirdetményeken tájékozódjanak arról, hogy most itt adott esetben a nemzeti földalap keretében bármi értékesítésre kerül. Tehát azt hiszem, hogy ezáltal bizonyos mértékben kizárnánk őket; viszont van egy másik félelmem is, hogy esetleg spekulációs lehetőségekkel lesznek olyanok, akik ilyen céllal tudnak földet vásárolni, és így azt hiszem, hogy nincs meg az az egyenlő esély, amivel a vidéken élő emberek hozzájuthatnának ezekhez a földterületekhez.

Nagyon fontosnak tartanám és kérném a tisztelt miniszter urat arra, hogy azok a kérdéskörök, amelyekről itt most beszéltem, mindenképpen egy módosítás kapcsán jelenjenek meg, hiszen nagyon fontos törvényekről van szó, és magam is nagyon szeretném, hogyha egy olyan törvény kerülne megalkotásra, ami földhivatali szempontból is alkalmazható, és a vidéken élő embereket megnyugtatja, hogy földhöz juthatnak.

 

 

(15.50)

 

A következő törvényjavaslat a termőföldről szóló törvény. Miután a képviselőtársaim többen bizonyos fogalmakat értékeltek és elemeztek, én egyetlenegyet emelnék ki, mégpedig amit Medgyasszay képviselő úr említett, a lakóhely fogalmát. Tudniillik a javaslat úgy szól, hogy a belterület határvonalától számított 15 kilométeren belül helyezkedik el. Ez elég érdekes meghatározás, hiszen ki fogja megmondani, hogy hol van ez a határ. A 15 kilométeres körzet aprófalvas községeknél több települést is érinthet, viszont nézzünk meg egy alföldi vidéket - 15 kilométer semmi. Tehát szinte értelmetlen a lakóhely fogalmának az ilyen értelmű meghatározása.

Kicsit aggályosnak tartom az elővásárlási, elő-haszonbérleti sorrend megállapítását. Azt kérném tisztelettel, hogy ha lehet, akkor valahogy egyforma sorrendet kellene felállítani a kezelhetőség szempontjából. Tudniillik amikor majd egy földhivatali ügyintéző a kezébe kapja ezt a szerződést, akkor neki végig kell elemezni minden egyes pontot, hogy ez a szerződés adott esetben bejegyezhető vagy sem. Tehát ha még több feladatot adunk azzal, hogy nyilatkozattételi kötelezettségének adott esetben nem tesz eleget, vagy nem abban a sorrendben jelöli meg, ettől kezdődően el kell utasítani a bejegyzést, vagy pedig folyamatos hiánypótlási felhívásnak kell eleget tenni, amely mindenképpen azt jelzi, hogy ezáltal a földhivataloknál megint meghosszabbodik az ügyintézés határideje.

Tehát tisztelettel valami egyszerűbb megoldási formát kérnénk ebben ahhoz, hogy ezt kezelni lehessen, vagyis a sorrend kérdésénél, az elővásárlásnál, a haszonbérletnél valami azonosságot, valami könnyebb áttekinthetőséget kellene kialakítani, mert a sorrendet mindenképpen vizsgálni kell, és ebben nyilatkozattételi kötelezettség terheli majd a vevőt.

A szerződésbe bele kell foglalni azt is, a szerződés kapcsán megfogalmazódik bennem az is, hogy esetleg egy-egy ilyen elővásárlási jog elmaradása esetén a földhivatalt többször fogják bírósági tárgyalásra hívni, hogy ő valamit vétett vagy valamit nem vizsgált meg. Tehát eléggé kényes kérdés ez az elővásárlási jog kérdése.

A törvényjavaslat pozitív eleme, hogy a haszonélvezeti jog és a tulajdonjog összeszámolását írja elő. Azt gondolom, ezzel kizárja a korlátlan haszonélvezeti jog alapítását, ami számomra mindenképpen fontos kérdés, hiszen tudjuk, hogy haszonélvezeti joggal játszották ki a tulajdonjog kérdését. Ez nagyon fontos dolog, és ennek nagyon örülök, hogy bekerült a szabályozásba.

Az összeszámítás kérdése megint azt a gondolatot veti fel bennem, hogy össze kell számítani a régi szerzést, az új szerzést, mert nyilván valamilyen módon ennek működnie kell, és nyilatkoznia kell majd az adott adásvételi szerződésben vagy bérleti szerződésben. Azt kellene tudni, hogy ki lesz az, aki ezt majd ellenőrizni fogja, miután mindannyian tudjuk, hogy a technikai feltételek nem adottak. Ezen azt értem, hogy országosan nincs meg az a központi nyilvántartás, amely alapján bárhol az országban, ahol vagyok, betáplálom a számítógépbe X.-nek az adatát, és ezt bármikor lekérhetem, így kizárva a visszaélések lehetőségét.

Tisztelettel kérnék segítséget a miniszter úrtól, mert évek óta húzódik a földhivatalokban annak a fajta informatikai hálózatnak a kiépítése, amely nélkül működésképtelenek. Tehát ebben kérnék segítséget - pénzt kell hozzá szerezni. Továbbá emberek is kellenek ahhoz, hogy egyszer végre azt tudjuk mondani, nem a földhivatalok a hibásak abban, nemcsak ők a hibásak, nem azok az emberek, akik ott dolgoznak, hanem maga az a fajta intézkedési mechanizmus, amely még mind a mai napig nem oldotta meg ezt a kérdést.

A használat fogalmát túlságosan általánosnak tartom. Azt kérem, legyen megjelölve: haszonbérlet, feles bérlet, részes művelés. Ezeket mindenképpen pontosítani szükséges a törvénymódosításban.

Jónak tartom szintén az erdőbirtokossági tulajdonszerzés kizárását, tudniillik ezen a címen is, ezt kijátszva rendkívül sok földterülethez jutottak hozzá azok, akik nem kellene, hogy ebben az országban bármilyen módon földhöz juthassanak.

Említettem a délelőtt folyamán az ötvenéves haszonbérleti szerződés kérdését. Még egyszer szeretném megemlíteni: soknak tartom, tehát azt kérem, hogy ezt az időtartamot valamilyen úton-módon csökkenteni kell, meg kell határozni egy minimum időt és egy maximumot. Ezt nagy tisztelettel kérném.

A törvényjavaslatban van egy ilyen fogalmazás, hogy "a nemzeti földalap kht. által kijelölt személy" fogalma. Ez érdekes kérdés, és számomra érthetetlen.

Tisztelettel azt kérem, hogy ezt valami tartalommal meg kellene tölteni, mit jelent az, hogy kijelölt személy, tudniillik ez valóban mindenféle visszaélésre lehetőséget ad. Mi, kormánypárti képviselők nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy az ellenzék emiatt támadjon bennünket, azt kérem tehát, hogy ez a megfogalmazás legyen pontos.

Az "egy személy" fogalom szintén túl általános. Legyen megjelölve, hogy magánszemély, jogi személy - mit jelent. Az alkalmazhatatlan, földhivatali szempontból alkalmazhatatlan, hogy amíg az egyik szakaszban azt mondjuk, hogy egy személy, hiába van a másik szakaszban az, hogy külföldi személy; kérem szépen, az egyikben ez van, a másikban az van, tehát nincs megfelelő, egyértelmű rendelkezés a törvényben. Így ki lehet játszani, így a földhivatalt meg lehet vezetni, perbe lehet fogni. Tisztelettel kérem ezt is pontosítani.

Pozitívuma a rendelkezésnek a 9. § (3) bekezdése, hiszen lefedi a használói és a tulajdonosi kört. A termőföld használatára vonatkozó szerződések bejelentésének elmulasztásához nem tartom indokoltnak az érvénytelenség jogkövetkezményét fűzni, hiszen ebben az esetben az érvénytelen szerződést kötőket bírságolni kellene, és még az ügyészhez is fordulni egyszerűen jogi nonszensz.

A 10. §-ban a második mondat törlését szeretném kérni, hiszen nem érthető, hogy mit tehetne az ügyész a bejelentés kikényszerítésére, főleg akkor, amikor egyébként a szerződés érvénytelen.

A 11. §-nál elegendő lenne csak az első mondat, a második mondatot el kellene hagyni. Mivel az első mondat úgy szól, hogy az erdő művelési ágú földrészletek használatát nem kell bejelenteni a földhivatalhoz, szükségtelennek tartom a második részét, mert egyfajta kettős nyilvántartás vezetését valósítjuk meg.

A 12. § egy nagyon érdekes szakasz. Ha nagyon egyszerűen fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy méltatlan és sértő a külön illetékességi szabály megállapítása.

Miről van szó? Arról van szó, hogy egyetlen körzeti földhivatalhoz telepítenének olyan jogkört, amit eddig elláttak földhivatalok. Azt gondolom, hogy megfelelő agrárszakemberek vannak a földhivataloknál, és el tudják látni azokat a feladatokat, amelyek a törvényből adódnak. Tehát tisztelettel kérném, mivel szakmailag nem indokolt ennek a szakasznak a megváltoztatása, a magam részéről egyáltalán nem is tenném be és nem szabályoznám ezt a kérdést, hiszen arról szól, hogy az egy hektárt meghaladó engedélyek kiadása esetén csakis egy, a miniszter által kijelölt földhivatal dönthessen a más célú használat engedélyezéséről. Azt gondolom, hogy a körzeti földhivatalok ezt eddig is el tudták látni, teljesen szükségtelen egy többszintű végrehajtási eljárás beállítása. Ezt kérném kihagyni a javaslatból.

A 15. § f) pontja leírja, hogy a termőföld tulajdonjogának átruházására irányuló szerződések alakszerűségének követelménye ellentmond az eddigi jogi szabályozásnak, hiszen az ingatlan-nyilvántartás rendelkezései adottak, és nem indokolt külön szabály megalkotása egy tulajdoni tárgyra vonatkozóan.

Ennyit a termőföldtörvényről, hiszen a képviselőtársaim a többit elmondták.

A földkiadó és földrendező bizottságokról szóló törvény elég nagy vitát váltott ki a képviselőtársaim között. Miután én magam is végeztem ezt a feladatot, teljesen másképpen látom - elnézést kérek a fideszes képviselőtársaimtól.

 

 

(16.00)

 

Először: nagyon érdekelt volna, a mai napig nem tudom, hogy mennyi a még kiadatlan aranykorona-érték. Honnan lehetne ezt megtudni? Tudniillik, a múlt alkalommal, amikor felszólaltam, pontosan azt mondtam el, hogy Tolna megyében, másodikként az országban befejezték ezeket a feladatokat, és én úgy tudom, hogy nagy többségében megtörtént ez az országban. Vannak bizonyos bírósági eljárások, amelyeket nem lehet átlépni, de ezeket ezzel sem fogjuk tudni megoldani, mert azok akkor is húzódnak. Tehát igazából nem tudom, hogy mekkora az a kör, amit érint. Ezt egyszer nagyon szeretném megtudni.

A másik gondom: az államtól kártalanításra jogosultak 4000 forint/aranykorona értékben jogosultak kártalanításra. Azt gondolom, hogy most még ez a szám jó, tehát elfogadható nagy többségében. De talán azt kellene ide beírni szabályozásként, hogy esetleg a költségvetési törvény kapcsán vagy valami más formában kellene meghatározni, hogy az adott piaci viszonyoknak megfelelő... - tehát ez az összeg a későbbiekben megítélésem szerint kevés lesz.

Az 5. §, amely az osztatlan közös tulajdon megszerzéséről szól, az egy elég érdekes és nagyon hosszú eljárási rend. Szeretnék finoman fogalmazni, de mégis azt kell mondanom, hogy elfogadhatatlan. (Taps az MSZP soraiból.) Teljesen egyértelmű számomra, hogy rendezni kell az osztatlan közös tulajdont, és azt is el kell mondani képviselőtársaimnak, hogy amikor 1992-ben és '93-ban megjelent ez a földkiadó bizottságokról szóló törvény, akkor még földhivatal-vezetőként tevékenykedtem, és minden egyes településre elmentem, és minden egyes településen elmondtam az embereknek: a legfontosabb az, hogy ne tulajdonközösségbe kerüljenek, mert az ingatlanforgalom leáll, és ezer bonyodalom lesz számukra az elkövetkezendő időszakokban. Ez beigazolódott. Tudom, hogy ez nagyon sok embernek gondot jelent, magam is találkozom olyan emberekkel, akik életfontosságúnak tartják, hogy megszüntessék az osztatlan közös tulajdont, hiszen kialakultak ott mindenféle problémák a tulajdonostársak között.

Nem is az a baj, hogy a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül lehet kérni a földek kimérését. A gondot nekem az jelenti, hogy a továbbiakban minden évben van lehetőség arra, ha jól értelmezem a törvényt, hogy március 1-jéig bejelentik és kezdeményezhetik a tulajdonosok, hogy ők a földet szeretnék önálló ingatlanná alakítani, tehát kérik a föld kimérését. Meddig, hány évig fog folyni ez a folyamat? Mindenki arról beszélt itt, hogy meg kell szüntetni. Arról nem beszélt senki, hogy ezáltal a föld tovább aprózódik, és itt jön a birtokrendezésről szóló törvény: ha az megvan, ha van miből ezeket a megfelelő optimális földterületnagyságokat kialakítani, akkor azt gondolom, hogy van értelme ennek a fajta szabályozásnak és ennek a fajta továbbaprózódásnak.

Érdekes felvetése a törvényjavaslatnak, hogy a megosztást az állam viseli, és a költségek tulajdonképpen nem terhelik majd a tulajdonost. Akkor azt kérdezem, hogy miért kell jelzálogjogot bejegyeztetni öt évre. Azt még megérteném, hogy, mondjuk, elidegenítési, terhelési tilalmat jegyzünk be, de miért pont jelzálogjogot. Aki ismeri a megosztással kapcsolatos költségeket, az nyilván tudja, hogy egy-egy ilyen területnek a kimérése - különösen, ha mindenki kéri a föld kimérését - összességében jelenthet tulajdonosonként 10-20 ezer forintot, az egy táblánál 100-200 ezer forintos nagyságrendeket jelenthet. Akkor utána öt évig nem tehet semmit, ez a pénzügyi felvételeit, a hitelhez való jutását tudja megakadályozni. Nem tudom, hogy ez így jó-e. Aztán van egy olyan rendelkezése a földkiadó bizottsági törvénynek, ami a földhivatal szerepét és alapvető teendőit változtatja meg. Ez számomra azért furcsa, mert a földhivatal, amint tudjuk, regisztrál, a hozzá kerülő iratok alapján egyfajta munkát végez, tehát gyakorlatilag bejegyzi a tulajdonjogot. Miért neki kell meghatározni a megosztás módját?

Nem tudom, a képviselőtársaim tudják-e, hogy ezeket a földterületeket jelenleg is használják: többségében magánszemélyek, de használják különböző szövetkezetek is. Én azt gondolom, hogy amikor a földterületet közös tulajdonba kapták, akkor készült egy olyan megállapodás vagy egy olyan tartalmú vázrajz, ami arról szól, hogy kié melyik földterület. Ha adott esetben szeretné kivenni, akkor mindenki tudja, hogy mi az, amit kivehet abból a táblából. Miért kell újabb problémát és gondot a földhivataloknak a nyakukba venni, és miért kell újabb sérelmeket okozni az embereknek azáltal, hogy történetesen azt mondjuk, hogy a legjobb minőségű földnél kezdjük a kiosztást? Ha valaki látott már térképet, tudja, hogy egy táblán belül van, ahol 4-es minőségű osztály van, de a tábla másik részén már 2-es minőségű szántó van. Olyan szörnyű bonyodalmaknak nézünk elébe, ha azt mondjuk, hogy csak a jobb minőségi osztályú földnél kezdjük a kiosztást, és ahogyan említették, itt ehhez utat kell biztosítani, itt aranykorona-értékeket kell elvenni, tehát megint újabb gondok lesznek, hogy kinek mennyi aranykoronája van. Ne csináljunk már több bajt magunknak!

Egyetlen dolog, amit még a földkiadó bizottság kapcsán pozitív elemként ki kell emelnem, hogy ha a szövetkezet a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget a kötelezettségének, akkor a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalap kezelésébe kerül a föld. Azt hiszem, hogy korábban is így kellett volna tenni, és ha azokat a piciny földterületeket, amelyek a földkiadás során visszamaradtak, azokat az aranykorona-értékeket összeszámoltuk volna, és már korábban a nemzeti földalapba tettük volna, akkor azt gondolom, hogy ott is lennének még plusz földterületek. Akkor nagyon hasznosan, nagyon jól jártunk volna el, és nem kellett volna az FM-hivataloknak sem azt a fajta sorsolási procedúrát elvégezni, amit elvégeztek. Mindezek alapján nem rossz szándékkal, tisztelettel kérném a miniszter úrtól és a képviselőtársaimtól, és nem abból a szempontból mondtam el ezeket a gondolataimat, amit elmondtam, hogy nem szeretném, ha ez a földcsomag a parlament elé kerülne. De így, ebben a formában nem tudom, földhivatali szakemberként nem tudom támogatni.

Az a kérésem, hogy fontolják meg azokat a javaslatokat, amiket elmondtam, mert tisztelettel, én szeretném megszavazni, de csak akkor, ha azokat el tudom fogadni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Medgyasszay László úr, az MDF képviselője.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kertész Margit képviselő asszony nagyon helyesen beszélt a nemzeti földalap szervezetével kapcsolatos problémakörről, hogy vajon ki fogja elvégezni a munkát, el tudják-e végezni a földhivatalok, az FVM-hivatalok. Osztom nézetét. Nem véletlenül, amikor a saját törvényjavaslatomat e tárgyban beterjesztettem, azt megelőzően nagyon sok szakértői tárgyalást folytattam, hogy hogyan lehet ezt a szervezetet jól megcsinálni, de azért lehetőleg nem nagy költséggel, de működőképesen. Úgy tűnik, hogy a kormány-előterjesztés az olcsóság irányába ment el, és a működőképességet nem fogalmazta meg a törvényjavaslatban.

Kétségkívül lehetőség van arra, hiszen a törvény - a szükségesnél talán egy kicsit nagyobb, tágabb kerettörvényként és kevesebb konkrétummal - azt mondja, hogy az NFA kht. szervezeti és működési szabályzatát a miniszter határozza meg. Tehát lehetőség van arra, hogy a miniszter úr szervezeti és működési szabályzatban valamilyen formában meghatározza, hogy vajon megyei szervezetek vagy képviselők lesznek-e, mondjuk, az FM-hivatal keretén belül esetleg. Kétségkívül az a megfogalmazás, amit a saját törvényjavaslatunkban leírtunk, hogy egy külön önálló szervezettel rendelkezne a nemzeti földalap, véleményünk szerint hatékonyabb és pontosabb, precízebb munkát tudott volna végezni. De én elfogadom a kormány-előterjesztést. Azért fogadtam el, mert számítok arra, hogy ezeket a kiegészítéseket majd meg fogja tenni a miniszter úr, amikor ezt előírja.

Ha már itt tartunk, azt is meg kell még említeni, hogy bizony még egy-két dologban a kiegészítő további rendelkezések fognak nekünk választ adni azokra a nyitott kérdésekre, amelyek például a birtokpolitikai irányelveket jelentik. Kétségkívül szerencsésebb lenne, ha a törvény megfogalmazná, hogy a birtokpolitikai irányelveket a kormány mellett milyen társadalmi és szakmai szervezetek fogják elősegíteni, illetve a kormánynak kik fognak segíteni. A mi törvényjavaslatunkban egy birtokpolitikai tanács szerepelt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A következő kétpercesben fogom folytatni.

 

(16.10)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, és külön köszönöm Koppánné Kertész Margit szakmailag rendkívül felkészült hozzászólását, néhány kérdésben azonban szakmai értelemben is vitatkoznom kell képviselőtársammal.

Az egyik a közös tulajdon megszüntetésének általános vágya, illetve ennek a vágynak a szakmai megalapozottsága. Ha végignézzük a ma hatályos jogszabályokat és megnézzük az élet tényeit is, akkor teljesen nyilvánvaló, ésszerű az, hogy egy aranykoronát, egytized aranykoronát, egy négyzetmétert s a többi nem lehet kimérni, s mondhatnám még azokat az irrealitásokat, amelyek gyakorlatias problémaként fognak jelentkezni, ha a "mindenáron mérjük szét" helyzet uralkodik el. Nem lehet majd bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba önálló helyrajzi számon egy négyzetméter tulajdont, 0,01 százalék aranykoronát. Ezért tehát ne riogassuk az embereket, mert lesz osztatlan közös tulajdon Magyarországon. Öröklés útján is létrejön osztatlan közös tulajdon Magyarországon. De nem az igazi kérdés. Nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz, hogy van közös tulajdon - van. Ez a tényhelyzet azt igényli, hogy használható technikát kapjanak azok, akik a közös tulajdont - ha az olyan nagyságrendű - úgy akarják megszüntetni, hogy az egyik fele maga akarja használni, a másik fele pedig másfajta hasznosítást akar megvalósítani. Ha így nézzük a dolgot, akkor sokkal célszerűbb megoldásokat is lehetne találni, mint ez a javaslat.

Másrészt azért szállnék vitába Koppánné képviselő asszonnyal, mert nehezményezi, hogy év mint év sort lehet keríteni erre a kimérésre. Ezzel egyetértek, nem is ez a baj, hanem az, hogy az első évet úgy preferálják, hogy kampányszerűen ebben az esztendőben mindenki ki akarja mérni. Mivel mindig lesz új közös tulajdon, mindig lehet lehetőség arra, hogy kikérjék.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Medgyasszay László úr, az MDF képviselője.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Jeleztem, hogy visszatérek még egy percben a nemzeti földalapra, és ezt most megteszem. Amikor a Magyar Demokrata Fórum zászlajára tűzte a nemzeti földalap eszméjét és mindent megpróbált megtenni azért, hogy ez minél előbb megvalósuljon, akkor az egyik alapvető célkitűzésünk az volt, hogy ez az intézmény még csak véletlenül se lehessen a korrupció melegágya. Éppen ezért nagyon fontosnak tartottuk, hogy a különféle ügyleteknél a legnagyobb nyilvánossággal és egyértelműen fogalmazva történjen a föld értékesítése.

Ezért és a kormánynak azzal a törekvésével egyetértésben, hogy a családi gazdaságokat és a helyben lakókat kell preferálni, nem értjük azt, hogy a 13. §-ban miért van az - amelyik az eladásról szól -, hogy elsősorban az elővásárlási jogosultak részvételével kell a versenytárgyalást megrendezni. Az "elsősorbant" nem értjük, mert ez lehetővé teszi, hogy másodsorban, harmadsorban, negyedsorban s a többi. Úgy gondoljuk, ha korrekten akarunk eljárni, akkor az "elsősorban" szót ki kell emelnünk. De ezt inkább majd a részletes vitában kell megbeszélni, csak azért céloztam erre, és ezt a konkrét példát azért hoztam fel, hogy a földek adásvételénél, értékesítésénél a nemzeti földalappal kapcsolatban a legkorrektebb eljárásokat kell követni, és ezt az eljárást lehetőség szerint már ebben a kerettörvényben is a lehető legprecízebben és legpontosabban kell szabályozni. Amikor a Magyar Demokrata Fórum elfogadja a kormány által előterjesztett javaslatot a nemzeti földalap rendkívül fontos intézményének a létesítésére, azért teszi, mert reméli, hogy a kormány ezeket a kis kiegészítéseket módosító indítványaink formájában figyelembe fogja venni.

Még annyit a nemzeti földalapról - és utána már nem beszélek róla, hiszen rengeteget beszéltünk erről az elmúlt évben -, higgyék el, ellenzéki képviselőtársaim, hogy ez az intézmény közös érdekeinket szolgálja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ennek az intézménynek a működése nélkülözhetetlen ahhoz - ahogy idéztem -, hogy a mezőgazdaságot felemeljük, és a mezőgazdaságot ezen keresztül is fel tudjuk emelni. (Taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pap János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Időnként úgy veszem észre, illetve azt tapasztalom, hogy nem tudjuk, miért vagyunk itt. (Dr. Orosz Sándor: Mi tudjuk!) Én úgy veszem észre, hogy nem tudjuk, és mintha titkolni kellene bizonyos véleményünket. Például a Magyar Szocialista Párttól nem hallottam szövegszerű véleményt arról, hogy az, ami rossz, miért rossz, és mit kell tenni azért, hogy jó legyen. Ez képviselőtársamra is érvényes. Én annak örülök, ha készítünk módosító indítványokat és javítjuk a törvényt.

Miért? Önök is elismerték már, hogy a cél jó. Szerintem a részcélok is jók, erre önök is rá fognak jönni hamarosan, és ha rájönnek, hogy a részcélok jók, akkor már ki lehet dolgozni a jó törvényt. Nem is értem önöket, hogy miért nem vetnek fel problémákat. Miért nem mondják el, hogy mi a probléma, hogy gondolják megoldani, és azon el tudunk gondolkodni. Kormánypárti képviselőként sem hiszem azt, hogy a törvényben minden tökéletes. A földtörvényben is nagyon sok olyan pont van, amit lehet módosítani. Önök például hozzászólásomra reagálva az előbb felvetették, hogy az elővásárlás és az előhasznosítás két különböző dolog. Így van, az én fejemben már az él - mivel elkészítettem a módosító indítványt -, hogy az előhaszonbérlet sorrendje azonos legyen az elővásárlással.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért vagyunk itt, hogy ezeket megbeszéljük. Félnek nekünk ötletet adni? Nem baj, adják be önök a módosító indítványt! De ha nem adják be, akkor félő, hogy önöknek az a helyzet jó, ami most van, mi pedig nem szeretnénk, hogy az maradjon, ami most van, hanem egy nagyon jó törvényt szeretnénk készíteni. Arra kérem önöket, ha már belátták, hogy jók a célok, lássák be, hogy a célokból született részcélok is jók, és közösen gondolkodjunk azon, hogy azt, ami rossz a törvényben, amiből rossz következhet, hogy lehet úgy megoldani, hogy jó következzen belőle. Ellenkező esetben csak elbeszélünk egymás mellett, és arra hívjuk fel a másik figyelmét, hogy adjon be módosító indítványt. Ezt valamennyien megtehetjük, és jelzem önöknek, hogy én már meg is tettem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Koppánné Kertész Margit képviselő asszony.

 

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Mindkét képviselőtársam gondolataihoz szeretnék kapcsolódni. Orosz képviselő úr említette a tulajdonközösséggel kapcsolatos dolgot. Lehet, hogy rosszul fogalmaztam az előadásomban. Nyilvánvalóan én is tudom, hogy tulajdonközösségek mindig lesznek, és ha megosztunk egy adott földterületet, ugyanúgy kialakulnak mellette földtulajdon-közösségek, de azt elfelejtettem mondani, hogy ennek még van egy olyan földhivatali technikai eljárása, amely szerint tulajdonközösség-megszüntető szerződést is kell készíteni, amit mindig tulajdonosnak alá kell írni. Ez annyira bonyolítja a helyzetet, hogy nagyon kíváncsi leszek rá, hogyan lehet ezt végigvinni. Erről ennyit.

Pap képviselő úrnak, ha szabad, azt szeretném mondani, ha figyeltél volna - már megbocsáss! -, akkor hallottad volna, hogy elmondtam a törvénymódosítás pozitív és negatív elemeit is. A módosító indítványok beadásának a határideje pénteken éjfélig tart, és el kell mondanom, én is foglalkoztam ezzel a gondolattal. Azt is tudom, hogy ti már mintegy hetvenet aláírtatok. Számomra legfeljebb az a szomorú, hogy azt az embert, aki esetleg még tudja is, hogy egy földhivatali eljárás hogyan működik, senki nem kereste meg, hogy társul-e ehhez a beadványhoz. Számomra ez egy kicsit furcsa, mert szívesen társultam volna én is olyan módosító indítványhoz, amely szakmailag teljesen megalapozott. Én a negatívumai mellett elmondtam a törvényjavaslat pozitívumait is, és többször kihangsúlyoztam, hogy nem rossz szándékkal.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kapronczi Mihály úr, a MIÉP képviselője. Megadom a szót.

 

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártjának vezérszónoka már kifejtette előttem, hogy a MIÉP miért nem támogatja a kisgazda miniszter úr által benyújtott három törvényjavaslatot. Az elhangzottakkal természetesen én is egyetértek, hogy mégis szót kértem, az az oka, hogy néhány, a törvényjavaslatokban hihetetlen mennyiségben található magyar- és gazdaellenes intézkedési tervre külön is felhívjam a ma - még ha nehéz gazdasági feltételek között küzdve is - még létező kisgazdálkodók figyelmét.

Az úgynevezett rendszerváltás után tőke és eszközök nélkül, egy darab föld visszaadásával szárnyára bocsátott, gazdának csúfolt kárpótoltak jövője az akkori valós, rejtett hatalom urai előtt nem látszott kétségesnek.

 

(16.20)

 

Biztosak voltak benne, hogy maximum egy-két évig fognak tudni létezni, és a földjeik fillérekért az idegen globalizátorok tulajdonává válnak. Így akié a föld, azé a hatalom elven az ország felett is de facto hatalmat szereznek, hiszen a nincstelen agrárnélkülözők az alamizsnáért is úgy fognak táncolni, ahogy az új mágnások fütyülnek.

A Nemzetközi Valutaalap adta is az ukázokat az új állam vezetőinek, az élelmiszeripart majdnem ingyenesen elprivatizálták a gazdálkodók elől, a terménykereskedelem és a belső piac átengedésével, szinte e két eszközzel úgy tűnt, megszerezhető a nagy zsákmány, a magyar föld, a nagy profit, mely megezerszerezett volna minden befektetett szent rablótőkét.

A reménytelen helyzetűnek vélt gazdák azonban állták a sarat, más választásuk nem lévén, és egyre nehezebben, de állják ma is. Az elmúlt ciklusban az akkori kormány mindent megtett annak érdekében, hogy szövetségeseivel lefölöztesse a föld hazai, jelképes ára és a nyugati földárak közti különbséget, de talán ebbe is bukott bele.

A jelenlegi koalíció a választások előtt zászlajára tűzte a magyar föld megmentését, de három éven keresztül halogatta a megoldást olyan nyilvánvaló és átlátszó taktikai húzásokkal, mint az FVM élére engedett bangkoki Szabadi vagy chilei cseresznyés Torgyán tevékenységének kritikátlan eltűrésével. Most viszont véget ért a pilátusi "mosom kezeimet" politika, és megjelent a lényeg, az a három törvénytervezet, mely a kormány szerint a magyar föld megvédését jelenti.

Mint említettem, a parlamenti vita alkalmatlan az összes probléma felvetésére, de erre nincs is szükség. Tökéletesen elegendő annak bizonyítására, hogy ezek a törvényjavaslatok elfogadásuk esetén teljesen más következményeket hoznak, mint amit a magyar gazdák várnak, ha a legkirívóbb példákat sorolom fel és hozom összefüggésbe egymással. Mindenekelőtt meg kell állapítom, hogy úgy tűnik, a kormány rájött, hogy az európai csatlakozás feltételeit diktáló politikai erők komolyan igényt tartanak földjeink tulajdonára, mintegy európai uniós belépésünk árára. Úgy tűnik, rájöttek erre a lengyelek is, és valószínűleg inkább a távolmaradást választják, mint gazdáik tönkretételét és ezen keresztül a társadalom kiszolgáltatottságának növelését.

Nálunk azonban más a helyzet. Az előttünk fekvő módosítások inkább azt jelzik, hogy a kormány erőtlen volt a tárgyalásokon, aláírta a tőke szabad áramlása cím alatt jegyzett magyar föld eladásához a hozzájárulását, a módosítások pedig a végrehajtási intézkedéseket rejtik. Az is nyilvánvaló, hogy nem akarja azt sem a kormány, hogy az egész árkülönbséget a globalizátorok fölözzék le. Ő is részesülni kíván a potya profitból. Mi magyarázhatná különben azt, hogy mindössze százmilliós alaptőkécskével indítja a nemzeti földalapot, ami még egy közepes káderdűlőben álló villácskára sem elég, amit a kormány volt földügyi minisztere is szívesen bizonyítana, ha itt ülne, és nem üzent volna hadat a parlamentnek. Százmilliós befektetéssel csak úgy lehet földalapot csinálni, ha ingyen vagy majdnem ingyen lehet a földhöz hozzájutni.

A földkiadó bizottságokról szóló törvényben szereplő 4000 forint/aranykorona földár azt jelzi, hogy a nemzetinek nevezett földalap nem éppen a piaci áron akar földtulajdonos lenni. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint az önkormányzatok adó- és értékigazolása, amit maximumként hajlandó árként megfizetni a gazdának. Tehát a jelszó újból: a földet fillérekért vagy ingyenes felajánlásként kell megszerezni, akkor talán elég a százmillió is. Természetesen a kezelésre átadott földeket ettől teljesen külön kell választani, azok ugyanis piaci értékűek.

Az Országgyűlésnek a törvény elfogadása után csak annyi köze lesz a nemzeti földalaphoz, hogy évenként egy alkalommal meghallgatja a tulajdonosi jogokkal felruházott FVM-minisztert arról, amiről ő úgy gondolja, hogy érdemes a parlamentet tájékoztatni. A törvénytervezet ingyenesen felajánlott földtulajdonról beszél. Előbb-utóbb tesznek róla, hogy legyen ingyen felajánlva, hiszen ezt a pénzügyi viszonyok határozzák meg. A föld érték, csak a kommunizmus idején volt divat ingyen szabadulni a földtől.

Kérdésem: ha valakik csoportosan akarnak ingyenesen megszabadulni értékeiktől, azt a polgári jogállam ingyen elfogadhatja? Nem az lenne a célszerűbb, ha az okokat vizsgálná, és megszüntetné azokat, mivel egy jogállam alapja a tulajdon és az értékek jogi védelme, nem pedig azok ingyenes elfogadásáról szóló törvény megalkotása? Itt pedig ez történik. A legszegényebb polgárok szinte ingyen felajánlják tulajdonukat, és nélkülöznek tovább; a pazarló állam, aki felelős azért, mert a szegények rákényszerülnek, hogy ingyen megváljanak értékeiktől, elfogadja a kényszeradományt, s ezzel egyben gazdagodik is.

Azt sem értjük ezek után, hogy kinek akar szociális alapon földet osztogatni az az alap. Annak, aki ingyen oda kényszerült adni tulajdonát ideiglenesen, hogy éhen ne haljon? Vagy pedig az a szakasz benne maradt véletlenül a szocialista tervezetből? Vagy ezt írja elő a Nemzetközi Valutaalap a romák részére? Nem tudjuk. Vajon gazdagodik-e az állam valóban a tulajdonosoktól megszerzett és eladott földekből? Ez is lényeges kérdés. Ideiglenesen és rövid távon valószínűleg így van. Egyértelműen kijelentjük, hogy igen, gazdagodik az állam, de nemcsak az állam, hanem mindenki, aki résztvevője lesz a nagy osztozkodásnak. A törvény a három fő felügyelőbizottságon kívül ugyanis nem ad csak a miniszternek némi felügyeleti jogot. Az ilyen jellegű és így szabályozott vállalkozás még akkor is a korrupció melegágyává válhat, ha a vezetőknek ez nem áll szándékukban. Volt erre elég példa a közelmúltban.

Az a tény, hogy 50 évre akarják változtatni a bérleti idő felső határát, valamint az, hogy a földtörvény 22. §-a új szövege szerint egy személy legfeljebb 2500 hektár vagy 50 ezer aranykorona földet bérelhet, lényegében azt jelenti, hogy a magyar föld pillanatokon belül idegenek birtokába kerül - természetesen a tőke szabad áramlásának megfelelően - legalább egy fél évszázadra, hiszen a "személy" kifejezés nem zárja ki a külföldi tulajdonos által Magyarországon bejegyzett egyszemélyes vállalkozásokat. A földtörvény 23. §-a pedig ezekre nem vonatkozik. Szándékos és borzalmas következményű változtatás ez. Néhány száz család birtokába kerülhet a földbérleten keresztül tulajdonképpen az egész öt és fél millió hektár magyar szántóföld is.

A szakképesítés és helyben lakás igazolását reméljük, senki nem gondolja komoly akadálynak, aki egy kicsit is ismeri a hazai viszonyokat. Ha csak minden hatodik község lakói vagy volt gazdái kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem léphetnek le a községükbe vezető útról, mert akkor megsértik a külföldi birtokos jogait, és esetleg a birtoksértő palesztinok sorsára jutnak, akkor már lesz annyi ereje ennek a lobbinak, hogy ötven év alatt, de elég ehhez tíz év is, a föld a tulajdonává váljon.

 

 

(16.30)

 

Ebben az esetben a magyar polgár megdönti az ungvári órás legendás öt állampolgárságát, mert anélkül, hogy egy lépést is tenne, egyből a távoli Dél-Amerikában is érezheti magát.

Sok mindenről kellene még szót ejteni, arról is, hogy milyen alkotmányos alapjai lehetnek a két fél között köttetett magánszerződés kötelező bemutatásának az állam részére a használatra vonatkozóan, ami nem érinti a tulajdont. Hogyan lehet az egyik szférában ez üzleti tikok, a másikban pedig szigorúan büntetés terhe mellett nyilvános? Milyen lehet a tulajdonnal való rendelkezésről megkötött római szerződés tükrében egy olyan "nemzeti törvény", amely jogot ad a tulajdonos akaratának megsemmisítésére, csupán azért, mert az államot nem avatja be üzleti ügyeibe? Ez lenne az eurokonformitás? Ha igen, kell ez nekünk? Ha nem, miért csináljuk?

Végezetül még egy gondolat. A Magyar Igazság és Élet Pártja többször leszögezte: az Országgyűlésnek kell a földalapra vonatkozó összes szabályt elfogadnia. A föld egyben nemzeti ügy is, ezt is a kormányra bízza a javaslat, és sehol sem szerepel benne az a korlátozás, hogy a közhasznú társaság külföldiek részére nem adhat el földet, pedig ez tulajdonosi alapon az európai uniós szabályok nélkül is előírható lenne.

Lehet, hogy ez az új nagy buli? A Magyar Igazság és Élet Pártja erre nem tart igényt.

Köszönöm figyelmüket. (Kiss Andor tapsol.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szanyi Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Fel kell tegyük azt a kérdést, hogy mi is indokolja ezt a mai ittlétünket - meglehetősen szellősen vagyunk, kormányoldalról sem nagyon látogatják ezt a mai napot, és ezt elsősorban azoknak mondom, akik a rádión keresztül követik figyelemmel a mai ülésnapot -, de ha kronológiai sorrendben nézzük a dolgokat, akkor nem is olyan régen azért ültünk össze egy vitanapra, hogy beszéljünk a földről, aminek az volt a kiváltó oka, hogy a kormány kötött egy nagyon rossz megállapodást az Európai Unióval, így aztán mindenki kapta magát, és össze kellett üljünk egy kis beszélgetésre. Ott a kormány megígérte, hogy jó, a földügy így akkor rendben, és majd ő hamarosan előáll egy agrárcsomaggal. Kérem tisztelettel, ma alapvetően megint a földről beszélünk, és messzemenően nem az agrárcsomagról!

Igazából azt szeretném megvilágítani, hogy míg a Fidesz egyfolytában azzal foglalkozik, azt a kérdést feszegeti, hogy kié a föld, addig az MSZP azzal szeretne foglalkozni, hogy mi lesz azokkal, akik a földből élnek. Nagy Sándor nagyon jól mondta, hogy a Fidesz és a kormány azért beszél a földről, mert nincs mondanivalója a mezőgazdaság tekintetében; Orosz Sándor is nagyon világosan kifejtette, hogy a földről akkor érdemes beszélni, hogyha haszna van, tehát szintén a mezőgazdaságról akarunk beszélni; ma pedig Németh Imre szintén kifejtette, hogy mekkora csapda rejlik ebben a bizonyos elővásárlási állapotban.

Szóval tegyük ezt egészen világossá, kérem tisztelettel! Addig, amíg nincs tőke a magyar gazdálkodók kezében, egészen addig értelmetlen bármilyen elővásárlásról beszélni. Bőven elég, hogyha megjelenik egy osztrák, egy német, bárki egy számára elfogadható összeggel, már versenyképtelen mindenki más hozzá képest.

Még annyit szeretnék mondani, hogy egyébként ez egy érdekes dolog, hogy általában ezek a zsebszerződések meg osztrák ügyek ott tobzódnak, ahol főképpen fideszesek az országgyűlési képviselők egyéni körzetben, és no pláne, én gondolom, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) frakcióvezetőn is nagy nyomás lehetett azért, hogy (Az elnök ismét csenget.) 2500 hektárra emeljük a haszonbérlet mértékét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagy figyelemmel próbáltam a vita jó részét végigkísérni, ami tulajdonképpen a földrendező és földkiadó bizottságokról, magáról a másik két javaslatról szólt, ugyanis a földkiadó bizottságokkal kapcsolatosan én is azokkal értek egyet, akik a részaránytulajdonok kimérését szorgalmazzák, illetve legalábbis kijelölését, hiszen más dolog a kijelölés, kimérés, és más dolog a művelésben tartása ezeknek a dolgoknak.

Nagyon sok, választókörzetemben élő lakos küszködik azzal, hogy eddig nagyon nagy nehézségek és költségek árán sikerült csak egyeseknek a részaránytulajdonukat nevesíteni, kivinni és valamit kezdeni vele, nevezetesen művelni vagy esetleg értékesíteni. Mindenki tudja, hogy eszmei tulajdont igazából nem szívesen vesz senki, legalábbis az, aki kezdeni akarna valamit vele, és okszerűen szeretne ezen gazdálkodni. Nyilván a spekulánsok hajtottak eddig erre a dologra rá, most viszont megadatik annak a lehetősége, hogy ezt tisztességes módon a tulajdonosok - igaz, hogy tíz évvel a dolgok után - úgy megkaphassák, ahogyan nekik ez elsősorban illik.

A másik két részéről pedig annyit mondanék el, tulajdonképpen a földből élőket, a helyben lakókat és a családi gazdaságokat helyzetbe hozókkal tudok azonosulni és egyetérteni. Nyilvánvaló, hogy ehhez a témakörhöz majd lesznek módosítások, amelyekhez a véleményemet én is el fogom mondani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Medgyasszay László úr, az MDF képviselője.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Kár, hogy Szanyi képviselő úr kiment, mert neki szerettem volna mondani; azt mondta, hogy a Fidesz azzal foglalkozik, hogy kié a föld, az MSZP azzal foglalkozik, mi lesz azokkal, akik a földből élnek.

Nos, azt gondolom, ahhoz, hogy foglalkozhassunk azzal, hogy hogyan élnek az abból élők, ahhoz kell a föld, és ezért nagyon fontos, hogy kié a föld; azé, aki abból él. Szellemes mondat volt a képviselő úrtól, de fantasztikus csúsztatás volt. Tehát azt gondolom, hogy igenis nagyon helyes, ha azzal foglalkozik a Fidesz, hogy kié a föld, és kié legyen a mai helyzetből kiindulva, mert akkor tudunk csak foglalkozni azokkal, akik abból élnek. Tehát azt hiszem, ha Szanyi Tibor úgy gondolkozott volna, ahogy én, akkor egyetértünk, csak az a baj, hogy nem úgy gondolkozott.

A másik, amit szeretnék mondani Kapronczai (Sic!) képviselő úr felszólalásával kapcsolatban - két dolgot említenék meg. Azért azt el kell dönteni, hogy az Unióhoz akarunk-e csatlakozni vagy sem. Tudomásul kell venni, hogy ha az Unióhoz csatlakozni kívánunk, akkor bizonyos dolgokat el kell fogadni. El kell fogadni például azt, hogy a derogáció letelte után bizony a külföldiek is vásárolhatnak földet Magyarországon. Én nem a holnapra gondolok mindig, amikor erről beszélünk, hanem a holnaputánra meg az azutánra, és azért kell olyan törvényt alkotni, amely akkor is megvédi a magyar tulajdonosokat, a gazdálkodókat, a külföldi erős, tőkeerős gazdálkodóktól, amikor már nem lesz derogáció. Ezért forszírozom vagy szorgalmazom annyira ezt a helyben lakásos dolgot.

A másik, amiben viszont egyetértek Kapronczai képviselő úrral, az a 2500 hektár. Úgy emlékszem, erről nem beszéltem a felszólalásomban. Valóban, ezt a passzust elhagyni javasoljuk a módosító indítványunkban. Azt gondolom, egyértelmű, hogy ez egyfajta rossz irányt jelez. Még ha lehetőség is van a jelenlegi helyzetet kijátszani azzal, hogy valaki, egy magánszemély, mondjuk, egy betéti társaságot létesít, aztán úgy bérel majd 2500 hektárt, de ezzel a Magyar Demokrata Fórum nem tud kibékülni, hogy egy nagybirtok felé mutató ilyen passzus maradjon a földtörvény-módosításban. Tehát azt gondoljuk, hogy a haszonbérlet nagyságát tekintve meg kell maradnunk a régi szabályozás mellett, pláne, ha belegondolunk abba, hogy ez a passzus, amely most előttünk van, még a nemzeti földalap által bérletbe juttatott földet is kiveszi a 2500 hektárból, illetve azon túl lehet bérelni.

Ebben, Kapronczai képviselő úr (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egyetértünk, és azt hiszem, hogy ha ebben közösen fellépünk, akkor eredményt is fogunk elérni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelettel kérném a kétperces időkeretek betartását! Kétperces hozzászólásra következik Tóth András, a Fidesz képviselője.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is szeretnék csatlakozni Medgyasszay képviselő úrhoz Szanyi Tibor felszólalásával kapcsolatosan. Én is egyetértek azzal, hogy ahhoz, hogy gazdálkodjunk, természetesen szükség van földre, és nagyon sokan abban a helyzetben vannak ebben az országban, hogy szeretnének nagyobb gazdaságban tevékenykedni.

Erre bizonyíték lehet az, ahogy a miniszter úr is többször hangoztatta, hogy például a mezőgazdasági gépek vásárlásának az igénye minden várakozást felülmúlt. Tehát tőke van ebben a gazdaságban. Bizonyára vannak számosan olyanok, akik szeretnének nagyobb területen gazdálkodni. És éppen a jelenleg hatályos földtörvény az akadálya annak, hogy ezt megtegyék, éppen azért, mert egy bizonyos szűk csoport részére lehetőséget biztosít az elővásárlási jog, illetve az elő-haszonbérleti jog gyakorlására.

A kormányzat azzal, hogy benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, azt a szándékát fejezte ki, hogy azokat az embereket próbálja helyzetbe hozni, azoknak próbál lehetőséget biztosítani, akik szeretnének nagyobb méretű gazdaságban tevékenykedni, szeretnének több földet megszerezni, akár tulajdonba, akár használatba.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(16.40)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Én is azzal kezdem, hogy a 2500 hektáros határ bizony számomra is aggályos kicsit, és vitára késztethet. Ugyanakkor a törvényben van egy zártkertekre vonatkozó passzus is, amit szintén érdemes lenne átgondolni a földalap tekintetében, hiszen elég nagy területű zártkertek születtek a régi helyzetben és időszakban, amin az élet tulajdonképpen picit továbblépett, főleg szőlős területen, a mi térségünkben is. Nem látnám akadályát például annak, hogy ezeknek a gazos területeknek egy része esetleg bekerülhessen a nemzeti földalapba, ahonnan a környékben gazdálkodók, esetleg ültetvénytelepítési szándékkal is, közvetlenül igényelhetnének szőlőnek való területet. Mivel ez a zártkerti területekre nem vonatkozik, erre kevésbé adódik lehetőség.

Ez azért is jó lenne, mert ezeknél a zártkerteknél az osztódás során már néhány négyzetméternek van tulajdonosa; annyi a tulajdonosok száma egy-egy ilyen zártkeretnél, 6-800 négyszögölnél a különböző osztódások és öröklődések kapcsán, hogy ezt kizárólag a földalapon keresztül lehetne úgy értékesíteni, ahogy a nagyobb kiterjedésű szántóterületeket is lehet.

Hangsúlyozom, nem frekventált területen lévő zártkertről van szó, hanem olyan zártkertről, amelyet valamilyen oknál fogva, mivel szőlős terület, azzá nyilvánítottak, és tulajdonképpen ebben az állapotban maradt, mert a hatóságok akkor ezt így látták jónak. Egyébként ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban én azért nem festeném annyira kormosra az eget, mint a MIÉP képviselője - módosítókat kell beadni, és ezekkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jobbá lehet tenni ezeket a javaslatokat.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kapronczi Mihály úr, a MIÉP képviselője.

 

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Medgyasszay képviselő úrnak szeretnék röviden válaszolni. Először is azt szeretném elmondani, igaz hogy nem tartozik a tárgyhoz, de következetesen Kapronczainak szólít engem. (Dr. Medgyasszay László: Elnézést!) Volt Kapronczai képviselő a parlamentben '90-94 között, de az nem én voltam, én Kapronczi vagyok. (Dr. Medgyasszay László: Elnézést kérek!)

A másik pedig, az európai uniós csatlakozással kapcsolatban: nyilvánvaló, hogy nekünk csak akkor érdemes az Európai Unióba menni, ha az egyértelműen az érdekünk. De hogy előre elveszítsük a földünket, mindent elveszítsünk, és ráadásul semmit nem kapunk érte... Mindeddig úgy néz ki, hogy mennek a tárgyalások, ezekről folyamatosan kapunk tájékoztatást, azonban nem látjuk biztosítva a magyar nép érdekét.

Én elmondtam azt is, hogy a Nemzetközi Valutaalap azért nagyon sok esetben diktál ezeknél a feltételeknél, és nekünk valóban csak akkor érdemes - az európai uniós jogszabályoknak megfelelően - alkalmazkodni azokhoz a dolgokhoz, ha lehetőség van arra, hogy az európai uniós csatlakozás után azokat meg is kapjuk.

Egy jellegzetes példa: Csehország, amelyik szintén ebben a társaságban van benne, most például 30 milliárd forintnak megfelelő összeget fizet azért, hogy ne vessék be a földjüket a tulajdonosok, hanem ugaroltassák. Ezzel szemben mi még a földalapú támogatást se... - amelyik a legbiztosabban hozzájutható támogatás Magyarországon, hogy a gázolaj-támogatásról ne beszéljünk -, tehát ennek az összegnek a felét sem kapják meg a magyarok. Most hogy tudunk mi versenyképesek lenni? Körülbelül úgy, mint az egér és a nyúl, vagy a teknősbéka és a nyúl versenyében. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó József úr, a Fidesz képviselője.

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Nagyon-nagyon sok minden elhangzott itt a felszólalásokban, többek között az is, hogy miért van szükség erre az agrártörvénycsomagra vagy az agrártörvényekre. Én azt hiszem, erre egy választ lehet adni: azért, mert az élet megkívánja; hiszen tudjuk, elhangzott, hogy a termőföldről szóló törvényt 1994 áprilisában fogadták el, és azóta bizony eltelt hét év, tehát módosítani kellett, mert a családi gazdaságok kapcsán is módosítani kellett.

S azt is tudjuk, hogy a nemzeti földalap kérdése sem új keletű, hiszen, bár elment Medgyasszay kollégám, az elmúlt három évben a nemzeti földalap általa benyújtott törvénytervezete volt a mezőgazdasági bizottság előtt is, de akkor az nem volt aktuális. Vagy akár a földbirtokrendezésről, földkimérésről szóló javaslatot tekintve, hiszen az is pontosan elhangzott Tóth András képviselőtársam részéről, hogy aki vidéki képviselő, az nagyon jól tudja - magam is az vagyok, 61 település tartozik hozzám -, hogy amikor a választópolgárok megkeresik, az ügyeik fele körülbelül úgy hangzik, hogy nem azt kaptam, nem ott kaptam, a nevemen van, de tulajdonképpen nincs mit vele kezdeni. Tehát körülbelül ezzel a három dologgal lehet ezt az egészet jellemezni. Tehát ez nagyon fontos törvény volt, és nagyon fontos törvény lesz a jövőben is. Arról nem beszélve, hogy mivel ennek nincs olyan pénzügyi vonatkozása, pénzügyi alapja, hogy ők maguk meg tudjanak egyezni, illetve a kimérést meg tudják oldani, természetesen lépni kellett.

Tehát visszatérek az eredeti gondolatra, ami úgy szólt, hogy ez az agrárcsomag miért most van, elhangzott, hogy a választás előtt 8 hónappal, meg 5 hónappal... - nem, tisztelt képviselőtársaim! Ez a törvénycsomag azért van most, mert az élet úgy kívánja, hogy ez most legyen. Ez nem választási fogás, egyszerűen az emberek részéről van egy igény, hogy ezeket a problémákat megoldjuk; mint ahogy igény van más agrárproblémára is, amiket nagyon remélem, hogy a következőkben majd meg fogunk oldani.

A ma tárgyalt három nagyon fontos téma az agrártörvénycsomagban, mint a termőföldről szóló törvény, a nemzeti földalapról szóló törvény és a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény különösen fontos a magyar agrárium számára, hiszen múltbéli hiányosságokat rendez, ugyanakkor nemzeti földalap lévén jövőbeni perspektívát nyújt az ágazatnak. Bár a törvények általános vitájára együttesen kerül sor, én mégis a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényről szeretnék beszélni, hiszen nagyon fontos törvényről van szó.

Itt szeretnék válaszolni, mert jönnek adatok, Koppánné Kertész Margitnak - ő sincs itt -: azt kérdezte, ő szeretné tudni, hogy mennyi aranykoronáról van szó, meg körülbelül hány hektár földről. Én megmondom: 6 millió aranykoronáról van szó, és körülbelül 300 ezer hektárról van szó. Tehát ez az a nagyságrendű föld, amely körülbelül osztatlan részaránytulajdonban van. Ez körülbelül 120-200 ezer tulajdonost érint, akiknek a kilencvenes évek közepéig létező földkiadó bizottságok a tulajdonukat osztatlan részaránytulajdonban adták ki. Ez azt jelentette, hogy bár jogilag a tulajdonuk volt, mégsem rendelkezhettek a tulajdonukkal, mert a tulajdonuk egy közös táblában volt kijelölve, és elidegeníteni is csak úgy volt lehetséges, ha a többi tulajdonos is beleegyezett. De egyik tulajdonos sem tudta, hogy az osztatlan táblában melyik rész az övé, ezért tulajdonképpen kényszerközösségek jöttek létre.

Ilyen kényszerközösségek jöttek létre akkor is, amikor az egykori termelőszövetkezetek átalakulása során a névre ki nem adott birtokrészeket egy tagba sorolták a földkimérő bizottságok, így a tulajdonosoknak a táblában kiméretlen tulajdonuk keletkezett. És ha a birtokos hozzá akart jutni a tulajdonához, akkor a kimérést és az ahhoz kapcsolódó költségeket, részben vagy egészben, neki kellett állnia.

Az osztatlan részarány-tulajdonú földek összességében, ahogy említettem, 300 ezer hektárt tesznek ki, és körülbelül 6 millió aranykoronát érintenek. Az évek folyamán - részben a tulajdonosok költözésére, elhalálozására, a hagyatéki eljárások befejezetlenségére, részben költségi okokra visszavezetve - ezen osztatlan részaránytulajdonok rendezése elakadt. Itt azért szeretnék reagálni arra, ami az ellenzéki oldalról elhangzott, hogy osztatlan részaránytulajdon mindig is lesz, természetesen lesz, itt el is hangzott, hogy örökösödéskor vagy ilyen alkalmakkor; persze hogy lesz, csak azok egyedi esetek, és nem olyan esetek, mint amikről itt szó van, és amiket itt említettem, hiszen ez akkor, a kilencvenes évek elején földrendezés volt, és akkor tömegesen jöttek létre ezek az osztatlan részaránytulajdonok.

A fent felsorolt okok miatt a törvénymódosítás kapcsán a tulajdonosok január 1-jétől 60 napig beadhatják a kimérésre vonatkozó kérelmüket a megyei földművelési hivatalba. Azon részarány-tulajdonosoknak, akik ezen határidőn belül szabályosan kérik a kimérést, nyilvános sorsolást tartanak a földek kiadására, ennek során viszont kizárólagos kiosztási sorrendet állapítanak meg. Az állam viseli a kimérési és a kiosztási költségeket, de csak akkor, ha a kijelölt 60 napos határidőn belül adja be a tulajdonos a szabályos kérelmet, és vállalja, hogy a kimért földrészleten öt évig mezőgazdasági termelést folytat.

 

(16.50)

 

Itt egy pillanatra megállnék. Hiszen tulajdonképpen tudjuk, hogy ezek az osztatlan részarány-tulajdonú földek - mivel nem tudja pontosan, hogy melyik darab az övé, mert nem volt kimérve - kényszerhasznosításnak vannak alávetve. Tehát magyarán oda vannak adva a különböző cégcsoportoknak vagy akár magángazdáknak egyben, egységesen, hogy ezzel foglalkozzanak. Ha a kimérés megtörténik, természetesen feltételezendő, hogy az illető gazda, tulajdonos megtudván, hogy az ő darabja hol van, nyilván gazdálkodni akar ezen a területen, és nyilván, mivel földről van szó, mezőgazdasági termelést fog folytatni. Ha a kérelmet a megszabott határidőn kívül adja be, akkor a kimérési költségek őt érintik. Ha határidőn kívül!

Úgy gondolom, nagyon fontos ez a 60 nap. Bárki feltehetné a kérdést, hogy miért nem 59, miért nem 61 nap, mert így is lehetne mondani. Nagyon fontos, mert tulajdonképpen úgy a formai, mint a tartalmi szabályszerűségre tesz utalást a törvényben. Tehát ha valaki 60 napig beadja, akkor 60 napon belül az állam állni fogja a költségeket. Ha 60 nap után lesz beadva, akkor természetesen a költségek őt érintik.

Tisztelt Országgyűlés! E három törvény, amelynek megkezdődik az általános vitája, megfelelően és megnyugtatóan rendezi a földkérdést. Meggyőződésem, hogy ezen ágazatban a dolgozók is megtalálják számításaikat, becsülik a megszerzett tulajdont, és élni tudnak azon a földön, amely évezredek óta eltartja őket. Természetesen lehet azon is gondolkodni, hogy mi lesz, ha majd másképp lesz, mi lesz néhány év múlva.

Úgy gondolom, hogy most ezt a törvénycsomagot meg kell hoznunk, mert az élet szükségszerűen követeli, és amennyiben olyan helyzet adódik a jövőben külön-külön akármelyik törvénnyel kapcsolatban, amelyre itt elhangzottak aggályok, azt hiszem, nyugodtan lehet a most meghozott törvényt módosítani.

Köszönöm szépen a szót, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondta az imént Szabó József Andor képviselőtársunk, hogy azért kell ezt a törvénycsomagot meghozni, mert az élet ezt megköveteli. Nos, a kérdés az, hogy ezt követeli-e az élet. Mert hogy követel valamit az élet, az biztos. De hogy ezt követeli-e, ez a kérdés.

Kiindulásképpen azt szeretném felidézni önöknek, hogy amikor húsz-huszonöt évvel ezelőtt ment az ember az M3-ason Budapestről Miskolc felé, és elérkezett Borsod megye határához, az országút felett volt egy vörös színű transzparens, és az volt rá kiírva - ugye, tudják, hogy mi? -: "Tovább a lenini úton". Ugye? Nos, ez a törvényjavaslat-csomag arról szól, hogy tovább a lenini úton. (Mayer Bertalan: Így van!) Miért? Mi a lenini út az agrárpolitikában?

A kollektivizálás, a szövetkezet, a kolhoz volt a sztálini út. Ezt megelőzően a lenini út abból állt Oroszországban, hogy néhány tíz millió családi kisgazdaság - de földpiac az nincs. Az első dolga az volt a bolsevik rendszernek, hogy odaadni a földet a parasztoknak, és megtiltani a föld adásvételét. Ez a lenini út, amihez a Szovjetunióban egészen a Szovjetunió felbomlásáig ragaszkodtak; még most is vitatkoznak arról, hogy kerülhet-e föld magántulajdonba, el szabad-e adni.

Amit önök most csinálnak ezzel a nemzeti földalappal, sőt amit elkezdtek a '94-es földtörvénnyel, az magánkisgazdaságok földpiac nélkül, a föld adásvételének korlátozásával. Én nem azt mondom, hogy odáig elmennek, mint a bolsevikok Oroszországban, tehát nem teljesen tiltják be a föld adásvételét, csak olyan feltételeket teremtenek, mindenekelőtt a vevők körének korlátozásával, hogy gyakorlatilag a földpiac Magyarországon megbénuljon. '94 óta meg is bénult. És mit csinálnak most? Azt csinálják, hogy behozzák ezt a nemzeti földalapot, államosítják a földmozgást, állami ellenőrzés... (Dr. Kis Zoltán: Így van!) - hát miért, nem ezt csinálták a bolsevikok?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, azt mondják önök, hogy a mezőgazdaságban a fő kérdés a föld. Hát igen. 1917-ben a földdekrétum idején az volt. No de azóta eltelt nyolcvan-egynéhány év, és ma már a mezőgazdaságnak két fő kérdése van: a föld és a tőke. Az, amit önök csinálnak, amit csináltak '94 áprilisában, és amit most folytatnak ezzel a törvénycsomaggal, az arra jó, hogy tőke a mezőgazdaságban továbbra se legyen.

Az SZDSZ kétszer is benyújtott egy törvényjavaslatot, amely arról szólt, hogy mozduljon meg a földpiac, arról szólt, hogy az is vehessen földet, aki tőkét is tud a mezőgazdaságba hozni, és azzal, hogy megmozdul a földpiac, jöhessen tőke a mezőgazdaságba. Ezt a földtörvényjavaslatot önök másfél évvel ezelőtt sem, két hónappal ezelőtt sem engedték napirendre venni. Nem kell tőke önök szerint a mezőgazdaságba, legfeljebb 413 milliárd forint az államtól, az adófizetők pénzéből. Magántőke nem kell önöknek a mezőgazdaságba! Márpedig ha elfogadták volna a szabad demokraták javaslatát, és megmozdulna a földpiac, akkor meg is indulna a földár.

Önök azt mondják, hogy addig nem lehet felszabadítani a földpiacot, egy lépést sem, amíg alacsony a földár. A közgazdasági logika azonban fordítva van! A földár akkor fog megindulni, a földnek akkor lesz értéke, ha a földpiacot elkezdik lépésről lépésre felszabadítani, ha új vevőket engednek be a földpiacra, mint ahogy azt a szabad demokraták javasolták; akkor lesz a földnek ára, akkor tudunk bemenni Európába. Ha viszont földpiac helyett földalap lesz, ha önök beeresztik a nemzeti földalapot mint vevőt, sőt kötelezővé teszik ezzel az elővásárlási joggal, meg eladót, hogy ő osztja a földet, akkor mi lesz a földárral? Semmi! Akkor ott marad, ahol most van.

Arról beszélnek önök, amikor indokolják ezt a törvénycsomagot a nemzeti földalapról, hogy a nemzeti földalap majd piaci áron fogja megvenni a földet azoktól, akik el akarják adni. Nagyon jól hangzik, csak azt nem mondják meg, hogy milyen lesz ez a piaci ár: olyan, mint ma. Olyan alacsony marad, mint ma. Azt is mondják, hogy a földalap majd kedvező áron adja a földet annak, akit önök kijelölnek. (Francz Rezső: Na, ezt elhisszük!) Mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy külön határozzák meg a keresleti árat, és külön határozzák meg a kínálati árat a hivatalban. Ezt hívják úgy, hogy tovább a lenini úton. No de, tisztelt képviselőtársaim, ugye önök azt is tudják, hogy ahol külön szabják meg a keresleti árat és külön szabják meg a kínálati árat (Francz Rezső: És kijelölik a vevőt!), ott mi jön? Na mi jön? (Dr. Pap János: A télapó!) A korrupció! Mindenütt, ahol a keresleti és kínálati ár nem egy ár, ahol nem ugyanazon az áron lehet eladni meg venni, ott van a korrupció. Ezt meg lehetett tanulni az elmúlt évtizedekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lenini út bizony, abban a pillanatban, amint nem szigorúan veszik, mint a bolsevikok, hanem olyan lazán, mint önök, abban a pillanatban tömeges korrupcióhoz vezet. (Francz Rezső: Így van!) Azt, hogy önöket ez nem zavarja, ez után a három és fél év után én értem. Ebben önök jól érzik magukat, kétségtelenül! Nem csak az agrárszektorban, de ott is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az is elhangzott ma sokszor, mindenkitől szinte, még Medgyasszay képviselő úrtól is, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Mintha ezzel mindenki egyetértene. Egészen addig, amíg nem egy társas vállalkozás műveli meg a földet. (Dr. Kis Zoltán: Ja, ja!) A társas vállalkozásra önök szerint ez a szép elv nem vonatkozik. Márpedig ha a társas vállalkozást kizárják, akkor a legfontosabb potenciális vevőt kizárják, akkor a földpiac ott marad, ahol van, akkor a földnek nem lesz értéke, és akkor egy lépéssel sem leszünk alkalmasabbak arra, hogy a magyar mezőgazdaság is belépjen Európába.

 

 

(17.00)

 

Kis Zoltán képviselőtársam a vezérszónoklatában már idézte a jelenlegi miniszterelnököt, aki nem átallotta az televízióban azt mondani - hadd idézzem még egyszer, hogy megtanulják! -, hogy "A Szabad Demokraták Szövetségének egyébként jó előterjesztését, amely tartalmilag egybeesik egy bizonyos ponton a miáltalunk benyújtott indítványokkal, nem lehetett az őáltaluk elgondolt benyújtáskori időben, mintegy egy-másfél évvel ezelőtt tárgyalni, mert meg kellett hozzá várni az uniós tárgyalásokat."

 

 

(Németh Zsoltot a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Most tegyük félre azt a kérdést, hogy ezt másodszor is benyújtottuk az uniós tárgyalások után, és akkor eszerint nyugodtan lehetett volna tárgyalni, és önök... - jól emlékszem, hogy leszavazták a tárgyalásbavételt? Ugye, jól? (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból: Jól! - Bólogatások a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen.

Van azonban itt egy komolyabb probléma is, tisztelt képviselőtársaim: hogy a miniszterelnök úr elfelejtette valamelyik dakota közmondását, és fordítva ült fel a lóra. Ő azzal indokolta, hogy a magyar földtörvényt azért nem lehetett korábban meghozni, mert nem volt meg az uniós megállapodás. Mi, szabad demokraták ebben a kérdésben fordítva gondolkodunk (Dr. Kis Zoltán: Igaz!): nem aszerint kell a földkérdésben engedményt tenni az Európai Uniónak, hogy az Európai Unió mit akar és hogyan akarja liberalizálni Magyarországon a földtulajdonviszonyokat, hanem Magyarországnak kell eldöntenie a magyar mezőgazdaság érdekei alapján, annak alapján, hogy a magyar mezőgazdaságnak szüksége van tőkére, szaktudásra, ismeretre, és magának kell meggondolnia, és nem az Európai Uniónak, hogy ehhez milyen formában, milyen korlátok között, hogyan akar esetleg külföldi know-how-t, külföldi tőkét, külföldi szaktudást is behozni. Mert a mezőgazdaságon kívül az egész magyar gazdaság attól lendült fel és attól szárnyal úgy az exportja, hogy az elmúlt tizenkét évben beengedtük oda a külföldi tőkét. A mezőgazdaságban, elfogadom, úgy nem kell, mint az iparban meg a közlekedésben meg a kereskedelemben, de talán valahogy kellene tőke a magyar mezőgazdaságba is, és ha nem az adófizetőktől, akkor a magánszektortól.

Medgyasszay képviselő úr - az én megdöbbenésemre - néhány perccel ezelőtt amellett érvelt Szanyi Tiborral szemben, hogy a magyar mezőgazdaságnak fel kell készülnie arra, hogy majd egyszer fel kell oldania a korlátokat, és akkor majd bejönnek a külföldiek - mondta Medgyasszay László, aki az államtitkár volt akkor, amikor '94-ben teljesen megtiltották mindenféle gazdasági társaság földhöz jutását, azért, hogy véletlenül be ne tegye a lábát, be ne settenkedjen a külföldi tőke. (Dr. Kis Zoltán: Igen!) Emlékeznek rá, ez volt '94-ben, Medgyasszay László volt az előterjesztő. Most meg azt mondja Medgyasszay László, hogy elő kell készítenünk a magyar mezőgazdaságot és a magyar földtulajdonviszonyokat arra, hogy mindjárt jön a külföldi tőke - mert Orbán Viktor engedményt tett az Európai Uniónak.

Nos, mi azt gondoljuk, hogy nem fordítva kell ülni erre a lóra, hanem előre, és azt kell mondani: meg kell gondolni azt, hogy a magyar mezőgazdaság korszerűsödéséhez milyen földtulajdonviszonyokat kell kialakítani, meg kellett volna hozni hozzá a törvényt, amikor a szabad demokraták ezt másfél évvel ezelőtt javasolták, és annak a birtokában, hogy mi itt milyen törvényt hoztunk, kellett volna elmenni Brüsszelbe tárgyalni (Dr. Kis Zoltán: Úgy van!), és olyan módon megállapodni Brüsszellel, ahogy azt a magyar igények kívánják, és nem a magyar földtörvényt igazítani ahhoz, hogy mit sikerült Brüsszelben kialkudni annak fejében, hogy a magyar munkavállalók lehetőségeit is sikerült korlátozni.

Úgyhogy azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt az egész földügyet a feje tetejéről a talpára kellett volna állítani, pontosabban önök '94-ben voltak szívesek a talpáról a feje tetejére állítani, aztán amikor mi megpróbáltuk a feje tetejéről a talpára állítani, akkor ez ellen egy népszavazási kampányt indítottak. Gondolom, akkor még Medgyasszay úr sem azt mondta, amit most, hogy fel kell készülni arra, hogy jön a külföldi a mezőgazdaságba, hanem ő is lelkesen gyűjtötte az aláírásokat abban a... (Font Sándor: Ő kezdeményezte!) Ő kezdeményezte, úgy van, és most... (Font Sándor: De majd mindjárt elmondom, hogy miért!) Tudom, tudom, és most az ellenkezőjét papolja itt Szanyi képviselő úr észrevételére. (Font Sándor: Nem! Pont te mondod az ellenkezőjét! - Dr. Kis Zoltán Font Sándornak: Majd elmondod! Majd te elmondod, hogyan csinálják ezt Kiskőrösön!) Szóval én azt gondolom, hogy a talpára kell a kérdést állítani, a talpa pedig az, hogy földpiacra van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mintha mindenki egyetértene abban, hogy az elaprózott magyar földtulajdon helyett földkoncentráció kell. Oké, rendben van. De ahol eddig hatékony földkoncentráció volt, azt mindig a földpiac hozta létre, és sohasem az állam azon a néven, hogy nemzeti földalap - kiváltképp, ha egy olyan kormány veszi kezébe a nemzeti földalapot, amelynek az egész tevékenysége bűzlik a korrupciótól. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Naaa!) Akkor mi mást csinálna a nemzeti földalapnál, mint ugyanazt?! Azért tartott mostanáig ez a vita, mert amikor még Torgyán József volt a miniszter, nem tudták eldönteni, hogy a kisgazdáké lesz a Földművelésügyi Minisztériumban vagy a Fideszé lesz az ÁPV Rt.-nél. Most, hogy már a minisztérium is a Fideszé, most már lehet a Földművelésügyi Minisztériumban.

A szabad demokraták számára a kérdés nem így néz ki. Minekünk nemcsak kisgazda klientúraképzés nem kell egy nemzeti földalap ernyője alatt, mi fideszes klientúraképzést sem tartunk elfogadhatónak egy nemzeti földalap ernyője alatt - sőt még a rendkívül kiterjedt szabad demokrata falusi klientúrát sem akarjuk továbbépíteni (Derültség.) egy nemzeti földalap ernyője alatt, semmiféle klientúrát semmiféle nemzeti földalap ernyője alatt nem akarunk.

A mi véleményünk szerint, tisztelt képviselőtársaim, földpiacnak kell a földkoncentrációt, a földtulajdonviszonyok korszerűsödését biztosítania. Természetes, hogy ennek egy szabályozott földpiacnak kell lennie, és a szabályozás legfontosabb eszköze például egy birtokpolitikai törvény lenne, amit önök elfelejtettek benyújtani; meg az a földvásárlási támogatási rendszer lenne, amit mi annak idején bevezettünk, önök meg gyorsan megszüntettek. (Dr. Kis Zoltán: Bizony!) Mert a földvásárlási támogatás azt jelenti, hogy a vevő dönti el, hogy ki a vevő, és az állam csak hozzáteszi a pénzt. Az önök felfogásában viszont az állam dönti el, hogy ki a vevő, és odaadja a földet, kikapcsolva a pénzt, ahogy azt a lenini úton annak idején mindenki megtanulhatta. (Dr. Kis Zoltán: Ja!)

Ezért azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem ilyen nemzeti földalap kell vagy olyan nemzeti földalap kell, hanem semmilyen nemzeti földalap nem kell a magyar mezőgazdaságnak. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez a törvényjavaslathoz emiatt a szabad demokraták még módosító javaslatot sem fognak benyújtani. És egyetlen rendelkezése van ennek a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatnak, amit mi üdvözlünk: az, amelyik arról rendelkezik, hogy ki és hogyan szüntetheti meg a nemzeti földalapot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bebes István úr, a Fidesz képviselője.

 

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdekes volt ugyan, amit Bauer képviselő úr előadott, de én még a Szanyi úr által elmondottakra reagálva nyomtam meg a kétperces gombot.

Érdekes volt a jelenet: Szanyi úr berohant, ledorongolt bennünket, hogy miért foglalkozunk a földkérdéssel, majd elrohant innét. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból: Jön vissza!) Nagyon örülök neki, hogy a képviselő úr nemcsak ledorongolni fog bennünket, hanem esetleg válaszolni is egy-két dologra. (Francz Rezső: Kapsz egy kokit!) Köszönöm, képviselő úr, hogy ilyen szépen szól hozzám.

Azt hiszem, itt a lényeg teljesen máshol van. Nem jó arra hivatkozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Unióval kapcsolatos megállapodások során milyen eredményeket értünk el. Én azt hiszem, az a fontos, hogy azt az eredményt elértük, hogy Magyarországon a mai naptól számítva tíz éven keresztül külföldi termőföldtulajdont nem vásárolhat. Én azt hiszem, hogy ez tény és világos, ezt mindenki tudja.

A másik, ami nagyon fontos, hogy a világ fejlett mezőgazdaságú országaiban a mezőgazdaság alapegysége a családi gazdaság, erre az alapsejtre épülnek fel a különböző társulások, szövetkezések... (Francz Rezső: Ki mondta neked ezt a marhaságot?!) - én nem szólok bele az ön szövegébe, képviselő úr! (Dr. Martonosi György az MSZP-s képviselőknek: Ti is ezt mondtátok! - Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.) -, értékesítési és beszerzési érdekeltségek. Az Európai Unió szabályozásának természetes alapegysége a farmgazdaság, és Magyarország az EU-csatlakozást készíti elő. A hagyományainkból, de az előttünk álló feladatokból is az következik, hogy a családi gazdaságok, a magángazdaságok fejlődését segítsük elő a hazai birtokpolitika fejlesztése révén is. A nemzeti földalapról szóló törvény nagyfokú hozzájárulást jelent ehhez a dologhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sági József úr, a Fidesz képviselője.

 

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás képviselő úr ritkán szól úgy hozzá a parlamentben, hogy ne ingerelne hozzászólásra további nyolc képviselőt. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Úgy gondolom, hogy amikor a lenini útról beszélt, akkor annyira hű tükörképét adta Joszif Visszarionovics elvtársnak, hogy szinte őt láttam benne (Derültség a kormánypártok soraiban.), de úgy gondolom, hogy az SZDSZ-t képviselte, azt a radikális-liberális SZDSZ-t képviselte, amit egyébként mindig vall is. (Dr. Kis Zoltán: Otthon mit mesél a fater?!)

 

(17.10)

 

Az ő okulására hadd olvassak fel egy idézetet, ez így szól: "A mi telepítési politikánk azt mondja, fel kell darabolni a latifundiumokat, és oda kell adni annak a népnek, amely munkájával évszázadok óta műveli. Ez volna az igazi telepítési politika. Ha sikerülni fog az ország legtermékenyebb részén, a magyar Alföldön és a magyar Dunántúlon a latifundiumokat a magyar parasztok kezébe adni, akkor egy csapásra megtízszereztük a magyar népnek ellenállási képességét, a magyar népnek gazdasági erejét és kultúráját. Ez az igazi telepítési politika." Ezt írta Jászi Oszkár, a nagy liberális politikus 1907-ben, képviselő úr. (Francz Rezső: 1907-ben!) A mondanivalója azonos.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban. - Francz Rezső: A ti gondolkodásotok is száz évvel hátrébb van!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Járvás István úr, a Fidesz képviselője.

 

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Bauer képviselőtársam hozzászólását a földtörvénycsomaghoz, és megmondom őszintén, hosszú ideje gondolkodom azon, hogy valójában - és ez többször visszatért - abban igaza van, hogy ha megnyitjuk a földpiacot a külföldiek előtt is, akkor növekszik a föld ára, és valójában tőke jön be a gazdaságba úgy összességében. De így mint egyéni magángazdálkodó, nem érzem ezt a tőkebejövetelt, mert a szomszédom el fogja adni a földet a külföldinek, a külföldi meg fogja vásárolni, és ott fog gazdálkodni. Csak azt nem értem, hogy ettől nekem hogyan lesz több tőkém.

Azt tudom, hogy a szomszédnak, aki eladta a földet, lesz valamennyi pénze, és azt a gazdaság más területére elviszi, de összességében én ebből nem érzek semmit, legfeljebb azt érzem, hogy még nem vagyok kellően megerősödve, és egy nagyon erős versenytársam lesz. Ezt viszont biztosan tudom, ezt fogja jelenteni.

Az, hogy valójában mennyi tőke kell a mai magyar mezőgazdaságban: ennyi kell, amennyi van, kevesebb kell vagy több kell, ezen el lehet gondolkodni, de én úgy látom, hogy évről évre vagy rendszeresen túltermelés van. Ha ezt az évet végignézzük, majdnem mindenből túltermelés van: kukoricából is van, búzából is... (Dr. Kis Zoltán: De nincs állatállomány!)... paradicsomból is van esetleg (Francz Rezső: Most bújt ki a szög a zsákból!), hagymából is van, almából is van, tehát van túltermelés. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Mondja képviselőtársam, hogy kevés az állatállomány, és ha bőrbe csomagoljuk, akkor bőrból van túltermelés, mert az is elő szokott fordulni, nem kell messzire visszamenni az időben (Dr. Kis Zoltán: Fel kell dolgozni!), hogy a sertés ára 150 forintra vagy az alá ment le. Már ma is megy lefelé, biztos, hogy ismered, biztos, hogy tudod, tehát úgy látom, hogy a mai magyar mezőgazdaságnak inkább több piac kellene először, és azután kellene tőke.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pap János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer képviselő úr felszólalása kapcsán egy álom és egy rémálom jött elénk. (Derültség a Fidesz soraiban.) Az álom az, amiről mi álmodunk, egy virágzó mezőgazdaság, egy olyan Magyarország, ami már volt nálunk, egy mezőgazdaságra épülő gazdálkodás. Az öné egy rémálom, az a rémálom, amit ön úgy fogalmazott meg, hogy lenini út. Ha ön úgy érzi, hogy ez ugyanaz a lenini út, mint amikor vittek lovat, kocsit, gépet, földet és tanyát, akkor képviselő úr, nem tudom, hogy ön mit néz. Valószínűleg ön egy dolgot nézhet, egy tükör lehet ön előtt, és azt látja, ami maga mögött van. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez valóban egy borzalmas helyzet, ez valóban igaz, csak előttünk álom van és nem rémálom.

Ez az egyik része, mert lehetnek köztünk érzelmi különbségek, de van egy másik rész. Ha ön elolvasta volna a földtörvény 4. §-át, akkor láthatná, hogy a helyben lakó és az eladó ki fogja alakítani a keresleti és kínálati árat. Ehhez képest mit akar még ön? Milyen piacot akar ezen kívül? Kit akar a kettőjük közé berakni? Tudniillik a nemzeti földalap csak ezután jön, tehát igazából nem is lehet érteni, hogy miről beszél, vagy arról, ami van, miért nem beszélt, mert ez fogja kialakítani a keresleti és kínálati árakat.

Ön azt mondja, hogy a társas vállalkozás ellen van ez a javaslat. Nem! Ha továbbmegy, fellapozza a törvényt, benne van, hogy 2500 hektár lehet annak a gazdaságnak, szövetkezetnek, és ebbe még nem is kell beleszámolni a tagjai földjét. Miért bántja ez a javaslat a társas vállalkozásokat? (Dr. Kis Zoltán: Bérlemény!) Ön szerint ezek nem társas vállalkozások? Én azt gondolom, hogy igen.

Még egyet engedjen meg nekem: én büszkén vállalom és büszkén valljuk innen, hogy igen, a Fidesznek is, a Kisgazdapártnak is, az MDF-nek is - elnézést, hogy a sorrendet így kezdtem - van klientúrája: ez a család. Ha önöknek ez fáj, mi nagyon sajnáljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Arnóth Sándor úr, a Fidesz képviselője.

 

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyancsak Bauer urat szólítanám meg (Derültség.), hiszen mint egyik képviselőtársam mondta, amikor ő megszólal, azonnal felébred mindenki a teremben, és elkezdenek vele vitatkozni.

Nos, ez jó, és a helyén is van, csak egy különbség van köztem és Bauer úr között. Én sem értek a földműveléshez, ő sem, csak én nem arról beszélek, mert itt azt már agyonverték. Én a históriai oldalához szólnék hozzá, mert ha valaki hamis történelmi példákat hoz, akkor egészen biztosan hamis következtetéseket fog levonni belőle.

A lenini utat hozta elő, és a magyar mezőgazdaságot hasonlította össze. Hölgyeim és Uraim! Itt az a gond, hogy a magyar paraszt mindig magántulajdonra vágyott, a saját tanyájáról ment a saját földjére és onnan haza, és annak a termőföldnek a termését akarta hazavinni. Ez egy nagyon fontos különbség. Ha esetleg utánalapozna Bauer úr, nemcsak a régi gimnáziumi ismereteire hagyatkozna, tudhatná, hogy az orosz mezőgazdaság egészen más alapokon szerveződött a történelemben is. Sok-sok száz éves az a folyamat, ami arról szólt, hogy az orosz paraszt ugyan saját házából, saját eszközeivel ment ki a földre, de azt mindig közösségben művelte.

Tehát a lenini út nem ott kezdődött. A lenini út benne van az orosz történelemben, az bele van kódolva. Lenin nem ott csinált nagyon rosszat, hogy kiosztotta a földet és megszüntette a piacot, mert piac azelőtt sem volt. (Zaj, közbeszólások. - Pásztohy András: Szemináriumot tartasz?)

Most az a gond ezzel, hogy mivel nem ért hozzá, és rossz a következtetés, ebből azt vonja le, hogy a magyar gazdaságban is a lenini út követhető. Hát nem, ebbe önök már egyszer belefulladtak; csoportosan is, külön-külön is, hölgyeim és uraim, rossz a példa, rossz a tanító, úgyhogy ne foglalkozzon ezzel. (Derültség. - Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, Bauer Tamás megszólalása után talán csak a napirend utáni megszólalásakor nem szoktunk vitatkozni, de ténylegesen, amit Medgyasszay képviselőtársam megszólalásaira fejtett ki, az téves visszaidézés volt, és utána ezt a téves visszaidézést tényszerűnek feltüntetve vont le olyan következtetést, amely nem igaz, ezt kell mondanom. (Dr. Kis Zoltán: Védd is meg, mert lemaradtok a listáról!)

Medgyasszay képviselőtársam azt mondta, hogy amennyiben az Unió tagjai szeretnénk lenni - márpedig azok szeretnénk lenni -, akkor mi nagy valószínűséggel nem tudjuk felülírni az uniós, már ott elfogadott szabályokat. Hogy ezt miért nem tudjuk, azt most ne firtassuk, hogy hogyan kell nekünk tárgyalási alapot képezni, de várhatóan nem tudjuk felülírni. Márpedig ha nem tudjuk felülírni, és ennek következtében külföldiek is megjelenhetnek, akár tőkével, vásárlóerővel és gazdálkodóként, akkor erre készüljünk fel. Mi éppen emiatt mondjuk azt, hogy ennek a nemzetközi földalapnak, bocsánat, nemzeti földalapnak (Dr. Kis Zoltán: Nemzetközi? Most elszólta magát, hogy nemzetközivé lesz az egész! - Derültség.) és a földtörvénytervezetnek a részeit úgy kell megalkotni, hogy ezen belül minél nagyobb védelmet biztosítsunk a hazai tulajdonosnak, ezen belül a helyben lakóknak. Ez egy lényegi kérdés a mi szempontunkból.

Meglepő módon önök biztosan a MIÉP-hez való közel ülés következtében (Derültség, zaj.) most jobban kezdték el védeni a magyar tárgyalási pozíciót, és mint konzervatív hősök, most megkérdezik, hogy miért ilyen álláspontot mert felvenni a kormány, amikor egyáltalán az Unióval kezdett tárgyalni, ugyanis most ebből a kérdésből ez jött vissza, amit ön mondott. Ugyanakkor más aspektusból, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr egy évvel ezelőtt azt találta mondani egy nehéz tárgyalási szakasz előtt, hogy van élet az Európai Unión kívül is, akkor önök őrült nagy támadást intéztek ellene azért, hogy hogyan mer ilyet mondani a miniszterelnök úr. (Zaj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tehát egyrészt most sajnálják, hogy az Európai Unióval ilyen tárgyalási szakaszba kerültünk (Az elnök jelzi az idő leteltét.), máskor pedig követelik, hogy azonnal és minden tekintetben az Unió felé. E kettősség egy személyben nem lakozhat. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Francz Rezső úr, az MSZP képviselője.

 

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az előbb egy lelkes fideszes képviselőtársam 1907-et és Jászai Oszkárt idézte (Sági József: Jászi Oszkárt! - Arnóth Sándor: Az egy másik ember!) - Jászi Oszkárt. Elfelejtette, tisztelt képviselőtársam, hogy az száz évvel ezelőtti állapot volt. Hány százaléka élt akkor a magyar felnőtt keresőképes lakosságnak a földből zsellérsorban? A zsellérnek a legnagyobb vágya a föld volt. 1947-ben, a földosztás után (Arnóth Sándor: Tamásnak mondd, ő mond hülyeségeket!), 1951-ben a téeszesítés első kezdetekor hány százalék élt így? Több mint 35 százalék.

Mit mondott Kurucsai Csaba, amikor megjött az európai integrációs bizottság üléséről? Magyarországon még mindig sokan foglalkoznak földdel. Mennyi ez ma? Csökkenő, 6,5 százalék. Mennyi a legutolsó hivatalos statisztika szerint? 135 ezer ember él legálisan alkalmazottként az agráriumban, az erdő-, hal-, vadgazdaságban együttesen.

 

 

(17.20)

 

Meg kellene nézni, mi a mai magyar valóság. Az, amit a tisztelt képviselőtársam mondott, hogy van elég ennivaló? Mi a cél? Versenyképes gazdaság vagy az önellátásra való törekvés? Ez az ország Mátyás király óta mindig több élelmiszert termelt, mint ami a saját szükséglete volt. Áldásos kormányzásuk ideje alatt sikerült elérni, hogy az exportszaldó jelentősen csökkent, de még így is pozitív. Ha most ezt leapasztjuk - van miből leadni -, akkor könnyebben férünk be az EU szekerén az EU erődkapuján. Az a kérdés, hogy kik a versenytársainak: az osztrákok vagy az amerikaiak, mert az amerikai kukorica, uraim, nagyon közel van. Lehet magyar termelő, de abban a pillanatban, hogy EU-tagok vagyunk - meg kell nézni, kitől veszi ma az Auchan, a METRO és a többi az élelmiszert: aki olcsóbban adja. Lehet játszani nemzeti színű szalaggal, de az fog megélni, aki piacszerűen és versenyképesen termel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezért követnek el nagy hibát, mert ezeket a szempontokat nem tartják szem előtt. Köszönöm. (Taps, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Így van!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője. (Derültség a Fidesz soraiban.)

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Sági Képviselő Úr! Jászi Oszkár 1907-ben valóban azt mondta, amit ön mondott, a latifundiumokat fel kell osztani a magyar parasztok között. És ki csinálta meg? 1945-ben Nagy Imre vezetésével a kommunisták - ezt csak úgy mellesleg mondom. Ezek után... Ez történt, ugye? (Közbeszólások a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiból. - Font Sándor: '19-ben is volt ott még valami apróság!) Aztán mi történt? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Aztán Lenin!) Úgy van. Aztán jött Magyarországon micsoda? Nem a lenini - ezzel kezdtem a szövegemet -, hanem a sztálini politika. Joszif Visszarionovics nem Lenin, hanem Sztálin, ennyire talán még emlékeznek.

Azt próbáltam elmagyarázni biztosan túl tömören, hogy egy dolog valóban a sztálini, a kolhozosító politika, de a lenini út nem az, amit 1917-ben elkezdtek, nem az, hanem az, amit önök csinálnak: kisgazdaságok földpiac nélkül - ezt próbáltam elmagyarázni. Arnóth képviselő úr itt úgy állítja be a dolgot, mintha én a lenini politikát javasolnám. Nem, én attól óvom önöket, hogy a lenini útra tévedjenek. Kénytelen vagyok megismételni, hogy világos legyen a különbségtétel. Még egyszer mondom: sok-sok kisparaszti gazdaság piac nélkül, földpiac nélkül és termékpiac nélkül, mert a termékpiacot szigorú állami kézben tartják, ahogy ez a szocialista tervgazdaságban szokás volt. Ez az, ami felé önök vinnék a magyar mezőgazdaságot, ha esetleg még idejük is lenne rá. Szerencsére önök is csak a ciklus végén kezdenek bele ezekbe a kalandokba.

Tisztelt képviselőtársaim, ne értsük félre egymást! Én óvom önöket ettől, és nem próbálom önöket rábeszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szanyi Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt többektől hallottam, hogy elkezdtek hiányolni, miért is hagytam el az üléstermet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem hiányoztál!) Azt gondolom, azokat a kormánypárti képviselőket, miniszterelnököt meg ilyeneket kellene megróni, akik viszont egész nap itt se voltak. Kérem tisztelettel, egész délelőtt itt voltam, meghallgattam a vezérszónoklatokat, és nekem az derült ki - amit egyébként az imént is mondtam -, hogy már megint nem a mezőgazdaságról beszélünk, hanem azon megy itt törvényhozási álca alatt a dolog, hogy miként tudja a kormányoldal a magyar földet lenyúlni; erről van itt szó. Azt már ne várja tőlem senki, hogy ebben itt hosszasan asszisztáljak azon túlmenően, hogy meghallgattam az alapszándékokat. (Font Sándor: Neked fontosabb dolgod van, igaz!)

Még annyit, hogy ebben az egész mai teremben két dologgal próbálják elkápráztatni a nagyérdemű magyar közönséget. Az egyik az, hogy most azt akarják elmagyarázni az egy hektáron gazdálkodó tömegeknek, hogy milyen jó lesz nekik, hogy 2500 hektárt fognak tudni majd haszonbérelni - ez nagyon nagy dolog. A másik dolog pedig az, hogy olyan elővételi joggal hitetik maguk, a kormányoldal az embereket, amit az életben egyetlen magyar gazda se fog tudni érvényesíteni. Azt fejtegettük az előző üléseken is, most is a Szocialista Párt részéről, a szabad demokraták részéről, hogy hogyan lesz a mezőgazdaságban jövedelem. Erről a kormányoldalnak ebben a ciklusban, de a mai nap se egy árva szava nem volt.

Ha szabad kérnem, arra nyújtsanak már be végre valami törvényt, hogy miként lehet a magyar mezőgazdaságot tönkretenni... Dehogy tönkretenni! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Az már megtörtént! Azon már túl vagytok! Azt már megtettétek!) - bocsánat, miként lehet a mezőgazdaságot helyrehozni, és ne pedig arra próbáljanak itt mindenféle jogszabályokat kitalálni, hogy hogyan lehet a magyar paraszt orra elől elvinni a földet.

Egyébként tisztelettel bejelentem, hogy ne hiányoljon innentől kezdve senki, most is elmegyek. Köszönöm szépen. (Derültség. - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Francz Rezső drámai jelenetekkel tarkított kétperces megszólalására (Derültség.) szeretnék reagálni. Nemcsak a magyar, de úgy néz ki, a fejlett országokban sem lehet - mert már megpróbálták - kizárólag közgazdasági alapon a mezőgazdaságot kezelni. Én ezt a vitanapon már egyszer megpróbáltam elmondani, mert attól tartok, ennél sokkal több a mezőgazdaság: az egy szociális, társadalmilag is érzékeny és ez oldalról is megközelíthető ügy. Ha csak azt vesszük alapul, hogy ez egy natúr közgazdasági tartalom, és ebben a hatékonyságot, a versenyképességet, a minőségjavítást és a legnagyobb ár- és haszonkulcsot keresem, abba bele fog rokkanni bármelyik állam.

Nálunk most előrébb tartó országok megpróbálták olyan húsz-harminc évvel ezelőtt megtenni (Francz Rezső: Nem így van!), hogy kizárólag versenyképességi mutatók alapján próbálták a mezőgazdaságot is besorolni az ipari és szolgáltatási szektorral összevetve. Ennek következtében egy olyan tömeg jelent meg nincstelenként bizonyos nagyvárosi helyeken, hogy szociálisan nem bírták kezelni. Ennek az lett a következménye, hogy kitalálták, hogy a szociális piacgazdaságban bizony mégiscsak olcsóbb valamilyen úton-módon megfinanszírozni a mezőgazdaságban érintetteket, mert úgy néz ki, hogy soha nem lesz versenyképes a mostani szolgáltatási és ipari versenyszektorokkal - nem lesz. Eljutott odáig a társadalmi fejlődés egy szakasza és a gazdaságok fejlődésének szakasza, hogy nem lesz versenyképes. Ezt bizonyította be az utóbbi harminc év. Ezért olcsóbb, ha támogatási alapon finanszírozzák meg, mint hogy nagyobb problémát okozva kitegyék a teljes klasszikus szabadpiaci versenynek.

Ezért téves az a felfogás, hogy itt csak hatékonysági mutatók alapján kell rendbe hozni a magyar gazdaságot - ezt sem lehet. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból. - Bauer Tamás: Szörnyű, amit mond!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Arnóth Sándor úr, a Fidesz képviselője.

 

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Visszalépek.

 

ELNÖK: Bauer Tamás következik kétperces felszólalásra.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Én nem lépek vissza. (A kijelzőn Arnóth Sándor neve szerepel.)

 

ELNÖK: Kérem a felszólaló nevének kicserélését! Bauer Tamás úr következik.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos, itt elkezdődött egy vita, hogy ki tette tönkre a mezőgazdaságot. Talán emlékeznek rá, három héttel ezelőtt volt itt egy vitanap, és ezen a vitanapon abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy minden kormánypárti képviselőtársunk asztalára odatettem azt az anyagot, amit az SZDSZ csinált. Miután mi egy szegény párt vagyunk (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szegény?), amikor vége volt a vitanapnak, megpróbáltam begyűjteni az itt hagyott példányokat, de a kormánypárti asztalokon csak a kormány anyagát találtam, ami szintén ki volt osztva, a mienket szerencsére mind elvitték haza. Helyes, helyes!

Lapozzák fel benne még egyszer azt a táblázatot - nagyon szép ábra -, ahol a mezőgazdaság teljesítménye és az egész gazdaság teljesítménye össze van hasonlítva a három egymást követő ciklusban. Azt fogják látni, hogy az első ciklusban, ahol az MDF-kisgazda-kormány volt és a harmadik ciklusban, ahol a Fidesz-kisgazda-kormány van, a mezőgazdaság teljesítménye mélyen az egész gazdasági teljesítmény alatt van, a középső ciklusban, az MSZP-SZDSZ-kormány idején majdnem egyformán alakul a kettő. (Font Sándor: Mert lecsökkent az egyéb a mezőgazdaság színvonalára!) Tessék megnézni, az egész gazdaság teljesítménye is nálunk alakult a legjobban - ezt az első ábrán találják ugyanebben az anyagban. Ez az egyik kérdés, hogy ki tette tönkre a mezőgazdaságot. Először az MDF-kisgazda-kormány, másodszor a Fidesz-kisgazda-kormány.

A második kérdés: valamelyikük itt azt mondta, hogy miért fáj nekem a szívem a társas vállalkozásokért, hiszen ez a törvény lehetővé teszi, hogy a társas vállalkozások földhöz jussanak. Ha ez így van, akkor nem tudom, miért kezdeményeztek népszavazást három évvel ezelőtt, hiszen a népszavazás az ellen irányult, hogy a mi törvényjavaslatunk a társas vállalkozások földhöz jutását lehetővé tegye. (Font Sándor: Így van!) 300 ezer aláírást kellett összegyűjteni annak megakadályozására, amit most már önök helyeselnek? Ez egy furcsa politika, ha valóban így van. (Balsay István közbeszól.) Bocsánat, a népszavazást a társas vállalkozások földhöz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jutása ellen kezdeményezték önök.

Köszönöm szépen.

 

(17.30)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor úr, a Fidesz képviselője.

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, jó másfél órája már nem szólaltam meg, de úgy gondolom, hogy mégis szólni kell, már csak azért is, mert nem találok semmi olyat a ma délutáni vitában - már a múltkori földvitanap után sem találtam. Úgy érzékelem, hogy a kormánypártok a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban elmondták érveiket, az ellenzéki pártok képviselői viszont továbbra is azt az egy-két kiragadott kis szemcsét próbálják felnagyítani és ezáltal a törvénycsomagot olyan színben feltüntetni, ami alkalmatlan arra, hogy egyáltalán a földpiacon, a földforgalomban és a birtokrendezésben szerepet játsszon.

Aki figyelmesen hallgatja, illetve nézte, nézi ezt a ma délelőtti és délutáni vitanapot, úgy gondolom, nagymértékben rácsodálkozott arra, hogy az ellenzéki pártoknak mennyire nincs olyan koncepciójuk, ami ezt a kérdést megoldaná, és mennyire nem találják a fogást a kormánypártok által beterjesztett törvénycsomagon. Azt hiszem, ezt őszintén ki kell mondani, és úgy gondolom, ebben helytálló az a vélemény, amit most elmondtam.

Az agrárgazdaságról és a jövedelmi viszonyokról, azt gondolom, rendkívül sok csúsztatás hangzott el a ma délutáni órákban, és nagyon jó lenne, ha figyelembe vennénk azt a globalizációs hatást, ami a magyar mezőgazdaságot éri. Nem hiszem, és óriási tévedés azt mondani, hogy csak a nagyüzemek és a nagyüzemi termelés fogja tudni ezt a hatást kivédeni. Nem képes kivédeni! Nem képes kivédeni az önálló kistermelői egység sem, de nem képesek kivédeni azok a termelői szervezetek sem, amelyek ma Magyarországon működnek.

Akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok agrárpiacát vagy agrártermelését magyarországi viszonyokkal próbáljuk összevetni, úgy gondolom, ez is egy tévedés. Ott rendezett tulajdonnal bíró gazdák, farmerek vannak, Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) még ezt az alapot sem tudtuk igazán megteremteni. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy e témakörben beszéljünk tovább.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Francz Rezső úr, az MSZP képviselője.

 

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Farkas Sándor előttem szóló képviselőtársam, a mezőgazdasági bizottság elnöke tanúbizonyságot tett a szelektív hallásáról, és ezt nyilván kellő tapssal honorálták.

A sarkításnak az a módja, amit Font képviselő úr is alkalmazott, hogy miszerint a "csak", a "csak versenyképes", a "csak nagyüzem" - tisztelt uraim, közel sem erről van szó! Azt hittem, hogy Magyarország végre szabad ország. Nekem személy szerint a kényszer nagyon fáj, és nagyon nehezen élem meg. Tudom, hogy az ötvenes évek elején mit szenvedett a családom, és vannak emlékeim, azért, mert kényszer hatására ment tönkre az apám. Nem azért, mert az öregem rosszul gazdálkodott, egyszerűen olyan szabályokat alkalmaztak, hogy kénytelen volt tönkremenni.

Most is cinikus módon: szabad, megélhet a társas... Na jó, nem tiltják meg törvény erejénél fogva, de ebbe is olyan gonosz szabályok vannak beépítve, amelyek eleve tönkreteszik, erre van ítélve - és én ez ellen tiltakozom. Mert mindig játékszer volt a paraszt! Miért nem hagyják, hogy szerves fejlődés útján menjenek végbe a dolgok? Jött egy nagyeszű ember, Kádár János annak idején bejelentette, hogy sikerült az országot a szocializmus útjára téríteni.

Leraktuk az alapjait, mert bepréseltük a szövetkezetbe a parasztot! Most majd ugyanígy Orbán Viktor fogja kijelenteni, hogy sikerült a kapitalista útra téríteni az országot, mert ismét visszaállítottuk a családi gazdaságokat? De kényszer hatására, uraim!

Én nem azt mondtam, hogy csak. Az én családomban közeli hozzátartozóm, barátaim vannak családi gazdaságban; nem kis herkentyűvel, 200-300 hektáron jól gazdálkodnak. Mit termelnek? Amit az amerikai: kukoricát, búzát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ne tessék azt mondani, hogy nem veszi figyelembe az amerikait mint versenytársat! A földön élünk!

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pap János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ismét arról beszélünk, ami nincs előttünk, és arról nem beszélünk, ami előttünk van. Ez egyébként nagy baj. (Francz Rezső: Megvilágítom neked, miről beszéltem!) Nagyon szívesen el is hallgatok és meghallgatlak.

Azt gondolom, egyet ne feledjünk el Magyarországon: hungaricumot, jellemzően magyar terméket csak a Kárpát-medencében lehet termelni. Igaz, hogy nagyon szépen leverték, szétverték ezt korábban, de azt nem felejtjük el, hogy ez továbbra is így van, tudniillik az adottságaink erre jogosítanak bennünket.

Amit önök tesznek itt a mai napon is: elmondanak részigazságokat, és azt gondolják, hogy kis részigazságok összeállnak nagy igazsággá és az egész dolog úgy néz ki, ahogy önök elmondják.

Szeretném elmondani, hogy nem így van. Ha egy pillanatra visszapörgünk oda, hogy hány ember él meg a mezőgazdaságból, akkor szeretném elmondani önöknek, hogy nem 6,5 százalék él meg. Azért nem, mert az a gyalázat van a mi országunkban, amit úgy hívnak, hogy agrárolló, ami abból adódik, hogy sokkal nagyobb részt tart el a mezőgazdaság, mint aki közvetlenül a mezőgazdaságból él. (Francz Rezső: Mondom, hogy szelektív a hallásod!)

Önök ismét nem tesznek mást - főleg Szanyi képviselő úr tette -, riogatnak és rémhírt terjesztenek (Moraj az MSZP soraiban.), mert azt mondják, hogy leállt a földpiac. Még egyszer elmondom önöknek: tessék elolvasni a törvényjavaslatot! Nem baj, ha úgy jövünk be vitatkozni, hogy elolvassuk a törvényjavaslatot. (Derültség a Fidesz soraiban.)

(Francz Rezsőhöz:) Önnek szeretnék egy dolgot mondani; '57-es születésű vagyok, az előző rendszerben is szabad országban éltem: azt csináltam, amit szabad. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sági József úr, a Fidesz képviselője.

 

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem is abban a szerencsében van részem, hogy végighallgattam egész nap a vitát, és arra gondoltam, hogy itt tényleg két szélsőséges álláspont fogalmazódik meg, az SZDSZ és az MSZP részéről. Úgy gondolom, az SZDSZ teljesen szabadjára engedné a lovakat, a gyeplőt a lovak közé vágja, menjen mindenki amerre akar, gazdálkodjon mindenki úgy, ahogy tud, az erősebb megmarad, az összes többi nem is számít. Ezzel szöges ellentétben áll a másik oldalon az MSZP álláspontja - hallottuk már Francz Rezső véleményét -, amely viszont szinte redisztributív állami kényszerbe kötné a magyar parasztságot.

Véleményem szerint a törvény nem ezt sugallja. A törvény lehetőséget kínálna a magyar parasztságnak arra, hogy szabadon gazdálkodjon. Végignéztem a törvényt, nagyon sok olyan megfogalmazás van, amely feltételes módban van, nagyon sok "-hat" jellegű megfogalmazás van. A Szanyi Tibor által kifogásolt 8. § is úgy szól, hogy egy személy legfeljebb 2500 hektár termőföldet vehet haszonbérbe. Szó sincs kötelezettségről, ő pedig ezt úgy állította be, hogy igenis így kell. Szó sincs erről! Igaza van Pap Jánosnak, Szanyi Tibor meg a többi képviselő valóban ilyenkor hangulatot kelt, és ennek nincs helye ebben a Házban, képviselőtársaim.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hanó Miklós úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

HANÓ MIKLÓS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyéb elfoglaltság miatt egy ideig nem voltam itt a Házban, de lehet, hogy jobb is, mert Francz Rezsőnek ezeket a kirohanásait nem biztos, hogy tudtam volna kellően értékelni. Délelőtt is tett már kijelentéseket, édesanyámmal foglalkozott, ahelyett, hogy a mezőgazdasággal. Ő mindkét rendszert megélte, mert a téeszesítésben is benne volt, meg azt mondja, hogy az édesapja gazdálkodó is volt.

Ha nem lett volna az ilyen szocialista típusú szövetkezeti forma, akkor lehet, hogy a magyar mezőgazdaság és a termelők nem itt tartanának, hanem, mondjuk, az osztrák parasztot jóval megelőznénk, ugyanis a fő baj az a magyar mezőgazdaságban, és ez a törvénycsomag abban próbál segíteni, hogy a magyar parasztot újra feltőkésíthessék - és ezt állami pénzből tesszük. Sajnos... (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Fel kellene tőkésíteni, ezért plusztámogatást kapjon a családi gazdaság. Világos!

A fő probléma az, hogy a piaci oldalon, amit elmondtam, a szocialista képviselők közül elég sokan benne vannak abban az agrárlobbicsoportban, abban a nagy agrárkereskedői csoportban, amelyek nyomott áron tartják ma a magyar mezőgazdaságban a termények és egyéb termékek árait, azt szándékosan leverik. Ami a lényeg, hogy ma Magyarországon kukoricatúltermelésről beszélünk, miközben három-négy megyében van túltermelés kukoricából. Vannak olyan megyék, ahol gyengébb a kukoricatermés, ennek ellenére 1400 forintos árakat hirdetnek meg. Nem az FVM hirdeti meg, hanem azok a nagybani felvásárlók, akik szórakoznak a magyar paraszttal. Miközben a magyar kukorica nem génmanipulált, jól eladható - és jó áron el is fogják adni fél év múlva -, most ezt, hogy a magyar paraszt jövedelemhez jusson, kipréselik, és a parasztot teljesen padlóra teszik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Francz Rezsőnek ezt kellene látni!

A tárházak és a takarmánykeverők (Az elnök ismét csenget.) - rögtön abbahagyom, elnök úr! - szocialista kézben vannak, és ők nyomják ezeket az árakat.

Köszönöm. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

 

 

(17.40)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor, az MDF képviselője.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elhangzott - Bauer Tamás indította el ezt a gondolatot -, hogy nincs földpiac, s hogy ennek következtében mikor lesz földár, illetve hogyan alakulhat és mozdulhat meg. Én a Duna-Tisza közén élek, egy elég gyenge aranykoronájú területen van a választókörzetem - ez konkrétan Kiskőrös és környéke -, tele homokbuckákkal. Azt tudom, hogy két évvel ezelőtt mintegy 150-200 ezer forint volt egy hektár termőföld - nem szőlő, hanem szántó -, és az idén tavasztól kezdve felfelé indultak el az árak, és jelen pillanatban 450-500 ezer forint/hektárnál tartunk, de nem lehet mindenhol kapni, ahol a vásárlók - nem külföldiek, mert ők oda még nem jutottak el, hogy átlépjenek a Dunán és attól keletre vásároljanak földet - venni szeretnének. A környékbeli gazdák egyszerűen csak földet keresnek, bizonyos birtokpolitikának megfelelően, tehát össze szeretnének vonni, a földjük mellett szeretnének új telepítéseket kialakítani, de nem tudnak minden korlátozás nélkül földhöz jutni, mert relatíve leszűkült az értékes terület, és ami megmaradt - mint már mondtam -, 500 ezer forint/hektár az ára.

Nem értem, mi az a fékező mechanizmus, amiről Bauer Tamás mesélt, meg hogy eljött a kommunizmus, mert megállítottunk mindent, nincs földpiac, nincs a földnek ára, majd akkor lesz földpiac, ha majd felmegy a föld ára. Úgy érzem, elég aktív lett a földpiac. Hogy ez minek köszönhető? Talán az uniós közelségünknek, másra nem tudok gondolni.

Még egy dolog, de ezt nem merem kimondani, mert úgyse hiszik el: lehet, hogy némely mezőgazdasági ágazatban mégis van nyereségességi tartalom. Mondom, ez biztos nagy vitát válthat ki, de állítom, hogy mégiscsak van.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Czerván György úr, a Fidesz képviselője.

 

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már kezdtem izgulni, hogy nem jut rám idő a heves kétperces szópárbaj miatt. Örülök, hogy erre mégis sor került.

A nemzeti földalapról, a földrendező és földkiadó bizottságokról, a földtörvény módosítási javaslatairól van szó, illetve ezek együttes általános vitájáról. Ezt nem akartam elmondani, hiszen elég régen, 8 órakor kezdődött a vitanap. Szanyi képviselőtársunk már elment, aki megkérdezte, hogy miért beszélünk a földről. Ha visszajön - ha nem, akkor a jegyzőkönyvből -, majd megtudja, hogy azért beszélünk a földről, mert ez a téma. Azt kérdezte, miért nem beszélünk a mezőgazdaságról is. Van egy jó hírem, én fogok majd röviden a mezőgazdaságról is beszélni.

Ami a bolsevik, illetve a lenini utas témakört illeti, abban nem vagyok annyira jártas, mint Bauer képviselőtársam, úgyhogy nem is foglalkoznék ezzel a kérdéssel, hanem magával a témakörrel, tehát a földdel kapcsolatos kérdésekkel, és az általános vita szabályaihoz próbálom tartani magam, bár óhatatlan, hogy néhány részletkérdésbe ne csússzon bele az ember, mint ahogy szinte valamennyi, előttem felszólaló képviselőtársam is belement a részletekbe.

Azzal szeretném kezdeni felszólalásomat, amivel Medgyasszay László képviselőtársam is kezdte a mondandóját, mégpedig a magyar mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött súlyával és szerepével. Határozott véleményem az, hogy az erre a kérdésre adott válasz alapvetően meghatározza azt, hogy az adott kormányzat, az adott politika hogyan kezeli ezt az ágazatot, ezt a témakört. Ez így volt a korábbi ciklusokban is, és így lesz az ezután következőkben is.

Nagyon sokfajta vélemény van ennek a témakörnek a kapcsán, alapvetően mégis kétféle nézet ütközik. Az egyik - amelyet leginkább makroközgazdászok képviselnek - az a nézet, amely szerint a mezőgazdaság nemzetgazdasági súlyának csökkenése nemzetközi tendencia, a gazdaságilag fejlett országokat is ez jellemezte és jellemzi. Ebből következően a magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági súlyának mérséklődése megfelel a gazdasági fejlődés nemzetközi tendenciáinak. A probléma e nézet képviselői szerint inkább az, hogy nem elég gyors és nem elég jelentős a magyar mezőgazdaság nemzetgazdasági súlyának a csökkenése.

Ezzel szemben a másik nézet - leginkább agrárközgazdászok, termelésben élők képviselik ezt a nézetet, és meggyőződésem szerint a jelen lévők mintegy 99 százaléka ennek a nézetnek a képviselőihez tartozik, sajnos igen kevesen vagyunk, bár a kormányzati oldal így is lényegesen nagyobb létszámban van jelen, mint az ellenzéki - szerint a mezőgazdaság a magyar nemzetgazdaság egyik fontos húzóágazata, jelentős külkereskedelmi aktívumot előállító szektora lehetne kedvező agrárpotenciálunk következtében. Tehát ez a két nézet ütközik egymással folyamatosan. Úgy gondolom, hogy az előző ciklusban MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaink - már akik képviselők voltak akkor - igen nehéz helyzetben lehettek, mivel nem ez utóbbi nézet képviselői voltak többségben, illetve olyan miniszterelnökük volt, aki nem igazából szerette azt a szót, hogy mezőgazdaság.

Tisztelt Ház! A föld szeretete Magyarország ezeresztendős történetében gyakran bizonyult olyan megtartó erőnek, ami messze túlmutatott a földből élők kenyérkereseti lehetőséghez való természetes ragaszkodásánál. A történelem számos időszakában Magyarország hagyományos értékeken nyugvó, paraszti kultúrával rendelkező polgárai számára a föld szeretete és az ahhoz való ragaszkodás gyakran nemcsak a megélhetés, hanem az életben maradás, a túlélés esélyét és lehetőségét jelentette.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt számára fontos a hagyományos paraszti kultúra értékeinek megújítása és megtartása. Az ebben való elkötelezettségünk a kormány programjában is megnyilvánul. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a magyar mezőgazdaság felemelkedése, az Európai Unió piacán való versenyképessége világos jövőképen alapuló tetteket kíván.

A polgári kormány a mezőgazdaság korszerű jövőképének megalapozása során a létező gazdálkodási struktúrákban rejlő értékek tiszteletben tartása mellett a versenyképes családi gazdaságok megerősítésének támogatása mellett kötelezte el magát. A családi gazdaságok - a korszerű, a jövő kihívásaihoz alkalmazkodni képes gazdasági vállalkozások és szövetkezetek mellett - az Európai Unió mezőgazdaságában fontos szerepet töltenek be. Az életképes családi gazdaságok kiépülése tehát abból a szempontból is fontos, hogy számos uniós támogatási formához csak ezek megerősödése révén férhetnek hozzá az Európai Közösség tagjává váló Magyarország, illetve a ma is mezőgazdaságból élők százezrei. Mindez a magyar birtokrendszer régóta halogatott kérdésének megoldását is igényli. A családi gazdaságok legfontosabb társadalmi feladata a vidék polgárosodásának előmozdítása. Hozzájárulnak a vidéki népesség helyben tartásához, a megélhetés biztosításához, a hagyományok megőrzéséhez, ezért a kormány kiemelten törekszik arra, hogy a családi gazdaságok a feladataikkal arányos támogatásokban részesülhessenek.

A kormányprogram az agrárszektor stabil alapon való harmonikus fejlődése érdekében fontos feladatnak tekinti a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság mérséklését, az optimális birtokméret kialakítását. A rendszerváltást követően a kárpótlással, a privatizációval és a szövetkezeti részarány-tulajdonosok tulajdonának kiadásával valójában egy nagyszabású földreform zajlott le, hiszen az az ország mezőgazdasági területének több mint 80 százalékára terjedt ki, és a magántulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés feltételeit állította helyre.

A nagy tömegű, relatíve rövid idő alatt lejátszódó magánosítás sajátos birtokstruktúra kialakulásához vezetett, amelynek fő jellemzője az, hogy az új tulajdonosok 80 százaléka egy hektár vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban, szétszórtan elhelyezkedő földterülettel rendelkezik. A kisméretű, számos esetben nem is egy település határában elhelyezkedő földrészleteken nem lehet hatékony mezőgazdasági tevékenységet folytatni, ami eleve nyomott földárak kialakulását eredményezte.

Tisztelt Ház! Kiemelendő még, hogy a földprivatizációs eljárások révén nagyszámú olyan személy jutott termőföldhöz, aki kora, a képzettség hiánya vagy távoli lakhelye miatt nem kívánja vagy nem képes maga művelni a földjét. Az így kialakult helyzet mind a spekulációs célú, mind a külföldiek által illegális földvásárlásnak kedvez, ami gátolja a mezőgazdaságból élni kívánó hazai magántulajdonosi réteg kialakulását és megerősödését. Mindezek alapján időszerűvé vált az ésszerű és gazdaságos mezőgazdasági termelést lehetővé tevő birtokszerkezet kialakítása céljából a szóban forgó földtörvények tárgyalása.

 

(17.50)

 

A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat kiindulópontja az volt, hogy létrejöjjön egy olyan szervezet, amely egyrészt a kormány földbirtok-politikai céljainak megvalósítását elősegíti, a jelenleg nem kellően mozgásban levő földpiacot kimozdítja a jelenlegi holtpontról, továbbá a földművelésből élethivatásszerűen élőket hozza kedvező helyzetbe.

Melyek ezek a legfontosabb földbirtok-politikai elképzelések? A működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a földárak és a haszonbérek alakulásának befolyásolása, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának, a gazdaságos méretű birtokok kialakításának támogatása, a megműveletlen termőföldterületek hasznosítása, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezen elképzelések részleteit a kormány külön rendeletben fogja meghatározni.

Mindannyiunk előtt közismert, hogy az úgynevezett osztatlan közös tulajdon a földtulajdoni viszonyok keretében milyen nehézségeket okoz. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat ezt a gondot próbálja orvosolni. Meg kívánja akadályozni a további osztatlan közös tulajdon kialakulását, illetve ha már létrejött az osztatlan közös tulajdon, amit az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyeztek, ez minél könnyebben megszüntethető legyen. Az eddigiekhez képest tehát, ha bármely tulajdonostárs kéri, hogy önálló ingatlanként kerüljön kialakításra a földje, akkor erre lehetőség legyen.

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat váltotta ki a bizottsági üléseken, illetve a mai általános vitanapon is a legnagyobb vitákat. Néhány, a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos fogalom pontosításával kezdődik a javaslat. Például a tanya precízebb és szigorúbb megfogalmazása szem előtt tartja azt a körülményt, hogy a termőföldtulajdon lehetőség szerint azoknak a kezében összpontosuljon, akik ezt ténylegesen meg is művelik, figyelemmel a kormányprogramban megfogalmazott azon célra, miszerint azokat a családi gazdaságokat kívánja támogatni, amelyek élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységből élnek.

A termőföldterületek egy része nem legális keretek között, háttérszerződések biztosította feltételek mellett hasznosul. Egyes régiókban a magyar gazdáknál jóval tőkeerősebb külföldi gazdák jutottak jelentős földterülethez, gyakorlatilag megszüntetve a helyben lakó gazdák versenyképességének esélyeit.

A földhasználat ellenőrzésének szigorításával, az illegális földhasználat kiszűrésével növelhető a mezőgazdasági vállalkozások által legálisan használatba vonható földterületek mértéke. E célból a földhasználati nyilvántartást teljes körűvé kívánja a kormányzat tenni, valamint a bejelentés elmulasztásához a korábbinál precízebben meghatározott szankciókat és érvénytelenségi jogkövetkezményeket is fűz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legnagyobb vitát talán az elővételi, illetve az elő-haszonbérleti joggal kapcsolatos vélemények váltották ki. Itt meg szeretném említeni ezt a bizonyos sorrendet, ezt a prioritási sorrendet, amelyről többen is beszéltek már. Úgy gondolom, hogy mind az elővételi jognál, illetve mind a elő-haszonbérleti jognál az, hogy a sorrendben első helyen áll a családi gazdálkodó, a családi gazdálkodás, a családi vállalkozások, senki számára nem meglepő, nem lehet meglepő, hiszen az a kormányprogram része volt, az a kormányprogramban központi helyen szerepelt.

Azzal kapcsolatosan, hogy a haszonbérlő milyen feltételekkel élhet elővételi jogával, illetve elő-haszonbérleti jogával, úgy gondolom, szintén nem lehetnek különösebb problémák, hiszen olyan korlátok, olyan feltételek vannak előírva, amelyek, azt hiszem, mindannyiunk számára elfogadhatók. Az elővételi jognál olyan korlát van a haszonbérlőnél, hogy amennyiben a tulajdonszerzés szerződését törvény nem zárja ki - tehát a birtokméret, hogy jogi személy vagy nem jogi személy, nyilvánvaló -, illetve az elő-haszonbérleti jognál, ha a szerződéses feltételeket teljesítette, illetve ha a haszonbérleti szerződés nem a haszonbérbe adó azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg. Az azonnali felmondásnak nyilván a szerződésben, illetve a Ptk.-ban megvannak a feltételei.

A haszonbérlőnél maradva, hiszen a haszonbérleti dologról mindenféleképpen beszélnünk kell, mert az ugyan szerencsésebb, ha a tulajdonos maga, aki műveli a földet, de nyilvánvaló, hogy nem minden tulajdonos tudja, illetve akarja maga is művelni a földet. Viszont hasznosítani minden tulajdonos akarja valamilyen formában a földet, tehát nyilván kézenfekvő a bérbeadás. Az egy dolog, hogy szerencsésebb lenne, ha a tulajdonos maga művelné, de ettől függetlenül a haszonbérlettel mint intézménnyel számolnunk kell, és ezzel foglalkozni kell.

Az elővételnél f) pont alatt szerepel, utolsó előtti a sorrendben a haszonbérlő, míg az előhaszonbérletnél szintén f) pont alatt utolsó helyen szerepel a sorrendben. Én úgy gondolom, figyelembe véve a ma elhangzott sokfajta véleményt minden oldalról - ellenzéki és kormánypárti oldalról is -, megfontolásra érdemes az, hogy a haszonbérlők e tekintetben ezen a helyen szerepeljenek. Én úgy gondolom, hogy annyit mindenféleképpen megér, hogy esetleges módosító javaslatoknál erre a kérdésre még visszatérjünk. Én nem tartom lehetetlennek azt, hogy esetleg ez előbbre is kerülhessen, figyelembe véve pontosan azt, hogy a haszonbérlettel hosszú távon számolnunk kell, hiszen az még soká lesz, hogy minden tulajdonos maga tudja művelni a földjét.

Még egy dolgot szeretnék kiemelni, a bérleti időtartamot. Arról is többen - talán utoljára Medgyasszay László képviselőtársam, ha jól emlékszem - beszéltek, hogy a nemzeti földalapnak legfeljebb 50 évig van joga bérbe adni a földet. Én úgy gondolom, szintén megfontolást érdemel az, hogy esetleg ezt ki lehetne terjeszteni más jogviszonyokra is (Dr. Kis Zoltán: Bizony ám!), tehát nemcsak a nemzeti földalapra. Ez pusztán azzal van összefüggésben - és meg is fordítható a dolog -, akik földdel foglalkoznak, nyilvánvalóan tudják, hogy az egy-két éves haszonbérlet bizony nem biztos, hogy a jó gazda gondosságával történő gazdálkodást jelentheti. Gondoljunk csak egy trágyázásra, legyen az szerves trágya vagy műtrágya, legyen az, ne adj' isten, egy öntözési beruházás, ami hosszabb távú. Tehát lehet, hogy a másik oldalról is meg lehetne közelíteni, egy minimum haszonbérleti időtartamot meghatározni. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Hogy ez öt év vagy tíz év, az részletkérdés ebből a szempontból. Tehát én úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel mindenféleképpen kell foglalkozni. Foglalkozzunk vele! Előttünk van még az az időszak, hogy tudunk vele foglalkozni.

Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatok, a kapcsolódó módosító javaslatok, ne adj' isten, a bizottsági módosító javaslatok kapcsán tudunk találni olyan megoldásokat, amelyek ezeket az egyébként céljait tekintve jó elképzeléseket a törvénytervezetek tekintetében még jobbá tudják tenni a magyar mezőgazdaságban élők és dolgozók számára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Solymosi József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csupán nagyon röviden szeretnék reagálni Czerván képviselő úr hozzászólására. Tudniillik a hozzászólása első részében én valami nagyon furcsa, érdekes aggódást éreztem a családi és a kisgazdaság irányában. Ugyanakkor a hozzászólásának többi részében pedig olyan dolgokról beszélt, ami éppen ezeket a kisgazdaságokat, ezeket a kistulajdonosokat hozza rendkívül nehéz helyzetbe.

Azt mondja képviselő úr, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni azzal a kis földjükkel, ami rájuk szakadt valamikor, amikor annak az ideje volt. A kérdésem az, hogy ha nem tudnak mit kezdeni ezek a szerencsétlen emberek - mert néha ezt érzi ki az ember a hozzászólásokból -, akkor miért kell olyan helyzetbe hozni ezeket az embereket, hogy most, akkor, amikor igazából azt se tudjuk, hogy mit lehet kezdeni ezekkel a kis földekkel, elherdálják ezeket az emberek. Belekényszerítjük az embereket egy azonnali, gyors értékesítésbe, holott lehetne arra biztatni őket, hogy van 2-3-4 év még az európai uniós csatlakozásunkig, addig kialakítunk egy tisztességes bérleti rendszert; jó helyen van a földetek, megművelik, van, aki gondoskodjon róla, és majd akkor adjuk el, akkor fogjuk értékesíteni, amikor megfelelő ára lesz.

Tehát én azt hiszem, hogy sokkal tisztességesebb lenne, ha ilyen irányba próbálnánk ezekkel a kisgazdálkodókkal, kisemberekkel, kisföldtulajdonosokkal foglalkozni, mint hogy most mindenáron belekényszerítjük őket egy számunkra is áttekinthetetlen helyzetbe.

A végén azért megnyugtatott egy kicsit a képviselő úr, mert nagyon helyeselte az elő-haszonbérleti rendszert, de a végén azt mondta, hogy mégiscsak át kellene egy kicsit rendezni és dolgozni azt az utolsó pontot.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Engem is Czerván képviselő úrnak az elővásárlással és előhaszonbérlettel kapcsolatos módosító gondolatai késztettek arra, hogy szóljak.

 

 

(18.00)

 

 

Legyünk tisztában azzal, hogy az elővásárlási jog és az elő-haszonbérleti jog törvénybe iktatása a tulajdonosi autonómiát csökkenti (Dr. Kis Zoltán: Korlátozza!), korlátozza a tulajdont, és ezáltal piaci értelemben is jelentős tényező, leértékeli a földet. Tehát minden újabb elővásárlás, minden újabb előhaszonbérlet nehezíti azt, hogy valóban forgalomképes legyen. Éppen ezért nem tudunk egyetérteni azzal, hogy ebben a most beterjesztett törvényjavaslat-csomagban mind az elővásárlás jogcímei, érintettjei, kedvezményezettjei, mind az előhaszonbérlet jogcímei, érintettjei, kedvezményezettjei rendkívül megnőnek.

Helyénvalóbb lenne - és ez a Magyar Szocialista Párt álláspontja egyébként a nemzeti földalap egészét illetően is - nem önálló elővásárlási jogot, nem önálló elő-haszonbérleti jogot biztosítani, hanem kimondani azt, ami egyébként a ma hatályos földtörvényben ott van, csak nem tartja be a kutya se, hogy elővásárlási és elő-haszonbérleti joga van a földhasználónak; tegyük be másodiknak - márpedig mi is azt gondoljuk, hogy fontos - a helyieket, és egyébként a nemzeti földalapnak ne önálló elővásárlási és elő-haszonbérleti joga legyen, hanem ennek a két elővásárlási és elő-haszonbérleti jognak az érvényesítésére jelenjen meg garanciaként (Dr. Kis Zoltán: Úgy ám!), jelenjen meg adott esetben olyan támogató technikaként, amely arra ad lehetőséget, hogy ha aktuálisan nincs abban a helyzetben az illető, mégis csak tudjon élni ezzel az elővásárlási joggal. (Dr. Kis Zoltán: Ez áll jogában, így van!)

Azt gondolom, hogy sokkal inkább ez, semmint az a fajta grandiózus földalapos megoldás lesz az igazi segítség a földműveseknek.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Kis Zoltán: Jól mondod!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Borkó Károly úr, a Fidesz képviselője.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Solymosi képviselő úrhoz szeretnék kapcsolódni abban a vonatkozásban, hogy azt mondja, hogy a kis területek értéktelenek. Most valóban értéktelenek, különösen akkor, ha ezek részaránytulajdonban és osztatlan közös tulajdonban vannak, tudniillik a gazdálkodó egyszerűen nem tud hozzájutni semmilyen módon a tulajdonához.

Ugyan kezdeményezheti a tulajdonközösség megszüntetését, de ehhez a tulajdonosoknak legalább 51 százaléka szükséges. Tegyük fel, ha olyan tulajdonostársak vannak 51 százalék többségben, akiknek nem érdeke az, hogy az ő kis földjét kimérjék, akkor az életben soha nem fog tudni ahhoz a földterülethez hozzájutni, az soha az életben nem lesz forgalomképes az ő számára, különösen akkor nem, ha ennek az 51 százaléknak az az érdeke, hogy az a tábla továbbra is megmaradjon, és lehetőleg ő, az 51 százalékos tulajdonos gazdálkodjon ezen a területen.

Orosz képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy a nemzeti földalapról szóló törvény a helyben lakó családi gazdát részesíti minden szempontból előnyben, és ennek a kormánynak, illetve a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a koalíciós pártokkal egyetértésben az a szándéka, hogy ez mindenképpen így legyen. Az az ember, aki falun, vidéken lakik, elsősorban annak legyen lehetősége arra, hogy földhöz jusson, és ennek révén megteremtsen egy olyan családi gazdaságot, amiből meg tud élni. Az egész törvénycsomag, amely most előttünk fekszik, ezt szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Solymosi József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Borkó Képviselő Úr! Ezek a kistulajdonosok nem akarnak most semmit csinálni a földjükkel. Nagyon sokan jól érzik magukat, mert valaki bérbe vette a földjüket, tudják, hogy tisztességesen ápolják a földjüket, megkapják a földbérleti díjat, és egyszerűen nem akarnak most mit kezdeni vele. Majd akkor szeretnének kezdeni, amikor majd eljön az ideje, amikor kialakulnak a megfelelő földárak, és valószínűleg akkor tisztességes áron tudja eladni. Tehát én csak ezt akartam mondani, hogy miért erőltetjük, ha annak, akit érint, túlzottan nincs nagy igénye rá.

Itt szeretnék még visszatérni arra, hogy délelőtt, aki figyelte a vezérszónoklatokat, hallhatta, hogy Orosz Sándor és Németh Imre, a Szocialista Párt vezérszónokai már hosszasan beszéltek arról, hogy vannak ebben a rendszerben olyan egységek, gazdaságok, társas vállalkozások, amelyek ma is abból tudnak élni, hogy éppen ezeket a kis egzisztenciákat fölkarolják. Azért aggódunk - és ezért aggódott Orosz Sándor is, Németh Imre is és én is, amikor a pulpitusról beszéltem -, hogy ez az irány, amit most mindenáron és minden körülmények között keresztül akarnak vinni, lehet, hogy éppen ezeket a szervezeteket fogja ellehetetleníteni, és ennek az lesz a következménye, hogy azok az emberek, akikért annyira aggódnak önök, lehet, hogy azok az emberek fogják a leginkább megsínyleni ezt a helyzetet.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Azt gondolom, hogy nem lenne baj, hogyha nemcsak a koalíciós pártok egyeztetnének egymás közt, mert úgy tűnik itt a vita kapcsán, hogy a beterjesztés ugyan megtörtént, de egyetértés a koalíciós pártok, pláne azok egyes képviselői között nincs, de sajnos a Fideszen belül is alapvető különbségek jelennek meg a tekintetben, hogy ki mit tekint a törvény céljának. Tóth András egy korábbi vitaszakaszban nagyon határozottan elmondta, hogy igenis itt a valódi cél a 2500 hektár, a nagyüzem, a nagybirtok, és Borkó úr beszél erről a családi gazdaságról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerű szavakkal, úgy, hogy a gazda is értse, magyarázzák már meg, hogy ez alapján a törvény alapján, a különböző támogatási előírások alapján miért is jár jobban az az ember ma Magyarországon, aki a törvényszöveg szerinti családi gazdálkodóvá válik, mennyivel lesz neki jobb, eredményesebb, sikeresebb a gazdálkodása, szemben azzal, aki egyébként az önök verziója szerint a nemzeti földalaptól - bizonytalan egyébként, hogy kicsoda - 2500 hektárt ötven évre is bérelhet, és nyilvánvalóan megvan neki támogatás nélkül is a gazdasági fedezete.

Miért is a családi gazdasági vállalkozást támogatja ez a törvény? Próbálják már meg elmagyarázni, mert beszélni beszélnek róla, csak nem látszik! Még egyszer szeretném megismételni, amit ott elmondtam egyszer: beszélni lehet róla, de a gazdának meg kellene élnie, és a feladatunk ennek a segítése, hogy éljen meg a mezőgazdasági tevékenységből.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Solymosi MSZP-s képviselő úrnak válaszolva is elmondanám a következőt, hogy sajnos az én választókörzetemben a részaránytulajdont használók nem fizetnek bérletet, van, ahol már három esztendeje, van, ahol két éve. Innen kezdve a részarány-tulajdonosoknak elemi érdekük az, hogy kimérettessék, lehetőleg minél előbb a részaránytulajdonukat, és vagy önmaguk használhassák, hiszen egy közös osztatlan tulajdont nem biztos, hogy a részarányban benne lévő tulajdonos a lehetőségei mentén használni tud - tehát a társaiét, mert nincs olyan helyzetben -, de a saját önrészét képes lenne használni, ha tudná, hogy ez a terület hol helyezkedik el, és hol van ennek a területnek a négy sarka. De akkor is szerencséje lenne, ha azt esetleg egy fizető bérlőnek ki tudná adni. Nem beszélve arról, hogy az értékesítése ennek a tulajdonnak lényegesen egyszerűbb, hogyha tudja az ember, hol helyezkedik el ez a térképen, hol van ez kikarózva.

Én állítom, hogy az emberek a négy karóra jobban fognak vigyázni, mintsem hanyagul vegyék a kimérést, hiszen erre várnak már több mint tíz esztendeje. Ez a dolog, való igaz, elindulhatott volna, mondjuk, három évvel ezelőtt, de én annak is örülök, hogy a jobb későn, mint soha alapelv szerint erre most lehetőség fog nyílni. Én ennek örülök.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Képviselőtársaim! Ismertetem röviden a rendelkezésre álló időkeretet: a Fidesznek 61 perc 42 másodperc áll rendelkezésére; az MSZP-nek 77 perc 38 másodperc; a Független Kisgazdapártnak 15 perc 26 másodperc; az SZDSZ-nek 25 perc 10 másodperc; az MDF-nek 25 perc 3 másodperc; a MIÉP-nek 19 perc áll rendelkezésére.

Kétperces hozzászólásokkal folytatjuk, Tóth András úr, a Fidesz képviselője következik.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Orosz Sándor tett fel egy kérdést, hogy mennyiben segíti ez a törvény a családi gazdaságokat. Én azt mondom, hogy amennyire teheti.

 

 

(18.10)

 

 

Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan nem kizárólagos eszköze annak, hogy a családi gazdaságokat helyzetbe hozzuk, illetve hogy a családi gazdaságokat támogassuk. Nyilván ennek jelentős része alacsonyabb szintű jogszabályokban fog megnyilvánulni. Ami ebben a törvényben benne van, az, hogy ezeket a családi gazdaságokat olyan helyzetbe kívánja hozni a javaslat, amilyenben eddig nem voltak. Egy preferenciasor elején van mind a tulajdonszerzés, mind a haszonbérlet vonatkozásában - ez korábban nem volt.

Egy korábbi kétpercesemben utaltam arra, hogy tételezzük fel, ez a családi gazdaság bővíteni szeretné a gazdaságát, mondjuk, egy olyan területet kíván megszerezni, ahol elővásárlási joggal rendelkezik egy haszonbérlő; vagy egy olyan területet akar haszonbérbe venni, ahol előhaszonbérlettel rendelkezik egy haszonbérlő - ezt megakadályozhatja.

Itt egyszerűen arról van szó, hogy ezeket a családi gazdaságokat preferálja az előterjesztés, ezeknek a családi gazdaságoknak elsősorban biztosítja azt a lehetőséget, hogy bővítsék a gazdaságukat, növeljék azt a földterületet, amit használnak, illetve tulajdonolnak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Borkó Károly úr, a Fidesz képviselője.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Orosz képviselő úr feltette a kérdést, hogy ezeknek a törvényeknek a révén mitől lesz jobb a gazdálkodónak.

Képviselő úr, Magyarországon a földtulajdonlás kérdése nem csupán gazdasági kérdés, ez érzelmi kérdés is - ez így volt, mióta világ a világ. Emlegették itt a latifundiumok felszámolását, és azt, hogy a magyar gazdának, parasztnak, nincstelennek, zsellérnek évszázados álma volt, hogy végre stabil földbirtokhoz jusson. Ez végül is megindult, hiszen '45-ben megindult az első földosztás, utána '51-ben gyorsan téeszesítették a magyar rónát; utána Nagy Imre ismételten szétosztotta a földeket, és '60-61-ben ismételten csak behajtották a magyar gazdálkodót a termelőszövetkezetekbe.

Azt gondolom, ha most sikerült e törvények révén elérni azt, hogy a magyar földnek valódi tulajdonosa legyen, a családi gazdaság, a magyar gazdálkodóknak ez az évszázados vágya végre teljesülni fog. Nyilvánvalóan, ha tulajdonos lesz, akkor nem kell bérleti díjat fizetnie a területekért, nem lesz állandó tőkekivonás a gazdaságából... (Pásztohy András: Nem lesz gépe!) Onnan lesz, hogy a birtokára majd hitelt vehet fel, mert fognak neki adni, hiszen olyan méretű lesz a gazdasága, ami már hitelezhető. Mert 2 hektár nem hitelezhető, de valószínűleg a képviselő úr birtoka - az én számomra gyaníthatóan - már hitelezhető. (Az MSZP képviselői egymással beszélgetnek.)

Talán még egy dolog miatt érezheti magát a gazda, a családi gazda jobban, mint esetleg e törvények előtt: mert maga mögött érezheti a nemzeti földalapot; érezheti azt, hogy az állam mögötte áll, és a segítségét nyújtja, ha erre szüksége lesz.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pap János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Korábban is elmondtam, ismét megerősítem: lehet vitatkozni sok dologról, ami előttünk van, amiről szó van; arról, ami nincs és feltételezésről nagyon nehéz.

Elhangzott a következő: gyors eladásba kényszerítjük a tulajdonosokat. Tessék mondani, e törvény alapján ki kényszerít eladásba bárkit? Ki kényszerít gyors eladásba bárkit? Senki - ez riogatás, rémhírterjesztés, semmi más.

Nem létező, nem reális veszélyről beszélnek, egy dolog azonban igaz: ha ez a fajta gazdálkodás megy még néhány évig, akkor azoknak a gazdáknak, akiknek ma van néhány hektár földjük, és a korábbi szövetkezet olyan formában műveli nekik, ahogy most, valóban elmegy a kedvük egy életre a gazdálkodástól. És esély se lesz arra, hogy Magyarországon valaha kialakuljon a családi gazdálkodás.

Azt kérdezte ön, Orosz képviselő úr, hogy mit látunk mi, milyen célt látunk mi magunk előtt. Nem mást, mint ami a törvényben van. Ha gondolja, én elmondom, hogy én mit látok benne - és én szeretném, ha ez lenne, a törvényjavaslatból ezt olvasom ki -: azé legyen a föld, aki ebből szeretne megélni, legyen ez a tulajdona, része legyen a vidék felemelkedésének, úgy gazdasági, mint társadalmi vonatkozásban, vagyis segítse a vidéki polgárosodást.

A gazda, azt mondta ön, ma sem él meg. Megint csak felteszek egy kérdést önnek - még soha nem válaszoltak rá, pedig ebben a Házban már nagyon sokszor feltettem ezt a kérdést -: mitől van az Magyarországon, hogy van egy tábla, amely korábban egy gazdaság tulajdonában volt, ma két tulajdonosa van, az egyik megél, profitot, jövedelmet hoz ki belőle, a másiknak pedig vesztesége van? Tessék mondani, miért van ez?

Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán: Attól függ, melyik párt tagja. - Kovács Tibor: Az egyik fideszes, a másik nem, az egyiknek van állami támogatás, a másiknak nem.)

 

ELNÖK: Két percre következik Ivanics Ferenc, a Fidesz képviselője.

 

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Orosz képviselő úr kérdésére szeretnék én is válaszolni; annyira jó kérdés volt, hogy úgy gondolom, a lényegre tapintott rá: arra a szemléletbeli különbségre, ami köztünk megvan.

Ezt egy példával fogom érzékeltetni. Az osztrák határ mellett egyre nagyobb divat az osztrákok, sőt a még távolabbról érkezők között is, hogy házat vásárolnak falun. Megvásárolják a házat, és ezáltal felverik a házak árát. A faluban (Dr. Kis Zoltán: Kiverni őket egy szálig!) élő fiatalok nem tudnak beköltözni ezekbe a házakba, nem tudják megvásárolni ezeket, bekényszerülnek a városokba, a bérlakásokba, ott élnek ezekben a társasházakban.

Én azt gondolom, ennek a törvénynek is az a lényege, ami általában a kormány politikájának is, hogy támogassa az itt élőket, támogassa azokat, akiknek egyelőre kevés a pénzük, de bízunk benne, hogy évről évre több lesz, hogy tudjanak vásárolni, hogy meg tudjanak élni. A kérdésre ott van a válasz, ahol szerintem a többség azt mondja, ha megkérdezzük tőle, hogy ki az, aki családi házban szeret jobban élni, és ki az, aki egy társasházban, amelyben bérel egy lakást; én azt gondolom, erre a családi ház a válasz, mindenki erre vágyik. Ezt a lehetőséget kell megteremtenünk úgy, ahogy megtette ezt a kormány például a lakástámogatási programmal, hogy lehetőséget teremtett a fiataloknak, hogy versenyképesek legyenek a hitelfelvétellel a piacon.

Ez a cél itt is - ez a szemléletbeli különbség. Az a szemléletbeli különbség, hogy a családi gazdaságokat támogatva, a családok tulajdonjogán keresztül biztosítunk hosszú távra lehetőséget a számukra. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A törvényben nincs benne!)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Mayer Bertalan úr, az MSZP képviselője.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az ön kormánya megbízásából az öntől megkapott csomagot megkaptuk, azzal kesztyűs kézzel bántunk, hiszen a világ, különböző anthraxszal fertőzött csomagokkal és levelekkel terhelten, küszködik a problémái megoldásában. Nem feltételeztük, hogy ilyen szándékkal érkezett a magyar termelőhöz, földművelőhöz ez a csomag, de fő az óvatosság. Ebből adódóan a felnyitás előtt mindenképpen kesztyűt húztunk.

A földről, a magyar földről, nemzeti kincsünkről folyik itt ma a vita. A Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt véleménye szerint az előterjesztett csomag azt a látszatot kelti, mintha a gazdák, és elsősorban a magyar gazdálkodók égető gondjainak a sürgős megoldását szolgálná elősegíteni ez a törvénytervezet-csomag. Ezzel szemben azonban a valóság az, hogy itt és most ebben a csomagban még csak szó sem esik a gazdákról, a gazdálkodók gondjairól.

Vegyük csak szépen sorba: nyújt-e ez a törvénycsomag csak halvány reményt is arra, hogy ezáltal nő a gazdálkodó és a földművelő jövedelemtermelő képessége; hogy ezáltal vajon nő-e valamelyest is a termelési biztonsága; vajon e törvénycsomag elfogadása esetén csökken-e a földművelő kiszolgáltatottsága; vajon a törvénycsomag elfogadása megteremti-e az értékesítési biztonságot; nyújt-e tisztes megélhetést a gazdálkodó embernek, a magyar gazdának; vajon növeli-e a magyar gazdák versenyképességét; ad-e kiszámítható, hosszú távon is biztató jövőképet a fiataloknak, az új gazdanemzedéknek.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt véleménye szerint egyenként is megadható mindezekre a válasz: a nem. Az a szomorú, hogy együttesen is csak az válasz jön ki: nem, nem ad megoldást ezekre a felvetett kérdésekre.

 

 

(18.20)

 

Nem oldja meg ezeket a sürgős megoldásra váró gondokat. Akkor hát mi a célja ennek a csomagtervnek? - fogalmazódhat meg bennünk a kérdés. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Meggyőződésünk, hogy a figyelemelterelés.

A világosabb megértéshez szükségesnek tartom az előzmények rövid áttekintését, mert talán, tisztelt képviselőtársaim, önök is emlékezhetnek rá, hogy a termőföld privatizációja, a kárpótlás szinte kizárólag a szövetkezeti földek terhére történt. Érdekes módon akkor ebben az állam nem óhajtott szerepet vállalni, nem vonta be az állami földeket sem a politikai, sem egyéb kárpótlás vonatkozásában. Talán arra is emlékeznek, hogy az új földtulajdonosoknak több mint 80 százaléka egy hektár vagy annál kisebb méretű földtulajdonnal rendelkezett, és talán arra is emlékeznek, mert az elmúlt három év politikai lózungjai arról is szóltak, hogy elhitették ezekkel a törpebirtokos kisgazdálkodókkal, hogy ebből majd meg-, illetve jól fognak megélni, csak azt nem mondták meg, hogy a jól és a biztos megélhetést kikre is gondolták. Mert a gazdálkodóknak a veszteségek elviselése mellett évi 30-35 milliárd földbérletet is ki kellett izzadniuk, és mindennek jelentős része elkerült a magyar faluról, és nem került visszaforgatásra.

Talán emlékeznek arra is, képviselőtársaim, hogy a Fidesz a földművelés ügyét és a vidékfejlesztést bűnös módon hitbizományba adta, ezáltal bizonyította, hogy sem szakmailag és főleg politikailag képtelen megfelelően igazgatni ezt az ágazatot; hogy ezáltal a vidékfejlesztés a vidék visszafejlesztésévé silányult; hogy a kormány távol tartotta az elmúlt három és fél évben a gazdasági élénküléstől az ágazatot, ezáltal soha nem látott mélységbe lökve a mezőgazdaságot; hogy a valós gondok megoldása helyett álvitákat gerjesztettek - példaként a földtörvényt, a szövetkezetitörvény-módosítást, az üzletrészvitát említhetem -; hogy a nagy nehezen kialakult vidék békéjét felrúgva eltereljék a figyelmet az állami gazdaságok privatizációjáról, hogy az a Fidesz-bankon keresztül a barátaiké lehessen; hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a kormány miközben kivont karddal futkozva védte a drága szent magyar földet Brüsszelben a csatlakozási tárgyalásokon, milyen jelentős engedményeket tett a magyar gazda rovására, súlyos hátrányba hozva ezáltal a csatlakozás lehetőségeit; hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a termelés fellendítésének lehetőségeiről már lekéstünk; hogy nem esik szó arról, hogy a termelés fellendítése mellett intézkedés történne legalább a működőképesség fenntartására, és nem esik szó pláne a fejlesztési lehetőségekről.

Tisztelt Ház! Képviselő Urak! Nem lehet hallgatni arról a morális válságról és züllésről, amely a felelőtlen ígérgetések és a hazug győzelmi jelentések után ma a falut is hatalmába kerítette. És ez nemcsak Torgyán búzabombái, Szabadi pénzügyi tranzakciói, de Orbán országvircsaftos kijelentéseinek, a pártszervezési célokra is alkalmazott gazdajegyzői hálózat működtetésének is köszönhető. A szédítés most is folyik, amit bizonyít az előttünk fekvő törvényjavaslat is.

Tisztelt Ház! Képviselő Urak! Azt gondolom, nem járok túlságosan messze az igazságtól, amikor azt állítom, hogy tudatos, a mai időknek megfelelően kormányszinten megkoreografált parasztvakítás folyik ebben az országban és ebben a teremben. Mert ha nem ez folyna, akkor arról szólna az előterjesztés és a mai nap vitája, hogy milyen módon kíván megoldást keresni arra a kormányzat és az előterjesztő, hogy a kárpótlást követően több mint ötvenezer hektár föld került a külföldiek kezére; hogy Nyugat-Dunántúlon közel százezer hektár föld esetében várják a jogszabály-változást, ennek a törvénycsomagnak az elfogadását; hogy Dunántúlon a termőföldek több mint a fele külföldiek tulajdonában vagy használatában van. Arról szólna az előterjesztés, hogyan lehetne jövedelmezővé tenni a magyarnak is az agrártermelést; arról, hogy maradjon a magyar földművelő parasztnak földje, az újratermelés indítása mellett földvásárlásra, hogy lehetősége legyen földet venni. Arról szólna, hogy megérje a parasztnak földművelőnek lenni akkor is, ha magyar - mert ma nem ez a helyzet. Pedig nem rosszabb gazda a magyar paraszt a külföldinél, csak sokkal szegényebb.

Tisztelt Ház! A csomag továbbra sem engedélyez a magyar társas vállalkozásnak földet vásárolni. Meggyőződésem, hogy ezzel a kormány, a földművelési tárca vezetése odaállította a sírgödör szélére a magyar mezőgazdasági társas vállalkozókat. Ha ez a törvénycsomag elfogadásra kerül, ha ez a törvénycsomag átmegy a parlamenten, akkor a jelenlegi kormányzat bele is lövi őket ebbe a sírgödörbe. Kiirtják a magyar társas vállalkozókat az agráriumból, nem lesz gond velük. Nem okozhatnak gondot a jövőre esedékes brüsszeli tárgyalásokon, nyugodtan mondhatjuk, illetve mondhatják, hogy lehet jönni, hisz a termelés visszaesett, a társas vállalkozások megszűntek, a magyar paraszt versenyképtelenné vált - lehet jönni. Nyugodtan jöhet a külföldi vállalkozó, hiszen a nemzeti földalap kht. ötven évre adja majd nekik bérbe a magyar földet, kvázi tulajdonba, hisz ötven év nem kis idő. Persze aztán jöhet majd egy újabb Josef Strauss-díj vagy esetleg Margaret Thatcher-díj, de ettől függetlenül a magyar paraszt pozíciója nem javul.

Tisztelt Ház! A földtörvény módosítása arról szól, hogy a hazai földhasználat 70-80 százalékát az állam fogja befolyásolni, azzal, hogy meghatározhatja, kinek lehet tulajdona és ki lehet a bérlő. Megjutalmazni a klientúrát, a hűséggel kiszolgálókat, és megbüntetni mindazokat, akik a jelenlegi politikai hatalmat, a kormányt nem támogatják. Mi ezzel az önök célja? - tehető fel a kérdés. A halk igenlés mellett, azt gondolom, más cél is van itt; megszerezni az állami földeket, megszerezni addig, míg lehetőség van rá.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök csikicsukit játszanak. Önök szeretnének megszerezni mindent, de legalábbis jó sokat; mindent, ha győznek, ha nem, akkor csak annyit, amennyit nyíltan, átláthatóan, de az önök részvételével meg lehet szerezni.

Tisztelt képviselőtársak, önök szegényebbé fogják tenni a szegényeket, és gazdagabbá fogják tenni a gazdagokat. (Dr. Pap János: Ez nem igaz!) Eljátszva a gondolattal, valóban azt akarják-e, hogy újra német nyelven beszéljen a paraszt a főnökével? Vajon tényleg az-e a szándékuk önöknek, hogy a gyermekeink újra külföldi és magyar nagybirtokosoknak a cselédei, a priccsen alvó szolgái legyenek? Vajon a vazallusi rendszer-e az önök ideája? A jó vazallus majd kap földet, aztán ők lesznek a kiskirályok, hogy később a sok kiskirály királlyá koronáztassa a nagyvezért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt jövőképe nem a középkor. Mi nem vazallusi rendszerre akarunk építeni, mi életteret akarunk adni a magyar vidéknek, élhető életet a magyar gazdáknak.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Szocialista Párt és az Agrárszövetség azt javasolja önnek, hogy vonja vissza a beterjesztett javaslatokat. Tekintse át az elmúlt három évben e földtémában beterjesztett és a Ház által, a bizottságok által nem támogatott törvényjavaslatokat, több és sokkal jobbak vannak közöttük. Elő kellene venni azokat, és egy nemzeti konszenzussal, valóban a földművelő, a magyar paraszt érdekét szolgáló törvényt kellene a tisztelt Ház elé terjeszteni. Ezért ezt az ön és a kormánya által küldött csomagot nem szabad felbontani.

(18.30)

 

Ezt úgy, ahogy van, vissza kell küldeni. Ez súlyos csapást és halált jelent a magyar agrártermelőre, a földművelő parasztra. Ezt mi nem támogatjuk, ezért általános vitára sem tartottuk alkalmasnak.

Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bebes István úr, a Fidesz képviselője.

 

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem gondoltam, hogy Bauer urat még túl lehet licitálni. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Én úgy gondoltam, az előző hozzászólásokból is úgy nézett ki már, hogy a vita végül is talán egy normális szakaszba terelődik, és egy normális polémia alakul ki arról a beterjesztett három törvényjavaslatról, amely itt van előttünk.

Világos számomra, most újra elővettük ugyanazt a fegyvert, riogatunk, mindenféle olyan dolgokról beszélünk, amelyek igazából benne sincsenek ebben a törvényjavaslatban (Dr. Kis Zoltán: Nem olvastad el!): Fidesz-bankokról, klientúráról, az állami földek megszerzéséről. Ez az állampolgárok riogatása, tisztelt képviselőtársam. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból: Olvasd el!) Ez a riogatása azoknak az embereknek, akikért ez a törvényjavaslat születik, a családi gazdaságoknak. Azt hiszem, erről szól ez az egész törvényjavaslat, és ennek érdekében született meg, arról szól, hogy azoknak a programoknak a keretein belül, amelyek a kormányprogramból születtek meg - és ebben benne szerepelnek a családi gazdaságok is -, megfelelő életteret biztosítson, megfelelő lehetőséget biztosítson a gazdálkodáshoz, megfelelő földterületeket biztosítson a gazdálkodáshoz, ahhoz eszközöket adjon a kezébe, ahhoz támogatásokat adjon, adjon lehetőséget a gépvásárláshoz, jelentesse meg ezt a különböző támogatási rendszerekben.

Erről szól, tisztelt képviselőtársam, ez a törvényjavaslat. Nem arról szól, amit ön beszél, egyáltalán nem arról! (Francz Rezső közbeszól.) Nem a riogatásról szól, hanem ennek a fejlődésnek az előreviteléről, amelyben a családi gazdaságok segíteni fognak a magyar mezőgazdaságnak. (Mayer Bertalan: Szó sincs benne a családokról!) Sajnálom, hogy ön ezt félreérti, ön nem tisztes ember.

Köszönöm. (Dr. Kis Zoltán Mayer Bertalannak: Nem vagy tisztes ember! - Mayer Bertalan közbeszól. - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Azt szeretném kérni, képviselőtársam, hogy tekintsünk el egymás minősítésétől, és próbáljunk normális keretek között vitatkozni, van rá időnk.

Kétperces hozzászólásra következik Pap János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A paraszt vakítása történik, mondta ön (Mayer Bertalan: Így van!); én azt mondom: a szemét nyitjuk ki, hogy lássa, mi van körülötte, és amivel eddig nem élhetett, azzal most élhet. A kettő között nagyon nagy különbség van.

Azt mondja ön, hogy a külföldiek kezében mennyi föld van. (Mayer Bertalan: Igen!) Nagyon szeretném, ha megtudnánk egyszer, hogy önöknek vagy nekünk van közünk ahhoz, hogy a külföldiek kezében van a föld, én nagyon szeretném ezt megtudni. Lehet, hogy meglepődnének önök, lehet, hogy meglepődnének. (Közbeszólások az MSZP-frakció soraiból.) Én nem mondom, hogy önöknél van; tudjuk meg, hogy kiknek a közreműködésével került a külföldiek kezébe a föld! Ön vetette fel, fontos lenne tudni.

Azt mondja ön, hogy a szövetkezeteket és a társas vállalkozásokat tönkreteszi ez a törvény. Az önök szájából hangzott el a következő: sokallják a 2500 hektárt. (Francz Rezső: Mi ezt nem mondtuk!) Most támogatunk vagy gátlunk? Sokat adunk, vagy keveset? Ez hangzott el önöktől; döntsék most már el, hogy mi a jó! (Francz Rezső: Mi ilyet nem mondtunk!) Van szövetkezet, van gazdasági társaság, senki nem akarja szétverni, nem is értem, hogy miről beszélt, nem is értem, hogy miről beszél! Kedvezmény van a gazdasági társaságok... (Francz Rezső: Képmutató farizeusok vagytok!) A gazdasági társaság benn van a törvényben, én a paragrafusról beszélek, tisztelt képviselő úr. (Mayer Bertalan és Francz Rezső: Én is!) Helyes, csak másik törvényt nézünk valószínűleg; én az előttünk lévő törvényt nézem.

Azt gondolom, hogy ön előtt is egy tükör van, és a múltat látja jelennek és jövőnek. Ne tegye, tisztelt képviselő úr! Ön azt a tulajdont, azt a tulajdonmaradványt félti, amit valamikor elvettek az emberektől, elvettek a vidéken élő családi gazdálkodó emberektől. És, tisztelt képviselő úr, ön azt mondja, hogy most priccs jut nekik. Lehet, hogy priccs jut nekik - én erről nem vagyok meggyőződve -, de azoknak az embereknek, akiktől elvették, priccs sem jutott azon tevékenység következtében. (Francz Rezső: És akitől el fogják venni?!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. A kérdésemre nagyon sokan válaszoltak az előbb, de igazából senki nem válaszolt rá; homályos, meglehetősen ideologikus válaszok születtek elővásárlásról, szebb jövőről. Meg szeretném jegyezni, hogy ezt a lakáshitellel összekeverni egy eléggé fura dolog, erre egyébként majd még visszatérnék. Igazából tehát a jelen lévő kormánypárti képviselők sem tudják, hogy milyen előnyök származnak ebből. Megmondom: egyetlenegy, de az nagyon komoly előny lenne, ha be tudnák bizonyítani, hogy az így tulajdonba kerülő földön jövedelmezőbben fog tudni termelni a gazda. Ezt értené ő is, én is, egy szót nem szólnék, akkor csinálják! De nem erről van szó.

A törvényt a családi támogatásról, amit ígértek, nem terjesztették ide. Miért? Nincs rá válasz. Én erre azt mondom: ha nem terjesztették be, valószínűleg azért nem tették, mert nem akarják támogatni. És ha ezt mellé rakom annak... Nekem nem az a bajom, hogy megemelik 2500-ra, de akkor ne hazudjanak! Ha mellérakják, ha ezek után a családi gazdaságot támogató állítólagos törvénybe belerakják, hogy egyébként pedig, aki nem családi gazdaság, az 2500-at is bérelhet... Uraim, akkor tisztázzuk már, hogy ki miről akar beszélni! Úgy veszem észre, hogy leginkább beszélni akarnak a termőföldről, nem pedig a megélhetést biztosítani belőle.

Visszatérve erre a lakáshiteldologra. Azt gondolom, hogy igen, egy hasonló technikával, de ezt Kis Zoltán képviselőtársam ezerszer javasolta már itt, önök elvetették 15 ezerszer, úgyhogy akkor, azt gondolom, megint csak önmagukba kellene nézni.

Ami pedig az értékrendet illeti, nem véletlen, hogy a törvényjavaslat 7. §-ában azt írják - egyébként az utolsó előtti -, hogy előhaszonbérletre jogosultak a 10. § d) pontjában meghatározottak. Tudják, hogy kik azok? A helyben lakók. A sorban az utolsó előttiek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), őket már csak a jelenlegi haszonbérlők követik. (Dr. Kis Zoltán: Úgy van!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pásztohy András úr, az MSZP képviselője.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Catót idézte Medgyasszay képviselőtársam, a római szenátort, aki minden beszéde végén hangsúlyozta, hogy javasolja Karthágó lerombolását; de nem azért mondogatta ezt, mert ez volt a hobbija, csak azért, l'art pour l'art, hanem azért, mert Rómára veszélyesnek tartotta.

Én azért mondtam el az elmúlt három évben minden agrártörvénynél vagy -törvénycsomagnál, hogy márpedig három évvel ezelőtt elhibázta a kormány, és mulasztásos törvénysértésben van azóta is, hogy nem nyújtotta be a középtávra szóló agrárstratégiáját, mert annak mentén kellett volna az agrártörvényeket a parlament elé hozni, akár a piacszabályozásról, akár az agrártámogatásról szólót, hogy a gazdálkodók, a vállalkozók jövedelemhez jussanak és tőkét tudjanak felhalmozni, amelyből földet tudnak vásárolni. Mert 300 hektár föld egy családi gazdaság, 60 ezer aranykorona, az körülbelül 60 milliós vagyon; ma egy kombájn olyan 30 millió forint körül van, tehát egy 300 hektáros földvagyonnak a forgóeszközvonzata, a technológiavonzata olyan, hogy ilyen 14 ezer forintos tonnánkénti kukoricaárral, ilyen szabályozatlan piaccal, ilyen összefüggéstelen és kiegyensúlyozatlan támogatáspolitikával nem lehet gazdálkodni, legyen az családi gazdaság vagy társas vállalkozás.

Mi tehát ezért hangsúlyozzuk azt, hogy rendben van, a földbirtok-politika nagyon fontos, de ha megerősítjük a jövedelemtermelésben a gazdálkodókat, ha egy ezzel koherens földrendezési törvényt hozunk a parlament elé, akkor lehet majd a földkiadásról, a nemzeti földalapról és a földtörvény-módosításról beszélni. Tehát rossz a sorrend. Amit három évvel ezelőtt elmulasztottak, azt most, egy huszáros rohammal, egy megítélésem szerint összefüggéstelen és koncepciótlan törvénycsomaggal nem lehet ellentételezni. (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból: Így van! - Taps az MSZP-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mayer Bertalan úr, az MSZP képviselője.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Szeretnék reagálni azokra a dolgokra, amelyek itt elhangzottak. Nem szeretnék oly mélyre süllyedni, hogy képviselőtársam tisztességét kétségbe vonjam, bár mondhatnék hasonlatokat, nem mondok - kinn, a folyosón, barátilag el fogom mondani, Pista -, én szégyellném magamat.

Miért nem jutott - teszik fel a kérdést - kárpótláson elég föld azoknak, akiktől valamikor elvették? Nagyra becsült képviselő uram, hogyha figyelt volna, pont arról beszéltem, hogy minden kárpótoltat rászabadítottak a földre: a politikai üldözötteket, a Hortobágyot megjártakat, a Szibériát megjártakat, a hadifoglyokat, miközben az állam semmiféle szerepet nem vállalt, hogy állami földekkel ezt a nagy rohamot ki tudta volna állni. És tulajdonképpen a '90-94-es időközben lezajlott kárpótláson a falubelieknek a kezében sem volt a kárpótlás, amikor a gróf urak, a Zichyek, a Batthyányak, Draskovicsok és a többiek brókerje ott volt a településen, és közölte, hogy július 23-án melyik föld lesz kárpótlási árverésre kijelölve, és kérte a mezei leltárat.

 

(18.40)

 

Nagyra becsült uram, így zajlott le a kárpótlás! Mindenről volt szó, csak a parasztról nem, mindenről volt szó, csak arról nem, akitől a földet elvették, és egyről ne feledkezzenek meg: nemcsak az önök szüleinek vették el, kormánypárti képviselő uram, a földjét, nemcsak az önök szüleit hajtották be a szövetkezetbe, és nemcsak az önök szüleik és nagyszüleik voltak kulákok vagy éppen klerikálisok, hanem az e padsorokban ülő képviselőknek is pontosan ilyen sors illette az apját, a nagyapját és a hozzátartozóit. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Tehát ne tüntessék fel magukat az igazság szolgáinak, bennünket pedig gazembereknek.

Azt gondolom, hogy a támogatást illetően - ebbe a hét másodpercbe belefér - itt van az agrártámogatási rendszer, ne tessenek röhögtetni. Az idei 194 milliárddal szemben 2000-ben 190,5 milliárd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha ez önök szerint több, mint az idén volt, akkor...

Köszönöm, majd folytatom.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Solymosi József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Keserűen kell mondanom most a vita vége felé, hogy úgy érzem, nem érdemes tovább folytatni. Elbeszélünk egymás mellett, szóval mindenki mondja a magáét, igazából nem találkoznak a vélemények.

Pap János képviselő urat egyszerűen nem értem. Mindig mást érez ki a mi mondanivalónkból, mint amit mondani akarunk. Most már nem tudom, hányan megfogalmaztuk, és jóindulattal, jó szándékkal mondjuk, hogy nekünk semmi bajunk nincs a családi vállalkozásokkal, a családi gazdaságokkal. Semmi bajunk nincs azzal, hogy támogatják ezeket a családi gazdasági formákat. Mi egyszerűen féltjük. Önök úgy gondolják, hogy támogatják, és most mindent megtesznek ezekkel a törvényekkel, hogy jobb helyzetbe kerüljenek, mi pedig féltjük ezeket a gazdaságokat, mert szerintünk ezek a törvények épp ellenük dolgoznak. Ugyanakkor féltjük azokat is, akikről önök kevesebbet beszélnek, hogy vannak azért a gazdasági életnek, az agrárgazdasági életnek más szereplői is, és ha nem is mondjuk ki - és most már nem tudom, hányszor elmondtuk -, hogy közvetett módon ezek a társas gazdaságok ellehetetlenülnek ezen törvények következtében, ezt pedig, úgy látom, hogy önök egyszerűen nem akarják megérteni. (Dr. Kis Zoltán: Ott is emberek dolgoznak!) Pedig ott dolgoznak azok a kisemberek, akikért igazából aggódnunk kellene valamennyiünknek. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mayer Bertalan úr, az MSZP képviselője.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, folytatnám. Önök a családi vállalkozások támogatásáról szóltak vissza nekem, hogy én azt megkifogásoltam, de nem terjesztették ide a családi vállalkozásokról szóló törvényt, csak ígérgették. Szó nincs a családi gazdaságok támogatásáról, mert az egész támogatási rendszer, a földvásárlási lehetőség nem erről szól. Tehát ennyit erről, a támogatásról már szóltam.

Önök azt mondják, hogy ijesztgetjük a közvéleményt és a földművelőket azáltal, hogy mi fog következni, hogy mi egy ilyen bagoly-stílusban mindig azt mondjuk, hogy huhú, aztán akkor meg kell ijedni tőlünk, az élet pedig nem így szól.

Szeretném elmondani, hogy parasztgyerekként születtem, úgy nevelkedtem fel, ma is gazdálkodom, egyéni gazdálkodó vagyok, tehát ha a családi vállalkozásról valaki tud képet adni, akkor nagyjából saját bőrömön és az elmúlt évek veszteségei alapján én tudok adni. Az apám ma is parasztember, és több hektáron gazdálkodik, én meg egy rt.-nek vagyok a fizetés nélküli elnök-igazgatója.

Ennyit erről, tehát le tudom vonni azt a következtetést, hogy ma milyen a paraszti helyzet, és hogyan alakul a Nyugat-Dunántúlon a dolog. Én egyet tudok, emberek vagy képviselőtársaim: mi szorulunk össze, a magyar föld megy el, és egy 10 500 hektáron gazdálkodó német céggel kell versenyt futni azokon a területeken.

Amikor ijesztgetünk, akkor a saját tapasztalatainkat tudjuk hozni ebbe a Házba, és amikor ijesztgetünk, akkor tessenek arra emlékezni, hogy pontosan egy esztendővel ezelőtt erről a helyről mondtam el - csak államtitkár úr, akit most pórázon vezetgetnek, ott ült abban a székben -, hogy el fogják adni az állami gazdaságokat, és arra megy ki a játék. Akkor azt mondták, hogy ne ijesztgessünk, nem eladók, az nyilvános pályázaton fog menni.

Képviselő urak, tessenek nekem válaszolni: hogyan mentek el ezek az állami gazdaságok? Egy év múlva levonhatjuk azt a következtetést, hogy hát, nem ijesztgettünk tulajdonképpen vagy ijesztgetünk, és szép csöndben, suba alatt, a Fejlesztési Bankon keresztül, a Fidesz-bankon keresztül elkelnek az állami földek. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bebes István úr, a Fidesz képviselője.

 

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Ígérem, hogy csak egy perc lesz. Az utolsó mondatomért képviselő úrtól elnézést kérek, tényleg nem így szántam. Azt hiszem, hogy annak... (Mayer Bertalan: Hogyan szánta?) Úgy szántam ezt az utolsó mondatot, hogy ön a törvényjavaslatot úgy gyalázta, hogy igazából ez a törvényjavaslatban benne sincs. Mindenféleképpen azt kell megnézni, hogy ez mit szeretne elérni. Azoknak a gazdáknak, azoknak a családi vállalkozóknak szeretne lehetőséget biztosítani, földet biztosítani, további földlehetőségeket, bérleteket biztosítani ahhoz, hogy a tevékenységüket végezzék. Azt, hogy ehhez mit fog hozzátenni, a családi gazdaságokhoz milyen eszközt, pénzt ad, azt a támogatásban biztosítja.

Ön említi a 194 milliárdot. Ehhez még tessék hozzászámolni természetesen a 10 milliárdot, amit a Széchenyi-terv keretein belül kap meg ez az ágazat. Ezt is szintén oda kell számolni, tisztelt képviselő úr! Tudom, hogy nem idetartozik teljes egészében, de mégiscsak ezt próbálja meg segíteni, hogy ezeket a családi gazdaságokat helyzetbe hozza, lehetőségeket adjon nekik, hogy a termelésüket jól tudják folytatni.

Én azt hiszem, hogy ez a legfontosabb. Ebben természetesen óriási különbség van a mi véleményünk között, önök csak és kizárólag a társas vállalkozásokat (Francz Rezső: Nem!) vagy a szövetkezeteket (Francz Rezső: Mondom, hogy nem!), mi pedig a családi gazdaságokat szeretnénk olyan helyzetbe hozni, hogy ők is megfelelő résztvevői lehessenek az agrárpiacnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Úgy látszik, hogy elindult a számháború, itt Mayer képviselő úr, szocialista képviselőtársam indukálta ezt a számháborút. Én egyszerű számtanként mondanám azért - a kétéves költségvetés sajátosságait egy picit visszaidézve -, hogy a '99-es helyzethez képest 50 milliárd forinttal kap többet éves lebontásban a támogatási sor. Még elmondanék egy másik tényt is képviselőtársamnak, hogy amennyiben önök is támogatják és megszavazzák a zárszámadási törvényt, annak mentén szintén lehetőség nyílhat plusz támogatási forrás bekapcsolására. És az igaz, hogy többet és még többet kellene a mezőgazdaság javára támogatásként bekapcsolni, de úgy gondolom, hogy valami elkezdődött, és a támogatási sort illetően is ez csak jobb és jobb lehet, hiszen legjobb esetben például a földalapú támogatás is megduplázódhat majd 2002-ben. Tehát úgy gondolom, hogy erre nagyon komoly szükség van, és a családi gazdaságok ezt már nagyon várják.

Az is egy örvendetes tény - de ez nem igazán ezekhez a javaslatokhoz tartozik, egyfajta tény az is -, hogy ugyanakkor az üzemanyagok ára, hála a jóistennek, nagyon komoly mértékig lejjebb ment, és valamilyen módon a mezőgazdaságot azért ez is segíti, és erre is oda kell figyelni.

Tudom, hogy ez nem elsősorban az állami beavatkozásnak köszönhető, de egy kicsit annak is, hiszen sem a jövedéki adót, sem a gázolaj áfáját nem emelte ez a kormány, és ez bizony szintén egyfajta támogatásnak is felfogható, legalábbis az én olvasatomban, hiszen minden fillér számít, ami odatalál - és helyesen odatalál - a családi gazdálkodók javára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Azt mondta Vincze úr, hogy a családi gazdaságok várják. Azok nem igazán várhatják, mert ha elfogadják ezt a törvényt - amit kétlek, mert ebben a részében sem igazán értenek egyet -, akkor is majd az lesz a családi gazdálkodó, akit a hivatal bejegyez és felleltározza a vagyont. Na, erre kíváncsi leszek, hogy hányan vállalkoznak erre.

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat legnagyobb hibája, hogy ez egy alapvetően kalmárszemléletű javaslat, szemben azzal, amit mi követelünk, hogy gazdaszemléletű törvénnyel rendezzük ezeket a kérdéseket.

Uraim! Akárhogy is nézzük a dolgokat, itt folyik egy porhintés. Kértük önöket azon a bizonyos földvitán, hogy hagyják abba, a népnek jövedelemre és rendre van szüksége. Ezek a javaslatok a jövedelemről nem szólnak, a rendet pedig nem szolgálják.

Többen kérdezték már sokadszor, pedig már elmondtuk, hogy is van az, hogyan fognak tönkremenni azok a gazdaságok.

 

 

(18.50)

 

Én nagyon remélem, hogy nem, mert ezt a törvényt nem fogják elfogadni önök sem, de ha elfogadják, akkor a következő egyszerű oknál fogva fognak tönkremenni. Önök meghirdetik azt, hogy mindenki ingyen kiméretheti, lejárnak a haszonbérletek, mert egyébként a korábbi szerződéseket nem ötven évre - nem egy földalapos haszonbérbe adó volt - lehetett kötni, azok szépen most lejárnak. Mihelyt lejárnak a haszonbérletek, belép az előhaszonbérlet; mihelyt belép az előhaszonbérlet, abban a pillanatban a jelenlegi földhasználó a sorban az utolsó, mindenki megelőzi. És ami a legfontosabb, hogy ki előzi meg: a nemzeti földalap kht. által kijelölt személy. Ki ő? Valószínűleg Bebes úr - de hogy Orosz úr nem, az biztos.

Kérem, ezt is vegyék figyelembe!

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pap János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt a hangnemet szeretem, ami arról szólna, hogy legyünk konstruktívak és csináljunk jó törvényt. Kis Zoltán itt ül köztünk, azt gondolom, talán ő emlékszik rá: '94-ben többen azt mondták nekem, hogy én, aki abbahagyom a képviselőséget, miért töröm magam azon, hogy a termőföldtörvényhez annyi módosító indítványt adjak be és sikeresen menjen át. Ezt most nem dicsekvésképpen mondom, de úgy éreztem, hogy mint ellenzéki képviselő azért ülök bent, hogy ha valamihez értek - bocsánat, úgy érzem, hogy értek, nehogy valaki félreértse -, és azt látom, hogy az a javaslat, amit benyújtottak, nem jó, és nekem az a feladatom, hogy javítsak, akkor én javítok rajta. Ezt a javító szándékot nem látom.

Többször elmondtam önöknek, és igazából nem is értem, miért mondták azt, hogy én a mellett beszélek el, amit önök mondtak. Azt mondtam, hogy nagyon sok részigazságot mondanak önök, csak nem arról szól a most beterjesztett három törvény. Ehhez kell mondani jó igazságokat, jó megoldásokat. Én már elmondtam, és most újra elmondom - csak azért, hogy ezt vegyék már biztosra -, már a módosító indítványt is benyújtottam, hogy bizony az előhaszonbérletnél az a sorrend, ami bent van, nem jó, és kérem a miniszter urat, legyünk konstruktívak, hogy egy jó sorrend legyen. És ne arról beszéljünk, hogy kisemmizzük a helyben lakót; tegyük oda, ahol megérdemli, hogy ott legyen, ez a feladatunk, ezért vagyunk itt. Ne csináljunk már úgy - az az érzésem, tisztelt képviselő urak, azt szeretnék, ha ez a törvényjavaslat így maradna, így lenne törvény, mert akkor ezt lehet gyalázni, bocsánat a kifejezésért. Ne gyalázzuk ezt, legyen belőle jó törvény!

Szeretnék önöknek egy példát mondani. Sok helyről idéztek már, nem szívesen teszem, de a Bibliából hadd hozzak egy példát. A választott nép csak azért bolyongott negyven évig pluszban, mert riogatták az embereket, azt mondták, hogy arra a földre, amit ígértek nekik, nem tudnak bemenni, mert ott olyan emberek élnek, akiket nem tudnak legyőzni. Büntetésként negyven évig vándoroltak. Mi már egyszer vándoroltunk negyven évig, ne kelljen még egyszer negyven évig vándorolni. (Francz Rezső: Ezt rosszul tudod!)

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mayer Bertalan úr, az MSZP képviselője.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Ugyan én másképp tudom a negyvenéves bolyongást, de ebbe a kérdéskörbe most nem futnék bele. Generációkihalásos kérdés is volt abban, de más a napirend. Egyetértek a képviselőtársammal abban, hogy menjünk vissza és legyünk konstruktívak. Azt gondolom, ez onnét is várható lenne.

Mi azt mondjuk - és azért tűnik elbeszélésnek -, hogy először is egy stratégia kellene, amire fel lehetne fűzni mindazokat a hozzáadható törvényeket, amelyek garantálják a mai magyar mezőgazdasági termelők vagy a leendő termelők biztonságát, hosszú távú megélhetését, ha már elmulasztottuk az elmúlt évtizedben helyzetbe hozni, versenyképessé tenni a magyar agrárium szereplőit - ez az egyik.

Ami ezt a nagy fejlesztést meg ezt a Széchenyi-tervet illeti, tisztelt Ház, megint nem kellene elbeszélni az igazság mellett. Ajánlanám a tisztelt miniszter úr figyelmébe az 1997. évi CXIV. törvényt, amely az agrárfejlesztésről intézkedik, és amely egyértelműen kimondja, hogy szektorsemlegesen kell az anyagi javakat a mezőgazdaság szereplői között elosztani. Ez a kormány - élén a mindenkori miniszterrel - három éve rendszeresen törvényt sért, és ezért egyelőre még nem vezettek senkit elő, remélem, hogy nem is fognak.

Ami a számokat illeti, Vincze képviselőtársam, azt a tízmilliárdot is miért ne tenném hozzá, szívem szerint még többet is hozzátennék - de a 190,4 plusz 10, az csak 200,4! Ha ezt a törvényt vesszük alapul, akárhogy is osztok és szorzok, akkor a 10 százalékos inflációval, az 5,2 százalékos GDP-vel minimum 15 százalékkal kellett volna növekednie az agrártámogatásnak, az pedig 223,7. Innentől kezdve számomra egyértelmű, hogy ha a törvényt betartottuk volna - 20 milliárd hiányzik a kasszából. Na, ezzel a 20 milliárddal fogják önök támogatni azokat a családi gazdaságokat, aminek én is tevékeny szereplője és résztvevője szeretnék lenni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyújtsd be a pályázatot!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Solymosi József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbb már említettem, hogy befejeztem a hozzászólásokat, nem látom túlzottan sok értelmét folytatni, viszont szeretnék majd Pap János képviselő úr javaslatára valóban konstruktív lenni a módosító javaslatok kidolgozásánál, elbírálásánál. Meglátjuk, hogy mire megyünk ketten vagy sokan, lehet, hogy többen is leszünk.

Búcsúzóul engedjenek meg nekem egy nagyon szép idézetet, nem biztos, hogy teljesen idetartozik, de talán érdekes lehet mindenki számára; Széchenyi Istvántól származik, akinek ideálja volt a független, öntudatos, gazdaságilag erős magyar parasztember. Hogyan vélekedett Széchenyi István a családi gazdaságokról, mit tekintett ő családi gazdaságnak? Azt hiszem, érdemes lesz meghallgatni, nagyon szépen hangzik. Azt mondja, hogy olyan az igazi, ideális családi gazdaság, amelynek "a birtoka sem felette nagy, sem felette kicsi, de éppen elég oly háznép eltartására, amely nem tesz és nem ír rendeléseket, nem parancsol, hanem maga forgatja az ekeszarvat, az ásót és a kapát". Azt hiszem, ez nagyon szép idézet, csak elmondtam, talán beleillik ebbe a mai beszélgetésbe.

Köszönöm szépen, hogy itt lehettem, további jó munkát kívánok. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Pap Úr! Jelen van, figyeljen! Elmondtuk, én személyesen Czerván úr hozzászólása után, hogy milyen formában tartom konstruktív módon elfogadhatónak az elővásárlási és ezt az elő-haszonbérleti jogot is. Én ugyan még nem készítettem el azt a hetven módosító indítványt, amit önök már állítólag elkészítettek, de ha hetven, akkor kérdezem, hogy mitől is volt olyan megalapozott ez a mostani általános vita megkezdése (Derültség, taps az MSZP soraiban.) - de most ne élcelődjünk ilyennel.

Elmondtuk, nem ma, volt itt már egy vitanap, kettő is, vitatkoztunk arról, hogyan kellene az agráriumot rendbe tenni, és ennek kapcsán szó volt a földről is. Emlékeztetőül - itt van nálam (Iratokat mutat fel.) - elmondtam, hogy milyen elvek mentén tartjuk megfelelőnek ezt a bizonyos földcsomagot: a földtulajdon szent és sérthetetlen, csakis a mindenkori tulajdonos akaratából vagy felelőssége érvényesítése okán változhat a tulajdonosa. Ma is ezt tudom mondani. Mi a kritikám ezzel a törvénnyel? Hogy nem ezt biztosítja. Mi a javaslatom? Hogy olyan legyen, hogy ezt biztosítsa. Be fogom nyújtani a módosítót, amennyiben egyáltalán ez módosítható, mert sok elemében alkotmánysértő; a vállalkozás szabadságát sérti, a tulajdonnal való rendelkezés jogát sérti, ezek a dolgok bizony Alkotmánybíróságra tartoznak. Igazából a megjavíthatatlant nem lehet megjavítani.

Még annyit, hogy nem látom az egészet, hogy mibe kell ezt beleépíteni. Képzelje el, hogy úgy kellene restaurálni a Mona Lisát, hogy semmi mást nem lát belőle, csak egy apró foltot, és mindenki csak azt akarja szépen megjavítani - azt sem tudjuk, hogy mibe kerül bele. Annak a végeredménye tudja, mi lesz? Egy nagy fehér folt, és el lesz rontva ez a csodálatos mestermű.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Borkó Károly úr, a Fidesz képviselője.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A három törvénnyel kapcsolatban talán kevésbé fontos, de azt gondolom, mégis lényeges szempontokat szeretnék az önök figyelmébe ajánlani.

A fő cél az, hogy versenyképes családi gazdaságok alakuljanak ki, ez már számtalanszor elhangzott, de ismétlés a tudás anyja, szokták volt mondani. Azt gondolom, egy, a mainál stabilabb birtokszerkezet számtalan olyan előnnyel jár, ami csak akkor teljesedhet ki, ha ezek a családi gazdaságok meg is valósulnak. Én mint a területfejlesztési és a foglalkoztatási bizottság tagja ezeknek a kérdéseknek a körbejárására vállalkoznék most.

Milyen területfejlesztési hatásai lesznek egy ilyen stabil birtokszerkezetnek? Ha azt vesszük alapul, hogy ha az ember Nyugat-Európába megy el, és melyek azok az elemei a tájnak, amelyek vonzóvá teszik azt, akkor a rendezett környezetet, a tisztességesen megművelt földeket, a jól karbantartott tanyákat, lakóépületeket szokták megjegyezni. Azt gondolom, amennyiben Magyarországon is egy stabil birtokszerkezet kialakul, egy stabil tulajdonosi réteg meg tud erősödni, előbb-utóbb lesz arra energiája, hogy hasonló helyzetet teremtsen Magyarországon is.

 

 

(19.00)

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Vonatkozik ez elsősorban Magyarország domb- és hegyvidéki területeire, hiszen azt gondolom, hogy az Alföldön továbbra is - függetlenül mindenféle elképzeléstől - a nagytáblás gazdálkodás lesz a jellemző. Az ökológiailag jó adottságú területeken - a békési löszháton - valószínűleg továbbra is elsősorban nagyüzemi módszerekkel szántóföldi növénykultúrákat fognak termelni.

De a vonzó táj nem egysíkú, és ha egy ilyen stabil családi gazdasági rendszer kialakul, azt gondolom, hogy az a tájképre is hatással lesz. A racionális földhasználat révén olyan változatos táj alakulhat ki, amelyre olyan egyéb kiegészítő tevékenységek is ráépülhetnek, amelyek az ökoturizmus, a falusi turizmus, illetve agroturizmus néven foglalhatók össze; valamint ráépülhet olyan kiegészítő tevékenységek sora, mint az elsődleges élelmiszer-feldolgozás, az elsődleges fafeldolgozás és a vendéglátás. Ismét tere nyílhat olyan hungaricumok termelésének, értékesítésének, amelyek nagyüzemi módon nem termelhetők meg olyan minőségben, amit esetleg a közvélemény megszokott vagy amit a közvélemény elvár.

Olyan foglalkoztatási többletet nyújthat egy ilyen stabil gazdaság, amely a mostani rendszerben nem igazán jellemző, hiszen egy családi gazdaságban egy főfoglalkozású, önfoglalkoztató, maga ura gazda mindenképpen kell hogy legyen, és kell hogy segítsen neki a családban a munkacsúcsok levezetésében a család többi tagja is.

Olyan szociológiai hatásokról is meg kell hogy emlékezzünk a hozzászólásban, ami - azt gondolom - a társadalom számára megint csak nagyon fontos. Egy ilyen családi együttmunkálkodás mindenképpen azt eredményezi, hogy a családi kötődések erősödnek. A generációk együttélése megvalósul, mind az idősek, mind a gyerekek részt vesznek a munkákban, ennek révén egyrészt a gyerekek megízlelhetik a munkát, és lehetőség van arra, hogy a tapasztalatok, a mesterfogások, a föld szeretete, a hozzáértés egyik generációról a másikra öröklődhessék.

Környezetvédelmi hatásai is lehetnek egy ilyen típusú családi gazdálkodásnak, hiszen azt gondolom, aki a saját földjén gazdálkodik, az a környezetéhez is felelősen viszonyul. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja az elhasznált növényvédőszeres dobozokat a földje végén szétdobálni, megjavítja a csöpögő permetezőt, és mindenképpen arra törekszik, hogy a területét a lehetőségek szerint a leggazdaságosabban és a legkörnyezetkímélőbb módon hasznosítsa.

Azt gondolom, hogy a törvénymódosító csomag révén mindenképpen javul a vidék népességmegtartó képessége, hiszen az előbb elmondottak alapján nemcsak érdemes, hanem talán kellemesebb és érzelmekben gazdagabb életforma kialakítására adódik lehetőség egy ilyen jellegű gazdálkodás, illetve egy ilyen természeti környezetben való létforma alapján.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, és köszöntöm ismételten képviselőtársaimat.

Hozzászólásra következik Francz Rezső képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; a képviselő urat követi majd Járvás István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Amíg kiér, képviselő úr, hadd köszöntsük ma névnapján, Rezső napon! (Taps.) Köszönöm szépen képviselőtársaimnak.

Öné a szó, képviselő úr.

 

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A törvénycsomag egyik nem titkolt célja a családi gazdaságok segítése és azoknak a mindenek fölé emelése, valamint a tulajdonközösségek megszüntetése. A földtulajdonosok nagy tömege és sokrétű érdekei miatt a tulajdonközösségek nem szüntethetők meg még hosszú ideig. Az elaprózódott birtokrendszer önmagában nagyon sok esetben hasznosíthatatlan kis területek tulajdonlását jelenti.

Hibás a törvényjavaslat azon koncepciója, amely sugallja, elősegíti, szorgalmazza, mindenáron önálló ingatlanná alakítását a földterületeknek. Ebben az esetben és a magyar örökösödési szabályok következtében, az elmúlt tíz esztendőben végrehajtott birtokosztogatás következtében ma 2,5 millió földtulajdonos van.

Hogy milyen örökösödési szabályok vannak Magyarországon, ezt személyes élményeim kapcsán tudom elmondani. Szegény apám halálát követően a húgommal osztoztunk mindenen. Szemrebbenés nélkül bejegyzik a 3,17 aranykoronát. Van olyan földbirtokom, amely 12 négyzetméter szántó. Ne haragudjanak, az négy cövek között mit ér? Semmit, használhatatlan. Tehát azt ösztönözni és mindenkinek azt mondani, hogy négy cövek között akarja tudni, látni, hogy melyik az az ő pár négyszögöl földje, az használhatatlanságot jelent. Kimérik, ott valaki termel három sor csemegekukoricát, 300 méternyire erre-arra vetőmagot nem termelhet senki. Hogy működik ez? Tehát a törvénykészítők egyáltalán nem számoltak a mai magyar realitással.

Nem is tudom, hogy mi lenne a nagyobb baj - az, hogy ezt a 300 ezer hektárt kimérik... Mérlegelték egyáltalán, hogy mi a nagyobb baj, ha nem tudja a tulajdonos, hol van a területe, vagy az a nagyobb baj, ha tudja? Mert ha az négy karó között lesz, utána nem tud vele semmit kezdeni a sok tulajdonos, mert nem tudja bérbe adni, mert művelhetetlen kis területek tömegét fogja birtokolni. Ezeket a kis területeket összerakva ma alkalom nyílik arra, hogy nagyüzemi gazdálkodást, akár korszerű gazdálkodást valósítsanak meg rajta. Akárhány tulajdonosa is legyen a nagyobb táblának, azon még korszerű termelés folytatható. Amikor töméntelen sok karó lesz benne, legyenek azok akár nemzeti színűek is, a korszerű művelésnek annyi.

Megszámolták önök azt - Szabó képviselő úr adatait idézve -, ha mintegy 300 ezer hektár van - 6 millió aranykoronát jelent -, és 120-200 ezer fő tulajdonos van? A 300 ezer hektár - ugyebár könnyű követni - ezer, 300 hektáros tulajdonost jelent. Hány ember kezében van most ez a tulajdon? Kétszázezer. Könyörgöm, mondja már meg valaki, hogy bírják rá azt a 199 ezer embert, hogy a kijelölt ezer embernek adja el a földet, hogy az az utópisztikus lázálom, hogy 300 hektáros kockákra osztják a szántóterületeket vagy a művelhető földterületet, ez teljesüljön! Utoljára ilyen lázálma egy Rákosi nevű embernek volt - a másik oldalról nézve. De kényszer hatására követtették el azt, amit most kényszerrel akarnak visszatenni.

A leendő ezer tulajdonos szempontjából közelítik meg teljes egészében a dolgot, de azt nem mondják, hogy akit megfosztanak a földtulajdonától, hogyan és milyen eszközzel fogják rábírni, hogy elválasszák attól. Nem beszélnek arról, hogy a tulajdon szabadságát veszélyezteti, mert fel kell ajánlani eladásra vagy adott esetben ingyen - ugyanúgy, mint az ötvenes évek elején a magyar állam részére - az eladásra szánt földterületeket. Megszűnik az, hogy az emberek maguk között szabadon termőföldet forgalmazzanak. Erről nem beszélnek. Benne van a törvényjavaslatban!

Elhangzott, hogy jelzálogképes lesz, és szükséges a magyar tőke- és egyáltalán a mezőgazdasági tőkebefektetések miatt a nagyobb földterület. A 300 hektáros családi gazdaság földterülete mint jelzálog tárgya mennyit fog érni? Ha átlag 20 aranykoronával veszem, akkor az 6 ezer aranykorona, 4-10 ezer forintos aranykoronánkénti értéken 24-60 millió forint, ha a bankok elismerik ezt ilyen értékben.

 

 

(19.10)

 

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bank ott már csak másodikként lesz bejegyezhető, mert a törvény szerint a jelzálogjog elsősorban a földhivatalt illeti meg, a megosztás költségeinek jelzálogteherként való rávezetése miatt. Ez benne van a törvényjavaslatban.

Nem a mai magyar valóságból indultak ki az előterjesztők, nem számoltak - vagy nagyon gonosz gondolkodással éppen hogy számoltak - a jelenlegi társas gazdálkodókkal. Azokat igyekeznek minden módon ellehetetleníteni. Ez is része a kormány gonoszságának. Ezzel az ellehetetlenítéssel a jelenlegi földhasználót arra akarják rábírni - tönkretenni -, hogy minél olcsóbban lehessen hozzájutni a földjéhez. Ugyanúgy, mint az ötvenes évek elején, el lehet érni, hogy a jelenlegi földhasználó ellehetetlenülésével a földpiacon, akár a haszonbérleti oldalon is teljes kínálat alakul ki. Engem mint képviselőt keresett meg olyan idős asszony, akinek a gyerekei a fővárosban dolgoznak, ő 74 éves, és a jelenlegi szövetkezet nem akarja bérbe venni a földjét. Rábírható a szövetkezet utódjaként akármilyen kft., hogy vegye bérbe a néni földjét? Nem. Azt mondja a néni, hogy negyven évig használták a földemet, most mit tegyek vele. Meg fog jelenni a földhivatal, elvégzi a szemlét, megállapítja, hogy a néni földje gazos, mert nem műveli, nem tárcsázza, kap egy felszólítást, számol, hogy az mennyibe kerül, majd jóindulatúlag megjelenik egy táskás ember, hogy ő a nemzeti földalap, és ajánlatot tesz, hogy megveszi a földjét. A néni nagyon fog örülni, úgy, mint szegény nagyanyám annak idején, hogy megszabadulhat a büntetéstől meg az adótól, ha felajánlja az államnak a pár holdját. Most ugyanazt érik el ugyanazokkal a módszerekkel. Ez kísértetiesen emlékeztet az akkori módszerekre.

Azt mondják, hogy riasztunk? Igen, riasztunk. Azért, mert aki itt ül, az írástudó ember, kell, hogy olvasson, hogy a törvényeket értelmezze, és legyen annyi esze, hogy annak a hatásait előrevetítse, és szóljon azoknak, akik ide küldték, hogy: vigyázat, emberek, ha ezt elfogadják, annak a következménye ez lesz. Ennek a következménye a magyar mezőgazdaságra nem lesz jó, ezt látjuk. Erről nem szólni annyit jelentene, hogy cinkosnak lenni azzal a gonosz gondolkodással, mint akik ezt ide terjesztették.

Miért igyekeznek mindenáron ellehetetleníteni a társas gazdálkodókat? Nagyon egyszerű a kérdés. Az 1994. évi LV. törvény által meg van tiltva, hogy földet szerezhessenek. Most azt kell elérni, hogy a haszonbérleti szerződésük is lehetetlenüljön el. Okot kell találni arra, hogy az megszűnjön - ki lehet olvasni ilyen pontot a jelenlegi csomagból -, és szűnjenek meg mint potenciális haszonbérlők. Akkor lesz hatásos - úgy isten bizony! - az a szándék, mint amit önök mondanak.

Gondoltak arra, hogy mit jelent ez a foglalkoztatásra a mai magyar vidéken? Mit jelent a termelők integrálására? Gondoltak arra, hogy a társas vállalkozások tönkretétele mennyivel fogja csökkenteni a foglalkoztatottság szintjét, az árualap-termelést, az exportárualapok termelését? Egy szó sem esik arról, hogy mi lesz a nagy állattartó társaságok sorsa, egyáltalán hozzájutnak-e termőföldhöz. Ha a jelenlegi haszonbérlő a sorban az utolsó helyre kerül, akkor hol veszik figyelembe az érdekeit? Könyörgöm, ahol a különféle környezetvédelmi előírások következtében a hígtrágya-elhelyezés vízjogi engedélyhez kötött, ahol vízmintavételi kutakat kellett létesíteni, ahol hosszú távra gondolkodva lehetett építeni és üzemeltetni állattartó telepeket, ott ma ez így működik, és a következő haszonbérleti szerződésnél semmi esélye nem lesz ennek az állattartónak, hogy megszerezheti annak a földnek - nem a tulajdonjogát, hanem - a haszonbérleti jogát, amelyet negyven éve művel, amelyre kiépített vízjogi engedéllyel rendelkező, elhelyezett öntözőfürtje van.

Milyen furcsa, hogy teljesen másként gondolkodnak a volt állami gazdaságok privatizációjáról! Azok az állami gazdaságok nem paraszti földekre épültek? Azok nem paraszti földek államosítása után jöttek létre? Azokról nem beszélnek, mert azok már biztos kezekben vannak, privatizálva lettek. Azokkal ötven évre kötnek szerződést meg opciót. Akkor a teljesen magántulajdonba került szövetkezetek vagy azokból lett társaságok miért feketebárányok? Azért, mert meg kell lenni annak a koncnak, amivel jóllakatják azokat a közvetlenül magukhoz tartozó embereket, akiket jól akarnak lakatni. Hogy ez mibe kerül az országnak és a többi embernek, arról nem beszélnek. Nem veszik figyelembe a nemzetgazdaság mai és jövőbeni érdekeit.

A Magyar Szocialista Párt szektorsemleges agrárpolitikát folytatott, ma is annak a híve, és őszintén remélem, kormányra kerül, és bebizonyíthatja, hogy a jövőben is azt akarja folytatni. Ma is törekszünk arra, hogy érvényt szerezzünk annak, ami az alkotmányban is le van írva, a verseny, a gazdálkodás, a tulajdonlás szabadságának. Nagyon taszító az, ahogy a családi gazdaságok pontosan körül nem határolt, ködös fogalmával szédítik a parasztembereket, a kormányprogramra hivatkozva, mintha az a Szentírás lenne. A kormányprogramot a többség határozta meg - de miért csak egyértelműen azokat az érdekeket veszik figyelembe? Nem képesek nemzetben gondolkodni, a nemzet és az összparasztság érdekeit figyelembe venni? Igen, riasztanunk kell, riadót kell fújni, látnunk kell, hogy mi következik abból a gondolkodásból, mentalitásból, ha azt az erőszakos módszert keresztülviszik, ami a jelenlegi törvénycsomagban van.

Félelmetes, ahogy a családi gazdaság idealisztikus képét felfestik. De arról már nem beszélnek, hogy milyen formában választják el a kistulajdonosokat a tulajdonuktól. Pedig el fogják választani! Nem beszélnek arról, hogy e törvény hatálybalépése után megszűnik a föld szabad adásvétele, kötelező lesz a nemzeti földalap kft. részére való felajánlás, amely majd kijelöli a jogos vevőt. Ilyen erőszakosságot hogy mertek beletenni?!

Javaslom, hogy az elő-haszonbérleti jog illesse meg a jelenlegi haszonbérlőt, sőt az első helyen akkor, ha állatot tart. Példának okáért el tudom képzelni, hogy egy tehén után bérelhessen 1,4 hektár, egy koca után 0,8 hektár földet. Mert nem lehetünk annyira ostobák, hogy nem tudjuk a statisztikákból, hogy az állattartás ma mennyire van a társas gazdaságok kezében. Szükség van rájuk, ne lehetetlenítsük el őket. A minőségi árutermelésben ne szolgáltassuk ki magunkat teljes egészében az EU-egyesülés pillanatában a nyugatiaknak. Könyörgöm, hát nem lenne szabad magunk alatt ennyire elfűrészelni az ágat és szántszándékkal, pusztán politikai elvakultságtól vezettetve tönkretenni azokat a társas gazdaságokat, amelyek ma az exportárualap nagy hányadát adják.

Ismét tiltakozom a csúsztatások ellen. Több olyan állítás hangzott el, hogy a Magyar Szocialista Párt csak a társas gazdaságokat pártolja. Nem! Mi tiszteljük a tulajdont, a vállalkozás szabadságát hirdetjük, és nem tekintjük fétisnek a társas gazdaságot, de a családi gazdaságot sem. Higgyék el, nagyon sok ismerősöm, sőt rokonom is van, aki családi gazdálkodást folytat, tehát ismerem a családi gazdálkodók kínjait. Szeretném, sőt elvárom, hogy támogassák őket, de tiltakozom ellene, hogy csak és mindenáron, mert ha jók vagyunk adófizetőknek, akkor - Mária Terézia szavait idézve - ha a juhokat nyírni akarjuk, etetni is kell őket.

 

 

(19.20)

 

Ne csak adót fizettessenek a társas gazdálkodókkal, mert részei a magyar nemzetgazdaságnak, a magyar agráriumnak, és azok nem irtandó rühes kutyák, hanem hasznot hozó, munkát adó, árualapot előállító, megbecsülésre méltó gazdaságok! Kérem, ezt vegyék figyelembe! Éppen ezért több realitást kérek és józanabb gondolkodást!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Járvás István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy a két törvény és egy törvénymódosítás között nem lehet nagy különbséget tenni, de én azért mégis fontosnak tartom, és hozzászólásomban inkább a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényről szeretnék beszélni.

Én úgy gondolom, hogy a föld tulajdonlása, a föld birtoklása a családi gazdaságokról szóló polémiának, a nemzeti földalapról szóló polémiának vagy épp a földtörvényről szóló polémiának is azért mégiscsak valahol az alapja. Nagyon fontos, még akkor is, ha itt a tárgyalás sorrendjében a harmadik helyre került. Ha erről kívánunk beszélni, én úgy hiszem, hogy minden lényeges információ elhangzott a mai nap már. Ezért csak arra vállalkozom, hogy egy másfajta sorrendben, egy történetiségben beszéljek a földrendező, földkiadó bizottságok munkájáról.

Az köztudomású, hogy hosszú, nehéz és nagy feladatot bízott a magyar átalakulás folyamata vagy a magyar gazdaság átalakulása a földrendező, földkiadó bizottságokra. Miért beszélünk egyáltalán kétfajta bizottságról? Van földrendező, és van földkiadó; vannak történeti előzményei, hogy ez így történik Magyarországon. Azt mindenki jól tudja, hogy a magyar gazdálkodókat a termőföldtől egész rég, már az '50-es években kezdték megfosztani, és ez gyakorlatilag a szövetkezetek 1959-es megalakításával fejeződött be. Ebben az időszakban, tehát '59-60-ban már a külterületi földek 90-95 százaléka volt állami gazdaságok tulajdonában, szövetkezetek használatában, s nagyon kis százaléka volt egyéni gazdálkodók kezében.

Jelentős állomás volt a földtulajdon alakulása tekintetében az 1968-as kötelező földmegváltás jogintézményének bevezetése, ami azt jelentette, hogy azoktól a személyektől, akik nem szövetkezetben dolgoznak, tehát elhagyták a szövetkezetet mint munkahelyet, és az örökösök nem tagjai valamelyik mezőgazdasági szövetkezetnek, a földet meg kell váltani. Tehát ez egy lassú folyamat volt, amelyik oda vezetett a későbbiekben, hogy egyre nagyobb arányban volt azon földterületek aránya a termőföldön belül, amelyik úgynevezett szövetkezeti tulajdonba került. Érdekes, hogy ez az 1968-as időszak azért egybeesik egy akkori, új gazdasági mechanizmusnak nevezett időszakkal. A föld esetében akkor az új gazdasági mechanizmus - én úgy érzem - egy kicsit visszalépést jelentett, egyfajta államosítást erősített ez a folyamat.

Az államosítás és a kötelező földmegváltás jogintézménye tehát azt jelentette, hogy egyre kevesebb volt az a terület, amelyik egyéni tulajdonban volt, és gyakorlatilag ez a két folyamat jelentette a részleges kárpótlási törvénynek a szükségességét, megjelenését 1992-ben. A részleges kárpótlási törvény - mint mindenki jól tudja - rendkívül nagy vitát, vihart váltott ki, és attól volt hangos a sajtó abban az időben is, hogy nem lesz, aki az élelmiszert megtermelje a magyar mezőgazdaságban, nem lesz megfelelő árualap. Én úgy érzem, hogy az akkori riogatások - mert gyakran használják ezt a kifejezést, hogy riogatás - sem váltak be. Azóta is inkább azt tapasztaljuk időszakonként, hogy túltermelés van a magyar mezőgazdaságban, nem pedig áruhiány, mint ahogy ezt az 1992-es kárpótlási törvény kapcsán folyamatosan emlegették.

A kárpótlási törvénynek sok pozitívuma volt az én véleményem szerint. A sok pozitívuma közül engedjék meg, hogy egy pozitívumokat kiemeljek, és ez az egy pozitívum az, hogy önálló helyrajzi számmal ellátott ingatlanokat adott át a földtulajdonosoknak, mégpedig térítésmentesen. Én azt hiszem, hogy ez az intézkedés az, amelyik ma is visszacseng még a részaránytulajdonok kiadása kapcsán, hogy miért kell neki a megosztásért, miért kell neki a tulajdonközösségből való kiszabadulásért fizetni. Hiszen nehéz megmagyarázni az embereknek azt a tényt, hogy a kárpótlási földeket tulajdonba adta, és nem kellett érte fizetni - az államigazgatás - , míg ez a részaránytulajdonok esetében nem valósult meg. Tehát mintegy ellentmondás feszül a földkiadó és a földrendező bizottságok ebbéli megítélése miatt a magyar vidéken.

Én úgy hiszem, hogy a földkiadó bizottságokra rendkívül nagy feladat hárult akkor, amikor viszonylag kevés állami segítséggel kellett nekik a részaránytulajdont birtokba adni. Nagyon sok esetben előfordult az - szinte minden esetben -, hogy a nyilvántartott területnagyság és a nyilvántartott aranykorona alapján végezték el a munkájukat, és a későbbiekben, amikor realizálni kellett a megosztást, esetenként aranykorona-hiány vagy egyéb probléma jelentkezett az osztatlan közös földterületek birtokba adása során.

Érthetetlennek minősítik az emberek - érthetetlen is egy kicsit - utólag is, hogy a meglévő földmérő kapacitást - amelyik a kárpótlások során a földhivatalok mellett dolgozott, és én úgy hiszem, hogy egyfajta begyakorlottsággal bírt - 1994 után a tagi részarányú földeknél nem használtuk, hanem hagytuk egy kicsit kárba veszni, és egy nagyon lassú erodáló folyamat kezdődött el a tagi részarányú földek kiadásánál.

Azt is el kell mondani, hogy a tagi részarányú földek kiadása esetén 1993. március 20-a volt az az időpont, amíg be lehetett jelenteni, hogy valaki osztatlan közösbe... - vagy pedig önálló helyrajzi számmal szeretné elláttatni a földjét. Azt is el kell mondani, hogy akkor is voltak riogatások az akkori és mostani baloldal részéről, nevezetesen a következőképpen hangzott, legalábbis azon a területen, ahol én élek. Azt mondták, hogy azoknak a földtulajdonosoknak, akik kiméretik a tagi tulajdonukat, maguknak kell művelni. Ez természetesen nem igaz, tehát ha kiméreti valaki, és önálló helyrajzi számmal bír a tagi részaránytulajdona, attól ugyanúgy szövetkezetnek, részvénytársaságnak, kft.-nek vagy bármilyen társaságnak haszonbérbe odaadhatja a földjét. Az idősebb emberek jelentős része félt ettől az élethelyzeténél fogva, ő nem akarta művelni ezt. Ez egyfajta félrevezetés volt, s ez még ma is érezteti hatását.

Én úgy hiszem, hogy az osztatlan közös tulajdonú föld léte hátrányos. Hátráltatja az egészséges földforgalmat véleményem szerint, kezelhetetlen méretű közösségek vannak, amelyek ezt csak erősítik; a tulajdoni jogok háttérbe szorulnak; egy kicsit segíti azt a régi, "egy falu egy nóta" elvet, amelyik a szövetkezetek jelentős részére igaz volt, sőt esetenként "több falu egy nóta" is előfordult. S azt is el kell azért mondani, hogy az EU-tagországokban vagy Európa számos államában az osztatlan közös termőföldtulajdon mint fogalom is nehezen magyarázható. Szerintem nem is túl sok ország van, ahol az osztatlan közös földtulajdon ilyen formában megjelenik.

Azt is el kell mondani, hogy az osztatlan közös földtulajdonból való kiszabadulást, tehát amikor mindenkinek hozzá kell járulni, hogy a tulajdonközösség megszűnjön, ahhoz is, ha csak egy-két vagy néhány személy akar a tulajdonközösségből szabadulni, nem szívesen teszik meg az emberek, mert félnek, hogy aki a végére marad, neki nem marad földterület. Nem attól fél, hogy az ilyen minőségű vagy olyan minőségű lesz, hanem inkább attól fél, hogy neki nem marad. Ezt a félelmet esetenként különböző álhírek vagy rémhírek erősítik, mert azt a közmondást vagy szólást mindenki jól ismeri, hogy a rossz hír szárnyakon jár, a jó legfeljebb csak cammog, és vagy odajut, ahová el kell neki jutni, vagy nem jut oda.

 

 

(19.30)

 

Ha egy kicsit részletesebben megnézzük magát az előterjesztést, érdemes elgondolkodni vagy legalábbis érdemes elvitatkozni azon, hogy a még ki nem adatlan földterületek esetén érdemes-e előbb keretmérést alkalmazni azokra a táblákra, amelyek még nincsenek kiadva, vagy pedig előbb a sorsolást kell elvégezni. Mindkét eljárásnak van előnye és hátránya, Azt hiszem, hogy ez a beadott módosító indítványok kapcsán azért el fog dőlni.

A törvény második része azokkal az esetekkel foglalkozik, ahol már lefolytatódott a földkiadás, és eredményeként osztatlan közös tulajdon jött létre. Az osztatlan közös tulajdon tulajdonostársait megköti ez a tulajdonosi forma, nehezen lehet belőle szabadulni, érdemes viszont itt is elgondolkodni azon, hogy jó megoldás-e, ami a törvényjavaslatban van, nevezetesen az, hogy aki a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül jelentkezik, és vállalja, hogy egyénileg fogja művelni ezt a földterületet, akkor annak az állam átvállalja a kiméretés költségeit. Hiszen nagyon sokan vannak olyan élethelyzetben, akik nem tudnak ezzel a lehetőséggel élni, hiszen érvényes haszonbérleti szerződések vannak. Az a személy, aki szeretné majd később kiméretni, és szeretne is rajta gazdálkodni, most elesik attól a lehetőségtől, hiszen szerződést szegni azért nem előnyös dolog, tehát nem tudja megtenni, hiszen kétoldalúan aláírták.

Az is igaz, hogy visszatér a törvény arra, hogy évenként be lehet jelenteni, hogy az osztatlan közös tulajdonból szeretné kiméretni a földjét, de ettől a kedvezménytől már akkor elesett, ha későbbi időpontban tér erre vissza. Azt hiszem, hogy érdemes és fontos azon elgondolkodni - mivel nem túlságosan nagy annak a területnek a nagysága, ami még osztatlan közös tulajdonban van -, hogy ezeknek a földterületeknek a birtokba adása hasonlóképpen történjen meg, mint ahogy az a kárpótlás esetében is megtörtént, nevezetesen, hogy a tulajdonba adás önálló helyrajzi számmal legyen, és a tulajdonba adás költségét, ha lehet, vállalja át az állam. Természetesen ez azokra nem vonatkozik - többször elmondták itt, és én is riogatásnak tartom, hogy azok a földterületek, amelyek már 3000 négyzetméter alatt vannak, nem kerülnek önálló helyrajzi számmal tulajdonba, azok maradnak továbbra is, véleményem szerint jogosan, osztatlan közös tulajdonban.

Nem kell azért olyan példákat fölvetni; én is tudok olyan példákat, ahol pár tized, pár század aranykoronája van valakinek - egytized, öt tized, nagyon kicsike értékek -, ezeket a területeket az én véleményem szerint sem érdemes kimérni, és nem is engedi meg egyébként a törvény. Helyes, hogy az továbbra is osztatlan közös tulajdonban maradjon.

Azért annyit engedjenek meg, hogy a tagi részarányokról beszéljek, és ne a kárpótlási földekről, hogy a tagi részarányok esetében valahol a földkiadó bizottságok munkájának és a rémhíreknek egyfajta következménye az, hogy nagyon sok a kicsike földterület. Az egyik oka ennek az, hogy az osztatlan közösben nem nagyon lehet érzékelni azt - mivel nem tud hozzájutni -, hogy örökléskor nemcsak a testvéremnek hagyom-e, hanem szétveszik a hagyatéki eljárás során; osztatlan közösben van, így is, úgy is kaptam vagy nem kaptam érte földjáradékot, teljesen mindegy. Ha ez önálló helyrajzi számmal van ellátva, azért már meggondolják az örökösök, hogy most akkor a hagyatéki eljárás során mit tegyenek.

Szaporította a tagi részarány-tulajdonú földek számát az is, hogy mindent földalapba jelöltek ki. Tehát, ha egy illető gazdálkodó egység kijelölte, hogy van szántó, van rét, van legelő, van erdő, gyümölcsös, szőlő, és ha valakinek volt 100 aranykoronája, akkor voltak olyan földkiadó bizottságok, amelyek arányosan adtak minden művelési ágból. Ezt nem írta elő egyetlen helyen sem a törvény, egyfajta rossz gyakorlat volt vagy rossz alkalmazása volt. Volt olyan nézet, voltak, akik azt mondták, hogy nem baj, hadd aprózódjon a föld, minél apróbb, minél kisebb, minél használhatatlanabb méretek jönnek létre, annál tovább lehet az osztatlan közös tulajdonból tovább bérelni.

És ezzel nem akarom bántani a nagybérlőket - és kifejezetten nagybérlőket jelölök itt meg, mert ezek egyéni bérlők is lehetnek egyébként, és lehetnek társas vállalkozások is. Ezért ezek azok a folyamatok, amelyek odáig vezettek, hogy van nagyon sok kis apró földünk, és ahhoz vezettek, hogy nehéz ebből az osztatlan közös földtulajdonból kiszabadulni, a még méretes, önálló gazdálkodásra alkalmas földtulajdonból is. Azt hiszem, hogy a módosító indítványok és a további vita során biztos, hogy ebben a kérdésben lehet olyan módosításokat beadni, amelyek előbbre viszik, és azt hiszem, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénymódosítás azt a célt, amelyet az előterjesztő kitűzött maga elé, el fogja érni, és úgy hiszem, hogy azok a személyek, tulajdonosok, akiknek az érdekében ez történni fog, jó szívvel gondolnak erre a módosításra.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr felszólalását, és kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Járvás képviselőtársam beszélt arról, hogy mi is lesz ezekkel a kis tulajdonokkal, mármint ezekkel a néhány tized aranykoronásokkal. Csakhogy azt kérdezem, hogy mitől veszi magának a bátorságot a Magyar Országgyűlés bármelyik pártja azt mondani, hogy akinek Isten akaratából vagy valami jó szerencséje okán, mondjuk, 3 aranykoronája van, vagy 10 aranykoronája, vagy 30 aranykoronája, az jobb tulajdonos, az több jogot érdemel, mint az, akinek egytized aranykoronájú tulajdona van.

Azt gondolom, hogy ezt a dolgot így kellene nézni, és ha így nézzük, akkor látjuk, hogy ez a törvény tulajdonos és tulajdonos között - pusztán azért, mert az egyiknek ennyi, a másiknak annyi van - óriási különbséget tesz. Ugyanis az egytized aranykorona értékű földdel rendelkező tulajdonosnak nincs is esélye arra, hogy bármikor is értelmes, értelmezhető tulajdona legyen azon szabályrendszer alapján, ami ide le van írva. Mert ugye ő az önálló ingatlanná alakítását hiába kezdeményezné, hiszen az soha nem lesz önálló ingatlanná alakítva. Nyilván, akinek 30 aranykoronája van, fogja kezdeményezni, és mivel ő önálló ingatlanná alakítását kezdeményezi, ezért a sorsolásnál előnyben részesül. A legjobb helyekről kezdik el - és pont ezeknek - kiosztani, tehát a maradék földekre koncentrálja be az egyébként is jogilag rosszabb tulajdonnal rendelkezőket.

Milyen alapon teszi ezt a törvény - teszem fel ezt a kérdést. Ezek a tulajdonosok is tulajdonosok. Vizsgáljuk meg, és tegyünk lehetővé azonos jogokat minden (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tulajdonos számára, azt gondolom.

Köszönöm figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt továbbmennénk, tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 26 perc; a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 29 perc 16 másodperc; a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 13 perc 24 másodperc; a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 25 perc 10 másodperc; a Magyar Demokrata Fórum frakciójának 24 perc 54 másodperc; a MIÉP képviselőcsoportjának 19 perc; a független képviselőknek pedig 9 perc áll rendelkezésükre.

Megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben. Öné a szó.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Járvás úr, amit elmondott, az sok szempontból félrevezető volt az osztatlan közös tulajdonközösségben lévő földtulajdonosok számára.

Kétségtelen, hogy az önök által beterjesztett törvénymódosítási javaslat ösztönzőleg hat az osztatlan tulajdonközösségben lévő tulajdonosokra, hiszen most egyszeri ingyenességet ígérnek számukra, és megígérik azt, hogy ugyan sorsolással, de lehetőleg a legjobb területeket adják oda azoknak, akik most kérik. Nyilván az emberek átgondolják ezt a helyzetet, ha két év múlva esetleg ki kell vennem, akkor inkább most, az állam költségén megtörténik ez a dolog, karózzák ki, majd lesz valami vele.

 

(19.40)

 

Természetesen azt, hogy neki művelni kell a területet, sokféleképpen el lehet képzelni, ismerjük már a kárpótlásnál a földutalvány rendszerét és az azzal kapcsolatos művelési kötelezettséget.

Úgy gondolom, az osztatlan közös használat tekintetében viszont ez a megosztás a használatot is megnehezíti, a bérbeadást is megnehezíti, mert gondolják el képviselőtársaim, a sorsolás megtörténik, megvan az a 20 aranykorona, amit valamikor a tagi alkalmazotti nevesítés során megkapott az illető, tegyük fel, hogy 1 hektár, az egyik ember művelésbe akarja venni, a következő nem akarja művelésbe venni, a harmadik megint művelésbe akarja venni. S az eddigi használó azt fogja mondani, hogy köszönöm szépen, az egész területből nem kérek, mert én nem fogom itt kerülgetni a különböző gazdálkodókat, adják bérbe, akinek tudják - természetesen aki bérbe akarja adni. Ilyen értelemben akik ilyen alapon kiméretik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a területüket, azoknak meg fog nehezedni a helyzetük. A vétel vonatkozásában is tévedés az, hogy könnyebb eladni külön az 1 hektárt, mint az osztatlan tulajdonközösségben lévő esetleges 30 hektárt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kérem, hogy a kétperces felszólalásra történő jelentkezésnél az időkeretet tartsák be képviselőtársaim!

Hozzászólásra következik Bebes István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, a helyéről kívánja elmondani a beszédet?

 

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Igen, szeretném, ha megengedi.

 

ELNÖK: Természetesen. Öné a szó.

 

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Innen egy picit kényelmesebb. Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már sok olyan érvanyag elhangzott a beterjesztett törvényjavaslatokról, amelyeket próbáltam én is a kétperces során elmondani. Van még néhány olyan rész, amelyeket mindenféleképpen az írásban előre bejelentett hozzászólásomban szerettem volna elmondani.

Egyrészről az állami földalapból, mint a tervezet általános indokolásában szerepel, a kárpótlási és a részarány-földkiadási eljárások során mintegy 2,5 millió személy jutott termőföldtulajdonhoz. Ez a szám napjainkban, az örökléseket, illetve a korábban meglévő földtulajdonosok számát is ideszámítva, valószínűleg eléri a 3,5 millió főt. A földügyi adatok, de a múlt évben lebonyolított általános mezőgazdasági összeírás statisztikai adatai is azt bizonyítják, hogy a jelenlegi tulajdonosi birtokstruktúrára nagymértékben jellemző az elaprózottság. A tulajdonosok több mint négyötöde 1 hektár vagy ennél kisebb méretű termőfölddel rendelkezik.

A magánosítási folyamat sajátosságaként ez a kisméretű földtulajdon is egy-egy település határán belül nagyon sokszor több tagban helyezkedik el. A földrészletek tehát valójában nem alkalmasak hatékony mezőgazdasági tevékenység végzésére. Az is közismert, hogy a földtulajdonosok között magas az aránya azoknak, akik már nem aktív korúak, hiányzik a mezőgazdasági gazdálkodáshoz a képzettségük, illetve a gyakorlatuk, a termőföldtől távoli lakóhelyen élnek, és nem képesek a földjüket művelni, illetve nem is kívánnak ezzel a tevékenységgel foglalkozni. A földet a szülők iránti kötelezettségből, az ősök iránt megnyilvánuló tiszteletből és esetenként értékmegőrzés céljából szerezték meg.

Akik részt vettek ilyen eljárásokban, azok tudják, hogy akkor a cél sok ember számára az lehetett: fejeződjön be a föld birtokba vétele. S ezután támadtak azok a gondolatok, hogy mit is kezdjek a földemmel? Számos esetben, mondhatni az esetek többségében, a különböző kényszerhaszonbérletek létrejötte volt a megoldás: átengedte a környékbeli szövetkezetnek, magántermelőnek, kft.-nek, bt.-nek abban a reményben, hogy idővel jó áron el tudja adni a földjét.

A gondok másik csoportjába azok az emberek tartoznak, akik helyben visszakapták a család földjét, és a mezőgazdaságból szeretnének megélni, vagy a mezőgazdasági tevékenységgel szeretnék kiegészíteni a család jövedelmét. Számukra a kilencvenes évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy 5, 10, 20 hektáros gazdaságaikat növelniük kell, elodázhatatlan fejlesztéseket kell megvalósítaniuk, gépeket venniük, tárolót építeniük és így tovább. Ők tehát a gazdaságuk fejlesztésében érdekeltek, földet szeretnének vásárolni vagy bérelni.

A földvásárlásnak azonban - azon túlmenően, hogy pénzre, hitelre van szükség - számos más akadálya is van. Például a részarány-tulajdonú földek parcellahatárai nincsenek kijelölve, tehát nem forgalomképes a terület; a több tagban található, kisméretű termőfölddarabkák határon belüli rendezésére, összevonására van szükség. Olyan szintű kormányprogramot is igényelnek, amely segít a családi vállalkozás megerősítésében, pénzügyi feltételeinek kialakításában, szóval, perspektívát rajzol fel eléjük. Mindennek ismeretében ők tehát szeretnének földet vásárolni.

A nemzeti földalap, amely azon túl, hogy a jelenlegi állami termőföldvagyont is magába foglalja, egyik oldalról összegyűjti, felvásárolja a felajánlott termőföldrészleteket, parcellákat, táblákat, a másik oldalon pedig értékesíti azokat a földet vásárolni szándékozó gazdáknak, esetleg bérbe adja. Tehát a nemzeti földalapnak nem az állami földvagyon növelése, hanem a földforgalom beindítása, ösztönzése, dinamizálása az alapvető feladata. Mint birtokpolitikai intézmény, ez nem egyedülálló Európában; a két, élen járó mezőgazdasági országnak az Európai Unióban, Franciaországnak, illetve Hollandiának is van hasonló rendeltetésű intézménye.

A nemzeti földalap működésével azonban nemcsak egy birtokpolitikai intézmény létrejöttét üdvözölhetjük, hanem az agrárpolitika egyik alapvető eszközét is létrehozzuk, amely a családi magángazdálkodáson alapuló mezőgazdaság fejlesztését szolgálja. Nem elegendő ugyanis a földpiac működésének ilyenfajta megerősítése, ha a gazdálkodni kívánók hiteltámogatási kondícióit nem alakítjuk ezzel összhangban. Nyilvánvalóan kedvező hitellel és támogatási konstrukciókkal a gazdák szélesebb köre engedheti meg magának a nemzeti földalap által megvásárolt földek megvételét.

A nemzeti földalap, a támogatáspolitika, a kedvezményes és elérhető hitelek teszik majd lehetővé, hogy a magángazdálkodás végleg megerősödhessen a magyar mezőgazdaságban, és a csatlakozás időpontjára versenyképes magyar termelők vehessenek részt az Európai Unió egységes piacszabályozásában.

A nemzeti földalap, illetve az ezzel párhuzamosan tárgyalás alatt lévő termőföldről szóló törvény módosítása a különböző elővásárlási jogok, illetve földhasználati jogok szabályozásában is az előbbi célokat szolgálja. Így válhat a nemzeti földalap az úgynevezett agrárcsomag részeként a vidékfejlesztés egyik fontos elemévé, hiszen a helyben lakó gazdálkodóknak kíván preferenciát szolgáltatni.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Sági József képviselő úrnak, ugyancsak a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Szeretném megkérdezni, hány perce van még a Fidesz-frakciónak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Sok!)

 

ELNÖK: (Dr. Vidoven Árpád jelzésére:) 19 perc 40 másodperc, ahogy a jegyző úr tájékoztat erről. Öné a szó, képviselő úr.

 

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam a földtörvénycsomagról szóló vitát, amely immáron kilencedik órája folyik. Ennyi idő elegendő volt annak eldöntésére, hogy ki miért támogatja vagy utasítja el a javaslatokat. Az is világossá vált, hogy számos olyan felszólaló volt, aki minden jó szándéka és legjobb képzettsége ellenére sem igazán érti, hogy miért van égető szükség a törvények mielőbbi elfogadására.

Én most, talán nagyon is szubjektív módon, arra a jelenségre hívnám fel a figyelmüket, ami az egyik legfőbb oka és előidézője volt annak a törvénycsomagnak, hogy ez végre így került a parlament elé. A szubjektivitás magyarázatául nemcsak a téma iránti érzékenységem, hanem személyes tapasztalataim is szolgálnak, ugyanis szombathelyi képviselőként szembesültem azzal a helyzettel, amivel az Alföldön talán kevésbé szembesültek - ez kiderült a vita során -, hogy a külföldiek milyen mértékben, milyen nagyságban vásároltak földtulajdont a határszélen. Egyes becslések szerint Vas megyében és a nyugati határszélen ez az arány eléri a 40-50 százalékot - erre majd kitérek még később.

Tisztelt Képviselőtársaim! A zsebszerződésnek nevezett megállapodások olyan szerződések, amelyeket a felek valamely okból nem hoznak az illetékes hatóságok tudomására, noha az a jogkövetkezmények beállásához, például a tulajdonszerzéshez szükséges lenne. A bejelentés elmulasztásának több oka lehet, azonban többnyire arról van szó, hogy az eltitkolt adásvételi szerződés által tulajdont szerezni kívánó fél jogszerzését a törvény kizárja.

 

 

(19.50)

 

 

Tipikus eset, hogy a be nem nyújtott adásvételi szerződést a felek valamely más, földhasználati, haszonbérleti szerződéssel lepleznek, és a külföldi vagy a belföldi jogi személy ennek alapján műveli vagy használja a földet.

És akkor most lássuk, melyek is azok a tipikus jogszabályba ütköző szerződések, amelyeket főként a Nyugat-Dunántúlon előszeretettel használnak a külföldi földvásárlók, illetve hozzájuk kötődő ügyvédek, strómanok, nepperek. Rögtön hozzáfűzném a saját magam véleményét, hogy ezt én az eddigi törvény által hogyan értelmezném, aztán majd tennék egy másik kört, amelyben szintén végigmennék egy-két tipikus eseten, akkor már eseteken, esettanulmányokon, és próbálnám magyarázni, hogy az új törvénycsomag hogyan próbál erre megoldást kínálni.

Az első eset a külföldiek által elővásárlási jog kikötésére kötött haszonbérleti szerződés. Én úgy értelmezem, hogy a törvény szerint nem illeti meg elővásárlási jog azt, akinek a tulajdonszerzése kizárt. Mivel ettől a szabálytól eltérni nem lehet, ez azt is jelenti, hogy a külföldi haszonbérlő nemcsak a törvény alapján nem szerezhet tulajdonjogot, de azt szerződésben sem kötheti ki. Mégis nagyon sok ilyen szerződés van.

A második példa az, amikor a külföldi általi vételi jog kikötésére kötött haszonbérleti szerződés jön létre. Én itt megjegyzendőnek tartom, hogy a tulajdonszerzési korlátozás miatt az egyoldalú nyilatkozat semmis, így a vételi jog jogosultja semmiképpen nem élhet a nyilatkozat által biztosított jogával. Tehát eddigi törvényeink szerintem ezt sem engedélyezték, mégis rendszeresen kijátszották.

A harmadik a már többek által idézett kivétel, az erdőbirtokossági társulat alapítása, külföldiek által történő alapítása és a társulat termőföldtulajdon-szerzése. Az erdőbirtokossági társulásról szóló törvény 4. §-a egyértelműen kimondja, hogy jogi személy és külföldi a társulatban érdekeltséget csak a termőföldszerzésre irányadó szabályok szerint szerezhet. Mégis adataink vannak arról, hogy több száz, akár több ezer hektárt szereztek így külföldiek, magyar ügyvédek és magyar nepperek segítségével Vas megyében. Ha kell, bármikor tudom dokumentálni ezt is.

A negyedik módszer az, amikor a külföldiek végrendeleti örökösként próbálnak termőföldet tulajdonba szerezni. A törvényes öröklést a termőföldről szóló törvény 4. §-a kiveszi a tulajdonszerzésre vonatkozó rendelkezések hatálya alól. Ebből az is következik, hogy a külföldi végrendeleti örökösként sem szerezhet földtulajdont. Mégis nap mint nap találkozom ilyen esetekkel, amikor ráíratják végrendeleti jogon a külföldire ezt a tulajdont. Megtörtént, sok esetben megtörtént. De látni fogjuk mindjárt a módszert, hogy ezt az új törvénycsomag hogyan próbálja kiküszöbölni.

Az ötödik tipikus megoldás, amikor belföldi személy külföldivel közösen alapított gazdasági társaságba termőföldet apportál, majd üzletrészét értékesíti. Szerintem a termőföldről szóló törvény 6. §-a értelmében jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföldtulajdont nem szerezhet. Amennyiben a cégbíróság ilyen apportot elfogadott és azt a cégnyilvántartásba bejegyezte, úgy az arról rendelkező társasági szerződés semmisségének megállapítását lehet kezdeményezni. Ezenkívül sok kijátszási módszer van még, de ez az öt tipikus, amit én összegyűjtöttem, nyilván többet is fel lehetne sorolni. De úgy gondolom, hogy mind az öt jogkijátszásra lehetőséget nyújtó technika büntetendő, sőt szerintem üldözendő jelenség is. Már csak azért is, mert eminensen sérti a magyar érdekeket. Úgy látom, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítások megpróbálnak végre abba az irányba lépni, amit minden - ne vegyék ezt nagy kifejezésnek, de szó szerint értelmezem - patrióta érzelmű magyar ember magáénak kell hogy valljon. Vagyis a törvények tiszta helyzetet teremtenek a jelenlegi kaotikus viszonyok közepette. Éppen ezért nem értem egyes MSZP-s képviselők töretlen tiltakozásának az okát. Önök talán, képviselőtársaim, nem ennek a célnak az elérésében érdekeltek? Úgy gondolom, hogy önök is ezt akarják. A vita menete során azonban meggyőződtem arról, hogy nem feltétlenül akarják ennek a törvénynek az elfogadását. Egyesek önök közül azt mondták, hogy vegyük le a törvényt a napirendről, ne is tárgyaljuk, de szerintem aki ezt a törvényt így, ahogy van, elutasítja, az előbb általam említett törvénytelenségek folytatására játszik, és ez nem lehet más érdek, mint a magyar érdek ellen való érvelés.

Kinek áll érdekében ez, ezt nem tudom megmondani, gondolom, majd választ adnak önök is erre. Nekem persze rossz sejtéseim is vannak, és még szomorúbb adataim is arról, hogy kinek az érdekében állhat ez. Mielőtt azonban rátérnék a konkrét javaslatokra, engedjék meg, képviselőtársaim, hogy néhány egészen konkrét példát idézzek a saját gyűjtéseimből. Nem szeretnék senkinek a becsületébe gázolni, ezért kihagyom a neveket, kihagyom a települések neveit, és igencsak hézagosan fogom olvasni az általam megszerzett dokumentumokat. De okulásunkra, hogy van ilyen, felolvasom.

Ezt egy külföldi küldte egy Vas megyei település minden egyes lakosának, sőt három település minden lakosának. Szemelvényeket olvasok fel ebből. "Igen tisztelt földtulajdonosok! Szeretnénk bemutatkozni önöknek, mint az önök termőföldjeinek új bérlői. Ez évben adódott a lehetőség, hogy az üzemünkben lévő részünket eladhattuk a társunknak. Ezen okból kifolyólag szeretnénk Németországot elhagyni és Magyarországon magunknak és családunknak új egzisztenciát teremteni. Szeretnénk önöket azonban arról is biztosítani, nem vagyunk spekulánsok, akik rövid távú haszonszerzésre törekednek. Csak egy mezőgazdasági üzemet szeretnénk létrehozni Magyarországon. Ezen célzattal vettük meg a tejgazdaságot. Egy gazdaságot azonban át kell építeni, bővíteni, gépeket, birtokokat kell vásárolnunk." Birtokokat kell vásárolnunk! "Mindezen okokból szeretnénk önöket arra kérni, hogy a mellékelt haszonbérleti szerződésekhez hozzájárulásukat szíveskedjenek megadni."

Ez a napnál is fényesebben bizonyítja, hogy itt egy spekulációval van dolgunk, lehet, hogy fordítási hiba, de a birtokvásárlást célozza. Ott van az aláírás, ügyvédi aláírás is mellette.

Szóval úgy gondolom, hogy a termőföldről szóló törvény, az új törvény 7. §-a, valamint a 9. § (3) bekezdése ezt a fajta jogkijátszást nagyon ügyesen orvosolja. Szerintem meggátolja az ilyenfajta földtulajdonszerzést.

Nézzünk meg egy másik példát! Ez a másik példa az ügyészség szerepére utal. Önök már régóta vitát folytatnak velünk arról, hogy az ügyészségnek hol is a helye a magyar igazságszolgáltatásban, mi a magyar kormányhoz való viszonya. Én azt mondom, még mindig nem adtuk fel a reményt, hogy esetleg kormány alá lehetne rendelni. 1995-ből származik, nem biztos, hogy Vas megyéből ez az alábbi leirat: "A megyei főügyészség rendelkezésére álló adatokból megállapíthatóan - itt néhány cég neve következik - az adásvételi szerződésekben megjelölt időpontban a cégek megvásárolták az alanyi kárpótlásra jogosultaktól a kárpótlásként kapott termőföldterületeket." Utána idézet, sok-sok egyéb magyarázat. "A vevők nem rendelkeznek a PM előzetes engedélyével, illetőleg a termőföldre vonatkozó adásvételi szerződések jogszabályokba ütköznek. Erre tekintettel indítványozzuk, hogy a szerződések alapján a tulajdonjogot ne jegyezzék be." Aláírás, pecsét, dátum. Másfél hónapra rá ugyanezzel az aláírással, ugyanezzel a bélyegzővel, csak kicsit később, mondom, másfél hónappal később az alábbi szöveg érkezett: "A fenti szám alatti intézkedésemben indítványoztam, hogy a földhivatal a tulajdonjogot ne jegyezze be. Az indítványomat hatálytalanítom."

 

 

(20.00)

 

Ugyanaz a személy! Hol itt az ügyészség szerepe? Úgy gondolom, hogy a törvény, a termőföldről szóló törvény 10. §-ának egy mondata ezt a kérdést is rendezi, bár én ehhez be fogok nyújtani egy módosító indítványt, amely még jobban szigorítja az ügyészség szerepét, ami az ilyen feljelentésekre vonatkozik.

Egy következő tipikus eset, ez a legkacifántosabb, a haszonélvezeti jog alapítása, amikor egy német megbízó megkér egy magyarországi ügyvédet - ezek nagyon sokszor a mostani ellenzéki pártokhoz közel álló ügyvédek (Francz Rezső közbeszól.), neveket is tudok mondani, egy-kettőt, tudok mondani néhány nevet ezek közül, de nem szeretnék mondani -, és a jogi képviselője megkér egy strómant arra, hogy vásároljon tulajdonjogot, egyidejűleg vevőt is felhajt, ez a vevő pedig külföldi. Így történhetett, hogy például Szombathely térségében a földek közel 60 százalékát egyetlenegy osztrák tulajdonos vásárolta fel... (Mayer Bertalan: Mikor?!) Az szóljon, akinek a háza ég! (Mayer Bertalan és Francz Rezső közbeszól.) Úgy gondolom, ez intő példa arra, hogy igenis nagy baj van. A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, lezárja ezt a kérdést; lezárja, méghozzá a 3., az 5. és a 11. §-ban. De máris felhívnám a minisztérium tisztelt képviselőjének a figyelmét, hogy a rendeletalkotásban igen fontos szempont lesz, hogy ezt a bizonyos 15. §-hoz tartozó rendeletet úgy alkossák meg, hogy elzárják az utat.

Tisztelettel ezúttal nem folytatnám tovább a felsorolást, bár van még néhány ilyen ötletem, amit javasolni tudnék önöknek, nevekkel is. Az én javaslataim a szigorítást fogják célozni. Önökkel ellentétben, akik azt mondják, hogy ezt vegyük le a napirendről, úgy gondolom, a törvények a legjobb irányba hatnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra jelentkezett Németh Imre képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Nem vitatom Sági József őszinte jószándékát a zsebszerződések káros következményei vonatkozásában és ezek felszámolásának a szükségessége tekintetében, de önök jelentették be: Torgyán miniszter úr 60 nap alatt kívánta a zsebszerződéseket felszámolni, Kálócfán a nyáron bejelentették, hogy ilyen intézkedéseket hoznak, és azóta, ha jók az információim, talán két próbaper ha elindult az ügyben.

Természetesen én is károsnak tartom, hogy a Nyugat-Dunántúlon a termőföldek ilyen mértékben külföldi gazdák kezébe kerültek, de képviselőtársam rendkívül egyoldalúan vizsgálta a kérdést, és úgy látom, hogy mintha nem látná a fától az erdőt. Ezekben a törvénymódosító javaslatokban az van benne, hogy a külföldiek most már nemcsak 300 hektárt, hanem 2500 hektár területet bérelhetnek Magyarországon. Önök kötöttek az Európai Unióval egy szerződést, mely szerint ha egy külföldi három évig rezidensi státust létesít Magyarországon, utána minden további nélkül vehet 300 hektár termőföldet.

Természetesen azt is nagyon jól tudjuk, hogy a termőföldet tíz évre lehet haszonbérbe venni. 2500 hektárt bérelhet tíz évre, zsebszerződésre sincs igazán szüksége, mert addigra megszűnik a derogáció. A magyar gazda nem lesz vele versenyképes, az akkori árakon sem, úgyhogy minden további nélkül megvásárolhatja a földet, és ha lejár a hétéves átmenet, a társas vállalkozása, az osztrák kft. is megvásárolhatja a termőföldet. Úgy gondolom tehát, hogy rendkívül ellentmondásosak azok az intézkedések, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, és még az is lehetséges, hogy az osztrák családi gazdálkodó lesz, és még az is megtörténhet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az önök elővásárlásijog-technikája szerint a helyben lakó magyar szomszéd elől is megvásárolhatja a termőföldet. (Az elnök ismét csenget.) Hát ez az a nagy védelem, ami a törvényben benne van!

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Mayer Bertalan képviselő úrnak adom meg a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ugyancsak két percben.

Öné a szó.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Három kérdésben szeretnék reagálni a képviselő úr felszólalására. Az egyik, hogy nem értjük a fontosságát, talán nem jól vettük ezt a kanyart, amikor ezt a beterjesztett törvénycsomagot tanulmányoztuk. Nekem az a megérzésem, hogy túlságosan jól értjük, sőt azt hiszem, a mögötte lévő szándékot is rendesen kapirgáljuk, a szószékről elmondtam, hogy mit feltételezünk ezzel kapcsolatban. Csak arra emlékeztetném tisztelt képviselőtársamat, hogy egy esztendővel ezelőtt pontosan így utasították vissza azokat a feltevéseinket, amelyeket az állami gazdaságok akkori sunyi privatizációjának a benyújtása kapcsán mondtunk el ebben a Házban. Akkor azt mondta Szabadi Béla államtitkár egy szerda este fél hét körüli időszakban, hogy nem kommunista időket élünk, hogy sunyi módon bratyizzuk el az állami gazdaságokat. Emberek, nem kommunizmust élünk, de azért sunyi módon elbratyiztuk az állami gazdaságokat.

Nem akarjuk konzerválni a törvénytelenségeket, sőt az a célunk, hogy ne fordulhasson elő az, amiről a képviselő úr beszélt. Ezeknek a törvénytelenségeknek a kapcsán, szíves elnézést, én is tudok neveket mondani, nem feltétlen kell ellenzéki képviselők és ügyvédek között keresni ezeket a strómanokat, tudok én sorolni, nem is keveset, Vas megyei és zalai szinten is, kormánypárti ügyvédek és egyebek közül. Ezt magyar ügyvédek találták ki, ők csinálták. A mostani földtörvényre is ki fognak találni különböző dolgokat, meg fogják csinálni, ezt kell megakadályozni, és helyzetbe kell hozni a magyar termelőt, hogy legyen érdekelt és legyen lehetősége és pénze megvásárolni a földet.

A korrektséghez hozzátartozik, képviselő úr, hogy valóban így volt, közel egy személy szerezte meg Szombathely környékén a monstre földterületek beruházási ipari övezet és infrastruktúra 50 százalékát vagy talán többet, de azt is hozzá kell tenni: 1993-ban - akkor tudniillik volt erre lehetősége.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Dán János képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, hadd dicsérjem a kitartását, hiszen azt hiszem, közel tíz órája volt, amikor megnyomta a hozzászólási gombot. Tekintettel arra, hogy az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások végéhez értünk, így most öné a megszólalás lehetősége.

 

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban egy tízórás vita vége felé vagyunk, és valóban úgy van, hogy amit az ember megfogalmazott magában, hogy elmondja, annak egy része már elhangzott. Néhány olyan gondolatot szeretnék elmondani, ami esetleg még újként hathat.

A vitában elhangzott - és nem akarom egyetlenegy képviselőtársamat, egyetlenegy frakciót sem megsérteni, annál is inkább, mert ez általánosságban nem lesz igaz -, az egyik frakció általam nagyrabecsült képviselője azt mondta, hogy ők vidékre járnak; a másik frakció általam valóban nagyrabecsült képviselője pedig azt mondta, hogy ők vidéken is élnek. Aztán folytathatnám a szójátékot, volt olyan parlamenti frakcióbeli képviselőtársunk, akiről kiderült, hogy vidékre maximum kirándulni jár, és őt sem akarom megsérteni. És saját magammal sem akarok elbizakodott lenni, hogy mi, kisgazdák nemcsak vidékre járunk, nemcsak vidéken élünk, hanem személy szerint még vidéken is dolgozunk. De természetesen senkit nem akarok megsérteni; valószínűleg minden parlamenti frakcióban ülnek olyan képviselőtársak, akik vidékre járnak, a mezőgazdaságból élnek, és valóban abban is dolgoznak.

A hármas törvényjavaslathoz összességében annyit, hogy a nemzeti földalap mint törvénytervezet, mint óhaj évekkel ezelőtt felmerült már. Valóban, több párt műhelyében készültek a törvényjavaslatok: Medgyasszay László kollégámat, képviselőtársamat az MDF részéről, a Kisgazdapárt részéről Gyimóthy Géza képviselőtársamat és Csatári Jóska képviselőtársamat kell kiemelni, és valóban, a többi párt, így a Fidesz részéről is készültek a műhelyben a földalap, a nemzeti földalap törvényi meghatározásának gondolatai. Ez egy többéves folyamat, ahogy a mustból bor lesz egy forrás során - itt a forrási folyamat lassúbb lett. Úgy néz ki, hogy az őszi időszakra a mustból (Francz Rezső: Lőre lett!) egy fejtés előtti bor képződik, keletkezik. (Francz Rezső: Lőre lett belőle!) Azt kell mondani: egy törvény is akkor jó, ha olyan, mint a bor; minél régebbi, minél öregebb, annál jobb lesz. Amennyiben a nemzeti földalapról az elkövetkező hetekben megalkotandó törvénytervezetből törvény lesz, évek vagy esetleg évtizedek múlva be fog bizonyosodni az, hogy ez valóban jó törvény volt-e, hogy mennyit kell rajta csiszolni, mennyit kell még most csiszolni a javaslatnak az általános, illetve majdan a részletes vitájában, illetve hogy a következő ciklusokban elő kell-e egyáltalán venni, vagy hányszor kell elővenni, ezt természetesen majd az idő fogja eldönteni.

 

(20.10)

 

A törvénytervezet többi részében a termőföldről, illetve a földkiadó bizottságokról szóló javaslatok valóban az eddigi törvénykezéseink további csiszolását, további polírozását jelentik. Felvetődött a kérdés, hogy külön birtokrendezési törvényre is szükség lenne. Úgy érzem, hogy első lépésben ez a hármas törvénycsomag egy jó megoldásnak tűnik; jó megoldásnak tűnik, és jófelé indítja el a megoldásokat.

Ugyanakkor el kell mondani, hogy valamennyien vagy legalábbis a többségünk érzékeli a mai magyar mezőgazdaság számtalan problémáját. Ezeknek a problémáknak egy része valóban bejön a Ház falai közé is, egy része kívül reked, de azért az probléma. Aki vidéken, az egyszerű emberek között jár, az viszont sajnos naponta millió problémával találkozik. Úgy érzem azonban, hogy ezzel a törvénykezési csomaggal, ami a törvényhozás, a tisztelt Ház feladata, jófelé indulunk el. Jófelé indulunk el a nemzeti földalappal mint törvénynek a megalkotásával, nagyon sok olyan problémát megold, amely az évek során felgyülemlett, és úgy érzem, hogy mint eszköz, jó megoldásnak tűnik.

Ugyanakkor természetesen vitatkozni lehet a végrehajtás módjáról. Lehet, hogy szükséges lenne ehhez nemcsak a nemzeti földalap közhasznú társaság alapszabályában, működési szabályzatában leírni a részleteket, a végrehajtás mechanizmusát, lehetséges, hogy szükséges lenne egy végrehajtási rendeletet kiadni ehhez.

A magyar birtokszerkezet a mai nap során többször felmerült, valamint a mai magyar mezőgazdaság helyzetéről is sok szó esett. Kedves képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, hogy 1999-ben alkotott egy törvényt a Ház a mezőgazdasági összeírásokról, melynek során 2000 januárjától március végéig egy általános mezőgazdasági összeírást végzett a Központi Statisztikai Hivatal. Ennek eredménye valamennyiünk számára publikus, és gondolom, hogy sokan jól ismerik. Megállapították, hogy a háztartások közül mintegy 850 ezer háztartás az, amely kimondottan mezőgazdasági tevékenységet folytat. Ezenkívül mintegy 760 ezer háztartás van, ami valamilyen részben kapcsolódik a mezőgazdasághoz.

Az állampolgárok részvételi arányát tekintve pedig gyakorlatilag minden harmadik magyar állampolgárnak - függetlenül attól, hogy a fő munkaidejét hol tölti el - valamilyen köze van a mezőgazdasághoz. Abban képviselőtársaimnak igaza volt, hogy alkalmazásban mintegy 165 ezer van, ha az élelmiszeriparban alkalmazottakat hozzávesszük, az még 145 ezer főt jelent, ezenkívül igen jelentős a mezőgazdasági őstermelők száma; ezt a Pénzügyminisztériumtól kapott adatok szerint mintegy 1,2-1,3 millióra becsülik. Tehát ez azt jelenti, hogy egy nagyon komoly és a magyar társadalom számára nagyon fontos réteg foglalkozik a mezőgazdasággal, és úgy, ahogy Font képviselőtársam is mondta, ez nemcsak közgazdasági kérdés, nemcsak az, hogy milyen intenzíven, milyen költséghatékonysággal lehet a mezőgazdaságban termelni, ez annál sokkal több.

De ugyanígy van ez a tőlünk nyugatra fekvő országokban is. Tudjuk azt, hogy az Európai Unió országaiban a közös agrárpolitika megvalósítása az Európai Unió költségvetésének mintegy 50 százalékát emészti fel. Ha pedig azt mondom, hogy ott azokkal a támogatási rendszerekkel érik el azt a színvonalat, akkor minden elismerésem a magyar termelőknek - és itt szektorsemlegesen valamennyire gondolok -, hogy az itteni viszonyok között még ilyen színvonalasan tudnak termelni.

A családi gazdaságok kialakításában első lépcsőben természetesen jónak tartjuk ezt a megoldást, azonban úgy érezzük, hogy akik főállású vállalkozóként fognak vállalkozni, ez néhány ezres tömeg lehet, tehát nem igazán fedi le az egész agráriumot. Indulásnak jó, csírának jó, ugyanakkor véleményem szerint továbbra is gondoskodni kell az előbb említett mintegy 1,2-1,3 millió mezőgazdasági őstermelőről, az ő esetükben is a földhasznosításról, a föld normatív támogatásáról, mert azt hiszem, valamennyiünk érdeke az, hogy ne csak az illető személyek megélhetését biztosítsa, hanem áttételesen azzal, hogy ezek a lakosok, ezek az állampolgárok vidéken maradnak, bizony, a sokszor csak frázisokban kifejezett vidékfejlesztési politikát is sikerül megvalósítanunk.

A magyar földbirtokrendszer története hosszasan alakult ki, a két világháború között volt egy nagybirtokrendszer, ezt '45-ben egy földosztás követte, majd '59-ben az erőszakos kollektivizálás, és '90-től, illetve '92-től kezdődött a kárpótlással, valamint a földkiadással a tagi részarányok kiadása.

Amiről a harmadik törvénytervezet rendelkezik, azt hiszem, hogy a folyamatot sokan személyesen végigéltük. Az igazság az, hogy aki a földrendező bizottságok kezdetén igényelte, akkor annak bizony kimérték, és önálló birtoktestet alakíthatott ki, sőt arra is volt lehetőség, hogy a kárpótlási és tagi földarányt, földalapot kicseréljék, a kárpótlási föld és a tagi részarányföld egymás mellé kerülhessen és önálló birtoktest alakuljon ki.

Külön története van, hogy akkor a kárpótlási földterület miért csak akkora lett, illetve a földkiadó bizottságok miért táblákban alakították ki a birtokokat, ugyanis az akkori, az új szövetkezeti törvény, illetve az átmeneti törvény során a szövetkezetekből az üzletrész kiadása 1992 júniusában, júliusában volt lehetséges, míg a földkiadás, illetve a kárpótlások '93-ban indultak be, és így egy időkésés volt.

Sajnos, a folyamat úgy alakult, hogy akkor nagyon sokan eszköz, tőke, gép hiányában nem tudták vállalni, hogy önállóan megművelik a birtokaikat, ennek következtében kialakult az a lehetetlen helyzet, és bizony a földkiadó bizottságok zöme nem hallgatott arra a törvényjavaslatra, hogy húszas birtokcsoportonként kell önálló területeket kialakítani, mert bizony ma is van olyan tábla, amiben a tulajdonosok száma 70, sőt 100 fő. Nyilvánvaló, hogy ilyen területű, ilyen létszámú osztatlan tulajdont nagyon nehéz megszüntetni.

Reménykedtem, amikor 1999-ben a XLIX-es törvénnyel csiszoltunk a '93. évi II-es törvényen, de a gyakorlat bizonyította azt, hogy bizony - és a fogadóórákon megjelennek a földtulajdonosok - a tagi részarányföldek kivitele továbbra is akadozik. Úgy érzem, hogy ezekkel a dolgokkal jó irányba indul el a folyamat, és képesek leszünk arra, hogy a módosító javaslatok után ezt elfogadjuk.

A 2500 hektáros bérleti területet, az 50 ezer aranykoronás területet valóban irreálisan magasnak tartjuk, valamint a földkiadás esetében azt a szűk határt, azt a 60 napot szintén nagyon kevésnek tartjuk. Véleményünk szerint ezt egy hosszabb határidőben kellene megvalósítani.

Felvetődik a kérdés, hogy melyek lesznek a pozitív hatásai ennek a három törvénytervezetnek.

 

 

(20.20)

 

Természetesen, ha a mezőgazdasági támogatási rendszer is lépést tart ezekkel a birtokkialakítási gondolatokkal, akkor nyilvánvaló, hogy versenyképes családi gazdaságok alakulnak ki. Ha egy kicsit visszamegyünk a múltba, akkor nálunk volt egy bizonyos időszak, amikor a családi gazdaságok kialakítása, illetve fejlődése megtorpant, ugyanakkor reményünk lehet arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - köszönöm szépen...

 

ELNÖK: Képviselő úr, jeleztem, hogy 13 perc 24 másodperc állt rendelkezésre.

 

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): ...hogy ezen törvénytervezet során versenyképes családi gazdaságok fognak kialakulni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy ezzel a Független Kisgazdapárt a rendelkezésére álló időkeretet kimerítette.

Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő három törvényjavaslat a termőföldtulajdon és a termőföldhasználat szabályait változtatja meg. A javasolt változások nem drámai mértékűek, aminek örülök, ugyanis az elmúlt fél évszázad agrártermelését elsősorban a politika által vezérelt tulajdonosi és birtokosváltozások veszélyeztették. Ugyanakkor egyértelműen kell látnunk - és a vita is ezt bizonyítja -, hogy a termőföld-politika valamennyi európai országban, így nálunk is elsősorban a nemzetpolitikai stratégia része és csak másodsorban a gazdaságpolitikáé.

Tisztelt Ház! Mondandóm megértéséhez egy kis történelmi példázat: már a római korban egyértelmű volt, hogy a nagy kiterjedésű latifundiumok olcsóbban termeltek élelmiszereket, mint a paraszti kisbirtokok, mégis a köztársasági Róma törvényei maximálták a földtulajdon nagyságát, mert földjét, a megélhetését védelmező lakosságra jobban tudott támaszkodni a köztársaság, mint a nagybirtokosokra. A földtulajdon-politikában feszülő ellentétek törvényszerűen vezettek a plebejus földreformer Gracchusok meggyilkolásához, majd egy hetven esztendős polgárháború után a köztársasági államforma bukásához. A latifundisták győzelme történelmileg rövid idő alatt a barbárok beözönléséhez és Róma bukásához vezetett.

Hadd hozzak egy múlt század eleji példát is! Az amerikai földrész legvéresebb polgárháborúja Mexikóban a termőföld-politika miatt tört ki. A korszerű nagyüzemek földszerző akcióit támogatta a mexikói elnök, Porfirio Diaz, de földpolitikája ellen fellázadtak mind a földjeiket féltő kisbirtokosok, Pancho Villa vezetésével, mind a földközösségi rendszerüket védelmező indiánok, Zatapa irányításával. A latifundistákat támogató elnököt, akit több érdekelt nagyhatalom pénzelt, csak több milliónyi áldozatot követelő, hosszas polgárháborúban győzték le a felkelők. Lehet, hogy a korszerűt, a modernet kívánta megvalósítani az elzavart elnök, mégis örül a bukásának ma valamennyi mexikói, hiszen a súlyos áldozatok árán nekik megmaradt föld megművelése révén sok család átvészelhette a világgazdaság recesszióit, valamicske létbiztonságot garantált, és ma Mexikó egyértelműen kedvezőbb gazdasági helyzetben van, mint azok a latin-amerikai országok, amelyekben a helyi diktátorok népük rovására szabad utat engedtek az óriás latifundiumok terjeszkedő politikájának. Az azóta eltelt idő egyértelműen igazolta a maradinak, modernizációellenesnek minősített felkelők céljai helyességét.

Magyarországon is óriási politikai erők mozdultak meg az elmúlt évtizedben a korszerűség, a modernizáció jelszava mögött, a latifundiumok meghonosítása és térnyerése érdekében, de szerencsére erős lakossági ellenállásba ütközött ez a kísérlet, és nem utolsósorban a Magyar Demokrata Fórum népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtése révén. Hajszálon múlott a siker, és történelmi szerencsének tekinthető, hogy ma uniós csatlakozásunknak nem akadálya egy Európai Uniótól idegen, dél-amerikai típusú latifundiumok monokulturális termelésén alapuló mezőgazdaság dominanciája. Az egységesülő európai nemzetek vezetői ugyanis rendszeresen kinyilvánítják, miszerint demokratikus hagyományokat őrző nemzetként való megmaradásuk egyik előfeltételének azt tekintik, hogy gazdaságuk és ezen belül a mezőgazdaság is a kis- és középvállalkozásokon alapuljon; nyilvánvaló ugyanis, hogy az önálló egzisztenciák a demokratikus államrend és a nemzeti gondolat legszilárdabb bázisai. Elég, ha a magyar történelemben visszautalunk Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc politikai hitvallására, amely szerint az emberi szabadság legfontosabb biztosítéka a tulajdon.

Az Európai Unió - sajátos hagyományainak és politikai céljainak megfelelően - a családi gazdaságok keretében működő mezőgazdasági termelést segíti, és ennek szellemében készült el a most tárgyalt három törvényjavaslat is. 2000-ben az ország 8,2 millió hektárnyi termőföldterületén 960 ezer kistermelő és mezőgazdasági vállalkozó, illetve 8400 gazdálkodó szervezet folytatott mezőgazdasági termelést. A kisgazdaságok, a családi gazdaságok a termőterület 40 százalékát, a gazdálkodó szervezetek a termőterület 60 százalékát művelték meg. Az Európai Unióban szokásos méretű, 10-50 hektár közötti területen gazdálkodó családi gazdaságok száma - elhangzott ez is többször - Magyarországon valamivel több, mint 50 ezer, és ezek a gazdaságok a mezőgazdasági kistermelők és gazdák használatában álló földterület mintegy felén gazdálkodnak. Az Európai Unió országaiban 1995-ben a családi gazdaságok átlagos földterülete 17,5 hektár volt, és a bérelt földterületek aránya mintegy 60 százalék.

Ezek az adatok két fontos következtetés levonására adnak alkalmat számomra. Az egyik következtetés az, hogy a földpolitikának nem szabad szembeállítania a földtulajdonosok és a földhasználók, azaz a földbirtokosok érdekeit. Természetes személyek esetében teljesen életszerű az, hogy valamely gazda halála után a hátramaradottak nem tudják megművelni a földet, bérbe adják, majd néhány év elteltével vagy egy-két évtized múlva egy unoka ismét átveszi a családi gazdaság irányítását. A földtulajdon Európában ugyanúgy szétaprózódott, mint Magyarországon, de ez egyáltalán nem gátja az életképes családi birtokok működésének, hiszen - ismétlem az adatot - a birtokosok, a gazdálkodók a terület 60 százalékában bérelt földeket művelnek meg, azaz bérbe veszik az egyébként életképtelen kisparcellákat is. A most tárgyalt törvényjavaslatok indoklását véleményem szerint enyhén átlengi az a vélemény, hogy nem célszerű a földek bérbeadása, jobb lenne, ha a tulajdonosok eladnák földjeiket, ha már nem tudják megművelni.

Óvatosabban kell kezelnünk ezt a kérdést, mert egy értelmetlen frontot nyithat olyan területen, ami az uniós országok példája szerint is elkerülhetetlen következménye a halandó természetes személyek tulajdonjogán alapuló agrárpolitikának. Az uniós gyakorlat a tulajdonlástól független, működőképes földbirtok nagyságát igyekszik szabályozni, míg az előttünk lévő törvényjavaslatok elsősorban a földtulajdont igyekeznek szabályozni, emiatt kevesebb figyelmet szentelnek az európai agrárpolitikában fontosabb szerepet betöltő földbirtok-szabályozásra. Az uniós országok 17,5 hektáros átlagos birtoknagysága második tanulságként az ilyen nagyságú gazdaságok életképességére kell hogy figyelmeztessen minket. Az elmúlt években gyakran hangoztak el olyan latifundiumpárti támadások, amelyek kétségbe vonták az 50 hektár alatti gazdaságok életrevalóságát és létjogosultságát. Nos, maga az európai gyakorlat igazolja az ilyen gazdaságok életképességét.

Más kérdés az, hogy Magyarországon a kárpótlást követően az új tulajdonosok többsége nem rendelkezett, mert nem is rendelkezhetett 20-30 millió forinttal, hogy mezőgazdasági gépeket vásároljon, vagy 50-60 millió forinttal, hogy egy modern tehenészetet létesítsen.

 

 

(20.30)

 

Örökölt adósságunk az, hogy a termőföldterület 60 százalékát nagyüzemi gazdálkodó szervezetek művelik meg, és el kell fogadnunk, hogy ezek az üzemek át tudják venni, bérletbe tudják venni a kárpótoltak földjeinek egy részét. Megnyugtató számomra, hogy 2500 hektáros birtoknagyságig továbbra is tág tere marad a nagyüzemi gazdálkodás folytatásának.

Agrárszakértők véleménye szerint a nemzeti földalap akkor működtethető hatékonyan, és magam is osztom ezt a véleményt, ha tevékenységének súlypontját nem a régi és leendő földtulajdonosok közötti közvetítő szerepre helyezi, hanem súlyánál fogva hatással lenne a földhasználat és a földbérlet feltételrendszerére. Ebből a szempontból üdvözlöm azt a lehetőséget, hogy a nemzeti földalaptól huzamosabb időre lehessen termőföldet használatba venni.

Összegezve véleményemet, és ez nem tér el jelentősen Medgyasszay László vagy Font Sándor képviselőtársam véleményétől, a Magyar Demokrata Fórum támogatja a benyújtott törvénycsomagot, és elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Ismételt felszólalásra megadom a lehetőséget... - bocsánat! Először Ékes József képviselő úr következik, aki még nem szólt a mai napon, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nagyjából végigülve az egész napot és ezt az óriási vitát, amit lefolytattak idáig, elhangzott számomra egy-két érdekes megjegyzés.

Mayer Bertalan képviselőtársam azt mondja a miniszter úrnak, hogy ne nyissuk ki ezt a csomagot. Ő kellőképpen kinyitotta, és megfelelőképpen negatív irányban ki is fejtette a véleményét. Tehát ő is kinyitotta, végigolvasta, és határozottan állást foglalt abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak semmi értelme, semmi haszna nincs.

Francz Rezső képviselőtársammal kapcsolatosan el szeretném mondani, hogy képviselőtársaim ön a szavaiban saját magát cáfolja meg. Saját magát cáfolja meg akkor, amikor azt mondja, hogy ne legyünk az Uniónak kiszolgáltatottak, a másik oldalon képviselőtársam azt mondja, hogy ön híve a versenysemlegességnek, a vállalkozó szabadságának. Az Unió törvényei is arról szólnak, hogy versenysemlegesség, vállalkozói szabadság. De nézzük meg a francia agrárágazatot, ott, ahol termékvédelmet, piacvédelmet vezettek be, és lehetőleg és elsősorban a francia állampolgár rendelkezik a földterülettel. Tehát a vállalkozás szabadságát lehet többféleképpen értelmezni.

Lehet a vállalkozás szabadságát úgy is értelmezni - Somló környékéről beszélek -, ha valakinek életében semmi köze nem volt a földterülethez, ma óriási földbirtokkal rendelkezik, kiszorítva az ott élő embereket, bizonyos eszközöket igénybe véve, és adott esetben az sem kizárt, hogy külföldi tulajdonos is van benne. Csak egy példát mondok erre.

Amit Szanyi Tibor mondott: ha a parlamentben beszélünk valamiről, részemről soha nem úgy fogalmazódik meg, hogy most adtam a másiknak, hanem ha hozzászólunk, akkor próbáljunk meg olyan szakmai érveket felsorakoztatni, amellyel adott esetben jobbá teszünk egy törvényt.

Nagyon sok dolgot Orosz Sándor képviselőtársam is megfogalmazott, ami nagyon pozitív, és ha módosító indítványokba ezek bekerülnek, akkor egészen biztos, hogy a tárca is, a képviselők is el fogják fogadni, ha egyszer valóban annak a módosító indítványnak olyan hatása van, hogy hosszú távon a magyar földtulajdon kérdését magyar viszonyok között és magyar állampolgárok számára tudja biztosítani.

Szanyi Tibor a maga részéről elmondta a zsebszerződések folyamatát. A folyamata, tisztelt képviselőtársaim, '96-97-98. '98-ban, amikor tiltakozás volt az ellen, hogy magyar föld kerüljön külföldi tulajdonba, akkor ezek a zsebszerződéskötések nagymértékben lelassultak.

Szeretném hangsúlyozni azt is, Orosz Sándor képviselőtársam mondta, hogy a zsebszerződésekben nincs bizonyítási lehetőség. Miért nincs? Mert megyénként három-négy ügyvéd, aki annak idején rászedte az egyéni gazdálkodókat, hogy adják el a földterületeket, most ezek az ügyvédek járják végig a gazdálkodókat, nehogy bejelentsék azt, hogy zsebszerződés kötetett. Tehát így kellene ezeket a dolgokat valami úton-módon rendezni.

Másik példa: ez a törvény nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy kistelepülésen élő, földtulajdonnal rendelkező állampolgárok annak érdekében, hogy valóban abból a földterületből tudjanak megélni, összefogjanak és közösen műveljék meg a földterületet. Mondok erre egy példát, és településneveket is mondok. 1997-ben Nagyalásony, Dabrony, Iszkáz, Vid települések összefogtak annak érdekben, a tipikus német Tama birtokrendezési programra építve, hogy adott esetben az ott élő emberek, akik ott földtulajdonnal rendelkeznek, közösen összefogva rendezzék abban a térségben a földterület mezőgazdasági termelésre alkalmassá tételét, valamint ott meg is tudjanak élni belőle. A kutya nem fogadta őket 1997-ben. Holott az a szándék, amit most ez a törvény is megfogalmaz és nem zár ki, hogy ebbe az irányba tudjon előrehaladni a magyar mezőgazdaság.

Tehát én a magam részéről szeretnék mindenképpen úgy fogalmazni és arra kérni képviselőtársaimat, hogy amikor hozzászólunk, akkor azt próbáljuk meg a hozzászólásainkkal erősíteni, hogy milyen mértékben és milyen szakmai érvekkel tudjuk ezt a törvényt helyre tenni, úgy helyre tenni, hogy valóban a magyar földtulajdonból élő állampolgárok élvezzék annak elsősorban hasznát és lehetőségét, és a magyar agrárágazat és a magyar piaci viszonyok tudjanak ebből a szempontból megerősödni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt hozzászólásra következik Francz Rezső képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kénytelen vagyok reagálni egy-két előttem szóló képviselőtársam véleményére. Sági képviselő úr azt mondta, hogy az ellenzékhez közel álló ügyvédek. Ne haragudjon, ez a csúsztatás egyik klasszikus példája! - sajnálom, hogy Sági úr éppen nincsen benn. Én meg azt mondanám, hogy a környékünkön viszont egy kisgazdapárti ember volt a fő stróman, aki még az előző államtitkári és miniszteri biztosi papírral is ékeskedett; olyan névjegyet használt, ahol a Független Kisgazdapárt címere és a saját cégének logója volt egy papíron. Ugyebár ebből nem lehetne azt következtetést levonni, hogy a kisgazdák itt arról beszélnek, hogy a külföldiek ne szerezzék meg a földet, a vidéki embereik pedig gyűjtik strómanként a földet? Ebből én nem vonom le ezt a következtetést, és arra kérem önöket, hogy tartózkodjanak ilyesmitől.

A Sági képviselő úr által felolvasott, egy német gazda által közzétett hirdetmény nem volt annyira szennyes, mint a holland gazdák ügye, ami az elmúlt fél évben nagy titokban zajlott, végül kipattant az ügy. Megjegyzem, hogy azok, akik ide letelepültek, hívják azt Mauernak, Vogelnak vagy akárki másnak, mert a Vogelból előbb-utóbb Madár lesz, ugyanis aki ebbe az országba bejött még akármikor, az a csodálatos magyar asszimiláció következtében magyarrá várt. Csak egy kicsit vakarjuk meg a gyökereket kinél-kinél, kiderül, hogy nem mindenkinek az ősei a Vereckei-hágón tapodtak be Árpád vezér után.

A törvénnyel kapcsolatosan az a gondom, hogy a mosóvízzel a gyereket is kiöntik, mert amit Sági képviselő úr előadott, hogy a termőföldről szóló törvény 9. §-a a következő három-négy bekezdéssel egészül ki, és idézte, hogy ha a tulajdonjog megszerzésének hatályát kötötték valamilyen szerződési feltételhez, illetve jövőbeni időpont bekövetkezéséhez, vagy egyikük, illetve harmadik személy jognyilatkozatához, az az egész szerződés úgy, ahogy van, semmis. A polgári törvénykönyv ezzel ellentétes, és nincs előttünk a polgári törvénykönyv ez irányú módosítása. Ugyanis tíz évre enged szerződést kötni a '94. évi LV. törvény. Tehát aki 1999 decemberében tízéves szerződést kötött, abban az esetben 2009 december 31-éig hatályos szerződés köttetett.

 

 

(20.40)

 

Tisztelt Uraim! Két választás is lesz ebben az időben. És ahogy a politikai széljárásnak ki van téve a magyar mezőgazdaság, az sokkal nagyobb bizonytalanságot jelent, mint az időjárás viszontagságai. Aki 1999-ben szerződött tíz évre, az még azt is gondolhatta akár, hogy százszázalékos magyar tulajdonban lévő jogi személy földszerzési lehetőséghez jut 2009-ig. Aki ilyen elővételi jogot épített be a szerződésébe, annak nem kellett labancnak vagy németnek lennie, egyszerűen jó szándékú magyar szerződő felek szerződtek. Ez a szerződés miért kell hogy érvénytelen legyen? Ha nem éltek az elővételi joggal, akkor a szerződés többi pontja mind a két fél akaratából egyezően természetesen él. Hát már hadd ne semmisítsék meg visszamenőleg! Mert én ebből ezt is kiolvasom! Tehát nem lehet a mosdóvízzel együtt kiönteni a gyereket, könyörgök!

A 2500 hektáron lehet vitatkozni, de megint nem a mai magyar valóságot veszik figyelembe. Lehet, hogy benne van, nem olvastam, hogy az állami gazdaságok privatizációja során létrejött magyar gazdaságok százszázalékos magyar tulajdonban vannak, de úgy, hogy az 51 százalék kevesebb, mint tíz emberé, és hithű emberek kell hogy legyenek, ugyebár... Azok bérelhetnek 2500 hektár fölött? Akkor ahol nyolcszázan vannak, azok miért nem bérelhetnek 2500 hektár fölött? Ne tessék már ezzel játszani! Ugyanakkor tartanak ezer tehenet, ezerkétszáz kocát. Persze, hogy bérelhetnek, ne essünk kétségbe, hogy nem szabad, ne essenek át a túlsó oldalra! Itt vitatkoznak azon, hogy lehet vagy nem lehet, az egyik azt mondja, hogy ne lehessen, a másik azt mondja, hogy lehessen! Én innen nem tudom kiszámítani, hogy hogyan döntik el, pénzfeldobással vagy milyen alku következtében, de óvnám önöket ettől.

Régmúlt idők túlhaladott példáit hozzák a rómaiaktól 1907-ig. Mi van ma? És mi lesz jövőre? És mi lesz 2009-ben? Erre kellene választ adni, a mai magyar valóságból kiindulni! Lezsák képviselőtársam szóba hozta az EU-t, és nagyon helyesen érvelt: vigyázó szemeteket arra vessétek, ahova mi is törekszünk. Merre megy az EU? A Magyar Agrárgazdasági Kutató Intézet jeles munkái jelentek meg az EU agrárviszonyairól és fejlődési tendenciáiról. Koncentrálódik a birtok az EU-ban, és - Lezsák képviselő urat idézem - 60 százalékban földhaszonbérleti jogviszony keretében valósul meg a föld hasznosítása. Akkor miért EU-idegen ez a magatartás?

Sőt mi több, a bérlőt a jog védi. Azért védi, mert így van módja beruházni, meliorációt végezni, ültetvényt telepíteni és a jó gazda gondosságával előre gondolkodni. Ha a mai Magyarországon valaki lucernát telepít, abban sem lehet biztos, hogy azt négy éven keresztül használhatja. Már ne haragudjanak, tisztelt uraim, ez így nem működik! Több jogot a haszonbérlőnek!

Szeretném felhívni a figyelmüket arra is, hogy a bérleti jog Nyugat-Európában jelzálog tárgya. Ne szolgáltassuk ki magunkat, mondja Ékes úr, és nem értette, hogy én mit mondtam. Elnézést, ha nem voltam világos. A következőt mondom: igen, ne szolgáltassuk ki magunkat, a versenyképességünket nem szabad feladni. Menjen el egy kiállításra Royal Show-ra, a grazi vásárra vagy a SIMA-ra Párizsba, nézze meg, milyen gépeket állítanak ki! Nem robikat, nem egyfejes ekéket, hanem nagy traktorokat, széles munkagépeket! Ez is azt bizonyítja, hogy annak a gazdának van annyi jövedelme, hogy ezeket a gépeket meg tudja venni, és ki tudja használni, mert nem harminc hektáron gazdálkodnak, hanem nagyobb területeken.

Tisztázandó, mi az, hogy latifundium. Ilyen alapon ők békéről beszélnek, de háborúra készülnek. Mi ne adjuk fel a versenyképességünket! Nem engedjük, hogy leszereljék a ma létező nagy gazdaságokat, amelyek az árutermelés zömét adják. Aki ezt teszi, az árulója a magyar agrárérdekeknek! Könyörgök, ott is emberek dolgoznak, azok is vidéki emberek! Hát azok nem érdekelnek bennünket? Azok is választópolgárok! És azoknak a társaságoknak a tulajdonosai és munkavállalói is. Azoknak az érdekeiről szabad megfeledkezni? Ne haragudjanak, de ennél sokkal józanabb gondolkodást vár el a magyar választópolgár az ide küldött emberektől.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Kétperces időkeretben megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök asszony. Látja, Francz képviselőtársam, mennyire indulatosan fejti ki a véleményét! A vállalkozás szabadságáról beszélt és arról, hogy ne hagyjuk magunkat az Uniónak kiszolgáltatni. Én is ugyanezt mondom, de a vállalkozás szabadsága az agrárágazaton belül kimondottan a magyar tulajdonviszonyokat erősítse és ne mást. Én is ugyanazt mondom, mint ön, csak ön indulatosan és túlkomplikálja azt a kérdést, amiről tulajdonképpen mindannyian beszélünk.

Én is azt mondom és az MDF is azt mondja, hogy a földtulajdonviszonyokat magyar kézben kell tartani. Ezért hiányolom azt, hogy az önök idejében a termékvédelem, a piacvédelem nem tudott kialakulni. Ezért mondtam azt, a vállalkozás szabadsága Magyarországon ne azt jelentse, hogy akinek soha életében semmi köze nem volt a földterülethez, az az ott élő és földtulajdonnal rendelkező embereket minden további nélkül ki tudja szorítani bizonyos piszkos eszközök igénybevételével.

Én ezt szerettem volna kihangsúlyozni, és majdnem ugyanazt mondom, mint amit ön is mond. (Francz Rezső: Örülök, hogy egyetértünk.)

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces időkeretben megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy Ékes képviselő úr újra szót kért, mert én utána szerettem volna két percben reagálni, de egy ütemmel elkéstem a gombnyomással.

Példákat is mondott Ékes képviselő úr. Szocialista képviselőtársaim már elmondták, hogy amikor erről a törvénycsomagról beszélünk, érdemes lenne figyelembe venni, hogy milyen hasonló törvények voltak már a Ház asztalán akár az előző ciklusban is, és milyen módosító javaslatok voltak. Az ön példája erősíti az én tapasztalatomat. Akkor, falusi lévén, nagyon sokat beszéltünk a korlátokról. Érdekes módon azt mondja az a gazdálkodó - és én nem tudom rá azt mondani, hogy rossz gazdálkodó -, aki be akarja fejezni - ma sok szó esett arról, hogy a föld elválaszthatatlan az agrárium jövedelmezőségétől -, valamilyen oknál fogva ki akar szállni ebből a folyamatból, annak esze ágában nincs, hogy külföldinek adja el, erdőt akarna vagy bármit - tehát még célja is van -, és jogosan fogalmazza meg azt, hogy amikor önök a Házban korlátokat állítanak fel, akkor nem veszik figyelembe azt, hogy az én pozíciómat az eladásnál tovább rontják. Tehát egyszer adva van a kicsi jövedelmezőség, másrészt az önök által a parlamentben kreált túlszabályozás tovább rontja az értékesítési lehetőséget.

Amikor a mai nap a vitát figyeltem, azt kerestem, hogy nem túlszabályozunk-e, és megteremtjük-e azt a lehetőséget, hogy legyen egy olyan földforgalom, amit mindannyian szeretnénk - nem mi, hanem a földtulajdonosok -, annak érdekében, hogy hatékony és eredményes legyen.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Orosz Sándor képviselő úr neve szerepel a monitoron ismételt hozzászólóként, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő urat illeti a szó.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egy ilyen hosszú, tízórás vita - van, aki ezt végigfigyeli, de van, aki nem tudja végigfigyelni - alkalmat kell adjon arra is, hogy a végén bizonyos dolgokat megismételjünk. Ezért bátorkodtam jelentkezni ismételt hozzászólásra. Természetesen nem megismételni akarom a szószékről elmondottakat, hanem néhány, a vitában elhangzott dologra is szeretnék reagálni, meg a törvényjavaslatok szövegéből is idézni.

Miniszter úr - igen, itt van a politikai államtitkár úr -, a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat meghatározza, hogy mely területekre terjed ki.

 

 

(20.50)

 

Hála a jóistennek, ebbe a nagy újraosztó hivatalba nem engedik be az erdőt. Ezt nem azért mondom, hogy ötletet adjak, ne is engedjék be! Ha van valami pozitív eleme ennek, az az, hogy nincs benne az erdő - legalább ezt nem lehet elherdálni.

De mi, éppen Göndör képviselőtársammal abba az irányba tettünk többször lépéseket és nyújtottunk be törvényjavaslatot, hogy vásárolhasson például jogi személyiségű erdőgazdaság annak érdekében földet, hogy azon - későbbi cserealapot képezve - erdőtelepítést végezhessen el. Akkor is azt mondták, hogy ez jó ötlet. Nem látjuk a törvényjavaslatok egyikében sem. Sőt, egyértelmű, hogy semmiféle nyitást nem jelentenek a jogi személyiségek felé.

A nemzeti földalappal kapcsolatosan szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy a Magyar Szocialista Párt egy parasztnyúzó hivatalt nem fog támogatni. Azt hiszem, ezt elég egyértelműen és nyilvánvalóan mondtuk el. Milyen földalapot tudunk támogatni? Ezt is elmondtuk, de szeretném megismételni.

Olyan földalapot - ha így nevezzük, akkor nemzeti földalapot - tudunk támogatni, amelyik nem újabb bürokráciaként, nem újraosztásként, hanem a létező földhasználók jogainak erősítéséért, a helyben lakók jogainak erősítéséért működik. Nem önálló elővásárlással, nem önálló haszonbérlettel, hanem mögöttes segédlettel. Ez nyilván azt is jelenti, hogy ehhez állami támogatási pénzeket is indokolt mellérendelni.

Miért ezt? Azért ezt, mert azt gondoljuk, hogy ha van egy ilyen nemzeti földalap, akkor például az általa is garantált bérletek lehetőséget fognak előbb-utóbb nyújtani arra is, hogy a termelés finanszírozásában a bérelt föld is szerepet kapjon, mint ahogy az például az Egyesült Királyságban, Angliában lehetséges. Ha ilyen megoldásokkal tudunk előrehaladni, akkor valószínűleg előbbre fogunk tudni jutni a törvények elfogadhatósága irányába is.

A nemzeti földalappal kapcsolatos törvényben szeretném fölhívni igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét a javasolt 13. § (3) bekezdésére, amely a vonalas infrastrukturális létesítmények megvalósítása céljára történő eladás esetén mindenféle versenytárgyalást és árverést kizár. Azt gondolom, ez tarthatatlan. Ez nyílt bevallása egyébként annak, amit képviselőtársaim gyakran vetettek a kormánypártiak szemére - nem földügyben, egyéb ügyekben, például az autópálya-építésben -, hogy ez bizony másfajta érdekeket, másfajta zsebek érdekeit szolgálja. Ezzel a passzussal megerősíteni ezt a törekvést nem lehet.

A családi gazdaságról sok szó esett, el nem hangzott azonban ebben a Házban, hogy miként is gondolkodnak erről. Hallottuk, hogy Széchenyi miként gondolkodott erről - ezt ismertette Solymosi képviselőtársam. Beszéltek mindannyian, csodálatos jövőképet fölvázolva, a családi gazdaságról. Csak arról nem esett szó, hogy mit értenek önök a törvény értelmében a családi gazdaságon.

Annak igényével szeretném fölolvasni, hogy hallják azok is, akiknek majdan ezek szerint családi gazdasági előnyeik lesznek. Eszerint:

"E törvény alkalmazásában családi gazdaság: legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld (ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) - belterületi földet is! - tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldjén, az ahhoz tartozóként leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma."

Elnézést kérek, ha valaki kívülálló, nem itt a terem falai között, hallgatja ezt, és nem értett ebből semmit, nem csodálom! Nem lesz egyszerű megérteni. Még nehezebb lesz végrehajtani azt a vagyonleltárt - vagyonbevallást? Miért pont a családi gazdaságot kell vagyonbevallásra késztetni? Ez ugyanis az. (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter: Gazdálkodó szervezet. - Francz Rezső: Mondjad!)

Azt gondolom tehát, hogy ami itt le van írva családi gazdaságként, az az egyszerű gazdálkodó számára áttekinthetetlen, vállalhatatlan. (Borkó Károly közbeszól.) Kevesebbért is kimentek annak idején az utcára, Borkó képviselőtársam! Nem szeretik ezek az emberek, ha a vagyonukat, azokat a vagyontárgyaikat is, amelyeknek semmi köze a tevékenységhez, annak érdekében, hogy valami ködös támogatáshoz hozzájussanak, le kell tenni az asztalra. Azt gondolom tehát, érdemes lesz majd végiggondolni, hogy milyen fogalommeghatározással kell dolgozni a jövőben.

A családi gazdaság kapcsán még egyszer szeretném megerősíteni azt - hiszen a termőföldről szóló törvényjavaslat tartalmazza ezeket az előírásokat -, hogy a Magyar Szocialista Párt nem tudja elfogadni azokat az egyébként alkotmánysértő és a vállalkozás szabadságának alkotmányos jogát is sértő korlátozásokat, amit az elővásárlás és az előhaszonbérlet kapcsán ezek a törvényjavaslatok tartalmaznak.

Ennek bizonyos összefüggéseit megemlítette éppen az előbb Göndör képviselőtársam is. Én most arra szeretném fölhívni az igen tisztelt képviselőtársaim és mások figyelmét is, hogy itt bizony a leggyakrabban arról esik szó ebben a Házban, hogy ez veszélyezteti-e vagy nem veszélyezteti a társas vállalkozások, társas gazdálkodók földügyeit. Veszélyezteti!

De most én nem erről akarok beszélni. Nemcsak az övéket veszélyezteti. Veszélyezteti mindazon gazdák jogait, földjét, akik nem minősülnek az előbb részletesen ismertetett családi gazdálkodóknak. Mert innentől kezdve őket is ugyanúgy megelőzi mindenki, megelőzi a nemzeti földalap által - garanciák nélkül bárki megnevezhető - kijelölt személy és mindenki más. Ő is ugyanaz a haszonbérlő, akinek jogai, lehetőségei a sorban az utolsók ebben a törvényjavaslatban.

Vigyázat! Megismétlem tehát, a Magyar Szocialista Párt az elővásárlás és az előhaszonbérlet sorrendjében azon a platformon áll - és ilyen irányú javaslattal fogunk élni -, hogy a ma létező, a földtörvényben is létező használati jogok az elsők, a helybéliek a másodikak, a nemzeti földalap pedig nem önálló elővásárlási joggal, hanem ezek fedezeteként jelenjen meg.

Ne vegyük el a gazdától a földjét! Azt gondolom, ez teljesen természetes kívánság. Éppen ezért azt gondolom - Ékes képviselőtársamnak mondom -, ha az az MDF álláspontja, amit itt hallottunk önöktől, akkor gondolják végig az ebből levont következtetést. Az a politikai következtetés ugyanis rossz következtetés. Mert olyanhoz adják a nevüket, amit egyébként el szeretnének kerülni.

Befejezésül: azt gondolom, a Magyar Szocialista Párt mind a földvitanapon, mind pedig a mai együttes általános vitán többször is egyértelműen rögzítette: a magyar mezőgazdaságnak ma nem az a baja, hogy kié a föld. Minden négyzetcentiméter földnek van tulajdonosa - tudjuk, vannak ezzel gondok. Az a baj, hogy a földnek nincs haszna. A haszna megteremtése érdekében tegyünk bátrabban, uraim és hölgyeim, és akkor lesz pénze a gazdának arra, hogy megvédje a földjét. Helyette ne akarjuk mi ezt tenni! Ő a legjobb tulajdonos, ő a legjobb használó, majd el fogja tudni dönteni, hogyan és miképpen találja meg a módját, hogy nála is maradjon ez a földterület. (Francz Rezső: Így van!)

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Farkas Sándor képviselő úr kért két percben szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy itt a végén, ma este feltétlenül szükséges néhány gondolatot váltani arról, hogy mi is történt itt a mai napon, 13 órával ezelőtt, amikor kezdődött a földtörvénycsomag, az agrárcsomag vitája.

Meggyőződésem szerint egy nagyon hosszú, ugyanakkor hasznos napnak vagyunk a végén, amikor a kormánypárti képviselők és az ellenzék is elmondta véleményét. Ugyanakkor szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a kormánypárti képviselők messzemenőkig a törvénytervezetben foglaltaknak megfelelően próbálták felvázolni és eladhatóvá tenni mindenki számára, melyek azok a legfontosabb - mivel áruról van szó - gondolatok (Mayer Bertalan: Ez az!), amelyeket ki kell egészíteni és el kell magyarázni.

Az ellenzék padsoraiból meggyőződésem szerint - tisztelet a kivételnek - számos esetben riogatást, megfélemlítést (Francz Rezső: Jogos a riogatás.), olyan riogatásokat hallottunk, ami inkább megtévesztésről és félrevezetésről szólt. Úgy gondolom, hogy aki ma figyelemmel kísérte parlamenti munkánkat, tisztán látja azt a jobbító szándékot, amelynek legfontosabb eleme az, hogy a gazdák, gazdálkodók saját tulajdonukkal rendelkezhessenek. És eljött az a lehetőség, amikor a törvény elfogadása után ezzel élhetnek, régi óhajuk, régi kívánságuk volt mindannyiójuknak, mindannyiónknak, hogy ez így történjen.

 

 

(21.00)

 

S ez fogja megadni azt az alapot, azt a lehetőséget, amelyről Orosz Sándor is az előbb szólt, hogy olyan jövedelmező mezőgazdaság alapjait tudjuk megteremteni, elindítani - természetesen más struktúrában -, mint ahogy azt nagyon sokan gondolták.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.)

Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincsen, megkérdezem dr. Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter urat, kíván-e most válaszolni a vitában elhangzottakra. Miniszter úr!

 

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem kívánok.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszter úr tehát nem kíván a vitában elhangzottakra most reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5098. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5098/1-4. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter úrnak, a napirendi ajánlás értelmében 15 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

 




Felszólalások:   85-112   113-325   325-357      Ülésnap adatai