Készült: 2020.09.21.05:22:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

233. ülésnap (2001.10.18.),  1-275. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 8:56:06


Felszólalások:   1   1-275   275-297      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el helyüket, megkezdjük mai munkánkat. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó reggelt és szép napot kívánok önöknek! Tekintettel arra, hogy a mai ülésnapunk szükséges és elégséges feltétele még nem áll rendelkezésre, előterjesztő nincs jelen az ülésteremben, így még nem tudjuk elkezdeni az ülést. (Kis szünet.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A türelmüket kérem, és azért nem tudjuk kezdeni az ülésnapunkat, mert Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki a mai napirendi pont előterjesztője, nincs még jelen az ülésteremben. Türelmüket kérem! (Pillanatnyi szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az előterjesztő miniszterelnök úr is megjelent, köszöntöm önöket, köszöntöm valamennyi képviselőtársamat és mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai ülésnapunkat. Szép napot kívánok önöknek!

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 14. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Koppánné Kertész Margit és Kocsi László jegyzők lesznek segítségemre.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a "Beszámoló a kormány háromévi munkájáról" címmel kezdeményezett politikai vita. A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Kuncze Gábor és Szent-Iványi István képviselők, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, politikai vita megtartását kezdeményezték, V/5184. számon. A mai napon az ülés megkezdése előtt a képviselők kézhez kapták immár papírlapon is a kormány tájékoztatóját. Ez a dokumentum az egyik eleme a múlt heti futárpostában eljuttatott CD-lemeznek.

Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a házbizottság ülésén létrejött megállapodásokat. Először a kormány nyilatkozatára kerül sor 60 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok felszólalói következnek, a házbizottsági megállapodásnak megfelelően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi gyakorlatnak megfelelően az első körben kétperces felszólalásokra ne kerüljön sor annak érdekében, hogy valamennyi frakciónak a vita kezdetén módja legyen összefüggően kifejteni álláspontját. Az egyes képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeretet a kiküldött és kifüggesztett napirendi ajánlás tartalmazza.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a soros jegyzők mérik és képviselőcsoportonként összesítik a képviselők által igénybe vett beszédidőt. Jelzik az elnöknek, ha a képviselőcsoportok a beszédidejüket kitöltötték. Végül a kormány válaszára kerül sor 30 perces időtartamban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a Házszabály időkeretre vonatkozó egyes rendelkezéseire. E szerint a vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít bele. Vita közben a kétperces felszólalásokat, a személyes érintettségre történő reagálás kivételével, bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell beszámítani az időkeretbe.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, napirendünk előadójának.

Miniszterelnök úr, öné a szó.

 

(9.10)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a kezdeményezésért. A kormány nevében szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a mögöttünk hagyott több mint három esztendőt itt, az ország nyilvánossága előtt összegezhetem, nehéz három év sűrű munkával eltelt időszakát a teljesség igényével összefoglalhatom.

Mint láthatják, a kormány összegyűjtötte azokat a dokumentumokat - ez a halom itt előttem, az asztalon, ezt tartalmazza -, amelyből, ha valaki ezeket végigolvassa, kirajzolódik, hogy mit tett és miért tette a polgári kormány az elmúlt három esztendőben. Miután a világ divatja szerint ma már ilyen nagy paksamétákat nem elegáns dolog lapozni, ezért elkészítettük mindennek a CD-változatát is, a képviselők is megkapták, és az elektronikus kormányzás első biztató jeleként a képviselők rendelkezésére is bocsátottuk. Engedjék meg tehát, hogy abból a feltételezésből induljak ki mondandómnál, hogy önök ezeket a dokumentumokat már ismerik.

Amikor átfutottuk a mögöttünk hagyott három és fél esztendő történéseit, azt tapasztaltuk, hogy a napi viták gyakran a feledés homályába nyomják vissza a két-három évvel ezelőtti nagyon fontos döntéseket. Felbuzdulva tehát az ellenzék kezdeményezésén, igyekszünk majd megtalálni a módját annak, hogy az elmúlt három és fél év döntéseit, azok okait és eredményeit szélesebb körben is és közvetlenül is eljuttathassuk az érdeklődő választópolgárokhoz. Bízom benne, hogy mindannyian tudják, önök is, hogy lehetetlen egyetlen miniszterelnöki beszédben három és fél munkáját összefoglalni, ezért ha megengedik, a következő megoldást javaslom az önök számára. Teszek egy kísérletet arra, hogy a fontosabb döntéseket, irányokat és szándékokat összegezzem, majd utána a kormány felkért hat tagja 10-12 percben egy-egy fontosabbnak ítélt terület részletesebb ismertetését is bemutatja önöknek.

Arra kérem az elnök asszonyt, fontolja meg, hogy milyen tárgyalási rendben lenne ez lehetséges, hiszen önmagában a miniszterelnök beszámolója nem lesz kerek. Kereknek a beszámolót akkor lehet tekinteni - minden emberi, szellemi tevékenység szükségszerű korlátját is figyelembe véve -, amikor a hat miniszter is elmondta a maga véleményét. Úgyhogy kérem az elnök asszonyt, belátása szerint, a célszerűségnek megfelelően találja meg a módját annak, hogy utánam valamikor, de összefüggő egészet alkotva Matolcsy miniszter úr, Harrach miniszter úr, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony, Mikola miniszter úr, Pálinkás úr és Martonyi külügyminiszter úr is hozzátehesse a magáét a teljes képhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! 1998-ban azért lépett hivatalba a polgári kormány Magyarországon, mert az emberek változást akartak. Le akarták zárni a múltat, és egy másik jövőt akartak a maguk számára. Ezért nem az előző koalíció kijavítására törekedtek, nem az előző kormánykoalíció működésének alapját jelentő régi kormányprogram kiigazítását kívánták, hanem egy, meggyőződésem szerint a jövőhöz méltó másik kormányt és az új évezredhez méltó kormányprogramot szerettek volna. Magyarország többsége rájött, mondhatom azt is, rájöttünk arra, ha egyszer rossz vonatra szálltunk, nem segít, ha jó irányba kezdünk el rajta futni. (Taps a Fidesz padsoraiból.) Ezért a polgárok polgári kormányt bíztak meg akaratuk végrehajtásával. Valóban, ez nagy elvárás volt a polgári koalíciót alkotó pártokkal szemben, és komoly kihívást jelentett a polgári kormány minden tagja számára.

Önök is tudják, hogy a polgárok döntésének eredményeképpen nem alakulhatott egypárti kormány Magyarországon, koalíciót kellett létrehozni, így létrejött a polgári koalíció. Az emberek akaratát, gondolatait összefoglaló választási programból - bizonyára emlékeznek rá, a "Szabadság és jólét" címet viselte - kormányprogramot formáltunk, és utána hozzáláttunk a munkához, tudva, hogy az előbb elmondott elvárás a kormánnyal szemben rendkívül magas követelményeket támaszt. Most arra kérem önöket, hogy e vita keretében közösen vegyük számba, hogy vajon mit is akartak az emberek, amikor úgy döntöttek, lezárják a múltat és egy másik jövőt indítanak el, és mit sikerült ebből Magyarország polgáraival közösen, beleértve a köztársaság kormányát is, megvalósítani.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, úgy hiszem, az emberek elsősorban azt akarták, hogy a közélet ismét róluk szóljon; másképpen fogalmazva, hogy az legyen fontos a közélet, az állam, az Országgyűlés és a köztársaság kormánya számára is, ami számukra a legfontosabb. S ez kétségkívül a család, és a családban is elsősorban a gyermek, a gyermekek és a ő jövőjük. A szakmai felmérések azt mutatják, hogy valamilyen okból a magyarok különös erővel vonzódnak a családi élethez. Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas azoknak a száma, akik azt mondják, hogy a számukra az életükben a legfontosabb dolog éppen a családjuk. Amikor az asszonyokat kérdezik meg erről, akkor a felmérésekben azt találják, azt tudjuk kiolvasni, hogy a fiatalabb hölgyek inkább három, mint egy gyermeket szeretnének, és ahogy múlik az idő, a véleményük változik, és végül inkább egy gyermekük lesz, semmint három.

Számos oka van annak, hogy így alakul Magyarországon a családszerető emberek élete. Az egyik ilyen ok, hogy a múltban az állam nem segítette őket ebben. Nem biztatta, nem bátorította a gyermekvállalásra és a gyermeknevelésre, éppen ellenkezőleg: nagyon sok magyar családban alakult ki az elmúlt esztendők során olyan meggyőződés, hogy ők a gyermekeiket éppen a kormányzatok ellenére, a kormánydöntések ellenére, a kormánypolitika ellenére igyekeznek a lehető legbecsületesebb módon vállalni és felnevelni.

 

 

(9.20)

 

És bizony, e vélemény nem nélkülözött minden alapot. Elegendő, tisztelt hölgyeim és uraim, ha fölidézzük, hogy csak 1994 és '98 között a családokat olyan támadások érték, mint például: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, megszüntették a gyedet, és a családok százezreitől megvonták a családi pótlékot. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Érdekes tény, amit szeretnék fölidézni önök előtt, hogy a Bokros-csomag bevezetésekor az elemzések azt mutatták, hogy amikor megkérdezték az egygyermekes családokat, hogy a Bokros-csomag befolyásolja-e őket a jövőre vonatkozó terveikben, akkor az egygyermekes családok 52 százaléka a Bokros-csomag hírére azt válaszolta, hogy a további gyermekekre vonatkozó elképzeléseiket újragondolják.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ezt a korszakot kellett lezárnunk és megindítanunk egy új időszámítást. Ennek érdekében a kormány először is világossá tette már a kormányprogramban, hogy a jövő szempontjából a gyermekek vállalását és nevelését tekintjük a legértékesebb dolognak. Ösztönözzük a gyermekvállalást, a gyermekek nevelését, taníttatását, és ennek családi költségeit a magyar gazdaság teljesítőképességével arányban igyekszünk mérsékelni.

E szándékunk valóra váltása érdekében a következő döntéseket hoztuk. A családi pótlékot ismét alanyi jogon, minden gyermek után megkaphatják a családok. Ez azt jelentette, hogy 150 ezer gyermek után járt ismét családi pótlék. Az iskolaköteles korban járó gyermekek esetében a családi pótlékot nem kapták meg automatikusan a családok, hanem átalakítottuk iskoláztatási támogatássá, és csak abban az esetben kapják meg a gyermekek, illetve családjuk, ha a kötelező iskolai oktatás felé fönnálló szülői kötelezettségüknek eleget tesznek. Akkor kapnak a szülők kézhez családi pótlékot, ha iskoláskorú gyermeküket iskolába járatják. Szigorúan hangzó vélemény ez, szigorú döntés volt ez, de meggyőződésem szerint szükséges, ha helyes értékrendet szeretnénk hazánkban látni.

A gyes - döntésünk eredményeképpen - ismét alanyi jogon jár. Újra bevezettük a gyedet, a gyermekgondozási díjat. A mögöttünk hagyott esztendőben mintegy 60 ezer gyermek édesanyja maradhatott otthon a gyermekgondozási díjnak köszönhetően, nevelni gyermekét.

Bevezettük a nagy vitákat kiváltó családi adókedvezményt, aminek eredményeképpen több mint egymillió család helyzetén sikerült javítani. Ezzel a megoldással megpróbáltuk összekapcsolni a munkát és a gyermeknevelést. Meggyőződésünk az, hogy az ország számára, mindannyiunk jövője számára azok a családok végzik a legértékesebb munkát, akik gyermekeket vállalnak, nevelik őket, és eközben megpróbálják munkából fönntartani magukat és családjukat. Nyilvánvaló összefüggések vannak itt, amelyek teljes kibontása itt szükségtelen. De, ha önök megnézik a számokat, láthatják: Magyarországon ma 1,3 az átlagos gyermekszám a családban. Minél jobb módú egy régió, annál alacsonyabb a gyermekek száma. Budapesten már csak 1,1 százalék, a fejlettebb nyugat-dunántúli részeken 1,2-1,3 százalék (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Milyen százalékról beszélsz?), és a leghátrányosabb helyzetben lévő régiókban 1,7 százalék.

Ezek a számok nyilvánvalóvá teszik, hogy Magyarországon az a családpolitika a kívánatos, amely a gyermeknevelést és a munkavállalást megpróbálja összekapcsolni.

Az elmúlt három évben kiterjesztettük a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Ez azt jelenti, hogy ma 835 ezer gyermek kap rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Bevezettük a kiegészítő családi pótlékot, a szociálisan nehéz helyzetben lévő családokat megsegítendő, s végezetül bevezettük az iskoláztatási támogatást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon még nagyon sok tennivaló van a családok ügyében, de meggyőződéssel mondom önöknek, hogy abba az irányba sikerült elindítanunk az ország életét, amilyen irányba a polgárok is vezetni szeretnék a sajátjukat. Magyarország még mindig szenved természetesen attól a bajtól, amit demográfiai problémának neveznek. Nem enyhíti a baj nagyságát, hogy egész Európa szenved ettől. Talán megkockáztathatom, hogy egész Európa beteg, hiszen az a társadalom, amely arra képtelen, hogy természetes úton a saját maga fönntartásáról gondoskodjék, az beteg, hanyatló társadalom, beteg és hanyatló civilizáció.

Kétségtelen, hogy a kedvezőtlen tendenciákat még nem sikerült megfordítanunk, de jó irányba indultunk el. Ezt alátámasztandó, engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, hogy 1980 óta a 2000. év volt az első olyan év, amikor nem romlottak tovább a népesedési mutatók. Ez azt jelenti, hogy húsz év után először csökkent a népességfogyás üteme, háromezer gyermekkel született több, mint a megelőző esztendőben. A halálozások száma is 7500-zal csökkent az előző évhez képest. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy tízezer megmentett élettel vagyunk többen az idén, mint lennénk, ha az előző tendenciák folytatódtak volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1998-ban az emberek vágya volt az is, hogy ismét becsülete legyen a tisztességes munkának. Ehhez három dologra volt szükség. Először is, hogy a kormány tegye világossá, hogy a munka érték, és tűzze ki célul, hogy teljes foglalkoztatottságot szeretne elérni Magyarországon. Másodsorban: érezzék az emberek, hogy a kormány megpróbál a tisztességes munkáért tisztességes bért fizetni, illetve olyan gazdaságpolitikát folytatni, hogy a magángazdaságban is egyre tisztességesebb bérekhez juthassanak a munkavállalók.

A harmadik dolog pedig, amit a munka becsületének helyreállítása érdekében tennie kellett a kormánynak, az volt, hogy olyan helyzetet idézzünk elő, hogy egészséges és munkaképes emberek munka nélkül, állami segélyből ne tudjanak úgy megélni, mint ahogy mások tisztességes munkából teszik.

Ha megnézzük e három teendő mentén a mögöttünk hagyott három esztendőt, a következőről tudom önöket tájékoztatni. A kormány a kormányprogramban kinyilvánította, hogy Magyarország gazdaságának, gazdaságpolitikájának első célja, hogy teljes foglalkoztatottságot érjünk el. A munkanélküli-támogatások rendszerét átalakítottuk, a munkára bátorító eszközöket megerősítettük. Ennek eredményeképpen csökkent is a munkanélküliség Magyarországon, jóval az Európai Unió átlaga alá. Sajnos azonban a teljes foglalkoztatottságot még nem tudtuk elérni. Ezért még hosszú és nehéz küzdelmek várnak ránk, különösen a kevésbé fejlett megyékben.

Biztatónak mondhatom azt, hogy a lassabban mozduló megyékben is a mögöttünk hagyott egy, másfél esztendőben már vannak a munkanélküliség érzékelhető csökkenésére utaló jelek. A következő ciklusban is ezt a munkát szeretnénk majd folytatni.

Tisztességes munkáért tisztességes bért, tisztelt hölgyeim és uram! Önök is emlékezhetnek arra, hogy az európai béreket összevetve a magyar bérekkel milyen sanyarú helyzetet láthattunk magunk előtt az elmúlt évtizedben. A magyar bérek még mindig messze elmaradnak az európai uniós bérektől, még hosszú esztendőkön keresztül lesz dolga az éppen hivatalban lévő kormányoknak, hogy az európai színvonalú munkáért az európai bérekhez egyre inkább közelítő béreket fizethessünk, de mindannyian láthatjuk, hogy a felzárkózás megkezdődött. Ha másból nem, a minimálbér emeléséből mindannyian láthatjuk ezt, tisztelt hölgyeim és uraim.

Örülök annak, hogy abból a vitából, amely a minimálbér radikális emelése körül robbant ki, ma már szinte semmi sem maradt. Emlékeznek rá, hogy amikor 22 ezer forintról 40 ezer forintra emeltük egyetlen lépésben a minimálbér összegét, akkor ezt még sokan ellenezték. Nem is sikerült létrehozni egy gazdasági összefogást e program mögött. A kormánynak egyoldalúan kellett ezt a lépést megtennie.

 

(9.30)

 

A helyzet mára megváltozott, 2002. január 1-jétől a minimálbér 50 ezer forintra nő, és immáron elfogadva a kormány érveit, a kormány is elfogadva néhány javaslatot a munkaadóktól és a munkavállalóktól, ezt a döntésünket már nem egyoldalú kormánydöntéssel, hanem a munkaadók, a munkavállalók és a kormány közös döntésével válthatjuk majd valóra. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ma elmondhatjuk, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol egészséges és munkaképes emberek a munkájuk révén képesek boldogulni, ha segélyre várnak, rosszabbul járnak, mint ha akár minimálbéren is, de megpróbálnának munkát vállalni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen egy ilyen elgondolás és kormányzati filozófia csak akkor emberséges, ha lehetőséget teremtünk arra, hogy közmunkákat végezzenek azok, akik a magángazdaságban nem tudnak munkához jutni. Be is vezettük a közcélú munka rendszerét Magyarországon, ma már a tízezret meghaladja azoknak a száma, akik ilyen közcélú munkákon dolgoznak, és az előttünk álló esztendőkben szeretnénk tovább bővíteni a közcélú munkák lehetőségét.

Ha 1994-1998 között Magyarországot elhelyezzük Európa térképén a minimálbér szempontjából, akkor egy olyan kép rajzolódik ki a szemünk előtt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon a minimálbér kevesebb, mint fele volt az Európai Unióban legalacsonyabb minimálbérrel rendelkező országok teljesítményének, Portugáliának, Spanyolországnak vagy éppen Görögországnak. Azzal, hogy a minimálbért immáron egy összefogás eredményeképpen 50 ezer forint magasságába sikerült emelni, jelentős lépést tettünk a minimálbér tekintetében is az Európai Unióhoz való felzárkózásban, de a munkát még nem végeztük el, még sok feladat áll előttünk.

Végezetül, a munka becsületének helyreállítása ügyében volt még egy teendője a kormánynak, amit engedjék meg, hogy úgy összegezzek, hogy a kormánynak világossá kellett tennie, hogy a magyar munkának is van becsülete Magyarországon. Ez azt jelentette, hogy a kormány bevallott célja volt és maradt, hogy azokat a munkákat, különösen az önkormányzati és állami beruházásokból megvalósuló munkákat, amelyeket mi, magyarok is képesek vagyunk elvégezni megfelelő minőségben és áron, azokat mi, magyarok végezzük el. Ennek a szándéknak a jegyében a hidakat, a gátakat, az utakat, a vasutakat és a csatornákat egyre nagyobb arányban építik magyar vállalkozók. Szeretnénk, ha ez az arány a jövőben még tovább javulhatna.

Tisztelt Elnök Asszony! Amikor arra gondolunk vissza, hogy mit is akartak az emberek 1998-ban, akkor a tisztességes munkán és a családok támogatásán túl azt is akarták, hogy legyen hol felnevelni a gyermeküket. Akiknek hosszabb az emlékezete, felidézhetik, hogy az elmúlt évtizedekben az otthonteremtés ügyében szinte minden kormány kudarcot vallott; nem csoda, hiszen ez nagy feladat, komoly kihívás. Minden kormánynak beletörött a bicskája, és aki nem bicskával próbálkozott, hanem fejszével, és azt vágta bele, annak bele is szorult. Ennek eredményeképpen a kormánynak ma sok milliárd forintot kell arra költenie, hogy az előző időszak elhibázott lakáspolitikájának eredményeképpen az OTP irányába eladósodott, kilakoltatás előtt álló, meggyőződésem szerint erkölcsi szempontból vállalhatatlan módszerekkel lehetetlen helyzetbe hozott családok megmenekülhessenek a kilakoltatás elől, és valamilyen kormányzati segítséggel továbbra is fedél maradhasson a családjuk feje fölött.

Nyilvánvaló, hogy nem olyan otthonteremtési politikát szerettünk volna folytatni, amely néhány esztendő múlva ugyanehhez a helyzethez vezet, ezért mi más irányba indultunk el. Két irányt választottunk: először is egy összehangolt kormányzati lépéseket tartalmazó otthonteremtési program eszközeivel az 1998-ban még 20 százalék feletti lakáshitelkamatokat 6 százalék körülire sikerült csökkenteni a mai napig; a másik irány pedig az volt, hogy az elmúlt tíz évben teljes egészében mellőzött bérlakásprogramot felidézve, összefogva az önkormányzatokkal és az egyházakkal, ismét épüljenek bérlakások Magyarországon. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ez azt jelenti, hogy sikerült egy olyan otthonteremtési programot létrehozni, amely természetesen nem oldja meg az összes magyar család minden lakásproblémáját - tehát maradt még itt is teendő bőven -, de egy olyan otthonteremtési programot sikerült létrehozni, amelyben részt vesznek a gazdasági élet szereplői, pénzintézetek, vállalkozók, részt vesznek benne a családok, az önkormányzatok, és részt vesz benne a kormányzat is. Ennek az összefogásnak köszönhetjük azt, hogy ma már a lakáshitel-állomány Magyarországon óriási mértékben megnövekedett.

Amikor a felmérések során megkérdezik az embereket, hogy terveznek-e lakásvásárlást, -felújítást vagy -bővítést, akkor érdekes dolog az, hogy a háromgyermekesek esetében különösen erős az igény erre a változtatásra. Erről a helyről szeretnék köszönetet mondani a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, mert ők kidolgoztak számunkra, a kormány számára egy olyan javaslatot, csomagot, amelynek több elemét sikerült megvalósítani, és amely segíti a három vagy több gyermeket nevelő családokat - az úgynevezett félszocpol-rendszer visszaállítását is ők dolgozták ki -, vagyis azok a legalább három gyermeket nevelő családok, akik a jelenleginél nagyobb, új vagy akár használt ingatlant vásárolnak, számíthatnak három gyermek esetében több mint egymillió forint állami támogatásra.

Akik lakáshiteleket vettek fel, azok törlesztésénél adókedvezményt próbálunk nyújtani. Korábban az adóból leírható kedvezmény 35 ezer forint volt, ezt a legutóbbi döntésével a kormány 240 ezer forintra emelte, ami reményeink szerint jelentős támogatást nyújt majd, és a futamidejét a hiteleknek is sikerült tíz évről húsz évre megemelni.

A bérlakásprogram esetében szeretném elmondani önöknek, hogy már 138 önkormányzattal sikerült összefogást kialakítanunk, és öt egyház is részt vesz a bérlakás-építési programban. Ez azt jelenti, hogy ez idáig ennek az összefogásnak az eredményeképpen 4200 bérlakást sikerült felépíteni.

De hogy érzékeltessem önök előtt, hogy még milyen sok munka és nehéz feladat áll előttünk, hadd mondjam el, hogy az elemzések azt mutatják, hogy a jövőre vonatkozó terveket illetően a háztartások egyharmada tervezi, hogy a közeljövőben változtat lakáshelyzetén. Ez 1 millió 100 ezer háztartást és családot jelent, akik valamilyen, általuk reálisnak vélt tervet forgatnak a fejükben, hogy javítsanak a lakáshelyzetükön. Ehhez kell a kormánynak segítséget nyújtania, és ebből az 1 millió 100 ezer emberből minél több családnak valóságos lehetőséget is teremteni.

Visszatérve a '98-as szándékokra, tisztelt hölgyeim és uraim, akkortájt az emberek azt is akarták - nem volt olyan természetes, mint ahogy talán most hangzik -, hogy a gyermekük rendes iskolába járhasson. Ezalatt az emberek leginkább azt értették, hogy versenyképes tudást nyújtó iskolákból kerülhessenek ki a gyermekeik. A családok és a szülők ez irányú elvárása szerencsésen találkozik össze Magyarország nemzeti érdekeivel, ugyanis hazánk az elmúlt tíz évben nagy részben - nem kizárólag - annak köszönhette versenyképességét, hogy európai összehasonlításban nagyon jó színvonalú munkát nagyon olcsó bérért is hajlandóak voltak elvégezni az emberek. A jövő azonban már nem ez, a jövő a versenyképes, magasan képzett, korszerű ismeretekkel rendelkező, folyamatos tanulásra képes és kész embereké és nemzeteké.

Ennek érdekében a kormány azt tűzte ki célul, összhangban a polgárok akaratával, hogy egyre több gyermeknek nyíljék lehetősége felsőoktatási képzés megszerzésére. Önök is emlékezhetnek arra, hogy milyen mélyről indultunk a '90-es évek elején. Arról a részsikerről szeretnék önöknek beszámolni, hogy a ma tizenkilenc évesek nemzedéke esetében a felsőoktatásba bejutók aránya meghaladta a 40 százalékot, ami azt jelenti, hogy elértük az európai uniós átlagot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(9.40)

 

Azt szeretnénk, hogy a felsőoktatásba 2010-re a fiatalok 50 százaléka eljuthasson. Nagyívű cél, magas mérce, remélem, hogy közös erővel sikerül majd teljesítenünk. De az iskolától nemcsak azt vártuk el, hogy versenyképes tudást nyújtson, hanem azt is, hogy a szegényebb családba, elmaradottabb vidékre születő gyermekeknek is megnyissa a felemelkedés lehetőségét, nekik is esélyt adjon tehetségüknek megfelelő életút megfutásához. Szokták gúnyolni néha a kormány egyik-másik tagját azért, hogy vidékről és kistelepülésről származik, ezt a kormány mindig kellő méltósággal, sőt dicséretnek felfogva viselte (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Alcsút!), de higgyék el nekem, éppen ezért talán elfogadható az a személyes elfogultság, amellyel a kormány a hátrányos helyzetű és vidékről származó, elsősorban elmaradottabb térségekből egyetemek felé igyekvő fiatalokat próbálta támogatni.

Szeretném felhívni az önök figyelmét az Arany János-programra, amely kistelepüléseken élő tehetséges, de nehéz helyzetű diákoknak nyújt lehetőséget. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy minél kisebb településre születik az ember, annál inkább úgy érzi, hogy nehéz kijutnia a nagyvilágba, ezért, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a világ előtt álló internet-világfaluról, örömmel kell üdvözölnünk azt, hogy 1998-ban még csak 980 iskola fért hozzá ehhez a lehetőséghez és jutott ki a világhálóra, 2001-ben már 1875 iskola rendelkezik ezzel a lehetőséggel.

Szeretném önöket arra is emlékeztetni, hogy sikerült a tandíjat eltörölnünk és bevezetnünk egy Bursa Hungaricának nevezett szociális ösztöndíj támogatást, amelynek eredményeképpen ma 12 ezer hallgató részesül ilyen szociális ösztöndíjban. Szerencsére a gazdasági miniszter, az oktatási ügyekért felelős miniszter közösen kidolgozott egy olyan hallgatói hitelrendszert is, amely megcsillantja a lehetőséget a fiatalok előtt, hogy családjuk anyagi helyzetétől szinte függetlenül, későbbi munkájuk eredményének terhére önerőből is kísérletet tegyenek tanulásuk finanszírozására. Óvatosan indul meg a rendszer, havi 21 ezer forint hallgatói hitelre nyílik lehetőség, az átlagos kamatszint alatt jóval, ami egy dicséretes kezdeményezés. De úgy érzem, hogy itt még sok tennivalónk van, a rendszer első tapasztalatainak fényében az összeget is felülvizsgáljuk, és az azzal járó későbbi terheket pedig, ha a gazdaság motorja továbbra is sikeresen zakatol, meg kell próbálnunk majd csökkenteni. A diákok bizalommal és örömmel fogadták ezt az új megoldást, több tízezerre tehető azoknak a száma, akik máris beléptek ebbe a rendszerbe. Ha a reményeinkben nem csalatkozunk, akkor már az első félévben 40 ezer diák él majd ezzel a lehetőséggel.

Sokáig elhanyagolt területe volt a magyar társadalmi életnek a felsőoktatás. A miniszter úr majd itt önök előtt is hosszan beszél reményeim szerint arról, hogy az ország mely pontjain milyen beruházásokat indítunk el. Összefoglalóan csak hadd mondjak önöknek annyit, hogy az előttünk álló esztendőkben százmilliárd forint beruházási összeget szánunk oktatási épületekre, főiskolák, egyetemek felépítésére, kollégiumok megteremtésére, könyvtárak kibővítésére.

A kutatás-fejlesztés, szokás mondani, alkalmas mérce arra, hogy megmérjük, mennyire tekinti és tartja fontosnak a jövőt egy nemzet. 1998-ban a nemzeti összterméknek 0,7 százalékát fordította az akkori kormány kutatásra és fejlesztésre; 2002-ben a nemzeti össztermék 1,5 százaléka áll rendelkezésre kutatásra és fejlesztésre. Ismét az összefogás segített, hiszen sikerült megállapodni a vállalati világ képviselőivel, hogy ennek az összegnek most már lassan a felét éppen a vállalati világ adja össze a kutatás és fejlesztés számára. A Széchenyi-terv keretében, tisztelt hölgyeim és uraim, 2001-ben és 2002-ben 54,5 milliárd többlettámogatás jut a korábbi időszakhoz képest kutatásra és fejlesztésre. Ebből is látható, hogy Magyarország polgárai törődnek a saját jövőjükkel.

Visszatérve 1998-ra, tisztelt hölgyeim és uraim, bizonyára önök is emlékeznek, hogy akkor milyen gyakran mondták - még a választásokat megelőzően - az emberek, hogy azt szeretnék, ha a vidéket ismét megbecsülné a kormányzat. Ennek az az oka, hogy a mögöttünk hagyott évtizedben az az érzés alakult ki a vidéken, elsősorban falvakban élő emberekben, különösen akik mezőgazdaságból próbálják magukat és családjukat fenntartani, hogy őket rendszeresen be szokták csapni. Ez a vélekedés nem nélkülöz minden alapot. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Hiszen ha visszagondolunk arra, hogy milyen nagy reményekkel fordultak a mezőgazdaságból élők a kárpótlás felé, akkor láthatjuk, hogy sajnos a kárpótlás nem váltotta be az ahhoz fűzött reményeket, a falvakban gyakori az a vélekedés, hogy idegenek és sokszor spekulánsok jutottak földhöz a helyiek rovására.

A téeszátalakulásokkor és -felszámolásokkor is nagyon sok helyen az az érzés alakult ki az emberekben, hogy őket kisemmizik, az ő jussukat, amely megilletné őket, nem adják ki, mások veszik azt el. Ezért a kormánynak az is kötelessége volt, hogy ezen az érzésen változtasson, és világossá tegye, hogy a kistelepülések, falvak lakói, mezőgazdaságból élő emberei is egyenrangú polgárai Magyarországnak, sőt nemcsak egyenrangú polgárai, hanem bizonyos társadalompolitikai és filozófiai megfontolásokból joggal tarthatnak igényt kiemelt segítségre, támogatásra. Ezért reményeim szerint még ebben a félévben az önök akaratából sikerül egy olyan rendszert kialakítanunk, amely a helyben lakókat a föld vásárlásánál és bérlésénél előnyben részesíti, sikerül reményeim szerint az önök támogatásával is sikeresen befejeznünk a külső üzletrészek felvásárlását, először azokét, akik még működő téeszben rendelkeznek üzletrésszel, hamarosan, rögtön utánuk a nyugdíjasokét is, majd a helyzetet elemezve azokét is, akik feje fölül a mögöttünk hagyott időszakban kiszervezték, átalakították a szövetkezetet (Taps a kormánypártok soraiban.), és most ott állnak, és úgy érzik, hogy bár a kormány szeretett volna segíteni rajtuk, a helyi erők mégis ismét becsapják őket.

Nagyon nem szeretném, ha ez az érzés megerősödne vidéken, ezért erről a helyről is arra szeretném kérni azokat, akik görbe utakon járnak, és jogi csűréssel-csavarással megpróbálják megakadályozni azt, hogy az üzletrésztulajdonuk fejében az államtól joggal ellenértéket váró téesztagok, külső vagy belső tagok, ismét hoppon maradjanak, nos, akik ebben törik a fejüket, azokat szeretném megkérni arra, hogy ne tegyék, a helyi embereket pedig szeretném arra kérni, hogy ne hagyják, hogy ezt tegyék velük; a kormány elejét fogja venni az erre irányuló törekvéseknek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Megmondom őszintén, ezt nem tekintem kizárólag kormányzati ügynek, hiszen meggyőződésem, hogy az ellenzék is abban érdekelt, hogy hosszú esztendők után végre a vidéki emberek is tisztességes bánásmódban részesüljenek, és ne essenek áldozatául újabb jogi csűrés-csavarásoknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A vidéki emberek ügyében volt még egy fontos teendője a kormánynak. Ha felidézik az elmúlt tíz év vitáit, akár itt a parlamentben is, akkor talán önök is emlékeznek olyan mondatokra, véleményekre, amelyek némi lekezeléssel, szinte bántó lebecsüléssel szólnak a nadrágszíjparcellákat művelő emberekről, mondván, hogy ez már a múlt, az idő túllépett nemcsak a parcellákon, hanem az azt művelőkön is, Európában ma már ez nem szokás.

 

(9.50)

 

A kormány azonban erről másképpen gondolkodik. Kétségtelen, hogy mindannyiunknak érdeke az, hogy versenyképes, az Unióban is versenyképes méretű családi gazdaságok jöjjenek létre a mezőgazdaságban. De ez nem jelenti azt, hogy mi mellőzhetnénk a saját kis földjüket művelő vidéki emberek munkáját. Ők igenis értékes munkát folytatnak, hiszen munkát választanak, boldogulni próbálnak, és nem segélyért folyamodnak az önkormányzathoz vagy az államhoz. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért meg kell becsülni az önellátó kisbirtokosokat is, hiszen ők a saját sorsukért felelősséget érző emberek családjába tartoznak. Ezért semmifajta erőszakos, az ő fennmaradásuk anyagi alapját jelentő, a földet lábuk alól kihúzó birtokpolitikát nem támogatunk a jövőben sem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar vidék azt is joggal várta el a kormánytól, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy bekapcsolhassa a magyar vidéki településeket is az ország gazdasági vérkeringésébe, elérhetővé tegye az eddig eldugott zugokat is. Azt várták el, hogy hidakat és utakat építsünk, hogy az egész magyar gazdaságra jellemző erőteljes növekedés az ő világukat is elérhesse. Bizonyára emlékeznek rá, hogy még az előző kormány által megindított munkát sikeresen befejezve, a bajai hidat sikerült felújítani - a Dunán -; a dunaföldvári hidat, mint önök is emlékeznek rá, amely éppen nem vált díszére az országnak, sikerült újjávarázsolni; a Mária Valéria hidat, amely Párkányt és Esztergomot köti össze, a napokban adtuk át az ott élőknek; a szekszárdi Duna-híd építése folyik; előkészítő munkákat végzünk a dunaújvárosi híd felépítése érdekében. A Tiszán is építettünk új hidat, már át is adtuk, és a 3-as autópálya Tisza-hídja is épül.

Nyugodtan mondhatom tehát önöknek azt, hogy amit három esztendő alatt meg lehetett tenni annak érdekében, hogy az eddig a gazdaság virágzó részeitől elzárt országrészeket bekapcsoljuk a közös jövőbe, azt a kormány, igaz, csak tehetségének és képességének megfelelően, de megtette. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A vidékről szólva bizonyára önök is ismerik azt az életérzést és véleményt, amely gyakran nem indokolatlan, és úgy szól, hogy a budapesti kormányzatok magukra szokták hagyni az embereket a bajban. Magyarországnak az elmúlt három évben öt kemény árvizet és két súlyos belvizet kellett kiállnia. Az összefogás eredményeképpen a nagyobb bajokat sikerült elkerülnünk, illetve emberileg lehetséges időhatárok között orvosolnunk.

A veszélyes helyeken élők leginkább abból gondolták a megelőző évtizedekben, hogy magukra hagyták őket, hogy senki sem törődött a biztonságukkal, és elhanyagolták a gátak építését. Ez egy komoly teendő, feladat és kihívás volt a kormány számára. Igyekeztünk a gazdaság lehetőségei keretein belül minden erőforrást mozgósítani. Ennek eredményeképpen ebben az esztendőben már legalább 50 kilométer gátszakaszt sikerül felépítenünk, amely példátlan az elmúlt ötven év történelmére visszagondolva.

Sőt, azt kell mondanom önöknek, hogy a vállalkozókkal történő összefogás eredményeképpen nemcsak gátakat építettek a magyar vállalkozók, hanem a megrongálódott, árvízben és belvízben megrongálódott utakat is sikerült újjáépíteni. A szám talán meglepő: 104 kilométernyi utat építettünk újjá az árvíz sújtotta településeken, 200 magyar alvállalkozó dolgozott és dolgozik mind a mai napig ezeken a részeken, 6-7 ezer helyi embernek adva ezzel munkát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

De ismét óvnom kell a tisztelt Házat a túlzott önbizalomtól. Nincs még itt az ideje annak, hogy azt mondhassuk, hogy ezt a munkát hiánytalanul elvégeztük, még sok helyen kell újabb gátakat építenünk, megerősítenünk, és még vannak újjáépítésre váró házak a katasztrófa sújtotta területeken is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Az emberek azt is akarták 1998-ban, hogy biztonságban tudhassák a gyermekeiket. Talán azt is gondolták, hogy magunk mögött kellene hagyni azt a korszakot, amelyet találóan úgy lehet leírni, elnézést a plágiumért, hogy ami van, az nem közbiztonság. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Valóban, 1998-ban már odáig fajultak a dolgok (Dr. Pálinkás József: Csak tiszta forrásból.), hogy ártatlan emberek haltak meg utcai robbantásokban. (Moraj az MSZP soraiban.)

Kérem, ez egy komoly ügy. Arra kérem a tisztelt Házat (Zaj.), arra kérem a tisztelt Házat, hogy az emberéleteket megillető komolysággal gondolkodjunk erről a témáról, hiszen idézzük fel, hogy éppen a kormány hivatalba lépésének napján történt olyan robbantásos merénylet Magyarországon, amelyben több ártatlan ember is meghalt. Ez nagyon pontosan rajzolta fel előttünk az örökséget és a teendőket is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért a kormány világossá tette, hogy abban az esetben, ha biztonságban és szabadságban akarunk élni, akkor Magyarországon törvényes rendnek is lennie kell. Törvényes rend pedig akkor lesz, ha van olyan rendőrségünk, amely képes a jognak érvényt szerezni. A rendőrséget meg kellett erősíteni szellemében, lelkiekben és anyagiakban. Világossá kellett tennünk, hogy olyan korszakba lépett Magyarország, amikor az államot, azon belül is a rendőrséget nem ellenfélnek tekintik a polgárok, hanem a saját biztonságuk érdekében szükséges jónak, és ezért támogatják személyesen és a központi kormányzat akaratán keresztül is a rendőrség határozott, világos, egyértelmű működését.

Úgy is mondhatnám, hogy arra törekedtünk '98-tól kezdődően, hogy vonzóbbá tegyük a munkát és kockázatosabbá a bűnözést. Értünk el némi eredményt. Sajnos, még nem értük el az út végét. Magyarországon még mindig sok bűncselekményt követnek el, és ez még akkor is igaz, ha egyébként a bűncselekmények számát talán nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó mértékben sikerül csökkentenünk az elmúlt három évben. De nincs ok arra, hogy megpihenjünk, és a saját sikereinken merengjünk.

Arra van szükség, hogy a rendőrség továbbra is erős legyen, határozott, és megvédjen bennünket a bűnöző elemekkel szemben. Azt is elvárjuk a rendőrségtől, a határ-ellenőrzési rendszer fejlesztésén keresztül, hogy a kívülről érkező bűnözői nyomással szemben is képes legyen megvédeni a családjainkat, képes legyen megvédeni Magyarországot. Itt is értünk el eredményeket, ma már az Európai Unióban elfogadott és elvárt határátkelési rendszert szinte megvalósítottuk, de azt gondolom, hogy ez kevés. Magyarország huzatos helyét foglalja el Közép-Európának, nekünk még a mainál is szigorúbb határ-ellenőrzési rendszerre van szükségünk, ha nem akarjuk, hogy kívülről fenyegessék biztonságunkat, a törvénytisztelő magyar emberek életét.

A biztonság ügyében volt még egy fontos teendője a kormánynak, új filozófiai és elvi alapokra kellett helyezni a kábítószerrel szembeni küzdelmet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nem állítom, hogy a magyar kormány képes arra, hogy eldöntsön és igazságot tegyen olyan vitákban, amely a kábítószer ügyében megosztja az egész világot. Nem hisszük, hogy igazságot tudunk tenni például az ügyben, hogy a könnyűnek mondott drogokat szabad-e elérhetővé tenni. De nem is akarunk igazságot tenni, mert van véleményünk a dologról, ez pedig az, hogy nem akarjuk elérhetővé tenni. (Taps a kormánypártok soraiban.), és erről szóló filozófiai viták helyett inkább az életösztöneinkre hagyatkozunk, és azt mondjuk, hogy Magyarországnak egy olyan országnak kell lennie, ahol nem tűrjük meg a drogfogyasztást.

Világossá kell tennünk, meg kell mondanunk a fiataloknak, hogy számos dolog van az életben, amit ki kell próbálni először, hogy az ember utána nemet mondhasson rá. De vannak olyan dolgok az életben, amit nem kell kipróbálni ahhoz, hogy az ember nemet mondhasson rá. A kábítószer-fogyasztás ilyen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(10.00)

 

Világossá kell tennünk a gyermekeink érdekében, bármilyen szigorúnak is hangzik ez a mondat, hogy aki a kábítószerrel barátkozik, az valójában az ördöggel cimborál. Ezért két teendőnk volt, tisztelt hölgyeim és uraim; az első, hogy az iskolai nevelésben megpróbáljuk meggyőzni a gyermekeinket, a fiatalokat arról, hogy kerüljék ezt a veszedelmet. Indítottunk programokat, ezeknek talán van is már valamennyi eredménye. De nem mellőzhetjük a nagyon határozott, nagyon világos rendőrségi, bűnüldözői föllépést sem. Igen, a kábítószerrel szembeni küzdelemben a rendőrségnek nagyon komoly szerepe van. A kábítószer-kereskedőket el kell fogni, és a megemelt büntetési tételek lehető legmagasabb tételével kell sújtani saját gyermekeink érdekében.

Sajnos, Magyarországon nem sikerült a kábítószer-fogyasztást olyan mértékig visszaszorítani, ahogyan szerettük volna. Az előttünk álló esztendőknek éppen az lesz az egyik legnagyobb kérdése, hogy vajon sikerül-e bármelyik kormánynak az erre irányuló erőfeszítéseit megsokszorozni és érzékelhető eredményt elérni oly módon, hogy egyre kevesebb fiatal érezzen vágyat arra, hogy kipróbálja a kábítószer nyújtotta csalóka illúziókat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Három esztendővel ezelőtt, ha jól idézzük föl az akkori véleményeket, az emberek azt is szerették volna, hogy békés és nyugodt öregkoruk lehessen. Azt szerették volna, ha nyugdíjasként is aktív részesei lehetnek a családjuknak és a társadalom mindennapi életének. Azt szerették volna, hogy olyan nyugdíjat kapjanak - nem ajándékba, hanem mert megszolgálták, mert megdolgoztak érte -, amely méltányos, és biztonságot nyújt öreg napjaikra. Nem voltak az embereknek jó tapasztalataik ez ügyben. 1994 és '98 között a nyugdíjak valóságos értékéből elpárolgott, levágtak, elcsentek - vérmérséklettől függően adhatjuk meg a történtek okát - 12 százalékot.

Amikor ez a kormány hivatalba lépett, ebben az ügyben is meg kellett szólalnom itt, a tisztelt Házban. A reményeket illetően mértéktartásra próbáltam inteni mindannyiunkat, és azt mondtam, hogy a gazdaság helyzetét megfigyelve az is szép teljesítmény lenne a '98-ban hivatalba lépett kormánytól, ha a nyugdíjak valóságos értékét meg tudná őrizni. Akkor azt mondtam, hogy ennél nagyobb célt talán nem helyes kitűzni magunk elé. Szeretném jelenteni, tájékoztatni, szeretnék örömmel beszámolni a tisztelt Háznak arról, hogy pesszimisták voltunk, alábecsültem az ország lehetőségeit. A mögöttünk hagyott három esztendőben sikerült a nyugdíjak valóságos értékét 16 százalékkal növelni. (Taps a kormánypártok soraiban.) Mégsem vagyunk elégedettek. Mégsem lehetünk boldogok, még mindig nagyon sok olyan nyugdíjas él Magyarországon, aki az általa végzett munka hosszához és minőségéhez képest még mindig alacsony nyugdíjat kap és nem érezheti magát létbiztonságban. A következő kormányoknak is lesz még bőven dolguk a nyugdíjak emelése ügyében.

Amit tenni tudtunk az elmondottakon fölül, az az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy 1999-ben tettünk egy kísérletet. Nagy vihart váltott ki, de úgy érzem, helyes volt belevágnunk, és akkor döntöttünk, hogy a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők esetében egy erőteljesebb emelést hajtunk végre, mint a magasabb nyugdíjak esetében. Érdekes módon az elemzések és felmérések szerint maguk a nyugdíjasok helyeselték ezt a megoldást, ennek eredményeképpen 1999-ben a legrosszabb helyzetben lévő nyugdíjasoknál nem átlagos, hanem 20-25 százalékos nyugdíjemelést hajtottunk végre.

Most, január 1-jétől egy számunkra szintén fontos változásról is beszámolhatok önöknek, a magyar gazdaság teljesítőképessége nemcsak lehetővé teszi, hanem ha jól értem, akkor igényli is, hogy azok a nyugdíjasok, akik dolgozni akarnak, ne szenvedjenek el büntetést. Hiszen valahogy az elmúlt időszakban egy buta rendszer alakult ki Magyarországon, s azokat a nyugdíjasokat, akik nyugdíj mellett még úgy gondolták, hogy kereső munkát szeretnének folytatni, az állam büntette, és a jövedelmük után kiszámított adó alapjába beszámolta a nyugdíjat is. Ezt a rendszert most megváltoztatjuk. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy 320 ezer nyugdíjas helyzetében okoz ez majd érezhető változást: ha dolgoznak, a jövedelmük után adóalapjukba nem kell beszámolniuk a korábban megszerzett nyugdíjat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! E Ház falai között is hosszú és időnként érthetetlenül heves és mérges viták zajlottak az állami nyugdíjrendszer átalakításáról. Két gondolat élt itt a Ház falai között. Az egyik valahogy úgy fogalmazott - a sommás összefoglalásért elnézést kérek tőlük -, hogy a magyar nyugdíjrendszert úgy lehet leginkább biztonságossá tenni és életképessé alakítani, ha magánosítani próbáljuk, és a nyugdíjrendszer lényege az, hogy minél nagyobb számban és összegben tereljük az embereket, illetve az ő nyugdíjukat a magánnyugdíjpénztárakba, és az állami nyugdíjrendszeren belül pedig néminemű kiigazításokat hajtunk végre. Mi ezt másképpen gondoljuk. Mi úgy hisszük, hogy a nyugdíjreform lényegi eleme éppen az állami nyugdíjrendszer átalakítása. Ugyanis hosszabb távon is Magyarországon szükség lesz arra, hogy a nyugdíjrendszer meghatározó, döntő eleme az állami nyugdíjrendszer legyen. Be kell látnunk az elmúlt néhány év tapasztalatának függvényében, annak következtében, hogy hiú ábránd volt azt gondolni, hogy a nyugdíjrendszer egyszerű magánosításával, privatizálásával biztosítani tudjuk a már nyugdíjban lévők nyugdíját, és tisztességes nyugdíjat tudunk teremteni a későbbiekre nézve a ma még dolgozóknak. Ez, tisztelt hölgyeim és uraim, nem megy.

Ezért radikálisan át kell alakítani az állami nyugdíjrendszert, aminek első lépését már meg is tettük. A minden további döntésnek és átalakításnak előfeltételét jelentő egyéni számlarendszer bevezetése megindult Magyarországon. Az állami nyugdíjrendszert kell sok szempontból hasonlóvá tenni a magánnyugdíjrendszerhez, a magánnyugdíjrendszer értékét adó számos elvet kell beemelni az állami nyugdíjrendszer működésének keretei közé. Ilyen elv és elem például az, hogy az állami nyugdíjrendszerben is mindannyian tudhassuk, hogy mennyi év alatt mekkora összeget fizettünk be járulék formájában a magunk számlájára. Ez egy nagyon komoly fejlesztést igényel a nyugdíjfolyósító igazgatóságtól. A fejlesztés megindult, örömmel tájékoztatom önöket arról, hogy 2003. január 1-jétől már mindenki a saját nevére szóló nyugdíjszámlára fizetheti be a járulékát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ez nyitja meg az utat ahhoz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ésszerű keretek között a későbbiekben mindenki maga dönthesse el, hogy hamarabb szeretne-e nyugdíjba menni alacsonyabb nyugdíjjal, vagy később szeretne nyugdíjba menni magasabb nyugdíjjal. E döntés, e lehetőség megteremtése azonban csak akkor érhető el, ehhez az szükséges, hogy teljes körű legyen az egyéni számlavezetési rendszer Magyarországon. A lehető legsürgetőbb teendők közé tartozik e rendszer kiépítése. Nagyon remélem, hogy ez szintén egy olyan ügy, amit nemcsak a kormány, hanem az ellenzéki képviselők közül is sokan támogatnak.

Volt még egy fontos ügy, tisztelt hölgyeim és uraim, a nyugdíjasok kapcsán. Ha önök megpróbálják a nyugdíjasoktól megtudni, hogy számukra mi okozza a legnagyobb problémát, akkor az alacsony nyugdíjon fölül általában a magas gyógyszer- és energia-, gázárakat szokták említeni. Ezért arra kérem önöket, hogy bár közgazdaságilag ez sokuk számára nem tűnik elfogadhatónak, mégis tekintsék úgy, hogy a kormánynak az a törekvése, amellyel komoly kockázatokat és konfliktusokat vállalva megfékezte a gyógyszerár-emelkedést és beavatkozott az energia- és gázárak emelkedésébe, elsősorban a nyugdíjasok és a nagycsaládosok érdekét szolgáló társadalompolitikai lépés volt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A gyógyszerárak esetében komoly csatát vívtunk a nagy gyógyszerforgalmazó vállalatokkal, a miniszter ezt a csatát, úgy érzem, sikeresen vívta meg, hiszen létrejött egy megállapodás, amelyet a nagy gyógyszergyártók és -forgalmazók is elfogadtak, és amelynek az a lényege, hogy a következő három évben a támogatott termékek, gyógyszerek esetében az árak emelkedése nem lehet magasabb, mint az infláció kétharmada. Van, aki ezt az állam részéről a gazdaság törvényszerűségeibe történő illetéktelen beavatkozásnak gondolja, mi egyszerűen csak úgy gondoljuk, hogy ez a családosok és a nyugdíjasok érdekét szolgáló helyes lépés volt.

 

 

(10.10)

 

Hasonlóképpen nagy viták voltak arról, hogy szabad-e a világpiacon hirtelen egekbe törő gázárakat rászabadítani a magyar fogyasztókra (Bauer Tamás: 1973!), a megbokrosodott (Derültség a kormánypárti padsorokban.) gázárakat szabad-e nyakló nélkül (Dr. Gyimesi József: Medgyessy ezt akarja!) beengedni a magyar családok költségvetésébe. (Keller László: Ki veszi meg a gázüzletágat?) Nehéz kérdés ez, tisztelt hölgyeim és uraim, hiszen Magyarországon mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy létrejöjjenek olyan nagy, lehetőleg magyarországi központtal működő és lehetőleg minél inkább magyar kézben levő nagy vállalatok, amelyek meghatározó súlyt képviselnek nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban. A magyar olajipar és gázipar legnagyobb cége ezek közé tartozik.

Ez fontos cél, de nem az egyetlen. Legalább ilyen, de talán még fontosabb cél, hogy télen az emberek fűteni tudjanak, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy váratlan világpiaci hatások miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek, Európában ma már elfogadhatatlan életkörülmények közé sodródjanak. Ezt a két szempontot kellett összeegyeztetni. Nem könnyű, de úgy érzem, az elmúlt időszakban, szükségszerű konfliktusok árán ugyan, de sikerült.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1998-ban a polgárok azt is szerették volna, hogy az élet értékesebb legyen. Nem tudom, önök közül mennyien ismerik azt a megdöbbentő számadatot, hogy a mögöttünk hagyott 30 esztendőben összesen 900 ezer ember halt meg Magyarországon, 900 ezer ember halt meg 30 év alatt Magyarországon alkohollal, dohányzással vagy droggal összefüggésben. 30 év alatt 900 ezer ember! Ez azt mutatja, hogy talán az élet értékét nem tettük elég magasra. Ezért úgy döntöttünk, hogy talán ideje lenne egy tízéves népegészségügyi programot kidolgozni és megindítani. Nem tudunk egy csapásra változtatni a kialakult helyzeten, de a tízéves program jó esélyeket nyújt.

Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a hölgyek mai 75 éves átlagéletkorát a program eredményeképpen 78 évre sikerüljön emelni, és a férfiak mai 66 éves átlagéletkorát legalább 70 évre sikerüljön fölemelni. (Kuncze Gábor: Csak? - Dr. Szabó János: Legalább...) Személyi válogatás nélkül, tisztelt hölgyeim és uraim! (Derültség.) Ez azt jelenti, hogy ha ezt a tízéves programot sikerül végrehajtanunk, akkor Magyarországon az élet hosszabb és reményeim szerint ezáltal értékesebb is lesz. (Dr. Kis Zoltán: Szegény kisnyugdíjasok, mennyit szenvedhetnek!) Az első szűrővizsgálatok már megindultak, a lakosság, a polgárok ezeket az intézkedéseket és vizsgálatokat nagy bizalommal fogadták, és nagy várakozásokkal néznek eléjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az emberek a polgári kormány megbízásakor azt is akarták, hogy Magyarországon az életnek ne csak célja, hanem értelme is legyen. Azt várták, hogy a kormány mondja ki, hogy felfogása szerint az élet több, mint létfenntartásért folytatott küzdelem, ezért a kormány működése sem korlátozódhat önmagában a gazdasági élet területére, nem hagyhatja érintetlenül az emberi élet igazi értelmét adó más területeket sem. Valóban, a kormányzat úgy gondolja, hogy a kultúra, a lélek, az összetartozás, a nemzet, a hit elengedhetetlen része az életünknek. Ezért a kormány - vállalva az ezzel járó vitákat - megpróbált tág teret nyitni a történelmi egyházak előtt. Megpróbáltuk elhárítani az akadályokat az egyházak küldetésének teljesítése elől. Abban bízunk, abban reménykedünk - és ez már nem az állam, hanem az egyházak dolga -, hogy utat találnak az emberekhez, és egyre több embert segítenek terheik viselésében és életük kiteljesítésében. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ugyanennek a gondolatnak a jegyében - az ügy körül kirobbant vitákban megedződve - a kormánynak a millenniumot is sikerült a nemzet nagy és közös ünnepévé tennie. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Engedjék meg, hogy kellő mértéktartással, de némi büszkeséggel elmondjam önöknek azt, hogy Magyarországon a millennium esztendejében 3 ezer település tartott ünnepet, saját maga által megszervezett, felépített, összeállított ünnepet; ha úgy tetszik, 3 ezer településen megünnepelték saját magukat az emberek. 330 ezer diákhoz sikerült eljuttatnunk a Millenniumi olvasó- és daloskönyvet, 400 új köztéri szobor kapta meg az őt megillető helyet, gazdagabbá, reményeink szerint szebbé téve életünket, 60 politikai vagy vallási okból elbontott és megcsonkított műalkotást állítottunk helyre és állítottunk vissza.

Szeretném önöknek elmondani, hogy épül az új millenniumi városközpont - mindannyiukat örömmel várjuk március 15-én a Nemzeti Színház nyitóelőadásán. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Döntés született a modern magyar művészeti múzeum e városrészben történő felépítéséről, hasonlóképpen a hagyományok háza felépítéséről és egy nagy, nemzeti hangversenyterem felépítéséről is. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az Andrássy út 60-ban, a rossz emlékű ÁVH-s székházban pedig - akik arra járnak láthatják - folyik egy múzeum kiépítése, a terror háza címet viselő múzeum felépítése (Zaj.), amely gyermekeink számára is bemutatja, hogy a szüleiknek, nagyszüleiknek és dédszüleiknek milyen totális diktatúrák okozta szenvedéseket kellett kiállniuk a XX. században.

Hasonlóképpen a Ganz-gyár mindannyiunk által ismert leépült, ócska gyártelepe helyén ma már egy kulturális központ, a Millenáris várja a magyar polgárokat, és hamarosan az első nagy magyar szellemtörténeti kiállítást is megtekinthetjük ott, reményeink szerint minél többen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

ELNÖK: Miniszterelnök Úr! Csak tájékoztatni szeretném, hogy az ajánlás értelmében, amelyet a házbizottság állított össze, önnek körülbelül 60 perces (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Körülbelül!) időkeret áll rendelkezésre. Azt gondolom, így is rendkívül toleráns volt az elnök, hiszen ön 5 perccel túllépte ezt az időkeretet, úgyhogy kérem, hogy fejezze be az expozéját.

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Szeretném megkérdezni az elnök asszonyt: ez azt jelenti, hogy megvonta tőlem a szót?

 

ELNÖK: Nem vontam meg a miniszterelnök úrtól a szót, hanem arra kértem, hogy figyelemmel a házbizottság ajánlására, fejezze be az expozéját. Erre kértem önt. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kellő udvariassággal és hölgyeknek kijáró tisztelettel arra szeretném kérni az elnök asszonyt, hogy ezt gondolja újra, és ne vonja meg tőlem a szót, mert a kormánypárti frakciók időkeretének terhére, úgy érzem, az ország közönségét tájékoztathatom. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! Halljuk! - Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszterelnök úr megtisztelő és megkülönböztetett figyelmét tisztelettel köszönöm, és azt is köszönöm, hogy ön a frakció időkeretére kívánja a 60 percen felüli időt felhasználni; így tág teret biztosítok az ön számára. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Kovács Kálmán: Töröljük el a házbizottságot!)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Hálás szívvel köszönöm az alelnök asszonynak. Kérem az elnök asszonyt, értse meg, három év nagyon hosszú idő, és nagyon nehéz egyetlen órában összefoglalni mindazt, ami fontos volt. (Zaj.)

 

ELNÖK: Miniszterelnök Úr! Én azt hiszem, hogy rendkívül toleráns vagyok magam is (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban), és feltételezem, hogy az egész Ház figyelemmel hallgatja az ön beszámolóját. Kérem, folytassa! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Halljuk a miniszterelnök urat!)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelettel szeretném megköszönni, hogy lehetőséget adott arra, hogy folytassam.

Nos, tisztelt elnök asszony, visszatérve a polgárok 1998-as akaratára, talán engedje meg, hogy még azt is megemlítsem, hogy azt is szerették volna Magyarországon az emberek, hogy ne csak a saját teljesítményükre lehessenek büszkék, hanem a többi itt élő polgártársukéra is, ha úgy tetszik, a szomszédjukéra és az egész ország teljesítményére.

(10.20)

 

Világos volt, szinte tapintható akkor az akarat, hogy a tízmillió szétfutó szabad akaratot a hivatalba lépő kormánynak sikerüljön összefogni, úgy, hogy ne csak az egyes emberek és családok, hanem az egész emelkedhessék.

1998-ban a választópolgárok sikeres Magyarországot és összetartó nemzetet is akartak. Azt akarták, hogy a kormány hajtsa végre a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, legyen világos törvény a határon túli magyarokról, legyen magyar egyetem Erdélyben, legyen Mária Valéria híd, és még sorolhatnám, folytathatnám, mi mindent akartak a nemzeti összetartozás jegyében akkortájt a polgárok.

Ennek megfelelően 1998 őszén létre is hoztuk a Magyar Állandó Értekezletet, amely egy olyan Kárpát-medencei szervezet, amely képes arra, hogy a magyarországi magyarok akaratán kívül befogadja, összefogja a határon túl élő magyar közösségek akaratát is. Ennek a Magyar Állandó Értekezletnek volt a határozott szándéka - sőt maga is kidolgozta, vállalta a kidolgozással járó terheket - az a törvény, amelyet ma már csak státustörvénynek nevezünk, és amely ismét megpróbálja újra összefogni a Kárpát-medence magyarságát. (Taps a kormánypártok soraiban. - Balczó Zoltán tapsol.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar polgárok azt is akarták 1998-ban, hogy béke és biztonság legyen; Magyarország legyen része egy olyan nemzetközi szövetségnek, hozzon létre egy olyan kapcsolatrendszert, amely biztonságot nyújt, de lehetőleg nem okoz olyan helyzetet, hogy Magyarország szükségtelenül sodródjék bele nemzetközi konfliktusokba. Úgy érzem, hogy az ellenzék támogatásával, legalábbis hosszú ideig fennálló támogatásával is sikerült megvalósítanunk, hogy a szomszédban zajló háború idején, amikor légicsapásokat mért a NATO Jugoszláviára, Magyarország békés és biztonságos hely maradhatott. Hasonlóképpen úgy érzem, hogy az összefogás eredményeképpen az Egyesült Államokat ért terrortámadás időszakában is sikerült Magyarországot egy sokkal sebezhetőbb világban továbbra is békés és biztonságos országnak megőriznünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A béke és biztonság jegyében az emberek jószomszédi kapcsolatokra törekedtek, erre törekvő kormányt akartak 1998-ban. A magyar kormány magáévá tette ezt a gondolatot, mi érdekeltek vagyunk szomszédjaink sikerében. Mindannyian tudjuk, hogy egy-egy családi porta értéke nemcsak attól függ, hogy mit épít az ember, hanem attól is, hogy kikkel lakik egy utcában. Ezért azt kell mondanom, hogy Magyarországnak saját nemzeti érdeke is, az általános emberi szolidaritáson túl, hogy Magyarország szomszédjai sikeres államok legyenek, mert ezzel Magyarországot is, a mi életünket is fölértékelhetjük. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt is szerették volna a magyar polgárok '98-ban, hogy a XX. században megbomlott és szétvert polgári rend ismét visszaálljon. Gondolom, mindannyian azt akartuk '98-ban, hogy ha valakit mérlegre tesznek, akkor a teljesítmény és az egyéni felelősség számítson, ne az osztály-hovatartozás, mint egykor, vagy ne a faji besorolás, mint azt megelőzően. Olyan országot akartunk mindannyian, ahol származása miatt senkit hátrány nem illethet, sem előnyben nem részesülhet senki. Azt szerettük volna, hogy Magyarország egy tisztességes nyugat-európai mércével mérhető állam legyen.

Magyarország ma nem hibátlan ország. Kérdéses persze, vannak-e a világon hibátlan országok. De azt nyugodtan elmondhatjuk, nemcsak a mögöttünk hagyott három év teljesítményének - nem kormányzati, hanem közös teljesítményének -, hanem a megelőző időszak jó néhány erőfeszítésének köszönhetően is, hogy Magyarország ma kiállja az összehasonlítás próbáját bármely nyugati országgal. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Örülök annak is, hogy érzékelhetően nő azoknak a száma, akik nem a másoktól való elhatárolódásban, hanem saját eszméik, értékeik és gondolataik kifejtésében hisznek. Nő azoknak a száma az országban, akik, ha a saját maguk helyét akarják meghatározni, nem másokkal szemben, nem mások ellenére, hanem saját gondolatuk mentén jelölik azt ki. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Engedjék meg, hogy megkockáztassam azt a kijelentést - miközben el kell ismernünk, hogy Magyarország nem hibátlan ország -, hogy az elmúlt három évben hazánk önbecsülése javult, arányérzékünk finomodott és nemzeti tartásunk erősödött.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, 1998-ban a polgárok olyan kormányt akartak, amely képes arra, hogy összefogást és egységet teremtsen. Egy szomszédban zajló háború időszakában vagy egy brutális terrortámadás fenyegető következményeinek idején az összefogás szinte természetes módon megvalósult. Öt nagy árvíz esetében is össze tudtuk fogni az erőket. Engedjék meg, hogy azt mondjam, egy nyugati ország esetében ez talán természetes is - de hadd emlékeztessem önöket arra, hogy ennél sokkal több történt az összefogás ügyében Magyarországon.

Azt is mondhatom, hogy az elmúlt három év erőfeszítéseinek eredményeképpen Magyarországon sikerült nemzeti egységet és összefogást kialakítani. Mielőtt ezt vitatnák, hadd kérjem meg önöket arra, hogy ne tévesszék meg önöket a parlamenti viták, ne tévesszen meg bennünket a parlamenti nyüzsgés és zsivaj. Az ország előtt álló komoly feladatok, legfontosabb kormányzati döntések esetében sikerült megalkotni a nemzet összefogását és egységét.

Végezetül ennek néhány tényével szeretném önöket megismertetni. Párthovatartozásra való tekintet nélkül, függetlenül attól, hogy ellenzéki pártokkal szimpatizálnak-e a polgárok vagy kormánypártiakkal, a legfontosabb, mondjuk úgy, stratégiai döntéseket elsöprő többséggel támogatták. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elemzések és felmérések szerint a határon túli magyarok támogatását ma a magyar polgárok 82 százaléka támogatja. A gyermekek utáni adókedvezmény ügyében 80 százalékos az egység. A minimálbér ügyében 76 százaléka a magyar embereknek úgy gondolja, hogy jó úton jár az ország. A diákhitel ügyében az emberek 75 százaléka - hiába ellenzékiek vagy kormánypártiak - azt gondolja, hogy ez helyes, és ezt folytatnunk kell. A Széchenyi-terv esetében az emberek 67 százaléka gondolja úgy, hogy erre van szüksége az országnak. A Széchenyi plusz programról az emberek 72 százaléka mondja azt, hogy helyes, rajta, tegyük, csináljuk.

Az állami nyugdíjrendszer reformjának irányait tekintve a magyar polgárok 90 százaléka azt mondja, hogy nosza, ezt kell tenni, amit a kormány elindított. Az otthonteremtés állami támogatásának ügyében a nemzeti egység 91 százalékos, tisztelt hölgyeim és uraim, a zsebszerződések felszámolása ügyében pedig az emberek 90 százalékának támogatását tudja maga mögött a kormány. A külföldiek termőföldszerzési tilalmában pedig az emberek 67 százaléka támogat bennünket.

Azt kell tehát összefoglalóan mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elmúlt három évben hazánk a polgárok által megszabott irányba és az általuk kijelölt célok felé halad. A nagy jelentőségű kormányzati döntések körül kialakulófélben van, illetve kialakult egy tartós összefogás, a nemzet egysége. Bizakodhatunk, hogy az előttünk álló évtized a polgári összefogás, a polgárok összefogásának évtizede lesz. Bizakodhatunk és hihetjük, hogy ez lesz a jövő, és a jövő már el is kezdődött.

De azt kell mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a feladat még sok és számos, éppen ezért arra kérem önöket, hogy az előttünk álló időszakban is tartsák fönn, járuljanak hozzá ehhez a nemzeti egységhez. Éppen ezért szeretném hálás szívvel megköszönni mindenkinek a munkáját, aki segítette a magyar családok boldogulását a mögöttünk hagyott három esztendőben. Szeretném megköszönni az ellenzéki képviselőknek, hogy számos alkalommal támogatták a kormány elgondolásait; köszönöm a kormánypárti képviselőknek, hogy végig kitartottak a polgárok által számunkra kijelölt célok mögött; és a Ház falain kívül is mindenkinek szeretném megköszönni a munkáját, aki tett azért, hogy az elmúlt három, három és fél esztendőben Magyarország a magyar családok számára sikeres hely, sikeres haza lehessen.

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy figyelmükkel kitüntettek, és szeretném azt is megköszönni, hogy abban a kitüntetésben részesítettek, hogy az elmúlt három és fél évben a kormány tagjai az önök támogatásával végezhették munkájukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

(10.30)

 

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr expozéját.

Tisztelt Házelnök Úr, Miniszterelnök Úr, Képviselőtársaim! Tájékoztatom ismételten önöket, hogy a házbizottság által előterjesztett ajánlás értelmében körülbelül 60 perces expozéra volt lehetőség, tehát az efeletti időkeretet a Fidesz-frakció keretére mondta el miniszterelnök úr. Arról is szeretném önöket tájékoztatni, hogy a televízió mindvégig közvetíti a mai vitanapunkat.

Miniszterelnök úrnak volt egy javaslata a vita szerkezetére vonatkozóan. Számomra rendkívül megtisztelő, hogy a miniszterelnök úr az elnököt mérlegelési jogkörrel ruházta föl, bár tájékoztatni szeretném, hogy semmiféle mérlegelésre nincs ez ügyben lehetőségem, sőt nem hiszem, hogy más esetben a pártatlanság megszegésének vádja nélkül tehetnék bármilyen lépést.

A beszámoló vitaszerkezetét a Házszabály politikai vitanapra vonatkozó, felszólalások rendjére vonatkozó szabályai szerint tesszük meg, illetőleg aszerint, ahogy a házbizottságban valamennyi frakció megegyezett. Ennek lényege, hogy a frakciók képviselői az időkereten belül kormánypárti-ellenzéki váltakozó sorrendben szólalhatnak meg. Más vitaszerkezetre csak és kizárólag akkor lenne módunk, ha a házbizottságban a frakciók ebben megállapodtak volna; felhívnám a figyelmüket a Házszabály 50. § (1) és (3), illetőleg 129. § (3) bekezdésére. Arra azonban lehetőség van, hogy a kormánytagok a frakciók helyén és időkeretében szólaljanak fel, sőt arra is van lehetőség, hogy a kormánypárti frakciók úgynevezett kölcsönkapott időkeretben vegyenek részt a vitában.

Mindezek figyelembevételével tehát a kormánytagoknak csak a frakció időkerete terhére és a sorrendjében adhatok szót. Elsőként Matolcsy György miniszter úrnak, aki a Fidesz időkeretére teszi meg felszólalását; őt követi Kovács László, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. MATOLCSY GYÖRGY gazdasági miniszter: Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy először is felidézzem az 1998-as kormányprogram gazdaságpolitikára vonatkozó elgondolásait. Ezeket az elgondolásokat annál is érdemesebb felidézni most, mert az a világgazdasági lassulás és az a recesszió, ami bekövetkezik, még aktuálisabbá teszi ezeket a gondolatokat.

Azt mondtuk 1998-ban, hogy Magyarország képes egy emberöltő alatt elérni ez Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét és átlagos jóléti, fogyasztási, életszínvonal-beli szintjét. Azt mondtuk, hogy ha Magyarország képes erre, ha ez lehetséges, akkor kötelességünk is ezt megtenni.

A kormányprogram úgy fogalmazott, hogy akkor vagyunk képesek elérni az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, életszínvonalát egy emberöltő alatt, ha az Európai Uniónál kétszer gyorsabban növekszik a magyar gazdaság. Ha tehát - jelentette ez akkor is és ma is - az Európai Unió 3,5 százalék körül növekszik, akkor a magyar gazdaságnak 7 százalékos növekedést kell elérnie, ha az Európai Unió 2 százalék körül növekszik, mint teszi azt ma, akkor a magyar gazdaságnak 4 százalék körül érdemes növekednie.

Azt mondtuk, hogy az Európai Uniónál kétszer gyorsabb gazdasági növekedést Magyarország akkor tud elérni, hogyha az egész ország, Magyarország teljes területe, valamennyi gazdasági szereplő, valamennyi település és régió részt vesz a növekedésben. Azt mondta a kormányprogram, hogy az a gazdasági szerkezet, amelyet a '90-es évtizedből örököltünk, nem elégséges arra, hogy Magyarország belátható időn belül, egy emberöltő alatt elérje az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét. Nem elégséges, mert az örökölt növekedési szerkezetben csak az ország kisebbik része vesz részt, csupán néhány megye vesz részt a fővárossal, abban csupán a külföldi beruházások által létrehozott exportkapacitások vesznek részt, és Magyarország többsége a magyar gazdaság többsége, és főként a hazai kis- és középvállalkozások nincsenek benne a növekedésben. Azt mondtuk, hogy Magyarország akkor képes ezt a történelmi célt elérni, hogyha a növekedést eszköznek tekinti a jólét elérésére, és a jólétet eszköznek tekinti a növekedés elérésére. Azt mondtuk, hogy egyszerre érdemes a felzárkózást és a felemelkedést megcélozni, és egyszerre érdemes a növekedés és a fogyasztásbővítés célját megfogalmazni. Azt mondtuk, hogy éppen azzal lehet felzárkózni, amiért érdemes felzárkózni, tehát a társadalmi felemelkedésért.

Mit jelent ez? Éppen azt jelenti, hogy valamennyi család, valamennyi település, valamennyi polgár, valamennyi munkáltató és munkavállaló részt vehessen a gazdasági növekedésben. Ha részt vesz benne, akkor az Európai Unió kétszeres gazdasági növekedését éri el Magyarország.

Hol állunk a kormányprogramban megfogalmazott gazdaságpolitikai célokkal? Tisztelettel szeretném jelenteni a Háznak, hogy Magyarország múlt évben, 1977 óta először, 5 százalékot meghaladó gazdasági növekedést ért el; ebben az évben pedig, a magyar gazdaságtörténetben először, elérjük azt a célt, hogy az Európai Unió átlagos növekedésénél kétszer gyorsabban növekszik Magyarország gazdasága. A magyar gazdasági növekedés 4 százalék körüli, 4 százalék feletti, míg sajnos, nem örülünk neki, az Európai Unió gazdasági növekedése 2 százalék alatt várható. A kormányprogram döntő gazdaságpolitikai célját, tehát hogy az Európai Unió átlagos gazdasági növekedésének kétszeresét érjük el, Magyarország gazdaságtörténetének idején először elérjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram úgy fogalmazott, hogy a gazdasági növekedésnek ezt a lendületét akkor tudjuk megtartani, ha a növekedésben részt vesznek a hazai kis- és középvállalkozások, valamennyi település, valamennyi gazdasági terület.

Hogyan állunk ezzel? A munkaerőpiacon nagyon kedvező folyamatokat tapasztalunk. 200 ezer új munkahely jött létre az elmúlt három és fél évben Magyarországon. Ma a magyar munkanélküliségi ráta 5,6 százalékos, 2 százalékkal alacsonyabb, mint az Európai Unió átlagos szintje. Minden régióban csökkent a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatás. Hogyha valamelyikünk is arra gondol, hogy ez természetes, hogy az 1997 után beindult növekedési szerkezetből ez automatikusan következik, akkor egy pillanatra gondoljunk arra, hogy Szlovákiában a munkanélküliségi ráta 18 százalékos és Lengyelországban 16 százalékos, háromszor magasabb, mint Magyarországon.

A másik terület, ahol áttörést sikerült elérni, az, hogy megindult a különböző fejlettségi szintű gazdasági régiók közötti különbségek csökkenése, a növekedésbe bekapcsolódott Magyarország teljes területe. Ezt bizonyítja nagyon sok adat, én nem idézem ezeket fel; az ipari termelés növekedése áthúzódott olyan megyékre, amelyek korábban nem vettek részt benne, a lakásépítkezések áthúzódtak, dinamikusan bővülnek olyan megyékben, amelyek korábban elmaradottak voltak. Megerősödtek a hazai kis- és középvállalkozások, a bruttó hazai termékhez való hozzájárulásuk nőtt. S ami talán az egyik legígéretesebb folyamat, hogy megindult a tőke a Dunántúlról keletre, megindult Északkelet-Magyarországra, Kelet-Magyarországra, az Alföldre és Dél-Dunántúlra. Az a gazdaságpolitikai célunk és eszközünk, hogy az Európai Uniónál kétszer gyorsabb növekedést az egész ország bekapcsolásával tudjuk elérni, ez elindult, ez megvalósulás felé törekszik.

Végül még egy áttörés, ami az 1998-as gazdaságpolitikai programunkban benne van mint cél: az infláció, a pénzromlás gerincének a megtörése, az infláció csökkentése. Ma Magyarországon tizennégy év után a legalacsonyabb a pénzromlás üteme, és talán ennél is fontosabb, hogy megtörtük az infláció gerincét, megtörtük az inflációs várakozásokat.

 

(10.40)

 

A magyarországi inflációnak ugyanis a fele volt inflációs várakozás. Ma a piaci szereplők, az emberek, az üzletemberek, a befektetők elhiszik önmaguknak meg a kormánynak, hogy csökken az infláció. A pénzromlás további csökkenésére az ad nagyon jó reményt és alapot, hogy megtörtük az inflációs várakozásokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan értük mindezt el? Ha azt gondoljuk, hogy mindez természetes volt, és mindez szinte magától következett abból a gazdasági szerkezetből és növekedési szerkezetből, amellyel rendelkeztünk '98-ban, nos akkor tévednénk, ha ezt gondolnánk, hiszen a mai magyar gazdasági növekedésnek a fele jött át a kilencvenes évtizedből, a felét örököltük az elmúlt évtizedből. Az ipari termelés bővülése, az export bővülése volt az a forrása a növekedésnek, amely fenntartotta a további ütemet, most pedig mellé lépett a fogyasztás bővülése, a lakásépítkezések bővülése és a közlekedési infrastruktúra bővülése, valamint a turizmus teljesítményének növekedése.

Azt kell mondanom önöknek, hogy a magyar gazdasági növekedés szerkezete egy két lábon álló új, egészséges szerkezetet mutat; nem csupán abból a szempontból, hogy növekedés és egyensúly együtt vannak jelen, hanem abból a szempontból is, hogy a külső és a belső növekedési források együtt vannak jelen a növekedésben, és abból a szempontból, hogy nem az ország kisebbik része, hanem az ország egésze, a magyar gazdaság egésze van jelen a magyar gazdaság növekedési szerkezetében.

Hogyan értük ezt el, hiszen nem minden ország érte el ezt ebben a régióban? Magyarország a közép-európai régióban a leggyorsabb növekedéssel rendelkezik, valamennyi makrogazdasági száma a legjobb. Hogyan értük el? Ha mindent összevetünk, minden kisebb-apróbb eszközt összeszámolunk, ezeket egy nagy mozaikba belerakjuk, akkor azt kell mondanom, hogy gazdasági összefogással értük el. Egy olyan összefogással értük el a gazdaságban, amikor a háztartások, emberek, munkavállalók, munkaadók, külföldi és belföldi befektetők, az önkormányzatok és az állam nevében a kormány összefogtak. Ennek a gazdasági összefogásnak a kézzel megragadható, elolvasható, sőt a pénz csörgését is hallató jele, terméke a Széchenyi-terv. A Széchenyi-terv az a gazdasági összefogási jelkép és az az eszköz, amellyel ezeket az eredményeket a magyar gazdaság elérte.

Az otthonteremtésben és lakásépítkezésben összefogott az állam, a bankszektor, az építő háztartás, polgár és persze mindazok, akik az építkezésben részt vesznek. Ma Magyarországon 1998-hoz képest egynegyedére csökkent a kamatszint, ebben az évben elérjük a 30 ezer új lakást, és a hitelállomány növekedése, valamint az új építési engedélyek növekedése dinamikus képet mutat.

A közlekedési infrastruktúrában áttörést hozó és ígérő fejlesztések indultak el. Megindult a minőségi turizmus fejlesztése. Magyarország a fürdővárosok hálózata lesz, egy gyógyuló és gyógyító ország képét fogja mutatni azoknak a beruházásoknak köszönhetően, amelyek ma a Széchenyi-terv keretében elindultak.

Nagyon érdekes és ígéretes, hogy a Széchenyi-tervben a Dunántúl és a Dunától keletre eső Magyarország egyenlő módon tudott részt venni. 24 milliárd forint végleges, vissza nem térítendő beruházási támogatást nyert eddig a Széchenyi-terv keretében a Dunántúl, és ugyanúgy 24 milliárd forintnyi beruházási támogatást nyert a Dunától keletre eső Magyarország. Senki nem gondolta volna, hogy ilyen mértékben be tud kapcsolódni minden gazdaságilag még fejletlenebb település és gazdasági szereplő a Dunától keletre eső Magyarországon.

Minden negyedik település már bekapcsolódott a Széchenyi-terv beruházásaiba, és egy forint állami pénzzel öt forint üzleti tőkét, beruházást mozgattunk meg. Ezt sem várta senki, ez is áttörés. Megtaláltuk a magyar gazdaság kitörési és felzárkózási receptjeit. Megtaláltuk azokat a kitörési pontokat, amelyekben a gazdasági szereplőknek, befektetőknek, munkaadóknak, munkavállalóknak, az államnak, a kormánynak és az önkormányzatoknak érdemes együttműködniük. Ezek, azt gondolom, az infrastruktúra-fejlesztés, a minőségi turizmus fejlesztése, a lakásépítkezések, a modern, tudásalapú iparok megteremtése, a kutatás-fejlesztés, és még hosszan sorolhatnám.

Nem csupán a kitörési és felzárkózási pontokat találtuk meg együtt, összefogással a Széchenyi-terv keretében, hanem megteremtettük azokat az új mintákat is, amelyek a következő 10-15 év sikeres felzárkózását megalapozzák. Tudjuk, hogyan érdemes együttműködni önkormányzatnak és államnak, államnak és befektetőnek, önkormányzatnak és befektetőnek. Tudjuk, hogyan érdemes fejlesztéseket közösen finanszírozni. Megtanultuk, hogy érdemes végleges beruházási támogatást nyújtani azoknak a vállalkozóknak és önkormányzatoknak, amelyeknek ígéretes, reményteljes ötleteik és fejlesztési programjaik vannak. Nem csupán kölcsönt érdemes adni, hanem érdemes befektetni a jövőbe. Végleges tőkét érdemes adni. Megtanultuk, hogy nagyon szükséges minden kistérségnek elkészítenie a saját felzárkózási, kitörési programját. A Széchenyi-terv keretében már húsz-huszonöt kistérség elkészítette a saját fejlesztési programját, és nagyon-nagyon ígéretes és reményteljes az, ahogy egyre több település, kistérség, aztán régió találja meg a saját önálló arculatát, önálló karakterét a gazdaságépítés területén.

Végül még egy dolgot megtaláltunk, tisztelt hölgyeim és uraim. Megtaláltuk a siker receptjét a magyar gazdaságpolitikában. Ez nem más, mint három korábban együtt nem kezelt, össze nem illesztett, de együtt, mint kiderült, igen jól működő elemnek a használata. Megtaláltuk a siker receptjét, amely azt jelenti, hogy egyszerre használjuk az 1945 után a nyugat-európai országokban oly sikeresen használt gazdaságpolitikai eszközöket, megtaláltuk és használjuk azokat a fejlesztési eszközöket, amelyekkel német gazdasági csoda alakult ki, olasz gazdasági csoda, amellyel Franciaország felzárkózott, amellyel az egész skandináv térség felzárkózott, és amellyel ma Finnország, Írország, Katalónia, Portugália és egy sor más terület felzárkózott.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy még egy bátorító gondolatot említsek meg! A Széchenyi-terv után, miután bebizonyosodott, hogy sikeres és helyes, hasznos annak eszköztára, most elindítottuk a Széchenyi pluszt, amelyben olyan eszközöket használunk még erősebben, még jobban, amelyeket a Széchenyi-terv keretében is használtunk. Európában ezekben a napokban elsőként Magyarország indított olyan gazdaságösztönző, gazdaságélénkítő programot, amelyre - és ilyen az új kor divatja, ilyen az új közhangulat - Amerikától Japánig, Franciaországtól Németországig ma már a gazdaságpolitikusok, politikusok, közgazdászok többsége azt mondja, hogy igen, élénkíteni kell a gazdaságot, ösztönözni, építkezni kell, beruházásokra van szükség, és az államnak, önkormányzatnak, beruházónak és az embereknek együtt kell ezt megtenni. Mind a Széchenyi-terv, mind a Széchenyi plusz a gazdasági összefogás programja, ezért azt gondolom, hogy a tisztelt Ház figyelmét érdemes volt néhány elemére, gondolatára felhívni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Hozzászólásra következik Kovács László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Harrach Péter miniszter úr, a Független Kisgazdapárt helyén és időkeretére. (Bánki Erik: Micsoda? - Harrach Péter: Még nem!) Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor behozták ezt az iratcsomót (Az asztalán lévő iratokra mutat.), a másik oldalon többen elsápadtak. Szeretném megnyugtatni önöket, hogy ez nem a beszédem vázlata (Sasvári Szilárd: Nem! A vecsési számlák! - Derültség a Fidesz padsoraiból.), ez azoknak a javaslatainknak az összessége, amelyeket az elmúlt három és fél évben (Zaj. - Az elnök csenget.) nyújtottunk be a parlamentben az ország sorsának jobbítására, és amelyeket önök érdemi megfontolás nélkül söpörtek le. (Dr. Répássy Róbert: Mert rosszak voltak!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön által felvázolt Magyarország-kép... (Zaj. - Pillanatnyi szünetet tart.) Tisztelt miniszterelnök úr, az ön által felvázolt Magyarország-kép kétségtelenül igen vonzó.

 

 

(10.50)

 

De van egy rossz hírem: ez nem annak a Magyarországnak a képe, amelyben az emberek többsége él, hanem azé, amelyről miniszterelnök úr álmodni szokott, és amelyben a kormány és a kormányhoz közel állók élnek. Ezt miniszterelnök úr meglehetősen önkényesen összeválogatott adatokkal, féligazságokat tartalmazó állításokkal próbálta alátámasztani. Mivel nekem nincs közel másfél órám, hogy tételesen cáfoljam ezeket az állításokat, így a több tucatnyiból... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Több is van! - Kósa Lajos: 210 perced van! Annyit beszélhetsz, amennyit csak nem szégyellsz elmondani! - Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Az elnök csenget. - Kósa Lajos: Na, mondd már!)

Elnök asszony, döntsük el, hogy én szólalok föl vagy a Fidesz-frakció, mert egyszerre nem tudunk beszélni! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne idegeskedj!)

 

ELNÖK: Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tiszteljék meg egymást azzal, hogy végighallgatják, megjegyzések nélkül. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Bánki Erik: Igazat kell mondani, nem összevissza beszélni!) Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tehát, mivel nincs közel másfél órám, hogy tételesen cáfoljam miniszterelnök úr állításait (Kósa Lajos: De van, ne mondjál már ilyet! - Bánki Erik: Három és fél órád van!), szeretnék csupán egyetlen jellemző példát kiragadni.

Miniszterelnök úr új családtámogatási formaként említette a kiegészítő családi pótlékot, pedig csak a korábbi, általunk 1997-ben bevezetett rendszeres gyermekvédelmi támogatást keresztelték át más névre. Igaz, 3640 forintról 4000 forintra egészítették ki, havonta.

Miniszterelnök úr büszkén említette, ha jól emlékszem, még meg is ismételte a számot, hogy 850 ezer gyermek után jár ez a támogatási forma. Azt azonban nem említette, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy ennyi gyermek él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum összegét, azaz a 18 310 forintot. Megjegyzem: 1997-ben a mi kormányzásunk idején ez a szám 200 ezerrel kevesebb, 650 ezer volt. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti képviselők padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Tisztelt Ház! A Fidesz vezette kormány tevékenységének reális mérlegeléséhez elengedhetetlen felidézni, hogy milyen helyzetben vették át önök az országot 1998 júliusában. Én részletes érvelés, adatok és tények helyett csupán emlékeztetni szeretnék. Emlékeztetni arra, hogy 1998. szeptember elején, néhány hetes kormányzás után miniszterelnök úr, az akkori pénzügyminiszter és az akkori gazdasági miniszter idehaza és külföldön rendszeresen hangoztatta, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb és leggyorsabban fejlődő gazdasága. Nem állították, nem is állíthatták, hogy mindez néhány hetes kormányzásuk eredménye. Ezt bizony, tisztelt kormányoldal, önök örökölték. Ennek köszönhetően a rendszerváltás óta az Orbán-Torgyán-kormány volt az első, amelynek nem a gazdasági válság kezelésére kellett összpontosítania, hanem az emberek gondjainak enyhítésére fordíthatta volna a figyelmét. Bár a feltételek megvoltak hozzá, a Fidesz vezette kormány nem teljesítette választási ígéreteit, nem élt a lehetőségekkel, elpazarolta a pénzt és elvesztegette az időt.

Az ígért évi 7 százalékos gazdasági növekedés csak egyetlen évben, tavaly haladta meg az 5 százalékot, az infláció viszont nem csökkent az ígért 5 százalék alá, három éve folyamatosan annak kétszerese, azaz 10 százalék körül mozog. Elmaradt az adó- és járulékrendszer megígért reformja, a megígért nagyarányú adócsökkentés. Nem került sor az egészségügy reformjára, veszélybe került az intézmények működése, a betegek ellátása. Megakasztották a nyugdíjreformot, sőt célul tűzték a korábbi intézkedések visszafordítását.

Nincs magyarázat arra, hogy miért nem folytatódott két és fél évig az autópálya-építés. Az elvesztegetett időt a hátralévő hónapokban akarják, legalábbis látszólag, behozni. Új ígéretekkel próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy mindeddig egyetlen kilométer új autópályát sem adtak át. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a közbeszerzési eljárást mellőzve olyan cég kapott megbízást az autópálya-építésre, amely korábban egyetlen kilométer autópályát nem épített, ehhez sem szakemberei, sem gépei, sem tapasztalatai nem voltak. (Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Az adófizetők pénzén folyó, átláthatatlan finanszírozású autópálya-építés az Európai Unió értékelése szerint is korrupciógyanús. El is estünk az Unió pénzügyi támogatásától. A vesztesek az adófizetők, a nyertesek pedig azok, akik a Fidesz uralta kormány jóvoltából fő- vagy alvállalkozóként sokmilliárdos megrendelésekhez jutottak.

Általánossá vált és példátlan méretűvé duzzadt a korrupció. Nincs egyetlen olyan európai demokrácia, amelynek kormánya túlélné, ha politikusai és kormányzati intézmények vezetőinek egész sora ellen folyna rendőrségi, ügyészségi vizsgálat vagy bírósági eljárás. A Fidesz-kisgazda-koalíció kiérdemelte a rendszerváltás óta eltelt tizenegy esztendő legkorruptabb kormánya címet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

A kormány a kétéves költségvetés kierőszakolásával és az infláció szándékos alultervezésével a költségvetést lényegében kivonta a parlament ellenőrzése alól. Parlamenti felhatalmazás nélkül, tetszése szerint költ el vagy ígér oda százmilliárdokat. Már a választásokra tekintve ebből fedezi az eddig indokolatlanul visszafogott reálkeresetek és nyugdíjak emelését. Csakhogy a mostani emelés nem pótolja azt, amit a munkavállalók és a nyugdíjasok az elmúlt három és fél évben elvesztettek! A kormány valószínűleg abban bízik, hogy a választók csak az utolsó hónapokra fognak majd emlékezni, és nem számolják ki, hogy mennyivel jártak volna jobban, ha a jogos és lehetséges bér-, illetve nyugdíjemelést nem a kormányzati ciklus vége felé, hanem korábban kapják meg.

A kormány tagjai a legkisebb szégyenkezés nélkül juttatják gazdasági előnyökhöz, helyezik magas tisztségbe vagy tüntetik ki közvetlen hozzátartozóikat. Mindezért súlyos felelősség terheli a miniszterelnököt.

Megkerülhetetlen a miniszterelnök felelőssége a vidékfejlesztés elmaradásáért és a mezőgazdaság katasztrofális állapotáért is, hiszen éveken keresztül nemcsak elnézte a tárca vezetésének szakmai alkalmatlanságát, riasztó ámokfutását, hazug győzelmi jelentéseit, de még meg is védte őket az ellenzék és a sajtó bírálatával szemben. A hatalom megőrzése érdekében éveken át nem volt hajlandó szembenézni a mezőgazdaság teljesítményének rohamos csökkenésével.

Az utóbbi időben már egyértelmű jelek mutatják, hogy megingott a gazdaság egyensúlya. Nőtt a költségvetés, a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg hiánya. Ismét növekedni kezdett Magyarország külföldi adósságállománya. A kedvezőtlen folyamatok nem drámaiak, de figyelmet érdemelnek. Annál is inkább, mert a kormány amúgy sem igazán vállalkozóbarát gazdaságpolitikájának kiszámíthatatlansága, előrejelzéseinek hiteltelensége, a külföldi tőkével szembeni időnkénti hangulatkeltés érezhetően csökkentette a hazai és főleg a külföldi befektetők bizalmát. Ezt jelzi a tőzsdei árfolyamok és a tőzsdei forgalom jelentős csökkenése.

Tisztelt Ház! A gazdaság működésének célja nem lehet más, mint előteremteni a forrásokat az emberek életkörülményeinek javításához és az ország, a nemzet jövőjének megalapozásához. A Fidesz vezette kormány mindkettővel adós maradt. A jelenlegi kormány hivatalba lépése óta évről évre lassult a reálkeresetek emelkedése. Tavaly, az 5,2 százalékos gazdasági növekedés évében a reálkeresetek már csak 1,5 százalékkal emelkedtek. A mostani, választási célú, hangulatjavító béremelések is nagy egyenlőtlenségeket takarnak. A kormány ígérete ellenére a közszférában dolgozók keresetnövekedése továbbra is elmarad a versenyszférától.

Ami pedig a minimálbér-emelést illeti: mivel az nem járt a személyi jövedelemadó és a munkaadók járulékának mérséklésével, ahogy mi javasoltuk, a munkáltatók által kifizetett többlet nagyobbik része került a költségvetésbe és csak a kisebbik a munkavállalókhoz.

1999-ben az Orbán-Torgyán-kormány 52 milliárd forintot vett ki a nyugdíjasok zsebéből a törvényben előírtnál kisebb nyugdíjemeléssel. 2000-ben a nyugdíjemelés 35 milliárd forinttal volt kevesebb, mint az infláció. Igaz, a kormány ezt novemberben visszamenőleg pótolta, de addig példátlan módon a nyugdíjasok hiteleztek a költségvetésnek. Csak most, a választások előtti évben emelkedik 6 százalékkal a nyugdíjak vásárlóereje.

(11.00)

 

A kormány állítása szerint a négy év alatt ez az emelkedés összesen 16 százalékos lesz; nem most, ahogy a miniszterelnök úr mondta, hanem a négy év végén lesz 16 százalékos, de ez is csak akkor, ha januártól végre egyszer valóságos és nem az alábecsült inflációhoz igazítják a nyugdíjemelés mértékét, továbbá az ígéretet betartva a törvény szerint járónál 3 százalékkal nagyobb mértékben emelik a nyugdíjakat.

Nem lehet büszke a kormány arra sem, hogy a legalacsonyabb nyugdíj összege mindössze 18 310 forint, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy ehhez kötődik egy sor szociális ellátás, amelyek reálértéke az elmúlt három és fél alatt lényegében nem emelkedett.

Vessünk egy pillantást, tisztelt Ház, a kormány büszkeségére, a családtámogatási rendszerre! Ne a családtagok állami vagyonhoz, állami megrendelésekhez, jól fizető állásokhoz juttatására vagy kitüntetésére gondoljunk, hanem a gyermeknevelés terheinek átvállalására. Erre 1998-ban a költségvetés a nemzeti össztermék 2,2 százalékát fordította, 2001-ben ennél mindössze 0,1 százalékkal nagyobb részt. A minden családhoz, így a rászorulókhoz is eljutó családi pótlék 1998 óta változatlan, így a ciklus végéig vásárlóerejének több mint 40 százalékát elveszti. Elismerést érdemel, hogy a családi adókedvezmény összege évről évre jelentősen növekszik, de ezt csak a megfelelő jövedelemmel rendelkező családok tudják igénybe venni, a családok 20 százaléka egyáltalán nem, egyharmada pedig csak részben. A Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint a családoknak kevesebb, mint fele tudja csak teljes mértékben igénybe venni ezt a támogatási formát, és nyilván a könnyebben élő fele tudja teljes mértékben igénybe venni.

Tisztelt Ház! Nem tudok olyan országról, ahol bármilyen szociális támogatás úgy működne, hogy minél kevesebb a jövedelem, annál kisebb a támogatás. Az Orbán-kormánynak ez a találmánya akár világszabadalom is lehetne.

Hasonló elv alapján működik a kormány másik büszkesége, az otthonteremtési támogatás. A kedvezményes kamatú hitel, a törlesztésnél igénybe vehető adókedvezmény kétségtelenül kedvező azoknak, akik jelentős pénztartalékkal és jövedelemmel rendelkeznek, minőségi lakáscserére vágynak, vagy befektetési céllal akarnak építkezni, lakást vásárolni, ám nem segíti az átlagos vagy alacsony jövedelmű fiatalok lakáshoz jutását. A 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatban a kormány maga is elismeri, hogy a lakásépítők között jelentősen csökkent a fiatal, gyermekes családok aránya.

Tisztelt Ház! A Fidesz vezetése a kormányzást nem szolgálatnak, hanem uralkodásnak tekinti, lehetőségnek arra, hogy akaratát rákényszerítse a társadalomra; hogy klientúrát építsen, és azt előnyös helyzetbe hozza. Ez a törekvés szükségképpen együtt jár egyes alkotmányos elvek megkérdőjelezésével, törvények figyelmen kívül hagyásával, illetve önkényes értelmezésével, a demokratikus intézmények működésének korlátozásával, a jogállami normák sérelmével, a rendszerváltás utáni első két parlamenti kormányzati ciklus szokásainak felrúgásával.

A kormány a koalíciós képviselők támogatásával leértékelte az Országgyűlés szerepét, megfosztotta kormányt ellenőrző funkciójának tényleges gyakorlásától. Három és fél alatt egyetlen olyan vizsgálóbizottság sem kezdhette el működését, amelyet az ellenzék kezdeményezett, a parlament csak az előző kormány működését vizsgálhatja. Az interpellációk, a kérdések minden normálisan működő parlamentáris demokráciában az ellenzék számára jelentenek eszközt a kormány tevékenységének ellenőrzésére; nálunk az erre szánt amúgy is korlátozott idő közel felét immár kormánypárti képviselők álfelvetései teszik ki, veszik el, amelyek csupán a kormány sikerpropagandájához vagy az előző kormány, illetve a mostani két ellenzéki párt támadásához kínálnak alkalmat.

1998 őszén az önkormányzati választások előtt az éppen csak hivatalba lépett miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az önkormányzatok elsődleges feladata a kormánypolitika végrehajtása. Ez a felfogás tükröződik az ellenzéki vezetésű önkormányzatok hátrányos megkülönböztetésében (Dr. Répássy Róbert: Ez nem igaz!), az önkormányzatok anyagi ellehetetlenítésében, a terület- és településfejlesztési döntések állami befolyásolásában. A kormány lényegében felszámolta vagy legalábbis ellehetetlenítette a társadalmi párbeszéd, az érdekegyeztetés intézményrendszerét, rendre megsérti a civil szervezetek önállóságát.

Az első két kormányzati ciklusban a jogállami normáknak megfelelően elvált egymástól a politika és a közigazgatás, kialakult a köztisztviselői kar pártsemlegessége. Az elmúlt három és fél esztendő alatt ez a folyamat visszafordult, a kormányzat mindinkább maga alá gyűri és pártpolitikai érdekek kiszolgálójává teszi a köztisztviselőket. A személycserék során a politikai hűség fontosabbá vált a szakmai felkészültségnél. A demokráciával, a jogállami normákkal ellentétes az a mód, ahogy a kormány saját uralma alá vonta a közszolgálati televíziókat és a rádiót. Az adófizetők pénzén működtetett adók a választópolgárok pártatlan tájékoztatása helyett a kormányzati sikerpropaganda szócsövévé silányultak. Ellenzéki vélemények alig kapnak hangot, a kormánypolitikával ténylegesen szemben álló ellenzéki pártokat a közszolgálati médiumok egyes műsorvezetői részéről méltatlan támadások is érik. A Nemzetközi Újságíró Szövetség jelentése szerint, tisztelt Ház, idézem: "az indokolatlan politikai befolyásolás már a szólásszabadságot veszélyezteti Magyarországon". A kormány elfogadhatatlan hatalom- és demokráciafelfogása nyomán kialakult helyzet immár rendszeres bírálat tárgyát képezi az Európai Unió és a nemzetközi sajtó részéről.

Tisztelt Ház! Magyarország helytállása a globális versenyben nagymértékben függ attól, hogy a mindenkori kormányok megfelelő figyelmet fordítanak-e az ország modernizációjára, a tudásalapú és az információs társadalom feltételeinek megteremtésére. Ezek közül csupán az oktatásról szeretnék szólni, annál is inkább, mert az oktatás egyúttal az esélyteremtésnek, az esélykiegyenlítésnek is nélkülözhetetlen eszköze. Az oktatástól függ, hogy egy hátrányos helyzetű családban született, egy hátrányos helyzetű kistelepülésről induló fiatal pályaválasztási, elhelyezkedési és boldogulási esélyei legalábbis megközelítik-e szerencsésebb körülmények közé született kortársai lehetőségeit.

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
elnöke foglalja el.)

 

A Fidesz választási sikerében jelentős szerepet játszottak az oktatással kapcsolatos hangzatos ígéretek, melyek teljesítésével azonban a kormány adós maradt: nem kezdődött el az iskolák épületének felújítása, a taneszközök pótlása, korszerűsítése; nem csökkent, hanem nőtt a különbség a gazdag és a szegény települések iskolái között; leállították a Sulinet-program megvalósítását; a kerettantervekben csökkent az informatikai oktatásra szánt idő; az iskola nem javítja a végzősök versenyképességét a munkaerőpiacon; a felsőoktatás költségvetési támogatása a reálértékhez és a nemzeti össztermékhez viszonyítva is csökkent. Kétségtelen, hogy megszűnt a havi kétezer forintos tandíj, de folyamatosan nő az évente százezreket fizető költségtérítéses hallgatók aránya. Ebben a ciklusban sem a hallgatói normatíva, sem az ösztöndíj nem emelkedett, vagyis reálértékben mindkettő több mint 40 százalékkal csökkent.

Tisztelt Ház! A Fidesz vezette kormánykoalíció a külpolitika területén is kedvező örökséget vett át. (Rockenbauer Zoltán: Csak nem magadról beszélsz?) A Fidesz vezette kormány külpolitikája a célok tekintetében folyamatosságot mutat az előző ciklussal. Elismerést érdemel, hogy a koszovói válság időszakában, illetve a terrorizmus elleni nemzetközi fellépés ügyében a kormány a parlamenti pártokkal konszenzusra törekedett, és a belpolitikai szempontból is érzékeny kérdésekben a kormány Magyarország érdekeit szem előtt tartva teljesítette a ránk háruló erkölcsi, politikai, illetve szövetségesi kötelezettségeket.

Ugyanakkor a képhez tartozik, hogy a kormányzat tett néhány olyan lépést, és egyes magyar politikusok részéről elhangzott néhány olyan nyilatkozat, amelyek károkat okoztak nemzetközi kapcsolatainknak és hazánk megítélésének. Ilyen volt az indokolatlanul szoros kapcsolat a Tudjman elnök vezette Horvátországgal; az osztrák szélsőséges erők kormányra kerülésével kapcsolatos magatartás; a kedvezménytörvénynek a szomszéd kapcsolatokban feszültségeket, az Európai Unióban pedig értetlenséget okozó ügyetlen kezelése; visszatetszést keltettek az Európai Uniót kioktató, fölényes hangú nyilatkozatok és a parlamentben is elhangzó kirekesztő nézetektől történő egyértelmű kormányzati elhatárolódás elmaradása.

 

(11.10)

 

Legutóbb az Egyesült Államok vezető köreiben keltett értetlenséget az, hogy a miniszterelnök válasz nélkül hagyta a terroristák akcióját magyarázni próbáló s ugyanakkor az Egyesült Államok felelősségét hangoztató megszólalásokat.

A Szocialista Párt a kormány integrációs politikája gyengéjének tartja, hogy az ismétlődően szóvá tett hiányosságok felszámolására nem fordít figyelmet, nem veszi komolyan az Unió figyelmeztetéseit. Nem fordít figyelmet a magyar társadalom felkészítésére sem, a csatlakozás előnyeinek és kedvezőtlen, de kivédhető vagy mérsékelhető hatásainak bemutatására. Aggasztó, hogy a legutóbbi felmérések szerint érzékelhetően csökken csatlakozásunk hazai támogatottsága. Feladata lenne a kormánynak az Európai Unió tagállamai közvéleményének megnyerése is, csakúgy, mint általában Magyarország nemzetközi megítélésének javítása. Az országimázs építésére jóváhagyott milliárdok nagy részét azonban idehaza kormányimázs-építésre költik el, sokszor törvénytelen módon.

A Külügyminisztériumra sajnos különösen igaz, hogy a kormány a kinevezéseknél a politikai hűséget fontosabbnak tartja a szakmai felkészültségnél, persze kétségtelenül a csábítás is erősebb, hogy diplomáciai posztokkal jutalmazzanak rokonokat, barátokat, üzlettársakat. Közben pedig nagy tapasztalatokkal, komoly kapcsolati körrel rendelkező, hazánk érdekeiért sokat tett diplomatákat szorítanak háttérbe vagy kényszerítenek a Külügyminisztérium elhagyására.

Tisztelt Ház! A vezérszónoklat időkeretét szétfeszítené, ha szólnék a vidék súlyos gondjairól, a mezőgazdaság szinte reménytelennek tűnő helyzetéről és az egészségügy válságáról, ezekről a képviselőtársaim a vitában fogják kifejezésre juttatni az álláspontunkat.

Befejezésül, szeretném néhány mondatban összefoglalni a Szocialista Párt elképzeléseit a kormányzati munka azon területeiről, amelyekről véleményt mondtam. Hiszen a jelenlegi ciklus első pillanatától arra törekedtünk, hogy ne csupán bíráljuk a kormány tevékenységét, de mutassuk is be, hogyan lehetne másként csinálni, hogyan lehetne jobban szolgálni az ország javát, az emberek többségének érdekeit. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Mondj valamit!)

A Magyar Szocialista Párt célja a demokratikus, kiegyensúlyozottan fejlődő, modern Magyarország felépítése; olyan állam, amely valamennyi állampolgárának esélyt teremt a boldogulásra, támaszt nyújt a rászorulóknak; olyan kormányzás, amely nem uralkodik, hanem szolgál, amely nem egy hozzá szorosan kötődő szűk csoport érdekeit érvényesíti, hanem a társadalomét, a nemzetét; olyan Magyarország, amely jó viszonyt ápol a szomszédaival, amely harmonikusan illeszkedik a fejlett demokratikus országok közösségébe, a világfejlődés élvonalába. Ehhez kérjük majd jövő tavasszal a választók bizalmát.

A miniszterelnök úr a bevezetőjében kedvet csinált egy vonzóan szép Magyarországhoz. Hogy Magyarország valóban ilyen is legyen, önöknek menniük, s nekünk jönnünk kell.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Harrach Péter miniszter úrnak; őt követi majd Kuncze Gábor, az SZDSZ részéről.

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is, szeretném megköszönni Kovács Lászlónak ezt a rendkívül borúlátó és pesszimista képet, amit felrajzolt, hiszen semmi más dolgom nincs ezek után, mint a tények száraz ismertetése, és a kettő közötti kontrasztot látni fogják.

Egy szociális miniszter elégedett soha nem lehet, ez a fogalom önellentmondását jelentené, de amíg egyetlen ember is van, aki segítségre szorul, addig nem nyugodhat meg ennek a tárcának a minisztere. Viszont relatíve mégis könnyű dolgom van, hiszen ilyen rövid idő alatt sikerült ennek a kormányzatnak oly mértékig segíteni a rászorulókon, aminek néhány részletét szeretném most önökkel ismertetni. Előtte azonban egy gondolatot engedjenek meg!

A létező szocializmus alatt meggyengültek a közösségek, meggyengült a család, megrendült a nemzeti közösség, annak kis egységei, a lakóhelyi közösségek és a civil szervezetek is. Mi úgy gondoljuk, hogy ezeknek a közösségeknek az erejét vissza kell adni, a lehetőségeit meg kell teremteni.

Először természetesen a családnak mint a társadalom legkisebb egységének az erejét szeretnénk megerősíteni, visszaadni. Ennek két oka is van: egyrészt a demográfiai helyzet, amiről a miniszterelnök úr is szólt, és az a 2000-es javulás, amit a számok ezen a területen mutatnak, ami megerősödött most, a 2001. évi első féléves adatok alapján, és még nem jogosít fel minket arra, hogy ne törekedjünk ennek megfelelő és végleges rendezésére. És természetesen a családok megerősítése, a gyermeknevelés kiszámíthatósága is célunk volt.

A családtámogatási rendszer egészéről részletesen szólt a miniszterelnök úr, ezért csupán egyetlen adattal szeretném ezt kiegészíteni, ami természetesen cáfolja mindazt, ami Kovács László felszólalásában, amelyben sajnos nagyon sok téves adat volt, másképpen nézett ki. 1997-ben, és most jönnek a tények, 141 milliárdot fordítottak a családok pénzbeli és természetbeli támogatására, 2001-ben ez 319 milliárdra emelkedett, tehát több mint a kétszeresére. Ez a szomorú és egyszerű tény; szomorú az ellenzéknek, és jó hír a lakosságnak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Sokszor halljuk azt a vádat, és most is megfogalmazta az ellenzék vezérszónoka, hogy mi kevésbé támogatjuk a szegényeket. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Így van!) Sajnos, ebben sincs igaza. És most néhány adatot engedjenek meg!

Először talán a bérekkel kezdeném, hiszen a bérhelyzet általában mégiscsak jellemzi ezt a kérdést. A Horn-kormány idején 9,4 százalékkal csökkent a bérek reálértéke - csökkent -, a polgári kormány idején várhatóan 2002-ig 13 százalékkal emelkedni fog a bérek reálértéke. És nézzük a minimálbért! Amikor 40 ezer forintra emeltük a minimálbért, akkor gondoltunk a családokra is. Ez egy nettó emelés volt; gondolják meg, aki gyermeket nevel, az a minimálbérből nem fizet személyi jövedelemadót, tehát a 25 ezres bruttó bérről nettó 40 ezerre emeltük a családfenntartók bérét. Kinek a támogatása ez, ha nem a legszegényebbeké?

A kiegészítő családi pótlékról is téves adatokat közölt az ellenzék vezérszónoka. Itt 25 százalékos emelés történt, és bevezettük a tizenharmadik havi bért, hogy a rászoruló családok az iskolakezdésnél ezt a juttatást megkapják.

A gyermekélelmezés helyzetét az új törvénymódosításban, ami rövidesen a parlament döntését fogja élvezni, és remélem, hogy elfogadását, kitágítottuk a lehetőségeket, új rászoruló rétegek fognak részesülni a támogatott, illetve ingyenes gyermekélelmezésben.

És egy olyan adat, ami gyökeresen ellentmond Kovács úr eddigi adatainak, és erre szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni: 1997-ben 340 ezer, anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermek volt az országban, 2001-ben 185 ezerre csökkent a számuk. (Taps a kormánypártok soraiban.) A csökkenésnek örülünk, de a 185 ezret soknak tartjuk, a következő ciklus feladata lesz, hogy ezen is javítsunk.

Az OTP-hiteltartozásokról néhány szót: tíz éven keresztül vártak a lakhatási feltételeikben veszélyeztetett emberek arra, hogy segítséget kapjanak. Nem kapták meg, most 30 ezer családon segítünk úgy, hogy a kormányzat 7,5 milliárd forinttal járul hozzá adósságuk rendezéséhez; de rögtön hozzá szeretném tenni, nem az adósság elengedéséről van szó, hanem segítünk fizetni az adósságot. Az érintettek részvétele nélkül nem rendezzük ezeket az adósságokat.

 

 

(11.20)

 

Az a hitelkonstrukció, amely most megjelent, és az OTP segítségével a kormányzat ezen a 30 ezer családon segíteni fog, olyan megoldást tartalmaz, amely a három félnek, a hitelintézetnek, a kormányzatnak és az érintetteknek az együttes részvételével valósul meg.

Szólnom kell a közmunkaprogramokról, hiszen ez is a legszegényebbek helyzetén javít. Ötmilliárd körüli összeg kerül ma évente erre a célra, részben a kormányzati, részben pedig a pályázók segítségével, sok ezer ember foglalkoztatására felhasználásra.

Hadd említsek, ha már itt tartok a közmunkaprogramnál, néhány adatot. A közmunkában részt vevő nők aránya 20 százalék fölött van, a 45 év felettieké, akiknél a legnagyobb foglalkoztatási probléma, szintén 20 százalék fölött, és a roma származásúak, akiknek ez túlélési lehetőséget, kitörési pontot jelent, 77 százalékban vesznek részt ezekben a programokban.

Most néhány szót a nyugdíjemelésről. Elhangzott az előbbi felszólalásban egy olyan megjegyzés, amely úgy szólt, hogy a kormányzat csupán a kormányzati ciklus végén emeli a nyugdíjak reálértékét. (Közbeszólás: Hazugság!) Én merem remélni, hogy ez csupán téves és nem rosszindulatú megjegyzés volt, hiszen ez a kormány az, amely a kormányzati ciklus minden évében reálértékben emelte a nyugdíjakat... (Taps a kormánypártok soraiban.) - a rendszerváltás óta ez az első kormány. Erre figyeltünk, és sikerült is betartani. Attól, hogy valamire azt mondjuk, hogy nem, attól még a tény igaz marad. (Derültség a Fidesz soraiból.)

Egy jól hangzó szlogentől hangzik az ország: 52 milliárdot elvett ez a kormány a nyugdíjasoktól. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Így van!) Medgyessy úrnak elküldtem azt a számítást (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ki az?!), amely igazolja, hogy téves adatokra támaszkodnak. Én remélem, hogy nem folytatják a lakosság megtévesztését. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fel kell jelenteni őket!) De szívesen megosztom ezeket az adatokat önökkel is.

Kezdjük talán ott, hogy '95-96-ban 20 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Ezt a kormányzat is érezte akkor, hogy ez már túlzás, és ebből valahogy ki kell lábalni. Ezért tettek egy olyan választási ígéretet, amit törvényi szintre is emeltek. Volt egy elképzelésük, hogy helyrehozzák - helyrehozásról nem volt szó -, valamelyest mérséklik azt, amit a nyugdíjasokkal tettek.

Ennek a kormánynak volt egy másik elképzelése, és mi azt megvalósítottuk. Semmi mást nem szeretnék említeni, csak az egyenleget. 76 milliárddal többet adtunk a törvényi kötelezettségen felül a nyugdíjasoknak. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez egyszerűen igaz. Ha ebből levonjuk azt a 32,8 milliárdot, amit annak idején az 52 helyet adtak volna azok, akik meg tudták volna adni, akkor is ennek a kormánynak a javára dől el a mérleg, nem a kormányéra, a nyugdíjasokéra.

Tehát ha jól értem Medgyessy úr és az ellenzéki képviselők szándékát, akik 52 milliárdot akarnak mindössze a nyugdíjasoknak adni, szemben a mi 76 milliárdunkkal: vissza akarják venni a 24 milliárdot? (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Sajnos, a időm letelt, a sort sokáig lehetne folytatni.

Egyetlen megjegyzést engedjenek meg: a társadalom állapota és helyzete fontos számunkra. A társadalom helyzete javult. A társadalom állapotában viszont van javítanivaló. Ezért éppen annak a fajta pesszimista, borúlátó szemléletnek a kártevéseit kell kiiktatnunk, amit az ellenzék naponta folyamatosan képvisel. Nem hiszem, hogy a társadalom állapotát, helyzetét javítja az a fajta ígérgetés, amit szintén csak naponta megvalósítanak. Szerény és gyors számítások szerint is 500 milliárd fölött van ezeknek az ígéreteknek a költségvetési fedezete, megfizethetetlen. Nem hiszem, hogy a társadalmat ezekkel az alaptalan ígéretekkel érdemes hitegetni, inkább a tényekkel, amelyek egy részét most önökkel ismertettem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt majd Dávid Ibolya miniszter asszony követi.

 

(A jegyzői székben Kocsi Lászlót dr. Világosi Gábor váltja fel.)

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön köszönetet mondott nekünk a kezdeményezésért, hogy ez a vitanap létrejött. A képviselőtársaim közül is boldog mosollyal többen bólogatnak. Hadd hívjam fel a miniszterelnök úr és ezek szerint a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a magyar alkotmány írja elő a kormány részére, hogy számoljon be az Országgyűlésnek. Miután ezt nem tudtuk elérni a házbizottságon keresztül, ezért folyamodtunk ehhez az eszközhöz. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-ben, a rendszerváltoztatáskor néhány dologban egyetértettünk. Egyetértettünk például abban, hogy olyan rendszert építünk fel, ahol van egy parlamentnek felelős kormányzat, mely a parlament ellenőrzése alatt működik, független intézmények rendszere biztosítja a demokratikus intézményrendszer egészének a működését. Természetesen piacgazdaságot kívántunk építeni, benne a versenyszellem, a versenyképesség erősítésével, benne az öngondoskodás szemléletének elterjesztésével és természetesen azzal a tudattal, hogy azokon, akik nem tudnak, nem képesek magukról gondoskodni, a rászorulókon, az államnak természetesen segítenie kell. Egyetértettünk abban is, tisztelt képviselőtársaim, hogy depolitizálni kívánjuk a közigazgatás egészét.

Nos, én a legnagyobb problémának az elmúlt három és fél évet illetően azt tekintem, hogy mindezen elképzelésekkel szembemegy 1998 óta Magyarország, mert mindezen elképzelésekkel a kormánya megy szembe.

Hadd emlékeztessek arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen támadások érték, különösen a ciklus első felében az egész pályás letámadás jegyében a független intézményeket, például a parlamentet - erről már sokat vitatkoztunk, ezt most nem fejteném ki részletesen. De egyben biztos vagyok: a parlament ma nem látja el a kormány feletti ellenőrző szerepét.

Hadd emlékeztessek a független bíróságot ért támadásokra, illetve a bírósági reform megakasztására, az ügyészség ellen és a legfőbb ügyész elleni támadásokra, majd a váltásra, ahol egy olyan személyt neveztek ki legfőbb ügyésznek, aki kifejezetten direkt módon pártpolitikához köthető. (Dr. Kövér László: Szemben az előbbivel!) Ennek a következménye, kedves Kövér László képviselőtársam, hogy ma az emberek nem hisznek az ügyészség függetlenségében. Említhetem az ombudsmani intézményrendszer elleni támadásokat is (Dr. Kövér László: MSZMP-tag volt!), vagy akár a közszolgálati média függetlensége ellen intézett súlyos kormányzati támadásokat.

Ami a közigazgatás átpolitizálását illeti, tisztelt képviselőtársaim, hadd emlékeztessek az APEH működésének átpolitizálására, ahol az APEH-et direkt módon használják fel olyanok fenyegetésére, akik valamilyen módon vitába kerülnek a kormányzattal. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból: Így van! - Moraj a kormánypárti padsorokból. - Selmeczi Gabriella: Kik azok? Nevezze meg!) Kedves képviselőtársaim, önöknek is csak a fele mondta, hogy hajaj, mert a többiek tudják, hogy őket is ezen az eszközön keresztül tartják kordában. (Taps és derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

De hadd mondjam el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendőrséget is átpolitizálták. Amikor a rendőrség valamilyen kormánypárti, különösen Fidesz közeli ügybe botlik, megkukul. Megkukul, tisztelt képviselőtársaim! Hadd emlékeztessek például a cégek fantomizálása körüli ügyekre, a nyelvvizsga-bizonyítvány körüli ügyekre meg az összes többi ügyre. Hadd emlékeztessek arra is, hogy amikor a kisgazdákra nem volt szükség, akkor azokban az ügyekben, ahol addig nem sikerült semmit sem tennie, sem az ügyészségnek, sem a rendőrségnek, hirtelen szintén felgyorsultak az események.

Ugyanilyen átpolitizálás a mai közigazgatási vitanaphoz kiküldött anyag, amit a közigazgatásról a politikai szempontok figyelembevételével készítettek el, De ugyanezt lehet mondani az önkormányzati támogatási rendszer már említett átpolitizálásáról, vagy akár az állam és az egyház viszonyának egészen újszerű felfogásáról, ahol a hit mutogatása politikai szavazatszerző akciókká vált, a hitet magát politikai kérdéssé tették (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mire gondolsz?), igaz, cserébe a politikát meg hit kérdésévé tették, kedves képviselőtársaim. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

 

(11.30)

 

De említhetem a kultúra és a kultúra támogatási rendszerének az átpolitizálását is: szolgáltató és szabad polgárokra építő kultúrával szemben hatalmaskodó állam, mely a neki alárendelt polgárok kultúráját építi, beleszólva a kultúra tartalmi és ízlésbeli kérdéseibe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az öngondoskodás és a versenyszellem gyengítését illeti, megint említhetem a magánnyugdíjpénztárak körül történteket, melyek kifejezetten az öngondoskodás szemléletéről szóltak. Ugyanez a helyzet az egészségügy területén is, a Fidesz programjából idézhetném az öngondoskodásra vonatkozó passzusokat. Hozzáteszem persze, hogy a Fidesz programját ma már lassan csak mi olvassuk, mert önök akkor sem gondolták komolyan, és egyébként kifejezetten az ellenkezőjét csinálták annak, mint ami ott le van írva, erre majd a későbbiekben még visszatérek. De ugyanez a helyzet a gazdaságban a versenyképességgel, a versenyszellem erősítésével is akkor - annak elmaradásával persze -, amikor kézből osztogatják önök a súlyos tíz- meg százmilliárdokat a saját klienseiknek. Ma nem attól működik egy vállalkozás, mert jó, hanem attól működik, mert megvannak a megfelelő összeköttetései a kormánypártokhoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Esett már szó szociálpolitikáról, illetve a nyugdíjakról, én csak röviden szeretnék reflektálni a miniszterelnök úr és a miniszter úr által elmondottakra is. Amit ön választási propagandának nevez, miniszterelnök úr, azt úgy hívták, hogy nyugdíjreform, azt a fogást pedig úgy hívják, hogy törvény, és egyébként pedig azt a nyugdíjemelést meg úgy hívták, hogy megállapodás. Akkor ugyanis még megállapodott a kormányzat a különböző szervezetekkel; a nyugdíjreform nyugdíjasszervezetek részéről történő támogatásának a feltétele volt ez a nyugdíjemelési szisztéma, amelyet önök nem tartottak be, és ezzel a mai napig évente 7 százaléknyi nyugdíjemelést lopnak ki a nyugdíjasok zsebéből, tisztelt képviselőtársaim! (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ezt egy következő kormánynak egyébként korrigálnia kell majd természetesen, és feltehetően nem önökre vár ez a feladat.

Ami a szociálpolitikát illeti, itt van egy vita közöttünk, én ebbe nem mennék bele, szemmelláthatóan nem tudjuk egymást meggyőzni. Hadd hívjam fel azonban a miniszterelnök úr figyelmét arra a tényre, hogy a stabilizációs intézkedéscsomag következtében bevezetett gyermektámogatási rendszer esetében az összes gyermekes család 11 százaléka esett ki a támogatási rendszerből, 89 százaléka pedig részesült belőle! (Dr. Kövér László: A semmiből, ami nem volt.) A mai támogatási rendszerben körülbelül egyharmada a gyermekeknek nem részesülhet a támogatási rendszerekből (Selmeczi Gabriella: Nem mindegy, hogy melyik támogatási rendszerből esik ki.), mert olyan jövedelmi viszonyok között él. Márpedig ha a szociálpolitikának van fontos feladata, akkor az az esélyek kiegyenlítése. Ez a támogatási rendszer ezt nem teszi meg, az a mintegy 300-350 ezer gyermek, aki ennek a kárvallottja, nem tehet arról, hogy hová született, a politika meg nem adja meg számukra legalább az esélyét annak, hogy változtatni lehessen a sorsukon. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Kövér László: Már megint hazudsz! De honnan is tudnád ezt?!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy említsek néhány területet önöknek azokból, amelyeken a kormány teljes kudarcot vallott. A miniszterelnök úr szívesen beszél arról, hogy az ember merjen álmodni. Én most említenék néhány területet, amelyeket az elmúlt három és fél évben a kormány átaludt. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ilyen, tisztelt képviselőtársaim, az egészségügy. Ha elolvassa az ember a Fidesz programját, abban jelentős változtatásokról beszél, annak érdekében, hogy működőképessé tegye a magyar egészségügyet. Semmit nem csinált meg ezekből a változtatásokból, ma a magyar egészségügy a működőképessége határára sodródott. Lehet erre azt mondani, tisztelt képviselőtársaim, amit Mikola miniszter úr csinált a minap a parlamentben, hogy fantasztikus sikereket értünk el, és a kormány végrehajtotta a programját, de azok, akik a beteg hozzátartozójuknak viszik be a kórházba a tisztálkodószereket, az élelmiszert, a gyógyszert, sőt már a vécépapírt is, ezt nem fogják elhinni. (Ivanics István: A fővárosi kórházaknál van. - Domokos László: Az a Demszkynél van!) Ők úgy látják, egyébként az egészségügyben dolgozókkal együtt, hogy ezen a területen a kormányzat csődöt mondott, politikája megbukott. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Engedjék meg, hogy említsek néhány szót az agrárium esetéről, ahol a kormányzat megint csak megbukott olyannyira, hogy egyszerűen lényegesen rosszabb, zavarosabb helyzetet teremtett annál, mint amilyen helyzetet örökölt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma az agráriumot a centralizáló, túlzott állami beavatkozásra építő, klientúraépítésre alapozó, pénzt osztogató agrárpolitika jellemzi. Ez maga a korrupció melegágya, eredményeit pedig már láttuk. Azért az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány egy államtitkára hónapokon keresztül előzetes letartóztatásban van, vagy egy másik kormánypárti képviselő őrizetbe, előzetes letartóztatásba kerül, nem semmi, hogy úgy mondjam (Orbán Viktor: Ez a bűnüldözés eredménye!), ezt a kontrollálatlan, átgondolatlan, ellenőrizetlen rendszer teremtette meg, többek között az agrártámogatások területén.

Van ennél nagyobb baj is, tisztelt képviselőtársaim, merthogy a magyar agrárium nem versenyképes az Európai Unióval. Ebben az állapotában csak vesztese lehet az uniós csatlakozásnak. Önök semmit nem tettek annak érdekében, hogy ezt a veszélyt elhárítsák. A miniszterelnök úr említette a földtörvényt: kell, mert ma a földtulajdonok 70 százaléka azok kezében van, akik nemhogy nem művelik a földet, hanem még nem is ott laknak. Ugyanakkor viszont miért kellett elutasítani az SZDSZ-nek az erre a problémára vonatkozó, 2000 januárjában beterjesztett javaslatát? Már rég túl lehetnénk a probléma rendezésén. Ma a kormány egymás ellen hangolja az agrárium szereplőit, ebben merül ki a tevékenysége, és ennek az agrárium szereplői, utána pedig mi, mindnyájan látjuk a kárát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hangzatos ígéreteket hallottunk annak idején a korrupció elleni fellépés fontosságáról. Hadd idézzek önöknek a Fidesz programjából! - mint említettem, én olvasom. "Meg fogjuk erősíteni a közbeszerzés ma csak külsőségeiben létező intézményrendszerét." - mondta a Fidesz. (Taps és derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) "Átláthatóbbá tesszük, annak reményében, hogy a reformmal csökkenteni fogjuk az állam kiadásait és képesek leszünk megelőzni a visszaéléseket. Különös figyelmet fordítunk az állami megrendelések, kezességvállalások, támogatások és engedélyezések külső befolyásolástól mentes döntési rendjére." (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ez az utóbbi sikerült, nemhogy befolyásolni, ellenőrizni sem lehet kívülről, mert a közpénzek elköltése belül mutyiban történik meg. (Dr. Juharos Róbert: Ez fáj neked!) Így van, tisztelt képviselőtársaim, önök erről tudhatnak, hiszen egy részük ennek viszont az előnyeit élvezi, és jelentős mértékben gazdagodik. A minap azt mondta nekem egy vállalkozó, hogy ő azért szereti a Fidesz-kormányt, mert mindennek megvan az ára, ha azt az ember kifizeti, hozzájut az állami megrendeléshez; tiszta rendszer, nagyon kedveli. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Tocsikra gondoltál?) Ezzel szemben egy másik vállalkozó meg azt mondta nekem, hogy amikor megtudta egy állami pályázat közben, hogy mekkora kofferrel kell a pénzt visszavinnie a megrendelés elnyerése esetén, inkább elállt a pályázatától.

Az Orbán-kormány, az Orbán-Torgyán-koffer-kormány, tisztelt képviselőtársaim (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), egész egyszerűen az állami korrupció bevezetését érte el a mai Magyarországon. Ma a közpénzek szétosztása ellenőrizhetetlenül, átláthatatlanul, szűk csatornán keresztül a kliensek részére történik meg. (Nyitray András: Szégyentelen vagy!) Na, ez az, amin nagyon sürgősen kell majd a következő kormánynak változtatnia, és szemmelláthatóan erre önök képtelenek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

A miniszterelnök úr azt mondta annak idején a kormányprogramot ismertető expozéban, hogy el fogjuk zárni a közpénzek elfolyatásának csapjait, arról elfelejtette értesíteni a társadalmat, hogy a csaptól egy méterre akkora lyukat fognak fúrni rajta, amin kidől az egész összeg úgy, ahogy van. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

 

(11.40)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Vitatkoztunk eleget már a gazdaságról is. Én csak azt tudom ismételni, amit több alkalommal is elmondtam már: nem igaz az, hogy a kormánynak lenne egy újfajta gazdaságpolitikája. Igaz viszont az, hogy beleült a készbe, a fenntartható növekedési pálya előnyeit élvezi (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Így van!) - ha ekkora igény van, természetesen mondok majd még részleteket a dologról (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) -, és osztogatja azokat a pénzeket, amelyek a növekedés hullámain többletként jelennek meg.

Utána büszkén sorolja, hogy mire osztotta a pénzt, én meg hadd tegyem fel a kérdést: honnan van a pénz? És hadd válaszoljak rá, tisztelt képviselőtársaim: az infláció tudatos alultervezéséből, abból, hogy ezen keresztül évente 2-300 milliárd forint többletet lopnak ki önök az adófizetők pénzéből, hogy aztán más csatornákon keresztül egy szűkebb körnek visszaosztogassák. Ez az új a önök gazdaságpolitikájában, de én ezt nem nevezném gazdaságpolitikának. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szó esett itt már a közbiztonság jelentős javulásáról. (Dr. Juharos Róbert: Erről te ne beszélj!) Abban egyetérthetünk... Erről ne beszéljünk, szégyellitek, mi, de azért én mégiscsak fogok!

Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Juharos Róbert: Mit mondott a Farkasházy?) A közbiztonság számomra arról szól, hogy az embereknek milyen... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Miről?), hogy az embereknek milyen a biztonságérzete. Nos, ha ezt vizsgáljuk, akkor lényeges javulást nem láthatunk. (Dr. Juharos Róbert: Mit mondott a Farkasházy?) Azt te nem értenéd egyébként. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ugyanakkor azonban, tisztelt képviselőtársaim, lehet arra hivatkozni, hogy itt abbamaradtak a robbantások, és örvendetes dolog számomra is, hogy csökkent a számuk. Ugyanakkor azonban mondja már meg valaki nekem: elfogták önök a robbantókat? (Orbán Viktor: Igen, el.) Például... - Igen? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Igen!) - a kisgazda székház, Torgyán-lakás, Szájer-lakás, Fidesz-székház, MDF; elfogták önök a robbantókat? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Igen! Neked kellett volna! A te dolgod lett volna!) Bólogatnak, értesíteni kellene a nyilvánosságot róla, mint ahogy ennek a hátteréről is, tisztelt képviselőtársaim, mert önök nem fogták el, nem tárták fel a hátterét! Egy biztos: ha önök kormányra kerülnek, a robbantók lenyugszanak! Ennek a feltételeit vagy körülményeit én továbbra is kíváncsian várnám, mi lehetett ennek az oka. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! - Dr. Gál Zoltán: Megszüntették a nyomozást!)

Az egyébként, képviselőtársaim, természetesen örvendetes, azt gondolom, hogy az ilyen típusú bűncselekmények a kormányzati ciklus egy-másfél éve után - merthogy leszámolások a kormányváltás után is voltak természetesen - gyakorlatilag nagyon megritkultak, ennek örüljünk, csak ne hagyjuk magunkat elaltatni: bizony a közbiztonság terén bármilyen kormánynak nagyon sok javítanivalója van még; ebben a miniszterelnök úrral egyébként egyetértek. (Dr. Juharos Róbert: Hízelegsz? - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! Mi is ezt mondtuk!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr azzal fejezte be a beszédét, hogy szemben azzal, amit itt egyesek mondanak, mekkora egység van a nemzetben. Én szeretném, ha így lenne, csak nem ezt tapasztalom, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ismét új jelensége a magyar politikai életnek, hogy '98 után elhatalmasodhatott a gyűlöletbeszéd, az idegenellenesség, a rasszizmus. És itt nem az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Kalocsa!) Most ezekkel a kifejezésekkel az a kis probléma van, hogy önök ráadásul nem is értik, és így valóban nagyon nehéz ellenük fellépni (Dr. Kövér László: A polgármesterről beszélj!), pedig a mindenkori politikának, a mértékadó, demokratikus politikának alapvető feladata, tisztelt képviselőtársaim, hogy világosan kifejezze a viszonyát ezekhez a történelem szemétdombjára való nézetekhez. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Így van! - Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Dr. Kövér László: Cinikus vagy!) Mert nem elég szavalni az Európai Unióról, hanem annak az értékrendszerét is magunkénak kell vallanunk, és annak megfelelően kell többek között politizálnunk is (Sasvári Szilárd: A kalocsai polgármesterről beszélj! A polgármesternek szóljatok!), tisztelt képviselőtársaim.

Önök ezt nem teszik, sőt, együttműködnek az ilyen nézeteket valló politikai erőkkel, mint például a MIÉP-pel, tisztelt képviselőtársaim, például a közmédia lenyúlása esetében (Dr. Fodor Gábor: Így van!), és, tisztelt képviselőtársaim, itt az elhatárolódás kevés lesz (Sasvári Szilárd: Na!?), hát bizony, hogy majd nem lesz koalíció, mert nem lesz együttműködés, mert hogy a miniszterelnök urat követve egy közmondással éljek, láttam én már meggyfán pókot (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.) akkor, amikor ugyebár a Fidesz ugyanilyen elánnal zárta ki a Kisgazdapárttal történő együttműködést. Ebben az esetben azonban már az ország jövőjéről van szó, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Varga István: Horn Gyulával soha, ugye?)

Mindezek következményeként azt gondolom, az a szlogen, hogy a jövő elkezdődött, úgy folytatható: csak sajnos nagyon sok ponton hasonlít a múltra. Annak érdekében, hogy ez ne így legyen, 2002-ben lesz lehetőség változtatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Dávid Ibolya miniszter asszonynak; őt majd Balczó Zoltán követi.

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva ellenzéki képviselőtársaim hozzászólását, eszembe jut egy bölcs magyar mondás: más szemében a szálkát, a sajátjában a gerendát sem veszi észre. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szeretnék nagyon rövid időt szánni arra, hogy kitérjek a két pártelnök úr, illetőleg frakcióvezető úr mondandójára, mert nem szeretném, ha a saját mondandómat az önök negatív hozzáállása határozná meg, de azért Kuncze elnök úrnak hadd mondjam a pártszövetség-kötéssel kapcsolatban: azért az első igazi padlófogás akkor történt meg a magyar politikában, amikor az MSZP kezet nyújtott az SZDSZ-nek. (Taps a kormánypárti padsorokban, közbeszólások: Úgy van! - Dr. Kövér László: Csókot váltott!)

Két olyan dologra szeretnék kitérni a pártelnök úr hozzászólásából, amelyikkel nem tudok egyetérteni - mert én nem fogalmaznék olyan durván, hogy nem igaz. Az első az, hogy az alkotmány lehetőséget biztosít a kormányzatnak arra, és kötelességévé teszi, hogy beszámoljon az Országgyűlés előtt. Önnek maximálisan igaza van, van egy általános szabály, az alkotmány 39. §-a, amely lehetőséget biztosít: felelős a kormány az Országgyűlésnek, és köteles beszámolni. Azonban volt közöttünk 1990-ben egy olyan közmegegyezés, amely azt jelentette, hogy a ciklus közepe táján kerüljön sor egyszer erre - ez volt 1990-ben -, ne a kormány és a kormánypártok kezdeményezzék, hanem az ellenzék. Így került sor az első ciklusban arra, hogy Fodor István független képviselő úr kezdeményezte, a másodikban az MDNP részéről Pusztai Erzsébet. Önök pedig ez idáig a házbizottságban egyetlenegy alkalommal nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy kezdeményezték volna. Amint éltek a lehetőséggel, készen voltunk rá, mert úgy hiszem, hogy ebből a vitából a kormánykoalíció csak nyertesen léphet ki. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A másik olyan tévedése, amelyet csak bocsánatos nagyvonalúsággal tudok betudni annak, hogy a pártelnök úr nem jogász: nehezen tud különbséget tenni a lopás törvényi tényállása, a rablás és egyebek között, úgyhogy én ilyen túlzásnak tartom mindazt, amit a költségvetési pénzekkel kapcsolatban elmondott. Ön is tudja, hogy csak irónia szempontjából használta fel ezt a jogi kategóriát, de a valóságban ez nem ezt takarja. (Dr. Avarkeszi Dezső: Semmi túlzás nem volt benne!)

Nem szeretnék tovább belemenni azokba a kérdésekbe, amelyek itt elhangzottak, kivéve egy dolgot, amelyet Kovács úr is és ön is a korrupcióval kapcsolatban említettek. Három és fél éves miniszteri működésem nemzetközi kapcsolatai arról szólnak, hogy számtalan olyan konferencián veszünk részt a világban, ahol a korrupcióval és a korrupció leküzdésével kapcsolatos vitákat folytatjuk le. Ön is, mint az előző kormánynak egy belügyminisztere, nagyon jól tudja, hogy a világ rákfenéje ma a korrupció. És azért is rákfene ez a korrupció, és teszünk meg sokan mindent ellene, mert bizony olyan ez, mint az AIDS, ha időben nem védekezünk, akkor egy társadalom immunrendszerét tönkreteheti. (Bauer Tamás: Ez folyik ma!)

 

(11.50)

 

De szeretném megkérdezni öntől, belügyminiszter úr, mit tett ön annak idején, amikor egy kötetnyi korrupciógyanús ügy van a kezemben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmit!) Nem szeretném a teljesség igényével felsorolni a Tocsik-ügyet, az olajgate-ügyet, az Energol-ügyet, az olajezredeseket (Szalay Gábor: Ti engedtétek őket szabadon!), az államadósság lebontását (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - bocsánat! -, a Baja-féle vodkagyárat, a Nyírfa-ügyet (Körömi Attila: Csak például!), a Xénia Lázat - de ez csak tényleg példálózások sorát jelenti -, vagy pedig a Budapest Bankkal kapcsolatban, amikor ön ott ült bent azon a kormányülésen, amelyik kormányülésnek soha nem ismerhettük meg a jegyzőkönyvét sem (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Szalay Gábor: És most mi készül?! Most készül jegyzőkönyv?! Egyáltalán semmi nem készül!), soha nem tudhatta meg ön sem (Szalay Gábor: Pofátlanság! - Az elnök csenget.), hogy mi volt abban a szerződésben, mert utóbb az ön pénzügyminisztere is elismerte, hogy egyetlen angol nyelvű szerződési példány volt a kormány előtt.

Ezt követően az Állami Számvevőszék kivizsgálta a Budapest Bank eladásával kapcsolatos összes körülményt, és javaslatot tett a kormánynak arra, hogy indítson eljárást Draskovics államtitkár úr ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg is tette!) Önök mit tettek? Szőnyeg alá söpörték az ügyet (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!), és egy látszólagos bizottsággal kimondatták, amelynek nem volt relevanciája egy ÁSZ-szal szemben, hogy Draskovics úr tiszta, ezért nem indíttatunk vele szemben eljárást.

Számomra az a legfontosabb kérdés (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.), hogy bizony az-e a jó politika, hogy a korrupcióval szembenézve önök mindent megtettek annak érdekében, hogy szőnyeg alá söpörjék ezeket a problémákat, vagy pedig az, hogy a kormányzat első hónapjától kezdve egy kormányzati stratégia kidolgozásán dolgozunk, mert engem és a kormányt nem az egyedi ügyek és egyedi esetek érdekelnek (Szalay Gábor: Aha!), hanem az a tendencia, ami a világban is érzékelhető, amiért minden közéleti szereplő felelős (Szalay Gábor: Aha! Ez a refrén!), azért, hogy meg tudjuk a korrupció terjedését állítani.

Három ciklust éltünk meg, és a polgári átalakulás óta ez a kormány az, amelyik nemcsak szavakban tett a korrupció ellen (Szalay Gábor: Hanem csinálja is! - Dr. Avarkeszi Dezső: Közbeszerzés! - Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban), hanem önök elé tette azt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat a hatékony megoldást jelenti a korrupció elleni fellépéshez.

De, képviselő úr, hadd hívjam fel az ön figyelmét, aki a világot járja, és nagyon jól tudja, hogy ez a probléma milyen nehézségeket okozott az elmúlt időszakban - gondoljon Franciaországban Roland Dumas-ra vagy akár a NATO volt főtitkárára, akár Edit Cressonra, és sorolhatnám a világban ezt a problémát. Számomra nem az a kérdés, hogy ez a probléma van-e, hanem az, hogy egy jól működő társadalomban egy jól működő kormány hogyan reagált erre. És mi megtettük az igazságszolgáltatásban elindult eljárások sokaságával... (Keller László: Lásd a Szabadit!) - gondoljon a székesfehérvári ügyre! És amit ön negatívumnak tart (Szalay Gábor: Schlecht Csaba, Varga Tamás, mi van velük?!), hogy a Magyar Országgyűlésben emberek kerülhettek az igazságszolgáltatás elé, ez számomra egyet jelent: mindenki teszi a dolgát, az igazságszolgáltatás pedig befolyásmentesen, jól működik. (Taps a Fidesz soraiban.)

Amiről viszont már a magam jogán is szeretnék szólni, mert megfogadtam, hogy nem hagyom; valahogy úgy érzem mindig, hogy abban a pillanatban, ahogy valaki ellenzékbe kerül, elönti ez a negatív lelki beállítottság, és valahogy húzza magával az összes többi embert, holott nekünk, magyar embereknek minden okunk megvan arra, hogy pozitív lelki beállítottsággal várjuk a nagy kihívásokat. (Keller László: Majd jövőre megnézzük!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan dologról szeretnék beszélni, ami számomra az elmúlt három és fél évben rendkívül fontos volt. (Kuncze Gábor elhagyja helyét. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem bírod hallgatni?! Maradj itt!) Az első a törvényesség, a rend és a biztonság. Kérem volt belügyminiszter urat, miután címzettje a felszólalásomnak, és kezdeményezője ennek a mai vitanapnak, szíveskedjék végighallgatni! (Kuncze Gábor Bauer Tamás mögött foglal helyet. - Derültség.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Szóval a törvényesség, a rend és a biztonság az, ami számomra, igazságügy-miniszterként és az állampolgárokért felelős politikusként is kiemelkedő tevékenység. Azt hiszem, hogy az elmúlt három és fél évben nemcsak célul tűztük ezt ki, hanem elért eredményekről beszélhetünk. A polgárok államba vetett bizalmának a záloga az, hogy az életkörülmények javulnak, illetőleg milyen a biztonságérzetük. Ebben a biztonságérzetben, azt hiszem, hogy az elmúlt három év igen sokat lépett előre. A kormányzati ciklus eltelt három évében a büntetőjog területén markáns váltás történt, szigorodott a büntetőpolitika. Célunk volt és ma is az és a jövőben is az lesz, hogy szűküljenek a bűnelkövetés esélyei, tisztelt képviselő úr, legyen határozott a bűnüldözés, legyen hatékony az igazságszolgáltatás és legyen következetes a végrehajtás.

Tisztelt Pártelnök Úr! A kezemben tartom azt az 1998. február 13-ai, pénteki sajtószemlét, amely szép nagy betűkkel adta hírül a világnak, hogy ami ma Magyarországon van - a miniszterelnök úr már idézte egyszer ezt a szép mondatot -, az nem közbiztonság. 1998. február 13. Így folytatta tovább a miniszterelnök úr: Horn Gyula elfogadhatatlannak nevezte, hogy szinte minden nap nagy súlyú gyilkosságok, minden nap rablások történnek Magyarországon, így szinte az emberek joggal féltik életüket, biztonságukat. Sem a bűnüldöző hatóságok, sem az igazságszolgáltatás szervei nem tartanak lépést a bűncselekmények terjedésével, ezért több ponton javaslatcsomagot kell előkészíteni. Ennek a csomagnak tartalmaznia kell azt is, hogy a kormányülésen tegyen ön javaslatot arra, hogy a külföldieknek a Magyarországra érkezését miként lehet megszigorítani - bár itt volt egy nagy tévedése a miniszterelnök úrnak, aki akkor azt mondta, hogy a gyilkosságok 80 százalékát külföldiek követik el, s ez a valóságban nem érte el a 4 százalékot, ez mentségére szóljon.

A következő részleteit nem szeretném felsorolni, de szeretnék két gondolatot még kiemelni ebből. Az egyik gondolat az - és sajnálom, hogy közben volt miniszterelnök úr kiment az ülésteremből -, hogy felhívta a figyelmet arra, miszerint szükség van arra, hogy a gyilkosok életük végéig börtönben maradjanak.

Nos, jelenteni szerettem volna a miniszterelnök úrnak ezzel kapcsolatban, hogy mindazt, amit ő 1998 februárjában megfogalmazott, teljesítettük. (Kuncze Gábor: A Horn-programot valósítja meg a Fidesz! Szép!) Maradéktalanul teljesítettük, kérem szépen (Taps a Fidesz soraiban.), mert eszközeink voltak rá, és elszántságunk volt ahhoz, hogy ezt megtegyük.

De ha végiggondolja a pártelnök úr, hogy milyen körülmények adattak önöknek '94-98 között, és milyen körülmények között tettük mi ezt 1998-2001 között, akkor tessék végiggondolni azt is, hogy volt árvíz, belvíz, hókár; volt olyan alkalmunk kétszer, amikor veszélyhelyzetet... (Mádai Péter közbeszólása.) - bocsánat! - ...veszélyhelyzetet kellett hirdetni - ön ezt nagyon jól tudja, hogy ott milyen bűncselekmények veszélyei állnak fenn -, ezen kívül egy koszovói és egy boszniai válság idején történt mindez, ami a közbiztonság területén történt, egy NATO-csatlakozással egyidejűleg.

Én azt hiszem, hogy ha összehasonlítjuk azt, hogy mi a közbiztonság területén 1998 tavaszán honnan indultunk és hová jutottunk, akkor köszönettel tartozom önnek és az összes ellenzéki képviselőnek, mert ebben az Országgyűlésben egy ellenzéki képviselő nem állt fel és nem mondta azt, hogy ami itt van, az nem közbiztonság, nemhogy egy olyan ember, aki akkor azért volt felelős, hogy összehangolja a közbiztonságért a kormányzati munkát a magyar társadalom védelme érdekében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)

Hogy hová jutottunk el a közbiztonság területén, néhány statisztikai adattal szeretném önöket megismertetni. 1998-ban az ismertté vált bűncselekmények száma 600 261 volt; 2000-ben képviselőtársaim, 450 673. A százezer lakosra jutó bűncselekmény 1998-ban 5926; 2000-ben 4487.

Az ismertté vált elkövetők száma 1998-ban 140 ezer; 2000-ben 122 ezer. A százezer lakosra jutó elkövetés 1382; 2000-ben 1200. A visszaesők száma 20 042 volt 1998-ban, 2000-ben 15 386.

Azért untattam önöket ilyen sok statisztikai adattal, mert amikor ebből az egyik legpregnánsabbat kiemeljük, akkor azt mondják, hogy azt lehet manipulálni. Nincs ma olyan statisztikus, aki azt mondja erre az öt egybehangzó statisztikai adatra, hogy nem azt jelentené, hogy a bűncselekmények száma visszaszorult. S hadd legyek annyira önző, tisztelt képviselőtársaim, számomra ez egyet jelenthet azzal, hogy bizony az a büntetőpolitika, amely célul tűzte ki azt, hogy hatékonyabb legyen a bűnelkövetés, legyenek szigorúbbak a jogszabályaink (Bauer Tamás: A bűnelkövetés hatékonyabb, ez igaz!), azok ebben a statisztikában, képviselőtársaim, igazán elmondhatjuk, hogy megmutatkoztak.

 

 

(12.00)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Minisztérium egy olyan tárca, amely a Magyar Demokrata Fórumnak a felelősségét is visszatükrözi egyben, és ezért néhány gondolatot szeretnék az igazságügyi tárcáról is szólni, ahol hihetetlen nagy áttörést tudtunk volna elérni, ha önök képviselőtársaim, a kezdet kezdetén nem akadályozzák meg azt, hogy a jogalkotási törvénykoncepciónk az alkotmányügyi bizottság előtt ne bukjon meg. Egészen másfajta, minőségi jogalkotást jelentő koncepciónkat lehetetlenné tették.

De nem tudták megakadályozni azt, hogy ennek ellenére elkészítsünk sok-sok olyan kisegítő jogszabályt is akár, mint például ezek a kezemben tartott könyvek, amelyek segítették a minőségi jogalkotást, A szabályozás hatásvizsgálata, az OECD-országok legjobb módszereit gyűjtöttük össze és küldtük el a tárcáknak, elkészítettünk egy módszertani útmutatót a jogszabályszerkesztéshez, és minden erőnkkel, jogalkotási törvény nélkül is segítettük azt, hogy egy jobb, minőségi jogalkotás történjék. (Dr. Gál Zoltán: Hát nagyon nem!) Látom Gál képviselőtársamnak a fejrázásából, hogy ezzel nem ért egyet.

Szeretném önnek idézni Csákabonyi Balázs képviselő urat, aki megtisztelt engem azzal, hogy az utolsó alkotmányügyi bizottságon az alábbiakat mondta: "A tárca által gondozott törvény-előterjesztések magas százalékban nyertek elfogadást. Ez a megállapítás rendkívül pozitív." - mondta Csákabonyi úr. Folytatom tovább: "Szakmai törvényekhez sok módosító javaslatot nyújtottunk be - mondta a képviselő úr -, és mindig megtaláltuk a lehetőséget arra, hogy az előterjesztések képviselőjével konzultáljunk. Jóleső érzéssel nyugtázom azt, hogy a munkacsoportunk által benyújtott módosító javaslatokból sokat befogadott az Igazságügyi Minisztérium."

Ezt köszönöm, és azt hiszem, ez az egyik záloga annak, hogy a szakmai munkában valóban a törvényalkotás jobbítása érdekében hathatósabban együttműködjünk. Képviselő úr, köszönöm szépen. Hiszen egy tárca munkáját hogyan lehet lemérni? Le lehet mérni a szakmaiságban. Ez nálunk jelentheti azt, hogy az Alkotmánybíróság előtt hogyan állta ki az elmúlt négy év jogalkotása a próbát. Jól állunk, kérem szépen; különösen a '90 és '94 közötti jogalkotási hullámhoz képest, amelyben igen kimagasló számú jogszabályt kellett az Alkotmánybíróságnak megsemmisíteni. Ez a másik, ami kiállít egy tárcáról szakmai véleményt, amikor egy alkotmányügyi bizottságban nem a sajátjaink, hanem az ellenzékiek adják meg ezt a megtisztelő véleményt.

Elmondhatnám még azt is, hogy számunkra rendkívül fontos a magyar társadalomnak is a véleménye, és ezért szeretném fölmutatni, hogy a Gallup rendszeresen méri, és szeretném is ezúton megköszönni minden olyan állampolgárnak, akinek a szavazata benne van ebben a felmérésben, hogy az igazságügyi tárca dobogós helyen áll a társadalom megítélésében, mert meggyőződésem, hogy az általunk előkészített törvényeknek sokasága találkozott a társadalom értékítéletével.

Melyek is voltak ezek a törvények az elmúlt időszakban? Szeretnék én magam is kitérni néhány gondolat erejéig arra, hogy személyemben is megtiszteltetésnek éreztem azt, hogy az igazságügyi tárca és a kormány nevében magam nyújthattam be az Országgyűlés elé a millenniumi emléktörvényünket, amely emléktörvény a Szent István-i államalapításról, a Szent Koronáról szólt. Magunk nyújthattuk be a hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényt. Ezek a törvények, mellétéve azt, hogy ma Magyarországon minden középületen lehet látni a nemzeti lobogónkat, nem csak olyan napokon, amikor ünnepnap van, jó tudni, hogy ezek mögött a törvények mögött a magyar társadalom ott állt, és az az összefogás, nemzeti összetartozás, amely megmutatkozott mindhárom törvény mögött, biztosította számunkra azt, hogy ezzel a millenniumi ünnepségben bizony a magyar társadalom elvárásainak megfelelően jártunk el, nem pedig az Országgyűlés ellenzéki képviselőinek, elvárásának tettünk eleget.

Visszatérve, a jogalkotás területén van két olyan stratégiai irányváltás, amit nem szeretnék szó nélkül hagyni. Az egyik a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésünk, a másik a korrupció elleni fellépés, amit részben érintettem. A szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében megalkotott jogszabályunk is egy olyan jogszabály, ami hiányt pótolt az előző ciklushoz képest. Számomra nem kétséges, hogy a büntetőjogi eszközök hatékonyabbá válásának is része van abban, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma mára igen kedvező változást mutat. A változás másik célja a maffiaszervezetek pénzügyi, gazdasági hátterének ellehetetlenítése, anyagi bázisának az elvonása volt. A vagyonelkobzás szabályainak átalakításával számomra a legfontosabbat értük el, hiszen a vagyon az, amivel leginkább megfogható a maffiaszervezeteknek a működése.

A kábítószerrel való visszaélésről szó esett, ebben a kábítószerrel való visszaélésben a szigorításért most is vállalom a felelősséget. És ha önök be tudják majd nekem bizonyítani néhány év múlva, hogy nem volt eredménye ennek a szigorításnak, akkor is nyugodt lelkiismerettel nézhetek minden szülő és minden gyerek szemébe, hogy ez a kormány mindent megtett. De jelentem, a statisztika is azt bizonyítja, hogy ennek a szigorításnak volt hatása, mert nagyobb lett a felderítési arány a drogkereskedők és a drogterjesztők között, mert a drogfogyasztáson keresztül lehet elérni hozzájuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban beterjesztettük és önök előtt van a büntető törvénykönyvnek a módosítása, amely a korrupciós bűncselekmények elleni fellépés eszköztárát teszi teljesebbé. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételei szigorodnak. A vesztegetés bizonyítása és felderítésének megkönnyítése érdekében büntetlenséget ígér a törvényjavaslat a cselekményt feltáró vesztegetőnek, ha azt a hatóság tudomására hozza, és lehetővé teszi a másik fél kilétének felfedését. Felülvizsgáltuk az új büntetőeljárási törvényt. Mindamellett lehetővé tesszük, hogy a jogi személyek büntethetősége a magyar jogrendbe illeszthető legyen, és gondoljanak itt azokra a klubokra, vagy azokra a diszkókra, amelyek eltűrik a fiatalok körében a drogfogyasztást, hogy mekkora jelentősége van a jogi személyek büntethetőségének a bevezetésére.

Volt egy olyan nagy kísérletünk, amelyet megörököltem elődömtől, Vastagh Pál miniszter úrtól, amely benne volt ebben az általam előbb említett 1998-as miniszterelnöki utasításban, hogy szíveskedjenek minden jogszabályi módosítást megtenni annak érdekében, hogy az ügyészség kormány alá kerüljön. Én készen kaptam egy anyagot, és a szakma véleménye szerint azon csak javítottunk. Sokkal több garanciát iktattunk bele, mint ami abban korábban benne volt, egyesek már azt is feltételezték, hogy már annyi a garancia benne, hogy kár ezt a jogszabályt így elfogadni.

Ennek ellenére, hogy a gondolat korábban az SZDSZ-ben, az MSZP-ben ugyanarra irányult, egy kormányváltás megakadályozta önöket abban, hogy a bűnüldözés hatékonysága érdekében operatív eszközöket kapjunk. És ha a bűnüldözésnek a jelenlegi helyzete, ami sokkal jobb, mint az előző négy évben, statisztikában is és a társadalom érzületében is kimutatható volt, mit tudtunk volna még javítani, ha önök akkor partnerek ahhoz, hogy a kormány, illetőleg az igazságügy-miniszter felügyelete alá tartozzék az ügyészség, ahogy egyébként ezt önök akkor büntetőpolitikai indokokkal alá is tudták támasztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül szeretnék néhány olyan törvényről is beszélni, amelyek a büntetőjoggal összefüggő törvények és intézkedések volt. A büntetőjogi intézmények rendszerének van felelőssége a múlt miatt, és van felelőssége a jelenért.

 

(12.10)

 

A múlt miatti felelősséggel függ össze az az igazságtétel ügye, amely szerint azokért kell tenni, akiket ártatlanul elítéltek, kivégeztek. Ebben a körben volt még egy hiány, amit pótoltunk, ami úgy vonult be a jogirodalomba, hogy Tóth Ilona-törvény. Lehetővé tettük, hogy a köztörvényesen elítéltekkel szemben is megtaláljuk azt a megoldást, hogy mentesüljenek a mindannyiunk által egyébként ismert körülmények közötti elítélésnek a hátránya alól. De ha nem is törvény, akkor is büszkén elmondhatom azt, hogy készülve október 23-ára, a forradalom és a szabadságharc megünneplésének 45. évfordulójára, megnyithatjuk a kisfogháznak azt a részét, amely kisfogházban a halálra ítélteket tartották, ahol a siralomház volt, és ahol a bitófákat állították fel. Megnyithattuk a váci rabtemetőt, amely kortörténeti dokumentum arra nézve, hogy le tudjunk zárni egy olyan korszakot, amelyet mi, a polgári oldal soha nem fogunk visszasírni.

De nemcsak a múlttal foglalkoztunk, hanem a jelenért való felelősség körében a bűncselekmények sértetteinek, áldozatainak a kárenyhítését ez a kormány oldotta meg egy közalapítványi formában. Ebben a közalapítványi formában 2000-ben összesen 13 millió forintot fizettünk ki kárenyhítésre 111 kérelmezőnek, akik igen nehéz körülmények között élték meg, hogy bűncselekménynek áldozatai lettek. De elmondhatom azt is, hogy a büntetőeljárásban és szabálysértési eljárásban elkobzott dolgoknak a közcélú felhasználását lehetővé tettük, ami, azt hiszem, az árvíz és a szegénység miatt rászoruló embereknek az elmúlt időszakban - Harrach miniszter úr ennek a tanúja - igen nagy segítségére szolgált. Megoldottuk a büntetőeljárásban részt vevő tanúk személyi védelmét szolgáló mechanizmust; ezt a törvényjavaslatot és ennek a jobbítását már az Országgyűlés tárgyalja.

Mindezek után lehet azt mondani, hogy a hazai büntetőjogi intézményrendszerben az elmúlt három év alatt valóban váltás történt mind a hatóságok - rendőrség, ügyészség, bíróság - munkáját tekintve, mind az igazságszolgáltatásba bekerülő polgárok sorsát tekintve. Ezt a váltást a hatóságok következetes munkája és a polgárok számára pedig az állami működésbe vetett bizalom megóvása jellemezte, amit köszönök a hatóságoknak és köszönök az állampolgároknak.

Önöknek viszont nem tudom megköszönni azt a konstruktív együttműködést, amivel megakadályozták mindazt, hogy még hatásosabban tudjunk harcolni a szervezett bűnözés, a maffiabűnözés ellen és a bűncselekmények számának csökkentése érdekében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormány közel három és féléves munkájának politikai vitanap keretében történő értékelése során jogos elvárás a tárgyilagosság. Az erre való őszinte törekvés esetén is a következő kérdések merülnek fel. Mi a viszonyítás alapja: az előző kormányzati ciklus teljesítménye, vagy létezik valamilyen abszolút mérce? Ha az Országgyűlés által elfogadott kormányprogramból indulunk ki, akkor milyen módon súlyozandók a teljesített és az elmaradt vállalások?

Ha a magyar társadalomban végbement változásokat tekintjük mérvadónak, ennek a mérleg két serpenyőjébe helyezése is feltételezi az értékelő sajátos szempontját. Nos, a mi elemzésünk, figyelembe véve mindezt, az objektivitás igényével készült, elkerülhetetlenül vállalva a Magyar Igazság és Élet Pártja saját nézőpontját.

A Fidesz vezette kormány tevékenységét összehasonlítva a megelőző MSZP-SZDSZ-kormányéval, a szándékokat és az eredményt tekintve is a pozitív változás megkérdőjelezhetetlen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.) Természetesen ez az összevetés nem szűkíthető le a fontos, de alkalmanként kizárólagosnak tekintett gazdasági eredményre. Ez utóbbinak a mai vitában itt is, úgy tűnik, egyetlen, általunk jelentőségében másként értékelt mutatója a GDP, a bruttó hazai termék. Ennek a növekedése az előző kormánykoalíció tagjai szerint egyetlen lépésnek tudható be, nevezetesen az úgynevezett Bokros-csomagnak. Lehetséges, hogy az adott helyzetben megszorító intézkedésre - szép kifejezéssel: stabilizációra - szükség volt, de annak mértéke, különös tekintettel a megcélzott csoportokra és társadalmi területekre, helyenként máig is jóvátehetetlen veszteséget okozott, mert éppen a jövőnket aknázta alá. Ezért elfogadhatatlan az a felfogás, amely szerint minden jó innen ered, a gazdasági növekedést ők ezzel elindították - szinte olyan jelszóval: nekünk Mohács kell -, és a mostani kormány bűne, hogy nem ad eleget az egyes társadalmi csoportoknak. E logika szerint még az is elképzelhető, hogy egyszer, a megszépítő messzeségből a Bokros-csomag a gulyáskommunizmushoz hasonló legendává válik. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

A kormány teljesítményének értékeléséhez engedje meg a miniszterelnök úr, hogy ne a mostani beszédét használjam föl, hanem vezérfonalnak az 1998-as kormányprogram vitájában elmondott expozéját tekintsem, kitérve a MIÉP képviselője által akkor elmondottakra, és összevetve az eredményekkel és kudarcokkal. A bevezetőben miniszterelnök-jelöltként Orbán Viktor a következőt mondta: "Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az elmúlt két hét során megkötöttük a kormánytöbbséghez szükséges megállapodásokat, ezzel létrejött a polgári koalíció kormánya. Mi több, nemcsak megállapodást kötöttünk, de együttműködésünket a politikai matematika kényszerének mezsgyéjéről a kölcsönös bizalom alapjára helyeztük át. A koalíciós pártok között megszületett az a kapcsolat, amely a közös munka fundamentumaként szolgál majd. Ezáltal biztosítottuk a kiegyensúlyozott és határozott munkához szükséges megnyugtató mértékű parlamenti többséget." Meg kell állapítanunk, hogy a miniszterelnöki bizalom kinyilvánításának ugyan érthető magyarázata volt, de az megalapozatlannak bizonyult, mint ahogyan a fundamentum sem kősziklát jelentett, és a kormány mai helyzetét részben az befolyásolja, hogy hiányzik a megnyugtató parlamenti többsége.

A miniszterelnök úr a vitában a kormányprogram célját a következőképpen határozta meg: "A kormányprogram pedig arra való, hogy választ kaphassunk két kérdésünkre: mit akar a kormány és hogyan akarja céljait elérni?" A MIÉP, elfogadva ezt a meghatározást, a megfogalmazott szándékokkal jórészt egyetértve, a megvalósítás eszközeivel kapcsolatban fenntartásait világossá téve szavazta meg ezt a programot, ezzel egyben választási ígéretét is teljesítve hozzájárult az MSZP-SZDSZ-kormány leváltásához.

A kormányprogram kilátásba helyezte a büntető törvények szigorítását, a bűnelkövetők méltó büntetését, az állam- és a rendvédelmi szervek megerősítését. A koalíció a törvényhozás területén jórészt teljesítette vállalását, ebben a MIÉP is támogatta. Az állampolgárok mégis sokszor úgy érzik, hogy nem jogállamban élnek, mert a jogalkalmazás során gyakran nem jutnak érvényre a törvényhozói szándékok. Természetesen tudjuk, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának érvényesülnie kell, és így a kormánynak kevés eszköze van ennek orvoslásához.

A rendőrség és a katasztrófavédelemben is részt vállaló tűzoltóság tekintetében a pénzügyi feltételek érdemben nem javultak, itt nem rajzolódik ki az a bizonyos életpályamodell. Csak bízni tudunk benne például, hogy a tűzoltók a veszélyességi pótlék tekintetében a jogos igényüket visszakapják, és nem tüntetéssel kell ezt elérniük.

A miniszterelnök-jelölti expozé lényeges eleme volt a családok helyzetével és a népességfogyással foglalkozó rész. Idézem: "A gyermek érték, érték a család és az állam számára is. Ez a meggyőződés vezet bennünket családpolitikai döntéseinkben, ezért kell minden gyermek után elérhetővé tennünk a családi pótlékot, és ezért vezetjük be a gyermekek után járó adókedvezményt is. Nincs olyan zseniális közgazdász, aki a 25 év múlva mintegy 7,5 milliónyira apadó s a mainál is vészesebben elöregedett magyar társadalom számára életképes gazdasági programot tudna alkotni." Egyetértettünk ezekkel a megfogalmazásokkal, ezért is szavaztuk meg a családi támogatások visszaállítását és új elemként az adókedvezmény bevezetését.

 

 

(12.20)

 

 

El kell ismerni, hogy a többgyermekes és megfelelő jövedelemmel bíró családok esetében az adókedvezmény bevezetése jelentős érdemi javulást eredményezett. Hozzá kell ugyanakkor tennünk, hogy az említett családtámogatási elemek nem helyettesítik szerintünk azt az anyai hivatás gyakorlását közvetlenül és főállásként elismerő státust, aminek bevezetése a továbbra is fogyó népességre való tekintettel indokolt lenne.

Újabb idézet: "A hosszú ideje romboló, nem csupán gazdasági, de kulturális, erkölcsi, civilizációs okokkal is magyarázható baj, mint a népességfogyás, pusztán gazdasági eszközökkel és csak a kormány által nem orvosolható." Szomorúan kell megállapítanunk, hogy ezzel a megfogalmazással szerintünk ellentétben a Fidesz, az MSZP segítségével, a történelmi egyházak egyértelmű állásfoglalását is figyelmen kívül hagyva, magzatvédelmi törvény néven egy egyértelműen liberális abortusztörvényt alkotott meg.

A kormány célja az, hogy megőrizzük a nyugdíjak reálértékét és orvosoljuk a nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságokat. Ezt a vállalását a kormány teljesítette, sőt a nyugdíjak reálértéke növekedett is. Azt azonban nem sikerült elérni, hogy tisztességesen végigdolgozott életpálya után ne kelljen szembesülni az életnívó jelentős visszaesésével, a kisnyugdíjasoknak pedig a közüzemiszámla-fizetés olykor megoldhatatlan nehézségével.

Örülünk annak, hogy a kormány, egybeesően a MIÉP mindig is hangoztatott javaslatával és módosításaival, most olyan törvényt terjesztett be, amely megszünteti a munkát is vállalók nyugdíjának megadóztatását.

Az állami nyugdíjrendszer megerősítését nagyon fontos döntésnek tartjuk, reformját támogatjuk.

A kormány egy olyan jövő érdekében dolgozik majd, ahol a tanulás lehetősége a szorgalomhoz, a képességhez, és nem a tehetősséghez kötődik. A tandíjat ezért el kell törölni. A tanárok, pedagógusok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsüléséhez kapcsolódó gondolat az expozéból: olyan helyzetbe kell hoznunk őket, hogy idejük, szellemük és személyiségük legjavát gyermekeinkre fordíthassák. Az oktatás a kormányprogram hangsúlyos része volt, ezért indokolt, hogy ezzel a területtel én is részletesebben foglalkozzam.

A közoktatás területén az előző négy évben elszenvedett 16 százalékos reáljövedelem-csökkenéshez képest vitathatatlanul előrelépés történt. Ahhoz azonban, hogy a mindennapi életvitelben is érezhető minőségi változás legyen, a pénzügyi rendszer keretein is változtatni kellett volna. Ehhez egyetlen adat: az oktatás kiadásainak a GDP-hez viszonyított aránya az 1998-as 4,8 százalékról 2002-re 4,4 százalékra csökken, miközben az általánosan elfogadott és oly sokat emlegetett EU-elvárás 6 százalék. Vajon mikor kerül egy fiatal pedagógus házaspár abba a helyzetbe, hogy lakásvásárlás esetén jövedelme alapján hitelképes ügyfélnek tekintsék a pénzintézetek? Idejük, szellemük és személyiségük legjavát gyermekeinkre fordítani akkor tudják, és akkor támaszthatunk velük szemben magasabb követelményeket, ha hivatásukhoz tartozó jövedelmük lehetővé teszi az életvitel napi gondjaival való küszködés helyett a kiegyensúlyozott, polgári értelmiségi létet.

A kormányzat a felsőoktatást egyik legsikeresebb területének tekinti. Törvényileg és a valóságban is végbement az intézményi integráció, jelentős mértékben növekedett a felsőoktatásba bekerülők száma, eltörölték a tandíjat, kedvező feltételű diákhitelrendszert indítottak el, egységes és áttekinthető oktatói bérrendszert vezettek be.

Nézzük meg mindezeket közelebbről! Az intézményi integráció évtizedes vajúdás után megszületett. A legfőbb cél, a nagy összegű beruházások, intézményfejlesztések akadozva indultak meg, és végül a kormányzat felmondta - szerintünk indokoltan - a Világbankkal kötött, annak túlzott beleszólását lehetővé tevő és pénzügyileg sem kedvező hitelmegállapodást. Most azonban, mivel a fejlesztések elmaradtak, csak bízni tudunk abban, hogy ennek a bizonyos 100 milliárd forintos csomagnak a végrehajtására valóban, most már közvetlen költségvetési forrásokból sor is kerülhet.

A tandíj eltörlése helyes lépés volt, bár nyilvánvaló, hogy a hallgatói kiadásoknak ez kisebb részét tette ki. Ennek megfelelően valóban indokolt a hallgatói hitelrendszer bevezetése, amelynek a konstrukcióját is jónak tartjuk. Más szempontból ez a lépés mégis csak pótcselekvés, hiszen a hallgatói juttatások forrását jelentő normatíva évtizede gyakorlatilag változatlan - nemcsak ebben a ciklusban, az előzőben sem változott -, és így sajnos teljesen elértéktelenedett.

A felsőoktatásban részt vevők számának jelentős növekedésével nincsenek összhangban a tárgyi és személyi feltételek, az oktatás minősége romlott. A bérrendezés az egységesség irányába jelentett elmozdulást, érdemi fizetésváltozást nem eredményezett. Nem rajzolódik ki vonzó életpálya az oktatók számára, egyes területeken az elöregedés néhány éven belül bekövetkező megoldhatatlan helyzetet vetít előre.

Mindezek alapján ki kell mondanunk, hogy az előrelépés ellenére sem sikerült megteremteni az oly sokat emlegetett tudásalapú társadalomnak a jövőre nézve is megnyugtató, a minőséget garantáló oktatási hátterét.

Néhány idézet a miniszterelnöki expozé gazdaságra vonatkozó részéből:

Azt valljuk, hogy a gazdaság javainak a társadalmat kell szolgálniuk, de az újraelosztás terhei, a társadalmi érdekek szabta korlátok nem béníthatják meg, nem roppanthatják össze gazdaságunkat, és nem törhetik meg a versenyképességet sem. Ezért mondjuk mi azt, hogy számunkra a javuló gazdasági-pénzügyi mutatók nem önmagukért valók, hiszen akkor megy jól az országnak, ha jól megy a polgárainak. Úgy látjuk - és érdemes figyelni -, hogy a hazai kis- és középvállalkozások kezdeményezőkészségének kibontakoztatásával az európai átlagot meghaladó ütemben nőhet majd a magyar gazdaság termelékenysége; tehát a hazai vállalkozások eredményeként.

A kormányzat sajnálatos módon teljesítette a jövedelem újraelosztására vonatkozó liberális gazdaságpolitikai vállalását. 2002-re, jövőre az állami jövedelemkoncentráció szélsőségesen alacsony arányra csökken, a GDP-nek csupán 37,9 százaléka kerül az államháztartásba, miközben a már kiépített és jól működő ellátó rendszerekkel bíró Európai Unióban 46 százalék ez az átlag. Ezek után nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az úgynevezett humán szférában, az egészségügy, az oktatás és a kultúra terén a szükséges változáshoz nem álltak rendelkezésre a források.

A javuló pénzügyi mutatók tényleg nem önmagukért valók, a kormánypropaganda középpontjában mégis egyetlen mutató, a bruttó hazai termék, a GDP dinamikus növekedése áll. Nem kellene azonban elhallgatni, hogy emögött meghatározó módon a vámszabad területen működő, közterheket nem viselő, a magyar tulajdonú vállalkozásokkal szemben egyoldalú versenyelőnyöket élvező, a szakképzettségéhez mérten olcsó hazai munkaerőre építő, a profitot közvetlenül és közvetett módon az országból egyre nagyobb mértékben kivonó külföldi transz- és multinacionális vállalkozások állnak. Ezt tudva már nem is olyan meglepő, hogy az állam a közjó szolgálatára nem tudott elegendő forrást teremteni. Ehhez a magyar tulajdonú vállalkozásokat kellett volna kedvezőbb helyzetbe hozni, a külföldiekkel pedig, legalább fokozatosan növelve, adót fizettetni.

A Széchenyi-terv fő célkitűzése a hazai kis- és közepes vállalkozások támogatása. Ennek tényleges eredménye azonban nem a kiírt pályázatok számával, hanem azok megvalósulásával mérhető. Hozzá kell tennünk: utóbb a kormány helyes korrekciókat hajtott végre annak érdekében, hogy a támogatások igénybevételének feltételei változzanak, és a tervezett célok elérhetők legyenek.

Engedjék meg, hogy felidézzek néhány gondolatot abból, amit a MIÉP felszólalói ebben a kérdésben 1998-ban a kormányprogram vitájában elmondtak. Idézem véleményünket:

"Egyetértünk a kormánynak azzal a szándékával, hogy a gazdaságpolitika ösztönzésével kell elérni mind a külföldi tőke beáramlási ütemének fenntartását, illetőleg növekedését, mind pedig a hazai kis- és középvállalati szféra eddigieknél lényegesen dinamikusabb fejlődését. A kérdés csak az, mivel, milyen eszközökkel kívánják a hazai kis- és középvállalkozásokat a dinamikus fejlődés útján elindítani, illetőleg megtartani. Mi kell ehhez? Hazai tőke és a tisztességes haszonból visszafizethető hitelfeltételek mellett folyósított kölcsön, esetleg még állami támogatás is. No meg egyenlő, a multikkal, a külföldi befektető tőkével azonos versenyfeltételek."

 

 

(12.30)

 

 

Ugye, mindebből semmi nincs, illetőleg pont a fordítottja van, de ma már olyan magyar bankrendszer sincs, amelyik az állami akarat direkt vagy indirekt hatásait valóban közvetíti is. Az a konkrét cselekvési tér, magatartás, hogy önök négy év alatt milyen irányba viszik el az ország gazdaságát, nem a programjuktól függ elsődlegesen, hanem azoktól a törvénymódosításoktól, amelyekkel esélyegyenlőséget biztosíthatnak a hazai vállalkozásoknak.

Ezek voltak azok a fenntartások, amelyekről sajnos most azt kell mondanunk, hogy jogosnak bizonyultak. A bankrendszerrel kapcsolatos felvetésünk részben megoldásra talált, egyetértettünk, és a törvényhozás során támogattuk az állami akaratot közvetítő Magyar Fejlesztési Bank létrehozását. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bankról megalkotott törvény a kormány és a jegybank viszonyában, szerintünk, elfogadhatatlan helyzetet teremtett. A jegybank egy mindenek felett álló hatalmi ággá vált, ezzel a kormány gazdaságpolitikája a mindentől és mindenkitől független Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájának lesz kiszolgáltatva.

A nemzet összetartozásáról a kormányprogram expozéjában elhangzott: "A polgári koalíció kormányának az a szándéka, hogy az összetartozás kormánya legyen. Védeni, ápolni, bátorítani és gyarapítani fogjuk azokat az erőket, értékeket és intézményeket, amelyek összetartanak bennünket. Összeköt bennünket a magyarság több mint ezeréves története." A Magyar Igazság és Élet Pártja elismeri mindazt, amit a kormány ezen a területen tett, támogattuk azokat a törvényeket és kormányzati lépéseket, amelyek a nemzethez tartozást erősítették, legyenek azok szimbolikus, érzelmi jellegűek vagy intézményiek és költségvetési kihatásúak. Kiemelkedően fontosnak tartjuk a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény megalkotását, mert ez valóban alapja lehet - ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott - a nemzet határokon átívelő újraegyesítésének. Most az a feladat, hogy a megfelelő rendeletekkel együtt 2002. január 1-jén, minden gáncsoskodás ellenére, ez a törvény hatályba léphessen.

A most felidézett programbeszédben az "egészségügy" szó egyetlen mondatban szerepelt, idézem: "A társadalom működésének alapját adó feladatokra, az egészségügyre, az oktatásra, a közbiztonságra az eddigieknél több forrás nyílik meg." Az egészségügyről szólva, ezen a szó szoros és átvitt értelmében is létfontosságú területen a források - még ha részben növekedtek is - szűkösnek bizonyultak. A MIÉP meggyőződése szerint nincs az a miniszter, aki bármilyen reformmal, népegészségügyi programmal komoly eredményt érhetne el a költségvetési ráfordítások jelentős növelése nélkül.

A mezőgazdaságról a programbeszédben egyetlen mondat sem hangzott el, nem szerepel az a szó a programbeszédben, hogy "agrárium", "mezőgazdaság". (Orbán Viktor: A "vidék" szerepelt!) Talán a miniszterelnök úr már akkor tudta, hogy ki lesz a leggyengébb láncszem. A kormány egész teljesítményére rányomja a bélyegét ennek a területnek a kudarca. Most, a ciklus végén kezdjük el tárgyalni a termőföld tulajdonára és használatára vonatkozó törvényeket, de az Európai Unió irányában már elkötelezte magát a kormány. A Magyar Igazság és Élet Pártja szerint a meghozandó törvények sorskérdéseket fognak eldönteni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormány tevékenységéről a Magyar Igazság és Élet Pártja képviseletében elmondottakat nehezen tudnám egyetlen sommás mondatban összegezni. Az elmúlt évtizedre visszatekintve azt viszont ki kell mondanom, hogy miközben 1990 óta a rendszerváltás a parlamenti demokrácia, a piacgazdaság intézményrendszere kiépülése tekintetében, ha úgy tetszik, a szükséges keretek vonatkozásában végbement, addig lényeges, tartalmi kérdésekben - beleértve a tulajdon- és hatalmi viszonyokat - a változás részben nem történt meg, vagy nem a társadalmi elfogadáshoz szükséges jogi és erkölcsi normák betartásával ment végbe.

Ezért mi a rendszerváltást nem tekinthetjük lezártnak, annak véghezviteléhez a következő években a jelenleginél határozottabb és a pénzügyi rendszert is megváltoztató kormányzati intézkedésekre lesz szükség.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban. - Orbán Viktor kopog az asztalon.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, érdemes lesz az időkereket végignézni, úgyhogy megkérem Világos Gábor jegyző urat, hogy ha megtörtént a MIÉP időkeretének a rögzítése is, akkor ismertesse, hogy melyik frakciónak mennyi idő áll még rendelkezésére a vita hátralévő részében.

DR. VILÁGOSI GÁBOR jegyző: A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a hátralévő ideje 45 perc 47 másodperc, az MSZP-nek 85 perc 50 másodperc, az SZDSZ-nek 27 perc 40 másodperc és a MIÉP-nek 40 perc 35 másodperc. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Az hogy lehet? Miért?) Ez úgy lehetséges, hogy a kormánypárti képviselőket egybeszámoltuk, tehát Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony felszólalását is a Fideszhez számoltuk. (Dr. Baráth Etele: A MIÉP-nek akkor sem lehet 40 perce!)

 

ELNÖK: Akkor majd egy új időkeretet fogunk ismertetni, ez nyilván nem jó számítás, hiszen Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony idejét az MDF-hez kellett volna számolni. Mindjárt készítünk egy másik számítást, úgyhogy pontos időkeretet fogunk majd hamarosan meghatározni.

El szeretném mondani a vita további menete szempontjából - és egyúttal majd ebben kérem a frakcióvezetők segítségét is -, hogy ha jól látom, a szocialista frakciónak minden jelen lévő, talán még néhány távol lévő tagja is szólásra jelentkezett, tehát körülbelül hatvanan jelentkeztek, ugyanakkor a rendelkezésükre álló időkeret nem teszi lehetővé hatvan ember felszólalását, úgyhogy döntsék majd el, hogy pontosan ki és milyen módon kíván szólni. (Göndör István: Lesz egyperces is!) Ezt a frakcióvezetők koordinálják, én majd a jelentkezések sorrendjében fogom megadni a szót, és ha éppen valaki nem akar szólni, azt majd legyen szíves közölni. Természetesen váltakozva, egy kormánypárti, egy ellenzéki felszólalásra kerül majd sor a vita további szakaszában is.

Elsőként, az első kétperces hozzászólás Vastagh Pál képviselő urat illeti, ő jelentkezett kétperces hozzászólásra.

 

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök úr! Tisztelt Ház! A miniszter asszony hozzászólásához csak egy mondatot szeretnék hozzáfűzni. Az ügyészség kormány alá rendelése - ahogyan ezt ön is nagyon jól tudja - mindig a politikai bizalom kérdése. Ahogyan nem volt politikai bizalom a Fideszben 1993-ban, hogy az MDF-kormánynak ezt az előterjesztését támogassa, nekünk sem volt okunk 1998-ban ezt a bizalmat megelőlegezni. (Taps az MSZP soraiból.)

Tisztelt Ház! A jogállami fejlődés az elmúlt évtized közös eredménye, megtanultuk, hogy a hatalmat nem lehet és nem szabad korlátlanul gyakorolni. Ez a folyamat tört meg az 1998-as kormányváltással. Az Orbán-kormány tudatosan fordult szembe az egyetértésen alapuló demokrácia, az ellenőrzött hatalomgyakorlás európai normáival. Súlyosan torzul a politika és a gazdaság kapcsolata, a kormány egy kivételezett körnek egy jövőbeli támogatás fejében ad ma előnyöket. Ez a legdurvább beavatkozás a piacgazdaság világába, így válik semmivé a verseny, a teljesítmény, a minőség. (Dr. Kövér László: Verseny?)

Burjánzik a klientúraépítés, a társadalom kegyeltekre és kegyvesztettekre, bizalmasokra és kirekesztettekre oszlik. Mindennapos a politikai különbségtétel önkormányzatok, civil szervezetek, pályázók között. Sérül a médiaszabadság, és megakadályozzák a közérdekű adatok megismerését, erősödik a rasszizmus és csorbulnak a kisebbségek jogai. Szembetűnőek a jogállam működési zavarai, megbomlott a hatalmi ágak közötti egyensúly, leértékelődött az Országgyűlés, a politikai élet epizódszereplőjévé vált, visszatérően súlyos konfliktusok jellemzik a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom viszonyát, megszűnt az érdemi párbeszéd a társadalomban. Átpolitizálódott a közszolgálat, súlyosan sérül a jogbiztonság, mert nem a kormány követi a törvényt, hanem a törvény a kormányt.

Ez a demokrácia és a jogállam állapotának látlelete 2001 őszén. (Közbekiabálások a Fidesz soraiból: Idő!) Mindennek eredményeként az ország lakóinak legalább fele (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) másodrangú állampolgár lett.

Mikor lesz ennek vége, miniszterelnök úr? (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Dávid Ibolya: Egy volt igazságügy-minisztertől szégyen!)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Türelmét kérem azoknak a képviselőknek, akik előre jelentkeztek írásban felszólalásra. Vannak kormánypárti és ellenzéki képviselők is szép számmal, akik korábban jelezték felszólalási szándékukat, nyilván hosszabb felszólalásra készültek, de ezekre a felszólalásokra egyelőre várni kell, meg kell várni a kétperceseket. A kétperceseknél az időkeret betartására szeretnék kérni mindenkit, mert mint mondom, körülbelül hatvan-hetven képviselő jelentkezett kétperces hozzászólásra. Azt meg tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a kétperces felszólalások egy cizellált érvelésre nem igazán alkalmasak. (Derültség a Fidesz soraiban. - Sasvári Szilárd: Mindez kiderült!)

Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

(12.40)

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár Vastagh Pál jó néhány vádaskodó kijelentést tett, és hangzatos fogalmazást tett, de azt gondolom, a párbeszéd igenis zajlik, ez itt a párbeszédnek a helye, reméljük, hogy érdemi párbeszéd zajlik, és érdemi javaslatokat és érdemi véleményeket kapunk.

Ám én most nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem Kuncze Gábor néhány megjegyzésével. Azt kell ugyanakkor konstatálnom, hogy az SZDSZ-frakció nem nagyon van itt, üresek a padsorok, bár ők kezdeményezték ezt a vitát. A kormány viszont a helyén van és dolgozik is. (Közbeszólások.)

Ugyanakkor arra is felhívnám a tisztelt frakcióvezető úr figyelmét, hogy a miniszterelnök mindenfajta alkotmányos kötelezettsége hiányában is minden ülésszak elején beszámol a parlamentnek a bekövetkezett eseményekről és a terveiről is a kormány részéről, tehát megfelelő tájékoztatást kap az SZDSZ is reményeim szerint.

Kuncze Gábor még két olyan kijelentést tett, ami, azt gondolom, mindenképpen reagálást érdemel. Az egyik az infláció túltervezése. El kell mondanom, hogy rövid az emlékezet, hiszen 1995-ben a tervezett 23 helyett 28,2 százalékos infláció volt, 1996-ban a tervezett 18-20 százalék helyett 23,2 százalékos infláció volt. Kérdezem Kuncze Gábortól: mi lett a többletforrásokkal? El tud-e számolni a bejövő pénzekkel? Erről nem tett semmilyen módon említést.

Amennyiben Kuncze Gábornak a büntetőügyek terén van olyan tapasztalata, hogy korrupciók történnek, akkor legyen szíves, tegye meg a büntető feljelentését (Közbeszólások az MSZP soraiban: Megtette!), azt gondolom, hogy a bíróság megfelelő módon fogja ezt kezelni, ne itt vádaskodjon általánosan, hanem konkrétan a bíróság előtt tárja fel a bizonyítékait, és állunk elébe mindenfajta vizsgálatnak. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Gál Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Megtisztelő számomra, hogy beszéd közben figyelte, hogy mit csinálok, el kell árulnom, hogy én is figyeltem önt (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Mikor? - A régi reflexek!), és nemcsak azért, mert ön egy kellemes jelenség (Derültség, közbeszólások a Fidesz soraiban.), figyeltem önt, amikor beszélt, és hangsúlyozom, nemcsak azért (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), mert egy kellemes jelenség...

Elnök Úr! Szíveskedjék beszámolni majd, hogy a két percben nem hagynak szóhoz jutni (Az elnök csenget.) a kormánypárti képviselőtársaim!

Azért figyeltem most kivételesen, miniszter asszony, hogy nem pirul-e el, nem önti-e el a forróság, amikor olyan szakmai képtelenséget mond, hogy a büntetési tételek emelése kedvezően hatott a bűnözésre. Szeretném felvilágosítani, miniszter asszony, amit minden elsőéves joghallgató tud, hogy egy büntető törvénykönyv módosításának a bűnözésre való átfutási ideje körülbelül 5-8 év a szakértők szerint. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!)

Egy represszív kriminálpolitika, amit önök meghirdettek, és ezt is tudja minden szakértő, kedves miniszter asszony és miniszterelnök úr, csak akkor lenne hatásos, ha a felderítés is gyökeresen javulna. Márpedig én szeretném a miniszterelnök úr figyelmét is felhívni arra, hogy a felderítési mutatók a magyar rendőrség munkájában tíz év óta nem változnak. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!) Tudja-e a miniszterelnök úr azt, hogy minden harmadik ismeretlen tetteses bűnelkövető ismeretlen marad? Tehát a magyar rendőrség nem tudta növelni a bűnözés kockázatát. És azt hiszem, hogy azzal a kriminálpolitikával és rendőrpolitikával, amit önök megvalósítanak, nem is fogja, mert tájékoztatom a miniszterelnök urat, hogy a rendőrségi állomány előtt a parancsnoki és a Belügyminisztérium politikai vezetése minden (Az elnök jelzi az idő leteltét.) erkölcsi hitelét elvesztette. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Így van! - Dr. Dávid Ibolya: Honnan tudja? - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Megfigyeli őket!)

ELNÖK: Akkor most elmondom az időkereteket, hogy minden frakció tudjon ezzel gazdálkodni: Fidesz-Magyar Polgári Párt 82 perc, MSZP 81 perc 25 másodperc, Független Kisgazdapárt 41 perc 35 másodperc, SZDSZ 27 perc 40 másodperc, MDF 17 perc 4 másodperc, MIÉP 20 perc 35 másodperc. Tehát innen indul mostantól az óra.

Megadom a szót Varga István képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt majd Bauer Tamás képviselő úr követi.

 

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter felszólalására szeretnék reflektálni, különös tekintettel arra, hogy az igazságügy-miniszter asszony nem érintett egy nagyon fontos területet.

Tehát tévedés ne essék, nem az ügyészség kormány alá rendelésével szeretnék foglalkozni, hiszen tudjuk azt, hogy ez miért nem valósult meg, hanem arról szeretnék szólni a tisztelt Házban, hogy hogyan üresítette ki a korábbi igazságügy-miniszter úr a magyar Igazságügyi Minisztériumot; nem arra gondolok természetesen, hogy milyen épületben székel ma az Igazságügyi Minisztérium és hol székelt száz esztendőn keresztül, hanem arról szeretnék szólni, hogy Vastagh Pál miniszter úr hogyan lopta be magát a nagy halhatatlan igazságügy-miniszterek sorába akkor, amikor gyakorlatilag mindenki tudja ebben az országban, hogy börtönfelügyeleti minisztériummá degradálták az Igazságügyi Minisztériumot.

Képviselőtársaim! Ma jelen pillanatban a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere a börtönök felügyelete mellett gyakorlatilag a jogalkotással, jogharmonizációval tud foglalkozni, hiszen halhatatlan elődjének közreműködésével gyakorlatilag az igazságügy-miniszter nem foglalkozhat az igazságszolgáltatás legfontosabb részével, hiszen a bírósági főosztály sincs ma már. Ezt azért szeretném itt elmondani a tisztelt Országgyűlés és a közvélemény előtt, hiszen számtalanszor megkeresik a választópolgárok a képviselőket, és kérdezik, hogy "de ilyen kiváló és felkészült igazságügy-miniszter miért nem hat oda". Nem tud odahatni, mert a magyar igazságszolgáltatásban jelen pillanatban az igazságügy-miniszter fennhatósága alatt a börtönfelügyeleti miniszter van - nota bene, ezért a korábbi kormányt terheli a felelősség -, és ne vegye személyeskedésnek Vastagh Pál képviselőtársam, nyilvánvaló, hogy ez az ön működése és a Horn-kormány működése következtében állt így elő, ezért nem tud hathatósan semmilyen szerepet betölteni az igazságügy-miniszter az ítélkezési gyakorlattal.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő úr következik, Szabad Demokraták Szövetsége; őt majd Kövér László követi a Fidesztől.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Erre a mai vitára nemcsak a szabad demokraták készítettek írásos anyagot, hanem a kormány is.

Harrach Péter miniszter úr arról beszélt az imént, hogy mennyit vesztettek a nyugdíjasok a mi kormányunk idején, és mennyit nyertek az önök idején. Kérem, lapozza fel a saját anyaguk 12. oldalán lévő ábrát! (Felmutatja.) Az ábrából az derül ki, hogy az Antall-kormány idején vesztettek, aztán nyertek reálértékben. A szocialista-szabad demokrata kormány idején vesztettek, aztán nyertek, és amikor jött a Fidesz-kormány, akkor megállt a reálérték javulása; az emelkedés, az terv. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Te mit nézel? - Derültség a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az önök anyagának az ábrája, a további ábráikra majd később fogom felhívni a figyelmet az önök anyagában, amelyek azt igazolják, amit mi mondunk, a mi anyagunk ábrái szintén azt igazolják, amit mi mondunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kövér László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt majd Bársony András követi, az MSZP részéről.

 

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szomorú dolog figyelni az ellenzéki képviselőket, ugyanis rossz benyomást tesznek: szomorúak, kedvetlenek. Valóban nehéz elviselni a kormányzat eddigi sikereit (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), próbálják meg ezt azzal a lelkiállapottal átélni, hogy ez nem a kormányzat sikere, hanem mindannyiunk, Magyarország sikere, így talán tudnak neki örülni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

De ha megengedik, néhány durva, színvonaltalan vádaskodáshoz hadd tegyek egy-két megjegyzést, személyes tapasztalataimból kiindulva is; például a rendőrség és a bűnüldöző szervek politikai befolyásoltságát és morális tartását illetően, amit itt Gál úr, aki most éppen nincs itt, sokszori belügyminiszter volt szíves megemlíteni. (Közbeszólások: Nem volt belügyminiszter!) Erre ne térjünk ki, mert volt! Azt szeretném neki is mondani meg önöknek is, hogy 1998-ban, a kormányalakítás után meg az azt megelőző pillanatokban is volt módom nyugat-európai, illetve amerikai diplomáciai képviselőkkel találkozni Magyarországon, miként miniszterként volt módom arra is, hogy a partneri meghívásnak eleget téve a CIA és az FBI székházába is látogatást tegyek. Ott a következőket mondták nekem: szeretnék, ha Magyarország továbbra is együttműködne a szervezett bűnözés felderítésében és megakadályozásában, amelyben jó tapasztalatokra tettek szert a nemzetbiztonsági szolgálatokkal való együttműködésben.

 

(12.50 )

 

És remélik, hogy én mint leendő, illetve akkor már gyakorló miniszter, tovább folytatom ezt a gyakorlatot, és kifejezték azon aggályukat, hogy az akkori rendőrséggel semmilyen együttműködést nem tudtak kialakítani, mert minden általuk átadott információ másnap a szervezett bűnözésnél volt vagy a Blikk címoldalán szerepelt. (Keller László: Ki volt a kapitány?) És amikor a miniszter úr eltakarította azokat az embereket, akiket eltakarított, és akiket önök foggal-körömmel védenek, sőt jelöltet csinálnak belőlük, akkor azt mondták (Keller László: Ki volt a kapitány? - Derültség az MSZP soraiból.), hogy jó irányban mennek Magyarországon a változások.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Bársony András képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Idézet következik: "Az egyházak küldetésüknél fogva nincsenek hozzákötve semmilyen kultúrához, semmilyen politikai, gazdasági vagy társadalmi rendszerhez, ezért az egyház mint ilyen, egyforma távolságban van a politikai érdekeket megjelenítő csoportoktól. Éppen ezért nem gondolom azt, hogy az egyházak elvárják a bábáskodást a kormánytól vagy a politikusoktól. Ami a tulajdont illeti, mégis az a helyzet, mintha Magyarországon más tulajdonos, mint a parasztok és az egyház nem lett volna, következetesen kimaradnak a munkásegyletek, és sorolhatnám tovább más világi egyesületek példáját. Úgy gondolom, hogy semmi elvi alapunk nincs arra nézve, hogy ilyen természetű és ilyen logikájú törvénykezésbe bocsátkozzunk bele." Az idézet Orbán Viktortól és egy fideszes képviselőtársától való. (Sasvári Szilárd: Ti vertétek szét!) Úgy gondolom, hogy a szavak és a tettek olyan távolságban vannak egymástól, amelyeket ebben a Házban elég nehéz leírni.

Ami pedig a szavak és a tettek különbözőségét illeti, elhangzott a "tisztességes munkáért tisztességes bér"-re való utalás. Éppen ezt a paragrafusát nem tetszettek ratifikálásra benyújtani ide, a parlamentbe! Továbbá egy korrupcióellenes konvenció, amelyet az ENSZ fogalmazott meg, éppen az önök kormányzása alatt véletlenül kimaradt a ratifikálásra előterjesztett egyezmények sorából.

A szavak és a tettek ellentéte önmagáért beszél.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyér taps! - Derültség.)

 

ELNÖK: Pálinkás József miniszter úr neve már régóta a monitoron van. Kérdezem, hogy esetleg kétperces hozzászólást kíván-e tenni, vagy egyelőre még vár a rendes felszólalásra. (Dr. Pálinkás József: Még várok.)

Akkor Avarkeszi Dezső képviselő úr következik, szintén Szocialista Párt.

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kormánypárti oldalról egy szó sem hangzott el eddig jogállamiságról, a demokrácia helyzetéről. Valószínűleg nem véletlen, hiszen ez a kormány felszámolta az érdekegyeztetés rendszerét, a társadalombiztosítás társadalmi felügyeletét, a közmédia pártsemlegességét, a parlament ellenőrző szerepét, semmibe veszi az alkotmányt, a törvényeket, a Házszabályt. Emiatt a következő kormány feladata lesz, hogy a demokráciát és az alkotmányosságot jogállami alapon megerősítse.

Számomra külön elkeserítő, hogy ezt az antidemokratikus fordulatot olyan pártok hajtották végre, amelyek vezetői között számos jogász van. (Molnár Róbert: '56-ról beszélj!) A kormánypárti képviselők közül többen jogi karokon oktatnak. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hallgatóiknak miként beszélnek jogállamiságról, törvényekről, törvények uralmáról és az alkotmányról.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Hogyan néz ki a média pártatlanságában és a kulturális közéletben a kormány demokratikus kisábécéje? (Derültség a Fidesz soraiban.)

A - mint az ausztrál diplomatává menekített volt TV-elnök.

B - mint a Bánk bán-film botránya.

C - mint csonka kuratórium.

D - mint a Debreceni Művelődési Központ bezárása.

E - mint Ezüsthajó.

F - mint a filmszakma megalázása. (Molnár Róbert: Arról beszélj, amikor a filmeket betiltottad!)

G - mint gödör az Erzsébet téren. (Derültség a Fidesz soraiban.)

H - mint Happy End.

I - mint interjú szerdánként a miniszterelnök úrral. Az egyik interjúkészítőből később a rádió elnöke, a másikból véletlenül alelnöke lesz.

J - mint jogelvonás a Nemzeti Kulturális Alaptól.

K - mint könyvtárdúlás és költöztetés az Országos Műszaki Könyvtárban; kell a cifra palota. (Derültség a Fidesz soraiban.)

L - mint Lissák Marcell, akinek egyetlen üzlete sem összeférhetetlen az ORTT elnöki posztjával.

M - mint a millennium politikává és üzletté silányítása.

N - mint Nemeskürty tanár úr ennek érdekében cinikusan beáldozott tekintélye.

O - mint a kedvenc Országimázs Központ. (Derültség.)

P - mint lex Pokol.

R - mint lex Répássy.

SZ, S - mint Szabó László Zsolt és utódja, a két TV-elnök havi 1 millió 200 ezer forintos fizetése. (Dr. Dávid Ibolya: "Sz" mint szörnyű színésznő! - Gyürk András: "R" mint ripacs!)

T - mint a világ legdrágább tűzijátéka.

U - mint újságtámogatás: 2 milliárd forint közpénz a kormánypárti hetilapnak.

V - mint a jó Vasárnapi újság - egyesek kedvenc műsora.

És Z - mint zongora, az a bizonyos hangversenyzongora, amit egy ünnepségen levitettek az Operaház színpadáról, hogy a miniszterelnök úr egyedül uralhassa a színpadképet. (Derültség az MSZP soraiban.) Most uralja is.

De kérdezem: ugye itt véget ér az ábécé? (Dr. Répássy Róbert és Selmeczi Gabriella: Bravó! Bravó! - Derültség a Fidesz soraiban. - Nagy taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kósáné Kovács Magda képviselő asszonynak, szintén Szocialista Párt.

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Aki iparkodik, az boldogul; aki szegény, az maga tehet róla; aki munkanélküli, az nem akar dolgozni - következésképp a munkából élő embereket akarjuk támogatni. És ha cigány, akkor még a parkettát is felszedi a lakásában. A miniszterelnök úr és a kormánytagok örök érvényű sziporkáiból idéztem.

Azt gondolom, a kormány maga is érzi, hogy a választások előtt valamit tennie kell. Ezért beharangozta, megcsinálta és megünnepelte a romáknak nyújtott ingyenes jogsegélyszolgálatot. Rólam senki nem tételezi fel, hogy ezt ne tartanám fontosnak. De azt gondolom, hogy ügyvédek havi százezerért és kétszázezer forint sikerdíjért nem tudnak eredményesen dolgozni akkor, ha a törvényi feltételek hiányoznak. (Dr. Kövér László: Eörsi sem!), hiszen nincsen antidiszkriminációs törvény, nincsen törvény, megfelelő törvényi tényállás a közösség elleni izgatásra, nem oldottuk meg a gyűlöletbeszéd büntethetőségét, pedig maga a legfőbb ügyész is kezdeményezte.

Tologatjuk a kisebbségi joganyagot, mint ahogy tologatjuk az egész hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó döntéssorozatot; a nem akarásnak nyögés a vége, és már régen a nyögésnél tartunk. (Dr. Répássy Róbert: Valami konkrétumot!)

Mikor veszi már végre észre a kormány, hogy a gyűlöletbeszédben maga is hibás?

Mikor veszi észre a kormány, hogy egyik kezével gyújtogat, a másik kezével oltogat?

Mikor veszi észre, hogy a gyújtogatás eredményesebb, mint az oltogatás?

Mikor látja be, hogy a gyűlölködés és a hátrányos megkülönböztetés nem orvosolható ingyenes jogsegélyszolgálattal, csak két millenniumi zászlóadás között rászánt idő alatt, megfelelő törvények meghozatalával?

Mikor veszi már észre, hogy az igazi felelőssége a parlamenti munka? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kövér László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mondd meg! Halljuk! Halljuk!)

 

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Nem várt szerencse ért, hogy ilyen gyorsan sorra kerültem. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Protkód van!)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A gyűlöletbeszéd jogi megszüntetésével azért vannak problémáink, mert akkor önöknek egyáltalán nem lenne módjuk a megszólalásra. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) És ez valóban ellenkezne a demokráciával, a szólásszabadság ugyanis egy demokratikus alapjog.

De ha már a romák kérdését is idekeverte, akikért önök semmit nem tettek az égvilágon, többek között nem alkották meg azt a diszkriminációellenes törvényt, amit most ön olyan bőszen hiányol (Kósáné dr. Kovács Magda: Be van nyújtva, képviselő úr, száma van! - Dr. Vastagh Pál: Be van nyújtva!), mondom, nem alkották meg az alatt a négy év alatt, amíg önök voltak kormányon, 72 százalékos többséggel, ezen túlmenően szeretnék még néhány dologra emlékeztetni.

Akkor itt grasszált Magyarországon egy Szabó Albert nevezetű ember a maga tíz-tizenkét legényével, akit az önök újságírói rendszeresen lefotóztak, és a legkülönbözőbb nemzetközi fotóújságokban is közhírré tették, hogy Magyarországon milyen állapotok vannak, hogyan fenyeget a szélsőjobb.

Az önök idején találták ki a dicsőség napját vagy a becsület napját, amikor a budavári kitörést megünnepelték, nemzetközi összefogással, az internacionalizmus jegyében (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ki szervezte?!) a szélsőjobboldaliak, és emlékeztetném önt és önöket arra, hogy Szabó Albert azóta emigrált.

 

 

(13.00)

 

Úgy gondolja, hogy nincs itt terepe. (Zaj az MSZP soraiban.) Sőt, mi több, az első alkalom, amikor megakadályoztuk ezt a valóban szégyenletes eseményt, akkor önök csak annyit bírtak mondani a rendőrségi fellépésre, hogy az szakszerűtlen volt. (Derültség a Fidesz soraiban.) Köszönjük szépen az önök szakszerű segítségét, eddig is elvoltunk nélküle, ezentúl is megleszünk majd valahogy. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. (Zaj a Fidesz soraiban. - Gyürk András: A szádra vigyázz! Óvatosan!)

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ha a szólásszabadság a legfontosabb demokratikus alapjogok egyike, akkor a magyar parlament a legdemokratikusabb a világon. Itt kérem, lehet olyan szónoklatokat tartani, amelyeket legutóbb - sokáig azt reméltük, utoljára - '44-ben lehetett. (Gyürk András: Lehet káromkodni! - Egy képviselő füttyszóval utánozza a sípoló hangot, amellyel a médiában a nem odaillő szavakat fedik el.) Lehet leplezetlen náci, nyilas gyűlöletbeszédet tartani, lehet zsidózni, uszítani, idegenszívűekről, galíciai jöttmentekről értekezni. Lehet kereszténységre hivatkozva megtagadni az évezredes keresztény humanizmust. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Lehet terroristákat dicsőíteni, zsidó Manhattanről papolni, kárörvendően kijelentve, hogy azt kapta, amit megérdemelt. És lehet mindezt a kormány hallgatásától, olykor a kormánytöbbség tapsaitól kísérve. A kormány konokul hallgat, mert inkább a gyűlölet lovagjaira támaszkodik (Dr. Répássy Róbert: Te nem gyűlölsz!), mint hogy kompromisszumot keressen demokratikus ellenzékével. Hallgat, mert a választáson azok szavazatára is számít, akiknek kedvesek ezek a mondatok. Hallgat, mert úgy érzi, a választás után még inkább rá fog szorulni a szélsőjobbra.

Tisztelt Ház! A magyar kormány a nyugati civilizáció legádázabb ellenségeit védelmébe vevő párt túszává vált, és a hatalomért szemlátomást készen van arra, hogy még inkább kiszolgáltassa neki magát és az országot. Kérdezem ezek után: miért bízzanak bennünk szövetségeseink? Önök szerint tulajdonképpen kinek a szövetségesei vagyunk mi? (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Gyürk András: Most vigyázz, amikor leülsz!)

 

 

(Koppánné dr. Kertész Margitot a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Őry Csaba képviselő úrnak; őt majd Wiener György követi.

 

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bársony András képviselőtársam nemzetközi szerződésekre utalt, kifogásolva azt, hogy úgymond nem ratifikáltunk valami olyan szakaszt, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért. Azt gondolom - nemzetközi szerződésektől függetlenül -, nem mondjuk, hanem tesszük azt, hogy ha valamelyik kormány tett lépéseket annak érdekében, hogy a bérszínvonal emelkedjen, hogy többet keressenek az emberek, többet vigyenek haza, akkor ez a kormány igen. Az önök idejében reálbércsökkenés volt, a mi időnkben végre reálbér-növekedés van, ráadásul nagyobb mértékben, mint amit vállaltunk.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Avarkeszi Dezső képviselőtársunk újra és újra elismétli azt a folytonosan nekünk szegezett vádat, miszerint mi szétvertük volna az érdekegyeztetés rendszerét. Ehhez képest az érdekegyeztetés rendszere megújult, olyan új fórumok jöttek létre, ahol mindazok a szereplők, akik befolyással lehetnek a többi nagy társadalmi szereplő, munkáltatók, kormány, szakszervezet, pénzvilág képviselőire, gazdasági kamarákra, egy időben egy helyen egyeztethetnek a legfontosabb stratégiai kérdésekről.

Ugyanígy az európai integráció kérdésében egy olyan egyeztető fórum jött létre, ahol több mint 14 alkalommal a külügyminiszter úr vezetésével a legrészletesebb stratégiai és a legapróbb gyakorlati kérdésekben is egyeztetni lehetett, előre lehetett lépni. Egyetlen szó és egyetlen kritika soha nem érte a nemzeti ILO-tanácsot, mint ennek éppen a nemzetközi kapcsolatok tekintetében hasznos intézményét, és ugyanúgy a Szociális Tanácsról vagy akár az Országos Munkaügyi Tanácsról is beszélhetnénk, ahol még a munka törvénykönyve esetében is 95 százalékban - hosszú küzdelem és vita után - egyezség született. Nem beszélve a minimálbérről, ahol ugyancsak nagyon nehéz, négyrészes, négyfordulós tárgyalás után, de sikerült megállapodnunk.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra következik Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár úr. Megadom a szót. (Mayer Bertalan: Halljuk! Halljuk!)

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom őszintén, hogy olyan hozzászólásra készültem, amelyben majd számokat, pénzügyi, gazdasági dolgokat mondok, de engedjék meg, hadd mondjam el a véleményem arról, ami most itt történik. Véleményem szerint egy színházi előadás történik az önök részéről. A főszereplő elmondta a monológját, jól érezhetően nem volt átütő siker, legföljebb a karzaton tapsoltak. Azt követően pedig jöttek a statiszták, akiknek előre megírt kis szövege van, akiknek szépen kiosztották (Zaj, felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban.), és egymás után fölszólalva mondják el. (Dr. Lamperth Mónika: Keveset jársz színházba!) Igaz, való igaz, hogy egy színházi előadást nem szokás megszakítani ilyen hozzászólással, de úgy érzem, hogy most feltétlenül meg kellett hogy szakítsam.

Az az edző jut eszembe, aki a csapatát úgy küldte a pályára, miután az öltözőben nem tudott nekik semmit mondani, és elhagyták az öltözőt, akkor egy cetlit adott minden játékos kezébe, hogy tegye a farzsebébe, és az egyikre az volt írva, hogy lőj, a másikra az volt írva, hogy fuss vissza. Tisztelt Képviselő Urak, Hölgyek! Beszéljünk arról az ezer oldalról! (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Arról beszélünk! - Ami abból kimaradt!) Jól érezhető, hogy önök nem tudnak arról mit mondani, és önökkel érdemi párbeszédet nem lehet folytatni a kormány munkájának tevékenységéről. Ez történik itt. Kérem, térjenek vissza a tényleges politizálásra, amit mi teszünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Wiener György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tállai Politikai Államtitkár Úr! A kormányprogram egy mozzanatáról beszélnék, figyeljen, hátha a színházi előadás eme mozzanata önnek megtetszik!

A kormányprogram parlamenti létszámcsökkentést és ahhoz kapcsolódó választási reformot ígért, melyek elmaradásáért a Fidesz folyamatosan az ellenzéket tette felelőssé. A legnagyobb kormánypárt azonban félrevezeti a közvéleményt. Először is azért, mert a fiatal demokraták elképzeléseit a koalíciós partnerek, az MDF és az FKGP sem támogatták, így konszenzus a kormányzati oldalon sem alakult ki. Másodszor azért, mert a választási reformot előkészítő eseti bizottság elé az első, a parlament létszámát is radikálisan csökkentő javaslatot a szocialisták terjesztették elő. Az 1999. április 14-én benyújtott koncepció 304 főre kívánta mérsékelni a törvényhozás létszámát, mégpedig egy olyan választási rendszer keretében, mely a jelenleginél sokkal jobban kifejezi a választói akaratot, s egyben az egyéni választókerületi rendszert is megtartja.

A Fidesz május 13-án ismertetett javaslata viszont tovább növelte volna a választási rendszer torzító hatását, ami nemcsak az MSZP, hanem más pártok számára is elfogadhatatlan volt. Koncepciójuk súlyos fogyatékosságait a fiatal demokraták is elismerték azzal, hogy 2000. február 17-én új elképzelést terjesztettek elő, mely 290 fős törvényhozással számolt. A szocialisták, kompromisszumkészségüket jelezve elfogadták a 290 fős létszámot, ám ragaszkodtak ahhoz, hogy a mandátumokat, a jól bevált német megoldást követve, a listás eredmények alapján osszák ki, s így a rendszert arányosítsák. Ezt a Fidesz elutasította, ami azt bizonyítja, hogy számukra nem a kisebb parlament az igazán fontos cél, hanem az, hogy a választási rendszer torzító hatását saját hasznára próbálja felhasználni. (Molnár Róbert: Kétharmados többségetek volt, miért nem csináltátok meg?)

Kérdezem ezután, vajon melyik politikai párt tehető felelőssé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a parlamenti létszámcsökkentés és a választási reform elmaradása miatt.

Várom válaszukat. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sasvári Szilárd úr, a Fidesz képviselője. (Dr. Szent-Iványi István: Ez élvezetes lesz!)

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormány hároméves beszámolójához szeretnék hozzászólni, abból is kiemelve az otthonteremtési részt. Azért szeretnék ezekről önöknek beszélni, hogy vigyék tovább és mondják el a választókerületekben, hogy mit tett a kormány annak érdekében, hogy az emberek a lakhatási céljaikat megvalósítsák. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Látják! Tudják!)

Ez a kormány, tisztelt hölgyeim és uraim, olyan lépéseket tett, ami nem nagyon volt az elmúlt tíz évben. Ha megnézik azt, hogy a különböző élethelyzetekben levő polgárok és családok milyen lakhatást tudtak megvalósítani az elmúlt időszakban, a következővel szembesülhettek. Akinek nincs elegendő anyagi jövedelme, azok számára a kormány elindította a bérlakásprogramot. 24 milliárd forintot költünk annak érdekében, hogy azon családoknak, azon polgároknak, akiknek nincs elegendő anyagi jövedelme belépni, lakást vásárolni, bérlakást juttassunk. Nagyon sikeres a pályázat, több mint 200 önkormányzat pályázott ezekre, ez azt jelenti, hogy év végére 4000, és a következő esztendőben összesen 6000 lakás fog megépülni, ez a program folytatódni fog. Azok számára, akik pályakezdők, fiatalok, fecskeházakat fognak építeni. Ebben az építkezésben azok az önkormányzatok éppúgy partnerek, akik egyébként ellenzéki polgármesterek által vezetett városokat irányítanak. Nagyon örülök ennek a dolognak.

Azoknak az idős embereknek, akik arra vágynak, hogy nyugdíjasházban helyezkedjenek el és ott egészségügyi szolgáltatást kapjanak, ez a kormány több tíz milliárdos támogatást adott annak érdekében, hogy ilyenek épüljenek Magyarországon. (Szalay Gábor: De kinek a pénzéből adja ezt a támogatást?) Ilyeneket építenek önkormányzatok, ilyeneket építenek egyházak. Az önök idejében ilyen típusú támogatás, ilyen célra egy kanyi fillér, forint nem ment. Ehhez képest ez a kormány megtette. Azok, akik pedig szeretnének valamilyen módon lakást vásárolni, hitelkamat-támogatásban részesülnek, aki új lakást akar építeni, a kormány elmúlt heti döntése értelmében 6 százalékos kamattal vehet föl ilyet.

 

 

(13.10)

 

Az önök ideje alatt semminemű támogatás ilyen téren nem volt. Ezért sikeres az otthonteremtés, mert ilyen áttörést csak ennek a kormánynak sikerült (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elérnie, mindannyiunk akaratából és mindannyiunk elképzeléseivel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az anyaghoz szeretnék én is hozzászólni. A 41. oldalon olvastunk, hogy az információs társadalom kihívásaival ez a kormány szembesült először. Nos, úgy gondolom, ez úgy történt, hogy szembesültek vele, utána meg is rettentek tőle, hiszen a következő értelmezhető eredmény a 2000. évi dátumváltás sikeres kezelése volt, amit azt gondolom, minden ország, sőt minden magáncég is meg tudott oldani.

A következő teljesítmény az anyagban a 2001. évi stratégia elkészítése volt. Ezzel a stratégiával éppen három évet késlekedett a kormány, hároméves hátrányba kerültünk a térségbeli többi államhoz képest.

Kérdezem én mindeközben: mit tett a kormány látványos píárakciókon kívül, hogy nagyságrendekkel több számítógéppel rendelkezzenek a magyar emberek? Mit tett azért, hogy sokkal többen és olcsóbban használhassák a világhálót? Mit tett azért, hogy megfelelő színvonalú magyar tartalom legyen a világhálón, tehát hogy az emberek hozzáférhessenek ilyen tartalomhoz? És mit tett azért, hogy felszámolja a digitális írástudatlanságot?

Azt gondolom, a válasz az, hogy semmit, csak kizárólag píárakciókat. És akkor azt is megkérdezném: a miniszterelnök úr szobájába egy ilyen píárakció keretén belül mikor tesznek be egy számítógépet, hogy meg is tudja nézni azt a CD-t, amit felmutatott nekünk?

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony.

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Hallgatva képviselőtársaim felszólalását, azt hiszem, hogy a kormány három és féléves tevékenységéhez képest elég kicsinyes, méltatlan és számomra elég fájdalmas reagálások sora történik, ezért engedjék meg, hogy kétpercesezések keretében tovább folytassam azt a tevékenységet, ami a kormányzat elmúlt kétéves tevékenysége, és amellyel hozzájárultunk ahhoz, hogy például az igazságszolgáltatásban az állampolgárok érdekében, az eljárások ésszerű időn belül történő befejezése érdekében tárcám és a Magyar Országgyűlés kormánypárti oldala mit tett. Szeretném elmondani ennek keretében, hogy az eljárás egyszerűsítését az alábbiakban foglalhatom össze.

Bevezettük - idézőjelbe mondom - a "puhatolás" jogintézményét, amely lehetőséget ad a nyomozó hatóságnak kevésbé alakszerű adatgyűjtésre - gyorsítja az eljárást. Az ügyészi szervezet munkaterhének csökkentése érdekében lehetővé vált, hogy a helyi bíróság előtt ügyészségi titkár is képviselhesse a vádat - gyorsítja az eljárást. A bírósági eljárásban megszűnt az a helyzet, hogy a védelem indítványára akár a bizonyítási eljárás utolsó perceiben is kötelező legyen más szakértő kirendelése - gyorsítja az eljárást. Lehetővé vált, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére hirdetményi úton kézbesítsék ki a hivatalos eljárásokat - gyorsítja az eljárást.

Megszűnt a hatósági tanú kötelező alkalmazása - gyorsítja az eljárást. A bírósági titkár egyszerűbb megítélési okok alapján önállóan dönthet az eljárás felfüggesztéséről - segíti az állampolgárok jogérvényesítését. A bíróság elé állítás 8 napos határideje 15 napra nőtt, és lehetővé vált az alkalmazása a 8 évi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén. A tárgyalás mellőzésével hozott végzést bírósági titkár is meghozhatja. A tárgyalásról lemondást és a távollevő terhelttel szembeni eljárást bevezettük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ezek csak a büntetőeljárás egy részében (Az elnök ismét csenget.) segítették a gyorsítást; a következő kétpercesben elmondom a polgári perrendtartásban tett gyorsításainkat.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pálinkás József oktatási miniszter úr.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Bizonyára elkerülte a képviselő úr figyelmét az, hogy informatikáról nem pusztán az informatikai kormánybiztosság esetében van szó, hanem a magyar iskolákban, a magyar felsőoktatási intézményekben, a magyar könyvtárakban, a magyar kutatóintézetekben. (Bársony András: Sulinet!) Képviselő úr, nem tudom, tudja-e, hányszorosára növekedett az átviteli sebesség Szeged és Budapest között. Megmondom önnek: háromezerszeresére! Feltehetően nem tudja fölfogni a számot, képviselő úr (Keller László: Ne magadból indulj ki!), mert nekem is nehéz felfogni ezt a számot: háromezerszeresére növekedett. Képviselő úr, ez olyan, mintha e helyett a ceruza helyett egy háromméteres szélességű valami lenne ön előtt. Ma át tudunk vinni egy másodperc alatt 300 darab 400 oldalas könyvet Nyíregyházáról, mondjuk, Sopronba.

A képviselő úr teljesen eltekint azoktól a változásoktól, amelyek ezek alatt az évek alatt végbementek a magyar felsőoktatásban, a magyar informatikában. Magyarországon van a világ ötszáz legnagyobb számítógépe közül az egyik.

Több ehhez hasonló számítógép van, felsorolhatnánk ezerig is, és akkor még több lenne a Magyarországon működő nagy számítógépek közül.

A magyar kutatók, a magyar felsőoktatás dolgozói hozzáférhetnek a világhálóhoz, hozzáférhetnek a legnagyobb adatbázisokhoz. Ajánlom a képviselő úrnak, hogy ne csak üsse fel valahol ezt az anyagot, hanem olvassa át részletesen, olvassa át például az Oktatási Minisztérium által készített anyagot, amit CD-n is átadok a képviselő úrnak, és akkor meggyőződhet arról, hogy nagyon sok minden történt informatikában Magyarországon.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Vilmos úr, az MSZP képviselője.

 

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Orbán-kormány hivatalba lépése után a külügyi személyzeti politika élenjáró szerepet vállalt a "kevesebb mint rendszerváltás, több mint kormányváltás" jelszavának gyakorlati megvalósításában. A külügyminiszter úr első hivatali teendői közé tartozott, hogy politikai okokból nagyköveteket azonnal visszahívott. Folyamatos tisztogatásokat folytattak és folytatnak a Külügyminisztérium szakapparátusában. Mindenekelőtt a Fidesz politikájával való feltétlen azonosulást várják el. Nagyköveti kinevezéseknél egyértelmű tendencia a karrierdiplomaták háttérbe szorítása. A párt- vagy személyes lojalitás iránti igény, a családi, baráti és üzleti kapcsolatok dominálnak. Először a rendszerváltás óta figyelmen kívül hagyták a külügyi bizottság többségi álláspontját nagyköveti kinevezésnél.

A miniszterelnök úr nemrég újabb paradigmaváltást hirdetett meg a minisztériumban. Nem csoda hát, ha az intézményben eluralkodott a bizonytalanság, a félelem, a megosztottság.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Külügyminiszter Úr! Azt, hogy a színpadon minderről nem kívánnak beszélni, azt megtapasztaltuk. De vajon egyáltalán elgondolkodnak-e azokon a károkon, amelyeket ezen a területen okoztak, és ezen keresztül azokon a károkon, amelyeket az országnak okoztak?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szanyi Tibor úr, az MSZP képviselője.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Még reggel hallgatva a Fidel Castrót is zavarba hozó hosszúságú miniszterelnöki expozét, vagy nevezzük inkább termelési jelentésnek, eszembe jutott egy korábbi élményem. Amikor Ausztriában a szélsőjobb bekerült a kormányba, a többi tizennégy EU-tagállam felfüggesztette a kétoldalú kapcsolatait Ausztriával. Akkor megkérdeztem egy meglehetősen befolyásos EU-főtisztviselőt, vajon miért is avatkoznak bele az osztrák választók akaratába. A válasz ez volt: mi nem avatkozunk bele senkinek a döntésébe, csupán megválogatjuk, hogy kivel állunk szóba. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: És azóta is szóba állnak vele!)

Nos, tisztelt Ház, ennek fényében azt kérdezem, hogy a külpolitikai sikerek között miért is van az, hogy a vezető európai országok kormányfői több mint három éve nem hajlandók leülni Orbán Viktorral hivatalos kétoldalú tárgyalásokra. Sem Schröder, sem Blair, sem Jospin, de újabban még Berlusconi sem. (Orbán Viktor: Most jöttem haza! - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Most jött haza, te ostoba!) Kétoldalúról beszéltem!

Az ország - hangsúlyozom: az ország - valóban tiszteletreméltó teljesítményt ért el az elmúlt három évben, annak ellenére, hogy a kormány viszont agyagba döngölte a sarjadzó reformokat: egészségügy, nyugdíj, agrárium, s a többi. Ezáltal időben egybetolja az elodázhatatlan reformok és az EU-csatlakozás minden feladatát. Márpedig reformok nélkül nincs EU-csatlakozás.

Ezek után kérdezem, hogyan is van az, hogy egy jottányit sem csitult az EU kritikája a korrupció magyarországi állapotát illetően, sőt legutóbb már kormányzati szintű korrupcióról beszélt.

 

(13.20)

 

Ezért sajnos kijelenthetem, hogy aki jövőre a Fideszre szavaz, az egyúttal Magyarország EU-csatlakozása ellen is szavaz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Derültség a Fidesz soraiban. - Gyürk András: Te sem gondoltad komolyan! - Balczó Zoltán közbeszólása.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Martonyi János külügyminiszter úr.

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök az imént elhangzottaknak, mert ezek ismét meggyőztek engem arról, hogy a külpolitika alapkérdéseiben fennáll a nemzeti egyetértés. Ha tudniillik nem ez lenne a helyzet, akkor nem érnék ezeket a kérdéseket olyan stílusú és olyan hangvételű bírálatok, amelyeket épp az imént hallottunk.

Ezek a bírálatok tudniillik bármilyen bántóak és valótlanok is, nem érintik a magyar külpolitikai stratégia alapkérdéseit, hanem olyan kérdéseket ragadnak meg, amelyek régóta vitatott témák, és amelyekben nagy valószínűséggel nem fogunk tudni a közeljövőben sem egyetértésre jutni.

A politikai hűség kérdése az egyik ilyen téma. Hozzáteszem, hogy a hivatalba lépésemet követően egyetlenegy nagykövetet sem hívtunk vissza ideje előtt, eltérően a korábbi kormánytól. (Orbán Viktor bólogat. - Demeter Ervin: Mind kitöltötte a négy évet!) Egy eset volt talán, ahol a négy év néhány hónap híján nem volt meg; egyébként három hónap a minimális kiküldetési időtartam. Ezt csak arra vonatkozóan mondom, hogy ezek a felvetések azért időnként a valóság és a valótlanság közötti határvonalat meglehetősen rugalmasan kezelik. (Szórványos derültség a kormánypártok soraiban. - Rockenbauer Zoltán: Bizony-bizony!)

De ennél lényegesebb az, hogy a diplomáciai és külpolitikai pálya mindenki előtt nyitva áll; ismétlem: mindenki előtt, azok előtt is, akik 1990 előtt már ezen a pályán dolgoztak, akár a Külügyminisztériumban, akár a pártközpontban, akár a KISZ Központi Bizottságban, és azok előtt is, akik 1990 előtt nem ezen a területen dolgoztak.

Ami a miniszterelnök találkozóit illeti, feltehetően egy későbbi hozzászólásomban kell érintenem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de mégis hozzátenném azt, hogy azért a valóság minimumához próbáljunk meg ragaszkodni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Iváncsik Imre úr, az MSZP képviselője.

 

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a beszédében, ha jól figyeltem, nem sok teret szentelt annak a három tárcának, amelyik kisgazda vezetés alatt áll; ezek közé tartozik a honvédelmi tárca is. Csak nem azért tette ezt, mert esetleg olvasta azt a dokumentumot, amelyben a NATO felelős vezetői tájékoztatják a kormányzatot, hogy a 2000. évi haderő-fejlesztési célok hiányos teljesítése és a következő tervezési ciklus nem megfelelő vállalásai miatt aggályosnak tartják szavahihetőségünket és a szövetségesi kötelezettségünk teljesítését?! Ha ezért van, gondolom, az is eszébe jut közben, hogy önt is felelősség terheli ezért, nemcsak a minisztérium vezetését.

Kérdezem öntől, miniszterelnök úr, mit szól ahhoz, hogy a volt leányfalui koalíciós házastársa, Torgyán József, mióta nem tagja a kormánynak, egyszer csak megvilágosodott, és ugyanazokat a tényeket hosszan emlegetve, amelyeket már korábban is ismertünk, hevesen bírálja a honvédelmi tárca vezetőit - amivel magam is egyetértek egyébként, mi ezt korábban is megtettük. És közben az is eszembe jut, mivel ez a koalíció kettőjük között köttetett, hogy vajon ön, miniszterelnök úr, megbízható koalíciós partner-e. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Zsolt úr, a Fidesz képviselője.

 

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szabó Vilmos képviselő úr azzal vádolja meg a külügyi vezetést, hogy politikai tisztogatást hajtott végre. Ahogy ezt itt a külügyminiszter úr elmondta, a Külügyminisztériumban nem végeztünk politikai tisztogatást (Dr. Kövér László: Sajnos, helytelen!), szemben önökkel, akik viszont 1994-98 között meglehetősen komoly politikai tisztogatást végeztek, közel száz főt kényszerítettek távozni a Külügyminisztériumból '94-98 között (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bizonyos Kovács László!), több tucat nagykövetet hívtak vissza politikai okból megbízatásuk lejárása előtt. És nem csupán hazahívták ezeket a politikai nagyköveteket... ezeket a nagyköveteket (Derültség az MSZP soraiban. - Puch László: Valami elszólás!), hanem el is bocsátották ezeket a személyeket a Külügyminisztérium kötelékéből.

Tehát nekünk, amikor '98-ban átvettük a Külügyminisztérium irányítását, nem maradt más lehetőségünk, mint hogy ezeket a szakmailag kifogástalan személyeket visszainvitáljuk a külügyi szolgálatba. Örömünkre szolgált, hogy ezek a személyek nagy számban vállalták, hogy újból bekapcsolódnak a külszolgálatba. De hadd emlékeztessem önöket arra, mi nem végeztünk tisztogatást, önök viszont rendkívül komoly tisztogatást végeztek '94-98 között. Reméljük, hogy egyszer s mindenkorra véget ér az az időszak, amikor politikai szempontok alapján szakmailag kiváló embereket el lehet lehetetleníteni, véget ér az önök gyakorlata.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Keller László úr, az MSZP képviselője. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Már nagyon várjuk!)

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Úgy tűnt nekem, hogy valamiről nem akar beszélni. Önök 1998-ban, a választókat megtévesztve ígéretet tettek arra, hogy egyrészt kevesebb pénzt vesznek el az emberektől, másrészt több pénzt adnak vissza. Hogyan valósult meg ez, miniszterelnök úr? - erről nem szólt a nyolcvan percben. (Dr. Répássy Róbert közbeszólása.) Nézzük!

Az adóterhelés nem csökkent, hanem nőtt. A '98-ban a családokhoz eljutó, akkor még 152 milliárdos alkalmazotti kedvezményt felére csökkentették. Megrövidítették a nyugdíjasokat, nem kevesebbet, hanem sokat vettek el az emberektől. Az önök által bevezetett adókedvezmény összességében csak egyharmada volt az addig érvényes alkalmazotti kedvezménynek. A családi pótlék alanyi jogon jár most, de négy évre befagyasztva. Az infláció alátervezésével kevesebb pénz jut az önkormányzatoknak, kevesebb jut a közszférának. Nem ad vissza többet ez a kormány, az ígéretével szemben. Nem teljesítette az ígéreteit.

Mi a valóság ennek következtében, miniszterelnök úr? A gazdasági növekedés hatását a társadalom jelentős része nem érzi. A jövedelmi különbségek növekednek, a lakosság megtakarítási hajlandósága csökken, a befektetői bizalom csökken.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Azt tudjuk, hogyan gondolkodnak önök a miniszterelnök négykerekes modelljéről. De hogyan gondolkodnak önök azokról, akik fizetéstől fizetésig élnek, vagy addig is csak kölcsönből tudnak élni?

Várom a miniszterelnök úr válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár úr.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön egészen bizonyos, hogy nem olvasta el a kormány beszámolóját (Göndör István: Mást is olvas! - Dr. Vojnik Mária közbeszólása.), legalábbis, ami a gazdaságpolitikai számokat illeti. Azt gondolom, hogy át kellett volna ezt tanulmányozni, és ha ezt megteszi, akkor teljesen másként ítélte volna meg ezt a dolgot. (Keller László: A lényegről beszéljél!)

Ami a makroszámokat illeti, a jövedelemelosztás mértéke a társadalomban lényegesen csökkent, 41 százalékon áll; amikor elkezdődött, akkor 45 százalék körül volt még ez az összeg. Nyilvánvaló, hogy ez csak úgy teljesülhetett, hogyha a kormányzat, az Országgyűlés olyan intézkedéseket hoz, amelyek a társadalom, a családok, a vállalkozások terheit csökkentik. Nyilván két percben nem lesz időm ezt felsorolni; végeztünk egy számítást, amely azt jelzi, hogy az elmúlt négy évben mintegy 4-5 ezer milliárd forint ilyen intézkedések hatására a gazdaságban maradt, a családoknál maradt.

Természetesen néhány intézkedést feltétlenül meg kell említenem, így ami a családokat érinti. A családi adókedvezménnyel azok a családok, amelyek a gyermekvállalás terheit magukra vállalják, lényegesen jobb helyzetbe kerültek adózás szempontjából, csökkentek az adóterhei. Hiszen ma már egy háromgyermekes családban az adójóváírás, adócsökkentés mértéke eléri adott esetben a 30 ezer forintot is.

Azon túl a vállalkozások tekintetében is jelentős tehercsökkenés történt; itt csak megemlítem a társadalombiztosítási járulék és az egyéb terhek csökkenésének mértékét, ami 11 százalék volt, és más egyéb társaságiadó-kedvezményeket, például a társaságiadó-alap kedvezményét. De említhetem önnek például, hogy éppen a mai napokban látott újra napvilágot ez a kérdés, ennek a bizonyos jövedéki adónak a kérdése, hiszen az elmúlt évben a kormány egyezséget kötött a fuvarozókkal, és ezáltal 24 milliárd többletbevételről mondott le. Az üzemanyagárak nagysága, mértéke ma (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a 2000. januári szinten áll.

Köszönöm szépen.

 

(13.30)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony.

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ahogy végignézek, az igazságügyi tárcát ért kifogásokról Gál Zoltán képviselő úr, Vastagh Pál képviselő úr és Kósáné Kovács Magda asszony beszélt, s mindenki elmondta a magáét, aztán szépen elmentek. Ha látja valaki a Házban őket, Lincolnnak egy gyönyörű gondolata jutott úgy összességében eszembe mindarról, amit elmondtak: "A keveseket kis ideig, a sokakat hosszabban lehet félrevezetni, de valamennyiünket örökre megtéveszteni lehetetlen".

De hogy a két percet ki tudjam használni, szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem az a kérdés itt a vitát hallgatva, hogy társadalmi szinten egy-egy kormányzati döntés mennyire jó, vagy mennyire rossz, hanem az, hogy több-e körülötte a jó, az előrevivő, vagy több-e körülötte és mellette a rossz.

Most szóba került itt ellenzék részéről a választásokra való felkészülés is. A választások mindig a jövőről szólnak. A választók meg fogják majd kérdezni, föl fogják tenni az alábbi kérdéseket, talán jó lenne foglalkoznunk ezekkel: kinek van gyakorlata a gazdaság élénkítésében, kinek van gyakorlata gazdasági programok kidolgozására, amely összefogja a jelent és a jövőt? Hallottuk itt a Széchenyi-tervet, az otthonteremtés, a lakásépítés, programját, a korrupcióellenes programot, föl fogják tenni a kérdést, hogy kinek van nagyobb gyakorlata a bűnözés visszaszorításában, a családok életkörülményeinek a javításában, a fiatalok továbbtanulásának a segítésében, nem pedig abban, hogy tandíjakkal sújtanánk őket, kinek van nagyobb gyakorlata a munkahelyek teremtésében, a lakásépítés fellendítésében.

Nos, gyanítom, hogy a választók ezt fogják tőlünk megkérdezni, nem pedig ezt az epeömlést, amit itt, ne haragudjanak képviselőtársaim, de órákon keresztül hallhattunk az ellenzék részéről kétpercesekben. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Én hiszem azt, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a választók ezt a kérdést fogják mérlegelni; akkor a polgári kormány mérlegében a pozitív oldal sokkal több, mint az, amit önök alany nélkül megfogalmaznak ezekben a hozzászólásokban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretnék önnek idézni a napokban megjelent, a Borsod megyei APEH által a megyei közgyűlésnek készített tájékoztató anyagból. Idézem: "A válságfolyamat mélypontjának tekinthető '92-95-ös éveket követően meginduló és egyre erősödő országos növekedési tendenciákkal ellentétben az elmúlt években Borsod megyében a gazdasági pangás évei következtek, így a felzárkózás helyett a gazdasági különbségek tovább növekedtek. A megye lakossága folyamatosan csökken, a fiatalok elvándorlása tovább folytatódik." Ehhez még Répássy Róbert képviselő, fideszes képviselő úr egy megyei lapnak adott nyilatkozatában a következőt mondta: "Miskolc-Tiszaújváros-Mezőkövesd háromszög fejlődésének van lehetősége, a többi térség leszakadásra van ítélve." Kérdezem önt, tisztelt miniszterelnök úr: ez-e a Fidesz vidékfejlesztési politikája? Nem lenne-e célszerűbb, ha a hazug propaganda helyett a fejlesztésre költenék a súlyos milliárdokat, és például a 20 százalékos munkanélküliség csökkentésére, ami ma is megvan Borsod megyében?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Selmeczi Gabriella, a Fidesz képviselő asszonya.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni. Szerencsére nem Keller képviselőtársamat kell meggyőznöm az érveink helyességéről, hiszen Keller képviselőtársam sajnos indulatból szokott beszélni, mondhatnám azt is, hogy sokszor a gyűlölet beszél belőle. A parlament véleményünk szerint nem az indulatok helye. A parlament az a ház, ahol a logikus érveknek kell összecsapniuk a tények alapján.

Tisztelt Képviselőtársam! Ha ön nem az MSZP honlapját olvasná, hanem azokat az anyagokat, amelyeket a kormány részéről most kézhez kaptunk, és ha önök a tényeket vennék figyelembe, akkor a következőre bukkannak, a számok és a tények tükrében (Közbeszólás az MSZP soraiból: Már volt egy idézet.): "A polgári kormány három és fél év alatt - a négy év alatt egyébként - a családtámogatások kiadásait, a családtámogatásra fordított összeget közel a duplájára emeli." Ezek tények.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány olyan törvénymódosításokat hozott, amelyek alapján nem kell, mint az önök idejében '97-ben, például a Fiumei úton, a Fiumei úti épület előtt hóban, hidegben a kisgyermekes családanyáknak vagy akár a családfőknek sorba állniuk azért, hogy igényelhessék a családi pótlékot vagy a gyest. (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Nem mehetnek a fürdőszobába. Derültség.) '98-99-től alanyi jogon kapják meg a családi pótlékot és a gyest. A polgári kormány és a polgári koalíció képviselői olyan törvénymódosításokat eszközöltek, hogy mostantól újra jár a gyed a kisgyermekes édesanyáknak. Én ezeket a tényeket sokkal fontosabbnak érzem annál, mint hogy önt indulataiban megnyugtassam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány a gazdaság növekedését jelölte meg elsődleges célként, és ehhez minden befektetői és vállalkozói réteg bizalmára számít. Nos, mit látnak és mit tapasztalnak a befektetők? Azt, hogy a kormányzat működése alatt átláthatatlanná és kiszámíthatatlanná vált a pályázati és közbeszerzési rendszer. Azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank a kormányzat házi bankjává növekedett, "rugalmas működése" - hozzáteszem, átláthatatlan működése - állami szintre emelte a korrupciót; lásd a bizalmi index kedvezőtlen változása - és ez tény.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez nem annak az átlátható, kiszámítható gazdaságnak a képét erősíti, amire szükségünk van, és ezt a képet önök alakították ki. Mit gondolnak: a Simicska-féle fekete lyukakba tömött állami cégek eltüntetése a banktitok leple alatt mennyiben erősíti a befektetők bizalmát? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Martonyi János külügyminiszter úr.

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos, kénytelen vagyok visszatérni egy korábbi fölvetésre. Nem azért, mert az éles polémiák híve lennék, különösen itt a parlamentben, hanem azért, mert úgy érzem, nem jó az, hogyha a valótlanság válasz nélkül marad. Elhangzott az imént az, hogy a magyar miniszterelnökkel nem találkoznak a vezető európai országok miniszterelnökei vagy államférfiai. Én megmondom őszintén, érthetetlennek tartom ezt a fölvetést, semmi alapja nincsen; különösen annak fényében, ami a legutóbbi hónapokban történt. Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy szeptember 11-én - jól emlékszünk sajnos mindannyian erre a dátumra - zajlott le egy nagyon fontos hivatalos tárgyalás Schröder kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök között, néhány órával a tragikus támadás előtt. Egyébként képviselő úr a hivatalos látogatásra utalt. Szeretném megnyugtatni, hogy a... (Közbeszólás: Már nincs itt.), szeretném mégis megnyugtatni a jegyzőkönyvön keresztül, hogy volt díszszázad is, és volt piros szőnyeg is, jóllehet mi azért ezekhez a külsőségekhez általában nem ragaszkodunk. De vegyük, mondjuk, a francia-magyar találkozókat. Nem volt még olyan esztendő a két ország történelmében, hogy ugyanabban az évben az államfő és a miniszterelnök tesz hivatalos látogatást minden ünnepélyes külsőség mellett, egyáltalán ilyen szoros kapcsolatok a két ország vezetői között szerintem még a történelem során soha nem voltak. De lehetne tovább sorolni a találkozókat, a közelmúlt találkozóit, a közeljövő találkozóit.

Én egyet szeretnék kérni változatlanul: ne vigyünk be bel- és pártpolitikai megfontolásokat az ország nemzetközi kapcsolataiba. Ez mindenkinek csak árt, nincs értelme, túl azon, hogy nem igaz. Mert hiszen nyilvánvalóan nem igaz, és nem érdemes megtéveszteni senkit sem, sem azokat, akik jelen vannak, sem azokat, akik esetleg néznek, figyelnek minket. Hagyjuk meg a külpolitikát a nemzeti egyetértésnek! Mindannyiunknak ez az érdeke. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az önök által produkált rózsaszín köd lehet, hogy megnyugtatja a kormánypárti képviselőket, de a féligazságokból mára elég. Konkrétan: mi az álláspontja önnek, kormányának az adminisztráció növekedéséről, mert ma már az adóbevallásokhoz is lassan felsőfokú végzettség kell? Mi a véleménye a munkavállalói adókedvezmény felére csökkentéséről, ami évi 75 milliárd forintot vesz el a minimálbér közelében keresőktől?

 

(13.40)

 

 

Hová lett az adózóknak szánt több mint 100 milliárd forintos évi adóteher-csökkentés? Hová lett az élőmunkaterhek jelentős csökkentése, amelynek helyébe 1999-ben 1,4 százalékkal nőtt az adóelvonás mértéke? És ez a 36,2 százalék azóta is megmaradt.

Miniszterelnök Úr! Ki felel ezekre a valóban fontos kérdésekre? (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mátrai Márta asszony, a Fidesz képviselője.

 

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai politikai vitanapon nagyon sok minden elhangzott. Én viszont ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy Kaposvár 60 ezer, sőt 70 ezer polgára nevében köszönetet mondjak a kormánynak mindazért a fejlődéséért, amely az elmúlt három évben történt. (Taps és derültség az MSZP soraiban.)

Mi történt városunkban az elmúlt három év alatt? Egyetemi város lett, és lüktető életet él. Büszke lehet rá a város. Épül az elkerülő út, amely körülbelül 20 milliárd forintba kerül. Felújítottuk műemlékeinket, bővítettük a megyei könyvtárat, megkezdtük a megyei kórház felújítását, új gyermekmentővel gyarapodott a város. Felújítottuk és otthonossá tettük parkjainkat, játszótereinket, ahol nagyon sok kisgyermekes család és idős ember tölti szabadidejét, és a kisgyermekek felügyelete mellett hallgathat térzenét a zenepavilonban.

Köszönet azért is, hogy a kilenc egyetemi város sorába Kaposvár is felzárkózott. A bővítésre, kollégiumépítésre, valamint a kutatás fejlesztésére kapott sok milliárd forint bizonyítja a Kaposváron élő emberek számára, hogy büszkén tekinthetnek városukra, ahol lüktető élet folyik.

A köszönet azonban mindezért mindazon családok nevében illeti a kormányt, akik már új otthonokban élhetnek, hiszen a bérlakás-építési program lehetővé tette számukra, hogy mintegy félezer család jövőbeni álmát megvalósítsuk. Új munkahelyek jöttek létre, amelyek az ott élő emberek életminőségét javítják, és az ott élő családok jövőbe vetett hitét erősítették meg.

Köszönet ezért. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője. (Nagy zaj.) Göndör István úr, az MSZP képviselője következik kétperces hozzászólásra.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igen, olvastuk ezt, de sajnos meg is éljük a valóságot. Én nagyon örülök, hogy Mátrai Márta képviselő asszony szólt előttem.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormány azt sem tette meg, amire törvények feljogosították (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Most ez a bajotok?), és pénzébe sem került volna. Foglalkoztatásról tetszett beszélni, és közben két éve képtelenek arra, hogy a szomszéd városban a laktanyákat, az ipari parkot és a logisztikai központot, ami épül, átadják. A törvény lehetővé tette.

A másik: mikor engedik vissza végre a kistérségeket a területfejlesztési tanácsokba? (Dr. Dávid Ibolya: Ott vannak.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Koltai Ildikó asszony, a Fidesz képviselője.

 

KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Íme, itt is van egy ábécé, a teljesség igénye nélkül:

a - adókedvezmény a gyermekek után; á - árvízkárosultak megsegítése, (Keller László: Kint vannak az utcán!), 10 milliárd forintok; b - Bokros-csomag társadalmi kárainak helyrehozása; c - cigány fiatalok tízszer annyian kaptak támogatást, mint '94 és '98 között; cs - családok megerősítése; d - diákhitel bevezetése, drogellenes stratégia; f - fejlesztés, kutatás támogatása; g - gazdasági növekedés; gy - gyed visszaállítása; h - házak helyreállítása az árvízkárosult Beregben, és nem utolsósorban haza és hazaszeretet (Taps a Fidesz soraiban.); i - iskolai ösztöndíjprogram; k - kedvező lakáshitel; m - munkahelyek teremtése; n - nemzeti egység és nemzeti felemelkedés megteremtése (Keller László: Igen.); ny - nyugdíjak reálértékének emelkedése; o - otthonteremtési támogatás; p - párbeszéd a társadalommal (Derültség az MSZP soraiban. - Kuncze Gábor: Schlecht Csaba!); s - státustörvény, szülőföldön maradók boldogulása; sz - Széchenyi-program; u - utóirat.

Ja igen, a "t" többek között kimaradt; t - tiltunk, tűrünk, támogatunk. De ne örüljenek, kedves MSZP-s képviselőtársak! Ezt az önök ábécéjéből plagizáltam. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Ház! A kormány tevékenységét nem a komplex fejlesztés jellemzi. (Derültség a Fidesz és a kormány soraiban.) Hazánkban Hajdúszoboszló a gyógyfürdőforgalomban és - a 2000-es zajmonitoring-vizsgálat alapján - a zajártalomban is az első helyen áll.

Az utóbbi oka a 4-es számú főút. Számtalan esetben sürgettem, hogy a nagy gond megoldódjon. Az előző kormány 2001-re tervezte az elkerülő út megépítését, '98-ban a terv elkészült, ez a kormány pedig 2003 végére tervezi befejezni.

Egy kormány munkáját az minősíti, hogy ki képes az egymással összefüggő fejlesztési igények összehangolt kielégítésére. Ez a kormány nem valósítja ezt meg, mert a város gyógyfürdőjének fejlesztéséhez 50 százalékban hozzájárul, ugyanakkor az egészségre, a turizmusra igen káros zajszint okát nem képes gyorsan felszámolni. (Dr. Dávid Ibolya: Önkormányzat.)

Ezért a kormány ne éljen vissza Széchenyi nevével! Széchenyi nem fényleni, használni akart. A kormány pedig elsősorban fényleni akar.

A gyógyfürdő előtt hatalmas felületre kiírták: "Ez a beruházás a kormány támogatásával valósul meg". A 4-es számú főútra pedig írják ki: "Ez a beruházás a kormány súlyos mulasztása miatt késik".

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Nógrádi László úr, a Fidesz képviselője.

 

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kísérletet teszek arra, hogy visszatereljem a szót a nap eredeti témájához, a kormány hároméves tevékenységének értékeléséhez.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a millennium méltó megünneplését. Az úgynevezett létező szocializmus évei a gazdaság tönkretételénél, az ország kirablásánál is nehezebben gyógyuló sebeket hagytak az emberek lelkében. Próbálták belénk sulykolni, hogy mi Európa másodrendű állampolgárai vagyunk. (Derültség az MSZP soraiban.) A kicsinyhitűség kapott az emberek lelkében lábra. Elfelejtettünk méltóképpen ünnepelni.

Azt hiszem, szükség van arra, hogy ismét emelt fejjel és önmagunk méltó értékelésével próbáljunk a jövő feladatainak nekimenni. És mint 103 település képviselője, szeretném az ott élők nevében megköszönni a kormány tagjainak, hogy hétvégéről hétvégére - amúgy sem létező, vagy szűkre szabott szabadidejük terhére, a családi együttlétet nélkülözve - eljöttek a településekre, az ország háromezer településére, és próbálták az ünnep fényét jelenlétükkel emelni.

Végre megtanultunk ünnepelni, és mindannyian egy kicsit emeltebb fejjel nézhetünk a harmadik évezred feladatainak megoldása elé.

Még egyszer köszönet a kormány minden tagjának. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Schvarcz Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Minden ígérgetés dacára és a folyamatosan növekvő gazdasági teljesítmények ellenére az egészségügyre költött közpénzek reálértékben nem érik el a '90-es értéket. Az egészségügyi ellátásban ma súlyosabbak a feszültségek, mint 1998-ban.

A betegellátás színvonala az orvosok szerint is rosszabb; nagyobb a veszélye annak, hogy a tárgyi és a személyi feltételek hiánya miatt - hiányzó nővérek, gyógyszer, orvosok - a kórházak nem tudnak megfelelő minőségi ellátást nyújtani.

Számos kórház csődben vagy csőd közeli helyzetben van. A gyógyszerek ára több mint 16 százalékkal emelkedett - ez az olcsó gyógyszer. Növekszik a pályaelhagyás, ezáltal romlik a színvonal, nincs presztízse az orvosi szakmának. A bérek, mint tudjuk, megalázóan alacsonyak, a 400 százalékos emelési ígéretek ellenére.

A kormány nem tett semmit a reformok területén, csak retorika van. Nincs, most indul a prevenciós program, a lakosság katasztrofális egészségügyi állapota ellenére. Kormányváltást hajtottak végre a tárcán belül, egy cikluson belül. Mikola miniszter úr mindenben megtagadta elődje munkáját, programját, majd konfliktusba keveredett a szakma összes szereplőjével; az orvosokkal és a nővérekkel a Fekete Angyal kapcsán, a Magyar Orvosi Kamarával és a Gyógyszerész Kamarával.

Meddig lehet még zülleszteni tovább az egészségügyet? (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mikola István úr, egészségügyi miniszter.

 

 

(13.50)

 

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Vártam már a kérdést, bár hosszabb, az egészségügy helyzetét taglaló szakmai hozzászólásra készültem. Két percben néhány adatot tudok önnek elmondani, és azt javaslom, szálljon magába a képviselő úr, mert az egészségügy azokat a súlyos örökségeket szenvedi el, amelyeket '95-96-97-98-ban az önök irányítása alatt mint súlyos forráskivonást, sajnos ma is elkönyvelhet.

'95-ben 15,4 százalék volt az a mérték, ami az infláció és az egészségbiztosítás kiadása közötti különbséget jelenti, de a következő években is összességében 30 százalékos reálértéket jelentő pénzkivonás történt az egészségügyből. Most sem buzognak a források, de azért el kell mondjam, hogy 2000-ben már pozitív ez a mértékegység, 4,6 százalék, 2002-ben pedig 6,2 százalék lesz.

Nem elég a forrás az egészségügynek, az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között feszülő nagyon nehéz kérdés kezelése gigászi erőfeszítéseket igényel a szakmától, de az egészségügyi dolgozók becsületes tömegei végzik a dolgokat, és az egészségügyi ellátás folyamatos.

Ki kellett szaladnom az előbb... - mert figyeltem itt is a borítékokat, az ÁNTSZ-t ma elöntik a borítékok, és azzal foglalkozunk, hogy lépfenebacilust keresünk. Méltatlan dolog! Egyet sem találunk, de téglaporban, krétaporban rákényszerülünk, hogy megkeressük a valószínűleg sehol fel nem lelhető kórokozót. Így nem hallottam Kuncze Gábor képviselő úrnak a vécépapírral kapcsolatos megjegyzését. De ha szabad, akkor most reflektálok: be lehet vinni a kórházba vécépapírt mindazoknak, akik a kötelező egészségbiztosításban járónál jobb minőségű vécépapírt óhajtanak használni. Van lehetőség erre. Az ilyen mértékű leegyszerűsítése az egészségügy gondjainak pedig megszégyenítő és megalázó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügy nem sikertörténet, Mikola miniszter úr - azt ajánlom, menjen el, és beszélgessen mentősökkel egy éjszakaszi műszakban (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban. - Dr. Dávid Ibolya: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű!) -, mint ahogy a miniszterelnök úr sikertörténetként mutatta be az állami nyugdíjrendszer átalakítását, ami persze csak papíron létezik, szerencsére. Ugyanakkor önök hadjáratot folytatnak az 1997-ben társadalmi egyetértéssel elfogadott nyugdíjreform ellen. Nem volt elég, hogy befagyasztották a magánpénztári befizetéseket, most a legkisebb járadék állami garanciájának visszavonásával tesznek kiszolgáltatottá több mint kétmillió pénztártagot.

Kérdezem, kinek jó ez? A gazdaságnak? Annak biztos nem, mert félő, a nyugdíjpénztárak befektetői menekülni fognak, kivonják a körülbelül 50-60 milliárdos tőkéjüket. A társadalombiztosításnak sem, hiszen a visszalépők ellátása növelni fogja a deficitet. A pénztártagokat becsapták, megrendült bizalmuk az öngondoskodásban, a jogbiztonságban.

Vajon jó-e ez a kormánynak? A még fél évig uralmon levőnek lehet, hogy igen, mert megszerezhetik a visszalépők pénzét, és ebből talán még telik egy soron kívüli szavazatszerző nyugdíjemelésre. A következő, szocialista kormánynak azonban haladéktalanul újjá kell majd építenie a nyugdíjrendszert, mielőtt az a csonkítások miatt végképp összeomlik. Vagy önök erre játszanak?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselője.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. A tények makacsak a családtámogatás terén is. A gazdasági stabilizáció intézkedései nyomán az egy- és kétgyermekes, magasabb jövedelmű családok gyermekeinek 6 százaléka nem kapott családi pótlékot. A jelenlegi családtámogatási rendszerben 51 százalék egyáltalán nem, vagy részben tudja igénybe venni az adókedvezményt. Mi felülről zártunk, önök a szegényeket, a rászorulókat alulról zárják ki. Siker ez?

Ha jó a családtámogatási rendszer, ha minden jó, amit önök csinálnak, hogy nőtt 200 ezerrel a kiegészítő családi pótlékra jogosult gyermekek száma? Ma a minden gyermekhez eljutó családi pótlék 50 százalékot vesztett vásárlóértékéből, mert önök '98 óta egy fillérrel nem emelték az összegét. A szocialisták minden erőfeszítése ellenére az inflációs korrekciót nem hajtották végre, pedig negyven pontjukban azt ígérték, megőrzik a családi pótlék értékőrzését.

Jól van-e az, hogy önök már magzati korban különbséget tesznek gyermek és gyermek között? Tehet arról a magzat, hogy nem az önök által kedvezményezett családban születik? Pedig negyven pontjukban azt ígérték, hogy önöknél minden gyermek egyforma és fontos. A tettek nem ezt bizonyítják. Igazságos ön szerint az, hogy a családtámogatás, ahol a pályakezdő, a minimálbéres, a gyermekét egyedül nevelő, a munkanélküli, a gyesen lévő a rokkantnyugdíjas gyermeke nem méltó és nem jogosult a támogatásra? Igazságos ez? (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szilágyiné Szemkeő Judit asszony, szociális és családügyi államtitkár.

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy látszik, elég sokszor kell ismételni a leckét, folytatom. Ön föltette a kérdést, hogy miért a gazdagabbakat támogatjuk, miért nem inkább a szegényeket. Szeretnék egy egészen egyszerű számtanpéldát mondani.

Egygyerekes család: vannak, akik adókedvezményt tudnak igénybe venni, ők kapnak 3 ezer forint adókedvezményt. Azok, akik nem tudnak adókedvezményt igénybe venni, kapnak 4 ezer forint kiegészítő családi pótlékot. Kérdezem, melyik a több, a 4 ezer vagy a 3 ezer.

Kétgyerekes család: kétgyerekes családok esetében vannak családok, amelyek adókedvezményt tudnak igénybe venni, vannak, amelyek részben tudják az adókedvezményt igénybe venni, és vannak, akik segélyt kapnak. Aki az adókedvezményt igénybe tudja venni, 4 ezer forint adókedvezményt kap. Aki csak részben, az kap még kiegészítő családi pótlékot. Tehát 4 ezer, plusz még az adókedvezmény; lehet ez 6-7 ezer forint. Aki pedig semmit nem, mert segélyből él vagy rokkantnyugdíjas, ön ezt helyesen mondta, az 4 ezer. Ki az, aki kevesebbet kap? 4 ezer - 4 ezer.

Háromgyerekes családok: háromgyerekes családok esetében, aki adókedvezményt tud igénybe venni, kap 10 ezer forint adókedvezményt. Aki nem tud, például minimálbéren keresnek mind a ketten, abban az esetben kapnak adókedvezményt részben, ez egyébként körülbelül 6 ezer forint. Emellé kapják a kiegészítő családi pótlékot. 6 plusz 4, az 10 ezer forint - ugyanannyit kapnak.

Vannak, akik nem tudják ezt igénybe venni, mert csak rokkantnyugdíjból vagy segélyből élnek. Ebben az esetben kapnak még olyan kiegészítő szociális támogatásokat, amelyeket ön is tud, pontosan a helyzetük miatt. A 4 ezer forinton kívül az ingyenes étkeztetési hozzájárulás, az ösztöndíjrendszer és egyebek állnak a rendelkezésükre.

Nem hiszem, hogy itt bárki bizonyítani tudja az ellenkezőjét, mint amit mondtam. Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hortobágyi Krisztina, az MSZP képviselője.

HORTOBÁGYI KRISZTINA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Közbeszólások, zaj a Fidesz padsoraiból: Szűzbeszéd! - Jaj! - Halljuk!) Nem szűzbeszéd, tisztelt uraim, csak önök nem járnak be a parlamentbe. (Derültség, taps az MSZP padsoraiban.)

A szociálpolitika sikeréhez szeretnék egy adalékot hozzátenni. A szociális szféra dolgozói nagyon kemény lelki, érzelmi terhelés alatt és megalázó jövedelemi viszonyok között dolgoznak. Ennek ellenére hatalmas szakmai hivatástudattal végzik munkájukat. Ma a diplomások közül ők vannak a bérlista legalján. Nagyobb részük nettó havi jövedelme kevesebb, mint 30 ezer forint.

Meddig tartható még, hogy tisztességes bér helyett csak szép szavakat, ígéreteket és eseti pótlékemelést kapnak? Meddig tartható még, hogy a professzionális segítők ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, mint akiket segítenek?

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban  - Dr. Répássy Róbert: Te mit ígértél a választókerületben?)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szilágyiné Szemkeő Judit államtitkár asszony.

 

SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban, a szociális szférában dolgozók helyzete ma sem jó, de szeretném elmondani, mennyit javult ahhoz képest, amit örököltünk. A szociális szférában soha nem volt bérszorzó. Ebben az évben van bérszorzó, 1,2-1,26-os. A szociális szférában dolgozók a minimálbér alatt kerestek, illetve az ő 60 százalékuk. Most minimálbérrel 25 ezerről 40 ezer forintra nőtt a havi jövedelmük; tovább nő 50 ezerre.

Ezenkívül szeretném elmondani, hogy most részesülnek a szociális szférában dolgozók egy olyan kiegészítő pótlékemelésben, amely megszünteti azt a '98-ban hozott méltatlan helyzetet, hogy az egészségügyben dolgozók ugyanazért a tevékenységért magasabb bérpótlékot kaptak, mint akik a szociális szférában dolgoztak. Nem azt mondom, hogy meg vagyunk elégedve.

És még egy, képviselő asszony, bár ön tiltakozott a szociális törvény vitájánál az ellen, hogy a szociális szférában dolgozók erkölcsi megbecsülését és védelmét a szociális törvény előírja, minden egyes szakszervezet ezt kérte tőlünk. A szakszervezetek kérésére került be a törvénybe. Igenis, nagyon fontos, hogy az erkölcsi megbecsülés és a védelem egyaránt megillesse a szociális szférában dolgozókat.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(14.00)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mikola István miniszter úr.

 

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Kökény képviselő úr megjegyzésére szeretnék reflektálni. Érdekes módon mindig akkor tör ki a harctéri idegesség, amikor valamiféle pozitív lépés történik; előjönnek a melegfrontok, amikor a gyógyszerpiaci szabályozást végeztük, nem lesz gyógyszer, nem lesz az asztmásnak asztma elleni szer. Aki látott életében fuldokló asztmás beteget, pontosan tudja, hogy ezek az üzenetek mit jelentettek. Lám, most van gyógyszer, mindenre van gyógyszer, 440 új támogatott készítmény van a magyar gyógyszerpalettán, soha ilyen bőség nem volt a gyógyszerpiacon, ennek ellenére egyfolytában negatív üzeneteket hallottunk. Most szó sincs róla, mert rendben van a dolog.

Most, amikor a bérpótlékokat emeljük - többek között a mentőszolgálat kivonuló egységei, dolgozói számára a duplájára, vagy éppen a három műszakban dolgozó nővéreknek, vagy még az orvosoknak is, akik intenzív osztályon dolgozván a legnagyobb terhelésnek vannak kitéve -, megint kitör a harctéri idegesség. Nem azt akarom mondani, hogy az egészségügyben minden jól megy és minden rendben van, de észre kell venni, hogy az átfogó reformok megkezdődtek.

Arra számítottam, hogy nekem is lesz tíz percem, mert összegyűjtöttem mindazokat a lépéseket, amelyeket érdemes lenne figyelni. Általában az egészségügy gondjait nagyon rövid, sommás ítéletekkel övezik a képviselők, ami méltatlan, szakmaiatlan, és többnyire súlyos demagógiákba torkollik.

Szeretném jelezni azt is, hogy elkezdtük annak a nagy szabályozásnak az előkészítését, amely az egészségügyet alkalmassá teszi arra, hogy forrásokat vonhasson be túl a járulékbevételek és a költségvetés adóforintjai lehetőségrendszerein. Kérem, hogy figyeljék a képviselők ezt az intézményi törvénytervezetet, nagyon nagy társadalmi vita bontakozik ki körülötte, és nem szerencsés, hogy az éppen előbb felszólalt képviselő csípőből, az anyagot még nem ismerve negálja azt. Itt vannak az egészségügy lehetőségei. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vojnik Mária asszony, az MSZP képviselője.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Az év elmúlt nyolc hónapjában 18 százalékkal nőttek a gyógyszerkiadások, a lakosság terhei.

Tisztelt Országgyűlés! A sikerpropaganda olajozottan működő gépezetébe időnként behullik az igazság homokszeme, ilyenkor a következő sorok olvashatók a kormányjelentésben: "Az egészségügyre fordított központi kiadások szintje alacsony, vitathatatlan, hogy a meglévő súlyos problémák, pattanásig feszült egzisztenciális konfliktusok és az elmaradt karbantartások, fejlesztések továbbgörgetése mellett a magyar egészségügy szerepelőinek jelenlegi mértékű áldozatvállalása már nem várható el." Ez olvasható: "Az Egészségbiztosítási Alap kiadásai 1998-ról 2002-re 144,7 százalékra növekedtek, míg a fogyasztói árak változásában mért infláció ez idő alatt 159,7 százalékos volt." Ez olvasható: "A szolgáltatók a kiadáscsökkentések kényszerítő körülményei között visszafogják gyakran még a gyógyszer- és élelmiszer-vásárlásokat is." - eddig az idézet, kormánypárti képviselők.

Az egészségügy tehát 1998-2000 között egyáltalán nem részesült a gazdasági növekedés által teremtett forrásbővülésből. Miért csak most igazodtak meg önök, hogy felismerjék az egészségügy jelentőségét, és ha már felismerték, miért nem tettek még eddig egyetlen lépést se ennek megoldására?

Várjuk a választ. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetném a még hátralévő időkereteket: a Fidesznek 47 perc 34 másodperc áll rendelkezésére, az MSZP-nek körülbelül 50 perc, a Független Kisgazdapártnak 41 perc 35 másodperc, a Szabad Demokraták Szövetségének 26 perc 40 másodperc, az MDF-nek 10 perc 21 másodperc, a MIÉP-nek 20 perc 35 másodperc.

Kétperces hozzászólásra következik Mikola István úr, egészségügyi miniszter.

 

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Vojnik Mária képviselő asszonytól már ezeket az adatokat hallottam, de hiába mondom, hogy nem jók az adatok, nincs foganatja. A támogatotti körben a gyógyszereknek a lakossági terhet jelentő növekedése 5,9 százalék. Hiába mondjuk, hiába írjuk le, nem hiszik - újra elmondom.

Szeretném elmondani azt, hogy egyetértek az ellenzéki képviselőkkel abban, hogy szükség van az ágazat konszolidációjára, valóban az épületek egy része leromlott, az orvostechnológia megkopott, és mivel nincs a rendszerben tőkehányad, eszközvisszapótlás, amortizációelszámolás, nem lehetett megoldani ezeknek a leromlott technológiai rendszereknek a kellő karbantartását. Ismét szeretnék erre utalni, és ne felejtsük már el, hogy éppen 1994-98 között 30 százalékos forráskivonás történt az egészségügyből. Ezt kell most visszapótolnunk.

Szeretném elmondani, hogy 2001-ben - nem vagyunk eredménytelenek - a gyógyító-megelőző területen 10,6 milliárd pluszforrást élvez az egészségügy, aminek - mivel beépülő pénzről van szó - a következő évi költségvonzata 31 milliárd forint. A gyógyszerpiacra, a gyógyszerkasszába 35 milliárd pluszforrás jött, nagyon nagy pénz, nem kis pénzek ezek.

A gyógyászati segédeszköz területére 1,5 milliárd forint jött be, és azok a bérintézkedések, munkahelyi pótlékokra vonatkozó, néhány nappal ezelőtt megszületett kormánydöntésen alapuló intézkedések további 11 milliárd forintot hoznak be az ágazatba. Ha ezeknek a beépülő vonatkozásait is tekintem, akkor ez azt jelenti, hogy a 2001-2002. évi költségvetésben valamivel több, mint 130 milliárd forint pluszforrást élvez az egészségügy a jelenlegi költségvetési kereteken felül.

Ezt a kormányzati erőfeszítést mi sokra értékeljük, nagyra értékeljük, de ismét mondom, hogy ez még nem elég. Ott egyetértünk, hogy nagyobb ráfordítások, több forrás kellene az egészségügyben. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs úr, az MSZP képviselője.

 

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vojnik Mária képviselőtársam adatait a kormány jelentéséből vette, abból a kormányjelentésből, ami egyébként a sikerektől harsog. Ebben a kormányjelentésben - meg itt ma sem - egyetlenegy szó sem volt arról, hogy 2001 októberében miért csak 18 310 forint a nyugdíjminimum, ami pedig alapját képezi számos szociális ellátásnak, többek között a gyesnek is. Ez nem családpolitika? Miért szüntették meg a méltányossági nyugdíjemelés rendszerét? Vajon kivel beszélték ezt meg a nagy társadalmi egyeztetésük során? Miért nem került még az Országgyűlés elé az idősügyi charta tervezete, többszöri ígéret ellenére sem?

Miért nincs a kiszámítható nyugdíjemelésnek világos, egyértelmű törvényi háttere? És végül, meddig kívánják még a gazdaság kedvező állapotából adódó határozott, életminőséget javító nyugdíjemelés helyett az önigazolást célzó számháborút folytatni? (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Juharos Róbert úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megragadni az alkalmat és köszönetet mondani a kormánynak, hogy visszaadta választókerületemnek az életesélyét. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Az én választókerületem korábban Budapest leghírhedtebb választókerülete volt, a közbiztonság olyan katasztrofális volt, hogy aki tudott, fejvesztve menekült innen. (Keller László: Nem hallja a miniszterelnök úr, felesleges!)

Józsefvárosban a kormány és a parlament intézkedései nyomán megszűnt a közterületi prostitúció, bezártuk a drogdiszkókat, elrettentettük az önkényes lakásfoglalókat, és szeretném ezúton is megköszönni a magyar kormánynak, hogy támogatta mintegy 110 millió forinttal a közterületi térfigyelő rendszer kiépítését. Ezáltal választókerületem Budapest ötödik legbiztonságosabb kerületévé vált, és azt gondolom, az a szám, hogy a saját választókerületemben az elmúlt három évben megötszöröződtek az ingatlanárak, azt bizonyítja, hogy bizony helyes úton járunk.

Szeretném még egyszer megköszönni a magyar kormánynak a közbiztonság javítását célzó erőfeszítéseit, és hála otthonteremtési programjának, ma már megnőtt a befektetési kedv Józsefvárosban. Így számos önkormányzati bérlakás épül, és a főváros legnagyobb lakáscélú fejlesztéséről a minap döntött a kerületi önkormányzat képviselő-testülete. Mintegy négyezer lakás fog megépülni Józsefvárosban, a korábban hírhedt városrészben, és ennek az lesz az eredménye - amint a Gazdasági Minisztérium egyik számítása már mutatja -, hogy minden ötezer lakás megépítése 0,4 százalékos gazdasági növekedést fog eredményezni, és mintegy 25 ezer új munkahely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megteremtését is eredményezi, tehát ilyen értelemben választókerületem, reményeim szerint, viszonozni fogja tudni a kormány számára mindazt, amit érte tett. (Az elnök ismét csenget.)

Szeretném még egyszer megköszönni. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

 

(14.10)

 

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Ház! A gazda jussa a jövedelem, ehhez nyújt jogi biztosítékot az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény - áll a kormány-előterjesztésben.

A jogi garancia törvénytisztelő kormányt feltételez. Az Orbán-kormány nem ilyen. Folyamatosan megsérti a törvényt, három éve nem biztosítja a törvényben előírt pénzt ahhoz, hogy a gazdák, a termelők boldogulhassanak. Sőt, 2002-ben 4 milliárd forinttal kevesebbet szánnak a gazdáknak. Önök így értelmezik a fejlesztést? Mikor festik le a "V" betűt a tárca cégtáblájáról? Ez nem vidékfejlesztés, hanem a vidék visszafejlesztése.

A gazdák orra előtt ismét ott lebeg két mézesmadzag; az egyik a föld osztása a nemzeti földalap által. Kérdezem: kitől akarják elvenni a földet? A másik az üzletrészek vásárlása, törvény nélkül, közpénzből. Mikor terjeszti be a kormány azt a törvényjavaslatot, ami garantálja: a csődbe jutott, felszámolt szövetkezetek eddig becsapott üzletrész-tulajdonosai is jussanak hozzá üzletrészük ellenértékéhez?

Ez a tulajdonosok jussa. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Orosz Sándor képviselő úr sportos nyelven szólva igen-igen feladta a labdát azzal, hogy nem figyelt oda.

Hiszen az én olvasatomban, illetve az én hallásomban harmadik pontként sorolta fel Orbán Viktor miniszterelnök úr annak a lehetőségét, hogy a nyugdíjasok után, akik második ütemben következnek a külső üzletrész kifizetése kapcsán, meg fogják majd reményeink szerint kapni (Közbeszólás az MSZP soraiban: Reményeink szerint!), meg fogják majd kapni, igen, és én ebben nagyon bízom, mert ezek a dolgok csak ütemezetten valósíthatók meg; igen, ütemezetten valósíthatók meg, uraim, és csupán néhány hónapot kell nekik várni arra, hogy az ön által is jogosnak gondolt és az önök által elvett és ki nem fizetett valamikori üzletrész odakerüljön végre a jogos tulajdonosokhoz. Ezt csak megköszönni lehet.

A földalap kitől és hogyan kerül elvételre? Hát könyörgök, annak idején, a hatvanas években a föld elvételre került, most pedig tulajdonképpen a rendszerváltás után visszakerült eredeti és jogos tulajdonosukhoz, és lesz egyfajta birtokkoncentráció lehetősége is, nyilván önkéntes alapon, és erre kerül kialakításra a földalap kérdésköre. És itt igazából önkéntes felajánlása lehet azoknak a gazdáknak, akik már nem tudnak esetleg gazdálkodás szintjén és piaci alapon mit kezdeni, tehát nem erőszakos módon, mint ahogy ez megtörtént az eredeti időszakban.

De ha már nálam van a szó: érdekegyeztetésről, családról és egyebekről nagy tisztelettel hadd mondjam, hogy igenis a Családügyi Minisztérium elkészített egy nagyon jó anyagot, és az idősek tanácsa által elfogadva bizony volt érdekegyeztetés (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és folyik folyamatosan, és ezt követően is, mindig megtörténik, amikor (Az elnök ismét csenget.) aktuális ügyek előkerülnek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán úr, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Mondtam!)

 

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Orosz Sándor felé:) Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy számokkal ismertessem a jelenlegi helyzetet, mert azt hiszem, ez mond legtöbbet.

1997-ben agrártermelési támogatásokra 21 milliárd forint állt rendelkezésre, jelenleg 66 milliárd forint. Új mezőgazdasági gépek támogatására a 11 milliárddal szemben 16,9 milliárd forint volt tervezve, és 19 milliárdot biztosítunk. Ültetvénytelepítésre 2,1 milliárd forint volt 1997-ben, az önök kormányzása alatt, mi 10 milliárdot terveztünk, ezzel szemben 14 milliárdot biztosítottunk. Ha a mindösszesen számot nézzük, 1997-ben 100 milliárd forint, jelenleg pedig 217 milliárd forint áll rendelkezésre. Azt hiszem, ez óriási eltérés és növekedés az önök kormányzásához képest.

Engedje meg, hogy az üzletrésszel kapcsolatban pedig a MOSZ-levélből idézzek egy mondatot: ez különösen azokban az esetekben okoz gondot - az üzletrész -, amikor az üzletrész névértéke a vagyonértékelést követően megnőtt. Tehát az önök idejében egy üzletrész értéke 10-15 százalék volt, jelenleg pedig az okoz gondot, hogy a 100 százaléknál is többet ér.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lakatos András úr, az MSZP képviselője.

 

LAKATOS ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint is a kormány széles körben alkalmazott megtévesztő ígérgetéseinek egyik gyöngyszeme és jó példája ez a bizonyos szövetkezetiüzletrész-ügy.

Miután az e tárgyban áterőszakolt törvényt az Alkotmánybíróság ától zéig megsemmisítette, a kormány piaci eszközök igénybevételével ígérte, és igen hangos propagandával, az ügy rendezését, mint ahogy ez itt most is történik. Hamar kiderült azonban a turpisság. A csődeljárás, felszámolás, végelszámolás alatt álló szövetkezetek tulajdonosai már nem fontosak a kormánynak, csak az, hogy üzletrészt és ezáltal befolyást szerezzen a működő szövetkezetekben. Vincze László képviselőtársam figyelmét pedig csak arra szeretném felhívni, hogy ezzel a feltétellel fogadta el a kormányrendelet a nyugdíjasokra való kiterjesztést. A kormány tehát véleményem szerint tömegeket csapott be.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1992-ben átalakult 220 mezőgazdasági szövetkezetből ma mindössze 39-re terjed ki az önök intézkedése. A csúsztatás, megtévesztés e tárgyban sajnos jelenleg is folyik. Közpénzen hirdetik a megyei lapokban, rádióban, tévében, hogy az állam megveszi a szövetkezeti üzletrész-tulajdonokat, ha azt október 31-éig bejelentik. A kizáró feltételekről persze itt szó sincs. Ezek után mit tudok válaszolni a becsapott nyírparasznyai, vajai, nyírtassi és a többi szabolcsi tulajdonosnak? Vagy mit mondunk a Balmazújvároson tüntetni készülőknek? Csak azt az egyet számukra, hogy a választás után mi átfogó rendezést fogunk ebben az ügyben tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Kedves Képviselőtársam! Meg kell nyugtatni ezeket az embereket, és azt kell mondani, hogy a kormány nem csapta be őket; aki becsapta és folyamatosan becsapja, azok például azok a téeszvezetők, akik most Pusztaszeren a törvény által nem írják alá és nem igazolják vissza a jogosan járó üzletrésztulajdonoknak a lehetőségét.

De még egyszer elmondanám - első körben, mivel az Alkotmánybíróságra, azt gondolom, nem a kormány adta ezt a rendelkezést, és emiatt is csúszik ez az egész dolog, mert meggyőződésem szerint a teljes kör már kárpótlásban részesülhetett volna -, hogy a kormány, úgy ítélem meg, egy társadalmi megegyezés érdekében is, több mint valószínű, hogy ki fogja fizetni a csődeljárásba bevont szövetkezetek által járó üzletrésztulajdonokat is. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Mi az a több mint valószínű?) Kérem szépen, azért engedelmet, ahhoz, hogy csődbe kerültek szövetkezetek, azért egy picit azoknak is van - nem is kicsit - közük, akik ott benn tüsténkedtek és mesterkedtek, hogy milyenféle alapszabályt hozzanak létre, ami szerint privatizálhatnak!

Vidékfejlesztésről itt az előbb esett szó, hogy nem történt semmi. Dehogynem történt, csak egy körzetben hadd mondjam: Csengele-Jászszentlászló között megépült 5 kilométer út, zsáktelepülés jelleg szűnt meg. Pályázat elnyerésre került Kiskunmajsa, Csengele, Pusztaszer, Tömörkény közt. Külterületi villanyhálózat bővült a körzetben. Csongrád város önálló földhivatalt kapott. Mi ez, kérem, ha nem vidékfejlesztés és az agrárium érdekének az előremozdítása? Gondolom, hogy még ezt el tudná 170 körzetben mondani az egyéni képviselő szerte az országban.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Németh Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Én egyetértek a miniszterelnök úr egyik mai kijelentésével: a mezőgazdasággal foglalkozókat valóban becsapták. Sajnálatos, hogy a kilencvenes évek elején törést okozó intézkedések, a földkárpótlás és a szövetkezetek szétverése után az Orbán-Torgyán-kormány szakmailag és morálisan is elmélyítette a válságot.

 

 

(14.20)

 

Bemutatott azonban egy bűvészmutatványt, hogyan lehet három és fél év alatt 550 milliárd forint agrártámogatást úgy elkölteni - vagy inkább eltüntetni -, hogy az ágazat teljesítménye, a gazdálkodók jövedelme és a vidéken élő emberek megélhetési lehetősége egyaránt csökkenjen.

Egy családi ház építéséhez nem lehet terv nélkül hozzákezdeni - egy 1000 milliárd forint éves árukibocsátási ágazatot három és fél évig lehet irányítani és igazgatni anélkül, hogy a kormánynak lenne egy középtávú agrárgazdasági koncepciója! Van viszont jól látható pénzleosztási terve az agrártámogatások politikai, választási megfontolású leosztásához. Sajnos ennek még olyan támogatási formák is áldozatul esnek, mint a piacszabályozás - gondolok itt az alma- és a szőlőtámogatásra -, és van terv a klientúra feltőkésítéséhez. Erre is csak egy példát említenék: a mezőgazdaság zászlóshajó flottája, a tizenkét állami gazdaság megszállása dolgozói kivásárlásnak álcázva.

Úgy gondolják önök, hogy tartósan félre lehet vezetni a vidék emberét? Azt hiszik, hogy az agrárpolitikát lehet osztogatással helyettesíteni az utolsó fél évben? Tévednek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor úr, a Fidesz képviselője.

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, hogy megérthetjük mindannyian a Szocialista Párt és az ellenzéki képviselők izgatott felszólalásait agrárügyekben, mivel ilyen törvények megalkotásával, amelyeket meg kívánunk alkotni az elkövetkezendő hetekben, még csak hasonlóval sem próbálkoztak az elmúlt kormányzásuk idején. (Dr. Orosz Sándor: A három év alatt mi történt?) Értem önöket abban a vonatkozásban is, hogy az a földtörvénytervezet, a nemzeti földalapról szóló törvénytervezet és a földkiadó bizottságokról szóló törvénytervezet nagymértékben rendezni fogja azon zavart, kusza tulajdoni viszonyokat, amelyek a magyar mezőgazdaságban a kárpótlás után és azt megelőzően kialakultak.

Az a rendező elv, amely ezeket a törvényeket is magában foglalja, és ezek alapján kívánjuk megoldani ezt a kérdéskört, úgy gondolom, hogy hosszú távon biztosítja azokat az agrártulajdoni viszonyokat, amelyek nagymértékben hozzá fognak járulni ahhoz, hogy egy megfelelő program kialakításra kerülhessen. Amíg az alapokat nem rakjuk le, és önök sem rakták le, és az önök előtt lévő kormány sem rakta le azt az alapot, ahhoz mi most hozzáfogunk, és meg fogjuk teremteni ennek a lehetőségét.

Értem önöket, hogy fáj, hogy ezt a kérdést nem önök kezdték el és nem önök oldották meg, ugyanakkor meggyőződésem szerint nagymértékben meg fogja határozni a magyar mezőgazdaságban élő embereknek, nemcsak a magángazdáknak, hanem a földtulajdonosoknak is azt a biztonságot meg fogja alapozni, amelyre nagyon régóta várnak.

A szövetkezeti üzletrésztulajdonról elmondanék egynéhány gondolatot. Ugyanez a kérdés: önök ehhez sem fogtak hozzá, mindig csak kerülgették. Igaz, amit ma önök mondanak, hogy száz százalékban megoldanák, amennyiben önök kormányra kerülnének, ugyanúgy vissza lehetne kérdezni: és önök miből, ha szabad kérdezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mayer Bertalan úr, az MSZP képviselője.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami a miniszterelnök úr sikerlistájából kimaradt - dicsérni szeretném -: miniszterelnök úr, önnek sikerült hitbizományba vágnia a magyar vidéket. Önnek sikerült tönkretennie, soha nem látott kilátástalanságba lökni az egész ágazatot, sikerült a Fidesz-bankon keresztül haverok kezére játszani az állami gazdaságokat.

Önnek sikerült eljátszani a Tenkes kapitányt az osztrák gazdák ellen, nem sikerült viszont a zsebszerződéses trükk. Önnek tudnia kellene, hogy a zsebnek nincs szerződése, csak az ön klientúrájának, amit sikerült teletömni.

Önnek sikerült a pásztor nélkül maradt konda módjára szétszéledt kisgazda frakció vezetőjének agyrémét magáévá téve megsérteni, megvádolni a magyar agrárértelmiséget. Pedig önnek tudnia kellene: a vörös bárók nem a szövetkezeteket birtokolják, hanem a bányákat, a tokaji szőlőket, az állami gazdaságokat, a legutolsó vörös báró pedig az Alba Regiát. (Derültség az MSZP soraiban. - Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Miniszterelnök úr, ön elárulta és becsapta a magyar vidéket. Felhasználja-e ön a mai napot arra, hogy bocsánatot kérjen a paraszttól, a földművelőtől, a vidéki embertől?

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Moraj a kormánypárti padsorokban. - Varga Mihály: Szégyen! Szégyen!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Egyszerűen nem értem ez a stílust. (Derültség.) Az ilyen stílus használójának kellene elnézést kérnie a vidéken élő emberektől. (Dr. Dávid Ibolya: Kérjen már bocsánatot a kommunisták nevében!) Úgy gondolom, hogy amikor a kormány erdőtelepítésekre, az új típusú szövetkezetek megalakításának megsegítésére gondolt, igaz, hogy itt nyilván lehetne több pénzt adni, de hogy kerültek pénzösszegek erre kiadásra, az is igaz, mint ahogy az is, hogy belvíz, árvíz, aszály sújtotta a mezőgazdaságot, de az is igaz, hogy ennek a megsegítésére például tízszeres pénzösszeg került oda, nevezetesen a főcsatorna, a belvízlevezető csatornarendszer megépítésére, annak a rekonstrukciójára. Tehát elindult valami.

Az egy más dolog, hogy ez a ritmus alkalmanként döcögős volt, de azért vagyunk, hogy ezen gyorsítsunk és fokozzuk ezt a tempót. Ehhez kérem a képviselő úr konstruktív segítségét, és nem pedig az ilyen stílusú hozzászólást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Az ember maga a stílus.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pásztohy András úr, az MSZP képviselője.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Gazdálkodó társaimmal nap mint nap megéljük a mezőgazdaság súlyosbodó válságát. Az elmúlt három évben csökkent a termelés mintegy 7 százalékkal, az export 18 százalékkal esett vissza, míg az import sajnos 9 százalékkal nőtt. A beruházások mintegy 13,5 százalékkal estek vissza, mélyponton vannak.

Az elmúlt három évben a gazdálkodók több mint 20 milliárd úgynevezett SAPARD-forrástól, beruházási lehetőségtől estek el a kormány hanyagsága miatt. Ha szabályozatlan az agrárpiac, nincs jövedelem. A kormány szabad teret enged az árletörésnek, a spekulációnak, a termelők tönkretételének.

Jó példa erre az idei takarmánykukoricával kapcsolatos kormányrendelet, bestseller, ami igazából nem segít a gazdálkodókon, viszont megtéveszti a gazdálkodókat, és segít talán a kereskedőknek azon, hogy olcsón felvásárolják a terményt.

Éppen ezért kérdezem a tisztelt miniszterelnök úrtól, mit tett a kormány azért, hogy a magyar gazdálkodók versenyképesek legyenek az uniós partnereikkel. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kövér László úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném felkérni Mayer képviselő urat, hogy mérsékelje magát. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Szeretném továbbá felszólítani arra, hogy kérjen bocsánatot azért a minősíthetetlen hangnemért, amelyet használt. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nana! - Taps a Fidesz soraiból.)

Szeretném továbbá felkérni arra (Keller László: Lassabban beszélj, nem értjük!), hogy annak a pártnak a nevében, amelynek a frakciójában ül, kérjen bocsánatot a magyar parasztságtól azért, mert az ötvenes években megnyomorították, feketevágásért, szabotázsért és egyebekért tömegesen ültették börtönbe. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Arról beszélj, ami a téma!)

Továbbá '56-ban... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is élt még! - Az elmúlt három évről beszélj!) Továbbá '56-ban az olyan emberek, mint az ön volt miniszterelnöke, végigverték a falvakat, leverték az emberek veséjét (Mayer Bertalan: Ugyan már!), hogy utána majd, amikor a hatvanas évek elején be kellett őket erőszakolni a termelőszövetkezetbe, akkor ez egy kicsit könnyebben menjen.

Aztán kérjen bocsánatot azért, mert eladósították ezt az országot, úgy, hogy azóta sem bírunk kimászni azok alól a romok alól, amelyeket ön itt hagyott. (Keller László: Nem olvastad a kormány anyagát!)

Aztán kérjen továbbá bocsánatot azért, mert állítólag az MDF-kormány, amely felszámolta a téeszeket, mindenféle kísérlete ellenére ezek a téeszek ma is léteznek, legalábbis papíron, mert valódi termelőszövetkezetek helyett már régen az önhöz hasonló téeszelnökök zsebében vannak, tokkal-vonóval. (Mayer Bertalan: És a tiedben?!)

Kérjen továbbá - ha van egy csöppnyi becsület önben - bocsánatot azoktól a parasztemberektől, akiket most az önhöz hasonlók szintén megpróbálnak kisemmizni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) véglegesen a külső üzletrésztulajdon megváltása kapcsán.

Kérjen továbbá bocsánatot mindazért, amit 1994 és '98 között önök elkövettek ebben az országban. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Simon József úr, az MSZP képviselője.

 

SIMON JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kövér képviselőtársam nagyívű visszatekintése után én szeretnék csak az elmúlt három év dolgaival foglalkozni. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Képviselőtársaim! (Molnár Róbert: A múltat végképp eltörölni nem lehet!) A mezőgazdasági témánál maradva: az Orbán-kormány nagyobb dicsőségére a ciklus végére a duplájára nőhet Magyarországon a műveletlen mezőgazdasági terület. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Na, erről beszéljünk!) Már most több százezer hektárral több van parlagon, mint a ciklus kezdetén. Ágaskodik a kóró, virít a parlagfű, és minden harmadik honfitársunk allergiás megbetegedésben szenved.

 

 

(14.30)

 

Ezért is nagy baj, és Orbán Viktor miniszterelnök úr személyes felelőssége is, hogy a nagy hangon beharangozott agrár-környezetvédelmi programból semmi nem lett. Az egész kormány asszisztált ahhoz, hogy a finanszírozására szánt 6,5 milliárd forint nyomtalanul eltűnhetett az FVM szivárgó költségvetésében. Hangsúlyozom, ez a kormány hozta meg azt a rendeletet, ami alapján ezt a programot már két éve be kellett volna indítani. Jól mutatja ez a kormány valódi elkötelezettségét a vidéken élők, a mezőgazdaság és különösen a környezetvédelem problémái iránt, nem sok figyelem jutott erre a kérdésre egyébként a miniszterelnöki expozéban sem.

Ha hinni lehetne a kormánynak ezekben a kérdésekben, szakmailag korrektül kidolgozott célprogramok alapján már tavaly is meg az idén is jelentős pénzekhez juthatnának azok a mezőgazdasági termelők, akik természetileg érzékeny területeket gondoznak, vizes élőhelyek hasznosítói, az ökológiai gazdálkodás értő művelői, mindazok, akik tevékenységükkel biztonságosan és EU-konform módon védhetnék számunkra a magyar vidéket, a kultúrtájat, az egészséges környezetet.

De komolyan veszi ez a kormány legalább a saját ígéreteit? Tisztelt Képviselőtársaim! Nem veszi komolyan még a saját maga által hozott rendeletet sem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Képviselő Úr! Önt, aki előttem szólt, emlékeztetném arra, hogy a gazos földterületek dolgában előrelépés az önök idején volt olyan tekintetben, hogy a legtöbb terület akkor vált gazossá, abban a ciklusban, és a mostani gazos területeket az ültetvénytelepítésekkel csökkentette ez a kormány. Az is igaz, hogy a földtulajdon megszerzésében, főleg a vidéki földtulajdonok megszerzésében az önök párttársai jeleskedtek, hiszen spekulatív módon szerezték meg a vidéki területek egy részét bizonyos manipulációkkal, azzal, hogy megvettek különböző tulajdonokat, és a tőke, tulajdonképpen befektetés szempontjából vették meg és nem azért, hogy távolra menjenek és műveljék.

Most megtörtént, illetve megtörténik a földnyilvántartások fölfektetése, földhasználati és egyéb regisztrációk, amiket már bizony meg lehetett volna csinálni a '94 és '98 közötti időszakban is. Addig, míg ez nem volt meg, bizony nem nagyon lehetett addig fölszólítani X. Y. volt elvtársat, hogy ugyan, művelje már meg a darab földjét. Ennek is köszönhető többek közt, hogy ennyi a gazos terület, egyéb más körülménynek is természetesen, és köszönöm, hogy erre fölhívta és ráirányította a figyelmemet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Géczi József Alajos úr, az MSZP képviselője.

 

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az én felmenőimet a Rákosi-rendszerben kuláknak nyilvánították, és nem volt közöttük egyetlen direktóriumi tag sem. (Dr. Kövér László közbeszól.) És Kövér László nagyon jól tudja, hogy a reformszocialisták számolták föl azt a bizonyos rendszert, ami ellen ön most beszélt, bár ahogy szembenézek önökre, néha kicsit mintha megbánnám. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaj de jó!) De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr kétszer találkozott a gazdák képviselőivel: először Szolnokon '98 februárjában, majd most, ez év júniusában megtörtént a második találkozó. Itt hirdette meg azt a bizonyos virtuális agrárcsomagot, ami némileg későn született, ezek közül viszont beszélt a gazdaszövetkezés programjáról, ami nekem nagyon szívügyem, mert tudomásom szerint az egyetlen uniókonform gazdaszövetkezet akkor jött létre, amikor szocialista kormány volt, és abban a körzetben, ahol én voltam képviselő.

Az volna a kérdésem a miniszterelnök úrhoz, hogy miért hallgatnak mostanában újra erről a gazdaszövetkezési programról, hiszen ha elérkezünk az Unió küszöbéhez, és a gazdaszövetkezés rendszere nem épül ki, akkor a kis- és középtermelők teljesen esélytelenek lesznek az Unióban. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor úr, a Fidesz képviselője.

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Simon József két felvetésére szeretnék nagyon röviden reagálni. Hogy miért van ma Magyarországon közel annyi parlagterület, amennyiről ő szólt, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a hetvenes évek második felében az akkori szövetkezeti vezetők komoly prémiumfeladatul kapták azt a feladatot (Keller László: Például te!), hogy az út menti nyári utakat, parlagterületeket és az összes, ami olyan gyepterület volt, szántsák föl és szántóterületté minősítsék. Ma egy komoly gond, hogy ezek a területek szántókban működnek, éppen ezért ezeknek a területeknek a kivonása, úgy gondolom, törvényszerű, és vissza kell állítani azt az állapotot, ami volt. Éppen ezért ezeknek az elgyomosodásáról nem kellene beszélni.

A másik dolog: úgy gondolom, hogy a parlagfüvet összehozni mindenféle kormányzati politikával szakmai analfabetizmusról szól, mert a parlagfűnek a politikához annyi köze van, mint nekem a harangöntéshez.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Solymosi József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány hároméves beszámolójából kiderült, hogy Magyarország jó ütemben halad az európai uniós tagság felé. Ez valóban így igaz. Összességében a helyzet nem rossz, tehát nem indokolja semmi a kapkodást. Ezért áll értetlenül a magyar agrártársadalom a tőke szabad áramlása című fejezet átgondolatlan, a magyar parasztság érdekeit durván semmibe vevő lezárása előtt. E fejezet lezárásával ugyanis a kormány feladta azt a sokat hangoztatott elvét, hogy Magyarországon földet külföldi állampolgár csak akkor vehessen, amikor a magyar paraszt is olyan anyagi kondícióban lesz, hogy nyugodtan átrándulhat Burgenlandba vagy Hollandiába földet vásárolni. E fejezet lezárásával a kormány a tízéves derogációs igényünket lecsökkentette hét évre, és gyakorlatilag lehetővé tette, hogy a tőkeerős külföldiek akár már a csatlakozás első évében földet vásároljanak Magyarországon.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Hol lesz a helye ebben a versenyben a tőkeszegény, ma is megélhetési gondokkal küszködő magyar földművelőknek? (Molnár Róbert: Ki tette ezt?) Tárgyalási pozíciónk javítása érdekében nem lett volna helyesebb e fejezet lezárásával várni a következő évig, amikor az ország számára sorsdöntő mezőgazdasági fejezetről, a direkt támogatásokról, a kvótákról, a bázisidőszakról, a vidékfejlesztésről tárgyalunk? De bizony, jobb lett volna, tisztelt képviselőtársaim! Igaz, hogy most 22 fejezet lezárása helyett csak 21-ről adhatott volna számot a kormány, tehát szegényebbek lettünk volna egy fejezet lezárásával, de az agrárágazat érdekében gazdagabbak lennénk egy jó tárgyalási pozícióval. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékkői Zoltán államtitkár úr.

 

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselők! Engedjék meg, hogy először arra válaszoljak, hogy fölvetették, ki a felelős a kormányban az elmúlt három évért, és az áruról beszéltek. Nézzük ezt a gyanús árut gyanús útján visszafelé, egészen a feladóig! Egyezzünk meg egy evidenciában: az áruért a felelősséget az áru feladójának, útra bocsátójának kell viselnie (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ezt ki írta?!), nem pedig annak, aki egy hajón utazott az áruval, nem, aki a gyanús árut leleplezte. Kezdjük az áru útjának nyomon kísérését visszafelé! Kinek is lett gyanús és leplezte le az árut? A leleplező a hajó kormányosa volt, akinek a hajójára valakik berakták az árut. A kormányos felfedezte, hogy ahol az áru tartózkodik, ott balra húz a kormány.

Engedjék meg, hogy ezek után egypár számadatot ismertessek önökkel. Fölvetődött, hogy vetetlen területek vannak az országban. (Mayer Bertalan: 660 ezer!) Azt szeretném mondani, hogy jelenleg az őszi árpa 100 százalékban elvetésre került (Mayer Bertalan: Nem erről van szó. - Zaj az MSZP soraiban.), őszi búza 40 százalékban, rozs, triticale 90 százalékban. Akik nagyüzemben gazdálkodtak és dolgoztak, azok tudják jól, hogy a nagyüzem nem ér oda időben mindegyik táblájához. Itt van a gond. Nézzék meg azt, hogy a kisparcellák műveletlenek-e vagy a nagyüzemi táblák! (Mayer Bertalan: Azok is!) Én nem bántom a nagyüzemeket azért, mert tudom jól, hogy a felszereltségük kevés, nem érnek oda időben, de karácsonyra el lesz végezve ott is a munka, ezt merem garantálni. El lesz végezve, nincs ezzel gond.

A másik, amit állandóan fölvetnek, ez a parlagfű problémája. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt majd a következőben. Köszönöm.

 

(14.40)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra... Tisztázni szeretném, hogy a kormány tagjának akkor tudok soron kívüli felszólalási lehetőséget adni, ha a patkóban foglal helyet. Most nincs itt a miniszter, tehát Boda Ilona asszony következik, de kérem, hogy az államtitkári helyét foglalja el, ha soron kívül kíván hozzászólni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mint képviselő!) Mint képviselő nem ő kerülne sorra, ezért mondtam el, amit elmondtam.

Megadom a szót Boda Ilona államtitkár asszonynak, és kérem, hogy utána foglalja el a helyét a bársonyszékben. Két percre ön következik. Megadtam a szót, ezt elmondhatja a helyéről!

 

DR. BODA ILONA környezetvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Simon képviselő úr említette a parlagfű témáját, és ebben a kontextusban ezt összefüggésbe hozta a Környezetvédelmi Minisztérium ügyével. Én most ebben a tárgykörben szeretnék az ön felszólalásához kapcsolódni azzal az általános szlogennel, hogy a politizáláshoz hideg fej és forró szív szükséges, és ezt a kettőt nem szükséges feltétlenül összekeverni. A tények a Környezetvédelmi Minisztériumban is makacs dolgok, és a parlagfű-históriához csak annyit, hogy vegye figyelembe a tisztelt képviselő úr azt a tényt a Környezetvédelmi Minisztérium vonatkozásában, hogy 1999. január 1-je és 2000. december 31-e között összesen 2835 kilométer szennyvízelvezető csatorna, valamint 800 ezer lakosegyenértéknek megfelelő szennyvíztisztító kapacitás létesült, ez mintegy 142,1 milliárd forint, amelynek 50 százalékát a magyar állam fedezte, valamint megépült ebben a három és fél évben hét regionális hulladéklerakó, amely 1,6 millió lakost érint, és további három és fél millió lakos ellátását érintő regionális hulladéklerakó helynek az előkészítése folyamatban van.

Ehhez képest a Környezetvédelmi Minisztérium bírálata, ha még oly szerényen szólva is, mint ahogyan azt ön tette, kissé méltánytalan. De hogy a parlagfűt se hagyjuk szó nélkül, el tudnám önnek azt mondani, hogy mi a KAC-keretet ebben a vonatkozásban is felhasználjuk, a parlagfű irtására civil szervezetekkel nem egy megállapodást kötöttünk, nem egyet dotáltunk. Be is indultak ezek a programok, és mi ennek folytán a KAC pénzét valóban arra használjuk fel, amire kell. Valóban nem a zsurki vodkagyárat építettük meg belőle.

Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Herbály Imre, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány által kiadott anyag sikerként könyveli el a szőlőtermesztésről és borgazdaságról kiadott törvényt. A törvény sikeressége persze az ágazat sikerességétől függ. A romló jövedelmezőség, a magas adóteher, a csökkenő borexport és persze az a tény, hogy a 14 milliárd forint befektetés a növekedett szőlőterület-telepítés ellenére az összes szőlőterület csökkenését hozta, nem a sikerességet bizonyítja.

Az idei esztendő kilátásait tekintve rossz minőségre számítottunk. Ennek ellenére megkésett a támogatás. A jéghegy csúcsa a jövedéki törvény és rendeletei, amelyek csak káoszt és elégedetlenséget okoznak a szőlőtermelők körében.

Kérdezzük tehát: mit kívánnak tenni, mit adtak a szőlő- és borágazatnak? (Taps az MSZP padsoraiban, közbeszólások ugyanonnan: Éljen! Úgy van!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Baráth Etele úr, az MSZP képviselője.

 

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-kormányzat elmúlt 3-4 évének legnagyobb deficitje a modernizáció területén van. (Dr. Kövér László: Az biztos!) Nevezetesen: néhány lényegi kérdésben, amit már Európában ismernek, példának okáért a társadalmi-gazdasági kohézió, azaz felzárkóztatás, ezen a téren kiválóan állunk, hiszen növekedett az elmúlt négy évben a területi különbség és a társadalmi különbség.

A másik lényeges jellemzője a magas tudásszintű fejlődési pálya. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy az elmúlt tíz évben nem volt ilyen alacsony a GDP arányában a kutatás-fejlesztésre fordítandó eszközök nagyságrendje, és ezen belül a minisztérium által kiadott anyagban is föllelhető, hogy a közlekedési infrastruktúrára 3,6 százalékról 0,7 százalékra csökkent a kutatás-fejlesztés aránya. Ez is erre jellemző.

Továbbá négy olyan fontos kérdés van, ami alapján ezt mérni lehet. Az egyik a társadalmi identitás kérdése. Ezen belül mindenki a tovább mélyülő társadalmi kettészakadásról beszél. A második kérdés az innováció kérdése, amelyben - mint az előbb említettem - tovább csökkennek a mutatók. A harmadik kérdés az egyéni szuverenitás kérdése. Itt meghallgathatták a képviselőtársaim, hogy mekkora demokráciadeficit van a szuverenitás területén az egyének, beleértve a jogi és természetes személyek szuverenitása területén. És az utolsó pedig a környezettudatosság.

Elhangzott egy majdnem másfél órás miniszterelnöki beszéd, amelyben egyetlenegy szó a környezetről nem esett. Kérem szépen, ez az önök modernizációs deficitje. Ehhez azt kell hozzátenni, hogy igazából véve a modernizációt a partnerség, az addicionalitás, a területi együttműködés jelentette volna, egy korszerű területfejlesztési tanácsrendszer.

Ennek tökéletes államosításával és átpolitizálásával, a rossz lehatárolásokkal azt érték el, hogy veszélyeztetjük az évi százmilliárd forintos külföldi támogatási összegeket.

Az a kérdésem, tisztelt kormány: ki vállalja majd önök közül ezért a felelősséget? (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pálinkás József miniszter úr.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, milyen innovációs deficitről tetszik beszélni. Nem tudom, hogy a költségvetési törvényt nézte-e a képviselő úr, vagy itt volt-e, és nem tudom, tudja-e azt az adatot, hogy 2001-ben 17,5 milliárddal, 2002-ben újabb 19 milliárddal növekszik Magyarországon a kutatás-fejlesztés költségvetése. Soha ilyen állapotban a magyar kutatás-fejlesztés nem volt; a kutatás-fejlesztésen az innovációt értem természetesen.

Ajánlom a képviselő úrnak, hogy menjen el az országos kutatási alapprogram vagy a központi műszaki fejlesztési alapprogram, vagy éppen a nemzeti kutatási-fejlesztési program tanácsához, vagy beszélje meg, kérdezze meg arról a magyar kutatókat, fejlesztőket, hogy milyen állapotban van ma Magyarországon a kutatás-fejlesztés, és azt a választ fogja kapni, képviselő úr, és ha megnézi azt az anyagot, amit a kormány beszámolója tartalmaz, akkor azt kell látnia, képviselő úr, hogy igen jelentős a fejlesztés két év alatt, képviselő úr, 61 százalékkal növekedett a kutatás-fejlesztés támogatása.

1996-ban érte el a mélypontot a kutatás-fejlesztés támogatása, ha jól emlékszem, akkor önök voltak kormányon. 0,9 százalékra csökkent a kutatás-fejlesztésre történő ráfordítás. Az állami ráfordítások ezen belül még mélyebbre zuhantak. Ebben a kormányzati ciklusban, azt gondolom, ezen a területen jelentős fejlesztést értünk el, áttörést értünk el. Javasolom a képviselő úrnak, hogy a Science legutóbbi számát olvassa el, és abban tapasztalni fogja azt, hogy ezt az áttörést az Amerikai Egyesült Államokban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és Nyugat-Európában is elismerik.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter úr.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Rendkívül nagy örömmel hallottam, hogy rövid távollétem alatt immáron végre szóba került a környezetvédelem is. (Tompa Sándor: Úgy van! - Keller László: Mi szóba hoztuk! A miniszterelnök úr nem!) Nagy örömmel hallottam, ha nem is pozitívan, de valamit szólt róla az ellenzék. Ez számomra mindenképpen elismerés és öröm. Szeretném elmondani és megnyugtatni mindazokat, akik a környezetvédelmi hozzászólások mián aggódnak, hogy várhatóan a rendelkezésemre álló - a végén rendelkezésemre álló - 30 percből jelentős időt fogok erre az ágazatra szánni.

Most csak annyit szeretnék mondani, hogy ha valamely területen történt bizonyos olyan áttörés, amely mindenféle - azt kell mondanom, időnkénti súlyos - szembenállás ellenére valahogy mégis egy kicsit közös akarattal történt, akkor ez volt az a terület. És én nagyon-nagyon szeretném, ha a mai vita után, amely hol humorosra fordul, hol időnként kissé már-már a komolytalanságot súrolja - hiszen adatok hangzanak el, amelyeknek semmi alapja nincs, hiszen olyan kijelentések hangzanak el, amelyekről a kijelentő is tudja, hogy annak nincs tartalmi valósága -, legalább e területen, ahol eddig úgy éreztem, hogy mutatkozott valamelyes konszenzus ellenzék és kormányoldal között, megőriznénk ezt. Érdemes lenne!

 

 

(14.50)

 

Természetszerűleg minden bekiabálásra nem fogunk tudni válaszolni, még akkor sem, amikor majd kellő időnk lesz. De azért hadd mondjam: mód és lehetőség van viszont arra, hogy további két percekben tessenek csak minket nyugodtan szorongatni, örömmel fogunk mindegyikre válaszolni.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bazsa György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Ház! Kezemben a kormány jelentése, erről beszélek, az elmúlt három évről, és nem az az előtti négyről vagy éppen a 44-ről, ahogy a kormánypárti képviselők perceik nagy részében tették. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.) A felsőoktatásról, az egyetemekről, amelyeknek vezetőivel, a rektorokkal egyébként a miniszterelnök az elmúlt három évben egyszer sem talált alkalmat találkozni.

Mit ír a jelentés és mit nem ír a jelentés az elmúlt három évről? Legalább három dolgot ír, mint az újság gyakran. Megtörtént az integráció - írja; de azt már nem, hogy központi támogatás nélkül, mert erre az intézmények képzési költségeik 10 százalékát kellett fordítsák az oktatás helyett. Volt béremelés - írja sokszor is az újság; de azt nem, hogy ennek nagy részét nem a költségvetés, hanem az intézmények saját bevétele, azaz az érintettek túlmunkája fedezte - írja egy másik kormánybeszámoló.

Nőtt a hallgatói létszám - írja sűrűn az újság; de azt nem, hogy nem javultak az oktatás-tanulás feltételei, nem épültek tantermek, laborok, könyvtárak, sőt romlott az infrastruktúra állaga, és nincs központi pénz a felújításokra - írja ugyancsak egy másik beszámoló.

És miről nem ír a jelentés, mert nem történt meg? Semmit sem javultak, sőt romlottak a működés feltételei, a képzési, fenntartási normatívák reálértéke csökkent, hat nagy egyetemnél központi intézkedésekre, beavatkozásra volt szükség - írja egy másik kormányjelentés. Nem voltak érdemi beruházások a felsőoktatásban, a lágymányosi épületek befejezésétől eltekintve. A három év egyszerűen és behozhatatlanul kimaradt a fejlesztésekből. 2000-ben 80 tervezett beruházásból 40 felsőoktatási beruházás esetén nulla forint volt a felhasználás. És nem nőttek a hallgatói juttatások, romlott a kollégiumi ellátás.

A Fidesz-nagymama '98-ban mosolyogva ígérte az ingyenes diplomát. 2002-ben aligha fog megjelenni a plakátokon, hiszen - szégyen ősz fejére - hazudott. Nem ingyenes a diploma, hitel kell hozzá, bármennyire is kedvező hitel.

Úgyhogy kérdezem miniszterelnök urat, miért nem emelkedett az elmúlt három évben, ilyen kitűnő gazdasági helyzetben a 70 ezer forintos hallgatói támogatás egy garassal sem. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pálinkás József miniszter úr.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára Bazsa képviselő úr jól tudja, hogy - ma ugye 17-e van? - 15-én mintegy 34 ezer diák számláján jelent meg, nem mindegyikén 21 ezer forint, de 10-15 vagy 21 ezer forint. Azaz három napja annak, hogy 1,4 milliárd forintot utaltak át a diákhitelt fölvevő hallgatóknak Magyarországon. (Taps a Fidesz és a kormány soraiban.)

Azt is bizonyára tudja, képviselő úr, hogy '94 és '98 között kiteljesedett egy korábban elindult beruházás a magyar felsőoktatásban, amelyet - több helyen elmondtam - olyan beruházásnak minősítünk, amelyet nem gondolhattak komolyan, hogy egy ilyen beruházást valósítanak meg, amely csak Budapestre - csak Budapestre! -, egyetlen egyetemre elkölt, előirányoz elkölteni 82 milliárd forintot, és ebből épít egy campust Lágymányoson.

Semmilyen más beruházást nem készítettek elő '94 és '98 között. (Sasvári Szilárd: Így igaz! Így igaz!) Ezért elő kellett készíteni azokat a beruházásokat, képviselő úr, amely beruházások megvalósulnak Debrecenben, egészen pontosan 8,5 milliárd forintért, képviselő úr; megvalósulnak beruházások Szegeden 7,5 milliárd forintért, 7 milliárd forintért Miskolcon, Kecskeméten, Nyíregyházán, Kaposvárott.

Ezek a beruházások, képviselő úr, elindultak, ezek a beruházások ebben a ciklusban indultak el, és ezen beruházások előkészítése ebben a ciklusban történt meg, azért, mert a korábbi, rosszul előkészített beruházásokat meg kellett állítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Imre úr, az MSZP képviselője.

 

SZABÓ IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Vecsés! Vecsés!) Én azokról az ügyekről szeretnék szólni, amelyeket a kormány hároméves tevékenységéről szóló összesítés fogalmaz meg; ügyekről, merthogy az, amit én kerestem, azon a címen fogalmazódott meg, hogy "ifjúsági és sportügyek".

Ügyek valóban voltak - megoldások, válaszok, segítés kevésbé. Érdekes módon, más területeknél ezek megfogalmazódnak. Az ifjúsági és sportügyek ügyekként maradtak a levegőben. Ügyekként, hiszen azt a hátteret, ami leginkább az alapot, a hátországot jelenti: az egyesületeket, ifjúsági szervezeteket, helyi intézményeket, azokat továbbra sem kezeli partnerként, párbeszédre alkalmas szervezetként a kormányzat.

Az ifjúsági és sportkormányzat ugyan néhány portált többször is kifényesített, ezeknek a megjelenésére, píárakciókra nagy erőt és gondot fordított, azonban a visszacsatolás, a megoldás ezeken a területeken sem született meg. Látványos akciók, görögtüzek, évtizede idejét múlt rendezvények, végiggondolatlan programok nyelik el a pénz nagy részét.

A finoman szólva is nagyvonalú költségvetéssel és létszámmal üzemelő, fejnehéz minisztériumot mind vastagabb pajzsként veszik körül a megbízhatók zárt köre által uralt intézmények, kht.-k, kft.-k és újabban külsős üzemeltetők. Mindeközben szép színes léggömbök - labdarúgó Eb rendezése, olimpiai pályázat - emelkednek a levegőbe. Sorjáznak az íróasztalnál kiagyalt, egymással és a való élettel többnyire köszönő viszonyban sem lévő projekteket, programokat tartalmazó, méregdrága kiadványok. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Ezek a kétségkívüli ügyeskedések sem takarják el azonban a lényeget.

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkerete.

 

SZABÓ IMRE (MSZP): Felvetődik a kérdés: álmok és illúziók helyett miért nem a valós problémákkal foglalkozik a minisztérium?

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Ügyrendi jelentkező neve jelent meg a képernyőn: Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője jelentkezik, ügyrendi kérdésben.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): A következőt szeretném bejelenteni: a Független Kisgazdapárt frakciója 15 percet átad a Fidesz-frakció javára.

 

ELNÖK: A bejelentésről, gondolom, nem kell ügyrendi vitát kezdeményeznünk, illetve folytatnunk.

Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pálinkás József miniszter úrnak.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bazsa Képviselő Úr! Az előbb két percben természetesen nem volt lehetőségem arra, hogy mindenre kitérjek, amit ön kérdésként föltett. Egyébként a vita egészére az jellemző - ha egyet még megtehetek itt a mondandóm elején -: úgy tűnik, hogy önök létrehoztak egy vitanapot, amelyben nem mernek igazán kiállni, azaz kétperces kérdésekben mintegy azonnali kérdéseket tesznek föl a kormánynak.

Ez valójában nem vitanap. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hát mi?) Önök valójában szétverték ezt a vitát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Előre megírt szövegekkel jönnek!) Ezért vagyok kénytelen többször válaszolni a kérdésre, mert nincs módunk arra, hogy önök kifejtsék a nézeteiket, nincs módunk arra, hogy megismerjük azt, hogy összefoglalóan mi a véleményük, mi az álláspontjuk arról (Simon József: Nem nekünk kell beszámolni!), amit itt leírtunk.

De folytatom Bazsa képviselő úr kérdéseivel: a béremelés kérdése. Képviselő úr, ugye, jól tudja, hogy a felsőoktatásban '98 és 2002 között 36, azaz 36 százalékos béremelés valósul meg - ez reálbér-növekedés, képviselő úr -, szemben azzal a reálbér-csökkenéssel, ami 1994 és '98 között megvalósult. Ön a kormány szemére veti azt, hogy ennek egy része az intézmények saját bevételéből valósul meg. Igen, képviselő úr, mert jelentősen megnövekedett az intézményeknek az a saját bevétele, amely az állami költségvetésből származik, a kutatási-fejlesztési alapokból származik.

Képviselő úr, ez is az államháztartás körébe tartozik. Igen, azokban az intézményekben nő jelentősen a bér, ahol a tudományos teljesítmény ezt lehetővé teszi.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csige József úr, az MSZP képviselője.

 

 

(15.00)

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban három évről van szó. Jól emlékszem még arra a nagy tettre, amikor Torgyán József képviselő úr kegyelméből létrejött a kormányzati nagy többség; jól emlékszem, amikor ugyancsak az ő kegyelméből Orbán Viktor úr kormányt alakíthatott, és jól látom, hogy az a kormány, amelyik már nem is annyira fiatal, és nem is annyira demokrata, milyen szépnek látja magát, ha a saját tükrébe néz. Úgy járt, mint az egyszeri csúnya lány, hogy akármeddig nézte, mindig önmagát találta a legszebbnek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te sem vagy egy matyó hímzés! - Derültség a Fidesz soraiban.)

Az biztos, képviselő úr, de az is igaz, hogy az én területemhez tartozó oktatási ágazat, amelyet sikerágazatnak neveznek, csak ahhoz képest sikeres, amilyen gyenge a többi. Azt kérdezném én, mikor lesz már olyan siker, amit a gyerek, a szülő, sőt a pedagógus is észrevesz.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője.

 

TÓTH ANDRÁS (MSZP, Komárom-Esztergom): Tisztelt Országgyűlés! A III. fejezet 3. pontjában a kormány kijelenti, hogy '98 és 2002 között a pedagógusok keresetének reálértéke 34,3 százalékkal emelkedett. A számok világában valamelyest eligazodó matematikatanárként is kérdezem: a tudatos félrevezetés szándéka vagy tudatlanság miatt került az anyagba ez a nyilvánvalóan hamis, hazug adat?

Kormányzásuk eddigi három éve alatt összesen 8-9 százalék lehet a reális, az érvényes emelkedés. A közvélemény folyamatosan pedagógusfizetés-emelésekről hall, miközben a pedagógusok a néhány százalékos reálérték-emelkedést nem is érzékelhetik.

A szinte naponkénti kormányzati béremelési bejelentéseket a pedagógusok naponkénti megaláztatásként élik meg, mint a mostani 34,3 százalék emlegetését is. Aki teheti, elhagyja a pályát.

Hölgyeim és Uraim! Ki fogja az önök gyerekeit, unokáit tanítani? (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pálinkás József miniszter úr.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Az ön unokáit és az én unokáimat is a magyar pedagógusok fogják tanítani. Képviselő úr, a számok makacs dolgok. 1998-2002 között... (Tóth András: Öt év alatt?), négy év alatt a pedagógusok reálbére 32, azaz 32 százalékkal emelkedik. A reálbére. Ha ezt elosztjuk néggyel, akkor ebből kijön a 8 százalék, évi 8 százalék. (Tóth András: Egy évben se volt 8 százalék!) Képviselő Úr! A tények makacs dolgok. Ezt ígértük, ezt valósítottuk meg, szemben azzal, ami 1994-98 között történt, képviselő úr (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), 16 százalékos reálbércsökkenés. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! Így van!)

'99-ben jelentős reálbéremelés következett be, 2000-ben körülbelül 1 százalékos reálbéremelés, 2001-ben 16... (Tóth András: Három százalék!) Nem, képviselő úr, 7 százalék, és jövő évben bekövetkezik, képviselő úr, megint csak 8 százalékos reálbér-emelkedés. Ez összesen 32 százalék reálbér-emelkedés.

Köszönöm figyelmüket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kristyánné Aknai Erzsébet, az MSZP képviselője.

 

KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A kormány bérpolitikájának köszönhetően a közalkalmazottak körében kialakult méltatlan, elkeserítő és mérhetetlenül igazságtalan helyzetről szólok. (Glattfelder Béla: Ez is olvas!)

A 2001. évi 40 ezer forintos minimálbér egy szintre hozta a képzettség nélkülieket és a szakképesítéssel rendelkezőket, a pályakezdőket és a 15-20 éve becsülettel dolgozókat. 2002-ben pedig 50 ezer forint minimálbért fog kapni a képzetlen munkakezdő, a 20-25 éve dolgozó szakképzett, az érettségizett, középfokú szakirányú képzettséggel rendelkező, számítógépes ismeretekkel rendelkező dolgozó, és erre a szintre kerülnek a fiatal diplomások is.

Kíváncsi lennék, milyen munkakedvvel dolgoznának a kormány tagjai - bár néhányuk munkáját maga a miniszterelnök úr tartja szóra sem érdemesnek - vagy szakértőik, ügyintézőik, ha annyi lenne a bérük, mint a nyugdíjas portásé, a 16 éves kisegítő dolgozóé. Ez önök szerint a tudásalapú társadalom alapja? (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Varga Mihály pénzügyminiszter úr.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter: Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy reagáljak az ön által elmondottakra. Azt mindig is tudtuk, hogy az MSZP nem támogatja a minimálbér emelését. (Göndör István: Mi ilyet sose mondtunk! - Sasvári Szilárd: Tények!) Sajnálom, hogy most már úgy tűnik, azt sem támogatja, hogy a keresetek Magyarországon növekedjenek. Márpedig az elmúlt három évben folyamatosan növekedtek a keresetek reálértékben is.

Engedje meg, hogy felidézzem az ön számára, hogy éppen ez a kormány volt az, amelyik nem arról beszélt, hogy társadalmi-gazdasági megállapodásra van szükség, majd ezt nem kötötte meg, hanem erről nem beszéltünk, és mégis meg tudtunk állapodni az érdekképviseletekkel, meg tudtunk állapodni abban, hogy a gazdasági növekedés felét az életszínvonal, az életminőség javítására fogjuk fordítani.

Ebben az esztendőben a bruttó keresetek 17 százalékkal, a nettó keresetek 15 százalék fölötti értékben, a reálkeresetek pedig 4,6 százalékkal nőttek az első nyolc hónapban. Ezek a tények. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szili Katalin, az MSZP képviselő asszonya.

 

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Kormánytagok! Képviselőtársaim! Idézet Az új évezred küszöbén című '98-as kiadványból: "A kormány fokozott figyelmet kíván fordítani a környezeti értékek megőrzésére, megteremti a környezetvédelmi szempontból is fenntartható fejlődés feltételeit, több forrást biztosít az önkormányzatok és a térségek számára." Mi van ma? Nem kívánta, nem teremtette meg, nem biztosította.

A környezet ügye az elmúlt években botrányok áldozatává vált, talán nem túlzás azt mondani, hogy elsúlytalanodott. Erről a miniszterelnök úr beszéde beszédesen hallgatott. Bizonyítja az is, hogy a hazai környezeti károk felszámolása lelassult, a nemzeti környezetvédelmi program végrehajtása, illetőleg arról a parlament előtti beszámoló megakadt, és ezt bizonyítja az is, hogy a költségvetési támogatás jelentősen csökkent.

A beszámoló, amit önök adtak, az egészséges környezetről szóló fejezetben mindösszesen fél oldalt szán a környezet ügyének. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem beszélünk, teszünk!) A polgári koalíció kormánya a civil zöldszervezetek támogatásával jutott '98-ban hatalomra. Furcsa, hogy egy magát fiatalnak, ambiciózusnak és dinamikusnak tekintő kormány az új évezred küszöbén a következő generációk környezetét és életterét csak ennyire tartja fontosnak.

Most megkérdezném a miniszterelnök urat, illő tisztelettel, hogyan tudnak a környezetüket féltő állampolgárok szemébe nézni. Mi ez, ha nem a fenntartható visszafejlődés?

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Turi-Kovács Béla miniszter úr.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Minden kívánságom ilyen jól teljesüljön, ilyen gyorsan jöjjenek és ilyen jó kemény kérdések, mint ez is volt - kár, hogy kevés alapja van. (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.)

Ugyanis az a teljes valóság, hogy az eltelt három esztendőben mintegy 78 milliárd forintot fordítottunk csatornaépítésre, szennyvíztisztítókra. Az a teljes valóság, hogy az eltelt időszakban 2 millió embert juttattunk olyan hulladéklerakó helyekhez, amelyek korszerűek, és amelyek alkalmasak arra, hogy minden uniós igényt kielégítsenek. Az a teljes valóság az előbbiekkel szemben, hogy most épül öt olyan regionális hulladéklerakó, amelyeknek az elkészültét követően közel 4 millió ember lesz abban a helyzetben, hogy már egy tisztább környezetet vallhat magáénak.

Talán még valamit, ami, azt gondolom, legalább ilyen fontos. Hála a jóistennek, kevés botrányt tetszik olvasni és hallani rólunk, tisztelt képviselőtársam, az eltelt időszakban.

 

 

(15.10)

 

Igaz, és ebben egyetértek, sajnos hírt is keveset. Úgy tűnik, hogy ha nincs botrány, akkor bizonyos sajtóorgánumok számára az illető terület már nem is olyan fontos. Ha ezen múlik, akkor inkább nem szerepelünk az újságban, vagy majd megpróbálunk pénzért hirdetni, hogy mégis valahogy tudomást szerezzenek rólunk.

De szeretném nagy nyomatékkal mondani: elindítottunk egy olyan programot, ha már a fenntartható fejlődésről van szó, amely több évtizedes mulasztást pótol. Az 1970-es évek óta működnek úgy a nemzeti parkok, hogy annak a szent tudatában élnek, hogy semmilyen formában nekik gazdálkodni nem kell. Úgy gondolják, hogy a természetvédelem és a gazdálkodás egymástól idegen. Igazuk van, a természetvédelem az elsődleges. De a fenntartható természetvédelmi gazdálkodás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) megkerülhetetlen. Ez irányban (Az elnök ismét csenget.) próbálunk előrelépni.

A következőben elmondom a többit, remélem, lesz még kérdés. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bajor Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

BAJOR TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor ez év tavaszán a Tiszán Tarpánál bekövetkezett a gátszakadás, ezt követően a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, és ekkor már háromnapos mulasztásos törvénysértés állt fenn. Akkor már egy másik törvény idevonatkozó paragrafusa szerint a katasztrófahelyzetet kellett volna kihirdetni. A helyzet további súlyosbodása megkövetelte volna a szükséghelyzet kihirdetését, valamint a kitelepítést és a kiürítést, szintén egy másik törvény szerint. Ekkor még elszállíthatók lettek volna az ingóságok és a háziállatok. A szükséghelyzet kihirdetését a védekezés irányítói többször kérték.

Az alkotmány szerint a szükséghelyzet esetén a megválasztott képviselők kétharmadának szavazatával az Országgyűlés a költségvetés terhére biztosítja a védekezés és a helyreállítás teljes költségeit, és ezt a miniszterelnöknek kell kezdeményezni. A kormány nem tartotta be a jogszabályokat, így a polgároknak felesleges szenvedést és milliárdos pluszkárokat okozott.

Miniszterelnök úr, miért nem tartották be önök a törvényeket? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Az imént elhangzott, hogy oktatási kérdéskörökben nem történt előrelépés. Dehogynem, nagyon sok. Például a kollégiumi normatíva tekintetében nagyon komoly előrelépés történt, vagy a kistelepülések normatívájának megsegítése szempontjából az intézményműködtetést segíti a forráshiányok odaítélése, de az oktatási társulásokban való közreműködési pályázatok kiírása, annak a megtámogatása szintén a vidéki oktatást és az ilyen társulásokat segíti, a hátrányokat igyekszik leküzdeni. Ugyanehhez sorolandó az alapfokú művészeti iskolák normatívájának a nagyon komoly szinten való odajuttatása.

Én a pedagógusbérekkel kapcsolatban megjegyezném, hogy végre az átlagkereseteket elérte, és reményeim szerint 2002-től meg fogja haladni. Én tudom, hogy ez a tempó lehetne gyorsabb, de honnan indultunk, ez a címe egy kicsit ennek a történetnek is. Ugyanúgy komoly finanszírozást kap a romaprogram.

De ha a pályázatokról beszélek, itt meg kellene ebben a sorban említeni, hiszen nagyon sok intézményt, iskolát, óvodát érint, nagyon sok kistelepülést, a játszótérprogram. Ehhez nagyon komoly pályázati kiírásokra került sor, melyben nyerések vannak és nagyon komoly megvalósulások, és ez a program is most indult ebben a választási ciklusban, s ezt bizony folytatni kell, és nagyon szép beruházások történtek ezzel kapcsolatban.

Szintén az oktatási fejlesztés egy nagyon szép példája: mostanára lett kész a csongrádi Batsányi János Gimnázium B épülete, ahol 350 millió forint körüli beruházás történt meg, és két hét múlva átadásra kerül a tanulóifjúságnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Nem igaz, hogy nem történt semmi, nagyon komoly az előrelépés.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Nemcsók János úr, az MSZP képviselője. (Közbeszólás: Nincsen.) Tompa Sándor úr, az MSZP képviselője, következik kétperces hozzászólásra.

TOMPA SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki figyelemmel kísérte ezt a mai vitát, érzékelhette, hogy a miniszterelnök úr közel másfél órás beszédében a kormány eredményeiről és vágyairól beszélt, ezt követően szocialista képviselőtársaimmal szembesítjük a kormányt ígéreteivel, azokkal a meg nem valósult terveivel, amelyekkel '98-ban lakosságot elárasztotta. Én is egy ilyenről szeretnék szólni.

Két évig csak beszélt a kormány a gyorsforgalmi utak építéséről. Mára elkezdődtek ugyan az építkezések, de az autópályák építése a rendszerváltozás eddigi legnagyobb lenyúlási botrányává dagadt a szemünk láttára. Az elmúlt egy év arról szólt, hogy a kormány három havonta újabb ígéreteket tesz közzé, és most legutóbb az egyik határozatában már a környezetvédelmi minisztert utasítja arra, hogy vizsgálja meg a gyorsítás lehetőségeit a környezetvédelmi engedélyek kiadásának felülvizsgálatával. Tisztában van-e a kormány azzal, hogy bármennyire is szeretné, de a természet károsításával, egészségünk rongálásával nem lehet az autópályák építését sem gyorsítani?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Manninger Jenő közlekedési és vízügyi minisztériumi államtitkár úr.

 

MANNINGER JENŐ közlekedési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Engedjék meg, hogy két felszólalásra reagáljak csak nagyon röviden. Az egyik az árvízzel kapcsolatos; természetesen a hosszabb időterjedelemben majd részletesebb magyarázatot is tudunk adni. Bajor Tibor képviselő fölvetése viszonylag újszerű, miszerint a kormány nem cselekedett időben.

Ehhez képest én azt hiszem, az, hogy nem történt nagyobb baj az árvíz során, egyértelműen annak köszönhető, hogy a vízügyi szolgálat helytállt, annak idején ezt ők maguk is elismerték, és megfelelően cselekedtek időben, és ezért sikerült a nagyobb károkat elkerülni, sikerült megoldani azt, hogy emberi életben kár ne essék.

A másik kérdésre vonatkozóan, az autópálya-építéssel engedély nélkül és a természetkárosítással való kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy nem egészen értem a kérdésfölvetést, hiszen egyértelmű, hogy eddig aki autópályát épített, egy esetben bizonyosodott be, hogy engedély nélkül építették: ez az önök által támogatott, favorizált, nemzetközi monopolhelyzetet élvező cégek esetében történt így, tehát pontosan Keller képviselő úr is tudja, hogy mely cégek voltak azok, amelyek engedély nélkül használtak föl anyagot az autópálya-építéshez. Ez így volt, mint ahogy mára az is bebizonyosodik sajnos, ha már beszélni kell róla, hogy egyre több hibát látunk azokban az autópályákban, amelyeket az előző ciklusban építettek. Remélem, hogy a vizsgálatuk majd erre is kiterjed, tehát a meglévő, elkészült autó-pályaszakaszokhoz is ki kell menni, és nézegetni kell az aszfaltot, képviselő úr.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetem a hátralévő időkereteket: a Fidesz 43 perc körülbelül 30 másodperccel rendelkezik; az MSZP 21 perc 5 másodperccel; a Független Kisgazdapárt 7 perc 43 másodperccel; az SZDSZ 26 perc 40 másodperccel; az MDF 10 perc 21 másodperccel; a MIÉP 20 perc 35 másodperccel.

Kétperces hozzászólásra következik Lamperth Mónika asszony, az MSZP képviselője.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előbb a Fidesz alelnöke megrótta szocialista képviselőtársamat, amikor a parasztok élete miatti elkeseredését indulatosabban mondta el talán, mint ahogyan ezt az ön gusztusa megengedi. Eközben a kormánytagok közül Mikola István képviselő úr azt mondja, szálljon magába a képviselő, mondja a szocialista képviselőnek; Dávid Ibolya miniszter asszony epeömlésnek nevezi az ellenzéki képviselők felszólalását.

Tisztelt kormánytagok, kérem, tanúsítsanak annyi tiszteletet az ellenzéki képviselők felszólalása iránt, amennyit maguknak is elvárnak majd, amikor újra ellenzékben lesznek. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Hazudik a papiros, amit a Fidesz-píárcsapat írt erre a mai napra. Ugyanis azt írja a 62. oldalon, hogy 1998 óta megnövekedett az esélykiegyenlítés lehetősége az önkormányzatok között. Ez nem felel meg a valóságnak. A falusi önkormányzatok ma nehezebb helyzetben vannak, mint három évvel ezelőtt. Nincs miből fejleszteniük, mert elfogyott a privatizációs többletbevétel, a kormány fedezet nélkül terheli rájuk a közalkalmazotti béremeléseket, nincs elég pénzük arra, hogy a szegény családoknak és a szegény egyedül élő embereknek kellő szociális támogatást nyújtsanak. Három év alatt a Fidesz-kormány 100 milliárdot vont ki az önkormányzati szférából.

 

(15.20)

 

Hogy lehet az, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a miniszterelnök úr hetente sikerjelentéseket tesz közzé a gazdaság eredményeiről, és eközben ez nem látszik az iskolákban, az óvodákban, nem látszik az utak, a járdák állapotában, nem látszik a falusi önkormányzatok mindennapi mozgásterében?

Szeretnék választ kapni arra, hogy most, amikor 280 milliárdot osztanak szét a zárszámadás keretében, hogy lehet az, hogy egy fillért nem adnak az önkormányzatoknak ebből? Erre várok választ. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kósa Lajos úr, a Fidesz képviselője. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

 

KÓSA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a vita ékes példája annak, milyen veszélyeket rejt az, ha valaki kizárólag pártbrosúrákból tájékozódik, mint a szocialista képviselők az előre megírt kérdések alapján. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból: A Fidesz anyagában van!)

Szeretném önöknek elmondani - mert szemmelláthatólag az élet valós dolgaitól előszeretettel tartózkodnak -, hogy az, amit kifejtettek a pedagógus közalkalmazottak bérhelyzetével és bérrendezésével kapcsolatban, egyáltalán nem állja meg a helyét, semmilyen szinten.

Arról van ugyanis szó, tekintettel arra, hogy én magam közvetett munkáltatója vagyok több mint négyezer pedagógus közalkalmazottnak, lefolytattuk az összes egyeztető tárgyalást, amelyeket az önkormányzati költségvetés előkészítésekor le kellett folytatni. Egyöntetűen azt mondták, nagyon örülnek annak, hogy ilyen ütemben emelkedett a pedagógus közalkalmazottak reálbére, négy év alatt 32 százalékkal. Azt sajnálták egyedül, hogy nagyon mélyről kellett indulni, mert ők is emlékeznek a Bokros-csomagra és annak hatásaira, aminek kapcsán egyébként az ő reálbérük 16 százalékkal csökkent. De megértették azt, amit mi elmondtunk, hogy sajnos, miután önök voltak szívesek felgyújtani a házat, és nekünk az első dolgunk az kell legyen, hogy eloltsuk, ilyenkor a legkevésbé annak van igaza, aki előbb felgyújtja, majd utána szidja a tűzoltókat, hogy megjelentek és megpróbálják oltani és csökkenteni a bajt. (Zaj az MSZP padsoraiban.)

Természetesen el lehetne mondani azt, hogy a közalkalmazottak bérrendezésével kapcsolatban a 40 ezer forintos minimálbér, amit önök nem támogattak (Zaj az MSZP padsoraiban.), összenyomta a bérstruktúrát, csak ha valaki ismeri a valós helyzetet, az tudja, hogy míg ez elsősorban a nem pedagógus közalkalmazottakat hozta jó helyzetbe, addig a pedagógus közalkalmazottaknak ez a béremelés, amit a Fidesz-kormányzat megvalósít, továbbra is távolítja a bérét a nem pedagógus közalkalmazottakétól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért ez a bérfeszültség korántsem akkora, mint amiről önök beszélnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kontrát Károly belügyminisztériumi államtitkár úr.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika képviselő asszony felszólalására kívánok reagálni, amikor is az önkormányzatok támogatását tette szóvá.

Szeretnék visszautalni arra, hogy az önkormányzatokat 1995-ben olyan csapás érte a Bokros-csomag bevezetésével, amelynek stabilizálása a polgári kormány első feladata volt (Közbeszólások az MSZP és a Fidesz részéről. - Kósa Lajos: Elloptátok a gázközművagyon privatizációját az önkormányzatoktól.), hiszen olyan helyzetbe kerültek ennek következtében az önkormányzatok, ami önkormányzati csődök sorozatát indította el. Tehát elsődleges feladatunk az önkormányzatok gazdálkodásának a rendbetétele volt. Ennek kiemelkedő feladatát jelentette a kistérségek, a kistelepülések támogatása.

Szeretném kiemelni az úgynevezett községi normatíva emelését, amelyet konkrétan nyomon lehet követni, az oktatási normatíva emelését, valamint a társulások, a körjegyzőségek és az egyéb társulások ösztönzését.

Ezen túlmenően a különböző fejlesztési pénzeszközök, úgy a céltámogatások, másrészt a címzett támogatások vonatkozásában ez a kormány olyan támogatási rendszert dolgozott ki, illetőleg működtet, amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok az általuk meghirdetett programoknak megfelelően és ne politikai alapon - úgy, ahogy '94-98 között - juthassanak címzett támogatásokhoz.

Tisztelt Országgyűlés! E gazdálkodási támogatások mellett szeretném kiemelni a közélet megtisztítása érdekében hozott kormányzati erőfeszítéseket. Elfogadta a parlament az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvényt. Nem úgy, ahogy eredetileg a kormány szerette volna, de mégis jelentős lépés volt ennek a törvénynek az elfogadása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mikola István úr, egészségügyi miniszter.

 

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nem visszavonni akarom a megjegyzésemet, hogy szálljanak magukba, de azért szeretném elmondani, hogy most, amikor a fogmegtartó kezelések újra ingyenessé tétele napirendre kerül, epidemiológiai adatokkal tudjuk bizonyítani, mennyi szájüregi karcinóma, szájüregi fekély alakult ki fiatal embereknél annak következtében, hogy a fogazatukat nem tudják karban tartani, mert a forrásaik ehhez nincsenek biztosítva. Tehát igenis, azt mondom, olyan károk történtek a Bokros-csomag egészségügyi alkalmazása és egészségügyi részei körül, amelyek miatt bizony magukba szállhatnak azok, akik ennek a jogszabálynak többek között a meghozatalában közreműködtek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pál Béla úr, az MSZP képviselője.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Magyarország előtt nyitva áll annak a lehetősége, hogy Kelet-Közép-Európa idegenforgalmi központjává váljék." - szólt egypár brosúrában a Fidesz idegenforgalmi jelszava. Majd: "Merjünk nagyot álmodni!" - jött a következő. Erre aztán ezt komolyan vették, és mind elaludtak. Hiszen csak álmukban gondolhatják azt, hogy az adófizetők forintjaiból, ki tudja, milyen szempontok és titokzatos bírálóbizottságok által odaítélt súlyos milliárdok helyettesíthetik az idegenforgalom tervszerű és tudatos fejlesztését. Hiszen csak álmukban gondolhatják azt is, hogy a turisztikai hozzájárulás jövőbeni eltörlésének ígérete helyettesítheti a beígért, de elmaradt nagyarányú adó- és járulékreformot.

Kedves Képviselőtársaim! Még mielőtt elaludtak, az álmok világába menekültek, persze önök is tudták, hogy az idegenforgalom fejlődésének alapfeltétele a vendégforgalmon belül a meghatározó belföldi vendégforgalom. A Tárki legutóbbi felmérése alapján a felnőtt lakosság 70 százaléka az idén nem üdült sehol, nem tudta igénybe venni a turisztikai szakma ez irányú szolgáltatását.

Miniszterelnök Úr! Azt kérdezem tehát öntől, mit tesz a kormány annak érdekében, hogy hazánk valóban Kelet-Közép-Európa idegenforgalmi centrumává váljon, miközben a magyar felnőtt lakosság 70 százaléka az idén nem üdült sehol, nem tudta igénybe venni a turisztikai szakma ez irányú szolgáltatásait? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Boda Ilona asszony, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. BODA ILONA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy az igazság néha nagyon fáj, különösen, ha nekünk nem tetsző dolgok igazságtartalmáról kell beszélni. A környezetvédelem ügyéről azonban azzal a negliganciával, ahogy azt tette Szili Katalin képviselő asszony, több mint túlzás, ugyanis véleményem szerint a bírálatnak csak akkor van értelme, és egy politikus csak akkor lehet hiteles, ha a hibák mellé az erényeket is fölsorakoztatja.

Így Szili Katalin felsorolásából mélységesen hiányoltam, hogy meg sem említi azt a nagy eredményt, amelyet a környezetvédelem ebben az évben elért, nevezetesen a 2001. június 1-jei dátum kimaradt a fölsorolásából. Ebben az időpontban ugyanis az Európai Unió, habár csak ideiglenesen is, de lezárta a 22. fejezetet, ami eredményként könyvelhető el a környezetvédelem vonatkozásában.

Tisztelettel fölhívnom képviselőtársaim, különösen ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az erényekről is beszéljenek ebben a kontextusban, amikor bírálnak, mert a bírálatnak - még egyszer hangsúlyozom - csak és kizárólag ekkor van értelme. Ebben a vonatkozásban szeretném azt megemlíteni, hogy 1994 és 1998 között az uniós csatlakozás ügyében semmi sem történt, és mindaz, ami történt az uniós csatlakozás ügyében, mind 1999 decembere és 2001 júniusa között történt.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Pál Béla képviselőtársam arról beszélt, hogy a lakosság 70 százaléka nem tudott üdülni az elmúlt évben. (Kósa Lajos: Ez nem igaz! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Sajnos vannak, akik még ennél sokkal nehezebb körülmények között élnek. Tegnap Budapest II. kerületében, a József-hegyi lépcsőnél levő gyermekotthonban cipőket adtunk át a szegény gyermekeknek. Ajándékot adni mindig jó, de az ember szomorú szívvel tapasztalja, vajon normális-e, teszi fel a kérdést, hogy gyerekeknek téli cipőt kell adományozni, mert egyébként nem lenne cipő, amit a lábukra tudnának húzni.

Gazdagabb országokban is van jótékonykodás, de ott játékot adnak, kerékpárt, nem elemi ruházati cikket. Emberek sátrakban laknak ebben az országban, és időnként a kormánypárti televízióban megköszönik a jó szívű kormánynak, hogy télire kályhát adott nekik.

 

 

(15.30)

 

Ahogy József Attila mondja: "Ismét hálnak az utcán az emberek." Ha a mi gyermekkorunkban emberpiacról vagy hajléktalanokról hallottunk, akkor a múltra gondoltunk, vagy távoli nyugat-európai országokra. A szegénység milliószám ismét betört a magyar társadalom mindennapi életébe. Folyamatosan nő a különbség a gazdagok és a szegények között. (Dr. Kövér László: Nem mondasz igazat! - Kósa Lajos: Füllentesz!)

Arról olvasunk, hogy a fideszes képviselők 150 ezer forintos jövedelemből több milliárd forintos vállalatokat vásárolnak maguknak (Dr. Kövér László: Lódítasz! Nem szégyelled magad!), miközben több millió ember helyzete folyamatosan romlik ebben az országban. (Dr. Kövér László: És te vagy a keresztény tagozat vezetője, te! - Kósa Lajos: Menj gyónni, ne füllents!) Tíz éve, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetési kiadások 38 százaléka ment jóléti célra; jelenleg 24 százaléka. Tíz évvel ezelőtt a költségvetésen belül 10,5 százalékot fordítottak nyugdíjkiadásokra; most csak 7,4 százalékot. Akárhogy manipulálnak tehát önök, hogy kinek emelik, kinek nem emelik a nyugdíját, kevesebb pénzből csak kevesebbet lehet adni.

Azt a kérdést szeretném valóban feltenni, hogy ha igaz az, hogy ötödik éve kétszer olyan nagy ütemben növekszik a gazdaság Magyarországon, mint ahogy önök állítják, akkor a lakosság többsége miért nem érzékel ebből semmit. Miért érzik azt, hogy egyre szegényebben és nyomorultabban élnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Rockenbauer Zoltán: Nem igaz!) ebben a hazában? Erre kellene válaszolniuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Az önkormányzati ügyhöz szeretnék hozzátenni még annyit, hogy bizony ez a kormány az, aki a gázközművagyon odajuttatásával komoly helyzetbe hozta a vidéki önkormányzatokat, nevezetesen, az oda juttatott pénzből nagyon sok pályázatot tudnak finanszírozni úgy, hogy meg tudják teremteni a saját önrészt. Ez nem kis dolog, köszönet ezért a kormánynak.

Ugyanakkor - ez szintén egy kicsit az önkormányzatokat is érinti - sok rendőrkapitányság megújult, és bizony önkormányzattal közösen, például az én körzetemben is rendőrőrs került átadásra. Ezért is szerintem a lakosság hálával tartozik.

Még egy dolog: nem hagyták magukra az önkormányzatokat valóban - Manninger úr felszólalása után kellett volna szólni erről -, az árvíz idején sem. A védekezésben úgy technikával, mint emberrel és anyagi forrással maximálisan rendelkezésre álltak. Jómagam is ott voltam a nagy árvíznél Csongrádon. Ezt követően pedig bizony megépült és megerősítésre került egy nagyon komoly gátszakasz, és sokkal nyugodtabban alhatunk mi Csongrád térségében, mint annak előtte. Ezért csak köszönet illeti a kormányt.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sáling József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel az Európai Unióhoz történő csatlakozás szociális és emberi oldaláról szinte alig esik szó, a munkavállalói és munkaadói szervezetek csak elvétve mondhatnak véleményt. Itt jegyzem meg Őry Csaba képviselőtársamnak, hogy a kormány valóban létrehozta az érdek képviseleti szervezeteket azért, hogy be tudja mutatni az Unió tisztségviselőinek, hogy íme itt vannak, ám ezeket '98 után gondosan kiüresítette, és mélypontra juttatta a párbeszédet. Egyébként nincs intézményes párbeszéd a nyugdíjasokkal és a civil szervezetekkel sem. Ezért készítettek a szakszervezetek úgynevezett civil országjelentést. Arra kerestük a választ, hogy mit tett a kormány a formális harmonizációs lépéseken túl.

A foglalkoztatás legnagyobb gondja a rendkívül alacsony foglalkoztatási mutató. A munkaképes munkavállalók alig több mint fele dolgozik, szemben a 60 százalék feletti európai átlaggal. Ezt még súlyosbítja néhány generációs probléma is. Kirívóan alacsony az idősödők foglalkoztatása. A 40 év feletti nők, az 50 év feletti férfiak foglalkoztatottsági szintje csak a fele az uniós átlagnak. Elfogadhatatlan a pályakezdők magas munkanélkülisége, és bántóan nagyok a területi különbségek. Ezekre a bajokra nem jelentett megoldást, hogy a kormány rátolta a foglalkoztatási problémákat az önkormányzatokra, ő pedig kivonult a munkahelyteremtésből.

A magyarországi bérek nem teszik lehetővé a tisztes megélhetést, pedig az Unió szociális alapelve ez. A legnagyobb baj, hogy a teljesítmények javulását nem követik arányosan a bérek, és a munkajövedelmek közötti aránytalanságok folyamatosan erősödnek. Tömegesen küszködnek megélhetési gondokkal, miközben a vállalkozások egy része extraprofithoz jut.

Végül egy megjegyzés a minimálbérrel kapcsolatban. Igenis támogattuk a minimálbért. Ha azonban a kormány a minimálbér megállapításakor nem ragaszkodott volna kapzsi módon a költségvetési többletbevételhez, gondolt volna a kompenzációra, ahogy a szociális partnerek kérték, akkor a magasabb minimálbért nem a többiek rovására vezették volna be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tovább torzítva így is a bérrendszert.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kövér László úr, a Fidesz képviselője. (Bauer Tamás: Halljuk, halljuk!)

 

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben van a kormánykoalíció (Göndör István: Nehéz! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!), mert egymondatos hazugságra nem lehet egy mondatban válaszolni. Önök pedig annyi hazugságot hordtak itt össze az elmúlt órákban, hogy három hétig kellene minden egyes mondatukra reagálni (Hegyi Gyula: Ülésezzünk a jövő héten is!), hogy meg tudjuk mindet válaszolni. De néhányat azért kiragadnék ezekből.

A legfájdalmasabb az volt számomra, amit Hegyi Gyula produkált, mert ő azért - úgy ahogy - a tisztességesebb MSZP-sek közé szokott tartozni. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Dr. Vojnik Mária: Maga ne minősítsen minket!) Mással is el kellett számolnia ismereteim szerint, mint a saját frakcióvezetőjével, ezért rosszul esett az, amikor éppen a szociális érzékenység bukott ki belőle így, ezekkel a drámai, irodalmi szavakkal, és nem tette hozzá azt, hogy amikor önök átadták a Bokros-csomag után a kormányrudat ennek a koalíciónak, akkor minden harmadik gyerek, képviselő úr - minden harmadik újszülött! -, a szegénység küszöbe alá született. Tudja? Minden harmadik! (Bauer Tamás: És most? Most mennyi?) Ők egyébként a legveszélyeztetettebbek a szegénység által mind a mai napig. 2000 végére, két év elteltével ez az arány 20 százalékra, 20 százalék körüli értékre csökkent. Óriási előrelépés, tisztelt képviselő úr! A szegénység által leginkább sújtott, legkiszolgáltatottabb embereken, a gyermekeken tudtunk segíteni ilyen rövid idő alatt. Ez ennek a politikának (Mayer Bertalan: Hol élsz te?) a családtámogatási rendszerét meg azt a fajta szegénypolitikát is dicséri, amit önök hiányolnak.

Ezzel kellene foglalkozni, nem pedig azokkal a hazugságokkal, amelyek arról szólnak, hogy nőtt a szegénység Magyarországon, nőttek a jövedelmi különbségek, mert ez egyszerűen nem igaz. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nőttek, nőttek! - Göndör István: El kell olvasni!) Ezt ön pontosan olyan jól tudja, mint én, csak azt nem értem, miért mondja mégis. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm tulajdonképpen ügyrendi jellegű, de nem ügyrendinek szánom, a kétpercesben mondom el. Azért ügyrendi - nem kérek benne szavazást, pedig ügyrendiben azt kellene kérni -, mert teljesen félrecsúsztunk. A tisztelt ellenzék képviselői előre felkészülve a legváratlanabb pillanatokban olvassák fel mondókájukat. Olyan mondókákat (Tompa Sándor: Előre felkészültünk! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Készültünk, igen! - Dr. Vojnik Mária közbeszól.), amelyeknek semmi közük nincs az elhangzottakhoz. Emellett még időalagútba is kerülnek, és úgy tesznek, mintha nem is ebben a világban élnének.

Hegyi Gyula képviselő úr mintha az ötvenes évekről számolna be, amikor is pártjának elődje uralkodott egyedül Magyarországon, és valóban fordultak elő ilyenek, hogy nem volt a gyerekeknek cipője (Dr. Wiener György: És '45 előtt!) és sorba kellett volna állni a cipőkért. Én magam is mondhatnám azt, hármunknak egy bakancsunk volt, egy Durabel bakancs. Nos, egyébként Németországban is bevett szokás: Nyugat-Németországban, hogy úgy mondjam, amely gazdag ország, de mivel puritánok, igenis nem herdálják a pénzt, és a gyerekek cipőit - mivel csak rövid ideig hordanak egy cipőt -, ezt az alig használt cipőt egy bizonyos vásáron odaadják ajándékba vagy kevés pénzért az egyébként tehetős gyerekeknek, akik Max Weber szerint protestáns puritanizmusban nevelkedtek. Továbbadják a cipőjüket. Ennek semmi köze a szegénységhez, csak egy normális és jó életfelfogás.

De ha már ilyen ügyrendi ügyben is szóltam, én is fenntartom magamnak a jogot, mivel már hosszú ideje be van nyomva a gombom, hogy több, már rég elhangzott kérdésre a következőkben reagáljak.

 

ELNÖK: Ügyrendi jelentkezőként jelent meg a képernyőn Hegyi Gyulának, az MSZP képviselőjének neve. Megadom a szót.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Személyes érintettség kapcsán szeretnék két mondatot mondani Kövér Lászlónak.

Azt szeretném, ha a Szocialista Párt egyetlen képviselőjének a tisztességét sem vonná kétségbe addig, amíg bizonyítéka vagy oka nincs erre - szerintem nincs oka. Én nem kérem öntől, hogy engem tisztességesebbnek vagy tisztességtelenebbnek soroljon be, mint a többi frakciótársamat.

Köszönöm szépen. (Dr. Kövér László: Rendben van! - Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: A szocialista frakció időkeretébe beszámítjuk az elhangzottakat, miután nem ügyrendi javaslatról volt szó. (Göndör István: Személyes érintettség volt!) Az is beleszámít az időkeretbe! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nem, nem!) Húsz másodperc volt.

Kétperces hozzászólásra következik Bánki Erik, a Fidesz képviselője.

 

(15.40)

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, megdöbbenve hallgattam Pál Béla képviselőtársam szavait, amikor megpróbálta azt a koreográfiát erősíteni, amit a szocialista képviselők eddig gyakoroltak, miszerint minden területről valami csúsztatással megpróbálnak negatívumokat felhozni. Ő egy elég nehéz szerepre vállalkozott, hiszen a turizmus területére tette fel ezt, amely, azt hiszem, az adatok alapján - amelyeket rögtön fel fogok sorolni - a magyar gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata volt az elmúlt három és fél esztendőben.

Ha az elejétől kezdenénk, 1998-ban a Fidesz vezette polgári kormány volt az, aki olyan jelentősnek ítélte meg a gazdaság eme területét, hogy önálló bizottságot javasolt létrehozni a parlamentben, és 1998 óta működik egyáltalán idegenforgalmi bizottság, amely a turizmus területével foglalkozik.

Ha a turizmus fejlesztését nézzük, arról beszélt a képviselő úr, hogy elfolynak a pénzek, és nem lehet tudni, hogy milyen szervezetekhez kerülnek. El kell mondanom önnek, hogy a Széchenyi-terves pályázatok döntő többsége az önkormányzatokhoz kerül, hiszen ha csak, mondjuk, a fürdőfejlesztést nézzük - ami a legnagyobb szelete volt ebben az évben a turisztikai fejlesztéseknek -, több mint 90 százalékban önkormányzati tulajdonban van.

1995-ben az önök kormányzásának idején mindössze 2 milliárd amerikai dollárt tettek ki a turizmus bevételei, amelyek ez év végére 4 milliárdra, tehát a duplájára fognak nőni. Ha a turizmus támogatását nézzük, ez 1997-ben még csak 4,1 milliárd volt, 2001-ben 25 milliárd, tehát több mint ötszörösére növekedett. Ha még egy nagyobb arányszámot szeretnének hallani, akkor amíg a gyógyfürdők fejlesztési támogatása 1998-ban az önök kormányzása végén, tehát elvileg az önök csúcsán mindössze 298 millió forintot tettek ki, addig ebben az évben 15 milliárd forintot, tisztelt képviselő úr.

Ezeket a számokat jó lenne figyelembe venni, és azt kérem önöktől, ha ezt végiggondolják, akkor a zárszámadás során (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amikor majd arról beszélünk, hogy az idei évi turisztikai fejlesztési források hova fordítódtak, akkor gyakoroljanak önmérsékletet, és fogadják el azt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mádi László úr, a Fidesz képviselője.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tényleg nagyon nehéz ilyen körülmények között érdemi vitát folytatni, amikor a méltányosság minimális mértékben sincs jelen a túloldalt megszólalók felszólalásaiban. Azt gondolom, világosan kellene látni a folyamatokat, és a polgárok másként gondolkodnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ezt bízd rájuk!) Mi azokat a lépéseket, amelyekkel a polgárok életszínvonalának tekintetében jelentős előrelépést sikerült tenni, megvédjük az ő nevükben is.

A miniszterek bére az önök kormányzása idején, 1997-ben húszszorosa volt a minimálbérnek, ez jövőre tíznél kevesebb számra csökken, tehát húszról tíz alá csökken. Azt gondolom, ez kellő tanúbizonysága a kormány a legnehezebb helyzetben lévő munkavállalók megsegítésére tett intézkedéseinek és önmérsékletének is egyszerre.

Az önkormányzatok tekintetében biztosan tudja Lamperth Mónika, bár most telefonál, hogy Nyíregyházán - meg tudja kérdezni a kolléganőjét - több mint egymilliárd forintot kapott az önkormányzat a gázközművagyon ellentételezéseképpen. Egészen véletlenül - biztosan tudnia kell, hiszen szocialista polgármester van Nyíregyházán - ennek ellenére az, amit ők nem adtak meg, ebben a ciklusban oda lesz adva és meg is kapják.

Hegyi Gyulának sok mondata elhangzott, csak hogy a tényeknél maradjunk: a nyugdíjakat nem a költségvetésből fizetjük, hanem a nyugdíjalapból. Korábban, a Szocialista Párt idejében is így volt ez, most is így van ez, gondolom, véletlenül nem említette ezt pontosan. (Bauer Tamás: Beolvasztották a költségvetésbe! Benne van! Része a költségvetésnek!)

A turizmus tekintetében a polgári kormány felvállalja azt a rendkívül fontos értékválasztást, amit a turizmus jelent Magyarországnak, egyfajta kitörési pontnak látjuk a turizmust. A Széchenyi-programon belül - amiről Bánki Erik képviselő úr szólt, és a Gazdasági Minisztérium részéről itt van Glattfelder Béla - rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek, és épp ezért növeltük rendkívüli mértékben a támogatását is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Őry Csaba úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sáling József képviselő úrhoz szeretnék csatlakozni, de ha megengedik, előtte egy általános észrevételt is tennék. Láttam, jól felkészültek a mai vitanapra, szemmelláthatóan előre megírták mind a hatvan-valahány kétperces felszólalást (Dr. Géczi József Alajos: Sajnos nem! Nálunk nem úgy megy, mint a Fideszben!), jelszóra benyomták a gombot, és most felolvassák egymás után, jól-rosszul, függetlenül attól, hogy kapcsolódik-e a véleményük az elhangzottakhoz, a másik oldalon ülők hozzászólásához. (Göndör István: Mitől vagy olyan ideges?)

Körülbelül ez a helyzet az érdekegyeztetéssel is. Ha figyelmesen hallgatták volna azt, ami elhangzott, akkor nem arról beszélnénk, hogy nincs érdekegyeztetés vagy megszűnt volna, legfeljebb arról, hogy önök elégedetlenek vele. Ezt elfogadom, lehet, hogy önök elégedetlenek vele, de nem azért, mert nincs, hanem azért, mert nem egy olyan kormánnyal kell tárgyalniuk, amelyiknek önök fogják a kezét, a ceruzáját és végrehajtja azt, amit a szájába adnak.

Sajnálom, fájdalom, de ez tény, kétségkívül így van, annak a megbízásnak a teljesítésében, amit a választópolgároktól kaptunk, velük bizony tárgyalni kell, alkudni kell. Néha nehéz, bonyolult tárgyalások révén vezet az út a megegyezéshez, nemegyszer egyébként ezeken az önök által oly gyakran leszólt fórumokon is, sikerrel.

A foglalkoztatással kapcsolatban abban van igazság és abban egyetértünk, hogy a foglalkoztatási ráta alacsony Magyarországon, egyetértünk abban is, hogy ez ügyben vannak teendők a jövőben, és nemcsak ennek, hanem a következő és az azután következő kormányoknak is. De ne felejtse el, hogy amikor történt egyáltalán valami a foglalkoztatás ügyében, az pont ez a mostani időszak, hosszú idő óta, a rendszerváltás óta most a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, jönnek létre végre új munkahelyek, van lehetőség dolgozni.

Még egy szót a minimálbérről, önök azt mondják, hogy nem ellenezték. Valóban nem ellenezték, csak folyton ellene beszélnek, és miközben nagy szolidaritással és a szegények pártfogóiként szólalnak meg, mindig elfelejtik, hogy a minimálbér épp azoknak jelent segítséget, akiket attól kell megóvni, hogy a szegénységben leszakadjanak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez nem igaz!)

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, rémálmaimban - hála istennek, ritkán vannak álmaim - Bokros Lajos jelenik meg, amint felhúzott vállal vonul le arról az emelvényről, amit saját magának emelt, amikor bejelentette, hogy most már majd az egyetemistáknak tandíjat kell fizetni. Hol vagyunk ettől, kérem szépen?! (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Mindenki az első diplomájához ingyen juthat hozzá. Azóta, 1998 óta az oktatást, a tanulást számtalan támogatás illeti meg, amely kétféle módon illeti meg vagy a szülőket, vagy a gyerekeket. Amikor a támogatás nem alanyi jogon illeti meg a tanulókat, hanem a tanulók révén a felnőtteket, ez lényegében családtámogatás, és ennek se szeri, se száma. Amikor nem alanyi jogon illeti meg a gyerekeket, az általában akkor van, amikor még iskolaköteles tanulóról van szó, de már őket is megilletik alanyi jogon is például az utazási kedvezmények. De amikor arról van szó, hogy ebben az évben már beindult a diákhitel - biztosan az ellenzék padsoraiban is ülnek olyanok, akiknek felsőoktatási intézménybe jár a gyermeke, és tudják, hogy micsoda örömmel és micsoda tervezgetéssel töltötték ki azokat az űrlapokat, amikor ezeket az év elején igényelni lehetett -, világosan láthatják, hogy micsoda ég és föld közötti különbség van Bokros Lajos levonulása óta és e kormány működése óta. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Ne bántsd a Lajost! - Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetném a rendelkezésre álló időkeretet, miután úgy látom, hogy a kétperces felszólalásoknak a végére értünk - átmenetileg. A Fidesz 30 perc 27 másodperccel rendelkezik, az MSZP 13 perc 1 másodperccel, a Független Kisgazdapárt 38 másodperccel, az SZDSZ 26 perc 40 másodperccel, az MDF 10 perc 21 másodperccel, a MIÉP 20 perc 35 másodperccel.

Hozzászólásra következik Pálinkás József miniszter úr.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A vita során most lesz lehetőségem arra, hogy az oktatásról és a tudományról beszéljek egy kicsit összefogottabban, összefoglaljam mindazt, amit a kormány 1998 óta megtett, és tekintve, hogy a kétéves költségvetés kijelöli sok tekintetben a 2002. évi teendőket, a 2002. évi teendőkről is beszámolhassak.

Abban mindig egyetértés volt közöttünk a Házban, hogy gyermekeink jövője, boldogulása az oktatástól függ, a tanuláson alapul, a tanulás esélye az egyénnek és egy szolgáltatás a közösségnek. A polgári kormány ezért már működésének első pillanataitól hozzálátott a mindenki számára hozzáférhető, minőségelvű és esélyteremtő közoktatás feltételeinek megteremtéséhez.

 

 

(15.50)

 

 

Az MSZP-SZDSZ-kormány által bevezetett emelkedő mértékű tandíj - hangsúlyozom: emelkedő mértékű tandíj, téves tehát azt állítani, hogy ez a tandíj ma is 2 ezer forint lenne, a tandíj összege ma 20 ezer forintnál is több lenne - eltörlésével tandíjmentessé tettük az első diplomát. Nem ingyenessé, hanem tandíjmentessé, a gyesen és gyeden lévőknek pedig a második diplomát is tandíjmentessé tettük. Az önkormányzati ösztöndíj bevezetésével és a diákhitellel szélesre tártuk a felsőoktatás kapuit. Az a 34 ezer hallgató, aki felvehette a diákhitelt - mint már említettem - három nappal ezelőtt, 1,4 milliárd forint hitelhez jutott, 1,4 milliárd forinthoz jutott annak érdekében, hogy megteremthessük a polgári hallgatói lét feltételeit.

Dinamikusan növeltük a hallgatói létszámot, 2002-ben a 18-19 éves korosztály 42 százaléka kerül be az államilag finanszírozott felsőoktatásba. Ilyen nagy mértékű igény a felsőoktatás iránt még soha nem nyilvánult meg. Az idén 149 ezren jelentkeztek felsőoktatásra. Ezzel a 42 százalékkal elérjük a fejlett európai országok szintjét. Az a célunk, hogy ezt a számot 50 százalékra növeljük, és ezt 2010-re meg is tesszük.

A széttagolt, szűk képzési profilú felsőoktatási intézmények helyett megteremtettük az új lehetőséget adó egyetemeket és főiskolákat, kialakítottuk az oktatói és kutatói életpályamodellt. 1998-2002 között 36 százalékkal növeltük a felsőoktatásban a béreket, elindítottuk a beruházásokat, mintegy 42 milliárd forint értékben megkötöttük az erre vonatkozó szerződéseket. A felsőoktatás költségvetése a ciklusban 109 milliárd forintról 185 milliárd forintra emelkedett, az oktatás költségvetése 472 milliárd forintról 2002-re 766 milliárd forintra növekedett.

Az esélyteremtés legfontosabb terepe a közoktatás. A közoktatást a napi politikai viták kereszttüzéből kivonva véget vetettünk a követhetetlen tantervi és iskolaszerkezeti változtatásoknak, a kerettantervvel hosszú távra megteremtettük a tartalmi szabályozás stabil rendszerét. Helyreállítottuk az oktatás és a nevelés egyensúlyát. A minőségfejlesztési programmal megkezdtük a gyerekek, a szülők és a tanárok közös igényeinek megfelelő oktatási és nevelési értékrend kialakítását. Jelentős beruházásokat valósítottunk meg a közoktatásban. Szegeden, Balatonalmádiban, Telkiben, Nagyhegyesen - hogy csak néhányat említsek - új iskolák épültek. Új iskola épült sok városában ennek az országnak. Ha ma valaki körülnéz a közoktatásban, természetesen vegyes képet talál, hiszen az a negyven-ötven évnyi lemaradás, amely a magyar közoktatás épületállományában megvan, csak hat-nyolc év alatt lesz behozható. Az esélyteremtés eszköze a közoktatásban a központi költségvetési támogatás arányának mintegy 15 százalékkal való emelése. Az 1100 fő alatti települések oktatási támogatását pedig megkétszereztük.

Az oktatás megbecsülésének növelése az oktatásban dolgozók jövedelmének felzárkóztatásával lehetséges. Csak úgy lehetséges, ha megfelelő bért biztosítunk a közoktatásban. A pedagógusok reálkeresete - mint említettem -, szemben az előző ciklusban elszenvedett 16 százalékos reálkereset-csökkenéssel, 1998-2002 között 32 százalékkal növekszik.

Tehetséges gyermekeink nemzetünk legnagyobb kincsei. Az Arany János tehetséggondozó programban közel ezer szegény sorsú, kistelepülésen élő tehetséges gyermek számára tettük lehetővé az igényes középiskolai képzésben való részvételt. Egyik büszkeségünknek tartom ezt a programot.

A tankönyv a diákok egyik legfontosabb segítője. Eltöröltük a tankönyvek áfáját, és kétszeresére emeltük a tankönyvtámogatás összegét. A tankönyvpiac rendjéről szóló törvénnyel gondoskodunk a tankönyvek színvonalának emeléséről.

Az informatikai fejlesztési programokban 1998-2001 között kétszeresére növeltük az internetes kapcsolattal rendelkező intézmények számát. Az egyetemi központokat, kutatóintézeteket, könyvtárakat összekötő hálózat adatátviteli kapacitását a korábbinak ezerszeresére, valóban világszínvonalúra növeltük. Közel tízezer pedagógus térítésmentesen juthat modern számítógépekhez.

A szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény módosításával a képzésünk tényleges esélyt kínál a munkához jutásra és a társadalmi beilleszkedésre. A korszerű közoktatást, a rugalmas szakképzést és a felsőoktatást egészíti ki az iskolarendszeren kívüli képzés. Ezen oktatási ágazatok feladatait harmonizálja a parlamenthez benyújtott, a felnőttképzésről szóló törvény.

Tisztelt Ház! A kutatás és fejlesztés a magyar gazdaság versenyképességének és az ország felemelkedésének záloga. A kormány tudománypolitikáját megfogalmazó "Tudomány- és technológiapolitika 2000" című dokumentum ajánlásai alapján a kutatás és fejlesztés költségvetési finanszírozása 2001-ben 17,5 milliárd forinttal, 2002-ben 19 milliárd forinttal növekszik. Ez a - két év alatt a nemzetközi gyakorlatban is példa nélküli - 61 százalékos növekedés lehetővé tette, hogy 2001-ben 40 százalékkal növeljük a kutatói béreket, és megkétszereztük, kétszeresére emeltük a versenypályázati finanszírozás forrásait.

A Széchenyi-terv kutatási, fejlesztési és innovációs programja keretében elindított nemzeti kutatási és fejlesztési program első pályázati fordulóját nemzetközileg is elismert módon és a gazdaság jelentős érdeklődését kiváltva bonyolítottuk le.

Azt gondolom, hogy ezalatt a három év alatt megteremtettük a felsőoktatásban a növekedés lehetőségeit, jelentősen növeltük a közoktatásban az esélyeket, a kutatás-fejlesztésben pedig új pályára állítottuk Magyarországon a tudományos életet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr felszólalását. Felszólalásra következik Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Dávid Ibolya miniszter asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután sok részletkérdést nagyon alaposan megvitattak az előbbi órákban, én most egy alapkérdésre szeretnék részletesen kitérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önök az 1998-as választások előtt "Szabadság és jólét" címmel propagálták programjukat. A miniszterelnöki expozéban és a most tárgyalt, ott látható mintegy ezeroldalnyi beszámolóban sokszor emlegetik a jólétet, de a szabadságról egyetlen szó sem esik. Mintha elfelejtették volna, hogy a hosszú távú jólétet, Európában nyertes nemzetet csak a garantált, tartós szabadság teremthet. Én a szabadságról kérdezem önöket, arról, hogyan áll ma demokráciánk.

Önök talán abban a hiszemben ülnek itt és próbálják meg igazolni az eltelt három évet, hogy a történelemkönyvek húsz év múlva a Fidesz dicső uralmáról írnak majd, megemlítve a Széchenyi-tervet, a nagyra törő olimpiai pályázatot vagy a koronahurcolással fémjelzett millenniumi országimázs-építést. Tévednek! A Fidesz-korszak jellemzői azonban a nem haladás, hanem a megtorpanás és a visszafordulás a szabadság építésében. Az arrogáns, önérdekű hatalomgyakorlás, az ország kettészakítása, az avítt, szabadsághiányos korok szellemének megidézése, szélsőséges tendenciáknak való teret engedés. Az elmúlt három év a demokratikus deficit három éve.

 

 

(16.00)

 

Nézzük, mit tettek! Először is kettéosztották az országot a "mi" és a "többiek", a "mások" kategóriájára. A "mi" csoportba tartozóknak mindent szabad, a "többiek" meg jó, ha vigyáznak, mert csak azt szabad és addig szabad, amit és amíg megengednek nekik.

Ez jól látszott már a kormányzati személyek kinevezésénél is. Csak a pártérdek és a pártkatonaság számított, az erkölcsi feddhetetlenség, a köztisztelet, a közbizalom nem. Így lehetett kinevezni büntetőeljárás alatt álló államtitkárt a kultusztárca élére, pénzügyeiről elhíresült Fidesz-pénztárnokot APEH-elnöknek, a közbiztonság romlása miatt menesztett, később kétes ügyekkel támadott rendőrtábornokot belügyminiszternek.

Alig melegedett meg önök alatt a kormányzati bársonyszék, máris megkezdték a korlátozhatatlan és ellenőrizhetetlen hatalom kiépítését, azaz a szabadságunkat garantáló intézmények leépítését, bekebelezését, költségvetési zsarolását vagy egyszerűen elfoglalását. A parlamentből először a nyilvánosságot zárták ki a háromhetes ülésezés bevezetésével. Ezután az ellenőrzés lehetőségét vették el a vizsgálóbizottság felállításának megakadályozásával. Az emberi jogok védelmét szolgáló ombudsmani intézményt leértékelték, amikor megakadályozták a feladatukat nagy hozzáértéssel és közmegbecsüléssel végző biztosok újraválasztását. A bíróságokat a költségvetési eszközökkel folyamatosan sakkban tartják. A közpénzekből fenntartott közszolgálati rádiót és televíziót egyszerűen elfoglalták. Reggel a Kossuth Rádióban, este a tévéhíradóban, délután a postaládájában találkozhat az adófizető a saját pénzéből finanszírozott Fidesz-kormány-propagandával.

Miután korlátozták a nyilvánosságot, megakadályozták a vizsgálóbizottsági ellenőrzéseket, elkezdődhetett a közpénzekből való ellenőrizhetetlen, átláthatatlan, gátlástalan költekezés. Az adófizetők pénze úgy vándorol a Fidesz-klientúra zsebébe, mintha a sajátjuk volna. Miközben az adórendőrség kíméletlenül lecsaphat bárkire, az Országimázs Központ elszámolás nélkül költi milliárdjainkat, de náluk a számlák hiánya csak egyszerű technikai hibának minősül. Mintha nem ugyanazok a törvények vonatkoznának mindenkire!

Tisztelt Képviselőtársaim! A szabadság legfontosabb garanciája, ha a hatalom döntései felett nem személyek, hanem törvények uralkodnak. Nálunk fordítva van: a kormány uralkodik a törvények felett, és használja őket kénye-kedve szerint. Alkalmanként döntenek a törvény betartásáról, be nem tartásáról vagy megkerüléséről. Ilyen például a közbeszerzési törvény előírásainak megszegése vagy a kétéves költségvetés bevezetésének módja. Mindezekkel megnyitották azokat a tereket, ahol szabadon érvényesíthetik a kormányzati szintű pénzkifolyásokat.

Önök visszahozták az urambátyám panamavilágot, amelyet olyan jól ismerhetünk Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből. Nagyon nehéz ma azt elvárni az emberektől, hogy utasítsák el a vesztegetést, hiszen azt látják, hogy csak a barátok, a szobatársak, a bennfentes információkkal rendelkező Fidesz- és családtagok jutnak megrendeléshez, privatizációs lehetőséghez, fontos állami pozíciókhoz, de manapság már a kitüntetésekhez is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahol a szabadság a rend, ott nem kell a polgároknak félniük, mivel a hatalom átlátható, ellenőrizhető. A hatalom embereinek be kell tartani a törvényeket! Ma Magyarországon nem ez a helyzet. Újra megjelent a félelem, a titkolózás, az igazodás kényszere. Ki az adórendőrségtől fél, ki a házkutatásos lejáratástól, ki csak attól, hogy hátrányos helyzetbe kerül, ha híre megy, nem szimpatizál a Fidesszel. A jelenlegi kormány bosszúálló és kicsinyes. Ezt leginkább az ellenzéki vezetésű önkormányzatok, a klientúrához nem tartozó vállalkozások vezetői tudják alátámasztani.

De ezen a súlyos demokráciadeficiten túl egy még nehezebb és veszélyesebb örökséget is hagy az országra ez a kormányzat, mégpedig azzal, hogy szalonképessé tették, a kormány udvarába fogadták, sőt főköztisztviselőnek is kinevezték az Európában elutasított rasszista szélsőjobbot. A miniszterelnök különös felelősséget visel ezért. Megnyilatkozásai és cinkos hallgatásai irányt mutatnak azoknak, akik a szélsőséges megoldásokat hangoztatják. A szélsőjobbal való csendes és cinikus együttműködés az ország polgárainak egy részét ki akarja rekeszteni a nemzet sorából. Ma még talán ez a kisebbik része, de holnap már bárkire sor kerülhet. Van ok a félelemre. És mi az, amiért az emberek egymással szembeni kijátszása folyik? Nem más, mint a hatalom időleges megtartása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a Fidesz-kormány négyéves hagyatéka: a szabadság garanciáinak átgondolt, szisztematikus leépítése, a megakasztott demokratikus fejlődés, a szervezett felvilág kialakulása, morális csőd, a szélsőségekkel való együttműködés, a rasszizmus terjedése, arrogáns kirekesztés, az emberek egymással való szembefordítása - egy szóval kifejezve: rendszervisszaváltás.

A helyzet súlyos, mégis remélhetjük, hogy négy év Fidesz-kormányzás talán még nem ejtett sebet a magyar társadalom szabadság iránti fogékonyságán. Még van visszaút Tisza Istvántól és Teleki Páltól Kossuth Lajos, Károlyi Mihály, Bibó István, Nagy Imre Magyarországához. Hitem szerint 2002 ilyen fordulatot hoz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony, a felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Az előbb téves volt a bejelentésem, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja tájékoztatott, hogy már csak kétperces felszólalásokkal kíván élni. Öné a szó, képviselő úr. Önt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Hölgy és Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány háromévi munkájával kapcsolatban most röviden én a jogszabály-alkotási kérdésekkel kívánok foglalkozni. Előrebocsátom, hogy nehéz a jogszabályalkotással mint olyannal egyben foglalkozni, hiszen témák szerint és előterjesztő tárcák szerint lenne célszerű ezt elemezni, annyi idő viszont nem áll rendelkezésemre; megpróbálom tehát összegezően, mégpedig azokról a témákról, amelyekről jogi, jogászi véleményt tudok alkotni, nem belemenve a tőlem idegen szakterületekre vonatkozó jogszabályok szakmai tartalmába.

Maradva tehát a kaptafánál, az engem közelebbről érintő jogszabályok előterjesztett változatairól és az ezzel kapcsolatos kormányzati magatartásról röviden csak azt mondhatom, hogy vegyesek a benyomásaim. Találkozhattunk olyan új jogszabályokkal, amelyek számunkra változtatás nélkül vagy egészen minimális változtatással elfogadhatók voltak, sőt voltak olyanok, amelyek egyenesen üdvözlendők voltak szerintünk, ilyenek, mint például - a miniszter asszony is az expozéjában jellemezte - a bűnüldözés visszaszorításával kapcsolatos jogszabályok. Ezeket szinte változtatás nélkül el tudtuk fogadni.

Aztán voltak olyanok is szép számmal, amelyeknek az alaptörekvéseit ugyan elismertük, de véleményünk szerint jelentősebb változtatásokat igényeltek volna. Ilyenkor szorgalmasan nyújtottunk be módosító indítványokat, de szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy azokat az előterjesztő nagyon-nagyon ritkán fogadta el. Persze lehet, hogy voltak olyan módosító indítványaink is, amelyek nem illettek bele a kormány koncepciójába, és ha azt elutasították, azt megértjük. De az esetek többsége nem ezért került elutasításra az előterjesztő részéről. Valami más oka lehetett.

Voltak aztán olyan előterjesztések is, amelyek számunkra ismerősen köszöntek vissza, mert eredetileg a MIÉP nyújtotta azokat be, ekkor a kormány elvetette. Majd némi időmúlás után a kormányzat vagy a kormány támogatásával valamely kormánypárti képviselő nyújtott be ugyanarra a témára csaknem azonos tartalommal törvénytervezetet. Természetesen ezt is támogattuk, hiszen örültünk, hogy átvették a MIÉP kezdeményezését.

 

 

(16.10)

 

Ha a hároméves jogalkotási tevékenységről beszélünk röviden, nem felejthetjük el az úgynevezett salátatörvényeket, amikor is egymással össze nem függő témákat gyömöszöltek egy törvénybe az előterjesztők, olykor eldugva ezekbe nagyon fontos témákat, egy egészen másra utaló cím mögé.

Időnként a kapkodás is észrevehető a kormány jogalkotási tevékenységén, akár azért, mert a sajtó követel valamit a kormánytól; akár azért, mert egy nagyhatalom követsége mond neki határidőt valamely jogszabály elfogadására; akár a csak egy irányban látó országgyűlési biztos téveszti össze magát mint jogalkalmazót a jogalkotó szerepkörével, és emeli fel szavát vagy intő ujját egy-egy neki tetsző jogszabály megalkotása érdekében. Még az is előfordul az időnkénti kapkodás során, hogy egy már elfogadott, de még hatályba nem lépett jogszabályt elfelejtve ígérnek a kérdésre jogi szabályozást. Most hirtelen megértőek lettek például a gyűlöletkeltés újraszabályozására, mert azt egyesek a MIÉP némely vezetőjével szemben jelen formájában nem tudták alkalmazni, mivel az általuk leírtakban nincs felhívás tevőleges cselekvésre. Bezzeg amikor egy másik párt frontembere újságosbódék tevőleges felborogatására buzdított, amikor a parlamentbe bekerült párt tevőleges karanténba zárására buzdítottak többen is, amikor a MIÉP-eseknek az Erzsébet téri gödörbe lövésére hívott fel más írásban, akkor bezzeg nem volt ekkora kapkodás sem a kormányzat illetékese, sem az állampolgári jogok felkent bajnoka részéről.

Jó lenne tehát, ha a kormányzat a jogalkotás során sem lenne játéka mindenféle szélnek, hanem a kormányprogram vonalán haladva, annak végrehajtása érdekében munkálkodna. Ezt főleg azért látnánk szívesen, mert a kormányprogramot és annak jogalkotási programját a MIÉP is elfogadta, támogatta is.

Elfogadjuk, hogy az élet olykor a tervezettől eltérő intézkedéseket is igényel a kormánytól, a jogszabályalkotás és más intézkedések terén is, de annak igen alapos oknak kell lennie, ha el akar térni a kormányprogramtól, nem pedig a sajtó vagy más hisztériájának kell felülni.

Nem mehetünk el amellett, hogy néhány hiányosságunkat ne említsem meg. Ez alatt a három év alatt egyetlen kodifikáció sem történt; nemcsak hogy nem történt, előkészítés sem történt kodifikációra, amit bizony a hiányok között kell felsorolnunk. Továbbra is hiányoljuk, hogy a korábbi, a rendszerváltás előtti rendszer sok megnyomorított csoportjának a kártalanítása még nem történt meg. Gondolhatunk itt a nyugati hadifoglyokra, a deportáltakra, a Felvidékről kitelepítettekre, tehát olyan megnyomorított csoportra, amelyek a rendszerváltás előtt szenvedtek méltánytalan hátrányt. Bár ebben a három évben néhány csoportnak sikerült rendezni ezt a hátrányos helyzetét, de nagyon sok olyan csoport maradt, amelyek még mindig a helyzetük rendezésére várnak.

Említhetném a hiányaink között azt is, hogy szerintünk az átvilágítási törvény is nagyon felemásra sikeredett. Sokkal kevesebb embercsoport és foglalkozási csoport átvilágítását írták elő, mint amennyire szerintünk szükség lett volna. Továbbra is megoldatlannak tartjuk a bírósági végrehajtás lehetetlen helyzetét; pontosan tudjuk, hogy az ítéletek igen jelentős hányadát nem lehet végrehajtani - nem történt előrelépés ebben az időszakban.

Továbbra is hiányoljuk azt, hogy a lakó- és üdülőingatlan-eladások terén a települések polgármesterének továbbra sincs beleszólása az ingatlaneladásba, csak véleményezési joga van, a közigazgatási hivatal pedig a tetszése szerint dönt, holott nagyon sok polgármester kéri, hogy neki legalább vétójoga lehessen, vagy mind a kettőjük, a közigazgatási hivatal és a polgármester hozzájárulása kelljen az ingatlanok eladásának engedélyezéséhez.

Olyan hiányosságokat már nem is említek, amelyek esetleg a kétharmadosság miatt nem mehettek volna át, vagy csak nehezen mehettek volna át a parlamenten. Amit felsoroltam hiányosságként, az mind olyan, amit kormányzati szándék esetén egyszerű többséggel meg lehetne valósítani.

Összegezve tehát: az elmúlt három év jogszabály-előkészítési gyakorlata szerintünk, a sok pozitívum mellett, összességében vegyes képet mutatott. Elismerjük, hogy a megelőző négy év jogalkotási tevékenységénél lényegesen jobb volt, de szívesen vennénk a ciklus hátralévő idejére egy kiszámítható, az említett hibákból a következtetéseket levonó jogszabály-előkészítési magatartást, mert jobb jogszabályokat lehet alkotni a kormányprogram alapján, mint rossz súgókra hallgatva.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Nagy Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

Tájékoztatom a képviselő asszonyt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 18 perce van még. Öné a szó.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló nagyon rövid időben egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni, azzal, hogy mi történt az elmúlt három évben az egészségüggyel.

Teszem ezt azért is, mert a miniszterelnök úr a bevezetőben 78 percen keresztül gyakorlatilag nem ejtett szót az egészségügyről. Nem szólt róla, pedig ha a közvélemény-kutatók érdeklődnek a lakosságnál, hogy mit tartanak súlyos problémának ma Magyarországon, akkor első helyen, kiemelkedően első helyen az egészségügyben uralkodó lehetetlen állapotokat említik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a kormány nem létező egészségpolitikájáról kívánok beszélni.

A vitára készülve elővettem két dokumentumot; az egyiknek az a címe, hogy Van más választás: polgári Magyarország, a Fidesz választási programja '98-ból. A másik pedig a kormányprogram. Ami a választási programot illeti, ebben az egészségügy nagyon szűkszavúan volt érintve; egészséges egészségügyet ígért, nagyon kevés, néhány konkrétummal. Ezek körülbelül a következők voltak: a tb-járulék összegének csaknem felére, 25 százalékra csökkentése mellett növeljük az egészségügy költségvetését; gyökeresen új bérrendszert vezetünk be, mely az ott dolgozók számára a jelenlegi jövedelmük megkétszerezését jelenti; a gyógyszereket olcsóbbá tesszük a gyerekek és a nyugdíjasok részére - ígérte a Fidesz '98-ban, tehát a választási programjában.

A kormányprogram, ami a választási győzelem után elkészült, és Az új évezred küszöbén címet viseli, kicsivel bővebben szól az egészségügyről, de csak kicsivel bővebben; ez is eléggé elnagyolt program. Itt is szerepel az az ígéret, hogy a tb-járulékfizetés mértékét 25 százalékra csökkenti majd a kormány.

Azt gondolom, egy ilyen mérlegkészítés idején szükséges megnézni, hogy mi történt az ígéretekkel. Ebből a 25 százalékból nem lett semmi. A kormány a tb-járulékot csökkentette ugyan, először 6 százalékkal, aztán 2 százalékkal, hiszen 39 százalék volt a tb-járulék akkor, amikor átvette a kormányzást. Erre lehetne mondani, hogy a 8 százalékos járulékcsökkentés azért mégiscsak jelentős tett, igaz hogy 6 százalékkal kevesebb, mint amennyiről az ígéret szólt. Csakhogy ezzel párhuzamosan növelte az egészségügyi hozzájárulást, nem is kis mértékben, hanem gyakorlatilag a duplájára növelte. '98-ban az egészségügyi hozzájárulás mértéke 2100 forint volt; jelenleg, 2001-ben 4000 forint az egészségügyi hozzájárulás, és januártól 4200 forint lesz, tehát mondhatjuk, hogy 100 százalékkal növelte az egészségügyi hozzájárulás terhét. Mindannyian tudjuk, azáltal hogy ez fix összegű munkaadói teher, bizony az alacsony jövedelmeket fizető munkaadónál jelentkezik rendkívül súlyos mértékben.

 

 

(16.20)

 

Mindent egybevéve, ahol alacsony jövedelmű dolgozókat foglalkoztatnak - könnyű kiszámolni, hogy ez az összeg idén a minimálbér 10 százalékát képező teher, ez jön hozzá a 31 százalékos, százalékban kifejezett mértékhez -, a terhek nemhogy csökkentek volna, hanem növekedtek, és jelentősen növekedtek.

Ígérte a kormány, hogy megkezdi a biztosítási rendszer reformját - kétszintű biztosítási rendszert ígért. Azt gondolom, nem kell hosszan bizonyítani, hogy ebből nem csinált meg semmit. Valamikor a ciklus közepén találkoztunk Selmeczi Gabriellával, amint előterjesztett valamilyen biztosítási reformprogramot, hogy aztán viharos gyorsasággal elfelejtsük az egészet. Nem történt ezen a területen semmi.

Kétségtelen, hogy megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat a kormány. Ezt valóban ígérte, meglépte, csakhogy a kormányprogramban úgy fogalmazott, hogy a kormány hatáskörébe ideiglenesen helyezi át a tb-alapok felügyeletét. Ebből az ideiglenességből nem lett semmi, ellenkezőleg, a tb-felügyelet ott maradt a kormánynál, először a pénzügyi tárcánál, aztán az egészségügyi tárcánál. Tehát a tb-alapok társadalmi felügyelete máig megoldatlan, annyira, hogy mostanra már nem is élnek önálló, külön életet, hanem beleolvadtak a költségvetésbe.

Több olyan fontos ígérete volt a kormányprogramnak, mint például hogy rendezi az egészségügyi szektor bérhelyzetét ezzel a bizonyos "kétszeresére növeljük a béreket" című ígérettel. Ezzel egészen eddig nem történt semmi. A közalkalmazotti emeléseken túl egy rendkívüli egyszeri kiegészítés volt; és most megint van egy ígéret, amely messze elmarad attól, amire szükség lenne.

Ígérte a kormányprogram, hogy valódi és funkcionális privatizálást fog megoldani az alapellátás és a járóbeteg-ellátás vonatkozásában. Ez is felemás módon sikerült: az alapellátáshoz hozzányúlt egy véleményünk szerint nagyon-nagyon rossz törvényben, a járóbeteg-ellátás funkcionális privatizálásához nem is kezdett hozzá.

Ígérte, hogy céljának tekinti az eredményes és költséghatékony kórházak kialakítását - úgy gondolom, hogy nem sikerült megoldania -; ösztönözni fogja a sürgősségi osztályok kialakítását. A sürgősségi ellátás az előző miniszternek, hogy úgy mondjam, a kedvenc témája volt. Ehhez képest, ha valaki emlékszik, két napja a baleseti ellátásokkal kapcsolatban megfogalmazott interpellációmra nem kaptunk kielégítő választ, hiszen ott nem véletlenül írta alá azt a deklarációt 113 orvosból 105.

Hosszan sorolhatnám még, hogy mi mindent nem tett meg a kormány, de engedjék meg, hogy kiválasszak a program szövegéből néhány konkrétumot, amit tett ugyan, de felemás módon. Ígérte például, hogy létrehoz egy Egészségfejlesztési Kutató Intézetet, mert nem tudunk eleget a lakosság egészségi állapotáról. Kétségtelen, viharos gyorsasággal létrehozta ezt az intézetet, élére helyezett ifjú titánokat helyettes államtitkári rangban, akik elmentek világszerte tanulmányozni a különböző országok egészségmegőrző programjait. Mára ez az Egészségfejlesztési Kutató Intézet megszűnt, az ifjú titán, aki vezette, ma már a magánszférában hasznosítja szerzett tapasztalatait.

Ígért egészségmegőrző programot. Most egyre többet hallunk a népegészségügyi programról. Ígérte, hogy ehhez pénzügyi alapokat teremt alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójából. Ezt az alapot nem teremtette meg. Ígérte, hogy a kormányzati döntéseket megelőzően a kormány megvizsgálja a tervezett intézkedéseknek az érintett lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását. Ezt rendre nem teszi meg. Az egyetlen, amit létrehozott, az a nemdohányzók védelméről szóló törvény, annak viszont sajnos sehogy sem tud érvényt szerezni.

Ezekkel az ígéretekkel szemben a tény az, hogy a betegek kiszolgáltatottabbak ma a magyar egészségügyben, mint voltak; a nővérek tömegesen elhagyják a pályát. A tény az, hogy jelentősen nőtt a bérfeszültség az ágazatban; hogy nő az orvosok elégedetlensége; hogy a MOK-kal nem sikerült partneri viszonyt kialakítani, hanem ellenkezőleg, ők tiltakoznak leghevesebben az ellen az intézménytörvény ellen, amit a miniszter a közelmúltban beterjesztett.

Mindent egybevéve az ágazat helyzete siralmas. Intő jel, hogy a fiatalok érdeklődése hogyan csökken a pálya iránt, hogy a valamikori négy és félszeres túljelentkezés helyett ma már alig másfélszeres az orvosi egyetemre a túljelentkezés. Tehát mindent egybevetve, három év elteltével a helyzet sokkal rosszabb az egészségügyben, mint volt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Felszólalásra következik Nagy Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr. Tájékoztatom Nagy Sándor képviselő urat, hogy 13 perc 1 másodperc áll az ön rendelkezésére. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen megkérdezték a vita során, hogyan készült a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja erre a politikai vitanapra. Szeretném önöket tájékoztatni, legfontosabb módszerünk a valóság tényeinek tanulmányozása, a Központi Statisztikai Hivatal és mindenféle hivatalos intézmény által közölt adatok tanulmányozása volt. Lehet, hogy elkövettünk egy hibát, mert elolvastuk a kormány beszámolóját is. Valószínűleg Kósa képviselő úrnak erre vonatkozott a megjegyzése, hogy pártbrosúrákból tájékozódunk. Meg kell mondanom, igazat mondott, ha erre a dokumentumra gondolt.

Mindazonáltal, mielőtt még a mondandómba belekezdenék, azt is szeretném megemlíteni, sajnálom, hogy a miniszterelnök úrnak és a kormány jó néhány tagjának végül nem volt ideje végigülni ezt a vitanapot. Nem tudom, végül ki fog válaszolni arra a száz-százötven kérdésre, amit itt az elmúlt nap során feltettünk. (Dr. Pálinkás József: Megoldjuk!) Gondolom, a kormány erre is meg fogja találni a megoldást.

Mi, ahogy említettem, készültünk erre a vitanapra, és írásban is rögzítettük az álláspontunkat a kormány három-három és fél évéről. Talán nem minden tanulság nélkül való, ha felidézem azoknak, akik ezt nem olvasták el, hogy egy József Attila-idézet található a fedlapon, ami így szól: "az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." Szeretném ezt a mottót mindenkinek a figyelmébe ajánlani.

Mi abból indultunk ki, hogy Magyarország az elmúlt évtizedben, és ez érvényes az elmúlt három évre is, tiszteletre méltó eredményeket mutatott fel; Magyarország lakói, a magyar társadalom tagjai erőfeszítésből, áldozatvállalásból, megértésből és az ország helyzete iránt érzett alázatból kitűnőre vizsgáztak. Megvan az esélye annak, hogy Magyarország egy fenntartható fejlődési pályán maradva, az Európai Unió teljes jogú tagjaként valóban a szabadság, a jólét, a szolidaritás országa legyen belátható távon is. Éppen ennek a helyzetnek a fényében értékeltük a jelenlegi kormány teljesítményét, és éppen ezért mondom, hogy arra legrövidebben és legtömörebben azt mondhatjuk, hogy a súlyos ellentmondások kormánya.

Ha megnézzük a Fidesz választási ígéreteit, a kormányprogramot, akkor jelentős mértékben a be nem váltott ígéretek kormányáról beszélhetünk. Erre rendkívül sok példa hangzott el a mai napon, én természetesen ezeket nem kívánom megismételni, ha valaki figyelte, akkor ebből bőven meríthetett. Egy példát viszont szeretnék mondani, ami mint cseppben a tenger összefoglalja a valamikor ígéretek és jelenlegi helyzet viszonyát: a Fidesz 7 százalék feletti növekedést és 5 százalék alatti inflációt ígért. Majdnem sikerült! Csakhogy az a helyzet, hogy a növekedés maradt 5 százalék alatt, és az infláció tartósan, állandóan 7 százalék fölött megrekedt. (Rockenbauer Zoltán: Ha összehasonlítjuk a '97-es adatokkal...)

Válságban van a mezőgazdaság, a vidék jelentős része. A falvakat a politika az elmúlt évtizedben valóban megtiporta.

 

(16.30)

 

Magyarország - még egyszer mondom - újra eladósodik, ezen még bármiféle kozmetikázott adattal sem lehet segíteni. Ma, 2001 első félévében 38 milliárd euró az ország bruttó adósságállománya, szemben a '98-as adattal, amikor a 23 milliárdot éppen csak meghaladta. De hogy mindenkinek tessen, amit mondok, a nettó adósságállomány is hozzávetőleg másfél milliárd euróval magasabb. Úgy adósodik el Magyarország, hogy közben nem veszünk igénybe európai uniós támogatásokat, például az útépítéshez, vagy nem tudjuk a SAPARD-pénzeket fölhasználni, mert elfelejtette a kormány a kifizetőhelyeket megcsinálni. A családtámogatásból csak a legrászorultabbak nem kapnak, a minimálbér emelése elsősorban a munkáltatók terheit és a költségvetés bevételeit növelte, a legkisebb mértékben a munkavállalók nettó keresetét.

Itt szeretnék egy megjegyzést tenni arra, amit Kósa Lajos képviselőtársam mondott. Tisztelettel megkérném őt és rajta keresztül mindenkit, aki itt ma abszolút valótlan állításokat mondott a Szocialista Párt álláspontjáról, megszólalásairól - és én nem tenném ezt, stílusom ellen való, de ha Kövér képviselő úr sokszor hangoztatta ezt a kifejezést, én is ezt mondom -, nagyon kérem őket, ne hazudozzanak a mi nevünkben, és ne fogjanak ránk hazugságokat. Cserébe megígérjük, hogy nem mondjuk el róluk az igazat. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Dávid Ibolya: Eddig sem mondták el az igazat! - Zaj.) Kifejezetten nem felel meg a valóságnak, hogy a Szocialista Párt a minimálbér-emelést ne támogatta volna. (Tállai András közbeszólására:) Tállai képviselő úr, én nem kiabáltam közbe, amikor ön képtelen mondatokat mondott, hanem azt mondtuk, hogy nem lehet, hogy ebben az osztozkodásban legkevésbé a munkavállaló járjon jól, és kifejezetten úgy gondoltuk, rossz gazdasági következményei vannak, ha a munkáltatói terhek és az állami bevételek növelése elsősorban a cél.

De térjünk vissza még röviden a gazdasági kérdésekre! A miniszterelnök úr a minap, szerdán reggel - egyébként ilyenkor szokta a legérdekesebbeket mondani, de ez ízlés dolga, így vagyok vele - azt mondta, hogy találat érte a gazdasági növekedést. Egyébként nyilván arra utalt, hogy a nem túl régi terrorcselekmények és annak világgazdasági hatásai kedvezőtlenek. Ez persze igaz, de hogy néhány hét alatt ideért volna ennek a hatása, az finoman szólva túlzásnak mondható. Valóban találat érte a magyar gazdaságot, a növekedést, de a találat úgy érte, hogy a lövedékek többségét a jelenleg hivatalban lévő kormány lőtte ki. Ez az igazság.

Azzal, hogy alacsony a beruházások évi növekedési üteme, hogy két és fél év alatt nem épült egy méter autópálya, hogy Kelet-Magyarország nem tudott bekapcsolódni abba a növekedésbe, amire egyébként természetesen szükség lenne, hogy az agrárium olyan helyzetben van, amilyen helyzetben van - senki nem gondolhatja komolyan, hogy ennek hatása előbb-utóbb a magyar gazdaság növekedési mutatóiban nem jelenik meg. Ezért súlyos felelősséget visel mindenki, akinek köze volt vagy köze lehetett volna a mezőgazdasághoz, a vidékhez, a vidéki munkahelyteremtéshez, és ezt nem tette - mert nem tette, a tények, a számok ezt mutatják. Azzal, hogy a kis- és középvállalatok helyzete inkább romlott, mintsem javult volna, és azzal - mint ahogy az előbb is említettem -, hogy az eladósodás, de még inkább a költségvetési tervezés és az állam gazdálkodása gyakorlatilag áttekinthetetlenné vált.

Mondott még egy érdekes dolgot a miniszterelnök úr. Azt mondta szó szerint, a Széchenyi pluszra gondolva: ismét hangosan zakatol a magyar gazdaság vonata. Európa fejlettebb országaiban, ahol erős a gazdaság, ezek a vonatok nem zakatolnak, hanem szinte hangtalanul, nagy sebességgel suhannak. Én inkább ezt választanám, mintsem hogy újra zakatoljon a magyar gazdaság vonata, és kiváltképp nem úgy, hogy a fűtő szerepét a kormány töltse be.

Egy kis kitérő a mezőgazdaságra, a vidékre. Láthatóan egyébként ez a dolog igazán fáj a Fidesznek. Fájhat is neki; súlyos felelősség terheli a legnagyobb kormánypártot és annak vezetőit, hogy hagyták, hogy idáig fajuljon a dolog, hogy az az öt-hatszáz milliárd úgy kerüljön felhasználásra, hogy semmi eredmény nem látszik belőle, sőt inkább csak a hátrányok, a bajok tűnnek elő: hogy vidéken az emberek nem éreznek maguk előtt jövőképet, nem tudják, milyen holnapra tekinthetnek, hogy nincs Magyarországon termelési biztonság, nincs értékesítési biztonság, senki nem segíti a termékek piacra jutását, hogy a támogatáspolitika kiszámíthatatlan és diszkriminatív, és sorolhatnám tovább. Ezek a valódi kérdések. Ezekre a Fidesznek nincs válasza. És mivel nincs válasza, elkezdett beszélni a földről. A földről pedig azért beszél, mert nincs mondanivalója a mezőgazdaságról. Ez a pontos helyzet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonlóképpen lehetne a szociális, a jövedelmi és egyéb viszonyokról is szólni. Itt többen a figyelmünkbe idéztek különféle statisztikai adatokat. Én is mondanék egyet, ami a családtámogatást illeti, mert ezt önök nem mondták. Arányiban nem változott ez alatt a kormányzati ciklus alatt a családtámogatás összege, pontosabban aránya; a GDP-ből történő részesedés '98-ban 2,2 százalék volt, ma 2,3 százalék, egytized százalékkal változott. Ez pedig azt jelenti, hogy belső átcsoportosítást hajtottak végre a leginkább rászorulók terhére, akiket igazán támogatni kellene, a tehetősek javára. Ha ez siker, akkor persze kétségkívül azt lehet mondani, hogy gratulálunk hozzá.

Meg kell azt is említenem, hogy egyébként számomra az egyik legsúlyosabb dolog az volt ma, hogy egyetlen önkritikus félmondatot nem hallottam kormánypárti képviselőktől. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy minden tökéletes, minden hibátlan, minden működik? (Rockenbauer Zoltán: Ugye, nem gondolja komolyan, hogy minden rossz?) Én egy fél szó igazi, belülről jövő, őszinte emberi hangú önkritikát nem hallottam. Ha önök komolyan gondolják, hogy egy ország három-négy évét értékelve ez az egyetlen út, hogy dicsérni önmagunkat, és mindent tökéletesnek beállítani, akkor ez önmagáért beszél.

Ennek egy csodálatos terméke - javaslom, hogy szakdolgozatban valaki írja meg -, hogy a statisztikatudományt sikerült egy új fejezettel kiegészíteni, egy új viszonyszám, egy új mutató jött létre: beszéljünk a múltról, lehetőleg az adatait minél rosszabbnak bemutatva, és beszéljünk a jövőről, hogy majd mi lesz, és a kettőt hasonlítsuk össze. Ezt én álom/hazugság mutatónak nevezem, ami egy szakmai nóvum (Taps az MSZP padsoraiban.), és kétségkívül az álom természetesen arról szól, hogy mi lesz jövőre, meg utána, mit tervezünk, a hazugság meg az, hogy minden rossz és tökéletlen volt az elmúlt ciklusban. A legkevesebb szó a kormánypártok részéről itt ma tulajdonképpen erről a három évről esett, pedig a vitanap erről szólt; nem a múltról, nem a jövőről, hanem erről a három évről.

Úgyhogy őszintén szólva azt gondolom, hogy istenigazából az történt, ami várható volt, a Fidesz nevében a kormánylogó alatt elmondottak azt igazolták, hogy most sem történt más, mint eddig minden esetben, amikor a Fidesz fel akarta mutatni teljesítményének csúcsait; csak úgy tudja magasnak láttatni azokat, ha körülöttük ás egy hatalmas árkot, a gödörből nézve ugyanis a járda szintje is magasföldnek látszik. Ez a dolog lényege.

Éppen ezért meg vagyok róla győződve, hogy az emberek is értékelni fogják ezt a politikai vitanapot, ők is a saját életük tapasztalatain keresztül fognak viszonyulni hozzá, és természetesen lesznek, akik elismerik a kormány teljesítményét, lesznek, akik súlyos kritika alá veszik, de, hogy nem úgy áll a dolog, ahogy önök beállították, hogy minden '98-ban kezdődött, előtte minden rossz volt, most pedig minden tökéletes, abban abszolút biztos vagyok. Remélem, hogy majd figyelni fognak az emberek a mi programunkra, amely a vidéknek, a mezőgazdaságnak, az oktatásnak, a vállalkozásoknak, a munkavállalóknak valóságos megoldást ígér, méghozzá demokratikus viszonyok között, a játékszabályok betartásával. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mikola István egészségügyi miniszter úr kért szót. Tájékoztatom miniszter urat, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 22 perc 7 másodperc áll rendelkezésére. Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy Béki Gabriella képviselő asszony szólt az egészségügyről, méghozzá meglehetősen nagy amplitúdójú beszédben. Azért maradtam a helyemen, mert szeretném, ha látszanának a szabad demokrata nagy tömegek mögöttem, akik az egészségügy ostorozásában élen járnak (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Bauer a nagy tömeg!), és az állítólag általunk bitorolt sajtóban időnként azt olvasom, hogy kereszteket rajzolok az Egészségügyi Minisztérium ajtóira, kirúgom a dohányosokat, és négyfelé vágom őket, most pedig azt hallom, hogy nem tartatjuk be a törvényt. Akkor nem tudom, hogy miről szól ez a történet. De egyébként is, azt a nagy amplitúdójú megközelítést, amit önök az egészségüggyel szemben alkalmaznak, nem tudom mire vélni.

A miniszterelnök úr a beszédében szólt az egészségügyről. Egy dolgot emelt ki, a legfontosabb dolgot: a népegészségügyi programot.

 

(16.40)

 

Magam ennek nagyon örültem, hogy nem ment a részletekbe, az egyáltalán nem baj. Az egészségügy rendkívül bonyolult, nagyon sok tényezőjű, sokismeretlenes egyenlet, aminek az elemzése talán nem is lett volna szerencsés a miniszterelnöki bevezető beszédben.

Szeretném elmondani azt is, hogy pánikkeltés folyik az egészségügyben, olyan, mint a lépfene-problémával kapcsolatban. Amikor négy héttel ezelőtt felhívtam a figyelmet arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet nekünk is tett egy átiratot, amelyben kérte, hogy hívjuk fel a figyelmet erre a dologra, másnap azt olvastam - megint csak az általunk birtokolt sajtóban -, hogy gázálarcban rohangászom, üldözöm a lépfene-baktériumokat és riogatom a népet. Négy hét alatt bebizonyosodott, hogy ezekről a kérdésekről beszélnünk kell, és kellő józansággal és önmérséklettel kell beszélnünk.

Megkísérlem most néhány percben elmondani azt, hogy az egészségügyben mi történt - azért történtek pozitívumok. Megváltani nem tudtuk a világot, és ezt Nagy Sándor képviselő úrnak is mondom. Nem azért sorolok fel néhány dolgot, mert csodát műveltünk, hanem azért, mert abból a mély szakadékból, amelybe '94-98 között került az egészségügy - ismétlem, 30 százalékot elveszített a működtetési forrásaiból -, abból a gödörből kijött, és elkezdett egy olyan építkezést, amit lehet nem észrevenni vagy akarni nem észrevenni, de attól az építkezés megkezdődött.

Magam nagyon nagyra értékelem, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár a minisztérium irányítása alá került, hiszen ezzel az egészségpolitika a megvalósítás eszközrendszerét kapta meg.

Szeretném jelezni, hogy nem akadt el a sürgősségi betegellátás programja, igenis folytatom, amit elődöm megkezdett. Ebben az időszakban három év alatt 16 új mentőállomás létesült, 9 továbbinak az alapkövét tettük le. A mentőgépkocsik beszerzésére 1700 millió forintot fordítottunk. Ma az ország 75 százalékában 15 percen belül kiérkeznek a mentőkocsik; nálunk sokkal gazdagabb országokban nincs ilyen helyzet.

A háziorvosi működtetésijog-, praxisjog-privatizáció kérdését továbbvittük. (Dr. Vojnik Mária közbeszólása.) Először az egészségügy történetében megjelent az eszköz alapú amortizációelszámolás bevezetése az alapellátásban. Az alapellátás definitív ellátásra történő felkészítése folyamatosan történik, az emberek elégedettek az alapellátás nyújtotta szolgáltatásokkal. Közvélemény-kutatások igazolják, nem árt erre is figyelni.

Szeretném jelezni, hogy bérkérdésekben is előreléptünk. Nem csodálatos, grandiózus mértékben, de nem szabad leértékelni az egyszeri bérjuttatást tavaly vagy a 20 százalékos béremelést, vagy azt, hogy most 50 ezer egészségügyi dolgozónak nő havi 9-10 ezer forinttal a bevétele. Nekik ez nagyon fontos. Megint azt mondom, hogy még nem elég, de lépésről lépésre tudunk előrehaladni. A nővértovábbképzést ingyenessé tettük, a nappali képzésben ösztöndíjat vezettünk be. Folyamatban van a védőnők munkájának az elismerése, rendezése.

Megszüntettük az ágylábtörvényt, amely, ha nem is verte szét az ágazatot, de szerencsétlen strukturális változásokat hozott benne. Ma szakmai szabályokkal alakítjuk a kapacitást, a kötelező egészségbiztosítás szükségleteihez adekvát módon. Ezt is érdemes észrevenni, persze ehhez szakmailag felkészültnek kell lenni, hogy valaki megértse, a kapacitást hogyan lehet szabályozni közgazdasági és szakmai módszerekkel.

A népegészségügyi programról már volt szó. Tíz év alatt valóban európai paraméterek közelébe emelhető a magyar népegészségügy mutatórendszere, de csak akkor, ha ki-ki önmaga is jó példával elöl járva támogatja ezt a programot. Az első két évben a népegészségügyi program költségvetése megvan.

Szeretném jelezni, hogy megállapodtunk a gyógyszergyártókkal, először az egészségügy történetében. Ennek a hároméves megállapodásnak egyenes következménye, hogy nem emelkednek a lakossági terhek olyan mértékben, mint akár az infláció vagy ahogy azt a korábbi években láttuk.

Átszerveztük a teljes vérellátást, ma vérbiztonság van az országban, és egész Európa figyelte azt a folyamatot, amikor is az állami felelősség a nemzeti önellátásnak ebben a nagyon fontos szektorában megvalósult, kiteljesedett.

Ingyenessé tettük a fogmegtartó kezeléseket, még egyszer hangsúlyozom, hiszen sok ember számára fontos ez.

Kiterjesztettük a koraszülött-szállítást, az életveszélyes állapotban lévő újszülöttek szállítását. Ezzel évente négyszázszor 65 egészséges évet nyerünk, négyszáz kisgyermeknek tudjuk megadni az egészséges élet esélyét.

Stabilizáltuk a finanszírozási rendszert. Nem tudok erről már részletesen beszélni, de miközben önök katasztrófát kiáltanak, ne felejtsék el, hogy a fekvőbeteg-finanszírozás teljesítményegységéhez rendelt díjtétel januárban 87 ezer forint volt, az év közepén 90 ezer lett, most 95 ezerre emeltük. Ezek nagyon jelentős változások, ha nem is jelentenek megváltást az ágazat számára, de a működőképesség fenntartása szempontjából fontosak. És most nemcsak a fekvőbeteg-ellátás, hanem a járóbeteg-ellátás és a krónikusellátás finanszírozási díjtételeit is emeltük.

Megint hozzáteszem, hogy ez még nem elég, tehát nem azt akarom mondani, hogy most már minden rendben van, de a törekvést észre kell venni, és a lépésről lépésre történő javítást is. Az egészségügyi reform nem abból áll, hogy ma lefekszünk, kigondolunk valamit, holnap fölkelünk, és akkor van egy reform. A reform ezekből a lépésekből áll, és ezeken a lépéseken keresztül valósul meg.

Az egészségügyben a jogszabályokat az európai jogrendhez harmonizáltuk. Az elmúlt három évben 248 új jogszabály született az egészségügy területén. Szabályoztuk a kémiai biztonság nagy kérdéskörét. Nem sorolom fel, egészen a klónozás betiltásáig, ami most áll elfogadás előtt - kormányrendelet-tervezet -, nagyon sok aktuális kérdésben végeztünk jelentős szabályozási tevékenységet.

Végül azt szeretném mondani, hogy természetesen nem halasztható tovább az egész ágazat nagy konszolidációja. Mi pontosan tudjuk, hogy az épületeink egy része leromlott, bár 35 milliárdnyi fejlesztési forrás, rekonstrukciós forrás, címzett támogatási forrás áramlik be az egészségügybe, de az épületek állaga - döntően régi épületekről van szó - leromlott. Az orvostechnológiát is meg kell újítani, éppen ezért készülünk el október végére azzal az ágazati konszolidációs programmal, amely egy hatalmas forrásigényű, nagy program, de azért készítjük, hogy a 2003. éves költségvetésben ennek az első lépcsőjét, legalább 150-200 milliárdnyi forrást meg tudjunk fogalmazni. Ehhez kérem az önök támogatását is.

És egyáltalán kérem azt, hogy ne csak támadások, belegyalogolások, a depressziós rosszhangulat-keltés, a politikai tőkekovácsolás vélt vagy valós hibákból történjenek, hanem szeretnénk, hogyha ebben a nemzeti ügyben, amit az egészségügy jelent, az ellenzék is értő módon támogatná a kormányt azokban a törekvésekben és erőfeszítésekben, amelyekről most csak nagyon röviden tudtam szólni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr. Megkérem a jegyző urat, hogy tájékoztasson, mennyi idő áll a képviselő úr rendelkezésére. (Jelzésre:) 7 perc 22 másodperc áll a képviselő úr rendelkezésére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sok!)

Öné a szó, képviselő úr.

 

 

(A jegyzői székben dr. Világosi Gábort
Kapronczi Mihály váltja fel.)

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt távol lévő Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Miniszter Urak! Mielőtt a tulajdonképpeni tárgyamra rátérnék, nagyon röviden reagálnék Dávid Ibolya miniszter asszony válaszára, amit Kuncze Gábornak mondott.

A miniszter asszony itt felsorolta az előző ciklus korrupciógyanús ügyeit. Egy kérdésem van ezzel kapcsolatban. Amikor azokban az ügyekben megalakultak a parlamenti vizsgálóbizottságok - legyen szó olajgate-ről, Tocsik-ügyről, Xénia Lázról vagy a többiről -, akkor ön mint ellenzéki képviselő igennel szavazott-e, amikor ezeket a parlament napirendre tűzte? És most, amikor egyetlen, ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottság sem alakult meg, amikor három hétről három hétre erről szavazunk az ülés kezdetén, akkor ön és frakciója miért szavaz mindig nemmel, hogy ne alakulhassanak meg, noha, mint ön is tudja - jobban, mint bárki más ezen az oldalon - az alkotmány és a Házszabály kötelezővé teszi ezeknek a megalakítását?

A másik megjegyzésem: ön szóba hozta az előző ciklus egy kormányülését, hogy hiányos volt ott a jegyzőkönyv. Ön helyeselte-e azt a kormányban, hogy önök megszüntették a kormányülések jegyzőkönyvezését?

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem természetesen gazdaságpolitikáról kellene itt beszélnem ebben a rövid időben, bár tudják, azzal zárta ma Kuncze Gábor, hogy az a szlogen, hogy "a jövő elkezdődött", úgy folytatható: csak sajnos nagyon sok ponton hasonlít a múltra. Nos, aki ma meghallgatta ezt az ülést, és azt hallotta, hogy Mátrai Márta a kaposváriak nevében köszönetet mond a kormánynak, hogy Juharos Róbert a józsefvárosiak nevében köszönetet mond a kormánynak, hogy Nógrádi képviselő úr az egész magyar nép nevében köszönetet mond a kormánynak (Derültség az MSZP soraiban.), az úgy érezte magát, mintha húsz-huszonöt évvel visszamentünk volna... (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - nem is Magyarországra, de a Szovjetunióba!

És aki azt hallotta - ahogy itt termelési jelentéseket hallottunk -, hogy mire hány milliárd forintot költött a kormány, az is azt érezte, hogy egy húsz évvel ezelőtti, akkori országgyűlési költségvetési vitáról vagy pártkongresszusról van szó. (Demeter Ervin közbeszólása.)

 

 

(16.50)

Húsz évvel ezelőtt nem voltunk mi kormányon, kedves Demeter úr. Én akkor ellenzékben voltam - hogy ön hol volt, azt nem tudom. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaságpolitika vitakérdése - mert ma vita van itt -, az más. Nem az, hogy mennyit tudtunk elkölteni abból, ami rendelkezésre állt erre meg arra, jobban vagy rosszabbul. A gazdaságpolitika, tisztelt képviselőtársaim, mindig a holnapról szól; arról, hogy megtesszük-e azokat a lépéseket ma, amelyek a holnap megalapozásához kellenek, hogy holnap is legyen mit költeni.

Amikor kiosztottam a mi kis anyagunkat, azt mondta egy fideszes képviselő úr, hogy hiányzik belőle négy év. Nos, nem. Mi azt a négy évet vállaljuk, mert abban a négy évben a gazdaságpolitika megalapozta a jövőt. Ott van önök előtt a saját kormányanyaguk, lapozzák fel a 24. oldalt, ott találnak egy ábrát. Amikor adósságot csökkentünk, amikor kilábalunk az eladósodásból, akkor megalapozzuk a jövőt. Amikor adósságot növelünk, mint 1990 előtt történt, akkor feléljük a jövőt.

Nézzék meg a 24. oldal ábráját! Mikor nőtt az adósság? '92 és '94 között. Mikor csökkent gyorsan az államadósság? '94 és '98 között. Mikor állt meg az adósság csökkenése? '98 és 2000 között. És mikor indult be újra az eladósodás? 2000 és 2002 között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő a versenyképesség. A versenyképességhez adócsökkentés kell, amit önök megígértek, de nem tettek meg. Kérem, lapozzanak előre az anyaguk 27. oldalára, és nézzék meg a jövedelemcentralizációt: arról szól, mennyi adó terheli a vállalkozók költségeit. A jövedelemcentralizáció 8 ponttal csökkent '94 és '98 között, ezzel megalapozva a magyar gazdaság versenyképességét. Ez a csökkenés megállt, 2000-ben egy picit már növekedett, magyarul: növekedtek az adók, amit minden vállalkozó és polgár érzékel. Így alapozzák meg a gazdaságpolitikájukkal - nem alapozzák meg - a jövőt.

Kérem, lapozzanak vissza a saját anyaguk 25. oldalára! Látnak ott egy szép ábrát: infláció. Nézzék meg, hogy '95 és '98 között mekkorát csökkent az infláció, és azt fogják látni, hogy az infláció csökkenése '98 és 2001 között megállt, tisztelt képviselőtársaim. Így lehet összehasonlítani ennek a két ciklusnak a gazdaságpolitikáját. Mert nekünk nincs szégyellnivalónk '94 és '98 között (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) - megalapoztuk azt, hogy önöknek legyen módjuk ilyen termelési jelentéseket adni, hogy mire mennyit költöttek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szívesen beszélnék tovább arról, hogy milyen gazdaságpolitikát folytattak önök, és milyen gazdaságpolitikát folytattunk mi és milyen gazdaságpolitikát fogunk mi folytatni. Az idő ezt nem teszi lehetővé, ezért befejezésül egyetlenegy dologra szeretnék visszatérni, mert amit a gazdaságpolitikában csináltak, az hiba, de amiről most fogok beszélni, az más.

Amikor Vancsik Zoltán egy baleset áldozata lett, akkor hozzám azzal fordultak az emberek, hogy én nem félek-e, és hogy vigyázzak magamra, hiszen én is szembekerülök önökkel meg a miniszterelnök úrral itt a parlamentben. (Dr. Mátrai Márta: Szégyen!) És akkor én azt mondtam nekik, tisztelt képviselőtársaim, hogy én nem hiszem, én nem hiszem, hogy az ne baleset lett volna. Én mindenkinek ezt mondtam - Demeter úrnak biztos van róla jelentése. (Dr. Dávid Ibolya: Ne!)

De, tisztelt képviselőtársaim, az, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon sok-sok ember fejében egyáltalán megfordult, hogy egyáltalán megfordult az emberek fejében, mert azt önök is tudják, hogy ez megfordult az emberek fejében (Dr. Pálinkás József: Tamás, ez már túlzás! - Dr. Hende Csaba: Rémhírterjesztő vagy!), az, hogy Magyarországon sok-sok embernek megfordult a fejében, hogy ez ne baleset lett volna (Dr. Pálinkás József: Tamás! Talán onnan nem lehet ilyet mondani!), ez azért van, mert ebben a három évben önök visszahozták ebbe az országba a félelmet, ami az előző nyolc évben innen eltűnt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gyere le onnan! - Taps az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A Juszt-üggyel kezdődött, a Zarándok-ügyig folytatódik, hogy az erőszakszervezeteket önök a politikai ellenfeleikkel szemben használják fel, ami tény (Dr. Eörsi Mátyás: Sajnos így van!) - ezek után gondolnak ilyet önökről az emberek. Ez, tisztelt képviselőtársaim, ez, tisztelt fideszesek, ez bűn! (Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Dr. Eörsi Mátyás: Miniszter asszony, az én kertemben robbant, nem az önében!) És ez ennek a három évnek a legsúlyosabb fejleménye.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Igen, Tállai András pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr kíván szólni.

Tájékoztatom államtitkár urat, hogy a Fidesz képviselőcsoportja 13 perc 42 másodperccel rendelkezik. Öné a szó.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Nehéz lenne ilyen rövid időben tételes válaszokat adni azokra a fölvetésekre, amelyeket Nagy Sándor és Bauer képviselő urak tettek a gazdaságra vonatkozóan. (Dr. Pálinkás József: Nem is kell.)

 

 

(Dr. Vidoven Árpádot a jegyzői székben
Herényi Károly váltja fel.)

 

Igazából nem is nagyon lehet mit mondani, hiszen olyan országban, ahol a gazdasági növekedés mértéke két és félszer meghaladja az Európai Unió átlagát, olyan országban, ahol a gazdasági növekedés, maga a gazdaság is stabil, egyenletesen emelkedő pályán van, s olyan a gazdaság, amelyik hála istennek érzékeny a nemzetközi folyamatokra - azért érzékeny a nemzetközi folyamatokra, mert alapvetően a gazdasági növekedést, a többletterméket, az összterméket exportból állítja elő -, nehéz bírálatot mondani a kormány gazdaságpolitikájára.

Az egész világon olyan folyamatok vannak, ahol a prognózisokat jelentősen módosítják, az Európai Unión belül is. Hála istennek, Magyarországon ezt alapjaiban nem kellett megváltoztatni. Most is bátran kimondhatjuk, hogy ebben az évben is a gazdasági növekedés mértéke 4-4,5-5 százalék körüli lesz.

Nagyon nehéz konkrét bírálatot mondani egy olyan kormányzati gazdaságpolitikára, monetáris politikára, a Magyar Nemzeti Bank politikáját is beleértve, amelynek középpontja az infláció csökkentése, és nem olyan módon, mint azt az előző években láthattuk. Ez a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az infláció csökkenjen. Csökken az infláció, számok bizonyítják ezt a tényt.

Önök szívesen beszélnek 2001 első feléről. Én szeretném elmondani az inflációval kapcsolatban, hogy nem szabad elfelejteni az elmúlt három hónapban bekövetkezett folyamatokat, július, augusztus és szeptember havi folyamatokat, amelyek teljesen alátámasztották a kormány gazdaságpolitikáját, hiszen az a kitartó gazdaságpolitika, azok a szigorú intézkedések, amelyek adott esetben fölvállalták adott érdekcsoportokkal a szembenállást is, lásd például a gázár tekintetében vagy a gyógyszerárak tekintetében, azok meghozták az eredményt.

Ma már, szeptember végén azt lehetett mondani, hogy a 12 havi infláció mértéke 8 százalékos. Ezt önök nem vonhatják kétségbe, ezek a Központi Statisztikai Hivatal számai. És tény, hogy ez a folyamat a második félévben tovább fog folytatódni. Azt előre nyilván nem lehet megjósolni, hogy ez a tendencia ilyen mértékben folytatódik-e, de az bizonyos, hogy 8 százalék alá fog érni év végére az infláció mértéke, és reményeink szerint közelebb lesz a 7 százalékhoz, mint a 8 százalékhoz. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Nemzetközi gazdaságkutatók is elismerik, hogy ez a tendencia a következő évben is folytatódni fog. Tehát amikor önök azt kiabálják, hogy nem megy 5 százalék alá az infláció, úgy gondolom, kicsit túl korán ítélkeznek e tekintetben, mert a folyamatok arra haladnak, hogy a kormány négyéves ciklusának a végére minden bizonnyal 5 százalékra, 5 százalék alá is kerülhet az infláció. Tehát én azt gondolom, elhamarkodottak ezek a vélemények.

Az adósságállománnyal kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a nettó adósságállomány nem nő. Ugyanakkor pedig, ha a GDP-hez viszonyítottan mérjük az adósságállományt, soha nem látott alacsony mértéket ért el, hiszen 60 százalék fölött volt még két évvel ezelőtt az adósságállomány mértéke, most pedig 56 százalék, illetve 56 százalék alatti. Jó, ha a tényekről beszélünk, nem pedig az álmokról, ahogy azt Nagy Sándor képviselő úr elmondta.

Én azt gondolom, nem kell bizonygatni a kormányzatnak a helyes gazdaságpolitikai vonalát, hiszen ha valaki előveszi a fizetési mérleg egyenlegét, előveszi az inflációs számokat, előveszi a Központi Statisztikai Hivatal vagy a Magyar Nemzeti Bank jelentéseit, azok ezt teljes egészében alátámasztják. Tehát ma e tekintetben a kormányzatot így bántani, azt gondolom, felesleges politizálásnak minősül. A tényekkel kell azonosulni, és akkor ezek mind tételesen cáfolhatók.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

 

(17.00)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most pedig megadom a szót Bogár László államtitkár úrnak. Tájékoztatom államtitkár urat, hogy 9 perc áll rendelkezésükre.

 

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr az iménti felszólalásában bár explicite nem említette Bokros Lajos, illetve a róla elhíresült csomagnak a nevét, de közvetett módon mégis ennek a csomagnak a dicséretét zengte; azt hiszem, ezt ön is elfogadja. Nos, képviselő úr, azt gondolom, ön is belátja, hogy elég különös metamorfózison ment keresztül a Bokros-csomag értékelése, az önök, egyébként az ön értékelése is - mindjárt elmondom, hogy hogyan.

Amikor az egész elkezdődött, és azon belül, mondjuk, egy fél éven át, tehát a bevezetéskor, illetve egy fél éven belül önök egyértelműen azt mondták, hogy ez egy rossz és súlyos intézkedés, csak azért vállalják és kizárólag csak azért vállalják, hogy az ennél is súlyosabb rosszat, az adósságválságot, a fizetésképtelenséget elkerüljék. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Nagyon helyes, nagyon örülök, hogy ezt mondja, mert azóta mintha ez az apróság kicsit elmosódott volna. Ma már ugyanis egyértelműen, mint a mai beszédében is, úgy állítják be, mintha ez a történelmi jó apoteózisa lenne; a csodálatos, a tökéletes, mint egy olyan lépés, amelyre teljes mértékben büszkének kellene lennie és hálásnak kellene lennie a nemzetnek, hogy egyáltalán mindezt önök meglépték. Azt gondolom, ebből ön el is ismeri, hogy elég sajátos átváltozáson ment át az önök véleménye. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

Engedje meg, hogy a rövidség kedvéért a magyar irodalom egy halhatatlan alkotásából, A Pál utcai fiúkból vett sajátos metaforával világítsam meg, hogy körülbelül mi is történt akkor, amikor önök a Bokros-csomagot bevezették. Önök körülbelül úgy viselkednek, mint a Pásztorok, amikor a Múzeum-kertben elvették Nemecsektől az üveggolyót, és azt mondták Nemecseknek, hogy vagy ideadod szépszerével az üveggolyókat, vagy elvesszük tőled, és még jól meg is verünk. Na, ezek után Nemecsek, elpárásodó szemekkel - kétségtelen, de nem az örömtől elpárásodó szemekkel -, hogy a verést elkerülje, odaadta az üveggolyókat, legfeljebb a kezét csavarták ki egy kicsit. De önök azokra a Pásztorokra emlékeztetnek, akik ennek fejében ráadásul még önmaguk ünnepeltetését is elvárják a szegény Nemecsektől azért, mert elkerülte ezen keresztül a verést.

Tehát én azt gondolom, hogy jó lenne, ha mindezzel kapcsolatban a lelkük mélyére néznének, és sajátos pszichopatológiai vizsgálati eszközökkel próbálnának a nyomára bukkanni, hogy hogyan is zajlott le a lelkükben ez a sajátos átértékelése ennek a programnak. Annál is inkább, bár már idéztem Kornis Mihály Apa győz című művéből, most megint őt hívnám segítségül, mindez a sajátos, torzított bemutatása a tényleges történéseknek, ahogyan Kornis Mihály mondja ebben a művében: Ajvéból jelentik, gyerekek, ez nem fog menni. Nos, én is csak ezt tudom idézni: Ajvéból jelentik, gyerekek, ez nem fog menni - mégpedig azért nem fog menni, mert Nemecsek nem felejt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak szót kért Martonyi János külügyminiszter úr.

 

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem tisztem, nem feladatom az, hogy ezt a vitát értékeljem. Voltak ennek a vitának összefogottabb részei és kevésbé összefogott részei, voltak tárgyszerűbb és kevésbé tárgyszerű elemei. Mindent összevetve én azt hiszem, hogy ennek ellenére ez nagyon hasznos és értékes vita volt.

Szó esett arról, Nagy Sándor frakcióvezető-helyettes úr jelezte, hogy a kormányoldalról nem hangzott el egyetlenegy önkritikai megjegyzés sem. A dolgot meg lehet fordítani: én nem hallottam ellenzéki oldalról a leghaloványabb elismerést sem. Mert hogyha téves az a feltételezés, hogy 1998-ig ebben az országban minden katasztrofálisan ment, majd '98 után egy ragyogó korszak következett, akkor talán az sem a leghelyesebb megközelítés, amelyik ennek a fordítottja, hogy tudniillik '98-ig '94-től számítva minden nagyszerűen ment, és '98 után következett egy katasztrófakorszak; katasztrófa a gazdaságpolitikában, katasztrófa a demokráciát és a jogállamiságot illetően, katasztrófa az egészségpolitikában, és így tovább, és így tovább.

Én, tisztelt Országgyűlés, nem ezt hallom. Én nap mint nap azt hallom, hogy Magyarország az egyik legfelkészültebb ország, sőt általában azt mondják, hogy a legfelkészültebb ország; mi ezt legtöbbször elhárítjuk, nem szeretjük ezt "a" legfelkészültebb ország megjelölést. Mi megelégszünk azzal, hogyha azt mondják, hogy "egyik" legfelkészültebb ország vagyunk, és ez azt jelenti, hogy egyike leszünk azoknak az országoknak, amelyek legelőször fognak az Európai Unióba belépni.

Én egy kérdést szeretnék föltenni, és annak a lényege az, valójában mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt három esztendőben a nemzetközi kapcsolataink minden lényeges területén minőségi előrelépés következett be. Valójában ezt a kérdést én ma már részben megválaszoltam. A válasz az, hogy az előrelépés legfőbb tényezője az volt, hogy sikerült fenntartani és megerősíteni az egységes külpolitika mögötti alapvető nemzeti egyetértést. Ez után a vita után talán ez különösen hangzik, de mégis az a helyzet, hogy a részletkérdésekkel kapcsolatos éles viták ellenére a nemzeti konszenzus az alapkérdésekben fönnállott. Amit bizonyít az európai integrációs politikát támogató hatpárti nyilatkozat, a Magyar Állandó Értekezlet zárónyilatkozatának az aláírása, a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény 92 százalékos parlamenti többséggel történő elfogadása, legutóbb pedig a nemzetközi terrorizmussal szembeni fellépésre vonatkozó parlamenti határozatok 94-95 százalékos többséggel történő elfogadása. És azt hiszem, hogy ez a lényeg.

Ez a lényeg, és ennek köszönhető az, hogy elérhető közelségbe kerültünk, az európai uniós tagság itt áll a küszöbön, a tárgyalások mennyiségileg nagyobb része mögöttünk van. Sokat vitatkoztunk az átmeneti mentesség iránti kérelmekről, kaptunk olyan szemrehányást, hogy túl sok ilyen kérelmet terjesztünk elő; aztán utóbb kaptunk olyan szemrehányást, hogy talán túl puhán tárgyalunk. Én ennek az utóbbi kifogásnak nagyon örültem, hiszen sokkal kedvezőbb az, hogyha a mindenkori kormány mindenkori ellenzéke erről az oldalról bírálja a kormányt, és nem azokkal ért egyet, akik az asztal másik oldalán ülnek, akik ellenérdekű felek.

A fölkészülés pedig folyik tovább, és ezt a fölkészülést 2002 végéig be fogjuk fejezni. A fölkészülésben történő előrehaladásunkat az Európai Bizottság éves jelentései rendre visszaigazolták, jelezték a lemaradásokat, jelezték a fogyatékosságokat, a hibákat. Ezeket mi minden alkalommal a lehető legkomolyabban vettük, meghoztuk és folyamatosan meghozzuk a szükséges intézkedéseket. Lesz egy európai integrációs vitanapunk is, mint ahogy korábban is volt, és ez is alkalmat nyújt majd arra, hogy ezeket a kérdéseket részletesebben megtárgyaljuk.

Szó esett arról, hogy minden való volt-e, megfelelt-e a valóságnak vagy sem, ami itt elhangzott. Egy észrevételt szeretnék tenni ebben az összefüggésben. Magyarország az autópálya-építés következtében egyetlenegy fillér támogatástól nem esett el; egyszerűen az történt, hogy az erre fordítható támogatást más célok támogatására fordítottuk és fordítjuk, lásd az ISPA-keret elosztását; és a SAPARD-ügynökség kétségkívül késlekedő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - és itt egy kis önkritikát ha megenged elnök asszony - felállítása miatt sem estünk el egyetlen fillértől sem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszter úr, elnézését kérem, hogy megszakítom, de 5 perc 40 másodperc állt az ön rendelkezésére, és ezzel a Fidesz képviselőcsoportjának lejárt az ideje.

 

(17.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy 12 perc áll rendelkezésére a hozzászólásra.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Országgyűlés! Még ha helyenként túlzó is, de alapvetően jó szándékú a Fidesz-kormány elmúlt három évet értékelő gazdasági elemzése. A gazdasági teljesítmények javuló bázisán a családi támogatások bővültek. Kár, hogy a mezőgazdaságot nem Fidesz-politikusok irányították.

Tény ugyanakkor, hogy a dinamikus gazdasági növekedés nem saját bázisú. A kormány szerepe mind kisebb a gazdasági folyamatokra. Mindez az 1988-ban elindított gazdasági rendszerváltozás koncepciótlanságára és a magyar érdekeket sértő vitelére vezethető vissza. Ennek következtében megemelkedett az ország gazdasági kiszolgáltatottsága, az államháztartási, külkereskedelmi és fizetési mérlegekben pedig a hiány, a deficit folyamatosan emelkedik.

1988-ról 2001-re a Magyar Köztársaság bruttó finanszírozási igénye 1100 milliárd forinttal emelkedett. Fontos ugyanakkor, hogy a gazdasági szektorban a Fidesz-kormány egy 13 éve adott gazdasági filozófia keretei között vitte tovább a gazdaságpolitikát, azonban új elemeket hozott be a gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Az MSZP-SZDSZ-kormányzás gazdasági kilátástalanságából, a befagyasztott hazai vállalkozói lehetőségekből a Fidesz mégiscsak megtalálta a kiutat. Képletesen szólva a Fidesz-kormány megolvasztotta a jeget, de a víz felmelegítésére, a családok helyzetének stabilizálására, a hazai vállalkozások felpezsdítésére, kiszámítható fejlődésére azonban még nem került sor.

A Széchenyi-terv, amely kiváló gazdasági stratégiai felismerés, még ha nincs is minden rendben vele, az ezredforduló Magyarországán mégiscsak olyan lehetőséget kínál, amelyből a hazai vállalkozások is bővülhetnek, növekedhetnek. Az eltelt három és fél évben kézzelfogható gazdaságpolitikai döntés a kormány részéről a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv bevezetése volt. A kedvező tendenciák fenntartása folyamatos figyelmet igényel, ezért a kormányprogramban lefektetett társadalmi célok megvalósítása érdekében az államnak szerepet kell vállalnia a gazdaságpolitika alakításában - fogalmaz a Széchenyi-terv preambuluma. Nyilvánvaló azonban, hogy 2000-2001-re a külső erőforrás-vezérelt magyar gazdasági növekedés lelassult, és növekvő pénzügyi egyensúlytalanságok jelentkeznek a költségvetésben és a külgazdasági mérlegekben. A külső felvevőpiacok lanyhulása a belső erőforrások fokozottabb előtérbe kerülését válthatja ki a jelenlegi gazdasági környezetben, amely a belső vállalkozások szerepét is felértékeli.

A bruttó hazaitermék-előállítás komponensei is alapvetően átértékelődnek az ezredfordulón. A nettó export hozzájárulása a bruttó hazaitermék-növekedéshez 2001-ben a Nemzeti Bank prognózisai szerint várhatóan mínusz 0,7 százalék lesz a 2000. évi pozitív 1,1 százalékhoz képest. A külső piacok pozitív gazdasági növekedésére gyakorolt felhúzó hatásának csökkenésével a kormány a kritikus szintre süllyedt állóeszköz-felhalmozás és a belföldi felhasználás növelésére összpontosít. A Széchenyi-terv olyan területre irányul, amelynek ösztönzése láncreakciókat indíthat meg a nemzetgazdaságban, amelyek maguk után húzzák a hozzájuk kapcsolódó ágazatokat, így megsokszorozzák a befektetések hasznát. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv körül minden rendben volna.

Alapvető kritérium, hogy a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Tervből minél több forrás fordítódjon a hazai belföldi tulajdonosi háttérrel működő vállalkozások megkésett állami támogatására. A nyár folyamán többször is kritizáltam a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Tervnek azt a gyakorlatát, miszerint a hazai vállalkozáserősítő programokból 80 százalékban nem eredetien hazai belföldi tulajdonosi körrel működő gazdasági társaságok részesednek, hanem külföldiek. Az állami pénzforrások felhasználásával folyósított vállalkozáserősítő támogatások 80 százaléka olyan külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező cégekhez került, amelyeknek tőkeerős, a magyar állam költségvetésénél is erősebb pénzügyi háttere van. A General Electric, a VAW alumíniumtechnika, a Sony Hungária, a Samsung elektronika, a Nokia Kft. még ha Magyarországon működnek is, alapvetően azonban ezek nem magyar tulajdonosi háttérrel működő vállalkozások.

Tisztelt Kormány! Tisztelt Parlament! Az elmúlt hónapokban azonban, végiggondolva ezeket a folyamatokat, látható az is, hogy a magyarországi tőkepiac jelentősen visszaesett, a tőzsde haldoklik, mind kevesebb tőkeberuházás érkezik be az országba. Itt a kormány, amikor külföldi tulajdonosi háttérrel működő vállalkozásokat támogat, meg kell mondanom, úgy látom néhány hónap elteltével, hogy kényszerpályán van. Kényszerpályán van a kormány, mert sajnos olyan belföldi vállalkozói háttér, akik a kieső nemzetközi nagyvállalatokat, a Magyarországról kivonuló nemzetközi nagyvállalatokat helyettesíthetnék, sajnos nem áll rendelkezésre. Ám meg kell találni azokat a lehetőségeket, azokat a forrásokat, amelyekkel a hazai vállalkozói szektor erősítése tartósan, kiszámíthatóan bekövetkezik. Első körben, még ha ez a bedolgozói szektor, a bedolgozói részarány növekedésével jár is, azonban mindenképpen a saját bázisú nemzetgazdasági fejlődésnek a saját belföldi tulajdonban lévő vállalkozások lehetnek a tartós alapjai.

Veszélyeket rejt magában ugyanakkor a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Tervből finanszírozott termálvíz-létesítmények fejlesztése is, amennyiben a külgazdasági és fizetési mérlegek reálgazdasági tételeinek növekvő hiányát a kormány kizárólag a szolgáltatások, illetve a turizmus devizabevételeinek extenzív felfuttatásával kívánja ellensúlyozni. A nemzetközi nagyvállalatok növekvő importforgalmát a fizetési mérleg reálgazdasági tranzakcióinak részmérlegén belül, a magyar kis- és középvállalkozások bedolgozói részarányának növelésével, ezt elősegítendő adókedvezményekkel való serkentésével célszerű ellensúlyozni, nem pedig a természeti erőforrásoknak az extenzív, kizsaroló jellegű, sőt a későbbi magánosítás folyamatainak is lehetőséget biztosító kezelésével.

Ugyanakkor az is tisztán látszik, hogy a kormánynak át kell gondolni, felül kell vizsgálni az elmúlt hónapokban tett azon döntéseit, miszerint az európai uniós csatlakozási folyamatban olyan fejezeteket zárt le, mint a IV., a tőke szabad áramlása fejezet, ahol a magyar vállalkozói, a belső tulajdonosi háttérrel működő vállalkozásoknak a fokozott piaci versenybe helyezését hozta előtérbe. Itt nem másról van szó, mint hogy az állami támogatásoknak, az önkormányzatok által adható adókedvezményeknek a fokozatos, lassú megszüntetését fogadta el azzal a kormány, hogy az Európai Unióval folytatott tárgyalásokban az idevonatkozó fejezeteket aláírta. Ez hiba volt. Egyszerre nem lehet szolgálni gazdasági-társadalmi fejlettségünk jelenlegi szintjén az Európai Unió érdekeit és a hazai vállalkozások érdekeit. Ameddig nekünk az Európai Unió teljes jogú tagsága nem adott, az Európai Unió normatív költségvetési támogatási lehetőségei a részünkre nem nyíltak meg, addig nekünk alapvetően a magyar nemzeti érdekek mezsgyéjén kell a gazdaságpolitikát és a társadalompolitikát folytatni.

A kis- és középvállalkozói szektor és a hozzá kötődő családi egzisztenciák megtartása az elkövetkezendő évtizednek az egyik legnagyobb társadalmi kihívása lesz. Úgy vélekedünk erről a folyamatról, hogy az elkövetkezendő évtized, de mondhatnám azt is, hogy évszázad nem másról fog szólni, mint hogy a megtermelt értéktöbbletnek, az ipari vállalkozások, a pénzintézetek szintjén létrejövő nyereségnek a társadalmasítását, a közösségi célokra való szétosztását kell fokozni. Ez nem osztogatást jelent, nem a profitérdekek, a piacgazdaság intézményeinek a teljes mellőzését, azonban el kell érni azt, hogy a Magyarországon működő, nemzetközi tulajdonosi háttéradottságokkal rendelkező vállalkozások a magyarországi közkiadásokhoz, az államháztartás terheihez az anyagi erejükhöz mérten járuljanak hozzá.

 

 

(17.20)

 

Előbb kell megteremteni ezeknek a külföldi cégeknek a honosítását, és utána lehet szó arról, hogy milyen támogatásikedvezmény-lehetőségeket kaphassanak.

A hároméves kormányzati munka - amelynek egyfajta politikai és gazdasági értékelését tette meg a mai napon a MIÉP frakciója - természetesen számos további szempontot is felvet. Azonban ha a gazdaság vitelében, a gazdaságpolitika irányításában a jó szándék motiválja a kormányt, akkor ezek a folyamatok tovább erősödhetnek, tovább javulhatnak, végső soron a gazdasági folyamaton keresztül a társadalmi lehetőségek, a családok boldogulási életesélyei növekednek meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül elmondanám, hogy minden egyes frakció szónokai egyfajta értékelést kívántak adni a kormány munkájáról. Rám jutott a tisztség, hogy ezt a MIÉP-frakció nevében megtegyem. Az értékelést szavakkal, mondatokkal, táblázatokkal is meg lehet tenni, én azonban egy érdemjegy-értékelést szeretnék mondani. Az előző kormánnyal is összevetve, a Fidesz-kormány gazdaságpolitikáját 4 alára értékeljük. 4 alára, ami annyit jelent, hogy még lehet javítani, van még egy fél éve a kormánynak. Ezt a fél évet arra kell használni, arra kell fordítani, hogy a belső erőforrásokat, a hazai közösségi fogyasztást, a beruházásokat, az állóeszköz-felhalmozást javítsák, és mindezek bázisán a magyar családok támogatása tovább bővüljön.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak, egyben tájékoztatom a miniszter asszonyt, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 10 perc 21 másodperc áll rendelkezésére. Öné a szó, miniszter asszony.

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Így a vita végén elgondolkodtam azon, vajon nekünk, közéleti embereknek mi kell ahhoz, hogy néhány kérdésben egyszerre tudjunk örülni. Mert a mai nap engem csak arról győzött meg, hogy amit a társadalom elismer, amire hivatkozás történt a mai napon, hogy amíg az otthonteremtéstől kezdve a diákhitelig jó néhány bevezetett intézkedés a magyar társadalomban 90 százalék fölötti támogatást kap, addig az Országgyűlésben az ellenzék sorából egyetlen jó szó sem hallott el, még bevezetőként sem, úgy, hogy "de ezt követően vannak kritikus észrevételeim".

Ezen akkor is elgondolkodtam, amikor tényleg őszinte örömmel elmondtam, hogy a rendszerváltozás meghozta közbiztonság romlása végre elért egy olyan stádiumba, amikor két olyan adatot tudtunk összehasonlítani - és megtettem öt-hat variációban -, amiből kiderül, hogy az elkövetett és ismertté vált bűncselekmények, valamint a bűnelkövetők száma vonatkozásában és egyéb tekintetben is javulás történt. Ezután az általam nagyra tisztelt jogásztársaim azt kezdték el vitatni, hogy nem lehet annak összefüggése - a jogtudomány is ezt támasztja alá - hogy ilyen javuló helyzet van ma Magyarországon. Azért a szakirodalomban nem mindenki egyértelmű, és a Szocialista Párt szakértői nyilván más szakirodalmat olvasnak időnként, mint én. Hadd reagáljak arra, hogy az 1998-as adatokhoz képesti jelentős elmozdulásra az időközbeni jogszabályváltozások okot adnak.

Bár a szakirodalom szerint nincs direkt összefüggés a büntető jogszabályok alakulása és a bűnözés alakulása között, e tekintetben azonban van néhány kivétel. Ilyen kivétel például az elkövetők, kiváltképp a visszaeső elkövetők számának alakulása, az, hogy hány ember bűnözik, hány bűnöző érzi úgy, hogy a büntetőjogi intézményrendszer vele szemben hatástalan. Számomra inkább ezért figyelemre méltó az az adatsor, hogy 1998-ban több mint 600 ezer volt az ismertté vált bűncselekmények száma, míg 2000-ben csak 450 ezer. A következő adat ugyanilyen ígéretes számunkra: a visszaeső elkövetők száma 1998-ban több mint 20 ezer volt, míg 2000-ben 15 386.

Nem hiszem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez ma a Kánaán, de azt is tudom, hogy egy 10-20 százalékos eredmény elérése mindannyiunknak - függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ülünk - kellő örömöt adhat arra, hogy a rendszerváltozás adta nehézségeken túljutottunk, és legalább ez az egy szelet is bizonyítja azt, hogy a demokratikus jogállamban talán a hátunk mögött tudjuk már azt a keserves néhány évtizedet, ami egyébként okot adott az erkölcsi, morális és gazdasági alapokra visszavezethető bűncselekmények sorozatára.

Azért is nagyon örülök, mert ez a nagy paksaméta itt mellettem a tárcámról szól, a büntetés-végrehajtásról, a nemzetiségi problémákról, a jogharmonizációról, nagyon sok mindenről, amiért tárcám az elmúlt három és fél évben nagyon sokat tett. Annak is örülök, hogy ezekre a kérdésekre nem került sor, engedjék meg, hogy úgy gondoljam, a hallgatás beleegyezés, nyilván ezekkel a kérdésekkel még ellenzéki képviselőtársaim is egyetértenek.

Két témáról szeretnék beszélni, nem megkerülve még a legkényelmetlenebb témákat sem. Fenyvessy képviselő úr hivatkozott arra, hogy elmaradtak a nagy kodifikációk. Elkerülte képviselő úr figyelmét az, hogy párhuzamosan folyik a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv kodifikációja, sőt Békás Lajos professzor úr, aki a Ptk. kodifikációját vezeti, nemrég az alkotmányügyi bizottságban is beszámolt a tevékenységéről. Úgy tervezzük, hogy a Btk., a büntető törvénykönyv nagy kodifikációjának a koncepciójával állunk elő még az év folyamán és tesszük le az Országgyűlés asztalára. Ez egy hihetetlenül nagy munka, erre miniszteri biztost is neveztünk ki.

A kényes kérdés, amit nem szeretnék megkerülni - ami benne volt a képviselő úr által elmondott felszólalásban, valamint Kósáné Kovács Magda előadásában is, sajnálom hogy ő nincs itt -, a közösség elleni izgatás kérdésköre. A közösség elleni izgatás a büntető törvénykönyvben szabályozott fogalom, és hogy sokat mondjak róla, inkább elmondom a törvényi tényállást: "Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, valamely nemzet etnikai, faji, vallási csoport vagy lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Az Alkotmánybíróság tízéves gyakorlatából kitűnik, hogy tágul a véleménynyilvánítás szabadságának a terjedelme, és szűkül az ezt korlátozó lehetőségek köre. Az Alkotmánybíróság az elmúlt tíz alatt többször is megvizsgálta a büntető törvénykönyvnek ezt a szakaszát, de nemcsak ezt, hanem azt is, amivel mi ezt megtoldottuk, hogy "az egyéb gyűlölet szítására alkalmas magatartás és kifejezés sértő, megalázó...", nem sorolom azokat a korábban benne lévő fogalmakat, amiket az Alkotmánybíróság talált alkotmányellenesnek.

Ebből adódóan született az Alkotmánybíróság döntése után a Legfelsőbb Bíróság ítélete. Két ítélet volt, a Szabó Albert-féle ítélet híresült el. Az első ügyben 1993-ban az uszítás fogalmát szűkítően értékelte a bíróság, és ahogy azt Fenyvessy úr is mondta, felmentette a vád alól, mert az aktív gyűlölet keltése nem volt meg a tényállásban. Aztán másodszor már elítélte, mert úgy ítélte meg, hogy az aktív gyűlöletkeltés megvan.

A legfőbb ügyész úr levelére válaszoltam, és készségesen biztosítottam arról, az Igazságügyi Minisztérium készen áll arra, hogy együtt gondolkodjunk, egy nagyon nehéz tényállás megváltoztatása előtt vagyunk. Egyébként úgy tudom - s nemrég számoltam be az emberi jogi bizottságban -, az emberi jogi bizottság is egyetértett azzal, hogy ebbe a munkába Kaltenbach urat is bevonjuk, akinek jó szándékú, ám szakmailag nem végleges javaslata volt e tárgykörben, amit mi nem tudtunk támogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van még egy téma, amiről gyorsan és röviden szeretnék beszélni, mert nagyon sokan és sokszor érintették, és nem szeretném, ha a korrupció ügye az igazságügy-miniszter részéről ne kerülne még egyszer szóba, hiszen a korrupció örök hangulatkeltésre alkalmas. Kezemben tartom a Gallup 2000. évi felmérését. A kérdés az, hogy melyeket tartja ön a legfontosabb kormányzati feladatoknak. Ebben a sorban 5. helyen áll a korrupció.

 

(17.30)

 

A második kérdés: a magyar társadalom legfontosabb ügyei. Ebben a 15. helyen áll a korrupció, és ahogy a miniszter úrra néztem, az egészségügy a 6. helyen áll. A kormány legnagyobb negatívumai sorrendjében az 5. helyen áll a Gallup-felmérés szerint a korrupció. (Bauer Tamás: Mi az első?) Áremelés. Jellemző, nem? Szavahihetőség, 2. a nyugdíjasok kezelése, a korrupció pedig az 5.

E mellett a Gallup-felmérés mellett még egy dolgot szeretnék említeni. Két nappal ezelőtt volt a Transparency Internationalnek egy sajtótájékoztatója, évek óta méri a korrupciós fertőzöttséget. Tévedés ne essék, kedves képviselőtársaim és kedves nézők, hallgatók, nem védeni kívánom a helyzetet: a magyar társadalmat összehasonlítani korrupciós ügyben azokkal az országokkal lehet, amelyek az elmúlt ötven évben ugyanazon társadalmi-gazdasági problémákat és morális nehézségeket élték át. Ebben a sorban Magyarország Észtországgal az élen áll, ami azt jelenti, hogy minden más volt szocialista ország jóval fertőzöttebb. Ez nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk a székben, nem azt jelenti, hogy nekem valami optimista jelentést kellene tennem, de ahhoz, hogy reálisan fel tudják mérni a magyar helyzetet, ez is hozzátartozik.

10 pontos mérőrendszere van a Transparency Internationalnek. Ebből a 10 pontos mérőből, képviselőtársaim, 1996-ban 4,8 pontot kaptunk, 1999-ben 5 pontot, 2000-ben 5,2 pontot és 2001-ben 5,3 pontot, ami egyértelműen mutatja számomra - és én sem foglalkozom az egyedi ügyekkel - azt a javuló tendenciát, ami a korrupció elleni küzdelemben megvalósul. Más kérdés az, tisztelt képviselőtársaim, hogy amíg közélet lesz, amíg közpénz lesz, addig lesznek korrupciós ügyek. Az a kérdés, hogy ez milyen mélységű és milyen fertőzöttségi területeken kell ezzel számolnunk. Nem ismétlem meg még egyszer azt az európai sort, amit elmondtam, hogy Edith Cressontól kezdve a NATO-főtitkárig egész Európa ezzel a problémával küszködik és néz szembe vele.

Bauer képviselő úrnak szeretném mondani - két kérdés. Az egyik a vizsgálóbizottságokkal kapcsolatos. A vizsgálóbizottságokat 1994-ben vezettük be a Házszabályba, és a vizsgálóbizottságnak az a feladata, hogy politikai felelősséget vizsgáljon. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazságügy-miniszterként, képviselőként azt mondom, hogy a vizsgálóbizottság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. (Bauer Tamás: Benne van a Házszabályban! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Politikai felelősség helyett büntetőjogi felelősség kell minden egyes korrupciós ügyben.

 

ELNÖK: Miniszter asszony!

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: És a jegyzőkönyvvezetésben, képviselő úr, semmi más nem történt (Az elnök ismét csenget.), mint az, amit az önök időszakában végeztek a jegyzőkönyvvezetésben...

 

ELNÖK: Miniszter asszony!

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...csak az önök összefoglalója olyan zavaros volt...

 

ELNÖK: Miniszter asszony...

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...amely nem volt számunkra elegendő ahhoz...

 

ELNÖK: ...jeleztem az ön számára...

 

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: ...hogy a Budapest Bank-ügyben tisztességesen tudjunk tájékozódni, hogy mi történt a kormányülésen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Sajnálom, hogy egy ilyen nagy horderejű munkát végző tárcának ilyen kevés idő jutott, de remélem, lesz még alkalmam beszámolni a részletekről.

Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm az SZDSZ-nek a vitanapot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben kért még szót Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy 1 perc 10 másodperc áll az ön rendelkezésére. Öné a szó.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A szocialista frakció a mai napon tükröt akart tartani a kormány és a kormánypárti frakciók elé. (Rockenbauer Zoltán: Elég girbegörbe tükör volt!) Azt akartuk, hogy szembesüljenek azzal, amit tettek a demokrácia terén, a szociális ellátások terén, a modernizáció területén vagy az agrár- és a vidékkérdésekben, és beszéltünk azokról a kérdésekről, amelyekben az a meggyőződésünk, hogy önök sok mindent elfelejtettek megtenni, amit meg kellett volna cselekedniük annak érdekében, hogy az országban élő emberek sorsa jobb legyen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr kért szót, ugyancsak két percben. Képviselő úr, 44 másodperc áll az ön rendelkezésére.

Öné a szó.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Országgyűlés! A polgári kormány esélyegyenlőséget teremtett az elmúlt három évben a polgárok részére, amely alapját jelentheti egy kiegyensúlyozott és megelégedett életnek, egy olyan életnek, amit a polgári kormány 1998-ban felvállalt, mintegy magára vállalt, mivel az előző négyéves ciklusban minden ennek ellenére történt. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából kért ugyancsak szót. Képviselő úr, 18 másodperc áll az ön rendelkezésére, ez egy bővített mondat. Öné a szó.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): A miniszter asszonynak szeretnék csak nagyon röviden válaszolni a gyűlöletkeltéssel kapcsolatban. Nem az a gond, hogy most be akarják vezetni az uszítás és a gyűlöletkeltés pontos meghatározását; az a gond, hogy akkor senkinek nem jutott eszébe, amikor a MIÉP-eseket gödörbe akarták lövöldözni, karanténba akarták zárni. Tehát az a gond, hogy nem egyenlő mércével mérnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha az egyik csoporttal szemben elhangzik valami, akkor igen, a másikkal szemben pedig nem.

Köszönöm szépen. (Dr. Dávid Ibolya: Tíz éve vitatott tényállás!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyi frakciónak lejárt a rendelkezésére álló időkerete.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány nevében megadom a szót Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

Öné a szó, miniszter úr. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Itt se volt!)

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: (Vaskos iratköteget rak az asztalra.) Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Készültünk, valamennyien készültünk, immáron nem tegnap, nem tegnapelőtt, hanem viszonylag hosszú ideje, és nem csak összeállítottunk egy vaskos, és azt kell mondanom, reményeim és hitem szerint - hogy kövessem a miniszterelnök úr szavait - önök által legalább vázlatosan elolvasott anyagot, és ekként az egész működésről valami általános képet átvevő módon felkészültek talán, ugyanúgy, ahogyan mi.

Úgy készültünk és arra készültünk, hogy itt ma nemcsak a tisztelt Ház előtt, hanem az ország polgárai előtt kívánunk beszámolni arról a három és fél esztendőről, amellyel kapcsolatban természetszerűen az alkotmányos rend szerint elsősorban az Országgyűlés felé, de végső soron minden bizonnyal a magyar polgárok felé tartozunk ilyen elszámolási kötelezettséggel.

Meg kell mondanom, a vita nagyjából-egészében úgy zajlott le, ahogy ez várható volt, nagy meglepetéseket nem okozott. A miniszterelnök úr valóban a nemzethez szólt, valóban a nemzethez intézett olyan szavakat, olyan összefoglaló mondatokat, gondolatokat, ami a három és fél évet jellemezte. Aztán persze a vita úgy folytatódott, ahogy ez várható volt. Nem tudom, hogy miféle magyar nyugdíjas miniszter betegség ez, de meg vagyok róla győződve, hogy járványszerűen terjed, és egyfajta feledékenységben és beszédkényszerben jelenik meg. Azt jelenti ez a feledékenység, hogy a saját tevékenységükről úgy el tudnak feledkezni, mintha az évszázadokkal ezelőtt történt volna, és azt jelenti a beszédkényszer, hogy úgy tudnak beszélni mások tevékenységéről, mintha azt soha nem is próbálták volna. Fájdalom, ez az egész mai vitanapot jellemezte.

Az én számomra különösen meglepetés volt egyvalami, és engedjék meg, hogy ezt még elmondjam, merő jó szándékból. Én eddig úgy ismertem az MSZP-t, hogy egy-egy ügyben megszervez valamit, és amit megszervez - ez már egy olyan harmincéves ügy, az előpárttal együtt elég hosszú előélet alapján -, az úgy többnyire működni szokott. De ma, aki minket végignézett, azt kell mondanom, olyan zűrzavart kellett tapasztaljon, ahol az egyes ágazatok keresztbe-kasul jelentek meg (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Göndör István: Nem volt itt a miniszter úr!), és olyan helyzet alakult ki, ahol egyértelműen... Bocsánatot kérek, ne a miniszterelnök úrra tessenek hivatkozni, elég, ha önmagukra hivatkoznak, mi is azt tesszük. (Keller László: Te sem voltál itt!) Nos, én azt gondolom, az adott szituációban bizony jobb lett volna - nem magunk miatt, hanem talán azok miatt, akiket tájékoztatnunk kellett volna -, ha olyan vitát folytatunk le, amely egy-egy területen módot és lehetőséget ad arra, hogy kimerítsük azt az egy ágazatot - mondjuk, vegyünk három ágazatot, amely erre az időtartamra elég -, és ezen keresztül nyerjünk keresztmetszetet, hogy mi történt. (Göndör István: Négy témát tettünk fel, miniszter úr!) Önök nem ezt tették, bocsánatot kérek. Olyan számadatokkal jöttek menet közben elő, amelyekről egy percen belül kiderült, hogy valótlanok. Olyan adatokkal jöttek elő menet közben, amelyekre meg sem kellett várni a reflexiót; hát miért kellett volna, hiszen önök is tudták, hogy az egész csak lózung, az egészet azért vezették fel, mert egy hangulatkeltést kívántak szolgálni.

Én szeretném elmondani önöknek, hogy furcsa szokás ez ebben a Házban. Én tudom, hogy szokás volt már Mikszáth Kálmán idejében is, hogy volt két-három Göndöcs Benedek és néhány kiváló torkú beordítozó. De az, hogy egy egész frakció legyen beordítozó, és egy frakción belül többségben legyenek a beordítozók, ez remek teljesítmény. (Göndör István: Ez a Fidesz volt, bocsánat!) Attól tartok azonban, a választók ezt nem fogják díjazni.

 

(17.40)

 

Tisztelt Ház! Amikor a gazdaságpolitikánkról volt szó, akkor világos és egyértelmű álláspontot fejtettek ki azok, akiknek ez volt a feladata, éspedig végre egyszer s mindenkorra tisztáztuk, azt hiszem, hogy Kovács Lászlónak mégsem volt igaza, amikor azt a közgazdasági zsenialitást fedezte fel, hogy önjáró gazdaság. Attól tartok, hogy ilyen gazdaság nincs, nem volt és nem is lesz. Megnyugtatom a magyar közvéleményt, hogy ezt a magyar kormány pontosan tudja, hogy így van, és ezért kezdtünk Széchenyi-programba, ezért kezdtünk a Széchenyi-program továbbfejlesztésébe, mert a magyar gazdaság meg kell hogy feleljen minden kihívásnak.

Szeretném megerősíteni, amit a miniszterelnök úr világosan elmondott, a gazdaságpolitikánk nem öncélú, nem azért történik pusztán, hogy időnként azt mondhassunk, hogy négy, négy és fél, öt vagy annál magasabb százalékban emelkedett a GDP. Ezek csak szolgálnak valamit. Szolgálják azt a közös koalíciós programot, amelynek vannak olyan sarokrészei, amelyek a gazdaság emelkedése nélkül nem valósulhatnának meg.

És akkor most beszéljünk egy olyan területről, amelyről önök úgy ítélték, hogy a kormány túl keveset beszélt, a mezőgazdaságról: a mezőgazdaságról és a vidékfejlesztésről. Nem kell ezt a témát megkerülni, mert úgy gondolom, hogy minden - és most van egy kis önkritika - kétévi vagy két és fél évi hiba ellenére nincs oka a kormánynak ezen a területen szégyenkeznie. Hiszen ha a '94 és '98 közötti időszakot nézzük, akkor természetesen voltak olyan nagy szövetkezeti szervezetek, amelyek nagyon elégedettek voltak, jónak tartották ezt az irányt, és valószínűleg jónak tartanák ma is ezt az irányt.

Mi meg úgy gondoljuk, hogy Magyarország elindult egy olyan fejlődés irányába, amelynél a családi birtokok, a családi gazdálkodások és azok a szövetkezetek kell hogy uralkodóak legyenek, kell hogy döntő jelentőségűen részt vegyenek a magyar mezőgazdaságban, amelyek tulajdonon alapulnak és amelyek önkéntesen jönnek létre. E két lába, két igazi lába lehet a magyar mezőgazdaságnak, és én nagy megnyugvással és örömmel hallottam, hogy a Független Kisgazdapártnak... - de nehéz ezt így most mondani! (Keller László: Melyiknek?) Tehát a független kisgazda frakciónak, azt kell mondanom, tisztelt Ház, alapvető tézise volt - miniszterelnök úr ma megerősítette -, hogy nincs olyan különbségtétel, hogy kicsi birtok, és nincs olyan különbségtétel, hogy nagyobb birtok. Minden családi gazdálkodást, amely egy család megélhetését igyekszik szolgálni, támogatnunk kell. Úgy gondolom, hogy valóban arról van szó, hogy méltó és igazságos az, hogy azok a családi birtokok, amelyek ha csak kiegészítő jövedelmet is biztosítanak egy családnak, vagy pláne ha azt elérik vele, hogy nem kell munkanélküli-segélyért menni, az megéri azt a támogatást, amelyet nyújtanunk kell feléje.

A mezőgazdaságon belül - mi tudjuk - a birtokszerkezet megváltoztatása megkerülhetetlen. De az is egyértelmű, hogy ez a birtokszerkezet-váltás... - nem fogjuk, nem kívánjuk, ki kell jelentenem, nem szeretnénk megengedni, hogy bármiféle erőszakos ráhatással történjen. A nemzeti földalap éppenséggel azt kell szolgálja és azt fogja szolgálni, hogy ezen a nemzeti földalapon keresztül megerősödjenek ezek a családi birtokok, földhöz jussanak ezek a családi birtokok, és egy erős és - azt kell mondanom - a jövőbe bizakodóan néző vidéki társadalom jöhessen létre.

Az egészségügy - szólnunk kell erről is. Az egészségügyben - én azt gondolom - ma Mikola miniszter úr nemcsak visszavert bizonyos támadásokat, hanem világos, egyértelmű koncepciót adott. Egyértelmű - legalábbis számomra - az, hogy nem volt folytatható az ágyláb további elfűrészelése. Az ágylábfűrészelés '94 és '98 között az egészségügyön belül a csődöt jelentette. Én azt gondolom, ma az, amit a mi egészségügyi nemzeti programunk elindított, világos és egyértelmű utat mutat. Tudom, hogy ezen a területen is sokféle érdeksérelem van és bizonyára lesz a jövőben is. Hogyne lenne! Hiszen ma be vannak programozva bizonyos olyan érdekek, amelyek csoportokhoz kötődnek, amely csoportok az érdeksérelem esetén mindig találnak támogatókat, és a saját csoportérdekeik mentén szeretnének olyan eredményeket elérni, hogy akár a reformot is megakadályozzák. Ki kell mondanom: meg vagyok róla győződve, hogy a kormány teljes erővel támogatja, hogy a nemzeti egészségügyi program megvalósuljon. Ez a mi számunkra nemzeti érdek és nemzeti cél. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem lesz rá idő!)

Nos, szeretnék még valamiről szólni, amiről ma kevés szó esett. A nyugdíjasokról aránylag elég sok szó esett. Én azt hiszem, hogy mindenki előtt, aki végighallgatta a mai vitát, világos, hogy két olyan szám vetekszik itt egymással, hogy '94 és '98 között - ha tetszik, ha nem - 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke, most pedig, '98-tól mostanáig 16 százalékkal nőtt. Baj ez? Hát persze, hogy baj, mert nőhetett volna többel is, de ahhoz a gazdaságnak is többel kellett volna nőni. Ki kell jelentenem, hogy a kormány egy olyan kiegyensúlyozott politikát kívánt megvalósítani - és meg vagyok róla győződve, hogy helyes ez az irány -, ahol az ifjúság támogatása, az ifjúság megfelelő életfeltételeinek a megteremtése, mindenekelőtt pedig a lakásviszonyainak a megfelelő megteremtése egyenrangú, legalább egyenrangú súllyal kell latba essen akkor, amikor mérlegelünk, amikor a nyugdíjakról van szó.

Nyugdíjasként meg olyanként, aki már unokák ismeretében lehet, azt kell önöknek mondanom, hogy bizony nincs olyan tisztességes magyar nyugdíjas, aki ne úgy gondolkodna, hogy a jövőt is néznie kell, és a jövőt az ifjúságon keresztül kell néznie. Ezért azt gondolom, hogy az a kiegyensúlyozott kormánypolitika, amit ezen a téren a kormány folytatott, eredményes volt, ez folytatandó; meg vagyok róla győződve, hogy az ország túlnyomó többsége támogatja.

Tisztelt Ház! A környezetvédelemről ma egy nagyon rövid, nem volt ez pengeváltás, inkább egy aprócska kis gondolatcsere kivételével semmilyen szó nem esett, ezért most engedtessék meg nekem, hogy annyi kevéske kis szakmai sovinizmus hadd legyen bennem, hogy erről is ejtek néhány szót.

Való igaz, és az elnök asszonnyal én a magam részéről ebben egyet kell értsek, nevezetesen, hogy a környezetvédelem ma még valahol egy kicsikét az a fajta gyermeke az egész nagy gazdaságnak és társadalomnak, amelynek jó megsimogatni a buksi fejét, jó azt mondani, hogy szeretünk mi téged, meg közel állsz hozzánk, meg hogy mi is azok vagyunk, meg mi is szeretjük a zöldet, meg mi is környezetvédők vagyunk, csak pénzt ne kelljen adni. Való igaz, hogy ez így volt, és reményeink szerint majd nem így lesz. A források elosztása során kétségtelenül a környezetvédelem soha nem az első sorban állt. De mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy az a KAC-program, amelyet megvalósítunk és amely a támogatási rendszert biztosítja, rendkívül eredményes volt az eltelt időszakban.

Nem hiszem, hogy van itt olyan képviselő, hogy ha hozzám fordult valamely területnek a támogatása érdekében, ne próbáltunk volna meg valamilyen módon segíteni - ha szennyvízről volt szó, ha hulladékról volt szó. Ezt tartom a legfontosabbnak. Nekünk ezen a téren át kell lépni a saját árnyékunkat, és a legfontosabb részben átléptük. Mert néhány évvel ezelőtt, ha egy polgármestert arról kérdeztek meg, hogy kell-e szennyvízcsatorna a falujába, vagy pláne ha hulladékról volt szó, hogy kell-e majd, hogy hulladéklerakó - akármilyen is - létesüljön, hát bizony nem volt örömmel teli az a polgármester, és nem válaszolt örömmel teli módon. Nem, mert csak gondot látott be. Ma követelik, ma igénylik, és ez egy hatalmás változás - azt kell mondanom - a jövőre nézve. Efelé kell haladni, hogy érdek és igény legyen, hogy ezek megépüljenek.

A környezetvédelemnek kétségtelenül a legnagyobb fegyverténye az volt - és ez nem X-hez, Y-hoz, Z-hez kötődik, sokkal szélesebb körhöz -, hogy ezt a fejezetet le lehetett zárni ez év júniusában. Oroszlánrésze volt ebben a külügynek - ezt valamennyiünknek el kell ismerni -, hiszen egy kifejezetten jó taktikával és egy nagyszerű tárgyalással jutottunk el odáig, hogy szavahihetőnek bizonyultunk. Higgyék el, hölgyeim és uraim, a jövőre nézve kevés olyan fontos dolog van, mint az, hogy a kormány, az Országgyűlés, egyáltalán a magyar politika visszanyerje a teljes mértékű szavahihetőséget.

 

(17.50)

 

Szükségünk van erre jobbról és balról, ha azt akarjuk, hogy a jövőben - és majd itt szeretnék erről szólni - a demokráciát igazán komolyan gondoljuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szó volt itt ma valamiről, ami mellett nem lehet azért elmenni. Elhangzottak itt olyan szavak, én most nem kívánom a képviselőt megjelölni, mintha a demokrácia ez alatt a kormány alatt végveszélybe került volna. Elhangzottak itt olyan szavak, amelyek viszont örömmel töltöttek el - fájdalom, nem igaz -, amelyek lényege az volt, mintha a miénk lenne az egész magyar média. Ez így jó lenne, de egy baj van: szíveskedjenek önök megmondani a médiának, hogy ez így van, hátha tudatosodik bennük, mert én azt gondolom, nekünk erre ráhatásunk nincs. Talán ha önök szólnak, egy kiegyensúlyozottabb média kialakulhat Magyarországon, de ehhez önök is kellenek (Zaj a Fidesz padsoraiból.), mert fájdalom, de a média bizony nem a kormányé. (Dr. Dávid Ibolya: Ne is legyen!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki itt ma Magyarországon arról beszél, hogy a demokrácia veszélyben van, attól tartok, a magyar valósággal nincs tisztában; attól tartok, talán nem is nagyon ebben él. Itt nálunk a demokráciáról ma igen kevés szó esik, és ez nagyon-nagyon jó, mert a demokrácia olyan axióma ebben az országban, amelyről nem nagyon kell beszélni, mert létezik és van. Örüljünk ennek valamennyien, kár ennek a határait oly módon feszegetni, hogy ilyenkor egymásra mutogassunk.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, a magyar kormány egész beszámolójában számomra a legmegkapóbb és a legmegragadóbb éppenséggel az volt, és ez talán az egész mai vitánk rezüméje is lehetne, hogy Magyarországon elindult egy olyan mozgás, amely érintette a tudati részt, érintette a gazdaságot, érintette a polgár egész életvitelét. Elindult valami, aminek a következtében már nem vagyunk - erről meg vagyok győződve - pesszimista nemzet. Elindult egy olyanfajta mozgás, aminek az eredményeként a magyar ember hisz a saját jövőjében. És ha csak ennyit tettünk volna az elmúlt négy esztendőben, akkor óriásit tettünk, mert ha 80 esztendő keserve után a magyar nemzet el tudja hinni, hogy emelkedő nemzet, és el kell hogy higgye, mert az eredmények ezt igazolják, akkor ne romboljuk ezt le, tisztelt képviselőtársaim, se jobbról, se balról, mert akik ebben hisznek, a mieink. Azt kell mondanom önöknek, ez a hit lehet az, amely minket az esetleg még következő, nehéz időszakokon is mindig átsegít.

Talán még valami, amit ezzel összefüggésben mindenképpen el kell mondanom: nem magától ébredt rá a magyar arra, hogy van jövője, sok minden hozzásegítette. Azt mondták, hogy legyünk önkritikusak - szívesen vagyok az. A saját szakterületemen biztos számos olyan dolog van, amit fel lehetne sorolni, mert nem biztos, hogy jól csináltam; de azért tegyék már a szívükre a kezüket az ellenzéki oldalon: kár volt annak idején olyan nagy hangon tiltakozni az ellen, hogy a magyar Szent Korona ide kerüljön, ebbe az épületbe. Kár volt olyan nagy hangon azt hirdetni, hogy jobb helyen van a múzeumban. Kár volt... (Bauer Tamás: Így van.) Bauer képviselő úr, ideírtam, tessék, megmutatom, hogy Bauer képviselő úr beszólása (Felmutatja a papírját.) - ezt nem volt nehéz kitalálni. (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Óriási! - Glattfelder Béla: Küzdött, de nem bírta megállni!) Szóval, képviselő úr, én azt gondolom, hogy azok a tömegek, amelyeket ön itt mindennap lát, lehetnek akár irritálóak is, de az én számomra örömteliek, mert ez azt jelenti, hogy ezek az emberek olyasmihez jönnek el, ami egy országot, egy hazát, ezt jelenti a számukra, a közös tudatot, a közös otthont - ezt jelenti. (Moraj az MSZP padsoraiból.)

Hadd mondjam el önöknek, hogy lehetett fanyalogni a millenniumi éven, sokat lehetett ezen fanyalogni. Volt is szó mindenről, hogy sokba kerül a zászló, hadd ne mondjam, mert itt kell kezdeni, hogy mibe került. Lehetett azon fanyalogni, hogy persze, mert korteshadjáratot folytatnak a miniszterek és az államtitkárok. (Bauer Tamás: Így van!) Bauer képviselő úr, ugye tetszett mondani? Jó, rendben van, nem tévedtem. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Mennyi van még? - Bauer Tamás közbeszól.)

Tehát, kedves képviselőtársaim, ez az egy esztendő Magyarország számára sok szempontból, és a kistelepülések számára, amelyekről - fájdalom - oly kevés szó esett, különösen sokat jelentett. Nem úgy kellett odamennünk a zászlóval - és azt hiszem, ezt mindenki megerősítheti ebben az országban -, hogy odatelefonáltunk, és kértük, hogy legyenek szívesek fogadni minket a zászlóval, hanem az ostromot kellett úgy beosztani, hogy kellő időben és kellő módon jussunk el, mert várták azt, hogy oda elmenjünk. Igenis ki kell jelentenem, hogy az egész magyar nemzet számára egy új helyzetet jelentett az, amikor a lobogót át tudtuk adni egy kistelepülésen, és a kistelepülés polgármestere elmondta, hogy igen, most úgy érzik, hogy az egész magyar nemzet részei. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!) Megérte, higgyék el, kedves képviselőtársaim, a zászló árát! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Majd meglátjátok!) Higgyék el, az egész nemzetet szolgálta ez az egész millenniumi esztendő!

Még valami: lehet a Mária Valéria hídról azt írni, hogy csúnya; lehet róla azt írni, hogy túl magas; azt is lehet róla írni, hogy ma már nem ilyet kéne csinálni. De nem ezt jelenti - ez az ott élőknek és a túloldalon élőknek sokkal többet jelent. Ez azt jelenti, hogy az, ami ott felépült, az a magyar kontinuitás; azt jelenti, hogy itt a két nemzet között igenis van olyan átjáró, amely nem most keletkezett, hanem nagyon régen, és a régen keletkezett átjárón keresztül megtalálják egymást. Ez a lényege a hídnak, s persze az is, hogy át tudunk rajta menni; persze az is, hogy nem kompon kell menni, de ez sokkal kevesebbet jelent.

Még valami, engedjék meg, ha már egyszer módom van arra, hogy ma azt is elmondjam, amiről úgy gondolom, a mi három és fél éves kormányzásunknak mégiscsak az igazi lényege. Amikor a rosszízű beszólások mellett az utóbb státustörvénynek elnevezett törvény körül kitörtek azok a viták, amelyekre nem lett volna szabad, hogy sor kerüljön, akkor el kellett gondolkodnom azon, hogy ki, miben és hogyan gondolkodik. Nem sokkal az után, hogy ez a törvény megszületett, módomban volt Székelyföldön járni, és ott egy székely polgármester a következőt mondta: tessék elhinni, 80 év után most érzem először, hogy nemcsak beszélnek rólunk, hanem a nemzet részei vagyunk. Ez a lényeg, kedves képviselőtársaim! Ennek a törvénynek az a lényege, hogy egyetlen magyar se felejtse el a Kárpát-medencén belül, hogy együvé tartozunk; senki ne felejtse el, hogy az, amit teszünk, az minden magyar nemzettársunkért történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül azzal szeretném zárni, hogy mégsem volt hiábavaló ez a mai beszélgetésünk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Bölcs gondolat!) Nem volt ez hiábavaló egyrészt azért, mert akik szeretnek bekiabálni, azoknak erre módjuk volt (Derültség a Fidesz padsoraiból.), és fájdalom, erre csak háromhetente van lehetőség, de én azt gondolom, ezt otthon is meg lehet csinálni, talán még nyugodalmasabb körülmények között is, és valószínűleg ugyanakkora sikere lesz, mint itt. (Pásztohy András közbeszól. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Rólad beszélnek! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kik kiabálnak?) Szóval, ez az egyik része a dolognak.

A másik része, azt gondolom, hogy még az ellenzéknek is volt olyan része, talán ezt kell mondanom: hitem szerint a nagyobbik része, akik ezt a mai tárgyalásunkat, mai beszélgetésünket, ezt a mai beszámolót úgy tekintették, hogy ez előre kell vigye a nemzetet, előre kell vigye az országot; úgy tekintették, hogy ők a kritikájukkal, még ha megalapozatlan is az a kritika, valahogy mégiscsak előre kívánnák mozdítani az ország szekerét. Mi meg úgy gondoltuk, hogy a megalapozatlan, rossz kritikából is lehet valamit tanulni; valami olyasmit, hogy ha csak ilyen kritika van, akkor biztos nem csináltuk nagyon rosszul azt, amit eddig tettünk. (Mayer Bertalan: Ajaj!) Mert úgy gondolom, igazán jól támadni akkor lehet, ha súlyos hibák vannak.

Én azt gondolom, nem vagyunk hibátlanok - és akkor most hadd gyakoroljak a hagyományoknak megfelelően önkritikát -, időnként mi is elkövetünk, nem olyan nagy hibákat, de azért valamilyen hibát, és ha ezeket a hibákat elkövetjük, ezt utólag mindig be is ismerjük. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaj, ne!) Most éppen olyan stádium van, amikor a hibák felsorolására abból az okból nem kerülhetett sor, merthogy az elismerésre sem került sor. Ha az elismerés bővebb lett volna, minden valószínűség szerint a hibák felsorolására is sor kerülhetett volna.

 

(18.00)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Hitem és meggyőződésem szerint ennek a kormánynak a legfőbb célkitűzései az eltelt három és fél esztendőben teljes mértékben sikerre vezettek, teljesültek. Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak sikerre vezettek, nemcsak teljesültek, hanem ennek a folytatását is biztosítani kell. S ennek a biztosítását a jövőben, úgy gondolom, majd a magyar polgárok teszik meg, akik ebből a vitából is megtanulhatták, megismerhették (Zaj az MSZP padsoraiból.), hogy ki milyen oldalon, milyen nézetek mellett, milyen elkötelezettség mellett vall valamit ezért az országért, Magyarországért.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm miniszter úr válaszát, a politikai vitát lezárom.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a tőkepiacról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/5127. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/5127/1-2. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két perc technikai szünetet rendelek el, amíg azon képviselőtársaink, akik halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt a továbbiakban nem tudnak az ülésen részt venni, elhagyják az üléstermet. (Kis szünet.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk a munkát. Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak, a napirendi ajánlás értelmében 30 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

 




Felszólalások:   1   1-275   275-297      Ülésnap adatai