Készült: 2020.09.30.21:58:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

230. ülésnap (2001.10.15.),  29-133. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:55:40


Felszólalások:   28-29   29-133   133-153      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem.

Csak a rend kedvéért szeretném mondani, hogy az eddigi leghosszabb részletes vita 2 óra 45 perc volt, most majdnem ennek a kétszeresére tettem egyébként javaslatot, amikor időkeretet javasoltam.

Tisztelt Országgyűlés! Most tehát a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a T/4955. számú törvényjavaslat részletes vitája 5 órás időkeretben történjen. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 197 igen szavazattal, 106 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett a törvényjavaslat időkeretben történő tárgyalását elfogadta.

A napirendi ajánlás mellékletében javaslatot tettem az előterjesztés részletes vitájának szerkezetére, és annak érdekében, hogy a frakciók az időkeretes tárgyalást figyelembe véve már előzetesen fel tudjanak készülni a vitára, most erről a javasolt vitaszerkezetről is döntünk. A mellékletben azt indítványoztam, hogy az előterjesztés részletes vitájára öt szakaszban kerüljön sor. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a mellékletben ismertetett javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javasolt vitaszerkezetet elfogadta.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a helyi önkormányzatok 2002. évi új címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntésének módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. (A képviselők egy része elhagyni készül a termet. - Általános zaj. - Az elnök csenget.) Arra kérem azokat, akik nem kívánnak részt venni a vitában, hogy csendben távozzanak az ülésteremből.

Az előterjesztéseket T/5154. és T/5159. számokon kapták kézhez. Egy perc technikai szünetet tartunk, amíg a vitában részt venni nem kívánó képviselők elhagyják az üléstermet. (Általános zaj. - Az elnök csenget.) Arra kérek mindenkit, hogy ha netán ezt teszi, ezt gyorsan tegye meg és csendben. (Rövid szünet. - Általános zaj. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! A baráti beszélgetéseknek a helye nem az ülésterem, úgyhogy arra kérek mindenkit, aki ebben a műfajban szeretne most inkább otthonosan mozogni, az hagyja el az üléstermet, és biztosítsa a lehetőségét annak, hogy Kontrát Károly államtitkár úr elmondja expozéját. (Általános zaj. - Az elnök csenget.)

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok 200 millió forint feletti egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és vízgazdálkodási beruházásainak (Általános zaj. - Az elnök csenget.) megvalósításában több mint tíz éve jelentős szerepet tölt be a címzett támogatási rendszer. (Balczó Zoltán: Államtitkár úr, várjon még, mert nem tudunk figyelni!) 2002-től a címzett támogatás rendszere további forrásokat biztosít az önkormányzatoknak, nevezetesen az 1 milliárd forint feletti szennyvízközmű, illetve szilárdhulladék-kezelő rendszerek létesítését szolgáló beruházásokhoz.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló T/5154. számú törvényjavaslatról.

A címzett támogatással megvalósítani tervezett beruházások mielőbbi megkezdése fontos társadalmi és gazdasági érdek, hiszen így az érintett települések polgárai hamarabb hozzájuthatnak a magasabb színvonalú szolgáltatásokhoz.

 

(15.30)

 

Az Országgyűlés már döntött a 2002. évi költségvetésről, a címzett és céltámogatások jövő évi előirányzata ismert, így lehetőség van a szokásosnál, a korábban megszokottnál előbb javaslatot tenni az új 2002. évi címzett támogatásokra.

A mielőbbi parlamenti döntést szükségessé teszi, hogy a kormány által támogatásra javasolt fejlesztések közül öt környezetvédelmi beruházás esetében a címzett támogatás biztosítja az ISPA-támogatások állami társfinanszírozását. Az állami társfinanszírozás elmaradása, illetve késedelem esetén e regionális fejlesztések elveszíthetik a Brüsszelben jóváhagyott ISPA-támogatást, ami kedvezőtlen fényt vethetne Magyarországra.

Kérem, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az új címzett támogatásokat tartalmazó T/5159. számú törvényjavaslatról! A törvényjavaslat benyújtását megelőzően ez évben a beruházási koncepciókat május 5-ei határidőig kellett elkészíteni. A döntés-előkészítés során az érintett minisztériumok megvizsgálták az önkormányzatok által készített megvalósíthatósági tanulmányokat, beruházási koncepciókat.

Az előkészítettséget mutatja, hogy az önkormányzatok jelentős része már a beruházási koncepció benyújtásakor rendelkezett jogerős építési engedéllyel vagy vízjogi létesítési engedéllyel. Ezen elképzelések megismerését követően a kormány, a szakminisztériumok javaslata és a Belügyminisztérium előterjesztése alapján, előzetesen állást foglalt arról, hogy az önkormányzatok által benyújtott beruházási koncepciók közül melyek támogatására tesz javaslatot. A kormány ezen előzetes állásfoglalása alapján a tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat 43 fejlesztés 2002. évi indítását tartalmazza.

Tisztelt Országgyűlés! Címzett támogatásban 2002-től csak azon önkormányzatok részesülhetnek, amelyek 2001. december 15-ig a jogszabályi feltételeknek megfelelő igénybejelentést nyújtanak be. Az ehhez szükséges teendőkre a Belügyminisztérium és az érintett ágazati minisztériumok felhívták az érintett önkormányzatok figyelmét. Fontosnak tartom tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést arról, hogy a döntés-előkészítés során milyen alapvető szempontokat vettünk figyelembe. Az ágazati minisztériumok szakmai javaslatán túlmenően lényeges kérdés volt, hogy csak azon beruházások indítását kezdeményezzük, amelyek költségigénye, megvalósíthatósága reális. Ez évben is különös hangsúlyt helyeztünk a területi kiegyenlítés elvére, így törekedtünk arra, hogy valamennyi megye és a főváros egy-két önkormányzata részesüljön támogatásban.

A címzett támogatással megvalósuló beruházások esetében jellegüknél fogva érvényesül a regionalitás elve, ugyanis a fejlesztések többsége regionális, megyei, térségi feladatokat szolgál. A támogatásra javasolt 43 beruházásból 10 megyei közintézményre, kórházra, szociális otthonra, múzeumra, több megyei jogú városi, két fővárosi kerületi, illetve több városi beruházásra vonatkozik. Tekintettel a megyék, megyei jogú városok és a városok feladatellátási kötelezettségére, a 2002-ben induló beruházások az ország lakosságának több mint fele, 6 millió ember számára eredményezik a szolgáltatások színvonalának a javítását. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kormány olyan javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek a 2002. évi új címzett támogatásokról, amely nem terheli túlzottan nagy mértékben a következő évek központi költségvetését, és a későbbi években is lehetővé teszi új beruházások indítását.

A javaslat alapján több mint 54 milliárd forint értékű beruházás valósulhat meg, amelyből több mint 35 milliárd forint a címzett támogatás összege. E támogatás közel 40 százalékát javasoljuk vízgazdálkodási célokra fordítani, hiszen az Európai Unió követelményrendszerének megfelelő kiemelkedő cél: Magyarország szennyvízelvezetésének javítása.

Szintén vitathatatlan a kórházi beruházások indításának szükségessége; a javasolt beruházások az összes támogatás közel 30 százalékát teszik ki, hiszen a polgárok megfelelő színvonalú egészségügyi szolgáltatással való ellátása fontos nemzetpolitikai érdek.

A közoktatás területén halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok kapcsán az egyedi, speciális képzési profilú, nagy vonzáskörzettel rendelkező középfokú oktatási intézmények fejlesztéseinek támogatása élvezett elsőbbséget.

A hulladékgazdálkodási ágazat beruházásai kivétel nélkül az ISPA társfinanszírozásában valósulhatnak meg, amelyek mielőbbi megkezdése, illetve az Európai Unió követelményeinek megfelelő megvalósítása a Magyar Köztársaság kiemelkedő érdeke, tekintettel arra, hogy az állami társfinanszírozás hiányában elveszne a már jóváhagyott uniós támogatás. A szociális intézmények esetében minőségi és mennyiségi hiányról egyaránt szó van, ezért a beruházások támogatása szintén fontos cél.

Néhány szót szeretnék szólni a folyamatban lévő beruházások helyzetének a rendezésére tett javaslatról is. A T/5159. számú törvényjavaslat 3. számú mellékletében néhány címzett támogatással folyamatban lévő beruházás megvalósítása során felmerült probléma orvoslására tesz javaslatot a kormány a tisztelt Országgyűlésnek. A kormány három folyamatban lévő beruházás esetében javasolja a korábbi parlamenti döntés módosítását, amelyből a Fejér megyei Szent György Kórház többlettámogatást nem igénylő beruházása esetében a műszaki tartalom megváltoztatásával, két beruházás, a Bács-Kiskun Megyei Kórház, illetve a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház kakasszéki osztálya esetén összesen 311 millió forintos többlettámogatással biztosítható a megnyugtató befejezés.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a benyújtott két törvényjavaslatot, amelyeket elfogadásra ajánlok a tisztelt Háznak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most 5-5 perces időkeretben kerül sor a hatáskörrel rendelkező bizottságok állásfoglalása, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére. Elsőként megadom a szót Perlaki Jenőnek, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

PERLAKI JENŐ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvény módosításáról, valamint a 2002. évi új induló címzett támogatásokról szóló javaslatokat az önkormányzati és rendészeti bizottság október 9-én tárgyalta meg.

Az általános vitára alkalmasságot megalapozó érvekről fogok szólni. A két törvényjavaslat benyújtását két körülmény tette szükségessé. Az egyik, hogy ha a tárgyévi beruházásokról hamarabb születik döntés, akkor az önkormányzatok hamarabb tudják indítani a beruházásaikat; esetünkben nem a 2002. év végén, hanem az év elején, ennélfogva az árindex változásai kevésbé hatnak a beruházásokra, olcsóbbak lesznek az építkezések. A másik körülmény, ami szükségessé tette a törvényjavaslat benyújtását, az, hogy az új induló beruházások között öt olyan környezetvédelmi fejlesztés is szerepel, amelyek ISPA-támogatásban részesülnek, és a címzett támogatás biztosítja az állami társfinanszírozást. Amennyiben nem születik záros határidőn belül az állami társfinanszírozásról parlamenti döntés, abban az esetben félő, hogy az öt beruházás elveszíti a már jóváhagyott ISPA-támogatást.

A kormány 43 fejlesztést javasol támogatásra, kórház-újjáépítéseket, szociális otthonok beruházásait, oktatási és kulturális beruházásokat, de idén először 1 milliárd feletti, szennyvízzel kapcsolatos és hulladékgazdálkodást érintő beruházásokat is indítványoz. A beruházások teljes bekerülési összege 54,1 milliárd forint, melyből 35,2 milliárd az állami támogatás. Három olyan kórház-újjápítés is van a javaslatban, amelyek folyamatban lévő beruházások módosítását jelentik.

A törvény szövegének a módosítása lehetővé teszi, hogy a kormány a javaslatát a beruházási koncepció alapján tegye meg, és csak később, december 15-ét követően, az igénybejelentésnél kontrollálja az adatokat és a szabályok betartását.

 

(15.40)

 

Természetesen hibás vagy elmaradt igénybejelentés esetén a támogatást nem folyósítja a kormány. Ami az alanyi jogon járó céltámogatások közül a nagy értékű beruházások címzett támogatássá válását illeti, az a gazdaságosság szempontjának érvényesítése érdekében történt az Országgyűlés 2000-es döntése alapján. A támogatások elbírálása során a rangsor felállítása az ágazati minisztériumok javaslatának figyelembevételével történt azzal, hogy valamennyi megyébe jusson támogatás. Így valamennyi megye és a főváros is szerepel a javaslatban, két vagy három beruházással. Cél volt az is, hogy ne határozza meg a következő évek kiadásait túlságos mértékben a javaslat, továbbá az is, hogy a támogatási célok között is arányosságot hozzon létre, ezért nem szerepelhetett a belterületi vízrendezés nagyobb súllyal a célok között.

Az elbírálásnál az önrész vizsgálata fontos szempont volt. Azokban a városokban, amelyek többszörösen részesednek a javaslat szerint a támogatásokból - gondolok Miskolcra és Szegedre -, ott az ISPA támogatási lehetőség a többszöröző tényező. Néhány, 3 milliárdot meghaladó igény az arányosság okán és a következő évekre áthúzódó terhek nagysága miatt szerepel elutasítandóként az indítványban. Szempont a fajlagos költségek vizsgálata is, néhány igényt ezért javasol elutasítani a kormány.

Amikor összehasonlításokat végzünk, akkor el kell kerülnünk a népszerű, sekélyes csúsztatásokat, és le kell venni a pártszemüveget. Az elbírálást az objektív kritériumok alapján végezte el a kormány, másrészt a beruházások éveken és ciklusokon való áthúzódása miatt az adott önkormányzatok vezetésének pártállása is változott, másrészt olyan szabály pedig nincs, hogy a pártarányok szerint kellene kiosztani a támogatásokat, sőt ellenkezőleg: a szükséglet és a helyes tervezés alapozza meg a döntésünket. Egy már-már klasszikusnak ható mondást szeretnék idézni: nincs fideszes kórházi ágy, nincs szocialista színházi szék, nincs kisgazda tornaterem, nincs SZDSZ... Itt abba is hagynám a felsorolást, de annyit még hozzátennék, hogy ellenben vannak indokolt szükségletek az ország minden részében.

Mindezen információk alapján az önkormányzati bizottság 15 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára alkalmasnak ítélte a két törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két előterjesztő fogja majd ismertetni. (Dr. Lamperth Mónika jelzésére:) Csak egyedül Lamperth Mónika? (Dr. Lamperth Mónika bólint.) Egyedül Lamperth Mónika, akkor nem kell arra figyelmeztetnem, hogy kettejükre öt perc jut, akkor egyedül tud gazdálkodni az ötperces időkerettel.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért döntöttünk úgy képviselőtársammal, hogy én elmondom egyben a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt, mert az előzetes egyeztetésekben Perlaki képviselő úr úgy nyilatkozott, hogy ő is egyben kívánja elmondani, ezek után nem volt lehetőség arra, hogy az egyébként külön sorszámon bejegyzett törvényeknél külön elmondjuk a kisebbségi véleményünket. Természetesen lehetőség lesz majd az álláspontunkat részletesen kifejteni a parlamenti vitában.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ennek a két törvénymódosításnak a hatása valóban az lenne, amiről az államtitkár úr és Perlaki képviselő úr beszélt, akkor még akár lehetne támogatni is. Csak valójában - alaposan átolvasva azt a törvényt, amely az önkormányzati cél- és címzett támogatások eljárási rendjét hivatott módosítani - a valódi cél nem ez. A valódi cél az, hogy tavasszal ne kelljen a Fidesznek országgyűlési ülést tartani, tehát még most az idén meg lehessen hozni azokat a pályázatokról hozott döntéseket, amelyekkel már a kampányban részt lehet venni; és gyakorlatilag egy normális, egyébként a garanciális eljáráshoz kötődő elemeket tartalmazó mostani eljárási rendszert fölborít a kormány, egyébként a mi megítélésünk szerint szükségtelenül. Elmondom, hogy miért.

A mostani eljárási rendben a címzett támogatásokról úgy kellene a hatályos törvények szerint dönteni a kormánynak, hogy július 31-éig a benyújtott pályázatokról először állást foglal a kormány, július 31-éig hoz egy olyan döntést, hogy a több száz pályázatból melyik az a 30-40-50 pályázat, amelyet támogatni akar, és ezeknek az önkormányzatoknak most már nyilván anyagiakat is és pénzt is áldozva kell december 15-éig egy újabb pályázatot benyújtani, készülve arra, hogy ezek most már nagy valószínűség szerint konkrétan elinduló fejlesztések lesznek. Erre az időszakra azért van szükség a mostani hatályos törvény szerint, hogy az álmok, az elképzelések már konkrét tervekként jelenjenek meg a pályázatokban, és a kormány december 15-e után nemcsak azt szokta mérlegelni, hogy egyébként mennyi pénz van, és melyik pályázót szereti és melyiket nem, hanem azt is, hogy a pályázatok megvalósításának milyen realitása van.

Ez eddig így volt az eddigi eljárási rendben, ezt most a kormány meg akarja változtatni. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a július 31-ei jogszabályi határidőt a kormány nem tartotta be. 49 napos késedelemmel született meg a kormány döntése. Kontrát államtitkár úr csóválja a fejét; ott ült a parlamenti bizottságban, amikor ezt Pintér Sándor elismerte, úgyhogy majd átadom az államtitkár úrnak a jegyzőkönyvet, és emlékeztetem arra, hogy ezt a 49 napos késedelmet - amelyet az önkormányzatok kontójára követtek el, hiszen nekik ketyegett az óra 49 napig - a kormány azért követte el, és azzal indokolta a belügyminiszter úr a parlamenti bizottsági vitában, hogy azért hozott később döntést a konkrét pályázati elbírálásokról, mert előkészített egy olyan törvénymódosítást, aminek az a célja, hogy az ezt követő időben majd előbb kell dönteni. Ez meglehetősen furcsa érvelés; gyakorlatilag 49 nap késedelembe estek, mert előkészítenek egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy majd ezután korábban döntsenek.

Az önkormányzatok számára ez a törvénymódosítás most semmilyen konkrét előnyt nem hordoz - szemben azzal, amit az államtitkár úr és fideszes képviselőtársam mondott -, hiszen ha az önkormányzatok, mondjuk, július 31-éig megtudták volna, de nem tudták meg, hanem majd csak valamikor augusztus végén tudták meg, hogy melyik az a 43 pályázat, amelyet a kormány támogat, akkor december 15-éig elkészítik a pályázatokat, majd ezt követően, amikor a költségvetésüket készítik, gyakorlatilag már biztonságosan előkészíthetik a szerződéseket, készülhetnek a jövő évi beruházásra. Államtitkár úr, a döntéseket egyébként februárban hozta meg az Országgyűlés. Úgy tudom, Magyarországon a legritkábban szoktak januárban alapot ásni, azt lerakni, betonozni. Tehát nem hiszem, hogy bármiféle késedelem előállna az önkormányzatok oldaláról.

A Szocialista Párt kisebbségi véleményeként megfogalmazódott ebben a bizottságban, hogy nem látjuk azt az előnyt, amit a kormány elmond és leír ebben a törvénymódosításban. A mi megítélésünk szerint szükség van arra a júliustól decemberig eltelő időszakra, amikor is az önkormányzatok konkrét tervezéssel, a tervek elkészítésével foglalkoznak. Mi ezért nem támogattuk ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát. Részletes érveinket majd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mind a két törvényről el fogjuk mondani a vitában.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balla Györgynek, a gazdasági bizottság előadójának.

 

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok címzett támogatásával kapcsolatos törvényjavaslatokat. Az előterjesztésből egyértelműen kiderül, hogy amennyiben a parlament támogatja a javaslatot, akkor összesen 43 beruházás indulhat el a 2002. évben összesen több mint 54 milliárd forint értékben. Oktatási beruházásokra 6 milliárd forint, kulturális fejlesztésekre 3 milliárd forint, vízgazdálkodásra 23 milliárd forint, egészségügyre 10,6 milliárd forint, hulladékgazdálkodásra 8,4 milliárd forint jut. Ezen beruházások mindegyike olyan, amelyet helyben már régen várnak, az ott élők régen óhajtanak.

Ezek a javaslatok alapos előkészítés után, a szakmai szempontok messzemenő figyelembevételével készültek, hiszen az önkormányzatoknak minimálisan tanulmánytervet és költségszámításokat kellett végezniük a beadás előtt. Ugyanakkor a kétéves költségvetésnek köszönhetően a győztes pályázók most hamarabb értesülhetnek a döntésről, lehetőségük van alaposabb felkészülésre, egyértelműbben tudják a jövő évi költségvetésüket tervezni.

 

 

(15.50)

 

 

Csak néhány példát szeretnék említeni, hogy mi minden építése kezdődhet el 2002-ben: Budapesten tornaterem; Csornán általános iskola és szakiskola-rekonstrukció, Kaposvárott tanétterem és tanszálló; Pécsett szakközépiskola-rekonstrukció, Szolnokon múzeum- és galériafelújítás; számtalan kistelepülésen csatorna- és szennyvíztisztító-telep építése; Baján kórház-rekonstrukció; Oroszlányban rendelőintézet bővítése. És persze a sor még igen hosszú lehetne, de megnyugtatásként közlöm, hogy nem fogom végigmondani. A fenti példák is csak azért hangoztak el, hogy mindenki számára érzékelhető legyen ennek a döntésnek a fontossága.

Tisztelt Képviselőtársaim! Persze nem meglepő, hogy az ellenzék ezt a javaslatot sem támogatja, legalábbis a gazdasági bizottságban a javaslatot elutasították. Az indok unos-untalanig ismert: a beruházások szakmai ismerete helyett politikai természetű gyökerei vannak. Az MSZP szerint már megint kormánypárti települések kapnak támogatást, ellenzékiek pedig nem. Azon túl, hogy ez nem igaz, én a megközelítést is nevetségesnek tartom. Én nem hiszem például, hogy egy megyei kórház fejlesztésekor bárki tudhatja azt, hogy oda ellenzéki vagy kormánypárti településről járnak be betegek. Csak egyet lehet biztosan tudni, hogy a beruházás segít egy egész megye egészségügyi ellátásában.

Hogyan lehet azt mondani egy térségi hulladéklerakó építéséről, hogy az kormánypárti vagy ellenzéki lerakó? Például Jász-Nagykun-Szolnok megye 26 települését érinti a támogatott beruházás. 26 település nagyon komoly környezeti gondján segít, a tetejében úgy, hogy jelentős nemzetközi forrás is társul hozzá. Ellenzéki képviselőtársaim szerint ez ne épüljön meg, mert Szolnokon egy, a Fidesz-Magyar Polgári Párt által támogatott jelölt győzött az önkormányzati választásokon. Vagy: az önök felfogása szerint mi pedig azért ne támogassuk, mert ugyanezen térségi hulladéklerakóba fogja elhelyezni szemetét Törökszentmiklós városa is, ahol az MSZP nyert. Bevallom, mi nem tudunk így gondolkodni. Számunkra valamennyi település gondja fontos, és lehetőségeink szerint az összes, ilyen természetű problémát orvosolni szeretnénk. Éppen ezért az MSZP által gerjesztett vitát nemcsak igaztalannak, hanem értelmetlennek is tartjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy érzem, hogy az a feladatunk, hogy segítsünk az emberek, települések problémáinak megoldásában. Sokkal jobb lenne, ha már ilyen volumenű javaslatról van szó, ha már 43 beruházás sorsa felől kell dönteni, ha már kórházi, iskolai fejlesztéseket, csatorna- és ivóvízvezeték-építéseket lehetne támogatni, akkor összefogással tudnánk gondolkozni a széthúzás helyett. Nem rajtunk múlik, ha ez nem így lesz. Mi a javaslatot támogatjuk és támogatni is fogjuk, mert szeretnénk segíteni több száz érintett település és több százezer ember terveinek megvalósulását. Ezért a javaslatot a gazdasági bizottságban is támogattuk. A szavazás eredménye: 16 igen, 10 nem és 2 tartózkodás volt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak.

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a gazdasági bizottság múlt heti ülésén tárgyalta a 2002. évi címzett támogatásokról és a céltámogatási rendszer módosításáról szóló törvényjavaslatokat. A gazdasági bizottság - mint ahogy képviselőtársam is elmondta - 10 ellenszavazattal és 2 tartózkodással nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezeket a törvénytervezeteket, ugyanakkor kormánypárti képviselőtársaink 16 igen szavazattal igen.

A napirend tárgyalását végig élénk vita jellemezte mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon. A bizottság ülésén a kormány képviselője által előterjesztett javaslat alapján az Országgyűlés hamarabb ismerheti meg a kormány javaslatát a jövő évben, 2002-ben induló új beruházásokról. Ugyanakkor maga az önkormányzati igénybejelentés rendje nem változik. Továbbra is december 15-éig kell az önkormányzatoknak jogerős építési, vízjogi engedélyekkel és minden egyéb, ehhez szükséges dokumentumokkal alátámasztott igénybejelentést benyújtani, természetesen ezt hibátlanul. Itt tehát - mi úgy értékeljük - arról van szó, hogy megalapozott építési engedély és megfelelő előkészítettség nélkül az Országgyűlés dönthet pályázatok odaítéléséről, és ha ezek után az önkormányzat mégsem tudná teljesíteni a feltételeket, akkor majd ezen források visszavonásra kerülnek, kerülhetnek.

Meglátásunk szerint itt nem valamiféle szakmai megalapozottság alapján történtek meg az előkészítő döntések, hanem ugyanúgy, mint ahogy eddig tapasztaltuk. A jelenlegi előterjesztés alapján is tapasztalhatjuk, hogy politikai beállítottság alapján, ne adj' isten, kampánycélok és megfontolások alapján dönt majd a kormány az egyes fejlesztések támogatásáról.

A bizottsági vitában az Állami Számvevőszék által előterjesztett jelentésből is - amely a címzett és céltámogatások, és különösen a szennyvíz-beruházások vizsgálatáról szól - egyértelműen kiderült, hogy nem minden esetben kellőképpen megalapozottak gazdaságilag, pénzügyileg a támogatási döntések, hiszen jelenleg is több mint 24 milliárd forint van parkolópályán, odaítélt és meg nem valósult beruházásokkal kapcsolatban, amelyek jó részben még el sem indultak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szemét és a szennyvíz politikai színtől függetlenül mindenhol képződik. Ugyanakkor az előterjesztés alapján a kormánypárti települések a támogatások több mint 70 százalékát nyerték el. Különösen bíráltuk a Váli-völgyi vízberuházást, ahol összesen alig több mint 8 ezer lakosra az eddig megítélt 900 millió forintos támogatáson felül most még plusz 2,7 milliárd forint támogatás kerül felszíni vízrendezésre, amely szerintünk csak nehezen indokolható szakmailag más, folyamatosan belvizes területekhez vagy vízbázisvédelmet szolgáló beruházásokhoz képest - például a Maros-hordalékkúp vízbázisvédelme. Igen jelentős beruházásokat igényelne a nagyvárosok alacsony szintű csatornázottságának ellátása is.

Az is elég súlyos kifogásunk, hogy - ismerve EU-kötelezettségeinket is - az 2002. év lesz az első a címzett támogatások történetében, amikor nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is csökken a rendelkezésre álló összeg. 2001-ben 68,2 milliárd forint, 2002-ben mindössze 54 milliárd forint kerül felhasználásra növekvő gazdasági teljesítmény mellett.

Éles kritikát kapott a kormány mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőktől a pályázati rendszer összehangolatlansága miatt. A különböző alapokból elnyerhető pályázati források sem időben, sem szakmai előkészítés, megalapozottság tekintetében nincsenek összhangban, sőt köszönő viszonyban sem. Nem ritka az, amikor települési önkormányzatok kénytelenek visszaadni pályázati forrásokból megnyert, akár nemzetközi pályázatokból is megnyert összegeket a céltámogatás hiánya miatt. Nagyon bízunk benne, hogy ez a jövőben összehangolásra kerül.

Mindezek alapján - mint ahogy előzőleg is említettem - az ellenzéki képviselőtársaink nem tartották általános vitára alkalmasnak ilyen módon ezt az előterjesztést. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balsay Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának.

 

BALSAY ISTVÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2002. évi új címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatot. A költségvetési és pénzügyi bizottságban mint első helyen kijelölt bizottságban 12 igen és 6 tartózkodás volt a végeredmény.

Az előttem szólókkal ellentétben, épp az tette szükségessé e két törvény módosítását, amely az Állami Számvevőszék észrevételeiből táplálkozik, hiszen valóban jelentős mennyiségű önkormányzati pályázat sült be; másrészt, hogy az önkormányzatok a szokásosnál korábban nyújthassák be a tárgyévi új, induló címzett támogatásról szóló kezdeményezéseiket. Itt sokan tévedésben vannak, hiszen ez egy kétkörös pályázati rendszer, így az önkormányzatok már kellő időben tájékozódhattak arról, hogy ki mire számíthat. Az egyik körülmény szükségessé tette azt is, hogy... - a 2002-es költségvetési törvényt már elfogadtuk, az előirányzat tehát ismert az új beruházások indítására.

Én is hangsúlyozni szeretném, hogy 43 új beruházás között 5 darab regionális, illetőleg térségi fejlesztés szerepel, amelyek európai uniós támogatásban, ISPA-támogatásban részesültek, és ehhez a társfinanszírozást - amelyet mindannyian annyira óhajtottunk - a címzett támogatási rendszer biztosítja.

 

(16.00)

 

Amennyiben ez nem következne be, és nem születne kellő időben a társfinanszírozásról döntés, úgy az öt regionális beruházás esetleg elveszíthetné a már jóváhagyott ISPA-támogatást.

A másik körülmény, amelyet hangsúlyoztunk a bizottsági ülésen: fontos, hogy a tárgyévi új, induló beruházásoknál korábban szülessen parlamenti döntés, így - ellentétben az előttem szóló képviselő úrral - az önkormányzatok korábban megkezdhetik azok előkészítését és kivitelezését. Egy nem mellékes dolog is szerepelhet, az építőipari árindex változása, annak hatása sem érintheti kedvezőtlenül ezeket a döntéseket. Summa summarum tehát a törvényjavaslatot támogattuk.

Fontos az is, hogy a szokásos nagyobb volumenű önkormányzati fejlesztéseken kívül - tehát kórház-rekonstrukciókon, szociális, oktatási, kulturális beruházásokon kívül - 2002-től az Országgyűlés a címzett támogatási rendszer keretében dönt majd az egymilliárd forint feletti hulladéktárolási, -kezelési beruházásokról is, illetőleg szennyvízberuházásokról is. Tehát ez is oka annak, hogy most több beruházást javasol a kormány.

A 43 új beruházás összköltsége, összvolumene több mint 54 milliárd forint, amelyből az érintett önkormányzatok, illetve ISPA-támogatások finanszírozása közel 19 milliárd forintot jelent. A központi költségvetést összesen négy év alatt 35,3 milliárd forintos címzett támogatási finanszírozási kötelezettség terheli.

Jeleztük, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kormány olyan módon állította össze a beruházások jegyzékét, és a központi támogatás éves ütemezését - eltérően az előző, MSZP-SZDSZ-kormány idején tapasztaltaktól -, hogy a következő évek determinizmusa nem okozott túlságosan nagy feszültséget, azaz alacsony kezdő beruházási összegnél nem jelentkezett a következő évben teljesíthetetlenül magas fejlesztési arány.

Lényegesnek tartottuk azt is, amit a 3. számú melléklet tartalmaz, hogy a kórház-rekonstrukcióknál legyen lehetőség a parlament döntését követően tartalmi felülvizsgálatokra is. Minden képviselő - és én ezt természetesnek tartom - elmondta a költségvetési bizottságban, hogy az ő választókerületében hiányoznak ilyen meg olyan fejlesztések, beruházások, így én magam is, mégis, a költségvetési bizottság abban foglalt állást, hogy fontos és szükséges, hogy kellő időben benyújtásra kerüljön; szükséges az is, hogy az uniós egyesítést követően átgondoljuk a fejlesztési támogatások összefüggéseit, és a címzett és céltámogatásokon túlmenően a decentralizált pénzalapok, a Széchenyi-terv, a Széchenyi plusz, továbbá más fejlesztések összhangját is még pontosabban megteremtsük. Ez a cél.

A költségvetési és pénzügyi bizottság 12 igennel és 6 tartózkodással azt jelezte, hogy az első helyen kiemelt bizottságként (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) támogatta mindkét előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Veres Jánosnak.

 

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Ahogyan azt Balsay képviselő úr elmondta, a költségvetési bizottság ülésén 12:6 arányú döntés született. A 6 tartózkodás azt jelenti, hogy ugyan nem értettek egyet az előterjesztéssel az ellenzéki képviselők, de úgy gondolták, hogy azon 43 pályázat érintettjei, akik most pozitív javaslattal kerültek az Országgyűlés elé, semmiképpen ne gondolják azt, hogy azzal nem értünk egyet, hogy ők pénzt kaptak minden egyes esetben, noha ebben is van vita. Úgy gondoltuk, hogy egy puha nemmel jelezzük azt az érzésünket, amely szerint ez az előterjesztés nem megfelelőképpen van előkészítve.

Hogy miért nem megfelelőképpen van előkészítve: három olyan érvet szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, amely érvek elhangzottak a bizottság ülésén. Szemben a Balsay úr által elmondottakkal, én elsősorban a képviselői véleményekből szeretnék most idézni, és nem pedig az előterjesztői véleményekből, mert úgy gondolom, hogy a mi tisztünk itt az, hogy a bizottsági vitából a képviselői álláspontokat ismertessük a Házzal, és nem az előterjesztőit, hiszen azt az államtitkár úr ismertette.

E három fontos dolog közül az első a következő: nyilvánvaló volt számunkra - és nyilvánvalóan megcsináljuk a statisztikai összesítést -, hogy túlzott mértékben a kormánypárti önkormányzatok kerülnek túlsúlyba ebben a 43 pályázatban, ez nem tükrözi híven azt az arányt, ami az országban egyébként fennáll a független, az ellenzéki és a kormánypárti önkormányzatok között. Ha pedig azt nézzük meg, hogy a beadott pályázatokon belül az arány milyen, akkor itt még torzabb arány keletkezik. Ezt kellő mértékben exponáltuk a bizottsági vitában, és nem túlexponáltuk, de azt gondolom, kellő mértékben. Hiszen itt kétharmados arány van a beadott pályázatok között, és egyötödös arány van a most döntésre nyertesként javasolt pályázatok között az ellenzék részéről. Azt gondoljuk tehát, hogy ez egy fordított helyzet, ami itt most született a kormány javaslatában.

A második kérdéskör, amit érintettünk, az, hogy a két javaslatot együtt tárgyaljuk, hiszen a Ház is együtt tárgyalja. Az ellenzék nem tud szabadulni attól az érzésétől, hogy azért kell ezt most együtt tárgyalnunk, mert jövő tavasszal a kormánypártok nem akarnak parlamenti plenáris ülésezést, amellyel mi nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy az imént már egyébként ismertetett részletesebb és alaposabb előkészítés okán ezt jövő tavasszal lett volna célszerű eldönteni, akkor lett volna célszerű a kormánynak a javaslatát megtenni az Országgyűlésnek.

A költségvetési bizottság vitájában elég hangsúlyosan került megfogalmazásra az - és ebben nem volt igazi nagy vita ellenzék és kormánypárt között -, hogy mindannyian reméljük, hogy jövő tavasszal plenáris ülésen is fogjuk folytatni azokat a vitáinkat, amelyeket most ősszel vagy télen majd kénytelenek leszünk félbehagyni. (Dr. Kis Zoltán: Csak más felállásban már akkor!) Ez akkor nem hangzott el, ezért nem akarom itt mondani, de a képviselőtársam megjegyzésével egyébként nyilván nincs vitám.

A harmadik téma, amelyet érinteni szeretnék, a következő: a költségvetési bizottság vitájában megfogalmazódott, hogy rendkívül aránytalannak tartjuk a benyújtott javaslatot abból a szempontból, hogy nincs tekintettel a kormány javaslata az országon belül meglévő jelentős elmaradottsági különbségekre és fejlettségbeli különbségekre, amelyek mindenfajta mutatószám alapján dokumentálhatók; nincs tekintettel arra sem, hogy az egy főre eső beruházások mértékében, ha a gazdálkodó szervezeteket külön, az önkormányzatokat külön nézzük, és ha együtt nézzük, akkor is, olyan nagy különbségek alakultak ki az országban, hogy mintegy tízszeres az előző év statisztikai számai alapján ez a mérték, tehát az egy főre eső beruházási mérték, és ennek ellenére az alacsony beruházási felületeken a kormány javaslatában rendkívül csekély, mondhatnám elenyésző számú pályázat szerepel. Itt konkrétan Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének az egyetlen céltámogatásra érdemes pályázatát tudtuk csak megemlíteni, miközben 18 másik pályázatot nem támogat a kormány, azaz abban a sorban van, amelyet különböző okokból elutasított, s ezek között van olyan pályázat is, amelyet a szakminisztérium egyébként első helyen sorolt szakmai kritériumok alapján - olyan szociális jellegű pályázata van bent ennek a megyének.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Azt gondoljuk tehát, hogy amikor a végső döntés megszületett, akkor ezt a kérdést sokkal megfelelőbben vagy sokkal jobban kellett volna a kormánynál exponálni, hiszen hogy remélhetik az elmaradott térségek, a leszakadt régiók a valamikori felzárkózást, ha a kormány kezében lévő ilyen javaslattételi joggal a kormány nem úgy él, hogy ott egyébként magasabb beruházási értékek valósuljanak meg.

Összességében tehát, az elmondott ismérvek és érvek alapján a költségvetési bizottság SZDSZ-es és MSZP-s ellenzéki tagjai úgy gondolták, hogy a javaslat általános vitára való alkalmasságát nem tudjuk támogatni, de annak érdekében, hogy mindenfajta félreértést elkerüljünk a 43, egyébként támogatott pályázó önkormányzattal, nem nemmel, hanem tartózkodással szavaztunk, de az a tartózkodás is az egyet nem értésünket fejezte ki.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Endre Sándor képviselő úr, a területfejlesztési bizottság előadójaként.

Öné a szó, képviselő úr.

 

ENDRE SÁNDOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A területfejlesztési bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2002. évi címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló T/5159. számú törvényjavaslatot. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést, a szavazati arány 12 igen, 6 nem és 2 tartózkodás volt.

Folytatva azt a gondolatmenetet, amelyet a gazdasági bizottság véleményekor hallottunk, a bizottság azt tartja kívánatosnak, hogyha meg tudjuk teremteni a szükséges összhangot a területfejlesztés egyes instrumentumai - központi, régiós és megyei szintű támogatás lehetőségei -, valamint más kormányzati támogatási eszközök, így a Széchenyi-terv, Széchenyi plusz között, méghozzá amiatt, mert az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után a magyar önkormányzatok a források utáni olyan versenyfutásba fognak kerülni, amiben fontos és hasznos, ha tapasztalatokat szereznek.

 

(16.10)

 

Ezért a bizottság többségi véleménye abba az irányba hatott, azt fogalmazta meg, hogy az a helyes út, ha a magyar területfejlesztés ügyét úgy szolgáljuk, ha minél több önkormányzatot arra buzdítunk, olyan helyzetbe hozunk, hogy tudjon élni ezen források megszerzésének a lehetőségével; ha a magyar önkormányzatokat olyan helyzetbe hozzuk, hogy minél több információval és segítséggel, minél több pályázatot benyújtva minél több forrást tudnak megszerezni. Tehát az a fajta vélekedés, amely a bizottságban is elhangzott, hogy talán pártpolitika, vagy kormánypárt és ellenzék mentén kellene törni a támogatások odaítélését, nem egy helyes irány. Egyébként a bizottsági vitában elhangzott az, hogy a dél-alföldi régióban olyan önkormányzatok is kaptak korábban támogatásokat ezekből a forrásokból, mint Szentes, Makó, amelyek egyértelműen szocialista vezetésűek, vagy a mostani előterjesztésben Baja szintén szocialista, vagy Kalocsa szabad demokrata vezetésű önkormányzatai. Tehát a bizottság véleménye az volt, hogy az ilyenfajta összevetések nem a magyar területfejlesztés ügyét, érdekét szolgálják, és nem helyes, ha a vita ebbe az irányba halad.

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer tehát, a bizottság véleménye az volt, hogy ezt az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Bajor Tibor képviselőtársam ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAJOR TIBOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, és előttem szóló képviselőtársam gyakorlatilag felsorolta az összes nem kormánypárti települést, amely pályázaton pénzt fog nyerni. Hiszen a kormánypárti települések részesedése a támogatásból 70 százalékos, ugyanakkor a 43 javasolt beruházás közül mindössze 10 az, amely független vezetésű településen valósulna meg, miközben a települési önkormányzatok többségének a vezetése nem pártok színeiben nyerte el a mandátumát, és a benyújtott igényeknek az 54 százaléka tőlük származik.

Egyre nyugtalanítóbb az a különbség, amely az igények és a források között megjelenik. Ez azért érdekes és azért fontos, hiszen az egymilliárd feletti csatorna- és szennyvíztisztító-fejlesztéseket átcsoportosították más területre. 2002-re 468 beruházási igény érkezett, összesen 626 milliárd forint beruházási összeggel, és ebből 43-at javasolnak támogatásra, 35,2 milliárd összeggel. Ezzel szemben csak a vízgazdálkodás témakörében beérkezett 225 igény 384 milliárdra, és ez a témakör lenne hivatva magába foglalni a belvízrendezéssel, az ivóvízellátással, a csatornázással, a szennyvíztisztítással kapcsolatos feladatokat, amelyek mindegyike bizonyosan szükségessé tenné a rendelkezésre álló források megfelelő beruházását, különös tekintettel az EU-hoz való csatlakozásra is. Az e célra fordítani tervezett összeg pedig a tavalyinak mintegy harmada nominálértékben, tehát jelentősen csökkent.

Teljes mértékben megoldatlan a belvíz által veszélyeztetett települések elvezető csatornarendszerének karbantartása, helyreállítása, szükség szerinti bővítése; erre a kormány nem talált forrásokat. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy majd fog találni, ha, ne adj' isten, felhőszakadás lesz, újabb belvíz lesz, vagy újabb árvíz lesz, akkor majd valahonnan elő kell teremteni a pénzt, és meg kell oldani azt a feladatot, amelyet, ha előregondolkodunk, kényelmesen és biztonságosan meg lehetett volna oldani.

Előttem már szóltak a nagyvonalú Váli völgy-támogatásról, azért én adatot is hadd mondjak. Itt hat településről van szó: Alcsútdoboz, Felcsút, Óbarok, Tabajd, Vál és Kajászó. A 2000 januárban nyilvántartott lakosság 8122 fő. Ha összeadjuk az eddig odajuttatott támogatást, az azt jelenti, hogy családonként több mint egymilliós állami támogatást kaptak ebben az időszakban ezen a területen. Nem lehet tudni, hogy miért kedves annyira a kormánynak a pásztói kórház, hiszen most már harmadszor kap címzett támogatást, ugyanakkor osztályok szűnnek meg.

Ez alapján a területfejlesztési bizottságban kisebbségben maradva nem támogattuk az előterjesztést, általános vitára alkalmatlannak találtuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Én kérem a képviselő urat, hogy a mikrofont ne is vegye le, hiszen a képviselő úr a környezetvédelmi bizottság előadója is. Tehát megadom a szót ismételten Bajor Tibor képviselő úrnak, aki a környezetvédelmi bizottság állásfoglalását ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAJOR TIBOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A kormány szerintünk és a bizottság véleménye szerint ismételten kísérletet tett diszkriminatív döntési mechanizmusának folytatására.

Az előkészületek elég sokáig húzódtak, a kormány a saját jogszabályait is semmibe vette, hiszen a 9/1998. január 23-ai kormányrendelet szerint a kormány a belügyminiszter előterjesztése alapján július 31-éig állást foglal a címzett támogatásra javasolt és nem javasolt beruházási koncepciókról. Ezt a kormány csak szeptember 18-án tette meg, a címzett és céltámogatásokról szóló hatályos törvény szerint e döntés alapján a támogatásra javasolt önkormányzatoknak december 15-ig be kell nyújtani a beruházásokat megalapozó, nem kis időigényű terveket. Ha most figyelembe vesszük a törvénykezési eljárást, az azt jelenti, hogy november 6-a környékén válik az előterjesztés törvénnyé, tehát mindösszesen marad egy hónapjuk az önkormányzatoknak, hogy elkészítsék a szükséges dokumentumokat. Tehát a kormányzat ismételten az önkormányzatok rovására húzta az időt.

A T/5154. számú előterjesztés úgy szól, ami módosítaná ezt a korábbi törvényt, hogy elfogadott költségvetés esetén - ilyen a 2002. év - még december 15-e előtt, azaz érvényes építési engedély nélkül döntsön a parlament a beruházásokról, ami természetesen illúzióvá teszi a megalapozott döntéseket és a megalapozott mérlegelést. Így a mérlegelés szinte kizárólagos szempontja a pártkötődés, illetve a döntéshozók személyes szimpátiája. Hiszen így megalapozott tervekről, költségekről nem beszélhetünk, bármennyire is indokolt lenne, hogy minél előbb döntés szülessen.

Ezek alapján a környezetvédelmi bizottság 5 igen és 5 nem szavazattal általános vitára alkalmatlannak találta az előterjesztést.

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, egyben megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, aki az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó.

 

ÉKES JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném kijavítani Bajor Tibor képviselőtársamat, mert 8 igen, 8 nem és 1 tartózkodás mellett döntött úgy a környezetvédelmi bizottság, hogy nem támogatja az előterjesztést. Szeretném kihangsúlyozni, hogy én a kisebbségi támogató véleményt kívánom a magam részéről elmondani, annak ellenére, hogy a bizottsági ülésen hangzottak el negatív észrevételek magával a címzett támogatással és magával a törvénnyel kapcsolatban is.

Nagyon sajnálom, hogy Veres János képviselőtársam nincs már benn a teremben, hiszen a leszakadó térséget próbálta ő bizottsági véleményként megalapozottan felhozni. Én is tudok olyan térséget, ahol 42 településből 35 település nem csatornázott, és ebből a 35 településből legalább 15 település 1/A vízbázison helyezkedik el, tehát nagyon is indokolt lenne magának a címzett céltámogatásnak a rendszerébe ezeket a településeket beemelni. Vagy veszem a mélykarszti bázison lévő Nyirádot, ahol nagyon fontos lenne a csatornázottság kérdése. Ennek ellenére a címzett támogatásnál nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ISPA-val benyújtott pályázati önerőknél a kormány a garanciát a maga részéről megteszi. A 35,5 milliárd forintnak a felosztása felgyorsítja a beruházások nagyságrendjét. Valamennyi megye úgyszintén valamilyen mértékben részesül a címzett támogatásból, ez már egy óriási előrelépés.

A 49 napos késéssel kapcsolatban: itt a képviselőtársaim is, a bizottság tagjai is többen elmondták, hogy engedélyezett tervek szükségesek ahhoz, hogy el lehessen indítani egy beruházást. Általában tudjuk, ha vízbázis jellegű csatornázási, vízvédelmi, felszíni vízelvezetési kérdések vannak, akkor azok a téli időszakban nem indíthatók. Tehát mindenképpen szükséges az, hogy valóban ebben a kérdésben egyfajta rövidebb időszak álljon elő annak érdekében, hogy a települések vagy a pályázók egyáltalán fel tudjanak készülni a tervek elkészíttetésére, azok engedélyeztetésére és valóban a beruházás elindítására.

Én szeretném mindenképpen kihangsúlyozni, hogy a bizottsági ülésen elhangzott mint egyfajta kérés, hiszen már három éve a környezetvédelmi bizottság erőteljesen hangsúlyozza, és főleg most az uniós csatlakozással kapcsolatosan az Uniónak az álláspontja, a környezetvédelem területén Magyarország nem kér derogációt, tehát mindenképpen szükséges felgyorsítani az olyan jellegű beruházásokat, ahol a fokozottan érzékeny vízbázisterületeknek a csatornázása hatékonyan el tud indulni.

 

 

(16.20)

 

Úgyszintén szóba került a környezetvédelmi bizottsági ülésen, hogy azon pályázók, akik már több éve pályáznak címzett támogatásra esetleg forráshiány miatt, viszont már az engedélyezési tervekkel is rendelkeznek, ezt igenis figyelembe kellene venni annak érdekében, hogy adott esetben egy-egy térségnél akár kulturális, akár egészségügyi területen vagy akár a csatornázás területén mint térségi feladatot hatékonyabban el tudjanak látni. A bizottsági ülésen is hangsúlyoztam mint kormánypárti is, hogy prioritási elveket kellene sokkal szigorúbban megfogalmazni és ezeknek a határidejét úgy lerövidíteni, hogy valóban a megfelelő nemzetközi pályázatok - ez alatt értem a brüsszeli, európai uniós pénzekre történő pályázatok lehetőségét is - nehogy határidőben egymást elkerüljék, mert adott esetben évek telnek el, mire egy-egy pályázat valóságos elindítása bekövetkezhet.

Ebből a szempontból szeretném mindenképpen kérni, hogy a döntési mechanizmus - és ezért is jó, hogy maga a törvény is változik -, a beadási és az elindítási határidő sokkal közelebb kerüljön egymáshoz, annak érdekében, hogy valóban ezek a pályázatok, elnyert pénzek, fogalmazzunk úgy, minél gyorsabban meg tudjanak indulni.

Úgyszintén felhívták a figyelmet a környezetvédelmi bizottságban arra, hogy a hulladékgazdálkodási törvényből adódóan ezen a területen is sokkal hatékonyabban kell megfogalmazni a megyei szintű és regionális hulladékkezelő központok kialakítását, a hulladék szelektív gyűjtését, azoknak az esetleges feldolgozóiparra történő koncentrálását. A címzett és céltámogatásoknál ezeknek a területeknek is prioritást kell élvezniük.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy a környezetvédelmi bizottság 8 igen, 8 nem szavazattal és 1 tartózkodással nem fogadta el magát az előterjesztést. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ajánlások végéhez értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás értelében 15-15 perces időkeretben: elsőként Perlaki Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Lamperth Mónika képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Elnézést kérek a rekedtes hangomért, de a helyi labdarúgócsapat meccsén vettem részt tegnap, és ezért gyengébb a hangom.

 

ELNÖK: Abszolút megértőek leszünk, képviselő úr!

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A mai napon olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely az önkormányzatok beruházásainak támogatásait osztja el. A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az a célja, hogy az önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások egyre növekvő színvonalon elégítsék ki a polgárok igényeit. Ahhoz, hogy kényelmesen, biztonságban, a kor színvonalán tudjanak működni az iskolák, újjáépítések is kellenek. Hogy a színházakban omló vakolatokkal ne találkozzunk, felújítás kell. Hogy a talaj ne menjen tönkre és legyen ivóvizünk, beruházások kellenek. Gondoskodnunk kell az idősek és a betegek szociális otthonainak jobb körülményeiről. A közvélemény jól tudja, mennyi kórház vár arra, hogy méltó körülmények között gyógyulhassunk bennük. A fogyasztói társadalom ontja a szilárd hulladékot, és idejében gondoskodnunk kell arról, hogy arányos legyen a felkészülésünk, hogy fenntartható legyen a fejlődés. Ezért kell fokozott figyelmet fordítani a hulladékgazdálkodással kapcsolatos beruházásokra. Ezekre a célokra fordítjuk a címzett támogatási javaslatban szereplő milliárdokat.

Érthető, hogy a fejlődés igénye több igényt hoz a felszínre, mint amennyinek a támogatását az ország ereje lehetővé teszi. Ezért válogatni is kell a bírálóknak. Az idei évben is objektív kritériumok alapján, területi kiegyenlítés mellett valósult meg az igények bírálata. A beruházások gondos előkészítést igényelnek és általában négy-öt év alatt valósulnak meg. Ennek az a következménye, hogy minden évben a korábban jóváhagyott támogatások tárgyévi részei is szerepelnek tízmilliárdos nagyságrendben a javaslatban. Közpénzek elköltéséről van szó, ezért a takarékosság, a hatékonyság rendkívül nagy szerepet kell hogy játsszon, így az igények sorolásánál összehasonlító árakat is alkalmazhattak a bírálat során. Más oldalról az önrész nagysága is szerepet játszik, ezért azt is vizsgálták, ugyanis az Állami Számvevőszék jelzései is ráirányították a figyelmet, hogy el lehet kerülni a beruházások akadozását, ha jól megalapozott az önrész megléte, bizonyított, hogy jelen van.

Két javaslatot tárgyalunk most. Az egyik az eljárás rendjének módosítását javasolja, a másik a támogatandó önkormányzatok nevét és a célokat, az összegeket mutatja meg. Az eljárás rendjében azt a változtatást javasolja a kormány, hogy fél évvel rövidüljön az átfutási idő, és a koncepció alapján jóváhagyja az Országgyűlés a támogatást, így az igénybejelentés részletes szakmai munkáját nem kell feleslegesen elkészíteni a néhány száz önkormányzat munkatársainak. Amennyiben akadály merül fel, akkor az adott év előirányzatát fogja növelni a megmaradó pénz, hogy más önkormányzat megkaphassa azt követően.

Nézzük meg kicsit részletesebben, hogy a 2002-ben induló címzett támogatások mit is takarnak! Ha össze akarom foglalni a javaslat hasznosságát, akkor azt kell mondanom, hogy a javaslat elfogadásával hatmillió polgár számára emelkedik a közszolgáltatások színvonala. Negyvenhárom beruházás indulhat el, ezek tíz megyéhez tartoznak, több megyei jogú városhoz, emellett két budapesti kerületi önkormányzat is részesedik nagy számú város mellett. Az új induló címzett támogatások 2002-re eső része 3000 millió forint. Az 1992 óta működő címzett és céltámogatási rendszer hozzájárul a fiatal önkormányzati rendszerben működő helyi közösségek sikeres működéséhez.

A címzett támogatások a támogatási célok szerint is vizsgálhatók. A javaslat első része az oktatás területén tizenegy önkormányzatot jelöl meg. Tornatermek épülnek, iskolákat bővítenek és újjáépítenek. Van olyan város, ahol a turizmus fejlesztésével párhuzamosan a szakközépiskola tanéttermet és tanszállodát kap, de olyan is van, ahol az ifjúsági centrum foglalkoztató szobákkal és könyvtárral fog bővülni, ha elfogadjuk a javaslatot. A lista semlegességére jellemző, hogy Budapest, Kalocsa, Pécs és Siklós mellett Miskolc, Kaposvár és Csorna lakói élvezhetik majd az építkezések eredményeit.

A kultúra intézményei művelődési házak rekonstrukcióival részesednek elsősorban, de találhatunk kiállítótermet és galériát is az újjáépítéseknél. Összesen négy város és egy megye 302 milliót költhet jövőre erre.

A vízgazdálkodás fejlesztése okán kilenc gesztor vezetésével 37 település szennyvízcsatornázása vagy szennyvíztisztítása oldódik meg. Két településnél a vízellátás fejlődik. A belterületi vízrendezés hét települést érint, összesen 889 millió forint értékben. Itt egy kis kitérőt hadd tegyek; van egy táblázat az anyagban, amely bemutatja, hogyan aránylanak egymáshoz a címzett támogatások értékben, ugyanis elhangzott, hogy a belvízzel kapcsolatban többet kellett volna szétosztani. A helyzet az, hogy a 35 milliárdnyi címzett támogatásból, amely az évek alatt az összeset képviseli, amit 2002-ben indítunk, a vízgazdálkodás 13 milliárddal az első helyen van, a második helyen az egészségügy van 9,6 milliárddal. Tehát így is az első helyen van majd' az egyharmada az összesnek. Ezt azért gondoltam fontosnak elmondani, hogy tisztába jöjjünk vele, milyenek az arányok, hiszen az arányosság megmagyarázza azt, hogy amennyiben a négy többi szempont között nem találjuk meg a megoldást, akkor hol keressük. Nos tehát a belterületi vízrendezés hét települést érint, összesen 889 millió értékben.

 

 

(16.30)

 

 

A szociális ellátás területén megyei feladat a bentlakásos intézetek fenntartása. 171 millió forinttal három megye részesedik: Hajdú, Nógrád és Vas megye szerepel a javaslatban.

Az egészségügyben a kórház-rekonstrukciók a jellemzőek, de műtők és más orvostechnológiai berendezések is megújulnak, bővülnek a 693 millióból 2002-ben.

A hulladékgazdálkodásban javasolt mindhárom támogatás a strukturális alap által támogatott társfinanszírozás, amelynek elmaradása 6,6 milliárd veszteséget jelentene az országnak, amelyet 416 milliós támogatás árán tudunk megszerezni Miskolcnak, Szegednek, Szolnoknak.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja azt, hogy a kormány a polgárok érdekében járt el. A döntés-előkészítés érvényesítette a takarékosság elvét, a minél nagyobb önrész szempontját, a költséghatékonyság "minél többet minél kevesebből" elvét és a területi elosztás elvét. Fontos jellemzője a javaslatnak, hogy a determinációt nem kívánta aránytalanul nagyra növelni, vagyis az előre nem látható körülményekre való tekintettel kevés jövőbeni pénzt kötött le, hagyott mozgásteret.

A polgári kormány el akarta kerülni azt az ügyeskedést, amit az MSZP-kormány művelt 1998. február 17-én. Azt tették, hogy néhány tíz millióval sok beruházást indítottak meg, hogy a következő években minél több pénz iránya meghatározott legyen a szocialista önkormányzatok felé - bizonyára számítottak a polgári kormányzásra. Ennek a hatása az, hogy a címzett és céltámogatásokból a 2000. évben 52,3 milliárd forintból 17,2 milliárd jutott 35 beruházásra a mai ellenzéki önkormányzatoknál, ezzel szemben 23 úgynevezett kormánypárti település csak 6,5 milliárddal részesedik. Budapestre sem haragszik a kormány, hiszen a fővárosnak 6,54 milliárd jutott 2000-ben.

Felmerült a kérdés a bizottsági munkákban, hogy hol is van az indoklása az elutasításra javasolt pályázatoknak. Azt hiszem, csak azt mondhatjuk, hogy csak jogos és még jogosabb igény van, mégis a pénz határokat szab a képzeletünknek, ezért most példákat fogok mondani arra, hogy miért nem lehetett támogatni vagy miért volt még jogosabb más pályázat. Az elutasításra javasolt 2002. évi címzett támogatások között több olyan is szerepel, amely 2001-ben megkapta a céltámogatást, de mivel a 2001. évi céltámogatás április 1-jei és a 2002. évi címzett támogatások koncepciója május 5-ei benyújtásának határideje csaknem egybeesett, ezért mindkettőt beadták. Ilyen például Balatonfőkajár, Cserszegtomaj, Mórágy, Sé, Hajdúnánás, Kiskunmajsa, Mogyoród és Fót, Parasznya szennyvízelvezetése.

Többen felteszik a kérdést, miért nem került a támogatásra javasoltak közé a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház beruházása, amelyet mellesleg én magam is nagyon szerettem volna, és erre korábban is javaslatot tettem. A kormány a címzett támogatási javaslat kialakítása során figyelembe vette az egyes beruházások racionalitását, továbbá olyan javaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, mely nem eredményez nagy determinációt a következő évek központi költségvetésében. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház több mint 7,6 milliárd forint összköltségű rekonstrukciója több mint 6,1 milliárd forint címzett támogatást igényel. Összehasonlításképpen, a kormány által támogatásra javasolt nyolc kórház-rekonstrukció beruházási összköltsége 10,6 milliárd forint, címzett támogatási igénye pedig összesen 9,6 milliárd forint. Amennyiben a Bajcsy-Zsilinszky Kórház bekerülne a támogatottak közé, úgy másik öt-hat beruházás helyett kerülhetne be, vagyis ha nem mások helyett kerülne támogatásra.

Fővárosi beruházás indítása a következő kormányzati ciklusban nagy költségvetési determinációt okozna, egyszer mégis - remélem, hamarosan - lesz rá módunk, hogy ezt megtegyük.

A költséghatékonyság elvénél maradva fontos hangsúlyozni, hogy a szennyvízberuházásoknál a döntés-előkészítés során megvizsgálták az egy ingatlanbekötésre jutó beruházási költséget - erre utaltam az összehasonlító áraknál -, amennyiben ez túl magas volt, úgy a fejlesztés indítását nem javasolta a kormány. Így nem került támogatásra a javasoltak közül például Szederkény több mint 1,9 milliárd forintos beruházása, mivel az egy ingatlanbekötésre jutó beruházási költség 1,283 millió forintba került volna. De megemlíthető Babosdöbréte 903 ezer forint plusz áfa értékű bekötése, és sorolhatnám, de Tiszaszalka és Zalaszentbalázs is elég költséges lett volna. Ugyanakkor a támogatottak között van Pilis és Pétervására, amelynél 420 ezer; ha emlékeznek rá, akkor ez a harmada a legnagyobbnak, illetve a fele azoknak, amelyeket az imént felsoroltam. Az utóbbinál 512 ezer forint az egy bekötésre jutó beruházási költség.

Nagy fajlagos költségű és emiatt támogatásra nem javasolt fejlesztési elképzeléseket más ágazatban sem támogatott a kormány. Ezek közé sorolható például a nagykanizsai zsinagóga épületének felújítása, ahol 930 négyzetméterre 570 millió jutott volna. Persze reméljük, hogy egyszer erre is lesz lehetőség, hiszen szomorú, amikor az épületeink romlanak.

Alcsútdoboz valamiért igen foglalkoztatja az ellenzéket. (Dr. Kis Zoltán: Csak a futballcsapat miatt!) Lássunk néhány objektív érvet, ami a beruházás támogatása mellett szól! A belterületi vízrendezés mellett szól, hogy Alcsútdoboz és a társult települések, Nagyegyháza, Óbarok, Felcsút, Tabajd, Vál és Kajászó a Váli-vízfolyás völgyében elhelyezkedő települések, melyek hasonló adottságúak a belterületi csapadékvíz elvezetése szempontjából. A községek a Váli-víz melletti legalacsonyabb szinteken és a völgyoldalon települtek, a szintkülönbség 40-50 centiméter. A domboldalról a csapadékvíz rázúdul a belterületek mélyebben fekvő területeire, és mind a völgyben, mind a domboldalon nagy eróziós károkat okoz. A tervezett belterületi vízrendezés megoldása abból a szempontból is indokolt, hogy a megépülő szennyvízgyűjtő rendszert az illegális csapadékcsatorna-bekötések ne terheljék. A tervezett beruházás a vízkárok megelőzését szolgálja, a vízmosás kialakulására hajlamos völgyoldalak védelme érdekében történik. Az összegyűjtött csapadékvizek elvezetésére a befogadó rendelkezésre áll. A társult települések közül kettő az elmúlt években vízkárt szenvedett.

Összefoglalva: A Fidesz-Magyar Polgári Párt a javaslatot elfogadásra ajánlja, mert hatmillió embert, az ország lakosságának többségét érinti, és 60-70 évre teszi jobbá a közszolgáltatásokat az a 43 új beruházás, amely 2002-ben indul és három-négy éven belül megvalósul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Lamperth Mónika képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok cél- és címzett támogatási rendszere már jó néhány éve, az önkormányzatok megalakulása óta szolgálja azt a célt, hogy az önkormányzatok, illetve a településen élő emberek számára a közszolgáltatásokban minél jobb színvonalú ellátást tudjon biztosítani. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, és azért volt szükség ennek a támogatási rendszernek a bevezetésére, mert az önkormányzatok - függetlenül attól, hogy milyen kormány kormányozza az országot - a működési költségvetésükből nem tudnak nagyobb beruházást elkezdeni. Ha azt akarjuk, hogy az önkormányzatok, a települések gyarapodjanak és legyenek új iskolák, óvodák, kórházak, belvízelvezető rendszerek, szennyvízcsatorna, ezek nagyon drága beruházások, és ehhez szükség van arra, hogy ezt az állam támogassa. Ezért jött létre a cél- és címzett támogatási rendszer, és azért van az most már évek óta, hogy természetesen az Országgyűlésben nagy figyelmet kap az, hogy a nagy számú pályázó önkormányzat közül melyek azok, amelyek állami támogatásban részesülnek ezeknek a beruházásoknak a megvalósításához.

Az, hogy az önkormányzati támogatási rendszerben legyen valamiféle prioritás, amely megmondja, hogy milyen feltételrendszer alapján kik kaphatnak támogatást, ez is természetes elvárás volt, és a cél- és címzett támogatás rendszerét alanyi jogon járó, illetve egyéb elbírálási szempontok alapján határozza meg most már több éve valamennyi kormány, illetve az Országgyűlés.

 

(16.40)

 

Mi a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint helyeseljük azt, hogy ilyen támogatási rendszer működik, még ha azt is gondoljuk, hogy már megérett a változtatásra. Ugyanis amíg a Fidesz kormányzott, eddig úgy volt, hogy ígérte azt, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszerét átalakítja, és ebben a rendszerben nyilván újra kell gondolni a cél- és címzett támogatások rendszerét. Amikor az MSZP kerül kormányra, akkor úgy lesz, hogy mi meg fogjuk ezt csinálni rögtön a kormányzás elején, és a mi elképzeléseink szerint is fontos szerepe van annak, hogy állami támogatásban részesüljenek az önkormányzatok egy-egy nagyobb beruházás elindításához, mi ezt azonban egy más rendszerben képzeljük el. Nem fogom most ezt elmondani, hiszen a törvény vitájában talán erre most nincs elegendő idő, mindenesetre jelezni szeretném, hogy mi sokkal nagyobb szerepet szánunk a nyilvánosságnak, sokkal nagyobb szerepet szánunk a decentralizálásnak, és azt gondoljuk, fontos szempont az, hogy az érintettek, akik pályáznak, pontosan tudják azt, hogy mikor milyen szempontok alapján születnek meg a döntések.

Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert a Magyar Szocialista Párt erős kritikát mondott a beterjesztett törvénytervezettel kapcsolatban. Azt állítjuk, hogy ebben a törvénytervezetben erősen lejt a pálya a kormánypárti vezetésű önkormányzatoknak, aránytalanul nagy támogatásban részesülnek a benyújtott pályázatokhoz képest. Mondok két számot is, amely alátámasztja az állításomat: az összes pályázat 28 százalékát nyújtották be kormánypárti vezetésű önkormányzatok, és az összes odaítélt támogatás 70 százalékát kapták meg. A különbség ordító, és szeretném elmondani ezzel kapcsolatban a Szocialista Párt kritikája mellé téve a konkrét érveket is, amelyek ezt alátámasztják - először a Fidesz bizonyításáról vagy érveléséről.

Amióta ez a téma a nyilvánosság elé került, fideszes politikusok szájából háromféle álláspont hangzott el. Amikor a Szocialista Párt azt mondta, hogy a kormánypárti önkormányzatoknak lejt a pálya, akkor az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén Pintér Sándor miniszter úr azt mondta, hogy elismeri, hogy 1998 óta, tehát a Fidesz-kormányzás óta bizony a kormánypárti vezetésű önkormányzatok nagyobb arányban kapnak ilyen támogatást. Kontrát államtitkár úr ingatja a fejét - ön is ott volt ezen a bizottsági ülésen, de ha már nem emlékszik pontosan, államtitkár úr, amikor elmondtam a beszédemet, szívesen átadom önnek a bizottsági jegyzőkönyv kivonatát, ahol ez szó szerint szerepel.

A belügyminiszter úr ezt elismerte, és hozzátette - ezt a korrektség kedvéért hozzá kell tennem -, hogy ezt azért teszi a Fidesz-vezette kormány, mert az előző ciklusban bizonyos elbillenést tapasztaltak az arányokban. Ha ez valóban így lenne, akkor, gondolom én, már megkaptam volna az ezzel kapcsolatos kimutatást, mert amikor a nyár közepén a céltámogatásokról döntött a kormány, Borókai szóvivő úr azt jelentette be a sajtó nyilvánossága előtt, hogy az ellenzék megalapozatlanul támadja a kormányt, amikor ezt az állítását teszi, és ehhez számokat rendelt hozzá, konkrét számokat mondott, hogy ez ennyi, az annyi.

Ennek a hátteréről, hogy egyébként ez miből jött össze, céltámogatásból vagy címzettből, vagy mind a kettőt összecsomagolták, írásban megkérdeztem a belügyminiszter urat, adja már oda, hogy mivel tudja bizonyítani az állításait. A miniszter úr válaszolt nekem, és ebben a válaszlevélben leírta azt, hogy ilyen nyilvántartás nem készült. Ha ilyen nem készült, akkor nem tudom, miről beszélt a kormányszóvivő. Amikor a bizottsági ülésen ez a téma szóba került, akkor a miniszter úr úgy emlékezett, hogy azt a nyilvántartást, amelyről azt írta, hogy nem létezik, megküldte nekem, és megígérte, hogy most rövidesen megküldi. Ez a bizonyíték azóta sem érkezett meg, úgyhogy továbbra is kíváncsian várjuk, hogy azok a számok, amelyeket kormánypárti képviselők elmondanak a két ciklus összehasonlításáról, mit tartalmaznak, és ennek mi a belső tartalma.

A második Fidesz-állítást, amely részben eltér attól, amit a miniszter úr mondott, Kontrát Károly államtitkár úr mondta a sajtó nyilvánosságán keresztül, hogy nincs ilyen különböztetés - mondta szemben azzal, amit a minisztere mondott, nincs ilyen különböztetés -, hanem a kormány a szükségletek szerint mérlegel, és egyébként sincsen fideszes kórházi ágy, nincsen MSZP-s kórházi ágy, van ezzel szemben fideszes szemétlerakó-támogatás, mert egyébként az összes szemétlerakó, amelyhez a kormány most támogatást ad, mind kormánypárti vezetésű önkormányzathoz került. Azt gondolom, nem gondolják komolyan képviselőtársaim, hogy csak ott van szemét, ahol fideszesek vannak, nem így kellene erről dönteni.

Végezetül a harmadik álláspontot, amit hallottunk ebben a kérdésben, Perlaki Jenő képviselő úr fogalmazta meg, aki azt mondta, hogy nincs ilyen szempont, hogy milyen politikai és pártállású az önkormányzati vezetés, de ha mégis van, akkor az amiatt van, hogy ki kell egyenlíteni az előző kormány gyakorlatát. (Perlaki Jenő: Nem ezt mondtam, tessék elolvasni a jegyzőkönyvet!) Azt gondolom, ez a három különböző álláspont együtt sem képes azt az állítást cáfolni, amelyet a számok hordoznak, amelyet mi a nyilvánosság előtt is elmondtunk, és csak szeretnénk itt megerősíteni a parlamenti vitában: a 43, kormányjavaslat szerint támogatandó beruházásból 29 kormánypárti, 4 ellenzéki és 10 független vezetésű önkormányzat javára dőlt el.

Hogy valamiféle takargatnivalója van itt a kormánynak, annak másik bizonyítékát találtuk a parlamenti bizottsági vitában. Amikor megkérdeztem a kormány képviselőjétől, hogy milyen szempontok alapján dőlt el az, hogy például a 40 belvíz- és csapadékvíz-elvezető pályázatból mindösszesen 2, azaz kettő darab pályázat kapott állami támogatást... - csak egy rövid kitérő: nem gondolom azt, hogy egyébként itt a parlamenti vitában egyenként meg kellene indokolni az összes támogatást, Perlaki képviselő úr mégis az alcsútdobozi pályázatot megindokolta. Nem is ez az igazi probléma, hanem az, hogy a 40-ből 38-at elutasítottak, és nem tudjuk, hogy miért, és nem tudjuk, hogy miért az a kettő kapott.

A bizottsági vitában a kormány képviselője a kérdésre azt mondta, hogy a különböző szakterületeknél ezeket a rangsorokat a szaktárcák állították elő. Én akkor tettem egy ügyrendi javaslatot, és azt kértem fideszes képviselőtársaimtól, hogy szavazzák meg, hogy a bizottságban megnézhessük azt az ágazati rangsort, amelyet az ágazati minisztériumok állítottak fel, mert akkor abból megtudható, hogy milyen elvek alapján alakult ki ez a rangsor, miért került első két helyre Alcsútdoboz és a társtelepülések, és miért nem kapott az a 38, amelyiknek egyébként ugyancsak szüksége lenne erre a támogatásra. Akkor a kormánypárti képviselők egyhangúlag elvetették ezt a javaslatot, tehát nem kérte a kormánypárti többség a bizottság elé az ágazati listát, az ágazati minisztériumok rangsorát, ezért, azt gondolom, valami takargatnivaló mégiscsak van.

Amikor a pályázatoknál arról beszélünk, vagy arról beszélnek akár kormánypárti, akár ellenzéki szónokok a parlamentben, hogy szükség van-e ezen az adott területen ilyen nagyságrendű támogatásra vagy sem, szeretném nagyon világossá tenni, hogy a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint ezek a célok mind valóban támogatandó célok. Egyetértünk azzal, hogy az oktatásra, a kultúrára, a vízgazdálkodásra, a szociális ellátásra, az egészségügyre, a hulladékgazdálkodásra, ezekre a területekre támogatást adjon az Országgyűlés ezen a rendszeren keresztül. Igazából a kritikánk lényege az, hogy nem teszik azt világossá, hogy milyen szempontok szerint, milyen elvek alapján kik kapnak, és miért maradnak ki mások ebből a rangsorból.

Nem tartom igazán korrektnek ennek a kérdésnek azt a beállítását a vitában, hogy aki ezt az előterjesztést támogatja, és csak szépeket mond róla, az akarja, hogy ezen a területen gyarapodás legyen, és ezeket a pénzeket megkapják ezek a települések, aki pedig kritikát fogalmaz meg, az nem támogatja ezt. Ez az összefüggés nem így van. Mi támogatjuk ezeket a célokat, támogatjuk azt, hogy az egyes településeken a megvalósuló beruházásokhoz a kormány adjon anyagi támogatást, de fenntartjuk magunknak a jogot, hogy kérdezzünk azok nevében, akiket a kormány most elutasítani javasol.

 

 

(16.50)

 

Azt gondolom, az a korrekt eljárás, ha ezek az önkormányzatok világos és egyértelmű indokolást kapnak arra vonatkozóan, hogy ők miért nem kerülhetnek be most a támogatandó települések közé.

Tisztelt Országgyűlés! Én eddig a címzett támogatásokról, tehát a konkrét döntésre vonatkozó törvény tervezetéről beszéltem, egy rövid gondolatot azonban még szeretnék elmondani az eljárási rend módosítására vonatkozó törvénytervezetről is. Bizottsági kisebbségi előadóként elmondtam, hogy nem látjuk ebben a törvénytervezetben, ebben a módosításban azt az előnyt, amelyről az előterjesztő a szóbeli kiegészítőben beszélt, tehát hogy most az eljárás átalakítása annyi értéket, újat, előnyt hordozna az önkormányzatoknak, mint amiről beszéltek, jelesül konkrétan, hogy előbb születik a döntés, tehát előbb van lehetősége az önkormányzatnak a beruházásra készülni.

Szeretném azt nagyon világosan elmondani, hogy oka van annak, hogy két ütemben kell a döntést meghozni ezeknél a pályázatoknál. Itt milliárdos beruházásokról van szó. Én nem gondolom, hogy az természetes dolog lenne, hogy egy ötletre, egy koncepcióra milliárdokat költsünk el az adófizetők pénzéből. Nem véletlen az, hogy a terveket, a pályázatokat meg kell nézni, és annak alapján dönt a kormány és az Országgyűlés!

A képviselő úr beszélt arról a hozzászólásában, hogy túl sok azon pályázatok száma, amelyek beruházásai később meghiúsulnak. Ez így van. De ennek csak növekszik a veszélye, ha koncepciók vagy elképzelések alapján költ el a kormány az adófizetők pénzéből milliárdokat, és a kockázata is növekszik.

Én azt gondolom, igenis ahhoz fűződik érdek, hogy az önkormányzatok minél előbb megismerjék, megtudják, hogy kapnak-e pénzt egy beruházáshoz vagy nem. Ezt az MSZP támogatja. De mi azt gondoljuk, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha nem 49 napos késedelemmel foglal állást a kormány a címzett támogatásokról először, hanem betartja a jogszabályi határidőt, július 31-éig megszületik ez a döntés, majd ezt követően megy a hatályos eljárási rend szerint a döntéshozatal. Az önkormányzatok akkor is időben meg tudták volna kezdeni vagy meg tudnák kezdeni 2002-es fejlesztésüket. Úgyhogy mi ezzel a módosítással, ezzel az eljárási módosítással nem értünk egyet.

A jövőben az a Magyar Szocialista Párt szándéka, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakítása keretén belül a cél- és címzett támogatási rendszerre vonatkozóan is új javaslatot teszünk le majd az Országgyűlés asztalára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általános vita tárgyát képező két törvényjavaslat együttes általános vitája logikus, indokolt, egyik feltételezi a másikat, tételesen tehát a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a helyi önkormányzatok 2002. évi új címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban levő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. Erősen leegyszerűsítve: az első törvényben azt vitatjuk, hogy a cél-, címzett támogatásokról mikor döntsünk, a másikban pedig azt vitatjuk, hogy konkrétan mely beruházásokról és mely településeket érintve döntsünk.

Először a '92. évi LXXXIX. törvény módosításához kívánok szólni. Az önkormányzatiság elmúlt tizenegy évében nemigen adatott meg, hogy a beruházási tárgyévet megelőzően az önkormányzati címzett támogatású beruházásokról a döntést parlamenti szinten már az előző naptári évben meg lehessen hozni. Mi az a körülmény, ami ezt első alkalommal lehetővé teszi? Mindannyian tudjuk a választ: az, hogy a kétéves központi költségvetés első alkalommal történő korábbi elfogadása megtörtént, s így a címzett és céltámogatási előirányzat korábban megszülető ismerete birtokunkban van. A beruházási koncepciók, tudjuk, 2001 májusáig beérkeztek az ágazati minisztériumokba, illetve a Belügyminisztériumba.

Ha mindezek alapján van reális beterjesztési lehetőség a két törvénytervezetre vonatkozóan, miért kellene a jog szerint lehetséges legkésőbbi 2002. március 31-ig terjedő időszak legvégső időpontját megvárnia a kormánynak, hogy mindezt a parlament elé terjessze? Miért az elmarasztalás az ellenzék részéről a kormánnyal szemben? Talán azért, hogy ésszerűen gyorsabban teszi a dolgát? Talán nem azért kellene elmarasztalni, ha szerencsés gyorsító körülmények ellenére is esetleg Pató Pál "Ej, ráérünk arra még!" tempójában, lazán, a végső, 2002. első-második negyedév találkozására várva célozná meg a kormány e döntést?

Én úgy látom, hogy nyilvánvaló ésszerűséget mutatnak be az előterjesztést indokoló gondolatok. Tételesen: az előző két év gyakorlatához képest is több beruházás indítását kezdeményezi a kormány. Ha a tárgyévi beruházásokról hamarabb születik országgyűlési döntés, akkor az önkormányzatok értelemszerűen hamarabb megkezdhetik a beruházások konkrét előkészítését; az ISPA-támogatásban részesültek indokolt, ha a külföldi forrásokat mielőbb felhasználják; címzett támogatásba kerültek első alkalommal az egymilliárdos összköltséget meghaladó szennyvíz- és hulladékgazdálkodási beruházások, és folytathatnám a sort. Lehet tehát, de nehéz racionálisan opponálni az előzőeket.

Az érintett pályázó önkormányzatok szemüvegén keresztül, a politikai megközelítések torzítása nélkül nézzük meg, milyen tételes előnyökkel jár a korábbi döntés az önkormányzatok részéről, mégpedig hogy az, hogy mielőbb behatárolhatja, nyert vagy sem, milyen praktikus előnyöket rejt. Az előzőekben Lamperth Mónika ezeket kutatta, és mondja, hogy nem találta. Talán néhány tipp, hogy mik lehetnek ezek az előnyök.

Az önkormányzatok többsége első alkalommal még ez évben tervezi elkészíteni és elfogadtatni jövő évi költségvetését. Ebben kötelezően be kell tervezni lekötött pénzeszközként a benyújtott címzett támogatáshoz szükséges önerő mértékét. Ha nyert címzett támogatást az érintett önkormányzat, s ezt a költségvetés elfogadása előtt megtudhatja, ez előny, mert tisztában lehet lekötött forrásaival és a címzett támogatású beruházásból fakadó feladataival. Ha nem nyert, akkor a költségvetésében nem köti le az önerőt, illetve a 2002. évi más céljai irányába fordíthatja, más nyíló pályázatokra készülhet, és új forrás- és célmeghatározási modellezésbe kezd az önkormányzat képviselő-testülete, például területfejlesztési megyei és régióforrások vagy más külföldi források irányában.

Ezért lehet tehát egyetérteni az előterjesztés 1. §-ához írt indokolással, miszerint amennyiben az Országgyűlés az önkormányzatok által május 5-ig benyújtott összes, 468 darab beruházási koncepció alapján elkészített törvényjavaslat alapján dönt, úgy nem éri hátrány az önkormányzatokat, mert a legfőbb jogalkotó megismerheti nemcsak a kormány által támogatásra javasolt, hanem az elutasításra javasolt fejlesztési elképzeléseket is.

És valóban mérhetetlen, elviselhetetlen gyorsítást jelent-e a törvénytervezet elfogadása esetén ezen előterjesztés? Én úgy fogalmazok, hogy nem. Csak az optimális kivitelezési kezdési idő lehetőségének megadását segíti elő. Hogy miért? Ehhez vegyük végig a címzett támogatást nyert egy pályázó önkormányzat beruházást előkészítő időigényes munkafázisait. Egyrészt: parlamenti döntés megszületése, ezt követően Közlönyben való megjelenése a döntésnek; ehhez kötött gyakorlatilag az önkormányzat kvázi hivatalos kiértesítése, ez minimum két-három hét.

 

(17.00)

 

Csak erre épülhet az önkormányzat testületi ülése, amely a pályázatot eldönti és kiírja; ez további két-három hét. A Közbeszerzési Értesítőben való megjelenés átfutási minimum alapideje két-három hét. A 200 millió feletti beruházásnál előírt úgynevezett előminősítési kötelem, így a megjelenéstől számított pályázat beadási határideje 61 nap. A pályázat szakmai értékelése két hét, a közbeszerzési önkormányzati bizottsági javaslat kialakítására minimum kell egy hét. A képviselő-testületi döntés eredményhirdetése nyilván ezt követheti; nagyjából egy hét. Végül a szerződés aláírása a kivitelezővel csak az eredményhirdetést követő nyolcadik nap után lehetséges; ez további egy hét. Adjuk ezt össze: az összes előkészítő folyamat időigénye tehát 28 hét, azaz hat-hét hónap, vagyis több mint fél év. Tehát a parlamenti döntés és a kérdéses beruházásnál az első kapavágás megtörténte között, tetszik vagy sem, akarjuk vagy sem, hat-hét hónap telik el. Ha tehát ez év novemberében vagy decemberében a parlament dönt, akkor a téli-tavaszi hónapok az adminisztratív, előkészítő, építésmentes feladatvégzés jegyében zajlanak. Hol itt az indokolatlan sietség? Így tehát a június-júliusi jó szabadtéri kivitelezési lehetőségekbe fut be a beruházó, míg az esetleges 2002. évi március-áprilisi döntés a 2002. évi kivitelezésre már alkalmatlan téli hónapokra futtatná a beruházókat. Nos, melyik az ésszerűbb és melyik a kívánatosabb? A válasz a pályázó önkormányzatok részéről nem lehet kétséges: a tavaszi vagy nyári kezdésben érdekeltek.

Tisztelt Ház! A T/5159. számú törvényjavaslatról mondanék röviden néhány megközelítést. Tudjuk, hogy összesen 468 darab pályázat került benyújtásra, és ennek közel 10 százaléka, tehát 43 darab pályázat kerülhet támogatásra a rendelkezésre álló forrásokra is tekintettel. A beadott pályázati mennyiség egy 600 milliárdos forrást igényelne, de ennek csak 10 százalékát tudja ígérni az állami kondíció, tehát a támogatottak köre közel 60 milliárd forintos értékben számolhat támogatásra.

Elfogadhatóak a Belügyminisztérium általános pályázatbírálati szempontjai is, így tételesen néhányat említenék. Előnyben részesítettek tehát a vonzáskörzettel rendelkező települések és intézmények, a többfunkciós létesítmények, az EU környezetvédelmi elvárásainak megfelelő pályázatok, a kötelező önkormányzati feladatok ellátását célzó igények és az egészségügy ellátását célzó pályázatok esetében a minőségileg legelavultabb, a minimális követelményeknek legkevésbé megfelelő területek. Lehet-e ezeket, kell-e ezeket, ésszerű-e ezeket vitatnunk?

Jó a vízgazdálkodás és az oktatás tárgyú pályázatok támogatása, mindegyik 10 milliárdon felüli. A két legkisebb arányban támogatott ágazat a szociális és a környezetvédelemmel összefüggő hulladékkezelési pályázati kör - igaz, ez utóbbi esetben az előterjesztő is felhívja a figyelmet, hogy ide kell számítanunk az ISPA-forrásokat is.

(A jegyzői székben Koppánné dr. Kertész Margitot Németh Zsolt váltja fel.)

 

Az egyes megyékből benyújtott pályázatokra vonatkozó önerők bizottsági vitájánál felmerült, hogy például a Békés megyei, gyulai Pándy Kálmán Kórház részéről benyújtott pályázat helyett miért nem a belterületi vízrendezési megyei program került támogatásra. Ez utóbbi egyébként 31 települést érintene, míg a kórházi fejlesztés minimum 75 települést érint. Tehát a kérdés helyes felvetése a megyei szükségletek oldaláról nem az, hogy vagy-vagy, hanem mindenekfelett szükséges a gyulai kórházi fejlesztés, és emellett szükséges lenne a kérdéses belvízrendezési támogatás is. A kormány egyébként a Békés megyei kórházfejlesztést kívánja támogatni. Ezt örömmel nyugtázzuk és indokoltnak tartjuk a következők alapján.

A Békés megyei Pándy kormány... (Dr. Kis Zoltán: Á, kormánykórház...), bocsánat, a Békés megyei Pándy Kálmán Megyei Kórház 1503-as ágyszámmal az ország egyik legnagyobb kórháza. Az urológiai és neurológiai ellátás 280 ezres, a pszichiátriai ellátásnál pedig a megye teljes 400 ezres lélekszáma érintett. A járóbeteg-ellátásban a szakrendelések az egész megye lakosságának biztosítják a szakellátást. Mára a legnagyobb, legrégibb gyógyászati épület, a neuropszichiátria, valamint a korábbi pályázatok forráslehetőségeiből kimaradt belgyógyászati épületek korszerűsítése a legfontosabb. Összességében: a neuropszichiátriai épület egy elaggott épület, öreg, száz év feletti korral jellemezhető. A műszaki megoldás számottevő épületátalakítást kíván; a neuropszichiátriai korszerűsítést, valamint a szakmai minimumhoz történő orvostechnikai alapfelszereltség felzárkóztatását is tartalmazza a különböző szintű és költségű műszaki megoldás. A program fedezetigénye jelentős, de a létesítmény, illetve az egész intézmény gyógyászati kapacitás-nagyságrendje tekintetében is célul tűzött a szintre hozás. A központi diagnosztika, illetve a kórház valamennyi osztályát érintő minimumfelszereltséghez kapcsolódik az egyik legfontosabb fejlesztési szándék.

A Pándy Kálmán Megyei Kórház előzőekben ismertetett rekonstrukciós programja illeszkedik a szakmai regionális fejlesztési koncepcióhoz. A programot állami támogatás nélkül, önerőből nem tudnánk megvalósítani. A minimumfeltételek teljesítése a jövő év szeptember 30-ával határidős, ami a kórház egészét, minden osztályát terheli. Az egyes fejlesztésre szánt és pályázattal indokolt, alátámasztott igény tehát találkozik az általános bírálati szemponttal. Itt kiragadom tehát a minimumfeltételek teljesítésének igényét.

Nos, a két törvénytervezethez, annak általános részéhez és ebből kiemelten egy konkrét javaslathoz az előzőekben kívántam gondolataimat hozzáfűzni és önökkel megosztani.

Az előterjesztés alapján a magunk részéről, a magam részéről mondhatom, hogy a kisgazda frakció egésze támogatni kívánja mindkét törvényjavaslatot, és a parlament egészének elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Bocsánat, képviselő úr, úgy látom, hogy Szalay Gábor képviselő úr...

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Be van ragadva a gombja.

 

ELNÖK: A gépe be van ragadva...

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tizennégy óra óta jelzi folyamatosan - szerintem azóta szerelőért mehetett valahová... (Derültség.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Eddig én nem észleltem ezt a monitoron, képviselő úr, de kérem, hogy kapcsolják ki a képviselő úr kétperces felszólalást jelző gombját - köszönöm szépen, meg is történt.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, hogy segíthettem a technikai probléma megoldásában.

Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Kedves Barátaim! Az előterjesztés kapcsán déja vu érzésem van. Tavasszal, amikor hasonló témakörben tárgyaltunk, ugyanezek a problémák jöttek elő, ugyanezeken vitatkoztunk, hogy ki mennyit kap, hogy kap, milyen alapon kap, mennyire megalapozott. Felmerült akkor is, mint most, hogy valakinek valahova egy picikét jobban húz a szíve, és az érdekérvényesítő képesség a mai világban nem azonos az ellenzéki és kormánypárti önkormányzatok között. Abban az időben azt mondogattam én itt önöknek, és ehhez Ékes József MDF-es képviselőtársunk is csatlakozott, hogy jó lenne már ezeket a vitákat elkerülni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely nagyjából egyformán méri a rászorultság mértékét, a hatékony felhasználást és ehhez képest a rendszer kialakítását.

Amikor a kezembe vettem a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló előterjesztést, azt hittem, hogy megoldódik a probléma, hogy valóban most megcsináljuk azt, amiről itt már majdnem konszenzus volt a Házban, egy olyan törvényi szabályozást, amely az elosztás elveire vonatkozóan, a bírálati rendszerre és nem utolsósorban a decentralizációra is vonatkozik, és amellyel esetleg kivehetjük a méregfogát annak az áldatlan vitának, amelyet minden évben kénytelenek vagyunk elszenvedni.

Ezzel szemben ez az előterjesztés mindössze arról szól, hogy most a pénzeket odaadjuk, aztán a következő évben erről már nem döntünk, mint annyi másról sem ebben a Házban, hisz választási kampányban igazán nem szerencsés törvényhozási feladatokat ellátni, kiváltképp olyanokat nem, amelyek bizonyos kedvezményezetti kört anyagi helyzetük függvényében előnyhöz, illetve támogatáshoz juttathat, mert hisz azt ki-ki saját érdeke okán felhasználhatja majd a kampányban. Ez olyan sikeres volt, hogy ez a módosítás aztán elejét is veszi annak, hogy ebben a Házban a jelenlegi választási ciklusban még egyszer szó essen a címzett és céltámogatások odaítéléséről, hisz ez most már nem tavasszal, hanem most ezen döntéssel megoldódik.

 

(17.10)

 

És itt aztán beszélhet mindenki arról, hogy a beton mikor akar kötni, mínusz 10-ben vagy plusz 40 fokban, hogy a belvizes területeknél a csatornaásást most idénymunkásokkal végeztetjük-e vagy illegalitásba vonult külföldi dolgozókkal, akik majd a honfoglalási igazolvány alapján jönnek ebbe az országba - ez, kérem szépen, mellékkérdés! A tények egészen mást mutatnak.

Már szólt szocialista képviselőtársam, Lamperth Mónika arról, hogy az elosztási elvek hiánya, a megfelelő kontroll és ellenőrzési lehetőségek korlátozottsága okán bizony vajmi kevés képviselőnek adatik meg az a gyönyör, hogy belenézhessen a döntéshozatal előzetes mechanizmusába, nevezetesen a szaktárcák javaslataiba és az ott felsorolt prioritások érvényesülésébe. A számok azonban elmondják, hogy ezek a döntések végül is hogyan születtek. Az oktatás terén a kormánypárti önkormányzatok 63 százalékot kaptak a támogatásból, az ellenzékiek 18-at, a függetlenek 18-at. A kultúra terén a kormánypártiak a támogatás 80 százalékát kapták meg, az ellenzékiek 0 százalékot kaptak - figyelemre méltó teljesítmény, pedig hogy küzdöttek még a célegyenesben is! -, és a függetlenek 20 százalékot sikeresen abszolváltak. A vízgazdálkodásnál az ellenzékiek ismételten 0 százalékot kaptak, szegények; viszont a függetlenek feljöttek 53 százalékra. A szociális ellátásnál tarolt a kormánypárt, itt 100 százalékot ért el - (Perlaki Jenő felé:) ahogy a foci nyelvén mondaná a képviselőtársunk, aki éppen rekedt, mert meccsen járt -, labdába sem rúghatott sem az ellenség, sem a függetlenek, hiszen 0-0 százalékkal végeztek. Az egészségügy terén 75 százalékot sikerült a kormánypártnak megszereznie, 25 százalékot az ellenzéknek, míg a hulladékgazdálkodás megismételte a szociális ellátás eredményét, azaz 100 százalékban elvitte a támogatásra szánt összegeket a kormánypárt.

A vízgazdálkodás terén itt már többen szóba hozták azt az ominózus 2,7 milliárdos támogatást, amit Alcsút, a futballcsapata szponzorációjáról is elhíresült település megnyert, hisz ott a belvízi és a vízgazdálkodási problémák, tekintettel a térség kiemelt mezőgazdasági jelentőségére, nyilvánvalóan indokolják az ilyen jellegű megkülönböztetést; nem úgy azoknál a településeknél, mint Jánoshida, Jászboldogháza, Alattyán, Jászfelsőszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászapáti, Jászkisér, Jászszentandrás, Jászárokszállás, Jászberény, Jásztelek, hisz mint tudjuk, ez a Jászság, itt nem nagyon szokott belvíz lenni, csak akkor, amikor a kormány elmondja, hogy az igen súlyos és katasztrofális helyzetet, ami a Zagyva és a Tisza vízgyűjtő területén kialakult, orvosolni fogjuk, megoldjuk a vízelvezetést, megoldjuk a csatornázási problémákat, mert ez nem tartható. Hát ezt már negyedik éve mondják, de ezeknek a szerencsétlen önkormányzatoknak még nem volt sikerélményük egyetlen pályázat során sem - de nem fáradnak, hisz minden évben, mint látjuk, beadják ezeket.

Ennek a térségnek még egy nem szerencsés állapota van, nevezetesen, hogy az egyik országgyűlési képviselője Szekeres Imre a Szocialista Párttól, a másik meg én vagyok az SZDSZ-től, jelen helyzetben mindketten ellenzékiek. És ezt még tetőzi, hogy a polgármesterek közül Jászberényt SZDSZ-es vezetés irányítja, míg Jászapátiban szocialista vezetés van, a többiek meg függetlenek. Tehát úgy tűnik, egy olyan, most már talán szállóigévé nőtt mondás érvényesül ebben a térségben: tetszettek volna másképpen szavazni, és akkor lenne jutalom - nem jól szavaztak, kérem, szépen, így büntetjük önöket. De arra senki nem gondol, hogy azért ezeken a településeken is adófizető állampolgárok élnek, s azért ők is hozzájárulnak ám a nemzetgazdaság költségvetési bevételeihez! Nem is akárhogyan, mert úgy tűnik, hogy ebben a térségben a megye átlagát meghaladóan két és félszer több az adóbefizetés a központ felé, mint a terület többi részén. Ez persze szerencse is, mert akkor lehet adót fizetni, ha van miből a bevétel vonatkozásában is gyűjtögetni.

Ha így teszünk különbségeket állampolgárok és településcsoportok között, hogy melyik az, ahol a szavazás adott időszaki eredménye pozitív, és ez a többséghez tartozó, és akkor ezeket jutalmazzuk - közpénzekből természetesen... Nekem semmi kifogásom az ellen, ha a kormánypárti képviselők szponzorációs csoportokban járják a vidéket, és a saját pénzükből, a vállalkozásaik extraprofitjából - mint most is hallottuk a közelmúltban, hogy 3 millió forintos kft.-vel 1 milliárdos céget lehet venni -, tehát ha az ilyen pénzszerző akciókat ezeknek az önkormányzatoknak is továbbítják, és ne adj' úristen, ők ezt megtanulják; és akkor nem fognak címzett és céltámogatásért folyamodni, hanem egyszerűen ezekből a tranzakciókból megtermelik maguknak azt, amit az államtól vártak ez idáig. Ez vonatkozik az ISPA-pályázatokra is, megjegyzem, mert ezen települések, amelyeket az előbb felsoroltam, már a harmadik éve ott állnak az ISPA kapujában - majdnem úgy, mint a purgatóriumnál, de még a mennyországot nem érték el -, mert a kormányzat még nem tartotta méltónak őket arra, hogy Brüsszel irányába az előterjesztést megtegye, jóllehet a jelenlegi minisztériumi rendtartás szerint ezen önkormányzatok pályázata minden évben az első három közé soroltatott, és biztosított volt az önerő is. Arról beszélgetünk... (Perlaki Jenő: Miért nem adott az előző kormány lehetőséget...) Akkor még, kedves Perlaki képviselőtársam, felhívnám a figyelmét, hogy az ISPA-rendszer Magyarország vonatkozásában nem volt nyitott. Mint tetszik tudni, ezt 1998 végén nyitották meg, és az első pályázatokat '99-ben lehetett beadni. Úgyhogy ha korábban (Perlaki Jenő: Akkor még nem volt fontos a belvíz?) itt ült volna és foglalkozott volna ezekkel az ügyekkel ön is, tudhatná ezt; de a tudatlanság egyébként nem bűn és nem hiba - ez tudással, szorgalommal, utánaolvasással pótolható, amit önnek is ajánlok szeretett figyelmébe. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Mert én ezt megtettem, idestova most már tizenegyedik éve tanulok; kétségtelenül nem tudok mindent, nagyon sok hiányosságom van, de megpróbálok olyan ügyekben is úgy hozzászólni, hogy nagy hülyeséget kifelé ne mondjak (Derültség az MSZP padsoraiból.), maradjak meg az átlagpolitikus szintjén, ami manapság már nem egy negatív megnyilvánulás a választók szemében.

Ugyanezen módosításoknál találkozunk minden évben - minden évben! - azzal a problémával is, hogy hogyan alakultak a beruházások, ki az, aki fel tudta használni, ki az, aki nem tudta felhasználni, és ki az, akinek többletigénye van. Hallottuk itt az egyik felszólalásban, hogy közel 30 milliárd forintnyi befagyott pénz van - oda lettek ítélve, és közben az önkormányzatok rájöttek, hogy valamilyen objektív ok miatt nem tudják ezt felhasználni, vagy eleve nem is volt annyi önerejük, amivel ezt meg tudták volna valósítani. Ezeknek a pénzeknek a továbbforgatása, átcsoportosítása bizony nemcsak hogy feszültségeket okoz, hanem a pénzek használhatatlanságát is, átmenetileg vagy hosszabb időre, de sajnálatos módon megalapozza.

Találkozunk azzal a problémával... - most nem nevesítem a tavaszi együttest, akik iskolák és különböző egészségügyi létesítmények pótigényeire több száz milliót kértek, most maradjunk csak az ideinél. Itt most három ilyen eset van, köztük Hódmezővásárhely is, amikor az emberben felmerül a kérdés, hogy az a pályázat, az a kalkuláció, amelyet benyújtottak, minden részletében megalapozott volt-e, vagy esetlegesen alultervezték, mondván, az a lényeg, hogy a támogatást megkapjuk, induljon el ez a beruházás, aztán később ez már valahogy úgyis folytatódni fog, hiszen nem hagyhatjuk - és ez helyes - a félig elkészült beruházásokat ebek harmincadjára kerülni. De nem gondolkodik senki arról, hogy igazából ez a technika, ez a módszer hova vezet, és ez mennyiben támogatható. Senki nem vette komolyan azt a felszólalást tavasszal - Ékes urat kivéve -, amikor azt mondtuk, hogy bizony az ilyen jellegű pályázatoknál, amelyeknél nem jogszabályi módosulások miatt következik be többletigény, amelynek a támogatása nyilvánvalóan evidens, hanem bizonyos kalkulációs problémák miatt, azokat az önkormányzatokat esetleg a jövőre nézve bizonyos pályázatok elbírálásánál talán nem lenne szerencsés az első körben támogatásra érdemesnek találni. Tehát ennyit a problémákról.

És akkor most mondanék néhány szót arról, hogyan is gondoltam ezt tavasszal, és a Szabad Demokraták Szövetsége mit vallott ebben a kérdésben, és mivel nem szoktunk félévente mondanivalót változtatni, és ez sajnos még mindig aktuális, hogyan kellene ezt a rendszert működtetni. A törvényi garanciákat mindenféleképpen meg kellene teremteni ahhoz, hogy minden olyan fejlesztési támogatásnál, ami a címzett kategóriába tartozik, az elbírálásban, az önerőt tekintve és a pénzek leosztásában a döntéshozatali mechanizmus minél közelebb kerüljön az érintettekhez. Hogyan? Erre módosító indítványokat is benyújtottunk, Lamperth Mónikának volt egypár módosítása e vonatkozásban - persze le lettek söpörve, nyilvánvalóan nem sokat éltek ezek a módosítások, talán két másodpercet, a reflextől függően, hogy a kormánypárti képviselők mennyire voltak gyorsak a gomb megnyomásakor. Nos, kérem szépen, a területfejlesztési tanácsoknál, a megyeieknél és a regionálisaknál ezeknek az összegeknek a hatékonyabb felhasználása megoldható.

 

 

(17.20)

 

Még az a félelem sem kellene hogy vezérelje a kormánypárti képviselőket, hogy esetleg az érdekérvényesítési képességük csorbul, mert mint tudjuk, a területfejlesztésről szóló törvény eleve biztosítja a kormányzati többség döntési jogosítványait mind a megyei, mind pedig a regionális fejlesztési tanácsokban, de mégis szerencsésebb, ha a döntéshozatal valahogy közelebb kerül az érintettekhez.

A másik, hogy abban a törvényben, ami a helyi önkormányzatok céltámogatási rendszeréről szól, legalább azokat az alapelemeket, amelyek a törvényi garanciát biztosítják, az Országgyűlés egy megfelelő konszenzussal úgy tudná elfogadni, hogy innentől kezdve azok az esetlegesen felmerülő gyanúk, amelyek arra utalnak, hogy esetleg a pénz elosztásában a kormányzathoz közelebb álló és így nagyobb érdekérvényesítési képességgel rendelkezők számára utat nyit, semmivé foszlanának, és ellenőrizhetővé, kontrollálhatóvá válna a rendszer; mint ahogy ez számos támogatás esetében így van. Így van a környezetvédelmi támogatásoknál, így van a mezőgazdasági támogatásoknál. Miért nincs így az önkormányzati cél- és címzett támogatásoknál? Sőt, talán még a céltámogatásoknál nem is lennék ennyire szigorú, hisz a kettőnek nem ugyanaz a rendszere. A céltámogatás egy központi, kormány által vezérelt felzárkóztatási folyamathoz kapcsolódó beruházás, míg a címzett egy más kategória. Nyilvánvalóan a kettőt lehet külön kezelni.

Még egyszer hangsúlyozom: mindnyájunk javát szolgálná, ha ezt a rendszert ki tudnánk építeni és a jövőre nézve működtetnénk; a jelenlegi és a jövőbeni kormányzati többségnek is, mert végül is azt a bizalmat erősítené, ami azokban az önkormányzatokban az ott élő embereknek azt sugallja, hogy a befizetett adónkért valóban egy ellenőrizhető, kontrollált rendszer alapján kapunk valamit vissza annak érdekében, hogy normálisabb életet tudjunk élni azon az adott településen. Nemcsak az alcsútdoboziaknak van joguk ahhoz, hogy megfelelő európai környezetben éljenek, hanem annak a jászsági szerencsétlennek is, aki most negyedik éve issza annak a levét, hogy nem a jelenlegi kormányzati többséghez tartozó önkormányzata és képviselői vannak.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ilyen lendületes hozzászólás után nehéz megszólalni, tekintettel arra, hogy gyakorlatilag minden mondatával vitatkozni lehetne vagy kellene. (Dr. Kis Zoltán: Ha kellene, tedd meg!) Tulajdonképpen a fő gondom itt az, hogy amikor 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat megalkotta az önkormányzati törvényt, és elhelyezte benne a címzett és céltámogatások rendszerét rendkívül jó célokkal, amelyekkel kapcsolatosan itt dicsérő mondatok is elhangoztak, akkor fölmerül bennem a kérdés, hogy ha ez ennyire rossz rendszer volt vagy legalábbis nem volt igazságos rendszer, hiszen ugyanez a típusú rendszer működik ma is, akkor '94 és '98 között miért nem történt ebben változtatás, hogy egy olyan típusú rendszer legyen kialakítva, ami akár az MSZP és a szabad demokrata képviselőtársaim részére is megfelelő. Hiszen ha ez ki lett volna alakítva, mondjuk, abban az időszakban, amire ma rendkívül jó ötleteket hallottunk az elmúlt percekben, akkor biztos, hogy ezek az általuk úgynevezett visszásságok és igazságtalanságok talán nem történtek volna meg. (Dr. Kis Zoltán: Nem volt központosítva!)

Nem kívánom a '94 és '98 közötti támogatási rendszereket boncolgatni, de abban a nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy polgármesterként tizenegy esztendeje vezetek egy várost, számos pályázatot nyújtottam be '94 és '98 között, és hadd ne mondjam meg, hogy ezekből tulajdonképpen milyen formában és miként lett elutasítva mindegyik azért, mert el lett utasítva. Én akkor nem kerestem olyan lobbit a saját frakciómon keresztül, hogy beüzentem volna a képviselőtársaimnak, hogy ilyen és olyan igazságtalanságok történtek, és a kormánypárti polgármesterek által vezetett települések hogyan és mint kaptak támogatásokat, hanem tudomásul vettem fegyelmezetten, hogy a pályázatunk feltehetően nem került abba a kategóriába, hogy támogatni lehessen, bizonyára azért, mert voltak sokkal súlyosabb gondok más területen, és nem kerestem a lehetőségeket akár az önkormányzati szövetségen keresztül, hogy támadjam az akkori döntéseket.

Azt gondolom, hogy maga az önkormányzati rendszer is, a feladatok, a források megosztása - azokban a tekintetekben is, amelyekben most újabban átgondolás alá kerül, hiszen a kistérség, a régiók kérdése itt van előttünk - az uniós csatlakozás szempontjából is vizsgálandó e tekintetben is. Azt gondolom, hogy nyilvánvalóan ennek a törvénynek valamilyen formában történő átalakítása, megváltoztatása szükséges. Ebben minden politikai párt, minden önkormányzati politikus, azt gondolom, egyetért. De ha ez ennyire rossz volt, vagy rossznak tűnik bizonyos ellenzéki képviselők véleménye szerint, akkor azt gondolom, hogy nekik aztán lett volna lehetőségük kétharmados többséggel megváltoztatni a törvényt. Voltak is javaslatok e tekintetben az akkori ellenzék részéről, a saját akkori frakcióm részéről, én ugyan nem voltam parlamenti képviselő, de tudok ilyen törekvésekről, és bizony nem sikeredett ennek a törvénynek a megváltoztatása azzal a kétharmados, egyébként masszív kétharmados többséggel, amivel rendelkezett az akkori kormánypárt.

Én nem mennék bele ilyen típusú fejtegetésekbe, amelyek itt elhangoztak ellenzéki képviselők részéről, pontosan ezért, mert azt gondolom, hogy e tekintetben mindannyiunknak van tennivalója a jövőt illetően. Biztos vagyok benne, hogy a következő parlamenti ciklusban mindenféleképpen politikai konszenzusoknak kell megtörténni ahhoz, hogy az uniós csatlakozás megfelelő feltételeit garantálni tudjuk az önkormányzati rendszer, a feladat-, forrásmegosztás, a pénzeszközök elosztása, a régiók kialakítása tekintetében, és sorolhatnám tovább azt a nagyon-nagyon sok mindent, amiben még feltehetően döntenünk kell. De nagyon jó, hogy egy ilyen törvény kapcsán ezek a kérdések újra és újra előjönnek. Nekem is ugyanaz az érzésem egyébként, hogy nem történt semmi, hiszen ellenzéki képviselőtársaink akár elő is vehették volna a tavasszal elhangzott felszólalásukat, s behelyettesíthették volna a különböző dátumokat, és akkor ugyanúgy elmondhatták volna azt, amit tavasszal elmondtak. Azt gondolom, többször elhangzott, a támogatások tekintetében nem is egyszer, ma is elhangzott az a már nagyon sokszor megismételt tény, hogy nincsenek ellenzéki kórházak, iskolák és vízelvezetések.

Én egyébként ennél sokkal, de sokkal racionálisabb szempontot mondok. Tessenek szívesek lenni megvizsgálni ezeknek a támogatásoknak a térségi hatását! Tessenek megvizsgálni azoknak a kórházaknak az ellátó területét, amelyek, mondjuk, most felújítás alá kerülnek e döntések kapcsán, és akkor meg tetszenek látni, hogy ezekben a térségekben bizony számos ellenzéki képviselő is tevékenykedik! Számos olyan település is érintett, ahol nem feltétlenül kormánypárti vagy független polgármester van, hanem ellenzéki polgármester. Hiszen a döntésnek nem ez volt a háttere, hanem a döntésnek az volt a háttere, hogy valószínűleg ebben a sorrendben a nagyon sok igényből, a közel 600 milliárdos igényből, a 468 vagy 469 pályázatból végül is ki kellett választani azt a 43-at és azt a 35 milliárd forintot, amit oda lehetett ítélni.

Azért rossz ez egyébként, mert most örülni kellene, hogy a települési szféra kap 35 milliárd forintot, mint ahogy néhány hónappal ezelőtt örültünk annak, hogy kap 62 milliárd forintot egy elmaradt, korábbi kormányzati vagy rossz kormányzati, vagy parlamenti döntés során a gázközmű privatizációja kapcsán. Akkor is örülni kellett volna, akkor is mindig szuggerálták belénk ellenzéki képviselőtársaink, hogy most búslakodjunk ám, mert a 62 milliárdot megkapják a települések, de azt nem így kéne odaadni, hanem úgy kéne odaadni, hogy azt a 62 milliárd forintot esetleg ilyen vagy olyan formában kellene módosítani, és sorolhatnám tovább. Most megint van 35 milliárd forint, amit kap a települési szféra olyan típusú feladatok ellátására, ami a szolgáltatások színvonalát emeli.

Azért kell ezt hangsúlyozni, mert megint vitatkoznék azzal a nézettel, hogy az elmaradott térségek vagy nem elmaradott térségek pályázatait kell támogatni. E tekintetben egyébként meggyőződésem, hogy ha már elmaradott térségekről beszélünk, nem feltétlenül csak ezeket a szempontokat kell figyelembe venni. Hiszen egy elmaradott térségnél, ha egy gazdasági erőteret hozunk létre egy olyan beruházással, ami nem feltétlenül a szolgáltatás nívóját javítja, mert nem biztos, hogy ott rosszak a szolgáltatások, ezek a típusú szolgáltatások egyébként... - hanem inkább esetleg talán a gazdasági infrastruktúrát, erőteret erősítve egy sokkal hatékonyabb rendszert lehetne kialakítani, ami aztán az ott levő elmaradottságot fogja megfelelő formába, nívóra hozni, és nem biztos az, hogy az ott lévő kórház egyébként speciel rosszabb állapotban van, mint egy jobb gazdasági területen lévő kórház.

 

(17.30)

 

Ezért nem feltétlen az elmaradott térség kell legyen a szempont egy ilyen döntésnél, mert itt elhangzott az előzőekben, hogy ez adott esetben másképp oszlana el. Én jónak tartom egyébként - ha már erről beszélünk -, hogy van egy országos lefedettsége tulajdonképpen most az elosztási rendszernek, szempontként szerepelt. Nyilván itt is nagyon nagy volt a verseny, az igény, a lobbik és a különböző megfogalmazott szándékok a döntések előtt. Azt gondolom, hogy nem baj az, ha ez az országos lefedettség a továbbiakban érvényesül.

Szeretnék az első törvénytervezetről elmondani néhány gondolatot, mert az ellenzéki képviselőink által sokat támadott kétéves költségvetésnek - meggyőződésem - itt most egy olyan előnyét lehet tapasztalni, ami lehetővé teszi azt, hogy ezt a döntést a parlament hamarabb meghozza. Én nem vitatkoznék a mínusz 40 fokban meg a plusz 5 fokban meg 10 fokban történő betonozásról. Egy nagyon lényeges szempont elkerüli képviselőtársaim figyelmét, természetesen azért, mert nem a gyakorlati önkormányzati rendszerben vannak: a közbeszerzés bizony egy olyan hihetetlen időt igényel ma a településektől, hogy ezért nagyon jó, hogy ez a döntés hamarabb megszületik, mert ennek következtében ebben az esztendőben decemberben költségvetést tudnak a települések csinálni, ha már nem csináltak kétéves költségvetést, mert csinálhattak azt is, azt sem tiltotta a törvény, és a közbeszerzési eljárás lebonyolítására lehetőség van télen.

Tessenek szíves lenni emlékezni a főváros közlekedésére nyáron, amikor idegenforgalmi csúcsszezon van! A főváros ügye, SZDSZ-MSZP-vezetésű település, még az a vád sem érhet engem, hogy itt most esetleg egy kormánypárti vezetésű települést emelek ki. Nem tudta megoldani a főváros azt, hogy az idegenforgalmi szezonban az útfelújítások, a hídfelújítások és a beruházások megfelelő formában megtörténjenek, egyrészt azért, mert a helyi költségvetést február 15-ig kell beterjeszteni a helyi képviselő-testületnek; a másik meg az, hogy ha ehhez hozzátesszük a közbeszerzést, pont a szezonra lehet elkezdeni a munkálatokat. Ez jót tesz a vállalkozói szférának is egyébként, akik ezekkel a beruházásokkal foglalkoznak, hiszen pont tavasszal, amikor lezajlanak a közbeszerzési eljárások, elkezdhetik a munkálatokat, és bizony el tudják osztani saját maguk is a különböző vállalásaikat s a különböző pályázatokat maguk között. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Minden dologban lehet vitatkozni, ebben viszont nem, mert ezt a gyakorlat bizonyította be.

Valóban, az átalakított önkormányzati rendszernél fontos lenne majd azt megoldani egyszer, hogy a parlament is így hozzon költségvetést, akár kétéves költségvetést, akár ha éves költségvetésre tér vissza. Nyilván majd eldönti akkor, amikor erre döntési jogosítványa van, hogy hamarabb hozza meg a saját maga döntéseit a költségvetés kapcsán, hogy december elejére a településeknek költségvetésük lehessen. Például erről érdemes lenne beszélni, ez egy jó szakmai vitát is eredményezhet. Nyilván át kell állni erre a fordulatszámra, de egy jó lehetőség arra, hogy például amikor ez év januárjában a baloldali kötődésű szakszervezetek elég erősen azt kifogásolták, hogy az önkormányzatok nem adják oda január 1-jétől a pedagógusoknak a megemelt bért, akkor nem kellene ilyen választ adni, hogy kérem szépen igen, de február 15-ig kell benyújtani a helyi önkormányzatnak a költségvetés-tervezetet a települési szinten, ezért még nem tudjuk azt, hogy milyen formában tudjuk a helyi törvényes lehetőségét megtalálni annak, hogy, mondjuk, a már a parlament által elfogadott köztisztviselői vagy közalkalmazotti bértáblának megfelelő béremelést megadjuk. Ezeken lehet vitatkozni, de egy biztos, hogy pont most igazolódik be az, hogy ez a kétéves költségvetésnek, az előrehozott döntésnek, az ilyen szintű döntésnek mindenféleképpen óriási előnye.

Jónak tartom ennek az előterjesztésnek a részeként - mármint az első törvénytervezetnek a részeként - az ISPA-pályázatokhoz való igazodást. Azt gondolom, igaza van képviselőtársamnak, hogy ez '99-től lehetséges. Tehát ez korábban nyilván nem volt lehetséges, de nagyon fontos, hogy igazodjunk a nemzetközi pénzekhez. Óriási pénzek vannak, meggyőződésem, hogy az uniós csatlakozás megfelelő folyamatában még több nemzetközi pénzt el tudunk hozni. Nagyon jó a helyi vállalás, az állam, a kormányzat, a költségvetés pénzügyi vállalása és az ISPA összehangolása; ezt fontosnak tartom a jövő tekintetében.

Néhány gondolatot - hiszen mindent nem lehet elmondani ilyen rövid alatt, s mindenre reagálni - magáról a konkrét címzett támogatási törvényről. Én nagyon fontosnak tartom a döntésekben a regionalitást és a kistérségi szempontok előtérbe kerülését. Ez egyértelműen látszik, a korábbiakhoz képest egyértelműen jobb helyzetet teremt, nem csak magyarázat arra a politikai vádra vagy politikai támadásra, hogy itt most ilyen meg olyan polgármesterek részesülnek előnyben. Ha kitekintünk kistérségi és regionális szinten, egészen más képet kaphatunk, mondjuk, Kaposvár tekintetében is. Azért mondom ezt, mert itt ül velem szemben Lamperth Mónika, aki ott helyi képviselő, és Kaposvár is egy olyan típusú intézményre kap címzett támogatást, ami térségi feladatot lát el; egy szakmunkásképző, ha jól tudom, 1,2 milliárd forintot kap, tehát örül neki képviselőtársam. Ő ott képviselő, ott kap pénzt a település, függetlenül attól, hogy a városnak van egy polgármestere, de a polgármester és a település egy térségi feladatot vállal magára, és ezzel bizony a térség is jobb helyzetbe kerül, ahol képviselőtársam képviselő.

De elmondhatnám azt is egyébként a konkrét tekintetben, hogy én magam is pályáztam címzett támogatásra - ha a képviselőtársam végignézte, láthatta -, én meg nem kaptam, én meg kormánypárti képviselő vagyok, pedig biztos, hogy fontos cél volt, de fegyelmezetten tudomásul veszem, hogy például Kaposvár esetében, ahol Lamperth Mónika képviselőtársam képviselő, az a szakközépiskola-felújítás egy sokkal fontosabb feladat és dolog, mint, mondjuk, az a kis óvoda, amire én próbálgattam pályázni önkormányzati emberként, polgármesterként.

A két új cél megjelenése - mind a hulladékgazdálkodás és a szennyvíz kérdése - óriási dolog az egymilliárd fölötti beruházásoknál. Én azt hiszem egyébként - és lehet itt politikai szempontokat figyelembe venni, de azt hiszem, nem ezt kell -, a szennyvízkérdés Magyarországon a következő évben a legfontosabb beruházás lesz, ezt meg kell oldanunk. Óriási erőkkel koncentrál a központi költségvetés nemcsak a címzett támogatások rendszerében, hanem a céltámogatások rendszerében is a szennyvízkérdésre, és ezt meg kell oldanunk. Meggyőződésem, hogy két-három éven belül megoldható. Bízom abban, hogy így is lesz, hiszen települési forrásokat is indukál, és azt hiszem, hogy ebben megint nem kell különösebb politikai vitát folytatnunk.

Az idő elment, nagyon sok kérdésben lehetett volna még szólni. Talán egyet Kis Zoltán képviselőtársamnak a szegény jászsági települések tekintetében: ez az Országgyűlés fogadta el azt a lehetőséget, hogy adóerő-képesség kapcsán az erősebb települések egy belső szolidaritás alapján segítsék a kisebb településeket. Én magam 300 millió forinttal járulok hozzá a szegény jászsági településeknek adott esetben a költségvetéséhez. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Tehát azt gondolom, hogy nem olyan rossz azért ez az elosztási rendszer, de természetesen reformra szükség van, s ehhez bizonyos tekintetben politikai konszenzus kell, tekintettel arra, hogy jelenleg nincs meg a kétharmados többség. Megvolt korábban, remélem, hogy majd meglesz a következő alkalommal. (Dr. Kis Zoltán: Igen, ezen az oldalon... - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. De mielőtt még megadnám a szót, kétperces felszólalásra jelentkezett Lamperth Mónika képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. (Dr. Lentner Csaba felé:) Elnézését kérem, képviselő úr.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Gémesi képviselő úr föltette a kérdést, hogy ha ennyire kritizálja a rendszert az ellenzék, akkor miért nem változtatta meg '94 és '98 között. Elkerülte képviselő úr figyelmét, hogy mi nem alapvetően a cél- és címzett támogatás rendszerét kritizáltuk, bár beszéltünk a változtatás irányairól, szerintünk szükséges irányairól. De nem alapvetően a rendszert kritizáltuk, hanem a konkrét döntését a kormánynak. És valószínűleg nem lett volna ebből ilyen nagy ellenzéki felháborodás '99-ben, az első döntésnél, ha előtte nem írja meg minden magyar napilap, hogy a siófoki frakcióülésen Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta, hogy ki kell szárítani, és ki fogjuk szárítani az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat. Majd ezt követően meghozták az első címzett támogatásról a döntést '99-ben, ahol egyetlen ellenzéki vezetésű önkormányzat sem kapott támogatást. Nem mondott igazat a Fidesz!

Ugyancsak Orbán Viktor '98 őszén járt Kaposváron, az én választókerületemben - nagyon helyesen említette Gémesi képviselő úr -, és azt mondta ott a miniszterelnök, hogy eddig ez a város egy elnyomott város volt, merthogy fideszes polgármestere volt '94 és '98 között. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, mert ebben az időszakban több száz millió forintos állami támogatással szemétlerakó épült Kaposváron, elindult a kórházfelújítás a belgyógyászati tömbben ugyancsak a Horn-kormány ideje alatt, felújításra került a múzeum ugyancsak állami pénzből, mindez Kaposvárott.

 

(17.40)

 

Tehát egyszerűen nem felelt meg a valóságnak, amit akkor mondott a miniszterelnök úr, ettől lett az ellenzékben ilyen nagyon erős a gyanú, amit utána a tények alátámasztottak, hogy politikai döntés született.

Persze, nem jó ez senkinek, és az önkormányzatoknak sem, hogy ez így van, úgyhogy amiről beszélt a képviselő úr, hogy reméli, hogy kétharmados többsége lesz a következő kormánynak, én is remélem, hogy ezzel a kétharmaddal meg tudjuk majd változtatni (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jó irányban ezt a rendszert.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez a felszólalás természetesen további kétperceseket indukált, úgyhogy elnézését kérem Lentner Csaba képviselő úrnak. Megadom a szót kétperces időkeretben Tóth Imre képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Úgy vettem észre, hogy az előző gondolatkifejtésekben az ellenzék részéről a fő kritikai megközelítések elsősorban arra építenek, hogy az úgymond kormányközeli önkormányzatok talán valamelyest nagyobb támogatási arányban részesülnek, mint az ellenzékiek. Azt mondom, fogadjuk el egy pillanatig ezt az állítást, bár sosem tudjuk egymásnak megmagyarázni, hogy egészen pontosan mit is értünk ez alatt, hogy a polgármester ellenzéki-e vagy kormánypárti, a testület-e, és annak hány tagja - és így tovább, de fogadjuk el.

De felteszem a kérdést, hogy vajon ez minden előzmény nélküli-e. Felteszem a kérdést, hogy ez önmagában álló jelenség-e vagy determinált, például az 1994-98 tegnapjai részéről.

Az egyik bizottsági vitában a következő hangzott el annak irányában, ami azt látszik alátámasztani, hogy ez a jelenség esetleg a tegnapoktól nem egészen független. Hogy szólt ez a gondolat? Idézem: "Érdekes módon, ha belenézünk a számokba, akkor meg azt látjuk, hogy az áthúzódó támogatásokban még mindig 3:1 arányban vannak azok az önkormányzatok, amelyek ma ellenzékiek. Nem lehet, hogy a mérleg egy kicsit eldőlt a korábbi ciklusban?"

Amennyiben tehát ebben az előző ciklusban egy aránybillenés állt be, akkor nem lehet-e logikus az, hogy a kormány az előkészítő munkájában, amikor arra utal, hogy a kiegyenlítésre is tekintettel van, akkor nem kizárólag azokra a területfejlesztési fogalmakra figyel, hogy a települési nagyságrendek közötti kiegyenlítés, hogy a területek közötti kiegyenlítés, hanem az ilyen típusú kiegyenlítésekre is. Én tehát azt mondom, hogy nyugodtan pillantsunk a tükörbe, még akkor is, ha tegnapi önmagunk ma már esetleg nem tetszik úgy nekünk. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hét éve ülöm már a címzett és céltámogatásokkal kapcsolatos vitát. Gémesi képviselőtársamnak mondom, hogy az előző ciklusban, emlékszem rá - azok, akik itt voltunk, valamennyien tudjuk -, hogy Szabad György, volt képviselőtársam, kiváló Kossuth-kutató, csak egy témában ágált nagyon akkor a kormány ellen, hogy egy település nem kapott címzett támogatást - már nem emlékszem rá, hogy melyik volt ez a település -, de nem támadott bennünket ő sem, és az akkori ellenzéki képviselők egyike sem, hogy bizonyos területeken száz százalékban a kormányt támogattuk, illetve a kormánypárti polgármesterű településeket támogattuk; itt azért a hulladékgazdálkodásnál és a szociális ellátásnál, ha jól emlékszem, száz százalékban a kormányt. És még nem is támadunk olyan mértékben, mint akkor Szabad György képviselőtársam, csupán egy település kapcsán kifogásolta a dolgot.

Mondom, hét éven keresztül végigültem ezeket a vitákat, és nem voltak olyan élesek ezek a viták, mert azért kaptak az ellenzéki irányítású települések is. Az arányra már nem emlékszem, de azért nem volt ilyen százszázalékos az ellenzékieket teljesen háttérbe szorító támogatás.

A másik az elmaradott térségek témája: az oktatás területén 11 támogatott és 100 elutasított támogatás van. A 100 elutasított támogatás mintegy háromnegyede (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a nem dunántúli területekre esik.

Nincs időm ezt tovább ragozni, azért ez figyelemre méltó. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Gémesi György képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Nagyon röviden, mert nem kívánok ennek a részleteibe belemenni, hiszen azt gondolom, hogy az alapvető probléma az, hogy kevés a pénz, és sok a jelentkező, sok a probléma.

Ez a probléma nem most az elmúlt 2-3 évben halmozódott fel, még nem is az elmúlt 4-5 évben, itt nagyon-nagyon hosszú, olyan jellegű problémák vannak, akár az egészségügyi intézmények műszaki állapota tekintetében - vegyük az egészségügyet csak, és akkor abban, azt gondolom, egyetértünk. Aki járt kórházban, tudja, hogy ez évtizedek alatt halmozódott fel. Kikerültek a források, nem lettek a műszaki fejlesztések megvalósítva.

Ezért van ez a vita, ezért keresnek többen - én még nem is mondom, hogy rossz szándékból, ellenzéki képviselőtársaim - valami indokot, hogy most miért ez kapott, vagy miért nem ez kapott. De azért ne menjünk arra a szintre - és ezt nem bántó jelleggel mondom -, mint amikor a gyerekek azt nézik, a másik miért kapott vagy nem kapott két dekával több csokoládét. Azt gondolom, hogy egy picit politikai színezetben erről van per pillanat szó, és nem másról; nincs elég forrás arra, és ez teljesen világos, mert ennek is megvan a megfelelő oka, hogy minden igényt, 600 milliárdos igényt ki lehessen elégíteni. Tehát ez az egyik nagyon lényeges dolog.

A másik pedig az, hogy itt azért vannak ám áthúzódó hatások '94-98-ról. Méghozzá tessék megnézni, hogy ma még mennyi... - ha már ezt az elemzést végezzük, hogy ellenzéki vagy nem ellenzéki maga a polgármester, vagy akkor ellenzéki volt, vagy kormánypárti volt. Az áthúzódó hatások jelenleg nagyobbak az ellenzéki önkormányzatok részére, tessék megnézni, a '94-98 közötti áthúzódó hatások, mint amennyi az elmúlt esztendőben egyébként jelentkezik.

És ami korrekt ebben az előterjesztésben: 2004-ben kifut a nagyja a mostani indulóknak, tessék megnézni! Nem vállalja túl a kormány magát. Én is nagyon szeretném a kis óvodámat besuvasztani, nem lehet, vagy a másik is szeretné a csatornáját besuvasztani, nem lehet. Nem vállal 2004-nél tovább kötelezettséget, és ez korrekt.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha egyszer a vita elindul, akkor a vita elindul. Szóval, Gémesi úr felszólalása gerjesztette bennem ezt a vágyat, hogy hozzászóljak. Tessék elhinni, tisztelt képviselőtársaim, mi nagyon örülünk minden egyes induló, új címzett és céltámogatással megvalósuló beruházásnak, és biztosak vagyunk abban is, hogy mindegyik indokolt. Azt is tudjuk, hogy az igények és a lehetőségek messze elszakadnak egymástól.

Amit vitatunk, és nem véletlenül vitatunk - tessék belelapozni a számvevőszéki jelentésbe, bármelyik oldalára, ahol értékelték a szennyvíztisztítás és csatornahálózat megvalósításának körülményeit, feltételeit. Tehát a döntés-előkészítés mechanizmusa az, ami rengeteg kívánnivalót hagy maga után, és szerintem ebben mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőtársaim is egyetértenek.

A bizottsági ülésen is számos példa hangzott el mind a két oldalon. Az elmúlt ciklusban úgy éreztük, hogy csak az ellenzéki képviselőtársaink jutnak beruházáshoz, most furcsállnám, ha a mostani kormánypártok úgy gondolnák, hogy most csak az ellenzékiek. Amit nem tudunk elfogadni, az, hogy ezek a pályázati döntések teljesen elszaladnak egymás mellett. A Környezetvédelmi Alap célelőirányzata vagy a címzett és céltámogatás, ahol indokolt, ezek valahogy nem futnak össze. Ez már nekünk is régi panaszunk volt.

Nem tudom elképzelni... - persze nem akarok konkrét példákat hozni, de tudnék, valamennyi képviselőtársam számos sokkal indokoltabb beruházást fel tudna mutatni, ha nem lenne itt ez az irritáló Alcsútdoboz; lehet, hogy nem is szólnánk semmit. Szóval, ott már egyszer volt 900 millió forintos céltámogatás, most 2,7 milliárd. Olyan térségben, ahol pedig vízbázisvédelemről, ivóvízről, csatornázásról van szó, indokolt, megalapozott, évek óta pályáznak, mint Medgyesbodzás és térsége, és sajnos (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egyszerűen elutasításra kerül mindegyik. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Ágota Gábor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

ÁGOTA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Gémesi képviselő úr hozzászólásával teljes mértékben egyetértettem, kétperces reakciójával vitatkoznék. Sajnos, itt nem arról van szó, hogy kevés a pénz, hanem arról van szó, hogy közeledik a választás.

 

(17.50)

 

Ezért most átpolitizálunk egy olyan kérdést, aminek egyébként az önkormányzatiság szempontjából semmiféle aktuálpolitikai vetülete nem kellene hogy legyen. Ennek tudható be mindenképpen az, hogy az ellenzék, én úgy gondolom, hasadt állapotban van, elhangzanak olyan érvek, amelyekkel mi is teljes mértékben egyetértünk, és úgy gondoljuk, hogy a rendszert valóban meg kellene változtatni, ezt egy pillanatig sem vitatjuk.

Én csak arra kérem a képviselőtársakat, azt gondolják át, hogy annak a megosztásnak, amit a független önkormányzatok, kormánypárti vagy ellenzéki önkormányzatok között önök tesznek, a létjogosultsága megvan-e - én úgy gondolom, hogy nincs. Az mindannyiunk számára világos, volt olyan képviselőjük, aki el is ismerte, hogy az elmúlt ciklusban, az elmúlt négy évben is a kormánypárti települések többet kaptak. Úgy gondolom, hogy ez az érdekérvényesítéshez hozzátartozik. Ha ebben az esetben többet kaptak, akkor azt szeretném megkérdezni, hogy volt-e értelme. Tekintve, hogy most már ellenzékben ülnek, azt kell mondanom, hogy nem volt értelme, ugyanis az a szilárd meggyőződésem, hogy ilyen módon nem lehet megvásárolni a választópolgárt, ilyen módon nem lehet szavazatokat gyűjteni. Én úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben a kormányzat ezen az állásponton van, amit én teljes mértékben osztok.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben hozzászólásra következik Szabados Tamás képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én nem megyek bele a politikai adok-kapokba, a szikár tényeket szeretném elmondani. 1999-ben a választókerületemben egy nagyon csúnya árvíz volt. Ott volt a belügyminiszter úr, végigment az egész választókerületen, és azt mondta, hogy ez a választókerület, amely Fejér megye legelmaradottabb térsége, a vízbázis rendezésére, a csatornázásra előnyt fog élvezni a cél- és címzett támogatásoknál. Három kistérség három éve folyamatosan nyújt be címzett és céltámogatásra pályázatot, mind a háromszor elutasítják. Balsay István úr, a területfejlesztési bizottság elnöke, a múlt év tavaszán járt Sárbogárdon és vidékén, szintén azt mondta: elmaradott térségről van szó, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a térséget támogassuk, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a támogatásoknál előnyben részesítsük.

Nem értem ezek után, hogy ez a három kistérség újra és újra miért kap elutasítást, és ezek után Fejér megyében nagyon nehéz azt, hölgyeim és uraim, megmagyarázni, hogy a nem ilyen helyzetben lévő Alcsút, Felcsút és hasonló helyzetben lévő települések egy főre eső támogatása 1 millió, azaz egymillió forint. Ettől kezdve nagyon nehéz önöknek ezt megmagyarázni, hogy nem politikai támogatásról van szó, hogy nem olyan támogatásról van szó, amely nem azokat a településeket, illetve azokat a kistérségeket részesíti előnyben, amelyek valóban rászorulnának, hanem azokat, amelyek mögött ilyen keresztapák állnak. Úgyhogy én azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy valóban igaza van Ágota úrnak, a választások közelednek, és ezért minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Nézzük a szikár tényeket, ha már ennyire népszerűek most a szikár tények. 1994 és 1998 között indult, 2000-ben folyamatban lévő beruházásokból, a címzett támogatásból 33 darab volt a kormánypárti, ezzel szemben 3 volt az ellenzéki, de a pénzarányok még jobbak. A pénz tekintetében a 33 darab 17,5 milliárdnál még 150 millióval több volt, viszont az ellenzéki összesen volt 231 millió. Itt van egy szikár tény.

Most akkor inkább nézzük azt, hogy az MSZP a címzett támogatásokat állandóan ilyen pártszemüvegen keresztül nézi, egyébként éppúgy, mint az előző ciklusban kormánypártként, politikai kérdésnek tekinti, pártalapokra helyezi. Ha a független településeket is hozzávesszük, akkor ez a kérdés, amit egyébként, úgy gondolom, távolról sem tisztességes az MSZP-s képviselőknek felhozni, egész máshogy néz ki. A polgári kormány ezzel szemben arra törekszik, hogy a fejlesztési területeken érintett polgárok, családok számára a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatást tudják biztosítani a helyhatóságok, a kormány által javasolt 43 beruházás hatmillió ember számára eredményezi a szolgáltatások színvonalának a javítását. Tehát amikor azt mondta Lamperth Mónika, hogy támogatják alapvetően, nagyon jól mondta, ezt nem lehet nem támogatni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Ecsődi László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tóth Imre és Perlaki képviselőtársaim az előző ciklus döntéseit bírálják. Azért egy dolgot elfelejtenek az összehasonlításból, mert így kiragadott a példa, amit Perlaki úr is elmondott, hogy ha figyelembe vesszük az akkori kormánypárti és az akkori ellenzéki önkormányzati arányokat, akkor kiderül az ön szavaiból vagy az ön számaiból, hogy nem is volt részrehajló az a döntés, mert, nem nagyon akarok Maczó Ágnest idézni, de akkor a Fidesz részéről az önkormányzatok még ilyen csipet-csapat jellegűek voltak, a létszámukat számítva.

A másik dolog az, hogy ha a kormány annyira nyugodt, hogy ők tiszta szakmai alapon döntötték el ezt a kérdést, akkor nem szavazták volna le a bizottságon belül azt a kérésünket, amikor mi kértük a kormánytól, hogy mutassa be a döntési mechanizmust, és hogy milyen szisztéma alapján döntötte el, hogy éppen ezek a települések kapták a támogatást, vagy kerültek javaslattételre; akkor ezt egyértelműen leszavazta a kormánypárti többség, ami, úgy gondoljuk, annak köszönhető, hogy valamiért a lelkiismeretük nem teljesen tiszta ez ügyben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony, és elnézést Lentner Csabától, mert elég régóta ott áll a pulpitus mellett. Én Kis Zoltán szavaira szeretnék visszautalni. Az akkori szétszakadt, elhúzódó beruházások esetében volt az valóban, amit akkor én mondtam a magam részéről.

Én egy dolgot szeretnék kérni, hiszen megy a mutogatás: nézzük meg azt nagyon pontosan, hogy országosan mennyi pénz lett felhasználva, nemcsak cél-, címzett támogatásra, hanem egyéb más támogatási rendszerekre is, abból mennyi valósult meg, és adott esetben mennyi ment a hátrányos helyzetű megyékre, térségekre, településekre. Ha ezeket összeadjuk, és ebből próbáljuk meg levetíteni azt, hogy hány a kormánypárti, hány az ellenzéki és hány a független, akkor látunk egy tiszta számot.

A másik dolog pedig az, hogy a szemétlerakók esetében nem tennék olyan kivételt, hogy 70 százaléka kormánypárti, és 30 százaléka pedig ellenzéki. (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) Nem, elnézést, a mai törvény szerint egy szemétlerakónak a megvalósítása térségi feladatot lát el, tehát nem egy településért, hanem adott esetben 40-50 településért létesül egy szemétlerakó. Ugyanez vonatkozik a kórházak kérdésére is. Amikor egy kórház adott esetben megyei vagy nagyobb térségi feladatot lát el, akkor nem lehet azt mondani, hogy kormánypárti vagy ellenzéki. Tehát magát a minőséget kellene ebben a kérdésben vizsgálni.

Amit elmondtam, és tényleg, igazodva az uniós csatlakozáshoz és a várt törvényi rendelkezésekhez, ott kellene szigorúbban prioritási elveket felállítani, ahol valóban a mélységi karsztvízbázisok kérdése merül fel, alábányászott területek merülnek fel, vagy adott esetben olyan kultúrházaknak a felújítása, amelyek kimondottan térségi feladatot látnak el. És abban a pillanatban nem kormánypárti, mert adott esetben 42 település vagy 50 település térségi kultúrháza felújításánál nem lehet azt mondani, hogy kormánypárti, hanem akkor a 42 településnek vagy az 50 településnek az összegészét kell figyelembe venni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben hozzászólásra következik Lamperth Mónika képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Akár igaz is lehetne, amit Ékes József és Ágota képviselő úr mondott ezeknél a szempontoknál, és talán az ellenzéki képviselők is elfogadnák ezt a logikát, ha a Fidesz nem azt a gyakorlatot folytatná, hogy minden állami forint mellé odaállít egy fideszes politikust, még olyan állami támogatás és költségvetési pénz mellé is, ami egyébként alanyi jogon járna az adott önkormányzatnak, de úgy viszi oda a belügyminiszter vagy valaki más, hogy most, kérem, a Fidesz ad valakinek, akit valamiért szeret, vagy azért, mert közel áll hozzá politikailag, vagy azért, mert ott jól viselkedtek a népek, és ilyen vazallusi szisztémában próbálja meg ezeket a pénzeket ott megjeleníteni, a kormánytámogatást, miközben ezt a pénzt az adófizetők pénzéből, a kormány ugyan maga hozza a döntést, de a pénzt igazából azok a magyar emberek adják, akik befizetik az adójukat, és az Országgyűlés költségvetésben ennek a kereteit biztosítja.

 

(18.00)

 

Ez egy nagyon súlyos felfogásbeli különbség közöttünk. Tehát azt gondolom, hogy a talán erős hangú kritikánkat ez a felfogásbeli különbség is indokolja.

Ecsődi képviselőtársam már beszélt arról, hogy az előző ciklus és az áthúzódó hatásoknál az arányok kapcsán érdemes azt is megnézni, hogy '94-98 között hány ellenzéki vezetésű nagyváros volt. Abban a ciklusban négy olyan Fidesz vezette nagyváros volt - Szolnok, Kaposvár, Székesfehérvár, Pécs -, amely két utóbbiban azóta szocialista polgármestert választottak az ott élők. Tehát azt gondolom, hogy ezt a hatást, amikor ilyen számokat mondunk, érdemes megvizsgálni az összehasonlítás során.

Végül szeretnék csak egy mondatot mondani az ISPA-ról. Azt gondolom, hogy '99 óta az ISPA-támogatásnál érdemes lenne egy külön rendszerben kezelni ezeket a pénzeszközöket (Dr. Kis Zoltán: Persze! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem belecsomagolni a címzettbe. Erre felkészülhetett volna a Fidesz vezette kormány, de három évig semmi nem történt - most pedig ilyen gyors kármentéssel akarják ezt átvinni. Nem helyes!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces időkeretben megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Hallgatva ezeket a kétperces hozzászólásokat, olyasmi érzésem van, mint gyerekkoromban, amikor a homokozóban elkezdtük játszani azt a játékot, hogy enyém a vár, tiéd a lekvár; lökdöstük ki egymást a homokozóból, és addig folyt ez a buli, míg aztán a homokozó is teljesen szétment, és ott voltunk vár és lekvár nélkül - és néztük, hogy mivel fogunk majd holnap játszani.

Azt hiszem, nem vezet sehova, hogy most mutogatunk. Elhangzik Ecsődi képviselő úrtól is, hogy az arányok mások voltak. Van a rendszerben egy ilyen. Ezért kell megváltoztatni ezeket a szabályokat, ezért mondtam el egy éve. Sajnos nincs már itt Gémesi úr, Gödöllő nagyhírű polgármester ura, aki most azt mondja, hogy az előző ciklusban miért nem változtattuk meg kétharmaddal, kétharmadunk is volt. Az SZDSZ-nek akkor is az volt az álláspontja, hogy a területfejlesztési törvénynél, a regionális felosztásnál, illetve a fejlesztési koncepciónál dolgozzuk ki ezeket a feltételeket. Megjegyzem, ehhez nehezen voltak partnerek a többiek.

Még egy dolog arról, hogy ki mit visz haza és mit hoz. Négyéves államtitkárságom alatt nem nagyon sok lobbitevékenységben vettem részt, mint ahogy azt rólam most a Fidesz-MPP és MDF-kisgazda konföderáció otthon a helyi hírlevelükben hirdeti. Hogy a négyéves államtitkárságot nem használtam erre ki, bűnömül róják fel, hogy a várost nem emeltem a gyönyörbe - de majd ha az ő jelöltjük, akkor nézzük meg a várost! Hát ez az elvtelen kijáró politizálás, kérem szépen, és sajnos ezekre nem tudok válaszolni. Nem vettem részt egyetlenegy olyan lobbiban sem, államtitkár létemre, ami egy másik körzettől vett volna el olyan pénzeket, amelyekre ők esetleg jobban rászorultak. Ez most persze hiba és bűn. No, ezzel a szemlélettel szemben kell fellépni. De ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha ezt az egész rendszert átalakítjuk végre, és normális, kiszámítható, egyértelmű szabályokat hozunk. S akkor ezt a gyerekes vitát, ami itt megy, végre be tudjuk fejezni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Soron kívül megadom a szót Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szomorúan hallom az MSZP-s és SZDSZ-es felszólalók kormánybíráló szavait, amikor arra utalnak, hogy az 1999-es, 2000-es és 2001-es címzett támogatások, úgymond, politikai alapon dőltek el, és a kormány ezt így vagy úgy eldöntötte.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést arról és felhívni a figyelmet arra, hogy az 1999-es új címzett támogatásokról szóló törvényt a Magyar Országgyűlés 88 százalékos szavazataránnyal fogadta el; 88 százalékos többsége sajnálatos módon a polgári koalíciónak akkor sem volt és most sincs. 2000-ben 92 százalékos támogatottsággal fogadta el, hölgyeim és uraim: 92 százalékkal, még egyszer mondom! 2001-ben pedig 66 százalékkal. Akkor nem tudom, miről beszélünk! Akkor a kormány nem dönthette el ezeket politikai alapon, mert ha nem lettek volna ezek megalapozott, korrekt előterjesztések a címzett támogatásokat illetően, akkor a parlament ilyen többséggel, amely a kétharmadot is meghaladja - négyötödös többségről van szó -, nyilván nem támogatta volna.

Ami pedig a büntetést illeti, hogy különböző büntetéseket alkalmazott ez a kormány, szeretném a tényeket elmondani. Például a '99-es új címzett támogatásra pályázott Mosonmagyaróvár városa a városi kórház felújítása tárgyában. Akkor az nem nyert. Ha a tisztelt ellenzéki, MSZP-s és SZDSZ-es képviselők megnézik az előterjesztést, amit a kormány támogatásra beterjesztett a tisztelt Ház elé, akkor ott találják a mosonmagyaróvári városi kórházat. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a város polgármesterének személye, pártállása nem változott. Ez a kormány tehát nem büntet, ez a kormány azt szeretné elérni a címzett támogatásokkal, egyrészt az eljárási szabályok megváltoztatásával - úgy, ahogy például Gémesi képviselő úr is nagyon helyesen látta -, hogy a beruházások elindulhassanak, kihasználva azt az előnyt, amit a kétéves költségvetés nyújt az önkormányzatoknak. Ha ezeket az eljárási szabályokat ez a parlament megváltoztatja az önkormányzatok érdekében, akkor ez a döntés még decemberben megszülethet; azok a közbeszerzési eljárások, amelyekre például Tóth képviselő úr is utalt, még a télen, illetve a kora tavasszal lefolytathatók lesznek, és a beruházások legkorábban, optimális időben elindulhatnak. Tehát ez is bizonyítja, hogy ez a kormány olyan szabályokat kíván a parlament elé terjeszteni, amelyek az önkormányzatok, a település polgárainak az érdekeit, az ott élő családok érdekeit szolgálja.

Még arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez több mint hatmillió magyar ember részére nyújt magasabb színvonalú szolgáltatásokat. Ezért ajánlom a tisztelt képviselő hölgyek és urak figyelmébe azt, hogy támogassák ezt a javaslatot, amely - még egyszer mondom - nem politikai alapon született meg, nem politikai alapon terjesztettük a Ház elé, hanem az ország, a polgárok érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársaimat, hogy még mindig öten várnak kétperces felszólalási lehetőségre. Keller László képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kormánydöntés van a benyújtott törvényjavaslat mögött, politikai döntést hozott a kormány. Azt én elismerem, hogy nagyon nehéz helyzetben van a mindenkori kormány, amikor ilyen beruházások támogatásáról kell döntenie. Az is tény, hogy most nem lehet felvetni azt, hogy meg kell változtatni a szabályt, hiszen az adott keretek között kell elosztani. Az is tény, hogy közeledik a választás. Ez is tény.

Éppen ezért kellene visszafogottnak lennie a kormánynak, azért, hogy ne húzza magára a kritikát. Ugyanis én jártam Alcsút környékén többször is. Örömmel nyugtázom, hogy épül a csatornahálózat, nemcsak Alcsúton, hanem Alcsút környékén. Nyilván nem lehet azt mondani, hogy miért nem épül az országban mindenhol, hiszen annyi forrás nincs, hogy egyszerre mindenütt épülhessen csatorna. De az, államtitkár úr, amikor megkapja az ember a szennyvízhálózat kiépítésére vonatkozó elutasított pályázatokat, megkapja azokat a pályázatokat, amelyek a vízellátás problémáit tükrözik vissza, és azt látja, hogy olyan területen, Alcsút és környékén, ahol semmi nem indokolja, hogy most 3 milliárd forinttal elinduljon egy beruházás és mégis elindul, akkor bizony csak arra tud gondolni, hogy itt nem az önök szakmaisága, hanem a miniszterelnök befolyása érvényesül teljes mértékben az önök döntésében. Lehet, hogy korrekt módon előkészítették szakmailag, de hogy ez a döntésük nem állja ki a szakmai próbát, az biztos! Igazságtalan Fejér megye szempontjából, igazságtalan az ország egésze szempontjából ez a döntésük.

Nézze meg, államtitkár úr, hogy 2003-ban el fog indulni 100 millió forinttal az egész. Nem lehet komolyan venni ezt az egész beruházást! Az egésznek az a célja, hogy most szülessen meg a döntés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Alcsút és környékének belvízi vízelvezetéséről. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ecsődi képviselőtársam szellemesen a jelenlegi kormányzó pártokat csipet-csapatnak minősítette, aposztrofálta. Én e "csípett csapat" részéről szeretném megjegyezni, hogy Kis Zoltán képviselőtársam hosszan felsorolta a jászsági településeket. (Dr. Kis Zoltán: Sokan vannak!) Tehát ha a jászok jászolába a földi javakból a címzett, céltámogatásokon keresztül '94-98-ban több jutott, mondjuk - ahogy itt idéztük -, 3:1 arányú az áthúzódó beruházás a jelenlegi ellenzéki párttámogatású települések javára (Dr. Kis Zoltán: Most mondtam el! Nem figyel!), ha ez a tény, akkor miért kellene ezt az arányt ma megismételni?

 

(18.10)

 

Ha pedig nem ismételjük meg, akkor nem egyfajta kiegyenlítés következett-e be? Vagyis komolyabban feltéve a kérdést: vajon a politikai váltógazdálkodásban van-e igazi megoldás e vita további elkerülése és elkerülhetősége érdekében? Azt mondhatjuk-e, hogy a mindenkori kormányzat erősebb, és felülírja a cél- és címzett támogatásokra vonatkozó szabályt? Vagy létezhet-e közös erővel egy olyan összehozható, jó szabályozás, amely korlátot állít e további viták elé? Vagyis tréfásan szólva, azt mondom, hogy a jó szabályozással korlátot kellene a szakadék szélére állítani, és nem kórházat építeni a szakadék mélyére, ahol tegnap te, holnap én nyalogatom a cél- és címzett támogatásban ejtett sebeinket. (Dr. Kis Zoltán: Így van! Ezt egyetértőleg nyugtázhatjuk!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Veres János képviselő úrnak adom meg ugyancsak kétperces időkeretben a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elhangzottakból két dologra, azt gondolom, mindenképpen reagálni érdemes. Ha azt mondja Ágota képviselő úr, hogy nem volt érdemes '94 és '98 között, ha ez a megállapítás, akkor miért nem ekként cselekednek, miért nem ilyen tartalmú javaslat jött most az Országgyűlés elé. Mert ha nem volt érdemes, akkor most se lenne érdemes, azaz nem biztos, hogy ki kellene lengeni az ingának, hiszen arról beszéltek, hogy az inga akkor is kilengett és most is kileng, és ez így természetes.

A másik dolog: ha az az érv, hogy 6 millió embert érint ez a mostani javaslat - nem számoltam, biztosan igaz érv -, akkor van az országnak egy olyan megyéje, Szabolcs-Szatmár-Bereg, amely az ország negyedik legnépesebb megyéje, ennek a megyének miért nem jut ebből a javaslatból. Egyetlenegy település egyetlenegy nagyon leromlott iskolája, amely nagyon megérdemli, került be ebbe a listába.

Nem került bele az a pszichiátriai otthonra vonatkozó pályázat, amelyet a szakmai előterjesztés - Keller László szólt erről - első helyen említett az összes pályázat közül, végül valamilyen módon elvérzett, itt már az elutasítottak között szerepel. Hodász település otthonáról van szó, ahol olyan állapotok vannak, hogy valamikor almaválogató helyiségnek épült, átalakított színekben élnek ma emberek, abszolút elfogadhatatlan és lehetetlen körülmények között. Úgy gondolták, hogy a szakmai előterjesztés ellenére ezt már nem fogadják be, és nem hozták ide pozitív javaslatként. Azt gondolom, hogy ilyet és ilyen megyével ezt megtenni, nem volt méltányos. Ha 6 millió emberrel érvelnek, akkor érveljünk azzal is, hogy legalább illett volna, hogy az ország negyedik legnagyobb megyéjéből bekerüljön egy ilyen javaslat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Ismételten soron kívül megadom a szót Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak.

Államtitkár úr!

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr felvetésére azt válaszolom, reméljük, hogy megadja nekünk a sors, hogy a következő évi új címzett támogatásoknál már tízmillió magyar polgár érdekeit tudjuk megjeleníteni, és olyan összegű címzett támogatást tudunk benyújtani, amely ennek a kritériumnak is megfelel; hiszen valóban, ha mérlegre tesszük a tényeket, azt mondhatjuk, hogy 43 pályázat támogatását tartalmazza ez a javaslat, és 468 pályázat érkezett, tehát ilyen módon ez valóban csak töredéke. De még egyszer mondom, azt tartom a vita legnagyobb hibájának, hogy politikai mederben vizsgálja ezt a kérdést, hiszen ez a kérdés alapvetően nem az.

Engedjék meg nekem, hogy egy példán megvilágítsam ezt a kérdést! (Keller László: Alcsúton világítsd meg! - Derültség az MSZP soraiban.) A Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés pályázott a csornai Arany János Általános és Szakiskola címzett támogatására. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Áder János!) Ha az MSZP logikáját figyelembe veszem, akkor azt mondhatnánk, hogy ez úgymond kormánypárti pályázat, de mégis valamennyien tudjuk, hogy Csorna város polgármestere MSZP-s, tehát nem lehet azt mondani, hogy ez a gondolatmenet (Bauer Tamás: A képviselője a házelnök!) végigvihető. Ugyancsak mondhatnám, hogy korábban a Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés pályázott a győri Bartók Béla Művelődési Központra, amely szintén egy ellenzéki vezetésű városban, Győrben működik, ahol MSZP-s polgármester van. Tehát ez a gondolatmenet nem jó, ez a gondolatmenet hibás - mondhatnék még más példákat is.

Azt gondolom, akkor hozza meg a tisztelt Ház a legjobb döntést, ha úgy, ahogy több képviselő úr is ezt felvetette, ezeket a javaslatokat támogatják, hiszen ezek valamennyi településen, valamennyi érintett pályázónál az adott település, az adott térség, az adott régió valamennyi polgárának érdekeit szolgálják. Ez nem pártalapon működik, hiszen tessék egy olyan példát mondani, hogy valaki, mert úgymond a másik félhez tartozott, nem lett kiszolgálva abban a kórházban (Bauer Tamás: Még szép, már csak az kellene!), abban a szociális otthonban, abban az iskolában vagy művelődési házban. Tehát azt gondolom, ad absurdum nem kellene idáig eljutni, hanem azt kérem a tisztelt Háztól, hogy az általános vitában mindkét törvényjavaslatot támogassa.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr felszólalását, és megadom a szót Füle István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ugyancsak kétperces időkeretben.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én még Kontrát Károly első hozzászólására szeretnék nagyon röviden reagálni, ugyanis többek között utalt arra, hogy milyen többséggel, hogyan fogadta el a parlament ezeket a törvényjavaslatokat. Én meg változatlanul úgy gondolom, hogy a második hozzászólásában érintett dolgok már inkább közelebb állnak a valósághoz, mert azokkal értek alapvetően egyet, akik azt mondják, hogy nem feltétlenül azon kellene vitatkozni, hogy melyik település milyen pártállású és így tovább, sokkal inkább azon, hogy miért annyi pénz van ebben a rendszerben.

Igazából az ellenzékiek azt vitatják, hogy magával a rendszerrel - és ez is egy alapkérdés - él-e vagy adott esetben visszaél-e a kormányzat. Onnan tudhatnánk, hogy nem él vissza, ha nyíltan vállalná a döntést, illetve annak indokait. Ez az, amit nem látunk igazából, és ez az, amiért nekünk feltételeznünk kell olyan dolgokat, amiről itt ma már többször szó esett, illetve amit az ellenzékiek megemlítettek. Tehát egyszerűen nem tudjuk, hogy a rendszer mitől úgy alakul, ahogy, miért úgy történnek a dolgok, ahogy történnek, és ezért vagyunk kénytelenek feltételezni adott esetben azt, amit többen elmondtak itt már az előbb.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tényleg sajnálom Lentner Csabát, hogy még mindig nem jut szóhoz. (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársaim! Veres János hozzászólása késztetett arra, hogy én is újból megpróbáljam a magam mondókáját elmondani. 1994-98-hoz viszonyítva maga a rendszer is változott. Azt hiszem, ezt mindannyian tudjuk, hiszen ma már a megyei területfejlesztési tanácsok is több pénzt kapnak, hála istennek, ma már a regionális tanácsok is kapnak pénzt, amiből minden további nélkül lehet bizonyos kérdéseket és kisebb kérdéseket megoldani.

Az egy nagyon fontos kérdés, hogy a következő ciklusban teljesen logikus, hogy a decentralizáció elvét jobban kell alkalmazni, a régióknak több pénzt kell juttatni, a leosztást ott kell majd végrehajtani. A kormánynak is ez az elkötelezettsége és ez az elképzelése, hogy a következő időszakban ezt mindenképpen az uniós törvényekhez kell igazítani. Ha ebből a szempontból nézzük azt is, hogy a hátrányos megyék mennyivel többet kaptak a 2001-2002. évi költségvetésből, az is önmagában egy számottevő nagyságrend.

Ebben a kérdésben, ahogy fejlődik maga a rendszer, és ahogy a gazdaság potenciálja növekszik és nagyobb bevételek származnak, itt kell majd olyan megoldásokat találni, hogy minél kevesebb sérelem érje adott esetben a településeket vagy a pályázókat. Ez egy nagyon fontos kérdés, hogy az elkövetkezendő időszakban erre sokkal jobban lehessen koncentrálni.

Mindenképpen szeretném azt javasolni, és egészen biztos, hogy a kormány is nyitott ebben az irányban, hiszen a 430 pályázatból 42 kerül elbírálásra, hogy a gazdaságélénkítő programból esetleg 5-5 milliárddal a cél- és címzett támogatást megemelni, és még esetleg hozzárakni pár pályázatot. Ez egy lehetséges megoldás lehet. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Veres János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem politikai, hanem szakmai döntések és érvek legyenek - akkor el szeretném mondani azt a két szakmai érvet, amelyre úgy gondolom, itt még nem hangzott el válasz. Nevezetesen, az imént már említett hodászai pszichiátriai otthonnal kapcsolatban senki nem tudja a kormányzat részéről mind a mai napig megmondani a megyének, hogy ezt a beruházást - egyébként szakmailag első helyre sorolt beruházásként - miért nem hozzák a javasolt körben.

 

 

(18.20)

 

 

Erre szeretnék egy szakmai érvet hallani, és egyébként nincs politika mögötte, mert Hodász település önkormányzata kormánypárti polgármestert választott; igaz, hogy ez megyei intézmény, de a településen magán van, tehát sok mindent lehet még mellé tenni.

Szeretnék még egy olyan szakmai érvet mondani, amire megint nem tudott választ adni még nekem senki. A beregi árvíz által sújtott területről öt darab pályázatot adtak be az önkormányzatok, és egyetlenegy pályázatot sem méltattak támogatásra érdemesnek. Ezek között van szennyvizes, van belvízelvezetéses pályázat, tehát belterületi vízrendezéses pályázat, térségi valamennyi pályázat, tehát nincs egy településes pályázat sem, és mind az ötöt elutasításra javasolják. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy arra a térségre oda kell figyelni, akkor a számomra ez egyszerűen megfoghatatlan és érthetetlen. Ha valaki ott járt - tudom, hogy az államtitkár úr járt ott, találkoztunk annak idején egy alkalommal ott is -, láthatta azt, hogy micsoda óriási fertőzésveszélyt okozott az a szituáció. Most nem gondolják, hogy ezt kezelni kellene? Úgy gondolom, itt szakmai érv kellene és nem politikai, mert teljesen mindegy, hogy milyen típusú, kormánypárti vagy nem kormánypárti önkormányzatról van szó, a víz jött és öntött mindenkit, akit tudott.

Ékes képviselő úrnak pedig szeretném a következőt mondani. Sajnos nem teljesen igaz az, hogy ma már a területfejlesztési tanácsoknak több a forrása. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, jelentem, kevesebb a forrása, mint 1998-ból az következett volna, hiszen ott stagnált, reálértéken csökkenő forrással kellett számolnia a megyei önkormányzatnak, pontosabban a megyei fejlesztési tanácsnak, és így nincs módja kiegészíteni, nincs módja egyébként azt a forrást mellé tenni, amit mellé kellett volna tenni. Úgyhogy ez a példa a mi esetünkben sajnos egy picit sántít.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Ágota Gábor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

ÁGOTA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Veres János Képviselő Úr! Szeretném tisztázni, hogy mi az, amit én mondtam. Azt mondtam, hogy ilyen módon szavazatot vásárolni nem lehet, de azt mindenképpen elismertem, hogy azt én természetes dolognak tartom ebben a rendszerben, hogy ilyenkor a kormánypárti képviselők érdekérvényesítő ereje nagyobb, mint az ellenzékieké. Úgy gondolom, ez mindenképpen hozzátartozik a dologhoz.

Egyetértek azzal, amit Kis Zoltán képviselő úr elmondott, és azt hiszem, ebben nincsen közöttünk vita: a rendszert egyébként érdemes lenne átgondolni és átalakítani, különös tekintettel az európai uniós belépő forrásokra, és ezekkel összehangolni.

Visszautalva még egyszer arra, hogy szavazatot lehet-e így vásárolni vagy nem, úgy gondolom, hogy nem, hatmillió embernek viszont az ellátásminőségén javítani lehet. Erre céloztam, ez volt az, ami a kormányzatot vezette, nem pedig az, hogy ezzel szavazatot vásárol vagy nem.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt kétperces időkeretben megadom a szót Veres János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Ha egyetértés van közöttünk, akkor mégsem értem a javaslatot. Ha egyszer szavazatot nem lehet vásárolni, akkor azt gondolom, a szakmai előterjesztésnek kellett volna a Ház elé kerülnie. Ez az előterjesztés, ami elénk került, nem az egyes szakmák rangsorát tartalmazza, hanem ebbe belenyúltak, ezt módosították, ezt politikai alapon átszabták - ezért nem értek azzal egyet. Ha egyszer azt mondja ön is - és ezzel egyetértek -, hogy ezzel nem lehet szavazatot vásárolni, és nem is kellene megpróbálkozni ezzel, akkor azt gondolom, akkor követnek el hibát, amikor megpróbálkoznak e tekintetben olyan politikailag rendezett javaslattal, amely kvázi azt a látszatot kelti - és itt már a látszat is fontos -, hogy ezzel szavazatot lehetne vásárolni. Ha nem lehet, akkor nem ilyen javaslatot kellene hozni, hanem olyan javaslatot, amiben ilyen értelemben politikai vita legalább nincs.

Egyébként én nagyon kevés pályázatnál mondom azt - itt már elhangzott a képviselőtársaim részéről konkrét pályázatra kritika, nevezetesen Alcsút esetében -, hogy nem indokolt a dolog maga. Azt nem akarom vitatni, amit az államtitkár úr hivatkozott bizonyos beruházásokra, elsősorban Győr-Sopron-Moson megyében, nem erről van szó, hogy azok a beruházások ne lennének indokoltak. Én csak azt mondom, hogy vannak olyanok, amelyek legalább olyan indokoltnak tűnnek, és nincs igazán szakmai válasz arra - mert ez az előterjesztés nem tartalmaz egyetlenegy indokot sem a tekintetben -, hogy valami miért nem került be, miközben tudjuk mindannyian, hogy vannak olyan szakmai érvek - elmondtam néhány érvet egyik, másik és harmadik pályázat mellett -, amelyek alapján ott lenne a helye a támogatásra javasoltak között. Azt gondolom, amikor nem hangzanak el ilyen szakmai érvek, akkor okkal merül fel az ellenzék részéről - ha valamit ad magára az ellenzék, akkor fel kell hogy merüljön -, hogy nyilvánvalóan nem szakmai, hanem politikai megfontolás döntötte el azt a végső sort.

Egyébként teljesen természetes, ezt nem is kellene tagadni, hiszen ha a kormány dönt róla, akkor az egy politikai döntés, ez teljesen világos mindannyiunk számára. Mi ezzel alapvetően nem értünk egyet, ez itt a különbség közöttünk egyébként.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Bauer Tamás tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elmondani Veres képviselő úrnak, hogy azok a kérdések, amelyeket ő felvetett, illetőleg amelyek a vitában már eddig elhangzottak, már a részletes vita tárgykörébe tartoznak, de ezzel együtt hadd válaszoljak Bereg kérdésére.

Valóban találkoztunk a képviselő úrral, és örömmel találkoztam önnel is és a többi képviselőtársával a Beregben a legnehezebb pillanatokban és később is, és remélem, hogy fogunk találkozni most már az átadások hosszú sorozatán is, de szeretném elmondani - és remélem, ön is egyetért abban velem -, hogy a Bereg a tiszai árvíz kapcsán lefolytatott védekezés, helyreállítás és újjáépítés során több mint 20 milliárd forint értékű támogatást kapott, és ez a helyreállítás olyan színvonalon és olyan ütemben valósult meg, ami, azt gondolom, az európai átlagot meghaladja, és ez a helyreállítás, ez az újjáépítés a korábbi állapotoknál, a korábbi ház-, lakásviszonyoknál sokkal jobb állapotot eredményez az ott élőknek. De nyilvánvaló, hogy a Bereggel való törődés, a Bereggel való foglalkozás nem fejeződik be ezzel az újjáépítéssel a helyreállítást követően, hanem folytatódik, de úgy gondoltuk, a javaslatban azért nem szerepelt, mert nyilvánvalóan ezeket a jogos igényeket is ki kell elégíteni.

Hadd utaljak arra, tisztelt Országgyűlés, hogy a címzett támogatások rendszerében pontosan az elmúlt tíz év gyakorlata alapján azt mondhatjuk, hogy három-négy év alatt kerülnek átlagosan - persze vannak kivételek, voltak '94-98 között is és most is vannak kivételek, amelyek gyorsabban kerülnek be a rendszerbe - nyertes pozícióba vagy javaslatba a pályázók, és így dönt a parlament.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ágota Gábor képviselő úr kért ugyancsak két percben felszólalásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

ÁGOTA GÁBOR (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Veres Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, hogy amennyiben az MSZP úgy gondolja, hogy ez az előterjesztés olyan szempontból politikai, hogy a kormány terjeszti elő és kormánydöntés van mögötte, ezzel készséggel egyetértek. Azzal is egyetértek mindenképpen, hogy a szakma által meghatározott rangsorhoz képest ebben vannak változtatások - ezzel is egyetértek. Azzal nem értek egyet, ha ezt úgy próbáljuk beállítani, hogy ez egyes képviselői, politikai önérdekek miatt változott volna meg - ezt nem hiszem. Azt hiszem, meg lehet változnia egy szakmai előterjesztésnek más politikai hangsúlyok szerint, és úgy gondolom, ez egyébként a kormánynak szíve joga.

Többen kifogásolták itt az előbb, hogy az alföldi régiók bizonyos hátrányokat szenvedtek el. Megmondom őszintén, bizonyos tekintetben ennek örülök, igaz, hogy én nyugat-dunántúli képviselő vagyok; de meg kell mondani, hogy az elmúlt időszakban ezekre a területekre lényegesen nagyobb források összpontosultak, mint a nyugati régiókra (Dr. Takács Imre tagadóan int a fejével.) - lényegesen nagyobbak, képviselő úr -, ugyanakkor a nemzeti jövedelem képzése szempontjából a nyugati régiók legalább ugyanolyan fontosak, mint a keletiek, és nem biztos, hogy azok a számok, amelyek a lemaradásra vagy a térségek közti különbségekre mutatnak rá, mindenképpen objektívek.

Ha ilyen módon közelítjük meg - visszatérve a gondolataim elejére -, akkor egyetértek azzal, hogy ez egy politikai előterjesztés, de hát sajnos ebben a Házban már csak így van, hogy itt politikai előterjesztések vannak. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Veres János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (sic!) Tisztelt Országgyűlés! Egyrészt úgy tűnik, hogy azért a vélemények közelednek egymáshoz, mely szerint a szakmai rangsor politikai elvek alapján vagy politikai szempontok alapján megváltozik. Ha ebben egyetértünk, akkor ettől kezdve már csak az a nagy kérdés marad hátra, hogy az ellenzéknek feladata vagy nem feladata egy ilyen jellegű döntésnek a kritikája. Azt gondolom, feladata, tehát teljes joggal tesszük azt, amit teszünk; nem is vitatta ezt senki az eddigiek során, azt hiszem.

Azt nem tudom persze elfogadni - ahogyan ön fogalmazott -, hogy nem képviselői lobbiérdekből, hanem más politikai érdekből kell megváltoztatni a szakmai rangsort.

 

(18.30)

 

Azt mondom, ha van egy szakmai rangsor, akkor a szakmai rangsort kellene hozni, mert nem látom okát annak és ma nem hangzott el olyan érv itt, amilyen okból azt meg kellene változtatni.

Az államtitkár úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy a helyreállítás színvonalával és ütemével persze kölcsönösen nem vagyunk megelégedve, hiszen sem a szeptember 30-ai határidő, sem pedig az első osztályú minőség teljeskörűen nem lett betartva. Persze nem akarok ebbe a vitába most belemenni, mert lesz majd egy másik alkalom, amikor ezt meg lehet beszélni egymás között. Viszont úgy éreztem, az államtitkár úr sem vitatta azt, hogy jogosnak ítélik az ott szükséges egyéb fejlesztések elvégzését.

Az egész helyreállításnak az a legnagyobb problémája, hogy egy elpusztult lakóépület-tömeg valamilyen újabb, modernebb, a kornak megfelelő szinten újjáépül, ha nem is határidőben meg problémákkal együtt, de mégiscsak újjáépül, azonban az ehhez szükséges infrastruktúra nem tud megújulni olyan mértékben, amilyenben kellene, és a térség jövedelemtermelő képessége nem változott annak hatására, hogy az elpusztult ház helyére épült ugyanolyan 80 négyzetméter alapterületű lakóépület. Igen, amikor azt mondtam, hogy ugyanolyan 80 négyzetméter, akkor nem azt mondtam, hogy minőségben ugyanolyan, de ugyanolyan alapterület épült meg, és ettől még a térség gazdasági fejlődésének a lehetősége, az ott élők életszínvonala, életkörülményei nem igazán tudnak megváltozni más tekintetben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyébként azt gondolom, hogy a többiekben nem fogunk vitatkozni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony - bocsánat, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Először is szeretném elmondani azt, hogy az előző ciklusban a Tiszántúl elmaradott területei nem részesültek előnyben a Dunántúllal szemben; adatok vannak erre, ezt most ne soroljuk fel, hosszú lenne.

A másik: 43 elfogadott címzett beruházás szerepel a törvényjavaslatban. Erről a 43 elfogadott címzett beruházásról már Veres képviselőtársam elmondta, hogy Szabolcs-Szatmárban hol szorít a cipő, én csak Hajdú-Bihart mondom, de nem a közelgő választás kedvéért, hanem a tények kedvéért, hogy Hajdú-Biharban a 43 elfogadott címzett beruházásból, írd és mondd, kettő lett elfogadva: a hajdúböszörményi szennyvízcsatornázás, amiért én köszönetet mondok - nem az én választókörzetem, de Hajdú-Bihar megyéhez tartozik -, valamint a bárándi pszichiátriai és értelmi fogyatékosok otthona.

Ugyanakkor számtalan más települést tudnék felsorolni, az idő rövidsége miatt ezt nem teszem, ahol teljesen indokolt lett volna a címzett beruházások elfogadása, de azt is tudomásul kell venni, hogy csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, csak hát a takaró egyes területeken hosszan ér, mondta ezt Keller képviselőtársam az előbb, más területeken pedig nem ér addig.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ecsődi László képviselőtársam jelentkezett még kétperces hozzászólásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakmai érvelésnél ott látok hibákat, illetve hézagokat, hogy tulajdonképpen amit a kormánypártiak próbálnak szakmai döntésnek behozni, az egyáltalán nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Ezt azért mondom, mert épp a körzetemben több olyan település van, amely már negyedik éve pályázik szennyvízcsatorna-beruházásra, és itt olyan települések vannak, ahol a település egy része állandó belvizes. Az elmúlt időszak épp azt bizonyította, hogy ahol csatornarendszer működik, ott a belvízproblémák sokkal kisebb mértékben jelentkeztek az elmúlt időszakban. Megcsúszásveszélyes partfallal rendelkezik egy másik település, tehát itt kemény milliókat kell a költségvetésnek költeni, hogy ezt a csúszást megakadályozza. Ugyanebben a csoportban a település védett vízbázis fölött van, tehát eleve szakmailag mindennek megfelel ez a kistérség, amelyik pályázott, és mégis elutasítást nyert.

Ugyanakkor egy másik településen, mondjuk, Pusztaszabolcs esetében, amely csak 130 millióra pályázott belvízelvezésre, az elmúlt őszön 54 millió forintot kellett elkölteni a belvíz elvezetésére. Két olyan ősszel, mint amilyen az elmúlt időszakban volt, az állami költségvetés többet fog kifizetni, mint amilyen támogatással ezt meg lehetett volna oldani.

Tehát ott látom a szakmai problémát, hogy nem előrelátó a kormányzat abban, hogy bizonyos beruházásokkal egy későbbi problémát, későbbi többletkiadást előzzön meg.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából.

Most már biztosan öné a szó, képviselő úr.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Politikai mederből szakmai mederbe szeretném visszaterelni ezt a vitát. Másfél órás rövid hozzászólásokat hallgatva, bizony, mikor Kontrát államtitkár úr kért szót és szakmai érveket fogalmazott meg, akkor, azokban a pillanatokban láttam esélyt arra, hogy vissza lehetne kapcsolódni, vissza lehetne terelni a mai napirendi pont tárgyalását szakmai mederbe. Úgy érzem, csak így van értelme ezekről az állami támogatásokról beszélni.

A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetési törvénye a címzett és céltámogatásokra a jövő évre vonatkozóan 58,3 milliárd forint előirányzatot hagyott jóvá. Ezen belül a folyamatban levő beruházások 2002. évi támogatási igényét is figyelembe véve a 2002. évi új címzett támogatásokra a 2002. évi költségvetési előirányzatokból 3 milliárd forint használható fel. Most ez a 3 milliárd forint, ami rendelkezésre áll, ami felhasználható, az csepp a tengerben; inkább talán arról kellett volna beszélnünk, hogy akkor legalább ezentúl arról beszéljünk, hogy ez a 3 milliárdos keret hogyan bővíthető, illetve a legcélszerűbben hogyan használható fel.

A MIÉP-frakció részéről mi örültünk annak a T/5154. számú előterjesztésnek, amely azt fogalmazza meg, hogy a fontos társadalmi és gazdasági érdekekben gondolkodva a címzett támogatásokkal megvalósított tervezett beruházások a tárgyévben minél hamarabb megkezdődhessenek. Ez olyan technikai rendezési javaslat, amellyel a szűkös források igénybevétele gyorsabban, gördülékenyebben mehet, mondhatnám azt, hogy minél hamarabb megtörténhet.

Természetesen a két törvényjavaslat kapcsán számos olyan szakmai aggály, érv fogalmazódik meg, amelyekről szólnom kell itt a parlamentben. Két kiemeléssel, mondhatnám, két impresszióval szeretnék röviden foglalkozni, a 425 elutasított támogatási kérelem közül kettővel.

Évek óta nyomon követem mint Budapesten megválasztott országgyűlési képviselő a fővárosi kórházak helyzetét, működési feltételeit. Ebben a pályázati körben sem kapta meg a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház azt a támogatást, amelyre évek óta joggal pályázik. Sajnos ez a kórház az egyetlen fővárosi kórház, amelyiknek a szülészeti osztályán nincsen külön császárműtő, az egyetlen szülészeti-nőgyógyászati műtő foglaltsága esetén a sürgős császármetszések elvégzésére a szülőszobától egy távol eső kisebb műtőben kerülhet sor. Erre kértek bővítésre, rekonstrukcióra támogatást a főváros részéről.

Ezzel kapcsolatban én legutoljára is, amikor ennek a törvényjavaslatnak így előtérbe került ez a pontja, elmondtam azt, hogy nekünk a MIÉP részéről az az álláspontunk, hogy a fővárosi önkormányzat és a kormány közötti ellentéteknek nem eshetnek áldozatul a főváros lakosai, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Kórház ellátási körébe tartozó X. és XVII. kerületi polgárok, a sürgősségi ellátásra váró betegek és a szülő anyák. Mi azt szeretnénk vagy szerettük volna, hogy legalább ebben a ciklusban, még ha nem is 2002-es indulással, de valamilyen remény mutatkozott volna arra vonatkozóan, hogy ennek a műtéti tömbnek a felépítése mégiscsak elkezdődhetett volna.

A másik tétel, amivel szeretnék foglalkozni, egy Pest megyei település, Abony városa; annak Kinizsi Gimnáziuma évek óta pályázik egy rekonstrukcióra, illetve bővítésre. Sajnos ebben a támogatási etapban sem kapta meg az abonyi önkormányzat, illetve a gimnázium a címzett, céltámogatási igényére a megfelelő támogatási összeget, egyszóval elutasításra került.

 

 

(18.40)

 

A képviselőtársaim részéről már korábban megfogalmazódott, hogy a regionalitás, a kistérségi támogatások megszervezése fontos. Az abonyi gimnázium támogatási igényével egy rekonstrukció elkezdődhetett volna, amelynek az indokoltságához kétség nem fér, hiszen a gimnázium műszaki állapota indokolja a rekonstrukció minél hamarabbi megkezdését. Ugyanakkor a bővítéshez sem férhet kétség, hiszen a bővítési körben az látható, hogy a térségi igények - nemcsak Abony városának, hanem a környező települések térségi igényei is - megvannak arra, hogy a gimnázium épületében folytatott, a gimnáziumi oktatáson túli szakképzési igények minél gyorsabban és minél megfelelőbben, minél teljesebb körűen kielégítésre kerüljenek. A több mint négyszáz elutasított pályázat közül - mint említettem - én ezt a két tételt szerettem volna külön kiemelni.

Most pedig egy kicsit részletesebben szeretnék belemenni az elutasított és a támogatott pályázatok pénzügyi szakmai értékelésébe. 43 pályázat lett támogatva, amelynek az összes beruházási költségigénye 54 milliárd forint feletti összeg, a saját erő 35 százalékos, amit az önkormányzatok le tudtak, vagy le tudnak tenni ahhoz, hogy a beruházás elkezdődhessen. Így összesen 35 milliárd forintos címzett támogatási keret kerül az 1. számú melléklet alapján megjelölésre. Ebből a 2002. évben 3 milliárd forint új projekt indulhat.

A nem támogatott pályázatokról: 425 a nem támogatott pályázat, 584 milliárd forintos a beruházási költség, amelyből a saját erő 181, és az összes elutasított címzett támogatási igény pedig 403 milliárd forint.

Képviselőtársaim, ha összehasonlítjuk a támogatott címzett támogatási keretet - amely 35 milliárd - és az elutasított 403 milliárd forintot, ez 11,5-szeres eltérés. Tehát mondhatnám azt, hogy ha visszafelé számolom az arányokat, az összes címzett és céltámogatási igénynek mindössze a 8 százaléka kerül kielégítésre. Ez az arány elképesztően alacsony. Ebből következően feszültségek jelentkeznek az önkormányzatok finanszírozási rendszerében és ellátási körében.

Ha nemzetgazdasági szempontból egy bővebb kitekintést teszünk, és a 2001-2002. évekre költségvetési számok alapján egy elemzést végzünk, illetve a magyar nemzetgazdaság külső piacok megrendülése miatti bruttó hazaitermék-csökkenésére utalnánk, illetve elmondjuk azt, hogy ebben a külsőerőforrás-vezérelt magyar gazdaságban a belső felhasználásra, az állóeszköz-felhalmozásra, a közösségi fogyasztásra milyen igények jelentkeznek, akkor lehangoló képet kapunk, hiszen az önkormányzati beruházások - mint a közösségi beruházások fontos tételei - jelentéktelenek a rendszeren belül. Így a bruttó hazai termék előállítása, a GDP növekedése az elkövetkezendő években lelassulhat, ha állami pénzekből, állami forrásokból az önkormányzatokat a jelenleginél nagyobb mértékben nem támogatjuk.

Egy mélyebb visszatekintést tennék. Ha az 1998. évi, "Az új évezred küszöbén" című kormányprogramot megnézzük, akkor a korábbi ígéretek, a kormányprogram és a jelenlegi helyzet összevetésével a kép még aggályosabb. 1998-ban a kormány kifejezte azt, hogy a közszolgáltatások és az infrastruktúra elfogadható alapszintjét megteremti. "Az államilag garantált kötelezően ellátandó feladatokhoz biztosítani kell a feladatok finanszírozásának feltételeit" - mondta a kormány a kormányprogramjában 1998-ban. Sőt, abbéli reményét is kifejezte az új polgári kormány, hogy az önkormányzati finanszírozás ellentmondásai egyre kevésbé engedik érvényesülni az önkormányzatok valódi önállóságát. Tehát ez a felismerés '98-ban megfogalmazódott. A szűkülő állami források egyre inkább konkrét feladatokhoz kötődnek, a bonyolult finanszírozási rendszer pedig tág teret enged az egyedi megítélés alapján történő osztogatásnak.

Ezen kritika, ezen analízis után '98-ban megfogalmazásra kerül, hogy a kormány szándéka, hogy az elvégzendő feladatok tükrében felülvizsgálja az önkormányzatok finanszírozási rendszerét. 1998 tavasza, 1999, 2000 - lassan a 2001. év is elmegy, azonban az önkormányzatok finanszírozási rendszerének a felülvizsgálata a mai napig sem történt meg.

Ebből fakadóan számos probléma, számos további ellentmondás jelentkezik. A szűkös forráslehetőségek, a saját források hiánya az önkormányzatokat vagyonfelélésbe hajtja bele, hiszen 1999-ben az önkormányzati vagyon 21,9 milliárdos árbevétellel jelentkezett az államháztartási mérlegben, a 2000. évben a 8 milliárd tervezett önkormányzati privatizációs árbevétel helyett 37,1 milliárdos privatizációs árbevétel jelentkezett, 2001-re, 2002-re 7, illetve 6 milliárd forintos tétel szerepel. Ha nem kerül túllépésre a 7, illetve 6 milliárd forint - bár 2000-ben a 8 milliárd ötszörösen túl lett lépve -, akkor is négy év alatt 72 milliárd forintos önkormányzati vagyonfelélésre kerül sor, amely pótolja az állam által, teszem azt, a címzett és céltámogatások által nem biztosított önkormányzati működési forrásokat.

Maga a címzett és céltámogatási rendszer helye és szerepe is újragondolásra szorul. A 2002. évi költségvetési törvényben 542,1 milliárd forintos tétel fordítódik az önkormányzatok támogatására. Ebből az 542 milliárdból 58,3 milliárdot, azaz 10 százalékot tesznek ki a címzett és céltámogatások. Ez alacsony.

Ugyanakkor ha még azt is megvizsgáljuk, hogy a 2002-es költségvetés 4, illetve 6 százalékos inflációs intervallumban lett megtervezve, akkor az látható, hogy ezek az odaítélt nominálösszegek, a 542 milliárd vagy az 58,3 milliárdos címzett és céltámogatási keret, miáltal nem 4-6 százalék lesz az infláció, hanem ahogy számolom, becsülöm, olyan 10 százalékos értékű, hiszen jelenleg is akörül van, ezek az önkormányzatok reálértékben jóval kevesebbet kapnak, mint ahogy ez a nominális, névleges számadatokból kitűnhet.

Képviselőtársaim, befejezésképpen mondanám, hogy túl általánosak a támogatási célok - ez meggyőződésem. Éppen ezért a politikai osztogatás gyanújától sem mentes a címzett és céltámogatási rendszer egyes ellenzéki képviselők szemében, és lehet az állampolgárok szemében is.

Azt is elmondhatom, hogy a rendszerváltozásnak az elmúlt 10-13 évben az igazi kárvallottjai az önkormányzatok és azok az emberek, akik az önkormányzatok területén élnek, és önkormányzati szolgáltatásokat akarnak igénybe venni, ám a szűkös források okán - akár csatorna-, akár ivóvízellátás megszervezése vagy megszervezetlensége - ezek az emberek mind kevesebb állampolgári, mondhatom, alapjoghoz jutnak hozzá.

Két héttel ezelőtt Dobogókőn jártam a községi önkormányzatok szövetségének a meghívására. Ezek a problémák - mondhatnám azt, hogy erre a felszólalásomra akkor felkészültem - ott a vidéki polgármesterek részéről is megfogalmazódtak.

Azonban összességében most e két törvényjavaslat kapcsán azt mondom, hogy nem elutasítom, hanem a rendszer kritikáját megfogalmazva támogatom, a MIÉP-frakció részéről támogatjuk e két törvényt, sőt a rendszer hibáiból kiindulva a továbbfejlesztésére teszünk javaslatot, az önkormányzati normatív, címzett és céltámogatási rendszer újragondolását szorgalmazzuk.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

(18.50)

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak a ma délutáni, már estébe hajló vita, de az elmúlt évtized valamennyi általános vitája bizonyította, hogy a címzett támogatásról szóló törvényjavaslatot mindenkor gyanakvással vagy feszült várakozással vette kézbe közülünk minden olyan képviselő, aki választókerülete valamely településének beruházási támogatása ügyében szakmai szempontokkal érvelt és kilincselt az elmúlt időszakban. Azok is aprólékosan nézhették át a törvényjavaslat mellékleteit, akik az oktatás, a kultúra, az egészségügy vagy a környezetvédelem ügyének a felkarolásáért dolgoztak mind az Országgyűlés bizottsági, mind plenáris ülésein.

Mint az oktatásügy javítása iránt elkötelezett képviselő, szeretnék röviden szólni a közoktatási intézmények beruházási pályázatainak az elbírálásáról. Egyfelől örülök annak, hogy tizenegy oktatási intézmény felújítását vagy építését támogatja a költségvetés 5,3 milliárd forint értékben. Ahogy ránéztem a támogatottak listájára, láthattam a kedvezményezettek között a kalocsai belvárosi iskola rekonstrukciójára nyújtott 277 milliós vagy a pécsi Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola bővítésére és rekonstrukciójára adott 300 milliós címzett támogatás összegét, azaz nyugtázhattam azt, hogy az adott települések az irányításuk pártszínezetétől függetlenül nyerhették el a szakmailag teljesen indokolt állami támogatást. A tizenegy támogatott beruházásból kilencet jobban ismerek, és meggyőződésem, hogy szakmailag valóban teljesen indokolt támogatásokról van szó, pedig az oktatás területén is nagyon kiélezett volt a verseny. Az 5,3 milliárd forintnyi elnyert támogatás mellett 37 milliárd forint összegben utasítottak el beruházási, szakmailag többnyire ugyancsak indokolt támogatási igényeket. Egyhetednyi eséllyel pályázott tehát oktatási beruházásra valamely település.

Ez az esély kedvezőbb volt a kulturális pályázatok sorsánál, ezen a területen csak 1:14-hez eséllyel lehetett pályázni. De kedvezőtlenebb volt a szociális intézmények ügyében benyújtott pályázatok sorsánál, ahol is 1:4-hez eséllyel pályázhattak céltámogatásra a beruházók.

Röviden szólni kívánok választókerületem két településének, Tiszakécskének és Tiszaugnak a szennyvíztisztítás és szennyvízkezelés megoldása érdekében benyújtott, de elutasításra javasolt címzett támogatási igényéről. A szennyvízkezelés, szennyvíztisztítás és -elvezetés területén is az igények sokszorosan meghaladták a lehetőségeket; erről több képviselőtársam a kormányzati és ellenzéki oldalról egyaránt szólt már. A 225 pályázó közül mindössze 13 település nyert támogatást, azaz csak minden tizenhetedik. Ismételten sajnálom azt, hogy az Országgyűlés a költségvetési vita keretében nem növelte meg olyan mértékben a víztisztításra, csatornaépítésre fordítható támogatások összegét, ahogy ezt akkor az MDF képviselőcsoportja javasolta, mert ebben az esetben nyilván többen nyerhettek volna el ilyen támogatást. Köztudott az is - ez is elhangzott több ízben -, hogy az Európai Unió fejletlennek ítéli a hazai szennyvíztisztítás állapotát, túlzottan tágnak tartja a közműollót, azaz a vízvezetékek hosszának és a csatornahálózat hosszának az egymáshoz viszonyított torz arányát, és ezen az elmaradáson csak a beruházások vállalásával lehetne enyhíteni.

Kedvezőtlennek tekintem azt is, hogy a csatornázatlan helyzet fenntartása vízközeli települések esetében, tehát éppen Tiszakécskén és a Tisza mentén, Tiszaugon, Tiszakürtön, Tiszainokán, Nagyréven mindig jobban szennyezheti a környezetet, mint más fekvésű települések esetén. Nagyon remélem, hogy ez még inkább mérlegelési szempont lesz a jövőben.

Végezetül emlékeztetőül hadd utaljak arra, miszerint szakértői számítások szerint legalább 840 milliárd forint kellene ahhoz, hogy Magyarországon kiépüljön az Európai Unió által, de az önmagunk által is megkövetelt szennyvízelvezető és -tisztító rendszer. Az Unió 100 százalékos csatornázottságot és biológiai tisztítást ír elő a tagjelölt országoknak. Magyarországon ilyen lefedettségre még hosszú ideig várni kell, mert jelenleg a csatornázottsági szint csak 60-70 százalékos; különösen a vidéki városokban és falvakban nagy az elmaradás. A magyar kormány ezért kért és kapott ezen a területen derogációt. A csatornázottsági elmaradásunkat 2015-ig kell ledolgozni, de ha minden évben tizenhetednyi eséllyel pályáznak a települések céltámogatásért, akkor véleményem szerint a 2015. évi határidőig sem sikerül teljesítenünk vállalt kötelezettségünket. Ezen a területen is szükséges tehát a gyorsító program, ehhez pedig további gazdasági növekedés és kedvező költségvetés szükségeltetik. Csak így kerülhető el a jövő esztendőben az a meddő vita, amely - a politikai álmoskönyvek jövendölése nélkül is - a címzett támogatásokat tárgyaló törvényjavaslat esetében minden esztendőben újra és újra ismétli önmagát. Remélem, így lesz majd címzett támogatással szennyvízcsatornázása Tiszakécskének és térségének, és lesz majd szennyvízelvezetés Tiszaugon, Kürtön, Inokán és Nagyréven is.

Még annyit ehhez, hogy egy egyéni választókerületben megválasztott képviselőnek igenis kötelessége az, hogy mérlegelje az adott környezetének a lehetőségeit, próbálja érvényesíttetni azokat, de vegye tudomásul a tényeket. Ezeket én mint egyéni képviselő vettem tudomásul, abban a reményben, hogy a következő esztendőben a választókerületemről jobb híreket fogok majd közölni - kormánypárti képviselőként.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A jelenlétet és a jelentkezők sorrendjét is figyelembe véve hozzászólásra következik Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Már annyi gondolat elhangzott a címzett és céltámogatásokkal kapcsolatban, hogy én csak röviden foglalom össze a mondanivalómat.

Azzal kezdem, amit a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről állapított meg az Állami Számvevőszék. A következőképpen hangzik a megállapítás: "A címzett és céltámogatások eredetileg tervezett összegének 42 százalékát az önkormányzatok nem vették igénybe, mivel a fejlesztési programok előkészítettsége, pénzügyi megalapozása nem volt megfelelő. Ezáltal főként a céltámogatásoknál keletkezett maradvány. Az évek óta fennálló kedvezőtlen helyzetnek a legfőbb oka, hogy az önkormányzatok kétharmada a céltámogatással megvalósuló fejlesztéseihez a saját forrást is központi támogatásból kívánja megteremteni."

Való igaz, hogy évek óta gond van a címzett és céltámogatásokkal, azonban a jól kidolgozott címzett és céltámogatási rendszer hozzájárul a településeken az életmód javulásához. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha jól végrehajtjuk ezt a rendszert, akkor ez a községek, települések népességmegtartó képességének a javítását is eredményezi. Ez pedig nemzetgazdaságilag igen nagy haszon, hiszen az épületek, az ingatlanok részét képezik a nemzeti vagyonnak. Nagy gond az, ha az elmaradott településekről a lakosság egy része elvándorol a városba, ahol jelentős igénnyel lép fel, ugyanakkor otthagyja azt a lakást, amiben élete végéig élhetne. Tehát én nagyon fontosnak tartom ezen támogatási rendszernél azt, hogy ez a rendszer is járuljon hozzá a települések népességmegtartó képességének a javulásához.

Ez a rendszer szerintem hozzájárulhat az elmaradott térségek felzárkóztatásához is, azonban itt az a nagy gond, hogy ezek az elmaradott térségek nem rendelkeznek minden esetben annyi saját forrással, hogy könnyen hozzájussanak a címzett támogatásokhoz.

A címzett támogatások kapcsán nagyon fontosnak tartom, hogy a szűkös forrásokat hatékonyan használja fel a nemzetgazdaság. Évek óta, mióta ez a rendszer működik, lehet tapasztalni azt, hogy ez a rendszer befolyásolja a települések beruházásainak a sorrendjét.

 

 

(19.00)

 

Hiszen nyilvánvaló, hogy könnyebben tud egy település egy olyan beruházást megvalósítani, amihez központi forráshoz is hozzájut. Már évekkel ezelőtt felhívtam a figyelmet a Házban arra, hogy sokszor olyan helyzet adódik elő, hogy a település esetleg egy fontosabb beruházást elhanyagol csak azért, mert ahhoz címzett támogatási forráshoz nem jut hozzá. Ezt is újra kell gondolni, tehát magát az egész rendszert újra kell gondolni ahhoz, hogy hatékonyabban működjön.

Az eddig elmondottak alapján én már nem akarom megemlíteni azt, hogy az oktatásra és egyéb célokra mennyi forintot fordít a kormány, illetve a törvényjavaslat, de nagyon érdekes az, hogy például az oktatás esetében 11 elfogadott címzett támogatás van, 100 elutasított. Kultúránál 5 elfogadott címzett támogatás, 48 elutasított. Tehát gyakorlatilag az arányok durván egyformák. Az egészségügynél is ez a helyzet: 8 elfogadott címzett támogatás, 45 elutasított. A vízgazdálkodásnál viszont fejére áll ez az egész dolog, mert eddig az arányok nagyjából ugyanazok, de a vízgazdálkodásnál 13 elfogadott címzett támogatás és 212 elutasított támogatás van. De én most ezt nem részletezem, hogy valóban csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.

A közoktatással kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot kiegészítésképpen elmondani, amit Lezsák képviselőtársam és mások is érintettek. Egyetértek azzal, amit a részletes indokolásban az anyag tartalmaz, tudniillik azzal, hogy a közoktatásnál javasolt beruházások kiválasztásánál elsőbbséget kapnak a halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok, az egyedi, speciális képzési profilú, nagy vonzáskörzettel rendelkező középfokú oktatási intézmények és a többfunkciós létesítmények fejlesztései. Ez valóban az oktatás hatékonyságának a javítását szolgálja.

Azonban hadd tegyem hozzá azt, ami új ebben a vitában, azt tudniillik, hogy a speciális képzési profilú oktatási intézmények esetében nemcsak a középfokú oktatási intézményekre, hanem az általános iskolákra is jobban oda kellene figyelni. Most csupán a zeneoktatásról és a művészeti oktatásról szólok, mert az általános iskolákban a zenei és a művészeti oktatás nagyon sok településen igen magas szinten van. Ha arra gondolunk, hogy a komolyzene és az élőzene válságban van, ha arra gondolunk, hogy ha Hollywood tüsszent egyet, akkor a komolyzene és az élőzene tüdőgyulladást kap, és ezt a zenekritikusok sokasága megállapítja, akkor nekünk az általános iskolai művészeti és zeneoktatásra jobban oda kell figyelni. Az elektronikus média özönvize, a videoklipek áradata miatt neves zenekritikusok már nagyon sokszor szóltak az élőzene válságáról. Az elcoca-colásodott zene világában az élőzenét és a művészetet, valamint az ehhez kapcsolódó oktatást támogatni kell. Ezért nemcsak a nagy vonzáskörzettel bíró középfokú oktatási intézményeket, hanem a zenét, a művészetet, művészeti nevelést végző általános iskolákat is preferálni kellene a jövőben.

Nem akarok a választókerületemről beszélni, már szóltam, de az egy kicsit fáj, hogy a derecskei művészeti és általános iskola már többszöri nekifutásra sem kapta meg azt a címzett támogatást, amit kellene; hiszen higgyék el, képviselőtársaim, egy várost nem a neobarakk - nem a neobarokk, a neobarakk - stílusú házak, nem az ilyen meg olyan magas házak tesznek várossá, hanem az ott élő emberek kultúrája, zeneismerete, általános ismerete. Ezért nagyon fontosnak tartom - még egyszer -, hogy a középfokú oktatás mellett valamilyen formában támogassuk a művészetet, a zenét oktató általános iskolákat is. Hazánkban nemcsak Derecskén, hanem más településeken is jelentős zene- és énekoktatás van. Ezt azért mondom el, mert nagyon középiskola-centrikus ez a címzett támogatási rendszer.

Úgy gondolom, ha valóban figyelembe vesszük azt a nagy változást, amit a globalizáció, az elektronika jelent az oktatás területén, illetve az élőzene és a komolyzene háttérbe szorulása területén, akkor mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy valamilyen formában az általános iskolák speciális képzését, a művészeti, zenei oktatást címzett támogatásokkal jobban támogassuk, ne következzen be az - még egyszer ismétlem -, hogy ha a hollywoodi filmipar és zeneipar tüsszent egyet, akkor a komolyzene és az élőzene, egészen komolyan mondom, hogy tüdőgyulladást kap. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Füle István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azzal kezdem, hogy először is tisztázzunk egy fogalmat. Amikor rendszerről fogok beszélni, akkor nem általában arról fogok beszélni, hogy az előző kormány időszakában elfogadtak egy törvényjavaslatot, majd később ezt továbbfejlesztették, ami alapján aztán jól vagy rosszul működik a rendszer. Tehát amikor én rendszerről beszélek, akkor alapvetően arról beszélek, hogy most hogyan működik az a támogatási rendszer, amellyel kapcsolatosan ma már több kritikai észrevétel hangzott el.

Nem is ezeket szeretném folytatni, hanem inkább megpróbálok olyan újabb érveket találni, amelyek alapján inkább arra biztatnám a kormány képviselőjét is, hogy gondolkozzanak azon, hogyan lehetne ezt a törvényjavaslatot, illetve magát a rendszert, ha úgy tetszik, továbbfejleszteni. Mert úgy gondolom, hogy nem igazán jó az a rendszer, ahol 425 elutasított pályázattal szemben csak 43 elfogadott van, tehát nagyjából olyan 10:1 arányban fogadnak el, illetve utasítanak el pályázatot, és egy az, ami nyerő. De ha pénzösszegben fejezzük ki, akkor mondhatjuk azt is, hogy 600 milliárd forintos igénnyel szemben csak 35 milliárd a jóváhagyott összeg, illetve ha a beruházás egészét tekintjük, akkor is csak 58 milliárd áll szemben a 600 milliárddal, tehát nagyjából ez a 10:1-es arány itt is figyelemmel követhető.

De nem jó az a rendszer, amelyik - és erről már Lezsák képviselő úr is említést tett - az EU-csatlakozás előtt két évvel, közeledve az EU-csatlakozáshoz sorra utasítja el tulajdonképpen az egyik olyan alapfeltétel megteremtését célzó beruházásokat, ami a környezetkíméléssel, illetve a szennyvíztisztítással kapcsolatos, és ami az egyik alapfeltétel, ha majd az EU-ba kerülünk, hogy egyáltalán jó EU-tagok legyünk. Kétségkívül derogációt kértünk ebben az ügyben, de mondom még egyszer: ezt a szempontot mindenképpen figyelembe kellene venni a továbbiakban is.

Nem igazán jó az a rendszer sem, amelyben egy 40 ezres város - és konkrétan most Ceglédre gondolok; ez nem a választókörzetem, azért is említem nyugodtan - nem kaphat támogatást szennyvíztisztító kapacitás bővítésére, amikor összesen 23 százalék a szennyvíztisztítás aránya ebben a városban, és ez a város körülbelül a huszonötödik magyar város, ami Magyarországon inkább a nagyobbak közé sorolható.

Úgy gondolom, nem jó az a rendszer, amikor elutasítunk olyan pályázatokat, ahol a szintén alapfeltételnek tekinthető - és nemcsak az EU szempontjából, saját magunk szempontjából is - egészséges ivóvízzel való ellátás a cél. Ha egyáltalán egyetlen olyan pályázat van, amit emiatt kell elutasítanunk, pontosabban, ha az egészséges ivóvízbázis megteremtését utasítjuk el, akkor egy ilyen pályázati rendszer nem biztos, hogy egyértelműen jó és értelmezhető.

 

 

(19.10)

 

 

De úgy gondolom, nem jó az a rendszer, amelyik nem részesülhet azokból a többletbevételekből, amelyeket a kormány ebben az évben különböző címek alatt kap, ami nagyjából 280 milliárd forintot tesz ki. Nem jutott eszébe senkinek, hogy esetleg erre a területre is kellene a többletbevételekből juttatni. Persze ebben én semmi meglepőt nem látok, mert az önkormányzatok általában nem címzettjei, ha úgy teszik, a többletbevételeknek, sőt általában - ez is elhangzott ma már - reálértékben nemcsak a címzett és céltámogatásokra fordítható összegek csökkennek, hanem általában az önkormányzatok támogatásai is; akár a GDP arányát tekintve, akár a költségvetésen belüli arányát tekintve, az önkormányzatok aránya csökkentő tendenciát mutat.

De nem jó az a rendszer sem - és valaki, azt hiszem, Kis Zoltán említette, de talán mások is -, hogy szintén az EU-ba történő belépés előtt a régiók szerepe nem igazán jelentős ezekben a kérdésekben. Az a hét régió gyakorlatilag ki van zárva a címzett és céltámogatások odaítéléséből, holott én úgy gondolom, hogy 2001-ben, két évvel az EU-hoz való csatlakozás előtt a régióknak jóval nagyobb szerepet lehetne adni, és - ahogy mondom, korábban is elhangzott ezzel kapcsolatosan - feltehetőleg objektívebben és célirányosabban tudnák eldönteni ezeket a kérdéseket. Általában is itt föl lehet vetni azt a kérdést, hogy centralizáció és decentralizáció, de mondom még egyszer, két évvel az EU-csatlakozás előtt ezek olyan kérdések, amelyekre feltétlen és sürgősen válaszolni kell.

Úgy gondolom, hogy nem jó az a rendszer - és a mai vita is egyértelműen ezt bizonyítja -, ahol nem egyértelműek azok a döntések, hogy egyáltalán mi miért történik, és erről én is beszéltem egy kétperces kapcsán. Tehát nem lehet egyértelműen tudni, hogy milyen döntések miért születnek, ami egyfajta normativitás hiányát is jelenti, másrészről jelenti azt is, hogy ha vannak is olyan érvek, amelyek alapján pontosan ez a 43 település vagy adott esetben megye beruházása támogatott, akkor miért pont ezek, miért nem mások. Mondom még egyszer - ahogy a kétpercesben is jeleztem -, mindenféle egyéb szempontokat és egyéb magyarázatokat keresnek főleg az oppozícióban, tehát az ellenzékben lévők; és ha már egyszer erre kényszerülünk, akkor azt mondom, hogy emiatt sem igazán jó a rendszer. Ezért mindenképpen egyfajta továbbfejlesztése szükséges talán abba az irányba, amit én is jeleztem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nagyon röviden visszatérek Takács Imre képviselőtársam iménti fölszólalására. Bár nem a napirendhez tartozott teljes egészében a fejtegetése a zeneoktatás és a művészeti nevelés szükségességéről, de azért el kellene mondani azt is - s akár az oktatási bizottság elnökeként én szívesen elküldöm azokat az adatokat, tényeket, amelyek bizonyítják -, hogy az elmúlt esztendőkben, ha úgy tetszik, az elmúlt évtizedben folyamatosan növekvő az a támogatás, amely éppen a zeneoktatásra, a zenekultúrára, a művészeti nevelésre fordítódik.

Talán azért nem jó idehozni ezt példaként - bár értem a jó szándékot -, mert ha ellátogat Kántorjánosiba, amely megkapja ezt a támogatást, akkor talán megérti, és bizonyára tud még olyan iskolákat mondani az országból, amelyek hasonlóan megérdemelnék azt a kiemelt címzett támogatást, amelyet most megkap Kántorjánosi. Ez a fejtegetés a zeneoktatás szükségességéről talán nem éppen ide, az ilyen támogatások sorába illik.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett ismételten Perlaki Jenő képviselőtársam, a Fidesz képviselőcsoportjából. Kíván-e még felszólalni a képviselő úr? (Perlaki Jenő: Én most nem kívánok. Töröltem a jelentkezésemet.) Jó, köszönöm szépen, képviselő úr.

Göndör István képviselő úr jelezte még felszólalási igényét, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott ebben a vitában, de én azt a szálat szeretném folytatni, amit Füle István képviselőtársam is feszegetett, hogy ez a rendszer, akárhogy működik, mindenképpen kritika éri, mert nem lehet mögé látni. Nem lehet mögé látni, hogy a döntés hogy születik meg, mert itt, a parlamentben mi csak föltesszük azt a bizonyos pontot az i-re, de azon, ami előtte van - a tapasztalatunk az -, túl sokat már nem lehet változtatni.

Azt is tudjuk tapasztalatból, hogy nagyon sok önkormányzat van, amelyiket egyszerűen bénít az a helyzet, hogy a saját forrásai rendkívül kicsik. Vannak, akik egyszerűen nem látják értelmét annak, hogy pályázzanak, és évek hosszú sora után azt mondják, hogy nekik egy pályázatuk sincs, amit elutasítottak, mert sosem pályáztak. Én a másik oldalról közelítem meg: azok, akik már vették a fáradságot maguknak, hogy felkészülnek, programokat, terveket készítenek, de adva van az a kilátástalan helyzet, hogy sok esetben a napi, folyamatos működésük finanszírozása is gondot jelent.

Ebben a helyzetben mit lehet tenni? Azt mondom, hogy fogadjuk el, hogy van ez a rendszer, működik, meg kellene próbálni minél jobban átláthatóvá tenni. Én a zárszámadási vitában tettem egy apró célzást. Látjuk - képviselőtársaim, akik itt vannak, ha részt vettek a vitában, tudják, az általános vita során megfogalmazódott, de nemcsak a vitában, hanem az ÁSZ-anyagokban is benne van, a kormány-előterjesztésben is szerepel -, hogy vannak többletek a bevételi oldalon. Azt kérem az államtitkár úrtól, hogy - mivel most a két törvényjavaslat, a 2001. évi költségvetés módosítása is benne van a 2000. évi zárszámadásban - meg kellene fontolni azt, hogy adva van több tucat, hitem szerint biztos sok jó pályázat - még akkor is, ha azt mondjuk, hogy fele valamilyen formai hibával elutasítható, tehát nem felel meg a követelményeknek -, amelyik érdemes arra, hogy támogatásban részesüljön. Meg kellene fontolnunk azt, hogy van-e lehetőség arra, hogy emeljük meg azt a keretet, amit a költségvetés biztosít a címzett támogatásokra. Ma még nyitva van mind a két lehetőség, tehát én erre szeretném önöket biztatni. Én akkor a vitában azt tapasztaltam - kormánypárti képviselők is érdekesnek tartották a gondolatot -, hogy kellene ezzel foglalkozni.

A másik, ami már a kritikám: miért van az, hogy azt gondoljuk vagy mögé gondoljuk, hogy itt valamilyen politikai szándék van? Én például szeretném kiemelni, hogy a Nyugat-Dunántúl - és ebben nem is teszek túl nagy különbséget, de ha dél felé haladunk, a helyzet egyre rosszabb - például oktatás, felsőoktatás szempontjából mennyire hátrányos helyzetben van, és mégsem jelenik meg ebben a rendszerben ez a támogatás.

A másik ilyen az egyházi ingatlanok kérdése. Az előző kormányzati ciklusban is küzdöttünk ezzel a problémával, most is. Az önkormányzatok önmaguktól, saját forrásaikból ezt a problémát nem tudják megoldani. Viszont akkor, amikor van egy jól működő oktatási intézmény, amelyik tovább kellene hogy működjön, nincs is más esélye egy adott önkormányzatnak, csak hogy ezt megoldja. Én azt hiszem, hogy itt tényleg - nagyon leegyszerűsítve - két legyet lehetne ütni egy csapásra, mert biztosítjuk a továbbműködést, a másik oldalon megfelelünk annak, hogy az egyház számára ingatlant tényleg vissza lehet juttatni úgy, ahogy azt egyébként már törvény rendeli.

Szeretnék még egy gondolatot elmondani, ami megint azt sugallja nekem, hogy nagyon furcsa; és ez ráillik arra, amit az elején mondtam, hogy az önkormányzatok kétségbeesve mindenféle alapnál pályáznak, de valójában az asztalon van a probléma, és nem oldódik meg. Az egyik ilyen a Balaton vízgyűjtő területén a szennyvíztisztítás. Az államtitkár is tudja, tudom, közösen is vettünk részt konferencián, de én szomorúan tapasztaltam azt, hogy a Balaton egész közvetlen közelében és a Zala folyó vízgyűjtő területén lévő települések valamiért innen kimaradtak. Nyilván azért pályáznak itt, mert valahol máshol is kimaradtak, vagy azért, mert ott összehoztak valamit, és itt ki kellene egészíteni.

 

(19.20)

 

Ezért az a befejező gondolatom, ahonnan indultam, hogy próbáljunk meg többletforrást keresni az itt lévő jó pályázatokhoz, mert szintén a zárszámadáshoz készített állami számvevőszéki vizsgálatokból látható, hogy milyen nagy mértékű volt a forrásmegmaradás.

Tehát létezik olyan, hogy valaki elindított egy projektet, de nem jött össze a forrás, és nem tudta megvalósítani. Tehát ott is van elég megmaradt forrás, tehát kellene keresnünk a módját, hogy ne úgy osszuk el, mint ahogy azt tettük egy évvel ezelőtt, hanem hogyan lehetne ezekre a reményeim szerint nagyon jó célokra ezt felhasználni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársam felszólalását. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitában. (Senki sem jelentkezik.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megkérdezem az államtitkár urat, hogy most kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Dr. Kontrát Károly: Tisztelt Elnök Asszony! A határozathozatalt megelőzően.) A határozathozatalt megelőzően kíván tehát az államtitkár úr válaszolni. Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a 2002. évi választások pénzügyi támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az előterjesztést H/5123. számon, a bizottságok ajánlásait pedig H/5123/1-2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás értelmében tízperces időkeretben. Államtitkár úr!

 




Felszólalások:   28-29   29-133   133-153      Ülésnap adatai