Készült: 2020.09.27.08:34:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

21. ülésnap (1998.10.27.),  25-67. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:31:43


Felszólalások:   13-25   25-67   26,28,67-119      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Tegnapi ülésnapunkon az Országgyűlés a házbizottság által előterjesztett napirendi ajánlás kiegészítéséről határozott. A döntés értelmében a Pokol Béla képviselő úr által T/34. számon a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosítása címmel benyújtott törvényjavaslat általános vitájának megkezdésére szerdai ülésnapunkon, utolsó napirendi pontként kerül sor. A kiegészített napirendi ajánlást a hirdetőtáblán tekinthetik meg, a szerdai ülésnap új időbeosztását pedig az ülésnapot megelőzően valamennyien megkapták.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a kiadott napirendi ajánlásnak megfelelően ma délután 14 órakor Leonyid Kucsma ukrán államfő felszólal az Országgyűlés ülésén. Erre figyelemmel kérem, hogy az Országgyűlés tagjai időben foglalják el üléstermi helyüket.

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/276. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/276/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Államtitkár úr, önt illeti a szó.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném megkérni, hogy a napirenden szereplő három törvényjavaslat expozéját együttesen mondhassam el.

 

ELNÖK: Rendben van, államtitkár úr.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy amerikai mondás szerint két biztos dolog van az életben: az adó és a halál. Ha ez így van - márpedig nincs okunk kételkedni abban, hogy így van az emberiség több ezer éves történelme során -, akkor az Országgyűlésnek is kötelessége és feladata az, hogy évenként, ősszel az adott gazdaságpolitikai változásokhoz hozzáigazítsa az adótörvényeket. A mai napon három ilyen adótörvény-módosításra kerül sor: a személyi jövedelemadóról, a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvények módosítását kezdi meg a tisztelt Ház.

Hölgyeim és Uraim! A személyi jövedelemadó törvény 1999. évre szóló módosítását alapvetően meghatározza, hogy a változások beilleszthetőek legyenek a kormány családpolitikai célkitűzéseibe. Az önök előtt levő javaslatcsomag elemei szorosan összefüggő rendszert alkotnak; az adómértékeket, adótáblát, adójóváírást érintő megoldásai annak a célnak alárendelten kerültek kimunkálásra, hogy már 1999-ben érzékelhető legyen a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének javulása. Ez fontos koalíciós cél volt; mind a Fidesz-Magyar Polgári Párt, mind a Független Kisgazdapárt, mind pedig a Magyar Demokrata Fórum a választási kampányban és a kormányprogramban ezt ígérte.

Úgy gondoljuk, hogy a népességfogyás megállítása, a gyermeket nevelő, a gyermekes családok támogatása elemi érdeke ennek az országnak. Ezért állítottuk vissza a gyes és a családi pótlék alanyi jogon való járandóságát, ezért töröltük el a tandíjat, és ezért javasoltunk olyan módosításokat, amelyek a fiatal családosok számára megkönnyítik a lakáshoz jutást, áfa-visszaigényléssel és az illeték csökkentésével.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg azzal, hogy minden gyermekre kiterjedően javasolja bevezetni - mindenki számára már év közben érvényesíthető módon - a gyermekek után járó adókedvezményt. Ez több mint egymillió családot érint.

A tárgyalás előtt álló javaslat egy markánsabb és egy mérsékeltebb változatot tartalmaz a gyermekkedvezményre. Az egyik változat szerint a kedvezmény révén, átlagos adóterheléssel számolva, az egy- és kétgyermekes családokban gyermekenként évi 102 ezer, a három- és többgyermekes családokban gyermekenként évi 138 ezer forint adóalap után nem kell adót fizetni. A mérsékeltebb változatban a gyermekekre jutó adómentes jövedelem gyermekenként 78 ezer, illetőleg 102 ezer forint. Mindkét változat szerint 30 milliárd forintot meghaladó adóbevételről mond le a költségvetés az érintett családok számára. Ez a pénz tehát a családoknál marad, ennyivel gyarapítva a családi költségvetéseket.

Tisztelt Országgyűlés! Senki által nem vitatható követelmény, hogy a gazdaság szereplői számára láthatóvá és hosszabb távra is kiszámíthatóvá váljanak az élőmunka költségei, közeledjenek a munka- és tőkejövedelmek közterhei. A kiszámíthatóság összefüggésében lényeges szempont, hogy a progresszív adótábla kisebb kiigazítása - tehát a progresszió megtartása - a terhelésnövekedés problémáját évről évre újratermeli, és az adószabályok ismétlődő kiigazításának igényét állandósítja. Nyilvánvalóan adómérséklést célzó módszerek azok, amelyekkel az adózók a munkajövedelmeiket az úgynevezett különadózó jövedelmek körébe terelik, ahol az adóterhek kisebbek. Ez részükről teljesen természetes, azonban ez hosszabb távon nem tartható fenn, hiszen ezáltal mások adóterhei növekednek. Azt a klasszikus elvet kell megemlítenem, hogy ha sokan nem fizetnek adót, akkor kevesen fizetnek egyre többet, és ha betartjuk a szabályokat és mindenki befizeti azt, ami a jogszabályok alapján a központi költségvetést megilleti, akkor mindenki kevesebbet fog fizetni.

A folyamatosság jegyében az adó progresszivitásának enyhítését csak fokozatosan lehet megvalósítani. Ezt a célt szolgálja az a jövő évre javasolt változtatás, hogy valamelyest enyhüljön az adótábla progresszivitása, csökkenjen az adósávok száma, és a legfelső kulcs mérséklődjék. A javaslat szerinti adótábla lényeges eleme, hogy a jelenlegi hat adókulcs háromra csökken, továbbá hogy a 20 százalékos legalsó adókulcs nem változik, de az ehhez tartozó jövedelmi sávhatár jelentősen emelkedik, és a legfelső adókulcs 2 százalékponttal csökken. Szeretném ehhez hozzátenni azt, hogy Magyarország és a magyar adórendszer ezzel azt az európai mintát követi, ahol a kulcsok száma lényegesen csökken, és amely egy egykulcsos vagy úgynevezett lineáris adórendszer felé halad. Ez Kelet-Európában sem szokatlan már; a balti államok közül jó néhány e felé a rendszer felé megy, s köztudott, hogy Lengyelországban is olyan adóreform folyik, amelynek a végcélja egy egykulcsos, 22 százalékos adókulcs.

A közterhekhez való arányos hozzájárulás elvéből kiindulva változik az adójóváírás mértéke, valamint igénybevételének lehetősége. A javaslat szerint az adójóváírás a bérjövedelem 10 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forint, és csak azok vehetik igénybe, akiknek éves bevallott jövedelmük nem éri el az 1 millió forintot.

Ugyancsak az egyes jövedelemfajtáknak a jövedelemszerzés jellegéhez történő igazítása, illetőleg adóterhei közelítésének szándéka tükröződik azokban a módosításokban, amelyek a tőkejövedelmek körében megjelenő különféle ügyletek adójogi helyzetét egyértelműsítik.

 

 

(8.50)

 

Így új eleme a szabályozásnak, hogy a dolgozói részvény formájában megszerzett jövedelem adójának mértéke a tőkearányos részt meghaladó osztalékjövedelem adókulcsával összhangban 35 százalékra nő, tekintettel arra, hogy ez a juttatás lényegében a munkavégzéshez kapcsolódik.

Nem érinti a változás a privatizációs törvény alapján nyújtott kedvezményt. Ezután, hasonlóan a jelenlegi állapothoz, sem a tőkeemeléskor, sem az elidegenítéskor nem kell adózni. Külön rendelkezik a javaslat a különböző vezetői, munkavállalói, érdekeltségi rendszerek keretében megszerzett jövedelmek adózásáról az összevont adóalap részeként.

Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadó egyik legtöbbet vitatott eleme a cégautóadó. Mindenki számára egyértelmű, hogy a cégautó-juttatás a társaságok vezetői, tulajdonosai jövedelmét kiegészítő juttatás, amely évi százezer forinttól esetleg több millió forintig terjedő jövedelmet jelenthet a magánszemélynek. Az ilyen - idézőjelben - "díjazás" révén kieső személyi jövedelemadót a cégautóadó hivatott ellentételezni, de minél nagyobb az így juttatott jövedelem, ez annál kevésbé valósul meg a jelenlegi mértékek mellett. Ez indokolja azt, hogy a javaslat szerint a cégautók adótétele emelkedjen a beszerzési ártól függően havi 2-7 ezer forinttal; a 2 és 3 millió forint közötti beszerzési árú autóknál a jelenlegi adótétel negyedével, a 3 és 5 millió forint közötti értékűeknél a jelenlegi harmadával, az 5 millió forint feletti értékűeknél a jelenlegi tétel felével.

Az arányos közteherviselés fokozottabb érvényesítését, a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megalapozását szolgáló javaslatcsomagnak részét képezi egyes kedvezmények szűkítése is annak érdekében, hogy az ily módon elérhető többlet-adóbevétel biztosítson hosszabb távon is fedezetet az említett célok megvalósítására. A kedvezmények szűkítése elsősorban azokat érintené, akik jelentős szabad rendelkezésű, megtakarítható jövedelemmel rendelkeznek. Ilyennek tekinthető a kedvezmények jelenleginél szorosabb korlátozása azáltal, hogy megszűnne az osztalék- és az árfolyamnyereség adójának beszámíthatósága, ezáltal a külön adózó jövedelmek egyikének adójából sem lehetne a jövőben az összevont adóalap adójára járó kedvezményt levonni.

Már ez a szándékolt módosítás is érinti a befektetési adóhitel igénybevételének lehetőségét is. Emellett ennek a kedvezménynek a feltételrendszerében és mértékében további szigorításokat is tartalmaz a javaslat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a cél nem az, hogy az adóhitel lehetősége megszűnjön, hiszen a befektetésekre irányuló megtakarítások ösztönzése is fontos pénzügy-politikai érdek. A javasolt módosítás lényege éppen az, hogy az egységnyi adómegtakarítás érdekében növekvő összegű befektetés valósuljon meg, ezért változna a kedvezmény mértéke 30 százalékról 20 százalékra. Az is kézenfekvő, hogy elsősorban a kisbefektetők ösztönzése szükséges, hiszen az igazán nagy jövedelműek külön kedvezmények nélkül is jellemzően befektetésekbe helyezik a nyilvánvalóan magas fogyasztási szintjüket is meghaladó szabad rendelkezésű jövedelmüket. Ezért szerepel a javaslatban a levonható összeg 200 ezer forintig terjedő korlátozása, ami azt jelenti, hogy a kedvezményt legfeljebb évi 1 millió forint befektetésállomány-növekmény után lehetne igénybe venni.

A személyi jövedelemadózásban a befektetési kedvezmény történetének visszatérő problémája az állampapírok vásárlásának kedvezményezése. Ellentmond az ésszerűségnek lemondani az adóbevételről azért, hogy az emiatt is nagyobb államháztartási hiányt finanszírozó értékpapírok elkeljenek. A befektetési jegyek vásárlására is kiterjedő adóhitel révén a jelenleg hatályos kedvezmény lényegében az állampapírokba történő befektetésekre is irányul. A javaslat ezzel összefüggésben olyan korlátozást tartalmaz, amely teljes egészében nem vonná meg a kedvezményt ebben a körben, de a befektetésállomány növekményének meghatározásához csökkentő korrekciót írna elő, ha az állampapírok aránya a befektetési alap portfoliójában egy meghatározott mértéket meghalad.

Ez a változás a befektető magánszemélyeknek nem jelentene többletadminisztrációt, mert a korrekciós számítás elvégzése a tőkeszámla vezetőjének a feladata lenne. Az eredményt az év végi igazoláson készen kapná meg a magánszemély.

Tisztelt Ház! A tartós gazdasági növekedés meghatározó eleme a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítása. A tartós gazdasági növekedés meghatározó eleme - mint már említettem - a kis- és középvállalkozások támogatása. Ennek tesz eleget a javaslat szerint az a változás, hogy az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők számára is lehetővé válna az adókedvezmények figyelembevétele már az adóelőleg fizetésénél is. Így érzékelhetően javulhat az évközi likviditásuk. Bővülhetnek az egyéni vállalkozók beruházási forrásai is azáltal, hogy a javaslat szerint a beruházási kiadásokkal már a beruházás időszakában csökkenthető a vállalkozói osztalékalap.

Ez a társas vállalkozásokéval azonos feltételeket teremt az egyéni vállalkozók számára. Az egyéni vállalkozóknál és a mezőgazdasági őstermelői tevékenységnél a veszteségeltárolás korlátozásának rugalmasabb oldására ad lehetőséget a javaslat azáltal, hogy a jelenleg hatályos szoros szabályok helyett az adóhatóság számára szélesebb körben teszi lehetővé, hogy méltányosan mérlegelve határozza meg a felmentés indokát.

Jelentős adminisztrációs tehertől szabadulhatnak meg az egyéni vállalkozók annak következtében, hogy a javaslat szerint a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos feladatokat az adókötelezettségeikhez igazítva saját maguk alakíthatják ki. Régi követelése a kis- és középvállalkozóknak és az érdekképviseleteknek, hogy ezek az adminisztrációs terhek csökkenjenek. A kormány az eddig lefolytatott megbeszélések alapján tesz javaslatot arra, hogy ezek a kötelezettségek valóban csökkenjenek.

Az egyéni vállalkozókat és a mezőgazdasági őstermelőket is érintő, a jogharmonizációs követelményeknek megfelelő változás az új termékazonosító rendszerre való áttérés. Mindenfajta átállás általában feszültségforrásokkal járhat, ezért ennek elkerülése érdekében a javaslat megfelelő átmeneti szabályokat tartalmaz az őstermelőket illetően. A terület érzékenységéből fakadó problémák kezelésére ideiglenes felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben egészítse ki a törvény mellékletében szereplő őstermelői tevékenységek felsorolását. Ezzel elérhető, hogy az áttérés miatt esetlegesen előforduló értelmezési kérdések rendeződjenek, és biztosított a megfelelő tájékoztatás is.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Fontos szempont az adóztatás egyszerűsítése, melyhez hozzátartozik az egyes jövedelemfajták egységes adójogi kezelése. Ez indokolja az összevont adózás alá eső jövedelmek köréből az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem kiemelését és a termőföld bérbeadásából származó jövedelemmel azonos módon lineáris adókulccsal való adóztatását.

Előnyös e változtatás az érintettek adminisztrációs kötelezettségeinek egyszerűsödése miatt is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a megváltozott adójogi kezelés várhatóan elősegíti az illegális szobakiadás és a szürkegazdaság visszaszorítását is.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat az előzőekben említetteken kívül több olyan kisebb módosító rendelkezést is tartalmaz, amelyek például fogalmi pontosításokkal megkönnyítik bizonyos rendelkezések alkalmazását az adózók számára.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi adókról szóló törvény módosítását tartalmazó törvényjavaslat leglényegesebb rendelkezése az értékalapon történő építmény- és telekadóztatás értékelési szabályrendszerének beiktatása. A hatályos törvény már eddig is lehetőséget adott a települési önkormányzatoknak a vagyontárgyak forgalmi érték alapján történő építmény- és telekadóztatására, de ehhez hiányzott egy törvénybe iktatott értékelési szabályrendszer. Ezért az említett adónemeknél a számított értéken való adóztatás lehetőségének biztosítása nem jelenti új adónem bevezetését.

 

 

(9.00)

 

 

Az értékelési szabályrendszer jelenlegi hiánya miatt azonban az önkormányzatok közül csak kettő választotta a korrigált forgalmi érték alapján történő ingatlanadóztatást, holott az igazságosabb és méltányosabb, mint az alapterület alapján történő adóztatás. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem új adófajtával van dolgunk, erre a helyi adókról szóló törvény eddig is lehetőséget adott és nyújtott; sajnálatos módon eddig csak két önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel.

A törvényjavaslat tehát hiányt pótol, amikor törvénybe iktat egy korrekt értékelési szabályrendszert. Az értékalapú adóztatás gyakorlati alkalmazhatóságához olyan értékelési módszerre van szükség, amely egyszerű és tömegesen alkalmazható, nem keletkeztet egyedi értékvitákat, működtetése viszonylag kevés ráfordítást igényel, és nem utolsósorban az értékelési eljárás során előálló adóalap a valóságos értékviszonyokat tükrözi. Az önkormányzatoknak azonban ezután is megmarad a választási lehetőségük - amennyiben egyáltalán működtetik az építmény- és telekadót -, hogy a számított érték vagy a terület legyen-e az adó alapja. Ha az önkormányzat a számított érték alapján adóztat, akkor az értékelési eljárás a következő fontosabb szakaszokra bontható:

1. A törvény határozza meg megyénként és ezen belül településkategóriánként, illetve fővárosi kerületenként az adott ingatlanfajta egy négyzetméterére vonatkozó átlagos alsó és felső forgalmi értékhatárokat.

2. Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben megállapítja - a településen kialakult értékviszonyokra figyelemmel - ingatlanfajtánként a törvényben meghatározott forgalmi értékhatárok között a településen irányadó, az ingatlanok egy négyzetméterére vonatkozó átlagos települési értékeket. Mivel egy településen belül is eltérő értékviszonyok alakulhatnak ki, ezért lehetőség nyílik építmény- és telekfajtánként külön értékövezetek kijelölésére. Nyilvánvaló, hogy teljesen más egy belvárosi ingatlannak az értéke, és megint más egy külvárosi vagy külterületi ingatlannak az értéke. Ez a módosítás tehát lehetőséget teremt arra, hogy az önkormányzat mérlegeljen saját településén, hogy milyen településkategóriákat, milyen ingatlankategóriákat alakít ki.

3. A konkrét ingatlan értékelését az önkormányzati adóhatóság végzi. Ennek első lépéseként a helyi önkormányzati rendeletben meghatározott települési, településrészi átlagértéket alkalmazza az adó tárgyát képező ingatlanra. Az ingatlan fajtájára értékövezet kijelölése esetén az ingatlan fekvése szerinti értékövezetben irányadó települési, településrészi átlagos érték és az ingatlan adóköteles alapterülete figyelembevételével kiszámított alapérték már az ingatlan értékét befolyásoló három legfontosabb tényező - az ingatlan fajtája, fekvése és alapterülete - hatását tükrözi.

Az ingatlan értékét azonban ezeken túl más tényezők is - például lakás esetén az épület kora, falazata, komfortfokozata, a lakás épületen belüli elhelyezkedése s a többi - befolyásolják, amelyek figyelembevétele a korrekt értékmegállapításhoz ugyancsak elengedhetetlen. Annak érdekében, hogy a konkrét ingatlan egyedi, a tényleges értéket befolyásoló sajátosságai az adó alapjául szolgáló értékben is kifejezésre jussanak, további korrekciók szükségesek. Az értéket befolyásoló legfontosabb ismérvek figyelembevételét a törvénybe épített, kötelezően alkalmazandó korrekciós tényezők garantálják. Az adóhatóság az értékelési eljárás második lépcsőjeként az adó alapjául szolgáló számított értéket az ingatlan alapértékének korrekciójával, az alapérték és a korrekciós együtthatók szorzataként állapítja meg.

A törvényjavaslat az értékalapú telekadóztatás gyakorlati alkalmazhatósága érdekében - az építményadó analógiájára - tartalmazza a telek számított értéke meghatározásának metodikáját is.

Az ingatlanadóztatás egységes elvek szerinti módosítása érdekében - figyelemmel a jogbiztonság követelményére is - a törvényjavaslat 2000. január 1-jétől megszünteti az építmény- és telektulajdon után kivethető magánszemélyek kommunális adóját, csak a lakásbérleti jogra maradna fenn ez az adónem, továbbá az említett időponttól megszűnik az üdülőépület után kivethető idegenforgalmi adó.

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindazok a módosítások, amelyek most a helyi adóról szóló törvényjavaslatban megjelennek, egyrészt nem kötelezőek, az önkormányzat jövőre választhat, hogy marad-e a mostani adóztatásnál vagy áttér egy másfajta, egy új típusú adóztatásra, másrészt az önkormányzati képviselő-testület határozza meg az adónemek nagyságát, harmadrészt pedig az önkormányzati adóhatóság az, amely a konkrét számítást elvégzi. Így tehát azt mondhatom, hogy az önkormányzat döntésén múlik az, hogy ez a módosítás a következő esztendőben egy adott településen működik-e vagy sem.

Bár az elmondottakból is egyértelműen következik, de szükségesnek tartom külön hangsúlyozni, hogy az ingatlanok adóztatása - ide értve az új érték szerinti adóztatási módszert is - a helyi adók rendszerén belül marad, ami azt jelenti, hogy az adónem bevezetése, változtatása, megszüntetése, kedvezmények, mentességek, továbbá a törvényi korlátokon belül az adómértékek megállapítása változatlanul önkormányzati hatáskörben marad.

Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A gépjárműadóról szóló törvény módosításával kapcsolatosan szükséges kiemelni, hogy a gépjárműadó alsó és felső mértéke 1996. január 1-je óta nem változott. A gépjárműadó-bevétel reálértékének megőrzésére tekintettel - figyelemmel az önkormányzatok és az Útalap bevételi igényeire is - szükségessé válik a törvényi adómértékek valorizációja. Az önkormányzatok a törvényjavaslat szerinti 600 és 1200 forint között állapíthatnák meg 100 kilogrammonként az adó mértékét.

A környezetvédelmi szempontok fokozottabb érvényre juttatása érdekében - figyelemmel a kormányprogramban foglaltakra - közvetett eszközökkel is szükséges elősegíteni az úgynevezett környezetbarát gépjárműállomány kialakítását. Ennek egyik eszköze az adókedvezményi rendszer bővítése. A törvényjavaslat a meglevő kedvezményeket oly módon egészíti ki, hogy a szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű tehergépjárműveket, illetve a környezetvédelmi előírásnak megfelelő három és fél tonna össztömeget meg nem haladó valamennyi dízelüzemű gépjárművet, továbbá az euro I-es és euro II-es környezetvédelmi normáknak megfelelő dízelüzemű autóbuszokat is bevonja az adókedvezményi körbe. Ezzel a módosítással tehát a környezetbarát gépjárművek preferálása teljes körűvé válik.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Végezetül bízom abban, hogy a vita során a benyújtott törvényjavaslatokkal egyetértenek és támogatják a kormány javaslatait, így különösen a gyermekes családok esélyegyenlőségének javítására irányuló szándékot. Ennek jegyében a kormány nevében kérem, hogy a tisztelt Ház szíveskedjen a benyújtott törvényjavaslatokat megtárgyalni és a vita után ezeket támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. A költségvetési, az egészségügyi, a foglalkoztatási, a gazdasági, valamint az önkormányzati bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A házbizottság állásfoglalása értelmében a bizottsági és a kisebbségi vélemények ismertetésére 5-5 perc áll rendelkezésre.

Elsőként megadom a szót Tállai Andrásnak, a költségvetési bizottság előadójának.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a T/276. számon benyújtott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A személyi jövedelemadóztatásban a legfontosabb feladatokat a kormány programjában megfogalmazott társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célok határozzák meg. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az adómértéket, adótáblát, adójóváírást érintő, adóterhelést stabilizáló, mérséklő változtatásokat a családi terhek egyenletesebb elosztását eredményező, ugyanakkor a gazdasági fejlődést elősegítő kedvező pénzügyi-gazdálkodási feltételrendszer megteremtését biztosító megoldásokkal összhangban kell megteremteni.

Az adókötelezettségek teljesítésének a személyi jövedelemadóztatásban kialakult működő rendjére alapozva azt kell elérni, hogy a gazdaság szereplői számára láthatóvá és hosszabb távra is kiszámíthatóvá váljanak az élőmunka társadalmi költségei, egyszerűsödjék az adminisztráció, és mindezek eredményeként a javuló teljesítményekre is alapozhatóan valósulhat meg a terhek csökkentése.

 

 

(9.10)

 

A bizottságban erőteljes politikai felhangoktól sem mentes, közel két óráig tartó vita alakult ki a törvényjavaslat tartalmáról és annak várható társadalmi következményeiről. A megfogalmazott kérdések és vélemények az alábbi témák szerint csoportosíthatók:

Az adójóváírás csökkenése, illetve az 1 millió forintos jövedelemhatár feletti megszűnése milyen hatásokat eredményez? A javaslat kezeli-e azt az országgyűlési határozatot, amely kimondja, hogy a nyugdíjtörvény kedvezőtlen változása miatti 1 százalékos járulékteher-növekményt az 1999. évi személyi jövedelemadó törvényben kompenzálni szükséges. Az adóalap kiszélesítése milyen többletbevételt jelenthet az állami költségvetés számára?

Az egymással szemben álló véleményekből kitűnt, hogy az ellenzéki képviselők számára nehezen vagy egyáltalán nem fogadható el az a cél, hogy a gyermekkedvezmény bevezetésével az össz családi terhek csökkenjenek. Néhány nemmel szavazó képviselőtársam megfogalmazta, érthetetlen, hogy a létminimumon vagy az alatt élők jövedelmei miért kerülnek megadóztatásra, elfeledkezve arról, hogy a minimálbér és a létminimum nem azonos fogalmak és arról is, hogy a 0 százalékos adókulcs megszűnését 1995-ben éppen ők szavazták meg, és 20 százalékban határozták meg az adókulcs alsó határát, különbséget téve a bér- és egyéb jövedelmek között.

Különböztek a vélemények abban is, hogy a módosító javaslat átstrukturálja-e az egyes társadalmi rétegek jövedelmi helyzetét, vagy megerősíti, javítja azokat, különösképpen a legtöbb terhet viselő gyermekes családok helyzetét. Egységes nézet alakult ki arról, hogy a törvényjavaslat mintegy rávezető, ráközelítő csomag, ami jól szolgálja a 2000. évben bevezetendő adóreformokat.

Összességében a javaslat a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének érzékelhető javításáról, a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg. A családpolitikai intézkedéssorozat első elemeként jelzés a társadalom felé, hogy a polgári kormány nem elsősorban jövedelemtípusokban, hanem polgárokban és családokban gondolkodik. A javaslat szerint enyhül az adótábla progresszivitása, az adósávok száma, és a legfelső kulcs mérséklődik. A bérjövedelem után érvényesíthető adójóváírás csökken. A javaslat több, a jogalkalmazást segítő, illetve jogharmonizációs célú módosítást is tartalmaz.

A költségvetési és pénzügyi bizottság 17 igen, 10 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság részéről megfogalmazódott kisebbségi véleményt Keller László bizottsági alelnök úr ismerteti. Öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is csak a személyi jövedelemadóval kapcsolatos kisebbségi bizottsági véleményt szeretném ismertetni, gondolom, a helyi adókkal kapcsolatos álláspontunkat később lesz lehetőség elmondani.

Úgy gondolom, nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy a bizottsági vitában a két ellenzéki párt bizottsági képviselői nem támogatták a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Az ellenzéki képviselők nem vitatták, hogy a kormánynak joga olyan csoportoknak előnyöket és hátrányokat biztosítani, ahogy neki ez szíve szerint való. Ami azonban elvárható - fogalmazódott meg a részünkről -, hogy a kormány világosan mondja meg, mi az, ami a szíve szerint való és mi az, ami nem. Meg kellett állapítanunk, nem kerültünk abba a helyzetbe, hogy világosan meg tudjuk fogalmazni alternatív javaslatainkat. A több mint kétórás vitában az ellenzéki képviselők véleménye egybeesett a tekintetben, hogy az erős politikai szándék felborította, felborítja az szja korábbi években felrajzolt rendszerét, az adótörvényekbe nagyon erősen belekeveredett a szociálpolitikai elgondolások részleges megvalósítása úgy, hogy közben párhuzamosan nem került még a Ház elé a kormány családpolitikai, szociálpolitikai elgondolásait megfogalmazó törvénycsomag.

Ez a személyi jövedelemadó törvény a mi álláspontunk szerint elfogadhatatlan egyenlőtlenséget eredményez a társadalomban. Bár a gyermektelen és a gyermek nélküli családokat nem különbözteti meg sajnos a törvényjavaslat, kétségtelen, hogy a gyermekkedvezmény révén kedvezményez társadalmi csoportokat. Súlyos hibája ugyanakkor a javaslatnak, hogy diszkriminálja a társadalmat, vagyis jövedelemnagyságtól teszi függővé azt, hogy valaki igénybe veheti-e az alkalmazotti adókedvezményt vagy sem. A változások következtében az alacsony jövedelmű családoknál közel 10 százalékpontos adóterhelés-növekedésre lehet számítani.

Elfogadhatatlan számunkra, hogy az alacsony jövedelmeket ezentúl adóztatni kívánja a kormány. A bizottsági vitában nagyon hangsúlyosan került elő az a probléma, hogy a képviselőknek nincs módjuk a személyi jövedelemadó tárgyalásával párhuzamosan megismerni a kormány költségvetési törvényjavaslatát. A költségvetési vitában a kormánypárti képviselők sokszor hivatkoztak arra, hogy majd jövőre az adóreformban meg fogjuk látni, hogy milyen mértékű változásokat fog bevezetni a kormány. Persze, az a helyzet, hogy a bizottsági vitában egyetlenegy kormánypárti képviselő nem tudott érdemben szólni arról, hogy az adóreform-koncepció mit fog takarni, csak azt mondták, hogy egy rávezető törvénynek fogjuk föl ezt a személyi jövedelemadó törvényt. Ugyanakkor a bizottsági vitában senki nem cáfolta, hogy a család összes adóterhelése növekedni fog. Ezt a benyújtott háttéranyag, tájékoztató anyag egyértelműen mutatja számunkra.

Szembesülnie kellett a kormánypártoknak azzal is, hogy a választások során nem azt ígérték, amit most a személyi jövedelemadó törvény megfogalmaz. Ez a törvényjavaslat a kormány által kijelölt hangsúlyoknak sem tud megfelelni, éppen ezért a költségvetési bizottságban a szocialista képviselők egyértelműen elutasították, a szabaddemokrata képviselők megosztottak voltak, tartózkodásukkal fejezték ki egyet nem értésüket a személyi jövedelemadó törvénnyel.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Hortobágyi Krisztinának, az egészségügyi bizottság előadójának. Képviselő asszony, öné a szó.

 

HORTOBÁGYI KRISZTINA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az egészségügyi és szociális bizottság megtárgyalta a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. számú törvény módosításáról szóló T/276. számú törvényjavaslatot.

Mint a bizottság többségi véleményének előadója, elöljáróban szeretném elmondani: a kormány által kidolgozott új adórendszer egy nagyobb intézkedéscsomag része, melynek célja 2000-ig a családi típusú adózáson alapuló adórendszer bevezetése. A jelenlegi rendszert igazságosabbá kívánja tenni a kormány, mivel szükség van a terhek újfajta elosztására. Ezt célozzák azok az intézkedések, amely a T/276. számú törvényjavaslatban szerepelnek.

A gyermekek után járó adókedvezmény visszaállítása jelentős segítség lesz a gyermekes családoknak. Összegszerűen ez 20 400 forintot fog jelenteni évente és gyermekenként az egy, illetve két gyermeket nevelő családoknak, a három- és többgyermekes családoknál 27 600 forintot gyermekenként és évente, a súlyosan fogyatékos eltartottaknál pedig évi 29 200 forintot fogyatékos eltartottanként. Tehát ez a változás érinti a rokkantsági járadékban részesülő magánszemélyeket ellátó adózókat is. Mint az elmondottakból következik, az egészségügyi és szociális bizottság többsége a módosító javaslatban megfogalmazott A- és B-változat közül a magasabb kedvezményt biztosító A-változatot támogatja. Ez 1 millió 200 ezer adózót érint.

Az előterjesztés biztosítja azt is, hogy ha a családi pótlékban részesülő nem tudja igénybe venni a kedvezményt, mivel nincs annyi jövedelme vagy adója, akkor azt a házastársa is igénybe veheti. Mivel ezek a módosítások a családok terheinek csökkentését célozzák, az egészségügyi és szociális bizottság 13 igen, 8 nem szavazati aránnyal a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(9.20)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleményt Béki Gabriella képviselő asszony terjeszti elő. Megadom a szót, képviselő asszony.

 

BÉKI GABRIELLA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt az előbb a bizottsági többségi vélemény előadójától hallhattuk, 8 nem szavazattal döntöttünk a bizottsági vitában a személyi jövedelemadó törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról.

A nyolc ellenzéki képviselő egyöntetűen utasította el bizottságunkban ezt a törvényjavaslatot. A vita az egészségügyi és szociális bizottságban főként a törvényjavaslatnak azokról a területeiről szólt, amelyek szociális összefüggésűek. Így elsősorban a gyermekek után járó adókedvezménnyel kapcsolatban tettünk föl kérdéseket a minisztérium képviselőjének.

Ismeretes, hogy két változatban terjesztette be a kormány az elképzeléseit. Természetesen felmerült kérdésként, hogy melyik változatot támogatja a kormány, egyáltalán miért van szükség erre a két változatra. Ellenzéki képviselőként többen úgy értékeltük, hogy látszatváltozatokat, látszat-döntésihelyzetet terjesztett elénk a kormány, hiszen a miniszterelnök és a Fidesz, a legnagyobb kormánypárt is nyilatkozott már arról, hogy a magasabb változatot fogja támogatni.

Különösen foglalkoztatott bennünket, ellenzéki képviselőket, hogy mi lesz azokkal, akik nem tudják igénybe venni az adókedvezményt gyermekeik után. Ilyen módon kérdést fogalmaztunk meg azzal kapcsolatban, hogy mi lesz azokkal, akik nem kapnak majd iskolalátogatási támogatást, hiába rendelkeznek adóköteles jövedelemmel és kiskorú gyermekkel. A minisztérium képviselője egyértelmű választ adott: ők sem fogják tudni igénybe venni a gyermekek után járó támogatást.

Ellenzéki képviselőként kifogásoltuk, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkezők közül nagyon sokan egyáltalán nem fogják tudni igénybe venni a támogatást, olyanok sem, akiknek - hangsúlyozom - van adóköteles jövedelmük, hiszen ha az alkalmazottak utáni adójóváírást, esetleg nyugdíjkedvezményt levonják az adóköteles jövedelmükből, már nem marad akkora befizetendő adójuk, ami alapján a gyermekek után járó kedvezményt is érvényesíthetnék, minthogy a jelenlegi rendszerben negatív adóra nincsen lehetőség.

Leginkább azt kifogásoltuk a gyermekek után járó adókedvezménnyel kapcsolatban, hogy egyáltalán nem differenciál ez a tervezet jövedelem szerint, illetve családi állapot szerint. Kérdésként fogalmaztuk meg, hogy miért nem tudjuk a személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatos tervezett módosításokat egyszerre áttekinteni a költségvetési tervekkel, hiszen a költségvetés még nincsen benyújtva. A személyi jövedelemadó egy nagyon fontos bevételi oldala a költségvetésnek, jó lenne egyszerre áttekinteni mindazt, amit családtámogatás címén a kormány az adórendszerben, illetve a költségvetésben támogatás formájában tervez.

Kifogásoltuk azt is, hogy az alkalmazotti adókedvezmény jelentős mértékű csökkentését tervezi az előttünk fekvő tervezet, ami elsősorban az alacsony jövedelműekre jelent komoly hátrányt.

Kérdéseinkre, felvetéseinkre nem kaptunk kielégítő választ, ezért mi, ellenzéki képviselők egyhangúlag elutasítottuk ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A foglalkoztatási bizottság véleményének ismertetésére megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, a foglalkoztatási bizottság tagjának. Képviselő úr, önt illeti a szó. (Mádi László mikrofonja nem működik.) Kérném Mádi László képviselő úr gépét bekapcsolni! (Mádi László: Megnyomtam a gombot!) Képviselő úr megtette a szükséges intézkedést, megnyomta a gombot. Köszönöm szépen.

 

MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony - előbb-utóbb minden probléma megoldódik. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kimerítő vitát folytatott a témában, tehát a személyi jövedelemadó törvény jövő évre tervezett változtatásának általános vitára való alkalmassága tekintetében. Elég alapos és hatásaiban is, az egyes jövedelemcsoportok tekintetében is mélyreható vizsgálatokat, illetve problémaboncolást végeztünk. A bizottság 11 igen, 6 nem és 1 tartózkodás mellett a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak ítélte.

A kormánypárti képviselők mindenképpen hangsúlyozták, ellentétben az előttem szólóval, hogy a gyermekkedvezmény egy pozitív lehetőség. Tehát azt nem a diszkriminancia oldaláról kell vizsgálni, hanem egy olyan új lehetőség, ami eddig, ebben az évben nem volt. Ez egy többletlehetőség, amely bizonyos rétegek, elsősorban a családos állampolgárok számára nyújt többletkedvezmény-lehetőséget. Ez a többletkedvezmény-lehetőség igenis egy érzékelhető keresetnövekedéssel jár a családok számára, és lehetőség nyílik arra, hogy amennyiben a családi pótlékot megkapó személy nem tudja az adókedvezményt teljes egészében igénybe venni, akkor a házastársa tehesse ezt meg. Tehát választhat is a család kétkeresős modell esetén, hogy melyikük veszi igénybe; nyilvánvalóan a magasabb keresettel rendelkező veheti igénybe a gyerekek után járó adókedvezményt.

Világosan kell azt látni, hogy a Pénzügyminisztériumtól megkapott statisztikák alapján a két-három gyerekeseknél rendkívül jelentős mértékben javul a megmaradó jövedelemhelyzet, tehát reálkereset-növekedés, 6-8-10 százalékos reálkereset-növekedés történik, és az egygyerekeseknél is minimális az a jövedelemhatár, ami között egy nagyon minimális csökkenés áll fenn. Alapvetően tehát a kormány a gyerekkedvezmény révén a gyerekes családok jövedelmi helyzetének javítását teszi lehetővé.

Az SZDSZ képviselőjétől elhangzott az a felmerülő problematika, hogy a költségvetési igények szempontjából a tervezet milyen bevételi igénnyel számol, és ez a költségvetés egésze szempontjából mit is jelent. Nyilvánvaló, hogy ha a bevételi igények, a költségvetés egyenlege szempontjából a személyi jövedelemadó tekintetében indokoltnak tűnik, akkor bizony elég szűk a mozgástér a személyi jövedelemadón belül további kedvezmények és további, még nagyobb reálkereset-növekedés tekintetében. A helyzet sajnos így áll. A személyi jövedelemadó rendszerének ez az egyszerűsítése, ami a bevételeket is biztosítja, ilyen lehetőséget teremtett meg, amelyben alapvetően a gyerekes családok a kedvezményezettek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A foglalkoztatási bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményt Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan Mádi László képviselőtársam is elmondta, a foglalkoztatási bizottság október 21-ei ülésén a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor valóban heves vitát folytatott, és kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ezt szeretném önökkel ismertetni.

Véleményünk az, hogy először is nem látható, hogy a régi adórendszerről az új rendszerre való áttérés milyen következményekkel és hatásokkal jár a költségvetés egészére, márpedig ha ez a hatás nem világos, akkor a hatás módosítására való szándék megfogalmazása sem lehet az.

 

(9.30)

 

A bizottság tagjai abban egyetértettek, hogy a törvényjavaslat nem önmagáért való, hanem szervesen összefügg a költségvetéssel. De már csak az ellenzéki képviselők helyezkedtek arra az álláspontra, hogy mivel a költségvetés előttünk nem ismert, elég nehéz eldönteni, hogyan illeszthető az előttünk fekvő javaslat a költségvetés struktúrájába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét bebizonyosodik tehát, hogy hiba volt a költségvetési törvény benyújtási határidejének meghosszabbítása.

Mi, a kisebbségi véleményt megfogalmazók nem tartjuk kellőképpen kimunkáltnak és hiányoljuk is, hogy a beterjesztett törvényjavaslatból nem derül ki, hogy a különböző társadalmi csoportokat mennyire sérti, illetve mennyire támogatja a tervezet. A gyermekkedvezmény bevezetésénél elengedhetetlen annak kimunkálása, hogy milyen hatás érvényesül a gyermekes és gyermektelen családok viszonylatában. Már csak a pozitívumok egyértelműbbé tétele érdekében is javasoljuk, hogy a gyermekes családok kategóriáját tovább tagolni érdemes egy- és többgyermekes családokra. A bizottsági vitában a kormány képviselője is elismerte, hogy a gyermekkedvezményt igénybe venni nem tudó, 600 ezer forint alatti éves jövedelmek mellett az adóterhelés növekszik. Történik mindez a legelesettebb rétegeknél, éppen ott, ahol a gyermekek és a nagycsaládosok aránya igen magas.

Azt pedig, hogy a gyermekkedvezmény igénybevételére két változatot terjesztettek be, elfogadhatatlannak tartjuk, ugyanis melyik országgyűlési képviselő lesz az, aki a családtámogatás témájában a mérsékelt változatra szavazna. Ezt álságos megoldásnak tartjuk - adunk is meg nem is -, miközben ezzel elterelik a figyelmet arról, hogy létezik ennek a kedvezménynek a bevezetésében egy családok közötti, jövedelmektől független evalizálási szándék is, melyet a szocialista képviselők nem tudnak támogatni. A differenciálás 1 millió forint jövedelemhatár figyelembevételével 2-2,5 milliárd forint megtakarítást eredményezne, mellyel tovább lehetne segíteni a kisjövedelmű családokat.

Hasonló hatást látni az adójóváírás-mérséklési javaslatnál is. Az adójóváírás nemcsak 20 százalékról csökken 10 százalékra, de mind a havi mértéke, mind a jövedelemhatár limitált. Egyetértünk az 1 millió forintos határral, de gondjaink vannak alkotmányossági szempontból azzal, hogy merev, és így átmenetet nem biztosít.

Az adótábla-változást, -egyszerűsítést természetesen pozitívumként ítéljük meg, ugyanakkor véleményünk szerint nem támogatható, hogy az alsó adókulcs változatlanul maradása - 20 százalék - miatt az adóterhelés átlagos mértéke 0,3 százalékkal nő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez volt röviden a kisebbségi vélemény a foglalkoztatási bizottságban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Ágota Gábor képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

 

ÁGOTA GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság október 21-én tárgyalta a T/276. számon előterjesztett törvényjavaslatot. A bizottság a tárgyban rövid, konszolidált vitát folytatott; az ellenzéki képviselők jelezték, hogy véleményüket kisebbségi véleményként a plenáris ülésen kívánják kifejteni.

A bizottság többsége 12:8 arányban a törvényjavaslatban megfogalmazott célokkal egyetértett, a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Tóth Sándor képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság kisebbségi véleményét fogom előadni, mint ahogy a többségi vélemény előadója ezt elmondta.

A bizottság nyolc ellenzéki képviselő tagja egyhangúlag nem támogatta a személyi jövedelemadó törvény általános vitára való alkalmasságát. Nem támogattuk azért, mert a minden képviselő számára hozzáférhető adótáblák nem igazán tükrözik azt a szándékot, hogy az 1998. és 1999. évi adók összehasonlíthatóak legyenek. Keveredik a jövedelem és a család, így semmiképpen nem összevethető a két év adómértéke. A dinamikus modell csak 13 százalékra került kidolgozásra, a gazdasági bizottság viszont nagyon szeretné látni a 11 és 15 százalékos modelleket is. Ahol viszont nincs a családkedvezmény beépítve a személyi jövedelemadó-táblába, ott egyértelműen kiderül, hogy az alacsonyabb jövedelműek, a bérből és fizetésből élők többsége egyértelműen rosszabbul jár. Ez évi 600 ezer forintos jövedelemviszonynak felel meg, így megfogalmazódott, hogy ez semmiképpen nem vethető össze azzal a kormányzati szándékkal, hogy az arányos közteherviselés megvalósuljon.

A gyermekkedvezmény és családkedvezmény kormányzati szándékával egyetértenek a gazdasági bizottság ellenzéki képviselői, de sokan felvetették azt, hogy meg kellene fontolni, nem a családi pótlékot kellene-e növelni, ugyanis nem mindenki tudja majd igénybe venni ezt az adókedvezményt, nem rendelkezvén megfelelő jövedelemviszonyokkal. Bármelyik technikát alkalmazzuk is, tisztelt képviselőtársaim, szembe kell nézni azzal a problémával, hogy az adórendszeren keresztül juttatott társadalmi támogatások után járó kedvezmények csak az adófizetőkre vonatkoznak, és azokra nem, akik a jövedelmi viszonyaik miatt nem kerülhetnek be az adórendszerbe. Tehát a legszegényebb réteg marad ki a kedvezményezettek köréből, éppen azok, akiknek elsődlegesen szükségük lenne erre a támogatásra.

Az új adórendszer megfogalmazásunk szerint egyértelműen a munkajövedelmeket sújtja. Ezt az adójóváírás, az alkalmazotti kedvezmény csökkentése is bizonyítja. Eddig a bérjövedelem 20 százaléka volt az adójóváírás mértéke, maximum évi 50 400 forintig, ez most 10 százalékra és maximum évi 36 ezer forintra változik, és évi 1 millió forintos jövedelem felett ez nem érvényesíthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkalmazotti kedvezmény nem azért lett kitalálva és bevezetve, hogy a gyermekkedvezményt finanszírozza, hanem azért, hogy az arányosság megmaradjon az adózóknál a vállalkozókkal szemben is, akik a bérből és fizetésből élőkkel ellentétben az életvitelükhöz szükséges jövedelmük egy részét le tudják írni. Ezért ez megint nem az arányos közteherviselés irányában hat.

A bizottság nehezményezte még azt is, hogy a járulékfizetés felső határa az inflációt jóval nagyobb mértékben meghaladóan 19 százalékra nő, ezért - mint ahogy bevezetőmben mondtam - a bizottság ellenzéki képviselő tagjai egyhangú nemmel szavaztak a személyi jövedelemadó törvény általános vitára való alkalmasságát illetően.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az önkormányzati bizottság véleményét Perlaki Jenő képviselő úr ismerteti.

Öné a szó, képviselő úr.

 

PERLAKI JENŐ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság október 21-ei ülésén megtárgyalta a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításáról született javaslatot. A tárgyalás során világossá vált, hogy az indítványt egy javaslatcsomag részeként kell értékelni, hiszen a költségvetés egyensúlyi helyzetében nehéz olyan forrásokat találni, amelyek terhére új konstrukciókat úgy lehet megvalósítani, hogy ne kelljen jövedelmeket átcsoportosítani.

Most egy olyan javaslatsor fekszik az asztalon, amely elsősorban és főképpen a kormánynak a családok esélyegyenlőségének biztosítása érdekében szándékolt intézkedései közé illeszkedik a személyi jövedelemadó törvény módosítási javaslata formájában. Ezzel függ össze az adótábla átalakítása, amelyben olyan változtatások vannak, amelyek bizonyos kedvezőbb terheléseket hoznak, viszont más oldalról terhesebbek is - ez az egyensúly következménye. Ezzel szemben azonban a gyermekkedvezmény bevezetésével a családok többségében nem romlik, sőt éppen e javaslat eredményeként javul a helyzet, így a családok esélyei közelednek egymáshoz, és ez a demográfia kedvezőtlen változásának megfordítását célozza.

Ugyanakkor az adó valamennyi módosítása ösztönzéseket, érdekeltségeket teremt. A motivációnak a társadalmi célokat kell egyre árnyaltabban és eredményesebben szolgálnia. Látszik a szürkegazdaságból a legális gazdaságba való átvezetés szándéka azzal is, hogy a nullkulcsos adósávba kerülés helyett a teljes jövedelem legális bevallásában érdekelt a munkavállaló és a munkaadó is, gondolva a munkaügyi ellenőrzésekre. Tetten érhető a szándék abban is, hogy a teljesítményben, magasabb keresetben teszi érdekeltté a középosztály családjait.

Az átalányadóztatással az adminisztrációs terhek csökkentésének ígéretét teljesíti a kormány, és kiskaput zár be a módosítás a banki és vállalati menedzsment árfolyamnyereség-jelmezébe bújtatott mértéktelen és aránytalan jövedelemszerzése előtt is. Igaz ugyan, hogy a teljesítményt honorálni kell, de az arányokat a társadalom igazságérzetének megfelelően a társadalmi célokkal illeszkedve kell meghatározni.

(9.40)

 

A módosítások részint ezen célok alá rendelten bizonyos kedvezmények szűkítését jelentik, ezenkívül a vállalkozók számára egyszerűsítéseket és olyan szabálykiigazításokat tartalmaznak, amelyek részint a jogbiztonság megteremtését szolgálják az értelmezés útján, részint a piacgazdaság új elemeire vonatkozó szabályozást nyújtanak.

Fontos, hogy az adótábla progresszivitása csökken, az adósávok száma és a legfelső kulcs mérséklődik. Az önkormányzatiság szempontjából forrásként jelenik meg a személyi jövedelemadó egy része, vagyis az szja-bevétel, az önkormányzatok ellátási helyzetének egyik meghatározója.

Mindezen indokok és körülmények alapján a bizottság 15 igen szavazattal, 9 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ugyanebben a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Lentner Csaba képviselő úr ismerteti.

 

DR. LENTNER CSABA, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadóról szóló '95. évi CXVII. törvény módosításáról szóló T/276. törvényjavaslat általános vitáját az önkormányzati bizottság '98. október 21-én folytatta le.

Az önkormányzati bizottságban kisebbségi vélemény alakult ki, amit a 15 igen szavazat melletti 9 tartózkodás szavazati arány jól reprezentál. A tartózkodás oka nem eredendően a törvény elvetése volt, hanem az ellenzéki képviselők egy olyan álláspontra helyezkedtek véleményük kialakítása során, hogy a személyi jövedelemadó törvény az önkormányzatok pénzügyi helyzetének is lényeges meghatározója, így az önkormányzati bizottság számára ennek a körülménynek a bemutatása a bizottsági ülésen elmaradt. Itt arról van szó, hogy a személyi jövedelemadó az államháztartás központi költségvetését és a helyi önkormányzatokat osztottan megillető adóbevételi forrás.

Azt az írásos tájékoztató anyagból ki tudtuk olvasni, hogy a várható szja-bevétel '98-ban 658 milliárd forint lesz, '99-re a tervezett 730 milliárd lesz. Ám arra a körülményre, hogy ezen 730 milliárd forintból a központi költségvetés, illetve az önkormányzatok aránya, részesedése értékben és arányszámokban milyen lesz, erre a bizottsági ülésen jelen lévő pénzügyminisztériumi képviselő tulajdonképpen nem tudott választ adni.

Szakbizottság lévén, önkormányzati bizottság lévén az önkormányzatok '99. évi pénzügyi lehetőségeit is fel szerettük volna mérni az adómódosításból kifolyólag, legalább utalás szintjén, ám mint utaltam rá, feltett kérdéseinkre nem kaptunk választ, ezért az ellenzéki pártok tartózkodtak a szavazáskor.

Nem közömbös az, hogy az szja '99. évre szóló módosításai kapcsán és a nomináljövedelem szerény emelkedése révén az összességében 72 milliárd forintos többletbevételből, személyi jövedelemadó-bevételből, vagyis '98-hoz viszonyítva a 10,9 százalékos növekményből az önkormányzati szektor milyen forrásokat kap.

A bizottsági ülésen ugyanakkor felmerültek olyan gondolatok is a tartózkodó vélemények formálása kapcsán, amelyek a föld bérbeadásából származó jövedelmekre vonatkoztak, amelyek egyértelműen önkormányzati bevételek, és ebben a tartózkodó véleményt megformáló képviselőtársaim nem látták a változást.

Szeretnék még arra utalni, hogy a személyi jövedelemadó törvény egy olyan közvetett törvény az önkormányzatok vonatkozásában, amely kifejezi azt, hogy ha az adórendszer változik, akkor tulajdonképpen a személyi jövedelemadón keresztül az önkormányzatok irányába egy jövedelemátcsoportosítás is végbemegy.

Úgy ítéltük meg, hogy addig nem tudunk állást foglalni, amíg nem látjuk a költségvetésből, hogy hogyan teljesülhetnek az állami feladatok azokkal a rétegekkel szemben, akiket az adótörvény sújtani fog, szemben azokkal, akik előnyben részesülhetnek. Nem zárható ki, hogy most a rászorultak fogják megfizetni a családok új támogatási rendszerét, de nem láttuk a költségvetést, és azt sem, hogy az önkormányzatok mennyi pénzt fordíthatnak majd a rászorultakra, milyen keretből, milyen összegből és hogyan.

Nem láttuk az egész átalakított rendszert, ezért nem tudtuk eldönteni, hogy az adórendszer alkalmas lesz-e majd arra, hogy a költségvetéssel összefüggésben a nehezebb helyzetbe kerülteket, mondjuk, a családokat milyen mértékben tudja segíteni. Ebben a rendszerben az önkormányzatoknak ott van és abban van a problémájuk, hogy a jövedelmileg rászorultabb rétegekkel mit fognak kezdeni.

Tehát mindezen körülmények figyelembevételével a kisebbségi vélemény, a 9 tartózkodó szavazat alapvetően a Pénzügyminisztérium képviselőjének a tárgyban tett nem elégséges felvilágosítása kapcsán alakult ki. Tehát nem eredendően a törvényt vetettük el, ám a feltett kérdéseinkre, azt kell mondjam, semmilyen választ nem kaptunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A mezőgazdasági bizottság véleményét Czerván György képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Rövid leszek, mint ahogyan a bizottsági vita is meglehetősen rövid volt.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta a személyi jövedelemadóról szóló, 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló T/276. számú törvényjavaslatot.

A személyi jövedelemadózás jelenlegi rendszerében megkülönböztetett helyet foglalnak el a mezőgazdasági termelők, őstermelők és ezen belül az úgynevezett kistermelők. A mezőgazdasági termelők jövedelemadóztatásában nem tartalmaz alapvető változást a javaslat, az előző évi adókedvezményeket továbbra is fenn kívánja tartani az adórendszer egyszerűsítése mellett.

Ugyanakkor a bizottsági ülésen megerősítésre került az a szándék, hogy az adókedvezmények és egyéb agrártámogatások juttatásának rendje szigorúan a termelők regisztrálásához kapcsolódjon. Néhány olyan gondolat is megfogalmazódott a bizottsági ülésen, amit majd a részletes vita keretében kell megtárgyalni.

Végül is a mezőgazdasági bizottság 11 igen, 1 nem és 9 tartózkodás mellett általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak a szóban forgó törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a házbizottsági ajánlás alapján 15-15 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor.

Megadom a szót Mádi Lászlónak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az államtitkár úr expozéjában megjegyezte: nagyobb léptékű, átfogóbb átalakítás az adórendszeren belül csak 2000-re várható, éppen ezért a személyi jövedelemadóban is - néhány kisebb fajsúlyú pontosítást tartalmazó változtatás mellett - az adómértékek azok, amelyek változnak, és a figyelem nyilvánvalóan erre irányul.

Ha koncepcionálisan nézzük a dolgot, akkor a 2000-es adóreform felé két olyan változás történik az 1999. évi személyi jövedelemadó törvényben, amelyik már ebbe az adóreformba illeszthető. Az egyik egy egyszerűbb, átláthatóbb, kiszámíthatóbb adórendszer irányába tett lépés, amelyik lényegében megfelezi a meglévő adókulcsok számát, tehát a jövő évben a terv szerint a korábbi hat adókulcsos rendszer helyett három adókulcsos változat lesz a személyi jövedelemadóban. Ugyanakkor ez azzal is együtt jár, hogy csökken a legfelső jövedelmi kulcs, tehát 42 százalékról 40 százalékra csökken a legmagasabb adóterhelés.

Némi történeti gondolkodással, az elmúlt néhány év változásait figyelve ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy a rendszer egyszerűsítése igenis indokolt, hiszen a legfelső adókulcs 44 százalék volt korábban, a Bokros-csomag idején, most ez 40 százalékra csökken. És szintén a Horn-kormány idejében történt meg az a változtatás, ami a korábbi 0 százalékos adókulcs eltörlését jelentette a legalsó jövedelmi kategóriájú embereknél.

 

 

(9.50)

 

Tehát akkor, amikor az ellenzéki képviselőtársaim a legszegényebb rétegek szószólójaként jelentkeznek, akkor részben szembesülniük kell korábbi tetteikkel - nem szavaikkal, hanem sokkal inkább tetteikkel.

Látni kell azt is, hogy az adókulcsok tekintetében a 20 százalék, a legalsó adókulcs változatlan marad, ám lényegesen nő az adókulcs jövedelemhatára, tehát nem 250 ezer forintig, hanem 400 ezer forintig lesz csak a jövőben 20 százalékos adókulcs. Ez a jövedelemhatár mintegy 60 százalékos növekedését jelenti, és azt gondoljuk, hogy a 250 ezer és a 400 ezer közötti jövedelemmel rendelkezők igen népes tábort jelentenek a magyar társadalmon belül, és a szociális problémák, az életkörülmények nehézségei ezen jövedelemhatárokon belül igen jelentősek.

Mint említettem, az első ilyen koncepcionális változás, az egyszerűsítés és az adókulcsok csökkentése a progresszivitás csökkentését mutatja, tehát egy lineárisabb, azaz nem jelentős mértékben különböző adókulcsos rendszert terjeszt elő a kormány, ahol is 20 és 40 százalék között mindössze egyetlenegy adókulcs lesz, a 30 százalékos adókulcs.

Emellett a másik koncepcionális változás a családi jövedelemadózás irányába tett első lépés, amely szintén ellentétes az elmúlt négy év gyakorlatával, ahol is nem kiterjesztették a gyerekek után járó adókedvezményt, hanem éppen hogy a Horn-kormány idejében megszüntették a gyereknevelés költségeinek adórendszerben történő honorálását.

Kétfajta módon lehet támogatni egy réteget, egy családot, egy személyt: úgy, hogy adok valamit vagy úgy, hogy elismerem a költségeit, és kevesebbet vonok el tőle. Azt gondolom, hogy ez utóbbi jelenti egyébként a liberálisabb megoldást bizonyos értelemben, hiszen nem elvonom a pénzt és újra elosztom, hanem ott hagyom azoknál az embereknél, akik - úgy érezzük - vagy gazdasági hatékonyság tekintetében vagy pedig a társadalmi igazságosság tekintetében igenis indokoltan kell hogy igénybe vegyék a kedvezményt. Az új kedvezmény a gyerekeket nevelő családok tekintetében igen érzékelhető, jelentős anyagi jobbulást jelent a jövő évre nézve.

Képviselőtársaim, így ellenzéki képviselőtársaim is behatóan tanulmányozhatták azokat a táblázatokat, amelyeket a Pénzügyminisztérium bocsátott rendelkezésünkre, és ebből a kedvezőbb variáció esetén... - és úgy tűnik, hogy itt konszenzus van a Házban a nagyobb a gyerekkedvezmény támogatása tekintetében, amelyik egy vagy két eltartott esetében 1700 forint/fő/hó adókedvezményt jelent. Itt nem adóalap-kedvezményről van szó, hiszen a szocialista kormány idejében az adóalap-kedvezmény a magasabb jövedelmi kategóriák számára jelentett nagyobb, tényleges adókedvezményt, hiszen ott nagyobb volt az adóelvonás, és ezért több adókedvezményben részesülhettek a adóalap-kedvezmény révén. Tehát itt adócsökkentésről, nettó befizetett adócsökkentésről van szó, egy vagy két eltartott esetében 1700, három vagy több gyerek esetében 2300 forintot lehet igénybe venni havonta egy-egy gyerek után. A súlyosan fogyatékosoknál ennél még magasabb az adókedvezmény lehetősége, 2600 forint személyenként.

Mit jelent ez ténylegesen a különböző jövedelemkategóriák szempontjából? Két gyerek esetén a maximálisan igénybe vehető adókedvezmény éves szinten meghaladja a 40 ezer forintot, pontosan 40 800 forint lehet, ami azt jelenti, hogy 350 ezer forintot meghaladó jövedelemig lényegében a két gyerekkel rendelkező családfő, illetve keresettel rendelkező személy nem fizet adót a központi költségvetésbe. Tehát lényegében annyi történt, hogy aki két gyereket nevel, és igénybe veszi az eltartotti, illetve a gyerekek után járó adókedvezményt, az 350 ezer forintig nem fizet adót a központi költségvetésbe.

Mit jelent ez három gyerek esetén? Nagyon jól tudjuk, hogy milyen komoly demográfiai problémák vannak az országban, és nagyon alacsony a gyerekvállalási hajlandóság a mai magyar fiatalok között. Azt gondoljuk, hogy a nemzet jövője szempontjából, de a gazdaság versenyképessége szempontjából is mindenképpen a háromgyerekes családmodell az a modell, amelyet kormányzati szinten támogatni, ösztönözni kell - ez pozitív diszkrimináció -, és ezen a téren 82 800 forintos évi adókedvezmény vehető igénybe a háromgyerekes családoknál. Ez nem mást jelent, mintsem azt, hogy lényegében egy olyan családfő, aki igénybe veszi ezt a kedvezményt, félmillió forintot meghaladó összegig lényegében nem fizet be adót a központi költségvetésbe, lényegében nullakulcssal rendelkezik, ami - azt gondolom - a korábbi, az MSZP-SZDSZ-kormányhoz képest igen jelentős többletkedvezménynek tűnik. Hiszen ne felejtsük el, hogy ez a kedvezmény egy új kedvezmény, amely ebben az évben, a tavalyi évben nem volt meg.

Ha megnézzük azt a táblázatot, amelyből kiolvasható a reálkeresetek változása, akkor egy átlagos kétgyerekes család esetén, kétgyerekes modellben 350 ezer és 850 ezer közötti jövedelemsávban 7,6 és 9,1 százalék közötti reálkereset-növekedést láthatunk, és azt hiszem, ma ez a középosztály Magyarországon, sajnos. Szeretnénk, ha magasabb jövedelem képezné a középosztály életminőségét, de sajnálatos módon a középosztály az elmúlt négy, illetve nyolc évben nem tudott oly mértékben megerősödni, ami ennél magasabb anyagi hátteret jelentene a magyar társadalomban.

Három gyerek esetén viszont ez a reálkereset-növekedés egyértelműen igen jelentősnek mondható, hiszen a 450 és a 850 ezer közötti jövedelemhatárok között 15-17 százalékos reálkereset-növekedés történik, tehát nem annyival több pénzt kap az illető személy, aki ezt igénybe veszi, hanem 15-17 százalékkal több fogyasztási cikket tud vásárolni, több terméket tud vásárolni a fogyasztói kosarába, annyival nőnek a lehetőségei a vásárlásra reálértelemben. Ez ugyanakkor azt jelenti, ha ezer forintban számolunk, hogy egy háromgyerekes családnál például 500 ezer forintos jövedelemnél 63 850 forinttal csökken az adóbefizetés, míg egy kétgyerekes, úgynevezett átlagos családnál 350 ezres keresetnél közel 20 ezerrel, 19 975 forinttal csökken az adóbefizetés, míg 850 ezer forintos jövedelemnél 34 085 forinttal csökken az adóbefizetés.

Kik tehát a preferáltak, a pozitív diszkriminációban a támogatotti körbe sorolt réteg? Azt gondolom, hogy egyértelműen a régi szóhasználatban a középosztály, az általunk fontosnak tartott társadalmi szempontból, a nemzet jövője szempontjából fontosnak tartott szóhasználatban pedig a családok, hiszen a kedvezmény jelentős mértékben az eltartottak, a gyerekszám szerint jár, és így a családos polgárok anyagi helyzete az 1999. évben jelentősen javulni tud.

A Szocialista Párt képviselőcsoportján belül felmerült az alkalmazotti kedvezmény egymillió forint feletti jövedelemkategóriában történő megszűnésének problémája. Nagyon nehéz szocialista képviselőtársammal ilyen értelemben vitatkozni, mert hol a szegény embereket védik, hol a jobb módú embereket védik, lényegében minden réteget próbálnak védeni, eközben ugyanakkor azt is mondják, hogy a költségvetés jövő évi tervezése szempontjából ne legyen nagy hiány, ne legyenek túl nagyok a kiadások, mert akkor a gazdasági növekedés lehetőségei drasztikusan szűkülnek, és a nemzetközi negatív fejlemények jobban be tudnak gyűrűzni Magyarországra, jobban tudnak hatni.

 

 

(10.00)

 

Na most ezek az álláspontok együtt nem képviselhetők! Mi azért is tudjuk elfogadni az 1 millió forintos jövedelemhatár fölött az alkalmazotti kedvezmény megszűnését, mert ugyanakkor a felső jövedelemkulcs egyértelműen, mintegy 2 százalékkal csökkenni fog ezen jövedelemkategóriákban. Tehát nem tudnak lényegében már az egygyerekes modellben sem olyan réteget mutatni, olyan családokat találni, ahol a reálkereset ne nőne, egy gyerek esetén már 1 millió forint felett - hogyha ilyet találnak, akkor a Pénzügyminisztérium adatbázisához képest másfajta adatbázissal számolnak, ami nyilvánvalóan egy statisztikai problémát jelent.

Most ugyan nem a személyi jövedelemadó-rendszeren belül, de mindenképp a családok helyzetét jelentősen érinti az otthonteremtés preferálása a polgári kormány jövő évi elképzeléseiben. És itt a tervek szerint egy adó-visszatérítési támogatás nyílna meg, szintén egy új kedvezmény nyílna meg, ami korábban áfa-visszaigénylésként létezett, amit szintén a Horn-kormány szüntetett meg, ami 400 ezer forintig lényegében egy adó-vissza-térítési lehetőséget tenne lehetővé az új lakások építésében, ami, szintén abban reménykedünk, hogy a gyerekes családok problémáját kezeli, illetve csökkenti és azok helyzetét javítja. Tehát ha komplexen nézzük a gyerekes családok jövő évi helyzetét, akkor a személyi jövedelemadón kívül még ezt a többletkedvezményt is figyelembe kell vennünk.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a jövő évi, 1999. évre vonatkozó személyi jövedelemadó-változásokat mutatja, egyértelműen az egyszerűbb, átláthatóbb, kiszámíthatóbb adórendszer irányába tesz lépéseket, radikálisan csökkentve az adókulcsok számát, jövőre mintegy háromra, csökkentve a legmagasabb adókulcsot, s a gyermekkedvezményen keresztül pedig a gyerekes családok nagy tömegei számára lehetővé teszi azt, hogy a kétgyerekeseknél 350 ezer forintig, a háromgyerekeseknél 500 ezer forintig lényegében ne kelljen adót fizetni.

Azt gondoljuk, hogy a családok jóléte szempontjából, a Fidesz választási programja szempontjából ez egy olyan pozitív előrelépés, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Burány Sándor képviselő úr, a Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő. Tájékoztatom önöket, hogy hozzászólásra következik Danka Lajos képviselő úr.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat igen hosszú ideje a kormány különböző műhelyeiben gondolkodás tárgyát képezi. Az első változata még augusztusban látott napvilágot, akkor több újság is megírta ezeket a terveket. Tehát a kormánynak volt bőven gondolkodási ideje október 27-éig, több hónap is, hogy ezt az adótörvényt, a személyi jövedelemadó törvényt átgondolhassa.

Mégis, ha a beterjesztett változatot megnézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a hosszú gondolkodási idő a törvényjavaslatban szinte semmi lényegi változást nem eredményezett, hiszen a gyermekkedvezmények növelésén kívül az adótábla és az adójóváírás lényegi elemei augusztus óta lényegében változatlanok. Ha ugyanis megnézzük, hogy milyen értékrendet képvisel ez az adótörvény-javaslat, hogyan rendezi át a közterheket, a közteherviselést hogyan rendezi át, akkor érdekes és fájó következtetésre jutunk: ezzel a törvényjavaslattal ugyanis a kormány egy olyan értékrendet képvisel, amelynek lényege, hogy fizessenek az alacsony keresetűek.

Nézzük mindezt részletesebben! Nézzük meg ennek az adótörvénynek két vitatott, neuralgikus pontját: az egyik a gyermekkedvezmény, a másik pedig az adójóváírás.

Nézzük először a gyermekkedvezményt! Önmagában az, hogy a kormány segíti a családokat, helyes. Ezt a törekvést magunk is támogatjuk. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Az a kérdés, hogy ezt hogyan teszi, mert nem mindegy, hogy az a segítség hatékony vagy pedig nem hatékony.

Általában a gyermekkedvezmény beépítését az adórendszerbe az adószakértők két szempont miatt nem szokták támogatni és szkepszissel fogadják. Az egyik ilyen elem az, hogy nem szerencsés az adórendszert összekeverni a szociálpolitikai eszközrendszerrel. Ha ugyanis a családokat támogatni akarjuk, akkor az adótörvény bonyolítása nélkül ezt sokkal egyszerűbb módon is megtehetjük: a családi pótlék rendszerén belül. Tehát hogyha a kormány gyermekenként 1700, illetve 2300 forintos adókedvezményt kíván adni, ha ezt a pénzt oda akarja adni a családoknak, akkor ezt gyermekkedvezmény bevezetése nélkül, minden további nélkül a családi pótlék rendszerén belül is odaadhatja növekményként, és akkor minden család jól jár.

Hogy ez miért fontos? Azért, hölgyeim és uraim, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ez a gyermekkedvezmény eljut-e a családokhoz vagy sem! Ha a családi pótlék rendszerén belül adjuk oda ezeket az összegeket, akkor biztosan eljut, a gyermekkedvezmény esetén nem biztos. Lássunk erre két számot! Tudni kell ehhez a két számhoz azt, hogy a gyermekkedvezmény igénybevételéhez kell keresni annyit, hogy ezt az adóból le lehessen vonni. Ha most kiszámoljuk, hogy mennyit kell keresnie egy három gyermeket nevelő családfönntartónak ahhoz, hogy a gyermekkedvezményt igénybe vehesse, akkor azt kapjuk, hogy ennek a családfenntartónak körülbelül 47 ezer forintos bruttó keresettel kell rendelkeznie. Mindazok a családok, ahol a többet kereső szülő ennél kevesebbet keres, ezek a családok, amennyiben három gyermeket nevelnek, a gyermekkedvezményt teljes mértékben nem tudják igénybe venni. Ha megnézzük a kétgyermekes családokat ugyanebből a szempontból, akkor pedig azt kapjuk, hogy a többet kereső családfenntartónak, tehát a két szülő közül a nagyobb keresettel rendelkezőnek legalább 33 ezer forintos bruttó keresettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a két gyermek után járó gyermekkedvezményt teljes mértékben igénybe vehesse.

Ezek önmagukban nem olyan horribilis összegek, de ha a kormány nem tudná, akkor most elmondom, hogy az ország egyes régióiban, sőt nemcsak egyes régióiban, hanem egyes ágazatokban bizony az átlagkeresetek ez alatt vannak a mai napig is. Ezekben a régiókban, Északkelet-Magyarországon, vagy ezekben az ágazatokban, mint az egészségügy, nagy valószínűséggel a szülők a gyermekkedvezményt teljes mértékben két és három gyerek esetében nem fogják tudni igénybe venni.

A másik ok, amely miatt az adószakértők szkepszissel szokták fogadni a gyermekkedvezményt, az pedig az, hogy ez a bevezetés évében általában pozitív hatást gyakorol, de évek múltával szép lassan elkopik, nem nyúlnak hozzá az előterjesztő szakemberek, belesimul az adórendszer egészébe, és mindazok a kezdeti hatások, amelyek a bevezetés évében még rendelkezésünkre álltak, az évek múltával elkopnak és gyakorlatilag elenyésznek.

Ha most megnézzük a kormány által beterjesztett javaslatot, akkor azt tapasztaljuk, hogy sajnálatos módon jellemző jövedelmi kategóriákban a gyermekkedvezmény máris elkopott, noha még be sem vezettük. Ugyanis az adójóváírás, pontosabban ennek megváltoztatása, amely az adótörvény másik neuralgikus pontja, negatív hatásokat gyakorol a munkavállalókra, és ennek következtében - elsősorban az alacsony keresetűeknél - a kormány egyik kezével többet vesz el az adófizető polgároktól, mint amennyit a másik kezével a gyermekkedvezménnyel ad.

 

 

(10.10)

 

Nézzük meg ennek konkrét hatását! Nézzük meg, mit csinál a kormány ezzel az adótáblával! Az egyszerűség kedvéért én most megnéztem, hogy a kormány az adójóváírással és a -táblával nettó fizetésemelést hajt-e végre, vagy pedig nettó fizetéscsökkentést.

Nézzük ezek után a táblákat! Én más táblát nézek, mint az előttem felszólaló képviselőtársam, aki olyan táblából idézett adatokat, amely már eleve bekalkulálja a kormány által körülbelül 13 százalékosra tervezett jövő évi keresetnövekedéseket. Én tisztelem Mádi képviselőtársamat azért, hogy erről a pulpitusról a munkaadók nevében is beszélt, de azt hiszem, mi itt az Országgyűlésben akkor járunk el helyesen, ha közvetlenül nézzük meg annak a törvényjavaslatnak a hatását, amit a munkavállalók is tapasztalni fognak február elején, amikor a borítékot kézhez kapják.

Nos, ebben a táblában azt tapasztaljuk, hogy a minimálbér környékén - a jövő évben megérzésem szerint ez olyan 21 ezer forint bruttó havi fizetést jelent -, tehát 21 ezer forint bruttó havi fizetés mellett a kormány a munkavállalókat mintegy 22 500 forinttal fogja megrövidíteni évente. Ha kicsit feljebb megyünk és megnézzük, kapnak-e fizetésemelést a kormánytól a 37 500 forint bruttó keresettel rendelkezők, azt látjuk, hogy ők is nettó fizetéscsökkenésre számíthatnak, a kormány őket éves szinten valamivel több mint 5 ezer forinttal fogja megrövidíteni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a keresetek jellemzőek például az egészségügyi ágazatban, és éppen a napokban komoly vita folyik arról, hogy az egészségügyben az átlagkereset-növekedés, illetve a reálkereset-növekedés mekkora legyen. Szeretném elmondani tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy ahhoz, hogy az egészségügyben dolgozók jelentős részének - például a nővéreknek - 2 százalékkal nőjön a reálkeresete, legalább 20 százalékos fizetésemelést kell adni, ugyanis először kompenzálni kell azt, amit a kormány az adótáblában elvett tőlük. Javaslom ezeket a számokat figyelembe venni a bértárgyalásoknál.

Tekintettel arra, hogy az adójóváírás 1 millió forintnál véget ér, viszonylag magasabb jövedelmi kategóriákban is negatív a személyi jövedelemadó törvény hatása a munkavállalókra. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezekben a jövedelmi kategóriákban dolgoznak közalkalmazottak és köztisztviselők, köztük kiváló szakemberek is!

Nézzük meg, hogy egy közalkalmazott vagy köztisztviselő, aki havonta 87 500 forintot kap, február 1-jén mit talál a borítékban! Azt fogja látni, hogy a kormány az ő éves nettó keresetét is csökkentette, majdnem 9 ezer forinttal. Ha pedig kicsit feljebb megyünk és megnézzük, hogy a jobban kereső köztisztviselő szakembereknél mi a helyzet, akkor azt látjuk, hogy mondjuk, 158 ezer forint bruttó kereset esetén ez a keresetcsökkentés - amit a kormány ezzel a törvényjavaslattal végrehajt - eléri az évi 25 ezer forintot.

Hölgyeim és Uraim! Ezek a változtatások - amelyek elsősorban az adójóváírás intézményének a megváltoztatásából következnek - szakmailag indokolatlanok, szociális szempontból pedig elfogadhatatlanok. Utóbbi kijelentésemet talán magyaráznom sem kell az előbbi adatsor ismertetését követően, de az előzőt talán igen.

Hölgyeim és Uraim! Most a gazdasági növekedés korát éljük. Nincs szükség stabilizációs csomagra. Miért kell csökkenteni a nettó kereseteket? Ugyanilyen pénzforgalmi adóbevétel mellett minden további nélkül elő lehet állítani az adótábla és az adójóváírás olyan rendszerét, amely nem rövidíti meg a kincstárat, de nem rövidíti meg a munkavállalókat sem, ezért ez az adó-jóváírási rendszer és ez az adótáblarendszer szakmailag még pénzügyi szempontból is teljességgel indokolatlan.

Ha már beszéltünk a családokról, akkor ezek után nézzük meg, hogyan hat ez a törvényjavaslat a családokra! Nos, a családok jelentős része számára sajnos nincsenek jó híreim. Ugyanis hiába kapnak gyermekkedvezményt az egyik oldalról, ha az adótörvénnyel a másik oldalon ugyanezt a pénzt - vagy még többet - kivesszük a zsebükből.

Nézzük meg, hogy az előbb említett számok némelyikében hogyan hat a magasabb gyermekkedvezményekkel számolva ez az adótörvény a családokra! Ha két felnőtt van egy gyermekkel, és ez a két felnőtt havonta 21 ezer forintot keres, akkor a gyermekkedvezménnyel együtt is éves szinten 30 ezer forinttal fogja a kormány megrövidíteni ezt a családot. Ez szociális szempontból elfogadhatatlan! Ha megnézzük, hogy mely családoknak kedvező ez a törvényjavaslat - mert vannak ilyen családok -, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezek a jól kereső, két és három gyermekkel rendelkező családok. Igen ám, de ha megnézzük a családok összetételét és eloszlását, akkor azt tapasztaljuk, hogy a családok mindössze 5 százalékának ad érdemi könnyítést ez az adórendszer!

Magyarán egy óriási jövedelemátcsoportosításnak vagyunk tanúi. Először is a kormány ezen jövedelemátcsoportosítás keretében ellehetetleníti a munkavállalók legrosszabbul kereső 10 százalékát, és a munkavállalók 25 százalékát hozza érezhetően nehezebb helyzetbe, mindezt azért, hogy a családok mindössze 5 százalékát lényegesen kedvezőbb helyzetbe hozhassa. Számításaink szerint ez az átcsoportosítás mintegy 60 milliárd forintot jelent évente. S ennek az átcsoportosításnak a lényege az, hogy a kormány ezt a 60 milliárd forintot elveszi az adórendszeren belül a munkavállalók alacsony keresettel rendelkező tömegeitől, hogy a családok egy kis részén érezhető módon segíteni tudjon. Milyen családmodell következik ebből, és milyen szociálpolitika következik annak az elvnek az érvényesítéséből, amelynek az a lényege, hogy a viszonylag jó helyzetben lévő családokat - a családok 5 százalékát - hozzuk kedvezőbb helyzetbe azon az áron, hogy a munkavállalók jelentős részét pedig kedvezőtlen helyzetbe hozzuk?

Nos, ha ezt a törvényjavaslatot és ennek hatásait valamennyi elemében mérlegeljük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a jobboldali kormány a nyugdíjasok után nem tekinti polgárnak az alacsony keresetű munkavállalókat sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló Danka Lajos úr, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka; felkészül hozzászólásra Bauer Tamás képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

 

DANKA LAJOS, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt - ahogy programja is tartalmazza - a családi jövedelemadózás híve. Véleményünk szerint ez az a mód, amely az arányos közteherviselést sokkal jobban megtestesíti, mint a személyi jövedelemadó, hiszen a család anyagi helyzetét jobban kifejezi, sok függ a házastárs jövedelmétől és az eltartott családtagok számától.

Az előttünk fekvő T/276. számú, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása már célul tűzte a családok teherviselő képességéhez jobban igazodó adórendszer kialakítását, a gyermekes családok helyzetének javítását. Ezeknek a céloknak az eléréséhez visszaállítja a gyermekek után járó adókedvezményt. Bár mi a megoldást továbbra is a családi típusú adózásban látjuk, támogatjuk az előterjesztés ezen törekvéseit. Szükségesnek tartjuk a hosszú távon kiszámítható, átlátható adórendszer kialakítását és a munkajövedelmek terheinek csökkentését.

Engedjék meg, hogy a törvénymódosítási javaslatokon végigmenve próbáljam meg ismertetni a Kisgazdapárt álláspontját.

A törvény 3. §-ában történő változtatások pontosabb és részletes meghatározást eredményeznek, átvesznek bizonyos pontokat a számviteli törvényből, az értékpapírtörvényből és a különböző adótörvényekből. Ez - mérnöki kifejezéssel élve - túlhatározottsághoz vezet, mivel ezek a törvények csak együtt értelmezhetők és alkalmazhatók, így az egyik szövegnek a másikba való átvezetése véleményem szerint nem értelmezhető, illetve ennek nincs értelme.

A törvény 5. §-ában történő módosítások lényegi változtatásokat nem hoznak, átszövegezést tartalmaznak, illetve a "pénzintézet" kifejezést "MNB"-re változtatják, valamint rövidítik a törvény szövegét.

A 11. § (3) bekezdésében beszúrásra került az "ingatlan bérbe adása". Mivel ez a más önálló tevékenységből származó jövedelmek között eddig is bevallásra került, kiemelése szerintem nem szükséges.

 

(10.20)

 

A 12. § (2) bekezdésének e) pontjában az a) pont nem egészen helyettesíthető be, mert ott munkáltatóról beszél a törvény, míg például a Btk. esetében a beltagok közül egyik tag gyakorolja a munkáltatói jogokat, és ő önmaga munkáltatója nem lehet. Előfordulhat, hogy ő is csak a társaságtól kap jövedelmet, de nem mint a munkáltatójától. Bizonyos feltételekkel a társas vállalkozások eddig is tudták úgy elszámolni a tagjaik adóját, mint a munkáltatók. A (3) bekezdés c) pontjának módosítása nem érdembeli változás, mert ha a (2) bekezdés a) vagy e) pontja érvényesül, akkor egyértelmű, hogy a (3) bekezdés c) pontja már nem számít kritériumnak. Ugyanennek a bekezdésnek az e) pontja viszont egyértelműsíti a bevallás módját.

A törvény 20. §-a változtatásánál támogatjuk a véghasználattal érintett faállomány bevételéből adómentesen tartalékolható összeg 80 százalékról 100 százalékra való emelését, mivel az erdő felújítási költségeinek fedezését ez jobban biztosítja. Egyetértünk azzal is, hogy ha a magánszemély él a bevételcsökkentési lehetőséggel, akkor ne alkalmazhassa az átalányadózás és az őstermelői adózás szabályait az erdőgazdálkodási tevékenységre. Az őstermelői tevékenységnél, illetve a vállalkozói tevékenységnél szerintünk csak az íróasztal mellől, csupán papírok alapján nehezen állapítható meg, hogy elháríthatatlan külső ok miatt szükséges a veszteség elhatárolása, az adóhatóság pedig az eddigi gyakorlat alapján helyszíni szemlét nem végez.

Az adósávok csökkentése átláthatóbbá teszi az adórendszert, növeli a 20 százalékos sáv felső határát és csökkenti a progresszivitást, aminek teljesítmény-visszatartó és jövedelemeltitkoló hatása van. Az adójóváírás mértékének csökkentése közelít az arányos közteherviselés felé, hiszen a jövedelmek adózását megszerzésük módjától függetlenül kell tekinteni.

A törvény 35. §-ának (3) bekezdésében történő módosítás lehetővé teszi, hogy azoknál a rokkantnyugdíjasoknál, akik 2020. január 1-je előtt töltik be a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárt, már a '98. évi adómegállapításnál érvényesíthető legyen a 30 ezer forintos növelés a meghatározott összeghez képest. Ezt mi a legteljesebb mértékig támogatni tudjuk.

A Független Kisgazdapárt fokozott hangsúlyt fektet a családok támogatására, így mi az összevont adót csökkentő családi kedvezmény két variációja közül a nagyobb lehetőséget biztosítót támogatjuk; tehát egy és két eltartott esetében havi 1700 forintot, 3 vagy több eltartott esetében 2300 forintot, súlyosan fogyatékos eltartott esetében havi 2600 forintot eltartottanként. Egyetértünk vele, hogy a kedvezményt a családi pótlék igénybevételére jogosult használhassa ki, amennyiben erre nincs mód, akkor a vele egy háztartásban élő házastársa élhessen az adóalap-csökkentéssel.

A befektetési adóhitelek kedvezményeinek csökkentése a befektetések volumenére véleményünk szerint nem lesz jó hatással, hanem az intézkedést tudomásul vesszük, és egyetértünk az állampapírarány-megállapítással, mivel ez az egyéb befektetések felé tolja el a befektetéseket.

A 46. § (5) bekezdésében a küszöbhatár növelése 700 ezer forintról 1 millió forintra szerintünk szükséges volt. Ez az a határ, amely alatt a kifizető a jövedelemadó-tábla szerinti adójának az e jövedelemmel kapcsolatos nyugdíjjárulék és magánnyugdíjpénztár tagdíjengedményével csökkentett összegét vonja le adóelőlegként.

Többször találkozunk a tervezetben a "tárgyév" kifejezés "adóévre" való cserélésével. Mivel mind a kettő ugyanazt fejezi ki, ezért ezt mi feleslegesnek tartjuk. Az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők adóelőleg-fizetésének egyértelműbbé válásával és a rugalmasabb veszteségelhatárolással egyetértünk.

Az egyéni vállalkozók beruházáshoz szükséges kiadásainak figyelembevétele már a beruházás időszakának, osztalékalapjának csökkentése révén üdvözlendő elképzelés. Már az áfatörvény általános vitája kapcsán felhívtam a figyelmet a vámtarifaszámra való áttérés nehézségére, ami pluszköltséget és a teljes törvénytár felülvizsgálatát jelenti. Ebben a módosító javaslatban több helyen is találkozunk ezzel a problémával, például az 53. §-nál. Felhívom az illetékes tárca figyelmét, hogy egy-egy ilyen rendszer kialakítását roppant hosszú távra kell megalapozni, tehát nem úgy, ahogy az eddigi rendszerek működtek - egy-két évig működik, utána bevezetek egy másikat.

A személyi jövedelemadó törvény 70. §-ának módosítására vonatkozó javaslat alapján fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a személygépkocsi már rég nem luxuscikk, és a vállalatok azért bocsátják dolgozóik rendelkezésére, hogy megfelelő minőségű, megbízható és státuszuknak megfelelő gépkocsi használatával a rájuk bízott feladatokat megbízhatóan és megfelelő minőségben tudják végrehajtani. Sajnos ma már rollerrel és lerobbant Trabanttal nem lehet üzletet kötni, illetve fontosabb feladatokat ellátni. Nem értem, hogy miért kell erre büntetőadót kivetni.

Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem tőkejövedelemként való adóztatása egyértelmű helyzetet teremt, ami alól mentességet kap, nagyon helyesen, a fizetővendéglátás, illetőleg a falusi turizmus.

A következő paragrafusnál ismét találkozunk a vámtarifaszámmal, amely így a módosítások lényegét adja. A mellékletekben több helyen találhatunk egyszerűsítést és könnyítéseket, mint például az 5. számú mellékletben, ahol bizonyos határidők maradtak ki. Mi mindig örülünk, ha egy törvény átláthatóbbá válik és csökkenti a bürokráciát, ám roppantul zavar, ha ez az értelem rovására megy, mint az 5. számú melléklet 2. pontjának 3. alpontjánál, ahol ha valaki nem ismeri az eredeti törvényt, meg kell magyarázni, hogy az értékcsökkenés módosult alapja a felújítással, átalakítással megnövelt érték.

A mellékletekben a visszaélések kiszűrésére is példát találunk; például a 7. számú melléklet 14. pontjában, ahol a szerződés módosítása esetén a rendelkezési jogot gyakorló köteles az összes érvényesített kedvezményt visszafizetni.

A 8. számú melléklet az adóhitel százalékos arányát csökkenti, pontosítja, hogy nem kerülhet tőkeszámlára a hitelből vásárolt értékpapír a vételár kiegyenlítéséig, valamint meghatározza az állampapírok lehetséges arányát a portfolióban. A fenti elképzeléseket támogatjuk, főleg az utóbbit, mert nem cél, hogy a befektetési alapok csak állampapírokat vásároljanak. A többi változtatás csak kisebb pontosításokat tartalmaz, illetve a nyilvántartásiszám-változtatásokat tartalmazza a kereskedelmi vámtarifaszámra való áttéréssel kapcsolatban.

A tervezet részletes taglalása után a következőket mindenképp el kell mondani. Ez a módosítástervezet a szokásos toldozás-foldozás, amit eddig minden évben megtett a parlament. Mivel a kormánypártok és a Független Kisgazdapárt is teljesen új adórendszer kidolgozását, sőt hosszú távon a családi jövedelemadózás bevezetését tűzte ki célul, mi feleslegesnek tartunk egy ilyen mértékű módosítást, amiben az új rendszer nem igazán felismerhető. A fentieket fenntartva vesszük tudomásul a módosító javaslatot. Amelyik pontokkal nem értünk egyet, ahhoz frakciónk módosító javaslatokat fog benyújtani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Nem tudom, hallgatták-e ma reggel 8 órakor az első napirend előtti felszólalót, azt a kormánypárti képviselőtársunkat, aki a jelenlegi jobboldali kormányhoz kötötte a növekedés nekilendülését, a közterhek csökkentését.

 

 

(10.30)

 

Én hallgattam és meglepve tapasztaltam ezeket a szavakat, hiszen a növekedés két évvel ezelőtt indult meg, és a közterhek csökkenése is két évvel ezelőtt kezdődött. Úgy látszik azonban, hogy kormánypárti képviselőtársaim egyike-másika napirend előtti fölszólalásra készülve még mindig választási kampánybrosúrákat vesz a kezébe, és nem veszi a kezébe a jobboldali kormány által benyújtott törvényjavaslatokat. Azt hiszem, hogy ez nem szerencsés. Amikor arról beszélünk, hogy mit tesz a kormány, akkor bizony a törvényjavaslatokból kell kiindulnunk, és örömömre szolgál, hogy végre most már nemcsak negyven pontokról van szó, hanem valódi törvényjavaslatokról is szó van.

Amikor az adórendszerről van szó, érdemes megnézni, hogy milyen is a jelenlegi helyzet Magyarországon a közterhek, az adóteher tekintetében. Itt van a kezemben, nyilván valamennyien ismerik, a Fidesz választási programja: "Van más választás - polgári Magyarország!" Mit mond az adóterhelésről ez a programfüzet? Azt mondja: "Tarthatatlan, hogy a magyar munkaadók és munkavállalók által fizetendő járulékok és adók mértéke Európában a legmagasabbak között van." Gondolom, az államtitkár úr részt vett ennek a szövegnek a készítésében, ismeri ezt a mondatot. (Varga Mihály mosolyog.) És hogyan jellemzi a Pénzügyminisztérium előterjesztése az adóterhelést ma Magyarországon? "Nemzetközi összehasonlításban - OECD, Európai Unió, Magyarország - az összes adóbevétel, GDP csökkenő arányát tekintve a közepesen adóztatott országok közé tartozik." Gondolom, államtitkár úr ennek a szövegnek a készítésében is részt vett. (Derültség és szórványos taps az ellenzéki padsorokból. - Varga Mihály: Adóbevétel és nem adóterhelés!)

Vajon mi lehet az oka annak, hogy a választási programban még arról beszéltek, hogy a legmagasabb adóteher sújtja a magyar adófizetőket, most meg arról beszélnek, hogy közepesen adóztatott ország vagyunk? Az az oka, tisztelt Országgyűlés, hogy a választási programban még azt írta a Fidesz: "a Fidesz-Magyar Polgári Párt célja megszüntetni azt a helyzetet, hogy minden tisztességes munkával megtermelt száz forintból több mint hatvan forint az állam zsebébe vándoroljon. El kell érnünk, hogy minden száz forintból legalább hatvan a polgárokat gyarapítsa. A polgárok javára egyszeri nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre." És mit tartalmaz a benyújtott törvény? Száz forintból továbbra is hatvan forint az állam zsebébe fog vándorolni. A nagyarányú adócsökkentés programja egyelőre el van felejtve. Erről szól, tisztelt Országgyűlés, ez az egész adócsomag, és erről szól ezen belül a személyi jövedelemadó törvény is, amely ugyebár 0,1 százalékponttal emeli - nem csökkenti, hanem emeli - a terhelést.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Miből áll ez a személyi jövedelemadó törvény, legalábbis a legfontosabb elemeiben? Három fő eleme van; az egyik az új adótábla, a másik az úgynevezett családi adókedvezmény, és a harmadik fontos elem az adójóváírás csökkentése. Nagyon büszke a jobboldali kormány erre a bizonyos új adótáblára. Arról van szó, hogy korábban volt hat adósáv, most van három adósáv, és azt is tudjuk, hogy az alsó marad 20 százalék, a fölső lemegy 42 százalékról 40 százalékra, és közben is a hatból marad három sáv.

Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ettől azért olyan nagyon büszkének nem kell lenni, ettől az adórendszer nem válik az adózó polgár számára áttekinthetőbbé. Az adózó állampolgárnak ugyanis egy-egy évben egy adósávval van dolga, kezébe veszi az szja kitöltési utasítását, kikeresi a saját jövedelmét, és annak alapján kiszámítja a saját adóját. Az, hogy hat vagy három sáv van, őt nem befolyásolja. Természetesen amikor változik a jövedelme, akkor már két adósáv érdekli őt, az előző és a mostani, ha átkerült az egyik adósávból a másikba. Ennek azonban csak akkor van igazán jelentősége, ha az adótábla éveken keresztül változatlan. Ha évről évre változik az adótábla - és a kormány most visszatért ahhoz a gyakorlathoz, hogy évről évre változtatja az adótáblát, mert gondolom, ha jövőre adóreform lesz, akkor talán megint fog változni -, akkor az adózó számára tulajdonképpen mindegy, hogy hány adósáv van.

Az aztán már egy bonyolult vizsgálat, hogy az új adótábla a különböző jövedelmi csoportokat hogyan érinti, és erre külön nem tartalmaz számításokat az elénk terjesztett anyag, hanem csak a kedvezményekkel és az adójóváírás megszüntetésével együtt elemzi. Úgy gondolom, ez egy nem különösebben üdvözlendő, de nem is különösebben elutasítandó eleme ennek a törvényjavaslatnak.

Ami az igazán fontos kérdés, az a második és majd a harmadik. A második elem - erről már sokan beszéltek előttem - az úgynevezett családi adókedvezmény. Arról van szó, hogy a kormány egyrészt benyújtott egy A-változatot, amelyben bevezeti a gyerekek utáni 1700, illetve 2300 forintos kedvezményt; másrészt egy B-változatot, az 1300, illetve 1700 forintos adókedvezményt, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a kormány közölni akarja a társadalommal, hogy mit szeretne, és ugyanakkor tudatában van annak, hogy mire talált forrást. Ezt nem tekintem igazán illedelmes módszernek, azt gondolom, a kormánynak olyan adókedvezményt kell benyújtania, amire meg is találta a forrást, de tudom, hogy keresik a forrást, és majd meglátjuk, hogy hol fogják megtalálni. De az, hogy két változatban nyújtották be, részletkérdés, a lényeg maga az intézmény, a gyerekek utáni adókedvezmény, amit a miniszterelnök úr úgy szeret kommentálni, hogy azt kívánják vele kifejezni, hogy a gyerek nemcsak a család, hanem az állam számára is fontos.

Valójában ez a családi adókedvezmény, tehát a gyerekek után az adóból levonható összeg azt jelenti, hogy az adófizetők összessége vállal át többet a gyerekvállalás költségeiből. Ez a valóság! Helyes ez? Helyes-e az az elv, hogy az adófizetők összessége átvállal az egyes családoktól, a kereső szülőktől a gyerekvállalás költségeiből? Szeretném hangsúlyozni, magával ezzel az elvvel a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért. Mi is azt gondoljuk, hogy a gyerekvállalás terheit nem viselhetik teljes mértékben az egyes családok, helyes, ha ennek egy részét valamilyen formában átvállalja az adófizetők összessége; nem az állam, hiszen az államnak saját pénze nincs, hanem az adófizetők összessége, a többi állampolgár.

Ebben tehát nincs köztünk vita, és abban sincs köztünk vita, hogy most, amikor az 1995-96-os stabilizáció talaján elindult a gazdasági növekedés, növekednek a költségvetés bevételei, növekednek reálértéken az adóbevételek is, akkor már annak is eljött az ideje, hogy növekedjen az az összeg, amivel az adófizetők összessége átvállalja a gyerekvállalás terheinek egy részét. Egyetértünk, növekedjen! Nemcsak most értünk ezzel egyet, abban a pillanatban, 1997-ben, amikor már látható volt, hogy elindul a gazdasági növekedés, már akkor azt mondtuk, itt az ideje, hogy az állam, vagyis az adófizetők összessége növekvő részt vállaljon át a gyerekvállalás terheiből. Ebben tehát nincs köztünk vita, és ha a kormány ezt akarja tenni, akkor ebben támogatjuk.

Amiben vita van köztünk, az a hogyan. És ebben a kérdésben hosszú évek óta, tulajdonképpen 1989 óta két álláspont létezik a magyar közéletben. Az egyik álláspont, amely ezt a hozzájárulást adókedvezmény formájában kívánja nyújtani, ez volt az előző jobboldali kormány álláspontja is, és ez a jelenlegi jobboldali kormány álláspontja is. Az előző jobboldali kormány is azt mondta, hagyjuk elértéktelenedni a családi pótlékot, és koncentráljuk ezt a támogatást az adókedvezményre. És a mostani jobboldali kormány is azt mondja, hogy ne a családi pótlékot emeljük - amikor emelni lehet - az inflációnál gyorsabban, hanem hozzuk vissza a családi adókedvezményt.

A szabaddemokraták egy másik álláspontot képviselnek, a szabaddemokraták álláspontja az volt akkor is, amikor kormányon voltunk, 1997-ben, és az az álláspontunk most is, hogy ha megvan a mód, megvan az akarat arra, hogy a gyerekvállalás terheinek növekvő részét vállaljuk át, akkor ezt a családi pótlék formájában kell tenni. Miért? Azért, mert az adókedvezményből csak azok és csak olyan mértékben tudnak részesülni - mások ma már a vitában erről szóltak -, amilyen mértékben adóköteles jövedelmük van, amilyen mértékben adót fizetnének.

 

(10.40)

 

És - mint erről a néhány héttel ezelőtti vitanapon már volt alkalmam szólni - kimaradt az adókedvezmény köréből az a mintegy 350 ezer gyerek, a gyerekek 14 százaléka, ahol a szülőknek nincs adóköteles jövedelmük, de mellesleg kimaradnak a mezőgazdasági kistermelők is, ahol szintén nincs ilyen adóköteles jövedelem, mert ott kedvezmény van, és csak azok a családok vehetik igénybe, ahol megfelelő nagyságú adóköteles jövedelem van.

Azt mondta az államtitkár úr az expozéjában: mindenki számára javasolja bevezetni a családi adókedvezményt. Az államtitkár úr pontatlanul fogalmazott; nem mindenki számára, csak azon családok számára, ahol adóköteles jövedelem van. Arra hivatkoznak fideszes képviselőtársaim - a bizottsági álláspont ismertetésekor Tállai képviselőtársunk, Mádi László képviselő úr is arra hivatkozott -, hogy ha netán az egyik adófizetőnek nincs akkora jövedelme, akkor a házastárs igénybe veheti. Nos, aki ismeri a magyar társadalom struktúráját és a magyar családok, a magyar házaspárok alakulását, nagyon jól tudja: nem az a tipikus, hogy van egy jól kereső házastárs, és van mellette egy alacsony jövedelmű másik házastárs. Nem azt mondom, hogy nincs ilyen eset, de sajnos a tipikus az, hogy ahol az egyik házastárs rosszul keres, ott a másik házastárs is. Sőt, ahol az egyik házastárs munkanélküli, ott bizony sokszor a másik házastársnak sincs adóköteles jövedelme. Ez a hivatkozás arra, hogy a másik házasfél igénybe veheti, szerintem, hogy úgy mondjam, nem illendő hivatkozás ennek a konstrukciónak az alapproblémájával szemben.

Mi, szabaddemokraták, kormányon, '96-ban sem támogattuk, hogy adókedvezmény formájában, az adórendszerben támogassuk a gyermekvállalást. Mi most is azt mondjuk, hogy ezt családi pótlék formájában kell megtenni. Mi azt javasoljuk, hogy ehelyett legalább 1500 forinttal kell emelni a családi pótlékot. Sőt, ha át akarom venni az önök módszerét, azt mondom: A-változatban fejenként 2000 forinttal, B-változatban fejenként 1500 forinttal emeljük a családi pótlékot. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

A harmadik elem az adójóváírás csökkentése: 20 százalékról levisszük 10 százalékra, vagyis önök szüntetik meg a kis jövedelmek adóztatását, önök szüntetik meg most a nullkulcsot (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.), nem az előző kormány. Egymillió forintnál megszüntetik az adójóváírást, tehát havi 83 ezer forint fölött megszűnik az adójóváírás, és 54 ezer forintban maximálják. Miért teszik ezt, tisztelt kormánypárti képviselők? Azért, mert belátták, hogy ha az egyik kezükkel adnak, akkor kénytelenek a másik oldalon elvenni, mert a személyi jövedelemadó-terhelés egészét nem csökkentik. Mint erről beszéltem: valódi adócsökkentés itt nincs, csak egy átcsoportosítás van. Valódi adócsökkentés az előző kormány idején volt, a társasági adónál '95-ben, a személyi jövedelemadónál '97-ben. '99-ben a jobboldali kormány nem csökkenti az adókat.

Összhatásában azt lehet mondani - és erről mások már beszéltek -, hogy a gyermektelen, kis jövedelmű háztartásoknál kifejezetten romlanak az életkörülmények, 50 ezer forintig, és 80-120 ezer forint között romlanak az életkörülmények. Ha nagyon durván akarnék fogalmazni, amit nem szeretek, akkor azt mondanám, hogy önök visszahozzák a személyi jövedelemadóban azt a rossz emlékű gyermektelenségi adót, amit már elfelejtettünk.

Összefoglalva: önök két dolgot ígértek adóügyben a választások előtt. Egyfelől azt ígérték, hogy csökkenteni fogják az adókat. Ezt az ígéretüket önök nem valósítják meg. Ami megvalósul, az a családtámogatás bevitele az adórendszerbe. Ez viszont egy olyan ígéret, ami meggyőződésünk szerint nem helyes. Ez nem az adók csökkentéséről, hanem egy jövedelemátcsoportosításról szól; jövedelemátcsoportosításról az alacsony jövedelműektől a magas jövedelmű, 2-3-4 gyerekes családok irányába, hogy úgy mondjam, a fideszes családmodell irányába.

El kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a jövedelemátcsoportosítást az SZDSZ elutasítja, és azt is elutasítja, hogy most, amikor volna rá mód, nem kerül sor az adók csökkentésére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Balogh Lászlónak, az MDF-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt Rozgonyi Ernő követi, a MIÉP részéről.

 

BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egy kiemelten fontos adótörvény-javaslat vitáját kezdtük meg a tisztelt Házban, hiszen ez az a törvény, ami közvetlenül érzékelteti hatását minden, munkát végző magyar állampolgár háztartására, családjára, s ebből származik az adó- és adó jellegű bevételek 18,6 százaléka. A személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvényjavaslat ezért összességében és részleteiben különös figyelmet érdemel, hiszen általános következményein kívül közvetlen hatással van a különböző társadalmi rétegek, a különböző összetételű családok 1999. évi helyzetére.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat egyrészt hosszabb távú stratégiára utal, másrészt konkrét adómértékeket, kedvezményeket állapít meg a következő esztendőre. A törvényjavaslat leginkább elismerésre méltó eleme, hogy a kormányprogramban megfogalmazott céloknak megfelelően nagy figyelmet fordít a gyermekeket nevelő családokra, azok helyzetének javítására, és ezen keresztül a drámaian romló népesedési tendenciák fékezésére.

A Magyar Demokrata Fórum különösen fontosnak tartja a gyermekek utáni adókedvezmény visszaállítását, hiszen erre az 1997. és az 1998. évi adótörvények vitája során is javaslatot tett, de javaslatait a problémára érzéketlen MSZP-SZDSZ-koalíció rendre leszavazta.

A javaslatban foglaltakat egy aktív népesedési és családpolitikai stratégia fontos, de még fejlesztésre szoruló részének tekintjük. Pozitív változásnak tartjuk, hogy a javaslat 6-ról 3-ra csökkenti az adósávok számát. Ugyanakkor nem értünk egyet azzal, hogy ebben a kormányzati ciklusban végül is a lineáris, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszerre kellene áttérni; bár tudjuk, hogy mint mindenre, erre is vannak nemzetközi példák. Régi vita ugyanis pénzügyi berkekben, hogy az adórendszert külön kell-e választani a szociálpolitikától, vagy vegyes szemléletű - adó- és szociálpolitikai elemeket egyaránt magában foglaló - adórendszert kell-e működtetni Magyarországon. A több progresszivitást mutató sáv ez utóbbit hivatott kifejezni, és ezt helyesnek tartjuk. Így igazságosabb a közös teherviselés, így érvényesül jobban a szolidaritás egy 50 százalékban létminimum alatt élő polgárokból álló országban.

Az előttünk lévő törvényjavaslatban ugyanakkor a szociálpolitikai elem erősödését látjuk a családi kedvezmény visszaállítása és az adójóváírás rendszerének módosítása következtében. Ezt jónak tartjuk és támogatjuk.

További, hosszú távú megoldás a javaslatban, hogy az egyéni vállalkozók és az őstermelők számára egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és kedvezőbbé válik az adózás. Egyszerűbbé válik az adóelőleg fizetési módja, a kedvezmények azonossá válnak az alkalmazotti kategóriába tartozókéval. 15 millió forintra bővül az átalányadózás választásának lehetősége; a 21. § módosítása a kiskereskedelem védelmét szolgálja a nagyobb vélelmezett költséghányad-levonás lehetőségének biztosításával.

Támogatja a beruházásokat azáltal, hogy a beruházási költségeket azok üzembe helyezéséig az osztalékalapból levonhatóvá teszi, azaz mintegy adóhitelként vehető igénybe a források között az osztalékadó - és még sorolhatnám.

 

 

(10.50)

 

 

A javaslatnak az egyes jövedelmi kategóriákat érintő adóterhelése vonatkozásában orvosolandó problémákat látunk. A számítások szerint a reálkeresetek gyermektelen alkalmazottak esetén 100 ezer és 600 ezer forint között csökkennének. Ezen belül 300 ezer forintig drasztikus, 7-8 százalékos mértékben, majd 650 ezer és 850 ezer forint között némi növekedés után újból csökkenés következik be 1 millió 900 ezer forintig. Hozzátesszük, hogy a reálkeresetek csökkenése még a családi kedvezmény A-változatának figyelembevételével is fennmarad. A Magyar Demokrata Fórum az A-változat elfogadását támogatja. Ha a szülők fejenkénti jövedelme egy gyermek esetében nem haladja meg a 400 ezer forintot; két gyermek esetében, ha a szülők fejenkénti reálkeresete nem haladja meg a 300-350 ezer forintot, és alacsony jövedelem esetében három gyermek esetében is hasonló problémával találkozunk, hiszen az egyik szülője adóalapja hamar kimerül, a másik pedig a törvényjavaslat szerint gyermektelen alkalmazottnak számít.

A Magyar Demokrata Fórum nem fogadja el, hogy egy növekvő gazdaságban különböző rétegek reáljövedelmei tovább csökkenjenek, de különösen elfogadhatatlannak tartja ezt a 100 ezer és az 1 millió 200 ezer forint közötti keresettel rendelkezők körében. Tudjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány korántsem a propagandájában szereplő gazdasági paradicsomot hagyta a Fidesz-MDF-Kisgazda-koalícióra, hiszen a Postabank, a Magyar Nemzeti Bank bécsi leánybankja, a felelőtlen tb-törvény, az átgondolatlan gázprivatizáció és mások több száz milliárd, közvetlenül pótlandó veszteséget okoztak az országnak. Hatalmas összegeket igényel a közbiztonság, a honvédség, az egészségügy, az oktatás és más leromlott nagy rendszerek helyreállítása. Mindezek következtében a kormány mozgástere viszonylag szerény, nagymértékű adócsökkentés elképzelhetetlen. Ugyanakkor a megoldandó problémák között elsőrendű fontosságúnak tartjuk az ország elszegényedésének megállítását, ezért tartjuk szükségesnek javaslatunk elfogadását.

Javasoljuk, hogy a 40 százalékos adókulcs csak 1 millió 200 ezer forintos jövedelemnél lépjen be. Ugyancsak javasoljuk - vagy fogalmazhatok úgy is, hogy a Magyar Demokrata Fórum fenntartja a tisztelt Ház elé már 1996-ban és 1997-ben beterjesztett azon javaslatát -, hogy amennyiben a gyermekkedvezményt az egyik szülő jövedelemkorlátaiból eredően nem tudja kimeríteni, azt a másikkal megoszthassa. Ennek a javaslatnak az elfogadásával közelebb kerülhetnénk az MDF által támogatott családi adózáshoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakat összegezve a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslat szellemével és törekvéseivel egyetért, egyes, nem jelentéktelen részleteit azonban módosítandónak tartja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Rozgonyi Ernőnek, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

 

ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen nehéz feladat egy-egy adóról, annak változásairól beszélni és azt megítélni úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk az adók, illetékek és járulékok rendszerbeli vagy egyéb változásainak összességét. Tulajdonképpen nem is nagyon lehetne egy jogszabályt kiemelve arról külön tárgyalni. Ezért bevezetésként engedjék meg nekem, hogy a részletek elhagyásával néhány szót ejtsek a lakosság terhelhetőségi szintjéről, és az állami adó jellegű bevételek valamilyen sajátos, fordított rendszeréről, valamint belső ellentmondásairól. Tudniillik amennyiben a költségvetést megalapozó adók, illetékek és járulékok javasolt rendszerét és ezek összhatását vizsgáljuk, akkor minden ellenkező híresztelés és propaganda ellenére a következő tendenciákat ismerhetjük fel:

A lakosság adó jellegű terhei nőnek. A tehernövekedésnek nem sok köze van az arányos teherviselés fokozottabb érvényesítéséhez. Adórendszerünk felülről lefelé végzi továbbra is az újraelosztást - egy fordított adópiramis -, ahelyett, hogy ez a folyamat alulról felfelé történne, ami logikusabb és lényegesen egyszerűbb is volna minden szempontból. A javasolt módosítások felerősítik a monetáris rendszer által generált folyamatokat ahelyett, hogy tompítanák azokat, vagyis a szegények száma egyre nő, és a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek. Lehet, hogy a gazdagok száma idővel egyre kevesebb lesz, de egyre nagyobb vagyonkoncentráció mellett, az egyszer biztos.

Az adórendszer 1999. évi változásának irányáról kiadott tájékoztató ismét és megint mindent a GDP-hez viszonyít, és ahhoz viszonyítva értékel. Ez sajnos - ezt már kifejtettem egyszer -, nem mindenben helytálló következtetések levonására csábítja az előterjesztőt, a nemzetközi ajánlásokra való hivatkozások pedig kissé nevetségesek, hiszen olyan, mintha a bálnák ajánlásait általában a hangyákra nézve kívánná valaki kötelezővé tenni. Meg kell mondanom, hogy a változtatások összességéhez tulajdonképpen nem kellett kormányváltás, ez ment volna enélkül is.

Nézzük e vázlatos bevezető után a személyi jövedelemadó tervezett változtatását. Úgy tűnik - ezt sajnos, meg kell jegyeznem -, hogy akik ezt a javaslatot kidolgozták, nem nagy barátai a polgári kormánynak, legalábbis ha az ígéretekhez viszonyítjuk. A javaslat nem szüntet meg általunk elképesztőnek tartott anomáliákat, de ehelyett bőven megajándékoz bennünket újakkal is.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának az a véleménye, hogy semmivel sem védhető, elképesztő orcátlanság volt, amikor valakik kitalálták, hogy a nyugdíj bármilyen összefüggésben a személyi jövedelemadó alapja lehet. Úgy tűnik, ezt a diszkriminációt a polgári kormány fenn kívánja tartani. Tudom, ilyen bérek mellett az adó önmagában is - ahogy mondani szokták - az állam arroganciája, de azért az több a soknál, amit a nyugdíjasokkal tesznek! Amikor nyugdíjasaink munkát vállalnak, az 90 százalékban, a legtöbb esetben kényszer; élni akarnak, esetleg lakást, rezsit kifizetni, és néha talán még enni is. Ezeket az embereket sarcolja meg az állam? Ezeket az embereket hozza olyan helyzetbe, hogy kényszer-munkavállalásuk mellett végül is kevesebb legyen a munkájuk által elért jövedelem, mint másé? Szégyenletes! Hogy mennyire az? Például nem adózik a kamatjövedelem, még akkor sem, ha az tíz nyugdíjas tízévi nyugdíját jelenti valakinek, akinek már amúgy is sok pénze van, valószínűleg az utóbbi tíz évben a mi zsebünkből kilopva. De a nyugdíjast megsarcoljuk! Bravó!

 

(11.00)

 

Egyébként megjegyzem, úgy tűnik, a kamatjövedelmekről nem sok fogalmunk van, pedig érdemes lenni tájékozódni. Az általunk úgy csodált és áhított fejlett nyugati országokban a vagyonnövekedés leggyorsabb eszköze a kamatos kamat. Minden más vagyonnövekedés eltörpül emellett, és van egy nagy előnye: ehhez még dolgozni sem kell. Óriási vívmány - legalábbis így lett tálalva - a hat adólépcső, adókulcs háromra csökkentése.

Az indoklás még valami olyasmit is emleget pozitívumként, hogy így közelít a rendszer a lineáris - zárójelben írják: egykulcsos - rendszerhez.

Nem tudom ugyan, hogy ez miért és hol követelmény, és ez miért lenne nálunk korszerű, azt mindenesetre eléri a javasolt rendszer, hogy alapesetben, a bérből, fizetésből élő egyedülállóak esetében a bruttó 13 százalékos keresetnövekedés mellett is csökken a reálkereset 1 és 8,5 százalék között. Egy ideig nem változik, aztán egy picikét megint csökken, és - mit tesz isten! - a legmagasabb régiókban minél többet keres valaki, természetesen annál kedvezőbb számára ez az adórendszer!

Mi a bajom ezzel? Roppant egyszerű! Egyrészt családon belül pont a legalacsonyabb jövedelműeknél a férj annyival kap kevesebb nettó bért, mint amivel többet kap a felesége, ha van gyerek, vagy fordítva. Akkor meg minek ez az egész játék?

Aztán milyen adózási gyakorlat az, hogy a minimálbért is megadóztatjuk? Ilyen esetben egy munkanélküli feleség elég ahhoz, hogy ketten kevesebből éljenek, mint a létminimum. De adót, azt fizetnek! Mi ez? Ez vetekszik Bokros Lajos hagymázos agyszüleményeivel! Én szégyellném magam, ha ilyet terjesztenék elfogadásra az Országgyűlés elé!

Samuka! Mi akarsz lenni, ha megnősz? - Multimilliomos Magyarországon! Mert ebben az országban, úgy látszik, csak multimilliomosnak érdemes lenni. Csakhogy a valamiféle középosztály egyre lejjebb süllyed, és egyre kevesebb az egyre gazdagabb elit. Mi ez? Szociális piacgazdaság? Hát mit akar ez az állam? Folytatjuk a Bokros-féle nép- és nemzetellenes pénzpolitikát? Hol van itt arányos teherviselés? Mivel arányos? Aztán miért haragszik ez a kormány pont azokra, akik mindig mindent megfizettek, mert nem tudják kikerülni: a bérből és fizetésből élőkre?

A havi 4200 forintos adójóváírás lecsökken 3000 forintra; az éves jóváírás 20 százalékról 10 százalékra, de a csökkentett adójóváírás is csak 83 ezer forint/hó bruttó bér szintjéig vehető igénybe.

Újból el kell mondanom: buta magyar, miért tanulsz te, miért van neked diplomád, miért töröd te magad, miért akarsz te valamit elérni ebben az életben? És megkérdezem: a Pénzügyminisztériumban hány értelmes, hadra fogható ember élhet majd ezzel a kedvezménnyel, államtitkár úr?

Ugyanakkor természetesen azok, akik az 1999. évben az 1 876 100 forintot meghaladó jövedelmet realizálnak, az azt meghaladó rész után nem fizetnek járulékot, mert miért fizetnének. Ez igen! Ez is haladó hagyomány, tudom, csak a karbantartásról kellett gondoskodni! Csakhogy a bolsevik reformkommunista agyszüleményektől egyszer már meg kellene tudnunk szabadulni! Bizony, úgy gondolom, joggal elvárható lett volna ez az önmagát polgárinak hirdető kormánytól.

Más baj is van azonban a járulékokkal: a bruttó bérből, vagy ha úgy tetszik, jövedelemből levonják az adót, de levonják a járulékot is. Nem kétszer adózik itt valami? Mi ez? Ez is nemzetközi elvárás, közeledés a linearitáshoz, vagy csak badarság?

Adóztatjuk az értékpapírt, ha valaki piaci ár alatt jut hozzá. Nesze neked, dolgozói részvény! Igaz, a spontán privatizációval vagyonokat lehetett szerezni egy perc alatt, és természetesen adómentesen. Adóztatjuk a felvett hitel kamatkedvezményét, de milliárdos kamatjövedelmeket nem.

Vállalkozóbarát, hazai befektetőket ösztönző adórendszer - mondják. Jó volt erről hallani, hogy ilyet várhatunk. Aztán - el kell olvasni a javaslatot - azt látjuk: csak korlátozás, kedvezményszűkítés. Íme, még Bokros Lajost is lehet überelni! Nézzék csak meg a javaslat 10., 13., 14., 18., 19. §-át!

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem foltozni kell ezt az adórendszert - és most megint az egész csomagról beszélek -, hanem a liberálbolsevik torzókat kell felváltania egy tisztességes, átgondolt, összhatásában is górcső alá vont és megvizsgált, új, valóban a polgári tisztesség alapján álló adórendszernek! Ez nem az!

Ez így egészében elfogadhatatlan számunkra, rendszerében is, és maga ez a szóban forgó törvénymódosítás is. Ez egy lépcső lehet, de ez a lépcső sajnos nem vezet sehova. Ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a javaslatot - most már a személyi jövedelemadóról szólok - nem tudja elfogadni.

Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Keller László neve jelent meg a gépen. (Varga Mihály: Nincs kétperces?)

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Ügyrendi javaslatom van!

 

ELNÖK: Igen, tessék!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt az ügyrendi javaslatot szeretném tenni, hogy a személyi jövedelemadóval kapcsolatban most legyen lehetőségünk két percben reflektálni a vezérszónoklatokban elmondottakra.

Azzal indokolom ezt a javaslatomat, hogy a képviselők részére megküldött napirendi ajánlás szerint a személyi jövedelemadóról szóló törvény általános vitája a 10. napirendi pont, a helyi adókról szóló a 11. napirendi pont. Csak a Pénzügyminisztérium jelen lévő államtitkára kérte azt, hogy egyben mind a két törvényjavaslathoz elmondhassa az indokolást. Én úgy gondolom, hogy a vitának azonban külön kell folynia. Éppen ezért, mert a napirendi ajánlás sem tartalmaz olyan kitételt, hogy a vezérszónoklatok után nem kerülhet sor kétperces hozzászólásokra, kérem tisztelettel az elnök urat, hogy biztosítson lehetőséget a kétperces reagálásokra a személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatban. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi javaslathoz frakciónként kétperces hozzászólásra van lehetőség. Megkérdezem a frakciókat, kívánnak-e hozzászólni az ügyrendi javaslathoz. (Senki sem jelentkezik.)

Jelentkezőt nem látok, szavazást rendelek el a kérdésben. Kérném a táblát! (Dr. Kóródi Mária: Kézfelemeléssel!) Kérném szépen bekapcsolni a gépet! (Dr. Kóródi Mária: Kézfelemeléssel kell szavazni!)

Kérném szépen a jelen lévő képviselőket, hogy aki támogatja Keller képviselő úr javaslatát, illetve ellene van, szavazzon! (Szavazás. - A táblán megjelenő eredmény: 27 igen, 29 nem, 1 tartózkodás. - Zaj.)

Azt javaslom, hogy a szavazást ismételjük meg kézfelemeléssel. Aki egyetért a javaslattal, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Szemmel nem lehet megállapítani, hogy többség vagy kisebbség-e. Aki nem ért egyet? (Szavazás.)

Úgy látom, hogy a többség ezen az oldalon van, úgyhogy Keller László ügyrendi javaslata nem kapta meg a Házban jelenlévők többségét.

 

 

(11.10)

 

Az általános vitát elnapolom, folytatására a ma esti határozathozatalokat követően kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítását kezdeményező, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatok együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/273. és T/274. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/273/1-4. és T/274/1-4. számokon kapták kézhez.

A három adótörvényhez a miniszteri expozéra együtt került sor az előzőekben.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. A költségvetési, a gazdasági, az önkormányzati, valamint a területfejlesztési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A házbizottság állásfoglalása szerint a bizottsági és a kisebbségi vélemények ismertetésére 5-5 perc áll rendelkezésre. A költségvetési bizottság a törvényjavaslatokról alkotott bizottsági vélemények előterjesztésére két előadót állított.

Elsőként megadom a szót Arnóth Sándornak, a helyi adókról szóló törvényjavaslatról kialakított bizottsági vélemény ismertetésére.

 




Felszólalások:   13-25   25-67   26,28,67-119      Ülésnap adatai