Készült: 2020.09.23.01:48:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

199. ülésnap (2001.03.30.),  204-272. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:11:17


Felszólalások:   114-204   204-272   272-273      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében ma este kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló 2000. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4014. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4014/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, az ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

 

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindnyájunk előtt ismert, hogy az idei esztendőig a szövetkezetek kívülálló üzletrész-tulajdonosai a szó igazi értelmében nem voltak tulajdonosok, mert tulajdonukkal nem rendelkezhettek. Vagyonuk alakulására nem tudtak befolyást gyakorolni, az a tulajdonos érdekeitől idegen célt szolgált.

Önök felismerték, hogy ez a szabályozás nem egyeztethető össze a polgári demokráciával, a magántulajdon védelmének elvével, és elfogadták a megoldást jelentő törvényt. Ennek köszönhetően ez év január 1-jétől a kívülálló üzletrész-tulajdonosok döntési pozícióba kerültek. Közel tíz év után végre dönthetnek arról, mi történjen üzletrészükkel. Már a mai napig is több ezren adták be igényüket a megyei földművelésügyi hivatalokhoz, és kezdeményezik, hogy a szövetkezet vásárolja meg üzletrészüket. A folyamat elindult, a körülmények arra engednek következtetni, hogy döntő többségében hatékonyan és eredményesen lezárult ügyekkel számolhatunk.

Tisztelt Ház! Joggal kérdezhetik, ha minden ilyen jól halad, miért állok itt a törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslattal. Megnyugtathatom önöket, nem az elfogadott törvény alkalmatlansága vagy hiányossága áll ennek hátterében.

A 2000. évi CXLIV. törvényben az állam kötelezettséget vállalt, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő szövetkezeteknek anyagi segítséget nyújt a kívülálló üzletrész-tulajdonosok egy csoportjának kifizetéséhez. Az egyéves lejáratú kamatmentes kölcsön egyszerre szolgálja a kívülállók kifizetését és a likviditási nehézségekkel küzdő szövetkezetek helyzetének könnyítését. A törvény a kölcsön folyósításával kapcsolatos feladatok elvégzésére az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot kötelezte. A tömeges privatizáció befejeztével azonban indokolt volt a társaság szerepének újragondolása.

A kormány az állami vagyon értékesítése során a hazai befektetők tulajdonszerzési lehetőségeit kívánja növelni azért, hogy az ügyletek során a nemzeti érdekek érvényesítése nagyobb hangsúlyt kapjon. Különösen igaz ez az értékesítésre szánt agrártársaságok esetében, ahol a műveléssel foglalkozó magánszemélyeket, az agrártársaságok alkalmazottjait kívánja segíteni a kormányzat a tulajdonszerzésben. Az agrárgazdaságok munkavállalóinak tőkehiányát ismerve ezt többek között úgy lehet elérni, hogy a kormány kedvezményes hitellehetőséget biztosít. Ez azzal jár, hogy az agrártársaságok értékesítésével összefüggő feladatokat, kötelezettségeket tartalmazó jogszabályokat is módosítani kell. A kedvezményes hitelkonstrukció ugyanis nem teszi lehetővé, hogy az értékesítés olyan ütemben valósuljon meg, mint ahogy a költségvetésnek a külső üzletrész-tulajdonosokat ki kell fizetnie.

A fentiek alapján a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló 2000. évi CXLIV. törvényben előírt feladatok és kötelezettségek kötelezettje közvetlenül a központi költségvetés lesz, és erre tekintettel az ÁPV Rt. e feladatok és kötelezettségek alól mentesül.

Az állam a szövetkezeti üzletrészek megvásárlásával kapcsolatos finanszírozási feladatait a pénzügyminiszter által kijelölt szerv útján valósítja meg. Ez kedvezőbb a szövetkezetek számára, mert közvetlenül a költségvetéssel kerülnek szerződéses viszonyba, és kedvezőbb a kívülálló üzletrész-tulajdonosok számára is, mert a költségvetési kötelezettségvállalás lényegesen nagyobb garanciát jelent a szemükben, mint egy átalakulás előtt álló részvénytársaság.

Tisztelt Ház! Remélem, sikerült érzékeltetnem önökkel, hogy e törvénymódosítás semmiben sem érinti a közelmúltban elfogadott törvényben rögzített eljárási rendet, nem okoz változást az érintettek jogi helyzetében. Pusztán annyiról van szó, hogy az állam saját kötelezettségének nem egyik, hanem másik szervén keresztül tesz eleget.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására, valamint a gazdasági és a területfejlesztési bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Végh Lászlónak, a gazdasági bizottság előadójának... - sajnos nincs a teremben. Megkérdezem, hogy a gazdasági bizottság többségi véleményét kívánja-e valaki ismertetni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem; így Tóth Sándor úrnak adom meg a szót, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Tessék, képviselő úr!

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem csodálkozom azon, hogy nincs többségi vélemény előadója, hiszen a bizottsági ülésen a kormánypárti oldalról bölcs hallgatásba burkolóztak a koalíciós képviselőtársak, csak megszavazták ezt az előterjesztést. Március 21-én történt mindez, amikor a gazdasági bizottság tárgyalta a T/4014. számon benyújtott törvényjavaslatot.

A bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselői számára teljesen egyértelmű volt, hogy semmi változás nem állt be a törvényben. Itt tulajdonképpen csak a finanszírozás módja változott. Ugyanúgy a szövetkezeteknek kell viselni a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetésének a terhét.

Az sem változott, hogy ez a kormánygarancia azoknak a szövetkezeteknek, amelyek nem bírják saját eszközeikből finanszírozni ezt, csak az erre az évre esedékes kifizetéseire vonatkozik, a törvény által előírt, jövő évben kifizetendő üzletrész-tulajdonosokra nem vonatkozik ez a kormánygarancia.

Ugyanakkor a napnál is világosabb lett minden képviselőtársam számára - és ez az indoklásból egyértelműen kiderül, de a miniszteri expozéban is elhangzott -, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó. Nem másról, mint a szövetkezeti üzletrész törvény mögé bújtatva az állami gazdaságok privatizációjáról, egy olyan helyzetet teremtve, előidézve, hogy tömegével jelenjenek meg a piacon eladásra váró szövetkezeti, illetve mezőgazdasági jellegű vagyonok, és azt viszonylag olcsó áron meg lehessen szerezni. Ehhez most már a kormány állami garanciát is biztosít, illetve kedvezményes hitelkonstrukciót a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, amibe már napjainkban 12 állami gazdaság bekerül.

 

 

(17.40)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen is megfogalmaztam, hogy ugyanúgy, ahogy az eredeti törvényjavaslatnál sem fogadtam el azt, hogy az ÁPV Rt.-n keresztül rendezik e kérdést, vagy azt, hogy csak a külső üzletrész-tulajdonosokra vonatkozik e törvény és azoknak is csak egy szűk részére, az alanyi jogú tulajdonokkal bírókat favorizálja, most ehelyett ez a kis módosítás már a költségvetésbe is belepiszkál. Mert a 2. § a költségvetés különleges bevételeiről szól, tehát költségvetést módosítunk, képviselőtársaim, e törvénnyel, kvázi összeg nélkül egy ilyen esetben! Ugyanis senki nem tudja megmondani, hogy milyen mértékben is érinti a költségvetést az üzletrészek kifizetése.

Ennél is súlyosabbnak tartom, hogy olyan biankó feljogosítást adnánk a pénzügyminiszternek, hogy majd ő kijelöli azt a szervezetet, amely ennek eleget fog tenni. Azt hiszem, hogy ha komolyan gondolta a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca, hogy e törvényjavaslatot be kell nyújtani, akkor ezt jó előre egyeztetniük kellett volna, hogy ez milyen csatornákon keresztül történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érezzük - és a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők ezt nyilvánosságra is juttatták -, hogy továbbra is munkahelyek tízezrei kerülnek veszélybe egy nehéz helyzetben lévő vidéki mezőgazdaságban. Fontosnak tartjuk, hogy a szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok megkapják az üzletrészeiket. Ugyanakkor, ahogy az általános vitában is többször megfogalmaztuk, ha ez annyira fontos a kormányzatnak és politikai szempontok ezt rendkívül indokolttá teszik, akkor állami szerepvállalásra van szükség, és fontosnak tartottuk volna, hogy ha már ilyen rövid határidő után ez a törvény módosításra kerül, akkor ebben lett volna állami szerepvállalás, mert egyébként ugyanúgy a szövetkezeteket és a vidéki Magyarországot sújtja.

Végül is a koalíciós képviselőtársaink a törvény általános vitára való alkalmasságát megszavazták; 14 igen szavazattal, 10 nem ellenében a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: A területfejlesztési bizottság állásfoglalását írásban megkapták, de a kisebbségi véleményt Fodor Sándor képviselő úr szóban kívánja ismertetni. Tessék, képviselő úr!

 

FODOR SÁNDOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A területfejlesztési bizottság március 21-én vitával napirendre tűzte e törvényjavaslat minősítését, ugyanis a vita ott állt elő, hogy a szocialista és szabad demokrata bizottsági tagok vitatták azt, hogy napirendre lehet-e tűzni egy olyan törvényjavaslati előterjesztést, nevezetesen a 2000. évi CXLIV. törvényről szóló módosítást, amikor az írásban kiadott és a parlament elé beterjesztett anyag felirata az, hogy "Magyar Köztársaság kormánya, előadó: földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter". Magyarul a kormány nem vállalta fel a megszemélyesítést, és ezt vitattuk mi, ellenzéki képviselők a területfejlesztési bizottságban. Az volt a megállapításunk, hogy ha nincs felelős, akkor e törvénytervezetet tárgyalni nem lehet. Ha egy kormánynak nincs felelőse, akkor fölvetődik a kérdés, hogy van-e felelős kormány, vagy felelőtlen kormányról van-e szó. A jelen lévő Vonza miniszter úr úgy került ebbe a mai napirendi pontba, mint Krisztus a credóba - ez az ő pechje vagy szerencséje.

A bizottsági ülésen végül is többségi szavazattal az ügyrendi javaslat leszavazásra került, a bizottság tárgyalta, és mint ahogy Tóth Sándor képviselőtársam utalt a gazdasági bizottságban a kormánypárti képviselők reagálásaira, hasonlóképpen, úgymond, néma hallgatással végighallgatták a kormány képviselőinek az előterjesztését, és hogy úgy mondjam, a koalíciós képviselők elengedték a fülük mellett az ellenzéki képviselők érveléseit.

Tisztelt Parlament! A véleményünk igazából megegyezett a Tóth Sándor képviselőtársam által elmondottakkal. Igazából a megállapításunk az volt, hogy a kormány keresztül-erőszakolt a parlamenten 2000 decemberében egy törvényt, és olyan pénzügyi forrásokat jelölt meg, amelyekről véleményünk szerint már akkor is tudott dolog volt, hogy ez nem e formában fog megvalósulni, és márciusban, amikor éppen nem volt felelős, kinevezett földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hamar-gyorsan készíttetett egy három paragrafusból álló törvénymódosítási javaslatot, mert rájött arra, hogy a 2000. évi CXLIV. törvény mögött pénzeszközökre is szükség lenne, ami elképzelésük szerint éppen nem úgy alakult. Magyarul a kormány úgy járt, mint a kőműves, aki szeretné a falat rakni, és akkor veszi észre, hogy éppen nincsen téglája. Ilyen helyzet állt elő. A furcsa törvénytervezetben megfogalmazta, hogy majd a pénzügyminiszter kijelöli, hogy a fölajzott üzletrész-tulajdonosok egyáltalán kapnak-e pénzt vagy sem.

Nagyon szomorúnak és elkeserítőnek tartjuk, hogy egy politikai hadjárat és hergelés zajlik ma az országban, a falugazdászok egyfajta komisszár feladatot látnak el, és az üzletrész-tulajdonosokat - függetlenül attól, hogy a 2000. évi CXLIV. törvény mely hatálya alá tartoznak -, mindenkit arra biztatnak, hogy tessék beadni, függetlenül attól, hogy a szövetkezet egyáltalán megvan-e, törölték-e a nyilvántartásból, az üzletrész-tulajdonos netán eladta; anno volt egy olyan személyi jövedelemadóról szóló törvény, amely lehetőséget teremtett arra, hogy üzletrész-tulajdonosok egymás között üzletrészt vásároljanak; sőt olyanról is tudunk, hogy aktív dolgozó tag beadja az üzletrészre vonatkozó igényét. Igen, ilyen is előfordul; kérem szépen, politikai eszközként használja fel a jelenlegi kormánykoalíció az üzletrészről szóló törvényt.

A területfejlesztési bizottság - nagyon sajnálom, hogy a kormányoldal írásban adta be a véleményét - 13:7 arányban ugyan elfogadta, de a kisebbségnek ez volt a véleménye.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Mayer Bertalannak, a költségvetési bizottság előadójának.

 

MAYER BERTALAN, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Nagy tisztelettel köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A bizottságunk március 20-ai ülésén tárgyalta a T/4014. számú törvényjavaslatot, s 14 igen szavazattal, 10 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy bizottságunkban csak kisebbségi vélemény alakult ki, hiszen a kormánypárti oldal hagyományaihoz híven ezúttal is azt a gyakorlatot követte, hogy nem beszélünk, csak szavazunk, ebből adódóan többségi vélemény nem hangzott el a bizottságban, de a bizottsági ajánlás értelmében a szavazati arányt elmondtam.

A törvényjavaslat előterjesztője azt mondta, hogy a közelmúltban elfogadott mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvény módosítására irányul az előterjesztés, magát az üzletrész megvásárlását, az üzletrész-tulajdonosok üzletrészeladását közvetlenül nem érinti. Egyetértés alakult ki a bizottságon belül az előterjesztők ezen álláspontjával, hiszen a törvényjavaslat csak a finanszírozást illeti. Ez a "csak" azonban egy nagyon súlyos kérdés, hiszen a jelenlegi kormánykoalíciónak volt egy szándéka, de erre a szándékra nem volt pénz azoknál, akiktől eredetileg várták a finanszírozást. Ebből adódóan kitalálták, hogy finanszírozzák a dolgot az állam pénzéből; akkor decemberben még azt gondolták, hogy ez folyjon az ÁPV Rt.-től, most azt gondolják, hogy folyjon máshonnan.

Ez a dolog ebből adódóan nem szerencsés megoldás. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy egyfajta politikai szándékot az adófizetők pénzéből, méghozzá nagyon bizonytalan ellenőrzés mellett kellene lebonyolítani.

Külön hangsúlyozásra került bizottságunkban, hogy egy olyan törvényt, amelyen még meg sem száradt a köztársasági elnök úr tintája, három hónapon belül módosítani a magunk részéről elvileg is, tehát a jogbiztonság szempontjából is helytelennek tartjuk.

 

 

(17.50)

 

Legalább annyit hallhatnánk vagy hallanánk a kormánykoalíció részéről, hogy pardon, tévedtünk, pardon, nem gondoltunk végig egy törvény-előkészítést.

Egyrészt felmerült kérdésként, hogy az 1. § (2) bekezdésében jelzett "kijelölt szerv" kire és mire vonatkozik. Meglehetősen furcsa dolog, hisz az egész törvénnyel kapcsolatosan végigvonul egy olyan kötelezettségvállalás, amely a szövetkezetekre hárít mindennemű felelősséget. Ebben ugyan őket nem kérdezték meg, és a szerződés is úgy jön létre, hogy nem szükséges a kötelezettségvállaláshoz a nyilatkozatuk, mert bírájuk, ügyészük és védőjük is egyben a megyei földművelésügyi hivatal lesz e törvény szerint. Az előterjesztők sem gondolták át - és a kormánytámogatás ellenére sem került átgondolásra -, hogy tulajdonképpen mit is akarnak, és az egész folyamat hogyan fog korrekt módon lezajlani.

Van ebben még jó pár csapda előttünk, ami jelenleg nem ismert, de ebben a törvényben el van bújtatva. Előbb vagy utóbb ezek a csapdák, aknák majd működésbe lépnek, és egy ilyen végiggondolatlan törvény kapkodásában és a koalíció fogságában nyilván ilyennel is számolni kell.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Mindebből adódóan a Magyar Szocialista Párt, az SZDSZ és vele együtt az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt azt gondolja, hogy e törvénymódosítás kezdeményezésével a mi igazságunkat igazolja vissza az idő, hisz novemberben, decemberben attól volt hangos mind a bizottsági ülés, mind a plenáris ülés, hogy kellően át nem gondolt, nem megfontolt törvényalkotásra kerül itt sor, amely akkor is a maga veszélyeit hordozta, amikor tulajdonképpen megkülönböztette a külső üzletrész-tulajdonosokat, s nem orvosolta egyértelműen és egységesen a problémákat, mellette pedig lehetetlen helyzetbe hozta mindazokat, akik kitartottak a szövetkezet mellett.

Mi akkor is azt mondtuk és ma is azt mondjuk, hogy nagy árat fizet a kormány és vele együtt az ország ezért a királyválasztáskor kötött paktumért, hiszen ez szerves része volt annak, hogy a királyválasztáskor ki kerül trónra, és tulajdonképpen József főherceg trónra kerülésének elkerülése érdekében született meg ez az eléggé rendezetlen és átgondolatlanul megfogalmazódott törvény.

Tulajdonképpen miről is szól a történet? A módosítás nem a kifizetés tényét és módját változtatja meg, hanem továbbra is sérti az elemi igazságérzetet, alkotmányos aggályokat ébreszt a működő szövetkezetekben, és működő gazdaságokat lehetetlenít el. Azt gondolom, érdemes lett volna megvárni az Alkotmánybíróság döntését e törvényjavaslat beterjesztésével. A változtatás ténye azonban, azt gondolom, arra vonatkozik, hogy legyen fedezet az állami gazdaságok privatizációjára.

Mindebből adódóan a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleménye a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartotta.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra megadom a szót Vonza András miniszter úrnak. (Pásztohy András: A mezőgazdasági bizottság részéről miért nem szólhatnak? Kiemelt bizottság vagyunk!) A Házszabály szerint az előterjesztő bármikor szólhat. (Farkas Sándor: Menni akarsz haza, ugye? - Pásztohy András: Így van!) Ön is meg fogja kapni a szót. Hallgassuk a miniszter urat. Tessék!

 

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ellenzéki országgyűlési képviselők a törvényjavaslat alaki hibájának tartják, hogy előadóként csak a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert jelölték meg konkrét személy nevének feltüntetése nélkül. Álláspontunk szerint a törvényjavaslatnak valamennyi alaki kelléke megvan, az előadó miniszter nevének feltüntetését sem jogszabály, sem Házszabály nem írja elő.

Az alkotmány 25. §-ának (1) bekezdésével összhangban a törvényjavaslat kezdeményezője a Magyar Köztársaság kormánya. A kormány belső munkamegosztási szabályai szerint a törvényjavaslat előadója a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. A miniszter személye a törvényjavaslat vitájának mindegyik pillanatában egyértelműen azonosítható. Kérem, fogadják el a hozzászólásomat a tisztelt képviselők.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Most a mezőgazdasági és az alkotmányügyi bizottságnak - amennyiben kívánják - lehetővé tesszük, hogy az állásfoglalását szóban ismertesse, tudniillik a forgatókönyvben nincs megjelölve, hogy ki ismerteti a két bizottság álláspontját itt előttünk.

Megkérdezem először azt, hogy a mezőgazdasági bizottság részéről kíván-e valaki szólni. (Dr. Szabó József Andor jelentkezik.) Szabó József Andor képviselő úrnak adom meg a szót a többségi vélemény ismertetésére.

 

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Annyit azért hozzáfűznék, hogy a mezőgazdasági bizottság megtárgyalta és többségi véleményt is alkotott a dologról, de így elhallgatván az előttem felszólalókat, nem tudom, hogy a Pál utcai fiúkról beszéljek-e, mert ott is grundcsata zajlott, mint ami volt itt novemberben, decemberben. Volt itt József főherceg, meg királyválasztás - nem hiszem, hogy ez a bizottságban elhangzott, akár kisebbségi véleményként is. Én mégis a bizottsági véleményt szeretném önökkel ismertetni.

A mezőgazdasági bizottság 2001. március 26-án megtárgyalta a szövetkezeti üzletrész módosításáról szóló T/4014. számú törvényjavaslatot, amelyet a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter terjesztett elő. Az üzletrésztörvény módosítására beterjesztett törvényjavaslat célja az, hogy kellőképpen biztosítsa az állami kölcsönből megvalósuló üzletrészvásárlások fedezetét.

A törvény ezt úgy kívánja elősegíteni, hogy az eredeti szabálytól eltérően, amelyben az ÁPV Rt. nyújtotta volna ezt a kölcsönt a szövetkezeteknek, a jövőben a törvénymódosítás után a pénzügyminiszter által kijelölt szerv fogja a kölcsönt nyújtani a szövetkezeteknek. Ezáltal nem az ÁPV Rt. privatizációs bevételei szolgálnak ennek fedezetéül, hanem közvetlenül a központi költségvetés. E módosítás által biztonságosabbá és biztosabbá válik mind a szövetkezetek, mind pedig az üzletrész-tulajdonosok számára a törvény végrehajtása.

E szempontokat a mezőgazdasági bizottság figyelembe vette, és a szavazáson 13 igen, 7 nem és 3 tartózkodás mellett a bizottság a törvényjavaslatot támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem... (Pásztohy András jelentkezik.) Igen, Pásztohy képviselő úr jelzi, hogy szólni szeretne. Megadom a szót Pásztohy András képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Tessék, képviselő úr!

 

PÁSZTOHY ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Annak ellenére, hogy a kormány a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényhez látszólag szinte jelentéktelennek tűnő módosítást nyújtott be, az az ellenzéki oldalról intenzív véleménynyilvánítást, a kormánypártok részéről mély hallgatást, míg a kormány részéről magyarázkodást váltott ki.

A módosítás lényegéről nem szólnék, valamennyien tudjuk, de mégis a lényeg az, hogy a kölcsönt az ÁPV Rt. helyett a szövetkezeteknek - melyek igénybe tudják venni - a pénzügyminiszter által kijelölt szerv fogja nyújtani, és nem az ÁPV Rt. privatizációs bevételei szolgálnának ennek fedezetéül, hanem közvetlenül a központi költségvetés.

A kisebbségben maradt képviselőtársaim véleménye az alábbiakban összegezhető. A szocialista párti képviselők nehezményezték, hogy az üzletrésztörvény módosításánál nem vették figyelembe a javaslataikat, annak ellenére, hogy azokra a bizottsági üléseken részben a Phare-ügyeket felügyelő, FVM-minisztert helyettesítő miniszter, valamint az FVM-miniszterjelölt úr figyelmét nyomatékosan felhívtuk a bizottsági meghallgatáskor. Így kezdeményeztük, hogy a kormány az üzletrészproblémát komplexen kezelje, ne lehetetlenítse el a működő szövetkezeteket, ne tegyen különbséget az üzletrész-tulajdonosok között, ne történjen tőkekivonás a mezőgazdaságból; az üzletrészprobléma megoldására vissza nem térítendő állami támogatással segítsék a szövetkezeteket, javítva ezzel is a gazdaságok tőkeellátottságát, hiszen a szövetkezetek segítik, integrálják a gazdákat, az őstermelőket, a gazdálkodókat.

Minderre nemcsak a képviselők, hanem az érdekképviseletek, a Bankszövetség is nyomatékkal felhívta a kormány figyelmét, sőt az Alkotmánybírósághoz is fordultak, melynek döntését célszerű lenne megvárni, annál is inkább, mert a beadvány tárgyalása ismereteink szerint folyamatban van.

Többen érdeklődtek a kormány képviselőjétől, hogy vajon mely költségvetési szerv lesz az, amely a kölcsönt biztosítja. Miért nem nevesíti a törvénymódosítás? Felmerült továbbá, hogy az államháztartási törvény szerint lehetősége van-e arra a költségvetésnek, illetve intézményeinek, hogy kifizetést eszközöljenek állami felhatalmazás alapján. Vajon az FVM-hivatalok hogyan tudnak helytállni, hiszen részben szoros határidők vannak, másrészt óriási a káosz és a zűrzavar?

Felmerült, hogy vajon mekkora kötelezettségvállalást jelent az üzletrésztörvény végrehajtása. Vajon mennyi az idei évi kifizetési kötelezettség? Igaz-e még Torgyán miniszter úr múltbéli kijelentése, melyben 12 milliárd forintot jelölt meg? Ennek ismerete annál is fontosabb, mert a képviselők felelősségét növeli a módosítás szerinti állami költségvetési kötelezettség ténye.

Több ellenzéki képviselőtársam felhívta a figyelmet a törvénymódosítás hátterére. A korábbi indok ugyanis az volt, hogy azért kell a volt állami gazdaságokat, mezőgazdasági társaságokat ilyen gyorsan értékesíteni, hogy az üzletrész-kifizetés fedezete megteremtődjön. Most a kormányhatározatból viszont az látszik, hogy már nem szükséges az állami gazdaságok eladásából a bevétel. Ez felveti azt a kérdést is, hogy a kormány vajon miért ezt a módját választotta a tizenkét állami gazdaság értékesítésének; amikor van egy privatizációs szervezet, miért egy állami bankon keresztül történik az értékesítés?

Felvetődött az a probléma is, hogy a költségvetési törvényben egyetlen pont nem utal arra, hogy a különleges bevételek, melyre a módosítás utal, nagyságrendjét 2001-re hogyan prognosztizálja a kormány. Vajon mire lesz elég, vajon a mezőgazdasági üzletrészen kívül mit kíván még finanszírozni?

 

 

(18.00)

 

Végezetül mi, ellenzéki képviselők hangsúlyoztuk, hogy az üzletrész-problémakör teljes körű megoldását tartjuk elfogadhatónak; nevezetesen valamennyi üzletrész-tulajdonos jogát és érdekeit, tehát nemcsak a külső, hanem a nyugdíjas szövetkezeti tag üzletrész-tulajdonosi érdekeit is szem előtt tartó megoldást, természetesen csakis az állam felelősségvállalása és anyagi tehervállalása mellett, és nem más üzletrész-tulajdonosok rovására.

Ezért nem tudtuk támogatni a törvénymódosítást, és ellenzéki képviselőtársaim nemmel szavaztak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Kétpercesre már jelentkeztek. Kérdezem a képviselőktől - mivel ilyen családias hangulatban vagyunk -, hogy legalább egy normál felszólalással elkezdhetjük-e. Megadhatom legalább az első nem kétperces felszólalónak a szót? (Nincs ellenvetés.) Így akkor Szabó József Andor képviselő úrnak, Fidesz, adom meg a szót, és a szokásjog alapján utána következzenek a kétpercesek. Tessék, képviselő úr!

 

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt elkezdeném a mondanivalómat, egy dologra szeretnék reflektálni, illetve egy dolgot szeretnék mondani: miért éppen most? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert április 15-étől él a végrehajtási rendelet. Ha a kormány tartani akarja a szavát - márpedig tartani szeretné -, ha változtatja a kifizető személyét, akkor nyilván meg kell eszközölje a módosítást. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni az igazság kedvéért. S akkor rátérnék a mondanivalómra.

Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Ház mai ülésén a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvény módosítását kezdi meg tárgyalni. Nagy horderejű törvény, hiszen e törvény volt az, amely rendezni kívánta azon alkotmányos jogokat, amely a tulajdonhoz való jogot és a tulajdonnal való rendelkezés jogát biztosította, és ez volt az a törvény, amelyik etikailag is rendezni kívánta a külső üzletrész-tulajdonosok helyzetét, hiszen a szövetkezeti gazdálkodás révén az az állapot állt fenn, hogy az a vagyon, amellyel a szövetkezetek gazdálkodtak, folyamatosan csökkent, és ez maga után vonta a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok vagyonának csökkenését is. Ez az a törvény, amely kimondja, hogy a külső üzletrész-tulajdonosokat szavazati jog illeti meg a szövetkezeteknél, hogy ne forduljon elő az az eset, amelyben bár a külső üzletrész-tulajdonosok számszerűen többen voltak, mégsem vehettek részt a döntéshozatalban. Így az a helyzet állt elő, hogy a kisebbség gazdálkodott a többség tulajdonával.

1992-ben 1 millió 400 ezer embernek volt nevesítve az üzletrésztulajdona, amelynek akkori értéke 270 milliárd volt. Ma - a veszteséges gazdálkodás következtében - az akkori névértékű üzletrészek 8-12 százalékot érnek, ezért a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény úgy rendelkezett, hogy a szövetkezeteknek záros határidőn belül ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat. Amennyiben a szövetkezeteknek nincs ilyen anyagi fedezete, akkor állami segítséget kérhetnek, amely kölcsönt egy éven belül kell visszafizetni, szükség esetén a visszafizetési határidő egy évvel meghosszabbítható.

A hatályos törvény szerint a kölcsönt az ÁPV Rt. az állami vagyonértékesítésből befolyó összeg terhére folyósítsa, amelynek pénzügyi alapját az állami gazdaságok egy részének privatizációja képezte volna. Az állami vagyon értékesítése során a hazai befektetők tulajdonszerzési lehetőségei élveznek prioritást, ezért az értékesítés során a nemzeti érdekek érvényesítése nagyobb hangsúlyt kap. Az értékesítés során prioritás illeti meg a földműveléssel foglalkozó magánszemélyeket, illetőleg az agrártársaságok alkalmazottait kívánja segíteni a kormány a tulajdonszerzésben.

Az agrárgazdaság munkavállalóinak tőkehiányait ismervén az állam kedvezményes kölcsönlehetőséget kíván biztosítani számukra. Ezen okból kifolyólag az értékesítés nem tud olyan ütemben megvalósulni, mint ahogy a költségvetésnek a külső üzletrész-tulajdonosokat ki kell fizetnie. Ezért a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény úgy módosul, hogy a törvényben előírt feladatok és kötelezettségek gazdája közvetlenül a központi költségvetés lesz, az ÁPV Rt. e feladatok teljesítése alól mentesül. Az állam az üzletrész megvásárlásával kapcsolatos finanszírozási feladatokat a pénzügyminiszter által kijelölt szerv útján valósítja meg.

Tisztelt Országgyűlés! Reményeink szerint ezzel a törvénymódosítással megnyugtatóan rendeződik a külső üzletrész-tulajdonosok üzletrészének sorsa. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A miniszter úrhoz szeretnék egypár szót szólni, hiszen az előbb, amikor a pulpituson voltam, azzal szerettem volna befejezni a mondanivalómat, hogy nagyon sok sikert szeretnék kívánni önnek abból az alkalomból, hogy első alkalommal terjeszt be egy törvényt és első alkalommal van itt közöttünk. De azt is hozzátettem volna, hogy olyan sikereket, sikerélményeket szeretnék kívánni önnek, amiből egy kevés az ellenzéki képviselőknek is jut, legalább egy kis morzsaféleképpen.

Azt kell mondjam, hogy most is áll ez a jókívánság, függetlenül attól, hogy nem vagyok a pulpituson, viszont mindjárt hozzá kell tennem, hogy ön, tisztelt miniszter úr, most egy óriási történelmi esélyt is elszalasztott. Most megtehette volna, miután önnek ehhez a törvényhez, legalábbis az előző törvényhez sem sok köze van, hogy azt mondta volna az Országgyűlésnek, a képviselőknek, hogy ez a törvény úgy rossz, ahogy van, s nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket célul tűzött ki; azt mondhatta volna, hogy gondoljuk át még egyszer, s esetleg talán lehet ezen valamit változtatni. Mert higgye el, tisztelt miniszter úr, hogy mi is meg akarjuk oldani ezt a problémát! Valóban rossz dolog az egész külsőüzletrész-probléma, valóban meg kell oldani, de nem így és nem ilyen formában kellene megoldani, ahogy itt most már nem tudom, hogy hány hónapja vitatkozunk rajta. És higgye el, azért, hogy mi itt vitatkozunk és mondjuk a magunkét, a parlament ellenzéki soraiban ülő agráros képviselők nem politikai sarlatánok, mi is jót akarunk, mi is szeretnénk, ha előre menne az agrárágazat, ha önnek is sikerélményei lennének, mert az valamennyiünk sikerét jelenthetné. Ugyan egy kicsit megkerültem a fő mondanivalómat, de ezt mindenféleképpen el kellett mondanom.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Mayer Bertalan képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Elnök Asszony! Sok szeretettel üdvözöljük visszatérése alkalmából.

 

ELNÖK: Köszönöm.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Másodszor ér az a vád e törvény parlamenti vitája során, decemberben is előfordult, hogy a jegyzőkönyvtől eltérően adok elő valamit a költségvetési bizottság nevében. Ebből adódóan szeretném Szabó képviselőtársam figyelmébe ajánlani a költségvetési bizottság március 20-án felvett jegyzőkönyvének 87. oldalát, amely így szól, hogy "Bennünket igazol vissza az idő ezzel a törvénymódosítás-kezdeményezéssel, hiszen novemberben, decemberben attól volt hangos mind a bizottsági ülés, mind a plenáris ülés, hogy kellően át nem gondolt, meg nem fontolt törvényalkotásra kerül sor, ami akkor is a maga veszélyeit hordozta, amikor tulajdonképpen megkülönböztette a külső üzletrész-tulajdonosokat, és nem orvosolta egyértelműen és egységesen a problémákat, mellette pedig lehetetlen helyzetbe hozta azokat, akik kitartottak a szövetkezet mellett. Mi akkor is azt mondtuk, ma is állítom, hogy nagy árat fizet a kormány és vele együtt az ország a királyválasztáskor kötött paktumért, hiszen ez szerves része volt annak, hogy a királyválasztáskor ki kerül a trónra, és tulajdonképpen József főherceg trónra kerülésének elkerülése érdekében született meg az eléggé rendezetlen és átgondolatlanul megfogalmazott törvény." Úgy folytatódik a jegyzőkönyv, hogy "A kétségeket illetően természetesen csak illene megjelölni, ki lesz az, aki ezt tulajdonképpen állni fogja, és egyszer majd csak sor kerül arra is, hogy miből, milyen bevételből."

A mondandóm második lényege, amit a miniszter úr elismert, hogy miért vannak aggályaink. A miniszter úr az expozéjában azt mondta, hogy ez a törvény segítséget nyújt a kívülállók egy csoportjának. Amiről mi beszélünk, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok problémáit egészben, egységben kell megoldani, addig az előterjesztő is elismeri, hogy még a külső üzletrész-tulajdonosok között is drasztikus különbséget tesz.

A két percem lejárt, később folytatom. Köszönöm szépen, elnök asszony.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Orosz Sándor képviselő úrnak adom meg, ugyancsak két percben a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Mikor a kormánykörökből hírét lehetett venni, hogy hozzányúlnak a nem oly rég elfogadott törvényhez, reménykedtem. Reménykedtem, hogy végre győz a józan ész, amely józan ész végtelen egyszerű hozzányúlást igényelt volna. A kormány nagyot nőhetett volna az érintettek szemében akkor, ha módosítgatás, mégpedig semmitmondó módosítgatás helyett visszavonta volna vagy kezdeményezte volna hatályon kívül helyezni az egyébként is alkotmánysértő mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt, és kezdeményezte volna egy olyan törvény benyújtását, amely törvény valamennyi üzletrész-tulajdonos, a ma jogaiban megcsorbított nyugdíjas szövetkezeti tagtól az eredeti, még egyszer mondom: alkotmánysértő törvényben preferált néhány külső üzletrész-tulajdonosig bezárólag mindenkinek az érdekét érvényesítette volna.

 

 

(18.10)

 

 

Érvényesítette volna azt, hogy az állam álljon helyt bizonyos kötelezettségekért, amiért nem az érintettek a felelősek, és egyidejűleg olyan javaslatot tartalmazhatott volna, ami nem érintette volna a még működő szövetkezetek működőképességét. A feladat csak ennyi. Ezt a feladatot törvényjavaslati formában a Magyar Szocialista Párt az előző törvényjavaslat vitája során benyújtotta, azt elvetették, de jobbat alkotni, benyújtani eddig nem tudtak.

Még mindig nem látom időn túlinak annak a gondolatnak a felvetését, hogy ezt a törvényjavaslatot, amit most éppen tárgyalunk, vonja vissza a kormány, egyidejűleg kezdeményezze a már említett módon az elfogadott 2000. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezését és ezzel párhuzamosan nyújtsa be a parlament elé azt a tartalmú törvényt, aminek a részleteit az előbb elmondtam. Ha ez idáig elmehetnek, mindenki nagyot nőhetne az érintettek szemében, ha nem, akkor csak az van, amit az Alkotmánybíróság fog tenni.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Pásztohy András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Látszólag a kormány a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényhez valóban jelentéktelennek is mondható módosítást nyújtott be, nem véletlen azonban, hogy - még egyszer ismétlem - a mezőgazdasági bizottság ülésén a kormánypártok mélyen hallgattak, és tényleg csak az ellenzéki oldalról voltak konstruktív észrevételek és megfontolásra ajánlott javaslatok.

Azt, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvény rossz, eddig is tudtuk. Nem véletlen, hogy az elmúlt év őszén, amikor ezt benyújtotta a parlamentnek, javasoltuk ennek visszavonását - mint ahogy Orosz Sándor képviselőtársam is említette az imént -, és javasoltuk, hogy az érintettek érdekeit vegye figyelembe a tisztelt kormány. A szocialista párti képviselők, kihasználva minden lehetőséget, több alkalommal kifogásolták, hogy az üzletrésztörvény jelenleg előttünk lévő módosításánál nem vették figyelembe javaslataikat annak ellenére, hogy Boros Imre Phare-miniszter úr tájékoztatóján, beszámolóján is felhívtuk erre a miniszter úr figyelmét, valamint Vonza András jelölt úrnak is felhívtuk a figyelmét, éljen a lehetőséggel, és ha már egyszer módosítják az üzletrészről szóló törvényt, akkor vegyék figyelembe a véleményeket.

Több alkalommal kezdeményeztük, hogy a kormány az üzletrészproblémát komplexen kezelje, ne lehetetlenítse el a működő szövetkezeteket, ne tegyen különbséget üzletrész-tulajdonos és üzletrész-tulajdonos között, ne állítsa egymással szembe a falun, vidéken élő embereket. Ne törekedjen tőkekivonásra a mezőgazdaságból és vissza nem térítendő állami támogatással segítse az üzletrészprogram megvalósítását, mert az üzletrészek ellenértéke valószínűleg nem a mezőgazdaságba kerül vissza, hanem a fogyasztást fogja erősíteni. Egyébként is javítani kell a gazdaságok tőkeellátottságát, hiszen a gazdasági szervezetek integrálják a gazdákat, az őstermelőket és a gazdálkodókat is.

Kétségtelen, hogy az elmúlt évben, tavaly tavasszal, nyáron a kormánykörökből kiszüremkedett hírek hallatán - nevezetesen, hogy a kormány, a Kisgazdapárt nyomására, fel kívánja számolni a még működő mezőgazdasági szövetkezeteket, vagyonukat a klientúrának szánva - több szövetkezet az előremenekülést választotta, és gazdasági társasággá alakult át. Falun, vidéken ez a főként a kistulajdonosok érdekeit is figyelembe vevő döntés helyes volt, mert sok munkahely megmaradt, az önkormányzatok támaszát is szolgáló, még magyar tőkével és tulajdonosokkal működő gazdasági szervezet működhet továbbra is. De jól szolgálta ez a döntés - mármint több gazdaság ilyen döntése - a térségi és a szakmai szempontokat is, hiszen abban a környezetben, ahol jól szervezett, magas szakmai színvonalon működő gazdasági szervezetek nincsenek, a családi gazdaságok, a kis- és őstermelők sem tudnak eredményesek lenni, fennmaradni és fejlődni. Az uniós csatlakozáshoz való felkészülés követelményeinek a fontosságát már nem is említem.

A fent elmondottakra nemcsak a képviselők, hanem az érdekképviseletek, a Bankszövetség is nyomatékkal felhívta a kormány figyelmét, sőt igen sokan az Alkotmánybírósághoz is fordultak, melynek döntését - ismétlem - hasznos lenne megvárni, annál is inkább, mert a beadvány tárgyalása folyamatban van, és bármilyen döntés is születik, visszahathat a törvény végrehajtására. Felmerül a kérdés, hogy a kormány vajon mely költségvetési szervre gondol - ezt több képviselőtársam is említette -, és miből biztosítja ezt a kölcsönt.

Az is izgalmas kérdés, hogy az államháztartási törvény lehetőséget biztosíthat-e a költségvetésnek ilyen helyzetekben, hogy a kifizetésre állami felhatalmazás alapján kerüljön sor. Az sem utolsó szempont, hogy az FM-hivatalok a törvény végrehajtása területén tapasztalható káoszban miként tudnak helytállni, hiszen részben szűkek a határidők, másrészt az üzletrész-tulajdonosokat a politika kellően felheccelte, és senki nincs tisztában azzal, hogy kinek és mi jár. Egyébként óriási a csalódottság.

Tudják rólam, hogy mezőgazdasági részvénytársaságban dolgozom, annak tisztségviselője vagyok, azt is tudják, hogy közöm van a szövetkezetekhez, de a legtöbb kérdés a már régen felszámolt szövetkezeti volt tagoktól és a mostani szövetkezetek nyugdíjasaitól jön, hogy ő miért nem kap. Egy érdekes példát mondtak el, hogy egy szövetkezetben 15 évi rendetlen munkája után elbocsátottak egy személyt. Neki ki kell fizetni az 500 ezer forintot, annak ellenére, hogy nem gyarapította a vagyont, hanem fogyasztotta, sőt lopott. Ő megkapja az 500 ezer forintot készpénzben, míg az a nyugdíjas, akinek ott van hosszú évtizedek munkája után a 800 ezer forint üzletrésze, annak a 800 ezer forintja leértékelődik 10 százalékra vagy maximum 100 ezer forintra, mert azáltal, hogy a szövetkezet ugyan kölcsönnel, de kifizeti az üzletrészt, a működő vagyon leértékelődik, és kevesebbet ér a bent lévők vagyona. Ezt lehet politikailag csűrni-csavarni, magyarázni, azonban de facto, de jure így áll a helyzet, és nem hiszem, hogy ez szerencsés dolog.

A csalódottság pedig azért nagy, mert tudják, hogy milyen a magyar. A kárpótlási törvénynél is az volt a baj, hogy hiába mondta szegény Boross volt miniszterelnök úr, hogy legyen boldog, mert általa kapott ennyi földet. Az első kérdés az volt, miért csak ennyit, a második: annak a szemét Jóskának több jutott, a harmadik: miért nem ott, ahol elvették. Tehát nem csoda, hogy nagy a csalódottság.

Valóban érdekes megvizsgálni a törvénymódosítás hátterét, meg azt, hogy mennyibe kerül, mennyi az annyi, 12 milliárd, 20 milliárd, mennyiben terheli a költségvetést, mert a költségvetés végrehajtásáért ugyan a kormány és a kormányoldal felel, de azért a parlamentben valamennyi képviselőnek felelőssége van.

A 12 állami gazdaság dobra verése szintén izgalmas dolog. Kemény politikai felhangú képviselőtársaim azt mondták, hogy összerendezett vagy összeegyeztetett rablás folyik. Emögött vélhetően valóban van ilyen szándék, ugyanis az utolsó pillanatban úgy terjesztette be a költségvetés kapcsolódó módosításaként valamikor éjszaka az egyik kormánypárti képviselő úr, hogy a bizottság nem tudta megtárgyalni. Azt is furcsálltuk, a bizottsági ülésen elhangzott, hogy a szakbizottság, a magyar parlament mezőgazdasági bizottsága ilyen fajsúlyos kérdést - hogy 12 patinás állami gazdaságnak mi lesz a sorsa - eddig még nem tárgyalt.

Meggyőződésem, tisztelt Ház, hogy az üzletrész-tulajdonosok problémáját - nem a szövetkezetek védelmében, vagy ellene mondom - teljeskörűen kell megoldani. A Szocialista Párt ezt támogatja. Nevezetesen, valamennyi üzletrész-tulajdonos jogát és érdekeit - tehát nemcsak a külső, hanem a nyugdíjas szövetkezeti tagét, a bent élő, dolgozó üzletrész-tulajdonosok érdekeit is - szem előtt tartó megoldást tudunk elképzelni.

 

(18.20)

 

Természetes számomra is, hogy csakis az állam felelősségvállalásával és az állam anyagi tehervállalása mellett és nem más üzletrész-tulajdonosok rovására. Ezért nem támogattuk a törvénymódosítást.

Egyébként hadd mondjam, ha már egyszer az állam adta ezt a helyzetet '92-ben annak idején, akkor szerintem az államnak erkölcsi kötelessége segítenie a megoldásban, mert ha azt mondjuk, hogy az állam okoz valamilyen kárpótlás címén valamilyen zavart a gazdaságban, a szervezetben, a szerkezetekben, akkor úgy érzem, hogy a megoldásban is segíteni kellene.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy elég nagy bajban van a magyar mezőgazdaság egyébként is, itt sem agrárstratégiát, sem igazából az uniós felkészüléshez közeli támpontokat nem adott a kormányzat, inkább egyfajta tőkekiáramlásnak, egyfajta osztogatásnak, fosztogatásnak vagyunk a megélői vidéken, és úgy gondolom, hogy ennek a hátulütője szintén a magyar vidéket fogja érinteni, amely nemkívánatos számunkra.

Tisztelt Ház! Én ezek alapján nem tudom elfogadni és támogatni a törvénymódosítást. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Szabó József Andor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kénytelen vagyok azért reflektálni itt néhány dologra, mert azért itt az igazság kedvéért el kell mondani néhány dolgot. (Dr. Kis Zoltán: Tedd meg!) Meg is teszem, majd gondolom, te is fogsz, ha a helyedre mégy. (Dr. Kis Zoltán: Igen, de nem sok köszönet lesz benne!)

A következőről van szó, szóval, azért itt a mennyi kérdése: itt elhangzik 12-20 milliárd. Bár Pásztohy képviselőtársam becsületesen válaszolt vagy szólt arról, hogy bizony a szövetkezetek nagy része bizony rt.-vé alakult, azért mondjuk ki, hogy amelyik rt.-vé alakult, az nem köteles fizetni egy fillért sem. Sőt, én ki merem mondani, hogy nem 12 milliárdról, hanem nagyságrendekkel jóval kisebb összegről lesz szó a végén, amikor húzunk egy vonalat - ez az egyik.

A másik: arról is mindenki elfelejt beszélni, hogy azért úgy tűnik, hogy az ÁPV Rt. október 31-én megszűnik vagy legalábbis befejezi aktivitását. Tehát ezért kellett ez a törvénymódosítás, hiszen ő már nem fog tudni fizetni, hanem egy másik költségvetési szerv fogja majd állni a számlát. Hogy a nyugdíjasok üzletrészével mi van, nagyon egyszerű. A szövetkezetek az államtól kaptak pénzt az évek folyamán, hogy üzletrészeket vásároljanak, azok a könyvelésükben külön tételként kellett hogy szerepeljenek. Meg kell mondani a nyugdíjasoknak, hogy, tisztelt uraim, van egy adag vagyon, ami titeket érint, mármint a nyugdíjasokat - nyugodtan ki lehet mondani - a ma működő szövetkezeteknél.

A harmadik: az állami gazdaságok. Ha önök azt állítják, hogy itt fosztogatás folyik, akkor nekem azt kell mondanom, hogy akkor az egész cseh privatizáció, ami kuponos privatizáció volt - hiszen itt az itt dolgozók fognak tulajdonrészt szerezni -, csalás és fosztogatás volt.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Mayer Bertalan képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Igazán örülök, hogy Szabó képviselő úr éppen most kétpercezett, mert tulajdonképpen az ő előző hozzászólásához szerettem volna kapcsolódni, mégpedig a "mikor"-hoz. Hiszen azt mondta, hogy azért, mert április 15-én itt elkezd zajlani az élet - a Dunán már előbb megkezdődött -, én pedig azt gondolom, hogy most van kiváló lehetőség arra, hogy szép csendben és suttyomban az ÁPV Rt.-től átjátsszák máshová az állami gazdaságokat, és az így átjátszott állami gazdaságokat nagyon szép csöndben lehet privatizálni.

Mi a lényeges különbség tulajdonképpen az ÁPV Rt. és, mondjuk, a Magyar Fejlesztési Bank pályázata között? Azt gondolom, az, hogy az ÁPV Rt.-nek pályázatot kell kiírni, miközben most a menedzsmentnek, majd a mostani közgyűléseken felállított és kinevezett új igazgatósági tagoknak és felügyelőbizottsági tagoknak lehet kedvezményes hitelekkel megvenni tulajdonképpen az állami gazdaságokat. Azt gondolom - és ezt el kell mondanom -, hogy ma megint ennek a törvénynek az elővétele és a törvényjavaslatnak a parlament elé kerülése egy tipikus parasztvakítás, ma a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokat egymásnak akarják borítani, miközben szép csöndben megtörténik az állami gazdaságok ellopása és a szétrablása.

A történet erről szól és nem másról, megítélésünk szerint, hiszen azt gondolom, hogy nem kezeli azokat a célokat, amit tulajdonképpen megfogalmaztunk, hogy az összes külső üzletrész-tulajdonos valós problémáját megoldja. Ma arról szól a történet, hogy ezek az állami gazdaságok nem nyilvános pályázaton, hanem egy előre leosztott lapjárás alapján kerülnek banki titoktartás mellett - az Országgyűlés és az ellenőrzés kikerülése mellett -, előre kiosztott szereplőknek lenyúlásra. Ezen lehet itt vitatkozni, ma délután már volt róla szó, ez a tipikus klientúrakiépítés és az állami vagyon széthordása, szétrablása és elherdálása.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Németh Imre képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percben a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, hogy Szabó József Andor képviselőtársam tévesen állapította meg, hogy a szövetkezetek állami pénzből vásároltak üzletrészt. Valóban, néhány évig működött ilyen típusú támogatás, tehát támogatással vásároltak meg üzletrészt, de azt hiszem, ez a részletkérdés.

A jelenlegi törvénymódosítási javaslat mögött a legnagyobb probléma az igazságtalanság. Az, hogy ez a kormány azt a látszatot kelti, hogy az alanyi jogú külső üzletrész-tulajdonosok hozzájutnak ahhoz a pénzhez, amely megfelel a '92. évi vagyonnevesítéskori üzletrészértéküknek. Ez becsapás, tisztelt képviselőtársaim, mert önök is nagyon jól tudják, hogy a szövetkezeteknek körülbelül 10-15 százaléka képes maradéktalanul eleget tenni az üzletrész kifizetésének.

Ezért léptették önök életbe azt az intézményt, amely az állami segítséget biztosítja az idei évi kifizetésekhez, a '92. évben külsőként üzletrészhez jutott tulajdonosok részére, és önök is nagyon jól tudják, hogy az összes többinek nem jut, sőt az összes többi terhére történik majd meg ez a kifizetés, amikor vissza kell fizetni az államnak a kölcsönt.

Ha ugyanis az idei évben a szövetkezetek nem képesek kifizetni a külső üzletrész-tulajdonosok ezen kisebbik csoportját, akkor teljesen biztos, hogy a jövő évben, amikor vissza kell fizetniük ezt az állami kölcsönt, nem lesznek képesek kifizetni a többi külső üzletrész-tulajdonos üzletrészét sem. Ez egy óriási igazságtalanság, nem beszélve arról, hogy más hasonló jogállású üzletrész-tulajdonosok is vannak, gondolok itt a nyugdíjasokra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akiknek pedig semmit nem kívánnak adni.

Tehát ez a javaslat ilyen formában teljesen elfogadhatatlan, ezért mondjuk, hogy itt új törvény benyújtásáról kellene gondolkodni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Karakas János képviselő urat illeti ugyancsak két percben a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Szabó József Andor cinizmusa itt az állami gazdaságok privatizációját tekintve vérlázító és számomra érthetetlen, mert még ha lehetne esetleg valami érdekeltsége ezen állami gazdaságok új igazgatóságában vagy felügyelőbizottságában, akkor talán érthető lenne, mert akkor azt mondom, hogy érdekelt abban, hogy lenyúlják (Dr. Kis Zoltán: Honnan tudod, hogy nincs?), és ő is részese lehet a vagyonnak. Habár ezzel a "honnan tudod"-dal megingat engem ilyen szempontból Kis Zoltán, hiszen tudomásom szerint nemcsak természetes személyről, hanem azok társaságairól is szó van. (Dr. Kis Zoltán: Pontosan!)

Ha ezt így belopják és be merik lopni majdan az új igazgatósági választások kapcsán, akkor ez nem jelent mást, mint hogy néhány kijelölt, felkent személy kezébe juthat ez az állami gazdasági vagyon (Dr. Kis Zoltán: Oda is.), amit óriási haszonnal tovább lehet adni azonnal külföldinek, vagy néhány esetben a belterületbe vonható mezőgazdasági földterületet telkesítve, már szinte ki is lehet fizetni az állami gazdaságokat.

Arról nem is beszélve, hogy tizenkét állami gazdaságot durván 12 milliárdért kap meg a Fejlesztési Bank. A Monori Állami Gazdaság, ahol én dolgoztam, 1989-ben 1,6 milliárd forintot ért, azóta ezek a gazdaságok, amelyek talpon maradtak, szerintem nem 1,6 milliárdot érnek fejenként, hanem ennél többet, mégis ilyen olcsón, elkótyavetyélve kapják meg. Persze, nem véletlen, Simicska úr legalább tud dolgozni a maga és a Fidesz számára.

Ez egy sajnálatos dolog, hogy ráadásul mindez be lett csomagolva egy amúgy is sok vitát felkavaró törvénytervezetbe, ami meg aztán ténylegesen az egész Fidesz cinizmusára rámutat.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

(18.30)

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, már látszik, hogy késő délután, a nap vége felé vagyunk, mert nem mindenki tudja, úgy látom, hogy honnan is eredt ez a mai beszélgetés és a mai törvénytervezet. Önök egy zöld újságbeli cikkre próbálnak mindenáron utalni, de meggyőződésem, hogy erről az újságcikkről most a parlamentben vitázni felesleges, nem tartom szerencsésnek. Önök most mindenáron azt fújják, hogy az újságcikkben szereplő kijelentések milyenek. Most végignéztem, a nevével senki sem fémjelzi ezt a cikket, mégis erről vitatkoznak és vitatkozunk. Teljesen feleslegesnek tartom ezt a vitát, mert úgy gondolom, hogy ma egy kormány által beterjesztett törvényjavaslatról van szó, nem pedig a zöld újságban megjelenő cikkről. Gondolom, jó helyen mondom ezt és jól érzem a kérdést.

A képviselőtársaim többször szóltak arról, hogy hová lett a vagyon száz százaléka, és hogy arcátlanság, hogy most elvesszük a szövetkezeti tagtól meg a nyugdíjastól. Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy amióta a vagyonnevesítés 1992-ben megtörtént száz százalékon, hova lett a vagyon. Van-e felelőse annak, hogy ez a vagyon hogyan volt kezelve, tisztelt képviselőtársaim? Ha ez a vagyon jól volt kezelve, akkor ma is megvan minden egyes szövetkezeti tagnak és kívülállónak a száz százaléka, ha rosszul volt kezelve, akkor nincs meg. Erről nem beszélünk? - csak úgy meg szeretném kérdezni.

Szó esett arról, hogy állami kölcsönt vehet fel a szövetkezet. Tisztelt képviselőtársaim, önök voltak azok, akik valamikor a törvény kezdete, beterjesztése során követelték, hogy az állami költségvetés megfelelő garanciákat, megfelelő feltételeket, lehetőségeket adjon. Ma ad - most ez a probléma? (Dr. Kis Zoltán: Jaj, istenem!) Nem értem. A másik: állami kölcsönt vehet fel a szövetkezet. Úgy gondolom, hogy igenis felvehet, egy évre. Óriási lehetőség egy évre kamatmentesen felvenni kölcsönt! Tudjuk, hogy ma a banki világban ez hány százalékot jelent. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Gondolom, egyértelművé válik.

Köszönöm szépen. Sajnos lejárt az időm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Pásztohy András képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Farkas Képviselőtársam és Kollégám! Hadd mondjam el, hogy én is megéltem '92-ben az átalakulást, én is levezényeltem az akkori kárpótlást és a többit, mint ahogy voltál kedves, gondolom, te is. De látni kell, hogy az elmúlt évtizedben - ezt a miniszter úr, a kormány is elismerte - ezer milliárd forint vándorolt ki a mezőgazdaságból, és lecsökkent a tőke, piaci zavarokkal küszködtünk, és nem volt jövedelemtermelés, nem volt felhalmozási lehetőség a mezőgazdaságban. (Dr. Kis Zoltán: Ennek mi köze van a törvényhez?) Bizony eléggé oda kellett figyelni és minden "csinóblit" kihasználni azért, hogy talpon maradjon a gazdaság. A mi gazdaságunk nem vesztett vagyont, növekedett. Többségében a szövetkezetek átalakulása részleges volt, mert nem mindenki akart részvénytársaságba menni, hogy részvény legyen az üzletrészéből. Tehát tulajdonképpen a részvénytársaság megveszi a szövetkezettől a vagyont, mert a szövetkezet vagyonának tehermentesnek kell lennie, és így a részvénytársaságot terheli. Tehát a nyugdíjasokra, akik tovább akartak aktív tagok maradni az rt.-ben a további mezőgazdasági tevékenység, a megélhetés érdekében, rájuk hárul a most említett üzletrésztörvénynek a végrehajtása.

Tehát még egyszer mondom: en bloc a mezőgazdaságból tőkekivonás megy most is. Azért javasoltuk, hogy állami szerepvállalással, a költségvetés támogatásával tudjuk ezt megoldani, nehogy a mi cégeinket is, amelyek még működnek átalakult rt.-ként, a bankok hitelképtelennek minősítsék a vagyonvesztés következtében, és dobra verjék. Mert Somogy megye már úgy néz ki, mint egy kis monarchia. Az egyik szomszédunk német tulajdonban van, a másik szomszédunk osztrák tulajdonban van, a harmadik szomszédunk holland tulajdonban van. Egyedüli kis magyar sziget vagyunk Kaposvár térségében, és ha továbbra is ilyen támogatáspolitika és ilyen törvénykezés lesz, akkor a mi vagyonunk is a külföldiek tulajdonába vándorol át, és saját dolgozóink, tulajdonosaink meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) cselédjei lesznek a külföldieknek.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök asszony. Farkas Sándor képviselő úrnak csak nagyon röviden szeretném mondani, hogy nem muszáj a zöld újságra hivatkozni, elő lehet venni bármelyik mai újságot. Minden újságban szerepel annak a sajtótájékoztatónak az összefoglalója, amelyet tegnap tartott jó néhány érdekképviselet, és amelyen nekem volt szerencsém részt venni. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, hisz most lehet látni, hogy a néhány hónappal ezelőtt elfogadott törvénynek milyen hatásai vannak. Most már ezt világosan lehet látni, és azt hiszem, hogy az országgyűlési képviselőknek kötelességük megnézni nemcsak a szoros értelemben vett törvénytervezetet, hanem azt is, hogy vajon akik mögöttünk vannak, vagy az országban vajon hogyan vélekednek erről a törvényről.

Végső soron erről van szó, és ezért hivatkozunk mi ezekre a megnyilvánulásokra. Azt hiszem, nem lehet azt mondani, hogy a Bankszövetség valami ellenzéki beállítottságú szervezet lenne, de világosan mondja, mutatja, hogy most még eddig várakozó állásponton vannak a bankok, de ha az Alkotmánybíróság a következő héten, vagy 15-éig valamilyen döntéssel nem jön ki, nyilván ők is megteszik a megfelelő lépéseket.

Tehát én jól akarom értelmezni, és gondolom, Farkas képviselő úr sem rossz szándékkal említette a zöld újságot. Végső soron vitatkozunk, és azt hiszem, teljesen természetes dolog, hogy mi kénytelenek vagyunk most már századszor, nem tudom, hanyadjára elmondani, de lassan abbahagyjuk egyébként, nem fogjuk végtelenségig húzni, abba fogjuk hagyni, de még mindig el kellett mondani az egyoldalas törvénytervezet, módosítás kapcsán is ezt a véleményünket.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Csatári József képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a miniszteri expozé alapos és kimerítő indoklását adta annak, miért szükséges módosítani a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló 2000. évi CXIV. törvényt. (Dr. Kis Zoltán: Nem! CXLIV! Római számmal van írva!)

Az üzletrészek megvásárlásához nyújtott állami segítség biztosítása, amit mellesleg a törvény múlt évi vitájában mindenki szükségesnek tartott, sokkal jobban elérhető, ha annak fedezetét nem az ÁPV Rt. privatizációs bevételei, hanem közvetlenül a központi költségvetés fedezi. A költségvetés szempontjából is megalapozott a törvényjavaslat, és helyes, ha a pénzügyminiszter kap felhatalmazást az állami segítség biztosítása felől való rendelkezésre. Végül is a kormányzati előirányzat biztosításáról és így a kormányzati kompetenciáról van szó, ezért ez a megoldás minden szempontból korrekt.

Engedjék meg azonban, hogy más aspektusból közelítsem meg a törvény módosításának kérdését. Nem gyakori ugyanis, hogy ilyen rövid időn belül egy törvény hatálybalépése után annak módosítására kerüljön sor. A bizottsági vitában volt, aki fel is vetette ezzel összefüggésben a jogbiztonság kérdését, vajon nem sérül-e a törvény rövid időn belüli bekövetkező módosításával. Ezzel kapcsolatban a következőt szeretném leszögezni. A jogbiztonság alkotmányos követelményeit nem lehet pusztán formai kérdésként kezelni. A jogbiztonság kérdésének lényeges tartalma ugyanis az, hogy az állampolgárok és a szervezeteik az őket érintő törvények, más jogszabályok tartalma felől biztosak lehessenek, hogy jogaik érvényesítésére, kötelezettségeik teljesítésére nézve viszonylag állandó szabályozás érvényesüljön. A jogbiztonság követelménye akkor sérül, ha a jogszabályok gyakori változtatása a szabályozás által érintetteket elbizonytalanítja, illetve nem segíti elő jogaik érvényesülését, kötelezettségeik teljesítését.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat közvetlenül nem érinti a külső üzletrész-tulajdonosokat, sem pedig a szabályozás által ugyancsak érintett szövetkezeteket. Legalábbis olyan értelemben nem, hogy súlyos törvényhez képest a módosítás a jogaikat vagy kötelezettségeiket közvetlenül érintené, vagy a törvény végrehajtása szempontjából rájuk nézve eltérő szabályokat tartalmazna. Éppen ellenkezőleg: a törvényjavaslat mind a külső üzletrész-tulajdonosok, mind pedig a szövetkezetek számára előnyösebb helyzetet teremt azáltal, hogy biztosabb pénzügyi alapra helyezi az üzletrészvásárláshoz nyújtandó állami segítséget. Ezáltal a szövetkezet biztosabban jut hozzá az állami kölcsönhöz, ami az üzletrész-tulajdonosra nézve azzal jár, hogy több garancia lesz az üzletrész vételárának kifizetésére. Ezáltal, ha közvetlenül nem is érinti a szövetkezetek és az üzletrész-tulajdonosok helyzetét a törvényjavaslat, áttételesen mégis lényegesen kedvezőbb helyzetet teremt mindkét, a szabályozás által érintett csoportra nézve, ugyanis jogaik érvényesülését, illetőleg kötelezettségeik teljesítését mozdítja elő.

 

(18.40)

 

Úgy gondolom, ha egy törvény módosítása, a hatálybalépése után akármely rövid időn belül, a szabályozásával érintettek számára kedvezőbb helyzetet teremt, az semmiképpen sem jelentheti a jogbiztonság sérelmét. Sőt, éppen a törvény végrehajtásának, a kötelezettségek teljesítésének és a jogok érvényesülésének a hasznára válik.

A törvényjavaslat arról tanúskodik, a kormány feltétlenül arra törekszik, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek megvásárlása, az eredeti elgondolás szerint, rendben és időben megtörténjék. A pénzügyi fedezet biztosítására irányuló módosítással ennek a megvalósulását kívánja elősegíteni, ami érdeke a külső üzletrész-tulajdonosoknak, de érdeke az állami segítséget igénybe venni szándékozó szövetkezeteknek is.

A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja, így a magam részéről is elsődleges szempont, hogy a törvény végrehajtása zökkenőmentes legyen, és az üzletrész-tulajdonosok időben hozzájussanak az üzletrészek ellenértékéhez, ezért feltétlenül támogatjuk a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot. Erre kérem tisztelt képviselőtársaimat is.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Medgyasszay László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Közben az óra természetesen elindult, amíg ön felkonferált engem, de ezt majd hozzáadjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolkodnak-e arról, hogy ezt a törvénymódosítást miért pénteken este fél hétkor tárgyaljuk? Gondolkodnak-e arról, hogy ezt az előterjesztést Boros Imre megbízott miniszter úr miért nem írta alá? Gondolkodnak-e, tisztelt képviselőtársaim, a kisgazda padsorokban arról, hogy amit most indokolásul Csatári úr a legutóbb felolvasott, azt a szöveget ki írta, milyen háttérrel és milyen következményekkel? Gondolkodnak-e arról, hogy miről szól ez a törvénymódosítás? Mert ez nem szól a kívülálló üzletrész-tulajdonosokról, nem szól a szövetkezetekről, nem szól semmiről, amit önök itt politikailag meg akarnak oldani, és amely üzenetet elküldtek a tisztelt választóiknak annak idején.

Ez egy előre gondosan kitervelt akció, természetesen megfelelő intelligenciával és háttértámogatással, nem úgy hűbelebalázs módjára, hogy pájszerral nyitjuk ki az államkasszát, hanem számítógépes kódokkal próbáljuk ezt feltörni. Úgy tűnik, idő kell ahhoz, hogy ezt egyes képviselők itt, a Magyar Országgyűlésben felismerjék.

Nos, azért van ez a tárgyalás pénteken este, mert a sajtó nyilvánosságát ilyenkor ez már nem érdekli, feltételezhetően kisebb bonyodalmakkal átvihető a vita. A szavazás meg már úgyse fog érdekelni senkit.

Feltételezem, hogy Boros megbízott miniszter úr azért nem írta alá ezt az előterjesztést, mert morális gátlásai voltak azzal kapcsolatban, hogy a nevét adja ehhez. Nem gondoltak önök arra, hogy amikor elindult ennek a törvénynek az előterjesztése - még valamikor az elmúlt év második felében -, akkor ehhez azonnal kapcsolódott egy költségvetési módosító indítvány, amely a pénzügyi fedezet megteremtése címén 12 állami gazdaság privatizációját írta elő? Önök akkor nem gondoltak arra, hogy van egy másik előterjesztés ebben az Országgyűlésben, amely a Magyar Fejlesztési Bankról önálló törvényi szabályozást terjeszt elő. Önök nem gondoltak arra, hogy annak idején az ÁPV Rt. eredeti szabályozása szerint a privatizációs bevételeknél, az úgynevezett értékesítésnél a tisztségviselők, egy ÁPV Rt.-vel történő szerződés kapcsán, kizártak a vásárlásból. Ezt csak akkor lehet megcsinálni, ha ezt egy banki intézmény fogja megtenni.

Most Szabó Andor véletlenül elszólta magát ebben a parlamentben, azt mondta, hogy 12 milliárdba se fog ez kerülni, megússzák ezt jóval olcsóbban. Természetesen, hiszen nem kell ennek bevételi hátteret teremteni! Van egy politikai igény a Kisgazdapárt részéről, ezt örömmel veszik - fizessük ki az üzletrésztulajdont, erre rá lehet ugrani. Majd önöket fogják szidni egyébként a vidéki emberek, szemben azzal, hogy nem kapják meg azt, amit eredetileg vártak, hogy összeugrasztottak egymással üzletrész- és üzletrész-tulajdonost, mert más a nyugdíjas, más a kívülálló - erre itt már több példa is volt. Önöket fogják szidni amiatt, hogy egy csomó ember elveszíti a munkahelyét. S nem fogják szidni azokat, akik milliárdos vagyonhoz fognak hozzájutni pillanatokon belül.

Bízom abban, hogy majd az év végén, amikor ezeket a privatizáció utáni személyi összefonódásokat meg lehet nézni, akkor egyetlen parlamenti képviselő és egyetlen parlamenti képviselő cége se lesz érintett az ügyben. De ebben csak bízom, mert én jóhiszeműen feltételezem, hogy önök önzetlenül mondják azt, amit mondanak, és önzetlenül teszik azt, amit tesznek.

Ez a törvénymódosítás arról szól, hogy a korábban megállapított garanciákat, amik arról szóltak, hogy az ÁPV Rt. privatizációs bevételéből lesz fedezve a kívülálló üzletrész-tulajdonosok kifizetése, egyszerűen elvonja. Innentől nincs garancia. Azt mondja a pénzügyminiszter, hogy majd ki fog jelölni egy szervet, amelyik majd kifizeti ezt. Az a szerv lehet a vese, a máj vagy a tüdő, mert ilyen pongyola fogalmazást jogszabályi előterjesztésben még nem hallottam, pedig már régóta gyakorlom ezt a szakmát; viszont a szervek az orvosi könyvekben igenis szoktak szerepelni, vagy a megbetegedésről szóló, vagy a kórboncnoki könyvekben, mint okító dolog. Ajánlom önöknek is, hogy tanuljanak ebből a szervrendszerből, mert rá fognak jönni, hogy ebből a szervből sok mindent ki lehet hozni. Nagyon sok hasznot hozhat egy ügyes transzplantáció, amely most bekövetkezik.

Először is, az állami tulajdonú mezőgazdasági vállalkozásokat egy laza, a költségvetési szavazás előtt benyújtott módosító indítvánnyal elvonták az ÁPV Rt. felügyelete alól, betették a privatizációs csomagba, a mezőgazdasági bizottság még véleményt se mondhatott róla. Most megjelent a Magyar Fejlesztési Bankról szóló új törvényi szabályozás, amit most tárgyalunk, amelyben a Fejlesztési Bank szabadon használhatja fel az állami pénzeket. Ismerjük, hogy ennek a Fejlesztési Banknak az egyik prominens képviselője Simicska Lajos. Majd az ÁPV Rt.-től kijött egy körlevél, hogy a tisztségviselőknek, akiket a kormány most betett a privatizáció kedvezményezettjei közé, letelik ám a mandátuma. Tehát most új tisztségviselők, új felügyelőbizottsági tagok, felügyelőbizottsági elnökök, új igazgatótanácsi tagok, új igazgatótanácsi elnökök kerülnek majd be ebbe a körbe, akik megjelennek mint vevők ezekre az állami tulajdonú cégekre. És ki adja nekik a hitelt? A Magyar Fejlesztési Bank, bizony! Tehát az eladó meghitelezi a vételt ezeknek az uraknak. Tehát önök ne ámítsák már itt a közvéleményt, kedves jó kormánypárti képviselőim, hogy majd a dolgozók fogják megvenni ezeket az állami gazdasági tulajdonú cégeket - ők nem is hitelképesek, nem is fognak hitelt kapni! Ezt a jól kiválogatott, megfelelő saját tőkeerővel rendelkező... - még csak nem is a menedzsment, mert itt utaltak a menedzsmentre; a menedzsmentből természetesen egy-két embert bevesznek a csapatba, de igazán a tisztségviselők, akiket már a tisztelt Fidesz irányította Fejlesztési Bank, illetve ÁPV Rt. rak oda.

S önök, kisgazda barátaim, ezt nem látják át! Szóval, egy kicsit ködös előttük a kép, vagy a jó szándékukkal még mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a koalíció együttmaradjon. Vagy egy kicsit rosszmájúan feltételezem, hogy önök meg arra aspirálnak, hogy hiszen lesz egy csomó szövetkezet, amelyik emiatt tönkremegy, és ott is lesz majd a piacon olcsón megvásárolható vagyon, azt meg majd megvesszük a mi klientúránknak.

Ezt szokták úgy hívni, hogy állami közpénzek ügyesen megszervezett, törvényi és jogszabályi háttérrel alátámasztott ellopása, mert ezt így szokták hívni; és az már nagyon finom kifejezés, ha azt mondom, hogy hűtlen kezelés. Ezt mostanában olyan kisebb emberekre szokták alkalmazni, akik az Agrárinnovációs Kht., vagy mondjuk a Concordia kapcsán kerülnek bizonyos gyanúba. Ami efölött van, azt már nem így hívják; az már törvény adta joggal való élés, és egy klientúra kielégítése. Én meg ezt úgy szoktam mondani, hogy ez meg az állami tulajdonú cégek, illetve az állami vagyon sajátos privatizációja, és ilyen jogszabályi háttér mellett nem más, mint lopás. Ez az előterjesztés meg pontosan erről szól.

Úgyhogy én a 2. §-nál már csak úgy csodálkozom azon az alapvető, az államháztartási törvénnyel mindenben ellentétes kitételen, amely lazán azt mondja, az állam kölcsönt biztosít, amely kölcsönt majd egy éven belül vissza kell fizetni a törvény előterjesztésében meghatározott - nagyon szépen hangzik -, különleges bevételek című kasszába. Én úgy tudom, hogy a magyar állam jelen pillanatban, most még nem pénzintézet. De egyébként a jövő héten hozhatunk egy olyan törvényt, hogy az; méghozzá arról is, hogy ki a kezelője, kinél van a kulcs; meg arról is, hogy ki kit, mikor finanszírozhat ebből, mert ez belefér a jogalkotási tematikánkba, amit most már két éve követ ez az Országgyűlés. Csak ez minden, és nem jogállamiság!

Az államháztartási törvény jelen pillanatban nem teszi lehetővé, hogy az állam hitelt biztosítson. Bankok biztosíthatnak hitelt, az állam adhat hitelgaranciát, az állam adhat kamattámogatást, ezt megteheti, de hitelt, kölcsönt nem adhat - ebben az előterjesztésben ez van. De ezt csak úgy alkotmányjogilag mondom, hiszen ennek ahhoz már végképp semmi köze, ami a háttérben folyik, legfeljebb egy ügyes kis adalék még ahhoz, hogy mennyire precíz és mennyire kidolgozott egy ilyen módosítás.

 

 

(18.50)

 

Vagy azt is mondhatnám, hogy mennyire nem érdekli az előterjesztőt, a tényleges előterjesztőt - nem Vonza miniszter úrról beszélek, mert nem ő ennek az előterjesztője -, a tényleges előterjesztőt még a látszat sem érdekli. Átnyomjuk, barátaim, és ebből meglesz a kis privatizációs vagyonkánk!

Mi a megoldás? - mert mindig ezt szokták visszakérdezni. Kérem szépen, hajtogattuk a költségvetési vitában is, sőt, módosító indítványt is előterjesztettünk, volt ebben MIÉP-es módosító indítvány is Lentner Csaba részéről, volt szocialista, és volt az enyém, amely az állami költségvetésben megfelelő garanciákat mellett biztosította volna a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak azt az állami támogatást, amivel hozzájuthattak volna a vagyonukhoz. Természetesen nem névértéken, hanem sajnálatos módon - mint a piacgazdaságban ez szokás - a piaci forgalmi érték közelében, úgy, hogy ebből nem maradtak volna ki a nyugdíjasok sem.

Önök ezt leszavazták. Miért ne? Nyilván, akkor nem lehetett volna azt a bulit lejátszani, aminek most szenvedő alanyai vagyunk, és amiről ez az előterjesztés szól, és amihez majd asszisztálni fogunk.

Kérem szépen, '95-ben, '96-ban, '97-ben ezzel a problémával foglalkoztunk. Állami támogatást adtunk. Most lehet ellenérv, hogy mennyit, mert csak 15 százalékát adtuk a névértéknek állami támogatásként; akkor ennyi volt. Most több van a költségvetésben, most többet lehet beletenni, és ezt a kivásárlást állami támogatással tisztességes módon meg lehetne oldani, de ne hintsük itt az igét, ne nézzük egymást, kérem szépen, nyeretlen kétévesnek azzal, hogy ez majd az üzletrészprobléma megoldását szolgálja meg a magyar mezőgazdasági kisvállalkozások fejlesztését!

Kérem szépen, ez a klientúra nagyon szép kifizetését szolgálja, amihez sajnálatos módon megtalálták az asszisztenciát a Kisgazdapárt frakciójában, és sajnálatos módon az új miniszter úrban és államtitkárában.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán: Erről szól! Balekok vagytok!) Azt külön megköszönöm a képviselő úrnak, hogy rendkívül pontosan megtartotta a 13 másodpercet, amennyivel túlbeszéltem, amikor felkértem a hozzászólásra.

Kétperces időkeretben megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Képviselőtársam! Kis Zoltán ellenzéki képviselőtársam monológja ösztökélt arra, hogy szóljak hozzá, hiszen ő azzal a váddal élt, hogy a kormánypárti képviselő felolvassa az erre vonatkozó anyagot. Igen, nagyon-nagyon fontos az, hiszen a kormánypártban felelősséggel kell a szövegnek is elhangzania, nem felelőtlenséggel - látnoki tehetséget bemutatva -, fantazmagóriákat bemutatni, mint ön is, képviselőtársam.

Valóban sok rejtély rejlik a végrehajtásban, és a puding próbája még hátra van a szövetkezeti üzletrésztörvény vonatkozásában, ezt nem vitatom. De azt viszont együtt kellene látni, hiszen ön is aktív részese volt a mezőgazdaságnak, és mint államtitkárnak, ezelőtt is módja és lehetősége lett volna, hogy a külső üzletrésszel kapcsolatos probléma megoldásában szorgoskodjék. De ezt ez idáig nem nagyon láttuk. (Dr. Kis Zoltán: Most mondtam el, hogy mit csináltunk!)

Most, hogy kisgazda indíttatással előkerül e feszítő gond megoldása, itt ezer gondot és problémát felvetettek még a törvény tárgyalása előtt is. Akkor sem szavazta meg, és nem is várunk jót az ellenzéki képviselőktől, hogy egyáltalán kreativitással segítsék ezt a problémamegoldást, hanem csak azt, hogy mumusként emlegessék a kisgazdákat, hogy ezt az üzletrészproblémát meg akarják oldani.

Közel 500 ezer emberről van szó, és valóban, feszítő gondokat kell megoldani, de gondolom, irritálja azt a hallgatót, aki várja, hogy tényleg megoldás szülessék az ő problémájára. Önök ezt nem tették, mi, a polgári kormány meg szeretné tenni, és riogatással, zavarkeltéssel reagálnak az intézkedési sorra. Itt valóban egy pénzügytechnikai dolog játszódik le, amelyben még nagyobb garanciákat akarunk biztosítani a finanszírozás vonatkozásában. Erről van szó, és nem másról.

Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán: A garanciát vettétek ki!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt gondolom, hogy Csatári képviselő úr rendes felszólalása méltó választ kapott, de azért egy mondatára szeretnék visszatérni. Azt fejtegette, hogy annak ellenére, hogy egy három hónapos törvényt most módosítanak, a jogbiztonságon nem esik sérelem. Ugye, ezt mondta? Mert azt mondta, hogy az üzletrész-tulajdonosok sem járnak rosszul, meg a szövetkezetek sem járnak rosszul.

Csak éppen az adófizetővel mi van? Ahogy önök, ez a kormány itt a milliárdos vagyonokkal dobálózik! Volt egy koncepció októberben, volt egy másik koncepció decemberben, van egy harmadik koncepció márciusban. Hogy mi lesz a koncepció májusban, azt hiszem, még önök sem tudják. Emlékezzen, amikor a miniszterelnök úr nem volt képes tisztázni, hogy mi is a kormány koncepciója! Azért a mindenkori kormány a társadalom vagyonát kezeli, az adófizetők jövedelmét kezeli, és úgy dobálózik vele mindenfajta társadalmi ellenőrzés nélkül, hogy ilyen tekintetben jogbiztonságról beszélni, Csatári képviselő úr, azt hiszem, enyhe túlzás. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Medgyasszay László képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Amikor készültem erre a mai napra, nem gondoltam, hogy ilyen délutánra-estére készülök, de kétségkívül igyekeztem lelkiismeretesen felkészülni, és ennek okán elolvastam a lassan fél éve e tárgyban a pulpituson elmondott beszédemet.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az akkor elmondottak ma is aktuálisak, és ismét el tudnám mondani azt a beszédet, persze nem ez a szándékom. De többek között azt mondtam, valamit hadd idézzek: "Ne vegye rossz néven a kormány és a miniszter úr se, hogy ezeket az aggályaimat kormánypárti képviselőként az érted haragszom és féltelek elv alapján elmondtam, de ez így nem lesz jó." Sajnos, az azóta történtek, úgy tűnik, igazolják, hogy ez így nem lett jó.

Néhány lényeges gondolatot szeretnék feleleveníteni, hogy milyen aggályaink voltak a Magyar Demokrata Fórum részéről. Azt hangsúlyoztuk, hogy nagyon fontos ennek a problémának a megoldása. Fontos egy korrekt, jó megoldás, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok kérdéskörét megnyugtatóan megoldjuk, lassan nyolc év után. De ezt úgy kell megoldani - mondottam -, hogy ne okozzunk csalódást a külső üzletrész-tulajdonosoknak, ne okozzunk csődhullámot és azt kísérő munkanélküliséget a gazdaságoknál, éppen ezért fontosnak tartottuk az állami segítséget a probléma megoldásához, és azt is kértük, hogy ha csődhullám lenne mégis valamilyen ok folytán, akkor ott, ahol ilyen katasztrófa van egy községben, faluban, akkor mikroszinten, akár egyedi megoldásokkal is találja meg a kormány a folytatás megoldását.

Az első felszólalások után tárgyalások folytak, ahol a Magyar Demokrata Fórum javasolta, illetve támogatta az úgynevezett Czerván-féle javaslatot. Ez nem kapott elfogadást. Utána módosító indítványt nyújtottunk be. Ezt nem ismétlem meg, az sem került elfogadásra.

Végül megszavazásra került egy törvény, amely a felvetéseink közül csak néhány problémát oldott meg. Csak a külső üzletrész-tulajdonosok egy részének nem okoz csalódást a törvény végrehajtása. Hogy kiknek okoz csalódást, azt nem részletezem, aki az életben jár, tudja. Még ott is csalódást okoz, ahol működő szövetkezet van, de, mondjuk, az árbevétel 51 százaléka nem mezőgazdasági tevékenységből származik, ezért nem hatályosult a törvény.

Az állami segítség csak részleges, és nem célszerű, nem célravezető. Hogy csődhullám lesz-e még, azt nem tudjuk, ez hosszabb távon fog eldőlni. Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum rendkívüli módon - mint kormánypárti frakció - nem szavazta meg a törvényjavaslatot, és az, hogy törvény lett belőle, csupán a szocialista képviselők akkori nagyarányú hiányzásának volt köszönhető. (Dr. Lentner Csaba: Mert kint voltatok a folyosón!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A tárgyalás alatt lévő javaslat egyesek szerint pénzügyi-finanszírozási, technikai módosítás csupán. Mások szerint egy privatizációs lenyúlás, manőver, fedő-, elterelő hadművelet. Meg kell jegyeznem, ha ezen második felvetés - mint privatizációs visszaélés feltevése - a volt kormánypártok soraiból teljes komolysággal mint pártvélemény hangzik el, amely összefügg holmi klientúraépítés gyanújával is, egyrészt azt kell mondanom, hogy bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Másrészt rögtön hozzá kell tennem, hogy akik ebben a vonatkozásban felszólaltak, ne sértődjenek meg, mert van egy másik közmondás is: akinek nem inge, ne vegye magára.

Ettől eltekintve mindenesetre az igaz, hogy az itt lévő javaslat az általunk felvetett és ma is élő problémákra nem ad választ, és az eljárással kapcsolatos aggályaink, gazdasági és politikai kifogásaink változatlanul jogosak. Ezért ismételten csak azt tudom mondani, hogy ne vegye rossz néven a kormány és a miniszter úr se, hogy ezeket az aggályaimat kormánypárti képviselőként az érted haragszom és féltelek elv alapján fenntartom, de ez így nem lesz jó.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

 

(19.00)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Karakas János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezeti külső üzletrészekről szóló módosító törvény néhány hónappal az eredeti törvény elfogadása után azt jelenti, hogy az a törvénycsomag, amit a kormány 2000 nyarán előterjesztett, és az Országgyűlés négy hónapos tárgyalás után 2000 decemberében elfogadott, most pedig máris módosításra kerül, az az eredeti törvénycsomag nem volt kellőképpen átgondolva. Sőt, ehhez hozzáteszem, hogy ez a törvénycsomag, ez a beterjesztett módosítási változat sincsen kellőképpen átgondolva.

Néhány hónappal ezelőtt, amikor a szövetkezeti külső üzletrész problémáját a parlament majd fél éven keresztül tárgyalta, a MIÉP-frakciónak az volt az álláspontja, hogy a vidéki népesség megsegítését úgy kell végrehajtani, hogy egyformán, egyenlő mértékben támogassuk a szövetkezetben aktív állományban dolgozó parasztembert és az egyéni gazdát. Tehát egységes, átgondolt, átfogó agrár- és vidékpolitikára van szükség. Meggyőződésünk volt és most is az, hogy ne a szövetkezeti tehénistállót osszuk fel, hanem a szövetkezeti tehénistálló hasznát. Tehát a mezőgazdaságot mint alapanyag-termelő bázist kellett volna jövedelmezővé tenni.

A rendszerváltozás óta eltelt tizenegy év. Ez a helyzet, a szövetkezeti külső üzletrészek kialakulása, törvényi megteremtése a kilencvenes évek elejére datálódik, amikor kisgazda irányításra, kisgazda ihletésre az első független magyar kormány ezt a szerencsétlen törvényt meghozta. Ám mind a külső, mind a belső szövetkezeti üzletrészek az elmúlt tíz évben elértéktelenedtek. Nemcsak az üzletrészek értéktelenedtek el azonban, hanem a magyar mezőgazdaság teljesítményei is leamortizálódtak, szinte megsemmisült a magyar mezőgazdaság. Ha statisztikai számokkal kell ezt bizonyítanom, akkor azt mondom, hogy a 2000-rel záruló évtizedben az összes mezőgazdasági termelés 27,7 százalékkal csökkent. Ezen belül az állattenyésztés 2000-re az 1990. évi bázishoz képest 23,5 százalékkal lett kevesebb. 1992-ről '99-re a mezőgazdasági export nemzetgazdasági részaránya 20,6 százalékról 8 százalékra esett vissza. Vannak olyan ágazatok, ahol a visszaesés ennél is nagyobb mértékű.

Az állattenyésztés termelési volumenében a szarvasmarha-állomány, a tejtermelés visszaesése 40 százalékos; a vágómarha-termelésé 60 százalékos, marhahúsból már 1995-ben nettó exportőrré vált az ország. Ez természetesen az agrár-külkereskedelemre is rányomja a bélyegét, hiszen lassan ott tartunk, hogy Magyarország, ez a kiváló természeti adottságokkal rendelkező ország nem képes a saját belső piacait ellátni élelmiszerből, és itt bizony az agrárpolitikának meghatározó szerepe van, természetesen a nem kellőképpen átgondolt agrárpolitikának.

Tehát a külső üzletrészekről szóló törvény, amikor a parlament színe elé került fél évvel ezelőtt, mi azt mondtuk, hogy ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat, ám mi ezt komolyan is gondoltuk, hogy ki kell fizetni. Éppen ezért terjesztettem elő azt az indítványomat, hogy a 2001. évi költségvetési törvényből, költségvetési pénzekből kerüljön kifizetésre az a 25-30 milliárd forintos külső üzletrészérték, amely megilleti a vidéken élő embereket. Én azzal nem kívánok egyébként foglalkozni, hogy zöldbárózás meg egyebek folyt a Kisgazdapárt részéről irányunkba, én békülékeny típusú ember vagyok, én ezeket nem hánytorgatnám föl. Azonban úgy látom néhány hónap elteltével, mintha nekünk lett volna igazunk, mint ahogy a holland farmerek Magyarországra telepítését is ország-világ előtt ékesen tudtuk a Független Kisgazdapárt vezetése részére nem bizonyítani, hanem igazolni. De ezt csak zárójelben mondtam el önöknek, a tárca új vezetésének.

A külső üzletrészről szóló törvénynek ez a módosítása, ami most előkerül: az első módosított paragrafus, hogy a Pénzügyminisztérium kezelné tulajdonképpen azokat a pénzeket, amik a külső üzletrészek finanszírozására mennének az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő helyett. Nézzék, mint technikai javaslattal, ezzel egyet tudunk érteni, azonban mi súlyos aggályt látunk abban, hogy a külső üzletrészek értékének kifizetése most már egyértelműen, világosan úgy történik, hogy első körben tönkremennek a még működő szövetkezetek, fölszámolásra vagy a jobbak végelszámolásra kerülnek. Kettő: miután ezek lenullázódtak mint szervezett alapanyag-termelő bázis, amely százezer embernek ad munkát, második körben pedig az állami tulajdonban lévő mezőgazdasági részvénytársaságok eladására kerül sor.

Kezemben tartok egy elemző anyagot az állami gazdaságokról - azért ne értékeljük le őket, hiszen óriási genetikai bázissal rendelkeznek, nem mind veszteséges. Az Agroproduct Mezőgazdasági Rt., pápai cég, sajáttőke-megtérülése 6 százalék fölötti, a Szerencsi Mg. Rt. majdnem 9 százalékos, az Enyingi Agrár Rt. 6,29 százalékos. Tehát van még pénz, én úgy látom, ebben a szektorban.

A módosító törvényjavaslat indoklásaként megjelölt okfejtés, hogy a menedzsmentet, ezeknek az állami gazdaságoknak a vezetőit hoznák olyan pozícióba, hogy privatizálhatnák a mezőgazdasági üzemeket, az állami gazdaságokat, és az így befolyó pénzből lennének majd a külső üzletrészesek kifizetve, kipótolva, ez csalafintaság, nem erről van szó. Itt világosan kell látni azt, hogy az állami gazdaságokat irányító embereknek nincs pénzük. Sem azoknak, akik még most igazgatótanácsi tagok vagy felügyelőbizottsági tagok ott, sem azoknak nincs pénzük, akik most egy klientúraátrendezés révén odakerülnek, hiszen kimentek a levelek az állami gazdaságokhoz, igazgatósági tagcserékre kerül sor. Itt egy pénzleosztásról van szó - legyünk tárgyilagosak!

A másik körülmény, amire föl szeretném hívni a figyelmet: ne legyenek biztos pozícióban azok az emberek, akik most hűségük, politikai hűségük fejében igazgatótanácsi tagok lehetnek Enyingen vagy Bábolnán, mert az elmúlt tíz év magyarországi privatizációja rámutat arra, hogy azon privatizációs technikáknál, ahol belföldi emberek kerülnek tulajdonosi pozícióba, ez csak valójában a névtábla, a tulajdonosi tábla átfestését jelenti, hiszen ezek az emberek, akár Fidesz-tagok, akár kisgazda tagok lesznek most az új Bábolnai Mg. Rt. tulajdonosai, ezek nem lesznek tőkeerős emberek. Ők pótlólagos tőkét ebbe az állami gazdasági körbe nem tudnak belevinni. Magyarországon ez a technika lement az MRP programoknál, lement az egzisztenciahiteleknél, meg lement a Management Bite Out programnál, az MBO-technikánál. Mind az egzisztenciahitelből, mind az MRP-programból vagy az MBO-programokból indított vállalkozások, ipari vállalkozások, kereskedelmi vállalkozások tönkrementek, mert nincs pénz.

 

 

(19.10)

 

Tehát összességében azt akarom kifejteni önöknek, hogy ez egy játék, ez egy színjáték. Most rövid távon tulajdonosi pozíciót kapnak ezek az új klientúratagok, azonban nem lesznek képesek arra, hogy hatékonyan és főleg versenyképesen működtessék az állami gazdaságokat; így nyilvánvaló, hogy külföldi tulajdonba fognak átmenni. Miniszter úr, erről van szó, ez közgazdaságilag igazolható, ez már végigment az élelmiszeriparon, végigment a kereskedelemben, végbement a textiliparban, most ez vár a mezőgazdaságra.

Igaz, hogy a rendszerváltozás 11. esztendejében vagyunk, de az agrárium közgazdaság-története azt mutatja, hogy itt mindig hosszabbak nemcsak a termelési ciklusok, hanem ha válság van, lassabban lehet egy felfelé ívelő szakaszra jutni. Tizenegy év kellett arra, hogy ezek az állami gazdaságok idegen tulajdonba kerüljenek át. Itt, ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésekor erről van szó. Ezért nem fogadjuk el.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Németh Imre képviselő úr, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Sajnálatos, hogy a Fidesz vezérszónoka grundcsatává sekélyesítette az üzletrésztörvénnyel kapcsolatos problémákat. Sajnálatos, hogy grundcsatának minősítette mindazt, amit néhány hónappal ezelőtt nemcsak az érdekelt szövetkezetek érdekképviseletei, hanem, mondjuk, a Bankszövetség is mint ennek a legnagyobb hitelezője kinyilvánított, s aggályait fejezte ki. Aggályait fejezte ki több tízezer munkahely megszűnése kapcsán, aggályait fejezte ki, hogy a mezőgazdaság termelése csökkenhet, hisz néhány száz mezőgazdasági üzem kerül csődbe.

Mindennek persze közvetett tétje is van, és valahol a magyar mezőgazdaság EU-csatlakozási pozíciója, úgy érzem, ezáltal is sérül. Azt vártuk volna, hogy a szinte minden sorában alkotmánysértő törvény, amit a parlament megszavazott, valamilyen formában módosításra kerül. Helyette igazából érdemi módosítás nem történt.

Arra persze jó volt - a mezőgazdasági bizottságban és több bizottságban is felvetődött a vita, hogy miért nincs előterjesztő írva erre az anyagra -, hogy kimondta végre a Fidesz, hogy a legfőbb felelős Orbán Viktor mint a kormány feje. Ebből adódóan ezért a törvényért, ennek a törvénynek minden hatásáért a legfőbb felelős Orbán Viktor, nem az előterjesztő Független Kisgazdapárt.

Néhány szót hadd szóljak erről a kis előterjesztésről, ami összesen három paragrafus, és nemcsak az abban foglaltak, hanem önmagában az indoklás része is eléggé érdekes! Több képviselőtársam is felvetette, hogy mi vagy ki lehet ez a pénzügyminiszter által kijelölt szerv. Miért nem meri kimondani az előterjesztő ezt? Hisz ez igazából attól nem függ - hiszen ez valószínűleg kormánydöntés alapján megszületett -, hogy a Pénzügyminisztérium, a pénzügyminiszter kit fog megnevezni. A bizottsági ülésen erről egy árva szó nem hangzott el, nemcsak nálunk, más bizottságban sem.

Aztán Kis Zoltán úr a 2. § kapcsán felvetette azt is, hogy egyáltalán egy kijelölt szerv, egyáltalán az állam állami költségvetésből megteheti-e azt, amit megtesz ebben a 2. §-ban. Mert az állam az Áht. szerint nyújthat garantált hitelt, visszatérítendő vagy vissza nem térítendő támogatást, hitelt, de egyet nem tehet, mégpedig azt, hogy mindezeket úgy próbálja érvényesíteni, hogy jelzálogot is tesz ezen érték alapján az üzemekre. Ez, kérem, egyértelműen egy banki tevékenység, és banki tevékenységet az Áht. szerint nem gyakorolhat a magyar költségvetés egyik szerve sem. Hiszen az Áht. szerint lehetőség van arra, hogy az állammal szemben fennálló adósságot be lehessen hajtani állammal szembeni kötelezettségként, mondjuk, az APEH-en keresztül.

Érdekes ez a fajta gondolkodás, ami itt is meg az alap-előterjesztésben is előjön, és ez számomra azt mondatja, hogy valószínű, hogy ez a kijelölt szerv a Magyar Fejlesztési Bank lesz, és nem vagyok benne biztos - bár cáfoljon meg az előterjesztő -, hogy az FVM-ben találták ki ezt a jelzálogjogot, hanem lehet, hogy maga Simicska Lajos mint bankár próbálta duplán bebiztosítani önmagát, mert ő már kicsit látta a jövőt.

Kérem, ne vegyék zokon, ha nemcsak a paragrafusról szólnak képviselőtársaim és én is, hanem az ebbe foglalt indoklásról is. Többször hangoztattam ma is a "cinikus" szót, ez is, enyhén szólva cinizmus, hiszen azt az előbb említett módosítást, amit a költségvetésben egy fideszes képviselő megtett, és tudomásom szerint, ha jól hallom, ma még szinte nem is emlékezett rá, hogy mit adott be annak idején, hogy majd a 12 állami gazdasági privatizációjából lehet forrást nyerni ahhoz az összeghez, ami kell az üzletrészek rendezéséhez; igaz, hogy nem írta meg az újság, de egy szűkebb kör már akkor mondogatta: á, fiúk, ez nem így lesz! Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a Fidesz szépen, sunyi módon belopja a maga érdekét, amit már egy éve fogalmazott, hogy hogyan lehet lenyúlni az állami gazdaságokat.

Én is azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hogy meg lett teremtve a lehetőség, meg lett teremtve az ideológia, meg lett teremtve minden. Ezek az állami gazdaságok - több oldalról is elhangzott - komoly értéket képviselnek. Komoly értéket képviselnek, már csak azért is, mert genetikai bázis, bemutató gazdaság, óriási értékek halmozódtak fel benne, arról nem is beszélve, hogy az ÁPV Rt. az elmúlt egy évtizedben jelentős tőkeinjekciókkal fölpumpálta őket, és most mindezt darabonként durván egymilliárdért megkapja Simicska Lajos és a klientúra. Kérem, csinálják, lelkük rajta!

Én nagyon remélem, hogy előbb vagy utóbb egy vizsgálóbizottság majd pontot tud tenni ennek a kérdésnek a végére, és ki fog derülni a valós igazság; mint ahogy remélem, előbb vagy utóbb kiderül azoknak az A/4-es lapoknak a sorsa is, hogy mi van rajta, amit most a különböző minisztériumokban a miniszterek készítenek.

Én azt tudom mondani, hogy ha még 2002 kapcsán országgyűlési képviselő lehetek, ne adj' isten, sikerül leváltani a Fideszt, akkor egyik kezdeményezője leszek, ha addig nem derül fény ezekre stiklikre, hogy ezekre derüljön fény, és valahol az igazság és a vele kapcsolatos számonkérés is történhessen meg.

Úgyhogy kérem, fontolják meg ennek kapcsán, mit óhajtanak tenni, tisztelt kormánypárt - nem tisztelt képviselők, mert a képviselőket ebben inkább csak eszköznek tekintem -, azért valahol képviselői felelősségről is szó van ezen három paragrafus kapcsán is és az egész üzletrésztörvény kapcsán, ami még egy érdekes fordulatot is vehet, mert ha az Alkotmánybíróság, ne adj' isten, olyan határozatot hoz, ami miatt jelentősen változtatni kell ezen az üzletrésztörvényen, akkor előállhat az a helyzet, hogy ismét kezdődik az a hercehurca, az az óriási viharokat kiváltó vita, ami már folyik a parlamentben több mint fél éve; még jobban lejáratjuk magunkat, még jobban lejáratjuk az egész intézményt, az egész törvényhozást. Gondolkodjunk el rajta!

Nem hiszem, hogy megteheti a kormány azt, hogy visszavonja az eredeti törvényjavaslatot, de talán még azt megteheti, hogy ezt a javaslatot visszavonja, megvárja az alkotmánybírósági határozatot, ami állítólag várható a jövő héten, és ennek tükrében gyorsított eljárással - aminek, gondolom, a Szocialista Párt képviselői is támogatói lehetnének - módosítani, korrigálni kellene az üzletrésztörvényt.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Németh Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolognak örülök az elmúlt hozzászólásokat hallgatva, mégpedig annak, hogy megszólalt a kormányoldal lelkiismerete: Medgyasszay László. A dologban talán annyi a disszonancia, hogy ugyanazt a pártot képviseli, mint az igazságügy-miniszter asszony, Dávid Ibolya, aki viszont rábólintott mindarra, amiről most itt tárgyalunk a Ház előtt.

 

 

(19.20)

 

 

A miniszter úr is nagy lehetőséget szalasztott el, elismerhette volna e törvény lehetetlenségét, igazságtalanságát, azokat a negatív hatásokat, amelyeket a magyar működő mezőgazdaságra gyakorolni fog ez a törvényjavaslat.

Természetesen el kell ismerni azt - és a Szocialista Párt is egyértelműen ezt teszi -, hogy egy létező probléma megoldását célzó alapjavaslatról beszélünk, illetve annak módosításáról, hiszen a tévedés 1992-ben következett be. Az akkori Független Kisgazdapárt politikusai egy olyan törvényt alkottak, amely során kialakult a mezőgazdasági szövetkezetekben egy olyan tulajdonosi forma, az üzletrésztulajdon, amely nem egy profitorientált tőkehasznosító társasághoz illő dolog, hanem valóban a tőkehasznosító társaságok tulajdoni formája. Nem volt elvárható a mezőgazdaság elmúlt tízévi jövedelmezősége mellett, hogy e vagyon hasznosítása mellett még osztalékot is tudjanak fizetni; ezért ugyan szidták a szövetkezeteket, de meggyőződésem, hogy a probléma gyökere az akkori törvény megalkotásakor volt.

Látható, hogy a mezőgazdaságban azóta is nemcsak jövedelmezőségi válságot okozott, hanem strukturális válságot is okozott, óriási finanszírozási problémákkal küszködnek a mezőgazdasági termelők, és sajnos a mostani törvényjavaslat az üzletrészek kifizetése kapcsán e finanszírozási problémákat csak nehezítette, hisz a bankok természetes magatartásának tekinthető, hogy ha veszélyben van a kihelyezett forrásuk, akkor igyekeznek azt menteni. Jelenleg finanszírozási moratóriumot hirdettek a mezőgazdasági termelők vonatkozásában, amely már önmagában is rendkívül nehéz helyzetet teremtett, önmagában is csődöket okoz, de meggyőződésem az, hogy e törvény végrehajtása további súlyos csődhullámot fog elindítani.

A dolog következménye izgat engem természetesen, az, hogy ha e szervezetek csődbe mennek, kik fogják bérbe venni a termőföldet, azon tulajdonosok termőföldjét, akik esetleg most várják az üzletrészük kifizetését, kitől fogják megkapni a föld haszonbérleti díját, ki fogja művelni e területeket, ha azokat az eszközöket piacra kell vinni, el kell adni, el kell távolítani az adott településtől, mennyi lesz Magyarországon a parlagterület, és mennyibe fog kerülni ez az államnak, milyen hatást fog ez a társadalomra gyakorolni. Úgy gondolom, hogy e problémákkal is szembe kellett nézni, és meg vagyok győződve arról, hogy sajnos a törvény előterjesztői, a kisgazdák ezt nem gondolták végig.

A módosítás kapcsán nem egy formális kérdésről van szó természetesen, mint ahogyan a módosítást a kormányoldal egyes képviselői kezelik, ugyanis ez esetben is meg kell nézni a hátteret, a mozgató okokat is fel kell tárni. A változás a törvény elfogadása óta a volt állami gazdaságok vagyonának értékesítési módjában következett be. A kormány a korábbi időszakban, amikor tárgyaltunk a törvényről, arra hivatkozott, hogy a tizenkét állami gazdaságot, illetve a tizenkilenc állami gazdaságot azért kell értékesíteni, hogy megteremtődjön a fedezete az üzletrészek kifizetésének.

Látható, hogy azóta megváltozott a helyzet. A kormány tizenkét gazdaság kezelői jogát az ÁPV Rt.-től a Magyar Fejlesztési Bankhoz, a Simicska-bankhoz fogja áthelyezni, és már nincs szükség a bevételre, hiszen a kormányhatározatban olyan eljárást helyezett kiáltásba, amelynek közvetlen költségvetési bevétele egy fillér sem lesz, hisz húszéves lejáratra, rendkívül kedvezményes formában, kétéves törlesztési moratóriummal fogják majd megkapni ezeket a vagyontárgyakat a kormány célkitűzése szerint azok a személyek, akik az agrártársaságok jelenlegi alkalmazottjai, akik ott dolgoznak, illetve, mint megismertük legutóbb, a menedzsment.

Itt lóg ki a lóláb, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis a közelmúltban ezek a gazdaságok kaptak egy leiratot az ÁPV Rt.-től, mivel még nem is tudják igazából, hogy az MFB miképpen gyakorolja a kezelői jogokat, ezért a privatizációs részvénytársaság értesítette ezeket az embereket, az ottani mostani tisztségviselőket, hogy a következő közgyűlésük napirendjére vegyék fel a tisztségviselők visszahívását és újak kinevezését.

Mennyire lesz igazságos az, tisztelt képviselőtársaim, hogy olyanok jutnak rendkívüli vásárlási lehetőségekhez, akiknek eddig semmi közük nem volt ezen állami gazdaságok vagyonának működtetéséhez, létrehozásához? Milyen összhang van itt, az üzletrésztulajdon hangoztatott elveinél, amelyekre önök is hivatkoznak, hogy ezeket az embereket, a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokat megilleti az üzletrészük? Természetesen véleményünk szerint is megilleti őket, hisz részt vettek annak a vagyonnak a gyarapításában, amelyet most föl kívánnak osztani, de hogy függ ez össze az állami gazdaságok esetében, hogy most az utcáról behelyeznek embereket, kik lesznek ezek a kedvezményezettek, akik le fogják tudni tenni azt az induló 20-80 millió forintot a tulajdonosi társaság megalakításához, azt követően pedig, meggyőződésem, húsz év alatt a volt állami gazdaságok eredményéből vissza fogják fizetni ezt a vételárat.

Ingyen fognak kapni hatalmas vagyonokat, hisz az eladás az állami gazdaságok jegyzett tőkéjének 70 százalékán fog megtörténni, legalábbis ezt helyezték önök kilátásba, és nagyon jól tudjuk, hogy e gazdaságoknak egész más az értéke, a saját vagyon átlagban is kétszerese a jegyzett tőkének. Ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen vagyontárgyakat tulajdonolnak - belterületi földek, és nem kívánom felsorolni -, akkor ennél is lényegesen magasabb az értéke.

Úgyhogy itt egy nagyon jól megkoreografált, a képviselőtársaim által kimondott vagyonlenyúlásról van szó. Nagyon sajnálatos, hogy a Fidesz vezetői efféle szándékához a Kisgazdapárt is statisztál. Önök is számolhatnak a következményekkel, ahogy Lentner képviselőtársam elmondta. Ismerjük a cukoripar példáját vagy másokat, hisz annak idején a jobboldali kormány eladta az élelmiszeripar krémjét külföldieknek az első ciklusban, most úgy látszik, hogy külföldiek kezébe fog jutni a mezőgazdaság krémje is. Itt igazából azok a strómanszerepet betöltő új tisztségviselők fognak jól járni, akik eljátsszák ezt a szerepet, mert meg vagyok győződve róla, hogy ezen gazdaságok többsége néhány éven belül külföldi multinacionális szervezetek, érdekcsoportok kezébe fog kerülni.

Önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság mentheti meg a csúfos kudarctól és a megszégyenüléstől. Egyetlen esélye van az üzletrész-tulajdonosoknak is, hogy hozzájuthassanak üzletrészükhöz, mégpedig az, hogy a Magyar Szocialista Párt 2002-ben megnyeri a választásokat és kormányra jut. Ebben az esetben ugyanis egy olyan igazságos, üzletrész kifizetéséről szóló törvény fog születni, amely nem különbözteti meg az üzletrész-tulajdonosokat aszerint, hogy milyen formában jutottak hozzá az üzletrészükhöz, meg fogják kapni annak az ellenértékét olyan formában, állami szerepvállalás mellett, hogy a működő szövetkezetekből, szervezetekből sem kell utcára tenni az embereket (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és a magyar mezőgazdaság sem fog óriási veszteségeket elszenvedni.

Mindezen okok miatt (Az elnök ismét csenget.), tisztelt képviselőtársaim, nem tudom elfogadni az előterjesztett törvénymódosítást.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót kétperces időkeretben Csatári József képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Németh Imre képviselőtársam bemutatta a Szocialista Párt programját, gondolom, hogy ezt egyeztette a képviselőcsoport. Viszont, ami a múltat illeti, '94-től '98-ig nem lett bemutatva semmi sem; vártuk az agrárium fejlődését, sajnos nem tudták hozni azt a megígért pozitívumot.

 

(19.30)

 

Csak egy számot mondok: 1997-ben 80,6 milliárd forint volt agrárcélokra, most 191 milliárd, ebben a nagyon szűkös és rossz helyzetben. Tehát számszakilag egy kicsit átlépte a polgári kormány az önök számát. Annak ellenére, hogy a polgári kormány ideje alatt mind a három évben katasztrofális helyzetek sújtották a mezőgazdaságot, azért csak talpon marad, és van miről beszélni.

Nagyon érdekes az okfejtése, amit elmond az állami gazdaságokról és a szövetkezetekről. Minden szövetkezet úgy van beállítva, hogy magatehetetlen, nem tudja a rá nehezedő feladatokat ellátni, viszont ez a tizenkét rt., amiről szó van, csillagászati helyzetben vannak felsorolva, hogy milyen nagyon jó helyzetben vannak, és ebből mekkora nagy bevétel fog származni. El lehet gondolkodni ezen a tényálláson is nagyon.

Borzasztó dolog, amikor a kormányt felelőtlenséggel vádolja olyan kormányoldalon lévő képviselő, legalábbis aki ott volt, aki tényleg nem tett az agráriumért semmit. Önök az üzletrésszel nem foglalkoztak. Most ígéri, hogy a 2002-es választások után valami rendkívül előnyös lehetőséget mutatnak be a választópolgároknak, csak adják oda a szavazatot. Önök, amikor ott volt a lehetőségük, semmit sem tettek, és gondolom, hogy ezután sem fognak tenni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Czerván György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt kitartó Képviselőtársaim! Türelemmel végighallgattam az eddigi felszólalásokat, s engedjék meg, hogy röviden néhány gondolatomat elmondjam ezzel kapcsolatosan.

A felszólalásokat alapvetően két csoportra lehet szétválasztani. A felszólalások egyik része a jelenlegi törvénymódosítással, másik része viszont gyakorlatilag az alaptörvénnyel foglalkozott. Úgy éreztem magam, mintha az eredeti törvényjavaslat általános vitáján lennék. Igazából új momentum nem merült fel, ez valahol érthető is, hiszen a körülmények azóta lényegesek nem változtak. Talán annyival lettünk gazdagabbak, hogy azóta ismerjük a végrehajtási rendeletet is.

Ami a jelenlegi törvénymódosítást illeti, itt tulajdonképpen egy finanszírozási kérdésről van szó az ÁPV Rt., illetve a költségvetés kapcsán, és általában az a vád illeti a törvényt, hogy a szövetkezetekre nézve ez kifejezetten hátrányos. Nos, nem előnyös nyilván, ha valakinek fizetni kell, de ha van a szövetkezetekre nézve pozitív rész ebben a törvényben, akkor az az, hogy az állam az üzletrészek egy részét megfinanszírozza a szövetkezetek helyett, még ha ezt vissza is kell fizetni, még ha ez átmeneti megoldás is.

Az valóban nem szerencsés, hogy a törvényt három hónap után már módosítani kell, de ezért nyilván a miniszter urat terheli a legkevésbé a felelősség.

Ami az alaptörvényt illeti, én is elmondtam akkor a véleményemet, módosító javaslataim is voltak, de ez már történelem. Ami a lényeg, hogy április 15-ével a beadási határidő megszűnik. Egy biztos, hogy április 15-e után, amikor összegezni fogjuk majd ezeket a beadványokat, akkor legalább már tisztán fogjuk látni, hogy miről is beszéltünk, hogy itt 12 milliárdról, 30 milliárdról vagy hány milliárd forintról van szó.

Végezetül azt szeretném még mondani, hogy az Alkotmánybíróság döntését azért várjuk meg, ne előlegezzük meg, hogyan fog dönteni. Ugyanez a véleményem a 2002-es választásokról is: ezt a döntést hagyjuk meg a választópolgároknak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót kétperces időkeretben Németh Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Csatári József Képviselőtársam! 1994 és 1998 között valóban nehéz helyzet volt a mezőgazdaságban, hiszen 1994-ben egy szétvert mezőgazdaságot örökölt a szocialista-szabad demokrata kormány, és nem a felismerés hiányzott az ágazat fejlesztése tekintetében, hanem a forrás. Az ön száma valószínűleg téves, és természetesen az inflációt is figyelembe kell venni.

Az elmúlt ciklusban folyamatosan növekedett az agrártámogatás. Az agrártámogatások vonatkozásában a katasztrófa 1991-ben következett be, amikor az önök első minisztere, az első kisgazda miniszter lemondott több mint 20 milliárd forint mezőgazdasági támogatásról, melynek a következményeit még ma is isszuk, hisz jelenleg az agrártámogatások reálértéke - amire ön hivatkozik - az 1990-es évek eleji szintnek az 50 százaléka. Sajnos ez a mezőgazdaság teljesítményén is meglátszik.

Úgy gondolom tehát, hogy itt előre kell tekinteni, nem a múltba kell nézni. Itt az a kérdés, hogy az agrárválságot meg lehet-e oldani, és az a kérdés, hogy ezt a helyzetet tovább nehezíti-e valaki, vagy olyan megoldásokat hoz, olyan intézkedéseket tesz, ami kivezet ebből a válságból. Nos, az én problémám az, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök elmélyítették a válságot a kilencvenes évek elején, és sajnos ebben a ciklusban is ugyanezt teszik, ha ennek a mértéke finomabb is, mint az első nagy fiaskó volt. Ez az agrárpolitika nem a válságból való kivezető úton jár.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Karakas János képviselő urat illeti ugyancsak két percben a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csatári úr felvetése kapcsán csak azt tudom mondani, hogy nagy a mindenkori parlamentnek a felelőssége. Megvolt a felelőssége az Antall-kormánynak, megvolt a Horn-kormánynak, és megvan most az Orbán-Torgyán-kormánynak is. Azokról a dicshimnuszokról, amiről Csatári úr beszél, ha ez így lenne, akkor nagyon jól állhatna a mezőgazdaság, de meg kell állapítani, hogy sajnos míg a többi ágazatnak sikerült utolérni 1989. évi önmagát, a mezőgazdaság még mindig nem érte el csak az akkori teljesítményének a 60 százalékát.

Tehát Csatári úr, ha nagyon szigorúan nézzük, akkor azt kell mondjam, hogy az önök kormányának sincs semmi oka arra, hogy dicsekedjen, arról nem is beszélve, hogy azok a negatív folyamatok, amelyeket úgy tűnt, hogy sikerül megállítani '97-98-ban, azok ismételten elindultak: csökken a foglalkoztatás, csökken az export-import egyenleg, csökken igazából a teljesítménye az agrárgazdaságnak, és mint elmondtam, azért az EU-csatlakozás nagyon közel van. Nagyon-nagyon közel van, és én nagyon félek attól, hogy ha mi itt rosszul politizálunk - és ebbe bele kell érteni az ellenzéket is -, ha népszavazásra kerül a sor, akkor a vidéken fog eldőlni az EU-csatlakozásunk sorsa, és ha ezért nem tesznek meg most önök kormánypártiként mindent, hiszen az önök kezében vannak a lehetőségek, akkor lehet, hogy a legnagyobb felelősség az önöké lesz. De sajnos azt kell mondani, hogy ez minden pártra vissza fog hullani, s minden párt felelőssége is lesz. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Nem akarok beleszólni az MSZP-nek és a Kisgazdapártnak ebbe a fiaskójába, ami itt kialakul, de álláspontunkat egyértelművé téve a következőket mondanám még. Nemcsak negatív folyamatokról van most már szó a magyar mezőgazdaságban, ne csak termelés-visszaesésről beszéljünk, hanem látnunk kell azt is kristálytisztán, világosan, hogy ha a környező közgazdasági feltételrendszer, az üzemeket, egyéni gazdaságokat irányító agrárpolitika rossz kezekbe van helyezve, akkor mind a nagyüzem, mind a kisüzem, mind a két üzemtípus életképtelen.

Én most azt látom 2001 elején, hogy végbemegy egy kárpótlás, egy vagyonnevesítés, ám ezek a birtokok nem életképesek, ugyanakkor pedig a nagyüzemek szétesnek. De ennek a folyamatnak az eredményeként, ami tizenegy év elteltével lassan a végéhez közeledik - kimondom a bűvös szót -, egy másodlagos privatizáció fog bekövetkezni a magyar mezőgazságban, egy tőkés típusú nagybirtokrendszer fog kialakulni, s mint annak idején a XX. század elején a népi szociográfusok megírták, a magyar falvakra, a magyar vidékre a tőkés típusú nagybirtok ugyanúgy rá fog települni, mint a XX. század elején. Nem szocialista téeszek lesznek, hanem tőkés nagybirtokok.

Én azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat, ami fél évvel ezelőtt bejött a Ház elé, és az a módosítás, amiről most itt vitatkozunk, ennek a célnak, a tőkés típusú nagybirtokrendszernek a célelérési eszközrendszere.

Én azt mondom önöknek - talán az MDF részéről van némi konstruktivitás, talán a szavazáskor is tartják a szavukat -, visszakozzanak ettől a törvénytől.

Köszönöm szépen.

 

 

(19.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még szólni. (Nincs jelentkező.) Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincs, megkérdezem Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Miniszter úr!

 

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem kívánok.

 

ELNÖK: Nem kíván a miniszter úr válaszolni. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - ma este kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a mezőgazdasági termelőket sújtó rendkívüli aszálykár kárenyhítési lehetőségeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Tóth Imre és Hanó Miklós képviselők önálló indítványát H/3306. számon, a bizottságok ajánlását új változatban pedig H/3306/7. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát az előterjesztéshez érkezett módosító javaslatra. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Egyetlen képviselőtársam sem jelentkezett, így a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Tóth Imre képviselő urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván a vitában elhangzottakra válaszolni.

 




Felszólalások:   114-204   204-272   272-273      Ülésnap adatai