Készült: 2020.09.26.13:05:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

199. ülésnap (2001.03.30.),  114-204. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:18:43


Felszólalások:   86-114   114-204   204-272      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelzés.)

Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és természetesen a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Tállai András államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván-e válaszolni a vitában elhangozottakra. Az államtitkár úr jelzi, hogy a határozathozatalt megelőzően kívánnak válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3930. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3930/1-5. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időtartamban. Öné a szó, miniszter úr.

 

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Európai Közösséggel kötött társulási szerződés alapján alapvető feladat, hogy Magyarország jelenlegi és későbbiekben megalkotandó jogszabályai összeegyeztetettek legyenek az Európai Unió szabályaival.

A csatlakozási folyamat előrehaladásával feltétlenül szükséges, hogy egyes mezőgazdasági tárgyú törvények - ezen belül az állat-egészségügyi törvény - ez év április 30-áig az Országgyűlés elé kerüljön megtárgyalásra, abból a szempontból, hogy a magyar állategészségügy a harmonizáció követelményeinek megfeleljen. Erre az elmúlt év őszén a tárca képviselője elkötelezte magát a brüsszeli technikai tárgyaláson, és ezért is lényeges a módosításnak a tisztelt Országgyűlés által történő jóváhagyása.

Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény már megjelenésekor közelített az Európai Unió által előírt követelményekhez - például állatbetegségek megelőzésének és leküzdésének szabályai -, azonban a hatálybalépése óta megjelent új jogszabályok jogharmonizációja szükségessé teszi a törvény módosítását. A törvény módosításának elsődleges célja, hogy az európai uniós elvárásoknak megfelelően egyértelműen elhatároljuk a hatósági és magán-állatorvosi feladatokat, valamint az ezzel járó felelősséget, és ennek megfelelően pontosítani az állat-egészségügyi szolgálatban dolgozó állatorvosok, illetve a szolgáltatást végző magán-állatorvosok feladatait.

A módosítás azt juttatja kifejezésre, hogy az állami, hatósági állatorvosok mint kinevezett köztisztviselők végzik a szolgálat irányító, engedélyező és ellenőrző tevékenységét, míg a magán-állatorvosok pedig a szolgáltatást; például az állatok állatorvosi ellátása, az állatok állat-egészségügyi felügyelete. A szolgálat szétválasztásával természetesen a hatósági állatorvosok egzisztenciáját javítani szükséges, amely egyrészt az illetmény emelését és a feladatok ellátásához szükséges technikai feltételek megteremtését is igényli.

A törvénymódosítás alapján tud a magyar állat-egészségügyi igazgatás megfelelni az úgynevezett regionalizáció alapelvének, azaz a területi elv bevezetése, illetve alkalmazása járványos állatbetegség megjelenése esetén így lehetséges. Ez lényeges nemzetgazdasági szempontból, ugyanis járvány esetén vagy nagy gazdasági kárt okozó fertőző állatbetegségek fellépésekor lezárható az ország azon területe, amely érintett, illetve fertőzött, ugyanakkor a mentes területekről tovább folytatódhat az élőállatok, állati szaporítóanyagok, állati eredetű termékek, takarmányok exportja.

A regionális elv alkalmazása rugalmasságot is biztosít abból a szempontból, hogy nem feltétlenül kell szállítási korlátozást elrendelni, hanem speciális állat-egészségügyi szabályok bevezetésével - például különböző vizsgálatok vagy kezelések előírása - folytatódhat a kereskedelem.

 

 

(14.20)

 

Új elemként kerül beépítésre az élelmiszer-biztonság fogalma; ahogy önök előtt is ismert, 2002-ig az Európai Unió is létrehozza az élelmiszer-biztonsági hivatalt. E törvénymódosítás biztosítja, hogy az élelmiszerek vonatkozásában mi is eleget tegyünk e követelménynek a létesítés jogi alapjának megteremtésével, valamint felhatalmazó rendelkezést hoz a szervezet feladat- és hatásköre megalkotására. Az emberi táplálkozásra szolgáló élelmiszer - ilyen az állat minden ehető része, termék, nyerstermék, félkész vagy késztermék - előállításában az állat-egészségügyi szolgálat szakemberei az állat tartásától az élelmiszer megtermelésén át a forgalomba hozataláig közreműködnek.

Törvény írja elő a hatósági állatorvosok számára az állattartó telepek higiéniai feltételei megtartásán túl a vágásra szánt állatokat kísérő bizonyítványok kiállítását, a vágóállatok állat-egészségügyi szempontból történő vizsgálatát, a levágott állatok húsvizsgálatát, az állati eredetű élelmiszerek vizsgálatát, és a hatósági állatorvos bírálja el azok fogyaszthatóságát, illetve igazolja e tényt. Ebből eredően a fogyaszthatóság állat-egészségügyi hatósági döntés, ezért lényeges, hogy az állati eredetű termékek élelmiszer-biztonsági szempontból való megfelelését felügyelő szervezet a minisztérium hatáskörébe kerüljön. Egyébként az élelmiszer-biztonság bevezetéséről az Európai Unió Fehér könyve rendelkezik.

Az Európai Unió egységes belső piacához való csatlakozás igénye vetette fel azt, hogy az állat-egészségügyi ellenőrzést az élő állat és állati eredetű termék esetében minden esetben a származási helyen kötelező jelleggel el kell végezni. Ennek célja az, hogy a termékek aggálymentesen mozoghassanak az Európai Unió tagországainak belső piacán.

Szigorú előírás, hogy az ellenőrzést a származási helyen minden esetben kötelező elvégezni, míg a rendeltetési helyen csak szúrópróbaszerű ellenőrzést kell lefolytatni. Az Európai Unió külső határán végzett ellenőrzéseket a maitól lényegesen eltérő rendszerben, módszerekkel és gyakorisággal kell végezni, ezért a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy az erre vonatkozó részletes szabályokat a későbbiekben egy külön jogszabályban meg kell alkotni.

Az Európai Unió külső határainak módosulásával természetesen szükséges új határátkelőhelyek kialakítása, ezek működésének és az ellenőrzés módszereinek meg kell felelni az Európai Unió követelményeinek. A légi, vasúti, vízi, közúti határátkelőhelyek felújítására, illetve újak létesítésére, részben Phare-program keretében, az Európai Unió által biztosított pénzügyi fedezet mellett folyamatosan kerül sor.

Itt szeretném jelezni, hogy a törvénymódosítás alapján válik szükségessé a hatósági állatorvosok feladatának kibővítése, a harmadik országból érkező szállítmányok, valamint harmadik országba kerülő szállítmányok vizsgálata vonatkozásában. Az állat-egészségügyi szolgálat hatósági tevékenysége és a szolgáltató tevékenység szétválasztása alapján válik indokolttá az állategészségügy területén, hogy szükséges állami feladatokra a magán-állatorvos igénybevétele. Erre például egyes preventív állat-egészségügyi akciók végrehajtása érdekében kerülhet sor, valamint rendkívüli járványhelyzet kialakulása esetén. A kirendelés az érdek-képviseleti szervezettel, a Magyar Állatorvosi Kamarával egyeztetve történik.

A hatályos jogszabály szerint a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek közül csak azok egy részének fellépése esetén volt fizethető állami kártalanítás abban az esetben, ha a betegség során az állat elhullott vagy leölését rendelték el, valamint a betegséggel kapcsolatban a tárgyi eszközök megsemmisítésre kerültek. A törvénymódosítás az európai uniós szabályozásnak megfelelően lehetővé teszi az összes bejelentési kötelezettségű állatbetegség állami kártalanítását. A közösségi szabályokkal összhangban történik az a módosítás is, hogy a kártalanítás a jelenlegi 90 százalékos forgalmi érték helyett az Unióval történő csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában teljes összegűvé válik. Európai uniós elvárás volt az is, hogy a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek körét egészítsük ki a tengeri kagylók betegségeivel, a surlókórral és a pisztrángok vírusos vérfertőzése elnevezésű állatbetegségekkel.

A jelenleg hatályos felhatalmazás szerint a kártalanítás felső határát a költségvetési törvény megjelenését követő 60. napon belül kell a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett inflációs ráta alapján megállapítani. E törvényi rendelkezés betartása gondot okozott, mivel az inflációs ráta közzététele nem minden esetben történt meg.

A szabályozással előírt határidőn belül ezért a mulasztásos törvénysértés elkerülése érdekében a 60 napos kötelezettség előírását elhagyni javasoljuk a törvényből, és helyette a KSH-közzétételt követő 30 napon belüli évenkénti szabályozás felvételét javasoljuk.

Az állatok tulajdonjogának, illetőleg az állat állat-egészségügyi forgalomképességének igazolására szolgál a marhalevél. A 2000. évben megjelent az egyes állatfajok egységes nyilvántartási és azonosítási rendszeréről - rövidítve ezt úgy említjük, hogy ENAR - szóló rendelet, amely bevezette az úgynevezett nyilvántartási igazolólap fogalmát, amely azonos értékű a marhalevéllel. A marhalevelet a jegyző állítja ki, míg a nyilvántartási igazoló lapot az erre hatáskörrel rendelkező szerv, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet adja ki.

Jogharmonizációs követelmény, hogy a csatlakozás időpontjáig az ENAR-ban megjelölt állatfajok esetében erre a nyilvántartási rendszerre át kell térni, és annak jogi szabályozását is biztosítani kell. A magán- és hatósági állatorvosi munka szétválasztásával az állat-egészségügyi igazgatás területi egysége az állat-egészségügyi körzet helyett az állat-egészségügyi kerület, és így a kinevezett hatósági állatorvosok munkáját közvetlenül a kerületi főállatorvos irányítja.

A kerületi főállatorvos feladatának bővítését célozza az a módosítási javaslat, hogy a hatósági feladatok ellátásán túl a kerületi főállatorvos szervezze, irányítsa és ellenőrizze a hatósági állatorvosok munkáját, azaz több időt fordítson az állat-egészségügyi szolgálat tényleges működtetésére. A kerületi főállatorvos ellenőrző pozícióját kívánjuk erősíteni azzal, hogy a betegségfelszámolási és -mentesítési programok végrehajtásához szükséges anyagokat csak a kerületi főállatorvos rendelheti meg, ugyanis a nagy nemzetgazdasági kárt okozó vagy közegészségügyileg veszélyes állatbetegségek felszámolása állami, minisztériumi feladat, és az ennek ellátásához szükséges oltó- és kórjelzőanyagokat ingyenesen kell biztosítani.

Az összeg nagyságrendjére való tekintettel feltétlenül szükséges a felelősség egyértelmű megállapítása és az ellenőrzés biztosítása. A kerületi főállatorvosi hatáskör további bővítését célozza azon rendelkezés is, amely szerint az ebek veszettség elleni kötelező védőoltásának megszervezésében a települési önkormányzattal együttműködik. Lényeges ez az együttműködés abból a szempontból, hogy az oltás helyének kiválasztása megfeleljen az állat-egészségügyi követelményeknek, valamint csupán példaként kívánom elmondani, hogy az oltás során keletkezett állatgyógyászati hulladékok eltakarítása is az ő felügyeletével történjen meg.

A minisztérium állat-egészségügyi feladat- és hatáskörén belül az országos főállatorvos hatáskörének bővítését teszi lehetővé azon törvényi módosítás, hogy járványveszély esetén annak megelőzésére, illetve felszámolására országos hatáskörrel irányítja a védekezést, és ezen kereten belül a törvényben foglaltaktól eltérően is állapíthat meg intézkedéseket.

 

(14.30)

 

E rendelkezés felvételét az indokolta, hogy a nemzetközi állat-egészségügyi helyzet, például járványveszély esetén ennek függvényében teendő intézkedések prioritást élveznek, és a jelenlegi jogszabályalkotás időtartamát ismerve a törvényben szabályozott normatívák, kormányrendelet, miniszteri rendelet kiadása nagyon hosszú időt venne igénybe. Ugyanakkor egyes intézkedések megtétele nem tűr halasztást. Ez a rendelkezés az EU-tagállamok jogszabályaihoz való harmonizálási követelmény, ezért csak az európai uniós tagságba történő felvétellel egy időben lép hatályba.

Az állat-egészségügyi szolgálat szervezetének korszerűsítésével és átszervezésével néhány állat-egészségügyi laboratórium megszűnt, illetve átkerült más állomási feladatkörbe. Az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásokról szóló FM-rendelet értelmében minden állat-egészségügyi állomás működtet laboratóriumot. Az állatlétszám csökkenése, valamint azért, mert a laboratóriumi feladatokat célszerűen koncentrálni és megosztani kell, és csak akkreditált laboratóriumok végezhetik el azokat a szükséges kötelező jellegű feladatokat, ezért szükséges a kötelező jelleg megszüntetése.

A módosítási tervezet egyeztetése során az érintettek és a véleménynyilvánításra jogosultak kifogásolták azt, hogy az állat-egészségügyi bírság hatálya miért csak az állattartóra terjed ki. Ugyanis az állattartó kötelességén túl a törvény feladatokat ró más jogi és magánszemélyekre is, többek között vadászati és halászati szervezetre, állattartó telep vezetőjére, állatfelügyelőre, -gondozóra, állatkísérőre is.

Lényeges ennek a rendelkezésnek a kiterjesztése, hiszen például a bejelentési kötelezettségi felelősség az állatbetegségek vagy annak gyanúja esetén rendkívül fontos. A bejelentési és tájékoztatási kötelezettség vonatkozik minden olyan személyre, aki például állatgyógyítással, állatkereskedelemmel, szállítással, húsvizsgálattal, állati termék feldolgozásával foglalkozik, illetve ezekben közreműködik. A fentiekből következik, hogy a mulasztást elkövető személy, legyen az akár gondatlan, akár vétkes, sújtani lehessen állat-egészségügyi bírsággal.

Végül, de nem utolsósorban a törvénymódosítás eleget tesz azon kötelezettségének, hogy a hulladékgazdálkodásról megjelent törvény rendelkezéseivel összhangban az állategészségügyről szóló törvényben is átvezetésre kerüljenek a módosítások. Ez a kötelezettség elsősorban az állati hulladék ártalmatlanná tétele mint fogalom módosítását is maga után vonja, és kibővíti a fogalmat azzal, hogy az eljárás nemcsak a betegségek terjesztését akadályozza meg, hanem csökkenti a hulladék okozta környezetterhelést, valamint a környezetet veszélyeztető szennyező, károsító hatást megszünteti és kizárja.

Kérem a tisztelt Országgyűlést előterjesztésem elfogadására. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót Györkös Péternek, a mezőgazdasági bizottság előadójának. Képviselő urat illeti a szó.

 

DR. GYÖRKÖS PÉTER, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2001. március 20-án megtárgyalta az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény módosítására a T/3930. számon benyújtott javaslatot. Ez a törvényjavaslat tárca- és tárcaközi egyeztetéseken átment, széles szakmai konszenzussal elfogadott javaslat, amit már nagyon régóta várt a szakma. Azokat az igényeket foglalta össze, amelyeket az Európai Unió hazánk állat-egészségügyi szolgálatával szemben támaszt, valamint amelyek a hatékonyabb munkavégzést szolgálják.

A törvénymódosítás egyértelműen szétválasztja a hatósági, azaz az ellenőrzési, szervezési, irányítási és engedélyezési, állat-egészségügyi tevékenységet a szolgáltató tevékenységtől, ami ez idáig összeférhetetlenséget okozott. Több szervezeti és szervezési változtatást tartalmaz a javaslat, amelyek mind a hatékonyság javítását célozzák. Ezek közé tartozik többek között a kerületi főállatorvosok súlyának, szerepének megnövelése, a hatósági állatorvosok bizonyos feladatokra történő kinevezése.

A törvényjavaslat több, az Európai Unióhoz történő harmonizációs feladatot is teljesít. Ezek közé tartozik a regionalizációs elv, amely szerint a járványos megbetegedések fellépésekor nem az egész országot, hanem csak az érintett területet vesszük zárlat alá. Fontos EU-s igény a határállomási szolgálat megerősítése, korszerűsítése, a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések, az élelmiszer-biztonság és a bejelentési kötelezettségadás, a betegségek körének három betegséggel - így a kagylók betegségeivel, a súrlókórral és a pisztrángok vérzéses vérfertőzésével - történő kibővítése. Nagyon fontos változtatás még a kártalanítás területén az, hogy száz százalékra emelkedik, és a bejelentési kötelezettség alá eső betegségek teljes körére kiterjesztették.

Tisztelt Ház! A hozzászóló képviselők szinte egyöntetűen dicsérték az előterjesztést, a törvény-előkészítők munkáját. Néhány aggályt azonban felvetettek. A nyugat-európai kedvezőtlen járványhelyzet idején vajon megfelelő időpontban történt-e a törvénytervezet beterjesztése? Bizonyos állat-egészségügyi hatósági feladatok magán-állatorvosok kezébe kerülésével nem sérülnek-e az európai uniós élelmiszer-biztonsági előírások? Lesz-e elegendő költségvetési forrás a szűkebb hatósági szolgálat működtetésére, a kerületi és hatósági állatorvosok bérfejlesztésére, egzisztenciájának biztosítására?

Felhívták a figyelmet a képviselők arra, hogy a módosítás bevezetésével, a szervezeti átalakítással az ország járványhelyzete csorbát nem szenvedhet. Járványvédelmi szempontból rendkívül fontos az állati eredetű hulladékok és állati hullák megsemmisítése.

Felmerült a bizottsági ülésen, hogy a hatósági állatorvosok körzetekhez kötöttségének megszűnésével jó lenne egy önkormányzatokhoz kapcsolódó rendszer kiépítése. Több képviselő hangsúlyozta, hogy mindezekre a változtatásokra nem azért van szükség, mert gondok vannak az állategészségüggyel, ezeket az idő hozta. A magyar állatorvosi karra büszkék lehetünk, hírnevet szerzett magának szerte a világon. Nagyon fontos a kamarával való szoros és hatékony együttműködés is, hisz nagyon sok olyan feladat kerül át a kamarai állatorvosok tevékenységi körébe, amelyeket eddig a hatósági szolgálat végzett el.

Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, aki az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. ÓDOR FERENC, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság március 21-i ülésén tárgyalta az állat-egészségügyi törvény módosítására beadott előterjesztést. Az önkormányzati bizottságnak azért volt ez a napirendjén, hiszen vannak a törvénymódosítás során is olyan feladatok, amelyeket az önkormányzat, illetve az állat-egészségügyi hatóság közösen végez el, ebben a feladatsorban az ebek veszettség elleni oltása és annak szervezése, amely tekintetében változást kér a törvényjavaslat. E változás arra irányulna, hogy nemcsak az önkormányzat felelős ennek a munkának a megszervezéséért, előkészítéséért, hanem a kerületi főállatorvos is; a jegyző mellett a kerületi főállatorvos munkába történő bevonását jelentené. Ezt a bizottság kérdésként tette fel, és erre a főosztályvezető-helyettes asszony válaszolt. A válasz elfogadásával úgy értelmeztük, hogy javulni fog az ebek veszettség elleni oltása, és annak a felkészítése.

A másik kérdés, amely szintén az önkormányzatok hatáskörét érinti, az elhullott állatok megsemmisítésével kapcsolatos. Azokban az esetekben, amikor az elhullott állatnak nincs meg a gazdája, akkor az önkormányzat feladata a megsemmisítés pénzügyi elrendezése, illetve az önkormányzat feladata az, hogy egyáltalán elszállítsák azokat az elhullott tetemeket. Erre vonatkozóan, a feltett kérdésre vonatkozóan a főosztályvezető-helyettes asszony azt mondta, hogy a jelenlegi rendszer állat-egészségügyi oldalról nem tartható.

 

 

(14.40)

 

 

Az elkövetkezendő időszakban várhatóan az égetés lesz a hullamegsemmisítés fő iránya, és pontosan az előbb említettek szerint az európai uniós direktívák alkalmazásának megfelelően nem lehet majd a dögtereket és a dögkutakat használni, tehát a hullamegsemmisítés az égetőkben történik. A bizottságban elhangzott kérdésként, hogy jelenleg is gondot okoz, hogy szabályszerűen és szakszerűen tegyék meg a megsemmisítést, elsősorban azoknál a településeknél, ahol anyagi gondokkal küszködnek az önkormányzatok. Kérte a bizottság, hogy a főosztály, illetve az önkormányzatok érdek-képviseletei erről tárgyaljanak és tegyenek lépéseket.

A bizottsági ülésen más vélemény nem hangzott el. Illetve kérdés volt még, hogy nem azért kell-e ez a módosítás, mert a jelenlegi járványveszély, amiről tudunk, érinti az országot. A járványveszély érinti, ez volt a válasz, de nincs járványos helyzet, és ez a törvénymódosítás véletlen egybeesése ennek a két dolognak.

Ezek után, tehát amikor elhangzott, hogy az országban nincs ilyen gond, nincs járványveszély és ilyen értelemben az önkormányzatoknak sem kell a kényszerítő intézkedésekben részt venni, a bizottság szavazott, és 13 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett a törvényjavaslat tárgyalása, általános vitára való bocsátása mellett döntött.

Köszönöm szépen a szót.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági bizottságban megfogalmazódott véleményt Tóth Sándor képviselő úr ismerteti. Megadom a szót.

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság március 21-én tárgyalta az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. számú törvény módosítására benyújtott javaslatot. A bizottság megállapította, hogy gazdasági kihatásait tekintve nagyon nagy veszélyeket rejthet magában, ha az állat-egészségügyi rendszer egy országon belül nincs megfelelően kezelve és nincs megfelelően dokumentálva.

Több képviselőtársam is elmondta ezzel kapcsolatos véleményét, utalva az Európában kitört BSE-, majd száj- és körömfájásjárványra. Magyarországot is súlyosan érinthetné ez a helyzet, élelmiszerexportunk jó része meghiúsulna, a mezőgazdasági termelés és mezőgazdasági termelők helyzete is kiszámíthatatlanná válhat. Az előterjesztő a bizottság ülésén elmondta, hogy az európai uniós csatlakozás indokolja ennek a törvénynek a módosítását, amit egyébként alapvetően jónak tartottunk, és az Európai Unió is csak kisebb módosításokat tartott szükségesnek.

Ugyanakkor elmondtuk, hogy az európai uniós szempontokon kívül is fontos, hogy megfelelően ellenőrzött, minőségileg garantált és ezt megfelelően tanúsított élelmiszereket fogyasszon a magyar lakosság. Fontosnak tartjuk, hogy minden egyes vágóhidat, különösen a kis vágóhidakat is ellenőrizzék.

Jónak tartjuk, hogy világosan szétválik a hatósági állatorvosi jogkör és a területi magánorvosi jogkör. Ugyanakkor hangsúlyoztuk, hogy azt tartjuk jó törvénytervezetnek és jó törvénynek, ha minden fél érdekelt ebben a rendszerben. Meg kell teremteni, hogy a magán-állatorvosok bevonásra kerülhessenek, ugyanis ők vannak a frontvonalban, az ő területükön jelentkezhetnek a fertőző betegségek. Nagyon fontos lenne, hogy ne legyen szembenállás a hatósági állatorvos és a területi állatorvos között.

Bírálat is érte ugyanakkor a tárcát, ugyanis a közelmúltban szűnt meg három állat-egészségügyi állomás, aminek a hatásait most még nem igazán látjuk, de mindenképpen előrevetíthető az, hogy ez pluszköltséget fog jelenteni, és hátráltathatja a gyors és indokolt beavatkozást. Nagyon szeretnénk, hogy ez az új törvény ne az állatbetegségek eltitkolására, hanem valóban a betegségek feltárására és időbeni kezelésére ösztönözzön.

Második részként a kártalanítás mértékének bevezetését helyesnek tartjuk. Az Európai Unióban a forgalmi érték 100 százalékában kártalanítják a termelőket, míg nálunk csak 90 százalékában. Államilag elrendelt védekezés esetén méltányosnak tartjuk azt az új rendelkezést, amely alapján, ha nagy értékű tenyészállatok - gondolok itt az ebtenyésztők által tartott állatokra például - kiirtásra kerülnek, kártérítés jár; eddig nem járt kártérítés, most viszont ez a javaslat ezt lehetővé teszi. Felmerült az is, utalva a köztisztaságra, hogy a társadalomnak van egy jó adag hátránya az ebtartásból, és nincs ebadó. Méltányossági szempontból a Pénzügyminisztérium számára felvetettük, hogy fedezetet jelenthetne a javaslatra, ha bevezetnék ezt a rendelkezést.

Környezetvédelmi szempontból az állati hullák kezelése nagyon fontos kérdés. Ez régi adóssága az országnak is; aki már látott ilyen telepet, ilyen lerakatot, dögkutat, dögteret, azok számára világos, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Csoda, hogy mind a mai napig nem tört ki nagyobb járvány ebből kifolyólag. Egyedüli biztos módszernek az égetést tartja a javaslat. A feldolgozás mellett égetőművek létrehozására van szükség. Állami szerepvállalás nélkül - megállapítottuk - ez nem fog működni.

Az is felmerült a bizottsági ülésen, hogy az állategészségügy alulfinanszírozott. Összességében 23 százalékban finanszírozza a költségvetés, ami már most gondot jelent, hiszen visszaesett a határállomásokon a forgalom, és így a szolgáltatások bevétele nem biztosítható.

Nagyon szeretnénk felhívni a tárca figyelmét arra, hogy ezt a törvényt, amelyet a bizottság egyébként egyhangúlag támogatott, ne kampányszerűen vezesse be. Fontos az, hogy az állategészségügy, ami azért megfelelően szervezett, helyt tudjon állni a mai járványveszélyes időszakban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás értelmében 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Szabó József Andor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi Solymosi József képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban annyit mondanék, hogy ha valaki megkérdezte volna, van-e megfelelő pillanat arra, hogy ezt a törvényt elővegyük és tárgyaljuk, akkor azt mondanám, hogy talán ez a legmegfelelőbb pillanat, hiszen ma az agrártárcát dr. Vonza András személyében állatorvos vezeti, és körülnézvén, párttól függetlenül itt van minden állatorvos kollégám, aki abban érdekelt, hogy ez a törvény megszülessen. Ahogy a bizottsági munkában részt vettem és a bizottsági véleményt hallgatván, azt hiszem, konszenzus van arra, hogy ez a törvény megszülessen. Remélem, hogy az általános vita a konszenzus jegyében fog eltelni, és vitás lesz, de vitáktól mentes.

Tisztelt Országgyűlés! A hazánkban bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások az állategészségügy és az állatorvoslás terén is igénylik a reformokat. Ennek sürgősségét indokolja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik feltétele, hogy a szakterületnek mind a jogi szabályozás, mind a működés tekintetében illeszkednie kell az EU szakmai szabályaihoz, a piacgazdaság követelményeihez és nem utolsósorban az államigazgatás szervezetéhez.

A rendszerváltás óta széles körű az egyetértés az állat-egészségügyi reformban. A reform elkerülhetetlen, hogy az idejétmúlt szervezeti formától a fejlett országokhoz hasonló szakszolgálat, együttműködő szervezet jöjjön létre. Az állategészségügy mindig kötődött a közigazgatáshoz, sajátos jellemzői miatt. A szakterület kialakulásának azonban elsődleges oka volt az ember szolgálata. Ez adja azt a szemléletváltoztatást, amely az élelmiszer-biztonságot, a minőség-ellenőrzést és a határbiztonságot helyezi az állat-egészségügyi munka fókuszába, természetesen a gyógyító ágazat kapcsolatának megteremtésével.

Az elmúlt évszázadok során először a védekezés alakult ki, majd a megelőzés. Már az Árpád-házi királyok idején működtek a húsvizsgálók. Mátyás király szabályozta először, hogy a vágóhelyeket folyóvíz mellé kell telepíteni. 1731-ben került bevezetésre Magyarországon - a világon másodikként - a marhalevélrendszer, amit majd 1787-ben az állatorvosképzés követett. Nyilvánvaló, hogy a társadalom számára szakterületeink annyira fontosak, amennyire pontos és szakszerű munkát tudunk végezni, ezzel tudjuk elfogadtatni magunkat.

 

 

(14.50)

 

Feladat egyben az is, hogy a szakterület a lehető legjobban illeszkedjen a polgári társadalomhoz. Ehhez az szükséges, hogy az eredetileg egyedül létezett állami szervezet valóban állami szervezetté alakuljon, felépítésében, feladataiban, személyi állományában és szemléletben egyaránt; az 1995-ben megalakult kamara valóban kamarává alakuljon, megkapja a feladatait és a jogosítványait. E két szervezet együttesen kell legyen az állategészségügy operatív feladatainak a letéteményese.

E törvénymódosítás szabályozza a hatósági állatorvosi feladatokat, amelyek során irányító, engedélyező, ellenőrző, és a magán-állatorvosi feladatokat, amelyek során gyógyító feladatokat látnak el. Az elhatárolás révén tiszta viszonyokat kíván teremteni az állami ellenőrzésben és szolgáltatásban. A törvény ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az állat-egészségügyi szolgálat a magán-állatorvosokat szükséghelyzetben, díjfizetés és költségtérítés ellenében igénybe vegye.

A törvény rendelkezik az élelmiszer-biztonsági hivatal felállításáról, amely az Európai Unióban létező hivatal, s amelynek ellenőrzése kiterjed az élelmiszer-előállító helyektől a forgalmazó helyeken keresztül a fogyasztóig, felölelvén a teljes vertikumot. A törvény kötelezővé teszi minden állattartónak - beleértve a zárttéri tenyésztőket is - állatorvos kötelező alkalmazását, és ezt írásos szerződéssel kell bizonyítaniuk. A továbbiakban rendelkezik a marhalevél kiterjesztéséről a zárttéri tenyésztett állatokra is - a muflon, a vaddisznó, a szarvas eredetére is -, illetve az állatállományban történt változás bejelentéséről az illetékes önkormányzatnál.

Az EU egyik alapelve a területi elv, azaz a regionalizáció alkalmazása a járványos állatbetegségek megjelenése esetén. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a községi zárlatnál, illetve védőterületnél nagyobb terület kerüljön forgalmi korlátozás alá, de a korlátozás ne lépjen életbe az ország egész területére, ha ez nem elengedhetetlen. Az elv rugalmasságot biztosít az exportlehetőségek megtartásában, hiszen ha valaha járvány üti fel a fejét, akkor az adott régiót érintik az exportkorlátozások.

A törvénymódosításnak a szakmára nézve megnyugtató ereje is van, hiszen rendezi azon különbségeket, amelyek a hatósági és a magán-állatorvos között léteznek. Az EU leendő külső határán végzendő állat-egészségügyi ellenőrzés jellege és jelentősége a csatlakozás után módosul. Az úgynevezett harmadik országok és Magyarország határán végzett ellenőrzések után a szállítmány szabadon vihető az egységes belső piac bármely részére. A határátkelőhelyek kialakításának, működésének és az ellenőrzés módszereinek meg kell felelniük az EU követelményeinek. Ugyancsak uniós elvárás, hogy ha járványügyi intézkedésként bármiféle megsemmisítésre kerül sor, a tulajdonos teljes forgalmi értékű kártalanításra legyen jogosult.

A jelen törvénymódosítás megköveteli a kerületi főállatorvos feladatkörének a kibővítését, továbbá a hatósági állatorvosok ellenőrző tevékenységének a kiterjesztését.

Tisztelt Országgyűlés! Jelen módosításokkal egy olyan jogszabály születik, amely öregbíti és erősíti a magyar állategészségügy jó hírét, és készen áll az állatorvos szakma XXI. századi kihívásaira.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Solymosi József képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Czira Szabolcs képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1995-ben foglalkoztunk utoljára az állat-egészségügyi törvénnyel, és az akkori képviselőtársaim - Orosz Sándor, Medgyasszay László, Kis Zoltán, Karakas János, Pásztohy, Tóth és Fodor képviselő urak -, akik itt vannak a mai parlamentben is, emlékezhetnek, hogy akkor nagyon nagy egyetértésben tárgyaltunk erről a törvényről. Meghallgattuk a szakmát, és a politikát igazából teljesen ki lehetett zárni; teljesen egyhangúlag született meg a döntés. Úgy érzem, akkor egy jó állat-egészségügyi törvényt sikerült elfogadni.

Már akkor is elmondtuk, hogy a későbbi időszakban vissza kell térni erre a törvényre, mert lehetett érzékelni, lehetett látni, hogy közben haladnak a tárgyalások az Európai Unióval, és az a törvény néhány területen még nem harmonizált az ottani követelményekkel. Időközben megtörtént a mezőgazdaság átvilágítása, megfogalmaztuk a pozíciós helyzetünket az Európai Unió felé; és megkaptuk az országjelentést is, amiben az Európai Unió leírta, hogyan vélekedik a magyar agrárhelyzetről, benne az állat-egészségügyi helyzetről.

Sajnos, egy aktuális helyzet is segíti azt, hogy a figyelem erre a területre irányul: az Európában nagyon nagy port felverő BSE kérdése. Magyarországon ezekkel a problémákkal ugyan még nem foglalkozunk, de a száj- és körömfájásról egyre többet beszélünk, és egyre többet hallunk arról, hogy milyen nagy veszély fenyegeti azokat az országokat, amelyekben ez megjelenik.

Az európai integrációs bizottságban is megtárgyaltuk ezt a nagyon fontos törvénytervezetet, és úgy vizsgáltuk meg az előterjesztést, hogy vajon teljesíti-e azokat az elvárásokat, amelyeket az Európai Unió megfogalmazott a számunkra. Én is ilyen szempontból szeretném ezt a törvénytervezetet röviden bonckés alá venni.

Mielőtt ezt megtenném, szeretném szó szerint idézni az Európai Unió által készített országjelentésnek azt a részét, amely az állategészségüggyel foglalkozik. Azt hiszem, ha ezt meghallgatjuk, és a törvény intézkedéseit mellétesszük, akkor el tudjuk dönteni, vajon választ ad-e az ott felmerülő problémákra, kérdésekre.

A következőképpen hangzik az idézet:

"Az állategészségügy területén a hatályos törvények megfelelő jogi keretet biztosítanak az állat-egészségügyi közösségi vívmányok átvételéhez, de további módosítások szükségesek az ellenőrzési rendszer, a járványok kitörése esetén folyósítandó termelői kártérítés, valamint az állat-egészségügyi hatósági intézkedések rendszerének reformja tekintetében. Ugyancsak van tennivaló azoknak a közösségi végrehajtási rendeleteknek az átvételében és végrehajtásában, amelyek az állategészségügy humán-egészségügyi vonatkozásaival foglalkozó, az állatvédelmi, valamint az állattenyésztési szabályozás átvételéhez szükségesek. A belső piaci állat-egészségügyi ellenőrzések területén a szarvasmarha egyedazonosítási és -nyilvántartási rendszer teljesít minden olyan közösségi követelményt, amely az állatok szállításának a nyilvántartására vonatkozik. A rendszer azonban nem tartja nyilván sem az állat-egészségügyi, sem a közegészségügyi információkat. Az állat-egészségügyi szolgálatnak közvetlen on-line-elérést kell biztosítani a központi adatbázishoz, amelyet fel kell használni egy járványügyi megfigyelői hálózati rendszer megteremtéséhez is. Az Európai Unió jövőbeni határain végzett állat-egészségügyi ellenőrzések még nincsenek összhangban a közösségi vívmányokkal. Az állatjárvány elleni védekezés, illetve az állatok egészségügyi állapotának ellenőrzése területén Magyarországnak meg kell tennie azokat a jogi lépéseit, hogy a termelők kártérítést kapjanak egy állatjárvány kitörése esetén."

Tehát így szólt, így vélekedett a magyar állat-egészségügyi helyzetről az Európai Unió - ez nem volt egy hosszú idézet.

Ha visszatérünk a beterjesztett törvényjavaslat főbb pontjaira, akkor azt kell mondani, hogy a törvényben megfogalmazott paragrafusok alapjában véve választ adnak ezekre a kérdésekre. Így azzal, hogy a fő irány a hatósági és a szolgáltató munka szétválasztása, azt hiszem, egyet lehet érteni, hiszen ez az Európai Unióban is általános gyakorlat.

Egyet lehet érteni azzal, hogy a magán-állatorvosok adott esetben aktívabban vegyenek részt egy járvány elhárításában, bár az én véleményem szerint ez akár evidens is lehetne. Nem tudom, ezt külön meg kell-e fogalmazni a törvényben.

 

 

(15.00)

 

A területi elvvel mindenképpen egyet kell érteni, hisz minden erre épül az Európai Unióban, tehát nem lehet más rendszer az állategészségügy területén. Az, hogy új hivatalnak a létrehozása megtörténjen, különösen az élelmiszer-biztonságot érintő kérdésekben, a szabályozás, ellenőrzés, kutatás, informatikai háttér biztosítása miatt, azt hiszem, hogy ezzel is egyet lehet érteni. És azzal is egyet lehet érteni - és bár már ott tartanánk -, hogy Magyarország belül lenne az Európai Unión, és azzal kellene foglalkoznunk, hogy a külső határokon milyen védelmi intézkedéseket kell megtennünk. De reményeink szerint hamarosan el fogunk idáig is jutni. A kártalanításról is nagyon fontos beszélni, különösen a mai viszonyok között, amikor nagyon félnek a gazdálkodók, a termelők, ha véletlenül Magyarországon is valami járványos esemény lenne, hogyan tudnák túlélni azt a helyzetet.

Azt kell mondjuk, hogy a törvénytervezet a legfontosabb kérdésekre az európai uniós csatlakozásunkkal kapcsolatban választ ad, tehát ezért ez a törvény támogatható. Támogatható az ellenzék részéről is, de azt hiszem, hogy ezzel nagyon nagy újságot nem mondok, hiszen a bizottsági üléseken szinte százszázalékos támogatottsága volt ennek a törvénytervezetnek. Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy vannak azért nagyon vitatott területek. Nagyon sok olyan terület van az állategészségüggyel összefüggő területeken, ahol további tennivalókra van szükség; a vágóhidak, a húsfeldolgozók állapotának a javítása, a hullafeldolgozók, az élelmiszer-higiénia, a környezetvédelem, az állatvédelem és természetesen a technológiai korszerűsítések területén. Mindezen területeken kell hogy valami változás, javulás bekövetkezzen, mert egyébként nem fog működni a most jónak tekinthető törvény sem.

További kormányzati tennivalókra hívnám fel a figyelmet, összefüggésben az előbb felsorolt problémákkal. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a költségvetésben rendszeresen vissza kell térni ezeknek a problémáknak a megoldására, mert ez a törvény annyit fog érni, amennyit végre lehet hajtani belőle. Márpedig, gondolom, azért vagyunk itt, és azért fogadjuk el ezt a törvényt, hogy részben a magyar agrárágazat, részben az állattenyésztés, az állategészségügy területén a megfelelő jogi feltételeket biztosítani tudjuk. Erre tehát ez a törvénytervezet - ha olyan rendeletek fogják majd követni, amelyek a végrehajtást segítik - alkalmas.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a szót Czira Szabolcs képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről, engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést Gyimóthy Géza alelnöktársamnak, s kívánjak önöknek ebben a tárgykörben további eredményes vitát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

DR. CZIRA SZABOLCS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az emberiség léte és a nemzetgazdaság szempontjából is rendkívül nagy jelentőségű, rendkívüli pénzösszegeket megmozgató, az adott állat-egészségügyi státus függvényében jelentős költségeket, bevételeket jelentő, az ember számára minden szempontból nélkülözhetetlen szakág törvényi megalapozottságáról tárgyalunk.

Az állategészségügy nélkülözhetetlen az élelmiszer előállításában, nélkülözhetetlen a környezet megvédésében, nélkülözhetetlen a gazdaságban, és abban is nélkülözhetetlen, hogy ha nem tartunk lépést ártalmaival, akkor azok a szó legszorosabb értelmében az emberiség jólétét, egészségét veszélyeztetik.

Az állat-egészségügyi rendszer eredendően az ember érdekében jött létre, és ma is elsősorban ez motiválja. Ennek megfelelően egyre szigorodott az államigazgatás is e területen, s Magyarország hamarosan élenjáró lett az állategészségügyet érintő szabályozásban. Már az Árpád-házi királyok korából is ismert, hogy a piacra, vásárra felvitt állatok vágásra történő alkalmasságát úgynevezett húslátó emberek, bélyegzővel felszerelve hagyták jóvá. Közismert szavunk, a vágóhíd, Mátyás király korában keletkezett annak okán, hogy szigorú szabályokat írtak elő a vágóhidak építéséhez.

Az osztrák hercegség után a világon másodikként Magyarországon 1731-ben vezették be a marhalevél intézményét, az akkor pusztító keleti marhavészjárvány elleni védekezésül, és ez az intézmény szélesedett ki aztán a fontosabb gazdasági haszonállatokra, és fejlődött ma egy európai állatazonosító rendszerré, melynek végzésében, felügyeletében az állategészségügynek ugyancsak mindennapos feladata van.

Csak néhány példával támasztom alá az elmondottakat. Hazánkban a múlt században a morbus hungaricus, a tüdőbaj tizedelte az embereket. Hogy ez a betegség megszűnjön, először a szarvasmarha-állományban kellett megszüntetni. Napjaink réme, a szivacsos agyvelőgyulladás a maga ismeretlenségével okoz elsősorban riadalmat. De beszélhetnénk a veszettségről, melytől viszont ismertsége miatt félünk, s mely betegség a statisztikai adatok szerint még ma is tízezrével szedi áldozatait földünkön, és még hazánk sem mondhatja - nem a szakismeret, hanem pár száz millió forint hiánya miatt -, hogy az emberek élete e tekintetben nincs veszélyben. És napról napra, ismét és ismét földünkön előkerülnek vagy közvetlenül az emberre veszélyes, vagy a gazdasági életre rendkívül veszélyes állatbetegségek. Tehát amikor e törvényjavaslatról nyilatkozunk, a fentiek szerint kell megítéljük annak a szolgálatnak a tevékenységét, mely kis létszámával egy szűk szakmai grémium, de világszerte is egymást feltételező, egymást ellenőrző rendszer.

Mint köztudott, az állategészségügy állami feladatai a közigazgatásban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz vannak rendelve Magyarországon. Az agrárminisztériumban egy főosztály foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, s irányítja a szakterületet. Ez a felállás egyrészt harmonizál a világ más országaiban fellelhető közigazgatási szerkezettel, másrészt léteznek teljesen más felállású állat-egészségügyi szervezetek is. Az európai uniós kívánalom ezt a sokféleséget úgy hidalja át - hiszen az Unió országaiban sem egységes az állat-egészségügyi szervezet -, hogy a szervezeti felépítésbe, hovatartozásba nem szól bele. Azt az igényt támasztja és azt vizsgálja, hogy a szervezet teljesítményében az uniós követelményeknek megfelel-e, meg tud-e felelni.

Most hatályos törvényünket a legszükségesebb módosításokkal alkalmassá kell tenni erre a megfelelésre, amely megfelelés szerves része annak a belső követelménynek, hogy a rendszerváltozást ezen a területen is be kell fejezni. E szakterületet is meg kell szabadítani a kommunizmus hozta hagyományoktól, mindenekelőtt azoktól a személyi szinten fennmaradt összeférhetetlenségtől, azoktól a szervezeti szinten fennmaradt átfedésektől, melyek az 1950-ben bevezetett államosítás maradványai, s melyek a döntésben megkívánt függetlenséget ma még formailag sem teszik egyértelművé, bizonyíthatóvá, még azokban az esetekben sem, melyekben egyébként e kívánalmak megvalósulnak.

Vagyis, amíg jogszabályi fedezettel egy állatorvosnak a hatósági intézkedései során megfontolás tárgya lehet, hogy intézkedése hogyan hat a magángyakorlatára, amíg jó néhány szolgáltatói feladat jogszabályi kényszerűségből hatósági feladatvégzést igényel, amíg a hatósági állatorvosnak intézkedései során gondolnia kell arra, hogy a megélhetését nem az ebből fakadó jövedelemből szerzi, hanem majd egy másik jövedelemből, addig nem beszélhetünk nemcsak az Európai Unió által csatlakozási feltételül előírt, de a saját jogállamiságunknak megfelelő és a magyar fogyasztók érdekei által is megkívánt, a társadalom számára nélkülözhetetlen szervezet megfelelőségéről sem. E tekintetben a javaslatban a hatósági állatorvosi tevékenység megfogalmazása jelentős előrelépés, de véleményem az - és ezt előző évek jogalkotási tapasztalataira alapozom -, hogy ennek garanciáját az jelenti, ha a törvény azt is kimondja, a hatósági állatorvos az állategészségügy területén magántevékenységet nem folytathat.

 

 

(15.10)

 

A múlt század első felében már kialakult egy tiszti-állatorvosi rendszer, melynek már hasonló módon az összeférhetetlenségi esetei is jogszabályba voltak foglalva, és más olyan jövedelmi viszonyok voltak kapcsolva ezekhez a státusokhoz, melyek nem jelentettek egzisztenciálisan kényszerhelyzetet az állatorvos számára, sőt a közigazgatási feladatokra történő alkalmazásra a diploma birtokában is csak külön vizsga, az úgynevezett tiszti vizsga letétele után kerülhetett sor. Ezért egy ezt célzó módosítást be fogok nyújtani.

Szerintem másik ilyen lényeges kérdés az élelmiszer-biztonság kérdésköre, amit a törvénymódosítás reform célú megfogalmazásai egyik legjelentősebb, de legvitathatóbb részének tartok. Hogy mit is vitatok? Mindenekelőtt az élelmiszer-biztonság fogalmi meghatározását, mely magában hordozza annak veszélyét, hogy ezzel a végrehajtás szintjén az ügy tárcák, államigazgatási szervek, egyéni érdekek vagy egyszerűen csak a tudatlanság, a hályogkovácsok bátorsága áldozatává válhat. Ugyanis az élelmiszer-biztonság fogalmi meghatározása igencsak megnyomorított formában terült ki a tárcaegyeztetési folyamatból. A parlament, a képviselőtársaim bölcsességére lesz szükség, hogy ezt a fogalmi rendszert, ezt a feladatrendszert ebben a törvényben a szakterületi torzsalkodások, tortaszeletelési szándékok kiiktatásával a helyére tegyük. Számomra elfogadhatatlan, hogy alku tárgyává válik az, ami nem lehet alku tárgya, ami mindenki ügye: az élelmiszer.

Föl kell hívnom a figyelmet arra a tényre is, hogy Magyarországon eddig is volt és van is élelmiszer-biztonság, csak éppen élelmiszer-higiéniának, fogyaszthatósági döntésnek nevezzük. Hazánkban mint exportorientált országban ez máshogy nem is történhetett, hiszen közismert, vásárlóink - már csak az üzleti alkupozíció miatt is - az előállítás folyamatában szigorúbb igényekkel léptek föl, mint ami saját országukban érvényesült. Vagyis álláspontom szerint ebben a törvényben minden jelző nélküli élelmiszer-biztonságról kell beszélnünk, a jogosítványokat eszerint kell megadnunk. Ez - mint az eddigi gyakorlat is mutatja - nem kérdőjelezi meg az állategészségügy és a fogyasztóvédelem eddig is végzett tevékenységét. De országos érdekből is rá kell mutatni, nincs helye sem hazánk részéről, sem azon belül az állategészségügy részéről a defenzív magatartásnak. Amikor az élelmiszer-biztonságról tárgyalunk, egyértelműen rá kell mutatnunk, még ha élelmiszer-higiéniának, fogyaszthatósági döntésnek is nevezzük, hogy Magyarországnak, a magyar állategészségügynek ebben évszázadokra visszanyúló hagyományai és most is naponta végzett feladatai vannak.

A fogyaszthatósági döntéssel az élelmiszerek döntő többségénél - a tej, hús, tojás, méz s a többi alapanyagok révén - nemcsak az a döntés születik, hogy az az ember számára veszélyt jelent-e vagy sem, az a döntés is megszületik, hogy a gazdasági élet számára a termék veszélyt jelent-e vagy nem. A napjaink slágerhíreit szolgáltató kérdésekben, mint gazdasági veszélyt vagy gazdasági veszélyt is jelentő száj- és körömfájás, BSE, a nemzetközi életben sok más esetben - az élelmiszer-előállítást, -forgalmazást is beleértve -, szakmai kompetencia révén kizárólag az állategészségügy dönthet, kizárólag és megnevezetten az ő igazolását, garanciavállalását követelik meg. Belső alkuink eredményeként odaállíthatunk még jó néhány szervezetet a sertéshús vizsgálatához, a tojás importjához, az élelmiszer-feldolgozáshoz és így tovább - a kérdés az, hogy érdemes-e.

Vitathatatlan viszont a közreműködő szerepe mind az egészségügynek, mind a fogyasztóvédelemnek, ugyancsak szakmai kompetenciák révén; vitathatatlan a higiéniai előírások, a személyi higiénia, az előállításhoz használt anyagok engedélyezése, a zoonózis kérdéskörében és más esetekben. A fogyasztói érdekvédelemből pedig az élelmiszer sem kihagyható. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Pillanat, azonnal befejezem, elnök úr.

 

ELNÖK: Tessék, folytassa!

 

DR. CZIRA SZABOLCS (FKGP): A csalások, hamisítások, a feketegazdaság kiszűrése e területen eminens érdek. Annál is inkább, mert a társadalmi átalakulásban a kilencvenes évek óta nagyságrendekkel nőtt meg az élelmiszer-előállító és -forgalmazó helyek száma. Ez különösen előtérbe hozza a fogyasztóvédelmi feladatokat. Arra kívánom ráirányítani a figyelmet, hogy a feladatban a szakmai kompetenciákra tekintettel kell az egyes ágazatoknak részt venni, és nem az eddig művelt területen osztozkodni. Minden szakterületnek bőséggel jut feladat.

Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Medgyasszay László.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lám, lám, egy ilyen szakmai törvény mennyire lázba tudja hozni azokat, akik ebből élnek és ezt csinálják! Nemcsak a Házban ülnek itt az állatorvosok, de Czira Szabolcs barátom is okvetlenül fontosnak tartotta, hogy még az időtúllépés kockáztatásával is elmondjon mindent, ami ezzel kapcsolatos. Ez jó dolog! Komolyan mondom, hogy jó dolog látni azt az állat-egészségügyi szolgálatot, amely nem a legjobb körülmények között dolgozik és óriási kihívásoknak van kitéve, és mégis állja a sarat, és azt a szakemberállományt is, akik ebben az országban szinte egy családként működnek és teszik a dolgukat annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők, az élelmiszer-fogyasztók, valamint az ország exportbevételei megfelelő biztonsággal és megfelelő háttérrel rendelkezzenek.

Én egy picit külsős vagyok, mert nem tartozom ehhez a karhoz, de hála a jóistennek, eddigi életemben voltak olyan emberek, akik segítettek nekem. Egyikük itt ül, Németh Antal, aki jelen pillanatban az országos főállatorvos, és aki ennek a törvénynek az egyik előkészítője volt. A korábbi államtitkárságomat egy állatorvos vezette, Lantos Csaba doktor; aztán az apósom is állatorvos meg a szomszédom is, Kiss Béla bácsi, akivel sokat beszélgetek. Tehát körbe vagyok véve állatorvosokkal az utóbbi pár évben, mondhatnám, lassan már egy évtizede. Azok a gondolatok, amiket ők nekem elmondanak, arról győznek meg, hogy ezt nem önös szándékkal teszik, és nem azért hoznak elő ötleteket, mert saját maguknak szeretnének valami extra előnyt, hanem azért, mert jobbító szándékkal próbálnak meg segíteni a dolgokon.

Nos, ez a módosítás is egy olyan akut problémát kezel, amit 1995-ben nem sikerült megoldanunk, hisz borzasztó nagy ellenállás volt azzal szemben, hogy a hatósági és a magán-állatorvosi tevékenység hogyan kerüljön szétválasztásra. Még ebben a Házban is vitatkoztak olyanok is többek között, akik nem ebből a körből jöttek és szakmailag talán nem is annyira értenek hozzá, de különböző érdekcsoportok megszólították őket. Abban a törvényben bizony átfedések voltak, és ennek az átfedési rendszernek a megszüntetése most már időszerű, elkerülhetetlen, és reméljük, hogy ennek az a háttere is megteremtődik majd itt a törvénymódosítás kapcsán, hogy a hatósági állatorvosok, azáltal, hogy a feladatkörük nyilvánvalóan szűkülni fog - hisz a magán-állatorvosi gyakorlatnak és tevékenységnek egy részét elveszítik a jövőben, egyébként helyesen -, de ezt megfelelő kompenzációval, megfelelő köztisztviselői honoráriummal kell elismerni.

Remélem, hogy Vonza András új miniszter úr ennek maximálisan a pártfogója lesz, hisz Németh Antal már elindította ezt a kezdeményezést a költségvetésen belüli átcsoportosításokkal. Azért, hogy ez a törvény jól működjön és megfeleljen azoknak a feltételeknek, amelyekről itt szó van, a pénzügyi hátterét természetesen meg kell teremteni. Ez pedig egy jól működő, kiegyensúlyozott, közmegbecsülésnek örvendő hatósági állatorvosi rendszer.

Elismerjük és üdvözöljük, hogy a regionális rendszer kialakításra kerül, hisz ez nemcsak közigazgatásilag, hanem valamennyi hatósági szabályozásban, hatósági igazgatásban az európai uniós gyakorlatnak megfelelően követelmény. Ez azonban nem csorbulhat azzal, hogy az állatorvosi tevékenység megfelelő körzeti hatáskörökkel egyértelműen szabályozásban maradjon, mert az állatorvosi tevékenység is bizalmi elv, ugyanolyan bizalmi, mint a humánorvosi, legyen akár hatósági, akár magánorvos. Hatósági állatorvos esetében a korábbi gyakorlat - amely önkormányzati területekhez kötötte a működésüket - jó volt, tartható volt, és a regionalitás mellett meg kell találnunk annak a módját ennek a törvénynek a módosításánál, hogy a helyi önkormányzatokhoz kötődő hatósági orvos feladatrendszere, hatásköre egyértelműen és egzaktan meghatározható legyen.

Miniszter úr bevezetőjében szólt az élelmiszer-biztonságról, amely az európai uniós normarendszernek megfelelően kerül ebbe a törvénybe átvételre. Igen, ez nagyon szigorú szabályozás, amelynek előfeltétele kell legyen, hogy azoknak a hatósági bizonyítványoknak, hatósági igazolványoknak, amelyeket az állatorvos kiad - akár magán-állatorvos, akár hatósági állatorvos adja ki -, a tartalma mögött megkérdőjelezhetetlen, megfellebbezhetetlen és minden szempontból igazolható minőségnek kell állnia.

 

 

(15.20)

 

 

Tehát ebben az előterjesztésben talán azt a módosítást majd meg kell fontolnunk, hogy adhat-e ki magán-állatorvos olyan igazolást, amely esetlegesen a függőségi viszonya miatt - mivel a munkáltatójánál van egzisztenciálisan, ezért valamiféle kötöttségi rendszerben - a hatósági igazolását, a hatósági pecsétjét megkérdőjelezhetővé teszi. Ebben adunk majd be módosító indítványt, remélem, hogy ez elfogadásra kerül.

Többen említették a kártalanítás növelését a bejelentési kötelezettségbe kerülő betegségeknél. Nagyon helyes, nagyon jó, ennek a költségvetési háttere is meglesz; azonban itt is vigyáznunk kell, hogy ez a százszázalékos kártalanítás esetlegesen ne jelenthessen olyan visszaélési lehetőséget, amelyet korábbi gyakorlatunkban egyszer-kétszer megéltünk; amikor piaci zavarok vannak és esetleg dömping van egyes áruféleségekből, akkor hajlamosak egyes termelők - talán még indokolatlanul is - ezen bejelentéseket megtenni. Tehát itt az ellenőrzési, kontrollrendszernek megfelelően működni kell, és ezt a hatósági körnek kell felvállalnia.

Természetesen probléma az állati hullák megsemmisítése és azok kezelése. Gondoljunk bele, most egy olyan helyzetben vagyunk, amikor az az üzleti része az állati hullák megsemmisítésének, ami eddig valamiféle ösztönzést adott annak a cégnek, amely ezzel foglalkozik. Miért adott ösztönzést? Azért, mert ebből húslisztet tudott előállítani, jó pénzért el tudta adni. Most ez a piac szűkül a BSE miatt, tehát a húsliszt-takarmányozási lehetőség egyre szűkebb, tehát nem lesz érdeke, nem lesz üzleti érdeke az állati hullák eltakarítása. Mi itt most azt mondjuk ebben a törvényben, hogy az állat-egészségügyi igazgatásból az állat-egészségügyi engedélyezési körbe tesszük a dögkutakat, a dögtemetőket, illetve az állati hullák megsemmisítését.

Ezt megfontolandónak tartom, hogy tartsuk átmenetileg fenn az állat-egészségügyi igazgatási eljárást erre a rendszerre, tekintettel arra, hogy most az országban jelen pillanatban van egy bizonytalan helyzet, ráadásul egyre többen szabadulnak meg az állati tetemektől úgy, hogy bizony annak az eredeti tulajdonosa nehezen fellelhető, az önkormányzatoknak nem áll anyagi erőforrás a rendelkezésükre ezeknek a megsemmisítési eljárásaira. Beszélünk itt égetőkről, persze, ez a jövő - de mikor lesz még az? Tehát itt most egyelőre a közeljövő feladatait nézzük, azzal a járványügyi helyzettel, amely most jelen pillanatban Európában van. Tehát a kettőt együttesen kezeljük, és ne menjünk előre a jogalkotásban úgy, amit esetleg nem leszünk képesek végrehajtani, vagy esetleg olyan kényszerítő eszközöket kell alkalmaznunk az önkormányzatokkal, bizonyos tulajdonosokkal szemben, ami ellenállást vált ki az önkéntes jogkövetéssel szemben. Tehát ezt is megfontolásra ajánlom a tisztelt előterjesztőknek.

Nagyon örülök annak, hogy a szolgáltatást a magán-állatorvosoknál a prevenció irányába viszi el. Itt nyilvánvalóan van bizonyos feszültség a hatósági és a magán-állatorvosok között, ezt fel lehet oldani, ezt meg lehet megfelelő szabályozással, végrehajtási utasításokkal oldani.

Ez a törvény-előterjesztés azonban még csak az első állomása annak, amit követnünk kell. Tehát változtatnunk, módosítanunk kell majd az élelmiszertörvényt, módosítanunk kell az állatorvosi kamaráról szóló törvényt. Erre vannak képviselői önálló indítványok. Most azt a bizalmat kapta a kormány, illetve a minisztérium és az új miniszter úr is, hogy ezt vigye ő akkor végig, ne piszkáljunk itt bele képviselői önálló indítványokkal; de akkor nagyon kérném a miniszter urat, hogy ezek beterjesztése mielőbb történjen meg, és vállalja fel - tudom, hogy nem szimpatikus ilyet mondani, főleg választások előtt -, hogy az élelmiszertörvénynél az 1997 óta halogatott fogyasztási értékesítési rendszert igazítsuk az európai normákhoz. Magyarul: a vágott baromfi, a vágott és tőkehús értékesítése piaci viszonyok között, aminek igenis, megvan a humán és megvan az állat-egészségügyi háttérrendszere is, amelyhez igazodóan bizony a fogyasztási szokásoknál, a fogyasztási értékesítésnél az őstermelői kör ne foglalkozzon húsfeldolgozással. Az őstermelői kör az állat-előállítással foglalkozzon, és a feldolgozás legyen vállalkozói körben, megfelelő humán és állat-egészségügyi ellenőrzés mellett, hiszen emlékeznek képviselőtársaim, '97 óta ezt prolongáljuk, prolongáljuk, prolongáljuk, nem vezetjük be. És ha ne adj' isten, egyszer ebben a helyzetben, amiben most Európa van, bennünket kiszúrnak egy olyan értékesítés kapcsán, amelynek a minősége, mondjuk, megkérdőjelezhető, akkor az a termelői körnek iszonyatos kárt okozhat.

Tehát arra kérem a tisztelt minisztériumot, a tisztelt kormányt, hogy a következő előterjesztésekben legyen bátor, és az ellenzék részéről ehhez a támogatást maximálisan meg fogja kapni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Fodor Sándor képviselő úrnak, MSZP.

 

FODOR SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kis Zoltán képviselőtársam inspirált arra, hogy egy kétperces felszólalást kérjek, pontosan az állati hullák kérdéskörében.

Fontos és szükséges, amit a törvény megfogalmaz, ugyanakkor az a felkészülés, amit ez a törvény elvárna az állattartóktól, az önkormányzatoktól, az ma nem áll rendelkezésre. Sőt, továbbmegyek: vasárnaptól, április 1-jétől a megyei állat-egészségügyi szolgálatok részéről kint van egy körlevél az állattartók és az önkormányzatok irányába a körülöttünk kialakult járványveszély kapcsán, amit normális intézkedésnek tartok, hogy április 1-jétől nem lehet használni a dögkutakat és a dögtereket, ha pontos az információm.

Most tessenek elképzelni, hogy április 1-jétől, 2-ától az állatihulla-feldolgozók sincsenek erre felkészülve, hogy akkora tömegben a felvásárlást, elszállítást elvégezzék, anyagilag nincsenek felkészülve a gazdálkodók, hogy meglehetősen borsos áron begyűjtessék az állatihulla-feldolgozó cégekkel az elhullott állatokat; azt hiszem, hogy a járványveszély fokozódik.

Javasolnám a miniszter úrnak, hiszen önnek szakmája, szakterülete végzettsége kapcsán az állategészségügy, hogy a megyei vezetőkkel ezt a kérdést át kellene tekinteni, és rövid időn belül valamilyen megnyugtató megoldás és átmeneti megoldás kellene az állat-egészségügyi helyzetre, a járványveszélyre való tekintettel, illetve a törvényben megfogalmazott jövőbeli, az állati hullákkal kapcsolatos ügyek kezelésére, mert borzasztó állapotok alakulhatnak ki. Mert ha egy településen bezárnak egy szeméttelepet, mert majd valahová máshová viszik a gyűjtött szemetet, ott sajnos a lakosság ma még hajlamos arra, hogy mindenféle módon megszabaduljon a hulladéktól, és ez vonatkozik az állati hullákra is.

Ezt szeretném a figyelmükbe ajánlani. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! "Az őstermelő termeljen és feldolgozással ne foglalkozzon" című, SZDSZ-es képviselőtársam által előadottakhoz mondanám, és komolyan mondom, hogy egy picit irritál ez a kijelentés, és gondolom, azokat az őstermelőket is, akik nagyon komoly szinten állítanak elő, minőségi, komoly szinten savanyúkáposztát vagy tejfölt. Igen, őstermelői kategória, mert nem lehet nagyüzemet egy kisebb mennyiséghez létesíteni, nem állnak olyan helyzetben - bár lenne nekik üzemi kategória méretük!

Én azt gondolom, hogy az EU-ban is van rá gyakorlat több helyen (Dr. Kis Zoltán: Nincs.), van rá gyakorlat, igenis, árulnak piacon hasonló dolgokat (Dr. Kis Zoltán: Azt igen.), és ez tulajdonképpen a választék kiszélesítése mindamellett, hogy sok embernek ez megélhetést jelent. Ugyanúgy, mint akár a csíramálé előállítása, amit sajnos még a minisztériumban sem tudnak, hogy mi, hiszen egy tájjellegű, sütőben elkészített ételről van szó, de néhány ember megélhetését jelenti, és így húsvét környékén például azt is a piacon lehet kapni. Én még csíramálégyártó nagyüzemmel vagy középüzemmel nem találkoztam.

Le lehet ezeket az ételeket a palettáról törölni, előállítóstul, mindenestül, ha ez a szándéka az SZDSZ-nek vagy azoknak, akik ebben gondolkodnak, mindenesetre én ehhez támogató szavazatomat nem tudom adni. Nagy tisztelettel már felhívnám a figyelmét a jogalkotásban tüsténkedőknek, hogy ezeket a dolgokat igenis át kell gondolni, hiszem emlékeztetem önöket arra is - ez csak tény -, hogy a gazdatársadalom annak idején pont ennek a feldolgozási anomáliának a kapcsán ment ki az utakra. Én nem ezt látom járható dolognak, de azt sem látom járható dolognak, hogy víz alá nyomjunk mindenféle őstermelői foglalatosságot.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000. évben volt egy sikeres törvénymódosítása a parlamentnek a növény-egészségügyi és növényvédelmi törvénnyel kapcsolatban.

 

(15.30)

 

Az is az Európai Unió elképzelései szerint valósult meg, és nagy örömöm mint növényvédősnek az volt, hogy a parlament döntő része - pártállástól függetlenül - elfogadta a törvény módosítását, ami példaértékű volt.

Most is hasonló előzmények előtt állunk, amelyben látva a felszólalásokat, látva a bizottsági hozzászólásokat és a kreativitást, látszik, hogy az állat-egészségügyi törvény módosítása is hasonló mederben halad, és mindenki a tudása legjavát próbálja adni, gondolom, hogy a módosítás végszavazásán meg is fog testesülni ez, hogy közel száz százalékkal el fogja fogadni a parlament.

Miért is fontos ez? Rendkívül fontos, hiszen az állategészségügyünk nagyon magas szinten van - ezt nem vitatják külföldön sem -, és olyan helyzet adódott, amelyben még nagyobb figyelem van az állategészségügyre, hiszen fertőző járványok vannak - nem az országban, hanem a világ egyéb részein -, amelyek bármikor idejöhetnek, és nagyon-nagyon fontos dolog.

Az, hogy a hatósági feladat és a magán-állatorvosi feladat el lesz választva, mindenféleképpen jó, de nagyon-nagyon fontos, és Kis Zoltán SZDSZ-es képviselő is felhívta a figyelmet, hogy a finanszírozási oldalt meg kell teremteni. Ugyanezt mondom én is. Azokat a forintösszegeket nem szabad sajnálni a sikeres szétválasztásra, hogy továbbra is jól funkcionáljon az egészségügy.

Az állati hullákkal kapcsolatban mint gazdálkodó mondom, hogy rendkívül fontos a hullák ártalmatlanítása. Nem lehet az országot végighurcolva, -járkálva szállítani a hullákat és megsemmisíteni; helyi, mobil megsemmisítőket kell kialakítani. De itt is felmerül a finanszírozás, és nagyon-nagyon fontos, hogy milyen állami segítség lesz.

A törvénymódosítás tehát rendkívül fontos, de nagyon-nagyon kívánom, hogy ne csak papíron valósuljék meg, hanem finanszírozásilag is, és úgy biztos, hogy alkalmazható lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban. )

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre kért szót Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy Vincze úr egy békésen induló szakmai vitát most politikai színtérre akar vinni. Nem veszem fel a kesztyűt, és nem fogok kisgazdázni, mint ahogy ön SZDSZ-ezett elég pejoratív értelemben. Ha odafigyelt volna a felszólalásomra, ott feldolgozott húsról beszéltem - baromfiról és tőkehúsról -, ön meg beszél nekem tejfölről meg káposztáról.

Én azt mondom, hogy a feldolgozó tevékenység bizony vállalkozói tevékenység, méghozzá azért, mert annak az előállítási körülményeit megfelelően kontrollálni és ellenőrizni kell. Az Európai Unióban egyébként olyan jogi kategória, hogy őstermelő, nincs. Nincs! Majd nézzen utána, olvasson utána, ha egyébként még ez irányú ismeretei nem lennének teljes egészében készek a felkészülésben.

Arról senki nem beszélt, hogy az őstermelői kategóriából bármiféle hátrányt lehetne szenvedni azáltal, hogy valaki a tevékenységét más jogi kategóriában végzi. Arról van szó, hogy ezt megfelelően ellenőrizni kell. Azért kell ellenőrizni, hogy egy-egy, az ilyen laza szabályozás miatt kikerülő áru miatt még csak esetlegesen se lehessen a termelőknek vagy a feldolgozóknak káruk ebben az országban. Mert bizony egymást nagyon figyelik a tisztelt konkurensek, és nem szeretnénk, ha épp a szabályozásra való visszahivatkozással lenne problémájuk azoknak, akik ebből élnek.

Természetesen az Európai Unióban is árulnak káposztát, csíramálét meg sajtot is árulnak, csakhogy ha a mellette lévő kollégát, Csatári Józsefet megkérdezi, akkor azt is meg fogja tudni - mert jártunk ott vele, Franciaországban -, hogy ezt milyen körülmények között állítják elő, hogy ezt hogy ellenőrzik, milyen technológia alapján vihetik ki 50 kilométeres körzeten belül. Azon túl nem vihetik, azon túl csak az ISO-minősítéssel rendelkező feldolgozók vihetnek árut a piacra.

Ezt a szabályozást kérem én számon, és ezt szeretném valamennyiünk érdekében. Nem hiszem, hogy ebből pártpolitikát kellene csinálni, ha az európai uniós szabályozáshoz akarunk igazodni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Éppen ebben a témában jelentkeztem én is szólásra, hiszen Vincze képviselő úr egy évvel előrehozta a választási kampányt egy olyan törvény vonatkozásában, ahol aztán végképp nincs ennek helye.

Én magam is arra szerettem volna a figyelmet felhívni - és elsősorban Vincze képviselőtársam figyelmét -, hogy itt olyasmi nem hangzott el, miszerint bárkinek ezt vagy azt bármely, az adott tevékenységet vállaló személy vonatkozásában meg kellene tiltani. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Ha a gazda vállalja azokat a feltételeket, amelyekkel ki lehet lépni a piacra, akkor ne legyen ebben az országban egyetlenegy ember, politikus vagy hatalom, aki számára ezt megtiltja. Azt gondolom, hogy ez a perdöntő.

A perdöntő feltételek meghatározásánál, azt gondolom, éppen az állat-egészségügyi törvény kapcsán egyértelműsíteni kell. Nem a termelői magánérdek a perdöntő, hanem az, hogy a fogyasztó, az élelmiszer-fogyasztó ember bárhol vegyen is Magyarországon élelmiszert, bárki állítsa elő azt az élelmiszert, ha azt megveszi, biztonságban lehessen a tekintetben, hogy semmi baja nem lesz tőle, és ha valamilyen ok miatt mégis baja lenne belőle, akkor pontosan nyomon követhető legyen az, hogy ezért a problémáért ki a felelős.

Mindenki, aki ilyen feltételekkel vállalja az élelmiszer-előállítást - azt gondolom, magyar viszonyok között végképp -, igenis tegye, és csak drukkoljunk annak, hogy minél többen vállalkozhassanak erre és minél eredményesebben tegyék ezt. Azt gondolom, a vita eddigi menetében is ezen volt a fő hangsúly, és bízom benne, hogy ezt követően is ez lesz a vita fő iránya.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nagyon remélem, hogy Vincze László kijelentését nem osztja a kisebbik kormánypárt. Nagyon remélem azt is, hogy az EU-csatlakozás kapcsán komolyan veszik az EU-csatlakozás feltételeit, és elfogadják azokat.

Mert én emlékszem arra, amikor túl lett politizálva egy kissé a mezőgazdaság - gondolok itt a regisztrálás kérdéseire -, aztán most láthatjuk a következményét, amikor az EU előírásai szerint igenis szükség van a regisztrációra, és pont azoknak kell megvalósítani ezt, akik előtte ezt ellenezték. Én is egyértelműen tudom osztani Orosz Sándor véleményét, hogy aki termel, az felelős az árujáért; legyen az őstermelő vagy egy nagy élelmiszer-ipari üzem.

Nem vagyok állatorvos, de hallottam már arról, hogy a verseny keretében már Németországban felvetették azt, hogy kérem, Magyarországon a piacon lehet kapni feldolgozott baromfit - szalmonellakérdés. Vagy megszoktuk a lisztériát, a kolbászban benne van. Amerikában, ha meg akarják fogni egy kicsit a magyar exportot, abban a pillanatban találnak; pedig benne van, tudja ezt mindenki.

Ha mi az EU-ba akarunk jutni, ezeket a feltételeket el kell fogadnunk. És ha már beszél itt káposztáról meg egyébről, hadd mondjam el, hogy igazából ha az őstermelőnek megvan a bizonylata arról, hogy mennyit termelt, mennyit dolgozott fel, és kinek adott el, akkor semmi gondom, problémám nincs vele. Csak amikor 200 kilométerről kerül Vecsésre a káposzta vagy a feldolgozandó savanyúságnak való, az már komoly árutermelés, és annak az útját is vezetni kellene, mert ezek az EU-s előírások; ugyanúgy, ahogy vezetni kell majd, hogy ki mennyi állatot tart és hogyan tart. Ezt tudomásul kellene venni mindenkinek - politikai hozzáállástól függetlenül. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen. Örülök ezeknek a felszólalásoknak, de engedtessék meg, túl sok újat nem adtak ezek a hozzászólások annak ellenére, hogy nem vagyok szakmabeli.

Felhívnám a szíves figyelmet arra, hogy mindenképpen az EU-csatlakozás hívei vagyunk - jómagam is -, de erősebb szabályozottságot semmiben nem illik hozni, mint amit az EU-szabályok kívánnak. Mi az EU-csatlakozás mentén is alkalmanként egy kicsit úgy gondolkodunk, hogy még ráteszünk egy lapáttal, hogy jobban meg tudjunk felelni ennek.

 

(15.40)

 

Maximálisan fogyasztópárti vagyok, egyértelmű, hogy fogyasztópárti, de a termelővel együttesen kell ezt érteni. Ha én megfordulok a csongrádi kis piacon, ott bizony látom, hogy fehér kötény, karvédő van a tejfölt áruló mamikáknál. Oda se megy a vevő, ha valamilyen olyan rendellenességet lát, ami arra enged következtetni, hogy esetleg a túró vagy a tejföl nem felel meg. Kérem, állatorvosi ellenőrzés kell. Volt is a kis piacokon, és a doktor úr lelke rajta, ha olyan árusnak is kiadja az árusítási engedélyt, akinek, mondjuk, nincs egészségügyi könyve és így tovább.

Nem akarom ezt ragozni, hiszen ismerem ezt a helyzetet. Nem kell nekünk túllihegni saját magunkat e tekintetben, azzal együtt, hogy mindent a fogyasztóért, hiszen ha nem így gondolkodunk, a fogyasztó eleve oda sem megy és meg sem vásárolja a termékeket.

Én nem a nagyüzemi méretekben őstermelősködő emberekre gondoltam, amikor a védelmembe próbáltam venni ezt a helyzetet. Úgy kezdődik azért ez a fölsorolás, kedves Kis Zoltán képviselőtársam, hogy füstölt áru s a többi, és a végén ott van a savanyú káposzta. Tudom, hogy ön nem a káposztáról beszélt, köszönöm is a figyelemfelhívást, illetve beszéltem, és ön sem azt említette, de így kezdődik a végrehajtási utasításban, hogy füstölt áru és így tovább, és így tovább, a most érvényben lévő és januárban módosított rendeletben, ami újra lehetőséget ad ezen áruk árusítására.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Orosházi György képviselő úrnak.

 

DR. OROSHÁZI GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy szakmai alapokra helyezzük a vitát. Engedjék meg, ebben a szakmai vitában Vincze képviselőtársam érvei mellett - ugyan ő kicsit kisarkította - szakmailag szeretnék hozzászólni.

Gyakorló állatorvos vagyok, és sok sertést, baromfit és egyéb állatot húsvizsgáltam, de van nálunk egy olyan tradicionális paraszti kultúra, amit Kis Zoltán és Orosz képviselőtársam is nagyon jól tud: a házaknál télen, például az én településemen még a hetvenes-nyolcvanas években 6 ezer, nem tévedés, 6 ezer darab sertést vágtak le, füstölt sonkától kezdve májas hurkát készítettek belőle, és nem tudok egyetlenegy olyan esetet sem, trichinella-esetet sem tudok a környezetemben, hogy előfordult volna. Jómagam is, mint húshoz értő ember, akkor örülök a legjobban, amikor a feleségem vagy édesanyám vág egy tyúkot és azt esszük meg, vagy ha mi nevelünk otthon a háznál baromfit, és nem a boltokban veszem.

Hogy a szakmai érveket mondjam: köztudott, hogy Nyugat-Európában dioxin-mérgezés előfordult, ismerjük a BSE-t, annak is a kórfejlődését. Én úgy érzem - és itt védeném képviselőtársamat -, hogy ezt a paraszti élelmiszer-kultúrát, ami Magyarországon, mondhatnám, hogy ezeréves, nem szabad, hogy úgy mondjam, leírni, hanem nyilvánvaló, hogy ezt a kor szellemének megfelelően, de hagyni kell, hogy működjön.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért szót Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Orosházi képviselőtársam! Természetes, hogy ez a paraszti kultúra, ez a sajátos élelmiszer-kultúra megvan. Senki az ellen egy szót nem szól, hogy ön levágja a csirkét otthon vagy levágják a disznót és megeszik. Én is szoktam disznóvágásba járni, nagyon jókat szoktam kajálni ott. De ha az ilyen házivágást piacra visszük... - ezt kérem én! Persze, vághasson, de annak legyenek meg a feltételei jogszabályban, hogy az bizony állatorvosi bevizsgálásra kerüljön, és az a helyiség, ahol ezt előállítják, feleljen meg azoknak a normatív előírásoknak, amelyeket az élelmiszertörvény egyébként az élelmiszer-feldolgozókra előír. Mert sokszor úgy vágnak disznót, ismerik önök is, hogy na, a másik utcában disznóvágás lesz, kockás papírral jönnek, elő lehet jegyezni. Nem viccelek! Megmondom őszintén, én is szoktam venni olyanoktól, akiket ismerek, mert tudom, hogy milyen körülmények között vágják.

De nekünk jogszabályilag kell ezt lerendezni, hogy legyen meg a kontroll, mert ha egyszer egy ilyenből - nem volt az ön gyakorlatában ilyen, meg szerintem hosszú ideig nem is lesz, mert ezek nyilvánvalóan más körülmények között dolgoznak, mint egyes, idézőjelben: "nagyüzemek", ahol láttunk már parizert készíteni, és többet nem kívántunk belőle enni -, kérem szépen, ha egyszer egy probléma bejön, akkor egy ilyen probléma miatt, mert ez nincs leszabályozva kellően, mert nem tudjuk kivédeni magunkat, termelők százezreit tehetjük tönkre. Én ezért kérem a szabályozást, és még egyszer mondom, nem azokra, akik saját maguk vágnak, megeszik, elfogyasztják ott, hanem aki piacra akar termelni, ott megfelelően működjön az állat-egészségügyi, a humán-egészségügyi szolgálat, és ehhez képest legyen meg az a regisztráció, ami elkerülhetetlen. Így tudjuk magunkat védeni. Magunkat akarom védeni, azt a kisembert is, aki ezt csinálja, meg a fogyasztót is, aki ebből eszik, meg az Európába irányuló exportunkat is.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

ELNÖK: Megadom a szót két percre Orosz Sándor képviselő úrnak.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, a mai nap folyamán nagyon egy srófra jár az agyunk Kis képviselő úrral. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ma éppen apósom teljesen maszek szalámiját reggelizhettem - kiváló. (Vincze László: Egészségedre! Én is hozok.) Én is szívesen megkínálom képviselőtársamat belőle, de azt hiszem, körülbelül ez az a határ, ameddig azokon a feltételeken kívül ezt a dolgot engedni kell és szabad. Mert ezen a határon túlmenően már meghaladja azt a kockázatot, amiről a legelején én magam az előző hozzászólásomban beszéltem.

Nem is ezért szólok, hiszen ennek a lényegét elmondta Kis képviselőtársam is, hanem egy másik összefüggésre szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ne keverjük össze azt, hogy mi lesz ezekkel a kisfeldolgozókkal, és hogy vajon akkor kizárólag az ilyen, kettőnk közti, baráti alapon folytatott cserekereskedelemre szűkül-e le ennek az igazán jó ízű, jó minőségű terméknek a forgalmazási köre. Én azt gondolom, hogy nem.

Paraszti kultúráról beszélt Orosházi képviselőtársam. Nyugat-Európában igenis súlyt helyeznek arra a kisfeldolgozók, hogy az adott térség ízeit vigyék bele azokba a termékekbe, amit aztán adott esetben a helyi piacokon és a helyi vidéki kereskedelemben és vendéglátásban eladnak. De ezeknek a termékeknek az előállításánál, hangsúlyozom, egy jottányival sem alacsonyabb szintű a követelmény, hogy milyen biztonsági követelményeknek kell megfelelnie. Ezt tartom én a legfontosabbnak, és igazából akkor lennék boldog, ha az a fajta íz, amit apósomék szalámijába beletettek, meg tudna jelenni Tolna külföldi megítélésében, és ha valaki Tolnára gondol, akkor rögtön az orrában és a szájában az a zamat és az az íz megjelenhetne. Azt gondolom, hogy tisztünk megvédeni ezt az értéket.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm. Megkérem a képviselőket, hogy a kétperces határt mindenki tartsa be. Több kétperces következik, Németh Imre képviselő úr, MSZP.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször találkoztam azzal a nézettel, akik úgy vélekedtek, hogy az európai jogharmonizációt azért kell végbevinni, hogy az adminisztratív kötelezettségeinknek eleget tegyünk; átalakítjuk a jogrendszerünket, és ezzel megfelelünk az Európai Uniónak. Úgy gondolom, hogy aki így vélekedik, az nem veszi komolyan ezt a feladatot, és meg vagyok győződve arról, hogy az igazi mércéje ennek az európai uniós belépéssel nem a jogszabályok formális átvilágítása lesz, hanem annak a megítélése, hogy miképpen tudjuk alkalmazni ezt a gyakorlatban. Sajnos az itteni véleményekből is az derül ki, hogy addig már nem akarunk eljutni, ha ez bizonyos társadalmi csoportoknak vagy termelői köröknek problémát okoz. De úgy gondolom, hogy félrevezeti az a kistermelőket vagy az őstermelőket, aki abban az illúzióban tartja meg őket, hogy európai uniós tagságunk mellett is a jelenlegi kereskedelmi formát tudják gyakorolni.

Úgy gondolom, hogy ebben az átmeneti időben segítséget kell nekik nyújtani ahhoz, hogy olyan formában történhessék meg a termékfeldolgozás, hogy az legalább a belső piaci igényeket kielégíti és piacra vihető legyen. De e tekintetben is rendkívül szigorúak a körülmények, hisz Lengyelország például kért egy derogációt, hogy ő a tejnél kétféle minőségi rendszert szeretne egy átmeneti időszakig bevezetni, egy belföldit, egyet pedig az export vonatkozásában. Januárban jártunk Németországban, ahol kategorikusan elutasították ezt. Azt mondták, hogy ilyen nem lehetséges, ez Lengyelország európai uniós tagságának a gátja; az Lengyelország problémája, hogy 90 százalékban még sajtáros fejőgéppel fejnek meg kötötten tartják a szarvasmarhát. E tekintetben tudnak az állattenyésztés tartási követelményei tekintetében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) engedményt adni, de minőségi engedményekről szó sem lehet.

Azt hiszem, jobb, ha ezt most tudomásul vesszük mi is. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

(15.50)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Csatári József képviselő úrnak.

 

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kis Zoltán fölvetésére reagálnék, nem azért, hogy ő kiengedte a palackból a szellemet, hanem nagyon sok mindenben igaza is van, de még sincs igaza. Valóban voltunk Franciaországban, Angers-ban, láttuk ott az állapotokat, elcsodálkoztunk, és azt mondtuk, hogy szeretnénk az ottani termelő helyében lenni. De nagyon messze vagyunk még a francia valóságtól, itt vagyunk Magyarországon, és tudomásul kell venni, hogy valóban nincs az Unióban őstermelő, de Magyarországon még van.

Azt mondjuk, hisszük és valljuk, kisgazdák, hogy igenis az átmeneti állapotot átmeneti állapottal kell továbbvinni, vagyis nem lehet egyből olyan szigorítást bevezetni, amelyben komoly veszélyeztetettsége van a vidéken élő embernek, ahol esetleg nem egy disznót tart, hanem kettőt, és nem szociális segélyért könyörög az önkormányzatnál, hanem azt mondja, hogy esetleg az egyiket, ha nem pusztul el, akkor feldolgozza, esetleg eladja, amelyből kiegészíti az áramszámlát, a gázszámlát, vagy esetleg gyógyszert vesz rajta. Ez egy támogatható dolog, úgy gondolom, de azt is tudomásul kell venni az őstermelőknek, hogy előbb-utóbb elérkezik az az idő, amikor a kor szellemének megfelelően egyéb, uniós elvárásból fakadó előírásoknak meg kell felelni. De nem egyik napról a másikra, mert én is termelő vagyok, egy hektár földre kapok 8 vagy 12 ezer forintot, az Európai Unióban pillanatnyilag 60-70 ezer forintot kapnak hektáronként. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Többet!) Tehát nem lehet azt hasonlítani a mostani viszonyokhoz... - vagy esetleg többet, úgy igaz, de közel ötször-hatszor annyit kapnak.

Mi hatalmas lendülettel törtetünk, és várom már, hogy odajussunk az Unióba, de ha valaki olvas és lát, láthatja azt, hogy előbb-utóbb ezek a normatív szabályok, a normatív támogatások ott leépítésre kerülnek, mire mi odaérünk, nagy a valószínűsége, hogy úgy leszünk, mint a cigány a kövön, amikor köpködött, és azt mondják: miért köpköd? - Azért, kérem, mert nekem a bakkecske jutott.

Nagyon félek attól, hogy nekünk is a bakkecske jut - de azért bízom benne... Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

 

ELNÖK: Még nagyon sokan jelentkeztek kétperces hozzászólásra, de a képviselők önmérsékletét kérném, hiszen még hat normál felszólalásra való jelentkezés is van. Két percre megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Engem elkeserített Csatári úr most egy pillanatra, mert úgy tűnik, hogy nem akarja az EU-csatlakozást, nagyon sok derogációt kívánna a mezőgazdasági tárgyalások kapcsán, amit ő is tud, hogy lehetetlen megcsinálni, tehát akkor jobb lenne kilépni a koalícióból esetleg, ha ön így gondolja ezt.

Szóval előbb-utóbb eljön az idő, megítélésem szerint nagyon hamar eljön az idő, és nekünk, politikai döntéshozóknak az a nagy felelősségünk, hogy ebben a hátralevő néhány évben - ami 2-3-4 év maximum - megteremtsük azokat a feltételeket. Mert ha nem tudjuk, akkor rajtunk is csattan az ostor, nemcsak a kistermelőn vagy az őstermelőn, vagy nevezzük másnak. És a francia valóságot itt kell megteremteni!

De hadd mondjak egy példát! Itt húsról volt szó. Múlt hét vasárnap Soroksáron egy borversenyen gyönyörű, szép vörösbort ittam, direkt termő szőlőből, otellóból. Senki nem vitatja ma Magyarországon, hogy otelló szőlőből készült bort ha otthon megiszom, megihatom, de piacra nem vihetem, mert ez a szabály, ez a törvény. Ennek analógiáját kell betartani máshol is! Tehát ha egyik helyen be lehetett tarttatni, akkor be lehet a másikon is. És mondtam, Csatári úr, a mi felelősségünk, hogy ezt megcsináljuk. Mert ha csak politikai szólamok lesznek, és nem tettek, akkor megette a fene az egész EU-csatlakozást, és akkor vége a vidéknek, összedől. Ezt pedig nem hiszem, hogy mi - akármelyik oldalon is állunk - magunkra vállalhatjuk.

Vagy mondja Vonza úrnak majd a tárgyalások során, hogy képviselje ezt az álláspontot, amit ön mond! Nem is tudom, mit fog mondani neki a külügy, meg mit mond Orbán Viktor (Dr. Kis Zoltán: Meg a tárgyalópartnereink!), meg mit mond utána az EU Magyarországnak.

 

ELNÖK: Képviselő urak, még több kétperces következik, de tényleg kérném, hogy térjünk a tárgyra, tehát az előttünk lévő, állategészségügyről szóló törvényre. Bár minden összefügg mindennel, a bortörvény, a hegyközségi törvény, minden... Én is az agárvonalhoz tartozom, és örömmel hallgatom. Mindent szeretek én is, amit elmondtak, de legjobban azt szeretném, hogy valóban visszatérnénk a törvényhez, és jobb lenne, aki igényt érez arra, hogy ismertesse véleményét, a tízperces normál felszólalásában mondaná el, mert ezek a viszontválaszok, kétpercesek, higgyék el, körülbelül öt normál tízperces felszólalástól elvonták a szót.

Két percre megadom a szót Orosházi Györgynek... (Közbeszólás: Ügyrendi!)

Ügyrendi kérdésben jelentkezett Szabó József Andor képviselő úr.

 

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak segíteni szeretnék, hiszen emlékeztetni szeretném a képviselőtársaimat arra, hogy itt az állategészségügyről szóló törvényről van szó, nem az élelmiszertörvényről, nem az őstermelőkről, még kevésbé az európai uniós csatlakozásról, a tárgyalásokról. Szeretném, ha visszatérnénk a törvényre. Itt szó van a hatósági és a magán-állatorvosról, szó van a marhalevélről - csak ismétlem -, szó van az állati eredetű hullák megsemmisítéséről, ami benne van a törvényben. Ezt a törvényt egyébként 27 darab rendelet fogja majd követni, amiben nyilván sok minden benne lesz, ami esetleg itt elhangzott. De én nagyon szeretném - az idő rövidségére való tekintettel -, hogy tényleg térjünk vissza az állategészségügyről szóló törvényhez. Ezért kértem szót ügyrendben, nem véletlenül nyomtam meg a gombot.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Nem nyitok ügyrendi vitát, de teljesen csak megerősített, képviselő úr, én magam is azt kérem, mivel még több szakmai törvény is van a mai nap során... Nem gond, mert úgyis én leszek végig, éjszakáig, tehát én ráérek, csak annyit, hogy később, akik normál felszólalásra jelentkeztek, őket ne... Hiszen Medgyasszay képviselő úr körülbelül egy órája várakozik a normál felszólalásra.

Most még van öt kétperces felszólaló. Megadom a szót, de azt kérném, hogy önmérsékletet tanúsítson mindenki. Két percre megadom a szót Orosházi György képviselő úrnak.

 

DR. OROSHÁZI GYÖRGY (FKGP): Hogy lezárjam ezt a félreértést - mert csak félreértés lehet köztünk -, hadd mondjam azt, hogy megfordítanám teljesen a gondolkodásmódot, és arra kérném a képviselőtársaimat, hogy próbáljanak rám így figyelni. Ha, mondjuk, Nyugat-Európából bármilyen élelmiszert, akár mikrobiológiai, akármilyen vizsgálattal, EU-s pecséttel behoznak... - én biztos vagyok benne, hogy ha a főállatorvos úrral kimennénk mondjuk az Auchanba vagy a McDonald's-ba vagy akárhová, biztos, hogy találnánk hibát. Tehát ne próbáljuk a nyugati termékeket preferálni a magyar termékekkel szemben. Ezt a félreértés szeretném eloszlatni.

Amit mi itt, mondhatnám, politikailag védünk, azt Csatári képviselőtársam is mondta, én is faluban nagyon sok olyan asszonyt ismerek, aki a jövedelmét úgy egészíti ki, hogy libát töm, elviszi a piacra. Ezeknél van - véleményem szerint - a legnagyobb élelmiszer-biztonság. Amiben önöknek igazuk van: a feldolgozást, illetve a higiénés viszonyokat nagymértékben javítani kellene. Ha arra kerül sor, akkor biztos, hogy ebben is konszenzust fogunk találni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért szót Györkös Péter képviselő úr, Fidesz.

 

DR. GYÖRKÖS PÉTER (Fidesz): Én az eredeti törvénymódosításhoz térek vissza, nem ehhez a vitához. Járványvédelmi és környezetvédelmi szempontból a legveszélyesebb helyek közé tartoznak a dögtemetők és a dögkutak. Tudom biztosan, hogy nem lehet a jövő útja az, hogy ezeket fenntartsuk. Ezeket nem szabad fenntartani! Sokkal jobb a konténeres megoldás, különösen ott, ahol esetleg az önkormányzatok és a hulla-előállítók, hulladék-előállítók esetleg közösen finanszíroznák.

Azokon a helyeken pedig, ahol nagy mennyiségben képződnek, a legbiztonságosabb a helyi megsemmisítés, de semmiképpen sem javaslom, hogy ezeket a régi dögtemetőket használatban tartsuk, mert hazánkban nagymértékben csökkent az állatlétszám, és az ATEV-telepek megbirkóznak ennek a hullamennyiségnek a befogadásával, mindenképpen el bírják végezni a kieső dögkutaknak a funkcióját.

Tudom, hogy anyagilag komoly megterhelést jelent az önkormányzatoknak és az egyéni állattartóknak ez, de én azt mondom, hogy a járványvédelem minden pénzt megér, mindenképpen költeni kell rá. Én nem azt mondom, hogy az önkormányzatokkal és az ATEV-vel mindenképpen egyeztetni kell, mert nagyon drágák ezek a mostani hullamegsemmisítési tarifák, de én azt mondom, hogy itt nem szabad az anyagi oldalát nézni ennek. A járványvédelem mindennél fontosabb, mert ha felüt egy járvány, akkor többszörös kárt okoz, mint amit a hullamegsemmisítésre esetleg költeni fogunk.

Köszönöm. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két perce kért szót Tóth Sándor képviselő úr, MSZP.

 

 

(16.00)

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy mértéktartó leszek. Úgy érzem, egy kicsit félrementünk, és itt csatlakoznék Szabó József képviselőtársamhoz, és higgyék el, már igazán nem is szeretem ezt az Európai Uniót, hogy mindig erre hivatkozunk, mint valami misztikumra.

Nem erről van szó! A saját érdekünkben is meg kell alkotni az élelmiszer-biztonságunkat igazoló rendszert. Nagyon büszkék vagyunk, és nálunk tradíció az egész mezőgazdaság. Mi büszkék vagyunk rá, és büszkék is akarunk maradni. Mindegy, hogy egyéni termelőről van szó, vagy feldolgozott élelmiszerről, mindegyiknek megvan a maga helye és szerepe, de nekünk kell kialakítani azt a játékteret, amelyben ez működik.

Ez egy lehetőség is az országban az őstermelőknek is. Egyre több idegenforgalmi társaság is utazik a házi disznótorosokra meg a házi disznóvágásra, lehet csinálni; csabai kolbászfesztivál - hagyomány, és még tudnám sorolni. Tehát mindegyiknek megvan a lehetősége... - halfőzőverseny Baján. Tehát nálunk ez az országimázshoz tartozik.

Arról szeretnék inkább beszélni e törvény kapcsán, hogy költségvetési oldalról megalapozott-e az a feltételrendszer, amely e törvény végrehajtását lehetővé teszi - és szerintem nem. Ebbe az irányba kellene elvinni a vitát, mert óriási gazdasági kockázatot is jelenthet, ha nem megfelelően működik az állat-egészségügyi rendszer vagy az állati hulla megsemmisítése, és a végén sír-nevet alapon mindenki csak ráfizethet. Ráfizet az egyéni termelő, ráfizet az élelmiszer-feldolgozó és végső soron az egész élelmiszer-gazdaság, mert ennek ott a jelentősége, hogy, hála istennek, nemcsak az ország élelmiszerét tudjuk előállítani, hanem exportra is szükségünk van, és képesek is vagyunk rá, de ezt meg kell teremteni törvényi oldalról.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Mégiscsak kénytelen vagyok hozzászólni, igaz, hogy a figyelmem fölhívta dr. Szabó József képviselőtársunk, és az állategészségügyről szóló törvényt tárgyaljuk, de megjegyezném, hogy a nagyüzemi körülmények megsegítése valahol alapvetően a fő cél a sorok mögött; mindig a végrehajtási rendeleteknél... - és itt visszacsatolok önhöz.

Örülök, hogy a képviselőtársam az MSZP-ből fölvetette a csabai kolbászfesztivált meg egyebeket. Mondhatnám én is a térségemben a sándorfalvi böllérnapokat, vagy mondhatnám a csongrádi borfesztivált. Ha a végrehajtási rendeletek olyanok lesznek, mint a bor jövedéki törvényénél, akkor nem lehet ezeken a fesztiválokon megkínálni senkit a sátorból kitöltött borral, mert bizony ennek akkor hátulütője lesz, és valakik, termelők megütjük a bokánkat.

Ebben a végrehajtásban is az ellen ágálok, hiszen a végrehajtási rendeletekbe az országgyűlési képviselő kevésbé nyúlhat bele, tartok tőle, nehogy olyan útra terelődjenek a dolgok, hogy nemcsak a csabai kolbászfesztivált, hanem a sándorfalvai böllérnapokat se lehessen majd csak esetleg bizonyos kiskapuzással megrendezni.

Tehát valóban az EU-csatlakozás meg a saját egészségi helyzetünk védelme, a fogyasztók védelme megkövetel jogszabályokat, szigorításokat, de ne kössük meg saját kezünket, saját lábunkat, mert még egyszer mondom, ha komolyan vesszük a végrehajtási dolgokat, akkor bizony a bor jövedéki törvényének a végrehajtása kapcsán a csongrádi borünnepet esetleg ősszel nem lehet majd megrendezni.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen dolgot kellett itt kimondanom, és ígérem, hogy többet ebben a témakörben ehhez a részhez nem fogok szólni. Köszönöm megértő türelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért szót Orosz Sándor képviselő úr, MSZP.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nem tettem volna, elnök úr, hogy ismételten szót kérek, ha nem próbálta volna mindenáron lebeszélni egyébként a tárgyhoz szóló képviselőtársaimat a hozzászólásról.

Szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani a benyújtott törvényjavaslat 1. § (5) bekezdését, amely az állat-egészségügyi törvény 2. § 37. pontjának az új szövegét tartalmazza. Ez az állati eredetű termék élelmiszer-biztonságáról szól. Azt gondolom, ha ez a paragrafus, ez a bekezdés benne van, és ha valaki elolvassa, látja, hogy ez milyen széles fogalom, akkor tisztában van vele, hogy akik hozzászóltak az előző kétperces vitában, azok egészen pontosan a tárgyról beszéltek; mert valahol egy olyan jellegű félreértést érzékelek - elsősorban Szabó képviselőtársam figyelmét hívnám fel erre -, hogy néhány állatorvos ezt a dolgot állatorvosi kérdésként kezeli.

Ez abszolút nem állatorvosi kérdés, képviselőtársaim! Legalábbis két fontos prioritás megelőzi az állatorvosi ügyeket. A legelső az élelmiszer-biztonság, erről nagyon sokat beszéltünk. A másodikról kevesebbet beszéltünk, bár egy más aspektusban előkerült, hogy igenis az állattartó gazdák lehetőleg elérhető áron jó színvonalú állat-egészségügyi szolgáltatásban részesüljenek, és ez az egész állat-egészségügyi szolgálat szolgálja a magyar agrárgazdaság versenyképességét.

És csak a harmadik szempont az, elnézést, nem akarom bántani az állatorvosokat, megítélésem szerint ugyancsak az elsőrangú szempontok közé tartozik, de csak harmadikként tudnám megemlíteni azt, hogy igenis az állatorvosok jól szervezetten érezzék jól magukat e rendszerben, és találják meg a számításaikat.

Azt gondolom tehát, hogy mindezekről szó van akkor, amikor az állat-egészségügyi törvényről és annak módosításáról beszélünk, és ha nem arról beszélnénk, hogy most tárgyszerűek vagyunk-e vagy sem, akkor biztos, hogy Medgyasszay úr is előbb kaphatna szót.

Köszönöm figyelmüket.

 

ELNÖK: Ez most következett el. Medgyasszay László képviselő úrnak megadom a szót felszólalásra, MDF.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót mindannyiuknak. Azzal akartam kezdeni felszólalásomat, hogy ma itt a magyar parlamentben két okból kifolyólag is jó állatorvosnak lenni. Egyrészt jó volt hallgatni a bizottsági ülésen és itt is a nem állatorvos képviselőktől a dicsérő szavakat, másrészt jó volt élvezni azt a békét, amely e téma kapcsán itt lengett közöttünk, és amely béke egy kicsit az elmúlt percekben felborulni látszott, de javaslom, hogy gondoljunk a disznótorra, és újra lakozzék béke a lelkünkben (Derültség az MSZP soraiban.), mert ez a téma valóban egy békés, tisztességes szakmai munkát igényel.

Az állatorvosok dicsérete elhangzott - a szolgálat dicsérete. Gyakran úgy érzem, hogy már csak tiszteletbeli állatorvos vagyok, mert tíz éve nem gyakorlom ezt a nemes és kemény hivatást, és egy kicsit kívülállóként is talán, de belül lévén azért természetesen a körben, talán ahhoz hasonlíthatnám ezt a szolgálatot és az állatorvosi munkát, hogy olyan, mint az oxigén: ha hiányozna, akkor éreznénk igazán a fontosságát. Hiszen ez a szolgálat, az állatorvosi munka felöleli az élelmiszer-biztonságot, az élelmiszer-higiénét, az élelmiszer-előállítás egész folyamatának az ellenőrzését - állati eredetűre gondolok természetesen -, a prevenciót, a gyógyítást, a járványmegelőzést, és higgyék el, hogy vidékfejlesztés szempontjából még humán erőforrást is jelent a vidéken maga az állatorvos.

A Magyar Állatorvosi Szolgálatról Czira Szabolcs adott egy visszatekintést. Én nem akarok visszamenni az Árpád-korig, csupán egy századra tekintek vissza büszkén, amikor olyan professzoraink voltak, mint Marek, Mócsi, Manninger, Hutyra, Kotlán professzor úr - a legutóbbit még volt szerencsém hallgatni. Ezek a szellemóriások, tudósaink a világ minden táján ismertek voltak, katedrákat kaptak, és könyveiket a világ minden nyelvére - ott, ahol folyt állatorvos-oktatás - lefordították.

Amikor ezek a nagy emberek dolgoztak, akkor nőtt fel a magyar állat-egészségügyi igazgatás is ahhoz a feladathoz, amelyet a XX. század megkövetelt, és kissé csendes, de megalapozott büszkeséggel mondhatjuk mi, állatorvosok, hogy ez a szolgálat mindig alkalmazkodni tudott az adott gazdasági, társadalmi körülményekhez. Néha nem volt könnyű alkalmazkodni, de a szolgálat mindig szolgálat volt, és a gyakorló állatorvos éppen ezért volt mindig megbecsült embere a falu társadalmának.

1990 óta - tíz éve - az állatorvosok helyzete nem javult, nem lett könnyebb, nehezebb lett. Egyszerű az ok: kevesebb az állatlétszám, kisebb a szolgálat létszámigénye bizonyos mértékig, de a szolgálat most is helyt áll, és a XXI. században az uniós csatlakozásra - mégiscsak meg kell említeni, szeretem az uniós csatlakozást, és szeretem Európát - készülünk, és ezen követelménynek kell megfelelni.

Csodálkozva hallok olyan vitákat, hogy különbséget kell tenni, mondjuk, épp az élelmiszernél az uniós elvárások és a magyar elvárások között. Szó sincs róla, én azokkal értek egyet, akik azt gondolják, a magyar fogyasztónak éppen olyan minőségi élelmiszert kell fogyasztania, mint amit az Unióban fogyasztanak.

 

(16.10)

 

A törvényről néhány szót - bár nagyon nehéz, amikor szinte már mindent elmondtak a kedves képviselőtársaim, amit én is szerettem volna. Úgy közelítek meg minden törvényt, különösen - ne vegyék rossz néven, ha elfogult vagyok - az állategészségüggyel kapcsolatos törvényalkotást vagy módosítást, hogy két szempontot veszek figyelembe. Az egyik a közérdek, a másik - Orosz Sándor képviselőtársam, bizony ez is fontos - az állatorvosok érdeke; mert a kettő összefügg. Rossz közérzettel dolgozó szolgálattal nagyon nehéz a közérdeket megfelelő módon képviselni, és a közélet érdekében teljesíteni. A kettő rendkívül összefügg, ezért nagyon fontos, hogy mind a kettőnek megfeleljünk.

Régi törekvés, amely valóban már a '95-ös törvényalkotáskor is megfogalmazódott, hogy a hatósági ellenőrző szolgálat és a szolgáltató magán-állatorvosi szolgálat kettéválása megtörténjen - ez egy régi törekvésünk -, ezt mindig figyelembe vettem e téma tárgyalásakor, hogy vajon az ott dolgozó állatorvost vidéken hogyan fogja érinteni, kedves barátaim, ez a törvény, ez a szétválasztás.

Az anyagi források tekintetében valóban van kormányzati feladat. Néhány megyében, Győr-Moson-Sopron megyében is minden magán-állatorvos ebben a pillanatban részfoglalkozású köztisztviselő is, és van nagyon sok hatósági állatorvos is a kerületeken kívül. Tehát ha ezeknek a díjazása megszűnik, a forrás valószínűleg meglesz arra, hogy kevesebb hatósági állatorvost megfelelő díjazással és megfelelő egzisztenciával lássunk el.

Nem félek a negatív szelekciótól vagy a kontraszelekciótól, ahogy sokan félnek. A vidéki állatorvosok helyzete ma sajnos nem olyan rózsás, hogy kvalifikált, nagyon jó állatorvosok ne mennének szívesen olyan közszolgálatba, ahol gépkocsit kapnak, egzisztenciát kapnak, megfelelő fizetést kapnak. Ne higgyük azt, hogy ma a gyakorló állatorvosok dúskálnak. A gyakorló állatorvosok ma a középosztály alsó rétegébe kerültek, kérem. Lehet, hogy vannak kivételek, és az önök ismeretségi körében van ilyen, de országos átlagban az állatorvosok jövedelme sajnos rendkívül romlott az utóbbi időben. Tehát én nem félek a negatív szelekciótól, sőt azt látom a környezetemben, hogy nagyon kiváló állatorvosok szívesen mennek állami szolgálatba.

Azt hittem, hogy nem fogom tudni kitölteni a tíz percet, de már hat percnél tartok. (Derültség. - Taps az SZDSZ soraiból.)

Éppen ezért kicsit fordítok a mondandómon, egy-két lényeges elemet szeretnék kiemelni. Kevesebb szó esett a laboratóriumok fenntartásáról és kötelező jellegének a megszüntetéséről. Életszerű a dolog, de megint az állatorvos szempontjából nézem, ezért nagyon kérem a kormányzatot, hogy ahol majd megszűnik az állatorvosi laboratórium, gondoskodjunk a kollégák elhelyezkedéséről.

Nem esett szó arról, hogy az állattartó telepeken bizonyos előírásoknak megfelelően, vagy bizonyos létszámú állattartó telepeken kötelező lesz állat-egészségügyi állatorvosi szerződést kötni. Nagyon fontos előrelépés: megszűnik az, ami nem általános érdek, hanem közérdek, a járványmegelőzés, járványvédelem szempontjából érdek, hogy állattartók akár egy évben egyszer hívnak állatorvost. Ez nagyon fontos éppen most, a jelenlegi járványhelyzet időszakában, amikor csak imádkozhatunk, hogy a vírus kerülje el hazánkat.

Egy-két reflexió az elhangzottakra: nagyon örülök annak, hogy Czira Szabolcs felvetette az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos új intézmény létesítését. Aggódom! Mi ez az intézmény? Bizonyára kevés az információm róla, de van információm. Szeretnék ráerősíteni, hogy nagyon vigyázzunk - és ez nem állatorvosi sovinizmus, nagyon hatékony élelmiszer-ellenőrző szolgálat működik ebben az országban évtizedek óta -, nehogy lobbiérdekeknek kerüljön áldozatává. Ez az élelmiszer-szolgálat biztosítja ma az exportot, a töretlen exportot az élelmiszer-nagyüzemekből.

A másik felvetés a hullamegsemmisítés kérdése. Györkös Péternek igaza van, visszalépés a dögkút és dögkert. A hullamegsemmisítésnek új módszerei vannak kialakulóban, hiszen ne felejtsük el, hogy a dögből készített húsliszt állati takarmányba keverése befejeződött (Dr. Kis Zoltán: Így van! Így igaz!); lehet, hogy még nem, de be fog fejeződni. Nagyon örülök annak, hogy a Győr mellett lévő ATEV már új eljáráson dolgozik, komposztál, trágyaként használja fel, persze ott is megfelelő csírátlanítás után. Ezt kell támogatni, ezeket a törekvéseket. Kétségkívül a hullabegyűjtés, főleg mivel összefügg az állatlészám-csökkenéssel minden... - kevesebb állat, kevesebb hulla, költségesebb a begyűjtés. Ezt kell támogatni - a miniszter úr és kolléga biztosan érti -, nem pedig például azokat a dögkamrákat, ahol amíg kijön az ATEV, addigra kifeszítik, és a comb már hiányzik. (Dr. Kis Zoltán: Ja!) Ez is probléma.

A másik a kistermelők kérdése. Nem akartam hozzászólni, kérem, nem tudom, miről beszélnek. Győr-Moson-Sopron megyében Kiss néni Öttevényről csak úgy tud szállítani füstölt húst, hogy megcsinálta a húsfeldolgozóját, kérem. A hizlaldára előírások vannak. Ma is vannak előírások! A tényői csirkés barátom akkor tud szállítani a hűtőkocsijával piacra bontott baromfit, ha megcsinálta a kis feldolgozóját az ötezer csirke mellé. Hát ne menjünk a Balkánra! (Dr. Kis Zoltán: Ja!) Ne higgyük azt, hogy elmondjuk ország-világ előtt, hogy milyen lehet... - kérem, nincs ilyen körülmény. A disznótor egy dolog, az anyós szalámija ugyancsak egy dolog (Dr. Kis Zoltán: Így van!), nagyon finom lehet, de kérem, piacra, közfogyasztásra csak szigorúan állatorvosi ellenőrzés mellett lehet vinni terméket. Hát akkor kit védünk? Nem kell senkit védeni. Megvannak a szabályok. Mindenki a szabályoknak feleljen meg! Ez az a kivételes eset, amikor egyetértek Orosz Sándorral, meg kell teremteni a feltételeket, és aki megteremti a feltételeket, viszi a piacra az áruját, semmiféle akadálya nincsen.

Franciaországot lehetne említeni, ott is volt különbség. Emlékszik, államtitkár úr? (Dr. Kis Zoltán, felállva: Igenis, államtitkár úr!) Az a kis szarvasmarhatartó gazda megmondta, nem vihet, csak harminc kilométeres körzetben. Kétfajta előírás ott is van. Tejfeldolgozója volt, és vitte a teljes tejet. Kérem, megnéztem állatorvos szemmel, nem volt olyan szigorú az a feltétel. Ezt nálunk is meg lehet csinálni, és meg is történik ilyen feltétel szerint. Tehát nem kell a kistermelőket sem ijesztgetni, sem elkényeztetni. A közérdek az, hogy az őstermelő megfelelő módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) megfelelő árut áruljon. Azt hiszem, hogy a tíz perc csak ajánlott, és nem előírás a vezérszónoklatnál.

Még egy témát szeretnék felvetni, amely kicsit meglepő lesz. Az export-importtal kapcsolatban nagyon sok aggály merült fel, és kérem, ez lassan európai probléma lesz, a tenyészállatok szállításának kérdése. Felhívom a figyelmet, főosztályvezető úr, miniszter úr, hogy a jövő útja nem a tenyészállat-szállítás, hanem az embrióexport és -import. Magyarország ebben kezdeményező szerepet játszhatna. Egész más járványveszélyek vannak egy embrió importálásánál, exportálásánál, mint az élőállat-szállításnál.

Nem adok neki tíz évet, Európában tilos lesz élő állatot szállítani, hús- és embriószállítás lesz. Ezzel a gondolattal zárom a mondandómat, most nem tudom kifejteni bővebben, mert nem akarok visszaélni az elnök úr türelmével. Ezzel a gondolattal fejezem be e törvénnyel kapcsolatos hozzászólásomat. Ez is majd az állat-egészségügyi törvényben való szabályozást fog igényelni, foglalkozzunk előre is ezzel a gondolattal.

Köszönöm a türelmüket. Elnézést, hogy kissé töredezett volt a hozzászólásom, nem gazdálkodtam eléggé az idővel. Most fogok kétpercezni, ha lementem a helyemre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Ne fenyegessen bennünket, képviselő úr! Felszólalásra megadom a szót Dán János képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Medgyasszay képviselőtársamhoz és kollégámhoz csatlakozva, a hetedik bejelentkezettként mondom, hogy a felszólaló az előre végiggondolt felszólalást valóban nem mondhatja el, ezért részben át kell gondolnia az addigi gondolatait, másrészt pedig reflektálni kell a vitában eddig elhangzottakra. Meg kell próbálni néhány olyan gondolatot elmondani, amelyet a képviselőtársaimnak és a miniszter úrnak az expozéban eddig még nem állt módjában.

Azt hiszem, hogy egy szakmai törvény módosításánál az általános vitában nemcsak az állatorvosi szakmai szempontoknak kell érvényesülniük, sőt ennek csak egy végeredménynek kell lennie. A legelső véleményem szerint az állam érdeke, az ország érdeke, a fogyasztó érdeke, és mintegy eszközként kell megjelennie annak, hogy az állat-egészségügyi szolgálat, az élelmiszer-ellenőrző szolgálat hogyan teljesíti ezt a törvénytervezet módosítása során.

A törvénytervezetben az 1995. évi XCI. törvényhez képest valóban szemléletbeli módosulás következett be: a regionális elv alkalmazása, az élelmiszer-biztonság, a nyilvántartási rendszer - bár itt meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt öt évben óriásit léptünk előre, különösen a szarvasmarha számítógépes nyilvántartása területén -, a kistermelői gazdaságok, illetve a magángazdaságok további nyilvántartása, szerződéses ellátása során ez egy következő lépés lesz. Az állathullák ártalmatlanítása és e környezetvédelmi szempontoknak a törvénytervezetbe történő beemelése véleményem szerint szintén új gondolatnak tekintendő.

Mindez az állategészségügy vonatkozásában a szolgálatnak mintegy feladatul adódik, és a törvénytervezet lesz az, amely ezt az utat kijelöli.

 

 

(16.20)

 

Az állat-egészségügyi kar az elmúlt negyven évben, a kilencvenes évekig egységes volt; bizonyos felső feszültségekkel, de mondhatom, hogy egységesen működött. A rendszerváltozás után megindult egy polarizálódás, megmaradt az Állami Állat-egészségügyi Szolgálat, ugyanakkor kialakult a kamarai rendszer. Azt is el kell mondani, miután karon belül vagyok, hogy bizonyos feszültségek jelentkeztek, bizonyos hatalmi pozíciókat kívánt az egyik oldal, illetve a másik oldal is megszerezni. Azt tartom szerencsésnek és a jövőben azt tartanám szerencsésnek, hogy ezek a rivalizálások, hatalmi harcok szűnjenek meg, legyen meg a feladata az Állami Állat-egészségügyi Szolgálatnak, amelyet neki keményen végre kell hajtani, és legyen meg a feladata a kamarának, a kamara belső önállóságát nem veszélyeztetve, és lássa el a kamara azt, ami az ő feladata.

A jelenlegi törvénytervezettel és az előbb elmondottakkal kapcsolatban néhány gondolat felvetődik, ezeket szeretném hangosan gondolkodva elmondani. A vegytiszta szétválást sugallja a törvény szelleme. Felteszem a kérdést - nálamnál sokkal tájékozottabbak tudják -, hogy az Európai Unió minden egyes tagállamában megtörtént-e a kar hatósági és szolgáltató részlegének a vegytiszta szétválása. Egyáltalán szükség van-e erre? Másrészt Magyarországon - idézőjelbe téve, mert jobb kifejezést nem tudok - a "vegytiszta" hatósági és magánszolgálat szétválásának a feltételei biztosítottak-e?

A következő kérdésem a megmaradó hatósági szolgálat kapcsán merült fel. Egyes megyékben valamennyi állatorvos egyúttal hatósági jogosítvánnyal rendelkezik, köztisztviselői esküt tett, és a köztisztviselői eskü a mi szakmánkban kicsit hasonló, mit a katonaságnál a katonai eskü. Egy esküt tett emberre pedig a különféle harci cselekményekben - itt az állatorvoslásban a járványelfojtó cselekményekre gondolok - bizonyos mértékig jobban lehet számítani. De a megmaradó hatósági állatorvosi csapat elegendő lesz-e a feladatok ellátására, valamint ennek a rétegnek az életpálya-feltételei biztosítottak-e? Magyarul annak, aki úgy gondolkodik, hogy hatósági, tehát tiszti-állatorvosi pályát választ, meglesz-e élete végéig az az egzisztencia, amit ő valamikor, amikor az állatorvosira, vagy elvégezve az állatorvosit, a hatósági szolgálatba jelentkezett, elgondolt; az elkövetkezendő negyven évben, nyugdíjba menéséig az általa eltervezett, elvárt anyagi megbecsülése megtörténik-e? Mert - és itt utalok a képviselőtársam gondolatmenetére és felvetem ennek lehetőségét - bizony, ha nem tudunk minden feltételt biztosítani, akkor a kontraszelekció veszélye fennáll. A szétválás esetén az eddigi, azt kell mondanom, megnyugtató és járványvédelem, járványveszély esetén nagyon jól működő hatósági állatorvosi szolgálatnak a színvonala biztosítható-e, tartható-e az a fegyelem, amely eddig megvolt?

A következő gondolatmenet: szükséges-e a körzeti rendszer megszüntetése? Azzal ezer százalékban egyetértek, hogy a körzetet ellátó kolléga is specializálódjon húsvizsgálatra, állatszállításra, élelmiszer-előállító helyek ellenőrzésére s a többi, s a többi, de egy körzeti felügyeleti rendszer maradjon meg. Ugyanis nem biztos, hogy a kerületi főállatorvos egy 60-80 kilométeres körzetben minden egyes állattartó egységet egyformán ismer.

Kérem a tisztelt miniszter urat, hogy ezeket a felvetett kérdéseket még egyszer egyenként vizsgáltassa meg, és javaslom azt is, hogy egyeztessen a karon belül a megyei kamarákkal, a megyei állat-egészségügyi szolgálatokkal, az egyéb állat-egészségügyi társadalmi szervezetekkel, de mondhatnám azt is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával. Az eddigi egyeztetéseken bizony nem mindig alakult ki egységes vélemény, és én úgy érzem - néhány kollégám már említette a vidéki állatorvosi szolgálat hangulatát -, akkor lehet jó hangulatban és akkor lehet eredményesen dolgozni, ha egy törvény, mindenkire kötelező törvény természetesen, nem úgy jön ki, hogy ez egy olyan diktátum, amit fogcsikorgatva kell végrehajtani, hanem olyan, amellyel tulajdonképpen az egész állatorvosi kar szinte száz százalékban egyetért, és akkor örömmel fogja végrehajtani.

Az indoklásaimban, mint már említettem, a jól működő hatósági szolgálatra azért tartok igényt, mert nem teljesen elégít ki az, amikor úgy fogalmaz a törvény, hogy az Állatorvosi Kamarával egyeztetve történnek a vezénylések, a kirendelések. Úgy gondolom, különösen akkor, ha egy extra gyors kirendelésre van szükség, hogy ott egyeztetésre, esetleg huzavonára semmiféle idő nincs, ott azonnal kell cselekedni. Véleményem szerint azonban, mint említettem, bármennyire is teljesen egyenrangúnak tekintem a magán-állatorvos kollégát, a járványelfojtó, járványvédekezési munkákban nem tekintem olyan mértékben fegyelmezhető és regulázható kollégának, mint azt, aki a köztisztviselői esküt letette, és akit, amennyiben a kirendelésen nem jelenik meg, fegyelmi felelősségre lehet vonni, ha ez nem jár eredménnyel, munkaügyi bíróságra lehet menni, végső soron az állása van veszélyben. Ugyanakkor ha egy magán-állatorvos nem jön el, akkor nem jön el, a kamara esetleg küld másik kollégát, annak megint egyéb baja van... Tehát én az eddigi rendszert tartottam ezer százalékban biztosítottnak.

A következőben néhány gondolatot a tervezetről. Azt javaslom, hogy a tisztelt miniszter úr tekintettel a romló nemzetközi járványhelyzetre és tekintettel arra, hogy itt egy valóban jól működő állami állatorvosi apparátus volt, fontolja meg ennek az állami apparátusnak a létszámbeli csökkentését; én, pláne a jelenlegi járványveszélyes időszakban, ezt nem tartom racionálisnak. Azt tartanám helyesnek - és lehet, hogy ezzel egyedül vagyok az országban -, hogy ezt az állat-egészségügyi hatósági csapatot ne csökkentsük. Én nemhogy csökkenteném, nemhogy leépíteném, hanem pont ellenkezőleg, én ezt az állatorvosi szolgálatot kiteljesíteném.

Sajnos idő hiányában az élelmiszer-biztonsággal vagy akár az uniós határoknak a keletre tolódásával már nincs módom foglalkozni. Ugyanakkor tisztelettel javaslom a miniszter úrnak, bár jogelődje a törvényjavaslat előterjesztője, hogy az itt kialakult vitát, mindezeket szíveskedjék megfontolni, és esetleg az általános vitát a mai napon nem lezáratni, hanem a következő parlamenti ülésen még az általános vita további folytatására lehetőséget hagyni.

Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, miniszter úr. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Medgyasszay László képviselő úrnak.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Dán képviselőtársam mondandójához fűznék egy-két megjegyzést. Azon nem vitatkozom, hogy lesz-e kontraszelekció vagy nem lesz. Lesz, ahol igen, lesz, ahol nem.

Az én személyes tapasztalataim arra inspiráltak, hogy ki merjem jelenteni a pulpitusról: sajnos ma olyan a helyzet az állatorvosi berkekben, vidéken, hogy bizony nagyon kvalifikált állatorvosok is szívesen elmennek egy jól megfizetett - természetesen egy tisztességesen megfizetett - vezető kerületi vagy akár hatósági állásba is.

A másik az, hogy lesz-e a hatósági állatorvosi feladat ellátására elegendő létszám. Attól függ, hogy mi lesz a feladat. Régi véleményem, hogy úgynevezett hatósági munkának kizárólag az exportszállítást és az élelmiszer-ellenőrzést tartom. Minden egyéb állatorvosi munkát alanyi jogon, a diploma birtokában, adott esetben kiegészítő vizsga, akár eskü, akkreditáció birtokában minden állatorvos el tud végezni.

Hogy a kirendelés a járvány esetén hatékony lesz-e? A puding próbája az evés. Elvileg, elméletileg gyors egyeztetés lehetséges a kamarával; a végrehajtási rendeleteken múlik, hogy ez az egyeztetés mit jelent. Valóban vészhelyzetben... Én '72-ben voltam kirendelt állatorvos száj- és körömfájásnál, ott nem kérdezték meg, hogy sír-e a gyerek; másnap reggel jelentkeznem kellett Orosházán. Ezt a fegyelmet már elfelejtettük sajnos, vagy hála isten, mert húsz éve nem volt száj- és körömfájás; volt egyéb betegség, ahol voltak kirendelések. Azt gondolom, hogy ezt nagyon keményen, hatékonyan a végrehajtási rendeletben meg kell úgy alkotni, hogy végrehajtható legyen.

 

 

(16.30)

 

Ott nincs pardon, ott a magán-állatorvosnak menni kell, s tessék elhinni: ha meg lesz fizetve, el is megy. A magán-állatorvosok részére ez a törvény azért jó, mert biztosítja, ex cathedra kijelenti, hogy "térítés ellenében". Ezt a térítést megfelelő módon kell megadni, s akkor nem lesz ilyen gond.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy tisztelettel követtem - bár nem a teremből - a monitoron keresztül Dán képviselőtársam hozzászólását. Egy picit meglepett a záró gondolata, annál is inkább, mert az Országgyűléshez két változatban is benyújtásra került az állategészségügyről szóló törvény módosítására előterjesztés, ami tulajdonképpen előképe ennek a mostaninak, hiszen a kidolgozásában segítséget kaptak kisgazda állatorvos képviselőtársaink a tárca munkatársaitól, s ennek aláírója volt Dán úr is. S ebben a vonatkozásban, amit ő említett, hogy végig kellene ismételten gondolni, nincs változás az ő elképzelésük és a most előttünk lévő törvényjavaslat között. Azt gondolom, hogy ugyanakkor a felvetése mindenképpen indokolt.

Az állatorvosok között valóban van egyfajta félelem a tekintetben, hogy egy jól működő rendszer - mert azt azért ne tagadjuk, hogy ez a jelenlegi rendszer jól működik - ebben az időszakban aktuálisan megbontható-e avagy sem. Azt gondolom, hogy ez a kérdés helyes, fontos feltennünk magunknak, én magam is azok pártján állok, akik azt állítják, hogy megfontoltan az átszervezéssel, ne ajtóstul törjünk be a házba, nem akkor kell lebontani az erőd falát, amikor éppen jön az ellenség - járványveszély van. Ettől függetlenül a törvényt tárgyaljuk meg, az előterjesztés egyébként megítélésem szerint jó, ezen az alapon azt meg lehet tárgyalni, pontosítani szükséges, mert arra is van igény, és az állatorvosoknak is van igénye, de az életbe léptetés és a tényleges átszervezés legyen olyan ütemezésű, hogy egyetlenegy másodpercre se legyen a védettség érzése veszélyben Magyarországon.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP; őt követi Orosházi György.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Szakmai törvény áll előttünk, aminek az előkészítettsége, előkészítése is elég jónak mondható, hisz elég széles körben kikérték a véleményt a szakmától, az érdekképviselettől. Talán egy hiányzik, ami tudomásom szerint nem történt meg: az ellenzéki pártok kinevezett képviselőivel az előzetes egyeztetés, a törvény-előkészítés.

Mint mondtam, szakmai törvény, ebből adódóan nagyon sok embert, szakértőt megkérdezve jó néhány elvével egyetértenek, maximálisan betarthatónak és jónak tartják. Ilyen például a regionális elv alkalmazása, amely különösen most, amikor veszélyeztetve érezheti magát a hazai állattenyésztő is, az ő érdekeit szolgálja.

Amit nagyon sokan dicsérnek, s ezt a fogyasztóvédelemtől kezdve mindenki megemlíti: az élelmiszer-biztonság kérdése. Jó, hogy legalább a legneuralgikusabb állati eredetű termék esetében ez megvalósul, jó lenne, ha a növényekre ezt minél hamarabb ki lehetne terjeszteni, s nagyon jó, hogy érvényesülhet az az elv, hogy a teljes élelmiszerláncon, a megtermelőtől a fogyasztóig való eljutásig az élelmiszer biztonsága megteremthető. Tény és való egyébként az is, képviselőtársaim, hogy a legtöbb minőségi probléma az élelmiszerrel nem ebben a láncolatban van. Amikor képviselőtársam érvelt a száraz csabai kolbász vagy bármi mellett, igaza van - részben. Abban is igaza van, hogy amikor a nagy élelmiszer-áruházi láncoknál a legutóbbi ünnepek kapcsán ellenőrzés volt, náluk volt kimutatható esetenként a legnagyobb probléma; különösen a veszélyességi foka, hogy ott hirtelen nagy tömeg jelenik meg. Ez igaz. A legtöbb probléma egyébként a háziasszonyok otthoni hűtőszekrényéből adódik, ez is tény. De ez még nem zárja ki azt a felelősségünket, ami az előbb említett láncolatra szól, s különösen azért fontos ez, mert azon a területen, ahová csatlakozni akarunk, ott már megteremtették ezeket a feltételeket, bejutott a köztudatba, s ahhoz, hogy versenyképesek lehessenek a magyar termelők, nekik ehhez alkalmazkodniuk kell.

Vannak olyan témák, amit persze megfontolásra javaslok. Orosz Sándor említette a harmincnapos hatályosulás kérdését. Én ezt egy másik területre vetném fel ezt. A 2. §-ban szerepel, hogy az állattartó köteles jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-nyilvántartást vezetni és az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani... - hogy mit kell csinálni. Elhangzott, hogy ez egy EU-s előírás. Az előbbi parázs vita kapcsán felvetném, hogy vajon erről tud-e a termelő, legyen ez őstermelő, kistermelő, bárki, hogy mekkora állatlétszámtól kezdve lesz ez kötelező rá, s ez a harminc nap elegendő lesz-e arra, hogy el is fogadtassuk vele, hogy ez az ő érdekeit szolgálja.

Szerintem ez a harminc nap nagyon kevés. Arról nem is beszélve, hogy felvetődik még egy kérdés ennek kapcsán, hogy az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani kell. Ennek a szerződésnek biztosan van anyagi része is, hisz feltételez az állatorvos részéről egy bizonyos készenlétet, amiért díjat számolhat fel, tehát az állattenyésztőnek, azt kell mondjam, megnövekszik a költsége. Aztán ezt próbáljuk most megmagyarázni az őstermelőnek vagy kistermelőnek, hogy ez a pluszköltség az EU-komformitás jegyében most azonnal, harminc nap múlva a nyakadba fog szakadni. Vajon gondolt-e arra az előterjesztő, hogy ennek a költségeiből valamennyit átvállalhatna átmenetileg egy évre, két évre, ki tudja hány évre az állam, hisz a törvény elfogadtatását segíthetné egy ilyenfajta támogatás.

Jó dolog, hogy szét lesz választva még komolyabban a magán-állatorvosi és a hatósági állatorvosi tevékenység. Több képviselőtársam is említette: a hatósági állatorvosoknak kellő anyagi elismertség kell. Igen! Én attól nem félek, hogy a jelenlegi állatorvosi kar, még ha magán-állatorvos is, nem vezényelhető ki egy-egy adott nagyobb járvány elhárítására, hisz azért komoly múltja és rendje van a magyar állatorvoslásnak, s nem hiszem, hogy most anyagi kérdést fognak provokálni ahelyett, hogy kimennének oltani vagy ha kell, állatot pusztítani.

A kártalanítás témájában: jó lenne, ha nemcsak az EU-csatlakozás idején, hanem már most is felülvizsgálnánk és korrigálnánk, hogy milyen összegekről van szó. Ez igazából akkor érdekes persze, ha véletlenül valami baj történik.

Több képviselőtársam hivatkozott az állatihulladék-ártalmatlanítás témájára. Ez a törvénytervezet persze csak a megnevezett állatbetegségek megelőzésére szolgáló esetekre írja elő az állami feladatot s ennek a fontosságát. De e törvény kapcsán sem mehetünk el amellett olyan egyszerűen, hogy kérem, az elmúlt években többszörösére nőtt az állati hulladék ártalmatlanításának költsége, s egy Valentin-napi ajándékként Torgyán miniszter úrtól, amikor nehezményeztem, hogy az állam nem vállal aktívabb támogatást ebben a kérdésben, írásos kérdésemre azt a választ kaptam, hogy érvényesítjük az EU-s elvet: a szennyező fizessen. Ez máshol is így van, fizessen az, aki ezt a hulladékot előállította.

 

(16.40)

 

Hiába hivatkoztam arra, ennek köszönhető, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkban leöntenek néhány fuvar libát és egyebet. Jó lenne ezt felülvizsgálni, nem ennek a törvénynek a keretében, hanem mással kapcsolatban.

S itt van még a 8. §, ami megint csak nem az EU-konformitás szempontjából érdekes. A marhalevél - amibe ló, szamár, öszvér, bivaly, sertés, juh, kecske -, aztán a zárttéri tartás - amibe disznó, dámvad, őz, szarvas, muflon beletartozik - komoly nyilvántartását meg kell tenni. Ez nemcsak az állategészségügy szempontjából érdekes, hanem azért is, hogy nyomon lehessen követni az árut, az áru előállítását, egészen a fogyasztó asztaláig. Tehát megint visszatérünk az élelmiszer-biztonsághoz, ami mindannyiunk érdeke. Az persze igaz, hogy ez is költséggel jár, s ezt is meg kell értetni a termelővel - hozzá kell tennem, hogy nem akarok kisüzem- vagy nagyüzem-ellenességet provokálni, de -, elsősorban a kicsikkel, hogy hosszú távon ez is az ő érdekükben történik. Mivel ennek is anyagi vonzata van, felteszem a kérdést, vajon gondolt-e arra az előterjesztő, hogy - megint csak átmeneti időszakban - esetleg anyagilag segítse a termelőt, hogy ne teljes összegében érintse ez a költség.

Ennél többet nem kívánnék mondani, mert így is többet beszéltem, mint amennyit illett volna egy nem állatorvosnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó József Andor képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány dologra szeretnék reagálni, hogy a kép egy kicsit világosabb legyen. Szóba került itt az állategészségügy tíz vagy tizenegynéhány milliárdja. Lehet, hogy tisztelt képviselőtársaim közül sokan nem tudják, hogy ez az összeg a hatósági díjak befizetéséből jön, tehát az állatorvos szakma eltartja magát. Sőt, láttam olyan kimutatást, hogy ez a pénz 71 százalékban a befizetésből jön ki. Ezt csak azért mondom, hogy világos legyen a dolog anyagi része. Anyagilag valóban fel kellene javítani egy kicsit ezt a szakmát.

A másik: az állattartó telepekkel rendelkezőknek - s ez megint nem az őstermelőket érinti, mert az őstermelők ritkán rendelkeznek állattartó telepekkel, habár van rá példa, de nem ez a jellemző - kötelező írásos szerződést kötniük. Én a vadszakmában dolgozom, de azt hiszem, mindannyian láttunk már hatalmas fácánneveldéket és egyebeket. A szerződéskötéssel megelőzés is történik, hiszen az állomány állat-egészségügyileg preventíven kezelve van, de az állatorvosnak felelőssége van abban, hogy amennyiben kitört a zárttéri vaddisznós kertben a sertéspestis, amire van esély, akkor azt vegye valaki észre, mielőtt elharapódzik.

Harmadrészt szeretnék mondani néhány szót az élelmiszer-biztonságról. Gyors leszek, mert megy az idő. Félreértés ne essék, itt nem a húsvizsgálatról vagy a tejhigiéniáról van szó, hanem a dioxinról, a természetes aromákról, a különböző egyéb anyagokról, aszkorbinsavról, tartósító szerekről, aflatoxinokról. A vágóhídon a szalagnál a húsvizsgálat során, vagy a tejhigiénés vizsgálatoknál nincs lehetőség arra, hogy ezek kiderüljenek. Két teljesen különböző dolog az élelmiszer-biztonság és a klasszikus élelmiszer-ellenőrző higiénés vizsgálat. Ez két külön dolog! Ennyit szerettem volna elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Orosházi György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. OROSHÁZI GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Kollégák! Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Országgyűlés napirendjére vette az állat-egészségügyi törvény módosítását. Javaslatunk végül is kormány-előterjesztésben került az Országgyűlés elé. Reméljük, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a kollégák támogatásán túl a miniszter úr és a képviselők támogatását is élvezi.

Gyakran elhangzik a Magyar Országgyűlésben egy-egy törvényjavaslat vitája során, hogy az adott témát ne politikai, hanem szakmai szempontok alapján vitassuk meg. Ha más esetben nem is érvényesül ez a kritérium, az állat-egészségügyi törvényjavaslat általános vitájánál elmondhatjuk, hogy kizárólag szakmai és nem politikai szempontokat veszünk figyelembe.

Köszönöm, hogy a törvény előkészítése során az FVM állat-egészségügyi főosztálya, a Magyar Állatorvosi Kamara, valamint az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága is egyhangúlag támogatta a tervezetet. Az előzetes egyeztetések során ezt a támogatást mind az MSZP, mind az SZDSZ szakértőitől megkaptuk, amiért szintén köszönetünket fejezzük ki.

De mi is indokolja az 1995-ben elfogadott állat-egészségügyi törvény módosítását? A válasz látszólag nagyon egyszerű: az eltelt évek szakmai fejlődése, az Állatorvosi Kamara változása, valamint a várható európai uniós csatlakozás teszi indokolttá a változást. De indokolttá teszi az Európában dúló "állat-egészségügyi háború" is, gondolok itt a BSE, a dioxin, valamint a Nyugat-Európában fellépett ragadós száj- és körömfájás terjedésére.

Itt szeretném zárójelben megjegyezni, Nyugat-Európába úgy hurcolták be a fertőzést, hogy Kínából illegális szállítmány került Angliába, étteremben mérték ki a húst, majd onnan elszállították a moslékot sertéstelepekre, ott feletették azt. Így indult a járvány. Valamennyien érezzük, hogy olyan területekre, mint Angliába - amely a veszettségtől mindig is mentes volt, s nem is tudom, hogy száj- és körömfájás mikor volt ott - is be tudnak hurcolni olyan betegségeket, akár egzotikus betegségeket is, amelyeket megfelelő hatósági intézkedésekkel meg lehetne előzni.

Mint mondtam, háború van Nyugat-Európában. Ezt a szó legszorosabb értelmében vehetjük. Minden este látjuk a tévében, hogy állati hullákat égetnek el, s ha ez a járvány a magyar gazdaságot elérné, az számunkra katasztrófa lenne. Mint minden háborúban, az esetleges újabb roham esetén megerősítik a bástyákat. Így gondoljuk mi is az állategészségügy megerősítését, de ezen belül szeretném külön kiemelni a kamarai szerepvállalás megerősítését.

A hatósági tevékenységet a magán-állatorvosi tevékenységtől teljes mértékben el kívánjuk választani. Dán János kollégámnak - tulajdonképpen ő volt az egyetlen "ellenzéki" felszólaló - bizonyos aggályai vannak a törvénnyel kapcsolatban. Felvetette, hogy Nyugat-Európában hogy van, de ennek én is utánanéztem, és azt láttam, hogy államonként különbözik a rendszer. Tehát nem egységes a nyugat-európai szerkezet, és úgy érzem, hogy a mi szerkezeti változásunk egységesen beépülhet a nyugat-európai rendszerbe.

Továbbá szeretném megemlíteni, hogy a mi munkánk rendkívüli mértékben kapcsolódik a humánorvosok és a gyógyszerészek munkájához. A munkánk közös tőről fakad. Ez a szakterület összességében körülbelül 65 ezer embert érint, és ebből az állatorvosok létszáma mintegy 3500 fő.

Amellett kardoskodom, hogy teljes mértékben válasszuk el a hatósági és a magán-állatorvosi tevékenységet. Kollégáim már adtak történeti visszatekintést, én is átnéztem a kronológiát, s így elmondhatom, a hatósági tevékenység valójában előbb volt, mint a magán-állatorvosi tevékenység, de ez a kettő mindig is külön volt egymástól. Én is indokoltnak tartom az elkülönítést, mert az elkülönítés véleményem szerint jó.

Karakas képviselőtársam mondta, hogy vezényelhetők az állatorvosok. Valóban, mi az orvosi eskünkkel is kötelezettek vagyunk arra, hogy ha bármilyen járvány van, akkor mennünk kell. Engem például az egyetem elvégzése után Békés megyébe vezényeltek, és ott dolgoztam.

Itt szeretném megemlíteni és miniszter úrnak elmondani, hogy újabban Angliában is elkezdték a vakcinázást, mert sajnos olyan mértékű a járvány terjedése. Mi a hetvenes években vakcináztunk.

 

 

(16.50)

 

Én több nyugat-európai kollégával beszéltem, ők mindig a kiirtás mellett voltak, de úgy érzem, hogy ezt a járványt most már csak vakcinázással tudják megfogni. Rendkívül agresszív a vírus, ami ázsiai eredetű.

Egy kis visszatekintést az állategészségügy történetére, ezt kollégáim is elmondták, de azért felolvasnám. Írásos nyomai vannak az élelmiszerrel való foglalkozásnak már Kálmán királyunk korából is. Nagy Lajos király idejében a piaci vásárra felvitt állatok vágásra történő alkalmasságát úgynevezett húslátó emberek bélyegzővel felszerelve hagyták jóvá. Közismert szavunk Mátyás király korából származik, a folyók fölé építették, akkor nagyon korszerű volt a hulladék-megsemmisítés, a víz elvitte és a halak megették, a táplálkozási láncba... (Dr. Kis Zoltán: Az akkori kornak megfelelően volt korszerű!) - az akkori kornak, igen.

A történelmi visszatekintés fontos dátuma - kollégáim ezt is elmondták - 1731, amikor Magyarországon bevezették a marhalevél intézményét, az ENAR elődjét. Ettől a dátumtól számíthatjuk a mai napokban is alkalmazott állatazonosítási módszert. Ez az elem a hatósági tevékenység meghatározó eleme, melyet természetesen a kor szellemének megfelelően alakítottak ki. Az állatorvosi gyógyító tevékenységnek is Magyarországon évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy az Állatorvostudományi Egyetem a korábbi autonómiáját elvesztette, és jelenleg a Szent István Egyetem egyik kara. Számunkra természetesen az egyetem autonómiája lenne fontos és kívánatos.

A történelmi visszatekintés után szeretnék újból a jelenbe visszatérni. Mint jelenleg is gyakorló állatorvos, végigjártam a szakma szinte valamennyi stációját. Gyakornokként állami gazdaságban, majd tsz-üzemi állatorvosként, ezután vágóhídi húsvizsgáló állatorvosként dolgoztam. Tizenöt évig körzeti állatorvos voltam, ahol hatósági munkakört töltöttem be, tíz éve vagyok magán-állatorvos. Így elmondhatom, hogy ismerem a hatósági és a magán-állatorvosi munkakört. Tulajdonképpen a gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján kezdeményeztük állatorvos képviselőtársaimmal a hatósági és magán-állatorvosi tevékenység szétválasztását.

A törvényjavaslat célja, hogy meghatározza a magán-állatorvosi tevékenység és a hatósági állatorvosi tevékenység tartalmát. A hatósági tevékenység kereteiben végezzék az irányítást, ellenőrzést, engedélyezést, vagyis a közhatalmi elvárásokat, míg a magán-állatorvosi tevékenység váljon tényleges feladat-végrehajtási tevékenységgé. E két feladatkör váljon teljesen elkülönültté egymástól, a korábbi privilégiumok szűnjenek meg.

Természetes, hogy az állat-egészségügyi törvény módosításával nem zárhatjuk le a megkezdett reformokat. Erre kérném miniszter urat, hogy az általunk beterjesztett kamarai törvény, praxistörvény, élelmiszer-higiéniai törvény módosítását is tűzze először a bizottság, utána pedig a tisztelt Országgyűlés napirendre. Így és csak így érhetjük el, hogy a magyar állategészségügy komplex és koherens rendszert képezzen.

Természetesen ebben a rövid időkeretben nem lehetett minden részt érintő kérdésre kitérni, de első lépcsőként fogadjuk el a 3930. számú törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról szeretnék néhány szót szólni, és ha megengedik, akkor a kétpercesekben felvetett gondokra is reagálnék.

A múlt század egy neves orosz orvosa mondta, hogy az orvos az embert, az állatorvos az emberiséget szolgálja. Azt hiszem, hogy ebből kellene kiindulnunk, és akkor innentől kezdve, ha az élelmiszer-biztonságról beszélünk, az egy végső cél. Azt hiszem, az állat-egészségügyi törvény a feladataiban azt kell hogy szolgálja, hogy a táplálkozási láncban ott van az állati eredetű élelmiszerek megfelelő szinten való előállítása. Természetesen a gazdasági oldalhoz hozzátartozik az is, hogy itt a megfelelő szintű előállítás azt jelenti, hogy fogyasztható legyen mindenütt a világban, tehát az exportminőséget és az exportfeltételeket tudja szolgálni a szakma.

Tehát az előállítás mellett nemcsak annak a terméknek a jó minőségét kell garantálni, hanem azt a környezetet is garantálni kell, ahol az állati eredetű élelmiszerek előállítódtak, illetve pont a mostani aktuálhelyzetnél lehet látni, hogy nemcsak az állati eredetű élelmiszerek exportját, illetve importját lehet szabályozni, hanem a nagyon komoly ragályt okozó betegségeknél lehet más egyéb, a kereskedelmet szűkítő intézkedéseket tenni. Tehát ezért gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy mi az állat-egészségügyi törvény célja és mi a módosítási elképzelések végső célja, az ezt szolgálná, hogy az élelmiszer-biztonságot és a járványvédelmet meg tudjuk oldani ebben az országban. Úgy gondolom, hogy ez jelenleg is jó színvonalon és jó szinten működik. Az elképzelések, amelyek itt változásokat hoznának be, bizonyos szétválasztásokat jelentenének, és a munkakörök személyekre való különbontását is.

Amikor ezt a két fő célt nézzük, akkor azt is meg kell néznünk, hogy kik végzik ezt a tevékenységet, és azt hiszem, hogy itt az állatorvos szerepét nem lehet igazából háttérbe szorítani; ha erre volt is itt ma ilyen jellegű elképzelés, azt hiszem, az csak félreértés volt, és lehet, hogy csak az én részemről. Nagyon fontos, hogy kik végzik ezt a tevékenységet.

Ha ennek a munkának a következményeit nézzük, azt láttuk már, hogy rendkívül fontos, hogy jó színvonalon végezzék. Azt hiszem, hogy biztosíték erre a magyar állatorvosképzés, több mint kétszáz éves egyetemi oktatással; jó színvonalon tudta eddig is és ezután is elvégezni a munkáját. A kérdés az, hogy milyen szervezeti egységben és milyen feltételek mellett tudnak dolgozni a kollégák, egyrészt a járványvédelmi feladatok elvégzésében, másrészt pedig az állatok gyógykezelésében.

Ha szétválasztjuk a két rendszert - tehát értem alatta a magán-állatorvosi tevékenységet és a hatósági állatorvosi tevékenységet -, ebben az esetben azt meg kell állapítanunk, hogy ez a mai rendszer tudott működni. Én feltételezem, hogy ez a jövőben is működhetne. De ha itt elhatározza a tisztelt Ház, hogy aki magán-állatorvosi tevékenységben betegkezeléssel foglalkozik, az ne végezhessen hatósági tevékenységet, meg lehet tenni.

Arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy vannak az országnak olyan területei, ahol már ma is az ellátással küszködünk, hiszen a területi elv figyelembevételével ma azt mondjuk, hogy benne lesz a regionalitás a törvényjavaslatban, vannak a kerületi főállatorvosok, akik bizonyos területeket ellátnak, tehát a hatósági felügyelet mindenképpen meglesz az egész országra vonatkozóan. Ezért tartom fontosnak majd a kamarai törvény elővételét és annak a módosítását is, hogy az állatorvos ott legyen a betegkezelésnél is, hiszen mindazokat az információkat, amelyekkel majd a hatóság rendelkezik, azt valahonnan a magángyakorlatot folytató állatorvostól tudja megszerezni, hogy mi van abban az ólban, abban az istállóban, az állat tartási helyén.

Ha ebben a verzióban nézzük, fontosnak találom, ha nem a törvény szintjén - és nem is erre gondolok, hogy a törvény szintjén -, de majd a végrehajtási utasításokban azt is figyelembe venni, hogy az állam járványvédelmi szerepe állami kötelezettség, én így gondolom, és azt hiszem, hogy ezt többen is így véljük. Tehát hogy annak ki tesz eleget, annak az a magángyakorlatot folytató állatorvos az első szűrője, akinek az információja alapján tud majd a hatósági vonal dolgozni.

Tehát ezekre szeretném felhívni a figyelmet, egyrészt a magángyakorlat keretein belül dolgozó kollégáinknak az állami feladatokat elvégző, tehát a járvány... - egy betegséget mindaddig járványosnak kell gondolnunk, amíg meg nem győződünk arról, amikor kimentünk és megvizsgáltuk az állatot, hogy ez nem tartozik bejelentési kötelezettség alá.

 

(17.00)

 

Kérem, hogy a végrehajtási utasítások kapcsán majd gondoljanak erre; a miniszter úr figyelmét szeretném erre, ha nem is felhívni - remélem, hogy tudja -, csak ez ne kerülje el a figyelmünket.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy egyes területeknél, a sok apró faluval rendelkező térségre gondolok, lehetséges-e, módot ad-e a törvény egyes esetekben a hatósági állatorvosnak magángyakorlat folytatására, ami a mai állapotnak egy kicsit a visszahozása. Tudom, hogy ezt nehezen tudjuk elképzelni, de van ilyen, és lehet ilyen eset, amikor nincs magángyakorlatot folytató állatorvos, csak olyan 30-40 kilométeres átmérőjű távolságokban.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, nehogy ez a törvénymódosítás ellátatlan területeket hozzon létre, és nem is tudunk róla, hogy ott mi történik. Ha a szabályozásokban ezt figyelembe lehet venni, kérem szépen a végrehajtási utasítások kiadásánál ezt figyelembe venni, s az ellátási kötelmeket mint fontos dolgot, szem előtt tartani.

A laboratórium kérdése. Azt gondolom, ez a megengedő szabályozás, amely a törvény módosításában van, helyes, jó. Ugyanakkor itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bizonyos területeken, ha visszaépítjük a laborokat, azt hiszem, az ellátás biztonságát ez nem szabad, hogy veszélyeztesse. Úgy gondolom, erre volt az utóbbi időben példa.

A betegellátás kérdését szeretném még egyszer megemlíteni. Adja isten, hogy ebben ne legyen igazam, és a jövő ne ezt igazolja vissza. Az állatorvosok életkörülményei, ahogy említettem, szerintem és sokunk szerint nagyon fontosak. Tehát amikor a törvény-előterjesztési, illetve -indoklási részében szereplő módon, körülbelül hétszáz fővel csökken az állami állatorvosi szolgálat, akkor nagyon jó lenne, ha ez a csökkenés az állam járványvédelmi kötelezettségeinek és hatósági feladatainak az elvégzésében nem okozna gondot. Merem remélni, hogy a kerületi főállatorvosi hivatalok, illetve élelmiszer-vizsgáló hivatalok be fogják tudni tölteni a szerepüket.

Ugyanakkor vannak kollégák, akik majd kikerülnek az állami szolgálatból. Tudom, hogy ez most nem az érdekvédelem pillanata, de nekünk, akik a karban vagyunk, mindenképpen szembe kell nézni ezekkel a kollégáinkkal; és a törvény módosítása után, amikor a végrehajtási utasítások kapcsán ezek a kínos pillanatok eljönnek, akkor azt is tudnunk kell, hogy mi lesz ezeknek a kollégáknak a sorsa. Ha van annyi bátorságuk és lehetőségük, hogy a jövőben az egzisztenciájukat magán-állatorvosként fenn tudják tartani - ezeknek az embereknek egy része eddig is magánállatorvos volt, és csak néhány órában végzett hatósági feladatot -, itt szeretném akkor ezt a hiátust esetleg úgy rendezni, hogy az - idézőjelben mondom - "államnak" végzett, tehát a járványvédelmi feladatok kapcsán végzett munkáért valamiféle ellenszolgáltatást, pénzt tudjanak kapni; tehát nem a betegkezelésért, hanem azért, hogy ő az információszolgáltató az első pillanatban.

Ezekkel együtt, a jelen járványhelyzettel, a nemzetközi járványhelyzettel együtt, azt gondolom, ezt végig kell tárgyalnunk; láthatóan csak apró nüanszokról van szó, és igazából azért, nehogy a péntek délutáni hangulat ráüljön, hanem hogy az egész hété rajta legyen, tehát a tisztelt képviselők vitakedve meglegyen, én úgy gondolom, ez végigtárgyalható, elfogadható.

A Dán János kolléga által elmondottakat is ajánlom megfontolásra. Ha ezekből a megfontolásokból az jön ki, hogy ezt most mégis le kell tárgyalni, én ilyen értelemben meghajlok a többség előtt, csak úgy gondolom, végig kell gondolni a felvetést.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Medgyasszay László képviselő úr.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül tetszett Ódor kollégám felszólalása, valóban teljesen életszerű volt; látszik, hogy nemrég még a gyakorlatban dolgozott.

Én azt az aggályt azonban nem osztom, ami a képviselő úrnak a magánállatorvos hatósági munkájával kapcsolatos észrevétele volt, hogy ő ne végezhessen ilyet. Miért ne végezhessen? Erről beszélek nyolc éve, hogy mi az, hogy hatósági tevékenység - ezt kell meghatározni. Ha az csak az exportszállítás és az élelmiszer-ellenőrzés, akkor a magánállatorvos - ezt elmondtam már - alanyi jogon minden munkát elvégezhet. Tehát ilyen szempontból ellátatlan terület nem lehet - a szállításra gondolok, a húsvizsgálatra, természetesen nem a nagy vágóhidakon. Ez a lehetőség egyébként bent van a törvényben, bár csak mint lehetőség van bent, nem pedig mint ab ovo alanyi jog.

Hogy a hatósági állatorvos a magánállatorvostól kap információt: amikor üzemi állatorvos voltam, az exportszállításnál kiállítottam az igazolást, és a hatósági állatorvos azt elfogadta. Amikor '66-ban kineveztek, akkor hatósági állatorvos voltam. Hatósági vagy üzemi állatorvosként az én munkavégzésemben nem láttam semmi különbséget, ugyanazokat a munkákat végeztem el; hatósági jogkörrel megbízott üzemi állatorvos voltam - emlékszünk erre a kategóriára. Tehát azt gondolom, a magánállatorvos tulajdonképpen, ha állatorvos a szó nemes értelmében, a korrekt és szükséges igazolásokat, információt - adott esetben igazolás formájában - meg fogja adni, meg kell hogy adja a hatósági állatorvosnak.

Végezhet-e magángyakorlatot? Én még a kerületi főállatorvosnak is megengedném ezt. Én megértem ezt, függetlenített járási főállatorvosok dolgoztak a megyében - úgy maszekoltak, mint annak a rendje! Nem hiszem, hogy ezt tiltással meg lehet akadályozni. Azt gondolom, ha a kerületi főállatorvos, vagy a hatósági is, annyi munkát kap, hogy az kitölti a munkaidejét és meg lesz fizetve, akkor nem fog menni disznóólba dolgozni. Ez ilyen egyszerű - persze a gyakorlatban a puding próbája mindig az evés. Olyan körülményeket kell teremteni, ismételjük már sokszor és ezerszer, hogy a hatósági állatorvosnak ne legyen szüksége és ne legyen ideje se arra - egy kicsit cinikusan jegyzem meg, vagy nem cinikusan, hanem keményen -, hogy magángyakorlatot folytasson. De a tiltásnak nem vagyok a híve, ez egyértelmű.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A megelőző hozzászólások inspiráltak a kétpercesgomb megnyomására.

Egy kényes kérdést szeretnék felvetni annak tudatában, hogy látom, a kormányoldalon rendkívül erős az állatorvosi lobbi. A kérdést pedig az a félelem motiválja, hogy az állat-egészségügyi rendszer átszervezését azért ne teljes mértékben az állatorvosi praxis kérdése hassa át, hiszen az előző felszólalásokból azért kiéreztem, hogy egzisztenciális félelmek is munkálkodnak az itt ülő állatorvosokban.

Ezt az önálló képviselői indítványok kapcsán is le tudtam mérni; hivatkoznék itt az állatorvosi praxis privatizációjára benyújtott, képviselőtársam által előterjesztett indítványra, amelyből ezeket a kérdéseket egyértelműen kiéreztem. Úgy gondolom, a magánállatorvos is legyen egy hatékony szolgáltató, aki az állattartók felé is hatékonyan kell hogy szolgáltasson, és a hatóság felé is hatékonyan kell hogy szolgáltasson. Legyen az ő tevékenysége is megfizethető, és álljon arányban az állattenyésztést végzők jövedelemszerzési lehetőségeivel.

Felvetődött az egyik képviselőtársam részéről, hogy lényegében ezek a hatósági díjak is a termelők befizetéseiből jönnek össze. Nagyon rossz szemmel néztem az elmúlt időszakban az ATEV tevékenységét, amely a szolgáltatási díjait két év alatt a három-négyszeresére emelte. Nem akarok ennek a hátterével foglalkozni, a Ferencváros finanszírozásával és egyéb kérdésekkel, de úgy gondolom, ez az a dolog, ami megengedhetetlen, hogy az állattartókra egyik évről a másikra fajlagosan ilyen terhek kerüljenek át. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Úgy gondolom - igen, elnök úr, rögtön befejezem -, hogy az állatállomány bizonyos fajok esetében sajnos 50 százalékkal csökkent, máshol 30 százalékkal, és ugyanannyi állatorvos kíván megélni. Ez ilyen formában természetes törekvés, csak úgy gondolom, ezt nem az állattartóknak kell megfizetniük.

Köszönöm a szót, elnök úr.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Medgyasszay László képviselő úr.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Nem időhúzás - de az a dolgunk, hogy itt vitatkozzunk -, nem azért szólok hozzá. Németh Imre hozzászólása a régi időkre emlékeztet... (Derültség az MSZP padsoraiból.) Tényleg nem rosszízű hozzászólást akarok, Németh képviselő úr!

 

 

(17.10)

 

Én átéltem azt, amikor... - nekem is legyen állatorvosom. Hogy az állatorvost miért az állattartó fizeti meg? Azért, mert az állattartásban benne foglaltatik az állat-egészségügyi kockázatvállalás, és annak a kiküszöbölésére való költség. Nagyon üdvözölném, ha olyan gazdag ország lennénk, hogy ingyenes állatorvosi szolgáltatást lehetne nyújtani az állattartóknak. De nem hiszem, hogy erről most beszélhetünk.

Tessék elhinni, képviselő úr, hogy nyitott kapukat dönget akkor, amikor azt kéri, hogy az állatorvosok az állattartók érdekében - így értelmeztem - végezzenek szolgáltatást. Mit csinálnak? Nem azt csinálják? Nem tudnak megélni, nem tudnak létezni. Egy állatorvos abból él, az állattartásból, a gazdaságból, a nagyüzemből. Ha ott nem végez minőségi munkát, és nem végez jó szolgáltatást, útilaput kötnek a talpára. Ma már - pláne épp ebben az esetben, amikor sok az állatorvos - a minőségi szolgáltatás szerintem evidencia, természetes, nem kell aggódni érte.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak. De normál felszólalása is van; más kétperces nincs. Képviselő úr, akkor adhatom normál felszólalásra?

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Akkor adhatja, elnök úr, ha ezzel a képviselőtársaim érdekeit nem sértem, akkor akár... (Dr. Kis Zoltán: Nem sérted.)

 

ELNÖK: Nem. Tessék, tízperces felszólalásra van lehetőség.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából nem terveztem teljes idejű hozzászólást a vita e szakaszában, de mégis fontosnak tartom a vita mai szakaszának vége felé közeledve néhány, a Magyar Szocialista Párt álláspontját tükröző gondolat talán egyértelműsítését.

Aki a politikai életet figyeli, nemritkán találkozik azzal a helyzettel, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot. Nevesen, korábbi ellenzéki magatartásban hangoztatott elvek 180 fokos fordulatot szenvednek el, mihelyt beül a kormányba, és fordítva.

Lehet azt mondani, hogy ez talán bizonyos kérdésekben természetes is, de azt gondolom, hogy vannak ügyek, amelyek nem tűrnek ilyen üléspont-álláspont változtatásokat. Ezeket tekinthetjük és tekintjük reményeink szerint nemzeti ügyeknek, nemzeti sorskérdéseknek, és a Magyar Szocialista Párt ilyennek tekinti a mezőgazdaság sorsát, a magyar vidék sorsát. Ezért is áll elő az a helyzet, hogy mind a vitában, mind a törvényjavaslat előkészítése menetében kizárólag és egyedül ennek a szempontnak alárendelve vettünk részt, és kívánunk részt venni a parlamenti munkában.

Mivel úgy tűnik, hogy az Állatorvosi Kamara ebben is jó példát mutatott, jó példával hatott ezek szerint a politikusokra is, ezért állhatott elő az a helyzet, hogy normális mederben tudunk ezekről a kérdésekről beszélni. Szeretném megerősíteni, hogy a Magyar Szocialista Párt a beterjesztett törvényjavaslat céljaival egyetért, jónak ítéljük, hogy a különböző állatorvosi tevékenységeket igyekszik a felelősség érvényesíthetősége érdekében szétválasztani. Fontosnak tartjuk a magyar versenyképesség szempontjából a regionalizáció kérdésének megfelelő kezelést, a százszázalékos kártalanítás ügyeit, az állatjelölés igazából jó technikáit, ha úgy tetszik, ezt az egész EU-harmonizációt. Éppen ezért biztosak vagyunk abban, hogy ha az eddigi menetnek megfelelő módosító indítványok még javítják is, ezt a Magyar Szocialista Párt is el fogja fogadni.

Szeretném ugyanakkor ismételten fölhívni a figyelmet azokra a szempontokra, amelyekről egyébként kormánypárti képviselők is szót ejtettek; talán legprecízebben éppen Ódor képviselőtársam. Éppen ezért ekkor kell eloszlatni egy félreértést, amit lehet, hogy az én egyik korábbi hozzászólásom okozott, már ami az állatorvosokkal kapcsolatos viszonyunkat illeti.

Azt hiszem, Medgyasszay úr fejezte ki a legpontosabban: ebben az egész rendszerben az állatorvos olyan, mint a levegő. Mindig róla beszélünk - és ne feledjük el: a levegő nem önmagában fontos, hanem azért, mert élni akarunk. Az, hogy az állatorvosok számára ez az egész jó megélhetést, tisztességes feltételrendszert biztosítson, valóban elsőrendű szempont, de mindez csak azért, hogy biztonságban legyen az élelmiszer-fogyasztó, és csak azért, hogy az állattartó gazdák kiváló szolgáltatásban, elérhető árú szolgáltatásban részesülhessenek, és ezáltal hozzájáruljon, szolgálja az állatorvosi kar a magyar állattenyésztés, mezőgazdaság, élelmiszer-gazdaság versenyképességét. (Medgyasszay László: Helyes!)

Itt szeretnék egy fontos szempontra ismételten rávilágítani, amiről a kétpercesének végén Németh úr is szólt. Ez pedig ennek az egésznek egy másik fontos lába: maga az állat. Ha kevés az állat, akkor mindezek a kérdések nem is kérdések. Az, hogy Magyarországon érje meg állatot tartani, nem az állatorvosi kar kérdése. De legalább annyira kérdése a Magyar Országgyűlésnek, legalább annyira kérdése a magyar kormánynak, ezért tehát miközben támogatjuk, hogy ez a törvény kerüljön elfogadásra, és úgy kerüljön bevezetésre, ahogy erről egyébként már beszéltünk, legalább ennyire fontosnak, ha nem fontosabbnak tartjuk azt, hogy az állattartó gazdák jövedelemtermelő képességét erősítse a magyar kormány.

Itt utalnék arra a kis vitára - és valószínűleg ez is lenne a hozzászólásom vége -, ami kialakult Németh Imre és Medgyasszay képviselőtársam között. Nem arról van szó, hogy valaki szolgálat nélkül vagy akkor is valamilyen ingyenes ellátást követelne, ha ennek a feltételei nem teremthetők meg. Nem erről volt szó akkor, amikor Németh Imre fölvetette a gondolatát, hanem arról, hogy ha egyetértünk azzal, hogy ezt a rendszert működtetni kell, és azért kell működtetni, hogy a fogyasztó biztonságban legyen, hogy egyébként az ország versenyképessége növekedjék, akkor, ha az ezt fenntartó állattartó gazda nem tudja érvényesíteni az állati termék árában ezeket a költségeket, bizony azt helyette az államnak kell próbálni teljesíteni.

Ez az igazi kérdés a mi megítélésünk szerint. Nyilván erről csak szót váltani lehet az állat-egészségügyi törvény módosítása kapcsán, de higgyük el, ez sokkal komolyabb hozzáállást és sokkal erőteljesebb intézkedéseket igényel, és bízzunk benne, hogy előbb-utóbb eljut odáig a mai magyar kormány is, hogy ezekben az ügyekben is határozottabb lépéseket tesz, nem csak az állat-egészségügyi törvény módosításában. Köszönöm figyelmüket. Bízom benne, hogy ugyanez a hangulat uralkodik tovább.

Arra az ügyrendi megjegyzésre, amit Dán János mondott: megítélésem szerint a háromhetes ülésezés lehetővé teszi, hogy akár azt a javaslatot oly formában rugalmasan értelmezzük, hogy a következő háromnapos vagy esetleg a bizottsági hét kezdetéig... - magyarán, később zárjuk le az általános vitát. Nem volt eddig ez gyakorlat, de azt gondolom, hogy ha az a stílus elfogadható módosító indítványokat hoz magával, amiről eddig szó volt, akkor talán ebben a kérdésben rugalmasabban is dűlőre tudunk egymás között jutni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek következnek. Csak hogy egyértelmű legyen: mivel elhangzott valóban Dán János képviselő úrnak ez a szinte ügyrendi jellegű javaslata, ismertetném, hogy egyértelmű legyen, a Házszabály rendelkezését, a napirendi pont tárgyalásának elnapolása. A Házszabály 58. §-a kimondja: az előterjesztő - jelen esetben a miniszter úr - javasolhatja a napirendi pont tárgyalásának elnapolását, erről az Országgyűlés vita nélkül határoz.

Magyarul, a jelen lévő képviselőknek szavazni kell. Ha 50 százalék plusz 1 fő ezt megszavazza, akkor az előterjesztő az elnapolást követő 8 napon belül - akár jövő héten hétfőn vagy kedden - ha nem kéri a vita folytatását, az előterjesztést visszavontnak kell tekinteni.

Ha, mondjuk, a miniszter úr kéri - nyilván kéri, hiszen mindenkinek érdeke, hogy ez a törvényjavaslat elfogadásra kerüljön -, akkor három hét múlva, ahogy Orosz Sándor képviselő úr mondta, akkor lenne lezárva az általános vita, addig lehetne benyújtani módosító javaslatokat. A törvény elfogadását tehát egy nappal sem hosszabbítja meg, nem veszélyezteti, csak lehetőséget ad arra, hogy esetleg a szakmai képviseletek még az egyéb módosító javaslataikat a képviselők útján...

Elnézést, hogy levezető elnökként én is így beleavatkozom, de mint agrármérnök, természetesen engem is érint ez a kérdés, ezért tudnám javasolni. Még egyszer, hogy világos legyen: csak az előterjesztő javasolhatja, a jelen lévő képviselők dönthetnek erről, és nyolc napon belül kell a miniszter úrnak a Ház elnökéhez benyújtani, hogy gyakorlatilag kéri a vita folytatását, egy olyan levelet, hogy kéri a vita folytatását, és akkor nem szenved egy nap hátrányt sem a törvényjavaslat.

 

 

(17.20)

 

Három hét múlva, húsvét utáni kedden, amikor elkezdjük a munkát, akkor lenne vita nélkül lezárva. Mert most, miniszter úr, ha befejeződik a vita, akkor le kell hogy záruljon. Ez önön múlik, illetve az előterjesztőn, jelen esetben a minisztériumon. Ez a házszabályi rendelkezés, ezt csak azért mondtam, hogy akinek esetleg nincs a Házszabály a kezében, ismertessük.

Két percre megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök, hogy azért egyetértünk Orosz Sándorral az állatorvosok egzisztenciális kérdéseiben. Azt hiszem, hogy erről tovább nem érdemes vitatkozni, mind a két oldal - értem alatta az ellenzéket és a kormányoldalt is - érzi, ez fontos kérdés azoknak, akik ebben a munkában részt vesznek, és az állategészségügyben nemcsak az állatorvos, vannak még néhányan, főleg az élelmiszer-biztonsághoz kapcsolódóan. Ennek örülök, ha a másik oldal is ugyanúgy érzi, hogy ez egy fontos egzisztenciális kérdés. Az, amiben az ön által felolvasott egyetértő és pozitív vélemények voltak, a kártalanítás kérdése. Helyes, én is így látom, és azt gondolom, ez az oldal is így tudja érzékelni. Máris egy példa arra, amit ön mondott, hogy vannak olyan esetek, amikor az államnak bizonyos jobb garanciákat kell adni az állattartás jövedelmezőségére. Ez most egy olyan lépés, én úgy értelmezem, hogy egyrészt kiterjesztően, másrészt pedig a betegségek számával kiterjesztően, illetve ha százalékában nézzük, hogy a teljes kártalanítás ezt tudja szolgálni.

Az, amit ön fölvetett itt, gondolhatóan a miniszter úr felé, hogy a magyar kormány majd hogy fogja a termelést támogatni, persze mindenki üdvözölné, hogy minél jobb jövedelmezőség legyen, ennek több feltétele is van, és akkor ez szolgálhatna mindenkit, aki ebben az ágazatban dolgozik. A Medgyasszay képviselő úr által fölvetettre majd visszatérek inkább barátilag, hogy ez a magán-állatorvosi tevékenység és a hatósági - szimpatikus, amit Medgyasszay úr mondott, én egyelőre csak ennyit szerettem volna ehhez kapcsolni. Nem tudom, hogy a köztisztviselői törvény mennyire teszi lehetővé majd ezeket, hiszen a kerületi főállatorvos egy vezető beosztású köztisztviselő, és az bizonyos meghatározottságot jelenthet.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre kért szót Medgyasszay László képviselő úr.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Azt hiszem, Ódor képviselő úr, érdemes folytatni ezt a polémiát, egy gond a köztisztviselői törvény figyelembevétele is. Azt szeretném csak mondani, hogy több szó esett itt az állatorvosok megélhetéséről. Nagyon félrevezető és lehangoló lenne, ha ez a vita ma azzal az attitűddel zárulna vagy csengene le, hogy ma itt az állatorvosok egzisztenciájáról beszéltünk. Nem, itt ma az állat-egészségügyi szolgálatról beszéltünk, ennek az időszerű vagy szükségszerű, részben időszerű, részben szükségszerű változtatásáról, szervezeti, egyéb változtatásokról, amelynek része természetesen, nem elhanyagolható része az ott dolgozó emberek megélhetése.

Azt, amit Orosz képviselő úr felvetett, én is ellenzékiként már mondtam volna (Derültség az MSZP soraiban.), de a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége és a piacra jutás biztonsága akkora nagy téma, tizenöt éve téma körülbelül, erről még el fogunk beszélgetni - már aki itt lesz a következő ciklusban is. Remélem, hogy én itt leszek.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Solymosi József képviselő úr kért két percre szót.

 

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az utóbbi néhány hozzászólás az állatorvosok pozíciójával, megélhetésével, a biztonsággal foglalkozott. Azt kell mondjuk itt sokan, akik nem vagyunk állatorvosok, de közel élünk, közel vagyunk az állatorvosokhoz, sokszor gondolkodásban is, hogy ezzel nekünk semmi gondunk, semmi vitánk nincs. Mi is azt mondjuk, hogy egy olyan agrárágazatot tudunk elképzelni, ahol az állatorvosok, az állatorvosi szaktársadalom jól érzi magát. Ezért mi, amikor különböző véleményeket megfogalmazunk, akkor annak adunk azzal együtt hangot, hogy szeretnénk, ha ez minél előbb be is teljesedne.

Többen elmondták már a hozzászólók közül, hogy alapjában véve nem rossz ez a törvény, nagyon sok kérdésre, különösen az európai uniós csatlakozással kapcsolatos kérdésekre választ ad, de ugyanakkor ennek a törvénynek a megszavazásával, a megalkotásával nincs vége a folyamatnak, hiszen szeretnénk látni a végrehajtási rendeleteket. Volt már rá példa egyébként, hogy a törvénnyel együtt már láttuk a konkrét elképzeléseket, most erre nem került sor.

Mi ezért hangoztatjuk - és többek között itt több képviselőtársam már elmondta -, hogy szeretnénk minél több pénzügyi támogatást, szeretnénk, ha a költségvetés is foglalkozna az állatorvosok jövőjével, de úgy is foglalkozzon, hogy nemcsak az állatorvosokról, hanem az agrárágazat egyéb szereplőin keresztül kellene ezt a jobb létet biztosítani és a stabilitást, a biztonságot az állatorvosok részére. Azt hiszem, akkor lesz jó ez a törvény, ha ezeknek a követelményeknek is megfelel.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Vonza András miniszter urat, most vagy a határozathozatal előtt kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Tessék, miniszter úr!

 

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány gondolatra szeretnék reagálni, és majd a részletes vita után is szeretnék, akkor tételesen a képviselő uraknak válaszolni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon, miután az elnök asszony elhagyta az üléstermet, ez nagyon férfias vitává alakult, mert úgy vettem észre, hogy egyetlenegy képviselő hölgy nincs a teremben, de gondolom, ez nem minősíteni akarja ezt a munkát, ezt a törvénytervezetet. Mindenesetre a jelen lévő képviselő uraknak - akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon ülnek - megköszönöm azt a konstruktív hozzáállásukat, amelyet az idő múlása is mutat, hogy hozzászólásaikkal és gyakorlatilag kritikai észrevételeikkel is engem arra sarkallottak, hogy hozzászóljak most, igaz, hogy csak röviden, és nem akarom az időt húzni.

Tóth Sándor képviselő úr hozzászólásához szeretnék hozzáfűzni valamit. Biztos egy kis nyelvbotlás volt, mert nem állat-egészségügyi állomásokat szüntettek meg hármat, hanem állat-egészségügyi intézetet, ezek diagnosztikai intézetek. Ezt csak azért szerettem volna megjegyezni, mert ez így korrekt, mindamellett, hogy az állat-egészségügyi állomások megyei szervezésben vannak, míg az intézetek területi ellátást jelentettek és jelentenek mind a mai napig.

Általánosságban szeretném mondani azt, hogy végül is az egész törvénytervezetnek, módosításnak, illetve majd az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeletnek az kell hogy a mozgató rugója, a mozgató eleme legyen, hogy az európai uniós feltételeknek megfeleljünk. Kis Zoltán képviselő úrnak tökéletesen igaza van abban, hogy a pénzügyi hátterét ennek az egész rendszernek meg kell teremteni. Ez mindenféleképpen a tárca egyik fontos feladata kell hogy legyen. Más képviselő urak is hozzászóltak, hogy az anyagi biztonsága meglegyen az állatorvosnak, és hogy ne legyen egy kontraszelekció a hatósági munkát tekintve. Ez teljesen természetes, ezt meg kell oldani, hisz a hatósági feladatok ellátása gyakorlatilag az állami garanciavállalás része.

Itt kapcsolódnék a vitának azon részéhez, amikor arról volt szó, hogy őstermelő, kisüzem, nagyüzem. Egy biztos: a magyar fogyasztó ugyanolyan minőségű árut kell hogy kapjon, mint a nyugat-európai, az európai uniós fogyasztó, tehát ebben igazából engedményt nem engedünk. A mai napon is, aki közfogyasztásra állít elő élelmiszert, annak a megfelelő minőségi feltételeket teljesíteni kell, és ez az ellenőrzés a mai napig is folyamatosan történik az országban és történni is fog.

 

 

(17.30)

 

Igaza van Medgyasszay képviselő úrnak abban, hogy a hatósági tevékenység korrekt és konkrét megfogalmazása nagyon fontos feladat, hisz ez az alapja az egésznek.

De a törvénymódosítás lehetőséget ad arra, hogy a végrehajtási rendeletekben ezt egyértelműen leírják, leírjuk, és akkor ez az egész rendszer megítélésem szerint hatékonyan fog működni.

Ódor képviselő úr felvetésére még - amivel tökéletesen egyet tudok érteni - annyit mondanék, hogy az élelmiszer-biztonság a végső cél. A mai vitában is az élelmiszer-biztonság mint fogalom folyamatosan előjött, és ez nem véletlen, hisz az állategészségügy és az élelmiszer-biztonság egymást feltételező és egymáshoz szorosan kapcsolódó két fogalom kell hogy legyen. Az élelmiszer-biztonsági hivatalnak a létrehozása is nem szabad, hogy holmi lobbiérdekek következtében ne úgy működjön, ahogy azt most elvárják, teljes joggal, és én feltételezem.

A járványvédelem megtartása is egy nagyon-nagyon fontos feladat. Az igaz, hogy amikor ez az egész folyamat beindult, akkor még nem gondoltuk, hogy Európában, Európa nyugati részén ilyen állat-egészségügyi helyzet áll elő, mint amiről már tudunk. De ezt az egész folyamatot úgy kell végrehajtani, hogy a magyar állat-egészségügyi szolgálat azon a színvonalon álljon, mint amin állt, illetve ez a színvonal növekedjen, és az esetleges átszervezéssel kapcsolatban a járványvédelem kárt ne szenvedjen.

Köszönöm szépen, elnök úr, ennyit akartam hozzátenni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében ma este kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló 2000. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4014. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4014/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, az ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

 




Felszólalások:   86-114   114-204   204-272      Ülésnap adatai