Készült: 2020.09.23.01:43:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

19. ülésnap (1998.10.20.),  182-188. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 10:36


Felszólalások:   176-182   182-188   188-194      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tóth Sándor és Tóth Károly, az MSZP képviselői, interpellációt nyújtottak be a gazdasági miniszterhez "Lesz-e gyógyszer a magyar élelmiszer-ipari cégeket sújtó orosz válságra?" címmel.

Képviselő urat illeti meg a szó.

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Igaz, hogy interpellációmat már több mint hat hete nyújtottam be, de sajnos aktuálisabb, mint valaha. A kormányzati állásfoglalással szemben, amely a külkereskedelem 5 százalékában jelölte meg az oroszországi válsághelyzettel kapcsolatos külkereskedelmi problémákat, a hazai élelmiszeripart lényegesen mélyrehatóbban érinti a válság, mint a gazdaság egyéb szereplőit.

Igaz, hogy nemzetgazdasági exportunknak csak 4-5 százaléka irányul az orosz piacra, ám az élelmiszer-ágazatban általánosnak tekinthető a 20 százalék körüli részesedés, sőt vannak olyan ágazatok, mint például konzerv-, tészta-, baromfi-, üdítőipar, de ide sorolhatnám a gyógyszeripart is, amelyeknél ezt messze meghaladó a keleti piac részesedése. Így például a konzervipar Oroszországba irányuló évi 300 millió dolláros exportjának 70 százalékát érinti az orosz gazdaság összeomlása. A piac időszakos elvesztése súlyos veszteségeket idéz elő egyes vállalatoknál, ami felvásárlási és likviditási gondokat okoz a mezőgazdasági termelőknek is. Ezeknek az áruknak a többsége szezon jellegű áru; a gyártás megtörtént, és az áru raktáron van, valamint jelentős része most kerülne felvásárlásra és feldolgozásra.

Egyes konzervipari cégek máris jelezték, hogy az átvett alapanyag értékét nem tudják kifizetni a gazdálkodóknak, és mindez láncreakcióként nehezíti az amúgy is nehéz helyzetben levő mezőgazdasági termelők helyzetét. Ebben a helyzetben megítélésünk szerint kormányzati beavatkozásra van szükség, különben az érintett élelmiszer-ipari társaságok döntő többsége fizetésképtelenné válik, az élelmiszeriparban elbocsátásokra kerül sor, a termelők és beszállítók pedig teljesen ellehetetlenülnek.

Különös jelentőséggel bír az általunk kért kormányzati beavatkozás a konzervipari kapacitások szinten tartása érdekében, ugyanis az Európai Unióhoz való csatlakozásunknál az elkövetkezendő évek valóságos feldolgozókapacitása képezi azt a kvótát, amelynek alapján európai uniós tagságunk esetén termelési kvótát és termelési támogatást fogunk kapni. Ebben a helyzetben meg kell akadályozni, hogy az orosz válság miatt cégek, elsősorban konzervgyárak, baromfi-feldolgozók, üdítőitalt és tésztát gyártó üzemek tömegesen csődbe vagy csődközeli helyzetbe kerüljenek.

Kérdezem ezért a tisztelt államtitkár urat: mit kíván tenni a magyar élelmiszeripart ért megrázkódtatás enyhítésére? Ugyanis a most meghozható döntések a magyar élelmiszeripar jövőjét dönthetik el.

Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Az interpellációra dr. Fónagy János gazdasági minisztériumi államtitkár válaszol.

 

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Tökéletesen egyetértünk abban, hogy a kérdés aktuális, hiszen a magyar gazdaságot, mint a többi nyitott, exportra termelő gazdaságot alapvetően érintik a környezetében váratlanul megjelenő hatások. Azt azonban joggal elmondhatjuk most is, hogy a magyar gazdaság globális folyamatát nem rendítik meg az említett események, hiszen mint ahogy ön is említette, ez összességében 4-5 százalékot jelent. A magyar export '97-ben mintegy 970 millió dollár volt, a teljes kivitel 5 százaléka. '98-ban az első nyolc hónapban szállításaink értéke 566 millió dollár volt, amely valamelyest elmaradt a tavalyi teljesítménytől. Ezen belül az élelmiszeripar kivitele lényegében nem változott.

A válság kialakulását követően a kormányfő azonnal összehívta a gazdasági tárcák vezetőit a kialakult helyzet áttekintésére. Világos volt, hogy a hatás kettős: van egy közvetett és egy közvetlen hatása. Mindkettő felmérését a kormány haladéktalanul megkezdte. A munkában valamennyi érintett gazdasági tárca részt vett, ezért válaszomat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal egyeztetve adom meg.

A konkrét problémák tételes megismerése érdekében a kormány felkérésére a Gazdasági Minisztérium vezetésével tárcaközi bizottság alakult. A bizottság a munkájáról folyamatosan tájékoztatja a kormányt, és a szükséges intézkedéseket kezdeményezte, illetve kezdeményezni fogja. Megállapodtunk abban is, hogy a kérdéssel mind a gazdasági kabinet, mind az érdekképviseleti szervek és a gazdasági kamarák bevonásával foglalkozunk. Ez megtörtént.

Az Oroszországba irányuló magyar kivitelen belül vannak olyan termékcsoportok - ahogy ön is említette -, ahol az exportlehetőségek csökkenése az átlagot meghaladóan érzékenyen érinti az egyes szakágazatokat. Ilyen az élelmiszeripar, ezen belül a konzervipar, a húsipar, az üdítőital-ipar, a baromfiipar, a tésztaipar. Ezekben az ágazatokban több cég éves árbevételében az orosz export meghatározó részarányt képvisel, ami önmagában is jelentős, de még jelentősebb, hogy érinti a háta mögött levő termelő, beszállító réteget. A kialakult orosz gazdasági helyzet következménye miatt először a konzerv- és tartósítóipar képviselői jelentkeztek, hogy vevőik nem tudnak fizetni, ezért komoly nehézségeik alakultak ki.

Az élelmiszer-ipari termékek esetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetésével külön kialakított tárcaközi fórum az érintett vállalatokkal együtt, azok erőfeszítéseit is figyelembe vevő konkrét teendőkre terjeszti elő javaslatait. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes esetekben nehéznek ígérkezik piackonform eszközökkel utólagos megoldásokat találni, különösen azon cégek esetében, amelyek nem kötöttek biztosítást exportügyleteikre.

Hangsúlyozni kell, hogy a piaci viszonyok között a kormány csak enyhíteni, de egészen magára vállalni nem tudja egy ilyen válság pénzügyi következményeit, ezért fontos, hogy a vállalatok maguk is tegyenek meg minden lehetséges intézkedést.

A Gazdasági Minisztérium irányításával megkezdődött annak összesítése, hogyan reagálnak a világgazdaság más résztvevői a fejleményekre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a reakció általában - a magyar vállalkozói viselkedéshez hasonlóan - a szállítások leállítása, illetve természetes következmény a kivárás.

A külpiaci apparátus és a kereskedelmi szolgálat feladatul kapta az alternatív értékesítési lehetőségek keresését és felajánlását. Közzétettük, hogy az európai uniós, illetve CEFTA-országokkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kötött megállapodás alapján hol vannak kihasználatlan vámkontingensek. Számos egyéb konkrét intézkedéssel igyekszünk a válságot mérsékelni.

Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a választ.

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel hallom, hogy a kormányzat foglalkozik ezzel a problémával, de azért nagyon sokan úgy érezzük, nem eléggé a súlyának megfelelően kezeli ezt a helyzetet. Azzal is tisztában vagyunk valamennyien, hogy megnyugtató megoldást csak az orosz piac újraindulása hozhat, de addig is szükség lenne átmeneti hitelek biztosítására a legyártott készletekre és a felvásárlás finanszírozására.

A kereskedelmi bankok felmondják a hitelszerződéseket, nem finanszírozzák az élelmiszer-ipari cégeket, aminek további súlyos következménye az lesz, hogy a háttér-beszállítói iparágak, így a csomagolóanyag-gyártók is be fognak dőlni. Ez dominóelv-szerűen fog végigmenni az egész gazdaságon, amit a kilencvenes évek elején egyszer már eljátszottunk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Legnagyobb tiszteletem ellenére sem tudom elfogadni a válaszát.

(15.20)

 

Kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket is - gondolom, ebben ők is valamennyien érintettek a választókörzetük tekintetében -, hogy a helyzet sürgősségére és súlyára való tekintettel ne fogadják el a választ. Tegyék lehetővé, hogy egy külön bizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Miután a képviselő úr nem fogadta el a választ, megkérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 162 igen, 72 nem szavazat és 22 tartózkodás mellett elfogadta az államtitkári választ.

 

Tisztelt Országgyűlés! Rozgonyi Ernő, a MIÉP képviselője, interpellációt nyújtott be a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, "Mi lesz veled, magyar vasút (pályavasút)?" címmel. Rozgonyi képviselő urat illeti a szó.

 




Felszólalások:   176-182   182-188   188-194      Ülésnap adatai