Készült: 2020.09.25.15:17:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

165. ülésnap (2000.10.18.),  1-363. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 14:55:32


Felszólalások:   1   1-363   363-366      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 13. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Németh Zsolt és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek a segítségemre.

Mielőtt megkezdenénk a mai tárgyalást, ülésvezetési kérdésekben kell az Országgyűlésnek döntenie. A költségvetési törvényjavaslat tárgyalása során az Országgyűlés alelnökei várhatóan fel kívánnak szólalni, legalábbis ezt jelezték, ugyanakkor az ülésvezetési feladatokat is el kell látniuk. Ezt azonban csak akkor tehetik meg, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy az előterjesztés további tárgyalása során, a vita és a szavazás lezárásáig, az alelnökök vezethessék az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés jól látható többsége úgy határozott, hogy az Országgyűlés ülését az előterjesztés tárgyalása során az alelnökök vezethetik.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/3122. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/3122/1. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3122/3-10. és 12-19. számokon kapták kézhez.

Bejelentem, hogy a héten a frakciók létszámának megváltozása miatt a napirendi ajánlás mellékletében szereplő időkeretek kismértékben megváltoztak; a megváltozott időkereteket tartalmazó táblát az üléstermi hirdetőtáblán megtekinthetik.

Felkérem Németh Zsolt jegyző urat, hogy a mai napi időkereteket ismertesse.

 

NÉMETH ZSOLT jegyző: Fidesz: tévé előtt 83 perc, adásidőn kívül 168 perc; MSZP: tévé előtt 90 perc, adásidőn kívül 182 perc; FKGP: tévé előtt 38 perc, adásidőn kívül 86 perc; SZDSZ: tévé előtt 31 perc, adásidőn kívül 65 perc; MDF: tévé előtt 19 perc, adásidőn kívül 57 perc; MIÉP: tévé előtt 17 perc, adásidőn kívül 55 perc; a függetlenek számára tévé előtt nincs felszólalásra lehetőség, adásidőn kívül 8 perc áll rendelkezésükre.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. Ismertetem az első három felszólaló nevét: elsőként Bernáth Ildikó képviselő asszony, Fidesz-Magyar Polgári Párt; utána Veres János, Magyar Szocialista Párt; majd Kékkői Zoltán, Független Kisgazdapárt.

Elsőként megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági növekedés és a jólét feltétele az ország polgárainak munkája. A jólét növekedésének első számú feltétele pedig a munkahelyteremtés. Az ország jólétét és a dinamikus gazdasági növekedést fontosnak tartó kormány ennek megfelelően programjával és tetteivel munkahelyek teremtését kell, hogy elősegítse.

A polgári koalíció kormánya már programjában is meghirdette a munkahelyek számának bővítését, az elmúlt két évben pedig ennek a programnak a végrehajtására születtek különböző intézkedések. Az elmúlt két esztendő tapasztalataként megállapíthatjuk, hogy amióta a polgári kormány szabja meg az ország haladásának irányát, a munkanélküliség folyamatosan csökken: míg 1997-ben 8,7 százalék volt, a gazdasági növekedés hatására ez 7 százalékra csökkent 1999-ben.

Idén tovább javult a helyzet Magyarországon; az év első felében a munkanélküliség már csak 6,7 százalék volt, ami jóval kedvezőbb, mint az Európai Unióban, ahol ugyanekkor 8,9 százalékos volt a mutató nagysága. A legfrissebb adatok szerint szeptemberben közel 368 ezer munkanélkülit tartottak nyilván az országban, ami 1100-zal kevesebb, mint az előző hónapban, a felkínált álláshelyek száma pedig megközelítette a 100 ezret.

Örvendetes, hogy a nyilvántartásban szereplő állástalanok száma az ország valamennyi régiójában mérséklődött az egy évvel korábbi állapotokhoz képest. A legnagyobb csökkenés Közép-Dunántúlon következett be; szeptember végén a pályakezdő fiatalok között a munkanélküli nyilvántartásban szereplők száma 7 ezerrel kevesebb volt, mint a tavalyi időszakban. A munkaerőpiac fokozatos élénkülésével, a foglalkoztatottsági helyzet javulásával egyre inkább a "segély helyett munka" elve került előtérbe, a passzív ellátásokat fokozatosan az aktivitásra ösztönző programok váltották fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is emlékeznek rá, hogy tavasz óta a kormányzati szerkezetátalakítás eredményeként a munkaügy már nem a szociálpolitika, hanem a gazdaságpolitika részeként jelenik meg. Ennek a ténynek jelképes üzenete is van. Idén tavasztól a Gazdasági Minisztérium foglalkozik a munkaerőpiac kérdéseivel és a munkahelyteremtés lehetőségeivel. Ez is azt mutatja, hogy a korábbi évek passzív munkanélküliségi politikáját az aktív, a lehetőségeket teremtő foglalkoztatáspolitika váltotta fel.

Ennek egyik fontos eszköze a Munkaerő-piaci Alap, amely különböző feladatokat, célokat valósít meg. Fő feladata a foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliség kezelése. Mindezt oly módon teszi, hogy megvalósuljon a kormányprogramban is meghirdetett munkaerő-piaci foglalkoztatáspolitika elsődleges célja, vagyis a munkanélküliek visszakerülése a munka világába.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egy ország a munkanélküliség problémájának enyhítésére, a foglalkoztatás növelésére különböző eszközöket, célokat tűz ki, illetve használ fel. Ez egyik ország számára sem könnyű feladat.

 

(8.10)

 

Az új munkahelyek teremtését, a képzések elősegítését, a munkanélküliek számának csökkentését, a rehabilitációs foglalkoztatás ösztönzését csak az állam hatékony közreműködésével tudjuk megvalósítani.

Örömmel tájékoztatom önöket, hogy a képzésre és foglalkoztatásra előirányzott támogatások a következő két évben jelentős mértékben emelkednek. Az erre fordítható összeg jövőre 43,3 milliárd forintra, míg 2002-ben 50,4 milliárd forintra nő. Plusz forrást jelenthetnek a Phare 2000 programból megpályázható támogatások, amelyek társfinanszírozásához szükséges hazai pénzügyi keretet a Munkaerő-piaci Alap biztosítja.

Összegezve tehát, az aktív támogatások mértékének emelésével terveink szerint jelentős arányeltolódás valósul meg a munkahelyteremtés javára. Erről, illetve a Munkaerő-piaci Alap felhasználásáról szeretnék néhány, általam különösen fontosnak tartott gondolatot elmondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alap kiadásai évről évre emelkedő tendenciát mutatnak, és ez különösen érvényes a 2001-2002. évre tervezett költségvetésre. A Munkaerő-piaci Alap folyó kiadásainak összege 2001-ben 178,9 milliárd forint, 2002-ben 193,3 milliárd forint lesz, ami jóval meghaladja a 2000. évi eredeti előirányzatot. A közel 200 milliárd forint többlet különböző célokra használható fel. Ezek közül különösen fontos az, amely a foglalkoztatási és képzési támogatásokat, a munkanélküli-ellátásokat - beleértve a jövedelempótló támogatásokat is -, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, valamint a szakképzés tárgyi feltételeinek fejlesztését tűzi ki célul.

Már korábban is nyilvánvalóvá vált, hogy a munkanélküliséggel pusztán a normatív támogatásokon keresztül nem lehet megbirkózni. Olyan módszerek alkalmazására van szükség, amelyek érzékenyek a régiók, kistérségek és meghatározott rétegek munkaerő-piaci problémájára. Ezt felismerve kezdődött a támogatások összegének emelése, de ami ennél még jelentősebb, a munkaerő-piaci programok és szolgáltatások beindítása. Ez utóbbi fontossága abban rejlik, hogy hosszabb távú megoldást kínál a foglalkoztatási problémára. 2000-ben közel harminc ilyen munkaerő-piaci program indításáról számolhatunk be, melyek tartalma általában két-három év, és a teljes költségvetésük három évre vonatkozóan több, mint 3 milliárd forintot tesz ki. 2001-ben 120-130 ezer főre tehető azok száma, akik foglalkoztatási és támogatási képzésben részesülnek. Ez a szám 2002-re várhatóan 130-140 ezer főt jelent. Ezekből az adatokból kiszámítható, hogy az aktív támogatások nélkül az országos munkanélküliség aránya 1,5-2 százalékkal magasabb lenne a jelenleginél.

A pénzeszközök felhasználásáról érdemes tudnunk, hogy döntő részük decentralizáltan történik, ezáltal lehetővé válik, hogy figyelembe vegyék az egyes régiók eltérő fejlettségi szintjét, ebből fakadóan a térségek foglalkoztatási helyzetét, munkaerő-piaci körülményeit. A decentralizálás révén a keleti országrészben elhelyezkedő három hátrányos helyzetű régió például az idei évben a rendelkezésre álló aktív forrás közel kétharmadát kapta. Emellett az elmaradottabb megyék részére egy elkülönített keretet hoznak létre területkiegyenlítő támogatás céljára, amely szintén a megyék kritikus térségeinek fejlesztését hivatott szolgálni.

A foglalkoztatottság növelésének kulcskérdése a munkahelyek számának bővítése. Az ennek megvalósítására szolgáló aktív források egy része most is a Munkaerő-piaci Alapból származik. Kedvező fordulat várható 2001-től, amikor is az alap pénzeszközei kibővülnek az aktív foglalkoztatási célelőirányzat munkahelyteremtést és szerkezetátalakítást szolgáló forrásaival.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkahelyteremtés mellett a másik nagy kiadási tételt a munkanélküli-ellátások jelentik a Munkaerő-piaci Alapból. Ezek összege is jelentősen emelkedik. 2001-ben 48,2 milliárd forint, 2002-ben 50,7 milliárd forint szolgálja ezeket a célokat. A kormány a közcélú foglalkoztatással is a munkanélküliek számát kívánja csökkenteni és ehhez emelkedő támogatást nyújt. Míg 2000-ben ez az összeg kevesebb, mint 3,8 milliárd forint volt, addig 2001-ben több mint 10 milliárd, 2002-ben pedig közel 15 milliárd forint lesz ezekre a célokra. Az alapból kapnak támogatást az önkormányzatok igazgatási többletfeladataik ellátásához is, valamint innen jut forrás az önkormányzatok által ellátott aktív korú foglalkoztatók segélyezéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a néhány gondolattal szerettem volna bemutatni azokat az elképzeléseket és célokat, amelyek a költségvetési törvényjavaslatban megjelennek. Úgy gondolom, valamennyiünk kötelessége és feladata, hogy ezeknek a céloknak a megvalósítását szolgáljuk, hiszen ezzel segíteni tudunk a családok helyzetének javításán és az ország gazdaságának fejlődésén.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Veres János képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Kékkői Zoltán, a Független Kisgazdapárt részéről.

 

(8.20)

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A szocialisták több hozzászólásban kifejtették már, hogy miért tartják alkalmatlannak a most beterjesztett költségvetési javaslatot arra, hogy az ország a következő két évben e szerint a költségvetési javaslat szerint megrajzolt pályán haladjon tovább. Úgy tűnik, kritikánknak már több tekintetben megvan a hatása, hiszen legnagyobb örömömre van néhány olyan pont, amelyben kifejtett nézetünk megértő fülekre talált.

Remélem, hogy ezen pontok száma a jövőben gyarapodni fog, és ezen gyarapodó pontok eredményeképpen a benyújtott javaslat lényegesen át fog alakulni, a szükséges néhány százmilliárdos átcsoportosítások elvégzésre fognak kerülni, és ennek eredményeképpen egy olyan költségvetési törvény kerül elfogadásra, amely a maitól sokkal jobb lesz, még ha nyilvánvalóan a mi igényeinket akkor sem fogja tudni kielégíteni. Melyek ezek a pontok, amelyekben már láthatóan, részben az eddigi viták során, részben pedig az elhangzott nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy meghallgatásra került néhány gondolat?

Ilyen pontnak tekintem a nyugdíjemeléssel kapcsolatban kialakított kormányálláspontot, hiszen a benyújtott javaslatban még csak 7,3 százalékos emelési mérték szerepel, aztán a szeptemberi hónapban úgy tűnik, hogy érdemes volt számolni, érdemes volt felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem helyes, érdemes volt firtatni azt, hogy akkor a tényleges infláció mértékének megfelelően mely nyugdíjemelési mérték is a reális. Azt hiszem, ezeket a számításokat még érdemes tovább folytatni, és ha a kormány valóban elvégez minden pontos számítást, akkor szerintem el fogunk jutni ahhoz az általunk üdvösnek talált pillanathoz, amelyben az 1999. évben elvett nyugdíjemelési mértéket, ha nem is egy ütemben és nem is egyszeri nyugdíjemeléssel, de 2001-ben és 2002-ben a kormány vissza fogja adni a nyugdíjasoknak, vissza fogja adni azt az összeget, amelyet annak idején elvett tőlük. Remélem, hogy a további számítások ezt megalapozottá fogják tenni.

A második pont - amelyben megítélésünk szerint szintén érdemes volt a hangunkat hallatni, és a kormány bizonyos tagjai már jelezték az eddigiek során is, hogy valami mást szeretnének, mint amit annak idején kormánytagként megszavaztak és benyújtásra került a parlamenthez - a családi pótlék összege, a családi pótlék folyósításának szabályai. Miután a szocialisták többször hangoztatták, miszerint nem értenek egyet azzal, hogy lényegében befagyasztásra kerül a családi pótlék, nem értünk egyet azzal, hogy nem emelkedik azoknak az államtól származó jövedelme, akik nem tudnak olyan összegű keresetet elérni, hogy a családi adókedvezményt igénybe tudják venni, ezért mi két különböző módon kívánjuk a családi pótlék kiegészítését megteremteni. Úgy tűnik, ennek az egyik eleme már meghallgatásra került, és az egyik elemét már a kormány bizonyos tagjai is bevették retorikájukba. Remélem, hogy a költségvetési törvény elfogadásakor magába a törvénybe is be fog épülni, azaz a kiegészítő családi pótlék intézménye vélhetően létjogosultságot fog kapni. Ezt szívből üdvözlöm; remélem, hogy tartalmában és összegszerűségében is azt az eredményt fogja hozni, amelyet mi javasoltunk, azaz a jövedelemmel nem rendelkezők, illetve az alacsony jövedelműek számára is egy megkülönböztetett ellátást fog tudni biztosítani.

Szeretnék egy további elemről szólni, amelyet akár pozitívumként is értékelhetnék, hiszen a '99-es, a 2000-re vonatkozó költségvetés szavazásánál került be a végső változatba, azaz a költségvetésbe, a kormány szándékai ellenére. Ez pedig nem más, mint az ország gazdaságilag legelmaradottabb régiói felzárkóztatásának külön programja, korábban hárommegyés, majd a 2000. évre ötmegyés programként. A kormány belátta azt, hogy a parlamenti többség két alkalommal is leszavazta a kormány eredeti szándékát, és így most a javaslatban már szerepel ennek az ötmegyés programnak a folytatási szándéka. Sajnálatos módon azonban nagyon rafinált megfogalmazásban szerepel. Rafinált megfogalmazásban, ugyanis bizonyos elemeket elhagy a korábban forrásátcsoportosításra szándékolt elemek közül, és az a 10 százalékos többlet, ami most szerepel a javaslatban, meg kell mondjam, a mondabeli lány esetével azonos, azaz "hoztam is meg nem is" helyzetet teremt, lévén, hogy vannak olyan előirányzatok, amelyekre érvényesnek tekinti a 10 százalékos többletet a bázisszámhoz, bázisévhez képest, amely előirányzatok három-négyszeresére is emelkednek. Ha ezen előirányzatokból csak 10 százalékos többletet kapnak a legelmaradottabb megyék, akkor nyilvánvaló, hogy az elmaradottság nemhogy csökkenni fog, hanem még inkább növekedni fog, lévén, hogy az ország más területein, a többi megyében - ami nem tartozik ebbe az öt megyébe - pedig három-, négyszeres forrásfelhasználási többletlehetőség fog megnyílni.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy a mostani megfogalmazás mindenképpen pontosításra szorul, ehhez hozzá fogjuk majd tenni a magunk javaslatait is. Azt remélem, hogy a tegnap itt elhangzott hozzászólások tartalmát ennyiben kiegészítve, ennyiben korrigálva és ennyiben pontosítva egy jobb megoldási javaslatot fogunk tenni a kormány javaslatával szemben, éppen azért, hogy ne folytatódjon tovább az a tendencia, amely sajnos még az utolsó, KSH által mért területi GDP-adatok alapján is folytatódott. Nevezetesen Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye leszakadása - az országos átlag 58 százalékát jelentő egy főre eső GDP-adatot tekintve - folytatódott, azaz nem felzárkózás van, hanem további leszakadás.

Szeretném megemlíteni azt is, hogy a szocialisták egyetértenek azzal, hogy Magyarországon növelni kell a minimálbér mértékét, összegét. Növelni kell, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez a minimálbér-növelés olyan vállalkozói csoportokat, olyan foglalkoztatókat hoz nehéz helyzetbe, akik gazdasági lehetőségeik korlátainál fogva nem biztos, hogy önmaguk erejéből ki tudják gazdálkodni ezen minimálbér-növelés, -emelés hatását. Úgy véljük, hogy a költségvetésben vannak lehetőségek, vannak források arra, hogy ezt a negatív hatást a kormányzat, az állam is segítsen áthidalni ezen vállalkozói körben. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy ugyanazon vállalkozói körben, amely vállalkozói körre a tegnap megszavazott adómódosítási csomagban a társaságiadó-kedvezmények kiterjesztésre kerülnek, pontosabban bevezetésre kerülnek - nevezetesen a 10 millió forint alatti nyereség adómentességét illetően, ha beruházásra fordítják a vállalkozók -, magyarul a kis- és középvállalkozások esetében kerüljön sor olyan kompenzációs rendszer bevezetésére, amely a Gazdasági Minisztérium kezelésében lévő aktív foglalkoztatási eszközök közül tudja kompenzálni ezen vállalkozások többletterheit, a minimálbér-növelés miatti többletterheit, legalább a többlet-járulékfizetési teher vonatkozásában, azaz a tb-tehertöbblet, illetve az egészségügyi hozzájárulás többlete vonatkozásában tudja kezelni.

Ezzel párhuzamosan természetesen mi úgy gondoljuk, hogy párban a tb-járulékcsökkentéssel, az egészségügyi hozzájárulás fokozatos csökkentésével is ilyenfajta kompenzációt be lehet vezetni, ezek gyakorlatilag egymás mellett, illetve alternatív javaslatként is értelmezhetők. Remélem, hogy meghallgatásra kerül a kormányzat szereplőinél, és ezt követően nyugodtan lehet azt mondani, hogy valóban a hazai kis- és középvállalkozások kapnak egy olyan lehetőséget a következő évi költségvetésben, amellyel megnövekedő terheiket fogják tudni kompenzálni. Egyébként sajnos ez a minimálbérrel kapcsolatos tervezett kormányzati intézkedés jelentős munkapiaci feszültségeket okozhat és növekedését is okozhatja a munkanélküliségnek.

Még egy dologról szeretnék szólni, nevezetesen arról, hogy ezt a most benyújtott költségvetést sokkal átláthatóbbá, világosabbá és ellenőrizhetőbbé kell tenni. Ennek jegyében olyan módosító javaslatot fogunk benyújtani, amely mind az autópálya-építéssel kapcsolatos költségeket, kiadásokat, költségvetési ráfordításokat, mind pedig az ÁPV Rt. költségfelhasználását teljes mértékben bevonja részeként a költségvetésnek, azért, hogy folyamatos ellenőrzése biztosított legyen, és ne csak másfél vagy egy évvel később szerezhessünk arról tudomást, hogy végül is költségvetési garanciavállalással, jórészt költségvetési finanszírozással, hiszen most is 30 milliárd forint van tervezve - igaz, hogy átmosással, azaz ÁPV Rt., Magyar Fejlesztési Bank, banktitok alkalmazásával - autópálya-építésre, és ilyen módon nincs lehetőség arra, hogy a parlamenti képviselők ellenőrzési feladatuknak megfeleljenek. Tehát úgy gondolom, hogy erre is szükség van, ennek megfelelően javaslatainkat meg fogjuk tenni.

Remélem, e témában teendő javaslataink is meghallgatásra fognak találni, és ezt követően egy valamelyest legalábbis áttekinthetőbb és jobb költségvetés kerülhet elfogadásra, nem olyan, mint ami most van beterjesztve, mert a mostani beterjesztés természetesen elfogadhatatlan számunkra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Kis Zoltán, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

 

(8.30)

 

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a nyári rendkívüli ülésen, június 19-én felvetettem, illetve választ kértem a Pénzügyminisztériumtól arra, hogy milyen intézkedéseket szándékoznak tenni az ország tizenöt leghátrányosabb helyzetbe került kistérségénél a jelenlegi szabályozás szerint még elengedhetetlen önerős forráshiány pótlására, abból a célból, hogy a fejlesztési programokon részt vehessenek, lakosságmegtartó, új munkahelyeket létesíthessenek.

Varga Mihály államtitkár úr válaszában a területfejlesztési célelőirányzatokat, illetve az önkormányzatok területi kiegyenlítését szolgáló fejlesztési támogatásokat, továbbá a hátrányos helyzetű önkormányzatok számára biztosított kiegészítő normatív támogatásokat jelölte meg feltételezetten a lehetséges forrásként. Viszont ezek pénztechnikai igénybevételének módjáról csak úgy nyilatkozott, hogy ezt az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet korszerűsítése során még külön megvizsgálják.

Tekintettel arra, hogy a részletek kifejtését a felszólalásom időkerete akkor nem tette lehetővé, a javaslataimat összefoglaló levéllel még júniusban megkerestem az államtitkár urat. Az önrészhányad fedezeti forrásának biztosítására teendő intézkedéseket, a versenyhátrány kiküszöbölését sürgettem. Azt, hogy választ nem kaptam, annak tudtam be, hogy a minisztérium, a költségvetésen dolgozó munkatársak minden bizonnyal odafigyelnek egy ilyen fontos kérdésre, és a költségvetéssel együtt fognak reagálni.

A 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot úgy vettem a kezembe, hogy találok egy fogódzót, amely az érintett mintegy félmilliós népesség számára megnyitná azt a zsilipet, amely elzárja előttük a felzárkózás lehetőségét, akiknek hátrányos helyzetét az átlagoshoz viszonyítottan többszörös munkanélküliség, munkahelyhiány okozza.

Örömmel olvastam, hogy a 61. § rendelkezik a célprogramok keretében elkülönítetten kezelendő kistérségi támogatások 10 százalékos növeléséről, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában 30 százalékos, Nógrád és Somogy megyében 15 százalékos, Békés megyében 10 százalékos kulccsal. Emellett viszont kérem, hogy a törvénytervezet ugyanezen paragrafusában a támogatások növeléséről rendelkező részhez a megyék neve mellé a leghátrányosabb helyzetben levő tizenöt kistérség neve is konkrét felsorolásra kerüljön. Ez elvi és szakmai áttörést jelentene a jelenlegi hátrányos helyzetben levő kistérségek finanszírozásának módjára vonatkozóan.

Úgy gondolom, hogy amennyiben bent maradnának azok a megyék, amelyek a költségvetési törvényben elkülönített forrásból külön fejlesztési lehetőségekhez jutottak, és mellé kerülnek azok a kistérségek, amelyek eddig a felsorolt megyék között nem szerepeltek, úgy például a sellyei kistérség is igénybe tudná venni ezeket a külön forrásokat is, feltételezve, hogy szerepelni fog a kiemelten támogatandók között. Az előterjesztés e kistérségek kedvezőtlenebb helyzetét azzal indokolja, hogy az egy főre jutó bruttó hazai termék-előállítási képességük átlagon aluli.

Ezek alapján kérem, hogy a törvény véglegesítésekor az általam képviselt Sellye központú Baranya megyei kistérséget is vegyék a kiemelten támogatandók közé. Az önkormányzat kiváló fejlesztési programot dolgozott ki, új munkahelyek teremtésére pályázatot nyújtott be a Gazdasági Minisztériumba, tehát érdemes a támogatásra.

Mint ahogy előző felszólalásomban is elmondtam, az Ormánságban sajnos a munkanélküliség még most is 30 százalék körüli, a megyei átlagnak két és félszerese. A halmozottan hátrányos helyzet egyébként is nyilvánvaló. A Dunántúlról a kistérségek között egyedül őket sorolták a KSH szerinti leginkább lemaradt kilenc kistérség kategóriájába, százszázalékos támogatottsággal.

Csak helyeselhető, hogy a törvényjavaslatban a költségvetés politikai céljai és keretei között - a 342. oldalon - az agrár- és vidékfejlesztés címszó alatt hangsúlyt kapott a területi aránytalanságok mérséklése, az elmaradott régiók, megyék és kistérségek gazdasági-társadalmi felzárkóztatási esélyeinek javítása. Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk azzal, hogy csak a terület- és vidékfejlesztést közvetlenül szolgáló költségvetési előirányzatok növelésével, az európai uniós előcsatlakozási programok támogatásainak igénybevételével nyílik esély az elmaradott kistérségek felzárkóztatására. Ezt a törvényjavaslat a 342. oldalon szépen ki is fejti. Ha azonban a számszaki táblázatokban keresem, hogy hol vannak azok az elkülönített összegek, amelyekre rámutatva egy hátrányos helyzetű kistérség is megtalálja a hiányzó önrészt helyettesítő forrást, nincs könnyű dolgom. Például néhány támogatási keret, amelyre az államtitkár úr hivatkozott, a Belügyminisztérium sorai között található.

A 2000. évi szinten 1,2 milliárd forinttal tervezik a működésképtelen önkormányzatoknál a nem bontott támogatási előirányzatot. Sajnos a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás 2000. évi 10 milliárd 900 milliós előirányzata 2001-2002-ben 10 milliárd 573 millióra csökken. Megnyugvással kell fogadnom, hogy a felhalmozási célú címzett és céltámogatások a 2000. évi 52,3 milliárd forintról 2001-re 62,3 milliárdra, illetve 2002-ben 63,3 milliárdra emelkednek. Ez azért is jelentős, mert az 1999. évi tényleges teljesítés csak 39 milliárd 183 millió forint volt.

Jó reményünk lehet arra, hogy a 2001. évi költségvetés elegendő támogatást tud majd nyújtani a megfelelő fejlesztési célkitűzésekkel jelentkező térségek számára a Gazdasági Minisztérium és az FVM költségvetéséből. Csak néhány céltámogatási keretösszeget kiragadva is már biztató jövőkép rajzolódik ki:

A 141. oldalon a gazdaság- és területfejlesztés 19 milliárd 159 millió forint, szintén a 141. oldalon a regionális gazdasági építési célelőirányzat 5 milliárd forint, a 121. oldalon a területfejlesztési intézmények működésére 439 millió forint, a 123. oldalon a terület- és településrendezési célfeladatokra 195 millió forint, a 124. oldalon a gazdasági és szociális kohézió erősítésére 854 millió forint, a 125. oldalon a területfejlesztési célfeladatokra 17 milliárd 268 millió forint, a vidékfejlesztési célfeladatokra 4 milliárd 500 millió forint, és a 126. oldalon a tartalék 330 millió forint. Sajnálatos viszont, hogy még nincs elkülönített előirányzat a SAPARD társfinanszírozására, 608. oldal.

Úgy gondolom, közös felelősségünk, hogy a támogatások pályázati elosztásánál ne maradjon ki a Statisztikai Hivatal felmérése szerint tizenöt leghátrányosabb helyzetűből egy kistérség sem, melyek a következők: Békés megyében szeghalmi kistérség; Borsod-Abaúj-Zemplénben encsi kistérség, edelényi kistérség, kazincbarcikai kistérség, ózdi kistérség, szikszói kistérség; Hajdú-Bihar megyében balmazújvárosi kistérség, polgári kistérség; Jász-Nagykun-Szolnok megyében tiszafüredi kistérség; Nógrád megyében bátonyterenyei kistérség, salgótarjáni kistérség; Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében baktalórántházi kistérség, csengeri kistérség, vásárosnaményi kistérség; és végül Baranya megyében sellyei kistérség, Dunántúlon az egyetlen.

Újra felvetem, kérdezem, hogy igénybe vehetők-e és hogyan a költségvetésben tervezett támogatások akkor, amikor egy halmozottan hátrányos helyzetben levő, de jó fejlesztési programmal rendelkező és pályázni kívánó önkormányzat a feltételek közt előírt kötelező önrészhányaddal nem rendelkezik. Kérem, hogy a felsorolt keretösszegekből ezekre az esetekre különítsenek el forrásokat. A pénzügyi megoldás szervezeti formájának sürgős kialakítása olyan országos érdek, amelyért remélem, hogy még idejében szóltam. Erre júniusi levelemben konkrét megoldási javaslatot is tettem.

Szeretnék még az általam képviselt területnek egy fő problémájáról szólni az előzőekben elhangzottakkal összefüggésben. Nem találtam a 2001-2002. évi költségvetési tervjavaslat Közlekedési és Vízügyi Minisztérium fejezetében a 67. számú főútnak Szigetvár és az országhatár közötti meghosszabbítására vonatkozó tervezési költségét, az ISPA-támogatásra vonatkozó ajánlást. A Sellye határában tervezett ipari park ehhez az útvonalhoz közvetlenül csatlakozik.

Nem ismeretlen témáról van szó. A 2117/1999. (V.26.) kormányhatározatban megfogalmazott fejlesztések között szerepel az új határátkelőhelyek nyitása a déli országhatáron. A dél-dunántúli régió 1999. évi komplex fejlesztési programjában stratégiai célként szerepel a hazai interregionális közlekedési kapcsolatok javítása, a peremhelyzet oldása, valamint a határátkelőhelyek fejlesztése.

 

(8.40)

 

A 67-es főút továbbépítése mindenképpen kiemelten kezelendő az észak-déli irányú összeköttetések és a megépülő autópályák, autóutak gyors elérhetősége szempontjából. A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium megbízásából az útgazdálkodási és koordinációs igazgatóság még 1998 decemberében elkészítette a 67-es számú főút Szigetvár-országhatár közötti meghosszabbításának megvalósíthatósági tanulmányát. Ez az európai környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve határozza meg a kistérség és települései számára az optimális nyomvonalat. Kérem, hogy a tárcánál keletkező maradványok terhére, legalább a tervezés szintjén, 2001-ben állítsák a költségvetésbe a 67-es számú főutat, illetve a határátkelő megnyitását.

El kell gondolkodnunk azon, hogy mi lesz nagyobb tehertétel és egyben felelősség is az ország számára: egy ilyen haldokló vidéket ilyen-olyan apró segélyekkel életben tartani, vagy pedig egy időbeni beruházással életre kelteni, és ezáltal az európai csatlakozásban a fejlesztési források elérésében meglévő hátrányos helyzet leküzdését segíteni.

Az említett észrevételekkel egyébként a törvényjavaslatot támogatja a Független Kisgazdapárt frakciója. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem igénylem a két percet sem, csak azt szeretném elmondani Kékkői képviselő úr hozzászólása kapcsán, nagyon egyetértve azzal, hogy kistérségekben kellene gondolkodni, amikor a normatív támogatást adjuk, és ma már vannak megfelelő statisztikai adatok arra, hogy egyes kistérségekben a Dunántúlon milyen hátrányos helyzet van, tehát nemcsak a Sellye kistérség, hanem a határ mentén más kistérségek is vannak; tehát ha ebbe az irányba elmozdulnánk ebben a költségvetésben, akkor nemcsak ezt az egyet kellene a Dunántúlon preferálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; akit majd Szászfalvi László követ, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy már kétévente egy hetet sem tudunk együtt tölteni a kormány képviselőivel egy olyan vitánál, amely, azt hiszem, az ország gazdaságát és a társadalom valamennyi tagját közvetlenül érinti.

Sőt, ennél rosszabb a helyzet, ha a törvényesség szempontjából figyeljük az előttünk lévő előterjesztést, nemcsak amiatt, hogy az államháztartási törvény módosítására még nem került sor, így nincs jogunk jelen pillanatban kétéves költségvetésről beszélni, hanem van egy másik törvény is 1997 óta, amely az agrárgazdaság fejlesztéséről szól, és amelyet 95 százalékos egyetértéssel fogadott el ez a Ház. Úgy tűnik, hogy a beszámolási kötelezettségnek, amely ebből a törvényből fakad, a miniszter úr nem kíván sorozatban eleget tenni, az elmúlt évben is késve tette meg, ebben az évben pedig hajlandóságot sem mutat erre, pedig a törvény úgy szól, hogy a költségvetés benyújtása előtt legalább 30 nappal az előző év agrárgazdasági helyzetéről a miniszter úrnak az Országgyűlés előtt kell beszámolnia.

Nos, ilyen előzmények alapján kerül elénk az a kétéves költségvetés, amely az agrárium fejlesztését, az agrárium működtetését és a vidék életben tartását, valamint az ezredforduló felvirágoztatását hivatott célozni - nagyon szép számokkal. Halljuk itt, hogy több mint 300 milliárd forintos támogatás lesz az agráriumra, valamint a minisztérium kompetenciájába tartozó vidékfejlesztésre, az eddigi 250 milliárddal szemben, tehát 20 százalék körüli emelés a következő évre várható. Aztán megnézzük a 2002-es költségvetést, ott azt látjuk, hogy 2,9 százalékos az emelkedés. Ha összevetjük a kettőt, akkor megállapítható, hogy körülbelül 11 százalékos növekedése van a támogatásoknak vidékfejlesztéssel együtt a két évre. Az inflációs rátával összevetve, amelyet a kormány prognosztizál - tehát nem a valóság várható adatai, hanem egy szép elképzelés szerint -, akkor ez 2,5 százalékos reálemelkedését jelenti a támogatási szintnek, ami a hatályos 1997. évi CIV., tehát az agrártörvény szerint kevés. Hiszen az agrártörvény azt mondja, hogy a GDP arányos emelkedésével kell a reálértéket meghatározni, és annak összefüggéseiben a támogatási szintet emelni az agráriumban és a vidékfejlesztésben. Ez ennek a költségvetésnek, úgy tűnik, nem előfeltétele, sőt, a törvényi előírások szerint nem is kell hogy megvalósuljon. De ez lenne a kisebbik probléma, hiszen a korábbi években is számtalan vita volt arról, hogy mennyi az agrárium támogatottsága és mennyi a befizetése, és az volt tapasztalható - és ez a mai napig is még áll, bár csökken ez a tendencia -, hogy az agrárium nettó befizető a költségvetésbe, tehát több a közterhek, az adók, a társadalombiztosítási járulék, valamint az egyéb helyi befizetések szerinti központi, illetve helyi költségvetéshez való hozzájárulása, mint amennyit az Országgyűlés által megszabott költségvetési támogatásként élvezhet.

A nagyobb probléma az, hogy ezek hogyan kerülnek felhasználásra. Az előző évben már beszéltünk arról, és tettünk is rá kísérletet, hogy addig az agrárium új utakra történő vezetése, bármennyi pénz is áll rendelkezésre, nehézkes vagy egyáltalán nem valósítható meg, amíg a birtokpolitikával nem tudunk valamit kezdeni, amíg nem látjuk azt, hogy mi az a gazdasági méret, amelyre hosszú távon számolva egy olyan agráriumot lehet építeni, amelynek a jövedelemtermelő képessége is biztosítható. Minden évben fellángolnak a viták, nemzeti földalap, földvásárlási támogatás, birtokpolitikai irányelvek, a földtörvényről már nem is beszélek. Egyetlenegy költségvetés sem fordít arra figyelmet, hogy a birtokszerkezet rendezése valóban egyszer s mindenkorra ebben az országban kiszámítható módon megtörténjen.

Most ebben a költségvetésben a Miniszterelnöki Hivatal fejezetben 5 milliárd forint szerepel nemzeti földalap létrehozása címén. Nos, 1997 óta, amióta a Földhitel Intézet működik, és annak a feltőkésítésére ennek az Országgyűlésnek az elődje 10 milliárd forintot hagyott jóvá - a mai napig nincs egyébként ez teljesítve -, ezzel szemben egy még nem létező jogintézményre 5 milliárd forintot megjelenítünk a Miniszterelnöki Hivatalnál, de nem gondolunk arra, hogy ennek a földvásárlásnak és földbirtokrendezésnek milyen előfeltételei vannak, amelynek az FVM fejezetben lenne a helye, és amelyre nézve az SZDSZ az elmúlt évi költségvetésnél 10 milliárd forint beállítását tervezte, egyébként a piacra jutási támogatásoknak a terhére, tehát nem többletkiadásként; ezt az Országgyűlés nem fogadta el. Ebben az évben megint ott tartunk, hogy különböző jogszabályi előkészületi munkák megindultak, megint arról beszélünk, hogy végre a birtokpolitikát rendezni kellene, és azt látjuk, hogy ennek finanszírozási háttere még csak szlogen szintjén sem jelenik meg a költségvetésben. Ezzel szemben megjelennek olyan célok és olyan támogatási alapelvek, amelyekről már eddig is bebizonyosodott, hogy nem hatékonyak.

A termelési támogatások 160 százalékkal fognak nőni. A termelési támogatásoknál, a költségcsökkentő támogatásoknál a minisztériumi irányelv egyszerű, ki van mondva, le van írva: kérem szépen, 300 hektár alattiakat támogatunk, afölött felejtsék el ezt a támogatást. Nos, erre, úgy tűnik, a Pénzügyminisztérium jó vevő volt, mert ennek az alapnak 160 százalékos emeléséhez hozzájárult ezekkel a feltételekkel; magyarul, minél kevésbé hatékony, minél kevésbé térül meg, minél kevésbé jövedelemtermelő, annál több támogatást adjunk, hiszen ez egy virágzó gazdaság alapja.

A beruházási támogatásoknál hasonló a helyzet. A beruházási támogatások következő évi emelése abszolút számokban nagyon szép. Ha megnézzük, hogy a beruházási támogatásokat kik és milyen célra vehetik igénybe, akkor bizony, itt az Országgyűlés előző havi munkáját is figyelembe véve, bizonyos anomáliák figyelhetőek meg, és akkor nagyon finoman fogalmaztam; nem beszélek arról, hogy kijárás vagy esetleg kapcsolatok, vagy ennél súlyosabb szavakat is szoktak említeni, és erre utaló vizsgálatok már lefolytatásra kerültek. Nincsenek meg az alapnormák, amelyek alapján ezeket a támogatásokat az adófizetők pénzéből a minisztériumi fejezetben kontrolláltan és ellenőrizhetően meg lehetne tenni. Semmi, egyetlenegy utalás nincs arra, hogy milyen céloknak, milyen hatékonysági mutatóknak, milyen jövedelemtermelő képességnek kell megfelelnie azoknak, akik ebben az ágazatban a továbbiakban szerepelni kívánnak.

 

(8.50)

 

Sőt, ennek a költségvetésnek a bevételi oldalát képező adótörvényeknél olyan módosító indítványok jelennek meg, amelyek igenis a szürke- és a feketegazdaság irányába próbálják a továbbiakban is terelni azokat az úgynevezett termelőket, akik sem a jövedelmükről, sem az árbevételükről, sem pedig a piaci értékesítési viszonyaikról nem kívánnak a központi költségvetés felé semmiféle elszámolással jelentkezni, illetve nincs céljuk és nincs is érdekük arra nézve, hogy olyan agrárrendtartási folyamatban vegyenek részt, amelyben a piaci folyamatok valamelyest is ellenőrizhetőek.

Tehát abszolút logikátlan, rendezetlen jogszabályi környezetbe teszünk be most összességében 309 milliárd forintot, amelynek - a tisztesség kedvéért ezt is meg kell mondani - van egy stabil köztisztviselői és közalkalmazotti rétege, amely ezt élvezni fogja, hiszen ebben a költségvetésben is látjuk, ismételten közel 30 százalékkal emelkedik a létszám. Hiszen további feladatokat kell ellátnia a minisztériumnak, illetve az ágazatirányításnak, és ehhez több száz új munkahely létesítésére van szükség. Csak látnánk már ezeket a feladatokat! Csak egyszer látnánk megfogalmazva, hogy mit akar ezzel a létszámmal elérni, milyen szakmai kvalifikáltságú embereket, milyen jogviszony keretében kíván alkalmazni a minisztérium!

Nekem vagy egy rosszmájú megjegyzésem: különböző, párthoz közeli vagy pártlojalitásnak megfelelő urak szociális segélyező egyesülete is működik a minisztérium mellett, amelyet költségvetési pénzekből kell finanszírozni. Sajnos, komolyan meg kell ezt állapítani (Mádai Péter tapsol.), hiszen ha megnézzük azoknak a hölgyeknek és uraknak az átlagéletkorát, akiket az utóbbi két évben a minisztériumba felvettek, bizony több a nyugdíjas kort meghaladó szaktanácsadó és szakreferens, akik természetesen kellő infrastruktúra biztosítása mellett közpénzekből remek anyagokat készítenek. Látjuk ennél a költségvetésnél is, hogy milyen komoly és megfontolt célkitűzések mentén kívánjuk a 300 milliárd forintot elkölteni.

A módosító indítványok, amelyek már a mezőgazdasági bizottságban is felmerültek - talán meg kellene nézni az ágazati költségvetés struktúraátalakítását -, egyszerűen hamvukba dőlnek, amikor olyat látunk, hogy az előző évben ebben az Országgyűlésben óriási vita volt abban, hogy milyen garanciaalapokat teremtsünk. Az Országgyűlés, a kormánnyal szemben, 65 milliárd forintot megszavazott mint hitelgarancia-alapot, az agráriumban tevékenykedő gazdáknak, illetve a társas vállalkozásoknak. Mi azt hittük, hogy ez a 65 milliárd kevés lesz. Többet szerettünk volna - 100 körüli volt az első tárgyalási alap. És most azt látjuk, hogy a 65 milliárd forintnak alig több mint a fele fogyott el, a másik része itt van, kihelyezés nélkül. Miért nem fogyott el? Nincs rá szükség az ágazatban? Nem! A minisztérium hozott egy olyan döntést, hogy az olyan társas vállalkozások, amelyeknek a jogelődjei szövetkezetek voltak - amelyeket köztudottan nem illik szeretni ebben a kormányzati ciklusban -, ezt nem vehetik igénybe. Függetlenül attól, hogy milyen gazdasági paramétereik vannak, nem vehetik ezt igénybe. A pénz itt marad. A másik része, amely kiosztható, időnként megjelenik különböző sajtóorgánumokban, egy olyan költségvetés mellett, amelynek a befizetési összegét bizony ennek a társadalomnak kell előteremtenie, s amely joggal várja el, hogy ennek kapcsán megfelelő számadással és hatékonysággal működő ágazati irányítás melletti megélhetési lehetőségek teremtődjenek vidéken. Ez ebből a költségvetésből nem látszik.

A minisztérium irányítása erre semmiféle ígéretet vagy anyagot nem tett le elénk; a törvényi kötelezettségeit nem teljesítette.

Tehát erről a költségvetésről azt lehet mondani, hogy ez nemcsak az átverés költségvetése, nemcsak a bizonytalan pozíciók költségvetése, hanem olyan költségvetés, amelyben az FVM részére biztosított pénzek elköltése gyakorlatilag rá van bízva arra a minisztériumi apparátusra, arra a minisztériumi felső vezetésre, amely mint koalíciós partner, úgy tűnik, ebben a kormányzati ciklusban a közpénzekkel azt tehet, amit akar.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt követi majd Balczó Zoltán, Magyar Igazság és Élet Pártja.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szoktuk mondani azt, hogy nincsen jó költségvetés, csak elfogadott költségvetés. Ám azt gondolom, egy költségvetési törvényjavaslat vagy egy költségvetési tervezet mégis magában hordja az előterjesztő értékrendjét, értékeit, hogy milyen fontos értékeket tart középpontban, mit szeretne exponálni, mit szeretne megvalósítani.

Ilyen szempontból a 2001. és 2002. évre előterjesztett költségvetési törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum örömmel üdvözli, hiszen olyan értékeket fogalmaz meg, olyan értékeket szeretne tovább erősíteni, amelyek a mi értékrendünkkel harmonizálnak. Olyan értékeket, mint például a Széchenyi-terv megindítása, amely terv fejlesztéseket és beruházásokat fog megindítani az országban, s immár ciklusokon túlmutató tervezésről van szó. Ilyen értékrend a családtámogatási rendszer továbberősítése és kiteljesítése; ilyen értékrend az otthonteremtés további szélesítése és megerősítése, illetve a munkahelyek növelése, s az életszínvonal emelése érdekében előterjesztett javaslatok.

Azt gondoljuk, ezen belül a költségvetési törvényjavaslaton belül rendkívül fontos értékrendet, illetve rendkívül fontos területet jelent az önkormányzati alrendszer. A tegnapi napon az önkormányzati rendszer finanszírozásáról Gémesi György képviselőtársam, frakciótársam már kifejtette a Magyar Demokrata Fórum álláspontját. Kiemelte a törvényjavaslat pozitív értékeit, az önkormányzati finanszírozás stabilizálása érdekében tett intézkedéseket; és reméljük, hogy az inflációs várakozásaink is megvalósulhatnak. Amennyiben az inflációs várakozásaink megvalósulnak, akkor végre elérhetjük azt, hogy az önkormányzati szférában reálérték-növekmény valósulhat meg. Ha nem ennyire pontosan valósulnak meg az inflációs várakozásaink, azt gondolom, akkor is tárgyszerűen megállapíthatjuk, hogy az önkormányzatok finanszírozása stabil maradhat.

Ugyanakkor a mostani felszólalásomban egy picit tágabban szeretnék az önkormányzatokról, az önkormányzatok jövőjéről beszélni, mindazokon túlmenően, amiket Gémesi György képviselőtársam tegnap elmondott. Hiszen azt gondolom, amikor költségvetési vita folyik a parlamentben, akkor egyúttal a jövőről is vitázunk, hogy milyen irányokba szeretnénk alakítani, milyen irányokba lenne jó alakítani az önkormányzati rendszer jövőjét, s egyáltalán hogyan alakíthatjuk ezt a jövőt. Azt gondolom, ezt különösen fontos megemlítenem akkor, amikor nem egyesztendős költségvetési tervezet van előttünk, hanem két esztendőre szeretnénk előre tervezni az önkormányzati alrendszert is.

Melyek azok a pontok, amelyekben előrelépést látunk, olyan lehetőséget látunk, hogy azokat az anomáliákat, azokat a nehézségeket, amelyekkel az önkormányzatok küzdenek, vagy az önkormányzatok többsége küzd, ki tudjuk küszöbölni, illetve olyan megoldásokat találjunk, amelyek segítségével az önkormányzatok működése hosszabb távon, hosszú távon kiszámítható, illetve biztonságos lehet?

Négy ilyen területről szeretnék beszélni, amely az önkormányzatok rendszerét, az önkormányzatok működését, illetve finanszírozását érinti. Ezen belül is az egyik legfontosabb terület az úgynevezett önhikis önkormányzatok jövője, jövőképe, ha egyáltalán lehet erről beszélni, hiszen bár az elmúlt évben csökkent az önhikis önkormányzatok száma, amit nagyon nagy örömmel üdvözlünk, de mégis komolyan kell vennünk azt a számot, hogy az önkormányzatok majd' egyharmada az önhikis kategóriába tartozik.

A törvényjavaslat szigorításokat tartalmaz az önhikis rendszer tekintetében. Ezzel együtt azt gondoljuk, hogy más szigorító rendelkezéseket is életbe lehetne léptetni, amelyek esetlegesen felvázolhatnák az önhikis rendszer jövőjét. Ilyen javaslatunk, hogy az önhikis pályázatokat a helyi adó bevezetéséhez szeretnénk kötni.

 

 

(9.00)

 

A törvényjavaslat, illetve annak indoklása beszél arról, nem biztos, hogy aktuális a helyi adó minden településen és minden önkormányzatban való kötelezővé tétele. Ennek ellenére mi évek óta ezt az irányt szeretnénk erősíteni, és azt gondoljuk, ez is egy olyanfajta pozitív megközelítés lehetne az önhikis önkormányzatok stabilizálásában, amely nem alkotmányellenes, nem lenne törvényellenes, hiszen erre lehetősége van a parlamentnek, az Országgyűlésnek. Tehát az önhikis rendszer stabilizálásának az egyik megoldását a helyi adó bevezetésében látnánk a pályázó önkormányzatok körében.

Nagy örömmel üdvözöljük a törvényjavaslatban azt a tételt az önkormányzati finanszírozásban, illetve azt a pozitív ösztönzőt, amely az önkormányzati kincstár bevezetéséhez kötődik. Rendkívül jónak és fontosnak tartjuk a kormányzatnak ezt az előremutató javaslatát. Annyit szeretnénk hozzátenni, annyival szeretnénk kiegészíteni, hogy az önkormányzati kincstár bevezetését szintén az önhikiigénylés feltételévé szeretnénk tenni, és javasoljuk ennek a kiterjesztését, hiszen a működési forrás hiányának pótlását lehet az önhikis pályázaton elnyerni, és ezzel az önkormányzatok működését stabilizálni. Azt gondoljuk, hogy az önkormányzati kincstár elsősorban az önkormányzatok, az önkormányzati intézmények működéséhez kötődik, kötődhet, ezért mindenféleképpen szerencsés lenne összekötni az önhikis pályázatot, rendszert az önkormányzati kincstár bevezetésével is.

Összefoglalóan: az önhikis finanszírozásról, támogatási rendszerről az a véleményünk, hogy szükséges ennek fenntartása, de mi nem ebbe az irányba szeretnénk a szigorításokat kiterjeszteni, hanem abba a kettős irányba, hogy helyi adó bevezetéséhez kötnénk, illetve az önkormányzati kincstár bevezetését ilyen értelemben is realizálnánk, hogy önhikis pályázaton csak az az önkormányzat nyerhetne, amely az önkormányzati kincstárt bevezeti.

A másik, szintén az önkormányzatok jövőjét meghatározó, az elmúlt évi költségvetési vitában és az ez évi önkormányzati finanszírozásban már megjelenő pozitív értéke volt a költségvetésnek, illetve az önkormányzati finanszírozásnak az úgynevezett szolidaritási, területi kiegyenlítési rend, az adóerő-képesség bevezetése. Rendkívül fontosnak és jónak, nagyon előremutatónak tartottuk ezt az intézkedést, és azt gondolom, hogy ennek az önkormányzati életben, az önkormányzati munkában, finanszírozásban a pozitív hozadékai meg is jelentek e röpke elmúlt másfél esztendő alatt, és nagyon fontosnak, nagyon jónak tartjuk azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt a területi kiegyenlítést igyekszik továbberősíteni, igyekszik megerősíteni. Hiszen azt gondolom, hogy az a kormányzati cél és kormányzati alapérték, alapelv, amelyet a kormányprogramban megfogalmaztunk, hogy az esélyegyenlőséget kell és szeretnénk megteremteni, minden területen, az önkormányzatok területén is érvényes.

Az önkormányzati rendszer jövőjével összefüggésben a harmadik, általunk fontosnak tartott csapásirány, ha lehet így nevezni, a kistérségek iránya. Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt percekben mind a kisgazdapárti képviselőtársam, mind a szocialista párti képviselőtársam erre utalt. A Magyar Demokrata Fórum és személyesen én magam is az önkormányzati rendszer továbberősítésének, további stabilizálásának az egyik kulcskérdését a kistérségekben, a kistérségi hatáskörök erősítésében, a kistérségi társulások ösztönzésében és fejlesztésében látjuk.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja, de nemcsak támogatja, hanem sürgetően fontosnak érezzük a kistérségek szerepének felülvizsgálatát, átgondolását és egy stratégiában való megjelenítését. A költségvetési törvényjavaslat általános vitájában ez szintén egy lehetőség, hogy vitázzunk nemcsak egy törvényjavaslat felett, hanem egyes ágazatok jövőképéről is. Azt gondolom, egy ilyen lehetőség áll előttünk ezen a héten, amikor az önkormányzati rendszernek, alrendszernek a jövőképéről is eszmét cserélhetünk és vitatkozhatunk, és megfogalmazhatjuk a prioritásokat. Bár az önkormányzati rendszer - mint említettem a felszólalásom elején - stabilizálódott, úgy tűnik, ha az inflációs várakozásaink megvalósulnak, akkor végre reálérték-növekmény is megvalósulhat az önkormányzatok finanszírozásában, de mindenképpen fontos és jó dolog, ha közösen próbáljuk ezt a jövőképet meghatározni. Mi a kistérségek szerepében látjuk ezt a jövőképet, a kistérségi hatósági, településműködtetési, intézményfenntartási, illetve területfejlesztési feladatok komplex, együttes látásában és telepítésében, illetve finanszírozásában.

Jól tudom, hogy ez a javaslat közigazgatási és területfejlesztési kérdéseket is felvet, ám azt gondolom, hogy előbb vagy utóbb szembe kell néznünk ezzel a jövőképpel, mert nemcsak a területfejlesztésnek, hanem a hatékony intézményműködtetésnek, a természetes térségi kapcsolatok, közösségek szolgáltatásainak és fejlesztéseinek legfontosabb, emberi léptékkel befogható színtere is a kistérség. Az emberek a bőrükön érzik a fontosságát, a létezését, avagy a hiányát. Véleményünk szerint az elkövetkezendő időszak legfontosabb kérdése tehát, hogy a kistérségekben megtaláljuk-e azt a pluszerőt, amely a jelenlegi helyzetet még tovább tudja erősíteni az önkormányzatok tekintetében. Ha igen, akkor, azt gondolom, azt a költségvetési vitát is meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy meg tudjuk osztani egymással a véleményünket.

Megítélésünk szerint az önkormányzati rendszer hatékonyabbá tétele - a települési önkormányzatok autonómiáját is megtartva - a kistérségi rendszer, a kistérségi funkciók komplex, dekoncentrált szervezeteket is bevonó erőteljes továbbfejlesztésén keresztül valósulhat meg. Most már nem pusztán ösztönző, hanem netalántán kényszerítő, erő- és forráskoncentráló eszközöket kellene ebbe az irányba életbe léptetnie az Országgyűlésnek. Úgy gondoljuk, hogy ez szabadíthatna fel olyan új forrásokat, emberi - humán - és pénzügyi - anyagi - forrásokat, amelyeket annyira hiányolunk az önkormányzati szférában az elmúlt tíz esztendő konzekvenciájaképpen, például többek között ilyen az önhikis önkormányzatok rendkívül magas száma, illetve talán példa lehet még a szennyvízprogramokkal összefüggő állami céltámogatások 47 százalékának a bennragadása is.

Mindezek intő jelek arra nézve, hogy a gázközművagyon rendkívül pozitív juttatása sem lesz elegendő arra, hogy megteremtse a rendszer pozitív kimozdítását; hogy az önkormányzatok elsöprő többsége eljusson abba a helyzetbe, hogy a pályázatokhoz szükséges saját erőt minden bűvészmutatvány és füllentés nélkül biztosítani tudja. Mindezek érdekében az MDF ebbe az irányba az első lépést abban látná, hogy bevezetésre kerülne, kerülhetne egy úgynevezett kistérségi normatíva, amelyet már az elmúlt évben is javasoltunk; egy olyan, a kistérségi központoknak, városoknak juttatott alap lenne ez, amely forrást képezne a kistérségek három fontos, jelenleg is meglévő feladatához: egyrészt a kistérségi pályázatokhoz saját erőt indukálna, másrészt a térségi-kistérségi intézményi együttműködések, intézmények működtetésében játszana meghatározó szerepet, végül a térségi szolgáltatásoknak teremtené meg a kistérségi központokban, illetve a szolgáltatás helyén az alapjait, a pénzügyi lehetőségeit.

Azt gondoljuk, hogy amennyiben az önkormányzatok jövőjéről cserélünk eszmét, amennyiben az önkormányzatok jövőjéről gondolkodunk együtt a költségvetési törvényjavaslat felett, akkor talán az önkormányzatok tekintetében ez a három csapásirány, ezeknek a komplex együttlátása és együtt megvalósítása lehetne az az egyik pozitív jövőkép, amely előremozdíthatná a rendszert, úgy, hogy nem kellene rendkívül nagy többletforrásokat bevinni a rendszerbe, de azt gondolom, ha ez jól van irányítva és analizálva, akkor megmozdíthatná a kistérségeket.

 

 

(9.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Még néhány gondolatot hadd fűzzek szintén az önkormányzati fejezethez, azon belül az úgynevezett köztestületi tűzoltóságok működéséhez és finanszírozásához. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja a jelenleg beterjesztett törvényjavaslat ez irányú javaslatával kapcsolatosan az, hogy szeretnénk bővíteni azokat a forrásokat, amelyek a köztestületi tűzoltóságok számára rendelkezésre állnak, hiszen a mostani törvénytervezetben az elmúlt évi keret van biztosítva. A köztestületi tűzoltóságok nem tévesztendők össze az önkéntes tűzoltó egyesületekkel, ezt szeretném határozottan leszögezni.

Az országban 33 köztestületi tűzoltóság működik, várhatóan ebben az évben két új köztestületi tűzoltóság indul, miközben a törvényjavaslatban az ez évi finanszírozási összeg szerepel. A 33 köztestületi tűzoltóság több mint 700 ezer magyar polgár, családok és települések tűzvédelmét látja el. Ügyeleti rendszerben rengeteg gonddal, problémával, vonulással és a hivatásos tűzoltókhoz képest a majd' ugyanazon munkát, felelősséget összehasonlíthatatlanul kevesebb, szinte megalázó illetményért látják el. Úgy gondoljuk, hogy ezen a téren is esélyegyenlőséget kell teremtenünk, nemcsak a tűzoltók munkafeltételeiben, nemcsak a köztestületi tűzoltók munkafeltételeiben, hanem azon keresztül a polgárok és a települések, a térségek biztonsága között is.

Ebben a kérdésben a Magyar Demokrata Fórum részéről, fideszes képviselőtársainkkal együtt, módosító indítványt nyújtottunk be. Tisztelettel kérem a miniszter urat, illetve a Pénzügyminisztériumot, hogy támogassa ez irányú javaslatunkat, hiszen ezzel megint az esélyegyenlőség tekintetében tudnánk pozitívan előrelépni, és nemcsak a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok, hanem az úgynevezett köztestületi tűzoltóságok esetében is, amelyek, még egyszer hangsúlyozom, nem a tűzoltó egyleteket, tűzoltó egyesületeket jelentik, hanem ügyeleti rendszerrel, folyamatos vonulással munkálkodnak több mint 700 ezer magyar állampolgár, családok és települések tűzvédelmében és biztonsága érdekében.

Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum támogatja az előterjesztett törvényjavaslatot. Az egyházi támogatásokkal foglalkozó rész lett volna még feladatom, de ez sajnos már nem fér be az időkeretbe. Támogatjuk a törvényjavaslatot, hiszen az értékrendje a Magyar Demokrata Fórum értékrendjével abszolút mértékben harmonizál, támogatjuk a fejlesztési elképzeléseket, a Széchenyi-tervet, a családtámogatási rendszer kiteljesítését, az otthonteremtést, a munkahelyteremtés növelését, az életszínvonal emelését és az önkormányzati rendszer jövőképe tekintetében, a pozitív előremozdulás tekintetében pedig ezt a három csapásirányt szeretnénk együttesen, komplex módon megvalósítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és javasolni, a kormány figyelmébe ajánlani.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Csak tájékoztatásul mondom, hogy ezzel az MDF a rendelkezésére álló délelőtti időkeretet elhasználta. Most kétperces hozzászólások következnek. Göndör István és Keller László jelentkezett kétperces hozzászólásra.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így most rettentő nehéz gondban vagyok, mert ezek szerint Szászfalvi képviselő úrral fogok beszélgetni, akinek már nincs ideje, hogy viszontválaszt tegyen. De meg kell tennem, mert Szászfalvi úr azt mondta, hogy stabil az önkormányzati finanszírozás. Én azt reméltem, hogy legalább egy mondatot szán a gazdasági miniszter úr afféle bombasztikus, népszerű bejelentésének, amellyel a mai média tele van, hogy a nem lakossági körben 40 százalékos gázáremelést hajtanak végre.

Az energiaár a költségvetés bevételi és kiadási oldalát lényegesen megváltoztatja. Ha a nem lakossági körben 40 százalékos lesz, sőt azt adja hírül a média, hogy még ezt meghaladó is lehet, ez azt jelenti, hogy ezt a költségvetést így, ahogy van, a tűzre dobhatjuk, mert az önkormányzati intézmények egyszerűen képtelenek lesznek abból a dologi kiadásból fedezni az energiaköltségeiket, amit ez a költségvetés tartalmaz.

Látva a hozzászólók listáját, bízom benne, hogy Matolcsy miniszter úr választ ad arra, hogy ez a keresztfinanszírozás, amit ez az intézkedés eredményez, miért vált szükségessé, miért nem mozdultak el inkább egy határozott lakossági kompenzáció irányába. Miért van szükség arra, hogy a torz árral rossz irányba befolyásoljuk a fogyasztók döntéseit?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Keller László képviselő urat illeti a szó, szintén két percben.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Ugyanezt a gondolatmenetet szeretném folytatni, látva azt, hogy Matolcsy miniszter úr megszólalásra készül; és olvasva a mai sajtóban, hogy milyen megállapodást kötött a MOL-lal a gazdasági miniszter úr, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy éppen a múlt héten volt a bizottsági ülésen a miniszter úr meghallgatása. Akkor a miniszter úr arról beszélt, hogy a gázáremelés a 6 százalékos mértéket nem haladhatja meg. Szóba sem került az, hogy ilyen mértékű differenciált áremelésre kerülhetne sor.

Tegnap Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár úr óriási tapsot kapott a Fidesz-sorokból, amikor összefoglalta, hogy milyen módon segítik a vállalkozásokat az adótörvények módosításával. Miután ezt a zárszót elmondta, ma reggel olvashatjuk az újságban, hogy milyen terheket rónak a vállalkozásokra. Ráadásul milyen amatőr módon! Szeretném, ha a miniszter úr nem kerülné meg a témát, és elmondaná azt is, hogy vajon a költségvetési bizottsági ülésen - ez egy héttel ezelőtt volt - miért nem került szóba ez a kérdés. Nem azért teszem fel ezt a kérdést, mert mindenképpen provokálni akarom a miniszter urat, hanem amikor a Széchenyi-tervről, amikor a költségvetési törvény megalapozottságáról beszélt egy héttel ezelőtt, akkor ezeket a kérdéseket nem érintette. Nagyon jó lenne, ha most a megszólalásában azt is elmondaná, hogyan érinti a lakossági távhőszolgáltatókat az a megállapodás, amelyet ön kötött tegnap a MOL-lal. Köszönöm szépen, és nagyon várom a miniszter úr válaszát, mint ahogy - gondolom - nagyon sokan várják még az országban a miniszter úr megszólalását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Mindkét képviselő úr választ fog kapni a kérdésére, feltételezem, hiszen Matolcsy miniszter úr már valóban jelezte felszólalási szándékát, de tudomásul véve, hogy most a felszólalók sorában Balczó Zoltán következne, arra kérem önöket, várják meg, amíg Balczó Zoltán elmondja a felszólalását, és utána következik majd a gazdasági miniszter úr. Most Balczó Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót, Magyar Igazság és Élet Pártja; utána következik Matolcsy György.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Közoktatás, felsőoktatás, kutatás-fejlesztés - ezekről a Magyar Igazság és Élet Pártja által kiemeltnek tekintett területekről szeretném elmondani a véleményünket, természetesen a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat tükrében. Álláspontunk kialakításánál két szempont szerint mérlegeltünk. Az egyik, hogy vajon milyen mértékű előrelépés történik ezeken a területeken, összehasonlítva az elmúlt évekkel, beleértve az előző kormányzati ciklust is. A másik szempont, hogy valóra válik-e mindaz, amit a kormányprogramban vállalt a koalíció, és megtörténik-e az az egyértelmű minőségi előrelépés, amely az úgynevezett tudásalapú társadalom felépítéséhez nélkülözhetetlen.

Nos, az első szempont szerinti válaszunk pozitív. Igen, a kormányzat mindhárom területen méltánylandó előrelépést tudott elérni, az oktatási kormányzat érdemének tekintjük a költségvetési relatív pozíciók elérését.

 

(9.20)

 

Itt egy kis kitérőt kell tennem, utalva a bizottsági vitára is. Miért tekintjük úgy, hogy ez méltánylandó előrelépés, és miért nem értünk egyet az MSZP-s, SZDSZ-es képviselők felfogásával, amit kissé leegyszerűsítve úgy tudnék jellemezni, hogy 1995-ben rákényszerültek a Bokros-csomagra, stabilizálták a gazdaságot, és mintegy ettől az egyetlen momentumtól elindítva - ami egyébként legjobban ezt a területet sújtotta - szinte úgy fogják föl, hogy nekünk Mohács kell, de innentől kezdve elindult a növekedési pályán a gazdaság, és most már itt a Kánaán, most már, ha mi lennénk kormányon, mindenhova sokkal többet tudnánk osztani.

A MIÉP természetesen nem osztja ezt a felfogást. Hiszen a GDP növekedése - sajnálatos módon ez az egy jellemző van, amit használnak a gazdaságélénkülés jellemzésére -, dinamikus növekedése nincs közvetlen összefüggésben azzal a magyar gazdaságban és költségvetésben, hogy mennyivel lesz több az állam által elosztható pénz. Tudjuk jól, hogy a GDP-növekedés jelentős része a vámszabad-területi gazdaságoknak köszönhető, amelyek messze nem vesznek részt arányosan a közteherviselésben. Ez tehát azt jelenti, hogy nincs itt a Kánaán, és ha egy fontos terület kedvező pozícióba jut, akkor azt méltánylandónak tekintjük.

Nézzük a közoktatás területét, itt is a vitatott bérhelyzetet! A tegnapi napon is pro-kontra olyan érvek és vita hangzott el, ami szinte arra emlékeztet, amikor a hajóskapitány és a gépész vitáznak: Mennyi? - Harminc! - Mi mennyi? - Mi harminc?

Amit mi világosan látunk és elfogadunk, az az, hogy a kormányzat, az oktatási kormányzat a közalkalmazotti bértábla keretein belül, annak szorzóival mit kíván garantálni, melyik részt. Nyilván a 8,75 százalékos januári béremelés, valamint erre rárakódva a 20 százalékos szeptemberi béremelés egy számot világosan ad: ez a bérmennyiség, amit ez a táblázat garantál, egy év múlva 30,5 százalékkal lesz több.

Az is világos, hogy ha ezt a részt nézzük, a 2001. év egészében 16 százalékkal lesz több, mint az előző évben. Kérdés, hogy mennyit von el ebből - legalábbis egy számítási módszer vagy felfogás szerint - a megnövekedett kötelező óraszám.

Nos, eredményez-e ez létszámleépítést vagy túlzott terheket? Mi azt tartjuk reménykeltőnek, amit az Állami Számvevőszék a következőképpen fogalmazott meg kritikaként: "A korábbihoz képest jelentősen kiterjeszti a törvény a kötelező óraszámokba tartozó feladatok körét. Emiatt az óraszámemelés csak látszólagos, és létszám-, illetve túlóra-megtakarítást nem eredményez."

Ez az óraszámnövelés tehát nem azt jelenti, hogy kettővel több matematikaórát kell tartani egy matematikatanárnak, hanem azok az eddig egyébként elvégzendő feladatok, amelyek nem voltak óraszámkeretbe tartozók, bekerülnek ebbe a körbe. Ezt megnyugtatónak tartjuk, legalábbis a 2001. évre.

Ami viszont jelentős árnyoldala mindennek, és ami miatt nem tudjuk megmondani még azt sem, hogy a tényleges jelenlegi bérmennyiséghez képest nominálisan meglesz-e a 30,5 százaléknak megfelelő növekedés: alapvető kérdés az, hogy a közoktatás finanszírozásának egy részét vállalja csak az állam, a többi az önkormányzatokra hárul.

Engedjék meg, hogy megint idézzem az Állami Számvevőszék rövid összefoglaló jelentését: "Az önkormányzati feladatok és a rendelkezésre álló források közötti, évek óta tartó feszültség oldódása a következő két évben nem várható." Ez a feszültség, az önkormányzatok forráshiánya azt eredményezheti, hogy a teljes bér tekintetében az oktatási kormányzat által a bértáblában biztosított résszel arányosan nem fog növekedni az, amit az önkormányzatok biztosítani tudnak. Adott esetben nem az ő felelősségük.

Éppen ezért, az ismert egyéb tényezőkön - mennyi lesz az infláció - kívül nem tudjuk megmondani, hogy mekkora lesz az a reáljövedelem-növekedés, ami biztosan bekövetkezik, de azért a számok és ezek a szempontok azt jelzik, hogy igen, egyértelműen lesz reáljövedelem-növekedés.

A negatívumokhoz tartozik megint csak az önkormányzati finanszírozás tekintetében, hogy a törvényjavaslat fel kívánja függeszteni a közoktatási törvényben biztosított garanciát, azt a garanciát, amely meghatározta, hogy az állami normatívák, támogatások összege el kell hogy érje a két évvel ezelőtti tényleges kiadások 90 százalékát. Ezt üdvözölte mindenki a közoktatási törvény módosításakor, nagy eredménynek tartottuk. Sajnos, a garancia megszűnik, és ebben a költségvetési törvényben csak ez 18 milliárd forint újabb forráselvonást eredményez. Ez tehát a kérdés árnyoldala.

A felsőoktatás, a kutatás területén előrelépés az a 22 százalékos bérnövekedés, amit a költségvetés biztosít. Beskálázva fogja ezt megtenni, bizonyos pótlékokat megszüntetve, és egy egységes rendszerben építi föl, az egyetemi tanári fizetést tekintve kiinduló bázisnak.

Annak, hogy a szolgálati időt ez a bértábla nem veszi figyelembe, van negatívuma, pozitívuma. Annyiban tekintjük pozitívumnak, hogy jól tudjuk, hogy a felsőoktatásban a legnagyobb hiány a fiatal oktatók hiánya, és ha azt akarjuk, hogy ez a pálya bármennyire is vonzó legyen, inkább vállalni kell azt, hogy a szolgálati időt nem véve figyelembe, egy adott kategórián belül azonos bért garantál ez a rendszer.

Ehhez hozzá kell tenni - mert a differenciálásra szükség van -, hogy az adott intézményeken belül rendelkezésre álló - nevezzük így - mozgó bér kell hogy biztosítsa azt a bizonyos mértékű differenciálást, amire egy munkahelyen mindenképpen szükség van. Az alapvető problémát ezzel együtt ott látjuk, hogy a felsőoktatásban rendkívüli módon megnövekedett létszám és a minőségi oktatás fenntartása vagy talán növelése nincs egymással összhangban. Mert ha a költségvetési támogatás egészét nézzük, az 2001-ben 11,5 százalékkal nő a felsőoktatás területén, 2002-ben viszont már csak 4,6 százalékkal.

Tehát veszélyeztetve látjuk a minőségi oktatás fenntartását, illetve javítását. Hiszen itt nem kizárólag a bérről van szó. Az infrastrukturális feltételek az egyetemeken, a főiskolákon rendkívüli módon romlottak, és ehhez komoly beruházási programra lenne szükség.

A felsőoktatási integráció tekintetében a világbanki beruházási program volt az egyik legnagyobb ígéret, amiért sokan ezt támogatták. Ez mintegy 60 milliárdos teljes összeget jelentene.

Nos, ez rendkívül lassan realizálódik a felsőoktatásban. 2001-ben 3 milliárd, 2002-ben 10 milliárdot ér el úgy, hogy ebben benne van a 40 százalékos saját részünk is. Nos, ezt kevésnek tartjuk, és tudjuk azt, hogy a kormányzatnak van egy felfogása: úgy bírál el és csak akkor fogad el pályázatokat, ha a működtetéshez szükséges forrásokat világosan fel tudja mutatni az adott intézmény. Azt mondja, hogy akkor bővítsd a beruházással a feltételeidet, ha a működtetési forrásokat a megnövelt hallgatói létszámnormatívából elő tudod teremteni.

Ez sajnos részben hamis beállítás, hiszen pont azért, mert ma már sok intézmény méltatlan körülmények között dolgozik; nemcsak a műszerpark tekintetében, hanem adott esetben tantermekben nem tudja leültetni a hallgatókat, akiket tényszerűen azért vett föl ilyen magas számban, hogy a normatív finanszírozást megkapja. Nos, a beruházás azért kellene, hogy ez a helyzet megoldódjon, és méltó körülmények között lehessen működni. De ehhez nem áll rendelkezésre adott esetben újabb normatíva, újabb létszámfelvétel.

Tehát megint egy feszültség keletkezik ebből az axiómából vagy dogmából, hogy újonnan belépő beruházások működtetésére forrást a kormányzat nem biztosít. A hallgatói normatíva - 70 ezer forint/fő/év - hosszú évek óta változatlan, reálértéke rendkívül lecsökkent. Ezt az ellenzék többi pártja nyilván nem veti föl, hiszen az ő idejében is ez maradt. Ez rendkívül méltatlan, és a diákhitelrendszer bevezetése és lehetősége ezt a kérdést nem oldja meg.

 

 

(9.30)

 

A kutatás és fejlesztés területén is örömmel láthatjuk a növekvő forrásokat; a különböző fejezetekben összesen 17,5 milliárd többlet jelenik meg 2001-ben, és 19,5 milliárd 2002-ben, tehát ez az előző évekhez képest komoly előrelépés.

Viszont nézzük a kitűzött célt: a kormányprogram, az azt megerősítő országgyűlési határozat és a miniszterelnök úr nyilatkozatai megerősítették, hogy a GDP-nek megfelelő 1,5 százalékos kutatási-fejlesztési ráfordításokat teljesítik a ciklus végéig. Jelenleg ez körülbelül 1 százalék, tehát 50 százalékkal kell növelni. Természetesen tudjuk, hogy ennek csak egy része a költségvetés feladata, a többi részét - ahogy ez a mintának tekintett nyugat-európai államokban is van - a vállalkozói szférának kellene teljesíteni. Nyilván ebben is megvan a kormányzat feladata, hiszen olyan közgazdasági szabályozórendszereket kell működtetni, amelyek az ilyen típusú fejlesztési-kutatási hozzájárulást a versenyszférában igenis pozitívnak tekintik és serkentik.

Ha megint csak a számadatokat nézem, a költségvetés jelenleg a GDP 0,47 százalékának megfelelő részt finanszíroz a kutatás-fejlesztésben, ezt kívánja 0,6 százalékra növelni 2002-re, azaz 27 százalékot vállal a kisebbik részből. Abban bízik, hogy ennél sokkal többet fog vállalni a gazdaság, a versenyszféra? Tehát megint azt kell mondanom, hogy az előrelépés ellenére nem látjuk a garanciáját annak, hogy az, amit a kormányprogramban vállaltak és megerősítettek, teljesülni fog.

Összefoglaló értékelésünk tehát az mindhárom területről, hogy van méltányolandó előrelépés, de kevésnek tartjuk. Nem önmagában azért, mert kell, hogy egy ellenzéki párt kritizáljon, hanem azért, mert ezeken a kiemelt területeken, amik a jövőnket alapozzák meg, a lassú előrelépés nem megoldás; minőségi változásra van szükség, arra, amit szavakban legalábbis a kormányprogram megfogalmazott.

Ehhez a MIÉP mindig a kályhától tud elindulni; nevezetesen attól, hogy e megoldandó feladatokhoz milyen állami szerepre és milyen forrásra van szükség. Ebben a tekintetben nem osztjuk azt, hogy pozitívum az a mindig büszkén kijelentett mondat, hogy az állami elvonás mértéke csökken. Ahogy jelenleg a humán erőforrások területén állunk - egészségügy, oktatás, kultúra -, az államnak még igenis jóval nagyobb szerepe van, mint egy fejlett nyugat-európai országban.

A másik az, hogy a forrásokat igenis növelni kell. A külföldi tulajdonú társaságok közteherviselése olyan csekély mértékű, hogy nem járul hozzá e források növeléséhez. Ahogy kifejtették képviselőtársaim, új adófajták bevezetésére van szükség, hogy ne a lakosság viselje aránytalanul a terheket. Az szja-ból 1030 milliárd befizetést várunk 2001-ben, a társasági adó csak 300 milliárd forint, a gazdag, ragyogó pénzintézetek összesen 19,6 milliárdot fognak befizetni. Hol van például a reklámadó? Miért nem követjük ebben a tekintetben a nyugat-európai országokat, hogy forrást teremtsünk?

Egy tabu témát is hadd említsek meg: hogy állunk az adóssággal, az adósságszolgálattal? Itt sokfajta jellemzőről lehet beszélni. Én nem a fennálló adósságot akarom viszonyítani a GDP-hez; legalább ilyen életszerű, hogy a kamat- és tőketörlesztés értékét határozzuk meg és viszonyítsuk a költségvetés teljes kiadási összegéhez. Ez a teljes adósságszolgálat például 2001-ben 1650 milliárd, 4300 milliárd a kiadási főösszeg. Tudjuk, hogy ebből csak a kamatrész finanszírozandó, de természetesen a teljes adósságteher ez a 38 százalék.

Tehát a Magyar Igazság és Élet Pártja úgy látja, hogy lényeges és alapvető előrelépést ezeken a területeken is csak egy más pénzügyi rendszer keretein belül lehet megoldani. Nyilván ezért nem fogadjuk el ezt a költségvetést - módosító indítványokkal nehezen tudnánk javítani, bár néhány helyen megtesszük -, és azt sem tudjuk mondani, hogy bízunk benne, hogy a kormányzat majd a következő évi költségvetésben ezeket a szempontokat figyelembe veszi, hiszen a ciklus végéig minden előre van vetítve. Legfeljebb abban bízhatunk, hogy 2002 után egy olyan kormányzat alakul, és egy olyan Magyar Nemzeti Bank-kormány viszony alakul ki, amely jelenthet előrelépést ezeken a területeken.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben kíván szólni Csige József képviselő úr. (Csige József nemet int.) Nem ügyrendi kérdésben? Rendes hozzászólásra jelentkezett? (Csige József jelzi, hogy nem kíván szólni.) Semmilyenre; akkor nem kíván szólni a képviselő úr.

Ebben az esetben Matolcsy György miniszter következik; megadom a szót, miniszter úr.

 

DR. MATOLCSY GYÖRGY gazdasági miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt elnök Úr! Tisztelt Ház! A Széchenyi-terv munkáiról szeretnék a tisztelt Háznak beszámolni, de miután előtte képviselői kérdéseket kaptam, válaszolok a kérdésekre. Köszönöm a kérdéseket.

Szerencsére nincs igaza képviselő úrnak, de a sajtóból nem is lehet pontosan látni, úgyhogy nem kárhoztatom ezért. A lakossági gázárak emelésénél sikerült egy igen jó megoldást találni, az inflációs előrejelzésnél magasabb áremelést a MOL nem javasol a kormánynak; ebbe a távhőszolgáltatást is és a kisfogyasztókat is beleértjük, a cipészüzemtől a kisétteremig.

A nagy ipari fogyasztóknál lép érvénybe, amennyiben a kormány ezt jövő héten elfogadja, a 43 százalékos - tehát nem 40 százalékos, hanem 43 százalékos - áremelés. Ez a kör multinacionális cégeket foglal magába, és itt a jelentős versenyelőnyük csökken valamelyest.

Az önkormányzatoknál működő kommunális létesítmények, iskolák, egészségügyi létesítmények, kórházak, szociális létesítmények úgy viselkednek, mintha a lakosság lennének, és az is ez a kör, úgyhogy erre is ez a 6 százalékos áremelés vonatkozik ebben az évben és a jövő évben is, tehát itt nincs áremelés, vagyis a lakossági, a távhő-szolgáltatói és a kommunális körben, valamint a kisfogyasztói körben.

Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget, hogy a Széchenyi-terv munkáiról beszámolhatok. Hadd kezdjem azzal, hogy miért is született meg a Széchenyi-terv. Abból indultunk ki, hogy egy tízéves szakaszt érdemes lezárni, Magyarország egy sodró erejű piacgazdasági átmenetet követően 2000 elejére érkezett el egy olyan ponthoz, ahol néhány dolgot át lehet gondolni, és egy új, nyílt társadalmi tervezést lehet elindítani. Egy új szakaszt indítunk, és ugyan a Széchenyi-terv időhorizontja hat év, a 2001-2006 közötti időszakot öleli fel, mégis azt gondoljuk, hogy egy hosszabb, tízéves szakaszt alapozhat meg.

A másik kiindulópontunk az volt, hogy az 1998-ban hivatalba lépett új kormány az államról némiképp máshogy vélekedik, mint a korábbi magyar kormányok. Úgy vélekedünk az államról, hogy a tulajdonosi szerepből mindenképpen illik kivonulnia, a szabályozási szerepből nem lehet kivonulnia, de illik bevonulnia a fejlesztések esetében a társfinanszírozó szerepébe, és az is jó, ha az állam egy hosszabb időszakra egy tervet, egy elképzelést, egy stratégiát, egy víziót határoz meg. Nagyon sok nyugat-európai állam így működik, és persze nagyon sok nagyvállalat is így működik.

A harmadik kiindulópontunk az volt, hogy a sikeres európai uniós csatlakozáshoz követnünk kell az európai uniós példákat; az Európai Unióban pedig valamennyi tagállamban az a gyakorlat, hogy terveket, mégpedig gazdaságfejlesztési terveket határoznak meg. Például az ír gazdaság, nyugodtan mondhatjuk, gazdaságtörténetileg példátlan sikere az elmúlt kilenc évben igen erősen ahhoz is kötődik, hogy sikeres tervezést, sikeres gazdaságfejlesztést hajtanak végre; persze ők jelentős európai uniós pénzekhez is hozzájutnak, amelyekhez mi még annyira nem fogunk tudni hozzájutni, de magának a tervezési folyamatnak a beépítése az európai uniós gyakorlatnak felel meg, és a sikeres európai uniós csatlakozást fogja segíteni.

 

 

(9.40)

 

Miért hat év? 2006-ig tart az Európai Unió költségvetése. Úgy terveztük meg a Széchenyi-terv hét nagy gazdaságfejlesztési programját, hogy annak ellenére, hogy még nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, minden egyes program és alprogram illeszkedhessen az Európai Unió költségvetéséhez.

Ugyanazt az időhorizontot fedjük le, mint az Európai Unió 2006-ig érvényes költségvetése.

Hogyan folyt a Széchenyi-terv kialakítása? Mint ezt a tisztelt Ház látta, a miniszterelnök úr 2000. március 21-én a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamarában bejelentette a Széchenyi-terv indítását, majd egy héttel később a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében Stumpf miniszter úrral ismertettük a Széchenyi-terv ajánlatát. Ez egy üzleti ajánlat volt a hazai és a külföldi beruházóknak, az önkormányzatoknak, a lakosságnak, mindazoknak, akik pénzzel, ötlettel, álommal hozzá tudnak járulni egy ilyen terv sikeréhez.

Bevallom őszintén, engem szinte megdöbbentett, hogy milyen sokan csatlakoztak saját álmaikkal és terveikkel a Széchenyi-tervhez. Több mint 10 ezer belföldi és külföldi megkeresés érkezett hozzánk, mindenki kapott egy példányt a Széchenyi-tervből, és 130 részletes tanulmány érkezett a Széchenyi-terv programjaihoz. Ez a tervezési folyamat azt jelenti, hogy valójában mindenkit megkerestünk és mindenkit elértünk - az önkormányzatoktól a beruházókig, az egyéni befektetőktől a vállalkozókig, beleértve a vállalkozói és szakmai érdek-képviseleti szervezeteket is -, amelyeknek és akiknek szerepük lehet a következő hat év magyarországi fejlesztéseiben. Ugyanis ha komolyan gondoljuk, hogy a kormány társfinanszírozó, akkor ez azt is jelenti, hogy az üzleti szektornak és az önkormányzatoknak kell az egyes gazdaságfejlesztési programok finanszírozásának az oroszlánrészét magukra vállalniuk. Nem kérhetünk senkitől pénzt, ha már az elején nem vonjuk be a tervezésbe. Ezt a gyakorlatot követtük.

Mi a Széchenyi-terv tartalma? Kialakult és a kormány elé került az a hét nagy gazdaságfejlesztési program, amelyik a Széchenyi-terv végleges változatában szerepel. Ezek a programok nem ugyanazok, mint amelyek 2000 márciusában bemutatásra kerültek. Ebből is látható, hogy milyen komoly vélemények és hozzájárulások érkeztek az üzleti, az önkormányzati és szakmai szervezetek részéről. Nagyon sokan felvetették, hogy a tervezetthez képest be kellene emelni a Széchenyi-tervbe egy informatikai programot. Az információs, tudásalapú gazdaság programját meg kell fogalmazni, és ez is része lett a Széchenyi-tervnek.

Nagyon sokan felvetették - főként önkormányzatok, de befektetők is -, hogy a regionalitást, a térségi fejlesztési szemléletet jobban kell hangsúlyozni. Szászfalvi László képviselő úr már szólt erről, és a magam részéről teljes mértékben igazat adok neki abban, hogy Magyarország gazdasági sikerét alapvetően a kistérségek biztosíthatják a következő tíz évben, ezen belül a Széchenyi-terv hatéves időhorizontján. Annak a százötven kistérségnek, amelyek már ma rendelkeznek saját fejlesztési tervvel, fejlesztési prioritásokkal - hogy mire összpontosítanának az elején és mire kicsit később -, az összefogására egy új fejlesztési program épült be a Széchenyi-tervbe, ez a regionális fejlesztési program.

Most tehát hét nagy fejlesztési program van jelen. Az első a vállalkozáserősítő program, amelynek példányát a képviselő hölgyeknek és uraknak postáztuk, vagy megkapták már, vagy ezután kapják meg; a második a turizmusfejlesztési program, amit szintén postáztunk a tisztelt Ház tagjainak; a kutatás-fejlesztési program és az informatikai program képezik a Széchenyi-terv harmadik és negyedik programját; ismert a lakásprogram, ami annyival bővül, hogy jelentős új programként indítjuk a bérlakásprogramot; ismert az autópálya-építési program, s itt a Széchenyi-terv lényegesen bővebb, mint a korábbi, márciusban nyilvánosságra hozott tervezet, hiszen arról van szó, hogy egy közlekedésfejlesztési program került be a Széchenyi-tervbe, az autópálya- és autóút-építés mellett a vasútfejlesztés és a regionális repülőterek fejlesztése is része a Széchenyi-tervnek. A magam részéről nagy reményt fűzök ahhoz, hogy a regionális reptérfejlesztés Debrecentől Sármellékig - s még vagy hét-nyolc más repülőtér - megvalósul, ami egyszerre segít majd a vállalkozásösztönzésben és a turizmusfejlesztésben is. S végül hetedikként a regionális fejlesztési program került be az önkormányzatok javaslatára a Széchenyi-tervbe.

A finanszírozásról érdemes a tisztelt Háznak annyiban beszámolni, hogy önök előtt van a Széchenyi-terv finanszírozása, a tárcák költségvetésében betervezésre került a Széchenyi-terv valamennyi fejlesztési programja. A részletes tárgyalások során a Magyarországon működő üzleti szektor, önkormányzatok és más befektetők azt a véleményt fogalmazták meg, hogy valamennyi programhoz és alprogramhoz csatlakoznak. Jelenleg úgy látjuk, hogy a költségvetés kiadási oldalának mintegy 7 százalékát elérő, azaz 300 milliárd forint körüli Széchenyi-tervre fordítható összeghez négyszer-ötször több forrással járulnak majd hozzá a beruházók, befektetők és önkormányzatok. Egy forint állami pénz négyszer-ötször több üzleti tőkét fog megmozdítani! Ez hihetetlenül jó arány, és az első visszajelzések szerint ez megvalósulhat.

Tisztelt Ház! Hadd szóljak még röviden arról is, hogy a Széchenyi-tervvel hova juthatunk el. Azt gondolom, ezzel a 2006-ig szóló gazdaságfejlesztési tervvel egy egyensúlyt őrző, igen dinamikus gazdasági növekedés reálissá vált Magyarországon középtávon. Amit elértünk az évtized végére, azt meg tudjuk őrizni a következő évtizedben. A Széchenyi-terv valamennyi programját ugyanis úgy határoztuk meg, hogy egyszerre tudjon egy bűvös dolgot, mégpedig megőrizni az egyensúlyt és dinamizálni a gazdaságot.

Azzal zárnám, hogy a Széchenyi-terv egy keret. A magam részéről azt gondolom, hogy még a következő években szükség lenne egy Duna-program, egy Tisza-program és egy Alföld-program megfogalmazására. Nagyon nagy örömmel várom a kistérségek saját konkrét programjait. Szászfalvi képviselő úr már jelezte, hogy van Festetics-terv Csurgó és kistérségére, nagyon sok más terv is születőben van, és azt gondolom, érdemes ezeket rákötni, hozzákötni a Széchenyi-tervhez.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek ismét. Veres János képviselő urat illeti a szó.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszter úr pontosan egy héttel ezelőtt a költségvetési bizottság előtti meghallgatásán a következőket mondta a jegyzőkönyv szerint: "A gázárra szeretnék még röviden kitérni. Bevallom, úgy gondolom, hogy az a 6 százalékos villamosenergia-, illetve gázármérték, amit a kormány meghatározott 2000-re, politikai, társadalmi és közgazdasági racionalitás együtt. Súlyos kijelentés, de így gondolom. Azért gondolom, hogy politikai és társadalmi - ezen nem vitatkozunk nyilván. Hogy miért közgazdasági racionalitás? Az egyik oka az antiinflációs éle a dolognak. Ha a magyar gazdaságot rá tudjuk állítani az egy számjegyű inflációs pályára, annak nagyon nagy előnyei vannak. Ez a villamos energia és a gáz 6 százalékos áremelése nélkül nem lenne meg. Ha 5 százalék lenne, akkor igen; de ha ennél magasabb, mondjuk, 30-40 százalék - amit a MOL igényelt -, akkor minden számítás azt mutatja, hogy máshol lenne az infláció most. Ez pedig üzleti racionalitás, hogy az inflációt egy számjegyűvé alakítsuk."

Továbbá azt mondta miniszter úr: "A másik oldal is igaz azonban. Ösztönözni kell minden erővel, az áron keresztül is az energiamegtakarításra. Ezt ez az árpolitika nem éri el. Nem gondolom tehát, hogy öt vagy tíz évig vagy három-négy évig ilyen árpolitika fenntartható. De azt gondolom, hogy ma és holnap Magyarországon politikai, társadalmi és közgazdasági racionalitás az - és nem csupán politikai és társadalmi -, hogy az inflációt el nem érő központi áremelésre lehetőséget adjunk. Ennek persze vannak kellemetlen mellékhatásai a gázüzletágnál is, meg időnként feljelentik a kormányt, személy szerint szegény gazdasági minisztert. Lehet, hogy megérdemli, de azért mégiscsak arról van szó - és ebben hiszek -, hogy egybeesik a közgazdasági, társadalmi és politikai racionalitás."

 

 

(9.50)

 

Mi történt egy hét alatt, miniszter úr? A feljelentés ilyen mértékben hatott miniszter úrra, vagy esetleg az hatott miniszter úrra, hogy a kormányfőtől kapott egy megbízatást, hogy kössön valamilyen megállapodást? Szeretnénk a valóságos választ meghallani, miniszter úr. Azt is, hogy miniszter úrnak vajon egy hét alatt hogyan változhatott ilyen mértékben a közgazdasági megalapozottságról alakított véleménye.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Göndör István következik szintén kétperces hozzászólásra.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Amit ön elmondott, az számomra fantasztikus. Mert vagy abszolút nem tájékozott, vagy a kormánynak tényleg nincs az energiapolitikával kapcsolatban semminemű elképzelése, mert azt, amiről ön beszélt, hogy csak a multinacionális cégeknél lesz 43 százalékos emelés, egyszerűen el sem tudom képzelni. A jelenlegi árstruktúrában létezik lakosság, kommunális és ipari fogyasztók, az ipari fogyasztók között a kicsik is bent vannak. Amit ön elmondott, azt jelenti, hogy az árat úgy fogják meghatározni, hogy Kovácsék 43-mal többért veszik, Kissék meg 6 százalékkal többért. Ez, azt hiszem, így nem működik. Önnek tényleg el kellene gondolkodni azon, hogy esetleg ír egy újabb borítékot, ha már az energiadolgoknál egy héten belül ilyen lényeges változásokat vitt véghez.

A Széchenyi terv: én el tudnám fogadni mindazt a szépet, jót, amit ön mond, csak azok a füzetek, amelyeket ön volt szíves fölmutatni, nekünk, ellenzéki képviselőknek valami véletlen folytán - vagy az irányítószámunkat nem ismerik, de - nem áll rendelkezésünkre. A Széchenyi-tervről úgy, ahogy ön elmondta, még abszolút nincs információ, de ön már azt állítja, hogy ebben a költségvetésben szerepel, és az egyes fejezetekben a finanszírozás feltételeit is megteremtették. Itt valahol valami óriási gond van. Így folytatni költségvetési vitát egyszerűen irreális!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem kívánom a kormányt, a miniszter urat semmilyen értelemben minősíteni, nekem csak kérdéseim vannak. Miniszter úr, önök most behozzák a kettős árrendszert, kérdésem az, hogy ezt milyen időtávra gondolja a kormány. A 2002-es választásokig, vagy amennyiben nyer, akkor a 2006-os választásokig, esetleg a 2010-es választásokig? Hány választáson keresztül kívánnak kettős árrendszert fenntartani az energetikában? (Derültség az MSZP soraiban.) A második kérdésem az, hogy az európai uniós csatlakozás előtt, után, esetleg az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozás után is fönn kívánják-e tartani a kettős árrendszert Magyarországon. (Derültség az MSZP soraiban.) A következő kérdésem, hogy a gázon kívül még milyen termékekre kívánják kiterjeszteni a kettős árrendszert.

Ezek a kérdések nekünk nem annyira fontosak, de azoknak, akik Magyarországon kívánnak esetleg még mindig befektetni, esetleg fontosak. Ismer-e miniszter úr olyan európai uniós tagországot, ahol olyan árrendszer érvényesül az energetikában, hogy a nagyfogyasztók - esetleg úgy megfogalmazva, ahogy a miniszter úr mondta, a multinacionális cégek - magasabb árat fizetnek valamilyen termékért, mint a nem multinacionális cégek? Milyen definíciója van miniszter úrnak a multinacionális cégre? Hogyan kívánja a kormány ezt a kettős árrendszert a gyakorlatban alkalmazni? Hogyan kívánja megakadályozni azt, hogy a beszerzését egy multinacionális cég közvetítőkön, kis magyar cégeken keresztül intézze, és ilyen módon hozzájusson? Meg kívánják-e festeni a gázt a jövőben? (Derültség az MSZP soraiban.) Ez-e a kormány elképzelése?

Jó lenne, ha, nem nekünk, az, hogy nekünk mit mond a kormány, most kevésbé fontos; a potenciális hazai befektetőknek, külföldi befektetőknek milyen választ ad a kormány ezekre a kérdésekre? Az elmúlt két évben már jelentősen visszaesett a külföldi tőke érdeklődése a magyarországi befektetések iránt, az első helyről már a sokadik helyre csúsztunk vissza ebben a régióban. Milyen lépéseket tervez a kormány e folyamat meggyorsítására?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Turi-Kovács Béla képviselő úr szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Engem nem lepett meg; mármint nem a miniszter úr válasza, hanem Bauer képviselő úr előadása. Bauer képviselő úr ugyanis mindig jól értesült, nyilván tudja, hogy jövőre csatlakozunk az Európai Unióhoz (Bauer Tamás: Ha ezt csináljátok, ezt folytatjátok, akkor nem.), és akkor valóban itt villámgyorsan óriási változásokat kell végrehajtani, de jó lesz, ha ezt is megosztja velünk, legalábbis valami biztonsággal megosztja.

Másrészt, úgy gondolom, abban is végtelenül jól értesült, hogy mik az érdekei azoknak a multinacionális cégeknek, amelyek, Isten tudja, miért, de valahogy mintha az SZDSZ-hez közelebb állnának, mint amilyen közel állnak, mondjuk, az én pártomhoz, netán a Fideszhez. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Úgy tűnik, hogy ezek a multinacionális cégek borzasztóan szeretik azt a pártot, amelyben Bauer képviselő úr ülni méltóztatik. (Általános zaj.)

Az én szerény nézetem szerint ennek a kormánynak addig, amíg önök arról papolnak, hogy az ország három részre oszlott, hogy ebben az országban van olyan rész, amely képtelen megfizetni a mindennapra valókat, gondoskodnia kell arról, hogy azoknak is legyen lehetősége a gáz használatára. El tudom hinni, hogy ez Bauer úréknál nem probléma, de esetleg a hozzám közel állóknak - Kovácsnak hívom - bizony probléma lehet. Meg kell mondanom, kedves képviselőtársam, hogy én itt ma egy árva szót nem hallottam, amely arról a lakosságról szólt volna, amely miatt ez a változtatás szükséges. Festeni meg - persze, festeni lehet, de nem tanácsos, mert azzal le lehet bukni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Matolcsy György miniszter urat illeti a szó.

 

DR. MATOLCSY GYÖRGY gazdasági miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Most hétfőn kaptunk egy jó üzleti ajánlatot a MOL Részvénytársaságtól, több hónapos tárgyalás után. Ez az üzleti ajánlat lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy megvédje a lakosságot. Megvédje a lakosságot attól a kőolajár-emelkedéstől és a nyomában működő gázáremelkedéstől, amelyik természetesen hat az egész magyar gazdaságra, de a magyar társadalom szerkezete és ezen belül a fogyasztás szerkezete gyökeresen más, mint a nyugat-európai.

A magyar családok kiadásaiban 15 százalékkal szerepel a háztartási energia. Ugyanez Nyugat-Európában 3-5 százalék között van. Magyarországon a lakossági gázár nagyjából egyharmada a nyugat-európai gázárnak. De ha ezeket a különbségeket figyelembe vesszük, akkor azt gondolom, hogy a kormány nagyon helyesen tárgyal azon a vonalon, hogy elsősorban a lakossági fogyasztást kell megvédeni, és nagyon köszönöm, hogy képviselő úr ilyen részletesen ismertette a költségvetési bizottság előtti szavaimat, én ott teljes mértékben azt állítottam, hogy egybeesik a közgazdasági, társadalmi és politikai racionalitás, és ez most is egybeesik, hiszen megvédtük a lakosság vásárlóerejét. (Göndör István: A kenyérben meg a zöldségben meg fogja fizetni!) A lakosság továbbra is képes olyan többletfogyasztásra, amelyre a reáljövedelem-emelkedés lehetőséget nyújt. Ha engedtünk volna a korábbi fél év nagyon erős nyomásának a MOL részéről - és voltak ilyen jellegű politikai követelések is a parlamentben, nem kormánypárti oldalról -, ha engedtük volna ezt, akkor ma az infláció Magyarországon messze 10 százalék felett lenne (Göndör István: Így is annyi! - Derültség az MSZP soraiban.), és a magyar lakosság vásárlóereje messze alatta lenne annak, ami ma van.

A Széchenyi-tervről még annyit, hogy az internetről természetesen valamennyi program letölthető, úgyhogy javaslom képviselő hölgyeknek és uraknak ezt a lehetőséget is igénybe venni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Hack Péter: És most miért nem fog a kenyér ára emelkedni?)

 

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek még. Keller László képviselő urat illeti a szó. (Dr. Matolcsy György távozni készül.)

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Borzasztóan sajnálom, hogy Bauer képviselőtársam kérdésére ön nem válaszolt, most pedig el is hagyja a termet, úgyhogy szinte le is ülhetnék, mert... (Tóth István: Ülj le!) Köszönöm szépen. (Dr. Matolcsy György távozik az ülésről.) Lehet így kezelni, képviselőtársaim, a dolgokat, hogy miközben a Széchenyi-tervről hosszasan beszélt miniszter úr, azokról a nagyon fontos kérdésekről pedig, amelyek a gázüggyel kapcsolatban itt fölmerültek, nem akar beszélni, hallgat, amelyek egyébként legalább olyan mértékben befolyásolják a gazdaság fejlődését, ha nem nagyobb mértékben, mint amit itt a nem létező Széchenyi-tervről beszélt nekünk a Házban, mert lássuk be, hogy nem létezik a Széchenyi-terv, egy vitaanyag igen, de egy kormány által elfogadott Széchenyi-terv nem, amire a költségvetést tervezték. (Dr. Hack Péter: Nyuszi a kalapban!)

Azt gondolom, Veres János képviselőtársunk teljesen egyértelművé tette, hogy miniszter úr pontosan egy héttel ezelőtt a költségvetési bizottság ülésén mit mondott. Nem pusztán csak a lakossági gázáremelésről, hanem általában a gázáremelésről beszélt. S ha valakinek ilyen mértékben változik egy hét alatt a véleménye, és ennyire nem foglalkozik azzal, hogy az Országgyűlést fontos gazdaságpolitikai kérdésekről tisztességesen tájékoztassa, akkor, azt gondolom, nemcsak borítékot, hanem egyfajta lemondó nyilatkozatot is illene aláírni, mert egyszerűen ez a magatartás a miniszter úr részéről elfogadhatatlan.

 

 

(10.00)

 

 

Most, a költségvetési vita kellős közepén egy ilyen súlyú kérdést így kezelni, hogy egyszerűen nem válaszol a képviselői kérdésekre, kimegy a teremből, és utána nyitva hagyja a kérdést, hogy oldjuk meg mi magunk ellenzékiek, ez egyszerűen elfogadhatatlan, méltatlan a parlamenthez... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Telefonáltál, nem figyeltél oda!) Kérjen szót, képviselő úr, és akkor majd lehet vitatkozni!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Pénzügyminisztérium államtitkára és a Gazdasági Minisztérium államtitkára is a teremben tartózkodik, úgyhogy van mód arra, hogy a vitában a kormányzati álláspont elhangozzék.

Takács Imre képviselő urat illeti a szó.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A 43 százalékos gázáremelés, amit majd a multiknak, enyhén szólva, el kell szenvedni, az gyakorlatilag a közgazdaságtan ábécéje szerint közvetlenül a fogyasztói árakban meg fog jelenni. Tehát lehet, hogy ez a lakosságot nem érinti olyan mértékben, mint a multikat, hiszen azokat csak 6 százalékban érinti, de azt higgyék el nekem, hogy a 43 százalékos gázáremelés a fogyasztói árindexet fogja növelni, amivel amúgy is sok gondunk van.

A másik, amit szeretnék megemlíteni, hogy a gyógyturizmusra fordított 25 milliárd forint, amit jövőre kíván a kormány a turizmus fejlesztésére fordítani, az jó dolog, de hatékonyan kell felhasználni. A hatékony felhasználásnál arra is törekedni kell, hogy a környezeti tényezőket is fejlesszük. Itt már képviselőtársaim könyökén jön ki: a hajdúszoboszlói gyógyhely nyilvánvalóan nagyon fontos a turizmus számára, de mit ér az, ha jelentős összeget fordítunk a gyógyfürdő fejlesztésére, ha 60 méterre haladnak el a gyógyfürdőtől a bádogcsordák, ezáltal rontják a levegőt, és rontják azokat a körülményeket, amelyek visszavethetik a turizmust.

Köszönöm szépen. (Katona Béla tapsol.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Glattfelder Béla államtitkár úrnak.

 

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, minden vitának, így a parlamenti vitáknak is van egy értelmes kerete, ez pedig a tények szintjén értelmezhető csupán. Tehát azt hiszem, nincs értelme arról vitatkozni, hogy van-e Széchenyi-terv vagy nincs, amikor rajta van az interneten, hozzáférhető a képviselők által is.

A képviselő úrnak meg azt tudom mondani, hogy azt mondja, a miniszter úr nem válaszolt a kérdésekre. Ha a képviselő úr nem telefonált volna a miniszter úr válasza közben, hanem figyelt volna, akkor tudta volna, hogy a válasz elhangzott.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások, köztük dr. Hack Péter: Nem igaz, nem válaszolt! - Dr. Veres János: Nem igaz! - Dr. Hack Péter: Ha az államtitkár úr figyelt volna, tudta volna, hogy Bauer Tamás kérdéseire egy szó válasz nem hangzott el! - Keller László: Egyetlenegy válasz nem hangzott el!)

 

ELNÖK: Mádi László képviselő úr következik. Még hosszasan kétperces hozzászólások következnek, vélhetően mindenki elmondhatja a véleményét, de kérem, hogy ezt ne kiabálás formájában tegye meg, mert nehezen rögzíthető a jegyzőkönyvben, hanem jelentkezzen, és akkor mindenki szót fog kapni. Most egyelőre Mádi Lászlóé a szó.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, mindannyiunk és az ország érdeke is, hogy higgadt, nyugodt és érdemi vitát lehessen folytatni kérdésekről. A gázár egy olyan kérdés, ami régóta húzódik, a Szocialista Párt folyamatosan kritizálta a kormányt. Nem tudom pontosan, hogy mit akar. Azt akarja, hogy a lakosságra terheljük a gázáremelést még nagyobb mértékben? (Keller László: Támogatási rendszert!) Jó lenne véleményt nyilvánítani, ha azt akarja, hogy semmit ne emeljünk; nem látom világosan a Szocialista Párt álláspontját. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a döntés a mi kezünkben van.

A kormány ebbéli felelősségét átérezve hozott egy döntést, nagyon hosszas szakmai mérlegelés után, több hónapos, éves szakmai előkészítés után, ilyen értelemben Keller képviselőtársamnak nincsen felelőssége, nem kell a döntést átvállalnia, még akkor sem, ha esetleg ezt szeretné. Tehát ez a felelősség nem terheli önt. Az terheli, hogy a Szocialista Párt álláspontját világosan és egyértelműen elmondja e tekintetben. De azt kérjük, azt szeretnénk ugyanis, hogy mind a gazdaság szereplői, mind a magyar polgárok számára kedvező megoldás szülessen.

Látni kell, hogy ez csak nehéz kompromisszummal oldható meg, hiszen nem tehetjük meg azt, hogy azt mondjuk, hogy a nemzetközi folyamatok nem léteznek, és valamilyen szinten ezeket igenis érvényesíteni kell. Mi azt szeretnénk, és azt is tűztük ki célul, hogy a magyar polgárok teherviselése szempontjából legkedvezőbb megoldást hozzunk, éppen ezért különbségeket teszünk bizonyos gazdasági szereplők és a lakosság között. Ilyen értelemben mi azt vállaljuk, hogy a lakosság érdekeit maximálisan próbáljuk védeni ebben a döntésben is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő urat illeti a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Egy perc. Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt heti álláspontja a kormánynak az volt, hogy az inflációt ott kívánja fékezni, hogy az ipari gázárat sem emeli, és ezzel megállítja az energiaköltségek növekedését az élelmiszeriparban, a szállításban, a vegyiparban, minden fogyasztási cikk gyártásában. A kormány mai álláspontja az, hogy ezt nem teszi (Keller László, dr. Veres János: Így van!), és ebből az következik, hogy magasabb lesz az infláció. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik megjegyzésem, tisztelt Országgyűlés: az Országgyűlés jelenleg is azzal foglalkozik, hogy a benzin-háztartási olaj kettős árrendszernek milyen bűncselekmények voltak a következményei. Most egy kettős árrendszert kívánnak létrehozni. Javasolom az Országgyűlés gázbizottságának azonnali létrehozását (Derültség az MSZP soraiban. - Varga Mihály: Gáz van, Tamás!) a majdani bűnök kivizsgálására!

Az előző kétpercesemben feltett egyetlenegy kérdésemre sem adott választ a miniszter úr vagy az államtitkár úr: hány évre tervezik, hány választási ciklusra, milyen termékekre tervezik a kettős árrendszert, és mit fognak szólni ehhez a külföldi befektetők? Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném, ha látnánk tisztán, hogy nincs kettős árrendszerről szó olyan értelemben, hogy ez majd része lesz a további gazdaságpolitikának. Az előfordul piacgazdaságban, ebben a piacgazdaságban, másutt is, hogy bizonyos stratégiailag jelentős termelőeszközök árát különbözőképpen számítják fel, vagyis állami beavatkozás révén változik. Ezek rendszerint átmeneti állapotok. Tehát nem arról van szó, hogy valaki ellen diszkriminálni.

A gázáremelés lényege nyilván az, hogy a piaci árhoz közelebb jusson a mostani eladói ár. Nem hasznos semmiféle gazdaságnak az, ha az ár eltávolodik a megtermelés költségétől. Akkor eltorzul a gazdasági egyensúly, és kevesebb lesz a növekedés. Ez a gazdasági tevékenység is, vagy a miniszter úrnak ez a bejelentése is pontosan azt a célt szolgálja, hogy a gazdasági növekedése ennek az országnak optimális legyen, és ennek a szolgálatában érthető ez.

Az, igen tisztelt Ház, hogy van-e Széchenyi-terv vagy nincsen; igen, van Széchenyi-terv, és hogy az milyen fokon operációs, arról lehet persze beszélgetni. A vállalatoknak, önkormányzatoknak, országoknak van tervük, de egy operációs tervhez nem szükséges az, hogy abból olyan törvény legyen, hogy azért aztán a törvényszegőket lefejezik! Volt ilyen nagyhatalom az elmúlt évszázadban, amelyik így csinálta, és csődbe is ment, éppen amiatt.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Varga Mihály: Így van!)

 

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt gondolom, hogy a nézők és a hallgatók számára is kiderült, hogy itt igen jelentős véleménykülönbség van. Amíg az ellenzék és elsősorban az MSZP képviselői azt követelik, hogy emeljük a gázárakat (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Keller László: Dehogy emeljük!), lehetőleg minden területen, addig a kormány törekszik arra, hogy lehetőleg egy józan kompromisszumot kössön, és legyen tekintettel a MOL üzleti szempontjaira, ugyanakkor védje meg a magyar lakosságot attól, hogy a következő esztendőben egy jelentős mértékű gázáremelést szenvedjen el. Ennek a kormány ellent fog állni! (Dr. Veres János: 43 százalékos emeléssel?!)

És le kell még egyszer szögeznem, hogy egy olyan problémahalmazt örököltünk a gázberuházásokon és a gáz üzletágon keresztül, amelyet a kormány lépésről lépésre fog megoldani.

 

(10.10)

 

Göndör István képviselőtársam itt mosolyog, de ő emlékszik a legjobban, hiszen az egyik megalkotója volt annak a gázközművagyon-privatizációnak, amelynek a problémáit ma ennek a kormánynak kell nyögni. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni (Pokorni Zoltán közbeszól.), hogy egy folyamatos tárgyalásban voltunk a MOL vezetőivel, a kormány szándéka határozott és világos volt, a lakosság számára nem lehet egy elsöprő mértékű, egy 30-40 százalékos mértékű gázáremelést meglépni, ezen a területen tehát jövőre is csak egy 6 százalékos áremelés lesz, és az ipari nagyfogyasztók számára lesz egy ennél magasabb (Keller László: Mekkora?) gázáremelés, 43 százalékos, tisztelt képviselő úr, ezt már ön elmondta itt az előbb.

Ez a világos álláspont, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem értem az ellenzéki képviselőket, az elmúlt hetekben több olyan ellenzéki megnyilatkozás volt, Schalkhammer képviselő úr részéről, Kovács Tibor képviselő úr részéről, akik a kormányon követelték azt, hogy emelje a gázárakat, a lakosság számára is jelentős mértékben, ennek a kormány nem fog eleget tenni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Farkas Sándor, Fidesz-Magyar Polgári Párt. (Jelzésre:) Téves. Akkor Körömi Attila, szintén Fidesz-Magyar Polgári Párt. (Jelzésre:) Ő is visszalépett. Martonosi György!

 

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én Farkas képviselőtársam felszólalásához szeretnék hozzászólni, illetve kapcsolódni ahhoz a felszólaláshoz. Mi is nagyon örülünk, hogy a turizmusfejlesztésre a jövő évtől több mint háromszoros... (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Elnézést, Takács képviselőtársam. (Az elnök csenget.) Tehát mi is örülünk, hogy a turizmusfejlesztésre a jövő évben már több mint háromszoros pénz áll rendelkezésre, majd 2002-ben ez a pénzösszeg az idei évi keretnek majdnem négyszerese.

Elkészült a Széchenyi-terv turizmusfejlesztési alprogramja, ez az alprogram tartalmazza azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket Takács képviselőtársam hiányol. Ezekben a pályázati lehetőségekben mód nyílik arra, hogy a kiemelt fürdőhelyi fejlesztések mellett olyan infrastrukturális és környezeti fejlesztésekre is pályázzanak az üzemeltetők, illetve önkormányzatok, amelyek azt a méltó környezetet teremtik meg a fürdőhely számára, hogy nyilván vendégeket és külföldi vendégeket tudjanak fogadni. Nagyon fontos ez a turizmusfejlesztés a területfejlesztés szempontjából is, erre majd a későbbiekben, a délután folyamán, a rendes felszólalásomban részletesebben ki fogok térni, mert tudjuk, hogy a turizmusfejlesztés egyben munkahelyteremtést is jelent, valamint foglalkoztatásbővülést is jelent. Azokban az elmaradott térségekben, ahol a természeti értékek lehetővé teszik, hogy ott turizmus alakuljon ki, illetve a turizmusnak megfelelő infrastruktúrát teremtsünk, ez a foglalkoztatási problémák megoldását is jelentheti, tehát ezért is támogatjuk a Gazdasági Minisztérium törekvéseit a turizmusfejlesztésre.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Turi-Kovács Béla képviselő úr következik, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindeddig legalább érthető volt az ellenzéki álláspont, legalábbis az én számomra, mert az úgy nézett ki, hogy legyen gázáremelés, és legyen támogatási rendszer. Ez valahol még érthető volt, de az, hogy most már azt mondják, ne is legyen gázáremelés, csak támogatási rendszer legyen, azért egylábú lónak látszik. De hozzá kell tennem, én ehhez akarok hozzászólni, a támogatási rendszerhez.

Egy olyan országban, ahol egyértelműen olyan helyzet van, hogy körülbelül egyharmada a jövedelmeknek úgy jelenik meg, hogy ez nem adózott, úgy jelenik meg, hogy ez valójában sehol hivatalosan nem jelenik meg, nem lehet olyan támogatási rendszert kialakítani, amely pontosan oda jutna el, ahova el kellene jutnia; ellenkezőleg. Minden eddigi támogatási rendszer azt igazolta, lett légyen az bármilyen ügyben kialakított támogatás, hogy rendszerint azok a haszonélvezői, akik egyébként akár messze az átlagkereset felett keresnek, de a kimutatások szerint a jövedelmük valahol a létminimumon van.

Amíg ilyen helyzet van, addig, tisztelt képviselőtársaim, meglehetősen álságosnak tűnik támogatási rendszerről beszélni, és ezzel helyettesíteni azt a helyzetet, hogy itt egy csomó ember, és ezt újra meg újra el kell mondani, ereje minden megfeszítésével bekötötte azt a gázt, ma már nincs olyan rendszere, amellyel mással tudna fűteni, és ha a nyakába szakad egy olyan gázáremelés, mint amilyen kellene hogy legyen a bizonyos támogatási rendszer mellett, ezeknek a döntő része, aki becsületesen, tisztességesen bevallja a jövedelmét, ellehetetlenül. Én nem gondolnám, hogy ezt akarják. Mert ha tényleg ezt akarják, akkor ezt is meg kell mondani kereken.

Én szilárdan vallom azt, hogy mindaddig, amíg az országon belül ilyen helyzet van, nincs más lehetőség, mint az egyfajta preferálás. Tehát preferálni kell azt a társadalmi réteget, azokat mindenképpen, akik ilyen helyzetbe kerültek önhibájukon kívül, a kormány ezt akarja. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Burány Sándor képviselő urat illeti a szó.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön az előbb azt mondta, hogy az ellenzék követeli a gázáremelést. Ebből egy szó nem igaz. Ha ön itt ült a teremben, és figyelte a hozzászólásainkat, és még a bizottsági ülés jegyzőkönyvét is visszanézi, akkor sajnálattal állapíthatja meg, hogy, ellentétben az ön szavaival, az ellenzék nem követelte a gázár emelését. Ebből egy szó nem igaz, ne kövesse el, legyen kedves, azt a tárgyalási technikát, hogy a mi véleményünkként ad elő egy nyilvánvaló valótlanságot, és azzal vitatkozva próbál pozitív pontokat szerezni. Nem követeltük a gázár emelését.

Amit kifogásolunk, az az, hogy ennek a 43 százalékos vagy 40 százalékos áremelésnek, ami a nem lakossági szférában van tervezve, nem tudni még pontosan, milyen módon, mert erről nem nyilatkoztak, milyen inflációs hatása van, a költségvetési törvény tárgyalása közben hogyan érinti ez az inflációs prognózist, azt az inflációs prognózist, amely enélkül is már ezer sebből vérzik, és mindenki által tudott dolog, hogy tarthatatlan, egyedül az önök kormánya hiszi makacsul azt, hogy a jövő évre vonatkozó inflációs prognózisaik még igazak, és hogy 5 és 7 százalék közé tudják leszorítani. 8 és 9 százalék között lesz a várható infláció, a legjobb esetben is, ezt önök pontosan kell hogy tudják.

Ezt a már eddig is bizonytalan inflációs prognózist tetézték meg azzal, hogy bejelentették, a gázár egy nagyon fontos vállalkozói körben 40-43 százalékkal fog emelkedni. Mi ennek az inflációs hatása, mi a kérdéseinkben ezt feszegetjük, és a megoldás kidolgozatlanságára hívjuk fel a figyelmet. Azt javaslom önöknek, hogy dolgozzák át újra az egész költségvetést, mert már azok a számok sem igazak, amelyeket tegnap is bizonytalannak neveztünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Glattfelder Béla államtitkár úrnak.

 

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Mint mondottam, vitát, és különösképpen a parlamentben, csak a tények szigorú figyelembevételével érdemes folytatni, így Burány Sándor képviselő úrnak is hasznos lenne, ha egyes frakciótársainak a korábbi nyilatkozatait, amelyeket itt a parlamentben elmondtak, illetve amelyek a sajtóban megjelentek, nagyobb figyelemmel kísérte volna. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Például?) Többen vannak az MSZP-ben, akik MOL-alkalmazottak, vagy alkalmazottak voltak, például Kovács Tibor képviselő úr, ha elolvassa, hogy a villamosenergia-törvény általános vitájában milyen felszólalást tett, akkor tapasztalhatja, hogy az ön MSZP-s képviselőtársa arra tett javaslatot, hogy vegyük azt figyelembe, hogy előbb-utóbb úgyis nagy arányban kell az energiaárakat, és ezen belül a gáz- és a villamosenergia-árakat is emelni.

Körülbelül két héttel ezelőtt a Népszabadságban Schalkhammer Antal úr, aki szintén az MSZP országgyűlési képviselője, amellett, hogy a bányászszakszervezet elnöke, az ön frakciótársa, tett egy olyan nyilatkozatot (Közbeszólás az FKGP soraiban: Szénimport!), részben a szénimporttal összefüggésben is - a MOL mint az egyik fontos magyar bányászati vállalat, hiszen a MOL bányászati tevékenységet is végez, hiszen gázt bányász a földből -, beszélt arról, hogy Magyarországon a gáz árát a magyar bányászat érdekeinek figyelembevételével jelentős mértékben emelni kell. Az a különbség, hogy az MSZP-s nyilatkozatok minden esetben differenciálatlan gázáremelésre vonatkozóak voltak, tehát a lakossági és az ipari nagyfogyasztói gázárra vonatkozóan is egyforma mértékű javaslatot tartalmaztak, egyforma mértékben nagyarányú javaslatot kívántak tenni, míg a kormány mostani döntése csak az ipari nagyfogyasztóknak emeli az árat, és a kisfogyasztókat pedig megvédi az áremelkedés hatásától, önök ezt támadják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Takács Imre következik, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Miniszter Úr! Martonosi György képviselőtársam tökéletesen félreértett.

 

 

(10.20)

 

 

Én tudom, hiszen az idegenforgalmi bizottságban megtárgyaltuk azt, hogy a pályázati rendszerben hozzá lehet jutni a 25 milliárd forinthoz. Igen ám, de a Hajdúszoboszlót elkerülő útszakaszt '97-ben, a módosító javaslatom alapján, kiemelt jelentőségű beruházássá minősítették. A kiemelt jelentőségű beruházás megtörtént, az úttal kapcsolatos előkészületi munkák elindultak. És ebben az időszakban a költségvetésben, 2001-re csak 435 millió forint van beállítva ennek a megépítésére, holott a tárca szerint 2,8 milliárd forintra lenne szükség.

Nézze meg jól, képviselőtársam, hogy a kiemelt jelentőségű beruházások egészen más lapra tartoznak, mint a gyógyturizmussal kapcsolatos pályázatok! Tehát a 435 millió forintos beépített összeget 2,8 milliárd forintra kellene felemelni. Erre beadok módosító javaslatot. Ezek szerint majd képviselőtársam is támogatja azt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: A kétperces hozzászólások végére értünk. Minden bizonnyal egyúttal témát is fogunk váltani, hiszen Pokorni Zoltán miniszter úr következik.

 

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önök pártjai a nyilatkozataikban arról győztek meg engem, hogy az oktatás barátait tisztelhetjük a parlamentben helyet foglaló valamennyi pártban. Hiszen egyetértünk abban, hogy az oktatásügy a legalkalmasabb arra, hogy Magyarország versenyképes legyen, s a magyar gazdaság, a magyar munkaerőpiac olyan módon alakuljon, amely hazánkat, önérdekeinek megfelelően, az Európai Unió egymással versengő országai között képes jó centrumpozícióba hozni.

Egyetértünk abban, hogy az oktatás talán az egyedüli eszköz arra, hogy elkerüljük, hogy egy versenyelvű, teljesítményelvű társadalomban masszív hátrányokkal rendelkező, nagy társadalmi csoportok jöjjenek létre, erkölcsi és gazdasági feszültséget jelentve egy még oly dinamikusan növekvő gazdaságban Magyarország számára is. Egyetértünk abban, hogy az oktatás nemcsak a társadalmi kohézió fenntartásának eszköze, a társadalmi kettészakadás elleni egyik legjobb és legkívánatosabb eszköz, hanem a kulturális folyamatosság, a kulturális kohézió fenntartásának eszköze is.

Egyetértünk abban is, hogy az oktatásnak fel kell készítenie a gyerekeinket, a most iskolapadban ülő fiatalokat egy új világra, amit legtöbbször informatikai társadalomnak, információs társadalomnak szoktunk hívni, hogy 18 vagy 22 éves korukban ne pusztán tagolatlan, gomolygó ismeretkazal legyen a fejükben, hanem legyenek annak a képességnek a birtokában, hogy el tudnak igazodni a saját gondolataikban, rendet tudnak teremteni a világban, s képesek kiegészíteni, folyamatosan megújítani a saját tudásukat. A XIX-XX. században ezt a képességet csak az úgymond értelmiségi szakmák követelték meg; a XXI. század ebben bizonyosan újat hoz. Ezt az alapképességet, kompetenciát követeli meg szinte minden foglalkoztatási csoporttól, nemcsak a hagyományos értelmiségi szakmáktól, hanem mindenkitől.

Nézzük, ezt hogyan támogatja, segíti a következő két év költségvetése! Az oktatási tárca költségvetése 2001-re örömteli módon nő, 168 milliárd forintra, ez közel 13 százalékos növekedés. S 2002-re pedig ez a 168 milliárd 184,2 milliárdra nő. Ennél talán fontosabb, hogy az önkormányzatokon keresztül támogatott iskolák, óvodák, kollégiumok fedezetét szolgáló összegek hogyan nőnek: 2001-ben 13 százalékkal, 275 milliárdról 311-re - összesen 36 milliárd forinttal nőnek ezek a támogatási összegek; 2002-ben is közel 13 százalékkal, 12,7 százalékkal; a növekedés itt 40 milliárd forint, az előbb említett 311-ről 350,9-re.

Ez a támogatás alkalmas arra, hogy a legfontosabb célokhoz, amelyekről a bevezetőben beszéltem, közelítsünk; a kistelepüléseken működő iskolákat, óvodákat megőrizzük, sőt fejlesszük; a hátrányos helyzetű gyerekek számára, különös tekintettel a roma gyerekek számára, speciális felzárkóztató programokat csináljunk; az Arany János tehetséggondozó program tovább bővüljön, szélesedjen; s az informatikai fejlesztés se csak abból álljon, hogy számítógépeket osztunk ki, hanem abból is, hogy mögötte az oktatás számára használható tartalomszolgáltatás is létrejöjjön. Ezeket a programokat folytatjuk tovább.

De sokat beszélhetünk ezekről a közösen elismert és fejlesztendő programokról; általában oda jutunk, hogy mindennek az egyik legfontosabb feltétele a pedagógusok méltó fizetése. S a viták általában ebben csúcsosodnak ki, itt összpontosulnak. Hogyan is állunk e tekintetben? Tizenkét évvel ezelőtt fiatal barátaimmal, pedagógustársaimmal tüntetést szerveztem, mert elviselhetetlenül alacsonynak éreztük akkor a pedagógusok fizetését. A pedagógusok átlagkeresete akkor fölötte volt a nemzetgazdasági átlagnak; '90-ben ez 126 százalék volt, tehát 26 százalékkal magasabban álltak a pedagógusbérek, mint az átlag. Az azt követő évtizedben ez folyamatosan csökkent; a mélypontot '96-'97-ben érte el, akkor lement 80 százalékra. '99-re némileg emelkedett; összességében azt lehet mondani, hogy '90 és 2000 között a pedagógusok átlagkeresete 20 százalékot csökkent. A '90 és '98 közötti időszakban 30 százalékos csökkenés volt; s '99-ben, a múlt évben reálértékben sikerült előrébb lépnünk, 10 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy még mindig 20 százalékkal lentebb vagyunk attól a szinttől, amivel szemben én, fiatal kollégáimmal együtt, 10-12 évvel ezelőtt tüntetéseket, demonstrációkat szerveztem.

És ha most elfogadjuk ezt a kétéves költségvetést, akkor 2002 végére végre elérhetünk oda, ahol '89-ben, '90-ben jártunk - helyrehozzuk azt, amilyen kárt az elmúlt 8-10 év a pedagógusok reáljövedelmében okozott.

Ahhoz hogy ezt megtegyük, nem elegendő a januári 8,75 százalékos fizetésemelés; szeptemberben második lépésre, második hullámra van szükség, 20 százalékos béremelésre. Ezt oly módon javasoljuk megtenni, hogy a '99-ben bevezetett 19-es szorzót szeptember 1-jétől 43 százalékra javasoljuk növelni. Ezzel együtt a javaslatunk szerint minden jövedelemelem nő: a kiemelkedő munkavégzésért járó keresetkiegészítés, valamint a pótlékalapok is. Ez jelentős eleme a pedagógusok jövedelmének.

Kérdés, amit az ellenzéki képviselők is joggal feltettek, hogy mi a fedezete ennek a béremelésnek, és mennyibe kerül mindez: 28 milliárd forintba kerül az oktatásban a minimálbér alkalmazása, a 8,75-ös januári, a 20 százalékos szeptemberi béremelés; valamint az, hogy továbbra is fenntartjuk azt a fizetéskiegészítést, amit még '96-ban, a '97 januárjától érvényes óraszámemeléshez akkor - határozatlan idejű óraszámemeléshez határozott idejű béremelést - az akkori kormány rendelt. Ez 2001 szeptemberétől megszűnne a Horn-kormány akkori rendelete szerint. Ezt nem tartom elfogadhatónak, ezért javasoljuk ennek a további kifizetését. Mindez 28 milliárd forint.

Azt látom, hogy a normatívák növekedésének 36 milliárdos tömege erre a 28 milliárdos forrásra fedezetet biztosít; sőt, még valami mozgásteret is, hiszen az átlagok néha nem mutatják meg a valóságot. Egy kisebb településen, egy kisebb intézményben bizony nagyobb terhet jelenthet ez a béremelés.

2002-ben ennek a forrásigénye, a 2001-es 28 milliárd forinttal szemben már nagyobb, 38 milliárd forint. A közel 40 milliárd forintos normatívanövekedés erre is fedezetet biztosít. Jogilag a közalkalmazotti illetménytábla, illetve a bérszorzók változtatásának a rendszere teszi ezt.

 

 

(10.30)

 

Talán beszéljünk arról is, hogy mindezzel párhuzamosan 10 százalékkal nő a tanárok, 5 százalékkal a tanítók óraszáma, nem nő a kollégiumi nevelők, napközis tanárok, gyógypedagógusok óraszáma; átlagban a pedagógusok esetében ez egy 5 százalékos óraszámemelést jelent. Azonban ez nem fenyegeti a pedagógusok jövedelmét vagy a pedagógusok számát, hiszen nagyon fontos új feladatokra kell fordítani ezt az egy, illetve két órát a tanítók és tanárok esetében: a kerettantervek végrehajtására, az arra való felkészülésre, illetve az intézményekben 2001 szeptemberétől kötelező minőségbiztosítási, értékelési rendszer kidolgozására. 2002 szeptemberétől sem a délelőtti tanórák számát növeli ez az óraszámemelés, hanem a délutáni foglalkozásokat, a gyerekek tehetségének fejlesztését, az egyéni, differenciált pedagógiai környezet megteremtését írja elő a törvény. Nem kell tehát attól tartanunk, amitől önök joggal tartanak, hogy pedagógusok elbocsátáshoz vagy túlórájuk kiváltásához, és így jövedelmük csökkenéséhez vezet ez a differenciált, átlagosan 5 százalékos óraszámemelés.

A felsőoktatásban is előre tudunk lépni, átlagosan 22 százalékkal nő az oktatók bére.

Egy régi adóssággal tudunk most szembenézni, ez pedig az, hogy a közalkalmazotti törvény a felsőoktatásban nem értelmes, hiszen a közalkalmazotti törvény a diplomák szintjéhez méri a különböző jövedelmi sávokat, ez pedig a felsőoktatásban egységes, adott, általában mindenkinek egyetemi végzettsége van. Ezért az egyetemek, főiskolák által adott minősítéshez, az adjunktusi, docensi, tanári minősítéshez kötjük az előrelépést.

Örömömre szolgál az, hogy a Rektori Konferencia tegnapi értekezlete egyetértett azzal az elvvel, amit kidolgoztunk, és a Felsőoktatási Tudományos Tanács finanszírozási albizottsága is támogatja ezt. Természetesen szeretnék, ha magasabbak lennének ezek a garantált professzori illetmények; mi 230, illetve 245 ezer forintban szabjuk meg ezt. Jó lenne többet adni, ebben egyetértünk, de ha ennyire van pénz, akkor ennek az általunk javasolt elosztási módnak a megvalósítását javasolják maguk az egyetemek is. Így az intézmények hatáskörébe utalja azt, hogyan, mely esetben kívánja érvényesíteni a szolgálati idő szerinti előrelépést. Azt gondolom, hogy ez a jó, ez szolgálja a felsőoktatás dinamizálását.

Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy ez a bérrendszer kiterjed a kutatókra is, az akadémiai intézetekben és más kutatóintézetekben dolgozó kutatókra is. Az ő esetükben több mint 33 százalékos béremelésről van szó. Ez egy régi adóssága volt a magyar tudománynak, kutatás-fejlesztésnek, mert az egyetemi és a kutatóintézeti bérek elszakadtak egymástól; itt egyik évről a másikra, 2001 januárjában egyharmadával nő a kutatók bére.

A kutatás-fejlesztésről pár szót, talán azért is, mert itt ellenzéki képviselők számon kérték a kormányon, hol van a Széchenyi-terv. Itt van a költségvetésnek például ebben a pontjában, amelyik jövőre 17,5 milliárddal, 2002-ben pedig 19,5 milliárddal növeli - nem ennyi a főösszeg, ennyi a növekedés - a kutatás-fejlesztésre szánt összegeket. Ennek egy része a meglévő intézetek, bérek jobbítására, növelésére szolgál, jelentős része azonban olyan versenypályázatok kiírására, ami azt a célt szolgálja, hogy megtaláljuk és finanszírozzuk a kutatói, egyetemi, gazdasági szféra összekapcsolását azokon a kitörési pontokon, ahol gyors gazdasági hasznosulásra van lehetőség, többek között ezért írunk elő 100 millió forintos pályázati minimumot. Ez szokatlan az egyetemi szférában, általában 5-10 millió forintos pályázatokhoz szoktak hozzá. 100 millió forintos programokat kívánunk finanszírozni itt a gazdaság, a kutatás és az egyetemi szféra összekapcsolása érdekében; ennek a három szférának az együttműködése képes csak olyan, a piacon is versenyképes fejlesztéseket létrehozni, amely aztán bevételhez juttatja az egész kutatás-fejlesztési területet, és kihúzza mai helyzetéből.

Talán nem feledkeznek meg a Széchenyi-programot számon kérő képviselők arról az adótörvényben rejlő módosításról, amelyik a kutatás-fejlesztési ráfordításokat, beruházásokat az eddigi 100-120 százalékkal szemben kétszeresen, 200 százalékban teszi leírhatóvá az adóalapból, ösztönözve erre a gazdaságot is, hogy a kutatás-fejlesztésbe ruházzanak be, itt fektessenek be, többek között a nagy multikat is, hogy ne csak összeszerelő műhelyeket, hanem kutatási-fejlesztési kapacitásokat is idehozzanak Magyarországra. Az elmúlt két évben ez a folyamat elindult, a nagy nemzetközi vállalatok nemcsak egyik hónapról a másikra áttelepíthető összeszerelő műhelyeket, hanem komoly fejlesztési központokat is telepítenek Magyarországra, és ez jelenti a hosszú távú ízesülésüket, integrálásukat a magyar gazdaság vérkeringésébe.

Köszönöm a figyelmüket. Bizonyára sokat fogunk még vitatkozni ezekről a kérdésekről, mindenesetre én köszönettel tartozom mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőknek azért, amiért az oktatás ügyét, még ha viták között is, de hozzászólásaikkal minden esetben támogatják.

Köszönöm. (Dr. Kis Zoltán: Korrekt! - Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most ismét kétperces hozzászólások következnek. Mielőtt azonban megadnám a szót, szeretném ismertetni a még rendelkezésre álló délelőtti időkereteket: Magyar Szocialista Párt: 65 perc 30 másodperc; Független Kisgazdapárt: 22 perc 15 másodperc; Szabad Demokraták Szövetsége: 15 perc 37 másodperc; a Magyar Demokrata Fórum már elhasználta a rendelkezésére álló időt; lényegében a MIÉP is, mert összesen 17 másodperce van; a Fidesznek a miniszter úr felszólalása után 33 perc és 33 másodperc áll még rendelkezésére a délelőtti vitában. Úgyhogy ennek figyelembevételével fogalmazzák meg majd a felszólalásaikat.

Most - ahogy az imént mondottam - kétperces hozzászólások következnek. Először Szabados Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, Magyar Szocialista Párt.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönettel vettük a miniszter úr felszólalását; néhány dologra szeretnék reagálni.

Azt állította a miniszter úr, hogy az elmúlt két évben 10 százalék reálkereset-növekedés volt az oktatásban. Szeretném elmondani, hogy 1999-ben a fókuszált béremelésnél volt egy 16 plusz 3 százalékos, alapbérhez viszonyított emelés, amit ha az összjövedelemre vetítünk ki, ez nem volt több 13-14 százalékos évi jövedelememelkedésnél, és évi 11 százalék inflációnál ez 3 százalékos reálkereset-növekedést jelentett. 2000-ben 8,25 százalékos béremelés volt; 6,3 százalékos infláció volt tervezve, de közben kiderült, hogy 10 százalék lesz, és ez reálkereset-csökkenést jelentett. Nem volt, kedves miniszter úr, 10 százalékos reálkereset-növekedés!

Ami a 2001-est illeti: valóban lesznek ezek a 8,75, a minimálbér, a 20 százalék. De azt el tetszett felejteni elmondani, hogy milyen áron, és mi az, amiben visszalépések lesznek: a személyi állománynál a könyvtáros tanári, a szabadidő-szervezői és igazgatóhelyettesi státuszt felfüggesztjük a közoktatási törvényben; a 90 százalékos garancia anélkül szűnik meg, hogy egyáltalán életbe lépett volna, önök vezették be; a szakmai programokban, tankönyvkiadásban, Sulinet-fejlesztésében, pedagógus szakmai továbbképzésekben, a tehetséggondozásban, a diákparlament és a közalapítványok támogatásában súlyos visszalépések történnek a költségvetésben. És egy kormány oktatásfilozófiáját különben ez is meghatározza, hogy mit preferál és mit nem preferál - abban egyetértünk, hogy kellett az emelés.

Még egy dolog: hadd mondjam el, kedves miniszter úr, hogy egy szárnyaló gazdaság mellett '99-ben is, 2000-ben is a GDP-hez viszonyított finanszírozása a közoktatásnak csökkent, tehát önök nem támogatták a GDP-növekedéssel arányosan a közoktatást.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Pokorni Zoltán miniszter urat illeti a szó, szintén két percben.

 

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Csak nagyon röviden: egyetértek az ez évi elemezéssel, hiszen ezeket a KSH alátámasztja, hogy reálértékben ebben az évben jelentősen nem nőtt a pedagógusok fizetése; majd meglátjuk az év végi adatokat, hogy ez minimális csökkenés vagy minimális növekedés.

Arra kérem, hogy ha ebben támaszkodunk az KSH-ra, támaszkodjunk a '99-es adatok tekintetében is. A KSH szerint '99-ben 20 százalékos jövedelemnövekedés volt az oktatásban, azért, mert ön elfelejtette számolni a '99-re eső minőségi bérpótlék-növekedést, amely '98-hoz képest '99-re legalább 4,5-4,6 százalékkal növeli az éves jövedelmet. A pedagógusszorzó az egyik eleme ennek, ezt pontosan ismertette, valamint a keresetkiegészítő minőségi pótlék a másik. A KSH ezt korrektül együtt értékeli, így kérem, fogadjuk el mind a ketten, hogy ha igaza van a KSH-nak erre az évre, igaza van '99-re is, és egy 20 százalékos növekedést regisztrált '99-ben.

 

(10.40)

 

Nincs visszalépés azokon a pontokon, amelyeket ön mond. Lassabb előrelépés van, ez kétségtelenül igaz, ahogy lassabban lépünk előre a 80 százalékban garantált finanszírozásról a 90 százalékban garantált finanszírozásra. Én valóban egy év alatt szerettem volna ezt a lépést megtenni. A következő évben 85 százalékot fogunk elérni, 2002-re teljesítjük a 90 százalékot. Nem visszalépünk, hanem az általam óhajtotthoz képest egy reálisabb, két év alatt történő bevezetésről van szó. Nem veszünk vissza semmit, hanem lassabban tudjuk adni, pontosan azért, amit ön mondott, mert prioritásokat, preferenciákat - ahogy ön fogalmazott - kell felállítani. Ezt én megtettem, javasoltam a kormánynak, hogy mérlegeljünk, döntsünk, és ebben az évben a legfontosabb feladatnak a pedagógus és oktatói bérek jelentős emelését tartom, még akkor is, ha az ön által ismertetett pontokon bizony lassabban jutunk előre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Csige József képviselő urat illeti a szó.

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már az imént Balczó Zoltán képviselőtársam után szólni akartam, de aztán visszaléptem, mondván, megvárom a miniszter urat. Jól tettem.

Nagyon fontos, hogy az ágazat vezetője, a Fidesz első számú, némelyek szerint egyetlen oktatáspolitikusa hogyan vélekedik a költségvetésről, a jövő évi lehetőségekről. Nagyon értékelem, megbecsülöm, elismerem, hogy a miniszter úr tárgyszerűen, szőrmentén igyekszik kezelni a problémákat, az ellenzéki véleményeket is, másokat is; mindenesetre tárgyszerűbben, körültekintőbben, mint a kormányt babusgató ellenzéke, a MIÉP. Tehát még reálisabb képet kaptam az ön közelítésében, mint Balczó képviselőtársamtól. Azt gondolom azonban, hogy nagy jó szándékaink ellenére, amit az előző ciklusban olykor együtt is, máskor külön-külön, most olykor együtt, meg megint néha külön-külön próbálunk megmutatni, egyszerűen nem tudunk áttörést elérni ezen a területen.

Mindenki meghirdeti, hogy az oktatás stratégiai ágazat, felemeli hihetetlen mélységből még hihetetlenebb magasságba a pedagógust, és úgy járunk, mint az egyszeri ember, aki a kútból húzta beleesett társát, emelgette-emelgette, de újra meg újra visszaejtette. Jó lenne már az ágazatot, benne a pedagógust is kihúzni. Meggyőződésem, hogy mindez addig nem fog sikerülni, míg a bérrendszerhez magához, az ágazatfinanszírozás egészéhez hozzá nem nyúlunk. Ez egy külön út, külön téma.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Jánosi György képviselő úrnak, szintén kétperces hozzászólásra.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nagyjából pontosak, reálisak voltak az adatok, amelyeket hozzászólásában elmondott. Abban is egyetértünk, hogy a politikának meglehetősen nagy az adóssága az oktatás szereplői iránt.

Azzal kapcsolatban azonban már nekem is kétségeim vannak, hogy az elmúlt két és fél évben valóban megvalósult-e egy 10 százalékos reálérték-növekedés a pedagógusbérekben. Nem érdemes belemenni számháborúkba, nálunk sokkal jobban tudják a pedagógusok, hogy mit ért ez, amikor a borítékból kivették a fizetést. Egy azonban biztos: ha az ez évi adatokat nézzük, 3-4 százalékos reálérték-veszteség érte a pedagógusokat a keresetüket illetően. Már csak azért is, mert a jelenlegi adatok szerint már 10 százalék fölött van az infláció, miközben mindössze 8,25 százalékos átlagos béremelés valósult meg ebben az évben. Természetesen ezt óhatatlanul csökkentette az, hogy ezzel a béremeléssel pedagógusok további rétegei estek át azon az 1 millió 200 ezer forintos éves jövedelemhatáron, amelytől elveszítették az alkalmazotti kedvezményüket.

Nyilvánvalóan mindez csökkenti a jövő évre tervezett béremelés értékét is. Hiszen abból a 16 százalékos, havi átlagra vetített keresetnövekedésből azonnal le kell vennünk ezt a 3-4 százalékot, ha nulla bázisról akarunk indulni a reálértéket tekintve.

Ez a 13 százalék sem ér igazán annyit, amennyi benne van, hiszen megint tömegével fognak a pedagógusok átesni az 1 millió 250 ezer forintos jövedelemhatáron, amely miatt elveszítik az alkalmazotti kedvezményeiket. És akkor nem beszéltünk még a 10 százalékos túlmunka-növekedésről, amely óhatatlanul az önkormányzatok egy részénél a túlórakeret csökkentését fogja előidézni. Így oda jutunk ezzel a béremeléssel, ahová nagyjából az inflációt tippelik meg a gazdaságkutató intézetek. Azt gondolom, ezeket az adatokat is érdemes figyelembe venni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Pokorni Zoltán miniszter úr következik újabb kétperces hozzászólásra.

 

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Képviselő úr, nincs 10 százalékos túlmunka, átlagosan 5 százalékos. Számoljon utána; van olyan pedagóguskategória, egyén, akinek 10 százalékos, de ön országos átlagokról beszél, ekkor az 5 százalékot kell használni.

Ezzel együtt azt osztom, hogy az alkalmazotti kedvezmény előbb-utóbb megszüntetendő dolog, be kell építeni a közalkalmazottak fizetésébe, ha úgy tetszik, egy régi, tizenöt évvel ezelőtti kifejezést alkalmazva, bruttósítani kell. Ezt az oktatási tárca minden évben javasolja, hozzáteszem, ezt a kedvezményt, ezt a konstrukciót a Horn-kormány idején dolgozták ki. Én ezt nem tartom jónak, mert öt évben egyszer minden alkalmazottat a sértettség állapotába hoz.

Ezzel együtt, ezzel az adórendszerrel, többek között ezzel az elemmel, amelyet az önök kormányától örököltünk, kell dolgoznunk. Ebben ilyen emelést tudtunk elérni. Abban egyetértünk, hogy több kell, én szeretném folytatni ezt a felzárkóztatást. Most jó lelkiismerettel mondom, mindent megtett a kormányunk azért, hogy a meglévő mozgásteret a pedagógusok érdekében a lehető legjobban használjuk ki, és ennyit tudtunk elérni. Kérem, hogy önök, ott, ahol az önkormányzatok szocialista polgármesterek vagy képviselő-testületek által irányíttatnak, működjenek velünk együtt abban, hogy minél több jusson el a pedagógusok kezébe, ahogy ön fogalmazott, a borítékjába. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak!

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Csige Képviselő Úr! Az ön számára kénytelen vagyok röviden is összefoglalni a mondanivalómat.

A MIÉP értékeli azt a relatív előrelépést, amelyet az oktatási kormány elért az elmúlt évekhez és az önök ciklusához képest. Ugyanakkor nem fogadja el ezt a költségvetést, mert ezen pénzügyi rendszer keretei között a kormányprogram sem teljesül teljes egészében, és a minőségi előrelépés sem történik meg.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Jánosi György képviselő úrnak.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ha már ideidézzük a Horn-kormány cselekedeteit, arra kérek mindenkit, hogy pontosan idézze fel az akkori eseményeket.

Valóban a Horn-kormány idejében vezetődött be ez az alkalmazotti, közalkalmazotti kedvezmény. De az nem igaz, hogy ez olyan intézkedés volt, amellyel ötévenként bizonyos alkalmazotti rétegeket megsértett a kormány; azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt jövedelemhatár akkor, amikor az alkalmazotti kedvezmény bevezetésre került. A Fidesz-kormány vezette be először '98-ban az 1 millió forintos jövedelemhatárt, e ponttól kezdve mindenki elveszítette ezt az alkalmazotti kedvezményt, aki átlépte ezt az éves 1 millió forintos jövedelemhatárt. Azt gondolom, lehet minősíteni ezt az intézkedést, de én akkor is azt mondom, jó intézkedés volt, mert a teljes alkalmazotti és közalkalmazotti kör egyfajta kiemelt megbecsülését szolgálta.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

 

(10.50)

 

ELNÖK: A kétperces hozzászólások végére értünk. Visszatérünk az írásban előre jelentkezett felszólalók sorrendjéhez. Megadom a szót most Baráth Etele képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, akit majd Danka Lajos követ, a Független Kisgazdapárt részéről.

 

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Bocsánatot kérek, mert nem teljes mértékben az oktatáshoz szeretnék hozzászólni, de a parlamenti munka némi rendetlensége nem teszi lehetővé azt, hogy tematikusan tárgyaljunk mindent, de a miniszter úr halkszavú, utolsó mondatai viszont lehetőséget adnak arra, hogy őhozzá is kapcsolódjak: nevezetesen majd a Széchenyi-tervről szeretnék egy-két szót szólni.

Elöljáróban azonban hadd mondjam el, én tényleg meg vagyok döbbenve azon, hogy költségvetést lehet úgy tárgyalni, hogy a leglényegesebb költségvetési fejezetek gazdái nincsenek jelen a teremben. Ha én a területfejlesztéshez szeretnék szólni, ténylegesen nem tudom megérteni azt, hogyan nem lehet, hogy az FVM részéről, a környezetvédelmi vagy az infrastruktúra-tárcák részéről valaki egyáltalán itt üljön. Azt hiszem, hogy a költségvetés nem pénzügyi machinációk, számok halmaza, hanem tervek, gondolatok, programok, végrehajtandó cselekmények egyik eszköze.

Azért is szeretném ezt mondani, mert számomra döbbenetes volt ma délelőtt az is, hogy megjelent Matolcsy miniszter úr, beszélt néhány percet valamiről, ami nincs - Széchenyi-terv nincs; a parlament számára sincs Széchenyi-terv! -, utána, miközben képviselőtársunk hozzá szólt, menet közben ő felállt és elhagyta a termet. Azt gondolom, hogy ez oly mértékű kulturálatlanság, amit kötelességem itt, ezen a helyen is felemlíteni. (Dr. Kis Zoltán, tapsolva: Úgy van!)

Sajnálom, hogy nincs itt; én most hozzá szólok. A Széchenyi-tervvel kapcsolatban elmondta, hogy ez egy nyílt társadalmi tervezés folyamata, hosszú távra szól; az állam mint tulajdonos kivonul és szabályozási tevékenysége marad meg; s hogy ez társfinanszírozásra támaszkodó programok halmaza.

A problémám az, hogy nem oly régen ebben a parlamentben az egyik bizottság nem tette lehetővé azt, hogy a parlament plenáris ülése tárgyalja azt a javaslatomat, ami a választási ciklusokon túlnyúló, hosszú távú tervek és programok realitását segítette volna elő. Nevezetesen az alkotmány azon pontjáról szólt, amely ma is érvényes, hatályos, ami kötelezővé teszi azt, hogy a Magyar Országgyűlés társadalmi-gazdasági tervet alkosson. Ezt nem teszi tíz év óta, pedig az azóta rendezett piacgazdasági körülmények ezt lehetővé tennék.

Eközben hallunk egy olyan Széchenyi-tervről, amelynek egyetlenegy elemét megismerni nem lehet. Ugyan programokról szól, de időközben tudjuk jól, hogy az Európai Unió valamennyi fogalma a programhoz programfinanszírozási rendszert is köt, aminek ebben a költségvetésben egyetlenegy elemét felfedezni nem lehet.

Hogy a szavaimat valamennyire mégiscsak alátámasszam, egy olyan jelentésből szeretnék két mondatot elmondani, amit a kormány számára készítettek a kormány megbízásából. Nevezetesen azt írják: "Probléma, hogy a döntéseket különböző helyeken eltérő időben hozzák meg, a fejlesztési források teljes körűvé válása elhúzódik, még mindig eltérően határozzák meg a támogatás szempontjából elismerhető költségeket, a beruházások azonosítása nehézségeket jelent." A másik mondat: "Az eltelt időszakban nem sikerült a programfinanszírozás területén előrelépni, továbbra is feladat maradt, hogy meghatározásra kerüljenek az ágazati és horizontális programok regionalizálható elemei, és a regionális fejlesztési tanácsok által kidolgozott stratégiai programok ütköztetéséből véglegesen kialakuljanak a programfinanszírozás alapjául szolgáló regionális operatív programok." Ezt nem én írtam, nem én mondom, ezt a kormányhoz közel álló tisztviselők írták a kormány számára.

Tehát programfinanszírozás nincs! Hogy mennyire nincs programfinanszírozás, engedtessék meg, hogy ezt viszont a költségvetés néhány számadatával bebizonyítsam. Én a terület- és vidékfejlesztésről szeretnék szólni, ami az Európai Unióban a lehető legkomolyabban, tervek alapján és programok alapján finanszírozott, és ez az a megállapodás, ami a Magyar Köztársaság számára is kötelezővé teszi ezeknek a módszereknek az átvételét.

Akkor, amikor Matolcsy úr az írek példáját említette, szeretném kiegészíteni, hogy azokban az európai országokban, ahol ilyen programfinanszírozás működik, azaz mögötte végrehajtható programok, hosszú távú programok vannak - minimálisan 6-10 éves programok -, ott a finanszírozás rendszeréből 2-2,5-es szorzóval többet nyertek el, mint azok az országok, ahol ez nem állt rendelkezésre. Ez tehát azt jelenti, hogy szükséges volna ezen a terület- és vidékfejlesztési területen ezeknek a programoknak a kidolgozása és ezek finanszírozása.

Ezzel kapcsolatban mi történik ebben a költségvetésben? Ebben a költségvetésben ezen címszó alatt még a 2000. évben mintegy 40 százaléka a közvetlen területfejlesztési finanszírozásnak a terület- és vidékfejlesztési célfeladatokhoz kötődött. Az összes, tehát a közvetett finanszírozásnak is mintegy 10-15 százaléka ide kötődött. Ezen költségvetés szerint, ami előttünk van 2002-re, ez a támogatás 15 százalékra csökken a közvetlenben, a közvetettben pedig 5 százalékra!

Ez azt jelenti, hogy azon célfeladatoknak és területfejlesztési feladatoknak, amelyek programszerűen finanszírozandók, a központi költségvetésben megjelenő finanszírozási támogatása összességében 15, illetve 2 százalékra csökken.

De ennél még sokkal rosszabb helyzet is van! Akkor, amikor társfinanszírozásról beszél a miniszter úr, tudni kellene azt, hogy a társfinanszírozás egyik legfontosabb eleme, pontosan a decentralizáció és más európai elvek alapján, nevezetesen az önkormányzatok társfinanszírozási képességének növelése és a hozzá tartozó gazdasági magánszférák csatlakozása. Kérem szépen! Ezen pénzeszközökből, melyek vélhetően megjelennek ebben a költségvetésben - mert konkrétan nincs benne -, mindösszesen ezen fejlesztési eszközök 5 százaléka jelenik meg decentralizáltan ebben az évben, és 2 százalékra fog csökkenni - amennyiben a költségvetés így marad - 2002-ben. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)

Nem tudom, hogy az önök számára mit jelent a decentralizáció fogalma, de én tudom azt, hogy mindenhol Európában és mindenhol a világon az egyéni erők mozgósításának, az egyéni képességek kifejtésének lényege kötődik a decentralizáció folyamatához. Akkor, amikor képviselőtársam a kistérségek mellett szól, tudnia kell, hogy ugyan biztos, hogy majd útfejlesztésből, ebből-abból nyugodtan kimutatható, hogy oda jut pénz - de ezek mind központban eldöntött, központi, állami források pénzei, és nem decentralizált pénzek. Ez azt jelenti, hogy nem ők határozzák meg, mert sem a programjaik nem érvényesülnek, sem eszközeik nem lesznek a társfinanszírozáshoz. (Dr. Kis Zoltán tapsol.)

Hogy mennyire így van ez a dolog, sajnos azt kell mondani, hogy példának okáért ebben a költségvetésben a fejlesztési célú területi kiegyenlítő támogatás az elmúlt négy évben abszolút értékben is szinten marad, egy fillérrel nem növekszik.

Ezen kívül hadd mondjam azt, hogy van országgyűlési határozatunk, amit két évvel ezelőtt fogadtunk el majdnem 90 százalékos többséggel. Ez pontosan és világosan meghatározza, hogy melyek azok a területfejlesztési célok, amelyek irányába 2002-ig, majd azt követően haladni kell. Egyetlenegy címszava nem jelenik meg sem a sokat emlegetett, de általunk egyáltalán nem ismert Széchenyi-tervben, egyetlenegy címszava nem jelenik meg ebben a költségvetésben, tehát fogalmunk nincs arról, hogy ez milyen módon és hogyan kerül egyáltalán finanszírozásra. Hogy mennyire nincs így, tisztelettel szeretném megkérni az államtitkár urat, hogy mutasson rá arra a tételre, amely tétel a regionális fejlesztési tanácsokhoz, a megyei fejlesztési tanácsokhoz és a kistérségi tanácsokhoz jutó decentralizált pénzeszközként ezeknek a programoknak a végrehajtását szolgálja.

Ezen kívül még egy apró kis tényre hadd hívjam fel a figyelmet - és itt van a miniszter úr, aki a tudomány, a kutatás, a fejlesztés területéért is felelős -, hogy azt is tudjuk, az egyik legnagyobb problémája Magyarországnak, hogy a majdan pontosan a területfejlesztéshez kapcsolódó programfinanszírozáson keresztül - aminek itt semmi jele nincs - érkező nagy összegek fogadására nem vagyunk felkészülve. Nem áll rendelkezésünkre az a személyi és intézményi struktúra, amely képes ezeket a programokat megfelelően előkészíteni, majd ezeket végrehajtani, ellenőrizni. Ezzel kapcsolatosan hadd jegyezzem meg ezt a megint csak apró kis tényt, hogy az intézményrendszer fejlesztésére - tehát a területfejlesztéshez kötődő intézményrendszer fejlesztésére - a jelenlegi költségvetésben is még 0,5-0,8 százalék közötti eszköz áll rendelkezésre. Ez a 2002. évi költségvetésben 0,1 százalékra csökken; tehát az a finanszírozási lehetőség, amely lehetővé teszi, hogy Magyarországon szakképzett, képesített emberek megfelelő intézményekben dolgozva rendelkezésre álljanak, hogy a területfejlesztés eszközrendszerében beérkező forrásokat megfelelő irányba kanalizálják. Befejezésül talán azért, mert a tisztelt hallgatókhoz soha nem szoktam innen szólni, tudják, hogy ez mit jelent: ezt azt jelenti, hogy átlagosan évente 500-600 milliárd forint fogadásáról van szó és az ahhoz tartozó finanszírozási kérdésekről.

Akkor tehát, amikor elhangzik, hogy ebben a költségvetésben benne van a Széchenyi-terv, amikor elhangzik az, hogy az oktatásra - itt van, tényleg -, tudományra vagy a turisztikára 10 milliárddal több jut, mint amennyi most jutott, a tartalma, a részletezése teljes mértékben ismeretlen, a hozzá kötődő eszközrendszer, végrehajtási rendszer ismeretlen, és nem jelenik meg a nemzeti költségvetésben programszerűen, tehát nem lehet tudni azt, hogy melyik program melyiket milyen módon támogatja.

 

(11.00)

 

Jó, ha tudomásul vesszük: anélkül, hogy ez a kormányzat áttérne a programfinanszírozás rendszerére, nem lesz lehetőségünk ezeknek az eszközöknek a fogadására sem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt majd Hack Péter követi, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt által fontosnak tartott pár szempontot szeretnék felvázolni önöknek, amely szempontok alapvetően meghatározzák hozzáállásunkat a 2001-2002-es költségvetés-tervezethez.

Mindenki tudja, aki valamennyire is ismeri a történelmet, hogy Magyarország megmaradásának záloga a társadalom legkisebb egysége, a család volt az elmúlt évezredek során, és ez is marad az elkövetkezendő évszázadokban. Hiszen csak a meghitt otthon és a szerető családi háttér biztosíthatja a multikultúrával szemben a talpon maradást és a nemzeti öntudat fennmaradását. A Független Kisgazdapárt ezért tulajdonít jelentőséget a továbbiakban is hagyományaival egyezően a családok támogatásának. Itt mi a régi értelemben vett családokat értjük; lehet, hogy emiatt konzervatívnak fognak tekinteni minket, de ezt büszkén vállaljuk - bebizonyosodott tény ugyanis, hogy az élettársi kapcsolatoknak nincs olyan összetartó és nemzetmegtartó ereje, mint a házasságnak.

Örülünk, hogy a kormány elképzelései között szerepel a családi adózás egy gyengített változatának tekinthető családi adókedvezmény jelentős növelése, amivel együtt a családi támogatásra fordított összeg 18 százalékkal nő. Itt kell megköszönnöm a kormányzatnak azt a rugalmasságot, amivel figyelembe vette azokat a szempontokat, amelyeket előzőleg vezérszónoki beszédemben említettem, azoknak a családoknak a támogatását is megfontolva, akik a családi adókedvezményt nem tudják igénybe venni, és a családipótlék-kiegészítés technikáját alkalmazva ezen családok kedvezményeit is növeli. Ez azért is fontos tényező, mert számunkra a szegény vidéki családok támogatása legalább olyan fontos, mint a jobb módban élő fővárosiaké.

A családok támogatásának másik fontos területe a lakásépítések ösztönzése, hiszen a lakhatás feltételeinek biztosítása nélkül nem tud a család működni. Ezért fontosak azok a folyamatok, amelyek elindultak tíz év stagnálás után, és értékelni tudjuk a kormány erőfeszítéseit a lakásépítések ösztönzésére.

Lehet, hogy többet is szeretnénk elérni, azonban megértjük a korlátokat, hiszen nem kis teljesítmény a lakásépítési és -vásárlási hitelkamatok csökkentése pár év alatt 22-23 százalékról 6-7 százalékra.

Jelentős lépések történnek a szociális bérlakások építésének finanszírozására és a lakásépítési támogatások, valamint az úgynevezett szocpol-támogatások növelésére is. Jelentősen javíthatja a családok pozícióját a csökkenő jövedelem-központosítás, amely a '97-es 45-46 százalékról 2000-ben várhatóan 41,7 százalékra, 2001-ben 39-40 százalékra, 2002-ben 38 százalékra esik le. Ez már a lakosság számára is érzékelhetővé válik, hiszen az életszínvonal javítása érdekében a keresetek 2001-ben 8,75 százalékot, 2002-ben 7,75 százalékot emelkednek, ami várhatóan reálbér-növekedéssel jár.

Itt kell megemlítenem, hogy frakciónknak vannak fenntartásai a 40 ezer forintos minimálbér lehetséges negatív hatásaival kapcsolatban, hiszen az ennek a szintnek az eléréséhez szükséges összeg bent foglaltatik a 8,75 százalékban, aminek hatása összenyomhatja a bérskálát; hiszen amíg a kezdő mérnök jelenleg bruttó 43 ezer forintot keres, és az ő fizetésemeléséből kell a 40 ezer forint alatti jövedelmeket is felemelni, addig ennek jelentős negatív hatásai lehetnek, hiszen ugyanannyit keres a magasan kvalifikált szakmunkás, a mérnök, mint amennyit az, aki portásként, kevésbé kvalifikált munkában dolgozik. Nem is beszélve a munkáltatók reakcióiról, akiknek a feketegazdaság felé mutató trükkjeire, ismerve a magyar emberek leleményességét, bízvást számíthatunk; példának okáért a részmunkaidőben, illetve kötetlen munkaidőben foglalkoztatott dolgozókra céloznék, aminek az ellenőrzése eléggé problematikus. Én azonban remélem, hogy a felvázolt hatásokkal a pénzügyi kormányzat számolt, és kivédésükre megtalálta a megfelelő megoldásokat; ahogy bizonyára az APEH kintlevőségeinek behajtására is van ötletük.

Itt kell megemlítenem a nyugdíjak problémáját. Örülünk, hogy a kormány is úgy látja, ennek a rétegnek a helyzetén sürgősen és jelentős mértékben javítani kell, és ennek érdekében a nyugdíjakat 3-3 százalékkal nagyobb mértékben emeli, mint a törvényben előírt. Ezzel valamennyit törleszthetünk azoknak az embereknek, akik az elmúlt időszak hősei voltak, végigszenvedték a huszadik század utolsó felének vérzivataros időszakait; valamint egészen keveset törleszthetünk azoknak, akik végigszenvedték a világháborút, a kommunista hatalomátvételt, a téeszesítést, az '56-os forradalmat és a megtorlásokat, végül a rendszerváltás legnagyobb vesztesei lettek, hiszen a bérek és a nyugdíjak közel 20 százalékos reálérték-csökkenést szenvedtek el. Várhatóan '98-2002 között 13,4 százalékot emelkedik a nyugdíjuk reálértéke, hiszen 10,3 százalék nyugdíjemelést tervez a kormány jelenleg.

Meg kell itt említenem egy fontos témát, amit nem győzünk elégszer hangsúlyozni. Az elmúlt időszakban is, de az elkövetkezendő években is a pénzügyi kormányzat a nyugdíjalap egyensúlyával számol, annak ellenére, hogy e járulék mértékét 2 százalékkal csökkenteni szándékozik. Többször elmondtam innen is, hogy a nyugdíjalap tulajdonképpen önellátó, a hiányt, a tb hiányát az egészségbiztosítási rész termeli újra és újra.

Ebből kifolyólag a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója szerint az Országgyűlésnek be kellene szerezni a megemelt nyugdíjkorhatár egészségügyi alapokra gyakorolt hatásainak elemzéséről készülő tanulmányokhoz szükséges adatokat, el kell készíteni a tanulmányokat, és ezeket figyelembe véve megtárgyalni a szociális és népességpolitikai hatásukat és vizsgálni az eredeti nyugdíjkorhatár visszaállításának lehetőségét. Ugyanis figyelembe kell vennünk, hogy milyen hatással lesz az Egészségbiztosítási Alapra, ha az 55 év fölötti hölgyek, illetve a 60 év fölötti urak elmennek táppénzre - pluszban a kórházi ellátásuk, rokkantnyugdíjba vonulásuk -, ugyanis ők képezik azt a réteget, amelyik, amennyiben elveszti az állását, nagyon nehezen helyezkedik el, és az orvos már szolidaritásból is kiírná őket. De tudjuk azt is, hogy ez a réteg egészségügyi szempontból Európa egyik legrosszabb helyzetben lévő rétege, akik nyugodtan, indokoltan megtehetik azt, hogy táppénzre, illetve rokkantsági nyugdíjba menjenek, hiszen népességünk egészségi állapotában van némi kivetnivaló.

 

(11.10)

 

Az FKGP részéről elkészítettük az erre vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot, amelynek támogatását kérjük az Országgyűlés többi pártja részéről.

Frakciónk egyetért a kiemelt területek jelentősebb bérfejlesztésével, úgymint az egészségügy és a pedagógia. Ezeken a területeken, valamint a szociális munka területén jelentős munkaerő-elvándorlás tapasztalható. Például a nyugat-dunántúli kórházak már alig tudják az alapfunkcióikat ellátni, mert a jól képzett nővérek vagy az osztrákokhoz mennek el dolgozni, vagy a különböző bűvöskocka-összeszerelő üzemekben helyezkednek el, hiszen ott eddigi bérük többszörösét kereshetik meg. Itt kell kiemelnem, hogy Nyugat-Dunántúlon már tapasztalható az a tendencia, hogy az üzemeket bezárják, és Kínába, Ukrajnába, Szlovákiába vagy máshová telepítik át, s így egyik pillanatról a másikra emberek ezrei kerülhetnek munkahelyen kívülre, akiknek az elhelyezkedésével utána problémák vannak. Az eredeti szakmájuknak megfelelő munkahelyen csak a megszállottak maradnak, és ők működtetik az egészségügyi rendszert.

Sajnos, egy-két olyan tételt is meg kell említeni, ami véleményünk szerint problémás, például az MTV 7,2 milliárdos tartozásának az elengedését, amit éveken keresztül megtehetünk, ha az említett intézmény struktúrája nem változik, és amit egy háromnevű Csák Máté irányíthat. A fenti úr a szakmai és társadalmi szervezetek, valamint az országgyűlési képviselők tiltakozásával mit sem törődve, összejátszva egy nyakig eladósodott önkormányzattal, amely önkormányzatot az adófizetők pénzéből tartunk életben, milliókat érő regionális stúdiókat helyezget ide-oda és magáncégeknek játszik át. De biztosak vagyunk benne, hogy ezekben a kérdésekben a kormány megfelelő módon jár el, ahogy a kétéves költségvetés bevételi oldalának bizonytalanságát is kezelni tudja.

Reméljük, hogy az infláció csökkenése a nyitott gazdaság ellenére a megfelelő érték körül alakul, hiszen a magasabb inflációnak nemcsak előnyei, de a hátrányai is jelentkezni fognak költségvetési szempontból - ha késleltetve is - a kifizetési oldalon, ezzel a kiadást is bizonytalanná téve.

A fentieket figyelembe véve a Független Kisgazda-, Földműves- és Polgári Párt az említett gyengeségek és bizonytalanságok minimalizálása esetén támogatni fogja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hack Péter úr, az SZDSZ képviselője; őt Balla Mihály úr, a Fidesz képviselője követi.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban arról fogok szólni, hogy mit ígér az átverés költségvetése a magyar polgároknak, mi az üzenete mindenki számára, aki Magyarországon követi a törvényalkotás munkáját.

Az első üzenete az, hogy a törvények arra vannak, hogy kikerüljük őket. A kormány a törvény beterjesztésével megsérti a hatályban lévő államháztartási törvényt - a törvény ellentétes a hatályos államháztartási törvénnyel -, és megsérti a Házszabályt. Az előző különbség állítólag majd meg fog szűnni, ha utólag módosítják az Áht.-t, de a törvény házszabály-ellenessége nem szűnik meg. A kormány kifejezetten lábbal tiporja a törvényeket annál a fejezetnél, amiről szólni fogok, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az igazságszolgáltatás költségvetéséről.

Kétharmados törvény írja elő, hogy a költségvetés során a bíróságokra, az igazságszolgáltatásra vonatkozó fejezeteket úgy kell benyújtani, hogy azt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács készíti elő, és ha a kormány mégis véletlenül netalántán ellentétes javaslatot terjesztene be, akkor a költségvetésben részletesen meg kell indokolni, hogy mi a különbség alapja. A jelenlegi költségvetés 23 milliárd forintos különbséget mutat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által benyújtott és az Állami Számvevőszék által megalapozottnak, hitelesnek tartott költségvetés és a Pénzügyminisztérium bürokratái által hasraütésszerűen elkészített bírósági költségvetés között, miközben egyetlen szóval sem magyarázza meg, hogy mi a különbség indoka.

Mit üzen az átverés költségvetése az igazságszolgáltatáshoz fordulni kívánó polgároknak, akik évente több millióan kerülnek kapcsolatba az igazságszolgáltatással, és mit üzen az igazságszolgáltatásban tevékenykedőknek? Azt üzeni, hogy megszűnik az a nyolc éven keresztül tartó folyamat, amely az igazságszolgáltatást negyven év diszfunkciója után visszahelyezte a jogállami helyére; az a folyamat, amelyet a rendszerváltás utáni két kormány is tartott, amely megállította a bíróságok teljes szétzilálódását, megállította a bíróságokról való elvándorlási folyamatot. Ez a folyamat a jelenlegi kormány működése alatt megszűnik, megáll, a bíróságok fejlesztései megtorpannak. Párhuzamosan az igazságszolgáltatási reform meghiúsításával ez azt fogja eredményezni, hogy az európai uniós kifogások Magyarországgal szemben 2002 után is meglesznek. Az egyik legfontosabb uniós kifogás Magyarországgal szemben az, hogy az igazságszolgáltatás nem eléggé hatékony, nem eléggé működőképes.

Mire lenne szükség a bíróságok, az igazságszolgáltatás tekintetében? Szükség lenne a bírák illetményének emelésére. 1996-ban, amikor a bírósági szervezeti törvényt tárgyalta az Országgyűlés, a Fidesz akkori vezérszónoka, Áder János azt mondta, hogy a bíróságok fejlődése mostantól a parlament kezében van, hiszen a parlament évente állapítja meg a bírósági illetményalapok összegét. Az illetményalap 1999-ben nem növekedett 1998-hoz képest, a mostani növekedések viszont nem fedezik az elmaradt bérnövekedéseket. Ráadásul a bíróságok illetménynövekedésének költségvetési alapjai sincsenek meg. A parlament már tavaly is átverte az igazságszolgáltatást akkor, amikor ugyan megszavazta a 10 százalékos helyi bírósági illetményemelést, de ennek költségvetési forrását nem teremtette meg, így a bíróságok csak a fejlesztési költségek rovására tudták a 10 százalékos illetményalap-növelést végrehajtani.

Ennek az a következménye, hogy a bíróságok épületei, infrastruktúrái nem tudnak kellő mértékben fejlődni, márpedig, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, aki ma elmegy egy bírósági épületbe, az időutazásban vesz részt. Miközben a bankokban, a pénzintézetekben, de ma már a minisztériumi hivatalokban is XXI. századi munkakörülményeket lehet látni, aközben a bíróságokon XVIII-XIX. századi körülményekkel találkozunk, mint ahogy azt a parlamentben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Legfelsőbb Bíróság elnöke egy korábbi vitában kiemelte. Azt a hátrányt, amit az elmúlt negyven év tevékenysége okozott, a legutóbbi nyolc évben igyekeztek pótolni az előző kormányok, de a mostani kormány a fejlesztések útjában áll.

Szükség lenne a bíróságok vonatkozásában a bíróságok létszámának emelésére. Elhangzott az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának az ülésén is és tegnap a plenáris ülésen is, hogy az elmúlt esztendőben a bíróságok nem kaptak kellő támogatást arra, hogy a megnövekedett feladatokat létszámnövekedéssel fedezni tudják. Erre nagyon kézenfekvő példa a szabálysértések ügyének bírói felülvizsgálata. A kormányprogram a 6. oldalon leszögezte, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet a hatásvizsgálatok elvégzésére. Nos, olyan nagy hangsúlyt sikerült fektetni a hatásvizsgálatokra, hogy már ki se látszanak alóla a hatásvizsgálatok. A mostani törvényben sincs érdemi hatásvizsgálat.

 

(11.20)

 

De néha volt, mert például a szabálysértési törvénynél a kormánynak sikerült egy hatásvizsgálati blöfföt előterjeszteni a parlamentnek, ugyanis ez a hatásvizsgálat azt mondta, ahogyan ezt annak idején az előterjesztőik hangsúlyozták, hogy évente a bíróságoknak 40 ezer ügyre kell számítani a szabálysértési törvény megváltoztatásával. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném tudni azt, hogy ki a felelős azért a blöffért, ami ezzel a 40 ezer üggyel kapcsolatban elhangzott, ugyanis csak március 1-jén lépett hatályba az új szabálysértési törvény, és márciustól júniusig, tehát negyedév alatt 30 ezer ügy érkezett a bíróságokhoz, tehát negyedév alatt majdnem az egész évre prognosztizált ügyforgalom megérkezett, és ebben még nincs benne az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése, amely még nagyságrenddel megnöveli ezt az ügyszámot, miközben a bíróságok ehhez - szemben az akkori kormánynyilatkozatokkal - nem kapták meg a szükséges támogatást, létszámfejlesztési támogatást, legfeljebb megint csak azt tehetik, bár itt a létszámokat nem is növelhetik, legfeljebb csak a költségvetési egyéb keretekre tehetik ezt meg, vagyis más tevékenységek rovására.

Az igazságszolgáltatás a 2002-es állapotban újra azzal fog számolni, hogy a bíróságoknál újra megindul az elvándorlás, hiszen a bírói bérek, a bírói munkafeltételek a piaci bérekkel és a piaci körülményekkel nem egyeztethetők. Ez egy nagyon nagy veszteség, hiszen még egyszer mondom, az előző nyolc év kormánya negyven év lemaradását próbálta pótolni, az így felhalmozott előnyöket a mostani kormányzat egyszerűen széjjelveri.

A kormányzat megfontolatlan és megfelelő elemzések nélküli újításait mutatja egy más terület is, amiről szólnom kell. Egy olyan területről, amely helyes törekvést indít el az okmányirodák bevezetésével, helyes törekvést indít el, amikor a rendőrségtől olyan feladatokat vesz el, amelyek soha nem voltak igazán rendőri feladatok, tehát a személyi igazolványok, útlevelek, vállalkozói igazolványok, illetőleg a jogosítványok és gépjárműiratok intézése. Ugyanakkor a január 1-jén bevezetett okmányirodák tapasztalata azt mutatja, hogy a kormány cinikusan nem adott kellő anyagi támogatást az önkormányzatoknak ezeknek az irodáknak a felállítására. Csak választókörzetemben, Óbuda-Békásmegyer önkormányzatánál a 60 millió forintos költséggel felállítandó okmányirodához 14 millió forintot biztosított a Belügyminisztérium, a többit az önkormányzat szükségképpen az utak felújításától vagy az oktatástól volt kénytelen elvonni. Ez a beruházás sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy normális körülményeket teremtsenek az okmányirodákhoz. Nyilván ebben városonként eltérő a helyzet, de nagyon sok településen és a főváros nagyon sok kerületében kaotikus állapotok uralkodnak. Egy személyi igazolvány megújítása ma már körülbelül akkora feladat, mint a Himalája megmászása, több nap szabadságot kell kivenni, meg kell szervezni a hideg élelmet, és mindenféle tortúrákon kell átmenni azért, hogy valaki személyi igazolványt kapjon.

Aki ismeri a korábbi rendőrségi irodák tevékenységét, tudja, hogy ezeknél az irodáknál nem is a személyi igazolványok és az útlevelek okoztak igazi nagy káoszt, hanem a gépjárművek iratainak kezelése. Ez eddig a rendőrségeken is katasztrofális állapotokban zajlott. Ezt most január 1-jétől úgy zúdítják rá az önkormányzatokra, hogy semmiféle anyagi feltételét nem teljesítik, amit több településen - a sajtóban is megjelent nyilatkozatokban elhangzott - a rendőrségen eddig tizennégyen végeztek, azt majd az önkormányzati okmányirodán négyen-ötön fogják végezni. Január 1-jétől a borügyhöz hasonló káosszal lehet számolni az okmányirodák tekintetében, a kormány pedig cinikusan szét fogja tárni a karját, és azt mondja, hogy ez az önkormányzatok felelőssége, az önkormányzatok tehetnek arról, hogy ilyen állapotok keletkeznek, miközben ebben a költségvetésben egyáltalán nem fedezi az ilyen értelmű megnövekedett feladatok költségeit az önkormányzatok számára. Ráadásul egyébként a rendőrséggel is kiszúr a költségvetés, mert 3 milliárdos többletbevételt ír elő a jövő évben, miközben ezek a többletbevételek, egyszerűen nem tudom, a rendőrségen miből keletkezhetnének, hogyan keletkezhetnek.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, ez a költségvetés tovább folytatja azt az utat, amit az Orbán-Torgyán-kormány megkezdett, tovább folytatja azt az utat, amely erősíti a korlátozatlan végrehajtó hatalmat, és gyengíti azokat a hatalmi ágakat, úgy az önkormányzatokat, mint az igazságszolgáltatást, amely hatalmi ágaknak az lenne a feladata, hogy a kormányzati túlhatalmat kordában tartsák. Ezzel sem tudunk egyetérteni, és ezért sem támogatjuk a költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány két tagja is jelentkezett felszólalásra soron kívül, úgyhogy kénytelen leszek Balla Mihály képviselő urat türelemre kérni. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszternek adom meg a szót. (Dr. Deutsch Tamás: Én rendes hozzászólásra jelentkeztem.) Rendes hozzászólásra jelentkezett Hende Csaba úr is, úgyhogy Deutsch Tamás miniszter urat illeti a szó. (Varga Mihály: Hende Csaba kétpercest kért. - Dr. Hende Csaba: Nem kétperces, de nagyon rövid.) Nem a kétperceset nyomta meg, hanem a rendes hozzászólást, de ha itt a vitában kiderül, hogy két percet... (Dr. Hende Csaba: Három perc lesz.) Akkor nem, akkor Deutsch Tamás úr következik, ha három perc lesz, akkor kénytelen leszek először az elsőnek megadni a szót.

Miniszter úr, öné a szó.

 

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a 2001-2002. évek költségvetéséről szóló törvény parlamenti vitája a szónak abban az értelmében szokásos mederben zajlik, hogy a parlament plenáris ülésén az ellenzéki képviselőtársaink által elmondott kritikai vélemények meglehetős távolságban vannak azoktól a hitem szerint reális, hiteles, szakmailag jól alátámasztott kormányzati és kormánypárti véleményektől, amelyek a törvényjavaslatot indokolják. Azonban nem mindig volt ilyen ez a szereposztás, és erre jó példa a parlament ifjúsági és sportbizottságának az az ülése, amely ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságáról szólt. Nem szeretném természetesen hírbe hozni azokat a kedves ellenzéki képviselőtársaimat, akik ebben a bizottságban képviselik a Szocialista Pártot, a Szabad Demokraták Szövetségét és a Magyar Igazság és Élet Pártját, de meglepő, a parlamenti vita eddigi hangulatához képest nagyfokú egyetértés alakult ki az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetési fejezetében megfogalmazódott elképzeléseket, fejlesztési programokat illetően.

Ha megengedik tehát, én most röviden három olyan kérdésről szólnék, amely kérdés a számok mögött, az Ifjúsági és Sportminisztérium 2001-2002-es költségvetési támogatási összegei mögött meghúzódó, nagyon fontos, több millió magyar polgárt érintő programokat jelentenek. A három kérdés közül az egyik rögtön egy súlyos társadalmi probléma, ez pedig nem más, mint a növekvő kábítószer-fogyasztással kapcsolatos kormányzati intézkedések kérdése.

A kormány megtárgyalta, elfogadta és éppen a parlament a napokban, az elmúlt hetekben vitatja azt a nemzeti stratégiát, amelynek támogatását illetően hatpárti egyetértés alakult ki. E hatpárti egyetértéssel támogatott nemzeti stratégia nagyon lényeges fejlesztési programokat tűz ki. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az előttünk álló három költségvetési évben, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban 17 milliárd forintot fordít a központi állami költségvetés a kábítószer-fogyasztás megelőzését, a már kábítószer-fogyasztók rehabilitálását szolgáló intézmények fejlesztésére. Külön kiemelném azt, hogy a jövő esztendőben több mint 25 százalékkal nő az az összeg, amit a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos programok támogatására lehet fordítani és fordít is a kormány, az Ifjúsági és Sportminisztérium.

 

(11.30)

 

Ugyancsak rendkívül fontos fejlesztési programokat fogalmaz meg ez a költségvetés az ifjúsági ügyeket illetően. Baráth Etele képviselő úr éppen a decentralizáció hiányáról, a helyben meghozható döntések csekély mértékéről szólt. Olyan lényeges intézményfejlesztés történt már a mögöttünk hagyott kettő esztendőben, ami épp az ifjúsági ügyek területén több mint tízéves adósságot törlesztve azt jelenti, hogy a központi állami költségvetésben meghatározott ifjúsági szervezetek, ifjúsági aktivitások támogatására fordítható forrásoknak több mint a felét már ebben az évben - a jövő évben az arány még nőni fog - regionálisan szervezett, az adott régióban tevékenykedő gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselőiből álló döntéshozó testületek oszthatják szét, természetesen nyilvánosan ellenőrzött pályázati csatornákon keresztül.

Ugyancsak fontos fejlesztési program indul el a jövő évtől kezdve: 2001-ben és 2002-ben összesen több mint félmilliárd forintot fog fordítani a kormány pályázati úton játszótér-építési program támogatására. Ezzel kapcsolatban rendkívül nagy a települési önkormányzatok érdeklődése.

Végül, de nem utolsósorban a sport kérdéseiről hadd szóljak két rövid mondatot. Az első a fogyatékosok sportjának támogatása. Ugyancsak talán a szokásos véleménykülönbségektől eltérve teljes az egyetértés abban, hogy helyes az a kormányzati politika, amelynek keretében 1999-ben négyszer akkora költségvetési forrás állt a fogyatékosok sportjának támogatására rendelkezésre, mint az azt megelőző évben. Ez az összeg 2000-ben, tehát idén a duplájára nőtt, majd ez a növekedési ütem folytatódik tovább, 2001-ben több mint 400 millió forint fog a fogyatékosok sportjának támogatására rendelkezésre állni, ez már 16-szorosa a '98-ban rendelkezésre álló forrásoknak, és a növekedési ütem tovább tart, a növekedés mértéke 25 százalékos, és 2002-ben eléri a félmilliárd forintot. Ez nagyjában-egészében megközelíti azt az összeget, amelyet a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül a minőségi sport támogatására fordít majd a költségvetés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy azokról a rendkívül fontos sportlétesítmény-fejlesztési programokról szóljak egy bővített mondatot, amelyeknek költségvetési fedezete a 2001-2002-es költségvetésekben már megjelenik. Ezek közül nagyságrendjét és hitem szerint jelentőségét tekintve is kiemelkedő az a stadionrekonstrukciós program, amelyről lehet, hogy a döntést a központban hozzák meg, a Magyar Labdarúgó Szövetségben, az Ifjúsági és Sportminisztérium közreműködésével, de a forrásokat helyben fogják felhasználni, hiszen az ország 36 pontján európai színvonalú stadionok fognak születni, amelyeket nem csak labdarúgók használhatnak.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy két másik fontos létesítményfejlesztési programról adjak tájékoztatást. Az egyik a vidéki sportcsarnoképítések programja, amelynek keretében már idén elindult Szegeden, már idén elindult Kalocsán, már idén elindult Debrecenben komoly sportlétesítmény-fejlesztés. Veszprém városát is hadd említsem, ahol nem kormánypárti a polgármester, nehogy ezt a vádat váltsa ki ez a felszólalás.

És végül, de nem utolsósorban kapcsolódva a hitem szerint rendkívül sikeres olimpiai szerepléshez, azt a két esztendővel ezelőtt megfogalmazott elképzelést váltja valóra, annak valóra váltását kezdi meg ez a költségvetési törvény, amely világszínvonalú olimpiai központokat hoz létre, biztosítva ezzel a minőségi sportban tevékenykedő magyar sportolók legszínvonalasabb felkészülésének a körülményeit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek azok az elképzelések tehát, amelyek hitem szerint nemcsak a parlament ifjúsági és sportbizottságában, hanem itt a plenáris ülésen is nemcsak kormánypárti, de ellenzéki képviselők támogatására is érdemes elképzelések.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hende Csaba államtitkár úr, megadom a szót.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Hack Péter képviselő úr szavaira szeretnék röviden reagálni. Az elmúlt két és fél évben tucatnyi ízben emlegettek már ellenzéki oldalról alkotmány-, illetve törvénysértést a kormány magatartásával kapcsolatban. Pontosan tucatnyi alkalommal állapította meg az Alkotmánybíróság ezekről a vádakról, hogy teljességgel megalapozatlanok. Nem akarok én az előző ciklusra visszatérni, amikor viszont tucatnál több alkalommal semmisített meg az akkori kormánypártok, a mai ellenzék által megszavazott törvényeket az Alkotmánybíróság, de ilyen körülmények között, ami az államháztartási törvény, illetve a költségvetési törvény kapcsán elhangzott, én szeretném azt javasolni, hogy talán az Állami Számvevőszék véleményére kéne hagyatkozni, amely megvizsgálta ezt a kérdést, és nem emelt kifogást a kormány eljárásával szemben. Én tehát több szakmai szerénységet és talán egy kicsit kevesebb önbizalmat kívánnék az ellenzéki képviselő uraknak.

Ami a bírósági fejezet helyzetét illeti, való igaz, nagyon komoly elmaradások halmozódtak fel ezen a területen az úgynevezett szocializmus 40 éve alatt, és ezeket nem lehet tíz éven belül behozni. Azonban felhívnám arra a figyelmet, hogy a bírósági munka, hála a bírák kiváló tevékenységének és azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a kormány az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal együtt megtett, jelentős mértékben javult az elmúlt időszakban. Tehát nem igaz az, amit Hack Péter mondott, hogy itt egy összeomló bírósági szervezetről volna szó, hiszen közel 25 százalékkal csökkentek az elmúlt időszakban az egy éven túl elhúzódó perek. Ez egy javuló működést, javuló tendenciát és nem egy romlást mutat.

Ami pedig azt illeti, hogy az elvándorlás veszélye fenyegetné (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a bírói pályát, ennek pontosan az ellenkezője igaz. Soha nem látott számú jogász törekszik a bírói pályára, és ez is megnyugtató.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Németh Imre úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a költségvetés tárgyaláskor még nem esett szó az agrárgazdaságról, én e tekintetben szeretném önök elé tárni a kétéves költségvetést. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az FVM-vezetés, dr. Torgyán József folytatja a költségvetési hagyományokat, az elmúlt évben ugyanis egyetlen percet sem töltött a tisztelt Házban a költségvetés tárgyalásakor, és eddig sem találkoztam a tárca képviselőivel.

Hozzászólásomban tisztázni szeretném, melyek azok az alapvetések, amelyek révén érzékelhetővé válik ennek a kétéves, illetve kétszer egyéves költségvetésnek a háttere. Erre azért kényszerülök, mert nem szeretnék részt venni abban a számháborúban, amelyet a miniszter úr folytat több éve a költségvetés tárgyalása kapcsán. Ez ugyanis megítélésem szerint csak egyetlen célt szolgál, hogy senki ne lásson tisztán, a zavarosban szabadon lehessen halászni. Gondoljunk csak az elmúlt évi vitára, amelyben hallottuk a 413 milliárdot, amelyből 413 paragrafus lett, elaprózva rendkívüli mértékben az agrártámogatásokat. Hallottunk 50 százalékos támogatási növekményről. Most a termelők érzékelhetik, hol van ez a pluszpénz, amikor fél év után csődbe jutott az agrártámogatási rendszer. És visszagondolhatnak önök a meg nem valósult támogatási prioritásokra is.

De szeretnék visszatérni az alapvetésekhez. Mi kell egy egyszerű költségvetési terv megalkotásához? Megítélésem szerint reális helyzetértékelés, világos célok, és a célok megvalósításához szükséges koncepció.

Vegyük sorra ezeket a szempontokat! Ami a reális helyzetértékelést illeti, már ma is hallottuk, a kormány nem terjesztette a parlament elé az agrárgazdaság elmúlt évi folyamatairól szóló elemzést, ezt még a mezőgazdasági bizottság sem látta. Az agrárfejlesztésről szóló törvény szerint ezt 30 nappal a költségvetés benyújtása előtt a miniszternek meg kell tenni, be kell számolnia az Országgyűlésnek az elmúlt évi folyamatokról. Tehát ilyen szempontból is jogsértő ez a költségvetés. Én helyette próbálok tenni egy rövid számvetést.

A nemzetgazdasági növekedéssel szemben a mezőgazdasági termelés a mélypont körül stagnál, ugyanis a Statisztikai Hivatal jelentése szerint az elmúlt évben a mezőgazdaság termelésnövekménye 0,1 százalékos volt, tehát a statisztikai hibahatáron belül volt. A mezőgazdasági termelők jövedelempozíciója tovább romlott. 1999-ben a fogyasztói árindex ugyanis 10 százalékos növekedést mutatott, a mezőgazdasági felvásárlási árak indexe pedig 0,9 százalékost, tehát 9 százalékos az árjövedelem-lemaradás rátája, amiből az következik, hogy a mezőgazdasági termelők zsebéből közel 90 milliárd forintot vettek ki az elmúlt esztendőben.

Ez mutatja, tisztelt képviselőtársaim, hogy hiába emeljük a támogatásokat 10-20 milliárddal, ha nem arra költjük, amire kell, jelesül a piaci helyzet konszolidálására, akkor a termelők lényegesen többet veszítenek a réven, mint amit nyernek a vámon.

 

(11.40)

 

A helyzetértékelés utolsó pontjaként nézzük meg, miként járult hozzá az agrárium az ország fizetési mérlegéhez az elmúlt évben. Az agrárexport 1999-ben 17,1 százalékkal csökkent, az agrár-külkereskedelem egyenlege 300 millió dollárral romlott, és azért nem többel, mert az élelmiszerimport is csökken. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az agrárfejlesztésről szóló törvény értelmében növekvő támogatást kellene biztosítani az agráriumnak, a GDP növekedésével arányosan.

A második alapvetésre térnék rá, a világos célok kérdésére. Kormányprogram van, ismerjük. Ebben a fő célok rögzítve lettek, az agrárium tekintetében is. Ezek közül egyet emelnék ki, a termelők versenyképességének a javítását. Nézzük a valóságot! Torgyán miniszter úr a szövetkezeti üzletrész vitája kapcsán világosított fel bennünket ebben a Házban, hogy vegyük tudomásul, a mezőgazdaság nem versenyágazat. Én is szeretném feltenni a kérdést, tisztelt képviselőtársaim: akkor hova tartunk, mik a célok?

Matolcsy miniszter úr az ír gazdaságról hozott példát, annak a sikeres tervezését állította példaként elénk a mai napon. Valóban, én is úgy gondolom, hogy minta értékű kezdeményezések vannak Európában, illetve megvalósult programok. Egy olyan országban, ahol 3,5 millió lakos él, nyolcmillió szarvasmarhát tartanak, a mai magyar állománynak a tízszeresét, és abban az országban, ahol tíz tonna búzát tudnak termelni hektáronként, a mezőgazdasági területnek mindössze 8 százalékát használják erre a célra, mert tisztában vannak a piac igényeivel és saját ökológiai adottságaikkal, amelynek eredőjeként ők úgy döntöttek, hogy a terület csaknem 90 százaléka legelő, mert a piacon ezzel tudnak helytállni.

Én úgy gondolom, hogy ezzel a specializált versenyképes szektorral kell majd a mi termelőinknek helytállni. Hol van a mi kormányunknak az EU-felkészülés jegyében ehhez szerkezetátalakítási programja? A miniszter úr szerkezetváltáson, szerkezetátalakításon a szövetkezeti rendszer elsorvasztását érti, ismét feltüzelve a vagyoni vitákat, ami figyelemelterelésre kiváló, de előrehaladásra sajnos nem. Én örülök annak, hogy a kormány a gazdaság fejlesztéséhez új koncepciót készít, amelyet Széchenyi-tervnek hívnak. De hol van ebben az agráriumnak a helye? Sehol, tisztelt képviselőtársaim. Az FVM ugyan elkezdte a Széchenyi-program agrárfejezetének kidolgozását, de a kormány, köszöni szépen, ebben a mezőgazdaságnak nem biztosít helyet. A mezőgazdaság tehát sodródik, világos célok nélkül.

A harmadik alapvetésem a célok megvalósításához szükséges koncepció. Persze, ha nincsenek tisztázva a célok, nincs is értelme koncepciót készíteni. Ez érthető, képviselőtársaim, de teljesen elfogadhatatlan. Ennek a jegyeit viseli magán az előttünk lévő kétszer egyéves költségvetés. Nézzük ennek a költségvetésnek a főbb számait!

Az agrárium kiemelt támogatását hirdette meg a kormány, mint költségvetési prioritást, amely megítélésem szerint egy hamis állítás. Ma is elhangzott már ebben a Házban, hogy ugyan nagy számok röpködnek a levegőben, ugyanakkor a 19 százalékos nominális jövő évi agrártámogatás-növekedéssel szemben az azt követő évben már egy lényeges reálérték-visszaesést kell hogy elszenvedjen az ágazat, ennek eredőjeként a támogatások kétéves növekedése - természetesen mi nem úgy számolunk, hogy összeadjuk a két évet, mert ha hároméves költségvetés lenne, akkor még nagyobb számokat lehetne mondani, hanem a valós bázishoz mérten - 2,5 százalékos. Tehát ezen forrásoknak az elosztása rendkívüli aszimmetriát mutat: a jövő évben egy tényleg érdemi 10 százalékos reálnövekménnyel találjuk szembe magunkat, az azt követő évben pedig egy 5 százalékos reálérték-csökkenéssel találjuk szembe magunkat. Minek lehet ezt tulajdonítani? Erre szakmai válaszokat igazából nem lehet találni, ezért én ezt egy kampányköltségvetésnek tartom, tisztelt képviselőtársaim.

Kirívó mértékű intézményfejlesztés van ebben a költségvetésben. Az egyik képviselőtársam kereste, hogy hol van a területfejlesztéssel kapcsolatos létszámfejlesztési lehetőség. Erre egyetlen példát szeretnék mondani, mert az időm rendkívül előrehaladt; 909 főt kíván a minisztérium beállítani a földművelésügyi szakigazgatási intézményekbe, 1753 főre növelve ennek értékét, ennek keretében 300 új falugazdászt, ahelyett, hogy a meglévőket anyagilag megbecsülné és megfizetné, ezt a létszámot felbővíti. A további 600 emberre pedig csak annyi választ kaptunk, hogy ez egy SAPARD-keret, nyilván a kistérségi menedzserek kerete; úgy látszik, a Fidesz elirigyelte Torgyán József pártapparátusát, és ő is megvalósít valami hasonlót. Erre, tisztelt képviselőtársaim, plusz tízmilliárd forintot kell költeni.

Keressük tehát, hogy van-e helye az agrárköltségvetésben a növekményeknek; sajnos ilyen vonatkozásban is rendkívül lehangoló képpel találjuk szembe magunkat. Sajnos, több időm nincs, hogy a többi részletet tisztázzuk, remélem, hogy majd a képviselőtársaim ezt folytatják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hack Péter úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Hende államtitkár úr szavaira kívánok reagálni. Én nem állítottam, hogy összeomlik az igazságszolgáltatás, azt állítottam, hogy azok a folyamatok, amelyek nyolc éven keresztül tartottak, megfordultak, egy javuló folyamat romló folyamattá kezdett átalakulni. Az igazságszolgáltatás tekintélyét ezek a lépések, amelyeket az átverés költségvetése tartalmaz, rombolják.

Ez nem az én véleményem, ez az Országos Igazságszolgáltatási Tanács véleménye is, tegnap hallhattuk itt a plenáris ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökének drámai szavait. Tehát ez nem az ellenzék kritikája. Az a folyamat, amelyet nyolc éven keresztül az előző két kormány elindított, megállt, önök megállították, tudatosan, és a bíróságok finanszírozását nem biztosítják. Én nagyon remélem azt, hogy nem az a céljuk ezzel, hogy az igazságszolgáltatást is majd a Defend Kft.-be fogják bevinni és így privatizálják, mert ha az igazságszolgáltatást nem javítják, akkor a magán-igazságszolgáltatási cégek paradicsoma jön el.

A másik tényező, amelyet szeretnék állítani, és állítottam is: a kormány törvényt sértett, amikor az államháztartási törvényben leírtakkal ellentétesen nyújtotta be a költségvetést, törvényt sértett, amikor a Házszabállyal ellentétesen nyújtotta be a költségvetést, és ebben a fejezetrészben, amelyről én szóltam, effektíve megsérti az 1997. évi LXVI. törvény 39. § b) pontját. Ezek a törvénysértések viszont cinikus módon, hasonlóan a háromhetes ülésezéshez, olyan pontokat érintenek, amelyeket az Alkotmánybíróságnál nem lehet megtámadni, mert ezek nem alkotmányt sértenek önmagukban, hanem tételes törvényi rendelkezéseket. De ezeknek az üzenete az, minden polgár számára, hogy lehet azt csinálni, amit akarnak, a kormánypártok áthághatják a törvényeket, és ezért van az, hogy egymás után buknak meg a kormánypárti képviselők is a törvénynél... (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Konkrét példát!) Konkrét példa Székely úr, konkrét példa a függetleneknél ülő volt fideszes képviselők helyzete. (Taps az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiban: Nem a gyülekezetben vagy! - Ne beszélj összevissza! - Dolgozni kell, hogy a Demszky csapatába kerüljön valaki! - Túl magas vagy!)

 

ELNÖK: Az előre jelentkezett hozzászólók közül hozzászólásra következik Boda Ilona, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. BODA ILONA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom a költségvetés 6. fejezetét, a bíróságok költségvetési fejezetét érinti. Ha ezen költségvetési fejezeti részhez valamilyen összefoglaló vagy átfogóbb jellegű gondolat mondható, akkor szeretném aláhúzni azt, hogy a Magyar Köztársaságban véleményem szerint a bíróságok helyzete összességében szilárd, az ítélkezés folyamatos, függetlensége biztosított, és szó sincs olyan válságról, amely alapjaiban érintené működésüket.

 

 

(11.50)

 

Ezzel a megállapításommal áll összhangban az Európai Bizottság éves jelentése, amely szerint a magyar igazságszolgáltatás megfelelően, ámde túlterheltsége miatt lassan működik. A fenti ténymegállapítás azért is fontos a számomra, mert az ellenzéki oldalon az fogalmazódott meg, hogy a magyar bíróságok helyzete romlott, sőt ennél súlyosabb kritikai megjegyzések is elhangzottak. Aki ilyen tényt állít, az sajnos nem veszi kellően figyelembe az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének a bíróságok helyzetéről szóló tájékoztatójában foglaltakat, amelyből megállapítható, hogy például az 1999. évben a helyi bíróságokon a peres ügyek száma 23 százalékkal csökkent, hogy a korábbi években tapasztalt bírói fluktuáció megszűnt, hogy egy-egy fogalmazói álláshelyre tízszeres a túljelentkezés.

A bíróságok költségvetési helyzetének reális elemzésénél természetesen felvethető az eljárási reformok 1997. évi elgondolásához képest történő eltérő megfogalmazás, amely véleményem szerint nem az ítélőtáblák felállításának az időpontjában, illetve az 1998. évi felállításuk elmaradásában kezelhető az alapkérdés szintjén, hanem a reformok mikéntisége elsősorban abban fogalmazható meg, hogy a bíróságokat ne terheljék olyan feladatok, amelyek tartalmilag nem igényelnek bírói döntést. A jogállamiság követelményei ugyanis nem jelentik azt, hogy valamennyi jogvitában közvetlenül nyíljon meg a bírói út jogérvényesítési lehetősége. Olyan megoldásokat, azokat a reformokat kell és talán kellett volna már 1997-ben is megtalálni, mindenekelőtt szorgalmazni, amelyek azt biztosítják, hogy a bírói út mint végső jogérvényesítési eszköz legyen igénybe vehető.

Reform kellett volna és kellene most is abban a kérdésben, hogyan alakuljon az eljárás rendje, a jogorvoslat, különösen a rendkívüli jogorvoslat. Mindezek a valódi reformok szolgálnák azt a jogos igényt, hogy a társadalmi ráfordítás arányban álljon a bíróság elé vitt jogviták jellegével és súlyával. Mert azt mindenképpen tudomásul kell venni, hogy a bíróságok működése az államnak és a jogkereső polgárnak is rendkívül költségigényes, illetve a bírósági ítélet nem képes azonnal és rugalmasan reagálni az előhozott jogkérdésre.

A bíróságok 2001-2002. költségvetését is az a kettősség jellemzi a véleményem szerint, hogy az OIT által meghatározott feladatok elvégzésében egy maximalista szemlélet tűnik fel, amely abból ered, hogy az OIT és a bíróságok is igen magas szinten kívánják a feladataikat ellátni, de tudomásul kell venni ugyanakkor, hogy az állam teherviselési képessége korlátozott. (Dr. Hende Csaba: Úgy van!) És ennek megfelelően a költségvetési előirányzatokon belül biztosan lehet és meg is kell találni azokat az átcsoportosítási pontokat, amelyek mellett a szervezet hatékony működése fenntartható.

A bíróságokat illetően a költségvetés egésze bázisszemléletű, lényegében ez is oka lehet annak a nem csekély eltérésnek, amely az OIT által meghatározott, illetve a kormány által támogatandónak ítélt célok megvalósításához szükséges. Nem vitatható, hogy vannak olyan kiadások az OIT-javaslatban, amelyek megkerülhetetlenek. Ilyenek: a bírói alapilletmény, illetve előmeneteli rendszer, a szabálysértési törvény nagyobb munkaterhe, a bíróságok működésének dologi kiadásai. De nem biztos, hogy minden, a bíróságokra háruló feladat megoldásának egyedüli eszköze csak a létszámfejlesztés lehet, ami az OIT-tervezetben nyolc különböző tételben nyer megfogalmazást; mert ez csak egy üdvözlendő törekvés, hogy az OIT előírta a bírák számára a kötelező tárgyalási napok számát, de más belső, az ítéletek időszerűségét nagyban befolyásoló források, így például a fogalmazók jelenleginél aktívabb bevonása az ítéletek előkészítésébe, a titkárok hatáskörének maximális kihasználása a mai napig nem valósultak meg. (Dr. Hende Csaba: Úgy van!)

Ahhoz tehát, hogy a kormány által javasolt, illetve az OIT által meghatározott költségvetési sarokszámok egymáshoz közelíthetők legyenek, optimális egyensúlyi mértéket találjanak, szükséges az OIT által tervezett költségvetés átvizsgálása, fő szempontként annak figyelembevétele mellett, hogy a bíróságok jelenlegi helyzete stabil maradjon, az ítélkezési tevékenység időszerűségi mutatói pedig ne romoljanak. Ennek érdekében biztosítani kell a jelenlegi források nagyobb mértékű kihasználását azzal, hogy a szükséges és elvégzendő feladatokhoz a megfelelő szintű költségvetési forrásokat kell hozzárendelni, mindenképpen biztosítani; mert a bíróságok működése jogi kereteinek és anyagi feltételeinek meghatározása a törvényhozás, tehát a parlament és a kormány politikai felelőssége. Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Jánosi György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2001-2002. évi költségvetés világosan tükrözi az oktatás területén a kormány eddig követett magatartását; azt a magatartást, amely egyre mélyülő szakadékot mutat a politikai deklarációk és a realitások között.

A KSH legújabb statisztikai adatai szerint a '96-os mélypont után '97-ben, '98-ban növekedett az oktatás részesedése a nemzeti jövedelemből. 1999-ben, 2000-ben azonban ez csökkenő tendenciát mutat. Ez értelmetlenné tesz a kormány részéről minden dicsőségjelentést, minden politikai deklarációt.

A költségvetés, amely előttünk fekszik, világosan mutatja, hogy a Fidesz vezette kormány még a saját maga számára előírt követelményeket sem teljesíti. A költségvetési törvény ugyanis több ponton felfüggeszti a Fidesz által módosított közoktatási törvény elemeit. Felfüggeszti azt a 90 százalékos finanszírozási garanciát, amely azt mondja ki, hogy a központi költségvetésnek minden évben annyi támogatást kell adnia a közoktatás számára, amely a két évvel korábbi, összközoktatási kiadások minimum 90 százaléka. Ezt a 90 százalékot, túllicitálva az addigi 80 százalékos garanciát, maga a Fidesz építette be a törvénybe, és ezt most nem kívánja betartani a költségvetési törvényben.

De több olyan pontot is felfüggeszt a törvényben, amelyet a Fidesz vezette kormány vitt be, az ellenzék támogatásával, a közoktatási törvénybe. Felfüggeszti a szabadidő-szervezők beállítását, felfüggeszti az intézményvezetői státusok bővítését, a könyvtáros-tanítói státusok bővítését is. Sőt, elhalasztja a taneszköz-beszerzési rendelet végrehajtását is, ami azért probléma, mert az elmúlt évben az önkormányzatok döntő többsége több évre megtervezte a taneszközbeszerzést, elindította ezt a folyamatot; és a következő két évben azzal kell szembenéznie, hogy nincs rá forrás, el kell halasztani ezeket a beszerzéseket.

Mindez világossá teszi, hogy a normatívába beépülő többlet kizárólag csak a beígért béremelés egy részének a fedezetét szolgálja. Nem lesz többletforrás a normatívából az önkormányzatok szintjén olyan fontos feladatokra, mint az esélyegyenlőtlenségek mérséklése, a felzárkóztatás, a tehetséggondozás erősítése, a kisebbségi oktatás pozícióinak a javítása. Nincs pénz a fejlesztésre, a beruházásokra, az elaggott iskolaépületek javítására, felújítására. De baj van a beígért béremeléssel is.

Az adatok ma már világosan mutatják, hogy a jövő évben - havi átlagra vetítve - mindössze 16 százalékos béremelésre számíthatnak a pedagógusok. Ez azonban bruttó béremelés, amit különböző tényezők csökkenteni fognak. Ezt a 16 százalékot eleve csökkenti az, hogy ebben az évben 3-4 százalékos reálértékvesztést szenvedett el a pedagógusok keresete, hiszen az infláció ma már 10 százalék fölött van.

 

(12.00)

 

Vagyis ha nulla bázisról akarunk indulni a jövő év januárjában, akkor eleve már csak 12-13 százalékos átlagos béremeléssel számolhatunk. Tovább csökken ez amiatt, hogy újabb pedagógusrétegek lépik át az évi 1 millió 250 ezer forintos jövedelemhatárt, ami miatt elvesztik az alkalmazotti kedvezményüket, és végül jövő év szeptemberétől az 5-10 százalékos túlmunka bevezetése azt fogja jelenteni, hogy az önkormányzatok várhatóan csökkenteni fogják az engedélyezett túlórakeretet, ami ismét 1-1 százalékkal csökkenti ezt a jövedelmet. Mindez azt mutatja, oda fogunk jutni, hogy a gazdasági intézetek által előre jelzett 9 százalék körüli inflációt figyelembe véve jó, ha a pedagóguskeresetek megőrzik reálértéküket, vagy jobb esetben mindössze 1-2 százalékos reálérték-növekedéssel számolhatunk.

Hol van ez, tisztelt képviselőtársaim, azoktól az ígéretektől, amelyek a kormányprogramban megfogalmazódtak, és amelyek úgy szóltak, hogy érzékelhető reálérték-növekedéssel kell évről évre felzárkóztatni a pedagógusjövedelmeket? Mindez nem fog megvalósulni a következő évben!

Olyan feszültségpontok várhatók a közoktatás terén mindezek miatt az előttünk álló időszakban, amelyek lehet, hogy sok szempontból kezelhetetlenek lesznek a politika számára. Mert ugyan a normatívában bent van a béremelés többletfedezete, az önkormányzatok szintjén ez nagyon differenciáltan fog megjelenni. Vannak városok, például Veszprém, amely előzetes számítások alapján mindössze 5-6 százalékos forrásbővüléssel kalkulálhat a következő évben. Hogyan fogják ebből kifizetni a beígért és törvényben előírt pedagógusbéreket? Nyilvánvalóan az önkormányzatok kénytelen-kelletlen meg fogják találni azokat a kiskapukat, ahol csökkenthetik a bér kifizetése után az oktatásra szánt forrásokat, kevesebbet fognak hozzátenni a normatívához a saját bevételeikből, vagy ott, ahol eddig megúszták az intézmény-összevonást és csoportösszevonást, ott most vélhetőleg kőkeményen végre fogják hajtani, ezzel is spórolva a kiadásaikon, költségeiken.

De baj lesz a minimálbér bevezetése körül is, főleg a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott technikaiak körében, hiszen itt összezuhan a bértábla, mert a 40 ezer, majd 50 ezer forintra emelt minimálbér következtében minden belső differenciálás ezen a téren megszűnik; nagyon súlyos, komoly feszültségekkel kell számolni. Éppen ezért javasolja a Szocialista Párt, fontolja meg a kormány, hogy a technikaiak körében vezesse be az 1,2-es szorzót, amely az elemi differenciálásra talán lehetőséget ad. Mint ahogy javasoljuk azt is, hogy a pedagógusok számára valóban érzékelhető keresetnövekedés érdekében ne szeptember 1-jétől, hanem január 1-jétől vezesse be a költségvetés a 20 százalékos béremelést.

Áttérve a felsőoktatásra: itt is lehet látni a feszültségpontokat. Egy új bértábla került bevezetésre, amely vitathatatlanul a bértömeg tekintetében többletet jelenthet a felsőoktatásban dolgozóknál. Az efeletti örömöt azonban erőteljesen csorbítja az, hogy nagy nyilvánosság előtt ennél sokkal komolyabb béremelésre tett ígéretet maga Pokorni Zoltán miniszter úr, amit aztán a költségvetésben már nem tartott be. Tovább növeli a feszültséget, hogy olyan bértábláról van szó, melyben az egyes kategóriákban nem lehet figyelembe venni az eltöltött szolgálati időt, az egyes kategóriákon belül nincs előmeneteli lehetőség. Különösen problémás ez az adjunktusi körben, és problémás lesz a professzori körben, mert nagyon sok intézmény nem tudja az adjunktusai számára megteremteni az előlépési lehetőséget, hiszen valakinek el kell látni a szemináriumokat, valakinek el kell látni a gyakorlatvezetést, és nincs olyan létszámbővülésre lehetősége az intézményeknek, hogy az előrelépést mindenki számára biztosítani tudja.

Baj van a dologi kiadásokkal is a felsőoktatás terén, mert a többletforrás itt is a bérre fordítódik. Nincs dologi kiadásra többletforrás még az inflációkövető arányban sem, ami nagyon súlyos és nagyon komoly feszültségeket fog jelenteni a felsőoktatásban.

Mindez azt mutatja: a hangzatos deklarációk helyett valóban lépni kellene a oktatás terén, hogy javuljon az oktatás részesedése a megtermelt nemzeti jövedelemből, hogy ne csak a szlogenek szintjén legyen stratégiai ágazat a közoktatás és felsőoktatás, hanem valóban cselekedjünk is ezért.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balla Mihály úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2001-2002. évi költségvetéssel kapcsolatban a Fidesz legfontosabb céljait három pontban fogalmazhatjuk meg: elsősorban célunk, hogy a gazdasági növekedés eredményeit az emberek mindennapi életükben is érezhessék, ennek érdekében jelentősen emeljük a béreket, nyugdíjakat; ezzel együtt kiemelt célunk a családok életkörülményeinek javítása; harmadsorban a költségvetés a gazdaság további fejlesztésének szolgálatában áll. Új országépítő program indul, a Széchenyi-terv nemcsak az ország gazdasági, hanem szellemi teljesítőképességére is épül, és egyben jelentősen növeli a szellemi és gazdasági potenciált is. A Széchenyi-terv 290 milliárd forintjából lakások, utak épülnek, növekednek a tudományos kutatás fejlesztési forrásai.

A koppenhágai kritériumok alapján megállapítható, hogy Magyarország szilárd, makroökonómiai keretekkel rendelkezik, és a gazdasági környezet is egyre jobban kiszámítható, a feltételek egyre inkább átláthatóak. Több egybehangzó vélemény alapján mondható el mindez, például a Magyar-EU Bővítési Üzleti Tanács jelentése alapján, amelyet előző felvetéseivel kapcsolatban Bauer képviselőtársam figyelmébe is ajánlok.

Tisztelt Ház! Az európai uniós csatlakozási folyamatban ezek olyan feltételek, amelyek erősítik integrációs törekvéseinket, és a magyar társadalom és gazdaság érettségét bizonyítják abban a közösségi vívmányrendszerben, melyet az Európai Unió támaszt tagjaival és tagjelöltjeivel szemben.

A következő gondolatokban Baráth Etele úrnak is szeretnék néhány gondolatot címezni. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint is az Európai Unióhoz történő csatlakozás költségvetési tervezetében is előrelépés történt, mivel először fordul elő, hogy valójában úgy jelenik meg az európai uniós csatlakozással, a forrásokkal és a felhasználással kapcsolatos előirányzatok tervezése, ahogyan már a korábbi években is kellett volna; így például az előcsatlakozási alapok - Phare, ISPA, SAPARD - külön is, szabályozottan jelennek meg.

Tehát a költségvetésből megállapíthatók a következők: a 2000-2002-es időszakban mintegy 1430 milliárd forint az integrációval kapcsolatos összeg. 2001-ben az előző évihez képest számottevően több költségvetési forrást igényel a jogharmonizációs feladatok ellátása. Maga a kétéves költségvetés is alapjául szolgál a tervezhetőségnek a makrogazdasági mutatók alapján, és ez az uniós tagországok számára is kiszámítható magatartást jelent, olyan kiemelt ágazatokban is, mint a környezetvédelem, vidékfejlesztés, infrastruktúra-fejlesztés, a kis- és közepes vállalkozások integrációs támogatása.

A jogharmonizáció, az intézményfejlesztés 260 milliárd körüli tétel, ide sorolandóak az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása, a személyek szabad mozgása, a közös agrárpolitika működéséhez szükséges szabályozási hátterek, regionális politika, koordinációs feladatok.

A környezetvédelem területén jelentős intézményfejlesztési háttér jelenik meg, de fontos a költségvetésben is jelzett belügyi és igazságügyi együttműködés, a határellenőrzés, migrációs kérdés, melyek jogharmonizációs feladatairól folyamatosan hatpárti egyeztetések zajlanak a Külügyminisztériumban, melynek fejezeti részében közel 1 milliárd forint van közvetlenül az integrációs feladatokra.

Jelentős költségvetési tételt tesznek ki a gazdasági fejlesztés költségei, úgymint az agrárgazdaság vagy az előcsatlakozási alapokkal kapcsolatos költségek, illetve a vasút- és a regionális fejlesztés. Ezeknek a támogatása mintegy 650 milliárd forintnyi költséget fog kitenni, mely közvetlenül kapcsolódik az integrációs elvárásokhoz.

Ezek tények, és ezeknek a tényeknek az alapján, ebből a szempontból is, a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja a költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

 

(12.10)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Nemcsók János úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

DR. NEMCSÓK JÁNOS (MSZP): Igen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kutatás-fejlesztéssel kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot elmondani az MSZP-frakció nevében, úgy is, mint húsz év óta ezen a területen dolgozó aktív kutató és egyetemi tanár.

A kutatás-fejlesztésre fordítandó 17,5 milliárd forintos összeget dicsérendő ténynek tartom, és arról sem kívánok vitát nyitni, hogy az eredetileg, a kormányprogramban leírtak szerint a kormány a GDP 1,5 százalékát kívánná kutatásra fordítani, és ez nem annyi, hanem inkább néhány gondolatommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 17,5 milliárd kutatás-fejlesztésre történő elköltése úgy, ahogy a kormány tervezi, nem lesz megfelelő hatékonyságú. Ezért néhány alternatív javaslatot szeretnék elmondani.

Hallottuk, hogy a 17,5 milliárd egy része bérkorrekciókra használódik fel, tehát ezt már eleve nem kutatás-fejlesztésre használják. Másrészt pedig van egy olyan elképzelés, hogy igazából a versenyszférát is be akarják vonni a kutatás-fejlesztésbe úgy, hogy a megpályázható pénzek másik felét a versenyszféra biztosítsa. Ez a rendszer több milliárd forint erejéig nem fog így működni. Néhány milliárd forint erejéig lehet ilyen próbát tenni, azonban ma ez még nem működő rendszer. Helyette, úgy gondolom - ha már a kormányzat úgy döntött, hogy ezt a pénzt kutatás-fejlesztésre fordítja -, más bontásban célszerűbben és sikeresebben lehetne felhasználni a rendelkezésre álló keretet.

Az első ilyen javasolt területem, hogy mivel az Országos Tudományos Kutatási Alapra évek óta nagyon szűkös és kevés keret van, ezért ezt még egyszeresére meg lehetne növelni, ez nem több 2 milliárd forintnál. Erre már volt egyszer példa a Horn-kormány idején, amikor a művelődési tárca a privatizációs bevételekből egy ilyen nagyságrendű összeget részint kutatás-fejlesztésre, részint pedig bérköltségre költött. Eredményesebb lenne, ha ezen elgondolkodna a kormányzat.

Másrészt ez a jelentős összeg, amelyet erre fordítanának, alkalmas lenne arra, hogy a tíz év óta megroggyant alkalmazott mezőgazdasági kutatóintézetek talpra állítását valamilyen hozzáférhetőbb pályázati rendszer révén támogassa a kormány. Ezek az intézetek zömmel pont a kettészakadt ország keleti felében vannak, így például a gabonakutatás, a hagymakutatás, a nyíregyházi burgonyakutatás, de sorolhatnám a Tiszántúlon öntözési és halászati kutatással foglalkozó intézményeket. Ezeknek a támogatottsága rendkívül szűkös, és az EU-csatlakozás során pontosan a magyar mezőgazdaság versenyképessége szempontjából rendkívül szükséges lenne, hogy ezeket az intézeteket - amelyek nem tudományos elméleti cikkek gyártásával foglalkoznak, hanem a magyar reális valóhoz alkalmas vetőmagot és nemesítő anyagokat nemesítenek, az új piaci kihívásoknak megfelelő fajtaállományt hoznak létre - támogassák.

Meg kívánom jegyezni azt is a tisztelt kormányzat számára, hogy csírájában már van olyan jellegű intézményhálózat Magyarországon, amelynek célkitűzése, hogy jelentős részben szerződéskötések alapján tartsa el önmagát. Az Antall-kormány idején jött létre, és a Horn-kormány idején is működött, most is működik a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány, száz százalékig állami tulajdonú, nonprofit kutatóintézet. Ennek három intézménye működik. Az egyiknek alapító igazgatója voltam, és ez az intézményrendszer négyéves türelmi idő alatt elérte azt, hogy az összköltségvetésének 70 százalékát megbízásos kutatásokból fedezi. Szíves figyelmébe ajánlom a kormányzatnak, hogy vegye fel a kapcsolatot ennek az intézménynek a működéséért felelős főigazgatóval, aki egyébként a jelenlegi miniszterelnök úr tudománypolitikai tanácsadója, és Pungor Ernőnek hívják. Ő hasznos tanácsokat tudna adni, hogy ez a konzorcium jellegű, versenyszférát bevonó kutatás-fejlesztés hogyan működne hatékonyan. Ezt csak úgy mellékesen szerettem volna megjegyezni.

A harmadik dolog, amire ez a jelentős összeg költhető lenne, az egyetemi kutatási infrastruktúra, számos vidéki egyetemünk kutatási infrastruktúrája ugyanis nagyon rossz állapotban van. Tehát főleg az ország keleti részében levő egyetemek, épületek és olyan jellegű intézmények fejlesztésére kellene fordítani, amelyek most már majdnem szétrepednek a hallgatói létszámtól, hiszen a hallgatói létszám növekedett, de a laboratóriumi gyakorlatok és a kutatásra való nevelés feltételei nincsenek meg. Ne tessék zokon venni, tisztelt kormányzat, ha Csongrád megyei képviselőként azt a panaszomat mondom el, hogy a szegedi egyetem természettudományi épületének cölöpözése kétharmadáig készült el, és 30 éve az egyetem fejlesztésére semmi pénzt nem költöttek. Ez a régió olyan, amely a speciális földrajzi helyzete révén mind a határon túli romániai magyarok, mind a határon túli jugoszláv területen élő nemzetiségi kisebbségek továbbképző helye lenne, nemcsak a magyar anyanyelvűeknek, hanem másoknak is. Tehát tudománypolitikai és gyakorlatilag gazdaságpolitikai szempontból is ez megfontolandó dolog.

Ezeket a javaslatokat a tisztelt kormányzat figyelmébe ajánljuk, remélhetőleg nem fognak süket fülekre találni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Danka Lajos úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Nemcsók képviselőtársam felvetésére egy-két gondolattal hadd válaszoljak. Egyáltalában örülhet annak Csongrád, hogy ezek az intézmények vannak. Az innovációs paradoxon tényét az Akadémia sem cáfolja. Tehát Nyugat-Dunántúlon, illetve egyáltalán Dunántúlon olyan alacsony a kutatói bázisok száma, hogy hihetetlen. Teljesen fordított a helyzet, mint más szempontból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), Dunántúlon az a probléma...

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DANKA LAJOS (FKGP): ...hogy nincsenek bázisok. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. A Kisgazdapártnak már csak 33 másodperce volt, ezért szóltam közbe. Köszönöm. Hozzászólásra következik Láyer József úr, a Fidesz képviselője.

 

LÁYER JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnökeként a 2001-2002. évi költségvetés nemzetiségeket, kisebbségeket érintő részeiről beszéljek.

A közelgő európai uniós csatlakozás kapcsán, figyelembe véve, hogy egy olyan nemzet tagjai vagyunk, amelynek jelentős százaléka határokon túl él nemzetiségként és kisebbségként, azok a számadatok, amelyeket említek, nem csupán költségvetési adatokként funkcionálnak, hanem a legfontosabb humánpolitikai tényezők sarokkövei is kell hogy legyenek; hogy az európai normáknak eleget tehessünk, így a százalékos arányok és a növekvő források, amelyeket említek, egy pozitív világképet kell hogy mutassanak, nem pedig csak a növekvő kiadásokat jelölik csupán.

2011-ben összességében 17 százalékkal, 2002-ben 10 százalékkal növekednek a nevesített kisebbségpolitikai tételek. A pozitív változások különösen látványosak az országos önkormányzatoknál. 2001-ben 15 százalék, 2002-ben 10 százalékos növekedésről beszélhetünk ezen a területen. A költségvetésben jelentősebb változás a roma tanulók ösztöndíj-támogatása esetén még jelentősebb, hiszen 2001-ben a 2000 évinek kétszeresét, 2002-ben pedig további 25 százalékkal növelt összeget fordíthatunk erre a célra.

A kisebbségi koordinációs és intervenciós keretnél 90 százalék, illetve 2002-re 60 százalékos emelkedés van előirányozva. Ezek az adatok azt támasztják alá, hogy a kormány komolyan vette azt a feladatát, hogy a magyarországi kisebbségeket kiemelten óhajtja kezelni. A romák felemelkedését előirányzó középtávú kormányprogram pedig kiemelt támogatást kap. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány változatlan forrásokkal tudja azon szervezetek programjait finanszírozni, amely programok nem kerülnek, nem kerülhetnek bele a költségvetésbe.

 

(12.20)

 

Az emberi jogi, kisebbségi szervezetek működési támogatására is a 2000. évivel megegyező forrás áll rendelkezésre. Bár látszólag csökken az Oktatási Minisztérium nemzeti és etnikai kisebbségi feladatok ellátására szánt kerete, de ezt ellentételezi a minisztérium által elnyert Phare-forrás, mellyel együtt már jelentős javulás van ezen a területen is. Szintén jelentős forrásbővülést jelent a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal által elnyert Phare-program.

Tisztelt Ház! Néhány területet emeltem csak ki a nemzetiségi, etnikai költségvetési források halmazából. Emellett szeretném megemlíteni azokat a lehetőségeket, amelyeket nem nevesített a költségvetés. Például vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy a Széchenyi-terv különböző alprogramjaiban milyen módon vehetnek részt a kisebbségek. Szintén dolgoznunk kell azon, hogy a kisebbségi kis- és középvállalkozások támogatását milyen módon tudjuk növelni.

Vizsgáljuk a kisebbségi szervezetek, önkormányzatok uniós pályázatokon való részvételi lehetőségét, illetve az ezen pályázatokon való részvétel segítségét.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett koalíciós kormány számára kiemelten fontos a családtámogatások rendszere, akkor elmondhatjuk, hogy ezen a területen is a kisebbségeket pozitívan érintő változások következnek be.

Tisztelt Ház! A 2001-2002. évek költségvetése összességében jelentősen ezen kisebbségi feladatok megoldására szánt költségvetési forrásokat emeli. Ezzel a megnövelt és a helyesen felhasznált kisebbségi támogatással két cél is elérhető közelségbe kerül.

1. Ha figyelembe vesszük, hogy a problémák megoldásának leghatékonyabb módja az, ha kialakulásuk lehetőségét csökkentjük, akkor például a roma kisebbség iskoláztatásával, ennek támogatásával biztosíthatjuk annak lehetőségét, hogy eljussanak a munkaerőpiacra, csökkenthetjük a szociális szféra majdani kiadásait.

2. Általánosságban: a helyesen felhasznált kisebbségi támogatással, költségvetési és költségvetésen kívüli forrásokkal egy feszültségmentesebb, gazdagabb jövőt építhetünk. Egy olyan jövőt, ahol a bérek és a nyugdíjak nagyobb arányú növelése is természetesnek mondható lesz, ahol mindenki számára esélyegyenlőséget lehet biztosítani. És akkor mindenki maga élhet ezekkel a lehetőségekkel.

Ezért mind a kisebbségek, mind az ország számára elengedhetetlen, hogy megfelelő felhasználással, valóban humánpolitikai tényezők váljanak a számadatokból.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Vitányi Iván úr, az MSZP képviselője.

 

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Ha félős lennék, félnék beszélni a kultúráról, mert meg kellett már szoknunk, hogy ha valahányszor az ember olyan keretben szólal meg, amelyben valamilyen módon a pénzügyi szemlélet uralkodik, akkor a kultúra csak bokréta a kalapon, amelyre annyi jut, amennyi éppen marad, de valahogy mindenki rühelli.

Nem vagyok azonban félős, és úgy érzem, el kell mondani, mert a kultúra hozzátartozik nemzeti céljainkhoz, mert a kultúra nélkül nem lehet Magyarországon egészségesen előrehaladni. Igaz, hogy a jelen költségvetés elvi része a kultúra, a kulturális intézményrendszer fejlesztését, az oktatás, a tudásalapú társadalom fejlesztését kijelölt célként jelöli meg. Ez azonban csak a szövegben van, a számokban már nem érhető tetten. A költségvetésben a kultúrára fordított támogatás aránya az egész költségvetésnek 0,6 százaléka; két évvel ezelőtt 0,86 volt. Ami azt jelenti, hogy nemcsak kevesebb, de ha hozzávesszük az inflációt is, akkor lényegesen kevesebb, mint amennyi azelőtt volt.

Ma a kultúra nehezebb helyzetben van, mint bármikor azelőtt volt. Ez a nehéz helyzet nem azt jelenti, hogy abszolút az összeomlás előtt áll, hanem egy olyan eróziós folyamaton megy keresztül, amely sokszor veszélyesebb, mint a teljes összeomlás fenyegetése. A támogatásnak ez a csökkentése éppen azt jelenti. Igaz, hogy a kormány olyan propagandát folytatott már két évvel ezelőtt, hogy itt jelentős emelkedés történt, hogy a kultúrának soha akkora költségvetése nem volt, ez azonban mindig abból származik, hogy olyan új tételeket sorolnak át a kultúra alá a költségvetés szerkezetében, amelyek azelőtt máshová tartoztak. Ilyen volt a műemlékvédelem 2,5 milliárdja két évvel ezelőtt, ilyen volt az egyházi kiadások 10 milliárdja, ilyen volt a szaktárcák átszervezésének ismét hatalmas összege.

A mostani költségvetésben ugyanez történik. Benne van a millenniumra fordított 15 milliárd, amely az egyházi alappal együtt 17 milliárd; az államiságunk megünneplésére szolgáló milliárdok, amelyek nem a kultúrára, nem a kultúra mindennapi életére, az alkotó és befogadó kultúra életére vonatkoznak, hanem egy parlament által ellenőrizhetetlen célra, amely akár propagandacélokra is felhasználható.

Mi a helyzet a kultúra területén? A tizenöt országos közgyűjteményben az összes támogatás növekedése 2001-ben 600 millió, 2002-ben 37 millió. A művészeti intézményekben 1 milliárd 400 ezer a növekedés, de ebből 1 milliárdot elvisz a Nemzeti Filharmónia, amit önmagában nem kifogásolhatunk természetesen, de ez azt jelenti, hogy maradni ezek után csak 400 millió marad azokra a nagy nemzeti intézményekre, amelyek igen nehéz helyzetben vannak. Ezzel szemben a Miniszterelnöki Hivatal az országképre 4 milliárdot, majd 4,6 milliárdot fordít, külön kiadványokra 740 milliót - szintén hasonlóan ellenőrizetlen módon.

Ugyanez a helyzet a közművelődésben. A kulturális szaktörvény garantálta a normatív támogatást a kulturális intézményeknek, de ezeket a kormányzat megszüntette, a kultúrafinanszírozást csökkentette, beleértve olyan dolgokat, mint amiket a szaktörvény szintén előírt, hogy például a kulturális dolgozók képzési támogatását is jelentősen csökkentette. 2001-től a támogatási garancia maradékát is eltörli, és ezzel tökéletesen elérkezünk a maradékelvűség világába. Az marad, hogy a mindenkori miniszternek az éppeni tárgyalási alkupozíciója fogja meghatározni, hogy mennyit kap a kultúra.

1998-ban Hámori József akkori kultuszminiszter, NKÖM-miniszter életműveként jelölte meg a közművelődés újjáélesztését, különösen a falusi közművelődés fejlesztését. Szavai bizalmat ébresztettek bennem is. Kiderült azonban végzetes naivitása. Első lépésként megszavaztuk tavaly a 200 milliós reorganizációs támogatást, ami nem sok, de első lépésnek valamennyi volt. Ma már ugyanannyi marad, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb, különösen ha hozzávesszük, hogy ebbe beilleszkednek a könyvtárosok is, akik természetesen szintén megérdemlik, de ezzel mégis mindenkinek még kevesebb jut.

Ugyanez van a népművelők, a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók fizetésével, amelyre a fizetésemelés, amit jövő szeptemberre ígérnek, igen keveset ad, és nem segít ennek a rétegnek a helyzetén.

Mi a megoldás? Többet kell adni a kultúrára. Ez nem a nemzet vagy a kormány saját tevékenysége, hanem a nemzet tevékenységének egyik alapvető feladata. Az állam nem spórolhatja meg, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy az ország kettészakadása folytán a kulturális kettészakadás még mélyebb. Milliók szakadnak le teljesen a kultúra egészséges szövevényéről, és milliók kerülnek ki a kultúra hálózatából, ugyanakkor a középosztály is egyre nehezebben tudja elérni a kultúrát.

Ez nem bokréta a kalapon! Ez nem pusztán mellékes tevékenység az egész társadalom szempontjából, hanem a társadalom egész közérzetének, színvonalának, az élet minőségének, a társadalom pozitív viselkedésének, egyáltalában a jövőnknek az alapja.

 

(12.30)

 

Bármely kormánynak végig kell gondolni, hogy mit jelent számára a kultúra, hogy mit jelent az egész társadalom jövője szempontjából a kultúra, és változtatni kell azon a szemléleten, ahogy a jelenlegi kormány a kultúra dolgaiban viselkedik.

Ezért a kultúra szempontjából ezt a költségvetést nem tudjuk elfogadni, javasoljuk annak gyökeres átdolgozását. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Márton Attila úr, a Fidesz képviselője.

 

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz vezette polgári kormány számára a kétéves költségvetés legfőbb prioritásai a polgárok számára az életszínvonal emelése, a legfontosabb egység, a családok támogatása, és az a Széchenyi-terv, amelyről itt ellenzéki képviselőtársaim azt mondták, hogy nincs, holott jól láthatóan miniszter úr kezében is megjelent az a két füzet, ami már van, program formájában testet öltött. Most ezekről szeretnék néhány gondolatot elmondani, tisztelt képviselőtársaim.

Kezdem először is a vállalkozáserősítő programmal, hiszen ahhoz, hogy az önök által is oly kívánatos és a mi szándékainkban is egyre inkább megnyilvánuló juttatásból a társadalom felé minél többet lehessen megtenni, jó, erős és jól működő vállalkozásokra van szükség.

Magyarországon a mikro-, kis- és középvállalkozások igen komoly részt vállalnak a foglalkoztatásból és a költségvetési befizetésekből, a polgári kormány ezért kiemelt figyelmet fordít helyzetükre. Ennek szellemében számos adminisztratív és adózással kapcsolatos könnyítést tartalmaz a jövő évre vonatkozó adótörvény, és most konkrét formában, a Széchenyi-terv keretein belül, a költségvetésben is megjelenik a támogatásuk. A Széchenyi-terv vállalkozásfejlesztési programjának legfőbb célja, hogy teljesítményük, export- és foglalkoztatási képességük növelésével csökkenjen a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak a nagyvállalkozásokkal szembeni versenyhátránya. A kis- és középvállalkozások helyzetének javítására már idén is 12 milliárd forintot fordított a kormány, jövőre a Széchenyi-terv alapján 32-33 milliárd forint áll majd e célra rendelkezésre.

Nemcsak gazdaságilag indokolt a támogatásra fordítható forrásokat növelni, de az ez évben benyújtott vállalkozói pályázatok nagy száma is jelzi a kezdeményezés pozitív fogadtatását. Ez is azt mutatja, hogy a polgári kormány jó úton jár, amikor a támogatási formák szélesítését és a felosztható források több mint két és félszeres bővítését tűzte ki célul. Csak egyetlen számadatot hadd említsek meg ezzel kapcsolatban: tavaly 13 ezerrel nőtt a kis- és középvállalkozások száma, jelenleg csaknem 800 ezer kis- és középvállalkozás működik Magyarországon.

Van egy másik nagyon fontos és már élő program, ez pedig a turizmusfejlesztési program. Ezt a szektort az elmúlt években kedvező átalakulások jellemezték, így a jelenlegi kormányzati ciklusban a turizmus a gazdaság egyik sikerágazatává vált. A további dinamikus növekedést elősegítendő a polgári kormány eddig soha nem látott összegeket fordít az idegenforgalom, a turizmus és a gyógyturizmus fejlesztésére. Tesszük mindezt úgy, hogy a fejlesztési tervek és az ezekre szánt összegek átfogják az ágazat egészét; mondhatni, hogy az új gyógyvízforrások feltárásától, a meglévő alapok és szolgáltatások fejlesztésén át, a legnagyobb hozadékkal kecsegtető minőségi turisztikai termékek és szálláshelyek bővítéséig tart a program.

Külön ki kell emelni, hogy a turizmusfejlesztési program differenciált, figyelembe veszi a támogatni kívánt területek, profilok adottságait, lehetőségeit. A már meglévők számára európai szintű fejlesztési távlatokat nyit meg, a most indulók számára dinamikus indulást, komoly növekedést tesz majd lehetővé. Külön öröm ezekről a programokról és a fejlesztéshez rendelt összegekről beszélni egy olyan képviselőnek, mint én, aki Hajdúszoboszlón, az ország talán egyik legszebb és leghíresebb fürdővárosában él, és látja, milyen lehetőségek nyílnak meg a gyógyfürdő és a város előtt az elkövetkezendő időszakban. A lehetőségeket pedig a költségvetésben szereplő, 2001-ben 25 milliárd, majd 2002-ben 28 milliárd forint biztosítja, ami a Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programjának fedezetéül szolgál majd.

Az infrastrukturális és szolgáltatási fejlesztéseken túl a programnak jelentős szerepe van a munkahelyteremtésben is, mivel csak az elmúlt évben mintegy 11 ezer ember számára jelentett közvetlen vagy közvetett munkalehetőséget a turizmus dinamikus fejlődése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján is arra kérem önöket - ellenzéki képviselőtársaimat különösen -, hogy támogassák a benyújtott 2001-es és 2002-es költségvetési javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szili Katalin alelnök asszony, az MSZP képviselője.

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! El tudják-e ma önök képzelni azt, hogy a Magyar Köztársaság elnökét a nép válassza? Ugye, nem? Tekintettel arra, hogy a jogi szabályozás nem így szól. El tudják-e képzelni azt, hogy a Magyar Köztársaság elnökét úgy válassza a nép, hogy majdan, egy későbbiekben meghatározandó és meghozandó jogszabály lesz ennek az alapja? Ugye, ezt sem tudják elképzelni?

Tisztelt képviselőtársaim, egy analógiával éltem, ugyanis az asztalunkon fekvő, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évéről szóló költségvetéssel pontosan ugyanez a helyzet: hiszen van egy államháztartási törvényünk, ami egyéves költségvetésről szól. Ehhez képest valóban - ahogy tisztelt képviselőtársaim is említették - nem kétéves költségvetésről beszélünk, hanem kétszer egyéves költségvetésről; ez valóban teljesen más dimenziót ad ennek a költségvetési vitának.

Egyetlenegy tételében szeretnék hozzájárulni ehhez a vitához, ez pedig a környezetvédelem ügye. Teljes egyetértés van a Magyar Köztársaság parlamentjében abban, hogy Magyarország számára a környezetvédelem ügye egy fontos ügy, mégpedig az itt élő lakosság életesélyeinek a javítása érdekében; de fontos egy másik szempontból is, ez pedig kulcskérdés ma számunkra: az európai uniós csatlakozásunk. Pontosan ennek jegyében 1997-ben elfogadtunk egy nemzeti környezetvédelmi programot, amely program elfogadásában teljes egyetértés volt a magyar parlamentben.

Ez természetesen azt is jelentette számunkra, hogy ugyanolyan fontos valamennyiünk számára ennek a programnak a végrehajtása. Ez 2002-ig szól, éppen az asztalunkon fekvő költségvetés idejét foglalja magába, mégpedig a végrehajtás utolsó éveiként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben szerepel az is, hogy évenként intézkedési tervet kell készíteni, mégpedig minden év április 30-áig, ami teljesen logikus, pontosan azért, hogy a következő évi költségvetésben teljesen világosan és pontosan szerepelhessenek azok a feladatok és azoknak a költségvetési vonzatai is, amelyeket a következő évben végre kívánunk hajtani. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hol van ez az intézkedési terv. Van-e intézkedési tervünk 2002-re vonatkozóan, hogy mely feladatokat kívánjuk ezen a területen végrehajtani? Nagyon örülnék, ha láthatnánk ezt az intézkedési tervet, hiszen megalapozná számunkra azt a közös tudást, ami ennek a költségvetésnek a támogatásához valamennyiünk számára szükséges.

Ma mi látszik a költségvetés környezetvédelemre vonatkozó fejezetében? Látszik az, hogy nominálisan is csökken az az összeg, ami környezetvédelemre fordítható. Hadd említsem meg, hogy a 2000. évi 58,9 milliárd forint helyett 2001-ben már csak 53,7 milliárd, 2002-ben 50,5 milliárd forint szerepel. Ezt természetesen a nemzetközi források finomítják, de az is természetes, hogy ez csak eshetőleges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a tendenciák, amelyeket ebben a költségvetésben látunk, nem szolgálják a nemzeti környezetvédelmi program végrehajtását. Kérdezem: mi lesz a sorsa a magyar környezet ügyének?

Van ennek még egy fontos tétele, hiszen az anyagi vonzatok is szerepelnek ebben a programban, amiben 1997-ben közös egyezség alapján a közvetlen környezetvédelemre fordítható összegeket a GDP 1,7 százalékában állapítottuk meg. Azt hiszem, hogy közel sem éri el ezt a tendenciát az, amit a költségvetésben látunk. Nem látjuk azt sem, hogy milyen környezeti kihatásai vannak a költségvetésben foglaltaknak, hiszen szükséges lenne az a hatásvizsgálat is, ami ennek a környezetét és körülményeit vizsgálja.

 

 

(12.40)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Második félévi jogalkotási programunkban szerepel egy fontos törvény, mégpedig a környezetterhelési díjakra vonatkozó törvény előterjesztése. Ha valóban komolyan gondolja a kormányzat, hogy ezt 2000 második félévében tárgyalni fogja a Magyar Köztársaság parlamentje, kérdezem önöket, hol van a 2001-2002. évi költségvetés bevételi oldalából ez a fontos tétel.

Hadd utaljak még egy dologra, a környezetvédelmi alap célelőirányzatára, ami 2001-től nem fejezeti kezelésű célelőirányzat, hanem a Pénzügyminisztérium soraiban szerepel. Félő, hogy ezek az összegek nem fognak visszaforgatásra kerülni a környezet ügyére. Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, még azok a nominális összegek is, amelyek rendelkezésre állnak, bizonytalanná válnak számunkra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt a költségvetést környezetvédelmi területen még halványzöldnek sem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Farkas Sándor úr, a Fidesz képviselője. Jelzem, hogy 8 perc a Fidesz időkerete.

 

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvénytervezet - eltérően a megszokottól és a korábbi időszak gyakorlatától - kétéves időszakra javasolja meghatározni a költségvetési előirányzatokat. Megítélésünk szerint ez a gazdaság szereplői számára mindenképpen előnyös lehet abból a szempontból, hogy a gazdálkodás keretei, jogszabályi környezete hosszabb időszakra kiszámíthatóbbá válik.

A törvényjavaslat a makrogazdasági feltételeket tekintve azzal számol, hogy az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott, ami az európai uniós csatlakozásra való felkészülést tekintve is nagyon fontos. Az ugyanis a fejlesztések nagyobb ütemét kívánja meg, amelynek anyagi feltételeit a gyorsabb gazdasági növekedés tudja biztosítani. A törvényjavaslat a kiegyensúlyozott fejlődés és a köztehercsökkentés, a gyorsuló ütemű életszínvonal-javulás, a tudásalapú társadalom, végül a fokozottabban ellenőrzött közpénzfelhasználás feltételeit kívánja megteremteni.

Egyetértünk az előzőekben megfogalmazott törekvésekkel és a költségvetési politika azon elgondolásaival is, hogy a 2001-2002. évi időszakban prioritást kell biztosítani a családpolitikának, ezen belül a gyermeknevelés terheinek megkönnyítése, a családok életkörülményeinek javítása a Fidesz és a polgári kormány egyik legfontosabb célja. Tovább növeljük a gyermekek utáni adókedvezmény mértékét. Célunk, hogy a gazdasági növekedés eredményeit az emberek mindennapi életükben közvetlenül is érezzék, ennek érdekében jelentősen emeljük a béreket, illetve a nyugdíjakat.

A Széchenyi-terv alapján a felzárkózás infrastrukturális hátterének megteremtése, a kis- és középvállalkozások támogatása, a turizmus fejlesztése, az európai integrációval kapcsolatos feladatok megoldása és nem utolsósorban az agrár- és vidékfejlesztés is a költségvetés feladata. Az előttünk lévő törvényjavaslat általános indoklásában ugyanis a kormány azt fogalmazza meg, hogy az agrár- és vidékfejlesztés támogatása változatlanul a kormány kiemelt céljai közé tartozik, s e célokra az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírásainak megfelelően az előző évihez képest a folyó áras GDP növekedési ütemét jelentősen meghaladó támogatás biztosítható.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt - s bízom abban, hogy önök, képviselőtársaim úgyszintén - egyetért abban, hogy az agrárgazdaság fontos területe a nemzetgazdaságnak, s egészséges működése nemcsak az agrárterületen tevékenykedőknek, hanem különösen a vidéki lakosságnak és az ország egészének is az érdeke. Ezt a körülményt is figyelembe véve egyetértünk és támogatjuk a kormány azon törekvését, amelyik a költségvetési törvényjavaslatban megfogalmazódott, és a költségvetési kiadási, különösen pedig a központi költségvetési támogatási előirányzataiban számottevően meg is jelenik. Megítélésem szerint az agrártámogatások átlagot meghaladó mértékű növelését, a már korábban hivatkozott törvényi kötelezettségünkön túlmenően, az agrárgazdaság nehéz gazdasági helyzete - a súlyosbító problémákra, a több éve tartó kedvezőtlen időjárás hatásaira, úgy vélem, nem szükséges külön utalni - is indokolja, valamint az a körülmény, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásra történő jó felkészülés, a beilleszkedés zökkenőmentessé tétele érdekében - amely gyakorlatilag mindannyiunk érdeke - más területekhez viszonyítva jelentősebb mértékű intézmény- és gazdasági fejlesztést kell megvalósítani.

Figyelembe véve az előzőeket is, a Fidesz-Magyar Polgári Párt egyetért azzal, hogy a javasolt költségvetés kiadási, támogatási előirányzatának struktúrája úgy módosuljon, hogy a korábbiakhoz viszonyítva a majd rendelkezésre álló összeg nagyobb hányada kerüljön felhasználásra az agrárgazdasági fejlesztések megvalósítására, illetve az agrártermelők működési feltételeit, jövedelmi viszonyait közvetlenül befolyásoló agrártermelési támogatási célokra.

A törvényjavaslat az agrár- és vidékfejlesztés támogatása mellett a FVM-tárca előirányzataiban indokoltan kiemelten kezeli az intézményi előirányzatokat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar agrárgazdaság ne vesztese, hanem nyertese legyen az európai uniós csatlakozásnak, amelynek alapfeltétele az agrártámogatások igénybevételéhez kapcsolódó, más területekhez viszonyítva jelentősebb ráfordítást igénylő speciális intézményrendszer kialakítása. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat agrárfejezete összhangban van azokkal az agrár- és vidékfejlesztési célkitűzésekkel, amelyekkel, reméljük, az Országgyűlés is egyetért, így javasoljuk a törvénytervezet elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabados Tamás úr, az MSZP képviselője. 8 perc 12 másodperc áll még az MSZP rendelkezésére.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Szeretnék én is egy megjegyzést tenni a benyújtás módjára vonatkozólag. Amikor választókörzetemben az egyik községi jegyzőnek elmondtam, hogy a kormány törvényi felhatalmazás nélkül nyújtotta be a 2001-2002-es költségvetést, nem akarta elhinni. Nem akarta elhinni, hogy lehet olyat tenni, hogy e törvény benyújtásának a törvényi feltétele egy november végi végszavazás függvénye. Majd azt mondta, ez olyan, mintha egy községi polgármester benyújtana egy olyan határozati javaslatot, amiben arra hivatkozik, hogy egy hónap múlva majd alkotunk egy rendeletet, amiben ezt a határozatot majd legitimizáljuk. Vajon mit szólna ehhez a közigazgatási hivatal? Azt a jegyzőt, aki ilyet átengedne, keményen megbüntetné. Kedves képviselőtársaim, amit egy községi önkormányzattól elvárunk - hogy betartsa a törvényeket -, azt a Magyar Köztársaság kormányától százszázalékosan meg kell követelnünk.

Amikor az oktatási bizottság ülésén ezt felvetettem, Révész Máriusz képviselőtársam azt mondta, hogy valóban fennáll egy kis szabálytalanság - így mondta -, de ezt a kis szabálytalanságot november 26-án a végszavazásnál kiküszöböljük. Én ezt nem minősítem, kedves képviselőtársaim, ez már olyan cinizmus, amit vissza kell utasítani.

Hadd mondjak néhány szót a közoktatásról is! A választási programban és a kormányprogramban a Fidesz azt ígérte, hogy évi 10 százalék reálkereset-növekedést fog biztosítani a pedagógusoknak. Ennek függvényében a következőt lehet konstatálni, hogy mi is történt. 1999-ben a fókuszált béremelés - amikor az a bizonyos 16 plusz 3 százalékos béremelés történt - éves viszonylatban körülbelül megfelelt egy 13-14 százalékos, de még a kormány által is elismerten 15 százalékos béremelésnek, 11 százalékos infláció mellett. Az idén, 2000-ben - mint mindenki tudja - 8,25 százalékos béremelés történt 10 százalékos infláció mellett, tehát reálkereset-csökkenés következett be, a kormánypropaganda mégis azt mondja, hogy két év alatt 10 százalékkal nőttek a reálkeresetek. Egyszer már szeretném megtudni, hogyan tetszenek ezt kiszámolni, mert amikor a közigazgatási államtitkár úr megjelent Székesfehérváron, és ezt háromszáz pedagógus előtt felolvasta - ő nem ért hozzá, mert jogász -, akkor olyan felháborodás tört ki, amit jó lett volna, ha láttak volna az Oktatási Minisztérium, illetve a Pénzügyminisztérium igen tisztelt képviselői. (Ughy Attila: Képzeld el, mekkora felháborodást váltott ki a Bokros-csomag!)

 

(12.50)

 

Szeretném tovább folytatni. Elővette a pénzügyminiszter úr, illetve az oktatási miniszter úr a kormányprogramot, és megnézte, hogy hoppá, itt lemaradás van a kormányprogramban. Kinyitották a könyvet, és azt mondták: na, most a 2001-2002-es költségvetés alkalmas lesz rá, hogy egy kicsit összekeverjük a szálakat. 2002-re úgysem tudjuk megállapítani, hogy mennyi lesz a béremelés, 2001-re pedig elmondtak egy nagy számadatot, hogy 8,75 január 1-jétől, 20 százalék szeptembertől, és emeljük a minimálbért is. Ráadásul csodálatosan megtervezték a propagandáját is, Járai pénzügyminiszter úr a vakuk villódzása közben bejelentette, hogy a pedagógusok 30 százalékos béremelésben fognak részesülni. Erre Pokorni miniszter úr érezte, hogy ezért majd neki kell a hátát tartani, két-három nap múlva kiadott az Oktatási Minisztérium egy cáfolatot, hogy ezt nem így kell érteni, mert ez éves viszonylatban csak 16 százalék lesz; és a píármunka harmadik része, hogy szépen csepegtetik, hogy mi az ára ennek.

Kedves Képviselőtársaim! Súlyos árai vannak ennek. Ugyanis felfüggeszti az önök által módosított közoktatási törvény olyan vívmányait, mint a 90 százalékos garancia, a szakmai programok, a tankönyvkiadás, a Sulinet-fejlesztés, a pedagógus szakmai továbbképzések, a tehetséggondozás, diákparlament, és a közalapítványok támogatása drasztikusan csökken; a könyvtáros tanárok, a szabadidő-szervezés, az igazgatóhelyettesi státus beállítását szintén felfüggesztik. Azt hiszem, hogy nemcsak az minősít egy oktatási programot, egy kormányt, hogy mennyi béremelést ad, bár ezt sem teljesítették, hanem hogy általában a közoktatást miként minősítik a költségvetésben.

Hadd mondjak el egy számomra is megdöbbentő adatot! Mindenki tudja és ezt önök többször elmondták, mi meg elismerjük, hogy '95-ben, '96-ban a GDP-hez viszonyított oktatási kiadások drasztikusan csökkentek, de '97-ben, '98-ban meredeken emelkedtek, és az önök minden propagandája és hazudozásai ellenére (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) '99-ben és 2000-ben csökkent a GDP-arányos kiadás a közoktatásban. Ez a lényeges adat, nem az, hogy önök mit mondanak és miket állítanak.

És egy utolsó megjegyzés: mindaz, amit a béremelésre vonatkozóan önök propagandában most kifejtenek, az mind az önkormányzatokon fog csattanni. Ugyanis én azt állítom, hogy 8,75-re és a 20 százalékra is és a minimálbér felemelésére a költségvetésben nincs meg a fedezet. A miniszter úr azért egy hatszemközti beszélgetésen el is mondta, hogy számítanak az önkormányzatok jóindulatú támogatására. Ezért és minden másért ezt a költségvetést nem tudjuk támogatni.

Köszönjük szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Toller László úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két apró megjegyzésre szeretnék röviden reflektálni ebben a két percben. Az egyik a Bokros-csomaghoz való viszony. Két éve hallgatjuk ezt a történetet, itt egyetlen tapasztalat van önkormányzati oldalon, csak az a vesztese ennek a Bokros-csomagnak, aki nem hajtotta végre, és ennek még vesztesei lesznek azok a nagyvárosok, ahol az egészséges oktatási struktúrát nem sikerült kialakítani.

A másik ilyen tétel ebben a költségvetésben magához az oktatáshoz való viszony. Parádés számokat hallgattunk az oktatási miniszter úr nem túl rövid hozzászólásában a bérfejlesztésről, a normatív támogatás növekedéséről. Csak egyről felejtkezett el az oktatási miniszter úr, ez pedig az, hogy az a normatíva, aminek az emelésével számolnak, az bizony nem fogja önkormányzati oldalon fedezni azokat a kiadásokat, amelyek szükségesek. Még akkor sem, ha az önkormányzatok a saját iparűzési adójukat egyre inkább forgatják be a költségvetésbe. Azt hiszem, hogy mikor ilyeneket állítunk, akkor az egész rendszert kellene figyelembe venni. Az önkormányzatoknak toleranciája biztos hogy van, de pénze és forrása már nem sok arra, hogy az önök által megtévesztett helyi társadalmat kielégítsék.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Ivanics István úr, a Fidesz képviselője.

Megadom a szót.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vissza szeretném utasítani azt a megközelítést, amellyel most különösen az MSZP képviselői sorozatosan a hozzászólásaikban az oktatási költségvetést és az oktatási koncepciót bírálták, és olyan színben próbálják beállítani ezt a tényleg a kormánynak az elmúlt két év alatt is kiemelt területét, mintha ezen a területen nem történt volna semmi. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen igazságtalan, és egy nagyon alattomos, durva megközelítés a pedagógusaink felé ezt a - költségvetési arányait tekintve kiemelkedő - kormányzati támogatást úgy kezelni, mintha a pedagógusok valóban nem kapnának semmit. A 16 százalékot úgy beállítani, hogy ez gyakorlatilag semmi - ez méltatlan a közalkalmazotti szféra többi területével szemben is, és méltatlanság a magyar pedagógustársadalommal szemben is.

Igenis el kell ismerni, hogy ez a támogatás kimozdulás az előző évek durva letaszítása, durva hátrasorolása után. Én úgy gondolom, hogy szükséges ezt kihangsúlyozni, hogy ne menjen olyan irányba, hogy a pedagógusainkat gyakorlatilag megfélemlítve, és elvéve azt a pozitív megközelítést, hogy végre valamilyen javulást tudunk a helyzetükön eszközölni. Úgy gondolom, hogy ez igazságtalan, és tiltakozom ellene!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Fidesznek egy perc áll rendelkezésére, nem tudom, hogy kívánnak-e élni ezzel. Horváth János úr, egy percre öné a szó.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megmaradó rövid időben szeretném arra figyelmeztetni magunkat, hogy ez a költségvetés igen erős a tekintetben, hogy a növekedést tovább buzdítja és előmozdítja. Azért lényeges ez, mert minden költségvetésnek az alapja az, hogy mennyi érhető el az államigazgatásra, az állami szervek működtetésére, és azonkívül mennyi érhető el normatív célokra, tehát méltányosság, jólét és ugyanakkor a növekedés további buzdítására. Ez a költségvetés ilyen, és ahogy a pénzügyminiszter úr a beterjesztéskor elmondta, igen, a cél egy 5-6 százalékos növekedés, ami elérheti a következő évek során az 1-2 százalékkal magasabbat is. Ez a költségvetés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ilyenfajta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László úr, 40 másodperc áll rendelkezésére.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a ma délelőtti vita alapján megállapíthatjuk, hogy ismét elfogadhatatlan a miniszterek hozzáállása a vitához, bejönnek, kihirdetik az igét, és aztán távoznak. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Érdemi válaszokat nem adnak, hallhattuk viszont a gazdasági miniszter botrányos bejelentéseit a gázáremeléssel kapcsolatos kormányzati álláspontról, amely szöges ellentétben van a költségvetéssel, szöges ellentétben van a korábbi álláspontjával, és meghallhattuk azt, hogy milyen módon csatlakozott fel a MIÉP-nek ahhoz a multinacionális-ellenességéhez a gazdasági miniszter. Innentől kezdve, azt gondolom, ilyen magatartással kormányzatban nincs helye a gazdasági miniszternek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Tardos Márton úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

 

(13.00)

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy érdekes vita; valóban gazdaságunk növekszik, és valóban jelentős célkitűzések vannak a programban, a költségvetésben és a költségvetéssel kapcsolatos nyilatkozatokban meghatározva. A probléma azonban nagyon súlyos.

A programban meghirdetett szövegek és a költségvetésben levő beruházási összegek nincsenek összhangban, és nincs megmagyarázva, hogyan gondolja a kormány finanszírozni azokat a programokat, amelyeket végre akar hajtani.

 

(A jegyzői széket dr. Szabó Erika és
dr. Világosi Gábor foglalja el.)

 

A játékban az infláció különleges szerepet játszik, amit nyilvánvalóan alulterveztek, a költségvetés kiadási rovataiban viszont egy irreális inflációval számoltak. Ennek következtében az egész ígéretrendszer egy játékra van építve, amelynek lényege, hogy a kormány nem a költségvetési politika keretei között, nem a parlamenti ellenőrzés alatt, hanem ettől függetlenül akar valamit megcsinálni, ahol az ígérgetés és a lehetséges tények közötti kapcsolat senki előtt nem világos.

Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy ezt a problémát próbálják feloldani, és akkor nyilvánvalóan kevesebb ellenzéki támadást fognak kapni. De jelenleg ez a probléma nincs feloldva, ez a probléma súlyos, és félre vagyunk vezetve a költségvetés által benyújtott számokban és a kormány vezető nyilatkozatai alapján.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Húszperces szünet következik. Szünet után következik Ivanics István a Fidesz részéről; őt pedig Pásztohy András, az MSZP részéről követi az előre jelentkezett felszólalók közül.

Jó étvágyat kívánok mindenkinek!

 

 

(Szünet: 13.01-13.22

Elnök: dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: dr. Szabó Erika és dr. Világosi Gábor)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat. A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájához előre írásban bejelentkezett felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Ivanics István úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarország 2001. és 2002. évre vonatkozó költségvetési tervezetének vitájában kiemelten foglalkozom a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium költségvetésével. Miért is teszem ezt a kiemelést? Mindannyian tudjuk, hogy hazánk állapotát, személyes anyagi helyzetünkön túl, karakteresen meghatározza a közút- és vasúthálózatunk állapota, folyóink védműveinek biztonsága. Életminőségünk megőrzése és javítása nem képzelhető el közlekedésünk helyszíneinek biztonsága, külleme, technikai fejlettsége biztosítása nélkül.

A költségvetés bizottsági vitáin és a sajtóban is a bérek alakulása, a tervezett változások társadalmi csoportokra ható következményeinek taglalása volt az érdeklődés homlokterében. Talán természetes is ez a megközelítés, hiszen 1987-től tíz éven keresztül a magyar gazdaság súlyos politikai és strukturális válságát életszínvonalunk sínylette meg. Ezért örvendetes, hogy a költségvetésben a bérek, a nyugdíjak emelése, a családtámogatási rendszer bővítése áll az első helyen.

Azon közismert tény miatt is foglalkozni kívánok az infrastrukturális beruházásokkal, mert azok értéküknél többszörösen nagyobb kapcsolódó magánberuházásokat vonzanak. A kormányprogramban is kiemelt figyelmet kapott az infrastruktúra fejlesztése és az ahhoz szükséges feltételek javítása, mivel mindezt elengedhetetlen eszköznek tekintjük a gazdaság fejlesztése, az elmaradott térségek felzárkóztatása és a munkahelyteremtés szempontjából. Felhívták a figyelmet ezen ágazatok kiemelkedő fontosságára az elmúlt és idei év nagy árvízi katasztrófái is, amelyek hatásait csak hatalmas áldozatok árán lehetett kivédeni.

Napjainkban az egyre gyorsuló gazdasági fejlődés egyik meghatározó eleme a kiszolgáló infrastruktúra állapota, szolgáltatásaink színvonala. Tapasztalati tény, hogy az elhasználódott vagy kiépítetlen infrastruktúra a gazdaság fejlődésének gátja, fékezi a társadalom mobilizációját, korlátozza a termelő ágazatokban működő tőke mozgásterét, hatással van a megtérülésre, és jelentős környezeti károk okozója is lehet. Ezért olyan infrastruktúra-politika megvalósítása a cél, amely katalizátor szerepet tölt be a nemzetgazdaság egészének fejlesztésében.

A költségvetési törvényjavaslatot e szempontok szerint vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a szerkezeti változások hatásait figyelmen kívül hagyva, e területen a költségvetési támogatás növekedésének mértéke nem kiemelkedően magas, ugyanakkor árnyaltabb a helyzet annyiban, hogy a termelő infrastruktúra fejlesztésére és működtetésére fejezeten kívüli források is rendelkezésre állnak. Így például az egyik legfontosabb területre, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére a kormány 2001-re 35,2 milliárd, 2002-re 36 milliárd forintot irányoz elő. Ebből a forrásból megvalósulhat többek között a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének tervezett üteme, az egyes városokat elkerülő utak megépítése és a nem útdíjas autópályák és autóutak üzemeltetése. Jelentős külső forrásokat vonhat be a tárca az ISPA- és a Phare-segélyekkel megvalósuló fejlesztések finanszírozásába is. E forrásbevonás a következő két évben mintegy 35 milliárd forint többlettámogatást eredményezhet majd az érintett ágazatok számára.

Nézzük most részletesebben, hogy milyen lehetőségeket teremt a javaslat az infrastrukturális ágazatok számára. Hazánk úthálózata körülbelül 187 ezer kilométer hosszú, amelyből kereken 30 ezer kilométer az országos közúthálózat. 105 ezer kilométer az önkormányzati és körülbelül 52 ezer kilométer a magánutak hossza. A közúti személy- és áruszállításban betöltött szerepük alapján a legjelentősebbek az országos közutak, amelyek a teljes forgalom mintegy 70 százalékát bonyolítják le. A 30 ezer kilométeres országos közúthálózat óriási nemzeti vagyont képvisel, amelynek bruttó értéke mintegy 3700 milliárd forintra tehető. Az országos közutak állapota viszont arra figyelmeztet bennünket, hogy a fejlesztési célkitűzéseinket, programjainkat semmiképp sem szabad a fenntartás rovására teljesítenünk. Mindezeknek megfelelően a közúthálózat mennyiségi és minőségi megfelelősége, a rendelkezésre álló források nagyságrendje és a finanszírozás konstrukciója a mindenkori közlekedéspolitika egyik kulcskérdésévé vált.

Az úthálózat fenntartását és fejlesztését szolgáló feladatok finanszírozását a 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat alapján az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzat 66 milliárd, illetve 74 milliárd forintos összege, valamit a kiemelt kormányzati beruházások között a közúthálózat fejlesztésére meghatározott előirányzatok biztosítják. Ez utóbbi forrásból olyan kiemelt fontos fejlesztések valósulhatnak meg, mint például az esztergomi Mária Valéria híd építésének megkezdése, mindannyiunk örömére szolgál, hogy több mint fél évszázad várakozás után végre a tegnapi nappal megkezdődhet a híd eredeti állapotának helyreállítása. Úgy vélem, nem kell külön hangsúlyozni, milyen kiemelkedő politikai jelentősége van e második világháborúban felrobbantott híd újjáépítésének. A két szomszédos ország közötti összeköttetés helyreállítása kedvező hatást gyakorol majd a határmenti térségek gazdasági és kulturális kapcsolataira, élénkíti az idegenforgalmat, és elősegítheti a jószomszédi kapcsolatok ápolását.

A településeket elkerülő utak megépítése - elsősorban az érintett lakosság életkörülményeinek javítása, a közúti közlekedés biztonságosabbá tétele érdekében - szintén kiemelt szerepet kapott a kormány programjában. Ennek megfelelően a törvényjavaslat a kiemelt kormányzati beruházások között biztosít forrást a székesfehérvári és a hajdúszoboszlói elkerülő szakaszok megépítésének előkészítésére, és emellett befejeződhet a 74-es főút Zalaegerszeget elkerülő szakaszának megépítése is. E beruházás, amely érdemi javulást hoz majd a város közúti közlekedésében, a Phare-CBC programhoz kapcsolódva valósul meg.

Az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzatról szólva azonban mindenképpen meg kell említenem azt a tényt is, hogy a fenntartásra szolgáló források növekedése az elmúlt évhez viszonyítva csak a reálértéken tartáshoz szükséges növekményt tartalmazza. Így, tekintettel a létesítmények jelenlegi műszaki állapotára, ez az összeg mindössze a színvonal hanyatlásának mérséklésére elegendő.

 

(13.30)

 

Ezt a megállapítást egyébként az ÁSZ-jelentés is tartalmazza. A célelőirányzatból valósul meg több elkerülő szakasz, de ki kell emelnem a dunaföldvári híd felújítását, amely hosszú évekig váratott magára; így 2001-től már biztonságos, felújított hídon kelhetnek át a gépjárművek és külön sávon a kerékpárosok is.

Meg kívánom jegyezni, örülnék, ha egyéb nemzetközi pénzek bevonásával és a helyi önkormányzatok támogatásával Magyarországon is megvalósulna az a mindannyiunk számára kedves lehetőség, hogy a Duna mindkét oldalán, de lehetőleg minél hamarabb legalább az egyik oldalon, végig megvalósuljon a kerékpárút. Németországtól egészen a magyar határig már a Duna mindkét partján kerékpárút áll rendelkezésre a kirándulni vágyóknak, és ez a helyi turizmusban igen komoly szerepet tölt be. De mondhatnám, hogy a nemzetközi turizmus szempontjából is vonzó attrakció lenne, ha ezen a sok helyen háborítatlan magyar Duna-szakaszon kerékpárutak vezetnének.

A törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, hogy a vasúti közlekedés területén is folytatódjanak a már megkezdett beruházások, illetve új vasúti fejlesztések induljanak el. Ezek között meg kell említeni, hogy folytatódik és 2001-ben befejeződik a magyar-szlovén közvetlen vasúti összeköttetés építése. Ez nemcsak a két ország között teremti meg a közvetlen vasúti kapcsolatot, hanem az ötödik páneurópai folyosónak is fontos része lesz. Megkezdődik az ISPA-pályázatokkal érintett vonalak rehabilitációja, és előreláthatólag a Zalalövő-Boba-Budapest-Cegléd-Lökösháza és a Budapest-Hegyeshalom vonal rehabilitációja.

Megépülhet a budapesti intermodális logisztikai központ, s a koncessziós villamosítási projekt révén folytatódhat a vasút-villamosítási program. Az EBRD-Phare-projektcsomagba tartozó pályarehabilitáció is megindulhat. Megkezdődhet a vasúti déli és északi összekötő Duna-hidak átépítése is. Úgy gondolom, ez a fővárosiak számára is biztató dolog, hiszen ez talán lehetőséget teremt arra is, hogy a vasúti pályákat a helyközi tömegközlekedésbe be lehessen vonni. Úgy gondolom, ehhez nélkülözhetetlen, hogy a két vasúti híd, az északi és a déli olyan színvonalon működjön, hogy valóban biztonsággal és nagyobb sebességgel tudjanak áthaladni rajtuk a szerelvények.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Soós Győző úr. (Jelzésre:) Nem látom a teremben, akkor véletlenül nyomódott meg a gombja. (Dr. Veres János: Tévedés.) Hozzászólásra következik Pásztohy András úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdaság szereplői úgy teszik fel maguknak a kérdést, hogy vajon mennyiben segíti az ő tevékenységüket ez a kétéves költségvetés. Nagyobb támogatást kapnak-e a termelés biztonságához, a megélhetésükhöz, az évek óta elmaradt beruházásokhoz, a versenyképességük javításához?

Ha az elmúlt két év történéseiből és tapasztalataiból indulunk ki, akkor, úgy gondolom, sok jóra nem számíthatnak. Hogy miért nem? Mindenekelőtt azért, mert a tisztelt kormányunk az elmúlt két évben még véletlenül, tévedésből sem tartotta be a törvényeket, sem az országgyűlési határozatokat, sem a saját kormánya rendeleteit, hogy a költségvetéseket már ne is említsem.

Engedjék meg, hogy erre néhány példát mondjak! A kormány a mai napig nem terjesztette be a parlamentnek, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek megfelelően, a középtávú agrárprogramját, pedig erre nemcsak e törvény, hanem az országgyűlési határozat is kötelezi. A kormánynak a költségvetési, valamint az adótörvények benyújtása előtt a parlament elé kellett volna terjesztenie az 1999. évi agrárfolyamatokról szóló jelentését, mégpedig az Agrárgazdasági Tanács véleményezésével együtt. Hogy ez miért lett volna fontos? Természetesen azért, mert az ebben foglaltak tették volna világossá mindenki számára, hogy mennyi az annyi, vagyis az alapos elemző, értékelő munka figyelembevételével lehetne most eldönteni, hogy milyen agrárköltségvetés szükséges az ágazat fejlődése szempontjából.

Bizonyára mindenki emlékszik arra is, hogy a kormány az agrárbéke-megállapodásnak megfelelően kibontakozási, valamint gazdahitelprogramot indított, melyhez az idei költségvetés 65 milliárd forintos agrárgarancia-összeget biztosított. Az FVM a hitelezésre végül csak 25 milliárd forintot különített el, nem az eredeti megállapodásnak és döntésnek megfelelően. A pályázatok ugyan beérkeztek, a bankok, hitelintézetek által támogatva, ezzel is jól szolgálva az agrárium stabilitási igényét; ám miután kiderült, hogy a pályázók között szövetkezetek, társaságok is vannak, Torgyán miniszter úr úgy döntött, hogy fittyet hányva a 273/1997. számú kormányrendeletre, kizárja a kibontakozási programból a mezőgazdasági szövetkezeteket és azok jogutódjait. Mindannak ellenére, hogy a Bankszövetség, az érdekképviseletek többször is felhívták a tárca figyelmét arra, hogy a reorganizációs program rossz irányba halad, és nem szolgálja a termelők érdekeit.

De fennáll a veszélye annak is, hogy a 65 milliárdos keret jó része elveszik, s a szövetkezetek, a társas vállalkozások mellett a fiatal gazdák és a mezőgazdasági vállalkozók sem járnak jól.

A kormány áldásos tevékenysége sajnos nagyon meglátszik a magyar vidéken, a mezőgazdaság majd minden területén. Csak néhányat emelnék ki, bár a mezőgazdaság valamennyi meghatározó mutatója romlott az 1999. évben. Tavaly a mezőgazdasági termelés stagnált, alig változott 1998-hoz képest. A stagnálást jól érzékelteti, hogy a növénytermesztés és a kertészet 1-1,1 százalékkal nőtt, míg az állattenyésztés 0,8 százalékkal csökkent.

Kedvezőtlenül alakult az agrárium tavalyi külkereskedelmi egyenlege is; miközben a kivitel nemzetgazdasági szinten 9 százalékkal nőtt, az agrárexport 16,7 százalékkal, 2,31 milliárd dollárra esett vissza. Mivel az import csökkenése nem ellensúlyozta a kiviteli zuhanást, az agrárszaldó 258 millió dollárral romlott. De csökkentek a beruházások is. A nemzetgazdasági beruházásokból az agrárszférában mindössze 3,3 százalék valósult meg az elmúlt évben.

Figyelmeztető az a tény is, hogy míg 2000 első hét hónapjában a nemzetgazdaságban a beruházások 6,1 százalékkal nőttek, addig a mezőgazdaságban 16,5 százalékkal csökkentek az elmúlt év hasonló időszakához képest. Csökkent a mezőgazdaság jövedelmezősége is. Amíg a mezőgazdasági vállalkozások árbevétele 0,5 százalékkal nőtt, a ráfordítások 2,8 százalékkal nőttek. Nem véletlen tehát, hogy a vállalkozások 11 milliárdos veszteséggel zárták a tavalyi évet, ami 1998-hoz képest 27 milliárdos eredménykiesést jelent.

Nem csoda, hogy az ilyen alacsony jövedelmezőség miatt a befektetők messze elkerülik az ágazatot, a finanszírozó bankok pedig a tőke kivonását fontolgatják, amire, úgy tűnik, az FVM, illetve a kormány is az áldását kívánja adni, vagyis ha az ágazat tönkremegy, a nagytőke a vagyont olcsón meg tudja szerezni.

 

(13.40)

 

Ezek az állapotok, amelyeket az elmúlt két évben tapasztalhattunk, de a KSH-adatokból is jól láthatók, nem igazolják vissza az FVM hatalmas fejlődéséről szóló sikerpropagandát, inkább az válik egyértelművé, hogy a tisztelt kormány és a tárca nem mer, vagy nem akar, vagy nem tud szembenézni a valós helyzettel, ezért aztán mulasztásos törvénysértésekkel, saját kormányhatározatainak be nem tartásával és sajnos a vidéken élők szembeállításával foglalatoskodik.

Ha rátérünk az úgynevezett kétéves agrárköltségvetés számaira, meglepően tapasztaljuk az alábbiakat: míg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium saját intézményeire fordítható összeg 44,5 százalékkal, a szakigazgatási intézményeké 52,8 százalékkal nő, addig az Európai Unióhoz való csatlakozás nemzeti programjára 40 százalékkal kevesebbet kíván fordítani a tárca. Sajnálatos módon megfeleződik a nemzeti kataszteri programba jutó keret is, ugyanakkor 250 százalékkal emelkedik a Phare-iroda működési költsége. Kiemelkedően, 196,7 százalékkal nő a továbbképző és sportlétesítmények támogatása. Gondolom, a Fradit is ide érti a tárca vezetése, ami nem volna baj, ha jól játszanának a fiúk. (Derültség az MSZP soraiban.) A tárca vezetésére is és a csapatra is értem a jó játékot.

Kétségkívül jól hangzik, hogy az idei 260 milliárd után 2001-ben 309 milliárd, 2002-ben pedig 319 milliárd forintra növekszik az agrárköltségvetés, de ha a számok mögött a tartalmat nézzük, kiderül, hogy a király meztelen. Jövőre tehát az FVM kerete 50 milliárd forinttal nő az ideihez képest, de ha azt is nézzük, hogy ebben az évben szinte minden támogatás kimerült, illetve le van állítva, és ígérvényt ígérvényre halmoz a tárca, amit a jövő évi költségvetésből kell teljesíteni, akkor könnyen belátható, hogy ez az 50 milliárd már úgymond el van költve, vagyis 50 milliárdos deficitet tolunk magunk előtt, amely valószínűleg 2002-ben fog robbanni.

Mindezek figyelembevételével egyértelmű, hogy a jövőre 60,4 százaléknyi beruházási növekedés csak papíron létezik, valójában nem felhasználható.

Az is nagy svédcsavar, hogy jövő január 1-jétől a bankok hitelgarancia-beváltása a közvetlen agrártámogatások közül a beruházási és a termelői keretet terheli. Eddig a beváltás a költségvetés terhe volt. Mi ez, ha nem önbecsapás? Ezzel több forrás ugyanis nem lesz. Eközben a stabilitással, kiszámíthatósággal egyáltalán nem jellemezhető, agrárpiac szabályozását szolgáló piacrajutási támogatások az idei 48,3 milliárdról 37,7 milliárdra csökkennek. Ki érti ezt? - hiszen már a 2000. évre szóló piacrajutási támogatások is elfogytak.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a kormány, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - főként az utóbbi - hű maradt önmagához, igazából nem érdeklik a reálfolyamatok, így azok kezelésére sem törekszenek, figyelmen kívül hagyják a mélyülő agrárválságot, az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülés igényét és követelményeit, valamint a mezőgazdasági vállalkozások érdekeit. Nagy igazság, hogy jó koncepció, stratégia nélkül nem lehet jó költségvetést előterjeszteni, legyen az egy, akár két évre szóló is. Tartok tőle, tisztelt képviselőtársaim, ennek a gondolkodásnak, illetve magatartásnak nagy ára lesz, melyet sajnos a magyar vidék fog megfizetni, ezért nem tudom támogatni a költségvetés elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ország-gyűlés! Mint arról már többször szó volt itt e Házban - legutoljára három hete, amikor az 1999. évi költségvetés végrehajtását tárgyaltuk -, az Országgyűlésnek, mint törvényalkotónak talán az egyik legnagyobb, ha nem a legfontosabb feladata évenként a költségvetés megállapítása, ez esetben most először és újonnan a költségvetés két évre szóló megállapítása. Végül is arról is szó volt már, hogy a költségvetés meghatározása mindig egy rendkívül fontos politikai döntés, amely kimondja, hogy most majd az elkövetkezendő két évben honnan várhatók bevételek, és hogy ezeknek a bevételeknek a kiadása milyen irányultságú lesz. Ezek a kiadások hosszú évekre, évtizedekre meghatározhatják az adott nemzetgazdasági ágak, a kultúra, az oktatás, a szociális helyzet támogatását, jövőbeni helyzetét, pozitív és negatív irányban egyaránt.

Nem vitás, hogy a két évre szóló költségvetés éppen a hosszabb folyamatoknak kedvez, a jobb tervezhetőséget szolgálja, mindazonáltal nincs tudomásunk arról, hogy az egy éven túli költségvetés Európában bárhol is bevezetésre került volna. (Dr. Veres János: Úgy bizony!) Az igaz, hogy a tervezési szakok hosszabbak, van ötéves tervezési időszak is, de a tervezés nem helyettesítheti magát a költségvetést, hiszen a tervezést lebontják éves költségvetésre. Ez annál is inkább így van, mivel sok ágazati törvény maga is egy évre határozza meg saját finanszírozási lehetőségeit, maga az államháztartási törvény is egy évről szól, de ettől függetlenül értjük mi ennek a politikai elképzelésnek a lényegét, és reméljük, hogy ez pozitívan is fog hatni.

A költségvetési tervezet általános indokolása részletesen felsorolja a költségvetés politikai céljait, ezeket, amit említettem, és annak kereteit is, abból kiindulva, hogy a magyar gazdaság dinamikusan fejlődik, az európai felzárkózás stratégiájának megfelelően, és mivel e stratégia középtávú, a kedvező tendenciák várhatóan 2001-2002-ben is folytatódni fognak. A gazdasági növekedés és a csökkenő infláció hatására - bár ez jelen pillanatban némileg megbicsaklott, mégis remélhető - várható, hogy a gazdálkodás évről évre javul, és lehetőséget ad a politikai program végrehajtásához.

Melyek azok a kedvezményezett területei a politikának, amit az jobb helyzetbe akar hozni, és ami persze csak úgy képzelhető el, ha e területek a költségvetésből nagyobb szelethez jutnak? Ezek a családpolitika, az agrár- és vidékfejlesztés, a tudomány alapú társadalom, oktatás, kultúra, valamint az életszínvonal-emelés, de végül is bármelyik kiemelt célt önállóan vizsgáljuk, mindegyik közös nevezője az állampolgárok jobb életfeltételeinek a biztosítása; és ugyanúgy, ha vizsgálunk bármely politikai célt, szinte mindegyikben szerepe van a helyi önkormányzatoknak, ezért is indokolt erről külön szólni, már csak azért is, mert a helyi önkormányzatok a teljes költségvetésnek jelentős részét ölelik fel.

Mint tudjuk, az önkormányzatok finanszírozása alapvetően a következő forráscsoportokból táplálkozik: saját bevételből, átengedett központi adókból, központi támogatásból, normatív hozzájárulásból, kiemelt címzett és céltámogatásból, valamint különböző kiegészítő támogatásokból. Ebből az önkormányzatok saját bevételeinek tervezett mértéke 2001-ben 27,6 százalékra, 2002-ben 27,4 százalékra növekszik, mégpedig főleg a saját adóbevétel 2,1 százalékos, illetőleg 2,4 százalékos növekedésével, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy a fő bevételi forrás 70 százalékot meghaladó mértékben változatlanul a központi támogatás, illetve a megosztott adó.

Mégis először a saját bevételnél maradnék, erről szólnék, mivel a költségvetési tervezet dologi kiadásokat egyáltalán nem biztosít központi fedezetből, sőt kifejezetten utal arra, hogy ezeket a dologi kiadásokat a saját bevétel növekményéből kell fedezni. Bizonyos növekedést kétségtelenül eredményezhet az illetékbevétel, de inkább városokban, mivel az illetéknövekedés főleg az ingatlanárakkal van kapcsolatban, s nyilván jelentősebb ingatlanforgalom csak nagyvárosokban, esetleg üdülőterületeken van. Az intézményi bevételnél is várható bizonyos növekedés, bár nem valószínű, hogy ez nagyban meghaladná az infláció mértékét.

 

 

(13.50)

 

A legnagyobb lehetőség, vagyis a legnagyobb bevételnövekmény egyértelműen a helyi adókból várható, bár ennek is van egy szépséghibája, amit már többször elmondtunk. Nevezetesen, hogy a helyi adók bevétele - szám szerint 2813 önkormányzat vetett ki tavaly helyi adót - 198,4 milliárd volt. Ebből a nagy számból iparűzési adót 1892 önkormányzat vetett ki, amelynek viszont a bevétele a teljes helyi adóbevételnek a 86 százaléka volt, és ennek 43,6 százaléka a fővárosból, illetve a főváros kerületeiből származott, itt csapódott le. Így bár összességében szám szerint igazán szép nagy összeg lesz ezekből a bevételekből és a növekmény is magasnak tűnik, de az elmondott számok alapján - és valószínűsíthető, hogy ez így lesz 2001-ben, 2002-ben is - a kistelepülések ebből édeskeveset fognak élvezni, a fővárosnak, illetve a nagyvárosoknak lesz ebből valamiféle pluszbevétele. Vagyis az a dologi kiadás, amelyet a költségvetés az önkormányzatok helyi saját forrásaiból vár, a kistelepüléseknél bizony-bizony nem nagyon lesz honnan behozható.

Az önkormányzat legjelentősebb bevételei kétségtelenül a kötöttség nélküli normatív támogatásból származnak, ami 2001-ben nagy összeg, 477,139 millió, 2002-ben pedig 54,1473 millió forint, vagyis 11,4 százalékkal, illetve 2002-ben 13,5 százalékkal lesz magasabb, mint ebben az évben volt. Ezt a fajta támogatást, mint tudjuk, az önkormányzatok feladatokra és létszámra vetítetten kapják, meglehetősen bonyolult számítási mód szerint. Huszonöt jogcím van felsorolva, ezek közül teljesen új a gondozási központ működtetésére fordítható összeg. A gondozási központ intézményét a szociális törvény teremtette meg, és magában foglalja a házi segítségnyújtást, idősek otthonának működtetését és étkeztetését. Szintén teljesen új jogcím a normatív támogatás körében a szociális intézmények módszertani ellátása. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a bentlakásos intézmény módszertani feladatainak ellátására, hanem a családsegítő szolgálat ilyen jellegű feladatainak ellátásra is jár a jövőben hozzájárulás. Ez azért jó, mert így ezt az önkormányzatnak nem kell máshonnan megteremteni, hiszen ilyen feladata nyilvánvalóan van.

Az ÁSZ a normatívák egyes jogcímeinek számítási módját hiányosnak jelezte. Így a 3. számú melléklet 14. pontjában szereplő nappali szociális intézményi ellátáshoz való hozzájárulásnál a hajléktalan nappali melegedők létszámának mérését, vagy a 21. b) és c) pontban szereplő korai fejlesztéshez és fejlesztőfelkészítéshez kapcsolódó normatív támogatásnál nem látja igazoltnak a részt vevő gyermekek számát. Mint jelzi a 3. számú füzetében, az igénybevételi létszám sem a statisztikából, sem a tanügyi nyilvántartóból nem megállapítható. Számomra viszont ez így értelmezhetetlen, mert ez lényegében azt jelenti, hogy akkor ezek a nyilvántartások hamisak lennének? Ezt nehezen tudom elképzelni; akkor itt bővebb magyarázatra lenne szükség az ÁSZ részéről.

Az azonban elfogadható megállapítás, hogy a 3. számú melléklet 2. r) pont szerinti számítási mód, amely átlagot számít, messze áll a tényleges igénybevétel valódiságától. De ebben az a veszélyes, hogy nemcsak plusz, hanem mínusz eredményre is vezethet. Az ÁSZ csak plusz eredményre számít, és azt mondja, hogy így indokolatlan igénybevétel történhet. De ha fordítva számolják rosszul, vagyis negatívon azt az átlagot, akkor viszont nem fognak tudni annyit jelenteni, vagyis kevesebb lesz ez a normatív támogatás, és ez bizony-bizony az adott település rovására történhet, az önkormányzat számára működési nehézséget fog okozni. Ugyanis akkor máshonnan kell majd ezt a pénzt előteremteni.

Pozitívumként értékeli az ÁSZ a 3. számú melléklet 10. tételének, a lakáshoz jutás és a lakásfenntartási támogatás módjának egyszerűsítését. Ez valóban pozitív. Az elején azzal kezdtem, hogy rendkívül bonyolult ezeknek a normatíváknak a kiszámítása, nagyon sok mutatót kell figyelembe venni, összegyűjteni. Itt szerencsére - de sajnos ez az egy ilyen példa van - nyolc mutató helyett a jövőben csak négyet vesznek figyelembe.

A nem kötött normatív támogatás növekedésének nyilvánvalóan nem egyetlen, de fő oka az általános kereset- és bérnövekedés, valamint a minimálbérek emelése. Annál is inkább fontos dolog ez, hiszen 510 ezer fő dolgozik az önkormányzatoknál, és az ő béremelésükről van szó. De sajnos ennek is van egy szépséghibája - amiről már többször is szóltunk, hiszen a korábbi években is hasonló volt -, hogy bár van béremelés, jelen esetben jelentős, de ez mindig valamiféleképpen össze van kötve a létszámleépítéssel. Igaz és hangsúlyozza a törvénytervezet, hogy nem kötelező a létszámleépítés. De ugyanakkor, ha mégsem építi le az adott önkormányzat a létszámot, akkor ezeket a béremeléseket mégis nehezen tudja érvényre juttatni.

Egyébként valóban jelentős, összességében a béremelések teljes százalékos emelkedése 2001-ben a 2000-hez képest 17,3 százalék, 2002-ben 15,2, és ez két tételből tevődik össze: egyrészt a 8,75, illetve 2002-ben a 7,75 százalékos keresetnövekedésből, másrészt pedig a minimálbér bevezetéséből.

A minimálbér rádióban, sajtóban, szakmában, mindenütt - itt is elhangzott már - különböző vitákra ad lehetőséget. Sokan hivatkoznak a bérfeszültségre, nevezetesen arra, hogy ha egy kezdő tanárnak, tanítónak a minimálbér miatt 40 ezer forintra felemelődik az eddigi jóval kevesebb fizetése, és a 10-15 éves gyakorlattal rendelkező tanárnak pedig, mondjuk, 46 ezer forint, akkor itt valóban látszólag bérfeszültség jön létre, hiszen 10-15 év gyakorlatát nem lehet 6 ezer forintos különbséggel értékelni. Én azonban azt mondom, hogy itt akkor nem arra lehet következtetni, hogy a minimálbér bevezetése a rossz, hanem egyszerűen majd azon kell gondolkodni, hogy miként lehet még nagyobb keresetnövekedést biztosítani a nagyobb gyakorlattal rendelkező tanár részére, és nem a minimálbért támadni ezért. (Mádai Péter: Nem gondoltad végig!)

A kötött felhasználású normatív támogatásnál kiemelendő, hogy a közcélú foglalkoztatás támogatására a jövőben nagy súlyt helyeznek. Az is hangsúlyozva van elvként, hogy a fő cél munkát adni, és nem támogatni. Semmivel nem támasztható azonban alá, hogy a hivatásos tűzoltók több bírósági perben is megnyert túlóráinak a fedezete abszolút nem tűnik ki a költségvetésből. A normatív támogatásnál, mint ahogy azt az ÁSZ is megemlíti - ezt mi is megtettük, és mindig is meg fogjuk tenni, valahányszor önkormányzatokról lesz szó -, az önkormányzatok finanszírozása a feladatok és a hatáskörök részletes átvilágítása, számbavétele nélkül soha nem lesz kielégítő módon megoldott, illetve megoldható.

Itt beszélni kell még a személyi jövedelemadóról, amely változatlanul 40 százalék, megosztottsága 35 és 5 százalék. Ez nem feltétlenül helyes, egy szempontból. A 40 százalék teljes mértékben elfogadható; az 5 százalék azonban talán azért nem fogadható el vagy tűnik kevésnek, mert nincs benne az az ösztönzés, amely magát az önkormányzatot készteti esetleg olyan tevékenységre, amely magát a személyi jövedelemadó-alapját is növelheti.

A címzett és céltámogatásokról kell szólni. Itt egy nagy változás van. Az egész 1993. évi címzett és céltámogatási rendszer voltaképpen megváltozik. Ez három okra vezethető vissza. Egyrészt az az alapvető ok, hogy '93-ban kialakult az a rendszer, hogy három évenként határozzák meg azokat a beruházási, fejlesztési célokat, feladatokat, amelyekre egyáltalán ezek a támogatások igényelhetők.

 

 

(14.00)

 

Éppen most, 2001-ben telik le a három év, tehát célszerű, hogy ezt teljes mértékben átdolgozzák. Ez meg is történt, mégpedig - és ez a másik ok - az európai uniós jogharmonizáció miatt is be kell vezetni bizonyos változásokat, amelyek például a szennyvízelvezetést preferálják; tehát ez is kifejezetten hangsúlyt kap a költségvetés tervezetében a címzett és céltámogatások meghatározásánál.

A harmadik pedig, amire tulajdonképpen az ÁSZ is felhívta a figyelmet - de a gyakorlatban ez nyilvánvaló volt -, hogy nagyon sok önkormányzat túlzott igénnyel lépett fel. Nem rosszhiszeműen, hanem jóhiszeműen; csak aztán időközben elfogyott a pénzük, és végül is be nem teljesült beruházásokra voltak odaítélve a pénzek, amelyek aztán igazából be sem fejeződtek.

Itt van egy olyan megkötés, hogy 1 milliárdig lehet egyáltalán ezeket az igényeket a jövőben benyújtani. A költségvetési fejezet indoklásából szépen követhető a céltámogatás determinizmusa. Maga az összeg rendkívül impozáns: 62,3 milliárd forint; csak ez a szépséghibája - és ez derül ki ebből a táblázatból -, hogy tulajdonképpen az új beruházásra, vagyis a régire ebből az összegből 58,9 milliárd megy el. Így újra jut 2 milliárd a címzettre és 1,4 milliárd az új céltámogatásra, ami viszont már meglehetősen szerény. Főleg annak figyelembevételével, amire az ÁSZ is rámutat, hogy a különböző pályáztatási rendszerek nincsenek megfelelő módon összehangolva. Ennek következménye az, hogy több tízmilliárd forint marad benne az államkasszában felhasználatlanul, mert hisz elkezdődik egy beruházás vagy egy bizonyos rész megvan a beruházás összegére, de ugyanakkor például a saját erőt párhuzamosan, egy másik pályázatból szeretné az adott önkormányzat beszerezni, de annak a benyújtási határideje elcsúszik, eltér az itteni döntéstől, így végül is a különböző pályázatok nem találkoznak, nem tud az a pénz megfelelően kanalizálódni egyetlenegy cél érdekében. Ez sajnos jelen pillanatban is fennáll.

Az önhikiről szólnék még. Mindig ostoroztuk az önhiki rendszerét, de elismertük, hogy ez szükséges. Azért ostoroztuk, mert mindig ugyanaz a létszám, sőt kicsit növekvő létszám került ebbe a körbe, és mindig feltettük a kérdést, hogyan létezik az, hogy ennyi önkormányzat van hátrányos helyzetben. Most ez csökken, éspedig hatalmas számmal: 35 százalékkal csökken azon önkormányzatok száma, amelyek önhikit igénybe vettek, igaz, rendkívüli szigorítással. De még így, szigorítás mellett is fel lehet fedezni olyan ügyes önkormányzatokat, amelyek úgy terveznek, hogy mégis bekerüljenek ebbe a körbe.

Összességében - és ez elhangzott a vitában is - a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszere változatlanul jobbításra szorul, változatlanul szükséges vagy szükség lenne arra, hogy a feladatok és a hatáskörök egyszer igazán vagy hosszú évekre előremutatóan végül is átvilágítást, pontos meghatározást nyerjenek, de ettől függetlenül az önkormányzatok támogatása a tervezet szerint rendkívüli.

Az elmúlt tíz évben ilyen összegekkel nem voltak az önkormányzatok támogatva, és bár az ÁSZ igen komoly kritikának veti alá a költségvetési tervezet önkormányzati részét, mégis megállapítja, hogy az önkormányzatok jogszabály szerinti működése - bár megszorításokkal - biztosítható. És ez a lényeg, ez a cél, éppen ezért mi is támogatjuk a költségvetés önkormányzatokra vonatkozó részét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Tardos Márton úr, az SZDSZ képviselője.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! A kétéves költségvetésről - a 2001. és a 2002. év költségvetésének ügyéről - most nem először tárgyalunk, hiszen annak következtében, hogy a kétéves költségvetés benyújthatóvá tétele érdekében az 1999-es költségvetés Áht.-módosításokat javasolt - amelyek értelme csak most fogalmazódik meg -, és nem rövid idővel ezelőtt az adótörvényekről tárgyaltunk, amelyek nyilvánvalóan a költségvetésnek fontos részei, ezért nem könnyű újat mondani a kétéves költségvetés ügyéről.

Tudatosan nem akarom fölvetni azt a kérdést, hogy az alkotmányos szabályokat hol szegi meg a kormány, amikor törvények módosítása nélkül egy új törvény koncepciója szerint nyújtja be a költségvetést. Nem vetem föl azt a kérdést sem, hogy jogos-e azt állítani, hogy ez egy sikeridőszak költségvetése.

Föl szeretném hívni azonban a figyelmet arra, hogy a siker, amiről a kormányoldalon lévő képviselők és a kormány tagjai szeretnek beszélni, nagyon viszonylagos dolog. Nevezetesen arról van szó, hogy egy súlyos gazdasági visszaesés után most közelítettük meg az 1989-es egy főre eső jövedelem vagy GDP-termelés színvonalát - most értük el -, és annak az árán értük el, hogy mind a közszolgáltatások, mind a bérek és egyéb jövedelmek színvonala alacsonyabb, mint amit 1989-ben nem tartottunk elfogadhatónak.

Gondolják meg, hogy ez mit jelent abból a szempontból, amit nagyon fontos ügynek tekintünk: hogy a Lajta vonalán törés van-e, és Magyarország lényegesen alacsonyabb színvonalon termel és fogyaszt, mint ahogy a Lajtán túli országok ezt teszik. Mivel azokban az országokban ezalatt, tehát a kiegyenlítés - tehát a visszaesés és a visszaesést pótló növekedés - időszakában átlagosan körülbelül évi 3 százalékos vagy azt meghaladó növekedés volt, ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az a rés, ami a Lajta vonalán megjelenik, pillanatnyilag még nagyobb, és nem is jelentéktelen mértékben nagyobb. S ha az életszínvonalat nézzük, akkor meg különösen nagyobb, mint amilyen volt tíz évvel ezelőtt. Ehhez még hozzátehetem azt is, hogy mivel Magyarországon ez alatt a tíz év alatt a jövedelmek nagyon nagy mértékben differenciálódtak, az átlag alatt keresők és az alsó egyharmadban élők tömege szempontjából ez a különbség pedig különlegesen nagy.

Mi következik ebből? Az következik, hogy nehéz helyzetben van minden kormányzat, amely ilyen körülmények között költségvetést kell hogy beterjesszen, mert a lehetőségek és az igények nem esnek egybe, a lehetőségek és az igények között nagyon nagy a különbség. Ezért nagyon óvatosan figyelem a kormányoldalnak azt a véleményét, hogy ezt a problémát teljes sikerrel, minden szempontból sikeresen tudta áthidalni. Én úgy látom, hogy a dolog nem egyértelműen bizonyított, és a számok, amelyeket megtudunk a költségvetésből, és az elmondott szövegek, amelyek a növekedésre és a javuló feltételekre vonatkoznak, súlyos ellentmondásban vannak egymással, amelyeket nem tudok magamtól feloldani.

A durva példa ebben a vonatkozásban az infrastrukturális beruházások kérdése, ahol hallatlanul nagy ígéretek fogalmazódnak meg a miniszterelnök szájából, a gazdasági miniszter szájából, ugyanakkor a költségvetésben ilyen típusú növekedést nem tudok kimutatni.

 

 

(14.10)

 

Félek attól, hogy itt tudatos píár-, ha úgy tetszik, félrevezetési elemek is szerepet játszanak, de ha nem azok játszanak szerepet, akkor is egy nagyon súlyos probléma merül föl; nevezetesen az, hogy azért nem kerül be a tervezett és elképzelt infrastrukturális beruházás költségoldala a költségvetés számaiba, mert úgy kívánják ezeket állami garanciákkal és állami pénzekkel, tehát közpénzekkel is finanszírozni, hogy az megkerülje a költségvetés ellenőrizhetőségét, a parlament tárgyalását s a többi.

Ennek egy fontos jele az ebben az évben is tapasztalt jelenség, hogy a kormány attól könnyebb helyzetbe kerül, ha az inflációt alulértékelte, tehát kedvezőbb inflációs folyamatot jósolt és vett figyelembe, mint ami bekövetkezett, és ennek a valószínűsége a következő két évre is erőteljesen fönnáll. Ez tudniillik azt eredményezi, hogy a kiadási oldalon a reálnövekedésnek számított növekedések alulértékeltek abban az értelemben, hogy abból a pénzből annyi reálnövekedést nem lehet végrehajtani, ugyanakkor a bevételek oldalán, éppen a jövedelmek inflációs növekedése következtében nagyobb adóbevételekkel lehet számolni, amelyekről el lehet kerülni a beszámolást.

Az a kérdés, amit a kétéves költségvetésről valójában föl akarok vetni, most tehát nem az, hogy jogszerű-e, nem az, hogy reális-e egy kis országban, a világgazdasági hullámzásoknak ennyire kitett országban élen járni abban, hogy két évre vállal a kormány kötelezettségeket, hanem az, hogy milyen feltételekkel lehet egyáltalán erről a kérdésről beszélni egy parlamentáris demokrácia feltételei mellett. Véleményem szerint tudniillik az a helyzet, hogy egy kétéves költségvetés annak a jogviszonynak a fejlesztését követeli meg, amiben a parlament a kormányt ellenőrizni tudja; hiszen még egy egyéves költségvetésben is 100 milliárdos nagyságrendű volt, a múlt évben is, ebben az évben is az az összeg, amiről a kormány menet közben nem számolt el a parlamentnek, és csak az utólagos elszámolásánál derült fény arra, hogy mire is költötte a bevételeket. Ez a veszély egy kétéves költségvetésnél sokkal nagyobb, ugyanakkor éppen az elmúlt hetekben végrehajtott törvénymódosítással az egyéves költségvetéshez sem megfelelő ellenőrzési törvényi szabályozásokat a kormány a saját javára enyhítette, azaz még kevesebb dologról kell beszámolnia, mielőtt fölhasználja a többletjövedelemből származó bevételeit. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és teljes mértékben ellentétben van a demokratikus jogállam fölfogásával.

Ezután csak egy kérdést szeretnék említeni, és egy másik kérdésre majd egy másik fölszólalásomban akarok visszatérni. Ez az, hogy adott körülmények között mi az a feladat, amit mindenképpen végre kell hajtani. Ez pedig a beruházások növekedésének az ügye. Nyilvánvaló dolog, hogy a tíz évig tartó hanyatlás és színvonal-visszatérés egyik oka, hogy Magyarországon valamikor jelentős beruházásokat hajtottak végre, és az a tőke, amit itt beruházásokkal végrehajtottak, adott körülmények között, a világpiaci kereslet kialakult viszonyai között, nem igazán működőképes, nem képes alkalmazkodni a keresleti viszonyokhoz. Ebben az átlagszámok nem mutatnak világos képet, mert jelentős tőkeimport volt Magyarországon, és a vállalatoknak egy jelentős része, mondhatnám, hála istennek, a külföldi tőke segítségével alkalmazkodott a keresleti viszonyokhoz, és korszerűen termel, új ágazatok, új fejlesztések jöttek létre, és hallatlanul nagy eredményeket értünk el ezekkel. De ez nem ellentétes azzal, hogy a tőkének egy jelentős része - csak egy csúnya szót tudok használni - rohad az országban, a vállalatok, amelyek ezzel a tőkével rendelkeznek, és nem tudnak külföldi tőkeinjekcióval meggazdagodni, vegetálnak. Ez azt jelenti, hogy fölélik a tőkeértéküket, hogy az amortizációra sem tudnak elegendőt költeni, holott befektetéseket kellene végrehajtani, és a befektetésekhez nagy mennyiségben friss tőkére van szükség.

A kormányzat úgy tesz, mintha foglalkozna ezzel a kérdéssel, és ezt a kis- és középvállalati program keretében kívánja megvalósítani. Hallatlanul fontosnak tartom és támogatom a kis- és középvállalatok fejlesztését, és tisztában vagyok azzal, hogy az Egyesült Államokban ilyen programokkal a foglalkoztatás terén nagyon nagy eredményeket értek el, de nem ez a magyar problematika lényege. Magyarországon az elmúlt tíz év fejlődése alapján, egy olyan helyzetben, amikor nem voltak kisvállalatok, ma 800 ezer kisvállalat van, és ez a szám meghaladja azt, ami reális lenne a magyar gazdaság feltételei között. Ezek között vannak olyan mikrogazdaságok, amelyeknek nyilvánvalóan nem a gazdasági és a profittermelő tevékenysége a fontos, hanem egyszerűen olcsóbban akarnak bérköltséghez vagy életszínvonal-fönntartó jövedelemhez jutni, és ezért vállalják a kényszervállalkozói státust. Rengeteg olyan vállalkozás van, ahol a növekedés lehetősége egyáltalán nem adott, és amely lényegében nem tud megtakarítani, ennek következtében az a tőke, ami itt fölélésre van kárhoztatva, nem tud megújulni azoknak a programoknak a segítségével, amiket ma adóenyhítések formájában a kis- és középvállalatoknak a kormány meghirdet.

Divat ma a kis- és középvállalatokról beszélni világméretekben, de ez véleményem szerint nem ellentétes azzal, hogy a gazdasági növekedés zöme valamennyi országban, így Magyarországon is az elmúlt időkben nagyvállalatoknál alakult ki, tehát a szétesett állami vállalatok újbóli, magántőke kezében történő koncentrációja egy fontos feladat; ennek a kérdésnek a megoldásával a kormányzat nem foglalkozik, és azokat a javaslatokat, amelyek ezt elősegítenék, nem támogatja. Ez a legfontosabb mondanivalóm; ezenkívül csak két címet akarok már csak megemlíteni, és befejezem a hozzászólásomat.

Az egyik az infrastrukturális beruházások területén való elmaradás, ahol már fölvetettem azt a kérdést, hogy az ígéretek nagyobbak, mint amit a költségvetés számaiból tükröződni látunk. Kérem a kormány képviselőit és a kormánypártok képviselőit, mondják el, hogyan gondolják ezt az ellentmondást föloldani, ha ténylegesen van javaslatuk erre, nem pedig félrevezető az állításuk.

A másik, most ugyancsak röviden fölvetett kérdés a minimálbérek ügye. Nagyon híve vagyok annak, hogy Magyarországnak föl kell zárkóznia - és erről beszéltem a fölszólalásom elején is - a Lajtán túli országok bérszínvonalához, és ez egy fontos feladat, de tudni kell, hogy ezt csak akkor lehet egészségesen megcsinálni, ha a vállalkozók és a munkaadók érdekeit figyelembe vesszük menet közben, és úgy lépünk előre, ahogy ezt a gazdasági növekedés megengedi. Ha nem ez történik, akkor munkanélküliséget teremtünk azáltal, hogy fejlődőképes kisvállalatok tönkremennek, mert nem tudják kifizetni a minimálbért, vagy fejlődőképes, ma még tisztességesen működő kisvállalatok belekényszerülnek, durvábban, mint eddig, a feketegazdaság útjába, és tagadni fogják azt, hogy kivel vannak munkaviszonyban. Ennél nagyobb baj van akkor, amikor a közszolgáltatás területén a minimálbért bevezetjük olyan ágazatokban, ahol a foglalkoztatottak nagyon jelentős rétege a minimálbér alatt keres.

 

(14.20)

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Az eddig számomra nyújtott miniszteriális előterjesztések számadatai nem bizonyították be azt, hogy reálisan számoltak azzal, hogy a kisvállalkozóknak milyen része kerül a minimálbér bevezetése miatt kritikus helyzetbe. Csak átlagszámokat látok, az átlagszámokban pedig a nagyvállalatok lesznek a járulékfizetési megtakarításokban a kedvezményezettek, a minimálbér-növelés pedig nem fogja érinteni a költségszínvonalukat. A másik oldalon pedig nem látok olyan számokat, amelyek a közszolgáltatás területén pótolnák azt a bérszínvonal-növekedésből eredő költségnövekedést, ami a minimálbér emelése következtében elkerülhetetlen, de egész biztos vagyok benne, hogy azt a többletet, ami azáltal fog fellépni, hogy a magasabb képzettségű és nagyobb tapasztalattal rendelkező munkatársakat jobban kell fizetni, és ezt a differenciálást nem lehet megszüntetni, nem finanszírozza az állam. Ennek következtében nem tudjuk támogatni a kétéves költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Fenyvessy Zoltán képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Három rövid reakcióm van az előző felszólalással kapcsolatban. Nem ezzel a témával kívánok foglalkozni, de az emberben a gondolatok gyűlnek egy-egy felszólalás kapcsán. Az egyik épp a legutóbb abbahagyott minimálbér kérdése. Egy picit úgy tűnik számomra, hogy ez a nyuszika és a sapka esete: ha van sapka, akkor van pofon, ha nincs sapka, akkor is van pofon. A minimálbér tervezett 40 ezer - majd egy év múlva 50 ezer - forintos bevezetése nagyon sok kaput és lehetőséget nyit meg arra, hogy helyzetbe hozzuk a lemaradott rétegeket. Az nyilvánvaló, hogy lesznek, akik nem férnek be ebbe a kategóriába, azokat majd másképpen kell - akár helyi szinten - támogatni. A minimálbér, illetve a tervezett családtámogatási adókedvezmény bevezetése arra is lehetőséget ad, hogy átstrukturálódjanak a támogatások, akár makro-, akár helyi szinten is.

A másik dolog az infrastrukturális beruházások kérdése. Szintén önkormányzati megközelítésből erről az a véleményem, hogy van ebben a költségvetésben 62 milliárd forint a gázközművagyonnal kapcsolatos kifizetések kapcsán, amit az a hatszáz önkormányzat, amelyik meg fogja kapni, feltehetőleg fejlesztésre fog fordítani, és ebből beruházások fognak megvalósulni. Számoljuk tehát nyugodtan oda azt a 62 milliárd forintot, amit 1995-ben kellett volna odaadni, de csak most kapják meg jogos jussként a települések.

Egyébként pedig a költségvetésnek a sportfejezetével szeretnék foglalkozni. Ez talán olyan téma, amely üdítően hat a sok szám, vélemény és ellenvélemény között, hiszen a sport az a terület, ahol legkevésbé próbáljuk bevinni a politikát, és ahol hosszú távon előre gondolkodunk. Aki az elmúlt hetekben végignézte az olimpiát, és látta azokat a sikereket, amelyeknek - azt gondolom - mindannyian együtt örültünk, az feltehetőleg úgy gondolkodik, ahogy én is, hogy fontos az, hogy ez a terület a költségvetésben is kiemelt helyet kapjon, és azok a területek, amelyeket a költségvetésen keresztül finanszíroz a magyar állam, kiemelt helyet kapjanak a gondolkodásunkban. Egész egyszerűen azért, mert ez már a második olyan költségvetés, amelyben megjelenik az Ifjúsági és Sportminisztérium önálló fejezettel - hiszen megalakult ez a minisztérium -, és bizonyos prioritásokat próbál most már konzekvensen megvalósítani. Ezek a prioritások mindenképpen egy új szemléletmód alapján kerülnek be a költségvetésbe, majd kerülnek a végső felhasználás irányába.

Azért is fontosnak tartom, mert ebben a költségvetési fejezetben megjelenik a családtámogatási rendszer, a nevelés, az oktatás, az egészségmegőrzés, a prevenció, és sorolhatnám tovább, és mindaz a szemléletbeli kérdés, ami nemzeti identitástudatunkat erősíti. Itt újra utalnék az olimpiára, hiszen akkor mindenki tudta, hogy hova tartozik, és az a nyolc alkalom, amikor a magyar Himnuszt több milliárd ember füle hallatára eljátszották, az mindannyiunk számára óriási élményt jelentett.

Pontosan ezért fontos azt is megemlíteni, az, hogy az elért helyezés - az érmek alapján tizenharmadik hely a nemzetek rangsorában - nekem, mint a sportban közel harminc évet eltöltött embernek tulajdonképpen csoda. Mondhatnám, csoda, hogy itt tartunk azzal a körülmény- és feltételrendszerrel, ami ma rendelkezésre áll. Talán erre a körülmény- és feltételrendszerre próbált az elmúlt néhány évben megoldást találni az ISM-fejezet alatt látható költségvetés. Meggyőződésem, hogy az irány jó, de természetesen nagyon sok olyan dolog marad még nyitva, amit majd kezelni kell, értek ez alatt a sportágfejlesztésektől kezdve a különböző olimpiai sportágak helyzetbe hozásán keresztül minden egyes olyan körülményt, ami azt eredményezi majd, hogy egyrészt az élsport, illetve a látványsport, másrészt a szabadidősport, harmadrészt a fogyatékossport és az iskolai sport is a megfelelő helyre kerüljön. Igen, ilyen felsorolást alkalmaz a finanszírozásnál a költségvetés, ezt jónak tartom, mert külön fejezeteken keresztül próbál hatékonyan segíteni ezeken a területeken.

Az elmúlt két-három év sportköltségvetésének és gazdálkodásának eredménye, hogy kiszámítható, mindenki által átlátható finanszírozás kezd megvalósulni folyamatosan a sport területén a költségvetés ezen fejezetein, illetve azokon az ellenőrzéseken keresztül, amelyek az elmúlt időszakban elindultak és meg is valósultak. Most is vannak olyan hírek, hogy ellenőrzik azokat a pénzeket, amelyeket az ISM-en keresztül a sport különböző területeire átutaltak.

Miért fontos ez? Azért fontos, mert 1998 előtt - mint bizonyára emlékeznek rá - hihetetlen társadalombiztosítási és más járulékok adósságként halmozódtak fel a különböző egyesületeknél és szövetségeknél, miközben bizonyos sportvezetők komoly juttatásokat vettek fel, amit hallgatólagosan tudomásul vettek. A másik oldalon pedig, ha nem is nyakló nélkül, de nagyon sok területen ellenőrzés nélkül, illetve kijárásos alapon történt a sport finanszírozása. Ezt megszüntette ez a költségvetés, hiszen az ISM-en keresztül finanszírozott sportterületek nagyon komoly ellenőrzés alá vannak vetve, és az elmúlt években kizáró ok volt bármiféle tartozás fennállása ahhoz, hogy bármilyen pénzt kifizessenek. Tehát nemcsak szemléletében, hanem gyakorlatában is megvalósított egy olyan folyamatot, ami meggyőződésem szerint hosszú távon a magyar sport működésével kapcsolatban pozitív előrelépést jelent.

Ebben a költségvetésben van némi változás a korábbi évekhez képest, hiszen az olimpiai műhelyprogram - ami az elmúlt két évben megvalósult, és amiről most adnak számot eredményesség, hatékonyság és gazdálkodás szempontjából az érintettek - tulajdonképpen beépül a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetésébe. Olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetésében az egyébként is felhasználható összegek a műhelyprogrammal kiegészítve szép és tetemes nagyságrendet öltenek, ami a korábbi olimpiák utáni időszakhoz képest pozitív előrelépést jelent, hiszen egy olimpia után általában alulfinanszírozottá válik a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül adható támogatások sora.

A költségvetés tervezett része egyébként szinkronban van a tervezett sporttörvénnyel, amit még nem tárgyalt a parlament, de nyilvánvaló, hogy bizonyos finanszírozási átstrukturálódások történnek majd itt is, hiszen a nemzeti sportszövetségek szövetsége, illetve a szabadidősport-szövetség és fogyatékossport-szövetség megalakításához és működéséhez is forrásokat kell majd rendelni. Kiemelten fontosnak tartom azt, hogy kibővítve jelenik meg az olimpiai életjáradék, hiszen az arany-, ezüst- és bronzérmesek mellett az edzők is megkapják ezt a járadékot. Ez régi vágya volt azoknak az embereknek, akik órákat, napokat, heteket, éveket töltenek el egy-egy edzőteremben a háttérben, és nem előretolva magukat. Ez nagyon fontos előrelépés, hiszen előbb-utóbb ők is a nyugdíjasok kenyerét fogják enni, és egy biztos egzisztencia hosszú távon ezeknek az embereknek, akik az ország ilyen típusú sikereiben részt vettek, mindenképpen fontos.

 

(14.30)

 

Bekerült a paraolimpikonok járadéka is, ez is egy nagyon nagyszerű dolog, sőt '84-re visszamenőleg ezt a pénzt megkapják. Ez pont ma, amikor a paraolimpia elkezdődik Sydneyben, azt gondolom, hogy egy fontos megemlítendő tény.

Fontos a létesítményekre szánt összegek kérdése. Továbbra is pályázható létesítményfelújításra, sportlétesítményekre egy keret 750 millió forinttal, de megjelenik egy központi keret is a tavalyival szinkronban, egy bővített nagyságrendben, és tudomásom szerint elindul egy olimpiai műhelyprogram, ami feltehetően helyzetbe hozhatja az olimpiai sportágakat a jövőben; nyilvánvalóan akkor, ha megfelelő stratégiai kérdések is különböző területeken eldőlnek, hogy milyen formában finanszírozzák majd az olimpiai sportágakat.

Az egységes vagyonkezelés kérdése először jelenik meg a költségvetésben. Pontosan tudom - és nyilvánvalóan lehet ezzel vitába szállni -, hogy mi van azokkal a létesítményekkel, amelyek a Ferencváros tulajdonában vannak. Én nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, hogy szemléletében és gyakorlatában megjelenik az egységes vagyonkezelés, ami számomra egy nagyon fontos dolog, hiszen tudjuk, hogy sokkal hatékonyabban lehet az állami tulajdonú ingatlanok kezelését megvalósítani egységes formában, akár a felújításokat, akár a működtetést figyelembe véve, akár magát az állagmegóvást figyelembe véve, akár azokat a reklámfelületeket, amelyek adott esetben bevételeket jelenthetnek ezeknél a létesítményeknél. Az egységes kezelés, egységes szemlélet lehetővé teszi azt, hogy a működtetés, az állagmegóvás, az amortizáció költségeit is ki lehessen termelni tulajdonképpen e vagyonkezelés során. Sőt, olyan típusú ingatlanok is bekerülhetnek ebbe a vagyontömegbe, amelyek adott esetben jelenleg nincsenek kihasználva, jelenleg más formában esetleg értékesíthetők, és adott esetben ezen bevételekből további létesítményfelújítások vagy -bővítések történhetnek vagy adott esetben új létesítmény épülhet.

A sportágfejlesztési programról szintén beszélni kell. A sportágfejlesztési program elindult két évvel ezelőtt - labdarúgás, atlétika, és tavaly került be a kosárlabda ebbe a programba -, az a 600 millió forint szintén egy előrelépés. Nyilvánvalóan itt majd figyelembe kell venni azt, hogy újabb sportágak hogyan kerülhetnek be ebbe a fejlesztési programba, akár a tradicionális sportágak is a labdajátékok mellett. Azt gondolom, ez is egy olyan program, ami az eddigiek során bebizonyította azt, hogy van értelme, és a bővülő lehetőségek kihasználását mindenféleképpen támogatandónak tartom.

A sportesemények támogatása a korábbihoz hasonló; és sajnos mindig meg kell említeni a sportfejezet tárgyalásánál, hogy benne van 750 millió forint a korábbi tb-tartozások kielégítésére. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha ez a 750 millió forint beforgatható lenne a költségvetés sportfejezetébe, mennyi mindent tudnánk megvalósítani ebből.

Két rész van a sportfejezeten kívül még a sportköltségvetésben: az ifjúsági és a drogprogram. Mielőtt azonban erről beszélnék egy-egy mondatot, hadd mondjam el, hogy a szabadidősport támogatása egészen nagy emelkedő görbét mutat mindannyiunk számára, hiszen 100 millió forint alatt volt korábban, most 500 és 600 millió forintos nagyságrendben támogatja a költségvetés. Fontosnak tartom, helyi közösségekben közösséget erősítő dolog, lehetőséget ad arra, hogy ne csak az élsport szemüvegén keresztül nézzük a magyar sportot, hanem valóban a mindenki számára elérhető, egészségmegőrző, egészségvédő, közösségteremtő sport formájában is.

Ki kell emeljem a fogyatékossport támogatását, ami megint egy komoly lehetőség. Szintén előrelépés van, az összegek nagyságrendje arról biztosít, hogy ez jó kezekben van, és most már nemcsak szemléletében került be a gondolkodásunkba maga a fogyatékossport, akár a létesítmények korszerűsítése, működése szempontjából, akár a különböző sporttevékenységek szempontjából, hanem folyamatosan megjelenik és növekvő nagyságrendben.

Az iskolai sportnál továbbra is megmarad az 1200 forintos kötött felhasználású normatíva, ami megint nagyon fontos, hiszen a települések kötelezettek arra, hogy az iskolai oktatási normatívából 1200 forintot mindenféleképpen a délutáni sportfoglalkozásokra költsenek.

Ifjúsági és drogterület: azt gondolom, mind a kettő mindenki számára fontos. 40 százalékos többlet van az ifjúsági területen; a nemzeti drogstratégia végrehajtására és a különböző programok végrehajtására 20 százalékos a növekmény. Jó, szemléletében mindenféleképpen támogatandó, hiszen nem hiszem, hogy ebben a körben hangsúlyozni kellene a következő generációnak nemcsak az egészséges nevelését, nemcsak sportra nevelését, nemcsak adott esetben az oktatást, a kulturális nevelést, hanem gyakorlatilag a nemzeti és közösségi életre nevelést és a közösségi szemlélet folyamatos, programokon keresztül való megvalósítását.

A drogról meg azt gondolom, hogy ez mindenki számára a közös ellenség, amit egy jó prevenciós drogstratégiával, amelyet a nemzeti drogstratégia tartalmaz, mindenféleképpen csökkenteni lehet, meg lehet vagy részben meg lehet előzni.

Néhány dolog azért nincs benne ebben a fejezetben, feltehetően anyagi okok miatt, ebből szeretnék kiemelni két dolgot. Az egyik a testnevelési órák számának a növelése, ami nem feltétlen az ISM költségvetésébe való fejezet, de azt hiszem, hosszú távon nem szerencsés, hogy van olyan gyerek ma Magyarországon, aki hetente kétszer egy órát mozog - egyáltalán, ha nincs felmentve adott esetben ok nélkül a testnevelésből. A testnevelési órák számának növelése hosszú távon, sőt azt mondom, inkább rövid távon elengedhetetlen; ennek meg kell találni valamilyen formában a finanszírozási lehetőségét. Biztos vagyok benne, hogy partnerek az önkormányzatok is, de természetesen ennek mindig következménye egyrészt a pedagógusok közötti vita a pluszórák felhasználásáról; következménye adott esetben a testnevelő tanárok létszámnövekménye, ennek a finanszírozása, és a létesítmény nyilvánvalóan a harmadik, ahol meg lehet tartani az órákat.

Azért említem, mert ha nem is tudjuk most megvalósítani, ha nem is tud átmenni ez a dolog valamilyen formában kompromisszumos megoldásként, de rövid távon megoldandó, nem közép-, nem is hosszú, hanem rövid távon megoldandó kérdésről van szó. Egy Gödöllő nagyságrendű városban a heti két testnevelés órán kívül gyakorlatilag csak a gyerekek 20 százaléka sportol. És akkor beszéljünk drogprevencióról, beszéljünk ifjúságról, beszéljünk sportról meg élsportról! Tehát hihetetlenül fontos dologról van szó. Meg kell találni a megoldást, és erre nyitott egyébként az ISM és nyitottak a tárcák is, csak egy bizonyos kompromisszumot, több szintű kompromisszumrendszert kellene megvalósítani.

A másik pedig az egyesületek alulfinanszírozásának a kérdése, ami abból táplálkozik, hogy korábban a többcsatornás sportfinanszírozási rendszer úgy működött, hogy mondjuk, az UTE tartozott a BM-hez, a másik tartozott a másik minisztériumhoz és a harmadik meg a harmadik minisztériumhoz és telefonokon keresztül finanszírozták a pluszköltségeket, miközben egyébként társadalombiztosítási adósságok halmozódtak föl. Ezt egy vonallal megszüntette az ISM, ezt nagyon-nagyon jónak tartom. Viszont ezek a műhelyek, ahol egyébként az olimpiai eredményesség is eldől adott esetben, hiszen ezek a műhelymunkák hozzák ki, az egyesületek közötti versenyszituáció hozza ki végül is az eredményességet, ezeknek valamilyen formában az életben tartása, a kondicionálása elengedhetetlen. A megelőlegezett szövetségi támogatásokon keresztül, tehát a különböző szakági sportszövetségeken keresztül ugyan egy átmeneti kondicionálásra volt lehetőség, van lehetőség, de valahol ez a kérdés valamilyen formában megoldásra vár. Lehet, hogy az olimpiai műhely, az olimpiai centrumprogramok maguk fogják ezt megoldani, én ezt most nem tudom megmondani, ezt csak mint olyat jeleztem, ami szerintem mindenféleképpen, ha nem is közvetlenül, de valamilyen formában a költségvetéshez kötődően fontos.

Összességében úgy érzem, hogy a költségvetésnek ez egy olyan fejezete, amely az elmúlt két-három évben tiszta, világos és átlátható rendszert teremtett meg a sport finanszírozásában, és ami mindenféleképpen arra koncentrál, hogy ne "csak" - ezt idézőjelbe teszem, mert mindenki érti, hogy mire gondolok - a nyolc arany és a tizenharmadik hely legyen előttünk, ami nagyon fontos és ami példaképeket teremthet a gyermekek és az ifjúság számára, hanem hogy azokat a hatásokat, amit akár a drog jelent vagy amelyek az ifjúságot támadják és veszélyeztetik, ezeket is a magunk eszközeivel próbáljuk kiküszöbölni.

Összességében a Magyar Demokrata Fórum részéről a költségvetés ezen fejezetét is támogatandónak tartom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Vidoven Árpád képviselő úr.

Öné a szó, képviselő úr.

 

 

(14.40)

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék mondanivalóm fő vonalára, az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejezetekre, mindenekelőtt egy általános megjegyzést szeretnék tenni.

Amikor az alkotmányügyi bizottság előtt folyt a vitája ennek a költségvetésnek, akkor megkérdeztem az Állami Számvevőszék jelen levő képviselőit, hogy miért nincsenek számvevőszéki vélemények a fejezetekhez, miért csak az általános részhez, az általános indokoláshoz, annak mellékleteihez. Azt a választ kaptam, hogy azért, mert csak néhány napja volt az Állami Számvevőszéknek arra, hogy átnézze ezt a hatalmas anyagot, ezt a kétévi költségvetést. Ha jól emlékszem, négy vagy öt napot mondtak, hogy ennyi idő alatt a kézhezvétel után már a képviselők kezéhez kell hogy eljuttassák a saját véleményüket, s ehhez csak azt a fejezetet kapták meg, amiben az általános rész volt, az általános indokolás és annak mellékletei; a fejezeti részeket nem kapták meg.

Én nagyon szerettem volna, ha az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejezetekről is láthatok állami számvevőszéki véleményt, ezért megkérdeztem az ÁSZ jelen levő képviselőitől, várható-e, hogy később ezt pótolni fogják, hiszen most már a múlt heti vita után pár napjuk volt, átnézhették ezt az anyagrészt is. Azt a választ kaptam, hogy nem valószínű, hogy ilyet készítenek, tekintettel arra, hogy az ÁSZ véleményt mindig csak felkérésre készíthet. És amikor rákérdeztem, hogy a véleményalkotás felkérése mire szólt eredetileg, akkor azt mondták, hogy a költségvetés véleményezésére, de ahhoz csak az első anyagrészt kapták meg. Hogy a többi anyagrészt is véleményezzék, ahhoz külön felkérés kellene, és külön felkérést nem kaptak.

Így aztán őszintén meg kell mondanom, nagyon féloldalasnak tartom ezt az előterjesztést így, hogy az egyik részéhez van állami számvevőszéki vélemény, a másik, a nagyobb részéhez, a fejezeti részekhez pedig ilyennel nem is rendelkezünk. Különösen akkor hiányolom ezt, ha azt látjuk, hogy az Állami Számvevőszék például az önkormányzati részhez mennyi kritikai megjegyzést fűzött. Úgy gondolom, ha átnézhette volna az igazságszolgáltatással összefüggő fejezetrészt is, legalább ennyi kritikával illethette volna azt is, és ez segítséget nyújtott volna a képviselőknek.

Akkor most konkrétan, tényleg csak tőmondatokban az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó fejezetrészekről.

Az Alkotmánybíróság; az Alkotmánybíróságra vonatkozó költségvetési fejezet a szinten tartást teszi lehetővé, elsősorban a bérekre vonatkozóan, hiszen nagyjából a várható infláció mértékének megfelelő nagyságrendben növekszik a támogatás. Aztán ha az infláció nem annyi lesz, mint amennyit kalkuláltak, akkor még az annak megfelelő fejlesztést sem fogja elérni. A dologi kiadásokra viszont az Alkotmánybíróság az ez évi, tehát a 2000. évi összeget kapja a beütemezés szerint, ami tehát reálértékben jelentős csökkenést jelent az Alkotmánybíróság támogatásában.

Mint jeleztem, a személyi juttatások összességében alig nőnek az Alkotmánybíróságnál, és vajon gondolt-e arra a kormányzat, mi lesz akkor, ha az Alkotmánybíróság többletfeladatot is kap, hiszen jól tudjuk, hogy van egy olyan kormányzati elképzelés, hogy az Alkotmánybíróság a jövőben megkaphassa a Legfelsőbb Bíróság jogegységi nyilatkozatainak a felülvizsgálatát is. Így is nagyon gyakran éveket kell várni egy-egy alkotmánybírósági döntésre, mi lesz akkor, ha a feladatok még nőnek, a bérkeret alig nő, és ahogy látjuk a kimutatásban, a létszámkeret pedig csökken. Magyarán, ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság hatékonyabb működését nem fogja segíteni ez az előterjesztés.

Nézzük akkor a többi bíróságot, hogyan is állunk a többi bíróság vonatkozásában az előterjesztéssel! Nem nagyon akarom megismételni azokat a mondatokat, amelyeket akár a Legfelsőbb Bíróság elnöke - úgy is, mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke - itt elmondott, hiszen nem mindenben értek egyet vele. De mégis, azért a bíróságok támogatási előirányzatának növekedése 6,7 százalék, ami lényegében szintén megegyezik a várható infláció mértékével.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 23 milliárd forinttal igényelt többet, mint ami az előttünk fekvő előterjesztésben szerepel, és megjegyzem, hogy az igazságszolgáltatási területen itt a legnagyobb az eltérés az igényelt és a költségvetésben szereplő összegek között. Például fejlesztésre, beruházásra a bíróságok esetén az OIT körülbelül nyolcszor akkora összeget igényelt, mint ami az előterjesztésben szerepel. Nem kis összegekről folyik tehát a vita, hanem nagyságrendi különbségekben mérhetjük az eltérést az igény és a megadandó összeg között.

Sajnos tapasztalhatjuk, hogy a bíráskodás milyen lassan, milyen körülményesen dolgozik, és ilyenkor mindig azt mondják, a nagy ügyhátralék okozza ezt. Igen, ez biztos így is van, sőt magam is tudom, hogy így van, hiszen időnként találkozom hat- vagy tízéves ügyekkel a bíróságokon. De azért a bíráskodás ügyhátralék-feldolgozását segíthetné, ha a bíróságok több fogalmazót vagy titkárt tudnának foglalkoztatni. Itt már elhangzott korábban, hogy jelenleg kilenc egyetem ontja magából a joghallgatókat, akiknek jelentős hányada nem tud elhelyezkedni, akik közül sokan nagyon szívesen mennének bíróságokra. Az is elhangzott, hogy tízszeres a jelentkezés fogalmazói, vagy később titkári beosztásokra, de a bíróságokon nem tudják őket fölvenni, tekintettel arra, hogy nincs meg hozzá a bérkeretük.

Ami pedig a technikai fejlesztéseket, a technikai felszerelés fejlesztését illeti a bíróságokon, akik jártak vidéki bíróságokon, azok pontosan tudják, hogy miről beszélek; kis városi, volt járási bíróságokon egyrészt a körülmények, a külső körülmények is méltatlanok, azok a lepusztult, lerobbant állapotok, amik a vidéki bíróságokon találhatók, egyszerűen nem méltók a bíráskodáshoz, de azok a technikai felszerelési viszonyok sem, amelyek ott tapasztalhatók. Három-négy héttel ezelőtt voltam egy vidéki városi bíróságon tárgyaláson. Körülbelül 20-30 perc azzal telt el, hogy a tízéves magnójuk zárlatos elektromos vezetékét ki kellett cserélni, és nem lehetett egy másikat találni. Tehát ilyen alapvető hiányosságok vannak jelenleg a bíróságokon, és sajnos a technikai felszerelés fejlesztését sem segíti ez az előterjesztés.

A beruházási összegek is a bíróságokon gyakorlatilag szinten maradnak, ami azt jelenti, hogy reálértékben csökkennek, pedig jó néhány bíróság állapota kritikán aluli, sajnos ezt kell mondani. Ajánlom a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe - hiszen mindenki kerülhet bíróságra, nemcsak szerencsétlen büntetőügyben, hanem polgári, családi, munkajogi és egyéb ügyben is -, hogy egyszer alaposan nézzenek körül a helyi bíróságokon, és akkor tudni fogják, hogy ezek az összegek, amelyek az előterjesztésben szerepelnek, nem fogják megoldani, és most már nemcsak egy évre, hanem biztos, hogy két évre nem fogják megoldani ezeket a bírósági problémákat.

Az is igaz viszont... - és itt nem értek egyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke által elmondottakkal, aki azt mondta, hogy 23 milliárd forinttal több kellene a bíróságokra, mert nem biztos, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani. Meg is fordíthatnám a dolgot: biztos, hogy csak pénzzel nem lehet mindent megoldani, minden olyan problémát, ami a bíróságokon van, a bíráskodás színvonalát csak pénzzel nem lehet megoldani. Tehát jó lenne, ha a bíróságok vezetői is körülnéznének saját házukon belül, hogy milyen ésszerűsítési lehetőségeik vannak, hogy egy-egy ügy ne 6-8-10 tárgyaláson dőljön el, hanem esetleg 2-3 tárgyaláson. Sokkal jobban fel lehetne gyorsítani a bíráskodást.

 

 

(14.50)

 

Ehhez persze felkészültebb bírók kellenének, vagy egy-egy bíró mellé több segítő, és itt visszaérkezünk megint a pénzkérdéshez.

Ami az ügyészséget illeti, itt elismeréssel nyugtázhatjuk az előterjesztést, hiszen az ügyészség támogatása több mint 20 százalékkal nő. Ez részben indokolt is, mert az ügyészség ellátmánya, az anyagi és a technikai ellátmánya egyaránt korábban nagyon mostoha volt, és ez a több mint 20 százalékos fejlesztés talán ebből a hátrányból egy jelentős ledolgozást lehetővé tesz. A személyi juttatás növekedése is megoldott az ügyészségeken, a dologi kiadások viszont itt is csökkennek, például 2001-ről 2002-re még nominális értékben is. Nem tudom, milyen dologi kiadást lehet majd csökkenteni, miközben az infláció kúszik felfelé, milyen számszerűsíthető dologi kiadást lehet csökkenteni; vagy nem fognak fűteni, vagy nem vesznek papírt a számítógépbe, vagy nem tudom pontosan, hogyan lehet a dologi kiadásokat majd lecsökkenteni, hogyan javulhat egy ügyészség munkájának a színvonala, egy nemcsak reáljuttatás-csökkenésnél, hanem nominális csökkenésnél. Ez tehát szerintem nem megoldott.

Ráadásul a Legfőbb Ügyészség, mint legutóbb hallottuk, egyrészt egy reformot akar végrehajtani, másrészt felállítja a nyomozóhivatalát is a legfontosabb, legsúlyosabb bűncselekmények nyomozására, akár a szervezett bűnözés, akár más nagyon súlyos ügyek nyomozására. Ezekhez megint csak pénz kell, méghozzá nemcsak a bérjuttatásokhoz, hanem a dologi költségekhez is. Az ügyészségnek a dologi ellátmányát tehát én nem látom megnyugtatóan megoldva, meg kell mondanom őszintén.

Az Igazságügyi Minisztérium - mint egyik fő része az igazságszolgáltatási ágazatnak -: itt a személyi juttatások köre és annak a növekedése nagyjából az inflációnak megfelelő. A dologi kiadások viszont 2002-ben hajszálpontosan megegyeznek a 2001-re beütemezett összeggel, vagyis reálértékben csökkennek, ugyanúgy, mint az egyéb működési célú támogatások, ugyanis a működési célú támogatások, kiadások összege csökkenni fog. Itt is ugyanaz a problémám, mint az ügyészségnél. A minisztérium fejezetén belül, bár a büntetés-végrehajtásban növekszik, de mégis így is nagyon kevés a személyi juttatásokra szánt összeg, és ismerve a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságát és színvonalát, igen kevésnek tűnik a beruházásokra és felújításokra szánt összeg is.

Az egyik legnagyobb fluktuáció egyébként a büntetés-végrehajtási intézeteknél van, hiszen olyan alacsony a bérezés, és olyan megalázóak a munkakörülmények, hogy kétévente, háromévente a teljes személyi állomány kicserélődik. Az előirányzott személyi juttatás összege a büntetés-végrehajtási területen belül nem oldja meg ezt a problémát, ugyanez a fluktuáció továbbra is fenn fog maradni. Bár a jövő évre szánt összeg némileg meghaladja a tervezett infláció mértékét a büntetés-végrehajtásban, a 2002-es előirányzata azonban lényegében megegyezik a tervezett infláció mértékével, tehát ismét csak szinten tartásra lesz elég, előrelépésre, a nagyon-nagyon szükséges előrelépésre viszont nem. A fogva tartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek támogatása pedig egyenesen csökken a következő két évben, ráadásul itt beruházás egyáltalán nincs tervezve. Kérem szépen, aki a tisztelt képviselőtársaim közül már járt ilyen fogva tartottakat foglalkoztató intézményekben, az tudja, hogy ott milyen viszonyok vannak; az, hogy ott beruházás egyáltalán ne legyen betervezve, elfogadhatatlan.

Ami már nem így, intézményekre csoportosítva jellemzi a hozzászólásomat: nagyon aggódom a tervezet 12. számú mellékletének tartalma miatt, ez ugyanis a tartós állami tulajdonú társaságokat sorolja fel, megjelölve, hogy milyen arányú állami tulajdont akar azokban az állam megtartani, magyarán, a privatizációs elképzelések érhetők itt tetten. Nagyon veszélyesnek érzem, hogy például a Mahart, a Malév, az Antenna Hungária, a Bábolna, a Mavad, és lehetne sorolni, a teljes távolsági autóbusz-közlekedés, a vízművek és a többi, csak 50 százalék plusz egy szavazat erejéig maradnának állami tulajdonban a tervezet szerint. Ez ugyan elég az egyszerű, mindennapi működés meghozatalához szükséges döntésekhez, de a legfontosabb kérdésekhez nem. Azokhoz a társasági törvény egyhangú vagy háromnegyedes szavazatot szab meg, így tehát az 50 százalék plusz egy szavazat megtartása azt jelenti, hogy a legfontosabb kérdésekben az állam nem tud majd dönteni ilyen cégeknél.

De még ennél is veszélyesebbnek tartom azt, hogy stratégiai ágazatokban vagy stratégiai cégekben a privatizálás olyan mértékűre van betervezve, hogy csak egy elsőbbségi tulajdonú részvényt hagyna meg az államnak, ilyen a Malév, a Matáv, az OTP, a Hungexpo, a teljes erőmű- és áramszolgáltató szektor, a teljes gázszolgáltató ágazat, és lehetne sorolni, a Zsolnay Porcelángyár, a Pick Szalámigyár, a Herz, és nem utolsósorban a MOL. Ennek a következménye csak az lehet, hogy a jövőben nemcsak a MOL esetén tárhatja szét a kezét az állam egy nem kívánt külföldi esemény után, mint azt tette legutóbb az olajár emelkedésénél, az összes fentiekben felsoroltak eseténél azt mondja: nem tehetek semmit, kisebbségben vagyok a cégekben, sőt, csak egy elsőbbségi részvényem van, ami, igaz ugyan, hogy elég a nem kívánt döntések megakadályozásához, de nem elég az állam által megkívánt döntések kikényszerítéséhez.

És hogy egy kicsit más területre is elkalandozzak, a Belügyminisztérium területére - ezt azért merem magamnak megkockáztatni, mert körülbelül két héttel ezelőtt több képviselőtársammal vendégek voltunk az Országos Rendőr-főkapitányság Teve utcai székházában, ahol az országos rendőrfőkapitány, a budapesti és a megyei rendőrfőkapitányok voltak jelen, és előadták a költségvetéssel kapcsolatos észrevételeiket, ha úgy tetszik, panaszaikat, sirámaikat. A rendőrséggel szemben felmerül mindig a többletelvárás. A rendőrség biztosítsa az állampolgárok biztonságérzetét, ugyanakkor az ehhez szükséges feltételek az előterjesztésben sajnálatos módon nem érhetők tetten. Végre vonzóvá kellene tenni a rendőri pályát, ma viszont nem tehetik meg a rendőrparancsnokok azt, hogy válogassanak a rendőrnek jelentkezők közül, hiszen örülnek, ha találnak valakit az alacsony bérezés, a méltatlan munkakörülmények között, olyan óriási itt is a forgás, a fluktuáció, ami nem engedhető meg, a technikai feltételek és a működési feltételek javításáról már nem is szólva. Amikor azon múlik bűnözők üldözése, hogy a régi Ladába jut-e benzin, vagy nem jut benzin, mert olyan szűkös a rendőrség anyagi ellátása, akkor ne kérjék számon tőlük a biztonságot a közterületeken.

Felvetődött ezen a megbeszélésen az Országos Rendőr-főkapitányságon, hogy mi lenne, ha a rendőrség is érdekelt lenne a bevételekben, akár a bírságok és egyéb bevételekben. Az országos rendőrfőkapitány úr nagyon határozottan visszautasította azt, hiszen volt már egy rossz példa, amikor különböző alapítványok támogatták a rendőrségeket, és mint kiderült, ezeket az alapítványokat bűnözők hozták létre, vagy bűnözők támogatták, és ebből kapott a rendőrség. Tehát a rendőrség nem akar elmenni a profitorientált irányba, viszont ez a költségvetés rákényszeríti. Arról már nem is akarok beszélni itt a Belügyminisztérium keretén belül, hogy milyen a helyzet a tűzoltóknál, azt már előttem többen elmondták, viszont azért megemlítették itt az ORFK-n azt is, hogy a jogszabályi változások miatt felállításra került jó néhány fedőcég.

 

 

(15.00)

 

Beindításra kerültek a fedett nyomozók; óriási költségbe kerülnek, hiszen egy-egy fedett nyomozó külföldi tartózkodása, szállodai ellátása, vagy egy fedőcég működésének a fenntartása hatalmas költségeket emészt fel. Ez a költségvetés erre sajnos nem ad fedezetet.

Hogy egy kicsit a Pénzügyminisztérium előtt is seperjek: a belügyminisztériumi látogatás előtt egy héttel a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságánál tettünk látogatást, szintén több képviselőtársammal együtt, ahol ugyancsak megkerülhetetlen volt a költségvetés témája, egyrészt a vám- és pénzügyőrség működési feltételeinek, körülményeinek a megtárgyalása. De akkor már a képviselőknél és a vám- és pénzügyőrség parancsnokainál is kint volt a költségvetés, és bizony sokat panaszkodtak.

Én úgy gondoltam, a Pénzügyminisztérium házon belül lehetett volna egy kicsit olyan, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és akkor kicsit jobban hajolhatott volna a keze a vám- és pénzügyőrség felé. Felvetették ugyanis, hogy a kormányzat vagy az előterjesztés legalább a lehetőséget adná meg nekik arra, hogy a bevételekben jobban érdekeltek legyenek, hiszen nem mindegy - mivel a költségvetés jelentős hányadát azért a vám- és pénzügyőrség teremti elő -, hogyan vannak motiválva ezek az emberek; továbbra is a csaknem minimálbér körüli bérszinten, vagy pedig azt mondják, hogy az általuk produkált többletbevételből többet profitálhatnak, többet vihetnek majd haza. Ezt azért nagyon javasolnám még átgondolásra. Remélem, talán még nem késő.

Ami az egyéb kritikáimat illeti, nagy meglepetéssel olvastam az általános rész 25. oldalán, miszerint az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt arra, hogy a felsorolt nemzetközi bankok felé - és most idézem - "a kormány által kötendő hitelszerződéseknél, az ezen intézmények által megkívánt formában, összegszerű korlátozás nélkül kezességet, vagy egyéb szerződést biztosító, önálló kötelezettséget vállaljon." Nagyon remélem természetesen, hogy a kormány nem fog élni, pláne nem fog visszaélni ezzel a lehetőséggel, hogy összegszerű korlátozás nélkül vállalhat kezességet, de én már pusztán e miatt az egy beszúrás miatt se tudom elfogadni az egész költségvetést, mert le lehet vele ültetni az egész államháztartást. Mondom, biztos vagyok benne vagy nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor.

De elfogadhatatlannak tartom az előterjesztés alábbi részét is: "A számviteli törvényben és az adótörvényben tervezett módosítások révén a pénzügyi szféra vállalkozásai egymilliárd forinttal kevesebb társasági adót fizetnek, következésképpen a pénzügyi társaságok adóterhelése 2001-ben csökkenni fog." Nekünk az az alapelvünk, hogy fizessenek a gazdagok. Ennek az előterjesztésnek, úgy látszik, ellenkező a kiindulási pontja. Itt arról van szó, hogy a gazdagok lehetőleg ne fizessenek, minél kevesebbet fizessenek. Ha a banki, a biztosítási, a pénzügyi szféra még az eddiginél, a 2000. évinél is kevesebb adót kell hogy fizessen 2001-ben, az elfogadhatatlan, hiszen pont ezek az intézmények, a bankok, a biztosítóintézetek emelik a csodapalotákat országszerte.

Pár órával ezelőtt olvastam a mai sajtóban, hogy Ausztriában az ottani költségvetés tervezetében beütemezték a többletadó kivetését a biztosítóintézetekre. Ebben a szegény Ausztriában, a rászoruló szegény Ausztriában a biztosítóintézetekre többletadót vetnek ki. Úgy látszik, mi olyan gazdagok vagyunk, hogy nálunk a pénzintézeteknek még az eddiginél is kevesebbet kell fizetniük. Ez elfogadhatatlan!

Apróság, de mégis kifogásolom, szintén az előterjesztés általános részéből, a Honvédelmi Minisztérium fejezetéből idézek: "a nemzetközi feladatok 5 milliárd forint többletforrást igényelnek". A nemzetközi feladatok! Mondhatnám, hogy így mulat egy polgári magyar kormány - a pénzintézetek adóját csökkenti, a nemzetközi katonai kiadásainkat növeli. Nem sok ez az 5 milliárd forint az összességhez képest, de azért ez az 5 milliárd forint nagyon jól jönne akár a rendőrségnél, akár az oktatásban, az egészségügyben, a büntetés-végrehajtásban és így tovább. Azért meg kellene gondolni a kis 5 milliárdokat is, hogy hova tesszük őket!

Korábban szó esett az önkormányzatokról. Nem is akarok ebbe nagyon belemenni, tényleg csak egy mondatot róla. Van, és komoly előrelépés tapasztalható az önkormányzatok finanszírozásában ebben az előterjesztésben. Ez az előrelépés nagymértékű, de nem elégséges. Ez az előrelépés azt jelenti, hogy a jövőben lassul majd a vagyonfelélésük, de csak lassul; lassul majd az eladósodásuk, de ez is csak lassul, és nem szűnik meg. Különösen azoknak az önkormányzatoknak a problémái nincsenek megoldva, amelyek többletfeladatokat kapnak, és ezekhez a többletfeladatokhoz nem kapják meg a többletforrásokat.

Már említették mások az okmányirodákat, ezért nem akarok erre kitérni. De itt nemcsak a személyi igazolványról, az útlevélről van szó, hanem a gépkocsival kapcsolatos okmányok kiállítása is bejön. De gondoljunk csak a kamarai feladatok átvételére! A kötelező kamarai tagság megszűnésével a kamarai feladatok is átkerülnek az önkormányzatokhoz. Ezekhez a forrásokat ez az előterjesztés nem biztosítja, pedig ezekhez is pluszemberek kellenek; ennek bér- és közterhei vannak, helyiséget kell nekik biztosítani, fűtés, világítás kell. A pluszfeladatok oda vannak telepítve az önkormányzatokhoz, a pluszforrások viszont nincsenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amint láthatják, többnyire hiányokat soroltam fel, bár az önkormányzatok esetében elismertem, hogy van előrelépés. A hiányok felsorolására lehet azt mondani, hogy persze, csak azt lehet elosztani, ami van; addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. És ez igaz is. Csakhogy a tervezetben sajnos a nyomát se látni új források keresésének.

A MIÉP megnevezett néhány ilyen forrást, amit jó lett volna figyelembe venni, például a multinacionális cégek megadóztatását; például a pénzintézeti adóbefizetéseknek nem a csökkentése, hanem a növelése; például az adósság kezelésének a mostanitól eltérő módja; vagy hogy ne is beszéljek a korábban már felmerült reklámadó esetleges bevezetéséről. Sok milliárdot lehetne ezekkel nyerni, a reklámadó kivetésével is már nagyon sok milliárd behozható lenne.

Magyarán: ez a takaró, amelyikkel takarózhatunk, jóval nagyobb lehetne, ha erre meglenne a kormányzati szándék. Sajnáljuk, hogy ez nincs meg. Látjuk, hogy ezt a forrásbővítést nem kívánja az előterjesztő; és látjuk, hogy a legnagyobb terheket továbbra is a kisbefizetőknek kell viselniük. Ezért az előterjesztést sajnos nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, két percre kért hozzászólási lehetőséget. Öné a szó.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Igazán csak látszólag van köze a költségvetéshez, de szó esett a jogászképzésről, hogy túlontúl sok jogászt képeznek Magyarországon, és ezt nem bírom szó nélkül hagyni.

A két háború között és az előtt, Trianon előtt még több jogászt képeztek Magyarországon, csak református jogakadémia négy volt, evangélikus kettő volt, katolikus is négy volt, és azonkívül volt két állami egyetem, Budapesten és Kolozsvárott, és nagyon sok jogászt képeztek. (Dr. Fenyvessy Zoltán közbeszól.) Minden valamirevaló iparos, ahol ilyen jogakadémia működött, a gyermekét beíratta a jogra, aki ezt elvégezte, és kiírta, hogy "Szabó és fia, hentes és mészáros".

Nekem meggyőződésem, hogy ez egy államnak igenis jót tesz; jót tesz a polgárosodásnak, ha olyan kereskedői vannak, olyan mezőgazdászai vannak, olyan iparosai vannak, akik a saját szakmájukon kívül még a joghoz is értenek. Nem fontos feltétlenül jogi pályára menni, de ahhoz, hogy képzett européereket lehessen nevelni, abszolút nem rossz, ha sok jogászt képeznek.

Köszönöm szépen.

 

(15.10)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percre kért hozzászólási lehetőséget Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Valóban nem szorosan a költségvetéshez tartozik, és én nem is akarok vitatkozni Szentgyörgyvölgyi képviselő úrral abban, hogy jó vagy nem jó. Én nem azt mondtam, az a nem jó, hogy ennyi helyen képeznek jogászt, hogy ma kilenc egyetem bocsát ki jogászokat, én azt mondtam - és itt már kapcsolódik a költségvetéshez a felszólalásom -, az nem jó, hogy a költségvetés nem biztosítja, hogy ezeknek egy részét a bíróságok felszívják, ugyanis a bírósághoz nincs odatelepítve az a pénzösszeg, amellyel még több fogalmazót, aztán még több titkárt tudnának foglalkoztatni. Tehát ezt a részét kritizáltam én a jogászképzésnek, hogy jó lenne, ha lehetőség volna a több jogásznak a szakmán belül maradására, és mivel a bíráskodás hosszú, lassú, túlságosan leterhelt, jó lenne, ha a bíróságok fel tudnák szívni ezeknek a jogászoknak egy részét. Én csak ennyit mondtam.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben kért hozzászólási lehetőséget Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. A lovagiasság úgy követeli, hogy válaszoljak rá: igen, száz százalékig egyetértek. Akkor valószínűleg vagy félreértettem, vagy nem figyeltem eléggé. Én magam is szükségesnek tartanám, hogy a jogi szakvizsga letétele előtti időszak egy részét, legalább egy fél évet minden végzett jogász a bíróságon töltse el, és erre valóban kell bizonyos finanszírozási összeg.

Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Vidoven Árpád képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Füle István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja mindennemű erő- és fontossági sorrend nélkül három olyan célt tűzött ki, amelyet a fiatal magyar demokrácia történetében először két évre előterjesztett, 2001. és 2002. évi költségvetésben érvényre akar juttatni. Melyek ezek a célok, tisztelt képviselőtársaim? Az első a bérek és a nyugdíjak nagyarányú emelése.

A polgári kormányt az elmúlt két évben igaztalan támadások érték az ellenzék részéről amiatt, hogy nem törődik a szegényekkel, az alacsony keresetűekkel. 1998-ban, amikor a Fidesz vezette polgári koalíció átvette a kormányzást, 19 500 forint volt a minimálbér; jövőre 40 ezer forintra, 2002-ben már 50 ezer forintra fog emelkedni. A közszférában dolgozók fizetése 2001-ben 8,75 százalékkal, 2002-ben pedig újabb 7,75 százalékkal fog emelkedni.

A közalkalmazottak körében az egészségügyben foglalkoztattak és a pedagógusok kiemelt bérfejlesztésben részesülnek, hiszen az egészségügyben dolgozók a jövő évben átlagosan 20 százalékos fizetésemeléssel számolhatnak, míg gyermekeink oktatásában, nevelésében, a harmadik évezred kihívásaira való felkészítésében kiemelkedő szerepet játszó tanárok fizetése a 8,75 százalékon felül szeptembertől további 20 százalékkal emelkedik. A Fidesz-frakció javaslatára a nyugdíjasok havonta 10,3 százalékkal több nyugdíjat fognak kapni.

A második cél: a polgári kormány által kidolgozott és az elmúlt években bevezetett családtámogatási rendszer, ezen belül is az otthonteremtés továbbfejlesztése. A gyermekek után járó családi adókedvezmények nagyarányú növelése következtében a magyar családok 86 milliárd forint elvonásától mentesülnek, azaz ennyivel többet költhetnek.

Harmadsorban: a nemzeti fejlesztési program, a Széchenyi-terv megvalósítása, amely az Európa Unióhoz való felzárkózásunkat segíti elő. E célra a költségvetésben 290 milliárd forint áll rendelkezésre.

Az általános célok felvázolása után, tisztelt képviselőtársaim, hozzászólásom további részében a Honvédelmi Minisztérium költségvetésével kívánok foglalkozni. Hazánk NATO-hoz történő csatlakozásakor vállalta, hogy 2001-ig évente a bruttó hazai termék 0,1 százalékával magasabb összeget fordít a védelmi kiadásokra. Védelmi kiadások alatt jelen esetben a NATO-definíció szerinti kiadásokat kell értenünk, tehát e körben nemcsak a HM kiadási előirányzataival kell számolnunk, hanem figyelembe kell vennünk a Belügyminisztérium fejezetében szereplő határőrség költségvetését, ugyanis a hatályos magyar alkotmány szerint a fegyveres erők körébe a Magyar Honvédségen kívül a határőrség is beletartozik. Az országmozgósításra, a hadiipari kapacitások és a K-600-as vezetési rendszer fenntartására szolgáló forintok is védelmi célú kiadásoknak minősülnek.

Ha ezeket az összegeket összeadjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a polgári kormány mindannyiunk biztonsága érdekében jövőre 265,3 milliárd forintot fordít védelmi célokra, ez az összeg a prognosztizált GDP 1,81 százaléka. Tehát megállapítható, hogy a NATO irányába tett kötelezettségvállalásunknak eleget tettünk, azt teljesítettük, ugyanis az idei, 2000. évi védelmi kiadások 1,71 százalékot tesznek ki.

A Honvédelmi Minisztérium költségvetése jövőre az ez évi egynegyedével megnövekedik, és 20 millióval meghaladja a 236 milliárd forintot. 2002-ben pedig további 10 százalékos növekedés után 261 milliárd 380 millió forinttal gazdálkodhat a honvédelmi tárca.

Tisztelt Ház! Joggal merülhet fel a kérdés, mire költi ezt a nem csekély összeget a honvédelmi tárca. A kérdést a haderőreform aspektusából is érdemes és indokolt megvizsgálni. Az ellenzéki képviselők támogató szavazataival is elfogadott 61/2000. (VI. 21.) számú, a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozat kisebb, finanszírozhatóbb és hatékonyabb haderő létrejöttét tűzte ki célul. A tízéves haderőreform 2003-ig tartó első ütemében kell hogy megvalósuljon - idézem - "az új szervezeti rendre történő áttérés, új diszlokáció, valamint az indokolt létszámarányok kialakítása, a fenntartási- és működésiköltség-csökkentés megalapozása, munka és életkörülmények javítása, a NATO-interoperabilitás és -alkalmazhatóság legalapvetőbb feltételeinek biztosítása".

A tárca a költségvetés tervezésekor a haderőreform által kijelölt feladatok végrehajtását kiemelten kezelte, csakúgy, mint a NATO-tagságból és a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó feladatokat.

Az imént idézett határozattal szorosan összefügg a 62/2000. számú országgyűlési határozat, amely a fegyveres erők létszámának részletes bontásáról szól. Eszerint a Magyar Honvédség összlétszáma - beleértve a minisztériumban dolgozók létszámát is - a jelenlegi 57 ezerről 2000. július 30-ára 45 088 főre csökken, a személyi kiadások 2001-ben közel egyötöddel nőnek. E növekmény biztosítja az illetményalapok 8,75 százalékos emelését, valamint a minimálbér emelését, lehetővé teszi az 1999-ben bevezetett étkezési utalvány, a bankkártya-költségtérítést és az önkéntes magánnyugdíj- és egészségügyi pénztártagok tagdíjbefizetéséhez történő munkáltatói hozzájárulást is. A növekmény a létszámcsökkentésből származó többletkiadásokat - felmentési, végkielégítési illetmény és ennek járulékai - is fedezi, ez mintegy 10,2 milliárd forintot tesz ki.

A létszámcsökkentésből kifolyólag 2002-ben már 6,2 milliárd forint megtakarításával számolhatunk a személyi kiadások vonatkozásában. Ez az oka annak, hogy a 2002. évi 7,75 százalékos fizetésemelés ellenére is mintegy 3,1 százalékkal csökkennek a személyi kiadások. A létszámleépítés további pozitívumaként értékelendő, hogy kedvezően változnak az állományon belüli belső arányok, csökken a tábornokok és tisztek, ugyanakkor növekszik a tiszthelyettesek és a szerződéses katonák létszáma.

Ha haderőnemenként vizsgáljuk a változást, örömmel tapasztalhatjuk, hogy míg csökken az irányító és kiszolgáló szervezetek létszáma, addig a szárazföldi csapatoké nő. Mindez megfelel a fenti országgyűlési határozat célkitűzéseinek.

A 61/2000. számú országgyűlési határozat 5. §-ának c) pontja kimondja: "A haderőnek a törvényben és jelen határozatban meghatározott alapfeladataival nem összefüggő szervezetek, amelyek megtartása forrásokat von el a csapatok fejlesztésétől, kerüljenek ki a honvédelmi tárca szervezetéből és költségvetéséből. Ennek jegyében megalapításra kerülnek az üdültetési, kulturális és egészségügyi, költségvetési intézményrendszert kiváltó közhasznú társaságok." Csak az egészségügyi feladatok zömének kikerülése az ÁSZ véleménye szerint is - idézem -: "a honvédelemre fordítható lehetőségeket 2002-től több mint 4 milliárd forinttal megnövelheti".

Az élet- és munkakörülmények javítását szolgálja a lakástámogatásra és lakásépítésre 2001-ben rendelkezésre álló 3,75 milliárd forint, amely 2002-ben 4,2 milliárdra emelkedik. Ennek keretében a kialakításra kerülő bázishelyőrségekben, Tatán, Székesfehérvárott, Budapesten, Veszprémben, Kecskeméten, Pécsett, Egerben, Győrben és Hódmezővásárhelyen új lakások, nőtlentiszti-szállók épülnek. A laktanyák felújítására a két év alatt összesen 8 milliárd forint áll rendelkezésre.

Az idei évben végre elkezdődött a Magyar Honvédség elöregedett gépjárműparkjának lecserélése, a csapatok korszerű gépjárművekkel történő felszerelése. A gépjármű-korszerűsítési program az elkövetkező két évben is töretlenül folytatódik, 2001-ben 5,5 milliárd, 2002-ben újabb 5 milliárd forint biztosított e célra. A NATO felé vállalt haderő-fejlesztési kiadásokra, az interoperabilitás és az alkalmazhatóság feltételeinek megteremtésére, a híradó- és légvédelmi célú fejlesztésekre az elkövetkező két évben 50 milliárd forintot költ a honvédelmi tárca.

 

 

(15.20)

 

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy röviden szóljak a NATO-tagságból és a kötelezettségekből fakadó feladatokról, ezek költségvetési vonatkozásairól. A nemzetközi feladatok - KFOR-, SFOR-kontingensek, missziók, külföldi kiképzés, oktatás, NATO- és PfP-gyakorlatok, NATO-beosztások és külképviseletek fenntartása, bővítése - teljesítése jelentős többletkiadással jár, amelynek fedezete teljes egészében biztosított, csak a devizakiadások több mint 2 milliárd forinttal növekednek a jövő évben. Itt kell megköszönnöm a határainkon kívül szolgálatot teljesítő katonák áldozatkészségét, kiváló munkáját, amellyel kivívták szövetségeseink nagyra becsülését, és növelték a Magyar Köztársaság hírnevét.

Tisztelt Ház! Az általam elmondottak bizonyítják azt, hogy az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat, melyet méltán nevezetett expozéjában a pénzügyminiszter úr az áttörés költségvetésének, nemcsak a haderőreform által kitűzött feladatok végrehajtását biztosítja, hanem tíz szűk esztendő után megteremti a tömeges felemelkedés lehetőségét, az ország és a polgárok együttes gyarapodását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Füle István képviselő úr két percben kért szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem akartam belekeverni az eredeti hozzászólásomba, ezért jelentkeztem két percre külön, utána természetesen ki fogok menni a pulpitusra. De reagálni szeretnék Vidoven Árpád bevezető mondataira, ugyanis azt mondja, hogy a bérek és nyugdíjak milyen százalékban emelkednek, és hogy ez milyen jótéteménye a Fidesz-kormányzatnak, illetve a költségvetési javaslatnak.

Úgy gondolom, mindez igaz lenne abban az esetben, ha a képviselő úr mellétenné azokat az inflációs adatokat, amelyek nélkül ezek a nominálemelkedések - akár bér-, akár nyugdíjemelés - értelmezhetők lennének. Ugyanis az infláció nélkül, csak a nominális adatok közgazdaságilag egyszerűen értelmezhetetlenek, a kettő együtt adja ki a reálemelkedést, ez pedig vagy van, vagy nincs, illetve a reálemelkedésből lehet - Selmeczi Gabriella kedvenc szavajárásával - több kenyeret vásárolni adott esetben.

Arról nem beszélve - de a tegnapi vitát nem akarom újból kezdeni -, hogy a szeptemberi 20 százalék éves szinten nem jelent természetesen 20 százalékot. De mondom még egyszer, tegnap ez a vita már lezajlott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt képviselőtársam, figyelemmel arra, hogy nincs több kétperces igény, tehát nincs reflexió az ön felszólalására, önt illeti a szó hozzászólásra. A képviselő urat követi majd Kiszely Katalin képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A 2000. évi költségvetés helyzetét, valamint a 2001., 2002. év tervezetét ismerve akár el is tekinthetnénk a törvényjavaslat konkrét elemzésétől. Ebben számomra nem is az a legfontosabb, hogy megfelelő törvényi előfeltételek híján került benyújtásra, ugyanis ahhoz, hogy éppen a kormány nem tartja be a törvényeket, már hozzászokhattunk, mint ahogy ahhoz is, hogy az erre vonatkozó kritikai megjegyzésekre érdemben nem hajlandó reagálni.

Az sem a legfontosabb, hogy a kétéves költségvetés tervezete egyben a demokratikus intézményrendszer elleni újabb támadást jelenti, hiszen a költségvetés parlament általi elfogadása, annak éves ütemezése csakúgy, mint a zárszámadás, olyan parlamenti ellenzéki alapjog, amire az ehhez értők azt mondják, hogy a demokráciát a diktatúrától egyebek mellett épp az állami költségvetés nyilvánossága, átláthatósága különbözteti meg. És hogy mennyire a két fogalom, a demokrácia és a diktatúra határmezsgyéjén haladunk, bizonyítja az, hogy a szükséges törvényi feltételek nemcsak a formális benyújtáshoz sincsenek meg, de több tartalmi, adott esetben kétharmados többséget igénylő kérdést érintő törvényjavaslatot sem fogadott el a tisztelt Ház. Ezek javarészt az önkormányzatok finanszírozási rendszerét érintik.

Ami pedig a stabil, kiszámítható költségvetési tervezést illeti, amit a kormánypárti képviselők előszeretettel hangsúlyoznak a két év kapcsán, nos, ehhez kiindulásként az kellene, hogy az elmúlt tíz évben mindhárom kormány által ígért államháztartási reform keretében rögzítsék az állami feladatokat, és ehhez igazodóan határozzák meg az intézmények gazdálkodásának pénzügyi feltételeit. Ez esetben ugyanis mód lenne arra, hogy évenként csupán a feladatvállalásnak megfelelően módosítsák az egyes intézmények költségvetését, és az új állami források esetében csak annak szétosztásáról döntsenek, azaz a jelenlegihez képest szűkítenék az állami költségvetés vitáját. Az állami feladatok felülvizsgálata természetesen nem történt meg, miként az önkormányzati rendszer reformja sem, mindez a jelenlegi költségvetés eklektikusságának egyik fő magyarázata.

Visszatérve az alapkérdésre, azaz arra, hogy miért lehetne eltekinteni a jelen költségvetési előterjesztés tartalmi vitájától, arra most már egy szóval is lehet válaszolni: közgazdaságilag megalapozatlan, és így a benne lévő számok fiktívek, így nincs miért velük vitatkozni. A kormányzat pontosan tudja, hogy az államháztartás egészét tekintve semmi sincs úgy, mint ahogyan mondják, ahogy leírták. Nem annyi bevétele lesz a büdzsének jövőre, de 2002-ben még inkább, mint amit most leírtak. Az idén jól bevált módszert alkalmazzák, azaz az alábecsült költségvetési bevételekhez igazítják a felhasználási lehetőségeket.

A 7 százalékos növekedést az Orbán-kormány már rég elfelejtette, pontosabban nem beszél róla, ahelyett jövőre 5., 2002-ben 5,5 százalékról írnak, a 2000. évre jellemzően 4,5 százalékkal terveztek, és pontosan lehetett tudni, hogy ez legalább 1 százalékkal nagyobb lesz, az összes bevételi vonzatával együtt. Jövőre, de 2002-ben akár 7 százalék is lehet a növekedés, de erről nem valószínű, hogy győzelmi jelentések készülnek - lám, megint kipipálhatunk a negyven pontból egyet -, mert akkor azt is be kellene vallani, hogy többletbevételek vannak, s azt, mint normális demokráciákban szokás, a parlament előtt pótköltségvetés formájában újra kellene átlátható módon elosztani. Ehelyett az történik, hogy a kiadásokat az alacsonyabb bevételekhez igazítják, s menet közben ki emlékszik arra, hogy, mondjuk, a nyugdíjkorrekció nem a Fidesz-frakció kegyéből születik, hanem a törvény szerint jár nekik.

A legnagyobb bevételi többlet, amelyet természetesen a fogadkozások ellenére nem a parlament jóváhagyásával fognak felosztani, az infláció alultervezéséből fakad. Az infláció a tavalyi tervezett 6,3 százalék helyett az idén megközelíti a 10 százalékot, ami vészesen nagy különbség, főleg ha azt feltételezzük, hogy a PM-ben képzett szakemberek ülnek. Csak az olajárváltozás nem magyarázza mindezt. Jövőre 5-7 százalék az inflációs terv, ami ebben a tartományban elég laza tervfegyelmet s így aránytalan bizonytalanságot is feltételez.

A jelenlegi inflációs ütem önmagában is sok mindent elárul a hazai gazdaság állapotáról, amit a költségvetés tervezésekor figyelembe kellene venni. Az egyik, hogy a magyar gazdaság még mindig érzékenyebben reagál a gazdasági hatásokra, mint a nálunk fejlettebb országok. Úgy tűnik, hogy a gazdaság teljesítményére nem hat negatívan az áremelkedés meglódulása, de a kormányzati intézkedésektől, vagy éppen annak hiánya miatt a belső árszínvonal elég érzékenyen reagál a külső hatásokra. A mezőgazdasági termékek magas áremelkedése szintén azt jelzi, hogy nem függetlenül az elmúlt évek zavaros jövedelemviszony-átrendezésétől, piaci lehetőségek esetén nagyobb erővel jelentkeznek jövedelem-újraelosztásra irányuló motivációk. Mert ne feledjük, az infláció mindig is jövedelemátcsoportosítást is jelent, amit a kormány pontosan tud, s ennek kárvallottjai mindig is a legkiszolgáltatottabb rétegek, elsősorban a nyugdíjasok, munka nélkül lévők és mások.

Az infláció és a növekedés együtt a két évben akár 300 milliárd forintos többletbevételt is eredményezhet, amivel már lehet megfelelő mértékben kampányolni. Itt a kormányt már kevésbé zavarja, hogy az infláció károsan hathat a gazdaság teljesítményére is, valamint a várakozásokra. A kormány felelőssége azért is nagy, mert általában nem várható el a választások előtt a restrikció. Márpedig az infláció jelenlegi mértékét figyelembe véve, éppen a várakozások miatt, a kormánynak be kellene avatkoznia a folyamatokba. Egyértelműen látható csapdahelyzet van tehát. A kormány tudatosan felhasználja az inflációt politikai céljait megvalósítandó, de amikor veszélyessé válik a folyamat, már nem tud, nem akar beavatkozni, éppen a közelgő választás miatt. Az eredmény akár egy inflációs robbanás is lehet, és még akkor nem is beszéltünk a bérharc eredményeiről, s arról, hogy a 2000. évi inflációs terv-tény ellentmondása miatt a kormány hitelessége is megkérdőjeleződött.

Hogy ez mennyire így van, azt jelzi az is, hogy a jegybank, amely az elmúlt két évben nem ment szembe a kormányzati politikával, most, úgy tűnik, mégis erre kényszerül. A fent leírt gyakorlat várhatóan, miként az idén is, leginkább a költségvetési intézményeket és az önkormányzatokat sújtja, a már említett nyugdíjasokon, munkanélkülieken túl. A dologi kiadásaik nem nőnek évtizede már - fejlesztések, beruházások, vagyonfelélés, energiakifizetések mellett -, tehát magyarul: a dologi kiadások összeomló iskolákat, adott esetben elmaradt beruházásokat jelentenek, illetve az energia és más területeken meglévő infláció rendkívül nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat.

 

(15.30)

 

Az infláció kompenzálása - mint ahogy az előbb is jeleztem - soha nem történik meg az önkormányzatok esetében. Az önkormányzatokat sújtja az is, hogy a bázis mindig alacsonyabb, mint az várható, illetve szükséges lenne. Ezt többen is említették már délelőtt is, tehát ezt a Pénzügyminisztérium pontosan tudja. Ugyanúgy problémát jelent az önkormányzatok számára a létszámleépítés, amely egyik feltétele a béremelésnek, de ezek a létszámleépítések a korábbi időszak gyakorlatában szinte már mindenütt megtörténtek.

Komoly gondot jelent az önkormányzatok számára a saját forrás hiánya. Az önkormányzatok rá vannak kényszerítve arra, hogy pályázzanak. Az EU-hoz történő csatlakozás esetén ez egyébként is szükséges feltétel, hogy többek között gyakorolják. De a kommunális létesítmények, a bérlakások építése mind olyan feladat, amelyeket csak pályázatok útján lehet megvalósítani. Ehhez kellene tenni a saját forrást az önkormányzatoknak. Ezt a kormányzat is pontosan tudja, hogy ilyen saját forrással az önkormányzatok általában nem rendelkeznek, főleg az az 1070 önkormányzat, amely önhibáján kívül forráshiányos. Ez azt is jelenti, hogy törvénytelenségre kényszerülnek akkor, amikor kommunális létesítmények megvalósítására pályáznak, törvénytelenségre kényszerülnek akkor, amikor bérlakásra adnak be pályázatot és más egyéb esetekben.

A saját forrás problémájára külön is fel kell hívni a figyelmet. Magyarország ugyanis készül az Unióba. Az EU közösségi vívmányai átvételéről szóló nemzeti program 1999 óta a csatlakozási felkészülés alapvető fontosságú eszköze. A program új változatát a kormány jóváhagyását követően ez év június 30-án adták át az Európai Bizottság részére. A felülvizsgált program a csatlakozáshoz még teljesíteni szükséges valamennyi jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési intézkedést tartalmazza, felmérve és pontosítva ezek végrehajtásának feltételeit.

A program a felkészülés feltételeinek biztosításán túlmenően az EU számára is bizonyítani kívánja az ország készségét és képességét és 2003. évi január 1-jétől történő csatlakozásra. A program egyik része a regionális politika, a kohéziós, strukturális eszközök koordinációjáról szól. Ez a pont előírja: "az EU strukturális és kohéziós alapjaiból várható támogatások hatékony felhasználása feltételeinek megteremtése érdekében a központi, regionális és helyi intézményrendszer továbbfejlesztése, a hazai támogatási rendszer átalakítása, tervezési, programkészítési és lebonyolítási kapacitások megerősítése". Ezt ígéri tehát a kormány, s ha komolyan gondolja, akkor ennek bizony meg kellene jelennie a költségvetés tervezetében. Ennek azonban nyomát sem találjuk, sem rendszerszerűen, sem konkrétan.

A közösségi vívmányok átvételével kapcsolatos gazdaságfejlesztések a program szerint 650 milliárd forintot tennének ki három évre, tehát a 2000-2001-2002. évre. Ebből 65 milliárdot, tehát 10 százalékot kellene az önkormányzatoknak saját erőként felmutatni. Ez az, ami nincs, de nemhogy erre, más fejlesztések kapcsán sincs meg a saját erő - úgy, ahogy azt az előbb jeleztem; természetesen mindez az Európába vezető úton.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr kért két percben hozzászólási lehetőséget.

Öné a szó, államtitkár úr.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egy percet kívánok a frakcióm idejéből elvenni, hogy röviden reagáljak néhány elhangzott dologra; jobban mondva csak két dologra szeretnék.

Az egyik, hogy a korábban elmondottakkal szemben arról van szó - és ezt az Állami Számvevőszék jelentése is megerősíti -, hogy a kétéves költségvetés tervezésének jogi kereteit a kormány megteremtette. Tehát semmiféle olyan törvénytelen - sőt túlzásként elhangzott az, hogy diktatúrába hajló - szabályozás nincs, amiről korábban szó volt.

A másik dolog: ha kinyitják az egyik mai gazdasági napilapot (Felmutatja a Napi Gazdaságot.), a címoldalán azt olvashatják, hogy két évre szóló költségvetési tervezetet fogadott el tegnapi ülésén az osztrák kormány, és a mai napon ezt terjeszti be az osztrák parlament elé. (Mayer Bertalan: Haider! Ausztria!) Tehát nem példa nélküli, és nem példa nélkül álló az, ami ma a magyar parlamentben tárgyalás alatt van. (Csige József: Hajderménkű!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben kért hozzászólási lehetőséget Kádas Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

KÁDAS MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kénytelen voltam reagálni az egész nap zajló vitában újra és újra felmerülő inflációs aggodalmakra. A tavalyi évben az infláció egyetlen százalékponttal alacsonyabb volt a tervezettnél, az idén - nem tudni pontosan, mennyivel - 2-3 százalékkal magasabb. Csak szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy 1995-ben az önök által tervezett infláció 20 százalék volt, a valós pedig 28,5 százalék. Akkor miért nem aggódtak ennek következményei miatt? És a többi hasonló évben sem volt az infláció a közelében annak a 2-3 százalékos eltérésnek.

A másik pedig, amit szeretnék mondani, hogy lassan már nem merünk bért emelni, mert amikor 15-20 százalékos béremelésről van szó akármelyik területen, önök azért aggódnak, hogy nem lesz reálbér-emelkedés, miközben tudjuk, hogy a legtöbb területen, a legtöbb társadalmi csoportban '97-től '98-ig általában 15-20 százalékos reálbércsökkenés következett be - beleértve a nyugdíjakat is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bauer Tamás képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha egy hamis állítást sokszor elismételnek, attól az nem lesz igaz. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Te csak tudod!) Önök hetekkel ezelőtt is azt mondták, hogy vannak nemzetközi példák erre a két évre szóló költségvetésre. Azóta kérjük, hogy hozzanak külföldi példát, de nem sikerült. Most az államtitkár úr azt mondja, hogy most már lesz. Önök hetek óta azt mondják, hogy volt és van. Az igeidőkkel még baj van, tisztelt államtitkár úr!

Ami a dolog érdemét illeti: a Házszabállyal, a bíróságokról szóló kétharmados törvénnyel való ellentmondást (Varga Mihály Mádi Lászlóval beszélget.), államtitkár úr - megvárom esetleg, amíg befejezik a képviselő urak a beszélgetést -, azt az ellentmondást a jogrendszerből még nem vették ki - vagy kivették már? Salamon elnök úr már elintézte önöknek, hogy felessel módosíthassák a kétharmados Házszabályt? Megérjük még ezt is, én tudom.

De amíg Salamon úr ezt nem jelentette be, addig a Házszabály meg a bírósági törvény nincs módosítva, és addig törvénysértő a két évre szóló költségvetés, tisztelt államtitkár úr. (Tóth István: Cinikus!) Arról nem is beszélve, hogy (A szavakat tagolva:) a demokratikus magyar jogállam gazdálkodási elveivel (Egy hang a Fidesz soraiból: Lassabban mondd!) ellentétes. Köszönöm szépen. (Perlaki Jenő: Nincs mindenkinek alvászavara!)

Ami pedig a '95-ös inflációt illeti, többször hivatkoztak már erre: '95-ben volt egy eredeti költségvetés, ami sajnos még nem felelt meg a gazdasági válságelhárítás követelményeinek. (Tóth István: Ti készítettétek!) Igen, tudjuk, 8 hónap, de nem 4 év, 8 hónap késéssel (Varga Mihály: Kilenc!) az a kormány bátran szembenézett a helyzettel, és megváltoztatta a tervét, megváltoztatta a költségvetést, és ahhoz valóban egy magasabb infláció tartozott. Ennek köszönhetik önök, Tóth képviselő úr, ennek köszönhetik önök, hogy most annyit tudnak osztogatni, amennyit osztogatnak!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időkeretben kért hozzászólási lehetőséget Veres János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Attól még, hogy egy utcában holnapután megváltozik a forgalmi rend... (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Ezt már elmondtad egyszer!) Nem én mondtam el, és a bizottságban hangzott el, de az államtitkár úr nem volt jelen a bizottságban. -, attól még ma abban az utcában nem lehet úgy közlekedni, ahogy majd holnapután lehet közlekedni a szabályok szerint, mert megbünteti a rendőr, ha behajt szembe a forgalommal. Ne tegye ki magát ennek a büntetésnek! (Tóth István: Szánalmas! - Perlaki Jenő: Nem a pontrendszernél vagyunk!)

Nagyon sajnálom, hogy annak az osztrák kormánynak a példáját próbálja követni Magyarország ezek után - úgy tűnik, hogy előfutárként -, amelyre azért nem lehetünk annyira büszkék. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Neked nem is kell! Mi közöd hozzá?) Példaként államtitkár úr hozta elénk.

A harmadik dolog: súlyos tévedés az infláció mértékével, így számszerűségekkel példálózni, mint ahogy itt elhangzott, ugyanis a 2000. évi infláció mintegy 3 százalékpontos eltérése a tervezettől 50 százalékos eltérést jelent a tervezethez képest. Kérem szépen, így vegyék figyelembe azt, hogy mennyivel tér el az inflációs prognózistól a tényleges infláció, ami Magyarországon 2000-ben várható, és ne azt a 8 százalékpontot hozzák, ami kevesebb, mint egyharmada az akkor tervezett inflációtól történő eltérésnek.

A nagy gond az, hogy megállt az inflációcsökkenés folyamatos trendje Magyarországon, ami korábban érvényesült. Azt kell mondjam: legfeljebb ha ez év nyaráig érvényesült.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Mádai László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Az infláció kapcsán, azt gondolom, célszerű lenne körülnézni máshol is, és nem csak ez évi magyar példát hozni. (Bauer Tamás: Amerikában...)

Ha megnézné például a legfrissebb gazdasági napilap inflációs adatsorát, ami az európai uniós országokat illeti, mindenütt azt láthatja, hogy a korábbi évhez képest jelentősen nő.

 

(15.40)

 

Ha ön százalékban számol inflációt, akkor az 1 százalék helyett 2 százalék infláció az 100 százalékos eltérés - hát ilyenek vannak a nyugat-európai országokban... Tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy egy évvel ezelőtt látni azt, hogy az olajárak ilyen óriási ütemben térnek el a korábbi mértéktől, szinttől, ahhoz legalábbis pénzügyi gurunak kell lenni, vagy még annál is többnek.

Tehát, tisztelt képviselőtársam, a kormány dicséretére legyen mondva, hogy ugyanúgy, ahogy a pénzügyi válság idején a tavalyi évben, idén is rugalmasan reagált az eseményekre; olyan rugalmassággal, hogy novemberben lehetőség nyílik arra, hogy a nyugdíjasok összességében 3 százalékos - tehát 2,6 százalékos, a kamatokkal együtt 3 százalékos - visszamenőleges nyugdíjemelést kapjanak. Nem mondom azt, hogy ezért dicsérni kell a kormányt - nem biztos, hogy ezt Veres Jánostól vagy Bauer Tamástól elvárhatnánk -, de azt azért korrekt megjegyzésnek vehetjük, hogy az előre nem látható, nem kiszámítható eseményekre a kormány reagál; ugyanúgy, ahogy a tavalyi évben is azt a pénzügyi válságot vagy azokat az óriási árvíz és más típusú problémákat képes volt a kormány a magyar polgárok számára a lehető legkisebb vérveszteség vagy áldozat árán megoldani és kezelni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces időtartamban megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Varga Mihály úr, amikor a költségvetés benyújtásának törvényességét emlegeti, kérdezem tőle, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt olvasta-e. Megkaptuk-e például ezt az anyagot? Nem kaptuk meg. Azt kértem, amikor a költségvetés általános vitára való alkalmasságáról beszéltünk, hogy legalább a nem hivatalos példányt kapjuk meg, hogy legalább a leginkább ezzel foglalkozó szakbizottság falból, önökkel cinkosként láthassa ezt az anyagot. A válasz az FVM részéről az volt, hogy 15 nap múlva megkapjuk. Kérem, most tárgyaljuk az általános vitában a költségvetést, nem 15 nap múlva! Erre is, ugye, elhangzott, hogy alapfokú matematika.

A másik: Mádi úr nyugdíjemeléssel kapcsolatos megjegyzésére hadd mondjam, nagyon örülök neki, hogy a Fidesz betartja a törvényt. Akkor, amikor annak idején a Horn-kormány, betartva a törvényt, 1 százalék utólagos nyugdíjemelést adott, mert korrigálnia kellett a törvény szerint a nyugdíjat, most ugyanezt teszi a Fidesz-kormány. De ez nem érdem, ez kötelesség, uraim, és ezt így kellene előadni és elmondani! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Füle István képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tulajdonképpen szinte minden elhangzott, amit én is szerettem volna elmondani, egy dolgot azonban még így is meg szeretnék említeni. Én úgy tudtam ugyanis, hogy a 2001-2002. évi költségvetésről van szó, amikor természetesen szükségszerű, hogy ezt a 2000. évvel hasonlítjuk össze; tehát amikor inflációs adatokat említettem, akkor természetesen ezért hoztam azokat.

Egyetértve Veres képviselő úrral, ebben a tartományban, tehát egy 5-10 százalék közötti inflációs tartományban, durván 3,5 százalékot tévedni azért elég nagy tévedést jelent. Mádi képviselő úrnak mondom, hogy kutatóintézetek sorra előre jelezték év elején, tehát fél évvel ezelőtt, hogy ezek az inflációs adatok nem tarthatók, illetve pontosabban egy évvel ezelőtt, de januárban, februárban sorra jelentek meg azok az anyagok, amelyek ezt jelezték; meg lehet nézni nyugodtan.

Én is el szerettem volna mondani, de még egyszer hadd hívjam föl rá a figyelmet: a nyugdíjat nem a Fidesz adja, ez törvényszerűen jár, nem is a kormány adja, hanem a törvényből következő kötelezettsége a kormánynak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételten megadom a szót Varga Mihály politikai államtitkár úrnak, aki két percben kért lehetőséget.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Veres Képviselő Úr! Tisztelt MSZP-frakció! Azt gondolom, hogy attól az önök tekintélye nem lesz kisebb, ha néha önkritikát gyakorolnak és elismerik a tévedéseiket. Hogy erre egy zárójeles példát mondjak, itt a háromhetes parlamenti ülésezési rendet is, persze nyílt ülésen, kritizálják és bírálják, ugyanakkor szünetben elismerik a folyosón, hogy jó ez a háromhetes rend, hiszen lehet egy alaposabb (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ki az?) bizottsági munkát végezni, és a képviselői tevékenységre is van idő. Én tehát azt gondolom, hogy ez nem baj. Vegyenek példát Horn miniszterelnök úrról, aki ezt nyilvánosan a sajtónak is elismerte. (Közbeszólások, zaj.) No, de nem ezt akartam mondani, hadd reagáljak az ön hozzászólására.

Inflációs kérdésben is, emlékezzenek vissza, 1995-ben 20 százalék körüli inflációt jósoltak, 28,5 százalék lett belőle - 8,5 százalékkal tévedtek. 1996-ban már kisebb volt a tévedés, de még mindig 3,5 százalék. Ez a kormány ezen a tűréshatáron azért még jóval belül van.

A kétéves költségvetés ügyét azért hoztam ide, mert önök az első vitanapon is tele szájjal követelték, hogy említsünk olyan országokat, ahol ilyen van. Korábban már elmondtuk, hogy Bajorországban, Norvégiában és más egyéb helyeken vannak ilyen többéves költségvetések. Most, amikor megemlítem, azt mondják, hogy hát, szegény Ausztria, amely Magyarországról vesz példát... Nem gondolom, hogy egy európai uniós tagországról, amelynek a gazdasága 3 százalék fölötti növekedést produkál évről évre, így kellene nyilatkozni.

Ami pedig a nyugdíjat illeti, a svájci indexálás szerint 8 százalék fölötti lenne, ehhez képest lesz 10,3 százalék a kormány által javasolt nyugdíjemelés; ami még annál is több, amit az MSZP képviselőjeként Burány Sándor követelt a kormánytól, hiszen ő csak 9,5 százalékot követelt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten megadom a szót Veres János képviselő úrnak, kétperces időtartamban. Képviselő úr!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kellene már még egyszer az infláció '95. évi ügyét terítékre hozni, hiszen abban az évben, amikor az azt megelőző két év rendkívül elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeképpen Magyarországon stabilizációt kellett végrehajtani, akkor tért el az infláció mértéke kevesebb mint egyharmaddal az arra az évre tervezett inflációs mértéktől. Ma nem kell stabilizálni a gazdaságot Magyarországon a jelenlegi kormánynak; ma ennek a kormánynak elég, ha nem rontja el, ha nem nyúl hozzá. A gazdaság nagyon szépen viszi ezt az országot előre - és eközben tévedett 2000-re ez a kormány annyit, amennyit.

Mádi képviselő úr, én is olvastam azt a cikket, és teljesen egyetértek azzal, hogy az egész eurózónában igaz az inflációs mérték növekedése; de akkor önök mire alapozva gondolják, hogy lehet csökkenteni az ez évre várt 10 százalék körüli inflációt olyan mértékben 2001-2002-re, ahogyan betervezték a költségvetésben?! Miközben a kormány egyik minisztere megállapodik 43 százalékos gázárnövekedésről a közületi szektorban, miközben olyan intézkedéseket tesznek, amelyek egyike sem csökkenti az inflációt kiváltó okokat?

Mi csak azt mondjuk, hogy a költségvetés beterjesztésekor nem megalapozott közgazdaságilag az, amire önök számítanak, amit önök hirdetnek. Úgy gondoljuk, az a kormány felelőssége, hogy olyan intézkedéseket hozzon, hogy ne csak szlogenszerűen, ne csak hirdetve, és ezzel mintegy az inflációs várakozásokat csitítva vagy tompítva próbálja az inflációt befolyásolni, hanem hozzon ténylegesen olyan intézkedéseket is, amelyek ezt az inflációs mértéket csökkentik.

Egyébként abban nincs vita közöttünk, hogy természetesen, mivel Magyarország nem olajnagyhatalom, ezért kiszolgáltatott az olajpiaci árváltozásoknak. De a probléma az, hogy miközben ezek a folyamatok önök által is ismertek, nem hajlandók elismerni azt, hogy nem megalapozott a 6 százalékos számításuk a 2001. évi költségvetés inflációs mértékeként. Ez a fő probléma, kérem szépen!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mádi László képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné szó.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Az infláció egy olyan sajátossággal bír, hogy mint a farkas: ha sokat emlegetjük, akkor megjelenik. Ha magas inflációról beszélünk és azt a várakozást keltjük, hogy az infláció magas lesz vagy nőni fog, akkor ez a várakozásokon keresztül ezt a folyamatot erősíti, gerjeszti. Márpedig mindannyian tudjuk, a magas infláció vagy a növekvő infláció alapvetően nem jó jel. Lehetnek olyan összefüggések, hogy a gazdaság növekedésével társul az inflációnak is egyfajta bővülése, de alapvetően az infláció nem egy jó jelenség.

Arra kérjük az ellenzéket és a Szocialista Pártot, Veres Jánost is, hogy az infláció csökkenését illetően legyen konstruktív, próbáljon olyan lépéseket tenni és a kormánynak azon intézkedéseit tekinteni, amelyek az infláció hűtését segítik elő. Ez évben, amikor a közüzemi díjaknál és más olyan, közszférában lévő állami, állam által befolyásolható áraknál nagyon komoly korlátozó intézkedéseket tettünk, pont azért, hogy a polgárok életszínvonala (Bauer Tamás: Ezt hívják tüneti kezelésnek!), lehetőségei ne romoljanak jelentős mértékben, nem kaptunk dicséretet a Szocialista Párttól, hanem kárhoztattak bennünket.

 

(15.50)

 

Pedig az infláció csökkentésén dolgoztunk, s tettünk is az infláció csökkentéséért, nemcsak beszéltünk, hiszen a kormányzati felelősség a mienk.

Arra kérem képviselőtársaimat, még akkor is, ha én is úgy látom, hogy a következő két évben az infláció az egyik legkritikusabb terület a jövő évi és az azt követő folyamatok kapcsán, hogy tevékenységükkel ne a helyzet rosszabbításának, hanem jobbításának irányába lépjenek, és így fogalmazzák meg elképzeléseiket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Takács Imre képviselő úr kért hozzászólási lehetőséget, ugyancsak két percben, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A szakemberek tudják, hogy az infláció felfúvódást jelent. Lassan erősen felfújjuk ezt a fogalmat, de joggal fújjuk fel, mert erre épül a 2001-2002. évi költségvetés nagyon sok száma. Erre épül a nyugdíjak emelkedése, a bérek emelkedése. És az inflációt sajnos a megélhetési költségindexszel kötjük össze, pontosabban a fogyasztói árindexet a megélhetési költségindexszel kötjük össze. Pedig nem lehetne összekötni akkor, amikor a béreket és a nyugdíjat a fogyasztói árak várható alakulásához igazítjuk, tudniillik sokszor előfordul az, hogy amikor az árak emelkednek, a fogyasztó alacsonyabb minőségű terméket vásárol egy jobb minőségű helyett. Ez ugyan csökkenti az inflációt, de a fogyasztók életnívója csökken.

A másik: az infláció számításánál nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is az új termékek - erről nagyon sok szakmai anyaggal rendelkezik a közgazdaság-tudomány - csak később kerülnek be, és így irreális az inflációszámítás. Tehát ha bevezetnek egy új terméket Magyarországon, Amerikában vagy bárhol, akkor azok az inflációszámításnál később kerülnek be a fogyasztói árindex számításába, és ez torzítja az inflációt.

Az inflációt tehát nem lenne szabad szent tehénnek tekinteni, és a megélhetési költség indexét ugyanúgy ki kellene számítania a KSH-nak és közreadni, mint az inflációt. A különböző tudományos eredményeket pedig jó lenne a Pénzügyminisztériumnak figyelembe venni, amikor a költségvetést összeállítja.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Veres János képviselő úrnak adom meg a szót, ugyancsak kétperces időtartamban. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Ha azt kéri tőlünk a legnagyobb kormánypárt, hogy az ellenzék részéről segítsünk abban, hogy az infláció mértékével kapcsolatban visszafogott nyilatkozatok hangozzanak el, akkor mi abban mindig segítünk. De ehhez az kell, hogy realista legyen az inflációnak a kormánypárti megítélése. Ha nem realista, akkor mindig fel fogjuk hívni a figyelmet arra, hogy miért és mely pontokon nem realista. Mint ahogy most is, a költségvetés kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kormány legfontosabb befolyásolási lehetősége az inflációra az, hogy milyen bőkezű vagy kevésbé bőkezű költségvetést fogad el.

Miután önök szeptember végén meghirdették, hogy a kilencvenes évek legbőkezűbb költségvetését fogadják el - a sajtónyilatkozatok szerint ez a frakcióvezetőjüktől hangzott el -, ez nem igazán az inflációcsökkentés irányába ható nézőpont - szerintem ezzel valamennyi, tudományos munkákat olvasó ember egyetért -, ezért mi erre a veszélyforrásra fel fogjuk hívni a figyelmet, ez a mi kötelességünk és felelősségünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mádi László képviselő úr kért, ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Veres János képviselőtársam sok olyan dolgot mondott, amivel egyet tudok érteni. Ilyen értelemben mind a két oldalnak van felelőssége és lehetősége. Egyrészt nagyjából reálisan kell tervezni. A tervezésnek van egy olyan jellegzetessége, hogy késő tavasszal elkezdődik a következő évi költségvetés előkészítése, és ma a folyamatok nem teljesen ugyanazt a képet mutatják, mint fél évvel ezelőtt. Ez az egyik.

A másik: az infláció emelkedésének, növekedésének a hangoztatása - mint ahogy nagyon jól tudja ön is - az infláció növekedését eredményezi. Itt tehát korrekt együttműködésre van szükség.

Ami a bőkezű költségvetést illeti: igen, meggyőződésünk szerint a következő két év költségvetése az állampolgárok jövedelmi helyzete szempontjából rendkívül pozitív, és a gazdasági növekedés lehetőségével élve több csoport számára is érzékelhető jövedelemnövekedést hoz. Mi ezt szeretnénk. Mindenki számára nem tudunk lényeges előrelépést biztosítani, de bizonyos csoportok számára ez igenis lényeges lesz. Például egy 26 ezer forintos fizetésű ápolónőnek, akinek január 1-jétől 40 ezer forintra emelkedik a fizetése, igenis lényeges lesz ez a növekedés. Ugyanakkor azért úgy történik meg a beruházások és a bérek emelése, hogy a gazdasági egyensúly - akár a külső, akár a belső - nem romlik, nem sérül jelentős mértékben.

Ez az elv tehát figyelembe van véve; hosszú távon szeretnénk építkezni, lépésről lépésre szeretnénk előrejutni, és ehhez kérjük az önök segítségét. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces felszólalásra kért lehetőséget Lotz Károly képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Mádi Képviselő Úr! Az inflációval egy baj van - éppen most beszéltem az IMF-esekkel és másokkal -, de nem az a baj, ha netalán nem csökken olyan mértékben, amilyen óriási léptéket az ember elő akar írni, hanem az a baj, ha megfordul a tendencia. Ez a legveszélyesebb. Mint ahogy most az OECD-konferencián az OECD számára készített tanulmányomban megjegyeztem, ez olyan világos tendencia volt idáig Magyarországon, ami teljesen egyértelmű.

Mit írt erre az OECD Magyarország számára? Egy súlyos aggodalmat fejez ki, amely szerint Magyarországon az infláció a tervezettnél jelentősen nagyobb lehet, hacsak "a kormányzati fiskális politika nem lesz lényegesen szigorúbb, mint 2000 első félévében volt". (Varga Mihály: Tíz éve is ezt mondták!) Itt tehát ez az igazi probléma. Ha megfordul a tendencia, és olyanokkal párosul, mint az igen jelentős mértékű lakossági megtakarításcsökkenés - s ez önmagában talán még nagyobb baj, mint az infláció -, tehát igazából nincs fedezete annak a sok mindennek, aminek kellene lenni, ugyanakkor a beruházási kedv Magyarország felé elkezd csökkenni, egyre inkább megy Szlovákia, Csehország és Lengyelország felé, ha csak ezt a régiót nézzük, akkor ilyen szempontból egy együttes veszélyhelyzet áll fenn.

Ezért kell rendkívül óvatosnak lenni a fiskális politikával, és ezért nagyon veszélyes, ha a tendencia megfordul, és elmegy a költségvetés úgy, hogy az gyakorlatilag 2001-2002-ben is megfordíthatatlan lesz. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kiszely Katalin képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából.

Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. KISZELY KATALIN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A költségvetésnek az európai integrációval kapcsolatos részéről szeretnék beszélni, valamint az azzal kapcsolatos pénzügyi hatásoknak a 2001-2002. évi költségvetésben való megjelenéséről.

Engedjék meg, hogy ezt megelőzően a bevezetőben nagyon röviden az államháztartás helyzetének fő jellemzőiről ejtsek néhány szót. Költségvetés-politikánk legfontosabb gazdaságpolitikai feladatai az elmúlt évhez viszonyítva nem változtak. A fő cél változatlanul a fenntartható, stabil gazdasági növekedés és a versenyképesség erősödésének a segítése volt. E céloknak is megfelelően változatlanul középpontban maradt az államháztartási egyensúly további javításának a követelménye, a GDP-hez viszonyított államháztartási hiány 4 százalékos határon belüli tartása. Ez utóbbi 1999-ben 3,7 százalék, tehát igen kedvező volt, az 1998. évihez viszonyítva 3,3 pontos csökkenést sikerült e tekintetben elérni.

(16.00)

 

Az államháztartás az év eleji nehézségek után 1999-ben sikeres évet zárt, a központi költségvetés adósságát az 1998. évi 61,1 százalékról sikerült 60 százalék körülire mérsékelni. Ez az utóbbi szint európai uniós elvárás Magyarország felé. Az államadósság finanszírozása piaci alapokra helyeződött, az 1999. év végére a GDP-arányos adósság 1,3 százalékkal csökkent. Azt lehet mondani, az adósságállomány volumene nem mutat kedvezőtlen tendenciát.

A makrogazdasági folyamatok közül egyetlenegyet emelnék ki. A Magyarországra való devizabeáramlás a vártnál intenzívebb volt, a nemzetközi kamatok - itt euró- és dollárkamatra gondolok természetesen - az 1998-as esés után jelentősen emelkedtek.

Az uniós csatlakozásunk megköveteli, hogy a kormány középtávú, előretekintő szemléletű gazdaságpolitikával rendelkezzen. Ezen kritériumnak megfelelően került kidolgozásra a kormány által "Az európai felzárkózás stratégiája" címet viselő középtávú gazdasági koncepció. A költségvetés ezeken az elveken alapszik, ennek figyelembevételével készült.

A magyar európai uniós csatlakozás, illetve az Európai Unióhoz történő kapcsolódás két szakaszra osztható. 2002-re Magyarország teljesen befejezi az európai uniós felkészülést és készen áll az Unióhoz való csatlakozásra. Okszerűen következik ebből, hogy más feladatokat és pénzügyi hatásokat jelentenek a magyar költségvetés számára a tagságra való felkészülés évei, és természetszerűleg más kötelezettségek és pénzfolyamatok befolyásolják a tagság idejére szóló költségvetést.

Az Európai Unió közös költségvetése 2000-2006. közötti középtávú pénzügyi előirányzataiban évente úgynevezett előcsatlakozási segélyt hagyott jóvá a csatlakozni vágyó, illetve a társult országok számára; Magyarország 1994-ben írta alá a társulási szerződést. A magyar nemzeti költségvetés 2002. január 1-jéig nevesítette az említett előcsatlakozási, továbbá a hazai költségvetési forrásokból finanszírozandó felkészülési programot. A társult országok részére elsősorban az Agenda 2000-ben foglaltak alapján első ízben a 2002. évre vonatkozóan már a teljes jogú tagsággal járó források is szerepelnek. Ez egy új momentum a költségvetésben. Az európai uniós csatlakozással összefüggő fő feladat tehát a teljes jogú tagságra való felkészülés biztosítása, illetőleg a felkészülés befejezése, a szükséges fejlesztések államháztartási forrásainak megalapozása, valamint az államháztartáson kívüli források társítása, ezek koordinálása és megjelenítése a költségvetésben.

Taggá válásunk esetén biztosítanunk kell az Európai Unió költségvetéséhez való magyar hozzájárulást, és mindent meg kell tenni az elnyerhető források minél teljesebb felhasználásának, így természetszerűleg a társfinanszírozási kötelezettségeinknek a biztosítására. A felkészülés ezen feladatainak végrehajtására a kormány elfogadta az acquis communautaire átvételét szolgáló, 1991-től 2001-ig szóló nemzeti programot. Ez a nemzeti program az Európai Bizottság részére is benyújtásra került. A nemzeti program szerint 2001-ben jelentkeznek majd a legjelentősebb jogharmonizációs feladatok, valamint az intézmény- és gazdaságfejlesztési feladatok, így ezek biztosítására a 2000. évhez képest számottevően több központi forrásra lesz szükségünk.

A felvételünkig terjedő időszakban jelentős összegek állnak rendelkezésre az előcsatlakozás keretében megszerezhető uniós forrásokból. Itt elsősorban a mezőgazdaság modernizációját, szerkezetátalakítását és a vidékfejlesztést elősegítő SAPARD-programra, valamint a környezetvédelem és az infrastruktúra fejlesztését elősegítő ISPA-programra gondolok, de nem szabad megfeledkeznünk természetesen a kibővített Phare-program forrásairól sem.

Ezen konstrukciók a taggá válás után a strukturális és kohéziós alapok forrásainak felhasználására való felkészülést és az arra való alkalmassá válást segítik elő. Taggá válásunk feltételeinek biztosítása a költségvetés-politikában azt jelenti, hogy az acquis átvételén alapuló nemzeti program végrehajtásával biztosítani kell a jogharmonizációs intézményi felkészülést az európai uniós tagság idejére. Az acquis átvétele mindazok mellett, hogy növeli a költségvetési mozgásteret, bizonyos ágazatokban - gondolok itt elsősorban a környezetvédelemre, az infrastruktúrára, a mezőgazdaságra, vidékfejlesztésre - a központi költségvetés számára központi költségvetési forráslekötést is jelent a társfinanszírozási kötelezettség miatt. Tehát ez a költségvetésben egy három évre vonatkozó determinációt is jelent egyúttal.

Ezzel egyidejűleg az európai uniós csatlakozásra való felkészülés folyamata azt is jelenti, hogy a jelenlegi költségvetési intézményi struktúra is változik, hisz a strukturális és kohéziós alapokhoz való csatlakozás új intézmények létrehozásával is jár. Ez a horizontális pénzügyi rendszer, ami Magyarországon nem található ez idáig - itt gondolok természetszerűleg a kifizető ügynökségekre például -, és ezen intézmények fenntartási költségei nyilvánvaló, hogy többletkiadást jelentenek majd a központi költségvetés számára, és a költségvetésnek ezeket a tételeket is tartalmaznia kell.

Meg kell említenem még, hogy a kormány a csatlakozás közeledése miatt is kényszerítve van a közigazgatás és a közszolgáltatások minőségének és hatékonyságának a javítására. Tehát a 2001-2002. évi időszakban a közszférába eső személyi juttatások reálértékét javítania kell - ez a közszféra úgynevezett felzárkóztatási programja -, növelni kell a kormányprogramban meghirdetetteknek megfelelően a nyugdíjak reálértékét - ennek az alapja az úgynevezett svájci indexálás -, a következő években pedig kényszer a kormány számára a minimálbéreknek az európai uniós országokban jellemző arányokhoz történő fokozatos közelítése, felzárkóztatása.

Az életszínvonal javításán felül európai uniós követelmény az államháztartás pénzügyi és intézményrendszerének a továbbfejlesztése. E körbe tartozik az állami feladatokat megfogalmazó jogszabályok meghozatala, az állami feladatok végrehajtását szolgáló intézmények működési hatékonyságának folyamatos felülvizsgálata a tekintetben, hogy a közpénzek csak valós közérdekre, közfeladatra legyenek felhasználhatók.

Fokozottan ki kell bővíteni az államháztartási pénzügyek szabályozási hatókörét a piaci szférában - gondolok itt a közhasznú társaságokra, ÁPV Rt.-re (Bauer Tamás: Így van!) -, és ki kell alakítani az ehhez szükséges monitoringrendszert, ami idáig nem létező intézmény. 2003-ig pedig el kell végezni az államháztartás pénzügyi és intézményrendszerének a felülvizsgálatát, ennek korszerűsítését.

 

(16.10)

 

Tehát gyakorlatilag ezek az elvek azok, amelyek a 2001-2002. évi költségvetésben az integrációs feladatok megvalósításához szükségesek; ahhoz, hogy a segélyrendszert a támogatási rendszer váltsa majd fel, az ehhez szükséges rendszer kialakítása ezeket a feladatokat rója kötelességszerűen a költségvetésre.

Ezt követően engedjék meg, hogy csak jelzésszerűen a Független Kisgazdapárt vezetése alatt álló minisztériumok integrációs költségvetéséről ejtsek néhány szót. Az agrár- és vidékfejlesztés a kormány kiemelt céljai közé tartozik. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírásainak megfelelően az előző évi költségvetéshez képest a folyó áras GDP-növekedés ütemét jelentősen meghaladó támogatást biztosít e célokra a költségvetés. A támogatási rendszer egyszerűsödik, és folytatódik az európai uniós szabályokkal való jogharmonizáció.

Az agrártámogatások belső arányai - ez igen lényeges, amit most mondok - a beruházási támogatások javára tolódnak el. 2001-től létre kell hozni a nemzeti földalapot. Jelentős cél a területi aránytalanságok mérséklése, az elmaradott régiók, megyék és kistérségek gazdasági, társadalmi felzárkóztatási esélyeinek javítása, mely a terület- és vidékfejlesztést közvetlenül szolgáló költségvetési előirányzatok jelentős növelésével, valamint a térségi felzárkóztatási programok megvalósításával érhető el. Ebben a folyamatban erősödik az érintett régiók szerepvállalása is.

Talán itt számokat is mondanék. Összegszerűségében a fejezet támogatási előirányzata, tehát itt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumról beszélek: 171 milliárd 46 millió forinttal szemben 2001-ben 255 milliárd 890 millió forintra, a 2002. évben pedig további 89 milliárd 757 millió forinttal növekszik majd a költségvetési támogatás. A 2000-2001. évre vonatkozó növekmény 84 milliárd 844 millió forint. Tehát durván ez évben szűk 90 milliárddal, a következő évben pedig szűk 85 milliárd forinttal fog nőni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetése.

A vázolt növekedés legfontosabb tételei: a mezőgazdasági alaptevékenység beruházásai, az agrártermelés csökkenő támogatása, erdőtelepítés, erdőszerkezet-alakítás, fásítás, területfejlesztési célfeladatok, agrárlogisztikai feladatok. Az integráción alapuló kötelezettségek közé tartozik majd az állat-egészségügyi, növény-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési intézmények kialakítása.

Környezetvédelmi Minisztérium: itt is elsősorban a acquis communautaire nemzeti programjának átvétele és finanszírozása a legfontosabb feladat, ezt 2001. végére be kell fejezni. Ennek költségei épp ez évben lesznek a legmagasabbak. E körben a környezeti hatásvizsgálattól a levegőtisztaság-védelmi európai uniós szabályokon keresztül a vízvédelem szakmai továbbképzésén, a zaj elleni védelem területén, az európai uniós irányelveknek megfelelő szabályok kialakításán keresztül ezeket el kell végezni.

A természetvédelem terén pedig a Natura 2000 ökológiai hálózat létrehozásának szabályai válnak majd szükségessé. De beszélhetnék még, miután a jogharmonizáció e területen igen nagy feladat, és igen tetemes része van hátra: levegőtisztaság-védelem, felszíni védelem, zaj és rezgés elleni védelem, környezet-egészségügy, a környezetbiztonságra vonatkozó európai uniós szabályokat is mind át kell venni. Ezek a minisztérium feladataiban és költségvetésében is prioritást képeznek. Mindezek ellenére azt kell mondanom, a minisztérium költségvetése, annak sarokszámai lényegileg az előző évi költségvetéshez viszonyítva nem változtak és nem változnak.

Honvédelmi Minisztérium: a HM költségvetése a kormány döntésének megfelelően 24,6 százalékkal haladja meg az előző évi előirányzat összegét, tehát itt növekedés mutatható ki. A tárca költségvetési javaslatának összeállítása során elsődleges prioritásként került meghatározásra a NATO-tagságból és a nemzetközi kötelezettségekből, valamint a haderő átalakításából adódó feladatok végrehajtása.

Lényegét tekintve az észak-atlanti integráció ez év végével indul meg. A NATO-val szemben vállalt kötelezettségeink közé tartozik a NATO biztonsági beruházási programjához történő hozzájárulás. Hasonló kötelezettséget jelentenek a tárca számára a NATO költségvetéséhez történő hozzájárulások is. A HM költségvetési fedezete előirányzatként tartalmazza a nyugat-európai fegyverzeti csoport működéséhez való hozzájárulás összegét is. E szervezethez való csatlakozásunkat egyébként kormányhatározat írja elő. Külön ki kell emelnem, hogy a költségvetés megfelelő tételeket tartalmaz a hivatásos katonák kedvezményes nyugellátáshoz és a sorállomány társadalombiztosítási ellátásainak fedezéséhez is.

Röviden a Kisgazdapárt irányítása alatt álló minisztériumok költségvetésére vonatkozóan ennyit tudnék mondani. A Kisgazdapárt, mint ahogy azt már a frakcióvezető úr igen régen bejelentette, természetszerűleg meg fogja szavazni a költségvetést, és kérem én is a parlamentet a törvényjavaslat elfogadására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a szót Mécs Imre képviselő úrnak, tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 137 perc 31 másodperc; a Magyar Szocialista Párt frakciójának 150 perc 56 másodperc; a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 44 perc 50 másodperc; a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 44 perc 52 másodperc; a Magyar Demokrata Fórum frakciójának 39 perc és a MIÉP képviselőcsoportjának 25 perc 25 másodperc áll rendelkezésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Tekintettel arra, hogy a kiadott napirendi ajánlás értelmében délután egy kis szünetet fogunk tartani, Mécs Imre képviselő úr hozzászólását követően - amennyiben ez az önök egyetértésével is találkozik - negyedórás szünetet fogok elrendelni. Öné a szó, képviselő úr.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Engedje meg, hogy a helyemről beszéljek, így nem kell önnek hátat fordítanom. (Elnök: Nagyon kedves.)

Két témáról szeretnék beszélni. Az első a honvédelmi költségvetés, a másik pedig az '56-os Intézet és közalapítvány helyzete. A honvédelmi költségvetés sommás és nagyon karakteres kritikáját elmondtam már mint a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének az előadója. 12 szavazat támogatta a többségi véleményt, 9 szavazat - valamennyi ellenzéki párt - pedig a kisebbségi véleményt, amely szerint semmilyen formában nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a költségvetést egészében sem, de különösen a honvédelmi fejezetet illetően.

Hiszen a költségvetés az egyik legfontosabb törvény, amellyel nagy múltú demokratikus államok néha egész éven át foglalkoznak. Az Egyesült Államokban a Capitoliumban fél évig tárgyalják a költségvetést, utána fél évig ellenőrzik az előző évi költségvetést.

 

 

(16.20)

 

Sajnálatos, hogy ezt ilyen sebtében kell elintéznünk, ráadásul a költségvetés tagoltsága, felépítése, kidolgozottsága egyszerűen megengedhetetlen.

Ömlesztve hatalmas tételek vannak benne, és amikor szemrehányást tettünk a Honvédelmi Minisztériumnak a bizottsági ülésen, akkor azt mondták - jegyzőkönyvben van -, hogy nem volt érdemes részletes költségvetést csinálni, mert nem lehetett tudni, hogy mennyi pénzt fogunk kapni a nagy kalapból. Tehát a kormányban eldőlt, hogy mennyit kap a honvédelmi szféra, és utána már ezt csak nagy darabokban jelölték meg, és egyszerűen nem lehet pontosan megállapítani, hogy mi micsoda.

Hadd mondjam el, hogy például a Német Szövetségi Köztársaság költségvetésének honvédelmi fejezetében fel van tüntetve a miniszter titkárnőjének a fizetése is. (Varga Mihály: Helyes.) Vagy az Egyesült Államok költségvetésében benne van, hogy egy-egy laktanyára mennyit fordítanak, milyen eszközöket szereznek be, és így tovább. Tehát ez így elfogadhatatlan, annak ellenére, hogy meg kell állapítani, hogy a költségvetés 236 milliárd forintot biztosít a honvédelem számára, ami 24 százalékkal magasabb az ez évi tervezetthez képest, és megfelel az ország által a NATO felé vállalt kötelezettségeknek, hogy a GDP 0,1 százalékos növekményével megnöveli. Ez rendben is van, csak ennek a felosztása kétséges.

Továbbá fel kell vetni azt is problémaként, amit már Vidoven Árpád is megemlített, hogy Magyarországon a fegyveres erő két részből áll, és a fegyveres erő másik része egyre inkább átalakul rendészeti szervvé. Most adják át még azokat az utolsó harci eszközeit a honvédségnek, amelyek a fegyveres erő mivoltukat igazolták. Ennek következtében szembe kell nézni e problémával, és már a jövő évi költségvetésben tisztázni kellene. De sajnos, itt ömlesztve kétévi költségvetésről van szó.

A személyi kiadásokra vonatkozóan lehetőség nyílna arra, hogy megfelelő koncepció esetén a hivatásos állomány jövedelmi viszonyait és lakásviszonyait rendezzék. Sajnálatos, hogy jelenleg alacsony a katonák fizetése, sanyarúak a lakáskörülményeik, ami a mobilitást rendkívüli mértékben hátráltatja. Erre vonatkozóan semmilyen elgondolás nincs. A részletekben nem is tükröződhet, hiszen néhány sorból áll a honvédelmi költségvetés.

Ugyanakkor az is világossá válik, hogy ez a költségvetés lehetővé tenné az önkéntes hivatásos hadseregre való áttérést, és az országnak az lenne a legolcsóbb, ha ez már most megtörténne, hiszen nem kellene még egy átalakítást fizetnie az országnak. Most, amikor több mint 50 laktanyát és telepet bezárnak, akkor a meglévőket úgy kellene kialakítani, hogy az 10-15 éves távlati tervnek, haderő-átalakításnak megfeleljen.

Hiányoljuk azt is, hogy míg két évre előre kívánja a kormány megszavaztatni a költségvetést, úgy látszik, nem bízik abban, hogy a jövő évi költségvetési szavazáskor lesz elegendő képviselője erre vonatkozóan, hiszen fogyatkoznak (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.), ugyanakkor nem készít távlati terveket 5-10-15 évre, hiszen (Varga Mihály: Gusztustalan! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) a honvédelem... Nem rá gondoltam, akit nagyon kedveltem és tiszteltem, bocsánat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kellene összevissza beszélni!) Nagyon sajnálom az ő halálát.

Tehát erre vonatkozóan nem látunk semmiféle távlati koncepciót, hiszen a haderőreformnak 5-10-15 évre kell kiterjednie. Ez vonatkozik arra is, hogy elkerülhetetlenek lesznek a jelentős beszerzések, hiszen teljesen leromlott, műszaki múzeumszerű a Magyar Honvédség eszközeinek az állapota, ez pedig azt igényelné, hogy kidolgozzák azokat a költségvetési módszereket, amelyekkel hosszú távú beszerzéseket lehetne garantálni, természetesen megfelelő konszenzus kialakításával az ellenzék felé, hogy több cikluson átívelő beszerzések korrektül és rendesen kezelhetők legyenek.

Ugyanakkor rengeteg kapkodás tapasztalható a Honvédelmi Minisztérium vezetésében. Ennek következtében olyan újabb ötletek jelennek meg, amelyek sokszor országgyűlési határozati javaslatokban testesülnek meg, és amelyeknek nincs meg a fedezete a költségvetésben.

Sürgető a lakásprobléma megoldása, erre sem látunk semmilyen keretet a költségvetésben.

Összességében azt tapasztaljuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium belső személyi konfliktusai és kapkodó tevékenysége, párosulva a parlamenti ellenőrzés alóli kivonással, a kormány legfelső szintjéről megvalósuló kézi vezérléssel még részletkérdésekben is, amibe beletartozik a vezérkari főnök és a tábornoki kar rendszeres megfenyegetése, a Magyar Honvédség előkészített évi parancsnoki értekezletének lefújása, és a többi, a HM-ben és a tisztikarban egzisztenciális bizonytalanságot és félelemérzetet keltett.

Hiányzik a biztonsági stratégia, valamint a katonai stratégia. Így alapvető kérdések időben eldöntése nélkül, huzavonával kerül úgy-ahogy beindításra az a haderő-átalakítás, amire vonatkozóan ötpárti konszenzus van. Úgy gondoljuk, hogy ezek következtében nem fogadható el a költségvetés, még javításokkal sem.

A másik keserű téma az '56-os magyar forradalom történetével foglalkozó dokumentációs és kutatóintézet közalapítvány költségvetési helyzete. Körülbelül 30 fiatal kutató dolgozik ebben a kutatóintézetben, amely a rendszerváltás terméke, hiszen Nagy Imre temetése óta működik és hatalmas munkát végzett. Közel ezer oral historyval rögzítették a forradalmárok beszámolóit, akik közül azóta már sokan meghaltak. Rengeteg könyvet adtak ki, nagyon nagy kutatómunkát végeztek, fenntartanak internetes honlapot, CD-ROM-ot. Az egész világon ismert, és szakmailag nemcsak hogy elfogadott, hanem munkájuk magasra értékelt.

Úgy gondoljuk, hogy erre az intézetre nagyon nagy szükség van, és ez az intézet utoljára 1999-ben kapott 6 millió forintot. Annak az évnek a költségvetéséből 70 millió forintot kapott volna az intézet, ennek a nagy részét azonban képviselői módosító indítvánnyal elvették. Sem 2000-ben, sem 2001-ben, sem 2002-ben nincs beütemezve pénz az intézet számára, sőt, a 2003-as irányszám sem jelenik meg.

Tudományos körökből és a világ minden részéről igen nagy neheztelés érkezik Magyarország felé emiatt. Az intézet fiatal munkatársai erejüket megfeszítve, tényleg egzisztenciális létbizonytalanságban folytatják munkájukat. Fele fizetésükről lemondtak, otthonról hordják be a munkaeszközeiket, a magnetofonjaikat, a számítógépeiket, majdnem hogy a papírt is, csak azért, hogy dolgozzanak. Úgy gondolom, hogy ez az állapot nem tartható fenn, ez szégyen.

A Magyar Köztársaság közalapítványáról van szó, és úgy gondolom, hogy Rockenbauer Zoltán miniszter úr, akinek az ellenzéki tevékenységét nagyra becsülöm, és akit barátomnak is tekinthetek, feltétlenül szükséges, hogy intézkedjen ebben. De úgy gondolom, hogy azt a fiatal Orbán Viktort, aki velem együtt beszédet mondott a Hősök terén Nagy Imrének és több száz társának az újratemetése alkalmával, azt az Orbán Viktort nem hazudtolhatja meg a mai miniszterelnök. Tehát igenis azt az intézetet, ami akkor jött létre azon fiatal tudósokból és kutatókból, zömmel azokból, akik segítették ezt... - azok számára megengedhetetlen.

 

(16.30)

 

Hadd mondjam el, hogy Rainer János, aki 1997 óta az intézet főigazgatója, fiatal kutatóként 1984-85-ben a Statisztikai Hivatal pincéjében, illegálisan, körülbelül 80 ezer halotti anyakönyvi kivonatot nézett át.

És azokból hámozta ki, mindmáig megdönthetetlenül, azt a 240 vagy 250 nevet, akiket kivégeztek a forradalom után. Ez óriási munka volt! Ezt 1986-ban közzétettük; ő akkor a nevét nem szerepeltethette, mert azonnal elbocsátották volna. Fényes Elek kutatómunkája néven én jelentettem be, és az egész világon akkor terjedt el. Ez a fiatalember azóta több könyvet írt. Az egyik legérzékenyebb tudósa és kutatója ennek a korszaknak, pedig nem is élt akkor.

Úgy gondolom, minél több ilyen fiatal kutatóra van szükség - és ebben az intézetben közel harmincan vannak - ahhoz, hogy a múltunkat feltárhassuk. Illyés Gyula mondta azt, hogy a múlt nincsen magától, minden korszaknak és minden generációnak meg kell teremtenie a saját múltját. Kérem, hogy segítsék ezt az intézetet, és tegyék lehetővé, hogy körülbelül 100 millió forintos keretet kapjon.

Erre vonatkozóan Kupa Mihály képviselőtársammal együtt - akiről kevesen tudják, hogy '56-ban gimnazista volt, gimnazistaként röplapokat készített, ezért egyévi börtönbüntetésre ítélték, aminek a nagy részét letöltötte - módosító indítványt fogunk beadni. Úgy gondolom, tisztesség és becsület dolga, hogy ezt támogassák a kormányoldalról is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig, ahogy jeleztem, 15 perces szünetet fogok elrendelni; 16 óra 48 perckor találkozunk újra az ülésteremben. Addig is jó lazítást kívánok önöknek, viszontlátásra!

 

 

(Szünet: 16.32-16.51

Elnök: dr. Szili Katalin

Jegyzők: dr. Szabó Erika és dr. Világosi Gábor)

 

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy parlamenti képviselő számára az ország költségvetése kemény próbatétel, vizsga és szembesítés, szigorú önvizsgálat, de egyben szigorú számonkérés is; mennyiben sikerül MDF-es közéleti, politikai céljainkat egyeztetni a valósággal, a vélt vagy valós közjó érdekében mennyiben sikerül az ország meglévő és remélt anyagi lehetőségeit mozgósítani, és mennyiben szolgál a költségvetés tervezete nemzeti érdeket, teremtő nyugalmat, biztonságot, távlatos célokat, jövendőt. A Magyar Demokrata Fórumot is ezek a kérdések foglalkoztatják, ezekre keressük a választ, a megoldást.

Jelen felszólalásomban a költségvetési törvényjavaslat általános alapelveiről szólok, szombat estig pedig több részletben az alábbi témakörökben mondom el véleményemet: oktatás, kutatás-fejlesztés, szociális gondoskodás, egészségügy, a fogyatékkal élők életkörülményei, honvédelem, rendvédelem, de mindezen témaköröket a "kis" jelzős szerkezetű szavakkal is kifejezhetném. Beszélek a kisdiák, a kisiskola, a kistelepülés, a kisvasút, a kismama és a kisded, a kisnyugdíjas, a kisiparos, a kisvállalkozó, egyszóval a kisember sorsáról, életéről, lehetőségeiről, és a Duna-Tisza közi Homokhátság süllyedő talajvízszintje, a pusztító szárazság miatt választókerületem, a Kiskunság egyre nehezebb helyzetére is szeretném felhívni megtisztelő figyelmüket.

Tisztelt Ház! A 2001-2002. évekre szóló állami költségvetést a tömegtájékoztatás fórumain rendezett vitákon több esetben osztogató jellegű, választási időszakot megelőző költségvetésnek nevezték. Valóban vannak olyan területei a költségvetési kiadásoknak, amely területeken évtizedes elmaradásokat igyekszik bepótolni a kormány, de ezek a törekvések semmiképpen nem tekinthetők olcsón szerzett, osztogató jellegű adományoknak. Gondolhatunk például az egészségügyi dolgozók hosszú ideje húzódó bérrendezésére, a felsőoktatás területén dolgozók nagyon is időszerű béremelésére vagy a már nagyon alacsony szintű vásárlóértékre lecsökkent minimálbér jövő évben 57 százalékos, 2002-ben 25 százalékos megnövelésére, amely emelésnek nemcsak a költségvetési szférában foglalkoztatott alacsony keresetű dolgozók érezhetik majd az előnyeit, hanem a gyermekgondozási segélyen és táppénzen lévők, a hamarosan nyugdíjba vonulók, az önkéntes nyugdíjbiztosító pénztárak tagjai vagy az ösztöndíjas diákok is.

Sajnos, nagyon sok esetben azért nem tudok azonosulni az osztogatást, költekezést emlegető vádakkal, mert nagyon sok, számomra fontosnak érzett költségvetési előirányzat reálértéken egyértelműen csökken. Az adatok alapján, a tavalyi év költségvetéséhez hasonlóan változatlanul úgy érzem, hogy ez a költségvetés is inkább újabb megszorításokat, leépítéseket szorgalmazó költségvetés, és ebből a további leépülést előirányzó, beszorított jellegéből adódóan sok esetben nem alkalmas új célok megfogalmazására és új elképzelések költségvetési források révén történő meghonosítására.

A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka már kifejtette azt az álláspontunkat, miszerint a jelenlegi törvényjavaslat, a két évre szóló állami költségvetés nem segíti elő az egészséges hatalommegosztást, nem erősíti az Országgyűlés ellenőrző és feladatokat kijelölő szerepét a végrehajtó hatalom felett, hanem egyértelműen gyengíti. Úgy látom, hogy a két évre tervezett költségvetés a maga kiadásokat visszafogó, restriktív jellegével mindenképpen megelőzi azt a lehetőséget, hogy a 2002. év költségvetése osztogató jellegű, választási költségvetés legyen, de ennek a törekvésnek az az ára, hogy nekünk, a törvényhozás képviselőinek le kell mondanunk jogainkról a végrehajtó hatalom javára. Le kell mondanunk olyan koncepciók, olyan célok jövő évi elfogadtatásáról, amelyeket még nem érleltünk meg, tehát felelőtlenség lenne szerepeltetni ezeket egy 2001. évi költségvetésben, de 2002-ben talán már elindítható koncepciók lehettek volna.

A költségvetési törvényjavaslat kiadásokat visszafogó jellegét, sajnos, nagyon sok előirányzat igazolja az oktatás, az egészségügy, a szociális kiadások vagy a települési önkormányzati normatívák területén. Mint ahogy tavaly, az idei évre tervezett 6,5 százalékos fogyasztói áremelkedés miatt úgy látszott, hogy számos területen reálértékben növekedni fog a költségvetési támogatás; ezek a várakozások alaptalannak bizonyultak az idei év 9,5-9,8 százalékra várható árszintemelkedésének tükrében.

Balsai István képviselőtársam, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka már hangsúlyozta azt a véleményünket, hogy a 2001. évre tervezett 5-7 százalékos és a 2002-re tervezett 4-6 százalékos infláció éppen annyira megalapozatlan terv, mint amennyire az idei év inflációs terve megalapozatlan volt. Sajnos, a 2000. évre becsült árszintnövekedés terén az 50 százalék körüli tévedés túl nagy tévedés, túl nagy hibahatár ahhoz, hogy ne vélelmezzünk hasonló arányú pontatlanságot a következő két év árváltozásainak kormányzati előrejelzése terén. Két év alatt akár 100 százalékos hiba is bekövetkezhet, azaz előfordulhat, hogy éppen kétszer akkora lesz a tényleges áremelkedés, mint a most feltételezett infláció. Mindezek rémálmainkban jelennek meg, hiszen ebben az esetben a költségvetési támogatások többségében számítani lehet a reálérték csökkenésére, és elkerülhetetlenné válik egy 2002. évi pótköltségvetés elkészítése. Semmivé foszlik az a vélt politikai nyereség is, amit bizonyos kormányzati erők a két évre szóló költségvetés elfogadása révén akarnak elérni, sőt ebben a vitában lényegesen rosszabbak lesznek a mi pozícióink is. Remélem, ezek csak rémálmok.

Tisztelt Ház! A tervezettnél magasabb árszintnövekedés két fő okra vezethető vissza: az egyik ok az állami költségvetés túlköltekezése, a fölös pénz jelenléte a piacon; az áremelkedés másik fő oka viszont a világpiaci áremelkedések begyűrűzése, illetve a hazai termelők áremelése. A szakmai háttér véleménye szerint nálunk a második tényező váltotta ki a tervezettnél nagyobb árszintemelkedést, ezt igazolják nemcsak az elmúlt évek tagadhatatlanul takarékos és visszafogó jellegű költségvetései, hanem az is, hogy az elmúlt hónapokban észrevehetően csökkent a lakosság megtakarítási kedve. Nincs tehát fölös pénz a pénzpiacon, ami inflációt indukálna, sőt az elmúlt hetek kamatemelési hulláma inkább a szűkülő pénzforrásokat jelzi előre. Ilyen körülmények között viszont sok közgazdász véleménye szerint már indokolatlan a költségvetés visszafogása. A 2001. évi költségvetésben 478 milliárd forintnak nincs még fedezete; ez a bruttó hazai termékhez viszonyítva 3,4 százalékos államháztartási hiányt jelent.

 

(Dr. Szabó Erikát a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)

 

A költségvetési hiány 4 százalékos mértéke kevesebb gondot okozhat a gazdaságban, mint amennyi feszültség keletkezik az ehhez mérten mintegy 0,5 százaléknyi visszafogás miatt. Sajnos, még ma is élnek olyan dogmák az államháztartás mérlegének készítése során, mint például, idézem: "Úgy kell gondolkodni az állami költségvetésben, mint ahogyan saját háztartásunk költségvetését intézzük."

 

(17.00)

 

Ezen a dogmán már a harmincas évek elméleti közgazdászai túlléptek. De elméleti fejtegetések helyett elegendő az is, ha egy amerikai mai közgazdász, Herbert Stein pragmatikus intelmét idézem: "Mivel a költségvetési hiánytól nem tudunk megszabadulni, ezért attól az elképzeléstől kell megszabadulnunk, hogy meg kell szabadulnunk a költségvetési hiánytól."

Bölcs intelem ez, sokszor kell idéznünk azok számára, akik a költségvetési vitákban a pénzintézetek érdekeit összekeverik a gazdaság érdekeivel, és lemondanak a szuverén államoknak arról a hagyományos jövedelemforrásáról, ami a pénz forgalomba hozatala révén keletkezik.

Hadd említsek még egy adatot annak érdekében, hogy indokolatlannak érzem a költségvetés megszorító, visszafogó jellegét. Ismeretes, hogy a központi költségvetés adósságállományának a felső határát a maastrichti kritériumok igen szigorúan, a GDP 60 százalékában szabják meg. Ezt a szigorú követelményt a Európai Unió nálunknál tehetősebb országainak a fele nem tudja teljesíteni, azaz adósságállományuk kisebb-nagyobb mértékben meghaladja a bruttó nemzeti termékük 60 százalékát. Ezzel szemben a mi adósságállományunk a GDP százalékában 2001-ben 54,6 százalék, 2002-ben 51,4 százalék lesz. Mi tehát - szegény ország létünkre - túlteljesítjük a maastrichti elvárásokat, nem élünk az ésszerűen kordában tartott költségvetési pénzteremtés gazdaságpolitikai és társadalompolitikai előnyeivel, míg a nálunk tehetősebb országoknak nem áll sem szándékukban, sem módjukban lemondani erről az előnyről.

Hadd soroljak fel néhány példát, tisztelt Ház, annak igazolására, hogy a reálértéken csökkenő költségvetési támogatások nem tükrözik a növekvő nemzeti jövedelmet és az ezzel arányosan növekvő költségvetési bevételeket. A három év alatt legalább 22 százalékos infláció ellenére a községek általános feladatainak a támogatására adott költségvetési támogatás 2000-ben legalább 1 millió forint, illetve legfeljebb 3 millió forint községenként; 2001-ben is hasonló összegű és 2002-ben is. Három év alatt változatlan az egy lakosra jutó 15 ezer forintos támogatás összege is.

Vagy: a lakott külterülettel kapcsolatos feladatok ellátására nyújtott fajlagos támogatás vásárlóértéke csak abban az esetben nem csökkenne, ha az irreálisan alacsony kormányzati inflációs előrejelzés valósulna meg. Erre - ahogyan ezt már említettem - nem látok esélyt, azaz tennem kell majd valamit, hogy választókerületem ötöd-hatod részben külterületen, tanyákon élő lakosságának ne csorbuljanak a lehetőségei az államigazgatás területén.

Vagy pedig: az üdülés szociális célú támogatása reálértékben rohamosan csökken ebben a három esztendőben. Vagy pedig: a gyermek- és ifjúságvédelem intézményei számára nyújtott költségvetési támogatás reálértéken elmarad még az 1999. évi támogatástól is. Vagy: a közmunkaprogramok támogatása nem követi az inflációt, holott sok, munkanélküliségtől sújtott kistelepülés számára ez létfontosságú támogatás.

Tisztelt Ház! Külön kívánok majd egy későbbi, nem a költségvetést általában elemző hozzászólásban foglalkozni az óvodai nevelés, illetve az alapfokú oktatás-nevelés fajlagos támogatásának a tervezett alakulásával. Formálisan ezeknek a támogatásoknak a növekedése meghaladja az inflációs várakozásokat. De figyelembe véve a pedagógusok várható béremelését és a minimálbér kötelező mértékű megnövelését, a központi támogatások növekedése elmarad a kiadások várható növekedésétől, azaz fokozódik az önkormányzatok leterheltsége.

Sajnos annyira egyértelműen látható az önkormányzatokra nézve hátrányos következmény - és ezt a költségvetés tervezői is ki tudták számolni -, hogy a törvényjavaslat 86. §-ának (4) bekezdése szűkszavúan csak arról intézkedik, hogy a közoktatásról szóló törvény költségvetési támogatásról intézkedő 118. §-a ne vonatkozzon a 2001-es és 2002-es költségvetési évekre. Módosító indítvány benyújtásával igyekszik majd a Magyar Demokrata Fórum elérni azt, hogy már ne sújtsák tovább megszorító jellegű intézkedések a közoktatást, ne vesszenek el a nehezen, az együtt, kormányzati, politikai erőtérben is kiharcolt önkormányzati jogosítványok.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Becsó Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az előttünk fekvő, az ország költségvetésének az eljövendő kétévi tervezetét tartalmazó költségvetési törvényjavaslatnak még örülni is lehetne, ha igaz lenne az, hogy ez a költségvetés végre tartalmazza azokat a változásokat, melyet 1991 óta ígérgetnek a mindenkori pénzügyminiszterek. Tételesen arra gondolok, hogy világos, érhető, az ország gazdasági és általános fejlődéséhez adaptált, feltétlenül végrehajtható és ellenőrizhető legyen, olyan, mint más kulturált jogállamokban.

Sajnos, ez a jelenleg tárgyalt tervezetről még távolból sem mondható el. Elsősorban azért, amit előttem már többen említettek, hogy nincsenek meg a feltételei - elsősorban a külső feltételei - a kétéves költségvetés készítésének. A belső feltételek szintén - egyes szakterületeken különösen - nem érettek meg arra, hogy két évre előre tervezni lehessen. Ez igaz a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésére is, amivel kicsit részletesebben kívánok foglalkozni.

Annak megvilágításához, hogy mit kifogásol a Magyar Igazság és Élet Pártja a jelenlegi mezőgazdasági költségvetéssel kapcsolatban, vissza kell tekintenünk az 1990 óta történtekre. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság jelenlegi katasztrofális helyzete abból ered, hogy a földhöz juttatott gazdák az elmúlt tíz év alatt egyik kormánytól sem kapták meg azt a tőkeinjekciót, ami a gazdaságuk modernizálásához, európai jellegűvé tételéhez szükséges lett volna. De ennek a tőkeinjekciónak pontosan a fordítottja történt: olyan elvonásokat alkalmaztak a különböző manipulációkkal, melynek összege tíz év alatt meghaladja az 1000 milliárd forintos összeget. Pedig ha a nyugati államokkal összehasonlítjuk a magyar mezőgazdaságot, akkor láthatjuk, hogy ott milyen támogatásokkal tartják fenn a mezőgazdaságot. Összehasonlításként: hálunk 8 ezer forint/hektár a föld alapú támogatás, ott 100 ezer forint/hektár az átlag; terményeikért, termékeikért 100 százalékkal többet fizetnek azonos, durván azonos költségszint mellett. Így a magyar termelő mindössze 25-30 százalékos árbevételhez jut hektáronként a nyugati termelőkhöz viszonyítva.

Ugyanakkor a kárpótlás során csak félig véghez vitt agrárstruktúra-átalakítás valójában szinte érintetlenül hagyta a szövetkezetek élén levő, a szocialista termelés tempóihoz szokott agrárlobbit. Így fordulhatott elő az egyszerre két szektorú gazdálkodási szféra esetében, hogy míg az agrárlobbi vezette szövetkezetek viszonylag jó infrastruktúrával és gépparkkal rendelkeztek, tovább folytatták a hatalmas költséggel, hitelekkel való gazdálkodást, és összes előnyüket a mai napig elvesztve, nagyrészük veszteségessé vált, eladósodott.

Nem segített rajtuk az sem, hogy a szociálliberális kormányzás idején az állami támogatási források nagy részét ők szerezték meg, politikailag kialakított feltételrendszerek alapján. Így az 1995-ös nagy aszály idején aszálykár-támogatást csak a hitellel rendelkezők kaptak, és 1996-97-ben pedig az emlékezetes 50-50 milliárd forintos beruházási támogatás 93 százalékát is a szövetkezetek kapták.

 

(17.10)

 

Ennek ellenére ma már az ország termőföldjeinek kevesebb mint 20 százalékán gazdálkodnak, és 50 százalékot meghalad közülük a veszteséges üzem, sőt a 70 százalékot közelíti.

Ha megnézzük a kárpótolt gazdák helyzetét ugyanezen időpontban, megállapítható, hogy az első kormány tett némi kísérletet a termelőeszközök biztosítására, de anyagi, pénzügyi okok és a mostanában az FVM-ben megbújt lobbisták munkájának eredményeképpen ez a támogatás nem volt elegendő ahhoz, hogy kialakuljon a gépekkel és felszerelésekkel ellátott farmergazdaság Magyarországon.

A gazdák általában a szövetkezetekből kivitt ócska gépekkel, üzletelő vigécek által az NDK-ból beszerzett, de már alig használható gépekkel kezdték el a gazdálkodást, és sajnos még ma is ezekkel gazdálkodnak. Helyzetüket még az is rontotta, hogy a szövetkezeti szféra lobbistái még akkor sem adtak segítséget a gépi munkában - pénzért sem - nekik, ha volt vagy lett volna szabad kapacitásuk. A termeléshez szükséges alapanyagok és a gépek ára sokszorosára növekedett rendkívül rövid idő alatt. Szinte elérhetetlenné váltak ezek a gazdák számára, különösen azért, mert a magasabb vertikumokban a felvásárlás és az élelmiszeripar privatizálása során a külföldi és hazai új tulajdonosok eleve diszkriminálták a gazdák termékeit. Az árstruktúra sem volt egységes: volt nagyüzemi felár és egyéb hasonlók. A gazdának meg kellett fizetni a felhajtók ismeretlen nagyságú hasznát is, tehát csak töredékét kapta meg a súlyos válságokkal tarkított agrárpiacon a termékei árának. Szinte a csodával határos - és a történészeknek majd izgalmas csemegét fog jelenteni ennek az elemezése -, hogy mégis túlélték, sőt erősödött a kárpótolt gazdák helyzete.

Politikailag a jelenlegi kormány megalakulásáig két tényező volt jelentős. Az egyik a MOSZ-ba tömörült téeszlobbi, akiknek tagjaiból több mint egy frakciónyi került be a Szocialista Pártba. Ők fennen hangoztatták a kolhoz típusú szövetkezetek szellemi és egyéb felsőbbrendűségét a gazdákkal szemben. Lényegében a fő érvük az volt, hogy a paraszt nem ért a földhöz. Nyilvánvaló, hogy nem is egyértelműen érthetett, hiszen nem volt lehetősége ezzel foglalkozni.

A másik tényező a jelenlegi Kisgazdapárt vezérének dühödt süvöltése a gazdák érdekében, az Országgyűléstől kezdve a legkisebb községig. Még jól emlékszünk a "hatalomra kerülésünk esetén másfél órán belül rendet csinálok" szlengre, de úgy tűnik az előttünk fekvő költségvetési terv alapján, hogy két év sem volt elegendő arra és az eljövendő két év sem lesz elég arra, hogy a magyar mezőgazdaság Európához erősödjön.

Vitathatatlan, hogy 1998 óta a szerény támogatási összegekből több jutott a gazdákhoz. De milyen áron? Míg az Európai Unióban a föld alapú támogatásnak három feltétele van, addig a tavaly kiadott közel 180 oldalas miniszteri rendeletben tizenkét feltételt számoltam össze a teljesség igénye nélkül, és azt hiszem, itt a lényeg. A minisztérium elsősorban az intézményrendszer átalakítására költi a legtöbb pénzt. Ez a jelenlegi helyzetben ahhoz hasonlítható, mintha valaki az égő istállóban a lovakat itatná, mert nagyon melegük van szegényeknek. Számtalan új hivatal, intézmény jött létre az adófizetők pénzén; ma már az érvényes törvények szerint van mezőőr, növényvédelmi felügyelő, duplájára növelt falugazdász-állomány, gyomellenőr és még sorolhatnám így tovább. Ugyanakkor a támogatások összege lényegében, költségvetési méretekben nem emelkedett, és a földtámogatások esetében - amelyik az egyik leglényegesebb támogatás és viszonylag a legkönnyebben elérhető - az elmúlt évben már 30 százalékos csökkentés volt.

A Magyar Igazság és Élet Pártja semmilyen körülmények között nem tudja elfogadni azt a költségvetési koncepciót, hogy az eljövendő két évben is az intézményrendszer bürokratái fogyasszanak el a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium minden költségvetési 3 forintjából 2-t. Nem arról van szó, hogy mi nem látjuk az intézményrendszer fontosságát, de az a véleményünk, hogy először meg kell teremteni azokat a jól működő és rentábilis gazdaságokat, amelyeket az intézményrendszer szabályoz vagy segít.

Csak egy példát szeretnék említeni, amit a törvény vitájában is elmondtam, hogy nem lehet 50 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő bírsággal fenyegetni azt a gazdát, akinek annyi pénze sincs, hogy az ócska traktorához szükséges gázolajat megvegye, hogy szántani tudjon menni vele. Tudom, hogy most a gázolaj-támogatás mint ellenérv villan fel az illetékesek fejében, de tudni kell azt, hogy ezt a gázolaj-támogatást csak hónapokkal később és három-négy szerven való átellenőrzés után kapja meg a gazda, ha még van kedve és ideje utánajárni, és nem fél a hatóságoktól, és ha még van arra is pénze, hogy plusz a normális áron vegye meg a gázolajat. Erre minden oka megvan, mert rendkívül gyakori, hogy a hatóság székében vagy akár a Phare-programot elbíráló székében ülő volt, rettegett téeszelnökének elutasító tekintetével találkozik.

A bírságolás tényén keresztül jutunk el a harmadik olyan okhoz, amiért nem tudjuk ezt a költségvetést elfogadni, mert ezek a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi intézmények nemcsak drágák, hanem falánkok is. Az FVM-költségvetés a közel 158 milliárd forint költségvetési támogatás mellett közel 54 milliárd forint saját bevételt tervez. Nemcsak az a gondunk, hogy e bevétel teljesülése esetén a tervezett 67 milliárd forint agrártermelési költségcsökkentő támogatásból mennyi kerül vissza az államhoz különböző címeken, hanem az is, hogy ezeknek a bevételeknek nagy része nem fog befolyni. Emlékeztetnék a tavalyi 10 milliárd forint piacrajutási támogatás megtérülése címén tervezett bevételekre. Ez a tétel ezért már hiányzik az idei költségvetésből. A tavalyinál 35 milliárddal nagyobb összegről nem lehetett pontosan tudni, hogy mennyi a tartozás az előző évben ígérvénnyel nyújtott támogatásokra. Az is kérdés a magasabb összeg ellenére, hogy a magasabb energiaárak, ezen belül az extra rémes méretekben megemelt árú gázolaj különbségét fedezi-e.

Abban csak reménykedhetünk, hogy Torgyán miniszter úr szerint hazudós a holland társminiszter, így Torgyán miniszter úr azon állítása, mely szerint nálunk nincsenek sertéstenyésztők, csak földtúró buta parasztok, Torgyán miniszter úr szájából nem hangzott el. Így nem szembesülünk olyan helyzettel, hogy az állami támogatást mégiscsak a nem létező, de váratlanul itt termő holland vagy a világjárása során félreértett kijelentései folytán egyéb nemzet gazdái fogják megkapni. Reméljük, csak annyira lesz igaz, mint az az egykori ígérete, miszerint a csepeli HÉV vonalán még sincs hongkongiak, kínaiak lakta Torgyánváros-megállóhely - 1991-es lelkendezése ellenére sem.

Nem tudjuk elfogadni az FVM utazási keretének közel 150 millió forintos emelését, mert szerintünk a miniszter csak akkor utazgasson, ha feltétlenül szükséges, ha megfelelően előkészített és megfelelő súlyú végső döntés elfogadása miatt van szükség a miniszteri jelenlétre.

(17.20)

 

Nem tudunk az ország mezőgazdaságát lejárató, szakmai felkészültség nélküli, nemzetközi miniszteri hadovázásban az adófizetők pénzén cinkosok lenni. Abban csak reménykedünk, hogy a miniszter úr legalább négyszemközt a borotválkozótükrével tisztázta magában, hogy nem mezőgazdasági szakember, hanem egy praxisát elhagyott ügyvéd, régebbi kifejezéssel élve egy exfiskális, aki legalább, ha egyedül van, beismeri a mezőgazdasági szaktudásának hiányát.

Sorolhatnám tovább a kifogásainkat, például azt is, hogy a támogatás miért csökkent 2002-ben, hogyan lesz tartható a költségvetés egy újabb aszály után - különösen az előre legyártott 2002-es -, de nem teszem. A Magyar Igazság és Élet Pártja csak olyan költségvetést tudna elfogadni, amely legalább részben biztosítaná a miniszter oly sok ígéretének betartását, de erről szó sincs, és úgy néz ki, hogy szó sem lehet. Ez a mezőgazdasági költségvetés még az összeg nyújtotta lehetőségen belül is rossz, az előbb felsorolt stratégiai hibák és veszélyek miatt a gazdák újabb csalódásához és becsapásához vezet, ezért nem érdemes több szót vesztegetni rá; a Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogja elfogadni, és ezt ajánlja a kormánypártoknak is.

A másik terület, amiről röviden szólni szeretnék, a Honvédelmi Minisztérium, a magyar honvédelem költségvetése. Szeretném leszögezni, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja nem forgat köpönyeget, mi eleve a NATO-tagság ellen foglaltunk állást. Már látszik, hogy igazunk volt. Az ország honvédelme nem lesz egy trianoni, 33 ezer katonából álló hadsereggel biztosítható, tehát eleve kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk az esetleges külső támadások esetén; bár a szerb események következtében látszólag ez a veszély pillanatnyilag csökkent, de a térségben a veszély még fennáll, és még hosszú ideig fenn is fog állni.

A megemelt honvédségi költségvetés huszonhárommal kevesebb helyőrséggel - melyeket megszüntetnek - számol, a sorozott állomány létszáma nem fogja elérni a 12 ezret, ezek a katonák is csak hat hónapot fognak szolgálni. Ennek ellenére a NATO-kötelezettségek miatt - a GDP 1,61 százaléka 2001-ben - 236 milliárd költségvetési kiadást tartalmaz a javaslat. Ez az összeg csak akkor lenne elfogadható a Magyar Igazság és Élet Pártjának, ha a Magyar Honvédség - az általunk javasolt úton haladva - az ország valós védelmére alkalmas hadsereg megszervezésére fordítaná. Sajnos, erről szó sincs, a Magyar Igazság és Élet Pártja így eleve elzárkózik ennek a költségvetésnek a megszavazásától is. Mivel döntésünknek elvi alapja van, így nem tartjuk túlságosan fontosnak a részletek vizsgálatát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Turi-Kovács Béla képviselő úr kért két percben hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

(Dr. Világosi Gábort a jegyzői székben
Kapronczi Mihály váltja fel.)

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Csak azért kértem szót, hogy nagyon röviden reflektáljak arra, amit nem tudok másként megjelölni, mint hogy Kapronczi képviselő úr magánháborúja, amit a költségvetés ürügyén indított az FVM és a földművelésügyi miniszter ellen. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon tiszteletre méltó és nyilván nagyon mély gyökerekben rejtőző ellenszenv, meg is értem, ennek megvan a maga politikai háttere - mindenki tudja, hogy milyen -, de ezt nem kellene a költségvetési vita során ilyen módon, itt a Ház elé hozni.

De ha már a képviselő úr ezt idehozta, hadd mondjam el, hogy 9 százalékkal nőtt még ezek között a nagyon rossz viszonyok között is az a mezőgazdasági export, amely exportnövekedés az egész országnak érdeke. Ebben bőven benne vannak azok a külföldi kapcsolatok is, amelyek ez alatt a két év alatt jöttek létre. Nem hiszem, hogy ehhez képest túlságosan nagy ár az, ha a miniszter időnként - egyesek szerint gyakran - utazik. Úgy gondolom, kapcsolatot teremteni csak úgy lehet, ha valahova odamegyünk, meg ha onnan is idejönnek. Ez már csak így van, amióta a modern korban felfedezték Amerikát, Indiát és így tovább - ez nem történt másként, csak úgy, ha odamentek. Föl kell fedezni a piacokat is, tisztelt képviselő úr, és az FVM erre törekszik. Ebben a nagyon nehéz mezőgazdasági helyzetben, ami mindenekelőtt a nagyon nehéz viszonyok miatt és a nagyon nehéz ránk maradt történelmi hagyomány miatt, a ránk maradt nehéz súlyú, és azt kell mondanom, alig leküzdhető terhek miatt következett be, a külkapcsolatok nagyon fontosak.

Ami pedig a HM-et illeti, csak szeretnék arra utalni, tisztelt képviselőtársam, hogy minden eszközzel arra törekszünk, hogy egy jól felszerelt, talán nem túlméretezett magyar hadsereg jöjjön létre.

Ami pedig azt illeti, hogy kell-e a NATO, vagy nem, arról nem tetszett szólni, mert mindezt eddig ellenezték; ha valami biztosítékot jelent a mi számunkra, akkor az éppen a NATO, amit a MIÉP olyannyira ellenzett.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Karakas János képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget.

Mielőtt megadnám a képviselő úrnak a szót, engedjék meg, hogy átadjam az ülésvezetést Gyimóthy Géza alelnöktársamnak, és kívánjak a mai napra további jó vitát önöknek. Köszönöm. (Taps.)

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Tessék, képviselő úr!

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Turi-Kovács úr dicsekszik a mezőgazdasági exporttal. Kezemben az FVM statisztikája, a mezőgazdasági kivitel termékszerkezetének alakulása című 31. tábla, mértékegység: millió USD; 1996-ban 2,7 milliárd dollár, '97-ben 2,85 milliárd dollár, '98-ban 2,77, '99-ben 2,31. Tehát mihez képest nőtt? A statisztikával lehet így is élni, úgy is, vissza is lehet vele élni. Ennyit szerettem volna mondani.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Becsó Zsolt képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Boldvai László.

 

BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Óriási előrelépés, hogy a gazdaság szereplői, az önkormányzatok számára több évre szólóan kiszámítható gazdasági környezetet, gazdasági szabályozórendszert tudunk biztosítani a többéves költségvetési törvényjavaslaton keresztül.

A területfejlesztés szempontjából is kifejezetten előnyös ez, hiszen a területfejlesztés nem napi, még csak nem is éves ügy, mivel a területfejlesztési folyamatok jellegükben olyanok, hogy minimum középtávon változtathatóak meg.

Az európai uniós csatlakozásra készülve is jelentőséggel bír a kétéves költségvetési tervezés, hiszen ez tapasztalatokat adhat számunkra, mert az Európai Unión belül a hosszú távú gondolkodás, tervezés és megvalósítás az elsődleges szempont. A költségvetési politika kedvezményezett területei, fő prioritásai között örömmel fedezhetjük fel a területfejlesztéshez kapcsolhatóan megjelenő agrár- és vidékfejlesztést és a Széchenyi-terv kiemelt támogatását.

A nemzet jövője szempontjából természetesen kiemelt prioritásként kell kezelni - és ezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány meg is teszi - a következőket: a családtámogatási rendszer bővítését, az emberi erőforrás fejlesztését, az életszínvonal emelését és az EU-integrációval kapcsolatos feladatok megoldását is.

A közlekedésfejlesztés elengedhetetlen feltétele a vidék, valamint a turizmus fejlődésének, amit a Széchenyi-terv is kiemelten támogat. Az észak-magyarországi régión belül lényeges, hogy folynak az M3-as út építési munkálatai, ami nemcsak a kormány kitűzött céljaival egyezik meg, hanem fontos a régiókban élők számára is.

Kiemelkedő jelentőséggel bír a nógrádi polgárok számára, hogy az elmúlt húsz év legjelentősebb útfejlesztési beruházása elindulhatott Salgótarjánban. A két körforgalmi csomópont megépítése és a 21-es fő közlekedési útvonalnak a városból az ipari parkig vezető 2,6 kilométeres szakasza négy nyomsávossá alakítása már érzékelhetően fogja javítani a térség és a salgótarjáni ipari park elérését. Mind az autópálya, mind a 21-es fő közlekedési út építése és korszerűsítése közvetlenül érint több százezer embert, de köztudott az a hatás is, hogy a befektetők számára az időmegtakarítás növeli a beruházási kedvet, és ezáltal az adott térségben kimutathatóan csökkenni fog a munkanélküliségi ráta.

Mérföldkőnek tartom azt, hogy ezen fejlesztéseknek a hazai kis- és középvállalkozások lettek a kedvezményezettjei. Fontos, hogy az Európai Unió átlagát meghaladó növekedésben a hazai kis- és középvállalkozások egyre nagyobb részt tudjanak vállalni. Mindehhez a polgári kormány azzal is hozzájárul, hogy a kis- és középvállalkozások terheit évről évre csökkenti, így a munkahelyek teremtéséhez, illetve a versenyképesség javításához is segítséget nyújt.

 

(17.30)

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A közös gondolkodással létrehozott Széchenyi-terv más területe is érinti vagy közvetve érintheti Nógrád megyét. A kutatás-fejlesztési és innovációs programelemeken belül a nagy múltú miskolci egyetemmel történő kooperáció, a megyénk fejlődését is elősegítő együttműködés biztosíthat jelentős fejlesztési lehetőségeket. A lakásépítési program első eredményeit hamarosan többen is megtapasztalhatják Salgótarjánban, s csak bízni lehet abban, hogy a megye más önkormányzatai is élni kívánnak ezzel a lehetőséggel. A turizmusfejlesztési program egyes alprogramelemei - mint például a turisztikai információs rendszerek, az egyéb minőségi turisztikai termékek fejlesztése - megyénk egészét érinthetik, és hozzájárulhatnak a turisztikai piacon betöltött pozíciónk javításához, a vendégforgalom növeléséhez.

Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a Széchenyi-terv - amely egy korszakalkotó program - tulajdonképpen egy társfinanszírozói ajánlkozás, amely csak akkor fejtheti ki kedvező hatását, ha mind a régiók és megyék, mind a gazdaság szereplői és mind az önkormányzatok tudják azt, hogy ehhez milyen módon lehet csatlakozni, milyen módon lehet olyan programokat benyújtani, amelyekben a társfinanszírozói szerepre az állam vállalkozik. Kiemelt jelentőséggel bír a területi aránytalanságok mérséklése, az elmaradott régiók, megyék, kistérségek felzárkóztatási esélyének javítása.

Nógrád megye valamennyi polgára nevében örömmel üdvözlöm, hogy a törvény 61. §-ában a leghátrányosabb helyzetű megyék kiemelt támogatása konkrét támogatási célok és összegek megjelölésével szerepel. A javaslat alapján 2001-ben plusz 10 százalékkal, 2002-ben további 10 százalékkal nagyobb összeggel gazdálkodhatnak az érintett megyei területfejlesztési tanácsok, mint az idén. A hazai területfejlesztés történetében először nyílik lehetőség arra, hogy - bízva a parlament általi elfogadásban - már most elindulhat a tervezés a konkrét támogatási módszerekről. Vélhetően a megye gazdálkodói és önkormányzatai az előző évekhez képest hamarabb megismerhetik a pályázati lehetőségeket, és eszerint kalkulálnak jövőre a tervezett fejlesztéseik megvalósításakor.

Évek óta visszatérő kérdés, hogy szükség van-e a hátrányos helyzetű megyék kiemelt támogatására, a rendelkezésre bocsátott források hatékonyan kerülnek-e felhasználásra, a megyéken belüli kistérségi különbségeket tudják-e a megyei területfejlesztési tanácsok mérsékelni. A válaszom egyértelműen igen. Nógrád megye gazdasági szereplői rendkívül intenzíven vettek részt az elmúlt években és ez évben is a meghirdetett programokban. Csak ebben az évben 441 pályázó nyújtott be támogatási igényt, a jogszerűen kért támogatás lényegesen meghaladja a rendelkezésre álló kereteket.

A kormány nem olyan régen tárgyalta a kiemelt megyék felzárkóztatási konstrukciójának 1997-99. évi tapasztalatait, és egyértelműen bebizonyosodott, ha több, főleg központi pályázati rendszerrel működő minisztérium esetében ez a kiemelt konstrukció nem lett volna, akkor nagyon gyengén, valószínűleg népességarány alatt részesedett volna a forrásokból. Örömmel jelentem be, hogy az előző években elindult folyamatok már éreztetik hatásukat, amelyek statisztikai adatokkal is kimutathatók, illetve a folyamatban lévő beruházásokból következnek.

A céljaink között megfogalmazott felzárkózás az átlagosnál nagyobb növekedést igényel. Mindez erőteljes támogatást kíván, mivel a beruházásokhoz szükséges önerő Nógrád megyében korlátozottan áll rendelkezésre. A regionális és vidékfejlesztési programok azonban önmagukban nem elégségesek a hátrányos helyzet megszüntetéséhez, ezért a megkülönböztetett támogatás szükséges a megye egészére, de azon belül differenciáltan az egyes kistérségekre.

Tisztelt Ház! Külön és röviden kell szólnom az önkormányzati szabályozásról, mert az önkormányzati szabályozás a területfejlesztés egyik meghatározó eleme. Összességében azt lehet mondani, hogy az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásai jelentősen bővülnek. Kiemelném, hogy tíz év óta ez a legnagyobb reálérték-növekedés, miközben itt a fő prioritás a több százezer munkavállaló bérhelyzetének javítása. Megjegyzem, hogy majd' tízéves huzavona után hozzájuthatnak az önkormányzatok a gázközművagyon ellentételezéseként részükre juttatott 61 milliárd forinthoz is. Nógrád megye hat településére a törvény elfogadását követően több mint 1,2 milliárd forint érkezik, és ez biztosít többletlehetőséget az érintett önkormányzatok fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához.

A fejlesztési oldalon differenciált az elmozdulás, a korábbi területi kiegyenlítő támogatásaink, céljellegű decentralizált támogatásaink közel szinten maradnak, a címzett és céltámogatásokban viszont 10 milliárd forint körüli a növekedés, amiatt is, hogy azt a hatalmas determinációt le lehessen dolgozni. Ezzel együtt a címzett és céltámogatási törvény néhány ponton módosul, ezt a költségvetési törvény javaslata tartalmazza. Ugyancsak megmarad az önkormányzatok közötti jövedelemkülönbségeket mérséklő rendszer, amely az adóerő-képességet is figyelembe veszi.

Tisztelt Ház! A 2001-re és 2002-re készített költségvetés a lehetőségek bővülésének költségvetése. Elérkezett az az idő, amikor az ország, Nógrád megye és polgárai együtt gyarapodhatnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak, MSZP; utána felszólalásra következik majd Németh Zsolt.

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hozzászólásom elején egy rövid megjegyzést tegyek a Becsó képviselőtársam által elmondottakhoz. Először is felhívom a figyelmét arra, hogy nem újdonság a kétéves garancia- vagy kötelezettségvállalás a magyar költségvetésekben, ha és amennyiben egy kormányhatározat alapozza ezt meg. 1997-ben a Horn-kormány elfogadott egy kormányhatározatot, amely a megyék kiemelt támogatásáról szólt, és ez a kormányhatározat azt tartalmazta, hogy a költségvetési törvényben három évre kötelezettségeket kell vállalni a megyék támogatására. Persze, megértem a bizonytalanságát, mert az Orbán-kormány volt az, amely 1999-ben az akkori költségvetési törvényben nem akarta ezt a kötelezettségvállalást teljesíteni, illetve a 2000-es költségvetésből ki is felejtette ezt a konkrét paragrafust. Tehát értem a lelkendezését, örömmel veszem, hogy most szerepel ez a 61. § a benyújtott költségvetési javaslatban.

A másik megjegyzésem: ha az ember belenéz - s ezt majd bizonyítani szeretném - ebbe a költségvetésbe, akkor azt tapasztalja, hogy a beígért plusz 10-10 százalékos éves növekmény adott esetben a megyék szempontjából gyakorlatilag sok milliárdos veszteséget jelent, a korábbi gyakorlattól eltérő mostani megfogalmazás miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző parlamenti ciklusban létrejött az a jogi és gazdasági környezet, amely reális esélyt teremtett az ország leszakadó, hátrányos helyzetű régiói felzárkóztatására. Ebben korszakhatárt jelentett a területfejlesztésről és területrendezésről 1996-ban elfogadott XXI. törvény. Engedjék meg, hogy ebből idézzek egy passzust: "A területfejlesztés és területrendezés célja a főváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott térségek és települések közötti, az életkörülményekben, a gazdasági, a kulturális és az infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében." A törvényi cél megvalósítását szolgálta a 30/1997. számú országgyűlési határozat a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről és a 35/1998. számú országgyűlési határozat az országos területfejlesztési koncepcióról.

Az 1997-ben elfogadott országgyűlési határozat a megyék fejlettsége összehasonlításának normatív alapjává az európai normáknak megfelelően az egy főre jutó bruttó nemzeti termék mutatóját tette. Ugyanebben az országgyűlési határozatban került az is kimondásra, hogy az állami forrásokból a fejlesztésekhez, beruházásokhoz együttesen nyújtható támogatások elérhető felső határát - ha törvény vagy más jogszabály másként nem intézkedik - a megyénként egy főre jutó bruttó nemzeti termék figyelembevételével a következők szerint kell meghatározni: azokban a megyékben, amelyeknél az egy főre jutó bruttó nemzeti termék nem éri el az országos átlag 75 százalékát, az együttesen elérhető támogatások felső határa az önkormányzati és nonprofit szervezetek által megvalósított fejlesztéseknél, beruházásoknál a fejlesztési költségek 100 százaléka, a vállalkozási jellegű, profitérdekeltségű szervezetek által megvalósított fejlesztéseknél, beruházásoknál az elismerhető költségek 75 százaléka.

Ezzel a szabályozással sikerült azt a hosszú évek óta meglévő ellentmondást feloldani, amely arról szólt, hogy miközben a mindenkori kormányzat szándékai szerint a területfejlesztésre, illetve általában a fejlesztésre szánt központi pénzeket a felzárkóztatásra kívánta felhasználni, aközben az érvényben lévő pályázati kiírások ezt nem tették lehetővé. Alapvetően a saját erő elégtelensége okán az elmaradott térségben lévő önkormányzatoknak és vállalkozásoknak semmi esélyük sem volt érvényes pályázatok benyújtására. Mindezeken a törvényben és az országgyűlési határozatokban szereplő normatív alapú, pozitív megkülönböztetést jelentő kedvezményeken túl a Horn-kormány belátta, hogy az ország két legsúlyosabb helyzetben lévő megyéjében - ahol az egy főre eső GDP az országos átlag 70 százalékát sem éri el - a megyék induló pozíciójának javítása szükségessé teszi további decentralizált források törvényi garanciával alátámasztott telepítését.

 

(17.40)

 

Ezért az 1997. évi költségvetés 54. §-ában kimondta, hogy a támogatási célprogramok, fejezeti előirányzatok és egyes elkülönített állami pénzalapok pályázati rendszerben kihelyezhető összegeiből a kormány különítsen el 10 százalékot Nógrád és Szabolcs megyék középtávú fejlesztési programjainak kiemelt támogatására. Erre alapozva a 2237/1997. számú kormányhatározat, amelyet az előbb Becsó képviselőtársam figyelmébe ajánlottam, azt is kimondta, hogy a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló '96. évi CXXIV. törvény 54. §-ában nevesített előirányzatok finanszírozási kötelezettsége az 1998. és az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatba is beépítésre kerüljön, a tárcákkal egyeztetett megyei feladattervek alapján.

Ha együttesen vizsgáljuk az idézett kormányhatározat, az annak alapján a költségvetésben biztosított kiemelt támogatás megyei kihatásait, akkor világossá válik, hogy ennek milyen jelentős szerepe volt a térség felzárkóztatásában. A Horn-kormány három évre vonatkozó határozata értelmében a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács mintegy 5 milliárd forinttal gazdálkodhatott, amelyből a megyének járó többlettámogatás 60 százalékot tett ki. Ezzel az 5 milliárd forinttal 1997-től 1999-ig 25 milliárd forintos beruházás generálódott a megyénkben, 2800 új munkahely létesült, és mintegy 1600 már meglévő munkahelyet sikerült megőrizni. Az 1997-es kormányhatározatnak megfelelően a megyei területfejlesztési tanács elvégezte a három év tapasztalatainak összegzését, és javaslatot tett egy újabb, immár 2000-rel induló hároméves program megvalósítására.

De vajon a parlament mindig jelentőségének megfelelően kezelte-e az elmúlt négy évben az ország leghátrányosabb helyzetű megyéi felzárkóztatását hatékonyan szolgáló támogatás biztosítását? 1997-ben és '98-ban, tehát abban a két évben, amikor a költségvetés benyújtásáért a Horn-kormány volt a felelős, a kormányhatározatnak megfelelő költségvetési törvényjavaslat került benyújtásra, pontos, világos cím- és alcím-meghatározásokkal.

Az Orbán-kormány első költségvetési javaslatában, már 1998 végén, a korábbi gyakorlattól eltérő, úgynevezett gumiparagrafus került be, amely nemes egyszerűséggel a kormány hatáskörébe kívánta utalni a kérdés eldöntését; ráadásul úgy, hogy a 10 százalékos garantált lehatárolást sem tartalmazta a benyújtott kormányjavaslat. Végül az ellenzék által benyújtott, s legalább a térség kormánypárti képviselői egy részének támogatását megnyerő módosító javaslat elfogadásával sikerült - legalábbis a törvény szövegében - korrekt rendelkezést megalkotni.

A 2000. évi költségvetés benyújtásakor az Orbán-kormány nemes egyszerűséggel kihagyta a javaslatból a megyéknek szóló többlettámogatást, meghazudtolva a választási kampányban a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására vonatkozó ígéreteit. Az, hogy végül is az elfogadott 2000. évi költségvetésben a korábbi gyakorlatnak megfelelő paragrafus szerepel, most már öt megyére kibővítve a támogatandó területeket, az az ellenzéknek és az érintett megyékben lakó kormánypárti képviselőknek köszönhető. (Dr. Veres János: Így van!) Így vált lehetségessé, hogy a kormányzati nem ellenére mégis elfogadásra került a költségvetésben.

Ez a negatív, megváltozott, elutasító magatartás sajnos más összefüggésben is tetten érhető volt az elmúlt két évben. Annak ellenére, hogy a mindenkori költségvetés pontosan meghatározta a címeket és alcímeket, a konkrét megyei támogatások egy, a minisztériumok és az érintett megyei területfejlesztési tanácsok közötti alkuban alakultak ki évről évre. Saját megyém számait szeretném csak idézni. Ez a szám a megye által számolt, a költségvetési törvényből levezetett összeg, és a minisztériumok által végül a megállapodásban rögzített szám viszonyát fejezi ki. Ha száznak tekintem a megye által igényelt, hangsúlyozom, az érvényes törvény alapján számolt összeget, akkor Nógrád megye esetében azt tapasztaljuk, hogy míg 1997-ben, tehát a Horn-kormány utolsó teljes évében a számolt összeg 94 százalékát le tudta hívni a megye, addig 1998-ban már csak 68 százalékát, 1999-ben 45 százalékát és 2000-ben alig több, mint 30 százalékát. Magyarán a kormányzati elutasítás a költségvetési törvény elfogadása után a központi államigazgatás dzsungelharcában teljesedett ki.

Mindezekre figyelemmel akár boldog is lehetnék, ha most az önök által benyújtott kétéves költségvetést teszem vizsgálat tárgyává, mert az 1999-es gumiparagrafus a 2000-es kihagyás után 2001-re és 2002-re, első ránézésre korrekt javaslatot szerepeltetnek. A 2000-es konkrét megyei megállapodásokat bázisnak tekintve az szerepel, hogy évente 10-10 százalékos növekedést kell az érintett megyék felé biztosítani. De sajnálatos módon ez a javaslatuk több sebből vérzik. Az előbbi megyei levezetésem ékesen bizonyítja, hogy a 30 százalékos hatásfokú 2000-es megyei irányszámot bázisként elfogadni több milliárdos veszteséget jelent Nógrád megyének. Az önök javaslata csak és kizárólag abban az esetben lehetne egyáltalán tárgyalási alap, ha ez a kielégítettségi szint megközelítené az 1997-es szint nagyságát, tehát valahol a 90 százalékos sávban mozogna. Még ebben az esetben is vizsgálni kellene, hogy milyen viszony van az éves címnövekmény dinamikája és a javasolt 10 százalékos megyei keretösszeg-emelkedés között.

És itt érünk el a benyújtott javaslat másik nagy hiányosságához. Noha nominálisan többet költhetnek jövőre, a célelőirányzatok összes forrásának jóval kisebb részét, mintegy 1,3 százalékát kapják ezen koncepcióban az elmaradott megyék, szemben az idei 2 százalékkal. A 2000-ben kiosztott pénz 10 százalékkal nő jövőre, az idei és a következő költségvetéseket összevetve látható, hogy a célelőirányzatok forrásai jóval nagyobb mértékben, mintegy 60 százalékkal emelkednek. Azt gondolom, viszonylag könnyen belátható, hogy az eredeti, önök által benyújtott javaslat nem más, mint a polgári változata annak az alapigazságnak, hogy hogyan kell úgy adni, hogy közben elvegyek. Úgy látszik, önök ehhez nagyon értenek.

Mindezekre figyelemmel, a korábbi évek gyakorlatának megfelelő pontos cím-, alcím-meghatározás alapján álló, és ezekre vonatkoztatott százalékos lehatárolásra fogok javaslatot tenni az általam kidolgozott módosító javaslatban.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szó Németh Zsolt képviselő úrnak, MDF; őt követi Szalay Gábor.

 

NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Áttekintve az elmúlt évek költségvetési vitáit, és figyelve a költségvetési törvényjavaslat most folyó tárgyalását, úgy találom, hogy méltatlanul kevés szó esett és esik az infrastrukturális beruházásokról, költségvetési fejezetről szólva pedig a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium költségvetéséről. Ezért magam e kiemelkedően fontos terület elkövetkező kétéves költségvetésével kívánok foglalkozni, különös tekintettel arra a közismert tényre, hogy az állami infrastrukturális beruházások értéküknél többszörösen nagyobb magánberuházást vonzanak. Mivel Ivanics István képviselőtársam ma délután hozzászólásában a vasúti és közúti közlekedés fejlesztéséről már szólt, ezért magam a vízügyi infrastruktúra és az üzemeltetés, fenntartás kérdéseivel kívánok részletesebben foglalkozni.

A környezetbarát és költségkímélő szállítási módok támogatása kiemelt feladatunk. Ennek megfelelően az elkövetkező két év költségvetésének tervezéséről szólva külön ki kell emelnem a kikötőhálózat fejlesztését. Vízi útjainkon a teherfuvarozás számára számos kikötési lehetőséget tartunk nyilván, ezek legnagyobb része azonban sajnos kiépítetlen. Az európai normák szerint jelenleg mindössze három kikötőt - Csepel, Dunaújváros és Baja - nevezhetünk valódi kikötőnek. A helyzet javítása érdekében az országos területfejlesztési koncepcióval összhangban kiválasztották azokat a helyszíneket, ahol állami támogatás segítségével kiépíthető a kikötői alap-infrastruktúra. A kormány tervei szerint az eddigieknél gyorsabb ütemben kell folytatni az országos közforgalmú kikötők már megkezdett fejlesztését.

A megvalósuló beruházások közül csak néhányat emelek ki. Folytatódik a bajai Ro-Ro terminál fejlesztése. A délszláv háborúban megsérült Duna-hidak roncsai mind a mai napig lehetetlenné teszik az Al-Duna irányába való hajózást, ezért a szegedi kikötő területén tovább kell folytatni a már megkezdett beruházást annak érdekében, hogy megteremtsük a lehetőséget az al-dunai rendeltetésű export- és importszállítmányok fogadására és indítására. Folytatódik a győr-gönyűi kikötő Ro-Ro termináljához a hajózó út kiépítése és a kikötő területének megfelelő kialakítása, valamint a Csepel-Szabadkikötő infrastruktúrájának és logisztikai funkciójának fejlesztése.

 

 

(17.50)

 

A közlekedési infrastruktúra tervezett beruházásainak megvalósítása az ISPA-segélyek igénybevételével, túl a közvetlen gazdasági előnyökön, jelentős mértékben hozzájárulhat e terület beruházási piacán meglevő feszültségek enyhítéséhez is.

A beruházások második legnagyobb tételét a vízügyi beruházások jelentik, amelyek szinte egyenlő mértékben oszlanak meg a vízgazdálkodási és a vízkár-elhárítási beruházások között. A főváros és a 22 megyei jogú város közül Budapest, Dunaújváros és Szeged szennyvizeinek egésze vagy nagy része sajnos napjainkban tisztítatlanul ömlik a befogadóba. Ezért folytatni kell a nagyvárosok szennyvíztisztítási programjának megvalósítását. A program célja, hogy e téren is közelítsünk az uniós elvárásokhoz, elsősorban a vízgazdálkodási keretirányelvekben és a települési szennyvíztisztítási irányelvekben előírtakhoz. Ezért mindenképpen csökkenteni kell a Duna szennyezettségét, bővíteni kell a szennyvízcsatornázás mértékét. A költségvetési törvényjavaslatban az ilyen feladatokra két évre tervezett 5,5 milliárd forintból a Phare-program, valamint az ISPA-segély révén hat város szennyvizes beruházását lehet a következő években elindítani. Az állami tulajdonú víziközmű-fejlesztések során a már meglévő regionális vízellátó rendszerek kapacitásbővítése és az ivóvíz minőségét javító beruházások valósulnak meg. Az összesen 1,2 milliárdos előirányzatból megépülhet a Mátra-vidéki és a tatabányai vízbázisokat összekötő vezeték, a Velencei-tavi és a Kis-Balaton térség csatornázása és szennyvíztisztítása; bővíteni lehet a tatabányai és a dorogi szennyvíztisztító telepeket.

A központi költségvetés szolgál fedezetéül a vízrajzi észlelő hálózat fenntartási és üzemelési költségeinek, az ilyen beruházásoknak és részben a központi feladatoknak is. A vízrajzi tevékenység világszerte gyökeres átalakulásban van. Az egykor az árvízvédelem és a hajózás érdekében alakult, majd a vízhasznosítás és a vízkészlet-gazdálkodás igényeit is figyelembe véve fejlődő vízrajzi tevékenység ma már olyan közszolgálat, amelynek biztosítania kell a társadalom részére a vizekkel kapcsolatos, az élet szinte minden területén nélkülözhetetlen információkat az állami közfeladatok ellátásához szükséges mértékben. A költségvetési javaslat szerint 410-410 millió forintból a vízrajzi minőségbiztosítás és ennek érdekében a távmérő hálózat bővítése, új műszercsaládok bevezetése történik meg, valamint az adatátviteli informatika eredményei épülnek be a vízrajzi hálózatba.

Az ivóvízbázis-védelmi célprogram során a sérülékeny földtani környezetben lévő ivóvízbázisok diagnosztikájának elvégzése, a vízbázisok alapállapot-értékelése s a biztonságba helyezési terv elkészítése folyik. Ezek alapján kijelölhetők a védőterületek, meghatározhatók a szennyező forrásokhoz kapcsolódó beruházási és egyéb feladatok, valamint a biztonságban tartás üzemeltetői feladatai. A program az üzemelő vízbázisok tekintetében 3,1 millió, a távlati vízbázisoknál 2,1 millió köbméter/napos víztermelés védelmére irányul. Az üzemelő vízbázisok tekintetében ez a víztermelő kapacitás az összes országos ivóvíztermelés 70 százalékának felel meg. Az említett feladatok végrehajtása az eredetileg tervezett ütemezéshez képest szerényebb lehetőségekkel ugyan, de folytatódik.

A Balaton ökológiai állapota, védelme és a vízminőség javítása végett a tó külső terhelésének csökkentése érdekében folytatódik a Balaton vízgyűjtő területének csatornázási és szennyvíztisztítási programja. Ennek keretében befejeződik a Kis-Balaton védelmi rendszerének második üteme, a partvédőművek rekonstrukciója, a torkolati szakaszok rendezése és a nádgazdálkodási feladatok végrehajtása.

Az elmúlt két évben a Tisza völgyében lezajlott rendkívül heves árvizek egymás után döntötték meg az évszázados rekordokat. Az 1998. novemberi felső-tiszai, az 1999. tavaszi közép-tiszai, majd az idei árvizek ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy a megfelelő biztonsággal kiépített árvízvédelmi rendszerek jelentik a legolcsóbb védekezést, az élet- és vagyonbiztonság megfelelő védelmét. Lehetőség nyílt arra, hogy összehasonlíthassuk a kívánt szinten kiépített árvízvédelmi műveken való védekezés költségeit azokkal a helyekkel, ahol a védelmi rendszer nem volt megfelelően kiépítve. A számadatokat összehasonlítva azt találjuk, hogy a védekezésre fordított ráfordítás aránya több mint 1:10, a kockázat pedig óriási. Véleményem szerint helyesen döntött a kormány idén januárban, amikor elfogadva az árvízvédelem tízéves fejlesztési programját, évente átlagosan 6 milliárd forintban határozta meg az árvízmentesítést.

Szükségesnek tartom, hogy az Országgyűlés előtt is elmondjam, hogy az előző kormány idején a költségvetés vitája során milyen költségvetési előirányzatok szerepeltek az árvízmentesítéssel kapcsolatban. Az 1995. év 550 millió forintot, az 1996. év 1,4 milliárd forintot, a '97. évi 1 milliárd 740 millió forintot és az 1998. év 2 milliárd 150 millió forintot tartalmazott. A teljes összeg, amit négy év alatt az említett időszakban az elsőrendű árvízvédelmi művek fejlesztésére fordítottunk, alig haladja meg az 5 milliárd 800 millió forintot. A polgári kormány 1999-ben már egy év alatt közel 5,4 milliárd forintot, ebben az évben - az évközi, fejezeten belüli átcsoportosításokkal és a központi tartalékból együttesen - csak fejlesztésre 6 milliárd 650 millió forintot fordított. A következő évi költségvetések éves előirányzata is közel 6 milliárd forint. Tudom, hogy azok, akik a veszélyeztetett területen élnek, akiknek a szerettei veszélyben vannak, még ezt a tempót is keveslik. De az egyéb igényekkel összevetve meg kell állapítanunk, hogy az árvízmentesítés programját a tervezett ütemben hajtjuk végre, s ennek pénzügyi fedezetét a következő két évre a központi költségvetési javaslat tartalmazza.

A kormány ebben az évben rendkívüli intézkedéssel gondoskodott a Bodrog jobb parti községek árvízmentesítéséről, azoknak a településeknek a védelméről, melyeknek árvízkárait az elmúlt években többször is láthattuk a médiákban. Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük, ezek a katasztrofális képek nem ismétlődnek meg. Reményeink szerint a védelmi művek megfelelő biztonságra való kiépítésével elérjük, hogy a 4 ezer kilométert is meghaladó, elsőrendű árvízvédelmi fővédvonalak kiépítettségi szintje a jelenlegi 60 százalékról megközelítse a 80 százalékot. Tudom, hogy ebben a kérdésben jósolni roppant veszélyes és kockázatos, de itt most a tettekről beszélünk, és el kell ismernünk, hogy a polgári kormány ebben a két évben az árvízmentesítés fejezetében már többet tett, mint az előző kormány a teljes ciklusában.

Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a Magyar Köztársaság költségvetését az Országgyűlés a 2001-2002. évekre fogadja el.

 

 

(18.00)

 

A közlekedési és vízügyi ágazatok fejlődését megalapozó források vizsgálata alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök a következő két évben, ha kismértékben is, de meghaladják a reálérték megőrzéséhez szükséges mértéket. Így a fejezethez tartozó termelő infrastrukturális ágazatok, annak ellenére, hogy a következő két évben nem tartoznak a nemzetgazdaság priorizált területeihez, a támogatás reálértékének megőrzése mellett képesek lesznek feladataik ellátására, illetve működésük és fejlődésük feltételei a törvényjavaslatban foglalt előirányzatok elfogadásával átfogóan biztosítottak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Németh Zsolt képviselő úr megjegyzéseihez szeretnék egy jó és egy rossz hírt mondani. A jó hír az, hogy néhány nappal ezelőtt Brüsszelben úgy tűnt, hogy a vízi út megtisztításához szükséges 30 millió ECU rendelkezésre áll az ottani információ szerint, és ez májusra elvégezhető; tehát végre az, amit nagyon szeretnénk, hogy az al-dunai forgalom meginduljon, és ez a magyar hajózás számára is alapvető.

A rossz hír az - ő említette ezt a bizonyos győr-gönyűi, és általában az egész kikötőhálózatot és a szennyvíztisztítást. Nos, úgy tűnik, hogy az ISPA-ból a hozzájárulás mértékét erősen levette az Európai Unió, tehát a 80 százalék helyett valószínűleg a következő időszakban csak 50 százalékos hozzájárulás lesz. Ennek a fedezete messze nem biztosított a jelenlegi költségvetésben. Tehát az a bizonyos hazai hozzájárulási mérték, ami nélkülözhetetlen lenne, sajnos nincs benne, ezt pedig a magyar kormánynak nélkülözhetetlen figyelembe venni. Enélkül nincs értelme, nem is tudjuk igénybe venni a szükséges ISPA mértékét.

Szeretnék egy pillanatra Varga Mihály államtitkár úrnak reagálni egy mondatára. Ő talált egy olyan országot, Ausztriát, ahol van utalás a kétéves költségvetésre. Nos, a mai Napi Gazdaságban első helyen lehet olvasni, idézem: "Az osztrák kormány tegnap vitatta meg a Karl-Heinz Gasser pénzügyminiszter által előterjesztett jövő évi költségvetést." Tehát szó nincs arról, hogy Ausztria kétéves költségvetést csinálna. Valószínűleg államtitkár úr összetévesztette azzal az úgynevezett gördülő tervezéssel, amelyet a legnagyobb pénzügyi átvilágító szervezet javasolt egy idei vizsgálat alapján Ausztriának. Elképesztő méretű keresztfinanszírozást találtak ebben, és azt javasolja, hogy végezzen az osztrák kormány egy kétéves, illetve egy hároméves gördülő tervezést. Ez nem kétéves költségvetés, de erre nekünk is nagyon nagy szükségünk lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Martonosi György.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha röviden, egy szóval akarnám jellemezni az előttünk lévő költségvetést, akkor azt mondanám rá, hogy hiteltelen. Gyakorlatilag egyetlen szám nem igaz abból a sokból, ami az előttünk lévő terjedelmes kötetekben található.

Ha egy kicsit bővebb részletezésre térnék ki, akkor a következőket kívánnám elmondani. A költségvetés eddig lefolyt bizottságbeli és plenáris ülésbeli vitájából az már nyilvánvalóan kitetszik, hogy a legvitatottabb kérdés az, hogy egy év helyett a két évre szóló költségvetés vajon elfogadható-e, indokolható-e, jó-e, racionális-e. Az ellenzék azt mondja, hogy semmi nem indokolja, sem gazdaságilag, de aztán politikailag sem és jogilag sem a két évre szóló költségvetést.

A kormány nevében felszólalók és a kormánypárti képviselők pedig folyamatosan ennek az ellenkezőjét igyekeznek bizonyítani, hogy bizony nagyon is indokolható, mert jogilag megteremtjük az elfogadás alapját azzal, hogy majd három hét múlva a zárszámadásban megteremtjük a jogi lehetőségét a két évre szóló költségvetés elfogadásának. Politikailag megvan rá a hivatkozás, mert ugye más országokban is csinálnak hosszabb távra szóló költségvetést; gazdaságilag pedig ilyen kiegyensúlyozott, nyugodt körülmények között igazán van rá lehetőség, és nemcsak lehetőség, hanem indokoltság is, hiszen indokolt, hogy hosszabb távra kiszámítható gazdasági perspektívát adjunk a gazdaság szférájának.

Nos, én ezen vitapontok közül nem foglalkozom a jogi dologgal, hogy mennyire elegáns az, hogy nekikezdünk a költségvetés két évre szóló tárgyalásának, miközben az erre alapul szolgáló jogi lehetőség majd esetleg három hét múlva születik meg. Nem foglalkozom azzal, hogy egyetlenegy országot nem tudtak eddig megnevezni, hogy hol készítenek két évre szóló költségvetést. Az EU-ban természetesen például elkészült - mert erre is történt hivatkozás - egy hat évre szóló költségvetési terv, csakhogy az egy keretterv, és azt minden évben újra tárgyalják, és ez nagy különbség attól, amit az előttünk lévő kétéves költségvetéssel szándékozik a kormány tenni.

Én kifejezetten gazdasági szempontból kívánom megközelíteni ezt a kérdést, mert én azt mondom, hogy ettől nemhogy nem kiszámíthatóbbá válik, nem jobban beláthatóbbá és tervezhetőbbé válik az előttünk álló időszak, hanem sokkal zavarosabbá válik, hiszen ez a két évre szóló költségvetés egyáltalán nem sziklaszilárd alapokon nyugszik, hanem tökéletes homokalapjai vannak, és miközben azt a látszatot kelti magáról, hogy kérem, bennem lehet bízni, rám lehet számítani, rám lehet építeni, semmi nem igaz az egészből. Ilyen bizonytalan gazdasági környezetben, amilyenben van az ország, természetesen nem is készülhet egy hosszabb távra szóló gazdasági perspektíva.

A kormány olyan időszakban próbálkozik ezzel az újítással, mármint a két évre szóló költségvetés bevezetésével, amikor a nemzetközi gazdasági környezet - amitől a magyar belső gazdaság alapvetően függ, amihez ezer szállal kötődik - számtalan bizonytalanságtól terhes. Ráadásul a magyar belgazdaságban is rendkívül sok bizonytalanság és kockázati tényező van. Ezért, amikor mi azt mondjuk, hogy ez az átverés költségvetése, akkor arra utalunk, hogy nem gazdasági, hanem politikai megfontolásokon alapul ennek a felépítése.

Vegyük sorba, hogy mi is az a nagyon biztos gazdasági környezet, ami állítólag lehetővé teszi, hogy hosszabb távra tervezzen a szokásosnál. A kőolajár, jól tudott, 1999. január közepén 9,5 dollár/barrel volt. Tizennyolc hónap alatt a három és félszeresére emelkedett, 35 dollárra. Nem lehet tudni, hogy az előttünk álló nem két évben, hanem fél évben milyen fejlődése lesz a kőolajárnak. Senki nem tudja, se a kormány, se a Pénzügyminisztérium, se a kormánypárti képviselők nem tudhatják ezt, természetesen az ellenzék sem. Totális bizonytalanság!

Ugyanebben az időszakban, a mögöttünk lévő 18 hónapban az euró, amelyhez nemzeti fizetőeszközünket, a forintot kötöttük, elvesztette értékének 25 százalékát. Amikor bevezették az eurót, legalábbis elszámolási pénz formájában - tehát '99. január 1-jén -, akkor 1,10 dollár árfolyama volt, most ez 0,82. Tehát 1 dollár 10 cent volt egy euró 1999. január 1-jén, most 0,82-0,84; 25 százalékát vesztette el. Óriási viták vannak, hogy vajon milyen irányban fog továbbfejlődni az euró viselkedése. Senki nem tudja, sem a kormány, sem a Pénzügyminisztérium, sem a kormánypárti képviselők, és mi sem. Nos, ez több mint aggályos, ami a gazdasági környezetet illeti.

De nemcsak a nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban vagyunk tele bizonytalansággal; itt vannak a hazai elemek is. Közismert, hogy mennyire alultervezett volt az infláció az ez évi költségvetésben. Óriási vitákat folytattunk, amikor tavaly a kormány benyújtotta 6 százalékos inflációjú költségvetését. Az összes gazdasági kutatóintézet, az összes szakember és az összes ellenzéki képviselő azon a véleményen volt, hogy legalább 8-8,5 százalék lesz a 6 százalék helyett. A kormány kitartott. Mi történt? Most már mindenki 9-9,5-re becsüli az inflációt 2000-ben, és a legutóbbi havi állás 10,3 százalék volt.

 

 

(18.10)

 

Az alultervezés ugyanolyan masszívan folytatódik, mint eddig. A kormány hosszú hónapokon keresztül rendkívül büszkén számolt be a különféle inflációfékező intézkedéseiről. Ezek az inflációfékező intézkedések, miközben üdvözlendők voltak lakossági szempontból, jól tudható volt, hogy csak elfojtott és halasztott inflációt, azaz jelentős inflációs várakozást fognak jelenteni és gerjeszteni.

A halasztott infláció miatt tehát több mint bizonytalan az előttünk álló nem két év, hanem fél év dolga. És most nemcsak a gázárra gondolok - és idő hiányában a gázárral nem kívánok részletesebben foglalkozni, úgy tudom, ma délelőtt ezt megtette az Országgyűlés -, de itt szó van a kőolajárról, a benzinárról, szó van a villamos energia áráról, a gyógyszerárakról és egy csomó olyan területről, amelyen a kormány látszólag jót tett, holott nem tett mást, mint infláció helyett inflációs várakozásokat gerjesztett. És ez legalább olyan romboló a gazdaság és a költségvetés bizonyossága szempontjából, mint maga az infláció.

De itt van a minimálbér-emelés kérdése is. Egyik oldalról rendkívül üdvözlendő és jó dolog, hogy a nyomott magyar bérskálát meg kívánja emelni a kormány. Igen ám, de a bevezetéssel óriási problémák vannak, parlamenti képviselő egy darab hatástanulmányt nem olvasott arról, hogy mi a kormány elképzelése ennek a minimálbér-emelésnek a közvetett vagy közvetlen hatásairól, esetleg a foglalkoztatáspolitikai hatásairól. Semmi! Tökéletes bizonytalanság; előttünk van a medence, ugranánk bele, és nem tudjuk, mennyi víz van benne.

Mi ez? Ez egy kiszámítható, biztos gazdasági környezet, amire lehet építeni egy hosszú távra, két évre szóló költségvetést, inkább mint eddig? Sokkal kevésbé, mint eddig, az a meggyőződésem. Nem beszélve arról, hogy a bevételi oldal önmagában is bizonytalan. Jól tudjuk, az adóbevételek kérdése sem olyan, amit két évre előre biztosra lehet venni. De egy-két apróbb tényező: kimaradt a metró, tudjuk, másodfokú bírósági ítélet van. A kormány úgy tesz, mintha ezzel nem kellene foglalkozni, a költségvetésben nem jeleníti meg. Kimaradt a tűzoltók illetménypótléka és még sereg más dolog. (Tóth István: Ez a baj?)

Idő hiányában, elnézést, nem tudom tovább folytatni, de azt hiszem, amit elmondtam, az is épp elég annak a bizonyítására, hogy minden, csak nem biztos ahhoz a gazdasági környezet, hogy pont most, pont itt térjünk át az egyéves költségvetésről a két évre szólóra. (Tóth István: Összefüggéstelen! Teljesen összefüggéstelen!) De hiszen ezt tudja a kormány is. Nem buta emberek ülnek ott, elnézést a kifejezésért, egy pillanatig nem tételezek fel ilyet. Akkor mégis mi az oka, hogy most akarják ezt bevezetni? Nyilván ennek egyetlen oka van, és ez az ok politikai. A kormány ugyanis meg kívánja spórolni a jövő évi, azaz a választásokat megelőző, várhatóan éles költségvetési vitát, miközben jótékony fátyol borulhat a módszeresen alultervezett infláció adta 100 milliárdos nagyságrendű bevételi pluszok elköltésére, a parlament megkerülésével történő felhasználására a választásokat megelőző időszakban.

És előfordulhat, hogy azzal is számol a kormány, hogy ki tudja, mi lesz addig a kisgazda frakcióból. Biztosabb most átszavazni a költségvetést, mint várni egy évet.

Köszönöm szépen. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak. Tessék, államtitkár úr!

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, meg kell dolgozni azért, hogy valaki a következő pártelnök csapatába kerüljön! (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Szép volt! - Szalay Gábor: Rám célzol? - Tóth István: Hajrá!)

A mai napon több olyan hozzászólás volt az SZDSZ-frakció részéről, amely kicsit elrugaszkodott a valóságtól. Azt gondolom, a kormány tisztességesen terjesztette be ezt a kétéves költségvetési anyagot. Mi elmondtuk akkor is, hogy két olyan esztendő van a hátunk mögött, amikor jóval nagyobb bizonytalanságok jellemezték mind a világgazdaságot, s kisebb mértékben a magyar belső helyzetet, itt gondolok a természeti katasztrófákra és a koszovói háború vagy az orosz fizetésképtelenség magyar gazdaságra gyakorolt hatására; és ennek ellenére tudott a magyar gazdaság stabil, 4-5 százalék közötti tartományban növekedni. És ennek ellenére tudott például az infláció '99-ben 10 százalékos szinten maradni.

Tehát azt gondolom, ha két ilyen, viszonylag nagy kihívás után a magyar gazdaság jól teljesített, akkor minden okunk és reményünk meglehet arra, hogy a következő két évben, még ha ilyen jellegű események történnének is, mondjuk, a déli határainknál vagy a világgazdaságban, akkor is kiállhatja ezt a próbát. Tehát ez mindenképpen feljogosíthat bennünket arra, hogy hosszabb távra tervezzünk.

Másodsorban: tíz esztendő van a magyar piacgazdaság háta mögött. Tíz olyan esztendő, amikor kiépültek a piacgazdaság intézményei; amikor gyakorlatilag egy új időszakban a finomhangolás, a kisebb, apró teendők megtételére van szükség. Éppen ezért mondhatjuk, hogy ma vagyunk abban a helyzetben, hogy két évre tervezzünk előre.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bognár László képviselő úrnak, MIÉP.

 

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden reagálnék a kétéves periodikára. A Magyar Igazság és Élet Pártja elvileg jónak tarthatna - vagy jól fel lehetne rá készülni - egy hosszú távú prognózist. Csak akkor ezt egy kicsit előbb kértük volna bejelenteni, mert fel lehetett volna rá készülni. Elvileg nem vagyunk ellene, de most már nem tudnak meggyőzni ennek a helyességéről, mert olyan rövid az idő.

Még egy dologban szeretnék szólni: a társadalmi önszerveződések támogatása, a társadalmi és a karitatív szervezetek működési támogatása valóban nagyon alacsonynak tűnik. Még az infláció sincs a 2002. évben rátéve, hogy a civil szervezetek legalább ezt megkapják. Ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja módosító javaslattal fog élni a kormány felé.

Köszönöm szépen, csak ennyit akartam reagálni, elnök úr.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Varga Mihály államtitkár úr a mondanivalóm egyik részét már elmondta. Szalay képviselőtársamnak a bizottsági ülésen is elmondtuk, és az Állami Számvevőszék elnöke is kihangsúlyozta azt, hogy határozott előnyei vannak a kétéves költségvetésnek. A költségvetési szervek két évre való tervezése, különösen a választási periódusban, rendkívül sok előnyt, biztonságot, kiszámíthatóságot, nagyobb megtakarításokat tesz lehetővé. A zárszámadás pedig képviselőtársam igényét is kielégítheti a kritika szempontjából, tehát a zárszámadást természetesen ugyanúgy be kell terjeszteni a parlament elé; ezáltal az ellenőrizhetőség kritériuma megvan.

Most pedig önöknek is két évre előre kell gondolkodniuk, és kérjük, hogy ebben legyenek partnerek, mert úgy gondolom, ez az egész ország érdeke.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre adom meg a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Figyelemmel hallgattam, hogy miként szól a leendő kormánypárt egy esetleg és esetlegesen majd akkor is még képviselő tagja, hiszen mint jól tudjuk, azért az felelősséget jelent, ha valaki úgy gondolja, hogy innen, nem egészen a csúcsokról máris olyan helyzetbe került, hogy nemcsak aggódik az ország sorsáért, de azt kormányozni is akarja.

Aztán azon is elgondolkodtam a kétéves költségvetés ürügyén, hogy vajon én is aggódjam-e az SZDSZ sorsáért. Aztán rájöttem arra, hogy ez nem fontos, mert fő, hogy egészségesek a nyulak; mert tudjuk, a baj az, ha döglenek a nyulak. Mármost, ugye ez nem olyan nagy baj. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Ház! Ami pedig a kétévest illeti: azt gondolom, a kétéves költségvetés tekintetében és az ezzel való komoly foglalkozásnál el kell gondolkodni az ellenzék eddigi álláspontján. Zömmel azt vetették a kormány szemére, hogy nem elég kiszámítható, hogy nagyon gyorsan változnak bizonyos szabályozók, hogy az adószabályok is folyton változnak, hogy a költségvetésen belül is kiszámíthatatlanság van. Most fordítva (Vancsik Zoltán: Lenyúlják a pénzt!): két évre kiszámítható, a gazdaság előre számolhat, az adószabályok nemhogy nem változnak kedvezőtlenül, hanem azt kell mondanom, még egyszerűsödnek is (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) - ez is baj.

Helyes, ez az ellenzék dolga, csak könyörgöm: ne erre építsék a következő kormányzati időszakukat, mert attól félek, emiatt önök közül senkit nem fognak miniszterelnöknek megválasztani; sőt, nagyon félek, akkor esetleg még a pártot se... - hadd aggódjak már én is egy kicsit az SZDSZ-ért!

 

 

(18.20)

 

Tisztelt Ház! Mi nem azért támogatjuk ezt a kétéves költségvetést, és nem azért gondoljuk azt, hogy ez jó lesz ennek az országnak, mert nem félünk az inflációtól, mert nem tartunk attól, hogy esetleg az euróval további gondok lesznek, hanem meg vagyunk róla győződve, hogy a gazdaságunk elég szilárd és elég erős. Ha kibírta azokat a háborús időszakokat, amelyek körülöttünk voltak, az orosz válságot, ha kibírta azokat a helyzeteket, amelyek itt az országon belül is kialakultak az elemi csapások következtében, akkor valószínűleg ki fogja bírni ezt a kétéves költségvetést is, kiszámíthatóan, jól. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Jakab Róbertné. (Dr. Veres János: A természeti csapásokkal a kétéves költségvetést összevetni, nagyon jó!) Képviselők! Hallgassák figyelemmel Martonosi urat! Tessék!

 

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A 2001-2002. évi költségvetést az általános vita során a mai napon is sokféle megközelítésben tárgyalták már képviselőtársaim. Az előbb hallottuk Szalay képviselőtársunkat, aki megpróbálta számba venni, mik maradtak ki ebből a költségvetésből - úgy hallottuk, nem messzire jutott -; ha megengedik, én megpróbálom számba venni azt, hogy mik azok, amik belefértek ebbe a kétéves költségvetésbe.

Amikor a kétéves költségvetésről beszélünk, akkor szólni kell arról, hogy mit jelent ez a hozzá kapcsolódó adórendszerrel együtt a gazdaság szereplőinek, az önkormányzatoknak. Jelenti ez egyrészt a kiszámíthatóságot, a hosszabb távra történő tervezés lehetőségét, összességében a stabilitást.

A prioritások közül kiemelést érdemel a családtámogatási rendszer további erősítése, az agrárium, a terület- és vidékfejlesztés forrásainak jelentős növelése, a tudásalapú társadalom megteremtése, valamint az európai uniós integráció feltételeinek kialakítása. A prioritások között új elem a Széchenyi-terv néven ismert nemzeti fejlesztési terv, amely az Unióhoz történő felzárkózás során olyan kiemelt infrastrukturális programokat foglal magába, mint az autópálya-építés és a lakásépítés. Itt jelennek meg a következő két év vállalkozásokat erősítő kormányzati elképzelései, valamint a turizmus fejlesztésének programja; de a kétéves költségvetésben megjelennek a polgárok életminőségét javító beruházások forrásai, valamint az életszínvonal javításának a gazdaság teherbíró képességével arányban álló pénzügyi eszközei.

Engedjék meg, hogy felszólalásomban részletesebben a költségvetési törvényjavaslat terület- és vidékfejlesztéssel, területi kiegyenlítéssel, területi gazdaság- és infrastruktúra-fejlesztéssel közvetlenül, illetve közvetve összefüggő előirányzatairól, azoknak az előző évek adataival történő összevetéséről szóljak.

A kétéves költségvetés olyan makrogazdasági környezetet teremt, amely kedvező mozgásteret biztosít területfejlesztési céljaink megvalósítására. A vállalkozások működési feltételeinek javítása, a kedvezmények és támogatások növelése - gondoljunk csak a 10 millió forint adóalap-csökkentő kedvezményre, amit a beruházás esetén lehet igénybe venni a vállalkozásoknál, vagy a vállalkozás beruházásaihoz nyújtandó kamattámogatásra és a tervek szerint megjelenő, vissza nem térítendő beruházási támogatásra -, összességében ezek, valamint a vállalkozói terhek csökkenése segítheti az elmaradt térségek felzárkózását is. Az agrárgazdaság forrásainak növelése megteremti a feltételeit egy, az európai integráció céljainak is megfelelő beruházási támogatási rendszer megerősítésének, valamint az uniós források növekvő hozzáférésének.

A Széchenyi-terv infrastrukturális programjai, valamint a turizmus forrásainak nagyarányú bővülése fejlesztésben, beruházásban testesülhet meg. Fontos feladatunk, hogy a bővülő forrásokat minél nagyobb arányban hazánk elmaradottabb térségei felé irányítsuk, megvalósítva legfőbb területfejlesztési célunkat, az elmaradott térségek felzárkóztatását.

A polgári kormány által benyújtott költségvetésekben a területfejlesztési célokra fordítható források 1999 és 2002 között 494 milliárd forintról 806 milliárd forintra, azaz összességében mintegy 63 százalékkal nőnek; de a növekmény 2000 és 2002 között még inkább érzékelhető, amikor 575 milliárd forint helyett 806 milliárd forintot, azaz 40 százalékkal több pénzt fordíthatunk a fenti célokra. Azt a célt, amit a kormányprogramban megfogalmaztunk, nevezetesen a terület- és vidékfejlesztés kiemelt támogatását, úgy hiszem, a benyújtott költségvetési törvényjavaslatban megjelenítettük.

Az önkormányzatoknak a költségvetési kapcsolatokból származó bevételei a területfejlesztés egyik fontos forrását teremtik meg. 2001-ben, illetve 2002-ben az önkormányzatok központi támogatásai 12,4 százalékkal, illetve 10,5 százalékkal bővülnek. El kell mondani, hogy az önkormányzatok létrejötte óta ez a legnagyobb reálérték-növekedés az önkormányzati finanszírozásban. Az önkormányzati szabályozás területén az önkormányzatok beruházásait támogató címzett és céltámogatási pályázati rendszerben négy év alatt 225 milliárd forint áll rendelkezésre.

Tudjuk, hogy az a pályázati rendszer, amely ilyen kedvező feltételekkel nyújt támogatást a beruházásokhoz, mindig forráshiánnyal küszködik, de az a növekmény, amely a négy év alatt megvalósul, ha szűkösen is, de az önkormányzati forrásokkal kiegészítve lehetőséget biztosít a polgárok életkörülményeit, életfeltételeit jelentősen javító beruházások megvalósításához.

A regionális és térségi hatású beruházási források közül kiemelést érdemel az informatikai és távközlés-fejlesztési célfeladatok támogatásának jelentős, mintegy négyszeres bővülése. A gazdasági szerkezetátalakítás, munkahely-teremtés és beruházásösztönzés terén a gazdaságfejlesztési célelőirányzat a 2000. évi 16,3 milliárdról 2001-re 19,3 milliárd forintra növekszik. Új elem a regionális gazdaságépítési célelőirányzat, amely 2001-ben 5 milliárd, 2002-ben 6 milliárd forint többletforrást jelent ennek a területnek.

Robbanásszerűen, a terület fontosságát és jövedelemtermelő képességét elismerve, annak erősítését célul tűzve nő a turisztikai célelőirányzat 2001-ben, több mint az idei háromszorosára, majd 2002-ben a 2000-es szint közel négyszeresére. Fontosnak tartom, hogy ezen a területen is tovább nőjön a források decentralizálása, és ezáltal is erősödjön a regionális idegenforgalmi bizottságok feladat- és hatásköre, a regionális pályáztatási lehetőség. A turizmus erősödése, fejlesztése fontos eleme a területfejlesztésnek, mert általa kistérségi szinten koncentráltan, de mégis nagyobb területi egységeket összekötve jelenik meg a munkahely-teremtés és az infrastruktúra, valamint a szolgáltatások fejlődése.

A műszaki fejlesztési célelőirányzat az európai uniós kutatás-fejlesztési programmal, valamint az új elemként megjelenő nemzeti kutatás-fejlesztési programmal - melyben a következő két évben 16 milliárd forint áramlik a területre - jól szolgálja a kormányzat azon törekvéseit, amely a hazai vállalkozások európai uniós normáknak megfelelő műszaki-technológiai fejlesztését, valamint a tudomány, a kutatás területén tevékenykedők lehetőségeit kívánja jelentősen bővíteni, munkájukat fokozottan megbecsülni.

A kis- és középvállalkozási célelőirányzat több mint kétszerese, majd 2002-re több mint háromszorosa lesz a jelenlegi szintnek. Ez megfelel a kormányzat Széchenyi-tervben is megfogalmazott azon törekvéseinek, amellyel erősíteni kívánja a kis- és középvállalkozások helyzetét, javítva versenyképességét, növelve beszállítói és exportpiacra jutási lehetőségeit.

A mezőgazdasági alaptevékenységek beruházásainak támogatása megfelel annak a vidékfejlesztési követelménynek, hogy tartsa és foglalkoztassa helyben a munkaerőt, és a versenyképesség fokozásával biztosítson megélhetést a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számára. Itt a források 2001-re több mint 50 százalékkal, 68 milliárd forintra bővülnek. Nagyon fontos ez olyan területeken, ahol a lakosság megélhetését alapvetően a mezőgazdasági termelés biztosítja. A terület- és vidékfejlesztési célfeladatok tekintetében is kiemelkedően nagy, több mint négyszeres forrásbővülés valósul meg, ez lehetővé teszi az intenzívebb fejlesztések megvalósítását.

Külön kell szólni a területfejlesztés intézményrendszeréről, amely fontos szerepet tölt be a területfejlesztésben. A területfejlesztésről és -rendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény elmúlt évi módosítása jól szolgálta az intézményrendszer regionális kialakítását és megszilárdítását: létrejöttek a regionális tanácsok munkaszervezetei, megteremtődött a működés törvényességi felügyelete.

 

(18.30)

 

A törvényben, majd a költségvetésben is rögzítésre került a területfejlesztési önkormányzati társulások támogatása. A területfejlesztési feladatok bonyolultsága, az uniós, a költségvetési, valamint a decentralizált források megjelenése komoly szakmai kihívást és feladatot jelent a kistérségek számára. Ráadásul a kistérségek eltérő anyagi kondíciókkal rendelkeznek, és eltérő a fejlettségük, forrásszerző képességük, nő az egyes kistérségek leszakadásának a veszélye. A kormány, ezt a veszélyt felismerve és érzékelve, létrehozta a kistérségi megbízottak hálózatát. Örvendetes, hogy a működtetés forrása az előttünk lévő költségvetésben is megjelenik.

A területfejlesztési törvény módosítása és a régiók létrejötte hatására megindult a régióban gondolkodás, egymás után jönnek létre a regionális intézmények, gazdasági egységek. Megindult a közigazgatás továbbfejlesztésével kapcsolatos munka, amelynek támogatására a területfejlesztési bizottság létrehozott egy albizottságot.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakból látszik, hogy a 2001-es és a 2002-es költségvetés minden eddigit meghaladó módon növekvő lehetőségeket biztosít a területfejlesztés számára. Rajtunk múlik, hogyan tudjuk ezeket a lehetőségeket kihasználni, a kiegyensúlyozott fejlődést fenntartva, az elmaradott térségek felzárkóztatását meggyorsítani. Kérem ehhez a munkához a támogatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Az előttünk elhangzott hozzászólásból is többször kicsengett az a bűvös szó, hogy Európai Unió, integrációs felkészülés, egyebek, és a költségvetési vitában más szónokok is használják ezeket a fordulatokat. Ezzel a dologgal csak egy baj van: hogy mindig nagyon általánosságban. Arra gondolunk, hogy ilyenkor az ország szeme könnybe lábad, és mindenki a fényes Európa felé veszi a tekintetét. Ugyanakkor, ha megnézzük a gyakorlati részét ennek az ügynek, akkor azért elég siralmas kép tárul elénk. Nevezetesen: a magyar kormány elég régóta, három éve, harmadik éve mindig fölújított változatban forgalmazza az Európai Unió joganyagának átvételéről szóló hazai nemzeti programot, és mi tagadás, ez a dokumentum többé-kevésbé ma már egy konszolidált formáját érte el. Ezzel szemben ismét, a költségvetés alkalmával meg kell emlékeznünk arról, hogy mindezek a feladok és a feladatok mögé rendelt költségvetési becslések lényegében nem jelennek meg sehol az ország egészének költségvetésében.

Tehát van nekünk egyfelől egy programunk, amire hivatkozunk, ugyanakkor a tényleges költségvetésben, amit a kormány most beterjesztett, ezekről, ha úgy tetszik, egy árva hang nincs; vagy ha van, az tényleg nagyon-nagyon árva.

Úgyhogy én fölhívom tényleg a képviselőtársaim figyelmét, hogy amikor az Európai Uniót emlegetik, akkor nevezzék már meg konkrétan, hogy mely feladatra vonatkoztatják és a költségvetésnek mely részét értik ez alatt. Ugyanis hangsúlyozom, a feladatok és a költségvetés maximum 2-3 százalékos koherenciában vagy összefüggésben vannak. Én ezt azért elég szégyenletesnek tartom, és nem szeretném, ha elharapózna a Házban, hogy visszaélnek ezekkel a fogalmakkal.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Jakab Róbertné képviselő asszonynak, MSZP; őt követi Kovács Ferenc.

 

JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Sőt, államtitkár urak - elnézést. A kétéves, törvényes alapot nélkülöző költségvetési törvényjavaslat néhány részmegoldásával szeretnék foglalkozni... - közben jöttem rá, hogy rossz szó a "részmegoldás", mert éppen azokat az emberi jogokat, kisebbségi jogokat, kisebbségi problémákat, amelyekre szeretném felhívni a figyelmet, részben sem oldja meg az előttünk fekvő szép kötetekben megfogalmazott törvényjavaslat.

Ezeket a területeket elemezve háromféle módon vagyok kénytelen - elnézést kérek előre is - jellemezni a költségvetést. Számomra ez a leépítés költségvetése, részben a megtévesztés költségvetése, és részben a hatalom koncentrációjának költségvetése.

Miért mondom az elsőt? Tisztelt Ház! A kormány több mint két éve mondja, hogy programját az ország polgáraival készítette, lépéseit velük egyezteti, hitelesítteti. Gondolom tehát, hogy az ország nagy többsége maga is közreműködött a költségvetés kialakításánál is. Következésképp: az Országgyűlési Biztosok Hivatala, a bíróságok, az iskolák, a kórházak, a köztisztviselők, nemkülönben az egyházak, a társadalmi szervezetek, a kisebbségi szervezetek maguk is így látják jónak a következő két évet, ahogyan az ezekben a kötetekben írva vagyon. Enyhén szólva, kicsit kételkedem ebben.

Hétfőn az Ifjúsági és Sportminisztériummal kapcsolatban egy kormánypárti képviselő így fogalmazott: "A minisztérium a költségvetési alkufolyamat nyertese." Hát, örüljünk neki!

Ezzel szemben sajnos meg kell állapítanom, hogy nem nyertesei az alkufolyamatnak a kisebbségi szervezetek - országgyűlési fejezet -, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány - igazságügyi fejezet -, a nemzetiségi oktatási feladatok támogatásának előirányzata - Oktatási Minisztérium fejezete -; ezek nominál értéken sem emelkednek, sőt csökkennek.

A kiegészítő normatív támogatások sem nyertesek a Belügyminisztérium fejezetében, sőt az utóbbihoz felolvasok egy mondatot a BM indoklásából: "A kiegészítő normatív hozzájárulások forrása 2001-ben 30 százalékban, 2002-ben 53 százalékban a személyi jövedelemadó." Gyengébbek kedvéért: BM 11/36. harmadik francia bekezdés. Hát, ha az ember elgondolkodik ezen... Ugyanis nem minden normatíva válik bizonytalanná, csupán ez, ez az úgynevezett kiegészítő normatíva. De hát éppen ez takarja a hátrányos településeken élők, a kisebbségek, a cigányság oktatásának támogatását. Miért válik ez bizonytalanná? Többek között ezekért mondom én, hogy ez a leépítés költségvetése.

Ezt erősíti meg az a tény is, hogy eltűntek fontos címek, például: Nemzetiségi Oktatási Bizottság - rövidítve NOB -, a Gandhi Közalapítvány, s az a tény is, hogy vannak feladatok, amelyeket harmadik éve javasolunk nevesíteni a költségvetésben, mindhiába. Melyek lennének ezek? Például a hazai kisebbségi kutatóintézetek vagy a hazai kisebbségi regionális közösségi házak működésének biztosítása. Ezek nagyon kis pénzek, képviselőtársaim!

A gesztus, illetve a gesztus elmaradása viszont árulkodó lehet. Ha a kormány a helyén lenne - arra is gondolok, hogy itt, esetleg a bársonyszékekben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Itt van!) -, remélem, rábólintana arra az állításomra, miszerint a bilaterális egyezmények, munkatervek, a működő vegyes bizottságok elfogadott ajánlásai kormányhatározatok szintjére emelkednek. Léteznek ilyenek ukrán-magyar, horvát-magyar, román-magyar, szlovák-magyar viszonylatban. A Magyar Köztársaság kormánya kötelezettségeket vállalt, határidőket jelölt meg, felelős minisztereket nevesít ezekben. Ezeknek a feladatoknak viszont nyoma sincs a költségvetésben. Illetve bizonyos dolgokat találunk: brit-magyar, japán-magyar, svéd-magyar, holland-magyar kapcsolatok építésével találkozunk, sőt ír példával is találkozhattunk ma a parlamentben.

Egyik miniszterünk Mezopotámia kultúrája iránt érdeklődik, mint tudjuk, a másik Új-Zélanddal keresi a kapcsolatot. Nem azt mondom, hogy ez baj, de szomszédországi kapcsolataink ápolása - finoman szólva - egyirányú, pedig a kötelezettségek vállalása kölcsönös. Érzésem szerint ez nemcsak költségvetési probléma, külpolitikai probléma is lesz.

 

(18.40)

 

A második dolog - és már nagyon rövid leszek -: miért mondom, hogy félrevezet a költségvetés? Azt mondja például, hogy a kiegészítő normatív támogatást a kétnyelvű iskolák kapják. Az összeg megközelíti az 5 milliárdot. Ez már nem kis összeg, uraim - mert azt hiszem, hogy képviselő hölgy nincs a teremben. Ez tehát már nem kis összeg, ezt viszont - idézőjelben mondom - kisebbségi pénzként szokás emlegetni.

Kérem a kormányt, ne tegye! Ugyanis azt általában nem teszik hozzá, hogy kétnyelvűnek minősítik a spanyol-magyar, a francia-magyar, az angol-magyar, olasz-magyar s a többi oktatást is, és mint ahogy az ÁSZ is kérte, készítsen már statisztikát az Oktatási Minisztérium, és akkor tudni fogjuk, hogy mennyi az annyi és hova megy.

Félrevezet akkor is - mint az többször elhangzott -, amikor 10-15 százalékos emelkedést ígér. Tudjuk, hogy az inflációt, a feszített dologi kiadásokat figyelembe véve a 10 százalék körülbelül szinten tartást fog jelenteni, a 15 pedig legfeljebb 4-5 százalékot. Reméljük, hogy nem így lesz.

Harmadikként, említettem a hatalom koncentrációját: úgy érzem, hogy a költségvetés is figyelmeztet ennek a veszélyeire. Lássunk néhány példát erre is! Ez a kétéves költségvetés ösztöndíjakhoz juttatja a cigány tanulókat. Nagyon dicséretes dolog! Milyen címen teszi ezt? Nem csupán a Cigányokért Közalapítvány vagy a Kisebbségekért Közalapítvány kurátoraira bízza az elosztást. Az Igazságügyi Minisztérium saját zsebében, illetve saját tárcájának büdzséjében tart 200, illetve 250 milliót erre a célra. Kérdezem: miért? Lehet, hogy nagyon csúf az elgondolás, hogy talán csak nem a miniszteri aláírás miatt, amellyel kimennek az értesítések.

Vagy egy másik példa, beszéljünk a civil szervezetek támogatásáról. Ennek helye az országgyűlési fejezetében van. Az Országgyűlés külön működtet egy hatpárti bizottságot a pénzek elosztására. Mennyinek az elosztására? 348 millió forint volt és marad, és jövőre is annyi lesz, meg azután is. Szégyenletesen alacsony összeg! Ezenközben majd' minden tárca külön-külön összegeket tartalékol magának, valamint a Miniszterelnöki Hivatal közel félmilliárdot tart kézben ugyanerre a célra.

Megkérdezhetjük: kinek fog adni? Találgathatunk. Mindesetre egy dolog tudatosodik mindenkiben: aki pénzt kap, a kormánytól kapja. Hozzáteszem, hogy a pénz nem a kormányé, az ország pénzéről van szó.

Vagy nézzük az egyházakat! Hitéletre, működésre, rekonstrukcióra jut ott is pénz. Elég-e? - azt megmondják az egyházak. Valószínű, hogy velük megtörtént az egyeztetés. És bizonyos összegek fölött maguk rendelkeznek, ők maguk döntenek, hogy melyikük mennyit kér, kap.

De: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál találhatunk 2 milliárd, azaz kettőmilliárd forintot, amelyet a tárca osztogat - idézőjelben - vallási alapon. Melyik egyház kapja? Gondolom, amelyik szolgál. Ne haragudjanak meg rám, az a gyanúm, hogy nem feltétlenül a Mindenhatót kell jól szolgálnia ez esetben, hanem a mindenható kormányt.

Végezetül, konstruktívan kérem a kormányt, hogy javítsák ki a BM 3. számú melléklete kiegészítő szabályok 5. pontját. Ez ugyanis így szól: "helyi kisebbségi önkormányzati közoktatás". Ilyen Magyarországon nincs! Mivel ez abszolút badarság, ha benne marad, semmissé teheti a 19-24. pontok alatt felsorolt jogosítványokat, s az már valóban katasztrofális lehetne. A beterjesztők tájékozatlanságára igazán nem kellene ráfizetnünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Ferenc képviselő úrnak, Fidesz; őt követi T. Asztalos Ildikó.

 

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselő Hölgyek! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új évezred kezdete még nagyobb felelősséget jelent nemzeti örökségünk, apáink, nagyszüleink, őseink ránk hagyott értékeinek megóvásában. A magyar épített örökségünk közül számos épület, épületegyüttes, vár, kastély, palota és templom az egyetemes európai kultúra méltó reprezentánsa.

Ezért nagy örömmel konstatálhatjuk mindannyian, hogy több minisztérium több fejezetében a gazdaság teljesítőképességével arányosan növekednek az ezekre az épületekre fordítható összegek, támogatások. Külön öröm számomra, hogy a Széchenyi-program keretén belül kifejezetten a kiemelten támogatandó körök közé emelték fel a kastélyprogramot.

Műemléképület-állományunk sorsa és jelenlegi állapota súlyos tehertétel mind a költségvetés, mind a jelenlegi tulajdonosok számára. A második világháborút megelőző évek óta az ismert politikai okokból eltűnt az a vagyon, mely ezen épületek működtetését, felújítását finanszírozhatná.

Sok értékes épület pusztult és tűnt el még a legutóbbi 15 évben is. Sajnálatos, de kijelenthető, hogy jó pár épület esetében a 24. órában vagyunk. A természeti adottságok mellett építészeti örökségünk jelenti a legnagyobb vendégforgalmi vonzerőt a világ minden részén. Különösen nagy vonzerőt jelentenek a természeti értékek, plusz az emberi tevékenység által létrehozott szellemi és anyagi értékek együttes pozitív tartalmú megjelenésének ritka példái. Európában egyre nagyobb jelentőséget kap a tradicionális kultúrtáj - mint az ember által befolyásolt, alakított természetes és az abba belesimuló épített környezet harmonikus egysége -, amely minden ország, minden kisebb-nagyobb térség sajátosságait, az ott élő és alkotó emberek évszázadok alatt kialakított környezetét foglalja egységbe.

A világ legjelentősebb idegenforgalmi célterületein éppen a környezetükkel teljes harmóniában lévő műemlékek révén fejtenek ki rendkívüli vonzerőt. Példákat említenék: Velence lagúnái vagy a Mont-Saint-Michel katedrálisa a tengeröbölből kiemelkedő szirten. A sikeres, nagy idegenforgalmat generáló kulturális események is általában az épített és a természetes környezet együttes vonzására alapozzák sikerüket; például Salzburg vagy ez előbb már említett Velence.

A turizmus és a vendégforgalom kapcsán kialakulnak azok a további kiegészítő idegenforgalmi termékek, melyek egy-egy műemléképület, annak gyűjteményei, parkja meglátogatásán túl a kínálat részévé, így bevételi forrássá válnak. Ezek közé tartoznak a saját termékek értékesítései, a műemlékhez kötődő kulturális kiadványok, képzőművészeti, iparművészeti, kertészeti s a többi termékek, rendezvények, koncertek, színi előadások, konferenciák, esküvők, vendéglátás, éttermi szolgáltatások, fogadások, társadalmi rendezvények szervezése, szálláshelyek, sport- és szabadidő-szolgáltatások, golf, tenisz, uszoda.

Jól megfigyelhető az a tendencia, ahogy az attrakcióturizmus is egyre inkább figyelemmel tünteti ki a kiemelkedő jelentőségű történeti épületállományt: a kultikus emlékeket, a különböző korok építészeti emlékeit és a köznapi élet emlékeit egyaránt. Ezért a korszerű termékfejlesztés a kulturális értékekre, egy-egy műemlékre alapozva, de az idegenforgalmi szektor törvényszerűségéhez igazodva újszerű terméket alakít ki. A kulturális és idegenforgalmi attrakció egyszerre épít a vonzerő örök, azaz autentikus és immanens értékeire és sajátosságaira, valamint az éppen aktuális divat irányzatainak elvárásaira.

A műemlékek hasznosításában a turizmus területén a passzív bemutatókat kiegészítő, a látogatók aktivitását kívánó elemek napjainkban egyre fontosabb szerepet kapnak.

 

(18.50)

 

Melyek ezek? Passzív bemutató: maga a látogatható műemlék, történeti és helytörténeti múzeum, technika, kiállítás.

Események: egyszeri vagy rendszeres bemutatók, lovagi tornák, harci játékok, lovasbemutatók, színházi előadások, folklórműsorok, tudományos és egyéb rendezvények, aktív részvételt kívánó játékok, tömegsportrendezvények, csapat- és egyéb szórakoztató játékok.

Mozgalmak: a kulturális célú vagy motivációjú mozgalmak székhelyei, helyszínei és térségi központjai lehetnek a műemlékek; tudományos kutatási központ, a kultúra és a nagyközönség kapcsolatának kommunikációs programját szolgáló intézmények, kereskedelmi és vendéglátó-ipari szolgáltatások, múzeumi emléktárgyboltok, szálláshelyek, éttermi szolgáltatások.

A turizmus a kulturális értékek fenntartásának egyik legfontosabb eszköze. A műemlékek a látogatók részéről befolyt bevételekből fenntartásukhoz és bemutatásukhoz anyagi lehetőséghez jutnak. Elismert gazdasági tény, hogy e források nélkül a kulturális értékmegőrzés költséges feladatát a társadalom csak szűkebb, sokkal szűkebb körben képes felvállalni. Turizmus nélkül számos kulturális érték elpusztult vagy elfeledetté vált volna.

A turizmus, a vendégforgalom ugyanakkor veszélyforrást is jelent az épített örökségünkre. Az idegenforgalom területén is meghatározóvá vált a fenntartható fejlődés elvének betartatása, betartása, a környezet- és az életminőség megőrzésének szükségessége. A turizmus és a környezet kölcsönhatásában a kiegyensúlyozottságnak kell érvényesülnie. A legbonyolultabban megoldható fejlesztési feltételrendszert a történeti városok megóvása és a nem zavaró jellegű idegenforgalmi hasznosítása jelenti. Ez a feladat csak a városok vezetőségének felelős, határozott és célirányos tevékenysége révén végezhető el eredményesen.

Egy műemléképület-együttes mint lakóinak élettere, közvetett és közvetlen módon járulhat hozzá egy település mint idegenforgalmi termék bemutatásához. Hazánkban jelenleg négy egységesen védett, világörökségnek minősített épített épületegyüttes van: Hollókő, Pannonhalma, Hortobágy és a legtöbb vendéget vonzó budai Vár.

A kastélyok és a kúriák sajátos és kiemelten jelentős szerepet töltenek be a műemlékvédelemben és az ehhez kapcsolódó vendégforgalomban. A kastélyok mint az egykori arisztokrácia és nagypolgárság lakóépületei, az intim lakóház jellegük mellett a gazdasági és a szellemi élet központjainak szerepét is betöltötték. Egy-egy kastély: egy-egy darab történelem. A kastélyok a kultúra és egy-egy térség történelmi értékeinek együttes megjelenítését nyújtják. Építészeti, parkosítási értékek, könyvtárak, műtárgyak és emléktárgyak gazdasági és ipari együttesként jelennek meg. Egykori összetett kulturális, társadalmi és gazdasági szerepük folyamatos átalakítása következményeként a kastélyok méltó újrahasznosítása csak tág lehetőségek között fogadható el.

A kastélyok hasznosításának egyik legelterjedtebb formája a saját értékeiket bemutató kastélymúzeumok mellett a kastélyszállók. A kastélyszálló idegenforgalmi szerepe és vonzereje jelentős: egyesíti magában a látnivaló és a szálláshely máshol elváló idegenforgalmi termékeit. Magyarországon az első kastélyszállót a Károlyi grófok nyitották meg az 1930-as években, füzérradványi kastélyukban. Ma Magyarországon mintegy 90 kastély, kúria és történelmi épületben lévő szálloda működik, számuk egyre bővül. Magyarországon a műemlékjegyzék körülbelül 800 kastélyt vagy kúriát tart nyilván. A nem védett épületekkel együtt körülbelül 2000 darab lehet a történelem viharait átélt kastély-, kúria-, palota-épületállomány.

A magyarországi kastélyok jelenlegi állapotát meghatározta az államosítás, illetve az ezt követő, máig ható szükséghasznosítás. Sajnos, legtöbbjükben ma is oda nem illő funkciók, kórházak, szociális otthonok, közintézmények működnek. Ezzel párhuzamosan több kastélyt múzeummá, kulturális intézménnyé alakítottak, melyek ma már a turizmusba is bekapcsolódtak. Számos kastély vált részlegesen látogathatóvá, ezekben iskolák, alkotóházak működnek.

Az 1980-as években Vas megyei kezdeményezésre kezdődött meg a kastélyok első szervezett hasznosítási akciója. Ennek keretében körülbelül 15-20 üres, nagyon leromlott kastélyt állami nagyvállalatok műemlékvédelmi támogatással újítottak fel üdülő és oktatási központ funkcióra. Ennek az akciónak a keretében alakították ki az első kastélyszállodákat a seregélyesi Zichy-hadikastélyban a Taurus Gumiipari Vállalat, a sziráki kastélyban a MOL, a vasszécsenyi új Ebergényi-kastélyban a Villanyszerelő-ipari Vállalat alakított ki kastélyszállodát.

A megyei idegenforgalmi hivatalok által üzemeltetett kastélyszállodák általában turistaszálló színvonalúak voltak. Ilyen például az egervári, a nagyvázsonyi, a bozsoki, a szerencsi.

Ebben az időben kerültek kisebb kastélyok először magánszemélyek tulajdonába, például: Sitke, Bük, Meggyeskovácsi.

A kastélyok hasznosítása kapcsán elsődleges szerepet kap az adott hely szelleme és az erre építhető szolgáltatások köre. A vagyonkezelők elsősorban az épületek látogathatóságának szerepét hangsúlyozzák, és erre építik a kapcsolódó szolgáltatásokat. A magyarországi kastélyturizmus kialakítása hatékony idegenforgalmi lehetőség, a programkínálat-fejlesztés idegenforgalmi csomaggá szervezése napjaink feladata.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi majd Borkó Károly.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többször szóba került már ez a bizonyos egyéves, kétéves költségvetés. Néhány megjegyzést szeretnék még fűzni ahhoz, amit itt néhány képviselőtársam már elmondott.

Megítélésem szerint túl a felelősség kérdésén, itt valóban már a parlamenti demokrácia alapvető értékeinek megőrzése és az érdemi társadalmi ellenőrzés válik kétségessé. Ez a bizonyos kétévesnek vagy kétszer egyévesnek nevezett költségvetés ugyanis valóban kizárja annak lehetőségét, hogy megbízhatóan elemezni tudjuk, igazából mire kívánja fordítani a kormány az adott évben az adófizetőktől befolyó pénzeket.

Itt jegyzem meg, hogy talán nem figyelt eléggé államtitkár úr, amikor azt említette, hogy az osztrák kormány kétéves költségvetést terjeszt a parlament elé; a mai újságban éppen az van, a Napi Gazdaság 7. oldalán egyértelműen ezt mondja, hogy egyéves költségvetés lesz, tehát valami tévedés lehet. Tehát tulajdonképpen nincs olyan költségvetés pillanatnyilag Európában, amely ezt a bizonyos éves társadalmi kontrollt kizárja. Meggyőződésem, hogy egy ilyen éves ellenőrzés nélkülözhetetlen, és egyszerűen azt kell mondani, hogy példátlan ebben az esetben, hogy az ellenőrzést kizárjuk.

Ezt egyértelműen megerősíti az a tény, hogy a 2000. évi bázis, illetve a '99. évi tényadatok csak a fejezeti részletes táblázatokban találhatók meg. Ily módon egy sor kérdés megítélhetetlen, követhetetlen, különösen azután, hogy idén a terv- és tényadatok jelentősen eltérnek egymástól, mint ahogy ezt államtitkár úr is említette, illetve a kormány javaslata szerint a '99. évi zárszámadási törvény még a 2000. évi tervszámokat is módosítja.

Tisztelt Ház! Pusztán az eddig elmondott néhány példa alapján, megerősítve az elmúlt, illetve jelen időszak tapasztalataival, egyszerűen elfogadhatatlanok - és erről ma már többször esett szó - az inflációra vonatkozó prognózisok. Az a tény, hogy ma már látható, mind a kiinduló alapot jellemző 2000. évre tervezett, mind pedig a 2001-re és 2002-re prognosztizált értékeknél lényegesen nagyobb inflációval kell számolnunk, és ez kumulált torzulásokat eredményez egyfelől a bevételi és ennek következtében a kiadási oldalon, és az Országgyűlés által - és ez a legnagyobb baj - követhetetlen, befolyásolhatatlan, de 100 milliárdos nagyságrendű összegek felett szabad rendelkezési lehetőséget ad a kormánynak. Ez a mai napon megkapott szakértői számítás szerint 250 milliárd forint körül van. Másfelől kérdésessé teszi a fennen hirdetett dezinflációs politikát, vagyis maga a kormányzat segíti az infláció növekedését, gerjedését.

Érdemes lenne ezért megszívlelni - amit ma már egyszer elmondtam kétpercesben, de még egyszer, nem győzöm hangsúlyozni - az OECD-nek azt a bizonyos aggódását, hogy Magyarországon az infláció a tervezettnél jelentősen nagyobb lesz, ha a kormányzati fiskális politika nem lesz lényegesen szigorúbb az eddiginél. Az általános helyzetképet két tényező még csak súlyosbítja:

Az egyik, amit véleményében az Állami Számvevőszék is kiemelendőnek tart, és ami ma még nem került szóba, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz semmiféle megoldást arra az esetre - mint ahogy ez bizonyosan bekövetkezik -, amikor a különböző belső és külső hatások következtében a 2002. évi előirányzatokat valóban módosítani kell.

 

(19.00)

 

Így az állami erőforrások elosztásának szükségszerű változtatása, a tényekhez való igazítása - amely jelenleg az Országgyűlés hatásköre - a tervezett rendszerben átcsúszik a kormány kezébe, ez pedig a kormányzati szervezetek számára szabadosságot, az ötletek parlamenti ellenőrzés nélküli áramlását és érvényesíthetőségét eredményezné.

A másik tényező a mindinkább kibontakozó jogszabályi bizonytalanság. Minden valós célt szolgáló költségvetési javaslat maga a pénzügyi terv. Ez jól alátámasztva bemutatja a bevételek megalapozottságát, illetve indokolja a kiadások fontossági sorrendjét, javasolt szerkezetét és a főbb tételek nagyságrendjét.

Ezzel szemben mi van az előttünk fekvő törvényjavaslatban? Egyrészt az általánosság szintjén mozgó jelszavak sorozata, másrészt nem egynemű és nem azonos fajsúlyú elemeket elegyítő, keverő preferenciák, harmadrészt állandóan módosuló törvények, eljárási szabályok, újabb indokolatlan kormányzati jogosítványok kavalkádja. Egyenesen megdöbbentő, hogy a 2001-2002. évi költségvetési törvénnyel szándékozott mintegy 25 törvénymódosítás mellett már az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslat is tartalmaz az említett időszakra vonatkozó, sőt annak kiindulási feltételeit alapvetően befolyásoló törvénymódosítási javaslatokat. Ez ellen már az 1999. évi zárszámadási tárgyalásokon is tiltakoztunk. Ráadásul a módosítások nagy része éppen olyan, amely feltétlenül indokolná önálló napirendi pontként való tárgyalásukat. Környezetükből való kiszakításuk, egyvelegkénti tárgyalásuk bárki előtt kétségessé teszi a hazai jogalkotási munka megalapozottságát, komolyságát.

Mindez egyértelműen gátolja az Országgyűlést alapvető feladatainak teljesítésében, aláássa a költségvetés adatainak hitelét, hitelességét, és jól érzékelhetően hátrányos a lakosság döntő többsége számára. Ez utóbbira jellemző példa a tervezettnél jóval nagyobb infláció miatt a reáljövedelmek prognosztizált és várható értékeinek alakulása közötti eltérés, vagy a személyi jövedelemadó tervezett bevételének a nemzeti termék, a GDP normális növekedésénél lényegesen gyorsabb, 17 százalékos emelkedése.

Tisztelt Ház! Rövid elemzésemben bizonyítani kívántam, milyen súlyos veszélyeket rejt a kormány kétszer egyévesnek nevezett költségvetési javaslata, illetve az ebbe beépített inflációs és jogszabályi bizonytalanságot okozó kormányzati szándék.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Megnéztem, hogy jól látom-e, és jól látom, hogy a mai Napi Gazdaságban megjelent cikk azt tartalmazza, hogy az osztrák kormány tegnap elfogadott egy kétéves költségvetési tervezetet, és ezt a mai nap benyújtja a parlament számára. Amire ön hivatkozott, a 7. oldalon lévő cikk azt tartalmazza, hogy egy hároméves gördülő tervezés keretében kívánják az adókat különböző mértékben emelni.

Függetlenül attól, amit ez a sajtójelentés ír, azt gondolom, az a legkorrektebb, ha tájékozódni fogok a bécsi nagykövetségnél, kérek egy jelentést, miszerint milyen tartalmú és milyen hatású költségvetés kerül benyújtásra és majd elfogadásra Ausztriában. Egyébként meg vagyok győződve róla, hogy hasonló tartalmú és jelentőségű ahhoz, mint amit most a magyar parlament is elfogadni kíván.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jakab Róbertné képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatban két rövid megjegyzést szeretnék tenni.

Az egyik: a költségvetés összeállítása előtt a vatikáni szerződés és a többi egyházzal kötött megállapodások alapján a kormány konzultációt folytatott az egyházakkal, kikérte a véleményüket és javaslataikat beépítette a költségvetési fejezetekbe. Értesüléseim szerint az egyházak megelégedéssel nyugtázták a számokat, ami egyébként emelkedő tendenciát mutat. Csak emlékeztetőül néhány számot: 1998-ban 7,7 milliárdot szavazott meg az Országgyűlés, 1999-ben az új kormány majdnem a kétszeresét folyósította, 2000-ben ez 15,3 milliárd, 2001-ben 20 milliárd, 2002-ben 22 milliárd.

Másodszor: a kormány nem osztogatja az egyházaknak a pénzeket, hanem megfelelő törvényi előírások alapján, a szerződésekben és a megállapodásokban rögzített, az általuk végzett valódi társadalmi szolgálat alapján folyósítja a pénzt. Az egyházak közszolgálati tevékenységük alapján normatív támogatásokat kapnak, tehát ilyen szempontból nem él a Jakab Róbertné képviselőtársam által jelzett osztogatás; megfelelő szolgálat vagy ellenszolgálat alapján adja a kormány a pénzt az egyházaknak. Ebben a vonatkozásban tehát nincs kérdés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ.

 

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Most már biztos, hogy valahogy másképp olvassuk ugyanazt a mondatot. Ez a mondat a 7. oldalon úgy szól, hogy "az osztrák kormány tegnap vitatta meg a Karl-Heinz Gasser pénzügyminiszter által előterjesztett jövő évi költségvetést". Szó nincs kétéves költségvetésről! Ez szerepel a 7. oldalon a mai újságban. Ezért mondom, hogy valószínű, hogy más az olvasási technikánk.

Egyébként én beszéltem annak a bizottságnak a vezetőjével, aki az osztrák pénzügyi kormányzat átvilágítását végezte júliusban, s ő azt mondta, hogy igen, ők javasolnak egy két-, illetve hároméves gördülő tervet az osztrák kormány számára, mert olyan keresztfinanszírozások vannak, amelyek elképzelhetetlenek. Tehát valóban elmarasztalták az osztrák kormányt, és kérték a gördülő tervezést. Az az érzésem, hogy amit ön olvas, az valószínűleg a gördülő tervezésre vonatkozik - de itt éves költségvetésről van szó! Az osztrák kormány egyik évben sem adja fel az éves költségvetési vitát.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Ha figyelte volna, amit a képviselőtársam elmondott, tudná, ő nem azt vitatta, hogy a kormány nem tárgyalta meg az egyházakkal a különböző finanszírozási kérdéseket. Ő egy dolgot vetett fel, azt, hogy van az Oktatási Minisztérium költségvetésében egy 2 milliárd forint - ami rendkívül jelentős összeg az egyházi támogatásokhoz képest is -, amiről nem lehet tudni semmit, hogy az Oktatási Minisztérium ezt mire, milyen módon és hogyan kívánja felhasználni. Képviselőtársunk erre hívta fel a figyelmet, és azt fejtette ki, hogy ezzel nem lehet ilyen módon egyetérteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Borkó Károly képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Asztalos Ildikó, aki megérkezett. (Csige József: MSZP-s képviselő következik!) Bocsánat, igen, utána MSZP-s képviselő fog majd következni.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A 2001-2002-es költségvetés kapcsán egy olyan témát szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amely volumenét tekintve és a költségvetésben erre a célra előirányzott összeget illetően nincs ugyan a legjelentősebb tételek között, mégis igen jelentős hatással bír. Ezt a tételt képviselőtársaim az FVM költségvetésében, annak támogatási célelőirányzatok címszavánál az erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás, fásítás cím alatt találják meg, s mellette egy 6 milliárd forintos előirányzatot.

Amint az önök előtt is bizonyára ismert, Magyarország a trianoni békeszerződés következtében elveszítette területének kétharmad részét. A veszteség azonban még súlyosabb volt az erdők vonatkozásában, hiszen az erdők 84 százaléka a csonka ország határain kívül maradt, s az egykori 7,3 millió hektár erdejéből 1,1 millió hektár maradt, és az erdősültség 26 százalékról 11,8 százalékra apadt. Az utódállamokhoz került a magyar erdők színe, az értékes fenyőállomány szinte egésze, a lombos erdők java, komoly ellátási gondot okozva elsősorban épületfában.

 

(19.10)

 

Bár a két világháború között is indultak különböző programok az erdőtelepítések előmozdítására, ezek azonban szerény eredménnyel jártak, csak mintegy 50 ezer hektár területnövekményt idéztek elő, elsősorban ezt is az Alföldön.

Az igazi áttörés az 1950-es és 1990-es évek között történt, amikor is 600 ezer hektár új erdőt telepítettek, és ily módon az ország erdősültsége közel került a 18 százalékos határhoz. Köszönet illeti mindazokat, akik e hatalmas munkában részt vettek, az egyszerű erdei munkásokat, a szakmájukat magas szinten művelő magyar erdésztársadalmat. A jelentős területnövekedés ellenére az ország erdővel borított területének aránya még mindig jelentősen elmarad az európai országok átlagától, ami ott 25 és 30 százalék között mozog.

Merőben új helyzet alakult ki a magyar erdők életében a rendszerváltást követően. A kárpótlás kapcsán jelentős tulajdonosi változás következett be. Az eddig gyakorlatilag 100 százalékban állami és szövetkezeti tulajdonú erdők mintegy 40 százaléka került magánkézbe. A kezdeti anomáliáktól eltekintve ma már a magánerdők többségében is terv- és szakszerű gazdálkodás folyik. Még jelentősebb az eltolódás a magánszféra irányában az erdőtelepítéseket tekintve. Míg a rendszerváltást megelőzően a telepítések szinte 100 százalékát az állami erdészeti vállalatok, az állami gazdaságok, szövetkezetek valósították meg, addig napjainkra ez megfordult, s szinte csak magánszemélyek ültetnek új erdőket. A kárpótlással földhöz jutottak gyakran a földjükkel - eszközök, tőke, szakértelem vagy a távolság miatt - nem tudnak mit kezdeni, ezért annak hasznosítására legkézenfekvőbbnek az erdőtelepítés tűnik. De olyan szemlélettel is találkozni, főleg idősebb emberek körében, hogy úgymond a földműveléshez már nincs elég erőm, de a gyermekeimnek, unokáimnak erdőt telepítek.

1991-ben az akkor kormány 2000-ig szóló, 150 ezer hektár új erdő telepítését előirányzó programot indított el, amelyből az év végéig hozzávetőleg, elsősorban az anyagiak hiánya miatt, csak 66 ezer hektár valósult meg. 1996-ban az erdészeti hivatal támogatásával elkészült az országos hosszú távú erdőtelepítési koncepció, amely az elkövetkezendő évtizedekben 773 ezer hektár új erdő telepítését irányozza elő. Ez a dokumentum, összhangban az országos területfejlesztési koncepcióval, az országos területrendezési tervben elfogadott földhasználati koncepció szerint, az agráralkalmassági szempontból legrosszabbnak ítélt területeket vette számításba az erdősítés potenciális célterületeiként. A 773 ezer hektárból a szántó művelési ág rendelkezik a legnagyobb aránnyal, az 5. és 7. minőségi osztályú szántóból 684 ezer hektár, az összes szántú 14,5 százaléka kerülne felhasználásra, amelyből közel negyedmillió hektár a 7. és 8., és 300 ezer hektár a 6. minőségi osztályhoz tartozik. Szintén az erdőtelepítés célterülete közel 100 ezer hektár, alacsony minőségű rét és legelő, és amennyiben az állatállomány a jelenlegi szinten marad, ez a terület még növekedhet is. A racionális földhasználat része a nemzeti agrár- és nemzeti agrár-környezetvédelmi programnak, amelyek legfontosabb célja a természeti erőforrások: a víz, a levegő, a genetikai sokféleség megőrzése.

Az erdő az iménti céloknak minden tekintetben megfelel. Maga tájalkotó, alapvető annak változatosságában, a táj szerkezetébe illesztve fontos idegenforgalmi vonzó tényező, tájesztétikai elem. Turisztikai programok célterülete, színtere a szabad idő eltöltésének, a rekreációnak. Az erdő a gazdaság hosszú távú befektetést igénylő, hosszú, de biztos megtérülést biztosító, szolid hozamú eleme. Alapanyagot nyújt az építő- és bútoripar számára, energiaforrást, még ma is a legolcsóbbat sok vidéki háztartásnak, és munkalehetőséget is, hiszen az erdőtelepítés és művelés egységnyi területre eső élőmunkaigénye lényegesen magasabb a jól gépesíthető szántóföldi kultúrákénál.

Ha megvizsgáljuk, hogy az erdőtelepítési program célterületei mely régiókban helyezkednek el, azt láthatjuk, hogy ezek egybeesnek a munkanélküliséggel leginkább sújtott északi, északkeleti régiókkal. A hosszú távú erdőtelepítési programban az észak-alföldi régió közel 30 százalékkal, 225 ezer hektárral részesedik, amelyből 88 500 hektár, azaz 40 százalék jut Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, szűkebb pátriámra, annak is zömmel a beregi, szatmári, kelet-nyírségi részeire, ahol a munkanélküliség nemritkán a 20-30 százalékot is meghaladja. Az erdőtelepítés különösebb szakképesítést nem, szakértelmet és jó érzést azonban mindenképpen feltételez. Ezért az alacsonyabb végzettségű falusi emberek is munkalehetőséghez jutnak. Munkát ad az erdei melléktermékek gyűjtése, az erdőhöz kapcsolódó kézműves mesterségek űzése, ami sok szegény, szerény jövedelmű családnak, idős embernek nyújt nem elhanyagolható jövedelemkiegészítést.

Mindezeken túl nem számszerűsíthető, nem is becsülhető, és valószínűleg jóval meg is haladja az erdő materiális javainak értékét az a szolgáltatás, amelyet az erdő a tiszta levegő, a tiszta víz, az egészséges környezet és egyéb immateriális javak formájában ad. Azt gondolom, hogy civilizált kultúrember nem maradhat közömbös az erdő, az erdőtelepítés iránt. Némi iróniával azt szokták mondani, az okos embernek a nagyapja telepít erdőt. Az erdőtelepítés hosszú távú befektetés; némely fafajnál, a tölgynél, a bükknél, a diónál nemzedékeken átívelő, és annak hasznát, gyümölcsét csak a fiak, az unokák élvezhetik. A legrövidebb vágásfordulójú erdők, inkább faültetvények, nyárosok, akácosok hasznát is egyszer, maximum kétszer élvezheti az, aki eltelepítette. Ennek ellenére a telepítési kedv nagy, sem a terület, sem a szándék nem hiányzik.

A szűk keresztmetszet minden esetben a pénz, a támogatási források egységnyi területre eső nagysága, az úgynevezett egységár, a források összessége, a telepítés gazdálkodó általi finanszírozása.

Az előbbiekben leírtak fényében örülhetünk igazán a 2001. és 2002. évi költségvetésben az erdőtelepítésre előirányzott összegnek, amely a fent említett két problémára megoldást jelent. A források bővülését akkor érzékelhetjük igazán, ha összehasonlítjuk az előző évek adataival. A telepítés mélypontját 1994-ben érte el, amikor a területnövekmény alig haladta meg a 2800 hektárt. A 2000. évi várható teljesítés ezzel szemben meghaladja a 10 100 hektárt. A Horn-Kuncze-kormány utolsó választási költségvetésében az erdőtelepítésre 1,4 milliárd forintot, míg az Orbán-kormány a 2000-es költségvetésében 2 milliárd 645 millió forintot szerepeltet e címszó alatt, amely majdnem duplája az előző költségvetésekben szereplőknek.

Az igazi áttörést azonban a 2001-es és 2002-es költségvetés jelenti, hiszen az ott szereplő 6 milliárd forint az 1998. évinek 4,3-szerese, de az előző évinek is majd' duplája, 2,3-szorosa. 2001-ben és 2002-ben a tervezett előirányzat az idei 10 ezer hektárral szemben 15-16 ezer hektár új erdő telepítését teszi lehetővé. Természetesen vannak megoldandó problémák, többek között az egységárak kérdése, az őszi telepítések gyorsított finanszírozása, a telepítések és fahasználatok adózása körüli bizonytalanságok, a feldolgozó kapacitások modernizálása.

 

 

(19.20)

 

Tudom, hogy a miniszterelnök úr is az erdőt tisztelő és szerető emberek közé tartozik. Mind neki, mind pedig Torgyán miniszter úrnak szeretném a figyelmébe ajánlani az erdőtelepítések ügyét, hogy erre fokozottan figyeljenek oda.

Ha most én facsemete lennék, s olyan terveket dédelgetnék magamban, hogy majd nagy fává szeretnék nőni, 2002-ben mindenképpen a Fidesz vezette kormányra szavaznék. (Derültség az ellenzék padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Csige József képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Arnóth Sándor. Türelmet kérek, képviselők, sok van még! (Közbeszólás: Ha kis fa lennél, akkor is csak a Fidesz-kormányra szavaznál! - Derültség.)

Tessék, képviselő úr!

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha facsemete lennék, én is - de így nem! (Derültség. - Taps az ellenzék padsoraiban.)

A kétesztendősnek mondott költségvetés általános vitájának így a közepe táján az emberben még mindig ott a kétség, hogy hány éves a kapitány, hány éves a költségvetés: egyszer kettő, kétszer egy vagy egy a másodikon - vagy hogy is van ez? Én azt gondolom, ez egy rendhagyó költségvetés, amit politikai szükségből megfontoltan előkészítettek akár egy-két nap alatt is, gyorsan benyújtották, és utólag kerítettek elegendő érvet ahhoz, hogy ez jó a nemzetnek, a hazának, az országnak, a világnak, Mari néninek és János bácsinak. Pedig nem így van.

Nem így van; nem jó mindenekelőtt a kormánynak, mert bármilyen messzelátó a fiatal szem, a kerítésen túl nem lát, és nem a gyengeségei miatt, hanem azért, mert nem lehet látni. Olyan dolog ez a messzelátás, mint az idő tagolása; mindig beszélünk évfordulókról, ezredfordulóról, hogy az idő valamiféle új feladatot szab, mert azt hisszük olyankor, hogy az idő valami tagolható dolog, hogy az időnek van valamilyen objektív tagoltsága, holott az idő természete olyan, hogy a múltból a jövőbe permanensen, nem megszakítottan halad előre, és nem tud arról, hogy okos politikusok új évezredet számítanak a régi naptár alapján.

Azt gondolom, hogy ennek a költségvetésnek a leghamarabb megismerhető jegye a harsogó optimizmus, és ennek örülök. Az ember az idő fogytával, kedvének időnkénti romlásával egyre többször és szívesebben hallja a jókedvre derítő gondolatokat, még a harsogó optimizmust is; csak rosszabb perceiben utánaszámol, és azt mondja, hogy az optimizmus a tájékozatlanok sajátja, a pesszimizmus az utánanézők ismerete.

Ez az üzenet, amit ez a költségvetés sugall, jó üzenet. Jó, mert jó alapon nyugszik; jól teljesít a gazdaság, érdemes ezt megőrizni és érdemes az ország javára fordítani. És én nem kételkedem abban, hogy a kormány igenis jót akar az országnak is - és miért is kételkednék benne? Azt gondolom azonban - és most az általános vita szakaszában tartunk -, hogy nem egészen sikerült eltalálni a leginkább rászorulók körét, a segítségnyújtás módját és eszköztárát.

Gondolom, szerepet játszott abban, hogy nem sikerült ezeket eltalálni, ez a gyorsítás, ez a kétévesre való készülődés, ez a politikai szoríttatás. Mi lesz a boldogtalan kisgazdákkal? Hogyan viselkedik majd az egyre inkább önállósuló MDF, és hogyan is lehet ezt az egészet kezelni, miközben a választásokra kell majd készülni? Megértem tehát, és nincs ember, aki ne értené meg ezeket a gondokat - csak azt nem értem, hogy miért jó ez a Fidesznek. Ma, de már korábban is, a sajtóban is, a píármunkában is meg az általános vitában is a legtöbbször emlegetett, leginkább kedvelt téma a közalkalmazottak, azon belül is a pedagógusok jövedelmének, fizetésének, életszínvonalának, csodálatos boldogulásának a javulása. Én 39 évvel ezelőtt kezdtem tanítani, és megértem vagy nyolc-tíz alkalmat, amikor kormányzati tényezők bejelentették - fiatal tanár koromban, középkorúként is, vénülve is -, hogy ha valaha, majd most a kormány csodákat tesz a pedagógusokkal, és olyan jó lesz nekik, hogy csak na! Nem lett.

Pokorni miniszter úr délelőtt okkal emlegette, hogy ő fiatal tanártársaival tizenkét évvel ezelőtt tüntetést szervezett, mert nem volt jó a pedagógusok életlehetősége, jövedelme; és azután mondja, hogy ma még olyan sincs - de rövidesen elérünk odáig. Vagyis az őszinte szándék - mert én ebben nem kételkedem -, hogy javítsák a pedagógusok helyzetét, sem az előző kormányoknál, sem ma nem tud eljutni oda, hogy valóban olyan helyzetbe jusson ez a rendkívül fontos társadalmi réteg, a pedagógustársadalom, amely legalább az elfogadhatóság szintjét elérné. (Varga Mihály: De miért?) Végigmondom, végiggondolom, hangosan és őszintén. Azért, mert túl nagy réteg ahhoz, hogy a kormányok elfeledkezhessenek róla, és túl nagy réteg ahhoz, hogy rövid idő alatt könnyen segíteni lehessen rajta. Így gondolkodik a pénzügyi ész, és így kényszeríti gondolkodni a kormányzatot egy-egy nehéz időszak. És ezt megéltük már többször, és úgy látom, még mindig ezt éljük.

Érdemes - és nem fogom végigidézni ezt a négyoldalas kimunkált anyagot, amit pedagóguskollégáimtól megkaptam - végigszámlálni, hogy a kétségtelenül ambiciózusnak látszó és többször megvitatott hány százalékos emelés - 8,75 százalék, 20 százalék, de ebből ennyi az infláció, amannyi az óraszámemelés, ez az ilyen hatás, ez az olyan többletmunka - valójában mennyi.

Még egyszer mondom: eszembe nem jut a szándékot kétségbe vonni, de azt igen, hogy az eredmény legalábbis nem lelkesítő. Nekem már mondják - az öregnek jobban lehet mondani -, hogy ti sem tudtatok csodát művelni - de itt azt ígérték! És miért nem kényszerítitek a kormányt - mondják egy ellenzéki nyavalyás képviselőnek -, hogy teljesítse az ígéreteit? Egyetlenegy fideszes képviselőtársam nem fogja elhinni nekem, hogy voltam már olyan pedagógusrendezvényen, ahol a megszólalók közül én látszottam a leginkább kormánypártinak. Debrecen, két hete, hárommegyés tanácskozás, a kollégám ott volt: meglehetősen radikális és kemény hangok hallatszottak. Nem jó, még az ellenzékinek sem jó hallani. De nem azért, mert kormánypárti lesz, hanem azért, mert a többszöri becsapottság érzése az embereket hitetlenné teszi, és a hitetlenség rossz cselekedetekhez vezet.

Erkölcsi prédikációval nem megyünk semmire, de az erkölcsi megfontolások számbavétele, ha másokat nem is, önmagunkat tán javíthatja. És nem jól csináljuk - mindegy, hogy ki van kormányon. Az egyik évben törvénybe iktatjuk, hogy a megelőző két év 90 százalékát adjuk majd a fejkvótába, még életbe sem lép, máris visszavonjuk, és azt mondjuk, most nem tudunk 90-et, csak 85-öt, valójában 81-et, 83-at, és nem ezzel kezdjük, hanem a 20-30 százalékos béremeléssel - erről meg hallgatunk. Azt mondaná a legkisebbik unokám, hogy "nem ügyes".

 

 

(19.30)

 

Úgy gondolom, hogy túl kell jutnunk az oktatási ágazat értékelésének és értelmezésének azon szakaszán, amikor azt mondtuk, hogy stratégiai ágazat, azt mondtuk, hogy nem kell létszámot csökkenteni, de lehet természetes fogyással legalább kettővel csökkenteni, meg hogy a minimálbér majd felnyomja a többit is, csak bírja, el ne szakadjon. Nem kell már mondani azt sem, hogy preferált a bérfejlesztés, mert eddig sokan hitték, hogy a másik ágazat megkapta a púpozott vagy fókuszált béremelést, a preferált vagy kiemelt, vagy isten tudja, minek nevezett emelést, de a kör összeért. Mindenki azt hitte, hogy a másiké a jó. Most azt kezdi látni, hogy a fene, hát egyiké se?

A píármunka nagyon fontos, de a hiteles még inkább az. Amikor egészen hiteles lesz, én meg fogom szavazni a költségvetést - az idén még nem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Tisztelt Ház! Mi, ha nem is boldogtalan, de nem is egészen boldog kisgazdák elmondtuk sokszor a saját választóinknak, a saját kisgazda tagjainknak, hogy a saját érdekérvényesítésünknek sok minden határt szab, többek között az is, hogy mi magunk úgy érezzük, hogy az oktatásban, az egészségügyben, a különböző ágazatokban jelentős forrásokra van szükség, ezért amikor az érdekérvényesítésünk történt, mind a mai napig, mindezen területek okából igen jelentős önmérsékletet gyakoroltunk.

Tettük ezt annak ellenére, hogy néha nagyon nehéz a saját tagjainknak, a saját választóinknak megmagyarázni, hogy olyan tragikus-e az, ha nő egy kicsit a pedagógusi óraszám. Nekik nehéz megmagyarázni, mert nekik a munka látástól vakulásig tart. Nekik nehéz megmagyarázni, mert nekik nem két hónap szabadságuk nincs, hanem semmilyen szabadságuk nincs. Mégis ki kell jelentenem, hogy többségükben megértették, hogy ennek a nemzetnek szüksége van arra, hogy olyan pedagógustábora legyen, amely a nemzetért oktat, amely a nemzetért tanít, és ilyen fiatalságot akar nevelni.

Hiszünk abban, hogy lesz ilyen pedagógusi kar. Hiszünk abban, hogy ezért érdemes áldozatokat vállalni. Ki kell jelentenem, hogy mindazon források, amelyek még megjelenhettek volna az agráriumban vagy a környezetvédelemben, vagy a vidékfejlesztésben, jó helyre kerülnek, ha oda kerülnek, ahol olyan pedagógusok fognak dolgozni, akik az előbb mondott célokért hajlandók maguk is valamit áldozni. Úgy gondolom, a pedagógustársadalom többsége ilyen, vagy remélem legalábbis, hogy ilyen lesz.

Ezért készek vagyunk áldozni, de azért a mértéktartás nemcsak a mi részünkről kötelező, kötelező ez más részről is; ott, ahol a források most sokkal jobban megjelentek, mint bárhol máshol.

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Arnóth Sándor képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd T. Asztalos Ildikó.

 

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, azt kell mondanom, hogy Hajdú-Bihar megyei képviselőtársammal tiszta szívből egyetértek. Tiszta szívből egyetértek, hiszen magam is hosszú ideig ettem és eszem a pedagógusok kenyerét, mindig is tanítottam, muzeológusként is. Tehát a betegség leírása szinte tökéletes.

A következtetésekkel nem értek egyet. Ugyanis ígéretekről beszélt - mi is hallottunk 3,60-as kenyérről ígéreteket, de azt tudom, hogy bármennyi éve dolgoztam is a közművelődésben vagy a pedagóguspályán, azt kellett tapasztalnom, hogy közel 30 százalékos vagy ennél magasabb béremelést én még soha nem kaptam, bármennyire is szapulják ezt a dolgot. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Most se fogsz!)

Most térnék rá a másik gondolatkörre, amit szeretnék elmondani. Bármelyik esztendő költségvetését vitatta eddig a tisztelt Ház, mindig a legfontosabb kérdések közé tartozott a családok támogatásának rendszere. Ugyanúgy, mint a nyugdíjak alakulásának kérdése. Így van ez most is. A Fidesz alapvető kérdésnek tartotta és tartja ma is e két rendkívül fontos területét életünknek. A 2001-2002. évekre tervezett költségvetésben a Fidesz prioritásokat fogalmazott meg, és a teljesség igénye nélkül most háromra hívnám fel a figyelmüket: az első - mint már az előbb említettem - a bérek és a nyugdíjak emelése, a második a családtámogatási rendszer továbbfejlesztése, a harmadik a Széchenyi-terv, amely hazánk európai uniós csatlakozásának alapja lesz. Most a családtámogatási rendszerről és a nyugdíjak emelésének kérdéséről kívánok beszélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalan alkalommal hangoztattuk: a Fidesz számára minden gyerek, minden család fontos. Ezt tükrözik eddigi lépéseink is, ezért egy hatékony családtámogatási rendszert építettünk ki, amelynek leglényegesebb elmozdulása - többek között - a családok adókedvezményének növekedésében fogható meg. A családok támogatásában az eltartotti adókedvezményt erősítjük, így szélesebb lesz a kedvezményezettek köre, hiszen az adókedvezményt már a magzatra - a terhesség 91. napjától - igénybe lehet venni. Az adókedvezmény mértékének meghatározásánál pedig a 25 év alatti, családi pótlékra már nem jogosult, továbbtanuló gyermeket is figyelembe lehet és kell venni. A kedvezmények összege differenciáltabbá válik és lényegesen emelkedik. Egy eltartott esetén havi 3000 forint, kettő eltartott esetén 4000 forint, három eltartott esetén (Keller László: Erről tegnap szavaztunk!) 10 ezer forint az eltartottankénti támogatás. Itt meg kell jegyeznem, van olyan módosító javaslat az ellenzéki képviselőktől - és ez nem a MIÉP -, amely vitatja, hogy a fogantatás az élet része, és támogatják azt, hogy ne járjon a támogatás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jól látható, hogy a Fidesz következetesen halad a választások idején felvállalt céljainak megvalósításában, hiszen összességében mintegy 80 milliárd forint közvetett támogatást hagy a családoknál. Amíg az ellenzéki pártok egyre élesedő belső harcaikat vívják, és a sajtó útján üzenik meg egymásnak véleményüket, esetleges igényeiket, listáikat, addig a tény tény marad: a gyermekeket nevelő családok jobban fognak élni. (Varga Mihály: Úgy van!) Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a három tenorból ki fog szólót énekelni, vagy Demszky úr tovább égeti-e a szabad madarakat (Keller László: A költségvetésről beszélj!), egyiküknek sem szívügye a gyermek, a család. Csak azzal foglalkoznak, ki fogja egyik vagy másik zenekart vezetni.

Ezzel szemben a Fidesz tetteivel bizonyítja, kivel van. (Borkó Károly: Úgy van!) Az adókedvezmény egy kétgyerekes család esetében a (Közbeszólások az MSZP soraiból.) családi pótlékkal együtt 17 ezer forint fölé megy. (Koncz Ferenc közbeszólása.) Gyakran emlegetik: ez a gazdagok támogatása. Nos, ha a kétgyermekes vidéki pedagógus-házaspár gazdagnak számít - ezek szerint az önök számára az -, akkor mi ezt a támogatást boldogan fel is vállaljuk. Havi 56 ezer forint bruttó jövedelem után az említett kedvezmények igénybe vehetők.

Még néhány szót az érintettek köréről. A legfrissebb adatok szerint 1 millió 65 ezernél is több azon családok száma, amelyek igénybe tudják venni az 1999-től bevezetett kedvezményt. Ez a családok négyötöde, és ezt még a 22 ezer 500 forintos minimálbérre számították ki. Jól látható tehát: nem igaz, hogy a támogatás nem jut el a gyermekeket nevelőkhöz. A családok támogatásával összefüggő intézkedések azt jelentik, hogy a tervezett inflációt jóval meghaladóan, szándékaink szerint több mint 85 százalékkal nőnek a juttatásokra és a kedvezményekre biztosított összegek. A változások másik része az, hogy átalakul a fogyatékosok támogatása is. Magasabb összegű családi pótlék jön, és a rokkantsági járadék havi 3 ezer forinttal emelkedik.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesznek egyik, ha nem a legfontosabb törekvése - és ezt mindenki tudja is - a családok támogatása. Úgy vélem, sikerült mindenki számára világossá tennem, megtaláltuk annak a módját, hogy a fejlődő nemzetgazdaságunk javaiból nagyobb darabot juttathassunk vissza azoknak, akik annak megteremtéséből kivették a részüket.

A támogatási modell másik eszköze az anyasági támogatás. Ennek összege a jövedelemtől és a szolgálati viszonytól függetlenül minden szülő nőt megillet, összege a nyugdíjak emelésével azonos mértékben növekszik, ez az egyszeri támogatási összeg a nyugdíjminimum 150 százalékával egyezik meg. A 2000. január 1-jével ismételten bevezetett gyermekgondozási díj a biztosítási jogviszonnyal rendelkező szülő keresetarányos jövedelempótló ellátása, amelyet gyermeke kétéves koráig vehet igénybe.

(19.40)

 

Ez is emelkedik, hiszen a minimálbér emelésével a gyed felső határa is lényegesen elmozdul, 51 ezer forintról 80 ezer forintra. A biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők jogosultak a gyesre, ahol a háztartásban 3 éven aluli gyermek vagy 10 éven aluli fogyatékos gyermek él. Mivel a gyermekgondozási segély összege azonos a nyugdíjminimum összegével, így ez is nő, 10,3 százalékkal. Szintén hasonló mértékben változik a gyermeknevelési támogatás összege is, s ez szintén jövedelemtől és szolgálati viszonytól függetlenül igényelhető.

A szociálisan nehéz helyzetben lévő gyermekek családban történő nevelését segíti elő a rendszeres gyermekvédelmi támogatás. Ezt a lakóhely szerinti önkormányzat biztosítja azoknak, akiknek a jövedelme nem éri el az egy főre eső nyugdíjminimum összegét. Egyébként ez a legrosszabb a rendszerben, de ezt még önök vezették be. Ebben a rendszerben a reálérték megőrzése az automatizmus miatt biztosított, ugyanis rendszeresen eltéveszti a célzottat.

A családtámogatási rendszer harmadik, s egyben legnagyobb eleme a nevelési ellátás, amit családi pótlékként, iskoláztatási támogatásként ismernek. A Fidesz egyik első lépése az volt, hogy a családi pótlék alanyi jogosultságát visszaállította. Számomra ez fejezi ki a leginkább politikánk család- és gyermekcentrikusságát, hiszen ettől éppen a szociálliberális kormányzat fosztotta meg a családok százezreit. Tették ezt akkor, amikor ezzel egy időben a tőkejövedelmek terheit mintegy 40 százalékkal csökkentették. Itt látszik igazán a szociálliberális politizálás hazug, kétszínű volta. Nem a család, a gyermek a fontos - bár ez gyakran megjelenik a beszédükben, a kommunikációjukban -, hanem a tőke feltétlen kiszolgálása.

A polgári kormány által betervezett 136 milliárd forint fedezetet nyújt a családi pótlékok kifizetésére, s tervezi, hogy a szétszórt önkormányzati források koncentrálásával megpróbál kiegészítő támogatást nyújtani az igazán rászorulóknak. Összességében a családi támogatások az 1998. évi 198,1 milliárd forintról 2001-re 366,6 milliárd forintra nőnek. S ez a két szám önmagáért beszél.

A Fidesz családpolitikája világos. Azoknak segít, akik segíteni akarnak maguknak, de egyben támogatja is azokat, akik erre nem képesek.

A gondoskodás azokat is megilleti, akik már a nyugdíjaséveiket töltik. A 2001. évben a nyugdíjak alakításánál az úgynevezett svájci indexálást kívánjuk alkalmazni: ez kimondja, hogy a 2001-re tervezett fogyasztóiár-emelkedés és a nettó átlagkereset-növekedés átlagának megfelelő mértékben kell emelni az előbb említett ellátást. Ez alapján a 2001. január 1-jei nyugdíjemelés törvényi kötelezettséget kielégítő mértéke 7,3 százalék. A Fidesz-frakció javaslata azonban az, hogy ennél 3 százalékkal nagyobb emelés valósuljon meg; a többletköltség 36 milliárd forintját az egészségügyi járulék szerényebb arányú csökkentésével kívánjuk előteremteni. Így, ha az 1999. évi tényeket, a 2000. évi várható, valamint a 2001. évi tervezett mutatókat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke 9,3 százalékkal, a keresetekhez viszonyított relatív reálértéke 2,6 százalékkal növekszik.

Úgy vélem, ha bárki józanul végiggondolja ezeket a számokat, bátran támogathatja a kormányt költségvetési törekvéseiben. Előre is megköszönjük ezt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Arnóth képviselőtársam, attól tartok, egy picit eltévesztette a napirendet, mert az adókedvezmények vitája már lezárult a múlt héten. A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos fejtegetések pedig, azt gondolom, a holnapi ülésnapra tartoznak, amikor a társadalombiztosítási alrendszerekről lesz szó... (Varga Mihály: És a gázár?), de azt gondolom, ezt természetesen elnézhetjük. Csak a rend kedvéért mondom, hogy tulajdonképpen jó lenne, ha a költségvetési fejezetekről vitatkoznánk.

Azt gondolom azonban, ahhoz kell egy nagyon rövid megjegyzést tennem, amit képviselőtársam a családtámogatásokkal kapcsolatban mondott. Igen, amikor arra szükség volt, mi felfelé zártunk - de lefelé nyitottunk. Ami ugye azt jelenti, hogy (Varga Mihály: Elvettetek, nem zártatok!) az előzetes biztosítási időhöz való kötelezettséget megszüntettük, és pontosan a legrászorultabbak számára is lehetővé tettük azt, hogy a gyermekgondozási támogatásokat, a mindenkihez eljutó támogatásokat igénybe vegyék.

És valóban jövedelemkorlátot alkalmaztunk, amely viszont egy felső 10-12 százalékot zárt ki a kedvezményekből, mert akkor erre volt szükség. Most azonban azt gondolom... (Arnóth Sándor közbeszólására:) Ezek számok, képviselőtársam, tényszámok, lehet ezen vitatkozni, de meg kell nézni a KSH-jelentéseket! (Varga Mihály: Háromszázezer család!) Azt gondolom ezzel együtt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ami viszont most zajlik - és lehet itt milliárdokról és százmilliárdokról beszélni -, az végül is a gazdagoknak, az elitnek kedvez. És ha megnézzük, hogy a juttatások mekkora aránya irányul a rászorultakra, az alacsony jövedelműekre, akkor azt gondolom, hogy ezekben az automatizmus, a növekmény alig érvényesül. (Varga Mihály: Középosztály, nem gazdagok!)

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

 

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Sok érdekes dolgot mondott Kökény úr, csak néhány dolgot elfelejt, vagy nem is tud. Többek között az egyiket nem tudja, hogy amikor önök megcsinálták ezt a valóban nagyon előremutató és elitet gyilkoló lépésüket - ezek szerint már én is elit voltam akkor, amikor vidéki pedagógusként dolgoztam; vagy vidéki múzeumigazgatóként, mint ahogy a kedvenc Heti Világgazdaságuk szokta volt írni -, akkor bizony elfeledkeztek arról, hogy a válság a falvakban még ott volt. Még ott van most is, sajnos. (Keller László: Most van csak ott igazán!) És amikor e válságos helyzetben lévő pedagógusokra, alkalmazottakra rázúdították ezt a valóban nagyon előremutató dolgot, akkor családok százezreit tették majdnem tönkre. (Dr. Kökény Mihály: Ugyan már!) Nem "ugyan már", ez így volt, ezt én a saját bőrömön megéreztem! Szívesen cseréltem volna önnel!

Valóban, fölfelé zártak. Fölfelé zártak - csak az a kérdés, hogy hol húzták meg a "fölfelé" határát. Na, ezzel volt a baj! Ezzel volt a baj, miniszter úr, mert sajnos a havi 15 ezer forint egy főre esőnél azért nincs elit! Önöknek gőzük se volt arról, hogy milyen károkat okoztak!

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Veres János képviselő úrnak.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! A probléma az, hogy képviselőtársam elfelejti a számokat megfelelőképpen összehasonlítani egymással. Annak idején azokban a megyékben, amelyek Kelet-Magyarországon találhatók - és amelyből ön is származik és ahol ön is él -, a családok 5, illetve 6 százaléka nem tudta igénybe venni a családi pótlékot, amikor ez a bizonyos felülről zárás megtörtént. Ma pedig az önök számai alapján 13 százaléka nem tudja igénybe venni a gyermek utáni családi adókedvezményt. Ezt önök mondták abban a vitában, amely vitában mind a mai napig - amikor tegnap már megszavazták a módosító indítványokat is -, még mindig nem tárták az ország nyilvánossága elé, hogy vajon hány gyermek után tudják csak részben igénybe venni a családi adókedvezményt.

Sajnálatos módon tehát va banque-ra szavaznak; ma sem tudják azt megmondani, hogy mekkora arányban nem tudják igénybe venni a gyermekek után azt a kedvezményt, amit önök oly nagyra értékelnek. Ez nagyon nagy hiba. Sajnálom, hogy így döntöttek - tudatlanul!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az egyértelmű, hogy a szegények egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Arnóth képviselőtársam, ha megnézi az egyik alapítvány felmérését, az éppen a lakóhelyén, Püspökladányban állapította meg, hogy több gyermek éhezik. Tessék megnézni, a györgytarlóiak esetében mutatták ezt ki, Püspökladány esetében. (Varga Mihály: Kiderült, hogy kacsa volt, persze!)

Tehát azért jobb lenne, ha a szegényekre koncentrálna ez a költségvetés, s amellett nem hanyagolná el azokat sem, akik becsületesen dolgoznak. A saját városában nézze ezt meg! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: (Dr. Takács Imréhez:) Csakhogy a györgytarlói ügyről kiderült, hogy kacsa volt, képviselő úr, majd olvassa el a sajtóban! És szégyellik a faluban, hogy ilyen jellegű levelek mentek el. De nem is ez a lényeg, nem erről akartam beszélni.

(Dr. Veres Jánoshoz:)

Arról akartam beszélni, hogy valóban nem mindegy, hogy melyik 10 százalék. Egyrészről senki nem vette el, tisztelt képviselő úr, a családi pótlékot azoktól a családoktól, amelyeknek nincs más jövedelme. Nem arról volt szó, hogy ez megszűnt; arról volt szó, hogy ezt kiterjesztettük azokra, akiktől önök korábban elvették - és ez nagy különbség! (Dr. Veres János közbeszólása.) Nem elvettünk valamit, hanem szélesebbre húztuk azt.

És valóban azt mondtuk, hogy a családi pótlékkal az állam elismeri annak a családnak azt a tényét, hogy gyermeket vállaltak és gyermeket kívánnak nevelni.

 

 

(19.50)

 

Valóban emellé hoztuk be, hogy a jövedelmen keresztül - azon keresztül, hogy ki milyen mértékben járul hozzá ennek az országnak a talpra állításához, ebben az országban a megtermelt jövedelemhez - még az állam pluszban elismeri a családoknak ezt a tevékenységet. És azt gondolom, helyes úton járunk, mert valóban, azok az emberek, akik ebben az országban legálisan jövedelmet állítanak elő, jövedelmet termelnek, azok tartják el ezt az országot, és azoknak köszönhetjük azt, hogy erről a költségvetésről vitatkozni tudunk, és arról tudunk ma vitatkozni, hogy mennyit fordítsunk majd egészségügyre, oktatásra vagy másra.

Szóval azt gondolom, ezek az emberek, ezek a családok jelentik ennek az országnak a tartóoszlopait, rájuk kell számítanunk, és az államnak honorálnia kell azt a munkát, amit ők végeznek. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre adom meg a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak.

 

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Bár tudom, hogy visszaélek a türelmükkel, de Takács úr olyanokat mond, amikre reagálnom kell.

Kedves Takács Úr! 1998-ban, amikor átvettük a hatalmat Püspökladányban, akkor a püspökladányi költségvetésben, ami 1 milliárd 200 millió forint összegre ment ki, volt egy körülbelül 170-180 millió forintos fekete lyuk. Biztosan ismeri ezt a fogalmat: a csillagászati fekete lyuk, amiben senki sem tudja, hogy mi van - itt csak a hiány volt tiszta. Aztán ennek a kormánynak a tevékenységével, köszönet Varga államtitkár úrnak... (Dr. Veres János: Éljen soká!) - éljen soká valóban, jól mondja, képviselőtársam -, két év alatt ezt a fekete lyukat eltüntettük, és be tudtuk indítani a fejlesztéseket.

Tudom, hogy önnek hatalmas nagy késztetése van arra, hogy mindig a másik területére jöjjön át és ott hirdesse az igét, de egyszer meg kellene próbálni az önmaga területére is figyelmet fordítani. Hálás vagyok azért, hogy felhívta a figyelmemet erre; engem még ezzel a problémával nem találtak meg, bár mindennap kereshetnek, hiszen otthon élek, nem költöztem fel, nem mentem el máshova, nem titkosíttattam a telefonszámaimat, engem meg tudnak találni. Nem ismerem ezt a céget, amelyik ezt a felmérést csinálta, de ha ilyen van, akkor majd megkeresem azokat a családokat, és ahogy a városomat kihúztam abból a slamasztikából, amibe éppen önök taszították bele az elégtelen finanszírozással, akkor majd szépen, takarosan helyrehozzuk azt is.

Addig egyelőre erről az éhezésdologról nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nagyon sajnálatos, de bízom benne, hogy ez is ugyanolyan kacsa, mint amit egypárszor már megcsináltak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Keller László képviselő úrnak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két dologról azért mindenképpen kell beszélni: mibe került az a lépés, amit ön most itt rendkívül pozitívan próbált lefesteni, és mit jelentett tulajdonképpen a kiterjesztés.

Azt már nem mondja el az államtitkár úr - ezt mindig elhallgatja, amikor ilyen kérdésről beszél -, hogy bizony 1998 végén az alkalmazotti adójóváírás, ami szintén a családok támogatását jelenti, ne