Készült: 2020.09.27.10:09:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

160. ülésnap (2000.09.27.),  1-57. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 4:15:28


Felszólalások:   1   1-57   57-85      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelettel köszöntök mindenkit mai ülésünk kezdetén, mind az országgyűlési képviselőket, mind pedig a televízió előtt az Országgyűlés ülését figyelemmel kísérőket.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 8. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kocsi László jegyzők lesznek a segítségemre.

 

Soron következik a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslat, valamint az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/3010. és T/3011. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3010/1-4. és T/3011/1-4. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 30 perces időkeretben.

 

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Ma a vagyon elnyerése iránti versengésben, a korlát nélküli gazdasági szabadság hatása alatt csakhamar kifejlődött az a harc, melyben az erős a gyönge ellen, az ügyesebb az ügyetlenebb ellen küzd, s amely harcban az ügyesebb a győztes, s az ügyetlennek a rovására gyarapszik, míg emez tönkremegy. Az ezen küzdelemből fakadt közszellemből az a fölfogás jutott érvényre, hogy a gazdasági téren minden meg van engedve, amibe bírónak beavatkoznia nem kell, s a méltányosság, mely a túlzásoktól visszatart és a helyes úton vezet, mindinkább háttérbe került. Ellenben mások szorult helyzetének vagy tudatlanságának kihasználása, az uzsora, a hamisítás fényesen arat az országban, nyomukban pedig mindenfelé nyomor támad. A szövetkezeteket karoljuk fel és alakítsunk belőlük ezreket, mert ezek útján olcsóbb lesz a hitel, és hitelt kap mindaz, aki arra érdemes. Korlátozzuk az áruuzsorát a fogyasztási szövetkezetek útján, terjesszük a termény-, bor- és húsértékesítő szövetkezeteket, hozzunk létre szövetkezeti biztosítást, alkalmazzuk a járadékkölcsönt, amely sokszor fogja lehetővé tenni a terhek megkönnyítését, terjesszük az együttműködés szellemét."

Kilencvenkilenc évvel ezelőtt írta e sorokat gróf Károlyi Sándor a gönci választókerület polgárainak, amikor képviselőjelöltjüknek kérték fel. A sajtó hosszasan foglalkozott a levéllel, nem értették, mit akar mondani a szerző, hiszen az ország a töretlen gazdasági fejlődés útján haladt.

Tisztelt Országgyűlés! Hiszek abban, hogy az elmúlt évtizedben megtett vitathatatlan gazdasági haladás közepette is megértik: a cselekvés felelősségét hagyta ránk örökül gróf Károlyi Sándor. Az önök asztalán fekszik az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, és engem a jól végzett munka felett érzett büszkeség tölt el. Amikor a kormány tárcámra bízta e feladat elvégzését, tudtam, a törvényjavaslat messze túlmutat a földművelésügy és vidékfejlesztés témakörén. A szövetkezés az a gondolat, ami bármelyik iparos, kereskedő vagy gazda fejében felmerülhet, ha gyengének, kiszolgáltatottnak érzi magát a piaci versenyben. A szövetkezés az a módszer, amellyel a hazai vállalkozók olcsó hitelhez juthatnak, és versenyképes társai lehetnek a nemzetközi nagyvállalatoknak. A szövetkezés az a lehetőség, amin keresztül az állam hatékonyan tudja támogatni a kis- és középvállalkozásokat. A szövetkezés a piaci verseny és a szolidaritás fogalmát összekapcsolja, ezért térhódításával emberközpontúvá válhatott Nyugat-Európa társadalma.

Joggal merülhet fel a kérdés, miért nem történt meg ez nálunk is. Számos szövetkezet működik hazánkban is - vajon miért nem vezetett működésük ehhez az eredményhez? Egyesek már a kormány felelősségét kezdik emlegetni, pedig a kérdés a mai magyar szövetkezetekre tekintve túlságosan könnyen megválaszolható. Nyilvánvaló, hogy a ma hazánkban a "szövetkezet" nevet használó gazdálkodó szervezetek többsége, felvett nevén kívül, semmiben sem hasonlít ahhoz a szerveződéshez, amit Európa szövetkezetnek tart. A szövetkezet önálló egzisztenciával rendelkező gazdálkodók önkéntes szövetsége, s ezek közül nálunk csak az önkéntesség és az önálló egzisztencia hiányzott és hiányzik még ma is.

A jelenlegi szövetkezetek többsége közgazdaságilag semmiben sem különbözik a gazdasági társaságoktól: a menedzsment meghatározza a célokat, rendelkezik az eszközök felett.

A szövetkezeti tagok többsége számára a szövetkezet csak munkahely, ahonnan bérét kapja, és időnként a közgyűlésen megszavaztatják erről-arról. Számos esetben a vezetők visszaélnek a tagok információhiányával, és azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, amikor azt mondom, becsapják őket.

A hatályos jogi szabályozás középpontjában a termelő típusú szövetkezet, a munkaszövetkezet áll, s figyelmen kívül hagyja, hogy a jelenleg működők jelentős része fogyasztási, beszerző vagy értékesítő szövetkezet. Nem ismeri fel a jelenlegi szövetkezeti törvény, hogy a munkaerő nem az egyetlen termelési tényező. Összemossa a tulajdonosi jogokat gyakorló tag és a jogviszony jellegénél fogva munkáltatójának alárendelt munkavállaló fogalmát. Tudomásul kell vennünk, hogy a huszonegyedik század elején a tőke, a szellemi termékek, az információk legalább olyan mértékben hozzájárulnak a vállalkozás sikeréhez.

Hosszasan sorolhatnám még az 1992. évi I. törvény hiányosságait, de a kormány tagjaként feladatom nem a hibák ostorozása, hanem az alkotás, az új értékek megteremtése.

Tisztelt Országgyűlés! Célom, hogy minél hamarabb olyan szövetkezeti törvény legyen Magyarországon, amelyik valóban az európai értelemben vett szövetkezetekről szól.

(8.10)

 

Meggyőződésem, hogy a hatályos törvény toldozásával-foldozásával ez a cél nem érhető el. Új törvényt kell alkotnunk, amely tiszta és jól áttekinthető szabályozásával lehetőséget biztosít arra, hogy a szövetkezetek gazdasági és társadalmi küldetésüket betölthessék.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat alkalmas erre; alkalmas arra, hogy a szövetkezeti modellváltás törvényi alapját képezze.

Nem szívesen használom a "modellváltás" kifejezést, mert azt a látszatot kelti, mintha az egyik szövetkezeti modellről most egy másikra térnénk át, pedig nem erről van szó. Egyetlen szövetkezeti modell van, amelyet nekünk is létre kell hoznunk, pontosabban újjá kell élesztenünk. Ha valaki megkérdezné: csak ezért új-e az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, amely valóban nem tartalmaz nagyszerű, új tudományos eredményeket, sem korszakalkotó jogtechnikai találmányokat, a következőket válaszolhatom: az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat csak nekünk új, apáink és nagyapáink számára a régi, az ismert és a jól bevált szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot jelenti. E törvényjavaslat jó példát szolgáltat arra, miként kövessük azokat az értékeket, amelyeket őseink már a magukénak mondhattak, és sajnos, történelmi viharaink között mi elfeledtük.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy felidézzem ezeket az értékeket. Segítségemre van a Szövetkezeti Világszövetség manchesteri konferenciájának állásfoglalása, amelyben újrafogalmazták és modernizálták a rochdale-i szövetkezeti alapelveket, azzal a szándékkal, hogy a szövetkezés képes legyen megfelelni a XXI. század kihívásainak.

Magyarország viszonylatában a kormány is ezt fogalmazta meg alapvető célként. A kiindulópont a demokrácia. A demokrácia az az elv, amely nem kizárólag a modern polgári államberendezkedés alapja, hanem a társadalom egészét átfogja; demokráciát tanulnak már a gyermekek is a kisdedóvóban, és demokratikus intézmények között válik belőlük felelősen gondolkodó polgár. Nagy szükségünk van arra, hogy a magyarországi gazdasági élet szereplői között is megjelenjenek olyan szervezetek, amelyek nem nemzeti és kulturális értékeinken keresztülgázolva törekszenek a nyereségre.

A demokrácia nemcsak átfogó szerepe miatt tekinthető alapelvnek, hanem azért is, mert belőle a szövetkezeti mozgalom alapeszméi sorra levezethetőek. Elsőként a szövetkezés szabadsága. Szövetkezet csak tagjai önkéntes akaratelhatározása nyomán jöhet létre, politikai kényszer soha nem hozhat létre szövetkezetet. (Közbeszólás: De, hozhat!) De természetesen a gazdasági és egzisztenciális kényszer sem, a munkahelyek féltése, a változástól való rettegés sem, arra csak az egyéni érdek felismerése és önkéntesen a közösségi érdek alá rendelése lehet képes. Ez a felismerés bárkiben, bármikor megfogalmazódhat vagy háttérbe szorulhat, ezért a szövetkezetekben a nyitott tagság elve érvényesül: aki be kíván lépni és a tagok be akarják fogadni, az taggá válhat, aki ki akar lépni, az pedig akkor lép ki, amikor akar, a bennmaradók semmilyen módon nem akadályozhatják meg őt ebben.

A nyitott tagság elvéhez kapcsolódik a változó tőke elve, amit gazdasági szempontból a szövetkezet legsajátosabb jellemzőjének tart az Európai Unió. Új tagok belépésével nő, a régiek kilépésével csökken a szövetkezet jegyzett tőkéje; ez mégsem okoz fizetési nehézséget, nem vezet a szövetkezet hitelképességének csökkenéséhez. A bankok Nyugat-Európában szívesen hiteleznek a szövetkezeteknek. Miért? Felismerték, hogy a szövetkezet hitelképessége tagjai hitelképességével áll összefüggésben: ha a szövetkezet kér hitelt, nem egy gazdasági társaság teszi, amelynek gazdálkodását kell a hitelképesség megállapításához górcső alá venni, nem kell mutatószámok segítségével a szövetkezet vagyonát, bevételeit és kiadásait hosszasan elemezni: a szövetkezet mögött álló kis- és középvállalkozások, háztartások jövedelmi helyzetét kell megvizsgálni. Kissé merész hasonlattal azt is mondhatnám: a hitelkérelmet benyújtó polgár mellett felsorakoznak a szövetkezet tagjai, és biztosítékként felajánlják jövedelmüket, vagyonukat, ezáltal a szövetkezet a legbiztonságosabb adósok gyűjtőhelyévé válik, mert a kockázat sokak között oszlik meg, és olyanok között, akik a lehető legkisebb kockázatot vállalják, hisz családjuk boldogulása a tét.

Számunkra talán a legmeglepőbb tulajdonsága a szövetkezetnek a kizárólagosság elve. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet gazdasági tevékenysége nem szakad el tagjai tevékenységétől. A szövetkezet egyetlen gazdasági célja, hogy tagjai saját vállalkozásukban vagy háztartásukban a lehető legnagyobb hasznot, illetve megtakarítást érjék el. Önálló gazdasági célja a szövetkezetnek nincs. Tekintettel a változó magyar gazdaság sajátosságaira, a törvényjavaslat rugalmasan értelmezi ezt az elvet, csak az ésszerű összefüggést kívánja meg a szövetkezet és tagjai tevékenysége között. Ha ez az összefüggés nem lenne, a tag és a szövetkezet nem tudna eredményesen működni, a szövetkezet és tagja közötti gazdasági együttműködésnek pedig óriási jelentősége van.

A szövetkezet szolgáltatásait elsősorban a tagok veszik igénybe. Ez természetes, hiszen éppen azért hozták létre a szövetkezetet, hogy kedvezőbb áron vásárolhassanak alapanyagot, vetőmagot, hogy hozzájussanak a nagykereskedelmi kedvezményekhez vagy olcsóbban vehessék meg a mindennapi szükségleti cikkeket. A szövetkezet pedig akkor fejlődik, ha minél több árut és szolgáltatást rajta keresztül szereznek be tagjai. A szövetkezet önfejlődése ezen az összefüggésen alapszik. Az állam feladata, hogy a kezdeti lépésekhez szükséges támogatást megadja. Ezt szolgálja e törvényjavaslat is.

Tudom, sokan ellenzik ezt. Ellenkezésüket teljes mértékben megértem, hisz ki fog a nemzetközi kereskedelmi cégek boltjában vásárolni, ha a szövetkezeti boltban olcsóbban jut hozzá ugyanahhoz?

 

(8.20)

 

Ki fog drága gépeket kölcsönözni, bérelni, ha a szövetkezet biztosítja azt neki? De miért juthat hozzá a szövetkezeti tag olcsóbban mindezekhez? Mert a szövetkezet a tagjaival szemben nem törekszik nyereségre. Elismerem, komoly megrökönyödést válthat ki ez önökből, de Görögországtól az Egyesült Királyságig semmi csodálkoznivalót nem találnak ezen. Ismételten hangsúlyozom, a szövetkezet célja nem hatalmas tőke koncentrálása, ami azután elidegenedve a tulajdonosaitól a menedzsment érdekeit szolgálja. A szövetkezet célja, hogy az együttműködésből származó hasznot a tag családi vállalkozásában, háztartásában élvezze. A szövetkezet meghatározza a termék önköltségét, azzal egyenlő áron adja tagjainak, meghatározza a tisztes haszonkulcsot, és azt érvényesíti harmadik személyek felé. A szövetkezet nyeresége a harmadik személyekkel folytatott gazdasági együttműködésből származik, felosztására nem a vagyoni hozzájárulás arányában kerül sor, hanem a tagok szövetkezettel folytatott gazdasági együttműködésétől függően. Gondoljunk bele, a szövetkezet célja forgalmának növelése, ehhez a célhoz az a tag járul hozzá legjobban, aki a legnagyobb mértékben vette igénybe a szövetkezet szolgáltatásait. Európában és az Amerikai Egyesült Államokban hasonló módon osztja vissza nyereségét a szövetkezet.

A gazdálkodó szervezetek általános jellemzőivel szemben a szövetkezet tevékenysége kiterjed tagjai kulturális, oktatási és szociális igényeinek kielégítésére. Tapasztalhattuk, a piaci verseny hasznos, de számos problémát nem old meg, sőt újakat is előidéz. A szövetkezet az egyetlen gazdálkodó szervezet, amelyik nem a tőkét, a munkaerőt vagy a kizsákmányolható tudást látja tagjaiban, hanem az embert a maga sokrétű igényeivel. Ezért alkalmas a szövetkezet számos állami feladat elvégzésére a gazdasági szférán kívül is. Legjobb példája ennek az iskolaszövetkezet, ahol a munkára nevelés, a szabad idő hasznos eltöltése szinte nagyobb súllyal esik latba, mint a profitszerzés. Ezek a szövetkezet alapvető ismérvei gazdasági és tudományos szempontok szerint. Ha a szövetkezetekről akarunk törvényt alkotni, ezekből kell kiindulnunk. Ha egyiket vagy másikat elhagyjuk, nem nevezhetjük szövetkezetnek azt a valamit, ami megmarad. Az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat tartalmazza valamennyi ismérvet, meggyőződésem szerint alkalmas a szövetkezés elterjedésének elősegítésére, az pedig társadalompolitikai szempontból is felettébb kívánatos lenne.

Én a szövetkező polgárokban látom azt az erőt, ami nálunk a vidéki középosztály gerincét fogja alkotni. A kis közösségekben élők végre kilépnek az önérdek szűk korlátai közül, és képessé válnak hasznos össztársadalmi célok megfogalmazására és végrehajtására, nem sürgetnek állandóan állami beavatkozást, nem várnak mindent az állami kezdeményezéstől. Íme, az egyik ok, tisztelt képviselőtársaim, amiért a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, és nem más e törvényjavaslat előadója.

További okok keresése sem jelent problémát. Elegendő az Európai Unió új agrárpolitikájának célkitűzéseire pillantanunk. A közelmúltban elfogadott francia agrárorientációs törvény indoklása minden eddiginél világosabban mutat rá, milyen sajátosságokkal rendelkezik, rendelkezzék Európa mezőgazdasága. Legfontosabb jellemzője, hogy nem profitorientált, és nem célja a gazdasági hatékonyság mindenek feletti növelése. Nem is lehet az, mert amíg az Amerikai Egyesült Államokban 1,5 millió gazdálkodó él, addig az Európai Unióban 7,5 millió. Ha a hatékony mezőgazdaság lenne az Európai Unió célja, legalább 6 millió gazdálkodónak fel kellene hagyni eddigi életmódjával, és el kell hagynia lakóhelyét. Ennek társadalmi következményei beláthatatlanok. A vidék elnéptelenedésével alapvetően megváltoznának Európa tájai, rengeteg kulturális érték menne veszendőbe. Ezt az Európai Unió mindenáron meg akarja akadályozni.

Mi sem tehetünk másként, és nem uniós csatlakozásunk miatt, hanem saját jól felfogott érdekünkben. Emlékezzünk, mibe került Magyarországnak, hogy a vas és acél országa akart lenni! (Francz Rezső: De ez ugyanaz...) A modern európai mezőgazdaságnak egyszerre kell felvállalnia gazdasági, szociális, kulturális és környezetvédelmi feladatokat. A termelők célja nem elsősorban a minél nagyobb termésátlagok elérése, hanem a termőföld, a táj, a természeti értékek védelme, a kultúrállapot fenntartása. A társadalom egészének megbízásából a mezőgazdasági termelők feladata az ország természeti arculatának megőrzése, amihez hozzátartoznak a zöld füvű legelők, a szőlő borította domboldalak és a rengő búzamezők. Akkor is hozzátartoznak, ha a bor vagy búza nem adható el nagy haszonnal a világpiacon. Ez bármennyire is agrárgazdasági célnak tűnik, nem az: össztársadalmi cél, amit az államnak támogatnia kell. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy nem vezet a társadalmi béke felé az a módszer, ami a nem mezőgazdaságból élők jövedelmének átcsoportosításával akar megfelelni ennek az össztársadalmi célnak.

A jövő a vidékfejlesztés irányába mutat. Sokszor hangoztatott célunk a vidék népességmegtartó képességének javítása. Ha a mezőgazdaság nem nyújt elegendő jövedelmet a vidéken élők jólétéhez, az ipar odatelepítését pedig a környezet védelme érdekében senki sem támogatja, a szolgáltatások ösztönzése az egyetlen járható út.

Miért mondottam el ezt most önöknek? Mert ezek a célok társadalmi, közösségi összefogást igényelnek, s éppen ebből az összefogásból fakad a szövetkezés. A szövetkezetek jellemzően szolgáltatásokat nyújtanak, felvállalhatják mindazokat a tevékenységeket, amelyek a többfunkciós családi gazdaságok jövedelemtermelő képességét növelik. A szövetkezetek támogatása szervesen illeszkedik átfogó vidékfejlesztési és agrármodernizációs törekvéseinkhez.

Tisztelt Országgyűlés! A kívánatos célok és a társadalmi hasznosság mellett nem szabad megfeledkeznem a folyamat nehézségeiről és a még előttünk álló feladatokról sem. A szakértők által szövetkezeti modellváltásnak nevezett folyamat leggyengébb pontja a gondolkodásmód megváltozása. Az önálló egzisztenciával rendelkező termelők száma örvendetesen gyarapszik. Intézkedéseink nyomán lelassult a falvak népességszámának csökkenése, egyes vidékeken már növekedést tapasztalhatunk. Őszintén bízom abban, hogy az eredmények láttán mindenkiben feléled a jobbítani akarás, az összefogás érzése, és akkor nem lesz okunk aggódni a szövetkezetek jövőjéért.

A megoldandó feladatok legfontosabbika a szövetkezeti adórendszer megteremtése. A hatályos jogszabályok a gazdasági társaságok sajátosságaihoz illeszkednek, nem képesek kezelni a kettős arculatú szövetkezeteket, amelyek a nyereségorientált gazdálkodók és a tevékenységorientált közhasznú szervezetek tulajdonságait is magukon viselik. Értesüléseim szerint a jogszabály-módosítások szakmai előkészítése megkezdődött.

A szövetkezeti kérdéskör legvitatottabb és legnagyobb vitát kiváltó eleme az üzletrészek helyzete. A törvényjavaslat csak részjegyekről, részjegytőkéről szól, az üzletrészeket be kell vonni, azt követően kifizetni vagy részjeggyé alakítani. A nem mezőgazdasági szövetkezeteknek a törvény hatálybalépésétől számított öt év áll rendelkezésére, hogy az üzletrészeseket kifizessék vagy az üzletrészeket részjeggyé alakítsák. Ezáltal megszűnik a szövetkezeti tagsági viszonyt igazoló okiratok kettőssége.

A mezőgazdasági szövetkezetekben az üzletrészek kérdése nem oldható meg ilyen egyszerűen. A mai napig felgyülemlett feszültségeket körültekintően kell kezelni, de minden további időpazarlás rontja az eredményes megoldás esélyét.

 

 

(8.30)

 

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy kifejtsem azt, amit többségében önök is jól ismernek: miért jelentkezik e kérdés ilyen halogatást nem tűrő, kényszerítő erővel. A rendszerváltozásnak politikai és gazdasági értelemben is alapját képezte a magántulajdon sérthetetlenségének helyreállítása. Számos területen örvendetes eredményeket tudunk felmutatni, és az Európai Unió is elismeri, hazánkban működik a piacgazdaság. Annál inkább fel kell emelnem a szavam azon igazságtalanság ellen, amit a szövetkezeti üzletrésztulajdon szabályozásának kettőssége jelent. A szövetkezettel tagsági viszonyban álló üzletrészes minden évben osztalékot kap, a közgyűlésen felszólalhat, befolyásolhatja a szövetkezet működését, egyszóval rendelkezhet vagyonával. A kívülálló üzletrészesek legfeljebb arról értesülhetnek, mennyivel csökkent üzletrészük piaci értéke, hogyan használták fel a tagok a szövetkezet veszteségeinek fedezésére a vagyonukat. Nem értik, miért e megkülönböztetés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én sem értem. Mindenki, aki a szövetkezeti üzletrészek jelenlegi szabályozásával megismerkedett, egy emberként szorgalmazta annak megváltoztatását pártállásától, politikai meggyőződésétől függetlenül. Évek óta minden szövetkezeti vezető tudta, a kormány előbb-utóbb lépni fog, megszünteti e visszás helyzetet. Sok szövetkezet nem várta be ezt az intézkedést, maga keresett megoldást. Van olyan, amelyik gazdasági társasággá alakult, van, ahol felvásárolták a kívülállók üzletrészeit, van, ahol a végelszámolás mellett döntöttek. Egy dologban azonban minden szövetkezet egységes képet mutat: a kívülállók üzletrészeinek értéke mindenhol csökken, és ma már csak névértéküknek 8-10 százalékát érik. Nem célja a kormánynak, hogy felelősöket keressen és a viszály magját szórja - úgyis megteszik azt helyette mások -, de igenis célja a további vagyonvesztés megakadályozása, igenis célja a kívülálló üzletrészesek vagyonának visszaszolgáltatása.

Nem pusztán erkölcsi kötelessége ez a kormánynak. Ha jogászként a szövetkezeti üzletrészeket szabályozó törvényre, majd az alkotmányra pillantok, ellentmondást tapasztalok. Tudom, hogy nem minősíthetem alkotmányellenesnek a törvényt, hisz arra csak az Alkotmánybíróság jogosult. De meggyőződésem, jogászként megfogalmazhatom aggályaimat, miniszterként pedig kezemben vannak az eszközök is, hogy ezeket eloszlassam. A kormány tagjaként kötelességem az alkotmányellenességnek még a gyanúját is eloszlatni. Azért könnyű a helyzetem, mert nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, nyolc év óta e törvényjavaslat az egyetlen, amely e kötelezettségnek eleget tesz. Mert amíg a megoldást minden érintett szavakban évek óta sürgeti, a tettek valamilyen okból mindig elmaradtak.

Bevallom, tisztelt képviselőtársaim, nem csodálkozom ezen. A szövetkezetek szabályozása számos, önmagát szakmainak nevező csoportosulás számára nyújt ideális lehetőséget, hogy befolyását fenntartsa és vezetőik jelentős magánvagyonra tegyenek szert. E csoportosulások hangja erős, és erősebb, mint azoké, akik ennek a helyzetnek a kárvallottjai. E törvényjavaslattal arra törekszünk, ne erősekre és gyengékre, gyarapodókra és kárvallottakra ossza az érintetteket, következetes és demokratikus eljárás során jusson hozzá mindenki az őt megillető vagyonhoz.

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági üzletrészről szóló törvényjavaslat kötelezi a szövetkezeteket, hogy üzletrész-felosztási tervet készítsenek az idei év mérlegadatai alapján. A kívülállók arányosan viselik a szövetkezet terheit, és a tervet független könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni. Ezt követően közgyűlést kell összehívni, amelyen szavazati joggal vesznek részt a kívülállók is, és ami csak az üzletrész-felosztási terv elfogadásáról és kifizetéséről dönt. A döntést követően 90 napon belül kell a névértéket ténylegesen kifizetni.

Számos vád érte a javaslatot, hogy túl rövid határidőt szab ilyen komoly feladat végrehajtására. Alaptalannak tartom e vádat. Még több mint három hónap van a törvény tervezett hatálybalépéséig, 60 nap áll rendelkezésre az üzletrész-felosztási terv elkészítésére, további 30 napon belüli időpontra kell összehívni a közgyűlést, és a döntéstől számított 90 napon belül kell kifizetni a kívülállók járandóságát. Összesen 9 hónap, nem számítva azt, hogy az államigazgatási egyeztetés keretében minden érdekképviselet májusban megkapta véleményezésre a tervezetet. Meggyőződésem, hogy aki akart, felkészülhetett törvényi kötelezettségének teljesítésére. Az eljárás egyszerű, áttekinthető, célratörő. Szükség is van erre, mert egy év múlva már nem lesz miről beszélnünk: a szövetkezetek veszteségeik fedezésére a kívülállók maradék vagyonát is felhasználják.

Ehhez kapcsolódóan kell megjegyeznem: a mai magyar mezőgazdaság nincs olyan helyzetben, ahol az időhúzás eredményes módszer lehetne. Közeleg hazánk uniós csatlakozása, és végérvényesen tisztázni kell, kik lesznek a hazai agrártermelők, kik foglalkoznak kiegészítő jelleggel mezőgazdasági termeléssel... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnök úr, fél oldalam van még hátra. Ha az elnök úr nem engedélyezheti, akkor az Országgyűlés döntését kérem.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: A fél oldalt szerintem szívesen meghallgatják a képviselők is. (Derültség. - Közbeszólások az FKGP és az MSZP padsoraiból: Halljuk, halljuk!)

 

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: ...és kik számára jelenti csupán a szabadidő hasznos eltöltését a mezőgazdasági foglalatoskodás. A személyi kör tisztázása legalább olyan fontos kérdés, mint a birtokrendezés. A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat is megfogalmazza: azoknak kell földhöz jutniuk, akik megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkeznek, és elhivatottak a vidéki életmód folytatása iránt.

Íme, tisztelt képviselőtársaim, az a folyamat, amelybe szervesen illeszkedik a mezőgazdasági üzletrészről és az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, és amely a magyar agrárium felvirágzásához vezet, rendezett tulajdonviszonyokhoz, áttekinthető birtokviszonyokhoz, a széles körű szakmai ismeretekkel rendelkező gazdák családi gazdaságainak fejlődéséhez.

Zárásként hadd idézzem ismét gróf Károlyi Sándort, annál is inkább, mert száz évvel ezelőtti reményében én ma osztozom: "Ha a jelenkor társadalmi fejleményeire tekintünk, úgy tűnik fel, hogy az új századdal új korszak is indul meg. Az érdekszövetségek korszaka kezdődött. Az individualizmus gyengítő hatásaitól távolodva az összetartozandóság, az egyértelműség felé kezdünk haladni. A szövetkezeti és egyesülési tevékenységben, eltekintve az anyagi haszontól, amely miatt megalakulnak, valami ennél magabiztosabb is rejlik, mert midőn egyrészt az emberek felfogása az anyagi kérdések körül tisztul és látókörük szélesedik, akkor a szolidaritás érzete közöttük erős gyökeret ver. Ennek a kettős iránynak egyike az anyagi boldogulás felé mutat, a másik pedig a nemesbült gondolkodás, az önzés megfékezése, a közjó s a haza szeretetét hozza magával."

Kérem a tisztelt Országgyűlést, támogassa az új szövetkezetekről és a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslatokat. Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm az időtúllépés lehetőségét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások, valamint a bizottságokban megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Arra figyelemmel, hogy a bizottságok többsége a két előterjesztést külön-külön vitatta meg, a bizottsági álláspontot mindkét törvényjavaslat kapcsán más-más előadó ismerteti.

Elsőként a mezőgazdasági bizottság előadói következnek. Megadom a szót Járvás Istvánnak, aki az üzletrészről szóló törvényjavaslat bizottsági álláspontját ismerteti.

 

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény tervezetét megtárgyalta mint fő bizottság. A tárgyalás során azt lehetett megállapítani, hogy függetlenül attól, ki melyik pártban van, az üzletrészek kezelésének fontosságát nem vitatta senki.

 

 

(8.40)

 

 

Erről rendkívül sok vélemény hangzott el, ennek módjáról, hogyan lehet ezt a kérdést megoldani.

A másik fontos terület, amely a vita során kicsúcsosodott, nevezetesen a családi gazdaságok helyzete, hogyan és milyen helyzetben vannak, milyen törvények, milyen intézkedések, milyen hatással voltak a családi gazdaságokra. Harmadsorban előfordult, illetve mindkét oldalról megfogalmazásra került, hogy Magyarországon ma nagybirtokrendszer kialakulásának a lehetőségei vannak, ez folyamatban van, és hogy mely törvények azok, amelyek ezt segítik, illetve mely törvények, intézkedések azok, amelyek ennek nagy lendületet adtak.

Az üzletrészek kezelésével kapcsolatban felmerült, illetve többek véleménye az volt, hogy ezt a helyzetet, ezt az immár nyolc éve tartó - nyugodtan nevezhetjük az üzletrész-tulajdonosok vesszőfutása nyolc évének vagy egyfajta kutyakomédiának, amely kapcsán számtalan ember veszítette el mezőgazdasági üzletrészét, mezőgazdasági vagyonát - folyamatot illene megállítani, és illene normális mederbe terelni. Nem engedhető meg az a folyamat, amikor az üzletrész-tulajdonosok 4-5 százalékért elveszítik az üzletrészüket, és ezen 4-5 százalékos üzletrészvesztés folytán új vagyonok, új grófi szérűk születnek a magyar ugaron (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.), ami mindenki számára megdöbbentő. Az üzletrészek kezelése tehát mindenféleképpen szükséges.

Többek véleménye az volt, hogy a törvényjavaslat alkalmas ennek a megoldására; az időt többen rövidnek találták. Véleményem szerint azonban megoldható ez az üzletrészkérdés, hiszen a szövetkezés egyik alapelve az, hogy el kell számolni az emberek vagyonával; nem 4-5 százalékon, hanem reálisabb értéken kell elszámolni, s ez fontos dolog. Az biztos, hogy aki a mai magyar mezőgazdaságban üzletrész-tulajdonos, azok közül nem mindenki tud a mezőgazdaságban dolgozni. Ez egyértelmű, azt hiszem, ezt nem vitatja senki. De az nem mindegy, ha az üzletrészét eladja, milyen értéket fog érte kapni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Semmit.) Hiszen annak a családnak, amelyik nem a mezőgazdaságból kíván a továbbiakban megélni, szintén van erkölcsi joga arra, hogy az élet más területén érvényesülni tudjon, ehhez pedig pénz kell. Ehhez szükséges, hogy tisztességesen elszámoljunk az üzletrész-tulajdonosokkal és az üzletrészértékekkel.

Ezért a mezőgazdasági bizottság többségi véleménye természetesen az volt, hogy az üzletrész-törvényjavaslat, amely a T/3010. számot viseli, alkalmas általános vitára. Az általános vitára való alkalmasság mellett fontos volna a mezőgazdaságot olyan helyzetbe hozni, amelyben a tulajdonjog kicsit mégis erősebb lenne a rendelkezési jognál. Jó volna, ha történelmi távlatban visszanézve az a több száz éve zajló folyamat, amelyben Magyarország a mezőgazdaságban dolgozóit, a parasztjait vagy a farmerjeit nem igazán tolerálja, nem igazán bízik meg bennük... Hiszen ma is olyan folyamat részesei vagyunk, amelyben nem kívánjuk vagy nehezen akarjuk odaadni a tulajdont és a földet a mezőgazdaságban dolgozóknak, csak részben akarjuk odaadni, el akarjuk tőlük venni. (Moraj az MSZP padsoraiból.) Hiszen az 1992-es szövetkezeti átmeneti törvény ma, nyolcéves távlatból nézve úgy mutat, hogy azért történt az üzletrészfelosztás, hogy az üzletrészeket örökre és végérvényesen el lehessen venni, tulajdon formájában. Ezért van szükség az üzletrésztörvény módosítására, illetve ennek a folyamatnak a lezárására.

A bizottság a törvénytervezet 14 igen szavazattal, 10 nem szavazattal és 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Az ehhez az előterjesztéshez kapcsolódó kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Pásztohy Andrásnak.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleménynek ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen rendkívül heves vita alakult ki a törvénytervezettel kapcsolatban. A végül kisebbségben maradt képviselők véleménye az alábbiakban összegezhető.

Általánosságban megállapították, hogy a tervezet átgondolatlan, alkotmánysértő, nem felel meg sem a piacgazdaság, sem a jogállamiság követelményeinek. Az ellenzék képviselői mindezek alapján a törvény visszavonását javasolták a vita megkezdése előtt. A véleményeket három területre összpontosították: figyelemmel az alkotmányossági szempontokra, a szövetkezetekre, az agrárgazdaságra gyakorolt hatására tekintettel, a térségek, települések, az ott élő emberek életére gyakorolt hatás alapján.

Az alkotmányossági aggályát szinte minden ellenzéki képviselő kihangsúlyozta, amelyet az alábbiakban fogalmaztak meg. A tervezet alkotmányellenes, mivel megszegi a szövetkezeti tulajdon alkotmányos védelmét, különbséget tesz a szövetkezetek között. Az előterjesztő az 1992. évi I. törvényt, annak hatását alkotmánysértőnek tartja, de ezzel a tervezettel az alkotmánysértést újabb alkotmánysértéssel próbálja kezelni.

A törvénytervezet az üzletrész-tulajdonosok vagyonát a törvény erejével kívánja csökkenteni, illetve elvenni, tehát turkál az emberek vagyonában. Az ellenzéki képviselők felhívták a figyelmet arra, hogy 1992-ben az akkori kormány, illetve parlament törvényben erőltette rá a szövetkezetekre vagyonuk nevesítését, s így alakult ki a kárpótlás jellegű intézmény, a szövetkezeti üzletrész intézménye, amely nemzetközi kitekintésben is idegen a szövetkezetektől.

Az elmúlt nyolc év tapasztalatai bizonyították, hogy ez a helyzet időzített bombaként ketyeg a szövetkezetek alatt, ugyanis az elmúlt évtizedben a szövetkezetek működésében, azok megítélésében végighúzódott az a probléma, hogy igazából sem a bankok, sem a hitelezők, sem a gazdasági partnerek nem tekinthették a szövetkezeteket olyan versenyképes vállalkozásnak, mint például a társaságokat, mert úgy ítélték meg, hogy egy olyan gazdasági szervezet, amelynek a struktúrájába a politika bármikor beavatkozhat, bármikor tőkekivonást gerjeszthet, hosszú távon nem lehet stabil vállalkozás, s a tőkebefektetők is elkerülik. Sajnos igazuk volt, mert ez ismét bekövetkezni látszik.

Képviselőtársaim a törvény várható gazdasági hatásait az alábbiakban összegezték: a szövetkezetek vagyona elértéktelenedik, az üzletrészek értéke lenullázódik, megszűnik a tagi kölcsön fedezete, a földhaszonbérletek sokasága, munkahelyek tízezrei. Tönkremennek a kistermelők, az őstermelők, a mezőgazdasági vállalkozások, mert nem lesz, aki integrálja, segítse őket. A mezőgazdasági termelés soha nem látott mélységbe süllyed. A hitelező bankok, felmérve a törvény következményeit, felmondják a hiteleket; erre egyébként nyomatékkal felhívta a figyelmet a Bankszövetség is. A jelzáloggal terhelt vagyont dobra verik, és senki nem lát egy fillért sem, legyen az külső vagy belső üzletrész-tulajdonos. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!)

Hogy kié lesz a vagyon? Akinek sok pénze van - a multiké, a külföldi és belföldi nagytőkéé (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Torgyán Bt.! - Taps az MSZP padsoraiból.). Nem lehet nem észrevenni: felgyorsul a nagybirtokrendszer kialakulása. Vajon a térségek, a falvak életére milyen hatással lesz a törvény? Az ellenzék véleménye szerint a falvakban nő a munkanélküliség, csökken a helyi önkormányzatok helyi bevételi lehetősége, nőnek a kiadásai. Nem a polgárosodás, hanem az elszegényedés gyorsul fel a magyar vidéken.

Az ellenzéki képviselők szerint is van megoldás. Az üzletrész kérdését nem törvényhozási erőszakkal, hanem az érintettek törekvéseit segítő kedvezményekkel, okos támogatási politikával, kedvezményes hitelekkel lehet és kell elősegíteni. Az állam a beavatkozás helyett legyen együttműködő partner, és ne politikai ellenséget, ellenfelet lásson a szövetkezetekben. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. A végső megoldás az kell legyen, hogy a kormány ezt a tervezetet vonja vissza, és piaci eszközökkel, az érintettek, az érdekeltek támogatásával oldja fel az üzletrésszel kapcsolatos feszültséget. El lehet játszani ugyan a politikai zöldasztalnál a több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás szellemében, hogy mindenki egy kicsit rendszert akar váltani, mert aki '90-ben vagy '94-ben nem volt hatalmon, az '98-tól kezdve szeretne most ilyet tenni, de ennek a magyar társadalom látja a kárát.

Azzal a kisebbségben maradtak is egyetértettek, hogy az üzletrészproblémát meg kell oldani, de hangsúlyozták, hogy a jogállamiságnak megfelelő törvényekkel, eszközökkel és valamennyi érintett érdekének a figyelembevétele mellett. Erre kell hogy törekedjünk, tisztelt képviselőtársak!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Most megadom a szót Csatári Józsefnek, az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kialakult bizottsági álláspont ismertetésére.

 

 

(8.50)

 

CSATÁRI JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényről - továbbiakban szövetkezeti törvény - elmondható, hogy szinte rögtön a hatálybalépését követően, majd azóta többször is felvetődött felülvizsgálatának kérdése, illetőleg az új szövetkezeti törvény megalkotásának szükségessége. Kétségtelen, hogy a szövetkezeti törvény nem ad feltétlen követésre érdemes modellt a szövetkezni kívánóknak. Nem egyértelmű, hogy a jogalkotó milyen célok teljesülését várta a szövetkezetek működésétől, illetőleg milyen gazdasági, szociális szerepet szánt nekik.

A szövetkezeti törvény deklarálja ugyan a hagyományos szövetkezeti értékek és elvek iránti elkötelezettséget, szabályai viszont nem segítik elő következetesen ezeknek az elveknek az érvényesülését. A hatályos törvényi szabályozás által felvázolt modell egyfelől nem felel meg a szövetkezet intézményéhez hagyományosan kapcsolódó forgalmi kritériumnak, másfelől nem tesz eleget azoknak a gazdasági ésszerűségen alapuló elvárásoknak sem, amelyek révén a szövetkezet a következő évezred során is működőképes jogintézmény maradhat.

A szövetkezeti törvény által szabályozott szövetkezet ma mindenekelőtt olyan vállalkozást jelent, amely a természetes személy tagok mint munkavállalók, a jogi személyiséggel rendelkező tagok pedig mint tőkebefektetők részvételével folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet. Mindez azt jelenti, hogy a szövetkezetre vonatkozó hatályos szabályozás egy olyan gazdasági társaságot tekint modellnek, amelyben a szövetkezet a gazdasági társaságokra irányadó garanciális szabályok nélkül folytat gazdasági társaságokra jellemző vállalkozási tevékenységet.

Az a szövetkezeti törvény továbbá figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a létező szövetkezetek jelentős hányada fogyasztási, beszerző, illetőleg értékesítő szövetkezet, és változatlanul az úgynevezett termelőszövetkezetet tekinti szabályozás tárgyának. Mindez nemcsak az Európában általánosan elfogadott szövetkezetfogalomtól, hanem a kormány által deklarált célkitűzéstől is távol áll.

A kormányprogramnak a mezőgazdaságról és vidékfejlesztésről szóló fejezete ugyanis kiemeli, hogy a kormány a piacgazdasági viszonyoknak megfelelően mindenekelőtt a közös értékesítésben, a gépbeszerzésben, a használatban, a közös raktározásban, a feldolgozásban, továbbá a hitelezésben támogatja a szövetkezetek létrejöttét. Ez szoros összefüggésben áll azokkal a kormányzati célokkal, amelyek a mezőgazdaság jövőjét határozzák meg.

Igaz ugyan, hogy a szövetkezetek nemcsak a mezőgazdaság területén működnek, de meghatározó jelentőségük van, illetőleg lehet a vidék népességmegtartásában, gazdasági és szociális helyzetének javításában és erősítésében. Ezért a szövetkezet jövőjét illetően a célok meghatározása, a jogi szabályozás kialakítása a mezőgazdaság és vidék fejlesztése kérdéseinek szorosan összefüggő, komplex kérdéskörét jelenti. Ez áll összhangban azzal a szemlélettel, amelyet az Európai Parlament 1983-ban, majd 1987-ben a szövetkezetek helyzetéről elfogadott határozatai tükröznek. Eszerint a szövetkezetek olyan kis- és középüzemek, amelyek az öntevékenység és a demokratikus igazgatás keretében működnek, és egyben a regionális fejlesztés és munkahelyteremtés fontos eszközei.

A kormányprogram preferált célként határozza meg a családi gazdálkodáson alapuló gazdaságok további kialakítását és megerősítését. Ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem általában a vidékfejlesztés szempontjából is alapvető jelentőségű cél, ami összhangban van az európai integráció által támasztott követelményekkel is. Az Európai Unió országaiban általánosan elterjedt a közösségi vívmányként számon tartott intézmény, az úgynevezett multifunkcionális családi farmgazdaság. Ez az uniós országokban nem egyszerűen az agrártermelés alapegysége, de a táj megőrzésében, a sajátos termelési hagyományok ápolásában, a falusi turizmusban, továbbá a vidéki népesség szociális szükségleteinek kielégítésében is fontos szerepet játszik, és alkalmas arra, hogy a népességet a vidéken megtartva számára megélhetést biztosítson.

Ennek a gazdasági modellnek olyan szövetkezés felel meg, amely az önállóan gazdálkodó tulajdonosok gazdasági, szociális és jóléti érdekeiből indul ki. A szövetkezet gazdasági tevékenysége nem függetlenedik a tagok gazdálkodásától, sőt annak eredményessé tételét szolgálja. Egyfelől tehát a hazai igények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), másfelől az integráció követelményei is nagyon figyelemre méltóak.

Éppen ezért az új szövetkezetekről szóló törvénytervezetet, törvényjavaslatot a parlamenti mezőgazdasági bizottsága nagyon mélyrehatóan áttanulmányozta, és 15 igen, 5 nem és 3 tartózkodással általános vitára bocsátásra alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: A bizottságban kialakult kisebbségi véleményt Karakas János ismerteti. Megadom a szót.

 

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az 5 nem és 3 tartózkodó nevében szeretném elmondani különvéleményünket.

A bizottsági vitán rendkívül sok kérdés fogalmazódott meg képviselőtársainkban, többek között az is, hogy szükség van-e erre az új szövetkezeti törvényre. Vajon tudna-e a régi törvény alapján működni ma szövetkezeti csapat? A megállapítás részünkről legalábbis az, hogy igen. Vajon ez az új szövetkezetekről szóló törvény feloldja-e azokat a gondokat, problémákat, amelyek a szövetkezetek működése során '92 óta jelentkeztek? Nem. És miért nem? Mert az új szövetkezetekről szóló törvényi előterjesztés elsősorban egyetlen modellel foglalkozik - nem véletlen az FVM előterjesztése -, ez pedig az önálló gazdálkodásra képes 20-100 hektáros gazdák, illetve az ezek működését elősegítő termékpályás, termékforgalmi szövetkezet.

Hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi szövetkezésben ez egy rendkívül szűk, a mezőgazdászok szempontjából jelentős szegmens. De rendkívül sok más szövetkezési forma is jelentkezik. Érdekes dolog, hogy úgy Tamás Károly, mint most itt Csatári József is hozzászólásában elsősorban ezekre a szövetkezetekre koncentráltak.

Aztán fölvetődött az a helyzet is, hogy vajon megérett-e a helyzet egy új szövetkezeti törvényre. Úgy ítéltük meg, hogy igazából nem. Miért nem? Elsősorban azért nem, mert mára a szövetkezés teljesen le lett járatva, lejáratta a politika. Hiába mondják képviselőtársaim kormányoldalról, hogy azért kell az új szövetkezetekről szóló törvény, mert a régi típusú termelőszövetkezetek képtelenek a gazdálkodásra.

Kérem, nézzük meg a számokat! Ha a számokat tekintjük, Torgyán József úr nagyon jól tudja, hogy az elmúlt évek során tízmilliárdokat ölt be az ÁPV Rt.-n keresztül az állami gazdaságokba. Erre is rá lehet mondani, hogy ez egy idejétmúlt forma, meg kell szüntetni, mondjuk, adjuk oda a hollandoknak. De a másik részről nézzük meg, hogy az egyéni gazdálkodó milyen eredményesen tud gazdálkodni. Kérem, egy év alatt 67 ezerről 49 ezerre csökkent az egyéni gazdálkodók száma. Tehát a szövetkezésben van, a szövetkezetekben van a hiba? Nem, hanem abban van a hiba, hogy képtelenek a mezőgazdasági gazdálkodók tisztes jövedelmet előállítani. Ennek következménye, hogy a szövetkezet is válságba jutott, és sajnos miattunk, politikusok miatt a szövetkezés is válságba jutott.

Aztán fölvetődött az a kérdés is, kérem, hogy, mondjuk, mennyire egyeztettek érdekképviseletekkel az előterjesztők. Az Országos Szövetkezeti Tanács három napot kapott erre az egyeztetésre, képviselője kissé cinikusan jegyezte meg, hogy azért viszonylag könnyű helyzetben voltak, hisz ez az előterjesztés egy 1996-os, akkor az Igazságügyi Minisztériumban készített előterjesztés volt, amit akkor széles körű társadalmi vitára bocsátott a minisztérium, és akkor az érdekképviseletek nemet mondtak erre a törvénytervezetre. Most ezt felmelegítve, új szövetkezetekről szóló T/3011. számon gyönyörű szépen be is terjesztették.

Az OSZT képviselője ugyanazokat az indokait mondta el, mint amit már '96-ban is képviseltek, tehát azt, hogy viszonylag szűk kört szabályoz, gyakorlatilag a mezőgazdasági területről szabályozatlan maradt a földbérlő-szövetkezés, a speciális munkaszövetkezés kérdése, nem foglalkozik a munkás tulajdonú szövetkezetekkel, nem foglalkozik a szociális szövetkezéssel, nem foglalkozik a szövetkezésnek olyan széles ágaival, ami pedig előremutató és a világban egyre inkább terjed.

 

(9.00)

 

Igazából célszerű lett volna megvárni az ENSZ-nek a szövetkezetekkel foglalkozó őszi jelentését, nem ártott volna az EU Fehér könyvével is megismerkednie a törvény-előkészítőnek, és jó lett volna, ha a november 30-i nemzetközi-hazai szövetkezeti konferencia összegzéseit is meghallgatták volna az előterjesztők, és ne adj' isten, be is építették volna ezt az előterjesztésükbe.

Az már csak hab a tortán, hogy a részjegy mint a változó tőke elve ezekben a szegényes, kis, újjáalakuló szövetkezetekben, bizony a csődjét hozhatja a szövetkezéseknek, ami szintén egy olyan bomba, amit Torgyán úr ma hatástalaníthat. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. Ezért mondta a kisebbség a nemet és a tartózkodást. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Most a gazdasági bizottság előadói következnek. Megadom a szót Atyánszky Györgynek, aki az üzletrészről szóló törvényjavaslatról kialakult bizottsági álláspontot ismerteti.

 

ATYÁNSZKY GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága megtárgyalta a kormány által T/3010. számon a mezőgazdasági üzletrészről benyújtott törvényjavaslatát.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek átalakulása az 1992. évi II. számú törvénnyel vette kezdetét. A törvény rendelkezései szerint az akkor 1410 mezőgazdasági szövetkezetben a szövetkezeti vagyon 260 milliárd forint volt. A vagyonnevesítés során 1,1 millió fő részére üzletrészekben kifejezve felosztották. A vagyonnevesítés során a szövetkezetek aktív tagjai - 270 ezer fő - 107,9 milliárd forint értékben, 380 ezer fő nyugdíjas szövetkezeti tag 100,6 milliárd forint értékben vagyonban kifejezve üzleti részesedést kapott.

Üzleti részesedést kaptak továbbá az átmeneti törvény rendelkezései szerint a szövetkezet valamikor volt tagjai és a volt tagok örökösei is, 470 ezer fő, 51,9 milliárd forint értékben.

A vagyon megoszlása során külön érdekcsoportok alakultak a szövetkezeteken belül. Kezdettől fogva az átalakult termelőszövetkezetek vezetői, tagjai fenntartással fogadták a kívülálló üzletrészeseket. Nem ismerték el vagyoni jogukat. A kívülálló üzletrészesek ezt a helyzetet nem fogadták el, de véleményüket nem tudták megfelelő súllyal kifejezni, mivel a szövetkezeti közgyűlésen csak javaslattételi és tanácskozási joggal rendelkeztek, annak ellenére, hogy tulajdonjogukat a szövetkezet használta.

A jogaik gyakorlásának elmaradásán túl hátrányba kerültek a szövetkezet adózott eredményének - ha ilyen volt - felosztásakor is. Az illetékes minisztérium felé 1992 óta folyamatosan panaszlevelek áradata indult meg a kívülálló nyugdíjas üzletrészesektől, kifogásolva a szövetkezetek osztalékfizetésének elmaradását; kifogásolva, hogy annak ellenére, hogy az a szövetkezeti vagyon vagyoni eszközeinek elvételéből és annak hozadékaiból keletkezett... - háttérbe szorítják őket, kisemmizve végleg a vagyonukból és a gazdaság eredményének felosztásából.

A mezőgazdasági szövetkezet statisztikai adatai azt mutatják, hogy a szövetkezetek eredménytermelő képessége, a termőföld használata, a szövetkezetekben foglalkoztatott személyek száma 1992 óta folyamatosan csökken. A termelőszövetkezeti vagyont terhelő kötelezettségek emelkednek.

Az érdekképviseletek javaslatára egyre gyakoribb a szövetkezetek részvénytársasággá, kft.-vé való átalakulása. Az átalakulások, a vagyonfelélések, a csőd-, felszámolási eljárások az üzletrészek vagyoni helyzetét ellehetetlenítette, rendelkezési joguk, valamint a vagyonuk tényleges elvesztésével járt.

A kívülálló üzletrészesek jogai, jogi helyzete 1992 óta sérelmet szenved, azzal, hogy a tulajdon leglényegesebb jogosultságát, a tulajdonnal való rendelkezési jogot a kívülálló üzletrész-tulajdonosok nem tudják érvényesíteni.

A jelen törvényjavaslat e jogsérelem feloldásával függ össze, megadva a kívülálló üzletrészeseknek üzletrészeik ellenértékének kézhezvételét és hasznosítását.

A kérdés megoldásával az ellenzéki parlamenti pártok egyetértenek, de annak gyakorlati megvalósítása érdekében egyetlenegy javaslatot sem tettek a parlamenti bizottság ülése során.

Úgy vélem, hogy az FVM miniszterének előterjesztése kifejezi a kormány és az agrártárca programjában foglaltakat azzal, hogy a szövetkezetekből kikerülő kívülálló üzletrészek egy új tulajdonosi szervezetben hasznosulva növelni fogják az agrárgazdálkodás hatékonyságát, és egyben feloldják a meglévő társadalmi feszültséget.

Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Ház előtt fekvő T/3010. számú törvényjavaslatot a gazdasági bizottság 18 igen szavazattal, 12 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Végh Lászlónak, aki a szövetkezetekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatos bizottsági álláspontot ismerteti.

 

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság megtárgyalta az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot. Mondhatnánk úgy, hogy ez a jövő törvénye. A legnagyobb probléma azért mégiscsak az, hogy ezt a jövőre szóló törvényt, törvénytervezetet, úgy kellett megtárgyalni, hogy egy ilyen, nagyon sok társadalmi feszültséget indukáló szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslat után kellett ezt tenni.

Ezt természetesen szükségszerű, hiszen egyik függ a másiktól, de mégis azt kell mondanom, hogy a szövetkezet a jövőben egy olyan gazdálkodási forma, ami azoknak a kis-, ős- és egyéb termelőknek a gazdasági versenyképességét jelentheti, amit saját maguknak kell felismerni, amivel a fejlődés útján elindulhatnak.

Többször elhangzott itt, a parlamentben is, a gazdasági bizottsági ülésén is, hogy egy lejáratott formáról van szó, egy lejáratott szóról, a szövetkezetről van szó, és ezt a politika járatta le. A probléma ott van, hogy ez tulajdonképpen igaz is, csak ez akkor alakult már ki, amikor a tagosítás megtörtént. Erre a legjobb tanú talán Horváth János képviselő úr lehet - itt ül közöttünk -, aki 1946-ban ennek az Országgyűlésnek az asztalára letett már egy szövetkezeti törvényt, de azt elsöpörte akkor a politika, és született egy kolhoztörvény, ami a magyar gazdaságba, a magyar paraszt gondolkodásmódjába beivódott, és ez hosszú éveken keresztül gyakorlatilag a szövetkezetet mint szót lejáratta.

Igaz az, hogy ez a jelenlegi és most is működő szövetkezeti rendszer hordozott magában értékeket, hordoz is magában értéket, de folyamatos politikai feszültséget szült, és nem a parlamenten belül - hiszen volt legalább harmincegynéhány év, amikor erről szó sem eshetett -, hanem kint, a mindennapi életben, azokban az emberekben, akik soha nem tudtak hozzájutni elvett, jogos vagyonukhoz.

Igazából a probléma abból adódik a mostani szövetkezetekkel, hogy nem világos a szövetkezeti alapelv, nem érvényesülnek azok a valódi szövetkezeti alapelvek, ami alapján valóban egy mai piacgazdaságban versenyképes szövetkezetek jöhettek volna létre. Azért nem, mert kétféle értéket hordoz magában. Az egyik az, ami egy valódi profitorientált gazdasági társaság; a másik pedig az, ami valóban meg is volt a mostani szövetkezetekben, hogy különböző szociális, oktatási és egyéb tagi igényeket elégített ki, de nem feltétlenül a tagok többségének érdekében. Ezek rányomták a bélyegét, és szükségessé válik ennek az új szövetkezeti törvénynek, illetve a részjegytulajdon, üzletrésztulajdon kérdésének a rendezése.

Az új szövetkezeti törvény néhány fontos elemét azért szeretném elmondani. Alapvetően - és ezt meg kell tanítani, meg kell tanulni mindenkinek - az új szövetkezet arról szól, hogy az önkéntesen belépő, vagyonukat bevivő tagoknak egy üzemkiegészítő jellegű szervezet álljon rendelkezésre, ami az ő munkájukat segíti.

 

 

(9.10)

 

Nem arról van szó, hogy beviszik a vagyont és ott egy menedzsmentet megbíznak, mint egy részvénytársaságban, hogy az profitot hozzon nekik, hanem ők folytatnak valamiféle tevékenységet, és azt ez a szövetkezet segítse eszközzel, pénzzel, tudománnyal, tanulással s a többi, s a többi.

A másik: az a tevékenység, amelyre létrehozzák önkéntesen a tagok ezt a szövetkezetet, nonprofit jellegű, tehát nem a saját tagjaitól szeretné elvinni a nyereséget, hanem a saját tagjainak szeretné ezt visszaadni. Ez az új szövetkezeti törvény tartalmazza azt a lehetőséget, illetve korlátot, hogy nem lehet mindenféle tevékenységet végezni, hanem csak azokat, amelyek a tagok érdekeit szolgálják, és ezt lehet a külső, harmadik személy vagy szervezet részére is profitorientáltan eladni, ami nyereségként visszakerül a tagokhoz.

Nagyon fontos a minősített, nyitott tagság elve, tehát ha a szövetkezetek létrejönnek és meghatározzák azt, hogy milyen feltételekkel lehet tagnak lenni, akkor amennyiben azt valaki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) teljesíti, tag lehet.

Még egy nagyon fontos dolog - elnök úr, elnézést -, hogy az új szövetkezeti törvény nem teszi lehetővé a szövetkezeti üzletrészt, ami az eddigi problémát legfőképpen okozza, és az "egy tag - egy szavazat" kőbe vésett elvét megtartja.

A gazdasági bizottság 16 igen, 8 nem arányában a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóth Sándornak.

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A gazdasági bizottság valóban megtárgyalta a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt, amely kimondottan csak a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozik. E törvény előzménye az 1992. évi II. törvény, amelynek kimondott célja az volt, hogy a szövetkezetek vagyonát a tagok között nevesítsék, nem titkolva, hogy a szövetkezeti tagok ezzel a hatáskörükkel és jogkörükkel élve a szövetkezeteket széthordják.

Ezt a törvényt már akkor szövetkezetidegennek ítélte meg az egész szövetkezeti társadalom, hiszen a szövetkezetekben nem a vagyon nagysága, hanem a részjegy testesíti meg a szövetkezeti tagsági viszonyt, az "egy tag - egy szavazat" elvét. Ez az üzletrész mesterségesen lett bevive az egész szövetkezeti rendszerbe, teljesen idegen tőle, és azóta is időzített bomba módjára ketyeg a szövetkezetek alatt.

Ezt a benyújtott törvénytervezetet, ami az üzletrészről szól, úgy ítéljük meg, mint egy végső támadást a szövetkezet ellen, amely mind a külső, mind a belső üzletrész-tulajdonosok, tagok és kívülállók üzletrészét egyáltalán elértékteleníti.

A legnagyobb kifogásunk az volt ezzel a törvénytervezettel szemben, hogy ezt nem előzte meg hatástanulmány, illetve a bizottság tagjai ezzel nem találkoztak; amit később átnyújtottak, az egy sokkal régebbi kiinduló bázisra épül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezetek 1998-ban több mint 50 százalékos mértékben veszteségesek voltak, 1999-ben a szövetkezetek döntő többsége, 65-70 százaléka veszteséges volt, és hogy nemcsak a szövetkezeti gazdálkodással van itt probléma, ezt jól mutatja, hogy az állami gazdaságok viszont központi segítséget kaptak, amit a szövetkezetek igénybe se vehettek, több mint 1500 kibontakozási pályázatból mind a mai napig egyetlen pályázat nem került még aláírásra.

Ez a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény indokolatlan várakozásokat gerjeszt a kívülálló üzletrész-tulajdonosokban. Azoknak a szövetkezeteknek az esetében, amelyek már átalakultak gazdasági társasággá, már nincs miről beszéljünk. Azoknál a szövetkezeteknél, amelyek veszteséges gazdálkodást folytatnak és folyamatosan nehéz gazdasági körülmények között gazdálkodnak, az üzletrész-tulajdonosok szintén nem lesznek elégedettek, mert a vagyon több mint száz százalékban leterhelt. Azok a gazdálkodók és szövetkezetek, ahol eredményes a gazdálkodás, most fognak lehetetlenné válni.

Nem látni a folyamat végét. Olyan ez, mint amikor egy medencébe ugrunk, és nem tudjuk, van-e benne víz, ugyanis nemcsak a külső üzletrész-tulajdonos fog mozdulni, hanem azok a tagok is, akik nincsenek közvetlen munkakapcsolatban a szövetkezetekkel, nyugdíjasok, aktív korúak, de már nem ott dolgoznak.

A másik oldalon viszont nap mint nap halljuk, hogy a mezőgazdasági tárca soha nem látott mértékű támogatásokat fog adni a szövetkezeteknek. Ugyanakkor az időjárási körülményeknek, az évtized talán legsúlyosabb aszályának következtében minden egyes gazdálkodó nehéz helyzetbe került. Nem elég, hogy az időjárás sújtja; olyan ez, mint a novellában a székely paraszt, amikor a szőlőjét elkezdi verni a jég, akkor fejszével esik a tőkének, hogy lássuk, uramisten, mire megyünk ketten. Ez a fejsze most a földművelésügyi tárca kezében van. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)

Minden egyes ellenzéki képviselőtársam egyetértett azzal, hogy rendezni kell a szövetkezeti üzletrészek kérdését, ugyanakkor ez a törvény ezt nem fogja megoldani, alkalmatlan rá, és javíthatatlannak is tartjuk. Végrehajthatatlan, mert ez a 90 napos rendezési határidő a szövetkezetek összességére nézve olyan rövid határidő, amikor is nem tudván, hogy 50-60-80-100 vagy csak 15 milliárd forintot kell kifizetni, ezt maga a pénzrendszer sem tudja lekezelni; becsapja a tulajdonosokat. A mi meglátásunk szerint, ha ez politikailag annyira fontos és valóban rendezendő cél, állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen. Itt vagy hosszú távú hitelekkel, több éves átmeneti időre szóló vagy vissza nem térítendő támogatásokkal, akár adókedvezmény formájában nyújtott kedvezményekkel lehet ezt a kérdést hosszú távon és megnyugtatóan rendezni.

Képzeljék el képviselőtársaim azt a helyzetet, amikor a szövetkezeteknek tényleg 90 napon belül ki kell fizetni több mint százmilliárd forintot... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, én mind a két törvényről mondom a kisebbségi véleményt!

 

ELNÖK: Ez nem derült ki az előterjesztésből. Folytassa, képviselő úr!

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnézést! Köszönöm.

Ennyi pénzt a bankrendszer sem tud egyik napról a másikra átadni a mezőgazdasági szövetkezeteknek.

Ha a szövetkezetek arra kényszerülnek, hogy a vagyonukat értékesítsék, a tenyészállományt, a készleteiket, az ingatlanaikat, a mezőgazdasági termelést szolgáló gépeket, eszközöket, raktárbázisokat, akkor milyen áron tudja ezt a hirtelen nagy tömegben megjelent vagyontömeget értékesíteni? Ezt nagyon jól mutatják a csőd- és felszámolási eljárások gyakorlati tapasztalatai: maximum 15-20 százalékon. Tehát tényleg nem fog hozzájutni a külső üzletrész-tulajdonos! Ha már az a cél, hogy valóban megnyugtató módon a külső üzletrész-tulajdonos is valódi vagyonhoz vagy pénzeszközhöz jusson, akkor ezt a törvényt így nem lehet jóváhagyni.

A mezőgazdasági foglalkoztatásra beláthatatlan következményekkel jár ez az üzletrésztörvény. Azt lehet mondani, hogy a ma itt dolgozó tagok 60-70 százaléka egyik napról a másikra el fogja veszíteni az állását, a termelés pedig abban az időszakban fog lehetetlenné válni, mire ez a törvény végrehajtásra kerül, amikor mezőgazdasági hitelek felvételére van szükség. A bankok már ma sem finanszírozzák a szövetkezeti gazdálkodást, mert politikai bizonytalanság került az egész rendszerbe, és nem csodálkoznék azon, ha azonnal lejárttá tennék a hitelüket, és be szeretnék hajtani. Már most spekulatív szándékkal vásárolnak fel üzletrészeket egyes ügyeskedők, és ehhez még hozzáteszem, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok jó része nem is a mezőgazdaságból él, a külső üzletrész-tulajdonosok több mint 60 százaléka nem is vidéken él, hanem a fővárosban, ügyvédek és jogászok.

A dolog pikantériája, hogy egy napon kellett tárgyalnunk az új szövetkezetekről szóló törvényt, amikor is az egyik oldalon szétverjük a szövetkezeteket, a másik oldalon pedig elismerjük azt, hogy a szövetkezésnek igenis van létjogosultsága, hiszen Magyarországon a szövetkezetek több száz éves múltra tekintenek vissza hagyományuk révén, és megvan az a tapasztalat, ami a szövetkezetek alakításához és társadalmi elfogadtatásához szükséges. A társadalom ismeri és elismeri, elfogadja ezt a főleg vidéken meghatározó gazdasági formát.

 

 

(9.20)

 

A törvény alapján az a legdöntőbb kifogásunk, hogy a hatálybalépés után egyetlenegy mai szövetkezet sem működhetne Magyarországon, ugyanis ez a törvénytervezet nem ismeri el, azt a szövetkezetek szabadságát biztosító alapelvet, hogy milyen formában végezze tevékenységét. A termelő típusú szövetkezetekről itt egy szó sem esik.

Az üzletrész fogalmát törli és bevezeti a részjegyet, ugyanakkor nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mennyi lesz a részjegy. Mihez fogják viszonyítani, hogy mennyi legyen a részjegy? A legnagyobb üzletrésszel rendelkező tulajdonosok üzletrészéhez, és a többieknek be kell fizetniük, illetve mi történik akkor, ha ezeket a részjegyeket alacsonyabb összegen határozzák meg a szövetkezet tagjai? Tehát bizonytalanság van.

Ugyanakkor - mint már elmondtam - előnye ennek a törvénynek, hogy oldja az 1992. évi törvényt. Mára sajnos megbélyegzettek lettek ezek a szövetkezetek. De mégis miért ragaszkodnak a tagok ennyire ehhez a szövetkezeti formához? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ez jó a tagoknak, jó az egyéni gazdálkodóknak, mert biztonságot nyújt a termelésben, az értékesítésben és a mezőgazdasági termékek beszerzésében is.

Nem a szövetkezetekkel van baj, kedves képviselőtársaim, hanem a mezőgazdaság általános válságával kell szembenéznünk és a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességével.

Összességében a gazdasági bizottság az új szövetkezetekről szóló törvényt 8 nem, az üzletrészről szóló törvényt pedig 12 nem szavazattal nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Most az alkotmányügyi bizottság előadói következnek. Az előbbivel ellentétben itt jelezte az előterjesztő, hogy az alkotmányügyi bizottság többségi véleményét együttesen kívánja a bizottság előadója ismertetni. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság feladata az volt, hogy elsősorban alkotmányos keretek között, illetve az alkotmánnyal összefüggésben vizsgálja ezt a javaslatot. Minthogy azonban a javaslat olyan természetű, amelynél a gazdasági, politikai és szociális összefüggések vizsgálata nem volt mellőzhető, értelemszerűen a vita is kiterjedt mindezen területekre. Ezért a rendelkezésemre álló időben, ha röviden is, de szeretném a többségi álláspontot mindezen kérdésekben kifejteni.

Abban, tisztelt Ház, alig volt különbség a többség és a kisebbség között, hogy az a szövetkezeti törvény, amely jelenleg hatályos, mindenképpen változtatásra szorul, és egy új szövetkezeti törvényre szükség van. Nézetem szerint az sem volt vitatható, s nem is voltak komoly ellenérvek azzal kapcsolatban, hogy az új szövetkezeti törvény létrehozása előtt nem lehet olyan gazdasági bombát bent hagyni - ha már bombáról volt szó itt valaki részéről -, amit az üzletrész jelentene, az az üzletrész, amely gyakorlatilag elszámolatlanul és valójában a következő időszakot is terhelő módon jelenne meg egy új törvényben. De egy új törvénybe be sem illeszthető egy ilyen helyzet, következésképpen az üzletrész ügyét először valamilyen formában, méghozzá nézetünk szerint alkotmányos, tisztességes és méltányos formában rendezni kellett. Ezért található az előterjesztésben az a sorrend, amelyben először az üzletrészről szóló törvényjavaslat van, utána következik az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat. Értelemszerűen van ez így. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, az üzletrész kérdésének megoldását nem lehetett tovább elodázni.

Tisztelt Ház! Az üzletrészek kérdésének a vizsgálatánál valamit eddig nem igazán feszegettünk. Én se szeretnék ebbe nagyon belemenni, de valamit azért mégis el kell mondani. Azt hiszem, már a születésekor szerencsétlen volt az ügy. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Nagyon jól mondod!) Már akkor, amikor ez az üzletrész valami olyan formát nyert, amely magában rejtette azt a fajta igazságtalanságot, amely e hosszú időszak alatt kialakult. Ahol a törvény olyanokat tartalmaz, amely az igazságtalanságot megszüli, ott az - kimondhatjuk - meg is fog születni, hiszen a gazdasági életen belül olyan erőviszonyok és olyan érdekek érvényesülnek, amelyek az erősebbet értelemszerűen mindig jobb pozícióba helyezik. Itt az adott esetben is ilyen helyzet következett be.

Olyan üzletrészt, amely nem jár szavazati joggal, amely nem teszi lehetővé, hogy az, aki ezzel rendelkezik, a saját üzletrésze jövőbeni sorsáról is értelemszerűen dönteni tudjon, abba bele tudjon szólni, azt befolyásolhassa, meggyőződésem szerint nem szabad létrehozni. Ennek a létrehozása csak olyan helyzetet szülhet, ahol kialakul egyfajta erőfölényben lévő, kis csoportokban azzal élő társaság, és kialakul egy olyan nagy tömeg, amely előbb vagy utóbb belenyugszik abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy nincs is rálátása az ügyekre. Sokan elmondták már korábban a legkülönbözőbb fórumokon és helyeken, hogy az üzletrész-tulajdonosok miért nem éltek legalább azokkal a jogokkal, amelyekkel rendelkeztek, továbbá miért adták el 5 százalékért vagy az alatti értéken az üzletrészüket. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ha a törvényi feltételek olyanok, hogy eleve közömbösségbe taszítanak és olyan helyzetbe hoznak embercsoportokat, hogy nem élhetnek a jogosítványaikkal, azok bizony ilyen helyzetbe fognak kerülni.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, akkor, amikor a kormány és ezen belül a kormánynak az a része, az FVM, amely ezzel felelősséggel foglalkozott, úgy döntött, hogy ezt a lehetetlen helyzetet megoldja, akkor ez egy olyan tisztességes kezdeményezés volt, amely még ha érdekeket sérthet is bizonyos körökben, megérdemli a támogatást, és messze nem érdemli meg azokat az, azt kell mondanom, nagyon-nagyon érdekből következő támadásokat, amelyeknek tanúi voltunk az eltelt időszakban, és valószínűleg azok leszünk a következő időszakban is.

Azzal, hogy a megoldás tökéletes vagy nem tökéletes, most nem kívánok foglalkozni, csupán arra utalok, hogy egy közel tízéves jogszerűtlen állapot megszüntetése mindenképpen kívánatos. Az is meggyőződésem, hogy ennek a jogszerűtlen állapotnak a megszüntetése nemcsak kívánatos, hanem a jövőbeni gazdasági érdekeket is szolgálja.

Nos, jogszerű-e a kérdés? Az alkotmányügyi bizottságban a többség egyértelműen olyan állásfoglalást tett, hogy ez alkotmányosan nem kifogásolható. Ellenkezőleg, egy alkotmánysértő állapotot szüntet meg. Még egyszer hangsúlyozom, természetesen mindig lesznek olyan csoportok, akiknek az érdekeit ez sérti, és megpróbálkoznak az Alkotmánybírósággal. Tegyék! Az eddig eltelt időszak ennek a kormánynak az idején azt igazolta, hogy ezek bizony többnyire, sőt - ha jól emlékszem, két eset kivételével - a legteljesebb mértékben hiábavalók voltak. Akinek papírja, tolla, ideje van, az ír, elküldi az Alkotmánybírósághoz, így van ez, mióta a világ világ, aztán megvárják, míg elutasítják. Ez a világ rendje, így működik az alkotmányos rend.

Tisztelt Ház! Hadd mondjak az új szövetkezetekről valamit. E tekintetben meggyőződésem szerint alkotmányos kérdés fel sem merülhetett, hiszen az új szövetkezetek tekintetében nem másról van szó, mint arról, hogy az eddigi olyan típusú szövetkezet helyett, amely valóban bérmunkán - mégpedig a tagok szerencsétlen bérmunkáján - alapult, hoz létre olyan szövetkezetet, amely a tagok egyenlő jogú és a tagok egyenlő mértékű érdekeinek a képviselete mellett kíván működni. Azt gondolom, tisztelt Ház, ez megint olyan cél, amire - még ha éreznek is érdeksérelmet bizonyos körök - nem lehet azt mondani, hogy nem támogatjuk.

Meg kell kérdezni - s végül is fel kell tenni a kérdést talán önmagunknak is -: valóban járható az az út, mint az elmúlt években? Hogy a meglévő szövetkezeti törvény hiányosságait és hibáit úgy próbálták megkerülni, úgy próbálták a saját javukra fordítani, hogy végül is gazdasági társaságokba menekítették a vagyont, gazdasági társaságokba vitték ki azt a vagyont, amelyben benne van az üzletrész-tulajdonosok vagyona is. Kérdezem én, tisztelt Ház, ez lenne az az alkotmányos eljárás, amit folytatnunk és követnünk kellene a következőkben is?! Azt gondolom, hogy semmiképpen nem. Végül is végig kell gondolniuk egyszer azoknak is, akiknek majd oda kell állniuk felelősséggel az eddig kábított tagok elé, hogy tisztelt tagok, most aztán következik a végső elszámolás - mert valahol meg kell mutatni, hol is az a vagyon. S ki fog derülni, hogy nem a tagoknál, hanem ne adj' isten, néhány szövetkezet esetében - én csak néhányat mondok, de lehet, hogy a többségnél - bizony ott fog megjelenni néhány embernél! (Taps az FKGP soraiban.)

Kínos lesz ez, tisztelt Ház! Ez nagyon kínos lesz néhány embernek, mert a tagok eddig abban hittek, hogy olyan szövetkezetben vannak - elfogadták, mert ez volt az érdekük -, amiben a külső üzletrész-tulajdonosok ott vannak a placcon kívül, velük nem kell foglalkozni; az ő vagyonuk itt van nálunk, ezt lehet kezelni, lehet használni a saját javunkra.

 

 

(9.30)

 

És most ki fog derülni, hogy nem az ő javukra használták, most ki fog derülni és nyilvánosságra fog kerülni, hogy ez a vagyon megjelent, csak X-nél, Y-nál, Z-nél, és nem a tagoknál. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ha ez az új szövetkezeti törvény ezt eléri, akkor bizony itt súlyos helyzet alakulhat ki - de nem olyan súlyos helyzet, mint amire itt néhányan utaltak, hogy összeomlás, és így tovább! Nem erről van szó, tisztelt Ház! Arról van szó, hogy egyszer szembe kell nézni azzal a ténnyel és valósággal, amit nyolc-tíz év alatt teremtettek! (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tönkremenjenek-e a szövetkezetek? - ez az utolsó kérdés, amit én önmagamnak is felteszek. Semmiképpen ne, hiszen a szövetkezetek ma azért három nagy kategóriába sorolhatók. Az egyik az, ahol már nincs vagyon, ki van üresítve, ott van valahol nulla vagyonnal, de szövetkezetként, mellette pedig működik egyfajta olyan részvénytársaság, kft., amelyben benne van a vagyon, amely működik, amely termel - ez termelni fog a jövőben is. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A kft.-ből kimentett vagyonnal mi nem tudunk mit kezdeni, helyesen mutatott rá a miniszter úr; ha a múltat elkezdjük feszegetni, ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni, bár kellene, de nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközök. (Dr. Géczi József Alajos: Államosítsátok!) Azt gondolom, amit most hallottam, hogy államosítani kell, egy kiváló gondolat lehet, de nem ennek a kormánynak; annak a kormánynak, amely előttünk volt és amelyet önök uraltak és vezettek, ott ezt el lehetett volna mondani, talán fogékony is lett volna rá. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps az FKGP soraiban.)

Tisztelt Ház, meg kell önöknek mondanom: tökéletesen megértem - és ebben is osztom a miniszter álláspontját -, hogy ilyen kemény, és azt kell mondanom, egyre keményebb támadások fogják érni ezt a törvényt. Súlyos érdekeket, súlyos egyéni érdeket sért, súlyos, megszámlálható, nagyon is megszámlálható, néven nevezhető egyéni érdekeket sért. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Azt kell mondanom: most egyszer a baloldalnak el kell jutnia odáig, tisztelt Ház, hogy mégiscsak a többségi érdekeknek kellene érvényesülnie (Közbeszólások az MSZP soraiból.), és ennek a többségi érdeknek az új, ez az új szövetkezeti törvény, amely itt van önök előtt, fog eleget tenni. Ez teszi lehetővé azt, hogy családi birtokok működjenek, ez teszi lehetővé, hogy valódi szövetkezetek működjenek, és ezeknek a valódi szövetkezeteknek az én hitem és meggyőződésem szerint meg is kell adni minden segítséget. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott, az üzletrészről szóló törvényjavaslathoz kapcsolódó kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Ábrahám Jánosnak. Öt perc áll a rendelkezésére.

 

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az alkotmány- és igazságügyi bizottságban a kisebbségben maradók a szavazatok 40 százalékát tették ki, ennyien nem javasoltuk ezt a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak. A kisebbségben maradt képviselők alkotmányossági aggályok, valamint más, vélhető törvénysértések miatt nem tartották alkalmasnak általános vitára az előterjesztést.

Az üzletrész, e szövetkezeti formától idegen jogintézmény, 1992-ben jelentős kisgazda támogatással megalkotott törvénnyel jött létre. Nem vitatjuk, hogy a valós problémára megoldást kell találni, de nem olyan módon, ahogy azt az előterjesztés javasolja. Elismerjük, hogy a tulajdonnal való rendelkezés csorbát szenved az úgynevezett külső üzletrészek vonatkozásában, de tiltakoznunk kell az ellen, hogy egy valós problémát az alkotmány szerint alakult és törvényesen működő mezőgazdasági szövetkezet elleni durva politikai támadással oldjanak meg, hogy ennek eredményeképpen a mezőgazdasági szövetkezetek tönkremenjenek, körülbelül 70 ezer ember essék el a munkalehetőségétől, hogy tovább nehezüljön a vidéki emberek élete.

De nem ad megfelelő megoldást azok részére sem, akik érdekében a törvénytervezet állítólag megszületett. A külső üzletrész-tulajdonosok a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonvesztése miatt üzletrészük töredékét kapják majd meg, éspedig azok rovására, akik falun élő tagjai a mezőgazdasági szövetkezeteknek. A felszámolás következtében megszűnő szövetkezetek esetében a kívülállók üzletrészének értéke teljes egészében elenyészik, ha ez eddig még nem történt meg. Ebben az esetben - ahogy a mondás is szól - jár, jár, csak nem jut. Érthetetlen számunkra az, hogy miért nem működhet tovább a törvényesen megalakult szövetkezet, valamint emellett az új szövetkezet.

A tervezet több vonatkozásban alkotmányossági aggályokat ébresztett. A tulajdonformák közötti különbségtétel sérti az alkotmány 9. § (1) bekezdését, a szövetkezeti formák közötti diszkrimináció alkalmazása pedig a 70/A. § rendelkezését.

Az alkotmány 12. §-a szerint az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát. A tervezet sem a mezőgazdasági szövetkezetek támogatásának, sem önállóságuk elismerésének nem tekinthető, hiszen durva beavatkozást jelent a mezőgazdasági szövetkezetek életébe. Súlyosan sérti a szövetkezeti önállóságot az is, hogy a tervezet a külső üzletrész-tulajdonosokat szavazati joggal ruházza fel, amelyet a szövetkezet legmagasabb fórumán, a tagok összességéből álló közgyűlésen gyakorolhatnak.

Ismét kifogásként merült fel a bizottság ülésén az a már-már megszokottá vált törvénytelenségi gyakorlat, amelyet a törvény előkészítői folytatnak azért, mert a jogalkotásról szóló hatályos törvényünk több sérelme is tetten érhető a jelen tervezettel kapcsolatban, nevezetesen:

A 18. § többek között rendelkezik a várható hatások és a végrehajtás feltételeinek vizsgálatáról - az elemzést nem kaptuk meg.

A 19. § meghatározza, hogy az állampolgárok közvetlenül, illetve képviseleti szerveik útján közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában - az előkészítésben való részvételről nem tudunk, a bizottsági ülésen részt vevő előterjesztői képviselő kérdésre adott válasza nem győzött meg arról, hogy betartották a hivatkozott törvényi rendelkezéseket.

Az igazságügy-miniszter jogszabályokkal kapcsolatos felelősségének érvényesíthetősége érdekében feladatokat állapít meg az előterjesztőnek a törvény 24. §-ában. Megnyugvással vennénk tudomásul, ha az igazságügy megerősítené, hogy a korábban érdemben ugyanezzel megegyező törvénytervezettel ellentétben most nem talált kifogást, nem ellenezte a törvénytervezet előterjesztését, egyetértett a tervezettel.

Kérdés, hogy az érdekelt érdekképviseletek a kormány elé terjesztendő mostani tervezetről nyilvánítottak-e véleményt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a tervezetet ilyen célból megküldték-e nekik - tudomásunk szerint nem.

Mindezek alapján tartottuk általános vitára alkalmatlannak a törvénytervezetet. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: A szövetkezetekről szóló előterjesztéshez kapcsolódó kisebbségi vélemény ismertetője Serfőző András. Megadom a szót.

 

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta, az MSZP képviselőcsoportja a törvénytervezettel kapcsolatos jogos aggályait az ülésen is elmondta.

Az előterjesztő képviselője szerint az előző törvénnyel az volt a baj, hogy egy ál-szövetkezeti törvény volt, amely sem a tőketársasági céloknak, sem a szövetkezeti céloknak nem felelt meg. Ezzel összecsengett a miniszteri expozé néhány állítása is és Turi-Kovács képviselőtársam néhány mondata is. Tény, hogy elég jól álcázták magukat az áltörvény alapján az álszövetkezetek, mert évtizedeken keresztül megművelték az ország földterületének nagyobb részét, teljes foglalkoztatottságot biztosítottak a vidéki embereknek és támogatták a tagok háztáji gazdaságát is. A háztáji gazdaságok kialakulása egyébként fontos csírája volt a mai családi típusú gazdaságok létrejöttének. Az oktatás, a kultúra, a sport, az egészségügy helyi támogatásában is olyan jelentős módon vettek részt a termelőszövetkezetek, hogy annak kiesését pótolni a mai napig sem sikerült.

Tisztelt Országgyűlés! Azt is hallom a másik oldalról, hogy a téesz pártállami csökevény, ezért kell megszüntetni. A közhiedelemmel ellentétben a pártállam, bár deklarálta az állami és szövetkezeti tulajdon egyenjogúságát, nem kedvelte a termelőszövetkezeteket az alábbiak miatt:

A vezetők kiválasztásába nem tudott olyan közvetlen módon beavatkozni, mint az állami tulajdonú cégeknél.

 

 

(9.40)

 

A szövetkezetek több lábra állási törekvése lehetővé tette, hogy az időjárástól függően az egyes ágazatok esetleges termeléscsökkenése miatt ne szoruljon rá a párt gyámkodására és az ebből adódó feltételek elfogadására. Belső autonómiájuk miatt nem a párt, hanem a szövetkezetek választott testületi döntései alapján végezték a helyi oktatás, a kultúra, a sport, az egészségügy, de még a helyi tűzoltók támogatását is.

Sok szövetkezet kiemelkedő munkát végzett a kutatás-fejlesztés területén is, az ország adottságainak megfelelő növénytermesztési, állattenyésztési, energetikai, rendszerszervezési munkákban. Ez sem különösebben tetszett sokaknak, mert a munkák eredményeit a szövetkezetek nem hagyták másoknak kisajátítani.

A történelmi párhuzam sajnos félelmetesen ismétlődik. Az FVM sem kedveli a termelőszövetkezeteket, feltételezhetően a fenti okok miatt. Ezért végső rohamra szánta el magát a termelőszövetkezetek ellen. Az ügy lényege az előterjesztés szerint, hogy az ország gazdasági szereplői közül az egyik fontos résztvevőnek öt éven belül el kell tűnnie. Most a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről van szó, de ha az ügyben precedens születne, akkor bármikor, bármilyen gazdasági szervezetet politikai okokból meg lehetne szüntetni.

Mit mondanak erre a jogállam berendezkedését, védelmét szolgáló jogszabályok, eseti döntések? Az alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

A 21/1990. (X. 4.) számú alkotmánybírósági határozat pedig kifejezetten a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdoni helyzete szempontjából értelmezi az alkotmány fenti rendelkezését.

Az alkotmánybírósági határozat indoklásának IX. és X. fejezete kimondja, hogy a szövetkezet, így a mezőgazdasági termelőszövetkezet a gazdasági társaság egyik fajtája, függetlenül attól, hogy politikai okok miatt nem tartozik a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alá. Ebből adódik, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdona is alkotmányos védelem alatt áll.

A törvénytervezet 89. § (4) bekezdése szerint az a szövetkezet, amely nem hajtja végre a kötelező átalakulást, jogutód nélkül megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonát elvonják. Kártalanításról a törvénytervezet nem rendelkezik.

Az Alkotmánybíróság szerint a szövetkezetek tulajdonának kártalanítás nélküli elvonása sérti az alkotmány 9. § (2) bekezdésében rögzített azon elvet, amely szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. A kártalanítás nélküli vagyonelvonás az alkotmány 70/A. §-ba foglalt jogegyenlőség elvének sérelmét is jelenti, mivel ez az elv nemcsak a természetes, hanem a jogi személyekre is vonatkozik.

Tisztelt Ház! Alkotmánysértő és alkotmánybírósági döntést sértő rendelkezései miatt az MSZP képviselőcsoportja az előterjesztést nem tartja általános vitára sem alkalmasnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Még két bizottság képviselői fogják ismertetni a véleményüket. Először a területfejlesztési bizottság előadói következnek. Megadom a szót Czira Szabolcsnak, aki az üzletrészről szóló törvényjavaslat bizottsági álláspontját ismerteti.

DR. CZIRA SZABOLCS, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A területfejlesztési bizottság szeptember 20-án a fent említett törvényt megtárgyalta, és a bizottság valamennyi tagjának az a véleménye, hogy igazán értékelendő a kormány azon döntése, hogy szeretné megoldani ezt a lehetetlen állapotot, amely a mezőgazdasági üzletrészek kapcsán áll fenn, hiszen alkotmányos szempontból is kifogásolható, hogy tulajdonos és tulajdonos közt tesz indokolatlan különbséget az eddigi szabályozás.

A többségi véleményt képviselők közül néhányan aggályaikat is megfogalmazták, melyek a következők voltak: a veszteséges szövetkezetek hogyan tudnak megfelelni a törvényben foglaltaknak? Volt-e elegendő egyeztetés szövetkezeti vezetőkkel, illetve igazgatósági elnökökkel? Ugyanakkor még a kételyeiket megfogalmazó képviselők is szeretnék mihamarabb rendezni a kívülálló üzletrész-tulajdonosok helyzetét.

Elhangzott, hogy jelenleg sok helyen a termelőszövetkezet vezetői pressziót gyakorolnak a kívülálló tulajdonosokra: nyolc napon belül nyilatkozzanak a társasági formába való áttérésről, mióta a törvénytervezet tudomásukra jutott.

Kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy a közgyűlés dönt az üzletrész-felosztási terv alapján az üzletrész részjeggyé történő alakításáról, valamint a kívülálló üzletrészeinek, névértékének megállapításáról. S mi van akkor, ha nem dönt a közgyűlés? Akkor a kárpótlási földalapok kijelölésének rendezetlen sorsára jut a kívülállók tulajdona, amely néhány helyen 1992 óta a mai napig nincs lerendezve?

Problémát jelent még: a kifizetésre kerülő üzletrészeknél figyelembe kell venni a harmadik fél vonatkozásában lévő tartozást, azaz ezzel csökkentetten lehet megkapni az üzletrész értékét. Ugyanakkor mi lesz a tsz kintlévőségével, hiszen lehet terményeket jelenleg úgy eladni, hogy a törvény általi rendezés után fizessenek érte. Ebből megint csak a tsz vezetői részesednek oly módon, mint ahogy sok helyütt a kárpótlási jegyeket is felélték, s nem osztották szét az üzletrész-tulajdonosok között. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.) Ezt is többen a veszteség fedezésére, illetve saját fizetésük jutalmazására használták fel.

Nagyon lényeges, ami a bizottsági ülésen elhangzott, hogy elsősorban magukat az érintetteket kellene megkérdezni, nem csupán a tsz-vezetőket, hiszen az ő üzletrészükről, az ő vagyonukról van szó. (Zaj.) Ezek az emberek már a Fidesz-Kisgazdapárt koalíciós kormányzása óta várják igaztalan helyzetük törvény általi rendezését.

Nem igaz az a híresztelés, hogy ez a törvény a szövetkezetek tönkretételéhez vezet, hiszen vannak olyan szövetkezetek, amelyek osztalékot fizettek a szövetkezeti üzletrészek után. Ezeknél a szövetkezeteknél nem valószínű, hogy kiveszik az üzletrészüket a kívülállók. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Kötelező, benne van a törvényben.) Belép a tsz-be. Ebben az esetben inkább benthagyják, hogy továbbra is életük végéig, sőt az örököseik is tisztességes osztalékot kapjanak.

Természetesen más a helyzet ott, ahol a kívülállókat nem tekintik partnernek, és folyamatosan leértékelik az üzletrészüket, amiről ők nem is dönthettek. Remélhetőleg ezt a törvénysértő állapotot megszünteti a mostani szabályozás. Ugyancsak megoldódik a tsz-nyugdíjasok, illetve a tagok helyzete is, hiszen részjeggyé alakul a szövetkezeti üzletrész, amely szintén mobilizálható.

Tudvalévő, hogy a tsz-átalakuláskor számos helyen becsapták a nyugdíjasokat, hogy amennyiben kiveszik az üzletrészüket, nyugdíjukat veszítik el, illetve a tagoknál üzletrészkivitel munkahelyvesztéssel járt. (Folyamatos zaj az MSZP padsoraiban.)

Összegezve tehát elmondható, hogy mindenkinek érdeke, hogy a törvény mihamarabb elfogadásra kerüljön, nemcsak a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak, hanem azoknak a szövetkezeteknek is, amelyek tisztességesen jártak el tagjaikkal és a kívülállókkal szemben.

Tehát a területfejlesztési bizottság általános vitára alkalmasnak találta, 12 igen, 8 nem és 1 tartózkodás mellett. (Taps az FKGP és a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Bodzás Ferenc Árpádnak, aki az ehhez kapcsolódó kisebbségi véleményt ismerteti.

 

BODZÁS FERENC ÁRPÁD, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál a területfejlesztési bizottságban kisebbségi vélemény fogalmazódott meg a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága ellen.

Nem azt kifogásoltuk, hogy a kormány szeretné megoldani ezt a lehetetlen állapotot, amit az 1992-es törvénykezés időszakában kreáltak, hanem azt, hogy alkotmányellenes megfogalmazásokat tartalmaz a javaslat, hiszen különbséget tesz szövetkezet és szövetkezet, valamint tulajdonos és tulajdonos között. Eljárási probléma, hogy nem szerepelt a kormány előzetes napirendjén, nem tárgyalták a közigazgatási államtitkári értekezleten.

Az MSZP képviselői szerint a törvényjavaslat célt tévesztett, mert akiken segíteni akar, az a 400-600 ezer fő üzletrész-tulajdonos, nagy részük mínusz előjelű eredménnyel fog találkozni a hitelezők követeléseinek levonása után. A szövetkezetek fizetésképtelenné válnak és tönkremennek. A szövetkezeteket természetesen fel lehet számolni, de ez nem a tsz-elnökök ügye, ez a külső és belső üzletrész-tulajdonosok ügye lesz, meg a földtulajdonosok ügye, akik nem tudják majd földjeiket megműveltetni, és a fogyasztók ügye, akik drágábban jutnak majd az élelmiszerekhez.

 

(9.50)

 

Ezek után nem lesz probléma, hogy kevés a termelési kvóta az EU kapujában, sőt jöhet az élelmiszerimport és jöhetnek a telepesek, mintagazdaság címén. Még a kormányoldali képviselők részéről is elhangzottak olyan aggályok, hogy a külföldi és magyar kalózok fillérekért fogják felvásárolni a leértékelődött üzletrészeket és a mögöttük lévő eszközöket. A végrehajtási határidők pedig betarthatatlanok.

Az Agrárszövetség képviselői szerint a törvényjavaslat tudatosan hibás, mert nem kezeli a szövetkezet működőképességének lényegét, a fel nem osztható alapot. Ha ilyen alap nincs, akkor pénzügyi biztonság sincs, a szövetkezet működésképtelen. (Közbeszólások: Így van!) A bankok, hitelezők, szállítók képtelenek lesznek szóba állni a szövetkezetekkel. (Közbeszólás: Nem ám, hogy könnyen kapnak! Nem kapnak!) Ha a javaslat beterjesztőjének nem lennének reváns szándékai, akkor azon fáradozna, hogy a működő tőke ne szóródjon szét, hanem társasággá alakulva alakuljon, és rendeződjön a tulajdonosok helyzete. Az SZDSZ képviselője kifejtette, hogy a minisztériumban készült háttéranyag szerint is a hitelezők a tartozások azonnali kiegyenlítését fogják kérni. Az anyag 51,5 milliárd forint külső tulajdonú üzletrészről beszél, aminek kivonása után egyes térségekben megnő a munkanélküliség, különböző mértékű feszültségek keletkeznek, amelyek hátrányosan érintik a kibontakozási és gazdahitel-konstrukció igénybe vevőinek tartós kötelezettségvállalását is.

A kisebbségi vélemény kialakítói szerint a politikai motiváltságot háttérbe kell szorítani, a káosz elkerülése érdekében az államnak be kell szállni úgy, hogy segíti a kívülállók üzletrészeinek kivásárlását és fel nem osztható alapba történő visszahelyezését, hogy ez a probléma ne termelődjön újra. A tagok üzletrészeinek részjeggyé alakítása is lehetetlen állapotot idéz elő. Ennyi hercehurca után, ami a szövetkezetek sorsát kíséri, nem várható el, hogy a tagok kitartsanak akkor, amikor a kormány ellenszenvét kell napról napra elviselniük. Sajnos, a mezőgazdasági kormányzat nem hajlandó teljes értékű gazdaként kezelni a tagokat, közben álszent módon új szövetkezeti formáról beszél.

Mindenáron törvénnyel akarja meghatározni, hogy a kisember mire szövetkezzen, holott ezt nem törvény, hanem az élet határozza meg. Nyugaton mindenre van példa. Kanadában például van gabonatermelő szövetkezet is. A magyar viszonyok között igenis van létjogosultsága minden szövetkezeti formának.

Jobban tenné az állam, ha anyagilag támogatná a szövetkezeteket és nem törvényeket gyártana ellene. Ezért nem alkalmas a törvénytervezet általános vitára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: A bizottság ülésén a szövetkezetekről szóló törvényjavaslathoz kapcsolódó kisebbségi véleményt Tóth Sándor ismerteti. (Közbeszólások: Már elmondta! - Együtt mondta el!) Bocsánat, az egy másik bizottság volt, ezt a képviselő úr elfelejtette mondani, hogy egyszerre két bizottság véleményét kívánja ismertetni - mindegy.

Akkor most áttérünk a költségvetési bizottság bizottsági előadóinak előadására. Elsőként megadom a szót Barkóczy Gellért képviselő úrnak, aki az üzletrészről szóló törvényjavaslat bizottsági álláspontját ismerteti.

BARKÓCZY GELLÉRT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés költségvetési bizottsága szeptember 20-án tárgyalta a 3010-es törvényjavaslatot a mezőgazdasági szövetkezetek üzletrészéről. A bizottságban kezdetben hatalmas vita alakult ki - ami meg is érthető - a két oldal, a kormányoldal és az ellenzék között. Abban viszont egyetértett az ellenzék és a kormánypárt, hogy valahogyan rendezni kellene ezt a tulajdont, mert két különböző tulajdon nem lehet, ezt rendezni kell. Viszont az ellenzék egy szóval nem mondta, hogy hogyan lehet ezt megoldani, illetve arra terelte a szót, hogy a veszteséges szövetkezeteket, mivel ott már a szövetkezeti rész nincs meg, az állam valamilyen formában hitelezze meg a szövetkezeteknek, hogy azt ki lehessen adni.

Az ellenzéki oldalról aztán hatalmas támadások értek bennünket, mondván legelőször, hogy mennyire alkotmányellenes a dolog. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A mi véleményünk szerint, az elhangzottakból lehetett hallani, nem alkotmányellenes. "Szétverjük a szövetkezeteket." Nem kell, kedves képviselőtársaim, szétverni a szövetkezeteket, mert elmondták a bizottságban, hogy 1440 szövetkezet van, és abból már 740 veszteséges. Nem mi vertük széjjel a szövetkezetet (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ti vertétek szét még '92-ben! - Közbekiáltások az MSZP soraiból.), hanem azok a tsz-vezetők - akinek nem inge, ne vegye magára! -, azok verték széjjel a szövetkezetet. Ne kiabáljanak bele a beszédembe! (Derültség.) Azok verték széjjel - nem mi vertük széjjel - saját magukat, mert olyan gazdasági vezetők voltak, olyan gazdaságot vezettek, ami veszteséges volt. (Folyamatos zaj.)

"A bankok elviszik a szövetkezet vagyonát." Hát miért így gazdálkodtak, ha elviszik? Miért kell azokat a szövetkezeteket tartani, tessék már nekem megmondani, amelyik veszteséges? Meddig? Negyven éven keresztül kapták a nagy pénzeket, és máig sem tudtak meglenni. Azok a szövetkezetek, a rendesebb... - de például akkor a Francz Rezső szövetkezetét, a barcsi szövetkezetet mondom, megerősödött szövetkezetet vett át annak idején, az akkori Minisztertanács elnökének a támogatásával (Zaj.), az jó szövetkezet, az máig is talpon van, azt nehéz is lett volna tönkretenni. (Folyamatos zaj. - Közbekiáltások az MSZP soraiból. - Francz Rezső: Ebben is téved!)

"Megszűnnek a munkahelyek." Kedves Képviselőtársaim! Az a föld nem megy el a helyéről! (Dr. Géczi József Alajos: A munka hűlt helye! - Derültség.) Azok a munkahelyek nem szűnnek meg, mert úgyis meg kell azokat munkálni. Sőt, azt mondom önöknek, a bekiabálóknak, hogy inkább lesz munkahelyük azoknak a kisembereknek, akik a faluban élnek, és nincs területük, mert önök - tisztelet a kivételnek - nem adják oda még azt a földet is, amelyik a saját földjük, bent tartják különböző ürügyek árán. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.)

"A kistermelőket nem integrálják." Maguk tudják, hogyan integrálják a kistermelőket? Uzsorapénzért! (Közbeszólások az FKGP soraiból: Így van!) Szántanak nekik uzsorapénzért, szárítanak nekik, a magtárban nem adnak helyet. (Közbeszólások az FKGP soraiból: Így van!) Én vagyok az az ember, tisztelt képviselőtársaim (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), aki 1959-ben a szövetkezetet alakította, tudom, hogy mit csináltunk. Kocsit, lovat, szerszámot, gazdasági eszközt bevittünk. Nekünk fáj, az erőnket, gépünket, tudásunkat, mindent odavittünk és abból alakult meg, abból jött ez a szövetkezeti tulajdon. Milyen jogon mondják azt, hogy ez nem jár, ezt nem kell kiadni?! (Zaj.) Én azt mondom önöknek, és örülök annak, hogy a miniszter úr beterjesztette ezt a törvénytervezetet, és egy kis módosítással biztosan meg fogják azok az emberek kapni a tulajdonukat, akik évtizedeken keresztül nem kapták.

A költségvetési bizottság ilyen heves vita után azért 16 igennel, 12 nemmel és 1 tartózkodással tárgyalásra, általános vitára ajánlotta a kormánynak vagy az Országgyűlésnek. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Mindegy! Értjük!)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még néhány bizottsági vélemény ismertetése van hátra. Arra kérek mindenkit, hogy ne zavarják a bizottsági előadókat! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!), lesz még mód és lehetőség arra, hogy kifejtse mindenki a véleményét. Lesz mód az általános vitában, lesz mód a részletes vitában, egyelőre a bizottsági vélemények és a kisebbségi vélemények ismertetésénél tart a vita. Kérem, figyelmesen hallgassák az előadókat! (Atyánszky György: Kulturáltabban viselkedjenek!)

Ehhez a törvényhez, tehát a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényhez a kisebbségi véleményt Francz Rezső képviselő úr kívánja ismertetni. (Közbekiáltások az FKGP soraiból.)

 

FRANCZ REZSŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Én megpróbálom a bizottság kisebbségi véleményét mondani, holmi szubjektív vélemény helyett, amit az előttem szóló tett. Az előterjesztő szerint a törvényjavaslat célja azon ellentmondás feloldása, mely szerint a kívülálló szövetkezeti üzletrészesek, akik nem voltak tagi státusban, a közgyűlésen nem rendelkeztek szavazati joggal, csak tanácskozási és javaslattételi joggal, és nem tudnak beleszólni a vagyonuk feletti rendelkezésbe, a vagyonnal való gazdálkodásba. (Közbeszólások az FKGP soraiból: Így van!) Ha tényleg ez a probléma, akkor tényleg ezt akarnák megoldani, és nem használnák ürügyül a szövetkezetek szétverésére. Tulajdonképpen egy bosszútörvény van készülőben. (Felzúdulás az FKGP soraiban.)

 

(10.00)

 

A törvény az 1486 magyar mezőgazdasági szövetkezet gazdálkodását érinti (Zaj az FKGP padsoraiban. - Herbály Imre: Kicsit csendesebben!), ezek a szövetkezetek adják a mezőgazdasági termelés egyharmadát, a megművelt szántóterület negyedrészén gazdálkodnak és a foglalkoztatottak felét. Hetvenegyezer ember! - ha ezeknek a sorsáról kívánnak most dönteni.

A bizottság tagjai nem kaptak hatástanulmányt. Enélkül egyébként be sem lehetett volna nyújtani egy ilyen törvényjavaslatot, ezért sok kérdésre egyáltalán nincs válasz. Például: hol van definiálva az, hogy mezőgazdasági szövetkezetnek mit tekint e törvényjavaslat? Meg kell alkotni a külső üzletrész-kiosztási programot. Melyik időpontra vonatkozik a névérték megállapítása, hogyan lehet meghatározni? A könyvvizsgálóknak hitelesíteni kell. Milyen sztenderdek alapján fogják hitelesíteni? A hitelesített tervet kell-e a közgyűlés elé vinni, vagy a még nem hitelesítettet? Ha a hitelesítettet kell vinni, hogyan lehet betartani a 30 napos határidőt? Hol van a közgyűlési szabályrendszer? Mert ez egy rendkívüli, különleges státusú közgyűlés, az a szabályrendszer, amely meghatározza a külső üzletrész-tulajdonosokkal kibővített közgyűlés működését. Ezzel kapcsolatban mi az iránymutatás? Van-e esély a törvény végrehajtására? Egyáltalán, miből fogják ezt kifizetni a szövetkezetek? Kaphatnak-e a szövetkezetek erre vonatkozóan támogatást, hol és miként történt a törvény szerinti kötelező egyeztetés az érdek-képviseleti szervekkel e kérdésben? Megtudhatjuk-e, hogy mi a véleménye a törvényjavaslatról például a MOSZ-nak vagy a Szövetkezeti Tanácsnak, hogy mi lesz azokkal a szövetkezetekkel, amelyek megszűntek az elmúlt időben? Mi lesz a külső üzletrész-tulajdonosaikkal? Mi lesz a most felszámolás alatt álló szövetkezetek külső üzletrész-tulajdonosaival? Számoltak-e a több mint 70 000 munkavállalóval? Az ő érdekeiket számításba vették-e? Egyáltalán, hány szavazatra számít a koalíció, ha ezt a mészárosmunkát megcsinálják?! (Derültség és szórványos taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Hárommillió!) Milyen makrogazdasági kihatásokkal számoltak? A törvény végrehajtása versenyképessé teszi örökké a magyar mezőgazdaságot?

Az amúgy is támogatásra szoruló mezőgazdaságból önök szerint még 20-30 milliárdot ki lehet vonni? A szövetkezetek adósságállománya hosszú távon 40, középtávon 80 milliárd forint, ez összesen 120, további 20-30 milliárd kifizetése, a 360 milliárdos összvagyonhoz képest. Önök szerint ezt a bankok megvárják? Nem! A törvényjavaslat elfogadása esetén nagyon sok szövetkezetet a bankok kényszerülnek felszámoltatni, azonnal lejárttá teszik a hiteleket, és megindul a felszámolás. A vagyon akkor érték, amikor működőképes, de amikor a felszámoló értékesíti, akkor már az értéknek csak a töredékéért lehet eladni!

Kapóra jönnek netán a hollandok? (Mayer Bertalan: Igen.) A felszámolt szövetkezet nem ad munkát, nincs, aki fizesse a továbbiakban azt a juttatást, amit a nyugdíjasok eddig megkaptak. Nincs, aki megművelje a földet, csökken a föld utáni kereslet, tehát általában csökkenni fog a legális földhaszonbérleti díj, ezáltal az önkormányzatok bevétele, csökken a személyi jövedelemadó helyben maradó része, ezzel szemben megnő a szociális segélyért sorban állók száma.

Önök szerint ez ésszerű és okos dolog? Tényleg ezt akarják? Önöket ezért küldték ide a szavazó állampolgárok? (Felzúdulás az FKGP padsoraiból. - Atyánszky György: Hogy izgulsz!) Mert ha ennek az ügynek másfajta, igazságosabb rendezéséről lenne szó, arra partnerek lennénk. De nem fog a külső üzletrész-tulajdonos sem kapni egy fillért sem (Atyánszky György közbeszól.), meg a nyugdíjas sem, meg a tag sem, és a munkavállaló is rosszul jár. Kinek jó ez?

Ilyen hevenyészett, ilyen jogilag alá nem támasztott, belsőleg inkoherens, százezreket érintő kérdésekre egyértelmű választ nem adó törvénytervezetet a Magyar Országgyűlés nem tárgyalhat! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Éppen ezért nem tartjuk alkalmasnak általános vitára. (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Így van! - Jó volt.)

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Az MSZP szürkeállománya! - Derültség az FKGP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt képviselő úr, még szerencse, hogy azzal kezdte a beszédét, hogy nem szubjektív véleményt kíván elmondani! (Derültség és taps az FKGP padsoraiból.) Egyébként felszólítanék mindenkit, hogy a bizottsági véleményt ismertesse, és a vitában mondja el a saját véleményét, az eddig elhangzottak kapcsán, legalábbis a két utolsó felszólalás kapcsán ez a kérés mindenképpen indokolt. (Keller László: Bizottsági véleményt mondott! - Dr. Orosz Sándor: A jegyzőkönyvet el kell olvasni! - Csatári József: Fél, hogy el kell számolnia! - Francz Rezső felé fordulva ismétli: El kell számolnod, te mit vettél ki belőle! Az a baj!)

Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kialakult bizottsági álláspont ismertetésére.

 

FONT SÁNDOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szövetkezetekről szóló törvénytervezet kapcsán már nem volt olyan heves vita, mint a szövetkezeti üzletrész kapcsán, mégis hozzá kell tennem, hogy a többségi véleményben megfogalmazott igenlés mellett számos kritikát fogalmaztak meg a kormánypárti oldal képviselői. E tekintetben két területre szeretnék kitérni. Kevés hozzászólással ugyan, de két képviselő a következő két témakörben kért további pontosítást: mi az összhang a külső üzletrészekre vonatkozó törvénytervezet és az új szövetkezetekre vonatkozó törvénytervezet kapcsán, annak életbe léptetése és hatásain keresztül?

A második témakör pedig a pénzügyi bizottság egyik szakterületéhez kapcsolódóan, hogy hogyan és miért vonatkozik az új szövetkezetekről szóló törvény a takarékszövetkezetekre. Nos, ennek kapcsán egy hosszas beszélgetés alakult ki, miszerint értelmezhetetlen ilyen formájában a takarékszövetkezetekre vonatkoztatott rész is, az sajnos, úgy tűnik, ebből a szempontból kezelhetetlen. A költségvetési bizottság, illetve a kormánypárti oldal igenlő szavazói nem foglalkoztak a takarékszövetkezeteken kívül a mezőgazdasági szövetkezetekkel, azzal, hogy rájuk milyen hatást fejt ki. Tehát úgy kell értékelni, hogy a 16 igenlő szavazat egyetértett a törvénytervezet általános vitájával, a 12 nem szavazat viszont ellenezte ezt.

Röviden ennyiben szerettem volna összefoglalni a pénzügyi bizottság állásfoglalását.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Az ezen törvényjavaslattal kapcsolatban kialakult kisebbségi véleményt Tardos Márton ismerteti.

 

TARDOS MÁRTON, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen az új szövetkezetekkel kapcsolatos álláspont és az előző vita nem elválasztható egymástól. A kisebbségi vélemény lényegében azon alapul, hogy meggondolatlanul és tisztázatlanul tárgyalták az előterjesztő anyagai azt a kérdést, hogy hogyan is fog kimúlni egy szövetkezeti fajta, hogyan fognak egymás mellett működni ezek a szövetkezetek, milyen joghelyzet lesz, amikor a kérdés tisztázatlansága miatt kétféle elbánás kerül egymás mellé.

A bizottság kisebbségi véleménye úgy ítélte meg, hogy az előterjesztés, valószínűleg éppen azért, mert indulati alapokból indul ki, nem tudta technikailag megfelelően tárgyalni a kérdést, és ezért alkalmatlan az általános vitára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Egy hibát elkövettünk sajnos a bizottsági előadók összeállítása során, ezért elnézést kérek. Így elmaradt, hogy a területfejlesztési bizottság előadói közül a szövetkezetekről szóló törvényjavaslathoz Kékkői Zoltán készült elmondani a véleményt. Ez szerkesztési okokból kimaradt, nem adtam meg neki a szót akkor, elnézést kérek. Úgyhogy most utólag pótolom ezt. Kékkői Zoltán képviselő urat illeti a szó.

 

KÉKKŐI ZOLTÁN, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés területfejlesztési bizottsága 2000. szeptember 20-án megtartott ülésén megtárgyalta a T/3011. számú, az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot. Elhangzott, hogy a jelenlegi szövetkezetekben a tagok elsősorban munkavállalói pozícióban vannak. Egy valódi szövetkezet lényege, célja elsősorban az, hogy tagjainak gazdasági érdekét szolgálja.

Természetes személy tag esetében megkövetelhető a személyes munkavégzés is. Azonban a szövetkezeteknek jogi személyek is tagjai lehetnek, akik esetében tőkebefektetői minőségről van szó. Indokolt, hogy a kormány gazdaságpolitikája preferálja a kis- és középvállalkozásokat.

(10.10)

 

Szükség van olyan gazdálkodó szervezetre, szövetkezetre, amely az egyénileg gazdálkodókat juttatja gazdasági tevékenységük előmozdításának lehetőségéhez, és képes az igényeiket kielégíteni. Az új szövetkezeti törvény ennek a kívánalomnak tesz eleget azzal, hogy erősíti azokat a jellegzetességeket, amelyek a szövetkezeteket jellemzik.

A szövetkezet természetesen szociális, kulturális, oktatási igények kielégítésére is alkalmas szervezet. Ugyancsak a szövetkezeti sajátosságokat hangsúlyozza az a szabály, hogy a szövetkezet a tagjával szemben nem törekszik a nyereségre. Ezenkívül szövetkezeti sajátosság az is, hogy a szövetkezet nyereségéből való részesedés alapja nem a tőkebefektetés, hanem az, hogy mindenki olyan arányban részesedik az eredményből, amilyen mértékben a szövetkezet gazdálkodásának az eredményességéhez hozzájárul.

Összefoglalva: a változás tehát az, hogy a szövetkezet gazdasági tevékenysége milyen körben mozoghat, és hogy milyen az elszámolási viszony a tag és a szövetkezet között. Ezek azok, amelyek markánsan megkülönböztetik a jelenleg hatályos szövetkezeti törvénytől. Azért marad hatályban a jelenlegi szövetkezeti törvény, mert ötéves átmeneti időszakot kíván biztosítani arra, hogy a jelenleg működő szövetkezetek az alapszabályaikat ennek az új törvénynek megfelelően módosítsák.

A területfejlesztési bizottság az elhangzottak alapján 11 igen szavazattal, 8 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül a T/3011. számú, az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ezzel valóban a végére értünk a bizottsági előadók felszólalásainak. Úgyhogy most a képviselőcsoportok vezérszónokainak a felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 20-20 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Szabó József Andornak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Orosz Sándor, a Magyar Szocialista Párt részéről.

 

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban, a vitát hallgatván, azért néhány dolgot le szeretnék szögezni. Próbáljunk meg az érzelem helyett az értelemmel foglalkozni, próbáljunk meg a szubjektív dolgokon kívül az objektív dolgokkal foglalkozni, és értsük meg, hogy valós jogsértésről van itt szó! Nekünk mint törvényhozóknak, tisztünk, hogy ezt a jogsértést sikerüljön kiküszöbölnünk. Próbáljunk elképzelni egy olyan helyzetet, amikor a jót lehet jobban csinálni, és a rosszat mindenképpen lehet jobban csinálni!

Tisztelt Országgyűlés! Ma két nagyon fontos törvénytervezet tárgyalását kezdte meg az Országgyűlés. Az egyik a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény, a másik az új szövetkezetekről szóló törvény. A két törvényt, mivel szorosan összefügg egymással, az Országgyűlés egyben tárgyalja. Bár összefügg a kettő, felszólalásomban mégis külön-külön fogok róluk beszélni.

Amint tudjuk, a történet 1843-ban, egy Rockdale nevezetű kisvárosban kezdődött, ahol néhány angol, szellemi tőkéjét és financiális tőkéjét egyesítve, úgy döntött, hogy amolyan szövetkezetszerű szövetséget alakít, így közös gondolkodással és közös munkával nagyobb hasznot remélvén. Százötven éve, hogy a szövetkezeti gondolat mint formáció, az európai jogalkotásban és a társadalomban jelentkezett. És a százötven év elég hosszú idő ahhoz, hogy ezek a gondolatok és intézmények megmérettessenek.

El lehet mondani azt az alapvető gondolatot, hogy a szövetkezetek politikailag semleges szféráját kell hogy képezzék az emberi életnek, ezen belül a gazdasági tevékenységnek. Ez az elv azonban nem töretlenül érvényesül, hiszen tudjuk, hogy az 1950-es években az úgynevezett kényszerszövetkezetesítés folyamán kötelezték az embereket, hogy akaratukon kívüli szövetkezetet hozzanak létre, anyagi és morális károkat okozzanak az akkori társadalomnak.

A kényszerszövetkezet gazdasági hatásait az évek folyamán több törvény próbálta korrigálni, melyek közül a legfontosabb az 1992. évi I. törvény, amely a szövetkezetekről szól, és amely kimondta, hogy az üzletrészeket nevesíteni kell. Akkor körülbelül 1 millió 400 ezer ember kapott üzletrészt, amelynek az akkori értéke 270 milliárd forint volt. Ma Magyarországon körülbelül 9 ezer szövetkezet létezik, amelyek felosztása szerint beszélhetünk ipari szövetkezetekről, takarékszövetkezetekről, halászati szövetkezetekről, fogyasztási szövetkezetekről, termelőszövetkezetekről, hitelszövetkezetekről, lakásszövetkezetekről. A termelőszövetkezetek száma körülbelül 1460 körül van. Az 1992. évi törvény, amely az üzletrész nevesítéséről rendelkezett, létrehozta a mai termelőszövetkezetekben fellelhető tagok három kategóriáját. Így egy mai termelőszövetkezetben aktív tagok dolgoznak, beleértve ebbe a valós munkavégzésű dolgozókat, illetve a menedzsmentet, a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok.

Bár az üzletrészek nevesítve lettek 1992-től, a három felsorolt kategória közül a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat, bár a közgyűlésen részvételi jog megillette őket, szavazati jog már nem. Tehát, bár üzletrésztulajdonnal rendelkeztek, semmilyen beleszólási joguk nem volt a szövetkezet működésébe.

A magyar alkotmány kimondja a tulajdonhoz való jogot és a tulajdonnal való rendelkezés jogát. Tehát e törvény e kívülálló üzletrész-tulajdonosok jogállását kívánja rendezni. Itt egy pillanatra hozzáteszem, hogy ilyen szempontból semmiképpen nem állhat fenn alkotmányossági vita erről a törvényről.

Ha közgazdasági szemmel nézzük a problémát, akkor a körülbelül 1460 szövetkezetből 725 volt nyereséges és 743 volt veszteséges. A nemzeti össztermék, a GDP 1,04 százalékát adták; valóban 72 ezer tag dolgozik ezekben, és 1,2 millió hektár szántón gazdálkodnak. A szövetkezetek árbevétele 324 milliárd volt, az eszközérték 356 milliárd. A teljes szektor vesztesége 7 milliárd forint volt. Itt utalok vissza arra, amit az elején mondtam, ha valami jól működik, mert van olyan szövetkezet is, azt próbáljuk meg jobban működtetni, de amelyek gyengén vagy rosszul működtek, azokat mindenképpen jobban kell működtetni, és valamit el kell kezdeni, hogy jól működjenek.

Ha abból indulunk ki, hogy a termelőszövetkezetek több mint fele tartósan veszteséges, a többi szövetkezetnél is fennáll a vagyonvesztés. Ebből következik, hogy mára az üzletrészek átlagosan 8-12 százalékot érnek. Ez is bizonyítja, ha már a kívülálló üzletrész-tulajdonos a tulajdonával kapcsolatos döntésekbe nem tudott beleszólni, és a tulajdonában lévő üzletrész értéke állandóan csökken, ez állandó feszültségforrást okozott a kívülálló üzletrész-tulajdonosok és a termelőszövetkezet között. Ha valaki feltenné azt a kérdést, hogy miért nem állt a termelőszövetkezet menedzsmentjének az érdekében, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak szavazati jogot adjon - hiszen erről a közgyűlés határozhatott volna, ez egyszerű lett volna -, a válasz egyszerű: a kívülálló üzletrész-tulajdonosok száma az évek folyamán folyamatosan nőtt, és fennállt a veszély, hogy a számarányukból adódóan megváltoztatnak bizonyos szavazati arányokat, ami nem lett volna kedvére a termelőszövetkezet döntéshozóinak.

Ugyanakkor törvényességi oldalról is megközelíthetnénk ezt a problémát, hiszen ez az állapot, mint fentebb említettem, alaptörvényt sért, alkotmányellenes. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy két kormány is képtelen volt ezt a problémát megnyugtatóan rendezni.

Ha etikai szemszögből nézzük a dolgokat, elmondhatjuk, hogy ez az áldatlan állapot létrehozta azt a furcsa helyzetet, hogy a kisebbség kizárta a többséget. Ezen problémákat igyekszik ebben a törvénytervezetben rendezni az előterjesztő.

 

 

(10.20)

 

A törvénytervezet kimondja, hogy a hatálybalépéstől számított 60 napon belül üzletrész-felosztási tervet kell készíteni, majd a beltagok üzletrészét részjeggyé kell alakítani. Ezt követően 30 napon belül közgyűlést kell összehívni, mely közgyűlésen szavazati joggal részt vesznek a kívülálló üzletrész-tulajdonosok és döntenek az üzletrészek értékéről. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészét, a termelőszövetkezet hitelállományával és a harmadik személy iránt fennálló tartozás összegével csökkentve, ki kell fizetni. Ahogy említettem, a többi tag üzletrésze részjeggyé alakul át, és a szövetkezet más társasági formában működik tovább.

A spontán átalakulási folyamat már több mint egy éve megkezdődött. A kormány és a szakminisztériumok átalakulási moratóriumot nem hirdettek, tehát a szövetkezetek tekintélyes része már ma is más gazdasági formában működik.

Ha modellezném ezt az állapotot, ma az 1400 szövetkezet tekintélyes része átalakult, rájuk ezen üzletrész-módosítás nem vonatkozik. A maradék szövetkezeteket érinti ez a törvény, tehát nem állnak fenn azok a túlzott aggodalmak, hogy e törvény hatására komoly tőkekivonás keletkezik az agrárágazatból. Az átalakulási procedúra a mai napig tart, és valószínűsíthető, hogy a törvényjavaslat életbelépéséig csak gyorsulni fog. S bárki felteheti a kérdést, hogy azon szövetkezetek esetében, amelyek nem kívánnak átalakulni, hanem a tagok úgy döntenek, hogy a gazdálkodásukat be kívánják fejezni, hogyan tovább. Pontosan erről szól a második törvényjavaslat, az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, amely szabályozza az új típusú szövetkezetek megalakulását és működési formáját. Választ ad arra is, hogy milyen szövetkezeti modellt tartunk elképzelhetőnek. Úgy gondolom, hogy ez a törvény választ ad rá, nem tilt semmilyen szövetkezeti formát, akár gépszövetkezetek, magtárszövetkezetek vagy hangyaszövetkezetek is létrejöhetnek.

Megemlíteném, hogy Magyarországon már több mint 300 hangyaszövetkezet létezik, és 35 milliárd forintnyi termelési értéket állítanak elő. Jelen törvénytervezet nemcsak a termelő típusú szövetkezetek létrejöttét támogatja, hanem bármely szövetkezeti formát támogat. Ez a szövetkezeti forma a tagok szabad akaratából jön létre, és mindenki vagyoni hozzájárulása mértékében részesül a haszonból. E szövetkezeti forma kiegészítő jellegű szövetkezés, lehetővé tétele éppen a családi gazdaságok és kisvállalkozások szövetkezésére alkalmas szervezetek létrehozását segíti elő.

A mezőgazdaságban folyamatosan nő az utóbbi években a családi gazdaságok száma, amelyek választhatják ezt a szövetkezeti formát. Csak a gazdahitel-konstrukciónak köszönhetően ebben az évben 50 darab új szövetkezet jött létre. Az új szövetkezetekről szóló törvény a lakás- és hitelszövetkezetek gyarapítására nem alkalmas. Ezek kialakítását más törvények szabályozzák.

Igaz ugyan, hogy a szövetkezetek nemcsak a mezőgazdaság területén működnek, de meghatározó jelentőségük van a vidék népességmegtartó hatásában, gazdasági és szociális helyzetének javításában és erősítésében. Az új szövetkezeti törvény összhangban áll azzal a szemlélettel, amelyet az Európai Parlament 1983-ban, illetve '87-ben elfogadott határozatai tükröznek. Ezen határozatok szerint a szövetkezetek olyan kis- és középüzemek, amelyek az öntevékenység és a demokratikus igazgatás keretében működnek, s egyben a munkahelyteremtés fontos eszközei.

Ugyancsak az Európai Unióban elterjedt és közösségi vívmányként számon tartott az úgynevezett multifunkcionális családi gazdaság. Ezen szövetkezeti törvény alapján szeretnénk ilyen irányú és ilyen típusú szövetkezeteket létrehozni. Ezért a szövetkezeti törvény egy úgynevezett duális struktúraszerveződésnek nyújt teremt, amely egyrészt az egyesületekre, másrészt a gazdálkodásokra, vállalkozásokra jellemző vonásokat hordoz. Ilyen például a nyitott tagság elve, a szavazategyenlőség vagy az, hogy a szövetkezet nem csupán gazdasági célok teljesítésére alakul.

Ugyanakkor ezen új típusú szövetkezetek a piaci forgalomban a gazdasági élet más szereplőivel azonos feltételekkel vesznek részt. A szövetkezeti tag ezen új típusú szövetkezetekben kétféle minőségben is kötődik a szövetkezethez, egyrészt a szövetkezet irányítója mint közgyűlési tag szavazati joggal rendelkezik, részt vesz a szövetkezeti vezetők kinevezésében és beszámoltatásában, másfelől haszonélvezője a szövetkezet által nyújtott szolgáltatásoknak. A szövetkezeti tag jellemző módon nem válik befektetővé, hanem gazdasági vállalkozói önállóságát megtartva, a szövetkezet révén kívánja saját gazdasági és fogyasztási céljait megvalósítani. Ez a legfontosabb körülmény, amely megkülönbözteti az előző szövetkezeti formától.

A szövetkezet a tagjaival és a nem tagokkal folytatott gazdasági tevékenysége során más elveket vall. A szövetkezet és a tagok gazdasági együttműködése során a szövetkezet nem törekszik nyereségre, ugyanakkor a nem szövetkezeti tagokkal folytatott gazdasági tevékenységben ugyanazokat az üzleti szempontokat követi, mint a gazdasági társaságok. A szövetkezetek ezen sajátossága kiemelt fontosságú a mezőgazdaság, az ipar vagy a szolgáltatások területén létrejött kisvállalkozások fejlődése, illetve fennmaradása szempontjából.

Ugyancsak eltérő különbség, hogy a szövetkezet belső jogviszonyában a tőkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes jellege a meghatározó.

A szövetkezésnek ez a személyes jellege, illetve a szövetkezet belső kapcsolataiban a tőkeérdekeltség korlátozása a szövetkezés talán legfontosabb sajátossága, ami a gazdasági életben egyébként kiszolgáltatott szereplő versenyhátrányát az összefogás, az együttműködés ösztönzésével kívánja ellensúlyozni.

Ezen új típusú szövetkezetek és más gazdasági társasági formák között abban is különbség van, hogy a tőkemozgás vonatkozásában igen jelentős mértékű rugalmasságot biztosít. Mondjuk, a kft.-kkel vagy az rt.-kkel ellentétben a szövetkezet jegyzett tőkéjének vagy részjegytőkéjének felemelése és leszállítása nem teszi szükségessé a hitelezőkkel való esetenkénti elszámolást. A tőkeváltozás nem igényli a cégeljárás időigényes rendelkezéseinek alkalmazását.

Tisztelt Országgyűlés! Jelen két törvényjavaslat megalkotása kiemelten fontos a magyar agráriumra nézve. Reményeink szerint a módosító javaslatokkal együtt egy olyan törvényjavaslat fog születni, amely az Európai Parlament határozataiban lefektetett elvek messzemenő betartásán fog alapulni, mely alapelvek az öntevékenység és a demokratikus igazgatás.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Orosz Sándornak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek; őt követi majd Gyimóthy Géza, a Független Kisgazdapárt részéről.

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Murphy számtalan rendkívül hasznos megállapítással élt, az egyik ilyen megállapítása az Országgyűlés működésére vonatkozik, mely szerint ha az Országgyűlés ülésezik, akkor az állampolgároknak sem a személye, sem pedig a vagyona nincsen biztonságban. Különösen igaz ez a megállapítás arra a két törvényjavaslatra, amit a mai napon vett tárgyalásba a Magyar Országgyűlés plenáris ülése.

A Magyar Szocialista Párt álláspontja a bizottsági kisebbségi előadók véleményéből jórészt körvonalazódik, ez számomra könnyebbséget jelent akkor, amikor a Magyar Szocialista Párt álláspontját ezekben a kérdésekben kifejtem.

Mindenképpen meg kell említenem itt az elején, hogy az a fajta tárgyalási mód és technika, amit a Ház választott e két törvényjavaslat tárgyalása kapcsán, nem ad alkalmat arra, hogy érdemben változtattassanak meg ezek a törvényjavaslatok. Különösen érzékelhetővé vált ez egyébként már a bizottsági viták alatt, illetve most a bizottsági vélemények ismertetésekor. Túlzás nélkül állítható, hogy kezd kialakulni egy politikai harctér, ahol a lövészárkok már most megmerevedni látszanak, holott - és ebben a patkó mindkét oldala eddig egyetértett - olyan kérdésről van szó, ami rendkívül fontos, nagyon sok embert érint, és megoldásra váró kérdések sokasága van.

A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint mind az úgynevezett külső, mind pedig a belső üzletrész-tulajdonosok vagyoni és gazdasági érdekeit is súlyosan veszélyezteti a hatályos jogi szabályozás és a körülötte zajló politikai hangulatkeltés - ennek jó néhány elemét itt is tapasztalhattuk. Meg kell oldani az üzletrészek problémáját, lehetővé kell tenni, hogy minden tulajdonos szabadon élhessen jogosítványával.

A Szocialista Párt egyébiránt támogatja, mégpedig ideológiai és formai megkötések nélkül a szövetkezés teljes szabadságát.

A továbbiakban is igyekszem, ahol lehet, mindkét törvényjavaslattal kapcsolatosan álláspontot kifejteni, de természetesen ez következetesen nem tartható, ezért az elején inkább az üzletrészjavaslattal, a végén inkább az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslattal kívánok foglalkozni.

A jó kérdés már fél megoldás. Háborúban ezt még inkább lehet érzékelni, mert ha valaki egy aknamező kellős közepén azt a kérdést teszi fel magának, hogy merre menjek, az esetek nagy többségében aknára szalad. Ha viszont azt a kérdést teszi fel magának, hogy mit csináljak, akkor nem feltétlenül kezd el fejetlenül futni, hanem valami más technikát talál, magának az utat kirobbantva egy nyugodt elvonulási lehetőséget biztosít.

 

 

(10.30)

 

Nem véletlen egyébként, hogy így az elejére ezt a harctéri példát hoztam. A Magyar Szocialista Párt megítélése szerint ugyanis a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslat elfogadása egyenértékű azzal, mintha egy-egy Hirosimát elpusztító atombombát robbantanának föl a magyar falvak mindegyike fölött. Szeretném megismételni: minden falu fölött egy-egy atombomba.

És hogy a véres valóságot egy kicsit képszerűbbé is tegyem - mert talán egy atombomba-robbanás nem mindenki számára nyilvánvaló -, úgy is értelmezhető ez a törvényjavaslat, mint amikor a harctéri sebesültek már nagyon várják, hogy jöjjön a vöröskereszt, helyette azonban aki megérkezik, egészen egyszerűen lemészárolja őket. Ez a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslat. És hogy érthetővé is váljék, hogy miről van szó: a külső üzletrész-tulajdonosokra hivatkozással önök azt mondják, lehetővé teszik azt, hogy hozzájusson vagyonához, hogy rendelkezhessen vagyonával. Ők azok a sebesültek, akik várják, hogy jöjjön a vöröskereszt, ehelyett kapják a mészárszéket.

Hogy a dolog rendkívüli horderejű, jelzi, hogy ma Magyarországon az Országos Szövetkezeti Tanács kimutatása szerint az ipari szövetkezetekben az üzletrésztőke nagysága 30,8 milliárd forint, és ez 180 ezer üzletrész-tulajdonos; a fogyasztási szövetkezetek üzletrésztőkéje 24,6 milliárd, ez 1 millió 48 ezer üzletrész-tulajdonost érint; a mezőgazdasági szövetkezetek üzletrésztőkéje 247 milliárd forint, és ez 1 millió 100 ezer üzletrész-tulajdonost jelent.

Azzal kezdtem, hogy egy jó kérdés már félmegoldás. Valóban az a kérdés, amit itt a törvény beterjesztése kapcsán hallottunk, hogy különbség van a ma hatályos jogrendben a külső és a belső üzletrész-tulajdonos között? Javaslom - és a Magyar Szocialista Párt nevében ezt más alkalmakkor is kell hogy javasoljam -, hogy véleményformálás előtt olvassák el a törvényeket, jelen esetben a törvényjavaslatot is, hiszen néhány bizottsági vélemény olyan indokokat hozott föl, mintha nem is olvasták volna magát a törvényjavaslatot. A ma hatályos törvényi szabályozás ugyanis nem tesz különbséget a külső és a belső üzletrész-tulajdonos között, különbség legfeljebb abban van, hogy vannak olyan üzletrész-tulajdonosok, akik tagjai a szövetkezetnek, és vannak olyan üzletrész-tulajdonosok, akik nem tagjai a szövetkezetnek.

Szeretném megjegyezni, hogy ez egy nonszensz, jogi értelemben nonszensz. Ennek ellenére az Alkotmánybíróságon is átment az 1992. évi I. és II. törvény, ennek a tudomásulvételével szabályozta a szövetkezetek működését. A mi megítélésünk is az, hogy ez a helyzet nem tartható. Különösen azért, mert azt a fajta a politikai hangulatkeltést teszi lehetővé, ami ilyen törvényjavaslat beterjesztéséhez vezet. Azt gondoljuk, hogy igazából az új szövetkezetekről szóló törvény is csak azért került beterjesztésre, hogy elfedje azt a valóságot, hogy itt tulajdonképpen az üzletrészvagyon valamilyen sajátos újraosztása a valós feladat.

De térjünk tehát vissza, hogy mi is itt a jó kérdés! A jó kérdés tehát az, hogyan lehet az egyébként alkotmányos és jogszerű, de méltánytalan helyzetet - ami az 1992. évi I. törvény hatálya alatt működő szövetkezetek tulajdonosai között áll fönn - rendezni. Ha pedig ezt a kérdést tesszük föl, akkor azt gondolom, a legelső dolog, amit meg kell vizsgálni, hogy ezt az egyébként alkotmányos helyzetet, amely méltánytalan, hogyan lehet méltányosan, az érdekeltek szempontjait figyelembe véve megoldani.

Megjegyzem, hogy akkor, amikor kormánypárti képviselőtársaim a '92. évi II. és I. törvény alkotmánysértő mivoltáról szólnak, lehet, hogy nem tudják, hogy ezzel egy nagyon határozott politikai és jogi vallomást tesznek. Tudatosan - vagy tudattalanul - közreműködtek annak idején abban, hogy elfogadják azt a törvényt, amelyik ilyen helyzetet teremt. Önök helyezték el tehát azt a bombát, amit most akarnak ennek a bombának - kellő távolságban állással - a felrobbantásával hatástalanítani. Igazuk van: megszűnik az üzletrészprobléma - mihelyt az üzletrész-tulajdonosoknak nincs üzletrésze. Ez a törvényjavaslat ugyanis egészen pontosan ezt tartalmazza.

Mi azt állítjuk, hogy alkotmányosan súlyosan aggályos a beterjesztett törvényjavaslat; ennek számtalan elemét képviselőtársaim megfogalmazták, bizottsági kisebbségi véleményként is. Egy nagyon fontos vonatkozására szeretnék most több időt vesztegetni.

Az alkotmány nem a szövetkezetek tulajdonát védi. Azt is, természetesen, és ez nagyon helyes. De - mint ahogy a Magyar Szocialista Párt álláspontja rövid ismertetésének elején elmondottakból is kitetszik - minket nem elsősorban a szövetkezetek létezése izgat. Az izgat bennünket elsősorban, hogy mi lesz annak az összességében 2 millió 328 ezer üzletrész-tulajdonosnak a vagyonával, amely üzletrész-tulajdonosok vagyonát az alkotmány - és gondolom, hogy ezt a polgári kormányhoz tartozók is pontosan tudják - védi. És azzal is tisztában van - gondolom - a polgári kormány, hogy ebből a vagyonból elvenni, ezzel a vagyonnal rendelkezni kizárólag e tulajdonosok, a tulajdonos magánszemélyek beleegyezésével, akaratával lehet. Ha az állam e beleegyezés és akarat beszerzése nélkül rendelkezik erről a vagyonról, ezt a vagyont is védik az erre az esetre szóló azonnali és százszázalékos kártalanítást előíró szabályok.

Ha pedig ezt látjuk, akkor súlyosan méltánytalan és alkotmányellenes helyzetet látunk. Hiszen a leírt törvényjavaslat, amikor - vélhetőleg bizonyos jóhiszeműséggel is - az úgynevezett közelebbről meg nem határozott üzletrésznévértéket egy közelebbről meg nem határozott tartozással állítja szembe, úgymond, nettósítja ezt a vagyont, akkor a ma jogalkotói, azok a képviselők, akik ezt elfogadják, tulajdonképpen elvesznek a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok vagyonából. Azt gondoljuk, ezt nem szabad megtennie az Országgyűlésnek.

Képviselőtársaim nagy figyelmet fordítottak azokra az összefüggésekre, amelyek az agrárgazdaság, a foglalkoztatás ügyeit érintették. De kérem, ez nem egy ilyen elvont valami! Ez munkahely! És akinek ma munkahelye van, annak e törvény erejénél fogva megszüntetik a munkahelyét. Kérem, ki fogja a munkahely elvesztését, az így kieső jövedelmet neki - bárki is - kárpótolni?

Azt nem mondhatják, hogy nem számolnak ezzel az eshetőséggel és lehetőséggel. Éppen ezért is mondtam én az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának az ülésén, hogy cinikus ez a törvényjavaslat. Hiszen a következményeket tudva, látva és akarva fogalmazzák meg azokat a szabályokat, amelyeknek a hibás és a célt el nem érő voltára az ellenzék igyekszik fölhívni a figyelmüket.

Szeretnék idézni: "Foglalkoztatáspolitikai szempontból a szövetkezetekben dolgozók foglalkoztatásának megszűnése egyes térségekben eltérő mértékű feszültségek válthat ki" - írja a hatástanulmány. Hol, mekkora munkanélküliséget fog okozni? De ez most talán kevéssé érdekes. Nézzük annak az embernek a szempontját, akitől ezek szerint cinikusan elveszik a munkahelyét! Neki ki fogja a kieső jövedelmét pótolni?

A munkahely elveszése mellett, azt gondolom, egy szövetkezet esetében méltányolni indokolt - politikai hozzáállástól függetlenül -, hogy valaki tag, illetve nem az. Tagi kölcsönt nyújtottak sokan saját szövetkezetüknek. Ki fogja ezt visszafizetni, ha - mint cinikusan mondják - felszámolásra kerülnek a szövetkezetek? De tovább megyek! Több próbálkozás volt az elmúlt időszakban, más kormányok esetében ennek az üzletrészproblémának a rendezésére. Ennek egyik elemeként a nyugdíjas tagok életjáradékra válthatták üzletrészüket, visszaadván azt a szövetkezetnek, és az bevonhatta ezt az üzletrészt. Mi lesz ezzel az életjáradékkal? Ki fogja folyósítani ezeknek a nyugdíjasoknak? A létszámukkal sem számol az előterjesztő!

Talán kevéssé a közvetlen érintett személyi körhöz tartozik - bár azt gondolom, nagy az átfedés -, hogy itt bizony meg fognak szűnni szövetkezetek, s ezáltal megszűnik az, aki megművelje a földet.

 

 

(10.40)

 

 

Ki fogja megfizetni a haszonbérleti díjat a földtulajdonosoknak? A földtulajdonosok kárát ki fogja megtéríteni, ha ezt a törvényt így elfogadják? Éppen azért azt gondolom, hogy teljesen okszerű és jogszerű a Magyar Szocialista Párt törekvése, amely úgy szól, hogy ha ezt a törvényt nem vonja vissza az előterjesztő, és a parlamenti vita menetében úgy látszik, hogy az észérvek nem használnak, akkor beterjesztjük a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok és a földtulajdonosok vagyonában az állam által igazságtalanul okozott károkért való kárpótlásról szóló törvényjavaslatot, mert úgy tűnik, hogy a szép szó nem használ. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Az alkotmányossági aggályok egyikét akként fogalmazzák meg, hogy ez csak a mezőgazdasági szövetkezetre vonatkozik. Tévednek, képviselőtársaim, és ne dugják strucc módjára a fejüket a homokba; nézzék meg az úgynevezett új szövetkezetekről szóló törvény 89. §-ának (2) bekezdését: ugyanezt a kötelmet tartalmazza az ipari szövetkezetekre és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekre is, amennyiben szövetkezetek akarnak maradni - de nyilván erről szól az új szövetkezeti törvény. Meg kell nézni - ezzel együtt is alkotmányosan aggályos -, hogy egy külön törvény más határidőt állapít meg az egyik tagi körre és más határidőt egy másik törvény másokra.

Felvetődik a kérdés, kinek jó ez. Nem szeretnék arra a holland példára hivatkozni, amelyről látnivalóan a miniszter úr nem tud; nyilván majd valamikor elrendezi, hogy a vezetése alatt álló minisztériumban ki milyen megbízást ad milyen cégeknek. De azt azért szeretném mondani, hogy az áfészek vagyonára akad jelentkező, és ha azt végiggondolják, hogy ma a kereskedelmi tőke vonatkozásában a szövetkezeti, tehát az áfészek vagyona az egyetlen magyar vagyon, amely még képes valamelyest ellenállni annak a globalizációs törekvésnek, amely ellen többször maguk a kisgazdák is szóltak, akkor talán mégiscsak érdemes lenne végiggondolni, hogy szabad-e ezzel ilyen formában foglalkozni.

A Magyar Szocialista Párt többször javasolta, hogy az ügyet hogyan kellene kezelni; én személyesen is részese voltam több ilyen előterjesztésnek. Nem változott a véleményünk, nem törvényhozási erőszakkal, hanem adórendszeri technikákkal, támogatásokkal, hitelekkel lehet ezt a helyzetet feloldani, úgy és olyan ütemben, ahogy az érdekeltek maguk ezt meg kívánják oldani. Természetesen annak nincsen akadálya, ha ezt gyorsítani akarja, akkor az ösztönzők beépítésével gyorsítsa ezt a kormány, meggyőződésünk, hogy most is ez lenne a helyes megoldás. Korábban ezeket a javaslatainkat elvetették, számtalanszor megerősítettük, hogy egy ilyen törvényjavaslat előkészítésében és elfogadásában természetesen partnerek vagyunk.

Az új szövetkezetekről szólván terveztem néhány dolgot felolvasni, hiszen azt gondolom, a napnál is nyilvánvalóbb, hogy nincs igazi összefüggés a beterjesztett új szövetkezetekről szóló törvény és a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége ENSZ által is jóváhagyott, elfogadott értékei között. Itt és most engedjék meg, hogy mindössze arra utaljak, amire az ENSZ-főtitkár is utalt az A/54/57. számú jelentésében a közgyűlésnek: "El kell ismerni a szövetkezeti mozgalom teljes autonómiáját és önszabályozó képességét. Szükséges annak elismerése, hogy a kormány a mozgalom belső ügyeibe való beavatkozását szigorúan az olyan intézkedésekre korlátozza, amelyek általában minden társaságra és vállalkozásra egyaránt vonatkoznak. Gondoskodni kell arról, hogy a szövetkezeti mozgalom képviselői teljes mértékben részt vegyenek a gyakorlatot érintő speciális törvények és adminisztratív szabályok és irányelvek megszövegezésében."

Azt gondolom, aki a vitában itt volt, az eddigi vitát hallgatta, tisztában van vele, hogy minden egyes, az ENSZ-főtitkár által megfogalmazott elvet a magyar kormány törvény-előkészítése megsértette. Ezzel nyilván nekik kell elszámolniuk.

Érdeklődéssel és tulajdonképpen örömmel hallgattam a miniszter úr előterjesztését. Kicsit persze zavart, hogy egy olyan álomvilágot láttam belőle kikerekedni, ami valójában nincsen Magyarországon, és éppen ez a Magyar Szocialista Párt álláspontja a szövetkezeti törvény kapcsán: éppen az a baj, hogy egy nem létező halmazra most törvényt hozni igazából nem feltétlenül szükséges. Még egyszer szeretném megerősíteni, az 1992. évi I. törvény a szövetkezeti üzletrészprobléma kezelésével és ezáltal a szövetkezeti üzletrészre vonatkozó törvényi szabályok megfelelő hatályon kívül helyezésével alkalmas arra, hogy a szövetkezés nemzetközi elveinek is megfelelően működő, Magyarországon gróf Károlyi Sándor óta működő szövetkezetek alakulhassanak, működjenek. Természetesen csak akkor, ha az állam nemcsak a vagyon osztogatásakor, hanem a szövetkezetek működésének során is figyelemmel van azokra a szempontokra, amit a miniszter úr megfogalmazott az előterjesztésében, és bízom benne, hogy az a kormányzati munka, amely a szövetkezetek működésének megfelelő adóügyi és támogatási körülményeit van hivatva kialakítani, legalább ilyen gyors lesz.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Ezzel együtt szeretnénk jelezni, hogy az új szövetkezetről szóló törvény számtalan ellentmondása mellett nem jól vagy egyáltalán nem kezel olyan fontos kérdéseket, mint a lakásszövetkezetek kérdése. Fontosnak tartanánk, hogy legalább az általános szövetkezeti törvénnyel egyidejűleg legyen a Ház előtt az a törvény, amely ezeknek a működését fogja szabályozni; és legalább ennyire fontos az iskolaszövetkezetek példája. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Összegezve: a Magyar Szocialista Párt azt kívánja, hogy a 3010. számú törvényjavaslatot vonja vissza a kormány. Azt javasoljuk, hogy anyagi támogatással és adókedvezményekkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) segítsék a szövetkezetek tulajdonosait üzletrészproblémájuk megoldásában, hozzák osztalékképes helyzetbe a szövetkezeteket, segítsék elő a közös vagyon rekonstrukcióját és beruházásait, és azt gondoljuk (Az elnök ismét csenget.), hogy ezen az alapon értelmes szövetkezeti jogalkotás lehet Magyarországon, de csakis ezen az alapon. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gyimóthy Géza úrnak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának.

 

GYIMÓTHY GÉZA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Honfitársaim! Tisztelt Ház! (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Tíz évvel ezelőtt csendes forradalom zajlott Magyarországon, lehetett volna véres forradalom is, de a nép bölcs volt, és úgy döntött, Isten kegyelméből csendes forradalom lesz. Ez a két törvényjavaslat a rendszerváltozás befejezésének egyik mozzanata. Erkölcsi, gazdasági és társadalmi szempontból szeretném indokolni szükségességét a T/3010. és a T/3011. számú törvényjavaslatunknak, és köszönetet mondani a kormánynak és az FVM-nek, hogy beterjesztette ezt. Csendes forradalom zajlott le a kilencvenes évek elején, és ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, annak az egyik befejező mozzanata záródik le.

Több százezer kisemmizett ember volt. Az ellenzéki képviselők a mostani állapotból indulnak ki, de elfelejtik a '45 előtti barna és a '45 utáni vörös fasizmus rémtetteit, a kuláklistákat és a többi társadalmi nyomort, amely százezreket tett kisemmizetté. Nem a Független Kisgazdapárt és nem a kormánypárti képviselők találják ki ezeket a törvényjavaslatokat, tisztelt ellenzéki képviselők, és amikor önök atombombával, mészárszékkel és nem tudom, mikkel fenyegetőznek, jó lenne, ha elolvasnák azokat a leveleket, azt a több száz, több ezer levelet, amelyet mi, kormánypárti képviselők kapunk. (Közbeszólás az FKGP soraiból: Úgy van! - Szórványos taps az FKGP soraiból. - Francz Rezső: Tízezret fogtok kapni ezután!) Lehet, hogy önök is kapnak.

Mi történt valójában? Amikor eldöntötte a nép, hogy rendszerváltozás kell, és nem Moszkva felé, hanem arra, ahova mindig is tartoztunk, Európa fejlettebb részeihez akar tartozni, és nem löknek bennünket a balkáni helyi háborúk szintjére, akkor eldöntötte ez az ország, hogy új hazát akar; nem a vörös fasizmus utódszervezetét, hanem egy új hazát, új házat akar építeni. Sokan építettünk házat a képviselők közül. Hogyan lehet egy új házat építeni, képviselőtársaim? Csak úgy, ha lebontjuk a régit, mert ha egy adott telken nem bontom le a régit, akkor hogy építsek rá (Francz Rezső: Pénz is kell hozzá!), ha mondjuk, olyan alapokon áll, mint az a szervezeti rendszer, amely életképtelen.

A földművelésügyi tárca pontosan az Európai Uniónak megfelelő új szövetkezeti rendszer megteremtésére tesz lépéseket, és ehhez kérjük az önök segítségét. Önök, akik olyan konstruktivitásról tettek eddig tanúbizonyságot, hogy két évvel ezelőtt azt ígérték, mindenben támogatják, akkor támogassák azt az erőfeszítést, hogy az Európai Uniónak megfelelő szövetkezeti rendszer tudjon kialakulni.

 

 

(10.50)

 

A két törvényjavaslat szorosan összefügg egymással. Az üzletrésztörvény átmeneti jogi eszközként rendezni képes egy évtizeden át nyitva maradt - erre minden képviselő és a bizottsági előadók is kitértek - jogsértő helyzetet, azt meg akarja szüntetni, hisz az 1992. évi I. és II. törvény különbséget tett a tulajdonosok között. Ez olyan dolog, mondjuk, önök belső tulajdonosok, és használhatják a jogosítványukat az egész országban. A külső üzletrész-tulajdonosnak is van jogosítványa, de ő csak a saját udvarán használhatta eddig a jogosítványát, tehát az nem ért semmit. Pont ezt az alkotmánysértő, jogsértő állapotot szünteti meg a T/3010. számú törvényjavaslat azáltal, hogy megszünteti a két tulajdonosi réteg között a különbséget, és végre helyreállítja a tulajdon rendelkezési jogát, a magántulajdon szentségét.

Minél később teszi ezt, annál nagyobb a baj. Bár 1992-ben is jó törvény születhetett volna! A Független Kisgazdapárt többek között a rossz kárpótlási törvény és a rossz 1992. évi I. és II. törvény miatt lépett ki a kormánykoalícióból. A Független Kisgazdapárt megtette ezt az erkölcsi lépést, és merte vállalni a véleményét abban a helyzetben is. 1994-től 1998-ig, tisztelt ellenzéki képviselők, akik most mészárszéket, atombombát meg nem tudom, miket emlegetnek, a 72 százalékos többségükkel alkotmányt tudtak volna módosítani meg bármit! Miért nem tették meg ezt önök, tisztelt képviselők? Ha önök valóban az egyszerű szövetkezeti tag érdekét védték, akkor miért nem tettek lépéseket az adott szövetkezeti tag védelme érdekében? Csak egy nagyon szűk kedvezményezett kör élvezte azokat az előnyöket, amiket önök védenek. Önök most azt mondják, az egész tsz-tagság nevében szólalnak fel. Nem! Önök egy szűk, kedvezményezett kör nevében szólalnak fel. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Eladjátok a hollandoknak!)

Kik adják el a hollandoknak? Azok a volt kommunista vezetőkből és tsz-elnökökből lett részvénytársasági elnökök és igazgatók, nem pedig az egyszerű parasztemberek! Az egyszerű szövetkezeti tagoknak, annak a 70-80 ezer embernek, akik még féltik a munkahelyüket, kilábolást mutatunk azáltal, hogy előre menekülhetnek. Új házat úgy lehet építeni, ha lebontjuk a régit, a rossz alapokon álló vályogtégla-épületet, és arra a területre lehet építeni. Erre tesznek kísérletet a mostani törvényjavaslatok.

A Független Kisgazdapárt csak azt tudja támogatni, ami megfelel az európai uniós követelményeknek és a magyar nemzeti hagyományoknak is. Mi felel meg a magyar nemzeti hagyományoknak? Az erőszakos kolhozosítás? Nem! Ahogy a miniszter úr elmondta, a 102 évvel ezelőtt alakult, Károlyi Sándor gróf által kezdeményezett hangyaszövetkezeti módszer. Többen utaltak a fogyasztási szövetkezetekre és az egyéb, a valóban a tagok együttműködésére építő és nemcsak a profitorientált, hanem a munkahelyet, a vidéki lakosság megtartó erejét célul tűző szerveződésekre. Hát nem az a célunk, hogy végre ilyen szervezetek alakuljanak? Nem az a cél, hogy ne 250-300 hangyaszövetkezet, termékpálya-szövetkezés legyen, hanem - s ez már a T/3011. számú törvényjavaslatot érinti - legyen olyan is, amely valóban modern, európai típusú, új szövetkezeti modellt állít elénk, amely azt a célt szolgálja, hogy lehetőséget biztosítsunk az egyszerű tsz-tagoknak is azáltal, hogy ők a kívülálló üzletrész-tulajdonosokkal összefogva a jelenleg üresen álló istállókat, rozsdásodó és évek óta nem működő traktorokat a nemzetgazdaság számára újra működésbe hozzák.

Önök attól féltik a 70 ezer szövetkezeti tagot, hogy munkanélküliek lesznek. Tisztelt Képviselő Urak! Az önök négyéves 72 százalékos többségi uralkodása alatt miért csökkent le 200 ezerről 70 ezerre a szövetkezeti tagság? Miért? A Kisgazdapárt volt ennek az oka vagy az MDF, vagy a MIÉP? Önök voltak az okai! Miért nem segítették meg a szövetkezeteket akkor, amikor lehetett volna? Mert önök is csak egy szűk kedvezményezett kört segítettek! (Taps az FKGP soraiban.)

A több százezer külső üzletrész-tulajdonosnak nincs érdekvédelmi szervezete. Sajnos nem tudott kialakulni pár év alatt, nem volt anyagi eszköze, infrastruktúrája. Az előbb elhangzott valaki részéről, hogy önöknek, a szűk kedvezményezett körnek, a MOSZ-nak a véleménye nem hangzik el. Kérem, önök a MOSZ véleményét mondják el! Önök a MOSZ különböző vezetői különböző szinteken! Ne mondjanak már nekem ilyent, hogy a MOSZ véleménye nem hangzik el! Mindig csak a MOSZ hangos véleménye hangzik a magyar társadalomban, és nem a kisemmizett embereké! Végre most fejeződik be a rendszerváltozás, és Isten adja, hogy befejeződjék.

Lukács evangéliumában olvassuk, hogy aki az eke szarváról leveszi a kezét és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára. Önök örökké hátratekintgetnek, de csak egy szűk, öt-hat éves időtartamra. Ha mi most hátratekintünk arra az időszakra, amikor Barkóczy Gellért édesapját börtönbe vetették, vagy amikor őt munkaszolgálatra vitték és nem tanulhatott egyetemen, mert kuláklistára tették, akkor kérdezhetjük, hogy ennek a több száz ezer embernek a sorsával ki foglalkozik? Önök egy szűk körnek, pár ezer kedvezményezett embernek az érdekeit védik - nem a tsz-tagok érdekeit védik!

Mi olyan lehetőséget kívánunk biztosítani a szövetkezeti tagságnak is, s ezért olyan módosítást adunk be a Független Kisgazdapárt nevében - ezt tegnap már meg is tettem -, ami a beterjesztett T/3010. számú törvényjavaslat 4. §-ában a következő módosítást javasolja, amit a minisztérium is támogat: "A kívülálló legkésőbb a közgyűlés időpontjában írásban nyilatkozik, hogy 1. az üzletrész névértékét egy összegben - mint ahogy a törvényjavaslatban is van - készpénzben 90 napon belül kikéri; vagy 2. üzletrésze névértékének megfelelő értékben egyénileg vagy csoportosan vagyontárgy kiadását kéri; vagy 3. azt kéri a szövetkezettől, hogy üzletrésze névértékének megfelelő értékben szolgáltatást nyújtson részére; vagy 4. a szövetkezet tagjává kíván válni": Tehát amikor önök azt mondják, hogy mi a szövetkezeteket likvidálni akarjuk, nem mondanak igazat, mert mi pontosan lehetőséget kívánunk adni arra, hogy előbb-utóbb meg kell oldani az üzletrész-tulajdonosok közötti különbséget, és ezáltal a legjobb megoldást próbáljuk biztosítani.

Mi a helyzet most, tisztelt képviselőtársaim? Jelenleg a szövetkezetek nagy része olyan - s ezt hosszú évek óta hirdetem, járva a vidéket, az országot -, ahol nem folyik semmilyen mezőgazdasági termelés. Önök nagyon jól tudják, hogy a szövetkezeteknek legalább a 20-30 százaléka olyan, ahol semmilyen mezőgazdasági termelés nem folyik. Önök az elmúlt négy évben, amíg kormányoztak, elmulasztották azt a lehetőséget, hogy az üresen álló vagyontárgyak - a beszakadt tetejű istállók, a rozsdásodó traktorok - a nemzetgazdaság számára újra működőképessé váljanak. Elmulasztotta sajnos ezt az elmúlt két év is. Bár már 1998-ban sikerült volna a kormánykoalíciónak beterjesztenie ezt! De nem tudta, mert olyan nagymérvű volt az ellenállás. Az előbb már céloztam a hangos MOSZ-ra, míg sajnos a kisemmizetteknek kicsi a hangja.

Most jön végre elő az az igazság, amit - még egyszer mondom - erkölcsileg mindenképpen meg kell tennie ennek a polgári kormánynak. Az önök szocialista kormánya erre nyilván nem volt képes. A polgári kormánynak erkölcsi kötelessége, hogy a kisemmizettekkel szemben ezt végrehajtsa, hogy a jogosítványok közötti különbséget végre helyrehozza.

A másik a gazdasági szempont. Az előbb már céloztam arra, hogy önök gazdasági szempontokra hivatkoznak az Európai Unióba való bemenetelnél. Kérem, ha lecsökkent, alacsony értékű termelési értékkel megyünk be, akkor a kvóták kevesek lesznek, és a magyar mezőgazdaság tönkremegy. Ezt mondom én is évek óta! 1992 óta küzdünk ez ellen. 1992-ben nem szavaztuk meg a szövetkezeti és átmeneti törvényt, mert tudtuk, hogy rossz. S ezt bebizonyította az elmúlt nyolc év. Ha már működésbe tudtuk volna hozni a rozsdásodó traktorokat, az üresen álló istállókat, ha ott állatok lennének, és az állattenyésztés nem csökkent volna 40-50 százalékkal, akkor a kvóták az Európai Unióba való bemenetelre lehetőséget nyújtanának.

Nincs idő ezt tovább húzni. Köszönet a kormánynak, hogy ezt - bár a legutolsó pillanatban - benyújtotta és megadja a lehetőséget arra, hogy a termelés nőjön. Nézzük a lehetőségeket! Ha a parlament elfogadja ezt a Független Kisgazdapárt és a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, akkor a külső üzletrész-tulajdonosok közül nagyon sokan jól járnak. Mert nem igaz az a vélemény, amit az ellenzék soraiban hallottam, hogy az üzletrész-tulajdonosok többsége Budapesten, illetve nagyvárosokban lakik. Én nagyon sok olyan külső üzletrész-tulajdonossal ismerkedtem meg, akik 10-20 hektáron gazdálkodnak, és ha valaki ki tudja venni azt az istállót, amely már évek óta teljesen üresen áll és a társaival összefog, akkor szövetkezetet is alapíthat. Jelenleg hiába megy a szövetkezeti elnökhöz, mert vagy nagyon magas áron, vagy egyáltalán nem adják neki oda a szárítót, a magtárt, kénytelen kombájn nélkül learatni a terményét.

 

 

(11.00)

 

De az üresen álló istállóban azt a vagyontárgyat ő működésbe tudja hozni, ott összefog a társaival - erre irányul a módosítás is -, a vagyontárgyat is kiveszi, és ott azt valóban működésbe hozza. Ezáltal nyilván nőni fog a termelés, nagyobb lesz a kvótamennyiség, amikor belépünk az Európai Unióba, és a nemzetgazdaság számára is jobb lesz.

Összefoglalva én annyit tudok mondani, hogy gazdasági szempontból is sokkalta nagyobb előnye lesz, ha e szövetkezeti törvényt és az üzletrészről szóló törvényjavaslatot elfogadják, és azok az új típusú szövetkezések, amelyek bizonyítottak... Önök közül nyilván többen voltak az OMÉK-en, láthatták a hangyaszövetkezésnek, a termékpálya-szövetkezéseknek az eredményeit, amelyek szinte a semmiből indultak, nem úgy, mint önök, akik hatalmas állami támogatásokkal indultak 40 évvel ezelőtt, az istállókkal, a különböző ültetvénytelepítésekkel, amit a szövetkezetek kaptak.

Még egy példát meg kell említenem. Az előbb önök céloztak az állami gazdaságból átalakult mezőgazdasági részvénytársaságra. Visszautasítom Karakas képviselő úrnak azt az állítását, amit a Torgyán miniszter úrnak címzett, hogy gyakorlatilag az... (Karakas János közbeszól.) Tudja, nagyon jól, képviselő úr, az ÁPV Rt. felügyeli ezt a 27 tartós tulajdonú állami gazdaságból átalakult mezőgazdasági rt.-t (Közbeszólás az MSZP soraiból: És kitől kaptak pénzt?!), nem pedig az FVM és a Független Kisgazdapárt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szerencse!), sajnos nekünk semmilyen beleszólásunk nincs. Egyezzünk meg abban, tisztelt képviselő úr, hogy ön árnyékra vetődött, mert ez nyilván az ÁPV Rt. felügyelete alá tartozik. De ez most más kérdés, most ne az állami gazdaságokról beszéljünk!

Mi azt szerettük volna - tanú rá talán Kis úr és a többiek is -, amikor együtt küzdöttünk a mezőgazdasági bizottságban, én azt szerettem volna, ha minél több volt állami gazdaság, mezőgazdasági rt. megmaradt volna, mert nyilván szükség van és a jövőben is szükség lesz arra a genetikai értékre és arra a bázisra. De most a téma a szövetkezetek és a szövetkezeti üzletrész.

Gazdasági szempontból a jelenleg csak egy szűk kedvezményezett körnek megfelelő életmódot - nem termelést, többnyire életmódot, megfelelő életmódot - biztosító lehetőséget fogja elvenni ez az üzletrészről szóló törvényjavaslat. Ne huzakodjunk ezen, természetesen elfogadjuk, hogy ez egy bizonyos szűk kedvezményezetti kört negatívan érint, de nekik is, annak az agrármérnöki karnak is ott van a lehetőség: a szakismeretükkel álljanak a fejlett Európában is megalakult hangyaszövetkezések, termékpálya-szövetkezések élére, és ne a bomlasztás, hanem az építés legyen az elsődleges szempont. Mi, független kisgazdapárti képviselők is abban vagyunk érdekeltek, hogy az építésben vegyenek részt azok a jó szakemberek, akik már bizonyítottak.

Új házat csak úgy lehet építeni, ha a leromlott, rossz állapotban lévő házat lebontjuk. Ez a lebontásnak az első fázisa (Közbeszólások az MSZP soraiból.), enélkül nem tudunk az Európai Unióba menni. Mindazokat az érvek pedig, amelyek itt elhangzottak, és atombombával és egyébbel, mészárszékkel meg mindennel fenyegettek, visszautasítjuk, erről szó sincs. Az a több százezer külső üzletrész-tulajdonos, azzal a közel 70 ezer működő, tehát még dolgozó szövetkezeti taggal együtt, közösen meg tudja oldani a dolgát. A kormányzat biztosítja a keretet, de - még egyszer mondom - a megoldást az adott helyi szinten kell megtalálni, úgy, mint ahogy megtalálták az országban 250-300 helyen a termékpálya-szövetkezésekben. Lehet, hogy ha annyi támogatást kaptak volna, mint amennyit az önök által, a MOSZ által képviselt korábbi termelőszövetkezeti lobbi, akkor mára már utolérhetnénk Ausztriát, Dániát és a többi fejlett országot, mert a magyar paraszt, a magyar gazda semmivel sem lustább, semmivel sem rosszabb ember, mint az osztrákok. Az osztrákok pár év alatt leköröztek bennünket.

Önök arra hivatkoznak, hogy csökken a magyar mezőgazdasági termelés. Kérem, az önök négy éve alatt nem csökkent a mezőgazdasági termelés? (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) De bizony, az állatállomány jelentősen csökkent! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz! - Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Első lépésük, Kis képviselő úr, az volt, hogy megszüntették a kedvezményezett géptámogatási rendszert, amely lehetőséget biztosított volna a családi gazdaságoknak. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!)

A Független Kisgazdapárt politikája, gazdaságpolitikája a szövetkezetekkel, az új típusú szövetkezésekkel: mi a családi gazdaságokra épülő termékpálya-szövetkezéseket támogatjuk. Azt szeretnénk elérni, hogy a megmaradt 1300 szövetkezet, amely az én véleményem szerint körülbelül a fele, amely valóban nagyon nehéz helyzetben van, és ha levonják a jelzálogot, a tartozásokat, sajnos nagyon kevés lesz az az összeg, amiből a külső üzletrész-tulajdonosokat - vagy akár a belsőket - kifizethetik. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Kérem, ezért akarunk lehetőséget biztosítani a módosító indítvánnyal arra, hogy azok az emberek kivihessék a vagyontárgyaikat. Mert egyetértek azzal az ellenzéki kritikával, hogy egy adott eldugott vidéken, Borsodban vagy egyéb megyében Észak-Magyarországon, vagy bárhol, ahol nagyon alacsony a piaci forgalmi értéke, mondjuk, egy már leromlott állapotú, üresen álló istállónak vagy egy rozsdásodó gépnek, ott vehessék ki a vagyontárgyakat. És nagyon sok olyan külső üzletrész-tulajdonos is van, akik szívesen működtetnének a 20 hektárjuk mellett még másik 30-40 hektárt, gyakorlatilag azt is el tudnák látni, de erre nincs lehetőségük, mert jelenleg ott áll üresen, és évek óta a szövetkezet használja az ő vagyontárgyukat.

Mi a piacgazdaság fő szabálya, tisztelt ellenzéki képviselők? Mi a piacgazdaság fő szabálya? Önök, amióta a kedvezményezett körbe kerültek, azóta a magántulajdon szentségét és a piacgazdaság fő szabályát hirdetik. A piacgazdaság fő szabálya - befejezésül - az, hogy mindenkinek ki kell fizetnie az adósságot. Akitől elvettek valamit, annak az adósságot ki kell fizetni. A külső üzletrész-tulajdonosoknak - még a nevétől is borsódzik a hátam - nincs tulajdona? Dehogynem, van tulajdona! Tehet ő arról, hogy a korábbi négy évtizedben, amikor a kemény vagy puha diktatúra volt, őt vagy a szüleit elüldözték? Neki van egy tulajdona, amivel nem rendelkezhet, amit egy szűk kedvezményezett kör, tisztelt képviselőtársak, évtizedekig, illetve most nyolc éve, '92 óta ingyen használt. Ingyen használta! Erre teszünk gyakorlatilag megoldási javaslatot.

Még egyszer elmondom befejezésül: azokra a kritikákra, amelyeket az ellenzéki képviselők megfogalmaztak, hogy itt vagyonszéthordás lesz s a többi, annyit tudok önöknek mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem vagyonszéthordás van, hanem pont most kezdődik el a vagyon jó működtetése, annak az Európának a normái szerint, ahova törekszünk. Ha önök is megszavazták az NATO-t, az Európai Uniót és mindent, akkor tudják, hogy a gazdasági szerkezetben is oda kell jutnunk.

Befejezésül kérem önöket, hogy ne a szűk kedvezményezetti kört nézzék, hanem nézzenek magukba, az össztársadalmi érdeket nézzék, az össznemzeti érdek pedig az, hogy itt is elfogadják ezt a két törvényjavaslatot. A Független Kisgazdapárt mindent megtesz, hogy e két törvényjavaslat törvénnyé váljon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és természetesen ha önök kárpótlással meg mindenféle egyébbel fenyegetnek... (Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.) Mi is gyűjtöttünk 400 ezer aláírást, a mostani kormánypártokkal közösen, amikor önök a jogi személyeknek adtak lehetőséget, hogy földtulajdont szerezzenek, ugyanezt meg fogjuk akkor tenni természetesen mi is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kis Zoltán úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

 

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Gyimóthy Géza képviselőtársunk megmondta, végül is miről van szó: egy politikai ellenszenvről, egy politikai indulatról, egy újabb politikai igazságtételről, amely - mint tudjuk - némely időszakban szűkíti azt a képességet, hogy valaki az észérvek alapján próbáljon megoldást találni a problémákra. Nyilván voltak gondolatok az előttem felszólaló Gyimóthy Géza beszédében is, amelyeket figyelembe lehetne venni, mármint mint megoldási lehetőséget, csak ezt ő sem gondolja komolyan, mert egyetlenegy ilyen bűvkörben él: nekimenni annak a csoportnak, amelyet ő nagyon nem szeret. (Közbeszólások.) Tényleg vannak csoportok, amelyeket nem szeretünk, vannak, akik a rendőröket nem szeretik, vannak, akik a közigazgatásban dolgozókat, vannak, akik a fogorvosokat nem szeretik, de nem szokták lerombolni a rendelőt (Derültség az MSZP soraiban.), nem úgy, ahogy kedves, jó Gyimóthy úr gondolja, hogy talpig új alapot építve. Mert az én keresztapám, amikor építkezett, azt mondta: a házból a kiskamrát azért hagyjuk meg, mert kell egy-két év, amíg összegyűjtjük azt a pénzt, ami kell, hogy ez a ház tényleg álljon, de addig azt a kis motyót, amit 40 év alatt összegyűjtöttünk, ne a szabad ég alatt tartsuk, vigyük be abba a kis hátsó épületbe; keresztanyám főzött, keresztapám éjjel mosott, nappal takarított, közben meg építette a házat, és mit ad az Úristen, két év múlva a kis bútorukkal együtt be tudtak költözni egy valóban korszerű és, azt hiszem, a következő évezred elejét is kiszolgáló házikóba.

A Kisgazdapárt jelenlegi előterjesztése azt mondja: no, akkor, neki, még egyszer, voltunk már padlón '90-ben, '91-ben, eltelt nyolc év, ismét kellene valamit csinálni, hisz alakulnak a dolgok, jó lenne már újabb forradalmi tetteket végrehajtani. (Dr. Géczi József Alajos: Valamit lerombolni!)

 

(11.10)

 

Némi nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra, amikor 1991. december 30-án a Torgyán József frakcióvezető úr által vezetett Kisgazdapárt előterjesztette a Magyar Demokrata Fórum részére azt a javaslatot, amelyből ez az egész üzletrészprobléma keletkezett. Méghozzá hogy terjesztette elő? Azt mondta, hogy aki legalább öt évet a szövetkezetben tagként dolgozott, annak jár az üzletrész. Mit mondott erre a Magyar Demokrata Fórum? Azt mondta, hogy ennyire ne menjünk már el. Egyetértek vele. Nyilvánvalóan, aki vagyont vitt be, mint például Barkóczy Gellért bátyánk és édesapja, annak járjon az üzletrész. Aki szövetkezetben dolgozik és tag, annak is járjon, de aki öt évet csak ott dolgozgatott... - és többeket úgy kellett eltanácsolni.

Többek között én is segédkeztem egy ilyen ügyben, amikor is a magtárosunk hiánya nagyobb volt, mint az általa forgalmazott mezőgazdasági kistermelő bolt egész éves, papíron kimutatott forgalma. Megkértük, hogy távozzon, ami kizárással történt, jogerős bírósági döntéssel, ő is megjelent, hogy az üzletrészvagyon jár neki, s azt meg is kapta, 1992-ben ki is vitte, amelyből serfőzdét indított, ami végül is kapcsolódik a mezőgazdasági tevékenységhez, mert a sörárpatermelés korszerű felhasználását az úgynevezett.. . - nem mondom a sör nevét, mert akkor reklámoznám, házi főzésű sörként forgalmazta, nyilván abból a vagyonból, amelyet annak idején nem bírt a szövetkezetből illegális módon elvinni, mivel idejekorán fény derült a tevékenységére.

Nos, 1991-ben - Gyimóthy Géza még nem volt képviselő, így feltételezhetően nem emlékszik rá - ezt az a Kisgazdapárt szavazta meg, amelynek - még egyszer mondom - akkori frakcióvezetője most miniszter, s amely Kisgazdapárt akkor koalícióban volt a Magyar Demokrata Fórummal, s ez ellen valóban alkotmánybírósági.. (Barkóczy Gellért közbeszól.) Később léptetek ki, Gellért bátyám. Együtt ücsörögtünk itt, s kérted a segítségemet a kukoricád eladásához. (Derültség.), előtte a John Deer-kombájnt is segítettünk neked megvenni állami támogatással, amelyet meg is érdemelsz - csak így tovább -, mert te legalább egy rendes gazdaságot építesz. Mi nagyon szeretnénk, ha sok ilyen Barkóczy Gellért lenne az országban, aki tud haladni, s aki ezzel az üzletrészvagyonnal, amiről most beszélünk, s amelynek a kivitelét olyan nagy vehemenciával szorgalmazzák, valóban abba az irányba terelné kedves képviselőtársam, amiről ön szólt. Ön azt mondta: számos, üresen álló istálló és rozsdás traktor van a határban. Van, ahol ez igaz, máshol nem igaz. A munkára vágyó, tettre rész, megfelelő hozzáértéssel rendelkező új gazdakör is rendelkezésre áll. Ez is igaz. A kettőt az üzletrészvagyon kiadásával össze kellene hozni.

Az előterjesztés azonban - amelyet önök ide hoztak - nem erről szól. Ebben szó nincs arról, hogy a kormányzat kisgazdapárti irányítása ezt úgy szeretné megoldani, hogy helyzetbe hozza a mezőgazdasági termelőt úgy, hogy egy másik formációból egy avítt, rossz, kolhozista, korbácsos, ÁVH-s, bőrkabátos, zöldbárós körből kihozza, és innen elindítja az egyéni önálló gazdálkodás útjára. Akkor azt mondanám, hogy ez nem probléma, váltsunk, s induljanak el ezek a gazdaságok, és csinálják. Nem erről van szó.

Arról van szó ebben az előterjesztésben, hogy egyrészt üzenünk valakinek. Kinek üzenünk? Annak a körnek üzenünk, amelyik a levelezési rovathoz - mint Miska bácsi levelesládájába annak idején - elküldözgeti, hogy mit szeretne, Miska bácsi visszaküldte a zeneművet, amelyet éppen kértek, nyilván a rádió-adásidőtől függően nem mindenkinek teljesült annak idején sem a kívánsága. Most a levelezői kör azt kéri - egyébként joggal -, hogy ezt az igazságtalan állapotot szüntessék meg, hiszen neki törvény szerint jár az üzletrész, de nem tud a jogaival élni. Szavazati joga 1992 óta nincs, az akkor megszavazott törvény óta nincs, valamint felélik, elherdálják ezt a részt. Névértékben kell neki kiadni. Az illető most nézi a tévét, előtte ül, s azt mondja, hogy hűha, nekem 268 ezer forintnyi üzletrészem van, amely eddig a ládafiában volt, s amelyet majd most előveszünk, és 268 ezer forintért kihozzuk azt a Lada Nivát, amit a gyereknek már kinéztem, mert időnként esetleg homokralit is tudna vele rendezni. Téved azonban, mert ez a 268 ezer forint nem az a 268 ezer forint, mert a törvény-előterjesztő - egyébként helyesen - azt mondja, hogy értékeljük újra, barátaim, hogy mit is érnek ezek, s majd úgy állapítsuk meg a névértéket.

Önök itt nagy hanggal mondják, hogy a szövetkezeti vagyon része jó része már el van költve, fel van élve, gyakorlatilag ott már mobilizálható vagyon nincs is. Ennek a jó embernek az első tévedése az lesz, hogy nem 268 ezerre tetszettek értékelni, hanem csak 64 420-ra, amiből már csak egy kan disznó jut ki, de üsse kő, az is jó lesz a második emeleten a fürdőkád mellett; vagy valami ajándékot veszünk a gyerekeknek karácsonyra, hiszen nemsokára jön az is. Tehát 68 ezer forint... - én bejelentem az igényemet. Igen ám, de nagy baj van, mert ezen a vagyonon éppen azok a hitelezők, akikről önök is szólnak, szeretnék bebiztosítani a kihelyezett pénzeiket. Azt mondják, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor ez a törvény hatályba lép, a szövetkezetnek már nincs biztos vagyona. Legalább minimum három hónapja nincs, mert onnantól kezdve a részjeggyé alakított üzletrészek, valamint a kívülállók üzletrészvagyona már - úgy szokták mondani - bármikor mobilizálhatóvá és elvonhatóvá válik, jóllehet ez hitellel le van kötve, jelzáloggal biztosítva van.

Mit fognak mondani azok, akik most hiteleznek? Igaza van Gyimóthy Gézának, amikor azt mondja, hogy mindenkinek joga van a tulajdonához, s az ő tulajdonát más ne használja, illetve ne vonja el tőle. Ezt fogják mondani a hitelezők is, s bejelentik a szövetkezetnek, hogy lejárt a hitel. Egyébként közlöm önökkel, hogy a jelenleg szövetkezetként működő gazdaságoknak 130 milliárd forintos hitelállományuk van. E 130 milliárd forintos hitelállományú gazdaság 10 százalékától nem kérik, mert azok nagyon jól működnek, jó a likviditásuk.

Megemlítésre került a barcsi szövetkezet, amelynek az Elnöki Tanács akkori elnöke volt a főszponzora. Nem Minisztertanács, Elnöki Tanács... - ez rég volt, Gellért bátyám, ne is emlékezzünk rá, mert egy szörnyű időszak volt, amelyet jobb elfelejteni - ezzel egyetértek. Az a szövetkezet túléli ezt az időszakot, a bank nem nyomul olyan nagyon. De a szövetkezetek 90 százalékában be fogja jelenteni, hogy a hitel további folyósítása és a visszafizetési részletek egy összegben esedékessé válnak. Barátaim, tudjátok-e fizetni? A válasz: nem tudjuk, ennyi pénzünk nincs. A termés nem volt jó, belvíz volt, árvíz volt, a kormányok állandóan bántanak bennünket, az előző a 74 százalékával, a mostani a 63 százalékával, de mindig mi vagyunk a kegyvesztett gyerekek, tehát nem tudunk fizetni. A bank azt mondja erre, hogy innentől megindítom a felszámolási eljárást. A felszámolási eljárás során kiket kell először kielégíteni? A munkabért, a közterheket, az állammal szembeni tartozást. Ez jórészben elviszi azt a vagyont, amelyről esetleg beszélgethettünk volna. A második körben jönnek a jelzáloggal biztosított hitelek, s utána minden egyéb követelés, például harmadik személy követelése, s egyszer csak azt veszi észre az üzletrész-tulajdonos, hogy neki kell fizetni, mert mínuszba ment a vagyon. Nyilván most poénkodtam, mert nem kell fizetnie, de nem fog kapni semmit. De abban a pillanatban, amikor elindul a felszámolási eljárás, akkor ez a meglévő vagyon is leértékelődik, mert úgy vannak vele a hitelezők is, hogy mindegy, hogy mennyit kapunk vissza, csak kapjunk, és az álmoskönyv szerint az ilyen árveréseken mindig alulértékelten mennek el a vagyontárgyak, főleg az ingatlanok, az istállók. Erre már egy klientúra figyel.

 

 

(11.20)

 

Én meg azt vettem észre, szemben másokkal, hogy nem az üzletrészvagyon fölvásárlása indult el a spekulánsok részéről - mert ezek okosabbak, s úgy gondolják, hogy egy értéktelen üzletrészt, az sem biztos, hogy megkapjuk, nem biztos, hogy érdemes most megvásárolni a feketepiacon -, hanem azt vettem észre, hogy kezdik figyelni ezek az érdekes befektetői körök, hogy mely szövetkezetek környékén milyen felszámolás várható. És ha megfigyeljük, hogy azok az úgynevezett felszámoló cégek, amelyek ezzel foglalkoznak, miért keresik a polgármesteri hivatalokat olyan hatalmas elszántsággal, és miért kérnek föl az adott településen embereket arra, hogy ha a felszámolás közelébe kerül egy cég, akkor azonnal őket kérjék föl a felszámolásra, és ők garantáltan ezt el fogják intézni.

Nos, tehát egy külső klientúra esetleg helyzetbe kerülhet az olcsó kivásárlással. Ha ő most ebből csinál egy új rendszert, és ott elkezdi működtetni, akkor ez nem is olyan nagy baj. Csakhogy ezeknek a külső befektetőknek jó része az alulértékelt vagyont nem ott helyben akarja hasznosítani. Sajnálatos módon a választókörzetemben is volt erre példa, egy fölszámolás alatt lévő szövetkezetnek egyetlenegy telepét vette meg helyi ember. Egyetlenegyet! Az összes többi cuccát, a gépeket el is vitték onnan, főleg nagy kereslet volt a szállító járművekre és a földgépekre, mert most az útépítések és az autópálya-építés kapcsán elég sok alvállalkozó indul abba az irányba, hogy besegítsen, s a szövetkezet ilyen jellegű vagyonai erre használhatók.

Igen ám, de ez a tőke a mezőgazdasági termelésből kerül ki - és itt ez a fő probléma -, és az a 300 milliárd forint, ami 1992-93-ban kiment ebből az ágazatból, még könnyen megfejelődhet egy másik százzal, amit viszont már nem bír el. Innen jön a kérdés, hogy ez az előterjesztés végül is kinek jó. Jó-e a külső üzletrész-tulajdonosnak? Nem biztos, mert nem fogja megkapni a pénzt, nagy valószínűséggel nem kapja meg. Főleg azok után, hogy önök is említették, hogy milyen állapotban vannak ezek a szövetkezetek.

Másrészt, jó-e ennek az államnak? Nem jó ennek az államnak, mert ezekben a szövetkezetekben még azért dolgozik olyan 60-70 ezer ember. Igaz, a többiek jó része nem az ágazatból ment ki, hanem átalakult kft.-kbe, rt.-kbe, és egyéni gazdaságokba is ment, de csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Ezzel a törvénnyel elérhetjük, hogy 20-23 ezer ember kikerül a foglalkoztatási körből, tehát őutánuk a közterhek befizetése nem történik meg, ők személyi jövedelemadót nem fizetnek, helyette kaphatnak majd munkanélküli-segélyt, amíg bírjuk. Valamint a szövetkezetek társaságiadó-befizetését is meg kellene nézni, mert annak is jó része ki fog esni.

Jó-e azoknak, akik hiteleznek, jó-e a bankoknak? Nem jó, mert az előbb általam említett 130 milliárd forintból, ami most a szövetkezeteknél van, jó, ha bejön nekik 20-30. Jöjjön be 40, de akkor már jól számoltunk. A kieső pénzt valahol majd megint a bankkonszolidáció környékén vagy magasabb kamatok bevezetésével az egész lakosságnak meg kell fizetni. Hiszen a bankok, mint tudjuk, nem olyan hazardőr játékosok, hogy esetleg szeretnek veszíteni is. Ők nyerni szeretnek ezeken az üzleteken, és megtalálják annak a módját, hogy ez sikerüljön is.

Jó-e annak az adott helyi közösségnek, ahová üzenünk, ahova ezt megpróbáljuk lejuttatni? Annak sem jó, mert a helyi közösség meg azt fogja észrevenni, hogy azok a külsősök, akik most az üzletrészért megjelennek, nem a köreikben élő emberek. Mert a traktorista, aki ott dolgozik és részjegyet fog most kapni az üzletrész helyett, nem fog odaszaladgálni, hogy kivihesse a traktor kurbliját vagy a hátsó kerekét a saját üzletrésze alapján, mert a munkahelyét félti. A helyben lakó nyugdíjasok jó része nem fog odaszaladni, mert azért csak megkapja az állatainak azt a kis takarmányt, csak ki szoktak jönni hozzá a traktorral megcsinálni a kis háztájiját, még akkor is, ha vannak nyilvánvalóan olyan helyek, ahol a szolgáltatási díjat nem megfelelően állapították meg. Hanem azok fognak megmozdulni, akiknek ténylegesen nincs közük ehhez az ágazathoz, talált pénznek tartják ezt az egész üzletrészt.

Ennyi kritika és bírálat után mi a megoldás? - kérdezhetik. Kedves Barátaim! 1996-ban elkezdtük, '96-ban létrehoztuk azt a támogatást, ami kettős volt. Az egyik: aki üzletrészvagyont vásárol ki, adókedvezményeket kaphat. Kettő: állami támogatást adtunk ahhoz... - nem sokat, itt a kisgazda képviselők nyugodtan mondhatják, hogy az semmi, de az akkori gazdasági helyzetben ezt tudtuk tenni, most jobb a gazdasági helyzet. Azt mondtuk, hogy aki legalább 15 százalékot fizet a névérték után, annak a felét az állam bácsi odaadja, és ez automatikusan működött. Úgy ment, hogy megkötötték a szerződést a kívülállóval, hogy fel nem osztható vagyonba teszi a szövetkezet - mert nyilván, ha felosztható, akkor nem ér semmit, mert jövőre, ha másik külsős lesz, meghal apja, anyja, megy kifelé, tehát akkor osztódna -, tehát azt mondtuk, hogy aki legalább 15 százalékot fizet, küldje be a szerződést a megyei FM-hivatalba, a szerződést lepecsételték, és a szövetkezetnek a kifizetési igazolás alapján a felét az állami költségvetésből megtérítettük. Azt hiszem, hogy ezt az utat kellene járnunk, mert a probléma adott és föl kell oldani. Ez vonatkozik nemcsak a mezőgazdasági szövetkezetekre sajnos, barátaim, hanem az ipari szövetkezetekre is, és vonatkozik bizony a fogyasztási és értékesítési szövetkezetekre is. Ott is feszültséget keletkeztetett ez a '91 decemberében megkötött alku, amit szerintem állami támogatás, állami beavatkozás nélkül nem rendezhetünk, hacsak nem akarunk ilyen provokatív, valóban politikai célokon alapuló törvénnyel iszonyatos károkat okozni és újabb feszültségeket keletkeztetni.

Sajnos, a szövetkezeti törvényre már alig marad két percem. Ezzel két probléma van. Az, hogy a szövetkezés szabadságát korlátozza, mégpedig azzal, hogy a munka típusú szövetkezeteket nem preferálja, nem engedi. A másik az a változó tőke, ami a működését - bármilyen szövetkezeti típus is legyen - akadályozza, mert stabil tőke híján nem fognak olyan hitelekhez, olyan támogatáshoz hozzájutni, ami a beszerzést, értékesítést, feldolgozást hosszú távon tudná rendezni, mert ezeknek a szövetkezeteknek akkor van értelme, ha olyan termékértékesítési szerződéseket tudnak kötni, ami minimum öt évre szól, és ezt nekik bizony előre meg kell finanszírozni. Ezt láttam a körzetemben egy ilyen beszerző, értékesítő szövetkezet esetében is. De a gondolat természetesen jó, a szövetkezési gondolatot folytatni kell. Ebben az új szövetkezeti törvényben el kellene gondolkodni ezeken a problémákon, és meg kellene próbálni konszenzusra jutni, méghozzá az érdekképviseletek bevonásával.

Az üzletrészvagyonnal kapcsolatban meg azt javaslom a tisztelt kormánypárti képviselőknek, próbálják meg rávenni a kormányt, hogy vegye vissza átdolgozásra. Kíséreljék meg ennek a megoldását - hisz konszenzus van abban, hogy ezt a problémát meg kell oldani -, egy olyan rendszer kialakítását, amely nem kárt okoz, hanem valóban hasznot, és nem utolsósorban önöknek szavazatokat hoz. Mert ennek az is a célja, hogy azt a kört... Nekünk nem hoz, az SZDSZ szavazóköre nem ott ücsörög az üzletrész-tulajdonosok körében, és várja, hogy majd mikor kapja meg, ez nyilvánvaló. Tehát én nem a szavazatokért beszélek, hanem azért beszélek, hogy próbáljuk azt a kárt elkerülni, ami esetleg majd szavazatokat vonhat el nemcsak azoktól a pártoktól, akik idehozták ezt, hanem valamennyiünktől, akik az Országgyűlésben esetleg ezt támogatnánk.

Ezért én nem tartom alkalmasnak ezt a törvénytervezetet arra sem, hogy módosító indítvánnyal javítsunk rajta. Mi, az SZDSZ, csak azt az egyetlen lehetőséget tudjuk még egészen kicsi reménnyel elképzelni, hogy ez átdolgozás után úgy kerül a Ház asztalára, hogy - még egyszer mondom - nem kell egyetlen képviselőnek sem szégyenkeznie majd, ha ehhez szavazatával hozzájárul, és a későbbiekben iszonyatos károkat okoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló őexcellenciáját Seamus Pattisont, az ír parlament képviselőházának elnökét és az általa vezetett delegáció tagjait. (Taps.) Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok. (Seamus Pattison és a delegáció tagjai felállva köszönik meg a tapsot.)

Megadom a szót Medgyasszay László úrnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

 

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Amióta tíz éve közéleti szerepet vállaltam és országgyűlési képviselő lettem, nagyon sokszor eszembe jut a felelősség szó, a felelősség kérdése, a felelősség érzése. Amikor Ménfőcsanakon állatorvosként dolgoztam, egyszerű volt ez a kérdés számomra, mert mint állatorvos, a saját munkámért feleltem, és az emberek, azok az emberek, akik most ideküldtek bennünket a parlamentbe, hamarosan rájöhettek, hogy az én felelősségérzetem milyen az ő vagyonukkal, állataikkal kapcsolatban. Sokkal nehezebb a képviselői felelősség kérdése. Én erről a pulpitusról mintegy két és fél éve, amikor a földtörvénnyel viaskodtunk, úgy fordultam az akkori kormánypárti képviselőkhöz, hogy hölgyeim és uraim, az önök felelőssége a nagy ebben a kérdésben, hiszen mindig a többség dönt a törvényekről, és a többségi döntés hozza létre a törvényeket, tehát a többség felelőssége sokkal nagyobb.

Kormánypárti képviselőként felmerül ilyenkor a kérdés, hogy egy előterjesztést észrevétel nélkül támogassak, vagy tegyem meg azokat az észrevételeket, amelyek szükségesek, hogy kifejezzem aggályaimat és aggodalmaimat. Úgy gondolom, a képviselői tisztesség azt kívánja, hogy ez utóbbit válasszam, mert számomra a tisztesség fontos, még akkor is, ha időnként rágalmazásnak van kitéve az ember. Én a rágalmaktól még nyugodtan alszom, viszont rossz döntésektől rosszul szoktam aludni.

 

(11.30)

 

A rágalom a rágalmazót minősíti elsősorban. Kis Zoltán képviselő úr nagyon plasztikusan elmondta ama bizonyos külső üzletrész megszületésének történetét. Bizony meg kell mondanom, hogy amikor szembesültem a törvény végrehajtásával '92-ben, nemegyszer fogtam a fejem, hogy Úristen, mit tettünk. Mit tettünk, amikor jöttek azok a külsősök, akiknek semmi közük nem volt a bevitt vagyonhoz, hanem, mondjuk, Pannonhalmán hat évig egy esztergályosüzemben dolgoztak? (Taps az MSZP padsoraiban.) Biztos, hogy ha még egyszer ez a helyzet előállna, akkor a mostani politikai tapasztalatommal megpróbálnám jobban képviselni az észérveket. (Taps az MSZP padsoraiban.) Éppen ezért mint kormánypárti képviselő szeretném most a nyilvánosság előtt elmondani e két törvénnyel kapcsolatos aggályaimat és fenntartásaimat.

Egy törvény jogelméletileg lehet tökéletes, de az is nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk, mi a hatása, mi következik belőle. A bizottság ülésén is azt mondottam, hogy rendkívül tiszteletre méltó és bátor a kormány cselekedete, amikor ezt a két törvényt beterjeszti. Hiszen mindenki egyetért azzal, hogy egy olyan idült gyulladást kell kezelni, a mezőgazdaság vonatkozásában az üzletrész kérdését tényleg radikálisan meg kell oldani. Belgyógyászati eszközökkel - ahogy Gyimóthy Géza barátom szokta nekem mondani, hogy én így dolgozom - nem lehet, ezt már sebészileg kell megoldani. Igen, de mi lesz a hatása ennek a két törvénynek, amelyek közül természetesen sokkal izgalmasabb az első, illetve számomra a legizgalmasabb az üzletrészekkel kapcsolatos törvényjavaslat.

Igen nagy várakozás előzte meg lassan egy éve most már ezt a törvényjavaslatot, amikor először felreppent a hír, hogy a kormány a Kisgazdapárt javaslatára ezzel foglalkozni fog. Igen, a külső üzletrész-tulajdonosok nem azok, akik gazdálkodni akarnak, mert van ilyen is, olyan is; akik pénzhez akarnak jutni, azok várakozással néznek a törvény végrehajtása elé, és igen, nagyon boldogan remélik, hogy nem a megalázó 5-10-15 százalékos áron kell túladni üzletrésztulajdonukon, hanem egy reális árat kaphatnak. Én nagyon félek, hogy csalódás fogja érni őket, mert azok a szövetkezetek, amelyeknek ezt a kielégítést meg kellene tenni, fizetniük kell, nem tudnak, fizetésképtelenek lesznek. Nem fizetnek egyrészt azért, mert ugyan most már nagyon kicsi az esély az átalakulásra, de megpróbálják, bár ekkor még az üzletrész-tulajdonos jól járhat, mert egy gazdasági társaságban realizálódik valamilyen formában a követelése. De sokkal gyakoribb lesz, sajnos - bár megítélni innen nem lehet, hogy milyen gyakorisággal következik be ez -, hogy a szövetkezetek egy része csődbe megy.

A bizottsági ülésen kézhez kapott tanulmányból szeretnék idézni: "A vagyonmozgások, melyek a kívülálló üzletrészesek, illetve a tagi üzletrészek kielégítése során fognak keletkezni, az erősen eladósodott, veszteséges szövetkezeteket meg fogják terhelni, és be fog következni e szövetkezetek megszűnése. Előfordulhat az is, hogy azoknál a szövetkezeteknél, ahol a hitelállomány teljesen leterheli a vagyont, az üzletrész-felosztási tervet nem tudják elkészíteni, mivel a tervezet szerint a kívülállók üzletrészeinek összegéből az üzletrészfelosztás során le kell vonni a szövetkezettel szembeni harmadik személyeket megillető követelések összegét. Várható, hogy az üzletrész-felosztási terv elkészítése és a tagok üzletrészének részjeggyé történő alakítása után a hitelezők a szövetkezetek tartozásainak azonnali kiegyenlítését fogják kérni, veszélyeztetve az üzletrészek jogi és gazdasági helyzetének rendezését." Ez a hatástanulmány a kormány hatástanulmánya.

Itt folytatnám a hitellel kapcsolatban a Bankszövetség észrevételét. Ezt írta a Bankszövetség elnöke minden frakciónak: "A törvényjavaslat elfogadása esetén a bankoknak kényszerűen azonnal lejárttá kell tenni a fennálló szövetkezeti hiteleket, élniük kell a hitelek fedezetéül szolgáló vagyonelemekkel, hiszen az adós pénzügyi helyzetében lényeges változás következett be." Nem akarom ezt a levelet tovább idézni és folytatni, én azt gondolom, remélem, hogy a Bankszövetség nem politikai indíttatásból fogalmazta meg ezt a levelet, hanem üzleti szempontok szerint.

Tehát, tisztelt Ház, az az aggodalmam, hogy csalódni fognak a külső üzletrész-tulajdonosok, mert nem jutnak hozzá a pénzükhöz. Ez politikailag is káros lehet számunkra, de az egyszerű ember szempontjából mindenképpen gond lesz.

A másik kérdés, hogy miként érinti a szövetkezeteket ez az egész csőd- és a végelszámolás. Ott is nagyon sok csalódott és keserű ember lesz, ahol ezek bekövetkeznek, és hangsúlyozom, azt nem tudjuk ma megítélni, hogy milyen mértékű lesz a csődhullám a ma meglévő szövetkezeteknél. Tehát az kétségkívül igaz, és ebben Gyimóthy Géza képviselő úr, akit most nem tudok itt (Közbeszólások: Itt van!) - de itt van, igen, igen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tanácskozik!) Kétségkívül igaz, hogy újat építeni csak akkor lehet, ha a régi eltűnik. Csak az a kérdés, ha megszűnik ez a régi, amely most működik úgy, ahogy, és embereknek ad kenyeret és lehetőséget, mi lesz utána. Engem ez izgat. (Taps az MSZP padsoraiban.) Kétségtelen, hogy '90 óta talán néha kissé túlzó módon is a családi gazdaságok híve voltam és az is maradok, de mi lesz utána, ha egy ilyen széteső, a mostani botladozó szövetkezet helyén, amely úgyis csődbe menne egyébként, családi gazdaságok lesznek, egy olyan struktúra alakul ki, hogy átveszik éppen azok a külső üzletrész-tulajdonosok esetleg, akikről Gyimóthy úr beszélt. Én is ismerek ilyen gazdálkodó embereket, akik szeretnék, ha, mondjuk, a takarmánytárolókhoz vagy eszközökhöz hozzájuthatnának, mert ez is egy dolog. De vajon mi lesz akkor, ha nem tudják ezek az ott lévő gazdák átvenni a szerepet, vagy éppenséggel nincs olyan ambíció az ott élő emberekben, hogy ezt megtegyék? Fel vagyunk-e készülve arra - ide szeretnék kilyukadni, fel vagyunk-e készülve - kormányzati szinten, hogy ott szervezéssel, anyagi erőforrások mozgósításával biztosítani tudjuk tovább az életet?

Én nem szeretek a múltba nézni nagyon, lehet, ez orvosi gondolkodás, hogy a múltat csak annyira kell nézni, amennyire a diagnózishoz szükség van a kórelőzményre. Mindig a terápia a fontos, a továbblépés. Tehát ha van eszköz a kezünkben arra, hogy ezeken a helyeken segítsünk, akkor lépjünk tovább, és ne mondjuk azt, hogy ez kevés vagy sok. Ha egy falu, az is sok, de száz falu! Még több! Mit tudunk tenni?

Tehát nem szeretek a múltba nézni, de eszembe jut '92-93, amikor beszéltünk a családi gazdaságról. Elkezdődött a föld tulajdonba adása úgy, ahogy - lehet kritizálni, biztos lehetett volna másként is csinálni -, és nem adtunk pénzt, paripát, fegyvert azoknak az elszánt embereknek, akik elkezdtek gazdálkodni. Igaz, hogy azzal vádoltak bennünket akkor, hogy a választási kampány része volt - pedig nem volt, higgyék el! - a falugazdász- és a bizonyos géptámogatás. Ha képviselőként erkölcsi elismerést kaptam, akkor az az volt, amit Zsikla Győző... - mondhatom? (Zsikla Győző igent int.) Amikor először találkoztam Zsikla Győzővel, azt mondta, hogy azt a géptámogatást nagyon nagyra értékelték, mert akkor tudtak sokan elindulni. De ezt nem öndicséretként mondom, inkább önkritikusan, hogy az utolsó pillanatban próbáltuk igazán hatékonyan a magángazdaságokat segíteni, nem az első perctől kezdve. Ha egyszer azt mondtuk annak idején, hogy magángazdaság, akkor átfogóan '91-92-ben oda kellett volna tenni a szellemi és anyagi erőforrást azoknak az embereknek, akik voltak olyan bátrak, hogy az akkori rendkívül nehéz agrárkörnyezetben is elkezdtek magángazdálkodást indítani.

Az agrárkörnyezet ma is nehéz, az agrárkörnyezet ma is sok problémát jelent a gazdálkodóknak, épp ezért azt mondom, fontoljuk meg, hogy ha ennek a törvénynek a hatálybalépése után bekövetkeznek ezek a Jób-jóslatok, akkor mit tudunk tenni.

 

 

(11.40)

 

Erre ebben a pillanatban nem látom a megfelelő felkészültséget, de nagyon remélem, a miniszter úr erre bizonyára fog tudni majd választ adni, és akkor meg fogok nyugodni.

A másik a szövetkezetek kérdése, a szövetkezés elősegítése. Mert erről is beszélünk most már 8-10 éve, hogy az új mezőgazdasági felépítés új intézményrendszereket kíván. Az egyik legfontosabb lenne az atomizált magángazdák összefogása valamilyen rendszerbe. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van.) És az elmúlt tíz évben ezért megtettünk-e mindent? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Semmit.) Sajnos, nagyon keveset tettünk. Azt gondolom, itt az ideje annak, hogy ezeknek a valóban sorsfordító törvényeknek a megalkotásával egyidejűleg gondolkozzunk el azon, hogy milyen szellemi és anyagi erőforrást tudunk adni azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek ezt az újszerű szövetkezést létre akarják hozni.

Már szó esett a hangyaszövetkezetről. Rendkívül nehezen, saját erejükből próbálják csinálni azt, amit tesznek. Kilenc éve állandóan mondom, hogy pozitív állami segítséggel, beavatkozással kell elősegíteni a szövetkezés elterjesztését, nemcsak egyszerű, kis atomizált szövetkezetek létrehozását, hanem azoknak a rendszerbe foglalását. És ehhez embert és anyagi erőt kell biztosítani, infrastruktúrát és anyagi támogatást.

Mi történik akkor, ha nem tudjuk mindezt megtenni? Mi történik akkor, ha ezekben a széteső gazdaságokban - hiszen tanulmány mondja, nem én mondom, a kormány tanulmánya mondja, hogy mi fog bekövetkezni - nem tudjuk a továbbélést biztosítani? Lehet, hogy most sokan azt gondolják, hogy én rémképeket látok. Biztos, hogy abban hibás vagyok, hogy az orvosi szemléletem mindig, ma is uralkodik bennem, hogy a legrosszabbra is gondolni kell. Mert ha a legrosszabb ellen védekezünk, akkor nem történik meg a tragédia. Tehát mi történik abban a legrosszabb esetben, ha tömegesen esnek szét így a szövetkezetek, nincsenek ott gazdák, s nem veszi át senki helyben az életet? Akkor jön a tőke! (Pásztohy András: Így van.) Az a globáltőke, amely a világot egyre jobban elárasztja, keményen nyomul (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Széthullik a magyar föld.); látjuk a kis boltok bezárását a globál, nagy áruházláncok terjeszkedésével. És az a külföldi tőke bejön a mezőgazdasági alaptevékenységbe is, amit annyira hívtunk az iparba, az élelmiszeriparba s a többi, ugyanakkor átkozzuk, hogy kizsákmányol bennünket - a tőke már csak ilyen. És sajnos pusztába kiáltott szó marad sokunk szava, akik azt mondtuk, hogy a magyar mezőgazdaságot az adófizetők pénzéből kell talpra állítani. Ez persze a közgazdászoknak, a pénzügyi embereknek nem tetszik. Én magam is '90 és '94 között sokat harcoltam az ellen a szemlélet ellen, hogy "mit akarsz te a mezőgazdasággal?". Pedig erről van szó, hogy képesek leszünk-e a magyar adófizetők pénzéből jó, racionális elképzelések mentén egy új mezőgazdaságot felépíteni, vagy nyitott kaput csinálunk annak a tőkének, amely ma is ott van Kertán, Ikrényben, sorolhatnám még a felvásárolt szövetkezeti vagyont.

És igaz, utolsó mentség, hogy a termőföld tulajdonilag még a magánemberek kezében van, de a földtulajdonos is annak a tőkésnek, aki többet fizet a bérleti díjért, oda fogja adni. Ez is emberi dolog. És az történik - tudnék még egy-két helységet sorolni -, hogy a tőkés nagygazdaság, a tőkésüzem megszilárdul Magyarországon. Még csak terjed, de még jobban fog terjedni és megszilárdul, mert a kiürült épületeket, a gazdátlan majorokat az veszi meg, akinek több pénze van. És megint ki jár rosszul? Én nem vagyok populista, nem akarok lenni - illetve van, aki szerint a populista szó nemes dolgot jelent (Mádai Péter: Így igaz.) -, de megint oda jutunk, hogy a kisember jár rosszul. (Taps az MSZP padsoraiból.) Ne tessék tapsolni, mert szomorú ez a kérdés! Rosszul jár a külső üzletrész-tulajdonos, mert nem kapja meg a pénzét - kisember; rosszul jár a faluban lévő ember, aki a munkahelyét elveszti, vagy nem tud gazdálkodni. És megint ott tartunk majd, hogy beszéltek fölöttünk a politikusok, mi pedig pórul jártunk.

Nagyon szeretném, ha mindezt elkerülnénk. Ne vegye rossz néven a kormány és a miniszter úr se, hogy ezeket az aggályaimat kormánypárti képviselőként az "érted haragszom, és féltelek" elv alapján elmondtam, de ez így nem lesz jó.

Mi a megoldás? Mert ha valaki aggályt mond, persze mondjon megoldást is. Sajnos nem tudok jobbat mondani, mint amit egy nagyon kedves, számomra kedves kisgazda politikus mondott egy évvel ezelőtt - nem hatalmazott fel rá, hogy mondjam -, hogy bizony állami segítség kell ehhez.

El kell dönteni, hogy az állami segítséget hová csoportosítjuk. Azt akarjuk-e, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok a jogos követelésükhöz hozzájussanak? Akkor kell adni egy hitelkonstrukciót vagy valamit, pénzügyi segítséget - a hitel már veszélyes, mert nem biztos, hogy a bankok erre hiteleznek. Valamilyen állami pénzügyi konstrukciót kell kidolgozni, hogy az a szövetkezet legalább választhasson - tessék elhinni, azért van, nagyon sok ilyet ismerek, becsületes vezetők, becsületes emberek épphogy talpon vannak, és szervezik a magángazdaságokat, ilyen is van, sokszínű ez a szféra -, hogy igénybe veszi ezt a segítséget, csődöt jelent, vagy mit tesz. Tehát a lehetőséget meg kell adni a továbbélésre, mert ezzel nem csinálunk űrt a faluban, és ezzel lehetővé tesszük, hogy a külsősök jogos várakozását kielégítsük.

A másik megoldás a segítség, amiről beszéltem, hogy most nem segítünk itt, de segítsünk az újrakezdésnél. Van gazdahitel, vannak konstrukciók - nem elég! Falura lebontva kell projekteket készíteni és ott, mi több, mikroszinten dőlnek el ezek a dolgok. Hozhatunk törvényt, lehetnek elképzeléseink, de mikroszinten, ott, helyben dőlnek el ezek a kérdések, tehát erre is fel kell készülni.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt az MDF nevében csak akkor tudjuk a továbbiakban támogatni, ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, és ezeket a kérdéseket megoldottnak látjuk.

Ami a szövetkezeti törvényt illeti: sok új elemet tartalmaz, a bizottsági ülésen is úgy gondoltuk, hogy általános vitára alkalmas - hopp, elment az időm -, de az ördög a részletekben lakik. Húsz oldalt írtam arról - nem én, a saját kútfőmből, hanem nagyon komoly egyetemi oktatók, szakértők alapján -, hogy mennyi probléma van ebben a szövetkezeti törvényben, amelyet kétségkívül használhatóvá lehet tenni.

Végül annyit szeretnék még hozzátenni, hogy természetesen nagyon jókor került ez a törvény tárgyalásra, már csak azért is, mert ha az úgynevezett agrárcsomag is - amelyről beszéltünk már a bizottsági üléseken, amely a földtörvény-módosítást, a birtokrendezést, a nemzeti földalapot jelenti - megvalósul ebben az évben, és ezeket a törvényeket kezelhetővé és használhatóvá tesszük, akkor tényleg nagyot fogunk alkotni a jövő mezőgazdasága szempontjából.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A MIÉP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két vezérszónok ismerteti. Elsőként megadom a szót Lentner Csaba úrnak.

 

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot a parasztember szempontjából nézzük meg, mert ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, a parasztemberekről fog szólni, a parasztemberek boldogulásáról és megélhetéséről. Felmerülhet a kérdés, hogy ezáltal egy minél népesebb, függetlenebb, anyagilag, szellemileg és erkölcsileg erősebb parasztosztály jön-e létre, és a fennmaradását ez a törvényjavaslat szolgálja-e.

Veres Péter a Paraszti jövendő című írásában 1948-ban úgy fogalmaz, hogy mindegyik üzemtípus, a kisgazdaság és a nagyüzem, ha jó kézben van, és a környező feltételek, a közgazdasági feltételek kedvezőek, hihetetlen eredményeket tud felmutatni. A mostani törvényjavaslat is erről szól, hogy eltörölni a nagyüzemet vagy létrehozni a kisüzemet. Azt kell látni azonban, hogy ez a törvényjavaslat a rendszerváltozás tizedik évében is arra mutat, hogy a magyar parasztság sorsa felett politikai csaták dúlnak, és ennek a csatának a végkimenetele a magyar paraszt bőrére megy.

Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, akkor jobban él-e a magyar paraszt?

 

 

(11.50)

 

 

Emlékezzünk vissza Czettler Jenő szavaira, aki az állami szuverenitás és a birtokpolitika összefüggéseit vizsgálva megfogalmazza, hogy Trianonhoz bennünket jórészt a nemzeti birtokpolitika elhanyagolása vitt. Ha 80 évvel ezelőtt Magyarországon a területfosztás bekövetkezhetett, annak egyedüli oka az, hogy a magyar kormány a birtokpolitikát elhanyagolta. Most azt mondjuk 80 év elteltével is: nincs kellőképp jó kezekben a magyar vidékfejlesztés, a magyar agrárium ügye.

Nem okoz-e ez a törvény a magyar agráriumnak és rajta keresztül a magyar nemzetgazdaságnak még nagyobb mérvű szétesést, még nagyobb mérvű romlást? Ha a törvénytervezet elfogadásra kerül, akkor a szövetkezetekben dolgozó mintegy 130-150 ezer alkalmazottból 50-70 ezerre várható a csőd miatt álláshelyüket elveszítő parasztemberek száma. És fölteszem a kérdést: mi a különbség egy termelőszövetkezetben dolgozó traktoros vagy egy vetőgépfaros és egy egyéni gazda között? Van-e különbség? Lehet-e itt szembeállítani a nagyüzemet és a kisüzemet?

A törvény elfogadását - ha erre sor kerül - egy pánik követi majd, hiszen a bankok azonnal leállítják az egyébként is szerény volumenű, de a termelőszövetkezeteknek életbevágóan fontos mezőgazdasági forgóeszközhitelek folyósítását. Akár falusi mozgalmak is kibontakozhatnak, hiszen a téesztagok a majorokból már megkezdték a mozdítható vagyontárgyak hazavitelét. Mentik a sajátjukat, ugyanis ha a téeszeknek 60 napon belül ki kell fizetni a külső üzletrész-tulajdonosokat, akkor téeszek tömege csődbe fog menni, és ebben a téeszfelszámolási folyamatban a tagság és a tulajdonosok jutnának utoljára a vagyonukhoz.

A javaslat közgazdasági hatásait elemezve a felszámolási és csődeljárás alá vont szövetkezeti vagyon kötelező értékesítése miatt túlkínálat keletkezhet, és elértéktelenedhetnek a termelési eszközök. Hozzávetőleg másfél millió hektár szántó művelése válhat kérdésessé. Mindez kiszámíthatatlan gazdasági folyamatokat gerjeszthet a magyar nemzetgazdaságban.

Az agrárvállalkozók 1999. évi pénzügyi helyzete alapján alig kerülhet sor a kifizetésre, hiszen az ágazat pénzügyi helyzete katasztrofális. Az agrárvállalkozások árbevétele '98-hoz képest '99-ben mindössze 0,5 százalékkal gyarapodott, ugyanakkor költségeik, ráfordításaik 2,8 százalékkal emelkedtek, és emiatt az agrárium üzemi eredménye 43,4 milliárd forintról 18,1 milliárd forintra csökkent egy év alatt. Ez annyit tesz, hogy 25,3 milliárd forintos jövedelemkiesés van a magyar mezőgazdasági vállalkozásoknál. Ez a 18 milliárdos összeg értelemszerűen nem fedezte a vállalkozásoknál a pénzügyi, bankári költségek 30 milliárdos tömegét, így az agrárvállalkozásoknál országos szinten 1999-ben 11 milliárdos veszteség keletkezett.

Ez a végső eredmény, adat már 27 milliárdos eredménykiesést jelent 1998-hoz képest. A társas vállalkozások 4 ezer forintot vesztettek hektáronként, tehát minden hektár föld megművelése ennyi veszteséget keletkeztetett náluk. A mezőgazdasági szövetkezetek ebben a pénzügyi pozícióban nem képesek a külső üzletrészek megfizetésére. Vagy állami támogatást kell hogy kapjanak, hiszen a külső üzletrész-tulajdonosokat megilletné a kifizetés, a MIÉP ennek jogosultságát nem kérdőjelezi meg, hanem azt nyilvánítja ki, hogy ha erre mégis sor kerülne most, akkor sok esetben maga a kifizetés sem történhetne meg ténylegesen, mert a téeszek csődbe mennének, másrészt pedig lényeges, hogy az a néhány tízezer forintos járandóság, amelyet kapnának a külső üzletrész-tulajdonosok, talán egy hűtőszekrényre, ha telne belőle, ugyanakkor a magyar mezőgazdaság által a belső fogyasztói piac ellátására biztosított árutermék volumen teljes egészében kiesne, tönkremenne.

A belső piac ellátásával már a tavalyi évben is problémák voltak. 40 százalékkal kisebb búzaterületről 46 százalékkal kevesebbet takarítottak be a tavalyi évben. Ha nem volt az országban tavaly ellátási probléma, az annak volt köszönhető, hogy '98-ban hatalmas búzakészletek maradtak raktáron, és ebből sikerült kipótolni a mennyiséget.

Tehát arról van szó, hogy élelmiszerimportra szorulna az ország, mert a téeszek ennek az árutermelési volumennek a döntő többségét adják, és a téeszek a kárpótlás során kiosztott földeknek manapság már több mint 50 százalékát művelik, mert a földhöz juttatott parasztember nem kapott olyan pénzügyi-gazdasági feltételeket, amelyekkel a földjét tudná művelni.

Ha megnézzük a beruházásokat, képviselőtársaim, a '90. évihez képest a felére csökkentek. Az ágazatban foglalkoztatottak száma az elmúlt tíz évben szintén a felére csökkent. Meg kell mondani, hogy a magyar mezőgazdaság rendszerváltozást követő kisgazdapárti átalakítása csődöt mondott. (Taps az MSZP soraiban.) Most, tíz évvel később ez a körülmény tisztán látható. Amikor az üzletrészek létrejöttek, az üzletrésztömeg 40,6 százaléka került a vagyont ténylegesen működtetni tudók és akarók tulajdonába, 59,4 százaléka pedig külső üzletrész-tulajdonosokhoz került. Azonban a külső üzletrész-tulajdonosi tömeg léte a biztonságos gazdálkodást mindig veszélyeztette, ugyanakkor a téeszekben pedig olyan jövedelmező gazdasági feltételek az eltelt tíz évben nem teremtődtek, amelyekből az üzletrészek után hozamot, kamatot lehetett volna fölszámítani.

Vegyük figyelembe azt is, hogy az ágazatban, az agráriumban még hátravan egy másodlagos privatizáció. A jól működtethető birtokok, a vagyonok viszonylag kevés kézben való koncentrálása, összpontosítása az elkövetkezendő években megtörténik, ha ilyen törvényjavaslatok elfogadásra kerülnek. Az 1 millió 800 ezer mezőgazdasági földtulajdonosi népesség 87 százalékának nincs nagyobb megművelt területe, mint a rendszerváltozást megelőző időkben a háztáji és az állami gazdasági földjuttatásokból kifolyólag. A magyar egyéni gazdáknak csak alig 5 százaléka képes arra, hogy árutermelési méretekben gazdálkodjon.

Van egy szétdarabolt mezőgazdasági agrárvertikumunk, és ennek helyreállítása, összerakása, miután szétszakadt a rendszerváltozást követően, nem történt meg. Mi azt mondjuk, hogy ez a törvényjavaslat figyelemelterelésnek minősíthető, nem az ágazat érdemi problémáival foglalkozik, nincs érdemi áttörés a kisgazda polgári kormányzás eltelt két éve alatt a magyar mezőgazdaságban. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Elmondtam többször, elmondom most is: a magyar paraszt ma rosszabbul él, mint munkájához képest élnie kellene. És ha Veres Pétert idézem, akkor nem a nép van a gazdálkodásért, hanem a gazdálkodás van a népért, és ezt az alapelvet kell betartani. Föltehetjük a kérdést, hogy kinek az érdekeit szolgálja ez az üzletrész-hercehurca. Kérem szépen, azoknak a külföldi telepeseknek az érdekeit szolgálja, akik nagy tömegben készen állnak arra, hogy elözönöljék Magyarországot, betelepüljenek, potom pénzért a tönkrement magyar paraszttól és a tönkretett termelőszövetkezeti vagyon terhére értékekhez jussanak.

Kezemben tartok egy rövid távú cselekvési és időütemezést, amely a tegnap általam is megemlített holland betelepítési programtanulmány egyik része. Eszerint, képviselőtársaim, 2000. június 5-e és 2000. július 3-a között a szükséges politikai döntések meghozatala, a program elfogadtatása a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről, majd a Független Kisgazdapárt elnöksége részéről megtörtént. (Felmutat egy papírlapot.) Itt van az időtáv. Tehát az a körülmény, hogy Torgyán József 2000. augusztus 21-én Laurens Jan Brinkhorst úrral, a holland mezőgazdasági miniszterrel találkozott - ki ne hallotta volna ezt a nevet -, az annak tudható be, hogy itt ebben az időintervallumban, 2000. június 5-e és július 3-a között a felhatalmazást a Független Kisgazdapárt elnöksége részéről megkapta. (Dr. Torgyán József: Téeszagitátor vagy!) Ez a tanulmány, miniszter úr, ez a törvény ezzel függ össze! (Mayer Bertalan: Így van!) Tönkretenni a magyar mezőgazdaságot, és olcsó pénzen kiárusítani!

Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Dr. Torgyán József: Hazudozol! Rágalmazol!) Kapronczi Mihály képviselőtársam folytatja majd. (Taps az MSZP és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Most megadom a szót Kapronczi Mihály úrnak, akinek 8 perc 50 másodperc áll rendelkezésére, hogy elmondja felszólalását.

 

KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új szövetkezetekről szóló T/3011. számú törvénytervezetet a Magyar Igazság és Élet Pártja jelen formájában nem tudja támogatni, és csak annak visszavonása és alapos átdolgozása után javasolja a tisztelt Háznak elfogadásra.

(12.00)

 

Akit foglalkoztat a magyar mezőgazdaság helyzete, az előtt nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági termelők legnagyobb gondja a termékeik piacra juttatása körül kialakult helyzet: nincs megfelelő termeltetés, a felvásárlás túlzottan drága, tehát nagy árrés keletkezik a kereskedőknél, sokszor a felvásárlók a kiszolgáltatott kistermelő teljes eredményét elviszik, ellenőrizhetetlen haszonként.

A MIÉP meg van győződve arról, hogy a helyzeten sokat javítana egy olyan szövetkezeti törvény, amelyik lehetőséget adna a gazdáknak - természetesen a magyar gazdáknak -, hogy a valódi szövetkezést saját érdekükben megtanulják, annak előnyeivel élni tudjanak, és egy idő múlva elérjék az EU gazdaszövetkezeteinek a fejlettségét.

Az előttünk fekvő törvénytervezet ezeknek a feltételeknek semmiben sem felel meg. A paternalista államot megszégyenítő módon túlszabályoz mindent, részletesen megszabja a gazdáknak, hogy mit tehetnek a saját pénzükkel, olyan feloszthatatlan vagyon létrehozására kötelezi őket, amit még akkor sem kapnak vissza, ha megszűnik a szövetkezet. Érthetetlen ennek kötelező felajánlása is más tulajdonosoknak. A törvény ezt nem határozza meg pontosan, de úgy tűnik, ezt ingyen kell megtenniük a tulajdonosoknak, hiszen ebben a vagyonban van az úgynevezett - szintén kötelezően előírt - kulturális, oktatási és szociális célú alap is, ami olyan pénzt jelent, amit nem lehet eladni, csak elajándékozni.

A változó tőke hitelképtelenséget, a nem egyhangú döntéssel hozott pótbefizetési kötelezettségek - az ennek eleget tenni nem tudók esetében - jogvesztést jelent. Persze a hitelképtelenségnek előnyei is vannak, mert nem kerülhetnek olyan csapdahelyzetbe, mint a jelenlegi eladósodott szövetkezetek, melyek egy része a kamatok törlesztése címén nem a tagok jobb megélhetése érdekében termel, hanem a kamatcsapdában a bankok profitját növeli, míg tagjaik bérminimumon tengődnek.

Valószínűnek látszik, hogy ez a törvénytervezet is a Valutaalap diktátuma, mint a közlekedési büntetőpont-törvény, csakhogy ott az indokolásban a beterjesztő ezt le is írja, itt pedig valószínűleg titkolja.

Ezt a feltételezésemet támasztja alá a 92. § (1) bekezdésében a külföldi résztvevő esetére vonatkozó szabály, amely azt mondja ki, hogy a IV. fejezetben előírt szervezeti előírásokon túlmenően azt csinálnak, amihez kedvük van. Ugyancsak ezt látszik igazolni a sok, az alkotmányosság határát súroló, a tiszta magyar szövetkezetekre vonatkozó előírás, a feloszthatatlan vagyonrész előírása, szociális, oktatási, kulturális keret kötelezővé tétele. Félreértés ne essen, ha egy szövetkezet tagjai ilyen döntést hoznak, és telik is rá a szövetkezetnek, mi üdvözöljük. De ne az állam dirigáljon a gazdák pénzéből!

Úgy tűnik, a jelenleg Prágában tárgyaló, nem túlzott népszerűségnek örvendő urak nem akarnak magyar tagságú szövetkezeteket. Nem is lesznek ilyenek, mert a magyar gazdák ilyen feltételekkel nem fognak sok szövetkezetet létrehozni. A prágai urak - bizonyára - a törvény jelenlegi formájában való elfogadása esetén elégedettek lennének az előterjesztővel. De a magyar gazdák nem fakadnak dalra és hálaódák zengedezésére, ez biztosra vehető.

A Magyar Igazság és Élet Pártja soha nem fog olyan törvénytervezetet támogatni, amelyik bármilyen meggondolásból vagy bármilyen idegen ukáz alapján több jogot, esetünkben korlátlan jogot ad a külföldinek a magyar polgárral szemben.

Véleményünk szerint ezt a törvénytervezetet azonnal vissza kell vonni és azt is elfelejteni, hogy létezett, és új, gazda- és polgárbarát törvénytervezetet kellene benyújtani helyette.

Azt is elfogadható eljárásnak tartanánk, ha a törvénytervezetből csak a IV. fejezet maradna meg, és a 92. § (1) bekezdése, amelyik kiegészülne egy második bekezdéssel, hogy a tisztán magyar tagságú szövetkezeteket is pontosan ezek a jogok illetik meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! 15 perces időkeretre megadom a szót Szabó Lukács független képviselő úrnak.

 

SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom, hogy ennyi értelmes felszólalás után nekem mint 32 év óta dolgozó parasztembernek akkor, amikor a parasztok jövőjéről van szó, egyáltalán szabad-e felszólalnom. De azért megkísérlem.

Itt most nincsen másról szó, mint arról, hogy "oszd meg és uralkodj!" A szövetkezeti parasztságot ugrasztjuk szembe a kívülálló parasztsággal, és míg ők veszekednek, addig szépen ki lehet húzni a talpuk alól a talajt. Most természetesen nem a magyar kormányra gondolok, nem. Hanem azokra gondolok, akiknek ez lehet az érdeke. Ekkor már egészen biztos, hogy Magyarország Unió-konform lesz, és akkor tárt karokkal fognak fogadni bennünket, mivel a mezőgazdaságunk már egészen biztos, hogy belátható időn belül talpra nem fog állni, legalább is magyar paraszt részvételével nem fog talpra állni.

Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy ennek a törvénynek itt az ideje, sőt már tíz évet késett is. Köszönet érte, hogy a magyar kormány mégis beterjesztette. Mert annak a hibának, annak a súlyos alkotmánysértésnek az ellenére, amit az Antall-kormány, illetve az akkori parlament követett el a magyar parasztsággal szemben, végre volt egy bátor kormány, amely ezt felvállalta és idehozta a Ház elé.

Természetesen ezzel egyet lehet érteni, ugyanakkor fenntartásaim vannak a megoldási javaslatot illetően, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetése terén valóban ez lenne a szerencsés megoldás. Véleményem szerint ez nem az. Ezzel szemben viszont javaslok egy más megoldást, ami úgy gondolom, hogy találkozni fog a tárcának is, de a magyar parasztságnak is az érdekével, függetlenül attól, hogy a mezőgazdaság résztvevőinek melyik oldalán, a szövetkezeti vagy a magángazdálkodók oldalán állnak.

1992-ben visszaadta a törvény a földet a parasztságnak, akkor is, ha a szövetkezetben dolgoztak, és akkor is, ha nem, mert már onnan régen elkerültek a kárpótlási törvényen keresztül. Sőt, hála a Kisgazdapártnak, illetve az akkori 36-oknak - mert itt Lentner Csabát korrigálni kell, nyilvánvaló neki az egyetemi tankönyvben nem volt módjában ennek utánanézni, a Független Kisgazdapárt politikája nem valósulhatott meg 1990 és '94 között, mert egy évig sem voltak a kormány tagjai, tehát csak az MDF és az általa vezényelt kisgazda 36-ok politikája valósulhatott meg. (Dr. Torgyán József tapsol. - Dr. Torgyán József: Így van!) Tehát nyilvánvaló, hogy itt felelőssé tenni nem lehet - még a MIÉP vezérszónokának sem - ezért a Független Kisgazdapártot. De az, hogy most korrigálni akarják, nagyon is pozitív kezdeményezés.

Tehát az akkori kormánynak a pozitív tettei között kell azt számításba venni, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazott a parasztsággal szemben akkor, amikor lehetővé tette azt, hogy jóval nagyobb mértékben vegyenek részt a kárpótlásban, az elvett értékeiket jóval nagyobb mértékben kaphassák vissza, mint minden más kárt szenvedett. Ezer aranykoronáig visszakapta, visszakaphatta az a földjét, aki vállalkozóként is bejelentkezett.

Ezzel szemben elkövette azt a merényletet a magyar parasztsággal, illetve a leszármazottaikkal szemben, hogy a földhöz szükséges eszközökhöz nem engedte hozzájutni a parasztságot. Ez egy nagyon súlyos alkotmánysértés volt, mert ha odaadom az egyik szükséges feltételt a termeléshez, az egyik termelési eszközt, a földet, de megtagadom a műveléshez szükséges eszköznek a kiadását, akkor nyilvánvaló a kormány szándéka, ami vagy kimondva, vagy kimondatlanul, de nem az volt, hogy a magyar paraszt boldogulni tudjon.

De meg kell mondanom, hogy ez látszólag ugyan segítség volt a szövetkezetekre vonatkozóan, de nem segített rajtuk sem, mert akkor segített volna rajtuk, ha folyamatosan az egész magyar mezőgazdaságban biztosítja a jövedelmezőséget. De itt mindenről lehet beszélni, de jövedelmezőségről nem!

Itt el kell mondanom, hogy köszönet a magyar parasztságnak azért - függetlenül attól, hogy szövetkezeti vagy egyénileg gazdálkodó -, hogy tíz éven keresztül immár képes volt egyáltalán életben maradni akkor, amikor világpiaci áron, nyugati áron kénytelen megvenni minden, termeléshez szükséges eszközt, ugyanakkor kelet-európai áron kénytelen eladni minden egyes végterméket.

 

 

(12.10)

 

Még ezen túlmenően, tehát miután megtagadta az Antall-kormány a külső üzletrész-tulajdonosok... - illetve annak a kifizetését, jött egy megkésett - szerencsés, szerencsétlen - ötlet Boross Pétertől, ami valóban kampányízű. Az nem baj, hogy kampányízű, és nem baj, hogy 1994-ben jött, csak az az óriási nagy baj, hogy nem hajtották végre. Mert nagyon örülök, és igazat is adok Medgyasszay képviselő úrnak abban, hogy valóban, az Antall-kormány utolsó évében nagyon komoly segítséget kapott a magyar parasztság, amikor a gépvásárlásra olyan támogatást nyújtottak, amivel meg lehetett - legalábbis minimális szinten - ezt a gépesítést oldani. Meg kell mondanom, azóta se kapott a magyar paraszt ekkora lehetőséget. A Horn-kormánytól a szövetkezetek megkapták, de az egyénileg gazdálkodók akkor sem kapták meg.

Ugyanakkor viszont a Boross-kormány nem hajtotta végre azt a másik ígéretét, hogy a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokat állami hitelből fizetik ki. Akkor, amit meg kellett volna tenni már 1990-ben, vagyis a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, amiket erőszakkal hoztak létre, már 1990-ben végelszámolásra kellett volna kötelezni, mindenki megkapja a tulajdonrészét, és aki akar, a jövőben álljon össze szövetkezetbe, részvénytársaságba vagy bármilyen tulajdoni konstrukcióba, használhatta volna a tulajdonát. Állítom, hogy akkor egyetlenegy mezőgazdasági termelőszövetkezet sem jött volna létre, mert ki lett volna az a bolond, aki a saját nagyobb tulajdonrészét beviszi egy olyan társaságba, ahol nem az ő nagyobb tulajdona szavaz, hanem "egy ember, egy szavazat" elv érvényesül, az is egyet szavaz, akinek egy forintja van bent, és az is, aki egymillió forintot kockáztat. Tehát nyilvánvaló, hogy ilyen típusú szövetkezetek nem jöttek volna létre.

Ez is felróható az Antall-kormánynak, hogy már 1990-ben nem hozott olyan törvényt, amely orvosolhatta volna a mezőgazdaság résztvevőinek az elmúlt évtizedekben felhalmozódó sérelmeit. De attól, hogy ezt akkor nem tették meg, most már tíz év után azt mondani, hogy ezek még mindig bolsevista típusú szövetkezetek... - és mit csinált itt már három kormány? Nyilvánvaló, hogy ezen már túl vagyunk. Ha tíz éven keresztül nem tett ebben a vonatkozásban egyik kormány sem semmit, most már nem is tehet. Mit tehet? Végre be kell látni azt, hogy itt mindenki közös hajóban van a mezőgazdaság résztvevői közül, és nem egymással összeugrasztani a résztvevőket, hanem közös erővel azon kell lenni, hogy léket kapott, külföldről meglékelt hajót közös erővel a felszínen tudjuk tartani, mert csak így menekülhetünk meg attól a csapástól, amit az jelentene számunkra, ha ilyen mezőgazdasággal és ettől rosszabb mezőgazdasággal lennénk kénytelenek az Unióhoz csatlakozni.

Ezért a javaslatom a következő: ne a szövetkezetek fizessék ki a külső üzletrész-tulajdonosokat, annál is inkább, mert nem tudják kifizetni. A másik pedig: ne olyan értéken fizessék ki, mint amilyen értéket most képviselne az ő üzletrésztulajdonuk, hanem olyan értéken, amit 1992-ben számukra megállapítottak, mert ha egy tulajdonos meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy a tulajdona felhasználását, gyarapítását befolyásolhatja, és az állam hibájából a magyar állam képviseletében fellépő akkori kormánytól és akkori parlamenttől lett megkárosítva, akkor az az érték jár neki, sőt kamatostul - és állítom, hogy ez még az alkotmányossági próbát is kibírná -, amelytől annak idején állami közreműködéssel megfosztották.

A kérdés az, hogy van-e erre a központi költségvetésben fedezet. Tekintettel arra, hogy nem olyan borzasztó nagy összegről van szó, és amúgy is az infláció mellett már a következő évi költségvetésben a megnövekedett bevételek miatt lehet rá fedezetet biztosítani, így azt kell mondani, hogy van rá fedezet a költségvetésben, mert itt nem egy több száz milliárd forintos tételről van szó, hanem ettől lényegesen kevesebbről. Nyilvánvaló, hogy így a mezőgazdasági szövetkezetek nagy segítséget kapnának, hogy megszabadulnak a külső üzletrész-tulajdonosoktól, anélkül, hogy nekik ez bármilyen kiadással járna. A másik oldalon kell a kompenzációt megadni, az egyéni gazdálkodó parasztoknak, ugyanilyen mértékű támogatásban kell őket is részesíteni.

Itt találkozik a földművelésügyi miniszter úr, Torgyán József 413 milliárdjával, a tavalyival az, amit most elmondok, mert nagyon is alapja volt annak az igényének, hogy akkor olyan mértékű pénzt kért a költségvetéstől a mezőgazdaság támogatására. De most még címkézni is lehet a pénzt, hogy egyik részéből fizessék ki a külső üzletrész-tulajdonosokat, mert eleve a magyar állam okozta ezeknek az embereknek a kárt, a másik részéből pedig támogassák az egyénileg gazdálkodó parasztokat. Így olyan tőkeinjekcióhoz juthat a magyar mezőgazdaság, ami elindíthatja azon az úton, hogy végül nem koldusként, nem lestrapált, kisemmizett mezőgazdasággal kell mennünk az Európai Unióba, hanem emelt fővel és azt hasznosítva, azt felmutatva ott, amink van, azt a magyar földet - mint ahogy Torgyán miniszter úr is mondta -, amely Európában szinte példátlan - és példátlan lehetőséget is kell biztosítani hozzá természetesen kormányzati és parlamenti segítséggel.

Amikor megvan a lehetőség arra, hogy kifizethessük a központi költségvetés terhére a külső üzletrész-tulajdonosokat; megvan arra is a fedezet, hogy olyan segítséget kapjon, sőt attól nagyobb segítséget kapjon a magyar mezőgazdaság egyénileg gazdálkodó része, mint amit az Antall-kormány utolsó évében kampányízű módon, de mégis megkapott; megvan arra a lehetőség, hogy ne az utolsó pillanatban, ne 2002-ben jöjjön megint egy kampányízű segítség, aztán utána négy évig semmi... A jó kormány, a jó kormánypárt az, amely négy éven keresztül kampányol, amely négy éven keresztül olyan helyzetbe hozza a magyar társadalmat, a magyar mezőgazdaságot, hogy nyilvánvaló legyen az, hogy azokat, akik ezeket a lehetőségeket biztosították számára... - és most már valóban, eltérően az Antall-kormánytól, a Független Kisgazdapárt lesz a felelős 2002-ben azért, hogy a vállukon viszik be ismét a parlamentbe és ismét a kormányba a pártot, vagy pedig kiátkozzák őket még az országból is. (Francz Rezső: Így van!) Az a kérdés, van-e akkora ereje a Független Kisgazdapártnak (Közbeszólás az FKGP soraiból: Van!), hogy ezt a jogos igényét, amit a miniszter úr sem vitat, sőt úgy gondolom, ebben a Házban senki nem vitat, ezt végre tudja hajtani a kormányban.

Szeretnék egy példát mondani: itt annak idején nem volt csak 36 úgynevezett kisgazda képviselő, a kisgazda-harminchatok, akik mögött nem állt párt, mert a Kisgazdapárt, mint ahogy korábban már mondtam, kilépett a kormányból, és mégis volt arra lehetőségük, hogy kilátásba helyezték azt az Antall-kormánynak, nem szavazzák meg a költségvetést akkor, ha ezer aranykoronáig a kárpótlásra jogosultak nem kapják vissza a földjüket. Most is megvan a Független Kisgazdapártnak az a lehetősége, ha nem kapja meg a magyar mezőgazdaság, ami jogosan megilleti ahhoz, hogy egyáltalán életben tudjon maradni tíz év ilyen vesszőfutás után, ami a hátunk mögött van - függetlenül attól, hogy melyik kormány volt hatalmon -, akkor egyszerűen nem szavazza meg a költségvetést, és máris meglesz a kormánypárt valamennyi tagja részéről az egyetértés, mert ha lényeges volt az Antall-kormánynak, hogy hatalmon maradjon, gondolom, az Orbán-kormánynak is ugyanolyan lényeges, és feltételezem, hogy a képviselőknek is szent meggyőződése az, hogy most mennek a legjobban a dolgok, amikor ők vannak hatalmon. Akkor akarjanak is hatalmon maradni 2002-t követően is, és állítom, hogy a magyar mezőgazdaság minden résztvevője, beleértve a szövetkezeteket, a szövetkezeti parasztságot is és az egyéni gazdálkodókat is, önökre fognak szavazni abban az esetben, ha tíz év után végre önöktől kapják meg az életben maradás lehetőségét.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az FKGP és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására péntek délután kerül sor.

 

 

(12.20)

 

Soron következik a szervezett bűnözés elleni koordinációs központról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3038. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3038/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Demeter Ervin tárca nélküli miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időtartamban.

 




Felszólalások:   1   1-57   57-85      Ülésnap adatai