Készült: 2020.09.30.21:52:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

132. ülésnap (2000.04.11.),  337-361. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 50:46


Felszólalások:   337   337-361   361-374      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Emlékeztetem önöket, hogy a Házszabály értelmében az Országgyűlés nem a bizottsági állásfoglalásról, hanem a kérelemről határoz. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az MSZP képviselőcsoportja indítványát, amely a 39/1998-2002. ügyrendi bizottsági állásfoglalás elutasítását kezdeményezi. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 79 igen, 162 nem és 6 tartózkodás mellett a javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Két perc szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(20.20)

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Országgyűlés részére a júniusi, júliusi rendkívüli esőzés és vihar miatti védekezési és kárelhárítási intézkedésekről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Az előterjesztéseket J/1886. és H/2457. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak, a napirendi pont egyik előadójának.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló, mint ahogy elnök úr is mondta, J/1886. számon az országgyűlési képviselők előtt található. Ehhez különösebbet nem kívánok hozzátenni, azt gondolom, hogy a számok és a tények mindenki számára ismertek. Kérem a tisztelt Házat, hogy a beszámolót megtárgyalni és támogatni szíveskedjen.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a költségvetési bizottság részéről kíván-e valaki hozzászólni. Domokos László a költségvetési bizottság nevében kíván felszólalni? (Domokos László nemet int.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság ülésén most kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Elsőként megadom a szót Végh Lászlónak, a bizottság előadójának.

 

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem a kisebbségi véleményt szeretném elmondani, hanem a többségit.

 

ELNÖK: A bizottság előadójaként adtam meg a szót.

 

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: A gazdasági bizottság megtárgyalta a júniusi, júliusi rendkívüli esőzés és vihar miatti védekezési és kárelhárítási intézkedésekről szóló J/1886. számú beszámolót. A költségvetési törvény meghatározza a fejezetek kiadási és bevételi főösszegeit. A fejezetek között való átcsoportosítást, illetve a fejezetek előirányzatát csak az Országgyűlés tudja csökkenteni vagy átcsoportosítani. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 46. §-a felhatalmazza a kormányt, hogy ha az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát elemi csapás vagy közvetlen veszély fenyegeti, ezek elhárítására forrást teremtsen úgy, hogy a költségvetési törvény előirányzatait csökkentse, átcsoportosítsa. Amennyiben a kormány ezt megteszi, úgy utólag köteles erről beszámolni az Országgyűlésnek. Ennek a beszámolónak tartalmaznia kell, hogy milyen előirányzatokból mennyit és hova csoportosított át. Ez a beszámoló fekszik itt most előttünk.

A bizottságban a vita kizárólag abból volt, hogy ennek a beszámolónak mit kellene még ezen kívül tartalmaznia. Tekintettel arra, hogy a törvény szerint semmi mást, csak gyakorlatilag a pénzek elszámolását, mivel a különböző fejezetekből átcsoportosított források egy adott minisztériumhoz, egy adott fejezetbe kerülnek be, és annak a belső elszámolási rendje szerint kell a minisztériumnak elszámolnia, így nyilvánvaló, hogy ez a pénzügyminiszter által jegyzett előterjesztés ezt nem tartalmazza, viszont pontosan tartalmazza minden fillérnek a hova kerülését. Tehát csak azon volt vita, hogy mire, hogyan használták föl, illetve ezt kifogásolta az ellenzék. A bizottság elnöke külön lehetőséget biztosított az érdeklődőknek, hogy betekinthetnek, hogy a különböző átcsoportosított fejezetekben mire, hogyan költötték el a pénzt, hány kilométer gátat építettek, hány kilométer csatornát ástak s a többi.

Azért szeretném ezt elmondani. Az önkormányzati ingatlanok felújítására 2,1 milliárdot fordított, illetve csoportosított át; önkormányzati utakra, hidakra 3 milliárd 217 milliót; lakossági, illetve személyi tulajdonú lakásokra 3,6 milliárdot; az agráriumban keletkezett károk enyhítésére 3,3 milliárdot; vízkár-elhárítási művek helyreállítására, fejlesztésére 1,195 milliárdot; közúthálózatra 2,6 milliárdot; vasúti károk elhárítására 550 millió forintot és még néhány apróbb tételt, ami nem csekély. Mindösszesen 17,492 milliárdot fordított erre a kormány, ami jelentős összeg.

Mint annak a területnek a képviselője, ahol ez komoly gondot okozott, szeretném megjegyezni, hogy külön köszönet illeti a kormányt, illetve a kormány által létrehozott bizottságot azért, hogy igen gyorsan elkerült ez a pénz az önkormányzatokhoz, illetve a lakossághoz. Azt hiszem, hogy sokkal többet ad, aki gyorsan ad. Ez megvalósult, viszont voltak olyan önkormányzatok, akik késtek a felméréssel, és az önkormányzat miatt nem került ez a pénz, segély a lakossághoz. Ezért nem a kormány volt a hibás. A kormány még azt is megtette, hogy pótigényt mért föl, tehát gyakorlatilag az első körben, ahol nem volt pontos a felmérés, a kiegészítést, a pénzt megkapták a károsultak. Nagyon fontos az elkövetkezendő időszakokra is ez, hiszen újra előállt ez a probléma.

Mindezek figyelembevételével a gazdasági bizottság 13 igen szavazattal, 7 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta ezt a beszámolót. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Tóth Sándor képviselő úr, megadom a szót.

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt Végh László képviselőtársam elmondta, a gazdasági bizottság megtárgyalta a júniusi, júliusi rendkívüli esőzés és vihar miatti védekezési és kárelhárítási intézkedésekről szóló beszámolót.

Az államháztartásról szóló törvény valóban előírja, hogy amikor a kárelhárítás befejeződött, az ezzel kapcsolatos tevékenységek véget értek, a kormánynak erről az intézkedésről az Országgyűlést tájékoztatni kell, és erre hivatott ez a beszámoló. A bizottság ülésén kisebbségi véleményként fogalmazódott meg, hogy igazából ez a beszámoló egy tipikusan könyvelői magatartást tükröző jelentés. Ezért igazán nem is értettük, miért kellett ezt a gazdasági bizottságnak tárgyalni, amikor ebben a költségvetési bizottság illetékessége feltételezhető csupán; tulajdonképpen a költségvetés egyes fejezetei közötti átcsoportosítás számviteli lekövetése, hogy honnan hova csoportosította át a kormány, illetve az őt képviselő Pénzügyminisztérium az 1 százalék visszatartásából eredő pénzügyi tételeket. Megjegyzem, ezt rendkívül egzakt módon teszi, és feltételezem, hogy számszakilag helyesen is.

Ugyanakkor kértünk, de nem kaptunk tájékoztatást arról - és igazából enélkül nehéz véleményezni a beszámolót -, hogy ténylegesen mennyi volt a felmért kárösszeg, amit a júniusi, júliusi rendkívüli esőzések és viharkárok miatt kellett folyósítani, és ez az összeg milyen mértékben fedte le azt; mennyi volt az önkormányzatokat terhelő hozzájárulás, és mennyi volt a lakosság terhe.

Nem kaptunk tájékoztatást arról sem, hogy milyen tanulságokat lehet levonni a kárelhárítás során tapasztaltakból, milyen intézkedéseket szükséges tenni, hogy a jövőben esetlegesen bekövetkező katasztrófák által okozott károk enyhíthetők legyenek, és ehhez milyen költségvetési és önkormányzati források és elkötelezettségek lennének szükségesek. Milyen összeget fordított a kormány összességében az ár, a belvíz és az esőzések okozta károk enyhítésére? Ebből mennyit a költségvetés tartalékalapjából, és mennyit az önkormányzatok költségvetési keretéből visszatartott 1,9 százalékból? Annál is inkább érdekelte ez a bizottság tagjait, mert most is ilyen helyzet állt elő, hogy sajnos rendkívüli védekezésekre lesz szükség. Az elmúlt hetekben, hónapokban többször elhangzott az az állítás kormánytagok részéről, hogy az elmúlt két évben azért nem épültek utak és autópályák, mert több milliárdos nagyságrendben kellett a kormánynak költenie az ár- és belvízkárok helyreállítására, ami valóban igaz, csak nem tudjuk, hogy ténylegesen mennyit.

Mivel a felvetett kérdésekre érdemi választ nem kaptunk, a bizottság 7 ellenszavazata ennek a magatartásnak szólt. Ezért nem támogattuk a beszámoló általános vitára való alkalmasságát. Megjegyzem, a bizottság ülésén ígéretet kaptunk arra, hogy a kért tájékoztatást utólag megkapjuk a futárpostánkban, ez azóta is érkezik.

Köszönöm a szót, elnök úr.

 

ELNÖK: Megkérdezem a területfejlesztési bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.

 

 

(20.30)

 

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor. Elsőként az írásban előre jelentkezetteknek adom meg a szót.

Domokos László úr, a Fidesz képviselője következik hozzászólásra.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A tavaly júniusi-júliusi esőzés és vihar nyomán drámai helyzet alakult ki országszerte, vízben úsztak a falvak, városok, lakóépületek ezrei rongálódtak meg, önkormányzati épületekben, utakban keletkeztek súlyos károk, belvíz borított hatalmas területen termőföldeket. Közel 29 ezer lakóház rongálódott meg, számos család élettere beszűkült, sokak kényszerültek elköltözni otthonukból, és sokaknak végleg el kellett hagyni házukat. 115 ezer hektáron semmisült meg vetemény, zöldség- és gyümölcskertek mentek tönkre, több ezer állat pusztult el, háziállatok tízezreit kellett kimenteni a vízből. Önkormányzatok százai kerültek nehéz helyzetbe a hatalmas védekezési kiadások miatt. A keletkezett kár ugyancsak jelentős: 1900 önkormányzati kötelező feladatot ellátó épület károsodott. Iskolák, óvodák falai vizesedtek vagy váltak életveszélyessé, szociális és egészségügyi intézmények falai repedtek meg, önkormányzati és állami utak hibásodtak meg, váltak veszélyessé a forgalom számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokáig sorolhatnám az adatokat, amelyek a tavaly júniusi-júliusi rendkívüli esőzések és vihar miatti károk címen lettek lajstromba gyűjtve, de nem lehet leírni, számokkal, táblázatokkal kifejezni annak a családnak az érzéseit, amely élete munkáját, otthonát látta romba dőlni. Nem lehet leírni az érzést, amikor a víz lassan felkúszik a ház falán, nehéz, dohos levegőt árasztva, lassan szétrepesztve a falat. Azt sem lehet leírni, mit érzett az iskolaigazgató, aki látta a tantermekben úszó parkettákat. A számok nem mutatják meg azt a felelősséget, amit a védekezést vezető polgármesterek, szakemberek hordtak a vállukon.

A kormány a kialakult helyzet súlyát átérezve gyors intézkedést fogalmazott meg, és kormányhatározatban döntött arról, hogy a védekezési és kárelhárítási költségek fedezésére átcsoportosításokat hajt végre. A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja igazoltnak látja a kormány azon döntését, hogy törvényileg leírt kötelezettségén felül kötelezettséget vállalt a rendkívüli időjárás miatti védekezés és kárenyhítés költségeiből, azokra a szükséges pénzt biztosította.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzat célkitűzése megvalósult, a tanév kezdetére valamennyi iskola és óvoda megkezdhette a működését, a tél beállta előtt valamennyi fedél nélkül maradt család lakhatása megoldódott. Az egészségügyi és szociális intézmények helyreállítása a fűtési szezon kezdete előtt elkészült. A közlekedés biztonságát veszélyeztető úthibák javítása befejeződött.

A védekezést, a károk felszámolását az állami, társadalmi, gazdálkodó, karitatív szervezetek és a segítőkész lakosság összefogása, áldozatvállalása tette lehetővé. Emberek ezrei vettek részt a védekezésben és a kárelhárításban.

A Fidesz-frakció nevében köszönetemet fejezem ki a természeti csapásokat elszenvedett települések lakosainak, a védekezést irányító polgármestereknek, jegyzőknek, a polgári védelemnek, a helyreállítási és újjáépítési bizottságnak a védekezésben és a helyreállításban végzett munkájukért. Köszönetemet fejezem ki a kormánynak a gyors és hatékony intézkedésért, amellyel megteremtette a védekezés, majd a helyreállítás feltételeit.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja az államtitkár úr beszámolóját elfogadta.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Kelemen András úrnak, az MDF képviselőjének.

 

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő J/1886. számú beszámoló egy részére világít rá annak a tragikus eseménysornak, amely most már folyamatosan sújtja országunkat; a rendkívüli időjárásra utalok, és az MDF elismerőleg nyugtázza azt a hihetetlen teljesítményt, amit az ország és az ország vezetése ebben a helyreállításban nyújtott.

Ahol az önkormányzatok tisztességesen igényelték a ténylegesen keletkezett károk helyreállítását, ott megtapasztalhatták a kormányzat segítőkészségét. A problémát azonban már itt is látom abban, hogy Fejér megye területén a helyreállított házaknak körülbelül a fele már ismét árvízveszélyben van, már ismét vízkároktól sújtott. Nyilvánvalóan ez az önkormányzatok fokozottabb felelősségére utal abból a szempontból, hol jelölik ki az építési területeket, és hogy vajon szabad-e olyan területre újra építeni, ahol a korábbiakban bebizonyosodott, hogy a belvíz- vagy árvízveszély fennáll.

Áttekintve az átcsoportosításokat, amelyeket tárcánkénti bontásban láthatunk, véleményünk szerint elfogadható célkitűzések bontakoznak ki, hiszen nem vitatható, hogy az önkormányzati utakban, hidakban esett károk helyreállítandók voltak, hogy a személyi tulajdonban lévő lakások helyreállítását segíteni kellett, a vízügyi feladatok megoldást igényelnek, hogy a vízkár-elhárítási művek fenntartása, a közúthálózat, vasúthálózat ár- és belvízkárosodásának megoldása fontos volt és a vízrendezést el kellett kezdeni.

Miért kértem mégis külön szót ebben az esti órában? Azért, mert vannak további és vannak tárcaközi feladatok, és helyi képviselőként, mint a Fejér megyei, Bicske központú 7. számú választókerület képviselője egy súlyos gondra szeretném felhívni a kormányzat figyelmét. Tudom, hogy ezzel már foglalkozott a kormányzat, de a kérdés korántsincs megoldva: az ercsi löszpartról van szó, ahol vagy 200 kilométer hosszan az átázott oldalfal, ami a Duna-partot jelenti, folyamatosan csúszik le a folyóba. Először egy háznak a kertje szakadt le, majd egy utca vált gyakorlatilag partfallá, és 5-6 méterrel lejjebb látszódtak a leszakadt kertek, bokrok, az utca betonozása, és először egy helyről, majd egyre több helyről kellett kiköltöztetni a lakókat.

Először tízmilliós nagyságrendűnek tűnt a kérdés és önkormányzatilag talán megoldhatónak, esetleg némi megyei segítséggel - ma már 600 milliónál tartunk, és ez egy önkormányzat keretében megoldhatatlan kérdés. Tavaly még egymilliárd volt Ercsi költségvetése, idén 600 millió körül van. Ez a hiányzó 400 millió is kevés lenne ahhoz, hogy ezt a keletkezett kárt kipótolja. Ezért a kormány a partfalvédelmi tárcaközi bizottság rendelkezésére bocsátotta a vonatkozó terveket elbírálásra. Úgy tudom, hogy előrehaladást értünk el a munkában, azonban az idő rettentően sürget, hiszen az az 500 millió forint, amely rendelkezésére áll a partfalvédelmi tárcaközi bizottságnak, nyilvánvalóan nem lesz elegendő, hiszen tavaly is körülbelül 70 település pályázott erre a pénzre, és tekintetbe kell vennünk, hogy azóta is az újabb esőzések tovább fokozzák a veszélyt, hiszen a löszfal természetéből adódik, hogy az a kár csak fokozódni fog.

Ezért kérem a kormány hathatós és mielőbbi segítségét ebben a kérdésben, és ezért ragadtam meg ezt az alkalmat, hogy szóljak azokért az emberekért, családokért, akiknek a szemük előtt pusztul el otthonuk.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra jelentkezett Lévai Tibor úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1886. számú beszámolót, amely a tavaly júniusi-júliusi rendkívüli esőzés és vihar miatti védekezési, kárelhárítási intézkedésekről szól, jómagam nemcsak általános vitára alkalmasnak, hanem elfogadásra is javaslom.

A pénzügyi elszámolások valóban forintról forintra magukba foglalják mindazt, ami ezekben a nagyon nehéz napokban, nagyon nehéz időszakban, a kárelhárítás ideje alatt történt.

Jómagam szeretném külön köszönetemet kifejezni a kormánynak és az illetékeseknek a gyors intézkedés miatt. Hajdúsági képviselőként Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény képviselőjeként elmondhatom, a nagy árvizekből nem igazán vesszük ki a ránk eső részt, a nagy árvizekből nem kapunk. Viszont nagyon nagy problémánk van a belvízzel, amelyet jómagam nagyon sokszor úgy jellemzek, hogy sokkal rosszabb, mint az árvíz. Az árvíz jön, lefolyik, számíthatunk rá tavasszal, és valamilyen formában a gátakkal és az intézkedésekkel tudjuk is kezelni. A belvíz viszont alattomos, mindig jelen van, felkúszik a falon, beleissza magát a padlózatba, a falakba, a téglákba, szétrohasztja az egész épületet és a benne lakó emberek lelkét.

 

(20.40)

 

A tavaly június-júliusi rendkívüli esőzés a hajdúsági területeken a belvizekre még jobban rátetőzött, és megsokszorozta a belvízproblémák súlyát. Az itteni önkormányzatok nagyon nehezen tudtak volna megoldást találni a kormány hathatós intézkedései nélkül, amelyeket - még egyszer mondom - nagyon gyorsan tettek. A személyi tulajdonú károk elhárításában is nagyon fontos volt ez, hiszen percről percre csörögtek a telefonok, az állandó védelmi bizottság működött, viszont csak akkor tudtunk és a helyi önkormányzat csak akkor tudott segítséget nyújtani, ha valóban ott voltak a segítő források.

Még egy dolgot szeretnék kiemelni. Azok az önkormányzati utak, épületek, ingatlanok, amelyek megrongálódtak, tisztelt képviselőtársaim, már évek óta várták már a felújítást. Azok az utak, amelyek most még jobban megrongálódtak, már évek óta érettek voltak erre, csakúgy, mint az ingatlanok és felépítmények. Ezek a felújítások egy-egy település, egy-egy közösség életében nagyon fontosak voltak.

Végezetül még annyit szeretnék mondani, hogy a beszámolót jónak ítélem, és pontról pontra nagyon pontos elszámolás ez. Azért gondolom, hogy fontos erről beszélni, mert ha a jelenlegi árvízzel kapcsolatban gondolkodunk, amikor 38 milliárd forintot akarunk elkölteni kárenyhítésre, akkor valóban oda kell figyelnünk minden pénzre. Ez a beszámoló valóban jó, és arra kérem az illetékeseket, hogy a most folyó kárelhárítási folyamatok kapcsán erre a 38 milliárd forintra is nagyon figyeljenek oda, mert itt nagyon nagy csúsztatások, úsztatások és vizezések lehetnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Szabó Lukács független képviselő úrnak.

 

SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szükséges és helyes volt a kormány olyan nagy mértékű támogatása, amit a megfelelő időben és megfelelő gyorsasággal bocsátott a kárt szenvedettek rendelkezésére. Ez már több alkalommal elhangzott az előttem szólók részéről. Nem is ezért kértem szót, hanem alapvetően azért, hogy felhívjam a figyelmet annak a szükségességére, ha nem akarunk a jövőben is - sőt a jövő már itt van ebben a pillanatban is - hasonló helyzet elé nézni, akkor mit kell tennie a kormánynak és a parlamentnek. A belvízhelyzet megoldására, valamint a belvízhelyzet súlyosságára és alattomosságára nagyon helyesen világított rá az előttem szóló Lévai Tibor képviselőtársam. De hogy hogyan lehet elkerülni a belvíz kialakulását, és főleg milyen forrásból lehet finanszírozni a megszüntetését, arra szeretnék rávilágítani.

A jelenlegi rendszer - amit természetesen nem most, hanem évtizedekkel korábban az akkori helyzetre találtak ki - mára tarthatatlanná vált, mert a belvíz elleni védekezésnek a külterületeken alapvetően a földtulajdonos lenne a gazdája, az ő zsebéből kellene ezt finanszírozni a vízi társulatokon keresztül. Nyilvánvalóvá vált az elmúlt évtizedekben is, de különösképpen az 1990-et követő földprivatizáció kapcsán, hogy ez a jövőben tarthatatlan lesz. Mert az a mezőgazdaság, ahol nem termelődik meg az a nyereség, amiből még a belvízrendezés költségeit folyamatosan finanszírozni lehetne, nyilvánvalóan akkor sem fogja befizetni azokat a hozzájárulási díjakat, ha a törvény azt kötelezővé teszi - mint ahogy egy korábbi törvény tette is -, és adóként akarják behajtani, mert nincs az az önkormányzat, amelyik képes lenne a saját falujában vagy városában lakó parasztoktól beszedni a mások által kivetett adót, vagy azt szándékában lenne behajtani. Egyetlenegy olyan településről sem tudok az országban, ahol a település önkormányzata a vízitársulati hozzájárulásokat adóként hajlandó lett volna behajtani.

Ha amúgy sem lehet behajtani, akkor miért akarnánk erőltetni. Ezt a törvényt nyilvánvalóan meg kell változtatni. Ha viszont nem lehet behajtani, akkor hogy lehetne arra számítani, hogy a parasztság majd önmagát fogja hajánál fogva kihúzni a belvízből, és önként fogja megoldani ezt a kérdést olyan pénzből, ami - nem a parasztságnak felróható okból - a mezőgazdaságban nem termelődik meg.

Éppen ezért kezdeményeztem már az elmúlt évben egy törvényjavaslat kapcsán, hogy a földalapú támogatásokat kell mindössze ezer forinttal csökkenteni ahhoz, hogy hosszú távra és megnyugtató módon lehessen számítani a belvízhelyzet megoldására. Ha például az elmúlt évben a 15 ezer forint/hektár földalapú támogatást csökkentettük volna ezer forinttal, és azt az ezer forintot átadtuk volna a vízi társulatoknak, akkor nyilvánvalóan nem kellett volna ilyen mértékű utólagos kárenyhítést a belvízkárosultak számára rendelkezésre bocsátani. Az ezer forintra vonatkozó kezdeményezésem a parlament nemhogy nem fogadta el, de még napirendjére se vette. Ezzel szemben a 2000. évre nem ezer forinttal csökkent a korábbi 15 ezer forint/hektár támogatás, hanem 7000 forinttal, és jelenleg már csak 8000 forint. De a parasztság még a 8000 forintból is inkább lemondana ezer forintról abban az esetben, ha megnyugtató módon és hosszú távra rendeződne a külterületek belvízhelyzetének a megoldása.

Éppen ezért küldtem ugyanilyen értelmű levelet az ország miniszterelnökének, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, hogy fontolják meg, hogy a jelenleg hatályos jogszabályt olyan módon változtassák, hogy a belvízhelyzet megnyugtató megoldását ne a parasztság nyakába akarják varrni, vagy ne akarjuk továbbra is ott hagyni, mert nyilvánvaló okok miatt ez nem lehet megoldás, hanem központi forrásból és központi ellenőrzés mellett történjen a finanszírozás.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Tóth Imre úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egyetértek mindazokkal, akik dicsérőleg szóltak a károk bekövetkeztének kezeléséről. Domokos László képviselőtársam hangvétele tökéletesen visszaidézte az eseményeket, azt, hogy a kormány érdemi beavatkozása a nagyobb károk bekövetkezését megakadályozta. Ugyanakkor belügyminiszter úr a közeli napokban egyik nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy bizony nagyon sok önkormányzat olykor visszaél az adott helyzettel, és a pénzt esetleg nem azok kapják meg, akinek eredetileg szánták. Ez a miniszteri figyelemfelhívás is ráirányítja a figyelmet arra, hogy a települési önkormányzatokkal és a megyei védelmi bizottságok együttműködése a probléma felmérésében, a katasztrófavédelem összehangolásában rendkívül fontos.

Figyelnünk kellene a következő észrevételekre, amelyek jobbá tehetnék a munkát, ugyanakkor olcsóbbá a probléma megoldását. Mondanék néhány ilyet az elmúlt időszak gyakorlatából. Ezeket azért is fontosnak tartom, mert nemcsak június és július volt - bár akkor azt hittük -, hanem év vége, november, december, és például Békés megyében még szilveszterkor is aktívan kellett hogy működjön a védelmi bizottság, és aztán jött az ez évi tavaszi probléma.

Tartalmi észrevételem a következő. Szerencsés megoldásnak tartanám, ha egyrészt az ingatlankárok felméréséhez biztosítanának egy egységes normatáblázatot, amelynek az alkalmazásával kiküszöbölhetővé válik az egyes települések közötti nagyságrendi eltérés; az eltérő műszaki paramétereken nyugvó felmérések eredményezik a nagyságrendi eltéréseket. A felmérések elvégzésére olykor nem áll rendelkezésre elegendő idő, mivel azonnali adatszolgáltatás kell, és gondoljunk bele, hogy nincs minden településen megfelelő műszaki és szellemi háttér.

 

 

(20.50)

 

Olykor egy-két napos határidővel több hetes felmérési munkákat kell elvégezni, ezt pedig a rendelkezésre álló idő és a létszám nem teszi lehetővé. Ugyanakkor a központilag kiadott felmérési ívek olykor nem elég szakszerűek és átgondoltak, nem készül egy általánosan alkalmazható számítási segédlet. Ez azt jelenti, hogy pontos képet nem lehet kapni a kár mértékéről, és az eltúlzott probléma bemutatása is nagyon sokszor ezért állhat elő. Egyébként az utakkal kapcsolatosan is szükségesnek tartanám az egységes kezelést a pontos szempontok megadásával, mert ebből fakadnak bizonyos értelmezésbeli eltérések. A katasztrófavédelmi szervezeteknek egységes formátumban, ütemezetten kellene a feladatokat tervezni, hiszen ezen okból hozták létre őket. '99-ben volt átfedés több megyében a területfejlesztési tanács, a közigazgatási hivatal és a polgári védelem között is, így egymástól eltérő adatkérések is érkeztek szinte teljesíthetetlen határidőkkel.

Körülbelül ezek azok az észrevételek, amelyekre figyelnünk kell, és abban az esetben, ha a probléma tartós, talán ilyen szisztematikusan összerendezett munkával tudjuk ezt kivédeni.

Ugyanakkor, hogy mennyire tartós a probléma, szeretném elmondani, hogy például saját választókörzetemben, Békés megyében is a mai helyzet szerint harmadfokú készültség van belvízvédekezésre vonatkozóan 5 településen, másodfokú belvízvédelmi készültség van 13 településen és első fokú 18 településen. A belvízproblémát igen súlyosan erősíti még az a körülmény, hogy a Romániában kiszakadt kisjenői gátrészen - most már tehát árvíz és belvíz összjátékáról szólok - megérkezett a víz a magyar államhatárhoz, és az államhatáron lévő úgynevezett trianoni töltés alig tudja tartani ezt a mennyiséget, hiszen a folyón kívüli vízmagasság azonos a folyómederben lévő vízmagassággal. Ha ez magyar területre át tud jönni - itt visszacsatolok a belvízhelyzetre - és összeadódik a tavaszi súlyosabb belvízi gondokkal, ez egy sajátos helyi problémát jelent. Miközben a Tiszán van az egyik legsúlyosabb helyzet, szerettem volna jelezni, a Körösök mentén is ez a probléma.

Ugyanakkor viszont dicsérőleg szeretnék szólni arról, hogy a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium együttmunkálkodásán túl a helyi szervek, a vízügyi hatóság, FVM megyei hivatal, katasztrófavédelem, víztársulat és a települési önkormányzatok vezetései az elmúlt év júniusában, illetve az év végén is együttműködtek mind a külterületen, mind a belterületen. Tehát már tetten érhetők azok az együttműködési, nemcsak kényszerek, hanem felismerések és szükségletek is, ami, azt hiszem, jó tanulópélda volt.

A beszámoló elfogadását javaslom, és magam is a kormányzat felé köszönő szóval fejezném be a támogatást. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Vincze László úrnak. (Babák Mihály jelentkezik.) Elnézést kérek, közben kétperces hozzászólásra jelentkezett Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője.

Megadom a szót.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha megengedi, elnök úr, egypár szóban szeretnék reagálni az imént elhangzottakra. Ugyanis olyanról esett szó Tóth Sándor képviselőtársam felszólalásában - aki közben elhagyta a termet -, hogy nem fogadta el a bizottság, ezért ő maga adta elő a bizottság véleményét Békés megyei létére. Mi, Békés megyeiek nagyon jól tudjuk, hogy a rendkívüli időjárás és a belvízkár katasztrófát jelentett számunkra. Ellenzéki barátaink és parlamenti képviselőtársaink mentőövért kiáltottak, rendkívüli napot kívántak annak idején, de a kormány ezt megelőzően döntött. A kormány nem mentőövet dobott ezeknek a környékeknek a nyakába, hanem konkrét segítséget nyújtott, és úgy gondolom, hogy nagyon korrekt segítséget nyújtott.

Tóth Imre képviselőtársam aggályoskodott a tekintetben, hogy lehetett volna szervezettebb a kárelhárítás elszámolása és a helyreállítási munkák. Igaz, képviselő úr, de megvallom őszintén, hogy a katasztrófahelyzet nem tervezett, és gyorsan kellett intézkedni, gyorsan kellett helyreállítani, gyorsan kellett felmérni. De úgy gondolom, az önkormányzatok többsége szakértőket, szakembereket fogadott, erre is megvolt a megfelelő költség, és alapvetően szakszerűen folytak ezek a kárelhárítási munkák.

Úgy gondolom, hogy a védekezés költségeit nagyon korrekt módon rendezte a kormány az elmúlt évben, azon kívül az önkormányzati kötelező feladatok, ingatlanok helyreállítása korrekt módon megtörtént, a kormány a legsürgősebb, legfontosabbak feladatok elvégzésében segített. És amire nem volt példa, tisztelt képviselőtársaim, egy kormány a lakossági károk enyhítésében feladatot vállalt.

Kérem, ezt úgy élte meg Békés megye lakossága, hogy ezen megütköztek az emberek, és nagyon jó szívvel vették. És tényleg, aki gyorsan ad, az kétszer ad. Ezek az emberek jó néven vették a segítséget. Ezért köszönet illeti a kormány minden képviselőjét, minden tagját, aki ebben intézkedett. Gyors volt a segítség, de felhívta a figyelmünket a tartós megoldásokra is, mert a belvízzel kapcsolatban terveket kell készíteni, rendezni kell a csatornák sorsát.

Én köszönöm a kormány gondoskodását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), gyors segítségét. Ott segítettek, ahol a legnagyobb baj és kár volt (Az elnök ismét csenget.), és ahol a legnagyobb szükség volt erre.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Vincze László úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaly nyári esőzés és csapadékvíz megterhelődött még - ahogy az imént elhangzott - a téli csapadékvízzel is. Ezzel együtt a választókörzetem szinte félig-meddig vízben úszott. Elég ha utalok a kisteleki összedőlt házak helyzetére, Sándorfalva, Forráskút, Csanytelek, Csongrád, Balástya, Felgyő, Ópusztaszer, Pusztaszer, Csengele, Tömörkény, Szatymaz, Bokros gondjaira.

A vízelvezetésből, kárelhárításból a lakosság derekasan kivette a részét, de ezzel a helyzettel nem tudott volna megbirkózni abban az esetben, ha hathatós állami segítséget nem kap a lakosság és az önkormányzat, hiszen a katasztrófa, a károkozás, a belvízkár oly mértékű volt, hogy ezzel önállóan sem a lakosság, sem pedig az önkormányzatok nem tudtak volna megbirkózni. Igaz, hogy ennek a támogatásnak a mértéke tulajdonképpen a lehetőségek függvénye volt, de elmondhatom erről a helyről, hogy gyorsan jött a segítség, a vízügyi szervek, a kormányzati szervek, a KHVM, a minisztérium, de a megyei védelmi bizottság is nagyon sok önkormányzati megkeresésre, jómagam megkeresésére megfelelően reagált a katasztrófahelyzetre, a belvízhelyzetre.

A vízügyi társulatokkal, a vízüggyel való kapcsolat menet közben egyre jobban csiszolódott. A kárelhárításban részt vett a polgárőrség, a polgári védelem, és tulajdonképpen a hathatós segítségnek köszönhetően nagyobb károk megelőzésére is sor kerülhetett.

Sajnálatos dolog az, hogy a homokhátsági részen nem épületek ki évtizedek, évszázadok során a csapadékvíz-levezető rendszerek, és a mostani helyzet bebizonyította, hogy a szennyvízzel is terhelt, szennyvízkapacitás híján lévő önkormányzatoknál ez a kérdés nagyon súlyos.

Igazából az itt lévő önkormányzatok szennyvízberuházásait valamilyen módon kiemelten segíteni kellene, pontosan a belvizes helyzetre való tekintettel.

Az FVM tulajdonképpen a társulati csatornák ügyében nagyon komoly és hathatós segítséget nyújtott. Az én körzetemben nem volt található olyan csatorna - egy-két rövid szakasz kivételével, amely igazából a felmérés hiányának köszönhetően nem került kotrásra, de menet közben ez is pótlódott -, amelynek a tisztítása, karbantartása ne indult volna el.

Szerencsés lenne, ha a tulajdonrendszer is helyre kerülne, hiszen vannak állami csatornák, társult, önkormányzati és magánkézben lévők. A víz nem válogatja meg, hogy melyik csatornán megy le, de szerencsére a tárcaközi bizottság sem válogatott ilyen vonatkozásban, és szinte minden tárca, ez az anyagból is kiderül - az érintett tárcákról beszélek -, a maga módján hozzájárult ehhez a kárelhárításhoz.

Tulajdonképpen maga a lakosság szenvedte a legnagyobb kárt. Talán a károk egy részének felmérése még most is folyamatban van, hiszen a kiszáradás után derül ki az, hogy az épületekben keletkezett károk milyen mértékűek.

(21.00)

 

Külön felhívnám még a figyelmet arra, hogy az önhibájukon kívüli forráshiányos települések vonatkozásában külön kiemelten kezeljük ennek a nehéz helyzetnek a dolgát.

Még egy dologra utalnék: jelen pillanatban szintén érinti körzetemet a Tisza völgyét érintő árvízhelyzet. Előfordulhat, hogy hasonló helytállásra és kiállásra kerülhet sor. A kormány döntött, és nagyon jó, hogy elébement, és már anyagiak kerültek elkülönítésre 37 milliárd forint összegben. A mai nappal például az én választókörzetemben a bokrosi szükségtározót meg kellett nyitni, és az addig fölépített, fölhúzott, a másfél évvel ezelőtt berobbantott gát munkálata szinte kárba veszett, a víz újra visszamosta.

Külön kellene egy keretet megállapítani az úgynevezett nyári gátrendszer költségei megtérítésére, hiszen erre a gátrendszerre nagy szükség van, nem lesznek minden évben nagy árvizek. Valahol az a meglátásom, hogy nem berobbantani kellene ezeket a gátszakaszokat, hanem egyfajta olyan műszaki megoldást teremteni, mint a surrantó kiépítése vagy vízkár-elhárítási műtárgyak beépítése, ami szabályozottan tenné lehetővé ennek a víztározónak az alkalmazását, illetve a keletkezett belvizek visszavezetését a folyóba. Én mindenesetre üdvözlöm ezt az előterjesztést, és nagy felelősséget érzek sugallni ebben a kormányzati törekvésben az ilyen nehéz helyzetek kezelése kapcsán.

Köszönöm a szót és a türelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Dán János úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Így, a vita vége felé elkerülhetetlen, hogy ne ismételjem egy-két képviselőtársamat, és ha ezt teszem, akkor azért teszem, mert a saját választókerületemben hasonlóan vagy esetenként még pregnánsabban jelentkeztek a problémák.

A beszámoló pénzügyi részéhez tulajdonképpen nem értek, nem is ez a feladatom. Amit tapasztaltam az első időszakban: egy-két, szakmailag esetleg nem kellően felvértezett, kisebb önkormányzat az elszámolások beadásában, a határidők megtartásában gondban volt, emiatt egy esetben képviselői közbenjárásra is szükség volt, hogy az anyagiak pénzügyi része intéződjön.

El kell mondani, hogy az a vizes sorozat, amely a mi térségünkben, Makó és környékén már tavaly februárban kezdődött, folytatódott a Medárd napi és a Medárd napot követő esőzésekkel. Sajnos, továbbterjedt ez december és január hónapban a rendkívül kiterjedt belvízzel, és sajnos a jelenlegi árvízhelyzettel folytatódik. Titkon reméljük, hogy valamikor ennek a folyamatnak vége lesz.

Szakértőktől sokszor rosszallóan hallom azt, hogy ilyen nagy árvíz, illetve belvíz egyes szakértők szerint csak 70-80 évenként, mások szerint 120 évenként fordul elő. Emiatt tulajdonképpen a nagyon részletes és nagyon szakszerű védműveket fölkészülés és egyebek vonatkozásában, technikában nem érdemes... - mert ez sosem térül meg. Én azt mondom, hogy mindig a maximális rosszra kell készülni, még akkor is, ha ez 70-80 vagy esetleg 120 évenként fordul elő.

A lakott területen belüli belvízkároknál többször tapasztaltam azt, hogy az elmúlt 20 évben is olyan építési engedély történt kiadásra, amely tulajdonképpen a víz természetes folyásának irányába esett; nem beszélve a régebbi építésű épületekről. Azt kell mondani, hogy az építési hatósági felülvizsgálatoknál, illetve az építési hatósági eljárásoknál, engedélyek kiadásánál mindenféleképpen figyelemmel kell lenni - különösen az Alföld laposabban lévő, mélyebb fekvésű részein - az engedélyek kiadására és hosszú távon a felelősség viselésére.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a lakosság sem vette az elmúlt években, évtizedekben komolyan a belvizet, nem vette komolyan a saját levezető csatornáit a házak előtt, a gépkocsibejárókat esetenként eltömeszelték, nem látták el dudával, ezenkívül a levezető árkokat szeméttel és egyéb dologgal dobálták tele, tehát az állampolgári fegyelem bizonyos fokozódására, az állampolgári figyelem felhívására is szükség van.

A külterületek belvízproblémája, vízproblémája valóban külön dolog, és itt megint rámutatok arra, hogy már a rendszerváltozást követően - de esetenként az előtt is - nem történt kellő odafigyelés. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott melioráció során létesült művek, árkok, átemelők, zsilipek, ezek műszaki tartozékai esetében tulajdonképpen még a tulajdon sincs minden esetben tisztázva. A technikát, a szivattyúmotort, a kapcsolót, az egyéb dolgokat leszerelték, és ezek újraindítása még napjainkban is probléma.

A probléma - mint Vincze képviselőtársam is említette - a levezető csatornák tulajdonjoga, ami esetenként állami tulajdonban, esetenként víztársulati, esetenként önkormányzati, esetenként magántulajdonban van, ami nem lenne baj, hogy kinek a tulajdona, ha ezek a levezető csatornák az elmúlt évtizedekben, legalábbis az utolsó években karban lettek volna tartva. Sajnos, az az általános gyakorlat, hogy a vízlevezető csatornák karbantartása nemcsak évekre, hanem évtizedekre visszavezethetően nem történt meg, és gyakorlatilag annak a csapadékmennyiségnek a levezetése, ami most lehullott, a levezető csatornák rendben lévő állapotában simán megtörténhetett volna. Nyilvánvalóan néhány technikai eszközt, szivattyúmotort s a többit biztosítani kellett volna.

A parasztság összefogásáról annyit, hogy meg kell védenem egy kicsit a saját választóimat: amikor nagy baj van, akkor igenis összefognak, hajlandók rá. Jó, kell hozzá egy szervező, kell hozzá egy képviselő, kell hozzá egy polgármester, de úgy érzem, hogy akkor mennek ezek a dolgok.

Jómagam azt kell hogy mondjam, hogy a kormány hozzáállását maximálisan pozitívan értékelem, és amennyiben a kormány és a helyi politikai erők, a helyi közélet vezetői és szereplői pártállástól függetlenül összefognak a bajban, úgy érzem, hogy az sokszor többet ér, mint a bőségesen adott forint. Tehát helyi viszonylatban elsősorban a helyi lehetőségeket is kihasználva kell megvalósítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom.

 

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője: "Mit üzen az Orbán-kormány az egészségügynek? - III. rész" címmel. Megadom a szót, a Házszabály szerint ötperces időkeretben.

 




Felszólalások:   337   337-361   361-374      Ülésnap adatai