Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Harangozó képviselőtársamnak szeretném javasolni, hogy fáradjon ki a Terembiztos Szolgálathoz, és vegye át azt a véres bakancsot; valószínűleg hiányzik egy 2006-os verőlegényük lábáról, amit az előbb itt elhelyezett. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A te lábadról!)

Másrészről pedig szeretném leszögezni, mielőtt elmondanám a beszédemet, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr, a kormány és a Fidesz-KDNP többször hangsúlyozta és hitet tett az mellett, hogy a legerősebb legitimációs forrásnak, a legerősebb legitimációs intézménynek a népszavazást tartja. (Dr. Józsa István: Ezért nem mernek mást mondani.) Ezért volt az, hogy néhány évvel ezelőtt a népszavazás intézményén keresztül sikerült meggátolnunk abban az elvtársakat, hogy bevezessék a kórházi napidíjat, a vizitdíjat és a tandíjat.

Ezért kezdeményeztük azt, hogy az internacionalista összefogás keretében, szintén hazai elvtársi támogatás mellett Magyarországra lehessen telepíteni, betelepíteni azokat az illegális migránsokat, akiket egyébként európai vezető, baloldali politikusok hívtak meg ide az országba (Dr. Józsa István közbeszól.), tehát a kötelező betelepítési kvóta ellen is népszavazáson fogunk dönteni. És ezért van az, hogy kijelenthetjük, hogy amennyiben a vasárnapi nyitvatartásról lesz népszavazás, akkor az ott meghozott döntést a kormány és a Fidesz-KDNP teljes egészében el fogja fogadni és támogatni fogja.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor azonban, amikor azt mondjuk, hogy a köznevelés középpontjában a gyermekeknek kell állniuk, akkor azt is mondjuk, hogy a gyermek jogosult a testi, szellemi, lelki, érzelmi biztonságra. Az iskolában első a gyermekek érdeke. És azt is jelenti, hogy a felnőttek nem használhatják eszközként a gyerekeket olyan helyzetekben, amelyek átlátása tőlük nem várható el, annak felelős mérlegelésére nem lennének képesek. Egy gyermek ismeri családjának belső viszonyait, mégsem terhelhetők rá azok a döntések, amiket a szüleinek kell meghozniuk. Ilyenek például egy ingatlanfedezetű banki hitel felvétele, a szülők munkahelyi problémáinak lehetséges megoldásai, de akár az őket érintő iskolai szervezésű külföldi nyaralások vagy a saját egészségüket érintő kérdések eldöntése. Ugyanis a gyermek kiskorú és korlátozottan jogképes, a törvények értelmében sem érett még meg arra, hogy ezeket a kérdéseket teljes egészében átlássa, és ezeknek a döntéseknek a terhét, felelősségét cipelje, vagy játékosan, jópofáskodva, felelősség nélkül köteleződjön el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kimondhatjuk, hogy mindenekelőtt a szülők, de az iskolával összefüggésben a pedagógusok felelőssége is, hogy olyan ügyekben ne késztessék állásfoglalásra a gyermekeket, amelyekhez felnőttek mérlegelése, döntése szükséges. Még akkor sem, ha vita van közöttük. (Dr. Józsa István: Akkor sem, ha róluk van szó.)

Az apa és az anya közötti családi nézeteltéréseket, az igazgató és a tanító közötti szakmai vitákat, a munkáltatói és a szakszervezeti érdekkülönbözőségeket nem a gyerekeknek kell megoldaniuk. A felnőttek konfliktusait nem lehet gyáván mögéjük bújva vagy számítóan rájuk hivatkozva kezelni. A felnőttek dolgában nem a gyerekeknek kell igazságot tenniük, a pártpolitikának meg végképp nincs helye az iskolában. Volt olyan, akár első osztályos kisgyermek ‑ nem is egy -, aki szülői jóváhagyással maradt otthon a múlt hétfőn. A gyerekek a hírek szerint az ellen tiltakoztak így, hogy sok a tananyag. A didaktika, a tanítás-tanulás egysége alapján azonban mindenki előtt világos, hogy a gyermek csak a maga szemszögéből tudja megítélni, hogy mi a sok és mi a kevés. A tanítás mesterségbeli tudást igényel, felsőfokon oktatott szakma; amióta világ a világ, nem csekély számú többdiplomás, nyelveket beszélő, a nemzeti elvárásokat és a nemzetközi szakmai trendeket is jól ismerő pedagógus alkotja meg a központi tanterveket.

De volt ennek a múlt hétfői pedagógustüntetésnek egy furcsa mozzanata is, a kötelező, illetve az ingyenes ebédek le nem mondása. Csepelen a polgármester úr arról tájékoztatott engem, hogy ez összesen 598 210 forintba ‑ 598 210 forint közpénzbe ‑ került.

Nos, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, tisztelt szakszervezeti vezetők! Ez az ára annak, ha beviszik a politikát az iskolába, ez az ára annak, ha gyerekeket késztetnek arra, hogy ők vállalják fel azt a mondanivalót, amit a felnőtteknek egymást közt kellene megbeszélniük. Azt gondolom, leszögezhetjük ennek a fényében is, hogy a politikának az iskolában nincs helye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)