Készült: 2020.07.16.15:08:29 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 217 2006.06.26. 5:33  198-242

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság mai ülésén elhangzottakat összefoglalva engedjék meg, hogy röviden ismertessem a kisebbségi véleményt, és az annak megfelelő nemleges szavazatot.

A 2006-os költségvetésről szóló törvényjavaslatnál az előterjesztő nagyon ügyesen a társadalmilag támogatható elemeket összerakta a Nemzeti Autópálya Zrt. igen jelentős tételeivel. Én is azzal kezdem, hogy természetesen a törvénymódosításnak azokat az elemeit, amelyek a kárpótlásra és egyebekre vonatkoznak, nem kifogásoltuk és most sem tesszük. Ugyanakkor a 8. §-ban megfogalmazott felhatalmazást rendkívül lazának tartjuk. Amikor itt - a mai napot is beleértve - az elmúlt napokban és hetekben elkeseredetten keressük egymáson azt a rengeteg pénzt, amit a magyar társadalomnak az elkövetkező rövid jövőben vállalnia kell, akkor talán ezekben a tételekben kellene keresnünk a pénzt.

Egy rendkívül bizonytalan, rendkívül - legyünk udvariasak - flexibilis meghatározás; délelőtt is elhangzott, ma sem értek azzal egyet, hogy ez a törvényhely 415 milliárd 900 millió forintról szól. Ez akkor lenne igaz, ha ez úgy szólna, hogy "szemben fennálló, együttesen - annak járulékaival együtt - legfeljebb 415" és a többi forint, de a megfogalmazás nem így szól. A megfogalmazás úgy szól, hogy "415 milliárd 900 millió forint összegű hiteltartozását annak járulékaival együtt". Következésképp a járulék itt többletben jelenik meg. (Dr. Veres János: Biztosan.) Örülök, hogy a miniszter úr bólogat, mert délelőtt más magyarázatot kaptunk. Tehát egyszer az összeg bizonytalan.

A másik az átvállalhatóság ténye, hiszen feltételes módban fogalmaz a jogszabály, ami eleve egy felhatalmazást ad, ugyanakkor bizonytalanságot szül, arról nem is beszélve, hogy a hitelvállalással szemben is kész és félkész útszakaszok átadását helyezi kilátásba. Mi az, hogy félkész? Műszakilag félkész, értékben félkész? Mikor adja át? Úgy gondolom, ilyen összegeknél ilyen fokú bizonytalanságot a jogalkotó nem engedhet meg magának.

A másik az államháztartáshoz kapcsolódó jogszabályok salátatörvénye, amire ismerem az indokolást, hogy nem a 2006 tavaszától regnáló kormány találta ki, van ennek gyakorlata. Ezt a gyakorlatot egyébként az elmúlt években közösen nem találtuk helyesnek, és joggal kifogásolta minden ezeket bíráló szervezet. Ugyanakkor ilyen mértékű - hogy mondjam - összegezés vagy ilyen mértékű összefoglalás, ahol a magyar polgári törvénykönyvet, a koncesszióról szóló törvényt, az államháztartásról szóló törvényt, tehát a törvények sorában is kitüntetett helyen szereplő jogforrásokat egy ilyen rövid mellékintézkedésekkel módosítanak, úgy gondolom, hogy ez a magyar jogalkotásnak egy olyan negligálása, amelyet nem engedhet meg magának sem az előterjesztő, még kevésbé a Magyar Országgyűlés.

Ami az utóbbinál az egyes tételeket illeti, engedje meg, hogy két tételt emeljek ki. Az egyik az alapítványokkal kapcsolatos. Kérem, vegye figyelembe legalább, miniszter úr, hogy ezek között az alapítványok között szerepelnek európai uniós partnerek; mind a mai napig nincsenek a PHARE-elszámolások lezárva. Sokéves kötelezettségei vannak ezeknek a megszüntetendő szervezeteknek. Kérem, ne öntsék ki, bármilyen indíttatásból is a fürdővízzel együtt a gyereket is. Legalább azokat az alapítványokat emeljék ki ezek közül, amelyeknek uniós kötelezettségeik vannak.

Végezetül egyetlen mondat, ami a "nem" szavazatunkat indokolta, hogy a privatizációs törvény mellékletében az elmúlt négy évben konszenzussal sikerült módosítani, amikor módosítottunk. Most ezt a konszenzusos lehetőséget rúgják föl azzal, hogy ezek között az egyetlen fontos az autópálya-kezelő, a többi formalitás, amikor ezt előzetes egyeztetés nélkül, kizárólag ennek értékesítése miatt így kívánják módosítani.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 26 2006.11.14. 10:01  13-45

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ahogy a bizottsági ismertetőkből is, a többségi véleményekből is, a gazdasági bizottság egyedüliként állított előadójának ismertetéséből is kiderült, a gazdasági bizottság mint főbizottság a szakmai vita során lényegében az előttünk fekvő törvényjavaslat-csomag alapvető törekvéseivel egyetértett. Azon most sincs vita, és gondolom, különösebb kommentárt sem érdemes az önök idejéből áldozni arra, hogy az uniós szabályokat át kell vezetni, csináljuk lassan egy évtizede, és feltehetően az elkövetkezendő években a magyar törvényhozásnak ez egy visszatérő és teljesen hétköznapi dolga lesz.

Képviselőtársaim több dolgot felemlítettek, engedjék meg, hogy én két olyan témakörre hívjam fel a figyelmet, amelyet éppen azért tartunk fontosnak - és engedjék meg, hogy többes számban fogalmazzam, hiszen a bizottsági ülésen is pártállásra tekintet nélkül képviselőtársainkban is felmerült ez -, mert nincs benne a tervezetekben.

Az egyik általános jellegű, és talán Mádi képviselőtársam már utalt rá, hogy mint annyi más gazdasági tartalmú előterjesztés mögött, emögött sincs hatástanulmány. Sokkal egyszerűbb lenne a tárcának is a javaslatot megvédeni, és sokkal egyszerűbb lenne egy szakmai vitát lefolytatni, urambocsá, könnyebb lenne támogatni esetenként helyes szakmai indítványokat, ha lenne mögötte egy hatástanulmány. Azok az általános közhelyek, hogy majd az úthasználati díj megoldja a forgalmi problémákat, mindannyian tudjuk, hogy ez így nem teljesen korrekt, nem oldja meg a problémákat. Nyilvánvaló, hogy az úthasználati díjnak a főútvonalakra történő kiterjesztése legfeljebb a költségvetés finanszírozási problémáit mérsékli.

Azt elfogadom, hogy elsősorban a Magyarországon tranzitforgalomban áthaladó külföldi tehergépjárműveknek a magyar közúti viszonyok javításához történő hozzájárulása, hozzájárultatása egy alapvető érdek, nincs is ezzel vita. Azt is tudom, hogy uniós tagországként nincs módunk megkülönböztetni belföldi és külföldi gépjárműveket, tehát amit a külföldi bejegyzésű tehergépkocsikra kirovunk, azt nyilvánvalóan a magyar közúti szállítóknak is viselni kell. A kérdés az, és ezért hiányzik a hatástanulmány és gondolom, talán az előzetes szakmai egyeztetés is, hogy a magyar közúti szállítók versenypozíciójának romlását - mert ez költség, romlani fog a versenykondíciójuk - a kormány mennyiben ismeri fel, milyen mértékűnek tartja, és történt-e a szakmai szervezetekkel erre nézve valamifajta egyeztetés, tárgyalás, netán megállapodás.

Ami a közúti közlekedés szabályaira vonatkozó fejezetnél felmerült, és amit ki szeretnék emelni, az ugyancsak ehhez kapcsolódik, nevezetesen, hogy legyen akár úthasználati díj, akár bírságjellegű valamilyen teljesítési kényszer, a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy lévén, hogy a külföldiektől nem tudják igazán behajtani ezeket, ezért az ellenőrzéseket végző szervek - legyenek ezek útügyi hatóságok vagy a belügyminisztérium, tehát rendőri szervek - a külföldi autósokkal nem igazán foglalkoznak. Aki úton jár, és gondolom, képviselőtársaim velem együtt nap mint nap úton járnak, látják, hogy bizony a szabálysértők, a túlsúlyos járművek, a különböző, ilyen-olyan forgalmi kihágásokat elkövető járművek között viszonylag nagy számban találhatóak a külföldiek.

Mindannyian tudjuk, hogy a határokon túl a magyar gépjárművezetőkkel - legyen az személygépkocsi vagy teherautó - bizony nem bánnak kesztyűs kézzel. A maguk szempontjából tökéletesen igazuk van, betartatják a saját országuk szabályait. Ez kellene, hogy nálunk is legyen, maguk a szervezetek egyébként erre alkalmasak, de úgy gondolom, jogos az az igény, hogy elsősorban a kiszabott intézkedések végrehajtására valamilyen következetesebb, gyakorlatibb lehetőséget kapjanak az erre feljogosított szervek.

A tachográfnál már vannak zárt parkolók, ahová a túlvezető gépjárművezetőket kényszerítik beállni, de tudok olyan nyugat-európai országokról, ahol bizony lekapják a szabálysértő rendszámát, és addig nem kapja vissza, amíg nem fizeti ki a bírságot. Nem akarok szélsőséges ötleteket adni a tárcának, de ez a jelenlegi, elsősorban a magyar szervek tehetetlenségét tanúsító magatartás oda vezet, hogy bizony előszeretettel a magyar gépjárműveket állítják meg, ellenőrzik és szankcionálják, a külföldiekre pedig rálegyintenek, mondván, hogy úgyse tudnak vele mit csinálni. Nagyon kérem, hogy a következő szabályozási körnél a tárca erre figyeljen oda, és adja meg a megfelelő eszközt ezeknek a szerveknek.

A másik nagyobb témakör, amire fel szeretném hívni a figyelmet, az a vasúti törvény. Közel egy évvel ezelőtt, tavaly decemberben az utolsók között nyomta le a tárca az Országgyűlés torkán a vasúti törvényt, nem pártpolitikai kérdésként fogtuk fel akkor sem, most sem. Nyolcvanvalahány módosító javaslat ment be kormányoldalról és ellenzékiről egyaránt, a tárca ezeknek a nagy részét nem vette tudomásul, szakmai jellegű módosítások voltak. Az egyik legjelentősebb az volt, hogy hiányzik a vasúttörvényből a közszolgáltatás definíciója, a közszolgáltatás fogalmi meghatározása, megállapításának legalább a metodikája. Ma maradványelven történik a megállapítása, amire a Pénzügyminisztérium ad pénzt a tárcának jó esetben utólag, rosszabb esetben voltak olyan évek, amikor egyáltalában meg nem kötött szerződések kapcsán vagy azok nyomán részlegesen megtérítette a tárca.

(10.20)

Mint minden lehetséges alkalommal, így most is kerülöm a támogatás szót. A kormány nem támogatja a vasutat. A kormány mint közszolgáltatási tevékenységnek a díját fizeti meg. De ha egyszer nincs egzakt és korrekt módon meghatározva, hogy mi a közszolgáltatás, mi annak a köre, hogyan kell annak a körét megállapítani, akkor nyilvánvaló, hogy ez egy évenkénti, részben a költségvetési vita során, részben az év során egy állandó vitatéma marad. Csak hogy a dolog aktualitását mondjam, a ma már kezünkben lévő 2007-es költségvetés 111 milliárdot irányoz elő a MÁV Zrt. tőkeemelésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem tőkeemelés. Ez tulajdonképpen az elmúlt években elmaradt közszolgáltatási díjfizetés egy részének a pótlólagos kényszerből és muszájból történő visszaengedményezése. Egyébként végső soron nem oldja meg a magyar vasút problémáját, mert most valahol olyan 350-360 milliárd körül van az adósságszolgálata, tehát ez a száztizen-egynéhány milliárd forint, amely egyébként nagyon sok pénz, jó esetben a víz fölött tartja a magyar vasút orrát. Ide vezet az a megoldás, hogy a tárca az elmúlt öt évben nem szabályozta a közszolgáltatás körét, és ezek szerint mégiscsak okkal ma sem tette meg.

Én a magam részéről, tisztelettel, nem tudom elfogadni azt, hogy majd egy év múlva a vasúttörvény általános felülvizsgálata során ez a passzus bekerül a tervezetbe. Egy évvel ezelőtt, 2005 decemberében a tárca akkor itt lévő jeles képviselője pont ugyanezt mondta, hogy majd a következő törvény módosításakor ezt beemelik. Erre most itt lett volna a kitűnő alkalom, nem került rá sor. Én kérem, ne azt várják, hogy mi ezt módosítóként benyújtsuk. Tisztelettel kérem, hogy akár egy bizottsági indítványként a tárca kezdeményezze ennek az alapvető fogalomnak a jogszabályba történő beemelését és az alkalmazásának a lehetővé tételét.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 142 2006.11.17. 9:11  1-431

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap meg ma itt már egy komoly vetélkedés folyt, hogy melyik az az ágazat, az állampolgárok mely csoportja az, amelyik a 2007-es költségvetéssel a legrosszabbul jár. Én úgy gondolom, egyetérthetünk abban, hogy van egy olyan terület, amely talán, talán és sajnos teljes joggal pályázik a legrosszabbul járt címre, és ezek az önkormányzatok.

Ha a költségvetés betűjét nézzük, akkor az összes önkormányzati forrásnövekedés 815 milliárdról 831 milliárdra növekedett, tehát nominálértéken van egy növekedés, ami bizonyára kiváló alapot fog nyújtani kormánypárti képviselőtársaimnak és a kormány képviselőinek, hogy elmondják, hogy nem csökkentek, hanem növekedtek az önkormányzati források. Anélkül, hogy részletezném a - gondolom, mindnyájunk által ismert - belső tartalmi anomáliákat, engedjék meg, hogy csak arra utaljak, hogy emellett ezen a növekedésen belül a reálértéknél azért alappal számolni kell azzal, hogy az szja helyben maradó része 10-ről 8 százalékra csökken, hogy a költségvetés nem számolt az energiaár-növekedéssel, nem számolt az áfanövekedéssel, és több olyan más eleme van, amely a számításaink szerint a szerény nominálérték-növekedés mellett a reálértéknek mintegy 12-13 százalékos csökkenésével számol az önkormányzati forrásoknál.

Figyelemmel arra, hogy az országban a legnagyobb önkormányzat a főváros, így nyilvánvaló, hogy a legnagyobb veszteséget a fővárosnak kell elszenvednie. Miért sújtja különösen az önkormányzatokat a 2007. év, és ezen belül az önkormányzatra miért jelenti ez egy beláthatatlan következményekkel járó folyamatnak sajnos nem a kezdetét, hanem a megerősödését? Azért, mert az önkormányzatokat ez a helyzet egy évek óta romló pozícióban éri. Ha már említettem a fővárost, engedjék meg, hogy konkrét számokat mondjak. A főváros adósságállománya 2005-ben 99 milliárd forint volt, 2006-ban mintegy 152 milliárd várható, 2007-re 180 milliárdot prognosztizálnak, de a számítások szerint a már ismert adósságállomány alapján ez 2010-ig mintegy 215-220 milliárdra szalad föl. Tehát egy erősen romló pozícióra terhel rá a 2007-es költségvetés, amikor újabb forrásokat vonnak el az önkormányzatoktól.

Az önkormányzati forráscsökkenés nem szimpátia kérdése; nem párt, állam kérdése, és ennek megfelelően nyilvánvalóan nem egyik vagy másik érdekcsoport, állampolgár vagy gazdasági erőcsoport ügye. Az önkormányzatok ügye kivétel nélkül minden magyar állampolgár ügye, és kivétel nélkül minden magyar és Magyarországon gazdálkodó szervezetnek az ügye. Mindenkit érint az egészségügyi alapellátás, érint mindenkit a közoktatás, érint mindenkit a víz, gáz. Tehát egy olyan általános területet sért újabb mértékben a 2007-es költségvetés, ami mindegyikünket érinti.

Az önkormányzatokon belül említettem Budapest konkrét számait. Engedjék meg, hogy csak jellemzőül mondjam, hogy például Budapesten az egyik legnagyobb szolgáltató, a Budapesti Közlekedési Vállalat milyen pozícióban várja a 2007-es és ezt követő éveket. A BKV-nak a 2004-es adósságállománya 61 milliárd volt, 2005-ben ez 83 milliárd volt, és 2006-ra, tehát a folyó évre valahol 90-95 milliárd között prognosztizálják. Erre jön rá az újabb hiány.

Tisztelt Képviselőtársaim! A BKV mint egy önkormányzati érdekeltségben levő vállalat, önmagában is alkalmas ilyen mutatók mellett, hogy bedöntse a főváros költségvetését, és ilyen mutatók mellett a főváros alkalmas arra, hogy bedöntse a Magyar Köztársaság költségvetését.

Ha már közlekedési vállalatról és a költségvetésből kiolvasható veszélyforrásokról beszélek, akkor engedjék meg, hogy két mondat erejéig külön érintsem a Magyar Államvasutakat. A 2007-es költségvetési javaslat 111 milliárd forint támogatást irányoz elő, és a szöveges indokolásból kitűnően azzal, hogy ezzel javítják a Magyar Államvasutak kondícióit.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem javítják vele. Ez a 111 milliárd egy kisebbik része annak a törzstőkecsökkentésnek, amelyet az elmúlt három évben szenvedett el az egyébként is száz sebből vérző magyar vasút, a 270 milliárdos törzstőkéjét az elmúlt két-két és fél évben gyakorlatilag az egynyolcad részére csökkentették. Ez a 111 milliárd, ez a törzstőkeemelés a legsürgetőbb adósságszolgálatra alkalmas, amely adósságszolgálat ma már meghaladja a 350 milliárd forintot. Ennek a 350 milliárdos tehernek egy része, kisebb része, mintegy 70 milliárd közép- és hosszú fejlesztési hitel, de közel 300 milliárd forint likvid működési hitel, amelyet az elmaradt közszolgáltatási díjfizetés helyett kormánygaranciával felvett hitelből fedeztek. Ez a folyamat folytatódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy 300 milliárd forintos kormánygaranciával megtámogatott hitel - megint csak azt mondom - önmagában megkérdőjelezi a 2007-es költségvetés megalapozását, hiszen ez a tétel nem szerepel ebben a költségvetésben. Elintézett ügynek tekintik az előterjesztők, holott nem az. Sajnos nem az. Bár az volna!

S hogy nem is nagyon akarnak ezen változtatni, ezt mutatja, hogy a közel egy évvel ezelőtt az Országgyűlés torkán lenyomott vasúti törvénynek a most, napjainkban futó módosítása sem hozza be a közszolgáltatásnak sem a definícióját, sem mértékének a kiszámítási módját. Tehát a kormány ma sem hajlandó ezzel az álságos magatartással felhagyni, és most sem hajlandó elfogadni, hogy mindenfajta álreform és privatizációs előkészületek örve alatt a Magyar Államvasutak közszolgáltatási teljesítményét a költségvetés nem ismeri el, hiszen MÁV-működési célokra nem tartalmaz előirányzatot.

Mindezek alapján tisztelettel kérem kormánypárti képviselőtársaimat is, fontolják meg, amikor ezt a költségvetést támogatják, és érjék el, hogy legalább ezeket a legégetőbb, legsürgetőbb tételeket, mint az önkormányzatok, ezen belül a nagy közlekedési cégeket helyén kezelje a költségvetés, és az ismert gazdasági helyzet ellenére legalább ezek létének a továbbvitelét tegyék lehetővé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 152 2006.11.17. 0:34  1-431

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Pál képviselőtársamnak mondom, ha a 831 milliárdból levonjuk a 65-öt, amit ön is mondott, a 4-es metrót, akkor még az az állítás sem igaz, hogy nominálértékben jobb az idei költségvetés. Az idei 815-nél is lényegesen rosszabb. Ez a 65 milliárd emeli meg az egész költségvetési fejezet nominális szaldóját.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 26 2006.11.21. 0:27  15-111

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szíves tájékoztatását kérem, mert tudomásom szerint a társadalombiztosítási nyugellátás kapcsán van mondanivalóm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 134 2006.11.21. 5:05  111-225

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogyan itt többször elhangzott, a javaslat lényege, hogy a korkedvezményes munkakörökre lehetőséget adó munkaadók járadékát 2011-ig 13 százalékkal, 33-ról 46 százalékra megemelik. A mai indokolásban ennek több okát hallottuk, és azért hangsúlyozom, hogy ma, mert a javaslat írásbeli indokolásában ezek nem szerepeltek. Az első ilyen indok az volt, hogy változott a világ, korszerűsödtek a munkakörök; államtitkár úr, alapvetően nem. Az utak állapota nem javult, hanem romlott, a forgalom nem csökkent, hanem növekedett, a sugárzó anyagokat alkalmazó munkahelyek száma nem csökkent, hanem növekedett, a meleg az meleg maradt. A szép új világ más lett, de nem lett ebből a szempontból jobb.

(13.00)

A másik ilyen indokolás, hogy a munkahelyek lehetőségei javulnak. Úgy gondolom, hogy ez sem helytálló, hiszen a munkaadók terheinek 13 százalékos növekedése tőlük fejlesztési forrásokat von el, következésképpen, ha a korszerűsítésre egyáltalában van lehetőségük, akkor ezt nem a munkahelyekre fogják költeni, hanem a járulékfizetésre. Javítja-e a foglalkoztatás körülményeit? Meggyőződésem, hogy nem, hiszen ez az intézkedés, a munkaadói teher növekedése a feketemunka irányába nyomja el a foglalkoztatást, arra ad lehetőséget, és annak teremti meg az igényét, hogy papíron áttegyék az érintetteket más munkakörökbe, illetve, ahol lehetőség van, az ország határain kívülre vigyék a tevékenységet.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérdés, hogy javít-e ez a lépés a gazdaság vagy a társadalom bármely területén. Például szóba került itt már ma, az autóbuszvezetők esetében javít-e a munkahelyeken, az utak állapotán vagy a közlekedés biztonságán. Nem! Úgy gondolom, hogy nem, a többletjárulék a közúti személyszállító cégeket járatmegszüntetésre fogja ösztönözni, ennek megfelelően elbocsátásokat fog eredményezni, vagy a menetjegyek árának növelését fogja eredményezni.

Összességében tehát nem értjük, hogy miért tesznek ilyen javaslatot. Mi ennek az oka? Mi indokolja, hogy számos, fizikailag és szellemileg fokozott veszélynek kitett munkavállaló helyzetét tovább nehezítsék, munkalehetőségeiket elbizonytalanítsák? Miért rontják ezeknek az egyébként is fokozott teher alatt lévő embereknek az esélyeit?

Két olyan okot látok erre, hozzátéve, hogy nem arról van szó, hogy a több száz ilyen munkakör korszerűsítését, felülvizsgálatát nem kell folyamatosan elvégezni, természetesen el kell, de egy ilyen generális intézkedésre én tulajdonképpen két alapvető okot látok. Az egyik egy rossz gazdaságpolitika következtében előállott költségvetési kényszer, egy költségvetés pénzéhsége. Ezt nemcsak a korkedvezményes nyugdíj kapcsán, az élet minden területén megtapasztaljuk. A másik pedig egy olyan momentum, amiről nem került még ma szó, de ha már a nyugdíjas körben maradunk, ez pedig a kötelező magánnyugdíjpénztárak hatása; a hatása a költségvetés előttünk lévő tervezetéből is kitűnően az, hogy 2005 és 2010 között mintegy 200 milliárd forinttal növekszik a nyugdíjpénztár költségvetési támogatási igénye egy elhibázott - és itt a kötelezőn van a hangsúly -, egy elhibázott kötelező jellegű magánnyugdíjrendszer alkalmazása miatt.

Ezek azok a források, amelyek igenis hiányoznak a magyar költségvetésből, hiányoznak a magyar társadalomból, hiányoznak a magyar gazdaságból, és ezeknek a pótlását igyekeznek - egyébként ezeket messze meg nem oldó módon - többletjáradék-befizetés előírásával végrehajtani.

Mindezek alapján tisztelettel javasoljuk, hogy a tervezetet vonják vissza, a szükséges korszerűsítéseket, egyeztetve az érdekképviseletekkel, oldják meg, és a korszerűsítést a korszerűsítés és nem a sarcolás témakörébe utalják. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 126 2006.11.24. 10:57  1-285

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva itt a korábbi kormánypárti szemrehányásokat, engedjék meg, hogy nem mentegetőzésként, pusztán az adatok közlése végett mondjam, hogy a mintegy 30 budapesti fideszes és KDNP-s képviselő 22 módosítót fogalmazott meg Budapest-csomag címen. Tehát úgy gondolom, hogy a mennyiségi önmegtartóztatásnak eleget tettünk.

A budapesti ellenzéki képviselők tulajdonképpen három csoportba sorolható javaslatainak csoportjából az első azok a tovább nem halogatható, és az elmúlt években kormánypárti képviselőtársaim által is gyakorta felemlegetett és helyesnek tartott fejlesztéseknek a megkezdését, illetve folytatását szolgálja, amelynek szakmai tartalmát eddig senki nem vitatta, ugyanakkor a 2007-es költségvetésben nem szerepelnek. Ilyen az északi vasúti híd munkáinak a megkezdése, ilyen a csepeli gerincút folytatása, ilyen a Moszkva téri kaotikus állapot rendezése, illetve annak megkezdése legalább a tervezés szintjén, és ilyen a fővárosi árvízvédelem, amely óhatatlanul nemcsak a déli és az északi, egyébként végre megkezdett munkálatokra vonatkozik, hanem Budapest egész területére, különös tekintettel a patakbefolyásokra.

(12.20)

A javaslataink további nagy csoportja azokat az általában a kormány által is emlegetett és fontosnak tartott fejlesztéseket és szolgáltatásokat tartalmazza, amelyeknek a megvalósítása a főváros élhetőségét, tehát mind a főváros lakóinak, mind a fővárosnak - mint egy ország fővárosának és egy európai fővárosnak - az igénybevételét egyáltalában lehetővé teszi, és amelyek nem utolsósorban a jelenlegi kormány által is oly sokat emlegetett magántőke bevonását lehetővé teszik.

Ilyen az önök által is a választás során felemlegetett, majd a feledés homályába merült pályaudvarprogramnak vagy a főváros kapui programnak legalább a tervezésszintű megkezdése, aminek az a célja, hogy más európai fővároshoz hasonlóan Budapest főpályaudvarai is ne csak - azt hiszem, elegánsan most így mondják - logisztikai központjai legyenek, hanem várostelepülési, urbanisztikai, idegenforgalmi, minden szempontból a városnak olyan szervezőpontjai legyenek, ami megfelel mind az itt lakóknak, mind a fővárosba vagy az onnan elutazók igényeinek.

A másik ilyen általános programnak a bevezetése - és amiről beszélek, ez javaslatonként néhány tíz millió forint - a peremkerületi, elsősorban a lakótelepi főtérprogram. Az elmúlt évtizedekben a várost körülvevő lakótelepek jelentős része nem kapta meg azt az urbális jelleget, nem kapta meg azt a városi települési jelleget, ami az élhetőségét javítaná, és a lakótelepeknek az egyébként is meglévő számos szociográfiai problémája mellett a napi megélhetést, egyszerűen a technikai igénybevételt lehetővé teszi. Vannak olyan telepek, ahol vannak régi, még az 1949-es fővárosszervezésnél önálló kis településekből megmaradt kis kereskedőutcák, kis lakóterületi központok, de az ezek köré vagy ezek helyett épített nagy lakótelepeknek ez a lakható központja nincs meg. Ennek a főtérprogramnak a megtervezését a korábbi években önök is fontosnak tartották - megengedem, más néven -, de megkezdése mindenképpen indokolt lenne.

Nem utolsósorban, ha már a külterületekről szót értek, ebbe a csoportba tartozik egyebek mellett a belvárosi, elsősorban a budapesti belváros, a nagy lakássűrűségű, általában 100-120 éves, korszerűtlen, borzalmas fizikai állapotban lévő lakások tízezreihez tartozó belső kerületek rendezésének a megkezdése vagy pontosabban folytatása - hiszen vannak jó példák, a IX. kerület rekonstrukciós programja mutatja azt, hogy ezek megoldható feladatok - a VII. kerület rendezésével, a VII. kerületi belvárosi résszel, amit az elmúlt években a szakirodalom történelmi indíttatásból eredően a pesti zsidónegyed rekonstrukciójának nevez. Ez nagyon jó lenne a fővárosnak, jó lenne üzleti szempontok szerint, rendkívül jó befektetési lehetőséget teremtene, megszüntetné azt a lehetetlen állapotot, hogy - most egyébként jó szándékú és helyes örökségvédelmi intézkedések miatt - a rekonstrukciós munkálatok gyakorlatilag évek óta állnak, tehát ott élő családok ezreinek, ha nem tízezreinek a sorsát lendítené elő, viszonylag szerény ráfordítással megkezdve ezt a munkát.

Végezetül, a budapesti Fidesz-KDNP-képviselők csoportjának javaslatai közé tartoznak azok a javaslatok, amelyeket kérem, hogy önök is támogassanak, és amelyek az életminőséget és azokat az általános törekvéseket támogatják, amelyeknek a helyességét, nagyon remélem, nem vitatják. Ilyen a fővárosi patakok medrének revitalizációja és helyreállítása, van, ahol ez a korábbi években megkezdődött. Hogy bűzös kanálisok helyett a fővárosi patakok egy zöldövezeti sávvá váljanak, úgy gondolom - megint mondom -, viszonylag szerény ráfordítással ezeket a munkálatokat meg lehet kezdeni. Ebbe a körbe tartozik azon javaslatunk is, amely elsősorban a pesti oldali peremkerületek fásítási erőfeszítéseit hivatott támogatni. Az elszigetelt zöldterületeknek a növelése, esetenként összefüggő erdősávvá való kialakítása megint egy olyan dolog, amit nehéz lenne kizárólag pénzhiányra hivatkozva újabb évekre elhalasztani.

A bevezető utak zajvédelmében az elmúlt tíz-tizenként évben sok történt, de nem elég. Nem elég, folytatni kell, kérem, hogy az ehhez szükséges pénzt a költségvetés biztosítsa akár esetleg - a javaslatunk által megjelölt - a közlekedési infrastruktúra területén esetenként presztízs vagy a politikai teljesítési kényszer hatására végrehajtott nagyberuházások ütemének terhére is, nem azok meghiúsulása, de mindenképpen az ütemének a mérséklése árán is.

Végezetül, de nem utolsósorban az előttem szóló képviselőtársamhoz csatlakozva én is fel szeretném hívni a figyelmet arra - és ezt a módosító javaslatunk is tartalmazza -, hogy az akadálymentesítés ma már nemcsak jó szándék, megértés vagy egyetértés kérdése, hanem törvényi kötelezettség teljesítése is. Ha az ezért felelős tárca megfeszül, akkor sem tudja ezt pénz nélkül csinálni. Kérem, hogy a saját maguk által is megszavazott törvény végrehajtását a saját tárcájuknak tegyék lehetővé.

Végezetül - ha már a közlekedési infrastruktúrát említettem -, módosítási javaslataink tartalmazzák a minden szakmai programban szereplő elővárosi vasútrendszernek a fővárosi közlekedéssel való összekötését. Konkrétan a mi javaslataink tartalmazzák a gödöllői HÉV és a 2-es metró összekötését az Örs vezér téren, ennek a tervezésének a megkezdését, illetve a gödöllői HÉV adott szakaszának a kéregvasúttá történő átalakítását.

Bőhm képviselő úr már említette, csak csatlakozni szeretnék hozzá; az egyik az, hogy az általa előterjesztett adóerő-képesség növeléséhez szükséges visszaigénylési javaslatát a magunk részéről támogatni fogjuk, és mi magunk is benyújtottuk, hogy a budapesti tömegközlekedés normatív támogatását szíveskedjenek legalább elviselhető szinten a költségvetésben benne tartani. A fővárosi tömegközlekedés nem néhány százezer fővárosi ember, hanem naponta mintegy másfél millió Budapesten és az agglomerációban élő ember, illetve a Budapesten átutazó további milliós nagyságrendű magyar állampolgár és idelátogató külföldinek az ügye.

Ezekhez kérem támogatásukat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 130-132 2006.11.28. 8:58  119-149

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): (Mikrofon nélkül:) Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, elnök úr engedje meg, hogy egy ügyrendi indítvánnyal kezdjem. Tisztelettel kérem, hogy a módosító javaslatok benyújtására a mai munkanap végét szíveskedjen kijelölni, lévén, hogy örvendetesen jól haladunk, és...

ELNÖK: Képviselő úr, a mikrofont legyen szíves föltenni, mert én még csak hallom, de nem mindenki van ezzel így.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Elnézést. (Felcsípteti a mikrofonját.) Tehát hogy a módosító indítványok benyújtására a mai munkanap befejezését szíveskedjen engedélyezni határidőnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tökéletesen egyetértünk abban, hogy ez egy nagyon fontos téma. Nem hangzott még el, ezért hadd mondjam el, hogy évente mintegy 180 milliárd forintot érint, tehát egy nagyon komoly tételről van szó, és mind a fővárosnak, mind a főváros kerületeinek a mindennapjait sok tekintetben alapvetően befolyásolja. Nem mindenben, hiszen gazdálkodnak egyre jobban a kerületek, gazdálkodik a főváros, de nagyon komoly pénzekről van szó. Tehát abban nincs vita, hogy ez fontos.

A történetben, a történelmi felvezetésekben sincs vita, ez hosszú évek óta egy neurotikus kérdés, mindig viták voltak vele, és meggyőződésem, hogy abban is egyetértünk, hogy ha ezeket a vitákat nem is megszüntetni, de közös érdekünk, hogy a lehető legkisebb területre korlátozzuk, éppen az átláthatóság, a kiszámíthatóság, a korrektség, a tervezhetőség érdekében.

Bevallom, én nem teljesen értettem, hogy ezt a sürgős tárgyalást mi indokolta, azzal együtt tudom, hogy a határidők miatt ez fontos lenne, de úgy gondolom, hogy egy konszenzusos előterjesztés talán megérte volna azt az egy-két hetet. Meg kell mondjam, hogy eddig voltak ez ügyben tárgyalások közöttünk, és ezúton is szeretném megköszönni azokat az információkat, amelyeket az előterjesztőktől az elmúlt napokban kaptam.

Éppen ennek alapján vannak aggályaim, kérdéseim is. Az egyik általános és ilyen jellegű, hogy ez az indítvány minden jó szándéka és tenni akarása ellenére meggyőződésem szerint túl nagyot markol. Nem lehet a fővárosi kerületek minden problémáját, már éppen a sokszínűsége miatt sem, egy pénzügyi konstrukcióval megoldani. Nem lehet a leromlott lakásállományt, a földutakat, az idegenforgalmat, a történelmi környezetet, a külterületi kérdéseket megoldani.

(Pettkó Andrást a jegyzői székben dr. Hende Csaba váltja fel.)

Az igazi viták eddig sem pártalapon folytak, hanem a belső és külső kerületek, a nagy területű, de kis lakósűrűségű, vagy a jelentős és esetenként száz évet meghaladó lakásállománnyal rendelkező kerületek között. Egy pillanatig nem vitatom, és most sem teszem ezt, hogy a most körünkben is helyet foglaló nagy tapasztalatú polgármester kollégáknak nyilvánvalóan az a dolga, hogy a saját kerületi pozícióit, érdekeit figyelembe vegye.

(14.00)

Éppen ezért, mert ez nem pártlobogók szerint osztódik, nagyon nehéz minden problémára megoldást adó javaslatot adni. Úgyhogy meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő bármily rövid idő alkalmas lesz arra, hogy tovább szűkítsük a forrásmegosztással megoldandó problémák körét, és legyenek olyan kérdések, amiket esetenként a kormánynak, a fővárosnak vagy a kerületeknek más forrásokból kell megoldani és nem ebből a nagy, de az előttünk álló feladatok tekintetében mégiscsak szűkös, kerületekre lebontva szűkös keretből.

Ha már a kereteket említik, előttem szóló képviselőtársaim is felemlítették, hogy bár vannak benne a különbségeket fékező rendelkezések, egy peremkerület egy a korábbiakhoz képest közel másfél milliárdos kondícióromlást nem tud elviselni. Tehát valahol a javaslatot úgy kell belőni, hogy ekkora differenciák az előzőekhez képest ne legyenek. Vannak olyan kerületek, amelyek nagyon jól jártak ezzel, és vannak, amelyek nagyon rosszul.

Kétségtelen, nem vitatom, az előterjesztők javára szól, hogy a középhad, tehát a kerületek túlnyomó többsége viszonylag elfogadható kondíciókkal kerülne át az új rendszerbe, de kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy tárgyaljunk tovább arról, hogy hogyan lehetne ezeket a kiugró arányokat, kiugró mértékeket lejjebb faragni, mert egyszerűen kezelhetetlen ezeknek a kerületeknek az ilyen változás; ne sérüljön senki annyira.

Szó volt az adatok megbízhatóságáról is. Egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy nyilvános adatokkal, mindenki számára hozzáférhető adatokkal kell dolgozni, lehetőség szerint tényadatokkal kell dolgozni és olyan adatokkal, amelyeknek az utólagos ellenőrzése megoldott. Éppen ezért tisztelettel javaslom, és a módosítókban is ezt fogjuk javasolni, hogy a bírálati ismérvek számát lehetőség szerint szűkítsük.

Egyetértek azzal, hogy figyelembe kell venni területet, lakósűrűséget, és az előző napi egyeztetések, beszélgetések alapján én magam a panel figyelembevételét is javaslom, hiszen a főváros lakásállományának jelentős része panel, s önmagában a panelek problémája egy-egy kerület számára megoldhatatlan.

Ugyanakkor, ismétlem, az lesz a javaslatunk, hogy lehetőség szerint tovább egyszerűsítsük a rendszereket, és egy arányosabb számítási módot alakítsunk ki. Ha már az ellenőrzés szóba került, a magam részéről indítványozni fogom, hogy az egész forrásmegosztási folyamatot már az összeg mértékére és az említett adatok hozzáférhetőségére tekintettel ne egy könyvvizsgáló cég, hanem amennyire egyéb jogszabályok erre lehetőséget adnak - és eddigi kutakodásom szerint erre van lehetőség -, az Állami Számvevőszék hatókörébe adjuk - a forrásmegosztás vizsgálatát -, mind az előzetes megállapodás, mind az utólagos elszámolás tekintetében.

Összegezve tehát: a Fidesz budapesti képviselői a törekvést támogatják. A tiszta, átlátható szabályozást szükségesnek tartják, és kérik a kormánypártokat, hogy az elkövetkezendő napokat kihasználva keressük meg a javaslathoz képest további egyszerűsítést, az esetenként kiugró aránytalanságok mérséklését lehetővé tevő megoldásokat.

Köszönöm türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 37 2006.12.05. 5:12  36-49

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő napirend rendkívül fontos kérdést tartalmaz, a főváros és kerületei életében meghatározó, hiszen közel 2 millió ember és 180 milliárd forint sorsát dönti el. Éppen ezért nagyon fontos mindnyájunk számára, hogy ennek a megosztása, felosztása, hozzájutása minden fővárosi kerület és nem utolsósorban a főváros számára szakmailag megalapozott, elvileg korrekt legyen.

A törvényjavaslat céljával, tartalmával tökéletesen egyetértünk. Az, hogy ez a megosztás áttekinthetőbb legyen, tervezhetőbb legyen, kiszámíthatóbb legyen, mind a kerületek, mind a főváros számára rendkívül fontos. Ugyanakkor az évtizede meglévő viták a jövőre nézve akkor mérsékelhetők - és mindjárt hozzá szeretném tenni, hogy ezek a viták elsősorban nem pártszínek alapján alakultak ki, hanem a kerületek különböző érdekviszonyai, érdekcsoportjai alapján jegecesedtek -, tehát hogy ezekben a meglévő problémákban valóban előrelépjünk, ehhez rendezőelveket kell közösen találnunk.

Mit tekintünk fontosnak a forrásmegosztásnál? Az önkormányzati kötelező feladatok ellátását, a fejlesztési lehetőségek bővítését, egyes önhibájából vagy az adottságai miatt lemaradt kerületek felzárkóztatását vagy például egy-egy önkormányzat munkájának hatékonyságát, tehát hogy saját maga mit tesz az előtte álló feladatok megoldása érdekében. Ezek nélkül az elvi kérdések nélkül nem tudjuk igazán a megosztási ismérveket meghatározni. Az elmúlt napok, hetek szakmai egyeztetései is arról szóltak, hogy a belső kerületek a népsűrűség és a lakások, a külső kerületek az alapterület, a földutak vagy a beépítetlen területek arányát kívánták a megosztási lehetőségeken belül növelni.

Ezért megismételve, hogy egyetértünk a rendezés szükségességével, céljával, mindenképpen azt javasoljuk, hogy adjunk időt magunknak arra, hogy ezeket az elvi vonalakat önmagunknak kijelöljük.

(12.50)

Ismétlem, elsősorban azért, hiszen az eddigi polémiák is alapvetően szakmai jellegűek voltak, és tulajdonképpen nem pártérdekek vagy pártviszonyok határozták meg eddig sem, és reményeink szerint ezután sem fogják befolyásolni ennek a nagyon jelentős összegnek a felosztását. De adjunk magunknak időt arra, hogy ezeket a vezénylő elveket magunknak meg tudjuk határozni.

Arra az esetre számítva, felhasználva az elmúlt hetekben egyébként minden párt képviselőitől köszönettel vett egyeztetés lehetőségét, néhány olyan módosító indítványra szeretném a figyelmet felhívni, amelyben, gondolom, eddig is egyetértésre jutottunk. Ilyen elsősorban, hogy a rendkívül nagy összeg felosztását, mind a számítási módokat, mind a szolgáltatott adatok helyességét, mind a követő elszámolásokat ne könyvvizsgálóra bízzuk, hanem a költségvetési pénzek fölött egyébként is felügyeletet, ellenőrzési jogosítványokat ellátó Állami Számvevőszéket kérjük meg, illetve hatalmazzuk fel a fővárosi forrásmegosztás mind induló számainak, számítási alapadatainak, mind az elszámolás helyességének megőrzésével.

Módosító indítványt nyújtottunk, nyújtottam be a tekintetben is, hogy lehetőség legyen a külső és belső kerületek között egy olyan megosztásra, amelybe mind a beépített és nagy lakósűrűségű kerületek, mind a külterületi és ebből fakadóan elsősorban a külső kerületek problémáival küszködő kerületek tartoznak. Kérem tehát egyrészt, hogy adjanak további időt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az előkészítésre, másrészt - ha az nem így történik - a módosító javaslatainkat támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 47 2006.12.05. 1:09  36-49

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szakmailag nem vitatva azt, amit önök mondanak, a célok tekintetében egyetértünk, de arra ismételten szeretném felhívni nyomatékosan a tisztelt Ház figyelmét, hogy a jelenlegi javaslat éppen a megmaradó anomáliák miatt Budapest külső kerületeit rendkívül hátrányos helyzetbe hozza. Milliárdos nagyságrendű az a kondícióromlás, amit a jelenlegi számítási mód szerint elszenvednek.

Nagyon nehéz ezt kiszámolni, évtized óta nem sikerült, de ezen a nyomon kell tovább haladni. Ha a tisztelt Ház ezt a javaslatot elfogadja, akkor ez a belső kerületeket relatíve kedvezőbb helyzetbe, Budapest külső kerületeit pedig pártállásra tekintet nélkül kedvezőtlen helyzetbe hozza. Kérem, hogy ezt fontolják meg, amikor szavaznak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 73 2006.12.11. 2:15  72-78

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Gazdasági és közlekedési miniszterként az ön felelősségi körébe tartozik, hogy a MÁV Zrt. tisztázott költségvetési tételt képezzen, a vele szemben fennálló vagy érdekében vállalt költségvetési kötelezettségeket mind a közvélemény, mind a törvényhozás valós formában ismerhesse meg. Fontos és természetes követelmény, hogy ezekkel a tételekkel a költségvetés reálisan számoljon. 2006 eddig megismert adatai alapján már jelenleg is nyilvánvaló, hogy ezen kötelezettségek sorában a MÁV Zrt. jelentős tételt képez. A korábbi évekről hozott terheket növelték a közszolgáltatási díj elismerése helyett állami garanciavállalással felvetetett banki hitelek, s rontotta a helyzetet a jegyzett tőke gyakorlatilag teljes felélése is. Ez utóbbi egy részére a 2007. évi költségvetés tartalmaz előirányzatot, de nem találhatóak az állami garanciával felvett hitelek lehetséges költségvetési forrásai.

Aggályunkkal nem állunk egyedül. Az Európai Bizottság jelentése szerint a MÁV államilag garantált adóssága olyan kockázati tényező, amelynek nagy biztonsággal valószínűsíthető átvállalása tovább növeli a költségvetési hiányt. Az állami garanciák várható érvényesítése automatikusan alakul át leplezett kiadási tétellé, következésképpen az Országgyűlés költségvetést alkotó és ellenőrző joga nem érvényesül. Ezzel kapcsolatos kételyének az Állami Számvevőszék is hangot adott, amikor a költségvetés realitása és hitelessége érdekében hiányolta a MÁV Zrt. eddigi és szükségszerűen 2007-ben felveendő hiteleinek tételeit.

(15.20)

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, adjon egyértelmű és tiszta képet a MÁV Zrt. adósságszolgálatáról, a vállalat 2006. évi várható veszteségéről, a biztosító garanciákról és ezek költségvetési kihatásairól.

Köszönöm válaszát. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 77 2006.12.11. 1:16  72-78

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát, és szeretném előrebocsátani, hogy amikor azt nem fogadom el, akkor nem az ön szándékait vonom kétségbe, hanem lehetőséget szeretnék adni a parlament illetékes bizottságainak arra, hogy ezt a - reményeim szerint mindnyájunk számára nagyon fontos - kérdést részleteiben megismerjék. Annál is inkább, mert a szóbeli nyilatkozatok és a valóság között azért van némi eltérés.

Volt kedves az elmúlt heti nyilatkozatokra utalni. Engedje meg, hogy én is ezt tegyem, annál is inkább, mert ezeket a számokat ön most is idézte. Ön a múlt heti sajtótájékoztatójában, "Rendbe tesszük a MÁV pénzügyeit" című mondataiban például arra utalt, amit most megerősített, hogy az ellentételezésre a fogyasztói árkiegészítés 120 milliárd forint, holott mind a ketten tudjuk, hogy ennek körülbelül 25 százaléka tulajdonképpen a MÁV-é (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tehát a valós összeg azért lényegesen kevesebb. Tulajdonképpen ugyanezek az arányok találhatók a többi adatban is.

Ezzel együtt a szándékot nem vitatom, a választ az elmondottak szerint nem fogadom el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 36 2007.03.05. 3:02  35-41

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! 2007. március 4-én a kormány 14 vasútvonalon 474 kilométer távolságon, arcpirító módon reformnak nevezve, megszüntette az évtizedek óta működő személyszállítást. A vidék biztonságát, a munkába és iskolába járás lehetőségét, az orvoshoz jutást és nem utolsósorban munkahelyeket jelentő vasúti személyszállítást kizárólag vállalati ügynek tekintve, megalapozatlan gazdasági érvekre hivatkozva szüntette meg. A kormány ezzel a döntésével is szembemegy az ország lakosságának alapvető érdekeivel, de szembemegy az Európai Unió közösen vállalt törekvéseivel, a közösségi érdekekkel is.

Az elmúlt héten, február 26-án tárgyalta az Európai Unió közlekedési és idegenforgalmi bizottsága a 2001. évi közlekedési Fehér könyv félidős végrehajtását. A nemzeti parlamentekkel közösen tartott plenáris ülésen részt vevők egyetértettek a közösségi közlekedés elsődlegességének fenntartásában, a környezetkímélő, energiatakarékos, biztonságos vasúti közlekedés fenntartásának és fejlesztésének szükségességében.

Ezzel szemben és ezekre tekintet nélkül mit tesznek önök? A vasútvonalak jelenlegi és tervezett további bezárásával nem bővítik, hanem szűkítik a közösségi közlekedés alapszolgáltatásait. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A fejlődést, jó irányú változtatást jelentő "reform" kifejezést megcsúfolva visszalépnek, ezzel is nehezítik a vidéken élő emberek történelmileg meglévő hátrányos helyzetét, az egyenlő esélyek biztosítása helyett fokozzák a napi életvitelben ma is meglévő nehézségeket. Jelentősen növelik az egyetlen lehetséges jövőnek mondott közösségi közlekedés díjait, rászorítva az arra képeseket a személygépkocsi igénybevételére, elzárva az anyagilag erre képteleneket alapvető emberi joguktól, a mobilitástól.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint a kötött pályás közösségi közlekedést, a vasút fenntartását és fejlesztését a profitéhségnek vagy a társadalom igényeinek kell-e alárendelni? Ön szerint az Európai Unió gazdaságilag sikeres országai fejlesztették vagy megszüntették vasútjaikat? Ön szerint a magyar társadalom és a magyar gazdaság fejlődése Magyarország és a magyar emberek érdekeinek, az egyesült Európa célkitűzéseinek vagy a jelenlegi kormány hektikus kényszerintézkedéseinek figyelembevételével valósulhat meg?

Figyelemmel várom válaszát. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 40 2007.03.05. 1:09  35-41

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nem fogadom el a válaszát, nem fogadom el, mert a vasút veszteségét nem a mellékvonalak kiesése okozza; nem fogadom el, mert nem a jelenlegi alacsony forgalom okozza a problémákat, hanem a vasút korábbi években történt elhanyagolása, az juttatta ide a magyar vasutat, hogy önök a közszolgáltatási kötelezettségeik során nem fizették meg a vasútnak járó pénzt.

Miniszter Úr! A magyar vasút és általában a vasút ügye fontos volt Széchenyinek, fontos volt a modernizációt jegyző Barossnak, fontos volt az első világháborút lezáró trianoni terv kiagyalóinak, akik Magyarországot a vasútvonalakkal zárták el a világtól. (Sic!) Fontos volt a második világháború utáni újjáépítésnek és fontos az Európai Uniónak. Mindenkinek fontos, csak az önök kormányának nem és személy szerint önnek nem. Más világban élünk, más világról beszélünk!

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 29 2007.03.13. 4:12  23-68

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A többségi vélemény megfogalmazója jól közvetítette a gazdasági bizottságban lefolytatott vitát, melynek a lényege az volt, amit kisebbségi véleményként is megismétlek, hogy a Szekszárd-Bóly, Bóly-Pécs gyorsforgalmi útszakasz megépítésére szükség van. Ami korábban is, most is vita közöttünk, hogy milyen körülmények között, milyen áron, milyen feltételek mellett. Magyarországon a koncesszió mint jogintézmény eddig nem hozott sikert. Minden egyes, koncesszióban épült infrastrukturális fejlesztés így vagy úgy kudarcot vallott. Vissza kellett vásárolni az M1-est, az M5-össel kapcsolatos történések pedig a Ház előtt tökéletesen ismertek. Másfél-kétszeresét kellett fizetni ezekért az autópálya-szakaszokért, csak azért, mert az éppen hatalmat gyakoroló elit egy politikai kényszer teljesítésének hatálya alatt bármi áron bele akart ezekbe kezdeni, és bármi áron meg akarta építeni.

Nem az ellenzék mondja - bizottsági ülésen is elmondtuk, itt is elmondom -, hanem az M6-os Budapest-Dunaújváros közötti szakaszának PP-program keretei között történt megvalósításával kapcsolatos előterjesztésben mondja, mondta maga a kormány, hogy ezek a konstrukciók az állami közvetlen megrendeléshez képest mintegy 1,4-1,9-szer kerülnek többe, mint alapesetben. Azokban az években a kormánynak, a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormánynak volt egy olyan törekvése, hogy ezeket a nagy fejlesztéseket kivegye a költségvetésből. Ez költségvetés-technikailag érthető volt, bár nem volt tolerált. Mi akkor is kifogásoltuk, és ami szomorúbb, az Európai Unió is kifogásolta, majd visszatette a költségvetésbe ezeket a tételeket. Tehát ma, 2007-ben ez a megoldás nem látszik indokoltnak, tehát ilyeténképpen végképp nem értjük azt, hogy a kormány miért a minden eddigi magyar gyakorlatban sikertelennek bizonyult koncessziós megoldást erőlteti, és miért a saját maga által is elismerten nagyon drága, egyébként magyar szabályozást is hiányoló PPP-konstrukciót erőlteti.

Összegezve tehát a kisebbségi véleményt: az M6-os továbbépítését az ország teherbíró képességének függvényében fontosnak tartjuk. Megvalósítását mint az ország egyik legfontosabb útvonalának megvalósítását - s azt is hozzáteszem, hogy az eddig meg nem épült szakaszok egyszerűen ma már életveszélyesek - nem vitatjuk. Ugyanakkor nem értjük, hogy miért az ország, az adófizetők számára rendkívül hátrányos pénzügyi konstrukcióban, miért egy Magyarországon többször kudarcot vallott jogi konstrukcióban kívánják ezt megvalósítani. Ezért - mint ahogy a gazdasági bizottsági vita során leadott szavazatunkkal ezt kifejeztük - mi tartózkodtunk, nem az út építése, hanem az ahhoz javasolt pénzügyi és jogi konstrukció ellen. Ezt fogjuk a plenáris ülés szavazásakor is tenni. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 217 2007.03.26. 4:39  216-219

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 1. pontjával kapcsolatban módosítót nyújtottunk be. Hozzáteszem mindjárt az elején: lehet, hogy mi rosszul értelmezzük, akkor kérem, hogy most a vita során államtitkár úr segítsen ennek a megértésében. Ugyanis a tervezet szövege, az első szakasz számunkra érthetetlen módon néhány hónapra, a most tárgyalt törvénytervezet és 2007. július 1-je közötti időszakra lehetőséget teremt a villamos elosztó társaságoknak, hogy teljes körű kereskedelmi tevékenységet folytassanak. Ez ellentétes magának a tervezetnek a tartalmával, és ellentétes az EU-direktíva szövegével. Ha mi ezt félreértjük, és ez nem egy kodifikációs hiba, akkor megköszönjük, ha ezt az ellentmondást sikerül a részletes vitában tisztázni.

A másik: az ajánlás 3. pontja, amely lényegében a tervezet végrehajtása során az illetékmentességet engedi meg a társaságoknak. Az általunk benyújtott módosító javaslat ennek a törlésére irányul. Meggyőződésünk szerint a magyar költségvetés és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében ennek az - egyébként az előterjesztésben közelebbről be nem mutatott, de mindenképpen milliárdos nagyságrendű - illetékfizetési kötelezettségnek az elengedése, úgy gondoljuk, hogy nehezen indokolható. Abbéli aggályra, hogy ezt az elismert költségek között a szolgáltatók úgyis a fogyasztóval fizettetik meg végső soron, ennek orvoslására mi egy kapcsolódó módosítót nyújtottunk be, amely megtiltja erre való hivatkozással az áremelést.

Végezetül, de nem utolsósorban a tervezet, pontosabban az ajánlás 4. pontjával kapcsolatban szeretném módosító indítványunkra felhívni a figyelmet és ahhoz a támogatást kérni, megemlítve, hogy ezen indítványunkat a gazdasági bizottság támogatta. Ez azt írja elő a közüzemi szolgáltató számára, hogy a 2007. július 1-jét követő, első, a fogyasztási helyhez tartozó mérőhelyen történő munkavégzés alkalmával kezdeményezze a közüzemi szerződés felülvizsgálatát. Ennek a módosítónak az a lényege, hogy ezekben a törvényekben minden érintett alany sorsát igyekszünk így vagy úgy rendezni, egyedül a fogyasztó jogi státusát nem tisztázzuk.

Az indítványunk megtételekor tisztában voltunk azzal, hogy egy több millió alanyt érintő szerződésmódosítás nyilvánvalóan költségekkel jár, ezért nem a hatálybalépéshez és nem egy végső határidő megjelölésével tettük ezt az indítványt, hanem azzal, hogy az egyébként az elmúlt évtizedekben bevált gyakorlat szerint a közüzemi szolgáltató a július 1-jét követő, az első adandó munkavégzés alkalmával, úgyis a helyszínen tartózkodást kihasználva vigye ki a blankettaszerződést, és kösse meg az immáron megváltozott jogszabályi követelményeknek megfelelően a fogyasztó helyzetét tisztázó szerződésmódosítást.

Úgy gondoljuk, hogy ez, lévén, hogy több millió alanyt érint, a fogyasztóvédelemnek egy alapvető dokumentuma és kritériuma, úgyhogy tisztelettel kérjük, hogy ennek a támogatását a tárca szíveskedjen megfontolni.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 134 2007.03.27. 5:37  17-209

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Gondosan készültem, de először köszönetet kell mondanom, hogy kormánypárti képviselőtársaimnak köszönhetően negyven évet visszafiatalodtam. Utoljára az MSZMP XIII. kongresszusára készülő anyagokat hallgatva hallottam ennyi nyugodt, derűs, a jövőbe vetett bizakodó és magabiztos hangot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nagyon sajnálom, hogy ezt a mai magyar valóság nem igazolja vissza, és nagyon sajnálom, hogy ez a generáció, amelyiknek életkora miatt ezt nem volt alkalma végighallgatni, ma mosolyogva belemondja a magyar társadalom képébe azt, amit önök ma itt elmondtak.

Tisztelt Ház! Garamhegyi államtitkár úr ma reggel azzal kezdte, hogy a változatlanság egy délibáb. Én is úgy gondolom, hogy az, és a magam részéről már a jelenlegi állapot fennmaradásával is sok tekintetben egyetértenék, ugyanis a helyzet sok tekintetben nem javul, hanem romlik; romlik saját magunkhoz képest, ami belátom, nem mindig viszonyítási szint, de akárcsak az egy főre jutó átlagos jövedelemben, a vidék ellátottságában és annak általános színvonalában is óvakodnék, mondjuk, az Európai Unió átlagához viszonyítani, ezért saját magunkhoz viszonyítom a mondanivalómat.

A másik, hogy mit tekintünk jövőnek: a változatlanság, a változás nem jelent egyben előrelépést. Ma délelőtt már nagyon sok szó esett a régiókról. Tisztelt hölgyeim és uraim, ez Magyarországon száz évig működött, úgy hívták, hogy járás. Volt járási főállatorvos, volt járási könyvtár, volt járási általános és középiskolai kollégium. Attól még, hogy volt, lehet jó, és attól még nem kell azt mondani, hogy ez milyen korszerű. Nem jelent előrelépést, jelent változást. Ugyanúgy, ahogy nem jelent előrelépést az a szemlélet, amely megint élesen szétválasztja a vidéket és a várost, vagy az országot szétbontja. Vidék önmagában nincs, ami a vidéknek rossz, az rossz az országnak. Ha a vidék lakosságmegtartó képessége megszűnik, akkor az emberek a megélhetés miatt a városokra és a városok perifériájára szorulnak. Ennek egyébként az elmúlt évtizedben látjuk a következményeit, az ingatlanfejlesztők felzabálják a nagyobb településen lakók életkörülményeit, mindennapjait is.

A lakosságmegtartó képességnek egy nagyon fontos eleme a mobilitás, nem kizárólagos, de rendkívül szükséges eleme, ezért engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról a közlekedésről, amiről ugyancsak ma már itt sok szó esett. A vasútmegszüntetés mutatja, hogy nem lehet erről a kérdésről társadalompolitikai tartalom nélkül beszélni. Itt néhány képviselő számon kéri rajtunk a politikamentességet, de nem lehet, egyszerűen más a társadalomfelfogásunk: önök az alapvető állami szolgáltatásokat vállalati ügynek tekintik, mi társadalmi ügynek tekintjük; önök a vasutat profitabilitási ügynek tekintik, mi alapvető közszolgáltatásnak tekintjük; önök azt mondják, hogy legyen közösségi közlekedés, ami valósuljon meg az egyébként más szempontból szükséges gyorsforgalmi utakon, és megszüntetik a vasutakat. Önök ezzel nemcsak az ország társadalma ellen mennek, hanem az Európai Unió törekvései ellen mennek. Az Európai Unió nálunknál szerencsésebb országai évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy nem lehet a közösségi közlekedést kizárólag közutakon megoldani, ezért igen jelentős pénzeket fordítottak vasútjaik rekonstrukciójára, vasútvonalaik fenntartására, majd évtizedek alatt eljutottak oda, hogy a fejlesztésére is.

A nagy állami szolgáltatási hálózatoknál nem az a megoldás, hogyha lyukas a cipőm, akkor levágom a lábam; lehet ezt mondani a postára, a vasútra. A posta sem véletlenül lett gazdaságtalan, hanem azért, mert visszaszorították a korábban megindult fejlesztéseket, leállították őket, ezzel mesterségesen gazdasági krízishelyzetet idéztek elő a postánál, majd most azt mondják, hogy a versenyképesség miatt a kispostákat be kell zárni. Igen, a tradicionális postatevékenység önmagát nem tartja el, ezért Nyugat-Európában azok az országok, amelyek odafigyelnek az egész ország lakosságára, és biztosítják a legkisebb településen is a közösségi élethez való alapvető feltételeket, azok odafigyeltek arra, hogy a saját nemzeti postájuk, amelyik most arra készül, hogy igen, bejöjjön Magyarországra, és lekaszálja ezeket a piaci szegmenseket, azok egyéb gazdasági tevékenységgel erősek legyenek.

Úgy gondolom, hogy ez a helyes és követendő magatartás, és nem az öncsonkítás. Ennek az érzékelésére szeretném önöket buzdítani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

(14.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 50 2007.05.08. 10:17  35-111

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy Magyarország úthálózatának fejlesztése, a magyar infrastruktúra fejlesztése, bővítése, korszerűsítése mind az ország, mind Európa szempontjából, földrajzi helyzetünknél fogva fontos. Ezért azokat az akár a kormány-előterjesztésben, akár képviselőtársam hozzászólásaiban megfogalmazott nemes és közös célokat mi támogatjuk, és ezzel egyetértünk; eddig is egyetértettünk, most is egyetértünk, és a jövőben is egyet fogunk érteni.

Amiben vita van, és amiben talán némi feledékenység van a kormánypárti oldalon, hogy ez a most előttünk fekvő törvény 2003 óta számos változáson esett keresztül, és ez a számos változás okot és módot ad számomra arról való merengésre, hogy ez egy szakmai jogszabály vagy pedig egy politikai proklamáció. Ugyanis az útépítés is szakma, és a normaalkotás is szakma. Ha az útépítés szakma, akkor azt jó lenne, hogyha szakmailag erre feljogosított emberek csinálnák.

Az elmúlt években annak a lassú, de következetes folyamatnak voltunk a tanúi, hogy a tárca forráskoncentrálás okából tudatosan szétverte a magyar útépítőszakmát. Ennek következtében számos olyan útépítőprogram jelentkezik különböző fedőneveken, hogy ezt éppen programutaknak hívják, Medgyessy-programnak hívják, a Csillag miniszter úr-féle program volt, indikatív lista, már számos neve van, ez már volt 800 kilométer, 426 kilométer, most újabbak vannak, mindig minden volt, folyton változik. Holott, ha valami van az országban - természetesen más fontos dolgok mellett -, amelynek előre láthatónak, kiszámíthatónak, és hozzáteszem, valamifajta politikai konszenzus alapján megvalósíthatónak kell lenni, akkor a magyarországi úthálózat, az infrastruktúra fejlesztése ilyen. Én ennek elősegítése érdekében tisztelettel javaslom, hogy ennek szemüvegén keresztül próbáljuk meg az előttünk lévő törvénytervezetet áttekinteni, a megnevezéstől függetlenül.

Teszem ezt és mondom annak ismeretében is, hogy a tárca - egyébként általunk üdvözölt módon - megkezdte egy közlekedéspolitikai koncepció kidolgozását, amely közlekedéspolitikai koncepciónál legalábbis a most deklarált cél az, hogy ebben valamifajta társadalmi konszenzus jöjjön létre. Éppen ezért talán jó lenne azt vagy megvárni, vagy azt előbb kellett volna megcsinálni, hogy ezeket a különböző, esetenként PR-ízű felsorolásokat meg lehessen előzni vagy stabilizálni kelljen. Azért mondom egy picit bátrabban, mert az elmúlt években minden ilyen megszólalásunkra az volt a válasz, hogy mi fogjuk be a szánkat, hiszen tulajdonképpen Magyarországon utat 2002 előtt nem épített senki, itt Magyarországon szilárd burkolatú utat kizárólag 2002 után építettek. Most, az idő előrehaladásával nagyon remélem, hogy már kormánypárti képviselőtársaim is elfelejtik ezt az érvelést.

Magára a jogszabályra rátérve, és annak kétségtelenül alapvető pozitívumaként említem, hogy a közérdekűség mellett megjelenik benne a közcélúság. A Házban erről már nagyon sokszor volt szó, volt szó egy sui generis, tehát egy önálló közcélúságú törvényről. Nem tudom, hogy normaalkotás szempontjából ez a legcélszerűbb-e, de megjelent, és úgy gondolom, hogy a közös ügy számára ez a legfontosabb. Ugyanakkor, és ezt szeretném egy kodifikációs tévedésnek vagy legalábbis előttem ellentmondásnak tűnő állapotnak, vagy helyzetnek vélni, hogy a tervezet 1. §-ának (1) bekezdése általános jelleggel mondja, hogy mi az állam feladata az útfejlesztéssel, és ebben a szakaszban mondja azt, hogy a gyorsforgalmú közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése fontos közérdekű és közcélú tevékenység.

(11.10)

Majd a 2. §-ban szűkíti a törvény tárgyi hatályát, és azt mondja, hogy e törvény rendelkezéseit a törvény mellékletében felsoroltakra kell alkalmazni. Tehát a közcélúságot nem általában a gyorsforgalmi utakra érti, hanem a listán felsorolt utakra.

Én tisztelettel javaslom és kérem a kormánypárti képviselőtársaim segítségét ennek az ellentmondásnak a feloldásában. Valahol, valamelyik bizottság kisebbségi véleményében meg is fogalmazódott, hogy a közcélúságot meggyőződésünk szerint az állam valamennyi útépítési tevékenységére ki kellene terjeszteni, de lévén, hogy az úttörvény vitája nincs megnyitva, e törvény módosításánál erre nincs lehetőség. Ezért javaslom, hogy ezt az 1. §-ban meghatározott generális minősítést ne csak a mellékletre, hanem általában fogadja el az Országgyűlés.

Éppen ennek orvoslása érdekében módosító javaslatot kívánunk benyújtani annak érdekében, hogy a 2. §-ból az "e törvény melléklete szerinti" szűkítő szakaszt vegyük ki, és ennek a törvénynek a rendelkezéseit általában a gyorsforgalmi utak, tehát az autóutak és az autópályák építésére alkalmazzuk. Ennek a mellékletnek a kivételével lehetőség nyílna arra is, hogy az útépítést és az autópálya-építést visszautaljuk a politikai szférából a szakmai szférába.

Azt, hogy mi minősül autóútnak vagy autópályának, összefoglaló néven gyorsforgalmi útnak, a műszaki paraméterei határozzák meg. Erre van önálló törvény, útügyi törvény, megmondja, hogy mi tekintendő autóútnak és mi autópályának. Nincs szükség arra, hogy egy külön jogszabály, egyébként félévenként más-más elnevezés alatt, más-más szempontok alapján újabb és újabb listákat hozzon a magas szintű jogszabály-alkotási folyamatba ennek érdekében, amit elfogadás esetén úgysem tud egyébként sem a tisztelt Ház, sem a tárca megtartani.

Kérem, gondoljanak arra, hogy 2003-ban ez a törvény azzal indult, hogy a következő évek költségvetéseibe igyekezett, az útépítésnek egyébként biztonságot szerezve, különböző összegeket beállítani. Ez nem vezetett sikerre, hiszen nem lehet determinálni az elkövetkező évek költségvetését. Ugyanúgy nem lehet megmondani a jogalkotási folyamatban - szakmailag meg lehet, de a jogalkotásban nem -, hogy mit és milyen mértékben fognak építeni.

Úgyhogy a magam részéről hajlok arra, hogy az autópálya-építések, a gyorsforgalmi utak építésének igazgatási és eljárási szabályait privilegizált helyzetbe hozva, ezek fontosságát elismerve szabályozza ezt az Országgyűlés, és ne mindig változó és mindig ilyen-olyan szempontok alapján összeállított listákat.

Magának a tervezetnek az általános vitájába talán még belefér az az 5. §-ban lévő, egyébként általános jellegű aggályt keltő passzus, amely a gyorsforgalmi utak építésével kapcsolatos földhivatali eljárást kiveszi az illetékre kötelezett eljárások közül. Elvileg nem tartom helyesnek, hogy az állam privilegizált helyzetben legyen, egy autópálya-építésnek is a tényleges költségeivel kell megjelennie, és a tényleges költségei közé ez beletartozik. Ha a magánépíttető köteles a saját költségei között, mondjuk, az ingatlan-nyilvántartási költségeket feltüntetni, akkor nem látom be, hogy az állam miért spórol saját magán, főleg a mai helyzetben. Azért hangsúlyozom, hogy az autópálya-építésekhez képest ez önmagában nem egy nagy összeg, de az elvi súlya miatt, úgy gondolom, az általános vitában helyet érdemel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 62 2007.05.08. 0:28  35-111

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az előbbi mulasztásomat szeretném pótolni, és kérni elnök urat, adjon lehetőséget arra, hogy a most tárgyalt 2838. számú törvényjavaslathoz a módosító javaslatokat ne az általános vita lezárásáig, hanem a munkanap végéig megtehessük. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 126 2007.05.08. 5:55  111-129

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakozva korábbi nyilatkozatokhoz, általában és összességében magunk és a magam részéről is támogatom a javaslatot, egy megjegyzésem és egy, ha úgy tetszik, kérdésem vagy aggályom lenne. Az egyik, hogy az elmúlt időben felgyorsult vagy egyre gyakoribbá válik a közlekedés ágazati szabályainak a módosítása, elfogadva azt, hogy természetesen az élet változik, és mindig újabb és újabb szabályokra, esetleges uniós szabályok átvételére kerül sor, de mégis fel szeretném hívni a figyelmét, hogy egy törvény attól törvény, hogy stabil, kiszámítható, és attól jogszabály, hogy magatartási norma, amely követésére az érintettek - legyenek azok természetes személyek vagy jogi személyek - kötelezettek. Ha túl gyorsan változik a szabály és követhetetlen - ez egyébként általában megfigyelhető a magyar jogalkotásban -, akkor egyre kevésbé lehet elvárni a legszélesebb jogalkalmazói körtől, de esetenként a szakmai szervezetektől is, hogy követni tudják a gyakorta változó szabályokat.

Mindezt azért mondom el, mert a légi közlekedéssel kapcsolatos, ebben lévő szabályokat támogatjuk, nincs vele semmi bajunk. Márton képviselőtársam már részletesen elmondta a szakmai aggályait. Én azt tenném hozzá, hogy Budapest Nemzetközi Repülőtér forgalmával egyre jelentősebb és egyre nagyobb tömegeket érintenek az elsősorban zajjal kapcsolatos panaszok, amelyek orvoslására sem a magyar légügyi törvény, de hozzáteszem, a főváros és az érintett területek sem igazán készültek fel.

Erre vonatkozóan egyébként van egy önálló képviselői indítványom is benyújtva, amit nem tudtam módosítóként beadni, lévén, hogy az érintett fejezetet ez a módosítás nem nyitotta meg, de szeretném a tárca igen tisztelt képviselőinek a figyelmét felhívni arra, hogy a repülőterek és elsősorban Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér forgalmának tapasztalt és várható bővülése során nem tudjuk kikerülni ezt a kérdést, hogyan lehet a közlekedési, gazdasági és lakossági igényeket összehangolni. Tudom, hogy nem magyar és nem fővárosi probléma, de kezelni kell.

A másik viszont, amit azt előttünk lévő tervezet kapcsán szeretnék felvetni: a 33. §-ban az állami egészségügyi központtal kapcsolatos kérdések. Ez a központ a belügyi, a honvédelmi és a MÁV egészségügyi intézményei összevonása útján létrejött nagy állami egészségügyi intézmény. A most előttünk lévő tervezet felhatalmazza a kormányt arra, hogy ebbe a központba beutalhatók, igényjogosultak körét megállapítsa. Lévén, hogy ez a vasúttörvény módosítása kapcsán került elő, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a nyugdíjasokkal együtt több mint 200 ezer MÁV-igényjogosult eddig automatikusan alanya volt a vasút egészségügyi szolgálatainak. Tehát nem volt olyan, még elvi korlátozásra sem lehetőség, hogy a kormány ennek a jogosítványnak a körét egy majdan kiadandó rendelettel szűkítse. Úgyhogy szeretném erre felhívni a figyelmet, hogy ez ne adjon okot arra, hogy ez szűkíthető legyen, hiszen - ismétlem - a belügyi és a rendészeti dolgozók száma sem csekély, de a vasút a nyugdíjas jogosultakkal együtt közelíti a 200 ezer főt.

A másik, ezzel a körrel kapcsolatos, ha úgy tetszik, jövőbeni aggály, bár az elmúlt húsz évben sajnos erre több más példa is volt, hogy a vasút szétszervezése, a kiszervezése, a különböző privatizációs folyamatok következtében sok évtizedes vasutas jogosítvánnyal rendelkező dolgozó veszíti, veszítheti el az ezzel kapcsolatos szerzett jogait, kedvezményeit. Ebből a törvényből nem derül ki - nem is azt mondom, hogy feladata, gondolom, ez a kormány feladata -, hogy az utódszervezetek - ismétlem, legyen az akár egy kiszervezés, akár egy privatizáció kapcsán létrejött utódszervezet - a sok évtizedes vagy akármennyi jogszerző idővel rendelkező vasutas dolgozóknak az idevonatkozó, tehát az egészségügyi ellátási kérdéseit tisztázza, mert ha pusztán csak ezt a törvényjavaslatot nézem, akkor azt kell mondanom, hogy a privatizálandó, illetve kiszervezendő szervezetekben dolgozók és oda ennek kapcsán állományba átkerülő dolgozók kiesnek ezekből az állami egészségügyi központban élvezhető jogaikból. Úgyhogy, ha ennek tisztázására az általános vita során a tárca lehetőséget ad, azt megköszönjük. Köszönöm a türelmét. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 240 2007.05.14. 5:21  235-274

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az első vitaszakaszban a 2-es és az ezzel összefüggő 7-es és a 10-es ajánlási pontokhoz szeretnék szólni, előrebocsátva azt, hogy a Göndör képviselőtársam által figyelmükbe ajánlott szakasz egyben indokolja a saját javaslatomat is, és jól mutatja azt, hiszen ez a törvény a gyorsforgalmi utak közérdekű és közcélú tevékenységének nyilvánításáról szól.

(19.00)

A gyorsforgalmi utak, tehát az autóutak és az autópályák kategóriája az egy műszaki tartalom. Tehát nem egy törvény, egy másról szóló törvény melléklete mondja meg, hogy Magyarországon mi minősül gyorsforgalmi útnak, még akkor sem, ha egy pluszkategóriát bevezetünk, a gyorsforgalmivá fejleszthető utak kategóriáját, hanem a meglévő úttörvény mondja meg, hogy műszakilag mi felel meg ennek a kategóriának. Magyarán - és a javaslatom erre irányult és irányul -, a közhasznúságról és közérdekűségről szóló törvény a műszaki kategóriákra vonatkozzon, tehát a gyorsforgalmi utakra, és ne emeljünk ki ezek közül külön útszakaszokat. Ha ezt az Országgyűlés meghozza, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy egy-egy gyorsforgalmi útnak az adott kilométerszakaszai között építendő része közcélú lesz, az öt kilométerrel odébb építendő útszakasz pedig nem esik egy ilyen kedvezőbb elbírálás alá, tehát egyszerűen ezt a műszaki egységet töri meg.

Ennek szakmailag sem látom az értelmét, és beláthatatlan következményekkel jár, mert akkor vita lesz, hogy a kivitelezési tervek melyik kilométertáblájáig lesz ez közhasznú, közcélú, egy kisajátítással érintett területnek a határai, mondjuk, nem egyeznek meg az autópálya kivitelezési terveivel, a két kategória egymásra csúszik, és majd évekig lehet azon vitatkozni, hogy ez egy közhasznú és közcélú építési szakasz volt, vagy pedig azon kívül esett. Tehát ez egyszerűen olyan belső zavarokat okoz, aminek nem látom az értelmét.

Egyébként az eredeti javaslatom sem a táblázat elhagyására vonatkozott, hanem arra, hogy a közhasznúságot és a közcélúságot általában a gyorsforgalmi utak építésére deklarálja a Magyar Országgyűlés.

Arról nem is beszélve, gondolom, az eddigiekből is kiderült, hogy ez nem egy politikai vagy ideológiai kérdés, a második tárgyalási szakaszban említett táblázat viszont egy állandó megosztottságot és vitát generál, mert mindenkinek az az érdeke, hogy a saját területén a saját érintett dolgai bekerüljenek ebbe a táblázatba, ugyanakkor akik kimaradnak, azok mindig hátrányosabb helyzetben érzik magukat, meg kell mondjam, hogy teljes joggal. Tehát egyszer szeretném fenntartani a javaslatomat, és kérni a támogatást ahhoz, hogy a közhasznúság és a közérdekűség általában a gyorsforgalmi utakra vonatkozzon, és ne meghatározott szakaszokra.

A következő javaslatom a 10. ajánlási pontban arról szól, hogy a magyar állam ne kerüljön kivételezett helyzetbe az ingatlan-nyilvántartási illeték megfizetése alól. Ha igaz az - és igaz -, hogy az egyes költségvetési tételeket valós értéken akarjuk kimutatni, akkor nem látom be, hogy a gyorsforgalmi utak építési költségeit miért kell csökkenteni az egyébként ugyancsak az államkasszába befolyó ingatlan-nyilvántartási illeték költségével. Az ingatlanhivataloknak ugyanúgy van ezzel dolga, nem látom be, hogy miért pont az állam ne spóroljon - főleg a mai költségvetési helyzetben - saját magán, miért a beruházóknak keressünk ezzel pénzt.

Tehát ezt a kivételezett szituációt nem látom, megtetézve az előbb mondottakkal, hogy ez akkor megint csak a jogszabály mellékletében felsorolt ingatlanokra vonatkozik, lesznek gyorsforgalmi útszakaszok, ahol a 15.-től a 28. kilométerig illetékmentes, a 28. kilométer utáni szakasz pedig illetékköteles. Ez egy teljesen zavaros állapotot fog okozni.

Minderre tekintettel tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy az elmondottakat megfontolva, az ezekre vonatkozó módosító indítványaimat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 272 2007.05.14. 2:28  235-274

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Végighallgatva képviselőtársaimat, bevallom, most sem világos előttem, hogy ez a mellékleti felsorolás minek alapján állt össze. Nem felel meg a 2003-as eredeti listának, nem felel meg az éppen most hatályon kívül helyezett programutaknak, bizonyos mértékig eltér a 2007-2013 közötti KÖOP indikatív listától. Voltak olyan javaslatok, amelyeket a kormány befogadott, és volt, amit feltehetően tesz számos, egyébként ugyancsak forgalomtechnikailag, gazdaságfejlesztési, területfejlesztési szempontból indokolható javaslattal.

Én a részletes vita után sem látom, hogy ennek a listának mi az összeállítási elve, túlmenően azon, hogy egyébként ugyancsak az előttünk álló tervezetben nevesített Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zárt Körű Részvénytársaság szervezeti kereteivel mintegy ezermilliárdos vagy ezt meghaladó összegű fejlesztés összpontosul a tárca kezében. Valahol olvastam, hogy nincs reménytelenebb rabszolga annál, mint ki magát tévesen szabadnak hiszi. Látni kell, hogy az elkövetkezendő évtizedekben ez az ország egyik legnagyobb fejlesztési stockja, amely alapvető irányainak nincs - legalábbis előttem nem ismert - rendezőelve.

Örülök annak, hogy képviselőtársaim pártállásra tekintet nélkül hazaüzennek, örülök annak, hogy egyetértenek abban, hogy a saját területüket érintő utak fejlesztésére szükség van, mélyen igazuk van azoknak is, akikét befogadja a kormány, és azoknak is, akikét nem. De továbbra sem látom ennek a mellékletnek a szakmai vagy valamilyen más rendezőelvét, azon kívül, hogy - ismétlem - egy ezermilliárdos vagy azt meghaladó összegű fejlesztés gyakorlatilag egy döntési központban összpontosul. A többit mindenkinek a szíves fantáziájára bízom.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 212 2007.06.05. 1:50  165-253

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy sok évtizedes magyar társadalmi problémát, a magyarországi cigánykérdést az Orbán-kormány ócsárlásával meg lehetne oldani, akkor én gondolom, hogy az ő nevében is vállaljuk ezt a feladatot. Ha úgy gondolják, hogy a saját feladataik elősegítésében ez előremozdítja valamiben a magyarországi cigány lakosság sorsát, hogy ránk rosszat mondanak, és eltávozott képviselő asszony kolléganőm tendenciózusan állít be dolgokat, ám tegyék, ha ezzel gondolnak ezen segíteni.

(16.40)

Itt többen hivatkoztak saját életük alakulására. 37 évet éltem Ózdon, ott körülbelül 30 százalékos a cigány lakosság aránya. Az elmúlt húsz évben, '98 és 2002 között jött létre egy százfős cigánykollégium Ózdon, az Orbán-kormány idejében, előtte és utána hiába rimánkodtam - nem mi, én - a Horn-kormány alatt, hiába rimánkodtam 2002-től a jelenlegi rezsimnek, hogy azt az iskolát, ami egy gyakorlatilag százszázalékos cigány lakosságú környéken az előremozdulás lehetőségét adná, a legkisebb mértékben is segítsék, hosszú évek óta kész tervekkel, kész koncepcióval, mindenfajta szakmai és kisebbségi támogatással - a fülük botját nem mozdították.

Kérem, hogy először a saját portájuk előtt sepergessenek, és utána ócsároljanak mást!

Köszönöm, elnök úr, a türelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 264 2007.06.05. 4:47  259-353

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy Podolák alelnök úr is említette, a gazdasági és informatikai bizottságban egy, a dolog súlyához, jelentőségéhez mérten érdemi vita bonyolódott. Engedjék meg, hogy ebben az érdemi vitában elhangzott kisebbségi véleményt foglaljam röviden össze.

A kisebbség álláspontja az volt - megerősítve és megismételve a törvénytervezet által tárgyaltak és célzottak fontosságát és jelentőségét -, hogy amíg Magyarországon nincs egy egységes, lehetőleg valamilyen konszenzuson alapuló energiastratégia, addig nem igazán lehet megalapozott és hosszú távon használható ágazati törvényeket kidolgozni. Ezt elmondtuk már a gázra vonatkozó ágazati szabályozásnál is, de a villamosenergia-törvény tervezeténél is. Ezzel szeretném kezdeni a kisebbségi vélemény lényegének összefoglalását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr által is említett tisztességes piaci versenyhez kellenek piaci szereplők, kellenek piaci szabályok, és kell hozzá áru. Ezek ma reálisan nincsenek, vagy csak részlegesen vannak meg, ezért rendkívüli jelentősége van annak, hogy egy nemzeti energiapolitika tekintetében annak a prioritásait, a biztonságos ellátást, a nemzeti önálló energiapolitikát, a fogyasztók védelmét, a mindenki számára és az expozéban is említett gazdaságilag beilleszthető árrendszert megvalósítsuk. Egy általános energiapolitikai koncepció, és egy esetleg ehhez fűződő általános energiatörvény nélkül erre a gyakorlati, megalapozott és legalább középtávon alkalmazható szabályozásra nem látunk lehetőséget.

A kisebbségi vélemény másik formálója volt, tudom, hogy szokatlan egy törvénytervezet általános vitájában utalni egy másik törvénytervezetre, de a Vet.-tel együtt került benyújtásra az állami vagyonról szóló törvény, a tisztelt Ház ez után a napirendi pont után fogja tárgyalni, amelynek nem kizárólagos, de egyik legfontosabb eleme a Magyar Villamos Művek eddig egy konszenzuson alapuló tulajdoni egységének, gyakorlatilag 99 százalékos állami tulajdonának fennmaradása. Ennek a konszenzusnak most egy megváltoztatása előtt állunk, hiszen a vagyontörvény tervezetében a 75 plusz 1 százalékos állami tulajdon fenntartására tesz az előterjesztő javaslatot.

Most egy olyan villamosenergia-törvény, amely mögött nem áll nemzeti konszenzuson alapuló energiapolitika, amely gyakorlatilag - és az általános vita során ezt majd igyekszünk részletesebben kifejteni - egy kerettörvény, aminek végrehajtásához több tucat kormány- és tárcarendelet szükséges, úgy gondoljuk, hogy sem a biztonságos ellátáshoz, sem az árakhoz, sem a miniszteri expozéban egyébként helyesen megjelölt célokhoz nem nyújt megfelelő megoldási lehetőségeket.

Ezért a bizottságban is azt indítványoztuk, hogy egy megalapozott villamosenergia-törvény érdekében várjuk be a nemzeti energiakoncepciót, amely a szakmai hírek szerint elkészült, annak alapján tárgyaljuk meg az energiatörvényt és a villamosenergia-törvényt, és ezek ismeretében térjünk rá egy valóban tisztességes piaci és egy valóban tartós szabályozást eredményező villamosenergia-törvényre. Ennek érdekében ezt általános vitára nem tartottuk alkalmasnak.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 274 2007.06.05. 10:22  259-353

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a kisebbségi véleménynél már említettem, a piachoz, a tisztességes versenyhez kellenek piaci szereplők, piaci szabályok és kell piaci áru. Felhasználva ennek a nagy jelentőségű törvénytervezetnek az általános vita adta kereteit, engedjék meg, hogy egy rövid leltárt csináljak a felsoroltakról, nézzük át együtt gyorsan a piac szereplőit!

A hazai közcélú erőművek teljesítményének 77 százalékát, termelésének 60 százalékát a mai napon külföldi tulajdonú erőművek adják. A termelői piacon mintegy tíz számottevő erőmű van, amely közül négy meghatározó, ezek: a paksi, a Duna menti, a mátrai és a tiszai. Ezek közül az ország energiaigényének 40 százalékát adó Paks van még egyelőre állami tulajdonban.

Az átviteli hálózat, a nagy feszültségű átviteli hálózat, az ellátáshoz nélkülözhetetlen rendszerirányítás egyelőre a Magyar Villamos Művek tulajdonában van. A rendszerirányítást végző állami tulajdonú Mavir ismert, hogy a TSZO-rendszer keretében visszakerült az MVM-hez, ebben politikai konszenzus volt, és nagyon remélem, hogy marad.

Az áramszolgáltatásnál teljesen privatizált hat áramszolgáltató három külföldi nagy cég kezében van. Az értékesítési szektorban ma már gyakorlatilag nincs hazai szereplő.

A kilencvenes évek elején-közepén bekövetkezett privatizációt követően a villamosenergia-árak elszabadultak, a lakossági nappali áram az elmúlt tíz év alatt több mint háromszorosára emelkedett.

A privatizált társaságok profitja emelkedett, jelentősen növekedett, s a privatizáció óta mindig nagyobb volt, mint a privatizációs szerződésekben annak idején felháborodást keltő 8 százalék. Csak példaképpen mondom, hogy 2004-ben az erőműveknél ez 22,4 százalék, az áramszolgáltatóknál mintegy 15,5 százalék volt. Ez egy igen jelentős extraprofit, hogyha figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az időszakban, tehát 2004-ben például az Egyesült Államok államkötvényeinek 4 százalék volt a hozama.

Az expozéban is kiemelten - és joggal kiemelten - szereplő ellátásbiztonságnál azt figyelembe kell venni, hiszen ez nem rövid távú szabályozást céloz, hogy a kapacitástartalékok hazánkban is és az Európai Unió területén is kimerülőben vannak. Egyes szakmai vélemények szerint jelentősebb fejlesztések nélkül Európa erőműtartalékai 2010-re kimerülnek. Folyamatosan, esetenként már ma is, de később folyamatosan tapasztalható ellátási zavarok lesznek.

A liberalizált piac alapfeltétele az átviteli hálózatokhoz való szabad hozzáférés, miközben a hálózatok direktívák szerinti fejlesztései intézményesen nem garantáltak. Magyarán a piacot ki akarjuk elégíteni, de a fejlesztési célokat nem írjuk elő.

Az energetikai alapkérdések, az ellátási kötelezettség - és erről kevesebbet beszélünk - az egyesült európai villamosenergia-rendszer filozófiája szerint is nemzeti kategória. Tehát az ellátási biztonságot alapvetően és elsődlegesen nemzeti kapacitásból és nemzeti forrásokból kell biztosítani, minden más rásegítés csak kiegészítésként jöhet szóba.

Éppen ezért nekünk, és egy pillanatig nem titkolom, nyilvánvalóan alapvető gazdaságfilozófiai eltéréseink vannak az előterjesztővel. Meggyőződésünk szerint mindezeken a meglévő és várható problémákon egy nemzeti konszenzussal kialakított nemzeti energiapolitika tud alapvetően változtatni. Nem választási ciklusokhoz kötődő, nem érdekcsoportokhoz kötődő, hanem egy valóban nemzeti érdekeket felismerő és annak alapján kialakított konszenzus.

A jelenleg, 2007-re kialakult, vegyes tulajdonban lévő energetikában helyre kell állítani a nemzeti szuverenitást biztosító energiarendszert. Az állam alapvető feladata ebben, hogy a politika, a tulajdonosi jogok és a szabályozás lehetőségeivel élve, megvalósítsa a konszenzussal kialakított intézményrendszert. Ezeknek a piaci szabályoknak kellene hogy megfeleljen az előttünk lévő törvénytervezet. Ismétlem, nincs egységes energiapolitikai koncepciónk, következésképpen nem tudjuk mihez igazítani. Ennek eredményeként vagy ennek eredőjeként egy laza kerettörvényként elfogadott villamosenergia-törvény nem szolgálja, képtelen szolgálni ezeket a feladatokat.

A jogszabályból, és ez az eddigi hozzászólásokból is kitűnt, számos fontos, jelentős kérdésre hiányzik a válasz. Összeszámoltam: ezeket a kérdéseket, a tervezetből kitűnően, 45 kormány- és 19 miniszteri rendelet lenne hivatva pótolni. Ezek tartalmát még nem ismerjük. Tehát a törvény a generális szabályozás célját nem tölti be, akik pedig politikai vagy szakmai vagy szakmapolitikai alapon kívánnak állást foglalni, azoknak egy előttünk ismeretlen rendelettömeg hiányában kellene felelősen dönteniük. Ez egyébként azt is jelenti, hogy minden lényeges kérdésben - a parlamentet megkerülve és kihagyva - a kormány, illetve a tárca döntene az elkövetkezendő időben.

A rendelkezésemre álló még mintegy három percben engedjék meg, hogy néhány, egyébként a Podolák képviselőtársam által is felemlített témát hozzak elő.

Az ellátásbiztonság garanciái hiányoznak az előterjesztésből. A teljesítmény-visszatartásra és az Energia Hivatal által kiírható erőmű-létesítési pályázatra, valamint az átviteli hálózatok fejlesztésére vonatkozó előírások vázlatosak, nem alkalmasak arra, hogy egy esetleg meglévő jogalkotói szándékot kifejezzenek és megvalósítsanak.

Az ellátás szempontjából igen jelentős az egyetemes szolgáltatás kérdése, amely tulajdonképpen kicsit pongyolán és felületesen a jelenlegi közüzemi szolgáltatást hivatott kiváltani. Érdemes néhány szót idézni az egyetemes szolgáltatást meghatározó európai uniós direktívából: "A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden háztartási fogyasztó egyetemes szolgáltatásban részesüljön, azaz a tagállam területén belül joguk legyen meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, méltányos, elérhető, könnyen és egyértelműen összehasonlítható, átlátható árakon."

A tervezetben előirányzott megoldás inkább meghatározott ellátási biztonsági szintet nyújtó kvázi szolgáltatási csomag, mint méltányos áron nyújtott szolgáltatás. A hatósági védelem mindössze az elosztási költségekre, a rendszerhasználati díjra terjed ki, és a szolgáltató kereskedelmi árrésére vonatkozik. A kiinduló nagykereskedelmi ár pedig egy később meghatározott rendeletben szerepelne, tehát a lényeg egy később meghatározott rendeletben kerül kialakításra, holott egy hatósági árnak előre kiszámíthatónak kellene lennie. Csak példaként mondom, hogy a védendő fogyasztók, szociálisan rászorulók, fogyatékkal élők sem valódi kedvezményeket, hanem részletfizetést, fizetési haladékot kapnak.

Végezetül, de nem utolsósorban: a fogyasztóvédelem kapcsán ezt valóban előrelépésnek tekintjük; annak a szabályozását egy jobban előkészített, részletesebben kidolgozott, az energiakoncepció ismeretében kidolgozott törvénytervezetbe átveendőnek tartjuk.

(19.00)

Az elmondottak alapján tisztelettel javasoljuk, hogy a tárca a tervezetet vonja vissza, a kormány álljon elő az energiakoncepcióval, és annak ismeretében egy szakmai konszenzussal készüljön el egy tervezet.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 361 2007.06.11. 5:13  350-417

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami vagyonról szóló törvény az egyik legfontosabb hazai normánk. Ennek a különös vitája során egyetlenegy olyan, általam legfontosabbnak ítélt momentumra szeretném a figyelmet felhívni, amely egyébként ebben az - majd' azt találtam mondani, hogy méltatlanul késő, de most már azt kell mondanom, hogy méltatlanul korai - órában a Ház elé került.

Varga Mihály képviselőtársam 144. ajánlási számon a vagyontörvény mellékletére adott be javaslatot, amely több, jelenleg 99-100 százalékos, illetve kisebb mértékű állami tulajdonra vonatkozik.

Engedjék meg, hogy ezek közül fontosságára való tekintettel kiemeljem a Magyar Villamos Művek Zártkörű Részvénytársaságot. 2005 végén ritka kivételként ötpárti konszenzussal fogadta el a parlament az akkori villamosenergia-törvény módosítását, amelynek az egyik legfontosabb momentuma az volt, hogy a Mavir, a rendszerirányító bekerült az MVM Zrt. köreibe.

(0.10)

Tehát a 99 százalékos állami tulajdon tartalma jelentős módon megnövekedett, és ez igen jelentős hazai áramtermelés, hiszen ebben a portfólióban van a Paksi Atomerőmű a hazai áramtermelésben képviselt 40 százalékával. A nagykereskedelmi tevékenység mellé bekerült mind az import, mind a hazai elosztás szempontjából meghatározó jelentőségű Mavir is. Akkor tehát, amikor ennek a 99 százalékos állami tulajdonnak a 75 plusz egy százalékra történő mérséklését, tehát gyakorlatilag egy 24 százalékos privatizációt javasol a törvénytervezet, a jelentősége messze több annál, mint hogy néhány száz milliárd, hasonlóan a Ferihegyi nemzetközi repülőtérhez, eltűnik a költségvetés bendőjében, anélkül, hogy az állami vagyon gyarapodna, vagy az ország gondjai valamilyen számottevő vagy látható, érzékelhető módon megváltoznának.

Kérem képviselőtársaimat, hogy Varga Mihály javaslatát legalább ebből a szempontból szíveskedjenek értékelni, és támogassák azt, hogy a magyar áramtermelés, árambiztonság, díjakra való ráhatás, tehát mind a lakosság, mind a gazdaság szempontjából meghatározó jelentőségű MVM Zrt.-nél ne nyissák ki azt a kaput, amelyről mindnyájan tudjuk, hogy hova vezet. Tudom, az a hivatalos válasz és magyarázat, bizottsági ülésen is ezt végigbeszéltük, hogy tulajdonképpen ez a 24 százalék egy modern dolog, elsősorban a koalíciós partnerek politikai elvárása, amely a versenyhez való hozzáférést, a mai kor állítólagos versenykövetelményeinek való megfelelést szolgálja.

Mindnyájan tudjuk, hogy az így akár csak a tőzsdére kiment tulajdoni értékhányad előbb-utóbb azoknak a nagybefektetőknek a kezébe kerül, akik ezeknek a megszerzésével messze nemcsak egy kiváló üzletet, hanem a magyar nemzeti integritást alapvetően érintő stratégiai ágazatot kapnak kézhez. És onnan a dolog megállíthatatlan. Végigcsináltuk másnál, végigcsináltuk, az elmúlt tízegynéhány év erről szólt.

Meggyőződésünk és meggyőződésem, hogy sok mindennel lehet gazdaságideológiai vagy egyéb szempontból vitatkozni. De az utolsó magyar igazán meghatározó stratégiai létesítményen, amelyet kérem szépen, Nyugat-Európában sem adnak el a szabad verseny oly nagy híveinek tűnő nyugat-európai államok, gondoljanak a francia, német, finn, svéd vagy akármelyik más energiatermelő bázisokra, kérem, hogy ezt fontolják meg, és támogassák Varga Mihály képviselőtársamnak abbéli javaslatát, hogy az MVM Zrt. maradjon meg a jelenlegi 99 százalékos állami tulajdonban.

Ha pedig másként döntenek, akkor a Mavirt onnan ki kell venni, mert hallatlan bajt csinálunk azzal, ha a Mavir is a privatizáció sorsára jut.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 365 2007.06.11. 1:12  350-417

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett eset okait és az esetleges megelőzését majd a következő napirendi pontnál, a villamosenergia-törvénynél megtárgyaljuk.

Ön versenyt említett. Képviselő Úr! Az európai elektromosenergia-piacon nincs verseny. Rossz pillanatban is akarjuk csinálni. Jelenleg keresleti piac van, Európában, Közép-Európában és Magyarországon gyakorlatilag áramhiány van. Következésképpen nincs verseny. Éppen ezért mindaz, amit önök a versenytől várnak, az ettől a 24 százalékos privatizációtól nem következik be. Ez nem egy általunk is eszményinek célzott szituációt eredményez, hanem gyakorlatilag a lehető legrosszabb megoldást, egy vegyes helyzetet teremt, ami nem jó a piacnak, nem jó a fogyasztónak, nem jó az országnak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 397 2007.06.11. 0:56  350-417

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. E késői-korai órában kitör belőlem az ismeretterjesztő. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A víz az más, mint a gáz vagy az áram, a víz az egyetlen, amire az államnak ellátási kötelezettsége van. Következésképpen minden, ami a vízszolgáltatással együtt jár, az igenis állami kontroll alatt tartandó.

Én nem azon vitatkozom, amit ön mond, vagyonjogi szempontból, úgy gondolom, hogy önnek tökéletesen igaza van. De kérem, hogy higgye el, nem rosszindulatból mondjuk, hogy ezeknek a cégeknek a működését szabályozni kell úgy, ahogy képviselőtársaim mondják, az az elsődleges kérdés, mert az ellátási kötelezettség megtartása mellett vagy a költségvetésnek kell majd a zsebébe nyúlnia a magánféllel szemben, vagy a fogyasztónak, vagy az önkormányzatnak, vagy mind a háromnak. Sokba fog kerülni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 419 2007.06.11. 5:20  418-439

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Pangloss mester tanaival kell kezdenem, hogy itt az elhangzottak alapján ez a világok legjobbika, úgyhogy a rendelkezésemre álló öt percben meg sem próbálom javítani a kormány ezek szerint teljesen tökéletes és a hajnali órákban is kifogástalanul működő munkáját.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy a villamosenergia-törvénynek a részletes vitájáról van szó, mégis engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy egy 180 szakaszos törvényhez 253 módosító érkezett be, több törvényhelyet érintve úgy, hogy a törvénytervezetben nincs szó a magyar villamosenergia-piacot jelentő, mintegy 80 százalékát lefedő, hosszú távú megállapodásokról, és nincs szó az előző napirendi pont keretében tárgyalt MVM-privatizáció kérdéséről.

Úgy gondolom, hogy az egyébként vitatható, bizonyára a mi hibánkból is vitatható színvonalú magyar törvényhozás kofidikációs munkájának ez a törvénytervezet az egyik mélypontja. Tehát nagyon nehéz erről részleteiben beszélni, és nagyon nehéz öt percben annak a közel száz módosítónak a lényegét előadni, még kevésbé megvitatni.

Ha mégis a tisztelt képviselőtársaim figyelmét kellene felhívnom, és a támogatásukat kérni, akkor engedjék meg, hogy három vagy négy módosítóra hívjam fel a figyelmüket.

Az egyik a 85. pont, ahol Kovács Tibor képviselő úrral és több ellenzéki képviselőtársammal azonos szövegben javasoljuk, hogy a lakossági fogyasztók, valamint a kisfeszültségen vételezőknél a háromszor 80 ampernél nem nagyobb csatlakozási felhasználók, nem lakossági fogyasztók legyenek jogosultak egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát vásárolni. Ez a mintegy ötmillió magyar kisfogyasztó érdekeit érinti. Tehát a dolog, bármennyire is szakmainak tűnik, egy széles társadalmi réteget érint.

Hasonló a 86. pont, ahol Balla György képviselőtársammal kezdeményeztük, hogy az egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát vásárolni jogosultak körét a törvényhozó egészítse ki a lakossági fogyasztók, valamint a kisfeszültségen vételezők mellett a közintézményekkel. Úgy gondoljuk, a magyarországi iskolák, óvodák, kórházak mindenképpen megérdemlik az egyetemes szolgáltatás adta biztonságot. Megint csak gyakorlatilag több millió embert, gyakorlatilag az egész társadalmat érinti.

A 157. pontban ugyancsak több képviselőtársammal együtt javasoljuk, hogy azok az 50 megawattnál nagyobb kapacitású erőművi blokkok, amelyek 2006. december 31. napja előtt az általuk termelt villamos energia többségét közüzem céljára értékesítették, legyenek kötelesek az általuk termelt villamos energiát a tervezett törvény hatálybalépését követően jogszabályban meghatározott feltételekkel aukción vagy szervezett villamosenergia-piacon értékesíteni. Magyarán, lévén, hogy a két fogalom egymást váltja, ne legyen kiesés, és ezek az erőművek - nagyon leegyszerűsítem - ne exportálják a Magyarországon is nélkülözhetetlen energiát.

Nem akarok a türelmükkel visszaélni, közel nyolcvan módosítót jegyeztem egyedül vagy képviselőtársaimmal. Ha a részletes vitában külön ki kell emelni, hiszen ez a vita célja, akkor ezeket tenném.

Egyébként pedig megismétlem, amivel kezdtem: ez a törvénytervezet nem éri el a törvényhozás általános vitájára való alkalmasságot, ennek már hangot adtunk. Én tisztelettel javaslom és kérem ismételten, hogy nemcsak azért, ami benne van, hanem ami nincs benne, a tárca vonja vissza, és az energiakoncepció nyilvánosságra hozása után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a korábbiakhoz hasonlóan igyekezzen egy konszenzusos, mindenki számára mind szakmailag, mind gazdaságpolitikailag elfogadható villamosenergia-törvénytervezetet előterjeszteni.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 441 2007.06.11. 1:38  440-443

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom megismételni az általános vitában, a bizottsági ülésen elhangzottakat. Amire szeretném a figyelmüket felhívni és a támogatásukat kérni, az a 3. ajánlási pont kiegészítése, melynek az a lényege, hogy ez a - remélhetően nem annyiért, amennyi most van javaslatba hozva, hanem ennél valamivel kevesebbért - megvalósított elektronikus útdíjfizetési rendszer legyen alkalmas a városi, elsősorban a budapesti, az elkövetkezendő években várhatóan bevezetett forgalomkorlátozás, illetve díjfizetési kötelezettség regisztrálására is.

(2.10)

Ismerve a nyugat-európai példákat, várható, hogy a városok és elsősorban a főváros, szép magyar fordításban dugódíjnak vagy citydíjnak nevezett valamifajta úthasználati díjat be fogja vezetni. Ha már csinálunk egy ilyen rendszert, vélhetően és remélhetően egy műholdas rendszert, a közbeszerzés kiírásánál mindenképpen javaslom annak a figyelembevételét és az ajánlattevőknek feltételül szabását, hogy erre az említett városi, fővárosi szabályozásra, illetve kontrollálásra is alkalmas legyen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 196 2007.06.14. 9:10  137-289

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is írtam szép, összefésült mondatokat, de a mai napot végighallgatva úgy gondolom, ezt félreteszem, és megkísérlem aktuális, talán nem is mindig ideillő gondolataimat elmondani. Elöljáróban az előttem szóló képviselő úr által említett történelmi személyiségektől elnézést kérek, hogy ebben a kontextusban kerültek említésre. De, gondolom, a történelem majd túllép ezen is.

(17.50)

Ha már képviselőtársaim hozzászólásával kezdtem, engedjék meg, hogy az általam sok évtizede tisztelt Vitányi professzorral egyetértsek és Gál miniszter úrral is. Vitányi képviselő úrnak tökéletesen igaza volt abban, hogy ez egy meggyötört, atomjaira hullott társadalom, és egyetértek azzal az egyharmad-kétharmad aránnyal is, amelyet ő - egyébként sokak egyetértésével - említett. Igaza van tökéletesen Gál képviselő úrnak is, hogy a világ halad, és valamit tenni kell, tenni kell Magyarországon, tenni kell Európában. Azt nem tudom, hogy tudunk-e ilyesmit tenni, de abban biztos vagyok, hogy meg kell kísérelni.

A kérdés az, hogy azt kell-e tenni, amit önök és az önök miniszterelnöke tett. A kérdés az, hogy ez a megoldás, amit ő használt, ez az ország jobbítását, a Vitányi képviselő úr által is említett társadalmi konfliktusok oldását szolgálta, vagy pedig a hatalom rövid távú, mondhatni azt, pitiáner megszerzési eszközéül szolgáló cselekménye volt. Kérdés az, hogy ezt kell-e tenni, vagy pedig tényleg valamilyen társadalmi és történelmi méretekben szükséges váltásra lenne szükség.

A felelősség hihetetlenül nagy. Meggondolva a mondottakat, igyekszem önöket a felelősségre emlékeztetni, és a miniszterelnök urat is, ha itt lenne. Kérem, menjenek ki a Ház elé, és nézzék meg az emléktáblákat! A miniszterelnök úr 1961-ben született, ha jól tudom. Én 1956-ban tizenöt éves voltam, végigéltem. Ebben az országban szerencsétlen embereket akasztottak mind a két oldalon: akasztottak az egyik oldalon, és utána megtoroltak és százakat akasztottak a másik oldalon. Mi vezetett ahhoz, hogy ez a társadalom oda jutott, hogy ilyen helyzetbe került?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy az akkori hatalom is szervezetten, átgondoltan, belső meggyőződéstől fűtve hazudott, és ezt a társadalom egy ideig nyelte, és aztán nem nyelte. Ez nem valamilyen ködös múlt, nem Mátyás király, mint akit valakik itt az előbb idéztek. Ezt itt néhány képviselőtársammal együtt már végigéltük, nem vagyunk sokan. A miniszterelnök utána született, és azok is, akiket emlegettek. Nem azoknak rovom föl a felelősségéül, de azoknak, akik ezt végigélték, azoknak igen, hogy mondják meg neki, hogy ide vezet, ide vezethet.

Menjenek ki, nézzék meg az emléktáblákat! Ne játsszanak ezzel! Soha ne kerüljön elő, soha ne legyen rá szükség, soha ne kelljen megismételni, de soha ne felejtsék el! És ez nem valamilyen játszi könnyedség! Én megdöbbentem azon, hogy itt néhány képviselőtársam könnyedre vette a figurát. Ez nem egy pajkos gyerekcsíny! Az országnak egyébként az ismert körülmények között, de megválasztott miniszterelnöke tette azt, amit tett. Ez nem játék, ez nem nevetség! Ezt nagyon komolyan kell venni, önöknek is! Mert amikor oda fordul a világ, akkor önöktől is megkérdezik, és tőlünk is, és azért tartom ezt szükségesnek elmondani.

Nem a miniszterelnök személyéről van szó. Egy napjainkban ritkábban idézett szerző után szabadon: Gyurcsány Ferencek jönnek és mennek. Nem az a kérdés, hogy az ő személyében esetenként miről van szó, hanem arról van szó, az ő személyében pusztán arról van szó, hogy hol vannak a hazugságnak a topográfiai és tematikai határai. Balatonőszödön? Szárszónál véget ér? Itt, Budapesten? Esetleg Auschwitzban, amikor ottani meggyőződésem szerint álszent módon, de azért mégiscsak a közvélemény számára hihetően beszélt? Hol húzzuk meg a határt, hogy ott igazat mondott, itt meg nem? Nagyon nagy a felelősség, és akit rajtakapnak, és magyarázkodnia kell, az nagyon nehezen tudja ezeket a határokat aztán meghúzni.

De ismétlem: nem ez a lényeg. Tette, amit tett. Önök talán jobban tennék, hogyha ezt elfogadnák, és igyekeznének azt mondani, hogy kérem, túlmentünk rajta, és odafigyelünk, hogy ez máskor ne következzen be. Az igazi nagy baj nem ez. Az igazi nagy baj az, amiről ma délelőtt szó volt itt a Házban, hogy önök ettől az őszödi szerencsétlen esettől eltekintve rossz úton mennek. A baj az, hogy az ország nem attól megy rosszul, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mit mond róla, hanem attól, hogy a jelenlegi kormány hogyan cselekszik, és milyen eredményre jut.

Nem akarom önöket számokkal untatni, a mai délután nem arról szól. De amikor arról beszélnek, hogy változott a világ, hogy reformok vannak, most nem akarom a reformnak az idegen nyelvű szótárak értelmező, egyébként pozitív jellegű tartalmát itt felmondani, de engedjenek meg egyetlenegy számsort szűkebb szakterületemről idézve: a Magyar Államvasutaknak 2002-ben 30 milliárd alatt volt az adóssága, ez nem kevés, nem vagyok rá büszke. De ez 2006-ra, tavalyra 104 milliárdra nőtt, úgy, hogy 356 milliárd forint az adóssága. Ez önöknek jó út? És mi a reformmegoldás? Hogy az egyetlen nyereséges ágazatot, a cargo ágazatot eladják. Tehát egy ilyen, több mint 500 milliárdos halmazból eladják az egyetlent, ami legalább nem hoz ennyi adósságot. Ez reform? Ez jobb? Ez egy jó irányú változás?

A közbekiáltások hatására megkérdeztem direkt, hogy jó számokat mondjak, és hogy ne idézzek rosszul - megint a reform, a változás, a jó irány. Képviselőtársaim! Magyarországon 1945-ben, egy háború után, miután többször átment a front az országon, egymillió darabot meghaladó szarvasmarha volt, tavaly 700 ezer - 300 ezerrel csökkent a számuk. De lehet mondani, hogy a világ változott, már nem kell - én úgy gondolom, hogy a tej, a hús, a jószág az kell, de ezek szakmai viták.

Az irányt, a trendet akarom mondani: ez nem jó, ez nem javulás, ez nem fejlődés, ez nem változás, hanem leépülés. És ezért tisztelettel kérem önöket, hogy ne próbálják meg menteni a menthetőt, legyen önökben annyi kiállás, annyi felelősségvállalás, hogy azt mondják, hogy kérem, ami történt, hiba volt, a hatalmat megtartottuk vele, és a hatalmat megpróbáljuk jóra használni az egész társadalom érdekében. (Dr. Gál Zoltán: Így van!) Ez lenne az önök feladata, és nem az, hogy védjék a védhetetlent, és hogy elvicceljék, eltréfálják azt, hogy egy ország vezetőjét rajtakapják azon, hogy hazudott.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Babák Mihály: Hazugság, cinkosság!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 32 2007.09.18. 10:04  21-47

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Előrebocsátva azt, hogy tudom, hogy ez az általános vita, engedjék meg, hogy ennek kereteit is felhasználva azokra a kérdésekre összpontosítsak, amelyek az előttem szóló képviselőtársaim szavaiból kitűnően is kérdésesek, esetleges eltérő véleményekre adnak okot.

A bányászatról szóló törvény módosításának számos szakaszával - s ezek alapvetően szakmai eljárási szabályok - kapcsolatban nincs kifogásunk, ezeket akár az uniós tételek átvétele, akár a magyar bányászat elmúlt években, évtizedekben bekövetkezett, egyébként úgy gondolom, mindnyájunk által szomorú szívvel tudomásul vett változásai indokolják. Ezekben nincs közöttünk vita.

Van egy olyan tétel, amely az előttem szólók figyelmét talán elkerülte, és szakmai jellegű. Szeretném az előterjesztő figyelmét felhívni arra, hogy a 17. §, amelyik a meddőhányókról szól, következetesen az ásványi nyersanyag kitermelése során keletkezett meddőhányókról beszél, és a jogszabály mellőzi az egyébként ipari termelésből fennmaradt és Magyarországon esetenként jelentős tételt jelentő ipari meddőhányók kérdését. Ez igaz Dunaújvárosra, Diósgyőrre, Ózdra, annál is inkább, mert ezekre eddig a bányajog szabályait alkalmazták, mind a kitermelése, hasznosítása, rekultivációja során. A magam részéről kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezeknek a mindnyájunk által szükségesnek tartott kezelését ne hagyjuk ki a bányatörvény hatálya alól, mert az mind a felhasználás, mind a rekultiváció, mind a környezetvédelem tekintetében különböző finanszírozási, alkalmazási, engedélyeztetési et cetera problémákat fog okozni.

Az előttem szólók egybecsengő véleménye volt, hogy tulajdonképpen ennek a módosító javaslatnak az Achilles-pontja a bányajáradék. Engedjék meg, hogy a jelenlegi vita során én is ezzel foglalkozzam, elsősorban azzal, amit előttem szóló képviselőtársaim érvként felhoztak, és az előterjesztő is volt olyan kedves erre utalni, hogy ez egy tizenkét évvel ezelőtti világpiaci ár alapján megállapított járadék. Figyelemmel arra, hogy a bányajáradék egy százalékos vetítésű tétel, úgy gondolom, hogy a vetítési alap változásával ennek az összege is növekszik. Tehát hogy a százalékot kell emelni, amikor az alapul szolgáló ár alvad, én azt a logika szabályai szerint nem teljesen értem. Ha növekszik az olaj vagy a gáz ára, akkor mint vetítési alap annak a százalékos kivetítése is növekszik, tehát ilyetén az ár és a végtermékként megjelenő százalékos bányajáradék összhangban van. Ha úgy merült volna föl a kérdés, hogy a vetítési alapon kell változtatni - hiszen a nemzetközi példák azt mutatják, hogy van, ahol a kitermelt volumen, a mennyiség után van a járadékozás, és van néhány ország, ahol üzemi eredmény alapján, tehát a profitot, a profit mértékét adóztatják -, akkor úgy gondolom, szakmailag ez egy jogos vitaalap, és erről örömmel beszélnék.

Ami a bányajáradék általános mértékét illeti, ha megengedik, említek néhány számot, mert ez az összeg példa nélküli. A világpiaci árak mindenütt emelkedtek. Szlovéniában ez ma 1-5 százalék között van, Ausztriában 15, Csehországban 10, Romániában 3,5-13,5 százalék között mozog volumentől függően. Ezt azért mondom, mert ha jól értettem Podolák képviselő úr szavait, benne van az, hogy esetleg valamilyen százalékos fokozatos járadékszint megállapítására kerülhet sor. Írországban 1-4,5 százalék között van, Lengyelországban 10, hogy messzebb menjek: Ausztráliában 2-7,5 között, Kanadában 3-20 - egyébként ott a legmagasabb -; Kazahsztán, amelyről tudjuk, hogy fokozott súlyt helyez most az energetikai kitermelésekre, egyedi megállapodások alapján dolgozik; Kínában ez 1-4 százalék. Tehát 20 százalék fölötti kulccsal egyszerűen a világ egyetlen pontján sem lehet találkozni.

Kérdés akkor, hogy Magyarország miért akar egy ilyen brutálisan megnövelt bányajáradékot alkalmazni. Az első válasz, ellenzéki válasz erre az lenne, hogy a költségvetés feneketlen éhsége miatt, ugyanakkor tudjuk azt, hogy bizonyos kitermelési módokat a jogszabálytervezet eleve kivesz és 12 százalékon tart, és ma még nem esett róla szó, de magunk között vagyunk, gondolom, el lehet mondani, hogy tudjuk, a MOL-nak van egy 15 éves megállapodása, amelyben mentességet kap a bányajáradék növelése alól. Tehát a MOL-ra sem vonatkozik lényegében ez a járadékemelés, kivéve akkor, ha a tulajdonosi szerkezetében változás áll be. Az tehát elképzelhető, hogy egy, még a mai nap folyamán majd tárgyalandó jogszabálytervezethez hasonlóan a bányajáradék emelése is tulajdonképpen a MOL maradék, néhány százalékos magyar tulajdonának a védelmét szolgálná, de hát akkor beszéljünk arról, ne a világpiaci árról és a kompenzációs alapról.

A következő tétel, ami miatt nekünk alapvető kifogásunk van, az az önök által oly sokat emlegetett versenysemlegességnek a kérdése. Hiszen ha ez a megemelt bányajáradék nem vonatkozik a MOL-ra, nem vonatkozik a néhány speciális kitermelési módot folytató vállalatra, akkor kit fog utolérni? Azt a négy-öt kisebb kutató és kitermelő vállalatot, amelyek ma - ritka kivételként - Magyarországon a MOL mellett kitermelési és kutatási tevékenységet folytatnak. Ezek egy-két-három-négy kutatófúrást végző, évente 30-40, maximum 100 millió dollárt erre a célra befektető, néhány száz embert foglalkoztató cégek.

Előttem képviselőtársaim elmondták, és tökéletesen igazuk van, hogy Magyarországnak minden csepp hazai olajra, minden köbméter hazai gázra szüksége van. Akkor miért nem segítjük, legalábbis miért nem viseljük el, hogy néhány, egyébként túlnyomórészt külföldi érdekeltségű, de magyar bejegyzésű cég Magyarországon ilyen jellegű tevékenységet folytat? És azzal a 0,5-1 százaléknyi - mikor mennyi -, először kutatással, majd tevékenységgel hozzájárul a hazai energiaellátáshoz, hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ezekkel is, ha csekély mértékben is, de valamilyen módon függetleníteni tudja magát az importtól.

Tehát nem igazán látom át, hogy a felsoroltakon túlmenően mi célt szolgál a járadék ilyen, mondom, minden nemzetközi mértéket meghaladó emelése.

(10.30)

Ennek a változatlan formában történő elfogadása sérti a versenyegyenlőséget, sérti a hazai kutatási és kitermelési piac egyébként meggyőződésem szerint mindnyájunk által fontosnak tartott bővülését.

Végezetül, de nem utolsósorban, ha mindezek a kivételek megszűnnek, akkor a bányajáradékkal aránytalanul terhelt cég vagy cégek, ha piacon maradnak, előbb-utóbb ezeket beépítik az árba. Következésképpen, ha ez így marad, akkor ez potenciálisan magában hordja önmagában az energia árának a növekedését. Azt gondolom, hogy ez egyikünknek sem lehet a célja. Ezért kérem az előterjesztőt és a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a bányatörvénynek az általunk az előzetes viták során is helyeselt tartalma mellett gondolják át ezt a konfliktusos helyzetet, és próbálják meg álláspontjukat úgy revideálni, hogy számunkra a bányatörvény támogatható legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 58 2007.09.18. 6:10  47-83

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy nagy jelentőségű normaalkotási lépéshez értünk, amely akkor is nagyon fontos, ha mindnyájan tudjuk, vagy legalábbis akik itt vagyunk a teremben, hogy azért ez egy haváriaintézkedés. Ez egy halottmosdatás, vagy ha hagyományőrző körökben szeretnék maradni, akkor a veszett fejszének a nyele; tulajdonképpen a maradék állami vagyon egy adott részének a fokozott védelmét kívánjuk végre valahára biztosítani.

Mindezt azért bocsátom előre, és talán a dramaturgiai vonalat sértem, amikor bejelentem, hogy mi támogatni fogjuk, mint ahogy a bizottsági üléseken is támogattuk, mert fontosnak tartjuk, hogy a megmaradt állami vagyon legfontosabb elemei a rendelkezésünkre álló uniós és hazai szabályozási körben az eddiginél lényegesen nagyobb védelemben részesüljenek. Ugyanakkor ismétlem, ezt mi egy elkésett lépésnek tartjuk, hiszen a nemzeti vagyon jelentős része fölött már nincs jogalkotási kompetenciánk.

Ha már a jogalkotási kompetenciánál tartunk, bevallom, bizonyos ellentmondást vélek felfedezni az államtitkár úrnak most a szóbeli kiegészítőjében elhangzottak, vagy legalábbis általam kihallottak és az írásbeli előterjesztés között. A módosítás indokolásának általános része hivatkozik ugyan a közösségi jog követelményeire, a részletes indokolás viszont már egy szubjektív hazai előterjesztői körben mondja, hogy azért ebben a körben szabályos csak, magyarán: a stratégiai vállalatok körét leszűkíti az energetikai cégekre, mert úgy ítéli meg az előterjesztő, hogy minden más egy aránytalan, eltúlzott jogalkotói lépés lenne. Tehát itt maga az előterjesztő sem hivatkozik már közösségi joganyagra, amely közösségi joganyag, mindnyájan tudjuk, azért túlnyomórészt, legyen az irányelv vagy bíróság, irányelveket fogalmaz meg, és nem kógens szabályokat, kógens korlátokat a nemzeti jogalkotás számára.

Mindezeket azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mert a magunk részéről kezdeményezni szeretnénk, és kezdeményezni is fogjuk, hogy a jogszabály címének megfelelően a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat részesítsük az előterjesztés szerinti védelemben, és ezek körét ne korlátozzuk az energetikai cégekre. Ezt elsősorban úgy látjuk megoldhatónak, ha a tervezet 1. §-ában a címmel arányban álló és a címhez igazodó szöveget alkalmazunk, tehát a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozások sorába beemeljük például a közösségi közlekedést biztosító cégeket, beemeljük, mondjuk, a különböző, a logisztika szempontjából meghatározó ellenőrző és hatósági feladatokat ellátó cégeket, beemeljük a közellátást jelentő postai szolgáltatásokat, és nem utolsósorban, talán a sorban elöl kellett volna említenem, a napjainkban egyre inkább stratégiai jelentőségűvé váló, már napjainkban is az energiával egyenértékű vízügyi szolgáltatások körét és az ezt végző vállalatokat.

Tehát egyetértve a tervezet céljával, azt fogjuk javasolni, és ahhoz kérjük mind az előterjesztő, mind képviselőtársaink támogatását, hogy a címnek megfelelően a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozások körét a védelem szempontjából ne szűkítsük le, hanem a magyar társadalom, az ország működése, állampolgárainak biztonságához alapvető közellátást biztosító vállalatokat, gazdasági társaság formájában működő vállalatokat emeljük be a védelmet élvező cégek sorába, és biztosítsuk számukra mindazt a jogszabályi védelmet, amit egyébként a tervezet szakmailag a mi meggyőződésünk szerint is a közösségi norma adta lehetőségek között, de korrekt módon szabályoz. Erre irányuló módosító javaslatot elő fogunk terjeszteni, és ennek támogatását kérjük előre mind az előterjesztőtől, mind képviselőtársainktól.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 285 2007.09.24. 5:12  282-308

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat 1. §-ához benyújtott, Ékes József képviselőtársammal együtt benyújtott módosító javaslatunkat szeretném megindokolni a rendelkezésemre álló időben.

Szeretném előrebocsátani, hogy a jogszabály fontos, és tulajdonképpen egy közel két évtizedes hiátust pótol akkor, amikor megpróbálja definiálni a közellátás biztonsága szempontjából jelentős vállalatok körét. Nyilvánvaló, hogy az elmúlt másfél-két évtized a védelem alá vont vagy vonható vállalatok körét jelentősen mérsékelte, és ma, 2007-ben ott tartunk, hogy a maradék vállalati körnek, nemzeti vagyonkörbe tartozó vállalati körnek a védelmét kell szabályozni. Ezért van az, amit az elmúlt napokban már számtalanszor elmondtunk, hogy mi ezt a javaslatot támogatjuk, céljával egyetértünk, még akkor is, ha erősen megkésettnek tekintjük.

Azt, hogy az előterjesztő is bizonytalan volt, mutatja az, hogy a tervezet címe a közellátás biztonsága, az indokolás már stratégiai vállalatokról beszél, ugyanakkor ezeknek a definícióját a legjobb ismereteim szerint a magyar jogrendszer nem tartalmazza, tehát olyan fogalmakra hivatkozik, amelyek nincsenek meg jelenleg a magyar hatályos jogban.

A törvény további rendelkező részei viszont - és ezek akár a rendelkező részek, akár az indokolásban felsorolt uniós normák - pedig alapvetően cégjogi, tehát társasági jogi szabályokra vonatkoznak, ami pedig a szakági - tehát akár a villamosenergia-törvény, akár a gáztörvény esetében pedig szakági -, eljárási, túlnyomórészt eljárási szabályokat tartalmaznak. Ezért kíséreltük meg mi az 1. § módosításával definícióját adni, hogy mit értünk a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásoknak, mit értünk stratégiai jelentőségű vállalatoknak. Ezért az energia mellett javasoltuk és javasoljuk a közösségi közlekedéssel összefüggő vasúti, közúti, légiforgalmi tevékenységet, az ezek működését szolgáló hálózati rendszereket, postai szolgáltatásokat, és amit talán fontossága miatt előre kellett volna sorolni, a vízgazdálkodási, vízzel összefüggő kérdéseket.

Az utóbbit azért is emelem ki a jelen hozzászólásomban, mert a bizottsági vita során is és tulajdonképpen az előterjesztő képviselője is, amikor az uniós szabályokra hivatkozott - egyébként a közelebbről e szempontból meg nem jelölt közösségi szabályokra hivatkozott -, akkor a bizottsági vita során is elismerte, hogy a természeti erőforrások védelmét az Európai Unió pont ugyanúgy preferálja, mint például a cégjogi vagy befektetői érdekek védelmét, és éppen a vízgazdálkodás stratégiai jelentőségét elismerve nem zárta ki az előzetes szakmai polémia során ennek a lehetőségét, hogy beemeljük az energiagazdálkodással kapcsolatos kérdések közé.

Úgyhogy jelenleg ez alkalommal is arra kérem képviselőtársaimat, hogy éppen az előterjesztői szándéknak megfelelően definiáljuk a közellátás biztonsága szempontjából jelentős vállalatok vagy tevékenységek körét, ennek megfelelően a szövegben ezt a jelenleg ismert területekkel soroljuk fel. Meggyőződésem egyébként, hogy az európai uniós normák között is lehet megfelelően alapvető nemzeti érdekeket figyelembe venni. Nyilvánvaló, hogy a Szanyi képviselő úr által felsorolt példák is igazak, hiszen van rá konkrét szabály, ugyanakkor tudjuk az európai példákat sorolni arra nézve is, hogy az alapvető stratégiai tevékenységeket igenis az uniós tagországok is az uniós keretek között védik, és igyekeznek a saját nemzeti érdekeknek megfelelően szabályozni.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 295 2007.09.24. 2:09  282-308

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Képviselő úr, félreértés ne essék, a tervezetet nem mi terjesztettük elő, hanem a kormány. A kormány tartotta valami miatt fontosnak, hogy eddig soha, de most fellép. Nem véletlen, hogy a közvélemény ezt lex MOL-nak hívja azért, mert a miniszterelnök és az általa felügyelt tárcák épp most tartották indokoltnak, hogy az ön utolsó mondataiban megfogalmazott célnak eleget téve valami miatt ezt a jogalkotás és a közvélemény elé tárják.

(22.20)

De ha már így történt, megint mondom, elkésve, mert 1986-ban, az 1987. évi III., a gazdasági társaságokról szóló törvény előterjesztése során, történelem előtti időkben, már szó volt erről - csak nem került be a társasági törvény különböző változataiba -, hogy igen, szükség van a magyar társadalom, a magyar gazdaság működése szempontjából alapvető tevékenységek valamifajta állami védelmére. Elvitte ezeket a rendszerváltás heve.

De ha már most előhozta a kormány, akkor próbáljuk meg definiálni! A tervezet részletes indokolásában az van, hogy a javaslat két vonatkozásban relevánsnak tekinti, hogy az energetikai szektorban működő vállalkozás stratégiai cégnek számít. Tehát ismer vagy említ egy olyan fogalmi kört, a stratégiai cégek körét, aminek nincs jogszabályi tartalma. Ennek próbáltunk mi ezzel a módosítással eleget tenni. Egyébként az ön által elmondottakkal tökéletesen egyetértek, ez nem az állami vagyonról szóló törvény, ez nem a privatizációs törvény, éppen ezért cégeket nem a tulajdonjoga, hanem a tevékenysége alapján próbál besorolni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 286 2007.10.16. 5:12  279-353

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban meg szeretném köszönni Gazda képviselő úrnak a korrekt felvezetést. Tulajdonképpen a gazdasági bizottsági ülésen akár támogathattuk is volna ezt a javaslatot, egyébként tartózkodtunk, egyebek mellett azért, hogy ezt a közel ötperces lehetőséget megkapjuk.

Tisztelt Ház! Másfél millió ember élet- és vagyonbiztonsága, a Duna-Tisza közének elkövetkezendő évtizedei, a XXI. század legfontosabb kérdésének minősíthető víz nem képezheti napi politikai vita tárgyát. Ez a parlament, ez a Ház, a képviselők közössége pártoldalra tekintet nélkül felelősséggel tartozik ezért. Felelősséggel tartozott ötven évvel ezelőtt is, tíz évvel ezelőtt is és jelenleg is. Éppen az elmúlt évek bizonyították be, hogy amikor a vízkárelhárítás, a vízgazdálkodás - kérem, ne feledkezzenek meg Magyarország földrajzi helyzetéről -, nálunk a víz minden, azért is, amit az államtitkár úr mondott, hiszen 4000 kilométeren keresztül vannak a nagy védelmi töltéseink, több mint 6 millió ember él védett területen, de egyébként a jövőnk miatt is hallatlan fontos, hogy ebben valamifajta társadalmi, de alapvetően szakmai konszenzus legyen. Nem szabad azt csinálni, amit itt 2002-től csináltak. Igen, 2002-ben elhangzott, hogy 2006-ra megoldják a Tisza völgyének vízkárelhárítását. Arról a pódiumról mondtuk, én mondtam a Medgyessy-kormány programjának vitáján, hogy az ellenzék két ügyben biankó támogatást ad: az egyik a vasút, a másik a víz, a Tisza, a Vásárhelyi-terv. A vasutat önök ismerik, az egy másik történet; a Tiszával pedig ott tartunk, ahol tartunk. Ezt fogalmaztuk meg a gazdasági bizottsági ülésen is, és elsősorban, ha megengedik, kisebbségi véleményként a szakmai ellentmondásokra hívom fel a figyelmet.

A bizottsági ülésen is a tárca igen tisztelt képviselője azt találta mondani, amit sajnos, államtitkár úrnak is leírtak, hogy most találták ki, hogy a legmagasabb mért vízszinthez képest a nagy folyami töltéseket ki kell építeni. Hetven éve benne van a magyar vízügyi törvényben, hogy a legmagasabb mért vízszint plusz 1 méter. Hetven éve feladata a magyar vízügynek, amely az utóbbi időkben szervezetileg egy igen tragikus pályát futott be, hogy ezt a törvényi kötelezettséget teljesítse. Ezt nem a Vásárhelyi-terv, nem is az új Vásárhelyi-terv, nem is a módosított, legújabb Vásárhelyi-terv találta ki, ez sok évtizede egy alapvető feladat. Azért mondom, hogy ahol egy ilyen alapvetően téves feltevésből indulunk ki, ott nyilvánvaló, hogy a többivel is baj van, fel kellene ismerni ennek a lényegét.

Vitathatatlan, hogy a Tisza völgye víztározóinak a létesítése alapvetően és döntően vízkár-elhárítási célokat szolgál. Senkinek nem kívánom azt a tehetetlenséget, amikor egy több mint 200 kilométer töltésépítés után, másfél kilométerrel az új töltés után szakad el a töltés, és jön a víz. Senkinek nem kívánom azt a döntést, amikor éjjel kettőkor dönteni kell, hogy százezrek védelme miatt tízezreknek kell a lakóhelyére ráengedni a vizet. Ne idézzünk ilyen helyzetet elő, ne játsszunk a Tiszával, ne játsszunk a természet erőivel, ne tegyük azt lehetővé egyetlenegy kormány számára se, hogy politikai lózungokként használja ezt fel! Meg kell csinálni a tiszai vízvédelmi rendszert, késtünk most vele öt évet, és úgy kell megcsinálni, hogy a XXI. század kihívásainak, a vízgazdálkodásnak, a jó minőségű ivó- és öntözővíz-visszatartásnak, a csatornázásnak, a hajózhatóságnak, a Tisza nemzetközi vízi úttá nyilvánításának megteremtsük a feltételeit. Közös felelősségünk, mi ebből vállaljuk a részünket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de kérjük, hogy önök is ennek megfelelő komolysággal álljanak hozzá.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 302 2007.10.16. 1:01  279-353

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Első mondatommal egy hiányt szeretnék pótolni. Az elmúlt években és ma is Vásárhelyiről, Vásárhelyi-tervről, Vásárhelyi Pálról beszélünk. Úgy gondolom, Kvassay Jenő megérdemli, hogy a nevét itt a Házban most is elismételjük, hiszen ő volt az, aki évtizedek alatt egyébként a Tisza szabályozását meg is csinálta, nemcsak elképzelte, hanem megcsinálta. Őrizzük meg a nevét!

A másik, amiért szót kértem, az Velkey képviselőtársam hozzászólása volt. Én elfogadom, hogy őt nem érdekli a múlt, de akkor kérem, hogy ne is másítsa meg a múltat. A történelem nem 2006-ban kezdődött, és a kormány nem 2003-ban kezdett foglalkozni a Vásárhelyi-tervvel, egyébként számos más dologban igaza volt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 316 2007.10.16. 1:04  279-353

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy nem tudtuk abban a magasságban tartani a vitát, ahol egyébként közös erővel igyekeztünk. Államtitkár úr mindenképpen az intrikus szerepére vállalkozik. Valóban nem a múlt az érdekes, de az ön érvelése igaztalan és cinikus. 2001-ben, amikor kiöntött a Tisza, közel 200 kilométer töltés építése után voltunk, '94 és '98 között pedig 30 kilométert építettek. Ennyit a tényekről.

A másik dolog: ha már ön hivatkozott arra, hogy kormánytag - az -, ezért inkább arról adjon számot, hogy a szabad demokraták által vezetett minisztérium itt most a kormányoldal által eufemikusan "történtek késedelmek" címszó alatt említett öt év alatt mi a fészkes fenét csinált ahelyett, hogy az önök által elfogadott törvényt végrehajtotta volna? Erről adjon számot, és ne minket számoltasson el!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 342 2007.10.16. 10:06  279-353

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen meg kellene fogadni Katona Kálmán úr, képviselőtársam javaslatát, és ahol már elmondták a mondanivalómat, ott csak bólintsak, de engedjék meg, hogy egy igen nagy bólintás mellett néhány szakmai és talán egy jogalkotói, törvényhozói kérdésre is felhívjam a figyelmet.

Kormánypárti képviselőtársaink is elmondták, Ángyán professzor úr is elmondta, hogy világos célkijelölés kell, konkrét célok, konkrét hozzárendelt határidőkkel. Meggyőződésem, hogy egy szakmai jogszabály, ráadásul egy ilyen jelentőségű - talán szubjektív vagyok, de megkockáztatom, hogy ez a ciklus, ha nem az évtized egyik legfontosabb jogalkotási pillanata, hiszen a téma az ország egyharmadát, felét közvetlenül érinti - jogszabály esetén nem a forrásoldalról kell kiindulni, hogy mire van pénz. Mindig, minden kormány elmondta, hogy kevés a pénze, a mostani különösen. Nagyon egyetértek Ángyán képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy tulajdonképpen nem az ügyet képviselni kényszerülő tárcával kellene vitatkozni, hanem a Pénzügyminisztériummal, illetve az egész kormánnyal, amikor rangsorolja a kormány általános feladatait. De éppen azért, mert a dolog szakmai, azt javaslom nagy tisztelettel, ne abból induljunk ki, hogy mennyi van, hanem abból, hogy szakmailag és társadalmilag mire van szükség.

Óva intek mindenkit attól, hogy hosszú nevű európai programokba vessük minden bizalmunkat. Én elég régóta élek ebben az országban, hallottam már megváltó ötleteket új gazdasági mechanizmus címen, utána energiaracionalizálás címen meg ilyen-olyan címen, most éppen ezek a hosszú nevű programok az üdvözítők. Lehet, hogy leegyszerűsítem a problémát, de meggyőződésem, hogy ebben az országban eddig is azt csinálták meg, amit az itt élő emberek megcsináltak, és ezután is azt fogjuk megcsinálni. Vegyük igénybe, amit lehet, de ne tegyük függővé magunkat ettől! Magyarán: a magyar költségvetésben kell ehhez az alapvető eszközöket biztosítani. Arra pedig, hogy a költségvetés kerete mire ad lehetőséget, tessék a kormánynak a prioritási sorrendet felállítani, és ebben a sorrendben a Tisza-völgy alapvető kérdéseit megfelelő helyre rangsorolni, oda, ahova valók, és oda, ahova meggyőződésem szerint kormánypárti képviselőtársaim és mi is sorolnánk. Ebben közöttünk nem volt, nincs és nagyon remélem, hogy nem is lesz vita.

(21.00)

A következő a dolognak a szakmai terjedelme. Abban is egyetértés van, hogy a vízkárelhárítás mellett a vízkormányzás, a vízgazdálkodás, a vízvisszatartás, egyáltalában az egész élhető környezetnek a kérdését figyelembe kell venni. Az, hogy melyik célt melyik eszköz oldja meg, megint egy szakmai kérdés, és ott igazat kell adnom azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt mondták, hogy erre megvannak a tervek, sőt van, ahol a legtöbbnél van kiviteli engedély, 2002-2003-ban lefolytak a társadalmi viták, megvolt a társadalmi nemhogy fogadókészség, nagyon jelentős és felfokozott várakozás, tehát igenis be lehet ezeket a szakmai feladatokat sorolni.

Ha már a szakmai feladatoknál tartunk, engedjék meg, hogy néhány közkeletű és gyakran elhangzó tévedésre felhívjam a figyelmet, elsősorban azokra, amelyek mindig a határainkon kívül keresik a bajok forrását. Azon, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt letarolták a Kárpátok erdőit, már tíz évvel ezelőtt is túl voltunk. Azon, hogy megváltoztak ott a művelési viszonyok, és a csapadékvíz gyorsabban lefutott a völgyekbe, azon 10-15-20 évvel ezelőtt túl voltunk. Azon, hogy a völgyek alján utakat vezettek el, amelyek összegyűjtik és egy helyen kiöntik a csapadékvizet, 10-15 évvel ezelőtt túl voltunk. Azon, hogy a hóban tárolt vízmennyiség egy meleg eső hatására esetenként 8-12 óra alatt elolvad és leérkezik, túl voltunk. Tehát nagyon kérem, hogy ne keressünk külső új okokat, ezek évtizedek óta ismert és tulajdonképpen egy nagyon komplex hatást kiváltó okok, nincs egy ok, ami miatt a szokásosnál vagy legalábbis az elmúlt évtizedekben megszokottnál nagyobb vizek jönnek.

Abban sincs semmilyen új ismeret, hogy a Tisza hullámtere száz évvel ezelőtt 30-50 kilométer szélességű volt, most meg van, ahol 300 méter, és ahol a legszélesebb, ott is egy, vagy legfeljebb másfél kilométer. Egyszerűen nem fér el benne a Tisza; ismerjük ezeket. Tehát ezek új, megoldandó feladatokat nem hoztak, ennek ismeretében készültek el ezek a programok. De éppen azért, mert ez nagyon sokba kerül, mindenképpen sokba kerül, ha kiragadunk egy-egy nagy feladatot, akkor is sokba kerül, ezért kell nagyon igazat adnom Ángyán képviselő úrnak abban, hogy ezt nem lehet önmagában szemlélni. És ezért volt általunk támogatott az a törekvés, hogy ez az egész Tisza-völgyi vízkárelhárításból a Duna-Tisza közének, a Tisza-völgynek egy átfogó, nagy, tényleg a szó legnemesebb értelmében vett évtizedekre szóló nemzeti terveként jelenjen meg; ami nem azt jelenti, hogy a kezdés és a megvalósítás ütemét ne kellene a veszélyfokokhoz hozzáigazítani.

És ha már a megvalósítást szóba hoztam, engedjék meg, röviden, talán Katona képviselő úr utalt rá, hogy a közhasznúság és a közérdekűség az engedélyezés körében, tehát a megvalósítás üteménél felmerült. Az az egyik talány, hogy ez miért csak a Tiszára vonatkozik, és miért nem az összes, mondjuk, vízkár-elhárítási munkára, hiszen árvízvédelmi töltést a Körösök vagy az Ipoly mentén is esetenként építeni kell, vagy mindnyájan emlékszünk a Sajó által okozott nagyon komoly nehézségekre. Ha megengedik, eggyel tovább megyek, évek óta beszélünk arról, hogy kell egy közhasznúsági törvényt hozni. Ma az a furcsa helyzet van, hogy egy autópálya-szakasznak a 17-24. kilométere közérdekű, ami előtte van meg utána van, az nem az. Tehát ezek a toldozgatások, foldozgatások nem pótolják a közhasznúsági törvényt, nem tudjuk megspórolni a közhasznúsági törvény meghozatalát.

Összességében a célokkal, mint ahogy 2002-ben is, amikor ez kormányprogramként megjelent, akkor is egyetértettünk, most is egyetértünk. Meggyőződésem, hogy a kormánypárti, a kormányoldalon ülő képviselőtársainkkal ebben nincs vita, éppen ezért meggyőződésem, és egyben kérem is önöket arra, hogy próbáljuk rávenni arra a kormányt, hogy ennek a célnak a jelentőségéhez, komolyságához méltó törvénytervezetet terjesszen a Ház elé, egy olyan tervezetet, amit a Ház a ma elhangzottak szerint is teljes konszenzussal el tud fogadni. Ez a törvény bármennyire is a bizottságokban egyetértettünk, vagy legfeljebb egy tartózkodással próbáltuk az aggályainkat kifejezni, alapjaiban nem éri el azokat a célokat, amelyeket önök is szorgalmaznak, és ami meggyőződésem szerint a tárcának is egyébként a célja és az érdeke.

Kérem, hogy ennek megfelelően próbáljunk a törvény parlamenti vitája során állást foglalni. Köszönöm megismételt figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 28 2007.10.29. 2:32  27-33

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Európai Unió közlekedési alapelvei, Európa és Magyarország közlekedési szakemberei, a környezetvédők, az önkormányzatok, az ország közvéleménye, de gondolom, pártállásra tekintet nélkül az itt ülő országgyűlési képviselők többsége egyetért abban, hogy a növekvő áruszállítást és személyközlekedést a közutak a remélt fejlesztések után sem képesek levezetni, nem képesek a növekvő tranzitforgalmat az országon átvezetni. A hazai és nemzetközi kamionáradat települések százain keseríti meg és veszélyezteti közvetlenül az emberek életét, a növekvő személygépkocsi-forgalom a városok mindennapi működését bénítja meg. A közösségi közlekedés hiánya vagy lehetőségeinek szűkítése a vidéken élő milliók életlehetőségeit korlátozza, zárja el őket a munkavégzés, a tanulás, a gyógyulás lehetősége elől.

Ezekre a kérdésekre Európa minden fejlett vagy fejlődő országa egyetlen választ adott: a vasutat meg kell őrizni, a vasúti hálózatot fejleszteni kell, lehetőséget kell adni ahhoz, hogy az áruszállítás és a személyközlekedés közúti és vasúti aránya ne romoljon tovább, Európa minden fejlett vagy fejlődő országában lehetőségeiktől függően megőrzik és fejlesztik a vasutat, fejlesztik a gazdaság érdekében, fejlesztik az idegenforgalom érdekében, fejlesztik ott, ahol a kormány számára ez fontos, a lakosság mindennapi életének elősegítése érdekében.

Egy ország van, ahol a személy- és áruforgalom problémáinak megoldását másképp látják: ez Magyarország. Itt úgy gondolják, hogy a vasút egy kizárólag profitból élő vállalkozás ügye, itt úgy gondolják, hogy a betonacélt jobb autópályán kamionnal szállítani, itt úgy gondolják, hogy Heves, Borsod vagy Nógrád gazdaságilag gyenge, de természeti adottságaiban gazdag vidékein az idegenforgalom mint kitörési pont nem a közlekedés javításával, hanem a vasút megszüntetésével javítható.

Államtitkár úr, kérdezem, hogy miért gondolják így. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 220 2007.11.19. 4:13  203-233

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel ezelőtt is körülbelül itt tartottunk, akkor is egyetértettünk abban, hogy ez a több mint 15 éves jogszabály a maga módján fejlődött, tulajdonképpen a hosszú évek során valamennyire kiforrott, ugyanakkor hord magában olyan belső ellentmondásokat, amelyeket a Ház sem tavaly, s meggyőződésem az, hogy idén sem tud a módosítókkal generálisan orvosolni.

Egy évvel ezelőtt egyetértettünk abban, hogy a Számvevőszék ezt a témát tekintse át. Az Állami Számvevőszék ezt elvégezte, gondolom, hogy innen is közösen köszönetet mondhatunk ezért a munkáért. Ugyan még csak számvevői jelentés áll rendelkezésre, legjobb tudomásom szerint ezt számos kerületben átkonzultálták, a tapasztalatokat, véleményüket megbeszélték.

Az elhangzottak szerint abban is egyetértés van, hogy nem lehet ezt a kodifikációs munkát megúszni. Nagyon nagy pénzekről is van szó, és a kerületeknek, a kistelepüléseknek a működéséhez ez egy nélkülözhetetlen elem. Ezért a magam részéről egyetértve azzal is, amit kormánypárti képviselőtársaim mondtak, úgy gondolom, hogy sem az induláskor benyújtott kisebb módosítókkal, sem az általunk az elkövetkezendő napokban vagy a mai napon benyújtott módosítókkal ezt a problémát általában nem tudjuk megoldani.

Rendelkezésünkre fog állni a Számvevőszék anyaga, s ezért az a javaslatom, elfogadva a Molnár képviselő úr által mondottakat, hogy nyilvánvaló, hogy az önkormányzati egyeztető fórumnak ebben nagyon komoly szerepe van és lesz, közösen lépjünk fel annak érdekében, hogy szorítsuk rá a tárcát, amely - magunk között vagyunk - elegánsan kivonult ebből a munkából, hogy ne tudja kivonni magát ez alól a kodifikációs tevékenység alól. Egyetértve azzal, hogy ugyan ez a forrásmegosztás talán kevesebb bajjal működött az elmúlt időszakban, mint korábban, de mindnyájan tudjuk, hogy az adatszolgáltatással, fogalmi meghatározásokkal, egyáltalában néhány elvi alapkérdés tisztázásával adósai vagyunk ennek a rendszernek.

Ezért nyilvánvaló, hogy a forrásmegosztásban érintettek számára fontos időtényező figyelembevételével is - hiszen 2008-ra tervezni kell, tehát nem lehet az idők végezetéig elhúzni - ne tegyünk le arról, hogy az, akinek a dolga - és ez a szaktárca -, elvégezze azt a kodifikációs munkát, amely az önkormányzati egyeztető tanács és majd a munka elvégzése után a parlamenti képviselők hozzájárulásával neki feladata. Úgyhogy kérem, hogy a módosító javaslatokat - érkezzenek azok bármilyen oldalról - képviselőtársaim szakmai türelemmel szíveskedjenek értékelni, s egyetértés esetén befogadni, és ahogy tavaly egyetértettünk abban, hogy a Számvevőszék végezze el azt a munkát, idén lépjünk fel közösen annak érdekében, hogy a tárca is végezze el a rá váró feladatokat.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 38 2007.11.28. 5:18  21-55

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Előre szeretném bocsátani, hogy a tervezetet a módosításokkal együtt támogatni fogom, hiszen a céljával, a tartalmával korábban is egyetértettünk, és most is egyetértünk, de nyilvánvalóan egy sor olyan szakmai módosítással, amelyekben úgy látom - s ez örömömre szolgál -, hogy a parlament minden oldala aktívan részt vesz és egyetért.

Ami miatt elsősorban szót kértem, az éppen az, hogy maga a kezdeményezés is tulajdonképpen egy politikai kampány része, amit ebben az esetben nem tartok jónak, de tekintve a tartalmát, az a helyes, ha túltesszük magunkat rajta, és tényleg a szakmai kérdésekkel foglalkozunk s nem ennek a kampányjellegével.

Ugyanakkor szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra - Rába László képviselő úr is említette az előbb -, hogy az ezzel a szakmai szabályozással egy időben futó KRESZ-módosítás ezeknek a szakmai követelményeknek már nem felel meg. Itt is hangzott el kritika a másik törvényben lévő részekkel kapcsolatban. A pontszámnál is és a szankcionálásnál is érzékelnünk kell - s meggyőződésem, hogy képviselőtársaim érzékelik is -, hogy ha van olyan norma, ahol az önkéntes jogkövetésnek alapvető jelentősége van, akkor a közlekedési szabályok azok.

Ha a közlekedési szabály nem érthető, nem megtanulható, bonyolult, áttekinthetetlen, szubjektíven és rendkívül sokféleképpen magyarázható, akkor egyszerűen rossz a szabály. Félreértés ne essék, évtizedes tartozása a magyar törvényhozásnak, hogy egy olyan közlekedési alapnormát hozzunk létre, amelyik egyszerűbb, érthetőbb, de a kevesebb szabály lényegesen keményebben számon kérhető. Gondolom, hogy ebben is egyetértés van. Mint ahogy remélem, egyetértés van abban is, hogy a társadalmi konfliktusok és a társadalmi anomáliák leginkább a napi közúti közlekedésben képeződnek le, mutatkoznak meg.

(10.40)

Egy olyan társadalomban, ahol az erőszakos, önző magatartás van piedesztálra állítva, nyilvánvalóan a napi közlekedésben is az erőszakosság, a brutális önhatalmúság fog érvényesülni. Ezért bármennyire is messzire lévőnek tűnik egy kifejezetten igazgatás jellegű szankcionáló pontrendszer és a társadalom általános állapota, kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt a kapcsolatrendszert is gondolják át.

Ahogy mi naponta közlekedünk, az azt jelenti, ahogyan élünk. És ahogy az állam ezt egyáltalában képes felülbírálni, megakadályozni, szankcionálni, az jellemző egyébként az államra is. Itt jövök, kapcsolódom vissza a pontrendszerhez. Mindnyájan tapasztaljuk, meggyőződésem, hogy aki kétszázzal megy, azt nem állítja meg a rendőr, mert fizikailag is fél előállni, meg úgy gondolja, hogy a lesötétített üvegű, 500-as marha nagy kocsikban ülőket úgysem tudja utolérni. A rendőrség, amely egy gyenge hatalom bizonytalan képviselője, azt állítja meg, aki 50 helyett 55-tel megy, ami egyébként helyes, mert nem szabad. Ahol 50-es tábla van, ott 50-nel kell menni. De ma a társadalomban különösen igaz az, amit negyven évvel ezelőtt az ügyvéd principálisom mondott, hogy fizetést levonni csak attól lehet, akinek állása és fizetése van, lakásból kitenni csak azt lehet, aki egy rendes ember, és lakása van, és tulajdonképpen megbüntetni is azt lehet, aki attól a büntetéstől tart. Az igazi renitenseket nem lehet. Ezért önmagában a pontrendszer - ismétlem, aminek a szigorítását támogatni fogom - nem oldja meg a dolgokat, ehhez egy erős hatalom erős képviselője kell, egy áttekinthető szabályt követő, egymás iránt belátással lévő társadalom szükséges.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 116 2008.02.26. 13:26  101-121

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm mindhárom képviselőtársamnak és államtitkár úrnak, hogy kitartott ezekben a délutáni órákban.

Nem engedek a csábításnak, hogy az itt előttem tornyosuló számos szakértői javaslatból megelőlegezzem a részletes vitát, ezért engedjék meg, hogy az általános vita keretei között maradva mélyen egyetértsek mind az előterjesztő által előadottakkal, mind a főbizottság többségi véleményét ismertetővel, mind Lakos képviselő úrral, aki részletes szakmai indokolással megerősítette azt, hogy Magyarországon a földgázellátásról szóló törvény miért rendkívül fontos gazdasági törvény, és miért ennek a választási ciklusnak talán az egyik legjelentősebb gazdasági jogszabálya.

Az előzmények, körülmények és a jelenlegi helyzet felvázolása - meggyőződésem szerint - korrekt volt. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy Magyarországon a földgáz alapvetően meghatározó, mind az ipari, mind a lakossági energiaellátásban nagyon jelentős, és ha hozzávesszük, hogy a magyar villamosenergia-ellátás jelentős része is földgázbázisú, akkor úgy gondolom, ezzel a jelentőségét ennek az energiahordozónak csak növeljük.

Teljes az egyetértés abban is, hogy az elmúlt évtizedekben túlfejlesztett magyar földgázhálózat gyakorlatilag Hollandia mellett Európa egyik legnagyobb fogyasztójává tesz minket. Hogyha hozzátesszük azt is, hogy gyakorlatilag az ellátásunkban a sajnálatosan csökkenő hazai termelés mellett az import kilencven-egynéhány százaléka gyakorlatilag orosz gáz, és gyakorlatilag egy csövön, egy rendszeren jön be az országba, akkor úgy gondolom, hogy a "van" állapot felmérése mind az előterjesztő, mind a Ház akár kormánypárti, akár ellenzéki oldaláról korrekten megtörtént. Tehát abban vita, hogy mi a jelenlegi helyzet és mennyire fontos, meggyőződésem szerint nincs.

A kérdés az, amiben eltérnek a vélemények - és ebben az egyes bizottságok kisebbségi előadói is véleményt nyilvánítottak -, hogy az előttünk lévő törvénytervezet alkalmas-e arra, hogy ezt a nagyon fontos feladatát betöltse. Jelent-e a jelenlegi, most előttünk levő törvénytervezet a jelenlegi szabályozáshoz képest olyan előrelépést, amely utat mutat ebből a jelenlegi helyzetből.

Szakmailag teljes mértékben egyetértünk azzal a közelítéssel is, hogy a tavaly ősszel az Országgyűlés torkán lenyomott villamosenergia-törvény és a jelenlegi gáztörvény között számos szakmai analógia van - és kell hogy legyen -, hiszen mindkettő mind az ipar, mind a gazdaság, mind a lakosság ellátása szempontjából rendkívül jelentős.

Vegyük sorra, hogy tulajdonképpen mi az, amit ez a törvénytervezet megold vagy megoldani képes, és mi az, amire megítélésünk szerint jelenleg nem ad választ.

(14.00)

Könnyű lenne ezekre a kérdésekre válaszolni, azt mondhatnánk, hogy van egy nemzeti energiakoncepciónk, amely ismeri a jelenlegi helyzetet, és megmutatja azokat a fő irányokat, amelyekbe a magyar gazdaságpolitika, a magyar energiapolitika el kíván mozdulni. De sajnos, nincs nemzeti energiakoncepciónk, annak ellenére nincs, hogy az elmúlt hetekben történtek kísérletek arra, hogy a Magyar Országgyűlés ezt megtárgyalja. Sokévi ígéret és egypár hónapos előkészület után ez az előterjesztő által ilyen nagyon muszáj-feladatként letudott koncepció tulajdonképpen nem ütötte át a küszöböt. Ennek következtében sajnálatos módon a Magyar Köztársaságnak nincs energiakoncepciója, tehát nincs mihez viszonyítani egy, ismétlem, mindnyájunk által rendkívül fontosnak tartott jogalkotási aktust.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Gulyás József
váltja fel.)

Felmerül természetesen a kérdés, hogy akkor hogyan volt lehetséges a villamosenergia-törvényt megtárgyalni és elfogadni. Úgy, ahogy megtárgyaltuk és elfogadtuk: hogy elfogadtunk egy uniós kötelezettségekre esetenként joggal hivatkozó kötelező feladatot, majd több tucat végrehajtási norma utólagos vitájának, bizonytalanságnak kitéve tulajdonképpen arra rendkívül alkalmatlan időpontban életbe léptettük, amelynek a hatását látjuk. Ma Magyarországon nincs olyan szakmai szervezet, felhasználó vagy fogyasztó, vagy akárki, aki azt mondaná vagy mondta volna az elmúlt napokban, hetekben, hogy a villamosenergia-törvény egy sikeres jogszabály volt. Nagyon nagy szükség volt rá, kell is, ugyanakkor nem hozta meg, legalábbis a mai napig, a sikereket.

Nagyon célszerű lenne, ha a gáztörvénynél ezt elkerülnénk, amíg nincs nemzeti energiakoncepciónk, amíg ezekre a kérdésekre, hogy van egy jelentős túlfogyasztás, egy túlfejlesztés, hogy van egy jelentős energia-többletfelhasználás, hogy szükség lenne a gázimportunk diverzifikálására, ezekre koncepcionális kapaszkodóink, reményeink és lehetőségeink szerint valamilyen konszenzussal elfogadott kapaszkodóink lennének, és ahhoz viszonyítanánk a gáztörvényt. Hogy ez mennyire szükséges, azt a tegnap, a ma meg a holnap eseményei bizonyítják, hiszen Magyarország nagyon jelentős nemzetközi szerződések megkötése előtt áll, legalábbis az ismert sajtóközlemények szerint, és bizony nem mindegy, hogy Magyarország az energiafüggőségét növeli, az Európai Unió rendszerével együtt, amellett, anélkül, urambocsá!, esetenként annak ellenére képzeli el. Tehát nagyon kellene valami olyan rendszer, amihez ezt viszonyítani tudjuk. De ismétlem, ilyen egyelőre nincs.

A bizonytalanságot növeli sajnálatos módon, hogy több olyan lépés történt akár az elmúlt évtizedben, amely mára bebizonyította azt, hogy az energiapiac hosszú reakcióideje miatt nagyon meg kell fontolni azt, hogy lépünk, és ha igen, akkor merre és mit. Csak két példát engedjenek meg. Az egyik a MOL értékesítése, amelyet annak idején egy remek üzletnek tartottak - és most messze nemcsak az értékpapírok eladási árára és a jelenlegi árfolyamára gondolok, mert urambocsá!, az üzletben benne van a rossz üzlet lehetősége is, és ezt elvi súllyal én nem kívánom felvetni -, de hogy tavaly ősszel, amikor a MOL-nál egy ellenséges kivásárlási szándékra az államnak kényszerűen lépnie kellett, hogy az milyen nagyon kellemetlen következményekkel járt, és azt kell mondanom, hogy mind a mai napig lezáratlan következményekkel járt, azt mindnyájan tudjuk. Tehát nem lehet egy pillanatnyi valamifajta elhatározással meglépni dolgokat, aminek nem látjuk a következményeit.

Vagy a bizonytalanságot növeli, és Lakos képviselő úr már utalt rá, bár a távfűtés kapcsán, hogy például a hazai adórendszerben nincs igazán az energia kérdése szabályozva. A gáz után fizetendő áfakulcs az elmúlt időszakban már volt 12 százalék, volt 15 százalék, volt 20 százalék. Mindegyik sok nyilvánvalóan, és rontja mind a versenyképességet, mind árt a kisfelhasználóknak, de ez egy másik kérdés. A fő gond az, hogy nem lehet vele számolni. Nem tudnak a távfűtők sem vele számolni, nem tud vele a gazdaság számolni, és bizony a kisfogyasztók sem tudják, hogy otthon a gázkazánjukat cseréljék le vagy cserépkályhát építsenek, ami azért, lássuk be, egy család költségvetésében nem közömbös és nem mindegy.

Nem ad ez a törvénytervezet arra az ugyancsak alapvetően koncepcionális, vagy ha úgy tetszik, stratégiai kérdésre választ, hogy mennyivel javítja az ellátás biztonságát, mert az energiánál azért a megfizethetőség mellett az ellátásbiztonság a legfontosabb kérdés. Vannak benne olyan részintézkedések, amelyek elsősorban a piac kinyitása, a piac liberalizációja kapcsán nyilvánvalóan technikailag adnak a fogyasztók különböző csoportjai részére bizonyos biztonságot. Megint a Lakos képviselő úr által igen részletesen elmondottakra szeretnék hivatkozni, akár a végső menedékes státus, az egyetemes rendszer, tehát ad valamit; de hogy magának az országnak az energiaellátási biztonságát, a földgázbiztonságát mivel kívánja szavatolni, erre bizony nem kapunk választ.

A bizonytalanságnak talán legnyilvánvalóbb jele, és ez a bizottsági munka során is kiderült, mi több, talán konszenzussal vagy legalábbis némi szakmai egyetértéssel egy irányba ment, hogy a bevezetés lehetséges időpontját sem tudtuk megállapítani. Abban egyetértés volt, hogy ezt idén biztos nem lehet, arról volt szó, hogy 2009. január 1-je, esetleg 2009 közepe, de mindenképpen egy ilyen nagy jelentőségű törvénynél az alkalmazás időpontja már a felkészülés miatt is nem pusztán egy technikai kérdés.

Mindösszesen tehát tisztelettel azt javaslom és kérem, és mi ezt fogjuk a parlamenti vitában képviselni, hogy legalább a nemzeti energiakoncepció elfogadásáig ennek a törvénytervezetnek a vitáját függesszük fel, majd az elfogadott koncepcióhoz mérjük ezt a törvényt. Mindazokat az észrevételeket, amelyekre az előttem szólók már akár módosító indítványként utaltak, és amelyek többségének vitáját a villamosenergia-törvénynél már egyszer lefolytattuk, ennek a szövegezésénél vegyék figyelembe, és az előterjesztő egy olyan tervezetet hozzon a magyar parlament elé, amelynek jó esélye van arra vagy lehetne arra, hogy ezt a nagy jelentőségű, mindnyájunk által nagy fontosságúnak tartott törvényt valamifajta nemzeti konszenzussal vagy legalábbis egy parlamenti konszenzussal fogadjuk el. Ez a szövegtervezet, ami előttünk van, jelenleg erre nem alkalmas. Ezért ezt ebben a formában nem tudjuk támogatni.

Köszönöm kitartó figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 41 2008.03.03. 2:15  33-42

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az interpelláció alapján összeállított jelentést a gazdasági bizottság valóban egyhangúlag elfogadta, s mint előbb hallottuk, maga az interpelláló képviselő is támogatta.

Ugyanakkor a hozzászólások során a Ház számára talán nem derült ki egyértelműen, hogy ennek a jelentésnek az elfogadására azért is került sor, mert ez a jelentés a mai világban szokatlan őszinteséggel és szokatlan korrektséggel tárja fel a valós helyzetet. Ez a jelentés elmondja, hogy 2002-ben erről már egy kormányhatározat intézkedett, amely kormányhatározat 2008-ig nem, vagy csak minimális mértékben lett végrehajtva. Tehát ez a kormány a közvetlen elődje, a saját intézkedéseit sem hajtotta végre.

A jelentés szokatlan szakmai mélységben és korrektséggel tartalmazza, hogy nemcsak az interpelláló képviselőtársunk közvetlen körzetében vannak ilyen gondok, hanem az ország mintegy további 500 települése küzd hasonló problémával. A jelentés leírja, tartalmazza, a gazdasági bizottság elfogadta.

Végül, de nem utolsósorban ez a jelentés tartalmazza, szó szerint írja: "Az országos közúthálózat fenntartásából jelenleg mintegy ezermilliárd forint hiányzik." Tehát akkor, amikor a gazdasági bizottság egyhangú döntése alapján mi is azt kérjük, hogy a Ház ezt fogadja el, akkor kérjük, hogy ezeket a tényeket - és ezek orvoslására hozandó intézkedéseket is - fogadja el és erősítse meg a Ház.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 80 2008.04.07. 2:11  79-86

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindnyájunk előtt közismert, hogy a kormány folyamatos áremelésekkel nehezíti az emberek életét, napjainkra egyre több család kerül abba a lehetetlen helyzetbe, hogy a hónap végén nyilvánvalóvá válik: bevételeik nem fedezik kiadásaikat. Ennek egyik alapvető okozója a rezsiköltségek drámai mértékű emelése, hiszen a gázért is, áramért is egyre többet kell fizetnie a családoknak. 2002 óta önök összesen hat alkalommal emelték az áram árát, közel 60 százalékos, 56,4 százalékos mértékben.

Az áremelkedéssel egyidejűleg folyamatosan a közteherviselés fontosságát hangsúlyozzák. Ugyanakkor az elmúlt napokban a sajtó hírt adott arról, hogy néhány kiemelt cég, köztük a miniszterelnök tulajdoni érdekeltségébe tartozó Motim Zrt., az áramaukción kialakult árnál lényegesen olcsóbban kap meg mintegy 2 terawattóra, tehát mintegy 2 milliárd kilowattóra áramot, 65 euró/megawattos ár helyett 61 euróért, ami összességében előzetes és becsült adatok alapján mintegy 2 milliárd forintot jelent.

Kérdezni szeretném, államtitkár úr, igaz-e, hogy az erre irányuló tárgyalásokban a tárca és a Miniszterelnöki Hivatal részt vett. Igaz-e, hogy a Motim Zrt. a kedvezményezett vállalatok között van? És igaz-e, hogy ez néhány kiemelt, úgynevezett zsinórfogyasztó számára lehetséges - ez hat-hét vállalatot jelent -, ellentétben a mintegy 600-700 ezer magyarországi kis- és középvállalkozóval? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 84 2008.04.07. 1:18  79-86

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm államtitkár úr válaszát. A kérdésemben nem is utaltam arra, hogy ez törvényt sértett volna. Én a méltányosságot, a politikai felelősséget és a társadalmi elvárást soroltam a kérdésemben. Ön a válaszában nem cáfolta, hogy a hét kedvezményezett vállalat között van a Motim Zrt. is, és nem cáfolta azokat a mennyiségeket sem, amelyeket a sok százezer magyar fogyasztó közül 7, azaz hét vállalat számára biztosított a szerződő partner az önök előzetes ismeretével; szándékosan nem mondom, hogy hozzájárulásával, mert erre a szerződés ilyetén való megkötéséhez valóban nem volt szükség.

Az ön válasza megerősítette azt, hogy van olyan szerződés, amely hét nagyvállalatot hozott kedvezményezett helyzetbe a gazdasági élet sok százezer egyéb szereplőjével szemben.

Még egyszer köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 234 2008.04.21. 9:40  231-255

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Szokatlan szituáció részesei vagyunk. Mint előbb hallottuk, a kormány nem támogatja ezt a tavaly őszi határozatot.

Ennek kapcsán viszont feltétlenül el kell mondani, hogy az sem megoldás, hogy a jelenlegi állapot függőben marad, és nem beszélünk róla. Azért nem állapot, mert a MÁV és a magyar vasút gyakorlatilag a személyszállításra korlátozódott. A pályavasút független lett, a teherszállítást eladták, a gépészetet most szervezik ki; a magyar vasutat ma úgy hívják, hogy személyszállítás.

A személyszállítás - és ezt a kormányoldal is eddig mindig elismerte - közszolgáltatás, olyan közszolgáltatás, amelynek jelentős részét közszolgáltatási szerződés alapján a mindenkori költségvetés viseli. Ez nem magyar specialitás, ez így van minden európai országban. Ha viszont közszolgáltatás, akkor meg kellene határoznunk a közszolgáltatás törvényi definícióját, ki mit ért közszolgáltatás alatt; a terjedelmét, a tartalmát, a korlátait. Sajnos, erre az államtitkár úr által hivatkozott vasúttörvény sem adott lehetőséget. Ugyan annak idején kezdeményeztük, de ez nem talált meghallgatásra, így jelenleg Magyarországon a vasúttörvény nem tartalmazza, hogy a Magyar Országgyűlés mit tekint a vasúti közösségi közlekedés tekintetében közszolgáltatásnak.

Ugyanígy, az elmúlt napokban egyébként ismét asztalra került 2008-2020. évekre szóló közlekedési koncepció sem tartalmazza, még ennek a megfogalmazási igényét sem. Azt elfogadom, pontosabban tudomásul veszem, hogy ez a közlekedési koncepció brüsszeli igényeket elégít ki, és nem arra való, hogy Magyarországon közösségi közlekedés ilyetén jogalkotói hiátusait pótolja, na de a helyzet mégiscsak az, hogy sem a korábbi állapot, sem az ágazati törvény, sem a koncepció ezt a részt nem tartalmazza. A dolog azért nélkülözhetetlen, mert az évről évre előkerülő költségvetési vita során sincs arra korrekt szakmai kapaszkodó, hogy akkor a magyar törvényhozás mit tekint a közösségi közlekedésben közszolgáltatásnak.

Hiányzik a vasútnál - és így a mellékvonalak fenntartása tekintetében is - egy másik nagyon fontos fogalompár meghatározása; ez a közcélúság és a közhasznúság.

(18.30)

Hiszen ezeknél a szükséges fejlesztéseknél nélkülözhetetlen lenne, hogy ezeknek a közcélú fejlesztéseknek a közhasznúságát valamilyen törvényi kritérium között tudjuk megállapítani. Történtek erre kísérletek, vannak példák. Ott, ahol az éppen aktuális kormányzati hatalom egyes autópálya-szakaszokban érdekelt vagy érintett volt a mielőbbi megvalósításban, meghatározott kilométerszelvények között megállapította a közcélúságot és a közhasznúságot ennek minden eljárási és egyéb hátterével együtt, de például a vasútnál, a vízügynél ez a fogalompár nem létezik.

Amit pedig a mostani napirend kapcsán mondok, mindezt azért mondom el, a türelmüket kérve, mert addig nem tudjuk a magyar vasúti mellékvonalak ügyét tárgyalni - sem egyeztetve, sem egyeztetés nélkül -, amíg ezeket a finanszírozáshoz, fenntartáshoz, fejlesztéshez szükséges alapvető törvényi fogalmakat e Ház nem tisztázza.

Tisztázni kell ezeket azért is, mert a vasúti mellékvonalakkal kapcsolatos, elmúlt években tanúsított kormányzati magatartás ellentmond az európai trendeknek. Akik itt ülünk, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy természetesen a vasúti mellékvonalak számának mérséklése nem az elmúlt három-négy évben indult meg, ez egy sok évtizedes folyamat, amely az elmúlt években felgyorsult. Felgyorsult a miatt az ördögi körben való forgás miatt, hogy azt mondjuk, hogy nincs megfelelő forgalom - bocsánat, nincs megfelelő árbevétel -, nem gazdaságos, nem gazdaságos, mert nincs forgalom, nincs forgalom, mert nem jó a szolgáltatás, nem jók a menetrendek; romlik a szolgáltatás, romlik a közlekedés biztonsága, nyilvánvalóan romlik a részvétel, és tovább romlik a gazdaságosság. Ebből a körből valahol ki kell szakadni.

Nyugat-Európa valamennyi országának vasútja ezt a Canossát végigjárta. Az elmúlt 30-40 évben ezt az országok nagy része végigcsinálta, végigszenvedte, és ha úgy tetszik, a végén kifizette. Gondolom, egyikünk sem hiszi komolyan, hogy a Magyar Államvasutak a több száz milliárdos banki adósságát, bankszolgálatát rendezni tudja - de mindjárt hozzáteszem, mert az elmúlt napokban sajnos aktuális volt, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat a 100 milliárd körüli terheit majd a forgalomból származó bevételből kifizeti -, nyilvánvaló, hogy e tekintetben is lépni kell. Ha viszont lépni kell, akkor nyilvánvaló, hogy nem a hálózat csökkentése, mérséklése a cél, hanem a folyton magunk előtt példának tekintett, akár nyugat-európai vagy - hogy a közvetlen szomszédba menjek - osztrák példa. De azt kell mondanom, hogy az elmúlt két-három évben akár a szlovák, akár a romániai vasútfejlesztési példákat alapul véve a cél nem a hálózat, akár a mellékvonali hálózat csökkentése, hanem a szinten tartása, és ha jobb idők jönnek, akkor a lehetőség szerinti fejlesztése a cél.

Minderről azért is beszélek annyit, mert ezekben a napokban tárgyalja az Országgyűlés az országos területfejlesztési tervet, ahol az előterjesztő kormány azt a nagyon praktikus, de leegyszerűsített álláspontot képviselte, hogy egyszerűen kihagyta a vasúti mellékvonalak felsorolását az országos területrendezési tervből. Ebből viszont én csak arra tudok következtetni, hogy a jelenlegi kormánynak továbbra sem az a célja, hogy legalább megőrizze a jelenlegi hálózatot, lehetőséget adva majd az utánunk következőknek, hogy azt fejlessze, hanem egyszerűen el akarja imitálni, mondván, hogy baj van vele, gond van vele, és ezért valahol a további csökkentésben töri a fejét.

Ezért minden olyan lépés, amely ezt a további mérséklést célozza akármilyen szofisztikai megoldással - felfüggesztem, megszüntetem, átmenetileg korlátozom, tehát nem fogalmazási problémáink vannak, hanem érdemi -, tehát amíg ezekben az alapvető kérdésekben nem egyezünk meg, a közszolgáltatásban, a közhasznúságban, a közcélúságban, a vasúti mellékvonalak létjogosultságának elfogadásában, a közösségi közlekedés elsőbbségének oly sokat hangoztatott és a gyakorlatban olyannyira elhanyagolt elfogadásában, addig mi erre vonatkozó előterjesztéseket... - legyenek azok bármilyen jó szándékúak, és ezt hangsúlyozni szeretném, sem Suchman Tamás, sem Szántó János és az ezt előterjesztő többi képviselőtársam jó szándékát nem vitatom, egyszerűen hiányzik a minimális jogalkotói alap ahhoz, hogy ezekbe bele tudjunk menni.

Erre is tekintettel kérem - egyetértve az állásponttal -, hogy ezt a határozatot az Országgyűlés ne fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 244 2008.04.21. 2:06  231-255

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Regionális vasutak Európában jól működnek, ott, ahol más az adórendszer, több helyi adó marad a tartományoknál, megyéknél, grófságoknál. (Dióssy Gábor: Nagyobbak a távolságok.) Évtizedek kellenek; ez a cél. Európában önmagában sehol nem eredményes a személyszállító vasút, minden felelős országban a költségvetés 65-70-75 százalékig közszolgáltatásként finanszíroz. Finanszíroz, mert nem vállalati ügynek tekinti, hanem alapvető társadalmi ügynek. A kötött pályás közlekedés, közlekedésbiztonság, környezetvédelem, fajlagos energiafelhasználás et cetera tekintetében egyszerűen kedvezőbb, mint a mai Magyarországon még ön által is említetten irányadó motorizált közúti közlekedés.

Amiről ma itt szó van, az az, hogy a jelenlegi, egyébként valóban elég elszomorító állapotot fenn tudjuk-e tartani addig, amíg ezeknek az úgy gondolom, egyikünk által sem vitatott társadalmi céloknak a megvalósítására lehetőség nyílik. Nem az a kérdés, hogy mennyit tudunk fejleszteni, és hogyan, hanem az, hogy rombolunk-e tovább, vagy megtartjuk-e az utánunk jövőknek legalább azt a hálózati méretet, ami mondjuk, ma még, 2008-ban megvan. Mindnyájan tudjuk, hogy amire a szaktárca kimondta akár a felfüggesztést, akár a bezárást, azt hat hónap alatt lepusztítják. Ez a felelősség, és ez a tétje a mai beszélgetésünknek is.

Köszönöm szépen. (Dr. Kovács Zoltán és Bebes István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 80 2008.06.03. 2:02  75-93

DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Amint képviselőtársam mondta, a bizottságban tartózkodással adtunk hangot azon véleményünknek, hogy ez egy nagyon fontos téma, talán a ciklus egyik legfontosabb törvényhozási folyamata, ugyanakkor előttünk volt a 2005. decemberi, a jelenleg módosított törvény alapszövegének vitája, ahol ugyancsak egyetértettünk abban, hogy nagyon fontos, de az akkori egyeztetések elmaradása bizony rányomta a bélyegét a törvény szövegére, a rendelkezéseire is, és ez az azt követő módosításokkor sem volt másként. Ezért, ahogyan Szanyi képviselőtársam mondta, kértük a gazdasági bizottságot, értsen egyet azzal, hogy a további egyeztetések érdekében adjunk magunknak időt, és a nyáron a tárca reménybeli közreműködésével a szükséges egyeztetéseket folytassuk le. Egyébként ezzel a bizottság egyetértett, és ehhez a lehetőséget tartózkodó szavazatunkkal igyekeztünk biztosítani, ezért tartózkodtunk.

Ezért kérjük most is mind a kormánypárti képviselőket, mind a tárcát, hogy ehhez a nyári szakmai egyeztetéshez - amelyben egyébként a gazdasági bizottság közlekedési albizottsága tartalmilag is részt fog venni - adjon lehetőséget, annak érdekében, hogy az őszi időszakban egy szakmailag megalapozott és legalább az alapkérdésekben valamifajta szakmai konszenzust tartalmazó javaslat jöjjön a Ház elé.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 88 2008.06.03. 19:48  75-93

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy visszaidézzem 2002-t, amikor a Medgyessy-kormány kormányprogramja vitáján az előttünk lévő szószéken frakcióm felhatalmazása alapján azt mondtam, hogy két olyan téma van a magyar társadalomban, a magyar közéletben, amelyet az akkor ellenzékbe került erő mindenfajta politikai tartalom nélkül, pusztán társadalom- és szakmapolitikai alapokon támogat. Az egyik a Tisza-völgy és egyáltalában a vízgazdálkodás és a Vásárhelyi-terv, a másik a magyar vasút kérdése volt. Ehhez képest 2005-ig a kormány nem élt a lehetőségekkel, és 2005-ben egy olyan vasúti törvényt erőltetett át a parlamenten, képviselőtársaim emlékeznek rá, 2005 decemberében, amelynek, ahogy itt képviselőtársam mondta, azóta több ponton finomítására és most átfogó módosítására került sor.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy először letudjam én is a kötelező penzumot az általános vitához tartozó felszólalásom során, és elmondjam, tisztában vagyunk vele, hogy a változásokról - a vállalkozó vasúttársaságok nem kötelezhetők közszolgáltatásokra; a saját célú vasúti hálózat lehetősége; kettéválik a pályahálózattal kapcsolatos munkáknál a fejlesztési közreműködő funkciója; külön jogszabály rögzíti a térségi pályahálózat létrehozását; és a vállalkozó vasúttársaság külön-külön is megszerezheti a személy-, áruszállítás, illetve a pályahálózat működtetésére vonatkozó engedélyt -, valamint több, itt már bizottsági hozzászóló által említett különböző munkajogi szabályokról szól ez az előttünk lévő módosítás. Mégis, figyelemmel arra, hogy általános vitáról van szó, engedjék meg, hogy a magyar vasúttal kapcsolatos álláspontunkat, véleményünket elmondjuk.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar vasút struktúrája, vagy ha úgy tetszik, a MÁV struktúrája az elmúlt években változott, de a feladatai nem. Az expozé is elmondta, és eddig minden hozzászóló azzal kezdte, hogy a vasút egy környezetkímélő, biztonságos, energiatakarékos közösségi közlekedési mód. Olyan közlekedési mód, amit évtizedes hányattatások után Nyugat-Európa is felkarolt, és az ötvenes-hatvanas évek egy közúti kitérője után gyakorlatilag a közösségi közlekedés fő vonalának, fő gerincének tekinti.

Senki nem vitatja, hogy a vasút nagyon fontos eleme a gazdaság működésének, nagyon fontos eleme a gazdaság és az egyes területek fejlesztésének. A vasút tehát egy olyan társadalmi érdek, nem vállalati ügy, hanem társadalmi ügy, amelynek szinten tartását, majd a lehetőségektől függő fejlesztését mindenki elismeri, mindenki fontosnak tartja.

Miért van az mégis, hogy az elmúlt öt-hat évben a magyar vasút ehhez a mindenki által elismert fontosságához képest gyakorlatilag 400 milliárdot meghaladó veszteséget szedett össze? Miért van az, hogy a költségvetés semmi vagy minimális saját pénzt fordított a fejlesztésére? Miért van az, hogy a négy nagy uniós fejlesztési projekt akadozik, műszaki tartalma vitatható, elszámolásával várhatóan gondok lesznek? Miért van az, hogy a foglalkoztatott létszám anélkül csökkent jelentős mértékben, hogy a vasút műszaki színvonala növekedett volna? Miért van az, hogy a magyar vasút, mintha ellensége lenne önmagának, rossz menetrendekkel, rossz szolgáltatási színvonallal, gyakorlatilag egyre inkább eltávolítja magától az utazóközönséget?

Mondom ezt akkor is, amikor tudom, és ebben miniszter úr expozéja, előadása teljesen korrekt volt, hogy Magyarországon ma még a vasúti személyszállítás aránya közel 14 százalék, 13,7-13,8 százalék, szemben mondjuk, Ausztria 9, Németország 7 vagy Franciaország nem egészen 9 százalékával. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy ennek oka nem a magyar vasút jobb színvonala, hanem az ország motorizációs színvonalának az előbb felsorolt országokhoz képesti elmaradásában van. Mégis az egyébként negatív helyzetünk ebből a szempontból, a megőrzendő helyzet szempontjából pozitív lehet, hiszen erre néhány anyagban, tán még a törvénytervezetében is van fordított előjelű utalás, amikor azt mondják, hogy Magyarországnak az a feladata, hogy utolérje ezeket a nyugat-európai országokat.

(12.50)

Nem feladatunk; Magyarországnak az a feladata, hogy a saját maga - ha úgy tetszik, relatív - előnyét, ezt a közel 14 százalékos arányt megőrizze.

Nagyon jelentős ebből a szempontból az is - és ezt a felelősségünk hangsúlyozása érdekében mondom -, hogy a hazai helyközi közlekedésben, ugyancsak e közel 14 százalékos arány mellett 60 százalékos a személygépkocsi-forgalom, és 24 százalékos az autóbusz-forgalom. Tehát még mindig nagyon jelentős a vasút; és minden egyes utas, akit a vasút elveszít, gyakorlatilag a közúti forgalmat, az egyéni közlekedést, tehát a személygépkocsi-forgalmat növeli.

A teljesség kedvéért mondom, hogy a helyközi közforgalomban jelenleg a közúti közlekedés és a vasúti közlekedés aránya gyakorlatilag 80:20 vagy 78:22. Tehát ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarország 3200 településéből néhány kivételével az autóbusz minden településre bejár, a vasút pedig a 3200 településből 1280 körüli, mintegy 1300 települést ér el, tehát valamivel többet mint a települések egyharmadát, akkor azt kell mondani, hogy ez a 14 százalékos arány gyakorlatilag még ma sem tekinthető rossznak.

Mindezt azért mondom, tisztelt képviselőtársaim, mert van mit veszíteni. Az elmúlt években - azt kell mondanom, esetenként évtizedekben, de az elmúlt néhány év zuhanása után - hajlamosak sokan rálegyinteni a vasútra, hajlamosak azt mondani, hogy a magyar vasút leírandó. Kérem szépen, nem így van. Nincs így a belföldi, mind a teher-, mind a személyforgalom tekintetében sem, de - mint ahogy az expozé is helyesen hangsúlyozta - földrajzi helyzetünk folytán a tranzitforgalomban, legyen az teher- vagy személy-, a magyar vasútnak nagyon jelentős szerepe van.

Ezért a Magyar Országgyűlésnek fokozott a felelőssége akkor, amikor a magyar vasút jelenét megítéli, és a közeli és távolabbi jövője szempontjából fontos szabályokat meghozza. Ezért a magam részéről - nem vitatva az eddig hozzászólók precíz, pontos és a jelenlegi törvénymódosítás szövegéből néhány fejezetet kiemelő és hangsúlyozó hozzászólását - a képviselőtársaimat arra szeretném ösztönözni, hogy a magyar vasutat mint a társadalom egyik legalapvetőbb intézményét értékeljék, és ennek tükrében ítéljék meg a vele kapcsolatos szabályozási követelményeket.

Ezek közül a magam, a magunk részéről talán a legfontosabbnak a közszolgáltatás definícióját, fogalmát és ennek akár a finanszírozással, akár a működtetéssel összefüggő kérdéseit értem. Mindannyian használjuk a közszolgáltatást, használja a vasúti törvény is, használja a mostani módosító indítvány is, anélkül, hogy a közszolgáltatás definícióját a törvény tartalmazná. Jelenleg ugye az a közszolgáltatás, amire a szaktárca a pénzügyminiszter egyetértésével közszolgáltatási szerződést köt; tehát nem az, amit a magyar gazdaság, a magyar társadalom, a magyar lakosság, a magyar vidék a jelene és a jövője szempontjából fontos közösségi szolgáltatásként igényel - vagy igényelhetne, ha lenne rá lehetősége -, hanem az, ami maradványelv alapján a tárgyévi költségvetésből éppen oda jut.

Nem emlékszem - kutattam emlékeimben - olyan pénzügyminiszterre, aki többletpénzeket ajánlott volna fel a közszolgáltatási kötelezettségek bővülése iránt, hacsak az már nem a magyar vasút - hogy neve is legyen: a MÁV Zrt. - elmúlt két-három évben gyakorlatilag a teljes jegyzett tőkéjének a felélését követő állami kényszerintézkedés, és egy kényszerből hozott, a korábbit ugyan nem pótló, de legalább az azonnali haváriát elkerülő törzstőkeemelésre és tőkejuttatásra vonatkozott.

Tehát amit alapvetően mi szükségesnek tartunk, az a közszolgáltatás fogalmának és mértékének, megállapítási paramétereinek, ismérveinek, elemeinek meghatározása. Félreértés ne essék: nem az éves mérték; mert az valóban attól függ, hogy melyek az igények, az egy szakmai egyeztetés kérdése. De hogy minek alapján kerüljön megállapításra a közszolgáltatás köre, igenis alapvető kérdésnek tartjuk.

Mit tekintünk közszolgáltatásnak? A személyszállítás másodosztályt? A mellékvonalakat? A fővonalakat? Napi három vonatpárt? Egy vonatpárt? Mi a közszolgáltatás? Mi az a közszolgáltatás, amit egy állampolgáraiért és gazdaságáért felelősséget érző és felelősséget vállaló kormánynak és költségvetésnek állnia kell? Tehát ez az első, a közszolgáltatás fogalma.

A következő a finanszírozás kérdése. Az expozé is említette, hogy - ugyan nem így nevezzük - gyakorlatilag egy holding alakult ki, hiszen a pályavasút önálló lett, a Cargót kiszerveztük és önálló, és több más magántársaság alakult. A személyszállítás éppen most van útközben, és az elmúlt napok-hetek személyi változásai; gyakorlatilag privatizációs szakembereket ültettek a meghatározó posztokba, tehát valószínűsíthető, hogy valahol a személyszállítás kiszervezése is folyamatban van. Ugyanez vonatkozik a vontatási szolgálatra és a karbantartásra is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt is fel szeretném hívni - ha már erről szó került, szóba hoztam - az önök figyelmét arra, hogy a tulajdon, mondjuk, a személyszállítás tulajdonjoga és a költségvetési kötelezettségek nem függenek szorosan össze. Az állam közszolgáltatási kötelezettsége akkor is megmarad, hogyha a személyforgalom magánkézbe kerül, amit egyébként - egyes elemeit tekintve, legyen az településközi fejlesztés vagy elővárosi vonal et cetera - önmagában nem tartunk ördögtől valónak.

Csak példaképpen mondom, hogy a nem vitatottan magántulajdont 100-150-200 éve gyakorló brit, francia, holland vagy német vasutaknak a közszolgáltatási személyszállító tevékenységét az említett államok költségvetései durván most is mintegy 70 százalékig finanszírozzák, nem támogatásként, hanem közszolgáltatási szerződés keretében, közszolgáltatás-vásárlás ellenértékeként. Következésképpen ezeket a vasutakat - és itt utalok a hozzászólásom bevezető részére, hogy a vasút társadalmi feladat vagy pedig egy vállalat ügye; egy profitábilis tevékenység vagy az államnak egy társadalmi kötelezettsége - bizony ezek az országok mintegy 70 százalékos mértékig finanszírozzák, a közszolgáltatási, közforgalmú személyszállító tevékenységet azzal, hogy egy adott, nagyon komoly szolgáltatási színvonalat követelnek meg.

Éppen ezért a nyugat-európai vasutak alapvetően nem bevételcentrikusak, hanem szolgáltatáscentrikusak; nem vitatva egyébként azt, hogy nyilvánvalóan ott is évente kemény csatákban vívják meg - éppen a finanszírozhatóság és az ésszerű gazdálkodás következményében - az érintett vasutak feladatait.

(13.00)

Itt szeretnék - a még rendelkezésemre álló időt kihasználva - egy bővített mondat erejéig foglalkozni azzal, ami a szakanyagokban benne van, és gyakorlatilag a mostani törvénytervezet is kitér rá, ez a térségi vagy regionális vasutak kérdése. Ez középtávú vagy hosszú távú célnak természetesen szakmailag elképzelhető, de kérem képviselőtársaimat, hogy egy pillanatig ne feledjék, hogy Nyugat-Európa példaként elénk állított országaiban más az adózás rendszere. Először is több pénz marad az önkormányzatoknál - gondoljanak a délelőtti vitákra -, tehát az önkormányzatoknak van pénzük arra, hogy a kötelező feladataikon túlmenően, mondjuk, vasúti közlekedést finanszírozzanak. Másrészt nem lepusztult állományokat vagy tevékenységeket vettek át, hanem működőképes vasutakban vállaltak részlegesen regionális feladatokat, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ne vonjuk be a regionális elképzelést a magyar vasút jövőjébe, hogy mondjuk, menetrendek kialakításánál, személyszállítási igények jelölésénél ezt ne vegyük, de most azt gondolni, hogy itt egy néhány éven belül majd az önkormányzatok megoldják mindazt, amit az állam nem tudott, úgy gondolom, nem egy megalapozott elképzelés.

Mindezek alapján én tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy mind az előttünk álló nyári időszak kihasználásával végbemenő egyeztetéseken, mind a magyar vasút előtt álló feladatok meghatározásánál - talán ezt kellett volna előbb mondanom - ezeket vegyék figyelembe. Vegyék figyelembe, és kérem, fogadják el, hogy a magyar vasút gazdaságilag fontos; szándékosan nem MÁV-ról beszélek, magyar vasútról beszélek. Mind európai kötelezettségvállalásaink, mind saját érdekünk figyelembevételével fontos a hazai és tranzitvonalakban, a tehervonalakban való részvételünk, az ebben rejlő lehetőségek kihasználása, mind a magyar társadalom szempontjából, és ebben akár a magyar vidéket érintő mellékvonalak tekintetében, mind a központi térségben a 11 elővárosi vasút és a nagyvárosi közlekedés a jelenleginél sokkal jobb összehangolása tekintetében; kérem, ne felejtsék el, hogy ez az utóbbi napi 3-3,5 millió utazási eseményt takar, tehát van piaca ezeknek a tevékenységeknek.

Tehát mindezek tekintetében fokozott felelősséget ró a magyar törvényhozásra, és ennek a fokozott felelősségnek a figyelembevételével és elismerésével igyekezzünk a magyar vasutat azzá tenni, aminek lennie kell, a magyar társadalmat, a magyar gazdaságot szolgáló rendszerré, a közszolgáltatási feladatok ellátására alkalmas intézménnyé.

Köszönöm, hogy végighallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 279 2008.06.09. 12:36  272-288

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hazai gyorsforgalmi autópálya-hálózat kiépítése az elmúlt egy-másfél évtized kiemelt jelentőségű feladata, és abban az egymást követő kormányok részt vettek.

Annak idején az M7-es forgalom alatti felújítása mellett mi magunk is ezt az irányt tartottuk az egyik legfontosabbnak. Nem véletlen, hogy 1999-2002 között megépült az M3-as Füzesabony-Polgár közötti 63 kilométeres szakasza, amit ugyan a 2002 tavaszi események miatt nem mi adtunk át, hanem a jelenlegi kormánypárt adott át, de úgy gondolom, hogy maga az építés ténye mutatja azt, hogy az M7-est, M3-ast, illetve az M1-est és az M5-öst, tehát a Magyarországon fő irányokban átívelő gyorsforgalmi hálózatot mind a jelenlegi ellenzék, mind a most benyújtott javaslat szerint is a kormánypártok és a kormány fontosnak tartja.

Tehát nem a gyorsforgalmi úthálózat folyamatos továbbépítését, minden irányba, elsősorban a fő irányokban a határig történő elvitelét vitatjuk, sőt a benyújtott módosító javaslatok szerint éppen a most tárgyalt szakaszoknak, a Nyíregyháza-Vásárosnamény szakasznak a továbbépítése mellett emelünk szót, illetve - és itt utalnék a Lakos képviselőtársam által előadottakra - ennek a nagy jelentőségű projektsorozatnak, beruházásnak, a nemzet egészét évtizedekre, mi több, tán évszázadra meghatározó fejlesztésnek a finanszírozását kívánjuk átláthatóbbá, pontosabbá, kiszámíthatóbbá tenni.

Tisztelt Országgyűlés! Az autópályák építése, a gyorsforgalmi úthálózat építése akkor is egy drága dolog, ha azt egy ország megfelelő műszaki tartalommal, megfelelő finanszírozási eszközök megtalálásával és az európai gyakorlatnak megfelelően biztosítja. Sajnos az elmúlt években az autópályák építése számunkra esetenként megmagyarázhatatlanul sokba került. Egyszerűen nincs arra magyarázat, hogy az elmúlt években miért a nyugat-európai átlag duplájáért, esetenként két és fél-, háromszorosáért épültek a magyar autópályák.

Kétségtelen, hogy ott, ahol a költségvetés nem tudja egyértelműen finanszírozni ezeket a fejlesztéseket, ráadásul ha egy költségvetés helyzete miatt nem egy cégnek, hanem egy országnak a hitelképessége rendül meg, akkor nyilvánvaló, hogy meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyek mégis valamilyen, a társadalom számára elviselhető mértékű finanszírozás mellett a továbbépítést biztosítják.

Államtitkár úr említette, hogy ez a PPP-nek nevezett konstrukció jelent esetleg erre megoldást. Ennek az állami, közösségi pénznek, magántőkének közcélú összefogása és ezzel közcélú fejlesztéseknek a megvalósítása nem egy ismeretlen dolog Európában. Sajnos az elmúlt három évben többször elmondott sürgetésünk ellenére sincs magyar szabályozása, mi több, az akadozó fogalmazásomból is kiderül, még magyar neve sincs ennek a konstrukciónak. Tehát megpróbálunk egy nyugat-európai pénzügyi technikát átemelni a mi viszonyaink közé.

Csak, tisztelt képviselőtársaim, ahol ezt alkalmazták - például Nagy-Britanniában az ivóvíz- és szennyvízfejlesztésekre, vagy Dél-Európában Spanyolországban, Portugáliában, esetenként Görögországban autópálya-építésekre -, ott más a konstrukció. Az elmúlt tíz évben gyakorlatilag az történt, hogy körülbelül egyharmadát biztosította az állam - már csak azért is, hogy ezekre a nagy jelentőségű beruházásokra rálátása és szabályozási lehetősége legyen -, egyharmadát biztosította ilyen-olyan jogcímeken az Európai Unió - ez hol területfejlesztés, hol idegenforgalom, hol környezetvédelem et cetera, tehát mindig az éppen aktuális uniós fejlesztési programokhoz illesztette -, és egyharmadát adta a magántőke. Ennek következtében ezeknek a díjas létesítményeknek - hiszen a magántőkének valahonnan meg kell térülnie - általában az egyharmadnyi bevételét biztosították például az autópályák használatából eredő bevételek.

Az már egy magyar specialitás, hogy egyetlen fillér állami pénz sincs benne. Gyakorlatilag a jelenleg hatályos magyar jogrendszer valamelyik jogcímét húzzuk rá erre vagy próbáljuk ráhúzni - koncessziót, ezt-azt, mint ahogy a most előttünk lévő előterjesztés is mutatja -, és ennek következtében a közbeszerzési pályázaton tendernyertes pályázó általában - nem általában, minden esetben, mutatja az M6-os, M5-ös, mindegyik történet mutatja - bankhitelből valósítja meg, magának sincs igazán pénze. Következésképpen a magyar gyorsforgalmi autópálya-építésre rárakódik a pénzintézet profitja, rárakódik a fővállalkozó profitja, és tulajdonképpen, ami ezután kerül elő, az marad meg általában a magyar kivitelezők számára.

(20.30)

Tehát a konstrukció - ugyan a nevében átvesszük ezt a Public Private Partnership angol nevű konstrukciót, de - tulajdonképpen nálunk azért ez ilyen speciális hungarikumként valósul meg, nem igazán a nyugat-európai gyakorlat.

Azt kell mondanom, hogy az előttünk fekvő határozati javaslat is lényegében ezt mondja, azzal még megcifrázva a dolgot, hogy majdhogynem végig feltételes módban szabályoz, és azt mondja, meg kell vizsgálni, hogy ez mibe kerül, és hogyha jobb, mint a tiszta állami finanszírozás, akkor kell kiírni a pályázatot. Arra már nem ad eligazítást, hogy mi van akkor, hogyha nem kedvezőbb ez a variáció. Azt már nem mondja, hogy akkor viszont állami költségvetésből kell megfinanszírozni.

Tehát az a közös cél, amit senki nem vitat, hogy az M3-ast tovább kell építeni, lehetőleg nemcsak Naményig, hanem a határig, azt a finanszírozás miatt alapjaiban bizonytalanságban hagyja. Úgy gondoljuk, hogy világos helyzetet kellene teremteni az Országgyűlésben, és lehetőséget adni arra, hogy mondjuk, egy továbbépítést konszenzussal a Ház el tudjon dönteni, és nem ilyen feltételek mellett - döntéstől vagy későbbi számításoktól függően - féloldalas megoldásokat hagyni ezekben a dolgokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A dolog azért is rendkívül jelentős, mert bár Lakos képviselőtársam mondta - és igaza van -, hogy ebben nincs szó forintról, előnyök, hátrányok szerepelnek az előterjesztésben, de ha csak az elmúlt egy-két év gyakorlati számait nézzük, és azt nézzük, hogy mondjuk, egy ilyen koncesszió vagy ez a PPP-szerződés a magyar gyakorlatnak megfelelően a költségvetés által átvállalt évi pausáléfizetés mellett történik, akkor ez egyébként nem a határig, hanem a határozati javaslatban megnevezett útszakaszra is azért valahol 400-500 milliárdot jelent az elkövetkezendő 25-30 évben.

Természetesen én is csak feltételezésekre vagyok hagyatkozva. Ha azt mondjuk, hogy az M3-asnak ez a megépítendő szakasza körülbelül annyi, mint mondjuk, az M7-esnek vagy az M6-osnak a most már szerződés alatt álló szakaszai, akkor ez olyan 400-500 milliárd körül mozog a következő 30 évben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az M6-os hasonló konstrukció - a megépült szakasza és a most építés alatt álló szakasza is -, ha hozzávesszük azt, hogy egy pár évvel ezelőtt számos parlamenti vitát is kiváltva az M5-ös konstrukcióját is ilyenné alakítottuk át, akkor azt kell mondani, hogy az elkövetkezendő nemzedékekre nemcsak egy gyorsforgalmi úthálózatot hagyunk, hanem egy több ezer milliárdos kötelezettséget is, aminek természetesen van költségvetési determinációja, de nagyon jelentős a társadalmi súlya is.

Tehát nem pusztán arról van szó, hogy most itt próbálunk valamilyen megoldást találni a továbbépítésre, hanem úgy gondolom - és egy pillanatig nem vonom kétségbe, hogy a kormánypárti oldalon ülő képviselőtársaim is osztoznak ebben -, van egy hallatlan komoly felelősségünk az elkövetkezendő évekre, évtizedekre. Hiszen olyan terheket rakunk - bocsánat, terheket mindenképpen kell rakni - a következő nemzedék nyakába, de azért nem mindegy, hogy ez egy előre kalkulálható, indokolt teher, egy olyan teher, amit egy remélt forgalommal... - és ebben teljes mértékben mind az államtitkár úrral, mind Gazda képviselő úrral egyetértek, hogy ezeknek a területeknek a gyorsforgalmi úthálózatba bekötése, a határig történő elvitel nagyon fontos dolog; de hát azért korántsem mindegy, hogy milyen áron.

Úgyhogy a magunk, a magam részéről azt javasolom, hogy ezekre a számításokra - figyelembe véve azt is, amit az előttem szóló képviselőtársam elmondott - hagyjunk időt a kormánynak, hogy ezeket be tudja mutatni. Hagyjunk időt a kormánynak arra, hogy ne bizonytalanságban kelljen dönteni, hogy a költségvetési forrás vagy ez a - megint mondom - Magyarországon egyébként szabályozatlan pénzügyi konstrukció érvényesüljön, és amikor van egy ilyen előterjesztés, akkor úgy gondolom, semmi akadálya nem lesz annak, hogy az ellenzék is az M3-as továbbépítése mellett szavazzon, és erősítse a kormány ebbéli szándékát.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 211 2008.09.15. 7:59  210-235

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett országgyűlési felhatalmazáshoz benyújtott módosítóm két dologra vonatkozott. Az egyik az autópálya-szakasznak legalább tervezési szakasszal való továbbvitele a határig, de erről majd a helyszínt jobban ismerő képviselőtársam szól. A másik módosító javaslatom a tervezett autópályaszakasz finanszírozására vonatkozott, a benyújtáskor és a bizottsági vita során sem titkolt azon szándékkal, hogy az úgynevezett PPP-finanszírozás helyett ezt a szakaszt az állam, ha tudja, az állami költségvetésből finanszírozza.

A módosító javaslatnak az a deklarált célja, hogy az elmúlt években minden szempontból fiaskót vallott PPP-konstrukció alkalmazását lehetőség szerint kerüljük el. A bizonytalanságot már maga az előterjesztés is mutatja, hiszen a tervezet azt mondja, hogy csak abban az esetben valósítható meg PPP-finanszírozással az építkezés, ha az gazdaságosabb, mint az építés és üzemeltetés állami finanszírozással történő együttes megvalósítása. Tehát maga a tervezetet előkészítő is él eleve a gyanúperrel, hogy azért igen valószínű, hogy valami más megoldás is lehetséges.

A PPP-megoldással, mint ahogy az általános vita során is elmondtam, több bajunk van. Elsősorban nincs hazai szabályozása. Nem véletlen, hogy a magán- és közszféra közös finanszírozásáról szóló szabályokat az ezt korábban alkalmazó nyugat-európai országok túlnyomó része magas szinten, törvényi szinten szabályozta. Ráadásul költségvetési törvényeikben nagyon komoly határt szabtak az alkalmazásának, hiszen ez a pénzügyi konstrukció igen alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő éveket, évtizedeket eladósítsa, tehát eleve olyan kötelezettségeket vállaljon, ami 10-20-25 évre rendkívüli módon megterheli az utánunk következő nemzedékeket. Tehát felhasználásának praktikumát nem vitatva, kellő felelősséggel kell ezt használni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben összesen 112 kilométer autópálya épült, mintegy 356 milliárd forintért, túlnyomórészt ilyen konstrukcióban. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy kilométer autópálya 3 milliárd forint volt. Ha beleszámítom ebbe a dunaújvárosi hidat, ami egy tagban jelentős összeg, ugyanakkor kilométerszáma alacsony, akkor is 2,6 milliárd forintra jön ki egy kilométer autópálya építése. Ez mindenképpen több, mint az európai átlag, és mindenképpen több, mint a korábbi 1,1-1,3 százalék inflációval felszámított értéke. Nem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék ez év nyarán nyilvánosságra hozott jelentése is azt mondja, hogy a beruházások kivitelezési költségét érintő árképzések nem átláthatóak. Előzetes költségvetést, árkalkulációt a kivitelezés költségére a tervezőtől nem rendeltek meg. A mérnök által becsült kivitelezési költségek nem tekinthetők a beruházást megalapozó kalkulációnak, annak meghatározásának módszerét nem szabályozták s a többi.

Tehát tulajdonképpen megvan az egyik oka annak, hogy miért kerültek ennyibe. Készséggel elfogadom, hogy az elmúlt években épült autópályák költségei azért is jelentős mértékben meghaladják a nyugat-európaiakét, mert a magyar engedélyezési gyakorlat miatt a települések zsarolni tudják a tárcát, lényegesen több a műtárgy, lényegesen több a lecsatlakozás, lényegesen több az átjáró.

Az elmondottakból is láthatják képviselőtársaim, hogy nem politikai programbeszédet szeretnék tartani, hanem arra szeretném ösztönözni képviselőtársaimat, hogy ne folytassuk az elmúlt évek autópálya-építési gyakorlatát. Nem arról van szó, hogy nincs szükség autópályára. Természetesen nagy szükség van rájuk. Természetesen szükség van az M3-as továbbvitelére egészen a határig, szükség van az M7-es befejezésére, nagyon szükséges, és majd az elkövetkezendő hónapokban fogjuk csak megtapasztalni, az M0-s 11-estől a 10-esig való átvitele. Nagyon komoly bajokat fog okozni az egyébként mérnökileg gyönyörű új híd átadása.

A lényeg az, hogy ilyen költségeket egyszerűen nem bír el ez az ország. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy az európai átlagköltségek duplájáért építsen autópályákat, és ez a pénzügyi konstrukció, amit az előttünk tárgyalt tervezet tartalmaz, alapvetően felelős ezért a puha tervezésért, alapvetően felelős azért, hogy egy 20-25-30 évre eltolt finanszírozási rendszer bizony a pénzek megtervezőit és felhasználóit ha nem is felelőtlenné, de mindenképpen könnyelművé teszi. Ezért javasoltam, hogy a módosítás során, nem vitatva az autópálya szükségességét, annak finanszírozását ne ebben az átláthatatlan, ahány projekt, annyi fajta számítási módszerrel kalkulált PPP-rendszerben tervezze a kormány és a tárca megvalósítani, hanem térjünk vissza a költségvetési finanszírozásra és a remélhetően ahhoz kötődő, sokkal szorosabb tervezési és felhasználási lehetőségekre.

Ezért kérem, hogy ezen a szemüvegen keresztül ítéljék meg képviselőtársaim a módosító javaslatot, és lehetőség szerint közösen törekedjünk arra, hogy az autópálya-finanszírozás elmúlt években tapasztalt nagyvonalú módján változtassunk. Erre lehetőséget ad, hogy új vezetése van a tárcának, akik remélhetően ezt konzekvensebben és a költségvetési realitásokat, a társadalom elkövetkezendő évtizedeinek teherbíró képességét jobban figyelembe véve fognak dönteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem, hogy támogassák a módosító javaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 217 2008.09.15. 2:11  210-235

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy a késői órán szólok. Molnár képviselő úrnak tökéletesen igaza van, mert például az árfolyam valóban ad egy kedvezőbb szituációt. De ennél a sokat emlegetett PPP-nél nem győzöm megismételni és elmondani, hogy amikor ezt kitalálták Nyugat-Európában, akkor lényegében ez egy egyharmados tagozódású konstrukció volt Portugáliában, Spanyolországban vagy Angliában.

(20.20)

A lényeg az volt, hogy körülbelül egyharmada uniós pénz, egyharmada állami pénz, hogy az államnak legyen ráhatása az egészre, és egyharmada volt a magántőke, mely egyharmadnyi befektetésre a bevétel - mert minden PPP-konstrukció alapvető feltétele, hogy a projekt bevételt hozzon, hiszen befektetői kockázatot hoz be a konstrukcióba - nagyjából-egészében elég volt, például az úthasználati díj vagy az egyébként hozzácsatolt fenntartási lehetőségek. Nálunk viszont az elmúlt években gyakorlatilag a teljes projekt ebből valósult meg, és nem arról van szó, hogy a befektető kockázatot vállal, hiszen a magyar költségvetés 20-23-25 évre különböző néven nevezett, de végső soron fix bevételt biztosít a befektetőnek, aki - kérem, gondoljanak képviselőtársaim az M5-ösre, a jelenlévők egy része részt vett annak a másfél éves vizsgálatában - ugyancsak hitelből valósítja meg, ami például az M5-ös esetében egy 17,5 százalékos tőkearányos profitot írt elő eleve.

Tehát már az induláskor lényegesen drágább a dolog. Én úgy gondolom, hogy ezért nem alkalmas a jelenlegi magyar értelmezésű PPP-konstrukció az ilyen projektek finanszírozására.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 229 2008.09.15. 2:40  210-235

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Természetes, hogy minden képviselőnek az az érdeke, hogy a saját térségét próbálja helyzetbe hozni. Kérem, higgye el, mindnyájan tudjuk, hogy Szabolcs-Szatmár-Beregnek és főleg a Nyíregyháza mögötti, tehát a naményi vonalnak szüksége van erre, mint ahogy szükség van arra is, hogy valahol Vásárosnaménynál egy Y, kettős vagy hármas elágazás legyen. Tudjuk, tizenöt éve tudjuk.

De kérem, higgye el, hogy Belső-Baranyának vagy Belső-Zalának is nagyon nyomorúságos a helyzete, ők is nagyon megérdemelnék - mert ön mondta, hogy ki mit érdemel meg -, és nagyon megérdemelné, mondjuk, az egyébként ugyancsak a tíz legkeservesebb kistérségbe tartozó edelényi térség is, tehát az M3-astól északra lévő, akár a Sajó, akár a Hernád völgye, hogy a jelenleginél jobb helyzetbe kerüljön.

Sajnos itt tartunk, van közös feladatunk bőven. De kérem, hogy azt azért gondolják meg, ahogy megérdemelte Csongrád vagy megérdemelte a Tiszántúl az M5-öst is. Csak az M5-ösnek az elmúlt tíz évben a keszekusza, átgondolatlan konstrukciója, nem tudjuk pontosan kiszámolni, de az a 180 kilométer ma körülbelül 800-900 milliárd forintot feltételez, megengedem, az üzemeltetési költséggel együtt. Ezek hihetetlen pénzek. Amiről most beszélünk, az M3-asnak ez a szakasza - vannak számításaink - az elkövetkezendő 25 évre körülbelül 500 milliárd. Hihetetlen pénzek! És ne haragudjon, ezek a pénzek többek annál, mint hogy én milyen jó gyerek vagyok a saját választókörzetemben, vagy ön milyen tetszetős dolgokat mond. Meg kell építeni! Minél előbb meg kell építeni!

Kérem, gondoljon arra, hogy nekirohantak az M6-osnak. Azonnal, politikai kényszer volt, muszáj volt, megígérték: Dunaújváros, Pécs, et cetera. Kell az M6-os? Persze hogy kell! Életveszélyes volt - nem volt, ma is az - a 6-os út. Persze hogy kell! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De kérem, nézze meg, hogy egy előkészítetlen dolog mit okoz! Műszakilag is, gazdaságilag is. Ebben kérem az együttműködést, és nem az érdem megítélésében.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 247 2008.10.08. 14:09  232-306

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A távhőszolgáltatás versenyképessé tételéről szóló törvény előzetes vitája vagy akár a most este elhangzottak azt mutatják, hogy a probléma felismerésében, jelentőségében tulajdonképpen egyetértés van.

(19.10)

Elhangzott az is - csak megerősíteni tudom -, hogy hallatlan fontos dologról beszélünk, hiszen mintegy 650 ezer lakásban élő, 1,5-2 millió ember napi megélhetését alapvetően befolyásoló és - ahogy Szanyi képviselő úr is mondta -, gyakorlatilag ma már szinte vállalhatatlan és viselhetetlen távhődíjakról van szó.

Ugyanakkor az előttünk lévő törvényjavaslat versenyképességről beszél. Ebben a tervezetben pedig erről egyetlen szó nincs. Nem akarom a késői órán szaporítani a szót, de engedjék meg - mert itt a bizottsági észrevételeknél is elhangzott a kényszer-igénybevétel, elhangzott sok minden -, hogy azzal kezdjem az általános vitában a hozzászólásomat, hogy a távfűtés mint olyan, Európa jelentős részén elfogadott, jól működő, megfizethető, környezetbarát és sok más tekintetben elfogadott rendszer.

Európa országait gyakorlatilag három részre lehet osztani: a távfűtést magas színvonalon gyakorló, gyakorlatilag északi országokra; van egy középmezőny, amely most zárkózik föl; van néhány ország, amely kivétel, ahol magas presztízsű az egyéni fűtés - ilyen például Nagy Britannia, tehát az kívül esik a körön -; és vannak a volt szocialista országok, ahol Magyarországhoz közeli vagy hasonló problémákkal küzdenek.

Nézzük meg, szánjunk rá néhány másodpercet, hogy Észak-Európában mitől működnek jól ezek. Kezemben van a lista - nem akarom önöket untatni tételes felsorolásokkal -, ha megnézzük ezeket az országokat, így a távfűtésben élen járó Dániát, Svédországot, Finnországot, Izlandról nem beszélek, mert egy extra földrajzi helyzetben van, ezekben az országokban a távhőtermelés alapját képező távhőtermelők szinte kivétel nélkül közösségi tulajdonban vannak. A távhőszolgáltatók szinte kivétel nélkül közösségi tulajdonban vannak. Szándékosan nem állami, hanem közösségi fogalmat használok, és ugyan Dániában van távhőtörvény, ami generálisan szabályoz, de a többi országban nincs, gyakorlatilag rá van bízva a sok évtizede jól működő rendszerekre ez a szolgáltatás.

A volt szocialista országokat általában az jellemzi, amiről itt most mi is beszélünk: egy erősen privatizált, magánkézben lévő energiatermelés, ami igaz egyébként a kapcsolt rendszerekre is, hiszen akár Észak-Európában, akár nálunk is a távhő jelentős részét kapcsolt energiatermelésben állítják elő.

Magyarország ugyan még nem tart ott, ahol Románia, ahol az elmúlt években tömegesen kapcsolódtak le a távfűtésről, ezzel nem javítva, hanem rontva saját maguk és az ország helyzetét, ugyanakkor - és ez az eléggé ellentmondásos javaslat is azt mutatja - tulajdonképpen Magyarország is lépéskényszerben van, és így a törvényhozás, a mi közös felelősségünk, hogy valami olyan megoldást találjunk, ami a jelenlegi lehetetlen helyzetből odébb viszi az országot.

A büntetőjog ismeri az alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel való elkövetés fogalmát. Ez a törvénytervezet alkalmatlan eszköznek minősülne büntetőjogi kategóriák szerint. Ez a törvénytervezet, mondom, egyébként rendkívül szellemesen - azzal kerüli meg a versenyképesség javításáról szóló címét, hogy egyáltalán nem foglalkozik a versenyképesség javításával. Ez valóban két évre szóló, nem számoltam úgy utána, mint Katona képviselőtársam, hogy lényegében ez egy választási évre szóló akció lenne, de el kell fogadnom, hogy jól forgatta a naptárt, és valóban arról szól a történet. De egy biztos: ez a tervezet az egységnyi távhőenergia árát semmilyen tekintetben nem csökkenti. Ad egy átmeneti, gyakorlatilag adott időszakra szóló minimális kedvezményt, és amiről talán a bizottsági előterjesztésekben kevesebb szó esett, gyakorlatilag a távhőszolgáltatásra mint közszolgáltatásra kötelezett önkormányzatoktól elveszi az árszabályozás lehetőségét, önmagában is elég furcsa helyzetet teremtve ezzel.

A tervezet címében és magában is már ellentmondásos. Ami a tervezet másik alapvető hiátusa vagy számunkra érthetetlen dolga - bár igyekeztem államtitkár úr expozéjára odafigyelni -, de osztanom kell Katona képviselő úr aggályát, hogy a fogalmi meghatározásoknál, a definícióknál sokszori olvasás után is érthetetlen számomra, vagy az én olvasatomban az derül ki, hogy a távhőtermelő és -elosztó cégeket is megadóztatja, tehát azoktól von el, akik versenyhelyzetét javítani szeretné. Ha rosszul értem, akkor kérem, javítsanak ki. Nem tudtunk a tervezeten ilyetén eligazodni. Ezt egyébként szándékunkban áll majd módosító javaslattal - amennyiben lehet - orvosolni.

A következő, amiről már említést tettem, hogy a törvényjavaslat az önkormányzatok ármegállapítási jogkörét a gyakorlatban megszünteti, illetve a Magyar Energia Hivatalhoz helyezi át. Nem is beszélve arról, hogy több mint száz távhőszolgáltató önkormányzat vagy erre kötelezett önkormányzat van, és ezek árképzési, ármegállapítási dolgai nagyon nagy mértékben eltérnek egymástól, tehát ez gyakorlatilag is elég lehetetlen dolog. Engedjék meg, hogy visszautaljak az általam a bevezetőben említett és sikeres távfűtési tevékenységet folytató skandináv vagy észak-európai országokra. Ott kivétel nélkül az önkormányzatok kezében van a termelésen és a szolgáltatáson túlmenően az ármegállapítás lehetősége is.

Ez a javaslat két dolgot is okozhat. Az egyik az, hogy összevonja az összevonhatatlant, a másik, lévén, hogy egyfokú eljárásban jár el, az egészet átláthatatlanná, nagyon nehézkessé teszi, ennek következtében a távhőtermelők és -szolgáltatók egyszerűen a likvid helyzetükben el fognak lehetetlenülni. Arról nem is beszélve, hogy a szolgáltatási kötelezettség, mint említettem, az önkormányzatoknál marad, a szabályozás pedig kikerül a kezükből.

Nem vitatom azt, hogy a Magyar Energia Hivatalnak legyen rálátása, véleményezése, szabályozási lehetősége, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy az elmúlt évtizedek alapján is a távhő díjának megállapításánál az önkormányzatok voltak azok, akik igyekeztek leszorítani, hiszen a helyi önkormányzat érdekelt abban, hogy a saját lakossága számára a szolgáltatás megfizethető legyen. Nem hiszem tehát, hogy ez a változás alapjaiban változtatna a díjmegállapítás általános irányultságán. Szándékosan nem mondok korrektséget, mert az, hogy ki milyen képlet alapján és milyen költségelemekkel számol, azt ma is a hatóság és az önkormányzatok ellenőrzik.

(19.20)

Végezetül, de nem utolsósorban meg szeretném ismételni, ami a bizottsági javaslatokban már elhangzott, és aminek mi már sok alkalommal hangot adtunk, hogy amennyiben a kormány és kormánypárti politikustársaink valóban ennek a másfél-két millió embernek a jelenleg égető napi gondjain akarnak enyhíteni, akkor az áfacsökkentési megoldást válasszák. Nem értünk és nem értek egyet azzal, hogy ez a lehetőségeket szűkíti. Meggyőződésünk, hogy az áfatétel 20 százalékról 5 százalékra való mérséklése valóban ad egy olyan árcsökkentési tételt, amely ennél a két-, egyes számítások szerint gyakorlatilag egyévnyi időnél hosszabb távon mérsékli a távfűtést igénybe vevők terheit.

Végezetül, de nem utolsósorban ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőnk szempontjából a távfűtés nagyon fontos dolog: környezetkímélő, ha jól csinálják, takarékosabb, jól szabályozható. Mi is ismerjük mindazokat a technikai fogyatékosságokat, amelyeket az elmúlt évtizedekben a jelenleg működő magyar távhőrendszer összeszedett: a túl hosszú vezetékeket, az energiatakarékosság szempontjából minden elemi bajjal küszködő házgyári lakásokat. Ugyanakkor óvnám képviselőtársaimat attól, hogy a távfűtést és mondjuk, a lakótelepi lakások jelenlegi technikai, szigetelési, szabályozási nehézségeit összevonják. Mindnyájan abban vagyunk érdekeltek, hogy a távfűtési rendszer talpon maradjon, a meglévő rendszer korszerűsödjön, és lehetőség szerint minél több fogyasztót vonjunk be a távfűtésbe.

A bevezetőben nem említettem, engedjék meg, hogy most pótoljam: az említett és példaként említett országok például kivétel nélkül kötelezték az állami intézményeket arra, hogy a távfűtési rendszerhez csatlakozzanak. Tudták, hogy mit csinálnak, tudták, az állami jó példa a lakosságra is hat. Ezért akkor, amikor azt mondom, hogy meggyőződésem szerint közösen elérni kívánt cél megvalósítására ez a javaslat alkalmatlan, kérem képviselőtársaimat, hogy a távfűtés működési feltételeinek, szolgáltatási színvonalának és természetesen megfizethetőségének érdekében ne rontsuk a távfűtés renoméját, próbáljunk meg olyan törvénytervezeteket, javaslatokat a Ház elé hozni, ami valóban a távfűtés versenyképességét javítja, és nem egy átmeneti, rövid, és meg kell mondanom, kodifikációs szempontból sok tekintetben érthetetlen javaslatot tartalmaz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 275 2008.10.08. 2:17  232-306

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy azért a lényeget ne veszítsük szem elől. Az áfacsökkentésre vonatkozó javaslatunk szükséges, de nem elégséges javaslat. Az rövid vagy legfeljebb középtávon enyhíti a ma elviselhetetlen helyzetben lévő 1,5-2 millió ember helyzetét, de alapvetően természetesen nem oldja meg a távfűtés versenyképességének problémáit. Ugyanúgy, ahogy a távfűtési rendszerek jelenlegi hiányosságai, legyen az egycsöves vezeték, legyen az a nyílászárók vagy a fal gyenge hőtartó képessége, ezek nagyon fontosak, de ahogy Katona képviselő úr is említette, részei a problémának.

Az alapprobléma valahol mégiscsak ott van, hogy a távhőt alapjaiban biztosító erőművek, egy közszolgáltatást biztosító erőműrendszer gyakorlatilag piaci feltételek, esetenként indokolatlan piaci feltételek mellett dolgozik. Ezt akarja most a kormány is megcsapolni, csak az egyik pillanatban azt mondják, hogy egy liberális szabadversenyes kapitalizmust építünk, a másik pillanatban meg azt mondja, hogy megsarcoljuk ott, ahol eredmény van. Nem véletlenül emlegettem az észak-európai országokat, ahol a stadtwerkéket nem tudjuk visszaállítani. Kérem, nézzék meg, hogy a fővárosban a négy fővárosi erőmű milyen tulajdonviszonyok mellett dolgozik, és ehhez kapcsolódóan milyen szerződéses rendszerekben működik. A távhőt biztosító településeknek közösségi tulajdonban lévő erőművekre van szükségük. (Keller László: Ez már elszállt. Ez nincs.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 251 2008.10.20. 2:08  222-286

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismétlem magam: gondolom, abban mind a két oldalon egyetértünk, hogy egy nagyon fontos dolog közel 600 ezer háztartás, két és fél millió ember.

Bókay képviselőtársam, a helyzet annál rosszabb, mint hogy pusztán technikai kérdéssé lehessen leegyszerűsíteni. Ön említette Bécset. Igen, felébe kerül a távfűtés azért, mert az erőművek közösségi tulajdonban vannak (Ékes József: Így van!), a bécsi Stadtwerkéhez tartoznak. Észak-Európában azért rendkívül népszerű a mindnyájunk által jónak tartott távfűtés, részben, mert nagy rendszerek vannak, kis területen nagyszámú fogyasztó, ennyiben a technika valóban alapvetően meghatározza a költségeket, de szinte kivétel nélkül vagy nagyon olcsó energiát használnak - lásd Norvégia -, vagy pedig nem állami, közösségi tulajdonban vannak az erőművek, Nagy-Britanniát leszámítva, ahol az egyéni fűtésnek nagy kultusza van.

(19.00)

Úgyhogy azt gondolom, egy kicsit ilyen tűzoltó jellegű, kicsit propagandisztikus jogszabállyal, mint amit önök beterjesztettek, nem lehet orvosolni. Önök is csak két évre, és ezen is lehet vitatkozni, hogy ez a két év most egy év vagy két év vagy mennyi, de legyen kettő. Nem ez a lényeg; a lényeg az, hogy nem változtat a dolgokon. Ez a kérdés éppen a jelentőségénél fogva sokkal többet érdemel, mint egy ad hoc tervezetet és egy ilyen - valljuk be magunknak - felszínen mozgó parlamenti vitát.

Össze kell állniuk a szakmának, az érintetteknek, és tényleg egy távlatos lehetőségre reményt adó normát kell kidolgozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 20 2008.10.21. 3:22  15-33

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk lévő törvénymódosítás, úgy, ahogy az előttem szólók, mind a kormány képviselője, mind Podolák elnök úr elmondotta, az egy évvel ezelőtt létrehozott jogszabályt módosítja. Egy évvel ezelőtt is felismerte az Országgyűlés, hogy az alapvető nemzeti érdekek védelmében szükség van egy ilyen jogszabályra, s az elmúlt év és napjaink történései pedig különösen bizonyítják azt, hogy ezekben az alapvető kérdésekben egy évvel ezelőtt helyesen döntöttünk.

A magunk részéről, mint ahogy az alapdöntésben is részt vettünk, és ahogy a bizottsági ülésen is elmondtuk, a kompromisszumot jelentő módosításokat is támogatjuk. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország egy nagyobb közösségnek, az Európai Közösségnek a tagja, és bizony az Európai Közösség minden előnye, piac- és társadalomszervező hatása mellett végső soron az érdekeknek egy békés csatatere, olyan érdekeknek, amelyek kapcsán a korábban ott lévő államok és a később csatlakozók, a nagyobbak és a kisebbek, a gazdasági potenciállal rendelkezők vagy esetenként gazdasági problémákkal küzdő országok közösségeként működik.

Következésképpen az ebben való aggálymentes és zavarmentes részvétel kompromisszumokat követel. Ilyen kompromisszum megítélésünk szerint ez a most előttünk lévő javaslat is, amely sokfordulós tárgyalás után lehetőséget ad arra, hogy ugyan egy csökkentett mértékben, de az eredeti céloknak továbbra is megfeleljen ez a jogszabály. Olyannyira megfeleljen, hogy éppen az elmúlt hetek, egy-két hónap bizonyságaként az állam megváltozott szerepe helyett egy olyan normavédelmet, cégjogi és egyéb normavédelmet hozzon az ország szempontjából stratégiai jelentőségű cégeknek, amelyre szükség volt, szükség van, és meggyőződésünk szerint a jövőben is szükség lesz.

Ezért a mai módosítással mi ezt a folyamatot nem tartjuk lezártnak. Meggyőződésünk, hogy a stratégiai vállalatok körét a jövőben is az Országgyűlésnek figyelemmel kell kísérni, és amennyiben akár a világ változásai, akár az ország érdeke megkívánja, úgy ezeket a stratégiai vállalatokkal kapcsolatos megkülönböztetett, ha úgy tetszik, exkluzív szabályokat, ezeknek a körét bővítenünk szükséges.

Ezzel együtt, elfogadva mind az előterjesztést, mind a gazdasági bizottság álláspontját, a Fidesz támogatni fogja az elénk terjesztett javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 183 2008.10.27. 5:58  180-185

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A részletes vita során a 15. és a 35. ajánlási pontokhoz szeretnék szólni. Mind a kettő a vasúti tevékenység során végzendő közszolgáltatás fogalmi körével foglalkozik. Szeretném megjegyezni, hogy számos más ponthoz is nyújtottunk be módosító indítványokat, de ezt a témakört tartom olyan jelentőségűnek, amelynek itt a Ház színe előtt a részletes vita során hangot szeretnék adni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közszolgáltatási feladatok szabályozása szakmailag is számos kérdést vet fel. Vannak, akik leegyszerűsítik a közszolgáltatást arra, hogy a lakosság számára a közintézmények elérhetőségét kell biztosítani, illetve - mint ezt egy egy évvel ezelőtt készült tanulmány igen színesen és érdekesen kifejti - ahol ez nem lehetséges, ott a kistérségi központokba való eljutást tartják fontosnak. A magunk részéről a közszolgáltatás fogalmát ennél lényegesen bővebben szeretnénk meghatározni. Megítélésünk és meggyőződésünk szerint a közszolgáltatásnak mint társadalmi alapfeladatnak az elsődleges dolga az, hogy valamennyi állampolgár számára - tekintet nélkül arra, hogy vidéken vagy városban él - biztosítsa az esélyegyenlőséget. Biztosítsa az esélyegyenlőséget a munkavállalásra, az egészségügyi intézményekbe való eljutásra és természetesen az állampolgári jogok gyakorlására. De ebbe a körbe tartjuk besorolandónak a település- és térségfejlesztési feladatokat, a gazdaságfejlesztési feladatokat és nem utolsósorban - s gondolom, a vasútnál ezt külön hangsúlyozni kell - a környezetvédelmi feladatoknak a közszolgáltatás keretében való elősegítését.

(17.20)

Az esélyegyenlőségnél természetesen mind a területi tartalomra gondolunk, gondolok itt a vidék, város, központ vagy periféria meghatározásokra, mind a személyi érintettség, a személyi tartalom tekintetében gondolok itt akár a mozgáskorlátozottakra, az öregekre, fiatalokra, iskolába járókra és a többi.

A közszolgáltatás fogalmának meghatározásánál mindig előszeretettel hivatkozunk az uniós szabályokra. Ezek tulajdonképpen egy-másfél évtizedes uniós szabályok, az egyik 1969-es, a másik - emlékezetem szerint - 1991-es szabály. A lényeg az, hogy mind a kettő tágabb értelmezést tesz lehetővé, és tulajdonképpen mind a kettő az érintett állam belső szabályozására bízza a kérdés meghatározását. A dologhoz hozzátartozik, hogy emlékezetem szerint még 1991-ben, hasonló parlamenti vitát követően, az Alkotmánybíróság is állást foglalt ebben a kérdésben, és azt mondták, hogy a közszolgáltatásra való általános alkotmányos igényt részben a reális lehetőségek határai között - remélem, pontosan idézem fejből az Alkotmánybíróságot -, az állam teherbíró képességének függvényében kell meghatározni. Magyarán ez azt jelenti, hogy a közszolgáltatásra való igény nem lehet korlátlan és nem lehet parttalan.

Mindezzel együtt, amikor a vasúti törvény módosításának lehetőségét kihasználva kezdeményeztük, hogy a vasúti törvény határozza meg a vasúti közszolgáltatás definícióját és mértékének megállapítási módszerét, akkor egyrészt arra gondoltunk, hogy Magyarországon van ilyen szabály, hiszen a közúti közösségi közlekedésben vannak erre nézve szabályok. A másik pedig az az egyébként szakmailag általánosan ismert vélemény, amely szerint a vasúti törvény közszolgáltatása ma kizárólag a financiális maradványelvre utaló része, magyarán az a közszolgáltatás, amelyre a Pénzügyminisztérium azt mondja, hogy erre van pénze, ez alkotmányosan elégtelen. A szakma meglehetősen egyértelműen állást foglalt az elmúlt évek során abban, hogy ennek a törvényi meghatározása, tehát a vasútközlekedés területén a közszolgálatiság fogalma és számításának módja igenis törvényben szabályozandó. Azért hangsúlyozom ez utóbbit, mert a mai világban, a mai körülmények között - ez majd a költségvetés vitájában nyilvánvalóan ismét előkerül - most nem pénzről beszél a javaslatunk, hanem definícióról és eljárási metodikáról.

Ezért kérem, hogy az erre irányuló módosító javaslatunkat a Ház szíveskedjen támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 56 2008.11.05. 12:49  1-229

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony és Urak! Nem volt szándékom, de az utolsó mondatra engedje meg, miniszter úr, hogy reagáljak; arra, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Úgy emlékszem, hogy az elmúlt hat évben a nevetésből mintha mi nem kaptunk volna részt. És most együtt sírásra hívnak fel minket, ráadásul, azt hiszem, ez nem is döntés kérdése, hanem egy muszáj dolog.

De feladatom a 2009-es költségvetés egyes fejezeteiről szólni, ezen belül egyes infrastrukturális és egyéb közszolgáltatásokról. Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy Magyarország lakosságának jelentős része kistelepüléseken él. A magyar települések egyharmada 500 fő alatt van, és az elmúlt évek során ezeknek az elnyomorodása, ha úgy tetszik, gettósodása felgyorsult. Ezeknek a kistelepüléseknek, sajnos egyre inkább a közepeseknek is, a helyi gazdasága összeomlott, a városi munkahelyekről pedig ezek az emberek - később részletezendők miatt - kiszorultak. Az a térségi polarizáció, a térségek szétszakadása - és itt ülnek velem szemben kollégák, akikkel már 30 évvel ezelőtt is szót váltottunk erről - felerősödött. A leszakadó térségek egyre jobban leszakadnak, jövedelmi viszonyaik romlanak, szociális összetételük romlik, mobilizációs lehetőségük romlik. Immáron településmérettől függetlenül szegénységbe süllyedt az Észak-Alföld, szegénységbe süllyedt a Dél-Dunántúl, ott maradt reménytelenül Észak- és Kelet-Magyarország. Talán a Dél-Alföldnek, illetve a Nyugat-Dunántúlnak és Közép-Magyarországnak van olyan helyzete, amely számukra reményre adhat okot.

Hölgyeim és Uraim! Egy település addig tud létezni, amíg az ott élőknek valamilyen lehetőségük van arra, hogy alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ilyen a munkahely, ilyen a tanulás, ilyen az egészségügy, ilyen az iható víz, vagy ilyen a közlekedés. Engedjék, hogy a 2009-es, egyébként most már harmadik variációban előttünk lévő költségvetés néhány számát ennek tükrében ismertessem önökkel.

Nézzük talán először a közlekedést! A helyközi személyszállítás közszállítására és költségtérítésére, ez gyakorlatilag a vasút és Volánok, 2007-ben 166-167 milliárdot irányzott elő a költségvetés, ehhez hozzá kell adnunk azt a 110 milliárdot, amelyet ugyan alaptőke-emelés címén nyújtott annak idején a költségvetés a MÁV-nak, de akik ezt csinálják, pontosan tudják, hogy ez az alaptőke-emelés tulajdonképpen a cégműködés helyreállítását és a korábban elvont közszolgáltatási díjak pótlását biztosította. Magyarán, 2007-ben mintegy 260-270 milliárdot kapott a magyar vasút. Ez 2008-ban 135 volt, majd mondták, hogy soha nem látott mértékben támogatja a kormány, a költségvetés a közösségi közlekedést.

Az első variációban 223 milliárd volt előirányozva, a jelenlegi utolsó variációban 294 milliárd van, ami, tetszenek emlékezni, mintegy 100 milliárddal több volt. A helyi közösségi közlekedés - ez a főváros és a nagyvárosok közösségi közlekedése, az a közösségi közlekedés -: nem múlik el olyan parlamenti felszólalás, nincs olyan szakmai konferencia, amely ennek fontosságát, jelentőségét, a környezettel kapcsolatos védelmét, a közlekedésbiztonsági előzményeit, az energiatakarékos voltát ne hangsúlyozná, pártállásra tekintet nélkül, nos ez a helyi közösségi közlekedés, a 2007. évi összeget megismételve, most is 35 milliárd forint körüli összeget kap. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt három évben az inflációs romlást 15-20 százalék közé tehetjük, ez azt jelenti, hogy a 2007. évi 35 milliárd mai 35 milliárdos megismétlése gyakorlatilag 15-20 százalékos finanszírozási visszalépést jelent; megint mondom, olyan ügyben, amit pártállásra, mindenre tekintet nélkül mindnyájan fontosnak tartunk.

Nézzünk egy másik ilyen lakosságmegtartási és általános közszolgáltatási kérdést, például a lakosság közműfejlesztésének támogatását. Tudjuk, hogy ebben most már nemcsak a gázvezeték, hanem a villany és főleg a csatorna van benne. Ennek fontosságát senki nem vitatja. 2007-ben erre még 3 milliárd volt, 2008-ban valamit emeltünk, 2009-re a harmadik változat 1 milliárd 350 milliót irányoz elő. Nem is talán maga az összeg, hiszen a költségvetésben egy-két milliárd nem sokat jelent, de bizony azoknak a településeknek, ahol egy félbemaradt csatornázás befejezése a tét, ott bizony ez a másfél milliárd forint visszalépés az ott élő emberek hétköznapjait nehezíti, és a bevezetőben említett kistelepülések lakosságmegtartó képességét rontja.

Hasonlót lehet mondani a lakossági víz- és csatornaszolgáltatások finanszírozáscsökkentésére, ahol a korábban sem túl egetverő összeg, 4,8 milliárd forint bizony az idén 4,5-re csökkent. Ha ezeknél figyelembe vesszük, hogy ennek jelentős részét előre elköltötték, az úgynevezett determinált keretek bizony azt tételezik fel, hogy a göngyölített következő évre lehet terheket vállalni, márpedig 2009-ben erre nem kerül sor, akkor azt kell mondani, hogy ez nem pár száz millió forintos csökkenés, hanem ezek a keretek a felükre-harmadukra csökkentek.

(11.10)

Ezt kell mondanom például a belterületi vízrendezési célokra is. Tudom, hogy a nagy magasztos gondolatok, a nagy ideológiai ívek között ezek eltűnnek, de a belterületi vízrendezés tipikusan olyan dolog, hogy amikor rendben van, akkor senki nem törődik vele, vagy csak kevesen, s amikor leesik a Mátrában egy-egy nagyobb eső vagy a csatornák nem tudják befogadni valamelyik urbánus településünkön a vizet, akkor mindnyájan aggódva nézzük a televíziók felvételeit, és megint csak azt látjuk, hogy emberek százai, ezrei, esetenként egy-egy település mindennapjait teszi tönkre, van, ahol hosszú időre. Éppen ezért érdektelenséget vagy közömbösséget látok abban, hogy a 2007-ben az erre szánt még mintegy 1,5 milliárdos összeget a 2008-as csökkentés után 2009-ben már csak 500 millióban kívánja finanszírozni a költségvetés. Megint azt kell mondanom - elnézést, hogy ismétlem magam -, hogy ezek alapvető kérdések.

Ilyenkor mindig jön a riposzt, hogy hát ilyen világ van, nincs pénz, hol a pénz. Katona képviselő úr már említette - aki sajnos elment (Dr. Katona Béla: Itt vagyok!); a másik, jelentem, aki már szólt -, hogy hol van a pénz, és hol vannak azok a képviselőtársaink, akik az elmúlt években oly lelkesen ennek az ellenkezőjét mondták.

Az M5-ös és M6-os autópálya megépítése fontos. Nem az autópálya tényét vitatom, hanem azt, hogy ez a két autópálya - amelyek hossza összesen mintegy 250 kilométer, 186 az M5-ös és egy 60 kilométer az M6-osból, ami ezekben szerepel, ezek a PPP-s néven nevezett, a magyar változatban erősen kóklerségre hajazó, de az elmúlt években szívesen követett eljárások - a 2009-es költségvetésben 55 milliárd konstans terhet jelent. Tehát 250 kilométer kerül nekünk jövőre 55 milliárdba. Aztán az elkövetkezendő években ez emelkedni fog, és belátható időn belül felcsúszik 90-100 milliárd fölé. Tessék már visszaosztani: ez durván azt jelenti, hogy mintegy 5 milliárdba került egy kilométer. Nem az építéssel van baj, hanem azzal, hogy ez mibe került.

Tudom a választ: ebben benne van a működtetés is. Legyünk nagyvonalúak, és vonjunk le évi 1 milliárdot a működtetésre, mert nem kerül többe a hóeltakarítás, más gond pedig nincs ezekkel, akkor is 4 milliárdba került egy kilométer autópálya. Tessék megmondani, hogy a műszakilag korrekt 1,5-2 milliárd - s ebben már mindenkinek tisztességesen megvan a haszna - és a bekerült 4 milliárd közötti 2 milliárd az elmúlt hat évben hova került? Vagy tessék megmondani, hogy a Fidesz által oly sokat szidott Fővárosi Önkormányzat, amikor 200 milliárd alól felvarázsolta a 4-es metrót immáron 600 milliárd körüli összegre - még nincs semmi, tulajdonképpen még nyomvonal sincs, csak vannak bizonyos építkezések, és már 600 milliárd körül tartunk -, akkor, bizonyára emlékeznek, nyugodjon, az elhunyt komikusra, Hofi Gézára, akinek harminc évvel ezelőtt is az volt a nagy kérdése, hogy rendben van, hogy elkártyázták a téeszt - de ki nyerte meg?

Úgyhogy amikor azt keressük, hogy az elmúlt hat évben hova lett a pénz, akkor én is azt kérdezem, hogy amikor összefogást kérünk, szolidaritást várunk, akkor ezekről miért nem ad valaki számot, és miért nem magyarázza meg a nagy összeborulás és a nacionális összetartás jegyében, hogy az elmúlt hat évben mi történt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 68 2008.11.25. 6:07  39-49,51-75

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre szeretném bocsátani, hogy a javaslat céljával, tartalmával, első lépésként való módosítókat figyelembe vevő elfogadásával magam is egyetértek, és a bizottsági véleményekben is elhangzott, hogy mindenütt megvolt hozzá a kellő konszenzus.

Amiről én itt szólni szeretnék, némiképpen Bencsik János képviselőtársamat megismételve, az elsősorban az, ami nincs benne a törvényben. A törvény preambuluma azt mondja, hogy ez a Magyar Köztársaság területén teljesített értékesítésekről szól. Mindegyikünk előtt nyilvánvaló, hogy a társadalmat elsősorban e tevékenység keretében tapasztalt jogellenes magatartások irritálják, magyarán: a fémlopás, az illegális kereskedelem, az ezzel okozott vagyoni kár és nem utolsósorban a közbiztonságot veszélyeztető lépések. De ez a dolognak csak az egyik része.

Ez a törvény arról szól, hogy a Magyarországon történt begyűjtés hogy, miként történjen, hogyan lehet ezt jobbítani. Nem szól arról, hogy mi van utána a begyűjtött fémmel. A bizottsági viták során is, de ma is már elhangzott az, hogy az így begyűjtött alapanyag, a ferrum alapanyag megy a Dunaferrnek, Diósgyőrnek, Ózdnak, a könnyűfém megy a könnyűfémöntödékbe, a színesfémet pedig a kisebb öntödék használják fel. Valamelyik képviselőtársam mondta, és úgy gondolom, nagyságrendileg igaza van, ez mintegy évi 200 milliárd forint, tehát egy elég jelentős piacról van szó.

De nem szólunk egy szót sem arról, hogy ennek a begyűjtött hulladéknak egy jelentős részét exportálják. Képviselőtársaim, ez két elgondolkoztató és továbblépésre ösztönző kérdést vet fel. Az egyik, hogy mind a ferrum-, mind a színesfémkészletek Magyarországnak, a magyar nemzetgazdaságnak a stratégiai tartalékát képezik, mert itt vannak az ország területén. Van olajból stratégiai tartalékunk, van gázból stratégiai tartalékunk, van élelmiszerből, van állati takarmányból. Kérem, gondoljanak vissza, hogy évtizedeken keresztül volt fémből is stratégiai tartaléka az országnak. A MÉH, tehát a begyűjtő hálózat mellett voltak a kohászati alapanyag-ellátó vállalat nagy telepei, ahol a magyar gazdaság számára szükséges, 15-től 30 napig tartó készletezést, ezen készletet ezek biztosították.

A másik, amire már Bencsik képviselőtársam utalt, hogy a fémhulladék előállítási költségének mintegy 80 százaléka energiaköltség. Ergo, aki Magyarországról hulladékot exportál, az energiát exportál. Az energiát exportál, tehát valahol ennek a törvénynek a továbbgondolásába bele kellene azt foglalnunk, és törődnünk kell azzal, hogy a begyűjtésnél tapasztalt és az ország szemét rendkívüli módon csípő és rendkívül ártó anomáliák mellett a felhasználás területét is szabályozzuk, megteremtve ezzel az ország gazdaságának e területen egy stratégiai tartalékát. Másodsorban egy közismerten mindenfajta energiagondokkal küszködő országban korlátozzuk vagy legalábbis nem segítjük elő a hulladékban megtestesülő energia exportját. Tudom, hogy ez egy sok tíz milliárdos üzlet, de ennek következtében a nemzetgazdaságot ért hátrányok is sokmilliárdos nagyságrendűek.

Végezetül, de nem utolsósorban csak egy mondattal szeretnék csatlakozni ugyancsak Bencsik képviselőtársamhoz, ő már utalt arra, a törvényben szerepel is, erre módosítót is kívánunk beadni, hogy a közterületre lomtalanítás gyűjtőszó alatt kitett tárgyak nem válnak uratlan vagyonná. Ez azért nagyon fontos, mert nemcsak egy-egy fél kerületet elcsúfító lomtalanítási akciók mindenfajta gondját okozzák ezzel, hanem valóban a túlnyomórészt önkormányzati tulajdonban lévő köztisztasági vállalatok bevételeit veszik ezzel el, hiszen aztán a széttúrt lom elszállítása az ő feladatuk, és ha az ezzel együtt járó költségeket vagy a költségek egy részét nem tudják a begyűjtött anyagból finanszírozni, akkor óhatatlanul a lakosság adójából kell ezt fokozott mértékben elvonni.

(14.40)

Nem bocsánatos bűn, nemcsak egy esztétikai probléma, hanem ez bizony a helyi önkormányzatok költségvetésében igen komolyan megjelenő tétel. Úgyhogy kérem a képviselőtársaimat, hogy az ezzel kapcsolatos és erre irányuló majdani módosító javaslatokat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 114 2008.12.15. 1:55  113-120

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látszik, itt ma a vasút és a menetrend napja van. A parlamenti patkó minden oldaláról érkező kérdések azt mutatják, hogy napjainkban a vasúti menetrend nem a napi politika, hanem egy olyan lakossági igény, amelynek fontosságát épp az előbb elhangzottak erősítik meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én engedelmével nem untatom azzal - lévén, meggyőződésem, hogy ön pontosan ismeri, itt van előttem szépen fölírva, -, hogy az elmúlt napokban közzétett menetrendben milyen járatok hiányoznak az előzőekhez képest, hol van járatritkítás, hol történt járatmegszüntetés, hol verték szét az önök által is egyébként támogatott ütemes menetrendet. A korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy tudom, hogy Münchenbe új, színvonalas járat indult, és azt is tudom, hogy van olyan szerelvény, amely mellé kerékpártároló kocsit csatolnak, tehát a pozitívumokat is elismerem, de ez sajnos a járatritkításon nem igazán segít.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amit én kérdezni szeretnék, hogy az ön minisztere mikor írta alá ezt a menetrendet, mert 14-én közzétették. De ennek van egy táncrendje, már csak azért is, mert ez képezi alapját a közszolgáltatási szerződésnek, amelyről szintén kérdezem, hogy megkötötték-e. Ha netán mégse, akkor hogy tették közzé? Ha nem kötötték meg, akkor például a Katona képviselő úrnak adott válaszában említett minimális szolgáltatások színvonalát mihez képest akarják megállapítani?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 118 2008.12.15. 1:19  113-120

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is tudja, hogy korábban is voltak közszolgáltatási szerződések, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány azt a nóvumot vezette be 2003-ban és 2004-ben, hogy nem kötött közszolgáltatási szerződést, ergo nem sérthette meg, mert meg sem kötötte. Ehhez képest valóban előrelépés, hogy most már ígérik, hogy meg fogják kötni, illetve valóban, 2008-ra volt is.

Államtitkár úr, az ön válaszából én azért csak azt hámozom ki, hogy a miniszter a törvényben meghatározott aláírását nem adta a 2009-es menetrendhez. A nyomdába küldéshez, tehát a közzétételhez adott egy felhatalmazást. Azért végső soron az ön válaszából is az olvasható ki, hogy igen, bizony csökkentették a szolgáltatások mennyiségét, hivatkozva arra, amire egyébként képtelenség, hogy milyen az igénybevétel. Államtitkár úr, senki nem tudja, hogy mennyi az igénybevétel, és ha netán tudnánk is, akkor is mind a ketten tudjuk, hogy ez egy lepusztított, lerontott, rosszul szolgáltató vasútnak az igénybevétele, amely sem nekünk, sem önnek, sem az országnak nem lehet az érdeke.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 234 2008.12.15. 2:18  233-235

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami előttünk van, az egy teljesen szokásos szakmai jogszabály, minden évben jön, semmilyen különös politikai tartalma nincs. Ami miatt mégis szólok, az az, hogy mint cseppben a tenger, ebben a mostani, előttünk lévő zárószavazás előtti módosítóban benne van az államigazgatás, a szakirányítás csődje.

Ezt az előterjesztést két miniszter írta alá, egy korábbi és egy jelenlegi. A gazdasági bizottság az ellenzéki módosító javaslatokat ugyan bizottsági javaslatként, de befogadta. Tehát egyetértés volt abban, hogy ennek a jogszabálynak a jelentős része valósuljon meg, menjen át. Ezzel együtt egy szétzilált közigazgatás, egy szétzilált szakmai irányítás képtelen volt arra, hogy ezt a törvényt összehozza. Előttünk van egy 6 oldalas, 6 pontból álló, koherencia-ellentmondások miatt benyújtott módosító javaslat, amely azt mutatja, hogy egy szétzilált szakmai irányítást nem lehet laptopokkal és nem lehet csinosan felöltöztetett fiatalemberekkel pótolni.

Miniszterelnök úr, ebben teljes egyetértés volt, és az ön által irányított tárca ezt nem tudta elfogadhatóan, megszavazhatóan a parlament elé hozni. Ezért a tartózkodásunk, a koherenciára a nemleges szavazatunk és a végszavazásnál a tartózkodásunk nem ennek a jogszabálynak a szakmai tartalmára vonatkozik, hanem arra a tehetetlenségre, szakmai hozzá nem értésre, ami a mai előttünk lévő koherenciajavaslatban megmutatkozik.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

(20.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 119 2009.03.02. 2:13  118-125

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajtóinformációim szerint a MÁV azt tervezi, hogy a tradicionális, e célra épült és több mint száz éve az Andrássy út kitüntetett helyén álló irodaházát eladja, és az értékesítés után egy luxusirodaházban kíván megfelelő helyiségeket bérelni. Az indokolása az, hogy az épület felújítása sokba kerülne, és ez egy mindenki számára kiváló üzlet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ötlet és a probléma nem új, hiszen az elmúlt egy-másfél évben tanúi voltunk annak, amikor a Magyar Posta ugyanígy eladta a székházát, és a Magyar Villamos Művek Zrt. is áruba bocsátotta a Fő utcai központját, és valahol kint, a Szentendrei úton tervezett vagy tervez irodát bérelni.

Államtitkár úr, a kérdésem először is az, hogy igaz-e a hír. Ha a válasz nemleges, akkor itt én be is befejezem a kérdezősködést, ha viszont igaz, akkor azt kérdezem, hogy ez kinek éri meg, miért jó.

A sajtó arról adott hírt, hogy havonta körülbelül olyan 100-120 millió forintért bérelnék az irodát, ez gyakorlatilag évi 1-1,5 milliárd forint. Ha 4-5 milliárdért eladják, ez azt jelenti, hogy öt év alatt bérleti díjból kifizetik ugyanazokat a költségeket. Ugyanakkor a kérdés része az is, hogy miért 2009-ben jut eszébe a MÁV-nak, hogy a központi ingatlanát felújítsa. A menetrend lesz-e ettől jobb, a mozdony lesz több, a szolgáltatása lesz-e jobb a MÁV-nak? Miért pont most jut eszébe a MÁV-nak, hogy az egyébként biztos, egy festést igénylő épületet eladja, és ezt a mindenki számára kedvezőtlen cserét végrehajtsa?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 123 2009.03.02. 1:13  118-125

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdés valóban költői volt. Ugyanakkor ön is tudja, és ebben sajnos semmi költőiség nincs, hogy amit mi itt, akik ülünk a teremben, MÁV-nak tudunk, az az elmúlt évek során gyakorlatilag megszűnt. A MÁV-ból gyakorlatilag a személyszállítás maradt, a többit kiszervezték.

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mi a csudának van szüksége a maradék MÁV-nak erre a rengeteg bérelt épületre, akkor azt mondom, hogy önnek tökéletesen igaza van. Azokat kell megszüntetni, és nem azt az egyébként tényleg kiváló helyen lévő épületet. Azért valljuk be, lehet, hogy ott a hely szelleme mondatja ezt velem, azért a VI., VII. kerületi ingatlanüzletekbe nem biztos, hogy a MÁV-ot is bele kell vinni.

Tehát én azért továbbra is azt mondom, és annak a megfontolását kérdezve kérem, hogy fontolja meg a tárca, hogy a maradék MÁV-nak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a valamifajta tradicionális állandóságát jelentő szituációt feladja-e. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 144 2009.03.23. 2:13  143-150

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyetlen nemzeti légitársaság, a Malév sorsa, jelenlegi és jövőbeni működése ismét a közfigyelem fókuszába került. Néhány évvel ezelőtti privatizációja során sok minden elhangzott: a folyamatos működéshez szükséges tőke biztosítása, az akkori adósságok kifizetése, a fejlődéshez szükséges fejlesztések végrehajtása, hálózati és szervezeti továbblépések, az ott dolgozók számára biztos munkahelyek biztosítása, és így tovább.

Az ígéretekből, mi több, a privatizációs szerződésből néhány dolog megvalósult, számos ígéret és kötelezettség teljesítése viszont elmaradt. Összességében a Malév pozíciója romlott, adóssága növekedett, munkavállalói létbizonytalanságban élnek, a privatizáló tulajdonosok személyében változás történt, és ez lényegében új helyzetet teremtett, hiszen a Malév új kisebbségi tulajdonosa lényegében egy orosz állami tulajdonban lévő bank.

A miniszterelnök úr és - úgy tudom - pénzügyminiszter úr az elmúlt hetekben, az elmúlt héten tárgyalásokat folytatott Moszkvában.

(16.20)

A tárgyalások eredményéről megjelent néhány dolog a sajtóban, a Malévvel kapcsolatban viszont a lényegi kérdésekről nem szerezhettünk tudomást. Annyit tudunk, hogy 3 milliárd forintot a likvid működésre segítettek, viszont egy csomó kérdés megválaszolatlan, és függőben maradt.

Ezért tisztelettel kérdezem, hogy miben állapodtak meg a Malév sorsát illetően. Mi lesz például az MFB 36 milliárdos hitelével? Mi lesz a folyamatos működéssel? Mi lesz a 2400 dolgozó sorsával? Egyáltalában tervezik-e, hogy a privatizációs szerződésben foglaltakat felülvizsgálják? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 148 2009.03.23. 1:14  143-150

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, azt hiszem, hála az istennek, a tulajdonosi szerkezetben nem következett be változás, hiszen 51 százalék magyar tulajdonban maradt, lévén a nemzeti jelleg fenntartásához ez szükséges; ott a tulajdonosok személyében következett be változás: a 49 százalékos orosz részvételnél tulajdonképpen a 49 százalékot tulajdonló AirBridge tulajdonosi szerkezetében lépett be a magánfél helyett egy orosz állami bank. Ami miatt a kérdést feltettem - túlmenően azon, hogy az ön által most sem megválaszolt kérdések továbbra is kérdések, például az MFB-nek az adósságcsomagja -, ezt az a szóhasználat váltotta ki belőlünk, belőlem, hogy az elmúlt napokban a magyar jogrendszerben idegen többségi tulajdonos és fő tulajdonos fogalmak jelentek meg.

Államtitkár úr, nagyon jó lenne, hogyha a Malév nemzeti légitársaság - egyébként minden tulajdonos érdekének megfelelően - magyar nemzeti tulajdonban maradna formailag is, tartalmilag is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 110 2009.03.30. 1:24  109-116

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2009. évi költségvetésben - egyébként jelentősen már csökkentett mértékben - 730 millió forintot hagyott jóvá a költségvetés kombinált fuvarozásra. Szakmai körökben úgy hírlik, hogy most ezt csökkenteni szeretnék. A további csökkentés azt jelenti, hogy a Kiskundorozsma-Szeged, tehát Magyarország déli határától Ausztria és Németország határáig futó kamionvonal, a ROLA-forgalom gyakorlatilag megszűnik. Ez évi 30-40 ezer többletkamiont jelent a magyar közutakon. Jelenti azt is, hogy a Hungarocombi Nemzeti Kombinált Fuvarozási Társaság által az Európai Unió Marco Polo-programjából elsőként megnyert 2,3 millió euró támogatást nem tudja igénybe venni, hiszen a támogatásnak előfeltétele, hogy a korábbi szolgáltatási színvonal, tehát a vasúton elszállított kamionok száma ne csökkenjen.

Kérdezem, hogy valóban csökkenteni kívánják-e a költségvetésben e célra megállapított 730 millió forintot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 114 2009.03.30. 1:01  109-116

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a korrekt választ, államtitkár úr, bár tartalmilag elkeserít, hiszen azt jelenti, hogy a 730 milliót gyakorlatilag 500 millióra mérséklik.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés nyilvánossága előtt kérem a tárcát, hogy álljon a sarkára. Egyébként működési támogatást az uniós csatlakozás előtt is kapott ez az ágazat. Mind a ketten tudjuk, hogy sorsdöntő a ROLA-forgalom fenntartása, mi több, az egész országnak érdeke, hogy ez ne csökkenjen akár átmenetileg is, hanem fejlődjön. Ezért kérem, és ha szükséges, akkor a frakció megad minden segítséget a tárcának ahhoz, hogy a sarkára álljon, és ne engedjék, hogy a költségvetés ezt - úgy, ahogy ön mondta - a forgalmat, a közbiztonságot, a környezetet súlyosan érintő csonkítást végrehajthassa.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 140 2009.04.20. 2:06  139-146

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A kormányválság árnyékában a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 2009. április 3-án közleményben bejelentette, hogy összevonják a Tisza menti és Duna menti regionális vízműveket, illetve ezek állami tulajdonú üzletrészét az Észak-magyarországi Regionális Vízmű kezelésébe adják. Az öt regionális vízmű mintegy 40 éve működik zavartalanul, sok száz településen mintegy kétmillió ember vízellátását biztosítják, jelentős, az eddig a magyar államnak befolyó üzleti haszon mellett.

Az elmúlt 10-12 évben nincs ismeretünk arról, hogy bárki jelezte volna, hogy ezek működésében, gazdálkodásában zavar lenne, tehát semmi olyanról nem tudunk, ami ezeknek összevonását indokolttá tette volna. A két regionális vízmű állami vagyonhányadának átadásával ezek fölött a közvetlenül gyakorolt állami ellenőrzés gyakorlatilag megszűnik.

Figyelemre méltó, hogy ezeknek a regionális vízműveknek a tevékenységi célja elsősorban a közcélú vízkezelés, -elosztás, vízkár-elhárítási feladatok. A vagyontanács közleménye mégis ezen társaságcsoportok piaci értéknövekedését hangsúlyozza. Valójában nem arról van-e szó, hogy a 2008 nyarán egyszer már elbukott privatizációs próbálkozást próbálja a kormány megismételni úgy, hogy a vagyonkezelési megállapodással megkerüli a vízgazdálkodási törvénynek azon rendelkezését, amely kizárja a tulajdonszerzést az állami tulajdonú vízközműcégek esetében? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 144 2009.04.20. 1:17  139-146

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a választ, miniszter úr. Azt nem mondom, hogy megnyugvással hallottam abbéli nyilatkozatát, hogy a vízközművek privatizációjáról nincs szó. Nem akarok inkorrekt lenni, én ismerem önnek a korábbi szakmai anyagait a vízközművek privatizációjával kapcsolatban, de örömmel hallom, hogy miniszterként másként gondolkodik ezekről.

Ugyanis ugyancsak ismerjük a Magyarországon már jelentős tulajdonnal rendelkező külföldi cégeket, és ahogy a három cégnek egymással nincs technikai kapcsolata, tehát a Duna mentinek, a Tisza mentinek és az Észak-magyarországinak, úgy ezen külföldi társaságoknak viszont Szlovákiában vannak olyan vízügyi tulajdoni érdekeltségei, amelyek az ÉRV-vel már kapcsolatba hozhatók. Ezért azért a biztonság kedvéért engedje meg, hogy itt a Magyar Országgyűlés színe előtt is elmondjam, hogy semmilyen ilyen privatizációval nem értünk egyet, és bármilyen ilyen folyamat megindul, minden alkotmányos eszközt igénybe veszünk annak megakadályozása érdekében.

Köszönöm a türelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 56 2009.05.11. 3:02  55-61

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 2009. április 3-án kiadott közleményében bejelentette, hogy a Tisza menti regionális vízmű és a Duna menti regionális vízmű állami tulajdonú üzletrészét az észak-magyarországi regionális vízmű vagyonkezelésébe adja. A bejelentés előzményeként 2008 júniusában bejelentették, hogy az új tulajdonosi programba többek között regionális vízműveket is besoroltak azzal, hogy a programban részt vevő cégek tulajdonának 25 százalékát intézményi és magánbefektetőknek értékesítik.

2008. augusztus 13-án nyilvánosságra került, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a regionális vízműveket a tőzsdére vitel elősegítése érdekében két szervezetté kívánja összevonni. 2008. szeptember 24-én Veres János volt pénzügyminiszter ismételten megerősítette, hogy a cégméretekből eredő problémákat összevonással, holdingtársaság-szervezéssel, befektetési alap létrehozásával kívánják megoldani, a programba történő besorolás, illetve a tőzsdei bevezetés érdekében.

A privatizációs folyamat a szakmai és érdekvédelmi tiltakozás eredményeként 2008 őszén megakadt. A 2009. április 3-ai bejelentésből kitűnően a kormány nem adta fel szándékát a vízművek privatizációjára, ezt a vízgazdálkodásról szóló törvény kikerülésével, a vagyonkezelés intézményének mind a nemzeti, mind a fogyasztói szándékot súlyosan sértő alkalmazásával kívánja végrehajtani.

Tisztelt Miniszter Úr! 2009. április 20-án az Országgyűlés plenáris ülésén az általam ez ügyben feltett azonnali kérdésre azt a választ adta, hogy a kormánynak nem áll szándékában regionális vízművet privatizálni, ennek előkészítését nem kezdték meg, s nem kívánják megkezdeni.

A magyar vízvagyonnal és annak hasznosításával kapcsolatban minden kérdés kiemelt jelentősséggel bír, ezért interpellációként is megismétlem a kérdéseket, különös tekintettel az elmúlt három hét eseményeire. Az öt regionális vízmű vagyonával, működésével, üzemeltetésével kapcsolatos bármely elemet részben vagy egészben, a jelenlegi vagy megváltoztatott szervezeti vagy vagyongazdálkodási keretek között a kormánynak szándékában áll-e privatizálni? Amennyiben az ön válasza szerint nem, akkor milyen tényleges célt szolgál a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács bevezetőben felhívott intézkedése?

Köszönöm válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 60 2009.05.11. 1:30  55-61

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön is pontosan tudja, hogy nem a vízről, nem is a forgalomképtelen hálózatról, hanem a vízcsapról és a vízhez való hozzájutásról, a vízdíjakról van szó.

Amennyiben ön a tartós állami tulajdonba tartás mellett foglal állást, úgy tisztelettel javaslom, hogy tegyük vissza a vízközművagyont a tartósan állami tulajdonban lévő vállalatok körébe (Többen a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Úgy van! Úgy van! - Taps ugyanott.), ahonnan 2007-ben önök kivették. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

Tisztelt Miniszter Úr! A Vagyongazdálkodási Tanács döntése - amennyit tudhatunk róla a sajtóból - két dologra hivatkozik: az egyik az ön által is felhívott racionalizálás - a besorolt cégek mind jól szervezett, pénzügyileg jól teljesítő vállalatok -, a másik pedig az üzemméret. Egyik sem igazán megalapozott és helytálló.

Kérem szocialista és szabad demokrata képviselőtársaimat, hogy a válasz elfogadásának megtagadásával tegyék lehetővé, hogy az egész országot, az önök választóit is érintő kérdést a bizottságok megtárgyalhassák.

Köszönöm szépen, a választ nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 28-32 2009.05.12. 15:28  19-37

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban kérni szeretném elnök urat, hogy a módosítók benyújtására a mai ülésnap végéig adjon lehetőséget, lévén, hogy jól haladunk időben, és korán van.

ELNÖK: Ennek nincs akadálya.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a vasútról, mert ugyan ez a most előttünk lévő javaslat túlnyomórészt szakmai javaslat, amelynek alapvető és lényeges pontjai uniós ajánlások, ilyetén átemelendők a magyar jogrendszerbe, és alapjaiban céljukat, szerepüket természetesen mi sem vitatjuk. Ugyanakkor immár sokadik éve évről évre előkerül a vasúti törvény, az itt ülő szakpolitikus kollégáim emlékeznek rá, hogy 2005 őszén, az ülésszak utolsó napján utolsó napirendi pontként lett lenyomva az Országgyűlés torkán a jelenleg hatályos vasúti törvény, és akkor is, pártállásra tekintet nélkül azt mondtuk, hogy a magyar vasút többet érdemel, mint egy olyan normatív szabályozást, ami akkor az akkori tárca letett elénk. Csak emlékeztetőül mondom, az egyetlen érdemi pontja az volt, hogy a záhonyi térséget kivették az egységes magyar vasúti rendszerből és, ki tudja, milyen üzleti okokból egyéb rendelkezési körbe adták és tartják mind a mai napig.

Azóta évről évre mindig szükséges ennek a vasúti törvénynek a toldozgatása-foltozgatása, de a vasút helyzete azt mutatja, hogy a sok egyéb feltétel mellett a normatív szabályozás sem egyértelmű. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, ne felejtsük el, hogy a Magyar Államvasutak Zrt. az elmúlt évben megváltozott, tehát az a tudat, ami a választóink agyában a magyar vasútról 170-180 éve él, megszűnt. A pályavasút az állami kompetencia körében maradt, kikerült, a Cargót eladták, a vontatást, gépészetet, a MÁV Trakciót éppen most tervezik ide-oda szétszedni, kiszervezni. Gyakorlatilag a személyi közlekedés maradt meg, az a személyi közlekedés, ami a fő vonalakon küzd a pálya alkalmatlanságával, a gördülő állományban küzd a mozdonyhiánnyal, a kocsihiánnyal. Kérem, gondoljanak az egyébként sikeres és utasok által kedvelt intercityjáratokra, amelyek szolgáltatási színvonala az elmúlt 5-6-7 évben bizony nem növekedett, hanem csökkent. Nagyon gyorsan hozzáteszem, hogy ebben esetenként képviselőtársaink is ludasak, mert az intercity nem arra való, hogy minden nagy fánál megálljon, annak egy városközi közlekedés lenne a feladata.

Tehát a lényeg az, hogy ma egy ezer sebből vérző, minden bajjal küzdő magyar vasúttal - szándékosan nem MÁV-ot mondok, az egy másik történet - állunk szemben. A most előttünk lévő, mondom, az uniós előírások miatt természetesen alapjaiban támogatandó jogszabályt azért próbáljuk meg ennek a szemüvegén keresztül is nézni. Az első, amit ki szeretnék emelni a képviselőtársaim által már elmondott 3. számú vasúti csomag átemelésével szükségszerűen együtt járó dolgokról, az éppen a közszolgáltatás kérdése. Az, hogy a közszolgáltatás, a vasúti közszolgáltatás definícióját az Európai Unió is nagyon fontosnak tartja, annak azért van jelentősége, mert minden más, ezen kívül nyújtott állami hozzájárulást tiltott támogatásnak tekintenek. Tehát minden állam számára rendkívül fontos, hogy a közszolgálatiság fogalmi körébe és a közszolgáltatási díj ilyen-olyan számítási módjába milyen fogalmak és milyen tételek férnek bele.

Magyarországon ezen kívül más speciális probléma van, amire ez a módosítás nem ad orvoslást. Nevezetesen az, hogy a közszolgáltatási szerződést meg is kellene kötni, hiszen minden erre van alapozva.

(10.30)

A jelenlegi módosítás sem tartalmazza az állam számára a szakminiszter és vele egyetértésben a költségvetésért felelős miniszter kötelezettségét, hogy mikor kell megkötni a közszolgáltatási szerződést. E közszolgáltatási szerződés alapján tervez a vasút, ez biztosítja a szükséges eszközöket, a megfelelő színvonalat. Nem beszélve arról, hogy a vasúti járművek vagy pályafejlesztés nem egyéves dolgok, ezek hosszabb távú előkészítést igényelnek - kérem, gondoljanak képviselőtársaim egy mozdonybeszerzési tenderre, ez több év -, következésképpen a vasútnak tudni kellene, hogy mire számíthat a közszolgáltatások körének meghatározásánál. Utalok arra az eufemisztikus mondatra, amit valamikor a '90-es évek elején, talán egy alkotmánybírósági rendeletből emel át mindig a jogalkalmazó, mely azt mondja, hogy a közszolgáltatásnak mindig egy adott költségvetés reális teherbíró képességei között kell maradnia, amiben sok igazság van, és sok a praktikum, csak a másik oldalon kiszolgáltatottá és kiszámíthatatlanná teszi a vasúti működtetését.

Hogy ezt nem csak a hosszú mondatok miatt mondom, a MÁV-Start 2008. évi, egy évre szóló közszolgáltatási szerződését 2008 decemberében írták alá; tehát a 2008. évi közszolgáltatási szerződést 2008 decemberében. A 2009. évi szerződés legjobb tudomásom szerint mind a mai napig nincs aláírva, és írunk május 12-ét. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az Európai Unió más tagállamaiban, vagy legalábbis a vasútjaikat jobban kezelő államaiban a szerződések általában 5-10-15 évre szólnak, tehát kiszámítható, tervezhető, akkor nálunk ezek az egy évre kötött közszolgáltatási szerződések, ráadásul a tárgyidőszak végén megkötve, lássuk be, nem szolgálják sem a mindenkori magyar állam komolyságába vetett hitet, és semmiképpen nem szolgálják a vasút működését.

Arról nem is beszélve - és itt engedjék meg, hogy a vasúttörvényt hivatkozzam -, hogy a közszolgáltatási szerződés érvényességi időtartamának törvényi szabályozásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a vasútvállalat az általa használt infrastruktúrára keretmegállapodást kell hogy kössön a vasúti pályahálózat működtetésével. Tehát a másik oldalon, a működési feltételeinél a vasút hosszabb időkeretekhez van kötve, amelyet a jogszabály általában ötéves időszakra határoz meg, egyszeri ismétlési lehetőséggel.

A 2010. január 1-jétől liberalizált nemzetközi vasúti személyszállítás, mint erre itt több kollegám már hivatkozott, ugyancsak aláhúzza a hosszú távú közszolgáltatási szerződések szükségességét a hazai vasúttársaság vagy vasúttársaságok védelmében. Azzal együtt nem valószínű, hogy a magyar vasutak képes lenne 2010-ig teljes mértékben felkészülni a szabadpiaci szereplésre, bár miniszter úr expozéjában is említette, hogy mindenképpen ennek szorgalmazása szükséges, és ebben tökéletesen igaz volt.

Az előttünk lévő tervezet szerint a 2009. december 3-át megelőzően megkötött közszolgáltatási szerződések az azokban rögzített határidő leteltéig hatályban maradnak azzal, hogy módosításuk során az 1370/2007/EK rendelet rendelkezéseit figyelembe kell venni. Magyarul, hogyha 2009. december 3-ig egy jelenlegi gyakorlatunknál hosszabb időkeretre kötünk közszolgáltatási szerződést, akkor javítani tudjuk a 2010-ben megnyíló szabad vasúti versenynél a hazai cégeknek, a magyar vasútnak a közszolgáltatási megtámogatását vagy működési feltételeinek a biztosítását. Ez mindig fontos volt, de most, 2009-ben kihat a következő évekre mind az időtartamot, mind a tartalmat tekintve. Úgyhogy ezt kérem, hogy mind a tárca az erre vonatkozó munkája során, mind képviselőtársaim az ezekkel kapcsolatos szabályok meghozatala során vegyék figyelembe.

Itt szeretném megjegyezni, ugyancsak a közszolgáltatási szerződések során, hogy a szakma évek óta szorgalmazza, hogy ne csak a személyszállítás, hanem a pályafenntartás is képezze részét a közszolgáltatásnak, hiszen a pálya egy olyan mellőzhetetlen eleme magának a szolgáltatás végzésének, hogy ebbe a körbe vonása feltétlenül indokolt lenne, még akkor is, hogyha tudom, hogy az európai uniós irányelv a személyszállítás közszolgáltatásának fogalmát a személyszállításhoz köti. Tehát nem a személyszállítási közszolgáltatás fogalmi körében kell definiálni a pályafenntartást, hanem egy külön sorban, de hogy a közszolgáltatás vonatkozzon erre is, különösen, hogyha azt vesszük, hogy a pályáink ilyen állapotban vannak.

Elnézést, elnök úr, nekem is 15 percem van, ugye?

ELNÖK: Igen.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim már említették, és hivatkoztak a képzéssel, az egészségügyi alkalmassággal kapcsolatban rendelkezésekre. Itt arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy a mozdonyvezetői alkalmasság előfeltételeinél 18 év szerepel a tervezetben, az uniós irányelvben emlékezem szerint 20 év van, a magyar hatályos jogrendben, az autóbusz-vezetésnél pedig 21 év. Úgyhogy ennek kérem a megfontolását, és a mozdonyvezetőknél is 20 vagy 21 évre a korhatár felemelését, hozzátéve, hogy természetesen a képzést előbb is meg lehet kezdeni, nem egy idő kell a mozdonyvezetők oktatásához. Tehát nem a képzés megindulását, hanem a mozdonyvezetői jogosítvány megszerzésének időhatárát 20 vagy 21 évben kellene meghatározni. Én módosítót adtam be 21 évre, de bízom benne, hogy a tárca ebben fogékony lesz. Ennek okait, gondolom, nem kell mondani, egy autóbuszsofőr mögött 40 ember ül, egy mozdonyvezető mögött pedig sok 100 ember, tehát a felelősség ilyetén sokkal nagyobb.

A törvény tervezete részletesen foglalkozik a vasúti személyszállításban az igénybe vevő utasok jogainak védelmével. Ezt mi is helyesnek tartjuk, de a törvény csak a vasúti társaságok jogsértő magatartásával és annak jogorvoslatával foglalkozik, és nem tér ki a pályahálózatot működtető hibájából bekövetkező sérelmek orvoslására. A késésekből, rosszul karbantartott pályaszakaszból, a szerződéses időszakban leromló pályaállapotból, a biztosító és vonatbefolyásoló, valamint a villamosenergia-ellátó rendszerek hibáiból és a forgalomirányító személyzet mulasztásaiból adódóan az utasokat legalább annyi hátrány érheti, mint a vasúti társaságok jogszerűtlen tevékenységéből. A törvény jelenlegi tervezete szerint ezeket a minőségi hiányosságokat a vasúti társaságok csak reklamációk és hosszas eljárást igénylő továbbhárításával tudják kezelni, ezért javasoljuk, hogy a tárca ezt az egész kérdéskört vizsgálja felül, és az utasvédelmet a szorosan vett személyszállítási tevékenységet végző vasúttársaságok mellett a pályára visszavezethető okokra is tartsa fenn.

(10.40)

Végül egy mondatot engedjen meg, elnök úr. Ugyancsak a törvénynek egy alapvető kérdése a trolibusz- mellett a villamos- és a metróhálózatra való kiterjesztés, éppen az egységes bírálati és követelményi rend szerint.

Köszönöm a türelmét és megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 46 2009.05.12. 8:03  37-71

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy amíg az előzőleg tárgyalt vasúti törvényt a remélt módosításokkal együtt lényegében támogatjuk, a menetrend szerinti személyszállításról, az autóbusszal végzett tevékenységről szóló törvényt - mint ahogy a bizottsági ülésen is mondtuk -, nem tudjuk és nem is fogjuk támogatni.

Engedje meg a tisztelt Ház, hogy a két szaknorma közös tárgyalása kapcsán ismételten hangot adjak annak a véleményemnek, véleményünknek, hogy a közösségi közlekedés közszolgáltatás; nem piaci profitorientált tevékenység, hanem egy, a lakosokért, a környezetért, a gazdaságos energiafelhasználásért, a biztonságért felelősséget érző államban ez közszolgáltatás. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságos működést, a rendelkezésre bocsátott eszközök minél hatékonyabb használatát és a költségeket figyelembe kell venni, mint ahogy a Nyugat-Európában működő közszolgáltató cégek is figyelembe veszik, de ez alapvetően olyan közszolgáltatás, amely szolgáltatáscentrikus.

Mind a vasút-, mind az autóbusz-, mind a nagyvárosi közlekedés alapvető célja a szolgáltatás, a minél magasabb színvonalú szolgáltatás, és minden más csak ezután jön. Ezt azért mondom, mert az autóbusszal végzett menetrendszerű személyszállítási törvény indokolásában is mindig visszajön, hogy ésszerűsíteni kell, meg kell nézni, hogy hol gazdaságosabb a vasút, hol gazdaságosabb az autóbusz. Amikor egy majdan megalkotandó személyszállítási törvény megmondja, hogy melyek ezek a szolgáltatási szintek, akkor lesz erről érdemes beszélni, de amíg ágazati szabályozás van, addig mindegyik közösségi közszolgáltatási feladatot lát el, és egymás ellenére ezt nem lehet indokolásként figyelembe venni.

Amit a most tárgyalt törvénytervezet kapcsán elsősorban kifogásolunk: a 9. § (1) bekezdését módosítja a tervezet, hivatkozva az európai irányelvre.

(11.10)

A jelenlegi szabályozás szerint a közszolgáltatási szerződés határozott időtartamra, de a tevékenység megkezdésének napjától számított nyolc évre köthető, meghosszabbítási lehetőség nélkül. Ez azt jelenti, hogy néhány város kivételével a megkötött közszolgáltatási szerződések 2005. január 1-jétől 2012. december 31-ig, tehát nyolcéves időtartamra vonatkoznak.

A módosított 9. § (1) bekezdésben, hivatkozva az 1370/2007EK rendeletre - mondja a tervezet -, a közszolgáltatási szerződések időtartama korlátozott, így autóbusz esetében nem haladhatja meg a 10 évet, kötött pályás közlekedés esetében a 15 évet. De az eszközérték-csökkenési feltételekre figyelemmel a szerződés időtartama 50 százalékkal meghosszabbítható, sőt a hivatkozott EK-rendelet további megengedő szabályt is tartalmaz, nevezetesen: amennyiben sajátos földrajzi helyzetben a legkülső régiókba a szerződés időtartama újabb 50 százalékkal meghosszabbítható. Ez a megengedőbb szabályozás azt jelenti, hogy a jelenleg érvényes és 2012-ig hatályos közszolgáltatási szerződések pályázati eljárás és egyéb feltételek nélkül, egyszerű szerződésmódosítással meghosszabbíthatók, hatályuk egészen 2019-ig kitolható. Ugyanakkor az ismert, hogy szigorúbb nemzeti szabályozást az uniós irányelvek megengednek.

Ehhez az aggályunkhoz ismerni kell az autóbusz-közlekedés jelenlegi gyakorlatát. Képviselőtársaim előtt is ismert, hogy bizony ma számos olyan járat, amin forgalom van, bevétel van, az önkormányzatokkal kötött közszolgáltatási szerződése alapján az üzleti bevétele ismert, ezek jelentős részét kivitték a cégből. Azt hiszem, ezt elegánsan outsourcingnak mondják, magyarán: kibelezték ezeket a cégeket, és néhány érdekeltség kezében vannak a mai Volán-társaságokon belül is a legjobb járatok.

Ugyanakkor nem ismeretlen képviselőtársaim előtt, hogy évek óta vitatkozunk a Volán-társaságok privatizálásáról vagy közösségi kézben tartásáról. Magyarán: ez a most előttünk lévő tervezet - a legfrekventáltabb vonalakra vonatkozó szerződések már külön érdekeltségi kézben tartásával - a Volán-társaságok lopakodó privatizációját segíti elő. Megengedem, nem ez volt az előterjesztők célja. Itt a cél nyilvánvaló, az uniós szabályok átvétele. De azt látni kell, hogy ezeknek a kritika nélküli és a legliberálisabb, legmegengedőbb irányban történő hazai szabályozása gyakorlatilag a Volán-vállalatok egy részének ellehetetlenüléséhez, a forgalmat jelentő vonalak előbb-utóbb magánkézbe kerüléséhez, a többi vonal ellehetetlenüléséhez vagy csak a nagyon jelentős mértékben megnövelt önkormányzati, következésképp állami közszolgáltatási hozzájárulással történő működtetése esetén lehetséges.

Ezért tisztelettel kérem az előterjesztőt is, ismétlem, nem vitatva az uniós szabályok egy részének és lehetőség szerinti átvételének a szükségességét, ezeket a következményeket is fontolják meg, azzal, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megengedőbb, tehát a közszolgáltatási szerződések időtartamára vonatkozó megengedőbb uniós szabály - hangsúlyozom, nem kötelező, hanem megengedőbb uniós szabály - átvételére, amíg Magyarországon nincs egységes személyszállítási törvény, addig ne kerüljön sor.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 62 2009.05.12. 1:06  37-71

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Csak a teljesség kedvéért mondom, hogy úgy gondolom, hogy alapvető vita nincs közöttünk - sőt. Ugyanakkor kérem, hogy ugyanilyen szakmai egyöntetűséggel mondjuk mindig a közszolgáltatási szerződések keretei között az állami és önkormányzati finanszírozási kötelezettségek mellett a Volán-vállalatok - hasonlóan a vasúthoz - szolgáltatási kötelezettségét.

(11.40)

Tehát ne csak mindig arról beszéljünk, hogy mit kell adni a költségvetésnek és az önkormányzatnak, hanem hogy a szolgáltatónak és nemcsak menetrendben, járatszámban, hanem általában szállítási, személyszállítási színvonalban, minőségben mit kell biztosítani. Ezt azért mondom, mert a kettő így kerek, és így ad lehetőséget arra, hogy a jövőben ezekben a szakmai kérdésekben közösen előbbre jussunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 75 2009.05.18. 0:07  74-75

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ha mód van rá, megvárom a miniszterelnök urat a válasszal. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 155 2009.05.18. 2:06  154-161

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az MNV vezetői értekezlete 2009. március 31-én tárgyalta és elfogadta a regionális víziközmű-társaságcsoport kialakítása és egyes szolgáltatók vagyonkezelésbe adása tárgyában hozott határozatát. Ennek értelmében a Tisza Menti Regionális Vízművek és a Duna Menti Regionális Vízművek államot megillető üzletrészeit az Észak-magyarországi Regionális Vízművek vagyonkezelésébe adták.

(16.00)

Egybehangzó szakmai vélemény szerint ez nem más, mint a 2008 nyarán egyszer már megkezdett privatizációs folyamat folytatása. Meggyőződésünk, és azt a mai plenáris ülésen a napirend előtt elhangzottak megerősítik, hogy a vállalatcsoport létrehozásának egyetlen célja, hogy olyan üzemméretű vízi közművet hozzanak létre, amely nagyságánál fogva jelentős érdeklődést kelthet a piacon tevékenykedő multinacionális cégekben. Az e tárgyban elhangzott interpellációra és kérdésre pénzügyminiszter úr egyértelműen azt a választ adta, hogy ez az állítás nem igaz, nem készülnek privatizációra.

Ismerve azonban az azóta is megtörténteket és az eddigi gyakorlatot, fel kell tenni a kérdést, milyen célt szolgál és kinek áll érdekében a nemzeti vízvagyon sorsát befolyásoló lépések megtétele. Kinek áll érdekében a Vagyonkezelő Zrt. minden szakmai egyeztetést nélkülöző döntésének pánikszerű végrehajtása? Kinek áll érdekében, hogy a nyilvánosságra nem hozott döntés után egy-két nappal megjelentek az érintett cégeknél az átszervezéseket, összevonásokat lebonyolító képviselőik? Kinek áll érdekében, hogy általam mint országgyűlési képviselő által május 6-án kiadni kért vagyonkezelői szerződést mind a mai napig nem kaptam meg?

Tudnám sorolni a kérdéseket, államtitkár úr, de tisztelettel megvárom válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 159 2009.05.18. 0:59  154-161

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Köszönöm a választ. Tisztelt Államtitkár Úr! Ismerem a magyar nyelvet, és ismerem az önök gazdaságosság mögé bújtatott privatizációs gyakorlatát is. Ismerem azokat a multinacionális cégeket, amelyek ugrásra készen várják, hogy jobban be tudjanak férni a magyar vízközműpiacra, és ismerem a kapitalizmusnak azt az alapállását, amely szerint a magánérdekeket a profit vezényli, a közérdekeket pedig azok az államok, amelyek ezt a közérdeket felvállalják. Önök nem tartoznak ezek közé, éppen ezért nem tartjuk, nem tartom lezártnak a kérdést. Mindaddig a legkülönbözőbb, a parlamenti játékszabályok szerint rendelkezésünkre és rendelkezésemre álló eszközökkel ezt a kérdéssort folytatni fogom, amíg önök ezt a szándékukat nem adják fel.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 222 2009.05.18. 3:39  221-226

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Figyelemmel arra, hogy a gazdasági bizottság igen részletesen tárgyalta mind az általános vitában, mind a részletes vitában a módosítók tekintetében, engedjék meg képviselőtársaim, hogy csak két olyan módosító javaslattal foglalkozzam, ami talán jelentőségénél fogva túlmutat egy sajnos immáron évente rendszeresen előjövő vasúti törvénymódosításon.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az egyik a 3. pont, a törvény 2. § (2) bekezdéséhez benyújtott javaslatom, amely arra vonatkozik, hogy a törvény az országos vasúti pályahálózat működtetését is minősítse közszolgáltatásnak. Tudom, hogy ez áttörést jelent az eddigi gyakorlatban, ugyanakkor két olyan elem van, amelyik megítélésem szerint ezt indokolja.

Az egyik, hogy a vasúti forgalomban a pálya állapota, a pálya biztonságáért való felelősség, a pályafenntartás vagy a pályafejlesztés legalább olyan súllyal benne van a vasúti forgalomban, mint maga a gördülőállomány. Tehát akkor, amikor magát a szolgáltatást, a személyforgalom tevékenységét közszolgálatinak minősítjük, és mindent, ami ehhez tartozik, akkor a pályát mint ilyet figyelmen kívül hagyjuk. Praktikus oka is van, ugyanis az uniós szabályok az állami támogatás tiltásánál vagy megengedésénél a közszolgálatiságot határpontnak tartják. Tehát ami a nemzeti szabályozás szerint közszolgáltatásnak minősül, ott a költségvetési részvételt nem minősítik tiltott támogatásnak.

A másik, amire szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni és ahhoz a támogatásukat kérni, az a mozdonyvezetők minimális életkorára vonatkozik. Ez az autóbusz-közlekedésnél 20 év volt, ezt a tervezet 18 évre kívánta levinni az uniós ajánlás - hangsúlyozom, ajánlás és nem kötelező norma - figyelembevételével. Figyelemmel a mozdonyvezetői munkakörben való fokozott felelősségre és arra, hogy egy mozdonyvezető mögött esetenként 6-800 ember foglal helyet, és figyelemmel arra, hogy minden nemzeti törekvés, mondjuk, a forgalmi sebesség növelésére irányul, úgy gondolom, és ebben a gazdasági bizottságban ülő képviselőtársaim támogattak, lehetővé téve természetesen a képzésben és a gyakornoki munkában való részvételt, de a mozdonyvezetői tevékenység gyakorlását a 20. életév betöltéséhez kössük.

Ebben a két módosításban kérem elsősorban képviselőtársaim támogatását és a törvény szövegébe való beemelésüket.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 228 2009.05.18. 1:51  227-232

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy az általános vitában bejelentettük, a menetrendszerű autóbusz-közlekedésről szóló törvényhez nem nyújtottunk be módosító javaslatokat, mert az egyébként helyeselt és szükséges uniós szabályok betű szerinti átvétele a nemzeti normarendszerbe esetenként olyan anomáliákat okoz, amit nem tudunk támogatni. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezek is ajánlás jellegűek, tehát az átvétel során a megfelelő beillesztésre egyébként lenne lehetőség.

Konkrétan itt - mint a bizottsági vitában is elmondtuk - arról van szó, hogy az uniós irányelveknek a teljes körű vagy kritika nélküli átvétele a gyakorlatban azt eredményezi, hogy az autóbusz-közlekedésben ma élő egyes közszolgáltatási szerződések - az egyébként kötött határidejű, tehát határozott időre szóló szerződések - hatályát halmozott esetben 2019-ig is kiterjesztheti. Ilyetén bebetonozza a jelenlegi állapotot, ami korántsem biztos, hogy jó az utazóközönségnek, esetenként nem jó az önkormányzatoknak, és egészen biztos, hogy nem jó a magyar közlekedésügynek.

Ezért, mint ahogy az általános vitában, itt is szeretném bejelenteni, hogy ezt a törvényt - ellentétben a vasúti közlekedéssel, amelyet támogatni fogunk - nem áll módunkban a jelen formájában támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 78 2009.05.25. 0:05  77-78

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, megvárom a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 114 2009.05.25. 2:05  113-120

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Legutóbb miniszter úrhoz intézett interpellációm óta figyelemreméltó dolgokra derült fény. Nyilvánosságra került egy koncessziós modellt tartalmazó dokumentum. Oszkó Péter egy nemzetközi ügyvédi irodahálózat egyik vezéralakjaként részt vett egy privatizációs konstrukció kidolgozásában, amely a regionális vízi közművek üzemeltetése privatizációja címet viseli. A modell a magánosítás egyik lehetséges formájaként a vízművek vagyonkezelésbe adását írja elő. Az állam ebben az esetben nem a vízművek tulajdonjogát adja el, hanem a víziközmű-társaságokat magáncégek üzemeltetésébe adja. Az ügyvédi anyagban javasolják a vagyonkezelési és üzemeltetési szerződések részleges kimunkálását. E koncepció szerint a regionális vízművek privatizálása akkor lenne célszerű, ha előtte megteremtik azok hatékony gazdálkodását. Ez volt Oszkó Péter terve néhány éve.

Lássuk, mi zajlik most a Bajnai-kormányban! A pénzügyminiszter irányítása alatt álló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szerződéssel lehetővé tette, hogy az Észak-magyarországi Regionális Vízművek másik két regionális vízmű felett vagyonkezelési jogot szerezzen. Azzal indokolták, hogy ezzel megteremtik a vízművek hatékony gazdálkodását, célszerű működését. Milyen érdekes, minden úgy történik, ahogy a korábban leírt koncessziós modellben szerepel!

Korábbi interpellációmban azt kértem miniszter úrtól, hogy nyilatkozzon az ügyben. Azt válaszolta: nem, nem és nem, nem adjuk el a vízvagyont, a vízhasznosítást, a vízszolgáltatást. Ehhez képest nem adták ki a vagyonkezelői szerződést. Kérdés az, hogy miért nem adják ki, mit titkolnak, és mik az igazi szándékaik.

Köszönöm válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 118 2009.05.25. 1:01  113-120

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Nehéz szívvel mondom, amit mondok, mert idegen mindattól, amit én a Ház tiszteletéről és az Országgyűlés tekintélyéről vallok. De úgy gondolom, hogy ezen ház falai között, ahol többek között Wekerle Sándor szolgálta pénzügyminiszterként Magyarországot, méltatlan dolog az országgyűlési képviselőket semmibe venni, és - copyright Gyurcsány Ferenc - hazudni nekik.

Felháborító és szégyenteljes magatartásnak tartom ilyetén megtéveszteni az ország lakosságát! Készséggel bocsánatot kérek, ha nem lesz igazam, de ha igazam van, és önök privatizálni fognak, akkor a pénzügyminiszternek nem marad más dolga, mint lemondani, és távozni Kossuth Lajos pénzügyminiszteri székéből.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 183 2009.05.25. 1:47  182-184

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben nagyon gyakran esett szó a nemzeti vízvagyonról, annak védelméről és a kormány ezzel kapcsolatos esetleges szándékairól. A mai napon is elhangzott a Házban, hogy az öt regionális vízi közmű átszervezésével, az állami vagyonrészek átcsoportosításával a kormánynak nem a privatizáció, hanem a megfelelő üzemméret, a jobb működtetés a célja.

A 2007-ben megalkotott új vagyontörvény kivette a törvény mellékletéből a víziközmű-társaságokat, ezért alapos bennünk a gyanú, hogy a jelenleg a nemzeti vízvagyonnal és a víziközmű-társaságokkal folyó kormányzati munka nem gazdaságossági, hanem privatizációs célokat szolgál. Erre tekintettel kezdeményeztük, hogy a Ház vegye vissza az állami vagyonról szóló törvénybe, a tartósan állami tulajdonba tartozó vállalatok sorába az öt víziközmű-társaságot, tekintettel a történelmi fejlődés során kialakult vagyoni szerkezetükre, 75+1 százalékos mértékben. Ennek a megtárgyalását, mi több, sürgős megtárgyalását kérjük a tisztelt Háztól.

Köszönöm, hogy meghallgattak, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 107 2009.06.08. 0:06  106-107

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megvárom a miniszterelnök úr válaszát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 224 2009.06.08. 10:05  223-237

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a Ház tagjai között korábban sem volt és jelenleg sincs abban vita, és nagyon remélem, mi több, tudom, sokéves konszenzus van abban, hogy egy ország működéséhez szükséges alapvető eszközök feletti kompetenciát mindenkor az ország működéséért felelős hatalomnak, ha úgy tetszik, a kormányzati hatalomnak biztosítania kell. Az elmúlt másfél-két évtizedben számos vita volt közöttünk abban, hogy melyek azok a vagyonelemek, amelyek ebbe beletartoznak, melyek azok az alapvető stratégiai vagyonelemek, amelyek fölött a közösségi ráhatást biztosítani kell.

Különös jelentőséget ad világunk korábban jövőben vélt, ma már tudottan jelen lévő változása a víz tekintetében, hiszen akár az elmúlt hetekben-hónapokban is megtapasztalhattuk, hogy az a klímaváltozás, amiről sok éven keresztül mint valamilyen jövőbeli eseményről beszéltünk, amit a félelmeink között soroltunk fel, itt van, a mindennapjaink részévé vált, és az iható, az öntözhető, a horgászható, a hajózható víz ma már minden nemzet alapvető értéke és kincse. Különösen igaz ez Magyarországra, hiszen földrajzi adottságaink folytán úgynevezett alvízi ország vagyunk a Kárpát-medence közepén, ezért számunkra fontos és bizonyos kötelezettségeket jelent a víz. Nemzeti kincseink között a föld mellett talán a víz a legfontosabb, ami mind a mai napig lényegében jó minőségben és elegendő mennyiségben rendelkezésre álló nemzeti vagyon. Ezt ismerte el a Magyar Országgyűlés akkor, amikor egy-másfél évvel ezelőtt a stratégiai állami vállalatokról szóló törvény megalkotása során - amely norma aztán lex Mol néven híresült el - a stratégiai vállalatok közé besorolta a vízközművállalatokat.

Azt is tudjuk, hogy ez a ma még bőséggel és jó minőségben rendelkezésünkre álló vagyon nagyon sérülékeny. Sérülékeny, mert a fölöttünk lévő országok építik a tározókat, s a változó időjárás és az elmúlt évtizedek esetenként nem átgondolt vagy átgondolt, de félbehagyott fejlesztései ma már egész országrészeket ítélnek sivatagosodásra, ma már az ország számos pontján érezhető az, hogy a vízzel kapcsolatos felelős állami s az ezt megerősítő és megalapozó törvényhozói politikának hallatlanul nagy a felelőssége.

Éppen ezért kaptuk fel a fejünket, amikor 2007-ben a tartósan állami tulajdonba sorolt vállalatok köréből egy jogalkotási folyamat eredményeként az akkori törvényalkotók, kezdeményezők kihagyták azt az öt víziközmű-társaságot, amely a rendszerváltás során kialakult jelenlegi ivóvíz-ellátási rendszer szerves részét képezi. A jelenlévők pontosan tudják - ezért engedjék meg, hogy elsősorban a távollévők kedvéért mondjam el -, hogy a rendszerváltás során a korábbi egységes állami tulajdonban lévő vízbázis és vízellátó rendszer fellazult, körülbelül négyszáz kisebb-nagyobb helyi vízmű önkormányzati tulajdonba és kezelésbe került, illetőleg öt olyan nagy víziközmű-társaság jött létre, amely megyéken áthúzódó ellátási rendszereket alkotott és alkot mind a mai napig.

(19.50)

Felkaptuk rá a fejünket, hiszen ezek ma is több mint 700 településen több millió ember vízellátását biztosítják, és az előbb említett 400 víztársulat közül is számosnak a vízbázisát jelentik. Vitatkoztunk akkor is, amikor tavaly az új tulajdonosi program során ennek a vízközművagyonnak a tőzsdére viteléről, az új tulajdonosi programba való bevételéről beszélt az akkori kormány. Hiszen akkor is és most is úgy gondoljuk, hogy ennek a vízközművagyonnak, az ennek alapját képező vízvagyonnak, a hálózatnak, az ellátási rendszernek, a kezelési és szolgáltatási jogoknak a közösségi elsőbbségét, közösségi kompetenciáját fenn kell tartani.

Ismerjük azt az érvelést, hogy aggodalmunk alaptalan, hiszen a polgári törvénykönyv a felszín feletti és felszín alatti vízbázist, vízvagyont forgalomképtelennek tekinti, ezért ez nem idegeníthető el, és ismerjük az ezzel kapcsolatos kormányzati álláspontot arra nézve, hogy minden olyan intézkedés, ami ezeket a formációkat érinti vagy érintheti, az tulajdonképpen egy hatékonyabb, jobb gazdálkodásra irányul, és nem valamifajta részleges vagy teljes privatizációra. Részben rosszak a történelmi tapasztalataink, és tudjuk, hogy ahol vállalati szervezetet kezdenek el változtatni, annak a végén valahol a privatizáció lesz, és ismerjük az európai gyakorlatot is, ismerjük azokat a nagy európai cégeket, amelyek éppen ennek a nagy alapvető természeti erőforrásnak, alapvető erőforrásnak a jelentőségét felismerve bizony nagyon nagy erővel indultak meg, esetenként Magyarországon is sikerrel az ivóvíz-szolgáltatás, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó csatornaszolgáltatások privatizálása érdekében. Az ezzel kapcsolatos vitát, az elmúlt hetek vitáját képviselőtársaim ismerik.

Éppen ezért, amikor az elmúlt hetek vitája során, ismételten meghallgatva a kormány álláspontját és azon szándékát, véleményét, hogy távol áll tőlük a magyar víziközművagyon privatizálása, jutottunk arra a meggyőződésre Ékes József képviselőtársammal, hogy hasonlóan a stratégiai vállalatok közé történt besoroláshoz, indítványozzuk, hogy az Országgyűlés tegye vissza a 2007. évi CVI. törvénybe, a jelenlegi vagyontörvénybe az ennek létrehozása során kihagyott 5 darab víziközmű-társaságot.

Erre tettünk javaslatot. A mértékével kapcsolatban azért 75+1 százalékot indítványoztunk, hiszen ezekben a víziközmű-társaságokban eltérő mértékkel, de van mérsékelt mértékű önkormányzati vagyonrész is, és ezért egy egyébként elvileg kívánatos 100 százalékos állami tulajdonnak ma társtulajdonosi akadályai vannak. Egyébként is, ismerve a többi víziközmű-társaság, a többi víztársulat tulajdonjogát, számunkra nem az ugyancsak közösségi tulajdonlást biztosító önkormányzati vagyon, hanem az egyéni, a privatizált tulajdon jelent veszélyt.

A magunk részéről örülünk annak, hogy a bizottsági viták során a kormánypárti képviselőtársaink is támogatták ezt a szándékot, és ugyan fenntartották azt, hogy aggályainkat megalapozatlannak tartják, de úgy gondolták - és ezt ezúton is köszönöm - a bizottsági vélemények alapján, hogy ennek a kettőnk által jegyzett indítványnak az általános vitáját lehetővé teszik. Nagyon bízunk benne és reméljük, hogy a szavazás során - egyetértve és megerősítve a korábban elmondottakat - visszateszik az öt vízközmű-társaságot a tartósan állami tulajdonban lévő vállalatok sorába.

Köszönöm, hogy e késői órán megtiszteltek figyelmükkel. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 236 2009.06.08. 6:16  223-237

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért álltam meg egy pillanatra, mert az elhangzottakból - ez a bizottsági állásfoglalásokból is kiderült - az derült ki számomra, a magyar törvényhozás tökéletesen tisztában van azzal, hogy a nemzeti vízvagyon sorsa, hozzáteszem, nemcsak ennek a tulajdonnak, hanem a kezelés, a használat, a hasznosítás, a szolgáltatás valamennyi kérdése messze meghaladja egy esetenként szokásos politikai vagy gazdasági vita kereteit. Egy alapvető kérdésről van szó, amelynek a megítélése, kezelésének a módja, eredménye messze meghaladja egy parlamenti ciklus, egy adott politikai párt napi érdekeinek a körét. Hallatlan felelősséget jelent egy vízbázis megőrzése, javítása, de hozzáteszem, bizony az elrontása esetenként sok generációra terjed ki, és örömmel tapasztalom, hogy ez a felelősség megvan.

A zárszó lehetőségét felhasználva engedjék meg, hogy a felelősség mellett a jóhiszemű eljárásra is felhívjam a figyelmet. Tisztában vagyunk és vagyok azzal, hogy más a tulajdonjog, más a kezelés és más a vagyonkezelés. A vagyonkezelés - ezt azért mondom, mert képviselőtársam utalt rá - azért sok tekintetben egy speciális magyar intézmény, a magyar jogrendszerben nincs szabályozva. A magyar jogrendszer nem ismeri a vagyonkezelés terminus technicusát, tulajdonképpen a rendszerváltás után alakult ki. Más a szó szofisztikai értelme, és más az, amit mi a gazdasági életben használunk. Tulajdonképpen azért is van ez a polémia, vagy azért tartjuk fontosnak ennek a polémiának a lehető legmagasabb hazai jogalkotói fórumon való kibeszélését, mert az elmúlt tizenvalahány év joggyakorlata a vagyonkezelésbe az értékesítést is beletette: állami intézményt hoztunk létre a rendszerváltás után, előbb az ÁVÜ, majd a vagyonkezelő személyében, holott a köznapi értelmezés szerint a kezelés a tulajdon fenntartása mellett a napi kezelést jelenti és nem az értékesítést. Ez a magyar jogrendszerben nincs benne, ezért rendkívül fontos, hogy az ebben részt vevő felek jóhiszeműen járjanak el, mert a fogalmak eltérő alkalmazása, az egyes fogalmakba beleértendő tartalmi elemek eltérő magyarázata, éppen azért, mert egy ilyen fontos dologról van szó, nagyon nagy kockázattal jár.

Nem szándékoztam az előterjesztésben elmondani, csak ma este már szóba került, ezért nem akarom, hogy a levegőben maradjon: ezért nem jó az, hogy amikor mi azt kértük, most már több mint egy hónapja a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökétől, hogy küldje meg ezt az oly sokat beszélt, de általunk nem ismert vagyonkezelői szerződést, illetve határozatot, ő odautalta a vagyonkezelő vezérigazgatójának hatáskörébe, kezünkben van a levél. Azóta eltelt több mint egy hónap, és nem kapunk rá választ, azt sem, hogy nem kapjuk meg. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy mint országgyűlési képviselőnek módomban van, módunkban van betekinteni, ha olyan dolgot érint, akkor megfelelő biztosítékok adása vagy vállalása mellett, de válaszra sem méltatott minket ennek a szervezetnek a vezérigazgatója. Nyilvánvaló, hogy ez bennünk a jóhiszemű eljárással kapcsolatban vet fel kételyeket, amit, megengedem, kormánypárti képviselőtársaim értetlenül vesznek, mert nem adtak rá okot ebben a kérdésben. Tehát ezért mondom, itt maga az eljárás is jóhiszeműséget és kölcsönös együttműködést feltételez.

Azt is tudjuk, hogy ez az indítvány, amelynek a befogadását kértük és reméljük, nem oldja meg a problémákat, hiszen ez a tulajdonról szól, nem a kezelésről és a használatról. De éppen az általam most a válaszban felemlegetett jóhiszemű eljárás keretében és az ebben megnyilvánuló felelősségtudat ismeretében biztos vagyok benne, hogy ha a Magyar Országgyűlés ezt elfogadja, és ezzel megerősíti abbéli szándékát, hogy a nemzeti vízvagyon, a felszíni és a felszín alatti vízvagyon közösségi tulajdonba menjen, ez a többi jogi kategóriára is kiterjed, nem pusztán egy fontos jogszabály fontos mellékletére, hanem az Országgyűlés, és meg kell mondanom, a végrehajtó hatalom mindennapi gondolkodásmódjára is kiterjed.

Ennek reményében ismételten megköszönöm a támogatásukat. Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(20.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 258 2009.06.08. 5:57  255-265

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásom és a jelenlétem indokát a gazdasági bizottság által benyújtott azon javaslatok képezik, amelyek egy eredendően más célú, tartalmú jogszabályt kihasználva gyakorlatilag a magyar bányatörvényt teljes egészében felforgatják, és számos olyan rendelkezés befogadására tesznek javaslatot, amit egyébként az eredeti javaslat nem nyitott meg. Meggyőződésem szerint néhány szakasztól eltekintve egyszerűen házszabályellenes.

A másik pedig, hogy szakmailag olyan kérdéseket érint, ami - nem vitatva e jogszabály szakmai jelentőségét, de - teljesen más szabályozási ágakba nyúl bele mindenfajta szakmai előkészítés nélkül. Hogy érthetőbb legyek, a gazdasági bizottságnak ez a javaslatcsomagja gyakorlatilag a geotermikus energiával kapcsolatos egész szabályozási kört kiszedi a környezetvédelmi és vízügyi szabályozási ágazatból, és most nem belemenve abba a vitába, hogy ott jó helyen van vagy nincs jó helyen, az egészet beteszi egy bányafelügyeleti hatáskörbe.

(21.40)

A rendelkezésemre álló idő és a részletes vita szabályai természetesen arra köteleznek, hogy elsősorban azokat a módosítókat emeljem ki, amelyek, meggyőződésem, önmagukban szakmailag sem állnak meg, és az előbbi megjegyzéseket pedig az előterjesztő figyelmébe ajánlva kérem, hogy vizsgálja felül, hogy ezek támogatottságát mennyire tartja megengedhetőnek, vagy a magyar jogalkotás színvonala érdekében egyáltalában elfogadhatónak.

A 22. ajánlási pont a bányászatról szóló '93. évi XLVIII. törvény 5. §-ával foglalkozik, és azt célozza, hogy egy jogvesztő határidő figyelembevételénél a bányavállalkozó önhibáján kívüli késedelmét figyelmen kívül kell hagyni. Maga a javaslat is egy jogdogmatikai érdekesség, mert a jogvesztő határidőt a magyar jogrendszerben eleve az objektív hatáshoz köti, s abban a pillanatban, amikor egy szubjektív elemet teszünk bele, akkor az egész egy jogi nonszensszé válik. Tehát ennek a javaslatnak a befogadását ilyen szempontból is kérem, hogy az előterjesztő vegye figyelembe. Tehát ez egy jogalkotási nonszensz.

Ami a következő ajánlási pontoknál van, a 23., a 24., a 25. pontoknál pedig, mint említettem, egyszerűen nincs megnyitva a jogszabály, és gyakorlatilag a bányatörvény alapvető és lényeges pontjait módosítja egy közigazgatási eljárásra vonatkozó normacsomag keretein belül.

Nem terhelném a jelen lévő és itt szorgalmasan kitartó képviselőtársaimat, hogy ennek szakmai részleteibe belemenjek, de higgyék el, hogy ennek a szakmai előkészítése éppen a geotermikus energiának az egész ország életére gyakorolt nagyon fontos hatása és az elkövetkezendő öt-tíz év várható fejlődése miatt ez méltatlan, és számomra teljesen érthetetlen.

Szintén csak példálózva a számos javaslati pont között. A 97. ajánlási pont a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvénybe módosít bele, egyébként ugyancsak úgy, hogy nincs megnyitva a módosított joghely, és azt mondja, hogy az Energia Hivatal köztisztviselőire a köztisztviselői teljesítményértékelés és jutalmazás szabályairól szóló szabályozás nem teljes mértékben vonatkozik. Tehát egy egységes közigazgatási javadalmazási rendszerből egy államigazgatási egységet kivesz, indokolását tekintve is teljesen érthetetlen módon, és egy meg nem nyitott joghelybe egy egyébként teljesen rendszeridegen szabályozási elemet beemel.

Összegezve, én tisztelettel kérem az előterjesztőt, hogy ezekre a nagy ágazati jogszabályokra vonatkozó, mondom, a közigazgatási eljárástól és szolgáltatástól teljesen független szakmai nagy ágazati jogszabályok módosítására vonatkozó törekvéseket szíveskedjen áttekinteni, és ha elfogadja az általam mondottakat, akkor ezeknek az előterjesztői támogatást ne adja meg.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 118 2009.06.15. 1:35  117-124

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! A víz a XXI. század legfontosabb stratégiai tényezője, a magyar vízvagyon alapvető hazai közszolgáltatások biztosításának előfeltétele. Az iható, öntözhető, hajózható, horgászható víz tulajdonlása, hozzáférhetősége, megfizethetősége - és úgy gondolom, ebben egyetértünk - nemzeti ügy.

Mindezek ismeretében kérdezem: kinek áll érdekében, hogy a magyar vízvagyon tulajdonával, használatával, hasznosításával, kezelésével kapcsolatos kérdéseket lebegtesse, elbizonytalanítsa? Kinek áll érdekében, hogy a víztulajdonra vonatkozó egyértelmű törvényi szabályozást vállalatszervezési, vagyonkezelési manipulációkkal kijátssza, megkerülje? Kinek áll érdekében, hogy olyan, piacvezetőnek mondott céget hozzon létre, amely által gyakorolható használati, kezelési jogok nem esnek a tulajdonvédelem szabályai alá, tehát privatizálhatók, eladhatók?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha ezek nem a kormány céljait szolgálják, akkor miért nem állítja meg a vízi közművek összevonását, miért nem akadályozza meg a magyar vízhasználati, vízkezelési jogok eladását, a vízvagyon közösségi érdekeit védő tulajdonosi, vagyonkezelési rendszer felszámolását, megkerülését? (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 122 2009.06.15. 1:26  117-124

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a válaszát, miniszterelnök úr. Ugyanakkor mind a ketten tudjuk, hogy nem a tulajdon privatizálása forog közszájon, hanem a kezelési, használati, vagyonkezelési jogok. Az ezzel kapcsolatos kormányzati szándékot nem állt módomban megismerni, hiszen a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács vezérigazgatója, a tanács elnökének május 6-ai ígérete ellenére sem küldte meg számomra eddig a vonatkozó határozatot. Ezért kénytelen vagyok idézni az egyik érintett cég igazgatósági anyagából, amely szerint "a megalakítandó kft. esetleges működési zavarai jelentős problémákat okozhatnak az ellátásban, veszélyeztethetik a víziközmű-szolgáltatás zavartalanságát, ezért a kft.-től a hatékonyság lényeges javítását várjuk el, amennyiben a szükséges feltételeket biztosítjuk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A Vízmű Rt. részéről 80 millió alaptőke mellett 200 millió forint külső tőke bevonását tartjuk szükségesnek a hatékonyság javításához változatlanul szükséges (Az elnök ismét csenget.) fölöslegessé váló létszám leépítésére."

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 221 2009.06.15. 2:38  218-223

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A módosító javaslatokat, amelyek lényegében egy eredetileg helyes, majd a benyújtás során nyomdahiba következtében előállt hibák kijavítására, elsősorban cégformák téves megjelölésére vonatkoznak, előterjesztőként támogatom.

Ha megengedi, elnök úr, ezen támogató nyilatkozat mellett azt a mondatot engedjék meg nekem, hogy tisztában vagyok és vagyunk azzal, hogy az elmúlt hetekben számos alkalommal szóltunk e témáról, és számos alkalommal volt alkalmunk hallani a kormány képviselőinek, a pénzügyminiszter úrnak, az államtitkár úrnak, sőt mi több, ma a miniszterelnök úrnak is a nyilatkozatait erről. Ezzel együtt, ismerve a napi eseményeket, nem vagyunk nyugodtak a vízközművagyon sorsát illetően.

Meggyőződésünk - ismerve a napi eseményeket -, hogy a vagyonkezelő nem adta fel azt a szándékát, hogy a jelenleg egységesnek tűnő tulajdoni, kezelési, vagyonkezelési, használati jogosítványokat szétszakítva, ezek egyes elemeire esetlegesen magánosítást, privatizációt hajtson végre. Ezért mind a vitaszakasz első részében, mind a második részében benyújtott kormánypárti képviselői indítványt támogattuk annak a reményében, hogy a javaslat elfogadása után a jogalkotói jó szándékot és jóhiszemű eljárást a jogalkalmazók is követni fogják, és tartják magukat az eredeti indítvány indokolásában megfogalmazott elvekhez, nevezetesen ahhoz, hogy a víziközmű-társaságok vagyonát, vagyonára vonatkozóan sem a tulajdonjogot, sem a használati jogosítványokat, sem a kezelési, sem a vagyonkezelési elemeket nem fogják privatizálni.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét.

(19.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 204 2009.09.28. 7:00  197-217

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti előterjesztések rideg szabályait követve ennek egy nagyon szakmai címe van, egyébként helyesen, szakmailag és tartalmilag korrekten, ugyanakkor amiről most beszélünk, messze több, mint egy infrastruktúrára vonatkozó országgyűlési határozati javaslat.

Ha képviselőtársaim maguk elé képzelik Magyarország történelmi térképeit, akkor megjelenhet a szemük előtt, hogy a Kárpát-medence ipari forradalom idejében kialakult infrastruktúrája gyakorlatilag két nagy kör köré rendeződött. Ami magyar területen ebből megmaradt, ez a Baráth képviselő úr által is említett sugaras közlekedés volt, de valamikor, amikor az 1800-as évek közepén, nem utolsósorban a Széchenyi István által előterjesztett 1845. évi közlekedési törvény alapján ez alakulóban volt, a Kárpát-medencében két nagy infrastruktúrakör volt. Az egyik valahol Arad környékén indult, és Kassa-Pozsony vonalában ment le a másik oldalon Graz irányába a tengerig, ez volt egy belső kör. És volt a külső kör, amely Brassó és a Kárpátok szélén Cernowitz, majd Krakkó felső vonalát érintette, és úgy érte el Észak-Olaszország és Szlovénia magyar határán a tengert.

Amikor az 1900-as évek elején, 1920-ban Magyarország határait megállapították, akkor mi még valahol azt tanultuk, azt hallottuk, hogy a határfolyók voltak az irányadók. Nem, gyakorlatilag akkor Magyarországot ötvenegynéhány ponton erről a belső körről, a Közép-Európát körülvevő vasúti körről vágták le az első világháborút követő békét diktáló hatalmak. Úgyhogy, amikor most a határon átnyúló közlekedési vonalak fejlesztéséről és helyreállításáról beszélünk, akkor értjük meg igazán számunkra az Európai Unió jelentőségét. Itt jelenik meg nagyon a gyakorlatban és nagyon a hétköznapokban az, hogy Magyarország számára mit jelent az Európai Unió, mit jelent Magyarország számára az, hogy a Kárpát-medencében és a bennünket körülvevő országokkal a normális regionális kapcsolatok sok évtized után helyreállnak, illetve ennek a helyreállításnak a lehetősége megnyílt mind a magyar, mind a velünk szomszédos országok parlamentjei és törvényhozói előtt.

Említettem, hogy ez a hétköznapokat is nagyon érinti. Kérem, gondoljanak arra, hogy már ma is naponta mintegy 100-120 ezer munkába járó ingázó jár át a határon egyik oldalról a másikra. Csak az iskolába járó tanulók száma valahol 14-16 ezer körül mozog, akik naponta közlekednek, mert közlekedhetnek már ebben a sávban. Ha végigmegyünk az egyes határszakaszokon, kérem, gondoljanak az Ipolynak akár a meglévő hídjára, akár a megépítendő hídjaira összekötő vasúttal. Gondoljanak az autópályák magyarországi végpontjaira, gondoljanak a Szeged után következő vasúti összeköttetésre, vagy hogy egy másik, északkeleti vidéket mondjak, a Mátészalka-Szatmárnémeti vonalra, ahol mintegy 6 kilométer vasúti sín hiányzik ahhoz, hogy Szatmár természetes egysége, az évszázadok óta ott lakó legkülönfélébb nemzetiségű emberek gazdasági, kulturális és mindennapi élete helyreálljon.

Ez a valóban nagyon összefogottan fogalmazó országgyűlési határozati javaslat rendkívül nagy lehetőségeket rejt magában. Olyan lehetőségeket, amilyeneket akár az uniós csatlakozásunk előtt vagy alatt is már gyakran mondtunk egymásnak. Kérem, gondoljanak az eurorégiókkal kapcsolatos okfejtésekre, amikor győzködtük egymást, és reményeim szerint sikerrel, hogy mennyire fontosak számunkra az eurorégiók, mennyire fontosak azok a történelmileg kialakult gazdasági egységek, ahol a termelés és a feldolgozóipar, a természeti adottságok és a munkaerő, az Európát évszázadok óta behálózó és ma európai korridorként megjelenő nagy közlekedési folyosók működnek.

(18.00)

Ezek Európa szempontjából igazak, de a Kárpát-medence országai és a Kárpát-medencében élő nemzetek számára a közlekedési kapcsolatok rehabilitációja, majd később fejlesztése és az európai fővonalakba való beállítása olyan nagy és - talán nem túlzok, ha ennek kapcsán kivételesen nagy jelzőket alkalmazok - történelmi lehetőség, amelynek a kimunkálásában, kezdeményezésében, elfogadásában részt venni számomra személy szerint is nagy tisztesség, s úgy gondolom, hogy képviselőtársaim számára is nagy lehetőség. Ezért kérem, hogy a közösen fogalmazott és beterjesztett határozati javaslatot ebben a szellemben tárgyalja meg a Ház, és a végén döntésével támogassa az ebben megfogalmazott szándékokat, gondolatokat, törekvéseket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 12 2009.10.05. 4:12  12-15

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vasútról szóló híradások egyébként gyorsan változó hírek. Legutóbb 46 vasútvonal s 1360 kilométer pálya bezárásáról, illetve üzemszünetéről írnak. A vasútvonalak bezárásával a kormány komoly gazdasági hátrányokat okoz, és emellett tönkreteszi a vidéken élő több százezer, több millió ember mindennapjait.

Ismert már előttünk, hogy a kormány megszorító intézkedéseivel 120 milliárd forintot von el az önkormányzatoktól, amelyek így az alapszintű oktatást vagy a helyi egészségügyet is alig tudják fenntartani. Ezután a kormány az önkormányzatokra kívánja hárítani a vasútvonalak jelentős részének fenntartását, miközben teljesen tisztában van azzal, hogy az önkormányzatoknak erre egyetlen fillérjük sem marad.

A kormány képtelen arra, hogy biztosítsa a magyar emberek számára a megfelelő szintű vasúti közlekedést, holott ez az állam egyik alapvető kötelezettsége lenne. Alapvető kötelezettség a közösségi közlekedés feltételeinek biztosítása, a közszolgáltatást biztosító alágazatok közötti összhang megteremtése, a közszolgáltatáshoz szükséges jogszabályok megalkotása, a megbízható, kiszámítható működéshez nélkülözhetetlen finanszírozás biztosítása.

A vasúti közlekedést a kormány költségvetési tételnek, egy egyszerű számnak tekinti, míg a vidéki emberek számára ez létkérdés, mert elengedhetetlen a munkába, iskolába járáshoz vagy az orvoshoz való eljutáshoz. A kormánynak a megszorítások a fontosak, ahelyett, hogy azon dolgoznának, hogy a magyar emberek pontos, jó minőségű vonatokon utazhassanak.

Nem az a perdöntő, nem az a mérvadó, hogy ma hányan utaznak a lepusztult, megbízhatatlan járatokon, hanem az, hogy megfelelő menetrend és elfogadható szolgáltatás mellett hányan választanák a közösségi közlekedést az egyéni közlekedés helyett, hányan utaznának személygépkocsi helyett a környezetbarát, energiatakarékos, biztonságos vasúton. A vasúti szárnyvonalak bezárása semmifajta komoly hasznot vagy megtakarítást nem jelent, viszont még nehezebb helyzetbe hozza a vidéken élő embereket, családokat.

Mindeközben a MÁV-nál most alakul a következő BKV-botrány. Kiderült, hogy több mint 200 millió forintot fizettek ki végkielégítésként három vezetőnek. Végkielégítésre tehát találtak több száz millió forintot, az emberek számára fontos vasútvonalak fenntartására viszont nincs. Ez egy elfogadhatatlan, tarthatatlan gyakorlat, amelyért a felelősöket mind jogi, mind politikai értelemben felelősségre kell vonni.

Meggyőződésünk, hogy a kormánynak nem tönkretenni, hanem fejleszteni kell a vasúti közlekedést. Előbb szép szavak hangzottak el Európáról, arról az Európáról, amelyben felismerték a vasúti közlekedés stratégiai fontosságát, és az infrastruktúra-fejlesztést mint az elmúlt időszakot és napjainkat sújtó válság kezelésének egyik fontos eszközét. Nyugat-Európában mindenütt fejlesztik a vasutakat, ezért aki fejlesztés helyett a vasutat leépíti, az súlyos lemaradásba kerül a többiekkel szemben.

Meggyőződésem, hogy Magyarországnak ezzel a vasútfejlesztő Európával kell egy irányba haladnia, és nem szembemennie a magyar társadalom és Európa érdekeivel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 70 2009.10.07. 11:04  1-335

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A MÁV-tól, illetve a közösségi közlekedéstől a jelenleg tárgyalt költségvetésben elvont vagy elvonásra javasolt 40 milliárd az elmúlt napokban, hetekben már nagyon sok visszhangot keltett, engedjék meg, hogy ezeket próbáljam az általános vita keretei között összefoglalni.

Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, amire Horn Gábor képviselőtársam hozzászólásában utalt, hogy a költségvetés elsősorban számokról szól, s nem a számok mögött lévő gazdasági-társadalmi folyamatokról. Ezzel egyetértve, ha valahol, akkor a MÁV-nál, úgy gondolom, hangsúlyozni kell, hogy még ma is az ország legnagyobb foglalkoztatójáról, legnagyobb vállalatáról van szó, amelynek önmagában a léte több tízezer családot érint, tevékenysége meg gyakorlatilag mind a 10 millió embert, aki Magyarország határai között él.

Tisztelt Ház! Nagyon nehéz egy költségvetésről, számokról szóló szakmai vitán a keretei közé szorítani azt a problémát, hogy akinek egy kalapácsa van, az az egész világot szögnek nézi, és akinek az egész tevékenysége, gazdasági szervező tevékenysége immáron történelmileg bizonyítottan ciklustól ciklusig mindig megszorításokról szól, annak nagyon nehéz az újabb megszorítást valamifajta fejlesztési igénnyel párosítani.

(Önök most megpróbálták ezt a mutatványt, s ennek eredményeként számtalan helyen...)

Hész/Lezsák-Móring-Nyakó/(Fónagy János)/bl

(10.40)

Önök most megpróbálták ezt a mutatványt, s ennek eredményeként számtalan helyen elhangzott az elmúlt hetekben, hogy ez a 40 milliárd elvonás, amely önmagában egy költségvetési megszorítás, nem csonkítás, nem rombolás, hanem gyakorlatilag a magyar vasút korszerűsítését, jövőjét, fejlődését szolgálja.

Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló időből 30 másodpercet egy történelmi összevetésre fordítsak, nevezetesen: a 20-25 évvel ezelőtt hasonló érvekkel felszámolt magyar kohászatra. Akkor is termelési ciklusról ciklusra bizonygatták jól felkészült, tanult emberek, hogy gazdaságtalan, nincs rá szükség, importból jobban megoldható, rengeteg energiát fogyaszt és a többi.

A tényállás helyes volt, a levont következtetés volt téves, nevezetesen az, hogy nem a hibájául felrótt elemeken javítottak, javítottunk, hanem megszüntetéssel válaszoltunk. Ennek következtében lényegében megszűnt a magyar acélárugyártás, ma a betonacéligényünk 70 százalékát Ausztriából, Csehországból importáljuk, szolgálva ezzel osztrák és cseh munkahelyeket, de hogy csak példaképpen mondjam, megszűnt a mezőgazdasági kopóalkatrész-gyártás, megszűnt az építőipar acél- és vas-tömegkereskedelme, és ezzel tízezer és tízezer munkahely megszűnése járt együtt.

Kérem, hogy most a vasútnál ne kövessük el ugyanezt a hibát. Nem azon van közöttünk a vita, hogy a magyar vasút úgy jó, ahogy van. Nem jó; számos helyen javítani kell, változtatni kell. Ráadásul ez nem egy ciklus feladata, hiszen a jelenlegi eredményt sem egy vagy két ciklus hozta össze, azzal együtt, hogy az utolsó pár évben elsősorban financiális, finanszírozási, szervezési, menedzsmentszemléleti dologban valóban volt egy jelentős romlás. De ez egy évtizedes folyamatnak egyébként a tragikus eredménye. Egészen biztos, hogy nem lehet egy ciklus alatt vagy pláne egy költségvetés hatókörében erre hatni.

Nézzük nagyon röviden, hogy mi az, amit önök mindig felhoznak! Az egyik, hogy túlméretezett a pálya, és ezért mérsékelni akarják, be akarják zárni. A pályacsökkentés vagy a -korszerűsítés lényegében a történelmi okoktól eltekintve... - nevezetesen az, hogy az 1920-ban megmaradt, akkor 12,5 ezer magyar vasúti pályából ma 7600 van, tehát majdhogynem a felére vagy 60 százalékára csökkent, ennek a korszerűsítése nagyon időszerű, hiszen a 7600 kilométer pályából több mint 4 ezer kilométeren lassú jel van. A pálya-korszerűsítés abból áll, hogy van, ahol építek, van, ahol fejlesztek, van, ahol javítom a minőséget, és ahol nagyon nincs rá szükség, ott megszüntetem. De a pálya-korszerűsítés nem abból áll, hogy csak megszüntetek, méghozzá ilyen nagy falatokban. Ez egyszerűen kínálatszűkítést jelent.

Mondják, hogy sok az ülőhely, kevés az utas. De miért kevés az utas? Az emberek nem akarnak közlekedni? A diákok nem akarnak iskolába menni? Nem kell orvoshoz menni? Akinek meg van munkahelye, az nem akar dolgozni menni? Dehogynem! Csak lerohasztották a menetrendet, nagyon rossz a szolgáltatási színvonal, és a magyar vasút épp azt veszítette el, ami Európában a vasútnak az első számú értéke volt és kellene hogy legyen: a megbízhatóságot. Ergo az emberek beülnek a kocsijukba, és vállalva a közúti közlekedés minden nyűgét-baját, nem vasútra ülnek. De ezen segít 40 milliárd költségvetés-elvonás? Hát ezt önök sem gondolják komolyan.

Mondják - és ez elsősorban a teherszállításra igaz, most nem belemenve, hogy jól tettük, hogy eladtuk vagy nem -, a lényeg az, hogy változott a magyar ipar szerkezete, nem jön be a pártvasérc, nem jön be a kokszolható szén, és ma már a gyerekeknek vagy az itt ülő fiatalabb kollégáimnak fogalmunk nincs arról, hogy valamikor a cukorrépakampány egy komoly dolog volt a magyar gazdaságban. De kérdezem én, hogy ha ennyire nincs szállítandó áru, akkor mitől zsúfoltak az útjaink kamionnal; akkor mitől tesszük tönkre magyar települések százain és ezrein élők életét a közúti teherszállítással? Vagy van áru, csak a magyar vasút nem tudja az eljutási időben kiszolgálni a szállíttatókat? Ezen fog segíteni 40 milliárd elvonása? Gondolom, ezt önök sem gondolják komolyan.

Párhuzamosság; mondják, hogy megszüntetik - felfüggesztik, mondják eufemisztikusan -, majd szállítják az autóbuszok. Kérem szépen, a Volánokat valamikor úgy hívták, hogy Mávaut. Azt a vasút hozta létre azért, hogy arra a több mint kétezer településre, ahová nem ér el a vasút... - mert az autóbusz a 3200 település gyakorlatilag mindegyikébe bejár, a vasút nem egészen ezerbe, kilencszázhetven-valamennyi településre jár be, az a feladata zömmel, hogy ráhordja a vasútra az utasokat; ma elhordja, nagyon tudatosan. A mesterségesen létrehozott verseny következtében az autóbusz furcsa módon mindig öt vagy tíz perccel a vasút után érkezik meg a vasútállomásra, következésképpen a rajta lévő utas nem a vasútig, hanem a megyeszékhelyig váltja meg a helyét.

Arról nem is beszélve, hogy az az állítás, hogy az autóbusz meghatározóan olcsóbb, mint a vasút, nem igaz, mert abban a pillanatban, ha az autóbuszra is ráteszik azokat az externális költségeket, amelyeket most nem kell megfizetniük, ez az arány már nem ilyen. Ezen segít 40 milliárd elvonás? Én nem hiszem.

Végezetül, és ezt azért mondom, mert Kiss képviselőtársam utalt rá a hozzászólásában, hogy egy állampolgárnak mibe kerül a vasúti közlekedés. Nem akarok itt - hogy mondjam? - nagyon lazán (Babák Mihály: Demagóg lenni.) vagy demagóg módon foglalkozni azzal, hogy akkor aki egészséges, az ne fizessen tb-hozzájárulást, mert mi a fenének, hát neki nem kell gyógyszer meg orvos. De azt hiszem, hogy az úgy korrektebb, ha azt mondom, hogy azért azt gondolom, önök is elfogadják és ön is elfogadja, hogy a közösségi szolgáltatások közösségi teherviselést igényelnek. Az, hogy ennek mennyi az összege, arról pedig a Ház tekintélyének megőrzése érdekében nem beszélek, mert már ebben a Házban is elhangzott, hol l6 ezer, 20 ezer, 24 ezer, most már a kormánybiztos úr, ha jól emlékszem, 100 ezerről beszél.

Összességében, ez a 40 milliárd elvonás azt eredményezi, hogy a személyszállítási üzletág bevételei csökkennek, hiszen nem kapja meg a közszolgáltatásért az ellenértéket, kevesebbet fog rendelni a MÁV Trakciótól, kevesebb pályavasúti díjat fizet. Jelenti azt, hogy a durván 220 milliárdos ez évi várható bevételeiből, amelyekből már most is idén egyszeriként a Cargo eladásából bevett pénzből finanszírozták az évet, gyakorlatilag a mintegy 70-80 milliárdos várható vesztesége további 40 milliárddal növekszik. Ezt önök is tudják, ezt mutatja az, hogy a kormánybiztos úr már bejelentette a 40 milliárd hiteligényt.

Tehát százmilliárd fölé fog jövőre a MÁV-nak - nem az adósságszolgálata, az 300 körül van, hanem - az üzemi vesztesége nőni, ez pedig azt jelenti, hogy a jövő év első hónapjaiban a MÁV bedől. Önök ezzel a 40 milliárddal alapjaiban ezt segítik elő. Ez az utolsó szög a magyar vasút, a magyar személyszállító vasút koporsójában.

Köszönöm, hogy végighallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 76 2009.10.07. 1:39  1-335

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves Kiss Képviselő Úr! A vasút nem támogatást kap, hanem azt a - közszolgáltatás bevételeiből meg nem térült - részét téríti meg az állam, amire köt vagy kellene kötnie közszolgáltatási szerződést. (Babák Mihály: Így van.)

Kedves Kovács Képviselő úr! Önök szokták mondani, hogy nagy örömmel hallottam szavait. Nem tudom, emlékszik-e ön még: volt egy Medgyessy Péter nevű miniszterelnök, s annak volt egy programja, a nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Ennek a vitája 2002 májusában volt itt, ebben a Házban (A szónoki emelvényre mutatva:), és én ott fent álltam.

Két ügyben ajánlott akkor az ellenzék - nem most, két ciklussal ezelőtt, nyolc éve - abszolút biankót a kormánypártoknak. Az egyik a Vásárhelyi-terv volt, a másik a magyar vasút. Itt van írásban, engedelmével nem olvasom föl, készséggel átadom. (Felmutat egy iratot.) Biankót adtunk az akkori kormánynak és az azt követőnek mind a két területen. Önök nyolc év alatt a magyar vasúttal semmit nem csináltak, azon kívül, hogy a sitnyikjeiket esetenként odarakták, akik gazdálkodtak úgy és olyan céllal, ahogyan gazdálkodtak. Továbbra is állítom, hogy önök az elmúlt időszak rombolását ezzel a költségvetési indítvánnyal növelik. Ez nem a megújhodás vége, nem egy új folyamatnak az eleje, ez az eddigiek vége.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Babák Mihály: Úgy van.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 84 2009.10.07. 1:04  1-335

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden, csak a távol levő közlekedési miniszter kollégám védelmében mondom, hogy a tárca, amelynek ön nyolc éve kormánypárti képviselője (Dr. Lamperth Mónika: A tárca képviselője?), egyébként ismeri a számokat. Ha meg nem, akkor lett volna rá nyolc éve, hogy ezt a saját kormányának tárcájától számon kérje. (Babák Mihály: Így van!) Ez az egyik.

A másik. Képviselő úr, az egy alapvető tévedés, hogy a közösségi közlekedést kevesebb pénzből meg lehet oldani. Igaza van Horn Gábornak, ez egy alulfinanszírozott ágazat, sem a német, sem a francia, sem a skandináv vasutakat nem abból fejlesztették, hogy szombaton zárva tartottak. Pénzből fejlesztették, méghozzá zömmel állami és európai pénzekből. Erre van szükség, és - már megbocsásson - nem az én demagóg véleményemre, hanem attól tartok, hogy talán ön is ebbe a hibába esett. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 104 2009.10.19. 1:58  103-110

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország legnagyobb beruházása, az évtized legnagyobb összegű projektje a budapesti 4-es metró. Sajnos, a legnagyobb jelzőt kell használni a bizonytalanságra és a káoszra is, bizonytalanok a kivitelezési határidők, és bizonytalanok a költségek is.

Az elmúlt napokban kaptunk hírt arról, hogy a 2011 őszére tervezett próbaüzem idejét 2012 őszére halasztják el, technikai részletekkel nem untatom képviselőtársaimat. Pusztán emlékeztetőül szeretném mondani, hogy három évvel ezelőtt, még 2009 őszén akarták üzembe helyezni a 4-es metrót.

A mai napon már hallottuk itt a parlamentben azt a választ, hogy a 4-es metró nem kormánykompetencia. Ugyanakkor a kormány jelentős összegekkel, direkt összegekkel és jelentős garanciákkal is benne van ebben a projektben, amely, ismétlem: az ország legnagyobb ilyen vállalkozása.

A főváros összeomlott, de a fővárost gyakorlatilag húsz éve vezető szocialista-liberális szövetség csődöt mondott, és most nagy igyekezettel próbálják meg az egyik térfélről a másikra áttolni a kellemetlen dolgokat, így többek között a 4-es metróért való felelősséget is.

Tisztelettel kérdezem, hogy ki felelős a 4-es metróért ebben az országban, és ki fogja ezeket a megválaszolatlan kérdéseket, nevezetesen, hogy mikorra készül el, és körülbelül mennyiből, megválaszolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 108 2009.10.19. 1:07  103-110

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Államtitkár úr, ne vegye magára Stein úr szerepét, "a jó tanuló felel" szerepe nem mindig hálás. Igen, én negyedévente kapom, sőt mi több, havonta a jelentést, amiben három év alatt nem fordult elő még, hogy egyforma számok lettek volna. Ezért is aggódunk, hiszen nem egy projektről van szó. Ön sorolta, nagyon sok van, mi magunk is örülünk, örülünk az ország gyarapodásának.

De államtitkár úr, amikor családokat száz forintokkal, ezer forintokkal, középosztálybeli embereket tízezer forintokkal nyomorítunk meg, itt meg százmilliárdokról beszélünk - tehát ez egy akkora tétel, amely mellett, úgy gondolom, hogy nem lehet pusztán hatásköri vagy pillanatnyi propagandisztikus válaszokkal elmenni.

Összeomlott a főváros - ki viszi el a balhét a 4-es metróért? Vagy pedig otthagyják, hogy akik utánuk jönnek, azok kezdjenek vele, amit akarnak. Ez a kérdésem. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)