Készült: 2024.03.29.09:32:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

251. ülésnap (2005.10.04.), 118-120. felszólalás
Felszólaló Dr. Csapody Miklós (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:28


Felszólalások:  Előző  118 - 120  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem kétperces hozzászólásra jelentkeztem.

ELNÖK: Normál hozzászólásra jelentkezett, és normál hozzászólásra adtam meg a szót.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, akkor jó. A külpolitikai események fordulatos, ám kalendáriumszerű felsorolása, egyes diplomáciai lépések elismerő nyugtázása vagy gunyoros kommentálása egy ilyen parlamenti vitanapnak hálás és csábító lehetősége lehetne. Különösen, ha uniós csatlakozási szerződésünk athéni, fejedelmi külsőségek közt lezajlott aláírása óta ilyen eseményről nem szólhatunk.

Gúnyra sincsen szükség, hiszen néhány balfogásunk és tétovaságunk inkább szomorú volt, mintsem nevetséges, és azt már Antall József is megállapította, hogy korunkban sajnos világszerte a követő külpolitika, a regisztráló külpolitikai és biztonságpolitikai gondolkodás az uralkodó. A néha túlzottan is nyom- és mintakövető, reflexszerűen alkalmazkodó külpolitika a ritkán szellemdús, inkább ötletszerű, hogy ne mondjam, fantáziátlanul gépies diplomáciai tevékenység néha az elmúlt évre is sokszor rányomta bélyegét.

A kormányváltás óta eltelt idő külpolitikájáról szólva, mérlegre téve 13 hónap működését, megvizsgálhatjuk, hogy ez a működés mennyiben folytatás, hogyan érvényesültek benne a rendszerváltozáskor megjelölt prioritások, vagy azt nézzük, mi teljesült abból, amit a “Lendületben az országö című kormányprogram sajnos szerény külpolitikai részének 77 sora rögzített. Magam ezt a megoldást választottam. Nem mintha sokszor érezhettük volna, amit miniszterelnök úr könyvéről Tamás Gáspár Miklós írt le tegnap, hogy tudniillik: “Ez nem rossz, Gyurcsány, ez ígéretes, fog ez menni, csak így tovább.ö Ezt inkább érezni szerettük volna többször, és egy kicsit jobban is, mint annyiszor emlegetett, a határon túli magyarokért legalábbis alkotmányosan oly nagyon érzett felelősségünket. Néha mégis azt éreztük, főként decemberben, hogy ezt ne tovább.

Ha tehát ezt az évet a kormányprogramra vetítjük, külpolitikánkról is valódi képet kaphatunk. Az MDF értékelését azzal kezdem, hogy egymással ellentétes külpolitikákat nem folytathat Magyarországnak egyetlen kormányra került pártja sem. Nem, mert hazánk és az elszakított nemzetrészek történelmi, kulturális, geopolitikai, gazdasági adottságai egy meghatározott erőtérnek, az európai uniós és transzatlanti kapcsolatrendszerünknek az adottságai. A három antalli fő elem tehát: uniós csatlakozásunk, jószomszédi politikánk és a határon túli magyarok, ma is mindenkinek olyan feladatokat jelentenek, amelyeknek előnyös vagy korlátozó adottságait egyikünknek sem áll hatalmában megváltoztatni.

(12.30)

A célokban meg is van az egyetértés; a hangsúlyok egyensúlya, a sokat emlegetett külpolitikai konszenzus azonban sajnos régóta felbomlott. Külpolitikát természetesen a kormányfő csinál, mégis, csupán emlékeztetőül, annak idején Antall József minden fontos diplomáciai lépését előzőleg a parlament minden pártjával megkonzultálta. Nem azért, hogy megelőzze a hátbatámadást, hiszen voltak, akik nemcsak kivonulással tüntettek ellene, hanem azért, hogy föllépve a parlament egészének támogatását tudhassa maga mögött. E hagyomány méltó a folytatásra.

A kormányprogram azt írja kétszer is, hogy tizenhat éve “megfogalmazott külpolitikai céljaink mára megvalósultak, hazánk az Európai Unió tagja lett, ezzel teljessé vált beilleszkedésünk a kontinens fejlett, demokratikus országainak közösségébeö. Ez igaz, de az már illúzió, hogy “a szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeketö.

Hogy mennyire illúzió, azt a fagyos magyar-szlovák kapcsolatok is bizonyítják, példájaként annak, hogy az Unió sem képes a kisebbségi kérdés automatikus megoldására. És mivel a nemzetpolitika terén a határok feletti békés nemzetegyesítés is közös platformunk, komolyan szembe kellene végre néznünk a kárpátaljai magyarság helyzetével, az erdélyi magyar autonómia hiányával, legújabban az államok közötti szabad közlekedés jogának durva romániai megsértésével, de az elszabadult vajdasági magyarüldözésekkel is.

Amikor az MDF felelős kormányzásról beszél, kezdeményező, aktív nemzeti külpolitikáról is beszél, arról, hogy a fájdalmasan félresiklott népszavazást követően cselekvésre volna szükség. Mikor kerül a Ház elé az alkotmánymódosítás? Mikor éri végre kevesebb kritika a szülőföldprogramot? Mikor lesz állandó magyar értekezlet, és mikor lesz itt, a parlamentben határon túli magyarok bizottsága? Hol van a bátorság? Ma ott tartunk - és ez már jelképes -, hogy a Fidesz és az MSZP épp most huzakodik az elnöki posztért. Ez nem nemzetpolitika, hanem erőpolitika, ez pártküzdelem, választási kampány, időhúzó tétovaság, határozatlanság, olyan koncküzdelem, amelyikben nem a közös érdek, hanem az ügy, a bizottság kisajátítása mozgatja a küzdő feleket.

Pedig a népszavazás óta ott a lehetőség, kényszerűen is, mégis az a helyzet, hogy ma minden határon túli magyar kizárólag a kettős állampolgárságot várja, minden vezetőjük ezt követeli - hiába. És miközben mindent ehhez mérnek, mi, a Magyar Köztársaság még azt sem adjuk meg, amit ugyan páran lefitymálnak, mégis több lenne, ha lenne, mint a semmi. A nemzeti felelősség öt pontja után a kormány már legalább ötször bejelentette, amit a miniszterelnök úr a határon túli vezetőknek ígért, mégse látjuk őket, mégse szavazhatunk róluk, pedig a kormányprogram új céljai és hangsúlyai között a nemzeti újraegyesítés gondolata valóban stratégiai fontosságú tétel.

Miközben uniós kapcsolatainkról már annyit beszéltünk, hogy pontosat szinte alig tudunk róluk, aközben balkáni politikánk általában eredményes, konkrétan pedig kényelmes. Ukrajnával a kapcsolataink jók, bár az elnökválasztáskor egy kicsit tévedtünk; oroszpolitikánk reményt keltő, de alig több ennél, hasonlóan a Közel- és Távol-Kelethez; és mediterrán, valamint latin-amerikai kapcsolataink is lehetnének erőteljesebbek. A terrorizmus elleni küzdelemből is részt vállalunk, bár a Magyar Demokrata Fórum sem ezt, sem pedig biztonságpolitikai stratégiánkat nem tartja kielégítőnek.

Tisztelt Országgyűlés! Annak idején Helmut Schmidt azt mondta, hogy a politika nemcsak szakma, hanem erkölcsi feladat is. De a piac nem tud erkölcsöt teremteni, mert az erkölcs nem versenyben jön létre, hanem neveléssel, mintaképpel, kultúrák és intézmények útján. Nos, hasonló a helyzet a külpolitikával is: nem elég a rutin, hanem erkölcs, kultúra és elhatározottság, bátorság kell hozzá, mert ez a nemzeti érdek.

Egy vitanapon hálás dolog lehet akár vadakat beszélni, akár finom, desztillált szövegeket felolvasni, az MDF azonban nem tekinti feladatának a magyar külpolitika nyílt színi megtámadását. Nem tekintjük annak, mert ugyanazok a céljaink, bár mások a hangsúlyaink. De egy dolog biztos: nem a jóindulat, hanem csak a politikai siker, a külpolitikai eredmény minősít.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF soraiban.)




Felszólalások:  Előző  118 - 120  Következő    Ülésnap adatai