Készült: 2024.03.28.14:38:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2013.03.12.), 152. felszólalás
Felszólaló Harangozó Gábor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:09


Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy amilyen irányba itt most elment a vita az elmúlt néhány percben, azzal egyetértek én is, hogy a rendszerváltáskori egyik legnagyobb hiba az volt, hogy az akkori döntéshozók azt gondolták, hogy az a rengeteg ember, aki az akkor működő struktúrák átalakulása vagy akár szétverése után - mint ami vidéken a szövetkezeti világ szétverését illeti -, másfél-két millió ember elvesztette a munkáját, és az akkor elveszett munkahelyeket majd úgy fogjuk pótolni, hogy a piacgazdaság keretei között versenyképes feltételekben működő vállalkozások, gyárak majd nagyobb hozzáadott értékkel, versenyképes módon fognak működni, és ezáltal majd létrejön egy csomó munkahely, és majd ezek az újonnan létrejött munkahelyek felszívják a munkahelyüket elvesztett tömegeket, és addig is, amíg ezek a munkahelyek megteremtődnek, segélyeket adunk, vagy engedtünk egy csomó embert kimenni különböző nyugdíjformákba.

Világosan látszik, hogy ez nem működik, hiszen olyan válságzónák alakultak ki az országban, ahol egyszerűen a piacgazdaság alapfeltételei hiányoznak. Hiába adunk mindenféle többlettámogatást, többletpontot az uniós támogatásoknál, hiába próbálunk vállalkozói körülmények között munkahelyeket létrehozni, nincsenek meg az alapfeltételei sem infrastrukturális, sem humán erőforrásban, sem pedig az anyagi alapjai, hogy ezek a vállalkozások, munkahelyek a leghátrányosabb helyzetű térségekben, településeken létrejöjjenek. Ezért igenis szükség van arra, és nagyon örülök neki, hogy most már az egész Ház egyetért ebben az alaptételben, hogy szükség van a szociális gazdaság fejlesztésére Magyarországon, amiben a szociális szövetkezeteknek jelentős szerepe van.

Igen ám, csak akkor nézzük meg, hogy ami most kezd kirajzolódni szociális szövetkezeti struktúra, az megfelel-e arra, hogy ezt az igényt kielégítse, hogy a szociális gazdaság keretei között jöjjenek létre munkahelyek, és egyáltalán a szociális gazdaság fejlődjön.

Azt gondolom, az alapvető hiba ott van, hogy a szociális szövetkezetek mostani törvényi feltételei nem szövetkezeteket írnak elő, nem szövetkezeti működést írnak elő. Ahogy Patay képviselőtársam nagyon helyesen mondta, a szociális szövetkezetek egyének szövetkezése arra, hogy saját és környezetük életét jobbá tegyék, méghozzá a munka világa által. Tehát szövetkeznek arra, hogy együttesen valamilyen értékteremtő munkát végezzenek, és ebből akarják saját és környezetük életét jobbá tenni.

Igen ám, de kérdezem, hogy ha ez így van, akkor mit keresnek a szociális szövetkezetek között az önkormányzat vagy kiemelt nonprofit szervezetek mint szövetkezeti tag. A szociális szövetkezetnek vagy a szövetkezetnek is az a lényege, hogy tulajdonképpen kiveszi a tőkés érdekeltséget a működéséből. Azért is mondják ezt a második gazdaságnak, mert nincsenek benne tőkés érdekek. Nem az van, hogy egy tőkés létrehoz egy vállalkozást, aminek alkalmazottai vannak, és a tőkemegtérülés feltételeit kielégítő módon kell hogy működjön, hanem egyének, munkavállalók szövetkeznek arra, hogy valamilyen termelést folytassanak, és így a tőkeérdekek nem jelennek meg a szövetkezet működésében, így a szociális szövetkezet működésében sem. Minden tag egyenlő jogokkal bír, és egyenlő felelősséggel is tartozik a közösségi vállalkozás sikerességéért. Nincsen erőfölényben senki.

Az önkormányzatok vagy nonprofit szervezetek megjelenése a szociális szövetkezetek életében ezt az erőegyenlőséget borítja fel. Nyilvánvalóan, ha a polgármester és az önkormányzat ott megjelenik, ott egy olyan erőfölény alakul ki, amiben a munkavállaló tagok nem tudnak egyenlő módon beleszólni a szövetkezet életének működésébe.

Miért fontos ez? Azáltal, hogy a szövetkezetek például külső megbízási szerződéseket köthetnek, mint ahogy ebben az előttünk fekvő salátatörvényben is van, lehetővé válik, hogy a szociális szövetkezeteken keresztül kiszipkázzák a pénzt a rendszerből. Hiszen azáltal, hogy a tagsági munkavégzést lehetővé teszi az új szabályozás, és lehetővé teszi a természetbeni juttatást is a munkabér helyett, lehetővé válik, hogy munkabér oldalon nagyon versenyképes vagy olcsó módon lehessen akár értéktermelő termelést is folytatni. Ezzel egy normális szövetkezetben nincsen semmi gond, hiszen az értékesített termék után befolyt bevétel bemegy a közösségi alapba, és a közösség életének a jobbá tételére vagy közösségi célokra lehet fordítani a közösségi alapból a forrásokat.

De ha ott van egy erőfölényben lévő önkormányzat, aki bele tud szólni, hogy ezt ne így tegyük, hanem inkább hirdessünk egy külső megbízási szerződéssel, és hirdessük azt, hogy a mi szövetkezetünk milyen nagyszerű termékeket állít elő, akkor az a pénz nem a közösségi alapba fog bekerülni, hanem mondjuk, reklámmegbízásokon keresztül a közösségi alapból kikerül, és egy külső vállalkozás kap megbízási szerződéseket, ahelyett, hogy a közösségi alapba kerülne.

Ha nincs ilyen erőfölény, és tisztán a munkavállalók egymás között kéne hogy eldöntsék, hogy ez számukra előnyös vagy hátrányos, akkor nyilván nem döntenének úgy, hogy reklámozásra vegyék ki a pénzt, de ha a polgármester azt mondja, hogy márpedig akkor lesz itt munka, ha ezt a megbízási szerződést megkötik, akkor nem fogják ezek a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek azt mondani, hogy nem csinálunk ilyet. Ezért érdemes végiggondolni, hogy valóban jó-e, hogy külső megbízási szerződéseket lehet kötni.

De többen üdvözölték azt is, hogy milyen jó ez a tagsági munkavégzés. Tisztelt Képviselőtársak! A tagsági munkavégzés arra jó, hogy az a több százezer ember, aki ma biztosítási jogviszony nélkül tengődik ezeken a településeken, azokat ha most bevisszük a szociális szövetkezetekbe, akkor a tagsági munkaviszony által lehetővé válik, hogy ne kelljen ténylegesen munkát végezniük. Hiszen bekerülnek a szövetkezetbe, tagsági munkaviszonyt létesítenek, a tagsági munkaviszonyban nem írunk elő nekik semmilyen munkavégzési kötelezettséget, és cserébe nem is fizetünk nekik munkabért. Ezt teszi lehetővé ez a tagsági jogviszony.

(15.40)

Ennek az lesz a következménye, hogy rengeteg embert, főleg ha majd az önkormányzatok is alapíthatnak ilyen szociális szövetkezeteket, be fognak vinni szociális szövetkezetbe, akik foglalkoztatotti jogviszonyban lesznek anélkül, hogy bármilyen munkát kellene nekik csinálniuk, de cserébe a biztosítotti jogviszonyuk rendben lesz, na nem hosszú távon, mert úgy rendelkezik ez a benyújtott törvény, hogy négy évben degresszív módon fogja ezt a foglalkoztatotti jogviszonyt megfinanszírozni. Első évben, a választások évében odaadja az állam a szükséges pénzt, aztán majd a következő három évben egyre kevesebbet, majd a végén nem fog pénzt adni.

Én nem gondolom azt, hogy ettől fog a hátrányos helyzetű térségek foglalkoztatása megoldódni. Nem! Ez egy statisztikai eszköz lesz, kiválóan lehet vele kozmetikázni, jól meg lehet emelni majd a foglalkoztatási mutatókat. Annyi pozitívuma van, hogy azoknak, akiknek ma nincs meg a biztosítási jogviszonyuk, legalább meglesz, de könyörgöm, ellenszolgáltatás nélkül lesz meg, ezt meg az azok által megtermelt pénzből kell majd kifizetni, akik meg tényleges munkaviszonyt végeznek - egyrészt.

Másodszor: ha egy szociális szövetkezeten belül valaki tagsági munkavégzési jogviszonyban van, a másik tag pedig rendes, Ptk.-s munkavégzési jogban van, akkor tulajdonképpen annak, aki tagsági munkavégzésben van, nem kell értéket teremtenie, aki meg értéket teremt, annak kell előállítani a költségét azoknak, akik nem termelnek értéket, de mégis munkaviszonyban vannak, ezért különböző járulékfizetési kötelezettségek fogják terhelni majd a szövetkezetet. Ez pedig nagyon komoly belső konfliktusokhoz fog vezetni, és a különböző jogviszonyok pedig pont a szövetkezeti alapelvet, hogy mindenki egyenlő és egyenlő felelősséggel tartozik, azt fogják aláásni. Tehát én ezt egyáltalán nem tudom így ebben a formában ezért támogatni.

Mindamellett természetesen az is látszik, hogy lesznek olyan szociális szövetkezetek, amelyek kiválasztott módon termelőkapacitásokhoz fognak jutni. Szabályozza a törvényjavaslat azt is, hogy a közfoglalkoztatásból át lehet adni termelőeszközöket a szociális szövetkezeteknek. Igen ám, ez jó, ennek én örülök, de akkor örülnék neki igazából őszintén, hogyha ez normatív módon, taxatíve le lenne írva, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni, és aki ezeknek megfelel, megkapja. De nem erről szól a törvényjavaslat, hanem arról, hogy majd lesz valami állami biztos, aki megmondja, hogy ez a szövetkezet megkaphatja, az meg nem. Mit kell hozzá teljesíteni? A Fidesznek kell leadni a kopogtatócédulákat? Vagy mi lesz a teljesítés feltétele? Ez nincs benne a törvényben, ami szerintem így szintén nincs rendben.

Szóval, összességében azt kellene kitalálni, hogy azok a szociális szövetkezetek, amelyek már léteznek, és mégsem tudnak működni, miért nem működnek, és ha ezeket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy azért nem működnek, mert hiányoznak azok a szervezeti feltételek, az a háttér, ami működőképessé tenné őket, ami piacot biztosít nekik, aki piacszervezéssel foglalkozik, logisztikát és szaktanácsadást tud ezeknek a szövetkezeteknek adni, és legalább, mondjuk, járási szinten tudná ezeket koordinálni. Akkor tudnának ezek a szövetkezetek működni. Így ez a javaslat, én azt gondolom, hogy a statisztikai trükközés alapjait teszi le.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Pál Tibor és dr. Szél Bernadett tapsol.)




Felszólalások:  Előző  152  Következő    Ülésnap adatai