Készült: 2020.09.19.17:52:47 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 184 2008.12.02. 2:02  161-232

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak hogy tisztázzuk: az önálló megyei főiskola megszüntetéséről beszéltem, amely elveszíti a stratégiai döntéshozó helyzetét. Így kerek a mondat. Nem kell kiemelni egy-egy mondatot, amivel átmagyarázza valaki, hogy mit állítottunk. Ez egy ócska trükk. Én nem akarok személyeskedni, de aki ilyen eszközökkel bánik el képviselőtársaival egy érdemi vitában, azt, elnézést kérek, vissza kell utasítani.

Nem adott választ rá, azt, hogy óraadó volt, elismerte. Ezt gondolom, nem ingyen csinálta. (Velkey Gábor közbeszól.) Én csak erre utaltam. Nem kívánok ebben további vitát nyitni, de nyilvánvaló, érvként hangzott el a képviselő úr részéről, hogy ő ott tanított. Azt mondtam, hogy igen, ebből az következik, hogy ott érdekelt volt, és ennek anyagi következménye is volt feltehetőleg. (Velkey Gábor közbeszól.) Ha nem így volt, akkor mondja el, képviselő úr, itt a lehetősége, hogy ezt megtegye.

A másik kérdéskör: nagyon szívesen beszélnék, elnök úr, arról, ami az előterjesztésben van, de olyan blődségek hangoznak el, amelyekről azt gondolom, az ember szájába beletesznek olyan szavakat, amelyek nem hangzottak el, és igyekeznek olyan irányba terelni a vitát, mintha nem arról lenne szó. Nagyon örülök egyébként önmagában, hogy a Békés megyei felsőoktatásról végre vita folyik itt a parlamentben. Egyetlenegy baj van, hogy akkor, amikor már megszűnik. Megkérdeztem a múltkor is, amikor egy budapesti kerületben, ahol 55 ezer ember lakik, hetediknek alakul meg egy főiskola épp ebben az évben, akkor joggal föl lehet vetni azt a kérdést, hogy annak a szerencsétlen 390 ezer Békés megyeinek miért ne lehetne egy önálló főiskolája. Miért ne segíthetne az Oktatási Minisztérium, hogy hogyan tudja megállni a helyét ebben a versenyben, és miért kell Budapesten még egy hetediket egy iksz kerületben megcsinálni? Erre miért nem tudnak válaszolni? Miért teszik azt, hogy ennek a károkozását viszont meg végrehajtják Békés megyében?

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 198 2008.12.02. 2:11  161-232

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Földesi Zoltán természetesen úgy dönthet, ahogy elmondta, megszüntetheti saját városának a főiskoláját, ez az ő személyes döntése, mint minden képviselőé. Én azt gondolom, vannak mellette érvek, hogy ez ne így történjen. Azt Török Zsolt nagyon világosan megmutatta, hogyan kell egy helyi képviselőnek szólnia akkor, ha a saját településén érintett felsőoktatási intézmény sorsáról van szó.

Hogy mennyire abszurd a helyzet: Földesi Zoltán arról beszél, hogy garanciák kellenek. No de hol vannak a garanciák? Mi leültünk azzal, akivel kellett, azt mondták, hogy jogilag még egyeztetni kell, meg hogy törvénnyel ellentétesen nem lehet. Ha tegnap alá lett volna írva az a bizonyos megállapodás, amit a szarvasi önkormányzat már elfogadott meg másik két rektor is, akkor már nem itt tartanánk, mert akkor valóban lenne egy olyan helyzet, amelyben ha nem is törvényi alapon, de a polgári törvénykönyv alapján lenne egy együttműködési garanciális elem, hogy ha mégis megtörténik az a baleset, hogy Szarvason megszűnik a pedagógiai vagy a mezőgazdasági kar, vagy éppen Békéscsabán a gazdasági kar. De erről nem rendelkezik a parlament a törvényen keresztül!

Abban a pillanatban, ahogy kimondjuk: törlendő a Tessedik Főiskola a főiskolák listájáról, onnantól kezdve a szabad vad piac körülményei közé helyezünk ki egy államilag alapított felsőoktatási intézményt. Nincs kimondva az, hogy a piacnak kell eldöntenie, mi lesz ezekkel az iskolákkal, mindaddig, amíg a törvény ezt felsorolja. Még egyszer javaslom, az abszurditásra kell felhívni a figyelmet. Bármelyiket kihúzhattuk volna, annak biztos, hogy garancia lett volna, hogy legkésőbb a köztársasági elnöknél ez a törvény nem menne át. Ezért fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy ha a Károly Róbert Főiskolával ez történik, önök sem szavazzák meg az egésznek a módosítását. Hát nem értik a helyzetet? Ez nem jó kezelési módja annak a helyzetnek, amit önök javasolnak, és amit az önök kiváló Oktatási Minisztériuma beterjesztett.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 206 2008.12.02. 2:08  161-232

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még egy hátterét kell a dolognak megérteni, hogy miért is kell erről ilyen módon beszélni, ahogy Babák képviselőtársam is mondta. Valóban, ez első eset, de olyan, mint cseppben a tenger, tükröződni fog, hiszen ha ez a törekvése a minisztériumnak, ha van valami jövőképe, akkor az, hogy minél kevesebb legyen. Elhangzott, hogy öt-hat lenne, legalábbis a mi vitánkban a megyei közgyűlésben, hogy öt-hat főiskola, egyetem maradjon az egész országban. Nem tudom, ezt tudják-e, hallják-e, az ország minden egyeteme, főiskolai vezetése és diákjai, hogy öt-hat főiskolára, egyetemre kívánják betagolni őket.

Kérdezem én: majd amikor Károly Róbertről vagy éppen Dunaújvárosról, vagy Kalocsáról kell szavazni, akkor is önök majd ehhez társkezet fognak nyújtani? Mert én akkor sem. Hogy világos legyen, én azt gondolom, amíg a parlamentben törvényi keretek biztosítják a főiskoláknak a felsorolását, ezáltal jogi önállóságát, addig ez egy nagyon kétélű dolog, mert lesznek gyenge iskolák, amelyekkel elvégzik ezt, és lesznek erősek, amelyek ha tömény veszteséget okoznak évről évre, évtizedről évtizedre, akkor is fenntartják.

Csak hogy tudják a megállapodást a Szent István Egyetem és a Tessedik Főiskola között, a Szent István Egyetem a saját érdekeit védve kimondta: ha bármelyik kar veszteséges lesz, nem hajlandó átfinanszírozni, nem hajlandó veszteséget felhalmozni, akkor megszünteti. Kérdezem én: ma az országban hány kar és egyetem van, amelyik évek óta veszteséges, és ez a kiváló kormány számon kérte rajta ezt bármilyen módon, hogy megszünteti? Tehát a gödöllői egyetem kötelezhet ilyen feltételt egy ilyen vidéki, leghátrányosabb térségben levő felsőoktatással szemben, a kormány viszont nem? (Az elnök csenget.) Milyen világ ez, kérem? Ezt akarják? (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 218 2008.12.02. 2:10  161-232

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sándor Klára képviselő asszony érvelésére csak Földesi Zoltánt tudom ajánlani, hogy az integrációnak milyen előnyei vannak. Nem ez a kérdés, hogy kell-e integráció vagy nem, az a kérdés, hogyan kell az integráció, és milyen kölcsönös előnyökön alapulva, vagy éppen mennyire kiszolgáltatott módon fog ez megtörténni.

Nézze, én is azt gondolom, hogy Szeged megerősödött azzal, hogy integrálta önmagát a felsőoktatási intézmény. Az ön széke valószínűleg ugyanott is marad, tehát nem mozdult meg semmi sem, valószínűleg még a diákjai sem mozdultak semmit, valóban csak a bélyegző és az aláírás változott meg.

Bár ilyen helyzetben lenne Békés megye, de nincsen ilyen típusú felsőoktatási centruma. Nekünk hálózatos felsőoktatásunk van, és ennek az adottságnak kell megfelelni. Viszont a törvény nem segíti elő a hálózatos főiskolák, egyetemek világos együttműködését, legalábbis olyan módon nem, ami törvényi keretek között is garanciát ad, mindig a centrum felé tolja a helyzetet.

Ha belegondolunk, mi történik? Mindig Békés megye szemszögéből nézem, elnézést, lehet, hogy ez egy hibás dolog. Megint Budapestre centralizálnak, hiszen gyakorlatilag Gödöllő Budapest holdudvarába tartozóan Békés megyei intézményeket... Tudják, amikor Battonyán a műszergyár ott volt, és budapesti gyáregysége volt, de sorolhatnék még ezer ilyen céget, ezeket már évtizede elfelejtettük, mind megszűntek. Amikor jött a baj, jött a piaci probléma, amiről itt beszélünk, hogyan fog a demográfiai helyzet alakulni, és mennyire lesz gond az államnak az, hogy minél több diákot finanszíroz, hiszen vonul vissza az állami finanszírozott férőhelyekből, akkor mindig a perifériák fognak rosszul járni.

Ezt pont egy földrajztudósnak, egy földrajzi kutatóintézetben dolgozónak kell itt elmondani mint képviselőnek, hogy a centrum-periféria viszonyban a piac ereje dönt - akkor a perifériának szava lesz ebben a kérdésben? Erre keressük a választ, erre mondjuk, hogy ez az egész törvénytervezet, amit benyújtott a kormány, nem alkalmas a probléma kezelésére.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 224 2008.12.02. 2:11  161-232

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, inkább a vitában fogjuk elmondani a véleményünket, nem pedig a felszólalásban, bár arra bejelentkeztem, de mindig újabb és újabb megszólítást kapunk, amely, azt gondolom, nem hagyható így, mert egy újabb állítás: az autonómia, védeni kell az autonóm szervezetek döntését. Elnézést, először is az autonóm szervezet feladta az autonómiáját, hiszen a Tessedik Főiskola szenátusa felszámolta a saját autonómiáját.

Ez a szerződés, amiről Velkey Gábor beszél, ilyen nincs. Nincs két rektor által aláírt szerződés, amelyről hivatalosan a megye önkormányzatai vagy a képviselők tudnának. Van egy szmsz-módosítási tervezet, amelyet - tudjuk nagyon jól - a mindenkori többséggel a szenátus átalakíthat.

Az államtitkár úrnak felteszem azt a kérdést, amit az általános vitában már feltettem, hogy megvizsgálták-e az autonómia sértetlenségét ebben a kérdésben. Mert az a hír jött felénk, hogy megváltoztatta a Tessedik Sámuel Főiskola a saját szenátusi eljárási rendjét, és nyílt szavazáson szavazott erről. Ha ez így van, innentől kezdve viszont megkérdezem: Gödöllőn is ez a szokás meg Szegeden is? Hogy a szenátus ilyen stratégiai kérdésekben nyilvános, nyílt szavazással hozza meg a döntéseit? Mert innentől kezdve a személyes függőségi viszonyok miatt, amire már próbáltam az előbb utalni, hogy ki kinek a munkáltatója, ki kinek az osztályozója, s a többi, biztosítva van a védettsége az autonóm döntéshozó szervezeteknek?

Ha pedig így született meg a döntés, ahogy nekünk ezt mondják, és ezt a felügyelő minisztérium így terjeszti elő, hogy ezt tudomásul veszi, ez már demokráciadeficit. Hiszen olyan szervezet, amely autonómiát hirdet, de a tagjai egyenként viszont függő helyzetben vannak, és nincsenek megvédve, akkor ez azt jelenti, hogy itt valami súlyosabb baj van: cseppben a tenger, ez azt jelenti, hogy akkor a szenátusok feletti önállóság autonómiája elvileg deklarálva van, de gyakorlatban mégsem működik úgy, ahogy azt itt elgondoltuk a törvényhozásban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 230 2008.12.02. 6:22  161-232

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A módosító javaslatról szeretnék először is szólni. (Arató Gergely: De utoljára is! Ez egy részletes vita!) Le szeretném szögezni, hogy a gyöngyösi főiskola, a Károly Róbert Főiskola megszüntetésével nem értek egyet.

Mégis miért ezt a módosító javaslatot kellett akkor benyújtani? Azért, hogy világosan érzékeljék, hogy volt már egyszer a Szent István Egyetemnek része ez a gyöngyösi kar, és akkor otthagyta ezt az egyetemet, és ennek a kipótlásához most találtak egy másikat, amelyik önállóan - önként, ahogy önök fogalmaznak: az autonómiája mentén - döntött úgy, hogy ezt megteheti.

Lám, ha az egyik főiskola ki akar válni, ahhoz a kormány megadja a támogatást, amelyik viszont integrálódni akar (Arató Gergely: Ahhoz is megadja a támogatást!), aztán pedig beintegrálja. Miközben a közpénzekre kell vigyázni, államtitkár úr, nemcsak magánemberként, hanem államtitkárként is, és ennek megfelelően - módja lesz, hogy válaszoljon nekem egyébként - döntsék el, hogy hatékony felsőoktatást akarnak vagy demokratikus felsőoktatást. (Arató Gergely: Ez sem igaz, például!)

Mert úgy látom, hogy egyszer erre az érvelése, máskor meg arra az érvelésre hangolgatnak. Ezért kell egymás mellé tenni pont a gyöngyösi és a Tessedik Főiskola sorsát. Ugyanarról van szó, ráadásul ugyanarról a Szent István Egyetemről van szó, csak ennek két olvasata. Más a rektora, más a város, más a megye, más a település, de egyébként ugyanarról az ügyletről van szó.

Hogyan jutott el a magyar felsőoktatás ehhez a szerintem áldatlan, abszurd helyzethez, amelynek a feltételeit vastagon önök hozták létre, önök teremtették meg?

Először is fokozatosan csökkentették a felvételi keretszámokat. Ezenkívül a költségvetésben egyre kevesebb pénzt biztosítanak a felsőoktatásra. Harmadrészt a PPP-programban kipótolták ezt a pénzhiányt, amellyel viszont eladósították ezeket az oktatási intézményeket, amelynek jó része hosszú távon eladósodott, és egy időszakig, három évig garanciát vállalt rá a kormány, de azt követően, úgymond, "a piac majd megoldja" választ adták rá.

Ezenkívül a bolognai folyamatot felgyorsítva bevezették. Ennek viszont sem a szervezeti, sem a pénzügyi, sem pedig a felsőoktatás jövőképét adó kereteit nem teremtették meg, nem tudták megteremteni vagy nem akarták megteremteni. És mint jó kis hazánkban minden ügyben, ebből lett egy jó nagy katyvasz, anarchia, iskolák mennek ide, mennek oda, de egyfolytában - ha úgy tetszik - a tó, amiből ezek az intézmények próbálnak éltető nedűhöz jutni, egyre inkább szűkül, szűkítik, kényszerítik, fojtogatják ezeket az intézményeket.

Mi történt a Tessedik Főiskolán? Föltettem jó néhány kérdést, hogy érdekes összefüggések vannak, és úgy tűnik, nem magától történtek a dolgok. A szenátus, én azt nem vitatom, hogy döntött, de hogy titkos volt-e a szavazás, hogy valóban minden szempontból az elhangzott ígéretek és fenyegetések úgy voltak-e, hogy valóban csak néhány főiskola és egyetem fog megmaradni Magyarországon, és ha ti nem így döntötök, akkor holnap nem lesz neked állásod vagy holnapután, mert már nem tudjuk biztosítani neked ezt, vagy a piac nem fogja biztosítani - hogy még elegánsabban fogalmazzanak -, hogy neked legyen Gyulán, Szarvason vagy Békéscsabán állásod, ezért nincs jobb döntés, mint ez, hiszen a kormányzat is ezt akarja, meg van beszélve. Ha meghozzátok a döntést a törvény keretei között, be fogjuk nyújtani a parlament elé, amelynek már csak technikai döntést kell hoznia, ahogy önök fogalmaznak.

Azt gondolom, ez a konkrét ügy világosan tükrözi, hogy egy koncepció nélküli felsőoktatási átszervezés zajlik, ahol nem tudják eldönteni, hogy Magyar Bálintnak van-e igaza, hogy a piaci körülmények között kell helytállniuk, vagy azért vannak kedves főiskolák és egyetemek, amelyeknek mégiscsak állami garanciát kell adni, amelyek évek óta veszteségesek, szakmailag is talán vitatható a működésük. Talán még az is vitatható, hogy a hetvenharmadiknak is kell-e főiskolai státust adni, de mégiscsak garantálja, az állam adja, hiszen a felsőoktatási törvény ma úgy szól, hogy bizonyos feltételek között lehet szaporodni a felsőoktatási intézményeknek, bár tudjuk, hogy egyébként mindenki azt mondja, hogy egyébként meg kevesebbnek kell lenni.

Úgy látom, hogy az SZDSZ és az MSZP közötti konfliktusnak az áldozata, ami az elmúlt hat évben megtörtént a felsőoktatásban.

(15.20)

Egyrészről állami paternalizmussal a Hiller-féle kormányzat megpróbálja megőrizni a számára fontos felsőoktatási intézményeket, másrészről viszont az SZDSZ azt képviseli, hogy a piacon kell megmérettetnie magát a felsőoktatási intézményeknek, és ott a diákok majd eldöntik, hogy melyik oktatásnak van szerepe.

Azt gondolom, mind a kettő élhetne egy-egy modellként, de a kettőt együttesen egy jogi környezetben elhelyezni, enyhén szólva ésszerűtlen. Lehet nyugat-európai vagy amerikai példákra hivatkozni, de ott más-más jogi környezetben dolgoznak ugyanazon intézményi szolgáltatói körök, ha más-más szervezeti keretek között működnek, és akkor megvan a helye az államinak is, és megvan a magánnak meg az egyházinak is. Ma ezt nem teremtik meg, ezért egy olyan helyzetet teremtenek, ahol hátrányba kerül egy-egy ilyen térség, amikor tudjuk, hogy területfejlesztési, gazdasági szempontokból ez tovább súlyosbítja a helyzetet, löki lejjebb a fejlődési pályán. Ezért engedjék meg, hogy mint Békés megyei képviselő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), tiltakozzak, és próbáljam képviselni ennek a térségnek az érdekeit, mert utána (Az elnök ismét csenget.) az önök térségei és városai fognak következni, és az is nagyon fog fájni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 157 2009.02.16. 2:09  156-163

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az országban elsőként nyert pert a Békés megyei önkormányzat az egészségügyi miniszter jogsértő, minden szakmai megalapozottságot nélkülöző határozatával szemben. Az ön elődje, az egészségügyi miniszter 2007-ben hozott határozataiban megállapította a Békés megyei önkormányzat fenntartásában lévő Pándy Kálmán Megyei Kórház, a volt megyei tüdőkórház és a nagyszénási szociális otthon rehabilitációs részlegének szakellátási kapacitását. Összességében minden negyedik ágyat szüntették meg, 230 ággyal csökkentette a kiemelt kórház kapacitását, további 76 aktív gyógyító ággyal csökkentette a tüdőkórház kapacitását, és a hozzá kapcsolódó pénzek pedig 18 százalékkal csökkentek. A Békés megyei önkormányzat eljárást indított a miniszteri határozat ellen. Ennek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot, és a minisztériumot új eljárásra kötelezte.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Gyurcsány-kormány! Ideje lenne már megszokni, hogy jogállamban élünk és nem diktatúrában, és a mindenkori egészségügyi miniszterre is vonatkoznak a Magyar Köztársaság törvényei. A Legfelsőbb Bíróság szerint a tényállás-megállapítási kötelezettségének az egészségügyi miniszter egyáltalán nem tett eleget, határozatai megalapozatlanok, és ezen keresztül jogszabálysértőek is. És az a szánalmas védekezés, amely az egészségügyi miniszter jogi képviselőjének szájából elhangzott, hogy a döntés meghozatalakor a miniszternek nem volt elég ideje, több mint felháborító. Csökkentették a különböző osztályok kapacitását.

Tisztelt Miniszter Úr! Hogyan kívánja megkövetni és kárpótolni a megye betegeit és a kórházak dolgozóit a jogszabályellenes miniszteri döntés miatt?

(18.00)

Mikor kívánja helyreállítani a szükséges egészségügyi ellátást Békés megyében? Mikor váltja már fel az erőszakos, arrogáns kormányzást a szakmai alázat által irányított országvezetés? Bízom megnyugtató válaszában.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 161 2009.02.16. 1:07  156-163

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Az a kérdésem, hogy ön szerint a betegeknek ez a válasz elfogadható-e. Nyugodtan megmondom önnek, hogy nem. Hiszen a gyermekgyógyászati ágyak száma mérhetetlenül lecsökkent - 85-ről 45-re -, emiatt számos gyermekgyógyászati esetben Szegedre, Szolnokra vagy Budapestre kell utazni a betegeknek szülőkkel együtt, miközben helyben több szakvizsgás, felkészült szakemberek sora és megfelelő eszközállomány áll a betegek szolgálatára. Ez az igazi pazarlás!

Ideggyógyászati és stroke-ellátásban olyan döntést hozott az ön elődje, hogy új szolgáltatóhelyet ott kell kialakítani a megyében, ahol ennek nincsenek meg a működési feltételei, miközben a megyei kórházban megvan. Ez az igazi pazarlás!

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, nekünk a megoldást kell keresnünk, nem pedig a kifogásokat, hogy miért nem lehet az alkotmányos és jogi helyzetet és a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogot biztosítani Békés megye 400 ezer lakosának. Ebben a reményben további egyeztetést javaslok.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 189 2009.03.09. 15:09  182-218

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kép a bizottsági ülés óta sem tisztult jobban, ahogy látom, körülbelül az álláspontok ott tartanak, hogy a kormány alapvetően nem tartja indokoltnak, hogy cselekedjen, legalábbis most azonnal, a szocialista képviselők pedig az egypárti szocialista kormányukat megpróbálják rávenni egy gyorsabb munkavégzésre. Ez az a bizottsági kisebbségi vélemény, amit Horn Gábornak kellett volna elmondani, és nem mondott el, de mint képviselő felszólaló akkor legalábbis kitérek rá, hogy valóban egy olyan egyedi műfaj előtt állunk, ahol egy egypárti kormánynak az államtitkára, minisztere ellenáll a saját képviselői kérésének. Hiszen itt mi a kérés tulajdonképpen? Egy kormányrendeletnek a pontosítása, és bizonyos intézkedéseknek a megtétele, illetve meg nem tételének a számon kérése, hogy egész pontosak legyünk.

És miután valóban azt kivehette mindenki az államtitkár úr szavaiból, hogy az európai uniós szabályozási dzsungelben nem is olyan egyszerű egy képviselői törvénymódosítást előkészíteni, ezért joggal várhatták volna el, hogy legalább előkészítik szövegben, aztán legfeljebb a képviselő asszonyok meg benyújtják ezt. Ezt sem hajlandó megtenni a kormányzat. Volt már erre példa, a költségvetést is így oldotta meg a kormány, tehát nem egy rendkívüli dolog lenne, hogy a kormány előkészít egy általa nem feltétlenül vállalt szöveget, azt vitára bocsátja, és utána pedig erről folyik egy vita, ahol ki kell alakítani egy többségi konszenzust. Ebben sem volt partner a kormányzat.

Ezért joggal mondhatta Horn Gábor azt - közben idézni próbáltam a jegyzőkönyvből készülve, hogy mit is mondott erre vonatkozóan -, nem véletlenül a kisebbségi véleményt is ő fogalmazta meg a legpregnánsabban, hogy elég meglepő és nincs is gyakorlat arra, hogy egy egypárti kormány a saját kormányával szemben nyújt be parlamenti határozatot arra, hogy a kormány dolgozzon.

Az egy másik kérdés, hogy Keller Lászlónak valóban igaza van, hogy március 9-én elkezdett parlamenti tárgyalás esetén - azt hiszem, március 31-ig kellene nekik a szabályozást kialakítani - mire ebből határozat is lesz, főleg ha még módosító javaslatok lesznek, akkor elég rövid idő marad a kormánynak ténylegesen a feladat elvégzésére. Ezért a műfajt magában abszurdnak nevezi Horn Gábor, és az a kérdés vetődik fel, hogy ha valóban meg akarja szerezni az MSZP ehhez a többségnek a támogatását, akkor meg kell szerezni, de mi ehhez nem kellünk biodíszletként. Ezt az SZDSZ elég gyakran emlegeti mint volt koalíciós partner, és szeretné világossá tenni, hogy nem kívánják ezt megakadályozni, de nem is akarják támogatni. Innentől kezdve egy picit kezd érthetővé válni a helyzet, hogy a szokásos többség kialakításának egy húszfős kontingense itt veszélyben van, és innentől kezdve nagyon nehéz valódi megoldást találni arra, hogy a 2006-tól fennálló többség hogyan oldja meg ezt a kérdést.

Nem szeretnék ennek a részleteiben elmélyedni, mert a probléma lényegét azért értjük. A probléma lényege pedig az, hogy a határozat egy nagyon kemény kritikát fogalmaz meg a kormány munkájáról, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a munkájáról, a fogyasztóvédelem munkájáról. De én azt még hozzáteszem, amit a határozat nem fogalmaz meg: tulajdonképpen kik is veszik föl ezt a gyorskölcsönt, kinek van erre szüksége? Legyünk őszinték, többnyire azok, akik egyébként segélyre szorulnának, vagy segélyre szorultak már eddig is.

És itt van az az ellentmondás, ami, azt hiszem, leginkább kézzelfogható a kormány gazdaságpolitikájának esetében, hogy az elmúlt évek egyre növekvő gyorskölcsöneinek a népszerűsége bizony egy gazdasági kényszerből, egy válsághelyzetből, családi gazdálkodásoknak a válsághelyzetéből következő, egyéni menekülési út. Hiszen egyébként miért gondoljuk azt, hogy nem vennének föl kisebb kamatozású, kisebb kockázatú, hosszabb lejáratú hitelt emberek, ha egyébként a normál helyzetben lennének? Hiszen az árukölcsöntől kezdve ma már 5-10 éves kölcsönöket lehetett felvenni az elmúlt időszakban, októbert megelőzően, és mód volt arra, hogy szinte ennél kisebb THM-mel, kisebb kamattal is megtehették.

Tehát valóban ez a hitelforma egy olyan gazdasági, családi gazdasági válságra adott válasz, amikor már senkitől nem tud legálisan jövedelemhez jutni, akkor még van egy utolsó legális út, és utána már valóban csak az illegális kölcsönök és az eladósodás jelenik meg.

Tehát ha azt kérdezzük, hogy miért harapódzott el ez a kölcsön az elmúlt években, akkor erre azt lehet mondani, a szegénység elterjedése az oka, és oka egyértelműen a szükség, az emberi szükség. Tehát azt gondolom, ha már erről a kérdésről itt az országgyűlési határozat kapcsán úgy gondolták először is a beterjesztők, másrészt a többség, hogy napirendre vették, akkor a dolgok hátterét, a jelenség okait érdemes számba venni. Ez pedig azt mutatja, hogy valami nagyon nagy baj van a szegénység kezelésével ennél a kormányzatnál, a szociális rászorultság esetében, mert legyünk őszinték, akik ilyen típusú kölcsönre szorulnak, azoknak valószínűleg nincs munkájuk, azoknak valószínűleg olyan anyagi helyzetük van, hogy még van állandó lakóhelyük, hiszen ez azért kell a kölcsön igénybevételéhez. De már igazolt jövedelmük nincs, például az államtitkár úr elég jól le is szögezte - ha jól emlékszem, ez a határozati javaslat 4. pontjában van -, hogy ha jövedelemigazolást kérnek, most megerősíthetem, meg a jegyzőkönyvben is Keller László világossá tette, hogy ha ez a típusú szabályozás bekerül, akkor tulajdonképpen a létalapja szűnik meg - de próbálok majd szó szerint idézni ebből -, a létalapja szűnik meg ennek a kölcsönfajtának, és valószínűleg azzal kell számolni, hogy ilyen kölcsön egyrészt nem lesz a piacon, másrészt így az emberek sem tudnak ehhez hozzáférni.

Föl lehet tenni a kérdést, hogy ez miért is baj. Miért is baj, ha az emberek kvázi uzsorakamatokra, kiadásokra nem vesznek fel kölcsönt? Miért is nem a segélypolitikán kell változtatni, és miért is nem ezen a hitelezési politikán? Azt gondolom, az emberek számára valóban a hitel nem arról kell hogy szóljon... - föl is írtam, legalábbis Békés megyében utánakérdeztem, hogy ez hogy is van; az emberek számára a hitel meg a segély, meg egyáltalán a nyugdíj, ezek között nem nagyon van különbség.

(18.30)

Ha kapnak pénzt bármilyen módon, ők bármit aláírnak, ezzel szembesülhettünk már. Ez nem a pénzügyi kultúrával függ össze, amivel az indoklás is érvel, hanem egyszerűen, ha pénzhez tudnak jutni, vannak olyan emberek, akik nem érzékelnek különbséget abban, hogy ez egy segélyezési pénz, egy nyugdíj, egy munkabér jellegű - hogy legális vagy nem legális munkabér, azt már végképp nem fogják tudni -, ők csak nettóban tudnak számolni, hogy mi van a kezükben, és a kölcsön is számukra ilyen. Sőt, még ha ezt valamilyen pecsétes papírral kapják, még legálisnak is tűnik az egész.

De azt gondolom, hogy az egyes személy felelősségét felvetni akkor lehet igazából, ha - és itt van az állam szabályozó szerepe. Az állam a gyengék oldalára álljon egy ilyen kérdésben! És valahol itt van az igazságtartalma az országgyűlési határozatnak, hogy mégiscsak megpróbál a gyengék, a tájékozatlanok, talán az olvasási nehézségekkel küzdő, nemhogy a szöveg megértésével, meg a pénzügyi fogalmak megértésével számoló embereknek a bankok felé, a hitelek felé terelésével, hanem ott valószínűleg valami más megoldást kell találni.

A Fidesznek erre az a válasza, hogy munkához kell próbálni juttatni, a rászorulóknak meg biztonságos anyagi hátteret kell biztosítani. Biztos nem a banki kölcsönök felé kell őket terelni. Nem azért, mert válság van, hanem általában nem helyes az, hogy ha valakinek nincs rendszeres jövedelme, akkor ő hitelhez jusson. Hiszen neki azt vissza kell fizetni, bármilyen időtávlatban ilyen szempontból, mondhatnánk. Hogy ez most egy hónap, nyolc hónap vagy akár nyolc év, teljesen mindegy ebből a szempontból, hiszen ha ehhez hozzávették volna joggal a javaslattevők a lízingproblémát, hogy öt, nyolc, tíz évre vettek föl úgy emberek kölcsönt lízingkonstrukcióban autóvásárláshoz vagy tartós használati cikkek vásárlásához, hogy egyébként nekik még a biztosításra sincs pénzük - lásd másik botrány, autóvásárlás, még a cascót sem tudják fizetni -, de azért odaadták, és akkor még emellett törlesszen, benzint fizessen, és még a fenntartását egy autónak - joggal lehet mondani azt, hogy ez nagyon nagy csábítás volt az emberek számára, hogy ezzel éljenek. És most tízezerszámra látjuk, de egyébként nem most, már tavaly is és ismeretem szerint tavalyelőtt is, most nem néztem mélyebben vissza a három évvel ezelőtti számokat, de egyre növekvő mértékben adták vissza az autóikat az emberek lízingkonstrukció keretében, amely ma azt mutatja, hogy megalapozatlan hiteleket vettek fel többnyire ezekben az ügyekben is.

Tehát, ha innen vizsgáljuk a dolgot, azért az országgyűlési határozatnak több elemét is kell nézni. Egyrészt a pénzügyi kultúra kérdése szerintem valóban egy alapvető problémakör. De azt kell mondanom, hogy ez tíz éve legalább ilyen probléma, amikor is a Bokros-csomag utáni időszakban a nyugdíjpénztárak köre megjelent, hiszen most találkozunk ezzel a problémával, és a portfóliót, meg kell érteniük ezt a fogalmat, hogy ők válasszanak a portfóliók közül. Gondoljuk el, egy egyszerű kölcsönszerződés, és ennyi ember nem érti! Kötelezővé van téve az embereknek, hogy válasszanak nyugdíjpénztárat, és azon belül most válasszanak három vagy még több konstrukció közül, hogy melyik az előnyösebb a számukra. Ugyanaz a kérdés merül föl: miért, kaptak kiképzést ezek az emberek arra, hogy mi az, hogy pénzügyi befektetés? Mi az, hogy állampapír, mi az, hogy betét? - és sorolhatnám tovább ezeket a fogalmakat. Hát nem! S ennek ellenére úgy várjuk el tőlük, hogy ehhez értsenek, és olyan esetekben is, amikor kötelező volt nekik.

Nem akarom most ennek a vitáját megnyitni, csak jelezni szerettem volna, hogy a nyugdíjalapok körüli tízéves tapasztalatnak biztos, hogy egy fontos negatívuma lesz az, hogy az emberek úgy léptek be, úgy kötelezték őket bizonyos pénzügyi konstrukciók kiválasztására, hogy ő nem dönthette el, hogy oda fizetnie kell, csak abban volt, hogy mit válasszon, viszont ebben nem kapott igazából mankót, mert az volt, hogy mindenki maga öngondoskodjon a nyugdíjáról. Most szembesülünk azzal, hogy nem tudnak az emberek önmagukról gondoskodni, sőt az is kiderül, hogy olyan hiteleket vesznek föl, amellyel még a meglévő vagyontárgyaikat is veszélyeztetik, hiszen ezek mögött azért még van egy probléma, hogy mögötte lakások, családok, gyerekek és normál életvitelhez szükséges feszültségek is halmozódnak. Hiszen maga a hitel olyan, mint a láz a betegségben, az a jéghegy csúcsa, az jelzi, hogy egy ideiglenes megoldáshoz ragaszkodik egy olyan család, amelyiknek egyébként már rég nem ideiglenes lázcsillapítóra volna szüksége, értsd, hitelre, hanem már ott egy egészen más irányba kellett volna terelni, a tanulás, a munka, a segélyezés, a közösségi szolidaritás és sok minden megoldás irányába. De üzletet csinálni a szegénységből, az biztos, hogy nem helyes, hogy ebbe az irányba terelődött az irány az elmúlt években. És azért, államtitkár úr, az elmúlt két és fél évben, 2006 júniusa óta ez itt egyenes beszédről szólt. Azt mondták, hogy bizony nehéz idők jönnek, és meg kell gondolni. Nézzük meg, hogy mikor szaladt föl a gyorshitelek mennyisége és a problémái is. Bizony az elmúlt két és fél évben. Tehát akkor, amikor egyrészről megszorításokat rendeltek el nagyon sok területen, ehhez illett volna a pénzügyi szabályozás kérdéseit is, azt gondolom, megtenni.

Tehát mi lenne a megoldás? - ez az utolsó kérdés, amire érdemes kitérni. Én azt tudom mondani, inkább arra hajlok én személy szerint mint közgazdász is, hogy akinek egyébként sincs hitelképessége, nincs jövedelemigazolása, azokat nem kellene hagyni, hogy ilyen hitelhez jussanak. Valamilyen más csatornát viszont mellette párhuzamosan fel kell építeni, amely valószínűleg túlmutat a pénzügyi szervezetek és a hitelről szóló különböző jogszabályok szabályozásán. Másrészt abban is egyetértek, hogy valamilyen módon a képzési irányban már az általános iskolától kezdve a pénzügyi ismereteket meg kell erősíteni.

Harmadrészt pedig, hogy a bajt hogyan kell kezelni, azt nyugodtan mondhatjuk, hogy uzsorakölcsönöket eleve nem szabad hagyni. Ha igaz az az állítás, én ezt most nem vizsgáltam, hogy szolgáltatás és ellenszolgáltatás nincs arányban, az baj. Az egy polgári jogilag is már évtizedek óta üldözött szituáció. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha ez így van, akkor ennek a helyzetét meg kell szüntetni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 193 2009.03.09. 1:58  182-218

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! A kormánynak az az álláspontja, hogy 2006-tól nem válságot kezel, az én számomra ez új információ volt. Én mondok egy területet, ami esetleg biztos föltűnt.

(18.40)

Az pedig az egészségügyi ellátás és a felsőoktatásban tanulók és családjaik. Mind a kettőjüknek önmagában sokkal nehezebb lett a helyzetük az elmúlt két és fél évben. Tehát ne mindent 2008 novemberétől számítsunk - azt hiszem, október 7-én jelentette be a miniszterelnök úr, hogy onnantól van világválság Magyarországon -, azt megelőzően volt reálbércsökkenés, emlékszünk? 2004-ben már reálbércsökkenés volt. (Keller László: A szociális ellátórendszerben...)

A szociális ellátásban érintettek; több összefüggése van: a kórházba kerülők, a beteg emberek, a fogyatékkal élők, a gyógyszert fogyasztók már mind-mind kerültek nehezebb helyzetbe. A gyógyszer ára is megdrágult a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatására. Tudjuk nagyon jól: a közgyógyellátásosok köre szűkült. Jó néhány olyan, egészségügyet érintő kérdés volt, másrészt pedig a felsőoktatáshoz kapcsolódóan abban egyetértünk, hogy valóban nemcsak a legszegényebbek jutottak ehhez és kellett, hogy ehhez nyúljanak, hanem például ezen körökben időszakosan megszorultak.

Csak az a gond, hogy aki egyszer ebbe belépett, többet már nem tud kijönni belőle, mert ekkora jövedelme nincs, hogy a kamatokat is tudja állni, sok esetben még a tőke-törlesztőrészletet is. Tehát sajnos azt tudom Békés megyéből üzenni - Karsai József képviselőtársunk is megszólalt ez ügyben nemegyszer -, hogy bizony nagyon sokan hozzányúltak az elmúlt két és fél évben ehhez a gyorskölcsönhöz, és nem tudnak kijönni belőle, és most a kilátásaik még rosszabbak is sajnos. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 61 2009.03.16. 3:12  60-66

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Hozzá nem értés, kapkodás, inkompetencia - mintha ez szerepelne Veres János és csapatának munkaköri leírásában. Gyurcsány Ferenc már nem is meri önökre bízni az uniós vezetők előtt megbukott javaslatcsomagjának kidolgozását, hanem azt egy tanácsadó céggel íratta meg. Emellett hetente potyognak az égből a különböző adómódosítási javaslatok, anélkül, hogy azok valós köztehercsökkentést jelentenének. Szakmaiatlanság, maszatolás, hebehurgyaság, lárifári beszéd jellemzi a Veres-csapat munkáját.

A nemrég bejelentett tervek még arról szóltak, hogy már idén júliustól 2,2 millió forintra módosul a személyi jövedelemadó sávhatára, és kedvezőbb kulcsok lépnek életbe, de emellett megemelik az áfát. Bár a miniszterelnök pár hete azt ígérte, hogy nem lesz trükközés az adómódosítások terén, most mégis úgy tűnik, igenis lesz. Lesz, mert a legfrissebb, idei évre vonatkozó személyi jövedelemadó-tervek már alacsonyabb sávról és a jelenlegi kulcsok megtartásáról szólnak, miközben az áfa- és jövedékiadó-emelést a legrövidebb időn belül bevezetné a kormány.

Az ígéretekkel ellentétben a magánszemélyek különadóját leghamarabb csak jövőre szüntetnék meg, és emellett bruttósítanák a családi pótlékot is. A húzd meg, ereszd meg politikájának a jegyében az számít kegynek önöktől, hogy a jelenleg teljesen adómentes természetbeni juttatások nem egészét, hanem csak felét adóztatnák meg. Kontraproduktív, bumeránghatást kiváltó, túlbonyolított, megkésett - hogy csak idézzünk néhány szakértői kritikát az elmúlt hetekből a kormányzati tervekkel kapcsolatban. Paradox módon a kapkodás, a tervek hétről hétre történő változtatása éppen a változatlanságot és a dermedtséget erősíti. Azt mutatja, hogy a kormány nem képes vagy nem tudja a válságot kezelni, alkalmatlan annak még az enyhítésére is. Hogy is mondta ezt valaki 2006-ban Balatonőszödön: "Általában sok jó ötlet van, egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány."

Tisztelt Miniszter Úr! A kincstári optimizmus miatt alulkalkulálták a nemzetijövedelem-visszaesést és az inflációt. Az így százmilliárdokkal megnagyobbodott költségvetési lyukat valójában úgy akarja betömni a kormány, hogy az ígéretekkel ellentétben idén nem eszközöl jóformán semmilyen adócsökkentést. Növelik a miniszterelnök által korábban a szegények adójának titulált forgalmi adót. A személyi jövedelemadó sávhatára már két éve nem változott. Az áfa- és jövedékiadó-terhek megemelése júliustól fél év alatt azonban akár 142 milliárd forintot is hozhat a konyhára. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdezem, miért nem képes hát végre a kormány valós adócsökkentésbe kezdeni. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 65 2009.03.16. 1:05  60-66

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Korszakosnak titulált adóátrendezés tehát nem lesz, ezt megállapíthatjuk, hanem szakmai-technikai korrekciókat próbáltak miniszterelnök társával együtt eladni mint egy nagy, komoly átrendeződést, válságkezelést. Ehhez képest most mit kaptunk? Már megint pontosított. Mindig egy kicsit pontosít, miniszter úr, a benyújtott törvényt meg valószínűleg módosítani fogja, hiszen volt már példa az elmúlt időszakban arra, hogy a költségvetés az ön módosításainak köszönhetően lett végrehajtva, bár hozzátartozik, hogy ez nem a kormány nagyon szakszerű és technikailag jól előkészített javaslatait idézi, hiszen a saját benyújtott miniszteri javaslatait szavazta le.

Miért nem változtat az irányon? - kérdezem én. Miért nem az adócsökkentésre gondol? Talán az lenne az igazi megoldás arra, hogy a gazdaság motorja valóban elinduljon, és segítsen a jelenlegi válságon.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 50 2009.05.04. 3:06  49-57

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszter úrnak szólt a kérdés, de helyettesítőként remélem, hogy kellő szakszerű választ fogunk kapni és őszintét is.

Ha egy ország mély válságban van, és az emberek egyre nehezebb életkörülmények között élnek, érthetően sokkal érzékenyebbek arra, ha közvagyon elherdálásáról, az állam érdekeinek hanyag képviseletéről szereznek tudomást. Nem véletlen hát, hogy a Postabank-ügy újabb fejleményeit még kritikusabban kísérik figyelemmel az állampolgárok. Joggal teszik: 152 milliárd forintot kellett közpénzből betenni a bankba. 1998-ra a pénzintézet teljes vagyona elúszott. Princz Gábor és csapata az ön miniszterének cégét, a Deloitte-ot választotta ki a bank zűrös ügyeinek átvizsgálására. A versenytársak egybehangzó véleménye szerint - idézem - "azért, mert a Simor András vezette Deloitte-nak különleges volt a pozíciója a magyar piacon, és kétségtelenül ők a legmegértőbbek".

Az állam pert indított az ön miniszterének cége ellen, úgy értékelték, hogy túlságosan is megértően viselkedett a Postabank vezetésének ügyleteivel kapcsolatban, és aránytalanul enyhe megfogalmazású bírálatot fűzött a cég éves beszámolójához. A Deloitte általános véleménye a Postabank Rt. 1997. éves konszolidált éves beszámolójáról véleményük szerint megbízható és valós képet ad. Majd máshol azt írják, hogy "ezen véleményük korlátozása nélkül felhívják a figyelmet a problémás ügyletekre".

Ezek után nem csoda, hogy az állam pert indított a köntörfalazó, de mondhatnánk, túlságosan megértő Deloitte ellen. A Pénzügyminisztérium az ön miniszterének kinevezése után elbukta a pert. Az indokolásban az állt: a Pénzügyminisztérium nem terjesztette a bíróság elé a bizonyítékokat, így az ügyet az igazságszolgáltatás nem tudta érdemben elbírálni. Ennek következtében az állam ahelyett, hogy több milliárdos kártérítést kapna, most több száz millió forint perköltséget fizethet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Felmerül a kérdés: vajon megfelelő gondossággal képviselte a minisztérium az államot? Nem lehet, hogy Karácsony Imréné, aki szintén véletlenül a Deloitte vezető beosztású munkatársa volt 2004-ig, majd ezt követően a Pénzügyminisztérium vezető beosztású tisztviselője, szakállamtitkára, túlságosan megértő hozzáállást honosított meg immáron a minisztériumban? Az ön minisztere úgy fogalmazott - idézem -: "Ami a Postabankot illeti, az egy nagyon érdekes szituáció." Az ön minisztere szerint felülvizsgálatot is kell kezdeményeznie az államnak a Deloitte-tal szemben.

Vajon melyik Oszkónak higgyünk? A Deloitte-vezetőnek, aki egy évre jött haknizni a kormányba, vagy a nemrégen regnáló pénzügyminiszternek?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 56 2009.05.04. 1:04  49-57

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg, hogy először az államtitkár úr hangnemét utasítsam vissza. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Ha nem lett volna házszabályszerű a kérdésem, nem kapott volna lehetőséget államtitkár úr arra, hogy erre válaszoljon, mert én sem tudtam volna a kérdést föltenni. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Az elnök csenget.)

Megkaptam a lehetőséget, és elvártam volna, hogy válaszoljon. Ehelyett vádaskodott, és (Nagy zaj az MSZP padsoraiban.) olyan kérdéseket tett föl, ami egy államtitkárhoz méltatlan. (Egy hang a Fidesz soraiból: Így van! - Nagy zaj.) Egy képviselő felvetett kérdéseire itt válaszolnia kellett volna! Ezt nem tette meg, ezért nem tudom elfogadni a válaszát.

Az meg kimondottan, azt gondolom, arcátlanság, hogy a bíróság befolyásolása kérdésében - amelyet az önök miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc vetett föl - ezen szöveg kapcsán visszavádaskodik. Ilyen nem hangzott el, olvassa el, hogy ebben a szövegben mi volt. (Nagy zaj a Fidesz soraiban. - Egy hang: Igaz!) Én azt kértem számon, hogy a bizonyítékokat miért nem tárták elő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 100 2009.06.09. 13:15  9-207

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2010. évre benyújtott adó- és járuléktörvényekről beszélünk, nem pedig a '98-as, 2001-es vagy 2002-es évről, bár előszeretettel, ha nincs jobb téma, erről beszélnek MSZP-s képviselőtársaink. Azért térjünk vissza arra, ami most a Ház előtt van.

Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy továbbra sem kezelik a magyar gazdaság alapproblémáját, nem teszik versenyképessé a magyar adórendszert, különösen nem a térség többi országával összehasonlítva. Magasak maradnak az adókulcsok, és ezek jelentős teherként nehezednek a gazdaság egészére.

2010-ben a szürke- és feketegazdaság térnyerésére lehet számítani azon intézkedések alapján, amelyeket önök terveznek és úgy halljuk, egyelőre nagy vehemenciával támogatnak. Ráadásul olyan hitelességi problémákat is felvet az önök javaslata, amely pont a 2006-os megállapodásban, amikor a vállalkozókkal az Érdekegyeztető Tanácsban megállapodtak, akkor a különadó két évig való fenntartása mellett foglaltak állást, most viszont ugyan az adónak ezt a formáját kiveszik, helyette viszont a társaságiadó-kulcsot emelik meg 3 százalékkal. Ráadásul ez pont azt a kis- és középvállalkozói szférát érinti, amelyek ezt az adót meg is fizetik egészében.

De nézzük meg, hogy mire való az adópolitika, az adótörvények elfogadása. Azt gondolom, nagyon markánsan körvonalazott, hogy a Szocialista Párt az adót egyféle sarcnak, a jövedelem egyféle újraosztásának tekinti, egyik helyről elvesz, másik helyre odaad, majd aztán egy fél év múlva, egy év múlva újból egyik helyről elvesz, másik helyre odatesz. Ebből nyugodtan az következik, hogy erőtlen, egymást kioltó adómódosításokon megyünk át. Azt gondolom, nem véletlenül volt az SZDSZ-nek a 2009-es adótörvényről az az álláspontja, hogy nem támogatja, és az MDF segítségével tudták akkor önök ideiglenes koalíciós partnerként ezt átvinni, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy négy hónapot is alig bírt ki, hiszen már áprilisban a kormány tárgyalta az ez évi, 2009-re vonatkozó adójogszabályok változását, amelyet még a Gyurcsány-kormány nyújtott be.

Ezt csak azért kell visszaidézni, hogy ne feledjük el, ne legyünk amnéziások, és akkor utána, amikor kiderült, hogy nem jó ez az adótörvény, akkor megvárták a Bajnai-kormányt. Oszkó Péter miniszter urat szívesen láttuk volna, hiszen neki ez lett volna igazából a szakmai debütálása, a saját törvényét most tudta volna igazából megvédeni, de Katona Tamás jelentkezett be helyette. Örömmel látjuk államtitkár urat is, de mégiscsak ő jött az adó világából, az adózók világából, az adószakértők, az off-shortos adószakértők (Dr. Szabó Zoltán: Off-shore!), egyáltalán az adótanácsadók világából, és azzal mutatta be a miniszterelnök úr, hogy ő majd meg fogja mondani, hogy mi lesz az a remek adótörvény, amely kihúzza a magyar gazdaságot a bajból.

Ez már egyébként ellentmondás, és azt gondolom, hogy van mögötte, az ő távolléte mögött is ellentét, hiszen láthatóan a Szocialista Párt egészen mást lát ebben az adótörvényben, mint ami az adószakértő, jogász végzettségű pénzügyminiszter elképzelése volt.

(14.30)

Ez mutatja is egyébként, hogy eltérés van, lényeges eltérés bontakozott ki a mai kormány és a Szocialista Párt jövőképe szempontjából. Azt gondolom, hogy világos célkitűzése lehet egy adótörvénynek - és akkor hallják, hogy a Fidesz részéről mi hogy gondolkodunk erről -, hogy bizony a válságra kell választ adnia. Arra a válságra, amelynek a legjellemzőbb jegye az, hogy a gazdaság mélyrepülésben van, ami egy rendkívüli helyzet, de a rendkívüli helyzethez igazodóan önök nem adócsökkentés - a vitát végighallgatva az előbb - változatát és irányát határozták meg, hanem ahogy az önök célkitűzésében van. Ezért nem is tudunk egy nyelven beszélni most már, így érzékelhető is, hiszen mi azt mondjuk, hogy a gazdaság problémáira kellene választ adni, önök pedig megpróbálnak valamiféle társadalmi szempontokat figyelembe vevő, de összességében mégiscsak egyre belebonyolódó, bonyolult adórendszer-változásokat hozni; egy biztos, amelyet minden adótanácsadó, adószakértő és adózó ért... Ha év közben többször változtatják a szabályait - márpedig ha megnézzük, hogy az elmúlt időszakban mi történt -, állandóan változó, újabb és újabb adóalapok, újabb adókulcsok, adókoncepciók, új adónemek megjelenítése nehezíti és terheli a magyar gazdaság mélyrepülésének megállítását és a válságból való kilábalás irányát.

Ezért rossz az irány, először is szögezzük le. Amit önök benyújtottak, szerintem egy-két hét múlva rá fognak jönni, hogy nem jó az iránya - már egy-két képviselő jelezte, hogy ilyen-olyan, kisebb-nagyobb változásokra van szükség. Csak az a baj, hogy mi ettől aggódunk, láttunk már egy ilyen attrakciót. Éppen egy hónappal ezelőtt tették ezt önök meg, amikor benyújtott a Gyurcsány-kormány egyféle adómódosítást, majd pedig az új kormány belenyúlt egy másik módosító javaslattal, és az általános vitában még egészen más adótörvényről vitatkoztunk, mint amit aztán önök végül is megszavaztak. Úgy érzem, hogy megint arról van szó - ezért nem is feltétlenül örömmel látom azt a vitát -, hogy próbálunk megint egy nem hiteles adótörvény-tervezetről vitát folytatni, mert részben a számítások is vitathatóak, részben pedig annak hatásmechanizmusai is vitathatóak, de leginkább az, hogy nem tudjuk, hogy a végén, június 29-éig mi fog véglegesen történni vele. De a nagy nyári szünetben ki fog arra emlékezni, hogy milyen képviselői vagy kormány által benyújtott kapcsolódó módosító javaslatokkal, netalántán koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslatokkal átírják ezt a törvényt?!

Nem bízunk önökben! Először is ez a legfontosabb a törvénytervezet vitájában. Ezért is van - azt gondolom - az, amit Tállai András és több képviselőtársam is mondott, hogy nagyon nagy bizalmatlansággal fordul önök felé a társadalom, amikor azt mondják, hogy adócsökkenés lesz, abból mindig adóemelés lett; amikor azt mondták, hogy ebből munkahelyek lesznek, akkor ebből csak a munkanélküliség nőtt.

Ha megnézzük, hogy a világ felé hogy haladnak, akkor a célok tekintetében nagyon jó, sima szövegek vannak, amelyek - azt lehet mondani - jól festenek egy jelentésben. De amikor megnézzük ténylegesen, hogy milyen törvénymódosítással találkozunk, akkor az derül ki, hogy azzal ellentétes technikákat, ellentétes irányokat határoznak meg, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy szembemennek a világ megoldásaival. A világ megoldásai elsősorban abba az irányba mennek, hogy a válságot fékezni kell, meg kell próbálni megőrizni a lakosság fizetőképességét, fogyasztási nagyságrendjét, a vállalkozások beruházásokra való ösztönzését teszik. Ha ezt megnézzük, hogy önök milyen módosításokat tesznek ebben az irányban, nem látjuk sem a beruházások növekedését, amiből munkahelyek jöhetnének létre, nem látjuk azt, amiben a lakosság jövedelmi pozíciója megmaradna, ezáltal a fogyasztást fenn tudná tartani. És ha azt nézzük meg, amit a közgazdászok szeretnek mondani, a versenyképesség szempontját, akkor azt kell mondani, hogy erőtlen és kevés lépést tesznek meg abba az irányba, hogy a szomszédos országokhoz képest nemhogy adóelőnyhöz, de legalább azonos adózási feltételekhez kerüljenek.

Ez alapján viszont Bajnai Gordon miniszterelnök úr szavait tudom idézni, hogy ő is megállapítja, hogy a többi kelet-európai uniós versenytársnál alacsonyabb a versenytársak adószintje, mint a magyarországi adószint, még a változás hatásának ellenére is. Ezért mondjuk, hogy erőtlen, kevés, és ráadásul sok tekintetben nem elegendő ahhoz, hogy a gazdaságot beindítsák, a gazdaságnak azon következményeként pedig megakadályozzák a munkanélküliség további növekedését. A hazai vállalkozások pedig versenyhátrányt kénytelenek elszenvedni ezen adómódosítások elfogadása esetén is.

Mi a mércéje egy ilyen adótörvénynek? Azt gondolom, azt ennek a vonalmércéje mentén érdemes megnézni. Ha egyetértünk abban, hogy a gazdaság bajaira kell választ adnia, legalábbis arra tekintettel kell lenniük az adótörvényeknek, akkor a munkanélküliek növekvő számát kellene megállítani, a munkahelyek változatlanul magasan maradt adószintjét kellene legalább a szomszédos országokhoz viszonyítani, és abban megtalálni a versenyhátrány ledolgozását.

Másrészről a magyar adórendszer átláthatóságát, nehézkességét és sokféleségét, ami minden szempontból kritika alá van véve... - sajnos a 18. új adóra tesznek javaslatot, amit 2002 óta bevezettek. De csak ha a Gyurcsány-Bajnai időszakot nézzük is, ez a 13. új adó, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a három szocialista miniszterelnöknek és kormányának egy azonos jellemzője van: újabb és újabb adókat vet ki. Ettől nemhogy előrébb menne a magyar gazdaság, hanem egyre inkább mélyebbre, lejjebb csúszik.

Ráadásul, ha azt, ami nem kerül pénzbe, az eljárási rendjét nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy még bonyolultabb adórendszerré válik. Egyet nyugodtan állíthatunk: a szoftverkészítő cégek már dörzsölhetik a kezüket, mert át kell írni a teljes adózás szoftverrendszerét, ezáltal ha megkeressük, hogy miért is tárgyaljuk nyáron az adótörvényeket, egy biztos: sok idő kell ahhoz, amíg átállnak az elektronikus adóelszámolási rendszerek erre az új szisztémára, új felfogásra. Nyilvánvalóan nagyon komoly képzési és konferenciaszervezési üzletágat lendítenek föl ezzel a Pénzügyminisztériumban és környezetében levő tanácsadók számára.

Úgy gondolom, hogy nem helyes ez az irány, nem ebben kellene jeleskedni, sokkal inkább egy átláthatóbb, egyszerűbb adórendszer irányába kellene lépni. Ha még egy problémáját megnézzük a magyar gazdaságnak, mindenféleképpen azt kell kiemelnünk, hogy a piac szűkülésével szemben nem segíti a piac megtartását és a piacon való versenyképességét és ennek megfelelő bővülését, amiből a munkahelyeket várhatnánk, hanem tovább löki lejjebb a gazdaságot és szűkíti a piaci lehetőségeket.

Ha megnézzük társadalmilag, az igazságosság oldaláról, ha megengedik, még egy szempontot szeretnék említeni, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a javaslat bünteti az embereket. Bünteti azokat, akik az öngondoskodást választották és választanák a jövőben, büntetik azokat, akik tanulni szeretnének, büntetik azokat, akik gyerekeket vállalnak. Bünteti a szegényeket, mert növeli a szegények adóját, az inflációt, bünteti a kis keresetűeket, mert az áfa drasztikus, 25 százalékos szinten tartásával elviselhetetlenül növeli a kiadásaikat.

Persze, államtitkár úrnak rögtön válaszolok, mert tudom, hogy azt mondja, hogy ez most az áfa 25 százalékra emeléséről már nem szól. Igen ám, de 2010. január 1-jével - ha úgy tetszik - már azt beborítékolták. Az már eldőlt, hogy az az áfaemelés létre fog jönni, és valójában együtt kell nézni a különböző adóváltozások hatását. Önök ugyan szétszalámizták az egész adózási, elvonási rendszert, szétválasztották a költségvetés elfogadásától, amiről Tállai András beszélt, de ennek ellenére nyugodtan mondhatjuk, hogy egyben ennek a hatásai rossz irány - nem ebbe az irányba kellene haladni -, és mindenféleképpen még mélyíti a válságot. Tehát sajnos nem nagyon leszek próféta, ha azt mondom, hogy ennek a törvénynek igencsak java részében pont önök fogják kezdeményezni az átírását, ha még ősszel önökön fog múlni ez a kérdés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 108 2009.06.09. 1:53  9-207

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Göndör úrtól elnézést kérek, úgy látom, hogy személyesen sértve érzi magát (Göndör István: Nem, csak elolvastam. A beruházási kedvezményről beszéltem.), de azért a valósághoz kössük magunkat. A társasági adó kedvezményeiről ugyan nem beszéltem, de ha gondolja, szólok. Én azt mondtam, hogy az önök adópolitikája nem segíti a beruházásokat, sőt további beruházáscsökkenést ösztönöz, és ezt nem kellene tenni. De ha a kedvezmények megszüntetését szeretné hallani, mert lehet, hogy nem olvasta ön ezt a törvényt, akkor a megszűnő kedvezményeket a társasági nyereségadó szempontjából mielőtt elkezdeném sorolni, először a kulcs: a társasági nyereségadó 16-ról 19 százalékra való emelésére szeretném felhívni a figyelmet. Majd pedig megszűnnek azok a kedvezmények, amelyek a szabályozott piacon kötött ügylet nyeresége alapján történő adóalap-csökkentést érintik, a kvótakereskedelemből elért nyereség alapján történő adóalap-csökkentést, a szabadalom- és a mintaoltalom költsége a kis- és középvállalkozásoknál - amiről nagyon jól tudjuk, hogy az innováció és a kutatás-fejlesztés föllendítése teremtette meg a világ minden pontján a gazdaság bővülését -, a kis- és középvállalkozásokba történő befektetésen realizált árfolyamnyereség levonhatóságát, de az iparűzési adó csökkentő tételként történő érvényesítését is elvonták, illetve az adott vagy kapott támogatásokat. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy bizony rontottak a munkahelyteremtés lehetőségén a vállalkozói oldalon is, nem csak a munkavállalói oldalon.

Amit pedig filozófusunk, Szabó úr szólt, arra én azt tudom mondani, hogy sok esetben úgy érzem, hogy csak provokál, ezért nem reagálnék rá, nem érzem, hogy méltó módon, tényleg 2010 gazdaságpolitikájának javításából indul ki, amikor megszólal. Ezt sajnálom. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 77 2009.09.14. 3:03  76-82

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A pénzügyminiszter felelősségi körébe tartozik a nemzeti vagyon kezelése, védelme. Higgye el, államtitkár úr, ezen a területen százmilliárdokat, tehát nagyságrenddel többet lehet megspórolni, mint például a kismamákon, a hátrányos helyzetűeken, a megváltozott munkaképességűeken, a diákokon vagy az idős, beteg embereken.

(16.20)

Az Állami Számvevőszék és az ügyészség is úgy látja, óriási pazarlások történtek a közvagyon lelkiismeretlen elkótyavetyélése nyomán. Az ügyészi szervek számos esetben vizsgálatot kezdeményeztek. Az egyik nagy port felverő gyanús ügyben legalább félmilliárd forintnyi vagyonvesztést okozó hűtlen kezelés gyanújával nyomoz az ügyészség.

A sukorói ügy közfelháborodást váltott ki, ennek ellenére 2009. április 1-jén a beruházást a Gyurcsány-Bajnai-kormány egyik utolsó döntéseként - április 1-jén, nem tréfa ez, kérem - kiemelt állami beruházásnak minősítették. Közben elkészült a Bajnai Gordon miniszterelnök által a Pénzügyminisztériumtól ez ügyben megrendelt vizsgálati jelentés is, amelyet nem ismerhet meg a közvélemény.

A Pénzügyminisztérium kommunikációs igazgatója, Pichler Ferenc szerint az úgynevezett King's City-ügyben készült vizsgálati jelentés nem tartozik a nyilvánosságra. Oszkó Péter a Népszabadságnak pedig arról számolt be, hogy a belső eljárás során nem találtak komolyabb szabálytalanságokat. Ingatlanszakértők az ügylet hátterében hemzsegő off-shore cégek miatt egyértelműnek tekintik, hogy itt óriási értékű földspekulációról van szó: az olcsón megszerzett tóparti területet, építési területté nyilvánítása után, több ilyen cégen átmozgatva végül tíz-, akár hússzoros áron lehetett továbbértékesíteni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi az oka annak, hogy az Állami Számvevőszék, illetve az ügyészség gyanújára oda sem figyelve, hajthatatlanul ön is, miniszter úr is és miniszterelnöke meg akar szabadulni a közvagyontól, még akkor is, ha ez több százmillió forintos vagyonvesztést okoz Magyarországnak? Mit nem tudhatnak meg az emberek, mi áll abban a titkos jelentésben? Kik az érintett off-shore cégek tulajdonosai? Milyen alapon zárja ki a közvagyon tulajdonosait, az ország állampolgárait a vagyonokról szóló jelentésekből?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 81 2009.09.14. 1:05  76-82

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem fogadom el a választ (Zaj. - Az elnök csenget.), mégpedig azért, hiszen egy felelős pénzügyminiszter nevében nyilatkozó államtitkár azt mondja, hogy ő nem tehet semmiről sem, ami az állam vagyonával kapcsolatos döntéshez kapcsolódik. Szerintem ez elfogadhatatlan, még Bajnai Gordon se fogadta volna el ezt a válaszát - bár ő most nem fog erről szavazni -, hiszen ő olvasta a jelentést. Én csak annyit szerettem volna kérni, hogy mi is olvashassuk el ezt a jelentést, és valóban megismerhessük, hogy off-shore cégek, off-shore cégek tulajdonosai nincsenek ebben érintve, és minden a legmegnyugtatóbb módon történik.

De épp az ÁSZ-jelentés is felhívta a figyelmet arra, hogy nincsen minden ebben a kérdésben rendben, ezért én azt gondolom, joggal vetjük fel azt a kérdéskört, hogy erre tiszta, egyértelmű választ kapjunk. Nem elég az ön csengő, de mégsem teljesen mindig hiteles választ adó szava, hiszen már hallottunk olyat, amikor aztán kiderült, hogy mégsem volt igaz az, amit államtitkár úr állított. Ezért még egyszer: nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 38 2009.09.29. 30:13  31-225

DOMOKOS LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008. év költségvetésének végrehajtását tárgyalva drámai évnek nevezhetjük ezt az évet, hiszen a magyar gazdaságban, a magyar költségvetésben olyan folyamatok játszódtak le, amelyekre nyugodtan mondhatjuk, hogy nem készült fel Magyarország. Mondhatják persze, ahogy el is hangzott, hogy a világ sem, de azért látszik, hogy a mozgástere lényegesen kisebb, mondhatni, nulla mértékű volt a válság önálló megoldására a magyar költségvetésnek.

Ha a 2008. októberi eseményeket értékeljük, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormány gazdaságpolitikájának legsúlyosabb kritikája ez, hiszen a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió segítsége kellett ahhoz, hogy Magyarország ne legyen az Unió történetének első fizetésképtelen állama. A GDP-arányos államadósság mértéke drámaian megugrott, az állampapírpiac lefagyott, miközben a gazdaság motorjai végérvényesen lefulladtak, a kis- és középvállalkozások a magas adóterhek miatt nem képesek fölvenni a versenyt a régiós versenytársaikkal.

Igaz, ezek a folyamatok, nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2004-es EU-s csatlakozástól kezdve visszavezethetők, hiszen a velünk csatlakozó országokkal ellentétben mi igazából nem tudtuk kihasználni az európai uniós lehetőségeket. Úgy is mondhatnánk nagyon leegyszerűsítve, az összes költségét, kárát bevette Magyarország lakossága és gazdasága, az összes haszna pedig valahol máshol csapódott le, máshol jelent meg. 2006 aztán az igazság első pillanata volt, amikor az őszödi beszédben mindenki megismerhette ennek részleteit is.

De ez lenne a kisebbik baj, ha csak ilyen stílusproblémák lettek volna, hanem ekkor jelentkezik az az egész magyar gazdaságra nyomást gyakorló adóteher-növekedés, amellyel kapcsolatban már akkor a Fidesz világossá tette, hogy elkezeli ezt a válságot a kormány, a kormánytöbbség, az MSZP és az SZDSZ. Hibás gazdaságpolitikai lépések tömegét indította el, hatalmas adóemelésekkel, amelynek eredménye az, hogy gyakorlatilag egy legyengült magyar gazdasággal, egy legyengült magyar költségvetéssel, tartalékok nélküli költségvetéssel, és a gazdaság szereplőinek is igazából tartalék nélkül kellett megküzdeniük ezzel a 2008. októberi eseménysorral.

Ennek következményeképpen a beruházások leálltak, jelentősen visszaestek, ehhez a magyar államháztartás, a magyar költségvetés beruházásai is hozzájárultak, hasonlóan, mint ahogyan a versenyszféra beruházásai is leálltak. Ellentétben azzal, amikor is Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, egyáltalán a világon a legtöbb gazdaságilag értelmes lépéssor, a munkahelyek megvédése érdekében pótlólagos beruházások generálása történt. Ezzel szemben Magyarországon, mint ahogyan mondtam, a munkanélküliségi ráta elkezdett emelkedni, a beruházások leálltak, és a fizetésképtelen cégek száma is drámaian megnőtt. A magyar kormány magára hagyta a gazdaságot, magára hagyta a gazdaság szereplőit, a munkahelyeket teremtő vállalkozásokat.

Tehát a folyamatoknak igazából, azt gondolom, 2008 októbere csak egy világos, az igazság pillanatának második lépéssora volt, bemutatta, hogy a 2006-os korrekciók nem feleltek meg a szükséges intézkedéseknek, rávilágított a bűnök súlyára. Mit lehetett ezzel kezdeni?

A kormány először, emlékezzünk, szeptemberben még lebecsülte; Bajnai Gordon, akkori gazdasági miniszter, majd pedig természetesen más magyarországi, kormányhoz közeli, az MSZP-hez közeli, hű szakértők és véleményalkotók azt mondták, hogy Magyarország föl van készülve, meg van erősödve, és majd ezt meg sem fogja érezni.

(12.00)

Ezzel szemben mi történt? Nagyon hamar ki kellett józanodni, hiszen a pénzpiac valóban benyújtotta a számlát, nem volt hajlandó hitelezni a magyar költségvetés hiányát. Ekkor felgyorsultak a tárgyalások, és ezek a külső szervezetek egy gigahitelt, egy 20 milliárd euró nagyságú segélycsomagot állítottak össze. Önök még ma is azt állítják, hallhattuk a beszámolókat a kormány részéről, hogy ez csak a likviditási bajok kezelésére, a befagyott pénzpiacok enyhítésére kell. Nagyon jól tudjuk, hogy mit mutatnak a tények. 2008. november 12-én először az IMF, majd 2008. december 8-án az Európai Unió Bizottsága által biztosított hitelkeretek lehívását követően több mint 200 milliárd forintot már a folyó működési kiadások finanszírozására kellett felhasználni. Egyébként folytatódik ez a folyamat, a jelentések szerint 2009-ben körülbelül mintegy felét használta fel a magyar kormány ennek a hitelkeretnek.

Azt gondolom, hogy már megint baj van, önértékelési gondjai vannak szocialista képviselőtársaimnak és a kormánynak. Mindenáron óhajtják a sikert, és gondolom, az egész ország azt szeretné, hogy sikeres legyen az ország. De azért akkor is szembe kell nézni a tényekkel, ha mindenki szerint már túl is vagyunk a nehezén, és a gondok közel sem akkorák, mint amilyeneknek látszanak. A tények azt mutatják, hogy a gondok nagyok, igazából csak most érik el a reálgazdaság folyamatait, most lassulnak le a gazdaság motorjai, és még 2010-ben sem számol a kormány növekedéssel.

Ha reálisan nézzük a folyamatokat, akkor nyilván a költségvetés 2008-as számaiban is megtalálhatóak azok a figyelmeztető jelek, amelyeket a magyar kormánynak 2008 folyamán és az év végén már érzékelnie kellett, bár az Állami Számvevőszék felhívta a figyelmet, hogy a zárszámadás prezentációs képessége korlátozott. Ez azt jelenti, hogy információk nélkül kormányozott a kormány, és még egy évvel a teljesítés után sem tud megfelelő információkat bemutatni az egyes tényszámok mögött és azok elemzésére. Így az Állami Számvevőszék sem tudja ezt megoldani.

Ennek ellenére néhány számot szeretnék kiemelni. Ha megnézzük, hogy az APEH-nél mennyi az adózók fennálló tartozása, az bizony 30 százalékkal tovább nőtt, 330 milliárd forinttal emelkedett, ma már 1410 milliárd forint akkor, amikor a költségvetés hiánya 900 milliárdos nagyságrendű volt. Azt gondolom, a Számvevőszék elnöke helyesen világított rá arra, hogy most már másfélszeres a gazdaságban lévő kintlévőség ahhoz képest, mint amekkora a hiány. Ebben az a legtragikusabb, hogy az APEH értékelése szerint ennek kétharmada behajthatatlan. Ez azt mutatja, hogy elhibázott adórendszer lett bevezetve Magyarországon, a korrekcióval is elhibázott lépések sora történt meg 2006-ot követően, és ennek egyik legjobb mutatószáma az, hogy bizony nem tudja a gazdaság befizetni a megemelkedett adó- és járulékterheket.

Azt mondták önök, hogy nem emeltek adót. Azt gondolom, a 2008-as számok nagyon jól mutatják, hogy azoknak a bevételeknek nagyon komoly hányada, amelyek az adókból és járulékokból adódtak, az adókulcs változásából, az adószint emelkedéséből származott. Ennek eredményeképpen ma a magyar reálgazdaság, a magyar munkahelyeket teremtő gazdaság sínyli meg ennek következményeit, és nyugodtan mondhatjuk, rakétasebességgel épül le a gazdasági szféra. Miből lesz majd talpra állás? Miből lesznek majd új munkahelyek? Erre önök egy választ adtak, de az már 2009-2010-re vezet át, ezekről részletesebben nem szólnak, az "Út a munkához", a közmunkák, az állam majd ad munkát. Azt nyugodtan mondhatjuk, legalábbis mi, közgazdászok, hogy abból nem lesz járulékbevétel, nem lesz adóbevétel, abból nem lehet egészségügyet finanszírozni, nem lehet a nyugdíjasokról gondoskodni, nem lehet az oktatásügyet és semmi egyebet sem biztosítani, ha önök ezt a megoldást tekintik lehetőségnek és megoldásnak a következő időszakban is.

Nézzük meg, hogy a gazdaság hogyan teljesített a költségvetés szemszögéből! Az egyik oldal a már meglévő kintlévőségek. A másik, milyen meglepő, megint a Bajnai miniszter úrhoz vezet. Ő volt a gazdaságpolitika irányítója, úgy tűnik, abban a bizonyos Gyurcsány-kormányban. Bizony 2008-ban a gazdasági és európai uniós ügyek felelőseként 350 milliárd forinttal tudott a gazdaságnak nyújtani, mint amit a 2008-as költségvetés tervezett. Nem kellett volna semmiféle rendkívüli teljesítményt biztosítani a tisztelt - ma már - miniszterelnök úrnak, csak a költségvetésben megjelenő európai uniós források felhasználását, ami 45,2 százalékkal maradt el, illetve a központi költségvetésben az európai uniós forrásokhoz kapcsolódóan 36,9 százalékkal. Ez 80 milliárd volt, az előző 270 milliárd, ennek az összege adja ki azt a 43 százalékos elmaradást, amit kimondottan a szakminiszter úr, ma már miniszterelnök úr felelősségébe lehet helyezni. Hiszen az Új Magyarország-terv és a hozzá kapcsolódó európai uniós források felhasználási rendszere, összege, eljárási rendje tetten érhető személyében.

A felelősség és a probléma maga a kormány. Ilyenkor már ezt lehet megfogalmazni, hiszen ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a költségvetés megtehette volna talán, hogy az európai uniós forrásokhoz hozzájuttatja a magyar gazdaságot még egy válság keretében is, sőt a Fidesz is azt mondta, azt mondja, hogy igazából az európai uniós források előrehozásával még túl is kellett volna teljesíteni ezt a pénzlehívási ütemet, nemhogy féken tartani, fékezni, spórolni ezen. Ez az a spórolás, ami értelmetlen, ez az a spórolás, ami a magyar gazdaság szereplői számára megbocsáthatatlanul éveket veszít el, sőt bizonyos cégek számára a teljes felszámolást jelenti, így ők már a munkahelyeket sem fogják tudni létrehozni.

Ha a kormányzat ezen hosszabb időtávjában tekintjük a folyamatot, 2008 a tücsökkormányzás bűneinek árát megfizető költségvetésről ad számot, és nemcsak a költségvetés, hanem az ország lakossága is megfizeti ezt. Bár még bizottsági beszámoló van, de Kékesi Tibor tévesen idézi saját törvényüket, 2007. január 1-jétől az államháztartási törvény bizony, ha tetszik, ha nem, az elsődleges egyenlegében többletet ír elő a magyar költségvetés szereplői számára. Ez azt jelenti, hogy spórolni kell az oktatáson, az egészségügyön, a nyugdíjasokon, az önkormányzatokon és minden költségvetési soron, ezért ostorozza az egészségügyi alapot, ezért ostorozza a nyugdíjalapot, az önkormányzatokat, hogy egyáltalán vissza tudja fizetni az elmúlt évek drasztikus adósságterheit, kamatterheit. Hiszen ha megnézzük, ma a költségvetési hiány nagyobb mértékű, mint amennyi kamatterhet kell a magyar költségvetésnek, a központi költségvetésnek cipelnie.

Úgy gondolom, külön vitakérdés lehet, hogy helyes-e más alrendszerekre, így az önkormányzati alrendszerekre áttolni ezeket a hiányokat, ezeket az adósságokat, ezeket a kamatterheket, amelyeket a kedves szocialista képviselők, a tisztelt kormány az elmúlt években a rossz gazdaságpolitikának köszönhetően felvettek és megterhelték velük az ország egészét. Láthatóan most a terheket igyekeznek másokra áttolni, ennek felelősségét elhárítják maguktól.

(12.10)

Miről is beszélünk? Az államadósság a 2008. év végén 7,1 százalékkal magasabb, mint 2007-ben volt, ez 18 103,9 milliárd forint. Ha megnézzük, a költségvetés tekintetében ez 2007-hez képest - vagy önmagához képest, 2007-hez képest - 16 százalékkal nagyobb. Ez az, amikor azt mondjuk, hogy 2008-ban drasztikus államadósság-növekedést hajtottak végre. Önök mindig csak egyetlenegy számra figyelnek, az államháztartás hiányára, de legalább még három-négy fontos szám van, ebbe az államadósság is beletartozik, hiszen azt nem mondhatja egy család, hogy felvett a nagyapa meg a papa, meg a fiú a múlt évben, az előző években 18 millió forintot - most egyszerűsítsük le a családok szintjére -, és ennek a kamatterheivel már nem foglalkozom, ezzel nem kell számolni.

De igen, számolni kell évről évre, egy évtizeden át legalább még ezekkel a többlet-kamatterhekkel, amelyek 100 milliárdos nagyságrendekben mérhetők évente, azt önök miatt ennek a költségvetésnek biztosítania kell, és ha az államháztartási törvény 2010-ben is hatályban tartják, ez azt jelenti, hogy az önkormányzati szférából, a betegektől, az oktatástól fogják elvenni a pénzt. Ezek a megtakarítások azért kellenek - ezek a spórolások, ahogy önök mondják -, nem azért, hogy a válságból kikerüljünk, hanem azért, hogy az előző évek önök által felvett hiteleinek a kamatait ki tudják fizetni. Ezért veszik el a gyermekétkeztetéstől a támogatást, ezért veszik el a gyámügyekben érintett árváktól a támogatást, ezért veszik el az önkormányzatok különböző szociális vagy városüzemeltetési feladataihoz kapcsolódó pénzeket, mert így tudják kifizetni a saját maguk által az előző években elpazarolt, elköltött pénzek terheit, és még nem a visszafizetésről beszélek, csak a kamatterhek kérdéséről. Ekkor arról beszélni, hogy egyébként majd meg a maastrichti kritériumok szerint csökkenteni is fogjuk az adósságot, ez, kérem szépen, újabb sarcot, újabb megszorítást kell hogy jelentsen a költségvetésben. Tehát joggal azt tudom mondani, hogy ha drámainak neveztem a 2008. évi költségvetést, akkor azt gondolom, hogy ezek a számok jól alátámasztották, amelyeket elmondtam.

Meg szeretnék felelni annak a feladatomnak is, hogy 17 bizottság kisebbségi véleményét is elmondjam, legalábbis megpróbálom annak egy részét - ezt a többségi előadó nem tette meg, de én nem fogom az ő többségi bizottsági véleményeiket is ismertetni.

Azt gondolom, először is a költségvetési bizottsággal kezdem, amely egyféle összefoglaló képet is adott a költségvetéssel kapcsolatban. Az egyes fejezeteit nézzük! Úgy gondolom, a legkritikusabb és a legvérlázítóbb a vagyongazdálkodási fejezet, amelyről az Állami Számvevőszék is lesújtó véleményt ad. A vagyongazdálkodás területén az Állami Számvevőszék szerint az állami vagyonnal kapcsolatos bevételeket nem lehetett ellenőrizni. Egyszerűen megtrükközték. Nem volt mód arra, nyilvántartás nem biztosítja az ellenőrizhetőséget, ezért a 2008. évi nyitó- és záróállomány meghatározása nem fogadható el. Tehát azt sem lehet tudni, hogy mennyivel indult el ez a tevékenység az év elején, és mivel zárult.

Azt gondolom, ha valami felelőtlen gazdálkodás számon kérhető a kormányon, ami tényleg csak rajta múlik, nem a világgazdaságon, nem az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikáján: egyszerűen rend nincs önöknél. Ahol pedig nincs rend, ott nem is várható el, hogy ésszerű gazdálkodás történjen. Nem várható el, hogy ésszerűen, nem az emberek terhére garázdálkodnak, gazdálkodnak ezzel a vagyonnal. Azt gondolom, nem erős kifejezés ma azt mondani, hogy vagyongazdálkodás terén elfogadhatatlan, ami történt.

És ehhez kapcsolódnak azok az apró kis privatizációs történetek - egyenként egyébként nem kis pénzről van szó, de az összköltségvetésen belül persze mondhatják, hogy az egész 100 milliárd forint, amiről szó van, de azt gondolom, ez az, ami a cseppben a tenger -, amiben leginkább körvonalazódik, hogy milyen felelőtlen politikát folytattak. És hogy ne feledjük, a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó területről beszélünk, és ezen belül is Veres János volt az akkori pénzügyminiszter, most nem Oszkó Péter pénzügyminiszter nyakába szeretném varrni a 2008-as vagyongazdálkodás felelősségét, azt tőle számon kérni. Bár azt gondolom - a hírek sajnos semmi jót nem jelentenek, amik az elmúlt hónapokban a felszínre kerültek -, majd még a 2009-es zárszámadás később adatik, de azért azt gondolom, tanulságos, és azért örülök, hogy államtitkár úr hallgatja szavaimat. Bizony a moszkvai kereskedelmi képviselet értékesítése, a sukorói ingatlanügylet, a MÁV Zrt., a Magyar Posta Zrt. épületeinek eladása mind-mind erősen vitatható ügyek, amire a megfelelő számvevőszéki vizsgálatok is felhívták a figyelmet.

További átláthatatlansággal és ellenőrizhetetlenséggel kapcsolatos gondokat jeleznek a 4-es metróval kapcsolatos megállapítások, ahol is, kérem szépen, 16 milliárd forintos eredeti 2008. évi támogatással szemben - majd Kékesi úr segít nekem - 45 milliárd, ugye. (Dr. Kékesi Tibor bólint.) Azt hiszem, 45 milliárd az éves pénzfelhasználása a költségvetésnek. Két és félszeresére nőtt egy éven belül, különösebb parlamenti jóváhagyástól függetlenül ez a mamutberuházás, ami - azt gondolom - megint csak úgymond zászlóshajója az önök gazdaságpolitikájának, az önök irányításának, hiszen az ország legnagyobb beruházásánál az Állami Számvevőszék oldalakon sorolja, hogy előző évben is, ahogy megmondta, 2007-ben is megmondta, 2008-ban is, és most 2009-ben is felhívja a figyelmet erre és erre a rendbe teendő dolgokra. Hiszen önöknek olyan finanszírozási szerződése van, amely alapján a kormány semmilyen módon érdemileg nem tud beleszólni a költségek növekedésébe.

Akkor ezzel, kérem szépen, rendben is van? Évről évre önök úgy gondolják, hogy el kell fogadni ezt a költségvetést? Hát arra ösztönzöm önöket is - bár a bizottsági ülésen nem sikerült -, hogy ezt a költségvetést nem lehet elfogadni. Ennek a zárszámadását nem lehet elfogadni. Mert akkor, aki emellett igen szavazatot tesz, az ezzel a gyakorlattal, amit itt akár a vagyongazdálkodásnál, akár pedig a 4-es metró kapcsán megengedhetőnek tartanak, ezzel azonosul. Közös felelősséget vállalnak a felelőtlenségben. Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan. Tegyenek rendet! Tegyenek rendet, amíg még lehet, a 2009-es zárszámadásban már ezek a szégyenfoltok ne legyenek benne!

Folytatva a költségvetési bizottság észrevételeit, a költségvetési bizottság megállapítja, hogy több esetben elutasító véleményt fogalmazott meg a zárszámadással kapcsolatban. Ez történt a lakástámogatások kapcsán, amelyben önök szerint megint pazarló költségvetés zajlik, az emberektől ezt el kell venni. Ehhez képest saját házuk táján nem tudnak elszámolni, az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozó Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézetnél, de akár az európai uniós operatív programoknál, mint a kelet-magyarországi vagy a közlekedési operatív programnál is ezek a sajnálatos megállapítások. Az átláthatatlanságnak, az ellenőrizhetetlenségnek és nyilván ezáltal a pazarlásnak nyitnak teret, az ésszerűtlen kiadások elismerésének adják meg a szavazatukat, amennyiben támogatják.

Majd az önkormányzati költségvetésről még a legvégén szólnék, mert az szerintem kimeríthetetlen tárháza annak a cinizmusnak, amellyel a kormányzat a költségvetés számain keresztül ezzel a 600 ezer körüli alkalmazottal, és a mintegy 10 millió magyar állampolgárral bánik, ahogyan az önkormányzatokon keresztül ezek a szolgáltatások megjelennek.

Nézzük a gazdasági bizottságot! Mint ahogy mondtam, ez most azért különösen hangsúlyos, mert Bajnai Gordon korábbi tárcáját is érintő megállapítások. A bizottság egyértelműen megállapítja - szintén a kisebbségi véleménye - a magas adókat, amelyek lefojtották a gazdaság szereplőit, valamint azokra a többlet adminisztrációs terhekre is felhívja a figyelmet, miszerint ugyan lehet, hogy nem volt minden elemében adóemelés, de ilyenkor az adminisztráció nőtt meg.

(12.20)

A közlekedési ágazat problémája még önök szerint is további pénzmegvonásokra szorul, ezért az Állami Számvevőszék is azt állapítja meg, hogy 2008-ban sem történt előrelépés, a közszolgáltatások igénybevételének felmérését, illetve az ehhez igazított finanszírozást nem vezették be.

Az állami kezességvállalásokra mint csontvázakra hívja fel még a figyelmet a bizottság, hogy bizony jó néhány olyan ügylet van, amire az állam garanciát vállalt, annak reményében, hogy az ügyek jobban mennek, de nem fogják beváltani. Itt külön a MALÉV-privatizáció kapcsán lévő állami kezességvállalásra hívja fel a bizottság a figyelmet.

A közvélemény számára is érzékeny másik téma az energiaszektor sérülékenységével kapcsolatos, ahol külön is felhívják a figyelmet, hogy továbbra is elkerült a kormányzat látószögéből az energiaszektor beszerzési forrásokból adódó kockázata és ennek megoldása.

Haladva tovább a bizottságok sorában, logikailag is helyesen a gazdasági után a foglalkoztatási bizottság következik. A számok nyelvén mit jelentett az, hogy a munkanélküliek száma megemelkedett? A munkanélküliségi ráta 2008-ban 7,8 százalék. De jó lenne ez most 2009 őszén, mert most már gyorsvonat sebességével a 10 százalék felé tart ez a szám! 445 ezer fő volt 2007-ben, ez 2008-ra 477 ezer főre emelkedett, és tudjuk, ma már az 500 ezer főt is meghaladta az álláskeresők száma. Ezen belül a pályakezdők száma is nőtt, 42 ezer fő körüli nagyságrendet jeleznek.

Külön felhívja a bizottság a figyelmet arra, hogy az aktív foglalkoztatási eszközökre fordított kiadások kisebb mértékben emelkedtek, mint ami az összalap kiadási növekedése. Ez azért problémás, mert pont itt tudna segíteni a munkahelyek megtartása vagy az új munkahelyek létrehozása érdekében, és ezzel messze nem az európai konvergencia irányába haladunk.

Az egészségügyi bizottság: egyrészről, ha költségvetési szemmel nézzük, önök kipipálhatták, hogy gyakorlatilag nullszaldós költségvetése van. Én úgy foglalnám össze a bizottság véleményét: de mi volt az ára? Hány beteg betegsége tartott tovább? Hány beteg nem tudott meggyógyulni? Hány beteg áll ma is sorban a megnövekedő sorban állás következtében? Emellett az Állami Számvevőszék is világosan elmondta: instabil, kiszámíthatatlan elszámolási és finanszírozási rendszer van, így még a kevés pénzt is ésszerűtlenül, átgondolatlanul biztosítják a betegek számára, a betegeket szolgáló szolgáltatások számára.

A mezőgazdasági bizottság az, amelyiket még érdemes megemlíteni, ha a gazdaság szereplőit szélesebb körben vesszük. Bizony, azt tudják mondani, hogy a kormány még a maga által előirányzott nemzeti kiegészítő támogatást sem volt képes kifizetni, megsértve az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, nem volt képes megőrizni a nemzeti támogatás reálértékét. Ugye, itt megint arról van szó, hogy versenyképtelen a magyar mezőgazdaság, ami viszont pont egy kitörési águnkat érinti, ami a növekedés szempontjából 2008-ban még jól teljesített, de mára, 2009-re már be is bizonyosodott ennek az ára, hiszen most drasztikus visszaesés következett be. Emögött bizony a kormányzat konkrétan rossz intézkedései a ki nem fizetett pénzek következményeként jelentek meg, ami versenyhátrányba hozta a mezőgazdaság szereplőit.

Továbbhaladva a bizottságokban: az oktatási és kulturális bizottság Hiller miniszter úr tárcájáról mondott lesújtó véleményt. Gyakorlatilag minden szabálytalan, minden áttekinthetetlen, a normatívák, a közoktatási törvény és a költségvetési törvény össze nem egyeztethetőségéből adódó szabálytalanságok és számos olyan alapfeladatokat veszélyeztető dolog, mint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap anomáliáira hívta fel a figyelmet.

Ahogyan ígértem, utolsó gondolatként az önkormányzatok: kérem szépen, az önkormányzatok megtakarítók voltak 2008-ban. Ez nem azt jelenti, amit a szocialisták mondanak, ahol pénz van, ott azt le kell söpörni - idézve az ötvenes évek padlássöprögetését -, hanem igen, ők takarékosan annyit költöttek, amennyi pénz a rendelkezésükre állt. De kérem, ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hanem azt jelenti, hogy kénytelenek voltak - ahogyan otthon, a családban is - annyit költeni, amennyi pénzük volt, azonban ebből nem az következik, hogy onnan el lehet venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 114 2009.10.07. 8:51  1-335

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva is egy picit a vitának ezt a részét, szögezzük le, a Szocialista Párt most már több mint hét éve ezért az országért felelősséget vállalt, időközönként az SZDSZ is ebben vállalta a maga felelősségét és feladatait. De azért, ha ennek a végeredményeként ide jutottak el, hát ne haragudjon bármelyik képviselő is, ha ez egy vállalkozás lenne - ahogy egyébként a volt miniszterelnökük azt mondta, hogy tulajdonképpen a kormányzás egy vállalat vezetését jelenti -, akkor a tulajdonos már rég elzavarta volna ezt a vezetést, amely ma Magyarországot ebbe a helyzetbe juttatta, amihez a Szocialista Párt adott hozzá képviselői többségével szavazatokat.

Tegyük világossá, mert Vígh Ilonának azt mondták, hogy tessék folytatni... - bocsánat. Lehet, hogy nem önökön fog múlni, hogy az ellenzék folytatni fogja, de hogy önök most még folytatják, ez nagy gond. Önök a múlt szerkezetét és a múlt költségvetését nyújtották be ebben az előterjesztésben. Az a legfontosabb kifogásunk, hogy nem értették meg a finanszírozó bankok, nem értették meg a pénzpiacok, nem értették meg a gazdaság szereplőinek az üzenetét, hogy önök egy hibás költségvetési politikát és egy hibás gazdaságpolitikát folytatnak.

Nincs munkahelyteremtés ebben a költségvetésben. Ehelyett mi van? Fenntartják a múlt intézményi szerkezetét. Hallhattuk, hogy dicsérik azt az egy államreform-szerkezetet, ami a kistérséghez kapcsolódik, amiről mindenki tudja, hogy nem államreform-szerkezet, hanem politikai döntés volt Lamperth Mónika javaslatára, aminek hatására egy még drágább rendszer jött létre, hiszen több középszintet hoztak létre. Három középszintet hoztak létre, az alkotmány által jogilag is védett megyei szintet, és ezen kívül önök kreáltak egy kistérségi meg egy regionális szintet, amely ma állami hivatalnokokkal teletömve hatalmas pazarlást folytat, hatalmas kiadásokkal, kistérségi megbízottakkal, és sorolhatnánk tovább azokat a jól fizetett állami alkalmazottakat, akik vidéken, ott, ahol 20-30 százalékot meghaladó munkanélküliség van - akár Békés megyében, Battonya környékén -, irritálják az embereket, és felháborítja őket, hogy amíg azt mondják, hogy nincs pénz erre meg arra, azt látják, hogy bizony azért van mire pénz.

Csak zárójelben - ha azt mondják, hogy eddig nem vettem részt a vitában -, a költségvetési bizottság ellenőrző albizottságaként éppen a főváros közlekedéséről tájékozódtunk. Világosan látjuk, hogy igen nagy felelőtlenség körvonalazható abban, hogy bizony az állam, a központi költségvetés több mint 50 milliárd forintot adott olyan tömegközlekedési szerveződésre, amely a mostani vezérigazgató szerint is vízfejjel rendelkezik, túlméretezett, és ideje lett volna, ha ehhez hozzányúltak volna; mindenféle államreform nélkül, több tíz milliárd forint évenkénti megtakarítására nyílt volna lehetőség, akár ezen szolgáltatás szintjének megtartásával is.

Tehát szomorú híreim vannak, képviselőtársaim. Ha kimennek az utcára, elmennek a különböző településekre, hogy mi a helyzet, akkor azt kell tapasztalni a Dunántúltól Békés megyéig, hogy bizony nagyon nehéz helyzetet hoztak létre, és nem a világgazdasági válsághoz köthető ez, hanem bizony már nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2004-es európai uniós csatlakozástól kezdve. Míg a szomszédos országok ettől szárnyakat kaptak, a másik kilenc csatlakozó ország előrejutott, addig Magyarország lefékeződött, lelassult, 2006-ban pedig, amikor gyakorlatilag elkezdték a költségvetés korrekcióját is végrehajtani, akkor elindultak egy jelentős adóemelés és egyébként pedig egy egyre inkább megszorító korrekció irányába, amit aztán 2007-2008-ban tovább erősítettek. Nem most kezdődött el a megszorítás, amiről önök beszélnek, hanem ha visszatekintünk, már a múlt évben megtörtént, aztán az év közepén már az áfához is hozzányúltak, ami ma egy általános szegényedés irányába viszi az egyébként is gazdasági recesszióban szenvedő családi költségvetéseket, vállalati, intézményi költségvetéseket, és a magyar költségvetésnek is megvannak a maga gondjai.

Ez a költségvetés, ahelyett, hogy munkahelyeket teremtene, munkanélküliséget teremt. Munkahelyteremtés pedig az, hogy az állam a választásokig, jövő májusig újabb száz-egynéhány milliárd forintot el kíván költeni, mint ahogy egyébként tették 2005-ben. 2005. november 15-étől 2006. május 15-éig volt egy hasonló közmunkaprogram, ezt reformnak hívni, munkahelyteremtésnek nevezni - nem az. Buzás képviselő úrnak felhívom a figyelmét: ez egy választási költségvetés. Vannak olyan elemei, mint ez is, amely kimondottan egy olyan megoldást keresett, amely látszólag megoldást hoz, de véglegesen nem lesz belőle munkahely. Márpedig, ha gazdasági szempontból nézzük - és valóban, mint ahogy a Pénzügyminisztérium azt mondja, hogy jövő félévtől egy felemelkedést ígér, ahhoz meg kellene alapozni ezt.

Ezek a megalapozások hiányoznak a munkahelyteremtésben, de ha továbbmegyünk, akkor bizony ezek a megalapozások hiányoznak a tömegközlekedés átszervezéséhez kapcsolódóan, és hiányoznak az önkormányzati iskolák átszervezéséhez kapcsolódóan, hiszen minek tekintsük azt, ha az önkormányzati iskolák szemszögéből nézzük, hogy eddig az volt a szempont, hogy minél kisebb osztálylétszámban, minél vegyesebb képességű emberek együtt próbáljanak meg fejlődni, ehhez képest most 43 főig felemelik az osztálylétszámok lehetőségét. Igaz, hogy nem finanszírozzák, de megteremtik a lehetőségét, tehát újból egy nagy tömegiskolai osztály lehetőségét teremtik meg.

Önmagában nem ez a probléma, hogy ezt csinálják, bár az oktatási szakma ezen is elvitatkozik, de az előző hét év folyamataiban pont az ellenkező irányt próbálták előírni. Pénzt nem adtak hozzá - csak még mielőtt azt mondanák, hogy de jó, megdicsértük önöket -, hanem felelőtlenül határoztak meg feladatokat, és hozzá pedig a pénzügyi háttért nem teremtik meg. Ezért mindenkor az történik, hogy a költségvetést ki kell pótolni hiánnyal. Ha ezt úgy oldják meg, hogy lefelé, az intézmények felé egy kicsit többet adtak, akkor a kormánynál vagy a magyar költségvetésnél nőtt meg a hiány, és ezt kellett finanszírozni, ha pedig most éppen úgy gondolták, hogy csúnya önkormányzatok - akár a makói önkormányzat -, akkor pedig oda fogják nyomni a hiányt, amit hitellel kell majd kipótolniuk akár az iskoláknak, akár a kórházakban dolgozóknak ahhoz, hogy éppen fenntartható legyen még az a munkahelyi béke és az a szolgáltatás, amelyre az állam mint megrendelő feltételeket szabott, hogy hogyan kell működnie.

Ezért azt tudjuk mondani, hogy nem elég, hogy a kormányzat tovább növeli az ország eladósodottságát, hanem most már lejjebb tolja az iskolák, a kórházak, a szociális intézmények és persze az önkormányzatok irányába is, és gyakorlatilag jövőre az eladósodottak országa fog kialakulni, hiszen mostanában az intézményrendszereknek egy széles hányada is sajnos veszteségbe és hiányfinanszírozásra kényszerül.

Ezért mondjuk azt, és ezt értsék meg, hogy ez a költségvetés, amit nyugodtan nevezhetünk Bajnai-csomagnak, egy felelőtlenség költségvetése; átgondolatlan, szakmailag teljesen megalapozatlan számok sora, tömege, amiből, ha úgy tetszik, ha szerencséjük van, akkor nem lesz nagy baj, de ténylegesen mindenki látja, hogy a következő kormányra tolják át az egész problémát.

Az egészségügyben azt a megoldást találták ki, hogy a jövő évi támogatást majd ez évre áthozzák decemberben, és a következő kormánynak majd legfeljebb egy hónappal kevesebb pénz áll rendelkezésre. Ez nem reform, ez nem megoldás, ez egy kapkodás és egy választási költségvetés elkészítése, amelyben néhány ponton önök igyekeznek a Bajnai-csomagon keresztül túlélni ezt a rendkívül blamázs helyzetet, amelyet önök hoztak létre az elmúlt években.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Szabó...)

BB/Világosi-Móring-/pa

(12.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 344-346 2009.10.20. 9:54  11-409

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Azt hittem, felváltva szólalunk meg.

ELNÖK: Azért olyan nagyon ne szomorkodjon, hogy ön szól.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Az MSZP-nek van 117 perce, de mi az 54 percben megpróbálunk a lényegi módosító javaslatokra koncentrálni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szerintem a módosító javaslatoknál fontos számba venni, hogy a Fidesznek milyen módosító csomagja van. Egyrészt az látható, hogy vannak olyan fideszes módosító javaslatok, amelyek érintik az egész országot, de valójában Békés megye számára is rendkívül fontosak. Ebből kiemelném a biztonságot jelentő egészségügyi, gyógyító-megelőző ellátásra fordított kiadások megemelését, ami, úgy gondolom, az országban és így Békés megyében is minden lakos számára többletbiztonságot jelenthet, hiszen jelenleg ennek a pénznek az elvételét jelenti az előző időszakhoz képest. Legalább ennyire fontos, hogy munkahelyteremtésre legyen lehetőség, amire ez a költségvetés igazából nem ad módot, nem kíván ebben segítséget nyújtani Békés megye vállalkozói, gazdasági szereplői számára.

(17.10)

Úgy gondolom, az önkormányzatok címszó alatt valójában egy nagyon széles, az egész ország szolidaritási rendszerét érintő kérdéskör az, hogy minden normatíva, amely az oktatás, a kultúra, a sport, a szociális területek, az idősekről való gondoskodás, a gyermekvédelemben ellátottak számára megvonást, megvonást, megvonást jelent. Igaz, hogy mondhatnák ezt, hogy már 2006-tól ez történik, folyamatosan a normatívák vagy csökkennek, vagy legalábbis az inflációt nem követik, hanem három évre befagyasztásra kerültek. Most tovább nő az elmaradás a tényleges költségekhez képest. Ezért ezen intézmények dolgozói joggal aggódhatnak, hogy a Szocialista Párt a jövő évi költségvetésben egy számukra veszélyes költségvetést alakít ki, nemcsak az ott dolgozók számára, hanem abban az ellátásban, gondozásban érintettek számára legalább ennyire fontos.

Természetesen vannak a választókörzetem szempontjából fontos - Szarvast, Gyomaendrődöt és a többi települést is érintő - kérdéskörök. Azt gondolom, bár Babák Mihály már szólt róla, hogy évek óta érdemes a tűzoltóság rekonstrukciójának a kérdését felvetni. Ez az a kategória, amire a kormány azt mondta, hogy amire nincs európai uniós pályázat, arra természetesen lesz forrás. Ezt szeretnénk megtalálni, szaván szeretnénk fogni a kormányt. Azt gondoljuk - ismerve a szakmai álláspontot is és az ott élők, ott dolgozók véleményét is -, hogy bizony megérett arra a helyzet, hogy a tűzoltóság teljes rekonstrukciója, átépítése, bővítése megtörténjen.

Ugyanebbe a kategóriába tartozik Szarvason a könyvtár épületének a bővítése, átépítése. Szintén nincs európai uniós pályázat, amely 2013-ig adna esélyt arra, hogy ennek a megépítéséhez forrás jelenne meg. Legalább ennyire fontos, ami nemcsak Szarvason, hanem több választókörzetemben, például Kondoroson is érintett, ez pedig a bérlakások építésének a kérdése. A Széchenyi-terv idején épültek bérlakások, azóta gyakorlatilag a kormányzat szép lassan visszavonult, ebben az évben pedig már nem ad erre lehetőséget.

Hasonló kérdéskör, bár volt korábban pályázati lehetőség, de gyakorlatilag 2013-ig elfogyott az erre vonatkozó pénz a regionális operatív programokban, így az óvodák, általános iskolák valódi igényeinek töredékét tudta kielégíteni. Ezért is javaslom a gyomaendrődi Rózsahegyi Kálmán Általános Iskolának a rekonstrukciójához a pénz biztosítását, valamint a békésszentandrási általános iskola és óvoda felújításához és rekonstrukciójához kapcsolódóan, hiszen ezeknek a településeknek a teljes intézményhálózatát az általános iskolás és óvodáskorúak tekintetében egy-egy óvoda, illetve egy-egy iskola képviseli. Ezért ha erre nem lesz 2013-ig pénz, az azt jelenti, hogy elveszi a reményt ezektől a településektől a megújulásban ezekben a szolgáltatásokban.

Külön körként kell megnevezni az utak állapotát. Sajnos azt kell mondani, hogy amikor még kormányon volt az SZDSZ, akkor köszönhettük meg ezt a tendenciát, hiszen folyamatosan csökkentették a felújításra, átépítésre vonatkozó pénzeket. Megtörtént a központosítás, Budapestről viszont azt kell mondani, a mai napig nem érzékelik, hogy Békésszentandráson már több mint 30 éve a 44-es út a Hunyadi, Kálvin, Szentesi út tekintetében állami tulajdonban van, a település közepét jelenti. A kormányzat az elmúlt tíz évben egy forintot nem költött rá, gyakorlatilag a legnagyobb szégyene az egész településnek. A település kezében nincs pénz, hogy rendbe hozza. A saját útjait úgy-ahogy megpróbálja megtartani. Azt lehet mondani, hogy látszik, hogy mi az állami, az a gondozatlan, rendezetlen főút, és vannak mellette a mellékutak, amiről az önkormányzat a maga módján megpróbál gondoskodni, abban pedig a megfelelő utak állapotán látszik a gondosság, a rendezettség, jó állapot. Tehát a kormány valóban rossz gazda, helytelen döntés volt központosítani az útfelújítás kérdését, érzéketlen helyi ügyek problémájának a kezelésére. Azt gondolom, igazából már rég megérett volna, hogy önkormányzati tulajdonba átadják ezt az utat egy jó, rendbe hozott állapotban, és utána többet az államnak egyébként nem is lenne vele dolga.

Úgy gondolom, hogy ezt a kérdéskört ezért kell a parlamentben megemlíteni, idehozni. Korábban soha nem tettem, mert azt gondoltam, hogy ez működni fog a maga normális keretében, hiszen néhány kilométer belterületi út esetében, ami állami tulajdonban van, azt gondolná az ember, hogy egy jó gazda gondosságával, ami nem az ő útja, annak megváltoztatja a jogi státusát, rendbe hozza és átadja a helyi közösségnek. Én úgy gondolom, muszáj szóvá tenni. Erre irányul egy módosító javaslatom, amely benyújtásra került.

Sajnos azt kell mondani, hogy a települések közötti összekötő utak tekintetében is, ha úgy tetszik, legalább 5-6 éves elmaradás van, hiszen szép lassan a Gyomaendrőd és Kondoros, illetve a Gyomaendrőd és Dévaványa közötti utak állapota a járhatatlanságig ment tönkre. Állami tulajdonú út ez is. A települések többször szóvá tették, hasonlóan ahhoz, ahogy Szakács Imre is szólt. Bizony, egy fideszes képviselőt meg szoktak keresni települések, helyi közösségek, felhívják a figyelmet a rossz utakra, és mi vesszük a bátorságot, és el is mondjuk és be is nyújtjuk a módosító javaslatokat ezzel kapcsolatban. Ez itt most többször, egész nap, ahogy láttam, kritika tárgya volt. Hát igen, van, aki a pártjának próbál megfelelni, van, aki meg a választóinak. Úgy gondolom, legalább érzékeljék, hogy milyen feszítő problémák vannak Békés megyében, Kondoros, Dévaványa, Gyomaendrőd környezetében milyen mértékig romlottak le azok az utak, amelyek az államra voltak bízva, és rossz gazdaként a mai napig sem kívánt költeni rájuk.

Utolsó gondolatként pedig a 44-es út kérdését kell előhoznom. Erre irányul egy kisebb fajsúlyú, nagyságrendű módosító javaslat, önök nem is tervezik, pedig gyakorlatilag az elmúlt évben bármikor hozzá lehetett volna nyúlni, ez pedig a Kondoros-Békéscsaba közötti útszakasz négysávosítása. Ennek még az előkészítő munkálatai sem kezdődtek el. Azt gondolom, ez az út lett volna az, ahol jól lehetett volna folytatni, ami a polgári kormány idején Gyula és Békéscsaba között szépen megépült, a Békéscsaba-elkerülő folytatódott, és most már évek óta ez az út vár bővítésre. Ehelyett elkezdtek egy olyan utat tervezni, amely sehonnan sehova se vezet Kondoros és Tiszakürt között, amelynek ma nem látjuk egyáltalán még a megvalósulásának a szándékát se, viszont sok száz millió forintot költöttek előkészítésre, tervezésre, de jó lett volna a Békéscsabáig folytatódó szakasznak a letervezése. Én erre hívtam fel a figyelmet, hogy ez nem történt meg. Letervezni, rákölteni, felújítani, illetve bővíteni kellene a 44-es út négysávú bővítését.

Úgy érzem, ezen módosító javaslatok Békés megye hátrányos helyzetének néhány olyan momentumán segíthetnének, akár a jövő évi költségvetés szűkös keretei között is, ha nagyobb figyelmet fordítana rá a kormány. Nem tette ezt, sajnálom. A módosítás erre irányult, hogy segítsenek ebben.

Köszönöm szépen a segítségüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 356 2009.10.20. 1:57  11-409

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden három kérdésre szeretnék reagálni. Hogy nem omlik össze a költségvetés: államtitkár úr, nem tudom, mit tekint annak. Azért tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is mindig kénytelenek voltak bejelenteni januárban, februárban vagy márciusban, hogy végrehajthatatlan a költségvetés, és mindenféle azonnali adótörvény... Nem emlékszik rá? Önök terjesztették elő. Adótörvény-emelésre tettek javaslatot, rögtön utána zároltak, most is zárolnak a főiskoláktól, egyetemektől, most is zárolnak az összes sorokon. Persze, lehet mondani, hogy így nem omlott össze, csak éppen azok, akiknek majd az állami támogatásokból kellene működniük, az önök ilyen teljesen centrális, a régi szocialista világot idéző kézi vezérléses módszertanát a Kincstárral kapcsolatban lévő összes állami szervezet, önkormányzati szervezet megszenvedi.

A 4,7 százalékot olyan gyakran szokta mondani, de ön olyan, mint a statisztikusok: mihez hasonlítjuk, ugye. Amilyen számot ön állít össze, az önnek tetszik. A központi költségvetés támogatásának aránya, amit önök vesznek vissza, az nem 4,7 százalék, hanem annak körülbelül a duplája, de ön mindig hozzászámolja a helyiadó-bevételeket, és hozzászámolja az ár-, díjbevételeket is. (Dr. Katona Tamás jelzésére:) De ne csóválja a fejét, sajnos, ez így van.

Ugye, az inflációról mindig el szoktak feledkezni, amin az állam, a fiskális oldal mindig nyer, viszont a lakosság, az intézmények és a vállalatok meg veszítenek. Azt a 4-5 százalékot az idén is bukták az önkormányzatok, jövőre is bukni fogják.

És még egy dolgot mindig elfelejtenek: azt már biztosan nem számolták bele, hogy egyhavi bért kivettek mind a 800 ezer közalkalmazott zsebéből, és ez a jövő évben ennek a szférának pont hiányozni fog. Úgy gondolom, erre nem lehetnek büszkék.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 418 2009.10.20. 15:06  409-427

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az MSZP lelkiismerete - mondhatnánk, ha jó szándékúak vagyunk; legyünk jó szándékúak, de legalább ennyire hozzátartozik akkor a homályosítás, az összekeverés és a szemfényvesztés is. Egyrészt azért, mert nem magukra kívánják szabályozni ezeket a passzusokat. Nyolc évig kötetlenül, korlátlanul megengedhetőnek tartották ezt a folyamatot, hiszen a Fidesznek évek óta be van nyújtva az a módosító javaslata, amely ezt a kérdéskört szabályozta volna. A mai napig is megtehették volna, hogy napirendre veszik. Ha valóban szerettek volna ebben parlamenti konszenzusra jutni, akkor tipikusan az állam ellenőrzésére vonatkozó javaslatokat az ellenzékkel konszenzusban célszerű megteremteni, erre vonatkozó javaslatból kiindulva.

Ezzel szemben önök - mint annyiszor - magukhoz ragadták a kezdeményezést látszólag, amikor már a körmükre égett az a bizonyos ügy, de nem is a körmükre égett, hanem tudjuk nagyon jól, hogy jó néhány büntetőügyi kérdéssé fajult a BKV tekintetében, és úgy gondolom, ezek kérdéseinek megoldásában próbálnak most mindenféle olyan érvet előrehozni, amit, azt gondolom, államtitkár úr is elég világosan elmondott, hogy nem látja a takarékosság pontos levezetését. Nincs is számítás egyébként, hatástanulmány a törvénytervezet mögött. Ha megkérdeznénk, hogy hány emberre terjed ki, meggyőződésem, hogy képviselő úr nem tudja elmondani. Tehát kimondottan, láthatóan a Szocialista Párt a választások előtt úgy gondolta, hogy most már mindent a Fideszre fog, megpróbál olyan szabályozásokat meghirdetni, amelyekre ő maga nem kívánt kiterjedni.

Az a vita, hogy a költségvetési bizottságban volt-e arról vita, hogy az önkormányzatra kiterjedjen-e vagy nem, úgy gondolom, hogy - nem tudom, hogy az SZDSZ-t mikor számítjuk ellenzékinek és mikor kormánypártinak - egyértelmű, hogy a főváros körül alakult ki ez az anomália, és ha már tovább keressük, akkor a MÁV és a Vagyonkezelő Zrt. - az pedig a magyar állam - körül lehet még ilyen konfliktusokat keresni.

Nézzük sorban ezt a törvényjavaslatot! Az MSZP néhány parlamenti képviselője újabb törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben, a kormánnyal nem egyeztetve, láthatóan, amely az állami tulajdonú gazdasági társaságok működésének átláthatósága növelése érdekében kíván eljárni. A javaslat bevezetné, azt gondolom, azt a több, célszerűtlennek tűnő megoldást is, amelyekkel vitatkozni lehet és kell. Miközben néhány intézkedés ezen belül, azt gondolom, igen indokolt, elfogadható, és mint ahogy jeleztem is, már évek óta meg kellett volna tenni.

A javaslat törvényi szintre emelné azt a 175/2009. (VIII. 29.) számú kormányrendeletet, amely az állami és az önkormányzati tulajdonú cégek vezetőinek és egyéb bizonytalanul körülhatárolt munkavállalóinak fizetésével, illetve más járandóságával kapcsolatos személyes adatok úgynevezett proaktív közzétételét rendelte el. Jelen javaslat azonban ennél tovább megy, és maximalizálná az állami tulajdonú cégekben az igazgatóság, illetve felügyelőbizottság létszámát, továbbá fizetési plafont is bevezetne.

Itt jegyzem meg, hogy nem tesz különbséget kicsi és nagy, nyereséges és veszteséges cég között, hanem ezt egy kalap alá veszi. Úgy gondolom, ez is azt mutatja, hogy valójában nem bevezetni akarják, hanem igazából csak kommunikációs célra kívánják használni. Azt gondolom, a kormány szavaiból is világossá vált, hogy ennek az érvényesítése komoly jogi akadályokat fog megfogalmazni, tehát ez a törvény végrehajthatatlan a most benyújtott formájában.

Idézném, hogy az adatvédelmi biztos a fizetések nyilvánosságát előíró, említett kormányrendelet kapcsán már rámutatott, hogy a rendelet akkor sem határozta meg pontosan, milyen munkakört betöltő munkavállalókat érint a szabályozás; a rendelet értelmében tartósan egyes munkavállalók tevékenységét irányító személyek adatait kell a világhálón feltüntetni. Ehhez képest módosítást jelent a jelenlegi javaslat, amely a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, munka törvénykönyve szerinti vezető állású munkavállalók, továbbá önállóan vagy másokkal együttesen cégjegyzésre vagy bankszámla feletti rendelkezésre jogosult munkavállalók, valamint a munkáltató működése szempontjából - és itt a vitatott kérdéskör - meghatározó jelentőségű munkakört betöltő egyéb munkavállalók körét határozza meg. Ez mutatja is, hogy nem egyértelmű, hogy a jogi hatálya kire terjed ki.

Ez utóbbi kategória, nevezetesen, hogy a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakört betöltő egyéb munkavállaló, azt gondolom, bizonytalan elem továbbra is, annak ellenére, hogy a javaslat példaként megemlíti, hogy ilyen munkakörnek minősül különösen az a munkakör, amely a gazdasági társaság vagyonával való gazdálkodás során döntési jogkört tartalmaz. Már csak azért is, mert a BKV-nál is tudjuk, hogy nem a vagyongazdálkodás körül alakult ki csak és kizárólagosan probléma, hanem éppen a személyzeti-munkaügyi, jogi területeken, és erre például nem ad egyértelmű iránymutatást.

A 2. § (3) bekezdése értelmében az adatok közzétételéért, hozzáférhetőségéért és hitelességéért a gazdasági társaság vezetője felel. Bár a javaslat egyértelműen nem mondja ki azt, hogy a korábbi rendeleti szabályozást követi, miszerint a gazdasági társaság saját honlapján köteles nyilvánosságra hozni az adatokat, a (3) bekezdésből, úgy értelmezzük, ez következik.

(19.40)

Biztos, hogy ez a szabályozás nem egy életszerű dolog, hiszen jó néhány kisebb önkormányzat betéti társasága vagy kisebb társaságai nem működtetnek saját honlapot. Tehát az biztos, hogy néhány honlapkészítő cégnek rögtön megrendelésre adnának alkalmat, ez az internetfejlődés szempontjából rendkívül előremutató, de más szempontból ez nem túl ésszerű javaslat.

A Nemzeti Bank elnökének a fizetését kiteszik ezen szabályozás kiindulópontjának, ami önmagában is vitatható. Ha már ezt tekintik - ami nem kis összeg, és nyilván ezért az egynegyedében határozzák meg -, önök szerint az méltányos, hogy, mondjuk, ha várhatóan a jegybank veszteséges, mondjuk, pár száz milliárd forint vesztesége lesz, akkor még mindig az a kiindulópont, hogy az egyébként egy forintot sem érdemlő jegybankelnök fizetésének az egynegyedét kapják meg a többiek felső határként, azok is, akik egyébként nyereségesen működnek? Én úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Nem a jegybankelnök fizetését kell mérlegelni, hanem azt, hogy a jegybank gazdálkodása például milyen eredményre vezet. Azt gondolom, ez méltányosságában vagy elfogadhatóságában is egy vitatható kiindulópont lehet a mindenkori egyéb javadalmazások megállapításában.

A legnagyobb kritika, azt gondolom, amiért nem támogatható ez az előterjesztés, hogy nem kezeli a ténylegesen felmerült problémák okát: a BVK, a MÁV, a vagyonkezelő, az állami vállalatok jó néhány körét illetően az elmúlt évek rossz gazdálkodása ellenére mégis hatalmas kifizetéseket. És nem mindig első számú vezetői kifizetésekről van szó, hanem bizony sok esetben, például a BKV-nál, több tíz ilyen ember - vagy százas nagyságrendben lévők - kifizetéseire vonatkozik.

Ha pedig azt vizsgáljuk meg - ha már részleteiben jobban megnézzük -, hogy hol lenne értelme szabályozni, akkor miért nem ott, ahol monopóliumok vannak, az összes monopóliumnál, amely állami megrendeléssel összefüggésben van. Mondok példákat: PPP-programok, koncessziós szerződéssel bíró magánvállalkozásokat is beleértve, állami vállalkozások vagy ezen állami vállalatok - amelyeket önök köztulajdonban álló gazdasági társaságnak fogalmaznak - által létrehozott társaságok, amelyeket egyébként az Állami Számvevőszék is kifogásolt, azoknak a vezetőire, azoknak a kifizetéseire vonatkozóan szintén nem terjed ki ez a szabályozás.

Nyilvánvalóan fölvetődik másik oldalról a kérdés: a nagyfokú nyilvánosság, ahol versenykörülmények vannak, biztos, hogy indokolt-e minden üzleti titokkal összekötve, akár személyi - ahol, mondjuk, néhány szakember közötti verseny van, hogy ki melyiket tudja megszerezni -, vagy akár csak jogi szerződések kérdésénél is? Ott indokolt-e, ahol egyébként úgymond piaci szereplők is megjelennek, akiknek viszont nem kötelességük ezen adatok nyilvánosságra hozása? Tehát ez versenyjogilag is fölveti azt a kérdést, hogy bizony különbséget kell tenni egyrészt versenyhelyzetű vállalatok és monopolhelyzetű vállalatok - ezen belül az állami megrendeléssel bírókról beszélek természetesen - és legalább ennyire a nyereséges és veszteséges vállalatok, a jól gazdálkodó és a rosszul gazdálkodó vállalatok kategóriája között. Hiszen én úgy gondolom, jól működő, akár állami, akár önkormányzati vállalatok vezetőinél ilyen jellegű szabályozás nem kezeli árnyaltan, nem kezeli megfelelő körülmények között a szabályokat.

Tehát ha önök valóban a szabályozással szerették volna az átláthatóságot biztosítani, akkor azt gondolom, a minimum két évig visszamenőleges adatszolgáltatást - amelyet előírnak, hogy fenn kell maradnia - legalább 2008-ig vissza kellene vezetni, és akkor ott kezdődik, amelyre egyébként nem is kellene törvény, hanem csak önöknek mint tulajdonosnak, mint állami cégek tulajdonát képviselő kormányzatnak el kellene rendelni, hogy tessék nyilvánosságra hozni. Eddig is el lehetett volna ezt rendelni, és nyilvánvaló, az önkormányzatokat meg ebben valóban legfeljebb fel lehet kérni, de ilyen értelemben két évre visszamenőleg, ha már megjelenik, mert akkor lehetne azt érzékelni, hogy az állampolgár meg tudja állapítani, hogy ha önöknél egy vezető hatmillió forint/havi jövedelmet kapott, akkor most ehhez képest mit jelent az, hogy kétmillióra vagy ez alatti összegre viszik le ezt az összeget. Azt gondolom, ez festene világos képet.

Ráadásul sokkal árnyaltabb a dolog, mert valóban nemcsak munkabérekről, hanem mindenféle egyéb olyan, nem látható juttatásokról is szó van, amelyek a végkielégítések világába, a javadalmazások világába tartoznak. Én azt gondolom, hogy a BKV-t érdemes visszaidézni, az már elég jól közismert. Van egy nem kevés alapfizetés, ehhez önök garantáltak 150 százalékos, havonta járó prémiumot, ehhez teljesítmény függvényében - értsd: egy veszteséges cég esetén is megkapták - egy másik 150 százalékot, tehát példaként, ha 600 ezer forint volt egy ilyen fizetés, ehhez egyszer 900 ezer forint járt havonta, majd még 900 ezer forint, amely már így 2,4 millió forint/hó. Ehhez jött még a jutalmazás lehetősége, amellyel éltek, nemritkán egyébként - a vasútnál hallhattuk is - alkalmazták azt a megoldást, hogy nyugdíjba vonulást megelőzően tették.

Ezzel védekezni nem lehet. Ez az önök cselekvési képességén kellene múljon - (Keller László közbeszól.) kedves képviselőtársam, majd kap szót, természetesen, azt gondolom, én se beszéltem az ön felszólalásába, de Keller Lászlótól nem várhatunk mást, hiszen ő már ezt vizsgálta jó alaposan -, amelynek eredményeképpen eljutottunk idáig, amelynek most az az eredménye - nyugodtan Márton Attilával egyetérthetek -, hogy PR-törvénytervezetet nyújtottak be, amely egyrészt majd a jövőt kívánja szabályozni, másrészt a múlttal nem kíván szembenézni, harmadrészt összekeveri, összemossa minden jól és rosszul működő cégnek az ügyeit, és alapvetően végül is a takarékosság tekintetében, amelyről szóltak, annyi fáradságot se vettek, hogy kiszámolják, hogy tulajdonképpen mit is szeretnének szabályozni.

Ennek eredményeképpen egy homályosításra, egy összemosásra ad alkalmat a különböző önkormányzatok, a Fővárosi Önkormányzat és a kormányzat elhibázott, rossz személyzeti, bérpolitikáját, javadalmazási politikáját tekintve. Én ezért úgy gondolom, hogy joggal lehetett azt mondani a költségvetési bizottságban, hogy minimum kidolgozatlan, átgondolatlan, pontatlan és végrehajthatóságában is megkérdőjelezhető ez a törvény. Tehát joggal az általános vitára való alkalmasságával sem értünk egyet. Javasoljuk, hogy a Fidesz ez irányú javaslatát vegyük általános vitára, és ott, azt gondolom, alaposabban körüljárhatjuk ezt a kérdést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 52 2009.11.10. 0:56  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt szocialista Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Most akkor jó a gazdasági helyzet? Emellett érvelnek, hogy akkor minden rendben van? Akkor viszont válaszoljanak már arra, s hátha segítenek abban, hogy miért vesznek el az óvodásoktól pénzt. Miért vesznek el az általános iskolásoktól; miért vesznek el a középiskolásoktól, a gimnazistáktól, a kollégistáktól, az idősgondozói ellátásban részesültektől; miért vesznek el az árvaellátásban intézményben lakóktól; miért vesznek el a fogyatékkal élők oktatásától; miért vesznek el a fogyatékkal élők bentlakásos intézményeitől? Miért nem jut elég pénz az állami kötelező feladatokra?

Miért hagyják, hogy az önkormányzatok ne tudják ezeket a feladataikat tisztességesen ellátni? Erre adjanak választ, ha minden olyan rendben van.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 58 2009.11.10. 1:09  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Az összeomlás veszélye - egészségügy. Tessék szétnézni, hogy mi van a kórházak háza táján! Ha ma a szállítók nem hiteleznének, akkor ma már ez az egészségügy nem lehetne fenntartható.

Nézzük meg a MÁV-ot! Ha a MÁV-nál a hírek szerint nem vennének föl 40 plusz 48 milliárdnyi jövőbeli hitelt, akkor működésképtelen lesz. Ha a BKV igazgatóját hallgatjuk, az újabb, már ez évi 10 milliárdos nagyságrendű hitelt állami garanciával kíván felvenni.

De ha az önkormányzatoknál maradunk. Tudja, államtitkár úr, hogy hány művelődési ház és könyvtár zárt ez elmúlt 7 évben Magyarországon, hány száz ilyen intézmény? Ezekben az intézményekben a szolgáltatások bizony a települések jó részén ma hiányoznak. Nem egyenlő Magyarországot hoztak létre. Eltérő feltéteket biztosítottak egyik és másik országrészben élők között.

És a gyermekvédelmi ellátás, ne haragudjon, évről évre el kell mondanom: elveszik a szájukból a kenyeret ezeknek a gyerekeknek. Sajnálom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 72 2009.11.10. 1:43  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa István képviselő úr azt mondta, hogy bizalmat kell sugározni és optimizmust. Örömmel hallom, hogy ő úgy látja a költségvetést, hogy ez a lehetőség megvan. Akkor engedje meg, hogy egy autópálya érdekében szólaljak föl. Ha olyan remek a helyzet, akkor biztos, hogy csak a kormány szándéka, hogy az M44-es út épüljön Kecskemét és az országhatár között. Akkor az a kérdésem, hogy ha az elmúlt időszakban olyan sikeres volt a Gyurcsány-Bajnai-gazdaságpolitika, ahogy ön mondta, akkor miért nem indult el ez a beruházás az elmúlt években, hiszen azt gondolom, hogy ha a gazdaság sikeres, ennek az egyik fokmérője, hogy milyen jövedelem van az emberek kezében, mondjuk, ebben az évben, és mondjuk, mennyi beruházás, milyen jövőbeli fejlesztés történik.

Ha ezt nézzük, akkor azt kell látni, hogy bizony igen sikertelen a Bajnai- és Gyurcsány-kormányzat gazdaságpolitikája, hiszen jó néhány olyan beruházást nem valósítottak meg, amire szükség van, amire egyébként szocialista képviselők mellett a miniszterelnök is ígéretet tett még 2002-ben (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.), és ezek a beruházások bizony megbuktak, nem tudnak elindulni, nem teremtenek hozzá pénzt.

Ezért módosító javaslatot tettünk, hogy legalább a tervezésnek, az előkészítésnek és a régészeti feltárásoknak legyen meg a pénzügyi háttere, hogy utána később majd a polgári kormánynak mód nyíljon arra, hogy ez a beruházás ténylegesen elinduljon, ha önöknek nyolc évig nem sikerült minden ígéretük ellenére ezt megvalósítani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 76 2009.11.10. 1:21  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha 500 kilométer autópályát építettek, akkor miért nem építettek Kecskeméttől az országhatárig, kedves Józsa úr? (Derültség az MSZP padsoraiban.) Azt gondolom, hogy ez nem egy választókerületet érint, hanem egy egész térséget, a Tiszántúl déli részét. Lehet ezen mosolyogni, mert lehet, hogy ön nem használja ezt az utat, de bizony nagyon sokszor ez egy nagyon komoly gondot okoz, nemcsak egy településen, hanem jó néhányon.

De én nem ezért kértem szót. Mondok egy másik módosító javaslatot, mert most a módosító javaslatok vitája van, nem az általános vita. Ugye, Kovács Tibor? Most jókat mosolyog. Az előbb az általános hozzászólásokon azt kifogásolták (Kovács Tibor: Varga Mihály mit csinált? Ne viccelj már!), hogy miért általános kritikát gyakorlunk, most, amikor a részletes módosító javaslatokról van szó, meg azt, hogy egy-egy választókörzet érdeke. Nem, én most csak Molnár László szocialista képviselő békéscsabai választókörzetéért szeretnék felszólalni, ha ő ezt nem teszi. Önök a Barnevál állami tulajdonú vállalatot bezárták, több mint 2 ezer embert az utcára tettek ki 2004 nyarán. (Kovács Tibor: Mi?!) Arra aztán megígérték, Tóth Károly képviselővel az élen, hogy ez a probléma meg lesz oldva. Jelentem, most sincs megoldva. Kérünk erre pénzt, javaslat van, hogy újra lehessen indítani ennek a több mint ezer új munkahelynek a megteremtését. Segítsenek!

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 86 2009.11.10. 1:14  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Horn Gábor, illetve Kovács Tibor szavaira - mint a költségvetési bizottság ellenőrzési albizottságának elnöke - bejelentkezem. Amennyiben a képviselők jelzik, hogy a Magyar Televíziónál vizsgálatot kérnek, akkor ebben a témában összehívom az albizottságot. Hiszen 60 fő másfél milliónál nagyobb fizetését, úgy látom, mind a ketten felháborítónak tartják, és ebben fellépést javasolnak. Állunk elébe ennek a felvetésnek.

De ha már itt van nálam a szó, akkor engedjék meg, hogy Buzás Péter korábbi felszólalásához is néhány gondolatot fűzzek. Ki kellett keresnem, hogy valóban Makó városa sikeres volt oktatási intézményi pályázatban, sőt Szarvas városa is. De tudjuk, hogy a Dél-Alföldön 2013-ig további egyetlenegy forint nincs az európai uniós forrásokból oktatási célra. Márpedig szüksége lenne Gyomaendrődnek, Kondorosnak és Békésszentandrásnak is rá. Erre módosító javaslatokat nyújtottunk be már korábban, amiket leszavaztak. Kérem, hogy most az újabb módosító javaslatokat támogassák, és együtt örüljünk Makó mellett Gyomaendrőd vagy Kondoros iskoláinak újjáépítésének is.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 100 2009.11.10. 1:36  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István, ha támogatja, akkor miért nem a kormány nyújtotta be? Módosító javaslatokról szól a vita, támogassuk közösen, én erre hívtam fel a figyelmet, az összes többi pedig pikírt, rosszindulatú megszólalás volt.

Tények: 2002-ben, amikor már miniszterelnök volt Medgyessy Péter, ezt megígérte; Kóka János, amikor gazdasági miniszter volt, megígérte. Nyolc év alatt - én azt mondtam - lehetett volna talán néhány kilométert ebben az útszakaszban is építeni, elő voltak készítve az elkerülő utak, nem kívánták ezt megvalósítani. Ha önök is így gondolják, akkor nincs miről vitatkozni; majd a gombot, tudják, azt kell megnyomni, amivel a múltkor ezerötszázszor nemet nyomtak, akkor kell az igen gombot nyomni, erre kérem a támogatást.

Engedjék meg, hogy Bányai Gábor felszólalását még megtámogassam. Úgy gondolom, azért megdöbbentő, hogy a kormány tagja sajtótájékoztatót tartott a jövő évi költségvetés sorszámaival kapcsolatos kiadásokról. Tehát mi történik? Ez évi kötelezettségeket nem terveztek be a költségvetésbe, Katona államtitkár úr, és a 2010. évi költségvetésben akarják megtenni. Törvényszerű ez? Az államháztartás szerint helyes volt ez, amit Jauernik államtitkár úr mondott? Már ne haragudjanak, nem lehet ez évben eredményt hirdetni olyan sorra, amiről még most folyik a vita. Önök lebuktak! Akkor milyen költségvetésről beszélünk, ha a kormány már sajtózik és hirdeti, és azt mondja, hogy árvízvédelemre nincs egymilliárd forint, mert valamilyen más pályázati pénzre már elköltötték?

Én azt gondolom, ezt ki kell vizsgálni. Kérem majd a tájékoztatást erről a pénzügyminiszter úrtól. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 108 2009.11.10. 1:51  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Államtitkár Úr! Ha önök elköltötték a pénzt a jövő évi költségvetésre, akkor miről folyik most a vita? Erre adjon választ! A kormány államtitkára azt a választ adta, hogy amelyik sort Bányai Gábor megnevezte, azt önök elköltötték még ez év júniusi kiírással, és most eredményt hirdetnek. Ne haragudjon, ezt pénzmaradvány keretében kell szabályozni!

Az hogy a Pénzügyminisztérium elvette a tárcától, az önök felelőssége, ez az önök gyakorlata. Önök elveszik a pénzmaradványt. De akkor nevetségessé teszik az egész parlamentet, ha azt mondják, hogy ja, de minden sort elköltöttek. Az azt jelenti, hogy jövőre ezek szerint egyetlen forint szabad pénz nincs azon a soron, mert gyakorlatilag 2009-ben a teljes pénzt elköltötték. Na ez az, amivel - azt gondolom - lebuktak. Lehet, hogy önök szerint ez törvényes, mert önök alkotják a törvényt, de attól ez még nem megfelelő, nem méltányos, és nem is szakszerű, hiszen jövőre miből lesz árvízvédelem.

Volt bizony 2006-ban olyan árvíz (Dr. Kling István dr. Katona Tamással egyeztet) - államtitkár úr, figyeljen rám, mert azt mondta, hogy nem volt ilyen év -, volt ilyen év a Körösökön, az öcsödi, békésszentandrási, szarvasi és gyomaendrődi emberek összefogása mentette meg a településeket órákon, napokon át az árvíztől, mert a kormánynak nem volt ezen a soron pénze, hanem külön a tartalékot kellett felszabadítani annak a húsvétnak a vasárnapján és hétfőjén, amikor bizony mi is ott voltunk a gátakon, és önök akkor éppen kampányoltak.

Bizony ezt kellene elkerülni. Nem szeretnénk 2010-ben olyan árvizet, amikor megint kiderül, hogy nincs mögötte pénz, és az embereknek kell önmagukat megvédeni. A magyar állam nem süllyedhet idáig, hogy nem képes a saját állampolgárait megvédeni árvíz esetén. Természetesen helyes, ha bevonják az ott élőket is ebbe a munkába, de volt ilyen tény sajnos. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 200 2009.11.10. 1:43  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kovács Tibor, gyalázat, amit mondott! Köszönjük szépen a tolmácsoknak, arra nincs szükség. Arra legfeljebb a Szocialista Pártnak van szüksége, hogy tolmácsolja, hogy önmagától képtelen egyetlen értelmes, előremutató, munkahelyet jelentő megoldási javaslatot tenni. Ehhez képest a párt elnökéről, a Fidesz képviselőinek a módosító javaslatairól szól.

Azt gondolom, helyes, ha mindenki a saját kaptafája mellett marad; ön az olajmérnökségről, a kormánybiztosságról, a leendő pártlistán való helyéről nyugodtan beszélhet, itt ma nem ez a tárgy. A Házszabályt nézze meg, kedves képviselő úr, ne mosolyogjon ilyen jókedvűen. Sokkal rosszabb a költségvetés mai állapota. A javaslataink arra irányulnak, hogy a kormánytól az emberek irányába módosítjuk a javaslatokat; az oktatásban levőknek és a diákoknak szeretnénk pénzt nyújtani, szeretnénk az olyan utak állapotára felhívni a figyelmet, amelyek egyes helyeken lehetetlenné teszik a közlekedést. Amikor önök megszüntetik a vasutakat, akkor bizony a Gyomaendrőd és Dévaványa közötti út állapotára muszáj költeni, mert egyébként az emberek nem tudnak közlekedni. Az elmúlt időszakban - erről szólt az egész délelőtt - önök mindenféle megszorításokat hajtanak végre, amelyek a jövő évben megoldhatatlan helyzet elé állítják az embereket.

Erre szeretném felhívni a figyelmet. Szeretnénk, ha a módosító javaslatokat támogatnák. Amit pedig handabandaként elmondott, elmondhatja, de semmi értelme, mert hiszen nyilván rengeteg idejük van, nincs már mit kezdeni a sok idővel. De egyébként ezektől a minősítésektől, ha kérhetem, mentesítse ezt a vitát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 238 2009.11.10. 2:11  13-287

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A nyugdíjnak értékálló jövedelemnek kellene lenni. Önök ebben az évben ezt levágták, lecsökkentették, és a jövő évben is ezt tervezik. (Török Zsolt: Emeljük!) Örömmel halljuk, hogy a 4,1 százalékot vissza akarják adni (Török Zsolt: Emeljük!), mert ez az inflációval összevetve jó esetben értékén tud maradni. De miután a múlt évben a bázishoz képest csökkenés történt, ezért sajnos a reálérték-csökkenés ténykérdés. Ezt lehet így is, úgy is magyarázni az embereknek, mivel ezt majd pluszban akarják odaadni, külön, valószínűleg márciusban, ezért nyilvánvaló, hogy valami köze van a választásokhoz, ehhez a szándékukhoz. De én azt gondolom, ezt ne vitassuk, ha a nyugdíjasok több pénzhez jutnak, azt gondolom, abban egyetértésre jutunk, bármit állítottak önök az előbb rólunk.

A mai nap a módosító javaslatok vitája, és államtitkár asszony mindenről beszélt, csak nem a módosító javaslatokról. Én szeretnék néhány munkahelyteremtő módosításról beszélni, mert meggyőződésem, hogy a gazdaság tud munkahelyeket teremteni, és azok a közmunkaprogramok, amelyek majd márciusig, áprilisig, májusig fognak tartani, az megint csak annak a 150 ezer embernek nagy segítséget ad, de alapvetően a választások előtti hónapokban, azt követően viszont a gazdaság teljesítményéhez nem járulnak hozzá érdemben, nem tud ettől a gazdaság megerősödni, de annak a néhány embernek a választásokig valóban egy segítség lesz.

Négy évvel ezelőtt is ez történt, csak utána Őszöd jött, és elmondták őszintén, hogy ennek nincsen semmilyen alapja. Azért akarjuk most fölhívni erre a figyelmet, hogy kellenek olyan inkubátorházak, olyan befektetési helyek, ahova a vállalkozások tudnak munkahelyeket teremteni, és nem az állam teremti meg. Ezért van javaslatunk Zsadányban, Kardoson és még más településeken is, ahol módosító javaslatban, kérném, ha ilyen jó szándékúan segítenek, államtitkár úr, akkor szavazza meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)