A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az M3-as metró helyett hétvégente és este a Kőbánya-Kispest és a Határ út megálló között található Vak Bottyán utcában közlekedik a metrópótló busz. A teljes vonalon naponta mintegy 500 ezer utas közlekedik, ami egyébként megfelel a MÁV napi utasforgalmának. Ennek következtében az útszakasz katasztrofális állapotban van, tengelyig süllyednek az autósok egy-egy kátyúban, a gyalogosokra pedig pattognak a kátyúból kitöredezett betontörmelékek. A kátyúk száma és mérete napról napra növekszik. Az utca olyan keskeny, hogy szembejövő forgalom esetén az utolsó pillanatban észrevett kátyút kikerülni sem lehet, legfeljebb vészfékezni, ami szintén balesetveszélyes. Teljes újjáépítésre valószínűleg csak a metrópótlás után kerülhet sor, addig pedig ímmel-ámmal javítgatják a balesetveszélyes kátyúkat.

A Budapesti Közút utólag elismerte, hogy az útszakasz nem alkalmas arra, hogy azon metrópótló autóbuszok közlekedjenek, az önkormányzati tulajdonban lévő utca felújítására viszont a kerületnek nincs elég pénze, és jelenleg is folynak a tárgyalások, hogy mi legyen a megoldás. Gajda Péter, Kispest polgármestere március elején levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz, amelyben azt kérte, hogy a kormányrendelet módosításával adják át a vonatkozó útszakaszt a Fővárosi Önkormányzat kezelésébe.

(17.20)

Emellett a megoldás érdekében a polgármester úr Tarlós István főpolgármestert is megkereste, akit együttműködési megállapodásra kért. Három hónapja nem döntenek, csak ígéretek vannak. Mire várnak? Meddig várnak? Ha már előzetesen és elismerten nem jól készítették elő a metrópótló vonalát, most utólagosan sem kívánják megoldani az önök által kialakított veszélyes helyzetet? Nem tartanak komolyabb személyi sérülésektől? Nem számít önöknek az ingóságokban bekövetkezett állagromlás? Várom a válaszát.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A gázolaj átlagára 410 forintra nőtt május 30-tól, és a benzin átlagára is megközelíti a 400 forintot. A dráguló üzemanyag hatása begyűrűzik más termékek árába is, érezteti hatását a mindennapokban. Az élelmiszerek inflációja már most is jelentős. Ha a legfrissebb adatokat nézzük, a tojás 20,5, a száraztészta több mint 12 százalékkal, a vaj, vajkrém közel 12 százalékkal, a tejtermékek közel 8 százalékkal, a liszt pedig 7 százalékkal drágult. Minden afelé mutat, hogy a drágulás csak nőni fog. Mindezt súlyosbítja a forint gyengélkedése, úgy tűnik, lassan hozzá kell szoknunk a dermesztően gyenge 320 forintos szintekhez. Ennek pénztárcát apasztó hatását első körben a külföldre induló nyaralók érzékelik, de második körben az infláción keresztül valamennyien érzékelni fogjuk.

Szeretném emlékeztetni az államtitkár urat, hogy kormányra lépésük óta egyáltalán nem emelik a szociális ellátásokat, így például a családi pótlékot sem. Nem elfogadható válasz erre, hogy van családi kedvezmény. (Balla György: Miért? Miért nem?) Ugyanis azok a gyermekek is megérdemlik a törődést, tisztelt képviselőtársaim, a gondoskodást, akiknek a szüleik olyan élethelyzetben vannak, hogy nem tudják kihasználni a családi kedvezményt. (Németh Szilárd István: Mindenkinek jár!) 2010 óta nem emelték a családi pótlékot, nem emelték a gyest, nem emelték a nyugdíjminimumot.

A közszférában ráadásul mintegy 200 ezer dolgozó még mindig a válság idején befagyasztott bértábla szerint kapja a fizetését. Mintha csak nem is létezne infláció; jóllehet ez az infláció nagyon is létezik, és különösképpen az élelmiszereket érinti.

Mindezek miatt kérdezem az államtitkár urat: mit kíván tenni a kormány a gyengülő forint és dráguló üzemanyagok ügyében, és tervezi-e kárpótolni mindazokat, akiknek az ellátása, illetve a bére reálértéken egyre kevesebbet és kevesebbet ér? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd, az MSZP és az LMP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Elnök úr, ehhez a válaszhoz azért humorérzék is kell, megvallom őszintén. Az államtitkár úr egy csomó dologról beszélt, amit nem kérdeztem, és szinte semmit nem mondott arról, amit kérdeztem. Ez elég sajátos magatartás, különösen annak fényében, hogy az önök minisztériumaiban a választások előtt több milliárd forintot szórtak szét jutalmakra, az önök közvetlen kollégáira.

(15.20)

Azokat a köztisztviselőket megbecsülték, azok külföldi nyaralásáról gondoskodtak. Arról a 200 ezer közszolgáról viszont, akik például az önkormányzatoknál dolgoznak, és 2010 óta nem kaptak fizetésemelést, egyáltalán nem kívánnak gondoskodni.

Államtitkár úr, ez a válasz egyszerűen minősíthetetlen és elfogadhatatlan volt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A saját hozzátartozójukat otthon ápoló családtagok rendkívül nehéz helyzetben vannak, ebben egyetérthetünk. Alapvető fontosságú lenne, hogy az ápolási díjból az érintettek legalább a minimális létfenntartáshoz szükséges javakat meg tudják venni. Ezzel szemben az ápolási díj összege rendkívül alacsony. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az emelt összegű ápolási díj az alapösszeg 150 százaléka, a kiemelt ápolási díj pedig 180 százaléka, ez is alig több mint havonta 55 ezer forint bruttóban, amelyből az állam még 10 százalék egészségügyi járulékot is von. Ha ehhez hozzászámítjuk még a 2008 óta változatlanul 23 300 forint emelt összegű családi pótlékot, akkor elvileg alig több mint 70 ezer forintból kellene megélnie két embernek, a legmagasabb juttatással számolva is. Akinek nincs segítsége, és tényleg ennyiből, illetve a súlyosan fogyatékos gyermek után járó magasabb összegű családi pótlékból kénytelen eltartani a gyermekét és magát, annak végül előbb-utóbb sajnos be kell adnia a gyermekét egy bentlakásos intézménybe, hogy munkát tudjon vállalni.

Ez nem lehet cél. Felháborító, hogy a szülők nem maguk dönthetnek ápolásra szoruló gyermekük sorsáról, hanem a kormány belekényszeríti őket, hogy állami intézménybe adják, noha ott jóval több pénzt fordítanak a gyermekek gondozására, mint amennyit ápolási díjként hajlandóak voltak előtte a szülőknek adni. Ez egészen egyszerűen értelmetlen és igazságtalan! Ez a gyakorlat ráadásul ellentétben áll minden civilizált ország gyakorlatával, beleértve például a Magyarországnál alacsonyabb gazdasági fejlettségű Romániát is.

Több környező országban, csak szeretném jelezni, államtitkár úr, az ápolók munkáját nyugdíjra, fizetett szabadságra és táppénzre jogosító tevékenységnek ismerik el. Szerintünk meg kell szüntetni azt az embertelen és kegyetlen helyzetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amivel most szembe kell néznünk. Tervezi-e a kormány, államtitkár úr, hogy a minimálbérhez igazítja az ápolási díj alapösszegét, valamint munkaviszonyként ismeri el az otthonápolást? Várom válaszát.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kőbánya-Kispest vasútállomás fel nem újításának története az ellopott pénzek, az átvert lakosság és a fideszes korrupció egyik tanulságos históriája. A pénzt természetesen elköltötték, Kőbánya-Kispest állomás azonban ma is úgy néz ki, mintha a 3-as metró és a vasút találkozásánál megállt volna az idő és nem is Budapest, hanem a Balkán kapuja lenne. Felelős természetesen ezúttal sincs, pedig bizonyára sokakat érdekelne, hogy mire mentek el a szóban forgó milliárdok. Az építkezésnek 2019-re be kellene fejeződnie, ezzel szemben most 2018 júniusa van és még hozzá sem kezdtek. A friss sajtóhírek szerint tovább csúszik Európa legnyomorúságosabb vasútállomásának felújítása, idézem: „A kivitelezés megindítása 2020 tavaszán, annak befejezése pedig 2021 végén várható.” Nem ezt ígérték, és nekem se ezt válaszolták egy korábbi kérdésemre 2016-ban, itt az Országgyűlésben. Bennfentesek szerint egyébként az újabb csúszás nem független attól, hogy az uniós pénzeket osztó Lázár János, illetve Seszták Miklós korábbi fejlesztési miniszter elveszítette a miniszterelnök bizalmát, ezért most újabb oligarchákat kell keresni.

Az adófizető magyar állampolgárokat azonban nem az érdekli, hogy éppen milyenek az erőviszonyok az Orbán-közeli rablólovagok között, ők végre európai körülmények között szeretnének utazni, különösen azután, hogy a felújítást az Európai Unió egyszer már kifizette. Ezért kérem, szíveskedjen tájékoztatni róla, miért nem készült el Kőbánya-Kispest vasútállomása a 2013-ban odaítélt pénzből, mi a mostani csúszás pontos oka (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és kit fognak felelősségre vonni mindezért. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! 2015-ben már súlyos figyelmeztetés érkezett az Európai Uniótól, hiszen akkor lefolytattak, illetve befejeztek egy átfogó vizsgálatot az uniós közbeszerzési pályázatoknál, és nagyon komoly szabálytalanságokat találtak. 2015-ben minden harmadik-negyedik eljárásban találtak valamilyen szabálytalanságot, óriási botrányt keltve, természetesen méltán, hiszen egy botrányos gyakorlatról beszélünk. Azt hihetnénk, hogy ennél már nincs lejjebb, de sajnos szomorúan kellett megállapítanunk, hogy van. Hiszen az Unió nemrég nyilvánosságra hozott adatai szerint mintegy 29 vizsgált uniós pályázatból 24-ben találtak szabálytalanságokat. Tehát nem minden harmadikban-negyedikben, hanem majdnem a teljes mintában szabálytalanságot találtak, és ez azért mégiscsak példátlan, és ahhoz képest nem is övezi olyan nagy figyelem ezt a hírt.

Ha megnézzük egyébként, hogy ezeknek a vizsgált és elmarasztalt pályázatoknak kik a nyertesei, akkor ismerős nevekre bukkanunk. Ott van a nyertesek között Orbán Ráhel fideszes ügyvédje, de ott van természetesen Mészáros Lőrinc és baráti köre is. Most már legalább pontosan tudhatjuk, hogy Mészáros Lőrinc mivel és mennyivel okosabb Zuckerberg úrnál, aki a Facebook tulajdonosa. Zuckerberg úr azt hiszi, hogy a piacról kell megélni, és eszerint gyűjti a vagyonát, Mészáros Lőrinc nála sokkal jobban tudja, hogy nem így kell eljárni; a fényes karrierhez, a gazdagodáshoz, a példátlan gazdagodáshoz pontosan elegendő, ha valaki kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik.

A pályázatok, a szabálytalanságok visszatérő eleme volt a jelentős túlárazás. A kiíráshoz képest az odaítélt értékeknél mintegy 70 milliárd forint túlárazást találtak az ellenőrök, és azért ez egészen egyszerűen példátlan, és világosan rámutat arra, hogy a közpénzek megcsapolásának mi a kedvenc technikája a Fidesznél, illetve a Fidesz-közeli oligarcháknál. 900, közel ezermilliárdos szerződési értékű mintát vizsgáltak meg, és olyan összegű bírságra számíthatunk, ami meghaladhatja akár a százmilliárd forintot is a szabálytalanságok következtében, ami szintén egy példátlanul magas összeg, olyannyira, hogy a tudósítások szerint kormányközeli források fontolgatják, hogy egyszerűbb lenne az Európai Unióval egy 10 százalékos büntetési átalányban megállapodni, mert akkor a büntetés százmilliárd forint alatt maradhatna, ha pedig tételesen, egyenként ezeket a vizsgált és szabálytalannak ítélt projekteket végigvesszük, akkor a büntetés meg fogja haladni minden bizonnyal a százmilliárd forintot.

Különösen felháborító, hogy szabálytalannak találták azt a gyakorlatot is, hogy a kancellária a közbeszerzések ellenőrzését kiközvetítette. Ezt külső cégek és ügyvédi irodák végzik el, és ezeket az ellenőrzéseket nemcsak hogy nem végezték el hatékonyan, hanem több milliárd forint megrendeléshez jutottak. Tehát piacot szereztek, milliárdos bevételhez jutottak, a munkát meg nem végezték el, mert ha pontosan végigviszik az ellenőrzési feladatokat és pontos megállapításokat tesznek, akkor nem kerül sor erre a fiaskóra, és nem találja az Unió szabálytalannak ezeket a pályázatokat. A vizsgált nagyobb beruházások közül csak néhány: a 3-as metróvonal rekonstrukciója, a Budapest-Esztergom vasútvonal, a Szántód-Kőröshegy-Balatonszentgyörgy, illetve Fonyód-Kaposvár vasút fejlesztése, a Püspökladány-Ebes vasút rekonstrukciója, az M4 berettyóújfalui-nagykereki autópálya építése többek között.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ilyen példátlan mértékű lopás után és ilyen példátlan mértékű szabálytalanságsorozat után az ember azt gondolná, hogy a kancellárián fejek hullanak. De nem ez történt, ehhez képest milliárdos jutalmakat osztott szét Lázár János még távozása előtt, olyannyira, hogy az ott dolgozók fejenként és átlagosan 4,6 millió forint jutalmat kaptak, beleértve a portást és az állami felső vezetőket is. 4,6 millió forint jutalom fejenként, ahhoz képest, hogy 29 pályázatból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 24 szabálytalan  ez egészen egyszerűen felháborító! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előttünk fekvő törvényjavaslat néhány pozitív elemének dacára, ez így, ebben a formában nem fogja teljesíteni azokat a legfontosabb célkitűzéseket, amelyeket egy ilyen adócsomagtól elvárhatnánk.Nézzük először is azt, hogy melyek azok a legfontosabb problémák, amelyeket orvosolni kellene ahhoz, hogy értsük, hogy ez a változtatási javaslat, amelyet a kormány beterjesztett, miért nem felel meg ezeknek a legfontosabb céloknak. Szóba került már több hozzászólásban is a példátlanul magas kivándorlási hullám, ami 2010 után gyorsult fel az országban. Sok oka van ennek a kivándorlási hullámnak, de van egy drámai és nagyon egyszerű oka. Nevezetesen az, hogy bármelyik nyugat-európai országban, sőt Szlovákiában is, ha úgy tetszik, míg a minimálbérből meg lehet élni úgy, hogy mellette fenn lehet tartani egy szerény bérlakást, albérletet, addig Magyarországon ez a helyzet egyáltalán nem áll fenn. Egy fiatal házaspár abban az esetben, ha mindketten keresnek és mindketten minimálbért keresnek, gyakorlatilag Budapesten egy albérletet ebből a fizetésből nem tud fenntartani.

Nemhogy gyerekvállalásban nehéz gondolkodnia ennek a fiatal párnak, hanem egyáltalán már a lakhatás feltételeinek megteremtésében sem tud  pedig ez mégiscsak az első lépés kellene hogy legyen a gyermekvállalás anyagi hátterének megalapozásában  ötről a hatra jutni. A magyar nettó minimálbérből Magyarországon nem lehet megélni úgy  ha nem a szülőkkel laknak, vagy a szülőktől nem kapnak ajándékba egy lakást -, hogy albérletet fenn tudjanak belőle tartani.

A kormánynak az a meglátása egyébként önmagában helyes, hogy ha a versenyképességet javítani akarjuk, akkor az úgynevezett adóéket kell csökkenteni. De nézzük meg, mi is ez az adóék! Az adóék nem más lefordítva, mint ami a nettó keresetre, arra a keresetre, amit a munkavállaló hazavisz a zsebében vagy átutalják a bankszámlájára, rárakódik akár a munkavállaló, akár a munkaadó részéről fizetett összes adó és hozzájárulás formájában. Tehát az összes adójellegű teher, ami a nettó bérekre rakódik, ezt hívják adóéknek.

Ez Magyarországon valóban magas. De a kormány nem ott és nem úgy akarja csökkenteni, ahogy ez a legindokoltabb lenne. Először is nem a munkaadót kellene támogatni, hanem a munkavállalót kellene támogatni. Azonkívül ez az adóékterhelés  ha megnézzük a fizetési, jövedelmi struktúrát, ez látszik  példátlanul, világrekordszinten magas a legalacsonyabb jövedelmi sávokban.

Világos lenne az a következtetés, hogy ha egyszer ez a probléma, akkor a versenyképesség javítását célszerű lenne úgy elkezdeni, hogy az adóéket elsősorban a munkavállalói terhek mérséklésével és az alacsony jövedelmi sávokban tesszük meg, de a kormány nem erre tett javaslatot. Számtalanszor megfogalmaztuk, sőt be is adtuk korábbi ciklusokban is azokat a módosító indítványokat, amelyek azt célozták, hogy a minimálbér adóterhét mérsékelje a kormány, hiszen ez az, amiben világbajnok Magyarország, és pont ez az, amiben nem kellene nekünk éllovasnak lennünk. Ezeket a javaslatokat azonban a kormány eddig lesöpörte az asztalról.

A kormány általában szeret úgy hozzáállni a munkaadókhoz is és a munkavállalókhoz is, hogy az a csoport kedvező számára, amelyiknek egyébként is jól megy. Ha a munkaadói terheket akarja mérsékelni, akkor szereti ezt úgy megtenni, mint például legutóbb tette a társasági adó esetében, hogy elsősorban a legnagyobb, a multinacionális cégeknek kedvezzen, és egyáltalán nem vagy minimális mértékben kedvezzen a kisvállalkozásoknak. Ugyanezt teszi egyébként a munkavállalók esetében, amikor nem a legalacsonyabb keresetűek adóját mérsékli, hanem a magas jövedelműek adóját mérsékelte már 2010-ben, és azóta következetesen kitart e mellett a hibás felfogás mellett.

A mi véleményünk teljesen világos és egyszerű: az alacsony keresetű munkavállalók terheit kell elsősorban mérsékelni. Ez egyszerre lenne jó a versenyképesség javításának, és egyszerre oldaná meg vagy enyhítené a dolgozói szegénység problémáját, és egyszerre jelentene jelentős tehermérséklést a kisvállalkozói körben. Ne felejtsük el, hogy a jövedelmi struktúra ráadásul nem egyforma a nagyvállalkozók és a kisvállalkozók esetében. Magyarországon sajnos az a helyzet, hogy a kisvállalkozások bevételei nem nagyon teszik lehetővé, hogy komolyan és érdemben meg tudják fizetni a munkavállalóikat, az alkalmazottaikat. Ez tragédia Magyarországon. Ezért minél inkább egy kisvállalkozást keresünk és találunk meg, annál inkább az lesz a jellemző, hogy ott az emberek zöme minimálbért keres. Minél inkább egy multinacionális céget vizsgálunk meg, annál inkább azt látjuk, hogy ott az átlagkeresetek jóval felette, 300-400 ezer forint környékén vannak.

(15.20)

Világos tehát, hogy amikor a kormány a gyermekvállalás ösztönzésében gondolkozik, akkor is érdemes lenne nem a már korábban elkezdett úton továbbmenni, hanem ezt a szemléletet erősíteni. Hogy egy ismert, régi viccel példálózzak: nem az a kérdés csupán, hogy mi lesz, hanem erre válaszképpen a viccben az volt, hogy oké, mi lesz, mi lesz, de addig mi lesz. Értem én, hogy a kormánynak kedves a 3 vagy több gyermeket nevelő család modellje, no de hát addig el kell jutni. Ebben a törvényjavaslatban is vannak olyan kedvezmények  és egyébként ezek nem rossz kedvezmények, félreértés ne essék -, amelyek a legalább 3 gyermeket nevelő családok esetében életbe lépnek. Helyesebb lenne, sokkal inkább helyesebb lenne olyan adókedvezményeket adni, amelyek már akkor megilletik a fiatal, potenciális szülőket, amikor még az első gyermeküket tervezik. Hiszen mégis ez az az életkor, amikor a gyermekvállalásra gondolva, a lakhatás, a jövedelmi helyzet javításán keresztül, és így tovább, és így tovább, sorolhatnám, gondolkozhatnak a gyermekvállaláson. Természetesen ez sokkal inkább érzelmi kérdés, nem csak anyagi kérdés, de anyagi kérdés is. Ezt a kormány is elismeri a gyermekkedvezmények rendszerével, csak nem ott adja, az elején, egy életpálya elején, amikor ennek leginkább ott lenne a helye, hanem a már meglévő gyermekek esetében ad további kedvezményeket. Egyébként ez is összességében azt az eredményt fogja hozni, hogy a már viszonylag jó jövedelmi viszonyokkal rendelkező és legalább 3 gyermeket nevelő családoknál ez a kedvezmény életbe lép, de azok, akik azon gondolkoznak, hogy egyáltalán hány gyermeket tudnak vállalni életpályájuk során, ott pedig olyan alacsonyak a jövedelmi viszonyok, annyira nem lehet ebből a fizetésből megélni, hogy igazából nagyon nem szabadulhat el sajnos a fantáziájuk.

Ami ebben a törvényjavaslatban viszont tökéletesen elhibázott, abszolút mellék-, sőt vakvágány, az az 55 év felettiek adókedvezményének megszüntetése. Ez egy teljesen hibás, sőt tragikus eredményeket hozó lépés lesz. Értem én, hogy a nyugdíjasok munkavállalását elősegítik azzal, hogy nem kell utána járulékterheket fizetni, értem én, ez rendben is van; egyrészt ez egy beismerő vallomása annak, hogy a magyar munkaerőpiac tényleg olyan, hogy egyszerűen elfogytak Magyarországon belül a szakképzett munkavállalók, mert külföldre mennek vagy nem eléggé képzettek, ezért jobb híján a kormány most nyugdíjasokkal próbálja ezt a munkaerőpiaci rést betömni. Ez beismerő vallomás, be kellene vallani, hogy ez a helyzet, de önmagában ez nem rossz gondolat.

Az az alapvetően rossz gondolat, hogy emellett megszüntetik úgy, ahogy van, az 55 év felettiek adókedvezményét. Mi lesz ennek a hatása? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyük tudomásul, hogy a munkaadók nem feltétlenül érző szívű emberek, amikor tulajdonosként döntenek. Lehet, hogy otthon a családban igen, de amikor tulajdonosként döntenek, akkor rideg fejjel gondolkoznak. Ennek a döntésnek, ha ezt a parlament ebben a formában megszavazza, az lesz a nagyon egyszerű kihatása, hogy ki fogják rúgni a még nem nyugdíjas, 55 év felettieket, és alkalmazni fognak helyettük nyugdíjasokat, mert olcsóbb lesz számukra. Szerintem teljesen világos, hogy ez fog bekövetkezni. Miért kell akkor az 55 év felettiek adókedvezményét megszünteti úgy, ahogy van? Ennek elsősorban a férfi munkavállalókra lesz nagyon komoly és drámai hatása, hiszen 55 év felett még elvileg legalább tíz éve van egy férfi munkavállalónak ahhoz, hogy nyugdíjba mehessen, és pontosan tudjuk, hogy ez egy nagyon veszélyeztetett kor. Ezt a korosztályt, ezt a férfikorosztályt fogjuk elsősorban veszélybe sodorni, illetve azokat a nőket, akiknek nincs meg a 40 év szolgálati viszonyuk, de elmúltak 55 évesek szintén. Ez egy drámai hatás lesz, képviselőtársaim. Kérem, fontolják meg: ez a koncepció így, párba állítva egészen egyszerűen elhibázott, a munkaerőpiacon nem azt a változást fogja eredményezni, amit önök remélnek, hanem egy egészen más, mindnyájunk számára tragikus következménnyel járó lépéssorozatot indíthatnak el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Összegezve tehát: miközben ennek a törvényjavaslatnak az adók tényleges mérséklésével vannak pozitív elemei, de koncepciójában alapvetően hibás. Nem ott segít elsősorban, ahol segíteni kellene, és néhány területen konkrétan pedig árt is. Köszönöm szépen a figyelmüket.

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előttünk fekvő törvényjavaslat természetesen összefügg más gazdasági témájú törvényjavaslatokkal, óhatatlan, hogy az ember időnként más jogszabályokkal összefüggésben is kitekint ezekre az összefüggésekre. Tekintettel arra, hogy az előző hozzászólásokban az adózási csomag egyik jelentős részét már érintettem, ezért itt csak összefoglalásszerűen szeretném jelezni: a vitában elhangzottak után is változatlanul fenntartom azt a véleményemet, hogy meg kell szüntetni a magyar adórendszernek azt a brutális sajátosságát, hogy a minimálbért, az alacsony jövedelmeket úgy általában a világ legmagasabb személyijövedelemadó-kulcsával, adóterhével sújtja a magyar kormány és az őt támogató kormánypártok. Ellentétben a fideszes vezérszónok állításával ugyanis erről a 15 százalékos adókulcsról úgy általában nem jelenthető ki, hogy ez a világ egyik legalacsonyabb adóterhe, mert éppen az alacsony keresetűek esetében a világ legmagasabb adóterhét jelenti. A magyar társadalomnak, a magyar munkavállalóknak érdekében állna, hogy a minimálbér adóját jelentős mértékben csökkentsük, úgy, ahogy egyébként a szocialista kormányok idején ez így volt.

Változatlanul fenntartom azt a véleményem is, hogy az az adóváltoztatás, ami egyfelől  egyébként helyesen  a nyugdíjaskorú munkavállalók esetében elengedi a járulékterheket, de ezzel párhuzamosan megszünteti az 55 év felettiek adókedvezményeit, azzal a munkaerőpiaci következménnyel fog valószínűleg járni, hogy a tulajdonosok saját érdeküket követve el fogják bocsátani az 55 év feletti, de még nem öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalóikat, hogy cserébe alacsonyabb adóterhekre építve olcsóbb munkaerőt vegyenek fel nyugdíjasok formájában. Ezek a változtatások, illetve a torz 15 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó fenntartása változatlanul az ország kettészakítását fogja eredményezni. Ezen az úton egyetlen centivel se lenne szabad továbbmenni, de önök, úgy látszik, ebben eltökéltek. Tekintettel arra, hogy erről részletesebben az előző hozzászólásomban már beszéltem, itt most nem térnék ki a további érvekre.

Viszont szeretnék részletesebben beszélni a kafetériáról. A kafetériának az a rendszere, ami létrejött, függetlenül attól, hogy milyen adminisztrációval jár, végül is azt eredményezte, hogy a munkavállalók, az alkalmazottak széles körben jutnak olyan kedvezményekhez, amelyeket más formában egyébként nem tudnak igénybe venni. A kormány, úgy látszik, hogy ezt megsokallta. Megsokallta, és így ebben a javaslatban megszüntetésre javasolja a kafetéria-rendszer elemeinek nagy részét.

Így például megszüntetésre javasolja a kormány a lakáscélú munkáltatói támogatást; a mobilitási célú lakhatási támogatást; a kockázati biztosítás munkáltató által megfizetett díjának adómentességét; a diákhitel  ismétlem, a diákhitel  törlesztéséhez adott munkáltatói juttatás adómentességét; a sportrendezvényre szóló belépők adómentességét, ez talán még nem olyan nagy veszteség, de aki szeret mérkőzésekre járni, annak ez számított. De ami igazán komoly, mindenképpen óriási veszteség, az a kultúrautalványok adómentessége, amiből színházba, koncertekre lehetett járni többek között, és ez most meg fog szűnni. A készpénzben kifizethető százezer forintos juttatás kedvezményét is megszüntetik önök.

Ez önmagában is egy nagyon komoly és nagyon negatív változás, de ráadásul önök egy másik jogszabályban meg arra tesznek ezzel párhuzamosan javaslatot, hogy a miniszterek fizetése meg akár az 5 millió forintot is elérhesse havonta. Ez a kettő együtt egészen egyszerűen pofátlanság. Egyfelől megszüntetni javasolják azokat a kafetéria révén juttatott kedvezményeket, amivel munkavállalók széles köre tudott művelődni, tudott olcsóbb lakhatáshoz jutni, nem sorolom fel még egyszer ezeket a lehetőségeket, miközben ezzel párhuzamosan nem átallják a miniszteri fizetések lehetőségét  és majd meglátjuk, mi lesz a gyakorlat  akár 5 millió forintra felemelni. Ez egészen egyszerűen pofátlanság!

Szeretnék még szólni a vállalkozásokat érintő adókedvezmények egy részének megszüntetéséről is, hiszen a javaslat szerint megszűnik az eva. Az egyszerűsített vállalkozói adó, az eva 2012-ben került bevezetésre, 2013 óta lehet választani ténylegesen ezt a kedvezményes formát. Ez volt az első fecske azoknak az adókedvezményeknek a sorában, amelyekkel egyébként több kormány is támogatta a kisvállalkozásokat.

(17.50)

Személyesen is érint ennek az adónemnek a megszüntetése, hiszen nekem megadatott politikusi pályafutásom során, hogy ennek a jogszabálynak az akkori bevezetésén állami vezetőként is dolgozhattam kiváló munkatársakkal. De nem ez a lényeg, nem a személyes érzelem számít elsősorban.

Az számít elsősorban, hogy ez egy olyan lehetősége volt a kisvállalkozók széles körének, amellyel még akkor is sokan éltek, amikor ezt a kedvezményt más hasonló adókedvezmények és vállalkozókat támogató adókedvezmények követték, egyébként örvendetes módon. Egyszerűen nem értem, miért van szükség arra, hogy ezt megszüntessük. Akinek ez a kedvezményes forma változatlanul szolgálja az érdekeit, miért ne dolgozhatna ebben a formában? Úgy gondolom, hogy a kisvállalkozóknak, akik egyébként nem dúskálhatnak úgy általában az adókedvezmények között  ellentétben a multinacionális cégekkel , ez egy nagyon jelentős támogatási lehetőség volt, ezért a megszüntetése egészen egyszerűen indokolatlan.

Összegzésképpen, tisztelt Ház. Ezek az adótörvény-javaslatok, hiszen többről is beszélünk, változatlanul azt a torz társadalomképet szolgálják, amit a Fidesz 2010-ben bevezetett, nevezetesen: azoknak ad, akiknek egyébként is van, és azoktól vesz el, akiknek éppen hogy adni kellene. Ez a társadalomkép torz. Ez a döntő oka annak, hogy Magyarországon a társadalom végzetes módon kettészakadt. Egyre inkább van egy magas fogyasztást magának megengedhető réteg; ennek a rétegnek önök évről évre újabb és újabb kedvezményeket adnak. És van egy ettől a felső tízezertől nagyon leszakadó, alacsony jövedelmű réteg, beleértve a nyugdíjasokat, beleértve az alacsony keresetű munkavállalókat, akik esetében pedig a juttatások nemhogy bővülnének, hanem, mint ahogy az előbb felsoroltam, még szűkülnek is.

Ez a társadalomkép torz, nem vált be. Ne alkalmazzák a továbbiakban! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony és Urak! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Tisztelt Ház! Elhangzott itt jó néhány érv a magyar gazdasági adatok szárnyalása mellett. Engedjék meg, hogy néhány fontos kiegészítést ehhez azért hadd tegyek, és hogy kormánypárti képviselőtársaim néhány vélekedését érdemben cáfoljam. Kezdjük először is a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémájával, a gyenge forinttal. 2010-hez képest a forint ugyanis drasztikusan, több mint 20 százalékkal gyengült az euróhoz képest. Márpedig a forint gyengülése azt jelenti, hogy tulajdonképpen ellopják a pénzt az emberek zsebéből, mivel a bérből és fizetésből és egyéb járulékokból élők gyengébb forint esetén kevesebb árut tudnak megvásárolni a boltokban, s a nyugdíjasok juttatása is kevesebbet ér. A kormánynak a forint gyengítését célzó utalásai és kísérletei a középkori királyok módszeréhez hasonlítható, amikor is az uralkodók a pénzek nemesfémtartalmát próbálták meg minimálisan csökkenteni, elcsalva azok értékéből.

(13.00)

A gyenge forint tehát egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhattak.  Eddig a vélemény.

Hogy milyen számok vannak emögött, és milyen következményei vannak egyébként ennek az idézetnek, azt pedig, engedjék meg, hogy éppen a friss, mai hírekből idézzem önök elé! Igen, a forint gyengülése a bérek leértékelődését és egyébként a nyugdíjak leértékelődését is jelenti. Friss, nyilvánosságra került mai adatok szerint a magyar munkavállalók körülbelül 7 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a szlovák alkalmazottak, 11 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a cseh munkavállalók, 16,5 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a lengyel alkalmazottak, a szlovén fizetéseket meg ide sem merem idézni, azok a magyar fizetésektől fényévnyi messzeségben járnak előttünk. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) És miközben a magyar béreket önök egyre inkább leértékelik a gyenge forint által, aközben nem átallják elvenni a kafetériajuttatásokat, miközben egyébként lehetővé teszik a miniszteri fizetések akár 5 millió forintosra emelését is.

Több szám is elhangzott, hogy a munkavállalóknak a kafetériacsökkenés milyen veszteségeket jelent. Hogy a számháborút elkerüljem, én most az egyik érdekvédelmi szervezet számát  szintén mai számát  idézném, amely számítások szerint évi 88 ezer forint mínuszt jelent a munkavállalóknak ez, a jelenlegi kafetéria-rendszer megszüntetése.

Világos, hogy a gyenge forint egyik következménye a gyenge magyar bér, és egyébként ez nem feltétlenül istencsapás, nem törvényszerű, hogy a forintnak gyengülnie kellene, mint ahogy Tordai képviselőtársam erre már utalt is, ugyanebben az időszakban a forint lényegesen nagyobb mértékben gyengült a cseh koronánál, a román lejnél és a lengyel złotynál is. Tehát szó nincs arról, hogy ez valami általános kelet-európai átok lenne, hogy egy általános világválság következménye lenne, egyszerűen a Magyar Nemzeti Bank, a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank és a magyar kormány gazdaságpolitikájának 2010 óta tartó következménye. Ez az egyik, amit szeretnék leszögezni.

A másik, amit szeretnék leszögezni, hogy bár sokat emlegetik önök az államadósságot, és kétségtelen tény, hogy az államadósság kezelhető mértékű, ha a GDP-hez nézzük (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.), ugyanakkor  ugyanakkor!  korántsem kell erre az eredményre annyira büszkének lenniük, és korántsem annyira kedvező az eredmény, mint amennyire azt önök láttatni szeretnék. Ami miatt nem szabad erre a számra büszkének lenni, hogy valahányszor önök elmondják, hogy mennyivel csökkentették az államadósságot, szeretném, hogyha mindig hozzátennék, hogy igen, csökkentettük, úgy, hogy elvettünk 3000 milliárdot 3 millió embertől, és így csökkentettük a magyar államadósságot, csak hogy önök elvettek 3000 milliárdnyi nyugdíj-megtakarítást 3 millió embertől, ezt sosem teszik hozzá.

E nélkül a szám nélkül ez a csökkenés egyáltalán nem lenne impozáns. Egyébként most a magyar államadósság aránya még enyhén növekedni is fog, ez meg már egyébként az önök tevékenységének a következménye, ugyanis be kell számolni az Eximbankot az államháztartás bankjai közé, a mérlegben ennek a banknak az eredményét szerepeltetni kell, és sajnálatos tény, hogy az Eximbankot önök az elmúlt években arra használták, hogy például kölcsönadjanak Andy Vajnának ahhoz, hogy a TV2-t megvásárolhassa. Ennek következtében nőtt a magyar államadósság az Eurostat adatai szerint, hiszen nyilvánvaló közpénz, és közadósság az ilyen kötelezettségvállalás.

Ennek következtében ahelyett, hogy az elmúlt évek tendenciáját folytatná az államadósság alakulása, a jövő évben ennek következtében még az önök számításai szerint is enyhe mértékben, de emelkedni fog. Jó lenne erre odafigyelni. És ez egyébként az önök tevékenységének a következménye.

Ami pedig a magyar gazdasági adatokat illeti, azért szeretném, ha itt is egy reális képet festenénk. Ugyanis teljesen magától értetődő tény az, hogy azok az uniós tagországok, a volt szocialista országok, amelyek a kelet-európai régióból lettek az Európai Unió tagjai, jóval nagyobb mértékben növekednek, mint az Unió hagyományos, régi tagjai. Ez így volt egyébként 2010 előtt is, azóta is így van.

Egyfelől, amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy Kelet-Európa az európai gazdasági növekedés egyik motorja, akkor részben igazat mond, csak nem teszi hozzá, hogy ez sok éve így van, és az Unió egyik törekvése pontosan ez, ezért vannak kohéziós alapok és más uniós alapok, hogy a felzárkóztatást elősegítsék, ezért áramlanak többek között uniós pénzek drasztikus mértékben Magyarországra, amiből egyébként a magyar gazdasági növekedés táplálkozik  nem csak a magyar gazdasági növekedés, teszem hozzá -, pontosan ez a cél.

Az, hogy ez a cél teljesült, az önmagában még nem kellene hogy hurráoptimizmusra adjon okot. Annál is inkább, mert hogyha önök megnézik ugyanezeknek az országoknak, amelyek velünk együtt vagy hasonló időben lettek az Unió tagjai, a gazdasági növekedését, akkor azt látják, hogy a magyar gazdasági növekedés számai bizony szerények. Ha megnézzük, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia gazdasági növekedési mutatóit 2010 után, akkor azt látjuk, hogy egyébként Magyarország gazdasági növekedés tekintetében ezen országok jó részétől elmarad, a román gazdasági növekedés pedig olyan mértékben hasít, hogy onnan nézve a magyar gazdasági növekedés még a visszapillantó tükörből sem látszik. Ebben az értelemben tehát, tisztelt képviselőtársaim, érdemes lenne egy picit szerénynek lennünk mindnyájunknak, elsősorban a kormánypártoknak.

Ha pedig megnézzük, hogy ezek a most már egy kicsit reálisabban értékelt gazdasági számok és gazdasági eredmények milyen áron alakultak ki az elmúlt években, akkor elérkeztünk a legsúlyosabb problémához, ugyanis ezek a számok, amelyeket elmondtam és árnyaltam az önök számára, úgy alakultak ki, hogy 2010 után önök a magyar társadalmat kettészakították. 2010 után, akinek jól megy ebben az országban, annak egyre jobban és jobban megy, aki pedig szerény mértékű állami támogatásra számíthatott, annak pedig egyre rosszabbul és rosszabbul megy.

Hogy néhány számot mondjak: a családi pótlék értékét egy fillérrel nem emelték, a közszféra dolgozóinak, az önkormányzatok dolgozóinak a fizetését, alapilletményét, szorzóját, bértábláját egy fillérrel nem emelték, a minimálnyugdíj összegét egy fillérrel nem emelték.

Tehát az önök politikája, ami gazdasági eredményeit tekintve azért reálisan megkérdőjelezhető, az önök politikája egy olyan árra épül, amilyen árat nem kellett volna a magyar társadalommal megfizettetni. A magyar társadalmat önök kettészakították, akiknek megy, azok egyre jobban tudnak hasítani, akik pedig nem tartoznak a kiváltságos felső tízezer soraiba, azok egyre nagyobb mértékben szakadnak le erről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Ez a költségvetés olyan gazdasági eredményekkel büszkélkedik, amelyeket sokkal reálisabban kellene látnunk, és olyan társadalmi következményeket okoz, olyan társadalmi következményekkel jár, amelyeket jóérzésű képviselő el kell hogy utasítson.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! A forint árfolyama történelmi mélységbe süllyedt ma, megjegyzem, hogy az önök korábbi negatív rekordját döntötte meg: a forint ma gyengébb az euróhoz képest, mint volt a pénzügyi világválság idején. Az egész piac várja, hogy a Magyar Nemzeti Bank csináljon valamit. Itt csak az Erste elemzését idézném, csak hogy ön is lássa. Világosan elmondták a bank elemzői, ha az MNB kommunikációja nem változik vagy nem javul érdemben a nemzetközi hangulat, akkor a forint tovább gyengülhet. Orbán Viktor ennél jóval erősebb árfolyam mellett a kormány távozását követelte, és azt mondta, hogy gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak. A piac most visszafojtott lélegzettel várja, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsában az erős vagy a gyenge emberek vannak többségben.

Alelnök Úr! Önök kommunikációval vagy monetáris eszközökkel, például kamatemeléssel beavatkozhatnának. Egyelőre semmit nem tettek, ez az egyik oka a forint történelmi mélyrepülésének. Szeretném, ha világosan válaszolna arra, hogy kíván-e a Magyar Nemzeti Bank kommunikációval vagy valamilyen monetáris eszközzel beavatkozni a forint árfolyamába. Van-e olyan szintje a forintgyengülésnek, amit már önök is aggályosnak tartanak, és be kívánnak avatkozni? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd és az MSZP padsoraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Alelnök úr, én értem, hogy önöknek ez kényelmes, hogy nem csinálnak semmit, csak közben a forint meg gyengül. Ez a baj, tudja?! Nem vár havi meg negyedéves kommunikációs anyagokra. Szeretném alelnök úrnak elmondani, hogy a forint a kunához képest is gyengült, és a régiós valutákhoz képest is gyengül, tehát szó nincs arról, hogy itt valami egységes folyamatról beszélünk. A forint, úgy tűnik, a legsebezhetőbb valuta a régióban. És végezetül: most jelentette be a MOL, hogy szerdától 7 forinttal drágul a benzin, újra 400 forint közelében lesz, miközben a gázolaj ára át is fogja lépni a 400 forintos határt. Teljesen világos, hogy a gyenge forint az egyik oka ennek az áremelésnek. Nem lehet sokáig tartani önöknek azt az álláspontját, hogy az inflációra ez a forintgyengülés nem fog hatni.

Még egy utolsó mondat: a pénzügyi stabilitás felett is van önöknek felelőssége, nem csak az inflációs adatok tekintetében. Az ilyen mértékű és ilyen sebes forintgyengülés már a pénzügyi stabilitást is veszélyezteti, alelnök úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Párbeszéd és az MSZP padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Július 11-én szörnyű tragédia történt az országban. Július 11-én egy magából kivetkőzött, a végsőkig elkeseredett négygyermekes családapa meggyilkolt egy 44 éves családsegítő háromgyermekes családanyát. Ez önmagában is szörnyű tragédia. Engedjék meg, hogy az áldozat családtagjainak, szeretteinek innen is részvétünket fejezzük ki. Ugyanakkor ez a szörnyű tragédia kell, hogy tanulságok levonására késztessen mindannyiunkat. Szembe kell néznünk a helyzettel, amely sokkal kevésbé rózsás, mint ahogy azt az elnagyolt statisztikai adatok hirdetik. Ez a gyilkosság, ez a tragédia mint cseppben a tenger tükrözi vissza azt a helyzetet, azt a magyar helyzetet, amely egy kettészakított társadalomról szól, végsőkig elkeseredett emberekről szól, és ez az elkeseredés, reméljük, utoljára, de mindenesetre először gyilkosságba torkollott.

(13.30)

Ez a helyzet minden oldalról megoldást kíván. Megoldást kíván az elkeseredett emberek oldaláról is. Hiszen egy pillanatra sem felejthetjük el, hogy mintegy 120 ezer olyan család van jelenleg is az országban, amelynek 90 napon túli hiteltartozása van; bármelyiküket fenyegetheti a kilakoltatás veszélye. Itt is ez az ok húzódik meg az elkeseredett és egyébként semmivel sem menthető gyilkosság mögött. Gondoljunk bele azoknak az embereknek a helyzetébe, akiknek alacsony jövedelmük van, vagy éppen elveszítik a jövedelmüket, hiteltartozásuk miatt ugrik a lakás, és a szociális szakma nem tud mit tenni, a gyermekvédelmi rendszer nem tud mit tenni, elveszi a gyermeküket is, hogy legalább a gyermeket mentsék ebből a kilátástalan helyzetből.

Ismerjük mindannyian, hogy a helyzet korábban is torkollott számtalanszor verbális agresszióba. A helyzet tragédiája, hogy ezt az eddig verbális agressziót pont azoknak az embereknek kellett elviselniük, akik a szanaszét szakadozott szociális háló végén még mentik a menthetőt, még megpróbálnak az utolsó utáni pillanatban is segíteni a rászorultakon. És pont rajtuk vezetik le ezek az emberek a dühüket, és fordulnak azok ellen, akik utolsóként az országban, hivatalból megpróbálnak segíteni.

Tűrhetetlen a helyzet. A kettészakadt társadalomban egyre inkább tudomásul kell vennünk, hogy a jó átlagok mögött az húzódik meg, hogy a felső tízezer egyre jobban keres, miközben a mélyben nagyon sokan élnek dolgozói szegénységben. Mert nem felejthetjük el az érem másik oldalát. Azoknak a szociális munkásoknak, azoknak a családsegítőben dolgozóknak, akik valóságos hősök, és megpróbálják menteni a menthetőt, a nettó átlagkeresete nem éri el a 120 ezer forintot havonta. Alig vannak jobb helyzetben azoknál, mint akiken próbálnak nap mint nap áldozatos munkával segíteni. Ez a helyzet is tragikus, ez a helyzet is megoldást kíván.

És végül itt már valószínűleg védelemre is szükség lesz, hiszen ha az ilyen típusú támadások, ne adj’ isten, tragédiák szaporodnak, akkor ezek az emberek  a szociális munkásokról, a családsegítőkről beszélek  nemcsak egzisztenciálisan vannak veszélyhelyzetben, hanem ténylegesen is, fizikai, testi épségüket tekintve is. Többféle megoldás kell.

Először is nem szabad hagyni, hogy családok százezrei ilyen kilátástalan helyzetbe kerüljenek. Másodszor: meg kell becsülni a szociális szféra dolgozóit, azokat, akik éhbérért próbálnak menteni embereket, még azon a határon túl is, amikor úgy tűnik, hogy már semmi remény nincs. S végül, de elsősorban, ahogy javasoltuk, július 11-ét, a tragédia napját a családsegítők napjává kell tenni. Erre benyújtottunk egy határozati javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP, az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégiben levelet kaptam egy kőbányai hölgytől, engedje meg, hogy ebből a levélből idézzek néhány gondolatot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) „A jelenlegi szabályozás - mármint az otthonápolási szabályozás - szerint az otthoni ápolással töltött évek nem számítanak jogosultságszerző időnek a nők negyvenéves szolgálati időhöz kötött kedvezményes nyugdíjazásánál. Jómagam - írja a hölgy - 11 évig otthon ápoltam súlyos beteg férjemet. Ezen évek figyelembevételével már jogosult lennék 40 évhez kötött kedvezményes nyugdíjra.” Ennyi az idézet.Államtitkár úr nyilván tudja, miről beszélek, hiszen nem egyedi esetről van szó. Annyira nem, hogy 45 ezer ember ápolja otthon gyermekét vagy idős hozzátartozóját az év 365 napján, szabadság és munkaszüneti nap nélkül; nincs vasárnap, nincs színház, nincs mozi. Legfeljebb 52 ezer forintot kaphatnak ezért a tevékenységért, ami méltánytalanul alacsony. Csak emlékeztetném államtitkár urat, hogy ugyanez az összeg Romániában mintegy 130 ezer forintnak felel meg, és ott munkaviszonynak számít az otthonápolással eltöltött időszak.

Civilek több mint négy éve kérik önöket arra, hogy változtassanak ezen a mostani jogszabályon, amely hátrányos helyzetbe hozza mindazokat - közel 50 ezer emberről van szó -, akik otthon ápolják szeretteiket. Az ehhez szükséges pénz néhány milliárd forint lenne, ez kevesebb, mint egy stadion ára. Augusztusban önök egyeztetést kezdeményeztek. Egy apró hiba csúszott ebbe az egyeztetésbe, hogy pont azt a civil szervezetet nem hívták meg, amely a legrégebb óta követeli ennek a szabályozásnak a megváltoztatását.

Kérdezem tehát államtitkár urat, hogy mikor nyújtja be a kormány a szükséges módosításokat, és mikor kívánja a parlament többsége ezt elfogadni. Megtiszteltetésnek venném, ha válaszolna. Köszönöm.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, megtudtam öntől, hogy mikor voltam miniszter. (Dr. Rétvári Bence: Államtitkár.) Higgye el, emlékszem. Elmondta mindazt, amit a sajtófigyelőkből lehet tudni, és amit az ön asztalára tettek. Egy dologra nem válaszolt, amit kérdeztem, hogy mit kíván tenni a kormány. Legyen kedves elárulni itt az Országgyűlésnek és ezen keresztül a széles közvéleménynek, kívánja-e a kormány emelni a mostani, méltatlanul alacsony ápolási díj összegét vagy sem. Ez a kérdés. Kérem, válaszoljon. Köszönöm.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kőbányán évek óta szedi áldozatait a dizájnerdrog, a helyi vezetés pedig a kormánnyal együtt képtelen megoldást találni a problémára. Hiába vezényelnek ki az utcára több száz rendőrt, ők csak kullognak a dílerek után. Idén augusztus 29-ig 81 személyt állítottak elő a környéken, ám ezenkívül semmi sem történt, a helyzet továbbra is kritikus. Prevenció évek óta nincs, nemcsak a kerületben, hanem az országban sem, a szociális ellátórendszer pedig képtelen segítséget nyújtani ezeknek az embereknek. Sőt, a rendőrség egy újságírói kérdésre cinikusan azzal válaszolt, hogy „a rendőrségnek a bűncselekmények felderítése és a közbiztonság védelme a feladata, így azokra az úgymond szociológiai jellegű kérdésekre, hogyan tudnák a nyomornegyed problémáit közép- és hosszú távon felszámolni, nem feladatuk felelni”. Ez tehát most a helyzet. A helyzet az, hogy a nyomor és kilátástalanság miatt a Hős utca környékén a helyzet tragikus, évek óta változatlan, a kormány és az önkormányzat egyértelműen kudarcot vallott. Felmerül tehát a kérdés, hogy a razziákon kívül milyen ötletük van még. Milyen megoldásokat tervez a kormány a biofű és más dizájnerdrogok visszaszorításának elősegítése érdekében a rendőrségi razziákon kívül? Készül-e cselekvési terv a kőbányai probléma megoldására, és ha igen, kikkel egyeztetnek, és mekkora összeget szánnak erre? Államtitkár úr, kérem, válaszoljon: elbontja-e az önkormányzat, illetve a kormány a Hős utcai épületeket? Mik a konkrét terveik az épület esetleges lebontásán túl a probléma megoldására? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A helyzet valóban tragikus. Korábban soha nem volt példa ennyi drogos megjelenésére a kőbányai közterületeken. Korábban soha nem volt példa arra, hogy az 1-es villamoson egy drogos combon szúrjon injekciós tűvel egy arra utazó hölgyet. Korábban Kőbányán nem kísértettek éjszaka szopófantomok, mint napjainkban. (Moraj, zaj.) Államtitkár Úr! A rendőrség, tudom tőlük, azért is tehetetlen, mert újabb és újabb vegyszerekkel kísérleteznek a dílerek. Hiába próbálnak önök ezek után menni, az újabb és újabb vegyszerek tulajdonképpen legálisnak tekinthetők, mert még nincsenek rajta a tilalmi listán.

(14.30)

A prevencióra kéne sokkal többet áldozni, és nem csak az iskolákban, és a szociológiai problémákkal is foglalkozni kellene, ezek hiányában ugyanis a rendőrök tehetetlenek. Hogy mennyire, azt pontosan az mutatja, hogy ez a probléma, amiről beszélünk, a Nemzetvédelmi Egyetemtől pár lépésre, a Terrorelhárítási Központtól pár lépésre zajlik, az önök szeme láttára. Kérem, nyugtasson meg minket, hogy vannak ennél fontosabb terveik is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnos le kell szögeznünk, hogy az Orbán-kormány az embertelenség kormánya. Az embertelenség kormánya, mert olyan társadalompolitikát folytat, amelyben egyre jobban megy és egyre több kedvezményt kapnak a felső tízezer tagjai  most nem is beszélek a lopásból élő haverokról és rokonokról , egyre több és nagyobb kedvezményt kapnak, ismétlem, a felső tízezer tagjai, miközben egyre elviselhetetlenebb terhek vannak az alacsony jövedelműek vállán. Az önök egyik első intézkedése volt, hogy példátlan módon megemelték  nem csökkentették, hanem megemelték, államtitkár úr  a minimálbér adóját.

(13.30)

Tetszik tudni, önök a felső tízezernek csökkentették a személyi jövedelemadóját, az alacsony jövedelműekét emelték. Olyan mértékben emelték, hogy a korábbi nulla százalék helyett ez most 15 százalék. Egész Európában, az egész Európai Unióban az önök döntése következtében a legmagasabb Magyarországon a minimálbért terhelő adók mértéke. Ennek következtében kialakult és tömegessé vált egy dolgozói szegénység az országban. Egy dolgozói szegénység, aminek a lényege az, sajnos ki kell jelentenünk, hogy azok, akik Magyarországon keveset keresnek, már szegénynek számítanak. Azok is szegénységben élnek, akiknek egyébként van munkából származó jövedelmük.

Ez példátlan mértékben vált tömegessé az önök kormányzása alatt Magyarországon. És a baj természetesen nem jár egyedül, hiszen ennek számos egyéb következménye is van. Egy frissen elkészült kutatás szerint, míg 2010 és 2016 között a nettó átlagjövedelem valamivel több mint 10 százalékkal emelkedett, ugyanebben az időszakban az albérlet ára több mint 70 százalékkal emelkedett. És ha ehhez hozzáteszem, hogy itt átlagjöveledemről beszélünk, miközben tudjuk, hogy a magyar adófizetők 60 százaléka az átlagbér alatt, sőt jóval az átlagbér alatt keres, akkor a helyzet még ennél is tragikusabb.

Ennek következtében nemcsak a dolgozói szegénység alakult ki Magyarországon, hanem a lakhatási szegénység is. Egyre több, mintegy 2-3 millió ember került csapdába Magyarországon; egy olyan csapdába, amelyben a jövedelmi viszonyaikat tekintve, fizetésük, jövedelmük nagy részét elviszi a lakhatás és a megélhetés költsége. Hiszen nemcsak az albérleti árak emelkedtek példátlan mértékben Magyarországon, hanem az élelmiszerárak emelkedése tekintetében is Európában az egyik legrosszabb eredményt produkáltuk az elmúlt nyolc évben. Ez szintén az önök kormányzásának következménye.

Ez a lakhatási szegénység tehát 2-3 millió embert fenyeget, a kutatások szerint ennyi ember él ma Magyarországon olyan helyzetben, amikor rossz minőségű, rossz állapotú, rossz energetikájú, rosszul kifűthető, rosszul szigetelhető vagy nehezen megfizethető lakásban kénytelen élni, és semmi esélye, semmi reménye arra, hogy ebből a helyzetből valamilyen kiutat találjon.

Sajnos, ennek egyenes következménye a hajléktalanság terjedése is. a mai nappal lépett hatályba az önök embertelen kormányának egyik legembertelenebb törvénye, mától razziázni lehet a hajléktalanokkal szemben.

És önök ahelyett, hogy a hajléktalanság ellen küzdenének, energiájukat arra fordítják, hogy a hajléktalanok ellen küzdjenek, azok ellen az emberek ellen, akik ellen nem küzdeni kellene, hanem akiken segíteni kellene. Hiszen ebben az országban nem épülnek tömegesen szociális bérlakások, és nem épülnek kellő mértékben hajléktalanszállók sem.

Az is tisztességtelen, hogy a balhét most a rendőrökkel és az önkormányzati dolgozókkal akarják elvitetni, nekik kell ebben az embertelen viszonyrendszerben egy embertelen törvényt viszonylag emberségesen, humánusan végrehajtani. Ez egészen egyszerűen tisztességtelen. A végrehajtásba beleértem az ingóságok biztosítását is, amit önök nagyvonalúan az önkormányzatok kötelezettségévé tettek. Bejelentem, hogy éppen azért, mert ez szerintünk alkotmányos jogokat sért, az ingóságok védelme érdekében az Alkotmánybírósághoz fordulunk.

Mégis valamit azért tenni kell. Egy ilyen embertelen törvény végrehajtása során mi most sajnos csak annyit kérhetünk, arra szólítjuk fel a kormányt, hogy lépjen keresztül saját árnyékán, és ha már megalkotta a világ egyik legembertelenebb törvényét, a végrehajtásban próbálja elővenni humánus oldalát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, a Párbeszéd és a DK soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! A Magyar Nemzeti Bank beszámolója fekszik előttünk, de természetesen a vita a teljes monetáris politikáról folyik, amely része a gazdaságpolitikának, és természetesen a vita a Magyar Nemzeti Bank vagy annak vezetőinek tevékenységéről is folyik, bár mindannyian örülnénk neki, azt hiszem, velem együtt, ha utóbbiról nem kellene szót ejteni  de kell. Kezdjük először is a monetáris ügyekkel, a pénzügyi folyamatokkal és a forint helyzetével, mert mégiscsak ez lenne a legfontosabb és a kiindulópont. A helyzet az, hogy a Magyar Nemzeti Bank pontosan ezen a téren muzsikál gyengén. 2010-ben, amikor Matolcsy György akkor még nem a Nemzeti Bank elnökeként, hanem kormánytagként felelős állami vezetői beosztásba emelkedett, ezt a pozíciót, első munkanapját úgy kezdhette meg, hogy a forint erős volt, jóval erősebb, mint most; köszönhetően egyébként egy egész ország áldozatvállalásának és kemény intézkedéseknek, amivel a pénzügyi válság, világválság idején is a forintot sikerült stabilizálni, és úgy az euróval szemben, úgy a svájci frankkal szemben egy olyan erőt tudott mutatni, olyan erős árfolyamon volt, amely ma már csak vágyálom.

Az elmúlt években a forintot viszont önök tönkretették, önök így együtt, a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank. Az, hogy egyébként a szereplők változnak és pozíciót cserélnek, az ebből a szempontból édes mindegy, a közös cél ugyanaz: a forint gyengítése árán is megvalósítani azokat az egyébként meglévő politikai, családi haszonszerzési célokat, amelyek idegenek egy igazi demokrácia működésétől. Ennek a forintgyengítésnek, amelynek önök aktív résztvevői voltak, és jelen pillanatban a forint, ha nem történelmi mélyponton…  mert volt már ennél rosszabb is, de az is az önök kormányzásának idejére esett, az önök nemzeti banki tevékenységének idejére esett, tehát 2010 után olyan történelmi mélypontokra esett a forint árfolyama, hogy egészen egyszerűen ezzel kellene valamit kezdeni, ha önök ezt fontosnak tartanák.

De nem tartják annak, önök egészen egyszerűen a forintot a sorsára hagyták  ha nem gyengítették szándékosan. Ezen a gyengítésen a Magyar Nemzeti Bank nyert, az ország pedig veszített, elsősorban a devizahitelesek veszítettek.

Lehet itt sokféle dolgot mondani, de igazából a devizahitelesek fő problémája nem maga a konstrukció, nem elsősorban a konstrukció, bár abban vannak valóban a bankok számára kihasznált, a hitelesekre nézve káros pontjai, de elsősorban az árfolyam az, ami a devizahiteleseket és a gyenge forint, ami a devizahiteleseket reménytelen vagy legalábbis nagyon nehéz helyzetbe hozta. Annyira nem maga a konstrukció, hogy egyébként ezt éppen Orbán Viktor első kormánya vezette be a magyar parlamentben, csak erre mostanában nem akarnak annyira emlékezni. És azért volt elsősorban népszerű ez a devizahiteles konstrukció, mert már Orbán Viktor első kormányának idején, sőt azon túl is érvényesült az a sajátos személyzeti politika, hogy baráti kapcsolatokon, megszerzett pozíciókon keresztül uralnak olyan ágazatokat, amelyek egyébként a klasszikus demokratikus játékszabályok szerint egymástól szét kellene hogy legyenek választva.

Így nagyon nem meglepő, hogy Járai Zsigmond Orbán Viktor embereként olyan magas jegybanki kamatot alkalmazott a saját monetáris döntései kapcsán, amit egyébként a gazdaság akkori állapota nem indokolt, amelyhez képest minden más hitelkonstrukció, amely kedvezményes volt, csak jobb lehetett. És ez volt a döntő oka annak, hogy emberek milliói vettek fel devizaelszámolású hiteleket, hiszen az ott alkalmazott nagyon alacsony kamat  igaz, árfolyamkockázat mellett, ami később sajnos visszájára fordult  egyszerűen sokkal kedvezőbb volt, mint minden más, a piacon hozzáférhető lakásvásárlási hitelkonstrukció. Egyébként az állami kedvezmények korlátozás mellett ugyan, de akkor is léteztek.

(10.50)

Ez tehát az alaphelyzet. A tisztességes megoldás az lett volna, ha a jegybank ezt a nyereségét elsősorban arra fordítja, hogy azokon a kárvallottakon segítsen, akiket a forint gyengítése ilyen lehetetlen helyzetbe hozott. De nem ez történt. Hogy mi történt ezzel a pénzzel, arról majd a későbbiekben.

Egyelőre még szeretnék amellett is néhány gondolatot elmondani, mert nem akarok elmenni mellette szó nélkül, hogy a forintgyengítés és a forint sebezhetősége még jelenleg is fennáll. Olyannyira fennáll, hogy szakértők szerint ha a Magyar Nemzeti Banknak legalább a kommunikációja nem változik, vagy a kamatemelési gyakorlata vagy kamatgyakorlata nem változik, akkor a forint további gyengülése sem zárható ki. Kiszivárgott információk alapján tudjuk, hogy erre nézve már vannak a Magyar Nemzeti Bankban különböző modellszámítások, és bizony még a mostani gyenge árfolyamhoz képest is kedvezőtlenebb árfolyamokat is lefuttatnak ezekben a modellszámításokban. Ez a gyenge forint veszély az egész országra nézve, hiszen ha a pénzügyi piacokon, a pénzügyi világban megint valami megrebben, Magyarországtól függetlenül valamilyen válsághangulat kialakul, akkor a forint lesz az egyik legsebezhetőbb valuta a régióban, mint ahogy egyébként is az egyik legsebezhetőbb valuta az euróövezeten kívül Európában.

Az előbb említettem, hogy mire használja a Magyar Nemzeti Bank ezt a nyereségét, azt a nyereségét, amit a forint gyengítéséből zsebelt be. Egészen elképesztő, sajátos gyakorlatba kezdett: ezt különböző alapítványokba menti ki, és ezeknél az alapítványoknál, nyugodtan kijelenthetjük, a törvényeket sértő vagy a törvénysértés határát súroló gyakorlatot folytat. Törvényeket sértő, hiszen maga az Európai Központi Bank is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknél az alapítványoknál nagy mennyiségben tartani államkötvényeket a tiltott finanszírozás fogalmát meríti ki, hiszen a költségvetést ezen keresztül, alapítványokon keresztül maga a jegybank finanszírozza, ez pedig mindenhol a világon törvényellenes. Némi huzavona és vita után a Nemzeti Bank akceptálta az Európai Központi Bank intelmeit, ezt a portfóliót lecserélte, de a mai napig több mint 270 milliárd forint van valamilyen mértékben kihelyezve ezekbe az alapítványokba, hogy fideszes képviselőtársaimat idézzem, ahol a közpénzjellegüket elveszítik. A gyakorlatból sajnos ez következik is, ahogy látjuk.

Nagyon sajnálatos, hogy a Magyar Nemzeti Bank is bekerült abba a körbe, ami évek óta, 2010 óta legalábbis széles körben dívik Orbán Viktor miniszterelnök úrnál és környezetében, nevezetesen, hogy az urambátyám, a rokonok világa jött vissza, a keresztfoglalkoztatás, egymást megsegítjük, a „kéz kezet mos” elve érvényesül az egész államigazgatásban, a személyzeti politikában, az irányított közbeszerzésekben, a megszerzett vagyontárgyakban, a kastélyprogramokban, szinte mindenhol. Sajnálatos, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem maradt sziget ebben a folyamatban, hanem maga is részévé vált ennek az urambátyám világnak.

Több képviselőtársam is utalt rá, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének a családja is érintett ebben a fajta működésben, hiszen unokatestvére szállíthatott a vizes vb-re nagy mennyiségben, bevásárolhatta magát a Magyar Kereskedelmi Bankba. A jegybankelnök fia bútorgyár-tulajdonos, ami önmagában persze nem probléma, de több közbeszerzést is nyert, és ismerjük a hazai közbeszerzések most már bizonyítottan irányított voltát; szemernyi kétség nem merülhet fel afelől, hogy nem véletlenül nyerte meg ezeket a közbeszerzéseket, hanem éppen a jól csengő családi név miatt. De utalhatnék a személyzeti politikára is, hiszen a Magyar Nemzeti Bank elnöke gondoskodott a legfőbb ügyész családjáról is, legalábbis olyan mértékben, hogy először alkalmazta havi nagyjából 5 millió forintos fizetés mellett a legfőbb ügyész feleségét; de persze itt még nem állt meg ez a folyamat: valamivel később, igaz, sokkal szerényebb mértékben, havi félmilliós fizetésért pályakezdőként a legfőbb ügyész lányát is felvették a jegybankba.

Többször elmondtuk korábban azonnali kérdések, interpellációk, parlamenti felszólalások ügyében is, hogy mi tiszteletben tartjuk a magánéletet. Sőt, én személyesen is azon az állásponton vagyok, hogy ha valakinek megromlik a házassága, akkor tisztességesebb dolog ezt a házasságot felbontani, mint egy életen keresztül hazugságban élni. Én egyáltalán nem gondolom, hogy csak az az egyedüli családmodell létezhet az országban, amit a Fidesz hirdet, én személy szerint mindenkinek a saját családfelfogását tiszteletben tartom. Önmagában tehát azzal kapcsolatban sincs semmilyen kifogásom, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének is új párja lett. Sok boldogságot kívánok hozzá, és ezt tényleg őszintén mondom.

Nem ezzel van a probléma, hanem azzal van probléma, ha ez közpénzbe kerül. Az nincs rendjén, ha valaki a saját párját kinevezi, kinevezheti osztályvezetőnek, miközben az általa irányított intézményben ilyen osztály nem is létezik. Az nincs rendben, ha kedvezményes, egy átlag magyar állampolgár számára elképzelhetetlen mértékű munkáltatói kölcsönt ad lakásvásárláshoz, miközben a saját párjáról van szó. Mindenhol a fejlett demokráciákban, ahol létrejönnek ilyen kapcsolatok, mert az ember már csak ilyen, egyikünk sincs felvértezve szerelem ellen, soha nem tudhatjuk, hogy kibe leszünk szerelmesek, viszont a munkahelyi szabályok azért irányadók e tekintetben, és szerte a művelt nyugati világban az az általános gyakorlat, hogy ha egy tartós kapcsolat létrejön egy adott intézményen belül, és ennek a tartós kapcsolatnak az egyik szereplője maga az intézmény vezetője, akkor ezt az összeférhetetlenséget megszüntetik. Nem erről beszélünk. Nemhogy nem szüntették meg ezt az összeférhetetlenséget abban az időszakban, amiről beszélek, hanem közpénzből nagyon busás lehetőségekhez jutott Matolcsy jegybankelnök úr párja. Sőt, nem csak a párja, alapítványon keresztül, mondjuk így az egyszerűség kedvéért, az anyósa is.

Azokról az összeférhetetlenségekről már nem is beszélve, amik a sajtóhírek alapján felmerültek, hiszen a Bankszövetség elnökétől bérel a hírek szerint a jegybankelnök vagy bérelt ingatlant, miközben ez egészen nyilvánvalóan összeférhetetlen, hiszen a Bankszövetség elnöke és a Magyar Nemzeti Bank elnöke nem kell hogy egymással semmilyen üzleti kapcsolatban legyenek, hiszen adott esetben az érdekeik egymással ellentétesek. S ha ilyen lekötelezettségek keverednek ezekbe a kapcsolatokba, akkor felmerül a lehetősége annak, hogy az érdekek terén is ez egy összefonódást fog a későbbiekben eredményezni. Ez sem szokás a művelt nyugati világban.

Végezetül engedjék meg, hogy az ezotéria körét is ideidézzem. Semmi bajom azzal, ha valaki hisz a számmisztikában. Vannak erre nemzetközi példák. Hogy mondjak egyet: Kínában ismeretes, hogy vonzódnak a 8-as számhoz, azt ott egy szerencseszámnak tartják. Olyannyira vonzódnak a 8-as számhoz, hogy a pekingi olimpiát 2008. VIII. hó 8-án, kínai időszámítás szerint 8 óra 8 perckor nyitották meg, hogy minél szerencsésebb legyen az olimpia lebonyolítása. Persze Kína, mint tudjuk, nem nyugati értelemben vett demokratikus ország, ott a számmisztika központi elrendelése egyáltalán nem ízléstől távoli dolog. De Magyarországon mégiscsak egy olyan kultúrkörhöz tartozunk, ahol az egyház és az állam szétválasztása alapelv, ahol ha valakinek közhatalom van a kezében, a saját babonáit vagy vallási meggyőződését nem kellene rendeletekben, döntésekben is tükröztetnie. Ezért teljesen érthetetlen számunkra a jegybank elnökének a 8-as számtól való irtózása. Kérem, ez ügyben forduljon kínai kollégájához szeretettel. Azt, hogy irtózik tőle, még csak értem, de hogy a Szabadság tér 8-9. számból a 8-as számot miért kell eltávolítani, miközben az a Magyar Nemzeti Bank hivatalos címe, vagy a megszámozott parkolóhelyek közül miért hiányzik a 8-as szám, és a hírek szerint miért tilos a kollégáknak nyolcoldalas előterjesztést készíteni, az a józan ész szabályai szerint felfoghatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a függetlenek soraiban.)

(11.00)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy hónapja tettem fel önöknek írásbeli választ igénylő kérdést a 2018. augusztus 16-án életbe léptetett új repülőgép-indulási eljárásokkal kapcsolatban. Válaszukban önök azt írják, hogy az új nyomvonal használata esetén a korábbi nyomvonal alkalmazásával szemben a mérések szerint kisebb a földfelszínt érő zajhatás és károsanyag-kibocsátás. Nos, államtitkár úr, a hozzám érkező és a helyszínen is megtapasztalható tények szerint ez egészen egyszerűen nem így van. Elég néhány közösségi oldalt meglátogatni, hogy ön is szembesüljön a probléma nagyságával. Hosszú évek óta keseríti a zaj a reptér légifolyosói alatt élők életét, de az új nyomvonalaknak köszönhetően ebből a nem kívánt szennyezésből most már a kőbányaiaknak is jut bőven, mindennapi nyugodt életüket lehetetlenné teszi ez a zajszennyezés.

Ezért is érzem rettentően cinikusnak a válaszukban, hogy mivel új futópálya nem létesült úgymond, ezért zajgátló védőövezet újbóli kijelölésére nincs szükség, mert bár igaz, hogy új pálya nem létesült, de a légifolyosó áthelyezésével Kőbánya Óhegy és Újhegy területei fölé terelődött a légi forgalom. Önök egy tollvonással átrajzolták Magyarország légi forgalmi térképét. Az itt élő emberek joggal háborodnak fel, hogy ilyen rútul elbántak velük. Nem mellesleg a repülőtér okozta környezeti szennyezéstől, elsősorban a zajtól nemcsak a közvetlen környék lakói szenvednek, a probléma összességében több százezer embert érint.

És ha már az előző válaszukban független szakértő által végzett zajterhelési vizsgálatokról és az érintett szakmai szervezetek által készített vizsgálatokról beszéltek, akkor ezúton kérem, hogy ezeket az anyagokat hozzák nyilvánosságra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és egy fórum keretében vitassák meg. Kérdezem tehát önöket: mit kívánnak tenni? Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés múlt heti ülésén rekordgyorsasággal szüntette meg a lakástakarékok állami támogatásának rendszerét. A piacon hasonló megtakarítási termék nincs, a CSOK és a Rogán Antal fémjelezte lakáslottó nem nyújt alternatívát azoknak a fiataloknak és időseknek, akik nemcsak új lakások vásárlására, hanem lakások felújítására is használhatnák a megtakarított összeget.Az Országgyűlés döntése azért is felelőtlen, mármint a többség döntése, mert a magyar lakások minősége rendkívül aggasztó. Sőt, egy nemrégiben publikált jelentés szerint ma Magyarországon 1,5 millióban élnek olyan lakásban, amellyel súlyos lakásminőségi problémák vannak. A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka  ismétlem, 80 százaléka  nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak. Ez a magyarok többségének lakhatási költségeit és életminőségét különösen rosszul érinti.

(15.10)

A lakástakarékok állami támogatásának megszüntetése helyett tehát szükség lenne egy olyan alternatívára, amely segíti a fiatalok lakhatáshoz jutását és a lakások felújítását is. Új konstrukció bevezetését követeli a Bankszövetség is. Azt kérik, hogy szakmai egyeztetés alapján legyen lehetőség olyan új konstrukció mihamarabbi közös kialakítására, amelyben a magyar családok, a gazdaság és az állami költségvetés közös érdekeit szolgálva, az állami támogatás a legjobb hatásfokkal működhetne hosszú távon is. Erre most, úgy tűnik, nincs lehetőség. De talán államtitkár úr a válaszában meg tud nyugtatni bennünket, hogy valamiben azért gondolkodnak.

Kérdezem tehát államtitkár úrtól a következőket. Miért szántották be a lakáskasszarendszert anélkül, hogy másik lakástámogatási rendszerrel támogatnák azokat a fiatalokat, akik nem képesek vállalni a CSOK-ot, vagy nem akarnak részt venni a Rogán-féle zavaros lakáslottóban, illetve azokat, akik szerették volna felújítani lakásukat? Mivel készül a kormány ezeknek a rétegeknek, ezeknek az embereknek a támogatására, megsegítésére? Várom válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Nézze, Tállai államtitkár úr, amikor én államtitkár voltam, akkor volt lakás-takarékpénztár, most, amikor ön az államtitkár, most nincs. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: De van!) Nincs állami támogatása (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.), ha már az állami támogatást kéri számon államtitkár úr tőlem. Amikor én miniszter és államtitkár voltam, akkor 160 forint volt a svájci frank, most több mint 200 forint, amikor ön államtitkár. Mert valóban, önök jöttek 2010-ben, és tönkretették a forintot, és aztán volt képük úgy segíteni a devizahiteleseken, hogy piaci alapon forintosították ezeket a hiteleket, ahelyett, hogy a felvételkori, amikor én államtitkár voltam, azon az árfolyamon kárpótolták volna a devizahiteleseket. (Moraj.)

Az önök családtámogatási rendszere azért torz, mert egyetlenegy modellben gondolkodnak. Azt én nem kifogásolom, hogy önök ezt a rendszert támogatják. Azt kifogásolom, hogy a többit meg megszüntetik. Ez szégyen, államtitkár úr! Nem fogadom el a választ.

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ha a tavasz után ősszel újra adótörvényeket kell tárgyalni, és ahogy Hargitai képviselőtársam helyesen rámutatott, ez kiváló alkalmat ad arra, hogy a kormány azokat a finomhangolásokat elvégezze, amiket a társadalmi visszajelzések alapján el kell végeznie, akkor az első kérdés, amit rögtön fel kell tennünk a törvényjavaslattal kapcsolatban, az, hogy miért hiányzik belőle a kafetériával kapcsolatos rendelkezések visszavonása. Önök munkavállalók tízezreit rövidítették meg azzal, hogy a kafetéria korábbi rendszerét megszüntették, szigorítottak. Évente több tízezer forintot vettek ki ezeknek az embereknek a zsebéből. Egy ország hördült föl ezen. Az ember azt hinné, hogy az eltelt néhány hónap elég volt arra, hogy ezek a hangok önökhöz is eljussanak, és ezt a rendelkezést korrigálva visszavonják ebben az előterjesztésben. Csalódva kellett tudomásul vennünk, hogy erről szó nincs. Önök kitartanak az álláspontjuk mellett, változatlanul büntetik ezeket a munkavállalókat, változatlanul egy sokkal szigorúbb, a korábbihoz képest visszalépést jelentő kafetéria-rendszert tartanak hatályban az országban. Ez az első észrevételem.

A második észrevételem az, hogy tulajdonképpen a kormány ezzel a benyújtott törvényjavaslattal a saját korábbi ígéreteit is megszegi. Nem az ellenzék, nem a Jobbik, nem a DK, nem az LMP, nem az MSZP, nem a Párbeszéd ígéreteit, hanem a saját korábbi vállalásait és ígéreteit is megszegi. Korábban ugyanis a kormány azt vállalta, hogy a munkaadók bérterheit csökkenteni fogja. 2019-re a szociális hozzájárulási adó kulcsának tervezésekor 17,5, illetve 16 százalékkal számoltak. Ezt ígérték a munkaadói szervezeteknek.

Ezzel kapcsolatban két észrevételem van. Az egyik sajnos tény: ezt az ígéretüket önök megszegték, ebben a törvényjavaslatban szó nincs arról, hogy a korábbi megállapodáshoz tartanák magukat. Csak egy halvány ígéret van, hogy 2019 nyarán, majd esetleg, ha a helyzet úgy alakul, amit eleve nem értek, hogy ha a helyzet majd úgy alakul, hiszen amikor önök a saját gazdasági teljesítményükről beszélnek, akkor az ember azt hinné, hogy Magyarország egy Kánaán, Európa motorja. Amikor meg konkrét adóterveket fogalmaznak meg, illetve terveznek és benyújtanak az Országgyűlés számára, akkor pedig azt tapasztaljuk, hogy mintha ez egy beteg gazdaság lenne, folyamatosan óvatoskodnak, és a saját korábbi ígéreteiket is megszegik.

Ez annál inkább is súlyosabb, mert ennek a tervnek az elkészítésekor mi már jeleztük, hogy az egy szép dolog lenne, ha betartanák az ígéretüket, hogy a munkaadók terheit csökkentik, hiszen elsősorban a kisvállalkozási szférában  korábban, egy másik adótörvény vitájában erről szó volt ma a Házban  igenis szükség lenne komoly adó- és járulékmérséklésre, hiszen ezt a szektort nagyon sújtják a bér- és járulékköltségek.

(17.30)

Ennek következtében ez az összfoglalkoztatottság szempontjából nagyon fontos ágazat sok tekintetben csak vergődik. De az biztos, hogy a munkaadók mellett, sőt akár azt megelőzve, a munkavállalók terheit kellene mérsékelni, hiszen pontosan az alacsony keresetű munkavállalók esetében önök az egekbe emelték ezeknek a munkavállalóknak az adóját. Sehol Európában ilyen magas személyi jövedelemadót alacsony keresetű munkavállalóknak nem kell fizetnie, mint Magyarországon. Az emberek nagy részének az úgynevezett egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése nem adócsökkentést, hanem adóemelést jelentett. Minél kisebb jövedelemmel rendelkeztek, annál brutálisabb volt ez az adóemelkedés. Olyannyira, hogy egyébként a nettó minimálbér vásárlóértéke a 2010-es visszaesést követően nagyjából 2016-ban érte el újra a 2010-es mértéket, 5-6 évnyi mélyrepülés után, ami egészen egyszerűen szégyenletes, hogy pont a legalacsonyabb keresetű embereket büntették, rajtuk rúgtak egyet.

De a másik, a minapi friss hír, hogy igazából a bérek vásárlóerejét tekintve már Románia is előzi Magyarországot. A minimálbér esetében most már lassan ez a bruttó nominális minimálbérre is vonatkozni fog, amennyiben Romániában megvalósulnak a kormány előterjesztései, és amennyiben a magyarországi kormány pedig nem változtat a saját előterjesztésein és tervein. De a nettó minimálbér vásárlóerejét tekintve Románia már megelőzte Magyarországot, és ahhoz képest, hogy jó pár évvel ezelőtt honnan indultak ezek a bérek, ez az összehasonlítás a magyar gazdaság, illetve a magyar kormány intézkedései számára egészen egyszerűen szégyenletesek.

Összegezve tehát: ennek a törvényjavaslatnak a vitája során szomorúan kell megállapítanunk, hogy önök változatlanul nem hajlandók az alacsony keresetűek esetében az adók és járulékok mérséklésére, márpedig az Magyarország egyik gyenge pontja, szégyenletesen gyenge pontja, hogy az OECD-országok, illetve az európai uniós országok között az adó- és járulékterhek az alacsony keresetűek esetében Magyarországon a legmagasabbak. Hasonlóan egyébként a sokat emlegetett 27 százalékos áfakulcshoz is, amiben sajnos szintén a dobogó első helyén végeztünk; bár ezen a dobogón, őszintén szólva, jobb lenne rajta sem lenni, hiszen ez nem az érdemekről, hanem a hátrányokról szól.

Tehát miközben csalódásunknak kell hangot adnunk, amellett meg kell állapítanunk, hogy azok az elemek, amelyeket beterjesztettek  az előbbiekkel ellentétben, amelyeket kihagytak az adótörvényből , azok részint ellentmondásosak, és egy nagyon kis területen jelentenek csak javulást.

Nézzük az ellentmondásos intézkedéseket! Kedvezőbbé válik a nyugdíjasok foglalkoztatása a beterjesztett javaslat szerint, hiszen a jövőben a nyugdíjasok foglalkoztatását mindössze a személyi jövedelemadó 15 százalékos kulcsa fogja terhelni. Ez önmagában örvendetes is lenne, de elmondtuk a tavaszi adótörvényvitában, hogy ez párosulva azzal az intézkedéssel, hogy az 55 évesnél idősebb, aktív korosztályok esetében viszont ezeket a mérsékléseket, ezeket a kedvezményeket eltörlik, ennek ellentmondásos hatása lesz. Nem a foglalkoztatás fog ugyanis bővülni nagy valószínűség szerint ennek az adócsökkentésnek és járulékcsökkentésnek a következtében, hanem az fog történni, hogy a munkaerőpiacon a kedvezőbb adózású, a foglalkoztatás szempontjából kedvezőbb adózású nyugdíjasokkal fogják betölteni azokat a munkahelyeket, ahonnan korábban 55 évesnél idősebb, de még a nyugdíjkorhatárt el nem érő munkavállalókat viszont el fognak bocsátani, mert a munkaadónak ez gazdaságilag jobban meg fogja érni.

Ennek tehát amellett, hogy a már nyugdíjasok számára egy kedvezőbb foglalkoztatási lehetőséget jelent, lesz egy munkaerőpiaci kiszorító hatása azoknál a korosztályoknál, akik már veszélyeztetett korban vannak, nyugdíj előtti éveiket töltik. Kiszorító hatása lesz, nagyon könnyen kiszorító hatása lesz, és ez azzal a tragikus következménnyel jár, hogy pont azokban az években fogják a munkájukat elveszíteni ezek az emberek, amikor a legfontosabb lenne a majdani nyugdíjuk szempontjából a járulékbefizetéssel ezt a nyugdíjat megalapozni. Tehát ez egy ellentmondásos rendelkezés, legalább annyira fog hátrányt okozni egy másik korosztálynak, még aktív, de 55 évesnél idősebb korosztálynak, mint amennyire előnyt jelent foglalkoztatás szempontjából a már nyugdíjas korosztálynak.

Hasonlóan ellentmondásos az a rendelkezés, amellyel önök a közszféra brutális leépítése következtében állásukat elveszített sok ezer köztisztviselő foglalkoztatását kívánják elősegíteni. Amennyire kedvező az az intézkedés, ha már erre a brutális megszorításra önök elszánták magukat, a munkájukat a közszférában elvesztettek számára, itt is hasonló hatással kell sajnos számolni, mint az előbb a nyugdíjasok, illetve az 55 évesnél idősebbek esetében.

Nem több munkahely fog ennek következtében létrejönni, nem az fog történni, hogy a munkaadók a járulékkedvezmények hatására a már meglévő dolgozóik mellé, két kézzel kapva az egykori közszolgákon, felveszik őket pluszban a vállalkozásaikhoz, hanem nagy valószínűséggel az fog történni, hogy a mostani munkavállalók egy részének elbocsátásával fognak adózási szempontból kedvezőbb kollégákat felvenni magukhoz, egészen egyszerűen a saját gazdasági érdekeiket követve.

Itt tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár látszólagos segítségről van szó egyrészt egy generáció számára, másrészt egy tragikus helyzetbe kerülő, a közszférában ma még dolgozó számára, ugyanakkor ennek a munkaerőpiaci hatása egyáltalán nem biztos, hogy kedvező lesz. Sőt, valószínűleg semmilyen hatása nem lesz, viszont sok ember emiatt fogja a ma még meglévő állását elveszíteni ugyanezeknél a vállalkozásoknál, ahol majd a jövőben a nyugdíjasokat, illetve a közszférából elbocsátottakat alkalmazni fogják.

S végül azért nem akarom elhallgatni azt sem, hogy van a beterjesztett javaslatnak azért pozitív része is. Ilyennek ítéljük meg azt, hogy jövőre 8 millió forintról 12 millió forintra nő a legkisebb vállalkozások áfamentessége. Ez egy régóta várt lépés a vállalkozói, a kisvállalkozói szektorban. Örömünknek adunk hangot, amikor a törvényjavaslatban látjuk visszaköszönni ezt az óhajt, ez egy pozitív elem, de összességében meg kell állapítanom, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak túl kevés az az eleme, ami támogatható, és túl sok az az eleme, ami visszalépés, ami nem támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kőbányai Hős utcában kialakult helyzet oka a szociális válság, a kilátástalanság miatt nyúlnak ugyanis az ott élők droghoz. Aztán ön- és közveszélyessé válva valóságos zombikként lepik el a köztereket. Az alapproblémát kezelni kell és nem eltüntetni, komplex, a szociális válságra is kiterjedő drogstratégiára van szükség, amellyel a Fidesz nem rendelkezik (Dr. Rétvári Bence: Dehogynem!), de nem is törekszik ennek megalkotására. Ehelyett a legegyszerűbb megoldást választva  a Hős utcai lakók szavazataival egyébként ellentétben  fallal zárják körbe az itt élőket. Kőbánya önkormányzata mintegy 2 milliárd forint kormányzati segítséget kapott, amelyből az itt élők lakását megvásárolva, minden jogszerűen itt lakó problémáját megoldva számolhatnák fel a Hős utcai úgynevezett gettót. Ehelyett több mint 180 millió forintot fizetnének valakinek a falak építésére és őrzésére, létrehozva egy valóságos gettót. Eleve kérdéses, hogy miért zárnak körbe fallal egy lebontásra ítélt tömböt, miért takarják el a problémát ahelyett, hogy szembenéznének vele és megoldanák azt. Külföldön prevencióval, ártalomcsökkentéssel, szociális és munkaerőpiaci programokkal több településen is sikereket értek el az elmúlt években. Számos példát lehetne adaptálni, önök viszont erre, úgy néz ki, hogy nem hajlandók. Segítségnyújtás helyett büntetik a bajba jutottakat, nem megszüntetik, hanem eltüntetni igyekeznek a problémát, nem csökkentik, hanem növelik a kilátástalanságot.

Kérdezem tehát, szándékukban áll-e egy hatékony drogstratégia kialakítása. Vagy ezzel ellentétben a gettók Magyarországának a felépítése a szándékuk? Várom válaszukat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Párbeszéd soraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Napok óta találgatja ország és világ, hogy hogyan került Magyarországra Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök. Mi történt onnantól kezdve, hogy a kormány saját bevallása szerint megjelent egy magyar külképviseleten, odáig, hogy egyszer csak felbukkant Magyarországon? Hogyan, milyen módon került a volt miniszterelnök Magyarországra? Ezt találgatja ország és világ. Hallgatva a kormánynak itt a parlamentben az elmúlt percekben is előadott, időnként tényleg szánalmas és nevetséges magyarázkodását, számomra úgy tűnik, az egyetlen logikus módja annak, hogy a volt macedón miniszterelnök Magyarországra érkezett, az, hogy ezt nem másként tette, mint ürgebőrbe varrt békaember. Semmilyen más logikus, elfogadható magyarázattal a kormány és senki más ebben az ügyben nem állt elő, leszámítva egyébként persze a külföldi sajtót. Önök az elmúlt percekben lehetőséget kaptak arra, hogy elmondják, hogy a magyar külképviselettől Budapestig hogyan, milyen módon vezetett a volt miniszterelnök útja, de erről szándékosan hallgattak. Valószínűleg nem véletlenül.

Találgathatnánk, hogy akkor melyik civil szervezet, melyik, menekülteket segítő civil szervezet volt ennyire eredményes, hogy ezt meg tudta oldani, és feltehetnénk a kérdést, hogy egyébként az a kormánypolitika, amelyik tűzzel-vassal üldözi ezeket a civil szervezeteket, mennyire eredményes  ha és amennyiben egyáltalán ebben a kérdésben eredményesnek kéne lenniük , ha ezt egy civil szervezet meg tudta így szervezni. Vagy hogyan lehetséges, hogy miközben a magyar hatóságok elég erősek ahhoz, hogy példás gyorsasággal  idézőjelbe téve a „példás” szót  bíróság elé állítsanak hajléktalanokat, embercsempészek tevékenysége felett szemet hunyjanak, és esetleg embercsempészek jóvoltából került a volt miniszterelnök Magyarországra.

Egyik válasz sem állta meg eddig a helyét. Néhány dolgot szögezzünk le! Először is Nikola Gruevszki nem menekült. Macedóniából érkezett, egy olyan országból, amely a magyar hivatalos álláspont szerint biztonságos országnak számít, tehát menekültként az ő ügyét elbírálni a hazai és nemzetközi jog szerint lehetetlen.

(11.50)

Kettő: nem politikai üldözött. Nem politikai üldözött, hanem egy választásokon megbukott volt politikus, aki korrupció miatt bíróság elé állt, és korrupció miatt, bűncselekmény miatt a macedón bíróság elítélte. Nem politikai tevékenységének üldözése elől menekült el az országból, hanem jogos börtönbüntetésének letöltése elől menekült el. Egy bűnözőről beszélünk, nem pedig egy üldözött politikusról.

Feltehetjük tehát a kérdést: akkor hogyan? Hát, sajnos azt kell mondanom, hogy a magyar kormány teljesítménye ezen a téren szégyenletes. Először is, politikai üldözöttként kezel egy bűnözőt, egy jogerősen elítélt bűnözőt. Kettő: hitelesen nem cáfolt módon, nyugati ügynökségek, újságok által bemutatott módon minden jel arra mutat, hogy a magyar hatóságok hozták a volt macedón miniszterelnököt Magyarországra.

Megjelentek fényképek diplomataautókról, amiben a volt macedón miniszterelnök ül. A német sajtó név szerint lehozta azokat a magyar diplomatákat, akik a gyanú szerint az embercsempészetben szolgálati diplomataautókkal részt vettek, országokon, váltott diplomataautókon keresztül. Önöknek ezeket a vádakat hitelt érdemlően cáfolni kell vagy le kell mondaniuk. Magyarországnak ugyanis nem lehet olyan kormánya, amelyik bűnözőket védve, az embercsempészek szintjéig süllyed le, amikor diplomáciai tevékenységet kellene ellátni.

Ne legyen kétségük, uraim! Ha önök ehhez így, ilyen módon asszisztáltak, ahogy a gyanú önök által nem cáfolt módon felmerült, akkor önök is tettestársak, a sorsuk is ennek megfelelő lesz. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd soraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A legfrissebb adatok szerint szeptember óta tizenhárman fagytak halálra, köztük nyolcan fűtetlen otthonukban hunytak el. Hiába hazudják bele az emberek képébe, hogy a hajléktalantörvény megoldja az utcákon élők problémáit, hogy az aluljárókból való kitiltás mindenkinek jó lesz, valójában minden eddiginél több embert sodornak életveszélybe. A hajléktalanellátásra nyolc éve szinte semmi pénzt nem fordít a magyar állam, a szállókon egymás hegyén-hátán alszanak az emberek. Nincsenek kellő számban szociális munkások, és akik vannak, azok sincsenek tisztességesen megfizetve. Nincsenek szociális bérlakások, nincsenek rehabilitációs programok. Amit a kormány most tesz, az nem más, mint foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés. Szeretném felhívni a figyelmüket arra is, hogy a lakhatási szegénység Magyarországon milliókat érint. Magyarországon 2017-ben több mint másfél millió fő élt olyan túlzsúfolt lakásban, amelyben beázik a tető, nedvesek a falak, nincs WC és fürdőszoba, vagy túl sötét a lakás. Az EU-s tagállamok közül Magyarországnál csak Romániában rosszabb a helyzet. És hiába élnek embertelen körülmények között ezek az emberek, a hajléktalanná válás réme ott lebeg felettük nap mint nap.

Jelenleg nagyjából 1,4 millió háztartásnak, a háztartások harmadának van valamilyen hitele, a háztartások legalább 13 százalékának pedig 60 napon túli közműhátraléka van, miközben 750 ezer végrehajtási ügy van folyamatban az éves GDP 7 százalékának értékében. Ezeknek a tényeknek az ismeretében már érthető, hogy miért jut minden napra nagyjából tucatnyi kilakoltatás. Erre a maguk válasza az, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy az emberi méltóságuktól már így is megfosztott, segítségre és emberhez méltó bánásmódra szoruló polgártársainknak egyetlen lehetőséget hagynak: fagyjanak halálra. Nem igaz, hogy van elegendő férőhely, nem igaz, hogy az állam mindent megtesz, hogy ne kelljen az utcán élniük ezeknek az embereknek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért sodorja életveszélybe ezeket az embereket a magát kereszténynek tartó kormány ahelyett, hogy segítene rajtuk? Miért nem emelik a szociális munkások bérét? Miért nincs törvénybe foglalva az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalma? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Elnök Úr! A választ nem tudom elfogadni. Látom, államtitkár úrnak számos ötlete lenne még, csak az a helyzet, hogy közben az emberek megfagynak. Ez a szomorú valóság. Ezzel kapcsolatban pedig semmilyen érdemi dolgot nem mondott nekem. (Dr. Rétvári Bence: Csak erről beszéltem.) Szeretem, amikor a múlttal dobálóznak itt a parlamentben, szeretném emlékeztetni önt, államtitkár úr, arra hogy az én fiatalkoromban azt, amit ön itt művelt a parlamentben az elmúlt percekben, úgy hívták, hogy közveszélyes munkakerülés. (Dr. Völner Pál: A régi szép idők.  Dr. Rétvári Bence: Kádár idején jobb volt.)Ugyanis az ön munkájához tartozna, hogy egy képviselőnek arra, amit kérdésként feltett, érdemi választ adjon. Ilyen érdemi elemek az én feltett kérdésemmel kapcsolatban az ön válaszában még nyomokban sem voltak fellelhetőek. És azért közveszélyes, mert az a magatartás, amit tanúsítanak, elősegíti azt, hogy az emberek megfagyjanak, nem pedig megakadályozza azt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ami itt zajlik, az az Országgyűlés működésének megcsúfolása valóban (Moraj és taps a kormánypártok soraiban.  Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Így van!), mert példátlan, hogy az Országgyűlés többsége a házszabály szerint beadott módosító indítványokról történő vitát és határozathozatalt megakadályozza, törvényellenesen. (Kunhalmi Ágnes: Így van!) Szeretném a Fidesz frakcióvezetőjének figyelmét felhívni arra, hogy amikor a szocialisták kormányon voltak, akkor a Fidesz egyszer karácsonyi ajándékként több ezer, írásbeli választ igénylő kérdést adott be a minisztériumoknak, kedves adventi munkanapokat okozva a munkatársaknak, államtitkároknak és minisztereknek, és szeretném emlékeztetni a frakcióvezető urat, hogy a több ezer választ darabra érdemben megválaszoltuk. Önök ezt a munkát megspórolják, mert lusták, mert nem akarnak dolgozni, miközben másokat túlórára akarnak kényszeríteni.

Obstrukció, tisztelt hölgyeim és uraim, lehet úgy is, hogy törvénytelen, és lehet úgy is, hogy a törvényes lehetőségeket kihasználva (Arató Gergely: Így van!) az ellenzék próbálja lassítani a Ház működését, mert nem ért egyet ezzel a működéssel, és nem ért egyet egy törvény elfogadásával. Most ez zajlana, önök ezt akadályozzák azzal, hogy egy gombnyomással leszavazták valamennyi indítványt.

Támogatom az MSZP ügyrendi javaslatát (Taps az MSZP padsoraiban.), ezekről az indítványokról darabra szavazni kell a Házban. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy ki a legnagyobb magyar, azt szerencsére nem nagyon kell találgatni, és most nem, nem a termetre gondoltam, az egy genetikai örökség. Az emberi nagyságra gondoltam, ami egy egészen más tészta: emberileg naggyá döntésekkel, cselekedetekkel válik azzá, már aki. Széchenyi István például kétségkívül emberileg nagy ember volt, ahogy Kossuth megfogalmazta, polgári erényben a nagy férfiak közé tartozott. Mellesleg ebbe a jeles klubba tartozott maga Kossuth Lajos is, de úgy gondolta, hogy van még nála is nagyobb magyar, aki egyébként nem mellesleg politikai ellenfele volt; akkoriban a politikusok, a politikai ellenfelek így tisztelték meg egymást. Egy igazi nagy korszaka volt ez a magyar történelemnek, több évtizeden keresztül tartott ez a korszak. Széchenyi István például a harmincas éveinek nagyjából a közepén járt, amikor egy laza mozdulattal teljes évi jövedelmét ajánlotta fel egy Magyar Tudós Társaság megalapítására, ebből lett a későbbi Magyar Tudományos Akadémia. Ehhez az elképzeléshez mások is csatlakoztak, ez egy ilyen kor volt: divat volt magánvagyonokból közcélokra áldozni, és nagyon nem volt divat a köz vagyonát magáncélokra lenyúlni. Menő korszak volt: divat volt hazafinak lenni, és ezek a jeles férfiak és nők bizony nem szűkölködtek ezekben az erényekben.

Ma más idők járnak. Palkovics miniszter úr, nem tudni, pontosan milyen megfontolásból és kinek akar imponálni ezzel, most éppen azon dolgozik gőzerővel, hogy a reformkor egyik nagy eredményét, nagy vívmányát, a Magyar Tudományos Akadémiát tönkretegye. A stílus maga az ember, ahogy mondani szokás, ráadásul ez a tönkretétel most olyan stílusban zajlik, ami még konzervatív tudósok szemét is csípi. Elég itt csak Körösényi Andrásra utalni vagy magára Pálinkás Józsefre, aki nemcsak fideszes képviselő volt valamikor, hanem a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, atomfizikus. Pálinkás József atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke így fogalmazott: „Elkezdődött egy huzavona, már-már zsarolás, hogy az MTA hogyan akasztja fel magát, mert ha nem, akkor ők, mármint a kormány akasztják fel”; így nyilatkozott a kormány, az önök tárgyalási stílusáról.

Az meg egészen egyszerűen gusztustalan, hogy az a Palkovics miniszter kéri számon a tudományos teljesítményt a Tudományos Akadémia tagjain, aki korábban kutatóként szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget, nem publikált, legalábbis látható nyoma ilyen publikációnak nem volt, miközben kormánypárti lapok, a lakájmédia egymás után írja a cikkeket arról, hogy alacsony a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak teljesítménye, például nem publikálnak elég sűrűn. Olyanok kérik számon a teljesítményt magyar tudósokon, akiknek ilyen látható teljesítmény nincs a tarsolyukban.

Nemhogy adnának a Magyar Tudományos Akadémia céljaira pénzt, ellenkezőleg: közpénzt vonnak el tőle, miközben szemünk láttára jönnek létre óriási magánvagyonok az országban; nem másból, mint a közpénz megcsapolásából.

Nem lehet tudni, hogy egyszerűen miniszterelnöki utasításra teszik tönkre a Magyar Tudományos Akadémiát, vagy egyszerűen a megfelelési kényszer az, ami erre ösztönözi Palkovics miniszter urat, a végeredmény sajnos mindegy. A legnagyobb magyar egyik legnagyobb teljesítményét, a Magyar Tudományos Akadémiát fogják önök, ha nem vigyázunk, tönkretenni. Ebben az értelemben önök ehhez az emberi nagysághoz nem érnek fel, Széchenyi Istvánnak a sarkantyújáig nem érnek fel. Hogy ki a legnagyobb magyar, azt tudjuk, és hogy ki a legkisebb magyar a kormányoldalon, sajnos erre a címre van bőven jelentkező, és nem, nem a termetre gondoltam. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Párbeszéd és az MSZP padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemrég a svéd szociális miniszter arról írt, hogy a Fidesz politikája bűzlik a harmincas évektől. Nyugat-Európában ez egy új felfedezés. Sajnos nekünk, magyaroknak ezzel a ténnyel már évek óta együtt kell élnünk. Új fejlemény ebben a kérdéskörben nem is az, hogy a Fidesz politikája bűzlik a harmincas évektől, hanem az, hogy míg korábban ezt úgy-ahogy még röstellte a Fidesz, ma már nem röstelli.Talán egyetérthetünk abban, hogy G. Fodor Gábor nem akárki. A fideszes lakájmédia egyik oszlopos tagja, az oszlopos bástyák egyikének, a 888-nak a főszerkesztője. Saját szavai szerint is egy terminátor, de ennél fontosabb, hogy Orbán Viktor fegyver- és harcostársa. Ezek az ő szavai, ilyen kifejezéseket használ. Nem tekinti magát újságírónak. Ebben egyébként én egyetértek vele. Úgy gondolja, hogy a 888 élén egy harcoló közösséget vezet, politikát csinálnak a maguk eszközeivel. Idézem: „A 888 fegyverraktár. A gondolat is fegyver.” Megannyi goebbelsi gondolat. (Dr. Rétvári Bence: Ezt a Jobbiknak mondd, ne nekünk!) Nem csodálkozhatunk. A goebbelsi propaganda számos elemét a Fidesz napi szinten alkalmazza. A média feletti irányítás, az ellenségkeresés, a vádak tömkelege, a hazugságok áradata és azok gyakori ismételgetése mind-mind megannyi eleme annak a propagandagépezetnek, amelynek az alapjait még a harmincas években Goebbels rakta le.

Ha azt gondolnánk, hogy ez kicsit túlzás, akkor elég belehallgatni egy nemrég nyilvánosságra került hangfelvételbe, ahol G. Fodor Gábor, a hallgatóság tetszését kiváltva a következőket mondja, mintegy gondolatkísérletként, de mint tudjuk, a gondolat is fegyver. „Jó lenne csinálni egy Viktorjugendet. Tényleg gondolkodom azon, csak nyilván nem fogom megcsinálni, csak gondolkodom rajta.” Hát, hogy mondjam… Szóval, most már csak nem is röstellik. Ezek a párhuzamok, ezek a hasonlatok, amiért mindenhol a világon szégyenkezni kellene, fideszes körökben tetszést arat, ahogy ezt a felvételen hallani.

Később megpróbálta megmagyarázni szavait. „Elismerem,”  mondja  „hogy a kifejezés konnotációja kellemetlen.” Kellemetlen? Kellemetlennek nevez egy világégést? Kellemetlennek nevez egy olyan konnotációt  az ő szavaival , ahol milliók váltak áldozattá, földönfutóvá, ahol városok, falvak, települések tűntek el a föld színéről? Ez neki kellemetlen? Hát mi lenne számára a durva? Aztán megmagyarázta, hogy tulajdonképpen arról beszélt, hogy a jobboldali fiatalok eltunyultak, elkényelmesedtek, sokan az egyetemről kikerülve egyből államtitkárok akarnak lenni, ez egy nagyon súlyos mobilitási probléma. A Fidelitas helyében ezt kikérném magamnak. Már nem is elég jó? Nem elég jó az az ifjúsági szervezete a Fidesznek, amelyik tucatnyi országgyűlési képviselőt, főpolgármester-helyettest, helyettes államtitkárt, államtitkárt és minisztert ad a Fidesz számára, a Fidesz-kormányok, testületek számára? Nem elég jó ez a Fidelitas? Egyenesen egy Viktorjugendet kell létrehozni?

G. Fodor Gábor persze tovább magyarázkodik, azt mondja, hogy „aki egy kicsit is ismer engem és munkásságom, pontosan tudja, hogy harcos típus vagyok, de semmilyen szélsőséges üzenetet nem akartam megfogalmazni”. Mi lett volna, ha akarja is? Erről tényleg Kovács Zoltán jut az eszembe, aki egyszer lebukott, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványait el akarták rejteni a nyilvánosság elől, és az ezt firtató kérdésre azt válaszolta, hogy: de sikerült? Most itt ennek ellenpéldájaként G. Fodor Gábor nem akar ugyan szélsőségesnek látszani, de feltehetnénk a kérdést: de sikerült? Igen. Sajnos igen. Önök itt tartanak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP, a Párbeszéd és az MSZP padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy népszerű vallásos témájú könyv címe az, hogy „Mit keresett Isten a nappalimban”. Ennek alapján joggal tehetnénk fel egy nemrég napvilágot látott hír kapcsán azt a kérdést: na de mit keres Kásler miniszter úr a hálószobánkban.Történt ugyanis, hogy az EMMI egy sajtóhír szerint több mint 20 millió forinttal támogatott meg egy olyan tanfolyamot, amelyben a résztvevőket szándéknyilatkozatban kötelezték arra  orvosi egészségügyi képzésről van szó , hogy nem támogatják a mesterséges megtermékenyítés semmilyen formáját, nem írnak fel, illetve nem állítanak be fogamzásgátló tablettákat, nem alkalmaznak, nem állítanak be fogamzásgátló eszközöket, nyilván óvszert sem. Nem végeznek művi terhességmegszakítást, illetve ilyenben nem működnek közre. Több mint 20 millió forintot pocsékolnak el erre a fajta képzésre, ami egyébként a szakmában erősen vitatott módszer népszerűsítését is megkívánja a résztvevőktől. Ennek részleteire most idő hiányában nem tudok kitérni.

Ugyanakkor őszintén érdekelne, hogy az állam több mint 20 millió forinttal egy ilyen elképesztő akcióban miért vesz részt. Miért támogatja az állam lényegében az összes családtervező módszer, eszköz kiiktatását, megszüntetve gyakorlatilag a családtervezést? Ennek keretében miért gondolja azt az állam és Kásler miniszter úr, hogy jó ötlet az óvszerhasználatot is tiltani, miközben az nem egyszerűen nem kívánt terhességet előz meg a mai világban, hanem halálos betegségeket és nemi betegségeket is hatástalanít használatával? Illetve mit ajánl az állam azoknak a családoknak, akik szeretnének, de valamilyen oknál fogva csak orvosi segítséggel tudnak gyermeket vállalni? Várom válaszát. (Kocsis-Cake Olivio tapsol.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm szépen. Hogy a katolikus egyház milyen módszerekkel kívánja hívei körében a családtervezést elősegíteni, erről a parlamentben nem nyitnék vitát; hogy az állam mit támogat több tíz millió forinttal, arról viszont igen. Még egyszer mondom, miniszter úr, hogy ez a tanfolyam arra kötelezi a benne részt vevőket, hogy a mesterséges megtermékenyítés semmilyen formáját nem támogatják, és nem vesznek részt benne. Márpedig sok olyan család van Magyarországon, akik legalább annyi gyereket szeretnének, mint amennyi miniszter úrnak van, de ennek valamilyen egészségügyi oka van, amin az orvostudomány tudna segíteni. Itt, ezen a tanfolyamon több tíz millió forintért olyanokat támogatnak, akik ezekről az eszközökről globálisan lemondanak.Ez elképesztő pazarlása a közpénzeknek, az adófizetők pénzének. De egyébként nem csak erről szól ez a tanfolyam, és nem csak a családtervezésről. Mit ajánl miniszter úr azoknak a fiataloknak, akik aktív szexuális életet élnek, de nem szeretnének semmilyen nemi betegséget elkapni. Mivel védekezzenek?  ha megmondaná.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Hat éve nem volt ilyen magas a szezonális és egyszeri hatásoktól megtisztított infláció. Ezen belül az élelmiszerek áremelkedése elképesztően nekilendült, olyannyira, hogy lassan átír mindent, amit eddig gondoltunk a világról. Az elmúlt egy évben például a burgonya ára a KSH statisztikái szerint 76 százalékkal emelkedett. Mit egyen így az ember? Mit egyen, ha időközben a liszt is több mint 10 százalékkal, a kenyér is csaknem 7 százalékkal drágult?! Ráadásul a palackos gáz ára több mint 12, a tűzifa ára pedig több mint 8 százalékkal emelkedett. Ehhez képest mennyi az idei nyugdíjemelés? Kevesebb a tavalyinál is: mindössze 2,7 százalék. Mennyi az idei családipótlék-emelés? Nulla százalék. Mennyivel emelték idén a gyest? Nulla százalékkal. Mennyivel emelték a közmunkások bérét? Nulla százalékkal. Mennyivel emelték az öregségi nyugdíj legkisebb összegét? Nulla százalékkal. Mennyivel emelték az árvaellátás legkisebb összegét? Nulla százalékkal.

Vessünk egy pillantást a közszférára, tisztelt képviselő hölgyek és urak, ahol a dolgozók teljesen jogosan sztrájkkal tiltakoztak a kormány politikája ellen. Mennyivel emelték a közszférában az alapilletményt? Pontosan nulla százalékkal. Ezzel szemben van miniszter, akinek a fizetése ötszörösére emelkedett, és most már meghaladja az 5 millió forintot. Az államtitkárok bére tavaly 30 százalékkal nőtt, közel 1,3 millió forintra. Számukra aligha okoz gondot az elszabaduló infláció. Talán még burgonyára is telik.

Mit látunk tehát? Egyre növekvő inflációt, amelynek veszteseit a kormány mindeddig nem kárpótolta. Kérdezem tehát: milyen intézkedésekkel tervezi a kormány kárpótolni a magas infláció miatt a nyugdíjasokat, a közszféra dolgozóit és mindazokat, akik egyre jobban küszködnek a magas élelmiszerárak miatt? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén szólva, ha államtitkár úr megpróbálta volna, hogy bármelyik kérdésemre konkrét választ ad, akkor talán erről most lehetne beszélni. De egyetlen konkrét kérdésemre sem adott választ. Hitelességi problémákról beszél, de nehezére esik, államtitkár úr, értelmezni nagyon világos és egyszerű kérdéseket, amikre önnek itt a parlament előtt válaszolni kellett volna, néhány perccel azután, hogy személyesen leszavazta a családi pótlék emelésére tett ellenzéki képviselői módosító indítványt. Ne beszéljen ön nekem hitelességről! Én annak a kormánynak voltam pénzügyminisztériumi államtitkára, amelyik bevezette a 13. havi nyugdíjat. (Dr. Rétvári Bence: Elvette!) A válság miatt meg kellett szüntetni. De önök egyszer is bevezették-e? Mindig erre hivatkoznak, de most, amikor önök szerint szárnyal a gazdaság, egyszerűen elfeledkeznek erről, noha még 14. havi nyugdíjemelést is ígértek annak idején. Államtitkár úr, próbálja összeszedni magát, és legalább egyszer adjon konkrét választ konkrét kérdésekre! A válasza elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Április 30-án lejárt a kilakoltatási moratórium, és el is kezdték az utcára tenni az embereket, a családokat. Az összesített adatok alapján tavaly, az úgynevezett családok évében több mint 3200 embert, családot lakoltattak ki Magyarországon. Ez a szám az elmúlt három évben elérte a tízezret. Családok, egyedülállók, idősek, betegek, sőt mozgássérültek kerültek egyik napról a másikra utcára. Bár a családok többsége megpróbálta rokonoknál, barátoknál meghúzni magát, ez azonban nem mindenkinek sikerült, nem mindenki volt ilyen szerencsés. Így további tragédiák történtek, az ilyen esetekben ugyanis a gyámhivatalnak kötelessége a kiskorú gyermeket kiemelni úgymond a családból és elhelyezni, magyarán: ezeket a családokat szétszakították a törvény erejénél fogva, a kilakoltatások tragikus következményeként. Budapesten ez a szám nem pontosan ismert, mivel a kormányhivatal titkolja ezeket a statisztikákat.

Tavaly és két hete ebben a témában kezdeményeztük az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívását, hogy legalább a legsúlyosabb problémán, a családok kilakoltatásán lehessen segíteni, el lehessen érni a törvény erejénél fogva, hogy a kilakoltatásokat előzzük meg, és az ilyen helyzetbe került családokat kötelező legyen az önkormányzatnak valamilyen szociális bérlakásban elhelyezni.

Sajnos, ezt a javaslatot többszöri nekifutásra sem sikerült elfogadtatni, ennek pedig egyetlen oka van, ezt az okot pedig úgy hívják, hogy Fidesz-KDNP. A kormánypártok ugyanis egyik rendkívüli ülésre sem jöttek el. Ezzel megakadályozták ezeknek a törvényeknek az elfogadását, sőt még tárgyalni, vitatkozni sem voltak hajlandók a legszomorúbb helyzetbe került családok problémáinak megoldásáról. De mit is várunk egy olyan kormánytól, olyan kormánypártoktól, amelyek miniszterelnöke egy kilakoltatásra került kilencgyermekes családanyának csak annyit tud mondani, hogy kitartást és sok szerencsét?

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem tehát, hogy mi az oka annak, hogy ők nem hajlandóak sem részt venni, sem pedig intézkedéseket tenni a kilakoltatások megakadályozásáért. Miért nem segítik meg a bajbajutottakat például szociális bérlakások biztosításával? Várhatóe bármilyen intézkedés ebben a tárgykörben? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hány gyermeket szakítottak el a családjától az elmúlt nyolc évben a kilakoltatások következményeként? Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, engedje meg, hogy felfrissítsem emlékezetét, mert szemmel láthatóan memóriazavarokkal küzd. A devizahitelezést Orbán Viktor kormánya tette lehetővé 2001-ben. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van!) A magas kamatokért az önök által kinevezett jegybankelnök, Járai Zsigmond felelős. (Felzúdulás és közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Nem igaz!) Az ő kamatpolitikájának következtében alakult ki a devizahitelek kamata és az egyéb, forintban folyósított hitelek kamata közötti drasztikus különbség. A harmadik: a forintot 2010-ben mi erős paraméterekkel adtuk át a kormányzáskor önöknek, önök hónapokon belül bedöntötték. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük dr. Rétvári Bence: Mint amilyen a listás eredményetek volt tegnap. Olyan erősen.) Ha az lenne az eurónak és a svájci franknak az árfolyama, mint 2010-ben a kormányváltás előtt volt, akkor a devizahiteles problémáról ma nem kellene beszélni.

Az pedig végképp cinikus és aljas, hogy önök azt követően forintosították piaci alapon a devizahiteleket, miután bedöntötték gondosan a forintot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért sem az emlékezete nem elfogadható, sem a válasza, mert a problémamegoldásról egyetlen szót sem ejtett. Köszönöm.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Budapesten egyre komolyabb problémát okoz a patkányinvázió. A tegnapi választás egyik ilyen sajnálatos mellékterméke volt, hogy az I. kerület egyik szavazóhelyiségében is sikerült egy arra járó patkányt lefotózni. A választókerületemben, Kőbányán az Állomás utcában találtunk nemrégiben patkányt, de a választókerületemhez tartozó Kispest polgármestere is kénytelen volt a Bábolna Bióhoz fordulni annak érdekében, hogy legalább saját hatáskörében mentse, ami menthető, mert Budapest főváros a korábban jó teljesítményt végző Bábolna Bióval a szerződést felmondta, mert annak a fideszes mentalitásnak esett áldozatul, hogy mindenáron új cégekre, új haverokra kell bízni a korábbi megrendeléseket.

Úgy tűnik, hogy Budapest közel ötven éven át tartó, világviszonylatban is egyedülálló patkánymentessége lassan véget ér. Márpedig ezzel a kormányzatnak is kell hogy dolga legyen, hiszen a patkányok nem egyszerűen kellemetlen állatkák, hanem komoly fertőzéseket terjesztő rágcsálók, többek között az iszapláz, a hastífusz, a veszettség, a vérhas terjesztéséért is felelősek, adott esetben komoly közegészségügyi problémát okozva.

Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy ha  úgy tűnik  Budapesten a fővárosi vezetés ezen a problémán nem tud úrrá lenni, akkor a kormány hajlandóe, tude valamilyen segítséget nyújtani a fővárosnak annak érdekében, hogy ezt a patkányinváziót megszüntessük. Várom a válaszát.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Én úgy látom, hogy egyelőre a budapestiek állnak vesztésre, hiszen szemmel láthatóan Tarlós István alkalmatlan mint felelős ennek a problémának a megoldására, különben nem lenne ilyen patkányinvázió Budapesten. Ez nem egyszerűen egy kampánytéma. Az, hogy a kampány kellős közepén özönlik el a patkányok Budapestet, tényleg egy rohadt kellemetlen esemény, de ettől sajnos még egy megoldandó probléma. Mi valóban azon az állásponton vagyunk, hogy nem feltétlenül kell az önkormányzatokat állami gyámság alá helyezni, de ha már egyszer önök ezt megtették, akkor tegyék már meg, hogy kisegítik a főpolgármester urat, mert szemmel láthatóan fontosabb neki az új cég finanszírozása, mint az, hogy ezt a problémát megoldja. Köszönöm szépen a figyelmet.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Nehéz eligazodni azon, hogy a kormánynak éppen ki az aktuális ellensége. Nos, megpróbálok segíteni nekik. (Varju László: Hoppá!  Szórványos derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) Figyeljenek már oda a KSH-ra! Nagyon úgy néz ki, hogy a KSH-ba Soros György vagy egyenesen Gyurcsány Ferenc tette be a lábát (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.), hiszen olyan közleményekkel bombáz bennünket, hogy csak kapkodjuk a fejünket. A KSH minapi közleménye ugyanis világosan leszögezte, hogy hét éve nem volt ilyen magas az infláció, mint ezekben a napokban. Ezek a szikár tények, államtitkár úr. És sajnos az a baj, hogy akárki is a KSH tényleges vezetője, a piaci tapasztalataink alátámasztják a KSH hivatalos közleményét. Ha kimegyünk a piacra, akkor mi magunk is megerősíthetjük, hogy a burgonyának, a friss zöldségnek, a gyümölcsnek, ezeknek a terményeknek az ára több mint 15 százalékkal nőtt egyetlen év leforgása alatt. Sajnos, erről a dobogóról nem tudott lemaradni a liszt, a kenyér, és a péksütemény sem  ezek a termékek is brutális mértékben, lényegesen a hivatalos inflációs adatok fölött drágultak.

De ha valaki szeretne még húst enni, és sertéshúsra fanyalodna, akkor azt kell döbbenten konstatálnia, hogy mintegy 9 százalékkal nőtt  még egyszer mondom, a KSH hivatalos adatai szerint  12 hónap alatt a sertéshús ára. És ha valaki idegességében ezeket a számokat és a piaci árakat látva rá szeretne gyújtani, akkor éri az újabb kellemetlen meglepetés, hiszen a dohányáruk ára mintegy 13 százalékkal emelkedett egyetlen év leforgása alatt.

Ha most megnézzük, hogy a költségvetés milyen nyugdíjemelést irányoz elő, és milyen inflációs prognózissal áll elő a jövő évre vonatkozóan, államtitkár úr, nézzük a számokat: 2,8 százalékos inflációval kalkulálnak, ebből következően a nyugdíjasoknak mintegy 2,8 százalékos nyugdíjemelést kívánnak adni. Ilyen áremelkedések mellett ez egészen egyszerűen szégyen!

És az már csak hab a tortán, hogy miközben a kormány az összes elképzelhető csatornán, itt a parlamentben az elmúlt percekben is büszke a gazdaság eredményeire, a gazdaság szárnyalására, amit egyébként mi magunk is üdvözlünk, aközben a következményeket azért igyekszik megspórolni, hiszen éppen a minap az Országos Nyugdíjas Parlament hívta fel arra a figyelmet, hogy a tényleges gazdasági növekedés és a kormány által számolt gazdasági növekedés közötti különbség miatt a nyugdíjprémium tekintetében a nyugdíjasokat mintegy 10 ezer forinttal megrövidítették.

(14.00)

Ha egyszer büszkék  és erre nyugodtan lehetnek büszkék  a gazdaság szárnyalására, legalábbis a hivatalos adatok tekintetében, és most ne rontsuk azzal az ünnepet, hogy mennyire kettészakadt a társadalom, mennyire kettészakadt maga a gazdaság nagyvállalkozókra, kisvállalkozókra, Fidesz-közeli vállalkozókra és mindenki másra, akkor azért elismerhetjük, hogy a gazdasági növekedés adatai valóban átlagosan példamutatók, de akkor ennek a következményeit is hajtsák végre, és legalább utólag fizessék ki ezt a 10 ezer forintos nyugdíjprémium-beli különbözetet.

Szintén a minap látott napvilágot az a terv, hogy az Erzsébet-programból gyakorlatilag a mozgássérülteket és a nyugdíjasokat kizárnák 2020-tól, jövő évtől kezdődően. Egészen egyszerűen a szociális érzékenység, a szociális rászorultság kategóriája az önök elképzelései szerint ebből a programból ki kell hogy maradjon; egy olyan országban, ahol a nyugdíjemelés mértéke messze elmarad a piaci áremelkedés mértékétől, egy olyan országban, ahol a minimálbér Európában a legmagasabb adót kell hogy fizesse, egy olyan országban, ahol az emberek zömének a fizetése kevés ahhoz, hogy egy albérletet fenn tudjon belőle tartani egy nagyobb városban ma Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az államtitkár úr az előbb hiányolta az igazságot, hiányolta a pontos számokat, akkor kérem, mélyedjenek el a KSH adataiban. Ezek a számok, bárhogy is hívják a KSH elnökét, sajnos azt mutatják, hogy nyugdíjemelés terén és más egyéb szociális rendezés területén önöknek bőven van még tennivalójuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években brutálisan megugrottak a lakásárak Budapesten, sőt nemcsak a lakásárak, hanem az albérleti összegek is brutálisan megugrottak a fővárosban. Emiatt nagyon sok budapesti vagy Budapestre felköltöző lakhatása került az elmúlt években veszélybe.Miközben sem a főváros, sem az állam nem hajlandó komoly mértékben bérlakásokat építeni, addig egyre több embert lakoltatnak ki, egyre több diáknak kell ingáznia, és egyre nehezebb a családoknak kigazdálkodni a hiteleket vagy a lakhatás költségeit. Ha megnézünk egy országos szempontból átlagos keresettel rendelkező kétkeresős családot, akkor azt látjuk, hogy ők nagyjából nettó 300 ezer forintból kell hogy gazdálkodjanak, és ebből kellene kigazdálkodni nagy-nagy nehezen azt a 120-130 ezer forintot, amelyet vagy lakásvásárlás esetén, kedvezményes lakásvásárlás esetén törlesztésre fordíthatnak vagy pedig albérlet kifizetésére fordíthatnak. Mind a kettő esetben belátható, hogy egy átlagos keresettel rendelkező család esetében ezek a költségek egészen elképesztően brutálisak.

Budapest belső kerületeiben különösen durva a helyzet, előfordul, hogy duplázzák a bérleti díjat, az árakat pedig részben a népszerű Airbnb hajtja fel. De a rövid távú lakáskiadásnak nem csak ez a formája jellemző a fővárosban, sokan ugyanis elég jól jártak azzal, hogy a felfutás előtti években vettek lakást, amin mostanában és feltehetően még jó ideig nagyon nagyot kaszálnak.

A kormány az elmúlt években semmibe vette a problémát, a CSOK és egyéb családtámogatások, amiből lakást lehetne bérelni vagy vásárolni, nem kezelik a lakhatási válságot globálisan, egy szűk körnek kétségkívül nyújtanak támogatást. A kormány évek óta nem költ szociális bérlakások építésére, ugyanez jellemző a fővárosra is, miközben több lakás amortizálódik, mint amennyi épül a fővárosban. A kormány hiába próbálja pörgetni az új lakások építését, az a szomorú tény, hogy azok száma, az építések száma jelentősen elmarad a 2006 előtti szinttől, amikor 50-60 ezer lakás épült évente. (Egy közbeszólásra:) Segítünk. Ha a kormány nem talál elegendő forrást a bérlakások építésére, akkor kérem, hogy fontolják meg Karácsony Gergely javaslatát. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy 500 millió forint feletti érték esetén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a luxusingatlanokra kivet egy adót, amelynek bevételeiből szociális bérlakásokat lehetne építeni, valamint önkormányzati bérlakásokat újíthatna fel a kormány vagy az adott település.

Kérdezem tehát az államtitkár úrtól, hogy hajlandó lesze végre szociális bérlakásokra költeni a kormány, hogy csökkentse az albérlet- és a lakásárakat. (Közbeszólások mindkét oldalról: Idő!) És késze megfontolni egy luxusadó kivetését az 500 millió feletti luxusingatlanokra? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr. Ezt a választ nem lehet elfogadni. Államtitkár Úr! Ha már a családokról van szó, nem tudom, feltűnte önnek mint államtitkárnak, hogy utoljára a családi pótlékot még a szocialista kormányok idején emelték. Mi egyébként kormányzásunk kezdetén kétszeresére növeltük a családi pótlékot, mi emeltük utoljára, az elmúlt kilenc évben egyetlen fillérrel nem voltak képesek a családi pótlékot emelni. Államtitkár úr, ez csak az egyik tény.A másik: adócsökkentésről beszélt. A lakhatási válság egyik oka pontosan az, hogy az alacsony keresetű jövedelmeket (sic!), ellentétben a szocialista kormányokkal, önök megadóztatták. A minimálbér Európában még soha ekkora adót nem kellett hogy elviseljen, mint az önök kormányzása idején Magyarországon.

Ezek a szomorú tények. Egyébként ön nem ismeri a szociológiai tanulmányokat, és fogalma sincs a lakhatási válságról, amibe például az is beletartozik, hogy ma Magyarországon százezernyi családnak nincs normális lakása, salétromos, rosszul szigetelt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), alacsony komfortfokozatú házakban kénytelenek élni. Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az elején reagáljak néhány hozzászólásra, annál is inkább, mert úgy látszik, hogy a kormánypártok kedvenc sportja az, hogy újra és újra átírják a történelmet. Azt hittem, hogy ez csak a Parlament falain kívül van így, de most megtapasztalhattuk, hogy ez a Parlament falain belül, az ülésteremben is így van, hiszen egészen másképp emlékeznek kormányzásuk kezdeti szakaszára a kormánypárti képviselők a hozzászólásokból kitetszően, mint ahogy ez valójában volt. Hogyha figyelmesen hallgattuk őket, és elhinnénk azt, amit mondanak, akkor azt hihetnénk, hogy 2010 után itt brutális adócsökkentésekbe kezdett a kormány, soha nem látott fellendülés jött a gazdaságban, és soha nem látott mértékben csökkentették az adónemek számát is. Csakhogy ennek pont a fordítottja volt igaz.

(12.10)

Csak a történelmi hűség kedvéért: 2010 után önök nem adót csökkentettek, hanem adót emeltek, elsősorban az alacsony jövedelműek adóját emelték rögtön, első intézkedésükkel. Olyan személyijövedelemadó-rendszert vezettek be, amely bevezetésekor az adófizetők, a munkavállalók 80 százalékának nem jelentett érdemi adócsökkentést, sőt nagy részüknek ez érdemi adóemelést jelentett. Hogy ez mennyire így volt, az bizonyítja, hogy akkoriban a Fidesz egyik kedvenc sportja volt, hogy bérkommandót hozzon létre annak a Rogán Antalnak a vezetésével, aki akkor még nem volt érdekelt a kötvénybizniszben, hiszen pontosan látták ők is, hogy csak a munkaadókra kényszerített béremeléssel lehet súlyozni azt az adónövekedést, amelyet egyébként az önök képviselői itt az ülésteremben megszavaztak. És azt hihetnék, hogy csökkentették az adónemek fajtáit, hát, tévednek, hiszen 2010 után egy rakás új adónemet vezettek be, minden korábbihoz képest több adófélét kellett a magyar adófizetőknek elviselniük  emlékeztetőül: tranzakciós illeték, chipsadó, kamatadó és társai, hogy csak egyet-kettőt említsek , olyannyira, hogy a 2010 előtt ígért söralátét méretű adóbevallás több lepedőnyire duzzadt. (Németh Szilárd István: Hogyan? Nincs is! Egy sms az egész!) És ha azt gondolnánk, hogy itt állandóan csak gazdasági növekedés volt 2010 után az országban, akkor szeretném önöket emlékeztetni, hogy miközben a válságból egész Európa kilábalt szinte, addig az önök gazdaságpolitikája 2012-ben recesszióba vitte Magyarországot. Lehet, hogy önök erre nem szívesen emlékeznek, de ez attól még tény.

Ezekből az adóemelésekből jönnek most vissza, ebből a recesszióból lett aztán gazdasági növekedés, és az önök által elszaporított adónemekben próbálnak most rendet vágni, meg kell vallanom, hogy ebben az adótörvényben részben valóban sikeresen, hisz a beterjesztett adótörvények valóban tartalmaznak adócsökkentéseket, és valóban tartalmaznak egyszerűbb adórendszer irányába mutató lépéseket. A baj csak az, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem azoknak az adóját csökkentették most, ebben a törvényjavaslatban, akiknek az adóját emelték 2010 után. Erről a beterjesztett törvény, ilyen adócsökkentésről, hogy azoknak a munkavállalóknak csökkentenék az adóját, akiknek emelték 2010-ben, ezek az adótörvények semmit nem tartalmaznak.

Két adónemfajtára szeretnék kitérni, annál is inkább, mert ezek lehetnének előremutatóak is, viszont van velük néhány probléma. Kezdjük először is az áfacsökkentéssel! Mindnyájan tudjuk, hogy 2010 után önök emelték olyan szintűre az áfát, hogy Európában ez egy csúcstartó adónem lett, és ebből próbálnak most olyan módon visszajönni, hogy miközben az általános forgalmi adó kulcsát nem csökkentik, egyes szolgáltatásoknál és termékeknél ezt megteszik, összhangban egyébként ellenzéki javaslatokkal is, hiszen korábban az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését szorgalmazta szinte minden ellenzéki frakció. Viszont azért szembe kell néznünk azzal a tanulsággal  ellentétben az előző bekiabálásokkal , hogy vannak olyan termékek és szolgáltatások, amelyeknek hiába csökkentették önök az áfatartalmát, a piacon, a boltokban, az áron ez egyáltalán nem érzékelhető.

Csak emlékeztetnék arra, hogy a sertéshús áfája, bár valóban csökkent, de éppen a közelmúltban hozta nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal, hogy közel 10 százalékkal drágább ezzel együtt a sertéshús a boltokban és a piacokon, mint egyébként tavaly ilyenkor volt. Ezért most is fennáll annak a veszélye, hogy egyes termékek vagy szolgáltatások áfatartalmának a csökkentése egyáltalán nem fog megjelenni az adott szolgáltatás vagy termék áfájában, és ilyen bizony a szálláshelyek adójának, áfakulcsának csökkentése, ami bár nem 5 százalékra mérsékli a terheket valójában, hanem 9 százalékra, de ez még így is jelentős csökkentés. Kérdés, hogy ebből a szolgáltatást igénybe vevők fognake bármit is érzékelni, vagy úgy járnak, mint a sertéshússal, hogy egyik nap olvassák örömmel, hogy csökken a szállodák áfájának az ára, és ebből azt a következtetést vonják le, hogy akkor majd olcsóbban fognak nyaralni, majd mikor elmennek jövő évben nyaralni, akkor szomorúan és megdöbbenve fogják konstatálni, hogy nem ez történt, hanem a szálláshelyek ára adott esetben még nőtt is, mert a piaci törvények éppen így működtek. Amit tehát csinált a kormánypárti többség, az gyaníthatóan nem lesz egyéb, mint az, hogy a szálláshely-tulajdonosok profitja nőni fog, de egyáltalán nem biztos, hogy a szálláshelyek ára csökkenni fog.

Örömmel üdvözöljük, hogy a családok egy részének az adóját csökkentik. Ez valóban egy örvendetes lépés, ennek akkor is örülni kell, ha az az adócsökkentés, amelyet önök most a négygyermekes anyák esetében javasolnak, az adófizetőknek mindössze néhány százalékát teszi ki. Ha néhány tízezer anyának emiatt csökken az adója, annak is örülni kell. Őszintén szólva, az öröm akkor lenne teljes, ha több millió adófizető érzékelhetne adócsökkentést, nem csak az adófizetők néhány százaléka.

Még azt is el kell mondanom önöknek, hogy az az irány, amelyet önök a családtámogatás rendszerében követnek, az torz és hamis. Egyáltalán nem ördögtől való, és támogatnánk egy olyan családtámogatási rendszert, amely kombinálja az egyéni adókedvezményeket a családi pótlék emelésével. Önök viszont nem ezt teszik. A családi pótlék összegét egyetlen forinttal se emelték, mióta kormányon vannak, viszont az adókedvezményeket a családok esetében valóban bővítették, csak ez egy korábban is igazságtalan jövedelmi különbséget tovább növelt az országban.

Ugyanis előállt mára az a helyzet, hogy vannak olyan nagyon gazdag családok, akiknek a napi gondja, mondjuk, az, hogy 400 millióért vagy 800 millióért vegyenek egy villát Budán  mint azt éppen egy mai hírben olvashattuk , akiknek az adókedvezménye adott esetben több százezer forint, és önmagában ez az adókedvezmény sokkal nagyobb összeg, mint egy átlagos család teljes jövedelme a választókerületemben, Kőbányán vagy Kispesten.

Nem lehet igazságos egy olyan családtámogatási rendszer, amelyben a leggazdagabb családoknak csak az adókedvezménye  hangsúlyozom, nem a jövedelme, csak az adókedvezménye  magasabb összegű, mint egy átlagos családé Budapesten, egy olyan övezetben, ahol döntően panelban laknak az emberek, nem több száz milliós villában. Ez a támogatási rendszer, ez az adózási rendszer rossz, akár a vállalkozásokat nézem, akár a munkavállalókat nézem, rossz. Ez az adózási rendszer minden adócsökkentés dacára egy olyan szisztémát hozott létre és működtet a továbbiakban is, amelyben a legnagyobb vállalkozások élvezik a legtöbb adót, miközben a kisvállalkozások terhei nem, vagy alig mérséklődnek, amelyben a leggazdagabb családok kapják a legnagyobb adókedvezményt, miközben az alacsony jövedelmű családok adókedvezménye érdemben nem mérséklődik.

Az egyik oldalon áll egy hihetetlen mértékben meggazdagodott vékony réteg, és a másik oldalon áll a munkavállalók zöme, ahol nem az a kérdés, hogy milyen villát vásároljunk, hanem az a kérdés, hogy a családi összjövedelemből, kedvezmények ide vagy oda, tudjuke fizetni az albérletet.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez tehát egy olyan adócsökkentés, aminek egyes elemei valóban támogathatók, de egy olyan igazság-, társadalompolitikai felfogást tükröz, amely egészében az ország kettészakítását eredményezte, és ezt a kettészakadást fogja növelni a jövőben is. Köszönöm szépen a figyelmet.

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési vitában nagyon gyakran szoktunk arról vitatkozni, hogy a beterjesztett költségvetés gazdasági-pénzügyi szempontból fenntartható-e. Azt gondolom, itt az ideje annak, hogy egy új szemponttal egészítsük ki ezt a vizsgálódást: meg kell vizsgálnunk, hogy a beterjesztett költségvetés, bármelyik évben, a mindenkori költségvetés, társadalmi szempontból fenntartható-e. Ha a kormánypárti képviselőtársaink mondanivalóját, ha a költségvetés minősítését tekintjük, egy szóval lehetne jellemezni, az az, hogy „jó”, ha az ellenzéki képviselők mondanivalóját összegezzük, akkor az az, hogy „nem jó”. Ha a társadalmi fenntarthatóság szempontjából vizsgáljuk meg ezt a költségvetést, akkor egy szóval lehet jellemezni: tarthatatlan.

Meg kell szoknunk ezt a komplex gondolkodást. Nem elég megfelelni a konvergenciaprogramnak, nem elég követni egy megbízható makropályát, nem elég törekedni az államháztartás egyensúlyára, törekedni kell a társadalom egyensúlyára. És ez az, am lassan kilenc éve ebben az országban nincs rendben.

Azért is el kell sajátítanunk ezt a komplex gondolkodásmódot, mert a gazdaságban is egyre jobban meg kell szoknunk azt, hogy nem egyszerűen azt kell megnézni, hogy mennyi az évi növekedés, azt kell megnézni, hogy ez a gazdasági fejlődés, ez a növekedés környezetvédelmi szempontból fenntartható-e. Hogy fenntarthatóe az, hogy nem kell most már távoli földrészekre menni, és ijedten nézni tudósításokat, hogy milyen mennyiségű műanyag szemét van az óceánokban, a tengerekben, hanem elég a minap részt venni egy Tisza-tavi túrán, ahol próbálták a PET-palackoktól és más szeméttől megszabadítani, remélhetőleg eredményesen, ezt a szép természeti, bár mesterségesen létrehozott képződményt, ami azóta is akár vízi paradicsomként is működhetne. Tehát itt dörömböl az ajtón, sőt nem dörömböl, berúgja az ajtót a klímaválság. Amikor Magyarországon egyik héten még rekkenő hőség van, hogy szinte  nem is szinte  elájulnak az emberek a ballagási ünnepségeken, hogy a következő héten meg olyan özönvíz zúduljon az országra, amire még nem is nagyon volt példa. Azt már megszoktuk, hogy egy-egy özönvíznek minősíthető esőzés után, mondjuk, az utak egy részén az autók küszöbén befolyik a víz, most hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az útjaink egy része ilyen özönvíz hatására egész egyszerűen hegyi patakká változik, és nem a küszöbön folyik be a víz az autókba, hanem teljes mértékben ellepi, mint ahogy az a tegnapi napon megtörtént Magyarországon. A klímaváltozás tehát berúgta az ajtót.

Az a helyzet, hogy a társadalmi problémák, a társadalmi fejlődés tarthatatlansága ebbe az irányba szintén berúgta már az ajtót. Hiszen olyan kifejezéseket kell megszoknunk kilenc éve, mint a „lakhatási válság” vagy a „dolgozói szegénység”. Sajnos egyébként ezek egymással összefüggő fogalmak. Amíg korábban ezek különböző tanulmányokban létező veszélyek voltak, addigra ma már mindennapjaink valóságává váltak a mai Magyarországon. És most nemcsak a kistelepülésekről beszélek, ahol lassan már bolt sincs, mert fizetőképes kereslet sincs, és a mikrovállalkozás a bolt fenntartásának a költségeit nem tudja kigazdálkodni, hanem Budapestről is beszélünk, hiszen aki közelről akarja tanulmányozni, hogy milyen állapotokat eredményez a dolgozói szegénység és a lakhatási válság, elég, ha egy rövid túrán részt vesz velem saját választókerületemben, és elmegyünk, mondjuk, Kőbányára, vagy a Bihari utcába vagy a Hős utcába, és akkor kézzelfoghatóvá, szemmel láthatóvá válik ennek a társadalomnak az állapota, az, hogy a lakhatási válság és a dolgozói szegénység nemcsak kis, eldugott településeken, hanem itt, Budapesten is milyen embertelen, lehetetlen állapotokat képes teremteni.

(10.30)

Engedjék meg, hogy rátérjek arra, hogy a költségvetési törvény bizonyos számaiban ez a tendencia hogyan folytatódik tovább a következő évben is, ha a kormánypárti többség ebben a formájában fogja ezt elfogadni. Vegyük először is az inflációt! A KSH adatai szerint hét éve nem volt ilyen magas az infláció, mint az elmúlt időszakban Magyarországon. De sajnos nem csak itthon, Magyarországon mértek egy ilyen hét éve nem látott inflációt, a magyar infláció sajnos listavezető ma már Európában, az egész Európai Unióban infláció tekintetében csak Románia előzött meg bennünket. Tehát nemzetközi összehasonlításban is nagyon rosszak a magyar inflációs adatok.

És miközben hét éve nem látott infláció volt az országban, azt látjuk, hogy a költségvetésitörvény-javaslatban a jövő évre tervezett infláció 2,8 százalék, és természetesen ez a szám megegyezik a 2020-ra tervezett nyugdíjemelés mértékével. Emlékeztetőül: a kormány idén 2,7 százalékos inflációval számolt, de az Eurostat adatai szerint ez valójában 4 százalék. Természetesen a kormánypárti képviselők erre mondhatják, hogy a törvény garantálja, ha a tényleges infláció meghaladja a tervezettet, akkor ezt egy kompenzáció formájában a nyugdíjasok év végén visszakapják. Csakhogy ezzel a most már általánossá váló gyakorlattal az a helyzet, hogy a nyugdíjasok pénzének jelentős részét a kormány használja, azzal, hogy nem a nyugdíjasok számláján van ez a pénz, mert nem kapták meg időben, utólag kapják meg kompenzáció gyanánt, hanem eleve az államháztartás kasszáját gazdagítja, ez azt jelenti, hogy a kormány használja a nyugdíjasok pénzét. Hiába kompenzálja őket év végén, ez utólag az év közbeni kiadásokra már viszonylag sovány vigasz.

Ráadásul olyan érzékeny területeken, ami a nyugdíjasokat különösen sújtja, pedig egészen elszabadultak az árak, elég megemlíteni, hogy az inflációs adatokon belül a sertéshús ára majdnem 9 százalékkal emelkedett az elmúlt év hasonló időszakához képest, a kenyér ára is több mint 7 százalékkal drágult egyetlen év leforgása alatt. De ha megnézzük a gyógyszerárak alakulását, ami a nyugdíjasok szempontjából szintén egy nagyon érzékeny terület, ott is elég brutális adatokat találunk. Ha megnézzük, 2000 és 2017 között milyen áremelkedés történt, ez persze egy elég hosszú időtáv, akkor azt látjuk, hogy majdnem 160 százalékkal emelkedtek az árak Magyarországon, és ez sajnos szintén a lemagasabb érték az egész Európai Unióban. Ehhez képest a gyógyszerkassza bruttó összege jövőre közel 9 százalékkal, majdnem 400 milliárd forintra emelkedik, de a lakosság tavaly 517 milliárdot költött gyógyszerekre és ebből közel 120 milliárdot a vényköteles gyógyszerekre. Ebből is látszik, hogy egyre inkább előáll az a tarthatatlan állapot  még ha a kórházi állapotokat is figyelembe vesszük emellett , hogy annak van esélye Magyarországon gyógyulni, akinek elegendő pénze van. Ez pedig egy tragikus helyzetet eredményez.

Ha a nyugdíjasoknál maradunk még, akkor itt van a nyugdíjprémium. Azért emlékeztetőül nem árt elmondani, hogy ezt a nyugdíjprémiumot a Bajnai-kormány vezette be. Most van arra lehetőség, hogy ennek a bevezetett nyugdíjprémiumról szóló törvénynek a révén a nyugdíjasok valamit visszakapjanak a gazdasági növekedésből. De úgy tűnik, hogy a kormány ezen a téren is túlságosan óvatosan számol, hiszen a tényleges gazdasági növekedés és a tervezett gazdasági növekedés közötti különbség révén  nyugdíjas-érdekvédelmi szervezetek számítása szerint  mintegy 10 ezer forintot spórolt meg a nyugdíjprémiumon a kormány nyugdíjasonként. Ezt a pénzt oda kellene adni a nyugdíjas-társadalomnak. Tehát ha a nyugdíjasoknak juttatott pénzről beszélünk, akkor azt láthatjuk  most már nem az első évben , hogy a kormány mindig alultervez, és aztán megpróbálja ezt valahogy kompenzálni, ahelyett, hogy helyes tervezéssel eleve odaadná a nyugdíjasoknak azt, ami jár. Ezen a téren igen találó Karinthy mondása, ő azt mondta, hogy amit a kormány ígér, azt megtartja, ebből következően, ha pénzt, ígér, akkor azt is megtartja.

Nézzük, hogy a lakhatási válság területén a kormány a költségvetésitörvény-javaslat alapján szembenézette a helyzettel! Úgy tűnik, hogy nem. Egy ilyen kettészakadó társadalomban, mint amit 2010 után megtapasztaltunk, egyre inkább az a kormány stratégiája és politikája, hogy minél jobb helyzetben van valaki, annál inkább számíthat a kormány segítségére, és minél rosszabb helyzetben van valaki, annál inkább az út szélén hagyja őket a kormány. Azért az igen tanulságos, hogy amikor az ember az Országházba igyekszik, és vezetés közben rádiót hallgat, akkor az egyik kereskedelmi rádión elemzők arról beszélnek, hogy vajon jó befektetése felvenni a babaváró támogatást, hiszen a feltételek teljesítése esetén  ez egy nagyon fontos kritérium  ez egy kamatmentes kölcsön, mondjuk, 10 millió forint erejéig, és érdemese venni belőle rögtön államkötvényt, aminek  jól mondom, államtitkár úr?  4 százalék körül várható a hozama; tehát rögtön azért felvenni egy családtámogatásról szóló kedvezményes kölcsönt, nulla százalék kamatozású kölcsönt, hogy abból egy befektetési kötvényt  éppen állampapírról beszélünk , állampapírt vegyenek.

Nyilvánvaló, hogy elsősorban ez a fajta kedvezményes hitellehetőség  sok házas, amikor majd a bankokba el fog menni, és szembesül a feltételekkel, fogja látni a valódi kritériumokat , bármennyire is előrelépést jelent több tízezer családnak adott esetben, közel 10 milliós országról beszélünk, valójában a kevesek lehetősége. Kevés családnak lesz olyan jövedelme, hogy a hiteltörlesztési részleteket pontosan teljesíteni tudja. Annál is inkább, mert ha megnézzük, hogy Budapesten hogyan változtak a lakásárak  a változás itt is brutális drágulásról árulkodik , akkor azt nézzük, hogy a kimutatások szerint a budapesti lakásárak növekedéséhez képest Európában csak Moszkvában és Kijevben emelkedtek nagyobb mértékben a lakásárak. Már a Magyar Nemzeti Bank is figyelmeztet arra, hogy itt, Budapesten az ingatlanárak teljesen elrugaszkodtak a valóságtól. Ami a Magyar Nemzeti Banknál egy befektetési kockázatot jelent, amire figyelmeztetni kell, az fiatal házasok, fiatal párok tömegeinek azt jelenti, hogy saját lakás vásárlása  kedvezmények ide vagy oda  egyre inkább elérhetetlen.

Ez önmagában még nem lenne tragédia, hiszen nálunk jóval gazdagabb országokban  mint Németország, skandináv országok  sem rendelkezik az emberek jelentős része saját tulajdonú lakással, de ott olyan bérlakásrendszer van  ellentétben Magyarországgal , hogy az ottani jövedelmekből, még a szerény jövedelmekből is lehet bérelni egy megfelelő lakást. Magyarországon, Budapesten ezen belül ez a helyzet egészen egyszerűen nincs így. Egy szerény jövedelmű család ma Magyarországon sem a hiteltörlesztés feltételeit nem fogja tudni kellően elviselni, sem pedig elegendő pénzzel nem fog arra rendelkezni, hogy a mai albérletárak mellett bérlakásban éljen Budapesten. Hát, itt ér össze a dolgozói szegénység a lakhatási válsággal, és ez egyre inkább tarthatatlan állapotokat eredményez, tisztelt Ház.

Összegezve: a mi álláspontunk szerint most már ideje foglalkozni a társadalmi fenntarthatóság kategóriájával és fogalmával, és egyre inkább szembe kell nézni azzal, hogy Magyarország nem egy Kánaán: annak a jövedelem- és adópolitikának, társadalompolitikának a következtében, aminek az elmúlt kilenc évben az ország az elszenvedője, egyre inkább egy kettészakadó társadalom körvonalazódik, egy nagyon szűk, egyre jobban élő rétegre és egy nagyon nagy létszámú, egyre jobban leszakadó, ezen belül sokak számára kilátástalan életet élő rétegre.

(10.40)

Ezen kellene elsősorban változtatni, de ezt ez a költségvetés még csak meg sem kísérli, ezért a mi álláspontunk szerint ez a költségvetés társadalmi szempontból nemcsak fenntarthatatlan, itt az Országgyűlésben elfogadhatatlan is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nemrég, amikor egy lagziban Mészáros Lőrincet léggitározni láttam, akkor azt hittem, hogy itt megállnak, ezzel megelégednek, és nem fokozzák tovább az ilyen típusú élményeimet. Egyedül akkor ijedtem meg, amikor Mészáros Lőrinc elkiáltotta magát, hogy: eladó a menyasszony! Őszintén szólva, attól tartottam, hogy engedve mindennapi szokásainak, ott helyben meg is veszi, de szerencsére erre azért nem került sor. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)De ami a léggitározás műfaját illeti, úgy látszik, hogy önök azért tudtak egyet csavarni ezen a dolgon, hiszen nemrég a VOLT Fesztiválon több koncert szünetében egyszer csak egy videobejátszás következett. A tapasztalatlan külföldiek azt hihették, hogy egy hipszter rapper van a kivetítőkön. A magyarok persze tudták, hogy ez Orbán Viktor. Egy régi beszédét játszották be a fiataloknak, bár ott ezt senki nem kérte.

Valaki nyilván a szervezők közül úgy gondolta, hogy legjobb, hogyha Orbán Viktor magánszámára csapatják a fiatalok ezekben a napokban. Őszintén szólva, ehhez nagyon erős gyomor kell. Nem csodálom, hogy ha valakinek nem volt ilyen erős a gyomra, akkor ez a beszéd is hozzájárult az aznapi szolid egyhányásos buli levezetéséhez. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)

De ahogy hallom, ezt még így is képesek fokozni: a Balaton Soundra is viszik tovább a produkciót, pedig ott se kérte senki. Ez a fajta személyi kultusz, ez az elterjedése a talpnyalásnak nemcsak a fesztiválokon, hanem azokon túl is gyomorforgató, miniszter úr! Tehát mikor hajlandók ennek egyáltalán valamilyen gátat szabni? Mikor gondolják úgy, hogy ez elég? Vagy hova akarják ezt még fejleszteni? Lesznek ilyen Orbán Viktor-karaokeversenyek, és egyéb hasonló műfajban is szerencsét próbálnak?

És egyáltalán, a történelemhamisításban hova tudnak még süllyedni? Komolyan gondolják, hogy minden Orbán Viktorral kezdődött? (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Én értem, hogy Sopron ikonikus helyszíne a rendszerváltásnak, de akkor a Balaton Sound hogy jön ide? Hacsak nem úgy, hogy a keletnémet turisták Magyarországon találkoztak a nyugatnémet hozzátartozóikkal. Más indokot nem vélek felfedezni. És egyébként miért nem viszik el egy sátorba? És akit érdekel, ott a rendszerváltás történetét tanulmányozhatják. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Rétvári Bence: El akarjátok dugni a rendszerváltást? Ennyire fáj?) Miért kell a nagyszínpadon reklámként ezt sugározni, a fiatalok arcába tolni?  miközben ezek a fiatalok erre egyáltalán nem tartanak igényt.Egyébként, ha már Sopront szóba hozta, Horn Gyula külügyminiszter vágta ott át a vasfüggönyt jelképesen, ha jól emlékszem, nem Orbán Viktor. (Dr. Rétvári Bence: Horn Gyula volt rendszerváltó? Ez újdonság nekem.) Egyébként a rendszerváltásnak elég sok szereplője volt, Antall József miniszterelnöktől kezdve Tölgyessy Péterig sok embert felsorolhatnék, nem fér bele az egy percbe, de még a szovjet csapatkivonásról szóló megállapodást sem Orbán Viktor írta alá, hanem azt is Horn Gyula. Szóval, ha ennyire szerelmesek Orbán Viktorba, és ennyire hamisítják a múltat, már csak egy kérdésem maradt: de hová tűnt a nagy természetű Dózsa László? (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Kérem, válaszoljon. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az ismert, a török hadsereg belépett Szíria területére, és gyakorlatilag háborút indított az ott élő kurdok ellen. Egyre több a halott, a kurdok tiltakoznak, ugyanis szerintük etnikai tisztogatás zajlik. Azóta egy kurd politikusnőt kirángattak az autójából, lelőtték, miután brutálisan megkínozták a törökbarát milicisták katonái. Híradások beszámoltak civilek haláláról is. Az áldozatok között nagyon sok keresztény család is van. Az Európai Unió felszólította Törökországot, hogy állítsa le az egyoldalú katonai lépéseket. Ugyanakkor külügyminiszter úr elismerte, hogy blokkolták az uniós elítélő nyilatkozat elkészültét. A minap egy nemzetközi rendezvényen Erdoğan megköszönte Magyarország kiállását úgymond Törökország mellett.

A kormány tehát nyíltan helyesli Törökország etnikai tisztogatás célú háborúját a szíriai kurdok ellen, azt, hogy több százezer vagy akár millió embert a törökök egy másik országban fegyverrel elüldözzenek lakhelyéről, hogy aztán a helyükre más etnikumú lakosságot telepítsenek, mindezt a kurd területek nemzetiségi viszonyainak erőszakos megváltoztatása kedvéért.

A kurdokról eddig azért hallott a világ, mert 2014-ben az európai civilizációnak a megmentőjeként egyetlen népcsoportként a térségben meg tudták állítani és vissza tudták verni az Iszlám Állam nevű halálszektát. Ráadásul ez a nép patriarchális körülmények között és közegben emancipációt hirdetett egyedülálló módon.

Ahelyett, hogy megbecsülnénk hős kiállásukat, végignézzük a lemészárlásukat. Rettenetes, ami a kurdokkal történik, és elképesztő, hogy ehhez az aljassághoz a magyar kormány a nevét adja és támogatja ezt.

Miniszter úrtól, pontosabban államtitkár úrtól ezért a következőt szeretném megkérdezni. Magyarország, amelynek hárommilliós etnikai kisebbsége él a határain kívül, hogy gondolja, hogy odaállhat egy fegyveres etnikai tisztogatás mellé? Másodszor: miért támogat a magyar kormány egy olyan kormányt, amely keresztényeket bombáz? Hogy gondolják így a keresztények védelmét?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP, a DK és a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Államtitkár úr, megint az a helyzet, hogy az autópályán mindenki szembejön önökkel. Csak idézek egy minapi nyilatkozatot. Egy német konzervatív politikus világosan megmondta, hogy Magyarország Kormányának, az Orbán-kormánynak tudnia kell csapatban játszani. Értette ezt például erre az esetre is, amikor Magyarország egyedül vétózta meg az Unió egységes fellépését. A második: néhány évvel ezelőtt még Orbán Viktor is azt gondolta, hogy egy kurd állam létrehozása azon a területen jelentene igazi biztonságot a menekültkérdés megoldására. Most meg Orbán Viktor helyesel egy háborút, amit a kurdok ellen vívnak a törökök és a törökök által felfegyverzett törökbarát milíciák. Szeretném megmondani államtitkár úrnak, hogy a világon olyan még nem volt, hogy egy újabb háborúval lehetett volna kevesebb menekültet szabadítani a világra.

A háborúk általában menekültáradatot szülnek, és a mostani esetben is ez fog történni. A helybeli kurdoknak pedig nagyon nem az a véleményük, államtitkár úr, mint ami önöknek.

A válasza egyszerűen szégyenteljes volt, nem fogadom el. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Immár a magyar kormány is elismerte, hogy a jegybanki alapítványi pénzek bizony nem vesztették el közpénz jellegüket, hanem részei a magyar államháztartásnak. Igaz, ezt nem a magyar választóknak ismerte be, hanem az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak, ami azonban a tényen mit sem változtat. A kormány ezen és más lelepleződött trükkjei miatt az államadósság tavalyi adata a GDP 0,3 százalékával emelkedett meg. Összességében közel 300 milliárd forintról beszélünk.Mindig is mondtuk, hogy nem szabad az adatokat meghamisítani, mert baj lesz belőle, és lett is. Ahogy azt is elmondtuk már a jegybanki alapítványok létrehozatalakor, hogy nem költhetik sajátjukként a közpénzt. Kimondta már az Alkotmánybíróság is 2016-ban, hogy a jegybanki alapítványi pénzek nem vesztették el közpénz jellegüket. Idén nyáron kerültek csak be végre a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény hatálya alá ezek az alapítványok. Mostanra pedig vége lett az Eurostattal folytatott terméketlen vitának, és a kormány már senkinek nem igyekszik bizonygatni azt a korábbi abszurd álláspontját, hogy a jegybanki alapítványi pénzek nem közpénzek. Ugyanis közpénzek, csak nem úgy bántak velük. A jegybanki alapítványokhoz ugyanis botrányos ügyek köthetők. A teljesség igénye nélkül csak megemlítem, hogy másfél év alatt több mint 500 millió forintot fizettek ki a Vs.hu portált is kiadó New Wave Production Kft.-nek, 70 millió forintot juttattak a Matolcsyról írt Sakk és póker című könyv szerzőjének. Az alapítványoknál lelt menedékre az elnök úr barátnője (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akinek úgy adott osztályvezetői fizetést korábban, hogy osztálya sem volt. (Az elnök ismét csenget.) Egyetlen kérdésünk maradt, tisztelt elnök úr: mikor távozik Matolcsy György a közéletből? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon dinamikusan nő az időskori szegénység: míg 2014-ben 4,6, 2017-ben már 9,8 százalékos aránya volt a 60 év felettiek körében a szegények számának. Néhány év leforgása alatt, az önök kormányzása alatt megduplázódott az időskorúak szegénységi aránya. Ha ehhez hozzávesszük, hogy közel 18 ezer nyugdíjas még a minimálnyugdíjat, a 28 500 forintot sem kapja meg, további csaknem 30 ezer nyugdíjas havi járandósága pedig 50 ezer forint alatt van, akkor elmondhatjuk, hogy a helyzet tragikus.

(15.20)

Sőt, összesen mintegy 48 ezer nyugdíjas kevesebb mint 50 ezer forint nyugdíjból él ma Magyarországon. Próbálte valaki önök közül ennyi pénzből megélni, vagy akár a duplájából? Mert azt is hozzátehetném, hogy 100 ezer forint alatti összeget kap hónapról hónapra csaknem 580 ezer nyugdíjas.

Ehhez képest Magyarországon 11 éve nem nőtt a nyugdíjminimum, nyugdíjasok tömegei nyomorognak. Friss hír, csak úgy mondom államtitkár úrnak, hogy Németországban 2021. január 1-jétől minimum, jelenlegi árfolyamon számítva, nagyjából 418 ezer forint nyugdíj jár annak a nyugdíjasnak, aki legalább 35 évet ledolgozott és egyedülálló. Ahogy az előbb mondtam, Magyarországon ehhez képest 11 éve nem nőtt a nyugdíjminimum összege. A kormánynak pedig lett volna lehetősége, de úgy tűnik, hogy nincs szándéka az alacsony összegű nyugdíjak érdemi, inflációt meghaladó emelésére, pedig az élelmiszerek áremelkedése jóval meghaladja az inflációt: a legfrissebb KSH-adatok szerint az élelmiszerek ára októberben 5,4 százalékkal nőtt, ezen belül a sertéshús ára 15,5 százalékkal, a párizsi, a kolbász ára csaknem 11 százalékkal, a kenyér ára pedig közel 7 százalékkal emelkedett.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt látjuk ezekből a számokból, hogy önök tétlenül nézik, ahogy a nyugdíjasok egyre nagyobb arányban szegényednek el ma Magyarországon, semmit nem tesznek annak érdekében, hogy akárcsak a minimálnyugdíjat emeljék. Ha nem is a németországi szintre, mert az nyilván irreális elvárás lenne, de azért valamit ezen a tragikus helyzeten az elmúlt években illett volna már javítani. Önök ezt nem tették, ezért igazából egyetlenegy kérdésem van, államtitkár úr: mikor kezdi el végre felzárkóztatni a magyar kormány a megalázóan alacsony, létminimum alatti magyar nyugdíjakat? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Államtitkár úr, segítek önnek: egész Európában a szegénységnek kitettek arányát úgy számolják, ahogy az interpellációmban idéztem. Sajnos, az ön szavaival ellentétben ezt igenis a mediánjövedelmek 60 százalékában határozzák meg. Az önök kormányzása alatt az ilyen alapon szegénységnek kitett nyugdíjasok száma, aránya megduplázódott. (Dr. Rétvári Bence: Nőtt a mediánjövedelem!) És segítek, államtitkár úr: az MSZP-SZDSZ-kormány volt az, amelyik bevezette a 13. havi nyugdíjat. Segítek, államtitkár úr: önök még a 14. havi nyugdíjat is megígérték, viszont egyszer sem vezették be, még a 13. havit sem. Segítek, államtitkár úr: az önök kormánya volt az, amelyik a minimálnyugdíjat 11 éve nem emelte. (Dr. Rétvári Bence: A nyugdíjat minden évben emelte!) Elismerem, hogy államtitkár úr próbál felkészülni az ellenzék tevékenységéből, de itt a parlamentben mégiscsak a kormány tevékenységéről kéne számot adni. (Dr. Völner Pál: Szánalmas!) Államtitkár úr, szálljanak azért magukba! Ja, és még egy dolog: vigyenek hozzá lámpát! Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Élni és élni hagyni  több évszázados alapelve ez a világnak. Magyarországon sajnos ennek az elvnek az alkalmazása kiveszőben van. Sajnos. Pedig néhány napig úgy tűnt, hogy akár visszatérhet ennek az elvnek az alkalmazása. Mint az ismert, az önkormányzati választásokon az ország legnagyobb, legfejlettebb városainak nagy részében az ellenzék nyert. Néhány napig úgy tűnt, hogy a Fidesz és a kormány ebből ért, ért és tanul. Ért és tanul, és rádöbben arra, hogy semmi értelme az állandó harcnak, az ellenzéki önkormányzatok kiszárításának, az izomból való politizálásnak. Úgy néz ki  néhány napig úgy nézett ki legalábbis , hogy Magyarországon újra eljöhet egy olyan kor, amiben a politikai pártok egymást nem ellenségnek tekintik, önkormányzat és állam nem ellensége, hanem partnerei egymásnak, ahol a felek azt keresik, hogy az elképzeléseket hogyan tudják egyensúlyba hozni, hogyan tudják megtalálni azt az optimumot, ami jó az államnak, jó az önkormányzatoknak, végső soron jó az egész országnak.

Ez a kegyelmi állapot sajnos csak néhány napig tartott, és úgy néz ki, hogy Orbán Viktor és a Fidesz a kormányzásának, politizálásának legrosszabb hagyományaihoz tér vissza: szakít az élni és élni hagyni elvével, visszatér az izomból való politizáláshoz, és ott kurtítja az önkormányzatok lehetőségeit, ott bünteti meg a többségében ellenzéki vezetésű városokat, ahol csak tudja. Nincs ez így jól, ez így több mint tragikus.

Néhány friss fejlemény. Nem elég, hogy a kormány és a Fidesz elvette a városoktól a kórházakat, és látjuk, hogy a kórházak rosszabb helyzetben vannak, az egészségügy lepusztultabb állapotban van, mint valaha; nem elég, hogy a Fidesz elvette az önkormányzatoktól az iskolákat, és látjuk, hogy az oktatásban több nehézséggel kell számolnunk, mint valaha; úgy döntött a Fidesz, hogy tovább kurtítja a lehetőségeket, és most éppen azt találta ki, hogy az iparűzési adó felhasználását korlátozza. Megmondja egy eddig szabad felhasználású önkormányzati forrásról, hogy mire költheti a jövőben, tovább kurtítva az önkormányzatok és a nagyvárosokban többségében ellenzéki vezetésű önkormányzatok lehetőségét. Eddig ezek a városok eldönthették, hogy a területükön mi épüljön, és azt is, hogy hol. Most úgy néz ki, ezt is a kormány akarja eldönteni, hiszen az építéshatósági jogkörök önkormányzatoktól való elvételével ezentúl nem a városok, a helyi választott testületek fogják megmondani, hogy városukban hol és mi épüljön, hanem közvetlenül a kormány a hivatalokon keresztül. És hiába szeretné, mondjuk, egy város a fojtogató közlekedési nehézségek megoldására azt, hogy épüljön egy újabb híd, ha a kormány kedvenc nünükéje a sport, akkor nem hidat épít, hanem kézilabdacsarnokot.

Mindent Orbán Viktor és kormánya akar megmondani. Ennek nem lesz jó vége. Nem lesz jó vége az ország szempontjából elsősorban, de sajnos nem lesz jó vége egyéb szempontból sem. Minél inkább úgy gondolja a Fidesz, hogy izomból kell politizálni, minél inkább azt gondolja a Fidesz, hogy nem tárgyalni, hanem harcolni kell, minél inkább úgy gondolja a Fidesz, hogy nem kompromisszumokra, hanem folyamatos győzelemre kell törekedni, nos, azt kell mondanom önöknek, annál csúnyább lesz a vége. Ne várják meg, térjenek vissza a józan ész politikájához, a kiegyezéses politikához, az élni és élni hagyni elvéhez! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Friss hír, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar korlátozni kénytelen a működését, az a Budapesti Fesztiválzenekar, amely a magyar kultúra egyik nagykövete, amely a világ számos városában adott felejthetetlen koncertet. Ez a Fesztiválzenekar tegnap pedig bejelentette egy közleményében, hogy a támogatások elmaradása miatt korlátozni kénytelen tevékenységét, és azokat a koncerteket, azokat a rendezvényeket, amelyeket az idő függvényében még egyáltalán le lehet mondani, részben lemondta. A lemondott rendezvények közé nemcsak külföldi, neves előadótermekkel való együttműködésben megvalósított koncertek esnek, hanem jelentős részben hazai koncertek, elmaradnak templomokban rendezett koncertek, elmaradnak gyermekek számára rendezett koncertek, elmaradnak kulturális rendezvények, amelyeken gyermekekkel, felnőttekkel ismertetik, szerettetik meg a zenét.

A Budapesti Fesztiválzenekar működésében korábban a tao, a kulturális tao jelentős szerepet játszott  ezt önök egy tollvonással megszüntették. Akkor még volt arra remény, hogy legalább a leghíresebb kulturális műhelyek, a világhírű magyar zenekarok támogatása ennek következtében nem csorbul, egyébként önök ezt is ígérték, hiszen azt mondták akkoriban, hogy jó, a taót, a kulturális taót valóban megszüntetjük, de ezt kompenzálandó olyan támogatásban részesítjük ezeket a kulturális intézményeket, műhelyeket, amelyből a tevékenységük zavartalanul fenntartható, folytatható. A friss hír azt tartalmazta, hogy ezt az ígéretüket is megszegték, mintegy 50 százalékkal csökkentették a Budapesti Fesztiválzenekar támogatását, ennek következtében ez a világhírű magyar együttes egy részét kénytelen lemondani programjainak, és ahogy az előbb elmondtam, köztük magyar programjaik jelentős részét.

Ez az a zenekar, amely bárhol a világban koncertezik, a kritikák nagyon meleg szavakkal méltatják a produkciót, legyen szó egy berlini koncertről, legyen szó egy New York-i koncertről, legyen szó egy londoni koncertről, vagy legyen szó egy amszterdami koncertről. Ha tízes skálán kellene értékelni, akkor a kritikák a tízes skálán egy tízest adnak ezekre a produkciókra. Legutóbb, amikor a magyar válogatott Amszterdamban járt, akkor emlékeim szerint egy nyolcast kapott, na most, nem méltatásban egy tízes skálán, hanem gólban a pályán.

Azt gondoltam, hogy ebből a kormánypártok levonják azt a tanulságot, hogy itt a rendszer működésében valami baj van, ha a magyar kultúra ilyen nagykövetei, mint a Budapesti Fesztiválzenekarnak a tao elmaradása, az ezt kompenzáló állami támogatások megfelezése miatt korlátoznia kell a tevékenységét, akkor sürgősséggel beadnak egy törvényjavaslatot, amely ezt a méltatlan helyzetet orvosolja. Ehhez képest ma  egy tegnapi hír után  sürgősséggel, ha nem is sürgősséggel, bocsánat, de tárgyalunk egy olyan törvényjavaslatot, amely nem a kulturális taót helyezi vissza régi jogaiba, nem ezeket a műhelyeket, nem világhírű zenekarok támogatását oldja meg, hanem a sporttao lehetőségeit bővíti tovább.

Önök egészen egyszerűen el vannak tájolva, nem erre kellene elkölteni a legfontosabb anyagi forrásokat, amikor a magyar kultúra olyan nagykövetei is bajban vannak, mint a Budapesti Fesztiválzenekar. Egyébként, noha a felszólalásom joggal a Fesztiválzenekarra hegyezte ki a lényeget, hiszen egy friss hírről van szó, de mesélhetnénk színházak, kulturális műhelyek bezárásáról is, hiszen a kulturális tao megvonása nem egy kulturális intézményben gyakorlatilag lehetetlen állapotokat teremtett. De mit csináljunk, ha önök a kultúrára kevéssé érzékenyek, a focira viszont nagyon?

Ahogy az előttem szóló kormánypárti képviselő elmondta, a sport a kormánypártok számára egy stratégiai ágazat. Hát, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék egy olyan országban élni, ahol a kultúra stratégiai ágazat, ahol a tudomány stratégiai ágazat, ahol az oktatás stratégiai ágazat, ahol az egészségügy stratégiai ágazat  de mit tegyünk, önök már csak ilyenek! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Megszokhattuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank háza tájékán mindig történik valami. Lassan az egykori ügyek felett már napirendre tért a közvélemény, hiszen egy idő után a botrányok következtében szó nélkül benyelte, hogy közpénzek milliárdjait helyezik ki alapítványokhoz, hogy aztán ezeknél az alapítványoknál jó álláslehetőséghez jussanak a Nemzeti Bank vezetőinek családtagjai, a Nemzeti Bank elnökének barátnője, annak édesanyja.Azért ennek lehetnek még utóhatásai; az önök helyében szólnék azért Németh Sándornak, hiszen azt lehet tudni, hogy Matolcsy György barátnőjének legfontosabb szakmai tevékenysége az ismert adatok szerint az, hogy jógaoktató vagy legalábbis jógaoktató volt. El nem tudom képzelni, hogy ha és amennyiben Németh Sándornak igaza van, akkor a jegybanknál folytatott jógázások következtében mennyi démon szabadulhatott el. Nagyon nem szeretnénk egy szép nap arra ébredni, hogy ezek a démonok beköltöznek Matolcsy György fejébe, és igazából őket halljuk, amikor a jegybank elnöke szakmai kérdésekről beszél. Úgyhogy, ha Németh Sándornak igaza van, akkor figyeljenek egy kicsit oda erre a részre is. Egyet kérek önöktől és a Magyar Nemzeti Banktól: ha sor kerül ott bármilyen démonűzésre, ilyen szertartásokra, azt ne közbeszerzésen ítéljék oda bárkinek is, mert félő, hogy ebben az esetben Mészáros Lőrinc fogja megnyerni ezt a közbeszerzést, hiszen Mészáros Lőrincről tudjuk, hogy mindenhez ért, pontosabban: mindenhez is ért.

De a közeli napokban a Magyar Nemzeti Bank szintet lépett. Útjára indította ugyanis második hullámban a növekedésikötvény-programját, és az első ilyen kötvényprogrammal ellentétben ezt most kifejezetten nagyvállalkozóknak hirdette meg. Nos, ezek a nagyvállalkozók nem is voltak restek, és érdekes, hogy a nyertesek között fellelhetünk számos NER-lovagot, Fidesz-közeli oligarchát is. Így ennek a kötvényprogramnak az egyik kedvezményezettje lett az az Appeninn, amelyben Tiborcz István és Mészáros Lőrinc a tulajdonosok; a szintén Mészáros Lőrinchez köthető Opus Global, a Szíjj Lászlóhoz köthető Duna Aszfalt; a Jászai Gellérthez köthető 4iG; a Garancsi Istvánhoz köthető Market Építő, a Schmidt Máriához köthető BIF; néhány céget említettem csak. Ezek a cégek a legnagyobb haszonélvezői ennek a kedvezményes kötvényprogramnak. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a vállalkozásaik növekedéséhez, működéséhez kedvezményes hiteleket kapnak közpénzből a Magyar Nemzeti Banktól.

Az eddig kibocsátott, mintegy 80 milliárd forintnyi kötvény nagy részét mintegy 50 milliárd forint értékben ezeknél a cégeknél jegyezte le a Magyar Nemzeti Bank. Úgyhogy tulajdonképpen az zajlik, hogy ilyen kedvezményes hitelprogramok keretében hozzák ezeket a nagyra hizlalt cégeket még kedvezőbb helyzetbe, hogy aztán szétnézhessenek a tulajdonosaik az országban, hogy vane még olyan kastély, amit nem vettek meg, vane még olyan része a Balaton-partnak, amit még nem vásároltak meg, vane olyan része még a Fertő tó magyar partjának, amit még nem vásároltak meg. Lényegében az történik, hogy közpénzből, Magyarország pénzéből vásárolják fel az ország nagy részét.

S ugyan lehet magától Mészáros Lőrincről tudni, hogy ő lehet, hogy okosabb, mint maga Zuckerberg, de az az igazság, hogy ehhez igazán nem kell okosnak lenni. Ez a kötvényprogram ugyanis a hülyének is megéri, ez szemmel látható. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Párbeszéd, az MSZP, az LMP és a DK soraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Miniszter úr nemrég úgy nyilatkozott, hogy „Magyarország hosszú távú, biztonságos gázellátása érdekében alapvető érdekünk egy hosszú távú, kiszámítható és megbízható együttműködés a Gazprommal, ezért a Gazprom vezetőjével együtt készek vagyunk megkezdeni a tárgyalásokat egy újabb, hosszú távú gázszállítási megállapodásról.” Ám ahhoz, hogy eldönthessük, a magyar energiafogyasztóknak valóban érdekükben álle egy ilyen szerződés, azt csak a szerződési feltételek ismeretében lehet eldönteni, ezen feltételeket azonban az Orbán-kormány rendre eltitkolja a közvélemény elől.

Magyarország jelenleg a 2015-ben lejárt, azóta többször meghosszabbított gázszállítási szerződés alapján kapja a gázt Oroszországtól. Az ár többszöri kérdésünk és a média kitartó érdeklődése ellenére ismeretlen. Pontosabban egy olyan bonyolult képlet alapján számítódik, hogy ahhoz egyértelmű gázárat rendelni még a szaksajtó sem tudott. Így a magyar közvéleménynek nincs támpontja arról, hogy milyen áron, milyen feltételekkel hozzák be önök a gázt Oroszországból.

(A jegyzői székeket Móring József Attila és dr. Varga László foglalja el.)

A gyanús jelek viszont sokasodnak. Néhány éve az Orbán-közeli tulajdonban lévő MET 50 milliárd forintos tiszta profitra tett szert az orosz gáz Magyarországra importálásán. Ezt még lehetett egyszeri, bár a fogyasztóknak így is jelentős veszteséget okozó botlásnak tekinteni. Amellett viszont aligha mehetünk el szó nélkül, hogy időközben a közpénzszázmilliárdokért visszavásárolt magyar gáztároló-kapacitást az orosz gázexportőr Gazprom rendelkezésére bocsátotta a kormány, a nagyságrendileg hasonló összegből kiépült alternatív gázszállító-kapacitásokat érdemben pedig nem használjuk. Mindkét lépés az oroszok monopolhelyzetének tartósítását szolgálja, ami aligha magyar érdek.

Az is feltűnhetett a figyelmes szemlélőknek, hogy a magyar fogyasztói gázár immár tartósan magasabb a szabadpiaci gázárnál, amin a magyar gázfogyasztók évente százmilliárdokat buknak. Hogy az említett összeg kinek a zsebébe vándorol, azt nem tudjuk, ezért is lenne fontos az importár megismerése.

Ezért kérem, szíveskedjen válaszolni néhány egyszerű kérdésre. 1. Jelenleg köbméterenként hány forintért vásároljuk a földgázt Oroszországtól? 2. Az alternatív beszerzési csatornák kiépítése után mi indokolja, hogy évtizedekre elkötelezzük magunkat egyetlen olyan beszállítónak, amely már így is egészségtelenül nagy szerepet visz a magyar energiaellátásban? 3. A jelenlegi árhoz képest milyen árszinten szeretnék az új szerződést megkötni? Várom válaszát. (Taps a Párbeszéd soraiból.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Azt kell mondjam, hogy én három percben  az interpellációs keret ezt teszi lehetővé  próbáltam érdeklődni egy konkrét árról, miniszter úr meg négy percen keresztül kerülte el, hogy egyetlen konkrét árat megnevezzen. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.  Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Szégyelld magad!) Szeretném elmondani (Moraj a kormánypártok padsoraiban.), képviselőtársaim, szeretném azt az egyszerű tényt az önök figyelmébe ajánlani, mert látom, a gondolkodási képességeiket elveszítették (Az elnök csenget.  Dr. Rétvári Bence: Jaj, de kedves!), hogy a paradicsom ára is folyamatosan változik a piacon, a KSH mégis képes megállapítani az áremelkedés indexét és az átlagárat  jó? Tehát ennek egy kicsit önök is gondoljanak utána, és közöljék azokat a számokat, amelyeket a magyar közvéleménynek joga van megismerni. (Dr. Völner Pál: Melyik céget képviseled?)

Ne ködösítsenek! Ne struktúrákról és gigajoule-okról beszéljenek! Mondjanak egyértelmű összegeket akár csak egy átlagár formájában (Folyamatos zaj és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), vagy mondják meg, hogy miért akarják ezt titkolni. Kinek az érdekében titkolóznak önök? És önök ebben tettestársak. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd padsoraiban.  Közbekiáltások a kormánypártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb prognózisa szerint az infláció (Dr. Rétvári Bence: Nem ezt vártuk! Nem így kellene kezdeni!) 3,4 százalék lesz jövőre. Ráadásul, ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyugdíjasokat érintő kosárban ennél nyilván magasabb infláció lesz, akkor azt kell mondanom, hogy (Dr. Rétvári Bence: Nem az inflációról vártuk a beszédet!) valamit kell a nyugdíjak emelése érdekében tenni. Hiszen ha megnézzük, hogy a nyugdíjasok kosarában nagy súllyal szereplő élelmiszerek ára (Nacsa Lőrinc: Bocsánatkéréssel kellene kezdeni!) több mint 5 százalékkal nőtt, ezen belül a sertéshúsé közel 15 százalékkal, a cukoré mintegy 11 százalékkal, az idényáras élelmiszereké  mint a burgonya, a friss zöldség, a gyümölcs  pedig majdnem 9 százalékkal lett magasabb, akkor világosan látjuk, hogy az a 2,8 százalékos prognózis, amit az infláció terén a kormány beleírt a költségvetési törvénybe, az hibás.

Ennek következtében, miután tudjuk, hogy a nyugdíjemelés megegyezik százalékpontra a költségvetésbe betervezett inflációs mértékkel, már most látszik, hogy a nyugdíjemelés mértéke jövőre el fog maradni a tényleges inflációtól. (Nacsa Lőrinc: Jobb a bocsánatkérés!) Ez azt jelenti… Ne óbégasson, képviselő úr! (Nacsa Lőrinc: Hol a bocsánatkérés?  Dr. Rétvári Bence: Ez volt a bocsánatkérés, hogy ne óbégass?  Az elnök csenget.) Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok hiteleznek a költségvetésnek, ahelyett, hogy a költségvetés biztosítaná a nyugdíjasokat megillető nyugdíjemelést.

Ezért tisztelettel kérdezem miniszter úrtól, hogy mit szándékozik tenni a kormány annak érdekében, hogy a nyugdíjemelés ténylegesen elérje a tényleges infláció mértékét. Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. A nyugdíjemelések terén sikerült azt elérniük, hogy 2014-2017 között megduplázódott az időskorú szegények aránya Magyarországon. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Míg 2014-ben ez 4,6 százalék volt, addig ez 2017-ben 9,8 százalékra emelkedett a hivatalos statisztikai adatok szerint, képviselő úr, csak jelzem. (Dr. Rétvári Bence: Csak azt mutatja, hogy elhúztak a bérek. Nem igaz!)Lehetne változtatni ezen a negatív tendencián, ha elfogadnák a Párbeszéd javaslatait. Az egyik, hogy újra be kell vezetni az úgynevezett svájci indexálását, tehát a bérek növekedését is figyelembe kéne venni a nyugdíjak emelésénél. Ezt önök szüntették meg 2012-ben, másrészt a javaslatainkkal megegyező módon el kéne érni, hogy kellő szolgálati idő után a nyugdíjak legalacsonyabb értéke legalább a létminimumot érje el; ez ma 90-95 ezer forint.

Azt kérdezem tehát a kormánytól, hogy hajlandóe ezeket a javaslatokat megfogadni, hajlandóe tenni az időskori szegénység arányának növekedésének megállításáért. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Lassan nem telik el hét, hogy a kormány ne állna elő valamilyen ötlettel abban a tekintetben, hogy hogyan tudná az önkormányzatok mozgásterét szűkíteni, hogyan tudná az önkormányzatok lehetőségeit, döntési szabadságát szűkíteni, csorbítani.Az egyik ilyen legújabb elképzelés szerint a kormány szándékozik az iparűzési adó rendszerén változtatni. A helyiiparűzésiadó-bevételek az önkormányzatokat illetik meg. Már korábban is az önkormányzatok jogát, döntési szabadságát csorbította a kormány, amikor megmondta, hogy ezek az iparűzésiadó-bevételek milyen fontossági sorrendben, mire legyenek felhasználhatók a szabad felhasználás helyett. Most úgy tűnik, hogy a kormány tovább kíván menni ezen az egyébként hibás úton.

Úgy tűnik, a kormány arra készül, hogy nemcsak megmondja az önkormányzatoknak, hogy bevételükből mire költsenek, mire nem költhetnek, hanem ezeket a bevételeket is csökkenteni akarja. Egy napvilágot látott elképzelés szerint ugyanis Varga Mihály pénzügyminiszter javaslatára a kormány úgy alakítaná át a helyiiparűzésiadó-törvényeket, hogy több milliárd forinttal csökkenne az önkormányzatok bevétele. Ez elsősorban Budapestet érinti, de hátrányos helyzetbe hozna szinte minden nagyvárost.

Hogy ez mennyire így van, arra bizonyíték, hogy kicsit meglepő módon, mert korábban ehhez nem voltunk hozzászokva, Székesfehérvár fideszes polgármestere, Cser-Palkovics polgármester úr is tiltakozott a tervezet ellen. Nemcsak Budapestnek, hanem Székesfehérvárnak, Debrecennek, Kecskemétnek, Győrnek is nagyon súlyos károkat okozna a helyi iparűzési adó rendszerének a kormány tervei szerinti átalakítása.

Ez nem egyszerűen csak szűkíti a jogköröket, nem egyszerűen csak megmondja az önkormányzatnak, hogy mire költhet, mire nem költhet, hanem érdemben forrásszűkítést jelent, a bevételeket csökkenti, ezzel kevesebb felhasználható pénze lesz ezeknek az önkormányzatoknak.

A szándék teljesen világos, a kormány lényegében saját hatáskörbe akarja vonni az önkormányzatok minél nagyobb hatáskörét és minél több forrását. Teszi ezt annak érdekében, hogy valamilyen módon megpróbálja ezeknek a városoknak a polgármestereit, testületeit térdre kényszeríteni. Az elv, az teljesen világos: aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére. Miután elvonják a forrásokat, a kormánynak ezután egyetlen lehetősége van, ezzel egyébként időnként élni is szokott: egyedi különmegállapodást köt egy-egy nagyvárossal, hogy hogyan adjon mégiscsak állami többletforrásokat bizonyos beruházásokra vagy az önkormányzat működésére, de ez pofára megy majd. És világos, hogy bár üdítő kivételek lehetnek a szabály alól, de a főszabály az, amit az előbb mondtam: aki nem igazodik, az semmi jóra nem számíthat. Nem arról van szó, hogy szabad emberek szabadon megválasztott önkormányzata a saját szabad döntési jogköreiben eljárva dönthet a forrásairól, hanem arról van szó, hogy ezen források jelentős részének elvonásával a kormány, a kormányfő kénye-kedve szerint, politikai hűség alapján jutalmazhat önkormányzati vezetőket és városokat, illetve ugyanilyen alapon büntethet ellenzéki vezetésű városokat.

Hölgyeim és Uraim! Ez a rendelkezés több mint bűn, ez hiba. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a Fidesz és Orbán Viktor a maga képére akarja formálni az egész országot, arról van szó, hogy a helyi szabadság ügye sérül, a helyi autonómia ügye sérül, és ez Magyarországon is megengedhetetlen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)